MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4662. számú
törvényjavaslat
egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
Előadó: Dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter
Budapest, 2011. október
1
2011. évi … törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról Az Országgyűlés a pénzügyi stabilitás és a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, a gazdaság versenyképességének helyreállítása és az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a következő törvényt alkotja: I.
Fejezet
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHERVISELÉSI HOZZÁJÁRULÁST ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 1. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása 1. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 44. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:) „44. Azonos munkakör: a 7/2010. (IV. 23.) KSH közleménnyel kiadott, 2011. január 1-jétől hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR-08) szerint azonosnak minősülő munkakör.” (2) Az Szja tv. 3. §-a a következő 46. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:) „46. Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.” (3) Az Szja tv. 3. § 63. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:) „63. Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik a) a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy b) kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján azzal, hogy egyidejűleg négynél kevesebb munkavállaló szállítása is csoportos személyszállításnak minősülhet, ha a munkavállalók munkarendje vagy a munkahely földrajzi elhelyezkedése miatt a munkába járás, illetve a hazautazás közösségi közlekedési eszköz igénybevételével nem valósítható meg.” (4) Az Szja tv. 3. § 66–68. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: (E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:) 66. Alapkutatás: a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.) 4. § 1. pont a) alpontjában meghatározott alapkutatás. 67. Alkalmazott kutatás: az Innovációs tv. 4. § 1. pont b) alpontjában meghatározott alkalmazott kutatás.
2
68. Kísérleti fejlesztés: az Innovációs tv. 4. § 1. pont c) alpontjában meghatározott kísérleti fejlesztés.” 2. § Az Szja tv. 6. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Külföldi pénznemben keletkezett bevétel, valamint külföldi pénznemben teljesített kiadás esetén az (1) bekezdés a) és b) pontjának, valamint az 5. § (7) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően a) – ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik – a kifizető az adóelőleg megállapításához, b) a magánszemély – választása szerint – az adóelőleg, adó megállapításához a bevétel, illetve a kiadás forintra történő átszámítására a bevétel megszerzése napját megelőző hónap, illetve a kiadás teljesítésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot alkalmazza.” 3. § (1) Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:) „d) a magánszemély által fizetett tagdíjra, hozzájárulásra, felajánlásra tekintettel vállalkozási tevékenységet nem folytató társadalmi szervezet, köztestület által magánszemély részére nyújtott szolgáltatást, amennyiben azt a társadalmi szervezet, köztestület az alapszabálya alapján, a cél szerinti tevékenységével összefüggésben, rendeltetésszerű joggyakorlás keretében nyújtja;”
a a a a
(2) Az Szja tv. 7. § (1) bekezdése a következő o) ponttal egészül ki: (A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:) „o) a kifizető által a tevékenységében közreműködő magánszemélytől átvállalt kamarai tagdíj összegét, feltéve, hogy a tevékenység kizárólag szakmai kamara tagjaként folytatható;” (3) Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés v) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:) „v) a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást (ideértve azt a támogatást is, amelyet a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján az önálló tevékenységének megkezdésével összefüggésben, a megkezdést megelőzően, továbbá gazdasági társaságba történő belépésével, gazdasági társaság alapításával összefüggésben felmerült költségei fedezetére kap, azzal, hogy amennyiben a támogatás összegét a magánszemély gazdasági társaság alapítására fordítja, az a rész nem minősül bevételnek, amelyet ténylegesen is a gazdasági társaság rendelkezésére bocsát), feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el;” 4. § Az Szja tv. 17. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Lakás bérbeadása esetén a bérbeadó magánszemély a bérbeadásból származó bevételéből levonhatja a más településen általa bérbevett lakás ugyanazon évben igazoltan
3
megfizetett bérleti díját, feltéve, hogy a bérbeadás, illetve a bérbevétel időtartama a 90 napot meghaladja.” 5. § Az Szja tv. 19. §-a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Amennyiben a magánszemély a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra előre folyósított támogatás összegét annak jogszabályban meghatározott célja szerint a megadott határidőig nem használta fel, a támogatás fel nem használt része annak az évnek az utolsó napján minősül bevételnek, amikor a felhasználásra jogszabály szerint nyitva álló határidő lejár, ilyen határidő hiányában a folyósítás évét követő negyedik adóév utolsó napján.” 6. § Az Szja tv. 24. § (1) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki: (Nem önálló tevékenység) „b) a közfoglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység,” 7. § (1) Az Szja tv. 29. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az (1) bekezdésben említett adóalap-növelő összeget a) az (1) bekezdés szerinti jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó része után nem kell megállapítani, b) az (1) bekezdés szerinti jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meghaladó része után 27 százalékos mértékkel kell megállapítani (a továbbiakban: adóalap-kiegészítés). (2) Az Szja tv. 29. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Az (1) bekezdésben említett adóalap-növelő összeg a 2012. évet követően nulla.” 8. § (1) Az Szja tv. 29/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult a) az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult, kivéve azt a magánszemélyt, aki a családi pótlékot aa) vagyonkezelői joggal felruházott gyámként vagy vagyonkezelő eseti gondnokként a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel, ab) szociális intézmény vezetőjeként, az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapja; b) a várandós nő és a vele közös háztartásban élő házastársa; c) a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy); d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély a c)–d) pont szerinti esetben azzal, hogy az ott említett jogosult és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói közül egy – a döntésük szerinti – minősül jogosultnak.” (2) Az Szja tv. 29/A. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Kedvezményezett eltartott) „a) az, akire tekintettel a magánszemély a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult,” (3) Az Szja tv. 29/A. § (5) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Eltartott)
4
„b) az, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vehető.” (4) Az Szja tv. 29/A. § (6) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E § alkalmazásában jogosultsági hónap az a hónap,) „a) amelyre tekintettel a családi pótlékra való jogosultság fennáll,” 9. § Az Szja tv. 46. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a) az őstermelői tevékenységből származó bevételből, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve ha családi gazdálkodó (gazdálkodó családtagja), az e jogállását igazoló okiratát; a kifizető az ilyen kifizetéseket is feltünteti a kötelezettséget eredményező kifizetésekről, juttatásokról az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott formában és előírt határidőre teljesítendő bevallásában; b) a vállalkozói bevételből, ha az egyéni vállalkozó az e bevételéről kiállított bizonylatán feltünteti az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát.” 10. § (1) Az Szja tv. 47. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az adóelőleg alapja a) feltéve, hogy nem a b)–c) pont rendelkezéseit kell alkalmazni,] „aa) – ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik – a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, a bevétel 50 százalékát meg nem haladó mértékű, igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege (önálló tevékenység esetében a bevétel 90 százaléka);” (2) Az Szja tv. 47. § (2) bekezdés c) pont ca) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az adóelőleg alapja c) költségtérítés esetében] „ca) ha a költségtérítés adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti költség levonásával, erre vonatkozó nyilatkozat hiányában legfeljebb az e törvény rendelkezése szerint igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával megállapított rész, az említett nyilatkozat és rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka),” (3) Az Szja tv. 47. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A (2) bekezdés alkalmazásában] „a) az adóalap-kiegészítés összege az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után 27 százalékkal megállapított összeg,” (4) Az Szja tv. 47. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A (2) bekezdés alkalmazásában]
5
„a) az adóalap-kiegészítés összege az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem – figyelemmel a (6) bekezdés rendelkezésére is – után 27 százalékkal megállapított összeg,” (5) Az Szja tv. 47. §-a következő (6)–(10) bekezdéssel egészül ki: „(6) Nem kell az adóalap-kiegészítést alkalmazni a) az adóköteles társadalombiztosítási ellátás adóelőlegének a megállapításakor, ha a kifizető nem a magánszemély munkáltatója is egyben, b) ha a bevétel adóelőleg megállapítására nem kötelezett kifizetőtől, kifizetőnek nem minősülő személytől származik, és annak összege más, az összevont adóalapba tartozó jövedelmekkel együtt sem haladja meg a 2 millió 424 ezer forintot, c) az adóköteles munkanélküli ellátás adóelőlegének a megállapításakor. (7) Nem kell az adóalap-kiegészítést alkalmazni az adóelőleg számításánál figyelembe vett jövedelem azon része után, amely nem haladja meg a 2 millió 424 ezer forintot akkor, ha a magánszemély a kifizetést megelőzően írásban nyilatkozik a kifizetőnek, hogy az összevont adóalapba tartozó várható éves jövedelme az adott kifizetéssel együtt sem haladja meg az adóalap-kiegészítés alól mentesített jövedelmet. A kifizető a magánszemély nyilatkozatától függetlenül alkalmazza az adóalap-kiegészítést az általa juttatott, az adóév elejétől összesített adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelmei azon részére, amely az értékhatárt meghaladja. (8) A munkáltató és az adóelőleg szempontjából munkáltatónak minősülő kifizető az adóelőleg megállapítása során az adóalap-kiegészítést az általa juttatott, összevont adóalapba tartozó jövedelem azon részére alkalmazza, amely meghaladja az adóalap-kiegészítési kötelezettség alól mentesített jövedelmet. A munkáltató által juttatott jövedelemnek minősül a korábbi munkáltató által a munkaviszony megszüntetésekor igazolt összeg is. A rendszeres jövedelem esetén az adóalap-kiegészítés az adott kifizetés azon hányadára nem alkalmazható, amilyen hányadot a 2 millió 424 ezer forint a magánszemély munkáltatótól származó várható éves rendszeres összevont adóalapba tartozó jövedelmében képvisel. A nem rendszeres jövedelem esetén a munkáltató az adóalap-kiegészítést az adott kifizetés azon részére alkalmazza, amely a várható éves rendszeres és az adóév során már kifizetett nem rendszeres összevont adóalapba tartozó jövedelem együttes összegét figyelembe véve az értékhatárt meghaladja. (9) A magánszemély az előző bekezdésekben foglaltaktól eltérően köteles a kifizető vagy további munkáltató részére adott írásbeli nyilatkozatában kérni az adóalap-kiegészítés alkalmazását akkor, ha a várható éves összevonás alá eső jövedelme – a (8) bekezdés szerinti munkáltatótól származó jövedelmet is beszámítva – a 2 millió 424 ezer forintot meghaladja. A nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztása esetén a magánszemély a 48. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott különbözeti bírság fizetésére köteles. (10) A magánszemély írásbeli nyilatkozatban kérheti a munkáltatótól, kifizetőtől, hogy az adott kifizetés adóelőlegének a megállapítása során a jövedelem egészére vagy annak a nyilatkozatban megjelölt részére alkalmazza az adóalap-kiegészítést.” 11. § Az Szja tv. 48. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki: (Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély az adott esettől függően nyilatkozik) „e) a 47. § (7) bekezdésében foglaltak szerinti körülményekről illetve összegekről.” 12. § (1) Az Szja tv. 49. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
6
„(1) Az adóelőleg a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap – családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében az adóévben az adóelőleg megállapításánál általa, illetve más jogosult által korábban még nem érvényesített családi kedvezménnyel csökkentett adóelőleg-alap – összege után az adó mértékével számított összeg, figyelemmel a (2)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezésekre is.” (2) Az Szja tv. 49. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az egyéni vállalkozó által negyedévenként fizetendő adóelőleg) „a) a negyedévben elszámolt vállalkozói kivét után az (1) bekezdés szerint megállapított összeg, amelyet a személyi kedvezmény csökkent;” (3) Az Szja tv. 49. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Ha a magánszemély saját maga köteles az adóelőleg megállapítására és megfizetésére, az (1) bekezdés szerint megállapított összeget csökkenti a személyi kedvezmény.” 13. § (1) Az Szja tv. 53. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők: a) mezőgazdasági, erdőgazdálkodási (TESZOR 01, 02), bányászati (TESZOR 05-től 09ig) és feldolgozóipari (TESZOR 10-től 32-ig) termék-előállítás, építőipari kivitelezés (TESZOR 41.20, 42); b) mezőgazdasági, betakarítást követő szolgáltatás (TESZOR 01.6), vadgazdálkodáshoz kapcsolódó szolgáltatás (TESZOR 01.70.10), erdészeti szolgáltatás (TESZOR 02.40.10) és zöldterület-kezelés (TESZOR 81.30.10); c) halászati szolgáltatás (TESZOR 03.00.71), halgazdálkodási szolgáltatás (TESZOR 03.00.72); d) feldolgozóipari szolgáltatás (TESZOR 10-től 32-ig), kivéve: - valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, - egyéb sokszorosítás (TESZOR 18.20); e) építőipari szolgáltatás (TESZOR 43); f) ipari gép, berendezés, eszköz javítása (TESZOR 33.1), gépjárműjavítás (TESZOR 45.20), személyi, háztartási cikk javítása (TESZOR 95.2), épületgépészeti berendezések javítása (TESZOR 43.21, 43.22, 43.29); g) a taxis személyszállítás (TESZOR 49.32.11) személygépjármű kölcsönzése vezetővel (TESZOR 49.32.12), egyéb máshová nem sorolt szárazföldi személyszállítás (TESZOR 49.39.39), közúti áruszállítás (TESZOR 49.41.1); h) számítógép, kommunikációs eszköz javítása (TESZOR 95.1); i) fényképészet (TESZOR 74.20); j) textil, szőrme mosása, tisztítása (TESZOR 96.01), fodrászat, szépségápolás (TESZOR 96.02), hobbiállat-gondozás (TESZOR 96.09.11); k) a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység (TESZOR 56), kiskereskedelmi tevékenység (TEÁOR 47, kivéve a (4) bekezdésben felsorolt üzleteket). (4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők: a) élelmiszer jellegű bolti vegyes kiskereskedelem (TEÁOR 47.11);
7
b) iparcikk jellegű bolti vegyes kiskereskedelem (TEÁOR 47.19); c) zöldség, gyümölcs kiskereskedelme (TEÁOR 47.21); d) hús, húsáru kiskereskedelme (TEÁOR 47.22); e) hal kiskereskedelme (TEÁOR 47.23); f) kenyér-, pékáru-kiskereskedelem (TEÁOR 47.24-ből); g) egyéb élelmiszer-kiskereskedelemből a gyógytea és étrend-kiegészítő termékek kiskereskedelme (TEÁOR 47.29-ből); h) vasáru-, festék-, üveg-kiskereskedelem (TEÁOR 47.52); i) gyógyszer-kiskereskedelemből a vitaminok kiskereskedelme (TEÁOR 47.73-ból); j) gyógyászati termékek kiskereskedelme (TEÁOR 47.74). (2) Az Szja tv. 53. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) Ha az adóévre átalányadózást választó egyéni vállalkozó elhunyt és a tevékenységét folytató özvegye vagy örököse, vagy egyesített tevékenység esetén az özvegye vagy az örököse ugyancsak átalányadózást választott, akkor az elhunyt esetében az elhalálozás napjáig elért bevétel alapján átalányban megállapított jövedelmet – az időarányos bevételi értékhatár figyelmen kívül hagyásával – az elhunyt által megszerzett jövedelemnek kell tekinteni azzal, hogy az elhunyt által elért bevétel beleszámít az özvegy vagy az örökös esetében az átalányadó alkalmazásának feltételéül megjelölt bevételi értékhatárba.” 14. § Az Szja tv. 58. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép. „(8) Ha az ingó vagyontárgy átruházása – kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg – gazdasági tevékenység [3. § 46. pont] keretében történik, az (1)–(5) bekezdés rendelkezései szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.” 15. § Az Szja tv. 62. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki: „(3a) Ha az ingatlan értékesítése − kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg − gazdasági tevékenység [3. § 46. pont] keretében történik, az (1)–(3) bekezdés rendelkezései szerint megállapított jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.” 16. § Az Szja tv. a következő 62/A. §-sal egészül ki: „62/A. § (1) Ha a termőföldből átminősített ingatlan átruházásából származó bevételnek a bevételből – a 62. § (1) bekezdése szerint – levonható költségeket meghaladó része (e meghaladó rész a továbbiakban: hozam) nagyobb, mint az ingatlan tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokásos hozam, akkor is, ha az értékesítés gazdasági tevékenység [3. § 46. pont] keretében történik, az adó alapja a) a szokásos hozam, és b) a hozam a) pont szerinti összeget meghaladó részének a háromszorosa, azzal, hogy az átruházásból származó jövedelem megállapításához a 62. § (4) és (6) bekezdése nem alkalmazhatók. (2) Ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti termőföldből átminősített ingatlant tulajdonában tartó társaságban részesedéssel rendelkező magánszemély tag részesedését ellenérték fejében átruházza, illetve azt a társaságból kivonja, az árfolyamnyereséget, illetve a vállalkozásból kivont jövedelmet növeli a részesedés
8
tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokásos árfolyamnyereség, vállalkozásból kivont jövedelem kétszerese.
hozamot
meghaladó
(3) E § alkalmazásában a) szokásos hozamnak aa) termőföldből átminősített ingatlan átruházása esetében a levonható költségek 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét, ab) részesedés átruházása, kivonása esetén a részesedés megszerzésére fordított érték (ideértve a részesedéssel kapcsolatos járulékos költségeket is) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét kell tekinteni, azzal, hogy a tulajdonban tartás naptári napjainak számítása során a megszerzésről, illetve az átruházásáról szóló okirat keltének napját kell – e napokat is beszámítva – irányadónak tekinteni, továbbá azzal, hogy részesedés átruházása (kivonása) esetén a régebben szerzett részesedés átruházását kell feltételezni; b) termőföldből átminősített ingatlan a termőföldből átminősített földterület (ideértve annak alkotórészeit is) az átminősítését követő öt éven keresztül, de ide nem értve, ha a termőföldet tulajdonosa az átminősítést legalább öt évvel megelőzően szerezte meg. (4) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha a magánszemély az ingatlant örökléssel szerezte és erről a bevallásában nyilatkozik.” 17. § Az Szja tv. 63. § (8)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek és a § új (10) bekezdéssel egészül ki: „(8) A 60. § (1) bekezdését és a 61. § (1)–(2) bekezdését az olyan ingatlanlízing-ügylet esetében, ahol az ingatlan tulajdonjoga a futamidő végén vételi jog gyakorlása útján száll át a magánszemélyre, a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a) a 60. § (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az ügyleti szerződés megkötésének időpontját kell szerzési időpontnak tekinteni, b) a 62. § (1) bekezdés a) pontjában említett más kiadásnak minősül a lízingelt ingatlan futamidő letelte előtti megvásárlása esetén fizetett előtörlesztési díj, c) a 62. § (2) bekezdés alkalmazásában megszerzésre fordított összegnek minősül ca) a lízingbe vevő által a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték, cb) a lízingbe vevő által megfizetett lízingdíjak tőkerészének az a része, amely nem haladja meg ingatlannak az ügyleti szerződés megkötésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a ca) pont szerinti összeg levonásával megállapított összeget, cc) a lízingbe vevői pozíció átvételéért fizetett összeg, cd) a futamidő végén a vételi jog gyakorlása fejében a lízingbevevőnek fizetett összeg. (9) E § rendelkezései irányadók a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízingügylet (ideértve a futamidő végén automatikus tulajdonátszállást jelentő vagy az ingatlan megszerzésére lehetőséget biztosító ügyletet) meghiúsulásából, valamint engedményezéséből származó jövedelmére is. (10) A (9) bekezdésben említett jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből, valamint a magánszemélyt az engedményezésről szóló szerződés alapján megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből a 62. § (4), illetve (6) bekezdésének rendelkezései szerint kell értelemszerűen megállapítani (figyelemmel a 63. § (8) bekezdésében foglaltakra is) azzal, hogy az említett
9
rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül.” 18. § Az Szja tv. 65. § (6) bekezdés 2. mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A kollektív befektetési értékpapír esetében beváltásnak minősül a befektetési alap átalakulása/beolvadása révén a jogutód alap befektetési jegyére (jegyeire) történő átváltás is, amely esetben az utóbbi(ak) megszerzésre fordított értékének – ha az magasabb a jogelőd alap befektetési jegye megszerzésére fordított értéknél – az átváltásnál figyelembe vett értéket kell tekinteni azzal, hogy az ilyen beváltáskor megállapított adót a későbbiekben az (1) bekezdés bb) pontjának rendelkezése szerint a beváltást követően keletkező kamatjövedelem adójához hozzáadva, azzal együtt, vagy az említett szerzési értéknek a rendelkezés alkalmazásával a bevételt meghaladó részére az adó (2) bekezdés szerinti mértékével számított összeggel csökkentve kell megfizetni.” 19. § Az Szja tv. 69. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Az adót a kifizetőnek – eltérő rendelkezés hiányában – a) a juttatás hónapja kötelezettségeként, b) a 70. § (2a) bekezdése szerint adókötelezettség alá eső érték után az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként, a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve megfizetnie.” 20. § (1) Az Szja tv. 70. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki: „(1a) Egyes meghatározott juttatásnak minősül: a) a munkáltató által aa) valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy ab) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy ac) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető; b) a munkáltató által valamennyi munkavállaló (e rendelkezés alkalmazásában ideértve a munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl. kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján ba) több munkavállaló, vagy bb) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha
10
nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy bc) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más – munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő – közös ismérv alapján határozza meg;” (2) Az Szja tv. 70. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azzal, hogy a jövedelem meghatározásánál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes juttatásokat. (2a) Ha a kifizető társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is), a (2) bekezdéstől eltérően mentes az adó alól az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azon része, amely a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát nem haladja meg.” (3) Az Szja tv. 70. § (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki: (Egyes meghatározott juttatásnak minősül) „e) az adómentes juttatásnak, üzleti ajándéknak nem minősülő, üzletpolitikai (reklám) célból pénzben vagy nem pénzben adott, a magánszemélyt olyan sorsolás eredményeként megillető juttatás, amely nem tartozik a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá.” (4) Az Szja tv. 70. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás, amely megfelel e törvény külön rendelkezése [71. §] szerint meghatározott béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja. Egyes meghatározott juttatásnak minősül továbbá a munkáltató által a munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek az adóévben biztosított a béren kívüli juttatások együttes értékének az évi 500 ezer forintot, illetve az 500 ezer forintnak – a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló a jogviszonyban töltött napokkal – arányos összegét (a továbbiakban: éves keretösszeg) meghaladó része.” 21. § (1) Az Szja tv. 71. § (1) bekezdés b)–c) pontja helyébe a következő rendelkezésnek lépnek: (Béren kívüli juttatásnak minősül – ha a juttató a munkáltató – a munkavállalónak) „b) fogyasztásra kész étel, valamint annak vásárlására jogosító utalvány formájában juttatott jövedelemből (utalvány formában az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;
11
c) az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya ca) szálláshely kártya számlájára utalt, kormányrendeletben meghatározott szálláshely szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 225 ezer forint támogatás; cb) vendéglátás kártya számlájára utalt, melegkonyhás vendéglátó-helyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 150 ezer forint támogatás; cc) szabadidő kártya számlájára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 75 ezer forint támogatás;” (2) Az Szja tv. 71. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Béren kívüli juttatásnak minősül – ha a juttató a munkáltató – a munkavállalónak) „b) fogyasztásra kész étel, valamint annak vásárlására jogosító – kormányrendeletben meghatározott kibocsátó által kibocsátott – utalvány formájában juttatott jövedelemből (utalvány formában az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;” (3) Az Szja tv. 71. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Béren kívüli juttatásnak minősül) „b) a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára, valamint – ha a juttató a volt munkáltató (vagy annak jogutódja) – a nyugdíjban részesülő magánszemélynek fogyasztásra kész étel, valamint annak vásárlására jogosító utalvány formájában juttatott jövedelemből (utalvány formában az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;” (4) Az Szja tv. 71. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Béren kívüli juttatásnak minősül) „b) a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára, valamint – ha a juttató a volt munkáltató (vagy annak jogutódja) – a nyugdíjban részesülő magánszemélynek fogyasztásra kész étel, valamint annak vásárlására jogosító – kormányrendeletben meghatározott kibocsátó által kibocsátott – utalvány formájában juttatott jövedelemből (utalvány formában az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;” 22. § Az Szja tv. 77/C. §-a a következő (22a) bekezdéssel egészül ki: „(22a) A program nyilvántartása megszűnik a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtását követő tizedik év utolsó napjával.” 23. § Az Szja tv. a következő 78. §-sal egészül ki: „78. § E törvény alkalmazásában a Központi Statisztikai Hivatal termékek és szolgáltatások osztályozási rendszere (TESZOR), illetve a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR) szerinti hivatkozással meghatározott termékek,
12
szolgáltatások, tevékenységek esetében a 2011. december 31-én hatályos besorolási rendet kell irányadónak tekinteni.” 24. § Az Szja tv. 80. §-a a következő f) ponttal egészül ki: (Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza ) „f) a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány 2012. október 1-jét követő kibocsátásának és felhasználásának részletes szabályait, valamint az utalvány kibocsátásának feladatát 2012. október 1-jétől ellátó kibocsátót;” 25. § Az Szja tv. a következő 84/S. §-sal egészül ki: „84/S. § (1) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított, illetve módosított rendelkezéseit a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni a (2)–(5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével: (2) A 62/A. § rendelkezését a hatálybalépést követően megszerzett jövedelemre, illetve a hatálybalépést követően értékesített (átruházott) vagy más módon a könyvekből kivezetett (kivont) részesedés adókötelezettségére kell alkalmazni. (3) A 71. § (1) bekezdés b) pontjának és (2) bekezdés b) pontjának 2012. szeptember 30án hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni – a magánszemélyt a 2012. január 1. és szeptember 30. közötti időszakban fennálló jogviszonya vagy jogosultsága alapján megillető – fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány formájában 2012. október 1-jét megelőzően megszerzett bevétel adókötelezettségére. (4) A 77/C. § (22a) bekezdésének rendelkezését a kihirdetéskor még nyilvántartásban szereplő programokra is alkalmazni lehet. (5) Az 1. számú melléklet 4.22. alpontjának rendelkezését a hatálybalépését megelőzően megszerzett bevételre is alkalmazni lehet.” 26. § Az Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 1. melléklete szerint módosul. 27. § Az Szja tv. 1. 3. § 27. pontjában az „adott, a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó” szövegrész helyébe az „adott” szöveg, 38. pontjában az „a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek” szövegrész helyébe az „a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervezetek és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú” szöveg; 2. 6. § (2) bekezdésében a „kamatjövedelemből” szövegrész helyébe a „kamatjövedelemből, osztalékból (osztalékelőlegből)” szövegrész, a „kamatjövedelem” szövegrész helyébe a „jövedelem” szöveg; 3. 22. § (2) bekezdésében a „számolhatja el” szövegrész helyébe az „elszámolhatja, azzal, hogy az adóévben elszámolt elhatárolt veszteség legfeljebb az elhatárolt veszteség nélkül számított őstermelésből származó jövedelem 50 százalékáig érvényesíthető” szöveg, (5) bekezdésében a „csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével” szövegrész helyébe a „csökkenti adóévenként az elhatárolt veszteség 30 százalékával” szöveg, a „vagy ha veszteségének” szövegrész helyébe a „vagy ha elhatárolt veszteségének” szöveg; 4. 29. § (1) bekezdésében a „ha azt költségként számolja el” szövegrész helyébe a „ha az költségként elszámolható” szöveg;
13
5. 49/B. § (7) bekezdés a) pontjában az „elszámolhatja” szövegrész helyébe az „elszámolhatja, azzal, hogy az adóévben elszámolt elhatárolt veszteség legfeljebb az elhatárolt veszteség nélkül számított vállalkozói adóalap 50 százalékáig érvényesíthető” szöveg, e) pontjában a „csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével” szövegrész helyébe a „csökkenti adóévenként az elhatárolt veszteség 30 százalékával” szöveg, a „vagy ha veszteségének” szövegrész helyébe a „vagy ha elhatárolt veszteségének” szöveg; 6. 72. § (4) bekezdés h) pontjában az „a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek” szövegrész helyébe az „a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervezetek és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal” szöveg; 7. 77/C. § (8) bekezdés a) pontjában az „a munkaviszony megszűnésének időpontjára” szövegrész helyébe az „az utolsó munkában töltött napra” szöveg, (11) bekezdés a) pontjában az „a jogviszony megszűnésének” szövegrész helyébe az „az utolsó munkában töltött nap, illetve a jogviszony megszűnésének” szöveg, (19), (20), (22) bekezdés nyitó szövegében, (23) bekezdés második mondatában az „Az adópolitikáért felelős miniszter” szövegrész helyébe az „A Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke” szöveg, (20) bekezdés c) pontjában, (22) bekezdés a) és b) pontjában, (23) bekezdés első mondatában, (24) bekezdés a) pontjában az „az adópolitikáért felelős miniszter” szövegrész helyébe az „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke” szöveg; 8. 84. § (2) bekezdésében a „modellegyezmény, valamint a Frascati Kézikönyv – Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára figyelembevételével” szövegrész helyébe a „modellegyezmény figyelembevételével” szöveg; 9. 1. számú melléklet 4.5. pontjában a „támogatás” szövegrész helyébe az „ösztöndíj” szöveg, 8.4. pontjában az „a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek” szövegrész helyébe az „a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervezetek és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal” szöveg, az 8.16. pontjában az „a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő – 12 órát elérő, vagy azt meghaladó őr- és ügyeleti szolgálatot adó – tagjának” szövegrész helyébe az „a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervezetek és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy terepfoglalkozáson, gyakorlaton részt vevő – 12 órát elérő, vagy azt meghaladó őr- és ügyeleti szolgálatot adó – hivatásos állományú tagjának” szöveg lép. 28. § Hatályát veszti az Szja tv. 1. 3. § 18. pontjában az „a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint” szövegrész, 21. pontja c) alpontjában a „(kivéve az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő ellátást)” szövegrész, 37. pontjában az „a Vám- és Pénzügyőrség,” szövegrész; 2. 11/A. § (4) bekezdés 5. pontja; 3. 22. § (2) bekezdésében a „– a 2003. december 31-éig keletkezett, az őstermelői tevékenységből származó jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteséget a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint –” szövegrész; 4. 33. §-a és az azt megelőző alcím; 5. 48. § (2) bekezdés b) pontja, (3) bekezdésében és a (4) bekezdés b) pontjában az „adójóváírás,” szövegrész;
14
6. 49. § (2) bekezdés a) pontja; 7. 71. § (1) bekezdés d) pontja; 8. 77/C. § (22) bekezdésének a) pontja és (23) bekezdésének 2. mondata; 9. 1. számú melléklet 8.38. pontja. 2. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása 29. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. §-a a következő 1/a. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „1/a. adomány: a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére a közhasznú szervezetekről szóló törvényben nevesített közhasznú tevékenység, a kiemelkedően közhasznú besorolást megalapozó közfeladat (a továbbiakban: közhasznú tevékenység) támogatására, valamint a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház részére az ott meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy az nem jelent az e törvényben és a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, felügyelő bizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a magánszemély tag (részvényes) közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás;” (2) A Tao tv. 4. § 3. és 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában) „3. azonos munkakör: a 7/2010. (IV. 23.) KSH közleménnyel kiadott, 2011. január 1-jétől hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR-08) szerint azonosnak minősülő munkakör;” „5. bejelentett részesedés: a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégben és külföldi személyben (kivéve az ellenőrzött külföldi társaságot) szerzett legalább 30 százalék mértékű, valamint minden további megszerzett részesedés (részesedés értékének a növekedése), feltéve, hogy az adózó a részesedés megszerzését (ide nem értve a részesedés értékének a növekedését) a szerzést követő 60 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye; a 30 százalékot meghaladóan szerzett részesedés bejelentésének feltétele, hogy az adózó a legalább 30 százalékos mértékű részesedését bejelentette az adóhatósághoz; e rendelkezés alkalmazásában szerzés időpontjának a cégbírósági bejegyzés napja, cégbírósági bejegyzés hiányában az alapul szolgáló jogügylet hatályosulásának napja minősül; az üzletvezetés helyére tekintettel belföldi illetőségű adózó e rendelkezést azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az első jognyilatkozat megtételének napját követő 60 napon belül jogosult bejelentést tenni azokról a részesedésekről, amelyeket a belföldi illetőség megszerzése előtt szerzett;” (3) A Tao tv. 4. §-a következő 5/a. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában)
15
„5/a. bejelentett immateriális jószág: jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág (szellemi termék, vagyoni értékű jog) szerzése, feltéve, hogy az adózó a szerzést követő 60 napon belül bejelenti az adóhatóságnak; a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye; e rendelkezés alkalmazásában szerzés időpontjának a cégbírósági bejegyzés napja, cégbírósági bejegyzés hiányában az alapul szolgáló jogügylet hatályosulásának napja minősül; az üzletvezetés helyére tekintettel belföldi illetőségű adózó e rendelkezést azzal az eltéréssel alkalmazza, hogy az első jognyilatkozat megtételének napját követő 60 napon belül jogosult bejelentést tenni azokról a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószágokról, amelyeket a belföldi illetőség megszerzése előtt szerzett;” (4) A Tao tv. 4. § 11. pontja a következő h) alponttal egészül ki: „h) e rendelkezésben foglaltakat az adózó köteles bizonyítani;” (5) A Tao tv. 4. §-a következő 18/b., 18/c. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „18/b. termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában tartó társaság: az adózó, amennyiben a beszámolójában az eszközök mérlegforduló-napi értékének a követelések, értékpapírok és pénzeszközök összegének figyelembe vétele nélkül számított összegéből a belföldön fekvő, termőföldből átminősített ingatlan értéke több mint 75 százalék;” „18/c. termőföldből átminősített ingatlan: a termőföldből átminősített földterület (ideértve annak alkotórészeit is) az átminősítését követő öt éven keresztül, de ide nem értve, ha a termőföldet tulajdonosa az átminősítést legalább öt évvel megelőzően szerezte meg;” (6) A Tao tv. 4. § 23/a. és 23/c. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában) „23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese az átalakulás keretében a jogutódban részesedést és legfeljebb a megszerzett részesedés együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei – egymáshoz viszonyítva – arányos részesedést szereznek a jogutódokban, c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;” „23/c. kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) a szavazati jogok többségét biztosító vagy azt tovább növelő részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a megszerzett társaság tagja (tagjai), részvényese (részvényesei) a megszerző társaságban részesedést, valamint – szükség esetén – a részesedés névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt szerez, feltéve, hogy a részesedéscserét valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg, azzal, hogy a valós gazdasági, kereskedelmi okok fennállását az adózó köteles bizonyítani, ha a megszerző társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül;” (7) A Tao tv. 4. § 23/e. és 28/b. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában)
16
„23/e. kutatás-fejlesztési megállapodás: a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény 4. § 10. pont szerinti kutatás-fejlesztési megállapodás;” „28/b. osztalék: a számvitelről szóló törvény szerint pénzügyi műveletek bevételei között osztalék jogcímen kimutatott összeg, feltéve, hogy annak összegét az osztalékot megállapító társaság nem számolja az adózás előtti eredmény terhére ráfordításként;” (8) A Tao tv. 4. § 32. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „32. saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenység: az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység, ha annak eredményét az adózó hasznosítja, illetve az a K+F tevékenység, amelyet az adózó a saját eszközeivel és alkalmazottaival más adózó megrendelésére teljesít; saját tevékenységi körben végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségének minősül a kutatásfejlesztési megállapodás alapján, közös kutatás-fejlesztési tevékenység keretében egymás között megosztva végzett kutatás-fejlesztés tevékenység közvetlen költsége is;” 30. §
(1) A Tao tv. 7. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:) „c) a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág (a bejelentett immateriális jószág kivételével) értékesítéséből, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő kivezetéséből származó eredménynek (az elszámolt bevételnek az elszámolt ráfordítást meghaladó része) az eredménytartalékból az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, figyelemmel a (16) bekezdésben foglaltakra,” (2) A Tao tv. 7. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki: (Az adózás előtti eredményt csökkenti:) „e) a bejelentett immateriális jószág értékesítése, nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő kivezetése következtében az elszámolt bevételnek az elszámolt ráfordítást meghaladó része, feltéve, hogy az adózó (ideértve a jogelődjét is) az immateriális jószágot az értékesítést (kivezetést) megelőzően legalább egy éven át folyamatosan eszközei között tartotta nyilván,” (3) A Tao tv. 7. § a következő (16) bekezdéssel egészül ki: „(16) Az adózó az (1) bekezdés c) pontja szerinti összeget a lekötése adóévét követő három adóévben jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág szerzésére oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezései szerint előírt mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot megállapítja, és azokat a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a lekötött tartalékba átvezetett összeget a lekötés adóévét követő harmadik adóév végéig jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág szerzésére fel nem használt része után az említett mértékkel az adót, valamint azzal összefüggésben a késedelmi pótlékot a harmadik adóévet követő adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem elismert feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és a megállapított adóval együtt az említett napot követő első társaságiadóbevallásban kell bevallani.” 31. §
(1) A Tao tv. 8. § (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adózás előtti eredményt növeli:) „j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értéke
17
részeként elszámolt – kamatának és az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,” (2) A Tao tv. 8. §-ának (1) bekezdése a következő k) és l) ponttal egészül ki: (Az adózás előtti eredményt növeli:) „k) a termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában tartó társaság tagjánál azon összeg kétszerese, amellyel a részesedés értékesítéséből származó árfolyamnyereség (a részesedés egyéb jogcímen történő kivezetése esetén a ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel összege) meghaladja a részesedés tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokásos eredményt,” „l) a termőföldből átminősített ingatlan értékesítése, vagy más módon a könyvekből való kivezetése következtében elszámolt jövedelem (az elszámolt bevétel és a könyv szerinti érték, valamint a beruházási számlán kimutatott összeg különbözete) azon részének a kétszerese, amellyel az elszámolt jövedelem meghaladja a termőföldből átminősített ingatlan tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokásos eredményt,” (3) A Tao tv. 8. § (1) bekezdés a következő n) ponttal egészül ki: (az adózás előtti eredményt növeli:) „n) a bejelentett immateriális jószág bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében az elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része,” 32. §
A Tao tv. 8. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés k) és l) pontjának alkalmazásában szokásos eredménynek a) részesedés átruházása, kivezetése esetén a részesedés bekerülési értéke 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét, b) termőföldből átminősített ingatlan átruházása, kivezetése esetében az ingatlan bekerülési értéke (a beruházási számlán kimutatott összeggel növelt együttes értéke) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét kell tekinteni, azzal, hogy részesedés átruházása (kivezetése) esetén a régebben szerzett részesedés átruházását kell feltételezni.” 33. §
(3) A Tao tv. 8. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában] „a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti (kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást), adóévi napi átlagos állománya, amely csökkenthető a kötelezettségek között kimutatott összeg kölcsönként, vagy más jogcímen való továbbadásából származó, a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével,”
18
34. §
(1) A Tao. tv. 9. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az egyház az adóalap megállapításakor a vállalkozási tevékenység adóévi adózás előtti nyereségének azzal a részével is csökkentheti a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményét, amelyet kulturális, nevelési, oktatási, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, sport, tudományos és műemlékvédelmi tevékenység, továbbá a hitéleti célú ingatlanfenntartás bevételt meghaladó költsége, ráfordítása fedezetére használ fel, továbbá az e célból lekötött tartalékba helyezett összeggel.” 35. §
(1) A Tao tv. 15. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózás előtti eredményt növeli a 8. § (1) bekezdés a), b), d), dzs), e), f), gy), h), j), k), l), m), o), p), r) és t) pontja, valamint a 8. § (5) és (7) bekezdése szerinti összeg.” (2) A Tao tv. 15. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki: „(9) A szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, a szabályozott ingatlanbefektetési társaság vagy a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság a (6) bekezdésben foglalt rendelkezést nem alkalmazhatja a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló törvény hatálya alá nem tartozó kapcsolt vállalkozásával kötött ügyletből származó bevételre.” 36. §
(1) A Tao tv. 17. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb az elhatárolt veszteség felhasználása nélkül számított adóalap 50 százalékáig érvényesíthető.” (2) A Tao tv. 17. § (3)–(4) bekezdéseinek helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi adóévekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni. (4) A mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is rendezheti oly módon, hogy a megelőző két adóév adózás előtti eredményét csökkenti az elhatárolt veszteség összegével, legfeljebb az elhatárolt veszteség 30 százalékával adóévenként. Ha ezzel nem él, vagy ha a veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két adóév terhére, a fennmaradó részre az (1)–(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.” (3) A Tao tv. 17. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) A jogutód társaság csak abban az esetben jogosult az átalakulás útján átvett elhatárolt veszteség felhasználására, ha az átalakulással összefüggésben – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – a jogelőd társaságban közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkező tag, vagy annak kapcsolt vállalkozása szerez a jogutód társaságban közvetlenül vagy közvetve többségi befolyást, vagy a jogutód társaság a jogelőd társaság tevékenységét az átalakulást követő két naptári évben tovább folytatja és annak természete jelentősen nem tér el a jogelőd társaság által korábban végzett tevékenységtől. E rendelkezés alkalmazásában a tevékenység jelentős változását jelenti különösen az üzleti tevékenység során nyújtott szolgáltatások, értékesített termékek, kezelt vagyon, értékesítési piac, ügyfélkapcsolatok körének az alapvető változása, ideértve, ha a kereskedelmi, termelői, szolgáltatói tevékenységet vagyonkezelői tevékenység váltja fel.” (4) A Tao tv. 17. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki: „(9) Az adózó nem jogosult az elhatárolt veszteség további felhasználására, ha az adózóban olyan személy szerez – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával –
19
közvetlenül vagy közvetve többségi befolyást (ide nem értve az átalakulással történő részesedés szerzést), aki a szerzést megelőző két adóévben az adózóval tagi jogviszonyban folyamatosan nem állt.” 37. §
A Tao tv. 18. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni a belföldi illetőségű adózó külföldi telephelye és kapcsolt vállalkozása közötti ügyletre, ide nem értve a (7) bekezdés szerinti ügyletet, ha a belföldi illetőségű adózó nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a társasági adóalapját úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet.” 38. §
(1) A Tao tv. 22/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adókedvezményt az adózó e törvény és a kormányrendelet előírásai alapján maga állapítja meg. A kormányrendeletben meghatározott időtartam alatt összevonandó, jelenértéken 100 millió eurónak megfelelő forintösszeget meghaladó – kormányrendeletben meghatározott – elszámolható költség esetén az adózó az adókedvezményt a Kormány engedélye alapján, az engedélyben meghatározott feltételek szerint veheti igénybe. A Kormány az adókedvezményt az adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott fejlesztési program alapján engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott valamennyi feltételnek.” (2) A Tao tv. 22/B. § (19) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(19) Az adózó a (2) bekezdés alkalmazása esetén az adókedvezmény iránti kérelmet a kormányrendeletben előírt formában és tartalommal az adópolitikáért felelős miniszterhez nyújtja be. A kérelmet a benyújtást, hiánypótlás esetén a hiánypótlást követő 90 napon belül kell a Kormány elé terjeszteni; a határidő egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható. A kérelem előterjesztését megelőzően az adópolitikáért felelős miniszter – ha szükséges – megkéri az Európai Bizottság hozzájárulását. Ha a kérelem nem felel meg a kormányrendeletben előírt formának vagy tartalomnak, és az adózó a hiányt felszólítás ellenére nem pótolja, az adópolitikáért felelős miniszter határozatban elutasítja a kérelemnek a Kormány elé terjesztését.” 39. §
A Tao tv. 1. és 3. számú melléklete e törvény 2–3. melléklete szerint módosul.
40. §
A Tao tv.
1. 7. § (7) bekezdésében a „kiemelten közhasznú szervezet” szövegrész helyébe a „kiemelkedően közhasznú szervezet” szöveg; 2. 15. § (6) bekezdésében a „(7)–(8) bekezdés” szövegrész helyébe a „(7)–(9) bekezdés” szöveg; 3. 16. § (1) bekezdés a) pontjában az „f) pontjában” szövegrész helyébe a „c) és f) pontjában” szöveg; 4. 16. § (1) bekezdés b) pontjában a „fejlesztési tartaléknak” szövegrész helyébe a „fejlesztési tartaléknak, valamint a 7. § (1) bekezdés c) pontja szerinti tartaléknak” szöveg; 16. § (1) bekezdés b) pontjában a „beruházásra fel nem használt része után” szövegrész helyébe a „fel nem használt része után” szöveg; 5. 17. § (7) bekezdésében „az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit” szövegrész helyébe „az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit a (8) bekezdésre figyelemmel” szöveg; 6. 17. § (11) bekezdésében az „elhatárolt veszteség” szövegrész helyébe az „elhatárolt veszteség (2) bekezdés szerinti” szöveg;
20
7. 22/B. § (3) bekezdése b) pontjában „a miniszter határozata alapján vehető igénybe” szövegrész helyébe „a Kormány engedélye alapján vehető igénybe” szöveg; 8. 22/B. § (7) bekezdésében az „engedély esetén a határozatban megállapított” szövegrész helyébe az „engedély esetén a megállapított” szöveg; 9. 22/B. § (9) bekezdés a) pontjában a „létszáma” szövegrész helyébe a „létszáma (a külföldi telephelyen foglalkoztatott létszám figyelmen kívül hagyásával)” szöveg; b) pontjában a „bérköltség” szövegrész helyébe a „bérköltség (a külföldi telephelyen foglalkoztatottak bérköltségének figyelmen kívül hagyásával)” szöveg; 10. 22/B. § (16) bekezdésében „a határozatban” szövegrész helyébe „az engedélyben” szöveg; 11. 23. § (2) bekezdésében az „Az (1) bekezdés szerint igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett adóból” szövegrész helyébe az „A számított társasági adóból” szöveg; a (3) bekezdésben az „Az (1)–(2) bekezdés” szövegrész helyébe az „A (2) bekezdés” szöveg; 12. 28. § (6) bekezdésében az „Az (1)–(5) bekezdés alkalmazásában” szövegrész helyébe az „A (2)–(5) bekezdés alkalmazásában” szövegrész lép. 41. §
A Tao tv. a következő 29/J. §-sal egészül ki:
„29/J. Az adózó a 22/B. § (9) bekezdésében előírt foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának növelését, illetve a bérköltség növelését – választása szerint – a beruházás megkezdését megelőző három adóév foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának, illetve a beruházás megkezdését megelőző három adóévben elszámolt évesített bérköltségnek a számtani átlagához viszonyítva is teljesítheti, feltéve, hogy a beruházást 2008. október 1. napja előtt kezdte meg és 2009. január 1-je és 2010. december 31-e között helyezi üzembe.” 42. §
A Tao tv. a következő 29/Q. §-sal egészül ki:
„(1) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított, illetve módosított rendelkezéseit,– e törvény eltérő rendelkezése hiányában – első ízben a 2012. adóévi adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztő alkalmazására tekintettel 2011. december 31-ig elszámolt bérköltség után az e törvény 22. § (10) bekezdésének 2011. december 31-én hatályos szövege szerinti adókedvezmény utoljára a 2014. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe. (3) Csökkenti a társasági adó alapját a 2007-től 2009-ig tartó üzleti években megállapított ki nem fizetett osztalék 2010. január 1-jét követő elengedésére tekintettel elszámolt rendkívüli bevétel összege, nem növeli az osztalékot megállapító társaság tagjánál az elengedett követelésre tekintettel elszámolt rendkívüli ráfordítás összege (kivéve, ha a követelést elengedett külföldi társasággal szemben engedte el), függetlenül attól, hogy az osztalékot megállapító társasággal kapcsolt vállalkozási viszonyban áll. (4) A 8. § (1) bekezdés k) és l) pontja, valamint 8. § (2) bekezdése rendelkezéseit – az eltérő üzleti évet alkalmazó adózókra is kiterjedően – a hatályba lépésüket követően értékesített (kivezetett) részesedés, illetve termőföldből átminősített ingatlan adókötelezettségére kell alkalmazni.” 43. § (1) Hatályát veszti a Tao tv. 1. 4. § 9. pontja;
21
2. 4. § 11. pont a) bekezdéséből „a valódi gazdasági jelenlétet az adózó köteles bizonyítani;” szövegrész; 3. 7. § (1) bekezdés m) pontja; 4. 7. § (14) bekezdésében „az említett rendelkezések alapján együttesen” szövegrész; 5. 21. § (7)–(16) bekezdése; 6. 22. § (9)–(10) bekezdése; 7. 23. § (1) bekezdése; 8. 28. § (1) bekezdése; 9. 31. § (2) bekezdés c) pontja; 10. 1. számú melléklet 13. pontja; 11. 3. számú melléklet A/12. pontja; (2) Hatályát veszti az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 39. §a és 40. § f–h) és j) pontja. 3. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása 44. § Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Ekho tv.) 2. §-a a következő e) ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „e) FEOR-számmal azonosított foglalkozás: a Központi Statisztikai Hivatal elnökének 7/2010. (IV. 23.) számú közleményével kiadott Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (a továbbiakban: FEOR-08) alapján meghatározott foglalkozás, azzal, hogy e törvény alkalmazásában a FEOR-08 2011. december 31-én hatályos besorolási rendjét és osztályozási szempontjait kell irányadónak tekinteni.” 45. § Az Ekho tv. 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3a), (3b) és (3c) bekezdésekkel egészül ki: „(3) Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, FEORszámmal azonosított foglalkozás: 2123 Telekommunikációs mérnök foglalkozásból Akusztikus mérnök Audiotechnikai mérnök Hangmérnök Televíziós műszaki adásrendező 2136 Grafikus és multimédia-tervező 2627 Nyelvész, fordító, tolmács foglalkozásból Filmszöveg fordító Lírai művek fordítója Műfordító Prózai és drámai művek fordítója 2714 Kulturális szervező foglalkozásból Producer (kulturális) Produkciós menedzser (szórakoztatóipar) 2715 Könyv- és lapkiadó szerkesztője
22
2716 Újságíró, rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő 2719 Egyéb kulturális és sportfoglalkozású (felsőfokú képzettséghez kapcsolódó) foglalkozásból Művészeti tanácsadó Zenei konzulens, tanácsadó 2721 Író (újságíró nélkül) 2722 Képzőművész 2723 Iparművész, gyártmány- és ruhatervező 2724 Zeneszerző, zenész, énekes 2725 Rendező, operatőr 2726 Színész, bábművész 2727 Táncművész, koreográfus 2728 Cirkuszi és hasonló előadóművész 2729 Egyéb alkotó- és előadó-művészi foglalkozású (felsőfokú végzettséghez kapcsolódó) 3122 Villamosipari technikus (elektronikai technikus) foglalkozásból Koncert-fénytechnikus Koncert-színpadtechnikus 3145 Műsorszóró és audiovizuális technikus foglalkozásból Filmstúdió technikus Hangmester Hangrestaurációs technikus Hangstúdió-technikus Hangtechnikus Képtechnikus Rögzítéstechnikai technikus Stúdiótechnikus Videótechnikus Zenei technikus 3711 Segédszínész, statiszta 3712 Segédrendező 3714 Díszletező, díszítő 3715 Kiegészítő filmgyártási és színházi foglalkozású 3719 Egyéb művészeti és kulturális foglalkozású 5211 Fodrász foglalkozásból Színházi fodrász Színházi parókakészítő 5212 Kozmetikus foglalkozásból Maszkmester Sminkes Sminkmester Színházi kikészítő 7212 Szabó, varró foglalkozásból Jelmez- és alkalmiruha-készítő Színházi varró
23
7213
Kalapos, kesztyűs foglalkozásból Színházi fejdíszkészítő 7217 Cipész, cipőkészítő, -javító foglalkozásból Színházi cipész
(3a) Elnevezésétől függetlenül is az ekho választására jogosít az a tevékenység, amely a FEOR-08 osztályozási szempontjai szerint tartalma alapján megfelel a (3) bekezdés szerinti foglalkozásoknak, munkaköröknek. (3b) A (3) bekezdés szerinti foglalkozásúnak minősülő magánszemély – munkakörének elnevezésétől függetlenül – akkor választhatja az ekhot, ha tevékenysége alapján a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel vesz részt. (3c) Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett foglalkozásúnak minősül: a) a szakképzett edző, sportszervező, -irányító ˙(FEOR-08 2717), feltéve, hogy rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel; b) a hivatásos sportoló, sportmunkatárs, valamint a sportról szóló törvényben meghatározott sportszakember, feltéve, hogy a magánszemély sportszervezettel vagy országos sportági szakszövetséggel, országos sportági sportszövetséggel fennálló jogviszonya keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, és a sportszövetség szabályzata szerint sportszakembernek minősül, továbbá a szövetség vagy a sportszervezet főállású munkavállalója. A sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén további feltétel, hogy a sportmunkatárs, sportszakember rendelkezik a jegyzékben meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel.” 46. § Az Ekho tv. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „8. § A jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel után a közterhek e törvényben szabályozott megfizetésével teljesülnek a) a Tbj.-ben meghatározott foglalkoztatót terhelő közterheket, b) a Tbj.-ben meghatározott biztosítottat terhelő járulékokat, továbbá a magánnyugdíjpénztári tag esetében a magánnyugdíjpénztári tagdíjat érintő befizetési, illetve levonási, továbbá c) a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási kötelezettségek.” 47. § Az Ekho tv. 10. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki: „(2) A magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a kifizető a tárgyhót követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát – ha az meghaladja a száz forintot – a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető a magánnyugdíjpénztárnak átutalt összeget a magánszemély magánnyugdíjpénztárához vallja be. A magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető az állami adóhatóságnak benyújtandó bevallásában – ha az ekhót a magánszemélyt megillető kifizetésből 15 százalékos mértékkel volt köteles levonni – az ekhoalapot képező bevétel 11,1 százalékát tünteti fel fizetési kötelezettségként. Ha az e bekezdés rendelkezései szerint a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére átutalandó összeg nem haladja meg a száz forintot, azt levonni, bevallani és megfizetni nem kell.”
24
48. § Az Ekho tv. 11. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11,1 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből 85,6 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 14,4 százalékot természetbeni egészségbiztosítási járulékként az Egészségbiztosítási Alapnak utal át. Az EGT-államban biztosított személyt terhelő 9,5 százalékos mértékkel levont ekhot személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság) „b) a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén az adóhatósághoz megfizetett összeg 85,6 százalékát személyi jövedelemadóként tartja nyilván, 14,4 százalékát az Egészségbiztosítási Alapnak utalja át.” 49. § Az Ekho tv. 1. 3. § (1) bekezdés c) pontjában és (2) bekezdésében az „a (3) bekezdésben” szövegrész helyébe az „a (3) és (3c) bekezdésben” szöveg; 2. 5. § (3) bekezdésében a „3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozásúnak” szövegrész helyébe a „3. § (3) és (3c) bekezdése szerinti foglalkozásúnak” szöveg; 3. 9. § (1) bekezdés c) pontjában a „magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,8 százaléka magánnyugdíjpénztári tagdíjnak” szövegrész helyébe a „magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak” szöveg; 4. 12. §-ában az „A befizetett ekho alapján” szövegrész helyébe az „Az állami költségvetésbe fizetett ekho alapján” szöveg lép. II.
Fejezet
A REGISZTRÁCIÓS ADÓT ÉS A KÖZVETETT ADÓKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 4. A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása 50. § A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban Rega. tv.) 2. §-a a következő 14. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „14. elektronikus eljárás: a vámhatóság által üzemeltetett informatikai rendszeren vagy a központi elektronikus szolgáltató rendszeren (ügyfélkapun) keresztül kezdeményezett, az adó megállapítására irányuló elsőfokú adóigazgatási eljárás.” 51. § A Rega. tv. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Átalakítás esetén az átalakított gépjármű forgalomba helyezésekor az adó összegét az átalakítás utáni és az átalakítás előtti állapot közti adó különbözeteként kell megállapítani.” 52. § A Rega. tv. 9. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) Adóigazgatási eljárásban képviselőként vámjogi képviselőként eljáró személy is jogosult eljárni.” 53. § A Rega. tv. kiegészül az alábbi új címmel és a 10. §-sal: „Az elektronikus eljárás szabályai
25
10. § (1) Elektronikus eljárás a Regisztrációs Adó Adatlap (a továbbiakban: RAA) elektronikus beküldésével kezdeményezhető. (2) Nincs helye elektronikus eljárásnak: a) az adó különös szabályok szerinti megállapítására irányuló eljárásban, b) az adó-visszaigénylésre irányuló eljárásban, c) jogorvoslati eljárásban. (3) Elektronikus eljárást az kezdeményezhet, aki – az elektronikus adatküldéssel összefüggő azonosíthatóság érdekében – a vámhatóság által üzemeltetett informatikai rendszer igénybevétele esetén a vámhatóságnál, az ügyfélkapu igénybevétele esetén az okmányirodánál és a vámhatóságnál regisztráltatta magát. Az elektronikus RAA-t a regisztrált személy a vámhatóság által közzétett tájékoztatás szerint küldi be.” 54. § (1) A Rega. tv. 13. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki: (A forgalomba helyezés előtt megfizetett adó a vámhatósághoz benyújtott kérelemmel visszaigényelhető, ha) „d) a közlekedési igazgatási hatóság a gépjármű forgalomba helyezésére irányuló kérelmet elutasította.” (2) A Rega. tv. 13. § (2) bekezdése a következő bd) ponttal egészül ki: [Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a kiszállítás, kivitel tényét b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig] „bd) a Közösség más tagállamában történő forgalomba helyezés esetén a forgalmi engedély vagy törzskönyv eredeti példányának bemutatásával” [kell igazolni.] 55. § A Rega. tv. Melléklete e törvény 4. melléklete szerint módosul. 5. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása 56. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. § 1. pont d) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a pont a következő q) alponttal egészül ki: [E törvény alkalmazásában 1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:] „d) az ásványolajtermék finomítói ásványolajraktárban, ásványolaj-tárolóban vagy terméktávvezetékben történő átminősítését, a finomítói ásványolajraktárban és az ásványolajtárolóban történő átminősítés esetében akkor, ha az ásványolajtermékek véletlen keveredése miatti átminősítést haladéktalanul, az egyéb okból bekövetkező átminősítést – kivéve a vámtarifaszám változással nem járó, felhasználási cél szerinti átminősítést – pedig előzetesen – legkésőbb 3 munkanappal az átminősítést megelőzően – a vámhatóságnak bejelentik,”
26
„q) a 76. § (4) bekezdése szerinti sör, a 80. § (3) bekezdése szerinti bor és a 89. § (3) bekezdése szerinti pezsgő előállítását.” (2) A Jöt. 7. § 32–34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában) „32. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export- és importtevékenységet, és terhére a jövedéki biztosíték e törvény 38. § (5) bekezdése alapján történő megállapítására irányuló kérelem benyújtását, illetve a jövedéki biztosíték hivatalból történő, e törvény 38. § (8) bekezdése szerinti felülvizsgálat megkezdését megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének – a 2 éves vizsgált időszakban összességében – 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek, valamint az a személy, aki a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-ei 2913/92/EGK tanácsi rendelet 5a. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodó státusszal (a továbbiakban: AEO tanúsítvány) rendelkezik; 33. megbízható adómentes felhasználó: az a személy, aki legalább 2 éve folyamatosan jogosult jövedéki termék adómentes beszerzésére, és terhére jogerős határozattal a keretengedély iránti kérelem vagy a keretengedély módosítására irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek, valamint az a személy, aki AEO tanúsítvánnyal rendelkezik; 34. megbízható felhasználói engedélyes: az a személy, aki legalább 2 éve folyamatosan jogosult egyéb ellenőrzött ásványolaj vagy megfigyelt termék beszerzésére, és terhére a jövedéki biztosíték csökkentésére irányuló kérelem benyújtását megelőző 2 évben, illetve a jövedéki biztosíték 59. § (6) bekezdése szerinti csökkentését követő kétévenkénti időszakra összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság jogerős határozattal nem állapított meg, valamint az a személy, aki AEO tanúsítvánnyal rendelkezik;” (3) A Jöt. 7. § 48. pontja helyébe a következő a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában) „48. termelői borkimérés: az egyszerűsített adóraktárban vagy az egyszerűsített adóraktár engedélyes tulajdonában, használatában lévő üzlethelyiségben a saját termelésű szőlőbornak elvitelre vagy borkóstolás céljából helyben fogyasztásra, nem a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 30. pontja szerinti vendéglátás keretében történő értékesítése;” 57. § A Jöt. 13. § (3) bekezdés a) pontja a következő ad) alponttal egészül ki: [Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól, a) amelyet az adóraktárban]
27
„ad) ETBE előállítás céljára” (használnak fel;) 58. § A Jöt. 24. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az (1) bekezdés szerinti bejegyzett kereskedő 25. § szerinti, nem teljesített adófizetési kötelezettségének összege – a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel – 50 százalékkal, de legfeljebb 50 millió forinttal haladhatja meg a jövedéki biztosíték összegét, egyébként a jövedéki biztosítékot a teljes összegre ki kell egészíteni.” 59. § A Jöt. 33. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A tagállamok illetékes hatóságaival folytatott, jövedéki adóval kapcsolatos adóügyi együttműködés során) „b) a behajtási jogsegély tekintetében az adózás rendjéről szóló törvénynek (a továbbiakban: Art.) az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgáló rendelkezései, valamint az említett irányelv 26. cikke alapján az Európai Bizottság által elfogadott részletes végrehajtási intézkedések alkalmazásával – a jogkövetkezményekkel (bírság és egyéb szankció) kapcsolatban az e törvényben meghatározott eltérésekkel –” (kell eljárni.) 60. § (1) A Jöt. 40. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Az adóraktárban – a (15) bekezdésben foglalt eltéréssel – jövedéki termékenként – a dohánytermékek kivételével a vámtarifaszám legalább 6 számjegyű, illetve az ásványolajtermékeknél 8 számjegyű bontásában – külön-külön termékmérleg-nyilvántartást is kell vezetni. A vámhatóság – az ásványolajtermékek kivételével – a termékmérleg ennél mélyebb termékbontású vezetését is előírhatja az ellenőrizhetőség érdekében. A dohánygyártmány esetében cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány bontásban, ezen belül az azonos fajlagos adómérték (ezer darab cigarettára, szivarra és szivarkára, 1 kilogramm fogyasztási dohányra számított adó) alá tartozó dohánygyártmány termékekre kell a termékmérleget vezetni.” (2) A Jöt. 40. §-a a következő (15) bekezdéssel egészül ki: „(15) A sörfőzde adóraktár engedélyese olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelyből megállapítható a felhasznált alapanyag mennyisége, az előállított sör mennyisége és az adó alapját képező alkoholfoka, valamint a szabadforgalomba bocsátott sör mennyisége. A nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy az megfeleljen a számviteli törvényben előírt számviteli bizonylati fegyelemre vonatkozó előírásoknak. Az alapbizonylatokon rögzített termelési, készletezési és értékesítési műveletek során bekövetkező változásokat, eseményeket a nyilvántartásba folyamatosan, az események sorrendiségének megfelelően rögzíteni kell. A vezetett nyilvántartást havonta le kell zárni, meg kell állapítani a tárgyhavi készletváltozásokat és a zárókészlet mennyiségét.” (3) A Jöt. 40. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(11) Az adóraktár-engedélyesnek az 50. § (4) bekezdése szerinti megfigyelt termék, valamint az adóraktárban felhasználásra kerülő teljesen denaturált alkohol nyilvántartására, elszámolására a 60. § (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.” 61. § A Jöt. 41. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
28
„(3) Az adóraktár engedélyese – a sörfőzde adóraktár engedélyese kivételével – a vevőnyilvántartás adatait számítógépes adathordozón köteles tárolni, amelyeket – kérésre – köteles elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.” 62. § A Jöt. 48/B. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Adóbevallási kötelezettségét elektronikus úton a külön jogszabályban foglalt módon és technikai feltételekkel teljesíti a vámhatósághoz) „b) az adóhatóság hatáskörébe tartozó adók tekintetében egyébként elektronikus adóbevallásra kötelezett adóalany és adó-visszaigénylő,” 63. § A Jöt. 48/D. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) Az adóraktári, bejegyzett kereskedői, bejegyzett feladói, felhasználói engedélyhez, a keretengedélyhez, a jövedéki termék szabad forgalomban végzett kereskedelméhez, importálásához, exportálásához szükséges jövedéki engedélyhez, valamint a csomagküldő kereskedő és a csomagküldő kereskedő adóügyi képviselőjének nyilvántartásba vételéhez szükséges kérelemhez az e törvényben vagy végrehajtási rendeletében előírt feltételek teljesítését igazoló okmányokat, iratokat, nyilatkozatokat, dokumentációkat eredeti vagy hitelesített másolati példányban kell csatolni e törvény vagy e törvény végrehajtási rendeletének eltérő rendelkezése hiányában. A kérelmezőnek nem kell igazolást csatolnia arról, hogy nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt, továbbá arról, hogy a vámhatóság, az adóhatóság felé nincs meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, vagy ha van, arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek számára.” 64. § A Jöt. 50. § (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában ellenőrzött ásványolajterméknek) „f) a 3811 vámtarifaszám alatti termék” (minősül.) 65. § (1) A Jöt. 52. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki: [Az adó mértéke – figyelemmel a (3)–(4) bekezdés rendelkezéseire is –:] „h) a 3811 vámtarifaszám alatti termékek közül az ólmozatlan benzin adalékanyagára, higítóanyagára az a) pont szerinti adómérték, az üzemanyag célú gázolaj adalékanyagára, higítóanyagára a d) pont szerinti adómérték, egyébként 0 Ft/ezer liter.” (2) A Jöt. 52. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „(5) A (2) bekezdés b) pontja szerinti adómérték a csoportmentességi rendelet 25. cikke alapján környezeti adók csökkentése formájában nyújtott támogatásnak minősül.” 66. § A Jöt. a következő 57. §-sal egészül ki: „57. § (1) Minősített földgázellátási üzemzavar esetén a felhasználó jogosult a földgázfelhasználása kiváltására a minősített földgázellátási üzemzavar fennállása alatt és azt követően még két munkanapon (a továbbiakban: felhasználási időszak) felhasznált gázolaj megfizetett adójából literenként 104,20 Ft-ot visszaigényelni, ha azt a) a minősített földgázellátási üzemzavar fennállása alatt, illetve azt legfeljebb öt munkanappal megelőzően, ásványolaj-adóraktárból szerezte be, és b) olyan felhasználási helyén használta fel, amelyen legalább 500 m3/óra földgázteljesítményt kötött le, és ott olyan gázfogyasztó készülékben vagy gázfelhasználótechnológia céljára használta fel, amelyet a (3) bekezdés b) pontja szerint a vámhatóságnak
29
bejelentett (a továbbiakban: jogosított felhasználó). (2) E § alkalmazásában a) felhasználó: a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvényben (a továbbiakban: GET.) meghatározott felhasználó; b) felhasználási hely: a GET.-ben meghatározott felhasználási hely; c) minősített földgázellátási üzemzavar: ca) a GET. 96. § (1) bekezdésében meghatározott földgázellátási üzemzavarnak külön jogszabályban megállapított esete, amelynek következtében a felhasználók jelentős részének földgázzal történő ellátása csak a nagyfelhasználók földgázvételezésének csökkentésével vagy megszüntetésével biztosítható, vagy amely a felhasználók jelentős részének földgázzal történő ellátását közvetett módon veszélyezteti, valamint cb) a GET. 97. §-ában meghatározott földgázellátási válsághelyzet; d) minősített földgázellátási üzemzavar fennállása: a minősített földgázellátási üzemzavar külön jogszabályban megállapított bekövetkezése és külön jogszabályban megállapított megszűnése közötti időtartam; e) nagyfelhasználó: egy telephelyen 500 m3/óra vagy azt meghaladó lekötött teljesítményű felhasználó. (3) A jogosított felhasználó, ha élni kíván az adó-visszaigénylési jogával, akkor ezt köteles a felhasználási időszakban történt első gázolaj-felhasználást követően haladéktalanul, de legkésőbb a felhasználás napját követő munkanapon a vámhatósághoz írásban bejelenteni. Az adó-visszaigénylési jog érvényesítésének érdekében köteles továbbá a bejelentésével egyidejűleg a) csatolni a földgázkereskedővel kötött szerződés másolatát, b) csatolni a földgázellátási üzemzavar bekövetkezésének hónapját megelőző hónapra számított átlagos napi földgázfelhasználásának (m3/nap) levezetését azokra a felhasználási helyekre (ezen belül gázfogyasztó készülékenkénti és gázfelhasználó-technológia céljára történt felhasználásonkénti részletezésben) lebontva és összesítve, ahol földgáz helyett gázolajat használ fel, c) megadni a felhasználási időszak kezdő napján meglevő gázolaj-nyitókészletet a b) pont szerinti bontásban és összesen. (4) Az adó-visszaigénylési jog érvényesítésének érdekében a jogosított felhasználó köteles a felhasználási időszakban történt utolsó gázolaj-felhasználást követően haladéktalanul, de legkésőbb a felhasználási időszak utolsó napját követő második munkanapon a vámhatósághoz írásban bejelenteni a felhasználási időszak alatt felhasznált gázolaj mennyiségét, valamint a felhasználási időszak utolsó napján meglévő gázolaj-zárókészletet a (3) bekezdés b) pontja szerinti bontásban és összesen. (5) Az adó-visszaigénylésre az 56. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy a gázolaj földgáz helyett történő felhasználását belső bizonylatokkal kell dokumentálni. (6) Az adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 25. cikke alapján környezeti adók csökkentése formájában nyújtott támogatásnak minősül.” 67. §
(1) A Jöt. 57/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
30
„(1) A beszerzéskor megfizetett adóból a) az üzemanyagtöltő-állomáson forgalmi rendszámra szóló üzemanyagkártyával megvásárolt, b) a (2) bekezdés szerinti adó-visszaigénylésre jogosult magyarországi telephelyén üzemanyagtárolásra rendszeresített - a tankolt mennyiséget rendszámonként, valamint a tankoló jármű kilométeróra állását rögzítő - üzemanyag-tankoló automatával ellátott üzemanyagtartályból elektronikus mérőeszközön keresztül betöltött kereskedelmi gázolaj után literenként 17 Ft visszaigényelhető.” (2) A Jöt. 57/C. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) Az adó-visszaigénylés a csoportmentességi rendelet 25. cikke alapján környezeti adók csökkentése formájában nyújtott támogatásnak minősül.” 68. §
(1) A Jöt. 58. § (1) bekezdés i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ásványolaj-adóraktári engedély) „i) az egyéb ellenőrzött ásványolajat, az 52. § (1) bekezdés h) pontja szerinti terméket, valamint az olajterméket nem az a) pontban meghatározott módon, illetve az 52. § (1) bekezdés a)-e) pont alá tartozó ásványolajat a külön jogszabály szerinti hulladékból a külön jogszabály szerinti hulladékkezelés során előállító üzemre, ideértve azt az esetet is, amikor az egyéb ellenőrzött ásványolaj vagy más ásványolaj az üzemben végzett vegyipari tevékenység vagy kőszénkokszolás melléktermékeként jön létre, de nem értve ide a h) pont szerinti esetet (a továbbiakban: egyébásványolaj-gyártó adóraktár);” (adható) (2) A Jöt. 58. § (4) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az ásványolaj-adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként) „e) az ásványolaj-regeneráló üzemben és az egyébásványolaj-gyártó adóraktárban – a (16) és a (17) bekezdésben foglalt eltéréssel – legalább 500 m3,” [a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel – talajjal egybeépített vagy talajhoz rögzített, az illetékes – hatóság által engedélyezett és – a cseppfolyósítottgáz-töltő és a kőszén eredetű benzol és homológjainak kőszénkokszolás keretében történő előállítását végző egyéb ásványolajgyártó-adóraktár kivételével – hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre.] (3) A Jöt. 58. § (5) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A jövedéki biztosítékot adóraktáranként) „g) egyébásványolaj-gyártó adóraktár esetén – a (16) és a (17) bekezdésben foglalt eltéréssel – legalább 50, legfeljebb 150 millió forint,” (értékben kell nyújtani.) (4) A Jöt. 58. §-a a következő (17) bekezdéssel egészül ki: „(17) Az olyan egyébásványolaj-gyártó adóraktár esetén, amely kizárólag az 52. § (1) bekezdés h) pontja szerinti terméket állít elő, az adóraktári engedélyhez legalább 10, legfeljebb 60 millió forint értékben nyújtott jövedéki biztosíték és adóraktáranként legalább 30 m3 talajjal egybeépített vagy talajhoz rögzített, az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartály szükséges.” 69. §
A Jöt. 59. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
31
„(10) A felhasználói engedély megszűnésére, visszavonására a 39. § (2) bekezdés e) pontjának és a 43. § (5)–(8) bekezdésének rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.” 70. §
A Jöt. 62. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék más tagállamból való behozatalát adóraktár-engedélyes és felhasználói engedélyes végezheti, valamint a közösségi kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult kereskedő abban az esetben, ha a behozatalt adóraktár-engedélyes, felhasználói engedélyes vagy nyilvántartásba vett felhasználó részére, írásban rögzített megbízás alapján végzi. Egyéb ellenőrzött ásványolajat más tagállamból bejegyzett kereskedő is behozhat, figyelemmel a 25. § (1) bekezdésének rendelkezésére. A termék átvételének napján a behozatalt be kell jelenteni a vámhatósághoz, kivéve, ha a behozatal közösségi adófelfüggesztési eljárásban, adóraktárba, e-TKO-val történt.” 71. §
A Jöt. a következő alcímmel és 62/A. §-sal egészül ki: „Egyéb bejelentési kötelezettség
62/A. § A 2710 19 81, 2710 19 83, 2710 19 87, 2710 19 91, 2710 19 93, 2710 19 99, 3403 19 10 és 3403 19 99 vámtarifaszám alatti, ömlesztetten szállított ásványolaj beszerzését és szállítását a terméket beszerző, szállító személy köteles a vámhatóságnak legkésőbb a beszerzést, szállítást megelőző napon bejelenteni.” 72. §
A Jöt. 67. § (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A bérfőzető a bérfőzött párlatot) „b) – amennyiben a bérfőzető a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló miniszteri rendelet szerinti kistermelőnek minősül és megfizette a 64. § (5) bekezdés szerinti adót – palackozott kiszerelésben, zárjeggyel ellátva ba) a saját gazdasága helyén folytatott vendéglátás vagy falusi szálláshely-szolgáltatás keretében, vagy bb) a saját gazdasága helyétől légvonalban számítva Magyarország területén legfeljebb 40 km távolságon belüli vásáron vagy piacon nem üzletben folytatott kereskedelmi tevékenység keretében, a 110. § (11) bekezdés szerinti bejelentés megtételével” (értékesítheti.) 73. §
A Jöt. 67/A. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a magánfőző az általa előállított adómentes párlattal kíván részt venni párlatok számára meghirdetett versenyen, akkor az előállítani kívánt párlatot az (1)–(2) bekezdés szerint jelentheti be a vámhatósághoz azzal az eltéréssel, hogy zárjegyet nem kell igényelni és a bejelentés nem minősül adóbevallásnak. A vámhatóság által kiadott származási igazolványra a (3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy e származási igazolvány nem igazolja az adó megfizetését.” 74. §
A Jöt 72. §-a a következő (8a) bekezdéssel egészül ki:
„(8a) Az alkoholtároló adóraktár-engedélyes nem teljesített adófizetési kötelezettségének összege 50 százalékkal, de legfeljebb 50 millió forinttal haladhatja meg a jövedéki biztosíték összegét, egyébként a jövedéki biztosítékot a teljes összegre ki kell egészíteni.” 75. §
A Jöt. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76. § (1) Az adó alapja a sör mennyisége, hektoliterben és alkoholfokban mérve.
32
(2) E fejezet alkalmazásában alkoholfok a sörszabvány szerinti, 20°C-on mért alkoholtartalom térfogatszázalékban kifejezve. (3) Az adó hektoliterre vetítve alkoholfokonként 1470 forint, illetve a 78. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételeknek megfelelő üzemben előállított sörre alkoholfokonként 735 forint. (4) Adómentes a természetes személy által előállított és az előállító, annak családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott, naptári évenként és háztartásonként 1000 litert meg nem haladó mennyiségű sör, feltéve hogy értékesítésre nem kerül sor. (5) A (4) bekezdés szerint előállított sörről előállításonként, az előállítás tervezett megkezdési időpontjának megjelölésével, az azt megelőző harmadik napig bejelentést kell tenni a vámhatósághoz, megadva: a) az előállító nevét, b) az előállító lakcímét, c) az előállítás címét, ha az a lakcímtől eltér, és d) az előállítani kívánt sör mennyiségét. (6) A (3) bekezdés szerinti alacsonyabb adómérték érvényesítése az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.” 76. § (1) A Jöt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Adóraktári engedély) „a) a sör előállítását végző, más sörgyártó üzemtől jogilag és gazdaságilag független, más sörgyártó üzemtől elkülönült telephelyet használó, nem licencia alapján működő, a 20 ezer hektoliter éves termelőkapacitást el nem érő sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörfőzde), b) a sör előállítását végző, az a) pontban megjelölt feltételeknek meg nem felelő sörgyártó üzemre (a továbbiakban: sörgyár),” (adható.) (2) A Jöt. 78. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A sörtároló adóraktárra a 72. § (6) és (8a) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell.” (3) A Jöt. 78. § (6) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A jövedéki biztosítékot adóraktáranként,) „a) a sörfőzde esetében legalább 500 ezer forint,” (de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani. Az egy helyrajzi számon vagy az összefüggő helyrajzi számokon szereplő sörgyár, sörfőzde és üzemi sörraktár a jövedéki biztosíték szempontjából egy adóraktárnak minősül. A nem összefüggő helyrajzi számokon szereplő, de a gyártástechnológiai folyamatból fakadóan egy technológiai egységet képező, csővezetékrendszerrel összekötött üzem, raktár egy adóraktárnak tekintendő.) (4) A Jöt. 78. § (8)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(8) Sör előállítására alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, értékesíteni, valamint – a 76. § (4) bekezdésben meghatározott tevékenységhez használt berendezés kivételével – birtokolni.
