3. FEJEZET Helyzetfelmérés, a fejlesztési igények azonosítása A tervezés elsı fázisaként ebben a fejezetben az Olvasó megismerkedhet azokkal az elméleti és gyakorlati módszerekkel, amelyekkel az önkormányzatok felmérhetik településük helyzetét, azonosíthatják a fejlesztési igényeket. Ezek az igények jelentkezhetnek természetesen magából az önkormányzaton belülrıl is, de sokkal szélesebb kört megvizsgálva, az itt bemutatott eljárásokat alkalmazva, a külsı környezet véleményét figyelembe véve az igények lényegesen szélesebb spektrumával lehet találkozni. A felmérés eredménye pedig a tervezési folyamat során elkészülı helyzetleírás és -értékelés – amely a következı fejezetben bemutatott helyzetelemzési szakasz alapja. A fejezet elolvasása után a következı kérdésekre fog választ kapni: Milyen lépésekbıl áll a helyzetfelmérés? Mit értünk fejlıdés, fejlesztés és fejlesztési igény alatt? Melyek a fejlesztési igények fı motivációs szintjei? Milyen technikai kérdéseket kell tisztázni a stratégiai tervezés kapcsán? Módszertanilag hogyan azonosíthatjuk be a folyamatosan változó fejlesztési igényeket? Milyen tényezıket vizsgáljunk a fejlesztési igények feltárásához? Hogyan érhetık el a statisztikai adatok? Mire használhatóak a korábbi tervek, tanulmányok, monográfiák? Mit tudhatunk meg közvetlen érzékeléssel és informális felmérésekkel? Hogyan mérhetjük fel az igényeket szóbeli és kérdıíves megkérdezéssel? Mik egy helyzetleírás/helyzetértékelés tipikus elemei?
43
Milyen lépésekbıl áll a helyzetfelmérés? A helyzetfelmérés során a következı teendıink vannak: 1. A stratégiai tervezés alapelveinek tisztázása 2. A fejlesztési igények feltárása A stratégiai tervezés alapelvei kapcsán azt kell meghatározni, hogy mit értünk fejlıdés, fejlesztés és „fejlesztési igény” alatt, valamint tisztázni kell a tervezéssel kapcsolatos technikai kérdéseket is.
1. ALAPELVEK HELYZETFELMÉRÉS
2. IGÉNY-FELTÁRÁS
Mit értünk fejlıdés, fejlesztés és fejlesztési igény alatt? A fejlesztési igények értelmezése nem szakítható el a fejlıdésrıl és fejlesztésrıl alkotott képünktıl. A fejlıdésnek, ezen belül a területi fejlıdésnek – különbözı filozófiai alapokról kiindulva – több megközelítése lehet. A közösségi érdekeket elıtérbe helyezı helyi fejlesztésben fı vezérelvként az emberi szükségletek kielégítésébıl, mint az emberi tevékenységek
legfıbb
motivációs
tényezıjébıl
indulhatunk
ki.
Ebben
a
nézetrendszerben a fejlıdés nem más, mint a szükségletek mind szélesebb körének kielégítése a közösség mind szélesebb rétegei számára. A fejlıdés tehát mennyiségi változás (pl. több út) de még inkább minıségi változás is (pl. szilárd burkolatú út). A fejlesztést pedig a fejlıdési folyamatokba való tudatos, jó esetben valóban tervszerő, adott érdekek és célok mentén történı beavatkozásként értelmezhetjük.
44
Néhány, a közösségi fejlesztést meghatározó alapelv: 1. A fejlıdés nem egyenlı a gazdasági növekedéssel - A gazdasági fejlıdés egyik fı mérıszáma, a bruttó hazai termék (hozzáadott érték), a jól ismert GDP csak azokat a tényezıket veszi számba, amelyhez pénzmozgás is kapcsolódik, így nem vizsgálja az emberek számára negatív hatásokat (pl.: a környezeti károkat). Ezen túl a GDP nem tesz különbséget azok között a pénzmozgások között, amelyek javítják, vagy rontják az életfeltételeket (pl.: pozitívan veszi számba a bőnözés csökkentésére, az okozott környezeti károk utólagos felszámolására eszközölt ráfordításokat). 2. A fejlesztés csak komplex lehet - Az embert körülvevı, jólétét meghatározó környezet alapvetıen négy elembıl épül fel. • A természeti környezet magába foglalja a domborzatot, felszíni formákat, a klímát, a felszíni és felszínalatti vizeket, az ásványkincseket, a talajt, a növény- és állatvilágot és mint az élı természet részét, az embert. • A társadalmi környezetet a népesség a maga demográfiai jellemzıivel, az emberek által formált közösségek és az azokban kitermelıdött, az emberek együttélését meghatározó viszonyok és intézmények építik fel. • A gazdasági környezetet a társadalom számára szükséges javak elıállítását és a fogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló termelési eszközök, azok technikai színvonala, az elérhetı technológiák, a munkaerı, a tıke, a termelés, szállítás és piac valamint ezek intézményei és a közöttük lévı viszonyrendszer, a keresleti, kínálati és árviszonyok alkotják. • A
mővi
környezet
az
ember
természetátalakító
tevékenysége
során
materializálódott, a természeti környezetre rárakódó tárgyakat, épületeket, építményeket, a vonalas infrastruktúra elemeit, használati eszközöket, mővészi alkotásokat foglalja magába. Az egyes környezeti szférákat egymással az ember kapcsolja össze. Az ember tevékenysége minden esetben egy vagy több környezeti szférába való beavatkozást, változást jelent. Az ember azonban nem csak alakítója a felsorolt környezeti szféráknak, de egyben közösségeket formáló lény, hiszen része a társadalmi környezetnek, mint munkaerı, fogyasztó és kreatív gondolkodó lény, és része a gazdasági környezetnek is. (Végül – némi erıszakkal – mint saját kreativitása által fizikai valójában is átalakított objektum, a mővi környezetbe is besorolható.)
