NEW YORK-i ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ
First Hungarian Reformed Church of New York City 344 East 69th Street New York, NY 10021
: (212) 734-5252
elsoreformat.us
ISTENTISZTELET Karácsony Szenteste
2015 december 24.-én
NT. Fogarasi Anita Deák Lehel Vasárnapi iskola vezetô: Bázsa Tünde Főgondnok: Balla István Orgonál: Vilmányi Zita
Deák Lehel Kinek a szeretete?
Gyerekekkel beszélgettünk a hittanóra előtt: minek az ünnepe a karácsony. Sokféle válasz hangzott el: a családé, az ajándékozásé... Valaki határozottan állította: a szereteté. Folytattuk a találgatást: kinek a szeretetéé?
A Biblia szerint Jézus testetöltésében Isten irántunk való szeretete lett nyilvánvalóvá. "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (1Jn. 4,9). Az emberré lett Jézus Krisztusban nyúlt utánunk Isten, hogy kimentsen a halál állapotából, ahova bűneink miatt kerültünk. Azt akarja, hogy éljünk - a szó többféle, gazdag értelmében. Ezért született, és ezért halt meg Jézus. Karácsony és nagypéntek mélyen összefügg egymással. Karácsony célját így fogalmazta meg maga Jézus: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3,16)
Aki azonban valóban hisz Őbenne, az csodálkozva tapasztalja, hogy ugyanolyan szeretettel tud szeretni másokat, mint amilyennel Isten szerette és szereti őt. "Mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róm. 5,5) Isten szeretetének a célja tehát egyrészt az, hogy minket kimentsen a halálból, másrészt az, hogy átáradjon rajtunk másokra. Hogy miután minket újjáteremtett, használjon bennünket mások javára. Hogy legyünk az Ő szeretetének hordozói. Azt kívánom minden kedves olvasónak, hogy tapasztalja meg egészen személyesen, mit jelent Isten szeretetének a melegében más emberré lenni, és milyen nagy öröm személyválogatás nélkül szeretni másokat - Isten mentő és gyógyító szeretetével. Legyen mindnyájunk szívből jövő imádsága az ének: Nem vagyok más, csak üres edény, Tölts meg hát Lelkeddel engem, Igédnek áldott szent ereje Hadd munkálkodjék már bennem. Rajtam keresztül áradj, Uram, Ragyogjon fényed szerte,
Hogy általam sok-sok árva szív Békéjét Benned meglelje!
Ezzel az imádsággal kívánok lelkésztársaim és a presbitérium nevében is Istentől megáldott karácsonyt és újévet gyülekezetünk minden tagjának és minden olvasónknak! Cseri Kálmán
Református karácsonyi népszokások Aranyosvíz-vivésről, kántálásról, Jézusvárásról, a karácsonyi bálról, arról, hogy mi kerül egy kálvinista család asztalára szentestén és számos református vonatkozású néphagyományról beszélgettünk Lackovits Emőke néprajzkutatóval, Móra Ferenc- és Károli Gáspár-díjas nyugalmazott múzeumi főtanácsossal. „A református közösségek a többnyire katolikus gyökerű szokásokat egyházi nyomásra kiszorították a szokásrendszerükből, viszont számos kifejezetten reformátusokra jellemző szokás létezik. Ezek jellemzően ott fordulnak elő, ahol nagy tömbben élnek kálvinisták, ilyen például az erdélyi Kalotaszeg, ahol két falu kivételével minden település vegytiszta református – még az Erdélyben gyakori unitárius vallás sem jelent itt meg” – kezdi gondolatait az etnográfus, aki maga is számos alkalommal járt Erdélyben is népszokásokat gyűjteni. Adventi szokások A reformátusokról azt tartják, hogy rendszeres Szentírás-olvasó emberek. Ez így nem teljesen igaz, viszont adventben ott, ahol az év többi részében nem forgatták naponta a Könyvek Könyvét, a karácsonyt megelőző várakozási időszakban rendszeresen felolvastak a Bibliából. Gyakori volt az is – erre saját gyermekkorából is emlékszik Lackovits Emőke –, hogy végigénekelték a református énekeskönyv összes adventi és karácsonyi dicséretét. „Az adatközlőim elmondása szerint ez fontos lelki készülődést jelentett, egyes alföldi közösségekben ezt kifejezetten Jézusvárásnak hívták” – mondja. A magyar népszokások között advent idején számos házassághoz és termékenységhez kapcsolódó szokást ismerünk, ilyen például a Borbála-ág (december 4.) vagy a Luca-nap (december 13.): az asszonyi dologtiltás és a tyúkok termékenységének biztosítása is ehhez a naphoz tartozott. „Ezek a szokások a reformátusoknál is megtalálhatók, bár kétségkívül kisebb szerepük van, mint a katolikusoknál” – mondja a néprajzkutató. Példát is említ: „Szentkirályszabadján – amely vegyes vallású ugyan, de erős reformátussága van – még az 1980-as években is találkoztam olyan református asszonnyal, aki Luca napján piszkafával megpiszkálta a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek.” Luca napja mára szinte teljesen eltűnőben van, pedig korábban nagy jelentősége volt. 1582
előtt a téli napforduló erre a napra esett, a leghosszabb éjszaka volt ekkor, a néphiedelem szerint a gonosznak ezen a napon volt a legnagyobb az ereje.
