2012. december Ára: 490 Ft. Boldog karácsonyt kívánunk!

2012. december

www.magyarturista.com

Ára: 490 Ft

betétlappal Boldog karácsonyt kívánunk!

Dolomitjátszótér

Címlapfotó: Harsáczki György – „Merre van a jelzés?” – résztvevôk a Téli teljesítménytúrán a Gerecsében.

Metróval a csúcs-belvárosba

HISTÓRIA

Pillanatkép a Magas-tátrai magyar hegymászás történetébôl

9 771589 749000

KITEKINTÔ

12

Az ismeretlen Borsa-völgye Hat felejthetetlen nap Salzburg tartomány tájain ISSN 1589-7494

Természetjárók, magashegyi és teljesítménytúrázók lapja

Természetjárók, magashegyi és teljesítménytúrázók lapja

Magyar Turista

Magyar Turista

12 12

a hónap fotói

■

december

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

Halász Alexandra (Budapest): Gyömbér (Dumbier) csúcs, Tátra Halász Alexandra (Budapest): Bükki színek

Mesélek egy tavaszról

1

Unoka József 1

Magyar út – magyar sors Mintegy négy évtizedes kultúraközvetítői életművéből nyújt át Szilágyi Korunkról és utódainknak Károly egy sokszínűkortársainknak csokorra valót az olvasónak. A harmincegy beválogatott elbeszélés közé szinte azonos számban kerültek szlovén, macedón és szerb írások. Nem antológiát készített, de törekedett arra, hogy saját ízlése, érdeklődése mellett felvillanjanak azok a sajátos témák, motívumok és stílusjegyek is, amelyek e kortárs irodalmakat jellemzik. A tradicionális délvidéki, balkáni, karszti, tengermelléki és pannon környezet, kis- és nagypolgári, szerzetesi, munkás, alkalmazotti és értelmiségi, reális és szürreális világok hallatlanul sokszínű mozaikja vetül elénk a kötetben, nem csupán kereszt-, hanem időbeli hosszmetszetben is. Lírai természet- és lélekábrázolások, folklorisztikus, balladai, groteszkbe, fantasztikumba hajló, avagy történelmi, társadalmi jelenségek szociografikusan pontos irodalmi megjelenítése, a hagyományos próza kereteit szétfeszítő, modern stílusú írásmód, náci vagy kommunista diktatúrák finomrétegeinek természetrajza, egyén és hatalom viszonya, az antik múlt harmóniájának és a jelen tragédiájának feszültsége, a patriarchális paraszti világ elhalásának, a modernizáció folyamatával zajló ütközésének megrendítően hiteles megfogalmazása – íme néhány jellemzője e kötet meséinek. Szilágyi Károly műfordításainak legjavát adja át az olvasónak. A könyvben található novellák egytől-egyig irodalmi értéket képviselnek, ugyanakkor olvasmányosak, a fabulába való belefelejtkezés élményét nyújtják. Aki már bizonyos fokig ismeri ezt a vérbő, sejtelmes, érzelemgazdag, többnyire plebejus világot, annak újabb színekkel gazdagodik az ismeretanyaga, egyben közelebb kerülhet a „néplelkekhez”. Aki pedig először találkozik velük, hiteles és érdekfeszítő szövegeken keresztül nyerheti első benyomásait, amelyek révén kedvet kaphat újabb írások kézbe vételére.

1990 Ft Canada-Transatlantic ISBN 978-963-87299-9-6

1500 Ft Garbai Gábor (Székesfehérvár): Havasalma (Borzavár)

Lánczi Anita (Debrecen): Tengerszem

Szlovén, szerb és macedón elbeszélők

1900 Ft

É

Unoka József

Dr. Unoka József orvos, nyugalmazott főorvos, 1933-ban született Beregdarócon, a mai Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozó Csonka-Beregben. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Nyugdíjas éveiben kezdett családkutatással, a szülőföldjén élők sorsával, a magyarság sorskérdéseivel és a politikai pártok alapvető ellentéteinek okaival foglalkozni. Könyvében a szülőföld varázsáról, a kárpátaljai magyarság tragédiájáról, nemzetünk sorskérdéseiről és a saját nemzeti értékrendünkben való megmaradás fontosságáról közöl írásokat. • l köztünk egy ember, egy belgyógyász, aki nem restelli a világot, a magyarság mai titkait, szűkebb és tágabb családunk, fajtánk jelenkori gyötrelmeit, a szülőföld sorsát, históriáját, benne népünk elárvultságát és elárultságát a szívós diagnoszta türelmével és lelkiismeretességével vizsgálni. Könyvéből a szülőföld iránti szeretet mellett Magyarország és a magyar nemzet sorsa iránti aggodalom és az útkeresés olvasható ki. Mint amikor az orvos a beteg pulzusán tartva a kezét, annak rendellenességei és egyéb riasztó jelek alapján, a kór súlyosságától függően hol baráti szóval korholja betegét, hol pedig a leghatározottabban felszólítja eddigi önpusztító életvitelének a feladására. Többnyire a lakosságot foglalkoztató kérdésekre keresi, és történelmi, filozófiai, valamint társadalompolitikai megközelítésben adja meg a választ. Az elemző és aggódó orvos szavai ezek civil és politikus honfitársaihoz, hogy ez így tovább nem mehet, mert ez az út az ország pusztulásához, a nemzet vesztéhez vezet. Arra int, hogy nem szabad egy tál lencséért, már hatvan éve hangoztatott, de soha be nem váltott blöffökért, csábos ígéretekért, csillogó üveggyöngyökért idegen értékrendűek kényérekedvére kiszolgáltatni az országot. Nem szabad feladni nemzeti hagyományőrző értékrendünket és magyar identitásunkat, mert más értékrendű környezetben mi csak kiszolgáltatott, másokkal helyettesíthető, másodrendű polgárok, vagy rabszolgák lehetünk. Domonkos László

Magyar út – magyar sors

Ajándékozza meg szeretteit e „kandalló mellé való” kitûnõ olvasmányokkal!

Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében

Szlovén, szerb és macedón elbeszélők

Mesélek egy tavaszról

1500 Ft

2000 Ft

3000 Ft

A Pannon-Kultúra Kiadó könyvei 20% kedvezménnyel megrendelhetők vagy megvásárolhatók a kiadóban! Érdeklődés, postai utánvétes megrendelés: +36 20 3996602 3000 Ft

Garbai Gábor (Székesfehérvár): Keretbe foglalva ( Kôris-hegy )

2500 Ft

Címünk: Budapest, XIII. ker., Frangepán u. 16. I. em. 3. helyiség Nyitva tartás: munkanapokon 9–15.30-ig.

Érdemes lenne megmenteni!

V

alamikor a nyáron kezembe akadt egy régi, még barna-fehér képeslap… a fotó a képeslap hátoldalának szövege szerint Bajcsy-Zsilinszky Endre balatonrendesi nyaralójáról készült. Meglepôdtem, mert bár gyakran megfordulok a Balatonnál, különösen az északi parton, de errôl a látnivalóról eddig nem hallottam. A világhálón kicsit kutakodtam, utánanéztem eme kis emléknek, s bár megtudtam, hogy az épület 2009. óta zárva van, néhány héttel késôbb mégis biciklire pattantam, és megkerestem az igencsak elárvult, magányos nyaralót. Révfülöp irányából, a pálkövei strand gazdasági bejáratához vezetô úton, az egykori kôbánya rakodókikötôjének torzóit érintve jutottam el úti célomhoz. Úgy gondolom, a hely, annak hangulata, nyugalma és érintetlensége még ma is teljesíti Bajcsy-Zsilinszky Endre nyaralóépítési indítékait, elképzeléseit. Amikrôl a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság honlapján ez olvasható: „Zsilinszky nem szokványos stílusú, modern villát akart emelni, hanem egy olyan építményt, amely jellegénél fogva harmóniában van

még megmenthetô ez a kis hajlék, talán még megôrizhetô a jövônek akkor is, ha villanyóráját vandál kezek már kikezdték, ha a lépcsôje már porlad! Talán még megmentésre érdemes akkor is, ha Bajcsy-Zsilinszky Endre személyének és tevékenységének megítélésében sokan sokféle állásponton vannak…

a múlttal és a tájjal.” Igen, még ma is érezhetô, tapintható ez a harmónia… az épület elôtti nádas, a Balaton víztükre, a túlparti dombok, a balatoni táj itt még fellelhetô érintetlensége mind-mind összhangban van… csak az épület pusztulásának már mutatkozó nyomai nem illenek bele a képbe. És ekkor felteszem magamban a kérdést, vajon miért nem ôrizzük meg ezt a néhány tíz négyzetméteres területet? Vajon miért nem ôrzi meg Balatonrendes lakossága, a település vezetése? Miért nem vigyáz erre a kis miliôre a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság? Persze a választ tudom, hisz hazánkban ma mindenre ezt mondják: nincs pénz. Egyszerûbb kiakasztani a „Zárva” táblát. Ám úgy gondolom, ez elsôsorban nem anyagi forrás kérdése, hiszen itt valami már mûködött, az épület szerkezete még ma is jó állapotban van, a bejárat környékén még gondozás nélkül is nyílnak az évekkel ezelôtti bezárást megelôzôen ültetett virágok… szerintem, még újabb költségvetési egyenlegjavító csomag kiadására és uniós engedélyre sem lenne szükség, csupán egy kis takarításra az épületben és környékén. Talán ma

Végezetül engedjék meg, hogy szerkesztôségünk valamennyi munkatársa nevében boldog, békés karácsonyt kívánjak Önöknek és szeretteiknek! Csidei Lajos ■

Tartalom

MAGYAR TÁJAKON



4

Ürömi kirándulás

7

Békéscsabai körkép

10

Dolomitjátszótér



12

Kenuval a Berettyón és a Körös holtágain

24



(2. rész)

22

Hat felejthetetlen nap Salzburg tartomány tájain

14

SZOMSZÉDOLÁS

26

VASUTAK

Hegyfalui anziksz



SZOMSZÉDOLÁS

KITEKINTÔ

Metróval a csúcs-belvárosba

Az ismeretlen Borsa-völgye



MAGYAR TÁJAKON

HISTÓRIA

28

Pillanatkép a Magas-tátrai magyar hegymászás

16

Vándorlásom története a Szent Imre Vándorúton



történetébôl



(2. rész)

30

A Komeni-fennsík tetején (2.. rész)

19

Reneszánsz világ



a Cinca-patak mentén



20

A Macskalyuki és Somoskôi tanösvények

34

MAGYAR TÁJAKON

Szent Márton nyara a turonok földjén MAGYAR TURISTA

2012/12

3

■

Budai -hegység / Pilis

S

emmi sem olyan, mint régen. – hallgattam bele egy idôs házaspár beszélgetésébe akaratlanul. – Nézze, kedves! – mondta az idôs úr a feleségének úton fölfelé a kálvárián. – Novemberben járunk, sárgállnak a hegyoldalak, talán december lesz, mire lehullnak a falevelek. Milyen igaz, néztem körbe az ürömi Kálvária-domb tetejérôl. Északon magas hegyek vonulata övezi a tájat: Róka-hegy, Kô-hegy, Ezüst-hegy, Nagy-Kevély, Kevélynyereg, Kis-Kevély. Míg délen alacsonyabb, sárgálló erdôs domborulatok: Péter-hegy, Arany-hegy, Üröm Üröm-hegy, Köves-bérc, Fehér-hegy. Nemcsak a halottak napja miatt járok gyakrabban temetôbe, a közelben többnyire kálváriák is vannak, amelyek magaslatokra, dombokra épültek, emlékére annak a helynek, ahol Jeruzsálemben Krisztust keresztre feszítették. A kezdetek Kálváriái másfélék voltak A hagyomány szerint az elsô európai kálvária megépítése a 15. században egy boldog Alvarez nevû spanyol szerzeteshez kapcsolódik. A Szentföldet járva megismerte a jeruzsálemi, tágabban a palesztinai szent helyek nevezetesebb épületeit. Hasonlóságot vélt fel-

fedezni a szülôföldje és a Szentföld között, és úgy gondolta, szülôföldjén is „lemásolja”, megépíti a szentföldi helyek szent épületeit, Mária házától Krisztus életének fôbb helyszínein át egészen a Golgotáig. Az ekkortól emelt kálváriák nem hasonlítanak a nálunk ismertekhez. A mára általánossá vált, 14 stációból álló kálváriák felállítását XII. Kelemen pápa uralkodása idején, 1731-ben engedélyezték a ferenceseknek. Az általuk állított kálváriákhoz a pápa kiváltságokat is adott. A kiváltságokhoz pedig búcsúk kapcsolódtak, amelyek viszont kitüntetetten a ferencesek mûködéséhez kötôdtek. A rendhez valami módon tartozó személyek nyerhették csak el azokat. A késôbbi évszázadokban e kiváltságok fokozatosan megszûntek, és az egész világegyház számára általánossá vált a 14 állomásból álló keresztút és az ájtatossággal járó búcsú is.

4

MAGYAR TURISTA

2012/12

A fôtér a templommal

magyar tájakon

Ürömi kirándulás

Zákonyi Botond (szöveg és kép) A 14 stációs Kálvária helyreállították, a korábbi fém korpusz heRégóta készülök már, hogy végigjárjam az ürölyett az újat már mûkôbôl készítették. mi tanösvényt, különös tekintettel Alexandra Szomorú apropója az emlékezésnek, hogy Pavlovna sírkápolnájára, a kálváriára, a régi Üröm sváb lakossága volt az elszenvedôje Makôhídra és más látnivalókra. gyarország legnagyobb méretû kitelepítésének. A kálvária a futballpálya fölötti dombon maA második világháborút követôen 1448 embert gasodik, az áhítatot kissé zavarja, hogy odalent fosztottak meg javaitól, és telepítették ki ôket. meccs zajlik, és éppen a bírót küldik el melegebb Emlékezetes innen a kilátás a közeéghajlatra, szoros összefüggésben édesanyjával. li falura, a Nagy-Kevély közelségében lévô Túltéve magunkat az orPilisborosjenôre. Aki már járt a Nagy-Kevély dináréságon tisztelettel csúcsán, az tudja – aki még nem, ejtse útba, kell emlékeznünk azokmert kivételes panoráma nyílik hegy-völgyekra, akik 1894-ben adakore, a környezô falvakra, tiszta idôben a Duna zásból 14 stációs Kálvákék szalagjára. riát építettek ide. Az akA Kálváriától lesétálunk a régi kori stációk öntöttvas kôhídhoz dombormûveit özv. Lauer Ágostonné buEzt a régi falu alatt emeltek a Cigány-patakon a dapesti lakos ajándé18. században helybéli lapos kôbôl (felsô eocén kozta az ürömieknek. korú, 35 millió éves mészmárga). A régi kôhíd A kôfaragó munkákat helyén most karcsú fahíd ível át, bejárata mellett helyi mesteremberek emlékoszlop emlékeztet a budai vár 1849. mávégezték – ahogy majus 21-i visszafoglalásában dicsôséges szerepet napság mondanánk – játszó, 1849. május 3-án Üröm-Táborföldön elA római mérföldkô társadalmi munkában. szállásolt Kmety György ezredes által vezetett A Kálvária szobrai he15. hadosztály honvédjeire. Az emléktáblát az itt lyi kôbôl készültek, budakalászi pleisztocén táborozás 160-ik évfordulójára állította az Ürömi korú édesvízi mészkôbôl és az Ezüst-hegyrôl Településfejlesztési és Érdekvédelmi Egyesület. származó oligocén korú homokkôbôl. Visszasétálunk a tanösvény legkülönlege1895-ben szentelték fel. A Kálvária megsebb látnivalójához, József nádor feleségének, szenvedte az idô múlását, 2001-ben adományokból felújították. Az adományozók között szép számmal voltak az egykor kitelepített ürömi svábok és leszármazottaik. Az ô kérésüknek megfelelôen kaptak az új stációképek gót betûs német feliratot. A jobb és bal oldali kereszt megfelelô állapotban maradt fenn, a A helyreállitott ortodox temetô megroggyant keresztet

Alexandra Pavlovnának nevezetes sírkápolnájához. A róla szóló feljegyzésekben gyakran olvasom a „magyarok királynéja” elnevezést, ami azért is különleges, hisz a tragikus sorsú nádorné alig másfél évet élt Magyarországon. Üröm a 19. században József nádor uradalma volt, ifjú hitvese is hamar megkedvelte, oly annyira, hogy még életében úgy rendelkezett, hogy sírkápolnáját Ürömön építsék meg. Alexandra Pavlovna görögkeleti (orosz ortodox) sírkápolnája 1802-ben épült klasszicista stílusban, Heppe Szaniszló tervei alapján. Alexandra Pavlovna I. Pál orosz cár leánya, II. Katalin cárnô unokája, I. Sándor és I. Miklós cár testvére volt. A tragikus sorsú nagyhercegnô nemcsak különlegesen szép volt, de mélyen vallásos is. 1796. augusztusában az ifjú IV. Gusztáv Adolf svéd király Károly régensherceggel együtt Szentpétervárra látogatott, hogy a király számára eljegyezzék a 13 éves Alexandra hercegnôt. A még szinte gyermek hercegnô ragaszkodott hozzá, hogy Svédország királynéjaként is gyakorolhassa ortodox vallását. A svéd király ettôl elzárkózott, a cári udvar sem engedett, így a házasság meghiúsult. József Antal János osztrák fôherceg magyar nádor sze-

A Kálvária domb tetején rencséjére. A nádor 1799-ben 23 évesen ment leánykérôbe Szentpétervárra, és már az elsô találkozásnál elbûvölte az akkor 16 éves Alexandra szépsége, mûveltsége. Napóleon „házasságközvetítôi” szerepben A leendô házasság hátterében a Habsburgok kezdeményezése állt, mert a Napóleonnal háborúban álló Ausztriának nagy szüksége volt erôs szövetségesre. Különös játéka a sorsnak, hogy a politikai érdekek vezérelte házasság szerelmi házasság lett. Nagy rokonszenvet váltott ki idehaza, hogy az eljegyzésén, 1799. február 22-én, a nagyhercegnô díszmagyar ruhába öltözött. Az esküvôt azonban hátráltatta a nehezedô katonai helyzet, a cár és a Habsburg császár viszonya elhidegült, az esküvôt többször elhalasztották. Végül 1800. október 30-án a frigy megköttetett, elôbb ortodox, majd római katolikus szertartás szerint. A katolikus szertartást Lemberg érseke celebrálta. A fiatal pár hazatért Magyarországra, a lakosság lelkesedéssel fogadta

ôket. Alexandra számára a budai nádori palotában ortodox kápolnát alakítottak ki, amely még házasságkötésük évében el is készült. A fiatal nádorné közvetlenségével, kedvességével hamar belopta magát mindenki szívébe. Az udvar nemeseit elbûvölte szépségével, mûveltségével és a magyarok iránt megnyilvánuló ôszinte rokonszenvével. Az ünnepségeken legtöbbször magyaros ruhában jelent meg, a pattogós ritmusú magyaros zenét az Ô kérésére egyre gyakrabban játszották a várban, ami addig nem volt szokásos. József nádor hitvese javasolta többek közt például a zöld szín felvételét a nemzeti lobogóra, ô buzdította férjét Pest akkori arculatának megváltoztatására olyan épületek megépítésével, amelyek a fôvárosnak európai arculatot adtak. Vajon mi munkált ebben a törékeny, szinte még gyereklány fiatalasszonyban, akinek népszerûsége hamarosan olyan méreteket öltött, hogy a Magyarország függetlenségéért küzdô hazafias körök, majd a nép is „a magyarok királynéjaként” emlegették? Az ifjú hitves magyarságát versekben, ódákban, himnuszokban örökítették meg, erre korábban sohasem volt példa! Gondoljuk csak el, Habsburg feleségrôl van szó!

