Olaszország 1. Van-e lehetőség videokonferencia útján történő bizonyításfelvételre akár a megkereső tagállam bíróságának részvételével, akár közvetlenül e tagállam bírósága által? Ha igen, melyek a vonatkozó nemzeti eljárások vagy jogszabályok, amelyeket alkalmazni kell? Az olasz jogrendszerben, illetve konkrétan a polgári perrendtartásban nem fordul elő konkrét jogszabályi hivatkozás a videokonferencia útján történő bizonyításfelvételre vonatkozóan. A videokonferencia azonban nem idegen a jogrendszerünktől. A polgári perrendtartás 202. cikke úgy rendelkezik, hogy a vizsgálóbíró a bizonyításfelvétel elrendelésekor „meghatározza annak időpontját, helyét, és végrehajtásának módját”. A rendelet szerinti végrehajtási módok közül a vizsgálóbíró a videokonferencia útján történő bizonyításfelvételt is elrendelheti. Emellett érdemes felidézni, hogy a polgári perrendtartás 261. cikke értelmében a vizsgálóbíró filmfelvételt is elrendelhet. Ez műszaki eszközök vagy eljárások bevonását teszi szükségessé. A büntető eljárásjogi törvénykönyv (pl. a 205b. cikk) kifejezetten előírja a videokonferencia alkalmazását. Tehát a rendelet 10. és azt követő cikkeiben előirányzott eljárás vonatkozásában ki kell zárni a 10. cikk (4) bekezdésében szereplő, a jogrendszerünkkel való „összeegyeztethetetlenséggel” kapcsolatos korlátozás alkalmazását. Egyedül a komoly gyakorlati nehézség lehet olyan esetleges akadály, amely indokolhatja a videokonferencia iránti kérelem elutasítását. A különböző bizonyítástípusok alkalmazási szabályai tekintetében a közösségi rendelet és az olasz polgári perrendtartás, valamint a vonatkozó végrehajtási szabályok egyaránt alkalmazandók. Ami a 17. cikkben előírt eljárást illeti, a 17. cikk (5) bekezdésében szereplő követelmények teljesülésének ellenőrzését, illetve a közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezését követően a megkeresett államnak „ösztönöznie” kell a kizárólag bizonyításfelvételre szolgáló videokonferencia alkalmazását. Ezt a megkeresett bíróság eseti alapon ellenőrzi. Tehát a 10. és azt követő cikkek szerinti jogszerű, vagy a 17. cikk alapján engedélyezett összes megkeresés teljesíthető videokonferencia útján, kivéve ha a teljesítés komoly gyakorlati nehézségbe ütközik, például a megkeresett bíróság nem rendelkezik ilyen kommunikációs eszközzel. Jelenleg nem létezik a videokonferencia útján történő bizonyításfelvétel alkalmazására vonatkozó ítélkezési gyakorlat. 2. Vannak-e korlátozások a videokonferencia útján meghallgatható személyek tekintetében – például csak tanúk, vagy mások, mint például szakértők vagy felek is meghallgathatók ilyen módon? A videokonferencia hasznos eszköz a tanúk és az eljárásban részt vevő felek meghallgatására. Ebben a vonatkozásban nem merül fel összeegyeztethetőségi probléma a jogrendszerünkkel, amely – éppen ellenkezőleg – a tanúvallomásokról, a felek kötetlen meghallgatásáról és az eskü alatti vallomástételről rendelkezik.
1
Ami a szakértők meghallgatását illeti, mindenekelőtt a hivatalból adott technikai szakvélemények elfogadhatóságát volna célszerű megvizsgálni, elsősorban a közvetlen bizonyításfelvétel esetében (17. cikk). Az olasz jogban a polgári perrendtartás 61. és 191–201. cikke szabályozza a technikai szakvéleményeket. A szakértők általában írásbeli szakvéleményt készítenek (a polgári perrendtartás 195. cikkének (2) bekezdése), azonban a bíró felvilágosításokat is kérhet. Vagyis a szakvélemény elfogadását követően nincs semmilyen akadálya a „szakértők” videokonferencia útján történő meghallgatásának. Az olasz polgári perrendtartás a következőképpen rendelkezik: „amennyiben az elnöklő bíró célszerűnek véli, a bíróság elé idézi a szakértőt, aki a tárgyalóteremben a felek jelenlétében fejti ki a véleményét. A felek ügyvédeik útján tisztázhatják és ismertethetik álláspontjukat”. 3. Milyen korlátozások vannak – ha vannak egyáltalán – a videokonferencia útján beszerezhető bizonyítéktípusok tekintetében? A gyakorlatban a videokonferencia voltaképpen hatékony eszköznek látszik a tanúvallomások felvételére, valamint a tanúvallomások és a perben álló felek nyilatkozatainak ütköztetésére. Ugyanakkor a rendelet közvetlenül nem tárgyalja a bizonyítékok típusait és azok súlyát, továbbá gyakorlati szinten problémák merülhetnek fel a technikai szakértői bizonyítékok (pl. a grafológiai elemzések, a genetikai adatok és a rögzített telefonbeszélgetések) elfogadhatóságát illetőn. 