Aranyosvíz, kántálás Számos karácsonyi népszokást is ismerünk, ilyen a betlehemezés, a kántálás, a regölés, de vannak kevésbé ismertek, mint például az aranyosvíz-vivés. A reformátusokra legjellemzőbb a kántálás volt, ez karácsonyi köszöntést jelent. A kántálók többnyire a református énekeskönyvi dicséreteket énekelték, és a falu minden házába beköszöntek. „Ahogy a betlehemeseket, úgy a kántálókat is mindenhol szívesen fogadták, sőt, sértésnek vették, ha nem kerestek fel valakit, aki a faluközösség tagja volt, de másik vallási közösséghez tartozott” – mondja a veszprémi néprajzkutató. A kántálók almát, diót kaptak, esetleg egy-egy szem szaloncukrot, később pénzt. Egyes közösségekben nemcsak a gyermekek, hanem a legények és a fiatal házas férfiak is mentek kántálni. Az aranyosvíz-vivés tájegységeként változó módon karácsonyra vagy újévre tehető: az őrségi, göcseji reformátusoknál karácsonyra, míg a kalotaszegieknél újévre. „Ilyenkor éjfélkor a kútból vagy a patakból szótlanul vizet vittek – amiről azt tartották, hogy a karácsony szentségétől megszentelődött –, és amiből aztán mindenki ivott, hogy a következő esztendőre megőrizzék az egészségüket. Az Ormánságban a vizet teknőbe öntötték, almát tettek bele és a család minden tagja megmosakodott benne” – ismerteti a szokást Lackovits Emőke. A protestáns karácsonyfa A karácsonyfa állítása evangélikus német gyakorlatból jött, s ez a hagyomány még nincs háromszáz éves sem. Magyarországon a 19. század közepe táján főúri családok állítottak először karácsonyfát, majd a városi közösségek körében terjedt el. A falvakba a 19. század végére, a 20. század elejére került el a fenyőfaállítás szokása. A Balaton-felvidéken kedvelt volt a boróka is. A fákat főleg olyan anyagokkal díszítették, amelyek otthon is megtalálhatók voltak: dió, alma, tészta, papír, mézeskalács. „A lényeg az volt, hogy örökzöld fa legyen, ami az örök életet és az újjászületést, az embernek Krisztus révén való újjászületését jelenti” – hangsúlyozza a néprajzkutató. A karácsonyfákat gyakran szenteste díszítették fel a szülők, amíg a gyermekek kántáltak, de helyenként szenteste éjszakáján állították fel a fát, és a gyermekek karácsony első napján láthatták meg azt. A fa alá kerülő ajándékokat – ezek sokáig nagyon szerények voltak – református szokás szerint az angyal hozta, míg a katolikus közösségek döntő többségében a „Jézuska”. Csopakon és Balatonfüreden élt az a szokás, hogy a keresztgyermekek karácsony első napján mondókával köszöntötték fel keresztszüleiket, akik ekkor adták át a
gyermekeknek szánt ajándékukat. Az erdélyi Kalotaszegen pedig különleges hagyomány élt – tudjuk meg Lackovits Emőkétől. Itt karácsonyi bált tartottak az ünnep első, második – és erdélyi szokás szerint – annak harmadik napján is. A Felszeg és az Alszeg falvaiban délelőtt templomba, délután pedig bálba mentek az emberek. A bál miatt tisztségviselőket is választottak még advent alatt: az első legényeket, a rendtevőket, s volt – rendszerint tizenkét – hívogató is. Az ünnepi asztal „A reformátusoknál nincs kifejezetten böjt, de megfigyelhető, főleg