-1-
2Móz 8,16-19 A 3. csapás: tetvek vagy szúnyogok „És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén. És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lőnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lőn egész Égyiptom földén. És úgy cselekedének az írástudók is az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon. És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten újja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.” Bevezetés Az alapige az egyiptomi harmadik csapásról szól. Ennek a szakasznak is a szellemi üzenetével szeretnék foglalkozni. Mit jelentenek a tetvek, vagy más fordítás szerint a szúnyogok? A Károli fordítás is szúnyogokat említ a 105. zsoltár 30-31. versében: „Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.” A legyeknek és szúnyogoknak több közös tulajdonsága van, ugyanígy a tetveknek és a szúnyogoknak is. Vérszívó mind a kettő (tetű és szúnyog), és ezen kívül betegségeket terjesztenek. Mind a kettő gyötri, nyugtalanítja az embert. 1.) Mi ennek a csapásnak a szellemi jelentése? Egy kicsit vissza kell kanyarodnunk az előző csapáshoz, amely során békákat bocsátott Isten Egyiptom földjére (2Móz 8,6). (1) A békák a korszellemet jelentették A Jelenések könyvében láttuk, hogy a sárkánynak, amely a Sátán jelképe, a fenevadnak, amely az Antikrisztus jelképe és a hamis prófétának a szájából három tisztátalan szellem jött ki, békákhoz hasonlóak, és azok elmentek a föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék és lázítsák őket Isten ellen (Jel 16,13-14). Tehát a béka a tisztátalan, sátáni, ördögi szellemeknek a jelképe. Láttuk azt, hogy lassan benne vagyunk abban az időben mi is, amikor a tisztátalan, sátáni, ördögi szellemvilág elárasztja az egész Földet. Az Úr azt mondta, hogy bemennek a fáraó, és a szolgáinak a házába is (2Móz 8,3). Hogyan megy be az ember házába a tisztátalan szellemvilág? Sok mindenen, főleg a médián keresztül. Bemegy az ágyasházadba, az ágyadba, a sütőteknőkbe, kemencébe, mindent eláraszt (2Móz 8,3). Erre most nem akarok kitérni, erről már volt szó. Ezután jött az a csapás, amikor tetvek vagy szúnyogok jöttek elő Egyiptom egész földjén (16. v.). (2) Milyen hatással van a korszellem az emberekre? Amíg a békák a tisztátalan, ördögi szellemek kiáradását jelentik, addig a szúnyogok megjelenése azt jelenti, hogy ennek a korszellemnek milyen hatása lesz emberre és állatra. Azt kétszer is hangsúlyozza az Ige, hogy csak az emberekre és a barmokra támadtak (17-18. v.). Hatásában van valami nyugtalanító, embert kínzó, mint ahogy a tetvek és szúnyogok gyötörnek. Van valami, ami szívja az ember vérét, átvitt értelemben. Az ember életerejét csökkenti, és terjed egy különös lelki betegség.
-22.) Nézzük meg, honnan jöttek a tetvek vagy a szúnyogok Azt mondta Isten Mózesnek és Áronnak, hogy sújtson a föld porára (16. v.). A föld pora vált tetvekké vagy szúnyogokká (17. v.). Mind a két szónak nagy jelentőssége van: föld és por. (1) Mi a föld szellemi jelentése? A föld jelenti mindazt, ami földi. Ezeket Isten eredetileg jónak, áldásnak és áldásul teremtette az embernek. Isten semmit sem teremtett átokul. Semmit nem tett azért, hogy tőrbe csalja az embert. Mindenre, amit megteremtett, amikor kész lett, azt mondta, hogy jó. Minden földi dolog „…ímé igen jó…” (1Móz 1,31) volt. Isten jónak teremtette a földön lévő anyagi dolgokat is. De megengedte, hogy a korszellem hatására a jó átokká, csapássá legyen az embereken. Az ember bűne miatt rásújtott, ráfuvallt arra, ami jó volt, így átokká változott. Anyagi javak A szúnyogok általában akkor jönnek elő, amikor bő esőzés van. Pocsolyák, tócsák, állóvizek alakulnak ki. Az eső is Isten áldásának a jelképe. Amikor Isten bőségesen adja a földi áldásait az embereknek, akkor jön elő ez a csapás. A földi áldások, amikor az ember kezében megsokasodnak, átokká és csapássá válhatnak. Amikor az ember szűkölködik, olyan jól esik neki, ha az Úr ad valamennyit, még ha keveset is. Amikor azonban sok van az anyagiakból, földi áldásokból, akkor az könnyen átokká válik. Hogyan? 