A Kálvária domb tetején ortodox elôírások szerint a holttest fölött hat héten át kellett misézni, ezért Alexandra testét a „Nádorkertbe” vitték át. (Ezt a zöldterületet a nádor 1799-ben örökölte hitbizományban Batthyány József hercegprímástól. A Nádorkert a mai Lágymányos területén, a Budafoki út, Hengermalom utca, a Duna és a vasúti töltés között elterülô ligetes terület, ami késôbb teljesen beépült.) Az elôírt idô letelte után, május 12-én a holttestet a kapucinusok vízivárosi templomának kriptájába vitték (ma Fô utca 20.). József nádor ürömi birtokán 1803-ban felépült a fôhercegnô sírkápolnája, ahová maradványait ortodox szertartás mellett elhelyezték, ezzel teljesült az elhunyt kívánsága. Üröm, mint ortodox zarándokhely Rövid magyarországi élete során milyen hamar szívébe zárhatta a vidéket, hogy így rendelkezett! A sírkápolna hamarosan a pest-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált. A fôhercegnô halála után jött létre az Orosz Egyházi Misszió, amelynek feladata lett az elhunyt emlékének imádságos ápolása, és az ortodoxiának méltó képviselete idegen környezetben. 1914-ig a misszió gazdag ellátmányt kapott a Szentséges Kormányzó Szinódustól, és élvezte a Habsburg és Romanov udvarok támogatását. Így lett dísze a kápolnának az a faragott ikonosztáz, melyet III. Sándor adományozott 1883-ban. A kápolna mellett kapott helyet Magyarország egyetlen orosz ortodox temetôje is. Azok a templomban szolgáló papok és énekesek találtak itt végsô nyugalomra, akik több mint 140 éven át hordozták szolgálatuk keresztjét távol a hazájuktól

A bécsi udvar mindig híres volt praktikáiról, cselszövéseirôl Terézia császárnô a bécsi titkosrendôrség fônökével, Thugut báróval összefogva mindent megtett, hogy a nádorné életét megkeserítsék. Attól féltek, ha fia születik, Magyarország bejelenti függetlenségi szándékát, és királlyá választják József nádort. Még élénken élhetett az osztrákok emlékeiben Martinovics Ignác és társainak összeesküvése, amelynek célja volt Magyarországnak a monarchiáról való leválása. 1801. március 8-án Alexandra fôhercegnô leánygyermeket hozott a világra, aki születésének órájában meghalt. A fôhercegnô gyermekágyi lázba esett, és március A Kálvária dombról szép kilátás nyílik a Nagy-Kevélyre 16-án elhunyt. Az orosz

MAGYAR TURISTA

2012/12

5

A hamvak viszontagságos sorsa 1809-ben a nádor Napóleon csapatainak betörése idején a budai várba vitette és az ottani ortodox kápolnában ôriztette felesége hamvait, majd a háborús veszély elmúltával visszavitette Ürömbe. József nádor halála után utódai örökölték a birtokot, a sírkápolna átvészelte a két világháborút, de 1949. és 1980. között többször kifosztották. A koporsót is felfeszítették, az utolsó alkalommal a tetemet is meggyalázták, karjait letörték, és elvitték díszes ruháival, ékszereivel együtt. A fôhercegnô maradványait átszállították a Budavári Palota nádori kriptájába, és ott nyugodott 2004-ig.

el. Elkészült a templom védôszentjének ikonja, és a terület északi oldalán felállításra került egy emlékfal az Istenszülô carszkoje szeloi Odigitria ikonjával. 2004-re sikerült a kápolnát olyan állapotba hozni, hogy a Habsburg-család beleegyezését adta Alexandra Pavlovna földi marad-

A régi és az új híd az emlékoszloppal

ványainak újratemetéséhez. A díszes szertartásra 2004. szeptemberében került sor Hilarion, Bécs és Ausztria püspöke és a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó fôpapjainak vezetésével. Jelen voltak a Romanov- és a Habsburg-család leszármazottai, dr. Erdô Péter bíboros és a maA régi kôhíd maradványa gyar ortodox egyház vezetôi. Eközben a kápolna és környéke teljesen leA sírkápolna szompusztult, csupán 1990-ben a budapesti Szent batonként 9–12 óra köSzergej egyházközösség erôfeszítéseinek zött látogatható. köszönhetôen húztak fel egy ideiglenes keríÜröm tést, és tették rendbe a környéket – melyet központja felé jellemzôen szemétlerakónak használtak. megyünk tovább 2001-ben elkezdôdtek a felújítási munkálatok, köszönhetôen egy Magyarországon élô jóA Templom téren módú szentpétervári orosz üzletember bôkezû szembesülhetünk a támogatásának, a szentpétervári Nyikolaj atya település múltjával. fáradhatatlan szervezô munkájának és az üröA legrégebbi emlék mi polgárok áldozatkészségének. Egy esztendô egy római mérföldkô, alatt elkészült a templom alatt lévô kripta felújíMarcus Aurelius felirattása, elkészültek az új kovácsoltvas kerítések. tal (a háromszögletû Megtörtént a kápolna melletti temetô megtiszjárdaszigeten). A rótítása, ahol az itt szolgált klerikusokat temették mai katolikus templom

a török hódoltság utáni kort idézi, a betelepült svábok a templomban temették el elsô plébánosukat 1702-ben. Sírköve a padlózatban látható. Az elsô világháborús emlékmû német családnevei az 1946-ban kitelepítettekre emlékeztetnek. Mennénk tovább a tanösvény Ezüst-hegyi bányájához, de leszakad az ég, a ragyogó napsütést viharos szél és majdnem vízszintesen szakadó esô váltja fel. Barátságtalan novemberi hideg csap le ránk, véget vet az ürömi kirándulásnak. Amely így is emlékezetes, magunkkal visszük Alexandra Pavlovna emlékét és a történelem, fájó pillanatait. ■

Alexandra Pavlovna sírkápolnája

Magyar turista Megjelenik havonta Tizedik évfolyam, 12. szám, 2012. december

Kiadó: Pannónia-Print Kft. Fôszerkesztô – Lapigazgató: Csidei Lajos +36 20 233 2695

Ügyfélszolgálati munkatárs: Selmeczy Botond +36 30 991 0434 (13 órától minden nap hívható)

Jelen lapszámunk további szerzôi:

E-mail címek:

Bakonyi István Bedécs Gyula Ifju György Nád Béla Orbán Róbert Parragh Péter Sváb László Udvarhelyi Nándor

Túramozgalmakkal és kiírásokkal kapcsolatos anyagok részére: [email protected]

6

MAGYAR TURISTA

Weblap:

www.magyarturista.com

Postacím:

1255 Budapest, Pf. 86.

2012/12

Elôfizetôk részére: [email protected] [email protected]

Bankszámlaszám:

Szerkesztôségi munkatársak: Hárs Dénes Harsáczki György Peták István Polgár Zoltán Zákonyi Botond

Megjelentetésre szánt cikkek, fotók részére: [email protected]

Folyóiratunk kiadót vált, ennek okán elôfizetéseiket a következô, megváltozott folyószámlaszámra kérjük a továbbiakban utalni: Ulyssys Kft. – Raiffeisen Bank 12026001-00117615-00100000

Terjeszti:

HÍRKER és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt.

Elôfizetés:

Elôfizetôi csekk a fenti elérhetôségek bármelyikén igényelhetô. Elôfizetési díj egy évre 5280 Ft, fél évre 2640 Ft.

Hirdetésfelvétel: +36 1 412 5251

+36 20 3996602

Tördelôgrafikus: Szakmány György Nyomda:

Pannónia-Print Kft.

Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôje. ISSN 1589 7494

magyar tájak on

A katolikus templom

Békéscsabai körkép A

HUNYADIAK BÉKÉSBEN Az újratelepítést a király szorgalmazta, de a birtokot ekkor nem az egyház kapta, hanem világi birtokosok, így lettek a környék leghatalmasabb földbirtokosai a Hunyadiak.

dél-alföld

részüket a haza védelmébôl. Az elsô világháborút követôen a megye osztozott az ország sorsában. A második világháború során a szovjet hadsereg egy nap alatt elfoglalta a megye egész területét. A világégés után lassan újraindult az élet…

Polgár Zoltán (szöveg és kép)

mai Békés megye területén már az újkôkor idején megjelent az ember. A Kis-Ázsia felôl érkezô termelô közösségek honosították meg itt a búza és az árpa termesztését, a kecske, juh, szarvasmarha, sertés tartását. Írásos emlékek hiányában e népek neve ismeretlen, azonban itteni jelentôségük miatt „Körös kultúraként” tartja számon ôket az európai ôsrégészet. A jóval késôbbi népvándorlás mozgalmas századait a magyar honfoglalás zárta le. A honfoglaláskor a letelepedés során a Gyula törzs helyezkedett el a megye területén, majd késôbb a Vata (Csolt) nemzetség szálláshelye lett, akik monostorát a Vésztô melletti Mágorhalmon tárták fel a régészek. A megye a Fekete- és Fehér-Körös akkori összefolyásánál álló földvár uráról, Békésrôl kapta a nevét. A tatárjáráskor elpusztultak az itteni falvak, a lakosságot kiirtották, aki tehette elmenekült.

■

A török idôk alatt a megye ütközôpont volt, aminek a lakosság látta a kárát, ugyanis a török és a magyar földesúr is beszedte az adót. A törökök kivonulása után a megye siralmas képet mutatott – amit nem pusztított el a török, azt a császári zsoldos hadsereg dúlta fel. Aztán lassanként mégiscsak megindult az élet, báró Harruckern János György segítségével szlovák, német, szerb és román telepesek érkeztek a megye területére. Az újratelepült megyében Gyula lett a székhely. A Az Élôvíz-csatorna Harruckern-család kihalásával megjelentek a Wenckheimek, akiknek örökösei között találjuk a Batthyány-családot, Eötvös Józsefet, Trefort Ágostont és a Szarvas életében nagy szerepet játszó Bolzacsaládot. Az 1848–1849-es szabadságharc idején a békési nemzetôrök igencsak kivették a

AZ ÚJ MEGYESZÉKHELY: BÉKÉSCSABA 1950-ben a megyeszékhelyet Békéscsabára helyezték át, és ekkor alakult ki a mai megyei terület is. Békéscsabát az Árpád-kor végén említik elôször az oklevelek, jelentôsége azonban csak a 19. század elsô felében növekedett, amikor a megye legnagyobb településévé vált. Fejlôdésében fontos szerepet játszott a Pest–Arad vasútvonal megnyitása. A késôbb megnyílt Nagyvárad–Szeged vasútvonal itt keresztezte a pesti vasutat, így aztán Csaba vasúti csomóponttá vált. A nagyobb városok távol vannak BékéscsaBékéscsaba bától, ez a földrajzi helyzet is gyorsította a megyeközponttá lett Békéscsaba fejlôdését, a lakosság létszámának rohamos növekedését. Békéscsaba jelentôsebb látnivalóit a városközpontban lévô, négy egymásba kapcsolódó téren és környékükön találjuk. A Szent István téren látható a romantikus stílusú városháza, melynek homlokzatát Ybl Miklós tervezte. Az épület bôvítése során alakult ki a körülzárt, árkádos udvar, ahol szomorúeperfákban gyönyörködhetnek a látogatók. A városháza kiemelkedô látványossága a díszterem, amit bizony érdemes megtekinteni. A városházával szemben találjuk a Fiume szállót. A neoklasszicista épület belsejében polgári hangulat és elegancia fogadja a vendégeket. Az egykor Csaba szálló nevet viselô épület a Nagyvárad–Fiume vasútvonaltól kapta a nevét. Nevezettessége, hogy 1890. október 6-án a tizenhárom vértanú aradi emlékmûvének avatásáról visszatérve, utolsó békéscsabai látogatása alkalmával ebben az épületben szállt meg Munkácsy Mihály. A Szent István tér és a Kossuth tér találkozásánál magasodik a kéttornyú római katolikus templom piros téglablokkos épülete, amelyet 1910-ben szenteltek fel. A Kossuth

MAGYAR TURISTA

2012/12

7

téren láthatjuk a Kossuth-szobrot, a Halászlányos-kutat és a régi „kisállomás” épületét. BÉKÉSCSABA LOGÓJÁBAN A KÉT EVANGÉLIKUS TEMPLOM A Kossuth tér és a Szeberényi tér sarkán áll az evangélikus Nagytemplom, amely Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma. Mé-

A Városháza és a katolikus templom

retére jellemzô, hogy közel ötezer hívô befogadására alkalmas. Az 1824-ben elkészült templom empire stílusú, építésekor már letûnt a barokk és a copf, de még nem jelent meg a klasszicista stílus. A Nagytemplommal szemközt található az evangélikus Kistemplom, amely a város legrégebbi temploma. Az 1745-ben barokk stílusban épült templomot id. Tessedik Sámuel püspök építtette, zömök tornya az ország elsô evangélikus kôtornya volt. Belseje és berendezése értékes mûvészi alkotásokat rejt. Az evangélikus Kis- és Nagytemplom meghatározó szimbóluma a városnak, Békéscsaba logója is ezeket az épületeket ábrázolja. MUNKÁCSY KÖTÔDÉSE BÉKÉSCSABÁHOZ Békéscsaba kiemelkedô látnivalói közül több is Munkácsy Mihályhoz köthetô. Az Apponyi grófok intézôje az 1840-es években építtetett a csabai szôlôkben egy nyolcszobás, kis klasszicista kastélyt. Az árva Munkácsy Mihály gyermekként itt töltött számos boldog hónapot, mert rokonságban állt az Apponyi grófok intézôjével, Steiner Jakabbal. Az elmúlt évtizedekben sokféle funkciót betöltô egykori kisnemesi kúriában Munkácsy születésének 150. évfordulóján, 1994-ben nyílt meg a Munkácsy Emlékház. Az épület

Az István-malom

8

MAGYAR TURISTA

hátsó négy termében látható a Munkácsy Mihály munkásságát reprezentáló kiállítás, melynek anyagát a Magyar Nemzeti Galériából kölcsönzött huszonegy festmény képezi. Az emlékháztól rövid sétával érhetünk a Munkácsy Mihály Emlékmúzeumhoz. A világ legnagyobb Munkácsy-gyûjteményével rendelkezô, több mint százéves múzeumot a Békéscsabai Múzeumi Egyesület hozta létre. A Munkácsy-kiállítás mellett további nyolc állandó tárlatot tekinthetünk meg, többek között