a nagy tömbben élő protestánsoknál, hogy böjtös jellegű ételeket ettek, főleg húsmenteseket, és olajjal főztek” – mondja Lackovits Emőke, aki a vallási kisebbségben élő reformátusoknál is talált hasonló szokásokat, például a Balatonfelvidéken. „De minél közelebb volt a karácsony, annál gyakoribbá váltak a disznóvágások, hogy karácsonyra friss hús legyen.” Ezzel szemben a római katolikusok épp ellenkezőleg tettek, András napjáig (november 30.) befejezték a disznók feldolgozását, míg a reformátusok gyakran még december 21-én, Tamás napján is vágtak sertést – mutat rá a különbségekre az etnográfus. A karácsonyi abrosz kultuszát viszont mindkét felekezetnél megtaláljuk. Kiemelten a mezőföldi reformátusoktól vannak adatok az ünnepi abroszról, ezeket Lukács László és Gelencsér József néprajzkutatók gyűjtötték össze. Sárbogárdról többen elmondták, hogy szenteste a karácsonyi abrosszal terítették meg az asztalt, és azt kizárólag ezen a napon használták. „Nekem is van olyan abroszom, amelyet csak karácsonykor terítek az asztalra” – teszi hozzá Lackovits Emőke. ű Kíváncsiságból feltettük a népszámlálás kampányára készített, interneten kitölthető, „Reformátusnak érezhetem-e magam?” teszt ide vonatkozó kérdését Lackovits Emőkének, miszerint: „Mit esznek a reformátusok karácsonykor? Halat, szárnyast vagy töltött káposztát?” Így válaszolt: „Természetesen töltött káposztát, ez egy általános karácsonyi étel főleg a reformátusoknál, a hal inkább a katolikusokra jellemző, bár találkoztam vele a Balaton-felvidéki reformátusoknál is.” Hozzáteszi: gyakoriak a sült húsok, hurkák és kolbászok is, valamint az elmaradhatatlan karácsonyi kalács. Hová tűntek ezek a szokások? Mára néhány kivételtől eltekintve eltűntek ezek a szokások. „Pedig egészen a második világháborút követő időszakig fennmaradt ez a hagyományos szokásrendszer a falvakban, de amikor megszüntették a föld magántulajdonlását és bekényszerítették az embereket a termelőszövetkezetekbe, akkor megbomlott
ez a rend, és innentől a szokások töredékesekké váltak vagy meg is szűntek. Kivéve néhány nagyon elzárt helyet, ahol sokkal tovább megőrződhettek” – mondja Lackovits Emőke néprajzkutató. Hegedűs Márk Megjelent a Reformátusok Lapja karácsonyi számában
CSENDES ÉJ
Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély; Nincs fenn más, csak a Szent szülepár, Drága kisdedük álmainál, Szent Fiú, aludjál, szent Fiú aludjál! Csendes éj! Szentséges éj! Angyalok hangja kél; Halld a mennyei halleluját, Szerte zengi e drága szavát, Krisztus megszabadit, Krisztus megszabadit! Csendes éj! Szentséges éj! Sziv örülj, higyj, remélj! Isten Szent Fia hinti reád, Ajka vigyszt adó mosolyát, Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!
Puszta Sándor:
Betlehemi éj A hold beszűrt a kunyhórepedésen, Ezüst halmot hintett szerte szépen. A glória már fényes messze zengett. Elaludtak. Szendergett a Gyermek. Mária édesen, a bölcsőre hajolva, József, az ács, s fejénél a szalma. Aludt a csacsi és a hű ökör. Ez éjjel nem riadt egy kutya se föl. Bogrács alatt a tűz, csuporban a tej, A fák, a bokrok, mind.
