Az első osztályosok óralátogatásának előkészítése 2013/2014 (az elmúlt évek tapasztalatai alapján) 1. Bevezetés Az iskolakezdéssel új korszak kezdődik minden kisgyermek életében. A játékot, mint eddigi fő tevékenységet egy sokkal szervezettebb, szabályozottabb életrend váltja fel, az iskolai tanulás. A napok erősen napirendhez kötöttek. Új környezet veszi körül, eddig ismeretlen felnőttekkel és gyerekekkel kerül kapcsolatba. Számára idegen feladathelyzetekkel és elvárásokkal találkozik. A tanítóknak sokféle lehetőségük van arra, hogy a gyerekek iskolai életbe való beilleszkedését megkönnyítsek, lehetővé téve, hogy az elsősök eddigi életük természetes folytatásának érezzék mindazt, ami az iskolában történik. Ezért fontos, hogy a tanító:
ismerje a gyerekek óvodai tevékenységeit,
a környezetet, amelyben napjaikat töltötték,
az óvodai szokásokat,
és azokat a képességeket, amelyekkel az iskolába lépéskor a gyerekek rendelkeznek.
2. Az óralátogatások célja A látogatások és a megbeszélés célja egyrészt azt volt, hogy tapasztalatot szerezzünk arról:
miféle módszerei vannak a tanítónak az óvoda – iskola átmenet problémáinak csökkentésére,
milyen
módon
tájékozódik
az
osztályába
járó
gyerekek
fejlettségéről,
képességeiről,
hogyan tervezi a lassabban haladó gyerekek segítését.
Célunk volt továbbá, a jó tanítói gyakorlat megerősítése. 3. Tapasztalatok 3.1. Tanulást támogató környezet kialakítása Az előző évek tapasztalatai alapján mondhatjuk, hogy a tanítók sok ötletes díszítéssel, barátságos rajzokkal, szemléltetőeszközökkel, az önkiszolgáláshoz nélkülözhetetlen tárgyak praktikus elhelyezésével teremtenek hangulatos környezetet az osztályukban. Sokan 1
alakítanak ki pihenő – beszélgető – játszósarkot, ahová a gyerekek elvonulhatnak szabadidejükben beszélgetni, játszani. Az így kialakított tanteremrész lehet a frontálistól eltérő munka szervezésekor egy-egy foglalkozás helyszíne, vagy a reggeli beszélgetések színhelye. Egy-egy ilyen kis sarok az óvodai élet hangulatát hozza a tanterembe, lehetőséget ad az óvodai tevékenység folytatására, és körülményeiben kapcsolatot teremt a két intézmény között a gyermek számára 3.2. A tanulási folyamat szervezése, tervezése A tanítónak nemcsak a környezet kialakításában kell tekintettel lennie a kisiskolások szükségleteire, hanem a képességek fejlesztésében is. A képességekhez igazodó tanítás elengedhetetlen feltétele a tanulókról szerzett sokféle tudás. A tanítók az iskola hagyományainak és módszertani felkészültségüknek megfelelően gyűjtenek információt az osztályukba beiratkozott gyerekekről:
játék közbeni megfigyeléssel,
a tanítók által összeállított képességet vizsgáló lapok kitöltetésével,
a DIFER képességvizsgáló teszt eredményeinek elemzésével,
a családról, óvodáról, élményekről készített rajzok elemzésével,
egyéni beszélgetések alapján,
óvónővel, szülővel való beszélgetésből,
szülői értekezleteken az iskolakezdés előtt,
közös programok, kirándulások szervezésével.
A gyerekek megismerésének két fontos szakasza van a jelenlegi gyakorlatban:
az egyik az iskolába lépés előtt, az óvodával kialakított kapcsolat során tájékozódás a gyerekek életéről, szokásairól,
a másik a tanévkezdés első néhány hete alatti tanulói megfigyelés.
Egyre több tanító látogat foglalkozásokat az óvodákban azzal az igénnyel, hogy jobban megismerje az ott folyó munkát, szokásokat, személyesen beszélgessen az óvónővel a gyerekekről. Ez egy nagyon fontos lépés az óvoda-iskola közötti kapcsolat mélyítésére, és alapvető szemléletváltást tükröz az előző évek gyakorlatához képest. A látogatás üzenete: a tanítóknak nemcsak elvárásaik vannak az óvodával szemben a gyerekek iskolai életre történő felkészítésével kapcsolatban, hanem igényük is, az óvoda feladatainak megismerésére. Az ott szerzett tapasztalatokat szeretnék felhasználni a gyerekek egyéni fejlesztéséhez. Néhány iskolában kialakult gyakorlat, hogy októberben tanítási órára és beszélgetésre hívják az óvónőket és a dadusokat. 2
A tanítók a tanévkezdés időszakában 2 – 4 hetet szánnak a gyerekek megfigyelésére, a tanuláshoz szükséges értelmi képességek és szociális készségek feltérképezésére és azok fejlesztésének megtervezésére. Ebben az időszakban a szociális készségek megfigyelésének legfontosabb tevékenysége a játék, amely lehetőséget ad arra, hogy:
a gyerekek a hozzájuk legközelebb álló tevékenység során ismerkedjenek egymással és tanítójukkal, ugyanakkor
a játék során kialakított szokások, a játék szervezése, a lebonyolítás szabályai segítik a tanulási helyzetek szokásrendjének alapozását, valamint
az osztályközösség életéhez kapcsolódó szabályok megismertetését is.
