2015. december
Küszöbön a karácsony Karácsonyi könyvajánló Hogyan magázzunk?
Küszöbön a karácsony Felbolydult méhkas hangulat lesz ilyenkor úrrá a keresztyén / keresztény világban. A sok-sok szaladgáló „dolgozó” azon igyekszik, hogy mire eljön a nagy ünnep, addigra minden a tervnek megfelelően a helyére kerüljön: az ínycsiklandó többfogásos mennyei finomságok a lehető legnagyobb pompával az asztalra kerüljenek, a megrendelt vagy régóhajtott ajándékok a fa alá teremjenek. És ha minden flottul zajlott, a kandalló ropogósan andalító romantikus tüze mellett (vagy a kényelmes gázfűtés jóvoltából) elégedetten burkolózhatunk takarónkba, átadva magunkat a készülődés okozta fáradalmakra enyhülést hozó tévé előtti szendergésnek (jobb esetben ugyanezt egy könyvvel is elérhetjük). Apropó, majd elfelejtkeztem az elengedhetetlen fényekről, csilingelő zenéről, girlandokról, ünnepi hangulatú tárgyakról, ezek nélkül már el sem tudjuk képzelni a karácsonyt. Minden hívő ember tudja, hogy mire épül ez a vallási ünnep: Jézus, a próféták által megjövendölt Messiás születését ünnepeljük az elközelgő napokban. A Biblia szavai szerint Jézus szegényes körülmények között érkezett a világra, egy istállóban, mert várandós édesanyját, Máriát, senki sem fogadta be a házába. Erre a meghatározó eseményre emlékezünk karácsony ünnepén. Ez az, amit semmilyen körülmények között nem szabad szem elől tévesztenünk. Ez az a fény, amelyet semmilyen műcsillogás nem szabad, hogy elhomályosítson. Wass Albert gondolataival kíván a szerkesztőség minden olvasónak békés, boldog karácsonyi ünnepeket: „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”
A keresztyén szóalak etimológiailag a szláv „kresťan” szó közvetítésével került a magyarba a 11. század környékén. Ennek keresztény változatát a 18. századtól használja a magyar nyelv. Egyébként mindkét alak elfogadott. 1
Iskolánk életéből A karácsonyi hajrá heteiben sosem unatkozunk. (Illetve akkor sem.) Most is mozgalmas heteket tudhatunk magunk mögött. Bár csak három hét eseményeiről van szó, mégis megtelik velük egy oldal. Íme vázlatosan a decemberi történések: A 8. és 9. évfolyamok próbabálja – bevetésben a tánc- és illemszabályok A 2. osztály tanulmányi sétája a helyi postán – a Jézuskának címzett karácsonyi ajándéklista kézbesítve Ringató – ami jó a babának, öröm a mamának Nálunk járt a Mikulás szárnysegédjeivel, a bűbájos angyalokkal és a csintalan, pajkos krampuszokkal Mikulás futam a tornateremben – osztályok sportvetélkedője Tanár-diák kosárlabdatorna – győzött a jobbik Karácsonyi vásár – a kreatív gyerekek, szülők alkotókészségének a próbája Író-olvasó találkozó Gyüre Lajos bácsival – a mesétől a mestergerendáig Karácsonyfa-vásárlás az iskola faiskolájából Rendhagyó zeneóra Karácsonyi műsor – kicsik és nagyok örömteli ünnepvárása Karácsonyi koncert a templomban
2
„Szólj, s ki vagy, elmondom”
Karácsonyi könyvajánló
E havi számunkban a magázás kérdését boncolgatjuk. A pár hete tartott író-olvasó találkozó kapcsán merült fel ez a téma. Egy kis ízelítő az általatok feltett kérdésekből: Maga hol lakik? Melyik volt a maga első verse? És maga mikor született? Akkor maga 84 éves? stb.