45 szárazmalom fogadta. Az elsô gôzmalom 1853-ban épült. Az István-malom az 1930-as években az ország vezetô gôzmalma volt, napjainkban azonban sajnos már nem üzemel. A helyi lakosoknak és a turistáknak is nagy élményt jelent az Élôvíz-csatorna partján húzódó Szobor sétányon ballagni. Az Istvánmalomtól az Árpád fürdôig tartó séta közben megtekinthetjük az 1970-es években itt elhelyezett alkotásokat, köztük Munkácsy Mihály szobrát is. Az Élôvíz-csatorna partján áll az 1922-ben épült törökfürdô jellegû Árpád fürdô. Az eredetileg gôz- és tisztasági fürdô mûködésében nagy változásokat hoztak a sikeres hévízfúrások. 2006. óta gyógyfürdô, alkáli hidrogén-karbonátos gyógyvize elsôsorban ízületi, reumatikus és mozgásszervi betegségekre javallt. KULTURÁLIS ÉS GASZTRONÓMIAI PROGRAMOK BÉKÉSCSABÁN Békéscsaba nemcsak látnivalókkal várja a turistákat, hanem kulturális és gasztronómiai kínálattal is. A kulturális programok közül ki kell emelni a Városházi Estéket, a Tavaszi Feszti-

Az evangélikus Kistemplom és Nagytemplom megismerkedhetünk a Körösök növény- és állatvilágával is. A Munkácsy Mihály Emlékmúzeummal szemben 2013. januárjában nyílik meg a Csabagyöngye Kulturális Központ, amely nem csak a megyeszékhely, hanem a Dél-alföldi régió egyik legmeghatározóbb komplex közmûvelôdési és kulturális feladatokat ellátó intézménye lesz. AZ ÉLÔVÍZ-CSATORNA SZEREPE BÉKÉSCSABA ÉLETÉBEN Békéscsaba életében fontos szerepet tölt be a városon átfolyó Élôvíz-csatorna, amelyet az 1770-es évektôl kézi erôvel ástak ki, összekötve két Körös-szakaszt. Megépítése után nemcsak a tavaszi árvizek elvezetésére volt alkalmas, hanem a mezôgazdasági termékek vízi szállítására is. Ezeket a 19. század elején

Az Élôvíz-csatorna vált és a kétévente megrendezésre kerülô Országos Szólótánc Fesztivált. A gasztronómiai fesztiválok az ország minden részébôl (sôt még a határon túlról is) idecsalják a finom, ízletes falatok kedvelôit. Világhírû hungarikumnak számít a csabai kolbász, ennek jegyében 2012. október 19. és 22. között már 16. alkalommal rendezték meg a Csabai Kolbászfesztivált, amelyet százezer vendég keresett fel, hogy többek között megkóstolhassa az ötszáz csapat által gyúrt kolbászt. A kóstolás elôtt dukált a csabai

Az Árpád fürdô esti fényben

2012/12

végén rendeznek meg. A „Sárrét” gyalogos és a „Körös körül” kerékpáros teljesítménytúrák érdekessége, hogy a rendezvényt összekötik hagyományos népi ételek fôzôversenyével, amelyre persze a túrázókat is várják.

Kolbászfesztivál a Sportcsarnokban pálinka, majd vendégek a finom falatokat kiváló magyar borokkal – köztük Csabagyöngyével – öblítették le. A Csabai Kolbászfesztiválhoz hasonlóan nagy népszerûségnek örvend a júniusban megrendezésre kerülô Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé, valamint az augusztusban tartott Békéscsabai Lecsófesztivál is. TÚRALEHETÔSÉGEK BÉKÉS MEGYÉBEN A kerékpáros, gyalogos és vízitúrázók is megtalálják számításukat, ha Békés megyébe látogatnak. A teljesítménytúrázók az évet a „Téli Körös” túrákkal kezdhetik, majd folytathatják

Ha kastélyt szeretnénk látni, akkor Póstelekrôl ki sem kell mozdulni, rövid sétával elérhetjük a póstelki Wenckheim-kastély sajnos nagyon romos épületét – gyönyörködni csak a körülötte lévô kastélypark öreg fáiban tudunk. A Póstelki Szabadidôpark kiválóan alkalmas a pihenôidô hasznos eltöltésére. Kellemes sétákat tehetünk a természetvédelmi terület különleges, öreg fái között, és ha közben megéheznénk, erdei büfé és kellemes környezetben található csárda vár finom falatokkal. Ha pedig úgy döntünk, hogy ma-

Kolbászkínálat

Kolbászgyúrás KIRÁNDULÁS A PÓSTELKI SZABADIDÔPARKBAN Természetesen nemcsak a teljesítménytúrázókat várja Békés megye és Békéscsaba, hanem a kirándulókat és a szabadidô hasznos eltöltését választó kirándulókat is. Jó választás, ha a Békéscsaba melletti Póstelekre is ellátogatunk. Innen tíz kilométert gyalogolva a piros sáv turistajelzé-

Árpád fürdô belsô

radunk még egy napot, azt is megtehetjük, mert a parkerdô szélén jól felszerelt kempingben szállhatunk meg. Végezetül egy jó hír a kerékpárosoknak: Európai uniós támogatással 28 kilométer hosszú, turisztikai célú kerékpárút épül a Békéscsaba–Doboz–Sarkad–méhkeréki határátkelô–Nagyszalonta útvonalon. Így a következô évtôl Békéscsabáról kerékpártúrákat is lehet majd szervezni Arany János szülôvárosába! ■

tavasszal a „Békésen – Békésen” kerékpártúrákkal. A májusban megrendezésre kerülô „Csabai kör” teljesítménytúrán a gyalogosok, a vízitúrázók és a kerékpárosok is részt vehetnek, mert a túra mindhárom módozatban teljesíthetô. Az idén június elején már 27. alkalommal került sor a „Körös 50” teljesítménytúrára, ahol természetesen rövidebb távot is lehetett választani, és a kerékpárosokat is szeretettel fogadták. Nagy népszerûségnek örvendenek a Gyuláról induló „Mályvád” teljesítmény-körtúrák, amelyeket augusztus

Póstelek, Szabadidôpark

A Csabagyöngye Kulturális Központ sen a dobozi Wenckheim-kastélyparkhoz érkezünk. A zöld sáv turistajelzésen pedig a gyulai Wenckheim-Almásy-kastélyig tíz kilométert, a békéscsabai Munkácsy Múzeumig kielnc kilométert kell megtenni. Aki a kön�nyedebb sétát kedveli, az a sárga sáv turistajelzésen induljon el, s egy órán belül a gerlai Wenckheim-kastélyhoz ér. Túráink egyfajta kastélytúráknak is felfoghatók.

A Munkácsy Mihály Emlékház

Pósteleki romos kastély

MAGYAR TURISTA

2012/12

9

magyar tájakon

■

gerecse

Dolomitjátszótér Érdekességek a Váli-víz völgyében

Rövid idô alatt madártávlatból néztük a völgyet

Harsáczki György (szöveg és kép)

A

z ôsz kezdetével nem csak a tanárok, tanítók kezdték meg egyenlôtlen harcukat az iskolapadok koptatóival, de a fellegek is a Nappal. Szeptember 1-én csendes állóháborúra – szemerkélô esôre – számítottunk.

Chopol néven. A messzebb lévô – de valaha önálló – Vasztély-puszta neve eredetileg Basztély volt, ami egy Renold nevû francia nemes 13. századi lakótornyának elnevezése – mint Bastille! Renoldot elfeledték, megmaradt a bastille – magyarosan. A Vár-domb oldalában ma egy 11x7 méter alapterületû épület falai bújnak meg a csalitosban… A település a törökök kiûzése idején néptelenedett el. Csabdi templomát sosem említették az oklevelek, és a 13. századi templomhoz utólag emelték ikerablakos tornyát, ami a 16. században pusztult el. 1973-ban „állították helyre” – olvashattuk emléktábláján. Régen kôfal kerítette, azon kívül pedig árok húzódott, így védelmi funkciója is volt – olvastam róla késôbb otthon. A területet kaszálják, a romot most is árok veszi körbe, de úgy vélem, eredetileg nagyobb alapterületû lehetett. Jó kilátás esik innen a falu kétszáz méter fölé emelkedô hegyeire. Fentebb a bokrok egy csonka szovjet emlékmûvet álcáznak – jótékonyan. Nyáron nagyon kellemes napozóhely lehet… És hoppá, a Nap is kisütött!

Sokszor láttuk – sosem voltunk Éppen ezen a nyáron határoztuk el, hogy legközelebb ahhoz a látványos-érdekes sziklavonulathoz szervezünk túrát, amelyet – szerintem – évtizedek óta mindenki megbámul Csabdinál az M1-esrôl, de hazafelé menet el is felejtik, így aztán soha senki nem jut el ide. Szóval menjünk Csabdiba! Az útleágazást sem beszélgettük el, s Csabdi egy kis keringés után behajtotÓbarok tunk a településre. Néhány száz méter után már hegyek között találtuk magunkat. Tetszett, amit láttunk, de a legfontosabb most a kávé volt, így a Szent László-patak melletti pres�szóban éledeztünk. A kiterített térképen kiszúrtuk Csabdi román stílusú templomromját. Ugyanakkor arra kellett rájönnünk, hogy a kiszemelt sziklák nem Csabdi, hanem inkább Óbarok nevével fonódnak össze. Innen áttúrázni unalmas lett volna, ezért „újraterveztünk”. Úgy döntöttünk, hogy Rendhagyó Nagyegyháza Nagyegyházáról fogunk indítani, de elôbb lásVisszasétáltunk az autóhoz, és egy világvégesuk a templomot! jellegû úton – amilyenek elhagyott bányateleBastille Vasztélyban pekhez szoktak vezetni – a szomszédos NagyCsabdi római emlékekkel rendelkezik, épületegyházára hajtottunk. (Az ég megint beborult…) nyomok, pénzek és egy 146-ból származó, két Egészen az M1-es közelébe autóztunk, a „közbronzlapra „írt” katonai elbocsátó levél formáponti” parkhoz. A hosszú és szép gesztenyefajában. Elsô okleveles említése 1274-bôl ismert sort – mely mentén Óbarok felé meneteltünk

10

MAGYAR TURISTA

2012/12

– csakis nemesemberek ültethették, nem jellemzô egy bányásztelepülésre. Nagyegyháza igen „zöld” település benyomását kelti, több kis duzzasztott tava van.

Csabdi romtemploma a szovjet emlékmûtôl Ahogy leértünk a Váli-víz völgyébe, láthattuk, hogy a horgásztavat és szép környezetét komoly kerítésekkel védik az „illetéktelen” betolakodóktól. Jó munkát végeztek, esély sem volt megkerülni. A kerítés felett még egy pillantást vetettem az elôbukkanó sziklákra, majd jó idôre búcsút vettünk tôlük: egy völggyel arrébb kellett gyalogolnunk. Ráadásul még az esô is szemerkélni kezdett. Incselkedô sziklabástyák A dombtetôn betértünk az erdôbe (elcsíptük a piros jelzést), és rövid gyaloglás után leereszkedtünk a nyirkos kis mellékvölgybe. A fák lombja alatt görgetegeken, sárban lépkedve követtük a száraz medret, de hiába tekintgettünk fölfelé sziklákat itt nem láttunk. Végre felrázott bennünket a várva várt látvány: ahogy kiléptünk a fák közül, egy sárga virágmezô felett jókora sziklabástya tornyosult elôttünk. S ez a hely sok turistatérképen nem is szerepel!

Lehet, hogy így is volt, mert itt 1944. december 24-tôl három hónapig állt a front. Ó- és Újbarok, no meg Csabdi is frontfalu lett, ahonnan 1945. januárjában evakuálták a lakosságot. Csabdi hatszor cserélt gazdát, és 204 házából 100 megsemmisült!

Az elsô sziklák - csak incselkedtek... Már el is képzeltük, ahogyan fentrôl kinyílik a táj, ám az ösvény ismét „bevitt” minket az erdôbe, ahol csak nem akart nekirugaszkodni a kôfolyásos, fatörmelékes hegyoldalnak. Lentrôl pedig semmit sem látni. Mikor végre kiértünk az erdôbôl, a sziklák már mögöttünk voltak. Bos�szúsak voltunk, de reménykedtünk – a térkép hosszan jelölte a leszakadásokat. Telkek kerítései mentén haladtunk tovább, majd az uzsonnázás után újra az erdôben találtuk magunkat. A Váli-víz – ha éppen van vize – itt egy kôszoroson is áthalad, medre összeszûkül, a fák fölé borulnak. Néhány száz méter múlva ismét nyíltabb terepre értünk, és megint incselkedô kôtaréjokat pillantottunk meg felettünk. A dolomitjátszótér Nem bírtuk tovább – nekivágtunk! A hegyoldal nem adta meg magát könnyen. Magunk is meglepôdtünk, mennyire omlékony a dolomitmurva, a „szálkôzet” pedig a vele szövetkezô növényzettel együtt hárította támadásunkat, gyakran komoly mászásra kényszerített minket. Felfelé haladtunkban több impozáns szirttel is fényképezkedhettünk. Pont kétszer an�nyit kellett mászni, mint gondoltuk – rövid idôn belül abszolút madártávlatból néztük a völgyet. Az idô viszont nem kedvezett nekünk: ismét cseperegni kezdett. Ennek ellenére jó szórakozás volt kiszemelni és megközelíteni – netán megmászni – a legfurcsább szirteket. Ezenfelül elôttünk, a völgyben feltûnt Óbarok is. A következô szikla ugyan alig látszott ki a fák közül, viszont megmászva több tíz méteres mélység húzott lefelé. Más kövekbe furcsa lyukak oldódtak, és találtunk egy olyan göcsörtös sziklát is, ami talán a hévizeknek köszönhetôen vált ellenállóbbá környezeténél és preparálódott ki onnan. Mikor már kezdtünk ráunni a dolomitra, az esôre és beláttunk az elsô udvarokba, úgy gondoltuk, hogy – most már – a hegy tetején kényelmesen átsétálunk a vonulat utolsó sziklájához, az Öreg-sziklához és barlangjához. Csakhogy sem a hegytetô erdejében – sem azon túl – nem volt út, ellenben volt helyette egy olyan árokrendszerféle, ami lövészárkokra emlékeztetett.

Az érdekes barlang meglepôen tiszta

Óbarok barlangja A jelzést elvétettük, mégis leértünk a kicsi faluba, Óbarokba. Már „fent” hallottuk az autópálya zaját, ami a védôfal ellenére a falura zúdul. Csendre vágyik? Költözzön falura! Mondjuk ide… Milyen idill lehetett itt korábban! Óbarok jó ideig Bicskéhez tartozott, 1999-ben önállóvá vált. Az Öreg-szikla folyamatosan emelkedett fölénk, ahogy közeledtünk. Az árnyas út kis emelkedôvel egy bányaudvarra vitt, amelyre egy csaknem 50 méteres sziklafal nézett. A füves térség pedig – csodák csodája – tiszta volt! Sôt, kis pódiumot betonoztak az egyik végébe. „Hiányzott” a kábelégetôk mocska, habár egy fél zsák ruhát azért eldobtak a bokrok közé… De szemünk már a barlangot kereste. A furcsa, alacsony mennyezetû üreg az ösvénytôl balra nyílik, félúton felfelé. Porlósabb és keményebb dolomit határán alakult ki: a ruhára kicsit ügyelve 10–12 méternyit sikerült beljebb kerülni. Páratlan szükségalvóhely. Furcsállottuk, hogy sehol egy halom összetört üveg, nem láttunk üszkös szemetet, PET-palackokat. A fejem felett cikázó denevér talán ennek titkát fedte fel elôttünk egy másik frekvencián…

Kôablak az Öreg-sziklán

Erdôn-mezôn a Zuppa-tetôre A szikla oldalától egy lendülettel a hegy tarkóján voltunk. Azért csak ott, mert a kôben találtunk egy jópofa lyukat, egy kôablakot: egymást fotóztuk mögüle… Csalódás lett volna, ha nem találunk sziklamászók szögeire a szikla tetején: ötven méter nagy élmény! A másik oldalon lejöttünk, és a faluban átsétáltunk az M1-es hídja alatt. Óbaroknak ez a része ökofalu benyomását kelti, de legalábbis egy olyan települését, ami csak húsz éve vált majorból faluvá. Több háza hosszú, néhai cselédlakásnak tûnik, szemét nincs, de érezni az elhagyatottságot. A meleg napfény sokat javított megítélésén. Nagyegyházára erdôn-mezôn keresztül terveztük a visszautat. A térkép segítségének, a napsütésnek és a nyílt terepnek köszönhetôen egy különös szabadság-élményt éltünk át. Sokáig láthattuk „dolomitjátszóterünket” Óbarok mögött, toronyról toronyra felidézve azt. Erôs meleg lett, mire beértünk a fiatal erdôbe, ahol hosszú séta után sikerült keresztezni a piros sávot. S ott azonnal emelkedni is kezdett a terep – az út köves lett, majd a csúcs jelzésen a