45
3. Nem csak egyetlen út létezik, az útválasztás a helyi közösség lehetısége és felelıssége. A fejlıdésben a külsı körülményektıl, piaci mechanizmusoktól való függıség mellett a helyi igényeket és egyben lehetıségeket alakító kulturális és táji adottságok meghatározó szerepet játszanak. Ezért a fejlıdés elvileg több, bár kétségkívül bizonyos keretek közé szorított úton is lehetséges. Az alulról vezérelt térségfejlesztés alapfeltétele, hogy a helyi közösségek autonóm módon határozhassák meg céljaikat, megvalósításhoz vezetı utakat és a külvilág változásaihoz való alkalmazkodásuk módját. 4. A fejlıdésnek nincs kitüntetett ágazata. Bármely ágazat lehet dinamizáló hatású, és a diverzitás követelményébıl adódóan a térség gazdasága egyszerre több lábon is állhat. Az ágazatok vertikális integrációi mellett a partneri kapcsolatok horizontális integrációkat hoznak létre. 5. A fejlesztés alapkövetelménye a technikai haladás, a társadalmi, emberi értékek és a természeti egyensúly megırzésének összehangolása, azaz a fenntartható fejlıdés biztosítása. 6. A polgárok minél szélesebb bevonása a részvételi demokrácia kiszélesedéseként a fejlesztés egész folyamatában, így a tervezésben, a megvalósításban és a monitoring során is biztosított. 7. A fejlıdés partneri együttmőködések láncolatában valósul meg. A fejlıdést nem a szereplık közötti verseny, hanem a kölcsönös érdekeken alapuló partnerség mozgatja. (E pontra részletesebben kitérünk a partnerséggel foglalkozó 9. fejezetben.) 8. A fejlesztés tere: a horizontális kapcsolatok talaján szervezıdött kistérség. A fejlesztés nem egyetlen településre koncentrál. A település-szintő stratégiai tervezés esetében is az a jó, ha kötıdik a kistérség más településeihez, és önmaga stratégiáját is a kistérségen belül képzeli el. Ezáltal a partneri kapcsolatokban egyszerre jelennek meg a települések bizonyos feladatok centrumaként és más feladatok közremőködıiként. (A térségi együttmőködéssel részletesebben a 10. fejezet foglalkozik.) A fenti alapelvek összessége az emberek szükségleteinek mind szélesebb körő kielégítését biztosító feltételrendszer. Melyek a fejlesztési igények fı motivációs szintjei? Az emberi szükségletek azonban térben és idıben változnak. Nem létezik egy, az egész emberiségre, vagy az egész nemzetre nézve egységes érték- és igényrendszer. A 46
különbözı közösségek számára más-más elem lehet fontos. Az önkormányzatok által generált fejlesztésnek az adott közösség valós igényrendszerébıl kell kiindulnia és nem valami külsı, a közösségtıl idegen, mesterségesen támasztott szükségletek kielégítését célozza. A fejlesztési igények eltárásakor érdemes figyelmet szentelnünk az emberi szükségletek Maslow szerinti hierarchiájának. (ld. 3.1. ábra.) Ebben a rendszerben az anyagi szükségletek csak egy részt képviselnek. A szükségletpiramis alapját a fiziológiai szükségletek, így a levegı, az élelem, az egészséges ivóvíz, az alvás és a fajfenntartás iránti igény képezik. Ezeket a részben még mindig anyagi jellegő, a fizikai és az érzelmi biztonság követik. Maslow tétele szerint a magasabb szükségletek kielégítése addig nem lehetséges, amíg az alacsonyabb szükségletek kielégítetlenek maradnak, de a társadalmi és morális szükségletek az ember kiteljesedéséhez éppoly fontosak, mint az anyagi feltételek. Ezek kielégítése nélkül jólétrıl, egyéni és társadalmi elégedettségrıl nem beszélhetünk. 3.1. á ábra Az emberi szükségletek piramisa Morális szükségletek:
Szeretet Hit Igazság Tisztesség Szépség Racionalitás
Társadalmi szükségletek:
Önbecsülés, megbecsültség Kötıdés (ráhatás, figyelembe vétel, valahová tartozás)
Anyagi szükségletek:
biztonság (hajlékok, testi, érzelmi védettség) levegı, víz, élelem, ruházat, alvás, fajfenntartás
A fenti szükségletek különbözı, bár egymással szorosan összefüggı, térben is megjelenı társadalmi tevékenységeket (ld. 3.2. ábra) és az azokat szervezı intézményeket indukálnak, melyek kiépültsége és mőködése a jólét alapja.
47
3.2. ábra Az emberi szükségletekbıl következı néhány társadalmi funkció és igény Morális szükségletek:
Család, barátok, családi ünnepek Vallásgyakorlás, egyházak Igazságszolgáltatás, nyilvánosság Mővészetek, mindennapok díszei, forma, csomagolás Szervezés, logisztika Játék, játékosság, sport
Társadalmi szükségletek:
Értelmes munka, munkamegosztás Teljesítmények elismerése Kisközösségek Demokratikus intézmények Társadalmi ünnepek
Anyagi szükségletek:
Fogyasztási cikkek termelése és elosztása Lakáspolitika Közbiztonság Közszolgáltatások. Szociális gondoskodás, biztosítás Környezetvédelem
Milyen technikai kérdéseket kell tisztázni a stratégiai tervezés kapcsán? A tervezés technikai részleteinek tisztázásakor két dolgot egyértelmően meg kell határozni: -
A stratégiai terv földrajzi határai.
-
A stratégiai tervezésbe, mint folyamatba bevont szereplık (akár mint készítık, akár mint az igények feltárásának alanyai vagy a stratégia tárgyai).