33
(9) A sörfőzde esetében a 35. § (1) bekezdés e)–g) pontjának rendelkezését nem kell alkalmazni.” 77. § A Jöt. 80. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki: „(3) Adómentes a) a saját művelésben álló szőlőterületen termelt szőlőből és/vagy legfeljebb az értékesített saját szőlőtermés mennyiségével azonos mennyiségben vásárolt szőlőből a természetes személy által előállított, gazdasági évenként és háztartásonként összesen legfeljebb 1000 liter saját fogyasztásra szánt szőlőbor, b) a szőlőterülettel nem rendelkező természetes személy által gazdasági évenként és háztartásonként legfeljebb 500 kilogramm vásárolt szőlőből előállított, saját fogyasztásra szánt szőlőbor, c) a természetes személy által előállított és az előállító, annak családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott, naptári évenként és háztartásonként 1000 litert meg nem haladó mennyiségű egyéb bor, feltéve hogy értékesítésre nem kerül sor. (4) A (3) bekezdés c) pont szerint előállított egyéb borról előállításonként, az előállítás tervezett megkezdési időpontjának megjelölésével, az azt megelőző harmadik napig bejelentést kell tenni a vámhatósághoz, megadva: a) az előállító nevét, b) az előállító lakcímét, c) az előállítás címét, ha az a lakcímtől eltér, és d) az előállítani kívánt egyéb bor mennyiségét. (5) Gazdasági év alatt e fejezet alkalmazásában a tárgyévet megelőző év december 1-jétől tárgyév november 30-áig terjedő egyéves időszakot kell érteni.” 78. §
A Jöt. 84. § (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Az egyébbor-tároló adóraktárra a 72. § (6) és (8a) bekezdésének a rendelkezését is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a kizárólag egyéb bort tároló raktár alapterületének 2
legalább 100 m nagyságúnak kell lennie.” 79. §
A Jöt. 85. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Hordós és kannás kiszerelésben a bor szállítása és értékesítése kizárólag a külön jogszabályban előírt rendelkezések szerint felhelyezett hivatalos zár alkalmazásával megengedett, kivéve a) ha a szőlőbor szabad forgalomba bocsátása termelői borkimérés keretében borkóstolás céljából helyben fogyasztásra vagy elvitelre kimérve történik, b) az egyszer használatos záróeszközzel ellátott bag-in-box kiszerelésű bort.” 80. §
A Jöt. 89. §-a a következő (3)–(4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Adómentes a természetes személy által palackos erjesztéssel előállított és az előállító, annak családtagjai vagy vendégei által elfogyasztott, naptári évenként és háztartásonként 1000 litert meg nem haladó mennyiségű pezsgő, feltéve hogy értékesítésre nem kerül sor. (4) A (3) bekezdés szerint előállított pezsgőről előállításonként, az előállítás tervezett megkezdési időpontjának megjelölésével, az azt megelőző harmadik napig bejelentést kell tenni a vámhatósághoz, megadva:
34
a) az előállító nevét, b) az előállító lakcímét, c) az előállítás címét, ha az a lakcímtől eltér, és d) az előállítani kívánt pezsgő mennyiségét.” 81. §
A Jöt. 91. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A pezsgőtároló adóraktárra a 72. § (6) és (8a) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazni kell.” 82. §
(1) A Jöt. 97. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A jövedéki adó megállapítása szempontjából a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 8 centimétert, de nem hosszabb, mint 11 centiméter, háromszorozni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 11 centimétert, de nem hosszabb, mint 14 centiméter, és így tovább.” (2) A Jöt. 97. § (6) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az adójegy nélküli dohánygyártmány esetében, ha ugyanazon termékválasztékot) „a) belföldön is forgalmazzák, az adó- és általános forgalmi adó fizetési kötelezettség (adó- és általános forgalmi adó visszaigénylési, -levonási jogosultság) keletkezésének időpontjáig ezen termékválasztékra a vámhatóság által legutoljára kiadott adójegyen feltüntetett, az adót és az általános forgalmi adót tartalmazó árat,” (kell kiskereskedelmi eladási árnak tekinteni.) 83. §
A Jöt. 98/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A dohánygyártmány az adó- és általános forgalmi adó mérték változásának hatálybalépését követően csak az új adó- és általános forgalmi adó mértéknek megfelelő adójeggyel bocsátható szabad forgalomba, illetve importálható a szabad forgalom számára és hozható be más tagállamból.” 84. §
(1) A Jöt. 99. § (3) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adójegy tartalmazza) „e) annak – külön jogszabályban foglalt módon való – jelölését, hogy az adójegy által képviselt fizetési kötelezettség milyen időpontban hatályba lépett (lépő) adó- és általános forgalmi adó mérték alapján került meghatározásra.” (2) A Jöt. 99. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) A dohánygyártmány adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját és általános forgalmi adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a dohánygyártmányt a dohánygyártmányadóraktár engedélyese az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti, illetve a bejegyzett kereskedő és az importáló megsemmisítteti. Az adó- és általános forgalmi adó levonás joga megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes. Újrafeldolgozás esetén az adó- és általános forgalmi adó levonás joga az adójegy megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 47. § (5) bekezdés a) pontjának, illetve (9) bekezdés a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell.” (3) A Jöt. 99. §-a a következő (8)–(9) bekezdéssel egészül ki:
35
„(8) A vámhatóság részére a) az adóraktár engedélyese a tárgynapon – többműszakos üzemelés esetén a tárgynapon befejezett utolsó műszak végéig – felhelyezett adójegyekről legkésőbb a felhasználást, b) a bejegyzett kereskedő a belföldön felhelyezett adójegyekről legkésőbb a felhelyezést, c) a más tagállamban felhelyezett adójegyekről ca) az adóraktár engedélyese legkésőbb a dohánytermék betárolásának napját, cb) a bejegyzett kereskedő legkésőbb a dohánytermék fogadásának napját, d) az importáló az importálást megelőzően felhelyezett adójegyekről legkésőbb a dohánytermék vámjogi szabad forgalomba bocsátásának napját követő napon köteles a felhelyezés, a beszállítás, a fogadás, illetve a vámjogi szabadforgalomba bocsátás napjára vonatkozó adatokat elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül megküldeni. Több műszakos üzemelés esetén az adóraktár engedélyesének a tárgynapon megkezdett, de a következő napra átnyúló műszak alatt történt adójegyfelhasználásra vonatkozó adatokat a műszak befejezésének napján kell megküldenie. (9) Az adójegyfelhasználó az adójegykészletében bekövetkezett, a (8) bekezdésben foglaltakon túli változásokat is köteles – a külön jogszabályban meghatározott adattartalommal – a változás bekövetkezésének napját követő napon, elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül a vámhatóság részére megküldeni.” 85. §
A Jöt. 100. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A dohánygyártmány adó- és általános forgalmi adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély tranzitadóraktárra is adható, a 72. § (2)–(3) bekezdése szerint.” 86. §
A Jöt. 104. § (10) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Jövedéki engedélyes tevékenységet) „b) kizárólag 5 liter/5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű 52. § (1) bekezdés h) pontja szerinti termékkel folytató személynek 1 millió Ft összegben kell” (jövedéki biztosítékot nyújtania.) 87. §
A Jöt. 105. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A jövedéki engedélyes kereskedő egyéb ellenőrzött ásványolajterméket 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben, valamint megfigyelt terméket – a 62. § (7) bekezdésében foglalt eltéréssel – nem forgalmazhat.” 88. §
A Jöt. 109. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„109. § (1) Jövedéki termékek szabad forgalomban végzett nem jövedéki engedélyes kereskedelme – a (2)–(7) bekezdésben és a 110. § (11) bekezdésében foglalt eltéréssel, illetve a gyógyszertárak, valamint az egyszerűsített adóraktárban folytatott termelői borkimérés kivételével – üzlethelyiségben, az üzemanyag nem jövedéki engedélyes kereskedelme továbbá automatából történő értékesítés keretében is folytatható. A Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin és alkoholtermék nem jövedéki engedélyes kereskedelmét a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló törvényben meghatározott gyógyszertár folytathatja.” 89. §
A Jöt. 110. § (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) A nem jövedéki engedélyes kereskedő egyéb ellenőrzött ásványolajat 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésben, valamint megfigyelt terméket nem forgalmazhat.”
36
90. §
A Jöt. 113. § (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
(Az e törvény hatálya alá tartozó természetes személy 300 ezer forintig, gazdálkodó szervezet 600 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az e törvényben meghatározott) „c) 62/A. § szerinti bejelentési kötelezettségét elmulasztja.” 91. § (1) A Jöt. 114. § (2) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés a következő l) ponttal egészül ki: [Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni – nem értve ide a 115. § (3) bekezdésében említett termékeket –] „k) azt a párlatot, amelyet a bérfőzető a 67. § (2) bekezdésének, a magánfőző a 67. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését megsértve értékesít, l) a 76. § (4) bekezdésben előírtak megsértésével előállított, értékesített vagy a 76. § (5) bekezdés szerint bejelenteni elmulasztott sört, a 80. § (3) bekezdés c) pontjában előírtak megsértésével előállított, értékesített vagy a 80. § (4) bekezdés szerint bejelenteni elmulasztott egyéb bort és a 89. § (3) bekezdésben előírtak megsértésével előállított, értékesített vagy a 89. § (4) bekezdés szerint bejelenteni elmulasztott pezsgőt [a továbbiakban az a)–l) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].” (2) A Jöt. 114. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az (1) bekezdés szerinti jövedéki bírság alapja az adózás alól elvont termék mennyisége és a bírság megállapításakor hatályos adómérték – a (2) bekezdés g) pont szerinti adózás alól elvont termék esetében az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómérték, az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti, nem közúti járművek üzemanyagaként, vagy nem egyéb motorikus célra értékesített importált vagy felhasznált adózás alól elvont termék esetében az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti legmagasabb adómérték – alapján számított adó, illetve a szőlőbor esetében az adózás alól elvont termék literben mért mennyisége és 30 forint szorzataként meghatározott összeg. A jövedéki bírság mértéke a bírságalap kétszerese, de legalább 30 ezer forint.” 92. §
(1) A Jöt. 119. § (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vámhatóság) „e) a jogosulatlanul előállított, birtokolt, vagy az arra jogosulatlan személy által használt desztillálóberendezést, sör előállítására alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt, valamint a dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,” (lefoglalja.) (2) A Jöt. 119. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A vámhatóság a lefoglalásról végzésben rendelkezik. A lefoglalást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél – jogszabálysértésre hivatkozással – kifogással élhet. A 114. § (6) bekezdése szerinti gyorsított eljárásban foganatosított lefoglalás ellen kifogásnak nincs helye. A kifogást a végzés közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhatóságnál. A kifogást a vámhatóság másodfokú szerve a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.” 93. §
(1) A Jöt. 122. § l) és m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja)
37
„l) a Tanács 2010/24/EU irányelve (2010. március 16.) az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról, m) a Tanács 2011/64/EU irányelve (2011. június 21.) a dohánygyártmányra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról.” (2) A Jöt. 122. §-a a következő n) ponttal egészül ki: (Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:) „n) a Bizottság 2011/545/EU számú végrehajtási határozata (2011. szeptember 16.) a 2008/118/EK irányelv ellenőrzésre és szállításra vonatkozó rendelkezéseinek a 3811 KN-kód alá tartozó termékek tekintetében való, a 2003/96/EK tanácsi irányelv 20. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő alkalmazásáról.” 94. §
A Jöt. a következő 128/E. §-sal egészül ki:
„128/E. § (1) Annak a 2012. január 1-jét megelőzően sörfőzde adóraktárat működtető engedélyesnek, aki ezt a tevékenységét 2011. december 31-ét követően is folytatni kívánja, 2011. december 28-ig teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kell benyújtania a vámhatósághoz a 2012. január 1-jén hatályos Jöt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő jogi és gazdasági függetlenség követelményének történő megfelelésről, továbbá arról, hogy nem licencia alapján működik.” (2) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi ... törvénnyel megállapított 57/C. § (1) bekezdésének rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adóvisszaigénylési jogosultság 2012. január 1. napján vagy azt követően keletkezik.” 95. §
(1) A Jöt. 129. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg) „f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjegy megrendelésének, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával, illetve a zárjegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának, az adójegy igénylésének, visszavételének, alkalmazásának, az adójegy felhasználásával, illetve az adójegy-készlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának részletes szabályait;” (2) A Jöt. 129. § (2) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg) „h) a bérfőzött párlat bérfőzető részére történő kiadásának és a bérfőzető általi továbbértékesítésének szabályait, a 67/A. § (1) és (5) bekezdés szerinti bejelentés, részletes szabályait, valamint a magánfőző részére kiadásra kerülő származási igazolvány adattartalmára és kiállítására vonatkozó részletes szabályokat;” (3) A Jöt. 129. § (2) bekezdése a következő z) ponttal egészül ki: (Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg)
38
„z) a 62/A. § szerinti bejelentési kötelezettségre vonatkozó részletes szabályokat és annak adattartalmát.” 96. §
(1) A Jöt.
1. 7. § 37/E. pontjában az „52. § (2) bekezdés d) pontja” szövegrész helyébe az „52. § (2) bekezdés e) pontja” szöveg, 2. 98. § (5) bekezdésében a „figyelemmel a (16) bekezdésben foglaltakra” szövegrész helyébe a „figyelemmel a 98/A. § (1) bekezdésében foglaltakra” szöveg, 3. 100. § (1) bekezdés d) pontjában az „az egyedi fogyasztói” szövegrész helyébe az „a fogyasztói” szöveg, 4. 106. § (5) bekezdésében a „számla” szövegrész helyébe a „számla, illetve egyéb számviteli bizonylat” szöveg, 5. 119. § (4) bekezdésében a „114. § (6) bekezdése szerinti gyorsított eljárásban” szövegrész helyébe a „helyszínen, a felderítéssel egyidejűleg” szöveg lép. (2) A Jöt. 1. 7. § 41. pontjában a „2006/428/EK” szövegrész helyébe a „2011/544/EU” szöveg, 2. 128/B. §-ában a „földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.)” szövegrész helyébe a „GET.” szöveg és a „Get.-ben” szövegrész helyébe a „GET.-ben” szöveg lép. (3) A Jöt. 99. § (3) bekezdés d) pontjában a „sorszámát” szövegrész helyébe a „sorszámát (vonalkód formájában is)” szöveg lép. (4) A Jöt. 1. 103. § (1) bekezdésében a „2207 vámtarifaszám” szövegrész helyébe az „a biodízellel, a 2207 vámtarifaszám” szöveg és „az 50. § (4)-(5) bekezdése” szövegrész helyébe „az 50. § (4) bekezdése” szöveg, 2. 103. § (2) bekezdés b) pontjában az „f), g) pontja” szövegrész helyébe az „f), g) és h) pontja” szöveg lép. 97. §
(1) Hatályát veszti a Jöt.
1. 25. § (3) bekezdésében „a 26. § (2) bekezdése szerinti esetet vagy” szövegrész, 2. 37. § (3) bekezdése, 3. 44. § (3) bekezdésében az „adóraktár, import” szövegrész, 4. 81. § (2) bekezdése, 5. 82. § (3) bekezdés c) pontja, 6. 83. § (5) bekezdésben az „állami” szövegrész, 7. 99. § (1) és (2) bekezdésében az „egyedi” szövegrész, 8. 110. § (14) bekezdésében a „, többműszakos üzemelés esetén műszakonként” szövegrész, 9. 122. § f)–j) pontja és 10. 129. § (2) bekezdés c) pontjában a „, valamint az alkoholtermék-készletforgalmi szabályzatra” szövegrész. (2) Hatályát veszti a Jöt.
39
1 2 3. 4.
50. § (4) bekezdés c) és f) pontja és (5) bekezdése, 59. § (1) bekezdés b) pontjában a „(kivéve: biodízel)” szövegrész, 99. § (2) bekezdése, 114. § (5) bekezdésében „(kivéve biodízel és üzemanyag-adalék)” szövegrész. 6. A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény módosítása
98. § A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 133. § (1) bekezdése a következő 12. ponttal egészül ki: (Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg) „12. a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. év CXXVII. törvény 57. § (2) bekezdés c) pont ca) alpontjában meghatározott minősített földgázellátási üzemzavar bekövetkezésének, illetve megszűnésének tényét és időpontját,” 7. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítása 99. § Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 7. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység. (2) Közhatalmi tevékenység különösen a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység.” 100. § Az Áfa tv. 17. § (3) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki: [A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnésnek kell tekinteni e törvény alkalmazásában:] „h) költségvetési szervnek az államháztartásról szóló törvény szerinti átalakítását.” 101. § Az Áfa tv. 27. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha bizonyítja, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását értékesítőként végzi, illetőleg arra másnak értékesítőként adott megrendelést.” 102. § (1) Az Áfa tv. 77. § (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki: (Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően) „c) válik nyilvánvalóvá, hogy tévesen, a szerződő felek által megállapodottnál magasabb ellenértéket számláztak ki. ” (2) Az Áfa tv. 77. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
40
(Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha) „a) teljesítés hiánya miatt az előleget – részben vagy egészben – visszafizetik;” 103. § (1) Az Áfa tv. 78. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla) „a) érvénytelenítéséről gondoskodjon aa) a 77. § (1) bekezdés aa) és ba) alpontjában említett esetekben, valamint a (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben, feltéve, hogy az előleg teljes összegét visszafizetik; ab) a 77. § (2) bekezdés b) pontjában említett esetben, ha a felek az ügylet kötése előtt fennálló helyzetet állítják helyre;” (2) Az Áfa tv. 78. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A (3) bekezdést kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a) az adó alapjának utólagos csökkenése azért nem eredményez fizetendőadó-csökkenést, mert az ügylet – e törvény rendelkezései szerint – mentes az adó alól, vagy b) a fizetendő adó csökkenését nem az adóalap utólagos csökkentése eredményezte.” 104. § Az Áfa tv. 82. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az adó mértéke az adó alapjának 27 százaléka.” 105. § Az Áfa tv. 83. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Ha a juttatott vagyoni előny pénzben kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő adót is tartalmaz, annak megállapításához) „a) a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 21,26 százalékot,” (kell alkalmazni.) 106. § (1) Az Áfa tv. 131. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az ugyanezen vagy az Art. szerinti elévülési időn belüli korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.” (2) Az Áfa tv. 131. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Ha az (1) bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív, a különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany] „a) az (1) bekezdés szerinti elévülési időre figyelemmel a soron következő adómegállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg” 107. § Az Áfa tv. 135. § (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amely naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany rendeltetésszerű használatában van, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének a) ingó esetében 1/5 részére,
41
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben a tárgyi eszköz beszerzésének évéhez vagy a 11. § (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a rendeltetésszerű használatba vételének időpontjához képest változás következik be, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.” 108. § Az Áfa tv. 142. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni. Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségének a honlapján történő közzététellel tesz eleget.” 109. § Az Áfa tv. 146. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Abban az esetben, ha a termék a) a 111. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett vámjogi helyzete megszűnik, az adót az fizeti, aki (amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek betudhatóan a termék vámjogi helyzete megszűnik, b) a 111. § (1) bekezdés c) pontjában és a 112. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alól kikerül, az adót az fizeti, aki (amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek betudhatóan a termék a felsorolt eljárások hatálya alól kikerül, c) a 113. § (1) bekezdés említett eljárás hatálya alól kikerül, az adót az fizeti, aki (amely) cselekményének betudhatóan a termék ezen eljárás hatálya alól kikerül.” 110. § (1) Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha] „c) belföldön kívül, a Közösség területén teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön és az adófizetésre kötelezett személy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője;” (2) Az Áfa tv. 159. § (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki: [Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha] „d) belföldön kívül harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön.” 111. § Az Áfa tv. 175.§ (3) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A (2) bekezdés alkalmazásának feltétele a) a (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a számlabefogadó előzetes beleegyezése, kivéve, ha jogszabály ettől eltérően rendelkezik;
42
b) a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról.” 112. § Az Áfa tv. 198. §-a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg jelölése (1) bekezdésre változik: „(2) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenységet meghatározó részben folytató adóalanynak minősül az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből származó – adót is tartalmazó – éves bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, illetve az az adóalany, akinek (amelynek) a mezőgazdasági tevékenységen kívüli tevékenységéből származó – adót is tartalmazó – éves bevétele időarányosan meghaladja ugyan az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt, azonban a mezőgazdasági tevékenységből származó – kompenzációs felárat is tartalmazó – éves bevétele időarányosan több, mint az egyéb tevékenységéből származó – adót is tartalmazó – időarányos éves bevétele.” 113. § Az Áfa tv. 257. § (1) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Az adót önadózással megállapító, a (2) bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek) az adott adómegállapítási időszakban nincs olyan önadózással megállapítandó fizetendő adója, amelyről ellenkező esetben az állami adóhatóságnak bevallást kell tennie, illetve nincs az Art. szerinti összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettséget keletkeztető közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügylete, és adólevonásra nem jogosult vagy adólevonásra jogosult ugyan, de ugyanezen adómegállapítási időszakban adólevonási jogot nem gyakorol, mentesül az adott adómegállapítási időszakra vonatkozóan az Art. szerinti bevallástételi kötelezettség alól.” 114. § Az Áfa tv. 4. és 5. számú melléklete e törvény 5. és 6. melléklete szerint módosul. 115. § Az Áfa tv. a következő 275. §-sal egészül ki: „275. § (1) A törvénynek az alkalmazandó általános forgalmiadó-mértékre vonatkozó, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított rendelkezéseit – a (2)–(3) bekezdésbe foglalt eltéréssel – azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben a törvény 84. §-a szerint megállapított időpont 2012. január 1. napjára esik vagy azt követi. (2) A törvénynek az alkalmazandó általános forgalmiadó-mértékre vonatkozó, 2011. december 31. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra, amelynél a teljesítést a törvény 58. §-a szerint kell megállapítani, és az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, még 2012. január 1. napja előtt befejeződik, de az ellenérték megtérítése 2012. január 1. napján vagy azt követően válik esedékessé. (3) Azt az általános forgalmiadó-mértékváltozással érintett termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, amelynél a teljesítést a törvény 58. §-a szerint kell megállapítani, és az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, még 2012. január 1. napja előtt megkezdődik, de 2012. január. 1. napján vagy azt követően fejeződik be, azon naptári napok száma szerint, amelyek a) 2012. január 1. napját megelőző időszakra, illetőleg b) 2012. január 1. napjára vagy azt követő időszakra esnek, az alkalmazandó általános forgalmi adó mértéke szempontjából úgy kell tekinteni, mint amelynél az a) és b) pont szerint külön-külön, időarányos részteljesítés történik. Az a)
43
pont szerinti időarányos részteljesítésre a törvény 2011. december 31. napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az ellenérték megtérítése 2012. január 1. napján vagy azt követően válik esedékessé. (4) Az általános forgalmiadó-mértékváltozás miatt a gépi nyugta- és/vagy számlaadásra szolgáló pénztárgépet és taxamétert legkésőbb 2012. február 29. napjáig az arra jogosított szervizzel át kell állíttatni. (5) A (4) bekezdésben említett átállításig a) a gépi nyugtaadásra szolgáló taxamétert és b) az általános forgalmi adó nyugtán való feltüntetésére vagy számlakiállításra is alkalmas pénztárgépet használó, nyugta-, illetőleg számlakibocsátási kötelezettségének kézi kibocsátású nyugtával, számlával tesz eleget. (6) A törvény 124. § (2) bekezdés a) pontja 2011. december 31-én hatályos szabályát továbbra is alkalmazni kell azokra az elszámolási időszakokra, amelyeknek a kezdő napja 2012. január 1. napját megelőző napra esik. (7) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 131. § (2) bekezdését először arra az adómegállapítási időszakra kell alkalmazni, amely 2012. január 1. napján kezdődik. (8) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 135. § (2) bekezdését abban az esetben kell először alkalmazni, amikor a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavétele 2011. december 31. napját követően történt meg. (9) Az adóalany dönthet úgy is, hogy a 2011. december 31. napján vagy azt megelőzően rendeltetésszerű használatba vett tárgyi eszközökre is a törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 135. § (2) bekezdését alkalmazza. Az adóalany köteles ezen döntését adónyilvántartásában megfelelően rögzíteni. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el. (10) A törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 5. számú melléklet 3/A. pontját azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az arányszámot 2012. évre állapítják meg.” 116. § Az Áfa tv. 1. 85/A. § (9) bekezdésében az „Art.” szövegrész helyébe a „az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.)” szöveg, 2. 95. § (9) bekezdés b) pont ba) alpontjában a „az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.)” szövegrész helyébe az „Art.” szöveg, 3. 176. § (1) bekezdés c) pontjában a „159. § (2) bekezdésének c) pontja alá tartozik” szövegrész helyébe a „159. § (2) bekezdésének c) vagy d) pontjai alá tartozik” szöveg, 4. 259. § 2. pontjában az „érintett;” szövegrész helyébe az „érintett, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik;” szöveg, 5. 259. § 11. pontjában a „(létérdekek központja);” szövegrész helyébe a „(létérdekek központja), kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik;” szöveg,
44
6. 259. § 19. pontjában a „központi ügyvezetés helye van;” szövegrész helyébe a „központi ügyvezetés helye van, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik;” szöveg, 7. 259. § 20. pontjában „a 183 napot;” szövegrész helyébe a „a 183 napot, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik;” szöveg lép. 117. § Hatályát veszti az Áfa tv. 124. § (2) bekezdés a) pontja. III. Fejezet A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ 2003. ÉVI CXXVI. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA 118. § (1) A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. § (3) bekezdése a következő 1/d. alponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában:) „1/d. állami adó- és vámhatóság: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóztatási és vámszerve együtt;” (2) 1. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A (3) bekezdés 3. pont b) pontjában meghatározott adatot a vámhatóság közvetlenül kéri meg az ügyfél cégjegyzékadatairól nyilvántartást vezető cégbíróságtól, amennyiben a megbízható vámadós feltételeinek igazolása során az ügyfél ezeket az adatokat nem igazolta. A felsorolt feltételek fennállását – a vámhatósági adatok és az ügyfél kérelmére más hatóságtól bekért adatok, illetve a vámkódex 5a. cikke szerinti engedélyezett gazdálkodó státusszal rendelkezők kivételével – az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolnia kell. A vámhatóság a feltételek meglétét folyamatosan, illetve bármikor vizsgálhatja. A megbízható vámadós személyre vonatkozó feltételeket az EK végrehajtási rendelet 14a. cikk a) és c) pontjaiban meghatározott AEO-tanúsítvánnyal rendelkező személyeknél a tanúsítvány kiadása, illetve az EK végrehajtási rendelet 14q. cikk (5) bekezdése szerinti újbóli értékelése során együtt vizsgálja a vámhatóság. A feltételek fennállását az AEO-tanúsítványra vonatkozó szabályok szerint kell igazolni.” 119. § A Vtv. 17. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: ,,(1) Az e törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben az állami adó- és vámhatóság jár el. A nyilvántartásba vételre vonatkozó részletes szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény (továbbiakban: Art.) tartalmazza. Az Art. adózóra vonatkozó rendelkezéseit a VPID szám megállapításával összefüggő nyilvántartásba vétellel és nyilvántartással kapcsolatban az e törvény hatálya alá tartozó ügyfélre is alkalmazni kell. A vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a VPID számra történő hivatkozást EORI-számra történő hivatkozásként kell értelmezni.” 120. § A Vtv.17. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A vámhatóság a vámmentességi rendelet 107. cikke alapján történő vámmentes üzemanyag-behozatal esetén a vámmentességi rendelet 110. cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettség ellenőrzése, valamint a vámmentességi rendelet 110. cikkének (2) bekezdése szerinti vámfizetési kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében jogosult a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás alanyának természetes személyazonosító adataira, továbbá a gépjármű belépésének és – ha történt ilyen – a kilépésének időpontjára, rendszámára,
45
üzemmódjára, a kilométeróra állására, valamint a behozott üzemanyag mennyiségére vonatkozó adatokat kérni. Az EK végrehajtási rendelet 205. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján a vámáru-nyilatkozatként használandó különleges formanyomtatvány mintáját a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke tájékoztatóban teszi közzé.” 121. § A Vtv. 33/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A beleegyezés megadásának további feltétele, hogy az engedélyező tagállam vámhatósága és a magyar vámhatóság közötti megállapodás alapján, az EK végrehajtási rendelet 253k. cikk szerinti együttműködési kötelezettség végrehajtásaként az engedélyező vámhatóság vagy az engedélyes az engedély keretében megvalósuló ügyletek tekintetében az EK végrehajtási rendelet 30A. mellékletének 7. táblázatában szereplő adatokról elektronikus formában értesíti az engedélyben megjelölt magyarországi vámhivatalt.” 122. § A Vtv. 34. §-a után a következő alcímmel és 34/A. §-sal egészül ki: „A vámkódex 78. Cikkéhez 34/A. § A vámkódex 78. cikk (2) bekezdése szerinti ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az előzetes értesítés az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné, az ügyfelet az ellenőrzésről annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni.” 123. § A Vtv. 48. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az általános forgalmi adó összegének ötven százalékát kell biztosítania a vámigazgatási eljárásban annak az adóalanynak, akire folyamatos működés mellett csak a tárgyévet megelőző naptári évre teljesül a (2) bekezdésben előírt feltétel.” 124. § A Vtv. 48. § (6) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) Több tagállamra kiterjedő egyszerűsített nyilatkozattételi és helyi vámeljárás engedélyezése során a vámhatóság az egységes engedély kibocsátására vonatkozó kérelmeket – az EK végrehajtási rendelet 253h. cikk (5) bekezdése alapján – elutasítja, ha az engedély iránti kérelemben a gazdálkodó által leírt tevékenységből kitűnik, hogy a tevékenységhez kapcsolódva a nem közösségi adók és díjak felmerülésének helye Magyarország, és a gazdálkodó által az EK végrehajtási rendelet 253. cikk (5) bekezdése alapján nyújtott biztosíték a vámhatóság számára nem nyújt közvetlen igénybejelentési jogosultságot a felmerülő tartozások megfizetésének érvényesítése során. Ezt a feltételt nem kell vizsgálni, ha a kérelmező megfelel a (2) bekezdés szerinti feltételeknek.” 125. § A Vtv. 61/A. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(9) Ha az ügyfél a gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy a vámáru-nyilatkozat adatainak a vámkódex 65. cikke vagy 78. cikk (1) bekezdése szerinti módosítását a korrekcióra okot adó okmány kiállításától számított 60 napon belül a vámhatóságnál kérelmezi, a vámhatóság a módosítás elfogadásakor a vámigazgatási bírság kiszabását mellőzi. Ha az ügyfél a vámárunyilatkozat módosítását a fenti időponton túl vagy egyéb okból, de még a vámhatóságnak a vámkódex 78. cikk (2) bekezdése szerinti vagy utólagos ellenőrzésről szóló értesítés kézhezvétele, illetve az előzetes értesítés mellőzése estén az ellenőrzés megkezdése előtt kérelmezi, a vámigazgatási bírság mértéke a (6) bekezdés szerint kiszabható bírság huszonöt százaléka.” 126. § A Vtv. 61/A. § (10) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A vámigazgatási bírságot – a fizetésre kötelezett kérelmére – a külön jogszabályban meghatározott vámszerv elengedheti vagy mérsékelheti, ha )
46
„c) az utólagos ellenőrzés alkalmazásában – az a)–b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával – a fizetésre kötelezett vizsgálati időszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen időszakban kiszabott vámtartozás összegének három százalékát.” 127. § A Vtv. 71.§-a helyébe a következő rendelkezés lép: „71. § A behozatali vagy kiviteli vámok, nem közösségi adók és díjak, vámjogi szankció, vámhatósági eljárás költségei beszedésére és végrehajtására vonatkozó eljárásra csak a) nemzetközi megállapodás alapján, vagy b) az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, külön jogszabályban meghatározottak szerint kerülhet sor.” 128. § A Vtv. 84. §-a a következő 43. ponttal egészül ki: (E törvény a következő uniós jogi aktusok végrehajtását szolgálja:) „43. Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/21/EU (2010. március 16.) tanácsi irányelv.” 129. § A Vtv. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
2. § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe a „Magyarországon” szöveg, 2. § (2) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 2. § (3) bekezdés a) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 2. § (3) bekezdés b) pontjában a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 7/B. § (4) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 33/A. § (3) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 38. § bevezető mondatában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe az „a Magyarország” szöveg, 62. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaságban” szövegrész helyébe az „a Magyarországon” szöveg, 66. § (1) bekezdésében az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 74. § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaságnak” szövegrész helyébe a „Magyarországnak” szöveg, 75. § (1) bekezdésének első mondatában a „Magyar Köztársaságnak” szövegrész helyébe a „Magyarországnak” szöveg, 75. § (1) bekezdés b) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 75. § (1) bekezdés c) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg,
47
14. 75. § (1) bekezdés d) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 15. 75. § (1) bekezdés e) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 16. 75. § (1) bekezdés j) pontjában az „a Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg, 17. 76. §-ában a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg lép. 130. § Hatályát veszti a Vtv. 17. § (2)–(3) és (5)–(6) bekezdése. IV. Fejezet AZ ILLETÉKEKET, A HELYI ADÓKAT, A GÉPJÁRMŰADÓT, A CÉGAUTÓADÓT ÉS A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 8. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása 131. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Ha a (3) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére a (2) bekezdés szerinti adóév utolsó napját követő 150. nap előtt kerül sor, a szervezetnek (alapítványnak) arról kell nyilatkoznia, hogy adófizetési kötelezettsége előreláthatóan nem keletkezik. Amennyiben a nyilatkozatában vállaltak nem teljesültek, úgy a (2) bekezdés szerinti adóév utolsó napját követő 180. napig van lehetősége arra, hogy ezt a körülményt adóbírság terhe nélkül az eljáró hatóság felé jelezze és az illetéket pótlólag megfizesse.” 132. §
(1) Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke az ingatlan – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének 2%-a, ha a vagyonszerző olyan a) ingatlanok tulajdonjogának értékesítését (a továbbiakban: ingatlanforgalmazást) végző vállalkozó, vagy b) Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott engedély alapján ingatlanok pénzügyi lízingjét folytató vállalkozó, amelynek előző adóévi nettó árbevétele legalább 50%-ban e tevékenységből származott és nyilatkozatban vállalja a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor, hogy az ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül eladja, illetve a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízingbe adja.” (2) Az Itv. 23/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Az ingatlanforgalmazást, illetve ingatlanok pénzügyi lízingbe adását az illetékkötelezettség keletkezésének adóévében kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha nyilatkozatban vállalja a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor, hogy az adóév nettó árbevételének legalább 50%-a ingatlanforgalmazásból, illetve ingatlanok pénzügyi lízingbe adásából fog származni. Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, az állami adóhatóság a vagyonszerzés után az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50%-kal növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő
48
hatodik hónap 15. napjáig köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző nettó árbevétel megoszlásra vonatkozó vállalása nem teljesült, a vagyonszerzésre az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.” 133. §
Az Itv. 24. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték alapja a jármű hajtómotorjának hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye, kilowattban kifejezve az alábbiak szerint: Jármű hajtómotorjának teljesítménye (kW)
Jármű gyártástól számított kora 0–3 év
4–8 év
8 felett
0–40
600 Ft/kW
480 Ft/kW
300 Ft/kW
41–80
720 Ft/kW
600 Ft/kW
480 Ft/kW
81–120
900 Ft/kW
720 Ft/kW
600 Ft/kW
120 felett
1200 Ft/kW
900 Ft/kW
720 Ft/kW
év
Ha a hatósági nyilvántartásban a gépjármű teljesítménye csak lóerőben van feltüntetve, akkor a lóerőben kifejezett teljesítményt 1,36-tal kell osztani és az eredményt a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kell kerekíteni. Ha a hatósági nyilvántartás a gépjármű teljesítményét nem tartalmazza, akkor az adóhatóság a gépjármű azonosító adataival megkeresi az illetékes közlekedési hatóságot a gépjármű teljesítménye közlése végett. Ez esetben ezt az adatot kell a gépjármű tulajdonjogának megszerzése után fizetendő illeték alapjának tekinteni.” 134. § (1) Az Itv. 26. § (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:) „i) az egyéni cég egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá való átalakulása keretében történő vagyonszerzés; (2) Az Itv. 26. § (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „l) gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának megszerzése, ha a vagyonszerző gépjárművek, pótkocsik értékesítését végző (a továbbiakban: gépjármű-forgalmazó) vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által nyilvántartásba vett pénzügyi lízinget folytató olyan vállalkozó, amelynek előző adóévi nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárművek és pótkocsik értékesítéséből vagy pénzügyi lízingbe adásából származott;” (3) Az Itv. 26. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
49
„(10) Az (1) bekezdés l) pontja szerinti gépjármű-forgalmazó, vagy pénzügyi lízinget folytató vállalkozó adóévente nyilatkozik az állami adóhatóságnál arról, hogy az illetékmentesség feltételének megfelel, azzal, hogy a) ha a nyilatkozattételre az adóév hatodik hónapjának 1. napja előtt kerül sor, a vagyonszerzőnek arról kell nyilatkoznia, hogy nettó árbevételének megoszlása alapján előreláthatólag az (1) bekezdés l) pontja szerinti feltételeknek megfelel. Amennyiben a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, úgy azt az adóév hatodik hónapjának 15. napjáig bejelenti az állami adóhatóságnak, amely a meg nem fizetett illetéket 50%-kal növelten a vagyonszerző terhére pótlólag előírja. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében állapítja meg, hogy a vagyonszerző valótlan nyilatkozatot tett, a valótlan nyilatkozat alapján meg nem fizetett illeték kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja, b) a gépjármű-forgalmazást vagy gépjárművek pénzügyi lízingbe adását a nyilatkozattétel adóévében kezdő vállalkozó arról nyilatkozhat, hogy nettó árbevételének legalább 50%-a gépjármű-forgalmazásból, vagy gépjárművek pénzügyi lízingbe adásából fog származni. Amennyiben a nettó árbevétel megoszlására vonatkozó vállalás nem teljesül, akkor az állami adóhatóság a nyilatkozat alapján meg nem fizetett illetéket a vállalkozó terhére 50%-kal növelten megállapítja. A vállalás meghiúsulásának tényét a vállalkozó az adóévet követő hatodik hónap 15. napjáig köteles bejelenteni. Ha az állami adóhatóság adóellenőrzés keretében megállapítja, hogy a vagyonszerző vállalása nem teljesült, a nyilatkozat alapján meg nem fizetett illeték kétszeresét a vagyonszerző terhére pótlólag előírja.” 135. §
(1) Az Itv. 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az első fokú közigazgatási hatósági eljárásért – ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik – 3000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).” (2) Az Itv. 29. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelemért a 29. § (2) bekezdésében meghatározott illetéket kell fizetni. Amennyiben a felügyeleti intézkedés iránti eljárást az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le, a felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke a felügyeleti intézkedés iránti kérelemmel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 500 forint, de legalább 50 000 forint, legfeljebb 500 000 forint. Ha a felügyeleti intézkedés iránti kérelem tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg és az eljárást az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le, a felügyeleti intézkedés illetéke 50 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.” 136. §
(1) Az Itv. 33. § (2) bekezdés 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:) „23. az adó és járulék ügyben az adóhatóságnál, vámigazgatási ügyben a vámhatóságnál kezdeményezett első fokú eljárás – ideértve más hatóság adó, adó jellegű kötelezettség megállapításával kapcsolatos ilyen eljárását is –, kivéve a fizetési könnyítésre, illetve az adómérséklésre irányuló eljárást, továbbá az adó-, a vám-, az illeték- és a társadalombiztosítási kötelezettség teljesítéséről szóló igazolás kiadása, valamint az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránt kezdeményezett eljárást;” (2) Az Itv. 33. § (2) bekezdés 35. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „35. a fogyasztóvédelmi hatóság első fokú fogyasztóvédelmi eljárása;”
50
137. §
Az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után – ha e törvény másként nem rendelkezik – az illeték mértéke:) „a) peres eljárásban 6%, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 1 500 000 forint;” 138. §
(1) Az Itv. 43. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házassági bontóper illetéke 30 000 forint.” (2) Az Itv. 43. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke – ha törvény másként nem rendelkezik, és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel, versenyüggyel, sajtótermékkel és médiaszolgáltatással – kivéve a panaszügyeket –, elektronikus hírközléssel vagy közbeszerzéssel kapcsolatos – 30 000 forint.” (3) Az Itv. 43. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) A csődeljárás és a felszámolási eljárás során benyújtott kifogás, valamint a végrehajtási kifogás illetéke 15 000 forint. Ha a kifogás alapos, a bíróság a kifogásnak helyt adó döntésében hivatalból rendelkezik a kifogás illetékének a kifogást előterjesztő részére történő visszatérítéséről.” 139. §
Az Itv. 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 8%, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint.” 140. §
Az Itv. 47. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban, az ügy érdemében hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 20 000 forint, minden más esetben 7000 forint.” 141. §
Az Itv. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39-41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat esetén 10%, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 3 500 000 forint.” 142. §
Az Itv. 77/A. § (2)–(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetékelőleg összegét (ideértve a mulasztási bírságot is) az állami adóhatóság az ingatlanügyi hatóság ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozatának állami adóhatóság részére történő továbbítását követően, önálló fizetési meghagyásban közli. Az illetékelőleget megállapító fizetési meghagyás az illetékelőleg összege erejéig, fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható okiratnak minősül. (3) A fizetési meghagyásban elrendelt illetékelőleg a fizetési meghagyás közlésétől számított 30. napon válik esedékessé.” 143. §
Az Itv. a következő alcímmel és 77/B. §-sal egészül ki: „Az illetékkülönbözet
77/B. § Ingatlan tulajdonjogának, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak ajándékozási, illetve visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzése esetén, amennyiben az állami adóhatóság az illetékelőlegről kibocsátott fizetési meghagyás alapjául szolgáló bejelentett értéket nem fogadja el forgalmi értékként, az illetékről – az illetékelőleg és az állami adóhatóság által megállapított forgalmi érték alapján meghatározott illeték
51
különbözetének (a továbbiakban: illetékkülönbözet) megjelölésével – fizetési meghagyást ad ki.” 144. §
Az Itv. 78. § (3)–(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A fizetési meghagyás (határozat) alapján fizetendő illeték (illetékkülönbözet) a határozat jogerőre emelkedését követő 15. napon válik esedékessé. (4) Ingatlan tulajdonjogának, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak ajándékozási, illetve visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzése esetén az illetékelőleg fizetési meghagyásban történő elrendelését követően nem kell az illetékről és az illetékkülönbözetről fizetési meghagyást kiadni, ha az adóhatóság megítélése szerint az elrendelt illetékelőlegfizetési kötelezettség alapjául szolgáló bejelentett érték a forgalmi értékkel megegyezik. E döntését az állami adóhatóság az ügyiratra jegyzi fel.” 145. §
Az Itv. 91. §-a a következő (6)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az ingatlanok tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának szerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmények, illetékmentességek igénybevételéről, továbbá – amennyiben az illetékkedvezmények, illetékmentességek alkalmazhatósága feltétel(ek)től függ – a feltétel(ek) fennállásról, vállalásáról a vagyonszerzőnek az illetékkiszabásra történő bejelentésig kell az ingatlanügyi hatóságnál nyilatkoznia az állami adóhatóság erre a célra rendszeresített nyomtatványán. (7) Amennyiben a vagyonszerző a 21. § (5) bekezdésében foglalt kedvezményt kívánja igénybe venni, azonban a vagyonszerzés bejelentéséig a másik lakástulajdonát még nem értékesítette, a kedvezmény alkalmazásáról legkésőbb a másik lakástulajdona eladására irányuló szerződés aláírását követő 30 napon belül kell nyilatkoznia a szerződés másolatának állami adóhatósághoz történő benyújtásával. A bejelentési kötelezettség teljesítésére irányadó ezen határidő jogvesztő.” 146. §
Az Itv. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„92. § (1) Az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, feljegyzés végett benyújtott szerződés (okirat) iktatószámmal ellátott és hitelesített másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokkal – ideértve a 26. § (9) bekezdésében meghatározott nyilatkozatot is – együtt az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejezését követő nyolc napon belül kísérőjegyzékkel és a tulajdonjog, illetve vagyoni értékű jog bejegyzéséről, valamint a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzéséről, továbbá ezen jogok és tények törléséről szóló, illetve a bejegyzési kérelmet elutasító határozatával továbbítja az állami adóhatósághoz. A kísérőjegyzék átadása történhet számítógépes adathordozón is. (2) Az ingatlanügyi hatóság (1) bekezdésben említett kötelezettsége független attól, hogy a vagyonszerzés illetékköteles vagy illetékmentes.” 147. §
Az Itv. a következő 99/D. §-sal egészül ki:
„99/D. § (1) Az 5. § (2) és (4) bekezdésének, a 26. § (1) bekezdése i) pontjának, a 77/A. § (2)–(3) bekezdéseinek, a 77/B. §-ának, a 78. § (3)–(5) bekezdéseinek, a 87. § (1) bekezdésének, a 92. §-ának, valamint a 102. § (1) bekezdése ee) pontjának az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított szövege valamennyi olyan illetékügyben alkalmazandó, melyben a hatálybalépéskor az állami adóhatóság fizetési meghagyást még nem adott ki.
52
(2) A 16. § (1) bekezdése g) pontjának, a 16. § (6) bekezdésének, a 17. § (1) bekezdése b) pontjának, a 17/C. § (1) bekezdése b) pontjának, 23/A. § (1), (3) és (4) bekezdéseinek, a 23/D. § (1)–(2) és (4)–(5) bekezdéseinek, a 24. § (1) és (6) bekezdésének, a 26. § (1) bekezdése a), l) és p) pontjának, a 26. § (5), (9), (10) és (13) bekezdésének, a 29. § (1) és (3) bekezdésének, a 33. § (2) bekezdése 23. és 35. pontjának, a 42. § (1) bekezdése a) pontjának, a 43. § (1), (3) és (8) bekezdésének, a 46. § (1) bekezdésének, a 47. § (3) bekezdésének, az 50. § (1) bekezdésének, a 74. §-ának, a 91. § (6)-(7) bekezdéseinek, valamint a Melléklet XXI. Címének 1. pontjának az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított szövegét a hatálybalépést követően illetékkiszabásra bemutatott vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni.” 148. §
A 102. § (1) bekezdés e) pontja a következő ee) alponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában e) forgalmi érték:) „ee) a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték nem lehet alacsonyabb a bejelentett értéknél;” 149. §
Az Itv.
1. 5. § (2) bekezdésében a „naptári évben” szövegrész helyébe az „adóévben” szöveg, 2. 23/A. § (3) bekezdésében „a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig” szövegrész helyébe „a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor” szöveg, 3. 23/D. § (1)–(2) bekezdéseiben „az állami adóhatósághoz” szövegrészek helyébe „az ingatlanügyi hatósághoz” szöveg, 4. 23/D. § (4)–(5) bekezdéseiben a „legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig” szövegrészek helyébe „a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor” szöveg, 5. 24. § (6) bekezdésében az „átvezetésével” szövegrész helyébe a „bejelentésével” szöveg, 6. 26. § (13) bekezdésében az „állami adóhatóságnál” szövegrész helyébe az „ingatlanügyi hatóságnál” szöveg, 7. 74. §-ban „az adópolitikáért felelős miniszter” szövegrészek helyébe „a Nemzeti Adóés Vámhivatal elnöke” szöveg, 8. 74. § (8) bekezdésében „az általa vezetett minisztérium” szövegrész helyébe „a Nemzeti Adó- és Vámhivatal” szöveg lép. 150. §
Hatályát veszti az Itv.
1. 16. § (1) bekezdésének g) pontjában a „Lakóházépítési szándékáról az örökös legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál;” szövegrész, 2. 16. § (6) bekezdésében az „Ez utóbbi kedvezményre való jogosultságról a vagyonszerzőnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.” szövegrész, 3. 17. § (1) bekezdésének b) pontjában az „A megajándékozott lakóházépítési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál;” szövegrész,
53
4. 17/C. § (1) bekezdésének b) pontjában az „a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig” szövegrész, 5. 23/D. § (1)–(2) bekezdéseiben az „a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig” szövegrészek, 6. 26. § (1) bekezdésének a) pontjában az „A vagyonszerző lakóházépítési szándékáról az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál;” szövegrész, 7. 26. § (1) bekezdésének p) pontjában az „A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál.” szövegrész, 8. 26. § (5) bekezdésében „A vagyonszerző az (1) bekezdés q) pontjában említett feltételekről a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az adóhatóságnál.” szövegrész, 9. 26. § (9) bekezdésében az „A kedvezmény igénybevételéről, valamint a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról a szerző félnek az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.” szövegrész, 10. 26. § (13) bekezdésében a „legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig” szövegrész, 11. 78. § (5) bekezdése, 12. 87. § (1) bekezdésében „az illetékkülönbözetről kibocsátott,” szövegrész és az Itv. Melléklete XXI. címének 1. pontja. 151. § Hatályát veszti az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 53. § (1) bekezdése. 9. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása 152. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adóként a) helyi önkormányzati adókat (a továbbiakban: adót), továbbá b) a 9. § szerint egy vagy több települési adót (a továbbiakban a bevezetett települési adók együttesen: települési adó) vezethet be.” 153. §
A Htv. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a törvény alkalmazásában adóalany: a) a magánszemély, b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéb szervezet, c) a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése. (2) Adómentes valamennyi helyi adó alól – a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár és – kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában – a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság.
54
(3) A (2) bekezdés szerinti mentesség abban az adóévben illeti meg az adóalanyt, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az építmény- és telekadóban a (2) bekezdés szerinti mentesség – az ott felsorolt adóalanyok számára – csak az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére szolgáló épület és telek után jár. A feltételek meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak. (4) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározottak szerint adóalany a külföldi magánszemély és szervezet is feltéve, hogy adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság nem biztosítja. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. (5) A törvény hatálya – a 34. §-ban foglaltak kivételével – nem terjed ki a Magyar Államra, a helyi önkormányzatra, az országos és helyi kisebbségi önkormányzatra, a költségvetési szervre, az egyházra, a Magyar Nemzeti Bankra, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re, az Államadósság Kezelő Központ Zrt-re, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetre. (6) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek.” 154. §
A Htv. 7. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:) „c) az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaximumnál, építmény és telekadó esetén pedig az adótárgy forgalmi értékének (az illetékekről szóló törvény alkalmazásával megállapított forgalmi érték) 3 %-ánál. Ha az adóalany terhére kivetett építményadó vagy telekadó összege magasabb, mint az adótárgy forgalmi értékének 3%-a, akkor az adótárgy forgalmi értékének 3 %-át meghaladó építményadó vagy telekadó összegét nem kell megfizetni,” 155. §
A Htv. a következő 9. §-sal egészül ki:
„9. § (1) A települési önkormányzat (a fővárosban a kerületi önkormányzat) rendelettel települési adót állapíthat meg. A települési adó nem állapítható meg: a) törvényben szabályozott közteher tárgyára, így különösen a jövedelemre, az adózás előtti eredményre, az árbevételre, b) a Magyar Állam, a költségvetési szerv, az egyház, a közszolgáltató szervezet terhére. (2) A vállalkozó által az adóévben fizetendő települési adó nem haladhatja meg a vállalkozó adóévi helyi iparűzési adójának összegét. (3) Ha az adóalanyt terhelő (megállapított) települési adó adóévi összege magasabb az adóalany által az adóévet megelőző évben megfizetett települési adó 20 százalékkal növelt összegénél, akkor az előző adóévben megfizetett adó 20 százalékkal növelt összege feletti adót, az adóalanynak nem kell megfizetni. Ha az önkormányzat illetékességi területén első ízben vezet be települési adó, akkor az adóalanyt terhelő települési adó összege nem haladhatja meg a 10 000 forintot.” 156. §
A Htv. 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek.”
55
157. §
A Htv. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § Mentes az adó alól: a) az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész, b) az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek, c) az építési tilalom alatt álló telek adóköteles területének 50 %-a.” 158. §
A Htv. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § (1) Az adókötelezettség a) belterületi, aranykorona-értékkel nyilvántartott telek esetében a telek tényleges mezőgazdasági művelésének a megszüntetését és/vagy a művelési ág törlését követő év első napján, b) külterületi telek esetében a művelési ág törlését követő év első napján, c) tanyaként nyilvántartott ingatlanhoz tartozó földterület esetében a tanya megnevezés ingatlan-nyilvántartásból való törlését és/vagy a kizárólagos mezőgazdasági célú hasznosítás megszüntetését követő év első napján, d) az épület megsemmisülése, lebontása esetén a megsemmisülést, lebontást követő félév első napján keletkezik. (2) Az adókötelezettség a) belterületi telek esetében a telek művelési ágba sorolása és/vagy tényleges mezőgazdasági művelésének megkezdése évének utolsó napján szűnik meg, b) külterületi telek esetében annak termőföldként vagy tanyaként történő ingatlannyilvántartási bejegyzése évének utolsó napján szűnik meg, feltéve, hogy a tanyához tartozó földterület ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll. (3) Az adókötelezettségben bekövetkező – (1)–(2) bekezdésben nem említett – változást a következő év első napjától kell figyelembe venni.” 159. §
A Htv. a következő alcímmel és 26/A. §-sal egészül ki: „Az adófelfüggesztés
26/A. § Az adóalany a 14/A. §-ban meghatározott feltételek teljesülése esetén az ott meghatározottak szerint jogosult az adó felfüggesztésére.” 160. §
A Htv. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) A 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján fizetendő adót: a) a szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén a szállásdíjjal együtt a szállásadó, b) a szálláshely vagy bármely más ingatlan ingyenesen történő átengedése esetén a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult az ott-tartózkodás utolsó napján (a továbbiakban együtt: adóbeszedésre kötelezett) szedi be. (2) Az (1) bekezdés szerint fizetendő idegenforgalmi adót az adóbeszedésre kötelezett akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.” 161. §
(1) A Htv. 39. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az
56
alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével.” (2) A Htv. 39. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a 3. számú mellékletben meghatározottak szerint megosztania.” 162. §
A Htv. a 40. §-t követően a következő alcímmel és 40/A. §-sal egészül ki: „A települési adó beszámítása
40/A. § Az adóévben fizetendő (megállapított) települési adó összege csökkenti az adóévi iparűzési adó összegét.” 163. § A Htv. 52. § 16., 22., 25., 32., és 40. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő 17. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában:) „16. telek: az épülettel be nem épített földterület, ide nem értve az ingatlannyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi telket, a külterületi termőföldet, valamint az ingatlan-nyilvántartás szerint tanyaként nyilvántartott ingatlanhoz tartozó földterületet, feltéve, ha az ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, továbbá a közút területét, a vasúti pályát, a vasúti pálya tartozékai által lefedett földterületet; 17. termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban aranykorona értékkel és művelési ággal nyilvántartott, a termőföldről szóló törvény szerinti termőföldnek minősülő földterület;” „22. nettó árbevétel: a) a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), csökkentve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel, a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegével, feltéve ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, valamint a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével, a b)–g) alpontokban foglalt eltérésekkel, b) a hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál: a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek csökkentve a fizetett kamatokkal és kamatjellegű ráfordításokkal, növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel, a befektetési szolgáltatások bevételeivel és a nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételével. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű, c) biztosítóknál: a biztosítástechnikai eredmény növelve a nettó működési költségekkel, a befektetésekből származó biztosítástechnikai ráfordításokkal (csak életbiztosítási ágnál), az egyéb biztosítástechnikai ráfordításokkal, a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel, a
57
biztosítási állományhoz kapcsolódó tárgyi eszközök bevételeivel, a befektetések értékesítésének árfolyamnyereségével és az egyéb befektetési bevételekkel (nem életbiztosítási ágnál), az életbiztosításból allokált befektetési bevétellel, valamint a nem biztosítási tevékenység bevételeivel, valamint csökkentve a Kártalanítási Számlával szemben ráfordításként elszámolt összeggel, a tűzvédelmi hozzájárulásként elszámolt összeggel és a biztosítottaknak visszajuttatandó befektetési eredménnyel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű, d) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei növelve a nem befektetési szolgáltatási tevékenység bevételeivel, valamint a kapott kamatokkal és kamatjellegű bevételekkel. Fedezeti ügyletek esetén az alapügylet (fedezett tétel) nyereségének/veszteségének és az ahhoz tartozó fedezeti ügylet veszteségének/nyereségének nyereségjellegű különbözete tartozik a nettó árbevételbe. A számviteli törvény szerinti kereskedési célú származékos ügyletek esetében azok eredményének összevont különbözete tartozik a nettó árbevételbe, ha az nyereségjellegű, e) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, valamint a külföldi székhelyű európai részvénytársaság és európai szövetkezet magyarországi telephelyénél, továbbá egyéb más külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi telephelyénél: a fióktelep (telephely) számviteli beszámolója (ha a telephelynek számviteli beszámoló-készítési kötelezettsége nincs, akkor nyilvántartásai, bizonylatai) alapján kimutatott, az a) pont – illetve, ha a külföldi székhelyű vállalkozás a b), c) és d) alpontok valamelyikében említett szervezet, akkor az ott meghatározottak – szerinti nettó árbevétel, f) lakásszövetkezet, társasház, (köz)alapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyesület, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, iskolaszövetkezet, a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter felügyelete alá tartozó, a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezetek, a kizárólag a fogvatartottak foglalkoztatása céljából közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság, a TIG Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft. a KHVT Közlekedési, Hírközlési, Vízügyi Tartalékgazdálkodási Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft. esetében a vállalkozási tevékenységből származó, a) pont szerinti nettó árbevétel. Nem minősül vállalkozási tevékenységből származó nettó árbevételnek a társasház és a lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevétele, g) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó, a 26. pont a) és b) alpontja szerinti vállalkozónál: a tevékenységvégzéssel (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) közvetlen összefüggésben kapott – általános forgalmi adó nélküli – ellenérték, növelve a kompenzációs felárral és csökkentve az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó összegével, feltéve, hogy azt bevételként elszámolta, továbbá azon bevétellel, amelyet a számvitelről szóló törvény alapján egyéb bevételként kellene elszámolni;” „25. alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. § 32. pontja szerinti saját tevékenységi körben megvalósított K+F tevékenység közvetlen költsége, figyelemmel a Tao tv. 31. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakra;” „32. alvállalkozói teljesítések értéke: az adóalany által továbbadott (számlázott) olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Ide értendő annak a – közvetített szolgáltatásnak nem minősülő
58
– szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új (a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően első ízben értékesített) lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe. Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét nem csökkentette;” „40. közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Az e pont szerinti értékkel az adóalany akkor csökkentheti a nettó árbevételét, ha azzal a 22. pont a) alpontja szerint jogdíjként, a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, a 37. pont szerint anyagköltségként vagy a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként nettó árbevételét nem csökkentette;” 164. §
(1) Hatályát veszti a Htv.
1. 5. § 2. 6. § c) pontjában „a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában,” szövegrész, 3. 7. § b) pontjában a „vagy a számított érték alapján” szövegrész, 4. 7. § e) pontjában a „funkciója (használati módja),” szövegrész, 5. 7. § f) pontjában a „a számított érték alapú és” szövegrész, 6. 11. § (2) bekezdése, 7. 16. §, 8. 13. § b), d) és f) pontja, 9. 22. §, 10. 41. § (7) bekezdésében a „39/D. §-a” szövegrész, 11. 52. § 9. pontjának utolsó mondata, 12. 52. § 11., 14. és 34. pontja, 13. 52. § 44. pontjából az „ideértve a bel- és külföldi légi közlekedést is” szövegrész, 14. 52. § 52–54. pontja. (2) A Htv. 1. 1. § (3) bekezdésében a „helyi adót” szövegrész helyébe „adót”, 2. 6. § e) pontjában „a helyi adózás” szövegrész helyébe „az adózás”, 3. 7. § d) pontjában „a helyi adót” szövegrész helyébe „az adót” 4. 8. § (1) bekezdésében „a helyi adó” szövegrész helyébe „az adó”, 5. 43. § (1) bekezdésében „A helyi adóval” szövegrész helyébe „Az adóval”, 6. 43. § (3) bekezdésében „a helyi adóval” szövegrész helyébe „az adóval”, 7. 52. § 36. pontjában „a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként” szövegrész helyébe „a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítés értékeként, a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként”,
59
8. 52. § 37. pontjában „a 40. pont szerint a közvetített szolgáltatások értékeként” szövegrész helyébe „a 32. pont szerint alvállalkozói teljesítés értékeként, a 40. pont szerint közvetített szolgáltatások értékeként” szövegrész lép. 10. A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása 165. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „1. § (1) A magyar hatósági rendszámtáblával ellátott gépjármű, pótkocsi (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót, míg a nem kizárólag magánhasználatú személygépkocsi után – a gépjárműadó fizetési kötelezettségtől függetlenül – a IV. fejezet szerinti adót (cégautóadó) kell fizetni. (2) E törvény hatálya nem terjed ki a magyar hatósági rendszámtáblával ellátott mezőgazdasági vontatóra, a lassú járműre és a lassú jármű pótkocsijára, a négykerekű segédmotoros kerékpárra, a külön jogszabály szerinti „méhesházas” gépjárműre, a munkagépre, a CD, a CK, a DT, az OT és a Z betűjelű rendszámtáblával ellátott gépjárműre.” 166. §
A Gjt. 9. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóztatási feladatokat – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a magánszemély adóalanynak a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásba bejegyzett lakóhelye, annak hiányában tartózkodási helye (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban együtt: lakcím), míg a nem magánszemély adóalanynak – ideértve az egyéni vállalkozót is – a hatósági nyilvántartás címadat-rovatába bejegyzett székhelye vagy telephelye szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a nyilvántartásban a lakcím, a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az új lakcím, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Gépjármű tulajdonátruházása esetén, ha a tulajdonváltozással érintett felek egyike sem tesz eleget a külön jogszabály által meghatározott bejelentési kötelezettségének, akkor a tulajdonváltozás bejelentése évének utolsó napjáig a 2. § (1) bekezdés szerinti tulajdonos nyilvántartásba bejegyzett lakcíme, székhelye, illetőleg telephelye szerinti önkormányzati adóhatóság az illetékes a tulajdonváltozással érintett gépjármű adóztatására.” 167. §
A Gjt. 17/E. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„17/E. § Az adó havi mértéke személygépkocsinként, a személygépkocsi kW-ban kifejezett teljesítménye és környezetvédelmi osztály-jelzése alapján a következő:
gépjármű hajtómotorjának teljesítménye (kW)
Környezetvédelmi osztály-jelzés „0”–„4” osztályjelzések esetén
„6”–„10” osztályjelzések esetén
„5”; „14–15” osztályjelzések esetén
0–50
16.500 Ft
8.800 Ft
7.700 Ft
51–90
22.000 Ft
11.000 Ft
8.800 Ft
91–120
33.000 Ft
22.000 Ft
11.000 Ft
120 felett
44.000 Ft
33.000 Ft
22.000 Ft
60
168. § A Gjt. 17/G. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2) Az adóalany naptári évben keletkező adófizetési kötelezettségét a) a január 1. napján a nem magánszemély tulajdonában álló, belföldi rendszámmal ellátott személygépkocsi után január 20-ig, b) január 2-a és november 30-a között a nem magánszemély tulajdonába került, belföldi rendszámtáblával ellátott személygépkocsi után a tulajdonszerzést követő hónap 20. napjáig, c) az a)–b) pontban foglalt feltételeknek nem megfelelő személygépkocsi után december 20-ig teljesíti. (2a) Az adóalany a naptári év egészére vonatkozó bevallási kötelezettségét december 20ig teljesíti.” 169. §
A Gjt. 18. §-a a következő 29. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:) „29. környezetvédelmi osztály-jelzés: a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 2011. augusztus 15-én hatályos 5. számú melléklete II. alpontja szerinti környezetvédelmi osztályjelzés (kód).” 170. §
Hatályát veszti a Gjt.
1. 8. § (4)–(7) bekezdése, 2. 10–17. §-ai és azok alcímei, 3. 18. § 8., 17., 21., 22. és 23. pontja. 11. A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény módosítása 171. § (1) A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Kknyt.) 9. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki: „(1a) A járműnyilvántartás tulajdonváltozás esetén – a tulajdonszerző bejelentéséig – tartalmazza a régi tulajdonos által teljesített bejelentés (tulajdonátruházási szerződés) alapján a tulajdonszerzőre vonatkozó 9. § (1) bekezdése szerinti adatokat.” (2) A Kknyt. 9. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) 3,5 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművet, autóbuszt üzemeltető tulajdonos (üzembentartó) az (1) bekezdés f) pontja szerinti székhely, telephely címként csak olyan települési cím bejegyzését kérheti, amely e járművek cégjegyzék szerinti telephelyéül és tényleges tárolási és karbantartási helyéül szolgál. Az utóbbi feltétel teljesülését az ügyfél kérelmére a települési önkormányzat jegyzője által kiadott igazolás tanúsítja.” 12. A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény módosításáról 172. § A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény (Neta tv.) az 1. Értelmező rendelkezések alcím előtt a következő fejezet címmel egészül ki: „I. fejezet NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓ”
61
173. § A Neta tv. 1. §-a 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő 8–10. pontokkal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „4. előrecsomagolt termék: a termék és az azt tartalmazó egyedi csomagolás kombinációja, ha a) a terméket nem a fogyasztó vagy a végső felhasználó jelenlétében csomagolják, b) a csomagolásban található termék mennyisége előre meghatározott, c) a b) pont szerinti mennyiség a csomagolás felbontása vagy észrevehető módosítása nélkül nem változtatható meg, és d) a terméket olyan névleges mennyiségű egységekben értékesítik, amelyek da) megegyeznek a csomagoló által előre meghatározott értékekkel (ideértve bármely olyan hozzáadott mennyiséget, amelyre a jelölésen hivatkozás történik), db) tömeg- vagy térfogategységekben vannak meghatározva. Előrecsomagolt terméknek minősül az az a)–c) pontokban foglalt feltételeknek megfelelő termék is, amelyet darabonként csomagolnak, függetlenül attól, hogy azt a fogyasztó részére milyen módon (darabonként vagy tömeg alapján) értékesítik;” „8. teljesítési időpont: az Áfa törvény szerinti teljesítési időpont; 9. taurin: a H2N-CH2-CH2-SO2-OH kémiai képlettel leírható vegyület (2-aminoetánszulfonsav); 10. sör: a 2203 VTSZ szám alá tartozó termék.” 174. §
A Neta tv. 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § Adóköteles terméknek minősül az előrecsomagolt termékként forgalomba hozott, a) a 2009, 2202 VTSZ szám alá tartozó termék, a legalább 25% gyümölcs, illetve zöldséghányadot tartalmazó sűrítmények, koncentrátumok, szörpök, nektárok, gyümölcslevek és zöldséglevek kivételével, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 8 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: üdítőital); b) a 2009, 2202 VTSZ szám alá tartozó termék, ha ba) koffeint tartalmaz, feltéve hogy koffeintartalma meghaladja a 10 milligramm koffein/100 milliliter mennyiséget, ideértve azt az esetet is, ha a koffeint a termék valamely összetevője tartalmazza és bb) taurint tartalmaz, feltéve, hogy taurintartalma meghaladja a 100 milligramm/100 milliliter mennyiséget, ideértve azt az esetet is, ha a taurint a termék valamely összetevője tartalmazza (a továbbiakban: energiaital); c) a 1704, 1905, 2105 VTSZ szám alá tartozó termék, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 25 gramm cukor/100 gramm mennyiséget, továbbá az 1806 VTSZ szám alá tartozó termék, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma meghaladja a 40 gramm cukor/100 gramm mennyiséget és kakaótartalma 40 gramm/100 gramm terméknél alacsonyabb (a továbbiakban együtt: előrecsomagolt cukrozott készítmény); d) a c) pont hatálya alá nem tartozó 1905, 2005 20 20, 2008 VTSZ szám alá tartozó, gabona, burgonya vagy olajos magvak felhasználásával készült, sütött vagy pörkölt, ízesített és azonnali fogyasztásra alkalmas termék, ide nem értve a kenyeret és a pékárut, ha sótartalma meghaladja az 1 gramm só/100 gramm mennyiséget (a továbbiakban: sós snack); e) a 2103, 2104 VTSZ szám alá tartozó - gyermektápszernek, fogyasztásra kész levesnek
62
vagy mártásnak nem minősülő - termék, ha sótartalma meghaladja az 5 gramm só/100 gramm mennyiséget (a továbbiakban: ételízesítő), kivéve a mustár, a ketchup és az olyan, nem szárított, aprított vagy pépesített, sózott ételízesítő zöldség készítményt, amelynek sótartalma nem haladja meg a 15 gramm só/100 gramm mennyiséget; f) az a) pont hatálya alá nem tartozó olyan ital, amely sört és hozzáadott cukrot tartalmaz, ideértve azt az esetet is, ha valamely összetevője tartalmaz cukrot, feltéve, hogy a termék cukortartalma meghaladja az 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: ízesített sör); g) a 2208 VTSZ szám alá tartozó olyan ital, amely üdítőitalt tartalmaz, feltéve, hogy a termék cukortartalma meghaladja az 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget (a továbbiakban: alkoholos frissítő);” 175. §
A Neta tv. 6. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. § Az adó mértéke a) üdítőital esetében 7 forint/liter, b) energiaital esetében 250 forint/liter, c) előrecsomagolt cukrozott készítmény esetében 150 forint/kilogramm, d) sós snack esetében 250 forint/kilogramm, e) ételízesítő esetében 250 forint/kilogramm, f) ízesített sör és alkoholos frissítő esetében 20 forint/liter.” 176. §
A Neta tv. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § A népegészségügyi termékadóból és a baleseti adóból származó bevétel az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi.” 177. §
A Neta tv. a 11. § után a következő II. fejezettel egészül ki: „II. fejezet BALESETI ADÓ 1. Az adókötelezettség, az adó alanya
11/A. § (1) A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény (Kgfb. tv.) szerinti biztosítási kötelezettség után baleseti adót (a továbbiakban e fejezet alkalmazásában a baleseti adó: adó) kell fizetni. (2) Az (1) bekezdés szerinti adókötelezettség a Kgfb tv. szerinti biztosítási időszak első napján keletkezik és utolsó napján szűnik meg. (3) Ha a biztosító a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás díjának meg nem fizetése miatt kezdeményezi a gépjármű forgalomból való kivonását, az adókötelezettség – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a gépjármű forgalomból való kivonása napján szűnik meg. 11/B. § Az adó alanya az a személy vagy szervezet, akit vagy amelyet a Kgfb. tv. szerinti biztosítási kötelezettség terhel. 2. Az adó alapja, mértéke 11/C. § (1) Az adó alapja az éves kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási díj, ide értve a Kgfb. tv. szerint megállapított fedezetlenségi díjat is (a továbbiakban együtt: biztosítási díj). (2) Határozott tartamú Kgfb. tv. szerinti biztosítási szerződés esetén az adó alapja a határozott időtartamra megállapított egyszeri biztosítási díj.
63
(3) Az adó alapja a) a Kgfb. tv. szerinti fedezetlenségi időtartamra, továbbá b) a Kgfb. tv. szerinti türelmi időre és – biztosító kockázatviselésével nem érintett –, a gépjármű forgalomból való kivonásának napjáig terjedő időtartamra (a továbbiakban: biztosítási díjjal le nem fedett időtartam) a Magyar Biztosítók Szövetsége által közétett – a Kgfb. tv. szerinti türelmi idő első napján érvényes – fedezetlenségi díj napi összege és a fedezetlenségi időtartam, valamint a biztosítási díjjal le nem fedett időtartam napjai számának szorzata. 11/D. § Az adó mértéke az adóalap 30 %-a. 3. Az adó megállapítása 11/E. § (1) Az adót – a 11/F. §-ban foglalt kivétellel – a beszedésre kötelezett állapítja meg, vallja be és fizeti meg. (2) Az adó beszedésére kötelezett a Kgfb. tv. szerinti kötelező felelősségbiztosítási szolgáltatást nyújtó biztosító (a továbbiakban: biztosító). (3) A biztosítónak az általa megállapított adót az esedékes biztosítási díjjal, díjrészlettel együtt kell beszednie, annyi részletben és olyan arányban, ahány részletben és amilyen arányban az adó alanyának a biztosítási díjfizetési kötelezettségének eleget kell tennie. (4) Ha az adó alanya a biztosítási díj és a megállapított adó együttes összegénél kevesebbet fizetett, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy a megállapított adót fizette meg, feltéve, hogy az általa fizetett összeg a megállapított adó összegét meghaladja. (5) A biztosító a fizetendő baleseti adót akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta. (6) Ha a Kgfb. tv. szerinti biztosítási jogviszony díjnemfizetés miatt szűnik meg és a Kgfb. tv. szerinti türelmi időben esedékes biztosítási díj után a biztosító az adót (a továbbiakban e bekezdés alkalmazásában: adó) megfizette, a biztosítási jogviszony megszűnését magában foglaló hónapról szóló bevallásában a fizetendő adó összegét a biztosító az adóval csökkentheti. 11/F. § (1) A Kgfb. tv. szerinti határon átnyúló szolgáltatás esetén az adót az adó alanya önadózással, a biztosítási díj esedékességével egyidejűleg állapítja meg. (2) A biztosítási díjjal le nem fedett időtartamra az adó alanya az adó összegét önadózással állapítja meg a gépjármű forgalomból való kivonását követő hónap 15. napjáig. 11/G. § Ha a biztosítási díj az adó-alany számára visszajár a) a beszedéssel megfizetett adó esetén a visszajáró díj alapulvételével számított adót a biztosító köteles az adóalanynak a visszajáró díj visszafizetésével egyidejűleg visszafizetni. A díj visszafizetésének hónapját követő 15. napig benyújtott bevallásában a biztosító jogosult a visszafizetett adóval az általa beszedett, bevallott adót csökkenteni, b) önadózással megfizetett adó esetén az adó alanya a visszajáró díj alapulvételével számított adót az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint a díj visszafizetését követő hónap első napjától kezdődően az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon visszaigényelheti. 4. Eljárási rendelkezések 11/H. § (1) Az adóval kapcsolatos adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság látja el.
64
(2) A beszedésre kötelezett, illetve – a 11/F. § szerinti esetben – az adó alanya az adót az adó megállapítására előírt határnapot követő hónap 15. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon. 5. Átmeneti rendelkezések 11/I. § (1) Ha a biztosítási időszak 2012. január 1-jét megelőzően kezdődött, akkor az adókötelezettség a biztosítási időszaknak a 2012. január 1-jét követő részére áll fenn. (2) Ha az adó alanya 2012. január 1-jét követő időszakra 2012. január 1-jét megelőzően már fizetett biztosítási díjat, akkor a 2012. január 1-jét követő időszakra – napi időarányosítással számított – biztosítási díj, egyszeri biztosítási díj, továbbá a biztosítással le nem fedett időtartamra megállapított adóalap utáni adót a beszedésre kötelezett vagy – önadózás esetén – az adó alanya 2012. február 15-ig állapítja meg, vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz.” 178. § Neta tv. 7. § (3) bekezdésében „az állami adóhatóság” szövegrész helyébe a „a vámhatóság” szöveg, 8. § (1) bekezdésében a „10. § (1) és (2) bekezdése” szövegrészek helyébe a „10. § (2) és (3) bekezdése” szöveg, 10. § (2) bekezdésében a „(2) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(3) bekezdésben” szöveg lép. 179. §
Hatályát veszti a Neta tv. 12. § (2) bekezdése.
180. §
A Neta tv. 7. § (4) bekezdése nem lép hatályba. V.
Fejezet
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 13. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása 181. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, és – törvényben meghatározott ellátások kivételével – egyéni járulékfizetési kötelezettségük teljesítése alapozza meg. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások – ha törvény kivételt nem tesz - a biztosított járulékfizetésének alapjául szolgáló jövedelmével arányosak.” (2) A Tbj. 2. §-a a következő (6a) bekezdéssel egészül ki: „(6a) A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó által fizetett társadalombiztosítási járulék közvetlen ellenszolgáltatással nem járó fizetési kötelezettség, amelynek teljesítésével a fizetésre kötelezett – a társadalmi szolidaritás elvének megfelelően – hozzájárul a közfinanszírozott ellátórendszerek pénzügyi fedezetéhez.” 182. §
A Tbj. 4. § d) pontja a következő 5. alponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában: d) pont Társas vállalkozó:) „5. a betéti társaság, a közkereseti társaság és a korlátolt felelősségű társaság olyan természetes személy tagja, aki a társaság ügyvezetését nem munkaviszony alapján látja el, kivéve, ha az 1. alpont szerint társas vállalkozónak minősül.”
65
183. §
A Tbj. 4. § h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„h) Megbízási jogviszony, munkaviszony: a magyar jog hatálya alá tartozó megbízási jogviszony és munkaviszony, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan megbízási jogviszony és munkaviszony, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam területén végzik.” 184. §
(1) A Tbj. 19. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 8,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék. (2) A Tbj 19. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 5400 forint (napi összege 180 forint).” 185. §
A Tbj. 24. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A foglalkoztatott nem fizet) „b) pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti prémiumévek program és a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után.” 186. §
A Tbj. 26. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A külön jogszabály szerinti felszolgálási díj után a foglalkoztató 15%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15% nyugdíjjárulékot fizethet. A felszolgálási díj, valamint a borravaló után magán-nyugdíjpénztári tagdíjat pénztártagság esetén sem kell fizetni. A vendéglátó üzlet felszolgálója a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg, továbbá a bevallásában adatot szolgáltat a 15% nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről.” 187. § lépnek:
(1) A Tbj. 27. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések
„(1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után fizetendő társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg, azzal az eltéréssel, hogy a nyugdíjhozzájárulás alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. (2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja megegyezik a nyugdíj-hozzájárulás, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapjával. A társas vállalkozó nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizet.” (2) A Tbj. 27. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
66
„(4) A 4. § d) pont 5. alpontja szerinti társas vállalkozó esetén a személyes közreműködés díjazásának az ügyvezetés díjazását kell tekinteni.” 188. §
(1) A Tbj. 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot a) vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, b) átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem alapulvételével fizeti meg, azzal az eltéréssel, hogy a nyugdíj-hozzájárulás alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese.” (2) A Tbj. 29. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja megegyezik a nyugdíj-hozzájárulás, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapjával. Az egyéni vállalkozó nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizet.” 189. §
A Tbj. 29/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a biztosított egyéni vállalkozó, aki az egyszerűsített vállalkozói adó alanya (a továbbiakban: eva adózó), a 19. § (1)–(3) bekezdésében meghatározott járulékokat (tagdíjat) fizet. A nyugdíj-hozzájárulás és a nyugdíjjárulék alapja havonta a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese.” 190. § A Tbj. 30/A. § (2) bekezdés második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „A magán-nyugdíjpénztári tag mezőgazdasági őstermelő 10 százalék tagdíjat fizet.” 191. § A Tbj. 33. §-ának – a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény 34. § (2) bekezdésével megállapított – (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba: „(1) A magánnyugdíjpénztár tagja 10 százalék tagdíjat fizet. A tagdíj alapjának meghatározására a nyugdíjjárulék-alapra vonatkozó rendelkezések irányadók.” 192. §
A Tbj. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A magán-nyugdíjpénztári tag biztosított tagdíjának alapja után a foglalkoztató, a magán-nyugdíjpénztári tag biztosított egyéni vállalkozó és mezőgazdasági őstermelő a saját tagdíjalapja után köteles a tagdíjat és az esetleges tagdíj-kiegészítést megállapítani, és a magán-nyugdíjpénztár részére – a PSZÁF által erre a célra rendszeresített és honlapján közzétett nyomtatványon – bevallani, befizetni a tárgyhónapot követő hónap 12-éig. (2) A biztosítottat terhelő tagdíjat (tagdíj-kiegészítést) a foglalkoztató akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges. A megelőlegezett tagdíjat (tagdíj-kiegészítést) a foglalkoztató a biztosítottal szemben fennálló követelésként veszi nyilvántartásba.
67
(3) A tagdíj-bevallási kötelezettség elmulasztása esetén pótbevallásnak, hibás teljesítése esetén önellenőrzésnek van helye. A tagdíj önellenőrzése esetén önellenőrzési pótlékot, késedelmes megfizetése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. A tagdíjjal összefüggő önellenőrzési pótlék és késedelmi pótlék mértékére, kiszámítására és esedékességére az adózás rendjéről szóló törvénynek az önellenőrzési és késedelmi pótlék fizetésére vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók. A meg nem fizetett tagdíjat (tagdíj-kiegészítést), önellenőrzési és késedelmi pótlékot a magán-nyugdíjpénztár megkeresése alapján az állami adóhatóság adók módjára hajtja be.” 193. §
A Tbj. az 51. §-t követően a következő 51/A. §-sal egészül ki:
„51/A. § (1) A magán-nyugdíjpénztári tag 2012. január 1-jét megelőző időszakra vonatkozó tagdíját érintő pótbevallást és önellenőrzést közvetlenül a tag magánnyugdíjpénztára részére kell teljesíteni. (2) Ha a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony megszűnt a foglalkoztatóval, a pótbevallás vagy önellenőrzés jogszerű teljesítéséhez a foglalkoztató jogosult a korábbi foglalkoztatott pénztártagságára vonatkozó adatot a Pénztárak Központi Nyilvántartásából megismerni.” 194. §
A Tbj. 53/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A befizetett egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékból az állami adóhatóság 78,26 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 21,74 százalékot a Munkaerőpiaci Alapnak utal át.” 195. §
A Tbj. 56/C. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„56/C. § (1) A kincstár által vezetett, magánnyugdíjpénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési-, késedelmi- és önellenőrzési pótlék számlákra 2011. december 1-jét megelőző időszakra vonatkozóan teljesített valós túlfizetés és téves befizetés összegét a foglalkoztató az Art. szabályai szerint az adóhatóságtól kérheti vissza. Az állami adóhatóság a téves befizetés, illetve túlfizetés kiutalását a Magyar Államkincstárnál vezetett, Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek beszedési számla terhére teljesíti. A kiutalásról az adóhatóság az Art. szabályai szerint intézkedik. A tagnak visszajáró túlfizetést az állami adóhatóság a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza. (2) A magán-nyugdíjpénztári számlára teljesített olyan befizetést, amely nem a pénztárt illet meg, a pénztár havonta köteles átutalni közvetlenül a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi számlájára.” 196. §
A Tbj. 56/D. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt már nem áll fenn, a visszalépést megelőző időszakban tévesen megállapított nyugdíjjárulék és tagdíj önellenőrzését nyugdíjjárulék önellenőrzésként kell elvégezni, feltéve, hogy ennek eredményeként a nyugdíjjárulék összege az eredetileg bevallott nyugdíjjárulék és tagdíj együttes összegéhez képest változik. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a biztosítottól a foglalkoztatója tagdíj címén vonta le a járulékot, annak ellenére, hogy a magánszemély nem volt magánnyugdíjpénztár tagja, feltéve, hogy tagdíj-kiegészítés miatt nem mutatkozik különbözet.” 197. §
A Tbj. 56/H. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A magánnyugdíjpénztárak 2011. december 12-éig átadják az állami adóhatóságnak – foglalkoztatókra és biztosítottakra lebontva – azon még el nem évült tagdíj (bírság, pótlék) hátralékra vonatkozó adatokat, amelyek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett tagokat érintenek, és amelyekre irányuló végrehajtási megkereséseiket az (1)
68
bekezdés alapján visszavontak. A pénztár által átadott adatok alapján az állami adóhatóság végrehajtási eljárást folytat le, és a befolyt összeget a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi számlájára utalja át. (4) A felszámolási eljárás során a magánnyugdíjpénztár által érvényesített és – a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére teljesített vagyonátadást követően – megtérült, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett tagot érintő, 2007. január 1jét megelőző időszakra vonatkozó tagdíjjal (bírság, pótlék) összefüggő követelés jogosultja a Nyugdíjbiztosítási Alap.” 198. §
A Tbj. a 64. §-t követően a következő 65. §-sal egészül ki:
„65. § Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 153. §-ával megállapított 11. § b) pontban foglaltak alkalmazandók 2012. január 1-je előtt megkezdett kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés esetén is, azzal az eltéréssel, hogy a két éves időtartamot 2012. január 1-jétől kell számítani.” 199. §
A Tbj. 58. § (1) bekezdés h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza) „h) a magánnyugdíj-pénztári tagdíjjal összefüggésben felszámított pótlékok elszámolására, a tagdíj és pótléktartozás behajtására vonatkozó részletes szabályokat,” 200. §
(1) A Tbj
1. 18. § (1) bekezdés b) pontjában a „nyugdíj-biztosítási járulékot” szövegrész helyébe a „nyugdíj-hozzájárulást” szöveg, 2. 22. § (1) bekezdésében a „nyugdíjbiztosítási járulék” szövegrész helyébe a „nyugdíjhozzájárulás” szöveg, 3. 26. § (4) bekezdésében a „nyugdíj-biztosítási járulékot” szövegrészek helyébe a „nyugdíj-hozzájárulást” szöveg, 4. 26. § (6) bekezdésében a „nyugdíjbiztosítási járulék” szövegrész helyébe a „nyugdíjhozzájárulás” szöveg, 5. 30/A. § (1) bekezdésében és 50. § (4) bekezdésében a „nyugdíj-biztosítási” szövegrész helyébe a „nyugdíj-hozzájárulást” szöveg lép. (2) A Tbj. 5. § (2) bekezdésében a „gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője;” szövegrész helyébe a „gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője, gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője,” szöveg lép. 201. §
Hatályát veszti a Tbj.