Az Öreg-szikla bányaudvara hegyoldalban sétáltunk a ligetes karszterdôben. Bár ez nagyon kellemes volt, megelégeltük a túl kényelmes útvonalat, így felpörgetve magunkat toronyiránt felfújtattunk a Zuppa-tetô (384 m) magas mészkôlépcsôkkel tagolt meredélyén. Ez a csúcs kôzetre, növényzetre, meredekségre, jó kilátásra teljesen a szomszédos Somlyó ikertestvére! Gatyaféken – alagúton Miközben szemünkkel megkerestük a lent kattogó vonatot, ettünk egy-két falatot a szögesdróttal óvott zászlórúd és a fakereszt tövében. Végigtekintettünk a Vértes vonulatán és a párától halvány szárligeti háztetôkön, majd megindultunk lefelé a nyaktörô, csúszós lejtôn. Nem mindenki maradt talpon… (Ez a keleti irányba kibillentett kôzetrétegek nemes bosszúja!) A további terep éppen megfelelt levezetésnek, jólesô fáradtsággal a lábunkban bandukoltunk le az M1-es nagyegyházi gyalogalagútjáig. A Bicske kerékpártúrákról ismert Vidám Pelikán Vendéglô mellett értünk vissza autónkhoz a fôtérre. Ugyanaz az izgága kiskutya pattant elô a bokorból, amelyik induláskor ugrálta össze a nadrágomat, és ami miatt késôbbre toltam a reggelizést. Ismét kiábrándítottam szegényt… Egy kávé-megállót követeltünk ki Baláz�zsal Karesztôl Óbarokban. Kellett a levezetés. – Hmm, nem is olyan elveszett hely ez! – fotóztam le kávézás közben az új játszótéren hintázó gyerekeket… ■

Kilátás a Zuppa-tetôrôl

MAGYAR TURISTA

2012/12

11

magyar tájakon

■

a lföl d

Pihenô a Túr-tôi holtágban

Kenuval a Berettyón és a Körös holtágain (2. rész)

Ifju György (szöveg és kép) 4. nap ahol átvergôdve a rucaörömmel (Salvinia zen a napon is csak 15 kilométerünk natans) teljesen elborított vízen nagyszerû pihenôhelyre lelünk az árnyékot adó fûzfák van, ezért kényelmesen, „keresztényi” alatt. (Ja, ami a rucának öröm, az az evezôsnek idôpontban kelünk. Némi mobiltelefon-segítséggel megtalál bennünket a Nimfea korántsem!) képviselôje, aki nemcsak a hajók bérleti díját Koradélután a tószerûen kiszélesedô folyó kasszírozza be, de Trabantjával árkon-bokpartjainál feltûnnek Mezôtúr háztetôi és tornyai. A hajók – és a hajósok – ide-odaszállíron át be is visz bennünket a városba. Elôször a pékhez friss péksüteményért, majd az tását is végzô Kudlacsek András informáélelmiszerboltba, ahonnan a reggeliciói alapján kikötünk a bal parton, hez nélkülözhetetlen tejen és kaaz öreg fûzfák alatt, a közúti híd közelében, ott ahol a mezôtúri kaón kívül elhozunk egy jókora görögdinnyét is. A fuvar terpecások töltik az idejüket… és a szákot hallal. mészetesen visszafelé is áll, és Mezôtúr hamarosan jóízûen reggelizik a András jó házigazdaként vár társaság. bennünket a parton, és rögtön körbeviszi kocsiján a túravezetôt Már rutinosan pakolunk be a hajókba, és irány Mezôtúr. Elmegyünk a városban, megmutatva a boltot, a Nemzeti Szállodát (ahová bejárhatunk a véa Túrkevét az egykori Balai Állami Gazdasággal összekötô híd alatt, majd csodálkozcét használni) és egy kellemes kisvendéglôt, va nézzük a fejünk felett, a folyó teljes széide majd vacsorázni mehetünk. Megszerlességében kifeszített hatalmas emelôhálót, vezte a táborunk ôrzését is, és nemcsak a következô két napra, amikor a Körös-holtamelynek a közepébôl lecsüng a halakat összegyûjtô varsa. ágakra megyünk, hanem az esti vacsorák idejére is. Így nem kell egyikünknek ott maMintegy hét kilométer után megcsodálhatjuk a jobbról becsatlakozó Nagykunságiradni a sátraknál és a partra kirakott haöntözôfôcsatorna torkolati zsilipjeit, majd a jóknál. parton békésen legelészô borjúk és tehenek Felverjük a sátrakat, csobbanunk egyet, megismerkedünk a szomszédban horgászóknyújtanak nagyszerû fotótémát. Ugyancsak rekal, majd átadva a tábort az „ôrnek” (egy kedmek képeket készíthetünk a bal parton feltûnô lovakról és csikókról is. Ebédidôben érjük el ves fiatal diáknak) elmegyünk vacsorázni a Nemzeti Szállodába. a folyó egyik öbölszerûen kiszélesedô részét,

E

12

MAGYAR TURISTA

2012/12

5. nap Reggel a közeli boltnak hála úri módon reggelizünk, majd felpakoljuk a hajókat és magunkat is a ponyvás teherautó platójára (az evezôsöket szállító kisbusz lerobbant), és irány a Peresi-Holt-Körös. A 46-os úton megtett néhány kilométer után egy földúton zötykölôdünk a Töviskes-zug északi csücskéig, ahol lepakolunk és vízre tesszük a hajókat – szerencsére hordók és zsákok nélkül, csak az ebédhez szükséges felszereléssel és vizesedényekkel. Úgy ránézésre 19 kilométernyi evezés vár ránk, ami késôbb – a pontos lemérés során – 26 kilométerre gyarapodik. És mindez egy holtágon, ahol természetesen áll a víz, tehát a sodrás sem segít. Sportos napnak nézünk elébe, ráadásul megint ezerrel süt a nap, tehát elô a krémet és a sokfaktoros naptejet, no meg az immár messze nem fehér – inkább szürkés-feketés – hosszú ujjú inget, és fejünkbe

Fotózás ebédszünetben

felvonszoljuk a hajókat. Éppen akkor ér oda a szállító teherautó, és a legénységért is megérkezik a közben megjavított kisbusz. Irány a mezôtúri tábor! A hajókat fenn hagyjuk a teherautón, hiszen holnap úgyis szállítani kell. Úgy-ahogy rendbe szedjük magunkat, és mert a szakács ismét „szabadnapos”, elmegyünk a Gyöngyhalász vendéglôbe egy jó halászlére és harcsapaprikásra.

Törpegém csaphatjuk az elmaradhatatlan kalpagot. A víz nagyszerû, a környezet szép, a parton egymás nyomába érnek a horgászstégek, kalyibák és komoly nyaralók. Vajon mit foghat itt a több száz horgász, akik hétvégén felkeresik ezt a helyet? Szerencsénkre hétköznap evezünk a Peresen, így nem nehéz elhagyott horgászstéget találni, amire kikapaszkodhatunk egyet pihenni, illetve amirôl a stég létráján kényelmesen beleereszkedhetünk a vízbe. Elég gyakran megállunk csobbanni, mert nagyon meleg van. A hétköznap ellenére látunk horgászokat is, akiknek barátságosan köszönünk, és akik – nagy meglepetésünkre – barátságosan vissza is köszönnek, sôt még meg is beszéljük a zsákmányt. Egy nagyszerûen megépített stégnél, a közeli, árnyékot adó fa alatt tartunk ebédszünetet – dinnyeevéssel. Utána egy kis „ejtôzésre is futja az idôbôl, amíg a fotósok a ragyogó piros színû szitakötôket próbálják közelrôl lencsevégre kapni. Átmegyünk két híd alatt, a második után érzôdik, hogy közeledünk a holtág végéhez, mert piszkosabbá, mocsarasabbá válik a víz, egyre nagyobb területeken találkozunk sulyommal is. Egy kanyar után úgy tûnik, mintha vége lenne a holtágnak, de csak egy sással benôtt szûkület állja utunkat, amin „átvágjuk” a kenukat. Végül újabb sás és nádrengeteg fogad, de ez már valóban a Köröstôl elvágott holtág vége. De hol szálljunk partra? És hogyan emeljük ki a hajókat? Egy hajó valahogy kiköt egy fa tövében, és megindul a „felderítés”. Egy másik hajó nekifut a sásos rengetegnek, ahol valami nyílás mutatkozik. Ez utóbbi lesz a nyerô, és a kövektôl megtisztított, bokrokkal benôtt rézsün

6. nap A reggeli nap ismét ragyogó színekbe öltözteti a túlparti várost, és mire leülünk a sátrak elé a reggelihez, már az árnyékosabb oldalon is melegen süt. Kilencre megjön a kisbusz és a tábor „ôre” is, indulás tehát a Túrtôi-Holt-Körösre. A

A Peresen Csobbanunk

Szarvas felé vezetô útról hamarosan letérünk egy dûlôútra, amelyik a holtágat átvágó földút közelében nemrég épített horgásztanyához vezet. Megjönnek a hajók is, lepakolunk, és hamarosan vízre szállunk. Csomagunk ismét nincs, tehát gyorsan megy minden, még egy csobbanásra is futja az idônkbôl. A mai befejezô napon ugyanazt az utat tes�szük meg oda-vissza, a teljes táv mintegy 14 kilométer. A parton itt is egymást érik a horgásztanyák, de jó néhánynál ma már ott ül a tulaj is, és pecázik. Nem bántjuk egymást, köszönünk, megkérdezzük milyen a kapás, és arra kérjük némelyik horgászt, hogy a zsákmányból

Telihold a Berettyó felett fôzött halászlébôl hagyjanak nekünk is, mert visszajövünk. Válaszul még arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy vigyázzunk a túlsó parton (most éppen jobb kézre), mert a nádas közelében kiálló póznák vannak, melyek az etetôket tartják. Csak egy horgásznak nem tetszik a jelenlétünk, aki meglehetôsen ordináré stílusban zavarja el éppen fürdôzô csapatunkat. Azért találunk számos „gazdátlan” stéget is, és a melegben meg-megállunk egy-egy kiadós csobbanásra. A horgásztanyák között csak néha bukkan elô a „vad” part, sással, náddal, lila réti füzénnyel (Lythrum salicaria), de kárpótlásul sok horgászstég mellett telepített tündérrózsa virágzik. Nagyjából egy-másfél kilométerre a holtág vége elôtt visszafordulunk, és kikötünk egy már korábban kinézett szép partszakaszon. A pihenôhely mögötti szántón festôi képet nyújtanak a hatalmas, napsütötte szalmagurigák, a part melletti árnyas fák alatt pedig jólesik az ebéd: a kempingfôzôkön készített leves és a magunkkal hozott szendvicsek. Még egy rövid „ejtôzés” is belefér az idônkbe. A megbeszélt kora délutáni idôre így is vis�szaérünk a kiindulási pontra, ahol lemossuk a hajókat, és felpakoljuk ôket a teherautóra, amelyik egyenesen Túrkevére viszi ôket. Bennünket visszavisznek a táborba, ahol a „sofôrök” gyorsan átöltöznek, és máris indulnak Bucsára, az ott hagyott autókért. Mire a majd 130 kilométeres út után visszaérnek, a tábor már ös�szepakolva várja ôket. Berakodunk az autókba, majd búcsút intünk a vendégszeretô városnak, és a felhôk mögül az égre sugárkoszorút festô lemenô nap fényében megindulunk hazafelé. ■

Nyargal a ménes

A mezôtúri református templom

Egy szitakötô

MAGYAR TURISTA

2012/12

13

sz omszédolás

■

erdé ly

Az ismeretlen Borsa-völgye A

történelmi Erdélybe több útvonalon is el lehet jutni. Az autósok leggyakrabban délen, a Maros völgyében vezetô utat, Nagyvárad felôl a Királyhágót, Szatmárnémeti és Zilah irányából a Meszesi-kaput, Nagybánya felôl a Szamos völgyében haladó utat használják. Mi legutóbb egy kevéssé ismert útvonalat választottunk, Kolozsvártól északra, a Kolozsvári-dombságon kereszBorsa tül akartunk a Borsa völgyébe eljutni. Drág település után egyszer csak elfogy az aszfaltozott út, és kövezett földúton, de szép erdei környezetben haladunk öt-hat kilométeren keresztül. A lassabb haladást kárpótolja az érintetlenebb táj, ahol csak legelészô állatokkal és lovas kocsikkal találkozunk. A dombtetôrôl leereszkedve nemsokára a Borsa völgyébe érünk. A Borsa patak és mellékvizeinek völgye Erdély legkorábban magyarlakta tájai közé tartozik. Tizenkilenc települését

14

MAGYAR TURISTA

2012/12

Kisesküllôi fatemplom

Udvarhelyi Nándor (szöveg és kép)

ma már nagyrészt románok és csak kisebb részben magyarok lakják. A vidék hosszú ideig Doboka vármegyéhez tartozott, melynek központja a Szék közelében épített Doboka vára volt. A 14. században a megyegyûlések székhelyét áttették Bonchidára. E század második felétôl jegyezték fel az elsô román bevándorló telepeseket. 1876-ban a vármegyét megszüntették, területét több megye között osztották fel, a Borsa völgyét Kolozs vármegyéhez kapcsolták. Az úton az elsô település Kisesküllô Anonymus szerint a honfoglalás idején Tétény és Gyalu a környéken vívott párviadalt egymással. A krónikás is csodálkozott azon, hogy nem a két sereg csapott ös�sze, hanem csak a két vezér, s mert Tuhutum, vagyis Tétény gyôzött, neki

esküdött hûséget a másik sereg is. A helyet ennek emlékére nevezték volna el Esküllônek. A magyar történettudomány ma már nem tartja hiteles forrásnak Anonymus krónikáját, valószínû, hogy mint legtöbb szereplôjét, Gyalut is létezô helynév alapján kreálta. A cselekmény helyszíne, Esküllô is már létezô helynév lehetett. A terület legnagyobb része a 13. században a Zsombor nemzetség, késôbb a Sombori(Zsombory)-család birtoka volt egészen a 19. századig. A mindössze négyszáz lelkes Kisesküllô értékes látnivalója az 1801-ben épített kecses, égbenyúló tornyú görög katolikus, ma ortodox fatemplom. A faépítészet egyik legszebb példája a megyében. Belsô festése 1806-ban készült. A templom elé máramarosi típusú kaput állítottak. A faluban van egy kis, 19. század végén épített református templom is, ami a csekély létszámú, a lakosság mintegy tíz százalékát kitevô magyar híveket szolgálja. A szomszédos Nagyesküllô viszont színromán település, egykori református temploma már az 1830-as években is romokban hevert. Borsa völgye jelentôsebb magyarlakta falvai: Kide, Bádok és Válaszút. E falvakban az elmúlt század közepén évekig tartó falukutatásokat végeztek. A népi építészet és hagyományos paraszti világ ekkoriban kezdett átalakulni, s mára nagyrészt el is tûnt, de amit lehetett, azt ekkor összegyûjtötték. A „Borsa völgyi kutatások” révén a korábban ismeretlen tájegység így egy kicsit megmutathatta magát. Csomafája apró falucska a fôút mellett Mindössze 170 lakosa van, s közülük csak 16 magyar. Református temploma középkori, 1334-ben említik elôször. Déli kapuja félköríves, szószékét a híres kidei kôfaragó, Sipos Dávid készítette 1745-ben. A templomot öt évvel ezelôtt példás módon felújította a maroknyi gyülekezet, kívül-belül újravakolták, kifestették, új tetôcserepet raktak fel. A helyiek összefogását a szomszédos kidei református egyház és magánszemélyek is kiegészítették, hogy megôrizzék az utókornak ezt a szép régi templomot. Kide az egyetlen magyar többségû település a Borsa völgyében, mert egykor ide nem telepítettek be román jobbágyokat. A lakosság azonban vészesen fogy, míg száz éve több

Borsa-völgyi táj

mint 1000 fô lakott itt, ma mindössze 160 lakosa van. Kidén a mai református templom 12. századi, egyike a legkorábbi falusi templomoknak Erdélyben. A következô században bôvítették, s azóta is többször átalakították. A katolikusok csak 1766-ban erôsödtek meg annyira, hogy templomot építsenek. A katolikus templomban volt plébános 1915. és 1919. között Nyírô József. Ô mentette át ide a lebontott báboci református templom ép darabjait. Így került vissza a Sipos Dávid kôfaragó által készített szószék a faluba. Az Umling Lôrinc által festett kazettás mennyezet négy darabja ma a templom karzatának mellvédjén látható. Bádok földúton közelíthetô meg Temploma eredetileg a 13. század második felében épült. Tornya román stílusú, ikerablakos. Belsejének vakolata alól az elmúlt évtizedben értékes, 14. századi falfestmények kerültek elô. A hajóban egy Madonna-kép látható, szentekkel körülvéve. A diadalívet egykor borító „Utolsó ítélet” kompozícióból eddig négy apostol került napvilágra, s a szentélyben is két apostol képét bontották ki. Az északi falon egy a 15. század második felében készült „Fájdalmas Krisztus” kép látható, amely a középkori Magyarország területérôl máshonnan nem ismert típust, az ún. Vasárnapi Krisztust képviseli. Ezen a Krisztus körül látható szerszámok a vasárnap tiltott tevékenységekre hívják fel a figyelmet. A templomot 1735-ben jelentôsen átépítették. Berendezését, karzatát és kazettás mennyezetét 1773-ban Umling Lôrinc és fia, Asztalos Umling János készítette.

