300. t

KÕ K MÛVÉSZET K KRITIKA

SZÕRÖS

IRODALOM

ISSN 1335-6321

2005 / 1.

K

10. ÉVFOLYAM

K

Ára 30.– Sk / 300.– Ft

Németh Zoltán versei A Serény Múmia búcsúja M. Csepécz Szilvia beszélgetése Szemzõ Tiborral H. Nagy Péter: Avantgárd elõétel, Korszerû szendvics Szeberényi Zoltán: Költészeti háromtusa Vendégh Krisztina: Philip K. Dick regényei az elitirodalomban Ardamica Zorán: Nem hiszek a társadalomban, mert nincs

Startvonalon: Haris Éva Rácz Boglárka Dömény Andrea Ravasz Myrtil Sánta Zsolt Hajtman Kornél Dóczi Gábor Dudás Szabolcs Laborczi Dóra Gubo Sándor Baranyovics Borisz

NÉMETH ZOLTÁN

Állati nyelvek a krokodil könnyei a krokodil barátságban él a könnyeivel, amelyek folyton visszamásznak a szemüregébe. miközben záporoznak a könnyei, csiklandozzák is a visszamászó könnyek. ezért van az, hogy a krokodil hangosan röhög a zokogástól. a lúd érzelmei

Csorján Melitta: Tanulmány

a lúd meglehetõsen szentimentális madár. regénye, amely tavi környezetben játszódik, rokonságban áll a tavi költõk – mint a lord gém, vízityúk, gödény – teljesítményével. annyit zokognak ezen a szentimentális regényen, hogy tavak, tórendszerek, egy egész mocsárvilág alakult ki a könnyekbõl: ebben is ludas ez a könyv. a regény egyébként arról szól, hogy jaj, szerelmesnek kell lenni, egyszerre több hímés tojóirányba, és mindig meg kell halni (minden pillanatban más vagyok, mint aki voltam, zokogja a nádas). a regény szövege és hatása bizonyítják, hogy 1

madarak nõi combja gyakran felmerül a kérdés: melyik madárnak van a legszebb nõi combja? egyesek esküsznek a tyúkra, a kopasznyakúra, mások a struccra, sõt, szavazatot kapott a pulyka és a függõcinege is. a legszebb nõi combja mégis a gatyásölyv feleségének van. egy madárnõ, csupa alsónemûben! szerintem jobb, mint a hóbagolylány tundrabugyiban.

Németh Zoltán (1970) A besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékének tanára, az Új Forrás c. irodalmi lap szerkesztõje. Kötete: A kapus öröme a tizenegyesnél (1999), A szem folyékony teste (2000), Olvasáserotika (2000), Talamon Alfonz (2001), Németh Zoltán vírusszövegei, idiótameséi és egyéb mutáns történetei (2002), A perverzió méltósága (2002), A széttartás alakzatai (2004). Az idei könyvhétre két könyve jelenik meg: A haláljáték leküzdhetetlen vágya (2005) és A bevégezhetetlen feladat (2005).

2

Csorján Melitta: Naplólapok

valószínûleg a lúdban hatalmas érzelmek dúlnak. jegyezzük meg: a lúdban hatalmas érzelmek lúdnak.

3

VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VEND

Serény Múmia A Serény Múmia a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat mellékleteként tíz évig folyamatosan közölte az erdélyi magyar fiatal írók, költõk írásait. Utolsó száma idén januárban jelent meg. Helyét A Nagy Kilometrik vette át, az alábbi összeállítás utóbbi elsõ, elõbbi utolsó külföldi útja, búcsú és bemutatkozás is egyben. Karácsonyi Zsolt szerkesztõ

ÁRMOS LÓRÁND SÁNDOR

Vágyból, lázágyból „Megtöltesz hajjal, vérbajjal” (OJD) Ne kopogj, ha eljösz: érted búgatom csak piros gyáram. Kaphass végre te is tisztát szerelemben, szabadságban; Vetkezz tisztára: ruhádból kiöblítem mind a vágyat; Hajat, gátlást bonts a szélbe: Lehull, ó lehull ma végre mind a látszat és kibomlik testedbõl a görcsös áram.

Jövõbeli szép A jelen: esendõ körülmény a filmben cserélhetõ részlet: – magáról a versegyén egy jövõbeli szép személynek forgat – Elberreget, kábel, jobb kéz, szem a kamerába, ballal intézkedik, kavar, és „nyirokba lóg a lába”. Ballal egyre hesseget, elhajtani nem bírja mégsem – A múlt szõrös légyszemélye ott zümmög, egyre, a gépben – Se felvenni nem lehet így, majd, ha levetítné szépen átszáll oda, s dong tovább a légy a vásznon túli térben: Itt sem lehet már. Felugrik – filmek, kábel lóg utána – keresni helyszínt, ahol még. [S az a kis légy zümm, utána.]

Vágyból, lázágyból kiveszlek: Érted búg legendagyáram. Csorján Melitta: Tanulmány

4

5

BURUS JÁNOS BOTOND

A szeretet megérkezik Szovátára – Mert minden baj belülrõl fakad, higgyed el – mondta Laci, és kifordított keze fejével ütögette mellkasát. Vastag ujjaival dobolt a mellényén, apró, sötét foltok maradtak a bársonyanyagban. – És mindegyiknek elsõ és legfõbb okozója az át nem sütött flekkenhús, és a sör, és az elszívott cigaretták és a konyak, amit ráisznak a sörre. Én csak tudom, nekem ez szakma. Hogy ránézésre megmondjam, milyen fajta a vendég, és milyen baja van. Ez agymunka, öregem, egy sakkvilágbajnokság is kutyafasza mellette. Mit ránézésre! Rápillantásra kell tudni. Hogy miféle-kiféle a kliens. Mert ha vastag, vagy siet, nem kell visszaadni az egésztõl. Vagy hogy egyáltalán van-e léje, vagy csak potyázni akar. Diszkrécióra vágyik, vagy izgága, vagy részeg, aki megrongálhatja a berendezést, és akkor el kell kísérni, hogy lássa, foglalkozva van vele. Aztán nem is mindenki tudja csinálni, gyomor kell hozzá és idegek, érted, mert sokat kell vergõdni, amíg eljutsz, hogy a zöldág babért teremjen. Meg kell legyen az ambíció benned. Szóval ezek vannak nagyban. Persze, a konkurencia, hát az van, hogy rothadjanak meg, ismered a fajtát, mind asszik, hogy õk valami világközepe, de én rájuk se köpök, megvannak a saját viszszajáró palijaim, a fürdõvendégek is szeretnek, mert tisztaság van, kellemesség, arra ott az asszony, de az aztán reggeltõl estig, megesküszök, épp hogy ki nem törli nekik. És ellátottság, az fontos, hogy legyen, és tehát õk se köpnek rájuk. És én se. Na. És Laci megfordult saját tengelye körül, és köpött egy kevés nyálat felfelé, a domb tetején lévõ fehér homlokú, elegáns, karcsúra esztergályozott tornácoszlopos Tivoli vendéglõ irányába. – Na érted most, Ödi, hogy mi a pálya. Mondj már te is valamit, az isten szerelmére. 6

feleségeikkel, az asszonyok nevettek és sikongattak örömükben, ahogy uruk karjában uszótempókat végeztek, kivillantak szájukból a tett fogak, egy-egy elsõ híd felfehérlett a

még erõtlen napfényben. Laci egy karikába pöndörödött lengyelkolbász szeletkét hajkurászott a plasztikvillával, itt jó a kaja, a fõnök haver, mondta teli szájjal. Bilibók Ödön óva-

Bilibók Ödön szendén mosolygott, hálás mozdulatokkal és egy nyomorékká gyûrt kockás zsebkendõvel letörülte szemüvegérõl a reápreckelõdött nyálcseppeket. – Értem, Laci, hogyne érteném. És én is köpök. És nagyon-nagyon örvendek, hogy viszontláthatlak, Laci. Te mindig is vagány gyerek voltál, tudtam, hogy neked érvényesülni kell. Hogy kiharcolod magadnak a huszonegyet. Én tisztellek-becsüllek, komolyan mondom. Drága barátom! – és Bilibók Ödön megölelte a nála másfél fejjel magasabb, széles vállú, pocakban domborodásnak indult, de egészében véve nagyon stramm Lacit. Fejét a vállára hajtotta, tenyerével szelíden paskolta, ehhez lábujjhegyre kellett csipeszkedjen. – Velem is baj van, Laci, engemet is rág, itt belül, ahogy mutattad, és te látod ezt. Ahogy ott a padon ültem, ha te nem jössz, Lacikám, hát én is megesküdhetek neked, már ott tartottam, hogy nem tudom, mit csinálok, néztem a récéket, és arra gondoltam, vajon mi az istencsudáját találhatnak maguknak enni abban a sós vízben. Talán a meleget érzik, olvastam, hogy harmincnégy fokig is felmehet a termál. Talán mindannyian így vagyunk evvel, édes Laci, keressük a melegséget, még ha nem is tudunk kihalászni aztán semmi megenni valót. Nagy bolondság, mivel maradsz azután, csak a bajjal, hogy rágja a bensõdet. Tetves az élet, Laci. – Hát mért nem így mondod, hogy mi a gáz, öregem, minek ekkora körítés neki. Néma gyermeknek anyja se. Elmegyünk, befalunk valami meleget, én se ettem még rendesen ma, két falatot csak, azt is fél lábon. Na ne hülyéskedjél velem, hány éve nem láttuk egymást, Ödi. Rá lehetett látni a tóra a büfé teraszáról, még nem volt szezon, egypáran lubickoltak, ötvenes férfiak rózsaszín dresszes, nagymellû 7

tosan emelgette szájához a miccset, a papírtányérról mustárt kent fel egy darab kenyérrel, és bekapta. – Nem tudtam, hogy félember vagy –, röhintett Laci, mikor kirendelte a vodkát a sör mellé. – Na nem az, én se vagyok piás, tudod, nincs már se idõm, se idegrendszerem a nagy bulikhoz. Pedig jól bírtam, ha visszaemlékszel, milyen berúgásokat csináltuk, apám, középiskolában. Bilibók Ödön szerényen dadogta, hogy nem akarja megterhelni a barátját, de visszaemlékezett, azt mondtuk rólad, csatornapléhbõl van a gyomrod, Lacikám, isten éltessen téged is. – Amikor lehánytam a bankett elõtt a Balog Domi öltönynadrágját! – Kacagtak, újra öszszekoccantották a poharat. Domokossal mi van, kérdezte Ödi, á, ott eszi a fene Maroson, húzta a vállát a másik, kínlódik, benzinkutat akart nyitni, aztán nem kapott rá engedélyt, bement Bukarestig, mert úgy tudta, van ott valaki a minisztériumban, akivel lehetne intézkedni, de behúzták, egy kalap pénzt hagyott ott. Most társ egy mosóban, de hiába patron, oda kell neki állni a slag végire, mocsok meló, kaparni a koszt minden szaros Dácsiáról. – Hallgass meg, Ödi, úgy mondom neked, mint az édestestvéremnek, mikor idejöttem nyolcvanhatban, nem volt itt semmi, csak a pártvillák, érted, az asszony szovátai, mind ette a fejemet, hogy költözzünk át, egyem meg a szivit, jobban tudta akkor, mint én, hogy kell mozdulni. Mert figyelj ide, jön valaki, jössz például te, és azt mondod: milyen finom élete van ennek, vállalkozó, megvan mindene, satöbbi így tovább. De hogy mi van mögötte, azt nem látja senki, egy pokol, ha érted, amit mondok, a stressz, az megöli az embernek a gondolkozását. Mást ne mondjak, ma reggel is cirkuszom volt a szállítókkal, az a rengeteg papír meg minden, olyan a fejem, hogy jobb nem is beszélni róla. Tégedet se ismertelek volna meg, ha nem szólsz rám, mondom, ki az a nyamvadt ott a padon. Ezt példának hozom fel, hogy kinyissam a szemedet. Bilibók Ödön szemébõl elkezdtek szivá8

rogni a könnyek. Fázósan összehúzódott kopottszürke zakójában, mellén megreszketett a mûszálas ing. – Cili elment, Lacika. A másik meghõkölve nézte. – Elhagyott. Kiment Olaszba, befizetett egy útra, megnézték Velencét, mindenfélét, aztán megkérte a sofõrt, nyissa ki a csomagtartót, akkor beszéltek vele utoljára. Azt mondta, mutuly vagyok, Lacika. Laci tartotta vállán egykori osztálytársa kopasz, kicsi koponyáját, az meg egyre csak zokogott, nem akarta abbahagyni, már vagy öt perce bõgött, a pincér és két fagylaltozó vendég bámulta õket, kezdett kellemetlen lenni. A szabad kezével intett, rendelt még két vodkát, meg kellett tartsa a poharat, hogy ki ne lötyögtesse a remegéstõl Ödi, a fülébe suttogott, de nem tudta, mit kéne mondjon, õszinte részvétem, szaladt ki végül a száján. – Azóta se éjjelem, se nappalom, olyan vagyok, mint a kivert kutya, melyen titkos féreg foga rág. Bilibók Ödön lecsillapodott, zsebkendõjével szétmázolta arcán a könnyeket. – Tudod, mit csinálok azóta, Laci? Végigjárlak titeket. Akit csak tudok, a régiek közül. Mindenkit az osztályból. Már csak ti vagytok meg nekem. Olyan jó látni az örömötöket. Hogy mindenkibõl ember vált, igen, hiába mondta annyiszor Csuka tanár úr, hogy nem lesz semmi se a bandából. – Ödi, én átérzem a fájdalmadat. Nem is tudom, mit mondhatnék neked. Cili nagyon jó csaj volt. – Õ egy angyal, Lacikám. – És Bilibók Ödön újra sírva fakadt. – Nem szabad megtörni, Ödi, meghajolni igen, de törni nem. Az élet harcolás, én mondom neked. El kell felejtsed Cilit, ne edd magadat, vedd úgy, hogy nem volt hozzád való. – Szerettük egymást, Laci, én úgy szerettem, mint két réce. – Nehogy sértselek, kedves barátom, sose értettük, hogy tulajdonképpen hogy is vagytok ti együtt. Egyszer meg is kérdeztük Cilitõl, ha jól tudom, még tizedikben, de nem mondott semmit, tudod, milyen a fiatal csa-

joknak a természete, ha akarnak, nagyon tudnak kussolni. – Nem volt semmi baj egész a forradalomig. Azután kezdte a szemrehányásokat Cili, hogy nézzem meg, mi van körbe, mindenki csinál valamit, ábécét, butikot, akármit, csak mi vagyunk élhetetlenek, s hogy meddig akarom még röhögtetni magunkat. Õ egy erõs egyéniség volt, Laci. A maga ura akart lenni. – Ami az övé, az az övé. Neki voltak a legjobb lábai az osztályból. – Ezt csak neked mondom, Laci. Mert barátom vagy. Én majdnem elpusztítottam magamat. Igen, igen, ne szólj semmit, hadd mondjam el végig. Már ott tartottam, hogy marószódát iszom, vagy akármit, de nem volt otthon semmi. Tudod, mi tartott meg? A hit a szeretetben, barátom. A remény, hogy valaki onnan fentrõl figyel minket, és felír minden igazságtalant, ami ér, és minden jó cselekedetünket. Mert mások is vannak az én helyzetemben, tudod, nem nehéz bekerülni a béka feneke alá. Elkezdtem gyûlésekre járni, Laci, sok minden érdekeset megtudtam ott az életrõl, amiket addig soha. Egy részük le van írva ebben a könyvben. Ezt neked hoztam, Laci, te értelmes ember vagy, sok jó dolgot összekapartál az életben, pénzügyileg stabil vagy, családod van, mindened. Te meg fogod érteni. Azt sem bánom, ha egy-egy megbízhatóbb kliensednek kölcsönadod a vendéglõdben. Az asztalra tette a kabátzsebbõl elõhalászott könyvecskét. Laci elkerekedett szemmel hallgatta. Rázta a fejét, mint akinek víz ment a fülébe. – Miket mind mondasz, Ödi? – Olvasd el, neked adom, mit hogy neked adom, neked hoztam direkt. Innen majd továbbsegít engem az úton a szeretet. Laci nem tudott tovább maradni, eszébe jutott, hogy valamit azonnal el kell intéznie, csak eddig megfeledkezett róla. De most már rohan. Az asztal fölött kezet ráztak, örül, hogy láthatták egymást. Bilibók Ödön tiltakozott, de osztálytársa nem hagyta szóhoz jutni, ezt el kell fogadni, Ödi, csak egy kicsi pénz, ennyi van most nálam, elég lesz vonatra és pár napig

erre-arra. Begyúrta a pénzt a szürke zakó zsebébe, és indult, szinte futva lépkedett, majdnem felborította a kitömött medvét a kijáratnál, amit a fotográfus hurcolt magával mindenfelé kerekeken, hogy fényképezkedhessenek vele a fürdõvendégek. A könyvet nem vitte el magával, ottfelejtette. Zsongott a feje, szegény Ödi, gondolta, a következõ pillanatban elfutotta a méreg, a mocskos életbe az egésszel, mondta magában, hogy idiótákkal kell összefusson, nincs neki elég baja, fél négy elmúlt, el van késve, fel kéne váltsa az asszonyt. Ha valamit szólni mer, megpofozom, döntötte el magában. Az õ rohadt kurva ötlete volt úgyis az egész ezzel a hülyeséggel, hogy béreljék a piaci közvécét a tanácstól. Bilibók Ödön a három kilométert, ami a fürdõteleprõl kacskaringózott le a faluba, gyalog tette meg. Amikor elért a buszmegállóig, benyitott a váróba. Csak egy nõ volt bent, keresztbe tett lábakkal üldögélt a fal mellett. Leereszkedett melléje. – Mi a franc tartott ennyit? – Nehéz volt lerázni a hapsit – vonta fel a vállait Bilibók. – Mennyi? – Negyvenezer. – Leste a nõ arcát. – Nem lehetett többet. A pasas egy barom. A jehovistás trükköt kellett bedobjam neki, hogy legyen már valami. Felállt, odament az apró ablakhoz, kért két jegyet. – Marosra megyünk – mondta, amikor már kint voltak a járdán, a megállót jelzõ tábla alatt. A nõ csak hunyorgott, szemébe esett a fény. – Van ott valaki, autómosót nyitott. Hallgattak. – Cili, szeretsz te még engem?

9

KIRÁLY ZOLTÁN

A Nõ I. általában a férfinek nevezett állatnak párja. II. nyakán elhelyezkedõ golyót általában szõke, barna, fekete, vörös, illetve más, természetellenes színû szõr fedi. III. a férfiakkal ellentétben: mindenevõ. IV. gyakran drága. V. talán édes is. VI. saját bevallása szerint küldetése: kitölteni ellentétes nemû párja hiányosságait, üregeit.

IX. említett egyed mindig, akkor és ott terem, amikor és ahol már termett belõle. X. általában azt ért, amit akar, néha azt sem. XI. kis csapatokban jár toalettre férfiak megnemértésére. XII. a férfiak által elfogyasztott alkoholmennyiséggel egyenes arányban nõ. XIII. állatszeretetét plüssben foglalja össze. XIV. mindig olyan, mintha nem is lenne olyan. XV. tanács kezdõknek: a tizennegyedik pontot megcáfolandó: olyan. XVI. megfigyelések szerint arcvonásai megerõsödnek, szemei megnõnek, esetekben szikráznak, ha más nõ azonosító nevével illetik

VII. ez gyakran fordítva történik. VIII. a nõk gyakran egymás hiányosságait is betöltik, kielégítik. 10

11

MÁRKUS ANDRÁS

MUSZKA SÁNDOR

A vénuszdombos Imre állapota

„A szerelem próbája”

– melyben költõnknek egy hermafroditára fáj a foga –

Háromszéki népballada

Te Aphrodite, te Vénusz, te Imre! Légy már tekintettel érzelmeimre!

Autósztrádán busszal Mind magyarba tépett Jaj szemünk is könnyes Gyomrunk is fáj, éhes

Ha te bak volnál, és nõstény lehetnék, Ha én csõdör volnék, te kancát játszhatnál. Vagy fordítva, vagy tudomisén… Rajtam belovagolhatnál a Hortobágyra! Sort keríthetnénk pár csemer orgiákra Ó te határozatlan, te gyáva! Lennék én szeretõd s kurvád, te árva! Csak legyen ez állapot bezárva.

Magánál mást nem hord Zoknit bugyit kékszeszt Pénzt megy mind keresni S holmi eleséget

Nõi napló Tegnap noémibe öltöztem. A noémi az új divat. Az új díva. 2003 telének színei. Noémiben jártam az utcákat. Mindenki megcsodált. Kívánták, mint a vacsorát az új ruhámat. Tényleg új volt. Nem a turkálóból vettem. Egy hét alatt össze is mocskoltam. Aztán idõvel kikopott. Kivágtam a térdemnél. Merthát rocker vagyok. Egyre csak nõtt rajta a lyuk. A végén csak egy rongy maradt. Most anyám törli vele a kaktusz cserepét odahaza, a szobám ablaka alatt.

12

Lapát Kérem szennyóra Itten magyarban Tudja e meggyláz Egyre csak nõ S késõbb a szilva Érik s magácskát Kéri a fõnök Dolgozni át

Váj de a határõr Piszok gaz mind vétkes Ingyen utat nem nyit Bozgori legénynek Pénz kell mindnek annak A dög hogy leverné S pannon egük nyilát Rájuk ráküldené Ezért oszt galambom Azt izenem néked Idén pénz ha nem lesz Várj rám még egy évet.

Töcskölni s engem Szennyóra kérem Lapátra tesz ha Engedje hát. 13

VARGA MELINDA

a vonat áll ti mind felültök rá bolhák ugrálnak sípcsontjaitokon kezetek ráragad a kilincsre

megpihennél ijeszt a szoba négy falára kifröcskölt a klausztrofóbia

vasszagú kezed fogása vodkától bûzlik fogsorod s te csak akarod még mindig akarod hogy levakarjalak a barna vonatülésrõl itt nincs számozás mégis mindenki helyjegyet vált s a folyóson állnak a mamlaszok

gyalog mész a lépcsõn te aki a 7. vagy mindig közepes elvegyülni vágyó fölötted kölyöklábak dörömbölnek piros pöttyös labda pattan föl alattad õsz szenilis idegen

még egy állomás s képedbe köpnek egy másik vallomást

gyalog mész nem akarsz bezáródni egyedül maradhatsz megrohadhatsz egy liftaknában

valaki mindig belepofázik pedig már elalélnál lágy kurtizánok ölét nyalnád de fanyar a nedv vágtat a lüktetés a lábujjhegyeken kenõcs margarin szappan majd vazelin nem marad üres zóna a testeden marószódával súrolnád le a mocskot 14

vegetál

a vonat megy egy kettõ három vágány talán besiklik egyszer a megfelelõ látomás is Gyergyó Vásárhely Kolozsvár bécs belgrád berlin kína vagy óceánia között.

15

ZSIDÓ FERENC

A szimuláns Szemtõl szemben ültek egymással, komoly arccal. Az ajtó csukva volt, senki sem zavarhatta meg õket. Beszélgettek, pontosabban kérdezz-feleleket játszottak, nem is tét nélkül. Lássuk csak, hány éves vagy is te? – kérdezte a felnõtt, és belekukkantott az irataiba. Tizenkettõ – mondta a fiú egykedvûen. És szeretsz játszani? Persze. Attól függ, mit. És mit szeretsz? Hát.. Például a késsel? Például… És a nagymamádat szereted? Igen! – válaszolta meggyõzõdéssel a fiú. Az jó! Nagyon-nagyon jó – mondta nyomatékkal a felnõtt, hümmentve, fejét csóválva. És maga, maga szereti? – érdeklõdött a fiú. Hogyne, hogyne…, mondd csak, szoktál verekedni? Minden fiú szokott verekedni! Milyen gyakran? Az attól függ. Ha például felidegesítenek, vagy… Könnyen felidegesedsz? Nem olyan könnyen, mint egyesek! A nagymamádra sokszor voltál már ideges? Nem. Az apámra többször vagyok. Vagy Sanyira, a testvéremre. A felnõtt hallgatott, kivárt. Cigarettára gyújtott, élvezettel fújta ki a füstöt, közben ujjaival dobolt az asztalon. Itt az áll – mutatott aztán a papírjaira –, hogy késsel támadtál a nagymamádra. Hátulról. Öt centiméteres sebet ejtettél rajta, szerencsére csak izmokat vágtál át, így nem lett komolyabb baja. Elmagyarázom – mondta a fiú dacosan. 16

Jó. De elõször gondolkozz. Szüleid azt mondták, célba dobást tanultál, s véletlenül találtad el a nagyit. Ez nem igaz – rázta a fejét fintorogva a fiú. Persze, hogy nem igaz! Az orvosok megállapították, közvetlen közelrõl, felülrõl szúrt sebrõl van szó. Nem akartam megölni! Hiszek neked. A nagymamád elõször nem akart orvoshoz fordulni, de aztán túl sok vért veszített. Az orvosok be kellett varrják a sebét. Õk értesítették a rendõrséget is. De mindegy. A nyomozás immár lezárult. A következményei is megvannak… Most azonban nem errõl akarok beszélni. Kérlek, mondd el nekem, csak nekem, miért tetted? A fiú pár pillanatig lesütötte a szemét, komoran, konokul nézett maga elé. Úgy tûnt, tusakodik. Mintha kívánna is beszélni, meg nem is. Mintha legszívesebben faképnél hagyná ezt a kíváncsi, jóságot és nyugalmat játszó felnõttet. Mintha mégse. Amikor végre megszólalt, hangja erõltetett, elcsukló volt: Amikor gyermek volt, szokott maga segíteni a szüleinek? – kérdezte. A felnõtt megütközve, értetlenül nézett rá. Szoktam – válaszolta aztán, vállát megrántva. Én is – mondta a fiú. – El is várják. Tudja, hányszor, megszidják a testvéremet, Sanyit, mert õ nem akar segíteni?! S mindig azt mondják neki, pont olyan hitvány vagy, mint Géza bátyád volt. Õ az édesanyám testvére. Sokszor elemlegeti a nagymamám, de az édesanyám is, hogy mennyi baj volt vele. Hogy semmit se lehetett rábízni. Hogy folyton meglógott a munka elõl. S hogy ennek meg is lett az eredménye.