1. 4. § ba) alpontja, 2. 4. § g) pontja, 3. 5. § (1) bekezdés g) pontjában a „ , segítő családtagként” szövegrész, 4. 19. § (7) bekezdése, 5. 29. § (7) bekezdése, 6. 30/A. § (2) bekezdésében az „ – a nyugdíj-biztosítási járulékot is magában foglaló –” szövegrész, 7. 30/A. § (5) bekezdése,
69
8. 31. § (3) bekezdése, 9. 33. § (3) bekezdése, 10. 34. § (1) bekezdés b) pontjában, (4), (5), (6) és (7) bekezdésében a „nyugdíjbiztosítási és” szövegrész, 11. 35. § (3) bekezdésében a „nyugdíjbiztosítási járulékot,” szövegrész, 12. 52. § (3) bekezdése. 14. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása 202. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem, b) külön adózó jövedelmek közül ba) a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §] adóalapként meghatározott összege, bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege után.” 203. §
Az Eho. 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az átalányadózó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az átalányban megállapított jövedelmének 15 százaléka.” VI. Fejezet A SZÁMVITELT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 15. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása 204. § (1) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. § (4) bekezdés 2–4. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: (E törvény alkalmazásában) „2. alapkutatás: a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvényben (a továbbiakban: Innovációs tv.) meghatározott alapkutatás; 3. alkalmazott kutatás: az Innovációs tv.-ben meghatározott alkalmazott kutatás; 4. kísérleti fejlesztés: az Innovációs tv.-ben meghatározott kísérleti fejlesztés;” (2) Az Szt. 3. § (5) bekezdés 1. pont c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény alkalmazásában 1. üzleti vagy cégérték:) „c) cégvásárlás esetén (amikor az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a vevő úgy szerzi meg, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban minősített többséget biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a tőzsdén nem jegyzik, nem forgalmazzák): az adott társaság megszerzett részvényeiért,
70
üzletrészeiért, vagyoni betéteiért fizetett ellenérték lényegesen több, mint az ezen befektetésre jutó – az adott társaság eszközei és kötelezettségei piaci értékének figyelembevételével meghatározott (számított) – saját tőke értéke, a kettő közötti pozitív különbözet, negatív számított saját tőke esetén a fizetett ellenérték;” 205. §
Az Szt. 6. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A gazdálkodónak a könyvvezetés és a beszámolókészítés során alkalmaznia kell a külön rendelettel kihirdetett, hatályos magyar számviteli standardokat.” 206. §
Az Szt. a 7. § után a következő 7/A. §-sal egészül ki:
„7/A. § A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe alapítására, működésére és megszűnésére – ha e törvény, illetve más jogszabály eltérően nem rendelkezik – e törvény vállalkozóra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.” 207. §
(1) Az Szt. 9. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdés előírásait a nyilvánosan működő részvénytársaság, az anyavállalat, valamint az olyan vállalkozó, amelynek kibocsátott – a 3. § (6) bekezdés 2–3. pontja szerinti – értékpapírjai tőzsdei kereskedelme engedélyezett vagy az engedélyezést már kérelmezték, nem alkalmazhatja. (4) Anyavállalatnak nem minősülő konszolidálásba bevont vállalkozás abban az esetben készíthet a (2) bekezdés szerint egyszerűsített éves beszámolót, ha nyilvántartásai alapján biztosítani tudja az összevont (konszolidált) éves beszámoló összeállításához szükséges információkat az anyavállalat részére.” (2) Az Szt. 9. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) Egyszerűsített éves beszámolóját – saját választása alapján – a 98/A. § szerinti sajátos módon is elkészítheti a könyvvizsgálatra nem kötelezett jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket: a) a mérlegfőösszeg a 65 millió forintot, b) az éves nettó árbevétel a 130 millió forintot, c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.” 208. §
Az Szt. 10. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Azon vállalkozó esetében, amely a (2) és (3) bekezdés alapján a nemzetközi számviteli standardok szerint állítja össze az összevont (konszolidált) éves beszámolóját – e törvény, valamint a külön jogszabályok könyvvizsgálatra vonatkozóan meghatározott feltételein túlmenően – jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható kamarai tag könyvvizsgáló (könyvvizsgáló cég) részére megbízás, ha a kamarai tag könyvvizsgáló (könyvvizsgáló cég) rendelkezik IFRS minősítéssel. (6) Az (5) bekezdés szerinti vállalkozó a 151. § (1) bekezdésének alkalmazása során köteles gondoskodni arról, hogy a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányítását, vezetését, az éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítését olyan személy végezze, aki a) IFRS regisztrálási szakterületen szerepel a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában, vagy b) IFRS minősítéssel rendelkező kamarai tag könyvvizsgáló.”
71
209. §
Az Szt. 11. § (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az üzleti év a naptári évtől eltérhet a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek nem minősülő vállalkozónál, a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél, amennyiben azt a működés jellemzői (különösen az üzletmenet ciklikussága, illetve konszolidálásba bevont vállalkozás esetén az anyavállalat információs igénye) indokolttá teszik. Annál a vállalkozónál, amely alkalmazza a 9. § (6) bekezdését, az üzleti év nem térhet el a naptári évtől. (3) Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására – a (2) bekezdésben rögzítettek mellett is – három, beszámolóval lezárt üzleti év után, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett van lehetőség. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.” 210. §
Az Szt. 25. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Alapítás-átszervezés aktivált értékeként a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével, jelentős bővítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatos – beruházásnak, felújításnak nem minősülő – a külső vállalkozók által számlázott, valamint a saját tevékenység során felmerült olyan – az 51. § szerinti – közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet kimutatni, amelyek az alapítás-átszervezés befejezését követően a tevékenység során a bevételekben várhatóan megtérülnek. Ide tartoznak – többek között – a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység költségei, valamint az ásványkincs-kutatási tevékenység során felmerült olyan költségek, amelyek a kapcsolódó beruházás, felújítás bekerülési értékében nem vehetők figyelembe, feltéve, hogy e költségek a kutatási tevékenység eredményeképpen kitermelt ásványkincs hasznosításából származó bevételekben várhatóan megtérülnek.” 211. §
Az Szt. 35. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, azok névértékének megfelelő összeggel a jegyzett tőkét kell csökkenteni, a névérték és a visszavásárlási (nyilvántartás szerinti) érték közötti különbözettel – előjelének megfelelően – az eredménytartalékot kell módosítani a jegyzett tőke módosításának a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával.” 212. §
Az Szt. 45. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt a cégvásárlást követő 5 év vagy ennél hosszabb idő alatt lehet az egyéb bevételekkel szemben megszüntetni. Amennyiben a vállalkozó a negatív üzleti vagy cégértéket 5 évnél hosszabb idő alatt írja le, azt a kiegészítő mellékletben indokolnia kell. A negatív üzleti vagy cégértékként kimutatott halasztott bevételt az egyéb bevételekkel szemben meg kell szüntetni az alapul szolgáló részesedés bármilyen jogcímen történő könyvekből való kivezetése esetén, illetve átalakuláskor abban az esetben, ha a negatív üzleti vagy cégérték keletkezésére ható körülményekben, feltételekben olyan változások következnek be, amelyek a negatív üzleti vagy cégérték további kimutatását nem indokolják.” 213. §
Az Szt. 46. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és – a törvényben szabályozott esetek kivételével – egyedenként értékelni kell. A különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan
72
nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési (előállítási) áron, továbbá a FIFO módszerrel történő értékelés is alkalmazható.” 214. §
Az Szt. 47. § (4) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés szerinti bekerülési (beszerzési) érték részét képezi] „e) földgáz, villamos energia, ivóvíz beszerzése esetén a földgáz egyetemes szolgáltató, a villamosenergia egyetemes szolgáltató, az ivóvíz-szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak (fogyasztónak) történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjak, tételek.” 215. § Az Szt. 48. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyúttal a 48. § a következő (8)–(9) bekezdéssel egészül ki: „(7) Ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó – devizaösszegnek, valutaösszegnek a beszerzéskor, a szolgáltatás igénybevételekor (teljesítésekor) érvényes, a 60. § (4)–(6) bekezdése szerinti árfolyamon átszámított forintértéke a termék, illetve a szolgáltatás értéke. (8) Ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése valutában történik, akkor – a (7) bekezdéstől eltérően – a termék, illetve a szolgáltatás értéke az ellenértékként fizetett valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható. (9) Ha a beszerzés devizában meghatározott ellenértékének kiegyenlítése szerződés alapján azonos devizaértékű áruval, szolgáltatással történik, a beszerzés forintértékét a 75. § (6) bekezdése szerint kell meghatározni.” 216. §
Az Szt. 49. § (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Üzleti vagy cégérték bekerülési (beszerzési) értéke cégvásárlás esetén a 3. § (5) bekezdésének 1. pontja szerint meghatározott különbözet.” 217. §
Az Szt. 53. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha] „e) az üzleti vagy cégérték vagy az alapítás-átszervezés aktivált értékének könyv szerinti értéke – a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében – tartósan és jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott összeget).” 218. §
Az Szt. 60. §-a kiegészül a következő (5a) bekezdéssel:
„(5a) Azon gazdasági események esetén, amelyeknél az ellenérték külföldi pénzértékben kerül meghatározásra, a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is.” 219. §
Az Szt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza – az (5) bekezdés figyelembevételével – a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.
73
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítése keretében a vállalkozónak a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan el kell végeznie. (3) Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és azt az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel, illetve minden üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt – letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégeznie. (4) Ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba bekerülő adatok valódiságáról – a leltár összeállítását megelőzően – leltározással köteles meggyőződni, és az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó leltározást mennyiségi felvétellel, illetve a csak értékben kimutatott eszközöknél és kötelezettségeknél, valamint az idegen helyen tárolt – letétbe helyezett, portfolió-kezelésben, vagyonkezelésben lévő értékpapíroknál és egyéb, a pénzeszközök közé nem tartozó – eszközöknél, továbbá a dematerializált értékpapíroknál egyeztetéssel kell elvégeznie. (5) Az árukészleteit az üzleti évben értékben nyilvántartó vállalkozó – a (3)–(4) bekezdéstől eltérően – az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző negyedévben vagy az azt követő negyedévben is ellenőrizheti mennyiségi felvétellel értékbeni nyilvántartásának a mérleg fordulónapjára vonatkozó adatai helyességét. A mennyiségi felvétellel megállapított érték és a könyv szerinti érték különbözetével a mérleggel lezárt üzleti év eredményét kell módosítani.” 220. §
(1) Az Szt. 72. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja] „a) a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában, nyugtában, illetve – ha az eladó számla, nyugta kiállítására nem kötelezett – egyéb számviteli bizonylatban rögzített, vagy a pénzeszközben kapott – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékkel egyező árbevételt,” (2) Az Szt. 72. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni:) „b) az értékesített göngyöleg betétdíjas árának számla, nyugta szerinti – általános forgalmi adót nem tartalmazó – értékét;” 221. §
Az Szt. 87. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Adófizetési kötelezettségként kell kimutatni az üzleti év adózás előtti eredményét terhelő adó (ideértve különösen a társasági adót, az abba beszámítható külföldi adót, valamint az olyan külföldi adót, amelynek alapjául szolgáló jövedelem nemzetközi szerződés rendelkezése alapján mentes a társasági adó alól), az egyszerűsített vállalkozói adó megállapított (bevallott, kivetett) összegét.”
74
222. §
Az Szt. 96. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az egyszerűsített éves beszámoló készítésénél az éves beszámoló készítésére vonatkozó szabályok irányadók az e fejezetben foglalt eltérésekkel.” 223. §
(1) Az Szt. 98/A. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó a számviteli politikáját – a 14. § (3)–(5) bekezdésben foglaltaktól eltérően – egyetlen, a könyvvezetéssel és a beszámolókészítéssel kapcsolatos döntéseket tartalmazó, írásos dokumentumként is elkészítheti.” (2) Az Szt. 98/A. § (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki: [Az (1) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítése során:] „c) az 52. §-ban meghatározott terv szerinti értékcsökkenés elszámolásakor a terv szerinti értékcsökkenés megtervezésére vonatkozó szabályok helyett alkalmazhatóak a társasági adó megállapításánál figyelembe vett, külön törvény szerinti értékcsökkenési leírási kulcsok.” 224. §
Az Szt. 127. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A konszolidálásba bevont vállalkozások üzleti évi, az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamatára igénybe vett eredménytartalékának összegét az eredménytartalék javára vissza kell vezetni.” 225. §
Az Szt. 135. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti beszámolási (beszámolókészítési, nyilvánosságra hozatali és közzétételi) kötelezettségnek a vállalkozó cégjegyzékbe való bejegyzésének, illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napját követő harmadik hónap utolsó napjáig köteles eleget tenni.” 226. §
Az Szt. 145. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (3) bekezdés szerinti éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót a 153. § előírásainak megfelelően az áttérés napját követő harmadik hónap utolsó napjáig letétbe kell helyezni, a 154. § szerint közzé kell tenni.” 227. §
(1) Az Szt. 151. § (5) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezők, valamint az okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező nem kamarai tagok) „b) részére az a) pont szerinti kérelem alapján a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedélyt meg kell adni, és egyidejűleg őket a (3) bekezdés szerinti nyilvántartásba fel kell venni, ha ba) mérlegképes könyvelői vagy okleveles könyvvizsgálói szakképesítéssel rendelkeznek, bb) a ba) alpont szerinti szakképesítés megszerzését követően, az a) pont szerinti kérelem benyújtását megelőzően legalább 3 éves, dokumentumokkal alátámasztott számviteli, pénzügyi, vagy ellenőrzési gyakorlattal rendelkeznek, bc) büntetlen előéletűek, és nem állnak a könyvviteli szolgáltatás gyakorlását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, valamint bd) igazolják, hogy az a) pont szerinti kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban – a kérelemben megjelölt szakterületre előírt – a 152. § (1) bekezdés szerinti továbbképzési kötelezettséget megfelelően teljesítették.”
75
(2) Az Szt. 151. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) Az a természetes személy, akinek a könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosító engedélyét visszavonták, az engedély újbóli megadását és a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásába való újbóli felvételét kérheti, ha megfelel a 151. § (5) bekezdés b) pontjában előírt feltételeknek: a) az engedély visszavonását követően, ha arra a (6) bekezdés a) pontja miatt, b) a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülést követően, ha az engedély visszavonására a (6) bekezdés b) pontja miatt, c) a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó tevékenység vonatkozásában a foglalkozástól való eltiltás alóli mentesítést követően, ha az engedély visszavonására a (6) bekezdés c) pontja miatt, d) az engedély visszavonását követő 3 év után, ha arra a (6) bekezdés d) pontja miatt, e) az engedély visszavonását követően, ha arra a (6) bekezdés e) pontja miatt, f) a gondnokság alá helyezés megszüntetését követően, ha az engedély visszavonására a (6) bekezdés f) pontja miatt került sor.” 228. §
(1) Az Szt. 153. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe helyezni ugyanolyan formában és tartalommal (szövegezésben), mint amelynek alapján a könyvvizsgáló az éves beszámolót vagy az egyszerűsített éves beszámolót felülvizsgálta. (2) Az anyavállalat a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott összevont (konszolidált) éves beszámolót a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlegfordulónapját követő hatodik hónap utolsó napjáig köteles letétbe helyezni ugyanolyan formában és tartalommal (szövegezésben), mint amelynek alapján a könyvvizsgáló az összevont (konszolidált) éves beszámolót felülvizsgálta.” (2) Az Szt. 153. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe köteles a külföldi székhelyű vállalkozás által elfogadott éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe helyezni.” 229. §
Az Szt. 154. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A cégjegyzékbe be nem jegyzett vállalkozó – ha jogszabály a közzétételről, annak módjáról külön rendelkezik – a közzétételről az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő
76
ötödik hónap utolsó napjáig, az ismételt közzétételről az ellenőrzés befejezését követő harmadik hónap utolsó napjáig köteles gondoskodni.” 230. §
Az Szt. 158. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a könyvvizsgáló a felülvizsgálat során megállapítja, hogy az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló) a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, a felülvizsgálat során sem törvénysértést, sem szabálytalanságot nem tapasztalt és ezért az éves beszámolóban, az egyszerűsített éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, a beszámolóhoz kapcsolódóan hitelesítő záradékot ad. (2) Ha a könyvvizsgáló a felülvizsgálat során megállapítja, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámoló a konszolidálásba bevont vállalkozások együttes vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, a felülvizsgálat során sem törvénysértést, sem szabálytalanságot nem tapasztalt és ezért az összevont (konszolidált) éves beszámolóban foglaltakkal egyetért, az összevont (konszolidált) éves beszámolóhoz kapcsolódóan hitelesítő záradékot ad.” 231. §
Az Szt. 167. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A gazdálkodó az (1) bekezdés h) és i) pontjában, illetve a 166. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségnek oly módon is eleget tehet, hogy a megjelölt adatokat, információkat és igazolásokat az eredeti (elektronikus vagy papíralapú) bizonylathoz egyértelmű, az utólagos módosítás lehetőségét kizáró módon fizikailag vagy logikailag hozzárendeli. A logikai hozzárendelés elektronikus nyilvántartással is teljesíthető.” 232. §
(1) Az Szt. 169. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 8 évig köteles megőrizni.” (2) Az Szt. 169. § (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Az elektronikus formában kiállított bizonylatot – a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. (6) Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról – a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – készített elektronikus másolattal az e törvény szerinti bizonylatmegőrzési kötelezettség teljesíthető, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.” 233. §
(1) Az Szt. 177. §-a a következő (22) bekezdéssel egészül ki:
„(22) Azoknak a tevékenység-engedélyezési eljárása során, akik korábban a 151. § (1) bekezdése szerinti tevékenységi engedéllyel nem rendelkeztek, a 151. § (5) bekezdés b) pont bd) alpontja szerinti rendelkezéseket csak a 2014. december 31-ét követően benyújtott kérelmek vonatkozásában kell alkalmazni.” (2) Az Szt. 177. §-a a következő (23)–(24) bekezdésekkel egészül ki:
77
„(23) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel módosított 3. § (4) bekezdés 2–4. pontját, 3. § (5) bekezdés 1. pont c) alpontját, 6. § (4) bekezdését, 7/A. §-át, 9. § (3)–(4), (6) bekezdését, 10. § (5)–(6) bekezdését, 11. § (2)–(3) bekezdését, 25. § (3) bekezdését, 35. § (10) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 46. § (3) bekezdését, 47. § (4) bekezdés e) pontját, 48. § (7)–(9) bekezdését, 49. § (2) bekezdését, 53. § (1) bekezdés e) pontját, 60. § (5a) bekezdését, 69. §-át, 72. § (2) bekezdés a) pontját, (4) bekezdés b) pontját, 87. § (2) bekezdését, 96. § (1) bekezdését, 98/A. § (2) bekezdését, (3) bekezdés c) pontját, 127. § (3) bekezdését, 135. § (2) bekezdését, 145. § (4) bekezdését, 151. § (5) bekezdés b) pontját, (7) bekezdését, 153. § (1)–(2) bekezdését, (5) bekezdését, 154. § (10) bekezdését, 158. § (1)–(2) bekezdését, 167. § (7) bekezdését, 169. § (1) bekezdését, (5)–(6) bekezdését, 3. § (8) bekezdés 12. pontját, 14. § (9) bekezdését, 31. §-át, 39. § (4) bekezdését, (5) bekezdés b) pontját, 40. § (1) bekezdését, 41. § (4) bekezdését, 53. § (1) bekezdés a) pontját, 73. §-át, 98/A. § (3) bekezdés a) pontját, 144. §át, 11. § (13) bekezdését, 123. § (11) bekezdését, 128. § (2) bekezdését, 121. § (1)–(3) bekezdését, 122. § (1) és (2) bekezdését, 123. § (2) bekezdését, 124. § (12) bekezdését, 130. § (6) bekezdését, 130. § (8) bekezdését, 177. § (11) bekezdését, 133. § (1) bekezdés b) pontját, 156. § (2) bekezdését, 38. § (3) bekezdés b) pontját, 81. § (2) bekezdés f) pontját, 86. § (3) bekezdés f) pontját, (6) bekezdés b) pontját először a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni. (24) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel módosított 3. § (4) bekezdés 2–4. pontját, 3. § (5) bekezdés 1. pont c) alpontját, 9. § (3)–(4) bekezdését, 25. § (3) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 46. § (3) bekezdését, 47. § (4) bekezdés e) pontját, 48. § (7)–(9) bekezdését, 49. § (2) bekezdését, 53. § (1) bekezdés e) pontját, 60. § (5a) bekezdését, 69. §-át, 72. § (2) bekezdés a) pontját, (4) bekezdés b) pontját, 96. § (1) bekezdését, 98/A. § (2) bekezdését, (3) bekezdés c) pontját, 127. § (3) bekezdését, 135. § (2) bekezdését, 145. § (4) bekezdését, 153. § (1)–(2) bekezdését, (5) bekezdését, 154. § (10) bekezdését, 158. § (1)–(2) bekezdését, 167. § (7) bekezdését, 169. § (1) bekezdését, (5)–(6) bekezdését, 3. § (8) bekezdés 12. pontját, 14. § (9) bekezdését, 31. §-át, 41. § (4) bekezdését, 53. § (1) bekezdés a) pontját, 73. §-át, 98/A. § (3) bekezdés a) pontját, 144. §-át, 11. § (13) bekezdését, 123. § (11) bekezdését, 128. § (2) bekezdését, 121. § (1)–(3) bekezdését, 122. § (1) és (2) bekezdését, 123. § (2) bekezdését, 124. § (12) bekezdését, 130. § (6) bekezdését, 130. § (8) bekezdését, 177. § (11) bekezdését, 133. § (1) bekezdés b) pontját, 156. § (2) bekezdését, 38. § (3) bekezdés b) pontját, 81. § (2) bekezdés f) pontját, 86. § (3) bekezdés f) pontját, (6) bekezdés b) pontját a 2011. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is lehet alkalmazni.” (3) Az Szt. 177. §-a a következő (25) bekezdéssel egészül ki: „(25) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel beiktatott 10. §-ának (5)–(6) bekezdését első alkalommal a 2014. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni.” 234. § (1) Az Szt. 1. 3. § (8) bekezdés 12. pontjában az „elektronikus pénzeszköz” szövegrész helyébe az „elektronikus pénz” szöveg, 2. 14. § (9) bekezdésében a „2%-át” szövegrész helyébe a „10%-át” szöveg, a „2%-a” szövegrész helyébe a „10%-a” szöveg, 3. 31. §-ában az „elektronikus pénzeszközöket” szövegrész helyébe az „elektronikus pénzt” szöveg, 4. 39. § (4) bekezdésében, 39. § (5) bekezdésének b) pontjában, és 40. § (1)
78
bekezdésének b) pontjában a „közbenső mérlegben” szövegrész helyébe a „közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében)” szöveg, 5. 41. § (4) bekezdésében a „hitelfelvételtől eltelt időtartam” szövegrész helyébe a „beruházás aktiválásától eltelt időtartam” szöveg, 6. 53. § (1) bekezdésének a) pontjában az „(ide nem értve a beruházást)” szövegrész helyébe az „(ide értve a beruházást is)” szöveg, 7. 73. §-ában a „számlában” szövegrész helyébe a „számlában, nyugtában” szöveg, 8. 98/A. § (3) bekezdésének a) pontjában a „maradványértékre” szövegrész helyébe a „hasznos élettartamra, maradványértékre” szöveg, valamint 9. 144. §-ában a „vállalkozó” szövegrész helyébe a „gazdálkodó” szöveg lép. (2) Az Szt. 1. 11. § (13) bekezdésében a „leányvállalatok többsége éves beszámolójának” szövegrész helyébe a „leányvállalatok többsége beszámolójának” szöveg, 2. 123. § (11) bekezdésében és a 128. § (2) bekezdésében az „éves beszámolója” szövegrész helyébe a „beszámolója” szöveg, 3. 121. § (1) bekezdésében az „éves beszámoló készítésének” szövegrész helyébe a „beszámoló készítésének” szöveg, a „közbülső éves beszámolót” szövegrész helyébe a „közbülső beszámolót” szöveg, 4. 121. § (1)–(3) bekezdésében a „közbülső éves beszámoló” szövegrész helyébe a „közbülső beszámoló” szöveg, 5. 121. § (2) bekezdésében az „éves beszámolót” szövegrész helyébe a „beszámolót” szöveg, 6. 122. § (1) bekezdésében az „éves mérlegeit” szövegrész helyébe a „mérlegeit” szöveg, 7. 122. § (2) bekezdésében az „éves beszámolójukban” szövegrészek helyébe a „beszámolójukban” szöveg, 8. 123. § (2) bekezdésében, a 124. § (12) bekezdésében és a 130. § (6) bekezdésében az „éves beszámolójában” szövegrész helyébe a „beszámolójában” szöveg, 9. 130. § (8) bekezdésében és a 177. § (11) bekezdésében az „éves beszámolóját” szövegrész helyébe a „beszámolóját” szöveg, 10. 133. § (1) bekezdésének b) pontjában az „éves beszámolójukat” szövegrész helyébe a „beszámolójukat” szöveg, az „éves beszámolói” szövegrész helyébe a „beszámolói” szöveg, 11. 156. § (2) bekezdésében az „éves beszámolók” szövegrész helyébe a „beszámolók” szöveg lép. 235. § Hatályát veszti az Szt. 1. 38. § (3) bekezdés b) pontja, 2. 81. § (2) bekezdés f) pontja, 3. 86. § (3) bekezdés f) pontja, 4. 86. § (6) bekezdés b) pontja. 16. A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény módosítása 236. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban:
79
Kkt.) 2. §-a a következő 27. ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „27. Munkaviszony jellegű jogviszony: minden olyan, munkaviszonynak, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonynak, szolgálati viszonynak nem minősülő, munkavégzésre irányuló tartós vagy rendszeres jogviszony, amely alapján a természetes személy munkát köteles végezni, és ezért ellenértéke jogosult.” 237. §
A Kkt. 9. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Nem kell igazgatási szolgáltatási díjat fizetni) „e) a 70 év feletti kamarai tag könyvvizsgálóknak a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység szüneteltetésének engedélyezéséért” (indított kamarai hatósági eljárásért.) 238. §
A Kkt. 9. §-a után a következő 9/A. §-sal egészül ki:
„9/A. § A közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálatát ellátó kamarai tag könyvvizsgálók, könyvvizsgáló cégek minőségellenőrzése esetében hozott elsőfokú döntés ellen az ügyfél a miniszternél fellebbezhet. A fellebbezés során a 8–9. §-ban foglaltakat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a kamara elnöksége helyett a minisztert, és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara központi számlája helyett a miniszter által vezetett minisztérium Magyar Államkincstárnál vezetett számláját kell érteni.” 239. §
A Kkt. 50. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Kérelem alapján minősítést a kamarai tag könyvvizsgáló akkor kaphat, ha igazolja, hogy a minősítés megadása iránti kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül) „a) legalább három éven át a minősítésnek megfelelő tevékenységet végző (IFRS minősítés esetén a beszámolóját a nemzetközi számviteli standardok szerint összeállító) gazdálkodóra vonatkozóan számviteli, ellenőrzési tevékenységet végzett (ideértve az ehhez kapcsolódó szabályozási és felügyeleti feladatokat is) és legalább két éves gyakorlata van a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység ellátásában, vagy” 240. §
A Kkt. 84. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„84. § Az OKKT jogosult ellenőrizni a szakképző helyen folytatott okleveles könyvvizsgálói képzést.” 241. §
A Kkt. 89. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„89. § (1) Az okleveles könyvvizsgálói képzés képzési ideje legfeljebb 5 naptári év, az összes vizsga teljesítését is beleértve. A képzési idő kezdő napjának az okleveles könyvvizsgálói képzési program keretében szervezett tanfolyami képzés indításának napja minősül. (2) A képzési idő kérelemre egy alkalommal – 1 év időtartammal – meghosszabbítható. A kérelem tekintetében a kamara oktatási bizottsága jár el.” 242. §
A Kkt. 120. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 119. § a)–f) pontja szerinti tisztségviselővé a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet nem szüneteltető, 70 év alatti kamarai tag könyvvizsgáló választható.” 243. §
A Kkt. 140. § (1) bekezdésében a „9” szövegrész helyébe „legalább 7,
80
legfeljebb 9” szöveg lép. 244. §
A Kkt. a következő 208/C. §-sal egészül ki:
„208/C. § E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel módosított 89. §-át a kihirdetést követő napon folyamatban lévő, valamint az azt követően induló okleveles könyvvizsgálói képzési programok esetében kell alkalmazni.” 245. § Hatályát veszti a Kkt. 81. § (1) bekezdésében, 85. § (2) bekezdésében, 87. § (1) bekezdésében, 88. § (2) bekezdésében, 91. § (1) bekezdésében, 92. § (2) bekezdésében, 94. § (3) bekezdésében, 95. § (2) bekezdésében a „– az OKKT egyetértésével –„ szövegrész, a Kkt. 142. § (1) bekezdésében a „– a kamara oktatási bizottságának egyetértésével –„ szövegrész. 17. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény módosítása 246. § A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 133. §-a a következő szöveggel egészül ki: „Az osztalékelőleg fizetése során a közbenső mérlegben foglaltakat a közbenső mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni. Osztalékelőleg a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján is fizethető.” 247. §
A Gt. 221. § (1) bekezdése a következő szöveggel egészül ki:
„Az osztalékelőleg fizetése során a közbenső mérlegben foglaltakat a közbenső mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni. Osztalékelőleg a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján is fizethető.” 248. §
A Gt. 311. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„311. § (1) A nyilvánosan működő részvénytársaságoknál legalább háromtagú audit bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjait a közgyűlés az igazgatótanács, illetve ahol felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság független tagjai közül választja. (2) Az audit bizottság legalább egy tagjának számviteli és/vagy könyvvizsgálói szakképzettséggel kell rendelkeznie. (3) Az audit bizottság hatáskörébe tartozik: a) a számviteli törvény szerinti beszámoló véleményezése; b) a számviteli törvény szerinti beszámoló könyvvizsgálatának nyomon követése; c) javaslattétel a könyvvizsgálóra és díjazására; d) a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, az alapszabály felhatalmazása alapján a részvénytársaság képviseletében a szerződés aláírása; e) a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények, összeférhetetlenségi és függetlenségi előírások érvényre juttatásának figyelemmel kísérése, a könyvvizsgálóval való együttműködéssel kapcsolatos teendők ellátása, a könyvvizsgáló által a számviteli törvény szerinti beszámoló könyvvizsgálatán kívül a részvénytársaság részére nyújtott egyéb szolgáltatások figyelemmel kísérése, valamint – szükség esetén – az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság számára intézkedések megtételére való javaslattétel; f) a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése és javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére;
81
g) az igazgatótanács, illetve a felügyelőbizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében; valamint h) a belső ellenőrzési és kockázatkezelési rendszer hatékonyságának a figyelemmel kísérése. (4) Az alapszabály és külön jogszabály további feladatokat utalhat az audit bizottság hatáskörébe.” 18. A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosítása 249. § A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény Második Része a következő III. fejezettel és a következő 56/A. §-sal egészül ki: „III. Fejezet A KÖZÉRDEKLŐDÉSRE SZÁMOT TARTÓ BIZTOSÍTÓRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK 56/A. § (1) Közérdeklődésre számot tartó biztosítónak minősül a nyilvános részvénytársasági formában működő biztosító és az a biztosító, amelynél a tárgyévet megelőző üzleti évben az éves bruttó díjbevétel elérte az 1 milliárd 500 millió forintot. (2) A közérdeklődésre számot tartó biztosítónak a Gt. 311. §-a szerinti audit bizottságot kell létrehoznia és működtetnie, figyelemmel arra, hogy a nem nyilvános részvénytársasági formában működő biztosító esetén ahol a Gt. részvénytársaságot és közgyűlést említ, ott az (1) bekezdés szerinti biztosítót és annak legfőbb szervét kell érteni. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a közérdeklődésre számot tartó biztosító rendelkezik olyan testülettel, amely megfelel a Gt. 311. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, és a testület ellátja a Gt. 311. § (3)–(4) bekezdésében foglaltakat. A közérdeklődésre számot tartó biztosítónak ebben az esetben saját honlapján nyilvánosságra kell hoznia, hogy melyik testület látja el a Gt. 311. § (3)–(4) bekezdésben foglaltakat, továbbá a testület összetételét.” 19. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása 250. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) IX. fejezete a következő alcímmel és 69/F. §-sal egészül ki: „A közérdeklődésre számot tartó hitelintézetre vonatkozó előírások 69/F. § (1) Közérdeklődésre számot tartó hitelintézetnek minősül a nyilvános részvénytársasági formában működő hitelintézet és az a hitelintézet, amelynél a tárgyévet megelőző üzleti évben a mérlegfőösszeg meghaladta az ötszáz milliárd forintot. (2) A közérdeklődésre számot tartó hitelintézetnek a Gt. 311. §-a szerinti audit bizottságot kell létrehoznia és működtetnie, figyelemmel arra, hogy nem nyilvános részvénytársasági formában működő hitelintézet esetén ahol a Gt. részvénytársaságot és közgyűlést említ, ott az (1) bekezdés szerinti hitelintézetet és annak legfőbb szervét kell érteni. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a közérdeklődésre számot tartó hitelintézet rendelkezik olyan testülettel, amely megfelel a Gt. 311. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, és a testület ellátja a Gt. 311. § (3)–(4) bekezdésében foglaltakat. A közérdeklődésre számot tartó hitelintézetnek ebben az esetben saját honlapján nyilvánosságra kell hoznia, hogy melyik testület látja el a Gt. 311. § (3)–(4) bekezdésben foglaltakat, továbbá a testület összetételét.”
82
251. §
Hatályát veszti a Hpt. 66. § (8) bekezdése. 20. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosítása
252. § A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény VI. fejezete helyébe a következő rendelkezés lép: „VI. Fejezet A KÖZÉRDEKLŐDÉSRE SZÁMOT TARTÓ KIBOCSÁTÓRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK 62. § (1) Közérdeklődésre számot tartó kibocsátónak minősül a szabályozott piacra bevezetett értékpapír kibocsátója. (2) A közérdeklődésre számot tartó kibocsátónak a Gt. 311. §-a szerinti audit bizottságot kell létrehoznia és működtetnie, figyelemmel arra, hogy a nem nyilvános részvénytársasági formában működő kibocsátó esetén ahol a Gt. részvénytársaságot és közgyűlést említ, ott az (1) bekezdés szerinti kibocsátót és annak legfőbb szervét kell érteni. (3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a közérdeklődésre számot tartó kibocsátó rendelkezik olyan testülettel, amely megfelel a Gt. 311. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, és a testület ellátja a Gt. 311. § (3)–(4) bekezdésében foglaltakat. A közérdeklődésre számot tartó kibocsátónak ebben az esetben saját honlapján nyilvánosságra kell hoznia, hogy melyik testület látja el a Gt. 311. § (3)–(4) bekezdésben foglaltakat, továbbá a testület összetételét. (4) E § rendelkezéseinek alkalmazása során a befektetési jegy kibocsátójának a befektetési alap alapkezelője minősül.” VII. Fejezet AZ ADÓZÁS RENDJÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYT ÉS MÁS ELJÁRÁSI SZABÁLYOZÁST TARTALMAZÓ TÖRVÉNYEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 21. Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása 253. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 4. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény hatálya alá tartozó kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. E törvényt kell alkalmazni a) a vámazonosító szám megállapításával és a külön jogszabály alapján a vámhatóság hatáskörébe tartozó személyek nyilvántartásba vételével összefüggő eljárásokra a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel, valamint b) a vámtartozás esetén az adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható visszatartási jog tekintetében.” 254. §
Az Art. 5. §-a a következő új (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szakértő intézmény kirendelése során nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény a) ügyfél által javasolt szakértő kirendelésére,
83
b) kirendelt szakértő eljárási bírsággal történő sújtására vonatkozó szabályait.” 255. §
Az Art. 7. §-a (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást adhat, és ezt az adóhatósághoz bejelentheti. Az állandó meghatalmazás, megbízás – a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésén túl – az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó vagy képviselője az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be. Ha az állandó meghatalmazást, megbízást az adózó képviselője jelenti be, az adóhatóság a bejelentésről az adózót írásban értesíti. Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott, megbízott is bejelentheti az adóhatóságnál. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos azzal, hogy a képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a meghatalmazottat még az adóhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni.” 256. §
Az Art. 14. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózó (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségeit felszámolás esetén a felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló, végelszámolás esetén a végelszámolás kezdő időpontjától a végelszámoló teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló, illetve a végelszámoló által elkövetett jogsértés miatt a mulasztási bírságot felszámolás esetén a felszámolóval, végelszámolás esetén a végelszámolóval szemben kell megállapítani, azzal, hogy akkor mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a jogsértés az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.” 257. § (1) Az Art. 16. § (3) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:) „e) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) cégnevét (nevét), székhelyét (telephelyeit, lakóhelyét), adóazonosító számát, a zártkörűen működő részvénytársaság 50 százalékot meghaladó, vagy minősített többségű befolyással rendelkező részvényesének cégnevét (nevét), székhelyét (telephelyeit, lakóhelyét), adóazonosító számát, továbbá a korlátolt felelősségű társaság és a zártkörűen működő részvénytársaság esetében azt a tényt, ha a tag szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a tag minősített többségű befolyással rendelkezik,” (2) Az Art. 16. § (3) bekezdése a következő n)–p) pontokkal egészül ki: (Az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:) „n) a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerint bejelentkező adózók jegyzett tőkéjének összegét; o) külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi vállalkozás megnevezését, székhelyét, cégjegyzék számát (nyilvántartási számát) elektronikus elérhetőségét; p) munkáltatói jogállását.” (3) Az Art. 16. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(11) Az iskolaszövetkezetnek a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján biztosítottnak nem minősülő, a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény 194/A. § (2) bekezdése szerint megkötött munkaszerződéssel létesített munkaviszony keretében
84
személyesen közreműködő tagja esetében – a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a munkáltató iskolaszövetkezet az állami adóhatóság felé köteles a munkaszerződés megkötésének napján bejelenteni a) a munkáltató (iskolaszövetkezet) adószámát, b) a munkavállaló iskolaszövetkezeti tag adóazonosító jelét és társadalombiztosítási azonosító jelét, c) a nappali tagozatos tanuló, hallgató iskolaszövetkezeti tag munkavállaló esetében a diákigazolvány azonosító számát. A munkáltató iskolaszövetkezet köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni a jogviszony megszűnését követő 8 napon belül a munkavállaló iskolaszövetkezeti tag jogviszonya megszűnésének napját. Jogutódlás esetén az e § (4) bekezdés c) pontjában foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.” 258. §
(1) Az Art. 17. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A (2) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az adóhatóság adószám megállapításának megtagadásáról hozott határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le. A (2) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az állami adóhatóság adószám megállapításának megtagadásáról hozott határozata akkor sem, ha a 24/B. § (4) bekezdés szerint előterjesztett kimentési kérelmet elutasító határozat bírósági felülvizsgálatának megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le.” (2) Az Art. 17. § (3) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezéssel egyidejűleg, az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt adózó a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti:] „d) a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) adóazonosító számát, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, a közös vállalat adóazonosító jellel nem rendelkező tulajdonosa esetén az adóazonosító jel közlése végett e törvényben meghatározott adatokat;”
(3) Az Art. 17. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(10) A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet az állami adóhatósághoz bejelenti azt a székhelyére, telephelyére az adóévben nem önálló tevékenység végzésére kirendelt, a tevékenység megkezdése, illetve – ha a munkavégzés céljából Magyarországra történő utazása ezt megelőzi – a beutazása előtti napon külföldi illetőségű magánszemélyt, a) akinek – a tevékenység megkezdésekor ismert körülmények alapján – az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetve a rá vonatkozó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény vagy viszonosság értelmében várhatóan személyi jövedelemadókötelezettsége keletkezik, továbbá b) akinek a tevékenysége megkezdésekor ismert körülmények változása következtében az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetve a rá vonatkozó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény értelmében személyi jövedelemadó-kötelezettsége keletkezik.
85
Az a) pont esetében a tevékenység megkezdésétől számított 30 napon belül, a b) pont esetében pedig a személyi jövedelemadó-kötelezettség keletkezését követő 30 napon belül kell a bejelentési kötelezettséget teljesíteni. (4) Az Art. 17. § (11) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A (10) bekezdésben előírt bejelentés tartalmazza:] „c) a munkavégzésre megbízást adó külföldi szervezet vagy magánszemély nevét, székhelyét (telephelyét), illetve lakóhelyét.” (5) Az Art. 17. § a következő (17) bekezdéssel egészül ki: „(17) A kölcsönvevő az állami adóhatósághoz bejelenti a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás a) megkezdése napját megelőző napon, de legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel érintett munkavállaló nevét és adóazonosító jelét – ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét –, valamint a kölcsönbeadó nevét és adószámát, és a foglalkoztatás megkezdésének napját, b) befejezése napját követő napon a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel érintett munkavállaló nevét és adóazonosító jelét, valamint a kölcsönbeadó nevét és adószámát, és a foglalkoztatás befejezésének napját.” 259. § egészül ki:
Az Art. a következő 22/C. §-sal és a §-t megelőzően a következő új alcímmel „A vámazonosító számmal összefüggő bejelentési kötelezettség
22/C. § (1) Magánszemély adózó a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás kezdeményezésekor – az állami adó- és vámhatóság felhívására, írásban – bejelenti az adó- és vámhatóság nyilvántartásában nem szereplő a) természetes személyazonosító adatait, lakcímét, b) nyilatkozatát, arra vonatkozóan, hogy rendelkezik-e vámazonosító számmal (a továbbiakban: VPID szám) vagy közösségi vámazonosító számmal (a továbbiakban: EORI- szám) nem magyar állampolgárságú magánszemély esetén állampolgárságát, úti c) okmányának típusát, számát, a kiállítás és a lejárat idejét, a kiállító hatóság illetőségét. (2) Nem magánszemély adózó a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás kezdeményezésekor – az állami adó- és vámhatóság felhívására, írásban – bejelenti az adó- és vámhatóság nyilvántartásában nem szereplő a) nevét (elnevezését), rövidített nevét, székhelyének, központjának vagy állandó üzleti vállalkozásának címét, levelezési címét, elektronikus elérhetőségét, b) a Közösség területén letelepedett adózó esetén közösségi adószámát, pénzforgalmi számla számait, más tagállamokban kiadott adóazonosító számait. (3) Az állami adó- és vámhatóság megkövetelheti a bejelentendő adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatását. (4) A VPID szám igénylése esetén vagy vámazonosítóval kapcsolatos ügyben az adózó nyilatkozik adatainak a közösségi nyilvántartási rendszerbe (központi EORI-rendszer) történő feltöltéséről, vagy eltávolításáról.
86
(5) Az állami adó- és vámhatóság a vámazonosító szám igénylése esetén a bejelentés alapján VPID számot állapít meg.” 260. §
(1) Az Art. 23. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózónak az adókötelezettségét érintő olyan változást - a megváltozott természetes személyazonosító adatok, lakcím és a 22. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével -, amelyről a cégbíróság, illetve az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni, annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az előírt nyomtatványon közvetlenül az állami adó- és vámhatóságnak, illetve az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie. (2) Az adókötelezettséget érintő változás különösen a 16. § (3) bekezdésében és 22/C. § – ában felsorolt adatok változása, továbbá a cégbejegyzésre nem kötelezett adózó végelszámolása kezdetének és befejezésének időpontja, cégbejegyzésre nem kötelezett jogi személy, egyéb szervezet végelszámolás nélküli megszűnése esetén a jogutód nélküli megszűnésről szóló döntés, a Cégközlönyben az egyszerűsített végelszámolás megindulásáról, valamint annak megszüntetéséről és a cég működésének továbbfolytatásáról a Cégközlönyben megjelentetett közlemény adatai, az adóköteles tevékenység vagy a jogi személy, egyéb szervezet megszűnése is. A cég létesítő okiratában nem szereplő, de ténylegesen végzett tevékenység esetén a tevékenység megkezdését, illetve a bejelentett vagy bejelenteni elmulasztott tevékenység megszűnését követő 15 napon belül tesz bejelentést.” (2) Az Art. 23. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint jelenti be az állami adóhatósághoz a) a tényleges üzletvezetés helye áthelyezésének időpontját és az érintett másik államot, ha a tényleges üzletvezetésének helyét Magyarország területéről másik állam területére helyezi át, b) a kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első szerződéskötésüket követő 15 napon belül, valamint a kapcsolt vállalkozási viszony megszűnését a megszűnést követő 15 napon belül.” 261. §
Az Art. 24. § (8)–(9) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(8) Az állami adó- és vámhatóság a közösségi kereskedelemben érintett adózónak a bejelentés, kérelem alapján – a bejelentés, kérelem előterjesztésének, de legkorábban az adószám megállapításának napjával – közösségi adószámot állapít meg, a közösségi adószám megállapítására vonatkozó bejelentést, kérelmet az adószám iránti kérelemmel egyidejűleg is elő lehet terjeszteni. Az adózó a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő minden iraton feltünteti. Az állami adó- és vámhatóság kérelemre – a bejelentés napjával – az adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette. (9) Az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó által bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak, vagy az adóregisztrációs eljárás során megállapítja, hogy az adószám megállapításának törvényi akadálya áll fenn.” (2) Az Art. 24. §-a a következő (16) bekezdéssel egészül ki: „(16) Ha az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély ezen minőségére tekintettel VPID számmal is rendelkezett és az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága
87
megszűnését követően, tevékenységének a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozóként vagy adószámmal rendelkező magánszemélyként történő folytatása során, az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerint újabb bejelentést tesz, akkor az állami adóhatóság hivatalból másik adószámot állapít meg részére, melyről értesíti az adózót. Az adóhatóság a bejelentés időpontjától ezen másik adószámon tartja nyilván az adózót.” 262. § lép:
(1) Az Art. 24/A. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés
(Az állami adóhatóság az adószám alkalmazását felfüggeszti, ha) „e) az adózóval szemben az állami adóhatóság 60 napos üzletlezárást ismételten rendeli el, illetve az üzletlezárást helyettesítő bírságot ismételten szabja ki,” (2) Az Art. 24/A. § (7) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) Az állami adóhatóság az adószám felfüggesztését az (1) bekezdés a)–d) pontja alapján elrendelő határozatot, valamint az (1) bekezdés a)–d) pontja alapján elrendelt felfüggesztést követően az adószám törlését a (4) bekezdés szerint elrendelő határozatot hirdetményi úton közli az adózóval. A hirdetményt 15 – törlést elrendelő határozat esetén 8 – napra az állami adóhatóság internetes honlapján közzé kell tenni. A hirdetmény tartalmazza a honlapon való közzététel napját, a határozatot hozó adóhatóság megnevezését, az ügy számát és tárgyát, az adózó elnevezését, székhelyét és adószámát, valamint azt a figyelemfelhívást, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám) felfüggesztéséről, illetve a (4) bekezdés szerinti törléséről az (1) bekezdés a)–d) pontja alapján határozatot hozott, amelyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál átvehet, továbbá utalást arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. Az e bekezdés szerint közlendő határozatot a hirdetmény honlapon történő közzétételét követő tizenötödik – törlést elrendelő határozat esetén nyolcadik – napon kell közöltnek tekinteni.” 263. §
Az Art. a következő alcímekkel és 24/B–24/F. §-sal egészül ki. „Adóregisztrációs eljárás
24/B. § (1) Az állami adóhatóság a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózók adószámának megállapítását megelőzően a 16. § (3) bekezdése szerint bejelentett adatok és az állami adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatok egybevetésével, a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentést követő 8 napon belül megvizsgálja, hogy fennáll-e az adószám megállapításának (2) bekezdésben meghatározott valamely akadálya. (2) Az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó vezető tisztségviselője, képviseletre jogosult tagja, vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja, vagy részvényese (a (2) és a (4) bekezdésben, a továbbiakban együtt: tag) olyan, a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti más adózó jelenlegi, vagy volt vezető tisztségviselője, vagy tagja, amely a) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napján az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 180 napon keresztül folyamatosan fennálló, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkezik feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszony az adótartozás folyamatos fennállásának 180. napját megelőző 180. napon, vagy azt követően bármelyik napon fennállt, vagy
88
b) az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, 15 millió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forintot meghaladó adótartozással, jogutód nélkül szűnt meg, feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszony a felszámolás kezdő napját megelőző 180. napon, illetve azt követően bármelyik nap fennállt, vagy c) terhére az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül jogerős határozattal 50 millió forintot a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 150 millió forintot meghaladó adóhiányt, vagy jogosulatlan visszaigénylést állapított meg feltéve, hogy az adókülönbözet megállapításával érintett időszakban vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszonya fennállt és a megállapított adókülönbözetet az adószám megállapítására irányuló kérelem előterjesztéséig nem került rendezésre, vagy d) adószámát az állami adóhatóság az adószám megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napját megelőző 5 éven belül az adószám 24/A. § szerinti felfüggesztését követően, vagy a 24/C. § (2) illetve a 24/E. § (4) bekezdésében felsorolt okból, az ott meghatározott eljárásban jogerősen törölte feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, vagy tagi jogviszonya az adószám törlését kimondó jogerős határozat meghozatalának napján, vagy azt követően bármelyik nap fennállt. (3) A (2) bekezdés c) és d) pontja alkalmazásában nem tekinthető jogerősnek az állami adóhatóság adókülönbözetet megállapító, illetve az adószám törlését kimondó határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le. (4) Amennyiben az adószám megállapítását az állami adóhatóság a (2) bekezdés a)–d) pontjában foglalt valamely okból tagadta meg, úgy az adózó a határozat közlésétől számított 15 napon belül kimentési kérelmet terjeszthet elő. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az ebben a bekezdésben foglalt kimentési kérelem előterjesztése esetén az adószám megállapításának megtagadásáról hozott határozat a kimentési kérelem elutasításáról hozott határozattal együtt emelkedik jogerőre. (5) Az állami adóhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában kiadott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja, ha az adózó a (4) bekezdés szerinti kérelmében – a szükséges dokumentumokkal alátámasztva – bizonyítja, hogy, az adószám megállapításának megtagadásához vezető (2) bekezdés a) – d) pontjára tekintettel fennálló akadály(ok) a vezető tisztségviselőnek, tagnak nem felróható okból állnak fenn, a (2) bekezdés a), vagy b) pontja esetén különösen akkor, ha bizonyítja, hogy a) az adószám megállapításának megtagadására okot adó tartozást az azt felhalmozó adózó azért nem tudta kiegyenlíteni, mert az általa teljesített termékértékesítés, vagy szolgáltatás ellenértékét egy vagy több vevő, illetve megrendelő részben, vagy egészben nem egyenlítette ki, és b) a vevőkkel, megrendelőkkel szemben fennálló – illetőleg a felszámolás kezdő napján fennállt –, határidőre ki nem egyenlített követelések összege az adótartozás összegét eléri, vagy meghaladja, illetőleg a felszámolás kezdő időpontjában elérte, vagy meghaladta, és c) az adótartozást felhalmozó adózó a követelések érvényesítése, behajtása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (6) Az állami adóhatóság jogosult a (4) bekezdés szerinti kérelemben foglaltak valódiságát – így különösen a tartozást felhalmozó adózó által teljesített termékértékesítés,
89
szolgáltatásnyújtás tényleges megvalósulását a (2) bekezdés a) pontja szerinti adótartozással rendelkező adózónál, illetőleg az (5) bekezdés a) pontja szerinti vevőnél, megrendelőnél – vizsgálni, illetőleg e tekintetben a korábbi ellenőrzések eredményeit felhasználni. (7) A (4) bekezdés szerinti kérelem elbírálására nyitva álló határidőbe nem számít bele a (6) bekezdés szerinti ellenőrzés(ek) időtartama. (8) Ha az állami adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, úgy az előtársaság adókötelezettségeinek teljesítéséért az előtársaság tagjai (részvényesei) egyetemlegesen felelnek. Mulasztás esetén az állami adóhatóság a mulasztási bírságot – magánszemély esetén a magánszemély adózókra meghatározott bírságmérték alkalmazásával – valamennyi tagra (részvényesre) kiszabhatja. (9) Az állami adóhatóság a (1) – (8) bekezdés alkalmazása során az adózót a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bejelentés iktatószámán tartja nyilván. 24/C § (1) Az állami adóhatóság a 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adózók vezető tisztségviselőjének, képviseletre jogosult tagjának, vagy a korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja, vagy részvényese (e bekezdésben a továbbiakban együtt: tag) személyében történt változásról történt tudomásszerzést követően 30 napon belül megvizsgálja, hogy a változás miatt bekövetkezett-e a 24/B. § (2) bekezdésben meghatározott valamely akadály. (2) Az állami adóhatóság az akadály bekövetkezése esetén felszólítja az adózót, hogy a felszólítástól számított 30 napon belül hárítsa el azt. Abban az esetben, ha az adózó nem tesz eleget a felszólításnak és mulasztását nem menti ki, az állami adóhatóság az adózó adószámának felfüggesztése nélkül a 24/A. § szerint jár el, azzal, hogy az adószám törlését elrendelő határozatot – a hirdetményi úton történő közlés mellőzésével – közvetlenül az adózóval közli. (3) Az adózó a (2) bekezdés szerinti felszólítás kézhezvételétől számított 15 napos jogvesztő határidőn belül a 24/B. § (4)–(5) bekezdése szerinti kimentési kérelmet terjeszthet elő. A kérelem elbírálására a 24/B. § (5)–(7) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy amennyiben az adóhatóság az adózó kérelmének helyt ad, úgy az adószám (2) bekezdés szerinti törlését mellőzi. 24/D § (1) Az állami adóhatóság az adózó, vagy az adózónak nem minősülő magánszemély kérelmére igazolást állít ki arról, hogy vele szemben az igazolás kiállításának napján, és az igazolás kiállítását követő 15 napon belül nem áll fenn olyan, a 24/B. § (2) bekezdés a) – d) pontjában felsorolt akadály, amely más adózóban vezető tisztségviselőként, vagy képviseletre jogosult tagként, korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagként, vagy részvényesként (a 24/D. § alkalmazásában: tag) történő részvétele esetén a más adózó adószáma megállapításának megtagadásához, vagy a más adózóval szemben a 24/C. § rendelkezéseinek alkalmazásához vezethet. (2) Az adózó, vagy az adózónak nem minősülő magánszemély abban az esetben, ha az állami adóhatóság az (1) bekezdés szerinti igazolás kiállítását 24/B. § (2) bekezdés a) – d) pontjában felsorolt valamely akadály fennállására tekintettel tagadta meg, olyan igazolás kiállítása iránti kérelmet terjeszthet elő, amelyben az állami adóhatóság megállapítja, hogy az akadály neki nem felróható okból áll fenn.
90
(3) A (2) bekezdés szerinti igazolás iránti kérelmet benyújtó adózó, vagy az adózónak nem minősülő magánszemély köteles a fel nem róhatóság feltételének fennállását a 24/B. § (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az állami adóhatóság előtt bizonyítani. Az állami adóhatóság a fel nem róhatóság feltételének fennállását a 24/B. § (6) bekezdése szerint vizsgálhatja. (4) Az (1) és a (2) bekezdés szerint kiállított igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Az állami adóhatóság az (1) és a (2) bekezdésben foglalt igazolás kiállítását határozattal tagadja meg, ha a kiállítás feltételei nem álnak fenn. Az állami adóhatóság az igazolás kiállítását abban az esetben is megtagadja, ha megállapítja, hogy az adózó, vagy az adóznak nem minősülő magánszemély olyan más adózó vezető tisztségviselője, vagy tagja, amellyel szemben az igazolás benyújtásakor adóregisztrációs eljárás van folyamatban. (5) Az állami adóhatóság a más adózó adószámának megállapítását nem tagadhatja meg, illetve a más adózóval szemben nem járhat el a 24/C. § (2) – (3) bekezdése szerint, ha megállapítja, hogy a más adózó valamennyi vezető tisztségviselője, és tagja rendelkezik az (1) bekezdés szerint kiállított 15 napnál nem régebbi igazolással, kivéve, ha megállapítja, hogy az akadály valamely igazolás kiállítását követően állt be. (6) Az állami adóhatóság a 24/B. § (2) bekezdés a) – d) pontjára hivatkozással nem tagadhatja meg a más adózó adószámának megállapítását, illetve a más adózóval szemben nem járhat el a 24/C. § (2) – (3) bekezdése szerint, ha az állami adóhatóság a más adózó azon vezető tisztségviselője, tagja részére, akire tekintettel fennállna a 24/B. § (2) a) – d) pontjában foglalt valamely akadály, 15 napnál nem régebbi igazolást állított ki az (1) bekezdés szerint, kivéve, ha az állami adóhatóság megállapítja, hogy az igazolással kimentett akadályon kívül további akadály is fennáll az igazolással rendelkező vezető tisztségviselővel, vagy taggal szemben. Fokozott adóhatósági felügyelet 24/E. § (1) Az állami adóhatóság az adószám megállapítását, illetőleg a 24/C. § szerinti eljárást követően haladéktalanul kockázatelemzési eljárást folytat le, amely során az adózó részére kérdőívet küldhet, amelyen – az adózó által végezni kívánt tevékenységhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek fennállásának ellenőrzése céljából – az alábbiakra hívja fel az adózót: a) a tevékenység részletes bemutatása, b) a foglalkoztatottak számával, az alkalmazás jellegével kapcsolatos információk közlése, c) a tevékenység folytatásához rendelkezésre álló eszközök bemutatása, d) a tevékenység végzéséhez szükséges helyiség adataira, valamint a helyiség használatának jogcímére vonatkozó információk közlése, e) a végezni kívánt tevékenységhez rendelkezésre álló pénzügyi, finanszírozási források részletes bemutatása. (2) Ha az állami adóhatóság a kockázatelemzési eljárás során megállapítja, hogy a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra tekintettel, vagy a személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek tekintetében kockázatos, megvizsgálhatja az adózó által bejelentett adatok, így különösen a kérdőíven szereplő adatok hitelességét. Amennyiben az állami adóhatóság az adózó által bejelentett adatok és tényleges állapot között eltérést tapasztal, az adózót – legfeljebb egy évig – fokozott adóhatósági felügyelet alá vonja, vagy ha az adószám felfüggesztésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy az e törvény 24/A. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazza.
91
(3) Az állami adóhatóság az adózót fokozott adóhatósági felügyelet alá vonja, ha az adózó adószámának megállapítására az adózó 24/B. § (4) bekezdése szerinti kérelme alapján került sor, illetve az adózó adószámának a törlésére a 24/C. § (3) bekezdése alapján azért nem került sor, mert az adózó bizonyította, hogy a tartozás nem felróható okból keletkezett, továbbá, ha az adózó vezető tisztségviselője, vagy tagja részére az állami adóhatóság a 24/D. § (2) bekezdése szerint olyan igazolást állított ki, amelyre tekintettel nem tagadta meg az adózó adószámának megállapítását, vagy amelyre tekintettel nem alkalmazta a 24/C. § (2)–(3) bekezdés rendelkezéseit. (4) Az állami adóhatóság a kockázatelemzési eljárás során és a fokozott adóhatósági felügyelet alatt is ellenőrzés keretében vizsgálhatja adózó által bejelentett, illetve az (1) bekezdés szerinti kérdőíven szereplő adatok valóságtartalmát, hitelességét, valamint az egyes adókötelezettségek teljesítését. Amennyiben az ellenőrzés keretében az állami adóhatóság az adószám felfüggesztésére okot adó mulasztást állapít meg, úgy az e törvény 24/A. §-ában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazza. (5) Az állami adóhatóság a fokozott adóhatósági felügyelet elrendeléséről szóló határozatban a) az adózót a rá egyébként irányadó általános forgalmi adóbevallási gyakoriságnál gyakoribb – éves helyett negyedéves vagy havi, negyedéves helyetti havi – bevallás benyújtására kötelezheti azzal, hogy a fokozott adóhatósági felügyelet lejártát követően az adózó adóbevallási kötelezettségét a rá vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, illetve b) az adózót a 8. számú melléklet szerinti összesítő nyilatkozat rá egyébként irányadó benyújtási gyakoriságnál gyakoribb benyújtásra kötelezheti, azzal, hogy a fokozott adóhatósági felügyelet lejártát követően az adózó a nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségét a rá vonatkozó általános szabályok szerint teljesíti, illetve c) az adózót a fokozott adóhatósági felügyelet időtartamára kötelezheti adóbevallásának, illetőleg az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatának adótanácsadóval, adószakértővel, vagy okleveles adószakértővel történő ellenjegyeztetésére. (6) Az állami adóhatóság az adózó adószámának felfüggesztése nélkül a 24/A. § szerint jár el, azzal, hogy az adószám törlését elrendelő határozatot – a d) pont kivételével – hirdetményi úton történő közlés mellőzésével közvetlenül az adózóval közli, ha a) az adózó az e § szerinti kérdőívre határidőn belül nem válaszol, vagy a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget és mulasztását nem menti ki, illetve b) az állami adóhatóság a fokozott felügyelet időtartama alatt terhére a 172. § (2) bekezdése szerint mulasztási bírságot vagy a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével összefüggő adóhiány alapján megállapított adóbírságot szab ki, illetve c) a fokozott felügyelet időtartama alatt nem teljesíti bevallási-, vagy – ha összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett – összesítő nyilatkozat benyújtási kötelezettségét és felhívás ellenére a mulasztását nem menti ki, illetve d) az állami adóhatóság a fokozott felügyelet időtartama alatt helyszíni ellenőrzés során megállapítja, hogy a székhelyeként bejelentett címe valótlan.” A vámazonosító számmal összefüggő bejelentés szerinti nyilvántartásba vétel 24/F. § (1) Az állami adó- és vámhatóság a bejelentés alapján nyilvántartásba veszi az adózót. Az állami adó-és vámhatóság az adózót – a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (a továbbiakban: EK végrehajtási rendelet) 4k-4t. cikkeiben foglaltak alkalmazása mellett – a vámhatóság e törvényben, vagy a közösségi vámjog
92
végrehajtásáról szóló törvényben,vagy a külön jogszabályban meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárása során a hivatalból vagy kérelemre adott VPID szám alapján tartja nyilván. A VPID szám az EK végrehajtási rendelet 4k. cikk (3) bekezdésével összhangban nyilvántartási és azonosító számként (EORI-számként) használható. A vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban a VPID számra történő hivatkozást EORIszámra történő hivatkozásként kell érteni. (2) A VPID szám kiadását az állami adó- és vámhatóság megtagadja, ha a bejelentett adatok valótlanok vagy hiányosak. (3) Az adózó a VPID számát a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. (4) Az állami adó- és vámhatóság hivatalból állapítja meg a VPID számát annak a magánszemélynek, a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy b) akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásához, végrehajtásához adó- és vámhatósági nyilvántartása szükséges.” 264. §
Az Art. 27. §-a a következő (5)–(6) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) A munkáltató a munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyekről a 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában az adóévet követő év február 12-ig adatot szolgáltat. Ha a magánszemély munkáltatói adómegállapítást választott, és ennek ellenére személyi jövedelemadójáról adóbevallást nyújt be, úgy az adóhatóság felhívására, a felhívás kézbesítésétől számított 15 napon belül igazolhatja, hogy munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult. Amennyiben a magánszemély a felhívásra határidőn belül nem válaszol, vagy nem igazolja, hogy munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult, úgy az adóhatóság a magánszemély által benyújtott adóbevallást abban az esetben sem dolgozza fel, ha annak benyújtása megelőzte a munkáltatói adómegállapítás adóhatósághoz továbbításának időpontját. (6) Amennyiben a magánszemély az (5) bekezdés szerinti felhívásra igazolja, hogy munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult, úgy az adóhatóság az adózó bevallását feldolgozza azzal, hogy a 37. § (4) bekezdésben meghatározott kiutalásra nyitva álló határidőt az igazolás benyújtásának napjától kell számítani.” 265. §
Az Art. 28. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az az adózó, aki a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján nincs kizárva az egyszerűsített bevallás választásának lehetőségéből, és munkáltatói adómegállapítást sem kért, vagy az adó megállapítását a munkáltató nem vállalta, az adóévet követő év február 15. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus úton az adóhatósághoz bejelenti, hogy adókötelezettsége teljesítéséhez az egyszerűsített bevallási lehetőséget választja. Az egyszerűsített bevallás választásának további feltétele az adózó belföldi lakcímének vagy elektronikus levélcímének közlése. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.” 266. §
(1) Az Art. 31. §-a a következő új (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Az az adózó, aki/amely az adóév során bármely hónapban a (2) bekezdés szerinti bevallás benyújtására volt köteles, az adóév minden ezt követő hónapjára akkor is bevallás vagy a (6) bekezdés szerinti nyilatkozat benyújtására kötelezett, ha az adott hónapban adóés/vagy járulék kötelezettsége – adó- (adóelőleg-), és/vagy járulékalapot képező kifizetés, juttatás hiányában – nem keletkezett.”
93
(2) Az Art. 31. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Az adóbevallás benyújtásában akadályozott adózó az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül tesz adóbevallást. A késedelem igazolására vonatkozó kérelmet (a továbbiakban: igazolási kérelem) a bevallással egyidejűleg kell benyújtani. Ha a vállalkozási tevékenységet nem folytató és általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemélynek a személyi jövedelemadó-bevallás elkészítéséhez szükséges iratok, igazolások önhibáján kívül nem állnak rendelkezésére és ezért bevallását előreláthatóan nem tudja határidőben benyújtani, a bevallási késedelemről a bevallás benyújtására előírt határidőn belül bejelentést tesz. A magánszemély adózó a bejelentéshez kapcsolódó adóbevallást a bevallási késedelmet kimentő igazolási kérelemmel együtt nyújtja be. Az igazolási kérelem nem utasítható el, ha a magánszemély külföldről származó jövedelemmel is rendelkezik és a határidő mulasztását azzal menti ki, hogy az adókötelezettségének megállapításához nemzetközi egyezmény, viszonosság, vagy külföldi adójog vizsgálata szükséges.” (3) Az Art. 31. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) A bevallás benyújtásával egyenértékű, ha az adózó az adóhatóság által rendszeresített elektronikus űrlapon – a bevallás benyújtására előírt határidőig – nyilatkozik, hogy a bevallás benyújtására az adott időszakban azért nem került sor, mert adókötelezettsége nem keletkezett. E rendelkezés nem alkalmazható a soron kívüli bevallási kötelezettség esetén, továbbá felszámolás, végelszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallásra, valamint a felszámolás, végelszámolás befejezésekor benyújtandó adóbevallásra.” (4) Az Art. 31. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(13) A vizsgálat alá vont adó, költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott bevallás az ellenőrzés megkezdésének napját megelőző napig pótolható.” 267. § (1) Az Art. 33. § (3) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról – kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani – a bevallással még le nem fedett időszakról, ha) „c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik meg, cégbejegyzésre nem kötelezett jogi személy, egyéb szervezet végelszámolás nélküli megszűnése esetén a jogutód nélküli megszűnésről hoz döntést, vagy az adózó társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a jogutód nélküli megszűnés szabályainak hatálya alá kerül,” „e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnik, szünetel, valamint az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti, illetve ha a szüneteltetés során a tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnik (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény).” (2) Az Art. 33. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) A felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallási kötelezettségeiket a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. A végelszámolás alatt álló adózók a tevékenységüket lezáró adóbevallást – a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal – a végelszámolás kezdő időpontját követő
94
30 napon belül, a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére előírt határidőben, a közzétételre való megküldéssel egyidejűleg, illetve a cégbejegyzésre nem kötelezett, de a végelszámolás szabályai szerint megszűnő adózók a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének (elfogadásának) napját követő napon kötelesek benyújtani. A tevékenységet lezáró adóbevallás és a felszámolást vagy a végelszámolást lezáró adóbevallás közötti időszakról törvény eltérő rendelkezése hiányában e törvény általános rendelkezései szerint kell az adóbevallási kötelezettséget teljesíteni. A tevékenységet lezáró adóbevallással, illetve a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallással egyidejűleg teljesíteni kell a tevékenységet lezáró, illetve a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallás időszakát megelőző azon időszakokra vonatkozó adóbevallási kötelezettségeket is, amelyek határideje a tevékenységet lezáró bevallás, illetve a felszámolást, vagy végelszámolást lezáró adóbevallás benyújtásakor még nem járt le.” (3) Az Art. 33. § a következő (10) bekezdéssel egészül ki: „(10) Amennyiben a felszámolás, végelszámolás útján megszűnő adózó valamely munkavállalójának munkaviszonya az adózó jogutód nélküli megszűnésével egyidejűleg szűnik meg, a felszámoló, végelszámoló a záró adóbevallás és a jogutód nélküli megszűnés közötti időszak vonatkozásában a munkabért és bérjellegű egyéb juttatásokat terhelő adókról és járulékokról a munkaviszony megszűnését követő 30 napon belül köteles bevallást benyújtani, és ezzel egyidejűleg az adót megfizetni.” 268. §
Az Art. 37. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy külön törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelhető adó összege az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. Ha az adózó a kiutalási igényét a felszámolást, (egyszerűsített felszámolást) vagy a végelszámolást (egyszerűsített végelszámolást) lezáró adóbevallásban terjeszti elő, a költségvetési támogatást felszámolás, vagy végelszámolás esetén 60, egyszerűsített felszámolás, vagy egyszerűsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell kiutalni, amely határidőt a lezáró adóbevallás beérkezésének napjától, de legkorábban az esedékességtől kell számítani. Az adóhatóság a magánszemély bevallásában feltüntetett visszatérítendő jövedelemadót, egészségügyi hozzájárulást és járulékot az igény (bevallás) beérkezésétől számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jétől utalja ki. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt, a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 34. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától, b) ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától, c) ha a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődik, és az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírság kiszabására vagy elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától kell számítani.” 269. § Az Art. 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
95
„38. § (1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózónak belföldi pénzforgalmi számlájáról átutalással kell teljesítenie, lehetősége van azonban az őt terhelő eljárási illeték, az állami adó- és vámhatóságnál kezdeményezett eljárásokért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj, az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatáshoz kapcsolódó regisztrációs díj, az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherfizetési kötelezettség megfizetése, árverési vételár, vételár-előleg – kivéve az elektronikus árversé esetét –, a végrehajtási eljárás alatt álló adózó a végrehajtói letéti számlára történő befizetés vonatkozásában a) az állami adó- és vámhatóságnál készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával) történő adófizetésre, valamint b) a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül POS, VPOS terminál útján történő bankkártyás fizetésre. (1a) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózónak belföldi fizetési számlájáról történő átutalással vagy készpénz-átutalási megbízással kell teljesítenie, lehetősége van azonban az állami adó- és vámhatósághoz teljesítendő fizetési kötelezettségeinek, kivéve az elektronikus árversé esetét az árverési vételár, vételár-előleg megfizetése: a) készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával) történő megfizetésére, valamint b) a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül történő teljesítésére.” 270. §
(1) Az Art. 43. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az adóhatóságnál az adótartozást az adózó csak részben egyenlíti ki, az adónkénti befizetést az esedékesség sorrendjében kell elszámolni. Ha az adótartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget elsőként a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére, a levont jövedelemadóra, vagy a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra esedékességük sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozás arányában kell elszámolni. A fennmaradó összeget az egyéb adótartozásokra az esedékességük sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozás arányában kell elszámolni.” (2) Az Art. 43. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból vagy kérelemre az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás kezdő napját, illetve amennyiben az adózót a csődeljárás elrendelését megelőzően ideiglenes fizetési haladék illeti meg, az ideiglenes fizetési haladék kezdő időpontját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozásra. A felszámolás alatt álló adózó túlfizetés kiutalása iránti kérelmét legkorábban a záró adóbevallással egyidejűleg nyújthatja be az állami adóhatósághoz.” 271. §
Az Art. 50. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
96
„(1) Az adózó önellenőrzését a helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást tartalmazó, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány (önellenőrzési lap) benyújtásával teljesíti.” 272. §
(1) Az Art. 52. § (7) bekezdés a) pontja az alábbi ac) alponttal egészül ki:
[Az állami adóhatóság a) megkeresésre adatot szolgáltat] „ac) a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szerv részére a helyi önkormányzatokról szóló törvény 33/A. § (7) bekezdésében meghatározott feladatkörének ellátásához.” (2) Az Art. 52. § (7) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki: „k) Az állami adóhatóság által a bb), bc), bd), be), c), e) és h) pontok alapján teljesített adatszolgáltatások vonatkozásában, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén, a hivatkozott pontokban felsorolt adatokat, a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó napjáig adja át.” 273. §
Az Art. 53. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adótitok az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat. Az adótitokra vonatkozó rendelkezéseket, és a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény 16. § (9) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni a VPID szám megállapításával, nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával összefüggő eljárásokra.” 274. §
(1) Az Art. 54. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(Az adótitkot alapos okkal használják fel, ha) „e) az adóvégrehajtás során végrehajtási joggal vagy jelzálogjoggal terhelt ingatlan tulajdonosának az ingatlanra az adóhatóság által bejegyeztetett jogok alapját képező tartozás fennálló összegéről, valamint a tehermentesítés módjáról szóló tájékoztatását szolgálja.” (2) Az Art. 54. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását, illetve adóigazgatási eljárás lefolytatását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az állami adó- és vámhatóság tájékoztatja a központi költségvetésből vagy Európai Uniós forrásból támogatást folyósító szervet az olyan jogerős döntésről, amelyek alapján a támogatás folyósításának alapjául szolgáló adatok, illetőleg a támogatás felhasználására vonatkozó adatok valótlansága valószínűsíthető vagy a folyósítással, felhasználással összefüggésben az ellenőrzés visszaélésre utaló körülményeket tárt fel. Az állami foglalkoztatási szervet a tájékoztatás joga – megkeresés alapján – megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli-ellátás mellett van-e keresőtevékenységből származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket. A tájékoztatás joga – a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatásához szükséges mértékben – megilleti a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárásra hatáskörrel rendelkező hatóságot is.” (3) Az Art. 54. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
97
(Az állami adóhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi) „a) az általános forgalmiadó-alanynak minősülő, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó, valamint e törvények hatálya alá nem tartozó, de adószámmal rendelkező jogi személy, egyéb szervezet adózók nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét; csoportos általános forgalmi adóalanyiságot választók esetén a csoport azonosító számot valamint a csoportképviselő és az egyéb csoporttagok nevét (elnevezését), adószámát, székhelyét, telephelyét, illetve a csoportos általános forgalmiadóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedése napját; továbbá azt a tényt, hogy az általános forgalmiadó-alanynak minősülő adózó (ideértve a csoportos általános forgalmi adóalanyt is) az általános forgalmi adóról szóló törvény 88. § (1) bekezdés alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját.” (4) Az Art. 54. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő új (8) bekezdéssel egészül ki: „(7) Az adóhatóság megkeresésre tájékoztatja az adótitokról a) a bíróságot; b) a nyomozó hatóságot, ha a tájékoztatás a büntetőeljárás megindítása vagy lefolytatása érdekében szükséges; c) a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot; d) a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó, valamint a terrorizmust elhárító szerveket e szervek vezetője által engedélyezett megkeresés alapján, ha a tájékoztatást a rendőrségi törvényben meghatározott feladata ellátása érdekében szükséges; e) az Állami Számvevőszéket, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szervet, az Európai Csalásellenes Hivatalt (OLAF), ha a tájékoztatás az ellenőrzéshez szükséges; f) az adópolitikáért felelős minisztert, ha a tájékoztatás külön törvényben, illetve a 11. §ban meghatározott feladata ellátásához szükséges; g) a költségvetési fejezetet irányító szervet, ha a tájékoztatás az államháztartásról szóló törvény szerinti belső ellenőrzéshez szükséges; h) a központi költségvetésből vagy Európai Uniós forrásból támogatást folyósító szervet, ha a tájékoztatás a támogatás igénylése, felhasználása, elszámolása jogszerűségének megállapításához szükséges. i) a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szervet a helyi önkormányzatokról szóló törvény 33/A. § (2a) bekezdés c) pontjában meghatározott körben. (8) Az állami adó- és vámhatóság a NAV nyomozó hatóságát tájékoztatja az adótitokról a bűncselekmények megelőzése, az adott bűncselekmény felderítése és nyomozása során a bűnüldözési feladatok teljesítése érdekében, valamint a büntető eljárás megindítása vagy lefolytatása céljából.” 275. §
Az Art. 56. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása tekintetében illetékes hatóság – a vám és a jövedéki adó kivételével – az állami adóhatóság Kormány által kijelölt szerve (a továbbiakban: kapcsolattartó közigazgatási szerv). E bekezdést a 60–70. § szerinti behajtási jogsegélyre nem lehet alkalmazni.
