GYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉ SI MI ÛVELÉSÜ M D L NISZ Ö F TÉRIU
M
Az Európai Unió agrárszabályozása
A szántóföldi növények piacszabályozása az Európai Unióban Bevezetés Az Európai Unióban a gabonafélék, az olaj-, a fehérje- és a rostnövények (GOFR) termelõi egy nagyrészt egységes elveken alapuló piacszabályozási rendszerbe, a szántóföldi növények rendtartásába tartoznak. A szántóföldi növények szabályozása 4 fõ elemre épül: 1. Területalapú támogatás, 2. Intervenció, 3. Külpiaci (export-import) szabályozás, 4. A keményítõgyártás támogatása. Az Európai Unió a piacszabályozási elemeket együttesen, egymással szoros összhangban kezeli, ezáltal biztosítva a mezõgazdasági termelésbõl élõk megfelelõ jövedelembiztonságát és a belsõ piac stabilitását. A szabályozott agrárpiac megteremtését és fenntartását, az említett elemek mûködtetéséhez szükséges, komplex agrárstatisztikai és információs rendszer segíti. A szabályozás kiszámított, tervezett keretek között rendeletekkel történik, azonban bizonyos döntéseket, feladatokat tagállami hatáskörbe utalnak. Az Európai Unióban a több évre elõre meghatározott szabályozás stabilitását nagymértékben elõsegíti a gabona árak meghatározott ársávban tartása, ami nem csak a termelés jövedelmezõségére ad garanciát, hanem biztonságot nyújt az ipar számára is. Az Európai Unió a stabilitást jelentõs mértékû támogatással is biztosítja. Az EU közös költségvetésének 45 %-át felemésztõ Közös Agrárpolitika finanszírozásának 40 %-át a szántóföldi növények rendtartásának mûködtetésére fordítják.
1. Területalapú támogatás 1.1. Támogatható növények köre: Gabonafélék: Durumbúza Egyéb búza és kétszeres Rozs
Árpa Zab Kukorica Szemescirok Hajdina, köles és madárköles, egyéb gabona Csemegekukorica Olajos magvak: Szója Repce Napraforgó (nagy olajtartalmú) Fehérjetartalmú növények: Takarmányborsó Lóbab Édes csillagfürt Olajlen(mag) Rostnövények: Len Kender
1.2. A területalapú támogatás általános szabályozása Azok a gazdálkodók, akik az ún. általános szabályozásban vesznek részt, a gabona, olaj-, fehérje-, és rostnövények termelése esetén minden gazdasági évben differenciált, termékspecifikus területalapú támogatásban részesülhetnek. A támogatási rendszerben való részvétel alapfeltétele, hogy a termelõk részt vegyenek az úgynevezett területpihentetési programban, és azok a területek, amelyeken a fenti kultúrnövényeket termelik, támogatásra jogosultak legyenek.
1.3. A területalapú támogatás egyszerûsített szabályozása Azok a gazdálkodók, akik 92 t gabona termeléséhez szükséges, vagy annál kisebb meg nem haladó (kb. 1820 ha) szántóterületre adnak be támogatási kérelmet, az egyszerûsített szabályozás szerint területpihentetés nélkül is hozzájuthatnak az évenkénti támogatáshoz. Az egyszerûsített szabályozásban részt vevõ termelõk ebben az esetben a
gabona, olaj-, fehérje- és rostnövények termeléséért egy egységes, nem termékspecifikus, a gabonafélék alapján levezetett területalapú támogatást kapnak.
1.4. Kistermelõi támogatási rendszer Az Európai Unió kísérleti idõszakra bevezeti a kistermelõi támogatási rendszert az adminisztráció csökkentése érdekében a tagállamok, valamint a gazdálkodók döntésétõl függõen. Az évi 1250 eurót1 (kb. 315 000 Ft) meg nem haladó összes (beleértve pl. az állattenyésztésért járó közvetlen támogatásokat is) támogatásban részesülõ mezõgazdasági termelõk a jelenleg érvényben lévõ jogszabály értelmében 2002 januárjától 2005 januárjáig a különbözõ jogcímeken felvett támogatások helyett egy összegben kifizetett, területnagyságtól és állatlétszámtól független éves kistermelõi támogatást kaphatnak. Ebben az új támogatási rendszerben csak azok a gazdálkodók vehetnek részt, akik az elmúlt három év (19992001) mindegyikében a korábban is létezõ támogatási jogcímek legalább egyikében részesültek. A támogatási rendszerben való részvétel mind a tagállam mind a gazdálkodók számára önkéntes. A támogatást évente egy alkalommal fizetik ki. A támogatási összeg megállapításakor a tárgyévet megelõzõ évben igényelt támogatási összeg, illetve a megelõzõ három évben igényelt támogatási összeg átlaga közül a magasabb mértékû támogatást veszik figyelembe. Az kistermelõi támogatási rendszerbe átlépõ termelõk földjükön bármilyen kultúrát termeszthetnek, a 5302 10 00 KN kód alá esõ kender kivételével, azonban a támogatás elnyerésének feltétele, hogy a mûvelt területet mezõgazdasági szempontból megfelelõ állapotban kell tartani.
1.5. Támogatás idõszaka A területapalú támogatás gazdasági évenként jár, amely a szántóföldi növények esetében az adott év július 1-tõl következõ év június 30-ig tart.