A tervezés az önkormányzatok esetében is összetett tevékenység, alapos munkát igényel – a fejezet következı részeiben és a 4. fejezetben ehhez a munkához adunk segítséget. Mielıtt azonban rátérnénk a gyakorlati kérdésekre, szólni kell arról is, hogy a tervezés
is
megvalósítható
belsı
és
külsı
erıforrás
igénybe
vételével.
Az
önkormányzatnak alaposan meg kell fontolnia, hogy igénybe vesz-e külsı erıforrást stratégiai tervének elkészítéséhez. Lehetséges szempont a belsı munkaerı leterheltsége, ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy egy külsı cég/személy nem érzékel minden problémát. Ideális és javasolt helyzet, amikor az önkormányzat alapvetıen saját maga 48
készíti el a stratégiai terveit, ugyanakkor a tervezés egyes fázisaiban koordináló szerepre külsı személyt alkalmaz (pl. igényfelmérı workshopokon). Ezzel biztosítható, hogy a stratégiai terv az adott önkormányzat jellegzetességeit figyelembe vegye (azaz ne legyen túl általános), ugyanakkor bizonyos fokú objektivitás is érvényesüljön. A tervezés alapelveinek rögzítése után a fejlesztési igények feltárását végezzük el; ezzel foglalkoznak a következı kérdések. Módszertanilag hogyan azonosíthatjuk be a folyamatosan változó fejlesztési igényeket? Egy adott közösség fejlesztési igényei, és az azokat meghatározó szükségletek függenek
a
népesség
összetételétıl,
a
társadalmi
viszonyoktól,
a
kulturális
hagyományoktól, a gazdasági struktúrától, a természeti és mővi környezet állapotától és a már kialakult ellátó rendszerektıl, infrastrukturális feltételektıl. A szükségletek felmérése, a település jelenlegi helyzetének felmérése történhet e tényezık részletes elemzésével, a problémák deduktív, a jelen állapotból kiinduló objektív szakértıi feltárásával és a közösség tagjai szubjektív elvárásainak közvetlen felmérésével és összesítésével. Ma Magyarországon inkább a szakértıi alapú helyzetfeltárás a gyakoribb. A helyi lakosok szubjektív helyzetértékelésének, elvárásainak megismerése azonban fontos, hiszen ık lesznek a végsı „fogyasztói” a fejlesztési tervezésnek és a fejlesztések eredményeinek. Igazán sikeres tervezés tehát csak akkor lehetséges, ha nem csak bevonjuk ıket, hanem véleményük – a megfelelı formában feldolgozva – a tervezési folyamat alapját adja. Éppen ezért, a fejlesztési igények meghatározásakor a lakosság számából és összetételébıl, a meglévı gazdasági és szolgáltatási kapacitásokból, mint „kemény” mutatókból számítható igények mellett igen nagy figyelemmel kell lennünk az ún. „puha” technikákkal feltárt fejlesztési igények területeire és volumenére is. A lényeg nem a választás a kétfajta információforrás között, hanem az egyensúly megtalálása. A csupán a statisztikai adatokra építı tervezés könnyen elszakadhat a kulturális elemeket, szubjektív tényezıket és számtalan más, a vizsgálatba be nem vont körülményt is ötvözı valós igényektıl, míg a csupán a lakossági, ill. közösségi megkérdezések alapján megfogalmazott igények túlzásokat, már meglévı, csak esetleg nem jól hasznosított kapacitások figyelmen kívül hagyását, párhuzamos fejlesztéseket okozhat. A lakossági, ill. közösségi 49
igényfelmérés1 kijelölheti a fejlesztési igények területét, a megcélzott minıséget, míg a statisztikai elemzés a kialakítandó kapacitások mennyiségének meghatározásához adhat támpontot. Mindezek figyelembe vételével a fejlesztési igények beazonosításához használhatunk: 1. statisztikai adatelemzéseket, 2. dokumentumelemzést, 3. közvetlen megfigyelést és informális felmérést, 4. szóbeli és kérdıíves megkérdezést. Minden esetben a munkát részletes vizsgálati terv készítésével kezdjük, mely tartalmazza a vizsgálat tárgyának megjelölését, az információgyőjtés, -feldolgozás és elemzés módszereit és az eredmények felhasználására, ill. publikálására vonatkozó elképzeléseket. A sikeres fejlesztés csak a helyzet pontos, alapos, komplex feltárásán és értékelésén alapulhat. Nem szabad azonban ezt a követelményt úgy értelmeznünk, hogy a térségben lévı minden jelenségrıl és dologról pontos leltárt kell készítenünk. A túl sok adat, információ összegyőjtése nem csupán költséges, de a stratégiai tervezés sikerét is veszélyezteti. Nem veszhetünk el a részletekben, a stratégiai irányok pontos meghatározásához föltétlenül szükséges információkra szorítkozzunk, igyekezzünk a kívánt tartalmat leginkább lefedı mutatószámokat kiválasztani, s azok bázisán valóban értékelést készíteni. Ugyanakkor a kulcsterületeken (ezek lehetnek ágazatok vagy földrajzi téregységek is) mélyebb, a programok kidolgozását is megalapozó ismeretekre, több tényezıt figyelembe vevı értékelésre van szükségünk. Milyen tényezıket vizsgáljunk a fejlesztési igények feltárásához? A fejlesztési igények meghatározásakor több különbözı irányba kell elindulni, hogy végeredményként a lehetı legteljesebb képet kapjuk. Az alábbi felsorolást nem kell szigorúan követni, de mindenképpen érdemes ügyelni arra, hogy a fejlesztési igények feltárása több lábon álljon. 1. A regionális, térségi fejlıdési tendenciák feltárása. A regionális fejlıdési tendenciák sok szempontból meghatározzák az adott település lehetıségeit, problémáit. Nem
1
Ismét utalunk a kiemelt jelentıségő partnerség elvének megvalósítására, melyet a 9. fejezetben részletesen ismertetünk.