98
276. §
Az Art. a következő alcímmel és 59/A. §-sal egészül ki: „Külföldre irányuló megkeresések
„59/A. § (1) A kapcsolattartó közigazgatási szerv az Európai Közösség tagállamainak illetékes hatóságát adómegállapítási jogsegélykérés céljából az 57–59. §-oknak megfelelően megkeresheti. A kapcsolattartó közigazgatási szerv a jövedelem-, nyereség-, vagyonadóval kapcsolatos megkeresését a következő adónemekre vonatkozóan adja ki: személyi jövedelemadó, társasági adó, osztalékadó, építményadó, telekadó. (2) Az egyidejű ellenőrzésre irányuló megkeresés során a kapcsolattartó közigazgatási szerv értesíti az érintett tagállamok illetékes hatóságait azokról az adóügyekről, amelyek tekintetében az adóhatóság egyidejű ellenőrzést javasol. A kapcsolattartó közigazgatási szerv megkeresését – az alapjául szolgáló információ közlésével – megindokolja, és meghatározza az ellenőrzés alá vont időszakot.” 277. § Az Art. 60. §-t megelőző alcím és a 60–70. §-ok helyébe a következő rendelkezések lépnek: „Behajtási jogsegély 60. § (1) A behajtási jogsegély teljesítésének az alábbi követelésekkel kapcsolatban van helye: a) az Európai Unió tagállama által vagy nevében, illetve területi vagy közigazgatási alegysége – ideértve a helyi hatóságokat (helyi önkormányzatokat) is – által vagy nevében, valamint az Európai Unió nevében kivetett adó és illeték; b) az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) teljes vagy részleges finanszírozási rendszerének részét képező visszatérítések, intervenciók és egyéb intézkedések, ideértve az e tevékenységgel kapcsolatban behajtandó összegek; c) a cukorágazat piacának közös szervezése keretében előírt lefölözések és egyéb díjak. (2) A behajtási jogsegély rendelkezéseit alkalmazni kell továbbá a következő követelésekre is: a) az (1) bekezdésben meghatározott követelésekkel összefüggő – az adó és illeték megállapítása, ellenőrzése (kivetése, közigazgatási vizsgálat végrehajtása) során az adóhatóság, illetékes közigazgatási hatóság által megállapított vagy e hatóság kérésére közigazgatási hatóság vagy bíróság által megerősített – közigazgatási szankció, bírság, pótlék, díj, pótdíj; b) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott követeléshez kapcsolódó eljárásokhoz közigazgatási szerv vagy bíróság által kibocsátott igazolások (így különösen hatósági bizonyítvány) és hasonló okiratok díja; c) az (1) bekezdésben és e bekezdés a)–b) pontjában meghatározott követelésekhez kapcsolódó kamatok és díjak. (3) A behajtási jogsegély teljesítésének nincs helye a következő követelésekkel kapcsolatban: a) az Európai Unió tagállamának, illetve területi vagy közigazgatási alegységének, továbbá közjogi társadalombiztosítási intézményének fizetendő kötelező társadalombiztosítási járulék, b) a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó díjak, ideértve a szerződéses jellegű (így különösen közüzemi) díjakat is,
99
c) büntető eljárás keretében megállapított büntetőjogi szankciók és a (2) bekezdés a) pontjának hatálya alá nem tartozó egyéb büntetőjogi szankciók. Információkérés iránti megkeresés 61. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság részére e hatóság kérelme alapján minden olyan információt rendelkezésre bocsát, amely a megkereső hatóság számára a 60. §-ban meghatározott követelése behajtásához szükséges lehet. Az információk rendelkezésre bocsátása érdekében a megkeresett magyar hatóság saját hatáskörben vagy megkeresés útján intézkedik mindazon közigazgatási eljárás megindítása iránt, amely az információk megszerzése érdekében szükséges. (2) A magyar megkeresett hatóság megtagadhatja azon információ rendelkezésre bocsátását, a) amelyet a hasonló belföldi követelés behajtásának (végrehajtásának) céljából az e követelésre vonatkozó jogszabályok alapján nem tudna megszerezni, b) amely kereskedelmi, ipari vagy szakmai titkot fedne fel, illetve c) amelynek felfedése Magyarország biztonságát sértené vagy egyéb módon közrendbe ütközne. (3) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság által kért információ rendelkezésre bocsátását nem tagadhatja meg kizárólag arra hivatkozva, hogy az információ hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, vagy képviselőként, meghatalmazottként, bizományosként, ügynökként, vagyonkezelőként eljáró személy birtokában van, vagy egy személyben meglevő tulajdoni érdekeltségre vonatkozik. Előzetes megkeresés nélküli információcsere 61/A. § A magyar megkeresett hatóság részére a megkereső hatóság által előzetes megkeresés nélküli információcsere keretében továbbított információ a 69/D. §-ban foglaltak szerint felhasználható. Kézbesítés iránti megkeresés 62. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóság kérelmére intézkedik valamennyi olyan döntés és egyéb okirat– ideértve a bírósági okiratot is – címzett személynek történő kézbesítéséről, amely a megkereső tagállamból származik és a 60. §-ban meghatározott követelésre vagy annak behajtására vonatkozik. A kézbesítés iránti megkereséshez egységes formanyomtatványt kell mellékelni. (2) A magyar megkeresett hatóság haladéktalanul tájékoztatja a megkereső hatóságot a kézbesítés érdekében megtett intézkedésről, így különösen a kézbesítés időpontjáról. (3) A megkereső tagállam illetékes hatósága által a megkeresett tagállam joga szerint a Magyarország területén teljesített vagy nem a behajtási jogsegély keretében kezdeményezett kézbesítés nem érinti a magyar megkeresett hatóság kézbesítés iránti megkereséssel kapcsolatos eljárását. (4) A magyar megkeresett hatóság a kézbesítés iránti megkeresést elutasítja, ha a megkereső hatóság a rendelkezésére álló kézbesítési eljárásokat nem merítette ki, kivéve ha a) a megkereső hatóságnak nem áll módjában az okiratot a magyar jogszabályok szerint kézbesíteni, vagy b) a megkereső hatóságnak az okirat ilyen kézbesítése aránytalan nehézséget okozna. Behajtás iránti megkeresés
100
63. § (1) A megkereső hatóság behajtás iránti megkeresésével érvényesített követelését – a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel – a belföldi követeléssel azonos módon kell kezelni a behajtás iránti megkeresés teljesítése során. (2) Ha a megkereső hatóság tagállamával kötött megállapodás eltérően nem rendelkezik, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) nem köteles a megkereső hatóság behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésnek ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint a belföldi hasonló követeléseknek. A végrehajtási cselekmények foganatosítása kizárólag a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) hatáskörébe tartozik, az önkormányzati adóhatóság vagy más magyar hatóság a végrehajtás foganatosítása céljából nem kereshető meg. (3) A behajtás iránti megkeresés teljesítésének végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján van helye, amely az e törvény végrehajtási eljárásról szóló rendelkezéseinek alkalmazása során végrehajtható okiratnak minősül. (4) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérelmére a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelés behajtása iránt e törvénynek a végrehajtási eljárásról szóló – a megkereséssel érvényesített követeléssel azonos, vagy ennek hiányában hasonló követelésre vonatkozó – rendelkezései alkalmazásával jár el. Ha a magyar jogszabályok alapján nincs a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követeléssel azonos vagy ahhoz hasonló belföldi követelés, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a személyi jövedelemadó végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. (5) A megkereső hatóság a végrehajtást engedélyező egységes okiraton kívül más, a megkereső tagállamban a követeléssel kapcsolatban kiállított okiratot is továbbíthat a magyar megkeresett hatóság részére. 64. § (1) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelést (e § alkalmazásában: követelés) forintban hajtja be. (2) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés beérkezése napjától a követelés fedezetét biztosító végrehajtási cselekmény foganatosításának napjáig, illetve a követelés megfizetésének napjáig az e törvényben meghatározott mértékű késedelmi pótlékot számít fel. A késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók. (3) A követelés megfizetésére a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) az e törvény fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezései szerint a kötelezett személy részére fizetési könnyítést engedélyezhet. A fizetési könnyítéssel kapcsolatos döntésről a magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságot is értesíti. (4) A magyar megkeresett hatóság a követelés és a (2)–(3) bekezdések alapján felszámított késedelmi pótlék végrehajtási eljárásban érvényesített összegét átutalja a megkereső hatóság részére. 65. § (1) A végrehajtást engedélyező eredeti okirattal, a végrehajtást engedélyező egységes okirattal, az ezen okiratokban érvényesített követeléssel, valamint a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam más illetékes szerve által történő kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell előterjeszteni. A magyar megkeresett hatóság a behajtás iránti megkeresés teljesítése során bármely érdekelt fél ilyen tárgyú jogorvoslati kérelmét – joghatóság hiányában, érdemi vizsgálat nélkül – végzéssel elutasítja. A végzés indokolása azt is tartalmazza, hogy a
101
jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell benyújtani a megkereső tagállam jogszabályainak megfelelően. (2) A megkereső tagállam illetékes hatósága tájékoztatja a magyar megkeresett hatóságot az (1) bekezdésben foglalt jogorvoslati kérelem beérkezéséről és a követelés jogorvoslati kérelemben nem vitatott összegéről. (3) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső tagállam illetékes hatósága (2) bekezdésben foglalt tájékoztatása vagy az érdekelt személy azonos tartalmú tájékoztatása alapján a végrehajtási eljárást a megkereső tagállam illetékes szervének érdemi döntéséről szóló tájékoztatása beérkezéséig a jogorvoslati kérelemben vitatott követelés összege vonatkozásában felfüggeszti. A végrehajtási eljárás felfüggesztésének nincs helye, ha a megkereső tagállam illetékes hatósága a felfüggesztés mellőzését a mellőzés indokainak közlésével együtt kéri. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről az magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzéssel dönt, és e döntéséről értesíti a megkereső hatóságot és az érintett személyt is. Ha a megkereső tagállam illetékes szerve jogorvoslati kérelemnek részben vagy egészben helyt ad, a megkereső hatóság felel a végrehajtási eljárásban érvényesített összeg érintett személynek való visszatérítéséért és a behajtási megkeresés teljesítésével kapcsolatban a magyar jogszabályok alapján érvényesíthető kárért. (4) Ha a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam illetékes szerve egyeztetési eljárást kezdeményez és ezen eljárás eredménye érintheti a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelést, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) az egyeztetési eljárás eredményéről való tudomásszerzés napjáig a végrehajtási eljárást felfüggeszti. A végrehajtási eljárás felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzéssel dönt, és erről értesíti a megkereső hatóságot és az érintett személyt is. A végrehajtási eljárás felfüggesztésének nincs helye, ha a megkereső hatóság (megkereső tagállam illetékes szerve) és a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) közös álláspontja szerint a végrehajtási eljárás csalás vagy fizetésképtelenség miatt különösen sürgős esetnek minősül. (5) A végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama alatt a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérésére, illetve ennek hiányában, ha annak e törvény szerinti feltételei fennállnak, biztosítási intézkedést foganatosíthat. (6) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) hatáskörébe tartozik a behajtás iránti megkeresés alapján indult végrehajtási eljárással, valamint a kézbesítési megkeresés alapján teljesített kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelem elbírálása. E jogorvoslati kérelmekkel kapcsolatos döntéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a kérelmező személyt és a megkereső hatóságot is tájékoztatja. 66. § (1) A megkereső hatóság a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos releváns információt haladéktalanul továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság kellő gondossággal tájékoztatja a megkereső hatóságot a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos intézkedésről. (2) A megkereső hatóság – a módosítás indokát is megjelölve – haladéktalanul tájékoztatja a magyar megkeresett hatóságot a behajtás iránti megkeresés módosításáról vagy a megkeresés visszavonásáról. (3) Ha a behajtás iránti megkeresés módosítására a 65. § (1) bekezdés szerinti jogorvoslati kérelemben hozott döntés miatt kerül sor, a megkereső hatóság e döntést és a felülvizsgált végrehajtást engedélyező egységes okiratot továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) ezen okiratok beérkezése napját
102
követően a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján jár el. Az ezen okiratok beérkezése napját megelőzően megkezdett, a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglaltaknak megfelelő végrehajtási cselekmények és biztosítási intézkedések is foganatosíthatók, kivéve, ha a behajtás iránti megkeresés, illetve a végrehajtást engedélyező egységes okirat módosítására a végrehajtást engedélyező eredeti okirat vagy a végrehajtást engedélyező egységes okirat érvénytelensége miatt került sor. (4) A módosított behajtás iránti megkeresés és a módosított végrehajtást engedélyező egységes okirat további módosítására a (2)–(3) bekezdésben, 65. § és 70. § 12. pontjában foglaltakat alkalmazni kell. 66/A. § (1) A magyar megkeresett hatóság a behajtás iránti megkeresést elutasítja, ha a) a követelést vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső tagállamban vitatják, kivéve a 65. § (3) bekezdés második mondatának megfelelő eseteket, vagy b) a megkereső tagállamban rendelkezésre álló behajtási eljárásokat a megkereső hatóság előzetesen nem merítette ki. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint nincs helye a behajtás iránti megkeresés elutasításának, ha a) a rendelkezésre álló információk alapján nyilvánvaló, hogy a megkereső tagállamban a végrehajtási eljárás nem vezet eredményre különösen azért, mert a megkereső tagállamban az adósnak nincs végrehajtás alá vonható vagyona és a megkereső hatóság tudomása szerint az adósnak Magyarország területén végrehajtás alá vonható vagyona van; vagy b) a megkereső tagállamban a végrehajtási eljárás aránytalan nehézséggel járna. Biztosítási intézkedésre irányuló megkeresés 67. § (1) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a megkereső hatóság kérelmére biztosítási intézkedést foganatosít, ha a) a megkeresés beérkezésének időpontjában az adós vitatja a követelést, vagy b) a végrehajtást engedélyező eredeti okiratot vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső hatóság még nem állította ki, vagy c) a 149. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételek egyike fennáll, és valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van. (2) A biztosítási intézkedés iránti megkereséshez mellékelni kell a biztosítási intézkedés engedélyezése céljából kiállított, a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésre vonatkozó okiratot, amely végrehajtható okiratnak minősül. Ha ilyen okirat nem áll rendelkezésre, a biztosítási intézkedést a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) végzésben rendeli el. (3) A biztosítási intézkedés iránti megkereséshez a megkereső hatóság a (2) bekezdésben meghatározott okiraton kívül más, a megkereső tagállamban a behajtás iránti megkereséssel érvényesített követeléssel kapcsolatos okiratot is mellékelhet. (4) A 63. § (1)–(2), (4) bekezdéseiben, 64. § (1) bekezdésében, 65. §-ban és 66. § (1)–(4) bekezdéseiben foglaltakat a biztosítási intézkedés iránti megkeresés teljesítése során megfelelően alkalmazni kell. A megkeresés elutasítása 68. § (1) A magyar megkeresett hatóság a 60–67. § szerinti megkeresést elutasítja, ha
103
a) a megkeresés olyan követelésre vonatkozik, amelynek a megkereső tagállam joga szerinti esedékességi napja és a megkeresés beérkezésének napja között több mint öt naptári év telt el, vagy b) a (2) és (3) bekezdésben foglalt esetekben a követelés esedékességének a megkeresés tagállambeli időpontjától számított több mint tíz naptári év eltelt, vagy c) a megkereséssel érvényesített követelés összege az 1500 eurónak megfelelő pénzösszegnél kisebb, vagy d) a követelés behajtása – az adós személy helyzete miatt – Magyarországon komoly gazdasági nehézséget okozna, feltéve, hogy a magyar jogszabályok szerint hasonló követelésre ez a behajtást kizáró ok külön jogszabály alapján alkalmazható lenne. (2) Ha a kötelezett személy vagy más érdekelt személy a követeléssel vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal kapcsolatban jogorvoslati kérelmet nyújtott be, az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő kezdőnapja az a nap, amelyen a megkereső tagállam illetékes hatósága (bírósága) megállapítja, hogy a követeléssel vagy a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal kapcsolatban további jogorvoslatnak nincs helye. (3) Ha a követeléssel kapcsolatban a megkereső tagállam illetékes hatósága fizetési könnyítést (halasztott fizetést vagy részletfizetést) engedélyezett, az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő a fizetési könnyítés alapján előírt fizetési határidő lejárta napján kezdődik. (4) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés elutasításáról, az ok megjelölésével tájékoztatja a megkereső hatóságot. Egyéb közös rendelkezések 69. § (1) Az elévülési idő számítására a megkereső tagállam jogát kell alkalmazni. (2) A megkereső hatóság és a magyar megkeresett hatóság tájékoztatja egymást a behajtás iránti vagy biztosítási intézkedésre irányuló megkereséssel érintett követeléssel kapcsolatos elévülési időt megszakító, felfüggesztő, meghosszabbító jogi tényekről (intézkedésekről). 69/A. § (1) A magyar megkeresett hatóság a megkeresés alapján megteszi a megfelelő intézkedéseket a 64. § (4) bekezdésben meghatározott összegek és a 179. § szerint az eljárás adózót (személyt) terhelő költségeinek érvényesítése érdekében. (2) Magyarország a behajtási jogsegély teljesítésével kapcsolatban felmerült költség megtérítése iránt a megkereső tagállammal (megkereső hatósággal) szemben igényt nem érvényesít és a megkereső tagállam (megkereső hatóság) ilyen igényét nem teljesíti. E rendelkezéstől eltérni kizárólag a (3) bekezdésben foglaltak, vagy a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság egyedi költségmegtérítési szabályairól szóló megállapodása alapján lehet. Egyedi költségmegtérítési megállapodásnak akkor van helye, ha a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság közös álláspontja szerint a behajtási jogsegély teljesítése a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, illetve nagyon magas költséggel jár, vagy különleges nehézséget okoz. (3) A megkereső tagállam felelős minden olyan költségért, veszteségért, kárért, amely a behajtási jogsegély keretében érvényesített követelés vagy a végrehajtást, illetve biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okirat érvénytelensége miatti intézkedések következményeként merült fel. 69/B. § (1) A megkereső hatóság a) az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést,
104
b) a végrehajtást engedélyező egységes okiratot, a biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okiratot, c) a 63. § (5) bekezdésben és a 65. §-ban meghatározott okiratot formanyomtatvány használatával, elektronikus úton továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére, kivéve, ha ez gyakorlati okból nem megvalósítható. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a formanyomtatványhoz csatolt bármely más okirat, az okirat másolata, kivonata továbbítása esetén is. (3) Lehetőség szerint a formanyomtatványokat kell alkalmazni a behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság és a megkereső hatóság közötti, az (1) bekezdésben foglalt okiratok továbbításától eltérő kommunikációra is. (4) A behajtási jogsegély teljesítése során megszerzett információ és megtett intézkedés érvényességét az (1)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértése nem érinti. 69/C. § (1) A megkereső hatóság az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést, a kézbesítés iránti megkeresés teljesítéséhez alkalmazott bármely formanyomtatványt és a végrehajtást engedélyező egységes okiratot magyar nyelven vagy magyar nyelvű fordítást mellékelve továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. (2) A kézbesítés iránti megkeresés alapján kézbesítendő okiratok a megkereső tagállam hivatalos nyelvén továbbíthatók a magyar megkeresett hatóság részére. (3) A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső szerv (megkereső tagállam illetékes hatósága) megállapodást köthet a behajtási jogsegély teljesítése során, illetve az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben alkalmazandó nyelv(ek)ről. (4) Az (1) bekezdésben foglalt okiratokat érvénytelennek kell tekinteni, ha továbbításukra az (1) bekezdésben, illetve a (3) bekezdés szerinti megállapodás esetén e megállapodásban foglaltak megsértésével került sor. (5) A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságtól kérheti az (1) bekezdésben foglaltak megsértése esetén az okiratok magyar nyelvre, a (3) bekezdésben foglaltak megsértése esetén pedig az okiratok megállapodás szerinti nyelvre történő fordítását. A behajtási jogsegély teljesítésének ügyintézési határidejébe a magyar megkeresett hatóság kérelme továbbításának napja és a fordítás megérkezésének napja közötti időszak nem számít bele. 69/D. § (1) A behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság által közölt, továbbított vagy szerzett információ adótitoknak minősül. (2) Az (1) bekezdés szerinti információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság kizárólag a 62. § (1)–(2) bekezdésekben meghatározott követelések végrehajtása, az ilyen követelésekkel kapcsolatos biztosítási intézkedések, valamint a társadalombiztosítási járulékok megállapításához és végrehajtásához használhatja fel. E rendelkezéstől eltérni és az információt más célra felhasználni kizárólag az információt szolgáltató tagállam kifejezett írásbeli engedélyével lehet. (3) Az (1) bekezdés szerinti információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság eljárása során a hasonló információra magyar jogszabályok szerint vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően használhatja fel bizonyítékként.
105
(4) A megkereső vagy megkeresett hatóság tagállamától eltérő tagállam illetékes hatósága (harmadik fél) részére a magyar megkeresett hatóság a behajtási jogsegély teljesítése során szerzett információt akkor továbbíthatja, ha megítélése szerint az információ a harmadik félnek a (2) bekezdésben meghatározott célból hasznos lehet, és az információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az információ továbbítását nem ellenezte. A magyar megkeresett hatóság az információ továbbítását megelőzően tájékoztatja az információt szolgáltató megkereső vagy megkeresett hatóságot az információ szolgáltatásának szándékáról, e hatóság a tájékoztatás beérkezésétől számított tíz munkanapon belül megküldött nyilatkozatában ellenezheti az információ továbbítását. (5) A magyar megkeresett hatóság információt szolgáltató hatóságként akkor ellenzi az információ harmadik félnek való továbbítását, ha az nincs összhangban a behajtási jogsegély rendelkezéseivel. E bekezdés és a (4) bekezdés alkalmazásában információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az a hatóság, amelytől az információ eredetileg származik. (6) Az (1) bekezdés szerinti információt kizárólag a CCN működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges mértékben lehet az Európai Bizottság Bizottsági Akkreditációs Hatósága által megfelelően akkreditált személy rendelkezésére bocsátani. Más tagállamba irányuló megkeresés és előzetes megkeresés nélküli információcsere 69/E. § (1) Ha a magyar megkereső hatóság a behajtási jogsegély teljesítése iránt más tagállam illetékes hatóságát keresi meg, a 60–70. § rendelkezéseit az e §-ban foglaltak figyelembe vételével kell alkalmazni. (2) A magyar megkereső hatóság a behajtás iránti jogsegélyt a 60. § (1) bekezdés a) és (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben az e törvény 4. § (1) bekezdése szerinti adóval, a 60. § (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti esetben az e törvény szerinti bírsággal, pótlékkal, költséggel kapcsolatban alkalmazza. (3) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóval kapcsolatban behajtási jogsegélyt felettes szerve útján, a magyar megkereső hatóság közvetítésével érvényesít. (4) Ha az adó – ideértve az illetéket is – visszatérítése egy másik tagállamban letelepedett vagy ott tartózkodási hellyel rendelkező adózót (személyt) érint, a magyar megkereső hatóság tájékoztathatja a letelepedési hely vagy tartózkodási hely szerinti tagállam megkereső hatóságát a várható visszatérítésről (előzetes megkeresés nélküli információcsere). E rendelkezést az általános forgalmi adó visszatérítésével kapcsolatban nem lehet alkalmazni. (5) A magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtási jogsegély teljesítése során a megkeresett hatóság által vagy annak nevében tett olyan intézkedést, amely az elévülést a megkeresett tagállam joga és a magyar jogszabályok szerint is megszakítja vagy meghosszabbítja (felfüggeszti), az elévülési idő számítása során a magyar jog szerint elévülést megszakító, meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek kell tekinteni. (6) Ha a megkeresett tagállam joga az elévülés megszakítását, meghosszabbítását (felfüggesztését) nem teszi lehetővé, akkor a magyar megkereső hatóság által kezdeményezett behajtási jogsegély teljesítése során a megkeresett hatóság által vagy nevében tett olyan intézkedést, amely a magyar jog szerint elévülést megszakító vagy meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek minősülne, az elévülési idő számítása során elévülést megszakító vagy meghosszabbító (felfüggesztő) intézkedésnek kell tekinteni. 69/F. § (1) A magyar megkeresett hatóság, a magyar megkereső hatóság a más tagállam megkeresett, illetve megkereső hatóságával megállapodást köthet, amely alapján a megkereső
106
hatóság kijelölt (felhatalmazott) tisztviselője a behajtási jogsegély teljesítésének előmozdítása céljából: a) jelen lehet a megkeresett tagállam közigazgatási hatóságának hivatalában a közigazgatási eljárás során; b) jelen lehet a megkeresett tagállam területén végrehajtott közigazgatási eljárásokban (ideértve az adóhatósági ellenőrzéseket is); c) segítheti a megkeresett tagállam tisztviselőit a megkeresett tagállamban bírósági eljárás során. (2) Az (1) bekezdés szerinti együttműködés esetén a megkereső tagállam tisztségviselője Magyarországon, illetve a magyar megkereső hatóság tisztségviselője a megkeresett tagállamban a személyazonosságát a külön jogszabályban meghatározottak szerint, valamint eljárási jogosultságát (megbízólevéllel, vagy más hasonló okirattal) igazolni köteles. Értelmező rendelkezések 70. § A 60–69/F. §-ok alkalmazásában: 1. behajtási jogsegély: az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkereséssel kapcsolatos, 60–69/F. §-ban szabályozott eljárás; 2. megkereső hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó irodája vagy kapcsolattartó szerve, amely a behajtási jogsegéllyel érintett követeléssel kapcsolatban segítségnyújtás iránti megkeresést küld; 3. megkeresett hatóság: az Európai Unió tagállamának központi kapcsolattartó irodája, kapcsolattartó irodája vagy kapcsolattartó szerve, amelyhez behajtási jogsegély iránti megkereséssel fordulnak; 4. magyar illetékes hatóság: az adópolitikáért felelős miniszter; 5. magyar megkereső hatóság, magyar megkeresett hatóság: a behajtási jogsegéllyel kapcsolatban az állami adó- és vámhatóság Kormányrendeletben központi kapcsolattartó irodaként, kapcsolattartó irodaként, vagy kapcsolattartó szervként kijelölt szerve, szervezeti egysége az alábbiak figyelembe vételével: 5.1. központi kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén elsődlegesen felelős szerv az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért, valamint külön kifejezett felhatalmazás esetén felelős az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásért is; 5.2. kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén belül a 60. §-ban meghatározott egy vagy több adó- vagy díjtípus, vagy kategória vonatkozásában felelős szerv az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért; 5.3. kapcsolattartó szerv: a központi kapcsolattartó szervtől és a kapcsolattartó irodától különböző hatóság, amely hatásköréhez kapcsolódóan vesz részt a behajtási jogsegéllyel kapcsolatos együttműködésben. 6. személy: a) a természetes személy és a jogi személy; b) a magyar jogszabályok alkalmazásában, valamint ha a más tagállam jogszabályai úgy rendelkeznek, a jogi személyiség nélküli jogképes személyegyesülés (társulás); továbbá c) a magyar jogszabályok alkalmazásában az adózó, valamint a más tagállam joga szerint egyéb, bármilyen jellegű és formájú, jogi személyiséggel rendelkező vagy nem rendelkező jogi konstrukció, amely olyan eszközöket birtokol vagy kezel, amelyekre – beleértve az
107
azokból származó jövedelmet is – a behajtási jogsegély hatálya alá tartozó adók bármelyikét kivetik. 7. elektronikus úton: adatok (információk) elektronikus berendezések segítségével történő feldolgozása (a digitális tömörítést is beleértve) és tárolása vezetékes vagy rádión keresztül történő továbbítás, optikai technológiák vagy más elektromágneses megoldás alkalmazásával. 8. CCN-hálózat: a közös kommunikációs hálózaton (CCN) alapuló, a megkereső és megkeresett hatóságok közötti a vám- és az adóügy területén a teljes körű elektronikus információtovábbításhoz az Európai Unió által kifejlesztett közös felület. 9. formanyomtatvány: az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU tanácsi irányelv 26. cikke alapján az Európai Bizottság által elfogadott részletes szabályoknak megfelelő formanyomtatvány. 10. kézbesítés iránti egységes formanyomtatvány: olyan formanyomtatvány, amely legalább a következő információkat tartalmazza: a) a címzett személy neve és címe, valamint az azonosítására szolgáló más lényeges adat; b) a kézbesítés célja és a végrehajtására előírt határidő; c) a formanyomtatványhoz mellékelt okirat bemutatása, valamint az érintett követelés jellege és összege; d) annak a hatóságnak a neve (elnevezése), székhelye, egyéb postai vagy elektronikus címe da) amely a formanyomtatványhoz mellékelt okirat vonatkozásában illetékes hatóság, valamint ha ettől eltér db) amelytől a kézbesített okirattal vagy a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan további tájékoztatás kérhető. 11. végrehajtást engedélyező eredeti okirat: olyan okirat, amely a végrehajtást a megkereső tagállamban teszi lehetővé. 12. végrehajtást engedélyező egységes okirat: olyan okirat, amely a megkereső államtól eltérő tagállamban való behajtási és biztosítási intézkedések kizárólagos alapját képezi. A végrehajtást engedélyező egységes okirat a végrehajtást engedélyező eredeti okirat lényeges tartalmi elemeit, valamint legalább a következő információkat tartalmazza: a) az okirat azonosítása szempontjából szükséges információ, a követelés leírása (különösen a követelés jellege; az az időszak, amelyre a követelés vonatkozik; a végrehajtási eljárás szempontjából bármely jelentős időpont; a követelés összege és összetevői, mint a főkövetelés és a kamat); b) az adós személy neve, valamint az azonosítását szolgáló más lényeges adat; c) annak a hatóságnak a neve (elnevezése), székhelye, egyéb postai vagy elektronikus címe ca) amely a végrehajtást engedélyező egységes okirathoz mellékelt okirat vonatkozásában illetékes hatóság, valamint ha ettől eltér cb) amelytől a követeléssel vagy a fizetési kötelezettséggel kapcsolatos jogorvoslatokra vonatkozóan további tájékoztatás kérhető.” 278. §
Az Art. 79. §-a (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
(A vámhatóság hatáskörébe tartozik) „j) a népegészségügyi termékadóval”
108
(kapcsolatos adóztatási feladatok ellátása, ide nem értve a végrehajtási eljárás lefolytatását.) 279. §
Az Art. 80. §-a után a következő új alcímmel és 80/A. §-sal egészül ki: „Az állami adó- és vámhatóság hatásköre és illetékessége
80/A. § (1) Az állami adó- és vámhatóság jár el – a külön jogszabályban meghatározott eltéréssel – e törvény 72. §-ában és 79. §-ában felsorolt hatáskörök közül a VPID szám megállapításával és az ezzel összefüggő nyilvántartásba vétellel kapcsolatos eljárásokban. (2) Az állami adó- és vámhatóság (1) bekezdéssel kapcsolatos illetékessége tekintetében a külön jogszabályban foglalt rendelkezések az irányadók.” 280. §
Az Art. 87. §-a a következő (3) bekezdésekkel egészül ki:
„(3) A vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély saját magára vonatkozóan benyújtott, a 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásának a benyújtás adóévében történő utólagos ellenőrzése nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot.” 281. §
Az Art. 89. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Kötelező az ellenőrzést lefolytatni a) a vállalkozónál, ha végelszámolását rendelték el b) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására, c) az adópolitikáért felelős miniszter utasítására, d) az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók esetében az önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján, e) a vállalkozónál, ha felszámolását rendelték el, és ea) a tevékenységzáró adóbevallásában visszaigényelhető adót, vagy általános forgalmi adónemben negatív előjelű különbözetet szerepeltet, vagy eb) egyezséget kíván kötni, vagy ec) a felszámolás kezdő időpontjában a vezető tisztségviselőn kívül bejelentett munkavállalója van, kivéve, ha a hitelezői követelés bejelentését az adóhatóság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény 80. §-ának (1) bekezdése alapján mellőzte.” 282. § Az Art. 90. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Az állami adóhatóság becslési adatbázist tart fenn kiválasztási és ellenőrzési tevékenysége támogatása céljából. A becslési adatbázis tartalmazza a korábban lefolytatott ellenőrzési tapasztalatok, megállapítások alapján az egyes tevékenységi körök vonatkozásában, területi bontásban a forgalmi, létszám és egyéb, az adókötelezettséget megalapozó adatokat. A becslési adatbázis évenkénti aktualizálása során az állami adóhatóság figyelembe veszi a bevallásokban közölt, valamint a Központi Statisztikai Hivatal által tájékoztatás keretében rendelkezésére bocsátott, illetve hivatalosan közzétett adatokat is. (6) Az állami adóhatóság az adózókat – a kötelezően, illetőleg a kiválasztás alapján lefolytatandó ellenőrzéseken túl – célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával választja ki ellenőrzésre. A célzott kiválasztási rendszerben az állami adóhatóság a) az adózó által benyújtott bevallások, b) az adatszolgáltatások, c) az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó nyilvántartások, d) az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai,
109
e) más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok, adatállományok, valamint f) nyilvánosan elérhető adatok feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenőrzésre.” 283. §
Az Art. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„92. § (1) Az ellenőrzés határideje – beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját – 30 nap. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően az ellenőrzés határideje: a) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, illetőleg az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzés esetében 90 nap, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 120 nap, b) központosított ellenőrzés esetében 120 nap, c) állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetében 90 nap, d) költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzés esetében a kiutalásra nyitva álló határidő. (3) Az ellenőrzési határidő kezdő napja a megbízólevél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának a napja. (4) Amennyiben a felettes szerv, illetőleg a bíróság az ellenőrzés tekintetében új eljárást rendel el, az új eljárás ellenőrzési határidejének kezdő napja az új eljárás megkezdéséről szóló értesítés postára adásának a napja. Az új eljárást az azt elrendelő döntés vagy határozat jogerőre emelkedésének napjától számított 60 napon belül meg kell kezdeni. (5) Csődeljárás esetén a csődeljárás kezdő időpontját megelőző időszakra vonatkozó, a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést a csődeljárás kezdő időpontjától számított 90 napon belül kell befejezni. (6) Felszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint az azt megelőző időszak utólagos ellenőrzését a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül, egyszerűsített felszámolás esetén a felszámolást lezáró adóbevallás kézhezvételét követő 45 napon belül, de legfeljebb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni. A felszámolást lezáró adóbevallások utólagos ellenőrzését a kézhezvételüktől, eltérő időpontban történő benyújtásuk esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül, egyszerűsített felszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni. (7) Végelszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallások, a végelszámolást lezáró adóbevallások, a tevékenységet lezáró adóbevallások és a végelszámolást lezáró bevallások közötti időszakról benyújtott bevallás(ok) utólagos ellenőrzését, valamint a tevékenységet lezáró adóbevallások időszakait megelőző időszak utólagos ellenőrzését a végelszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétől, a végelszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyújtása esetén a társasági adóról és osztalékadóról szóló adóbevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül, egyszerűsített végelszámolás esetén 45 napon belül kell befejezni. (8) Amennyiben a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallások önellenőrzéssel történő módosítására, illetve a 34. § szerint kijavítására vagy hiánypótlás elrendelésére kerül sor, a felszámolást, vagy a végelszámolást lezáró adóbevallások ellenőrzésének befejezésére nyitva álló határidőt a bevallás önellenőrzéssel történő módosításától, kijavításától, vagy a kijavítás tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedésétől, a határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bírósági határozat jogerőre
110
emelkedésétől, vagy a hiánypótlás teljesítésétől, ennek elmaradása esetén a hiánypótlásra kitűzött határidő utolsó napjától kell számítani. Amennyiben felszámolás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallások, vagy az azt megelőző időszak új eljárás keretében történő utólagos, vagy ismételt ellenőrzésére kerül sor, az ellenőrzés a felszámolás közzétételétől számított egy éven túl is befejezhető, illetve egyszerűsített felszámolás esetén az ellenőrzést a felszámolást lezáró adóbevallások kézhezvételétől, a felszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyújtása esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől számított 45 napon belül kell befejezni. (9) Abban az esetben, ha az adózó az ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, az akadály fennállásának időtartama, de legfeljebb 90 nap az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Az adóhatóság az akadály fennállásának időtartama alatt az ellenőrzést – azokban a kérdésekben, amelyek tisztázását az adózó magatartása nem akadályozza – folytathatja. Az adóhatóság az akadály észlelését követően haladéktalanul kötelezi az adózót az akadály megszüntetésére. (10) Ha az adóhatóság az ellenőrzés során ügygondnok kirendelését kéri, belföldi jogsegélyt kér, illetőleg szakértőt rendel ki, az ügygondnok kirendelésére irányuló kérelem postára adásának napjától az ügygondnok kirendelése tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedésének napjáig, a belföldi jogsegélykérelem postára adásának napjától a válasz megérkezésének napjáig, de legfeljebb 30 napig, szakértő kirendelése esetén a kirendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a szakértői vélemény megérkezésének a napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság a szünetelés kezdő és befejező időpontjáról az adózót értesíti. (11) Ha adóhatóság az adózó ellenőrzése során a tényállás tisztázása érdekében más adózó ellenőrzését rendeli el (kapcsolódó vizsgálat), a kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít bele. Az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság az adózót a kapcsolódó vizsgálat kezdő és befejező időpontjáról értesíti. A kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá esik az adózónál, vagy a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózónál már folyamatban lévő ellenőrzés, ha annak eredménye a tényállás tisztázásához szükséges. Ebben az esetben a kapcsolódó vizsgálat kezdő napjának az ellenőrzési határidő szüneteléséről szóló értesítés postára adásának napját kell tekinteni. (12) Ha az adóhatóság az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében nemzetközi egyezmény, illetve az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot keres meg, az adózó megkeresésről történő értesítésének postára adásától, a külföldi adóhatóság válaszának megérkezésétől számított 8. napig eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetve költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja. Az adóhatóság az adózót a külföldi adóhatóság megkereséséről és a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséről értesíti. Amennyiben a külföldi adóhatóság a megkeresésétől számított 1 éven belül nem válaszol, az ellenőrzés a válasz hiányában is befejezhető, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ebben az esetben az ellenőrzési határidő szünetelésének utolsó napja a külföldi adóhatóság megkeresésének postára adásának napjától számított 1 év utolsó napja. (13) Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított
111
ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyben a felettes szerv által meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott, indokolt kérelmére az állami adó- és vámhatóság vezetője egyszer, legfeljebb 120 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóügyben a felettes szerv által meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerv által jóváhagyott indokolt kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter egyszer, legfeljebb 120 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. (14) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról végzésben kell dönteni. (15) Az adóhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni. (16) Az adóhatóság az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani.” 284. §
(1) Az Art. 93. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság a megbízólevél kézbesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Új eljárás lefolytatása esetén megbízólevél kiállítására ismételten nem kerül sor.” (2) Az Art. 93. § (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a következő (5a) bekezdéssel egészül ki: „(4) A helyszíni ellenőrzést az adóellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja, próbavásárlás, fel nem fedett próbavásárlás esetén az értékesítésben közreműködő személy, elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó vagy egyéb, megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál végzett próbavásárlás esetén a megrendelt termék kiszállításában közreműködő személy van jelen. (5) Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. Amennyiben a próbavásárlásra elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó vagy egyéb, megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál kerül sor, és a kiszállított termékhez az értékesítéshez kapcsolódó bizonylatot nem mellékleték, az adóellenőr jogosult annak csomagolását megbontani és meggyőződni arról, hogy a bizonylatot az eladó a csomagoláson belül elhelyezte-e. A megrendelt termék kiszállításában közreműködő személy az ellenőrzés során hatósági tanúként közreműködik. Az adóhatóság a termék visszaszolgáltatására csak abban az esetben köteles, ha annak vételárát az eladó az – erre vonatkozó felszólítást követően – visszatérítette. Amennyiben az eladó a termék visszavételét és a vételár visszafizetését megtagadja, a vételár eljárási költségnek minősül, amelyet az eladó visel. (5a) Fel nem fedett próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor nem kell igazolni, azt az adózó részére kézbesített jegyzőkönyv tanúsítja. Fel
112
nem fedett próbavásárlás esetén, amennyiben az adóellenőr jogsértést állapít meg az (5) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.” 285. §
(1) Az Art. 95. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az ellenőrzés lefolytatásához szükséges számla (egyszerűsített számla), illetőleg bizonylat, továbbá a számlában (egyszerűsített számlában) vagy bizonylaton szereplő gazdasági eseményt alátámasztó szerződés vagy más dokumentum idegen nyelven – ide nem értve az angol, német és francia nyelvű iratokat – áll rendelkezésre, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles felhívásra annak a számla (egyszerűsített számla), illetve bizonylat hiteles magyar nyelvű fordítását, a számlában vagy bizonylaton szereplő gazdasági eseményt alátámasztó szerződés vagy más dokumentum szakfordítását az adóhatóság részére átadni. Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló külön jogszabály szerinti nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációkat nem magyar, angol, német, vagy francia nyelven készíti el, és az adójogi tényállás tisztázása másként nem lehetséges, az adózó köteles a nyilvántartás (dokumentáció), vagy azok egy része magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására – a megjelölt határidőn belül – átadni. A felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni.” (2) Az Art. 95. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezi az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A felhívás postára adásától a kötelezettség teljesítéséig, a kötelezettség elmulasztása esetén a felhívásban kitűzött határidő utolsó napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni.” (3) Az Art. 95. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki: „(5a) Az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzés során a) az adózó tevékenységének kutatás-fejlesztési szempontból való minősítésével, és/vagy b) a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó költségek kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetőségével [az előzőekben és a továbbiakban: az a)–b) pont együtt: kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás] összefüggésben megkeresheti a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szakértő intézményt.” 286. §
Az Art. 96. § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Amennyiben a helyszínen pénztárgéppel történő visszaélés tapasztalható, és a tényállás másként nem tisztázható, a pénztárgép vizsgálat céljából átvételi elismervény ellenében legfeljebb 10 napra bevonható. A bevonás időszaka alatt adózó a nyugta kibocsátási kötelezettségét, amennyiben a külön jogszabályban meghatározottak szerint adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adására szolgáló másik pénztárgéppel is rendelkezik, annak alkalmazásával, pénztárgép hiányában kézi úton előállított nyugtával teljesíti.” 287. §
Az Art. 99. § a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit felszámolás esetén a felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló, végelszámolás esetén a végelszámolás kezdő időpontjától a végelszámoló teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A felszámoló által a
113
felszámolás kezdő időpontjától, illetve a végelszámoló a végelszámolás kezdő időpontjától elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a felszámolót, végelszámolót terheli azzal, hogy mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértés az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.” 288. § Az Art. 102. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidjeűleg a § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a NAV hivatásos állományú tagja az adóellenőr által foganatosított eljárási cselekményeknél jelen lehet, de ellenőrzési cselekményt nem végezhet. (3) Ha az adózó az ellenőrzést az adóellenőr veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, az adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti, vagy a NAV hivatásos állományú, jelen lévő tagja útján az eljárás zavartalan lefolytatását biztosíthatja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény szerinti intézkedések alkalmazásával.” 289. § Az Art. 104. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépés ezzel egyidejűleg a § a következő (4a) bekezdéssel egészül ki: „(3) Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés esetén a jelen lévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel ismerteti. Amennyiben az adóhatóság jogszabálysértést nem tárt fel, úgy az e tényt rögzítő jegyzőkönyvet próbavásárlás esetén az adózó részére postai úton kézbesíti, egyéb adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés esetén a jelen lévő alkalmazott vagy az értékesítésben közreműködő személy részére is átadhatja. Amennyiben próbavásárlásra elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó, vagy egyéb megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál kerül sor, az adóhatóság az ellenőrzés megállapításairól szóló jegyzőkönyvet minden esetben az adózó részére kézbesíti. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell. (4) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevétel kézbesítésétől, szóban előterjesztett észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe vételének napjától számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó észrevételei ezt indokolják (kiegészítő ellenőrzés). Az ellenőrzést az ellenőrzés befejezésétől számított 30 napon belül, az ok felmerülésétől számított 15 napig akkor is lehet folytatni, ha a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé (kiegészítő ellenőrzés). Az adóhatóság az adózót a kiegészítő ellenőrzésről a kiegészítő ellenőrzés kezdő napjának megjelölésével haladéktalanul értesíti. A kiegészítő ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője indokolt esetben egyszer, legfeljebb 15 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A kiegészítő ellenőrzésre előírt határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 15 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. (4a) Ellenőrzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet. Az adóhatóság az adózót az ellenőrzésről az ellenőrzés kezdő napjának megjelölésével haladéktalanul értesíti. Az ellenőrzés határideje 15 nap, amely nem hosszabbítható meg, időtartama pedig nem számít bele a hatósági eljárás határidejébe. Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell készíteni.” 290. §
Az Art. 106. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a kiutalás előtti ellenőrzés során az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az igényelt költségvetési támogatásra, adó-visszatérítésre, adó-visszaigénylésre adózó részben jogosult,
114
az ezen részösszegre vonatkozó jegyzőkönyv alapján az adóhatóság a részösszeg kiutalásáról dönthet, míg az ellenőrzést a fennmaradó összeg tekintetében folytatja. A részösszegekre vonatkozó jegyzőkönyvek tekintetében észrevételnek nincs helye, az adózó észrevételeit a kérelemmel érintett teljes összeg kiutalás előtti ellenőrzésének megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv átvételét követően teheti meg.” 291. §
Az Art. 108. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót, és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás megállapítását megelőző időszak(ok)ra vonatkozóan de legalább háromhavi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni elmulasztott adót, és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva, vélelmezve állapítja meg.” 292. §
Az Art. 115. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nincs helye ismételt ellenőrzés lefolytatásának, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta.” 293. §
Az Art. 116. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak, illetve e törvényben előírt feltételek fennállása esetén az állami garancia beváltása iránti kérelem tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha) „c) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására az állami adó- és vámhatóság vezetője utasítást ad. Új tény, körülmény különösen a külföldi adóhatóság egy éven túl megérkezett válaszában foglalt, az adó megállapítását befolyásoló új tény, adat, feltéve, hogy az adóhatóság az ellenőrzést a külföldi adóhatóság válaszának hiányában fejezte be,” 294. §
Az Art. 119. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet, vagy helyszíni ellenőrzést végezhet. Adatgyűjtésre és helyszíni ellenőrzésre sor kerülhet a becslési adatbázis létrehozása, bővítése illetve frissítése érdekében is.” 295. §
Az Art. a 119. § után a következő új alcímmel és új 119/A. §-sal egészül ki:
„Egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés” „119/A. § (1) Az adóhatóság az adózónál, illetve az adózónak nem minősülő magánszemélynél – a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának vagy költségvetési támogatásának megállapítása, ellenőrzése céljából – a szerződésben foglalt egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytathat le. (2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerinti ellenőrzést folytat le akkor is, ha az állami adóhatóság a NAV nyomozóhatósági hatáskörrel felruházott szerve által feltárt adatok és bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása céljából vizsgálja az egyes gazdasági események valódiságát.
115
(3) Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés kiterjed a vizsgált gazdasági eseményekkel összefüggő adatok, tények, körülmények, iratok, nyilvántartások, így különösen a beszerzések és az értékesítések körülményeinek, a gazdasági esemény személyi és tárgyi feltételeinek, illetve a gazdasági esemény megtörténtét igazoló iratok valódiságának vizsgálatára. (4) Az adóhatóság a (2) bekezdés alapján lefolytatott ellenőrzésről készült jegyzőkönyv egy példányát átadja a NAV – az állami adóhatósági ellenőrzés alapjául szolgáló adatokat és bizonyítékokat feltáró – nyomozóhatósági hatáskörrel felruházott szerve részére. (5) Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti az adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély bevallásainak utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzését is. (6) Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés akkor is lefolytatható, ha az ellenőrzéssel érintett időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés van az adózónál, illetve az adózónak nem minősülő magánszemélynél folyamatban. (7) Az ellenőrzés során feltárt adatokat az adóhatóság jogosult az adózóval közvetlen vagy közvetett szerződéses kapcsolatban állt vagy álló más adózó, illetve adózónak nem minősülő magánszemély ellenőrzésénél a tényállás tisztázása céljából felhasználni. (8) Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével elrendelheti, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, önellenőrizze. Amennyiben az adózó ennek határidőn belül nem tesz eleget, az adóhatóság a 172. § (20b) szerinti mulasztási bírsággal sújtja.” 296. §
(1) Az Art. 124. § (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó vagy képviselője adóhatósághoz bejelentett címére, illetve Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottja címére feladott adóhatósági iratot kézbesítettnek kell tekinteni, ha a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett az iratot postán nem vette át, és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően az iratot visszaküldte az adóhatóságnak. Az adóhatóság a kézbesítési vélelem beálltáról adóhatósági döntés kézbesítése esetén sem értesíti az adózót. (2) Az (1) bekezdés szerinti címre feladott adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a) a címzett az átvételt megtagadta vagy b) a küldemény – a megfelelő levélszekrény hiánya miatt – a címzett számára kézbesíthetetlen, vagy c) a küldemény az adóhatósághoz „címzett ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezik vissza.” (2) Az Art. 124. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki: „(7) Az adóhatósági irat – a meghatalmazott képviselő mellett – a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető. Ilyen esetben az iratot az adózó valamint a meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni. Ha az irat az adózó és a meghatalmazott részére is kézbesítettnek minősül, úgy a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában állnak be.”
116
297. §
(1) Az Art. 124/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem magánszemély adózó akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítési vélelem megállapítása a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet akkor is előterjeszthet, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot. Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a kézbesítés elektronikus úton történt.” 298. §
Az Art. a következő új 127/A. §-sal egészül ki:
„127/A. § Ha az adózó az illetéket kiszabó határozat jogerőre emelkedését megelőzően az illetéktörvényben meghatározott illetékkedvezmény, illetve illetékmentesség érvényesítése iránti kérelmet nyújt be, a határozat nem emelkedik jogerőre, és a kedvezmény, mentesség fennállásáról az állami adóhatóság az illeték kiszabása iránti eljárásban a kibocsátott elsőfokú határozat kiegészítésével dönt. A kiegészített elsőfokú határozat a kiegészítő határozat jogerőre emelkedésével emelkedik jogerőre.” 299. §
Az Art. 128/A. § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben a végelszámolás alatt álló társaság a végelszámolás megszüntetéséről, a cég működésének továbbfolytatásáról határoz, akkor e határozatról való tudomásszerzést követően az általános eljárási szabályok alkalmazandók, feltéve, hogy az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv átadására még nem került sor.” 300. §
Az Art. 132. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„132. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter kétfokú eljárásban az adózó (kérelmező) kérelmére az általa közölt – jövőben megkötendő jogügyletre vonatkozó – részletes tényállás alapján megállapítja az adózó (kérelmező) és az általa megvalósítandó jogügylettel közvetlenül érintett adózó(k) adókötelezettségét vagy annak hiányát, és amennyiben lehetséges, az adóalapot és az adót. Külföldi illetőségű személy feltételes adómegállapítás iránti kérelmét kizárólag belföldi képviselője útján terjesztheti elő. Feltételes adómegállapítás iránti kérelemként nem terjeszthető elő szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem. (2) Az adózó (kérelmező) a feltételes adómegállapítás iránti kérelmében kezdeményezheti a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat illetéket és/vagy társasági adót érintő részeinek jövőbeli jogszabályváltozásra tekintet nélküli 3 éves időtartamra szóló alkalmazhatóságának megállapítását (a továbbiakban: tartós feltételes adómegállapítás), ha: a) az adózónál az adóévet megelőző adóévben az átlagosan foglalkoztatottak létszáma legalább 200 fő, és/vagy b) mérlegfőösszege az adóévet megelőző adóévben – az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó esetén az adóévi várható mérlegfőösszeg – legalább 1 milliárd forint. Amennyiben az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó tényleges adóévi mérlegfőösszege nem éri el az eljárás kezdeményezésekor megjelölt várható mérlegfőösszeget, úgy a tartós feltételes adómegállapítás során hozott határozat – az adóévre vonatkozó beszámoló benyújtásának időpontjától kezdődően – csak a jövőbeli jogszabályváltozás(ok) figyelembevételével alkalmazható. Ez esetben a tartós feltételes adómegállapítás kezdeményezésekor megfizetett díj visszatérítésének nincs helye. (3) A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező. A feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén – annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően – a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható. A tartós feltételes
117
adómegállapítás alkalmazhatóságát a jövőbeli jogszabályváltozás nem, csak a tényállás megváltozása (tartalmi változás) érinti. (4) A határozathozatalra nyitva álló határidő az elsőfokú eljárásban a kérelem benyújtásától számított 60 nap, hiánypótlás esetén a hiánypótlástól számított 60 nap. A határidő 60 nappal meghosszabbítható. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem az elsőfokú határozat meghozataláig visszavonható. Sürgősségi eljárásban történő elbírálásra irányuló kérelem előterjesztése esetén az elsőfokú eljárás ügyintézési határideje 30 nap, hiánypótlás esetén a hiánypótlástól számított 30 nap, amely legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. Határidő túllépés esetén a befizetett díj visszatérítésének nincs helye. (5) Az (1) bekezdés szerinti kérelem az előírt nyomtatványon, csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő ellenjegyzésével nyújtható be. A kérelemhez csatolni kell az adózó nyilatkozatát arról, hogy a) a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak; b) a kérelem vagy hasonló kérelme ügyében nem folyt és nem folyik tudomása szerint ellenőrzés, hatósági eljárás vagy bírósági eljárás. Kutatás-fejlesztési tevékenység minősítését is igénylő feltételes adómegállapítás iránti kérelem esetén csatolni kell továbbá a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hatóság előzetes minősítést tartalmazó határozatának másolati példányát. (6) A kérelem díjköteles, a díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 1 millió, és legfeljebb 8 millió forint. Szerződéstípusra illetőleg szerződéscsomagra vonatkozó kérelem esetén a díj 10 millió forint. Több, gazdasági célját tekintve egymással össze nem függő, de adójogi jogkövetkezményeik tekintetében hasonló vagy azonos, jövőben megkötendő jogügyletet tartalmazó kérelem (keretkérelem) esetén a díj mértéke jogügyletenként 8 millió forint. A tartós feltételes adómegállapítási kérelem elbírálásának a díja a feltételes adómegállapítás iránti kérelem adózóra irányadó mértékének háromszorosa, a sürgősségi eljárásban történő elbírálásra irányuló kérelem díja a feltételes adómegállapítás iránti kérelem adózóra irányadó mértékének kétszerese. Amennyiben az adózó feltételes adómegállapítás iránti kérelmében tartós feltételes adómegállapítás iránti kérelmet is előterjeszt, a díj fizetésére a tartós feltételes adómegállapítási kérelem elbírálásának díjára irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. (7) A kérelmet el kell utasítani, ha a) az adózó nem teljesíti az e § (1)–(5) bekezdéseiben foglalt feltételeket, b) az adózó által közölt adatok az adómegállapításhoz nem elegendőek; c) alaposan lehet attól tartani, hogy a közölt tényállás valamely más szerződést, ügyletet vagy cselekményt leplez, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik; d) a kérelemben foglalt tényállás már teljesített ügyletre vonatkozik; e) a tényállás megegyezik az adózó egy korábbi, már elutasított feltételes adómegállapítás iránti kérelmének tényállásával; f) az ügyben közigazgatási vagy bírósági eljárás van folyamatban; g) a kérelem teljesítéséhez törvényi szabályozásra lenne szükség; h) a kérelemből a hiánypótlás ellenére sem tűnnek ki az adómegállapítás szempontjából jelentős tények; i) a feltételes adómegállapítás külföldi jog értelmezését igényli.
118
A kérelem elutasítása esetén az adópolitikáért felelős miniszter a befizetett díj 75%-ának visszautalásáról a határozat jogerőre emelkedését követően haladéktalanul intézkedik. (8) Ha az adózó– a hiánypótlási felhívás ellenére – a díjat hiánytalanul nem fizette meg, az eljárás megszüntetésére kerül sor. (9) A feltételes adómegállapítás tárgyában hozott határozattal szemben bírósági felülvizsgálatnak nincs helye. (10) A feltételes adómegállapítás iránti kérelemmel érintett jogügylettel összefüggésben ellenőrzés nem rendelhető el a kérelem benyújtásától a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltéig, ha a kérelemben feltüntetett szerződést vagy egyéb jogügyletet az adózó (kérelmező) már megvalósította.” 301. § lépnek:
Az Art. 132/A. § (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések
„(1) Az adózó a feltételes adómegállapítás időbeli hatályának kiterjesztésére irányuló kérelmet terjeszthet elő az adópolitikáért felelős miniszternél a feltételes adómegállapításra irányadó eljárási szabályoknak megfelelően, ha a feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabály-, tényállásváltozás: a) a feltételes adómegállapítás során hozott határozat jogerőre emelkedését követően, de a jogügylet megvalósítása előtt következett be, és b) nem eredményezi a feltételes adómegállapítás során hozott határozat rendelkező részében foglalt rendelkezések, így különösen a feltételes adómegállapításban rögzített részletes tényállás és az annak alapján megállapított adókötelezettség adójogi megítélésének változását. (2) A feltételes adómegállapítás időbeli hatályának kiterjesztésére irányuló eljárás a feltételes adómegállapítást tartalmazó határozat jövőbeni alkalmazását állapítja meg a jogszabályváltozás, illetve a tényállás-változás időpontjára kiterjedő hatállyal." 302. §
Az Art. 133. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti csoportos adóalany számára a csoportos adóalanyiság időszakában fizetési könnyítés nem engedélyezhető.” 303. §
Az Art. 133/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemély – a bevallás benyújtására előírt határidőig – személyi jövedelemadó bevallásában nyilatkozhat úgy, hogy a bevallott, 100 000 Ft-ot meg nem haladó személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségét pótlékmentes részletfizetés keretében, az esedékességtől számított legfeljebb 4 hónapon keresztül, havonként egyenlő részletekben teljesíti. Az első részlet megfizetésének határideje a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség törvényben meghatározott esedékességének napja. A nyilatkozat megtételére előírt határidő jogvesztő.” 304. §
Az Art. 134. §-a következő új (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti csoportos adóalany számára a csoportos adóalanyiság időszakában adómérséklés nem engedélyezhető.” 305. §
(1) Az Art. 141. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter kérelemre vagy hivatalból felügyeleti intézkedést tesz, ha az ügyben eljárt adóhatóság határozata, önálló fellebbezéssel megtámadható végzése (intézkedése) jogszabálysértő, vagy a határozat, az önálló fellebbezéssel megtámadható végzés
119
meghozatalára (intézkedésre) jogszabálysértő módon nem került sor. Az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszterhez intézett felügyeleti intézkedése iránti kérelem csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő ellenjegyzésével nyújtható be.” (2) Az Art. 141. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha az ügyben eljárt adóhatóság döntését a bíróság már felülvizsgálta Az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a kérelem az (1) bekezdés szerinti ellenjegyzést nem tartalmazza. A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasíthatja, ha a bírósági felülvizsgálatot az adózó kezdeményezte. A felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter a felügyeleti intézkedést mellőzi, ha jogszabálysértést nem állapít meg. A felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról, illetve a felügyeleti intézkedés mellőzéséről az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter az adózót határozat (végzés) meghozatala nélkül értesíti.” 306. §
Az Art. 145. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés), b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás, c) a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése, d) az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás, f) a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat, g) az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés.” 307. §
Az Art. 150/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„150/A.§ (1) Amennyiben az adóhatóság által nyilvántartott, az adózót terhelő adótartozás, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás és eljárási költségek mellett túlfizetést is nyilvántart, végrehajtási cselekményként a túlfizetés összegét az általa nyilvántartott tartozás erejéig elszámolhatja, és ezzel egyidejűleg az adózót értesíti. Az adók módjára behajtandó köztartozásra és eljárási költségre történő átvezetésről az adózót az adóhatóság végzéssel értesíti. (2) Ha az állami adó- és vámhatóságnál fennálló túlfizetés összege az adózót terhelő tartozás mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az állami adó- és vámhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában. Az ezt követően fennmaradó összeget pedig a tartozás arányában kell átutalni a köztartozás jogosultjainak. A túlfizetés elszámolásával a jóváírás napján a tartozás megfizetettnek minősül.” 308. § Az Art. 154. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenleg hatályos szöveg (1) bekezdés megjelölésre változik: „(2) Az adóhatóság a Vht. 103. §-a szerint lefoglalt gépjárművek forgalomból történő kivonása iránt legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg intézkedik.” 309. §
Az Art. 156/A. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
120
„(5) Ingatlanárverés esetén előlegként az ingatlan becsértékének 10%-át legkésőbb az árverés megkezdéséig az adóhatóság által közzétett számlára, átutalás útján kell megfizetni. Amennyiben az árverés megkezdéséig az előleg összegének az adóhatóság által közzétett számlán történő jóváírása nem történt meg, de az árverezni kívánó bankszámláját az előleg összegével a pénzintézet már megterhelte, az árverezni kívánó legkésőbb az árverés megkezdéséig az adóhatóság előtt hitelt érdemlően igazolhatja az átutalás visszavonhatatlan megtörténtét.” 310. § Az Art. 161. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő (9a)-(9d) bekezdésekkel egészül ki: (9) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az adóhatóság fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti illetőleg - a szabálysértési helyszíni bírság kivételével - nem minősítheti behajthatatlannak. (9a) Amennyiben az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési könnyítés, mérséklés (elengedés) iránti kérelmet az adóhatósághoz terjesztik elő, úgy az adóhatóság a kérelmet annak beérkezésétől számított 5 napon belül megküldi a behajtást kérő részére. Az adóhatóság a kérelem megalapozottságát érdemben nem vizsgálja. (9b) Amennyiben az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési könnyítés, illetve mérséklés (elengedés) iránti kérelmet a köztartozás jogosultjához (behajtást kérőhöz) nyújtották be, úgy erről – a kérelem megküldésével egyidejűleg – a jogosult (behajtást kérő) haladéktalanul értesíti az adóhatóságot. (9c) A végrehajtás szünetelésére a 160. § (4)–(6) bekezdésében foglaltak irányadóak. (9d) A köztartozás jogosultja a kérelemre hozott döntésről annak jogerőre emelkedését követően – amennyiben lehetséges elektronikus úton – értesíti az adóhatóságot. A köztartozás jogosultja a kérelmet elbíráló döntés megküldésével tájékoztatja az adóhatóságot a fizetési könnyítési, mérséklési (elengedési) kérelem elbírálását követően behajtandó köztartozás pontos összegéről, illetve – fizetési könnyítés engedélyezése esetén – a végrehajtás szünetelésének időtartamáról. Amennyiben a részére engedélyezett fizetési könnyítés vagy mérséklés alapján fizetési kötelezettségét az adós teljesítette, a követelés jogosultja (behajtást kérő) a megkeresést visszavonja, nem teljesítés esetén ennek tényéről és a még behajtandó összegről az adóhatóságot tájékoztatja, amely a végrehajtása iránt intézkedik. 311. §
Az Art. 164. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Az adó megállapításához való jog elévülése 6 hónappal meghosszabbodik, a) egy alkalommal, ha a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében, vagy b) a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeleti intézkedés keretében, illetve c) a bíróság új eljárás lefolytatását rendeli el.” 312. §
Az Art. 165. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától, a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén pedig az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni kivéve, ha az illeték törlésére az illetéktörvény 21. § (5) bekezdése alapján, illetve az illetéktörvény 80. § (1) bekezdés b), c), g) pontja alapján a jogügylet felbontása, illetve az eredeti állapot helyreállításával való megszüntetése vagy vagyonszerzés hiánya miatt kerül sor.” 313. §
Az Art. 170. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
121
„(1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 200 %-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adóvisszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.” (2) Az Art. 170. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg, kivéve, ha az adóhiány az adózó jogszerűtlen nyilatkozatának következménye. Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadó megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségének nem vagy nem a törvényben meghatározottak szerint tesz eleget, az adóhatóság az adóhiányt a magánszemély terhére, az adóhiány után az adóbírságot, a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére, a rá vonatkozó szabályok szerint állapítja meg. Az adóhatóság az adóhiányt, illetőleg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot is a munkáltató (kifizető) terhére állapítja meg, ha az adóelőleget, adót, járulékot a munkáltató (kifizető) a magánszemélytől levonta, de az ezzel összefüggő bevallási kötelezettségének nem tett eleget. 314. §
(1) Az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A magánszemély adózó – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha] „e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el, a 174/A. §-ban meghatározott esetben, továbbá, ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be (lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit).” (2) Az Art. 172. § (7)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(7) A bejelentkezési, bejelentési, változás-bejelentési, bevallási, adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási, bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót – határidő tűzésével – teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés előző mondata alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. Amennyiben az adózó felszámolás vagy végelszámolás alatt áll és a mulasztási bírság megállapításakor már nincsen lehetősége a teljesítésre, az e bekezdés első mondata szerinti felhívást az adóhatóság mellőzi. (7a) Ha az adózó a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettségét az állami adóhatóság 174/A. § szerinti első
122
felszólításában szereplő határidőn belül nem teljesíti, az állami adóhatóság 1 millió forintig terjedő mulasztási bírságot állapít meg az adózó terhére. (8) Adóköteles tevékenységet adószám nélkül folytatókra kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Amennyiben az adóhatóság nem él a foglalás lehetőségével, a határozatot az általános szabályok szerint közli az adózóval. (8a) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az üzlethelyiség nélkül végzett tevékenység esetén üzletlezárást helyettesítő bírságot állapít meg, ha az adózó a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, b) igazolatlan eredetű árut forgalmaz, c) az adóköteles tevékenysége során (piaci árusítóhely, mozgóbolt stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtakibocsátási kötelezettségét. A fenti jogsértések ismételt elkövetése esetén az üzletlezárást helyettesítő bírságot ismételten (alkalmanként) meg kell állapítani. A kiszabható bírság felső határa magánszemély adózó esetében 200 ezer forint, más adózó esetén 500 ezer forint. (9) Az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható. Ha törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja, a mulasztási bírság felső határa az üzletlezárás határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.” (3) Az Art. 172. § (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép „(16) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával, valamint az ellenőrzött külföldi társaságokkal folytatott jogügyletekkel összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő, ismételt jogsértés esetén nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 4 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Az ugyanazon nyilvántartást érintő ismételt mulasztás esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének nyolcszorosáig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A kötelezettség teljesítése esetén a kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.” (4) Az Art. 172. § (19)–(20) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a § a következő (20a) –(20b) bekezdéssel egészül ki: „(19) Ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének 40%-áig terjedő, de legalább magánszemély adózó esetében 200 ezer forintig, más adózó esetében 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki. (20) Ha a magánszemély adózó a 31. § (4) bekezdése szerinti, a személyi jövedelemadó bevallás késedelmes benyújtására vonatkozó bejelentést tesz, a bevallási késedelem miatt mulasztási bírság a bevallás naptári éve november 20. napjáig nem szabható ki, kivéve, ha az adózó bevallását november 20-a előtt nyújtja be és késedelmét igazoltan nem menti ki.” (20a) Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget. Amennyiben az adózó iratmegőrzési kötelezettségének a
123
nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztásával nem tesz eleget, függetlenül attól, hogy a számla, illetve nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély esetén 200 ezer forint, más adózó esetében 500 ezer forint és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata. (20b) Ha az e bekezdés a-b) pont szerinti személy az adóhatóság felhívása ellenére iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően – a megadott határidőben –nem rendezi, pótolja, javítja, illetőleg önellenőrzi. a) az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során a magánszemély adózó illetve az adózónak nem minősülő magánszemély a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 10 %-áig, más adózó a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 50 %-áig, de mindkét esetben legfeljebb 1 millió forintig, b) minden más esetben, az adózó 1 millió forintig, terjedő mulasztási bírsággal sújtható.” 315. §
(1) Az Art. 174. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, ha az adózó a) be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, b) igazolatlan eredetű árut forgalmaz, c) az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtakibocsátási kötelezettségét. (2) Az Art. 174. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A kiszabott bírságról és a lezárásról az adóhatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatot hoz. A határozatban rendelkezni kell a lezárás időtartamáról, illetve az adóhatóság értesíti az adózót a határozatban foglaltak végrehajtásának kezdő időpontjáról. A lezárás időpontjának meghatározásánál az adózó részére kellő időt kell biztosítani a romlandó áruk, élő állatok elszállítására, illetve az egyéb árukészlet tárolásának, megőrzésének biztosítására. Az intézkedésből harmadik személyeket ért kárért az adózó köteles helytállni.” (3) Az Art. 174. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a § a következő új (7) bekezdéssel egészül ki: „(6) A lezárás nem alkalmazható, ha a helyiség az adózó lakásában, vagy lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, továbbá akkor sem, ha a lezárás a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi alapszükségletek, így különösen az élelmiszeripari termékek vásárlását vagy olyan szolgáltatás iránti igény kielégítését akadályozza, mely a településen egyébként más módon nem érhető el. (7) A mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti lezárás alkalmazhatóságnak vizsgálatakor az adóhatóság a mulasztási bírság kiszabásánál meghatározott méltányossági szempontokat mérlegeli.” 316. §
Az Art. 174/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„174/A. § (1) Az állami adóhatóság a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére előírt határidő eredménytelen elteltét, illetve a céginformációs szolgálat közzétételi költségtérítés teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítésének
124
beérkezését követő 15 napon belül 30 napos határidő tűzésével a 172. § (1) bekezdés e) pontja szerinti mulasztási bírság kiszabása mellett felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Ha az adózó a felhívás szerinti határidőben a kötelezettség teljesítését nem pótolja, az állami adóhatóság a határidő elteltét követő napon az adózó 60 napos határidő tűzésével a 172. § (7a) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabása mellett ismételten felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Ha az adózó a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívásban szereplő határidőn belül sem tesz eleget, az állami adóhatóság az adózó adószámát felfüggesztés nélkül hivatalból törli és erről a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását. (2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az adózó a mulasztás elkövetésekor felszámolás vagy végelszámolás alatt állt.” 317. §
Az Art. 175. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására, illetve a 8. számú melléklet szerint összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózó az e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bejelentési, változás-bejelentési, bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, valamint fizetési könnyítési és adómérséklési tárgyú kérelmének előterjesztését elektronikus úton teljesíti.” 318. §
(1) Az Art. 175. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására, illetve a 8. számú melléklet szerint összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózó az e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét, valamint fizetési könnyítési és adómérséklési tárgyú kérelmének előterjesztését elektronikus úton teljesíti.” (2) Az Art. 175. § a következő (15) bekezdéssel egészül ki: „(15) Az adózó az adószámlája adataihoz, illetve a magánszemély adózó és a munkáltató (kifizető) – a saját maga illetve az általa foglalkoztatottak vonatkozásában – a 16. § (4) bekezdés szerinti bejelentésben és a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallásban szereplő adatokhoz a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül hozzáférhet.” (3) Az Art. 175. § a következő (26) bekezdéssel egészül ki: „(26) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg az adó-végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségek megállapításának és megfizetésének részletes szabályait.” 319. §
Az Art. a következő 175/B. §-sal egészül ki:
„175/B. § (1) A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező természetes személy szolgáltató Magyarország területén adótanácsadói, adószakértői, avagy okleveles adószakértői szolgáltatás határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő folytatására irányuló szándékát köteles – a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezéseire is figyelemmel – az e szolgáltatók nyilvántartását vezető adópolitikáért felelős miniszternek bejelenteni. Az adópolitikáért felelős miniszter az adótanácsadói, adószakértői, avagy okleveles adószakértői szolgáltatás végzésére jogosult bejelentést tevőt nyilvántartásba veszi. (2) A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatásnyújtó szervezet határon átnyúló adótanácsadói, adószakértői, avagy okleveles adószakértői
125
szolgáltatási tevékenysége keretében adótanácsadói, adószakértői, avagy okleveles adószakértői szolgáltatást akkor folytathat, ha a feladat irányításával, vezetésével megbízott tagja, alkalmazottja teljesítette az (1) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettségét. (3) A határon átnyúló szolgáltatásnyújtás tekintetében az átmeneti és alkalmi jelleget a szolgáltatás időtartamára, gyakoriságára, rendszerességére és folytonosságára tekintettel a nyilvántartást vezető szervezet esetenként állapítja meg.” 320. §
(1) Az Art. 178. § 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. jövőbeni ügylet: a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet, illetve az adó feltételes megállapítása iránti kérelem benyújtását követően ugyanazon felek között megkötött szerződés vagy más jogügylet, annak gazdasági céljától függetlenül. Jövőbeni ügyletnek minősül az a szerződés vagy más jogügylet is, amely(ek) alapján az adó feltételes vagy a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg. Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és a) amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik, vagy b) amely alapján az egyik szerződő fél meghatározott hitelkeretet tart a szerződés időtartama alatt a másik fél rendelkezésére.” (2) Az Art. 178. §-a a következő 35–36. ponttal egészül ki: „35. tényleges üzletvezetés helye: a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló jogszabály és a társasági és az osztalékadóról szóló törvény alkalmazásában tényleges üzletvezetési hely, üzletvezetés helye. 36. kutatás-fejlesztési tevékenység: a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvényben meghatározott kutatás-fejlesztés.” 321. § (1) Az Art. 181. § (2) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „f) a Tanács 904/2010/EU rendelete (2010. október 7.) a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről.” (2) Az Art. 181. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) E törvény 60–70. §-ai az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálják és az ezen irányelv 26. cikke alapján az Európai Bizottság által elfogadott részletes végrehajtási intézkedésekkel összeegyeztethető szabályozást tartalmaznak.” 322. § Az Art. 181/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a 181//A. §-t megelőzően a következő új alcímmel egészül ki: „Közösségi adatszolgáltatás 181/A. § (1) Ha az állami adóhatóság közösségi jogi aktus rendelkezése – ideértve a közösségi jogi aktust átültető magyar jogszabályt is – alapján az Európai Bizottság vagy az Európai Unió más intézménye, ügynöksége részére személyes adatot nem tartalmazó, statisztikai célú, illetve a közösségi jogi aktus alkalmazásának eredményeit összegző adatszolgáltatást, információ átadást teljesít, azt egyidejűleg az adópolitikáért felelős miniszter részére is megküldi.
126
(2) A 70. § 5. és 5.1. pontjában meghatározott központi kapcsolattartó iroda minden naptári év március 31. napjáig értesíti a 60–70. § §-ai szerinti behajtási jogsegéllyel kapcsolatban az Európai Bizottságot: a) az értesítést megelőző naptári évben a más tagállam megkeresett hatóságának küldött, és más tagállam megkereső hatóságától a megkereső hatóságától kapott információkérés, kézbesítés, behajtás és biztosítási intézkedés iránti megkeresések számáról, valamint b) azon követelések összegéről, amelyre más tagállam megkereső hatósága behajtás iránti megkeresést küldött és az ilyen megkeresések alapján behajtott összegről. (3) A 70. § 5. és 5.1. pontjában meghatározott központi kapcsolattartó iroda tájékoztatja az Európai Bizottságot: a) a 70. § 4. pontja szerinti illetékes hatóság kijelölésének változásáról, valamint a 70. § 5., 5.1., 5.2., 5.3. pont szerinti központi kapcsolattartó iroda, kapcsolattartó szerv, kapcsolattartó iroda kijelöléséről és a kijelölés változásáról, b) az olyan magyar két vagy többoldalú nemzetközi szerződésről és egyéb megállapodásról (egyezségről) amely a 60–70. §-ai hatálya alá tartozó kérdéseket érint.” 323. §
Az Art. a következő 189. §-sal egészül ki:
„189. § (1) A 177/B. § és az államháztartásról szóló törvény 33. § (4a) bekezdésének – az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel történő – hatályon kívül helyezését azokra a szerződésekre kell először alkalmazni, amelyekhez kapcsolódóan a központi költségvetés terhére még nem történt meg az állami viszontgarancia kifizetése. (2) Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 34. § (7) bekezdését, 87. § (3) bekezdését, 92. §-át, 93. § (1) bekezdését, 104. § (4)–(4a) bekezdését 124. § (1)–(2) bekezdéseit, 161. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 164. § (13) bekezdéseit, 170. § (6) bekezdését, 172. § (19)–(20b) bekezdését, 175. § (9) bekezdését megállapító rendelkezéseket a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni. (3) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 3. számú melléklet G. pont 7. alpontját 2012. január 1jén vagy azt követően létesített vagy megszüntetett ügyfélkapu vonatkozásában kell alkalmazni, azzal, hogy az okmányiroda a 2012. január 1-jén ügyfélkapuval rendelkező személyek adatait 2012. március 31-ig – elektronikus úton – megküldi az állami adóhatóság részére. (4) A 3. számú melléklet N) pontjának – az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel történő –hatályon kívül helyezését 2012. január 1-jétől kell alkalmazni, azzal, hogy az ezt megelőző időszakokra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatosan mulasztási bírság kiszabásának nincs helye. (5) Az állami adóhatóság a 2012. január 1-jét megelőző időszakra benyújtott 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait és az abban bekövetkezett változásokkal összefüggő, az 52. § (7) bekezdés b) pont bc) alpontjában előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján teljesíti a magánnyugdíj-pénztár felé. (6) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a 2012. január 1-jét megelőző időszakra benyújtott 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait és az abban bekövetkezett változásokkal összefüggő, 3. számú melléklet P) pontjában előírt adatszolgáltatási kötelezettséget a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján teljesíti az állami
127
adóhatóság részére. E bekezdés irányadó az állami adóhatóság 52. § (7) bekezdés hb) pont a) alpontja szerinti adatszolgáltatás vonatkozásában is. (7) A 2012. január 1-jét követően az állami adóhatóság a 72. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hitelező képviseleti minőségéhez kötődő teendőket a 2012. január 1-jét megelőző időszak vonatkozásában látja el. (8) A Nemzeti Adó- és Vámhivatal az adóztatási szerve által a bejelentés alapján vezetett nyilvántartását és a vámszervének hatáskörébe tartozó személyekről vezetett nyilvántartását 2012. június 30-ig összevonja. (9) E törvénynek egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított rendelkezéseit kell alkalmazni a 2012. január 1jén jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá e rendelkezések hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható. (10) Az adózónak e törvénynek egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését követően – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az azt megelőző időszakra teljesítendő bejelentési, adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét e törvénynek egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi ……. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek hatálybalépését megelőző napon hatályos szabályok szerint kell teljesítenie. 324. § (1) Az Art. 1. 3 § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg; 2. 7. § (2) bekezdésében a „képviseleti joggal rendelkező személy” szövegrész helyébe a „képviseleti joggal rendelkező személy vagy munkaviszonyban álló jogtanácsos,” szöveg, illetve „nagykorú tag, alkalmazott,” szövegrész helyébe „nagykorú tag, alkalmazott, megbízás alapján eljáró” szöveg; 3. 9. § (2) bekezdésében a „bejelentéskor az adóhatóságnál igazolja” szövegrész helyébe a „bejelentésekor, illetve ezt követően a tevékenység folyamatos végzése alatt évente az adóhatóságnál igazolja” szöveg; 4. 16. § (3) bekezdés b) pontjában a „(honlapját)” szövegrész helyébe a „(honlapját), több államban illetőséggel rendelkező gazdasági társaság esetén a tényleges üzletvezetés helyét;” szöveg; 5. 16. § (3) bekezdés g) pontjában az „iratai őrzésének” szövegrész helyébe az „iratai, elektronikus alapon rendelkezésre álló bizonylatai és nyilvántartásai őrzésének” szöveg, 6. 17. § (9) bekezdés b) pontjában az „az ötmillió” szövegrész helyébe az „a kétmillió” szöveg 7. 18 § (2) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg; 8. 20. § (6) bekezdésében a „járulékfizetési kötelezettséget határozattal előírja” szövegrész helyébe a „járulékfizetési kötelezettséget az adószámlán előírja” szöveg; 9. 21. § (2) bekezdés c) pontjában a „nyilatkozhat” szövegrész helyébe a „nyilatkozik” szöveg
128
10. 31. § (2) bekezdésének felvezető szövegében a „járulékról és az alábbi adatokról” szövegrész helyébe „a járulékokról és/vagy az alábbi adatokról” szöveg, 11. 35. § (2) bekezdés d) pontjában az „adó tekintetében,” szövegrész helyébe az „adó tekintetében, valamint akinek a meg nem fizetett adóért való kezességét külön törvény írja elő,” szöveg 12. 36/A. § (3) bekezdésében a „nem kapta meg.” szövegrész helyébe a „nem kapta meg, valamint abban az esetben sem, amennyiben az igazolást bemutató szervezet felszámolás alatt áll.” szöveg 13. 36/A. § (4) bekezdésében a „köztartozást” szövegrész helyébe a „állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást” szöveg, illetve az „a köztartozást” szövegrész helyébe az „az állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást” szöveg; 14. 36/A. § (5) bekezdésében a „köztartozásáért” szövegrész helyébe a „állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozásáért” szöveg; 15. 44. § (1) bekezdésében a „rögzített adatokat is” szövegrész helyébe a „rögzített elektronikus adatokat, információkat is” szöveg; 16. 49. § (2) bekezdésében az „ellenőrzésről szóló értesítés” szövegrész helyébe a „megbízólevél” szöveg, illetőleg az „– az előzetes értesítés mellőzése esetén a megbízólevél bemutatásának, átadásának –” szövegrész helyébe a „ – kézbesítés hiányában átadásának –” szöveg lép; 17. 52. § (2) bekezdésében a „adatkezelő szerv nyilvántartásában szereplő” szövegrész helyébe az „adatkezelő szerv nyilvántartásában, vagy adózói nyilvántartásban szereplő” szöveg, illetőleg a „jogosultság megállapításához, ellenőrzéséhez,” szövegrész helyébe a „jogosultság megállapításához, az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához, ellenőrzéséhez,” szöveg; 18. 52. § (7) bekezdés ba) pontjában a „Magyar Honvédség,” szövegrész helyébe „Magyar Honvédség, Nemzeti Adó- és Vámhivatal,” szöveg; 19. 52. § (7) bekezdés j) pontjában a „valamint az esedékessé vált” szövegrész helyébe a „valamint az adatszolgáltatást megelőző hónap utolsó napjáig esedékessé vált” szöveg; 20. 54. § (1) bekezdés a) pontjában az „az adóigazgatási eljárás megindítását” szövegrész helyébe az „az adóigazgatási eljárás, a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás megindítását” szöveg; 21. 54. § (6) bekezdésében a „Magyar Honvédséget,” szövegrész helyébe a „Magyar Honvédséget, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt” szöveg; 22. 55. §-a (3) bekezdésben a „közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét” szövegrész helyébe a következő „közzéteszi azoknak a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt nem álló adózóknak a nevét” szöveg; 23. 57. § (1) bekezdés a) pontjában az „Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA)” szövegrész helyébe az „Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)” szöveg, 24. 57. § (1) bekezdés e) pontjában az „az 1798/2003/EK rendelet és végrehajtási rendelete szabályai” szövegrész helyébe a „a 904/2010/EU rendelet szabályai” szöveg; 25. 87. § (1) bekezdés d) pontjában az „az adatok gyűjtését célzó,” szövegrész helyébe az „az adatok gyűjtését célzó, illetőleg egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló” szöveg; 26. 88/A. § (1) bekezdésében a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg;
129
27. 90. § (1) bekezdésében az „ellenőrzési irányelv” szövegrész helyébe az „ellenőrzési tájékoztató” szöveg; 28. 90. § (2) bekezdésében a „A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3000 adózót” szövegrész helyébe a „A külön jogszabályban meghatározott értékhatároknak és feltételeknek megfelelő legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózókat” szöveg; 29. 90. § (3) bekezdésében az „ellenőrzési irányelve” szövegrész helyébe a „ellenőrzési tájékoztatója” szöveg; 30. 90. § (4) bekezdésében az „ellenőrzési irányelv” szövegrész helyébe az „ellenőrzési tájékoztató” szöveg; 31. 90. § (7) bekezdésében a „20%-át” szövegrész helyébe a „10%-át” szöveg; 32. 90. § (9) bekezdésében a „(4), (6)” szövegrész helyébe a „(4)–(6)” szöveg; 33. 96. § (1) bekezdésében az „adózó előzetes értesítését,” szövegrész helyébe az „adózó részére a megbízólevél kézbesítését,” szöveg, illetőleg az „nyilvántartásokat, egyéb iratokat” szövegrész helyébe az „nyilvántartásokat, adózással összefüggő elektronikus adatokat, információkat, egyéb iratokat” szöveg; 34. 97. § (5) bekezdésében a „próbavásárlás, a próbagyártás,” szövegrész helyébe a „próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a próbagyártás,” szöveg illetőleg a „más hatóság nyilvántartásából származó adat.” szövegrész helyébe a „más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.” szöveg; 35. 98. § (1) bekezdés f) pontjában a „próbavásárlást, leltárfelvételt” szövegrész helyébe a „próbavásárlást, fel nem fedett próbavásárlást, leltárfelvételt” szöveg; 36. 100. § (2) bekezdésében a „kérheti” szövegrész helyébe az „egy alkalommal kérheti” szöveg; 37. 102. § (1) bekezdésében a „alkalmazottja volt,” szövegrész helyébe az „alkalmazottja volt, illetve a tanú” szöveg; 38. 108. § (4) bekezdésében a „nyugtaadási” szövegrész helyébe a „nyugtakibocsátási” szöveg 39. 119. § (2) bekezdés a) pontjában a „próbavásárlással” szövegrész helyébe a „próbavásárlással, fel nem fedett próbavásárlással” szöveg; illetőleg a „nyugtaadási” szövegrész helyébe a „nyugtakibocsátási” szöveg, 40. 119. § (3) bekezdésben a „nyugtaadási” szövegrész helyébe a „nyugtakibocsátási” szöveg, 41. 119. § (4) bekezdésében a „próbavásárlást és leltárfelvételt” szövegrész helyébe az „adatgyűjtésre irányuló helyszíni ellenőrzést” szöveg; 42. 120. § (3) bekezdés a) pontjában a „vezetésével kapcsolatos” szövegrész helyébe a „vezetésével (ideértve a VPID szám megállapítását is) kapcsolatos” szöveg, 43. 120. § (4) bekezdés a) pontjában a „vezetésével kapcsolatos” szövegrész helyébe a „vezetésével (ideértve a VPID szám megállapítását is) kapcsolatos” szöveg, 44. 124/A. § (2) bekezdésében a „a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált határozat alapján végrehajtási eljárás indul” szövegrész helyébe az „az adózó az adóhatóság végrehajtási eljárását megelőző fizetési felszólításból vagy a végrehajtási eljárás megindulása alapján szerez tudomást kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált kötelezettségéről” szöveg, illetőleg a „a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől” szövegrész helyébe a „a fizetési felszólítás kézhezvételétől illetve a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől” szöveg;
130
45. 138. § (1) bekezdésében a „határidő 60 nap” szövegrész helyébe a „határidő az iratoknak a felettes szervhez történő megérkezését követő naptól számított 60 nap” szöveg; 46. 140. § (1) bekezdésében a „megállapítások” szövegrész helyébe a „megállapítások (intézkedések)” szöveg és a „határozatot” szövegrész helyébe a „határozatot (végzést)” szöveg; 47. 141. § (2) bekezdésében a „beérkezésének napjától számított 60 nap,” szövegrész helyébe a „beérkezését követő naptól számított 60 nap,” szöveg; 48. 156/A. § (11) bekezdésében a „legkésőbb a postai értesítés átvételét követő” szövegrész helyébe a „legkésőbb az elektronikus értesítést követő” szöveg; 49. 158. § (1) bekezdésében a „törzskönyv” szövegrész helyébe a „gépjármű” szövegrész; 50. 160. § (1) bekezdésében az „az adós kérelmére” szövegrész helyébe a „felfüggesztheti” szöveg; 51. 160. § (4) bekezdés e) pontjában az „adó megfizetésére kötelezettel” szövegrész helyébe az „adózóval” szöveg; 52. 161. § (1) bekezdésében a „negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot” szövegrész helyébe a „a fizetési határidő lejártát követő 15 nap elteltével megkeresi az adóhatóságot” szöveg; 53. 168. § (3) bekezdésében az „az eredeti esedékességkor” szövegrész helyébe az „az eredeti esedékességkor, későbbi bevallásában” szöveg; 54. 172. § (1) bekezdésének h) pontjában a „nyomtatványt,” szövegrész helyébe a „nyomtatványt, számlázó programot,” szöveg; 55. 175. § (16) bekezdésében az „adatok módosításával összefüggő eljárásért” szövegrész helyébe az „adatok módosításával összefüggő, továbbá a tevékenységek határon átnyúló jelleggel történő megkezdésének és folytatásának bejelentésével összefüggő eljárásért” szöveg; 56. 175. § (20) bekezdésében a „hatósági eljárás ügyintézési határideje” szövegrész helyébe a „hatósági eljárás – ide nem értve a tevékenység határon átnyúló jelleggel történő megkezdésének és folytatásának bejelentésével összefüggő eljárást – ügyintézési határideje” szöveg; 57. 175. § (21) bekezdésében az „eljárás iránti kérelmét” szövegrész helyébe az „eljárás – ide nem értve a tevékenység határon átnyúló jelleggel történő megkezdésének és folytatásának bejelentésével összefüggő eljárást – iránti kérelmét” szöveg; 58. 178. § 14. pontjában a „köz- és magánokiratok,” szövegrész helyébe a „köz- és magánokiratok, megjelenési formájuktól függetlenül,” szöveg; 59. 178. § 18. pontjában a „kivéve a külföldi foglalkoztatót.” szövegrész helyébe a „kivéve a Tbj. 56/A. §-a szerinti külföldi vállalkozást.” szöveg; 60. 178. § 23. pontjában a „foglalkoztatottak tekintetében,” szövegrész helyébe a „foglalkoztatottak tekintetében, kivéve a Tbj. 56/A. §-a szerinti külföldi vállalkozást,” szöveg; 61. 178. § 26. pontjában a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg; 62. 2. számú melléklet I./Általános rendelkezések/1. pontjában a „bevallásokra irányadó szabályok szerint kötelesek teljesíteni.” szövegrész helyébe a „bevallásokra irányadó szabályok szerint, illetve e törvény 33. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kötelesek teljesíteni.” szöveg; 63. 2. számú melléklet I./Általános rendelkezések/2. pontjában a „csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.”