4. Vannak-e korlátozások a videokonferencia alkalmazásával tartott meghallgatás helyszíne tekintetében – pl. kötelező-e bíróságon tartani? Feltételezhető, hogy a bizonyításfelvételre a megkeresett állam területileg illetékes azon bíróságán kerül sor, amely rendelkezik a szükséges eszközökkel és hivatali segédszemélyzettel. Jelenleg azonban nem létezik erre vonatkozó polgári jogi ítélkezési gyakorlat. A bűnügyekben alkalmazott videokonferenciát általában a megkeresett bíróság fellebbviteli bíróságának illetékességi területén található megfelelően felszerelt helyiségek (a bíróság tárgyalóterme, biztonsági tárgyalóterem vagy börtönhelyiség) egyikében tartják meg. 5. Megengedett-e a videokonferencia alkalmazásával tartott meghallgatások rögzítése, és ha igen, az ehhez szükséges berendezés rendelkezésre áll-e? A meghallgatások rögzítésének nincs jogi akadálya. A 4. és azt követő cikkek alapján történő bizonyításfelvételkor azonban a polgári perrendtartásnak a jegyzőkönyv összeállításáról szóló 126. cikke, valamint a polgári perrendtartás végrehajtási rendelkezéseinek 46. cikke szerint kell eljárni. Büntetőügyekben – az egyetlen olyan területen, ahol már jelenleg is alkalmazzák a videokonferenciát – a rendszer lehetővé teszi, hogy a megfelelően felszerelt helyiségek műszaki berendezései útján – a felek kérésére – kép- és hangfelvétel formájában rögzítsék a videokonferenciát.
2
6. Milyen nyelven kell a meghallgatást lefolytatni: a) a 10–12. cikk szerinti kérelmek esetében; és b) ha a 17. cikk alapján közvetlen bizonyításfelvételre kerül sor? A rendelet ezt a kérdést közvetlenül nem szabályozza. A rendelet 5. cikke, amely előírja, hogy a kérelmek és tájékoztatások nyelve a megkeresett tagállam hivatalos nyelve, jelzésértékű lehet arra nézve, hogy milyen nyelven kell lefolytatni a meghallgatásokat. Abban az esetben, ha a 10. és azt követő cikkek alapján nyújtják be a kérelmet, a belső jog alkalmazandó, vagyis a meghallgatást olasz nyelven kell lefolytatni. Polgári perrendtartásunk 122. cikke úgy rendelkezik, hogy „Az egész eljárás során az olasz nyelvet kell használni. Amennyiben a meghallgatandó személy nem ismeri az olasz nyelvet, a bíró tolmácsot jelölhet ki”. A 17. cikk szerinti eljárásban viszont a kérelmező állam joga alkalmazandó. Ez a rendelkezés a bizonyításfelvétel nyelvét is befolyásolhatja. A nyelv tehát a megkereső állam nyelve is lehet. Ilyen esetben tolmácsokat lehet biztosítani. A közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezésére hatáskörrel rendelkező hatóság mindemellett meghatározhatja a bizonyítás lefolytatásának feltételeit, többek között a bizonyítás nyelvét is megjelölheti. 7. Ha tolmácsokra van szükség, ki köteles biztosítani meghallgatástípus esetében, és hol kell tartózkodniuk?
őket
mindkét
A rendelet nem szabályozza ezt a kérdést. A 10. és azt követő cikkek szerinti eljárásban, amikor a megkeresett állam joga alkalmazandó, a megkeresett bíróságnak kell a tolmácsot kijelölnie. Ezekben az esetekben a polgári perrendtartás fent idézet 122. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó. Törvénykönyvünk abban az esetben írja elő tolmács kijelölését, ha olyan személyt kell meghallgatni, aki nem ismeri az olasz nyelvet. Vélelmezhető tehát, hogy az eljárás (és a vizsgálóbíró) nyelve az olasz. A tolmácsoknak kifizetett díjakkal kapcsolatos költségek azonban megtérítendők, és a megkereső bíróságot terhelik (lásd a 18. cikket). Ami a 17. cikk szerinti eljárást illeti, lásd a 6. pontot. A meghallgatás nyelve a kérelmező állam nyelve is lehet. Tehát a kérelmező állam jogát kell figyelembe venni annak eldöntéséhez is, hogy ki felel a tolmácsok kijelöléséért. Ilyen esetben a közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezésére hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatást kérhet a tolmács kijelöléséről. 8. Milyen eljárás alkalmazandó a meghallgatáshoz szükséges intézkedésekre és a meghallgatandó személy időpontról és helyszínről történő értesítésére? A meghallgatás időpontjának meghatározása során mennyi időt kell biztosítani, hogy a meghallgatandó személy kellő időben értesüljön? A polgári perrendtartás 250. cikke úgy rendelkezik, hogy a bírósági kézbesítő az érdekelt fél kérelmére, meghatározott helyre, napra és órára beidézi a tanúkat, és megjelöli a bizonyításfelvételt végző bírót, valamint a meghallgatás tárgyát. A polgári perrendtartás végrehajtási rendelkezéseinek 103. cikk előírja, hogy az idézést legalább hét nappal a tervezett meghallgatás időpontja előtt meg kell küldeni a tanúk számára.