1) Elvonja az ember figyelmét Istenről és a mennyeiekről Az Úr Jézus egy példázatot mondott: „…Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag” (Lk 12,16-21). Ennek az embernek Isten adta az áldást: „…bőségesen termett a földje.” Az ember ezt nem tudja megtenni, ha Isten nem árasztja rá az áldását. A bőséges termés gondot okozott. Gondolkozni kezdett, most mit tegyen. Nincs hová begyűjteni. A csűr, ami van, kicsi, ezért azt elbontja, nagyobbakat épít, abba takarít be. Így okoskodott: először majd sokat gyűjtök, sok esztendőre. Amikor már sok mindenem lesz, sok évre eltéve, akkor majd nyugodtan gondolhatok a lelkemre: én lelkem, most már egyél-igyál, tedd magad kényelembe, mert minden megvan. Azt mondja az Úr: „…Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled…” (Lk 12,20), és akkor mi lesz? 2) Az anyagi javak sok gondot okoznak Amikor valakinek sok javai vannak, sok vele a gondja is. Jönnek a szellemi szúnyogok, csipdesik, nyugtalanítják az embert. A szúnyogok egyik fajtáját gyötrő szúnyognak nevezik. Gyötrik az embert. Azt mondja az Úr Jézus: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta…” (Lk 21,34). Mikor nincs, az is gonddal, aggodalommal jár. Amikor van, az még több gonddal, és még több aggodalommal jár. Azt mondta egyszer valaki: „Baj van a ’van’-nal!”. Az embernek gondolkozni, okoskodni kell, mit csináljon, hogy a pénze értékét ne veszítse. Milyen bankba, milyen kamatra adja? Mi lesz, ha az a bank tönkremegy? Vagy inkább fektesse be? De mibe fektesse? Gyötrődik az ember. Egyszer azt mondta az Úr Jézus: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják” (Mt 6,19). Ez is gyötri az
-3embert, mint a gyötrő szúnyogok. Éjjel és nappal nem hagyja nyugodni. A szúnyogok is alkonyatkor kezdenek támadni. Az emberre is leginkább éjjel támadnak a gyötrő gondolatok, hogy van sok mindenem, de romlik, rozsda emészti, ezt is, azt is meg kellene javítani. Kiben bízhatok? A tolvajok is betörhetnek, ellophatják, elvihetik, tönkre tehetik. Nagy problémája van annak, akinek sok vagyona van. Nyugtalanítják, gyötrik a szúnyogok az ember lelkét: Mit tegyek? „Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálkododott a nap alatt? Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!” (Préd 2,23-24). Nem akárki, nem egy szegény ember írta le ezt, hanem Salamon, aki gazdag ember volt, akinek Isten adta a gazdagságot. Isten adta! Áldásul adta. Egyszer csak azt mondja Salamon: „… micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából…” (Préd 2,23). Nincs nyugta. Biztosan átélte már mindenki, amikor olyan helyre ment, ahol sok szúnyog volt, és egy percig sem hagyták nyugton. Egy szúnyoggal könnyű elbánni, de ha sok van, az gyötrelmes. Nem lehet aludni, nem lehet beszélgetni, nem lehet dolgozni, nem lehet nyugodtan gondolkozni sem. Ilyenek a világi dolgok is. „…micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából […] minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága…” Azzal csapja be az ördög az embert, hogy ha sok lesz, akkor boldogabb leszel. Pedig ha sok van, több nyugtalanságot szerzel, több bánatot, több gondot. „…még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság!” (Préd 2,24). 3) Ne gyűjtsünk kincseket! „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják […] Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? […] Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? […] Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,19. 25-26. 31. 33-34). 4) Ne aggodalmaskodjunk! Akinek kevés van, vagy nincs, azt is gyötörhetik a szúnyogok. Tulajdonképpen nem igaz, hogy nincs, „…Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van” (Mt 6,32). Amire szükségünk van, megadja Isten, csak mi gondoljuk, hogy nincs, vagy kevés van, vagy valami kellene még, és ezért aggódunk. Az aggodalmaskodás is olyan, mint a gyötrő szúnyogok. Nem hagy nyugtot az embernek se éjjel, se nappal, de különösen, ha jön az alkonyat, és leszáll az este. Azt mondja az Úr, ne aggodalmaskodjunk, hanem az Isten országát keressük. A földi dolgok kezdik elvonni az embert a mennyeiektől, az Úr pedig azt mondja, ne ezekkel foglalkozzunk, mert ezek nagyon meggyötrik az embert. 5) Pszichoszomatikus betegségek A szúnyogok nemcsak gyötörnek, hanem fertőző betegségeket is terjesztenek. Nem minden szúnyog, de van például olyan, amely maláriát terjeszt. Nagyon sok ember meghalt már maláriában. Terjed a gondoknak, a gyötrelmeknek a hatására valami különös lelki eredetű betegség. Idegesek, nyugtalanok, álmatlanok, depressziósak lesznek az emberek. Valami nincs rendben. Ez tömeges méreteket ölthet. Pánikba esnek az emberek minden különösebb
