Nyelvünk és Kultúránk Vas István: Az új Tamás Összefoglaló a XII. Anyanyelvi konferenciáról Senyelv, senemzet Emlékbeszéd Szarvas Gábor mellszobránál A nyelvstratégiától a kulturális stratégiáig Magyar iskola a mezőségi szórványban Burg Kastl az emigráció szemével A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról Kassa magyar kulturális életének újraszervezése Vas István Angliában Író a világ végén Az erdélyi magyar protestáns lelkészképzés Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 125 éve A Karinthyak Skandináviában Tar Károly hetvenöt éves Új vezető az Amerikai Magyar Alapítvány élén Amerikai tájképek Öt ország egy szívdobbanása Világ körüli útján az Őrszavak Egy élet Isten szolgálatában
2010/4
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata XL. évfolyam, 163. szám
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról
Illés-Molnár Márta
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról 1. Bevezetés 2009 tavaszán egy kérdőíves felmérés segítségével gyűjtöttem információt a németországi magyarság nyelvhasználati szokásairól. A világhálón, és postai úton két űrlapot is útjára indítottam: egyet a gyermekeiket nevelő (vagy gyermekeiket Németországban már felnevelt) szülők, a másikat a második (esetleg harmadik vagy negyedik) generációs (még tanuló) magyarság számára. Arra voltam kíváncsi, milyen helyzetekben és milyen arányban használják a magyar nyelvet a németországi magyar diaszpóra egyes nemzedékei. Három hónap alatt, márciustól májusig az adatközlők 270 kitöltött kérdőívet juttattak vissza hozzám. Ebből 173 a felnőttektől, 97 a tanulóktól (vagy második generációs felnőttektől) származó adatlap. „ A né me tor s z á g i m a g y a r d i a s zp ór a nye lv h a s z n á l at á ról ” (Illés-Molnár 2010) című írásomban a szülőktől származó kérdőívek alapján mutattam be a magyar vagy magyarpárú családok (vegyes házasságok, melyekben a házastársak egyike magyar nemzetiségű vagy származású) nyelvhasználati szokásait, a magyar nyelvhez való viszonyát. A jelen dolgozatban a tanulóktól (vagy szüleiktől) érkezett válaszok segítségével bővítem ismereteinket.
2. Az adatközlőkről a szülőkhöz intézett kérdőívek, és a németországi magyarság tükrében A németországi magyarság nagyságának és összetételének meghatározásához (korábban a hivatali titoktartás, ma a szabad munkaerő-vándorlás és letelepedés miatt) nem állnak
Ezúton szeretnék ismételten köszönetet mondani minden szülőnek és tanulónak, akik a kérdőíveket kitöltötték és eljuttatták hozzám. Köszönettel tartozom még a németországi magyar diaszpóra magyartanárainak, és a németországi magyar élet vezetőinek, akik a kérdőívek gyűjtésében segítségemre voltak.