Mi lett az eredménye? S hogy én ne róla vegyek példát, hanem legyek jó fiú, és segítsek nekik, ha kérik. A felnõtt bólogatott. Mint aki kezdi érteni a dolgot. Úgy tûnt, lassan egymásra hangolódnak. De nem kérik – folytatta a fiú mind hevesebben. – Sõt, nem engedik! Hányszor volt, hogy dolgoztak valamit, s én odaugrottam, hogy segítsek. Nem, kisfiam, menj csak nyugodtan játszani, mondták mosolyogva. Fõleg a nagymamám. Szemmel láthatóan mind jobban beleélte magát mondandójába. Arca kipirult, összeszûkült szemmel, mereven bámult egy pontot a falon. Amikor ez történt, már úgy éreztem, kész, vége. Nem mehet tovább. Épp egy nagy tábla szalonnát darabolt a nagymamám. Szegénynek már nincs elég erõ a kezében, nem bírt a kemény szalonnabõrrel, hát elkaptam egy másik kést, s odaálltam, hogy segítsek. Elküldött: hagyd csak, kisfiam, majd én. Dühös lettem. Nagyon dühös. Azért küld el, hogy majd mondhassa azt, hitvány kölyök voltam, sosem segítettem? Azért? Hát miért nem engednek jónak lenni? Kezemben volt a kés. Felemeltem. Fogamat összeszorítottam, szememet lehunytam, aztán lesújtottam. Nem is tudtam, hová. A felnõtt fejét csóválta, aztán hümmentett, mint aki hiszi is, nem is, amit hallott. Hogy valaki hátba szúrhat valakit csak azért, mert az nem engedte segíteni? Hosszú pályafutása alatt ilyent még nem hallott. És? – kérdezte aztán firtatóan. Bánom, persze. Nem is tudom, mi lett akkor velem… Amint hallottam, azért voltak még ilyen agresszív megnyilvánulásaid, kegyetlenkedéseid. Nem is olyan rég… A fiú értetlenül nézett rá, fejét tagadóan rázta. S az mi volt – folytatta a felnõtt –, amikor levágtad a macskátok farkát? Az nem kegyet-

lenség? Tisztában voltál, hogy fájdalmat okozol neki? Ó, az egészen más! – legyintett a fiú, szemmel láthatóan megkönnyebbülve. Hogyhogy más? Tudja, miért tettem? Sokszor kértem a szüleimet vagy a nagymamámat, meséljenek érdekes történeteket a gyerekkorukból. Pár dolgot meséltek, de aztán csak vonogatták a vállukat, hogy fiam, rég volt, nemigen emlékszem, meg hát nem is történt egyéb érdekesség. Meglepõdtem. Vajon én is így leszek majd a gyerekkorommal, hogy csak pár dologra emlékszem? Arra gondoltam, csinálnom kell olyan dolgokat, amelyek elég érdekesek ahhoz, hogy megmaradjanak az emlékezetemben, hogy majd legyen, amit elmeséljek. Hát ezért vágtam le a macska farkát. A felnõtt fejét csóválta, aztán hümmentett, mint aki hiszi is, nem is, amit hall. Hogy valaki csak ezért levághatja a macska farkát? Hosszú pályafutása alatt ilyent még nem hallott. Élmény volt, elhiheti nekem – folytatta belemelegedve a fiú. – Nem fogom egyhamar elfelejteni. Ahogy elcsíptem, a nyakánál fogva, nyomban megérezte a veszélyt, védekezni és fújtatni kezdett. Amíg valahogy beszorítottam a lábam közé, mind összekarmolt. De akkor már nem menekülhetett. A térdemmel lenyomtam a fejét, aztán megmarkoltam a farkát, s a késsel, amit elõzõleg kézügybe helyeztem, egy nyisszantással levágtam. Tõben. Micsoda rettenetes hangot adott ki! Nyávogás meg vinnyogás meg jajgatás volt az. Akarja, hogy utánozzam? A felnõtt megborzongva rázta meg fejét, arra gondolva, milyen kis vadállattal van dolga. S hogy elárulta magát ezzel a történettel! Vagy csak szerepel? Milyen meggyõzõen adja elõ a sztorit, milyen fordulatosan! Mintha elõre kigondolta volna! Amikor pedig kiengedtem a lábam közül – tért a fiú a történet befejezésére –, felugrott félméteres magasba, aztán úgy elszaladt, mint 17

akit puskából lõttek ki. Azóta nem nagyon látjuk. Meg-megjelenik a háznál, nagy félve eszik egy kicsit a tányérjából, aztán tûnik el megint. S szerinted mindez nem volt kegyetlenség? – kérdezte meg a felnõtt rövid hallgatás után. Miért lett volna az? Láttam még farok nélküli macskát! A felnõtt ingerült lett. Ez nem érv, te átok fattya, akarta mondani, de aztán erõt vett magán. Úgy érezte, semmi érdemlegeset nem sikerült megtudnia errõl az összevissza locsogó, álnok macskagyilkosról. Hogy egy lépéssel sem került közelebb a megfejtéshez: valójában miért vágta bele a kést a nagymamája hátába. Milyen lelki okai lehetnek a dolognak. Milyen tudatalatti indulatok feltörésérõl. Mert arról van szó. Mert arról van szó? Hogy lazítson egyet, újból cigarettára akart gyújtani, ám észrevette, egészen tele van a hamutartója. Fel akart állni, hogy ürítse bele a sarokban lévõ szeméttartóba.

Ahogy szándékát megértette, a fiú felugrott: Majd én! Hagyd csak, fiam – hárította el a felnõtt hivatalos udvariasságból –, elintézem én. A fiú foga megcsikordult: Elintézi? A felnõtt nagy nehezen ártalmatlanná tette a rátámadó fiút, aztán ráfirkantotta a lapra a diagnózist: szimuláció? Így, kérdõjellel.

A szerzõkrõl: Ármos Lóránd Sándor: 1980-ban született Nagykárolyban, Temesváron végzett a Jogi Karon. Jelenleg Budapesten él. Burus János Botond: 1981-ben született Csíkszeredában, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) politológia és újságírás szakos hallgatója. Király Zoltán: 1977-ben született Kolozsváron. Kötetei: Szombat, szobámban képzelõdöm (versek, 2000.), Avantgarde keserves (versek, 2002) Franz Hodjak: Legenda a kútról (mûfordítás, 2004.) Márkus András: 1988-ban született Kolozsváron, a kolozsvári Báthory István Líceum diákja. Muszka Sándor: 1980-ban született Kézdivásárhelyen. A BBTE harmadéves szociológia-antropológia szakos hallgatója. Az Echinox magyar oldalainak szerkesztõje. Varga Melinda: 1984-ben született Gyergyószentmiklóson, a BBTE másodéves, magyar-néprajz szakos hallgatója. Az Echinox magyar oldalainak szerkesztõje. Zsidó Ferenc: 1976-ban született Székelyudvarhelyen, prózaíró. Kötete: Szalmatánc (2002.) Karácsonyi Zsolt: Kolozsvár. Az Aradi Jelen folyóirat szerkesztõje.

VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VENDÉGÜNK: VEND 18

19

STARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONALSTARTV VONAL

HARIS ÉVA

Azért felettébb kíváncsivá tesz…

Õ volt

…mekkora banánhéj kell az emberiségnek, hogy valagra üljön, és a saját levében érjen össze azzal a szeméttel, mit manapság maga alá termel.

Buborékban guggolt a felhõk tetején; napközben onnan szagolta a szelet; késõbb a tenger zöld homályába öltözött, és hattyúnyakát elõrenyújtva elköszönt.

(Z)Ûr Egy betondarabka spirális mozgása Lendületbe hozhatja akár a Holdat, vagy lehet Földre hullott meteorit (nyomában jégkorszak), vagy átnavigálva a Naprendszeren kereket is oldhat.

Ebgondolat Egy verõfényes reggel, amint igazán szabad akar lenni, majd ráébred az ember, hogy palackba zárt szellem.

Szumma Visítás hasítja a levegõt. A bolygó tüdejébõl tör elõ. Lakomára készül az ördög. Feszület alakúak az erdõk.

Varázslat Variálhatod, felöklendezheted, átformálhatod, festhetsz freskót, és üveget fújhatsz és nyithatsz tárlatot… És amikor nem fogadnak el, a tollat szorongatod, s gyönyörrel bámulod, hogy csak neked szül az alkalom.

20

Haris Éva (1978) Révkomárom. A Szent István Egyetem hallgatója Gödöllõn, közgazdasági szakon. Szerepelt az Angyalzsugor c. antológiában. Elõkészületben van Vér és Vitorla c. verskötete.

21

RÁCZ BOGLÁRKA

Legális szemfényvesztések megõszül a valóság idekinn a tér egyhangú hullámzása foltokat bont a fénytelenségben elnyúlnak bennük az izolált emlékképek

a résnyire nyitott ablakok mögött sóhajokba dermed a város ismeretlen madárhadak cipelik a megpenészedett jövõképeket

Sejtések

parancsszóra újra elérhetetlenné mozdul lelkiismeretem zsinórja ...lelkiismeretlenülök... létem abszurd mint mozdulatlan vízesés

míg levetkõztetnek varjaim az összes hajnalt számûzöm innen majd tízezer alakban legalizálom szemfényvesztéseimet

Rezdülések

Lelkiismeretlenülök

Távolodás Látogatásod ópiumlepkék százéves repdesése ébreszt remeték gyermeke vagyok penészedõ végtagjaimon jeleket hagyott érintések

kavicsot szór rejtekhelyén megreked magánya panaszait közömbös falakra lehelik a mindennapok látványáért varjak viaskodnak

sikolyfoltokat hagytak a reggelek a tettenérések sötét zugokban talán madárszárnyak alá rejtve sziszegnek idegen-ismeretlenül kívül csak a sejtések maradtak: monoton ösztönök 22

Rácz Boglárka (1986) Fülek. A füleki gimnázium harmadikos diákja.

23

DÖMÉNY ANDREA

A nagy tévedés Az örökkévalóságnak szentelt szürkésfehér sziklán, nagyon magasan, a napsugarak egy pontban összpontosultak, megtörtek s elenyésztek a bizonytalan messzeségben. A hatalmas szikla legtetején egy ódon, rendíthetetlen kõtömegbõl álló kolostor feküdt. Az idõ mintha megállt volna felette, régi stílusa elmaradottságról, mindennemû kényelem mellõzésérõl árulkodott. Idõszámításunk kezdetét járta, mikor e kõbörtön épült. Egy õsidõkbõl származó Isten követõi emelték, hogy egyetlen s fenséges Urukat szolgálhassák. Rááldozták építésére életüket, s az õket követõk is csak Istent imádták, a maguk tiszta, feddhetetlen erkölcsével és szigorúan szabott, kemény szabályaikkal. Ha beléptek ide egyszer, mert elhivatottságot éreztek – vagy csupán tiszteletet s megbabonázó félelmet a Nagy Szent iránt –, soha többé nem léphettek az irdatlan nagy épület kapuin túlra. Teljesen elzárkóztak a külvilágtól, s egyáltalán, magától a világtól. Naphoszszat csak imádkoztak, eleik dalait énekelték, elmélkedtek az örökkévalóság hihetetlensége felett – persze õk rendületlenül hittek benne. Minek is lázadtak volna? Tudatában voltak létük jelentõség-nélküliségének, s feltétlenül elfogadták a Paradicsomba vetett hit mélyre nyúló gyökereit. Ez volt egyedüli erõs kapaszkodójuk: hogy voltak elõdeik, s lesznek követõik. Ez volt a bennük rejlõ lelki béke sovány kis titka. Nem kívántak radikális változtatásokat a világban. Megelégedtek saját nyugalmukkal, az „én nem avatkozom életedbe, te se az enyémbe” irányelv volt egyházuk alap- s támpillére. Erre építették fel vallásukat, miképp kolostorukat a sziklára, hogy az örökkévalóságnak álljon majd ott. Komoran figyelmeztetve az újabb generációt: „Vigyázz, mert figyellek!” S a fegyelmezett utódok gyötrõ önmegtartóztatások árán követték õseik elõre kitapo24

sott, ámbár keskeny, kanyargós és kísértésekkel teli útját. Akadtak olyanok is, kiknek egész kiskoruktól kezdve hozzá kellett szokniuk e kíméletlen s kegyetlen megvonásokkal és sanyargatásokkal teli „szent élethez”. Nem õk választották ezt a kényszerû s egyedül üdvözítõnek látszó utat, hanem helyettük az õsök, akik az eszme továbbadásáról gondoskodtak. Ezen fiúk felcseperedve, ha nem vetett bennük elég erõsen és mélyen gyökeret hagyományos hitük s maga az Isten, valami megmagyarázhatatlan vágyódást éreztek az ismeretlen feltárására, megismerésére: s amikor az ívelt ablakok és oszloprengeteg között letekintettek a szikla alj’ra, megpillantották a végtelenségbe nyúló nyugodt tengert a rajta csillámló habokkal s a ragyogó, ezernyi megtört napsugárral, eltûnõdtek azon, vajon mi lehet a hatalmas tengeren túl. Míg a többiek kíváncsisága e megfejthetetlennek tûnõ s megválaszolatlan kérdésben kimerült, az egyik fiúnak eszébe ötlött, hogy a kérdésre választ kell találni, mindenáron, s megszökött. Ám e kihágást kegyetlenül megtorolták. A fiú lett minden idõk legfeketébb fekete báránya, a gonosz, az engedetlenség megtestesítõje s a – haladás vértanúja. Mert õ volt az egyetlen, aki tovább akart lépni õsei évezredes, de immár egyhangúvá vált istenimádásán, és új Istent akart imádni: a Szabadság Istenét. Ellenben az õsidõktõl létezõ hit erõsebbnek bizonyult. Bilincsbe verte, vaslánchoz erõsítette, tömlöcbe vetette az embert, mint megismételhetetlen csodáját a teremtésnek. Élõ halottak imája szállt egyetlen nagy könyörgéssé fonódva az ég felé, lett légyen a napnak bármely szaka. Könyörtelen, monoton imát mormoltak a látszatra szabadságot hirdetõ s kínáló, mégis földhözragadt, rab lelkek. Bár voltak kiváltságos boldogok is.

De az ima elhalt, a fogoly felszabadult, valósággá vált az álom, az ismeretlen feltárult minden titkával együtt – ma csupán a tenger halk morajlása hallik. A lebukó, alkonyati nap vörös sugaraival próbálja meg felmelegíteni a rideg, kõkemény kolostor falait. A kõmonstrum kihalt, fenyegetõen magaslik a napnyugtában, rettenetes magányával küszködve. Sötét árnyat vet a múltra, a jövõt bizonytalanul kutatja. A boltíves ablak oszlopokkal megtámasztott kerete szigort sugároz – akár egy sorsába beletörõdött kariatida, az örökös sóvárgás mázsás súlyát cipelve megtört vállán. Egymaga áll a kietlenség közepén szenvedve. Könynyezik. Láthatatlanul, legbelül. Siratva a soksok elszalasztott lehetõséget, a vissza nem térõ múltat, halott eszméket, melyek valamikor oly sokat jelentettek neki. Magát a világot. Mindez már halott, nem létezõ képzet, ábránd, megvalósulni többé nem látszó keserûség, fájdalom, komorság, életöröm – örökkévalóság. Az oszlopok közt, a folyosó kockaköveire csíkokban vetnek árnyékot a lehanyatló nap

utolsó fénynyalábjai. A napsugarak az egyedüli valóság ebben a hihetetlenül lehangoló kõbörtönben. Meleg fényük felkúszik az oszlopokon, körbefonja a boltíveket, a mesteri faragások, díszítések legapróbb részleteibe is belefurakodik, helyet kérve magának az örökkévalóságban. Talán kap is. A tenger különös fénytõl sugárzik, a szikla lábát nyaldossa évmilliók óta, hol nyugodtan, hol mérgesen, de szolgál, zúgolódás nélkül teljesíti feladatát az örökkévalóság idõtlen gépezetében. Mert õ már helyet kapott. Csak az õsök nem nyerték el azt, amiért a leginkább küzdöttek: az örökkévalóságot.

Dömény Andrea (1982) Dunaszerdahely. Ápolónõ. Írásait a Szõrös Kõ közölte. Idén jelenik meg Szúrja namaszkára c. prózakötete.

25

RAVASZ MYRTIL

Egy átlagos szombat reggel a dobozházban A fenti szomszéd megint fúr – mindig fúr valamit mindig fúr valakit. Lentrõl repülõ tányérok (nem csészealj!), remegõ feleségek hangja. A lány segítségért szaladt, a fiú (hülye kis buzi, mit akarsz itt? – harsan újra az apa); Szóval, a fiú mintha közéjük állt volna (elnémult a pofonok hangja); Visszajön a lány, az apát elviszik, fenn helyére kerül egy kép. Aztán a másik. Végre csend van. Alhatok.

Önámítás Ezer tükröt néztem Ezer tükörben fényem Csillogott. Észrevettem, saját fényem vaklárma volt. (Szobámba besütött a Hold)

Lassan múló létünk fénysebességgel száguld az univerzum megannyi idõ-paramétere közt. Esszenciánk ciklusonkénti karma-lenyomatai viselõjük jelleméhez igazodva tömik-szorítják életünk pórusait. Léleklenyomatok vagyunk. Szellemünk a fejlõdés megannyi szakaszának próbáját kénytelen kiállni. Ha elbukunk, visszafordulunk; Az öngyilkosság – lélek-megfutamodás.

Vége (?) Megszámoltam a leveleket ezen a fán – Kevés… Megszámoltam, hányszor is gondolok rád – Kevés…

26

Esszenciánk

De míg mélyen rejtezõ emlékeinkbõl bátran merítünk s képességeinkhez igazodva a próbát kiálljuk, Élünk. Igazán élünk.

Kezed

Közöny Kinézek az ablakon – két fiatal ember – azaz fiatalember – egy idõs néni után lohol. Lassan ballag szegény, nehéz a táska; a két suhanc röhög. Pihekönnyû, szinte észrevehetetlen a mozdulat, mellyel a tehertõl megszabadítják, s kezükben a zsákmánnyal futnak is tovább. Kávémat kortyolva elfordulok az ablaktól – mindennapos jelenet.

Kezed szellemkéz – simítása röpke pillanat csupán. Kezed fuvallat – viszonzásra tovaszáll sután. Kezed nyugalom – lélekvihart csitít. Kezed függõség – nem keresek gyógyírt. Kezed béklyó – érintetlenül köt gúzsba. Kezed szándék – soha meg nem valósulva.

27

Nyomodban

SÁNTA ZSOLT

Lábnyomodba léptem. Esett, sár volt, én csendesen ballagtam utánad, majd megtorpantam elõtte. Kissé kacska volt ugyan (megcsúszhattál), de az esõ még nem tudta kikezdeni. Nézegettem egy darabig, majd, magam sem tudom miért, óvatosan beleléptem. Képzeld, majdnem egyformák. Vagyis inkább, mintha igazodnának egymáshoz. Lépkedünk a világban. Lenyomatokat hagyunk magunk után, amelyek idõvel ugyan az esõ martalékává válnak, de néha-néha, egy megfelelõ, meteorológiailag is alkalmas, csapadékmentes pillanatban képesek idomulni. Alkalmazkodnak, sõt akklimatizálódni tudnak, s olyankor már nem is számít, melyik jel kezdett el simulni a másikhoz. Legalábbis egy darabig. Ezek pedig maradandó lenyomatok. Fakulhatnak az idõ-ködben, de szét nem foszlanak. Beleolvadnak a másikba, dupla, tripla, többszörös nyomokat képezve. Így ballag elõre a világ, miközben környezetünk jeleket ragaszt ránk, mi pedig lenyomataink fúzióinak visszhangjától kísérve lépkedünk tovább. Elálldogáltam volna lábnyomodban idõzve, ha rám nem szólsz, hogy megfagyok, ha még sokáig maradok így. Hát elindultam utánad. Az esõben nyomaink összefolytak mögöttünk.

Szonett a kelõ Naphoz Dalom, lám, remegve repes fel hozzád, kelõ Nap, arany koszorú tornyoz homlokodon némán, a csend horgonyoz le lábaidnál, szépség a hazád. Világok bársonyán szived ragyog át egyre, kelõ fénnyel, gyenge lepel hull az égre, a kékítõ, mely emel, színez, s csacsogva bont imát hozzád. Nyújtózkodva kapsz erõre, Herkules, az egek felhõit lebontó Hõs, ki csapongó fellegeket sosem les meg, a vállal nekik dûlõ, régtõl nõs, kinek gyakran hódol a visszeres lábú, halovány mosolyú holdistennõ.

Zeuszhoz Zeusz, mennydörgõ fellegek zord harcának ura, te, a jáspisszemû, ki karddal bánik könnyen, Küklopsz vagy te, az egyszemû, kinek báránykái rettegik haragját, s mind az alant lakók, te vaskezû, õsz agg, kinek kezei közt a dárda oly könnyen válik haragvó villámmá, de zsarnoki vagy! Ravasz Myrtil (1982) Dunaszerdahely. Az olmützi Palacký Egyetem filozófia szakán angol és japán nyelvet hallgat.

28

Sánta Zsolt Nagykapos.

29

HAJTMAN KORNÉL

Egy kávé sosem elég

Ajtót nyitottam, de meglepõdve láttam hogy, a halál mellett ott a paraszt és az õszibarack is. Az erkélyre kísértem õket, leültettem és elkezdtem kávét fõzni, mert én csak a halált vártam.

Egyre jobban közeledõ félelem amely elõl menekülni nem akarok. Elkészítettem neki a helyet velem szembe az erkélyen egy kávét is fõztem neki, hátha fáradt. Esik. Az erkélyen boldogan iszom a kávémat, míg a földekrõl a paraszt káromkodva tolja hazafelé a biciklit, a szomorúság nem tart soká, mert meglátja a kocsmát a sarkon. A káromkodás oka most a kevés pénz lett, de az öreg tudja a titkát, hogyan lehet kevés pénzbõl berúgni. Már az õszibarack is rohadni kezd, darazsak eszik édes húsát. Még mindig esik. A zaccot rágom elsárgult fogaim között, fázom. Bemegyek a szobába és ágyamra ülök, a fölöttem levõ polc leszakad és mellém zuhan, a sarka majdnem a fejembe állt. Félni kezdtem és hirtelen kopogtak. Ajtót nyitottam és az erkélyre kísérve megkínáltam kávéval. Egyre jobban közeledõ halál elõl menekülni nem akarok. Elkészítettem neki a helyet velem szembe az erkélyen, kávét is fõztem neki, hátha fáradt. Az erkélyen boldogan iszom a kávémat, míg a paraszt dalolva jön ki a kocsmából, és az útra lép, azonnal elüti õt egy autó. Meghalt. Az õszibarack is, melyet a darazsak ettek, megrohadva pottyan a földre. Meghalt. A zaccot rágom elsárgult fogaim között, fázom. Bemegyek a szobába és ágyamra ülök, a fölöttem levõ polc leszakad és rám zuhan, egyenest a fejembe áll a sarka. Meghaltam, de hirtelen kopognak. 30

Tövisek a Holdból A Hold erõs fényétõl aludni nem tudok, tövise szúrását érzem arcomon. Véremtõl vörös a rózsa. A Hold tövisei húsomba hatolnak, fájdalom énekét zengi lantom. Dalomtól hangos a világ. Euterpé kezének simogatását érzem, csontomból állitok oltárt neki. Eme oltártól lesz magasabb az ég. A tövisek szúrását mélyebben érzem, és dalom helyett már csak zord üvöltés vesz körül. Elegem van a fájdalomból! Nem akarok üvölteni és sírni! Énekelni és nevetni akarok!

Hajtman Kornél Párkány.

De addig ágyamban fekszem, a Hold fénye a szemembe világít. Tövisek szúrják testem és a üvöltésemtõl hangos a világ. 31

DÓCZI GÁBOR

DUDÁS SZABOLCS

Bárutazás Nincs a világon nagyobb élvezet, mint egy erõsen lepukkadt, sötét kis lokálban üldögélni, és a már említett világ dolgairól, fõként a fociról beszélgetni. Hajnaltól hajnalig ott gubbasztana az ember és vedelné a sört, ha nem vágnák ki egy idõ után az utcára: Részeg vagy, haver, húzz haza, amíg az öklöm nem köszön a szemhéjadnak! Ilyenkor az ember összeszedi, ami megmaradt belõle, és ha szíves látás, vendéglátás, odébbáll egy másik lokálba. – Hé, csapos! Lökj ide egy korsó tyört! – hasított bele Iksz erõtlen, már-már nõies hangja a bár huzatos, majdnem párás, de mindenképpen ködös levegõjébe. Nyomatékképpen bal kezével meglóbálta a feje fölött jobb kezét. A sarokban a zongorista ült. Részeg volt és süket. A zongora nem. Az fából volt. – Nocsak, Bétóven, hamar játszd újra azt a régi dalt, tudod, melyiket! – hörpintett egy nagyot az egyik vendég, miután megszólalt a lelkiismerete. A zongorista nem ismerte a régi dalt, se a vendéget. Tulajdonképpen a kottát sem ismerte. Iksz türelmetlen volt. Forgatta a szemét, orráról pedig lehúzta a sótartót, amit még a szomszédos bárból cipelt magával. Mindenbe beleüti az orrát. Nem tehet róla, õ már csak olyan... – Milyen itt a mosdó? – kérdezte erõs izgalmi állapotban a látszólag szilikonnal dúsított pincértõl. A körmét kezdte rágni, és erõsen reménykedett, hogy már nem nõ tovább. – Nem tudom, szivi, én a nõi mosdót látogatom – válaszolta sebtében a pincér...nõ, majd sokat sejtetõen kivillantotta szaranyozott fogsorát. „Ah, szóval mégiscsak nõ. Nem baj, kár, 32

Visszaszámlálás Fecsó Pál emlékére

hogy bajuszos” – töprengett Iksz, majd nyúlfogai közt tompán szürcsölt a korsóból. – Még nincs benne sör! – figyelmeztette egy szõke amazon, aki épp akkor foglalt mellette helyet. Jövõ péntek fél nyolcra. Egy hivatalos repedtsarkú vándorol lassan, nagyon lassan az asztala felé. Repedt sarkán fáj neki a lépés. Már látni a kívánságát, szinte kiül az arcára. De õ is le szeretne ülni, mert nincs több hely a bárban. „Csinos kis darab, szívesen lefényképezném, és kiakasztanám a visszapillantó tükörre, hogy mindig láthassam” – gondolja magában Iksz, és eldönti, hogy egy félórán belül megdönti.

Dóczi Gábor Nagyráska.

Megkezdõdött. Minden, ami eddig jó volt, esetleg elviselhetõ, vége, pedig épp most kezdõdött az újesztendõ. A televízióban is bemondták, jobb, ha menekülünk, mint a birkák, ahelyett, hogy végre lábra állnánk, és valami újat kitalálnánk. Öt. Mondja, és kacag, és csak azt lessük, mikor akad torkán a falat. Önt, vigyorog, s az egészségünkre iszik, és azt gondolja: „Ezek tényleg elhiszik.” Fogytán az idõ, meg a türelem, de várunk, mert hisz rózsát terem. Három. Itt már a rózsa nem segít, úgy érzem, egy kaktusz melegít. Kettõ. Mindjárt kiakadok, s gondolom, ettõl már meg nem ment senki, legfeljebb az isten, de már igen régen volt, hogy ezt elhittem. Gondolkodom, lassan már az se megy, nem tehetek semmit, utolér az Egy. Pörög a film, úgyhogy végignézem, egy madár siklik boldogan az égen. Becsukom a szemem és látok! Látok egy új, boldogabb világot...

Dudás Szabolcs (1985) Kassa.

33

LABORCZI DÓRA

Variációk folyóra

Illúzió

Kötött szárnnyal

I.

Ma kiléptem az ajtón. De az égbolt csak a plafonra volt festve.

kerítésen megfagyott madár egy hete csak hálni jár ide a lélek

a túlparton kikoptak a fák a vizet haló rönkök viszik tovább a lusta folyó – mert így muszáj lassan éled a kanyar után II. (Azaz torkolat) ahol a tisztát bontja a piszok ahol a színek színe titok ahol a folyó szíve mocsok ott élek én két folyó közén egyik zöld a másik föld színt ölt mind fénybõl fakadt mind duzzadt és apadt beszennyezték – kiszakadt (mint szívembõl az ének) és minden álnok torkolat

Határozatlan Kiürültem. Sérelmek, meg minden, ami kell az efféle elapadásokhoz. Mindenki magát félti, én túlságosan mindenkit… Belefáradtam. Határozatlan… De nem érdekes. Nem tudok felelni, csak sírok. És várok. Hogy valaki egyszer, talán (de nem érdekes) túlnéz magán,

hangomat nem hallja senki már se tél, se tavasz, se nyár de én még élek

Várj még, kedves én teát iszom te a napot lopod és közben nyomod a csengõt csendben de én belül vagyok, zárójelben neked csak a nagyok nyitnak kaput

mást nem is tudok adni neked messzi földet, új helyeket csak mesélhetek meglátod minden új helyre kerül örömödnek más is örül csak maradj csendben itt nincsen élet rajtunk kívül a madár innen nem repül el soha többet egyszer ugye, mi is meghalunk de addig sok még a dolgunk én már nem félek …indulhatunk?

és meglát, amint érzéseimtõl vérzek fekete magányt és nem szán, csak megkérdezi, hogy vagyok… 34

Laborczi Dóra (1986) Nyíregyháza. A Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumvégzõs diákja.