-4ok nélkül. Magyarországon egyre többet beszélnek a pánikbetegségről. Könyvet írtak róla. A lelki bajok aztán testi tüneteket is okoznak. Ezek a pszichoszomatikus betegségek. Meggyötrik a szúnyogok - az anyagiak – az embereket. Vagy azért, mert sok van, vagy azért, mert kevés van vagy nincs. (2) Mi a por szellemi jelentése? Annak kapcsán, hogy „…sujtsd meg a föld porát…” (16. v.) beszéltem a földről. Az anyagi dolgok a földhöz tartoznak. A föld pora a Bibliában nagyon sokszor a halál jelképe. Dávid a Messiásról, Krisztusról és az Ő haláláról azt mondja: „…a halál porába fektetsz engemet” (Zsolt 22,16). A halál a bűn zsoldja A bűn eláradt az egész világon, és annak következménye a halál is. Érdekes, hogy a tetvek a szennyben, a piszokban szaporodnak és terjednek. Amelyik közösségben, családban vagy embernél nincs elég tisztaság, ott a tetvek felüthetik a fejüket. Ezek is vérszívók, ezek is betegséget terjesztenek, és ezek is tudják nyugtalanítani az embert. Nemcsak az anyagiak, a földiek, hanem a bűn is belénk szúr, gyötri, nyugtalanítja az embert. Felfuvalkodottság, Isten tagadása és lopás „Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszúl ne éljek az én Istenem nevével!” (Péld 30,7-9). Kapcsolódik még az előzőhöz, hogy szegénység vagy gazdagság. Ezeket az Igéket Agur írta. Azt mondja magáról: „Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem. És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám” (Péld 30,2-3). Mégis, ennek az embernek, aki megalázva úgy látja magát, hogy „…nem tanultam a bölcsességet…”, tudatlan vagyok, „…nincs emberi értelem én bennem…”, Isten mégis egy különös mennyei értelmet adott. Abban is látszik, hogy ezt kérte: „…szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel” (Pél 30,8). Tudta, hogy mind a kettőnek megvan a veszélye. Ha valaki gazdag lesz, felfuvalkodik, és megtagadja Istent. Ma is ez a gazdagság veszélye. „Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának, s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam” (Ez 16,49-50). Ugyanígy van most is, ha egy ember gondtalanul, gazdagon él. Igaz, hogy „csipkedik a szúnyogok”, de jön egy még rosszabb dolog, az alattomos tetű, ami halálos betegséget olt bele. A tetvek is sokféle betegséget terjesztenek, halálos betegségeket. Egy felfuvalkodott ember sokféle bűnbe belemegy. Azt is írja Agur, hogy Isten szegénységet se adjon neki, nehogy szegénységében lopjon (Péld 30,9). Mára mennyire megváltozott a világ! Ma a gazdagok többet lopnak, mint a szegények. A gazdagok milliókat, milliárdokat lopnak. A szegények pedig a szegénységükben megkeményednek, és nemcsak lopnak, hanem megtagadják Istent, Őellene fordulnak, káromolják, átkozódnak, szitkozódnak. A test cselekedetei (bűnei) Nézzünk meg néhány ilyen sarat, port, szennyet, bűnt, ahonnan táplálkoznak ezek a tetvek, amik szipolyozzák az embert, és beoltják halálos kórral! „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag,
-5patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek” (Gal 5,19-21). Sokféle bűnt sorol fel az Ige. Az első csoport: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás” (Gal 5,19). Ezek mind egy tőről származnak. Nagyon be tudják szennyezni az ember testét és lelkét. Azt mondja az Írás: „Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívűl van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik [...] A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!” (1Kor 6,18; Péld 6,32). Alattomosan jönnek azután ezek a tetvek. Először abban kínlódik az ember, hogy szeretné eltitkolni az útjait, azután bántja a lelkiismerete is. Egy idő múlva nem tudja tovább titkolni, nyilvánvalóvá válik. Egyrészről jön a szégyen, másrésztől jönnek a következmények a megcsalt fél részéről, az emberek