1.6. Jelentkezés a támogatási rendszerbe Annak érdekében, hogy a termelõ jogosult legyen a területalapú támogatásra, egy részletes és pontosan kitöltött támogatási kérelmet kell benyújtania az illetékes nemzeti hatóságohoz. A kérelem benyújtási határideje május 15., azonban a tagállamok ettõl korábbi idõpontot is megállapíthatnak. Késedelmes benyújtás esetén minden késedelmes nap után a támogatás összegének egy részét levonják. Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy március vagy április végi határidõvel begyûjtik a kérelmeket, amelyek a termeléssel kapcsolatos elõzetes, nagyrészt ténylegesen megvalósuló információkat tartalmazzák, majd ezután, ha szükséges, módosításokat végeznek. A támogatásokra való jelentkezéshez a tagországok úgynevezett terület-bejelentési dossziékat
2
1
Egy euró = 250 Ft, 2001. december 10.
bocsátanak a termelõk rendelkezésére, amelyek kitöltési tájékoztatókat, valamint formanyomtatványokat például az igénylõ adatait, a parcellanyilvántartást és a területi bevallást tartalmaznak. Ezeket kell a termelõnek kitölteni és a megadott határidõig eljuttatni az illetékes nemzeti hatóságohoz. A területalapú támogatásra való jelentkezés fontos eleme a területi bevallás. Mindazon területeket, amelyekre támogatást (területalapú és pihentetési támogatást) igényelnek, fekvésük, hektárban mért nagyságuk (legalább két tizedes jegyig) és hasznosításuk szerint fel kell sorolni.
1.7. Támogatható területnagyság A területalapú támogatásokat a tagországok csak egy országos szinten meghatározott területnagyságra vehetik igénybe. Ez a területi korlát a jelenlegi szabályozás szerint az úgynevezett bázisterület, amely tagországonként az 1989-1990-1991 években gabona, olaj-, fehérje- és rostnövény-termesztésre használt, vagy tagországi területpihentetési programban résztvevõ átlagos földterülettel egyenlõ. A támogatásra jogosult bázisterületeken belül az egyes szántóföldi növényfajok maximális vetésterületét olajnövényeken2 kívül nem határozzák meg, azaz nincs búza-, kukorica-, stb. kvóta.
1.8. Területalapú támogatásra jogosult területek A szántóföldi növények területalapú támogatása kizárólag azokon a területekre fizethetõ ki: 1. amelyek a tagállam által éghajlati és mezõgazdasági szempontból szántóföldi növények termesztésére alkalmasnak nyilvánított régióban helyezkednek el, 2. amelyek a helyi elõírásoknak megfelelõen teljesen bevetettek, 3. amelyeken a növényállományt legalább a rendes növekedési feltételek mellett (olajnövények, fehérjetartalmú növények, olajlen és durumbúza esetén a kérdéses gazdasági évet megelõzõ június 30-ig) virágzás kezdetéig fenntartják, 4. ahol a kérelem által lefedett összes terület legalább 0,3 hektár, 5. amelyre egy gazdasági évben csak egy kérelmet adnak be, 6. amelyek 1991. december 31-én szántóföldi mûvelés alatt álltak, 7. amelyeken a termelõ az aratást megelõzõen legkésõbb május 31-ig elvégezte a vetést. A szabályozási rendszer lényegének megértéséhez fontos megjegyezni, hogy gabona, olaj-, fehérje-, és rostnövények termelésére van lehetõség a területalapú támogatásra nem jogosult területeken is. Ebben az esetben azonban a gazdálkodó nem igényelhet területalapú támogatást. Amennyiben ennek ellenére mégis igényel, úgy a jogosult területeire vonatkozó területalapú támogatás részleges vagy teljes elvesztését kockáztatja. 2
Az 1992. évi USA/EU Olajnövény GATT Panel Megállapodás, az úgynevezett Blair House Megállapodás értelmében jelenleg az EU-15 összes támogatható repce, napraforgó és szójamag területnagyságát 5.482 millió hektárban maximalizálták, amely magában foglalja az éves kötelezõen pihentetett területeket is.
1.9. Területalapú támogatás hektáronkénti összegének kiszámítása Az adott tagországban vagy gabonatermesztõ régióban az egy hektárra jutó támogatás összegének kiszámításához két alapadat meghatározása szükséges: Átlagos gabonahozam (referenciahozam) Kiszámítása a jelenleg érvényes szabályok szerint úgy történik, hogy az 1986/87-tõl az 1990/91. gazdasági évig eltelt ötéves idõszak országos gabona átlagtermésébõl, a legmagasabb és legalacsonyabb termésátlagú évet figyelmen kívül hagyva, a fennmaradó három év termésátlagát veszik. Lehetõség van de nem kötelezõ a gabonaféléken belül külön kukorica bázisterület és átlaghozam meghatározására, valamint az öntözött és öntözés nélküli termesztés körzeteinek különválasztására is. Abban a tagállamban, ahol ezt a rendszert alkalmazzák a jobb adottságú területek nagyobb mértékû területalapú támogatásban részesülhetnek, a kedvezõtlenebb adottságú régiókban gazdálkodó gabonatermesztõk viszont kisebb mértékû területalapú támogatást kapnak. Támogatás tonnánkénti alapösszege A támogatás alapösszege egy olyan termékspecifikus szorzószám, amelyet az Európai Unió Tanácsa folyamatosan felülvizsgál. A területalapú támogatás kiszámolásához a támogatás tonnánkénti összegét meg kell szorozni az adott tagállamra vagy régióra jellemzõ átlagos gabonahozammal. Például ha Magyarország már most az Unió teljes jogú tagja lenne akkor a 80-as évek második felére jellemzõ 5,04 tonna/hektár átlag gabonahozammal számolva gabonatermesztõink a 2001/2002-es gazdasági évben hektáronként (63 euró/tonna x 5,04 t/ha = 317,52 euró/ha) kb. 80 000 forint összegû vissza nem térítendõ támogatásban részesülnének. A területalapú támogatás mértéke az 2001/2002 gazdasági évben
Földhasználat módja
Támogatás tonnánkénti A támogatás mértéke alapösszege (euró/tonna)
gabona (szemes és szilázs)pihentetett területek Olajos magvak Fehérjenövények Olajlenmag