42
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
TANULMÁNY rendelkezésünkre pontos adatok, statisztikák. Becslések szerint körülbelül 120 ezer magyar származású személlyel számolhatunk. A 120 ezerből 100 ezer lehet magyar ajkú, akik közül további 30 ezer mint ideiglenes munkavállaló „átmenetileg” él az országban (vö. Illés-Molnár 2009: 69). Ennek függvényében az „állandó” (azaz hosszú időre vagy véglegesen letelepedett, a magyar nyelvet használó, magyarságát vállaló) németországi magyarság számát én megközelítőleg 70 000 főre becsülöm. A németországi magyarság összetételét tanulmányaimban a népesség anyaországbeli összetételéhez viszonyítom. Abból indulok ki, hogy az „állandó” németországi magyarság megoszlása hasonló a magyarországiéhoz. A legfrissebb, legteljesebb, s véleményem szerint egyúttal megbízható népesség-nyilvántartási statisztikát az Európai Bizottság internetes lapján találtam Magyarország oktatási rendszerének a 2007/2008-as tanévre vonatkozó ismertetésében (EB 2009). Eszerint 2008ban a magyarországi lakosság 15%-a 0–14 éves, 6,2%-a 15–19 éves, 14%-a 20–29 éves, 15,6%-a 30–39 éves, 27,3%-a 40–59 éves, 10,7%-a 60–69 éves és 11,2%-a 70 évesnél idősebb. Magyarország lakossága 2008-ban 10 045 401 fő. Amennyiben a magyarországi lakosság korcsoportjainak arányát megfeleltetjük a németországi magyar diaszpóra korcsoportok szerinti felosztásának, és azt mondjuk, hogy a 0–19 éves korosztály a 70 000 főnek a 21,2%-a, akkor körülbelül 14 840 kisgyermekkel és iskoláskorúval számolhatunk. Ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal 2009-es kimutatását (KSH 2009), láthatjuk, hogy a 0–14 évesek aránya a magyarországi lakossághoz viszonyítva 14,9%. Az Európai Bizottság és a budapesti Központi Statisztikai Hivatal kimutatásait összevetve számolhatjuk úgy, hogyha harmadoljuk az EB 0–19 éves korosztályának százalékbeli meghatározását (majd vesszük annak 2/3-át), hozzávetőlegesen megkapjuk a KSH 0–14 éves korra megadott összegét. Ennek függvényében kijelenthetjük, hogy a németországi magyarság 6–19 éves, azaz iskoláskorú korosztálya a németországi magyarság közel 15%-át teszi ki, ami körülbelül 10 500 főt jelent. A tanulóknak szóló kérdőívet 97 fő válaszolta meg. A 97 megválaszolt kérdőívből egyet érvénytelennek kell tekintenem, mivel egy tanulótól kétszer is megkaptam ugyanazokat a válaszokat. A jelen felmérés alapjául tehát 96 tanulótól (vagy azok szüleitől) származó kérdőív szolgál. Egy-két kérdőívet a szülők töltöttek ki; részben azért, mert a gyermekek még nem tudnak írni-olvasni, de már iskolába járnak; esetleg már magyar nyelvű foglalkozásokat (óvoda, iskola-előkészítő) látogatnak az iskoláskort megelőző időben. Néhány esetben előfordul az is, hogy a gyermek – jóllehet már több éve iskolába jár – a magyar nyelven való írás-olvasás képességét nem, vagy még hiányosan birtokolja. Arra a kérdésre például, hogy tud-e magyarul írni, egy 15 éves lány így válaszol: „csak egy kicsit, ezt a kérdőívet is az anya írja”. A szülők által kitöltött kérdőívek java része azonban érezhetően a tanulók válaszait tartalmazza. Arra a kérdésre pedig, hogy ha a német iskolákban választható volna a magyar, mint tantárgy, választaná-e és miért, egy 13 éves lány igennel felel, és édesanyjának ezt diktálja: „Mert jól akarok magyarul beszélni. Anyám örömére.” NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
43
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról (Zárójelben jegyzem meg, hogy a tanulót és családját személyesen ismerem, ezért biztos vagyok benne, hogy ezek a tanuló szavai; mint ahogy biztos vagyok abban is, szívesen jár magyarórára a „saját öröméből”.) A szintén 2009 májusának végéig tartó, a felnőttekhez intézett kérdőívek gyűjtése során 173 adatlapot kaptam, melyekből „8 darabot érvénytelennek kellett tekintenem: 2 példányt gyermektelen hölgyek töltöttek ki, 6 esetben a szülőpár mindkét tagja kitöltött egy-egy kérdőívet. Az utóbbiaknál az anyák által kitöltött 6 kérdőívet vettem