50
mindegy, hogy az önkormányzat az Ausztriához közeli nyugat-magyarországi térségben fekszik, vagy a szerb-montenegrói határ közelében. 2. Az önkormányzat elhelyezése a hazai település-szerkezetben. Ennél a pontnál sem kell különösebb ördöngösségre gondolni; ideális vizsgálati szint a kistérség. Egyes kulcsmutatók alapján (népsőrőség, városi lakosság aránya, ipari ill. mezıgazdasági termelés aránya) minden kistérség könnyen besorolható az alábbi kategóriák valamelyikébe: -
városi
-
agglomerációs
-
vidéki-kisvárosi
-
vidéki-falusi
-
vidéki-tanyás.
A kistérség ily módon történı tipizálása nem meddı munka, ugyanis ennek alapján a hazai kistérségek egyik jellegzetes csoportjába sorolható be (és, az elıbbi ponttal ellentétben, nem földrajzi alapon). E besorolás eredményeképpen: a) láthatóvá válik, hogy mely kistérségeknek kell hasonló problémákat megoldania, fejlesztési igényeik feltehetıen hasonlóságot mutatnak b) alkalmazható a „versenyelemzés” módszere: a hasonló helyzető, és földrajzilag is
közelebb
fekvı
kistérségek
egyes
„versenyképességi”
mutatóinak
összehasonlításával (pl. munkanélküliség, elvándorlás, gazdasági növekedés, infrastrukturális fejlesztések, innovációs képesség) megállapítható az, hogy a vizsgált önkormányzat – saját, jellegzetes térség-típusán belül – inkább fejlıdı, stagnáló vagy hanyatló kistérségben fekszik. 3. A belsı erıforrások feltárása. Ide sorolhatóak a demográfiai, infrastrukturális adatok tematikus összegzése, a természeti környezet állapotának felmérése (pl. természetvédelmi területek, kulturális környezet állapota és volumene.) 4. Az önkormányzati szereplık (lakosság, település-irányítók, gazdasági szereplık, érdekvédelmi szervezetek, politikai vezetık stb.) várakozásainak felmérése. Az elızı kérdés a módszertani megközelítéseket taglalta, és azt állapította meg, hogy az objektív és szubjektív értékítélet is szerepet kell hogy kapjon az igények feltárásakor. Ha a fenti felsorolást nézzük, akkor az elsı, második és harmadik pontban az objektív tényezık dominálnak, míg a negyedikben a szubjektív tényezık. 51
Milyen adatok alapján dolgozhatunk? A gyakorlat alapján a fejlesztési igények meghatározásához szükséges, a magyar statisztikai adatszolgáltatásban elérhetı vagy kisebb volumenő saját adatgyőjtéssel megszerezhetı alapinformációkat a 3.1. táblázat tartalmazza. 3.1. táblázat Alapinformációk
1. helyzeti energiák, hálózatok Budapesttıl való távolság (km és perc)
országhatároktól való távolság (km és perc)
fıközlekedési úttól való távolság (km és perc)
folyóvíztıl való távolság (km és perc)
természetes útvonalak
nagyvárostól/megyeszékhelytıl való távolság (km és perc)
vertikális és horizontális településközi kapcsolatok (az elızıek szerint áttekintve)
2. természeti erıforrások 2.a. termıföld, erdık a mővelhetı földterület nagysága (ha)
talajok minısége (aranykorona értéke)
jellemzı birtokszerkezet (5ha alatti, 5-10ha-os, 10- jelenlegi földhasználat (szántóföld, rét és legelı, 20ha-os, 20-50ha-os, 50-100ha-os, 100ha feletti szılı, gyümölcsös, nádas, parlag és erdık %-os birtokok %-os részesedése az összes mővelt aránya) földterületbıl) erdık mennyisége és (fafajtánként, ha-ban)
jellemzı
faösszetétele
2.b. kitermelhetı ásványkincs-vagyon (típusonként, a készlet nagyságrendjére utaló mennyiségi mutatóval) 2.c. éghajlat tenyészidıszak hossza (napban és mikortól meddig tenyészidıszak csapadékmennyisége néhány meghatározó növényre) néhány meghatározott növényre) napsütéses órák száma (óra/év)
(mm-ben
havas napok száma (nap/év)
jellemzı szélirány 2.d. vízbázis vízgyőjtı területek kiterjedése (térképen, ill. ha-ban felszíni vízfolyások hasznosítható vízmennyisége és meghatározva) vízminısége hasznosítható felszín alatti vízmennyiség és annak minısége 2.e. élıvilág vadon élı állatok (felsorolás, magyarországi vadon termı növények (felsorolás, magyarországi átlagsőrőséghez viszonyított besorolás) átlagsőrőséghez viszonyított besorolás) jellemzı ökotársulások, ritka értékek
52
2.f. belsı meglévı vagy potenciális energiaforrások nem megújuló források: lignit, földgáz (mennyisége megújuló források : folyóvíz, termálvíz, napenergia, t-ban ) szélenergia (lehetséges teljesítmény Kwh-ban) 2.g. környezetminıségi mutatók talajerózió és -szennyezettség (eróziós területek levegıszennyezettség aránya) kibocsátása kg-ban) a víz szennyezettsége
(CO,
por
szennyezés
környezeti állapotot jelzı élıvilág jelenléte
3. kulturális örökség történelmi sorsfordulók, fejlıdési tendenciák
jeles napok, ünnepek
tárgyi és építészeti emlékek
szellemi hagyományok, szokások
mővészetek
jellemzı attitőd, mentalitás