63 A támogatás tonnán72,37 kénti alapösszege szorozva az adott tagál72,5* lam vagy régió gabo75,63 nahozamával.
Rostlen Rostkender * 2000/2001 gazdasági évtõl
1.10. Durumbúza-termesztési támogatás Az EU külön intézkedéseket alkalmaz a durumbúza esetében. Az ún. hagyományos durumbúza-termesztõ területeken az elõbbiekben felvázolt terület alapú támogatáson felül (!) hektáron-
ként további, 344,5 euró (87 ezer Ft) összegû kiegészítõ támogatást fizet. A hagyományos régiókon kívüli durumbúza-termesztõ, ún. nem-hagyományos területeken is adható a fentinél kisebb mértékû hektáronként 138,9 euró (azaz kb. 35 000 Ft) támogatás. Ezek a támogatások, azonban csak egyes durumbúza-termesztõ tagországokra (azon belül is csak bizonyos régiókra) meghatározott maximális területnagyságig járnak. Magyarország már jelezte az EU Bizottsága felé, hogy durumbúza-termesztési hagyományokkal rendelkezõ ország lévén egy, a csatlakozási tárgyalások során meghatározandó kvóta nagyságáig részesülni kíván ebben a támogatási formában.
1.11. Rostnövények támogatási rendszere A rostkenderre és rostlenre jelenleg kétféle támogatás vehetõ igénybe: 1. termelõknek juttatott területalapú (hektáronkénti) támogatás, 2. feldolgozóknak juttatott feldolgozott kóró, azaz rost utáni (tonnánkénti) támogatás. Területalapú támogatás A rostlen és a rostkender a szántóföldi növények támogatási rendszerének részét képezik az 2001/2002-es gazdasági évtõl, ez azt jelenti, hogy e két növény termelõi is részesülhetnek a már felvázolt területalapú támogatásból. A támogatás alapelvei megegyeznek a többi szántóföldi növény területalapú támogatási eljárásával, azzal a kiegészítéssel, hogy a támogatási jogosultság elnyeréséhez a termelõnek rendelkeznie kell egy feldolgozóval kötött termeltetési szerzõdéssel, a rostnövénnyel bevetett területre vonatkozóan. Kenderrost és/vagy lenrost után járó támogatás A rostgyártás támogatása nem eleme a szántóföldi növények piaci rendtartásának, azonban bizonyos tekintetben (termeltetési szerzõdés) összefügg a területalapú támogatással. A rost után járó támogatást az elsõdleges feldolgozónak fizeti az Európai Unió. A támogatási rendszer lényeges elemei a következõk: 1. Az EU maximum garantált mennyiséget határozott meg hosszú lenrostra (75 250 tonna) és rövid kender- és lenrostra (135 900 tonna), amelyek az egyes tagországok között oszlanak meg. 2. A támogatás a megtermelt, majd feldolgozott kenderrost és lenrost után, tonnánként jár. A támogatás mértéke a 2001/2002-es gazdasági évben: a. hosszú rostú lenre: 100 euró/tonna b. rövid rostú kenderre és lenre: 90 euró/tonna (ha 7,5 %-nál nem tartalmaz több szennyezõdést és idegen anyagot) 3. A támogatás közvetlenül az elsõdleges feldolgozónak jár, miután az benyújtotta kérelmét. A támogatásra való jogosultság lényeges feltétele a termelõvel kötött szerzõdés len, illetve kender kóró megvásárlására vonatkozóan. Ilyen szerzõdés hiányában az elsõdleges feldolgozó nem juthat támogatáshoz. Természetesen az elsõdleges feldolgozó maga a termelõ is lehet, ebben az esetben a szerzõdés egy kötelezettség-vállalással helyettesíthetõ, amelyben a termelõ kötelezettséget vállal arra, hogy saját maga dolgozza fel a kender-, illetve lenkórót.
3
1.12. Területalapú támogatások kifizetésének ideje A területalapú támogatás kifizetése minden tagállamban november 16-a és január 31-e között történik.
1.13. Moduláció Az Európai Unió tagállamainak lehetõségük van a területalapú támogatások egy részét, maximum 20 százalékát, különbözõ strukturális, vidékfejlesztési célokra illetve környezetvédelmi intézkedésekre elkülöníteni. Ilyen intézkedés például a gazdálkodók korai nyugdíjazása, a kedvezõtlen adottságú és környezetvédelmi megszorítások alá esõ területek, az agárkörnyezetvédelmi vagy erdõsítési célok támogatása.