Csorján Melitta: Naplólapok

35

Pár gondolat Zsuzsikáról

GUBO SÁNDOR

Gyõzelem A fáradt utazó táncolt, vagyis inkább a hullámok táncoltatták-pörgették, önfeledten játszogattak vele. Különös hangulata volt, mert tulajdonképpen elkeseredett, ugyanakkor majd’ a könnye csordult vígságában. Na nem mintha nem lett volna tele a szeme vízzel, sõt, egészen érzéketlenné mosta. Forgott, és nézte, ahogy a kihányt kenyérmaradványok fölfelé emelkednek, miközben fekete, könnycsepp-testû apró halacskák lakmároztak belõlük. Arra próbált gondolni – miközben agyában körbe-körbe harsogott egy obszcén káromkodásfüzér –, mennyivel szebb egy hordó, két köteg sodronykötél meg a távoli homályból elõkukkanó kövek egy tengerparti kocsmánál, egy szelet kenyérnél, a hideg bor sötét felszínénél a bronzkupában. Most nagyon vonzónak tûnt. Röhögések, beszélgetõ barátok, nõi kacaj. Zúg a víz a fülében. Ezernyi, tízezernyi ember beszéde, mormogása, kacagása, sírása és káromkodása. Ebbõl áll a tenger. És ez lehet, hogy igaz is. Azért olyan hatalmas, azért nincs széle. Rossz érzés volt, hogy mindenhol körülvette, de kezdte megszokni. Mintha az egész teste eltûnt volna, és csak a feje, eltömõdött fülei, kicsípett szemei lebegnének a nehéz vízben. Az Archipelágóra gondolt. Már látták, már nagyon közel volt: mutogatta magát, mint egy kéretõs szajha, félig elbújtatva testét a távolság fátylába. És hosszú hónapok után, melyek során a világ hullámzó, üres síksággá lett és az ember többé nem úgy nézte magát és társait, mint annak elõtte, nem létezett szebb az Archipelágónál. Még csak fél órája látták, de már úgy gondoltak rá, mint egy szeretett nõre. Csodálták a fehér horizontról integetõ, sötét testét, közelebb érve vágyakoztak zöld, hûs öle után. Mellük szét akart repedni, egészen megfeledkeztek a szájukat eluraló savanyúkeserû ízrõl. 36

De az Archipelágó gonosz nõ. Már kínálgatja idomait, mosolyog a ködön és a hullámokon túlról, de nem enged magához. Gabriel Gomez az egyik kötélbe kapaszkodva, ordítva tudatta, hogy igen, õ már hallott ilyenrõl, a part nem mindenhol emelkedik arányosan. A legveszélyesebbek azok a zátonyok, mondta Gomez, miközben a hajó fara közelebb hajolt a felszínhez, amelyek hirtelen emelkednek ki az aljból, de nem olyan nagyok, hogy áttörjék a felszínt. Az utazó nézte az Archipelágót, s miközben egy öreg korlátba fonta karjait, azon töprengett, képes-e elúszni odáig. Jó úszó volt, zsenge korában is csak egyetlen gyerek akadt, aki gyorsabban bírta nála. A halak a szája szélérõl harapdáltak le valamit. Lehet, hogy az út során összeaszalódott ajkáról lehámló bõrdarabokat ették. A víz bugyogott fönn az orrában, még egy kicsit csípte, de egyre enyhült, és úgy gondolta, mindjárt alábbhagy. Már jó ideje a felszín alatt vagyok, vélte, pedig ez a pár pillanat nem volt több, mint amikor az ember lenyel néhány korty bort. Vagy tengervizet. Kinyújtott kezébe tévedt egy megkeményedett korallmaradvány. Ujjbegyeivel kitapogatta a gödörcsös, szemölcsszerû sziklát, és ez a gondolata támadt: a zátony. Ez a zátony. Szóval mégse menekült el teljesen. Nem tudta teljesen ellökni magától. Mert igaz, hogy az Archipelágóig nem jut el, de itt, itt van a kõ, amelyik megölte. Mosolygott volna – agyának még ébren lévõ részét diadalérzet dagasztotta. Megfogtalak, gondolta, nem léphettem a partra, de te, drága, már nem szabadulsz tõlem. Nem is szabadult. Az utazó a zátonyba kapaszkodva fulladt meg.

Zsuzsika amolyan negyvenen fölül járó nõ, mégis úgy él, mint a fiatalok: szabadon, üres lakásban, ahol olyan hangosra tekerheti a rádiót, amennyire akarja, azt vihet föl, akit akar, olyan dalt trillázhat, amilyenre kedve szottyan – bár ez mindegy, mert egyébként se szokott énekelgetni magában. A konyhája meg a nappalija teli van virágokkal. Zsuzsika szereti a virágot: az aszparáguszt nem nagyon, de az anyósnyelveket igen, meg a kaktuszokat is. Van egy cserépnyi peyotl a kicsi tévé fölött: errõl aztán minden látogatójának elbeszéli, hogy kábítószer, és hogy valahol a boszorkák ezzel jósoltak, állítólag. Zsuzsika sokat tud a virágokról. És mesélni is szeret.

Zsuzsika kicsi gyerekekkel foglalkozik. Mindig kitalál valami játékot az óvodásoknak, néha, ha rosszak, jól lehurrogja õket, de különben odavan értük. Nagyon szeretik a mesedélutánokat: ilyenkor körbeülik, és Zsuzsika különbözõ meséket olvas fel nekik, griffmadarakról, deli ifjakról meg beszélõ tölgyfákról. Egyszer Abdul, akinek az apja valamelyik Sztánból van, egy nagy könyvet visz oda neki, és azt mondja: – Óvó néni, a szultánról és a kõvé vált szomorú hercegrõl szóló mesét! A közepén van. Hát olvassa. Ez volt eddig a legkülönösebb mese. Zsuzsikának egész elváltozik a hangja. Abdul hallgatja, a szeme csillog.

37

Kiskorában Zsuzsika mindig félt a settenkedõktõl, ezektõl a ronda arcú, nagy szemû kis embrióformáktól, akik benéznek az ablakon vagy az ajtórésen, folyton vigyorogva. Ezért sose merte becsukni a szemét, mert attól tartott, hogyha megteszi, akkor elõbújnak a szörnyek, és odamennek az ágyához. Néha még most is fél tõlük. Igaz, nem vigyorognak és nincs semmilyen arcuk, de ott bujkálnak az elõszoba, a könyvespolc és a külsõ világ sötétjében. Zsuzsika az állára húzza a takarót, és a mesén kezd gondolkodni, a szultánról meg a kõvé vált királyfiról. – Az én apukám építész – mondja Pisti. – Az óvó néni szülei mik? Zsuzsika azt mondja, nincsenek. Pisti csodálkozik, rábambul, hogy az meg hogy lehet. Zsuzsika rövid gondolkodás után azt mondja, hogy messze laknak, és csak ritkán jönnek el. Pisti elégedetten visszamegy legózni. Zsuzsika díszít. Elõször mindig az égõket teszi fel – négyféle szín van: piros, sárga, zöld és világoskék –, aztán az antik sárga szalagdíszt. Végül a gömbök kerülnek föl, majd a szaloncukrok. Aztán megáll odébb, és szégyenlõsen énekel. „...hogy Betlehembe...” Zsuzsika kitágult szembogarában szikrázikpattog egy csillagszóró. Zsuzsika unja a híreket, de azért nézi õket. Hisz’ mindig történik valami érdekes. Földrengés Türkmenisztánban, megint/még mindig háború Sierra Leonéban, ötszázhuszonkét halott kisgyerek egy felrobbantott iskolában valahol Bengáliban. Zsuzsika, miután lecsukta a tévét, még olvas egy kicsit, aztán aludni megy. Ha jó napja van, nem álmodik halott kisgyerekekrõl.

38

A szomszédja, Müller, azért kel korán, mert álmatlan fajta. Már négykor fenn van, tejet iszik, közben nézi a hajnali mûsort. Aztán, mikor már világosodik, lemegy újságért – bulvárt vesz vagy valami férfimagazint –, visszaúton meg általában találkozik a munkába sietõ Zsuzsikával. De most nem. – Kiment már Zsuzsika? – kérdi a portást. Az rázza a fejét. Müller tehát fölmegy olvasni az újságjait. Meg a képeket is megnézi – és nem csak azokat, ahol nõk vannak. Ebédre zacskós levest fõz magának, miközben azon lepõdik meg: még nem is hallotta Zsuzsika lakásajtajának zörgését és a kulcsok vékony, zavaró csilingelését. Müller befalja a zacskós levest, aztán zöld kockás, lyukas papucsában kifele slattyogva gondolkodik: lehet, hogy beteg. De nem az – nyitva van a lakásajtó. Müller megijed, de mivel alapjában véve bátor ember, betoppan, körbenéz. Rend van, nemhiába takarít Zsuzsika. Csak a kicsi, egymás mellett gubbasztó báli cipõkön alszik a por. A virágok fáradtan nyújtóznak az árnyékban. A konyhaasztalon félig kiivott kávé, pöttöm porceláncsészében. A szekrényajtó résre nyílva: sötét belsejébõl befõttesüvegek bámulnak ki. A sparherten fekete teáskanna. Müller átmegy a nappaliba, viszketõ szemét dörgöli. – Zsuzsika! – kiállt, de nem szól senki. A párkányon sorakozó fiatal anyósnyelvek levelét enyhén hintáztatja a huzat. A függöny ugyanerre a ritmusra táncol. Müller hitetlenkedve körülnéz: „Mit akart ez?” A heverõn szétteregetett ünneplõ ruhák. Egy régi ébresztõóra hat huszonvalahányat mutat. Müller megcsóválja a fejét, aztán hátat fordít a nappalinak, és kimegy. Még ránéz a poros báli cipõkre. Zsuzsika elment.

Gubo Sándor (1986) Dunaszerdahely. A pozsonyi Magyar Tannyelvû Gimnázium negyedik évfolyamának diákja.

Csorján Melitta: Naplólapok

Zsuzsika hazafelé tart. Ilyenkor mindig átmegy a szürke tömbök közt. Üres minden, a lépései kopognak a betonon. Arra gondol, valaki vihetné a bevásárlószatyrait. Egy kopott felhõözön mint óriási, tépett sasszárny borul a városra.

39

A Holdnak háza van

BARANYOVICS BORISZ

A Hét Veled Megszokott szépség a mindennapokból, Megszakadt szépség a mindennapokból, Megszökött a szépség a mindennapokból. Még szabad a szépség a mindennapokból; Elszaladt a szépség a mindennapokból… hétvégE.

Megérte?

Ablak

Határ a csillagos ég, A villamos még Nincs itt.

Hogy C-vitamin szedés, Meg újra hétfõ, kedd, kávé, ébredés. Ébren álmodás, Álomtárolás. Teljes szellemi szabadság; A gondolkodás vasárnapja, Fáradt vagy? – hazugság. Képzelõdés és vágyakozás Az éjszaka szaga után Ébrenléted készen állva vár a mára, A paplan alatt bután Réges-régen elmúlt már a fáradt pára. Csak a fáraó, meg a szultán Leselkednek, lelkesednek, Azóta már az árvaházba Mert az Istenek a fejükre estek, Jár egyedül az árván hagyott lánykapára. Lusták, restek lettek, Mázsás málhát visz az iskolába. Ezért van a kapu zárva, Kiskorában Meg ezért van a Holdnak háza. Pisztolyával Újat lelt A kínhalálban.

Dühöng a szél, Beszélj Szelíden!

Kérdéses érzések Léha Réka-tréfa, Fényt a szépnek még ma! Gyûlöl, undort utál. Rajong, bálványt imád. Véletlen, vagy készakarva (?) Szájalsz véget alkonyatba. Konyakba fojtott vonzalom. Kalandvágy, vagy izgalom? Szerény szeszélyt szerezni, Vagy õszintén szeretni? 40

A Holdnak háza van, A kapu zárva van. Én meg lankadatlan járom a kisvárost, Nézem a feldíszített karácsonyfákat, A tegnapokat, a holnapokat és a mákat, A csókos szájakat, amik nem gyúlnak csókra Már, vagy még? Túl kék, túl szép az ég, Hogy mindez elmúlt már rég. Végtelen részegség. A melankólia meglelése, Régi pincezárak bereteszelése, Félszeg érzések belereszelése a levesbe…

Baranyovics Borisz (1986) Párkány. A Pozsonyi Magyar Gimnázium diákja.

Szétdobáltam mindent mi körülöttem volt, Mindegy, úgyis mindent elrendez majd a sors. Borsos-borsós árat fizetünk ugyan érte, S jogosan tesszük fel a kérdést: Vajon megérte? 41

Ez magának magos! A magot magamagának magyarázza a magvetõ, Mikor megvetõ magva buggyan a májban, A maghasadást követõen magába mélyed, száll, tekint. Magán-telefonbeszélgetést magánkívül folytat, Magvaválószilva-pálinkát folyat le a torkán. Magányos magánhangzó-illeszkedés. Magára maradva mered a magasba a Magas-Tátra. Magassága magával ragadó, Példás magaviseletû magazinja mágia. A magfizika csak barackmaghasadás, Máglyarakás; magánlakás. A máglyán mágneses magnetofonok Magnéziumporos magnószalagjai égnek el.

Magánúton kapott magabiztos magánzárkát, Ahol magánkívül lett a magasztos-parasztos magánymágnás. Maholnap meg magolnak magyar magzatelhajtást, Díszmagyarba gyûszûnyi gyászmagyart. 42

Csorján Melitta: Naplólapok

Címszó (alatt) magyar (hasad): Magyarok, Magyarul, Magyarbarát, Magyarlakta magyaróra, Magyar származású magyar Himnusz. Ifjú magyarból meg már gyászmagyar mag marad csak.

43

KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ KÖVÖN KÕ

M. CSEPÉCZ SZILVIA

Létszintek A JELEK IDENTITÁSA Beszélgetés Szemzõ Tiborral Szemzõ Tibor zenész, zeneszerzõ, multimediális mûvész. Egyebek mellett vizuális installációkat is készít (különbözõ „emberi alagutakban” – metrókban felvett videomunkáját 2004 õszén mutatta be a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, a Daniel Matej szlovák zeneszerzõvel közös, Barlangok címû experimentális kiállításon), de a mozgóképeket – társ(közlési) eszközökként – kinematografikus koncertjein, performanszaiban már hosszú ideje használja. S zenéje sem adta meg magát a zárt vagy kanonizált gondolati konstrukciók szorításának: a fuvolától a beszélt szöveg zenei szólamként való megjelenítéséig gyakorlatilag minden érzékelhetõ hangtartományra kiterjed.

44

Komponált filmzenéket, bár ahogy egy alkalommal elmondta: „A hagyományos filmzene illusztratív, ebben az értelemben nem vagyok filmzeneszerzõ”, és készített kézikamerás kisfilmeket. Elsõ egész estés mozija a Kõrösi Csoma Sándor életútját végigkísérõ Csoma Legendárium. A film bemutatására feltehetõen nyár elején kerül sor, az anyagból készült rádiójáték viszont már 2004 szeptemberében elhangzott a Magyar Rádióban. A zeneszerzõrendezõ úgy tervezi, a Csoma Legendáriumot élõ elõadás formájában is elkészíti. * Szemzõ Tiborral másfél évtizeddel ezelõtt, az érsekújvári Stúdió erté 4. nemzetközi alternatív mûvészeti fesztiválján találkoztam elõször. A korszak sajtódokumentációjából (és ezzel nem minõsíteni szeretnék) egyértelmûen kiderül, hogy az alapítószervezõk – Juhász R. József (Roccó), Mészáros Ottó és Németh Ilona – vagány kis csapatán, és persze az elõadókon kívül a mûfajhatárokat feszegetõ performerek sokdimenziós mûvészi tevékenysége az akkori Csehszlovákiában gyakorlatilag teljesen ismeretlen volt. (Az elsõdleges ok a kommunista kelet-európai országoknak a kultúra területén is majdnem totális elszigetelt-

sége, de a radikális alkotók és elõadók értelemszerûen egyébként sem foglalkoznak különösebben soha és sehol a hagyományos mûvészeti kánonokkal, s így a popularitás kérdése fel sem vetõdhet – de ezt tényleg csak a fiatalabb olvasók kedvéért.) Szemzõ Tibor nem a Stúdió ertén lépett fel elõször Csehszlovákiában: 180-as Csoport nevû (1979-ben alapított), minimálzenét játszó együttesével – a kelet-európai országok közül elsõként – 1988-ban a pozsonyi JAIK-ban koncertezett. (Pályájának fontosabb állomásairól lásd keretes írásunkat.) Azon a bizonyos 4. Stúdió erté fesztiválon mindenesetre egy lenyûgözõ, verbális és vizuális elemekkel színezett zenei performanszot mutatott be. A Snapshot from the Island (Pillanatkép a szigetrõl) címû kiérlelt Szemzõ-darab natúr élményét valahogy úgy fogalmaztam meg akkor, hogy majdnem idilli családi amatõrfilmek peregnek, a szereplõk végeláthatatlan sorokban, diszkréten kitakarva érkeznek újra és újra, s a zene hangjai végtelenné tágítják az egyre komikusabb (és nyugtalanítóbb, és elviselhetetlenebb) közelképeket. Azért ez a hosszú bevezetõ, hogy valahogy érzékeltessem, a már Európa-szerte, majd Észak-Amerikában és Ázsiában koncertezõ Szemzõ Tibor akkor is, a késõbbi erté fesztiválokon is eléggé kilógott úgy a performerek, mint a fonikus költészettel és egyéb hanghatásokkal kísérletezõ elõadók mezõnyébõl. * – Szóval, eléggé kilógtál a mezõnybõl ... – Igen... Érdekes, hogy így emlékszel, én pontosan nem is tudom, hogy melyik munkáimat adtam elõ. A Wittgenstein töredéket, illetve a Tractatust biztosan. Ezt most is szoktam játszani, legutóbb Moszkvában, májusban vagy júniusban... Ezek a darabok szétfeszítették a hagyományos koncertformát, és ily módon belefértek a performansz-fesztiválokba is. Meg aztán nekem a nyolcvanas, és tulajdonképpen még a kilencvenes években is nagyon komoly kapcsolatom volt a performansszal. Magyarországon akkor ez egy rendkívül fontos, meghatározó mûvészeti forma volt, különösen nekem mint zenésznek. A zenész, vagy az ilyen zeneszerzõ-forma ember felmegy a színpadra, és ott a hangszerével nagyon kultúráltan elõad egy darabot. Ehhez képest a performer felmegy a színpadra, vagy belép egy adott térbe, ahol – gondolj a radikális, szélsõséges performaszokra – különösen erõs, éles helyzetek vannak. Vér folyik, mezítelen emberek törnek szét üvegtáblákat a testükön, ássák el magukat... – Te viszont eredetileg komolyzenész vagy, a fõiskolán

Szemzõ Tibor (1955, Budapest) Együttesek, formációk: Szemzõ Quartett (1974–1979) 180-as Csoport új zenei együttes (1979–1989) Együttmûködés és közös koncertek: Steve Reich, Terry Riley, Petr Kotik, Alvin Curran, Chris Newman, Szabados György, Vidovszky László és mások. Több mint 400 koncert Európában. Új Modern Akrobatika performance – csoport (1987–1991) különféle mûfajokban mûködõ mûvészekkel. Performanszok, filmek és videók, koncertek, installációk, kiállítások számos európai országban (Dokumenta 8, Kassel/Németország, Dánia, Lengyelország, Svájc stb.) Takarmánybázis nem-anyagi bulletin (1988–1991) projektek (Bécsi Ünnepi Hetek, A Jövõ Zenéje Fesztivál – Budapest stb.), kiadványok és zenék filmekhez Mixed Ensemble kevert kamaraegyüttes (1992–1993) koncertek, stúdiómunkák Gordiusi Èomó zenei társulat (1998-tól) Egyebek közt: Budapest Autumn Festival, Warsaw Autumn Festival ’95, Unsung Music 2000./ Purcell Room, London, Prague New Music Marathon 2000 and 2001, Angelica 2000/Bologna, Italia, SF Jewisch Film Festival San Francisco, Berkeley/USA, Zuericher Theatre Spectacle 2000 Zurich, Alternativa 2001. Moscow, Music Actuelle 2001,.Victoriaville/Canada, Theaterformen 2002. Hannover, Braunschweig/Germany, Getty Museum 2002.Los Angeles/USA stb. Lemezek Vizi-csoda – 180-as Csoport (LP, CD 1983, Hungaroton) Pillanatkép a szigetrõl (LP 1987, Leo Records/England) Privát kijáratok (LP 1989, HPS Records) Meteo/Eckermann álmai (LP 1990, Hunnia Film) SUB-Carpathia (CD 1991, Erdenklang/Germany) Ain’t Nothing But a Little Bit of Music for Moving Pictures (CD 1992 Tomk Records/BBS Foundation) A lelkiismeret/Narratív kamaradarabok (CD 1993, Leo Records/BBS Foundation) DUO – with Martin Groeneweld (CD 1994,Growthrings Anthology/Hermit Foundation) Az utolsó magyar PVC (SP 1994, Futterbasis) The Sex Appeal of Death/Airy Wedding (CD 1994, Musicworks/Canada) Tractatus (CD 1995, Leo Records) Symultan (CD 1997, Magyar Hangtájak – Magyar Rádió) Viszonylagos dolgok (CD 1998, Leo Records) Vizi-csoda – Ittzés Gergely: Szólók (CD 1999, Hungaroton) Tractatus Altató (CD 1999, Schrattenbert Antológia) Pillanatkép a szigetrõl (CD 1999, Leo Records) A túlsó part (CD 1999, Leo Records) Egy másik part/Angyalkar (CD 2000, Angel Lab/Ausztria) Örvény oratórium – Forgács Péterrel (CD 2000, Takarmánybázis Vol. 21.) Balra a nap nyugszik – filmzene (CD 2000, Bahia Music) Láthatatlan történet (CD 2001, Leo Records) Dunai Exodus (CD 2002, Leo Records) South of no North (CD 2003, Leo Records)

45

fuvola-tanszakon végeztél, megalapítottad a Szemzõ Quartettet, majd a 180-as Csoportot... – Meg még mindenféle mást is csináltam, úgy értem, zeneileg. Ez hosszú történet. Az a fajta minimálzene például, amit a 180-as Csoporttal játszottunk, teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Így a hetvenes évek végének, a nyolcvanas évek elejének komolyzenei közegében nagyon radikálisnak számítottunk. De tömegek jöttek a koncertjeinkre, bekerültünk a Zeneakadémiára, a zenei közéletbe, lemezeink jelentek meg ... – Akkoriban indult az AB Bizottság is. Szentendrei képzõmûvészek, akik minden elképzelhetõ és elképzelhetetlen eszközt felhasználva koncerteztek... – Erre eleinte nemigen figyeltem, habár efZámbóval meg feLugossyval elõzõleg többször dolgoztunk már együtt. De hang- és zeneszerzõként dolgoztam pédául Szirtes János performerrel, Erdély Miklóssal és több más mûvésszel is. Ezek a kapcsolatok természetesen megmaradtak. S mert egyre jobban izgattak más mûfajok, persze fontos lett az is, hogy mit csinál a Bizottság. Aztán egy napon kaptam az efZámbó Öcsitõl egy táviratot, hogy bevettünk a zenekarba, koncert holnapután itt és itt. Ez volt az Új Modern Akrobatika, ha jól emlékszem 1986-ban. De A halál szexepilje címû zenei performanszomat, ami az elsõ magyar performerhez, Hajas Tiborhoz kötõdik (személyes kapcsolatunk nem volt), még ’81-ben, a 180-as Csoporttal mutattam be. Ez egyébként a nyolcvanas évek minden politikai-társadalmi szorítása ellenére egy, a világra nyitott, s nem csupán zenei csoportosulás volt, bár egyértelmûen a zenei közeghez tartoztunk. Az én érdeklõdésem viszont egyre tágabbra nyílt, a színpadi akcionalitás mellett a mozgókép, a film irányába is. S a mûködési területem egyre kevésbé korlátozódott pusztán a zenére. – Mit jelentett vagy jelent Magyarországon zeneszerzõnek lenni? – Nézd, ez nagyon nehéz dolog, mert én a zenei szakmától, legalábbis Magyarországon, a kilencvenes évek elejére mondhatni teljesen elszakadtam. Tettem kísérleteket még pár éve is, vittem be elõadást a komolyzenei közegbe, a Zeneakadémiára például, de nem mûködött túl jól. A koncerthelyiségek az adottságaiknál fogva általában nem alkalmasak arra, hogy ott filmeket, színházi elemeket lehessen beépíteni egy elõadásba. Egy dolog, hogy mit csinálok Magyarországon, és a másik, hogy mit külföldön. Magyarországon nem igazán követem a zenei közéletet. Nem járok hangversenyekre ésatöbbi. És fölteszem, hogy a zenei közélet sem követ en-

46

gem. A magyar koncerttermek mûsorán csak nagyritkán szerepelnek a dolgaim, ugyanakkor az elmúlt húsz évben rengeteget dolgoztam más országokban. S ezen nem is kell különösebben csodálkozni, ez mindig így szokott lenni. A mûfajok határvidékén mozgok. A Kõrösi Csoma-film például, amin most már évek óta dolgozom, és nagyon szeretem csinálni, legalább annyira opera, mint amennyire film. És ugyanígy az általad is említett performanszok is olyan zenei események voltak, melyeknek volt egy akcionális oldaluk, illetve vetületük. Lehet, hogy a filmkritikusok a Csoma-filmet, Az Élet Vendégét nehezen tudják majd besorolni a létezõ filmes kategóriákba. – Nem ez az elsõ filmes munkád... – Igen, de az elõzõek rövidfilmek voltak, a leghosszabb is csupán harminc-egynéhány perces. – A Tractatusból is készült film, Forgács Péter közremûködésével. – Forgács Péter volt a 180-as Csoport egyetlen nem zenész tagja. Narrátorként dolgozott velünk. A nyolcvanas évek közepétõl aztán rengeteg dolgot, performanszokat is csináltunk közösen, és sok filmet készítettünk együtt. Az amatõr családi filmfelvételekkel mint alapanyaggal õ kezdett el elõbb dolgozni, engem valamivel késõbb fertõzött meg a dolog. Normál 8 mm-es kamerával, a 80-as évek második felében kezdtem forgatni. Ezek a pár perces munkák épültek be a különbözõ elõadásokba, vagy épültek köréjük elõadások, mint a Cuba vagy A Túlsó Part esetében. – Valamennyi – Forgáccsal vagy másokkal készített – filmzenédre (pl. a Dunai Exodus, a Bibó Breviárium, vagy a Privát Magyarország sorozat és mások) érvényes, hogy a zene nem hagyományos „kísérõzene”. A hangok, az akusztikum a pergõ vagy a kimerevített, fényképszerû filmkockák határozott és egyenrangú „partnere”, „beleszól”, sajátos kontextusba emeli be a látványt, amitõl döbbenetes kontrasztok keletkeznek. Mint a Wittgensteindarabban, ahol mindehhez még szövegrészletek-idézetek is társulnak. Csoma-filmed, Az Élet Vendége is hasonlóan készült? – Addig, hogy én írtam a zenét és én is rendeztem. De a rövidfilmektõl eltérõen most nem egyedül, hanem professzionális stábbal dolgoztam. Szaladják István ragyogó operatõr, õt kértem meg, hogy álljon a kamera mögött. S azzal az eljárással dolgozzon, amit én elképzeltem. Ez technikailag hasonló, fényképalbum-szerû filmezést jelent, mint amirõl beszéltél. Az Élet Vendégében kétféle képanyag pereg. Az egyik, a majdnem fekete-fehér film Szalad-

ják kameráján keresztül követi Kõrösi Csoma Sándor útját: Tibet, a Himalája buddhista világa, Darjeeling, Calcutta, arcok, emberek, tájak, olykor akár eseménytelen képsorok. Egy olyan jelenléti filmezés eredményeképp, amely nem értelmez, nem beállított képeket készít, de nem is dokumentál, inkább megemeli, szinte szakralizálja akár a leghétköznapibb pillanatot. A másik a szovátai Csoma-legendák színes animációjának Roskó Gábor által kitalált és megfestett, s Papp Károly Kása által megmozgatott hasonlíthatatlan, kicsit gyerekkorunk diafilmjeit idézõ világa. Losonci Teri vágóval ebbõl a két, nagyon eltérõ képanyagból rakjuk most össze a film építményét. Ezt a struktúrát Sári László forgatókönyvíróval találtuk ki. Õ rendkívül gazdag forrásanyagot használt, egyebek között Sztrabón, Milarepa, Henry S. Landor, Baktay Ervin, Gautama Buddha, Su-la ce, J. W. Goethe, a VI. dalai láma mûveit, valamint a tibeti halottaskönyvet. – A fentebb említett helyszíneken forgattatok? – A forgatás alatt meghatározott útvonalon haladtunk Indiában, azon, amelyen egykor Kõrösi Csoma is. Tudni kell, hogy ez a film legszûkebben véve egy hároméves munkafolyamat eredménye. A zene egy részét már 2002-ben megkomponáltam, s csak tavaly tavasszal fejeztem be. A film zenei anyagának elkészítéséhez a Keleti Zenei Archívum, valamint Hortobágyi László munkája is hozzájárult. – Ha jól értettem, voltaképpen a film szöveges része is egyfajta zene... – Ez nagyon fontos, igen. A zenémben a soknyelvûség mellett jó ideje a beszélt szöveg mint zenei szólam is megjelenik. Itt Sári László szövegkönyve

gyönyörû felület volt ahhoz, hogy megjelenítsem azokat a nyelveket, melyeket nagyon szeretek. Különös ajándék volt, és korábban nem is gondoltam végig, hogy itt milyen sok nyelv jelenik majd meg. Hiszen Csoma már az indulása pillanatában tizenhárom nyelven beszélt. És aztán ehhez jött a többi szerzett nyelv. Úgy gondolom, hogy örményül vagy perzsául például szintén tudnia kellett, mert az ötévi utazás során rákényszerült, hogy valamilyen szinten megtanulja ezeket. Calcuttában jó néhány évet töltött, valószínû, hogy a bengáli és a hindi nyelvet is bírta. A tibeti nyelv pedig külön téma, hiszen bár Kõrösi Csoma Sándor a magyarság eredetét felkutatni indult Ázsiába, a világon elsõként készített tibeti–angol szótárával lett végül a tibeti buddhizmus elsõ értõ közvetítõje a nyugati kultúra, illetve az egyetemes tudomány felé. Ha összeszámoljuk, az útja során legalább öt nyelv tudásával gazdagodott. Az Élet Vendégében tizennégy nyelv szólal meg. A Roskó-féle oldalon, a miniatûr, bábszínház-szerû animációs képeknél Törõcsik Mari mondja el csodálatosan a Csoma életútját követõ székely legendákat. De a film másik „hangzó” rétegében nem ilyesmire volt szükség. Úgy értem, hogy nem kimunkált színészhangokat akartam hallani. Több tucat beszélõvel dolgoztunk, a szövegeket részben Indiában,

47

részben pedig Budapesten vettük fel. A filmben húsz-huszonöt szövegmondó maradt közülük, bár a felvett anyagot nem szerencsés szimplán szövegeknek nevezni, mert hiszen zenei szövetbe ágyazott, beszélt szólamokká alakultak. – Hogyan kerested-találtad meg a nyelvekhez az embereket, a hangokat? – Ez a legkülönfélébb módokon történt. Megesett, hogy az utcán szólítottunk le valakit, vagy bizonyos összekötõk révén, kapcsolatokon keresztül találtunk meg embereket. Fölkerestünk lámakolostorokat, ahol nem volt könnyû olyan lámákat találni, akik még ismerik a Milarepa-versek hagyományos éneklési módját. Végül is sikerült néhány ilyen öreg lámát megszólaltatnunk. Az egészben inkább az az érdekesség, hogy a film kész forgatókönyv alapján készült, tehát nem az történt, hogy én anyagot gyûjtöttem, s abból komponáltam meg, raktam össze a filmet. Addig mentünk, amíg nem találtunk beszélõt a szövegek elmondására mind a tizennégy nyelven. Nekem történetesen éppen a bengáli, Rabindranath Tagore gyönyörûséges nyelve a kedvencem. Nyolc bengáli szövegmondóval dolgoztunk, s ebbõl a szövedékbõl raktam össze azokat a részeket, amelyek a filmben bengáli nyelven hangzanak el. De kínaiul vagy perzsa nyelven is többen mondták el a kívánt szöveget. A legnagyobb problémát az ógörög, a latin és a páli nyelv – Buddha nyelve – jelentette, ezek ugyanis nem élõ nyelvek. S ezért nagyon nehéz szövegmondót találni, aki olyan természetességgel használja ezeket a nyelveket, mint ahogy mi most magyarul beszélgetünk. Hogy mondjuk a latin nyelv olyan nyelvi közeg valaki számára, amelyben naponta „közlekedik”, azzal alszik és azzal kel. Találtunk ilyen szövegmondókat, de nem volt könnyû rájuk bukkannunk. A nyelvek zenéjén túl a nyelvek mögött megjelenõ emberi karakter nagyon fontos nekem. Bengáli nyelvû narrátoraink egyike például olyan fiú volt, aki tizenhárom éves koráig egy pályaudvaron élt – Indiában ez egyébként nem olyan nagyon meglepõ. Valahol ott született az utcán, és ott is „lakott”, amíg fel nem szedték a jezsuita szerzetesek. Egyébként Tarak Mozumdárnak hívják, és ma egy kiváló magyar nyelvtudós, Banga Imre patronálja õt. Tarak a Delhi Egyetemre jár, huszonegy éves. Alig pár mondatot mond a filmben, de az õ arca és sorsa is, ahogy valamennyiüké, itt van elõttem, és valamiképp része a dolgozatnak. – Nem tiltakoztál ellene, de nem is örültél, amikor a Csoma-filmet dokumentumfilmként emlegették a médiában.