Már a csapból is az folyik, hogy a mai gyerekek egyre kevesebbet olvasnak. Mi tagadás, sajnos így igaz. Mégsincs ok az elkeseredésre, mert a mai gyerekek között is akad néhány, aki nem veti meg az olvasást. Könnyen felismered őket arról, ahogyan megszólalnak, véleményt alkotnak, viselkednek, és nem utolsó sorban felismerhetőek ők a tájékozottságukról és találékonyságukról is. Az olvasás ugyanis súlyosan megnövelheti a fantázia kockázatát, sőt krónikus egyéniséget okozhat…
(A maga használata is a magázás egy gyakori formája, de kevésbé hangzik jól.)
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
E helyett sokkal jobban hangzik:
A tanár úr hol lakik? vagy Lajos bácsi hol lakik? vagy Ön hol lakik? Melyik volt a tanár úr (vagy Lajos bácsi vagy Ön) első verse? A tanár úr (vagy Lajos bácsi vagy Ön) mikor született? Akkor a tanár úr (vagy Lajos bácsi vagy Ön) 84 éves? Használhatjuk a „tetszik” segédigés alakot is, de ezzel óvatosan bánjunk: 1. mert nem minden kérdésnél hangzik jól, 2. és mert az illemkódex szerint a magázásnak ez a formája idejétmúlt, gyerek-felnőtt kapcsolatban még helytálló, ám a felnőtt-felnőtt „tetszikelés” bizonyos helyzetekben gyerekes lehet, de ti még nyugodtan használhatjátok. Például így:
„Megbeszéltük Radóval, hogy naplót fogunk írni, és majd ha öregek leszünk, jót derülünk rajta” – így kezdi naplóját a tizenkét éves Laci, becsületesen bevallva, hogy a „derülünk” szót Radótól gyűjtötte, akinek nyelvész a papája, s ezért igen gazdag a szókincse. Laci beszámol a kis lakásban élő háromgyerekes Faragó család eseménydús napjairól, s valljuk be, cselekvő részt is vállal abban, hogy ezek a hétköznapok minél mozgalmasabbak legyenek. Az olvasó, akinek szerencsére nem kell öreg koráig várnia, hogy Laci naplóján jót derüljön – biztosan a szívébe zárja ezt a vidám, szeleburdi családot, amely kissé zsúfolt lakásába örömmel fogad be minden új jövevényt, legyen az aranyhörcsög, cincér vagy lopótök. Tóth Kika, VII.
Kiera Kass: A párválasztó
Hol tetszik lakni, tanár úr? Jelentős korkülönbség esetén, különösen idős hölgyekkel szemben nem visszatetsző a felnőtt-felnőtt „tetszikelés” sem.
A könyv a kislányok nagy álmáról szól. Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A könyvben szereplő lányok számára ez életük legnagyobb esélye. Egy
3
4
lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak, és palotában laknak. America Singer számára azonban kész rémálom kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmének, Aspennek, valamint el kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon egy ádáz küzdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, ami vár rá. Földes Detti, VII.
Leiner Laura: Akkor szakítsunk? Szilveszter. Az a nap, amikor muszáj bulizni. Lia és Norbi, két tini szerelmi életéről szól ez a könyv. Karácsony előtt szakítottak, viszont az egyik barátjuk, Szánkó szilveszteri buliját semmiképpen nem akarják kihagyni. Másik két barátjukkal elindulnak bulizni. Lia bátyja, Szilkó elvállalja, hogy elviszi őket, de ajánlata csak az odaútra vonatkozik. Aztán minden másképpen alakul, mint ahogyan elképzelték… Tóth Kika, VII.