1.14. Területpihentetés 1.14.1. Kötelezõ területpihentetés A területalapú támogatásra való jogosultság alapfeltétele, hogy a gazdák a termõterület egy részét minden évben pihentessék (ez a kötelezettség nem vonatkozik az egyszerûsített területalapú támogatásban kistermelõi támogatási rendszerben résztvevõ gazdákra). A kötelezõen pihentetett terület nagysága a mûvelés alá vont és területalapú támogatásban részesülõ összes szántóföld 10 %-a a 2000/2001. és a 2006/2007. gazdasági évek közötti idõszakban. A pihentetett területek nem használhatók mezõgazdasági termelésre (kivéve a nem élelmiszer és nem takarmányozás céljára termesztett növények, lásd késõbb), illetve szántóföldi növények termesztésével összeegyeztethetetlen bármely hasznot hozó célra. A pihentetett területre speciális Közösségi szabályok érvényesek, mint például a pihentetett terület nagysága (minimum 0,3 hektár és legalább 20 méter széles), vagy a pihentetés idõtartama (január 15 augusztus 31-e között), melyektõl a tagállam megfelelõ indokok mellett eltérhet. A felsorolt kötelezettségeken kívül a tagállamoknak megfelelõ környezetvédelmi intézkedéseket kell hozniuk a pihentetett területek fenntartására vonatkozóan. A nem termelés miatti jövedelem-kiesés pótlására, az EU területpihentetési támogatást fizet, amelynek hektáronkénti összege a tagállam (vagy annak termelési régiójának) átlagos gabonahozama szorozva a pihentetett területre meghatározott támogatási alapösszeggel, amely a 2001/2002-es gazdasági évben 5,04 t/ha-os történelmi gabonahozammal számolva kb. 80 000 Ft. 1.14.2. Önkéntes területpihentetés
4
Az Unió lehetõséget biztosít arra, hogy a kötelezõ területpihentetésen felül a vetésterület meghatározott százalékáig önkéntes alapon további területet is kivonjanak a termelésbõl. Ilyen esetekben ezekre a kötelezõn felül vállalt pihentetett területekre is jár a területpihentetési támogatás teljes összege. A kötelezõn felül pihentethetõ terület nagysága jelenleg a támogatásra bejelentett vetésterület legalább 10 %-a, azonban a tagállam ennél magasabb maximális területpihentetési arányt is megállapíthat.
1.14.3. Többéves területpihentetés A tagállamok a területpihentetési támogatást egy legfeljebb 5 gazdasági évig tartható idõszakra többéves alapon is biztosíthatják. A termelõ ebben az esetben is jogosult a területpihentetési támogatás teljes összegére. 1.14.4. Pihentetett területeken folytatható mezõgazdasági termelés A szabályozás lehetõséget biztosít a pihentetett területeken folytatott, nem élelmiszeripari és nem takarmányozási célú növénytermesztésre. Ilyen növények például az olajrepce, napraforgó, szójabab, amelyeket biodízel és kenõolajok gyártására használnak fel. Alapvetõ kikötés, hogy az ilyen területeken termelt növények nem használhatók fel emberi fogyasztásra vagy állatok takarmányozására. A területpihentetési támogatásra a termelõ ilyenkor csak abban az esetben tarthat igényt, amennyiben rendelkezik a feldolgozóval kötött szerzõdéssel a termény ipari célú felhasználásáról.
1.15. Ellenõrzés Az EU jogszabályok elõírják, hogy a beérkezett kérelmeket részletes ellenõrzésnek kell alávetni. Az elõírások betartását szigorúan ellenõrzik, azok be nem tartása büntetõ szankciókat von maga után. Így például amennyiben egy adott gazdasági évben az engedélyezett bázisterületet egy tagállamban túllépik, az egyes gazdálkodóra jutó támogatott terület a túllépés arányában lecsökken. Az ellenõrzés típusát tekintve két csoportra osztható: adminisztratív és fizikai. Az adminisztratív ellenõrzés során a benyújtott formanyomtatvány kitöltésének helyességét és teljességét vizsgálják, majd számítógépes feldolgozás után jogszabályban elõírt, adatbázis szintû keresztellenõrzések elvégzésével a jogosulatlan illetve a kettõs igényléseket szûrik ki. (Ez utóbbi segítségével megállapítható, hogy adott évben adott földterületre csupán egy támogatási kérelmet nyújtottak-e be.) A fizikai ellenõrzés során a benyújtott kérelmek mintegy 5 %-át helyszínen, bejárással ellenõrzik. Az illetékes hivatal alkalmazottjai megvizsgálják, hogy a benyújtott kérelem adattartalma a valóságnak megfelel, azaz adott földterület nagysága a bevallott területével megegyezik, és azon a formanyomtatványon feltüntetett növény van elvetve. A fizikai ellenõrzés másik módja a távérzékelés útján történõ ellenõrzés. Ennek során mûholdas és légi felvételek segítségével a megmûvelt parcellák méretét és az elvetett növényfajt vizsgálják, azt a bevallott területnagysággal összehasonlítják. Amennyiben eltérést észlelnek, az eltérésrõl helyszíni bejárással is meggyõzõdnek. Néhány növényfaj termesztésére (például durumbúza, repce, napraforgó, kender, stb) vonatkozóan a jogszabály a minõségre, a felhasználható vetõmag mennyiségére, illetve a fajtahasználatra vonatkozóan részletes elõírást tartalmaz, ezektõl való eltérés is szankciókat von maga után.