hagyományos etnikai, vallási összetétel és ebbıl hagyományos társadalmi rétegzıdés, ezek eredı kulturális sajátosságok településenkénti vagy településrészenkénti eltérései nevezetes családok
4. gazdasági struktúra 4.a. vállalkozások száma és nagyságrend, ágazat és szektor szerinti számuk eddigi és várható változása összetétele eredményességük és az általuk befizetett helyi adók
a legjelentısebb gazdasági egységek kiemelve
4.b. foglalkoztatás helyben foglalkoztatottak száma és ágazatonkénti elingázók száma, ágazatonkénti megoszlása megoszlása beingázók száma, ágazatonkénti megoszlása munkanélküliek alakulása
számának
eddigi
és
munkanélküliek száma, életkor, nem, iskolai végzettség és korábbi munkahely szerinti összetétele várható
4.c. jövedelemtermelı képesség befizetett SZJA alakulása
megtermelt GDP ágazatonként
a településre jellemzı termékek listája éves termelési mennyisége és piaci elismertsége 4.d. belsı felvevı piac éves kiskereskedelmi eladási forgalom
lakossági fogyasztás szerkezete
vállalkozások alapanyagigénye 4.e. gazdasági kapcsolatok, kötıdések alapanyag csatornák
és
késztermékpiacok,
értékesítési integrátorok
jellemzı településen belüli gazdasági együttmőködések 4.f. innovációk vállalkozások eszközellátottsága
bizonyos újszerő termékek használatának elterjedtsége megnyilvánuló igények
és és
szolgáltatások az irántuk
számítógép-ellátottság
53
4.g. pénzügyi erıforrások önkormányzati gazdálkodás
lakossági betétállomány
az elmúlt 5 évben megszerzett külsı támogatások
5. társadalmi struktúra 5.a. demográfiai adatok a népesség számának változása
természetes szaporodás üteme, tendenciái
nemek, kor, iskolai végzettség és szakma szerinti társadalmi rétegek és ezek térbeni megjelenése összetétel (szegregáció) etnikai és vallási összetétel 5.b. a népesség fizikai állapota megbetegedések száma betegségcsoportokban
és
aránya
a
fıbb korházi ápolásra szorulók
fogyatékosok száma, életkor, betegségfajta és ellátás tendenciák szerinti összetétele 5.c. a népesség szociális helyzete segélyre jogosultak
Segélyezettek, ill. valamilyen ellátásban részesülık segélynemenként
várható tendenciák
devianciák: bőnözés, öngyilkosság, alkoholizmus
5.d. társadalmi innovativitás értelmiséghez tartozók száma és összetétele
évente továbbtanulók száma (általános iskolából és középiskolából, illetve ezekbıl helyben)
az elmúlt 10 évben felsıfokú képesítést szerzettek a felsıfokú végzettséget szerzık közül a térséget száma, szakterületenkénti megoszlása elhagyók aránya tanfolyamokon, átképzésen résztvevık száma és kompetenciák (ki mihez ért, miben vannak kitanult szakmája szabad kapacitásai és milyen tudást igényel másoktól) 5.e. közösségek egyesületek, társaságok gazdálkodása
száma,
taglétszáma, az állampolgárok részvételi szándéka és motivációja
egyházak és ingatlanjaik 5.f. irányítás hatalmi viszonyok (a hatalom formális és informális információáramlás, nyilvánosság (helyi média, birtoklói, valamint a döntéshozás, tervezés szokásos tájékoztatási és véleménynyilvánítási formák) szervezete, intézményei) önkormányzatiság (az önkormányzat által felvállalt szerepkör, a testület munkájának lakossági megítélése)
6. infrastruktúra 6.a. közmővesítettség villamosenergia-ellátás
vízellátás
csatornázás
vezetékes gázellátás
telefon
54
6.b. hasznosítható ingatlanok meglévık száma és állapota
szabad kapacitások
jelentkezı igények 6.c. üzleti szolgáltatások nagykereskedelem
pénzintézetek
irodahelyiség bérbeadása
jogi képviselet
adóügyintézés
vámügyintézés
tanácsadás
adatbázisokhoz való hozzáférés
PR tevékenység 6.c. szállítás, kommunikáció vasúti és közúti szállítás
postai szolgáltatások
telefax, e-mail
logisztikai szolgáltatások
helyi kereskedelmi média
7. lakossági életkörülmények 7.a. lakáshelyzet lakásellátottság, igények
lakások építési év szerint
komfortfokozat szerint
közmővesítettség szerint
7.b. az alapellátás minısége javító, karbantartó szolgáltatások (cipész, szabó, személyes szolgáltatások rádió, TV szerelı, háztartásigépek javítása, kozmetikus) autószerelı, biciklijavító)
(fényképész,
pénzügyi szolgáltatások (bank, biztosító)
egészségügy (alap és középfokú)
közintézmények
oktatás (alap és középfokú)
igazgatás, hivatalok
temetkezés
közösségi élet színterei
szabadidı (sport, mővelıdés)
helyben nem létezı szolgáltatások elérési távolsága
közlekedés, kommunikáció (posta)
középfokú szolgáltatások elérhetısége
kiskereskedelmi ellátás
boltok száma és alapterülete
szakbolthálózat kiépültsége
fodrász,
szabadpiac
8. településüzemeltetés közmővek mőködtetése
középületek mőködtetése, karbantartása
településtisztaság, közterületek
közbiztonság, tőzbiztonság
közvilágítás
intézmények közötti koordináció
az irányítás intézményei
9. imázs, identitás