mérvadónak. A felmérés alapjául tehát 165 kérdőív szolgált” (Illés-Molnár: 2010: 63). A tanulóknak címzett kérdőívek 96 „szereplője” becslésem szerint körülbelül szűk egy százalékát teszi ki a németországi magyarság 6–19 éves korosztályának. A gyermekek és fiatalkorúak viszonyulása a magyarsághoz mindenekelőtt a szülők attitűdjéből vezethető le. Lényeges megjegyeznünk ezért azt is, hogy a tanulók nagy része szülei kérésére válaszolta meg a kérdéseket. A németországi magyarság névhasználatát vizsgáló, szülőknek szóló kérdőíveket 165 családból 60-ban töltötték ki a gyermekek. A 60 családból 84 tanuló. A fennmaradó 12 tanuló minden bizonnyal a délutáni (vagy hétvégi) magyar iskolák tanárai biztatására oldotta meg a feladatot. A kérdőívek szereplőinek életkori eloszlását az alábbi táblázat mutatja: A nyelvhasználati kérdőívet kitöltő tanulók életkori eloszlása 2009 májusában Németországban (96 tanuló): 6 évnél fiatalabb (óvodás)
6–10 év (kisiskolás)
10–14 év (iskolás)
14–18/19 év (középiskolás)
19 évnél idősebb (felnőtt)
összesen
lány
1
34
12
5
1
53
fiú
1
16
14
10
2
43
összesen
2
50
26
15
3
∑ 96
Mivel azok a tanulók által kitöltött adatlapok is, melyeknek nincs, vagy nem egyértelmű a „szülői párja”, olyan helyekről származnak, ahol „szervezett kérdőívgyűjtés folyt”, a jelen felméréssel is kimutatható, hogy egész Németország területén élnek (szétszóródva) magyarok. Ismerve a postai úton vagy a világhálón szerteküldött, és az abból beérkező megválaszolt kérdőívek átlagos arányát (kb. 2%), valószínűleg a megjelölt egyes településeken is többszöröse él a magyarságnak, mint a beérkezett kérdőívekből kimutatható mennyiség. Fontosnak tartom megjegyezni még azt is, hogy sokkal több városban, településen élnek magyarok Németország-szerte, mint amennyiből visszaküldték a kérdőíveket. A kérdőívek kitöltésének helyeit az alábbi térkép ábrázolja:
44
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
Augsburg Bad Oeynhausen Bad Soden Bad Vilbel Berlin Bobingen Bovenden (Göttingen) Bühl-Eisental Dautphetal Denkendorf Denzlingen Dietzenbach Dornstadt Drezda Düsseldorf Durmersheim Elchingen (Ulm) Eppstein Erding Erzhausen Ettlingen (Karlsruhe) Frankfurt Freiburg Gau-Algesheim Gottenheim Groß-Zimmern Hanau Heidelberg Ingolstadt Karlsruhe Kastl Kelkheim Köln Kreiensen Langen Maintal Mayen München Münster nem adott meg várost Neuried (München) Neufahrn Offenbach Ölbronn Regensburg Rutesheim (Stuttgart) Schifferstadt Schriesheim Söflingen (Ulm) Speyer Stuttgart Traben-Trarbach Ulm Vörstetten Wehrheim Werther Wörth
2 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 4 1 1 3 1 1 1 15 1 1 23 6 1 1 2 1 7 18 3 1 3 1 1 2 1 1 23 6 1 1 1 1 2 2 1 1 1 1 1 3 1 9 1 1 1 1 173
tanulók
2009 májusában Németországban:
felnőttek
A feldolgozott nyelvhasználati kérdőívek kitöltésének helyei
város
TANULMÁNY
1
1
2 1
3 11 3 20 4 1 2 17 3
1 2 3
1 2 1 1 3 10 2 2 97
A fenti táblázat számaiból az is egyértelműen látszik, hol találhatóak jól szervezett magyar közösségek. Erdingben, Freiburgban, Ingolstadtban és Ulmban a magyar iskolák tanárai szervezték a kérdőívek kitöltését, míg Frankfurtban a cserkészcsapat tisztjei gyűjtötték be azokat. NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
45
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról A kérdőívek szereplői közül 67 fő tagja, 23 nem tagja valamilyen magyar közösségnek, 6 kérdőívből a „Tagja vagy valamilyen magyar közösségnek, egyesületnek?” kérdésre adott válasz hiányzik. A különféle közösségek közül a leggyakoribb a Magyar Cserkészet. 26 fő nevezte meg a cserkészetet, a Külföldi Magyar Cserkészszövetséget, vagy a Frankfurti Magyar Cserkészcsapatot. 25 fő jár még a cserkészeten kívül magyar gyermekcsoportba, vagy magyar iskolába. 14 fő nevezett meg magyar kulturális egyesületeket, 5 jár rendszeresen magyar egyházi közösségbe, 2 néptáncra. Akad az adatközlők közül olyan, aki az iwiw-et (magyar fórum a világhálón) jelölte meg, mint magyar közösséget, más a baráti társaságot.
