75 éves a Csengelei Római Katolikus Egyházközség
2
A CSENGELEI RÓMAI KATOLIKUS
EGYHÁZKÖSÉG
75 ÉVE Írták: Papp Istvánné† – Katona Attila – Molnár Mihály
Kiadta a
Csengelei Róm. Kat. Egyházközség Csengele, 2006.
Felelős kiadó: Laczkó Ferenc plébános
Csengele területe már évezredekkel ezelőtt benépesült. Bronzkori leletek kerültek elő Mételyes dűlős területén. Körüljárhatjuk az 1975-ben feltárt ősi Bogár-háti templom romjait, amelyet az Árpád-korban építettek, majd a tatárjárás után újjáépítettek. Mellette temető volt. Tudunk a Felsőcsengelén, Templomhalmon 1450-1530 között épült „Krisztus mennybemenetele” templomról is, melynek maradványait a 19. század végén tárták föl. Ennek környékén még mostanában is sűrűn kerülnek elő emberi csontok. A templomok bizonyítják, hogy keresztények, katolikusok éltek, laktak e tájon. A tatárjárás után kunokat telepítettek a környékünkre, akik felvették a keresztény hitet, katolikusok lettek A török uralom idején a csengelei puszta elnéptelenedett, mindkét templomot lerombolták. Évszázadokig csak legelőként hasznosították a területet. 1852-től kezdték felparcellázni a földeket. Az idetelepültek gyorsan benépesítették e területet, 1869-ben már 1192-en laktak Csengele kapitányságban. Csengelén a 20. század elején rohamosan nőtt a lakosság száma: 1920-ban 2515, 1930ban már 3114 fő lakott itt. Közigazgatásilag Szeged városához, közelebbről SzegedFelsőközponthoz (ma: Balástya) tartozott. Egyházilag Csengele a Csanádi Egyházmegye a Szegedi Esperesi Kerülethez, majd a Külsőszegedi Esperesi Kerületéhez tartozott, az 1950-es évektől pedig a Kisteleki Esperesi Kerülethez tartozik. A felsőközponti templomtól való nagy távolságot volt hivatott csökkenteni az eleinte havonta tartott mise. Az 1926-ban épült belterületi „kis tornyos” iskola néven ismert épület tantermében alakítottak ki egy szétnyitható ajtóval elkülönített kis kápolna részt, benne oltárral, kis sekrestyével, gyóntatóhellyel. Az oltáron Szent Imrét ábrázoló kép jelezte a védőszentet és a búcsú idejét, november 5-ét. A hívők számához képest igen kicsiny kápolna jellemzésére vitéz Nagy István világi elnök 1933-ban elmondta, hogy a 60 négyzetméteres terembe egy alkalommal 634-en igyekeztek bejutni, persze eredménytelenül.1 A harangtornyot az iskola udvarán lévő eperfa helyettesítette. Ez a harang hirdette minden délben a nándorfehérvári győzelem emlékét, s itt húzta a harangot minden este Nagy Ferenc 1951-ig, majd a parókiánál, 50 éven át, haláláig. A kis harang felirata: CSENGELE 1928 ISTEN IRÁNT VALÓ SZERETETE, RAGASZKODÁSA ÉS HÁLÁJA JELÉÜL ÖNTETTE ISTEN DICSŐSÉGÉRE VITÉZ SZALAI JÓZSEF ÉS CSALÁDJA ÖNTÖTTE SLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ, BUDAPEST A csengeleiek már az 1920-as években kérték az egyházi vezetést, hogy a településnek saját egyházközsége legyen. 1927-ben a gazdákat tömörítő Csengelei Mezőgazdasági Egyesület fordult a megyés püspökhöz, de a kérvényt nem teljesítették. 1930-ban újabb levelet írtak: „Méltóságos Püspök Úr! Kegyes Főpásztorunk! Csengele községének régi óhaja, hogy önálló plébánia létesíttessék. Minthogy azonban Csengele lakosságának túlnyomó része sokgyermekes és szegénysorú bérlőből áll, ez az óhajuk mind ez ideig megvalósítható nem volt. Amikor a világháború után az egyházközségek Szeged területén is megalakultak és adószedési joggal ruháztattak fel, megnyílt a lehetőség arra, hogy Csengelén külön egyházközség létesíttessék, ez által a befolyó adók saját külön egyházközségünk támogatására legyenek felhasználhatók. Ha Szeged külterületén valahol, úgy leginkább Csengelén van szükség különálló egyházközségre, plébániára és anyakönyvi hivatalra. Csengele központja ugyanis a felsőtanyai
4
templomtól és plébániától légvonalban is 17 km távolságban van. A kanyargós dűlő és homokos utaikon pedig Csengele kapitányságnak Felsőtanyához való legközelebbi pontját is figyelembe véve 10-30 km-nyi távolságra van Csengele lakossága a felsőtanyai központtól. Ilyen körülmények között végtelen nagy nehézségekbe ütközik, munka és időveszteséggel jár az, hogy minden születési és halálesetet a nagy távolságban lévő felsőtanyai központon kell bejelenteniük. Sérelmes és valláserkölcsi szempontból erősen kifogás alá esik az, hogy a nagy távolságban lévő felsőtanyai plébánián az Isten neves halottakat – pedig nagy része ilyen – nem kísérheti ki a temetőbe és sokszor csak a kántortanító intézi a temetést. A stóla díj is aránytalanul magas a távolságra és időveszteségre való tekintettel. Csengele lakosságának száma az 1920. évi népszámlálás adatai szerint 2511 volt. Ez a szám azóta természetesen megnövekedett és jelenleg legalább 3140 lélekre tehető, mert amíg az 1920. évben csak 532 tanya szám volt, ma 668 van, tehát 136 tanyával több. Több mint 3000 lélek van távol minden központtól, lelkész és anyakönyvi hivatal nélkül. Figyelembe veendő az is, hogy Csengelén 5 két tanerős és 1 három tanerős iskola van 624 