Aludt a ház. A csend. A kispatak. Háztető a nád. S a ház előtti pad. Aludt a szerszám, a szíj, ostoron a nyél. Gyalogúton, állva, elaludt a szél. Gyöngyháztollú szárnnyal mind, a madarak. Aludt az éj is, egy nagy fa alatt… A glória már csak szinte zümmögött, Mint a hold zenéje alvó fű között. A Hűség virraszt csak Léptét hallani, Hogy ébren legyen itt Mindig valaki…
És száz virágkehely. Aludt a jószág. A tágas gádorok. A mindig virrasztó csordapásztorok. Egy kis bari, tán álmán, bégetett. Sóhaja gyapjak tavába veszett.
Szegénnyé lett
Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”.
A válságból, a fogságból, az eladósodottságból és a bóvlivá degradálásból is mindig van kiút, de csakis a Megváltó megváltása által, hiszen tulajdonképpen a gazdasági és pénzügyi krízisnek is az okai morálisok. A kereszténység egész története arról szól, hogy az Isten egy abszurd befektetésbe kezdett, hiszen karácsony éjjelén olyasmi történt, ami emberi ésszel felfoghatlan. Elküldte a fiát, elengedte a bölcsőtől a golgotáig, hogy a bóvlivá tett embert nyomorúságából kiváltság, konvertálja, az adósságát eltörölje, s ezáltal bennünket is gyermekeivé fogadjon. A karácsony kimondhatalan öröme tehát tulajdonképpen arról szól, hogy közénk jött és vállalt valamit. Krisztus jött, hogy az általa szerzett javakból mi is részesedjünk, hogy Isten akarata szerint legyünk gazdagok. A karácsony evangéliumi üzenete tehát az, hogy Krisztus gazdag révén értünk szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk.
„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Jn. 16:23 Imalánc- Imalánc
Imalánc- Imalánc- Imalánc- Imalánc
Imádkozzunk testi, lelki betegeinkért Kiss Mártonért, a Kiss családért Enright Lilikéért, Karakas Hajnalka unokájáért Karakas Lászlóért Imádkozzunk Torres Editért Juhos Juditért Imádkozzunk Isten gondviselô oltalmáért életünk minden napján, minden helyzetében Imádkozzunk a vasárnapi iskoláért Imádkozzunk gyülekezetünk egységéért Az imalánc láncszemei,- az imádkozók,- minden este nyolc órakor igyekeznek
“Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában laknak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” Lk. 1:78-79 Bevonulás, buzditás elcsendesedésre: Gyülekező ének..............................................................................................328. Dicséret 1..v. Apostoli köszöntés Az összes gyertya meggyújtása....................................................... 96. zsoltár :1-13
Fennálló ének .......................................................................326. Dicséret 1.-2. v. Főének...................................................................................328. Dicséret 3.- 6.v. Fohász az Istentisztelet áldottságáért Igeolvasás.............................................................................................Ézs. 9:1-6 Imádság
Igehirdetés előtti ének ......................................................................329. Dicséret 1. v.
Igehirdetés:..........................„ Meglátogat minket"........................... Lk. 1:78-79 Igehírdetés utáni ének...................................................................329. Dicséret 4.v. Könyörgő imádság, Csendes Perc, Úri imádság.....................................................Mt 6, 9-13
Vendégeink köszöntése Hirdetések Holnap, Karácsony napján, valamint Újév napján Úrvacsorához járulunk Imatémákat várunk az Imaláncba Újraindítottuk a betegsegélyzô alapot, - céladományokat várunk Az Úr legyen gyülekezetünk őriző pásztora. Adakozás - doxológia - az adományok felajánlása "Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet."(Róm 13,7)
Tetőled jön minden áldás, Tied minden hálaadás, Téged dicsér minden élet, Atya, Fiú és Szentlélek!
Záróének: .................................................................................................Csendes éj 1. 3. v Áldás ......................................................................................................4Mózes 6,24-26 Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet! Ámen.
Várj alázattal és elcsendesedve az Úrra! Imádkozz és dolgozz önmagadért, szeretteidért, egyházunkért, lelkipásztorainkért és az igehirdetés áldásáért!
ORANDO ET LABORANDO IMÁDKOZVA ÉS DOLGOZVA