logok, szlogenek
településkép
városon kívüli jelenlét (sajtó, bemutatkozások)
a lakosok kötıdése a településhez
jellemzı „mi” tudat
arculatformáló tényezık
55
Hogyan érhetık el a statisztikai adatok? A Központi Statisztikai Hivatal évkönyvei és T-STAR nevő adatbázisa a leggyakrabban használt adatforrásaink közé tartoznak. A KSH évkönyvek esetében számolnunk kell azzal, hogy az elızı év adatai folyó év ıszén állnak leghamarabb rendelkezésre, amikor az önkormányzatoktól, közvetlen adatszolgáltatóktól már frissebb adatok is elérhetık. A településsoros számítógépes adatbázis szintén megvásárolható, kezeléséhez azonban komolyabb technikai eszközökre van szükség. Rendszeresen vagy idıszakonként a különbözı gazdasági és társadalmi jelenségeket és folyamatokat ismertetı szakmai, valamint területi évkönyvek és idıszaki kiadványok is megjelennek. A területfejlesztési tervezés információkkal való ellátása érdekében a KSH 1998-ban már megjelentette „Magyarország régiói” címő kiadványsorozatát. Ennek hét kötete egy-egy tervezési-statisztikai régió részletes elemzését adja, nyolcadik kötete pedig az egész országot áttekintve foglalja össze a régiók legfontosabb adatait és jellemzıit. A Területi Statisztika címő folyóirat a megyék és a régiók helyzetérıl, fejlesztésérıl ad képet. A statisztikai jelentések különböznek az adatszolgáltatók nagyságcsoportjai szerint: • a legnagyobb gazdasági szervezetek adatait továbbra is teljes körően veszi számba évenként a statisztika, • bizonyos méretküszöbnél kisebb adatszolgáltatók (ezek a közép- és kisszervezetek) adatait reprezentatív mintavételes eljárással, • a legkisebb teljesítményő vállalkozóktól pedig nem kérnek be közvetlenül adatokat, hanem ezeket más forrásokból, adatbázisokból veszik át. A területi elemzések az általános statisztikából ismert módszereket alkalmazva adott terület teljesítményét objektív mérıszámokkal minısítik. Az adott terület mindenkori állapotának vizsgálatához, a gazdasági és egyéb folyamatok nyomon követéséhez, területek közötti összehasonlításokhoz ad eszközöket. Módszerei: helyzetelemzések, térbeli összehasonlítások, idıbeli összehasonlítások. Mire használhatóak a korábbi tervek, tanulmányok, monográfiák?
56
A korábban elkészült elemzések az információk gazdag tárházának bizonyulhatnak. Részint a folyamatok idıbeni alakulásának vizsgálatát könnyíthetik meg (vigyáznunk kell azonban az adatok összehasonlíthatóságára), részint a szemléletváltozás irányai válnak megvilágíthatóvá, részint résztémákban részletesebb elemzéssel járulnak hozzá a helyzetkép kiteljesítéséhez és részint a korábbi kezdeményezések eredményeinek bemutatásához alapvetı forrásul szolgálnak. A helytörténeti monográfiák alapvetıen leíró jellegő munkák. Valamely térség, település társadalmi, gazdasági helyzetének feltárását, tüzetes statisztikai vizsgálatát tartalmazza. A vizsgálat az elınyök és hátrányok bemutatására törekszik a múltbeli folyamatok elemzése kapcsán. Míg a fentiek az objektív módszertan technikai kivitelezését mutatják be, alább a szubjektív igényfelmérés eszközei kerülnek bemutatásra. Mit tudhatunk meg közvetlen érzékeléssel és informális felmérésekkel? A közvetlen megfigyelés a térségrıl szerzett ismereteink legalapvetıbb forrása. Megfigyelésünket végezhetjük átfogó vagy valamely részkérdésre koncentráló jelleggel. Mindkét esetben fontos azonban,
hogy
szempontjainkat elıre
megtervezzük,
figyelmünket tudatosan irányítsuk valamely probléma felé. Az elıre meghatározott szempontrendszer szerinti megfigyelés a térségben járatos, jó helyismerettel rendelkezı munkatársak számára is hozhat új eredményeket. Megfigyelési szempont lehet például: • a köz- és a magánterületek gondozottságának összehasonlítása, • a feliratok, reklámok alapján kirajzolódó gazdasági szerkezet és környezeti igényesség, • a közösségi élet terei, azok fizikai kiépítettsége, • a kül- és a belterületek gondozottsága, • építészeti hagyományok megırzöttsége, kert- és parkkultúra, • a lakásviszonyokból kiolvasható társadalmi különbségek, • az információáramlás látható fizikai csatornái és eszközei. Az informális, elıre nem pontosan megtervezett, közvetlen szóbeli megkérdezésen, beszélgetésen alapuló felmérésekre a térségrıl alkotott benyomásaink elmélyítése, az 57
empátia elérése érdekében van szükség. Ennek legjobb módja a helyi rendezvényeken, nyilvános helyeken való “beszédbe elegyedés”. Az informális felmérések megerısíthetik a más csatornákon szerzett információkból kialakult képet vagy éppen felhívhatják a figyelmet annak hamisságára. Az informális felmérések eredményei azonban nem kezelhetık egzakt tényként, többségi véleményt tükrözı eredményként.