3. A németországi magyar diaszpóra iskoláskorúinak nyelvhasználata a kérdőívek alapján A kérdések közül kettőben is rákérdezek arra, hogyan ítélik meg a tanulók önnön nyelvtudásukat. Az adatlap elején a tanulók választhatnak az „ért de nem beszél”, a „gyengén”, a „közepesen, a „jól”, és a „nagyon jól” meghatározások között. A kérdőív második felében mintegy kontrollként újra felteszem a kérdést. Ekkor a tanulóknak osztályozniuk kell nyelvtudásukat 5-től 1-ig, azaz a német osztályzat-rendszernek megfelelően. Segítségként magyarázatot is adok: az 5-ös a nagyon gyenge, az 1-es a nagyon jó. A két skála több esetben is eltérést mutat: Mennyire tudsz magyarul? ért, de nem beszél
2
gyenge
2
közepes
12
jó
36
nagyon jó
44
Ha osztályozni kellene magyar tudásodat, hányast adnál magadnak? 5
2 fő
4
4 fő
3
15 fő
2
43 fő
1
31 fő
nem válaszolt
46
1 fő
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
TANULMÁNY A szöveges és a számbeli értékelés eltérése legtöbbször a szöveges „javára” dől el. A tanulók „szóban” jobbra értékelik magyar nyelvtudásukat, mint „osztályzatban”. Úgy látszik, hogyha „iskolai osztályzatot” kell maguknak adniuk, szigorúbbak. Ez általában akkor van, amikor a szöveges értékelésben nagyon jónak tartják magyartudásukat, azonban csak kettesre osztályozzák. Egyetlen 10 éves fiúgyermeknél fordul csak elő, hogy szövegesben közepesre értékeli nyelvtudását, ám 2-es (jó) osztályzatot ad. Az osztályzásnál egy tanuló 2-es osztályzatot ad, de megjegyzésként odaírja azt is, hogy édesanyja 1-est adna, azaz a szülő nagyon jóra értékeli gyermeke magyarnyelv-tudását. Egy tanuló nem adott osztályzatot magának. Bizonyára úgy gondolta, egyszer már megválaszolta a kérdést. A tanulók életkorának és nyelvtudásuk fokának összehasonlításakor megállapíthatjuk, hogy minél kisebb egy gyermek, annál jobban tud magyarul. Ez egyértelműen összefüggésbe hozható a magyar nyelvi kompetencia kialakulásával, annak fejlődésével. Egy gyermek (anya)nyelvtudása, nyelvi kompetenciája évei számával arányosan nő(het). A németországi magyar diaszpóra gyermekei legkésőbb az iskoláskortól számítva kétnyelvűek lesznek, mely kétnyelvűség az iskoláskor előrehaladtával német-dominánssá válik legtöbbször azoknál is, akik német iskolai tanulmányaikat magyar egynyelvűként kezdték. Ez utóbbit természetesen erősen befolyásolja az is, hogy mikor kezdték el németnyelvű iskoláikat. Abban az esetben ugyanis, ha a tanulók magasabb iskolai évfolyamokat is végeztek Magyarországon, könnyen kiegyensúlyozott kétnyelvűek maradhatnak. Ehhez azonban nekik is szükségük van a magyar nyelvi teljesítmény „szinten tartására”, a magyar nyelv ápolására (rendszeres nyelvhasználattal, írással, olvasással stb.). Emellett nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a németországi magyar diaszpóra kiskorúi közül sokan vegyes házasságból származnak (vö. Illés-Molnár 2009: 72). A tanulóknak szóló kérdőívben megkérdeztem azt is, hogy milyen nyelven beszélnek szüleikkel, testvéreikkel és nagyszüleikkel. A családon belüli nyelvhasználat típusait és arányát az alábbi táblázat szemlélteti: A nyelvhasználati kérdőívet kitöltő tanulók családon belüli nyelvhasználata 2009 májusában Németországban (96 tanuló):
anyával
apával
anyai nagyszülőkkel
apai nagyszülőkkel
testvérrel
össz.