részéről, a saját lelkiismerete részéről. Szívja a vérét az alattomos tetű, és oltja bele a halálos kórt, mert a bűn zsoldja a halál. Második csoport: „…ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések” (Gal 5,20). Ez egy másik olyan fertő, ami nagyonnagyon jellemző, és megcsipkedi, megszurkálja az embereket, mint a tetű. Az ember irigykedik a másikra, azután haragszik, ellene beszél, gyűlöli, szervezkedik, pártot üt a másik ellen; mindegy, hogy ki, vagy mi ellen. Ez azonban kikezdi a gyűlölködő ember lelkét, mélyen beleoltja a halált hozó kórt. Harmadik csoport: „…részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók…” (Gal 5,21). Ez is nagyon gyakori. Amikor a bűn nyomorúsága, a lelkiismeret-furdalás marja az ember lelkét, akkor próbálja feledtetni részegítő itallal, alkohollal, borral, kábítószerekkel, altatókkal, nyugtatókkal. Mindennel próbálkozik az ember, drogokkal is, de csak még mélyebbre süllyed. A tetű alattomosan, csendben, de biztosan fertőzi meg az embert a halált okozó kórral. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent” (Róm 3,10-11). Az a legnagyobb baj, hogy nincs, aki keresse, és nincs, aki megértse Istent. Ha az ember nem is keresi Őt, Isten mégis keresi az embert, de vajon megérti-e Isten keresését? „Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel” (Róm 3,11-14). A tetű is mérgez, mert halált okozó kórt terjeszt, amikor megcsípi az embert. Itt azonban áspiskígyó mérgéről olvastunk. Az ember a szájával, a beszédével annyi mérget tud terjeszteni, mint az áspiskígyó. „Szájok telve átkozódással és keserűséggel” (Róm 3,14). Amikor az ember nem elégedett azzal a sorssal, amit Isten neki adott: azzal az egészséggel, anyagiakkal, lehetőséggel, testi erővel, lelki erővel, azokkal a körülményekkel, amiben van, akkor megkeseredik. Amikor a szív telve van keserűséggel, akkor felnövekedik benne a keserűségnek valami gyökere. (Zsid 12,15). A gyökérből ilyenek hajtanak ki: gyilkosság, harag, gyűlölet. „…áspiskígyó mérge van ajkaik alatt […] Mert a szívnek teljességéből szól a száj” (Róm 3,13; Mt 12,34). Tönkre tudja ez tenni azt is, akiről rosszat mondanak, de aki mondja, azt még jobban. „Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt” (Róm 3,15-18). Most csak erre térnék ki: „…a békességnek útját nem ismerik” (Róm 3,17). Ahogy a tetvek nyugtalanítják az embert, úgy nyugtalanítják a bűnök is, ezért nincs békessége. Nem talál békességet, akárhová megy. Hiába megy a bor, a kábítószerek, különböző szórakozások után. Hiába altatja el a lelkiismeretét bármivel, nincs békessége: „…a békességnek útját nem ismerik” (Róm 3,17). A békétlenségben az ember lelke egy idő után összetörik. Nem jó értelemben, hanem rossz értelemben: összeomlik az
-6idegrendszere. Ahogy az előbb elmondtam idegbajos, idegbeteg, pánikbeteg, depressziós lesz, és ennek testi tünetei is lesznek. Azt mondja egyik helyen a próféta: „…Minden fej beteg […] nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény…” (Ézs 1,5-6). 3.) Az Isten ujja ez! Amikor Isten útmutatása szerint Mózes és Áron megtette ezt a csapást, Egyiptom írástudói is próbálták ugyanezt megtenni, de nekik nem sikerült (18. v.). Feltehetjük a kérdést: Miért nem? Az egyiptomi varázslók nyilvánvalóan a sötét hatalmaknak, a Sátánnak az eszközei voltak. Ők ne tudnák megtenni, hogy terjedjen a bűn, és az ember idegileg összeomoljon? Ezt meg tudják tenni. Mit nem tudtak megtenni? Mi volt az, ami a Sátánnak soha nem sikerülhet? „…a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik” (Róm 5,20). Isten kegyelmét, a bűnös emberek felé irányuló szeretetét nem tudja a Sátán és összes démona sem megakadályozni. Ezt az ember vagy elfogadja, vagy visszautasítja. Ez a következő szavakban és történésben nyilvánvaló: „…mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten újja ez…” (19. v.). Ennek sokféle jelentése lehet. (1) Figyelmeztetés: Vigyázz! Lehet Isten felemelt ujjának egy olyan jelentése, mint mikor a gyerek rosszalkodik, és a szülő felemeli az ujját, ezzel azt jelzi: „Nem nyúlok hozzád, nem bántalak, de vigyázz! Ne folytasd tovább a rosszat!” Nagyon jól látták a varázslók, hogy Isten felemelte