mindennapos és 161 gazdasági ismétlős tanulóval, s ezen népes iskoláknak egyikében sem végezheti, illetve végzi a vallás oktatást hivatásos lelkész. Kétségtelen, hogy a csengelei önálló lelkészség megszervezése nemcsak az ottani lakosságnak élet és létérdeke, de nemzeti szempontból is parancsoló szükség, mert a pusztákon élő és lelki gondozás nélkül, szellemi irányítás áldásaitól megfosztott, viszont az államellenes törekvéseknek annál inkább kitett, de őserővel rendelkező tanyai magyarság megmentése és erősítése egy szebb és boldogabb magyar jövő elérését teszi lehetővé. Ha nem is volna megvalósítható azonnal a szükséges anyagi áldozatokra és a lakosság szegény voltára való tekintettel egy önálló plébánia, viszont nincs semmi akadálya annak, hogy a csengelei önálló lelkészség: expesitúra már most felállíttassék. Csengele földbirtoka teljes egészében Szeged város tulajdona, könnyen kihasítható tehát a plébánia lakhoz szükséges földterület. Imaház, tiszti orvoslak, tisztiorvos és temető már van. Megkönnyíti a lelkészség felállítását az is, hogy Csengelének külön vasúti állomása van. Egyelőre elegendő volna két szobás lelkészlakás felépítése. A lelkészi teendőket pedig elláthatná ideiglenesen a felsőtanyai plébániáról e célból kihelyezendő segédlelkész, aki a végleges szervezésig a felsőtanyai plébánia kötelékében maradna. Hangsúlyozzuk azonban, hogy tökéletes megoldás csak önálló plébánia létesítésével érhető el. Az anyakönyvi teendőket – miként Szatymazon – úgy Csengelén is elláthatná az elemi iskolai igazgató, a hivatalos helyiségül – miként Szatymazon – az igazgatói iroda szolgálhat. Az anyakönyv felállítása tehát nem ütközik nehézségekbe. A kántori teendőket jelenleg is az imaház mellett lévő állami iskola tanítója látja el, s elláthatná a külön plébánia szervezése után is, mert a temető közel van s a temetések idejét akként lehet beosztani, hogy a tanítási idővel egybe ne essék. A csengelei polgári lövészegyesület az előadottakra való tekintettel elhatározta, hogy az önálló csengelei lelkészség felállítása érdekében e mozgalmat megindítja, s azt a Kertész János áll. elemi iskola igazgató vezetése alatt álló tantestület, dr. Imre Mihály tisztiorvos, valamint dr. Tóth Imre kormányfőtanácsos gondnoksági elnök vezetése alatt álló iskola gondnokság segítségével minden erejével támogatja. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága 7101/1923. sz. határozatában 10 önálló plébánia felállítását határozta el az ottani külterületen. Kimondotta a határozatában, hogy a külterületen nagy számban élő hívek lelki gondozását és nemzeti szellemben való irányítását régóta táplált tervük szerint lelkészségek felállításával kívánják megvalósítani, s ma már hét önálló plébánia van felállítva. Kell, hogy ezen lelkes példát Szeged sz. kir. város közönsége is kövesse. Azon alázatos és tiszteletteljes kérelemmel járulunk tehát Méltóságos püspök úr, mint kegyes Főpásztorunk elé:
5
Kegyeskedjék a csengelei külön egyházközség felállítását, másrészt az önálló plébánia létesítését saját hatáskörében elhatározni és az önálló csengelei egyházközség megalakítása céljából Csengelére valamely vasár-nap vagy ünnepnapra megbízottként lelkészt mielőbb kiküldeni, hogy az november 1-re megszervezhető lehessen, mivel az 1931. évi adóalany öszszeállításához utolsó terminus november 1-e.”2 Az 1930. szeptember 15-i dátumú kérelmet minden fontosabb személy aláírta: a kerületi tisztiorvos, a gondnok, az iskolaigazgató, a polgári lövészegyesület elnöke és alelnöke. A kérést a felsőközponti plébános, László János is támogatta, így 1930. november 30-án megalakulhatott a csengelei egyházközség, mint a Szeged-Felsőközponti plébánia fiókegyháza. Az alakuló ülésen 237 hívő jelent meg.3 Ugyanez év december 21-én választották meg a képviselő-testület 30 rendes és 10 póttagját.4 Glattfelder Gyula püspök 1931. december 11-én levelet küldött az egyházközség elnökségének, melyben a következőket írta: […] az önálló csengelei lelkészség megszervezését úgy a jelenlegi szegedfelsőközponti plébános úr, valamint Szeged szab. kir. városa, mint a róm. kath. plébániák kegyura kezdettől fogva a legnagyobb jóindulattal karolta föl és ajánlotta a püspöki hatóság figyelmébe. Éppen ezért minden ezzel ellenkező állítást s főképpen, mintha a szegedfelsőközponti plébános úr nem volna híve Csengele önállósításának, tévedésnek, ha pedig ilyen állítás bárki részéről rosszhiszeműen történt volna, úgy valótlanságnak kell minősítenem. De nem is erről van itt szó, mint sokkal inkább arról, hogy a mai viszonyok között, amíg Csengelén az egyházközség vagy a kegyúr megfelelő lakást nem tud biztosítani s azonkívül az istentisztelet céljaira szükséges helyiség sem áll rendelkezésre, céltalan volna a kegyúr városnál minden próbálkozás a lelkészi javadalom biztosítására, bár azt is valószínűnek kell tartanom, hogy a költségvetésben nem lehetne fedezetet találni erre a célra most, amikor a