csak magyarul
42
37
76
53
16
224
legtöbbször magyarul
25
9
2
3
19
58
magyarul és németül vegyesen
20
14
4
2
25
65
legtöbbször németül
3
6
–
2
13
24
csak németül
5
24
6
23
7
65
egyéb
1
6
2
6
6
21
nem válaszolt
–
–
6
7
10
23
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
47
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról Egy anya (valószínűleg magyar származású), és négy apa angolul beszélnek gyermekeikkel, egy apa angolul és németül, míg egy apa csak finnül. Az anyai nagyszülőkkel 2 esetben nem tartják az unokák a kapcsolatot (mindkét esetben magyarok), 6 esetben a nagyszülők valószínűleg nem élnek már. Két gyermek beszél anyai nagyszüleivel legtöbbször magyarul és portugálul is (ezeknek a gyermekeknek édesanyjuk és édesapjuk egyaránt 2. generációs magyar). Az anyai nagyszülőkkel magyarul és németül vegyesen beszélők esetében a nagyszülők házassága rendszerint vegyes házasság. Ugyanígy van ez az apai nagyszüleikkel magyarul és németül vegyesen, valamint a legtöbbször németül beszélők esetében is. A szülők az utóbbi két esetben feltehetőleg 2. generációsak. Az apai nagyszülőkkel 3 tanuló beszél legtöbbször magyarul. Ezeknél a családoknál az apák szintén 2. generációsak. Apai nagyszüleivel 4 unoka beszél csak angolul, 1 angolul és németül vegyesen, 1 csak finnül. Egy helyen, ahol a nagyszülőkkel az unoka németül beszél, a 10 éves leány kiegészítette a választ, miszerint nagyszülei „csak németül értenek”. Hét apának nem élnek már a szülei. Arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszél a tanuló a testvéreivel, hat esetben jeleztek a válaszadók a kérdőívekben megadott válaszlehetőségektől eltérő nyelvhasználati formát: 1 tanuló beszél testvérével rendszerint angolul, néha németül, 1 tanuló az angol és a német nyelvet, 3 a magyar, az angol és a német nyelvet használja felváltva. 1 egyetemista fiú az öccsével angolul, míg húgával németül, és néha kicsit magyarul beszél. A 96 tanulóból 81 állítja, hogy van magyar (származású) barátja Németországban. A magyar (származású) barátokkal 24-en csak magyarul, 28-an legtöbbször magyarul, 21-en magyarul és németül vegyesen, legtöbbször németül 6-an, és csak németül 2-en beszélnek. Az utolsó kettőből egy 12 éves fiú ¾ éve él Németországban, így magyar (származású) barátai valószínűleg a nyelvtanulás támogatása miatt beszélnek vele németül. A jelen dolgozatban vizsgált kérdőíveket megválaszoló 96 tanuló közül 20 született Magyarországon, 71 Németországban, 2 gyermek Erdélyben, egy-egy Csehországban, Finnországban és Svájcban. A 96 gyermekből kisgyermekkora óta, azaz az iskolai évek megkezdését megelőző időtől számítva 16 fő él Németországban. 9 fő érkezett új hazájába úgy, hogy a már megkezdett iskolai tanulmányait ott folytatta. 