II. Intervenciós rendszer Az intervenció a piaci zavar elhárítása érdekében alkalmazott piacszabályozási mechanizmus. Az Európai Unióban gabonaintervencióra a belsõ piacon utolsó lehetõségként abban az esetben kerül sor, ha a szabadpiaci terményforgalomban a piaci ár az intervenciós alapárnál alacsonyabb szintre süllyed. Ebben az esetben az EU kötelezettséget vállal arra, hogy az intervenciós idõszakon belül felajánlott, az Unió tagállamaiban megtermelt és felajánlható növények körébe tartozó, a minimális mennyiségi és minõségi elõírásoknak megfelelõ gabona teljes mennyiségét, intervenciós áron, bármely árutulajdonostól felvásárolja.
Az intervenciós felvásárlási rendszer legfontosabb jellemzõi Intervencióra felajánlható gabonanövények köre Búza, durumbúza, árpa, rozs, kukorica és cirok. Intervenciós felvásárlásra jogosultak köre Az intervenciós felvásárlás szektorsemleges, azaz bármely gabonatulajdonos (továbbiakban: felajánló) termelõ, termelõi beszerzõ és értékesítõ szövetkezet, kereskedõ és feldolgozó, stb. felajánlhatja gabonáját. Az intervenciós felvásárlás idõszaka Az Európai Unióban intervenció általában november 1. és május 31. közötti idõszakban van (csatlakozás után valószínûleg Magyarországon is ez az idõszak lesz érvényben), kivételt képeznek ez alól a déli tagállamok, ahol augusztus 1. és április 30., valamint az északi tagállamok, ahol pedig december 1. és június 30. közé esik ez az idõszak. Intervenciós felvásárlásra vonatkozó mennyiségi elõírások A felajánlható minimális mennyiség meghatározása bizonyos mértékben a tagállam hatáskörébe tartozik. Az Európai Unióban a felajánlható gabona (búza, árpa, kukorica és cirok) minimális menynyisége 80 tonna, durumbúza esetén 10 tonna, de a tagállamok ennél magasabb minimum mennyiséget is meghatározhatnak (nincs felsõ korlát). Intervenciós felvásárlásra vonatkozó minõségi elõírások Az intervencióra vonatkozó minõségi követelményeket az EU Tanácsa írja elõ, amelyek általánosságban a következõképpen foglalhatók össze: Az intervencióra történõ befogadás érdekében a gabonaféléknek épeknek, egészségesnek és forgalmazható minõségûnek kell lenni. Akkor tekinthetõek egészségesnek, megfelelõ és forgalmazható minõségûnek, ha a kérdéses gabonára jellemzõ színûek, idegen szagtól és élõ kártevõktõl (fejlõdésük bármely szakaszában, atkákat is beleértve) mentesek, s megfelelnek a mellékelt táblázatban meghatározott minimum minõségi követelményeknek, továbbá ha rádióaktivitási szintjük nem haladja meg az EU rendeletekben elõírt megengedett maximális szintet. Az intervenciós átvételnél alkalmazott szabály szerint, a felvásárláskor, szükség esetén a minõség
alapján áremelés vagy árcsökkenés (a minõség miatti összes levonás nem haladhatja meg az intervenciós felvásárlási ár 5%-át) alkalmazható. Intervenciós ár Jelenleg az intervenciós ár az egyetlen hatósági ár az EU-n belül, amely a GATT Egyezmény (1992.) után is fennmaradt. Az intervenciós árszintet az EU Tanácsa több évre elõre, olyan szinten határozta meg, ami különösebb piaci problémákat nem okoz és alkalmazására csak rendkívüli piaci helyzetben kerül sor, ugyanakkor garantálja a felajánlók jövedelemszintjét. Az intervenciós ár az intervenciós idõszakban az EU egész területére nézve érvényes. A 2001/2002-es gazdasági évben az intervenciós ár minden gabonafélére egységesen 101,31 euró/tonna (kb. 25 500 Ft). Ez az ár az intervenciós idõszakon belül havonta 0, 93 euróval nõ. Intervenciós központok Az intervenciós központok olyan kijelölt földrajzi pontok, amelyeket az EU viszonyítási pontként használ a szállítási költségek meghatározásánál, illetve visszatérítésénél. A vonatkozó jogszabály szerint a legközelebbi intervenciós központig az intervencióra felajánlott gabona szállítási költségeit a felajánló köteles fizetni. Elõfordulhat azonban, hogy a felajánlott gabonát a legközelebbi intervenciós központtól messzebbre kell eljuttatni, ebben az esetben az EU a szállítási többletköltséget visszatéríti. Intervenciós felvásárlás Az intervenciós felvásárlás lebonyolítását az erre kijelölt, az EU szabályai szerint mûködõ (akkreditált) nemzeti intézmény, az úgynevezett Kifizetõ Ügynökség (nevezik még intervenciós ügynökségnek is) végzi. A gabona tulajdonosa eladási szándékát a Kifizetõ Ügynökséghez nyújtja be, egy erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. A minimális minõségi követelmények teljesítéséért a felajánló a felelõs, de lehetõség van arra, hogy a beszállítás megkezdése elõtt az intervencióra felajánlott tételt elõre bevizsgáltassa. A felajánló köteles a raktárba való beszállítást a felajánlást követõ negyedik hónap végéig, de legkésõbb július 31-ig (déli államokban július 1-ig) befejezni. Az intervenciós felvásárlásnak meghatározott fizetési szabályai vannak. Általános szabály az árat illetõen, hogy az intervenciós gabonáért a felvásárláskor érvényes intervenciós árat fizetik ki, ami az intervenciós alapár havi korrekciókkal megnövelt összegével egyenlõ. Elõfordulhat az az eset is, hogy a felajánlás és a tényleges beszállítás idõpontjában érvényes ár eltér egymástól, ilyenkor a termény felajánlójának a magasabb árat fizetik ki. Az intervenciós ügynökségnek az átvétel idõpontjától számított 30-35. nap között kell a megvásárolt gabona ellenértékét kifizetni. Raktározás Az uniós szabályozás lehetõséget nyújt arra, hogy az intervencióra felajánlott gabonát az alábbiakban felsorolt módon tárolják:
5
állami tulajdonban lévõ telephelyen, magán tulajdonban lévõ telephelyen, farmon történõ tárolás. A tagállam dönti el mely raktározási módot/ módokat alkalmazza, ez leginkább a nemzeti sajátosságoktól függ. A raktározás alapvetõ követelménye, hogy az intervenciós készleteket az egyéb gabonakészletektõl elkülönítetten kell kezelni és külön jelzéssel kell ellátni. Az intervenciós készletek nyilvántartását és ellenõrzését az Európai Unióban szigorú szabályokhoz kötik. A tagállamnak, illetve a kifizetõ ügynökséggel szerzõdésben álló raktártulajdonosnak kötelessége a betárolt intervenciós készlet betárolás elõtt megállapított minõségét és mennyiségét megõrizni. A mennyiségben (legfeljebb 5% eltérés), valamint a minõségben bekövetkezõ veszteségek a raktártulajdonost terhelik. A raktártulajdonos köteles számítógépes készletnyilvántartást vezetni, amelyben rendszeresen fel kell tüntetnie a készletmozgásokat; a nyilvántartásnak minden esetben hozzáférhetõnek kell lennie a tagállam megbízott munkatársai, valamint az EU Bizottságának tagjai és meghatalmazottjai számára. A tagállamnak a raktározás teljes ideje alatt figyelemmel kell kísérni a betárolt gabonát. Az EU kétféle ellenõrzést ír elõ az intervenciós készletekre és raktárakra vonatkozóan: éves kötelezõ ellenõrzés, amely során a tagállamnak legalább évente egyszer minden intervenciós készletet tároló raktárt ellenõrizni kell. szabálytalan idõközönként végzett ellenõrzések, amely az intervenciós raktárak helyszíni ellenõrzéseit jelenti, amelynek gyakoriságáról a tagállam dönt. A tárolás alatt felmerülõ összes költség a raktártulajdonost terheli, de azok fedezésére az EU tárolási normatívát fizet a raktárakban ténylegesen tárolt gabona mennyisége után. A tárolási normatívát minden tagállam egységesen megkapja. Lehetõség van arra, hogy a tagállam az EU támogatási normatívánál nagyobb tárolási támogatást adjon, azonban ebben az esetben a különbözetet a tagállamnak kell fedezni. A támogatást a betárolás napjától a kitárolás napjáig havonta fizetik ki a raktáraknak.
Intervenciós készletek értékesítése
6
Az Európai Unióban az intervenciós készletek értékesítése során a közösségi illetõségû vásárlók között semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem alkalmazható, ezért az értékesítés pályázati úton történik. A pályázatok minden esetben biztosíték (általában bankgarancia) letételéhez kötöttek. A pályázat benyújtását és a biztosíték letételét követõen nincs mód a pályázat visszavonására vagy módosítására. A biztosíték letételének hiányában a pályázatot érvénytelennek kell tekinteni, a biztosítékot abban az esetben kapja vissza a pályázó, ha nem nyeri el a pályázatot vagy sikeres pályázat esetén az elõírt határidõn belül kifizeti a gabona vételárát. A pályázatok kiírásáról az EU Gabona Irányító Bizottsága dönt, ezeket az információkat rendelet formájában adják ki és az EU Hivatalos Lapjában teszik közzé. Az intervenciós készletek értékesítésének két formája létezik:
1. intervenciós készletek értékesítése közösségi piacon (EU-n belül), 2. intervenciós készletek külpiaci értékesítése (az EU tagországain kívüli exportra). 1. Az intervenciós készletek belsõ piacon való értékesítésére csak akkor kerül sor, ha nem áll fenn a piaci árak túlzott leszorításának veszélye, illetve a belpiaci árak aránytalanul magasak. A sikeres pályázatokban az ajánlati árnak meg kell egyeznie legalább a tárolás helye szerinti legközelebbi piacon regisztrált árral, de semmilyen esetben nem lehet alacsonyabb a pályázat benyújtásának zárónapján érvényes intervenciós árnál. A pályázat csak megfelelõ biztosíték letétele esetén érvényes, amelyet jelenleg a tagállamok 5 és 10 euró/tonna (kb.1250 2500 forint/tonna) között állapítanak meg. 2. Az intervenciós készletek külpiaci értékesítése az export-pályáztatáshoz hasonló (ld. következõ pont) rendszerben történik. Itt azonban nem az exporttámogatás mértékére, hanem az intervenciós gabona vételárára pályáznak a kereskedõk. A pályázat kizárólag akkor érvényes, ha ahhoz exportengedélyt csatolnak az érintett rendeltetési helyre vonatkozó export-visszatérítésre irányuló kérelemmel együtt, ha 500 tonnánál nagyobb mennyiségre vonatkozik, valamint ha a pályázó leteszi az elsõ biztosítékot, amely jelenleg 5 euró/tonna (kb.1250 forint/tonna). Az elsõ biztosíték felszabadítására akkor kerül sor, ha a pályázat sikertelen, vagy az eladási árat a pályázó idõben kifizette és letette a második biztosíték 50 %-át. A második biztosíték amely az intervenciós ár és a pályázatban szereplõ ár különbsége elsõ részének felszabadítására akkor kerül sor, ha a pályázó igazolja, hogy a gabona a Közösség vámterületét elhagyta, második részének felszabadítására pedig akkor, ha a pályázó igazolja, hogy a gabona elérte a célországot. A felvázolt biztosítékrendszerrel az Európai Unió azt kívánja elérni, hogy a közösségi piaci árnál olcsóbban megvásárolt gabona ne kerülhessen újra az EU belsõ piacára.