48

– Nem tiltakoztam, mert minek? De ez egyáltalán nem dokumentumfim. Csoma alakja már nagyon régóta foglalkoztat. A köztudatba talán nem épült be annyira, mint a sikeresnek tartott magyar felfedezõk és utazók személye. A felszínen „kudarcot vallott”, hiszen nem találta meg a magyarság „szülõföldjét”, ami miatt útnak indult. De ha most el is feledkeznénk arról, amit elért, a tényleges utazása és a kutatásai közben megtett belsõ útja akkor is lenyûgözõ! Elképesztõ szellemi potenciált mozgósított, hogy ismeretlen területeket hódítson meg. Számomra ez az igazán izgalmas. – Nagyon leegyszerûsítve: az elmúlt húsz év egyik végén ott van Wittgenstein, a másikon Kõrösi Csoma Sándor? – Nna, a Wittgenstein-darab azért még nem húsz éves! Ha jól számolom, tizenhárom éve készült, a középsõ fiam születésének idején. – Valóban, emlékszem már, a fesztiválon, ahol nálunk bemutattad, ugyanabban a szállodában laktunk. És amikor egy este összefutottunk a liftben, nagyon rácsodálkoztam, hogy egy alig egyhónapos csecsemõt ölelsz magadhoz. Azután elmondtad, hogy a zene alapját az a minimalista altatódallam adta, melyet abban az idõben a kisfiadnak dúdoltál esténként. De a két nevet nem csupán ezért említettem. Inkább a gondolatiság, a szellemiség miatt. Több munkád is egy-egy személyiséghez kötõdik. – Igen, A halál szexepilje Hajas Tiborhoz, az Optimista Elõadás pedig Erdély Miklóshoz... Érdekes, eddig nem is gondolkoztam azon, hogy miért. Mert egy-egy életszakaszban vannak meghatározó érdeklõdéseink. Mondhatni mindenütt van egy olyan impulzus, nem feltétlenül személy, lehet az egy gondolat vagy történet is, ami foglalkoztat bennünket. – Akkor ez nem egyfajta építkezés, gondolkodásfolyamat? – Azt gondolom, hogy végeredményben minden, amit csinálok, ugyanaz és ugyanolyan. Mert visszatekintve az ember azt látja, hogy a munkái lényegében hasonlítanak egymásra, még akkor is, ha az egyikben egy cigányzenekar van a színpadon, és egy pali túrós csuszát eszik, a másikban pedig moziban ülsz, filmet nézel, egy kórus énekel. S ráadásul talán túlzás nélkül mondhatom, hogy néhány pillanat vagy taktus után mindegyik beazonosítható. – Lehet, hisz’ bizonyos stílusjegyek általában jellemzõek a szerzõre-elõadóra. Én inkább arra próbáltam rákérdezni, hogy voltak-vannak-e markáns, kifelé is érzékelhetõ belsõ váltásaid. Az odafigyelésben, például... – Biztos, hogy vannak. A szemléletmódod az életkorral együtt változik. Húszévesen egészen más dolgokra figyelsz, mint huszonöt évvel ké-

sõbb. Az életkorod változásával bizonyos gondolatok és fogalmak átértékelõdnek, s a megértés különbözõ szintjeire jutsz el. Másrészt viszont az érzékenységedbõl el is veszítesz egy csomó mindent. Egyre kérgesebb szívû vagy, cinikusabb leszel, változik az ingerküszöb. És az érdeklõdésed is változik. Ami húszévesen felkavart, ma teljesen hidegen hagy. Nagyon nehéz felidézni az eredendõ, primer reakciókat, máshová kerülnek a súlypontok, az érzékenységé is. Ahogy nem mindegy, hogy az ember férfi vagy nõ, ugyanúgy az sem, hogy ifjú vagy idõs. Az említett A halál szexepilje címû dolgozatot húsz-huszonkét éves koromban csináltam. Akkor szembesültem elõször a halál fogalmának artikulálásával, illetve a halálkultuszszal, amikor Hajas írásait és az õ meredek akcióiról szóló írásokat olvastam. Holott halálközeli élményem nekem is volt már korábban, egészen pontosan tizenhat évesen. Egy komoly betegség miatt közel egy évig kórházban éltem. Éppen a gyermek- és ifjúkorom határán történt. A legérzékenyebb életkorban találkoztam az emberi nyomorúsággal. Másokéval és a sajátoméval. És ma már pontosan érzékelhetõ, hogy ez késõbb erõteljesen meghatározta a gondolkodásmódomat, a felfogásomat. S ha innen nézed, akkor óriási kegy, óriási ajándék. Olyan dolgokra nyitja rá a szemedet, amirõl a kortársaidnak sejtelme sincs. Egészen más perspektívából látod a

dolgokat. A szélsõséges léthelyzeteket mégis csak nagyon kevesen tudják utóbb lekommunikálni, Kertész Imre történetesen tudta... De gondolj csak a népirtásokat, a háborúkat megszenvedõ gyerekek tömegeire... Viszont nem is arról

49

van szó, hogy a nyomorúságról mindenkinek feltétlenül beszélnie kell. Ez számomra is egy nagyon személyes motívum, talán ebben a beszélgetésben merült fel elõször. Mellékszál csupán, pontosan azért, mert ott a kórházban nekem eszembe sem jutott, hogy meghalhatok. Talán ez is hozzájárult, hogy életben maradtam. Wittgensteinhez vagy Kõrösi Csoma Sándorhoz visszatérve, az embert nagyon sok minden irodalmi vagy ezekhez kapcsolódó személyes élményeken keresztül érinti meg. Ilyen értelemben nekem valóban mindig fontosak a személyes motívumok, talán fontosabbak, mint az irodalmi vagy filozófiai vonatkozások. Persze ez nem általános. Pilinszky János esetében mondjuk nem annyira érdekelnek a személyes motívumok. Szeretem a figuráját a cigarettával, az egész lényét, a hangját, ahogy beszél, de nem érzek tûrhetetlen kényszert, hogy tudjam azt, hogyan is élt. A versei gyönyörûek, olyanok, mint egy kristály, és más nem is fontos. Tulajdonképpen Wittgenstein esetében is összemosódik már bennem, hogy mi az érdekes: a gondolatai, vagy az, hogy a Tractatus Logicophilosophicust az elsõ világháborús lövészárokban írta, esetleg hogy Paul, az unokaöccse, aki autóversenyzõ és operarajongó volt, képes volt Bécsbõl egy alkalommal taxin menni Zürichbe, a Neue Züriche Zeitungért, csak mert szarnak tartotta az összes osztrák lapot... És ezek már személyes motívumok. Kõrösi Csomán keresztül pedig az a kérdés foglalkoztat rendkívüli módon, hogy mi az az út, amit az egyetlenegy adott életedben be tudsz járni. Abba most nem mennék bele, hogy az embernek egy élete van-e vagy több, hogy újjászületünk-e vagy sem. Számomra ebben nem a vallási vagy világnézeti vonatkozás a fontos, hanem az emberi élet közvetlen felülete. Az elmúlt tíz évben valahogy egyre sûrûsödtek az életemben a Csomával kapcsolatos mozzanatok, mígnem 1999 õszén ott találtam magam a Himalája tetején, abban a kolostorban, ahol Kõrösi Csoma Sándor a híres tibeti–angol szótárán dolgozott. – Megérkeztél a tibeti buddhizmushoz ... – Nem, nem a tibeti buddhizmushoz érkeztem meg, hanem fizikailag, a Himalájába. A forgatócsoporttal minden olyan fontosabb helyszínt felkerestünk, ahol Csoma megfordult. Kevesen tudják például, hogy Kõrösi Csoma Calcuttában magára záratta a Kelet Ázsiai Társaság ajtaját, mert az a vigalmi negyed szomszédságában volt, és õ ugye... Kõrösi és a nõk. Nos, arról, hogy mi volt ott, mindenki hallgat, tényleg nem lehet tudni semmit. De na-

50

gyon érdekes, ahogy lassan, mozaikszerûen feltárulnak ezek a személyes motívumok. Hogy van egy ember, aki nagyon sok mindent megért a létezés fontosabb dolgaival kapcsolatban. És ehhez a megértéshez valójában egy olyan ifjúkori idealisztikus vágya vezeti el, amelyet sohasem teljesíthet be. De visszamenõleg mellékessé is válik, ahogy az õ személyes fejlõdése szempontjából az is másodlagos, hogy feltárt valamit az egyetemes tudomány számára. Sokkal fontosabb, hogy a megértés, az önmegismerés és az önfejlõdés milyen szintjére jutott el. S ez a személyes mozzanat az, ami számomra rendkívül izgalmas. Hogy miért azt a sorsot kapod, amit kapsz, hogy miért pont azt választod, amit választasz, és mennyire szükségszerû, hogy ha egy ember nagyon el szeretne jutni valahová, mert nagyon izgatja egy kérdés, akkor elõbb-utóbb el is jut. Számos ilyen példát tudok a saját életembõl is. Amikor a nyolcvanas évek elején a minimálzene érdekelt, egyszer csak Vermontban találtam magam Steve Reichnél, akivel beszélgethettem a kérdésrõl, amikor pedig a japán kultúra vonzott, akkor azt vettem észre, hogy Tokióban vagyok... Anélkül, hogy ezen különösebben dolgoztam volna. És valahogy így volt Kõrösivel meg a Himalájával is. Hogy ebben mennyire van benne az én döntésem, vagy mennyire befolyásolták a véletlenek, az irányított véletlenek, esetleg hogy mennyire érvényes mindennek a fordítottja – tehát hogy azért kezdesz el gondolkodni, mert a sorsodba már eleve bele van kódolva, hogy a végén ott fogsz kikötni, ahol –, nem tudom. Ez egy idõbeli csavar, ami csak visszatekintve egyértelmû és egyenes vonalú. Az események viszont valahogy mégis mindig úgy rendezõdnek, hogy végül odaérsz arra helyre, ahol közelebb juthatsz a megértéshez.

M. Csepécz Szilvia (1965) Érsekújvár/Párkány. Költõ, író, riporter. Legújabb kötete: Egyszerû viselet (2004).

A szerzõ felvételei

H. NAGY PÉTER

Avantgárd elõétel, Korszerû szendvics Juhász R. József (irodalmi) pályakezdése Juhász R. József mûvészeti debütálása két olyan orgánumhoz kötõdik, melyek uralkodó szerepet játszottak a ’80-as években induló (cseh)szlovákiai magyar alkotók publikálási lehetõségének megteremtésében. Az Irodalmi Szemle (Holnap rovata) és az Iródia-füzetek, egyáltalán az Iródia mozgalom irodalomtörténeti jelentõségét, szellemi, kulturális és politikai kontextusát több szöveg is felvázolta, mérlegelte,1 ezért ezek újratárgyalása helyett azonnal rá is térhetünk tulajdonképpeni tárgyunkra: a szerzõ korai mûveinek értelmezhetõségére. Ha végigtekintünk Juhász R. Józsefnek a fenti lapokban, illetve a Próbaút címû antológiában2 megjelent írásain, rendkívül változatos, ugyanakkor egyenetlen színvonalú korpusszal szembesülünk. Az említett kiadványok recepciója nem csak ezt erõsíti meg, hanem azt is hangsúlyozza – s szempontunkból ez lényegesebb –, hogy Juhász R. József költõi látásmódjának kibontakozása elgondolhatatlan az avantgárd hatása nélkül.3 Az Iródia-füzetekben publikált versek néhány momentuma valóban alátámasztja ezt a tapasztalatot. (Például a Pogány jelige záró megoldása vizualizálja a költemény utolsó szavának szemantikai mozzanatát; a Csípõficam mint ok és okozat avagy a fõbe lõtt szerelem címû, polgárpukkasztó kiszólásokból4 építkezõ mini-poéma paratextusa egy Breton-idézet; A roncstemetõ biztosan, ki más? képhasználata és szóösszetételei a mesterséges, illetve természetes viszonyok szinkronizálására épülnek5; a Sziluett és a Stressz bombasztikus halmozásai elõrevetítik a montázs- és kollázs-technikákra, a médiumok keveredésére való érzékenységet stb.)6 A Próbaút szövegeinek megközelítésekor érdemes tehát horizontban tartanunk e kérdésirányt. A szóban forgó, vitát generáló7 kiadványban, amely – Németh Zoltánt idézve – „a hatalom nyomásának »köszönhetõen« nem jelenhetett meg Iródia címen, már ennek az »együttgondolkodó« mozgalomnak a legjobb szövegei jelenhettek meg.”8 Az antológiát magát – hellyel-közel – lelkesedéssel fogadta a kritika, az egyes alkotók mûveinek esztétikai értékérõl azonban már megoszlanak a vélemények. Az ide vonatkozó recenziókban Juhász R. József neve rendre elõkerül, sõt Elek Tibor szerint „Társai közül õ képes a leginkább szép vers írására, és az azon belül lehetséges teljesség megvalósítására is”.9 Másfelõl viszont elmondható, hogy ez a technika bizony rokonságot mutat a szépség klasszikus eszményének hadat üzenõ avantgárd némely eljárásával. Érdemes tehát inkább Kun Árpád megállapításából kiindulnunk: „Juhász József fantáziája sokszor úgy alkotja meg a »teljes szöveget«, hogy az rendezetlenül egymás mellé szórt képek montázsának tûnik.”10 A montázsszerû szerkesztés mellett ki kell emelnünk e versek (többségének) két olyan poétikai jellegzetességét is, melyek az avantgárd hagyomány szempontjából korántsem mellékesek. Az elsõ a túldimenzionált jelenetezés, amely az expresszionista líra egyik kedvelt szcenikai megoldása. Példaként A maszkok címû alkotás egy részletét idézzük: „hidakat robbantottam elvágtam az agy vezetékeit

51

párnákat erõszakoltam meg miközben szemben a patyolatot reklámozták sûrû embermasszában turkáltam szembenéztem önmagammal –”. A sûrû (soronkénti) vágások, perspektívaváltások mellett érdemes felfigyelnünk a „miközben” szó szerepére is, mivel annak elõre- és visszautaló deiktikus funkciója szimultánjelleget kölcsönöz a mûbeli „eseményeknek”. Ugyanakkor – s ez a második fontos vonása e szövegeknek – a dinamikus képsorok alanyához nem rendelhetõ homogén arc. A maszkok a következõképpen folytatódik: „förtelmes fintorgó arc borult belém ízekre hántoltam a szemeimet amikor már nagyon éreztem õket feldaraboltam a kockaföld primitív asztrológusainak keskeny bölcsõjét.” Az arc szétszerelésének tematizálását a jelképzés itt oly módon is támogatja, hogy egyrészt eldönthetetlen, az „arc” sajátként értelmezhetõ-e, avagy pusztán a felcserélhetõ szimultán képek valamely tetszõleges eleme (az én számára külsõdleges); másrészt éppen a dologról való beszéd hogyanját szakítja meg az „arc” alakzata, hiszen megtöri az alliterációk menetét (f-f/a/b-b), ezzel mintegy sérti, nem engedi maradéktalanul érvényesülni a hangzásképletet. Vagyis az utóbbi lehetõségek felõl olvasva az „arc” nem az identitás, hanem az instabilitás jelölõje.11 A Próbaútban szereplõ Juhász R. József-versek jelhasználatának egy további sajátossága a szimultán látásmódból adódó képzettársítások heterogén mintázataiban ragadható meg. E szövegek szürrealisztikus – Zalabai szerint „dadaisztikusan megszalajtott”12 – látványvilágában ugyanis fontos szerepet játszik a mozgás érzékeltetésének avantgárdhoz közeli megoldása. Elsõsorban annak „tudatosítása”, hogy „a mozgásmozzanatok csak mediális helyettesítések révén jegyezhetõk le”.13 Például a Játék címû szöveg14 kifutása oly módon teszi hozzáférhetõvé a halál pillanatát (tehát idejét), hogy azt látványszegmensekkel helyettesíti: „az öreg dermedt maszkjából kibuggyan a világ görcsbe rándult kézzel szakítja el az emlékek fonalát”. A vizualitás kódjának megtörése – a „világ” és fõként az „emlékek fonalának” láthatatlansága, szubjektumhoz kötöttsége által – itt nyilvánvalóvá teszi, hogy a kinetikus felszabadítás („kibuggyan”, „szakítja”) metaforikus értelemben nem más, mint az elmúlás mozzanatának képpé merevítése. (E három sor szintaktikája egyébként további interpretációk kiindulópontja lehet, hiszen retorikailag eldönthetetlen, hogy a „szakítást” ki végzi…) Hasonló poétikai dilemmák mûködtetik például Az új címû verset is, melyben a világegyetem mozgásba lendülését annak analógiái („óriási ecsetvonás” majd „újrafogalmazott törvények”), tehát mediális áthelyezõdések írják le; vagy a Termékeny poétika II. címû alkotást, melynek elsõ versszakában a kettõs hasonlatrendszer kinetikus áttûnésekkel jeleníti meg a látvány és a csend összefonódását: „Elválaszthatatlan a fény és a csend tér és körhinta ahogy egy lány hasít óriás kört az idõ hasfalába ahogy ömlik a nagy távolság a madárcsõr-éjszakába”.

52

E részlet emellett arra is példa lehet, hogy a kibomló észlelési tartomány elbeszélhetetlen a szószerintiség szintjén, hiszen az „elválaszthatatlan” dolgokat a személet mindjárt szét is választja, sõt azonnal figurális alakzatokkal társítja. (Egyes teóriák szerint ez a séma a szürrealista automatizmus elõfeltételeként értékelhetõ.15) Persze az idõnek és a térnek az ilyen jellegû „láttatása” – kiasztikus átfordíthatósága – nagymértékben fokozza azt a hatást, melyet a mozgás (a cselekvés és a történés) „láthatatlan látványa” közvetít. Még inkább így van ez abban az esetben, amikor a személytelen hang megnyilvánulásának apropója pusztán a „MOST” rögzítése. A Helyzetkép címû vers a golyóstoll képének felidézésén keresztül hozza létre azt a kinetikus potenciált („csatlakozik a merevség az állandó mozgáshoz”), az írás aktusát, melynek visszaadása lehetetlen volna a különféle médiumokra történõ hivatkozások nélkül: „Levelek és tartalmuk a térben Végtelen és megmászhatatlan szárú pipa Gleccserré merevedve a hattyúk tava Skizofrén óraketyegés a szív ütemére Poharak kristálytüzében elfekvõ kényelem”. A mostnak vagy egy pillanatnak a leírása, „megragadása” a Helyzetkép töredékes szcenikája szerint nem más, mint a keletkezés poétikai momentuma, mely bár elsõdlegesen rögzülésrõl ad hírt, mégis a képhálózat dinamizálását, felnyitását hajtja végre. Az illékonyság többek között ezért eshet egybe a „pillanat szobrainak” halhatatlanságba való átlépésével. E kétirányú mozgás tehát színre viszi az alkotás specifikumát is; az alak, a jelentés stb. identikus, monomediális hozzáférhetetlenségének tapasztalatát hozza közel. Másfelõl viszont hangsúlyozandó, hogy az írásra tett utalás ebben az esetben nem feltétlenül allegóriája valamilyen mûvészi látásmódnak, hiszen a szöveg felütése és a golyóstoll képe köznapi értelemben is felfogható (valaki levelet ír). Ez a többrétegûség mintha arra is figyelmeztetne, hogy a fenti viszonyok átvihetõk a befogadás oldalára, azaz magából a képhasználatból még nem következik automatikusan a tárgyhoz való hozzáférés artisztikus jellege. (A szöveg például úgy is megszólaltatható, hogy a különbözõ médiumok által közvetített jelenségek a levélírás kellékei [pipa, az óra háttérzaja, poharak stb.], „torzulásaikat” pedig a szubjektív idõérzékelés eredményezi.)16 A Helyzetképnek ezek szerint azért is különleges funkciót tulajdoníthatunk, mert a „rögzítés” érdekeltségeinek poétikai és pragmatikai dimenzióit ugyancsak képes mozgásban tartani, miközben látszólag a pillanatnyiság „fogságáról”, a statikusság „képleteirõl” beszél. Innen nézve az utolsó sor többidejû megállapítása korántsem tekinthetõ a paradoxon jelének. Vagyis „így lesz a helyzetkép a MOST látlelete” – esztétikai és diszkurzív értelemben egyaránt de másféleképpen. Már az eddigi néhány versrészlet alapján is feltûnhet, hogy Juhász R. József költészete számára megkerülhetetlen a nyelv teljesítõképességével való szembesülés. Alátámasztja ezt a Mai magyar nyelvtan címû – a szubsztanciális lírai tényezõket folyamatosan elimináló – szöveg is, melyrõl a Próbaút több kritikusa röviden említést tesz.17 A konstrukció egyrészt a leíró nyelvészet alapkategóriáinak újradefiniálására épül, másrészt a hagyományos, kanonikus lingvisztikai taxonómia rendszerszervezõ kódjának összezavarását hajtja végre. Az utóbbi szempontból és elõfeltevését tekintve igen fontos elõzménye Borges A John Wilkins-féle analitikus nyelv címû esszéje. Ennek egyik „roppant egyszerû” tételmondata így szól: „az univerzumnak nincs egyetlen osztályozása sem, amely ne volna önkényes és pontatlan.”18 Borges példái között szerepel az az elhíresült kínai enciklopédia (A jóravaló ismeretek égi gyûjteménye), melynek állattani felosztását Foucault oly látványosan és emlékezetesen elemzi. „Borges felsorolásának szörnyszülöttsége (…) abban áll, hogy a találkozások közös terét rombolta le. Nem a dolgok szomszédsága lehetetlen, hanem az a hely, ahol szomszédok lehetnének. A következõ állatok: »i) amelyek rohangálnak mintha csak megvesztek volna, j) a megszámlálhatatlanok, k) amelyeket roppant finom teveszõr ecsettel festettek«, hol is találkozhatnának másutt, mint az anyagtalan hangban, amely felsorolja õket és a hangot rögzítõ papíron? Hol is kerülhetnének egymás mellé, ha nem a nyelv helynélküliségében? [A táblázat]

53

lehetõvé teszi a gondolkodásnak a lények rendezését, osztályokba tagolását, név szerinti csoportosítását, amelynek révén meghatározható hasonlóságuk és különbözõségük – ez az a hely, ahol emberemlékezet óta a nyelv keresztezõdik a térrel. (…) Borges kínai enciklopédiája és az általa bemutatott taxonómia tér nélküli gondolkodáshoz vezet, valamint »hajléktalan« szavakhoz és kategóriákhoz, amelyek azonban egyfajta kitüntetett térbeliségen nyugszanak, amely térbeliség tele van bonyolult alakzatokkal, egymást keresztezõ utakkal, különös helyekkel, titkos átjárókkal és elõre nem látható kapcsolatokkal.”19 A Juhász R. József által létrehozott „rendszer” szintén olyan heterotópia, amely aláaknázza a nyelvet, szétzúzza a megnevezés biztonságát, lerombolja a szavakat és a dolgokat összetartó tudományos szintaxist. Nézzünk egy-két példát arra, hogy „A nyelvtani terminusok antropologizálásával felépülõ Mai magyar nyelvtan” miért „hullik részeire”.20 A szófajtani definíciók által termelt sokféleség olyan perspektívákat kínál a csoportosíthatóság számára, amelyek az osztályok neveit puszta jelölõkként engedik megnyilvánulni. Például az „ige” meghatározása a „Kezdetben vala az ige” bibliai passzusból bomlik ki, a névszók felosztását perszonifikációk generálják, a fõnév és a melléknév különbsége önnön elõtagjaik szembenállásából vezethetõ le, a számnév funkciója a pénzforrások felõl ragadható meg, a névmás saját nevének szószerintiségébõl eredeztethetõ stb. A nézõpontok váltakoztatása az alosztályok definícióiba is beszivárog, ily módon ezek szétfeszítik a hierarchikus viszonyok logikáját. Ennek következtében a szövegen explicite végigvonuló politikai-ideológiai retorika szintén sérül, nem képes a koherencia biztosítására, ezért ugyancsak önkényes nyelvként leplezõdik le. Pontosabban olyan rendképzetet próbál szabályozni, melynek uralhatatlansága minduntalan kisiklatja és terméketlenné teszi a hasonlóságok és különbségek táblázatszerû besorolásának igényét. Foucault kifejezésével élve olyan széttartó struktúrákat kísérel meg befogni, melyek „kiszárítják a mondandót, önmagukhoz láncolják a szavakat, meggátolva mindennemû nyelvtan lehetõségét.”21 Mert ha például a határozószavak, a kötõszavak és a vesszõ mint írásjel felosztásában a közös alapot keressük, inkább azzal nézünk szembe, hogy ezek a csoportok olyan terekben léteznek, melyekben a mi számunkra nem lehetséges a beszéd és a gondolkodás. Tovább erõsíti ezt a nyugtalanító érzést az is, amikor valamely definíció egy kitörölhetetlen szubjektivitásba záródik be: „A. Határozott számnév – amikor határozottan tudom, hogy mennyit kapok a fõnevektõl. B. Határozatlan számnév – amikor halvány segédfûtõi fogalmam sincs arról, hogy mennyit kapok.” Bárhol is lapozunk bele a Mai magyar nyelvtanba, nem szabadulhatunk az olyan kérdésektõl, mint hogy mit ér és mitõl függ a nyelv alapját képezõ rendszer, le lehet-e azt cserélni. És attól sem, hogy egy látszólag jól bevált taxonómia fundamentális kódjának viszonylagosítása jelen esetben nem a legradikálisabb „térségi” irónia jelzése-e.22 Ebbõl a szempontból Juhász R. József alkotása – mely tehát a fiktív kommentár borgesi hagyományával tart rokonságot – talán másféle hatás kiváltására is képes, mint az a bizonyos kínai enciklopédia. Foucault kiindulópontját átfordítva és megtoldva: „Abból a nevetésbõl született, amely (…) teljesen szétzilálja a mi jelenkori és földrajzi övezetünkre jellemzõ gondolkodásmódunkat”23, azt, amely – sajnos – mégis oly jellemzõ (volt) rá… A Mai magyar nyelvtan a Próbaút Juhász R. József-blokkjának utolsó darabja, s bár az életmû zárványának tekinthetõ, mégis alkalmas arra, hogy ötletességénél fogva elvárásokat keltsen az elsõ önálló kötet poétikai arculatával szemben. Még inkább igaz ez persze a korábban játékba hozott avantgárd szellemiségû szövegekre, illetve azokra a mûvekre, melyek átkerülnek és be is épülnek a Korszerû szendvics24 elsõ ciklusába (Nagyapa, Nyitott bõrönd, Közép-európai idõ). Rá is térhetünk tehát ennek értelmezhetõségére. A Korszerû szendvics fogadtatását két olyan kérdésirány határozza meg, amely rámutat egyfelõl a kötet avantgárd vonásaira, másfelõl hangsúlyozza, hogy a korpusz korántsem ad teljes képet a szerzõ addigi irodalmi tevékenységérõl. Tóth Károly a következõképpen fogalmaz: „Juhász R. József Korszerû szendvics címû kötete (…) a Kassák által mûvelt szabad vers hagyományait követi, de nem egyszerû foly-