8 tanuló járt különböző ideig Magyarországon iskolába: 1 gyermek összesen két hétig, 3 gyermek egy-egy évig, 2 gyermek két-két évig, 1 gyermek három, majd megint 1 gyermek négy évet töltött az anyaországi iskolapadban. A 96 tanulóból 1 az iskolai tanulmányait Finnországban kezdte. Egy testvérpár fél évre szakította meg németországi tanulmányait, s járt Budapesten általános iskolába. Egy tanuló írja, hogy amikor a németországi iskolaszünetek alatt Magyarországon tartózkodik, bejár a tanórákra. Ugyanilyen alkalommal megint más egy hétig látogatott magyar iskolát. A Magyarországon született gyermekek egy kivételével (ahol az anya német) magyar–magyar párkapcsolatban (házasságban) születtek, míg a többi gyermek (aki nem Magyarországon született) magyar–magyar vagy magyar–másnemzetiségű (vegyes) házasságból származik. 48
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
TANULMÁNY Amint a jelen fejezet korábbi részében már megjegyeztem, a házasságok típusai, így a szülők nyelvhasználata nagyon meghatározó a gyermekek magyar nyelvi kompetenciájának a kialakulásában. A fenti táblázatból kiolvashatjuk azt is, hogy több magyar szülő beszél gyermekével néha, vagy részben németül. A magyar szülők német nyelvhasználata a gyermekek német nyelvi fejlődését hivatott elősegíteni. Ez nem elítélendő, jóllehet úgy gondolom, azoknál a szülőknél, akik a német nyelvet maguk is tanulták, helyesebb, ha kisebb gyermekeiknél első nyelvként a magyart használják. Az iskolába járóknál a napi tanulás támogatásakor a szülőknek szükségszerűen használniuk kell a német nyelvet. A 96 tanuló közül 85 tud magyarul olvasni, 11 nem tud. Az, hogy milyen mértékben, milyen jól használják a magyar nyelvet az olvasásban, nagyon változó, többen is megjegyzik, hogy „rosszul”, „csak egy kicsit”. Ugyanígy van ez az írás képességével is: 77-en tudnak írni, 19-en nem. A 85 magyarul olvasni tudóból 68 tanuló szokott, 28 nem szokott olvasni. Hasonló az arány a magyarul írni tudók esetében is: a 77 tanulóból legtöbben rövid leveleket, üzeneteket, vásárlási listát stb. írnak. Ezeket a kérdéseket csupán egy anyuka nem válaszolta meg, aki 7 éves kislánya nevében töltötte ki az adatlapot. A kislányt az olvasni és írni nem tudók és nem szokók csoportjaiba soroltam. Ezzel szemben azonban a „szokott olvasni” csoportjába soroltam azokat a tanulókat, ahol azt a szülők jelölték, jóllehet a kisebbek esetében egyértelmű, hogy a szülők olvasnak fel gyermekeiknek. Úgy gondolom, itt nyugodt szívvel megelőlegezhetjük a gyermekeknek a jövőbeli magyar nyelvi olvasási képességet éppúgy, mind az olvasási kedvet. A nyelvhasználat a mindennapi kommunikáció, az olvasás és az írás mellett számos más formában is megjelenhet – és meg is kell, hogy jelenjen – az egyén nyelvi életében. A kérdőívben felsoroltam néhány színteret, melyek kapcsán a magyar nyelv használatát vizsgáltam. A számszerű összefoglalást az alábbi táblázatban olvashatjuk. A kérdőívet kitöltő tanulók magyarnyelv-használata a mindennapi kommunikáción kívül 2009 májusában Németországban (96 tanuló): igen
nem
nem válaszolt
Szokott a tanuló magyar nyelvű könyveket olvasni?
68
28
–
Szokott a tanuló magyar nyelvű újságokat olvasni?
32
41
23
Szokott a tanuló magyar nyelvű internetoldalakat olvasni?
29
43
24
Szokott a tanuló magyar nyelvű rádióműsort hallgatni?
38
56
2
Szokott a tanuló magyar nyelvű tévéműsort nézni?
60
36
–
Szokott a tanuló magyar nyelvű filmeket (pl. DVD) nézni?
