EME 410
IRODALMI
SZEMLE.
tétét s b á n a t l a n ú l várja, hogy ez a föld kebelébe temesse. íme, ez az embertelen és szívszaggató vég v á r n a Tolstoj t á r s a d a l m á b a n az egyéniségéből kivetkó'zött emberre. Szerencsénkre az ember mindenekelőtt más egyéniségekkel érintkezésbe jövő e g y é n i s é g ; s ennélfogva életünk czélja az, hogy az életet teljes kifejezésre j u t t a s s u k , megvalósítván a n n a k mind egyéni, mind t á r s a s oldalát. Ez a megvalósítás a l k o t j a a boldogságot. A b o l d o g s á g s a j á t s á g a , hogy nem lehet elszigetelt : e szerint nő, amint terjeszkedik, s a k k o r lesz absolut, midőn egyetemessé válik. Természetes t e h á t , hogy az egyén czélja nem ellenkezhetik a hozzá h a sonló lények létczéljával. Mihelyt a k e t t ő összeütközik, eléáll a veszedelem. Jó szerencsénk, hogy éppen ennek a veszedelemnek az elkerülésében áll az emberiség h a l a d á s a és jövőjének feltétele. Felméri
Lajos.
Török történetírók. Török-Magyarkori történeti Emlékek. II. osztály: írók. — Török történetírók. — A Μ. T. Akadémia történelmi bizottságának megbízásából fordította és jegyzetekkel kísérte TItúry József. I. kötet. — Budapest, 1893, Kiadja a Μ. T. Akadémia. 8" VIII. és 433 lap. Ára 4 frt. A Μ. T. A k a d é m i a nagybecsű vállalatot indított meg, midőn elhatározta,.. hogy a török történetírók munkáiból l e f o r d í t t a t j a és k i a d j a a mi t ö r t é n e t ü n k r e vonatkozó részeket. Már a 6 0 - a s évek elején megi n d í t o t t a a „Török-magyarkori Történeti Emlékek" első osztályát az „Okmánytári", a miből tnbb kö:et jelent m e g eddigelé. Ugyanakkor e l h a t á r o z t a azt is, hogy e vállalatnak ΙΙ-ik osztályát a török írók m u n k á i n a k h a z a i vonatkozású részei f o g j á k képezni. Ezt a h a t á r o z a t á t 1 8 9 1 - b e n m e g ú j í t o t t a és a török történeti m u n k á k lefordításával Thúry Józsefet bízta meg, a ki törökül jól tud s a m a g y a r történelmet ismeri. Ennek a m u n k á n a k I. kötete most jelent meg s h a t török történeti m u n k á t t a r t a l m a z 1389-től 1532-ig. A legrégibb vonatkozásokkal kezdődik, mert az Akadémia történelmi b i z o t t s á g a — nagyon helyesen — nem az írók korát, de a m u n k á j o k b a n t á r g y a l t korszakok és időrend sorát h a t á r o z t a a k i a d á s sorrendjénél irányadóul. 1. Az első egy 1486-iki Névtelen m u n k á j a : Az Oszmán-ház története, melyet csak két régibb (egyik a XIII. sz. végén, másik a XIV. sz. elején élt) török történetíró előzött meg, de kiknek m u n k á i csak későbbi történetírók idézeteiből ismeretesek. Az Oszmán-ház törtenetének 1 4 8 6 - i l i i k é z í i a t á t Verancsics Antal hozta magával portai követsége a l k a l m á v a l s jelenleg a bécsi császári k ö n y v t á r b a n őriztetik. Tart a l m a az oszmán birodalom alapításától az 1472-ik évig terjed. Magyar vonatkozás b e n n e : Bödön (Viddin) elfoglalásától, Oláhország, Bosnya hódítgaíásáról 1 3 8 9 - b e n ; m a j d a nikápolyi ütközetről ( 1 3 9 5 . ) ; a mag y a r h a t á r s z é l i harczokiól 1 4 2 7 - — 1 4 4 2 k ö z t ; a vaskapui ütközetről
EME 411 IRODALMI
SZEMLE.