Kátyús és sima útszakaszok Válaszútig A Borsa-völgy legutolsó, de legnagyobb településére, Válaszútra érkezünk. 2010-ben itt nyílt meg Erdély egyik legszebb népmûvészeti gyûjteménye, a Kallós Zoltán Múzeum és Népmûvészeti Központ. Kallós Zoltán néprajzkutató 1992-ben hozta létre az alapítványt, amely a mezôségi magyarság népi kultúrájának megismertetése, a fellelhetô népzenei és néptáncanyagok, tárgyi emlékek összegyûjtése mellett felkarolta a magyar nyelvû oktatást és közmûvelôdést is. Válaszúton negyedszázados szünet után 1999-ben sikerült újraindítani az anyanyelvi

Wass Albert szülôhelye

Erdély határán

A Kallós Zoltán Múzeum épülete

oktatást. Bentlakásos magyar elemi iskola indult, mely a környezô falvakban szórványban élô gyermekeket gyûjti össze. Ma már mintegy százan tanulnak itt. Az alapítvány biztosítja a gyermekek étkezését, szállását, a tanszereket és a hétvégi hazaszállítást is. Amíg várunk a múzeum gondnokára, kedvesen invitálnak be az iskolába és a kollégiumba. Ezek a gyermekek az alapítvány nélkül elvesznének a magyarság számára. Nagy népszerûségnek örvendenek az itt rendezett

A bádoki templom

mezôségi népzene- és néptánctáborok. Újabban alkotótáborokkal, konferenciákkal, tanfolyamokkal is bôvült tevékenységi körük. A népmûvészeti gyûjtemény egy-egy szobába sûrítve mutatja be a Mezôség, Szék, Kalotaszeg és a Szászföld népmûvészetét. Az emeleten a moldvai csángó magyarok és az erdélyi románság tárgyi emlékei láthatók. Fényképezni nem szabad, ezért csak szemünkkel próbáljuk befogadni a színpompás viseletek, kézimunkák, szôttesek, bútorok, faragások és kerámiák látványát. A tájegységek, sôt azon belül az egyes települések is egymástól jól megkülönböztethetô egyedi sajátosságokkal bírnak, de felismerhetô az Erdélyben együtt élô népek, közösségek közötti erôteljes kölcsönhatás is. Kívülrôl még megörökítjük Wass Albert szülôhelyét, ami a válaszúti Bánffy-kastélyt, melynek egykor híresen pazar berendezése volt. Legpompásabb dísze egy másolatban ma is meglévô dombormûves, színes cserépkályha, eredetije az 1870-es évek végén készült, és a gödöllôi királyi kastélyba került. Az épület jelenleg gazdátlan, negyven évig sérült gyerekek iskolája mûködött benne, de azt 2007-ben kiköltöztették. Szellemi útravalónk legyen a fôbejárat fölött, a karzaton lévô felirat: „A rég meghalt ôsök ismét újra élnek, ha nevöket ôrzik hálás nemzedékek.” ■

Csomafája – felújított templom

Máramarosi kapu Kisesküllôin

MAGYAR TURISTA

2012/12

15

magyar tájakon

■

nyugat -dunánt úl

Vándorlásom története a Szent Imre Vándorúton (2. rész)

Ereszkedés a rábafüzesi patak völgyébe

Vándorlás a „vasfüggöny” mentén

Nád Béla (szöveg és kép)

Egy tanító, akibôl díszpolgár lett 011. november 5-én ismét a rátóti állomáson voltam. A Nap éppen vörösre színezte az ég keleti határát. Joggal hittem azt, hogy estére abszolválom a maradék 26 kilométert. Nem elôször fordult elô, hogy emberesen orcára estem. Bele is vágtam sebtiben. A be- Kemenestaródfa járatott úton a piros sávig – vé- Nemesmedves gig a sínek mentén, majd balra az elsô széles útnál az erdô felé. Ezúttal a piros sáv Mária-kert felé vezetô ágának buzdultam neki. Egy aprócska ziháltatót leküzdve jobbra indul a széles, avarszônyeges út a Mária-kertbe. A Nap sugarai meg csak éppen felülrôl cirógatták a fák lombkoronáit, így sejtelmes is volt a piros romjelzés. Alig öt perc után elértem a Mária-kertet. Ez a kert egy lelkes TANÍTÓ, Piller Dezsô munkája. Az olvasottak alapján olyan ember volt Ô, aki megérdemli a csupa nagybetût (bôségesen). A gasztonyiak annyira megszerették, hogy a falu díszpolgára lett (erre egy szép márványtábla is emlékeztet). A ködös, félhomályos erdô a hit igazi székhelyét rejtette. 1937-ben a tanító úr egy kis tanítványától egy német nyelvû lapot

2

16

MAGYAR TURISTA

2012/12

kapott, ebbôl a lapból merítve az ötletet kiballagott az erdôbe. Ott elôbb egy, majd két Máriaképet helyezett el. Igazán elkerekedhetett a szeme, mikor legközelebb arra járva újabb képeket lelt ott. Kialakult egy kultikus hely. A II. világháború fájdalmas eseményei közepette sokan jártak ide gyógyítani a lelküket, csökkenteni kínjaikat. Alig negyedórát töltöttem itt el, de éreztem: jó itt leülni, kiüríteni lelkünkbôl a gondok seregét, feltöltekezni a helyet belengô tisztasággal, szelídséggel. „Szép, árnyas erdôben, Gyertyánfa oldalán Helyeztem el képed, Édes, jó Szûzanyám. Köszöntsön az erdô Hajnalhasadása, Madárkák éneke, Vadgalamb búgása.” Tanácstalanság és sugárút Feltöltekezve indultam tovább. Vissza a piros sávra. A széles úton csak mentem, csak mentem. Jelzés nem volt, vissza a Mária-kerti

elágazásig. Ezt az ingajáratot párszor teljesítve felsejlett egy vadcsapás. Pár tucat lépés után elôkerült a jelzés is. Nagyon figyeljetek, Ti lelkes természetbarátok! Ahogy a piros romjelzés rácsatlakozik a piros sávjelzésre, onnan alig 200 méter, és balra egy benôtt szekérúton (béke poraira) induljunk neki a nyíresnek. Az erdô és vele együtt az út is tisztul. Átkelve egy patakon felzakatolunk a dombhátra, és itt egy sztráda vár. Fôútvonal szélességû, remek erdészeti út. Ezen kell caplatni elég sokat. Ahol irtvány van, kitárul a táj szépsége, szelíd, erdôsült dombhátak, melyek a rozsdabarnától a sötétzöldig mindenféle árnyalatban pompáztak. A sztráda végén aztán balra fordultam, le a völgybe. Végre feltûnt Nemesmedves. A híres falucska, melynek lakóit a kommunista hatalom elüldözte, majd kisajátította nevét, mint Sztálin elvtárs bölcsességének ékes bizonyítékát. Nemesmedves – a fájdalmas történelem Nemesmedves úgy került a hazai „legendáriumba”, mint a Vörös Hadsereg által utolsóként felszabadított falunk, ahonnan április 4-én ûzték ki a német csapatokat. Ezzel csak az a baj, hogy legalább egy héttel késôbb történt meg ez… és hogy melyik helyen, arról pedig komoly szakemberek is vitatkoznak. Akkor miért is a 4-e. Mert Sztálin elvtárs úgy döntött: erre a napra meg kell ennek történni. A szovjet tábornokok pedig inkább puszta kézzel támadtak volna egy Tigris tankra, minthogy „szeretett” vezérüknek ne legyen igaza. 1950-ben a 10. számú törvényerejû rendelet (tisztes jogászok már ettôl a huncutságtól nevetôrohamot kapnának) értelmében 1945. április 4. pedig légyen a felszabadulás napja! Úgy is volt sokáig, hiszen felszabadítóink még jó 45 évig „ünnepeltették” magukat szép hazánkban. Nemesmedvest 1336-ban Medus néven említik elôször. Neve a med magyar szóból ered, ami száraz idôszakban vízfolyást jelent. 1361ben a hangzatos nevû Gasztoni Zelles Balázs birtoka. Késôbb a Gersei Petô- és a Batthyánycsalád szerzett birtokot (ezek tán ismerôsebb nevek). Három falu volt itt – Kis-, Nagy- és Nemesmedves. Vályi Péter a 18. században ezt írja róluk: „… fölgyeik nem igen termékenyek, határjok többnyire hegyes, szôlejek jó borokat teremnek, fájok tûzre és épültre van, legelôjük jó.”

A Márta-kertben

A Szent Imre templom

1907-ben még 407-en éltek itt, zömében svábok. Aztán jött Trianon nemzetrokkantó éve, és ez az egyetlen falunk maradt meg a Németújvári járásból. 1945. után az itt lakó 298 ember zömének menni kellett. A kollektív bûnösség „komenyista” ôrülete itt is tombolt. Csupán tíz családnak „kegyelmeztek”. 1990-re a falu lélekszáma hét fôre zsugorodott. Mára újra huszonketten élnek ebben a rendezett és ápolt faluban. A modernkori Magyarország fintorainak egyike (vagy tán a demokrácia diadala?), hogy 2010-ben két jelölt is ringbe szállt a polgármesteri címért. Több a látnivaló, mint az állandó lakos Ha Nemesmedvesen jársz (nem mintha olyan nagy kunszt lenne bebarangolni), elôször egy fenyegetô acélmonstrum tûnik szembe. Ez az orosz T-34-es tank, mely egykor oly fenyegetôen dörgött bele az ellenség képébe. Ma egy emelvényen áll, csöve kicsit ferdén, hetykén nyúlik ki. Körülötte míves kopjafák. Mindegyik egy-egy megye „fôhajtása” a felszabadítással egybekötött megszállásért.

Az ôsz színorgiája

Ha a tanktól északra indulunk, egy kis kápolnára lelünk. Az 1997-ben emelt Szent Orbán-kápolna falán emléktábla, a község katonai és civil áldozatainak névsora a vérzivataros évekbôl. A tank közelében szép, 19. századi szoknyás harangláb. Kicsit távolabb turistapihenô, mellette egy alumíniumharang. Felirata: Ex oriente lux – keletrôl jön a fény! Csak halkan jegyzem meg, a tatárok is onnan jöttek. A legmélyebb benyomást rám a falu temetôje tette. Ôsöreg sírok, melyeket gondos kezek ápolnak. A temetô „peremén” pedig egy kopjafa, melyet a HVTE (Hegyek Vándorai Turista Egyesület) állíttatott az elhunyt turisták emlékére. Ôszintén bevallom, jó egy órát elszöszmötöltem ebben a mini faluban. Lett is nagy sietés, hogy behozzam a lemaradást. Sietésnek eltévedés a vége, amit nem bántam meg A faluból irtványok és szép erdôk között emelkedünk. No, nem az a „hûbelebalázsos” emelkedô ez. Közben újra feltûnik a zöld sáv

Nemesmedves – Egy T-34-es tank: emlékezz a múltadra!

Nemesmedves határában oka van. Pecsétet keresve egy kedves ember lelkesen segített, egyszerû, büszke lokálpatrióta, hozta Rönök pecsétjét, ô volt a polgármester. (Az ilyent meg kell becsülni!) A másik egy idézet, melyet a millenniumi emlékmûvön leltem: „A hazát, melyben nemcsak A jelen röppenô percét, De a változhatatlan múltat S a közelgô jövôt is Szeretnünk kell!” Tévedtél, Te költôóriás, a mondat így igaz: Megfogyva bár, de törve nem.

jelzés, de csak pár percre. Mikor lezúdulunk a Kôhídi-patak völgyébe, újra rútul otthagy minket… A Kôhídi-pataktól jött a „feketeleves”. Az emelkedô a Magas-tetô felé igencsak aljas, hosszú és valami speciális anyaggal borított, ami a legkisebb nedvesség hatására csirizzé válik. Ragadós, csúszós és nedves. Halszálkázva, lihegve mászom fel, fel, fel. Közben izzadok és elszántan keresem a száraz foltokat. Eközben elvétem az utat, semmi gond. A következô völgy a Rönöki-patak völgye. Lezakatolok, a térképem szerint alig két kilométer, és máris a buszmegállóban találom magam. Alig fél óra, és a megállóban vagyok (közben a felsôrönöki haranglábról is sikerült pár képet készíteni). A megállóban hidegzuhany, alig három óra múlva jön a busz. No, de miért keseredjek el, Rönöknek van vasútállomása is. Újabb három kilométer aszfaltszaggatás ebben az 1950-ben egyesített faluban. Ekkor egyesült Alsó- és Felsôrönök. 1336-ban Ryunuk néven említi elôször egy oklevél. Az tuti, hogy szláv eredetû, de hogy a ruda (érc) vagy a sibrik (halastó) az alap? Egyszerûen elbûvöl a településeink középkori névalakja, íme egy gyöngyszem: Felseuryunuk. Átélt a falu egy pestist (1533.), egy parasztlázadást (1763.), egy kitelepítést (1946.). Miért is nem bántam meg, hogy eltévedtem? Két

Az 1956-os emlékmû a Szent Imre templomnál

A Felsô-Csóka felé – még jó, hogy nincs dagonya

MAGYAR TURISTA

2012/12

17

Szent Imre temploma 2011. december 28-án visszatértem, hogy végre befejezzem a vándorutat. Felsôrönökrôl alig fél óra erôltetett menettel elértem egy kis kápolnát, újra a vándorút nyomvonalán voltam. Innen egy kis kitérô a Szent Imre-templom. Ezen a helyen már 800 éve is templom állt. Sajnos 1898. utolsó vasárnapján egy vihar annyira „szétszedte”, hogy le kellett bontani. „A plébános épp a szentbeszédét kezdte, amikor vakolat- és tégladarabok kezdtek hullani, néhány hívôre nagyobb darabok estek, s kisebb sérülések történtek. A megrémült hívek erre kitódultak a templomból, és a tolongásban kilencen szenvedtek sérülést.” 1902. november 9-én tették le az új templom alapkövét (Széll Kálmán miniszterelnök is közbenjárt ezért.) A templom 35 méter hosszú, 15 méter széles, keresztje 37 méteres magasságban ágaskodik. 1951. december 9-ig tartottak itt miséket. Ekkor Kômíves János plébánosnak menekülni kellett. (Rejtô után szabadon: Menekülni vagy meghalni!) Ezután hívô lábát ide be nem tehette. A templomtorony a határôrök megfigyelôállása lett. 1971-ben el akarták bontani a templomot. A Megyei Tanács már ajánlatokat is kért az elbontásra. A jól mûködô szocialista nagyiparnak hála, nem volt szabad kapacitás. 1992. szeptember 20-án aztán újraszentelték az eklektikus-neogótikus „ékszerdobozt”. A környezete példamutatóan ápolt. Vannak itt pihenôpadok, kút, információs táblák. Emlékmû a honfoglalás

Harangláb Felsô-Rönökön 1100. évfordulójára, az 56-os hôsöknek. Régi, bánatos, kopott kövû temetô. Csak egy valami nem tetszett, a honfoglalási emlékmû márványtáblája ripityára törve. Ha ezt magyar tette, elmebeteg, ha osztrák, soviniszta. Az interneten keresgélve egy elkeserítô „címet” találtam, amit ez a szép templom kapott: Magyarország leggyalázottabb temploma. A környék Csomolungmája A 354 méter magas Felsô-Csóka a környék legmagasabb pontja. A rajta lévô geodéziai torony oldalán virít az utolsó kód, amit a füzetbe kell

„vésni”. Az odavezetô út kezdetben a hangulatos Alsó-Sánta-völgyben kanyarog, aztán szívós emelkedôbe kezd. Egyszer csak jobbra egy fél méteres keréknyomokkal díszített csuszpájzos út indul ki. No, a szerencsétlen, akinek erre kell menni, itt fullad meg. Kaján mosollyal arcomon indultam tovább. Visszapillantottam. Az a cudar jelzés nem arra indul. Hogy az a…! No, ennyit az irodalmi stílusról. Combig cuppogva haladtam, egy km/órás sebességgel. Hurrá! Vége a szenvedésnek. Már nincs dagonya, csak kerítés, szeder, aljas gyökerek. A szívós küzdelem közben elvesztettem a jelet. Toronyiránt jutottam fel a toronyhoz. Ott a kód. Innen erôs lejtô, majd hosszú séta a Rábafüzesi-patak völgyében. Feltûntek a falu házai. Innen végig a falun, majd a kerékpárúton át Szentgotthárdra. (Errôl a patinás városról majd hamarosan írok!) Szentgotthárdon a vasútállomás szépen felújított épülete a cél. Ott álltam sárpáncélos ruhámban, ám elégedetten. Elégedett, mert a Szent Imre Vándorút ugyan csak 39 kilométer, de sok-sok élménnyel ajándékozott meg. Emlékek vésôdtek az agyamba. A Miród-forrás magánya, a Mária-kert varázsa, Nemesmedves tucatnyi látnivalója, a „leggyalázottabb” templomunk. Csak ajánlani tudom mindenkinek, mert egy hétvégén abszolválható, mert a környék hemzseg a barátságos, vendégszeretô magánszállásoktól, mert… ■

A d e c e mb e r

Rábafüzes temploma

Felsô-Rönök kis temploma Célba értem: Szentgotthárd vasútállomása

as

zé

p m oso ly hóna

a j p

Nekünk fontos az Ön egészsége! Egészségügyi szakértői iránymutatás Extra, 10–50%-os patikakártyás árkedvezmény

Részletek: www.patikakartya.hu

18

MAGYAR TURISTA

2012/12

magyar tájak on

A KÖVETKEZÔ KÉT ÉV FEJLESZTÉSI TERVEI Folytatódik a reneszánsz várkastély felújítása. Helyreállítják és felvonóhidakkal egészítik ki az épületet körülvevô várfalat, megújítják a vár történelmi kertjét, és feltárják a várárkot, amely most még be van temetve. A jelenleg is látható kiállítások mellett helyreállítják a várbörtönt és a borospincét. A földszinten reneszánsz konyha és vártörténeti kiállítás várja majd a látogatókat. Az elsô emelet barokk átépítésû szobájában kap Ozora majd helyet az Eszterházy-család Ozorán élô ágát bemutató anyag. A Sió túlpartján lévô Kula-kertben parkolót alakítanak ki a vendégek fogadására, továbbá szabadtéri színpadot állítanak fel kulturális rendezvények tartására. A település központjában reneszánsz piazza (az olasz piazza szó piacteret jelent, valószínûleg innen származik a magyar piac szó) kerül kialakításra és ad majd helyet az Eszterházy kocsmának – amely nevével ellentétben látogatóközpont lesz. A látogatóközpontnak otthont adó egykori barokk nagyvendéglô arról híres, hogy Petôfi Sándor itt lépett fel elôször vándorszínészként. A fogadóközpontban a látogatók tájékoztatást kapnak a helyi és környékbeli látnivalókról, és vásárolhatnak majd a helyi termelôktôl különféle háztáji finomságokat. A piazza sarkában már régóta gólya fészkel, tervek szerint egy kamera segítségével nyomon lehet majd követni a gólyacsalád életét az Eszterházy kocsma egyik képernyôjén keresztül.