85
11
–
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
49
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról
4. A többedik generáció viszonya a magyar nyelvhez A diaszpóra tagjainak a magyar nyelvhez való viszonyulásának leírását elsőként a nyelvvel való azonosulás szempontjából közelítem meg. Anyanyelvüknek tartják-e a magyar nyelvet a németországi magyar diaszpóra többedik generációs tagjai? Az anyanyelv meghatározásához Skutnabb-Kangas (1997: 13) négy szempontot nevez meg: a származás, az azonosulás, a nyelvtudás foka, és a nyelv használata mértékének a kritériumait. Amint erre dolgozatomban már több helyütt is felhívtam a figyelmet, a németországi magyar diaszpóra iskolásai tanulmányaik első éveiben német-domináns kétnyelvűekké válnak. A származás esetünkben adott, a kérdés az azonosuláson van. A 96 tanulóból 52 tartja a magyar nyelvet, 18 a németet az anyanyelvének. Szintén 18an azonosulnak mindkettővel. 3 tanuló magyar–angol–német anyanyelvűnek vallja magát, míg 1 az angolt, 1 az angolt és a németet, 1 a finnt tartja első nyelvének. 1 tanuló nem válaszolt, 1 pedig leírta, hogy „egyiket sem”. Ez utóbbi tanuló első generációs anyától, és második generációs apától származik. A válasz bizonytalansága valószínűleg éppen az anyanyelv szó (a többedik generációs magyar származású német-domináns kétnyelvűek szempontjából) nehéz értelmezésében rejlik. Egy magyar édesanya véleménye szerint 7 éves kislányának „most már a német” az anyanyelve. Az édesanya ezt feltehetőleg az iskoláskortól számítja. Míg ebben a családban az édesapa német, néhány magyar–magyar szülőpár is a német nyelvet tartja gyermekei anyanyelvének. Érdekes, hogy azon diákok közül, akik vegyes házasságból származnak, és (valószínűleg többen a szülők kérésére) maguk töltötték ki a kérdőívet, kevesebben vallják magukat német vagy más anyanyelvűnek, mint azok, akiket maguk a magyar szülők azonosítanak a német nyelvvel. Az első esetben belső, a másodikban külső azonosulásról beszélünk. Az utóbbiban a szülők azonosítják a gyermekeket. A kérdőívek megválaszolásának idejében 52 tanuló diákja volt, és még 2 tanuló 2009 szeptemberében kezdte a délutáni és/vagy hétvégi magyar iskolát. 42 tanuló nem látogatott a 2008/2009-es tanévben magyar nyelvű pedagógiai csoportokat. Azok közül, akik nem jártak magyar foglalkozásokra, 19 tanuló szívesen járna, 14 nem, 3 nem tudja, és 4 nem válaszolt. Arra a kérdésre, hogy ha a német iskolában lehetősége volna a magyart mint tantárgyat választani, választaná-e, 12 tanuló nem felelt, illetve 2 „nem tudom”, és „nem lesz ilyen soha” kijelentésekkel válaszolt. 7 tanuló nem tanulna magyarul, 75 igen. A nemleges válaszok indokaiként a tanulók a következő feleleteket adják: „A magyar nehéz, és úgyis sok más nyelvet kell tanulnom. Fárasztó ez a sok nyelv.” (13 éves fiú); „Mert már annyira tudom, hogy nem kell extra az iskolában tanulni. Inkább egy másik nyelvet tanulok (spanyol stb.)” (15 éves fiú); „Már tudok.” (15 éves fiú). A 75 igennel felelő tanuló válaszai közül azokból az indokokból szemezgetek, melyek biztos, hogy a kérdezettek szájából (és nem szülői sugallatra) hangzanak: „Mert tetszik, hogy 50
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