belügyminisztérium a városok háztartását és annak minden kiadását a minimumra törekszik leszállítani. Hogy pedig az új és most már önálló egyházközség mit tud a lelkészség céljára áldozni, az a jövő évben az adófizetésekből ki fog tűnni. Ha az kedvezően alakul, úgy egy-két éven belül az egyházközség már a saját áldozataira való hivatkozással sürgetheti meg a kegyuraságnál az önálló csengelei lelkészség szervezését, amely, hogy mielőbb létesüljön, ismétlem, minden illetékes tényezőnek, tehát püspökségnek, kegyuraságnak, szegedfelsőközponti plébániának hő vágya és törekvése.”5 Hiába támogatta minden illetékes a gondolatot, csak fél évtized múltán, az 1936-os költségvetésében irányzott elő Szeged városa a csengelei helyi lelkész támogatására 1981 pengőt. Ennek köszönhetően Glattfelder Gyula püspök a csengelei fiókegyházat 1936. szeptember 1-től függetlenítette, és önálló lelkészség felállítását határozta el.6 Jachan (Horpácsy) Ignác az első csengelei lelkipásztor, aki azelőtt Kisteleken volt segédlelkész. 1936. szeptember 1-jén érkezett meg Csengelére, ahol ünnepélyes keretek között fogadták.7 Az új lelkész előbb a belsőcsengelei iskola szertárában, majd albérletben lakott, mert még parókia sem volt. A mostoha körülmények miatt kérte, hogy Kisteleken lehessen az állandó lakóhelye, és onnan szervezhesse tovább a lelkészséget. Kérését a megyés püspök elutasította, hozzátéve, hogy „minden tehetőt kövessen el megfelelő lakás szerzésére és hivatali ügyeinek helybeni intézésére. A hívek körében már amúgy is szóbeszéd tárgyát képezi Tisztelendőségednek állomáshelyétől való gyakori távolléte, ami föltétlenül visszatetszésre ad majd okot a kegyuraság részéről is, amely azzal a gondolattal hozta meg áldozatát, hogy a csengelei szegény, elhagyott és mindenféle szélsőséges izgatásnak kitett lakosság között állandó lelkipásztor foglalkozzék a néppel. Föltéve, hogy Tisztelendőséged vagy nem tudna lakást szerezni, vagy a kitűzött és annak idején előttem nagy ügybuzgósággal vállalt feladatának nem volna képes megfelelni, úgy ezt hatóságomnak jelenteni tartozik, amikor is gondos6
kodni fogok fölváltásáról és más állomáshelyen megfelelő minőségben leendő beosztásáról.”8 Jachan Ignác 1937. augusztus 23-ig működött itt. 1937 más változást is hozott. Szeged város 239/1937. számú közgyűlési határozatával segédlelkészi állást szervezett. Idézet: „A közgyűlés a csengelei róm. katolikus lakosok lelki szükségleteinek gondozására... segédlelkészi állást szervez a város kegyurasága alá tartozó lelkészség részére... illetményét 1938. évtől kezdve a város költségvetésébe beilleszti.” Balog Jenő 1937. szeptember 1-jén jött Szeged-Felsőközpontról lelkészi kinevezéssel.9 1938-ban felépült a lelkészlakás 11.000 pengős költséggel, melyből a lelkész 3000 pengőt magára vállalt.10 Új anyakönyvi kerület is létesült „Szeged–Csengele H” jelzésű párhuzamos anyakönyvi hivatal elnevezéssel, a szegedi közgyűlés 294/1939. számú határozatával. Életbe lépett 1940. március 1-jén. Takács Mihály iskolaigazgatót bízták meg a vezetésével. A templom hiánya miatt a csengelei hívek már elég korán mozgolódni kezdtek. 1934. március 25-én az egyházközség létrehozta a Templomépítő Bizottságot, melynek elnökéül vitéz Csicsai Jánost választották meg. Megindult a gyűjtés, 25 gyűjtőívvel fogadták a felajánlásokat. Az 1936-os év végére már 787,80 pengő adomány jött össze, melyet a megyés püspök további 1000 pengővel toldott meg.11 1935-ben küldöttség járt a csanádi megyéspüspöknél és Szeged város polgármesterénél László János felsőközponti plébános vezetésével a felépítendő templom ügyében. A delegáció tagja volt a csengelei egyházközség részéről vitéz Nagy István világi elnök, vitéz Pottyondy Imre gondnok (az elemi iskolák igazgatója), Papp János és Molnár János (Szeged város törvényhatósági bizottságának tagjai), valamint ifj. Kordás Mihály képviselő-testületi tag. „Mindkét helyen jóságos meghallgatásra találtak és reményekkel gazdagon távoztak.”12 Szeged város törvényhatósága egymás után hozta meg a Csengelét érintő fontos határozatokat. Idézet az 1940/1939. számú közgyűlési határozatból: „Szeged városhoz tartozó csengelei kapitányság a város legmesszebben fekvő területén, Szegedtől mintegy 50 kilométerre fekszik. A város közgyűlése az ottani r. kath. hívek lelki szükségleteinek gondozására segédlelkész és kisegítő kántor állást szervezett… Istentiszteleti célokra azonban csak egy iskolai helyiség áll rendelkezésre, ami figyelembe véve a 3000 lelket, a legcsekélyebb mértékben sem megfelelő. A csanádi püspöki hivatal ennél fogva kérte, hogy a város, mint kegyúr, megfelelő templom építése iránt intézkedjék, annál is inkább, mert e nélkül a kiküldött lelkész munkája eleve sikertelenségre van ítélve. A mérnöki hivatal által készített költségvetési előirányzat szerint 540 személy befogadására alkalmas templom 60.882 Pengőbe kerülne… az 1941-beni felépítéshez 70.000 Pengő volna szükséges… A közgyűlés átlátva a csengelei hívek nehéz helyzetét és méltányolva áldozatkészségüket, amellyel a lelkészlakás felépítését lehetővé tették, a püspöki hivatal által felhozott indokokra tekintettel a templom felépítését 70.000 Pengő keretében elrendelte.” Bár a templom felépítését 1941-re rendelték el, az építkezés azonban elmaradt. Közbeszólt a háború. 