figyelmeztető ujját: „Vigyázzatok! Most csak az ujjam emeltem fel, de ha felemelem a kezem is, az sokkal fájdalmasabb lehet. Azt jobban megérzitek, mint a tetveket vagy szúnyogokat.” (2) Van kivezető út Ez az ujj felfelé mutat, ami azt jelenti, hogy van kivezető út. Nem kell feltétlenül jönnie a halálnak. Van megoldás. Ezt Dávid is megtapasztalta. „Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körűl engem a szabadulás örömével! Szela” (Zsolt 32,3-7). Amikor Dávidra rászakadtak a bűnei, amikor az életereje ellankadt, akkor Isten ujja nem csak annyit jelentett: Vigyázz Dávid! A szülő felemelt ujja sem csak fenyegetés a gyerek számára. Azt is jelenti, hogy: megváltozhatsz, meggondolhatod, magadba szállhatsz. Vagyis van megoldás, van kivezető út a bűnből, a bajból, a halálból. (3) A kivezető út csak felfelé van Isten ujja azt is jelenti, hogy van ugyan kivezető út, de csak felfelé, csak Krisztusnál. Azt olvastuk az előbb a 32. zsoltár 5. versében: „Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét…” Senki más nem oldja meg a bűn kérdését, csak Isten. Úgy oldotta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, elvállalva a bűn büntetését, a halált. „Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata” (Kol 1,14). (4) Isten ujja után Isten karja jön Amikor később Isten csapása még jobban ránehezedett Egyiptomra, Ő így szólt: „Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről” (2Móz 9,15). Isten mintegy azt mondta: „Ez a 3. csapás a felemelt ujjam figyelmeztetése. Ha a kezemet nyújtanám ki, akkor kivágnálak, eltörölnélek a föld
-7színéről”. Isten azonban nem akarja eltörölni az embert. Ő nem gyönyörködik a bűnös halálában. Ő azt akarja, hogy az ember megtérjen, éljen, üdvösségre jusson. Amikor valaki a saját életében érzi bűneinek súlyát, gyötrelmeit és kínjait; ha nyugtalan, rossz lelki - és kedélyállapotban van; ha az idegösszeomlás szélén áll, vagy már össze is omlott: jusson eszébe, hogy ez Isten ujja. Nem akarja a kezét kinyújtani azért, hogy kivágja az életét, hanem int, és megoldást akar adni. Ha valaki ezt megérti, és az Úr Jézust segítségül hívja, akkor Isten megszabadítja. Ha nem akarja megérteni, ha dacol Istennel, és lázad Ellene, akkor az Isten felemelt ujja után meg kell tapasztalnia Isten felemelt karját. Erről azt mondja a Biblia: „Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni” (Zsid 10,31). Ha valaki megérti Isten felemelt ujjának az üzenetét, és meghajol Előtte, akkor is Isten karjával találkozik, mert Isten ujja után mindenképpen Isten keze jön. Csakhogy ebben az esetben nem a büntető, hanem a szabadító keze. Ez a kéz pedig a Szabadító Jézus Krisztus: „Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! […] Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” (Ézs 52,10; 53,1). Befejezés „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő?...” (Ézs 50,2). Isten kezéről beszél ez az Ige is. Egy kérdést tesz fel Isten: „…olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő?...” A kérdés nyilvánvalóan egy erős állítás. Azt jelenti: Igen. Hatalmas az Úr karja, meg tud szabadítani. Van benne erő a szabadításra. Így kezdődik a vers: „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem…!” Életünk nyomorúsága egyben Isten hívása is. Ugyanúgy, ahogy az ujjunkkal azt is tudjuk jelezni, hogy „gyere hozzám”! Isten ujja nemcsak figyelmeztet, hanem hív is. Amikor az ember összeomlik, ne csak a figyelmeztetést lássa meg, hanem a hívást is: Gyere Hozzám! Ez a megoldás! Isten azt kérdezi: „Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki…”. Hogyan hív? „Jőjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11,28). Feleljünk a hívására igennel! Ha „csípnek a szúnyogok, marnak a tetvek”, és az ember úgy érzi, nem bírja tovább a lelki gyötrelmeket, lelkiismeret-furdalásokat, jusson eszébe: Isten ujja ez. Figyelmeztető, felfelé, a kivezető utat mutató és hívogató ujja. Isten ujja után mindenképpen az Úr karja jön: vagy ítélő, vagy szabadító karja. Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg Isten szabadító karjának, Jézus Krisztusnak a megmentését, megtartását. Ámen. Debrecen, 1995. április 23.