131
szövegrész helyébe a „csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek, illetve e törvény 33. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell teljesíteni.” szöveg; 64. 3. számú melléklet C) 1. pontjában a „bejegyzési kérelem beérkezését” szövegrész helyébe az „eljárás befejeződését” szöveg 65. 3. számú melléklet H) pontjában a „követő hó 15. napjáig” szövegrész helyébe a „követő időszak 20. napjáig” szöveg; 66. 3. számú melléklet J) pontjában a „február 15-ig” szövegrész helyébe a „január 31-ig” szöveg; 67. 3. számú melléklet K) pontjának 1. alpontjában a „nyugtatömbökről” szövegrész helyébe a „nyugtatömbökről, szállítólevéltömbökről” szöveg, 68. 3. számú melléklet K) pontjának 2. alpontjában a „nyugtatömbök)” szövegrész helyébe a „nyugtatömbök, szállítólevéltömbök)” szöveg; 69. 4. számú melléklet 7. pontjában a „kiállított okirat” szövegrész helyébe a „kiállított okirat angol nyelvű példányáról” szöveg; 70. 7. számú melléklet 1. pontjában a „március 20-ig” szövegrész helyébe a „január 31-ig” szöveg; 71. 8. számú melléklet 1.C pont első mondatában az „a 100 000” szövegrész helyébe a „az 50 000” szöveg; 72. 9. számú melléklet I/2/B. pontjában a „Magyar Köztársaság” szövegrész helyébe a „Magyarország” szöveg; lép. (2) Az Art. 1. 31. § (2) bekezdés 6. pontjában „a nyugdíj-biztosítási” szövegrész helyébe a „nyugdíjhozzájárulás” szöveg; 2. 31. § (2) bekezdés 10. pontjában a „nyugdíj-biztosítási” szövegrész helyébe a „nyugdíjhozzájárulás” szöveg; 3. 31. § (2) bekezdés 23. pontjában a „nyugdíjbiztosítási” szövegrész helyébe a „nyugdíjhozzájárulás” szöveg; 4. 31. § (2) bekezdés 28. pontjában a „nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíjbiztosítási járulék” szövegrész helyébe a „nyugdíjjárulék” szöveg; 5. 52. § (7) bekezdés da) pontjában a „nyugdíjbiztosítási járulék” szövegrész helyébe „nyugdíj-hozzájárulás” szöveg; 6. 52. § (7) bekezdés db) pontjában ”nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék” szövegrész helyébe a „nyugdíjjárulék, valamint nyugdíj-hozzájárulás” szöveg; 7. 178. § 15. pontjában a „nyugdíjbiztosítási járulékot” szövegrész helyébe a „nyugdíjhozzájárulást” szöveg; 8. 2. számú melléklet I./Határidők/5. Járulékok B) pontjában a „nyugdíj-biztosítási” szövegrész helyébe a „nyugdíj-hozzájárulás” szöveg lép. 325. § Hatályát veszti az Art. 1. 7. § (3)–(4) bekezdése, 2. 16. § (4) bekezdésben „magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját” szöveg;
132
3. 31. § (2) bekezdés 7. pontjában a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíj)”, és a „(magánnyugdíjpénztári tagdíj és a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés)” szöveg; 4. 31. § (2) bekezdés 9. pontjában a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíj levonás)” szöveg; 5. 31. § (2) bekezdés 10. pontjában a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj-kiegészítés)” szöveg; 6. 31. § (2) bekezdés 11. pontjában a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag által vállalt tagdíj-kiegészítés)” szöveg; 7. 31. § (2) bekezdés 15. pontja; 8. 31. § (15) bekezdésben a „a magánnyugdíjpénztár azonosító kódja,” szöveg; 9. 43. § (1) bekezdésében „A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot és önellenőrzési pótlékot az adóhatóság pénztáranként megnyitott, külön számlákon tartja nyilván.” szöveg; 10. 43. § (9) bekezdés; 11. 52. § (4) bekezdés g) pontjában az „a vámhatóság és” szövegrész, 12. 52. § (7) bekezdés db) pontjában „továbbá a magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapjára és összegére vonatkozó adatokat a magánnyugdíjpénztár,” szöveg; 13. 52. § (7) bekezdés g) pontjában a „illetve a magánnyugdíjpénztárat,”, és a „Az állami adóhatóság tájékoztatja továbbá a magánnyugdíjpénztárat arról a tényről is, hogy a mezőgazdasági őstermelő a tárgyévben kezdte-e meg őstermelői tevékenységét, illetve tárgyévet megelőző évben elért bevétele meghaladta-e a Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerinti értékhatárt,” szövegek; 14. 54. (15) bekezdésében a „, illetőleg magánnyugdíjpénztári tag esetén az illetékes magánnyugdíjpénztár részére is” szöveg; 15. 72. § (2) bekezdés; 16. 124. § (3) bekezdése; 17. 142. § (2) bekezdés d) pontjában a „, illetőleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésére” szöveg; 18. 151. § (2) bekezdésében a „A magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj (tagdíjkiegészítés) és ennek pótlékai tekintetében fennálló túlfizetés visszaigénylése során az adóhatóság visszatartási jogát kizárólag a magánnyugdíjpénztárak valamelyikét megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés), késedelmi pótlék, illetve önellenőrzési pótlék tekintetében gyakorolhatja.” szöveget; 19. 156/A. § (10) bekezdésében az „Az adóhatóság egyidejűleg postai úton is értesíti a nyertest az elektronikus értesítésben közöltekről.” szöveg, 20. 167. § (1) bekezdés „A magán-nyugdíjpénztári tagdíjhoz kapcsolódó befizetések tekintetében a nettó pótlékszámítás nem alkalmazható.” szöveg; 21. 172. § (1) bekezdés f) pontja, 22. 172. § (1) bekezdés l) pontjában az „ , illetőleg a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását” szövegrész; 23. 177/B. § és az azt megelőző alcím;
133
24. 178. § 15. pont „a magán-nyugdíjpénztári tagdíj,” szöveg 25. 181. § (2) bekezdés g) pont; 26. 182. § (7) bekezdés, 27. 2. számú melléklet I./Általános rendelkezések/3. pontjában a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíját)” szöveg, valamint a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíj)” szöveg; 28. 2. számú melléklet I/Határidők/5. Járulékok A) pontjában a „(magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a pénztártag, illetőleg a foglalkoztató által vállalt tagdíj kiegészítés)” szöveg, valamint a „(tagdíjat, tagdíjkiegészítést)” szöveg; 29. 3. számú mellékletének D/I. 1. pontja, 30. 3. számú mellékletének D/I. 4. pontja, 31. 3. számú mellékletének N) pontja és az azt megelőző alcím, 32. 11. számú mellékletének I. pontja felvezető szövegében az „és 60. § (1) bekezdés b) pontjának” szövege, 33. 11. számú melléklet II. pontja felvezető szövegében az „és a 60. § (1) bekezdés b) pontjában” szövege. 326. § Az Art. 1., 2., 3. és 4. számú mellékletei e törvény 7–10. mellékletei szerint módosulnak. 22. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosítása 327. § Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 15. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki: „(2) A kamarai tagságnak a 20. § (2) bekezdés f) pontja szerinti hivatalból történő megszüntetése, valamint az ügyvédi iroda 76. § (2) bekezdés b) pont szerinti névjegyzékből való törléssel történő megszűnése esetén a megszüntetésre irányuló döntés meghozatalának feltétele az állami adóhatóság és a vámhatóság – erre a célra rendszeresített nyomtatványon kiadott – nyilatkozata arról, hogy az iroda adóbevallási kötelezettségeinek eleget tett, adótartozása, jogerős határozatban megállapított adófizetési kötelezettsége nincs, az irodánál adóhatósági eljárás nincs folyamatban, és ellenőrzést, végrehajtást az állami adóhatóság illetőleg a vámhatóság nem kezdeményez. Az adóhatósági nyilatkozat beszerzése érdekében a kamarai hatósági eljárás során a kamara megkeresi az adóhatóságot, a nyilatkozat beszerzéséig eltelt idő az döntés meghozatalára nyitva álló határidőbe nem tartozik bele.” 23. A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosítása 328. § A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 30. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki: „(5a) A szabadalmi ügyvivői iroda nyilvántartásból a 9. § (2) bekezdés a) pontja alapján való törlése iránti eljárás során a megszüntetésre irányuló döntés meghozatalának feltétele az állami adóhatóság és a vámhatóság – erre a célra rendszeresített nyomtatványon kiadott – nyilatkozata arról, hogy az iroda adóbevallási kötelezettségeinek eleget tett, adótartozása, jogerős határozatban megállapított adófizetési kötelezettsége nincs, az irodánál adóhatósági eljárás nincs folyamatban, és ellenőrzést, végrehajtást az állami adóhatóság illetőleg a vámhatóság nem kezdeményez. Az adóhatósági nyilatkozat beszerzése érdekében a kamarai hatósági eljárás során a kamara megkeresi az adóhatóságot, a nyilatkozat beszerzéséig eltelt idő az döntés meghozatalára nyitva álló határidőbe nem tartozik bele.”
134
24. A cégnyilvántartásról szóló2006. évi V. törvény módosítása 329. § (1) A cégnyilvántartásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 27. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A cégjegyzék cégformánként, a 24-26. §-ban meghatározottakon túlmenően az alábbi adatokat is tartalmazza: (1) Közkereseti társaság esetében] „a) a tagok nevét, továbbá természetes személy tag esetén születési idejét, lakóhelyét, anyja születési nevét, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén székhelyét, cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát, ha van adóazonosító számát, (2) A Ctv. 27. § (2) bekezdés a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Betéti társaság esetében] „a) a társaság beltagjainak nevét, továbbá természetes személy beltag esetén születési idejét, lakóhelyét, anyja születési nevét, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén székhelyét, cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát, ha van adóazonosító számát, b) a társaság kültagjainak nevét, továbbá természetes személy beltag esetén születési idejét, lakóhelyét, anyja születési nevét, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén székhelyét, cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát, ha van adóazonosító számát,” (3) A Ctv. 27. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [Korlátolt felelősségű társaság esetében] „a) a tagok nevét, továbbá természetes személy esetén lakóhelyét, születési idejét, anyja születési nevét, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság esetén székhelyét, és cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát, ha van adóazonosító számát, valamint amennyiben a tag szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a tag minősített többségű befolyással rendelkezik, ezt a tényt is,” (4) A Ctv. 27. § (4) bekezdés b) pontjának bc) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: [b) Zártkörűen működő részvénytársaság esetében] „bc) azt a tényt, ha valamelyik részvényes szavazati jogának mértéke az 50 százalékot meghaladja, vagy a részvényes minősített többségű befolyással rendelkezik, továbbá ennek a részvényesnek a nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), ha van adóazonosító számát,” (5) A Ctv. 27. § (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Egyesülés esetében) „a) a tagok nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), ha van adóazonosító számát,”
(6) A Ctv. 27. § (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Végrehajtói iroda esetében) a) a tagok nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), ha van adóazonosító számát, az önálló bírósági végrehajtó tag esetében nevét, szolgálati helyét (annak a helyi bíróságnak a
135
megnevezését, amely mellé kinevezték), hivatali helyiségének címét, az illetékességi területe kiterjesztésének tényét és terjedelmét, (7) A Ctv. 27. § (12) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Közjegyzői iroda esetében) a) tagok nevét, lakóhelyét, ha van adóazonosító számát, a közjegyző tag esetében a hivatali helyiségének (irodájának) címét is, 330. § A Ctv. 114. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, ezzel egyidejűleg a § a következő (2a) bekezdéssel egészül ki: „(2) A cég a végelszámoló személyét a végelszámolás befejezésével és a törlési kérelemmel együtt jelenti be a cégbíróságnak, amely rendelkezik a törlés bejegyzéséről és közzétételéről, ennek keretében feltüntetve a végelszámoló személyét és lakóhelyét (székhelyét), adóazonosító számát, utalva arra is, hogy a végelszámolás egyszerűsített módon folyt le. (2a) Ha a legfőbb szerv az egyszerűsített végelszámolás megszüntetését és a cég működésének továbbfolytatását határozza el, abban az esetben a végelszámoló a határozat meghozatalától számított nyolc napon belül köteles kezdeményezni a végelszámolás megszüntetésének időpontját, a végelszámoló személyét és lakóhelyét (székhelyét), adóazonosító számát, valamint azt a tényt tartalmazó közlemény közzétételét, hogy a végelszámolás megszüntetésére a cég működésének továbbfolytatásával kerül sor.” 331. §
A Ctv. a következő 137. §-sal egészül ki:
„137. § Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel módosított Ctv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, (2) bekezdés a) és b) pontjában, (3) bekezdés a) pontjában, (4) bekezdés b) pont bc) alpontjában, (5) bekezdés a) pontjában, (11) bekezdés a) pontjában, (12) bekezdés a) pontjában a korábbi törvényi rendelkezésekhez képest bejelenteni előírt további adatokat az első változásbejegyzési kérelem benyújtásakor, ennek hiányában legkésőbb 2013. szeptember 30-ig kötelesek bejelenteni a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény alapján bejegyzésre kötelezettek, ha cégbejegyzésükre 2012. január 1-ig sor került.” 25. Egyéb eljárásjogot érintő törvények módosítása 332. § Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 3. § (1) bekezdésében a „havonta” szövegrész helyébe a „havonta vagy több hónapra előre” szöveg lép. 333. § A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 254/A. § (2) bekezdésében az „1997. évi CXLIV.” szövegrész helyébe a „2006. évi IV.” szöveg lép. 334. § Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 12. § (2) bekezdésében „a magánszemély munkáltató” szövegrész helyébe „az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásra elektronikusan kötelezettek”szöveg lép. 335. § Hatályát veszti az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 33. § (14a) bekezdése. 336. § Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 8. § (3) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba: „(3) Személyes adatok a nemzetközi jogsegélyről, az adóügyi információcseréről, valamint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés végrehajtása érdekében,
136
a nemzetközi szerződésben meghatározott célból, feltételekkel és adatkörben – a (2) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában is – továbbíthatók harmadik országba.” VIII. Fejezet 26. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény módosítása 337. § (1) A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: KTIA tv.) 5. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A járulékfizetésre kötelezett gazdasági társaság a járulék éves összegét maga állapítja meg és vallja be az állami adóhatósághoz az adóévet követő adóév ötödik hónapja utolsó napjáig.” (2) A KTIA tv.12. § a)–e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek: (12. § E törvény alkalmazásában) „a) alapkutatás: az Innovációs tv. 4. § 1. a) pontjában meghatározott alapkutatás; b) kutatás-fejlesztés: az Innovációs tv. 4. § 1. d) pontjában meghatározott kutatásfejlesztés; c) alkalmazott kutatás: az Innovációs tv. 4. § 1. b) pontjában meghatározott alkalmazott kutatás; d) kísérleti fejlesztés: az Innovációs tv. 4. § 1. c) pontjában meghatározott kísérleti fejlesztés;” e) technológiai innováció: az Innovációs tv. 4. § 2. pontjában meghatározott technológiai innováció.” 338. §
A KTIA tv. 12. § az alábbi g) ponttal egészül ki:
(12. § E törvény alkalmazásában) „g) saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 32. pontja szerinti saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység; h) kutatás-fejlesztési megállapodás: az Innovációs törvény 4. § 10. pont szerinti kutatásfejlesztési megállapodás.” 339. § A KTIA tv. 4. § (3) bekezdésében a „kutatás-fejlesztésről és technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény” szövegrész helyébe a „kutatás-fejlesztésről és technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.)” szöveg lép. 340. § Hatályát veszti a KTIA tv. 3. § (2) bekezdésében a „3. § (2)–(3) bekezdése” szövegrész, 4. § (2) bekezdésében a „bruttó” szövegrész, 4. § (3) bekezdése, 5. § (7) bekezdésében a „nettó” szövegrész, 5. § (8) bekezdésében a „nettó” szövegrész, 14. § (1) bekezdésében a „bruttó” szövegrész. 27. A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény módosítása 341. § (1) A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Innovációs tv.) 4. § 1. a)–c) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: (E törvény alkalmazásában)
137
„1. a) alapkutatás: kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását; b) alkalmazott kutatás: tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. Magában foglalja az alkalmazott kutatáshoz - különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez - szükséges komplex rendszerek összetevőinek létrehozását is, a prototípusok kivételével; c) kísérleti fejlesztés: a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából. Kísérleti fejlesztésnek minősülhetnek: ca) az új termékek, eljárások és szolgáltatások fogalmi meghatározását, megtervezését és dokumentálását célzó tevékenységek; cb) olyan tevékenységek melyek magukban foglalják tervezetek, tervrajzok, tervek és egyéb dokumentációk előállítását is, feltéve, hogy azokat nem kereskedelmi felhasználásra szánják; cc) a kereskedelmi felhasználásra nem kerülő prototípusok elkészítése; cd) a kereskedelmileg felhasználható prototípusok és kísérleti projektek kifejlesztése abban az esetben, ha a prototípus szükségszerűen maga a kereskedelmi végtermék, és előállítása túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen; ce) a termékek, eljárások és szolgáltatások kísérleti gyártása és tesztelése, feltéve hogy azokat nem lehet felhasználni vagy átalakítani úgy, hogy azok ipari alkalmazásokban vagy kereskedelmileg hasznosíthatóak legyenek. A kísérleti fejlesztésbe még akkor sem tartoznak bele azok a szokásos, időszakos vagy rutinszerű változtatások, amelyeket termékeken, gyártósorokon, előállítási eljárásokon, létező szolgáltatásokon és egyéb folyamatban lévő műveleteken végeznek, ha e változtatások fejlesztésnek minősülnek, illetve ha e változtatások az adott termék, eljárás, folyamat vagy szolgáltatás fejlődését is eredményezik;” (2) Az Innovációs tv. 4. §-a kiegészül az alábbi 10. ponttal: (E törvény alkalmazásában) „10. kutatás-fejlesztési megállapodás: két vagy több vállalkozás, illetve vállalkozás és kutatóhely (e pontban a továbbiakban: felek) között létrejött olyan megállapodás, amelynek tárgya a) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó közös kutatás-fejlesztés, valamint az ilyen kutatás-fejlesztés eredményeinek közös hasznosítása, b) ugyanazon részt vevő felek közötti korábbi megállapodás alapján végzett, a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó közös kutatásfejlesztés eredményeinek közös hasznosítása, c) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó közös kutatás-fejlesztés, az ebből származó eredmény közös hasznosítása nélkül, d) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó fizetett kutatás-fejlesztés, valamint az ilyen kutatás-fejlesztés eredményeinek közös hasznosítása,
138
e) ugyanazon részt vevő felek közötti korábbi megállapodás alapján végzett, a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó fizetett kutatásfejlesztés eredményeinek közös hasznosítása, vagy f) a megállapodás szerinti termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra vonatkozó fizetett kutatás-fejlesztés, az ebből származó eredmény közös hasznosítása nélkül; e pont alkalmazásában fizetett kutatás-fejlesztésnek minősül az egyik fél által végzett és egy finanszírozó fél által finanszírozott kutatás-fejlesztés, ahol a finanszírozó fél maga nem végez kutatás-fejlesztési tevékenységet;” 28. Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény módosítása 342. § (1) Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Különadó tv.) 4/A. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A 2011-ben jogelőd nélkül létrejött pénzügyi szervezet, valamint a naptári évtől eltérő üzleti évet alkalmazó adózó a különadót az utolsó rendelkezésre álló beszámolóval lezárt üzleti év adatai alapján 2012. szeptember 10-éig megállapítja, az esedékességének megfelelő részletezésben külön nyomtatványon bevallja, valamint két egyenlő részletben - szeptember 10-éig és december 10-éig - megfizeti.” (2) A Különadó tv. 4/A. § (4) bekezdésének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „3. egyéb pénzügyi szervezetnél: a) pénzügyi vállalkozásnál a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet szerint készített 2009. évi éves beszámoló adataiból előjelhelyesen számított aa) kamateredmény, valamint ab) díj- és jutalékeredmény összevont összege;” (3) A Különadó tv. 4/A. § (6) bekezdésének ca) alpontjának helyébe a következő rendelkezés lép: „ca) pénzügyi vállalkozásnál a (4) bekezdés 3. pont a) pontjában meghatározott összeg 6,5 százaléka,” (4) A Különadó tv. 4/A. §-a a következő új (8) bekezdéssel egészül ki: „(8) A jogutód (4) bekezdés szerinti adóalapját növeli a jogutódlással 2011. január 1-jét követően megszűnő adózó – a jogutódlással történő megszűnés adóévében hatályos (4) bekezdés szerinti – különadó alapja, első ízben a jogutódlást követő adóévben.” 343. § A Különadó tv. 1. 4/A. § (1) bekezdésében a „2011-ben” szövegrész helyébe „2012-ben” szöveg; 2. 4/A. § (2) bekezdésében „2011. március 10-éig” szövegrész helyébe „2012. március 10-éig” szöveg; 3. 4/A. § (3) bekezdésében a „2010-ben” szövegrész helyébe „2011-ben” szöveg; 4. 4/B. § (1) bekezdésében a „2011-ben” szövegrész helyébe „2012” szöveg lép.
139
344. § bekezdése.
Hatályát veszti a Különadó tv. 6. § (7) bekezdése; 6. § (8) bekezdése; 8. § (9)
29. A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása 345. § A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) 40. §a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) E törvénynek az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi … törvénnyel megállapított 26. § (1a) bekezdését, 26. § (22) bekezdését, 40. § (3) bekezdését, 41. §-át 2011. november 1. napjától kell alkalmazni.” 346. § Az Szjtv. 40. §-át követően a következő új alcímmel egészül ki és a 41. § helyébe a következő rendelkezés lép: „Jogszabály tervezetének egyeztetése 41. § Az e törvény 26. § (1a) bekezdése, 26. § (22)-(24) bekezdése, 29/C. § (4)-(8) bekezdése, 37. § 23. pontja tervezetének a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, – a 98/48//EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított – 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8-10. cikke szerinti előzetes bejelentése megtörtént.” 347. § Az Szjtv. 32. §-a előtti címében a „távjátékok” szövegrész helyébe a „távszerencsejátékok” szövegrész lép. 348. §
Hatályát veszti az Szjtv.
1. 26. § (1a) bekezdésében az „az internet mint” és a „, játékkaszinóban” szövegrész; 2. 26. § (22) bekezdésben az „- az (5) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembe vételével –” szövegrész; 3. 40. § (3) bekezdésében a „, valamint elektronikus kaszinóban” szövegrész.” 30. Az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény módosítása 349. § Nem lép hatályba az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvénynek a szerencsejáték szervezésről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 13. § (3) bekezdését megállapító rendelkezése. 350. § Nem lép hatályba az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvénynek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről szóló 2007. évi CXXXIV. törvény 1. § (1) bekezdés i) pontját megállapító rendelkezése. IX. Fejezet HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK 351. § (1) E törvény – a (2)–(10) bekezdésekben foglalt kivétellel – a kihirdetést követő napon lép hatályba. (2) A 181. §, 186. §, 190. §, 200. § (1) bekezdése 324. § (2) bekezdés 2011. december 1jén lép hatályba. (3) A 1–9. §, 10. § (1), (2), (4) és (5) bekezdése, 12. §–20. §, 21. § (1) és (3) bekezdése, 22. §–59. §, 60. § (1) és (2) bekezdése, 61. §–63. §, 67. § (1) bekezdés, 69. §, 71. §–83. §, 84. § (1) és (2) bekezdése, 85. §, 88. §, 90. §–92. §, 96. § (1) bekezdése, a 97. § (1) bekezdése, 99.
140
§, 101. §–180. §, 182. §–185. §, 187. §–189. §, 192. §, 193. §, 196. §, 198. §–199. §, 200. § (2) bekezdés, 201. §–207. §, 209. §–226. §, 228. §–232. §, 234. §–237. §, 242. §, 246. §–248. §, 252. §–316. §, 318. §–323. §, 324. § (1) bekezdés, 325. §–335. §, 337. §–344. §, valamint az 1. melléklet 2. pontja, a 2–10. mellékletei 2012. január 1-jén lép hatályba. (4) A 347. § 2012. január 2-án lép hatályba. (5) A 194. § 2012. február 1-jén lép hatályba. (6) A 96. § (3) bekezdése 2012. május 1-jén lép hatályba. (7) A 60. § (3) bekezdése, 64. §, 65. § (1) bekezdése, 68. §, 70. §, 84. § (3) bekezdése és 86. §, 87. §, 89. §, 96. § (4) bekezdése és 97. § (2) bekezdése 2012. július 1-jén lép hatályba. (8) A 21. § (2) és (4) bekezdése 2012. október 1-jén lép hatályba. (9) A 227. §, 233. § (1) bekezdése, 249. §–251. §, 317. § 2013. január 1-jén lép hatályba. (10) A 208. § és 233. § (3) bekezdése 2014. január 1-jén lép hatályba. (11) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a nettó munkabérek e törvény rendelkezései miatti esetleges csökkenésének ellentételezése, a munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges béremelések ösztönzése érdekében szükséges kompenzáció szabályait rendeletben állapítsa meg.
141
1. 1.
melléklet a 2011. évi ……. törvényhez
Az Szja tv. 1. számú melléklet 4. pontja a következő új 4.22. alponttal egészül ki:
(Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:) „4.22. a Rezidens Támogatási Program keretében folyósított ösztöndíj, továbbá az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszerről szóló kormányrendelet alapján az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben történő részvétel során a támogatott jelöltnek a szakképzéssel kapcsolatos kiadások, dologi költségek megtérítésére az adott évre vonatkozó költségvetési törvényben meghatározott mértékű, utólagosan folyósított támogatás.” 2. Az Szja tv. 1. számú melléklet 8.14. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A nem pénzben kapott juttatások közül adómentes 8.14. a kifizető által) „a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének – ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye – megfelelő magánszemély számára, kizárólag a magánszemély saját nevében történő vásárlásához kapcsolódóan adott, a vásárolt áru, szolgáltatás ellenértékéig terjedő árengedmény, visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az – megjelenési formájától függetlenül – árura vagy szolgáltatásra váltható érték, azzal, hogy az ellenértéket meghaladó részre a 70. § (3) bekezdés e) pontjának rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni;”
142
2.
melléklet a 2011. évi … törvényhez
1. A Tao tv. 1. számú melléklete a következő 7/b. ponttal egészül ki: (Az értékcsökkenési leírás szabályairól) „7/b. Az adózó a munkavállalói számára bérlakás céljából épített (a tárgyi eszközei között kimutatott) és e tevékenységet közvetlenül szolgáló hosszú élettartamú szerkezetű épület után 5 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.”
143
3.
melléklet a 2011. évi … törvényhez
1. A Tao tv. 3. számú melléklete A/9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások) „9. az a költség, ráfordítás, amely ellenőrzött külföldi társaság részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha az adózó bizonyítja, hogy a költség, a ráfordítás vállalkozási tevékenységét szolgálja, figyelemmel a 13. pontban foglaltakra is. Az adózó a bizonyítási kötelezettsége körében szerződésenként külön nyilvántartás (azonos tárgyú szerződések esetében összevont nyilvántartás) készítésére kötelezett, amely tartalmazza az ügyletben részt vevő vállalkozások nevét, székhelyét, adószámát (vagy annak megfelelő azonosítót, ezek hiányában cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát), a cégjegyzéket (nyilvántartását) vezető bíróság (hatóság) megnevezését és székhelyét, a szerződés tárgyát (tárgyait), megkötésének és módosításának időpontját, a szerződés időbeli hatályát, a teljesítés módját, feltételeit, a nyilvántartás elkészítésének időpontját, a költség, ráfordítás elszámolását megalapozó okokat;” 2. A Tao tv. 3. számú melléklete A/13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások) „13. az adózó által (a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezet kivételével) az adóévben nem adomány céljából visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazol;” 3. A Tao tv. 3. számú melléklete a következő új A/15. ponttal egészül ki: (Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások) „15. a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége, ha azt az adózó a vállalkozási, bevételszerző tevékenységével összefüggésben ténylegesen nem hasznosítja.” 4. A Tao tv. 3. számú melléklete B/3. pontja helyében a következő rendelkezés lép: (A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások) „3. az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont], valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés, figyelemmel az 1., 2., 8. és 12. pontban foglaltakra;” 5. A Tao tv. 3. számú melléklete a következő B/16. ponttal egészül ki: (A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások)
144
„16. a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció, üzleti ajándék címen személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt juttatás;” 6. A Tao tv. 3. számú melléklete a következő B/17. ponttal egészül ki: (A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások) „17. az adóévben adomány jogcímen visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy az adózó rendelkezik a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet, az egyház, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét és a támogatott célt, továbbá közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a közhasznúsági fokozatot;” 7. A Tao tv. 3. számú melléklete a következő B/18. ponttal egészül ki: (A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások) „18. az adóévben az adózó által átvállalt kamarai tagsághoz kapcsolódó tagdíj összege, feltéve, hogy az kötelező kamarai tagsághoz kapcsolódódik;” 8. A Tao tv. 3. számú melléklete a következő B/19. ponttal egészül ki: „19. az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy annak átadása, nyújtása jogszabályon alapul.”
145
4.
melléklet a 2011. évi … törvényhez
1. A Rega tv. Melléklete I. rész 1. pontja helyébe a következő táblázat lép: „1. Adótételek személygépkocsik esetén
Adókategória
A személygépkocsi műszaki tulajdonságai
Adótétel [A személygépkocsi környezetvédelmi osztályba sorolása a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerint]
11-nél jobb
9-11
6-8
4
4-nél rosszabb
1.
Otto-motoros személygépkocsi 1100 3 cm -ig és dízelmotoros személygépkocsi 3 1300 cm -ig
250 000 Ft/db
290 000 Ft/db
500 000 Ft/db
750 000 Ft/db
1 000 000 Ft/db
2.
Otto-motoros személygépkocsi 11013 1400 cm -ig és dízelmotoros 3 személygépkocsi 1301-1500 cm -ig
350 000 Ft/db
400 000 Ft/db
700 000 Ft/db
1 100 000 Ft/db
1 400 000 Ft/db
3.
Otto-motoros személygépkocsi 14013 1600 cm -ig és dízelmotoros 3 személygépkocsi 1501-1700 cm -ig
500 000 Ft/db
580 000 Ft/db
1 000 000 Ft/db
1 500 000 Ft/db
2 000 000 Ft/db
4.
Otto-motoros személygépkocsi 16013 1800 cm -ig és dízelmotoros 3 személygépkocsi 1701-2000 cm -ig
750 000 Ft/db
860 000 Ft/db
1 500 000 Ft/db
2 500 000 Ft/db
3 000 000 Ft/db
5.
Otto-motoros személygépkocsi 18013 2000 cm -ig és dízelmotoros 3 személygépkocsi 2001-2500 cm -ig
1 000 000 Ft/db
1 150 000 Ft/db
2 000 000 Ft/db
3 000 000 Ft/db
4 000 000 Ft/db
6.
Otto-motoros személygépkocsi 20013 2500 cm -ig és dízelmotoros 3 személygépkocsi 2501-3000 cm -ig
1 500 000 Ft/db
1 730 000 Ft/db
3 000 000 Ft/db
4 500 000 Ft/db
6 000 000 Ft/db
7.
3 Otto-motoros személygépkocsi 2500 cm felett és dízelmotoros személygépkocsi 3 3000 cm felett
2 000 000 Ft/db
2 300 000 Ft/db
4 000 000 Ft/db
6 000 000 Ft/db
8 000 000 Ft/db
8.
A 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerinti 5 környezetvédelmi osztályba tartozó elektromos meghajtású személygépkocsi
9.
A 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerinti 5 környezetvédelmi osztályba tartozó hybrid (elektromos és Otto-, vagy elektromos és dízelmotoros) hajtású, illetőleg a 8. pont alá nem tartozó egyéb személygépkocsi
0 Ft/db
380 000 Ft/db
2. A Rega tv. Melléklete II. részének szöveges része helyébe a következő rendelkezés lép: „Az adó összegét a vámhatóság az alábbi táblázat és képlet együttes alkalmazásával állapítja meg. A számításnál minden megkezdett hónap egész hónapnak minősül. E melléklet alkalmazásában forgalomba helyezés alatt a közlekedési hatóság által lefolytatott eljárásban, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 1. számú melléklet II. részében meghatározott Műszaki adatlapon vagy az egyedi forgalomba helyezési
146
engedélyen rögzített első forgalomba helyezés vagy az első hazai nyilvántartásba vétel időpontja értendő. Ezen adatok hiányában a gépjármű esetében e melléklet I. részében meghatározott adótételek e melléklet II. részében található előírások figyelembevétele nélkül alkalmazandók. Elektronikus eljárás esetén a Műszaki adatlap meglétét és adatai valódiságát a vámhatóság a Nemzeti Közlekedési Hatóság és a vámhatóság között fennálló elektronikus adatkapcsolaton keresztül ellenőrzi.”
147
5.
melléklet a 2011. évi … törvényhez
1. Az Áfa tv. 4. számú melléklet 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „18. Kiraktározó kizárólag a termék a) 7/b. alpontban említett beraktározója lehet; vagy b) igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. § szerint értékesítette; vagy c) azon utolsó beszerzője lehet, aki (amely) részére a terméket a b) pont szerinti igazolt utolsó értékesítő értékesítette.” 2. Az Áfa tv. 4. számú melléklet 35. és 36. pontjai helyébe a következő rendelkezés lép: „35. A 34. pontban említett esetben a kiraktározó megegyezik a nyilvántartásban szereplő személlyel [32. pont]. 36. Abban az esetben, ha a 35. pont szerint a termék kiraktározójának személye nem állapítható meg, az adóraktár üzemeltetője minősül a termék kiraktározójának.”
148
6.
melléklet a 2011. évi … törvényhez
Az Áfa tv. 5. számú melléklete a következő 3/A. ponttal egészül ki: (Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszere) „3/A. Az 1. pont szerinti levonási hányados számításakor az ellenérték helyett a szokásos piaci árat kell figyelembe venni, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdés a) vagy c) pontját kell alkalmazni.”
149
7. 1.
melléklet a 2011. évi
törvényhez
Az Art. 1. számú melléklet I./B/3. pontja a következő új d) alponttal egészül ki:
(3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések) „d) Az alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, valamint a kizárólag mezőgazdásági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségének minden esetben havi gyakorisággal tesz eleget.” 2.
Az Art. 1. számú melléklet I./B/3. pont e) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések) „e) A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletet az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be, és az ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adófizetési kötelezettségének a bevallás benyújtásával egyidejűleg tesz eleget. Nem kell bevallást tenni arról az időszakról, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott. A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy azt a Közösségen kívül letelepedett adóalanytól igénybevett szolgáltatást, amely után az adófizetési kötelezettség őt terheli, az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be, és az ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adófizetési kötelezettségének a bevallás benyújtásával egyidejűleg tesz eleget.”
150
8.
melléklet a 2011. évi
törvényhez
Az Art. 2. számú melléklet I./Határidők/2. pont b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: (2. Az általános forgalmi adó) „b) Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást – az adóév végéig – különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg. Az adóhatóság megtagadja az engedély kiadását, ha az adózó a kérelem benyújtását megelőző két évben -
adószám felfüggesztés hatálya alatt állt vagy adószámát a felfüggesztést követően törölték, vagy
-
bevallási, bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesítette,
-
az adóhatóság – különösen számla-, nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, ellenőrzés akadályoztatása miatt – jogerősen mulasztási bírsággal sújtotta,
-
legalább három alkalommal székhelyet változtatott,
-
szerepel(t) az 55. § (3) bekezdése vagy (5) bekezdése alapján közzéteendő adózói listán,
-
25 millió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű adótartozás miatt végrehajtási eljárás folyt/folyik ellene.
Amennyiben a kérelmező gazdasági társaság a kérelem benyújtását megelőző két éven belül alakult, az előzőekben felsoroltakon kívül, a kérelmet az adóhatóság elutasítja abban az esetben is, ha a társaság tagja vagy vezető tisztségviselője az adó végrehajtásához való jog elévülési idején belül jelentős adóhátralékkal rendelkező és/vagy azzal megszűnő más adóalany vezető tisztségviselője, tagja vagy az volt. A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni.”
151
9. 1.
melléklet a 2011. évi … törvényhez
Az Art. 3. számú melléklet E) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„E) Az önkormányzat jegyzőjének adatszolgáltatása „Az önkormányzat jegyzője az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki termékkel folytatott kereskedelmi tevékenységre jogosító működési engedélyről 15 napon belül adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.” 2.
Az Art. 3. számú melléklet G) pontja a következő új 7. alponttal egészül ki:
[G) Hatósági adatszolgáltatás] „7. Az okmányiroda, illetve a fővárosi és megyei kormányhivatal – minden hónap 15. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően, elektronikus úton – megküldi az állami adóhatóság részére azon személyek természetes személyazonosító adatait, adóazonosító számát, állampolgárságát, elektronikus levélcímét, ügyfélkapu azonosítóját, akik ügyfélkaput létesítettek vagy szüntettek meg.”
152
10. melléklet a 2011. évi … törvényhez Az Art. 4. számú melléklet 12.) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „12. Ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi illetőségű magánszemély belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, a külföldi illetőségű magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesíti adóbevallási, adó- és adóelőleg fizetési kötelezettségét. A külföldi illetőségű magánszemély az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket.”
153
Indokolás I.
Fejezet
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHERVISELÉSI HOZZÁJÁRULÁST ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 1.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) módosításait tartalmazza. A módosítás megszünteti az adójóváírás intézményét és megváltoztatja az adóalap-kiegészítés figyelembevételének rendszerét. A Javaslat szerint 2012-ben nem kell alkalmazni az adóalap-kiegészítést az összevont adóalapba tartozó jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó részére. Az adókötelezettség alá eső, az összevont adóalapba tartozó jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meghaladó része után az adóalap-kiegészítés mértéke 27 százalék. Ezen túlmenően a Javaslat olyan módosításokat tartalmaz, amelyek fő célja a jogalkalmazás során felmerült problémák orvoslása, az adórendszer egészét, illetve az adminisztrációt egyszerűsítő szabályok beépítése, illetve régóta halogatott olyan rendszerszerű átalakítás végrehajtása, mint a hatályos statisztikai nomenklatúrára való áttérés elvégzése. Az adóelőleg-szabályok pontosítása A szabályok pontosítása a jogalkalmazást segíti, egyszerűsíti, egyértelműbbé teszi a személyi jövedelemadó-rendszert. Az intézkedések egy részének nincs közvetlen költségvetési hatása, csak a most is meglévő szabályozás egyszerűbb alkalmazását segíti elő, más részük azonban folyamatosabbá, egyenletesebbé teszi az adóbevételek beérkezését. Ez utóbbi körbe tartozik annak előírása, hogy az adóelőleg megállapítása, levonása csak akkor mellőzhető, ha a kifizetés igazoltan egyéni vállalkozó vagy mezőgazdasági őstermelő magánszemély részére történik, illetve hogy a magánszemély legfeljebb csak a bevétel 50 százalékos mértékéig nyilatkozhat a kifizetőnek költség érvényesítéséről (a hatályos szabályok szerint akár a teljes bevétel összegére tehető nyilatkozat). A külföldi pénznemről forintra történő átszámítási szabályok felülvizsgálata, pontosítása. A kifizetői adminisztrációs terheket csökkenti az a módosítás, mely szerint a hitelintézeteknél letétkezelésben lévő külföldi részvények osztaléka (osztalékelőlege) utáni adó megállapításánál a kifizető a devizában keletkezett kamat adózási szabályaival azonos szabályokat alkalmazhatja, azaz az adó megállapítása és levonása devizában történhet (melyet az osztalék megszerzésének időpontjában érvényes árfolyamon kell forintra átszámítani és megfizetni). Az adminisztrációt egyszerűsítheti az a javaslat, mely szerint a külföldi pénznemben megszerzett bevétel mellett a külföldi pénznemben teljesített kiadásra is (a forintra történő átszámítás során) alkalmazható a megelőző hónap 15. napján érvényes árfolyam. A családi kedvezmény szabályainak pontosítása A kedvezmény alkalmazása során felmerült problémák megoldását szolgálják a javasolt módosítások, azoknak érdemi költségvetési hatása nincs.
154
A kifizetőt terhelő közteher mellett adható juttatások rendszerének, ezen belül a béren kívüli juttatások rendszerének átalakítása Az átalakítás célja, hogy a kifizetőt terhelő közteher megfizetése mellett adható juttatások – különösen a béren kívüli juttatások – jobban szolgálják a kormány gazdaságfejlesztési céljait. Az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kap a Széchenyi Pihenő Kártyán adható béren kívüli juttatás, amely korszerű, könnyen használható eszköz a szálláshely-, vendéglátási és szabadidős szolgáltatások igénybevételéhez. Ugyanakkor csökken, illetve átalakul az étkezési utalványok formájában megvalósuló szabályozás. A meleg-étkezés igénybevétele a jövőben a Széchenyi Pihenő Kártya vendéglátás kártyájának segítségével történhet, míg az ún. hideg utalványok csak kisebb összegben adhatók. Az ingatlanügyleteken elért kirívó jövedelmek fokozott mértékű adó alá vonása Az elmúlt években több olyan, a közvéleményt jogosan foglalkoztató eset került napvilágra, melyeknél különböző bennfentes információkkal rendelkező személyek, termőföldből átminősített ingatlanok adás-vétele útján – sokszor a Magyar Állam, illetve az önkormányzatok kárára – a szokásos hasznot lényegesen meghaladó profitra tettek szert. Annak érdekében, hogy Magyarországon a gazdagodás forrása valóban az értékteremtő munka és a tisztességes gazdálkodás legyen, szükséges az ingatlanértékesítésből származó jövedelmekre vonatkozó adózási szabályok olyan módosítása, amely biztosítja, hogy a szokásos hasznot meghaladó mértékű jövedelmeket magasabb adóterhelés sújtsa. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 1. §-hoz A Javaslat pontosítja a személyi jövedelemadó szabályok alkalmazásához szükséges egyes fogalmak tartalmát (azonos munkakör, csoportos személyszállítás, alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés), illetve új meghatározásokkal egészíti ki azokat (gazdasági tevékenység). a(z) 2. §-hoz A módosítás a külföldi pénznemben keletkezett bevétel megszerzésével összefüggésben külföldi pénznemben felmerült kiadásokra vonatkozóan is választási lehetőséget biztosít mind az adóelőleg-levonásra kötelezett kifizető, mind pedig a magánszemély számára abban a tekintetben, hogy az adóalap megállapításakor milyen árfolyamon számolják át forintra a bevételeket, illetve a kiadásokat. A jelenlegi szabályozás ezt a választást csak a bevételekre vonatkozóan engedi meg. (A hatályos szövegezés mellett előfordulhatott, hogy a jövedelem meghatározásakor a kiadást és a bevételt eltérő árfolyamon kellett forintra átszámítani, még akkor is, ha azok ténylegesen ugyanazon a napon merültek fel.) a(z) 3. §-hoz A Javaslat pontosítja és kiegészíti a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható bevételek felsorolást: –
egyértelművé teszi, hogy nem kell figyelembe venni annak a szolgáltatásnak az értékét, amelyet a vállalkozási tevékenységet nem folytató társadalmi szervezet, köztestület a magánszemély által fizetett tagdíjra, hozzájárulásra, felajánlásra tekintettel az alapszabályában foglaltakkal összhangban – a rendeltetésszerű joggyakorlás elveit figyelembe véve – nyújt a magánszemélynek;
–
a figyelmen kívül hagyható bevételek köre kiegészül a kifizető által átvállalt szakmai kamarai tagdíj összegével, feltéve, hogy a kamarai tagság az adott tevékenység végzésének feltétele;
155
–
pontosítja az önálló tevékenység megkezdésével, illetve gazdasági társaságba történő belépéssel összefüggésben kapott támogatásokra vonatkozó szabályokat (a hatályos rendelkezések szerint a magánszemélynek adókötelezettsége keletkezett akkor, ha a támogatást társas vállalkozás alapítására használta fel, mivel a kapcsolódó bizonylatokat ilyen esetben a társaság nevére kell kiállítani, melyeket a magánszemély értelemszerűen nem használhat fel a felmerült költségek igazolására). a(z) 4. §-hoz
Az Otthonteremtési Program elindításához szükséges intézkedésekről szóló kormányelőterjesztéssel összhangban a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a lakását bérbe adó magánszemély a bérbeadásból származó bevételét csökkentse az általa igazoltan más településen bérelt lakás bérleti díjával akkor, ha a bérbeadás, illetve a bérbevétel időtartama a 90 napot meghaladja. a(z) 5. §-hoz A Javaslat egyértelművé teszi, hogy mikor kell bevételként figyelembe venni a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra előre folyósított támogatás összegét a(z) 6. §-hoz A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény nem önálló tevékenységből származó bevételként, illetve bérként nevesítette a közfoglalkoztatási bért. A Javaslat ezzel összefüggésben kiegészíti a nem önálló tevékenységnek minősülő tevékenységek felsorolását a közfoglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenységgel. a(z) 7. §-hoz A Javaslat az adóalap-kiegészítés megállapításának módját határozza meg: nem kell adóalapkiegészítést megállapítani az összevont adóalapba tartozó, adókötelezettség alá eső jövedelemnek a 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó részére. Az említett határt meghaladó jövedelemre alkalmazandó adóalap-kiegészítés mértéke 27 százalék. a(z) 8. §-hoz A Javaslat a családi kedvezmény érvényesítésével kapcsolatban felmerült egyes problémák megoldását segítő módosításokat tartalmazza: –
A hatályos törvényi megfogalmazás alapján értelmezési problémaként merült fel, hogy a gyermeket saját háztartásukban nevelő gyámok, nevelőszülők jogosultak-e a kedvezmény érvényesítésére, mivel vagyonkezelői joggal is rendelkeznek. Ez a megközelítés ellentétes a jogalkotói szándékkal, ezért szükséges a szöveg pontosítása úgy, hogy egyértelműen csak azok a személyek legyenek kizárva a kedvezmény érvényesítésére jogosultak közül, akik a családi pótlékot vagyonkezelői joggal felruházott gyámként vagy vagyonkezelő eseti gondnokként intézetben, gyermekotthonban nevelt gyermekre tekintettel kapják.
–
A hatályos szabály szerint a kedvezmény érvényesítésére saját maga jogosult, rokkantsági járadékban részesülő magánszemély helyett a vele közös háztartásban élő más magánszemélyek közül döntésük szerint egy jogosult lehet a kedvezmény érvényesítésére. A gyakorlatban ez a szabály visszaélésre teremt alkalmat és adóhatósági jelzések szerint élnek is a lehetőséggel az adózók. Szükséges a szabály olyan tartalmú pontosítása, amely a kedvezmény érvényesítését csak a rokkantsági
156
járadékban részesülő magánszeméllyel közös háztartásban élő hozzátartozók részére teszi lehetővé. –
A hatályos szabályozás alapján a családi kedvezmény szempontjából csak az minősül kedvezményezett eltartottnak, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékot folyósítanak. Ebből következően, ha valaki – a családok támogatásáról szóló törvény szerint – ugyan jogosult a családi pótlékra, de valamilyen oknál fogva nem kéri annak folyósítását (pl. nem igényli azt meg), akkor automatikusan elesik a családik kedvezménytől is. Ezért indokolt a családi kedvezmény igénybevételére való jogosultság meghatározásának olyan átalakítása, amely alapján az is jogosulttá válik családi kedvezményre, aki a családok támogatásáról szóló törvény alapján jogosult a családi pótlékra, de valamilyen oknál fogva azt nem veszi igénybe. Indokolt továbbá az eltartottak közé sorolható személyeket meghatározó szabály olyan módosítása, amely akkor is lehetővé teszi a számbavételt, ha pl. ténylegesen nem történik meg a családi pótlék igénylése a jogosult után. Ehhez a „kedvezményezett eltartott”, az „eltartott”, továbbá a „jogosultsági hónap” fogalmának módosítása szükséges. a(z) 9. §-hoz
A 2010. január 1-jétől hatályos szabályok szerint az adószámmal rendelkező magánszemélyek részére kifizetett, az összevont adóalapba tartozó bevétel esetén a kifizető csak akkor köteles az adóelőleg megállapítására és levonására, ha azt a magánszemély írásbeli nyilatkozatában kéri. Nyilatkozat hiányában a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia, azt a magánszemélynek kell megállapítania és a negyedévet követő hónap 12-éig befizetnie az állami adóhatósághoz. Ezen eljárás azt eredményezte, hogy még jogkövető magatartás esetén sem folyamatos a költségvetés bevétele, hiszen a magánszemély az adóelőleg megállapítására és megfizetésére csak negyedévente köteles. További problémát jelent a jelenlegi szabályozással összefüggésben, hogy biztosítási jogviszony létrejötte esetén a kifizetőnek a járulékkötelezettséget meg kell állapítania, az egyéni járulékot le kell vonnia, a járulék alapja pedig az adóelőleg alapjának megállapításakor figyelembe vett jövedelem hiányában a bruttó összeg. A Javaslat általánossá teszi a kifizető adóelőleg-levonási kötelezettségét, a jövőben a kifizetőnek csak akkor nem kell adóelőleget megállapítania és levonnia az általa kifizetett összegekből, ha azt igazoltan egyéni vállalkozó vagy őstermelő magánszemély részére teljesíti. a(z) 10. §-hoz A Javaslat az adóelőleg-megállapítás szabályait egészíti ki, illetve pontosítja azokat. A magánszemély nyilatkozatot tehet a kifizető számára arról, hogy a neki járó bevételből, illetve költségtérítésből milyen összegű költség figyelembevételével állapítsa meg az adóelőleg alapját. A jelenleg hatályos szabályok szerint a nyilatkozat akár a bevétel 100 százalékáig terjedő mértékű költségről is szólhat. A Javaslat értelmében a jövőben nyilatkozat legfeljebb csak a bevétel 50 százalékáig terjedő mértékű igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költségről, költséghányadról tehető. Az előleg megállapításával kapcsolatos szabályokat pontosító rendelkezés ezen túlmenően az, hogy egyértelműen rögzítésre kerül, hogy költségnyilatkozat hiányában vagy olyan bevétel esetében, amelyből költséget levonni nem lehet, önálló tevékenységből származó bevétel vagy ilyennek minősülő költségtérítés esetében a bevétel 90 százalékát kell az adóelőleg alapjának tekinteni.
157
A hatályos szabályozás az összevont adóalap meghatározásánál úgy rendelkezik az adóalapkiegészítés mértékéről, hogy azt a jövedelem meghatározott százalékában állapítja meg. A szabály szerint az adóalap-növelő összeg 2011-ben a vonatkozó szabályok szerint meghatározott jövedelem 27 százaléka, 2012-ben ennek 50 százaléka (a jövedelem 13,5 százaléka), 2013-ban pedig nulla. Ezzel szemben az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályok az adóalap-kiegészítés mértékét a társadalombiztosítási járulék általános mértékéhez, illetve az egészségügyi hozzájárulás mértékéhez kapcsolják. Mivel a nyugdíjrendszer átalakításáról szóló koncepció szerint a foglalkoztatók által fizetendő nyugdíjjárulék megszűnik, helyébe nyugdíjhozzájárulás-fizetési kötelezettség lép, a változás koherencia-zavart eredményez az adószabályok alkalmazásában. Az Szja tv. 47. § (5) bekezdés a) pontjának módosítására vonatkozó Javaslat az előleg megállapítására vonatkozó szabályok esetében is egyértelművé teszi, hogy az adóalap-kiegészítés összegének megállapításánál alkalmazandó mérték 2011. évet illetően 27 százalék. Ez a rendelkezés a Javaslat szerint a kihirdetést követő napon lépne hatályba. A Javaslat a továbbiakban tartalmazza az adóalap-kiegészítés megállapításának 2012-től megváltozó módjával összefüggésben szükséges változások átvezetését az adóelőleg-számítás szabályainál is. a(z) 11. §-hoz A Javaslat kiegészíti az adóelőleg-nyilatkozatok tartalmára vonatkozó rendelkezéseket: 2012től nyilatkozat tehető az adóalap-kiegészítés alkalmazandó mértékével összefüggésben az összevont adóalapba tartozó jövedelmek nagyságáról is. a(z) 12. §-hoz A Javaslat a fizetendő adóelőleg meghatározásával kapcsolatos szabályokat pontosítja annak érdekében, hogy a gyakorlati alkalmazás során felmerült problémákra jogszabályi megoldást jelentsenek. A pontosítás a családi kedvezmény adóelőlegnél történő figyelembevételét érinti. A rendelkezés pontosítja továbbá az egyéni vállalkozó adóelőleg-fizetésére vonatkozó szabályt is. a(z) 13. §-hoz A hatályos rendelkezések ma már nem hatályos statisztikai besorolások (SZJ, üzletköri jelzőszám) alapján határozzák meg azokat az átalányadó választására jogosító tevékenységeket, amelyek esetében az általánostól eltérő mérték levonásával állapítható meg az átalányadó alapja. A Javaslat a hatályos TESZOR, illetve TEÁOR jegyzék szerinti besorolást alapul véve módosítja ezen tevékenységek felsorolását úgy, hogy az érintett kör érdemben ne változzon. Tekintettel arra, hogy az átalányban megállapított jövedelem is az összevont adóalap részét képezi, így indokolt rendelkezni arról is, hogy – a vállalkozói kivéthez hasonlóan – az átalányadózó egyéni vállalkozó halála esetén az elhunyt magánszemély végleges adójának megállapításakor az adóhatóság figyelembe veszi az elhalálozás napjáig elért bevételt, a tevékenységet átalányadózóként folytató özvegy vagy örökös pedig figyelembe veszi azt az átalányadózás feltételéül szabott értékhatár megállapításánál. a(z) 14. §-hoz Az Szja törvény hatályos szabálya alapján nem alkalmazhatók az ingó értékesítésére vonatkozó rendelkezések (Szja tv. 58. §) akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Üzletszerű az átruházás, ha az ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik.
158
Az említett szabályozás alapján – függetlenül attól, hogy az értékesítés az eset összes körülménye alapján kimeríti a hétköznapi és az általános forgalmi adó szerinti üzletszerűség fogalmát – az önálló tevékenységre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni, ha az értékesítő nem jelentkezik be áfa-alanyként, vagy, ha bejelentkezik ugyan, de alanyi mentességet választ. Az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságának hiánya az egészségügyi hozzájárulás szempontjából bevételkiesést jelent, ugyanis az összevont adóalapba tartozó jövedelem hiányában nem kell a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást sem megfizetni. A módosító rendelkezés egyértelműen rögzíti, hogy abban az esetben ha az ingó vagyontárgy értékesítése gazdasági tevékenység keretében történik, az értékesítésből megállapított jövedelmet önálló tevékenységből származó jövedelemként kell figyelembe venni. A gazdasági tevékenység fogalmát az értelmező rendelkezések tartalmazzák. [3. § 46. pont]. a(z) 15. §-hoz A Javaslat rendelkezik arról, hogy gazdasági tevékenység keretében történő ingatlanértékesítés esetén az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Arról is rendelkezik a Javaslat, hogy a jövedelem megállapítása során levonható a szerzési értéket, függetlenül attól, hogy a magánszemély az ingatlant mikor szerezte. a(z) 16. §-hoz A Javaslat az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapításának általános szabályaitól eltérő rendelkezést állapít meg azokra az esetekre, amikor a termőföldből átminősített ingatlan értékesítésből származó adóköteles jövedelem meghaladja a rendelkezésben rögzített szabályok szerint megállapított szokásos hozamot. Szokásos hozamnak kell tekinteni az átruházásból származó bevételből levonható költségek (megszerzésre fordított összeg és az ezzel összefüggő más kiadások, az értéknövelő beruházások értéke, az átruházással kapcsolatos kiadások) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét. A hozam ezt meghaladó részét az adó alapjának megállapításánál háromszoros összegben kell figyelembe venni. A szabályozásból következően a jövedelemből a szokásos hozammal megegyező összeget 16 százalékos mértékű adó terheli, míg az azt meghaladó rész lényegében 48 százalékkal adózik. A Javaslat rendelkezik arról is, hogy ezeket az általánostól eltérő szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha az értékesítés gazdasági tevékenység keretében történik. A Javaslat az általánostól eltérő szabályozást kiterjeszti az árfolyamnyereség, illetve a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítására is azokban az esetekben, amikor a termőföldből átminősített ingatlant tulajdonában tartó társaságban részesedéssel rendelkező magánszemély tag a részesedését ellenérték fejében átruházza, illetve azt a társaságból kivonja. Ilyen esetben a szokásos hozamot meghaladóan keletkező árfolyamnyereség, illetve vállalkozásból kivont jövedelem kétszeresével kell az adó alapját növelni, vagyis a meghaladó rész lényegében háromszoros súllyal szerepel az adóalapban, tehát ezt a részt ebben az esetben is 48 százalékos mértékű adó terheli. Szokásos hozamnak a részesedés megszerzésére fordított érték (ideértve a részesedéssel kapcsolatos járulékos költségeket is) 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összegét kell tekinteni. Nem kell alkalmazni ezeket a szabályokat, ha a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte. A Javaslat meghatározza a termőföldből átminősített ingatlan fogalmát is. Termőföldből átminősített ingatlan a termőföldből átminősített földterület
159
(ideértve annak alkotórészeit is) az átminősítését követő öt éven keresztül, de ide nem értve, ha a termőföldet tulajdonosa az átminősítést legalább öt évvel megelőzően szerezte meg. A Javaslat új átmeneti rendelkezést iktat be az Szja törvénybe, amely szerint a rendelkezést a hatálybalépést követően megszerzett jövedelemre, illetve a hatálybalépést követően értékesített (átruházott) vagy más módon a könyvekből kivezetett (kivont) részesedés adókötelezettségére kell alkalmazni. a(z) 17. §-hoz A nyíltvégű és a zártvégű pénzügyi lízing közötti különbségtétel megszüntetése érdekében a Javaslat arról rendelkezik, hogy az ügyleti szerződés megkötésének időpontját kell szerzési időpontnak tekinteni olyan ingatlanlízing-ügylet esetében, ahol az ingatlan tulajdonjoga a futamidő végén vételi jog gyakorlása útján száll át a magánszemélyre. A zártvégű pénzügyi lízing esetében az ingatlan megszerzésének időpontja a lízingszerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának időpontja. Nyíltvégű pénzügyi lízing alapján történő tulajdonszerzés azonban csak a futamidő végén megkötött adásvételi szerződés alapján történik meg. Így a nyíltvégű pénzügyi lízing keretében ingatlant szerző magánszemély jelentősen hátrányosabb helyzetben van az adóköteles időszak számítása tekintetében, mintha az ingatlant zártvégű pénzügyi lízing alapján, vagy kölcsönnel finanszírozott adásvétel útján szerezte volna annak ellenére, hogy az említett szerzési módok közötti adózásbeli különbségtétel gazdaságilag indokolatlan. Különösen indokolatlan a különbségtétel amiatt, hogy a nyíltvégű pénzügyi lízing ügyletek – természetükből és jellemzőikből adódóan – túlnyomórészt azzal végződnek, hogy a lízingbe vevő él a vételi jogával, és vagy ő, vagy az általa kijelölt személy az ingatlan tulajdonjogát megszerzi. Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem meghatározásakor a bevételből levonható a megszerzésre fordított összeg és az ezzel összefüggő más kiadás, ugyanakkor a törvény nem tartalmaz felsorolást arra vonatkozóan, hogy mi minősülhet más kiadásnak. A nyíltvégű pénzügyi lízing formájában megszerzett ingatlan esetében a lízingelt ingatlan futamidő előtti megvásárlása esetén fizetett előtörlesztési díj a lízingelt ingatlan megszerzésével közvetlen kapcsolatban áll, tartalmát tekintve más kiadásnak minősül. A nyíltvégű pénzügyi lízing esetében megszerzésre fordított összegnek a lízingbe vevő által a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték, a lízingbe vevő által megfizetett lízingdíjak tőkerészének az a része, amely nem haladja meg ingatlannak az ügyleti szerződés megkötésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a futamidő végén a vételi jog gyakorlása során megfizetett ellenérték levonásával megállapított összeget, a lízingbe vevői pozíció átvételéért fizetett összeg, továbbá a futamidő végén a vételi jog gyakorlása fejében a lízingbevevőnek fizetett összeg minősül. Az Szja tv. hatályos 63. § (8)–(9) bekezdése kedvezményes szabályokat tartalmaz a magánszemélyt az ingatlan-lízing ügylet meghiúsulása miatt megillető bevétel összegének megállapítása tekintetében. A Javaslat szerint az ingatlanlízing-ügylet meghiúsulására vonatkozó szabályokkal analóg módon lehet alkalmazni az ingatlanlízing-ügylet engedményezéséből származó bevétel esetében is az ingatlan átruházásából származó jövedelem megállapítására vonatkozó szabályokat. A lízingbe vevői pozíció engedményezésekor ugyanis az engedményező magánszemély arra tekintettel kap bevételt, hogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó – a futamidő végén automatikus tulajdonátszállást jelentő vagy az ingatlan megszerzésére lehetőséget biztosító – jogosultságát másnak átengedi.
160
a(z) 18. §-hoz Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján a kollektív befektetési értékpapírok (befektetési jegyek) esetében beváltásnak minősül a befektetési alap átalakulása (beolvadása) révén a jogutód alap befektetési jegyére történő átváltás is. Az átváltás során esetlegesen keletkező jövedelem (kamatjövedelem) utáni adót a befektetési szolgáltatónak meg kell állapítania, azonban az adót egy későbbi időpontban, a jogutód befektetési alap befektetési jegyének tényleges beváltásakor kell megfizetni. A törvényben a jövedelem számítására előírt módszer egyes esetekben (pl. ha a jogelőd befektetési alap befektetési jegyének megszerzésére fordított értéke nagyobb, mint az átváltásnál figyelembe vett érték, akkor a jogutód befektetési alap befektetési jegyének átruházása során megszerzett bevételből a kisebb, az átváltás során megállapított érték vehető csak figyelembe megszerzésre fordított értékként a kamatadó számításakor) a magánszemély által ténylegesen meg nem szerzett jövedelem adókötelezettségét eredményezheti. A Javaslat pontosítja az értékpapír megszerzésére fordított értéket. a(z) 19. §-hoz A Javaslat módosítja az egyes meghatározott juttatások adózási szabályait azzal összefüggésben, hogy a reprezentáció és az üzleti ajándékok juttatása adókötelessé válik [ld. a 20. §-hoz tartozó indokolást]. A kifizetőnek az adót a juttatás hónapjának adókötelezettségeként a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetve megfizetnie. Abban az esetben, ha a juttató társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is), az adót az adókötelezettség alá eső érték után az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként kell bevallani és megfizetni. a(z) 20. §-hoz A Javaslat egyes meghatározott juttatásként nevesíti 2012. január 1-jétől a munkáltató által biztosított azon juttatást, amelyet a munkáltató = minden munkavállalójának egyaránt – azonos nagyságrendben – nyújt, vagy = minden munkavállaló által megismerhető szabályzat alapján juttat. A Javaslat egyes meghatározott juttatásként adókötelessé teszi az adóévben reprezentáció és üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelmet. A juttatás értékének 1,19szeresét 16 százalék szja és 27 százalék eho terheli. Továbbra sem terheli adófizetési kötelezettség a társadalmi szervezeteket, köztestületeket, egyházi jogi személyeket, alapítványokat (ideértve a közalapítványokat is) az adóévben reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok juttatása alapján meghatározott jövedelem azon része után, amely nem haladja meg a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékát. A Javaslat az üzletpolitikai, reklám célból adott juttatásokra vonatkozó szabályozás átláthatóbbá tételével összefüggésben rendelkezik arról, hogy az adómentesnek nem minősülő juttatások adókötelezettségére az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. [Az indokolás összefügg az 1. számú melléklet 2. pontjához fűzött indokolással]. 2012. évtől a kedvezményes közteher (a kifizetőt terhelő 16 százalékos szja) mellett adható béren kívüli juttatások 500 ezer forintos éves értékhatárig (éves keretösszeg) nyújthatók, az
161
összeghatár felett adott juttatás egyes meghatározott juttatásnak minősül, amely után a kifizetőt 16 százalék szja mellett 27 százalék eho is terheli. a(z) 21. §-hoz A Javaslat a béren kívüli juttatásként adható juttatások körét módosítja. 2012. január 1-jétől nem minősül béren kívüli juttatásnak az univerzálisan beváltható étkezési utalvány, helyét a meleg-étkeztetésben a Széchenyi Kártya vendéglátás kártyája váltja fel. A fogyasztásra kész étel formájában, illetve a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány formájában adható juttatás értéke 5 ezer forintot meg nem haladó értékben minősül béren kívüli juttatásnak. Az utalványokat 2012. október 1-jét követően kizárólag a törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott kibocsátó bocsájthatja ki. Továbbra is béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által a Széchenyi Pihenő Kártya számlára utalt támogatás, a kapcsolódó kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően azonban az három egymástól elkülönített, különböző célt szolgáló kártya számlájára utalható a következők szerint: = szálláshely kártya számlájára utalható, külön jogszabályban meghatározott szálláshely szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 225 ezer forint támogatás; = vendéglátás kártya számlájára utalható, melegkonyhás vendéglátó-helyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) külön jogszabályban meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 150 ezer forint támogatás; = szabadidő kártya számlájára utalható, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, külön jogszabályban meghatározott szolgáltatásra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 75 ezer forint támogatás. = Ezen túlmenően kikerül a béren kívüli juttatások közül az internet szolgáltatás biztosítása, illetve az erről szóló számla 5000 forintig történő megtérítésének formájában biztosított juttatás. A többi juttatás változatlan szabályok szerint biztosítható (iskolakezdési támogatás, helyi utazási bérlet, iskolarendszerű képzés költségeinek átvállalása). a(z) 22. §-hoz A Javaslat szerint az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartása megszűnik a nyilvántartásba vétel iránt kérelem benyújtását követő tizedik év utolsó napjával. a(z) 23. §-hoz A Központi Statisztikai Hivatal termékek és szolgáltatások osztályozási rendszere (TESZOR), illetve a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR) szerinti hivatkozással meghatározott termékek, szolgáltatások, tevékenységek esetében a 2011. december 31 én hatályos besorolási rendet kel irányadónak tekinteni. a(z) 24. §-hoz A Javaslat felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy rendeletben szabályozza a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány kibocsátásának és felhasználásának részletes szabályait, valamint az ilyen utalványok kibocsátásra jogosult kibocsátót. [Az indokolás összefügg a 21. §-hoz fűzött indokolással.]
162
a(z) 25. §-hoz Az Szja törvénynek a Javaslat szerint módosuló rendelkezéseit fő szabály szerint a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. Ettől eltérően átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a Rezidens Támogatási Program keretében folyósított ösztöndíj esetében már a módosító törvény hatálybalépése előtt kifizetett összegek tekintetében is érvényesíthető legyen az adómentesség. Átmeneti rendelkezés szabályozza továbbá, hogy az ingatlanértékesítésből származó kirívóan magas jövedelemre vonatkozó, fokozott adóztatást biztosító szabályokat a hatálybalépést követően megszerzett jövedelemre, illetve a hatálybalépést követően értékesített (átruházott) vagy más módon a könyvekből kivezetett (kivont) részesedés adókötelezettségére kell alkalmazni. A fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány tekintetében a 2012. január 1. és szeptember 30 közötti időszakban fennálló jogviszony vagy jogosultság alapján a magánszemélyt megillető juttatás adókötelezettségére a 2012. szeptember 30-án hatályos szabályokat kell alkalmazni. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásból való törlésére vonatkozó szabályt a már a nyilvántartásban szereplő programokra is alkalmazni lehet. a(z) 26. §-hoz Az Szja tv. 1. számú mellékletei e törvény 1. mellékletei szerint módosul. a(z) 27. §-hoz 1. Az üzleti ajándék fogalmának módosítása, a meghatározásból kikerül az egyedi érték meghatározása. A módosítás összefügg az Szja tv. 70. § (2) bekezdés b) pontjának módosításával, illetve az 1. számú melléklet 8.38. pontjának hatályon kívül helyezésével. Ezek a módosítások a reprezentációval kapcsolatos juttatások személyi jövedelemadó alá vonását eredményezik. A Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség Nemzeti Adó és Vámhivatalba történő integrálásával összefüggésben módosítja az egyenruha fogalmát. 2. A Javaslat a külföldi pénznemben keletkező kamatjövedelem mellett az osztalék-, osztalékelőleg-jövedelem esetében is lehetővé teszi, hogy az adó levonása is külföldi pénznemben történjen. 3. A Javaslat az egyéni vállalkozó veszteségelhatárolására vonatkozó szabályok módosításával összhangban módosítja a mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó azonos tartalmú rendelkezéseket is. 4. A Javaslat az összevont adóalapba tartozó jövedelmek megállapításával kapcsolatos szabályt pontosítja. 5. A Javaslat – a Tao tv. módosításával összhangban – módosítja az egyéni vállalkozó elhatárolt veszteségének elszámolására vonatkozó szabályokat úgy, hogy a rendelkezés biztosítja az elhatárolt veszteség felhasználásának kiegyensúlyozott ütemezését, anélkül, hogy az elhatárolt veszteség teljes összegének felhasználása korlátozás alá esne. 6. A Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség Nemzeti Adó és Vámhivatalba történő integrálásával összefüggésben módosítja a 72. § (4) bekezdés h) pontjának rendelkezését (azon követelések felsorolása, amelyekre nem kell alkalmazni a kamatkedvezményből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat). 7. A Javaslat pontosítja az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programmal összefüggő egyes jövedelem-megállapítási szabályokat, illetve programok
163
nyilvántartásba vételének feladatát az adópolitikáért felelős miniszter hatásköréből a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke hatáskörébe rendeli. 8. A Javaslat az egyes nemzetközi egyezmények figyelembevételére vonatkozó rendelkezést tartalmaz. 9. A Javaslat a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló 2/2001. (VIII. 14.) ME rendelet, illetve a mellékletét képező alapszabály tervezett módosításával összhangban módosítja a Testület tagja által kiválasztott kiemelkedő tehetségű fiatal tudományos képzésének, kutató és alkotó munkásságának, illetve művészeti képzésének és művészi alkotó tevékenységének támogatását szolgáló, adómentesnek minősülő kifizetés elnevezését, továbbá pontosítja azt a rendelkezést, amely a katonáknak meghatározott feltételek esetén természetben adott ellátás adómentességét biztosítja és átvezeti a Vám- és Pénzügyőrség Nemzeti Adó és Vámhivatalba történő integrálásával összefüggésben szükséges módosításokat. a(z) 28. §-hoz A Javaslat a jogszabályváltozásokkal és e törvény módosításaival összhangban hatályon kívül helyezi az Szja tv. feleslegessé vált szövegrészeit, illetve rendelkezéseit. 1. A mezőgazdasági őstermelő fogalmának változása: a jelenlegi szabályozás szerint őstermelő a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfélnyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemély is. Ugyanakkor a nyilvántartásba számos olyan személy tartozik, akik nem végeznek tényeges őstermelői tevékenységet, ezért a jövőben indokolt az őstermelői kör szűkítése oly módon, hogy mezőgazdasági őstermelőnek kizárólag az őstermelői tevékenységet végző, őstermelői igazolvánnyal rendelkező, illetőleg családi gazdálkodó és családi gazdaság tagjaként tevékenységet végző személy minősüljön. A Javaslat a Vám- és Pénzügyőrség Nemzeti Adó és Vámhivatalba történő integrálásával összefüggésben hatályon kívül helyezi a Vám- és Pénzügyőrségre vonatkozó részt a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek tagjait meghatározó fogalomban. 2. Az adójóváírás megszűnésével összefüggésben feleslegessé vált rendelkezés. 3. A rendelkezésben szereplő idejétmúlt határidő hatályon kívül helyezése. 4. Az adójóváírás megszűnésével összefüggésben feleslegessé vált rendelkezés. 5. Az adójóváírás megszűnésével összefüggésben feleslegessé vált rendelkezés. 6. Az adójóváírás megszűnésével összefüggésben feleslegessé vált rendelkezés. 7. Megszűnik az internet-elérés támogatása, kikerül a béren kívüli juttatások köréből. 8. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételi szabályának változásával összefüggő hatályon kívül helyezések. 9. A Javaslat hatályon kívül helyezi az Szja tv. 1. számú mellékletének azt a rendelkezését, amely szerint adómentes a reprezentáció és az üzleti ajándék, ha azt a kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni. 2.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) módosításait tartalmazza. A Kormány célkitűzéseivel
164
összhangban a módosítások fő célja a társasági adóalanyok adminisztratív terheinek csökkentése, a hazai adókörnyezet versenyképességének javítása, egyes adóelkerülést célzó belföldi és külföldi ügyletek visszaszorítása, a jogalkalmazás során felmerült problémák orvoslása. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 29. §-hoz A Javaslat alapján több, a Tao. törvényben alkalmazandó fogalom pontosításra, módosításra kerül és több fogalom bevezetésre kerül: A Javaslat az adminisztrációs teher csökkentése érdekében bevezeti az adomány fogalmat. Adománynak a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezeteknek, egyháznak, valamint közérdekű kötelezettségvállalás keretében adott ingyenes juttatások minősülnek, feltéve, hogy az adományozással összefüggésben vagyoni előny nem állapítható meg. A bejelentett részesedés fogalmának módosítása biztosítja, hogy a jövőben nem szükséges bejelentést tenni abban az esetben, ha a részesedés százalékos mértéke nem, csak annak értéke nő. A rendelkezés az egységes jogértelmezés elősegítése érdekében meghatározza a bejelentett részesedés szerzésének időpontját. A rendelkezés biztosítja tovább, hogy az üzletvezetés helyére tekintettel belföldi illetőségű adózónak is lehetősége legyen bejelentést tennie azokról a részesedésekről, amelyeket a tényleges üzletvezetés helye áthelyezését megelőzően szerzett. A Javaslat szerint bevezeti a bejelentett immateriális jószág fogalmát. Bejelentett immateriális jószág az a jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág minősül, amelyet az adózó a szerzéstől számított 60 napon belül az adóhatóságnak bejelent. A visszaélések elkerülése érdekében a Javaslat alapján a jövőben az adózónak kell bizonyítania, hogy a külföldi társaság nem ellenőrzött külföldi társaság. Új fogalmakkal bővül a társasági adótörvény: termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában tartó társaság, termőföldből átminősített ingatlan. Termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában tartó társaságnak az az adózó minősül, amelynek a beszámolójában az eszközök mérlegforduló-napi értékének a követelések, értékpapírok és pénzeszközök összegének figyelembe vétele nélkül számított összegéből a belföldön fekvő, termőföldből átminősített ingatlan értéke több mint 75 százalék. Termőföldből átminősített ingatlannak a termőföldből átminősített földterület (ideértve annak alkotórészeit is) minősül az átminősítését követő öt éven keresztül, kivéve, ha a termőföldet tulajdonosa az átminősítést legalább öt évvel megelőzően szerezte meg. A kedvezményezett átalakulás fogalmának szövegpontosítása biztosítja, hogy valamennyi gazdasági társaságra (korlátolt felelősségű társaságra és részvénytársaságra) egyenlő feltételekkel vonatkozzon a kedvezményezett átalakulás fogalma. A módosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy az a szétválás is megfelel a kedvezményezett átalakulás feltételeinek, ha a jogelőd tagja a jogutódban nem kíván részt venni, ugyanakkor a fennmaradó tagok egymás között tulajdonosi aránya nem változik. A kedvezményezett részesedéscserére fogalmának a módosítása a visszaélések elkerülése érdekében úgy módosul, hogy kedvezményezett részesedéscserére valós gazdasági, kereskedelmi okait az adózónak kell bizonyítania, ha a megszerző társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül. A módosítás azon ügyletek visszaszorítását célozza, amikor cégeladások előtt kedvezményezett részesedéscsere útján egy olyan országba helyezik át a tulajdonos társaságot, ahol a részesedés értékesítését nem adóztatják.