1942 nyarán Balog Jenő lelkész még megsürgette a püspöknél a munkák elkezdését, aki Szeged város polgármesteréhez fordult: „Méltóságos Polgármester Úr! Amidőn a Nemes Város Kegyurasága a teljesen elhagyatott és megfelelő lelkigondozás nélkül szűkölködő csengelei hívek számára lelkészség felállítását határozta el, ugyanakkor nemsokára azt is kimondotta, hogy gondoskodni fog az Isten háza felépítéséről… Ezúttal tehát bizalommal arra kérem Méltóságodat, hogy a város jövő évi költségvetésének összeállításánál erre az igényre is méltóztassék nagybecsű figyelemmel lenni, s ugyanakkor a költségvetést jóváhagyó belügyminiszter úrnál nyomatékosan oda hatni, miszerint a mondott célra felvehető, illetve tényleg felvett összeget a költségvetésben hagyja benn, mert ellenkező esetben a
7
lelkész kirendelésével sem a kegyúr város, sem pedig az egyházi főhatóság célját el nem érte. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Szeged, 1942. évi június hó 16-án. Glattfelder Gyula csanádi püspök”13 Mivel Szeged város az egyre nagyobb kiadásai miatt a templom felépítésére már nem tudott költeni, a kérést nem teljesítette. A már meglévő építőanyagot is „Csáki szalmájának” tekintve széthordták. Ezután már szóba sem került hosszú éveken át a templom építése. 1948ban ugyan újra megalakították a Templomépítő Bizottságot, de a gyűjtés hamarosan abbamaradt. Az életszínvonal annyira lezuhant, hogy még az egyházi adó megfizetése is nagy nehézségekbe ütközött. A szegedi közgyűlés 233/1941. számú határozatával Csengele kapitányságba elsőfokú közigazgatási kirendeltséget szervezett, mely 1943. január 2-án kezdte meg a működését.14 Ide került az anyakönyvi hivatal is. A lelkész a háború alatt is híveivel maradt, kiknek sok lelki vigaszt nyújtott. Az ostrom alatt sem menekült el, majd a megszállás után is próbált közbenjárásaival az embereken segíteni. Például elérte, hogy a csengelei erdőben kivágott fákat ne lovas fogattal kelljen Szegedre szállítani, hanem vonattal. Az iskolában is folyt a hitoktatás, de az 1949-es évben már adminisztratív intézkedésekkel megakadályozták. A kisegítő kántor Hargitai Imre tanító volt. 1950. szeptember 18-án egészségi okokból Szegedre helyezték Balog Jenő lelkészt. Ott halt meg 56 éves korában. Az új lelkészt a püspök 1708/1950. számú leiratával nevezte ki. Kovács Zoltán budapesti lazarista szerzetes az egyik legnehezebb Rákosi-évben, 1950. szeptember 13-án érkezett Csengelére. Ő a szerzetesrendek feloszlatása miatt került egyházmegyei szolgálatba. Erre az időre esik az iskolák államosítása. A csengelei iskolák 1907-től már államiak voltak, így szervezeti változás nem történt. Lekerültek a tantermek falairól a feszületek, s az iskolai hitoktatást is különböző feltételekhez kötötték. A hatóságok mindenféle adminisztrációs eszközökkel próbálták akadályozni az egyházi életet. Lehetetlen feltételekhez kötötték a körmeneteket, nem engedélyezték a házszenteléseket. 1951 júniusában azt a három volt szerzetest, akik a lelkész segítségére voltak (kántor, harangozó, háztartás-vezető beosztásban), a rendőrség 24 órás határidővel – indoklás nélkül – Csengele területéről kiutasította. A falu lelkipásztora így egyik napról a másikra segítség nélkül maradt. Kovács Zoltán ugyan próbált protestálni a döntés ellen, de süket fülekre talált. Csengelén az első külön hittan beiratkozáson – nagy harcok árán – a szülők 44 tanulót írattak be. E számok a továbbiakban rohamosan nőttek, 1954-ben már 320-an részesültek az iskolai hitoktatásban. Az Egyházügyi Hivatal minden évben külön engedélyezte a lelkész részére az elsőáldozók iskolában való felkészítését. 1951-ben megszűnt a kápolna a belterületi iskolában, helyét gabonaraktárnak sajátították ki. A szentmiséket más helyen kellett tartani. Így került sor a parókia, a lakás átalakítására: a lelkész két szoba közül kivetette a válaszfalat. Átszállították az oltárt, s az ott lévő tárgyakat. Az új kápolnához a berendezést a Püspöki Hivatal adta, amit addig a szegedi Fogadalmi templom pincéjében tároltak. Új szobrokat, gyóntatószéket, ruhákat stb. kapott a kis kápolna. Az oltár fölé Szűz Mária szobra került, a glória kis égői imára szólítottak: Védje, oltalmazza Csengele népét is a Boldogasszony, hazánk égi Patrónusa! Átszállították a harangot is, és egy 4,5 méter magas haranglábra szerelték. 1951. november 28-án Kovács Zoltánt elbocsátották állásából. Többé nem kapott lelkészi megbízatást. Budapesten gyárban, munkásként dolgozott, de mindvégig kijárt Csepelre misézni. Többször visszalátogatott Csengelére, s haláláig tartotta a kapcsolatot.