Az ozorai várkastély

dél- dunántúl

Reneszánsz világ a Cinca-patak mentén Kilátás a várkastélyra a Kálváriáról

É

ppen négy esztendeje, hogy a Magyar Turistában a Reneszánsz Év kapcsán bemutattam hazánk legrégibb reneszánsz emlékét, az ozorai várkastélyt, valamint ismertettem az építtetô Ozorai Pipo kalandos életútját. A sok vihart és hányattatást megélt várkastély régészeti feltárása 1979-ben kezdôdött, majd a felújítások elsô szakasza 2007-ben fejezôdött be. Ezután a Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága múzeumként nyitotta meg az országosan is jelentôs reneszánsz mûemléket. Az elmúlt években több ezren keresték fel Ozorát, hogy megcsodálják az európai összehasonlításban is egyedülálló, páratlan látnivalót. A megnövekedett látogatói igények indokolttá tették az ozorai Pipo-várkastély turisztikai célú fejlesztését. Erre lehetôséget biztosít az a 1,5 milliárd forint, amelyet a Dél-Dunántúli Regionális Operatív program pályázatán a „Reneszánsz világ a Cinca mentén” projekt nyert.

■

Polgár Zoltán (szöveg és kép) NÉGY ÉVVEL EZELÔTT… Négy évvel ezelôtt a következôket írtam a várkastély bemutatásakor: „A földszinti részen látható Illyés Gyula életét és munkásságát bemutató kiállítás, amelynek azért nem igazán itt van a helye.” A pályázat tartalmazza, hogy az Illyés Központ és Emlékház önálló épületet kap majd a piazzán. Az Illyés-kiállítás mellett itt kapnának helyet az 1848-as szabadságharc gyôztes csatájának, az ozorai diadalnak az emlékei is. Két év múlva a látogató várhatóan egy megújult, reneszánsz hangulatú Ozorára érkezik majd, hogy aztán a várkastélyban magába szívhassa a reneszánsz kor levegôjét, és egy képzeletbeli történelmi utazás részese lehessen.

A várkastély belsô udvara

kérdezve a rendezô elmondta, hogy létszámban megfogyatkoztak, ezért az ozorai környék szalagozására nincs elegendô emberük. (A túra gyakorlatilag turistajelzés nélküli területen halad, a fátlan területen sokszor még az útkövetô szalag elhelyezése is nehézségekbe ütközik.) A másik ok, hogy a simontornyai rész tájképileg sokkal látványosabb. Ez viszont azzal jár, hogy a turisták nem látták még az ozorai várat belülrôl, ugyanis az ozorai Vármúzeumot 2007-ben nyitották meg. Talán érdemes lenne idônként visszatérni az ozorai rajthoz, így lehetôség nyílna a túrán résztvevôknek élvezni a várkastély reneszánsz hangulatát. Véleményem szerint, erre kiváló alkalom kínálkozna a mostani fejlesztések befejezésekor. ■

Ozorai Pipo

MI A HELYZET AZ „EMLÉKTÚRA OZORAI PIPO NYOMÁBAN” TELJESÍTMÉNYTÚRÁVAL? A természetjárók egy része jól ismeri Ozorát és környékét, mert az idén már 15. alkalommal került sor az „Emléktúra Ozorai Pipo nyomában” teljesítménytúrákra. A túrát elôször teljesítôk megkapják Ozorai Pipo életrajzi kiadványát, a célban pedig palackozott tájjellegû borokat sorsolnak ki a sikeresen teljesítôk között. Sajnos a túra ozorai rajtjára utoljára 2006ban került sor, azóta a rajt helyszínét áttették a simontornyai Vármúzeumhoz. Az okokat

MAGYAR TURISTA

2012/12

19

■

nógrád megye

A

Somoskôi-vár államhatáron túli oldalán fekszik a Somoskôi Nemzeti Természetvédelmi Rezervátum, amelyen belül két tanösvényt találunk. A rezervátumnak két idegenforgalomban gyakrabban használt bejárata van, mindkét helyen belépôdíjat szednek, ami egyben feljogosít a vár látogatására is. Az egyik bejárat Somoskô község szélén van, a várhegy oldalában, a másik Sátorosbánya (szlovák nevén Siatorská Bukovinka) felôl, a községbôl részben a zöld turistaútvonallal párhuzamosan vezetô út végpontján, ahol parkolni is lehet. A területet a szlovák turistatérkép-sorozatban a 141. számmal jelölt térkép ábrázolja, aminek címe „Cerová vrchovina Lucenec”. Meg kell azonban jegyezni, hogy a térkép alapján az egymásra rajzolt jelzések kuszaságában nem egyszerû az eligazodás, sôt majdnem lehetetSomoskô len, mert az útvonal, a tanösvény és az államhatár jelei részben fedik egymást. Némi támpontot ad az eligazodáshoz az a kis színes, három nyelven írt füzet, ami a belépôdíjat árusítóknál vásárolható meg „Náucny chodnik…” címmel. Nem hallgathatom el, hogy ez a kis füzet elég sok tekintetben nincs összehangolva a térképpel, némi fejtörés így is szükséges az eligazodáshoz. A turistatérkép egyébként megadja két pont között az út megtételéhez gyalogosan szükséges idôt oda és vissza. A Kosbor Osztály 2011. októberében járt erre felfedezôúton. A somoskôujfalui állomáson szálltunk le a vonatról, és autóbusszal folytattuk utunkat Somoskôre. Valószínûleg kevesen tudják, hogy Somoskôt és környékét az 1920-as békeszerzôdés Csehszlovákiának juttatta, és az be is kebelezte. A határ részletes kijelölésénél sikerült azonban olyan álláspontot elfogadtatni, amelynek alapján a szóban forgó területet Csehszlovákia 1924. február 15-én visszaadta Magyarországnak. A magyar érvelés azon alapult, hogy az itteni bazaltbányák termékei okvetlenül szükségesek Budapest kövezett utcáinak állagmegôrzéséhez. A

A Somoskôi vár a Macskalyuki kilátórol

20

MAGYAR TURISTA

2012/12

Somoskôi vár belsô udvara

magyar tájakon

Bakonyi István (szöveg és kép)

A Macskalyuki és Somoskôi tanösvények további, a Sátoros-hegyre vonatkozó magyar igényt azonban nem sikerült érvényesíteni. A belépôdíj megfizetése után a vár alatt továbbgyalogolva érintettük a híres bazaltorgonát és a kôtengert, majd lefelé haladtunk a sárga jelzésen a Sátormegipatak völgyében. Elértük a régi vámházat, itt kezdôdik a Macskalyuki tanösvény, ahol a 10-es jelû tábla ad magyarázatot a vámház egykori szerepére. A Macskalyuki bazaltbánya az I. világháború elôtt kezdte meg mûködését, és az információk szerint a II. világháború után szûnt meg. Volt azonban egy közbensô idôszak,

amikor a véglegesre kialkudott államhatár csehszlovák oldalára esett a bánya, Magyarországra pedig a követ feldolgozó üzem. A szállítás keskenyvágányú kisvasúton történt a telephelyek között, a vámház a szállított bazalt mennyiségének állami ellenôrzését szolgálta a vám megállapításához. A Macskalyuki tanösvény a továbbiakban érinti az egykori bányászfalu romjait, amiket már belepett a moha, benôtt a fû. Mintegy ötven épület romja található itt elhagyatottan. Ismereteim szerint volt itt lakóház, iroda, üzlet, kocsma, sôt iskola is, de ezek maradéka ma már nincs jobb állapotban, mint az aztékok egykori városai. Hamarosan ráakadtunk a piros jelzésre, ami Sátorosbánya felôl érkezve Abroncsos-puszta és egy partizánemlékmû érintésével Pogányvárhoz (Pohansky hrad) vezet. A lomboktól kissé takarva találtunk a valószínûleg nem túl régen létesített Macskalyuki-kilátóra, ahonnan Somoskô és Salgó várát egyszerre lehet látni

Kôtenger

gyönyörû környezetükkel együtt. Itt, a kilátó tövében tartottunk ebédpihenôt. A tanösvény a továbbiakban a volt bánya területén vezet, ahol hatalmas sziklafalak emlékeztetnek arra az emberfeletti munkára, amit a bányászok itt végeztek. A hátralevô 3–7. jelû táblák segítségével az itteni bányászat történetét, munkamódszereit, a bazalt anyagként való ismertetését, a rekultiváció eredményeit ismerhetjük meg. Majd a piros sáv turistajelzés elhagyja a tanösvényt, és felkanyarodik a völgybôl a bányagödrök fölé. Ezen a szinten a Macskalyuki tanösvény a 2-es számú állomással ér véget, bemutatva még azokat a rétegeket is, amelyek fölé – bazalttakarót alkotva – a forró láva ömlött. A Macskalyuki tanösvény vége (1-es tábla) – Szlovákia irányából az

a zöld jelzést, és így érkeztek a bejárati építeleje – a rezervátum ményhez. Sátorosbánya felôli A Somoskôi tanösvény ugyancsak innen, a bejáratánál van. Ide bejárati építménytôl indul a zöld jelzésen, a paúgy tudtunk eljutni, hogy visszamentünk a tak folyását egy ideig követve. A 3. számú állomás érdemel nagyobb figyelmet, itt fakad a 8-as tábla környékéig, bôvizû Krúdy-forrás, kis mesterséges tavacsahonnan a hegyoldalba kákat táplálva. Gyönyörû erdei tájakon vitt továgott lépcsô vezetett vább utunk, amíg el nem értük ismét a sárga le a bejáratig. Itt egy jelzést és ezen a 4–8. állomásokat, ezek már a kis toronnyal ellátott épület fogadja a látoSomoskôi-vár szûkebb környezetéhez tartozó látnivalókra hívták fel a figyelmet, amiket sokan gatót. Elmentünk egy már a határnyitás elôtti idôkben megismertek. ma már kiszáradt kút Záróakkordként megnéztük a kôtengert és a mellett – a környéken várat, délután pedig indult velünk az autóbusz komolyabb vízmen�vissza Somoskôújfaluba egy szép és érdekes nyiséget adó forrás nap emlékeivel. nem található, így el■ gondolkodtunk azon, vajon hogyan oldották meg a bányászfalu vízellátását. Voltak közöttünk, akik nem elégedtek meg a rövidítést jelentô lépcsôs völgybemenetellel, hanem követték a Macskalyuki tanösvény korábbi irányát, és az erdô szélét elérve, látótávolságra Sátorosbányától mentek le, egy juhhodályt érintve a patak völgyébe. Innen egy szekérúton a vár iráBazaltbányászat és bazalt anyaga táblákon ismertetve nyába haladva érték el

A Krúdy-forrás tavacskái

A Macskalyuki tanösvény 2-es táblája, bazalt és fekü

mazsahaz.hu "Hard training, easy combat;..."

MAGYAR TURISTA

2012/12

21

szomszéd olás

■

ausztria

Kilátás Hohenwerfen várából

Hat felejthetetlen nap Salzburg tartomány Ismét túl tájain az Óperencián

Nád Béla (szöveg és kép)

A

mikor lehetôségem van rá, szívesen részt veszek az Ausztriában rendezett Turista Világbajnokságon. Féktelen jókedv, mosolygós, vendégszeretô emberek, a „hasonszôrûek” üdítô társasága, mindehhez a hófödte csúcsok, harsogó patakok, türkizkék ég, a zöld megannyi árnyalata. Idén ismét Salzburg tartomány rendezte a VB-t. Ez alkalommal az „almok völgyeként” ismert Grossarl volt a bázis. 12 nemzet 860 bakancsosa vett részt a találkozón.

elsô célpontunkat, Hohenwerfen várát. Gondoltam, ha már egy 150 méter magas sziklaormon pöffeszkedik, nem lesz nehéz észrevenni. Hát tévedtem, a Tennen- és a Hagengebirge közti völgy puklijai között elveszett a vár. Még jó, hogy tábla és nagy parkoló jelezte: Itt tessék megállni!

Hohenwerfen, az „élményvár” Ahogy kikúsztam a kocsiból, szemem egybôl a várat kereste, no, aztán azt hiába. Rá kellett döbbennem, hogy igencsak az ég felé kell emelni a Elsô nap – kiutazás, tekintetem, hogy felfedezzem. Már elsô pillanégbenyúló várfalak és a sólyom tásra lenyûgözött. A masszív várat helyre bástyák csinosítják. Fel lehetett jutni felvonóval Kiutazás: 2012. szeptember 18. reggeis. Ugyan kérem, turisták vagyunk, vagy lén a Szigethalmi TE lelkes csami. 15 perces zihálás az évszázados pata a Grossarlba vezetô közel fenyôk árnyékában, és máris a 700 kilométeres útnak. A kocsik falták a kilométereket, várkapunál jártunk. No, gondoltagjaink zsibbadtak, ahogy tam innen jön a gondtalan várnéBad Gastein zés. Hát nem úgy van az! A váron kell, aztán úgy öt óra „suhabelül 30–40 %-os emelkedôk, nás” után feltûntek az Alpok végtelen lépcsôk vártak. hetyke csúcsai, hamarosan az Az 1077-ben épített erôsséget ôrülten rohanó Salzach völgyében jártunk. Át a Lüegg-hágón – de leginkább az 1525-ös német parasztszép is a Salzach áttörése! Innen szeháború viselte meg. Szerencsére Matthäus Lang érsek hamarosan újjáépíttette a romokat. mem, mint a sasé, megszállottan kerestem

22

MAGYAR TURISTA

2012/12

Késôbb az itáliai várépítészet hagyományai szerint bôvítették ki. A 17. és a 18. században az erôdítmény börtönként funkcionált. 1824. és 1833. között vadászkastéllyá alakították át – ragaszkodva a régi formákhoz. Nagy hagyományai vannak itt a sólyomvadászatnak. Mikor ott jártam, egy „solymászpalánta” röptette madarát. Hosszú percekig bámultam az állat kecses röptét, azt hogy a „gazdi” hívására szinte azonnal visszatér. A várban fegyverek garmadája és középkori étterem található. Többnyelvû audioguide segít a tájékozódásban. A Nap már cihelôdött, hogy nyugovóra térjen, mikor otthagytuk Hohenwerfent. Késôbb olvastam, hogy a várnak híres „lakója” is volt, még akkor, amikor börtönként funkcionált. Az egyik a „néma fogoly”, Steinwender József, aki nem kevesebb, mint 22 évet raboskodott itt, és eközben egyetlen szót sem szólt. Miért tettette magát némának? Azért, hogy ne kínozzák meg. Tán rablógyilkos volt? Nem, hitvitája támadt a hatalmasokkal. Még egy érdekesség: Ha valakinek a képek alapján ismerôsnek tûnik az erôsség, az nem téved! Itt forgatták a „Kémek a sasfészekben” címû „örökzöldet”. Az „almok” völgyében Már félhomályban értük el St. Johann im Pangau városát. Ez az ôsöreg város völgyek találkozásánál fekszik, fontos közlekedési csomópont. Itt kell letérni Grossarl felé. Az aszfaltkígyó emelkedésbe kezdett. Jobb oldalt meredek lejtô rémisztgette az utast. Egy kápolna és 2 alagút után hirtelen kitágult a horizont, elôttünk a völgy. Két oldalt hegycsúcsok állnak ôrt. A hegyoldalakba, mint apró hajszálerek, utak kúsznak fel, hogy egy-egy almnál végük szakadjon. A völgytalpban házak kisebb-nagyobb bokrai. Köztük smaragdrétek. (Az elveszett paradicsom!) A szállásunk a város szívében, a rajthelytôl két percre volt. A berendezés? Mi szem-szájnak ingere. Mindez alig 5000 forintnyi euróért. Jólesô érzéssel zuhantam az ágyba. Öles várfalak… szárnyaló sólyom… „néma fogoly” Második nap – függôhíd a világ peremén, gôzölgô medencék a havas csúcsok árnyékában és a svindler 140 méter hosszan a semmibe: Szeptember 19. a felfedezés napja. Erre a napra terveztük, hogy felfedezzük a szomszédos völgyet. Elsôként a Stubnerkogelre indultunk. Bad Gasteinbôl indul a Stubnerkogelbahn, ami 2230 méteres magasságba repít fel 2300 méter