165
Az osztalék fogalmának meghatározása az Európai Unió egységes jogértelmezési gyakorlatát kívánja követni. Új fogalmakkal bővül a társasági adótörvény: saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenység. A Javaslat a saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenység fogalmát a korábbi jogértelmezéssel összhangban határozza meg. A Javaslat a saját tevékenységi körben végzett K+F tevékenység fogalomkörében meghatározza a közös kutatás-fejlesztési tevékenység fogalmát is. a(z) 30. §-hoz A Javaslat alapján csökkenti a társasági adó alapját a bejelentett immateriális jószág értékesítése, apportként történő kivezetése alapján elszámolt pozitív eredmény, ha az adózó az immateriális jószágot az előírt határidőben az adóhatóságnak bejelentette és az eszközt az értékesítést (kivezetést) megelőzően legalább egy éven át folyamatosan eszközei között tartotta nyilván. A Javaslat feltételes adómentességet biztosít jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág értékesítéséből, apportként történő kivezetéséből származó pozitív eredménynek. Az adómentesség feltétele, hogy a lekötött összeget az adózó az adóévét követő három adóévben újabb jogdíjbevételre jogosító immateriális jószág szerzésére oldja fel. A feltételek nem teljesülése esetén a meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. a(z) 31. §-hoz Az alultőkésítettségre irányadó szabályozás módosítására vonatkozó javaslat szerint az alultőkésítettség megállapítása során figyelembe veendő kötelezettségnek nem csak az a kötelezettség minősül, amely alapján az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, hanem a kamatmentes kötelezettség is. A kötelezettség csökkenthető a kötelezettségek között kimutatott összeg kölcsönként, vagy más jogcímen való továbbadásából származó, a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével. Lásd még a következő §-hoz tartozó indokolást. a(z) 32. §-hoz A Javaslat az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adózásának általános szabályaitól eltérő rendelkezést állapít meg azokra az esetekre, amikor a termőföldből átminősített ingatlan értékesítésből származó adóköteles jövedelem meghaladja a rendelkezésben rögzített szabályok szerint megállapított szokásos eredményt. A rendelkezést alkalmazási köre kiterjed azokra az esetekre is, amikor a termőföldből átminősített ingatlant nem értékesítik, hanem egyéb jogcímen kivezetik a könyvekből (például nem pénzbeli hozzájárulás formájában tulajdonosváltás történik). A rendelkezés továbbá biztosítja azt, hogy a szabályozás célja abban az esetben is megvalósuljon, ha nem termőföldből átminősített ingatlan, hanem az ingatlant tulajdonában tartó társaságban meglévő részesedést értékesítik (vagy más jogcímen kerül kivezetésre). A Javaslat értelmében termőföldből átminősített ingatlan értékesítése (vagy a könyvekből más jogcímen való kikerülése) esetén növeli a társasági adóalapot a termőföldből átminősített ingatlan tulajdonban tartásának időszakára kiszámított szokás eredményt meghaladó jövedelem kétszerese. Termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában tartó társaság tagjának a részesedés tulajdonban tartás időszakára kiszámított szokásos eredményt meghaladó jövedelem kétszeresével kell növelnie a társasági adóalapját, ha a részesedését értékesíti vagy azt más módon a könyvekből kivezeti.
166
A Javaslat meghatározza a termőföldből átminősített ingatlan, valamint a termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában álló társaság fogalmát, továbbá rendelkezéseket tartalmaz a termőföldből átminősített ingatlan, illetve részesedés tulajdonban tartás időszakára jutó szokásos eredmény meghatározását illetően. Termőföldből átminősített ingatlanvagyont tulajdonában álló társaságnak az az adózó minősül, amelynek a beszámolójában az eszközök mérlegforduló-napi értékének a követelések, értékpapírok és pénzeszközök összegének figyelembe vétele nélkül számított összegéből a belföldön fekvő, termőföldből átminősített ingatlan értéke több mint 75 százalék. Szokásos eredménynek a termőföldből átminősített ingatlan, illetve részesedés bekerülési értéke 0,3 százalékának a tulajdonban tartás naptári napjaival megszorzott összege minősül. Átmeneti rendelkezés biztosítja továbbá, hogy a termőföldből átminősített ingatlanügyleteken elért kirívó mértékű jövedelem adóztatásának társasági adót érintő speciális szabályait már a rendelkezés hatályba lépését követően értékesített (kivezetett) részesedés, illetve termőföldből átminősített ingatlan adókötelezettségére is alkalmazni kell. a(z) 33. §-hoz Lásd a(z) 31. §-hoz tartozó indokolás első bekezdését. a(z) 34. §-hoz A Javaslat alapján az egyház a nevesített célok támogatása érdekében abban az esetben is kedvezménnyel élhet, ha a vállalkozási tevékenységéből származó eredményét nem azonnal, hanem lekötött tartalék képzése útján, későbbi adóévekben kívánja felhasználni. a(z) 35. §-hoz A Javaslat szerint a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, társaság vagy projekttársaság csak azon ellenérték tekintetében jogosult társasági adómentességre, amely nem kapcsolt vállalkozásától származik. a(z) 36. §-hoz Az elmúlt évek – nemzetközi kitekintetésben is – túlságosan engedékeny szabályozása miatt sok cég olyan mértékben halmozott fel elhatárolt veszteséget, hogy ennek következtében a társasági adóbevételek alakulása kevésbé kiszámíthatóvá vált. Emiatt indokolt egy olyan szabály bevezetése a társasági adó törvénybe, ami biztosítja az elhatárolt veszteség felhasználásának kiegyensúlyozott ütemezését, anélkül, hogy az elhatárolt veszteség teljes összegének felhasználása korlátozás alá esne. A rendelkezés alapján az adózó csak az elhatárolt veszteség nélkül számított adóalap 50 százalékig jogosult a korábbi adóévek elhatárolt veszteségének felhasználására. A rendelkezés által az adózónak abban az esetben is társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik, ha a korábbi évekről elhatárolt vesztesége van, függetlenül attól, hogy azt fel is kívánja használni; ugyanakkor, a rendelkezés az elhatárolt veszteség összegének teljes felhasználását nem tiltja, a rendelkezés csupán az elhatárolt veszteség felhasználásának időbeli ütemezését érinti. A mezőgazdasági ágazatba sorolt adózónak megmarad az a lehetősége, hogy az elhatárolt veszteséget az adóévet megelőző két adóévben befizetett adójának önellenőrzéssel való módosításával is felhasználja. A rendelkezés alapján az adóévet megelőző két adóévben befizetett adó csökkentése érdekében az elhatárolt veszteség 30 százaléka használható fel adóévenként. A tárgyévben a mezőgazdasági ágazatba sorolt adózó az általános szabályok szerint használhatja fel az elhatárolt veszteségét. A Javaslat szerint a jogutód abban az esetben jogosult csak a jogelőd veszteségének felhasználására, ha az átalakulás eredményeképpen a többségi befolyással rendelkező tag
167
személye nem változik (ideértve azt az esetet is, ha a kapcsolt vállalkozása szerzi meg a többségi befolyást) vagy a jogutód társaság a jogelőd társaság tevékenységét legalább 2 naptári éven keresztül folytatja és annak természete jelentősen nem tér el a jogelőd társaság által korábban végzett tevékenységtől. A rendelkezés példálózó jelleggel meghatározza, hogy mit tekint a tevékenység jelentős változásának. Cégvásárlás esetén az adózó nem jogosult az elhatárolt veszteség további felhasználására, ha az adózóban olyan új személy szerez többségi befolyást, aki a szerzést megelőző két adóévben az adózóban tagi jogviszonyban folyamatosan nem állt. a(z) 37. §-hoz A Javaslat az adminisztráció egyszerűsítése érdekében biztosítja, hogy nem kell az adózás előtti eredményt a szokásos piaci árra tekintettel kiigazítani, ha annak alkalmazása a mentesítés módszere miatt nincs hatással a magyar adóalapra. a(z) 38. §-hoz A Javaslat szerint a fejlesztési adókedvezmény jogosultságának megállapítása a jelenértéken 100 millió euró forintösszeget meghaladó beruházások esetében a Kormány hatáskörébe kerül az adópolitikáért felelős miniszter helyett. a(z) 39. §-hoz A Tao tv. 1. és 3. és 5. számú mellékletei e törvény 2 és 3.mellékletei szerint módosulnak. a(z) 40. §-hoz A módosításokkal összefüggő szövegpontosításokat tartalmaz a rendelkezés. a(z) 41. §-hoz Átmeneti rendelkezés biztosítja az Európai Bizottság jóváhagyó határozatával összhangban, hogy a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának, illetve a bérköltség növelésének bázisát három év számtani átlagához viszonyítva is meg lehet határozni. a(z) 42. §-hoz Átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a szoftverfejlesztő bérköltsége alapján nyújtott adókedvezmény utoljára a 2014. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe. Átmenteti rendelkezés biztosítja a 2007-től 2009-ig tartó üzleti években megállapított, de ki nem fizetett osztalékok kétszeres adózatásának mentesítését. a(z) 43. §-hoz Hatályon kívül helyező rendelkezések. 3.
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat módosítja az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvényt. A módosítás célja, hogy az adózási mód választására jogosító foglalkozások
168
felsorolását összhangba hozza a 2011. január 1-jétől hatályos statisztikai nomenklatúrával, a FEOR-O8-cal. A módosítás nem jelent érdemi változást, azonban jelentősen megkönnyíti a jogalkalmazást. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 44. §-hoz A hatályos szabályozás a már hatályon kívül helyezett statisztikai nomenklatúrán, a FEOR-93 Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerén alapul. A Javaslat az ekho választására jogosító tevékenységeket a jelenleg hatályos FEOR-08 besorolási rendszer alapján határozza meg úgy, hogy az érintettek köre érdemben ne változzon. a(z) 45. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. a(z) 46. §-hoz Az ekhoval teljesített közterhek szabályának pontosítása. a(z) 47. §-hoz Az Ekho tv. fő szabálya szerint a kifizetőt terhelő – megállapított és a magánszemélytől levont – ekhót a kifizető az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg. E szabálytól eltérően a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető a tárgyhót követő hónap 12-éig a magánszemélyt terhelő, 15 százalékos mértékkel levont ekho összegének 26 százalékát – ha az meghaladja a száz forintot – a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére utalja át. A kifizető a magánnyugdíjpénztárnak átutalt összeget a magánszemély magánnyugdíjpénztárához vallja be. A magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén a kifizető az állami adóhatóságnak benyújtandó bevallásában – ha az ekhót a magánszemélyt megillető kifizetésből 15 százalékos mértékkel volt köteles levonni – az ekhoalapot képező bevétel 11,1 százalékát tünteti fel fizetési kötelezettségként. Ha a magánszemély magánnyugdíjpénztára részére átutalandó összeg nem haladja meg a száz forintot, azt levonni, bevallani és megfizetni nem kell. a(z) 48. §-hoz A magánnyugdíjpénztár-tag magánszemélyek esetében módosítani szükséges az ekho adóhatósághoz beérkezett összegének megosztására vonatkozó szabályokat. Az adóhatósághoz bevallott és befizetett ekhoból az adóhatóság 85,6 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 14,4 százalékot pedig az Egészségbiztosítási Alapnak utal át. a(z) 49. §-hoz A Javaslat szövegcserével pontosítja az ekho választására jogosító foglalkozások új nomenklatúra szerinti meghatározásával összefüggő részeket, valamint az ekho megoszlására vonatkozó egyes rendelkezéseket. II.
Fejezet
A REGISZTRÁCIÓS ADÓT ÉS A JÖVEDÉKI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 4.
A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
169
A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (Rega. tv.) Javaslat szerinti módosításai egyfelől a gyorsabb és egyszerűbb ügyintézést, valamint a gazdálkodók adminisztrációs terheinek csökkentését szolgálják. A Javaslat másfelől a költségvetés regisztrációs adóbevételének szinten tartása, a környezetvédelmi szempontok fokozott érvényesítése érdekében, valamint a nagyteljesítményű, új autók magyarországi forgalomba-helyezésének elősegítése érdekében módosítja az adótétel-táblázatot. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 50. §-hoz A Javaslat definiálja az elektronikus eljárás fogalmát. a(z) 51. §-hoz Az átalakítás esetén alkalmazandó adóösszeget nem csak a személygépkocsik, hanem a gépjármű fogalmába tartozó motorkerékpárok esetében is meghatározza a Javaslat. a(z) 52. §-hoz Az adóigazgatási eljárás egyszerűsítését szolgálja a Javaslat azzal, hogy regisztrációs adóeljárás esetén képviselőként a vámjogi képviselőként eljáró személy is eljárhat. Így pl. a vámeljárással egy időben indított eljárások esetében azonos személy is végezheti az ügyintézést, csökkentve ezzel a vállalkozások költségét. a(z) 53. §-hoz Az adminisztráció egyszerűsítését szolgálja a Javaslat szerint az elektronikus eljárás lehetőségének megteremtése a regisztrációs adó esetében is. A javaslat meghatározza az elektronikus eljárás kezdeményezésének módját, valamint az annak alkalmazását kizáró esetek körét. a(z) 54. §-hoz A Javaslat kibővíti az adó-visszaigénylési lehetőségek körét azzal az esettel, amikor az okmányiroda elutasította – az adókötelezettség alapjául szolgáló – forgalomba helyezést. A Javaslat kiegészíti a Rega. tv-t azzal, hogy miként kell azt igazolni, ha a Magyarországon vásárolt személygépkocsit külföldre szállítják, de nem kap magyarországi ideiglenes rendszámot. Ez esetben a gépjármű másik tagállamban történt forgalomba helyezését forgalmi engedély vagy törzskönyv igazolja. a(z) 55. §-hoz A törvény mellékletének módosítására való hivatkozás. 5.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) Javaslat szerinti módosításai a gazdálkodók adminisztrációs terheinek csökkentését, az adminisztráció egyszerűsítését, valamint a visszaélések visszaszorítását szolgálják. A gazdálkodók adminisztrációs terheinek csökkentésére a Javaslat több változtatást is megfogalmaz. Így jelentősen egyszerűsödik a kisüzemi sörfőzdékre vonatkozó szabályozás, lehetővé válik továbbá a termelői borkimérésekben a saját előállítású szőlőbor kannából,
170
hordóból hivatalos zár nélkül elvitelre történő értékesítése, illetve a termelői borkimérés szabályai a termelők által működtetett üzletekre is kiterjesztésre kerülnek. Kibővül a megbízható engedélyesek köre az AEO tanúsítvánnyal rendelkezőkkel, így esetükben is csak a jövedéki biztosíték 50%-át kell teljesíteni. A Javaslat értelmében a jövőben már nem szükséges az engedélyezési, nyilvántartásba vételi eljárások keretében az adóhatóság számára rendelkezésre álló, valamint a cégnyilvántartásban szereplő dokumentumok benyújtása. Lehetővé válik a sör, gyümölcsbor, pezsgő adómentes, saját fogyasztásra történő házi előállítása előzetes bejelentési kötelezettség mellett. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 56. §-hoz Az ásványolaj-adóraktáraknak ahhoz, hogy mentesüljenek a jövedéki termék előállításának jogkövetkezménye alól, be kell jelenteniük a vámhatóságnak az ásványolajtermékek átminősítését. Az átminősítés oka lehet véletlen keveredés, vagy a termék felhasználási céljában bekövetkező változás (pl.: a terméket az adóraktár nem adóköteles üzemanyagként, hanem adómentes egyéb ellenőrzött ásványolajként tartja nyilván, értékesíti). Tekintettel arra, hogy ez utóbbi esetben a termék tulajdonságai, illetve vámtarifaszáma nem változik, nem szükséges az átminősítéshez a vámhatóság közreműködése, ezért ezt a Javaslat kivételként fogalmazza meg. A Javaslat szerint a természetes személyek által saját fogyasztásra végzett sör, bor és pezsgő előállítás nem minősül jövedéki termék belföldi előállításának, s így e tevékenység mentesül az adóraktári kötelezettség alól. A megbízható adóraktár-engedélyes, adómentes felhasználó, valamint felhasználói engedélyes fogalmát a Javaslat kibővíti azoknak a gazdálkodóknak a körével, akik a vámhatóságnál egy szigorú engedélyezési eljáráson már keresztülmentek, s engedélyezett gazdálkodói státusszal (AEO tanúsítvány) rendelkeznek. Így az AEO tanúsítvánnyal rendelkezőknek is csak az egyébként nyújtandó jövedéki biztosíték 50%-ával megegyező összegű biztosítékot kell nyújtaniuk. A saját előállítású szőlőbor értékesítési lehetőségeinek bővítése, egyszerűsítése érdekében a Javaslat módosítja a termelői borkimérés fogalmát. a(z) 57. §-hoz Abban az esetben, ha az ásványolaj adóraktárban bioetanolból ETBE-t állítanak elő benzinhez történő hozzákeverés céljából, nem biztosított a felfüggesztett adókötelezettség alóli mentesülés, mert az a hatályos szabályok szerint csak jövedéki termék előállítása esetén következik be, viszont az ETBE – mivel közvetlenül nem használható fel üzemanyagként – nem minősül jövedéki terméknek. A Javaslat ezért ezzel az esettel bővíti ki az adómentességi jogcímeket. a(z) 58. §-hoz Az elmúlt években tapasztalt visszaélésekre tekintettel a Javaslat szűkíti annak a lehetőségét, hogy a bejegyzett kereskedők az adó megfizetése nélkül hozhassanak be a jövedéki biztosíték összegét többszörösen meghaladó mennyiségben jövedéki termékeket. Így a még meg nem fizetett adókötelezettség összege mindenkor legfeljebb 50%-al, illetve 50 millió Ft-al haladhatja meg a jövedéki biztosíték összegét.
171
a(z) 59. §-hoz Az adóbehajtásra vonatkozó európai uniós szabályozás változása miatt szükséges technikai módosítás. a(z) 60. §-hoz A kisüzemi sörfőzdék 1990-es évek első felében még 300 körüli száma napjainkra 50 körülire csökkent. Nemzetgazdasági érdek fűződik ugyanakkor a kisvállalkozások EU konform módon való kedvezményezésére, amellett, hogy a „kézműves” sörkészítés bővíti a kínálatot s egyben kulturális értéket is teremt. A Javaslat ezért olyan adó- és adminisztratív könnyítések bevezetését irányozza elő, amelyek a közösségi jog által megengedettek, de nem vezetnek az ellenőrizhetőség aránytalan csökkenéséhez. A Javaslat szerint a sörfőzdéknek – több más, a jövedéki törvény más rendelkezéseibe épített könnyítés mellett – termékmérleg párhuzamos vezetése helyett elegendő a számviteli szabályoknak megfelelő készletnyilvántartást vezetniük. Az uniós szabályozás 2012. július 1-jétől hatályba lépő módosulásának megfelelően a 3811 vámtarifaszámú termékek ellenőrzött körbe kerülnek. Ennek megfelelően megszűnik ezen termékek megfigyelt termék státusza, valamint a speciális üzemanyag-adalék kategória. Ily módon – valamint tekintettel arra, hogy a biodízel jelenleg is ellenőrzött körbe tartozik – nincs szükség speciális szabályok alkalmazására az adóraktár-engedélyes ezen termékekre vonatkozó nyilvántartási, elszámolási kötelezettsége kapcsán. a(z) 61. §-hoz A sörfőzdék adminisztratív terheinek csökkentését szolgálja a Javaslat azzal, hogy a jelenlegi kötelezően előírt elektronikus vevőnyilvántartás vezetése helyett választhatóvá válik számukra a vevőnyilvántartás elektronikus vagy papír alapú vezetése és az abból történő adatszolgáltatás. a(z) 62. §-hoz A Javaslat értelmében a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni adó-visszaigénylőkre is alkalmazandó lesz az az általános szabály, hogy az adóhatóság felé elektronikus adóbevallásra kötelezettek elektronikus úton nyújtsák be a vámhatóság felé az adó-visszaigénylési kérelmüket, hiszen ez számukra többlet-terhet nem jelent, sőt megkönnyíti a vámhatósággal a kapcsolattartást. (Természetesen azon adózók, amelyek nem elektronikus úton nyújtják be bevallásukat az adóhatósághoz, továbbra is papíralapon kérhetik a vámhatóságtól a gázolajvisszatérítést.) a(z) 63. §-hoz A Javaslat egységesíti és egyszerűsíti az egyes engedélyezési és egyes nyilvántartásba vételi eljárások eljárási szabályait azáltal, hogy meghatározza a dokumentumok benyújtásának rendjét, valamint eltekint azon adatok tekintetében az igazolások bekérésétől, amelyek az adóhatóság saját nyilvántartásában, valamint a cégnyilvántartásban rendelkezésre állnak. a(z) 64. §-hoz A 3811 vámtarifaszámú termékek ellenőrzött körbe kerülnek. a(z) 65. §-hoz A Javaslat meghatározza a 3811 vámtarifaszámú termék adómértékét. Az a benzin adómértékével egyezik meg, ha benzinhez keverik, a gázolaj adómértékével egyezik meg, ha gázolajhoz keverik, egyéb esetekben, azaz ha nem üzemanyag célra kerül felhasználásra, akkor 0 Ft.
172
Az E85 üzemanyag adókedvezménye állami támogatásnak minősül, ezért a Javaslat szerepelteti a jövedéki törvényben az uniós csoportmentességi rendeletre történő hivatkozást. a(z) 66. §-hoz A Javaslat célja a földgázellátási üzemzavar kialakulásának idejére alkalmazható, gázolaj utáni jövedéki adó-visszatérítés bevezetése a földgázról gázolajra áttérő, 500 m3/nap lekötött kapacitású földgázfogyasztókra kiterjedően. A jövedéki adó-visszatérítés csak az adóraktárból adózottan, legkorábban az üzemzavar - rendeletben történő - kihirdetését öt munkanappal megelőzően beszerzett és az üzemzavar fennállása alatt, valamint az azt követő két munkanapon felhasznált gázolajra érvényesíthető, és a tüzelési célú gázolajra megállapított EU minimumszintig történik. A visszaigényléseket, illetve a tényleges felhasználást a vámhatóság a kötelezően benyújtandó adatok (gázolaj nyitó- és zárókészlet, napi felhasználás felhasználási helyek szerinti bontásban és összesítve) alapján ellenőrzi, és helyszíni ellenőrzéseket is végezhet. A törvény előírja továbbá, hogy a jövedéki adó-visszatérítésre jogosultnak belső bizonylatokkal kell igazolnia a gázolaj földgáz helyett történő felhasználását. A gázkrízis esetén alkalmazható adó-visszaigénylés állami támogatásnak minősül, ezért a Javaslat szerepelteti a jövedéki törvényben az uniós csoportmentességi rendeletre történő hivatkozást. a(z) 67. §-hoz Uniós irányelvi előírás, hogy a kereskedelmi gázolaj adómértékének el kell értenie a gázolajra meghatározott uniós adóminimumot. A 2012-re vonatkozó gázolaj adóminimum (96,5 Ft/liter), mely a 2011. október 1-jei forint/euro árfolyam alapján kerül meghatározásra, jelentősen meghaladja a 2011-re vonatkozó adóminimumot (90,4 Ft/liter), ezért szükséges a kereskedelmi gázolaj adókedvezményének korrigálása, csökkentés 19,50 Ft/literről 17 Ft/literre. Tekintettel arra, hogy az adó-visszaigénylés állami támogatásnak minősül. A Javaslat hivatkozik az uniós csoportmentességi rendeletre. a(z) 68. §-hoz A Javaslat meghatározza, hogy 3811 vámtarifaszámú terméket egyébásványolaj-gyártó adóraktárban lehet előállítani, ugyanakkor annak érdekében, hogy a gazdálkodókat ne terhelje aránytalanul nagy teher a jelenlegi szabályozáshoz képest, a kizárólag ilyen termékek előállításával foglalkozó adóraktárak esetében az általánosnál kisebb mértékű jövedéki biztosíték, valamint tároló kapacitás kötelezettséget ír elő. a(z) 69. §-hoz A Javaslat a felhasználói engedélyes esetében is előírja – más engedélyesekhez hasonlóan –, hogy a jövedéki biztosítéknak a tevékenység végzésének teljes időtartamára, illetve azt követően az adófizetési kötelezettség fedezetére is érvényesnek kell lennie. a(z) 70. §-hoz Az üzemanyag-adalék és a biodízel speciális megfigyelt státuszának megszűnésével a Javaslat törli az ezen termékek importálására, exportálására és tagállami kereskedelmére vonatkozó speciális rendelkezéseket. a(z) 71. §-hoz A Javaslat célja a kenőolajokkal tapasztalt visszaélések visszaszorítása, az érintett ásványolaj termékek beszerzésének, szállításának könnyebb, átláthatóbb ellenőrzése. Ennek érdekében
173
bejelentési kötelezettség kerül előírásra a termékek beszerzése, szállítása esetén. A bejelentés elmulasztásának szankcióját a törvény XVII. fejezete tartalmazza. a(z) 72. §-hoz A Javaslat a piacokon, vásárokon való értékesítés körével bővíti az adózott, zárjeggyel ellátott bér- és magánfőzött párlatok értékesítési lehetőségeit. a(z) 73. §-hoz A Javaslat az adómentes, magánfőzött párlat esetében megteremti a hatósági származási igazolvány igénylésének lehetőségét annak érdekében, hogy a magánfőzők a párlat eredetét igazolni tudják a pálinkaversenyeken. a(z) 74. §-hoz A Javaslat a bejegyzett kereskedők esetében javasolt módosításhoz hasonlóan – szintén az elmúlt években tapasztalt visszaélésekre tekintettel – az alkoholtároló adóraktár esetében is módosítja a jövedéki biztosítékra vonatkozó szabályozást oly módon, hogy a még meg nem fizetett adókötelezettség összege legfeljebb 50%-al, illetve 50 millió Ft-al haladhatja meg a jövedéki biztosíték összegét. a(z) 75. §-hoz A Javaslat értelmében a gazdálkodók terheinek egyszerűsítése, valamint az adófizetési kötelezettség hatékonyabb nyomon követhetősége, ellenőrizhetősége érdekében a sör adóalapja a hektoliterenkénti Balling- (Plató-) fok helyett a hektoliterenkénti alkoholfokra változik. A Javaslat a kisüzemi sörfőzdékben előállított sörre – a kisüzemi sörfőzdék kedvezményezése érdekében – 50%-os, kedvezményes adómértéket vezet be. A Javaslat megteremti továbbá annak a lehetőségét, hogy a természetes személyek – a szőlőbor házi előállításához hasonlóan – sört adómentesen, házilag állíthassanak elő, kizárólag saját fogyasztásra, háztartásonként évi 1000 liter mennyiségig, előzetes bejelentési kötelezettség mellett. a(z) 76. §-hoz A Javaslat definiálja – az uniós vonatkozó szabályozással összhangban – a kisüzemi sörfőzde fogalmát, így csak a más sörgyártó üzemektől jogilag és gazdaságilag független kisüzemek alkalmazhatják a kedvezményes szabályokat. A Javaslat az alkoholtároló adóraktár esetében meghatározásra kerülő új jövedéki biztosítékra vonatkozó szabályozással összhangban határozza meg a sörtároló adóraktár jövedéki biztosítékát. A kisüzemi sörfőzdék terheinek csökkentése érdekében a Javaslat a nyújtandó jövedéki biztosíték összegét 1 millió forintról 500 ezer forintra csökkenti, valamint előirányozza, hogy a sörfőzdét üzemeltető vállalkozások mentesüljenek a független könyvvizsgáló által hitelesített mérleg készítésének követelménye alól. A Javaslat szerint a házi sörfőzést végző természetes személyeknek nem kell bejelenteniük a vámhatóság felé a sör előállítására alkalmas üstök birtokolását. a(z) 77. §-hoz A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a természetes személyek – a szőlőbor házi előállításához hasonlóan – gyümölcsbort is adómentesen, házilag állíthassanak elő kizárólag
174
saját fogyasztásra, háztartásonként évi 1000 liter mennyiségig, előzetes bejelentési kötelezettség mellett. a(z) 78. §-hoz A Javaslat az alkoholtároló és sörtároló adóraktár esetében meghatározásra kerülő új jövedéki biztosítékra vonatkozó szabályozással összhangban határozza meg az egyéb bortároló adóraktár jövedéki biztosítékát. a(z) 79. §-hoz A saját előállítású szőlőbor értékesítési lehetőségeinek bővítése, egyszerűsítése, a borászatok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a Javaslat megszünteti a hivatalos zárazás kötelezettségét, ha a szőlőbort termelői borkimérésben, borkóstolás céljából helyben fogyasztásra vagy elvitelre mérik ki, továbbá ha a bort nem újratölthető lezárású, felbontást követően levegőmentes, ezért hosszabb idejű tárolást biztosító bag-in-box kiszerelésben szállítják, értékesítik. a(z) 80. §-hoz A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a természetes személyek – a szőlőbor házi előállításához hasonlóan – pezsgőt adómentesen, házilag előállíthassanak kizárólag saját fogyasztásra, háztartásonként évi 1000 liter mennyiségig, előzetes bejelentési kötelezettség mellett. a(z) 81. §-hoz A Javaslat az alkoholtároló, a sörtároló és az egyéb bor tároló adóraktár esetében meghatározásra kerülő új jövedéki biztosítékra vonatkozó szabályozással összhangban határozza meg a pezsgő tároló adóraktár jövedéki biztosítékát. a(z) 82. §-hoz Technikai módosítás, a Javaslat a vonatkozó uniós irányelv kategóriáival hozza összhangba a magyar szabályozás szövegezését. A Javaslat egyértelműsíti, hogy a dohánygyártmányok adózásával összefüggésben az általános forgalmi adó kötelezettséget is figyelembe kell venni. a(z) 83. §-hoz A Javaslat egyértelműsíti, hogy a dohánygyártmányok adózásával összefüggésben az általános forgalmi adó kötelezettséget is figyelembe kell venni. a(z) 84. §-hoz A Javaslat egyértelműsíti, hogy a dohánygyártmányok adózásával összefüggésben az általános forgalmi adó kötelezettséget is figyelembe kell venni. A zárjegyköteles alkoholtermékek körében a zárjegy digitális eszközzel is leolvasható azonosítóval (vonalkóddal) van ellátva. Ezzel párhuzamosan évek óta él a forgalmazók adatszolgáltatási kötelezettsége a vámhatóság felé. A 2008-ban bevezetett intézkedés sikeresnek bizonyult, a vámhatóság azóta hatékonyabban tud fellépni az illegális kereskedelem ellen, helyszíni ellenőrzései során azonnal ki tudja szűrni az adórendszer megkerülésével a kereskedelembe került termékeket. A zárjegyek egységesítése mind a hatóság mind a forgalmazók szempontjából olcsóbbá és rugalmasabbá tette a zárjegyezés folyamatát, az internetes bejelentési rendszer pedig elenyészővé az adminisztrációs terhet. A Javaslat – a zárjeggyel kapcsolatos kedvező tapasztalatok alapján – az adójegyekre is kiterjeszti az érzékeny termékek egyedi azonosításban rejlő lehetőségeket,. Így az adójegyen
175
is megjelenik 2012. május 1-jétől a vonalkód, majd a dohánytermékekkel kapcsolatban is bevezetésre kerül 2012. július 1-jétől az adatszolgáltatási kötelezettség. Ezek az intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy a későbbiekben az adójegy rendszer korszerűsödjön, s a papír helyét az e-adójegy vegye át, ami jelentős költségmegtakarítást és adminisztráció egyszerűsítést jelent. a(z) 85. §-hoz A Javaslat egyértelműsíti, hogy a dohánygyártmányok adózásával összefüggésben az általános forgalmi adó kötelezettséget is figyelembe kell venni. a(z) 86. §-hoz Az üzemanyag-adalék fogalmának megszűnése miatt szükséges módosítás. a(z) 87. §-hoz Az üzemanyag-adalék és a biodízel speciális megfigyelt státuszának megszűnése miatt a Javaslat törli az ezen termékek jövedéki engedélyes kereskedelmére vonatkozó speciális rendelkezéseket. a(z) 88. §-hoz Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi szabályok értelmében az előállítás helyén végzett termelői borkimérés nem feltétlenül minősül üzlethelyiségben folytatott értékesítésnek, a Javaslat kiemeli ezt az értékesítési formát az üzlethelyiségre vonatkozó követelmény alól. a(z) 89. §-hoz Az üzemanyag-adalék és a biodízel speciális megfigyelt státuszának megszűnése miatt a Javaslat törli az ezen termékek nem jövedéki engedélyes kereskedelmére vonatkozó speciális rendelkezéseket. a(z) 90. §-hoz A kenőolajokkal kapcsolatos kereskedelem bejelentésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó mulasztási bírság felső határa megfelel az egyéb adminisztrációs kötelezettség (nyilvántartás vezetés) megsértésénél alkalmazott mértékeknek. a(z) 91. §-hoz A Javaslat az azonos elbírálás érdekében, az értékesítésre vonatkozó szabályok be nem tartása esetére, a magánfőzőhöz hasonlóan jövedéki bírságot ír elő a párlat előállítását végző bérfőzetőnek is. A Javaslat értelmében továbbá a házi sörfőzésre, egyéb bor, pezsgő előállításra vonatkozó rendelkezések megsértése jövedéki bírság alkalmazását vonja maga után. Tekintettel arra, hogy a fűtési célra felhasznált LPG adómértéke nulla, az e termékkel kapcsolatos jogsértések elkövetése esetén nincs lehetőség jövedéki bírság kiszabására, ugyanis annak alapját a hatályos adómérték képezi. A Javaslat a gyakorlatban tapasztalt visszaélések visszaszorítása érdekében a bírság alapjaként az üzemanyagcélra felhasznált LPG adómértékét határozza meg a fűtési célú felhasználásokra is. a(z) 92. §-hoz A Javaslat az azonos elbírálás érdekében szükségesen – az alkoholtermékek előállításához hasonlóan – a sör előállításához jogosulatlanul használt berendezések esetében megteremti a lefoglalás lehetőségét a vámhatóság számára.
176
A gyorsított eljárás tényleges gyorsítása érdekében a Javaslat kimondja, hogy ilyen eljárás alkalmazása esetén nincs lehetőség a lefoglalással szemben kifogással élni. a(z) 93. §-hoz A dohányirányelvek technikai kodifikációja, az adóbehajtási európai uniós szabályozás változása, valamint a 3811 vámtarifaszámú termékek ellenőrzött körbe vonásáról szóló bizottsági határozat kodifikációja következtében a jogharmonizációs záradék szükséges korrekciója. a(z) 94. §-hoz A kisüzemi sörfőzés új kedvezményeinek bevezetésével a jelenlegi sörfőzdék a Javaslat értelmében csak abban az esetben minősülhetnek továbbra is sörfőzdének, ha 2011. december 28-ig nyilatkoznak a vámhatóság felé a kisüzemi sörfőzdékre vonatkozó feltételek teljesüléséről (arról kell nyilatkozniuk, hogy más sörgyártó üzemektől jogilag és gazdaságilag függetlenek, valamint nem licencia alapján működnek). A Javaslat rendelkezik arról, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépő, módosított adókedvezményt a hatályba lépés napján vagy azt követően beszerzett gázolajra kell alkalmazni. a(z) 95. §-hoz Felhatalmazó rendelkezések az adómentes párlat bejelentése, származásigazolása és az adójegyekkel kapcsolatos adatszolgáltatás, valamint a kenőolajokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettség részletes szabályainak megállapítására. a(z) 96. §-hoz A Javaslat jogtechnikai módosításokat irányoz elő, továbbá rendelkezik arról, hogy 2012. május 1-jétől az adójegy vonalkód formájában is tartalmazza az adójegy sorszámát, valamint lehetővé teszi számlától eltérő számviteli okmányok elfogadását is szállítólevélként, ha azok tartalmazzák a szállítólevél esetében előírt adatokat. A Javaslat továbbá átvezeti a jelölt gázolaj jelöléséhez használt anyagok alkalmazásáról szóló új uniós határozat számát. a(z) 97. §-hoz A Javaslat elsősorban jogtechnikai módosításokat irányoz elő. Feleslegessé vált a gyakorlat fényében annak előírása, hogy az üzemanyagtöltő állomások többműszakos üzemelés esetén ne csak naponta, hanem műszakonként vezessék forgalmi nyilvántartásukat. A Javaslat a 3811 vámtarifaszámú termékek ellenőrzött körbe vonása kapcsán szükséges jogtechnikai módosításokat tartalmaz, valamint a dohánytermékek kiszerelésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó szabályait 2012. július 1-jei hatállyal kiemeli a jövedéki törvényből, e szabályokat kormányrendelet tartalmazza. 6.
A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény módosítása a(z) 98. §-hoz
A Javaslat szerint az energiapolitikáért felelős miniszter felhatalmazás kap arra, hogy a földgázellátási üzemzavarban földgáz helyett felhasznált gázolaj jövedéki adó visszatérítéséhez kapcsolódóan rendeletben határozza meg a ilyennek minősülő üzemzavar bekövetkezését és idejét.
177
7.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVI. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az Áfa tv. Javaslat szerinti módosításával az államadósság csökkentése, a hiánycél tartása érdekében 2 százalékponttal emelkedik az általános forgalmi adókulcs. A Javaslat emellett a jogalkalmazást és a jogértelmezést segíti. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 99. §-hoz A Javaslat pontosítja a közhatalmi tevékenység fogalmát annak érdekében, hogy egyértelműbb legyen annak meghatározása, hogy mely állami/önkormányzati tevékenység minősül közhatalminak, ezért áfa hatályán kívüli, és mely nem, ezáltal áfa köteles. Így a Javaslat elhagyja a közhatalmi tevékenységnek való minősülés feltételei közül egyrészt azt a feltételt, hogy a közhatalmi tevékenységnek a létesítő okiratban is szerepelnie kell, másrészt azt a feltételt, hogy a tevékenység során okozott kárra a Ptk. 349. §-ában megfogalmazott államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak. Ez utóbbi oka, hogy amennyiben egy szerv közhatalmi tevékenységet gyakorol, abból automatikusan következik, hogy a Ptk. hivatkozott szabálya szerint kell a tevékenységéért felelősséget viselnie. a(z) 100. §-hoz A Javaslat rendezi, hogy költségvetési szerveknek az államháztartásról szóló törvény szerinti átalakítása is jogutódlással történő megszűnésnek minősül az Áfa tv. alkalmazásában. a(z) 101. §-hoz A Javaslat értelmében láncügyletek során a korábbi szabályozással szemben kizárólag az ügyletben közbenső értékesítőként résztvevő adóalany számára adott annak a lehetősége, hogy a törvényi vélelmet, mely szerint beszerzőként vett részt az ügyletben, megdöntse, és bizonyítsa, hogy értékesítőként járt el. a(z) 102. §-hoz A Javaslat rendezi, hogy az adóalap abban az esetben is csökken, ha a felek tévesen magasabb összeget számláztak ki, mint amiben megállapodtak, továbbá, ha a teljesítést megelőzően adott előleget a teljesítés hiánya miatt részben fizetik csak vissza. a(z) 103. §-hoz Az előleg részbeni vagy egészben visszatérítése miatti adóalap csökkenést lekövetve rendelkezik a Javaslat a kiállított számla ez esetben történő érvénytelenítésének, illetve módosításának kötelezettségéről. A hatályos szabályok értelmében nem kell önellenőrizni az adóalanynak abban az esetben, ha adóalap csökkenés miatt válik szükségessé a korrekció. Az adóalanyok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a Javaslat tovább bővíti azt a kört, amely esetben nem kell önellenőrizni. Így amennyiben a fizetendő adó csökken, de azt nem az adóalap csökkenése eredményezte, hanem például egy tévesen alkalmazott magasabb adómérték, akkor sem önellenőrzéssel kell azt az adóalanynak korrigálnia. a(z) 104. §-hoz A Javaslat 2012. január 1-jétől 25 százalékról 27 százalékra emeli a normál áfa kulcsot.
178
a(z) 105. §-hoz A Javaslat meghatározza, hogy mekkora a normál áfa kulcshoz tartozó „felülről számított” áfa tartalom, amely 20 százalékról 21,26 százalékra emelkedik 2012. január 1-jétől. a(z) 106. §-hoz A Javaslat egyrészt a hatályos értelmezésnek megfelelően rögzíti, hogy az adóalany az adott beszerzés tekintetében áthárított előzetesen felszámított adóra vonatkozó levonási jogát az elévülési időn belüli adómegállapítási időszakokban gyakorolhatja. Ennek eredményeként egyértelművé válik, hogy az adóalany az Art.-ben meghatározott elévülési idő kezdetétől számított öt éven belül szerepeltetheti levonható adóként a rá ezen időszak alatt áthárított áfát. A Javaslat szerint ugyanez az időkorlát vonatkozik a levonható adóként beállított áfa „görgetésére” is. a(z) 107. §-hoz A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a tárgyi eszközre vonatkozó figyelési időszak alatti korrekciót az adóalanyoknak a tárgyi eszközök tekintetében egységesen a naptári év utolsó adómegállapítási időszakában kell elvégezni az arra a naptári évre vonatkozóan számított levonási hányados alapján. a(z) 108. §-hoz A hatályos szabályozás értelmében az adóhatóságnak tájékoztatási kötelezettsége van a tekintetben, hogy az ingatlant értékesítő adóalany élt-e és milyen terjedelemben az adófizetés választásának lehetőségével. Az adóalanyok és az adóhatóság adminisztratív terheinek csökkentése érdekében, az adóhatóság a honlapján teszi közzé ezt az információt. A Javaslat értelmében ezen információnak a honlapon történő közzétételével az adóhatóság eleget tesz a tájékoztatási kötelezettségének. a(z) 109. §-hoz A hatályos szabályozás értelmében az Áfa törvényben szabályozott adóraktározási eljárás hatálya alatt álló termékek értékesítése levonási jog mellett adómentes. Abban az esetben azonban, ha az adómentesen értékesített terméket kiraktározzák a raktárból belföldre, az adóraktározási eljárás hatályának megszűnése miatt az adómentesség nem alkalmazható, így a kiraktározást közvetlenül megelőző termékértékesítés adókötelessé válik. A hatályos szabályok az adófizetési kötelezettséget ez esetben a termék kiraktározás előtti utolsó értékesítőjére telepítik. Tekintettel arra, hogy a termék értékesítője nem rendelkezik mindig tudomással arról, hogy a vevőjének mi a szándéka a megvett termékkel (kiraktározás vagy az adóraktározás hatálya alatti további értékesítés) a Javaslat az irányadó tanácsi irányelvvel összhangban úgy rendelkezik, hogy az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki a terméket kiraktároztatta. Ezáltal mind az eladó, mind az adóhatóság számára egyszerűsödik az adóraktározási eljárás alkalmazása. a(z) 110. §-hoz A hatályos szabályok alapján az Áfa törvény szerinti számla kibocsátása kötelező abban az esetben is, ha az ügylet az Áfa törvény területi hatályán kívül esik, viszont a teljesítésre kötelezett adóalany gazdasági célú letelepedésének helye kizárólag belföldön van. Gyakorlati megfontolások alapján szükséges annak az előírása, hogy az adóalany abban az esetben is adjon belföldön számlát, ha belföldön kívül máshol – de az ügylet teljesítési helyétől eltérő tagállamban, vagy harmadik államban – is letelepedett, viszont az ügylet teljesítésével legközvetlenebbül a belföldi székhely, vagy állandó telephely érintett. A Javaslat figyelembe veszi a 2013. január 1-jétől átültetendő 2010/45/EU tanácsi irányelv előírásait is.
179
a(z) 111. §-hoz A jelenleg hatályos előírások értelmében az EDI rendszerben történő elektronikus számlázás alkalmazásáról kell a feleknek előzetesen, írásban megállapodniuk, az elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus számla esetében viszont nem tartalmaz ilyen kikötést a törvény. A Javaslat ez utóbbi esetben előírja az elektronikus számlázás feltételeként a számlabefogadó beleegyezését. Ettől azonban el lehet térni, ha jogszabály kötelező jelleggel írja elő az elektronikus számlázást. a(z) 112. §-hoz Egységes jogértelmezési gyakorlat alakult ki a tekintetben, hogy mely feltételek esetén minősíthető egy adóalany olyannak, aki meghatározó részben mezőgazdasági tevékenységet folytat. A Javaslat a kialakult értelmezést emeli be a törvénybe, ezáltal az egységes jogalkalmazást segíti. a(z) 113. §-hoz A hatályos szabályok értelmében az adóalanyoknak, amennyiben közösségi ügyletben (Közösségen belüli termékértékesítés, -termékbeszerzés, másik tagállambeli adóalany részére történő főszabály szerinti teljesítési helyű szolgáltatásnyújtás, illetve másik tagállambeli adóalanytól történő főszabály szerinti teljesítési helyű szolgáltatás igénybevétel) vesznek részt, arról összesítő nyilatkozatot kell benyújtaniuk. Ez vonatkozik azokra az adóalanyokra is, akik (amelyek) alapvetően adómentes tevékenységük okán (kizárólag adólevonás nélküli adómentes tevékenységet végzők, alanyi adómentességet választott adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató különös jogállású adóalanyok) nem kötelesek rendszeresen áfa bevallást benyújtani, csak abban az esetben, ha fizetendő adójuk van, vagy ha levonási jogot kívánnak gyakorolni. A Javaslat az áfa bevallás és az összesítő nyilatkozatok közötti ellenőrzési összhang megteremtése érdekében előírja, hogy ezen adóalanyi kör akkor is köteles áfa bevallást benyújtani, ha egyébként összesítő nyilatkozat benyújtására is köteles. Az áfa bevallás benyújtására vonatkozó egyéb szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza. a(z) 114. §-hoz Módosul az Áfa tv. 4. és 5. melléklete. a(z) 115. §-hoz Átmeneti rendelkezések: Mivel a Javaslat áfa-kulcs változást eredményez, a folyamatos jellegű ügyletek esetén indokolt speciális rendelkezések előírása. Ennek keretében az Áfa tv. 58. §-a alá eső ügyletekkel összefüggésben a törvény rendezi, hogy a módosítás hatályba lépését megelőzően kezdődő elszámolási időszakok esetén melyik adómérték alkalmazandó. A normál áfa-kulcs emelése szükségessé teszi az adómérték kezelésére alkalmas pénztárgépek és taxaméterek átállíttatását, amelyhez kapcsolódóan a Javaslat átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg. Ezek egyrészt az átállíttatás végső határidejét 2012. február 29. napjában határozzák meg, másrészt előírják, hogy az említett pénztárgépeket és taxamétereket használó adóalanyok, a tényleges átállíttatásig terjedő időszakban, bizonylatkibocsátási kötelezettségüket kézi kibocsátású nyugtával, illetve számlával kötelesek teljesíteni. A Javaslat feloldja a személygépkocsi és egyéb jármű bérbeadása után áthárított előzetesen felszámított adóra vonatkozó levonási tilalmat. Így a Javaslat hatályba lépését követően levonhatóvá válik az adóalanyiságot eredményező tevékenység érdekében igénybevett közlekedési eszköz bérlet utáni áfa, azonban az általános szabályoknak megfelelően,
180
amennyiben az adott járművet egyaránt használják üzleti és magáncélra, a bérbeadást terhelő áfa csak az üzleti használat arányában vonható le a levonásra vonatkozó általános szabályok figyelembevételével. A levonási tilalmat arra az előzetesen felszámított adóra nem kell először alkalmazni, amely esetében a felek közötti elszámolási időszak 2012. január 1-jén vagy azt követően kezdődik. A tárgyi eszköz figyelési időszakára vonatkozó rendelkezések megváltoztatása kapcsán a Javaslat lehetőséget biztosít az adóalanyoknak, hogy válasszák, hogy a korrekcióra vonatkozó szabályokat a Javaslat szerinti új szabályok szerint végezzék el a Javaslat hatályba lépése előtt használatba vett tárgyi eszközök esetében is. A választást az adóalanyoknak a nyilvántartásukban megfelelő módon rögzíteni kell, és amennyiben a változtatás önellenőrzéssel járna, az pótlékmentesen elvégezhető. A levonási hányados számítási módszerében a Javaslat szerinti módosítást első alkalommal a 2012. évre vonatkozó számítás során kell figyelembe venni. a(z) 116. §-hoz A Javaslat rendelkezik arról, hogy az adóalany abban az esetben is adjon belföldön számlát, ha belföldön kívül máshol – de az ügylet teljesítési helyétől eltérő tagállamban, vagy harmadik államban – is letelepedett, viszont az ügylet teljesítésével legközvetlenebbül a belföldi székhely, vagy állandó telephely érintett. Ez esetben a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adóalany egyszerűsített adattartalmú számlát bocsásson ki. Az Áfa törvény definiálja a székhely, állandó telephely, lakóhely és szokásos tartózkodási hely fogalmát. Ugyanakkor erre vonatkozóan az áfa szabályokat értelmező 2011. július 1-jén hatályba lépett 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (a továbbiakban: Vhr.) is tartalmaz rendelkezéseket. Az egyértelműség érdekében a Javaslat rögzíti, hogy elsősorban a Vhr. előírásait kell figyelembe venni, és kisegítő jelleggel lehet az Áfa törvény definícióira támaszkodni a Vhr. által le nem fedett körben. a(z) 117. §-hoz Hatályon kívül helyező rendelkezés. III.
Fejezet
A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG VÉGREHAJTÁSÁRÓL SZÓLÓ 2003. ÉVI CXXVI. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA a(z) 118. §-hoz A 2012-től az egységes ügyfélnyilvántartási rendszer alapján a vámhatóság számára is hozzáférhető az állami adóhatóságnál nyilvántartott adatok, ezért a megbízható vámadós feltétel vizsgálathoz az állami adóhatóságtól ilyen irányú adatok bekérése a továbbiakban nem indokolt, ezáltal az eljárások gyorsabbá válnának, illetve az ügyfelet esetleges ügyintézéssel, többletköltséggel járó tehertől mentesítené. a(z) 119. §-hoz Az állami adó- és vámhatóság jogosult a vámazonosító szám (VPID) kiadására. Az állami adó- és vámhatóság ezentúl a Vtv. helyett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény keretein belül szabályozza a VPID szám igénylésére és kiadására vonatkozó rendelkezéseket, ezért a Vtv-i rendelkezés pontosítása vált szükségessé. a(z) 120. §-hoz
181
A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: EK rendelet) 205. cikke alapján az áruk vámeljárás alá vonása céljára az egységes vámokmánytól eltérő más nyomtatványok is alkalmazhatók, ha a szóban forgó vámeljárás rendelkezései ezt megengedik és a vámhatóság ezt engedélyezi. Már meglévő vámáru-nyilatkozatként használandó különleges formanyomtatvány adattartalmának bővítését biztosítja jelen módosítás. a(z) 121. §-hoz Gyakorlati tapasztalatok alapján szükségesnek látjuk annak biztosítását, hogy a külföldi vámhatóság mellett az engedélyes is rendelkezésre bocsáthassa az EK végrehajtási rendelet 30A. mellékletének 7. táblázatában meghatározott adatokat. A módosítással a magyar vámhatóság gyorsabban megkaphatja az EK végrehajtási rendelet 30A. mellékletének 7. táblázatában meghatározott adatokat. a(z) 122. §-hoz Jogalkalmazást segítő pontosítás, a vám-árunyilatkozat utó-ellenőrzésének megkezdésére vonatkozó részletszabály beillesztésével. a(z) 123. §-hoz A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosította a Vtv. 48. § (2) bekezdését, erre figyelemmel a Vtv. 48. § (3) bekezdésének módosítása is szükséges a jogszabályon belüli összhang megteremtése érdekében. a(z) 124. §-hoz Amennyiben a gazdálkodó rendelkezik a Vtv. szerint általános forgalmi adó biztosítása alóli mentességgel, akkor az egységes engedély kiadásánál ezen feltétel vizsgálata nem szükséges, mert azokat biztosítottnak tekinthetők. a(z) 125. §-hoz A módosítás szükséges annak érdekében, hogy az ügyfeleket indokolatlanul ne érje hátrány abban az esetben, ha a külföldi exportőr a korrekcióra okot adó okmányt kiállítja, azonban az csak jelentős késéssel kerül az importőr birtokába, aki így önhibáján kívül bírságolhatják. Ugyanakkor indokolt pozitív irányú megkülönböztetést (csökkentett bírság mérték) tenni az ügyfél javára abban az esetben is, amikor a vámeljárás alapjául szolgáló vámáru-nyilatkozat adataiban – annak elfogadását követően – felismert vámhiányt okozó hibát az ügyfél önellenőrzés keretében, de még a vámhatóság ellenőrzése előtt tárja fel. a(z) 126. §-hoz A Vámkódex 78. cikke szerinti ellenőrzés nem időszakot, hanem egyes árunyilatkozatokat érint, ezért – ellentétben a vám utólagos ellenőrzéssel – itt nem értelmezhető a vizsgálati időszak kifejezés. A vámkódex 13. cikk szerinti utólagos ellenőrzés egy nagyobb időszakot ölel át, így célszerű a kiszabott bírság esetleges elengedése, mérséklése esetén a vizsgált időszakban kiszabott vámtartozást is figyelembe venni. A Vámkódex 78. cikke szerinti ellenőrzések esetén kiszabott vámigazgatási bírság elengedése, mérséklése a Vtv. 61/A. § (10) bekezdés a) és b) pontja alapján továbbra is lehetőségként áll fenn. a(z) 127. §-hoz Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására
182
irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU (2010. március 16.) tanácsi irányelv 2012. január 1-jével lép hatályba, ezért a behajtási jogsegélyre történő Vtv-i hivatkozás aktualizálása és pontosítása vált szükségessé. Az új behajtási jogsegéllyel annak tárgyi hatálya a korábbi behozatali és kiviteli vámok mellett kiterjeszthetővé válik a nem közösségi adókra és díjakra, a vámjogi szankciókra és a vámhatósági eljárás költségeire is. a(z) 128. §-hoz Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU (2010. március 16.) tanácsi irányelv jogharmonizációját szolgálja. a(z) 129. §-hoz E § az Alaptörvényben foglaltaknak megfelelően a Vtv. normaszövegében szövegcserés módosítást alkalmaz. a(z) 130. §-hoz Az állami adó- és vámhatóság jogosult a vámazonosító szám (VPID) kiadására. Az állami adó- és vámhatóság ezentúl az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény keretein belül szabályozza a VPID szám igénylésére és kiadására vonatkozó rendelkezéseket, ezért a duplikáció elkerülése érdekében az áthelyezett Vtv-i szabályozás Vtv-ből történő hatályon kívül helyezése vált szükségessé. IV.
Fejezet
AZ ILLETÉKEKET, A HELYI ADÓKAT, A GÉPJÁRMŰADÓT, A CÉGAUTÓADÓT ÉS A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 8.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása a(z) 131. §-hoz
Az Itv. hatályos szövege nem tartalmaz külön rendelkezést a naptári évtől eltérő adóévet választó személyes illetékmentes szervezet (alapítvány) nyilatkozattételi kötelezettségének időpontjáról. A Javaslat ezt a joghézagot pótolja. a(z) 132. §-hoz A Javaslat egységesíti a kedvezményes illetékmérték alkalmazásának feltételeit az ingatlanforgalmazók és az ingatlanok pénzügyi lízingjét végző vállalkozók vonatkozásában. Semmi nem indokolja ugyanis, hogy az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések után igénybe vehető illetékkedvezmény kritériumai eltérőek legyenek az ingatlanforgalmazók és a lízingcégek vagyonszerzései során. a(z) 133. §-hoz Annak érdekében, hogy a gépjárművek megszerzése után fizetendő illeték jobban igazodjon a gépjármű értékéhez, a Javaslat szerint nem a hajtómotor hengerűrtartalmának megkezdett cm3-e, hanem a hatósági nyilvántartásban feltüntetett – kilowattban kifejezett – teljesítménye alapján kell az illetéket megfizetni, a gépjármű életkorához igazodó differenciálásban. a(z) 134. §-hoz A Javaslat szerinti rendelkezés indoka, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan illetékmentességben részesüljön az egyéni cég egyszemélyes gazdasági társasággá történő alakulása. Az egyéni cég egyszemélyes gazdasági társasággá alakulása ugyanis nem lehet –
183
illetékmentes – kedvezményezett átalakulás, mivel az egyéni cég nem társaság, így a kedvezményezett átalakulás feltételének nem felel meg. Másfelől a Javaslat egységesíti az illetékmentesség alkalmazásának feltételeit a gépjárműforgalmazók és a gépjárművek pénzügyi lízingjét végző vállalkozók vonatkozásában. Semmi nem indokolja ugyanis, hogy a gépjármű-forgalmazási célú vagyonszerzések után igénybe vehető illetékmentesség kritériumai eltérőek legyenek a gépjármű-forgalmazók és a lízingcégek vagyonszerzései során. a(z) 135. §-hoz A Javaslat módosítja az általános tételű eljárási illeték mértékét a 2005. május 10-étől hatályos 2200 forintról 3000 forintra. A Javaslat emellett differenciáltan állapítja meg az Art. szerinti felügyeleti intézkedés iránti eljáráshoz kapcsolódó illetékkötelezettséget attól függően, hogy az eljárást a felettes adóhatóság vagy az adópolitikáért felelős miniszter folytatja le. a(z) 136. §-hoz A módosítást az indokolja, hogy a méltányosság fogalmát sem az Itv., sem az Art. nem definiálja, ezért a jogalkalmazás során kérdéseket vetett fel, hogy az adóhatóság mely eljárása(i) tekinthető(ek) méltányossági eljárásnak. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy az illetékmentesség nem terjed ki a fizetési könnyítés, illetve adómérséklés iránti eljárásra. Emellett a Javaslat szerint kizárólag az első fokú fogyasztóvédelmi eljárás kezdeményezésekor alkalmazható az eljárási illetékmentesség. A módosítást az indokolja, hogy az első fokú eljárás hivatott érdemben a fogyasztói jogok védelmére és érvényesítésére. a(z) 137. §-hoz A Javaslat az egyes bírósági eljárási illetékmértékeket módosítja. a(z) 138. §-hoz A Javaslat az egyes bírósági eljárási illetékmértékeket módosítja, illetve meghatározza a csődeljárás és a felszámolási eljárás során benyújtott, illetve a végrehajtási kifogás illetékét. Emellett a Javaslat rögzíti, hogy amennyiben a bíróság szerint a kifogás alapos, azt hivatalból vissza kell téríteni. a(z) 139. §-hoz A Javaslat az egyes bírósági eljárási illetékmértékeket módosítja. a(z) 140. §-hoz A Javaslat az egyes bírósági eljárási illetékmértékeket módosítja. a(z) 141. §-hoz A Javaslat az egyes bírósági eljárási illetékmértékeket módosítja. a(z) 142. §-hoz Az illetékkiszabási munka egyszerűsítése jegyében a Javaslat értelmében az adóhatóság az illetékelőlegről önálló fizetési meghagyást ad ki az ingatlanügyi hatóság ingatlannyilvántartási eljárásban hozott határozatának adóhatóság részére történő továbbítását követően, szinte automatikusan. A jelenlegi joggyakorlat szerint az adóhatóság a kibocsátott fizetési meghagyásában egyrészt közli a vagyonszerzővel a bejelentett érték alapján megállapított illetékelőleg összegét, másrészt a végleges illetéket (a forgalmi érték alapulvételével fizetendő illeték összegét) is.
184
Ez azonban – az ügyek feltorlódása, illetve a forgalmi érték adóhatóság általi megállapításának időigényessége miatt – a jellemzően a teljes fizetendő illeték jelentős hányadát kitevő illetékelőleg előírását több hónappal késlelteti. A Javaslat szerint az adóhatóság csak az illetékelőleg-fizetési kötelezettséget elrendelő fizetési meghagyás kibocsátását követően kezdi meg az ingatlan tényleges forgalmi értékének vizsgálatát. Amennyiben az adóhatóság a bejelentett értéket nem fogadja el forgalmi értékként, az illetékről – az illetékelőleget kiszabó fizetési meghagyástól elkülönült – fizetési meghagyást ad ki, melyben az illeték és az illetékelőleg különbözetét is megjelöli. Amennyiben viszont a megítélése szerint az elrendelt illetékelőleg-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló bejelentett érték a forgalmi értékkel megegyezik, az illetékről – és az illetékkülönbözetről – nem kell kiadnia egy újabb fizetési meghagyást. Amennyiben az adózó tájékoztatást kér arról, hogy az adóhatóság a bejelentett értéket elfogadta-e forgalmi értékként (és a már megfizetett illetékelőlegen felül további fizetési kötelezettsége nincs a vagyonszerzés után), mögöttes jogszabályként a Ket. rendelkezései alkalmazandóak (Ket. 28/C. § (3) bekezdés), tehát az adóhatóságnak az ott meghatározott formában kell a tájékoztatási kötelezettségének eleget tennie. Az illeték kiszabására irányuló eljárás esetén a fizetési meghagyás meghozatalára nyitva álló határidő az Art. 125. § (3) bekezdésében rendezett. Emellett az illetékelőleg kiszabásának megváltozása szükségessé teszi az illetéktörvény több rendelkezésének módosítását is. a(z) 143. §-hoz Lásd az előző §-ban foglalt indokolást. a(z) 144. §-hoz Lásd az előző §-ban foglalt indokolást. a(z) 145. §-hoz A Javaslat az ingatlanszerzésekhez kapcsolódó illetékkedvezmények, illetékmentességek igénybevételéről szóló nyilatkozat megtételének határidejét módosítja és általános jelleggel rögzíti, hogy a vagyonszerzőnek az ingatlanügyi hatóságnál kell azt megtenni az állami adóhatóság erre rendszeresített nyomtatványán, a vagyonszerzés bejelentésekor. a(z) 146. §-hoz A Javaslat szerint az ingatlanügyi hatóságnak a hozzá érkezett szerződést, illetve minden, az illetékkiszabáshoz szükséges iratot az ingatlan-nyilvántartási eljárás befejeződését, vagyis a tulajdonjog, vagyoni értékű jog bejegyzését, illetve a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzését követő 8 napon belül kell továbbítania az állami adóhatóság részére. Így az adóhatóság az illetékelőleget, illetve az illetéket főszabály szerint a tulajdonjog tényleges megszerzését (ingatlan-nyilvántartási bejegyzését) követően szabja ki. A futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező pénzügyi lízing esetében, illetve amikor az eladó a vételár teljes kiegyenlítéséig a tulajdonjogát fenntartja, a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzéséről szóló határozatát kell az ingatlanügyi hatóságnak továbbítani az adóhatóság részére. Tekintettel arra, hogy a hatályos szabályok szerint az illetékkiszabás már a szerződés földhivatalhoz történő benyújtásával megkezdődik, mikor még a bejegyzési kérelem teljesíthetőségét nem vizsgálták, a módosítás eredményeként vélhetően csökkeni fog az illeték-visszatérítések száma is. A Javaslat emellett speciális, jogvesztő határidőt állapít meg a cserét pótló vételhez kapcsolódó illetékalap-kedvezmény igénybevételére vonatkozó bejelentésre, tekintettel arra,
185
hogy a vagyonszerző akkor is alkalmazhatja az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglalt illetékkedvezményt, ha a másik lakástulajdonát a vásárlást követő egy éven belül adja el. Ebben az esetben azonban a vagyonszerzés bejelentésekor nem nyilatkozhat a kedvező szabály alkalmazásáról, ezért tehát szükséges az Itv. 91. §-ának kiegészítése, melynek értelmében a magánszemély vagyonszerző a másik lakástulajdona eladására vonatkozó szerződés aláírásától számított 30 napon belül jelezheti az állami adóhatóságnál, hogy az illetékkedvezményt igénybe kívánja venni. a(z) 147. §-hoz Az Itv. módosuló szabályainak hatályba lépését rögzíti. a(z) 148. §-hoz A javasolt módosítással az Itv. expressis verbis rögzíti, hogy a forgalmi érték egyetlen esetben sem lehet alacsonyabb a vagyonszerző által bejelentett értéknél. a(z) 149. §-hoz Az Itv. hatályos szövege nem tartalmaz külön szabályozást a naptári évtől eltérő adóévet választó személyes illetékmentes szervezet (alapítvány) nyilatkozattételi kötelezettségének időpontjáról. A Javaslat ezt a joghézagot pótolja. A módosítás továbbá az ingatlanszerzésekhez kapcsolódó kedvező szabályok igénybevételére irányadó határidő egységesítése érdekében szükséges. Emellett a módosítás révén a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő engedélyezésének jogköre – a kritériumok változatlanul hagyása mellett – az adópolitikáért felelős minisztertől átkerül az állami adóhatóság elnökéhez. a(z) 150. §-hoz A Javaslat egyfelől az illetékelőleggel kapcsolatos módosításokat tartalmazza, másrészt a módosítás az ingatlanszerzésekhez kapcsolódó kedvező szabályok igénybevételére irányadó határidő egységesítése érdekében szükséges. Emellett a hatósági bizonyítvány kiállításáért fizetendő speciális tételű eljárási illetékmérték hatályon kívül helyezésével lehetővé teszi, hogy az ilyen eljárásokért akár miniszteri rendelet is igazgatási szolgáltatási díjat vezessen be. Igazgatási szolgáltatási díj előírása hiányában a hatósági bizonyítványért az általános tételű eljárási illetéket kell fizetni. a(z) 151. §-hoz Mivel az Itv. tervezett 92. § (1) bekezdése fogja tartalmazni azt a rendelkezést, miszerint az ingatlanügyi hatóság az illetékkiszabáshoz szükséges iratokat az állami adóhatóság részére továbbítja, az Inytv.-ben felesleges ezt a szabályt megismételni. Erre tekintettel az Inytv. vonatkozó rendelkezését indokolt hatályon kívül helyezni. 9.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) legfontosabb változása, hogy a Javaslat kiteljesíti a települési önkormányzatok szabad adó-megállapításhoz fűződő jogát. A Javaslat az önkormányzati adóztatási mozgástér bővítése keretében lehetővé teszi az önkormányzat számára az ún. települési adó megállapítását, melyek főbb szabályait – a jelenlegi helyi adószabályozáshoz képest – nem tartalmazza, azonban több garanciális feltételt fűz a túladóztatás elkerülése érdekében.
186
Ezért a Javaslat a telekadóztatásban és az építményadóztatásban bővíti az önkormányzatok adóhatókörét, elvi lehetőséget teremtve az önkormányzatok számára a forrásbővítésre. A Htv. egyéb módosításai elsősorban az adóztatási gyakorlatban felmerült jogértelmezési problémákat orvosolják. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 152. §-hoz A hatályos szabályozás értelmében a települési önkormányzatok kizárólag a helyi adótörvényben meghatározott helyi adókat állapíthatják meg. Az így bevezetett helyi adónemek esetén az önkormányzatok törvényi korlátok között jogosultak az adó mértékének megállapítására, továbbá – a magánszemélyeket illetően – korlátlan mentesség, kedvezmény nyújtására. A Javaslat – ezt az egyébként korántsem szűk körű – meglévő mozgásszabadságot teljesíti ki azzal, hogy lehetővé teszi olyan adónemek bevezetését is, amelyeknek a főbb szabályait a helyi adótörvény tételesen nem tartalmazza. A Javaslat értelmében ezek – a helyi adók sajátos formáját képező – adók az ún. települési adók. Tehát az önkormányzat a jelenlegi helyi adópaletta mellett egy vagy több, saját maga által alkotott települési adókat is vezethet be illetékességi területén. Természetesen bizonyos korlátoknak ezen adómegállapítás kapcsán is kell lenniük, melyeket a helyi adótörvény 9. §-a rögzít. a(z) 153. §-hoz A Htv. 3. §-ában rendelkezik azokról a szervezetekről (pl.: MNB Zrt, MNV Zrt.), amelyek nem tartoznak a helyi adók hatálya alá (az idegenforgalmi adóbeszedés kötelezettsége persze ezen szervezeteket is terheli), továbbá azokról a szervezetekről, melyeket ún. feltételes helyi adómentesség illet meg. A feltételes helyi adómentesség valamennyi helyi adóra vonatkozó személyi mentességet jelent abban az esetben, ha az adott szervezetnek (pl.: társadalmi szervezet, alapítvány, köztestület, ún. közszolgáltató szervezet) az adóévet megelőző évi jövedelme után nem keletkezett társasági adófizetési kötelezettsége. A Javaslat e két adózói körben irányoz elő átcsoportosítást, vizsgálja felül a preferált szervezetek körét, illetve a feltételes mentesség hatókörét. A Htv. régi hiátusa, hogy a norma nem emeli ki a törvény hatálya alól a Magyar Államot, a helyi önkormányzatot, továbbá a helyi és kisebbségi önkormányzatot. Ez nem jelenti azt, hogy az ide tartozóknak helyi építmény vagy telekadót kellene fizetniük, hiszen az államiönkormányzati ingatlanok vagyonkezelője tipikusan költségvetési szerv, mely feltételes helyi adómentességet élvez. Ugyanakkor a vagyonkezelő költségvetési szervnek a mentesség tényéről évente bejelentést kellett tenni, ami valójában felesleges adminisztrációs kötelem. A Javaslat a norma ezen inkonzisztens jellemzőjét küszöböli ki. Szintén adminisztrációs költség-csökkentési megfontolások miatt emeli ki a Javaslat a helyi adók hatálya alól – a jelenleg feltételes mentességet élvező – az egyházat és a költségvetési szervet. A Javaslat szerint ugyanakkor célszerű és méltányos a feltételes mentesség hatályát leszűkíteni az építmény- és telekadóban azokra az ingatlanokra, amelyek csak és kizárólag az adott preferált (jellemzően non-profit) szervezet alapító okirata, alapszabálya szerinti alaptevékenység kifejtésére szolgálnak. Nem járna tehát a mentesség például az alapítvány, közszolgáltató szervezet (így: MÁV, Volán társaság) bérbe adott épülete, ingatlana után. A jelenleg feltételes helyi adómentesként definiált közhasznú szervezet már nem létezik, a költségvetési szervnek nem minősülő nevelési-oktatási intézmény mentességét pedig semmi
187
sem teszi indokolttá. Ezért ezen szerveket a Javaslat szerint jövőben már nem illeti meg ez az adóelőny. a(z) 154. §-hoz A javaslat akként is bővíti az önkormányzatok adóztatási mozgásterét, hogy eltörli az építmény és telekadó adómaximumát. A túladóztatás elkerülési érdekében azonban az adóösszeg nem lehet magasabb az ingatlan forgalmi értékének 3 %-ánál. a(z) 155. §-hoz A Javaslat ésszerű, minimális, alkotmányos és a költségvetési racionalitás szempontjából fontos korlátokat állít a települési adó megállapítása kapcsán. Egyfelől tárgyi korlátokat: törvényben rögzített közteher tárgy nem viselhet adót, másfelől személyi korlátot (nem lehetne adóztatni a Magyar Államot, a költségvetési szervezet, az egyházat és a közszolgáltató szervezetet). A Javaslat – a vállalkozások jelenleg is jelentős helyi adó-teherviselésére tekintettel (a helyi adóbevételek 90 %-a a vállalkozásoktól ered) rögzíti azt, hogy a vállalkozót terhelő települési adó nem lehet magasabb a vállalkozó iparűzési adójánál. A Javaslat korlátként azt is rögzíti, hogy az adóalany települési adóterhe az előző adóévi települési adóteherhez képest legfeljebb 20 %-kal emelkedhet. A Javaslat – a jogbiztonság alkotmányos elvére figyelemmel – előírja, hogy települési adó első ízben történő bevezetése esetén az adóalany fizetési kötelezettsége (több települési adó esetén is) maximum 10.000 forint lehet. a(z) 156. §-hoz A hatályos Htv. értelmében a telekadó hatálya a beépítetlen, belterületi földrészletre terjed ki, azaz a belterületen fekvő telek azon részére, amelyen sem épület, sem épületnek nem minősülő építmény (pl.: út, parkoló) nem áll. Nem kell telekadót fizetni továbbá a belterületi termőföld után sem, ha az tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll. Ez a szabályozás azonban indokolatlanul korlátozza az önkormányzati adóztatási mozgásteret, s környezetvédelmi szempontból sem kedvező, hiszen éppen azt ösztönzi, hogy a telektulajdonos csökkentse a zöldfelületet, betonozza, aszfaltozza le telkét, mert ez esetben nem kell telekadót fizetnie. Ezen megfontolások miatt a Javaslat kiterjeszti a telekadó tárgyi hatályát: -
a külterületi, nem termőföldként nyilvántartott földrészletre, továbbá
-
az épületnek nem minősülő építménnyel (például úttal) lefedett földrészletre.
Továbbra sem kellene telekadót fizetni a külterületi termőföld, valamint a belterületi – mezőgazdasági művelés alatt álló – termőföld után. Külterületi tanya esetén a tanyához tartozó földrészlet után szintén nem kellene adót fizetni, ha az adott földrészlet mezőgazdasági művelés alatt áll. Emellett nem lenne adóköteles a közút és a vasúti pálya, valamint a vasúti pálya tartozéka által lefedett földterület sem. Ezzel összefüggésben a Javaslat a Htv. értelmező rendelkezéseiben módosítja a telek fogalmát, illetve értelmezi a termőföld fogalmát is. a(z) 157. §-hoz Az önkormányzati adóztatási lehetőségek bővítése érdekében a Javaslat több telekadó mentesség megszüntetését irányozza elő. Természetesen az önkormányzat – a magánszemélyek esetén – továbbra is fenntarthatja ezen mentességeket, sőt tovább bővítheti a mentességek körét.
188
Mindez azt jelenti, hogy a Javaslat értelmében a következő törvényi mentességek szűnnek meg a telekadóban: -
az építési tilalom alatt álló telek 50%-ának mentessége, figyelemmel arra, hogy a tilalom alatt álló telek is vagyoni értéket képvisel, mindemellett az önkormányzat a tilalom korlátozó hatását az adómértékben érvényre tudja juttatni,
-
a helyi és helyközi tömegközlekedést lebonyolító adóalany telke, mert ezen szervezetek – közszolgáltató szervezetként – egyébként is feltételes helyi adó mentességet élveznek,
-
az építményadó-mentes épületet tartalmazó telek mentessége, mert az építményadómentesség köre is szűkül,
-
az épülethez, építményhez, nyomvonal jellegű létesítményhez tartozó védő (biztonsági) övezet, mert a védőövezet nem jelenti azt, hogy a telek, telekrész ne lenne hasznosítható.
Fennmarad ugyanakkor a javaslat szerint az erdő művelési ágban lévő belterületi telekrész és az épület, épületrész rendeltetésszerű használatához szükséges telekrész mentessége. Ez utóbbi területrész – a hatályos szabályokkal egyezően – az épület, épületrész hasznos alapterületével egyezik meg. Emellett továbbra is él az építési tilalom alatt álló telek területe 50%-ának mentessége. a(z) 158. §-hoz A Javaslat a telekadó-köteles földrészletek bővítése miatt újrakodifikálja, ám alapvetően nem változtatja meg a telekadó-kötelezettség keletkezésére, megszűnésére vonatkozó hatályos rendelkezést. A Javaslat értelmében tehát az adó továbbra is éves adó marad, ami azt jelenti, hogy az adókötelezettség – egy kivételtől eltekintve – az adóköteles tényállás bekövetkeztének évét követő évtől keletkezik, s az adókötelezettségre vonatkozó feltételek megszűntének éve utolsó napjáig tart. A Javaslat ezért felsorolja azokat az eseteket amikor az adókötelezettség keletkezik, illetve megszűnik, azaz rögzíti azt, hogy mikortól, illetve meddig minődül egy ingatlan adótárgynak. A Javaslat szerint – a hatályos szabályokkal egyezően – az adókötelezettség a főszabálytól eltérően a félév első napján keletkezik akkor, ha a telken lévő épületet lebontják vagy az megsemmisül (az építményadó-kötelezettség ez esetben ezzel egy időben megszűnik). a(z) 159. §-hoz A hatályos Htv. értelmében a lakás utáni építményadót illetően van lehetőség az idős és elesett (65. életévét betöltött vagy legalább 67%-ban rokkant) embereknek az ún. adófelfüggesztés jogintézményével élni. Ez azt jelenti, hogy – kérelmük alapján – nem kell az adót esedékességkor megfizetniük, az adóösszeg és annak kamatai erejéig azonban az adóhatóság jelzálogot jegyeztet az ingatlanra. A megfizetést tekintve ekként elhalasztott adót csak akkor kell megfizetni, ha az adóalany a lakást eladja, vagyoni értékű joggal megterheli. Az adóalany halála esetén a jelzáloggal biztosított adó és a felhalmozott kamatok az örököst terheli. A Javaslat az adófelfüggesztés lehetőségét kiterjeszti a magánszemély kommunális adójára is. a(z) 160. §-hoz A hatályos Htv. adóbeszedőre vonatkozó 34. §-ának rendelkezése számos idejétmúlt fogalmat, kategóriát (például: beutalójegy, beutalt) használ. Ezért a Javaslat átfogalmazza és leegyszerűsíti ezt a rendelkezést. A Javaslat elvi éllel rögzíti, hogy szálláshely ellenérték fejében történő átengedése esetén az ellenértéket átvevő szállásadó az adó beszedője,
189
ingyenes szállásadás esetén pedig a szálláshellyel, ingatlannal rendelkezni jogosult köteles beszedni az adót. a(z) 161. §-hoz A Htv. helyi iparűzési adóalapra vonatkozó hatályos rendelkezése azonos elnevezés alatt teszi a nettó árbevételből levonhatóvá a számviteli törvény szerinti közvetített szolgáltatások értékét és az ún. alvállalkozói teljesítések értékét. Ez a jogtechnikai megoldás azonban gyakorlatban több esetben félreértést szül. Ezért a Javaslat e két különböző ráfordítás-elemet önálló nettó árbevétel-csökkentő tényezővé teszi. A Htv. iparűzési adóalap-szabálya tartalmazza a külföldi telephelyen elért adóalap mentességére vonatkozó utalást is. Tartalmát tekintve azonban nem mentességről van szó, hanem arról, hogy az adózó a külföldön létesített telephelyet illetően is élhet az adóalapmegosztással. Az adóelszámolás kapcsán felmerülő jogértelmezési, jogalkalmazási problémákra figyelemmel a Javaslat az iparűzési adóalap-rendelkezésből kiemeli a mentességet, amellett, hogy kifejezetten rögzíti: az adóalap-megosztás során a külföldön létesített telephelyet is figyelembe kell venni. A Javaslat a jelenlegi helyzethez képest az adóösszegben változást nem eredményez, tekintve, hogy a hatályos szabályok alapján a mentes adóalaprészt úgy kell kiszámítani, hogy a külföldi telephelyre is kell adóalapot osztani (a külföldi telephelyre jutó adóalaprész után természetesen nem kell adót fizetni). a(z) 162. §-hoz A Javaslat – a vállalkozások jelenleg is jelentős helyi adó-teherviselésére (a helyi
adóbevételek 90 %-a a vállalkozásoktól ered) tekintettel lehetővé teszi a települési adó levonását a helyi iparűzési adóból. a(z) 163. §-hoz A Javaslat több értelmező rendelkezést módosít, pontosít. A Javaslat telekadó hatályának kiterjesztésével összefüggésben módosítja a telek fogalmát, illetve a – telekadó-szabályozással kapcsolatosan – a termőföld fogalmával kiegészíti az értelmező rendelkezések körét. A Javaslat a nettó árbevétel fogalmának tartalmi értelemben vett változatlansága mellett szerkeszti át a definíciót, s egyben a társasági adótörvény szerinti társasági adóalap-csökkentő tétellel teljes mértékben szinkronba hozza az alapkutatás, alkalmazott kutatás kísérleti fejlesztés közvetlen költsége fogalmát. a(z) 164. §-hoz A Javaslat – az önkormányzati adóztatási mozgástér bővítések keretében – hatályon kívül helyezi a helyi építményadó, valamint a telekadó törvényi felső adómértékét. Ezáltal az önkormányzatok építmény- és telekadó mérték-megállapításának legfontosabb korlátja az lesz, hogy az adó összege nem haladhatja meg az adótárgy (ingatlan) forgalmi értékének 3 %át. A Javaslat az egyértelmű jogértelmezés érdekében hatályon kívül helyezi a Htv-ből a számított érték szerinti adóztatásra vonatkozó szövegrészeket, utalásokat, definíciókat, illetve néhány, a jogalkalmazás egyértelműségét kizáró szövegrészt. Az önkormányzati adóztatási lehetőségek bővítése érdekében a Javaslat több építményadó mentességet helyez hatályon kívül. Természetesen az önkormányzat – a magánszemélyek esetén – továbbra is fenntarthatja ezen mentességeket, sőt tovább bővítheti a mentességek körét.