8
Sztankai István Ferenc-rendi szerzetes 1951. november 28-án került Csengelére a Szeged–Alsóvárosi templomból. Életéből 27 esztendőt itt töltött el, valóban a nép szolgálatában, szerényen, szelíden, de állhatatos papként. Állandóan járta a tanyavilágot, szélben, hóban, kánikulában, gyalog, kerékpáron, majd gépkocsival. Megtett mindent, hogy az elsőáldozók száma minél nagyobb legyen, ezzel a szülőket is ösztönözze a hitvallásra. Nehéz dolga volt e téren az egyre nagyobb érdektelenség, a politika vallásellenes hangulata miatt. Kántora Kovacsics Vince ferences testvér, mindenki Vince bácsija volt. Hűséges segítőtársa volt mindvégig, 1978 augusztusában bekövetkezett haláláig. Pannonhalmán temették el. 1966. április 11-én Laczkó Ferencet, falunk szülöttét Szegeden pappá szentelték. A csengelei kápolnában tartotta ünnepélyes első miséjét. A Pántlika úti iskolában a havi egy mise régi hagyomány volt. Az iskola 1978-as megszűnése után az Erdősarki iskolában volt mise. A lelkész a parókia harmadik szobáját is átadta a kápolna bővítésére, maga a kis konyhában húzódott meg. 1972-ben megkezdték a parókia bővítését, ami már nagyon szükséges volt. A hívek sok társadalmi munkát végeztek, amiben a papjuk élenjárt. Néhány név a sok segítőből: Agárdiék, Bencsik József, Csányi Antal, Gera Pál, Jaksa Ferenc, Király Jánosné, Komáromi József, Magyar Mihály, Mészáros Péter, Német János, Rácz Ferenc, Rokolya József, Sági István, Sánta István, Szalai Józsefné, Szarvas Mihályné, Tóthné, Túri Sándorné, Vörös József stb. Hosszú oldalakon lehetne sorolni a neveket, akik önzetlenül, az első hívó szóra megjelentek segíteni. 1972. november 5-én kápolnánk búcsúját dr. Udvardy József püspök tartotta, megszentelte a felépült új szárnyat. Ez alkalommal a lelkészséget plébánia rangra emelte, Sztankai István c. esperest plébánossá nevezte ki. Sztankai Istvánt 1978. augusztus 23-án áthelyezték Balástyára, és kerületi esperesi rangot kapott. Sokszor visszatért Csengelére, szívesen látogatta régi híveit, esketett, vagy éppen utolsó útjára kísérte őket. Az állam 1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatta, majd negyven év után azok újra-éledtek. 1988-ban Sztankai István is visszatért a rendbe, Szeged–Alsóváros plébánosa lett. Itt élt páter Szilásként haláláig. Sírja mellett sok csengelei imádkozott és tette rá a szeretet, az emlékezés virágait. Tölgyes Tibor pálosrendi szerzetes 1978. augusztus 23-án érkezett Csengelére, Gyuláról. 1980. április 23-án nagy bérmálás volt falunkban. 102 fő bérmálkozott meg. Az előkészületek természetesen messzebbre nyúltak vissza. Hiszen az évek során sokan kimaradtak a bérmálás szentségének felvételéből. 1981-től ismét lehetett hitoktatás az iskolákban, ha a szülők kérték. Aki megjelent az iskolában, minden ellenvetés nélkül beiratkozhatott. A hittanórák egyeztetése is simán ment. 1981-ben bevezetésre került a telefon, jobb és gyorsabb lett a kapcsolatteremtés, az ügyintézés.
9
Néhány adat 1950-től, mióta Csengele önálló község: év 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2001 2002
Házasságkötés polgári egyházi 29 28 29 25 33 27 20 16 8 8 13 1 11 4 5 2
Születések száma
Keresztelés
87 ? 36 22 25 21 16 19
81 57 36 23 15 8 16 15
Az egyházi és népesség-nyilvántartási adatok közötti eltérések főleg abból adódnak, hogy a születések nagy része kórházban történt. A keresztelőket, de az esküvőket is sokan más községben tartották. Különböző okokból nem vállalták a helyi szertartást, anyakönyvi bejegyzést. 1985. június 10-én kezdődött az új harangtorony építése. A tervezéstől a befejezésig sok társadalmi munkát ajánlottak fel a hívek. Az árokásástól, az alapkészítéstől, a felállítás munkálataitól a tetőfedésig szinte minden munkához hozzájárultak. Itt sem lehet mindenkit felsorolni, sem sorrendet állítani, mert minden munka nagyon fontos volt. Néhány név álljon itt: Agárdi Tibor, Répa Péter, Sisák János, Toldi József, Vincze Tibor és Nyilasi Imre tervező, valamint sokan mások, akiknek neve fennmarad. A kis harang szeptember végén került az új helyére, 12 méter magasan az új toronyba. A „nagy” harang 9 méter magasban hirdeti Isten dicsőségét. A harangszentelés 1985. november 8-án, Szent Imre búcsúnapján legalább 1000 fő részvételével történt. A szentelést és áldást dr. Udvardy József csanádi püspök végezte, nagy papi segédlettel.15 A körmenet közben szóltak a harangok. A messze ható harangszó azóta is imára, hálaadásra hívja a csengelei híveket. A harang felirata:
– ISTEN DICSŐSÉGÉRE – A SZENTÉV EMLÉKÉRE 1983–85. ÖNTETTE: CSENGELE KERESZTÉNY NÉPE GOMBOS LAJOS HARANGÖNTŐ MESTERREL ŐRBOTTYÁNBAN 1985-BEN. 1986. december 9-én Tóth Tibor kőfaragó mester egy nem rozsdásodó keresztet adományozott a harangtorony tetejére. A napsütésben gyönyörűen fénylett, fényességét hosszú időre megőrizve, hirdetve Isten szeretetét, jóságát, amely összeköti a békét akaró embereket. A kereszt felszerelése Agárdi Tibor munkáját dicséri. A torony keresztjének talapzatában van elhelyezve az „Üzenet az utókornak”: felsorolva a fontosabb adatokat, munkákat, a társadalmi munkát végzők, a segítők, az adakozók nevét; napi folyó-iratokból cikkek, s a forgalomban lévő pénzekből egy kis csomag.