(1442.); Hunyady János hosszú hadjáratáról (1443Λ; a várnai ütközetről (1444.); a rigómezeiről (1448.); Belgrád ostromáról (1456.); Szendró' elfoglalásáról (1458.); az oláhországi hadjáratról (1462.); Jajcza ostromáról (1463.) A Hunyady János elleni gyűlöletet élénken visszatükrözi ez a munka az által is, hogy ó't többnyire „piszkos Jankó" „(ütközött Jankó* néven emlegeti, de hadvezéri genialitását nem tagadhatja s kénytelen bevallani, hogy sok csúfos vereséget szenvedtek tőle a törökök. A várnai ütközet leírása feltűnó'en összevág a mi forrásainkkal. Elismeri, hogy a törökök már-már meg voltak verve, midó'n „az átkozott király szívében az ördög kísértése diadalmaskodott s ez elbizakodottá tette ó't" elhagyta helyét, támadott. „A hadrend széléhez érkezve a király lova megbotlott, az átkozott király pedig arczezal leesett róla; két janicsár fejét levágta és Murád szultánhoz vitte. A király fejét lándsára szúr>:a magasra emelték s a kikiáltók négy felé ezt kiáltott á k : „ez a f e j a király feje!" A futó töiök sereg erre visszatért; a hitetlenek serege megzavarodott, az átkozott Jankóhoz futottak, a ki nem engedte a sereget szétszóródni, azt mondván, hogy „mi ide nem a királyért jöttünk, hanem vallásunkért!" 2. A második ismert török történetíró Nesri minket is érdekló' munkája ugyancsak „Az Oszmán-ház története"· czímet visel. Kézirata ennek is a bécsi ud. könyvtárban ó'ríztetik. Tartalma 1485-ön végződik s minket illető része szintén 1389-ben kezdődik, még pedig a híres és nagyfontosságú rigómezei ütközet részletes leírásával, czímekkel" elláfott fejezetekre osztva, melyek egyike e csata után orozva leszúrt „Murád szultán gházi rértanúságá"-nak van szentelve. Több kisebbnagyobb hadjárat után ismét részletesebb „ A várnai csata elbeszélése", mely elismeri azt is, a mit a keresztyén források állítanak, hogy már a szultán is el akart futni s egy bég tartóztatta fel, lovát megragadva. A szultán — Nesri szerint — Ulászló király levágó: í fejét Bruszába küldötte. „A király feje egy edénybe volt téve s rá mézet tettek, hogy az elromlásról megóvassék útközben. Ott a fejet hajánál fogva kivévén, a a Lulufer vizében megmártották s azután épen olyanná lett, mintha épen most vágták volna le. Ekkor lándsára tűzték s körűihordozták a városban." — Kiemelendő még „A koszovai (rigómezei) harcz elbeszélése" (1448.); „Belgrád ostromának elbeszélése" (1456.) 3. Turszun bég fődefterdár munkája „A hódító Mohammed tör ténete" tulajdonképen II. Mohammed uralkodását írja le. trónra léptétől 1451-től; de az események elbeszélését e szultán halála (1481) után is folytatja és II. Bajazid uralkodásából is felölel még tiz évet, tehát 1491-ig terjed. Munkája szintén a bécsi udv. könyvtárban maradt fenn kéziratban. Minket érdeklő része a nevezetes „belgrádi hadjárat elbeszéléséi-ve] kezdődik (1456). Hunyadit „az átkozott királ" czímen emlegeti; a várból kiütő keresztyén sereget — szerinte — a török színlelt hátrálással csalja ki a várból és veri meg (?) „A vár elfoglalása
EME 412
IRODALMI
SZEMLE.
már — szerinte — gyenge támadással is lehetséges lett volna, de a kegyes padisah megelégedett ennyi diadallal." (!) Hunyadi eme fényes utolsó győzelme után hamar bekövetkezett halálát („az átkozott király pokolra költözését") regényes mezbe öltözteti, elbeszélvén, hogy „vakmerő η ő is kijött a várból és egy kevéssé futkározott a csatatéren, mígnem egy török harczos észrevevén, háfúlról halált okozó nyilat röpített beléje, a mely sebe következtében a pokol útjára költözött." — A belgrádi hadjárat után az 1458-iki szerbiai (Lázországi) hadjáratot írja le, melyről Horváth Mihály és Hammer nagyon hézagosan írnak, úgy hogy Turszun bég munkája sok újat mond; — Ezt követi Szendrő elfoglalása, az oláhországi hadjárat (1462.), a bosnyai hadjárat (1463), a moldvai (kara-bogdáni) hadakozás (1476.) leírása tanulságos részletekkel, 4. Szeád-edditi munkája „.1 történetek koronája" történeti becsét nagyban em li írójának kiváló egyénisége. Szeád-eddin (szül. 1536.) két szultán (III. Murád és III. Mohamed) nevelője (khodsa) volt s olyan tekintélyt szerzett, hogy egy negyedszázadon át ő intézte Törökország sorsát, s a legfőbb egyházi méltóságra emelkedett, midőn 1599-ben bekövetkezett halála előtt másfél évvel sejkh-ül-iszlámmá neveztetett ki. Részt vett a 15 éves háborúban s pl. a mezó'keresztesi török diadal (1596.) első sorban az ő érdeme volt. Főmunkája ( A történetek koronája, vagy mint a török szokta nevezni: a khodsa tárikhja), mel^ több kiadást ért és rendkívüli elterjedésnek és