190
Az építményadóban a Javaslat szerint az alábbi mentességek szűnnek meg: -
gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2, tekintve, hogy az önkormányzatok mentesíthetik ezen ingatlanokat,
-
szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetőleg nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiségek mentessége, mert ez a mentesség kizárólag az ilyen intézményeket profit-orientáltan működtető szervezetek számára jelent előnyt, ami indokolatlan, hiszen az adó fedezetét az üzleti tevékenység jelenti (az államiönkormányzati fenntartású intézményeket magában foglaló épületek után jelenleg és a jövőben sem kell adót fizetni). 10.
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) módosítását a Javaslat elsősorban azért irányozza elő, mert a tételes adókat (így a gépjárműadót és a cégautóadót), továbbá a környezetvédelmi kedvezményeket időszakonként szükséges felülvizsgálni. Ezen túlmenően a Javaslat az egyértelmű jogértelmezés, illetve a cégautóadó esetében az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében irányozza elő a Gjt. több §-ának módosítását. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 165. §-hoz A Gjt. az adótárgy meghatározásánál az „érvényes” rendszámtábla létét is feltételül szabja, noha e jelző 2004. január 1-jétől – a hatósági adatszolgáltatáson alapuló gépjárműadóztatás bevezetése okán – kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a járműnyilvántartásban akkor még szereplő több százezer régi rendszámú (két betű és négy számjegyű) járműre ne terjedjen ki a törvény hatálya. Időközben az említett régi rendszámú járművek közlekedési igazgatási sorsa rendeződött, valamint a tárgyi adókötelezettség fennállását a Gjt. a jármű forgalomba helyezettségéhez – s nem a rendszámtábla érvényességéhez – köti. Mindebből következően a rendszámtábla jelzőjeként szereplő „érvényes” normaszöveg fenntartása szükségtelen, zavaró tényező, ezért a Javaslat korrigálja a Gjt 1. §-át. A Gjt 1. §ának Javaslat szerinti módosítását az is szükségessé teszi, hogy 2012. január 1-jétől megszűnik a külföldi gépjárművek adója. a(z) 166. §-hoz A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (Kknyt.) alapján a székhellyel és telephellyel (telephelyekkel) rendelkező vállalkozó esetén a Közúti Járműnyilvántartás (Járműnyilvántartás) címadat-rovata – a vállalkozó döntése szerinti – egyetlen címet tartalmaz. A gépjárműadóztatás pedig 2004. évtől a Járműnyilvántartás tartalmán és az abból a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által évi, illetve havi rendszerességgel szolgáltatott adatokon alapul. Ehhez képest a Gjt. illetékességi szabályai a székhely és telephely együttes címadat-rovatban való feltüntetésére is előír szabályozást. A Javaslat tehát a Gjt. illetékességi szabályainak olyan – technikai jellegű – módosítását fogalmazza meg, mely összhangot teremt a Kknyt-vel és a Járműnyilvántartás adattartalmával.
191
a(z) 167. §-hoz A Gjt. cégauatóadóra vonatkozó 2009. február 1-je óta hatályos rendelkezése értelmében kétféle adótétel létezik: 1600 cm3 hengerűrtartalomig 7000 Ft/hó, afölötti hengerűrtartalmú hajtómotorral ellátott személygépkocsi esetén pedig15000 Ft/hó. Annak ellenére tehát, hogy az adónem vagyoni típusú adó, az adótételek jelenlegi rendszere mindezt nem juttatja kellő hatékonysággal érvényre, mert nem tesz markáns különbséget az egyes személygépkocsik között az azok által képviselt vagyoni érték függvényében. Mindemellett a cégautóadó összegét tekintve a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe lehet venni, hiszen az adó összege elégséges nagyságú ahhoz, hogy a környezetvédelmi megfontolások miatti differenciálás kellő terelő hatást fejtsen ki. A Javaslat ezen szempontokra figyelemmel differenciáltabbá teszi a fizetendő adó összegét. A Javaslat értelmében személygépkocsik utáni cégautóadó összege a környezetre gyakorolt (kedvező, kevésbé kedvező, káros) hatásuk (a környezetvédelmi osztályba sorolás szerint kategorizálva) és a piaci értéküket leginkább kifejezni képes négy kW kategória kombinációja eredményeként létrehozott 12 adótétel havi összegének eredőjeként állna elő. Ezen adóstruktúra-változtatás mellett a Javaslat megfogalmazza az adószint növelését is. a(z) 168. §-hoz A vállalkozói adminisztratív terhek csökkentésére irányuló rövid- és középtávú kormányzati programról szóló 1133/2011. (V. 2.) Korm. határozat 2. pontja értelmében a vállalkozók adóadminisztrációjának csökkentése érdekében a cégautóadó szabályait is a költségvetési egyensúly és bevételek sérelmével nem járó módon éves egyszeri bevallási és fizetési kötelezettséggé kell átalakítani. A cél az, hogy az adózók mai negyedévi bevallási és befizetési kötelezettségével járó adminisztrációs terhe az évi egyszeri bevallás-benyújtással és fizetéssel jelentősen mérséklődjön. A Kormányhatározatban meghatározott feladat végrehajtása – az abban jelölt szempontok maradéktalan figyelembe vételével – és a cégautóadó kötelezettség különböző tényállási elemei differenciált szabályozást tesz szükségessé. A Javaslat ezért rögzíti, hogy a nem magánszemély tulajdonában álló és belföldi rendszámmal ellátott személygépkocsik – egyébiránt az adóköteles gépjárművek túlnyomó többsége – esetén az adófizetési kötelezettséget – a költségvetési bevételkiesés vagy/és kamatveszteség elkerülése érdekében – az év első hónapjának 20. napjáig kell teljesíteni. Abban az esetben ugyanakkor, ha a nem magánszemély adóalany év közben vásárol belföldi forgalmi rendszámú személygépkocsit a fizetési kötelezettségét a vásárlás hónapját követő hónap 20. napjáig köteles teljesíteni. A Javaslat a nem cégtulajdonú és/vagy külföldi rendszámos személygépkocsik esetében – amelyek után az adókötelezettséget a költségelszámolás ténye konstituálja – az évi egyszeri adófizetést az adóév végére, december 20-ra írja elő. A Javaslat szerint az adó bevallását bármely személygépkocsi után évente egyszer, december 20-ig kell benyújtani. a(z) 169. §-hoz A Javaslat a tehergépjárművek, autóbuszok utáni gépjármű-adókedvezménnyel és a cégautóadó adótételeivel összefüggésben értelmezi a környezetvédelmi osztály-jelzés fogalmát. a(z) 170. §-hoz A Gjt. hatályos szabályozása alapján az évente 40 járat feletti kombinált árufuvarozást teljesítő – belföldön 100 km közút mellett vízi és/vagy vasutat is igénybe vevő –, belföldön
192
bejegyezett tehergépjármű utáni adóból 10 %-os mértékű kedvezmény jár. A belföldi tehergépjárművek üzemeltetői – a hazai célállomások közötti rövid távolság, a szolgáltatás közúthasználatnál fennálló magas költségei és a jelentős időveszteség miatt – évek óta nem vesznek igénybe kombinált árufuvarozást. A kedvezmény fenntartása értelmetlen, feleslegesen növeli a norma terjedelmét, az adó áttekinthetőségét. Erre tekintettel a Javaslat az adókedvezményt hatályon kívül helyezi. A Gjt. – külföldön nyilvántartott gépjárművekre vonatkozó – hatálya (2004. május 1-je óta) csak az EU-n kívüli államokban bejegyzett tehergépjárművekre terjed ki. A tehergépjárművek közúti árufuvarozási engedéllyel közlekedhetnek hazánkban, melyek adómentesek vagy adókötelesek lehetnek. A nemzetközi egyezményekben biztosított adómentesség, illetve a közúti fuvarozási vegyesbizottságok által (a felek fuvarozói igényei szerint) megállapított, szinte csak adómentes engedélycsere következtében a külföldi fuvarozók (jellemzően török, moldáv, kazah) évente összesen 10.000 db-nál kevesebb adóköteles engedélyt használnak fel, az adóból származó bevétel nem éri el a 100 millió forintot. Tekintve, hogy adóztatás (ellenőrzés) költségei aránytalanul magasak a bevételhez képest, a Javaslat – csökkentve az adónemek számát – hatályon kívül helyezi a külföldi gépjárművek adóját megállapító, és azokkal összefüggő rendelkezéseket. 11.
A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. LXXXIV. törvény módosítása a(z) 171. §-hoz
A hatályos szabályozás alapján a gépjármű tulajdonváltozása esetén a feleket bejelentési kötelezettség terheli az okmányiroda felé, mely bejelentés az adózás rendjéről szóló törvény alapján adóbevallást is magában foglalja. Ha a tulajdonváltozást csak a régi tulajdonos jelenti be az okmányirodához, akkor ő a következő adóévtől már nem adóalany, a tőle tulajdonjogot szerzőt kell az adó alanyának tekinteni az anyagi törvény alapján. Ehhez a tulajdonszerzők adatait az önkormányzati adóhatóságnak meg kell ismernie, a jelenlegi okmányirodai nyilvántartásban ezen adatok azonban nem állnak rendelkezésre, amely gépjárműadó-bevétel kiesést, míg késedelmes bejelentés következményeként kamatveszteséget eredményez az illetékes önkormányzatnál. A módosítás következtében az okmányiroda a régi tulajdonos változás-bejelentése (teljes bizonyító erejű magánokirat, azaz tulajdonátruházási szerződés) alapján a Járműnyilvántartásban rögzíti a tulajdonszerzőre vonatkozó adatokat, melyek a KEK KH adatszolgáltatása nyomán a tulajdonszerző terhére történő gépjárműadó kivetéséhez az önkormányzati adóhatóságoknak alapul szolgálnak. A helyi iparűzési adóban nyerhető adóelőny érdekében több, jellemzően árufuvarozó/személyszállító cég ún. székhelyszolgáltatást nyújtó településre helyezi át székhelyét, cégjegyzék szerinti telephelyét. A cégjogi új székhely/telephely szerinti településen a járművek azonban nem közlekednek, mivel a székhely/telephely címéül szolgáló ingatlan alkalmatlan arra, hogy az a járművek tárolási és karbantartási helyéül szolgáljon. Mindez az adóztatásban jelentkező előny mellett cégjogilag is aggályos, illetőleg a tényleges tárolási hely szerinti településen jelentkező környezetszennyezésből eredő károk kompenzálását kizárja. A Javaslat szerinti módosítás arra irányul, hogy 3,5 tonna össztömeget meghaladó tehergépjárművet, autóbuszt üzemeltető vállalkozó székhely, telephely címeként csak olyan települési cím bejegyzését kérhesse az okmányirodától, amely e járművek cégjegyzék szerinti telephelyéül és tényleges tárolási és karbantartási helyéül is szolgál, ez utóbbi feltétel teljesülését az ügyfél az önkormányzat jegyzőjétől beszerzett okirattal köteles igazolni.
193
12.
A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egészségügy forrásainak bővítése érdekében a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Neta tv.) egy új adónemmel a baleseti adóval egészül ki, valamint az adónem tárgyi hatálya is bővül. Az egészségügyi bevételi források egyik formája lesz a baleseti adó. A baleseti adó abból a felismerésből indul ki, hogy a gépjárműhasználat nagyobb baleseti kockázatot hordoz. A balesetek során előálló sérülések súlyosabbak, ekkor az egészség helyreállítása, a rehabilitáció fokozott terhelést jelent az egészségügyi ellátórendszer számára. Az egészségre gyakorolt negatív hatása okán adóköteles termékké válik az ízesített sör, az alkoholos frissítő is. Az adó terelési hatásának erősítése érdekében – az energiaital kivételével – emelkednek a hatályos törvény szerinti termékek adótételei is. Emellett – az adóelkerülés lehetőségét megakadályozandó, illetve az egyértelmű jogértelmezés érdekében – a módosítás több pontosítást is tartalmaz. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 172. §-hoz A Javaslat értelmében a Neta tv. egy új adónemmel, a baleseti adóval egészül ki. Ezért a Javaslat a Neta tv. szerkezetét akként változtatja meg, hogy a jelenlegi §-okat egy önálló cím, a népegészségügyi termékadó cím alá rendezi. a(z) 173. §-hoz A Javaslat pontosítja az előrecsomagolt termék fogalmát, s azt is előrecsomagolt terméknek tekinti, amely esetben a terméket darabonként csomagolják be, a fogyasztó számára történő értékesítése pedig darabonként vagy tömeg alapján történik. A Javaslat az egyértelmű jogalkalmazás érdekében rögzíti a teljesítési időpont, a taurin és a sör fogalmát. a(z) 174. §-hoz A Neta tv. értelmében azok az üdítőitalok és az előrecsomagolt cukrozott készítmények adókötelesek, melyek esetén a termék hozzáadott cukortartalma meghalad egy bizonyos értéket (üdítőital esetén 8 gramm/100 milliliter, cukrozott készítmény esetén 25 gramm/100 gramm). Problémát jelent azonban a vámhatóság és az adózó számára a hozzáadott cukortartalom meghatározása, ha a terméknek van olyan összetevője, amely alapján saját cukortartalommal rendelkezik (pl.: gyümölcstartalmú italok, sütemények). Ezért a javaslat akként változtatja az üdítőitalok és a cukrozott készítmények fogalmát, hogy az adókötelezettség feltételének csak azt kell tekinteni, hogy a termék tartalmaz-e hozzáadott cukrot és mennyi az összcukortartalma. Az adóköteles termékköröknél az üdítőital fogalmának meghatározásánál a 25 % gyümölcshányadot tartalmazó italok, sűrítmények, nektárok, gyümölcslevek a hatályos szabályozás értelmében nem tartoznak az adó hatálya alá. A Javaslat – hasonló élettani hatásuk miatt – az adó hatálya alá nem tartozó termékek körét kibővíti a legalább 25 % zöldséghányadot tartalmazó italokkal, sűrítményekkel, nektárokkal, zöldséglevekkel. Az adóelkerülés megakadályozása érdekében a Javaslat módosítja az energiaital fogalmát is. A jelenlegi 8 %-os cukortartalomra vonatkozó korlátot eltörli, valamint rögzíti, hogy a termék akkor adóköteles, ha koffeint és taurint tartalmaz (ez utóbbi valamennyi energiaital lényegi összetevője), ideértve azt az esetet is, ha a koffeint vagy a tautrint valamely összetevője
194
tartalmazza. Ez a megfogalmazás megakadályozza, hogy a koffeint más – hasonló élettani hatást okozó – összetevővel kiváltani szándékozó energiaital-gyártó az adót elkerülje. A Javaslat szerint adókötelessé válik az un. ízesített sör. Ez a kategória a piacon az utóbbi időben nagyszámban megjelenő gyümölcsös (narancsos, citromos, grépfruitos, almás) söröket öleli fel, amelyek közös jellemzője, hogy üdítőital és sör keveréke és alkoholtartalma rendkívül alacsony (3 % alatti). Ezen termékkör népegészségügyi termékadóval történő adóztatását az indokolja, hogy egyrészt jelentős mértékben tartalmaz cukrot, másrészt üdítőital jellegére tekintettel a fiatalok is szívesen fogyasztják, így tulajdonképp segít az alkoholra való rászokásban. Ugyancsak bővíti a Javaslat a termékadó-köteles termékkört az un. alkoholos frissítőkkel, (long drinkekkel), amelyek közös jellemzője hogy üdítőital és alkohol (rövid ital) keveréke és alkoholtartalma szintén alacsony (5 % alatti). Ezen termékeknek az adó alá történő bevonását az ízesített söröknél leírt szempontok indokolják. a(z) 175. §-hoz A Javaslat egyfelől megemeli a hatályos termékkör esetében az adó mértékét, másfelől az újonnan adókötelessé váló termékek esetén rögzíti az adó mértékét. Mindezek alapján az üdítőitalok adómértéke 5 Ft/literről 7 Ft/literre, a cukrozott készítmények adómértéke 100 Ft/kg-ról 150 Ft/kg-ra, a sós snackek és az ételízesítők adómértéke 200 Ft/kg-ról 250 Ft/kg-ra változik. Az ízesített sörök adómértéke és az alkoholos frissítők adómértéke azonos 20 Ft/liter lesz. a(z) 176. §-hoz A Javaslat szerint a népegészségügyi termékadóból és a baleseti adóból származó bevétel az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi. a(z) 177. §-hoz A Javaslat szerint a Neta tv egy új adónemmel bővül. A gépjárműhasználattal szükségszerűen együttjáró baleseti kockázat okán a gépjármű üzembentartójának baleseti adó fizetési kötelezettsége keletkezik. Az adókötelezettség – a Javaslat értelmében – a kötelező felelősségbiztosítási díjfizetési kötelezettséghez kötődik, tekintve, hogy e díj összege kifejezi a biztosítotthoz (gépjárműhasználóhoz) kapcsolódó baleseti kockázat nagyságát. Az adó alanya – a Javaslat szerint – a biztosítóval szerződéses kapcsolatban álló gépjármű üzembentartója, az adó alapja pedig az általa fizetendő kötelező gépjármű-felelősség biztosítás éves díja. Határozott időtartamú biztosítás esetén az adó alapja a határozott időtartamra kalkulált biztosítási díj. A Kgfb. tv. szerinti fedezetlenségi időtartamra továbbá a a biztosítási díjjal le nem fedett időtartamra (a türelmi idő és a forgalomból való kivonásig terjedő időtartam) az adó alapja a fedezetlenségi díj napi összege szorozva a fedezetlenségi időtartam és a biztosítási díjjal le nem fedett időtartam napjainak számával.Az adó mértéke a Javaslat értelmében 30%. A Javaslat értelmében – főszabályként – az adó beszedéses adóként működik. A biztosító az adót az esedékes biztosítási díjjal együtt szedi be az adóalanytól, majd a beszedett összeget – a beszedést követő hó 15. napjáig – befizeti az állami adóhatósághoz. A beszedés kockázata – a türelmi időben esedékes biztosítási díjra eső adó kivételével – a biztosító felelőssége, az adót ugyanis akkor is köteles megfizetni, ha annak beszedését elmulasztotta. A Javaslat azt is rögzíti, hogy ha a biztosított a biztosítási díj és a baleseti adó együttes összegénél kevesebbet, de a baleseti adó esedékes összegénél többet fizet, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adót fizette meg. Ez a rendelkezés a mögöttes felelősséget viselő biztosítók védelmét is szolgálja,
195
mert ez esetben – a biztosítási díj kiegyenlítésének elmaradása okán – a biztosítási jogviszonyt a vonatkozó biztosítási jogszabályok alapján egyoldalúan felmondhatják. A Javaslat értelmében határon átnyúló biztosítási szolgáltatás esetén, továbbá a biztosítási díjjal le nem fedett időtartam (a türelmi idő és a forgalomból való kivonásig terjedő időtartam) vonatkozásában a főszabálytól eltérően az adó alanya önadózással teljesíti adókötelezettségét, azaz saját maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót, a biztosítási díj esedékességét követő hónap 15. napjáig. A Javaslat rendelkezik arról, hogy miként kell eljárni abban az esetben, ha a biztosítási díj (vagy annak egy része) bármely okból a biztosított számára visszajár és a díj után a biztosító vagy az adóalany az adót megfizette. Ebben az esetben a biztosítónak a beszedett adót az adó alanyának a visszajáró díjjal együtt visszafizeti, az adókötelezettséget önadózással teljesítő adóalany pedig az adó-visszatérítés szabályai szerint igényelheti vissza a megfizetett adót. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy ha a biztosítási időszak kezdete 2012. január 1-je előtti nap, akkor az adókötelezettség csak 2012. január 1-jétől áll fenn. Emellett azt is átmeneti rendelkezés írja elő, hogy ha a biztosítási díjat a 2012. január 1-je utáni biztosítási időszakra 2012. január 1-jét megelőzően fizették meg, akkor 2012. február 15-ig kell az így megfizetett biztosítási díj utáni adót az állami adóhatóság számlájára megfizetni. a(z) 178. §-hoz A Javaslat kisebb hivatkozásbeli pontosítást eszközöl a normán. a(z) 179. §-hoz A Neta tv. értelmében – az Európai Bizottság döntésétől függő hatálybalépéssel – lehetőség lenne a termékadó összegét csökkenteni, ha az előző adóévhez képest az adóalany növeli foglalkoztatottak létszámát (2 millió Ft/többletfoglalkoztatott). Ez az adóelőny ugyanakkor egyfelől rendszeridegen egy forgalmi adóban, másfelől pedig az adóelőny engedélyezett állami támogatásként való elfogadása erősen kétséges. Ezért a Javaslat előirányozza a még hatályba nem lépett adókedvezmény hatályon kívül helyezését. a(z) 180. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. V.
Fejezet
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAIT MEGILLETŐ EGYES BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 13.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása a(z) 181. §-hoz
Alapelvi szinten rögzítésre kerül, hogy a biztosítottaknak járó tb-ellátásokra való jogosultságot az egyéni befizetéseik teremtik meg, és hogy a munkáltatói járulék nem más, mint az ellátásokhoz való – szolidaritási elven alapuló – hozzájárulás, vagyis a közfinanszírozott felosztó-kirovó rendszerek fedezetének olyan szolidaritási része, amely jogosultságot nem hoz létre.
196
a(z) 182. §-hoz A biztosítottak körének szélesítése céljából azok a nem munkaviszonyos ügyvezetők is társas vállalkozónak minősülnek a javaslat szerint, akik eddig (gyakran ingyenes) megbízás alapján látták el a cégükben az ügyvezetői feladatokat, ezáltal a minimális járulékalap utáni járulékfizetés kötelezettsége rájuk is kiterjed. Ha a tag az ügyvezetői feladatokon túl személyesen is közreműködik a cégben, akkor ügyvezetőként továbbra is a társasági jogi szabályok szerinti jogviszonya (kvázi megbízás vagy munkaviszony) határozza meg a biztosítási kötelezettségét. a(z) 183. §-hoz A Javaslat a Tbj. 5. § (3) bekezdésében foglaltakkal összefüggő szövegpontosítást tartalmaz arra az esetre, ha a munkavállaló egy másik tagállamban folytatott keresőtevékenysége alapján válik a magyar jog szerint biztosítottá. a(z) 184. §-hoz A nyugdíjrendszer finanszírozási reformja keretében a jelenlegi rokkantsági ellátások átalakulnak, és finanszírozásuk átkerül az Egészségbiztosítási Alapba. Mivel korábban a rokkantsági kockázatnak nem volt meg az önálló járulékfedezete, ezért indokolt ezen intézkedéssel párhuzamosan megteremteni az új egészségkárosodással összefüggő pénzbeli ellátások pénzügyi forrását. Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 5100 forintról 5400 forintra emelkedik. a(z) 185. §-hoz A járulékalap szélesítése érdekében a javaslat szerint megszűnik egyes jövedelmek (végkielégítés, jubileumi jutalom, szabadságmegváltás stb.) egészségbiztosítási járulék alóli mentessége. a(z) 186. §-hoz A nyugdíj-hozzájárulás bevezetésével összefüggő átvezetéseket tartalmazza. a(z) 187. §-hoz A Javaslat szerint az egészségügyi ellátásokhoz fedezetéhez való arányosabb hozzájárulás érdekében az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék tekintetében új járulékalapminimum kerül bevezetésre a főállású vállalkozóknál, amely a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. Megszűnik továbbá a minimális járulékalap havi átlagos számításával kapcsolatos szabály. A nyugdíj befizetések minimális alapja továbbra is a minimálbér, illetve a garantált bérminimum. a(z) 188. §-hoz A javaslat szerint az egészségügyi ellátásokhoz fedezetéhez való arányosabb hozzájárulás érdekében az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék tekintetében új járulékalapminimum kerül bevezetésre a főállású vállalkozóknál, amely a tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. Megszűnik továbbá a minimális járulékalap havi átlagos számításával kapcsolatos szabály. A nyugdíj befizetések minimális alapja továbbra is a minimálbér, illetve a garantált bérminimum. a(z) 189. §-hoz A javaslat szerint az egészségügyi ellátásokhoz fedezetéhez való arányosabb hozzájárulás érdekében új járulékalap kerül bevezetésre a főállású evás egyéni vállalkozóknál amely a
197
tárgyév első napján érvényes minimálbér másfélszerese. A nyugdíj befizetések alapja továbbra is a minimálbér, illetve a garantált bérminimum. a(z) 190. §-hoz A magán-nyugdíjpénztári tagok 2011. december 1-jétől nem fizetnek nyugdíjjárulékot, ennek átvezetése szükséges az őstermelői szabályoknál is. a(z) 191. §-hoz A pénztártagnak nincs nyugdíjjárulék alapja, ezért szükséges a tagdíjalapot meghatározó rendelkezés pontosítása. a(z) 192. §-hoz A javaslat szerint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat a pénztárak felé kell közvetlenül bevallani és befizetni. A tagdíjjal összefüggő adminisztrációban az állami adóhatóságnak az a feladata marad, hogy a tagdíj- és pótléktartozást adók módjára behajtja a pénztár megkeresése alapján. Az ezzel kapcsolatos részletszabályokat kormányrendelet fogja tartalmazni. a(z) 193. §-hoz A javasolt átmeneti rendelkezés alapján a tag 2012 előtti tagsági jogviszonyával összefüggő pót- és helyesbítő bevallásokat a foglalkoztató a tag magánnyugdíjpénztárához, és nem az állami adóhatósághoz nyújtja be. a(z) 194. §-hoz Az 1%-pontos járulékemelés miatt szükséges az E. Alap és az MPA közötti százalékos megosztás módosítása. a(z) 195. §-hoz A Tbj. 56/C. § jelenleg hatályos (1) bekezdésének végrehajtása nem biztosítható. Az visszaigénylésekkel összefüggő utalásokat ugyanis a magán-nyugdíjpénztári számlák terhére kellene teljesíteni, az utaláshoz szükséges fedezet azonban az érintett költségvetési számlákon nem áll rendelkezésre, mivel a magán-nyugdíjpénztári adónemekhez kapcsolódó költségvetési számlák egyenlegét a Magyar Államkincstár naponta átutalja a magánnyugdíjpénztárak részére. A javaslat szerint a túlfizetés visszaigénylésének fedezetét a Nyugdíjbiztosítási Alap biztosítaná. A téves befizetéseket a pénztár – amennyiben azokat nem tudja bevallás alapján pénztártagra lekönyvelni – havonta köteles átutalni a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, mivel a foglalkoztatók az téves befizetésieket az adóhatóságon keresztül a Nyugdíjbiztosítási Alap terhére kapják vissza. a(z) 196. §-hoz A javaslat érdemi változtatást nem tartalmaz, pusztán jogszabály-szerkesztési okok indokolják – a jelenleg hatályos Tbj. 51. § (6) bekezdés negyedik mondata és az 56/D. § (1) bekezdés kerülnek összevonásra. a(z) 197. §-hoz Annak érdekében, hogy a 2007. év előtti biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódó, a tbnyugdíjrendszerbe visszalépett tagokat érintő tagdíjhátralékok végrehajtása is biztosított legyen, a magánnyugdíjpénztárak átadják az adóhatóságnak a végrehajtási eljárás lefolytatásához szükséges adatokat (mely foglalkoztató, mely tagok után, mennyi tagdíjjal tartozik). A felszámolási eljárás esetére jelenleg nincs olyan jogszabályi előírás, ami alapján meg lehetne pontosan határozni, hogy a tb-nyugdíjrendszerbe visszalépő tag megtérült követelése
198
pontosan kit illet meg. A javaslat ezért előírja, hogy a vagyonátadást követően, felszámolás során megtérült összeg jogosultja a Nyugdíjbiztosítási Alap. a(z) 198. §-hoz A harmadik államokból Magyarországra kiküldött külföldi munkavállalókat érintő, 2010-ben kihirdetett és 2012-ben hatálya lépő rendelkezéshez kapcsolódó átmeneti szabályt állapít meg. a(z) 199. §-hoz A javaslat szerint a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat a pénztárak felé kell közvetlenül bevallani és befizetni. A tagdíjjal összefüggő adminisztrációban az állami adóhatóságnak az a feladata marad, hogy a tagdíj- és pótléktartozást adók módjára behajtja a pénztár megkeresése alapján. Az ezzel kapcsolatos részletszabályokat kormányrendelet fogja tartalmazni. a(z) 200. §-hoz A Tbj. módosításokhoz kapcsolódó átvezetést tartalmaz. a(z) 201. §-hoz Megszűnik a segítő családtag mint önálló tb-kategória. Azokra az esetekre, amikor nincs szükség teljes munkaidős alkalmazottra, megfelelő alternatívát nyújt a 2010 augusztusában bevezetett egyszerűsített foglalkoztatás, melynek keretében egyszerűsített adminisztráció és alacsony közteher mellett közeli hozzátartozó is foglalkoztatható. A járulékalap szélesítése érdekében megszűnik a másodállások 2%-os pénzbeli egészségbiztosítási járulék alóli mentessége. A javaslat továbbá a Tbj. módosításokhoz kapcsolódó átvezetéseket tartalmaz. 14.
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása a(z) 202. §-hoz
A százalékos eho alapja: kamatkedvezménynél az adóalap (és nem a korábbi szabályok szerinti jövedelem) lesz a 27%-os eho alapja. a(z) 203. §-hoz Egy 2009-ben elfogadott módosítás túlzott mértékben megnövelte az átalányadós kistermelők eho kötelezettségét, a jelenlegi javaslat felére csökkenti azt. VI.
Fejezet
A SZÁMVITELT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítását a vállalkozásokat terhelő adminisztrációs kötelezettségek csökkentésének igénye, a könyvviteli szolgáltatást végzők kötelező továbbképzési rendszerének megújítása, valamint a gyakorlatban felmerült kérdések rendezésének igénye indokolja. RÉSZLETES INDOKOLÁS 15.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a(z) 204. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az alapkutatás, az alkalmazott kutatás, valamint a kísérleti fejlesztés definíciója az innovációs törvényben meghatározásra kerül, az egységes jogalkalmazás
199
érdekében a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a számviteli törvény alkalmazásakor is az innovációs törvény definícióit kell használni. Cégvásárlás esetén előfordulhat, hogy a megvásárolt társaság számított saját tőkéje (piaci értéke) negatív, és emiatt kérdésessé válhat, hogy a megvásárolt részesedést milyen értéken kell felvenni a könyvekbe. Az ilyen esetek megfelelő kezelése érdekében a Javaslat előírja, hogy negatív számított saját tőke esetén az üzleti vagy cégérték bekerülési értéke – a főszabálytól eltérően – a cégért fizetett ellenérték lesz, így a megszerzett részesedés nulla értéken fog a számviteli nyilvántartásba bekerülni. a(z) 205. §-hoz A nemzeti számviteli standardalkotási folyamattal párhuzamosan a számviteli törvénynek szükséges előírnia, hogy a jövőben miniszteri rendelettel kihirdetett, hatályba lépő nemzeti számviteli standardokat a számviteli törvény alanyainak alkalmazniuk kell. A Javaslat ezt a rendelkezést építi be a törvénybe. a(z) 206. §-hoz A jelenleg hatályos számviteli előírások nem egyértelműek a tekintetben, hogy milyen számviteli kötelezettségek vonatkoznak a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek működésére, illetve megszűnésére. Ez a gyakorlatban számos kérdést vetett fel az elmúlt időszakban. A gyakorlati kérdések rendezésére, az egyértelmű számviteli eljárás meghatározására indokolt a számviteli törvényben külön rendelkezni a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeinek működésére, illetve megszűnésére vonatkozóan olyan módon, hogy a fióktelepek a számviteli törvény vállalkozókra vonatkozó előírásit kötelesen értelemszerűen alkalmazni. a(z) 207. §-hoz A módosítás célja az, hogy lehetővé tegye az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozások körének bővítését. A módosítással lehetővé válik, hogy az anyavállalaton kívül bármely konszolidálásba bevont vállalkozó választhassa az egyszerűsített éves beszámoló készítését, feltéve, hogy az összevont (konszolidált) éves beszámoló összeállításához szükséges információk előállítására és anyavállalatnak való szolgáltatására továbbra is alkalmas lesz a vállalkozó számviteli rendszere. A Javaslat továbbá bővíti a sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítő (mikro)vállalkozások körét, figyelembe véve az Európai Bizottság és Tanács által a közelmúltban támogatott számviteli területre értelmezett mikrovállalkozási meghatározást is. a(z) 208. §-hoz Az 1606/2002/EK rendelettel összhangban egyes vállalkozók a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) szerint állítják össze az összevont (konszolidált) éves beszámolójukat. Tekintettel arra, hogy a standardok megfelelő alkalmazásához speciális tudás szükséges, a Javaslat előírja, hogy 2014. január 1-től kezdődően (elsőként a 2014-ben induló üzleti évben) ilyen beszámolókat csak IFRS szakterületen regisztrált könyvviteli szolgáltatók, valamint IFRS minősítéssel rendelkező könyvvizsgálók állíthatnak össze, valamint csak IFRS minősítéssel rendelkező könyvvizsgálók hitelesíthetik azokat. a(z) 209. §-hoz A Javaslat felülírja azt a szabályt, amely szerint lényegében csak a külföldi tulajdonban lévő vállalkozó üzleti éve térhet el a naptári évtől. A módosítással minden vállalkozó számára a saját döntése alapján válik lehetővé a naptári évtől eltérő üzleti év választása, ide nem értve a
200
hitelintézeteknek, pénzügyi vállalkozásoknak vagy biztosítóintézeteknek minősülő vállalkozókat. A mérlegfordulónap szabad megválasztásával jelentősen egyszerűsödhetnek a számviteli zárási teendők, mivel lehetővé válik az üzletmenet ciklikusságának figyelembe vétele, és ezáltal a vállalkozó az éven belüli főbb üzleti folyamatok lezárulása utáni időpontra időzítheti a beszámoló összeállítását. a(z) 210. §-hoz Az ásványkincsek kutatásával kapcsolatosan felmerülő, általában jelentős költségek a számviteli elszámolásban nehezen sorolhatók be a hatályos jogszabályi kategóriákba. Az eredményes kutatófúrások után létrehozott tárgyi eszközök bekerülési értékébe nem tartozhatnak ezek a költségek, hiszen ekkor az aktivált eszközérték jelentősen magasabb lenne annak piaci értékénél. A kutatási költségek nem tekinthetők kísérleti fejlesztés aktivált értékének sem, hiszen a kutatási tevékenység célja nem új anyagok, termékek létrehozása, hanem a föld mélyében lévő ásványkincsek (bizonytalan kimenetelű) felszínre hozása. Az ásványkincsek utáni kutatások előkészítése (többek között a szeizmikus, vagy robbantásos vizsgálatok), a kutatófúrások elvégzése során felmerült költségeket azonban nem indokolt egyetlen üzleti évet terhelő költségeknek tekinteni, ezért azokat eszközként aktiválni kell, a költségeknek több év eredményében való megjelenítése érdekében. A megjelenítésre a Javaslat az alapítás-átszervezés aktivált értéke mérlegtételt írja elő. Ha az ásványkincs-kutatási tevékenység egy adott kutatási projekt tekintetében eredménytelen lesz (nem sikerül megtalálni az ásványkincset), vagy annak kitermelése nem gazdaságos, akkor a projekt lezárásáig kimutatott aktivált értéket terven felüli értékcsökkenés elszámolásával ki kell vezetni a nyilvántartásból. a(z) 211. §-hoz A számviteli és adózási szabályok összhangjának megteremtését, az adminisztrációs terhek csökkentését eredményezi a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek, a visszaváltható részvények bevonásának saját tőkével (és nem az adózás előtti eredménnyel) szembeni elszámolásának előírása. A módosítás a hazai számviteli előírások nemzetközi előírásokhoz való közelítését is szolgálja. a(z) 212. §-hoz A számviteli törvény tartalmazza mind az üzleti vagy cégérték, mind a negatív üzleti vagy cégérték elszámolásának szabályait. A negatív üzleti vagy cégértékre vonatkozó rendelkezések szerint – eltérően az üzleti vagy cégértékre vonatkozó előírásoktól – annak összegét 5 év alatt kell elszámolni az eredményben, függetlenül a rá ható tényezők alakulásától. Emiatt a gyakorlatban problémákat vetett fel, hogy ha például a negatív üzleti vagy cégértéket okozó részesedést értékesítették, a részesedés kivezetésével egyidejűleg a kapcsolódó negatív üzleti vagy cégértéket nem lehetett kivezetni, ami nem felelt meg a valós kép követelményének. A probléma megoldásaként a Javaslat az üzleti vagy cégérték és a negatív üzleti vagy cégérték elszámolási szabályait közelíti egymáshoz. a(z) 213. §-hoz A könyvvezetési és nyilvántartási egyszerűsítés érdekében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy nemcsak a csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező vásárolt eszközök esetében alkalmazható az átlagos beszerzési (előállítási) áron, továbbá a FIFO módszerrel történő értékelés, hanem az ilyen jellemzőkkel bíró saját termelésű készletekre is. A Javaslat
201
emellett egyértelműen rögzíti, hogy a leltározás két lehetséges módja a mennyiségi felvétel, illetve az egyeztetés. a(z) 214. §-hoz Az energiahordozó anyagok felhasználását a számvitelben anyagköltségként kell elszámolni. A vállalkozás által beszerzett ilyen anyagokhoz sok esetben kapcsolódnak olyan díjak, amelyeket az energiahordozó anyag beszerzésekor számítanak fel a szolgáltatók, és amelyek az energiahordozó beszerzéséhez kapcsolódnak olyan módon, hogy a kereskedő, a szolgáltató azokat a rá vonatkozó ágazati szabályok alapján köteles – az energiahordozó árán felül – felszámítani a felhasználóknak, a fogyasztóknak. A Javaslat e tételek számviteli elszámolását jelentősen egyszerűsíti, mivel úgy rendelkezik, hogy a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz beszerzéséhez kapcsolódó számlában kötelezően felszámítandó többlet díjak a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz bekerülési értékének részét képezik, és így azokat ezen energiahordozó anyagok felhasználásakor anyagköltségként kell elszámolni. a(z) 215. §-hoz A Javaslat a devizáért, valutáért beszerzett eszközök, igénybe vett szolgáltatások bekerülési értékét pontosítja. A módosítás szerint a beszerzés devizaösszegének, valutaösszegének forintértékét a 60. § (4)–(6) bekezdés szerinti árfolyamon kell meghatározni. A Javaslat szerint a valutában beszerzett eszközök, igénybe vett szolgáltatások esetében – az egyszerűbb könyvviteli elszámolás érdekében – a vállalkozó dönthet úgy is, hogy az ellenértékként kifizetett valutaösszegnek a valuta könyv szerinti árfolyamán átszámított forintértéke lesz a beszerzett eszköz, az igénybe vett szolgáltatás értéke. a(z) 216. §-hoz Lásd a(z) 204. §-hoz tartozó indokolást. a(z) 217. §-hoz A Javaslat kiegészíti a terven felüli értékcsökkenésre vonatkozó szabályokat azzal, hogy az alapítás-átszervezés aktivált értéke után is terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, amennyiben annak bevételekben való megtérülése nem biztosított. a(z) 218. §-hoz A jelenleg hatályos számviteli és adózási előírások eltérően rendelkeznek a külföldi pénzértékben történő értékesítéssel összefüggő általános forgalmi adó forintra történő átszámítását érintően. A gyakorlatban ez a kettőség adminisztrációs többlet feladatot jelent a vállalkozások számára, amelyet indokolt megszüntetni. A Javaslat ennek érdekében tartalmazza a számviteli törvény megfelelő módosítását és megengedi a számvitelben is alkalmazni az általános forgalmi adó meghatározása során alkalmazott árfolyamot. a(z) 219. §-hoz Az üzleti év végi számviteli záráshoz, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a vállalkozó – bármilyen nyilvántartást vezet év közben – köteles minden évben a leltárba bekerülő adatok valódiságát a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás adatai közötti egyeztetéssel ellenőrizni. A Javaslat arról is rendelkezik, hogy bár általános esetben az a vállalkozó, amely a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, nem köteles a leltárban szereplő adatokat tételes mennyiségi felvétellel ellenőrizni, legalább háromévente ilyenkor is kötelező legalább egy alkalommal a tételes mennyiségi leltárfelvétel. A csak értékben
202
kimutatható eszközök, források körében a vállalkozó minden üzleti évben, a mérleg fordulónapjára vonatkozó egyeztetést köteles elvégezni, a mennyiségi nyilvántartások vezetésének tényétől függetlenül. a(z) 220. §-hoz Az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni azon értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások ellenértékét is, amelyekről jogszabályi előírás szerint számlát nem kötelező kiállítani. Ekkor a nyugta az árbevétel elszámolásának számviteli bizonylata, amelyet a módosítás rögzít. Ehhez kapcsolódóan a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás fejében készpénzben kapott ellenérték mellett a pénzeszközök más formájában – például számlapénzben (bankkártyás fizetéssel), illetve elektronikus pénzben – kapott ellenérték is értékesítési árbevételként számolandó el a módosítás szerint. Ezt a szabályt kell követni olyan értékesítéseknél is, amelyeknél az eladónak jogszabályi előírás szerint sem számlát, sem nyugtát nem kötelező kiállítania (például a kezelőszemélyzet nélküli automatából történő értékesítések). a(z) 221. §-hoz A számviteli és adózási szabályok összhangjának megteremtését, az adminisztráció terhek csökkentését eredményezi a külföldön, illetve belföldön megfizetett jövedelemadó (nyereségadó) típusú adók egységes számviteli kezelése. A módosítás a hazai számviteli előírások nemzetközi előírásokhoz való közelítését is szolgálja. a(z) 222. §-hoz A módosítás célja az, hogy világossá tegye az egyszerűsített éves beszámoló készítésének alapvető szabályait. Ezzel egyértelművé válik például, hogy az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó is készítheti egyszerűsített éves beszámolóját devizában – az éves beszámolónál irányadó szabályoknak megfelelően –, valamint, hogy az egyszerűsített éves beszámoló fő elemeit (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet) a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni. a(z) 223. §-hoz A számviteli adminisztráció egyszerűsítése érdekében a Javaslat a sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó számára biztosítja, hogy számviteli politikája a nagyobb méretű vállalkozások körében a számviteli törvény szerint kötelezően elkészítendő szabályzatokat is tartalmazó dokumentum-rendszer helyett egyetlen, könyvvezetéssel és beszámolókészítéssel kapcsolatos számviteli döntéseit tartalmazó dokumentumot készítsen.A sajátos egyszerűsített éves beszámolóra vonatkozó szabályok további egyszerűsítését jelenti annak egyértelmű rögzítése, hogy a sajátos egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozások a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásakor alkalmazhatják a társasági adó megállapításánál figyelembe vett, külön törvény szerinti értékcsökkenési leírási kulcsokat is. a(z) 224. §-hoz A módosítás technikai korrekcióként biztosítja, hogy az egyszerűsített éves beszámolót készítő, konszolidálásba bevont vállalkozás az éves beszámolót készítő vállalkozással azonosan hajtsa végre az igénybe vett eredménytartalék visszavezetésének konszolidációs lépését. a(z) 225. §-hoz A módosítás technikai jellegű, a törvényben előírt határidők egységes megfogalmazását szolgálja.
203
a(z) 226. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. a(z) 227. §-hoz A módosítás kiegészíti a könyvviteli szolgáltatási tevékenység engedélyezésének feltételeit annak érdekében, hogy a könyvviteli szolgáltatást végzők tevékenységüket naprakész tudással kezdhessék meg. A kérelmezőnek ezért a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban – kérelemben megjelölt szakterületen – az Szt-ben előírt továbbképzési kötelezettséget kell majd teljesítenie. A továbbképzési kötelezettség elmulasztása esetén az engedély visszavonását és a nyilvántartásból való törlést követően a hatályos rendelkezések szerint a könyvviteli szolgáltatást végző csak két év múlva kérelmezheti újra az engedély megadását és a nyilvántartásba való ismételt felvételét. A módosítás ezzel szemben lehetővé tenné, hogy az engedély újbóli megadására és a nyilvántartásba való felvételre bármikor sor kerülhessen, azzal a feltétellel, hogy az új kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban a kérelmező teljesítette a szakterületre előírt továbbképzési kötelezettséget. a(z) 228. §-hoz A módosítás a beszámoló letétbe helyezésének határidejét hozza összhangba a társasági adóbevallás határidejével. Ez egyszerűsíti a gazdálkodók tevékenységét. a(z) 229. §-hoz Lásd a(z) 225. §-hoz tartozó indokolást. a(z) 230. §-hoz A Javaslat törli a könyvvizsgálói záradék kötelezően alkalmazandó szövegét a számviteli törvényből, mivel arról a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által megalkotott, kötelezően követendő könyvvizsgálati standardok rendelkeznek, kitérve azokra az esetekre is, amikor a záradék szövegét módosítani kell. Mivel a kötött záradék szöveg nehézséget okoz a végrehajtás során, indokolt azt törölni a számviteli törvényből. a(z) 231. §-hoz A módosítás a könyvelőszoftverek használatának kizárólagossá válása, és az elektronikus úton kibocsátott bizonylatok növekvő aránya miatt kialakult, a számlák kontírozásának módjával kapcsolatos értelmezési kérdésre ad választ. A módosítás szerint a számviteli törvény előírásainak megfelel az a kontírozási megoldás, amelyben a számviteli bizonylathoz egyértelmű logikai hozzárendeléssel (valamilyen azonosító segítségével) kapcsolják hozzá a könyvviteli elszámolást, a bizonylat alapján könyvelt tételeket és azok időpontját. Az elektronikus úton, valamint a papír alapon kiállított és befogadott bizonylatok feldolgozásánál is ezt a lehetőséget rögzíti a javasolt módosítás. a(z) 232. §-hoz A módosítás a legfontosabb számviteli bizonylatok megőrzési idejének csökkentését és törvényen belüli összhangját szolgálja, mely csökkenti a gazdálkodók felesleges terheit. Kisebb technikai pontosítás mellett a módosítás egyértelműsíti, hogy az eredetileg nem elektronikus formában (papír alapon) kiállított számviteli bizonylatokról a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály szerint elkészített elektronikus másolat megőrzésével teljesül a számviteli törvényben előírt, a bizonylatok megőrzésére vonatkozó kötelezettség.
204
Az elektronikus formában kiállított bizonylat megőrzésére – a bekezdésben rögzítettek mellett – a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabályi előírások teljesítése elegendő, nem szükséges a számviteli törvény 167. § (5) bekezdésére utalni. A Javaslat ezen korrekciót tartalmazza. a(z) 233. §-hoz A módosítás átmeneti rendelkezése szerint csak a 2014. december 31-ét követően benyújtott kérelmek vonatkozásában kell alkalmazni – a korábban könyvviteli szolgáltatási tevékenységre jogosító engedéllyel nem rendelkezők esetében – a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban teljesítendő továbbképzési kötelezettség előírt feltételét. Erre azért van szükség, hogy a képesítés megszerzése utáni, a nyilvántartásba vételi feltételként előírt gyakorlatukat már megkezdett személyek nyilvántartásba vétele a gyakorlati idejük kezdetén hatályos szabályok szerint történhessen meg. a(z) 234. §-hoz Az elektronikus pénzeszköz fogalmát a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2011. április 1-jétől hatályosan törölte, helyette az elektronikus pénz fogalmat használja. A módosítás tartalmazza az ennek megfelelő átvezetést. A beruházáshoz kapcsolódó devizakötelezettség üzleti év végi átértékelésével kapcsolatosan képzendő céltartalék számítási szabályának pontosítását tartalmazza a Javaslat. A számos folyamatban lévő, elhúzódó beruházás reális értékelése érdekében a módosítás a beruházásoknál is előírja a beruházás piaci értékének tartós és jelentős csökkenésekor a terven felüli értékcsökkenés elszámolását. Az elszámolás a beruházás könyv szerinti és piaci értékének különbözetében történik. A módosítás követi a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 2011. december 1-jétől hatályos módosítását, amelyben a nyugdíjbiztosítási járulék elnevezés nyugdíj-hozzájárulásra változik. A módosítás tartalmazza a napi készpénz záró állomány átlagos mértékére vonatkozó törvényi korlát emelését. A megemelt mérték jelentősen csökkentheti az érintett vállalkozások ezzel összefüggő költségeit, miközben a kirívóan magas, indokolatlan készpénz állomány korlátozására e megemelt mérték is alkalmas. A konszolidált éves beszámoló készítésekor a bevont vállalkozásoknak kötelezően éves beszámolót kell készíteniük. Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében célszerű megengedni, hogy a konszolidálásba bevont – az anyavállalaton kívüli – vállalkozások is készíthessenek egyszerűsített éves beszámolót. a(z) 235. §-hoz Az Szt. 38. §-a (3) bekezdésének b) pontjának hatályon kívül helyezése a törvényen belüli konzisztencia megteremtését szolgálja. Lásd még a(z) 211. §-hoz és a(z) 221. §-hoz tartozó indokolást. 16.
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény módosítását a kamarai
205
működés egyszerűbbé és költségtakarékosabbá tételének igénye, valamint a gyakorlatban felmerült kérdések rendezésének igénye indokolja. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 236. §-hoz A tapasztalatok alapján nehézséget okozott annak megállapítása, hogy milyen jogviszony minősül munkaviszony jellegű jogviszonynak. A módosítás egyértelművé teszi, hogy a törvény alkalmazásában munkaviszony jellegű jogviszonynak számít minden olyan jogviszony, amely alapján a foglalkoztatott munkát köteles végezni, és a foglalkoztató ezért ellenértéket köteles fizetni, így például a vállalkozási, valamint a megbízási szerződésen alapuló tevékenység is ebbe a kategóriába sorolandó. a(z) 237. §-hoz A gyakorlat azt mutatja, hogy a 70 év feletti könyvvizsgálók körében már kevésbé jellemző az aktív könyvvizsgálói tevékenység. Ugyanakkor ezen könyvvizsgálók jelentősebb része nem szeretné megszüntetni a kamarai tagságát, hiszen sokan több éven, évtizeden át voltak a szakmai közösség tagjai. Előbbire tekintettel a Kkt. jelen módosítása a kamarai hatósági eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj elengedésével teszi kedvezőbbé a 70 év feletti könyvvizsgálók számára a kamarai tagság szüneteltetését. a(z) 238. §-hoz A közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók könyvvizsgálóinak független ellenőrzése kiemelt jelentőségű mind hazai, mind nemzetközi szinten. Ezen gazdálkodók könyvvizsgálatát ellátó kamarai tag könyvvizsgálók, könyvvizsgáló cégek minőségellenőrzése esetében a Magyar Könyvvizsgálói Kamara az első fokú határozatot a Könyvvizsgálói Közfelügyeleti Bizottság egyetértésével hozza, ezzel is biztosítva a könyvvizsgálói szakmától való függetlenséget. E függetlenséget tovább erősíti a Javaslat, azzal az előírással, hogy az elsőfokú döntés esetében a Magyar Könyvvizsgálói Kamara elnöksége helyett a számviteli szabályozásért felelős miniszternél lehet fellebbezni. a(z) 239. §-hoz A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításával bevezetésre kerül az IFRS minősítés. A Javaslat a számviteli törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja. a(z) 240. §-hoz A Kkt. hatályos rendelkezése értelmében a Magyar Könyvvizsgálói Kamara oktatási bizottsága és az OKKT együttműködésére van szükség okleveles könyvvizsgálói képzés ellenőrzésekor. Az oktatási bizottság és az OKKT azonban két eltérő kompetenciával rendelkező testület, mely nem teszi szükségessé a két testület együttműködését, így a javaslat az okleveles könyvvizsgálói képzés ellenőrzési jogosultságát kizárólag az OKKT-hez rendeli. a(z) 241. §-hoz A hatályos rendelkezések szerint az okleveles könyvvizsgálói képzés képzési ideje legfeljebb 4 tanév. Figyelemmel a képzési program tapasztalataira, felmerült az igény, hogy a képzési program idejére vonatkozó előírást egy rugalmasabb szabályozás váltsa fel. Előbbiek alapján a Javaslat a képzési program idejét legfeljebb 5 naptári évben rögzíti, mely 1 alkalommal, 1 naptári évvel meghosszabbítható. a(z) 242. §-hoz A kamarai tag könyvvizsgálók jelentős része a könyvvizsgálók fiatalabb nemzedékéhez tartozik. Mind a Magyar Könyvvizsgálói Kamara, mind a fiatalabb könyvvizsgálók
206
szempontjából célszerű és előremutató lépés, ha ezen könyvvizsgálók nagyobb mértékben kerülnek bevonásba a Kamara működésébe. Előbbire a kamarai tisztségvállalók megválasztásánál is indokolt figyelemmel lenni, mely a kamarai tisztségvállalók felső korhatárának meghatározásával biztosítható. A módosítás értelmében kamarai tisztségvállalókká 70 év alatti kamarai tag könyvvizsgálók válaszhatók. a(z) 243. §-hoz Racionalizálási szempontokat követve, a rendelkezés az Okleveles Könyvvizsgálókat Képesítő Testület (OKKT) létszámának rugalmas alakítását teszi lehetővé. a(z) 244. §-hoz A Javaslat biztosítja, hogy a képzési időszak rugalmasabb szabályozása azon hallgatóknál is alkalmazásra kerüljön, akik esetében a könyvvizsgálói képzési program teljesítése már folyamatban van. a(z) 245. §-hoz A Kkt. több helyen tartalmaz olyan előírást, amely alapján a Magyar Könyvvizsgálói Kamara oktatási bizottsága és az OKKT egyetértésére van szükség adott döntés meghozatalához. Az oktatási bizottság és az OKKT azonban két eltérő kompetenciával rendelkező testület, mely nem teszi szükségessé az adott testülethez rendelt eljárás tekintetében a másik testület egyetértését, így az oktatási bizottság és OKKT előírt egyetértési jogának megszüntetése javasolt. 17.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény módosítása a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény audit bizottsággal kapcsolatos módosításával függ össze, melynek célja a törvények közötti szabályozási összhang megteremtése. További módosítást indokol az osztalékelőleggel kapcsolatos gyakorlati problémák rendezésének igénye. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 246. §-hoz A jelenleg hatályos előírások az osztalékelőleg fizetésének feltételeként, annak alátámasztására minden esetben közbenső mérleget követelnek meg. Többszöri osztalékelőleg esetén ez többszöri közbenső mérleg elkészítését is igényli, amely jelentős adminisztrációs feladatot és többlet költséget jelent a vállalkozásoknak. A Javaslat lehetővé teszi a mérlegfordulónapot követő 6 hónapon belül ugyanazon közbenső mérleg többszöri figyelembevételét, illetve külön közbenső mérleg helyett a normál üzleti évi beszámoló figyelembevételét is. Természetesen az osztalékelőleg feltételeként előírt saját tőke korlát számítása során a korábban már elszámolt osztalékelőleggel a rendelkezésre álló saját tőkét csökkenteni kell. a(z) 247. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. a(z) 248. §-hoz Jelenleg mind Gt., mind a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) tartalmaz előírást a nyilvánosan működő részvénytársaságok audit bizottságára, figyelemmel arra, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok, mint szabályozott piacra bevezetett értékpapír kibocsátói, közérdeklődésre tartanak számot. Az audit bizottságra vonatkozó
207
szabályozások azonban eltérést mutatnak. A javaslat megteremti a két törvény előírása közötti összhangot az által, hogy egy helyen, a Gt.-ben szabályozza az audit bizottság összetételét és feladatait, melyre a Tpt. – annak párhuzamos módosítását követően – visszautal. A Javaslat egyúttal érvényesíti a 2006/43/EK irányelv audit bizottságra vonatkozó előírásait is, melyeket a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodóknak teljesíteniük kell. 18.
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosítását a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók körének a kibővítése indokolja. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 249. §-hoz A Kkt. jelenleg teljes körűen alkalmazza a könyvvizsgálatról szóló 2006/43/EK irányelv 39. cikke szerinti azon lehetőséget, miszerint az európai uniós tagállamok egy vagy több követelmény alól mentesíthetik a nem tőzsdei kibocsátó közérdeklődésű jogalanyokat, így Magyarországon csak az a gazdálkodó minősül közérdeklődésre számot tartónak, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták. A jelenlegi világgazdasági helyzet, a pénzügyi intézmények középpontba kerülése a válságban azonban indokolttá teszi a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók körének felülvizsgálatát. A módosítás a hazánkban meghatározó szerepet betöltő pénzügyi intézményeket (hitelintézetek, biztosítók) a nemzetgazdaságban elfoglalt helyüknek megfelelően közérdeklődésre tartó gazdálkodónak sorolja. A módosítás a pénzügyi intézmények számára többletkövetelményt gyakorlatilag nem jelentene, figyelemmel arra, hogy a pénzügyi intézmények jelentős részénél a külföldi anyavállalat elvárásai alapján jelenleg is működik audit bizottság, vagy ahol nem, a könyvvizsgálatról szóló irányelv 41. cikkének (1) bekezdése szerint ezt a funkciót a teljes ügyviteli vagy felügyelő szerv is betöltheti. 19.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítását a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók körének a kibővítése indokolja. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 250. §-hoz A Kkt. jelenleg teljes körűen alkalmazza a könyvvizsgálatról szóló 2006/43/EK irányelv 39. cikke szerinti azon lehetőséget, miszerint az európai uniós tagállamok egy vagy több követelmény alól mentesíthetik a nem tőzsdei kibocsátó közérdeklődésű jogalanyokat, így Magyarországon csak az a gazdálkodó minősül közérdeklődésre számot tartónak, amelynek átruházható értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség valamely államának szabályozott piacán kereskedésre befogadták. A jelenlegi világgazdasági helyzet, a pénzügyi intézmények középpontba kerülése a válságban azonban indokolttá teszi a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók körének felülvizsgálatát. A módosítás a hazánkban meghatározó szerepet betöltő
208
pénzügyi intézményeket (hitelintézetek, biztosítók) a nemzetgazdaságban elfoglalt helyüknek megfelelően közérdeklődésre tartó gazdálkodónak sorolja. A módosítás a pénzügyi intézmények számára többletkövetelményt gyakorlatilag nem jelentene, figyelemmel arra, hogy a pénzügyi intézmények jelentős részénél a külföldi anyavállalat elvárásai alapján jelenleg is működik audit bizottság, vagy ahol nem, a könyvvizsgálatról szóló irányelv 41. cikkének (1) bekezdése szerint ezt a funkciót a teljes ügyviteli vagy felügyelő szerv is betöltheti. a(z) 251. §-hoz A rendelkezés célja a szabályozási összhang megteremtése. 20.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) módosítása a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) audit bizottsággal kapcsolatos módosításával függ össze, melynek célja a szabályozási összhang megteremtése. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 252. §-hoz Jelenleg mind a Gt., mind Tpt. tartalmaz előírást a nyilvánosan működő részvénytársaságok audit bizottságára, figyelemmel arra, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok, mint szabályozott piacra bevezetett értékpapír kibocsátói, közérdeklődésre tartanak számot. Az audit bizottságra vonatkozó szabályozások azonban eltérést mutatnak. A javaslat megteremti a két törvény előírása közötti összhangot az által, hogy a Tpt. visszautal a Gt. szerinti audit bizottságra, mely jelen módosítással egyidejűleg javasolt módosításra. A javaslat egyúttal érvényesíti a 2006/43/EK irányelv audit bizottságra vonatkozó előírásait is, melyeket a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodóknak teljesíteniük kell. VII.
Fejezet
AZ ADÓZÁS RENDJÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYT ÉS MÁS ELJÁRÁSI SZABÁLYOZÁST TARTALMAZÓ TÖRVÉNYEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK 21.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosítása egyrészt az adóeljárás egyszerűsítése és adminisztrációs terhek csökkentése irányába ható újabb lépés, másrészt a módosítás tovább bővíti az adóhatóság eszköztárát az adóelkerülés és a feketegazdaság elleni küzdelemben. Az adóügyekben történő elektronikus ügyintézés lehetőségének bővítése elsődleges cél volt a módosítás során. A módosítást követően az ügyfélkapuval rendelkező foglalkoztatottak a rájuk vonatkozó, a munkáltatók (kifizetők) pedig a foglalkoztatással összefüggően az általuk bejelentett, bevallott adatokat lekérdezhetik az adóhatóságtól. Az egyszerűsített bevallás esetén a külföldi lakcímmel rendelkező adózó részére csak elektronikusan kerül megküldésre a bevallásajánlat és a bevallás.
209
Jelentős egyszerűsítés továbbá, hogy az adószám kiadásával egyidejűleg vámazonosító szám is kérhető, és az adóigazgatási és vámigazgatási feladatokat ellátó szervezeti egységek azonos nyilvántartási bázist használnak. Az adózók terheinek könnyítését jelenti, hogy a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét nemcsak hivatalból, hanem – új elemként – az adózó kérelmére is átvezetheti az adózó tartozásaira. Az adózók likviditását elősegítő intézkedés továbbá, hogy az adóhatóság a kiutalás előtti ellenőrzések során a nem kifogásolt összegek kiutalásáról az ellenőrzés során bármikor dönthet amellett, hogy a kiutalás előtti ellenőrzés a fennmaradó összeg tekintetében folytatódik. Ezzel az intézkedéssel az ellenőrzés nem okozhatna likviditási gondokat az érintett vállalkozásoknál. Az adómorál erősítésére tett lépések közül az adóregisztrációs eljárás és a fokozott adóhatósági felügyelet intézményének bevezetése a legjelentősebb lépés. Az adóregisztrációs eljárás során az újonnan alakult cégek első, vagy a működő cégek változás nyomán státuszt nyert vezető tisztségviselőinek és képviseleti joggal, vagy 50 %-os szavazati joggal rendelkező tagjainak adózói előéletét vizsgáló eljárás, amely eredményeképpen az adószám megállapítása megtagadható, vagy törölhető. A fokozott adóhatósági felügyelet során az adóregisztrációs eljárás során nem elmarasztalt adózók közül kockázatosnak ítélt adózók szoros adóhatósági felügyeletére kerül sor annak érdekében, hogy adókötelezettségeiket maradéktalanul teljesítsék. Az ellenőrzések hatékonyságát növeli az ellenőrzés elrendelésére és határidejére vonatkozó szabályok újragondolása, amely keretében az ellenőrzésre előzetes értesítés nélkül kerül sor, az ellenőrzési határidőre vonatkozó szabályok pedig egységesebb szerkezetben jelennek a módosítást követően. Az adóhatóság az egyes gazdasági esemény valódiságának vizsgálatára irányuló eljárással új eszközt kap az ellenőrzések hatékonyságának növelésére, a jogsértések estén megállapítható szankciók mértéke pedig a visszaélésszerű magatartások esetén jelentősen megnő. A módosítással továbbá megtörténik az állandó meghatalmazások esetén a meghatalmazó és meghatalmazott közti vitás ügyek adóigazgatási rendszerből való kivezetése a mulasztási bírság „átszállásának” eltörlésével, az adóhatósági adminisztrációt csökkentő módosításként pedig a végrehajtható okiratok köre az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettséget tartalmazó bejelentéssel bővül. RÉSZLETES INDOKOLÁS a(z) 253. §-hoz A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával a vámszakmai és adózási nyilvántartások egy szervhez kerültek, amelyek integrációja okán át kell törni a vámigazgatási eljárást szabályozó nemzeti vámtörvény és az adózás rendjére vonatkozó törvény közti elhatárolást, és ki kell mondani, hogy a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárásokban alkalmazott vámazonosító szám kiadását illetően az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. a(z) 254. §-hoz A kutatás-fejlesztés rendszerének átalakításával összefüggő módosítás. a(z) 255. §-hoz Az állandó meghatalmazott mögöttes felelőssége az Art. 7. § rendelkezései közül kikerül, mivel az adózó és az állandó meghatalmazott közötti jogvita tisztázása nem az adóhatóság hatáskörébe tartozik, tekintve, hogy polgári jogi felelősségi szabályok képezik a vita tárgyát. Az adóhatóság eljárást kizárólag az adózóval szemben folytat, melyben az állandó
210
meghatalmazott részt vehet, azonban az adóhatóság az eljárás során kizárólag az adózóra vonatkozóan állapít meg jogot, illetve kötelezettséget. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése jelenleg az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos, ami visszaélésre adhatott lehetőséget. A módosítás alapján az állandó meghatalmazott abban az esetben, ha a kézbesítést megelőzően az adózó, vagy állandó meghatalmazottja nem jelentette be a képviseleti jog megszűnését az adóhatósághoz, az iratok átvétele során már nem hivatkozhat arra, hogy képviseleti joga megszűnt. a(z) 256. §-hoz Az Art. 14. § (4) bekezdése jelenleg csak felszámolás esetén mondja ki, hogy az adózó adókötelezettségeit a felszámoló teljesíti. Indokolt ennek a rendelkezésnek a végelszámolásokra történő kiterjesztése, amellyel a végelszámoló a felszámolóhoz hasonlóan közvetlenül felelőssé tehető és szankcionálható az adózó adókötelezettségeinek megszegéséért kivéve, ha bizonyítja, hogy a jogsértés az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. a(z) 257. §-hoz Az adóregisztrációs eljárás bevezetésével összefüggésben módosul a 16. § (3) bekezdés e) pontja. Az adóztatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a bejelentendő adatok köre bővül a jegyzett tőke összegére vonatkozó, valamint a külföldi vállalkozás elérhetőségével kapcsolatos adatokkal. A hatályos rendelkezések alapján a munkáltatónak e minőségét akkor is be kellett jelentenie az állami adóhatósághoz, ha más adókötelezettség nem terhelte. A javaslat alapján ezen rendelkezéssel bővül a bejelentendő adatok köre, az adóztatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében. Az adóhatósági és a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében a javaslat alapján a munkáltató iskolaszövetkezetre vonatkozó bejelentendő adatok köre bővül a munkaviszony végének bejelentési kötelezettségével. a(z) 258. §-hoz Az adóregisztrációs eljárás bevezetésével kapcsolatos módosítások. A külföldről Magyarországra kiküldött külföldi munkavállalók bejelentése útján értesül az állami adóhatóság azokról a magánszemélyekről, akik nyilvántartásában még nem szerepelnek, de adókötelezettségük keletkezik. Az Art. 17. § (10) bekezdését módosító Javaslat a bejelentési szabály hatékony alkalmazása érdekében a bejelentési kötelezettség tárgyi hatályát általánosítja (az ún. 183 napos szabályon kívül a kötelezettség minden, a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények és/vagy az Szja-tv. szerint adóköteles, kirendelésben végzett tevékenységre vonatkozik), másrészt a bejelentés gyakorlati nehézségeit is kiküszöböli a bejelentési kötelezettség tevékenység megkezdésekor ismert és az ezt követően megváltozott körülmények alapján történő teljesítésének bevezetésével. A Javaslatnak az Art. 17. § (11) bekezdését érintő rendelkezése a név és címadattal bejelentendő külföldi szervezet, magánszemély meghatározását pontosítja és általánosítja azzal, hogy a meghatározásból a munkavégzéssel kapcsolatos költségek viselésének feltételét törli. A Javaslat Art. 17. § új (17) bekezdésére vonatkozó rendelkezésének célja az adóellenőrzés valamint az ellenőrzésre történő kiválasztás hatékonyságának növelése.
211
a(z) 259. §-hoz Az egységes adó- és vámszakmai nyilvántartások kialakításával és a vámazonosítószám állami adóhatóság általi kiadásának megteremtésével összefüggő módosítás. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával a vámszakmai és adózási nyilvántartások egy szervhez kerültek, amelyek integrációja okán át kell törni a vámigazgatási eljárást szabályozó nemzeti vámtörvény és az adózás rendjére vonatkozó törvény közti elhatárolást, és ki kell mondani, hogy a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárásokban alkalmazott vámazonosító szám kiadását illetően az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. a(z) 260. §-hoz A módosítással az adózó adókötelezettségei szempontjából releváns információk közvetlenül kerülnek az egységes az adó- és vámhatóság nyilvántartásába. Az adózónak a tényleges üzletvezetési hely külföldre történő áthelyezését is be kell jelentenie, tekintettel arra, hogy ezzel Magyarországon a társasági adóalanyisága megszűnik, amelyhez adóigazgatási intézkedés társul. A módosítás alapján a kapcsolt vállalkozási viszony megszűnésének bejelentése is kötelezővé válik. a(z) 261. §-hoz Az adóregisztrációs eljárás bevezetésével összefüggő módosítás. a(z) 262. §-hoz A hatályos rendelkezések alapján az adóhatóság az adószám felfüggesztését, törlését elrendelő határozatot hirdetményi úton, a határozat hirdetőtáblán történő kifüggesztésével, és ezzel egyidejűleg az adóhatóság internetes honlapján is közzé teszi. A hirdetőtáblára való kifüggesztéssel történő közlési forma, a kor technológiai lehetőségei tükrében idejét múlt, ráadásul amellett, hogy az adóhatóság részére indokolatlan mértékű költséget jelent, a korlátozottan rendelkezésre álló hirdető felület is gondot okoz. A Javaslat egyrészt szűkíti a hirdetményi kézbesítés alkalmazási körét, másrészt a jövőben megszűnik a hirdetőtáblára kifüggesztés útján történő közlési forma, az adóhatóság csak a honlapján teszi közzé az adószám felfüggesztés illetőleg törlést elrendelő határozatról szóló hirdetményt. a(z) 263. §-hoz A feketegazdaság elleni küzdelem új eszközei az adóregisztárciós eljárás és a fokozott adóhatósági felügyelet. Az adóregisztrációs eljárás célja, hogy azon, meghatározott kritériumoknak megfelelő személyek, amelyek magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy olyan adózók, amelyek az adóhatósághoz történő bejelentkezési kötelezettségüknek a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem és mellékletei benyújtásával tesznek eleget (továbbiakban: adózó), jelentős adótartozást halmozzanak fel, jelentős jogsértést kövessenek el, vagy elérhetetlenné váljanak az adóhatóság számára, új adózó alapításában, vagy működésében meghatározott körülmények fennállásáig, vagy meghatározott ideig ne vehessenek részt. A kívánt cél elérése érdekében az adóhatóság az adózó adószámának megállapítását megelőzően megvizsgálja, hogy áll-e fenn olyan, a törvényhelyben felsorolt kizáró ok az adózó vezető tisztségviselőjével, képviseletre jogosult tagjával, vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű
212
szavazati joggal rendelkező tagjával, vagy részvényesével (a továbbiakban együtt: tag) szemben, amely az adószám megállapításának akadályát képezi. Az akadály fennállása esetén az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, amely esetben az előtársaság adókötelezettségeinek teljesítéséért az előtársaság tagjai (részvényesei) egyetemlegesen felelnek, kötelezettségük elmulasztása esetén a mulasztási bírság – magánszemély esetén a magánszemély adózókra meghatározott bírságmérték alkalmazásával – valamennyi taggal szemben (részvényesre) kiszabásra kerülhet. Az adóregisztrációs eljárás része, hogy abban az esetben, ha az adózó vezető tisztségviselőjének, illetve tagjának személyében bekövetkezett változással bejegyzett új vezető tisztségviselővel, vagy taggal szemben áll fenn az adószám megállapításának akadályát képező kizáró ok, az adóhatóság először felszólítja az adózót az akadály megszüntetésére, ennek elmaradása esetén az adószám felfüggesztése nélkül a 24/A. § szerint jár el, az adózó adószámát törli és vele szemben az ebben a §-ban meghatározott módon fellép. A törvény – annak érdekében, hogy az önhibájukon kívül tartozást felhalmozó adózók vezető tisztségviselői, illetve tagjai, részvényesei ne essenek el az új adózó alapításának, illetve más adózó működésében történő részvételnek a lehetőségétől – lehetőséget biztosít a törvényben felsorolt esetekben és módon a fenti jogkövetkezmények alóli kimentésre. A törvény továbbá lehetőséget biztosít azon adózók és adózónak nem minősülő magánszemélyek részére, akikkel szemben fennálló okra tekintettel utasítaná el az állami adóhatóság más adózó adószámának megállapítását, vagy alkalmazná más adózóval szemben a 24/C. § rendelkezéseit a más adózó alapítását megelőzően, vagy más adózóba történő belépésüket megelőzően kimenthessék a velük szemben felmerült akadályt. A fokozott adóhatósági felügyelet célja, hogy kockázatelemzést követően kiválasztott, adózási szempontból kockázatosnak ítélt adózók működésük első időszakában folyamatosan adóhatóság felügyelet mellett működjenek. Az adóhatóság kockázatelemzést végez, amely keretében vizsgálhatja az adózó által bejelentett adatok valódiságát adókötelezettségeinek teljesítését és kérdőív kitöltésére is kötelezheti őket annak érdekében, hogy kiszűrje azt az adózói kört, amely esetében a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra, vagy a személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekre tekintettel kockázatok merültek fel és ezért a fokozott adóhatósági felügyelet elrendelése indokolt. A fokozott adóhatósági felügyeletet elrendelő határozatban az adóhatóság az adózókra egyébként kötelező adókötelezettségeknél szigorúbb adókötelezettségeket írhat el, továbbá az adóhatóság a fokozott adóhatósági felügyelet alatt is vizsgálhatja a bejelentett adatok valódiságát, vagy adókötelezettségeinek teljesítését. Az adóhatóság az adózóval szemben az adószám felfüggesztése nélkül a 24/A § szerint léphet fel egyrészt, ha az adózó a kockázatelemzés során a kérdőívre nem válaszol, vagy ha a törvényhelyben felsorolt mulasztásokat követi el. Az adóregisztrációs eljárás lehetőséget biztosít az adózó számára, hogy kérelem alapján induló külön eljárásban igazolja, hogy az vezető tisztségviselőjének, illetve tagjának az adószám megállapításának akadályát képező tartozás keletkezése nem volt felróható. A kérelem alapján az adóhatóság vagy megállapítja az adózó adószámát, vagy határozattal utasítja el az adózó kérelmét. Az egységes adó- és vámszakmai nyilvántartások kialakításával és a vámazonosítószám állami adóhatóság általi kiadásának megteremtésével összefüggő módosítás.
213
a(z) 264. §-hoz Amennyiben a magánszemély a munkáltatói adómegállapítás választása ellenére adóbevallást is benyújt, úgy adóját kétszeresen – egyszer a munkáltatón keresztül, egyszer pedig közvetlenül – számolja el az adóhatósággal. A kétszeres jövedelemadó elszámolás miatt az adóhatóságnak minden évben több ezer vizsgálatot kell lefolytatnia. A javaslat szerinti rendelkezés alapján, az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének racionalizálása érdekében, adatot kell szolgáltatni az adóhatóság felé azon magánszemélyekről, akik munkáltatói adómegállapítást választottak. Az adóhatóság a magánszemély által benyújtott bevallást csak abban az esetben dolgozza fel, ha az adóhatóság felhívására a megadott határidőn belül igazolja, hogy a munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult. Ebben az esetben a kiutalásra nyitva álló határidőt az igazolás benyújtásának napjától kell számítani. a(z) 265. §-hoz Amennyiben az adózó nem rendelkezik belföldi postai címmel, akkor csak elektronikus úton van lehetősége megkapni az adóhatóság által összeállított egyszerűsített bevallást, (bevallásajánlatot), ezért a belföldi lakcím, vagy elektronikus levélcím elengedhetetlen feltétele az egyszerűsített bevallás benyújtásának. a(z) 266. §-hoz A módosítással egyértelművé válik, hogy az adózó teljesített-e adott hónapban adó(adóelőleg-), és/vagy járulékalapot képező kifizetést, juttatást. A módosítás megkönnyíti azon, vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett adózók bevallási kötelezettségének teljesítését, akik külföldről származó jövedelemmel is rendelkeznek, ezért adókötelezettségük megállapításához nemzetközi egyezmény, viszonosság, vagy külföldi adójog vizsgálata szükséges. A javaslat egyértelműsíti, hogy csak a bevallás benyújtására előírt határidőig nyújtható be az ún. "nulla értékadatú bevallás kiváltásáról szóló bevallást helyettesítő nyilatkozat”. Adózó a határidő elmulasztását követően bevallási kötelezettségének csak bevallás benyújtásával tehet eleget. Módosul a bevallás pótlásával kapcsolatos szabály, az új rendelkezés értelmében a bevallás az ellenőrzés megkezdésének napját megelőző napig pótolható. a(z) 267. §-hoz A módosítás célja, hogy a cégbejegyzésre nem kötelezett jogi személy, egyéb szervezet végelszámolás nélküli megszűnése esetén már a jogutód nélküli megszűnésről hozott döntéssel egyidejűleg teljesítse az adózó soron kívüli bevallási kötelezettségét annak érdekében, hogy az adóhatóságnak a megszűnésüket megelőzően legyen lehetősége a hibák javítására, a kiutalási igény teljesítésére és a soron kívüli adóbevallás, vagy az azt megelőző időszak ellenőrzésére. A módosítás a szüneteltetés ideje alatt megszűnő adózók utolsó időszaki bevallásainak kezelését kívánja pontosítani. A felszámolási, illetve a végelszámolási eljárás során előfordulhat, hogy a soron kívüli bevallás esedékessége megelőzi a soron kívüli bevallással nem érintett időszakra vonatkozó bevallás esedékességét, ami megnehezíti, hogy a soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény időpontjában teljes kép alakuljon ki az adózó adókötelezettségeiről. A módosítás úgy orvosolja ezt a helyzetet, hogy soron kívüli bevallási kötelezettséget ír elő minden olyan bevallással kapcsolatban, amelyek benyújtása a soron kívüli bevallások benyújtásakor még nem esedékes.