III.
Export-import szabályozás
Az Európai Unió az agrártermékek külkereskedelmét (a gabonáét is) alapvetõen az engedélyezéssel, export-visszatérítéssel, vagy adóval, vámokkal, kedvezményes kontingensekkel, kereskedelmi megállapodásokban rögzített kedvezmények nyújtásával és egyéb rendelkezésekkel szabályozza. Az engedélyköteles, vagy támogatott termékekkel való külkereskedelmi tevékenység megkezdésének alapvetõ feltétele a kifizetõ ügynökségnél történõ elõzetes regisztráció, melynek során a kereskedõt nyilvántartásba veszik, és saját regisztrációs számot kap.
Engedélyezési rendszer Általános szabály, hogy a gabona közös piaci rendtartása alá tartozó termékek importja és exportja engedélyköteles. Az engedélyezés regisztrációs, il-
letve statisztikai célokat szolgál, azonban nélküle export/import tevékenység nem végezhetõ. Az export/import engedély iránti kérelmet az EU által jogszabályban rögzített szigorú szabályok szerint kell benyújtani. Az engedélyek kérelmezése minden esetben biztosíték leggyakrabban alkalmazott forma a bankgarancia letételéhez kötött, ennek hiányában engedélyeket nem adnak ki. Általános gyakorlat az Európai Unióban, hogy az engedélyeket az egyes tagállamokban mûködõ Kifizetõ Ügynökségek bocsátják ki. Az elõírt kötelezettségek teljesítése esetén a biztosítékot az igénylõ visszakapja. A biztosíték részben vagy egészben elvész, ha az import/export ügyletet nem, vagy csak részben bonyolítják le. Az exportengedélyek gabonafélékre a kibocsátás után 4 hónapig, az importengedélyek 45, illetve 60 napig, illetve a kiadástól számított 4. hónap végéig érvényesek. Export-visszatérítés Az Európai Unióban a külkereskedelem befolyásolására az export-visszatérítés, vagy nagyon ritkán az exportadó rendszerét alkalmazzák. Az export-visszatérítés a magasabb belpiaci és az alacsonyabb világpiaci árak különbségének kompenzációja. Az export-visszatérítésre vonatkozó jogosultság feltétele, hogy a teljesítést követõen az engedély tulajdonosa a rendeletben elõírt követelményeket betartsa. A visszatérítést akkor is igényelni kell, ha a jogosultság fennáll. Az export-visszatérítés mértékét a belpiaci ár és a világpiaci ár közötti különbségen kívül más tényezõk is befolyásolják: az EU-n belüli ellátás biztonsága; az Unió piacán a jelentõs áringadozások elkerülése, a Közösségen belül és a más exportáló országokban uralkodó árviszonyok, a szállítás költségei, valamint a WTO-val (Világkereskedelmi Szervezet, a GATT utódszervezete) szemben vállalt kötelezettségek. Az export-visszatérítés mértékérõl az EU Gabona Irányító Bizottsága hetente dönt. Lehetõség van arra, hogy az exportõr a kiszállítás napján érvényes visszatérítést igényelje, vagy a kérelmezés idõpontjában érvényes rátát rögzítse és kapja. Az Európai Unióban mind a pályázat nélküli, mind a pályázatos (tender) export-visszatérítési forma létezik. A pályázat nélküli export-visszatérítéskor a minimum exportmennyiség nem lehet kevesebb 75 000 tonnánál, kivéve az ACP országokba történõ export esetén, amikor a minimum mennyiség 20 000 tonna vagy 5 000 tonna, terméktõl függõen. A pályázatos export-visszatérítéskor az igényt benyújtó meghatározott mennyiséggel pályázik egy általa elfogadható visszatérítés összegére. A tagállamok a pályázatokról készült listát az exportõrök megnevezése nélkül Brüsszelbe továbbítják, ahol a Gabona Irányító Bizottság dönt a visszatérítésrõl. Az EU gabonapiaci szabályozása lehetõséget biztosít, exportadó kivetésére, amely alkalmazásával az Uniónak lehetõsége van arra, hogy a gabonakészletek nem kívánatos kiáramlását (exportját) szükség esetén visszaszorítsa.
Import A változó importvámok alkalmazását az EU Bizottsága 2001. november 9-tõl eltörölte, így a to-
vábbiakban csak a vámtarifában évente meghatározott vámtételeket kell figyelembe venni. Az EU területére érkezõ áruk után elõre meghirdetett vámot kell fizetni. Az importvámokat az Európai Unióban az EU Bizottsága határozza meg, különbözõ reprezentatív piacok és árak figyelembevételével. A vámok beszedése a vámhatóság feladata. A kereskedelmi megállapodások eredményeként az EU külön rendeletekben vámcsökkentést és vámmentességet, valamint vámkvótákat (kedvezményes import kontingenseket) hirdethet meg. Az Európai Unióban a tagállamoknak csak adminisztratív szerepük van. A kedvezményes vámkontingens igénylésére vonatkozó kérelmeket a tagországok gyûjtik össze, továbbítják az EU illetékes szakmai bizottsága felé, amely meghozza a döntéseket. A kedvezményes vámkontingenseket vagy folyamatosan lehet igényelni a kontingens kimerüléséig, vagy pályáztatják. Az igényléshez biztosíték letétbe helyezése szükséges, és minden esetben kötelezõ az importengedély kiváltása.