5
Így írtok ti Amikor én kicsi voltam Amikor kicsi voltam, a családban nem volt sok gyerek. Nem voltam a legjobb kisgyerek, inkább a rosszabbak közé tartoztam. Nagyon sokat sírtam, legtöbbször akkor, ha szükségem volt valamire. De néha másért is. Ahogy növekedtem, egyre több rossz tulajdonságra tettem szert. Ezután szüleim elmagyarázták, hogy hogyan is kellene viselkednem. A beszélgetés után felnőtt szerettem volna lenni. Hároméves koromban elkezdődött számomra az óvoda is. Amikor reggelente oviba kellett mennem, nagyon sírtam, mert akkor még azt gondoltam, otthon jobb volt nekem. Egy idő után barátokat találtam, és már haza sem akartam menni az oviból. De amikor egy új fiú jött közénk, minden megváltozott. Egy nagyon mogorva, rossz kisfiú volt. A barátaimat és engem is a rossz útra akart téríteni. Mindig rosszat akart a többi gyereknek, de ez nem sikerült neki. Egy idő után az óvó nénik észrevették, hogy rossz hatással van a többi gyerekre, ezért más óvodába helyezték át. Ebből nekem az a tanulság, hogy ne legyünk szemetek a barátainkkal szemben. Petrik János, VII.
Nagymamám Most a kedvenc családtagomat fogom nektek bemutatni, azaz a nagymamámat. Nagyika mindig kedves velem, még akkor is, ha rossz voltam. Finom sütijeit sosem lehet megunni. Haja barna, amit becsavarva hord, szeme szürkés-kék. Fogai kivehetőek, amikkel sokszor ijesztgette a nagyapámat. Nagymamám vékony alkat, sosem volt hízásra hajlamos. Már mostanra megráncosodott, de régen gyönyörű lány volt, bőre fehér, mint a hó. Az öregség jelei egyre gyorsabban mutatkoznak nála. Emiatt már szemüveget is kell viselnie az olvasáshoz. Ráncos kezei sokszor remegnek. Ha szembe jössz vele, mindig mosolyogni látod. Ilyenkor a szája sarka 6
fülig ér. Régies ruhákban jár, mert neki ez tetszik. Ha valamilyen jelentős esemény van, legtöbbször szoknyát visel. Szereti az állatokat. Már azon is látszik, ahogyan szól hozzájuk, vagy éppen néz rájuk. Mikor otthon vagyunk, kötényt visel, ami azt jelenti, főzött, vagy még csak főzni megy. A körme ápolt, de nincs sokszor kifestve. Nagyon szeretem a nagymamámat, remélem, még sokáig fog élni. Polyák Evelyn, VI.
A táj, ahol otthon érzem magam (tájleírás) Három különböző jelmezben szeretném bemutatni a tájat, ahol otthon érzem magam. Az őszi táj gyönyörű színekben pompázik, például barna, sárga és narancssárga levelekben. A táj bennem olyan érzést kelt, hogy itt az iskola ideje, amikor megkezdődik a tanulás. Az őszben leginkább az élénk színek fogják meg a szemeimet. Ilyenkor kezdődik a szüret, ahol már nagyon finom szőlőket kóstoltam. Ebben az évszakban minden licseg-locsog, ami a kisgyerekek kedvence. A fák levetkőznek, téli álmukra készülődnek. Az ősz így tetszik, és így is fog tetszeni énnekem. Most térjünk át a tavaszi tájra, ami a másik évszak, amit nagyon szeretek. Tavasszal a fák rügyei előtörnek a puha hótakaró alól. Ekkor minden zölddé varázsolódik, újabb kisgidák jönnek világra. Az őzek több tízfős csoportokban legelik le a friss pázsit első hajtásait. Felülről nézve a búzatáblák zöldellő mezőknek tűnnek. A tavasz éghajlata változó, egy nap esik az eső, másnap pedig hétágra süt a nap. Tavasz előtt még át kell vészelni a tájnak a zord hideg téli éghajlatot. Ilyenkor minden fehér. Javarészt csak havazik, mintha függönyt húzna az orrunk elé a szeszélyes természet. Ez a három évszak a kedvenceim közé tartozik, ilyenkor a legszebb a táj. Hók Kristóf, VI. ____________________________________________________________________
Szerkesztők: Tóth Krisztina, Földes Bernadett, Mgr. Szaszák Éva 7