Hohenwerfen vára

Hohenwerfen – kilátás a Salzach völgyére

hosszú útján. A felsô állomásnál található Európa leghosszabb függôhídja, ami 140 méter hosszan függ a szédítô mélység fölött. Körben havas sziklaóriások. Lábad alatt zöldellô „gyalogfenyôk”. Már a felvonóban sejtettem, hogy baj lesz. Az esô addig is szemetelt, de félúton felfelé olyan kulimászba kerültünk, hogy Sólyomszem is csak két méterre látott volna. Bánja kánya, csak fenn legyen tiszta az idô! Kiléptünk a szabadba és… libasorban egymás hátát néztük, mást úgysem láttunk. Véletlenül ráleltünk a függôhídra. Félelmetes volt, ahogy társaim pár lépés után a ködbe merültek. (Mindezt egy látszólag a semmibe vezetô, himbálódzó hídon!) Beláttuk, itt ma nem lesz túra a Zittauer Tischre. Sziklák ölelésében a termálfürdôben. Ahogy a prospektusban olvasható: „a különleges építészeti megoldásokat felvonultató Gasteini Sziklafürdôben a sziklák és a jótékony hatású termálvíz különleges kombinációja teremt sajátos légkört”. Ezeket a leírásokat én fenntartásokkal kezelem, az „öndicséret sajátos illatú” mondás szellemében. Ám amikor betódultunk a fürdôbe, konstatálnom kellett, hogy az állítás az utolsó szóig igaz. Az egyik medencét sziklafal veszi körül három oldalról. A negyedik csupa üveg, innen hatalmas hegyek csábítanak kirándulásra. Csak ülsz, ülsz

Bad Gastein – vízesés a centrumban

a medencében, a sziklafalak nyugtató zöldben izzanak, körülvesz a nagy kékség, kinn hófödte csúcsok. Aztán megunod, beállsz a zuhatag alá, átmész a relaxációs medencébe, csúszdázol egy nagyot, majd egy folyosón keresztül kitapicskolsz a kinti medencébe… Csak pár név a vendégek közül: I. Vilmos császár, Otto von Bismarck, a vaskancellár, Ibn Saud of Saudi szaudi király, Mohamed Reza Pahlavi iráni sah… és a „mi Sissy-nk” is. Franz Schubert még szimfóniát is komponált 1824ben Gasteinrôl. Vízesés a város közepén A 4362 lakosú Gastein egy mesevilág. Sétálsz a girbegurba kis utcácskákon, ahol meredek lejtôk és szuszlatók várnak rád. A városka egy igazi ékszerdoboz, a házak egytôl egyig „díszcsomagolásban” várják a fürdeni, síelni vágyókat. (Itt nincs olyan ház, ami ne fogadna vendégeket.) Patinás szállodák, melyek falán híressé-

Solymász és solyma Hohenwerfen várában

gek (Schubert, Bismarck) emléktáblái hirdetik, ki mindenki lakott bennük. Egy meredek sziklafalon aprócska kabinok himbálóznak, mellettük sziklamászó-iskola, alatta mini golfpálya. A látvány nem enged a szorításából. Az esô esik, Te csak negyed órácskát akarsz sétálni, de még egy óra múlva is az utcákat nyüvöd. A fô attrakció (legalábbis számomra) a Gasteiner Ache vízesése. A város szívében 341 méteres mélységen fortyog át a víz. Fehér habok, fülsüketítô sistergés, masszív sziklafalak közé szorított, ôrjöngô folyócska. Alig birok szabadulni, de menni kell, az esô nekibuzdult, és minket vár a versenyközpont. Este hatig nevezni kell! Szép váracska, huncut svindler és giccsözön „Hazafelé” tartva még egy váracskát megnéztem, a Gastein völgyének legrégebbi építményét, Klammstein várát. A völgyön végighúzódó kereskedelmi út ellenôrzésére, a vámok beszedésére épített vár jó 800 éve emelkedik az itt összeszûkülô völgy fölé. Az esô már szakadt, így a parkolótól erôltetett menetben értük el a várat. Helyre négyszögletû tornya, aprócska várudvara van. A személyzet egyetlen fôbôl állt. Ô Bánhidi Laci bácsira emlékeztetett, ahogy Bujtor Csöpi filmjeiben „hülyítette” a turistákat, mint visszhang,

Kilátás Bad Gastein termálfürdôjébôl

betyár, prímás stb. A huncut mosolyú bácsi itt is úgy mutatja be a fáradságos munkával ös�szehordott giccsáradatot, mint aki a Nemzeti Múzeum legféltettebb kincseit tárja eléd. Vannak itt gipszangyalkák, kalózláda (természetesen mûanyag csontvázzal megbolondítva), gumikacsa (a környék faunáját szimbolizálandó). Csak néztem tágra nyílt szemekkel, ez a kedves rejtôi alak pedig csak mondta, mond-

A Stubnerkogelbahn végállomásánál

ta… Ha erre jársz, Te turista, ne hagyd ki a várat – az is szép! De legfôképp ne hagyd ki az osztrák Bánhidi Laci bácsit. Nevezés, nyüzsgés, eszem-iszom Mikor a versenyközpontba értünk, a sátor már tömve volt a sporttársakkal. A nyomtatók egy része „meghalt” – ott is lehetnek malôrök –, ezért a megszokott „sitty-sutty, már neveztem is” helyett hosszas várakozás következett. Közben volt idôm körbenézni. Sültek a kolbászkák, csapolták a habzó seritalt. Készültek a nagy nyitó mulatságra. Nevezés után vis�sza a szállásra. Még el sem kezdôdött a VB, de már több száz fotót készítettem szebbnél meghökkentôbb helyekrôl, és ez még csak „fokozódni” fog. Bizony sporttársak Ausztriában, Grossarlban az élet habostorta. ■

(folytatjuk)

A Grossarli völgy

MAGYAR TURISTA

2012/12

23

■

vas megye Evangélikus harangláb

vasutak

Parragh Péter (szöveg és kép)

Hegyfalui anziksz A

z anziksz szó jelentése lap, képeslap, üdvözlôlap… Hegyfalu pedig egy érdekes kis község, ami a Sárvári kistérségben, a Répce-folyó és a Kôris-patak között fekszik. Lakosainak száma 780 körül van mostanában, de engem egyetlen ember érdekelt, Juhász Árpád úr – a továbbiakban JuÁr úr –, akivel valaha egy képeslapgyûjtô egyesületben voltam, de azóta már más-más csapatban gyakoroljuk ezt a hobbit. Én húsz éve vasúti képeslapok kiadásával-kiadatásával is foglalkozom, JuÁr úr pedig amikor bô tíz éve – kicsit kényszerû okokból – kiköltözött a közeli nagyvárosból, Szombathelyrôl ebbe a faluba, megalakította a Képeslap Múzeum Baráti Kör egyesületet, házában berendezett több szobát és folyosót, ahol néhány állandó oldal mellett rendszeresen cserélgeti a folyamatosan feldolgozásra kerülô témákat. Egy cserebere-ügyletbôl kifolyólag kerestem fel Söralátétekért adtam egy halom vasúti képeslevelezôlapot –, és nagy örömmel konstatáltam, hogy éppen egy olyan témát dolgoz fel, ami minden magyar vasútbarát szívének kedves: a NOHAB-dízelmozdonyok fotóit gyûjti most egybe. Persze a község és a környéke

24

MAGYAR TURISTA

2012/12

is érdekelt, már amennyire rövidre szabott idôm engedte. Beszéljünk ezért egy kicsit a településrôl is! Hegyfalu a megye két nagyon forgalmas útjának, a 84-es és a 86-os utak keresztezôdésében épült, pontosabban a falu régi, kissé kanyargós fôutcáját szélesítették ki az elképesztôen nagy forgalom számára – a vasútállomás felé mentemben egy percen belül hét(!) kamion dübörgött el mellettem, de a többiek is folyamatosan, pár perc különbséggel követték egymást, nem is szólva a kisebb jármûvekrôl! Van is gond

ebbôl, mert már több ház – köztük a kastély – kerítése bánta az elmúlt évtizedben a figyelmetlen vagy fáradt vezetôk autóinak megcsúszását. A falu ideális közlekedéssel rendelkezik? Persze fel lehet ezt úgy is fogni – valahol így van leírva –, hogy a falu „ideális közlekedéssel rendelkezik, hiszen a két fôúton kívül a Hegyeshalom–(Csorna)–Szombathely vasútvonalon is elérhetô”. Ez így igaz, de azt is tudjuk, hogy a vonatok menetrendje a térségben korántsem ideális, így Pestrôl csak egy hajnali Intercity szerelvényhez való csatlakozással lehet délelôtt fél tíz körülre ideérni, a következô vonat már késô ebédidôben, déli egy órakor jut el a településre. Az utóbbi évben a vonalat a Gyôr–Sopron–Ebenfurt Vasút szerezte meg. HamaHegyfalu rosan pályafelújítás és villamosítás lesz a programban, ami persze elsôdlegesen a teherforgalom bonyolítása érdekében történik. Sajnos, igazából nem a térségbôl fogják a megtermelt javakat elszállítani, annál is inkább, mert nagyobb szabású ipari tevékenység már kevés van errefelé, ezek miatt a rakodók, iparvágányok nemhogy üzemelnének, de inkább elbontják azokat. A községrôl szóló leírások fôleg a környezô – Hegyfaluból „könnyen megközelíthetô, világhírû” – településeket ajánlgatják: Büköt a gyógyvizével, Kôszeget a történelmi emlékekkel és borvidékével, továbbá a közeli nagyobb városokat, Sárvárt és Szombathelyt. Két ok miatt is érdekes ez. Ha valaki Hegyfaluból akarna kiindulni, talán ott is kellene megszállnia, pedig a községben gyakorlatilag nincsenek szálláshelyek. JuÁr úr is csak an�nyit tudna segíteni, hogy néhány jó tanáccsal szolgál a környezô falvakban található szállás-szolgáltatásokról. A másik furcsaság, hogy van azért néhány helyi nevezetesség is, ezeket azonban talán nem eléggé propagálják. Már a község korai történelme is érdekes Az elsô írásos emlék a Hazai Okmánytárban (Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár) fellelhetô

is kialakíttatott, amit a késôbbiekben természetvédelmi területté nyilvánítottak. A kastély a II. világháború után tüdôszanatóriumként, 2002-tôl pedig ismét felújítva a Vas megyei Idôsek Otthonaként funkcionál. Sajnos a kastély nyolcszögû dísztermének mennyezeti freskója és azok a festmények, amik a kastély talán legnagyobb nevezetességét jelenthetnék, eltûntek vagy megsemmisültek. Ezeket 1794ben a híres mester, Dorffmeister István készí-

A magyar kisvasutak anyag A Múzeum a templomkertbôl dokumentum Hegfalu vagy Hygfalu néven 1337-hez kötve említi a települést. De a késôi bronzkorra is utalnak a tágabb környéken folytatott ásatások eredményei, ezek szerint lakott volt a terület. Jelenleg egy útépítés kapcsán folyik Hegyfalu határában kisebb ásatás, aminek eredményeit még nem ismerjük. Az biztos, hogy a jelenlegi Kossuth utca 15. szám alatti telken található földhalom mesterséges, valószínûleg az Árpád-korhoz kötôdik… egyes feltételezések szerint 1063-ban itt halhatott meg I. Béla királyunk. Az viszont biztos, hogy Hegyfalu híres szülötte magiszter Hegyfalusi György, evangélikus „hitvitázó”, aki Wittenberg városában szerezte címét, majd halála elôtt „Százlevelû rózsa” címmel írt és adatott ki imádságos könyvet – bár ennek körülményeirôl még viták folynak, tekintettel arra, hogy a kiadás idején a hivatalos hatalom az ilyen írásokat tiltottnak minôsítette. Hegyfalu elsô temploma 1698-ban épült Késôbb a Szentgyörgyi Horváth-család kezdte építtetni az új és máig álló templomot, ami 1815-ben lett készen. Itt ugyanarról a Horváth-családról van szó, akiknek nevéhez a balatonfüredi Anna-bál is fûzôdik, és nem véletlen a kapcsolat a Széchenyi-családdal sem. A templommal egy idôben ugyanis egy barokk stílusú kastély építésébe is belekezdtek, amit máig Széchenyi-kastélynak neveznek az 1857-ben „falutulajdonossá” vált Széchenyi Gáborról. Az épület elsô átépítése klas�szicista stílusban történt 1815-ben történt, majd 1928-ban felújíttatta akkori tulajdonosa, Gerliczy Félix. Közben egy gyönyörû parkot

A templom

Mindszenthy Bíboros anyaga

kiállítás mellett a falakon van még egy ös�szeállítás hazai kisvasútjainkról, de egyházi és üdvözlôlap-témák is találhatók a termekben. A képeslapok kollekciója a több mint száz ország gyûjtôivel való kapcsolatból is állandóan gyarapodik. A magánmúzeum ismertsége napról napra növekszik, mint azt a szaporodó, pozitív véleményekkel teleírt vendégkönyvek is bizonyítják. Nem fenékig tejfel persze a dolgok állapota, mert JuÁr úr támogatást szinte csak 5–6 magánszemélytôl kap. Szerencsére az egyesület jogosult az 1 %-os adófelajánlások fogadására, amibôl évente 20–60 ezer forint gyûlik össze. Számukra viszont a pályázatok nemigen mûködnek, az igazi segítséget sokszor az jelenti, ha valaki képes-levelezôlapokat adományoz a gyûjteménynek. Csattanónak szánom: Hegyfalunak van saját honlapja is, de aki oda felmegy, semmit nem talál errôl a – nemcsak helyi – nevezetességnek számító gyûjteményrôl. Döbbenten hallottam, és nem is igen hittem el, hazatérve azonban meg kellett gyôzôdnöm az infó valódiságáról – a községrôl szóló egyetlen hivatalos weboldalon nem tesznek említést a Képeslap Múzeum Baráti Körrôl és a százezer darabot meghaladó gyûjteményrôl. Így hát aki arrafelé turistáskodik, javaslom, hogy keresse fel a vasútállomástól kb. 20 percnyire, a falu túlvégén, a templommal szemben lévô múzeumlakást,

Készül a NOHAB-anyag

tette Gludovácz József – a következô kastélytulajdonos – megrendelésére. A kastélyt idô és elôzetes bejelentkezés hiányában nem tudtam meglátogatni, de a JuÁr úr otthonával és múzeumával éppen szemben magasodó „A Szent Kereszt felmagasztalása” elnevezésû templomot megtekinthettem, ugyanis kulcsát éppen vendéglátóm ôrzi. A homlokzat felirata az építés idejérôl és az építtetôrôl, Horváth Istvánról emlékezik meg. Bár a templom belseje kisebb felújításra és állagmegóvásra szorul, érdemes ide betérni és megszemlélni – különösen az oltár felett kialakított mennyezet egyedi, „térnövelô” festése figyelemre méltó. Persze nekünk elsôsorban a gyûjteményekkel kellett törôdni… Úgy százezer képeslap van JuÁr úr birtokában, ennek 50–60 %-a már feldolgozott formában. Kedvence a Trianon-téma, amit hosszú ideig nem lehetett bemutatni sehol, ám amióta Várpalotán megnyílt a Trianon Múzeum, az ottani képeslapanyagot lényegében Hegyfaluból kölcsönözték. Másik fô gyûjtési ága Vas, Zala és Gyôr-Sopron megye, valamint az ezen megyék területébôl kialakult mai osztrák Burgenland tájai, települései. A feldolgozott anyagokat sûrûn igénylik kisebb-nagyobb kiállításokra, bemutatókra – ott jártamkor éppen érkezett vissza egy anyag Ikervárról. A szépen alakuló NOHAB-mozdony

a volt téesziroda épületét – mert lehet, hogy még a helybéliek is csak a régi funkciómegnevezéssel tudnak útbaigazítást adni a vándornak… a képeslapmúzeum kifejezésen meg elcsodálkoznak. ■

Elérhetôségek: [email protected] vagy a http://kepeslap.genezis.hu JUÁR Képeslap Múzeum – egyéb adatok az itt is közzétett logókon.