3
A tanúvallomások felvételének szabályait a polgári perrendtartás 244–257a. cikke, valamint a polgári perrendtartás végrehajtási rendelkezéseinek 102–108. cikke tartalmazza. 9. Milyen költségekkel jár a videokonferencia alkalmazása, és hogyan kell megfizetni azokat? A 10. cikk (4) bekezdésében szereplő videokonferencia költségeit a megkeresett hatóság kérelmére a rendelet 18. cikke (2) bekezdése előírásainak megfelelően megtérítik. Nem áll fenn ilyen megtérítés iránti kötelezettség a 17. cikk szerinti videokonferencia útján történő közvetlen bizonyításfelvétel esetében. Ez a joghézag arra enged következtetni, hogy a közvetlenül a megkereső hatóság által lefolytatott eljárás költségeit közvetlenül a bizonyításfelvételt végző hatóság viseli. 10. Milyen követelmények vonatkoznak, ha egyáltalán vannak ilyenek, annak biztosítására, hogy a megkereső bíróság által közvetlenül meghallgatott személy tájékoztatást kapjon arról, hogy a bizonyításfelvételre önkéntes alapon kerülhet csak sor? A megkereső hatóság köteles tájékoztatni a meghallgatandó személyt arról, hogy a bizonyításfelvételre önkéntes alapon kerülhet csak sor. Ez a 17. cikk szerinti közvetlen bizonyításfelvétel engedélyezésének egyik alapfeltétele. A rendelet azonban nem határoz meg semmiféle hasonló kötelezettséget a megkeresett bíróság számára. 11. Milyen eljárás létezik a meghallgatandó személy személyazonosságának ellenőrzésére? A tanúvallomások tekintetében a polgári perrendtartás 252. cikke szabályozza a tanúk személyazonosítását. E rendelkezés értelmében: „a vizsgálóbíró megkérdezi a tanú nevét, keresztnevét, apja nevét, életkorát, foglalkozását, továbbá felkéri a tanút, hogy nyilatkozzon arról, miszerint rokoni kapcsolatban áll-e […] a felekkel vagy az ügyben érintett személyekkel”. A személyazonosításra a polgári perrendtartás 251. cikkében előírt eskütételt követően kerül sor. A gyakorlatban a vizsgálóbíró személyazonosító dokumentumot is kér, és az adatokat felvetteti a jegyzőkönyvbe. Amennyiben a meghallgatandó személy különleges meghatalmazottjával képviselteti magát, annak meghatalmazását is be kell mutatni. 12. Milyen követelmények vonatkoznak az eskütételre, és a megkereső bíróságnak milyen információkat kell megadnia, ha a 17. cikk szerinti közvetlen bizonyításfelvétel során eskütételre van szükség? A polgári perrendtartás 251. cikke alkalmazandó. A 17. cikk szerinti eljárás vonatkozásában nincsenek különös szabályok. Hasznos volna, ha tájékoztatást kaphatnánk arról, hogy (a megkereső állam joga szerint) milyen büntetőjogi következményekkel jár a hamis tanúzás vagy a bizonyítékok eltitkolása.
4
13. Milyen intézkedések biztosítják azt, hogy a videokonferencia helyszínén jelen legyen egy kapcsolattartó személy, akivel a megkereső bíróság érintkezésbe léphet, és egy olyan személy, aki a meghallgatás napján rendelkezésre áll a videokonferencia-berendezés működtetése és az esetleges műszaki problémák megoldása céljából? Nincsenek a tárgykörre vonatkozó konkrét rendelkezések azért sem, mivel a polgári jog terén nem szabályozzák kifejezetten a videokonferenciát. Ami a büntetőeljárásokat illeti, az Igazságügyi Minisztérium illetékes részlege (a Büntetésvégrehajtás Igazgatásával Foglalkozó Osztály) gondoskodik arról, hogy a videoösszeköttetés létesítésének helyszínén mindig rendelkezésre álljon a technikai személyzet, és elvégezzenek minden olyan előkészítő tevékenységet (kapcsolatfelvételek, tesztek, stb.), amely szükséges ahhoz, hogy a meghallgatás napján létrejöhessen az összeköttetés. 14. Milyen további információra van szükség – ha van egyáltalán – a megkereső bíróságtól? Célszerű, ha a megkereső bíróság – a nemzetközi jogsegély iránti kérelmével együtt – megadja a saját országában alkalmazott videokonferencia-rendszer technikai paramétereit (amennyiben azok rendelkezésre állnak), továbbá egy – lehetőleg műszaki szakértő – kapcsolattartó személy nevét és telefonszámát, valamint az e tevékenység folyamán használt nyelvet.
5