54

55

tatása annak. Juhász számára a lényegi kérdés az, hogy milyen kritériumok alapján írható körül a költészet, egyáltalán léteznek-e kritériumok erre vonatkozólag. Költészete a költészet határeseteit veszi célba, így jut el a vizuális (kötetbe technikai okokból csak egy ilyen költemény kerülhetett), az akusztikus és egyéb kísérleti költészeti ágakhoz”.25 Hasonlóan jellemzi a kötetet Helena Markusková is: „A Korszerû szendvics (1989), mint válogatás jelent meg [a szerzõ] 1983–1986 közötti munkásságából. A kötet klaszszikus szabad verseket tartalmaz, felvillan benne a roccós abszurd humor, de hiányoznak belõle a vizuális versek, amelyek áldozatul estek a cenzúrának.”26 (Valóban, a könyv 4. oldalán egy vizuális költemény vagy képszöveg fekete-fehér fotója látható, igen gyatra minõségben, ezért talán szerencsésebb is, hogy a szerzõ ilyen típusú alkotásai nem ebben a kiadványban kaptak helyet.) A Korszerû szendvics négy ciklusra tagolódik. A Nyitott bõrönd több szövege – e ciklus címadó darabjához hasonlóan – a Próbaút, illetve az Iródia-füzetek közléseire megy vissza, de bizonyos esetekben felfogható azok újrarendezéseként is. A leglátványosabb textuális változtatásról, az életmûbõl való reflektált építkezésrõl a Hazatérés címû vers ad hírt, mely az Iródia-füzetek 1-es számában megjelent Küszöbök címû, a vándorlás toposzára épülõ önéletrajzi poéma mondattöredékeibõl áll. Megfigyelhetõ, hogy az átvétel gesztusa egyrészt távoli szövegtörmelékeket kapcsol össze, másrészt átírja a sorképzés szabálytalanságát, harmadrészt – jelzésszerûen – egy sor erejéig felforgatja a szintagmatikus viszonyokat. A létrejövõ „új mû” ily módon olyan – nem identikus – idézetként olvasható, melynek elemei függetlenedni tudnak eredetüktõl. Ez a játék a kollázs-technika azon komponensére emlékeztet, amely a környezetükbõl kiragadott jelhalmazokat nemcsak egyediségüktõl fosztja meg, hanem ismételt felhasználásukkal továbbutalja azokat más lehetséges kontextusok felé. Ebbõl a szempontból is beszédes a keletkezõ szöveg címe, hiszen a „hazatérés” itt nem feltétlenül valamely szubjektum (netán a tékozló fiú) célorientált tevékenységét jelöli, hanem inkább – vagy legalább ennyire – az idegenbõl származó, „tévelygõ” szavak, mondatok egy aktuális konfigurációját értelmezi.27 A ciklus közepe tájékán helyezkedik el az a vers, amely a ’80-as évek derekán Juhász R. József egyik – a Mai magyar nyelvtan mellett – legismertebb alkotásának számított. A Közép-európai idõ az Iródiafüzetek 3-as számában és a Próbaút antológiában is megjelent, Zalabai Zsigmond szerint ez utóbbi „egyik legérettebb” szövegeként. E „montázsvers” – írja az irodalomtörténész – „négy tematikai-gondolati síkot csúsztat bravúrosan egymásba. Az egyes síkok motívumszálait rendre elmetszõ, majd újra felvevõ, tehát nem folytonos szövegben az elsõ réteg afféle neodadaista tûzijáték, képzettársítások, szabad ötletek valóságos happeningje, abszurditások felsorolása (»a teknõc páncéljából elõmászik / egy mosómedve«; »a csirkebecsinált egy fehér zászlót szerez valahonnan«; »a látszat csal megbüntetik«; »a légnyomásmérõ légnyomást kap« stb.). A második sík: pontosidõ-jelzés és idõjárás-jelentés: egyrészt a létezés múlását, szüntelen változékonyságát érzékelteti, másrészt pedig metaforikus síkokra vált át: »7 óra 41 perc a nap felszántotta az eget (…) 9 óra 59 perc szerintem a nap mazochista és fajgyûlölõ« stb. A harmadik réteg a »három vércsepp (…) újabb három vércsepp (…) újabb százhetvenhat vércsepp (…) ötven liter vér«, illetõleg a »határ«, »határsáv« motívumok ismétlõdése révén a háborúskodások okaira, geopolitikai meghatározottságára utal. Érzi Juhász (…) a világ mai veszélyeztetettségének a tudatát is, mint ezt a montázsnak negyedik síkjába tartozó motívumok jelzik (»N-bomba«, »középhatósugarúak«, »az atomtyúk tojásgránátot tojik« stb.).”28 Zalabai értelmezése kiváló támpontokat nyújt a mû megközelítéséhez, ám néhány mozzanattal érdemes kiegészítenünk a szerzõ észrevételeit. A szöveg ismétlés-struktúrája kapcsán elmondható még, hogy abban szintén fontos szerepet játszik a Nap és a Hold tevékenységének folytonos reflexiója. Ez nem csak a linearitás megtöréséhez járul hozzá, hanem a perspektíva állandó váltakozásának (pl. „két fémpénz egymásnak ütközik […] a Föld még forog”)29, a centrumok áthelyezõdésének is ad egyfajta ritmust.30 A visszatérõ alakzatok – azok is, melyekre Zalabai utal – ezzel párhuzamosan oly módon keresztezik egymást, hogy rendre elkülönbözõdnek önnön pozíciójuktól (pl. a Hold „nyugszik”, majd „deportálják”, végül „töltött” formaként látható stb.). Ez a dinamika minden bizonnyal arra is utalhat, hogy nem a szöveg írja le az idõ paramétereit, hanem fordítva, az idõbeliség bevésõdésének van kitéve a vers retorikai szintje. Ebbõl következõen azért duplázódik meg a képsorok funkciója, mert a többértelmû-

56

ség kihasználása mellett színre viszi a jelölõk különbségtermelõ, az idõ töredezettségével analóg mozgását. Például a „három vércseppet szögelnek a határokra” láncolatban a kontextus alapján pontosítható, hogy nem ugyanazokról a „vércseppekrõl” van szó (ráadásul az illékony folyadék rögzíthetetlen); míg az ismétlés a referencia újbóli kioltásához vezet, hiszen a szekvencia pusztán elõzõ elõfordulásához képest nyerheti el bármifajta, szövegen belüli értelmét. (Függetlenül attól, hogy a háború tudatosításaként vagy mindössze valamilyen terület körülhatárolásának – tradicionális – praxisaként konkretizáljuk az adott kijelentéseket.) Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a vers által kitüntetett diszkontinuitás elve feltétlenül kapcsolatba hozható az avantgárd poétikák azon fejleményével, amely a történéssorok szétszerelésével az észlelés spontán szerkezetének reflektálására készteti a befogadót. Másrészt fontossá tehetõ, hogy a Közép-európai idõ diszparát szcenikáját elõidézõ heterogén nyelvi elemek több esetben a betû szintjére vezetnek.31 (Talán nem véletlen, hogy a mû kötetbeli közlése a Próbaútban megjelent verziótól éppen a betûszerintiség alapján tér el.) Vagyis a Zalabai által idézett, „a világ mai veszélyeztetettségét” konnotáló szavak, kifejezések némelyike inkább elidegenítõ effektusként, az olvasás automatizmusainak megakasztásaként, illetve az irodalmi betûk játékaként értelmezhetõ. Például az „N-bomba” jelölõ voltát az is hangsúlyossá teszi, hogy az „ellenszere az abmob-N” összetételben szerepel. Az olvasás irányának megfordítása itt egyfelõl a betûk konstruktív mûködésére utalhat, másfelõl valóban „semlegesíti” a szó „tartalmát”, miközben természetesen a két jelsort egymásban tükrözteti. A manipuláció következtében tehát a szintagma legalább annyira vonatkoztatható önmagára, az írás által kialakított mesterséges viszonyokra – még szemantikailag is –, mint bármifajta világméretû katasztrófa-veszélyre. Az a strófa egyébként, amelybõl e részlet származik, koncentráltan foglalja magában az eddig említett dilemmákat: „9 óra 59 perc szerintem a Nap mazochista és fajgyûlölõ utálja a fehéreket újabb három vércseppet szögelnek a határokra az N-bomba ellenszere az abmob-N új fejezet a háziállatok könyvében”. E versszak a hangként és betûként azonosítható jelek különbségét, illetve az érzékelésben betöltött mediális aspektusát is felcsillantja, mivel a soráthajlás következtében eltûnõ félrím a második „N” betû kiejtésével („en”) mégis elõbukkan. Ily módon a szöveg nem csak többféleképpen intonálható, az sem mindegy, írásként vagy a mondottság hogyanja felõl komponáljuk újra. A Közép-európai idõrõl szóló rövid elemzésünk végén a mû zárlatának egyik lehetséges kifutására terelnénk a figyelmet. Az utolsó strófában körvonalazódó szituáció alapján nem zárható ki a vers látszólagos berekesztésének olyan interpretációja, amely a lírai én állapotát („megtudathasadok”) a nyelv közbejöttének tulajdonítja. A „23 óra 51 perc a vekker 9 perc múlva agyonüt”32 elõrenyúlás ugyanis akként értelmezhetõ, hogy a 24 óra lejártával megsemmisülõ nap kerül a te pozíciójába („agyonüt” téged), de úgy is, hogy annak perspektívájából látunk rá az idõ múlására („agyonüt” engem). Az „éjfelet üt az óra” frazéma kiforgatása tehát azt eredményezi, hogy az én behelyettesíthetõ vagy eltörölhetõ lesz a te-vel és fordítva. (A keltezés szintén beilleszthetõ ebbe a sémába, hiszen a „halálom elõtt” egyszerre utalhat a szubjektum végességére és a még tartó nap datálás elõtti perceire.) A tudathasadás deklarálása – egy az expresszionisták által kedvelt eljárással, a fõnév igésítésével – tehát kiterjeszthetõ: nyelvi eseményként a szöveget is jelölheti (skizofrén textus). A befejezés remek megoldása, az egyszólamúsítás esélyének csökkentése így ténylegesen hozzájárul ahhoz, hogy a vég alakzata ne lehessen más, mint az (újra)olvasás – eldöntetlenségbõl származó – kiindulópontja. A Nyitott bõrönd címû ciklusban a Közép-európai idõ után olyan versek következnek, melyek többsége a lírai te alakzatára épül, míg eddig inkább az egyes szám elsõ és többes szám elsõ személyû megszólalás volt uralkodó. Ebbõl a szempontból a Közép-európai idõ – említett poétikai, illetve zárlatbéli nyitottsága miatt – valóban a ciklus „tengelyeként” funkcionál. Az elsõ egység második felében felerõsödik továbbá a mûvészeti párhuzamokra és az irodalmi intertextusokra való rájátszás (pl. de Sade, Hrabal, Ma-

57

dách stb.). Ebben a kontextusban helyezkedik el A mûvészetrõl címû, a Csípõficam mint ok és okozat avagy a fõbe lõtt szerelem második felébõl kikülönülõ, azt átvariáló-kiegészítõ szöveg, melyet a szépség definiálásának (össze)hasonlító logikája szervez. A vers – immár korántsem váratlan módon – a beállított, mintakövetõ alkotásmóddal szemben a talált tárgy poétikáját részesíti elõnyben. Legalábbis így is értelmezhetõ a beszélõ által egymás mellé illesztett képek arzenálja. Például: „a festõállvány árnyékában gubbasztó témáknál szebb a felhergelt szobakutya (…) a tébolyda vasfüggönyei alatt simára kalapált habkönnyû arcél” stb. A szöveg heterogén képsoraihoz nem rendelhetõ hozzá semmilyen identikus szereptudat, sõt a mû befejezése – szimpatikus módon – ironikus effektussal, az irodalom játékprincípiumára való utalással siklatja ki az ars poeticákra jellemzõ hitvallásszerû, értékhierarchiát tételezõ, kinyilvánító modalitást: „s a szavak melyek seggreverõcskét játszanak veled és soha nem tudod melyik ütötte meg legnemesebb testrészedet”. A Korszerû szendvics második, legrövidebb ciklusa az Oldás és béke címet viseli. A hat darabból álló korpuszt az Iródia-füzetek 16-os számában megjelent négy vers alkotja (Oldás és béke, Az elmúlás szirmai, Oldódás, Még egyszer oldásról és békérõl), kiegészülve a cikluskezdõ Egyirányú léttel és a szakaszzáró Tömegfúzióval. A szimulakrum-lét kérdéshorizontját („bizonytalanná válik létünk eredetisége”)33 is tematizáló nyitószöveg érdekessége, hogy felütése második személyben utal a Mai magyar nyelvtan fentebb idézett perspektivikus szituációjára: „aztán elindulsz a magad kis ösvényén anélkül hogy akár halvány segédfûtõi fogalmad is lenne az egészrõl”. Szempontunkból azonban a (szöveg-egyenjogúság) alcímet viselõ Tömegfúzió érdemel nagyobb figyelmet. A vers mottója egy sokat citált Musil-idézet („olyan ez, mintha egy tükör cserepeiben nézném magam: sosem látom magam egészben”)34, mely megelõlegezi az „én” töredezettségének, átláthatatlanságának tapasztalatát. Ennek megfelelõen a szöveg tipográfiai váltásai többféleképpen „tükrözik” a beszélõ(k) széttartó nyelvi attribútumait. A vallomásos karakterû és emlékezõ részleteket ily módon olyan szólamok keresztezik, melyekhez más-más betûtípus társul. Például az „elbizonytalanodást” kifejtõ, külsõ perspektívájú sporthasonlat elõbukkanásai verzállal szedettek; az interperszonális viszonyokra vonatkozó strófák félkövér betûkkel íródtak; az önértelmezõ passzusok kurziváltak stb. A tipográfiai elkülönbözõdés ugyanakkor áthágja a strófán belüli kötöttségeket is: az utolsó elõtti versszak például háromféle betûtípust és háromféle megszólalásmódot montíroz egymás mellé: „csak azt kéne még eldönteni ami eldönthetõ KÖZBEN MÓDOSÍTJÁK A SÁVOKAT MÓDOSÍTJÁK A TÁVOT ELTÖRLIK A VERSENYSZABÁLYOKAT A DÍJAKAT DE TE ÚGY TESZEL MINTHA MI SEM TÖRTÉNT VOLNA FÉLSZ A DISZKVALIFIKÁLÁSTÓL — JOGOSAN egyszóval a Gergely-naptár szerint 1986-ot írunk”.

58

A szöveg vizuális elrendezése ebbõl következõen allegóriája is a paratextusnak, hiszen visszaadja az „összetört tükör” egyfajta képét. De hasonlóan mûködik a másik médium is, mivel a nyelvi konzisztencia-törések mintegy jelzik a „cserepek” határait. A vers záró strófája emellett olyan polifunkcionális eljárással él, amely megnyitja a szöveg utaláshálóját. A történelem metonimikus perszonifikációjára épülõ kijelentés-sorozat ugyanis egyfelõl az „elmebaj” konstatálására fut ki, s ez felfogható a Közép-európai idõ említett végalakzatára való rájátszásként; másfelõl az ideológiát felfüggesztõ „ÖSSZERAKOTT KÉP” sor nem csak magát a konstrukciót jelöli, hanem továbblendíti az olvasást a harmadik ciklus felé. A tipográfiai áttöréssel tehát együtt jár jelen esetben – és az alcímnek megfelelõen – az öntükrözés – köteten belül elõre-hátrautaló – intertextussá alakításának poétikai gyakorlata. A Tömegfúzió elváló sora tehát cikluscímmé lép elõ, sõt az egység vége felé majd egy ilyen címû önálló szöveggel is találkozunk. A harmadik szakasz az Ahogy távozik majd születik címû verssel indul, melyben szintén megfigyelhetõ a vizuális tagolás formabontó szerepe. A kihagyásos szerkezet a mû tulajdonképpeni tárgyának képi allúziójaként is értelmezhetõ, hiszen a tematika az én nyelv általi kiüresítésére épül (pl. „a nyelv maga jött el hozzám / látogatása üresen hagyott”). A ciklus elsõ felében helyet kapó alkotások közül érdemes még utalni a Csak így sikerülhet címû darabra, mely az ekphraszisz hagyományát hozza mûködésbe. A szöveg képleírásként olvasható, de a „plakát” létmódja vagy fikcióként leplezõdik le („tervezte a költõ”) vagy egy másik médium által közvetített anyagszerûséghez kötõdik („tévézés”). A vers ily módon meg is sokszorozza a képi szintaxist, mivel az állóképet egy deiktikus utalással – szó szerint – mozgásba hozza: „egy darab palackozott bor 1986-os évjárat idei teremtés a továbbiakban szürke eminenciások tátott szájak erõteljes kézmozdulatok – DENTACRILL burokban –”. A „továbbiakban” szó funkciója ezek szerint a vizuális téma idõbeliségének hangsúlyozásaként (egymás utáni képsorok), illetve a tekintet idõbeli futásának szövegszerû visszaadásaként (egy kép folyamatos olvasása) is értékelhetõ. Az eldöntetlenség – hogy a látvány avagy a nézés specifikumáról van-e szó – kiválóan szemlélteti a képi befogadás – és az annak megfogalmazhatósága – során fellépõ dilemmákat. A ciklus középsõ harmadában elhelyezkedõ mûvek (Végzetes gyalogút, Ahogy sivítva térden…, Felszállsz? stb.) tradicionális költõi szereplehetõségeket villantanak fel (pl. magány). A privátszféra elõtérbe állításának monotóniáját azonban olyan eljárások lazítják, melyek jótékonyan ellensúlyozzák a monotematikus szemléletet. Az Ahogy sivítva térden… címû alkotás például bibliai allúziókkal (napkeletiek, vezércsillag, feltámadás stb.) és areferenciális képekkel (pl. „majonézes patkányfarkak utolsó tangó ritmusban”) ötvözi a verstani elemekkel átszõtt magánuniverzum poétikai kiépítését: „álmaimban rímeket látok jambikus fogakkal két koporsó közül türemkedõ anapesztusokat csak téged védelek a magam kenyerén”. E részlet érdekessége továbbá, hogy az álom tárgyának palimpszesztszerû viselkedése azért többszörözheti a sor értelemlehetõségeit, mert a jel státuszán keresztül (más jelekre mutat) aktivizálja az olvasás alakzatát (rím/rém hangzócsere). Ugyanakkor e játék szószerintisége a klasszikus költõi hagyomány avantgárd elutasításaként (rím=rém), de az ehhez vezetõ távlat pszichológiai komponensének (félelem

59

a bevett formáktól) tudatosításaként is interpretálható. A Korszerû szendvics harmadik ciklusának címadó darabja – az elsõ két szakasz felépítésével ellentétben – a kompozíciórész utolsó harmadába „tolódik”.35 Az Összerakott kép bár visszautal a Tömegfúzióra, mégsem folytatja annak széttartó jelenetezését, sõt az ismétléses szerkezet – a címmé emelt szintagma másfajta értelmét kihasználva – egyfajta koherenciát sugall. (Mintha a két szöveg annyiban lenne a kötet íródásának – nyilvánvalóan alkalmi – duplapillére, hogy eltérõ sajátosságaik a linearitást átkódoló variabilitásra figyelmeztetnek.)36 Az Összerakott kép rezignált hangneme, értékszembesítõ potenciálja („nem térhetek már haza többé”) is jóval könnyebben feleltethetõ meg avantgárd elõtti mûfaji elvárásoknak: a vers olvasható például a romantikus elégia aktualizált változataként. Az interpunkció hiánya, a szókészlet diszszonanciája, az organikus jelhasználat felbontása, a perspektívacsúszások, a – József Attilánál és Szabó Lõrincnél oly gyakori – börtön-metaforika alkalmazása stb. viszont arra utalnak, hogy e szöveg az avantgárd tapasztalatával is rendelkezik, illetve kötõdik az utómodernség horizontjához. A ciklus záró darabjai közül több felerõsíti ezt a képletet, hiszen a Naturalista rekonstrukció ócska madarakkal busszal és kenyérrel címû, Petõfi-idézetet is tartalmazó vers37 az életkép mûfajának városi montázzsá alakításaként, az Alkottál s most cserepeibõl rakod össze a múltat címû költemény a nyugatos hagyomány kimerevítéseként, de a determináció ironizálásaként, a Kassák emlékére született Lyuk a zsákon pedig a permutáció logikájának öszszezavarásaként, a kiszámítható versszervezés poentírozó átírásaként nyerheti el utólagosságát. Juhász R. József elsõ kötetének utolsó, legterjedelmesebb ciklusa, a Korszerû szendvics a Szilveszteri kánikula pánsípokkal címû szöveggel veszi kezdetét, mely bevezeti a konstrukcióba a lábjegyzetelés technikáját,38 illetve a cím egyenes folytatásaként olvasható sorok vizuális eltérítéseként megjeleníti a „KRIKSZ-KRAKSZ” összetétel lenyomatát. A ciklust indító versek között található az In memoriam Kassák Lajos, mely a Lyuk a zsákon megoldását részlegesítve az életrajzi énként inszcenírozott költõelõd anyag-átalakítási programjának39 tematikáját a „mester” fordulataival, retorikájával ötvözi, s konkrétan rá is játszik A ló meghal, a madarak kirepülnek metaforikájára, a poéma nyitó alakzatára: „mondom: meglovagolni az elejtett perceket mondom: az idõ magasról nyerít ránk”. A Kassák emlékverset a Ki vagyok állítva címû „akcióvers” követi. Olyan – az alcím által jelzett – multimediális alkotás szövegérõl van szó, mely nyilvános elõadás formájában valósult meg, s melynek végterméke az adott irodalmi mû. A szerzõ késõbb ekképpen nyilatkozott az opusról: „Mondjuk úgy, hogy ez az az akcióvers, ami az én agyamban született meg a helyszínen. Aki ott volt ennek a születésénél, nem biztos, hogy ugyanezt a verset élte át. Leírt formában viszont már teljesen önálló életet él.”40 Ennek az „önállósulásnak” köszönhetõen a kiállítás fõbb kellékeinek sorjázására épülõ szöveg a kötet azon darabjaival kerülhet párhuzamba, melyek a különbözõ médiumok (le)írhatóságának dilemmáival szembesítenek. A katalógus jellegû alkotás emellett oly módon utal az akció sokdimenziós terére, hogy a vizualitás közegének megvonásával emeli ki a tárgyak önmagukon túlmutató jelentõségét, performatív funkcióját: „éppen most szökik a fény elszökött hiánya a legteljesebb ûr tárgy és érzék közt (…) a kiállítóterem közepén egy zuhany rózsája a látogatók vízszükségletének kielégítésére a lemezjátszón egy üres fekete korong az idõtlenség mindenhatóságának szimbolizálására”.