214
A felmondási védelem alatt álló munkavállalók (Mt. 90. §) munkaviszonyát a felszámoló, végelszámoló a felszámolás alatt nem tudja megszüntetni, ezért az ilyen munkavállalók munkaviszonya csak a munkáltató jogutód nélküli megszűnésekor szűnik meg, amelyre azonban csak a felszámolási, végelszámolási záró adóbevallás benyújtását követően kerül sor (mivel a cégbírósági törlés időben elválik a felszámolás felszámoló általi befejezésétől, vagyis a záró bevallás benyújtásától). Ilyenkor pedig a jelenlegi szabályozás szerint már nincsen olyan személy, aki jogosult volna a bevallás benyújtani. A módosítás lehetőséget teremt arra, hogy ebben a rendkívüli esetben is sor kerülhessen a munkabér és egyéb bérjellegű juttatások bevallására. a(z) 268. §-hoz A módosítás indoka a csőd- és a felszámolási eljárásról szóló törvény és az Art. rendelkezéseinek összehangolásának igénye. A módosítás alapján a záró bevallásban igényelt költségvetési támogatás kiutalásának határideje és a záró bevallás ellenőrzésére nyitva álló határidő megegyezik. a(z) 269. §-hoz A Javaslat Art. 38. § (1) bekezdését módosító rendelkezése az adófizetési kötelezettség készpénz-helyettesítő eszközzel (bankkártyával) történő teljesítését – a bankkártyás fizetés államot terhelő rendkívül magas költségei miatt – a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók körében csak az Art. e bekezdésében tételesen felsorolt esetekben teszi lehetővé. a(z) 270. §-hoz A módosítás következtében a végrehajtás során befolyt összegeket először – az általános szabályok szerint – a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra, és a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra kell elszámolni. A módosítás lehetővé teszi, hogy a végrehajtási eljárással érintett adózónak először azon adótartozásai csökkenjenek a végrehajtási eljárás következtében, amelyekre vonatkozóan fizetési könnyítést, illetve adómérséklést nem vehet igénybe. A módosítás kiterjeszti a már hatályos szabályt a csőd- és végelszámolási eljárásokra is, mivel az adózó érdeke is azt kívánja meg, hogy az adóhatóság vele szemben csak a nettó adó-, és járulékkövetelést érvényesítse. a(z) 271. §-hoz Az Art. 49. § (2) bekezdésének 2011. január 1-i módosításához kapcsolódó jogalkalmazást segítő pontosítás, arra tekintettel, hogy önellenőrzés esetén legkésőbb az ellenőrzésről szóló értesítés kézbesítése előtti napig lehet feladni az önellenőrzésről szóló bevallást (önellenőrzési lapot), így az önellenőrzési lapnak a hiba feltárásától való elkészítésének határidejét már okafogyott törvényileg külön szabályozni. a(z) 272. §-hoz A helyi önkormányzatokról szóló törvény (a továbbiakban: Ötv.) 2010. december 24-i hatállyal módosította a polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat, melynek értelmében „összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni annak a polgármesternek a megbízatását, akinek az állammal szemben – a lehetséges jogorvoslati eljárások kimerítését követően – köztartozása áll fenn, és azt az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított hatvan napon belül – részletfizetés vagy fizetési halasztás esetén az ezt engedélyező határozat rendelkezéseinek megfelelően – nem rendezi”. A javaslatban szereplő módosítás szükséges ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szerv
215
(Kormányhivatal) az Ötv.-ben meghatározott feltétel vizsgálatához megfelelő eszközökkel rendelkezzen. A javaslat az állami adóhatóság adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozóan jogtechnikai jellegű pontosítást is tartalmaz. a(z) 273. §-hoz A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával a vámszakmai és adózási nyilvántartások egy szervhez kerültek, amelyek integrációja megteremti azt a lehetőséget, hogy a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárásokban alkalmazott vámazonosító szám kiadása az adószám kiadásával egy eljárásban is kiadásra kerülhessen. Ehhez rendelkezni kell arról, hogy a vámigazgatási szám átkerül az adótitkok közé és az adózás rendjére vonatkozó törvény szerinti titokvédelmi és adatszolgáltatási rendelkezések hatálya alá kerül. A vámazonosító számot azonban a vámigazgatási közösségi feladatok és adatbázisok fenntartása érdekében az Európai Unió felhatalmazott szervei felé is meg kell küldeni, amelyre vonatkozó kötelezettséget a nemzeti vámtörvény mondja ki, amelyet itt is be kell hivatkozni ahhoz, hogy az adótitoknak minősülő adat kiadására megfelelő jogalapot teremtsünk. . a(z) 274. §-hoz A módosítás lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az ingatlan tulajdonosa (a dologi adós) részére a tulajdonára bejegyzett jelzálogjog/végrehajtási jog alapjául szolgáló tartozás összegéről, valamint megfizetésének módjáról tájékoztatást adjon. A módosítás eredményeként létrejött a jelzési kötelezettség jogszabályi alapja a támogatást folyósító szervek felé is, amennyiben az adóhatóság az ellenőrzése során a támogatás folyósításával, elszámolásával kapcsolatos visszásságokat tár fel. A jogbiztonság növelése érdekében az állami adóhatóság a jövőben honlapján közzéteszi azt a tényt is, ha az áfa adóalany (beleértve a csoportos áfa adóalanyt) az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját is. Tekintettel arra, hogy a bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, illetve a terrorizmust elhárító szerv nyomozóhatósági jogkört nem gyakorol, nemzetbiztonsági szolgálatnak sem minősül, ezért az Art. által felsorolt, az adótitok megismerésére jogosultak körébe sem tartozik. Az adótitkot ugyan alapos okkal használják fel, ha törvény előírja vagy megengedi, ezekben az esetekben azonban az Art-nek egyértelműen tartalmaznia kell, hogy az adatkérő milyen adótitokról és milyen cél elérése érdekében tájékoztatható. 2010. december 24-i hatállyal módosultak az Ötv. polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályai, melyek szerint. „összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni annak a polgármesternek a megbízatását, akinek az állammal szemben – a lehetséges jogorvoslati eljárások kimerítését követően – köztartozása áll fenn, és azt az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított hatvan napon belül – részletfizetés vagy fizetési halasztás esetén az ezt engedélyező határozat rendelkezéseinek megfelelően – nem rendezi” (Ötv. 33/A. § (2a) bekezdés c) pont). A javaslatban szereplő módosítás szükséges ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szerv (Kormányhivatal) az Ötv.-ben meghatározott feltétel vizsgálatához megfelelő eszközökkel rendelkezzen. A módosítás megteremti a NAV szervezetén belüli szabad információáramlás lehetőségét a törvényben meghatározott célokból, ezzel is elősegítve a hatékonyabb munkavégzést.
216
a(z) 275. §-hoz A Javaslat Art. 56. § (1) bekezdését módosító rendelkezése az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályainak (így különösen az adó-megállapítási jogsegély, áfaegyüttműködési szabályok és jelenleg a behajtási jogsegély) általános szabályától eltérő szabályt tartalmaz a 2010/24/EU irányelv (Behajtási irányelv) végrehajtására kijelölt szerv vonatkozásában. E rendelkezések a Javaslat Art. 70. § 4-5. pontjaiban találhatók. A módosítás indoka a Behajtási irányelv új terminológiája, mely szerint a tagállamokban illetékes hatóságok, illetve operatív szinten a megkeresett és megkereső hatóságok járnak el a behajtási jogsegély teljesítése során. a(z) 276. §-hoz A Javaslat Art. 59/A. §-át megállapító rendelkezés módosításának indoka, hogy az új Behajtási irányelv nagy terjedelmű speciális rendelkezése miatt az adómegállapítási és behajtási irányelvek külföldre irányuló megkereséseket átültető rendelkezései egy közös 70. §-ban már nem kezelhetők. A módosítás következtében az Art. V. fejezetének adómegállapítási együttműködést és az Behajtási irányelvet átültető rendelkezéseinek nincs közös metszete (az V. fejezetben az adómegállapítási irányelvet az Art. 57–59/.A §-ai, a Behajtási irányelvet pedig a 60–70. §-ok ültetik át). a(z) 277. §-hoz A Javaslat Art. 60. §-át és 69/E. § (2) bekezdését megállapító rendelkezése a Behajtási jogsegély tárgyi hatályról szóló 2. cikkét ülteti át: a 60. §-t a Magyarországra irányuló megkeresések, a 60. §- és a 69/E. § (2) bekezdését pedig a más tagállamba irányuló megkeresések esetén kell alkalmazni. A külföldre irányuló megkeresések esetén – a behajtás költséghatékonyságát is figyelembe véve – az adók, illetékek kategóriában az Art. 4. § (1) bekezdés szerinti, állami adó- és vámhatóság vagy az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóra (ideértve az illetéket is) kell alkalmazni. Az információkérés iránti megkeresés szabályai (Art. 61. §) a korábbi irányelvhez képest – az elektronikus út és a formanyomtatványok alkalmazásán kívül – érdemben nem változtak, az új tartalmi elem az egységes terminológia érdekében az adatkérésre irányuló megkeresés helyett az információkérésre irányuló megkeresés fordulat alkalmazása, valamint a Behajtási irányelv 5. cikk (3) bekezdését átültető, 60. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés, mely szerint e megkeresés teljesítésének megtagadása nem alapozható ún. banki információra hivatkozásra. Az Art. új 61/A. §-a és 69/E. § (4) bekezdése ülteti át a Behajtási irányelv 6. cikke szerinti új együttműködési forma, az előzetes megkeresés nélküli információcsere szabályait. Ez az együttműködési forma fakultatív, az információt küldő állam saját döntése szerint – viszonosságtól függetlenül – tájékoztathatja előzetesen a letelepedés vagy tartózkodási hely szerinti tagállamot a jövőben teljesítendő visszatérítésről (az így szerzett információ a behajtási jogsegély egyéb elemeihez hasonlóan a behajtási jogsegély speciális adatvédelmi rendelkezéseinek megfelelően felhasználható a megkeresett tagállamban). A Behajtási irányelv kézbesítés iránti megkeresésről szóló 8–9. cikkeit az Art. 62. §-a és 70. § 10. pontja ülteti át. A kézbesítési jogsegély tárgyi hatálya kibővült: nem csak a megkereső tagállam illetékes hatósága által kibocsátott végrehajtható okiratra, hanem a követeléssel vagy behajtással kapcsolatos bármely – közigazgatási vagy bírósági eljárásban keletkezett – okiratra kérhető a kézbesítési jogsegély. A kézbesítési jogsegélyt speciális formanyomtatvány megküldésével kell kezdeményezni és fő szabály szerint csak akkor van rá lehetőség, ha a kézbesítést a megkereső hatóság a rendelkezésére álló kézbesítési eljárásokat kimerítette.
217
A Behajtási irányelv behajtás iránti megkeresésről szóló 10–15. cikkeit az Art. 63–66/A. §-ai és 70. § 11–12. pontjai ültetik át. A behajtás iránti megkeresés területén új elem a végrehajtást engedélyező eredeti okirat, illetve a végrehajtást engedélyező egységes okirat bevezetése: az eredeti okirat a megkereső tagállamban, az egységes okirat pedig a megkeresett tagállamban jelenti a végrehajtási eljárás alapdokumentumát (magyar terminológia szerint ez az okirat a végrehajtható okirat). Az egységes okirat speciális jellemzője, hogy a megkeresett tagállam minden további hatósági aktusa (záradékolás, formális döntés) nélkül a végrehajtás alapjául szolgál (végrehajtható okiratnak minősül) a megkeresett tagállamban. A behajtás iránti megkeresés alapján a végrehajtási eljárást kizárólag a NAV folytatja le, a NAV más szervet (így különösen az önkormányzati adhatóságot) a végrehajtás foganatosítása érdekében nem kereshet meg. A korábbi szabályozáshoz képest részletesebb és egyértelműbb rendelkezéseket tartalmaz a Behajtási irányelv és az Art. 65–66/A. §-a a végrehajtási eljárás felfüggesztéséről, a végrehajtási eljárás során előterjesztett jogorvoslati kérelmekről, illetve a végrehajtást engedélyező egységes okirat módosításáról (felülvizsgálatáról), valamint a megkeresés elutasításáról. Az Art. 67. §-a tartalmazza a biztosítási intézkedés iránti megkeresés Behajtási irányelv 16– 17. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelő szabályokat. Az információkérés, kézbesítés, behajtás és biztosítási intézkedés iránti megkeresések közös elutasítási okait a Behajtási irányelv 18. cikkének megfelelően az Art. 68. §-a tartalmazza. A közös rendelkezések között (Art. 69–69/D. §) találhatók az elévülésre [69. §], nyelvhasználatra [69/C. §], formanyomtatványok és az elektronikus út alkalmazására [69/B. §] és az adatvédelemre, titoktartásra [69/D. §] vonatkozó rendelkezések. Az Art. 69/E. § tartalmazza a Magyarországról más tagállamba irányuló megkeresések, illetve a magyar illetékes hatóság (magyar megkereső hatóság) által teljesíthető előzetes megkeresés nélküli információcsere speciális szabályait azzal, hogy a 60–69/D. és a 70. § rendelkezéseit a magyar hatóság megkereső hatóságként e speciális rendelkezések figyelembevételével alkalmazza. Az Art. 70. § részben a Behajtási irányelv átültetendő definícióit (2–8., 10., 11–12.), részben pedig az átültetés során szükségessé vált meghatározásokat (1., 9.) tartalmazza. a(z) 278. §-hoz A vámhatóság hatáskörének módosulásával összefüggő módosítás. a(z) 279. §-hoz A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával a vámszakmai és adózási nyilvántartások egy szervhez kerültek, amelyek integrációja megteremti azt a lehetőséget, hogy a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárásokban alkalmazott vámazonosító szám kiadása az adószám kiadásával egy eljárásban is kiadásra kerülhessen. Ehhez meg kell teremetni a hatáskört arra, hogy az állami adóhatóság és a vámhatóság együttes hatáskörébe, azaz az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe kerüljön a vámazonosító szám kiadása és az ügyféli nyilvántartások vezetése. a(z) 280. §-hoz Az egyéni vállalkozó személyi jövedelemadó- és járulék adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének egyaránt ki kell terjednie az adott adóévre vonatkozóan benyújtott személyi jövedelemadó bevallás, valamint az önfoglalkoztatással összefüggésben benyújtott havi adó- és járulékbevallások vizsgálatára is. A havi bevallásokat érintő évközi utólagos ellenőrzés – tekintettel arra, hogy az adott adónem és időszak
218
tekintetében lezárt időszakot teremt – ellehetetleníti azonban a fenti bevallások komplex utólagos ellenőrzését, az állami adóhatóság ellenőrzéssel lezárt időszakok ismételt ellenőrzésére kényszerül. A módosítás az ismételt ellenőrzési kényszer feloldása érdekében töri át korlátozottan az utólagos ellenőrzések ellenőrzéssel lezárt időszakot teremtő tulajdonságát. a(z) 281. §-hoz A törvény az erőforrások hatékony és koncentrált felhasználását követeli meg az adóhatóságtól, amire tekintettel a törvény a felszámolás alatt adózók teljes körű ellenőrzése helyett szűkebb körben írja elő a felszámolás alatt álló adózók kötelező ellenőrzését, ami teret enged az adóhatóság kockázatelemzési tevékenységének, így erőforrásai hatékonyabb felhasználásának amellett, hogy az adózási szempontból különösen kockázatos adózói kör kötelező ellenőrzése is megmarad amellett, hogy az adóhatóság továbbra is jogosult a Cstv. 80. § (1) bekezdése alapján eljárni. a(z) 282. §-hoz A becslési adatbázis az állami adóhatóság ellenőrzési tevékenységét segítő, az állami adóhatóság kiválasztási tevékenységét és a becslés módszerének alkalmazását megkönnyítő új eszköz. A módosítás az adóhatóság kiválasztási tevékenysége hatékonyságának növelését célozza. a(z) 283. §-hoz Az ellenőrzési határidőre vonatkozó szabályok a módosítást követően könnyebben követhető, egyértelműbb szerkezetben jelennek meg. Az ellenőrzési határidő-számítás kezdő napja – összhangban az ellenőrzés megkezdésének új szabályaival – a megbízólevél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának a napja, új eljárás esetén – összhangban azzal az új szabállyal, amely szerint az adóhatóság az új eljárásról nem bocsát ki megbízólevelet – az új eljárás megkezdéséről történő értesítés postára adásának napja. Fontos garanciális szabály, hogy az új eljárást az adóhatóság az új eljárásra utasító döntés/határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül köteles megkezdeni. Addig, amíg a csődeljárásra vonatkozó határidő-számítási szabályok nem változnak, felszámolás és végelszámolás esetén az új szabályozás egyértelművé teszi, hogy a felszámolással és végelszámolással kapcsolatban meghatározott határidők nem speciális ellenőrzési határidők, hanem olyan határidők, amelyek az adott ellenőrzéstípusra vonatkozó ellenőrzési határidő-számítás általános szabályaitól függetlenül végső határidőt szabnak az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének, amire tekintettel a (6), (7) és (8) bekezdésben foglalt határidők nem hosszabbíthatók meg. Emellett a módosítás figyelembe veszi azokat a jogszabályi előírásokat, amelyek alapján a felszámolás és a végelszámolás esetén nem egy, hanem több bevallás benyújtására köteles az adózó a tevékenysége lezárása és a felszámolási-, illetve a végelszámolási eljárás lezárása esetén. Erre tekintettel a módosítás egyértelműen meghatározza, hogy mely bevallás benyújtásától számítja azt a határidőt, amely határidő alatt az ezen bevallások, és az azokat megelőző időszakok ellenőrzését az adóhatóság be köteles fejezni. A (8) bekezdés ehhez kapcsolódóan kimondja, hogy felszámolás és végelszámolás esetén az ellenőrzési határidőre hatást gyakorló bevallások önellenőrzése, kijavítása vagy azokhoz kapcsolódó hiánypótlás esetén a még meg nem kezdett ellenőrzés kezdő napját az önellenőrzéstől, kijavítástól és a hiánypótlástól kell számítani amellett, hogy felszámolás esetén a tevékenységzáró bevallásokhoz kapcsolódó ellenőrzés új eljárásra utasítása és a
219
tevékenységzáró bevallások ismételt ellenőrzése az ellenőrzés lefolytatására nyitva álló határidő meghosszabbodását vonja magával. A módosítás továbbá a határidő-számítás kapcsán figyelembe veszi az ellenőrzés adózó általi és neki felróható okból történő akadályozását. A módosítás emellett egyértelművé teszi, hogy az ügygondnok kirendelése iránti eljárás, a belföldi jogsegély, illetőleg szakértő eljárásának időtartama nem számít be az ellenőrzés határidejébe és a nemzetközi szerződés, vagy az Európai Unió adóügyi együttműködési szabályai alapján történő megkeresés ellenőrzési határidőre gyakorolt hatásának szabályait rendezi azzal, hogy új elem, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázottsága esetén akkor is befejezheti az ellenőrzést, ha a külföldi adóhatóság 1 éven belül nem válaszol. Szintén új elem még, hogy az adóhatóság korlátozás nélkül folytathatja az ellenőrzést a kapcsolódó vizsgálatra, illetve a külföldi adóhatóság megkeresésére tekintettel fennálló szünetelés időtartama alatt. Az ellenőrzési határidő hosszabbításának szabályai pontosításra kerültek, amellett, hogy szigorúbb kritériumokat támaszt az adóhatósággal szemben, mivel a szabályozás előírja az adóhatóság indokolási és a felettes adóhatóság hozzájárulási kötelezettségét. a(z) 284. §-hoz Az adózók ellenőrzést akadályozó magatartásának visszaszorítása érdekében megszűnik az ellenőrzésről szóló előzetes értesítés, az ellenőrzés a megbízólevél közlésével kezdődik. Ezzel egyidejűleg az ellenőrzési határidő kezdő időpontja számításának szabályai is módosításra kerülnek. A javaslat a próbavásárlásra vonatkozó rendelkezéseket kiegészíti az e-kereskedelemmel foglalkozó adózóknál elvégzendő próbavásárlás speciális szabályaival. A fel nem fedett próbavásárlás intézménye az ellenőrzések hatékonyságának javítását szolgálja, lehetővé téve, hogy a számla- illetve nyugta kibocsátási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése során az adóellenőrök adóellenőri minősége az adózók előtt csak akkor váljon ismertté, ha jogsértés megállapítására kerül sor. Az ellenőrzési jogosultság igazolására a jegyzőkönyv közlésével kerül sor. a(z) 285. §-hoz Az adóhatósági ellenőrzések során a számlák, bizonylatok, valamint az ezeket alátámasztó szerződések és más dokumentumok mélyreható ismerete is szükséges. Számos esetben az adózó számára ezen iratok kizárólag angol, német vagy francia nyelven állnak rendelkezésre így a hatályos szabályoknak megfelelően, az adóhatóság felhívására köteles ezek szakfordíttatása felől intézkedni. Tekintettel a szakfordíttatás költségigényességére és az adózók adminisztrációs terheinek csökkentését deklaráló kormányzati szándékra, a Javaslat az angol, német, vagy francia nyelveken rendelkezésre álló bizonylatok, szerződések és más dokumentumok esetén mentesíti az adózókat a szakfordítás alól. Az adózók az iratrendezésre engedélyezett határidőben gyakran nem nyújtják be teljes körűen az irataikat, azokat „csepegtetve” bocsátják az ellenőrzés rendelkezésére, ezért az iratpótlás kötelezettségként kerül előírásra. Az ilyen magatartások visszaszorítására nem bizonyult hatékony eszköznek az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja alapján az általános bírságtételek között megállapítható mulasztási bírsággal, ezért szigorúbb bírságolási szabályok bevezetésére kerül sor. A kutatás-fejlesztés rendszerének átalakításával összefüggő módosítás.
220
a(z) 286. §-hoz A pénztárgépek manipulálásával összefüggő jogsértés bizonyítása döntően szakértői vizsgálattal történik, melynek elvégzéséhez nélkülözhetetlen a pénztárgépek bevonása. A 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 5. § (6) bekezdése tartalmazott utalást a pénztárgép adóhatóság általi bevonására, azonban az erre irányuló kifejezett törvényi rendelkezés eddig hiányzott. A javaslattal e kérdéskör törvényi szintű szabályozására kerül sor. Az új rendelkezés értelmében a pénztárgépet az adóhatóság vizsgálat céljából 10 napra vonhatja be. A bevonás időtartama alatt az adózó nyugtakibocsátási kötelezettségének a rendelkezésére álló másik, nyugta adására alkalmas pénztárgép alkalmazásával, annak hiányában kézi úton kiállított nyugtával tesz eleget. a(z) 287. §-hoz A felszámolás, illetve a végelszámolás sajátossága indokolja, hogy az ellenőrzés során együtt nem működő felszámoló, illetve végelszámoló közvetlenül legyen szankcionálható az ellenőrzés során történő együttműködési kötelezettsége megszegéséért, illetve a feltételek biztosításának elmulasztásáért. a(z) 288. §-hoz Az ellenőrzések, különösen a helyszíni ellenőrzések során gyakran előfordul, hogy az adózó a bizonyítékok eltüntetése, megváltoztatása céljából az adóellenőrt akadályozza. A javaslat lehetővé teszi, hogy a NAV hivatásos állományú tagjai biztosítsák az adóeljárás zavartalan lefolytatását. a(z) 289. §-hoz A jelenleg hatályos szabályozás alapján a próbavásárlás esetén az adóhatóság a megállapítással nem zárult jegyzőkönyvet a helyszínen jelen lévő alkalmazottnak vagy értékesítésben résztvevő más személynek is átadhatja. Ez a kézbesítési forma a fel nem fedett próbavásárlás intézményének bevezetésével megszűnik, ugyanakkor az egyéb adatgyűjtésre irányuló ellenőrzések esetében indokolt megteremteni a helyszínen történő kézbesítés lehetőségét. A jelenlegi szabályozás nem rendezi egyértelműen, hogy milyen határidőn belül lehet az ellenőrzést folytatni abban az esetben, ha az adózó nem tesz észrevételt, vagy bár a tényállás tisztázásra szorul, az adózó észrevételei nem indokolják az ellenőrzés folytatását. A jelenlegi szabályozás a hatósági eljárásban történő ellenőrzést csak, mint lehetőséget említi, azonban adós marad annak részletszabályaival, amely helyzetet a módosítás rendezi. a(z) 290. §-hoz A módosítás megteremti azt a lehetőséget, hogy a kiutalás előtti ellenőrzések során a revízió által nem kifogásolt részösszegek kiutalásáról dönteni lehessen, míg a vitatott összegek vonatkozásában az ellenőrzést az adóhatóság folytatja. Ezáltal az adózók az ellenőrzés lezárása előtt juthatnak hozzá a nem kifogásolt összegekhez, a költségvetés pedig mentesül az Art. 37. § (6) bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetése alól. A részösszegekre vonatkozó jegyzőkönyvekkel szemben adózónak nincs jogorvoslati lehetősége, észrevétellel a kérelemmel érintett teljes összegre vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyv átvételét követően élhet. a(z) 291. §-hoz Jogértelmezést segítő pontosítás.
221
a(z) 292. §-hoz Az Art. 115. § (4) bekezdése jelenleg csak a határozathozatalt tiltja meg a bíróság által felülvizsgált ügyekben, az ismételt ellenőrzés lefolytatását azonban nem. A módosítás egyértelműen rendezi, hogy bírósági felülvizsgálatot követően nincs helye ismételt ellenőrzésnek. a(z) 293. §-hoz Az ellenőrzés határidejére vonatkozó új szabályoknál szerepel, hogy az adóhatóság egy éven túl nem köteles a megkeresett külföldi hatóság válaszára várni, ha a tényállást egyébként tisztázottnak látja. A megkésett, de érdemi válaszok feldolgozása érdekében a felülellenőrzés megindításának van helye és egyben új ténynek, körülmények kell tekinteni a külföldi adóhatóság válaszát, amely 1 éven túl érkezett, és emiatt lezárult az ellenőrzés. a(z) 294. §-hoz A becslési adatbázis létrehozásával összefüggő módosítás, amely lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság a becslési adatbázis fenntartása érdekében is folytathasson le ellenőrzést. a(z) 295. §-hoz Az adóhatósági ellenőrzések hatékonyságának növelése szükségessé teszi, hogy az adóhatóság meghatározott gazdasági eseményeket is célzott vizsgálat alá vonhasson. A rendelkezés két esetkört szabályoz. Az első esetben az adóhatóság más adózó adókötelezettségének ellenőrzése során ellenőrzi az egyes gazdasági esemény valódiságát, míg a második esetben az ellenőrzés célja a NAV bűnügyi tevékenységének elősegítése. a(z) 296. §-hoz A módosítás célja egyrészt egyértelművé tenni, hogy az állami adóhatósághoz kötelezően bejelentendő címre küldött postai küldemények kézbesítésekor a kézbesítési vélelem beáll, ha az adózó a hivatalosan kézbesített levelet a postán nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja, vagy a „címzett ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezik vissza az adóhatósághoz. A módosítás egyrészt az adóhatósági iratok kézbesítési szabályait hozza összhangba a postai kézbesítés szakkifejezéseivel, másrészt nagyobb hangsúlyt ad az adózó címének adóhatósági bejelentésének. A Javaslatban az Art. 124. § új (7) bekezdésének megállapítására vonatkozó rendelkezése azt a gyakorlatban gyakran előforduló problémát kezeli, hogy az adózó meghatalmazott képviselője részére kézbesített iratot a képviselő sem az első, sem pedig a második kézbesítési kísérlet alkalmával nem veszi át, a kézbesítési vélelem beálltát megelőzően pedig bejelenti a képviseleti jog megszűnését, ami esetenként az adóhatósági eljárás elhúzódásához vezet. A módosítással az adóhatóság a meghatalmazott részére történő postázással egyidejűleg az iratot az adózó részére is megküldheti. a(z) 297. §-hoz A gyakorlatban előfordul, hogy az adózó nem a végrehajtási eljárás megindulását, azaz a végrehajtási cselekményt követően, hanem a jogerős fizetési kötelezettség időpontjának beállta és a végrehajtási eljárás megindulása előtt szerez tudomást a fizetési kötelezettségről, például fizetési felszólításból. Ebben az esetben is méltányolható érdek fűződik azonban a vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztéséhez. a(z) 298. §-hoz Az illetékkötelezettséget megállapító határozat kibocsátását követően, de még annak jogerőre emelkedését megelőzően benyújtott kérelmek elsőfokú eljárásban történő vizsgálatát lehetővé tévő módosítás.
222
a(z) 299. §-hoz A gyakorlati tapasztalatok alapján szükséges törvényi szinten rendezni azt az esetet, amikor a végelszámolás alatt álló társaság utóbb működésének továbbfolytatásáról határoz. a(z) 300. §-hoz A feltételes adómegállapítás szabályai egyrészt szerkezeti pontosítás érdekében, másrészt új tartalmi elemek beillesztésével módosulnak. Új elem az illetéket és/vagy társasági adót érintő, jogszabályváltozás esetén is hatályban maradó tartós adómegállapítás intézménye, illetve a sürgősséggel történő elbírálás lehetősége. Szerkesztési jellegű módosítás az elutasítási indokok pontosítása. A díjtételek változatlanok maradnak. a(z) 301. §-hoz Jogalkalmazást segítő módosítás, a szerkesztési jellegű pontosítás a rendelkezés könnyebb értelmezését segíti. a(z) 302. §-hoz A csoportos adóalany nem önálló entitás, ennek megfelelően sem a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülése, sem a tartozás későbbi megfizetésének a lehetősége nem vizsgálható a csoportos adóalanyiság időszakában, hiszen gazdálkodási tevékenységet az egyes tagok folytatnak, illetve az egyes tagok vagyona tekinthető fedezetnek a követelések érvényesítése során. Arra sincs lehetőség, hogy a csoportos adóalany kötelezettséget vállaljon, vagy biztosítékot adjon, hiszen tulajdonnal nem rendelkezik, önálló, elkülönült vagyona nincs. Emellett a csoportos adóalany tagjai olyan adóelőnyt élveznek, amely önmagában indokolja a fizetési könnyítés kizárását. A bevezetni javasolt rendelkezés természetesen az áfa fizetési kötelezettség tekintetében értelmezendő. a(z) 303. §-hoz A módosítás egyértelművé teszi a részletek megfizetésére nyitva álló határidő számításának szabályait azzal, hogy május 20-ában határozza meg az első részlet esedékességének időpontját. Tekintettel arra, hogy a kedvezmény a nyilatkozat megtételével automatikusan igénybe vehető és bármilyen jövedelemmel rendelkező adózó kérheti, ezért elvárható a kedvezményt igénybe venni kívánó adózótól, hogy a bevallási kötelezettségének maximálisan eleget tegyen, vagyis május 20-ig bevallása benyújtásáról gondoskodjon. A módosítás szerint a nyilatkozat megtételére előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, vagyis kizárólag az az adózó részesülhet a kedvezményben, aki az előírt határidőig (május 20.) eleget tett bevallási kötelezettségének, aki azon túl nyújtja be személyi jövedelemadó bevallását, az a feltételek fennállás esetén, az Art. 133. §-ában foglalt rendelkezések szerint részesülhet fizetési halasztásban vagy részletfizetésben. a(z) 304. §-hoz A csoportos adóalany nem önálló entitás, ennek megfelelően sem a gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülése, sem a tartozás későbbi megfizetésének a lehetősége nem vizsgálható a csoportos adóalanyiság időszakában, hiszen gazdálkodási tevékenységet az egyes tagok folytatnak, illetve az egyes tagok vagyona tekinthető fedezetnek a követelések érvényesítése során. Arra sincs lehetőség, hogy a csoportos adóalany kötelezettséget vállaljon, vagy biztosítékot adjon, hiszen tulajdonnal nem rendelkezik, önálló, elkülönült vagyona nincs. Emellett a csoportos adóalany tagjai olyan adóelőnyt élveznek, amely önmagában indokolja a fizetési
223
könnyítés kizárását. A bevezetni javasolt rendelkezés természetesen az áfa fizetési kötelezettség tekintetében értelmezendő. a(z) 305. §-hoz Az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter a rendkívüli jogorvoslati fórumok közül a végső, amire tekintettel indokolt, hogy az adózók csak szakmailag megalapozott kérelmeket nyújtsanak be, amely garanciája az ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő kötelező ellenjegyezésének előírása. Amennyiben az adózó a szükséges ellenjegyzés nélkül nyújtja be kérelmét, akkor éremi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. A módosítás továbbá beemeli a törvény rendelkezései közé azt a Magyar Köztársaság Alkotmányából és a Ket-ből levezethető és a módosításig következetesen és jogszerűen alkalmazott szabályt, amely szerint a bíróság által felülvizsgált döntés tárgyában nincs helye felügyeleti intézkedésnek. Emellett a módosítás rendezi azt is, hogy a felügyeleti intézkedés mellőzésére csak érdemi vizsgálat után kerülhet sor, így ez esetben nem érdemi vizsgálat nélküli elutasítás történik. Erre figyelemmel is rögzíti a módosítás, hogy jogszabálysértés hiányában a felügyeleti intézkedés mellőzésre kerül. A módosítás ezen felül az utolsó mondatban a szöveg könnyebb érthetősége érdekében megfordítja az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás, illetve a felügyeleti intézkedés mellőzése fogalmak sorrendjét. a(z) 306. §-hoz Az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés végrehajtható okirattá minősítésével bővül a végrehajtható okiratok köre. a(z) 307. §-hoz Az Art. 150/A.§-ának módosításával indokolt a végrehajtási átvezetés lehetőségének kiterjesztése a végrehajtói letéti számlán nyilvántartott egyéb (nem adó-) kötelezettségekre is. A módosítással nem csak az adófolyószámlán nyilvántartott tartozások, hanem az egyéb köztartozások átvezetéssel történő rendezése is megoldottá válik. A módosítás lehetőséget ad továbbá arra, hogy az adóhatóság döntsön az átvezetés indokoltságáról. Problémát okoz ugyanis, hogy a kisösszegű tartozásoknál abban az esetben is át kell vezetni a túlfizetést, ha az nem fedezi teljes egészében a tartozást, a fennmaradó összegre pedig folytatni kell a végrehajtási eljárást. Az átvezetés után fennmaradó tartozás gyakran annyira kis összegű, hogy aránytalan a végrehajtás folytatásával járó ráfordítás. a(z) 308. §-hoz A módosítás lehetőséget teremt a „biztosítéki célú” gépjárműfoglalásra. Jelenleg nincs arra lehetőség, hogy a magánszeméllyel szembeni foglalást követően a végrehajtó eltekintsen a jármű forgalomból történő kivonásától. Annak ellenére sem, hogy szükségtelen a forgalomból történő kivonás, ha egyéb cselekményből, például jövedelem-letiltásból ésszerű időn belül megtérül a tartozás. A gépjármű, mint fedezet felhasználásra csak egyéb cselekmények eredménytelensége (például a munkahely esetleges elveszítése) esetében, illetve akkor kerülne sor, ha a tartozás behajtása egyéb cselekmények útján csak aránytalanul hosszú idő alatt volna lehetséges. a(z) 309. §-hoz A hatályos szabályozás félreérthetően fogalmaz, amikor az előleg megfizetésének igazolását nem vagylagosan, hanem minden esetre vonatkozóan írja elő. A módosítás egyrészt pontosítja, hogy az átutalás megtörténtének igazolása csak abban az esetben szükséges, ha az árverés megkezdéséig az átutalt előleg nem érkezne meg az adóhatóság számlájára, másrészt
224
egyértelműsíti, hogy az átutalásnak (az árverező fizetési számlája megterhelésének) az utóbbi esetben is még az árverés megkezdése előtt meg kell történnie. a(z) 310. §-hoz Az adók módjára behajtandó köztartozás vonatkozásában jelenleg fizetési könnyítés iránti eljárás nem kezdeményezhető a behajtást kérő szervnél, illetve az állami adóhatóságnál sem. A módosítás feloldja ezt az ellentétet azáltal, hogy megteremti a fizetési könnyítésre, mérséklésre irányuló kérelem adóhatósághoz történő előterjesztésének lehetőségét. Azonban azt továbbra sem az állami adóhatóság bírálja el, hanem elbírálás céljából a behajtást kérő szervnek küldi meg. a(z) 311. §-hoz A javaslat a jogalkalmazást segítő jelleggel pontosítja az új eljárásra utasítás miatti elévüléshosszabbításra vonatkozó jelenlegi rendelkezést, egy bekezdésben összefoglalva valamennyi jogorvoslati esetet. a(z) 312. §-hoz A Javaslat célja orvosolni azt, hogy illeték ügyekben, ha az illeték kiszabása után az egy éven belül eladott másik lakás értékének beszámítása vagy a jogügylet eredeti állapot helyreállításával való felbontása miatt kerül sor az illeték törlésére, méltánytalan, ha a korábban meg nem fizetett illeték után késedelmi pótlék kerül felszámításra. a(z) 313. §-hoz Az adóterhek, azaz az adómértékek csökkentésével párhuzamosan szükséges az adóbírság mértékéneke növelése annak érdekében, hogy az megfelelő visszatartó erőt jelentsen. Ez különösen azon jogsértésekre igaz, amelyet csalárd magatartással, a bizonylatok, könyvek meghamisításával, iratok megsemmisítésével követnek el. E tekintetben – más tagállami példákat követve – a módosítás jelentősen megemeli a bírság mértékét. A gyakorlati értelmezési zavarok és a bírságolási szigor növelése a minősített adózók lényegesen „kedvezményesebb” adómértékének megszüntetését is indokolttá teszi. A javaslat külön választja a munkáltató (kifizető) adó-, illetve járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettség elmulasztásának, vagy nem törvényben meghatározottak szerinti teljesítését a megállapított adóhiány és szankciók megállapításával kapcsolatos szabályozást. Tekintettel arra, hogy járulékkal kapcsolatban bevallási kötelezettség csak a munkáltatót (kifizetőt) terheli, ezért a járulékkülönbözet, adóhiány (járulékhiány) és a jogkövetkezmények megállapítása kizárólag a foglalkoztató terhére történik. Ezzel szemben személyi jövedelemadó vonatkozásában az adóhiányt továbbra is a magánszemély terhére, az adóbírságot és késedelmi pótlékot a munkáltató terhére kell megállapítani. A javaslat nem módosítja azt az esetet, amikor az adóhiányt és annak alapján megállapított szankciókat a munkáltató terhére kell megállapítani, ha az adóelőleg levonásra került, de azt a munkáltató nem vallotta be. a(z) 314. §-hoz A mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezés módosítása számos új elemet tartalmaz, illetve emellett értelmezési problémák megoldását szolgálja. A számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésének elmulasztása eddig egy nehézkes adószám-felfüggesztési eljárás alá esett. A módosítással az adóhatóság e tekintetben kétszeres mulasztási bírság megállapítása és határidő kitűzése mellett igyekszik az adózót a kötelezettség teljesítésére rábírni, de a teljesítés elmaradása esetén továbbra is az adószám törlése és a cég törvényességi vizsgálatának kezdeményezése marad a végső szankció.
225
A módosítás megszünteti a tevékenység-felfüggesztés jogintézményét, tekintettel arra, hogy annak alkalmazására a gyakorlatban kevés esetben kerül sor, illetve a szankció ellenőrizhetősége – például vásározó tevékenység esetén – szinte lehetetlen. Az intézkedési formát ún. helyettesítő bírság váltja fel. A gyakorlatban problémát okoz, hogy mi minősül az intézkedés mellőzését megalapozó, a településen lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletnek, így a módosítás megteremti a mérlegelés lehetőségét és meghatározza szempontjait is üzletlezárás első alkalommal történő alkalmazása esetén. A szokásos piaci ár megállapításával összefüggő nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén is szigorodnak a bírságszabályok, hatékonyabb szankciót adva ezzel az adóhatóság kezése a kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében. A csekély értékű igazolatlan áru esetén az adózó olyan alacsony összegű bírságban részesül, mely valódi szankciót nem jelent, és melynek összegénél sokszorosan többe kerül az ellenőrzés és az adóigazgatási eljárás lefolytatása. A módosítás alapján alacsonyabb áruérték mellet is megnyílik az általános bírság mértékig történő szankcionálás lehetősége. A személyi jövedelemadó bevallás benyújtásának bejelentett késedelme esetén alkalmazott bírság moratórium szabálya pontosításra kerül annak érdekében, hogy a Ket. szerinti igazolási kérelem jogvesztő határidejének elteltéig kiterjedjen a moratórium. Az adózó iratmegőrzési kötelezettségére felhívja a figyelmet az új mulasztási bírság kategória bevezetése, mely jelentősebb jogkövetkezményt is jelent. a(z) 315. §-hoz A módosítás megszünteti a tevékenység-felfüggesztés jogintézményét, tekintettel arra, hogy annak alkalmazására a gyakorlatban kevés esetben kerül sor, illetve a szankció ellenőrizhetősége – például vásározó tevékenység esetén – szinte lehetetlen. Az intézkedési formát ún. helyettesítő bírság váltja fel. A gyakorlatban problémát okoz, hogy mi minősül az intézkedés mellőzését megalapozó, a településen lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletnek, így a módosítás megteremti a mérlegelés lehetőségét és meghatározza szempontjait is üzletlezárás első alkalommal történő alkalmazása esetén. A gyakorlatban problémát okoz, hogy mi minősül az intézkedés mellőzését megalapozó, a településen lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletnek, ezért a módosítás megteremti a mérlegelés lehetőségét és meghatározza szempontjait is üzletlezárás első alkalommal történő alkalmazása esetén. a(z) 316. §-hoz A számviteli beszámoló közzétételi és letétbe helyezési kötelezettség teljesítése új eljárási szabályok szerint lesz az adóhatóság által kikényszeríthető. A módosítás ezen rendelkezése teremti meg az eljárási kereteket, amelynek lényege, hogy az adóhatóság két alkalommal szab ki mulasztási bírságot és tűz ki határidőt a kötelezettség önkéntes teljesítésére. Ennek elmaradása az adószám törlését és a cég törvényességi vizsgálatának kezdeményezését vonja maga után. a(z) 317. §-hoz Az elektronikus bevallás benyújtására kötelezett adózók esetében nem túlzott elvárás, hogy a fizetési kedvezményre irányuló kérelmeiket is elektronikus úton nyújtsák be, megkönnyítve ezáltal a kérelmek kezelését. Az elektronikus ügyintézés kereteinek további bővítését szolgáló, de csak 2013. január 1-jén hatályba lépő kötelezettség lesz ezen adózóknak valamennyi bejelentési, változás-bejelentési kötelezettségüket is az elektronikus úton teljesíteni.
226
a(z) 318. §-hoz Az elektronikus bevallás benyújtására kötelezett adózók esetében nem túlzott elvárás, hogy a fizetési kedvezményre irányuló kérelmeiket is elektronikus úton nyújtsák be, megkönnyítve ezáltal a kérelmek kezelését. Jogalkalmazást, illetve az adózók tájékozódását segítő rendelkezés (Art. 175. § (15) bekezdés), miszerint a munkáltató által a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékadatokról szóló bevallásának adatait az adózó saját magára nézve megtekinthesse. A módosítást követően lehetősége nyílik arra az adózónak, hogy a jövedelméből levont adók és járulékok vonatkozásában ellenőrizze, hogy munkáltatója eleget tett-e a szükséges bejelentési kötelezettségének az állami adóhatóság felé. A munkáltató ezen lehetőségének megteremtése pedig az önellenőrzés teljesítését könnyíti meg. Emellett az adóügyekért felelős miniszter felhatalmazást kap az adó-végrehajtási eljárásokban felmerülő költségekkel kapcsolatos részlet-szabályok kiadására (rendeleti formában, a bírósági végrehajtási eljárásokban érvényesülő IM rendelethez hasonlóan). Jelenleg a fentieken kívül e körben jogi szabályozás nincs, a költségek érvényesítése korlátozottan és a tényleges humánerőforrás és anyagi ráfordításhoz megközelítőleg sem reálisan történik. A rendeleti szabályozás elősegíti az adósok felróható magatartása miatt induló költségigényes adó-végrehajtási eljárások fedezetének legalább részbeni biztosítását és tehermentesíti a központi költségvetést, egységesítené és az adózók számára is egyértelművé teszi a felszámított költségekkel kapcsolatos eljárásokat. a(z) 319. §-hoz A törvény – a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Kerettörvény) együtt – a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Irányelv) a magyar jogba történő átültetését is szolgálja. A Kerettörvényben foglalt keretszabályok mellett az Irányelv maradéktalan átültetéséhez szükség van az ágazati törvények megfelelő módosítására és a Kerettörvénnyel való illeszkedéshez szükséges szabályok megalkotására. a(z) 320. §-hoz A módosítás a feltételes adómegállapításnál használt jövőbeli ügylet kifejezés értelmezésének pontosítását tartalmazza, illetve új értelmező rendelkezést tartalmaz a tényleges üzletvezetés helyének továbbá a kutatás-fejlesztési tevékenység fogalmának meghatározására vonatkozóan. A tényleges üzletvezetés helyének változását a jövőben az adóhatósághoz be kell majd jelenteni. a(z) 321. §-hoz A módosítás az 2010/24/EU irányelvnek megfelelő jogharmonizációs záradékot tartalmaz. a(z) 322. §-hoz Az Art. 181/A. § (1) bekezdését nem csak a közvetlenül hatályos uniós rendelkezések alapján, hanem az uniós rendelkezéseket átültető magyar jogszabályi rendelkezések alapján teljesített statisztikai adatküldések esetén is alkalmazni kell. A (2) bekezdés a Behajtási irányelv 27. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést ülteti át. a(z) 323. §-hoz A § az Art-hez kapcsolódó átmeneti rendelkezéseket tartalmazza.
227
a(z) 324. §-hoz (1) bekezdéshez 1. Az Alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos módosítás. 2. A munkaviszonyban álló jogtanácsos képviseleti jogkörét nem kell igazolni, ha munkaviszonyban áll. Lásd: 1983 évi 3. tvr 7. § (1) 3. A jogintézmény célja, hogy a 9. § (6) bekezdés szerinti kötelezettségre is tekintettel egy jelentősebb összegű kötelezettség mögött is megfelelő fedezet álljon rendelkezésre, amire a bankgarancia akkor jelenthet biztosítékot, ha az mindvégig, amíg a pénzügyi képviselet fennáll, lehívható. Erre tekintettel a módosítást alapján évente kötelező igazolni a bankgarancia fennállását. 4. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szerint (az adott vonatkozó egyezmény rendelkezése alapján) azon társaságok illetőségét, amelyek két szerződő államban is illetőséggel bírnak a tényleges üzletvezetés helye szerint kell megállapítani. Ha a Magyarországon cégjogi szempontból székhellyel rendelkező társaság áthelyezi tényleges üzletvezetés helyét külföldre ez esetben a társaság megszűnik a társasági adó szempontjából belföldi illetőségű adózónak minősülni, és a jogutód nélküli megszűnés szabályai vonatkoznak rá, míg egyéb adónemek tekintetében továbbra is élő adózónak tekintendő. A módosítás célja, hogy az adózónak a tényleges üzletvezetés helye áthelyezéséről is keletkezzen bejelentési kötelezettsége, így az adóhatóság is értesülne erről az adatról és a szükséges törzsadat módosításokat ennek birtokában el tudná végezni. 5. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az iratőrzés helyének bejelentésére vonatkozó kötelezettség magában foglalja az elektronikus alapon rendelkezésre álló bizonylatok, nyilvántartások őrzési helyének bejelentésére vonatkozó kötelezettséget is. 6. Jogalkalmazást segítő pontosítás. 7. Az Alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos módosítás. 8. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget korábban határozattal írta elő, illetve törölte, amelyet mindannyiszor tértivevénnyel postázott. A jogalkotó a bejelentés alapján történő könyveléssel és a bejelentés végrehajtható okiratnak minősítésével csökkenti a közigazgatási költségek mértékét. 9. Az Art. módosítása egyfelől megszünteti azt az opcionális lehetőséget, mely szerint a vagyonszerző döntésétől függ, hogy a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor nyilatkozik-e az őt megillető illetékkedvezményről, illetékmentességről és egyértelműsíti, hogy a nyilatkozattételt a vagyonszerzést megalapozó okirat ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásával egyidejűleg kell megtenni, másfelől az illetékelőlegre vonatkozó szabályozás módosításához kapcsolódik. 10. A javaslat rendezi azt az esetet, amikor a munkáltatónak bizonyos munkavállalói vonatkozásában a tárgyhóban bevallási és kifizetési kötelezettsége nincs, azonban ettől függetlenül adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn. 11. A módosítás egyértelművé teszi, hogy azon esetekben, amikor külön törvény, mint például az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 150. §-a meg nem fizetett adótartozásáért kezesi felelősséget állapít meg, a kezesi felelősség érvényesítése a kezes külön határozattal való kötelezésével kerül érvényesítésre. 12. A módosítás alapján a tartozás vizsgálat csak az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott adó- és vámtartozásra terjed ki. Tekintettel továbbá arra, hogy amennyiben az adózó felszámolás alatt áll, vele szemben végrehajtás nem folytatható le, és amennyiben a felszámolás alatt álló adózóval szemben alkalmazzák az Art. jelenleg
228
hatályos 36/A. § (3)–(4) bekezdéseit a felszámoló törvényi feladatainak nem tud eleget tenni, indokolt a jelenleg hatályos szabályozás módosítása. 13. A javaslat szerint az adóhatóság jogerős döntését követően – annak tartalmától függően – lehet intézkedni a visszatartott tartozás lefoglalása iránt, illetve „nullás” igazolás bemutatása esetén a kifizetés teljesíthető. 14. A jogalkalmazást segítő pontosítás a korábbi szöveghez képest. 15. Jogalkalmazást segítő pontosítás. 16. Jogalkalmazást segítő pontosítás. 17. A módosítás lehetővé teszi az adózói nyilvántartások kiválasztáshoz történő felhasználását. 18. A NAV nem minősül rendvédelmi szervnek, de a hivatásos állományra vonatkozó speciális rendelkezések alkalmazása ebben a körben is indokolt. 19. A jogalkalmazást segítő pontosítás. 20. Az egységes adó- és vámszakmai nyilvántartások kialakításával és a vámazonosítószám állami adóhatóság általi kiadásának megteremtésével összefüggő módosítás. 21. A NAV nem minősül rendvédelmi szervnek, de a hivatásos állományra vonatkozó speciális rendelkezések alkalmazása ebben a körben is indokolt. 22. A csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló adózók fizetési kötelezettségeinek teljesítésére a speciális esedékességet és kielégítési szabályok vonatkoznak. Erre tekintettel az ezen eljárások hatálya alatt álló adózók terhére tett adómegállapítások megfizetésére főszabály szerint a határozatban megállapított esedékességkor nem kerülhet sor, ezért ezen adózók adatai automatikusan közzétételre kerültek amellett, hogy az adóhiánnyal való érintettségénél a csőd- vagy felszámolási eljárás ténye jelentősen negatívabb körülmény az adózóra nézve, amely tény azonban a cégnyilvántartás közhiteles adataiból nyilvánosan megismerhető. Ezért a módosítás megszünteti a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló azon adózók adatainak közzétételét, amelyek megfelelnek az Art. 55. § (3) bekezdésében felsorolt feltételeknek. 23. Az Európai Unió közös agrárpolitikája pénzügyi finanszírozásának szabályozásával kapcsolatos módosítás. 24. A 904/2010/EU rendelet hatályba lépésével kapcsolatos jogtechnikai módosítás. 25. A módosítás megteremti az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés intézményét, amely az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés egy altípusa. 26. Az Alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos módosítás. 27. A javaslat szerinti szövegpontosítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény szervezetszabályozó eszközökre vonatkozó rendelkezéseivel való összhang biztosítása miatt szükséges. 28. A „legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3000 adózó” kategóriáját átveszi „a külön jogszabályban meghatározott értékhatároknak és feltételeknek megfelelő legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók” kategóriája. 29. A javaslat szerinti szövegpontosítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény szervezetszabályozó eszközökre vonatkozó rendelkezéseivel való összhang biztosítása miatt szükséges. 30. A javaslat szerinti szövegpontosítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény szervezetszabályozó eszközökre vonatkozó rendelkezéseivel való összhang biztosítása miatt szükséges.
229
31. A fokozott adóhatósági felügyelet bevezetésével indokolttá vált a 20 %-os vizsgálati arány felére csökkentése. 32. A módosított bekezdés meghatározza, hogy az Art. 90. § mely rendelkezései irányadóak a vámhatóság hatáskörébe utalt adókkal kapcsolatos ellenőrzések tekintetében. 33. A jelenlegi jogszabályi rendelkezések arra épülnek, hogy az adózó csak papíralapú bizonylatokkal rendelkezik, holott ma már szinte mindenhol számítógépes rendszerekkel könyvelnek és egyre jobban terjed az elektronikus számlázás is. Erre tekintettel a törvényi rendelkezéseket ki kell terjeszteni az elektronikus adatokra, információkra is. 34. A fel nem fedett próbavásárlás bevezetésével összefüggő javaslat. Az ellenőrzési eljárásban a szabad bizonyítás elve érvényesül, mely alapján például az interneten, bárki számára elérhető adatokat is felhasználhatja az adóhatóság bizonyítékként, a jogviták elkerülése érdekében indokolt azonban a jogszabályban erre vonatkozó kifejezett rendelkezés megjelenítése. 35. A fel nem fedett próbavásárlás bevezetésével összefüggő javaslat. 36. A jogszabályi rendelkezés jelenlegi szövege nem egyértelmű abban a kérdésben, hogy a legfeljebb 60 napig történő elhalasztásra, szüneteltetésre csak egy alkalommal van-e lehetőség, vagy több alkalommal is 60 napig, esetlegesen több alkalommal összesen 60 napig. 37. Az ellenőrzések során gyakran előfordul, hogy az Art. jelenlegi 102. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés felsorolásában nem szereplő személyt kellene elővezettetni pl. betéti társaság kültagját, vagy egyéb tanút, aki az adóhatóság idézése ellenére nem jelenik meg. Ilyen személyek elővezettetésére a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni, így például a kétszeres idézés kötelezettségét. Indokolt azonban ezen személyi körre vonatkozóan is az Art. szerinti elővezetés lehetőségének a kiterjesztése. 38. Elterjedőben lévő, újszerű adózói magatartás, hogy a vélelmezhetően fiktív számla kibocsátók, illetve a szándékos adóelkerülők az adóhatóság többszöri felszólítása és mulasztási bírság kiszabása ellenére sem bocsátják az adóhatóság rendelkezésére a vásárolt számlatömböket, még olyan esetekben sem, amikor az adózó nem hivatkozik azok elvesztésére, megsemmisülésére. Az iratanyagot csalárd szándékkal, bevételeinek eltitkolása céljából visszatartó adózók esetében a számlánkénti, nyugtánkénti bírságösszeg megállapítása jelentős visszatartó erőt képviselhet. 39. A fel nem fedett próbavásárlás bevezetésével összefüggő javaslat. 40. Az általános fogalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény számlakibocsátásról rendelkezik. A javaslat az egységes fogalomhasználatot segíti elő. 41. Jogalkalmazást segítő pontosítás. 42. Az egységes adó- és vámszakmai nyilvántartások kialakításával és a vámazonosítószám állami adóhatóság általi kiadásának megteremtésével összefüggő módosítás. 43. Az egységes adó- és vámszakmai nyilvántartások kialakításával és a vámazonosítószám állami adóhatóság általi kiadásának megteremtésével összefüggő módosítás. 44. A Ket. 2011. január 1-jétől hatályos, az ügyintézési határidő számításának szabályához igazodó módosító javaslat. 45. A kézbesítési vélelemre vonatkozó rendelkezés pontosítását az a gyakorlatban előforduló probléma orvoslása indokolja, hogy az adózó nem a végrehajtási eljárás megindulását, azaz a végrehajtási cselekményt követően, hanem a jogerős fizetési kötelezettség időpontjának beállta és a végrehajtási eljárás megindulása előtt szerez tudomást a fizetési kötelezettségről, például fizetési felszólításból. Ebben az esetben is méltányolható érdek fűződik azonban a vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztéséhez.
230
46. Az Art. részjogerőre vonatkozó 140. § (1) bekezdése kizárólag az ellenőrzési eljárásban hozott adómegállapítást tartalmazó határozat részjogerejére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. A végrehajtási eljárás során az adózók gyakran több végrehajtási cselekményt vagy intézkedést is sérelmeznek, melyekkel kapcsolatban, ha azt kell megállapítani, hogy csak részben jogszabálysértőek, akkor a jelenlegi szabályozásra tekintettel a teljes elsőfokú végzést meg kell semmisíteni és új eljárás lefolytatására kötelezni a sérelmes döntést hozó adóhatóságot valamennyi intézkedés tekintetében. A módosítás lehetővé teszi részjogerő alkalmazását a végrehajtási eljárás során hozott végzések, intézkedések elbírálása esetén is. 47. A Ket. 2011. január 1-jétől hatályos, az ügyintézési határidő számításának szabályához igazodó módosító javaslat. 48. Az állami adóhatóság által bonyolított elektronikus árverésre vonatkozó eljárás egyszerűsítése és adminisztrációcsökkentése a postai értesítésre vonatkozó külön kötelezettség megszüntetésével. 49. A jelenlegi szöveg szerint gépjármű esetében az adóhatóság a gépjármű törzskönyvének lefoglalását követően értesíti a bekapcsolódás lehetőségéről a zálogjogosultat. A törzskönyvet a foglalással egyidejűleg kell lefoglalni. A módosítás egyértelműsíti azt, hogy a 6 hónapot a gépjármű lefoglalásától kell számítani. 50. Az Art. 160. § (1) bekezdésének első fordulata, a kötelező felfüggesztésre tekintettel nehezen alkalmazható a gyakorlatban, mivel a felfüggesztésre irányuló adózói kérelemről dönteni hivatott elsőfokú adóhatóság jellemzően nem rendelkezik információval az egyébként jogorvoslati kérelemmel támadott, fizetési kötelezettséget megállapító határozat, illetve végzés várható felettes szervi megítéléséről, a másodfokú döntést megelőzően. 51. A módosítás célja a törvény indokolásában is szereplő azon cél megvalósítása, hogy a mögöttes kötelezettel szembeni végrehajtás a felszámolás alá került adózóval szembeni felszámolás jogerős befejezéséig szüneteljen, hiszen ezen időszak alatt az adóhatóság mint hitelező a mögöttes felelőssel szembeni követelés érvényesítésére nem jogosult. 52. A jelenlegi szabályozás szerint az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának – a soron kívüli megkeresés esetét leszámítva – negyedévenként volt lehetősége az adóhatóság megkeresésére. A módosítással lehetőség nyílik arra, hogy a köztartozás jogosultja ne negyedévenként gyűjtve, hanem folyamatosan, a meg nem fizetett köztartozás esedékességét követő 15 napon belül küldjön megkeresést az adóhatóságnak. 53. Jogalkalmazást segítő pontosítás, annak a gyakorlati esetnek a rendezésére, amikor az önellenőrzés azt tárja fel, hogy az adózó az adót ugyan nem az eredeti esetékességkor, de egy későbbi bevallásban megfizette, így költségvetést érő hiány nincs, csak időbeli mulasztás. 54. Az elektronikus adatok könnyű manipulálhatósága, mint kiemelt kockázati elem teszi szükségessé a külön jogszabályban meghatározott feltételek megsértésével számlázó programot előállító vagy forgalmazó adózó szankcionálhatóságának lehetővé tételét. 55. A törvény – a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Kerettörvény) együtt – a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Irányelv) a magyar jogba történő átültetését is szolgálja. A Kerettörvényben foglalt keretszabályok mellett az Irányelv maradéktalan átültetéséhez szükség van az ágazati törvények megfelelő módosítására és a Kerettörvénnyel való illeszkedéshez szükséges szabályok megalkotására. 56. Jogalkalmazást segítő pontosítás.
231
57. Jogalkalmazást segítő pontosítás. 58. A módosítással egyértelművé válik, hogy irat alatt az elektronikus formában előállított vagy ilyen formában rendelkezésre álló dokumentumokat is érteni kell, így azokra is alkalmazni kell a törvény iratra vonatkozó rendelkezéseket. 59. Az Art. 178. § 18. pontját érintő terminológiai módosítás egyértelművé teszi, hogy a Tbj. 56/A. § szerinti külföldi vállalkozás az Art. alkalmazásában nem minősül kifizetőnek és munkáltatónak. 60. Az Art. 178. § 23. pontját érintő terminológiai módosítás egyértelművé teszi, hogy a Tbj. 56/A. § szerinti külföldi vállalkozás az Art. alkalmazásában nem minősül kifizetőnek és munkáltatónak. 61. Az Alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos módosítás. 62. Az Art. 33. § (6) bekezdésében a szabályozott különös adóbevallási rendelkezéseket a csőd-, a vég- és a felszámolási eljárás során alkalmazni kell, mint az adóbevallás általános szabályait. 63. A módosítás célja, hogy az állami adóhatósághoz teljesítendő befizetések vonatkozásában a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési kötelezettséget az Art. 2. számú mellékletében foglaltaktól eltérően ne kizárólag a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezései, hanem a csődeljárás, a végelszámolás és a felszámolás vonatkozásában meglévő Art. 33. § (6) bekezdése szerinti szabályok is alkalmazandóak legyenek. 64. Az illetéktörvény módosításával való összhangot megteremtő módosítás, tekintettel arra, hogy a földhivataloknak nem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezését, hanem a földhivatali eljárás befejezését követő 8 napon belül kell továbbítani a NAV felé az ingatlanok tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának bejegyzését, illetve a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzését tartalmazó határozattal együtt az ingatlanszerzést megalapozó okiratokat. 65. Az ’A88 adatszolgáltatás benyújtási határideje jelenleg hónapot követő 15-e, a többi áfanyomtatvány esetében az időszakot követő 20-a. Az adminisztráció-csökkentés megvalósítása mentén az egyes áfa-bizonylatok egyszerűsítése, összevonása érdekében egységesíteni kell azok benyújtási határidejét. 66. A bérjellegű, adó-, illetve járulékköteles kifizetésekhez kapcsolódó adatszolgáltatások tartalmának a kötelezett által történő könnyebb összevethetősége és pontosabb megállapítása érdekében a jogalkotó az érintett kötelezettség teljesítésének határidejét január 31-ében állapítja meg. 67. A nyomtatványt forgalmazók adatszolgáltatását bővíteni indokolt a szállítólevelekre vonatkozó adatszolgáltatással, mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint az adózók gyakran visszaélnek ezekkel a bizonylatokkal. Megjegyezzük, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint a szállítólevelek is szigorú számadású bizonylatnak minősülnek. 68. A nyomtatványt forgalmazók adatszolgáltatását bővíteni indokolt a szállítólevelekre vonatkozó adatszolgáltatással, mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint az adózók gyakran visszaélnek ezekkel a bizonylatokkal. Megjegyezzük, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint a szállítólevelek is szigorú számadású bizonylatnak minősülnek. 69. Az illetőségigazolási rendelkezés módosítása által a nemzetközi szervezet által kiállított angol nyelvű irat magyar nyelvű szakfordítás nélkül is elfogadható lesz, az Art. 85/A. § (2) bekezdésével analóg módon, hiszen a NAV kérésre angol nyelvű igazolást is kiad. 70. A bérjellegű, adó-, illetve járulékköteles kifizetésekhez kapcsolódó adatszolgáltatások tartalmának a kötelezett által történő könnyebb összevethetősége és pontosabb
232
megállapítása érdekében a jogalkotó az érintett kötelezettség teljesítésének határidejét január 31-ében állapítja meg. 71. Jogharmonizációs jellegű módosítás, tekintettel arra, hogy az összesítő nyilatkozat összeghatárára vonatkozó rendelkezés – a korábban kapott derogáció lejártával – 2012. január 1-i hatállyal a közösségi irányelv alapján megváltozik. 72. Az Alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos módosítás. (2) bekezdéshez A Tbj-vel összefüggő módosítás, tekintettel arra, hogy a nyugdíj-hozzájárulás intézményét az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseiben is át kell vezetni. 1.
2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.
12. 13. 14. 15. 16.
17. 18. 19.
20. 21. 22.
a(z) 325. §-hoz Az állandó meghatalmazott mögöttes felelőssége az Art. rendelkezései közül kikerül, mivel az adózó és az állandó meghatalmazott közötti jogvita tisztázása nem az adóhatóság hatáskörébe tartozik, mivel polgárjogi felelősségi szabályok képezik a vita tárgyát. Az adóhatóság eljárást kizárólag az adózóval szemben folytat, melyben az állandó meghatalmazott részt vehet, azonban az adóhatóság az eljárások során kizárólag az adózóra vonatkozóan állapít meg jogot, illetve kötelezettséget. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Nemzeti Adó- és Vámhatóság létrehozásával a vámszakmai és adózási nyilvántartások összevonására kerül sor, így a vámhatóság által az állami adóhatóság számára történő adatszolgáltatási kötelezettség előírása feleslegessé válik. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A módosítás a kézbesítési szabályok felülvizsgálatával az Art. 124. § (1)–(2) bekezdését olyan tartalommal módosítja, amely miatt a jelenlegi (3) bekezdés tartalmilag kiüresedik, ezért törlésre kerül. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. Az állami adóhatóság által bonyolított elektronikus árverésre vonatkozó eljárás egyszerűsítése és adminisztrációcsökkentése a postai értesítésre vonatkozó külön kötelezettség megszüntetésével. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. Az iratmegőrzés mulasztási bírsággal való szankcionálásának módosításával összefüggő javaslat. A tevékenység felfüggesztés jogintézményének átalakításához kapcsolódó módosítás.
233
23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.
30.
31.
32.
33.
A Széchenyi Kártya Programhoz kapcsolódó módosítás. A Tbj-vel össszefüggő módosítás. Jogalkalmazást segítő pontosítás. Jogalkalmazást segítő pontosítás. A Tbj-vel összefüggő módosítás. A Tbj-vel összefüggő módosítás. Az Art. 3. számú mellékletének D/I. 1. pontjai hatályukat vesztik, tekintettel arra, hogy lakás vásárlása, építése, bővítése céljára elhelyezett, elkülönítetten kezelt megtakarítás után járó adókedvezmény intézménye már 2003-tól és a visszafizetési kötelezettség előírása is már két éve megszűnt, ezért nem szükséges a hivatkozott rendelkezés fenntartása. Az Art. 3. számú mellékletének D/I. 4. pontjai hatályukat vesztik, tekintettel arra, hogy lakás vásárlása, építése, bővítése céljára elhelyezett, elkülönítetten kezelt megtakarítás után járó adókedvezmény intézménye már 2003-tól és a visszafizetési kötelezettség előírása is már két éve megszűnt, ezért nem szükséges a hivatkozott rendelkezés fenntartása. Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvény 11. §a leszűkítette azt az illetékfizetésre kötelezett alanyi kört, aki az egyes gazdasági társaságok vagyoni betétjét illetékfizetési kötelezettség mellett szerzi meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (2) bekezdésének h) pontja alapján. Ennek következtében indokolatlan az Art. 3. számú mellékelt N) pontja szerinti cégbírósági adatszolgáltatáson alapuló – jelentős informatikai fejlesztést igénylő – adatbázis létrehozása. A leszűkített alanyi kör tekintetében azonban továbbra is szükséges, hogy az átfogó utólagos adóellenőrzések során az Itv. 18. § (4) bekezdésben szereplő illetékfizetési kötelezettség teljesítését vizsgálják, az erre vonatkozó megállapításokat az adóhatóság egyedi cégbírósági megkeresésekre alapozhatja. A Javaslat Art. 11. számú melléklete I. pontjában hatályon kívül helyezi a behajtási jogsegélyre utaló rendelkezést, tekintettel arra, hogy az új Behajtási irányelvnek az adók körében általános tárgyi hatály miatt már nincs ennek megfelelő rendelkezése. A Javaslat Art. 11. számú melléklete II. pontjában hatályon kívül helyezi a behajtási jogsegélyre utaló rendelkezést, tekintettel arra, hogy az új Behajtási irányelvnek az adók körében általános tárgyi hatály miatt már nincs ennek megfelelő rendelkezése. a(z) 326. §-hoz
Az Art. mellékleteire történő utalás. 22.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosítása a(z) 327. §-hoz
Az ügyvédekről szóló törvény valamint a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény módosításához: A hatályos jogszabályok alapján az ügyvédi iroda, illetve a szabadalmi ügyvivői iroda jogutód nélküli megszűnése esetén a nyilvántartásból való törlést mindenkor megelőzi a kamaráknak a törlésről hivatalból hozott döntése. Az ügyvédi iroda és a szabadalmi ügyvivői iroda nyilvántartásból való törlésére irányuló eljárás során kamarai hatósági ügyben eljáró szerv döntésének nem feltétele annak igazolása, hogy az ügyvédi vagy szabadalmi ügyvivői iroda adókötelezettségeit maradéktalanul teljesítette, vagyis bevallásait benyújtotta és adótartozással nem rendelkezik, és a törlésnek folyamatban lévő adóhatósági eljárás sem
234
akadálya. Mindez visszaélésekre ad lehetőséget, ezért a javaslat elfogadása esetén – az említett szervezetek szabályozott keretek között történő megszűnésének biztosítása érdekében – az ügyvédi iroda, valamint a szabadalmi ügyvivői iroda kamarai nyilvántartásból való törlésére irányuló hatósági döntés csak abban az esetben lesz meghozható, ha a kamara beszerzi az állami adóhatóság és a vámhatóság nyilatkozatát arról, hogy az iroda adóbevallási kötelezettségeinek eleget tett, adótartozása, jogerős határozatban megállapított adófizetési kötelezettsége nincs, az irodánál adóhatósági eljárás nincs folyamatban, és ellenőrzést, végrehajtást az adóhatóság illetőleg a vámhatóság nem kezdeményez. 23.
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosítása a(z) 328. §-hoz
Lásd az ügyvédekről szóló törvény indokolását. 24.
A cégnyilvántartásról szóló2006. évi V. törvény módosítása a(z) 329. §-hoz
Az adóregisztráció bevezetésével összefüggő módosítás. a(z) 330. §-hoz Az új szabály bevezetésének indoka, hogy egyszerűsített végelszámolás esetén a végelszámolás megindulásának időpontja, annak megkezdésétől számított nyolc napon belül csak a Cégközlönyben és nem a cégnyilvántartásban jelenik meg, ezért ezen adat az állami adóhatóság nyilvántartásába csak utólag az egyszerűsített végelszámolás befejezése és a cég törléséről hozott végzéssel egyidejűleg, utólag érkezik meg. Ez a körülmény nagyban megnehezíti az adózó által az állami adóhatósághoz időközben benyújtott bevallások feldolgozását és ezzel összefüggésben az adózói jogok gyakorlását, illetve kötelezettségek teljesítését is. a(z) 331. §-hoz A Cégtörvényhez tartozó átmeneti rendelkezés. 25.
Egyéb eljárásjogot érintő törvények módosítása a(z) 332. §-hoz
A javaslat célja, hogy az adminisztráció egyszerűsítése érdekében a háztartási alkalmazott foglalkoztatása esetén ne kelljen havi szinten bejelentést tennie a foglalkoztatónak, ha valószínűsíthető, hogy háztartási alkalmazottként több hónapon keresztül foglalkoztatni kívánja az adott személyt. Ezáltal a háztartási alkalmazottakra vonatkozó adójogszabály népszerűbbé válhat. a(z) 333. §-hoz A jelenleg hatályos szöveg tévesen, már hatályon kívüli törvényre hivatkozik, a javaslattal a vonatkozó törvény száma kerül pontosításra. a(z) 334. §-hoz A javaslat szerint az egyszerűsített foglalkoztatást választó munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggő bevallási kötelezettségét az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerint ügyfélkapun keresztül teljesítheti. Ugyanakkor a munkáltató választhatta, hogy bevallási kötelezettségét az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal papír alapon havonta, a tárgyhót követő hó 12-éig teljesítse, kivéve ha az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásra elektronikusan kötelezett.
235
a(z) 335. §-hoz A javaslat a Széchenyi Kártyával kapcsolatos módosítások miatt indokolt. a(z) 336. §-hoz A 75/2010-es és a 77/2010-es ME határozatokban foglaltak szerinti adóügyi információcseréről szóló megállapodások kötése céljából szükséges a 2012-től hatályba lépő új adatvédelmi szabályok kiegészítése azzal, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekhez hasonlóan az adóügyi információcseréről szóló nemzetközi szerződések végrehajtása érdekében személyes adatok a nemzetközi szerződésben meghatározott célból, feltételekkel és adatkörben harmadik országba továbbíthatóak. VIII. Fejezet 26.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény módosítása
a(z) 337. §-hoz A Javaslat az alapkutatás, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztési fogalmát határozza meg. a(z) 338. §-hoz A Javaslat a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenységet a társasági adótörvényre hivatkozással határozza meg. A Javaslat a kutatás-fejlesztési megállapodást az innovációs törvényre hivatkozással állapítja meg. a(z) 339. §-hoz Technikai pontosítás. a(z) 340. §-hoz A módosítás következtében megszűnik az eltérő vállalkozási méret-meghatározást (kis- és középvállalkozás) eredményező szabályozás a társasági adó és az innovációs járulék törvények alkalmazásában. A módosítás következtében megszűnnek az innovációs járulék bruttó kötelezettségét csökkentő tételek, ezáltal a bruttó és nettó járulékkötelezettség közötti fogalmi különbség is. 27.
A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény módosításáról a(z) 341. §-hoz
A Javaslat az alapkutatás, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztési fogalmát határozza meg. A kutatás-fejlesztési megállapodás fogalmának meghatározása a közösen végzett kutatás-fejlesztési tevékenységgel kapcsolatban felmerülő jogalkalmazási bizonytalanságot kívánja feloldani.
236
28.
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény módosítása a(z) 342. §-hoz
A költségvetési hiány csökkentése, a strukturális reformok finanszírozása, a pénzügyi rendszer feszültségeinek feloldása érdekében a törvény a 2011-es adóévhez hasonlóan állapítja meg a 2012. évre vonatkozó különadó fizetési kötelezettséget. A Javaslat szerint változik a különadó alapja az egyéb pénzügyi szervezetek esetében, azáltal, hogy a különadó alapját a kamateredmény, valamint a díj- és jutalékeredmény előjelhelyes (nettó) összege alapján kell megállapítani. A Javaslat szerinti továbbá a visszaélések elkerülése érdekében abban az esetben is különadó fizetési kötelezettség keletkezik, ha egy társaság jogutódlással (beolvadással) megszűnik és a jogutód indokolatlan adóelőnyt ér el azáltal, hogy a különadó alapját a beolvadást megelőző vetítési alapján határozhatja meg. A Javaslat szerint ez esetben a jogutódnak figyelembe kell vennie a beolvadó társaság különadó alapját, tekintettel arra, hogy az tárgyévi vetítési alap esetén különadó alapot képezne. a(z) 343. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. a(z) 344. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. IX. 29.
Fejezet
A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítása a(z) 345. §-hoz
A Javaslat alkalmazási szabályt tartalmaz az Szjtv. egyes módosított rendelkezéseihez, amelyeket e szabály alapján 2011. november 1-től kell alkalmazni. a(z) 346. §-hoz A Javaslat az áruk és egyes szolgáltatások szabad áramlásának biztosításával összefüggésben egyes európai uniós jogi aktusokban előírt bejelentési, értesítési, tájékoztatási és jelentéstételi kötelezettségek teljesítéséről szóló 102/2009. (V. 11.) Korm. rendeletben előírt bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos notifikációs záradékot tartalmazza. a(z) 347. §-hoz A Javaslat pontosító rendelkezést tartalmaz a távszerencsejéték terminológiának megfelelően. a(z) 348. §-hoz A Javaslat az Szjtv. módosításával pontosító jellegű rendelkezéseket tartalmaz. Az Szjtv. 26. § (1a) bekezdés módosítása a szerver alapú pénznyerő automata üzemeltetés esetén lehetővé teszi a nem internet alapú távközlési rendszeren való adattovábbítást is. 30.
Az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény módosítása a(z) 349. §-hoz
Mivel a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos rendelkezések bevezetése a távszerencsejáték szervezési tevékenységgel kapcsolatban a közösségi jogi szabályok szerint csak lehetőség, de
237
nem kötelezettség, a távszerencsejáték szervezői tevékenységet végző társaságok piacra lépésének elősegítése és a piacra lépéssel járó adminisztratív terhek minimalizálása érdekében a Javaslat alapján a távszerencsejáték szervezési tevékenységgel kapcsolatos pénzmosás ellenes rendelkezések 2012. január 1-től nem lépnek hatályba. a(z) 350. §-hoz Lásd az előző §-hoz tartozó indokolást. X.
Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK a(z) 351. §-hoz Hatályba léptető rendelkezés. Mellékletek Az 1. melléklethez 1. A kezdő orvosok anyagi helyzetének javítása érdekében meghirdetett Rezidens Támogatási Program keretében pályázati úton megítélt és folyósított ösztöndíj adómentes. Adómentes továbbá az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszerről szóló kormányrendelet alapján az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben történő részvétel során a támogatott jelöltnek a szakképzéssel kapcsolatos kiadások, dologi költségek megtérítésére az adott évre vonatkozó költségvetési törvényben meghatározott mértékű, utólagosan folyósított támogatás is. 2. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy 2012. január 1-jétől csak az az üzletpolitikai célú árengedmény, visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény lehet adómentes, amelyet kizárólag a magánszemély saját nevében történő áru-, illetve szolgáltatás-vásárlására tekintettel ad a kifizető a vásárolt áru, szolgáltatás ellenértékéig terjedő mértékben. A feltételeknek nem megfelelően adott után a kifizetőt az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabályok szerint terheli adó- és járulékfizetési kötelezettség. [Összefügg a 20. §-hoz tartozó indokolással.] A 2–3. melléklethez A Javaslat szerint az adózó a bizonyítási kötelezettsége körében az ellenőrzött külföldi társasággal szemben felmerült ráfordítás megalapozottságát külön dokumentáció útján köteles igazolni. A Javaslat szerint a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek által nyújtott támogatás esetén nem kell vizsgálni, hogy a támogatásban részesülő adózó adózás előtti eredménye a támogatás nélkül számítva negatív lenne. A Javaslat szerint a munkáltató által a munkavállalói részére épített bérlakás után gyorsított, 5 százalékos mértékű értékcsökkenést érvényesíthet. A Javaslat szerint az adománynak minősülő juttatás elismert költséggé, ráfordítássá válik társasági adóban, ha a támogató rendelkezik a támogatott által, meghatározott tartalommal kiállított támogatási igazolásával.
238
A Javaslat szerint a jogszabályon alapuló ingyenes juttatások elismert költségnek, ráfordításnak minősülnek társasági adóban. Az 4. melléklethez A Javaslat az adótétel táblát az avultatási tábla 2011. július 22-én hatályba lépett módosításával összhangban változtatja meg a használt személygépkocsik adótételeit, csökkentve az avultatási tábla korrekciójából eredő bevétel-kiesést. Az EURO-5-ös motorok megjelenésével a Javaslat egy új oszloppal egészíti ki az adótáblát. Az elsősorban nagy teljesítményű új autók hazai regisztrálásának elősegítése, s így az adóelkerülés visszaszorítása érdekében a Javaslat szerint a hatályos táblázat 7. és 8. sora egy sor lesz, valamint az új gépkocsik esetében jelentősen csökken az adótétel nagysága. Környezetvédelmi szempontokat szolgál a rosszabb környezetvédelmi tulajdonságú gépkocsik adótételének emelése. A Javaslat értelmében nem kellene adót fizetni a kizárólag elektromos meghajtású személygépkocsik után. A műszaki adatlapot szabályozó szakmai jogszabály változása miatt a Javaslat korrigálja az adótábla táblázat II. rész szöveges részét. A Javaslat szabályozza továbbá az elektronikus eljárás esetén követendő eljárásrendet is. A 5. melléklethez Abban az esetben, ha az adófizetési kötelezettség a terméknek az adóraktározási eljárás hatálya alóli kikerülés miatt áll be, a Javaslat az adófizetési kötelezettséget – attól függően, hogy ki indítványozza a kiraktározást – a termék értékesítőjére, vagy annak beszerzőjére telepíti. A törvény koherenciája érdekében a Javaslat leköveti ezt a változást az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályok között. A 6. melléklethez A hatályos szabályok szerint kapcsolt felek közötti ügylet esetében bizonyos feltételek mellett a szabályozás adóalap korrekciót ír elő, vagyis az ellenérték helyett a szokásos piaci árat rendeli alkalmazni. Ezen rendelkezés oka, hogy az ügyletet teljesítő adóalany ne tudja mesterségesen megnövelni az arányosításba bevonandó előzetesen felszámított adóra vonatkozó levonási hányadát. Ennek a rendelkezésnek az egyértelműbb érvényre juttatása érdekében a Javaslat rendelkezik arról, hogy a levonási hányad kiszámítása során, amennyiben az említett adóalap korrekcióval érintett ügyletet is teljesített, az adóalany akkor nem annak ellenértékét, hanem annak adóalapját kell figyelembe venni a levonási arányszám számításakor. A 7. melléklethez 1. Art. 1. számú melléklet I/B/3/d) pont Az áfa-mentes adóalanyok – mivel összesítő nyilatkozatot esetenként havi gyakorisággal tesznek, ezért – az esetlegesen benyújtott áfa-bevallások tekintetében a kötelező, havi gyakoriság előírása szükséges. Így elkerülhető lenne, hogy ugyanazon adózó adott adóévben benyújt havi bevallást a közösségi forgalmáról, és egy negyedévest, mert pl.: tárgyi eszközt értékesített. 2. Art. 1. számú melléklet I/B/3/e) pont
239
Az előző pontban foglalt módosítás következménye, a d) pontba átsorolt személyi kör törlése ebből a pontból. A 8. melléklethez A javaslat taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyekben az állami adóhatóság elutasíthatja az adózó gyakoribb általános forgalmi adó elszámolására irányuló kérelmét. Ezáltal a jogalkalmazás gyakorlata egyértelműbbé válik. A 9. melléklethez 1. Art. 3. számú melléklet E) pont Az ügyfélnyilvántartás egységesítésével okafogyottá válik a vámhatóság adatszolgáltatási kötelezettségével kapcsolatos rendelkezése. Így az Art. 52. § (4) bekezdés g) alpontjából, illetőleg az Art. 3. számú mellékletének E) pontjából kikerül a vámhatóságra vonatkozó szövegrész. 2. Art. 3. számú melléklet G) pont új (7) bekezdés Ügyfélkapu regisztrációra az állami adóhatóság ügyfélszolgálatain, az okmányirodán illetve a fővárosi és megyei kormányhivatalnál az okmányirodákon van lehetőség. Az állami adóhatóság a nála regisztrált ügyfélkapukról rendelkezik adatokkal, azonban az okmányirodán, a fővárosi és megyei kormányhivatalon keresztül létesített és adóhatósági eljárás során nem használt, illetve megszüntetett ügyfélkapuk vonatkozásában nem rendelkezik információval. Az elektronikus közigazgatás megvalósításának első lépéseként szükséges, hogy az okmányirodáknál, fővárosi és megyei kormányhivatalnál kezelt ügyfélkapukról egységes adatbázis jöjjön létre, melyet az állami adóhatóság felhasználhat. A 10. melléklethez A külföldi illetőségű magánszemélyeknek a jelenlegi eljárási szabályok szerint a jövedelem megszerzését követő 30 napon belül kell adóbevallást tenniük az adófizetési kötelezettség egyidejű teljesítésével. Mivel a gyakorlatban e speciális bevallási és adófizetési szabály alkalmazása a kötelezettség címzettjei és az adóhatóság részére is komoly nehézséget okozott, és a speciális szabály megszüntetése a költségvetési bevételi oldalról nem jár jelentős következménnyel, a Javaslat az Art. 4. számú melléklete 12. pontja szerinti külföldi illetőségű magánszemélyek részére is lehetővé teszi a személyi jövedelemadó általános szabályok szerinti bevallását és befizetését.