10
Fatimai Szűzanya szobrának másolata 1985-ben érkezett a falunkba. Az ünnepélyes felajánló mise után a szobor 1–1 hétig a befogadó családoknál volt, akik szívesen hagyatkoztak a Szűzanya oltalmára. 1986-ban parkot létesített a tanács a kis erdő helyén – azzal a megjegyzéssel, ha templom épülne, ez a telek átadható lenne erre a célra. 1987-ben 50 éve önálló lelkészség Csengele. A jubileumon részt vett Horpácsy (Jachan) Ignác, az első csengelei lelkipásztor. Megemlékezett a kezdeti nehézségekről, mikor még parókia sem volt. Köszönetét fejezte ki az akkori híveknek, akik szívesen segítették munkájában. Nagy örömmel látta, hogy az elmúlt 50 évben milyen sokat fejlődött Csengele, s ezzel együtt milyen sokat változott az egyházközség. 1988 októberétől az egyház is bekapcsolódott az országos rózsafüzér imába. Havonta egy napon a csengeleiek imádkoztak Erdély és a magyar kisebbségek szándékára, sorsuk javulásáért. A hitoktatás minden osztályban beindult, teljes létszámmal, az iskolai órarendhez alkalmazkodva. 1991. május 30-án emléktáblát avattak a templom falán: ISTEN DICSŐSÉGÉRE SZTANKAI ISTVÁN P. SZILÁS ARANYMISÉJE LACZKÓ FERENC TÖLGYES TIBOR EZÜSTMISÉJE EZÜSTMISÉJE EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA A HÍVEK NEVÉBEN A CSENGELEI ÖNKORMÁNYZAT 1991. VI. 30. Gyönyörű időben került sor az ünnepeltek által celebrált nagymisére, a hálaadásra. 50, illetve 25 év adatott meg Istent dicsérni, szolgálni, vezetni, segíteni a híveket a katolikus közösség táborában. Külön örültek a nagy számban megjelent hívek, hogy újra félelem nélkül, szabadon lehetnek Isten házában, a község vezetőivel együtt. Erre kérték Isten áldását az ünnepeltek is, áhítatosan énekelve a Himnuszt, nemzeti imánkat. 1991. augusztus 5-én Ásotthalomról kaptunk kölcsön egy harangot. Az Erdősarki iskola udvarán lett felállítva. Felirata elölről: „ISTEN DICSŐSÉGÉRE A KISSORI ÁLL. ELEMI ISKOLA KÖRNYÉKÉN LAKÓ HÍVEK KÖZADAKOZÁSÁBÓL 1927-BEN ÖNTÖTTE SLEZÁK LÁSZLÓ HARANGÖNTŐ BUDAPESTEN”. A hátoldalán a „SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY KELJ VÉDELMÉRE HŰSÉGES MAGYARJAID-NAK” szöveg található. A harang megszólalt, mikor II. János Pál pápa magyar földre lépett. 1991. augusztus 17-én, a pápalátogatás alkalmával Pécsre zarándokoltak a csengelei hívek, itt részesültek a pápai áldásban. Tölgyes Tibor 1991. szeptember 25-én végleg átadta a plébániát, s a pálosrend szerzeteseként Pálosszentkútra ment.16 Azóta is szívesen látogatja régi híveit Csengelén. 1991. szeptember 25-én Menyhárt András személyében új plébános érkezett falunkba Sarkadról. 1992-ben elkészült a kápolnában is a szembeoltár, ifj. Magyar M. készítette. Nagycsütörtökön már itt volt a szertartás.
11
1992. április 26-án ismét bérmálás volt. Gyulay Endre csanádi püspököt ünnepélyesen fogadták hívei. Ez alkalommal 58 főt részesített a bérmálás szentségében. Menyhárt András 1994 augusztusától Pusztaszeren is ellátta a plébánosi teendőket17, mivel az ottani lelkész, Borsos Ferenc betegsége miatt nyugdíjba vonult. Az elmúlt időszakban több kántor is működött Csengelén. Menyhárt plébános idejében Patyi Jenőné végezte a kántori teendőket. Az elektromos orgona, melyet 1990-ben szereztek be, szépen kísérte a hívek énekét. A temető is az egyházközség hatáskörébe tartozik. 1928-ban Szeged városa jelölte ki és adta át a területet Csengelének. A lelkipásztorok sokat dolgoztak és törődtek a temetővel: kerítésről, korszerű ravatalozóról gondoskodtak. A temető rendje, tisztasága, a gondozott síremlékek Vincze János gondnok lelkiismeretes munkáját dicsérik. Az itt élt lelkészek nagyon jó kapcsolatot tartottak a környező községekkel, távoli szerzetes társaikkal. Minden évben volt lelkigyakorlat, amit meghívott papok tartottak, ezzel is gazdagítva, elmélyültebbé téve a hitéletet. Évente két alkalommal, pünkösdkor és Kisasszony napján Pálosszentkútra zarándokolnak a csengelei hívek, búcsúra. Templomhalmon is májusban van a hagyományos búcsúnap. Ilyenkor hazalátogatnak a távolra szakadt csengeleiek, szentmisét hallgatnak, szórakoznak és szíves vendéglátásban részesülnek. A templomhalmi kisharangot 1993-ban illetéktelen kezek eltávolították. Hosszú, rendszeres rendőri felderítés következett. Ennek eredményeképpen sikerült visszaszerezni, és Hajdú Répa Péter 1995. március 11-én felszerelte eredeti helyére. Innen szól hozzánk, hirdetve a régi idők dicsőségét! A papok kis létszáma miatt a csengelei plébánia vezetésével 1996. augusztus 15. dátummal Kovács Péter kisteleki lelkipásztor bízták meg. Ő Balástya, Pusztaszer és Ópusztaszer plébánosi feladatait is ellátta. A kántor munkaköre megszűnt.18 1997. augusztus 1-től Seidl Ambrus lett a kisteleki – ezzel együtt csengelei – plébános. Ő 1998 elején apjával, dr. Seidl Ambrus építészmérnökkel, nyugalmazott főiskolai tanszékvezetővel terveket készíttetett a leendő csengelei templomról. A kápolna kibővítésével 300 férőhelyes lett volna az épület. Elkezdődött a majdani támogatók felmérése. Az 1999. év nagy fordulatot hozott az egyházközség életében: a Püspök úr augusztus 2ai hatállyal Seidl Ambrus helyett Laczkó Ferencet