60

A Ki vagyok állítva ugyanakkor egy sajátos, aszimmetrikus textuális viszony mentén is értelmezhetõ, hiszen a mottóbeli „elõrejelzés” („pokoli tárlat NYITVA AZ UTOLSÓ ÍTÉLETIG”)41 rávetítése a szövegre azt leplezheti le, hogy az olvasás transzcendens kondicionáltsága sem lesz képes felfejteni a produkció tulajdonképpeni apropóját, és nem feltétlenül tudja lokalizálni a „kiállított” én pragmatikai helyzetét. Az „akcióverset” követõ darabok közül érdemes kiemelnünk a Tiszta önfegyelem és a Megvárakoztatom az idõt címû alkotásokat. Mindkettõ az idõhöz és az irodalomhoz való egyik lehetséges viszony példájaként olvasható; az elõbbi önreflexív állításai az éppen formálódó vers (mint diszkurzus) kitüntetettségét kérdõjelezik meg, az utóbbi töredékes mondatai egyfajta költészet-felfogás illuzórikusságát szemléltetik. Ez a kérdésirány átvezet a ciklus közepén helyet kapó prózaversekhez. Az új vers gondolati-szubjektív megközelítése címû szöveg az elméleti kritika nyelvének fogalmisága mentén destruálja a versszerûség és a poeticitás alakzatait, Az írás nem más… címû opus pedig az újradefiniálási kényszer mechanikusságán keresztül világít rá az önkimondás vakfoltjaira. (Az avantgárd programnyilatkozatokkal, kiáltványokkal is kapcsolatba hozható darab, Az új vers gondolati-szubjektív megközelítése emellett arra is utalhat, hogy a líra teoretizálása, ontológiai kiterjesztése – szó szerint – a kötet közvetlen kontextusával összefüggõ folyamat: „az eddig elért eredmények gondolok itt: Farnbauer Gábor metanyelvi vizsgálódásaira Bettes István ironikus önironikus hiperrealizmusára Mészáros Ottó vizuális kísérleteire Cselényi László többsíkú alternatív lírájára Krausz Tivadar metafizikai-reflexív költészetére Varga Imre mitikus sámánisztikus verssíkjára Tóth László nyelvparodisztikus közérzet-parodisztikus költészetére valamint Tõzsér Árpád mindent – de fõleg a történelmet – újraértelmezõ-átértékelõ lírájára (…) (…) vagyis az eddig elért eredmények feljogosítanak arra hogy kijelentsem az új vers létjogosultsága megalapozott tény és követelmény is egyúttal”. Függetlenül attól, hogy az olvasó egyetért-e a felsorolt „eredményekkel”, az a kérdés mindenképpen felmerül, hogy a szakzsargon alkalmazása, a beszédmód szituálása stb. vajon a líraisággal egyeztethetõ retorikai képletekhez vezet-e. Az „új vers” terminus többértelmûsége például rendre megzavarhatja a történetietlen igen-nem logikát.)42 Mindkét mû – bár más-más módon – tehát azzal a dilemmával szembesít, hogy a költõi szöveg instanciái rendkívül nehezen körülhatárolhatók. E cikluson belüli stílustörés fokozottan ráirányíthatja a figyelmet a Korszerû szendvics disszonáns többszólamúságára, ugyanakkor következetesen járul hozzá az irodalmiság mibenlétére adható válaszok sokféleségét beépítõ kompozíciós elv tudatosításához. A kötet negyedik szakaszának második felében az én pozícionálhatóságát, eltörölhetõségét és újralétesíthetõségét körvonalazó versek (A költõ ismerkedik, Énközelben), illetve a talált tárgyak összeillesztését tematizáló, Charles Simondsnak ajánlott Egy elhagyott tanya beemelése a mûvészetekbe címû szöveg43, és a szerzõ lányának, Juhász Erikának dedikált Szélkocsonya címû alkalmi rögtönzés után következik a ciklus- és kötet-címadó Korszerû szendvics. A mû 13 darab, „ahogy” kötõszóval kezdõdõ, állapothatározói vagy hasonlító mellékmondatból áll, melyeknek hiányzik a fõtagja. Már ezen a ponton megfigyelhetõ, hogy a nyitott szintaktikai szerkezetek fokozottan dinamizálják a befogadói aktivitás alakzatát. A hétköznapi mikrokozmosz és a történelmi ideológiák összefonódására, továbbá a kisebbségi léthelyzet tapasztalatára44 is utaló részletek olyan vizuális elrendezésben jelennek meg, amely szintén reflexióra készteti az olvasást. A sorok közé ékelõdõ vízszintes vonalak szabályos eltolódásai ugyanis egyfelõl azt a látszatot keltik, mintha a geometriai formát öltõ szöveg átlós irányban át lenne húzva; másfelõl e rétegközöttiség a cím értelmezõjeként is felfogható, hiszen a választóvonalak következtében a konstruk-

61

ció egy többszintes „szendvics” képére emlékeztethet (ideogramma). Harmadrészt e vizuális megoldás sajátos viszonyba kerülhet a mû zárlatával, mely kihúzott sorokra, a mûegész elvárására, illetve az olvasás látással történõ helyettesíthetõségére utal: „ahogy azon töröd a fejed hogy ebbõl a versbõl a felét úgyis kihúzzák ahogy végül is egészben megjelenik és az olvasó azt hiszi nem jól lát”. E két sor széthangzását az olvasói szerep(körök) multiplikálódása alapozza meg. Az elsõdleges, szószerinti olvasatot (a befogadó megdöbben a mû publikálásának tényén) ugyanis több, retorikailag konzekvens variáns keresztezi. A vers felének kihúzására tett célzást visszaigazolja a szöveg képének olyan érzékelése, mely szerint a sorok közötti vonalak a törölt részek megfelelõi volnának. Az utolsó sor azonban ezt látszólag megkérdõjelezi, hiszen a vers egészének megjelenésérõl (mint elénk kerülõ dologról) ejt szót, ráadásul az illúziót a befogadói tevékenységre vonatkoztatja. Az „és az olvasó azt hiszi nem jól lát” tagmondat ugyanis minimum kétféleképpen értelmezhetõ a kurziválás következtében elváló elem fényében. Vagy az egészben megjelenõ versrõl van tévképzete az olvasónak („végül is egészben megjelenik és az olvasó azt hiszi nem”), vagy a látvány csapja be az olvasót („azt hiszi nem jól lát”). Az utolsó szókapcsolat jelentése tehát aszerint módosul, hogy a szintagmát hozzákötjük-e az elõtte álló tagmondathoz: ha nem tesszük, vagyis az olvasót a mûegész viszonylagossága vezetheti félre, akkor a „jól lát” – önállósodó állításként – kiszolgáltatja a szöveg egész-rész viszonyainak mérlegelését, egymásba fordítását a nézõi tekintetnek. A fragmentaritás és a teljesség relativitásának kérdése tehát aszerint is módosul, hogy a szöveget képként percipiáljuk-e. Az olvasás és a nézés, a rész és az egész közötti oszcilláció – mint az alkotás létmódjához tartozó befogadói magatartás – produktív kiaknázása közel hozhatja annak tapasztalatát, hogy a többféle médiummá és mûvé alakítható Korszerû szendvics miért nem engedi nyugvópontra jutni az interpretáció folyamatát. E szöveg „korszerûsége”, aktualizálhatósága talán éppen ebben áll. Hasonló poétikai dilemmákkal találkozhatunk a címadó darabot követõ Végtelen sorok írója e költõ címû szabad vers kapcsán is. Ugyanakkor ehhez a textushoz fûzõdik a kötet recepciójának talán legfontosabb írása, Beke Zsolt mikroelemzése.45 Észrevételeinket eme gondolatmenettel dialogizálva fejtjük ki. A fiatal irodalomtörténész helyesen fogalmazza meg, hogy Juhász R. József nyelvhasználatában jelentõs szerepet játszanak a referencialitás ellenében ható szókapcsolatok, illetve a kihagyások, a befejezetlen szavak és mondatok.46 Ebbõl kiindulva Beke Zsolt a szövegben inszcenírozódó igaz-hamis oppozíció fellazítását hajtja végre, majd kimozdítja a vers ellenpontozó, transzcendáló értelmezését, miközben a szoros olvasás szükségességét vetíti elõre: „Ugyanakkor (…) megfigyelhetünk pár dolgot, mely a szöveg »szigorúbb« olvasására kényszeríthet bennünket. Elõször említhetjük a költemény címét, mely a szöveg befejezetlenségére, nyitottságára irányítja a figyelmet. De itt van a végén egy teljesen más hangvételû, eltérõ stílusú, melankolikus függelék, mely mintegy megkétszerezi az amúgy is saját magát értelmezõ szöveg önreflexivitását. Azután feltûnhet a sorok sejtelmes toldalék- és szóvégnélkülisége.”47 A „szigorúbb olvasás” kifejtését a szerzõ „a szó nem szó” állítás visszaír(ód)ására alapozza, melynek eredményeképpen sikeresen mutatja be a mûbeli jelviszonyok átrendezhetõségét. Konklúziója szerint a szöveg mûködése „A »jel« természetét mutatja be, szemlélteti oly módon, hogy elhagyja a sorok végét, és referenciálisan értelmezhetetlen betûcsoportokat hagy ott. Ezek ténylegesen nem szavak, mégis értelmezzük õket a maguk végtelen töredékességében is. A betûcsoportok csak egy erõszakos referenciális olvasat számára lesznek kiegészíthetõk egy teljes alakra, s ezek az alakok csak az ilyen olvasási mód számára lehetnek azonos értékûek a töredékekkel.”48 Ebbõl következõen „a szó nem szó” kijelentés elkülönbözõdése (a szó saját funkciójától való megfosztottsága) lesz az, amely mintául szolgálhat „a vers nem vers” állítás értelmezéséhez, vagyis a szöveg éppen „»versségétõl« szabadul meg”, mintegy – korábbi meghatározásait érvénytelenítve – színre viszi a líra konnotációs viszonyainak újjászületését.49 Beke Zsolt interpretációjából kiviláglik, hogy a Végtelen sorok írója e költõ a kötet azon darabjaira utal vissza, melyek más-más módon hozzák mûködésbe a költészet, az irodalmiság stb. ismérveit. A betûk identitásbontó játéka ugyanakkor azt is feltételezheti, hogy az olvasásnak – pl. a Közép-európai idõ bizo-

62

nyos részleteinek érzékelhetõségéhez hasonlóan, ám itt radikálisabban – szintén a betûk szintjére kell „visszatérnie”. Hiszen a „függelék” fölötti rész nem pusztán részlegesíti a sorokat és a szavakat, hanem a nyelv lebontását egy önálló, kiegészíthetetlen grafémáig vezeti el: „IRODALOM de súlyos gazember vagy t KÖLTÕ te mocskos al VERS hazug va GONDOLAT fu OLVA CS”. A versszerûség kritériumaira és az irodalmi kommunikáció sérüléseire vonatkoztatható töredékek tehát ezen a ponton létrehoznak egy olyan „jelet”, melynek bevésõdése már nem feltétlenül referencialitás és költõiség, hanem sokkal inkább esztétika és retorika feszültségét implikálja. A „CS” ebbõl a szempontból – és a kontextus fényében – szavakat, sorokat, ideológiákat stb. helyettesít, ezért funkciója valóban az elemzés erejétõl függ; viszont az öntudattól megfosztott betû, a világszerûségtõl elszakadt alkotás, a felejtés emblémája. Nem pusztán a „jel” megváltozott státuszáról, újraértelmezésérõl, hanem legalább annyira kiüresítésérõl, destabilizáló hatásáról tudósít. A „végtelen” alakzatok feltöltésére irányuló akarat ezért nem söpörheti félre az esztétikai megfontolásokat, de beleütközik a retorika azokat korlátozó munkájába. Beke Zsolt interpretációja horizontot nyit egy ilyen jellegû kérdezésmódnak is, ezért a Végtelen sorok írója e költõ olvasására tett ajánlata több mint CSábító. A ciklus következõ darabja a Bús bajazzo balladája címû vers. A szöveg mottója Mallarmé egyik legnagyobb hatású – az avantgárd hagyomány alakulására nézve is döntõnek bizonyuló –, „saját tipográfiai képével egybeforrott”50 költeményét idézi: „Egy kockadobás soha nem törli el a véletlent”. Ennek megfelelõen a mû szcenikája a Kockadobás elemeibõl bomlik ki51, ám a lábjegyzettel52 induló második strófától kezdõdõen a „ballada” tematikája az aktualizáció felé halad („ezerkilencszáznyolcvanhét”). A harmadik versszak megszólító szerkezetei a bohóc-figurát történelmi párhuzamokhoz rendelik (pl. Zalán futása, milói Vénusz), s ez részben elõkészíti a következõ strófa zárlatának szövegközi megalkotottságát. A negyedik versszakban koncentrálódnak az eddig relevánsnak mutatkozó poétikai jegyek: a beszédszituáció jelenorientált érdekeltségének jelzéseit kibillenti az aposztrophé fiktív természetû játéka, majd az utolsó sor Ady-intertextusa – a cím által megelõlegezett alliterációt (b-b-b) mûködtetve – a hangzáseffektus felerõsítésével dekomponálja a nyelv szemantikai dimenzióját, s az eljárást egy grafikai objektummal rekeszti be: „itt az állampolgár nem gondolkodik ergo: habos torta elveszíti fizetõképességét soha nem akartál az lenni aki elárul nekünk valamit bajazzo vagy népért síró bús bocskoros nép búja bocskora baj à”. A zeneiség retardáló funkcióját és a jelek visszaverõdésének visszhangszerû mechanizmusát kihasználó építkezés a Dózsa György unokája címû költemény híres sorát fragmentarizálja, de oly módon, hogy annak elsõ személyû alanyát második személyre cseréli, deheroizálja és sokszorozza.53 Innen nézve a Bús bajazzo balladája az Ady-hatástörténet azon darabjaival rokonítható, melyek az Ady-féle szereptudat és nyelv szétpörgetésében, összezavarásában érdekeltek (pl. Zalán Tibor: A. E. a halhatatlanok esélytelenségérõl, Sziveri János: próféciák, Petõcz András: Mi. mindannyian). A vers grafikai objektuma (a vízszintes nyíl) azonban nem csak megakasztja, hanem tovább is lendíti

63

az olvasást az (epilógus) irányába. A hozzátoldás a hagyományos balladaforma ajánlását utószóval helyettesíti, vagyis a címben jelölt „mûfaj” a szöveg utolsó strófája alapján sem marad identikus. Az (epilógus) továbbá egyrészt – fõként az „õsz” toposzára tett utalásokon keresztül – felerõsíti az Ady-intertextus és a cím összjátékából származtatható modalitást („bús”), másrészt – elsõsorban az idõ múlásának érzékeltetésébõl kiindulva – újabb szövegközi kapcsolatokat létesít. A múlttal való szembesülés momentuma („bazaltnyíllal támadó gyermekkor”) és a belsõ architextus alapján ugyanis nem zárható ki a mû olyan interpretációja, amely a zárlatot Arany János Epilógus címû versének kontrasztjába helyezi. Hiszen ahogyan az Ady-költemény „nyara” itt „õszbe” vált át, úgy lesz az Aranyféle számvetés jelleg koherens (meta)narratívájából felvillantott képek, epizódok szimultán egymásmellettisége („az idõ kimerevített pillanatai”). A Bús bajazzo balladája tehát olyan – a modernség és a posztmodernség horizontváltásához köthetõ – poétikai látásmód példája lehet, amely a tradícióval folytatható párbeszédet a kontinuitás és a mutáció logikájának együttes érvényesítésével, de a nyelvi automatizmusok feladásával véli fenntarthatónak. Bár a Korszerû szendvics imént elemzett három darabját még kettõ követi (Pszeudoevidencia, Nyelv és költõ románca)54, e triász koncentráltan elegyíti a kötet egészének számos kérdésirányát. Ennek az interferenciának is köszönhetõ, hogy a ciklusok, illetve az egyes versek között felfedezhetõ paralelizmusokat és parabázisokat olyan térben láthatja az olvasó, melynek rétegzettsége többféle középpont köré rendezhetõ textúrák széttartó konstellációjaként értelmezhetõ. Ilyen kontingenciákra, elmozgó centrumokra utal, hogy az autobiográfia lineáris érvényesülését a sokszínûség elve korlátozza, a variabilitást keretek közé szorítja a fiktív életrajz szövedéke, a kiegészíthetõség teleológiáját viszonylagosítja a permanens ingamozgás, a visszacsatolás kényszerét relativálja a dialogikus nyitottság stb. Túlzás nélkül kijelenthetõ tehát, hogy a könyv nem csak egy ígéretes, az avantgárdhoz több szállal kapcsolódó pályakezdés terméke, hanem – talán sikerült némiképp alátámasztanunk – a felvidéki magyar irodalom ’80-as évekbeli expanziójának, neoavantgárd tájékozódásának korszakos teljesítménye. Képletesen szólva: az olvasó/nézõ étvágyának felkeltése és fokozása. 1

2 3

4 5

64

Vö: Iródia 1983-1993, összeállította HODOSSY Gyula és KULCSÁR Ferenc, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1994. (Különösen: TÓTH Károly: Autonómia-kísértet, Uo., 9-21.); NÉMETH Zoltán: Talamon Alfonz, Kalligram, Pozsony, 2001, 37-53. Fõnix füzetek 12, Madách, Bratislava, 1986. Az antológia kiadása körüli bonyodalmakról az 1-es lábjegyzetben feltüntetett szövegek eligazítással szolgálnak. Csak három példa: „Juhász József verseit az avantgarde hagyományok továbbélõ hatása és a történelmi-társadalmi érzékenység formálja.” ELEK Tibor: Biztató próbaút, in: Iródia 1983-1993, 332.; „Juhász József a nemzedék beatnikje, szövegeinek helyenkénti túlszervezettsége ellenére sikerrel épít az avantgarde eszközeire.” FILEP Tamás: I-ró-dia! I-ró-dia! (Próbaút. Fiatal költõk és írók antológiája), in: Iródia 1983-1993, 337.; „Juhász az 1980as évek elején Kassák költészete és a szürrealizmus telített képisége által inspirált szabad verseket írt. Ösztönzõen hatottak rá Weöres Sándor, Cselényi László, Tóth László versei, de Kassák hatása továbbra is tartós maradt munkásságában.” Helena MARKUSKOVÁ kísérõszövege, in: JUHÁSZ R. József: Elhajlások. 1986-2002, Mûvészeti Galéria, Érsekújvár, 2003, 9. Pl. „Pukkadjatok meg, kimért agyú, / elõre megfontolt szándékú, / pont, vesszõ, pont bunkók, északrobata, dilemma- / kovácsoló sablonmajmok!” Pl. „vasrózsa”, „gyászacél a fémtónál”, „a receptorok köhögnek” stb.

6

7

8

9

A Pogány jelige az Iródia-füzetek 3-as számában, a Csípõficam… az 5-ös számában, A roncstemetõ… és a Sziluett a 11-es számában, a Stressz a 12-es számában jelent meg. Vö: ZALABAI Zsigmond: Próbaút a Parnasszusra, Irodalmi Szemle, 1987/7, 747-762.; illetve a hozzá kapcsolódó anyag: Vita a Próbaútról, Irodalmi Szemle, 1987/8, 853868. (A hozzászólók: Turczel Lajos, Dobos László, Fónod Zoltán, Tõzsér Árpád, Tóth Károly, Szigeti László, Patus János, Dusza István.) NÉMETH Zoltán: I. m., 46. (A rend kedvéért a következõ szerzõkrõl van szó: Csepécz Szilvia, Farnbauer Gábor, Fellinger Károly, Hizsnyai Zoltán, Hogya György, Hodossy Gyula, Juhász József, Krausz Tivadar, Ravasz József, Szentandrási Tibor, Talamon Alfonz.) ELEK Tibor: I. m., 333. Ellenpélda is akad természetesen: Kozma Huba elhamarkodott recenziója. A kritikus – egy-két kivételtõl eltekintve – elmarasztalja az antológia szerzõit, s – nem túl nagy éleslátásról tanúbizonyságot téve – Juhász R. József versei közül egyet sem emel ki. Persze a Kozma-argumentáció egészérõl elmondható, hogy annak szinte egyetlen ítélete sem vált hatástényezõvé. Vö: „Nem igazán érett vers- és prózaírók õk – s így félõ, hogy a fiatal, túlságosan korán szárnyukra bocsátott alkotók könnyen eltévednek majd az Érsekújvár – Kassák – avantgárd Bermuda-háromszögében.” KOZMA Huba: Próbaút. Az Iródia-kör antológiája, Jelenkor, 1988/1, 95.

10 KUN Árpád: Huszonévesek önmagukról: A Próbaút címû antológiáról, Kritika, 1987/5, 24. 11 Egy más jellegû példa: beleírás és kitörlés játékát az arc átrajzolhatóságának, kiüresítésének irányába tolja el a * * * címû, a tartalomjegyzékben három kereszttel jelölt egysoros: „arcom helyén kiradírozatlan kötelességek”. 12 ZALABAI Zsigmond: I. m., 757. 13 KULCSÁR SZABÓ Ernõ: A líra kinetográfiája és az én kívülhelyezése. A mozgás „írhatóságának” avantgárd és késõmodern technikái, in: Hang és szöveg. Költészettörténeti kérdések a lírai modernségben, szerkesztette BEDNANICS Gábor – BENGI László – KULCSÁR SZABÓ Ernõ – SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Osiris, Budapest, 2003, 412. 14 A vers az Iródia-füzetek 2-es számában is napvilágot látott, melyben Krausz Tivadar kommentálta Juhász R. József verseit. 15 Vö: René PASSERON: A szürrealizmus enciklopédiája, fordította BALABÁN Péter, Corvina, Budapest, 1984, 296. (André Breton véleménye az analógiáról.) 16 Valóban beilleszthetõ ebbe a kontextusba az elsõ strófa mindegyik sora, hiszen még a „Gleccserré merevedve a hattyúk tava” nagy erejû kép is értelmezhetõ úgy, hogy a balett (lejátszása) megszakad az adott pillanatban. A szószerinti olvasatban ugyanakkor hozza a sor az említett dinamikát, hiszen a jégfolyam nem áll, hanem szinte láthatatlanul, lassan de biztosan halad elõre medrében. Érdekes azonban, hogy az említett „köznapi” séma épül tehát a metaforikus interpretációra. 17 Pl. FILEP Tamás: I. m., 337.; KUN Árpád: I. m., 24.; ZALABAI Zsigmond: I. m., 758. (A szóban forgó mû egy rövid részlete az Iródia-füzetek 3-as számának címlapján látható.) 18 Jorge Luis BORGES: A John Wilkins-féle analitikus nyelv, in: Jorge Luis Borges válogatott mûvei II. Az örökkévalóság története. Esszék, válogatta és szerkesztette SCHOLZ László, fordította BOGLÁR Lajos – ERTL István – SCHOLZ László, Európa, Budapest, 1999, 280. 19 Michel FOUCAULT: A szavak és a dolgok. A társadalomtudományok archeológiája, fordította ROMHÁNYI TÖRÖK Gábor, Osiris, Budapest, 2000, 10-13. 20 KUN Árpád: I. m., 24. Mint látható lesz, a kritikus – bizonyos értelemben pontos – észrevételét – intenciójával ellentétben – nem feltétlenül negatívumként futtatnánk ki. 21 Michel FOUCAULT: I. m., 12. 22 Vö: A szerzõnek „a kisebbségi létbõl származó problémák iránti érzékenységét is bizonyítja nagyszabású, Mai magyar nyelvtan címû verse.” FILEP Tamás: I. m., 337. Ez az álláspont a szöveg egyes helyei alapján természetesen védhetõ – mintha a cím a Kis magyar nyelvtan palimpszesztje lenne, mely a „kisebbség” denotátuma felé billenti az értelmezést –, míg egyéb passzusok szerint akár cáfolható is. (Az idézett számnévi elhatárolás modalitása például nehezen stabilizálható. Vö: „A számnév nem boldogít!”) A mû újraolvasásának nagy tétje, hogy el tud-e szakadni a ’80-as évek aktuálpolitikai dimenzióitól és – a Zalabai által is emlegetett – társadalmi fonákságaitól. (Vö: ZALABAI Zsigmond: I. m., 758.) 23 Michel FOUCAULT: I. m., 9.

24 25 26 27 28 29 30 31

32 33

34

35 36

37 38 39 40

41 42

43

Fõnix füzetek 19, Madách, Bratislava, 1989. TÓTH Károly: I. m., 20. Helena MARKUSKOVÁ: I. m., 11. Ezt alátámaszthatja a többes számú „megszólalás” is, amely nem a beszédhelyzetbõl, hanem a kiragadott idézetek nyelvtanából származtatható. ZALABAI Zsigmond: I. m., 758. Az ehhez hasonló, strófán belüli vágásokra számtalan példa idézhetõ lenne a versbõl. Elek Tibor recenziója a külsõ-belsõ áttûnéseket az automatikus írással hozza kapcsolatba. Vö: ELEK Tibor: I. m., 332-333. Ide kapcsolható a „20 óra 20 perc 20 gerilla elszabadul az állatkertbõl” sor problematikája is, amelynek széthangzása nyilvánvalóan egyetlen betûcserére (o/e) vezethetõ vissza. Tényleg csak felvetésként: a percre pontos idõjelzésnek ironikus távlatai is lehetnek, gondoljunk csak a Stirlic „szindrómákra” (A tavasz tizenhét pillanata). Ez a sor valóban rímel Baudrillardnak „a kultúra xeroxfokáról” szóló tételére. Vö: Jean BAUDRILLARD: Az orgia után, fordította LÕRINSZKY Ildikó, Liget, 1994/1, 46. Az újrahasznosítás egy késõbbi példájaként említhetõ Parti Nagy Lajos Dallszöveg címû szonettje, mely a musili kérdésirányt József Attila idézetekkel kontaminálja. Ezt a sémát követi a negyedik ciklus is. Hasonló kompozíciós szerep tulajdonítható a cikluszáró Szépségnek is, mely A mûvészetrõl címû, fentebb röviden elemzett szöveggel létesít ilyen jellegû kapcsolatot: az utóbbitól eltérve jelentésteleníti a „szépség” fogalmát és „kiveszi” azt a mûvészet kontextusából. „hej mi a kõ tyúkanyó kend” A csillag alatti rész jelszóródást idéz elõ, mivel a Gebulya név négyféle – egymással nehezen összeegyeztethetõ – jelentésárnyalatát különbözteti meg. A vers mottója Kassák Éljünk a mi idõnkben címû, 1926ban napvilágot látott, agitatív hangvételû, mûvészeti tárgyú esszéjébõl származik. ERDÉLYI Erzsébet – NOBEL Iván: „Ez a kalap már üres.” Beszélgetés Juhász R. Józseffel, in: EE – NI: Határokon járok örökké… 15 beszélgetés határon túli alkotókkal verseikrõl, novelláikról, Tárogató, Budapest, 1995, 75. Az idézet Varga Imre A pokol kutyái címû versébõl származik. Érdemes összevetni ezt a mozzanatot egy késõbbi vers hasonló irányú kezdeményezésével. Hizsnyai Zoltán Bárka és ladik címû kötetének címadó darabja ugyanis vendégszövegek és a virtualitás narratívájának közbeiktatásával rendezi át líra és teória szembenállását. Vö: NÉMETH Zoltán: Kháron és Noé lélekvesztõjén. Hizsnyai Zoltán: Bárka és ladik, Bárka, 2002/6, 131-132. Az említett alkotás értelmezhetõségéhez jelen esetben nagymértékben hozzájárulhat Charles Simonds tevékenységének ismerete. A „szubjektív architektúra” mûvészetérõl, Simonds „romépítésérõl”, plasztikáinak mitologizáló vonatkozásairól, egyáltalán a „Spurensicherung” („nyombiztosítás”) esztétikájáról Hegyi Lóránd alapvetõ, Új szenzibilitás címû könyve

65

nyújt tájékoztatást. „Simonds – írja a mûvészettörténész – modellszerûen alakítja ki kicsinyített »épületeit« és »településeit«, »rituális helyeit«, s gondosan ügyel a pusztuló téglaépítmények romszerûségének, az idõ által megcsonkított, különös és fantasztikus épületek »régiségének« illúziójára, a településeket körülvevõ terep plasztikus kialakítására – mely legtöbbször sivatagos vagy agyagos, kiszáradt földet idéz –, az itt-ott heverõ gerendák, szétszórt kövek, félig betemetett kutak, elpusztult fürdõk és leomlott kapuzatok nosztalgikus költõiségére.” HEGYI Lóránd: Új szenzibilitás. Egy mûvészeti szemléletváltás körvonalai, Magvetõ, Budapest, 1983, 5960. Az amerikai mûvész településmakettjeinek koncepciója felõl olvasva tehát az irodalomnál tágabb kontextusra és attól eltérõ médiumra utalhatnak az Egy elhagyott tanya beemelése a mûvészetekbe címû vers záró sorai: „hirdesd hogy amit építettél / installáció / s mit mögé képzeltél harmonikus antikvitás / ha nem hisznek neked / rakd kocsira / s építsd fel nyolcvanhétben újra / jerikó pontos mását”. A mû címe emellett a Csípõficam… Breton-mottóját (Költemény) is felidézi („Egy elhagyott tanyán napról napra súlyosabb Mona Liza mosolya”). 44 Vö: ERDÉLYI Erzsébet – NOBEL Iván: I. m., 77. Különösen beszédes ebbõl a szempontból az „ahogy kineveted a tahó darukezelõt mert párkit kért horcsicával” sor, melyben a szlovák és a magyar nyelv elemei keverednek a hétköznapok térségi nyelvhasználata szerint. (Szlovák fõnevek [párky, horèica] fonetikus átiratban magyar ragokat kapnak. A kifejezés a „virslit kért mustárral” megfelelõje.) Az ehhez hasonló megoldásokra számtalan példát lehetne hozni Kovács András Ferenc költészetébõl; természetesen román, székely és magyar szavak, frazémák vegyítése alapján. 45 A tanulmány három verzióban látott napvilágot. BEKE Zsolt: Kísérlet a vizuális költészet újabb recepciójára, Új Forrás, 2003/6, 76-82.; kötetben: Kísérlet egy vizuális költemény újabb recepciójára (Juhász R. József: Végtelen sorok írója e költõ), in: Somorjai disputa (1.) Az élõ szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium elõadásai, összeállította és szerkesztette CSANDA Gábor, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum, Somorja – Dunaszerdahely, 2003, 165-172.; ill. BEKE Zsolt: „Jel”-en lét, Kalligram, Pozsony, 2004, 93-101. Értelmezésünkben a legfrissebb változatra támaszkodunk. 46 BEKE Zsolt: „Jel”-en lét, 95. A szerzõ példái között szerepel az Oldódás címû versbõl kiemelt „AIDSakák” szó, amelynek további érdekessége, hogy vírusfertõzött nyelvi elemként is értelmezhetõ. A felsoroltak („hurkabunda”, „késmise”, „kelepcseh”) mellett kiemelhetõk még az olyan típusú szóalkotás eredményei is, melyek konkrét poétikai eljárásokra reflektálnak. Ilyen az Ahogy sivítva térden… címû versben szereplõ „baROCCÓs” kontamináció, melyben a korszakjelölõ fogalomba az egyéni stílus „kézjegye” íródik bele. A befejezetlenséggel kapcsolatban pedig arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy az legalább kettõs aspektusú a kötetben, egyrészt strukturális tényezõ (erre Beke Zsolt kitér), másrészt viszont explicit olvasásalakzat is. Elõbbire a Megvárakoztatom az idõt befejezése lehet példa, utóbbira a Végzetes gyalogút „fejezd be utolsó mondatodat” többértelmû sora, vagy a

66

47 48 49 50 51 52

53

54

Szépség szintén polivalens meghatározása: „szép vagy / mint elharapott szó”. Eme példák felõl nézve a Végtelen sorok írója e költõ koncepcióját valóban megalapozza a kötet jó néhány darabja. BEKE Zsolt: I. m., 98. (A helyesírási hibát korrigáltam. H. N. P.) Uo., 100. Uo., 100. Vö: „Számunkra így verssé válik minden, ami »akként szólít meg és von be a játékba«, bármilyen definíciótól függetlenül.” TELLÉR Gyula: Mallarmé Kockadobása, in: Stéphane MALLARMÉ: Kockadobás, fordította és a tanulmányt írta TELLÉR Gyula, Helikon, Budapest, 1985, 56. Pl. „az ég háttere”, „csillagkép”, „véletlen”, „számjel” stb. Mallarménál; „csillagévek és ívek”, „sötétség”, „véletlen”, „azt a számot keresem” stb. Juhász R. Józsefnél. A hivatkozás visszautal a ciklus elejére és a Gebulya név újabb definícióit adja meg („sátán; Belzebub; ördög”), tehát a kontextushoz viszonyítva a szó jelentését továbbra sem engedi rögzülni. A „bajazzo” a „nép” jelölõje is lehet, attól függõen, hogy az alliterációt megszakító „nép” szót elválasztjuk-e a „bocskoros” jelzõtõl vagy nem. Ha igen, akkor puszta ismétlésként, a szemantikai törés kiindulópontjaként értelmezhetjük, melynek már nincs köze a megszólítás alakzatához. Utóbbi Hlebnyikov-hivatkozással és a nyelv ellenállásának gondolatával zárja a konstrukciót.