hírnévnek örvendett, jóval a •saját kora előtti történeteket tárgyal, írott források alapján, melyeket kritikával dolgozott fel. Olasz, latin, sőt franczia nyelvre is lefordították, magyarul is jelent meg belőle 1862-ben néhány részlet „ I i u n y a d y János hat legnagyobb csatája" czímen a M. Tört. Tár. XIV.k ötetében, Vámbéry fordításában. — Az első magyar vonatkozású rész benne: „a hitetlen szerbek támadása" 1365-ben; az utolsó : „Jajcza ostroma 1517ben"; a közbeeső rósz fordításban 8 1 lapot tesz ki. Nevezetesebbek benne : a rigómezei ütközet leírása (1389.), a nikápolyi csata (1395.), Szemendre (Szendrő) elfoglalása; az izlám hadának veresége (1442.); Hunyady 1443-iki hosszú h a d j á r a t a Bolgárországban ; a tárnái csata (1444.) részletesen (7 lapon); a rigómezei ütközet (1448.); a belgrádi híres ütközet (1456.), midőn „ Az átkozott Jankó számtalan sereggel Megjött és segítségére lön Belgrádnak." Azután következnek a „hódítások Szerbiában és beütés Magyarországba" 1 4 5 8 - b a n ; a bosnya hadjáratok (1463.) ; a kenyérmezei csata (1479.) egy sz<'p fejezet szól; s végűi — A trónkövetelő „Dsem herczeg"-ről még néhány hadjárat leírása következik, pl. Moldva ellen (1486.), majd az arnauták ellen „Magyarország királya Jankó" t. i. Hunyady Mátyás halála után, a kit, szintúgy mint atyját, Jankónak nevez stb. Szead-eddin szépen írott műve verses részletekkel is bőven van tarkázva s míg egyrészt lellemes olvasmány, sok tanulságos és új adalékot szolgáltat a Hunyadiak-kora történetéhez.
EME 413 IRODALMI SZEMLE.
5. Kemálpasazáde: „Mohács-námeíl cz. történeti munkája a kötet legértékesebb darabja (92 lap), mind írójának egyéniségénél, mind a feldolgozott történeti tárgynál íogva, mind a ragyogó fantáziájú s költői szépségű leírásokat illetőleg. Az író előkelő ember volt s egyike a legnagyobb tudósoknak, a kiket a mohammedán irodalom-történet felmutathat. A nagy hódító Szulejmán szultán épen a nevezetes 1526-iki hadjárat előtt nevezte ki őt sejkh-ül-iszlámmá. Még I. Szelim megbízta az oszmánok történetének megírásával. Ennek egyik része, a mely minket is közelebbről érdekel, a mohácsi vész története, mely (ő maga nem vévén részt a hadjáratban) a leghitelesebb forráson, Szulejmán naplóján és szemtanúk elbeszélésein alapszik. Megjelent ez többek közt 1859-ben Párisban franczia fordításban „Histoire de la compagne de Mohacz par Kemal Pacha Zadech" stb. cz. a. Ez szolgált a „Thúry fordítása alapjául. — A munka sok keleti szóvirággal és szószaporítással (a mi ugyan mint olvasmány igen szép) de egyszersmind sok becses történeti részlettel beszéli el ebben az egész hadjáratot, megindulásától befejezéseig. Szulejmánt és Ibrahim nagyvezért természetesen az égig magasztalja, „Laos királ^-t a „szerencsétlen Engürusznak gonosz királyát" és a „feslett életű gyaurokai" becsmérli; a mohácsi magyar sereg számát a valóságos negyedszázezer helyett másfél százezernek írja, hogy a török vitézségét ez által is emelje. Annál inkább dicséri a „nyomorult magyaroknak a páva tollúhoz és menyasszony arczához hasonló ékességü és gazdag országát", főkép a budai királyi palotát s annak kincseit, melyeket hajóba rakva szállítottak el Konstantinápolyba. Becsmérli a magyarok hadvezérletét s nyíltan kimondja, hogy ha Mohács helyett a Dráva felett lévő mocsarak előtt állják útját a török seregnek, nem kelhettek volna ottan át. „Ha a nyomorult király a vele lévő kutyákkal e mocsár szélére jött volna s ott ágyúütegeket állítva fel, tüzelt volna a támadó ellenségre: akkor megakakályozza vala, hogy a hit harezosai a szent-harcz vadaskertjébe menjenek . . . Nem látta a helyes módot, a mely szerint kellett volna cselekednie" (235. 1.) Lajos király — szerinte — „két helyen sebet kapván" (íme a Szeré-mi látta és leírta kardvágások!), szűk lett neki a világ . . . elfutott a csatatérről sebesülten; lovastul, fegyverestül a vízbe . ugrott s azok számát szaporította, a kik elestek vagy vízbe fúltak." (Tehát még a török író szerint is vízbe fúlt Lajos király, nem mint némelyek mostanában képzelősködnek, mintha Szekcsőn Szapolyai György vágta volna agyon!) írónk szerint 40—50,000 magyar „fuladt a küzdelem örvényébe". Mindent összevéve Kemeal pasa munkája, kritikával használva, nagybecsű forrásmunka a mohácsi vészről, mint a mely feltárja előttünk az érem másik oldalát. 6. Utolsó közleménye e kötetnek „Szulejmán naplói" és pedig az 1521. 1526. 1529. és az 1532. évi török hadjáratról, melyek pontosan és részletesen feljegyzik főkép az állomásokat, melyeket a szultán Erdélyi Múzeum. X.