nevezte ki Kistelek és a hozzá csatolt községek – így Csengele – plébánosává. Mivel Laczkó Ferenc atya csengelei születésű, mindent elkövetett, hogy szülőfalujában új templom épüljön.19 Az építkezést az is indokolta, hogy a plébánián kialakított kápolnában a hívek már nem fértek el. Ezért nagyobb ünnepeken a Faluházban tartották a szentmiséket. Laczkó atya a templom tervezésére Tar Mihály építészmérnököt kérte fel. Nagy gondot okozott azonban összegyűjteni azt a rengeteg pénzt, ami egy ekkora beruházáshoz szükséges. De a plébános szakadatlan munkájának meglett az eredménye: az építkezést támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Szeged–Csanádi Püspökség, Csengele önkormányzata, illetve német és amerikai segítséget is sikerült szerezni. Természetesen a csengelei hívek is nagylelkűen adományoztak, amikor az egyházközségi képviselőtestület tagjai járták a falut és kérték az emberek anyagi segítségét. 2000. február 28-án kezdődött el a tereprendezés az építendő templom helyén. Az alapkő letételére 2000. április 16-án püspöki szentmise után került sor.20 Ezután megindultak az alapozási munkálatok, melyekkel a kivitelezők júniusra készültek el. Kezdődhetett a falak felhúzása. Az épülő templom téglafalai között az első szentmisét 2000. november 5-én, Szent Imre ünnepén mutatták be. A búcsúi szentbeszédet Kovács Péter atya mondta, aki Békéscsabáról jött el, hogy együtt ünnepeljen a csengeleiekkel. 12
2000 legutolsó napjaira elkészültek az ácsmunkálatok, állt a tetőszer-kezet fóliás borítással. Az új esztendő januárjában kerültek fel az ereszcsatornák és a cserepek. Sokszor hidegben, nagy szélben vagy zuhogó esőben is dolgoztak rajta. 2001 tavaszán a templomépítéssel párhuzamosan megkezdték a plébániaépület tetőszerkezetének a felújítását is. Itt kell megemlíteni, hogy a plébánián ekkor dr. Szélinger Tiborné hitoktató lakott 1999 szeptembere óta. Minden tiszteletet megérdemel kitartó munkabírása, hiszen a hitoktatáson kívül neki kellett elvégeznie az építkezéssel járó rengeteg adminisztrációt is, s mindezt úgy, hogy reggeltől estig zavarták a munkálatokkal járó zajok. Erről a problémáról így írt a plébániai Historia Domusban: „A »háborús romok« állapota változatlan, ami nehéz helyzetbe hozza a plébánia lakóját, mivel az épület nem csupán otthona, hanem munkahelye is”. 2001 júniusára elkészült az új templom vakolása, és megkezdték a nyílászárók elhelyezését, valamint a fűtésrendszer árkainak kidolgozását. Júliusban már a torony festésére és a toronysisak fémlemezekkel való befedésére került sor. Augusztus első felében kiemelték a harangokat az 1985-ben felszentelt haranglábból, és betették új helyükre, a templom tornyába. A feleslegessé vált haranglábat a csengelei egyházközség Petőfiszállásnak adományozta. A harangok az új templom tornyában augusztus 11-én szólaltak meg először. Az új orgona is megérkezett, amit a karzaton szereltek össze. Néhány héttel a szentelés időpontja előtt még javában folytak a munkálatok: lerakták a díszburkolatot, befejezték a villanyszerelést, és kialakították a lépcsőt az oltárhoz. A szentelés előtti utolsó napok takarítással és díszítéssel teltek. Számos csengelei aszszony és férfi vett részt lelkesen az előkészületekben. 2001. szeptember 8-ára minden elkészült. A teljes pompájában ragyogó templomban örömmel várták a hívek a meghívott vendégeket és Gyulay Endre megyéspüspököt, hogy felszentelje az új épületet.21 A szertartás elején Várhegyi Attila államtitkár, Boross Péter volt miniszterelnök, Sánta Ferenc polgármester mondtak beszédet; majd Tar Mihály mint a templom tervezője szólt röviden, és Sánta István idős csengeleiként mondott hálát a falu álmának megvalósulásáért. Ezek után kezdődött el a tulajdonképpeni szertartás, melyet a szegedi Dóm énekkara tett még felemelőbbé. Ezen a nagy eseményen kb. 2000 ember vett részt, így a legtöbben csak a templom előtti téren találtak helyet, és kihangosítón keresztül követhették az eseményeket. A szentmise után a meghívott vendégek – mintegy 140 fő – díszebéden vettek részt a Kiss Ferenc vezette Öregmalom vendéglőben. Az új templomot a legilletékesebb, Tar Mihály tervező így mutatta be: „Keresztény templom terveinek elkészítése kétezer éves folyamat része, tiszteletadás a múltnak, megpróbálva a jövőt szolgálni. Fényekkel és árnyékokkal komponált tereket kell létrehozni úgy, hogy méltó környezetet biztosítson a legősibb szertartások számára, mely a környék lakóinak legfontosabb örömét és bánatait kíséri végig életútjukon. Szándékom volt az új templomot úgy illeszteni a jellegzetes alföldi tájba, mintha mindig is ott állt volna. (A település határában 1975-ben tárták fel egy kicsiny Árpád-kori templom alapjait, mely a török időkben pusztult el.) A plébánia udvarából, valamint az önkormányzattól a parkból Egyházközségnek átadott terület eredményezték a magyarországi faluképben megszokott elhelyezkedést a templom számára. A templom főbejárata az utcára merőlegesen nyert kialakítást. Az épület utca kerítésvonalától kb. 10 méterrel hátrébb elhelyezve, egy kisebb szilárd burkolatú „templomtér” kialakításával biztosítja, ünnepek alkalmával nagyobb tömegek számára a helyhez méltó zavartalanabb tartózkodást. 13