SZEBERÉNYI ZOLTÁN

Költészeti háromtusa Z. Németh István válogatott versei „Írtam verset, elbeszélést, regényt, gyermekszínmûveket, krimiparódiát, humoreszket, karcolatot, irodalmi paródiát, humoros tesztet és horoszkópot, ál- és rémhírt, recenziót és kritikát, folytatásos regényt, publicisztikát...” – nyilatkozta magáról a költõ, s nem túloz, elhihetjük neki vallomásának önironikus felhangjai ellenére. Z. Németh István sokoldalú és termékeny alkotó. Bár ezt minden róla szóló írás hangsúlyozza, megállapításunk csak azért nem puszta közhely, mert vitathatatlanul igaz. Harmincöt évével – napjainkban – még fiatal költõnek számít, de már inkább költõnek, mint fiatalnak. Kerek tizenhárom éve van a pályán, tizenhárom kötettel a tarsolyában. A tizenharmadik – írásunk tárgya – az elmúlt évben jelent meg, mintegy summájaként a folyamatos alkotás, a szüntelen jelenlevés költészeti eredményeinek. A lírikus akarja közelebbrõl és egészében láttatni magát ebben a kötetben, melynek anyagát maga válogatta. Költõnk kezdettõl fogva kényesen ügyelt az alkotói szuverenitásra, sokmûfajú volta ellenére eredendõen lírai alkat. Mikor fõiskolai stúdiuma befejeztével a diplomamunkáját írta, elhárította az ajánlott szakirodalmat és forrásanyagot, mondván: a magam véleményére vagyok kíváncsi. Ez nem a tudós, hanem a lírikus gesztusa, csak magában bízik, saját ízléshálóján szûri át, tudata mélykútjain átpréselve formálja meg a külvilági tapasztalatokat, ismereteket. Erre utal az (egyik) ars poeticájának is felfogható verse, a Töltött líra két személyre: ki mondja meg hogy líra vagy lõre magadat ezért ne törd elõre s ne ereszd kérlek túl hosszú lére rá ne bízd semmilyen tördelõre

H. Nagy Péter (1967) Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztõ.

líra ha olyan akár a láva de hogyha lõre már meg vagy lõve

rádfogják (sic!) majd hogy íme új Lõwy akit a puska tanít meg lõni és lírád már csak egy standard blabla felfújt-kipukkadt színes strandlabda megkritizálják a tisztelt agyak jobb neki ha múzeumban õrzik mert mint minden idegen anyag testükbõl végül is kilökõdik A „tisztelt agyak” érdeklõdése azonban fordított arányban van az olvasói érdeklõdéssel, a szakmai visszhangot még leginkább Ardamica Zorán képviseli. Z. Németh István elsõ kötetének volt különösen széles olvasói visszhangja, fõként a fiatalság körében. Nem véletlenül, hiszen a Rózsa és rúzs (1992) címen megjelent kötet szerelmes versek gyûjteménye. Már ez a körülmény is rendhagyó jelenségnek számít a szlovákiai magyar irodalom történetében. Hosszú évtizedek óta nem fordult elõ, hogy valaki szerelmes verseket kötetbe gyûjtve debutáljon, a férfi-nõ kapcsolat változatos helyzeteit, a belõlük fakadó különféle lelkiállapotokat boncolgassa, elemezze, a profán felsüléstõl a csalódáson át a boldog beteljesülésig. S ami nem kevésbé meglepõ, egy a felnõttség küszöbét épphogy átlépõ ifjú túlfûtött érzelmi világát, olvasmányélményeinek lecsapódásait jól fésült, formás versekben, kulturált nyelven olvashatjuk. A széptevõ udvarlástól a gúnyos, ironikus elutasításig, a sóvár rajongástól a szomorú rezignációig terjedõ érzelmi-hangulati skálán kibontakozó mondanivaló a magyar verselési hagyomány felfrissített, modernizált, s fõként egyénített eszközeiben materializálódik. A költõ is tudatában van kezdõ kötete értékeinek, több mint egy évtized távlatából hét költeményt is alkalmasnak talált belõle besorolni a válogatásba. A szokatlan címû kötet – Triatlon –

67

összesen 104 verset tartalmaz, ebbõl 35 új (értsd: kötetben nem közölt) opus. A válogatott kötetek mindig fontos állomásai az alkotói pályáknak, egy-egy fejlõdési korszak lezárását jelentik, de hordozzák már az új alkotói korszak csíráit, felrajzolják a továbblépés lehetõségeit és körvonalait. A Triatlon esetében sincs ez másként, ezért az összegzések minden mozzanatára érdemes figyelni, hátha elárulnak valamit a várható alkotói mozgás irányáról, jellegérõl. Z. Németh István kísérletezõ természetû költõ, fellépése óta a versteremtés, a lírai megnyilatkozás számos változatát kipróbálta. Az Új Szóban tett nyilatkozatában (04. dec. 21.) kifejtette, hogy a legfõbb válogatási kritériuma az eljárások sikeressége volt. Azok a versek kerültek a gyûjteménybe, amelyek a legadekvátabban tükrözték a pillanatnyi benyomásokon túl az éppen aktuális „alaphangulatát”, amely a dolgok ismeretében meglehetõsen borúlátó, távlattalan. A kötetbe kerülõ régebbi versek lényegében megerõsítik, legfeljebb itt-ott árnyalják korábbi benyomásainkat (Lásd: Sz. Z.: Magyar irodalom Szlovákiában II. 247-254. p.). A kiválasztott versek tematikai centrumában ugyancsak a modern ember kétségei, valóságelemzõ gesztusai, az önmegismerés és önreflexió küzdelmei állnak. Z. Németh számára a vers eszköz és cél egyszerre, a költészet létforma, az önmegvalósítás lehetõsége, a külvilágból érkezõ csapások enyhítésének módja. Borúlátó alaphangulatának kiváltó okára is céloz az említett nyilatkozatában: „...nagyon elkeserít, hogy egy olyan világot építünk lázas gyorsasággal, amelyben már csak kínzó testi-lelki nyavalyákkal megverve élhetünk, vagy talán még úgy sem. A történelem elszabadult mozdonya nagyon rossz irányba tart, és elrémiszt, hogy milyen tehetetlenül zötykölõdünk rajta.” (Új Szó i. h.) Kedvenc témái jobbára helyet kapnak a válogatásban – a szerelem, az érzelmi élet intimebb szférájának eseményei, visszhangja (Felnyüszítõ szerelem; Orleáns-i tûz; Amire azt hittük, szerelem; Hajnali lány stb.), ritkábbak az élményalapú vagy önéletrajzi vonatkozású áttételes helyzetrajzok (Komáromi esõ; Komáromi éj stb.). Az olvasó maradandóbb élményeit – meggyõzõdésem szerint – ebben a kötetben is a komoly hangvételû, meditatív jellegû, intellektuális erõfeszítést igénylõ, esztétikai élvezetet kiváltó, a sorok mögött összetett emberi problémá-

68

kat sejtetõ költemények adják annak ellenére, hogy kisebbségben vannak (Ezüst szél; Rohamosan sötétedik; Kiegészítés egy megíratlan értekezéshez; Mélycsend, csak úszóknak; Korom és hó között; Ének, zuhanás közben stb.). A költészet hatalmát hirdeti és funkciójáról vall, nélkülözhetetlenségére céloz a kötet egyik kiemelkedõ, sajátos felépítésû, ars poetica-jellegû versében: Része vagy a versnek hiába próbálod kitépni magad rémülten ügyetlenül ölel mikor a sorok közé fekszel ékezet a tested a címben ott lapul neved a dõlt betûk – részeg éjjelek egymásba folyt szavak – parázs viták Nézd vetkõzik a vers leveti kipontozott testrészeit hogy megérthesd és elfogadd mindenre képes közbenjár érted Istennél angyallá tesz koporsódig kísér a halálon túl papírrá változol betöltenek fájdalmas szavak A VERS ITT VISSZAFORDUL innét már látni az öröklét ajtaja alól kiszûrõdõ fényt (Kiegészítés egy megíratlan értekezéshez) Mielõtt az új verseket szemügyre vennénk, ill. körvonalaznánk a kötet egészérõl szerzett benyomásainkat, talán nem lesz érdektelen egy pillantást vetni a sportnyelvbõl kölcsönzött, a kötetben verset is jelölõ címre. A szokatlan címre a költõ kétféle magyarázatot is ad (vö.: Új Szó u. o.), egy humorosat: „...a Triatlon mint versenyszám a négy õselembõl hármat magába foglal: az úszás a vizet, a kerékpározás a levegõt, a futás a földet jelképezi. No, most ha mindegyikre rálehelünk egy kis tüzet, mi lesz belõlük? Tüzes víz (pálinka), forró levegõ (nyár), izzó föld (láva)” – és egy antropológiait: „...a Triatlon tulajdonképpen az egész emberi életet szimbolizálja, amely hozzávetõlegesen

három szakaszból áll: gyermekkorunk végtelenné tágult idejében gondtalanul úszkálunk a boldogságban, felcseperedve, a felnõttkor küszöbén néhány évig még nyeregben érezzünk magunkat, végül marad a loholás a poros aszfaltúton távoli és idõvel egyre messzebb kerülõ céljaink felé.” Tetszetõs és hitelesnek tûnõ magyarázat az utóbbi, mégsincs sok köze a kötet verseihez, s egyáltalán Z. Németh költészetéhez, ill. a Triatlon anyagából kihámozható lírai alanyhoz, költõi attitûdhöz. A kutya máshol van elhantolva. Itt nincs terünk mondandónk líratörténeti megalapozására, csak néhány utalással próbáljuk alátámasztani véleményünket. Tekintettel arra, hogy a költészet egyéni mûvészi adottság és sajátos költõi lét produktuma, amelynek megnyilvánulási formája és megnevezõ eszköze a nyelv: a költõ jellemzésének, esztétikai értékelésének döntõ forrása lehet formanyelvének vizsgálata. Ezen a téren Z. Németh költészete igen változatos képet, erõs rétegzõdést mutat. Változásai a modernizált hagyományos magyar versnyelvtõl a bizarr nyelvjátékokig, a humor, az irónia, a szarkazmus, a groteszk pazar villódzásain át a „szóbonctan”-ig, a paradox szókapcsolatig stb. terjed. Ez a jelenség csírájában már az elsõ kötetében is fellelhetõ, de domináns formai tényezõvé a Triatlonban válik, ami – véleményünk szerint – infláló hatással van költészetének esztétikai-eszmei értékeire, lírájának mûvészi rangjára. A játékosság, az irónia és önirónia, a humorizáló hajlam eleinte nem az öncélú bohóság, a szolipszizmus jele, hanem az önépítés lehetõsége, a kritikára, a körülmények felülbírálására, gyarlóságaink leleplezésére kínálkozó alkalom és eszköz. Az elmozdulás a negyedik verskötetben – Rulett (2001) – válik nyomasztóvá, lefokozó tényezõvé azok számára, akik még a hagyományos líraeszményre esküsznek, vagyis a szlovákiai magyar versolvasók egyre gyérülõ táborának többsége számára, akik nem kedvelik a lírában a szélsõséges megoldásokat, akik nem lelik örömüket a szócsavarásban, a felkoncolt, amputált, lefejezett, jelentésüktõl megfosztott szavak kavalkádjában. Azok viszont, akik kedvelik a sokszor bizarr szójátékokat, az akasztófahumort, a parafrázist, a talányos célzásokat, a nyelvi akrobatikát stb., nemes szórakozásra lelhetnek a kötet verseinek zömében. A költõ szándéka szerint is szórakoztatni akar, ez kétségtelen, nem egy verse ki-

zárólag ennek jegyében született. Ezzel egy idõben érzékeli a társadalom, az emberi közeg színét és fonákját. Véleményét nem rejti véka alá, finoman elrejtett ironikus, gúnyos, szarkasztikus nyilakkal bombázza gyarlóságainkat, létállapotunk ellentmondásait. Nem kíméli sem közvetlen környezetét, sem a tágabb, az általa felfogható, adottságaival és lehetõségeivel behatárolt valóságot. A Rulett versanyagának, alkotói tendenciájának, ihletõ forrásának jellemzõjeként idézzük a szófacsarások, a mókás rímek és nyelvjátékok hazai úttörõjének, Bettes Istvánnak ajánlott versét: már nem kirándulunk csak kiábrándulunk úgy érkezünk meg hogy nem is indulunk már meg is rondulunk már nem is rendelünk rendetlenkedik e röhej-rend velünk nem cincálunk már cincákról éneket nem áldoznak bohócra érdemrendeket elpirulás ellen egy pirula van a mellényzsebünkben – kell minduntalan hisz indák fonnak be melindák helyett hisz napolajat iszunk meg babatejet

(Rándulások)

Ez a játékossági hullám – nevezzük annak, bár itt többrõl van szó – a válogatási szempont, és az új versek révén a Triatlonban tetõzik. Szinte tobzódik a költõ a szokatlan, a meghökkentõ, felrázó, zavarba ejtõ megoldásokban. A verseibõl feltárulkozó világ nem igazodik az empíria koordinátáihoz, öntörvényû univerzumot hoz létre, költõi-lírikusi tudatvilága elszakad a szigorúan tapasztalati elvû motiváltságtól, eltér az oksági szempontú látásmódtól. A versnek nincs felfejthetõ élményalapja, egységes

69

hangulata, minden porcikáját átszövõ emocionális töltése. Már a ciklus- és verscímek kiragadják az élmény- és vallomásköltészeten, a leíró és a folyamatos közlésen alapuló lírán felnõtt olvasót elvárásainak kereteibõl és egy különleges dimenzióba kényszerítik: Sárkánymedence, Fénykút, Pillanatkém, ill.: Ûrdöngölõ, Jégbefõtt, Emberdzsem, Virtuáldomás, Bárbora, Rinocéra stb. A versekbõl kiragadott szókapcsolatok, sorok tovább rökönyítik az óvatlan versolvasót: lekváros füvön, mákos alkonyatba, egy korty salak, józanságtól részeg, önmagán bezörget, lõjetek gólt a világhálóba, szemedbõl vacsorázik stb. A költõ valóságos szóakrobatikát ûz, csonkítja, vegyíti, kifordítja, minden funkciójától megfosztja, inkongruens kontextusba kényszeríti a szavakat: telezsúf’, felizg’, b’tegek, tilink’, megsebes’, vérz’ stb. A verssorokat sem kíméli, talán elég az Ûrdöngölõ egyik sorát idézni, amelyben a reggeli felkelés kényelmetlenségeit próbálja érzékeltetni: „dob perg’, reggeli kóma / ór’ csörg’, ‘gin kelni kõ’ ma”. A szóvegyítés néhány példája: hot-dogmákat, megunni-verzum, bush-lakom’ a lebom-bázison, halloderozikát, melltartóztatás stb., a példák vég nélkül folytathatók. A legprovokatívabb fegyvere a bizarr és az abszurd. Verseinek nincs tárgya-témája, gátlástalanul szekularizál egykor „szent” és „nemes” érzelmeket, profanizált világában egy abszurd lét körvonalai bontakoznak. Örömét leli a paradox helyzetekben: „...íme az új Lõwy / akit a puska tanít meg lõni”. Az õ világában „a gerenda eszi a szút”, „Az estélyi ruhák szeméten hevernek. / Kihûlt országútján motoroz az éj. / Világtalan festõk szemébõl a hajnal / megszületni látszik, mint roppant tojáshéj” stb. Nem kell ahhoz filológusnak lenni, hogy felismerjük, a fent idézett eljárások a modern és posztmodern költészet kelléktárából valók. A költõ nem mondani akar valamit, nem sugall hangulatokat, nem sugároz emóciókat, hanem egyfajta atmoszférát kíván teremteni, nyugtalan vibrálást, ami hû leképzése kaotikus és kegyetlen világunknak. Elég idézni az egyik versét, hogy nem öncélú zsonglõrködésrõl, szolipszista öngerjesztésrõl, felelõtlen szómágiáról van szó: világ konzumálói egyesüljetek e bolygónyi nagy áruházra felesküdjetek bõrötök alá chip-kártyákat szíveskedjetek és megnyílnak a terek a pultok közti terek kezdõdhet a holtodiglan-nyitvatartás

70

hitelhagyott hitelezõknek kiket kölcsönadott az Isten fel fel raktáráruházak rabjai ti üzletláncra vert rabszolgák mutassátok meg a vásárlóerõt sodródjatok az árkedvezménnyel hiszen kapható itt minden mi Versaille-nak ingere „drasztik plasztik elasztik metaxik és mûdaxlik közt semmi relax Mr. Maxl jobb ha tolaxik” (Drasztik plasztik elasztik) Ez az idézet is arról gyõzi meg az olvasót, hogy a költõ bár a modernitás vonzásába került, felelõsséget érez korunk társadalmi közössége iránt, s igyekszik rámutatni a neuralgikus mozzanatokra. Nem azt véljük problematikusnak, hogy a költõ lerázta a pályakezdõ versein még észlelhetõ nyomait a kiüresedõ leíró líra, az élmény- és vallomásköltészet hatásainak, hanem az a görcsös igyekezet, ahogy eleget kíván tenni a modern és posztmodern költészet kihívásainak, elvárásainak. Nem tudatosítja a régi tapasztalatot, hogy az extremitásig fokozott újítás és különbözésre törekvés megbosszulhatja magát, s a költõ szándékával ellentétes hatást válthat ki a befogadók részérõl. Véleményünk szerint a Triatlon versanyaga elhalványítja, legalábbis meggyengíti egy a számunkra értékesebbnek, maradandóbbnak tûnõ költõi arcélt, s elõtérbe, reflektorfénybe állít egy ironikus-játékos, a hatásos poén kedvéért az esztétikai hatást is feláldozó lírai attitûdöt. A fenntartásaink ellenére is jelentõs teljesítménynek, napjaink költészete fontos állomásának tartjuk a Triatlon megjelenését. Meggyõzõdésünk, hogy ez a szokatlan cím, ha a költészet szempontjából jelent egyáltalán valamit, akkor a játékosnyelvtörõ költõi attitûd, az antropológiai igényû líra és a modernitásra törekvés mellett erõs szociális felelõsséggel, humanista elkötelezettséggel bíró lírai attitûd háromtusáját jelenti egyazon mûvésziköltõi szubjektumon belül. (Plectrum, 2004) Szeberényi Zoltán Komárom. Irodalomtörténész.

VENDÉGH KRISZTINA

Philip K. Dick regényei az elitirodalomban A tömeg- és az elitirodalom közötti határ az utóbbi évtizedekben elmosódni látszik. Mindebben nagy szerepe van a XX. század végén kialakult posztmodern irodalomelméletnek, mely nemcsak a kanonizált tradíciót követi; hagyományfelfogásában a kánonból kiszorult mûfajok legalább potenciálisan valamiféle alternatívaként jelennek meg. Célja, hogy véget vessen a „elit-” és a „tömegkultúra” megkülönböztetésének, ezért az „újraírás/újraolvasás” lehetõségével fordul a klasszisokhoz és a ponyvairodalomba tartozó szövegekhez. Ez pedig azt jelenti, hogy lehetségesnek tartja egy szöveg különbözõ olvasásértelmezését: az értelmezés folyamatában jön létre az a szöveg, melyet értelmezni kell. A tömegirodalom fogalma legtöbbször pejoratív értelemben használatos: értéktelen, hatásvadász mûveket értenek alatta, melyek egyetlen célja az olvasó szórakoztatása. Csak kevesek számára világos, hogy az ide tartozó mûfajok termékei is képviselhetnek „magasabb” szintet, mint ahogy azt a ponyvaíróktól elvárnák. Vagy éppen fordítva: nemegyszer az elitirodalomba tartozó írásmûvek „eszmeiségét” nem értjük. Egy-egy ilyen mû olvasása után felmerülhet a kérdés: léteznek egyáltalán határok a „magas” és tömegirodalom között? Vajon

csak az elõbbi sajátsága a társadalomábrázolás, a realizmus, míg a fantasztikus a ponyvák öröksége? Ezekre a kérdésekre szeretnék választ találni a ponyvairodalom jellegzetes terméke, tudományos-fantasztikus regények segítségével. Ha sci-firõl van szó, az emberek többsége azonnal zöld emberkékre, csápokkal hadonászó szörnyekre, ultramodern ûrhajókra gondol. Cak a sci-fi irodalomban valóban jártas olvasók ismerik azokat a mûveket, amelyeket értékes gondolataik miatt az elitirodalom legjobbjai között kellene számon tartani. Ezek közé tartoznak Philip K. Dick tudományos-fantasztikus regényei is, melyek elemzésén keresztül bebizonyítható a posztmodern irodalomelmélet fent említett tétele. „Dick a sci-fi Kafkája. Próféta.” Eric P. Nash, The New York Times „Száz év múlva Philip K. Dicket a huszadik század második felének legnagyobb írójaként tartják majd számon.” Norman Spinrad „Dick a maga csendes módján komoly irodalmat alkotott népszerû formában, és ez a létezõ legnagyobb elismerés.” Michael Moorcock

„Dick egyike volt a huszadik századi irodalom valódi látnokainak. Legjobb regényei az elmúlt 30 év bármelyik amerikai írójának életmûvével felveszik a versenyt.” Steve Erickson, L. A. Weekly „Dick a valóságról és az õrületrõl ír, idõrõl és halálról, bûnrõl és feloldozásról. Õ az amerikai Borges.” Ursula K: LeGuin, The New Republic „Dick az egyik legeredetibb író, legyen szó bármilyen mûfajról.” Sunday Times Philip K. Dick a modern scifi egyik legjelentõsebb alakja. Hatalmas életmûvet hagyott maga után, könyvei számos elismerésben részesültek, a Palmer Eldritch három stigmája címû regényéért például 1967-ben British SF-díjat kapott. Ezenkívül nagysikerû filmek alapjául szolgáló novellák és regények szerzõje, például Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról? címû novellájából forgatta Ridley Scott a Szárnyas fejvadászt, legutóbb pedig John Woo rendezett filmet novellájából A felejtés bére címmel. Mûveiben többet találunk az elitirodalmat foglalkoztató gondolatokból, mint ahogy azt egy sci-fi írótól várnánk. Négy, magyarul is megjelent regénye kerül a továbbiakban bemutatásra.

71

Ezek irodalmi értékei, filozófiai aspektusai a ponyvaírók fölé emelik írójukat, aki függetlenül a mûfajtól, „komoly” irodalmat alkotott. A sci-fi mûfajának legnevesebb elismerését, a Hugo-díjat 1963-ban kapta meg Az ember a Fellegvárban címû regényéért, mely mára a science-fiction klasszikusává vált, és Dicket a tudományos-fantasztikus irodalom legnagyobb alakjai közé emelte. „Philip K. Dick Hugo-díjas regényében olyan témát választott, amely túl õrült ahhoz, hogy elfogadjuk, túl fenyegetõ ahhoz, hogy ne vegyünk róla tudomást, és túl kísérteties ahhoz, hogy elfeledjük.” The Washington Post A regény cselekménye az 1960-as évek Amerikájában játszódik. Ez a világ azonban szembetûnõen más, mint amit megismerhettünk a történelemkönyvekbõl: a Csendes-óceáni Államokban ugyanis újra legális a rabszolgatartás, a zsidók pedig bujkálni kényszerülnek. Dick megváltoztatta a történelem menetét. Azzal, hogy tovább mert gondolni egy történelmi lehetõséget, mely akár valósággá is válhatott volna, megteremtette az alternatív történelmi regény mûfaját. Az ember a Fellegvárban alapgondolata, hogy a szövetségesek veszítették el a második világháborút, és a hatalmon most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország. A történet egy könyv köré épül. Hawthorne Abendsen Nehezen vonszolja magát a sáska címû mûvérõl van szó, amelyet a

72

náci és japán elit betiltatott. A regény azonban egyre ismertebbé válik az emberek körében, mert egy ismeretlen világról szól, ahol a háborút a szövetségesek nyerték meg. Abendsen akár Dick alteregója is lehetne: mindkettejük képes bemutatni az „elképzelhetetlent”. Az összes szereplõ sorsa valamilyen módon összekapcsolódik a tiltott könyvvel, vagyis egy másik valóság lehetõségével. Az „alternatív” világ bemutatásakor mindig megjelenik valamelyikük kezében Abendsen könyve, melybõl a kiemelt részletek a mi világunk valóságát tükrözik. A valóságot, melyet mindenki keres a regényben, de vajon létezik-e egyáltalán? Az ember a Fellegvárban erre a kérdésre keresi a választ. A valós események megfordított tükörképeibõl épül fel a regény világa, pl. Roosvelt hal meg Hitler helyett; Amerika gazdasága összeomlik a New Deal programja helyett; a demokrácia helyett újra a rabszolgatartás válik legálissá; a náciknak sikerül kiirtaniuk a zsidókat stb. Mindez olyan valósághû kontextusban jelenik meg, hogy már-már elhisszük: ez a világ létezik. Igazat kell adnunk a sci-fi mûfaj egyik magyar kutatójának, H. Nagy Péternek, aki egyik tanulmányában kifejtette, hogy Dick szövegei akár realista prózaként is olvashatóak. Figyelmet igénylõ regénye a Kizökkent idõ is, melynek témája szintén a valóságkeresés. „Dick könyveiben az olvasó soha nem érezheti magát biztonságban.” Village Voice

Dick „komoly” író szeretett volna lenni. Valós karakterekrõl, a valós amerikai élet alapján akart regényt írni, s ezzel betörni az elismert irodalomba. A Kizökkent idõvel sikerült megtennie az elsõ lépéseket a komolyan vétel felé, mert ez a könyv volt az elsõ keményfedeles mûve. A regény a valóság/látszat problémáját tárgyalja. Az ember a Fellegvárbanhoz hasonlóan ismét tökéletesen valósághû világot mutat be. Az ötvenes évek Amerikájában játszódik a történet, melynek fõszereplõje Ragle Gumm, egy kisváros lakosa. Gumm életében minden tökéletesnek, sõt túl tökéletesnek tûnik: szeretõ család körében él, ráadásul sorra nyeri kedvenc napilapja rejtvényeit. Aztán egy szép napon az a nyugtalanító érzése támad, hogy valami nincs rendben azzal a világgal, amelyben él. Mintha minden körülötte forogna, és élete egy megtervezett forgatókönyv szerint zajlana. Elindul, hogy megkeresse a valóságot. Ez azonban megrázóbb, mint gondolta. A regény végén kiderül, hogy már õ sem az, akinek hitte magát. A Kizökkent idõ cselekménye a „kettõs-látás” problematikája köré épül fel : „a világ, és ami mögötte van”; a valóság csak látszat, vagy a látszat a valóság? Ez a téma számos elismert klasszikus író mûvével teszi Dick regényét egyenrangúvá. A magyar irodalomban például Babits Gólyakalifájának fõhõse hányódik valós és álmodott élete között, miközben nem képes eldönteni, hogy melyik az õ reális élete. A regényben burkolt társadalomkritika is fellelhetõ. Az ötve-

nes évek kaliforniai társadalmát Dick csak álcának látta. A science-fiction eszközeivel ugyan, de sikerült lelepleznie az akkori politikai élet visszásságait, például a Ragle Gummot figyelõ szervezetben felismerhetõ az Eisenhower elnöksége alatt létrehozott Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, mely valóban szemmel tartotta az amerikai intellektuális életet. (Dick kapcsolatba is került velük, amikor õt magát is FBIügynökök keresték fel.) A Kizökkent idõben az író a valóságot fantasztikummal ötvözte, a kortárs regény sajátosságait a sci-fi jellemzõivel. Az eredmény pedig egy elgondolkodtató, filozofikus fikció, mely messze túlmutat a ponyvának minõsített sci-fi határain. Az Ubik Dick egyik legizgalmasabb és legmegfejthetetlenebb regénye. „Az UBIK kifejezetten nehéz és nyomasztó könyv, amelyet csak addig fognak a populáris irodalom kategórájában számon tartani – van, ahol nemcsak Dicket veszik komolyan, de az efféle megkülönböztetések fölött is eljárni látszik az idõ ” –, amíg az ûrhajók és egyéb technikai mütyürök szerepeltetése automatikusan a sci-fi alsóbbrendû kategóriájába rendel egy könyvet.” Bényei Tamás, Élet és Irodalom A regény fõ témája a létbizonytalanság, kételkedés nemcsak a valóságban, hanem a létezésben is. Valóság és illúzió, múlt és jövõ keveredik egymással, végzetes hatást gyakorolva a szereplõk életére. Runciter, Joe Chip és társaik