27
EME 414
IRODALMI SZEMLE.
h a d a i t a r t o t t a k s röviden a főbb eseményeket. Mint hivatalos feljegyzések, teljes hitelt érdemelnek, természetesen török szempontból nézve a dolgokat. A függelékben Oklevelek egészítik ki a kötetet, 1 3 8 5 . évtől, 1 5 4 1 - i g X I I becses török hivatalos o k i r a t , melyek közül a nagy S z u lejmánéi feltárják a török politika vezérelveit a magyarországi hódítás o k a t illetőleg: Általában az egész kötet n a g y b e c s ű f o r r á s m u n k a a török magyar érintkezések történetéhez, melynek kiadásával az akadémia nagy szolg á l a t o t t tett a m a g y a r történetírásnak Emberét is jól megválasztotta. Thúry József a megbízatásnak derekasan megfelelt: szép m a g y a r sággal, világosan fordított, m a g y a r á z ó jegyzetekkel bőven ellátta a m u n k á k szövegét, feloldotta a török időszámítást s minden m u n k a elé külön-külön bevezetést írt az illető író életéről, szerepléséről, irodalmi működéséről s különösen m i n k e t érdeklő művéről. A kötet végén a szövegben előforduló török szavak magyarázatát n y ú j t j a betűrt ndben s a kötet haszn á l h a t ó s á g á t név- és tárgymutató által is Bövelte. Szádecaky
Lajos.
Régi magyar útazók Európában 1532—1770. István. Az Eredeti kútfőkből összeállította és magyarázatokkal ellátta Ssamota előszót írta Vámbéry Ármin. Nagy-Becskerek, 1H!)2. (Szabó Heréncz tört. népéé földr. könyvtárának XLI. kötete. 8r. H7H. lap). Szamota, ki m á r 1891. f e l t ű n é s t k e l t e t t „ Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 105í—1717." czímű kötetével ( I 6 r . , 5 5 9 1.), ezzel az ú j a b b a n t h o l o g i á j á v a l teljes elismerést érdemel. Számos olyan m a g y a r ú t a z ó t szólaltat meg, a kikről nemcsak a világ, de az ország sem vett t u d o m á s t s így m é g m i n á l u n k is röpkeszóvá lehet e t t Zrínyinek az a m o n d á s a , hogy M a g y a r o r s z á g b a n „senki sem lesz zarándokká, hogy láthasson, tudhasson abból valamit hazájának szolgálni." Az a m a g y a r , ki m á r a h o n f o g l a l á s t követő hadi kalandozások k o r s z a k á b a n is idővesztegetés és fölösleges f á r a d s á g nélkül t u d o t t eli g a z o d n i E u r ó p á n a k l e g s z a g g a t o t t a b b hegyvidékein, m i n t követ, z a r á n dok, hittérítő, fogoly, vagy m i n t igazi t u r i s t a szintén teljes otthonoss á g g a l m o z g o t t m i n d e n ü t t , a hová sorsa, czélja vezette. S a mit látt a k , m a g y a r szemmel l á t t á k ; úgy, hogy t u d ó s í t á s a i k föltétlenül szükségesek m i n d a z o k n a k a m a g y a r o k n a k , kik a szomszéd országok múltj á v a l önállóbban k í v á n n a k foglalkozni. Valóban, a kik azzal csúfolódnak, hogy M a g y a r o r s z á g b a n dogmas z á m b a mehetnek az egyetemes történelemnek külföldről hozott a d a t a i s azok feldolgozásai, bizonyos k o r s z a k k a l foglalkozva, örvendve tapaszt a l h a t j á k , milyen éltető, üde szellem á r a d feléjök egy-egy régi magyar ú t a z ó t u d ó s í t á s á b ó l s mennyivel helyesebben ítélhetnek valamely korszak bármely népéről, ha róla egy m a g y a r k o r t á r s n y i l a t k o z a t á t hallhatják.