Hogyan mérhetjük fel az igényeket szóbeli és kérdıíves megkérdezéssel? A szóbeli megkérdezés (interjú) mind tartalmában, mind formájában és hatókörében tudatosan megtervezett, a megkérdezettek alapadatait és a kérdésre adott válaszokat egyaránt rögzítı, a felmérés tényét a kérdezettel egyértelmően tudató formális felmérés a térségrıl szerzendı információk fontos forrásai. Az igényelt technikai eszközök, az értékelhetıség miatti nagyobb elemszám és ebbıl következı idıigény miatt azonban költségigényesek. Ezért, illetve a megkérdezettekben kiváltott esetleges negatív reakciók veszélye miatt is a megfelelı forma kiválasztására és a felmérés részletes megtervezésére fokozott figyelmet kell fordítani. A szóbeli megkérdezések módjai: • Célcsoportos beszélgetések/workshopok: Akkor használjuk ezt a módszert, ha csak kevés számú, határozottan megfogalmazható kérdésre keressük a választ. Ez esetben a kérdések felvetése szempontjából adekvát összetételő (pl. fiatalok, vagy nyugdíjasok, vagy mezıgazdasági vállalkozók …) 10-15 fıs, feltételezetten elég kreatív emberekbıl álló csoportokat hívunk össze. Sorra feltesszük az elıre megfogalmazott, rövid, érthetı kérdésünket, amely leginkább egyes területek (pl. oktatás, infrastruktúra stb.) szerint kell keresse a jelenlegi helyzet összetevıit, problémákat és pozitívumokat. Ha van rá mód, a válaszokat mindenki számára láthatóan jegyezzük fel, pl. egy táblára, így lehetıség van azok együttes megvitatására („Mit értünk pontosan ez alatt?”, „Mások is így látják?” stb.). Fontos azonban, hogy egymásról a résztvevık ne mondjanak ítéletet, illetve hogy ne hagyjuk a véleményeket elkalandozni, célirányosan csak a témáról legyen szó (pl. országos politikai kérdésekrıl, vagy helyi személyi ügyekrıl ne legyen szó). A workshop végén természetesen sort keríthetünk további személyes beszélgetésre is.
58
A tapasztalatok szerint egy 15 fıs, jól összeállított csoport célirányos megkérdezésével ugyanaz az eredmény kapható, mint a lakosság jóval nagyobb rétegét célzó kérdıíves megkérdezéssel. • Szemtıl szembe interjúk: Amennyiben valamely területrıl mélyebb, de kevesebb embertıl megszerezhetı információra van szükségünk, az interjúkészítés módszeréhez folyamodunk. Fontos a megfelelı interjú alany kiválasztása és egy átgondolt interjúvázlat készítése. 10-12 kérdésnél többet ne tervezzünk, ám ezekrıl a beszélgetés közbeni további kérdésekkel igyekezzünk lehetıleg minél többet megtudni. Az interjúzás a kérdezıtıl nagyfokú céltudatosságot, rugalmasságot, határozottságot kíván. Ne hagyjuk, hogy az interjúalany vegye át a beszélgetés menetének irányítását és olyan területekre kalandozzon el, ami témánk szempontjából érdektelen. Telefoninterjúk Az interjúkészítés új formája. Elınye, hogy nem igényel személyes találkozást, hátránya azonban, hogy nem jöhet létre ugyanaz a kontaktus a kérdezı és a kérdezett között, mint a személyes találkozó esetén. A módszer akkor használható, ha csak egy, legfeljebb két témát akarunk feltárni és azokra várhatóan rövid válasz adható. Ugyancsak feltétel, hogy könnyen és érthetıen elmagyarázható legyen a kérdezés célja és az információk feldolgozásának módja. A kérdıíves megkérdezés alapja a kérdıív, ami a magválaszolásra váró kérdések halmaza, de rendkívül rugalmas a fölteendı kérdések módja szempontjából. A lekérdezés eredményét a mintaválasztás, a kérdések összetétele és fajtája, valamint a lekérdezés módja alapvetıen befolyásolhatja.
A kérdıíves lekérdezés lépései 1. Célok meghatározása 2. Kívánt információk meghatározása 3. Célcsoport meghatározása 4. Mintakiválasztás módjának meghatározása 5. Feldolgozás menetének meghatározása 6. Terjedelem, kérdések számának meghatározása 7. Kérdések megfogalmazása (zárt vagy nyitott kérdések) 8. Ellenırzés: célok, célcsoport, feldolgozás, idı, költségek 9. Kérdezettre vonatkozó kérdések 10. Próbakérdezés 59
11. Javítás 12. Kérdezés A lekérdezés módjai • Postai kérdıívek. A postai úton kiküldött kérdıívekhez célszerő a reprezentatív mintaválasztással élni. Ekkor bizonyos jellemzık alapján a népesség egészének összetételét tükrözı, véletlenszerően kiválasztott minta kialakítására törekszünk. Minél nagyobb az alapsokaság, annál biztosabb, hogy a mintaválasztáshoz valamilyen nyilvántartásra lesz szükségünk. Ez jószerivel csak akkor kerülhetı ki, ha azt a megoldást választjuk, hogy pl. minden x. ház postaládájába bedobjuk a kérdıívet, vagy pl. az úthálózatot követve minden y. településben élıket kérdezzük. Számítanunk kell arra, hogy a postai úton kiküldött kérdıíveknek csak kb. 30%-a jön vissza. A visszaküldés gyakorisága a rövid terjedelemmel és a válaszboríték mellékelésével növelhetı. • Nyilvános helyeken kiosztott ill. felvehetı kérdıívek. Piackutatások, közvélemény-kutatások során gyakorta használt módszer. Számolnunk kell az alacsony visszaküldési aránnyal (kb. 10%), amit valamilyen motiváló tényezıvel (pl. nyereménysorsoláson való részvétel, valamilyen elınyökhöz való jutás) javíthatunk. • Kérdezı biztos által végzett kérdıíves felmérés. A kérdezés legbiztosabb, ám legdrágább módja. Ez esetben a kérdezıbiztosok felkészítésére fordítsunk különösen nagy gondot. Igyekezzünk rövid kérdıívet összeállítani, bár a kérdezı-biztosok segítségével valamelyest hosszabb terjedelmőek is kitölthetık és kifejtendı válaszokat igénylı kérdések is beépíthetık. A kérdezık kiválasztásakor számos hibalehetıséget hordozó problémával kell szembenézni. A következı négy probléma merülhet föl a megkérdezés során: o A válaszoló számos esetben nem tartózkodik otthon, ezért újra föl kell keresni. o Néhányan nem hajlandók a kérdésre válaszolni. o Torzított vagy valótlan válaszokat adnak. o Maguk a kérdezıbiztosok torzítják el a válaszokat. A kérdezık megfelelı díjazásával és betanításával a hibalehetıségek csökkenthetık.