élete egy robbantásos merénylet után teljesen megváltozik. A szûk közösség mindennapjai egyre kaotikusabbá válnak, miközben egyikük sem érti e rendezetlenség okát. A valóság/látszat elve akkor merül fel bennük, mikor egymás után egy rejtélyes kór áldozatai lesznek. Az Ubik csúcspontja, mikor Joe rádöbben: akit halottnak hittek, az él, és õk a halottak, pontosabban féletbe kerültek. Az egyetlen túlélõ, Runciter a modern technikát igénybe véve gondolatátvitellel tartja embereivel a kapcsolatot. Ezzel a mû gondolatmenete látszólag befejezõdött. Csakhogy jön az utolsó fejezet, mely ismét a feje tetejére állít mindent: Runciter egy érmét talál a zsebében Joe képével. Most akkor ki a halott, és ki él? Dick a megoldást az olvasó képzeletére bízta. Minden fejezet élén egy reklámszerû szöveg található, melynek látszólag semmi köze az aktuális cselekményhez. A reklámok más-más formában, de mindig az Ubikról szólnak. Ez a szó latinból került át az angol nyelvbe, jelentése: mindenütt jelen való. Így már érthetõ, hogy miért szerepel annyi formában a regényben. A rejtélyes utolsó fejezetben aztán az Ubik felfedi magát: „Én vagyok az Ubik. Már a világegyetem keletkezése elõtt is itt voltam. Én alkottam a napokat. Én alkottam a világokat. Én teremtettem az életet... Én vagyok a szó, a nevem ki nem mondható, mert senki sem ismeri... Vagyok. És mindig is leszek.” Tehát az Ubik Isten kimondhatatlan neve, aki a kezdetektõl fogva létezik, aki megteremtet-

te a világot. A világot, amelybe Joe és társai be vannak zárva. A világot, amelybe mi is be vagyunk zárva. A regény a hatvanas évek Amerikájában íródott. Itt született meg akkoriban a posztmodern. A kor regényeinek legfontosabb motívuma az „entrópia” volt, mely irodalmi szempontból a káosz mértékét jelenti. Ez a motívum az Ubikban is központi helyen szerepel, hiszen erõsen jellemzõ rá a rendezetlenség elve. Tehát még egy Dick-féle sci-fi, mely kinõtte a ponyva kereteit, és inkább klasszikus posztmodern regényként minõsíthetõ. Ha az elõzõ Dick-regények megmaradnak is a sci-fi keretein belül, a Valis már kiemelkedik közülük. Talán erre a mûre érvényes igazán a posztmodern irodalomkritika „újraolvasás” elmélete. „A Valis tökéletesen felépített, elgondolkodtató regény néhány õrültrõl, akik talán valami megfoghatatlanra bukkantak, valami kimondhatatlanra, ami mélyen gyökerezik mind a legendákban, mind pedig a vallásban.” Theodore Sturgeon A Valis aktív cselekménye rövid: a fõszereplõ, Horselover Fat barátai segítségével szenvedélyesen keresi Istent, akit egy nap megpillantani vélt. Annál tartalmasabb azonban a passzív cselekmény, a szereplõ és a vele azonosuló író gondolataiban megjelenõ eszmefuttatások. Ezeken alapul a mû sokoldalú értelmezése, ugyanis általuk a Valis nehéz olvasmánynak szá-

73

mít, és nehezen sorolható be egy meghatározott mûfaji kategóriába. Dick ezzel a könyvével valóban szétfeszítette a tudományosfantasztikus irodalom kereteit: mûve ugyanis egyaránt olvasható önéletrajzként, fejlõdésregényként, filozófiai eszmefuttatásként, lélektani regényként és természetesen sci-fiként. A regény az író legszemélyesebb könyve, megtörtént eseményeken alapul. Dick haláláig dolgozott „Exegézis”-én, naplószerû gondolatfolyamán, mely a Valis alapját képezi. A szó bibliamagyarázatot jelent, tehát egy szöveg értelmezését (megint egy posztmodern irodalmi sajátosság!). Az „Exegézis”-ben Dick értelmezte életét, találkozását Istennel, és kereste kételyeire a megfelelõ választ. A Valisban mindezt a fõszereplõ, vagyis Horselover Fat szájába adja, akirõl késõbb kiderül, hogy tulajdonképpen azonos Dickkel (a Philip K. Dick név fordítása Horselover Fat, vagyis lószeretõ kövér). Ebben a vonatkozásban a mû önéletrajzként olvasható. A könyv végigkíséri egy ember „kálváriáját”, az õrülettõl a megvilágosodásig. Horselover Fat mindenben Istent keresi. A Valis tulajdonképpen az Istennel való találkozás története, ennek az élménynek a hatása a fõszereplõ életére, illetve értelmezése mítoszok és keresztény szimbólumok segítségével. Célja, hogy segítsen az embereknek elfogadtatni, ha nem is Isten létezését, de a keresés szükségességét. Az élet célja talán a keresés maga. Csakis nézõpont kérdése, hogy az olvasó ezek után fejlõdésregénynek,

74

filozofikus elmélkedésnek vagy teológiai regénynek kezeli a mûvet. A Valisban fontos szerepet kap a tudatalatti, az õrület hatalma. Bár a történet fõszerelõje Fat, Dick maga is feltûnik mint szereplõ, s ez valamiféle tudatzavarra enged következtetni: a naplóíró Fat megegyezik a szövegíró Dickkel, de különbözik is tõle, mert néha önálló életet él. Az egyes szám harmadik személyû elbeszélés egyes szám elsõ személyû narrációval váltakozik. Felfogható mindez úgy is, hogy az írónak két énje létezik egymás mellett. Ez a motívum a világirodalom ismert lélektani regényeivel rokonítja a mûvet. Posztmodern irodalmi sajátosság, hogy Dick kommentárokkal, idézetekkel, ismétlésekkel, vágásokkal széttöri a történetvezetés linearitását. Egyes állítások nemcsak az adott szituációt jellemzik, hanem leírják a szöveg retorikai mûködését is (a magyar irodalomban hasonló szerkezetûek Esterházy Péter regényei). Olvashatóságát tekintve a Valis közelebb áll a filozófiai mûvekhez, mint a sci-fi irodalomhoz. A posztmodern irodalomelméletek szerint elképzelhetõ a többféle olvasási lehetõség, a mûfajok közötti áthallások elmélete. A regények fenti elemzése talán elégségesen bebizonyította ennek az elméletnek az igazát. Dick mûvei esetében valóban lehetséges több olvasásértelmezés: Az ember a Fellegvárban tudományos-fantasztikus jellegén kívül alternatív történelmi regényként is olvasható;

a Kizökkent idõben a posztmodern valóság/látszat problémáján kívül társadalomkritikával találkozunk; az Ubik az „entrópia” elvével emelkedik ki a többi sci-fi közül; a Valis esetében pedig az olvasón múlik, hogy melyik mûfaji kategóriát érzi érvényesnek. Az említett posztmodern elméletek szerint egy-egy mû különbözõ olvasásértelmezései miatt elmosódik az elit- és tömegirodalom közötti határ. A vizsgált regények lehetõséget adnak a sokoldalú olvasói értelmezésre, s ezáltal valóban besorolhatóak „mindkét” irodalom termékei közé. Mindez pedig bizonyítja, hogy a tömegirodalom egyik legjellegzetesebb termékének tartott tudományos-fantasztikus irodalom is bírhat komoly irodalmi értékekkel, így megállja helyét a „klasszikusok” között. Ha az ehhez hasonló elgondolások általánossá válnának, valamennyi irodalmi alkotás az olvasók ízlésére bízva az irodalom címszó alá kerülne, mindenféle megkülönböztetõ jelzés nélkül.

Vendégh Krisztina 2004-ben végzett a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tanszékén.

Búbocska Orbán János Dénes ördögregénye* Ha utálod a spenótot, ha jobban szeretsz bottal piszkálni egy békát, mintsem rokon nénikéket látogatni, ha bundás pókokkal rémisztgeted a lányokat – azaz igazi kölök vagy szinte épeszû felnõtt vagy –, úgy neked íródott ez a gonoszka regény, amely egyedülálló a meseirodalomban: az ördögök világáról szól. Fõhõse a pöttöm Búbocska, Belzebúb fia, az Ördögoskola bukott diákja, mellette pedig olyan kegyetlenül mulatságos figurák sorjáznak, mint Lucifer, a Pokol szeszélyes fejedelme, Mefisztó, a balga miniszterelnök, Durumó, a hazugságügy-miniszter, Kombinéni, a gyerekzabáló vészbanya, Párméniusz doktor, az al- és felkimista vagy Búbocska kutyaszörnyikéje, az ötvenegy fejû, pepita Kergerossz. A témához illõen az ördögregény pokolian kalandos, könyörtelen meglepetéseket tartogat, borzalmasan zamatos nyelvezetû és hátborzongatóan vicces, azaz: rettenetesen jó. A Búbocska egyedülálló meseregény, ugyanis fõhõse nem egy gyerek vagy állat, hanem egy ördögfióka, Belzebúbnak, a Legyek Urának pöttöm, egyszarvú csemetéje. A szereplõk között ott találjuk a Pokol nagyjait (Lucifer, a fejedelem, Mefisztó, a miniszterelnök, Belzebúb, a belügyminiszter, Durumó, a hazugságügyminiszter valamint Astarót, a külügyminiszter), továbbá egyéb színes ördögfigurákat (Mefisztofilina, Mefilió, Karambó, Góbiás professzor, Harpagon, Morhesz hipermagiszter, az Ördögök Öreganyja). A pokolfajzatokon kívül izgalmas „földi” szereplõi is vannak a mesének: Kombiné anyó, a vészbanya, Párméniusz doktor, az alkimista, Haspók és Marabukk, a gaz orvvadászok és Bugyborélia, a kis boszorkánypalánta. A könyv egyik legkedvesebb szörnyikéje Búbocska kutyája, az ötvenegy fejû, pepita Kergerossz. De szerepel a mûben a Jóistenke és egy Pufika

nevû angyalfióka is. A Búbocska koncepciója meglehetõsen merész. Az ördögök világa ugyanis nem a bibliai gonosz világaként van bemutatva. Ez a világ mélyen emberi: a jó és a rossz ugyanúgy kevere-

dik, mint az emberi társadalomban. A Pokol célja a bûnösök megbüntetése; szigorú és igazságos törvényei vannak: aki vétkezik, mindig megkapja méltó büntetését – így a Pokol kiegyensúlyozó elemként tûnik föl a Menny–Föld–Pokol háromszögben. Akárcsak az emberi világban,

a Pokolban is vannak jó és rossz ördögök. Lucifer, a fejedelem vaskezû, szeszélyes és csúfondáros figura, ám sose szegi meg a törvényt és igazságtalanul senkit nem büntet meg. Belzebúb kötelességtudó és becsületes. Viszont Mefisztó és cimborái, Durumó meg Astarót, valamint a fiókáik aljasak, becstelenek és kegyetlenek, ám mindig elnyerik méltó büntetésüket. A Búbocska izgalmas kalandregény, amelyben váratlan fordulatok tucatjai lepik meg az olvasót, aki soha nem tudja kiszámítani, mi fog történni a következõkben. Ám nem csak a kaland a mû igazi erénye. A szerzõ a kortárs magyar irodalom egyik legmívesebb szerzõje, mind versben, mind pedig prózában. Ezt tükrözi a meseregény (idõnként versekkel tarkított) nyelvezete is: rendkívül míves, zamatos és humoros. A gyermekolvasó gyönyörködhet a nyelvben, a játékosságban, a felnõtt olvasó a gyönyörködésen kívül megcsodálhatja a nyelv és a humor eme széles eszköztárát és

* Az év elején Orbán János Dénes nagy sikerrel mutatta be új mesekönyvét a Felvidéken is. A mû dramatizált változatát következõ számunkban közöljük.

75

számtalan kulturális allúziót, kortárs jelenségeket parodizáló elemet ismerhet föl. A meseregény rengeteg archetípussal, szimbólummal dolgozik. Az intertextuális utalások, a világirodalmi kapcsolatok, az ezoterikai anyagok úgy vannak beledolgozva a mûbe, hogy a fiatal olvasónak kedve támad kutakodni a világkultúrában (ebben segítik a könyv végén található, tréfásan oktató jegyzetek is), a felnõtt olvasó pedig fölismeri és olvasmányaihoz viszonyíthatja ezeket az elemeket. Belzebúb szakácsnéja

például a Macbeth vészbanyáinak egyike; Párméniusz tipikusan fausti figura; Kombinéni nem más, mint a Jancsi és Juliska emberevõ banyája; Morhesz hipermagiszter, a bölcs könyvtáros Jorge Luis Borgest személyesíti meg; a Corpus Pocus c. pokoli könyv pedig Hermes Trismegistos Poimandrészához hasonlatos, melynek a magyar Faust (Stephanus Hatvani professzor) legendakörében oly fontos szerepe volt. A Búbocska fejlõdésregény. Fõhõse a kezdetben butuska, egyszarvú ördögfiók, aki végül

megmenti a Poklot egy újabb Menny-Pokol háború kitörésétõl. A gyermekolvasó könnyen tud azonosulni ezzel az ördögfiókával, aki aranyos, csintalan, pajkos, lelkes és szerfölött lusta – de lassanként belátja, hogy tanulnia és tapasztalnia kell, ha igazi fõördöggé akar válni. A mese végére az Ördögoskola butuska, bukott diákja, annak ellenére, hogy még mindig pöttöm fióka, hatalmas tudású és varázserejû fõördög lesz – aranyosságát és pajkosságát azonban mindvégig sikerül megõriznie. (r)

Nem hiszek a társadalomban, mert nincs Nem hiszek a társadalomban, mert nincs. Köz sincs. Minden közösségként felfogott csoport csupán érdek„szövetség”, érdekcsoport, vagy ellenkezõleg, egyazon dologtól szenvedõ csoport. Nem köti össze õket más, mint az elnyomás, a közös probléma, vagy a közös érdek, vágy. A valóban erõs, közösséget formáló kapocs a közös érzés és a közös eszme összefonódásával képzelhetõ csak el számomra. Érzés még csak akadna. Ilyenre van példa a „társadalomnak” (ki)nevezett tömegben, fõleg annak elégedetlenségében nyilvánul meg. Ám csupán korlátozott ideig. Ha oka eltûnik vagy differenciálódik, az elégedetlenkedõk csoportja is oszlásnak indul. (Ha pl. a XX. sz. elsõ évtizedeiben gazdasági elégedetlenség uralkodott el Európán, egyszerûen elég volt különbözõ jelenségeket, nemzeteket, rétegeket okolni ahhoz, hogy az elégedetlenkedõk több pártra szakadjanak. Okolták a zsidókat, az urakat, a bûnözõket, a városiakat, a külföldieket stb, s az õket gyûlölõk külön

76

táborokba tömörültek, egységes okelemzés és -felszámolás nem történt.) Eszme viszont nincs. Sem vallási, sem filozófiai, sem politikai, semmilyen. Hiszen minden olyan eszme, amely annak látszik, térben és idõben, berendezkedéstõl, rezsimtõl, osztálytól, rétegtõl, egyéntõl függõen változik. Erre példa az emberiség történelme. Az emberiség történelme gyakorlatilag mindenre példa, csak nem igazán tudjuk meg belõle, mi is az az emberiség, mert akkora és olyan sokirányú mozgásban van, hogy semmilyen állandót nem képes kifejezni, illetve tudásunk jelenlegi fokán nem vagyunk képesek azt fölfogni. Talán részleteiben... A mozaik viszont hiányos, és kaleidoszkópként ismételten átrendezõdik. Eszme és érzés együtt egy csoporton belül nem érvényesül meghatározó ideig. Hogy mennyi a meghatározó – vagyis elegendõ – idõ? Még nem volt rá példa, nem tapasztaltuk, kiszámítani képtelenek vagyunk, tehát ma nem tudható.

Ha nincs köz, nem létezhet közvélemény és közakarat sem. Az egyéni vélemények – valószínûleg véletlen vagy maximum érdekeken, hasonló élethelyzeten alapuló – egyezésérõl nem mondható ki bizonyíthatóan, hogy egy csoport véleménye. Hiszen – lásd fentebb – a meghatározó, elegendõ idõ sem definiált. A közösségben való hit maga a nihil, a lassú vagy a gyors, de mindenesetre a biztos halál lehet. Erre példa az emberiség történelme. Minden „közösség” felszámolja önmagát azzal, hogy teret enged más „közösségnek”. Vagy azzal, hogy nem enged neki teret, vagyis elszigetelõdik, s így definiálhatatlanul lebeg a kontextusnélküliség vákuumában. A forradalmak felszámolják önmagukat, a történeti vagy mûvészeti periódusok egymás legyilkolására és újrateremtésére épülnek, a változások iránya, hatása, mélysége és ereje kiszámíthatatlan. Ha az ember önzõ vagy csak egyszerûen individualista, a csoport kiveti magából, mert ellenségnek tekinti. Nincs olyan rendszer, amely nem próbálkozna meg ezzel. A legdemokratikusabb rezsim is vitatja egy ideig a dolgokat, amíg elfogadja õket. A vita lehetõsége a kizárás lehetõsége is, hiszen ha problémaként, vitára alkalmas okként fogjuk föl, már elindítottuk a kizárás folyamatát. Az ártatlanság vélelme nem létezik, csupán szép illúzió, akár a liberalizmus. A csoport kiveti magából az egyént, holott csak egyénekbõl állhat. Minden csoport önfelszámoló és egyénfelszámoló. A közösségben való hit tehát maga a nihil. Az erkölcs nem egyéni kategória. Erkölcsöt – koronként és terenként változó erkölcsöt – csak csoport hozhat létre. Az egyénnek nincs rá szüksége. Az erkölcs tehát közösségi kategória, vagyis nem létezõ fogalom. Egy amõba. Tekintve azonban, hogy az ember mint egyén a természetben halálraítélt gyenge porszem, kénytelen a lehetetlenre törekedni. Elhiteti magával, hogy az illúziók segítenek neki, hogy az emberiségért dolgozni jó és erkölcsös dolog. A közösség, ha volna, változó kritériumokra támaszkodó fogalom volna. Nem egészen virtuális.

Bár csak vágyainkban él, abban olyan erõsen, hogy elképzelhetetlen az életünk nélküle. A közösség egy folyékonnyá olvadó amõba, amelynek tapintása meleg és kellemes, lényege azonban hideg és taszító. Bár ezt nem tudhatjuk. Mert mi nem vagyunk. Én vagyok, meg te, meg õ. Se én, se te, se õ nem vagyunk filozófusok, hisz gondolataink nem rendezõdhetnek rendszerekbe, mert egyéniek, mások gondolatait saját képünkre alakítjuk, ellopjuk. Nem építjük õket tovább, hanem elfaragjuk alakítás közben, s így elfogynak. A tudás, a tapasztalás tehát vagy az enyém, vagy a tiéd, vagy az övé, de nem a miénk. Nem hihetek a társadalomban, mert nincs. Önmagamban sem hihetek igazán, mert egyénként képtelen vagyok életben maradni és szaporodni. A világon minden struktúrákba rendezõdik. Az emberiség is próbálkozik. Erre példa az emberiség történelme. De szánalmasan rosszul csinálja... Erre példa az emberiség történelme. Egyszer talán elérünk egy olyan fokot, mint pl. a hangyák. De akkor megszûnik az egyén. Az emberiség manapság talán legviszonylagosabb fogalma akkor abszolútummá válik. Arra pedig én, én nem vagyok kíváncsi.

ARDAMICA ZORÁN

Ardamica Zorán (1970) Losonc. A Bél Mátyás Egyetem tanára. A Plectrum kiadó tulajdonosa. Kötete: Moslékrondó (Plectrum, 1998).

77

FELHÍVÁS

A KÁRPÁT-MEDENCE IFJÚ TOLLFORGATÓIHOZ ÉS PERMORMEREIHEZ! A Csemadok szímõi Alapszervezete és a Levédia Kör 2005. augusztus 19-én Szímõn KANTÁR CSABA EMLÉKÉRE megrendezi az ifjú tollforgatók és performerek kárpát-medencei találkozóját

„A NYELVEMET AZT NEM ADOM”

Az idézet a nemrég elhunyt fiatal költõ-performertõl, a Levédia Kör megalapítójától, Kantár Csabától származik. A találkozón átadják a róla elnevezett ifjúsági díjat, amelyet a kuratórium második alkalommal kíván kiosztani. A díjazottak között lehet mindazon 15 és 25 év közötti fiatal, aki saját írásának, dalának vagy performanszának bemutatásával vesz részt a rendezvényen. A díj pénz- és könyvjutalommal jár együtt. Olyan tollforgató fiatalok jelentkezését várjuk, akik közel állnak a díj névadójának szellemiségéhez, amelyre jellemzõ a mély magyarságtudat, a nemzet és haza iránti hûség és elkötelezettség, becsület, ragaszkodás az igazsághoz és az élethez. Várjuk mindazokat, akik kritikus szemmel követik a mindennapok történéseit, és a szatíra az irónia vagy a humor, illetve a modem mûvészet nyelvén is képesek megfogalmazni érzéseiket. A részvételhez szükséges: u a jelentkezõnek feltüntetnie, hogy gondolatait versben, prózában, dalban vagy performansz formájában kívánja-e bemutatni, illetve elõadni a közönségnek; u elõzetesen elküldeni legalább négy vagy öt egyéni alkotást (a szöveg terjedelme nem fontos); u a daloknak csak a szövegét megírni, a

78

címmel.

zenéje lehet bármilyen ismert dallam, nem fontos, hogy saját szerzemény legyen; u az elõadott vers, próza, dalszöveg vagy performansz témakörét lehetõleg az alábbiak szerint válassza meg: a) mindennapjaink és életünk aktuális eseményei, b) nemzeti és kisebbségi sorsunk történései, c) nemzetünk történelmi múltja, d) a társadalom fonákságai stb. u a jelentkezõnek elküldenie magáról egy rövid írásos bemutatkozást és elérhetõséget. Az elõadást két kategóriában szakmai zsûri értékeli. 1. kategória – vers és próza (lehet publicisztika is) egyéni elõadásban II. kategória – dal egyéni elõadásban (lehet nem saját zenei kísérettel is), performansz bemutatása. A jelentkezéseket a kategória megjelölésével kérjük 2005. június 30-ig elküldeni az alábbi címre: Csemadok Alapszervezet Iskola utca 667, 941 22 Zemné E-mail: bartalosk@:freemail.hu Érdeklõdni telefonon is lehet Kantár Évánál: 00421/35/ 64 76168 Honlap: www.levedia-kor.fw.hu

79

ÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ KÖNYVEKÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ KÖNYVEKÚJ KÖNYVEKÚ ÚJ KÖNYVEK mesteri, akár a lírai realizmus hagyományaihoz igazodik, akár ironikus és groteszk parabolákban fejezi ki magát. (672 oldal, 15x21 cm, táblás bõrkötés)

Gál Sándor egybegyûjtött mûvei V. Írás és irodalom Gál Sándor irodalommal, irodalmi élettel foglalkozó publicisztikai írásai egy embert próbáló korszak gondjait, eseményeit, változásait rögzítik nagy odafigyeléssel, drámai erõvel, máig ható és hasznosítható üzenettel. (408 oldal, 15x21 cm, táblás kötés) Monoszlóy Dezsõ Összegyûjtött versei Monoszlóy virtuózan bánik a szóval és gondolattal. Formakészsége, nyelvi szemléletessége, gondolati telítettsége

Az IBBY-díjas szerzõ meseregényének hõsei a Félbemaradt szobán át veszélyes kalandok során jutnak el a hétköznapokból a Mesék Elfelejtett Birodalmába, hogy Hortenzia számára elhozzák a mosolyvirágokat. Šmídné Horváth Klára színes rajzaival. (72 oldal, 21x30 cm, táblás kötés)

M. Csepécz Szilvia Kicsi, kisebb, legkisebb (meseregény)

színes, játékos rajzaival. (72 oldal, 21x30 cm, táblás kötés) Jókai Mária Mária-naptól Márton-napig Nyitra vidékének népi hagyományai 4. Az õszi határi és házi munkák, a hozzájuk fûzõdõ hiedelmek, a jeles napok és a hitélet alkalmai, imádságai, a katonaélet viszontagságai, a viseletek és játékok, a hagyományos népi ételek leírásai kaptak helyet a néprajzi sorozat 4. kötetében. A kötetet korabeli fotók és dokumentumfelvételek illusztrálják. (136 oldal, 15x21 cm, fûzött)

Haraszti Mária Manókönyv A könyv Buborék, a huncut, de segítõkész és ötletes zöld manó és társai izgalmas kalandjairól és utazásairól szól – faragón, sirályháton és manóhajón. Vajon mi hajtja a manóhajót? Apró zöld kövek... Csorján Melitta

A könyvek postai úton is megrendelhetõk az alábbi címen: AB-ART, distribúcia Železnièná 30/310, 930 28 Okoè Iskolák, könyvtárak, egyesületek és a Szõrös Kõ elõfizetõi részére lebélyegzett (aláírt) megrendelõ ellenében 30%-os árrést biztosít a kiadó. 2000.- Sk feletti megrendelés esetén nem számítunk fel postakötséget!

80

Tartalom Németh Zoltán: Állati nyelvek (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 Vendégünk: Serény Múmia Karácsonyi Zsolt bevezetõje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Ármos Lóránd Sándor: Vágyból, lázágyból; Jövõbeli szép (versek) . . 4 Burus János Botond: A szeretet megérkezik Szovátára (novella) . . . 6 Király Zoltán: A Nõ (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Márkus András: A vénuszdombos Imre állapota, Nõi napló (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Muszka Sándor: Lapát, „A szerelem próbája” (versek) . . . . . . . . 13 Varga Melinda: a vonat áll (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Zsidó Ferenc: A szimuláns (novella) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Startvonal Haris Éva: Õ volt, Ebgondolat, Szumma, Varázslat, Azért felettébb kíváncsivá tesz..., (Z)Ûr (versek) . . . . . . . . . . . 20 Rácz Boglárka: Legális szemfényvesztések, rezdülések, Sejtések, Látogatásod, Lelkiismeretlenülök, Távolodás (versek) . . . . . . 22 Dömény Andrea: A nagy tévedés (novella) . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Ravasz Myrtil versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Sánta Zsolt versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Hajtman Kornél versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Dóczi Gábor: Bárutazás (novella) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Dudás Szabolcs: Visszaszámlálás (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Laborczi Dóra versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Gubo Sándor: Gyõzelem, Pár gondolat Zsuzsikáról (novellák) . . . . 36 Baranyovics Borisz versei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Kõ kövön M. Csepécz Szilvia: Létszintek – A jelek identitása (Beszélgetés Szemzõ Tiborral) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 H. Nagy Péter: Avantgárd elõétel, Korszerû szendvics – Juhász R. József (irodalmi) pályakezdése (tanulmány) . . . . . 51 Szeberényi Zoltán: Költészeti háromtusa (Z. Németh István válogatott versei) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Vendégh Krisztina: Philip K. Dick regényei az elitirodalomban (tanulmány) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Búbocska (Orbán János Dénes ördögregénye) . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Ardamica Zorán: Nem hiszek a társadalomban, mert nincs (jegyzet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Pályázati felhívások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 Új könyvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected]; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, [email protected] Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely

KÕ

SZÕRÖS

IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA

Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180.– Sk

ISSN 1335-6321 Realizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry Slovenskej republiky

A lapszámot CSORJÁN MELITTA (Debrecen) munkáival illusztráltuk A borítón: Naplólapok A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Bulgakov (Kolozsvár) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Plectrum Könyvesbolt (Losonc) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium országos Kultúra Könyvesbolt hálózatában. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány.

NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA

Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180.– Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3. LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA

Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, 821 03 Bratislava; Tel./fax: 02/ 43 33 24 10 E-mail: [email protected] Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda

A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.