A templom főbejárat fölé emelt oromfala a szakrális hagyományokat követi, középen elhelyezett színes rózsaablakkal. (Tervezője id. Tar Mihály festőművész.) A 2x2 oszlopon nyugvó homlokzattól kb. 1,5 métert vissza-ugrott kétszárnyú főkapun át, üvegtáblából kiépített szélfogón keresztül lépünk a templomtérbe. A szélfogó feletti karzat templomteret „ölelő” íve kihangsúlyozott horizontális ácsszerkezetével a mai kor egyházának elvárása szerinti centrális térré alakítja az évszázadok során inkább hosszházas elrendezésű templomteret. A karzatra a keleti „mellékhajó” déli végében lehet feljutni. A bejárattól nyugatra elhelyezett harangtorony földszintjén a sekrestye található. A templom bazikális elrendezésű, háromhajós templomokra utal, a templomteret a szentély zárja le, mely homokfúvott, üvegezett oldalfalaival és üveg tetejével folyamatos, káprázásmentes szórt fényt biztosít az oltár terének. Középső falfelületén, az épület tengelyében került üvegből kialakításra egy „fény-nyílás” formájában a kereszt. A kihangsúlyozott ácsszerkezet kontúrjában korai keresztény bazilikákra emlékeztető, de megjelenésében, kialakításában tudatosan mai, ragasztott fából készült tartószerkezet. A tetőszerkezetet hordó két párhuzamos főtartó felső sávjában mindét oldalon 11–11 darab üvegtégla ablak egészíti ki az épület megvilágítását. Az épülethez kizárólagosan időtálló, jó minőségű „kortalan” anyagokat használtunk – tégla, beton és ragasztott fa tartószerkezetek, klinkertégla burkolatok, öntisztuló fehér IspoLotusan homlokzati festés, beton-cserép és cinklemez fedés –, melyek remélhetőleg jelentősebb felújítások nélkül hosszú ideig szolgálhatják az épület használóit.” 22 Az építkezés statikusa Cseh Annamária volt. Az épületgépészetért Far-kas Tamás, az épületvillamosságért Dorgai Károly volt a felelős. A faszobrokat Fésűs Károly szobrászművész készítette. Kivitelező a kisteleki Sisák László volt.23 Az építkezés 60 milliós költségéhez a hívők 6.253.000 Ft-tal járultak hozzá. 2002 nyarán a Zólyomi-Katona Theodóra – Katona Attila házaspár személyében új hitoktatók érkeztek községünkbe.24 Feladatuk az irodai munka és a hitoktatás ellátása Csengelén és Pusztaszeren egyaránt. Ők szervezik a csengelei hitéletet, lelki programokat, hogy a kőből épült gyönyörű templom mellett a buzgó hívek lelki temploma is egyre jobban épüljön, hirdetve: Csengelén él a katolikus hit! E hit tartotta meg eleinket bízni, remélni a jobb, szebb jövőben. E hit vezérli a szorgalmas, falujukhoz ragaszkodó embereket, a ma itt élőket, a dolgozni, a tenni akarókat, hogy Isten dicsőségét hirdetve, meghallva hívő, intő szavát – békében, szeretetben éljenek egymásért, egymás mellett. Úgy legyen! Ámen!
14
Források: 1
Jegyzőkönyv a Csengelei róm. kat. egyházközség képviselő-testületének gyűléséről 1933. (Csengelei Plébánia) 2 Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár 2421/1930. szám 3 Jegyzőkönyv a csengelei róm. kat. egyházközség alakuló üléséről 1930. nov. 30. (Csengelei Plébánia) 4 Jegyzőkönyv a csengelei róm. kat. egyházközség képviselő-testületi üléséről 1930. dec. 21. (Csengelei Plébánia) 5 A csanádi püspök levele a csengelei róm. kath. egyházközség elnökségének 3112/1931. szám (Csengelei Plébánia) 6 Kisházi-Kovács László: A városi kegyuraság Szegeden 1917-1948 (Budapest-Szeged 2001) p. 177. 7 Jachan Ignác lelkipásztort nagy ünnepséggel fogadták Csengelén (Tanyai Ujság 1936. szept. 6., p. 5.) 8 A csanádi püspök levele Jachan Ignác lelkészhez 1535/1937. szám (Csengelei Plébánia) 9 Kisházi-Kovács László: i. m. p. 181. 10 Csengelén már tető alá került a plébánia épület, most már a városon a sor, hogy a templom is felépüljön (Tanyai Ujság 1938. aug. 21., p. 2.) 11 Kisházi-Kovács László: i. m. p. 177. 12 Jegyzőkönyv a Szeged-Csengelei róm. kath. Egyházközség képviselő-testületének értekezletéről 1935. február 10. (Csengelei Plébánia) 13 Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár 1620/1942. szám 14 Csengelén szombaton megkezdte működését az új közigazgatási kirendeltség (Tanyai Hiradó 1943. január 3., p. 2.) 15 Szerdahelyi Csongor: Látogatás a tanyán (Új Ember 1985. dec. 15., p. 2.) 16 Dr. Gyulai Endre … (Kisteleki Hírmondó 1991/7. szám, p. 11.) 17 Gy. Z.: Plébániák területi átszervezése (Kisteleki Hírmondó 1994. szept. 27., p. 7.) 18 Frányó Károlyné: Változások az Egyházközség rendjében (Csengelei Krónika 1996. szept. 15., p. 257-258.) 19 Gy. Z.: A futballista és templomépítő plébános – A hitoktatás fejlesztése a legfőbb cél Kisteleken (Kisteleki Hírmondó 1999. aug. 18., p. 6-7.) 20 Laczkó Ferenc: Meghívó (Kisteleki Hírmondó 2000. ápr. 7., p. 2.) 21 M. M.: Teljesült a hívők álma – Felszentelték a csengelei isten házát (Kisteleki Hírmondó 2001. okt. 16., p. 17.) 22 Építész Fórum című internetes lap „Figyelő építészeti díj 2002.” rovata. 23 Építész Fórum című internetes lapnak a Szent Imre római katolikus templomot bemutató írása (2001. szept. 26.) 24 Új hitoktatók falunkban (Csengelei Krónika 2002. júl. 15., p. 326-327.)
15