TANULMÁNY sok nyelven tudok beszélni, és talán később a szakmámban is fontos lesz. Apukám nem tud jól németül, és akkor tudnék neki segíteni fordítani.” (14 éves fiú); „Mert akkor nem kell másik idegen nyelvet tanulni. És akkor jobban tudom az anyanyelvemet.” (15 éves fiú); „Mert egy szép nyelv, és büszke kéne legyünk a nyelvünkre, amit anyánk tanított.” (18 éves lány); „Van olyan jó, vagy még jobb, mint más idegen nyelvű tantárgy” (19 éves fiú); „Mert jó a magyar. Különleges, ha tudja az ember, a munkahelyen is segít, előnyökhöz juttat. A magyarországi családdal is jó magyarul tudni beszélni.” (20 éves fiú). Azt a kérdést, hogy jó-e, ha valaki tud magyarul, 92 tanuló válaszolta meg igennel, 3 nemleges választ adott, 2 nem válaszolt. A nemleges válaszok így szólnak: „Szerintem nem fontos.” (13 éves fiú); „Mert akkor megértik, ha csak például anyukámnak akarok mondani valamit.” (12 éves lány). Az utóbbi válaszadó az „igen” választ is jelölte, mivel „mert akkor tudok vele beszélni”. A magyar nyelv tudását hasznosnak tartók közül mások így fogalmazzák meg érvüket: „A nagyszülőkkel is biztos jobb a saját nyelvükön beszélni.” (10 éves fiú); „Ha egy másik országba megyek (Magyarország), akkor is értem a nyelvet.” (11 éves fiú); „Akinek a szülei magyarok, annak kell beszélnie a szülei nyelvét mint anyanyelv.” (15 éves fiú); „Mert lehet vele beszélni, és szerintem jobban lehet egy kapcsolatot felépíteni, ha közös a nyelv.” (18 éves lány); „A világon mindenütt vannak magyarok, és kellemes, ha valakivel a saját anyanyelvünkön beszélhetünk.” (18 éves lány).
5. Összegzés A jelen tanulmány a feldolgozott kérdőívek alapján pozitív, bíztató képet fest a németországi magyar diaszpóra nyelvhasználatáról. Az elhangzott adatok tükrében biztosak lehetünk abban, hogy a magyar nyelv ápolásának és fenntartásának intézménye stabil alapokon nyugszik. Vajon valóban így van-e? Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kérdőíveket azok a tanulók töltötték ki, akik magyar foglalkozásokra járnak és/vagy akiknek a szüleik maguk is kitöltötték a felnőtteknek szóló íveket. Megállapíthatjuk tehát, hogy a németországi magyar diaszpórában, és úgy általában a magyar diaszpórákban a magyar nyelv védelme és megtartása szülői és pedagógusi felelősség.
A hivatkozott irodalom Illés-Molnár Márta 2009. A németországi szórványmagyarság névhasználatáról. Nyelvünk és Kultúránk, 4: 68–82, lásd még: http://www.ungarischunterricht-karlsruhe. de/publicisztika.html Illés-Molnár Márta 2010. A németországi magyar diaszpóra nyelvhasználatáról. Nyelvünk és Kultúránk, 2: 61–74, lásd még: http://www.ungarischunterricht-karlsruhe. de/publicisztika.html. NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
51
A németországi magyar diaszpóra iskoláskorú tagjainak a nyelvhasználatáról Sku[n]tnabb-Kangas, Tove 1997. Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány
Internetes hivatkozás EB 2009 = Magyarország oktatási rendszere 2007–2008. In Európai Bizottság http://eacea.ec.europa.eu/education/ eurydice/eurybase_en.php#hungary [Letöltés: 2010. 10. 03.] KSH 2009 = Nyugdíjasok, nyugdíjak 2009. In Központi Statisztikai Hivatal vmek.oszk.hu/07400/07449/07449.pdf [Letöltés: 2010. 03.12.]
Babits Mihály
Régi magyar költők* Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze tevétek, e nyelv hogy forrásit eressze (háznak idült jégtől így csurran eresze s hanyagolt bányának nyíl tágan eresze). Nem akarok, gyenge, veletek kiszállni, beteg, erőn föllül csúcsokon ugrálni, fiatal, ősz fők közt versenybe’ kiválni, hamit azok hagytak, magam azt munkálni; de azok neveltje, kik mezejük aszfalt, kiket e bágyadt kor vergődve magasztalt, vágyón, irigyelve nézek tifelétek. Szellemem a koré, anyagom tiétek, s bárha silány viskót, bárha csupán vázat, magyar égett kővel építem e házat.
* Megjelent a XII. Anyanyelvi Konferenciára kiadott Nyelvhaza című kötetben
52
NYELVÜNK ÉS KULTÚR ÁNK 2010 /4