Nagyon fontos az egy osztályban tanító kollégák együttműködése: a közös szabályok és az egységes elvárások kialakítása. Ezt a meglátogatott pedagógusok is megerősítették. Alapvető elvárás, hogy a tanítók a tanmeneteikben elegendő időt tervezzenek az előkészítő időszakra, a megfigyelési feladatok elvégzésére. Azt tapasztaltuk, hogy azok a tanítók tudnak ennek az elvárásnak leginkább megfelelni, akik maguk készítik tanmeneteiket. Azoknak a kollégáknak, akik a tankönyvkiadók által összeállított tanmeneteket használják javasoltuk:
vizsgálják felül, hogy elegendő időt biztosít-e az általuk használt tanmenet az előkészítő időszakra,
javasoltuk továbbá, hogy saját tapasztalataikat és a tanmenetjavaslatot felhasználva egyéni tanmenet részletet készítsenek erre az időszakra.
A tanítók az alapkészségek eredményes elsajátításához szükséges képességek fejlettségéről a tanítási gyakorlatban bevált feladatlapok, tesztek segítségével tájékozódnak. A legtöbb iskolában a fejlesztőpedagógussal és a logopédussal együttműködve végzik ezt a munkát. A mérés, a megfigyelés ebben az időszakban a tanítói munka egyik fontos feladata, ami önmagában kevés, ha az elkövetkező hónapokban nem épít a tanító a tapasztalatokra, nem tervez az adott képesség fejlesztéséhez megfelelő feladatokat. A tanítók elmondása alapján ez a munka legnehezebb része. A tanulási folyamat tervezése, szervezése a tanítás alapvető feladata. Az elsős tanítónak különösen sok időt fordítanak a tanítási órákra történő felkészülésre: sok szemléltetőanyagot, tevékenykedtetésre alkalmas eszközöket készítenek, játékot, mondókákat terveznek az órákra. Két kerületi iskolában 30 perces órákat szerveznek az elsősök számára, máshol 45 percesek a tanítási órák. Az iskolai - tanulási szokások kialakításában az elsős tanítónak kiemelt szerepe van: megismerteti a gyerekekkel az iskolai szokásokat, a munkavégzéssel kapcsolatos alapvető
3
elvárásokat, és segíti azok beépülését a gyerekek hétköznapjaiba. Ehhez hosszú, kitartó, következetes munkára van szükség. Ezzel minden tanító egyetért, a következetesség a pályakezdő kollégáknak még gondot okoz. Egyre több tanító tartja fontosnak a kooperatív tanulásszervezést, amelynek alapozására jó példákat láttunk a meglátogatott órákon. Többen elmondták, hogy elsőseik számára nem idegen ez az együttműködési forma, többen már az óvodából hozzák magukkal a párban, csoportban végzett munka élményét. A tanítók jó érzékkel építettek ezekre az óvodából hozott képességekre. Az óralátogatások célja volt, hogy beszélgessünk arról, hogyan tervezi a tanító a lassabban haladó gyerekek segítését. Azt tapasztaltuk, hogy a kollégák az előkészítő időszakban felmérték, kik igényelnek nagyobb odafigyelést. A fejlesztést tervezik:
egyéni fejlesztéssel differenciált munkában,
a tanuláshoz szükséges képességek fejlesztésével a fejlesztőpedagógus és/vagy a logopédus segítségével,
a Nevelési Tanácsadó szakembereinek és az iskolapszichológus bevonásával.
4. Összegzés Azt tapasztaltuk, hogy a tanítók sokat tesznek azért, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni, megszeressék a tanulást, és jó közösséggé formálják osztályukat. Az óralátogatások:
jó lehetőséget biztosítottak az egyéni tanácsadásra,
néhány kollégának javasoltuk, látogasson órát a vele párban dolgozó kollégájánál,
javasoltuk a párhuzamos osztályban való hospitálást is.
5. Javaslatok A tanítási órákat követő óramegbeszélések alkalmat adtak arra, hogy az alábbi tanítói feladatokra felhívjuk a figyelmet. Fontos, hogy a tanító:
az óra elején mondja el a gyerekeknek, mi fog történni az adott tanítási órán, mit fognak tanulni, gyakorolni, ismételni, és mit vár tőlük az előttük álló 45 percben,
fogalmazzon egyszerű, rövid utasításokat, és győződjön meg arról, hogy a gyerekek megértették az adott feladatot,
4
figyeljen arra, hogy a tanítói beszéd és a gyerekek megnyilvánulása egyensúlyban legyen; beszéljenek többet a gyerekek,
építsen a tapasztalati tanulásra; tevékenykedtessen,
tervezzen többféle munkaformát,
biztosítson a feladat sikeres megoldásához nyugodt körülményeket, megfelelő időt és munkaeszközöket,
értékelje a gyerekek munkáját a feladat megoldása után.
Javasoltuk azt is, hogy az alsós munkaközösség minden tagja ismerje meg az óralátogatás tapasztalatairól készített szaktanácsadói összegzést.
A 2013-2014-es tanévben az óralátogatást követő beszélgetés témái Az osztályod bemutatása az általad választott szempontok alapján. A legfontosabb tanítói faladataid az első félévre. A 2005-2006-os tanév óralátogatási tapasztalatainak megállapításai - mely területeken mutatnak hasonlóságot pedagógiai gyakorlatoddal, - mely területeken van jelentős változás a munkádban a leírtakhoz képest? Miféle szaktanácsadói segítséget kérsz a munkádhoz?
5