IV. Agrárstatisztikai rendszer, információszolgáltatás Agrárstatisztika A statisztikai adatok legfõbb forrása az a számítógépes adatbázis, amely a területalapú támogatások hozzáféréséhez, kötelezõen kitöltendõ igénylõlapok alapján készül. A tagállam a kötelezõ adatokon kívül egyéb adatokat is kérhet. Az EU statisztikai adatgyûjtési rendszere szerint minden tagállam köteles évente az alábbi adatokat megadni, azon gabonafélékre vonatkozóan, amelyekbõl az éves termésmennyiség az 50 000 tonnát meghaladta: vetésterület (1000 ha), átlaghozam (kg/ha), betakarított termés (1000 tonna). A szabályozással érintett gabonafélék: 1. búza 2. durumbúza 3. rozs 4. árpa 5. zab 6. szemes kukorica 7. egyéb gabona: õszi kétszeres, szemescirok, tritikálé, köles, pohánka, kanáriköles-mag, tavaszi kétszeres, CCM (corn-cob-mixkukoricacsõ-zúzalék) 8. rizs: kerek szemû, közép hosszú szemû, hosszú szemû Az adatokat olyan, statisztikai módszerekkel kell meghatározni, amelyek megfelelnek a jogszabályban rögzített minõségi, megbízhatósági követelményeknek és objektív eredményt biztosítanak. A tagállamok kötelesek elõzetes nemzeti adatokat szolgáltatni a vetésterületrõl legkésõbb a betakarítást követõ október 1-ig. A végleges adatokat a betakarítás évét követõ év április 1-ig kell közölni. A nemzeti átlaghozamokról és terméstömegrõl készült elsõ becsléseket legkésõbb az aratást követõ november 15-ig kell továbbítani. Az átlaghozamokra és terméstömegre vonatkozó elõzetes ada-
7
tokat legkésõbb az aratás évét követõ február 1-ig, a végleges adatokat pedig legkésõbb október 1-ig kell biztosítani. Piaci információk A piaci információk gyûjtése, feldolgozása és terjesztése szükséges ahhoz, hogy szakmailag megala-
pozott azonnali piaci, vagy piacszabályozási döntéseket lehessen hozni. A piaci információk gyûjtése eltérõ módon történhet a különbözõ tagállamokban, de alapvetõ követelmény, hogy az adatok reprezentatívak és objektívek legyenek. Általában ezeket az információkat különbözõ állami, vagy fél-állami szervezetek gyûjtik, dolgozzák fel és terjesztik.
Az intervencióra felajánlható gabona minimális minõségi követelményei Durum-búza A. Maximális nedvességtartalom
Búza
Rozs
Árpa
Kukorica
Cirok
14,5%
14,5%
14,5%
14,5%
14,5%
14,5%
12%
12%
12%
12%
12%
12%
1. Tört szem
6%
5%
5%
5%
10%
10%
2. Gabonaszemekbõl álló szennyezõdések (a 3. pontban felsoroltakon kívül), amelybõl
5%
7%
5%
12%
5%
5%
B. Nem egészséges gabona ebbõl:
a) zsugorodott szemek b) más gabona
3%
5%
c) rovarkárosított szemek
5%
d) elszínezõdött csírájú szemek e) hõsérült szemek 3. Penészes és/vagy fuzárium-fertõzött szemek, amelybõl fuzárium-fertõzött 4. Csírázott szemek 5. Vegyes szennyezõdések,
-
-
0,5%
0,5%
1,5%
3%
3%
3%
5%
-
-
-
-
1,5% 4%
4%
4%
6%
6%
6%
3%
3%
3%
3%
3%
3%
0,1%
0,1%
0,1%
0,1%
0,1%
0,1%
0,05%
0,05%
0,05%
0,05%
0,05%
1%
78
73
70
62
11,5% 11,5% 11,5%
10% 10,3% 10,5%
220
220
120
22
amelybõl a) idegen magvak káros egyéb b) károsodott szemek - spontán hõkárosodást vagy szárítás során túlhevítés következtében hõkárosodást szenvedett szemek c) idegen anyag d) héjrészek e) anyarozs f) erjedt szemek g) élettelen rovarok és rovarrészek C. Egészben vagy részben áttetszõ szemek maximálisan megengedett aránya D. Engedélyezett maximális csersav-tartalom* E. Minimum hektoliter tömeg (kg/hl) F. Minimum fehérjetartalom* 2000/2001-es gazdasági évben 2001/2002-es gazdasági évben 2002/2003-as gazdasági évtõl G. Hagberg-féle esésszám (s) H. Minimum Zeleny-index (ml)
27%
* szárazanyag százalékban
Készült a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Integrációs Fõcsoportfõnökség Európai Integrációs Fõosztályának megbízásából. Készítette: Bori Tamás, Fényes Diána, Kovács Anna. Kiadja a Szaktudás Kiadó Rt. 2001/2002