60
Az információgyőjtés formáját mindig az adott témának és anyagi lehetıségeinknek megfelelıen válasszuk meg. Igyekezzünk önmérsékletet tanúsítani és csak annyit kérdezni, amit fel tudunk dolgozni és amire a stratégia kidolgozásához szükségünk van. Mik a helyzetfelmérés/helyzetleírás tipikus elemei? Az aprólékos munkával összegyőjtött, feldolgozott formában rendelkezésünkre álló információk és a korábban megszerzett szakismeretek bázisán az alábbi elemzésekbıl alkotható meg egy, a stratégiai tervezés során használható a helyzetleírás/helyzetértékelés szerkezete – ami egyúttal egy ilyen tartalmú dokumentum tartalomjegyzéke is lehet:
A. A külsı környezet leírása A tágabb környezetben ható, a térségben élık hatókörén kívüli tényezık közül foglalkozni kell a nemzetgazdasági helyzettel, annak jellemzı tendenciáival, a térség fejlesztésében
várható
állami
szerepvállalással,
a
fejlesztéseket
meghatározó
szabályozással, a nemzetközi kereskedelmi feltételek alakulásával, az országban jellemzı, az adott térségre is kiható demográfiai folyamatokkal, ill. egyéb, a térség szempontjából fontosnak ítélt tényezıvel.
B. A belsı adottságok leírása A helyzetelemzés várhatóan leghosszabb részét képezi a helyi adottságok elemzése. Ennek során ismételten ügyelnünk kell arra, hogy ne vesszünk el a részletekben, ill. a problémák feltárása mellett a térség pozitív adottságaira és azok hasznosításával összefüggı térségi sajátosságokra összpontosítsunk. A fejlesztésorientált helyzetértékelés során az alábbi területek elemzésére kell kitérnünk (felhasználva természetesen mind az objektív, mind a szubjektív információkat): • természeti
környezet
(termıföld,
éghajlati
és
vízrajzi
sajátosságok,
energiaforrások, ásványkincsek, vadvilág, környezetminıség, egyediséget, turisztikai vonzerıt erısítı természeti értékek • kulturális örökség (egyediséget, turisztikai vonzerıt erısítı kulturális értékek, a népesség mentalitását meghatározó kulturális elemek) • a helyi vállalkozások jelen helyzete (kiépültség, eredményesség, megújuló képesség)
61
• a helyi kínálati piac elemzése (jó minıségő nyersanyagok, versenyképes termékek) • a helyi keresleti piac (demográfiai jellemzık, jövedelmi viszonyok, fogyasztási szokások) • a szállítás feltételei (elérhetıség, útviszonyok, tömegközlekedés, logisztikai szolgáltatások) • a munkaerıpiac jellemzıi (a munkaerı mennyisége, minısége, lekötöttsége, ára) • közmővesítettség (a termelı infrastruktúra kiépültsége, a szolgáltatások színvonala és ára) • a lakosság viszonya a helyi fejlesztéshez (tıkeerı, motiváltság, egyéni életstratégiák, közösségi kezdeményezések és részvételi szándékok) • az eddigi gazdaságfejlesztı törekvések eredményessége, sikerük vagy kudarcuk okainak értékelése Megállapításainkban ne csupán adatokat soroljunk fel, hanem törekedjünk a helyzetet valóban megvilágító értékelésre és a jellemzı tendenciák, trendek feltárására is.
C. A versenypozíciók és a konkurencia elemzése A helyzetfelmérés egyik leglényegesebb eleme a térség komparatív elınyeinek feltárása. Rá kell mutatnunk, melyek azok a termékek, szolgáltatások, amelyek a területen kívül nem, vagy nem ilyen minıségben ill. mennyiségben találhatók meg, vagy máshol kevésbé gazdaságosan állíthatók elı. Melyek azok, amelyek körében a piaci részesedés jelentıs? Kik a konkurenseink a térségünket érintı termék- ill. szolgáltatási piacon? Pénzügyi, munkaerı piaci, infrastrukturális, ipari, kereskedelmi koncentrációs, megközelíthetıségi helyzetük, imázsuk alapján miben bizonyulnak erısebbnek vagy gyengébbnek nálunk? Kik a partnereink, ill. meglévı vagy potenciális gazdasági kapcsolataink alapján kik jöhetnek szóba partnerként? Miben rejlik az ı erısségük vagy gyengeségük? A helyzetfelmérés elvégzése tehát két elemet foglalt magában: a tervezési alapelvek tisztázását és a fejlesztési igények feltárását. Ha a második fejezet végén közölt ábrát elıvesszük, akkor látható, hogy a következı fejezetben logikusan haladunk tovább a helyzetelemzés és a stratégia irányába.
62
3.1. Jogszabályi hivatkozások 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet a területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeirıl
63
3.2. Módszertani útmutatók, segédletek A helyi közösségfejlesztési folyamatról a közösségi felmérés kapcsán, Parola füzetek, 1995. 6. szám 1-25 p. G. Fekete Éva: A kistérségi tervezés néhány sajátossága. Konferencia a regionális tervezésrıl, Gyır 1997. április 3-4. TÉT G. Fekete Éva: Bevezetés az alulról vezérelt (bottom-up) vidékfejlesztés elméletébe és módszertanába. Kereskedelmi és Gazdasági Fıiskola, Szolnok 1999. Vercseg I.: Közösség – Eszme és valóság. Parola füzetek, Budapest 1993.
64
3.3. Kapcsolódó intézmények, Internetes honlapok Közösségfejlesztık Egyesülete – www.adata.hu Helyi fejlesztık Közép-európai Hálózata - www.celodin.org
65
Ez az oldal szándékosan üres!
66