Bezárt a „Széchenyi” általános iskola

MAGYAR TURISTA

2012/12

25

kitekintÔ

■

olaszország

Metróval a csúcs-belvárosba

A minimetróból feltûnik Perugia sasfészek-belvárosa

Itália égen-földön-sínen-vízen (5. rész)

Harsáczki György (szöveg és kép)

D

éli irányból érkeztünk az olasz csizma közepén található, számunkra teljesen ismeretlen Perugiába, Umbria fôvárosába. A délutáni melegben elálmosodott társaság nem éppen frissen szállt ki a buszból. A nagy parkolót modern épületek vették körül, jármûvünk mellett egy felüljáró vetett árnyékot az aszfaltra. – Innen egy úgynevezett minimetróval fogunk a városközpontba jutni – tájékoztatott elôre bennünket az idegenvezetô. Városvédôk négyesmetrója Ekkor jött a meglepetés. Ezüstszínû doboz közeledett a felüljárón – teljesen hangtalanul. Megértettem néhány utastársamat, akik akkor még nem fogták föl, hogy a minimetro elôállt. Ez a különös közlekedési eszköz egyszeriben számos középkori látnivalót elôzött meg a ranglistámon… A 2008. január 29. óta üzemelô alternatív tömegközlekedési eszköz nagyszerû módon köti össze Perugia sasfészek-belvárosát az alant fekvô modern negyedekkel. Az emberek

nem pöfékelnek autójukkal, nem koptatják-törik a szûk utcákat, nincs a mûemlékeket romboló rengéskeltés, és nincs parkolási probléma. Mindezek egy kora középkori belvárosban igen fontos szempontok! A város vezetése már 1980. óta igyekezett megoldani a belvárosra nehezedô nyomást. Perugia 95 millió eurós zöldberuházása modell értékû. Kissé utópisztikus… Perugia A személyzet nélküli metrócska (bár elsôsorban a felszínen halad) beléptetôrendszere a 80-as évek pesti metrókapuit juttatta eszembe. Ez segítségünkre volt késôbb… Az üveg-fém indítóépületben még vártam egy újabb metróra, hogy a kifutó kocsit megörökítsem, majd a következôbe beszállva megilletôdve igyekeztem a jövô megelevenedett utópisztikus városát lencsevégre kapni: hullámzó vaspálya, a robusztusnak ható,

zöldövezeti lakóblokkokkal. A szemben, vezetô nélkül felbukkanó metrókapszulák kifejezetten futurisztikusak voltak. A hat megálló között nem egyértelmûen emelkedtünk – a pálya a felszínhez igazodva több hullámban „küzdötte le” a magasságot. A végállomást megelôzôen meredek betoncsôben kapaszkodott fel jármûvünk. Kiszállva láthattuk, hogy az üres metrót egy alig öt méteres (helyben) fordító indította vissza – üvegfal mögött. Az „üzemterületrôl” kilépve (csak jeggyel!) remek kilátás nyílt az alattunk fekvô umbriai tájra. De a történelmi központba további két hosszú mozgólépcsô vezet, végül egy hatalmas, ódon lakóház árkádja alól léptünk ki a fényre. Ágrólszakadt katedrális A magas, régi épületek között átsétálva rövidesen a centrum fôutcáján nyújtogathattuk a

Minimetro - a modern Perugiával a háttérben

Helyben fordul a kis „vonat”

26

MAGYAR TURISTA

2012/12

A Fontana Maggiore a templom elôtt

A Palazzo dei Priori robosztus, gótikus tömbje nyakunkat: a Collegio del Cambio reneszánsz épülete és a 13. században elkezdett városháza, a Palazzo dei Priori robusztus tömbjének néhány emelete – egy sor többszörösen osztott gótikus ablaksorral – majdnem húsz méterrel magasodik az utca fölé. Homlokzatának teteje lôrésekkel tagolt, legfelsô szintjén Umbria festészetét állították ki. Elsétáltunk a 150 évig épített palota bélletes kapuja elôtt, aztán idegenvezetônk szavaira szétrebbent a társaság. A városháza hosszabbik oldala egy nyitott loggiával Itália legágrólszakadtabb katedrálisára néz. Azt hinné az ember, hogy még kicsi is, de a lépcsôsorhoz érve érezni valós méreteit. Csonkának ható harangtornya csak kápolnányi, oldala pedig mintha a vakolatát siratná: díszburkolatát „térdig” sikerült befejezni, de ennek motívuma is fürdôszobacsempére emlékeztet… Ablakai minden tekintetben kicsik, jó sötét is van benn. A mérleg „pozitív” serpenyôjébe a térre nézô szószéke kerül a kapu mellett… 1345–1490. között építették.

Kapunyílások és boltívek - több emelet magasban

Boltozatok védelmében A szóban forgó épületek egy teret fognak közre, melynek közepén a reneszánsz elôtti idôk igen szép szökôkútja, a Fontana Maggiore csobog. Tervezôje nem ismeretes, alkotói Giovanni Pisano és Arnolfo di Cambio voltak. Formái, dombormûvei szép kompozíciók fotózására ösztökéltek. Perugia attrakciói mellett minden középkorés várbarátnak ajánlom figyelmébe a térrôl (a templommal szembe állva) balra levezetô utat. A jobb védhetôség miatt többszörösen megtört út felett több emelet magasságban ívelnek át kapunyílások és boltívek, amelyekkel a komor paloták, védmûvek falai egymásra támaszkodnak. Afféle középkori Manhattan… Perugia az etruszkkutatások egyik székhelye, s az egykori 11 etruszk város egyike – a legnagyobb etruszk emlék, egy kapu is itt látható. Tapadva surranás Bár nem nagy a „fellegvár”, mégis alig találtam vissza a gyülekezôhelyre. Mások viszont a következô kanyarban szakadtak le (kilátás, fotózás miatt), így aztán jelentôs emberveszteséggel értünk a minimetró bejáratához. Egyeztettünk hátramaradt idegenvezetônkkel, majd annak tudatában, hogy lent majd nem tudunk a közös jegy nélkül kilépni az üzemterületrôl, lemetróztunk. Az eseménytelen utazás után (fenn van ám a jó világ) a kietlen végállomáson láthattuk, hogy még egy pad sem vár minket. Ez

méltatlan! Szorult helyzetünkben végül két fiatal „itáliánóra” tapadtunk, akikkel együtt kisurrantunk a „kapun”. Ha olaszos nem is, de frappáns volt a megoldás. S végül megállapíthatom, hogy Perugia egyetemvárosa a minimetró nélkül beleolvadt volna a reneszánsz pastába… ■

Falak és paloták egymásra támaszkodnak...

A „csempés” díszítésû templom a szószékkel és a középkori díszkút

MAGYAR TURISTA

2012/12

27

história

■

úttörÔink

A Rovátka és a Vöröspataktorony 1911-ben (képeslap)

Sváb László (szöveg és kép)

Pillanatkép a Magas-tátrai magyar hegymászás történetébôl A

Magas-tátrai képeslapjaim között van egy 1911. április 10-én Budapesten feladott lap, melynek címzése és szövege a következô: „Nagyságos Csatádi Arthur gyógyszerész úrnak Ótátrafüred, Szepes megye Igen tisztelt Csatádi Úr! Pénteken, f. hó 14-én reggel érkezem az elsô vonattal dr. Serényi barátommal, és ezúttal megint a Rózsában, az ott lakó ôrnél szeretnénk megszállni 3–4 napra. Tehát újra Csatádi Úrhoz fordulok az ügyben, hogy volna szíves az illetôt értesíteni, hogy otthon maradjon. Ellátásra is számítunk, sôt lehetséges, hogy nem csak ketten, de 4-en is leszünk. Fáradságáért fogadja elôre is hálás köszönetemet és maradok szívélyes üdvözlettel. Horn K. Lajos” A levél írója a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) kiváló ifjú hegymászója. Az említett dr. Serényi Jenô szintén hegymászó és kiváló síelô volt. A címzett Csatádi Arthur gyógyszerész 1907. és 1911. között a Téry menedékház

A BETE Levélzáró bélyege

A BETE jelvénye

28

MAGYAR TURISTA

2012/12

gondnoka, az MTE választmányi tagja volt, és csatlakozott hozzájuk Neumann Szigfrid münmert a hegymászók jól ismerték, ezért fordulcheni festômûvész, aki a hegység szépsége mitak hozzá. A képeslap írója által meghatározott att költözött a Tátra aljára, és lett híres Tátraérkezési idôpont húsvéthoz kapcsolódott, az festô. A Nagytarpataki-völgybôl tervezték megünnep abban az évben április 16–17-re esett. mászni a Varangyostavi-csúcsot (2424 m) és a Érdekelt, hogy vajon mi célból utaztak a MaVöröspatak-tornyot (2378 m). gas-Tátrába? Április 15-én hajnalban sílécen indultak a A BETE 1910–1913-as évkönyvben jegyezNagytarpataki-völgyben a Vadász-lejtôn át a ték a tagok tátrai túráit, így nem is kellett sokat Varangyostavi-csúcs alá. A nyugati szakadék kutakodni, hamar megtudtam, hogy Horn K. és Serényi április 15-én a Vadászlejtô-tornyon járt, április 17-én pedig a Rovátka-csúcsot és a Vöröspatak-tornyot mászta meg – ezek elsô téli megmászások voltak. De az is kiderült, hogy ugyanekkor a Kistarpataki-völgyben, a Téry házban a BETE egy másik társasága, Kregczy Tibold, Votisky Zoltán és A Budapestrôl küldött képeslap hátoldala Rokfalusy Lajos foglalt szállást. Ôk április15-én a Vöröstorony-hágót és a Vörös-tornyot április 17-én a Zöldtavi-csúcsot mászták meg, szintén téli elsôkként. Dr. Serényi Jenô a Magyar Kárpát Egyesület XL. évkönyvében „Téli hegymászások a Magas-Tátrában” címmel számol be túrájukról. Írásában olvashatjuk, hogy április 14-én érkeztek a Tarajkán lévô Rózsa menedékházba. Itt A Budapestrôl küldött képeslap - Magas Tátrai téli Ottó csúcs

A Téry menedékház és mögötte a Vöröstorony (képeslap)

A Rózsa menedékház 1911-ben (képeslap) telve volt hóval, így járhatónak látszott, de a felsô sziklákat kékes jégpáncél borította. Ezért a keleti szakadékkal próbálkoztak. Serényi megpróbált besíelni a szakadékba, de csakhamar besüppedt a mély porhóba, félô volt, hogy elindul vele az egész hólejtô. Ezért leereszkedett társaihoz, és úgy döntöttek ilyen viszonyok mellett nem próbálkoznak a mászással. Látták, hogy a Vöröstorony-hágón hárman – a Téry házban lakó klubtársaik – másznak a Vörös-toronyra. Megpróbáltak ôk is a hágóba jutni, de a mély, laza hó nem tette lehetôvé a feljutást, ezért dolguk végezetlenül tértek vissza a Rózsa menedékházhoz, ahol Neumann barátjuk elbúcsúzott tôlük. Másnap pihentek, majd április 17-én ismét a Nagytarpataki-völgybe síeltek fel. A Rovátkahágó alatt hagyták a léceket, és a jeges lejtôn másztak a hágóba, majd a Rovátka-csúcsra (2332 m), aztán a jeges falon, kötélen ereszkedtek a Vöröspatak-torony (2378 m) elôtti nyeregre. Meglepetésükre a csúcsra vezetô gerinc száraz, hómentes volt. Szikláin élvezetes mászással értek a csúcsra, ahol hosszan gyönyörködtek a téli panorámában. A síléceikhez visszatérve, sebesen ereszkedtek a völgybe. A Vadász-lejtô alatt a szikrázó napsütésben nyári forróság fogadta ôket… Egy lapos sziklánál megálltak, nekivetkôzve hallgatták a környezô hegyoldalakon lezúduló lavinák dörejét, majd lesíeltek a szálláshelyükre.

A Téry menedékházból induló Kregczy Tibold (építészmérnök), Rokfalusi Lajos (lôcsei tanító) és Votiski Zoltán (földrajztanár) – mindhárman kiváló felvidéki hegymászók – április15-én a Vöröstorony-hágót (elsô téli elérés) és a Vörös-tor-

Följebb a mély porhóban kúszva-mászva jutottak fel a hágóra. A fáradtságtól lihegve, a gyönyörû látványtól elbûvölve pillantottak le a behavazott Papirus-völgybe. A csúcsról lehúzódó sziklás gerincen gondos biztosítással másztak fel, télen elsônek a Zöldtavi-csúcsra. Az igaz barátság melegétôl áthatva szorítottak egymással kezet. A csúcs behavazott kôgúláját körülülve csodálták a napsütésben szikrázó csúcsokat. Az erôs napsütésben olvadó hó zizegése figyelmeztette ôket, jó lesz visszaindulni, mert közeleg a lavinák órája. „Az Öttó katlana hatalmas, homorú tükörként összpontosította a fény- és hôsugarakat, rezgett fölötte a levegô, mint egy forró, alföldi, nyári napon. Egyszerre egy halk roppanás, egy elhaló dörej, mint távoli ágyúdörgés: a Vöröstavi-csúcs déli falán omlott alá az elsô lavina… „A hôsugárzás tûrhetetlen volt, arcunk tüzelt, mintha keNégyen a tárai túra résztvevôi közül, egy csoportképen 1912-ben mencébe tartottuk volna, úgyhogy zsebkendôbôl gleccserfátylat rögtönöztünk… Egy nyot (2466 m – elsô téli megmászás) mászták órával a csúcs elhagyása után elértük a Téry meg. Április 17-én a Zöldtavi-csúcsra (2536 m) házat.” kapaszkodtak fel (elsô téli megmászás).(nekem Fél háromkor bezárták a menedékházat, és már ezek az április végi telek is furcsák) Errôl szelíd tempóban ereszkedtek sível a völgynek. Kregczy Tibold a „Turistaság és Alpinizmus„Tarpatakfüredre érve Serényi és Horn barában” számolt be „Az Öt-tó hóvilágából” címû taink üdvözöltek, kik szintén hazafelé készültek írásában: szép sikerekkel megrakottan. Együtt siklottunk le „Midôn húsvét hétfôjén a kelô nap bíborja aztán a tarajkai kocsiút piszkos haván.” elömlött a jégkoronázta csúcsokon, hármaÉs vitték haza egy fehér húsvét felejthetetlen sunk felcsatolta a hágóvasakat a menház elôtt. emlékét. Így fejezôdött be a magyar hegymászás Az elôzô nap melege által felpuhított hó most egy szép epizódja. ■ erôs jégkéreggel volt borítva, ezért a síket lent hagytuk…”

Hazafelé - Kregczy Tibold felvétele

A Rózsa menedékház helyén épült Dr. Guhr menedékház, mai nevén Bilikova Chata

Bal oldalon a Zöldtavi csúcs - Kregczy Tibold felvétele

MAGYAR TURISTA

2012/12

29

história

■

az I. vil ágháb o rú emlékei

A Komeni-fennsík tetején (2. rész)

Lokvica

Lokvica az alkonyat utolsó lobbanásának visszfényénél Komeni-fennsík déli szélén fekvõ kis olyan volt, mint valami régi, öreg vár. Erõsen falu a karszti kirándulások egyik közszürkült, amikor beértünk a falucska egyetlen pontja. A környezõ csúcsoknak stratéterére. Tenyérnyi volt az is. A közepén kõkút álgiai jelentõségük volt. A Doberdó elvesztése lott, durván faragott kõvályúval.” után csapataink eddig hátráltak, és egy éven Elõször a „kutat” járjuk körül. Jogos az keresztül ebben a térségben zajlottak súlyos idézõjel, mert felmerül a kérdés, hogy ez az harcok, ezért itt sok és sokféle háborús emöblös, betonhéjjal bevont kútkáva valóban kút lék található. Megszokott dolog, hogy a túráfelett áll-e. A válaszhoz fordulhatunk háborús zók a templomtornyot tûzik ki célpontul. Mi naplóhoz is. A Bihar megyei Árpád községbõl a azt javasoljuk, hogy a Karszt-fennsíkon utanagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. febzó a templomtorony melletti közruár 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó, kutat, pontosabban a közösséB. Sárközy Gergely „Katonaéletembõl gi víznyerõt keresse. A víz a – élményeim, küzdelmeim és szenKarszton aranyat ér. Részvedéseim a világháborúban” címben azért, mert kicsi az évi mel 1922-ben a családja számára csapadékmennyiség, s pont írt visszaemlékezést, ami a szerzõ Lokvica akkor a legkevesebb, amiáltal kialakított fejezetek szerint a kor a legnagyobb a hõség, „Nagy Háború” blogon olvasható. részben azért, mert az a keMi is innen veszünk részleteket. vés csapadék a kõzet repedéA katonáknak sok szenvedést okosein keresztül pillanatok alatt elilzott a szomjúság. Nyáron a rekkenõ hõség lan. Ezért a Karszton a letelepedés fõ szemidején hetekig nem esett esõ, s ha esett is, pontja a víznyerõhely léte volt. Az ilyen helyek a mészkõ pillanatok alatt elnyelte. Állandóan körül jöttek létre a halmazalaprajzú települések. víz után kutattak. Magyarország sík vidékein Nézzünk szét egy háború elõtti karszti telepüásott kerekes kutakból nyertek vizet. A képen lésen! Somogyváry Gyula „Virágzik a mandulátható B. Sárközy Gergely vízkeresõ útja sola” címû regényének zászlósát a karszti Dane rán egy ilyen kútkáva felé vette az irányt. Képfaluba vezényelték: zeletében otthon járt, így hazai bõvizû kutat „Sötét fenyvesben tûnt el az út. Az eddigi remélt. S képzeljük el csalódását, amikor egy pompás, fehér országút helyett köves, kátyús üres vízgyûjtõre lelt. Csalódása tükrözõdik a kocsiúton döcögtünk. Fél perc alatt kibukkannaplójából:. tunk a fenyves túlsó szélén. Bokros csalitban „A szomjúság nagyon kínzott, semmi itakanyargott tovább az út, és váratlanul lejtelom nem volt. Fogtam a kulacsom, és beni kezdett. S ekkor tûnt fel a túlsó dombon mentem a faluba, hol már többen is kerestek Dana parányi községe. Bizony vékonypénzû vizet. Láttam, hogy majdnem minden háznál kis falu volt az. De akkor, abban a pillanatban, van kút, mégpedig közvetlen a ház sarkánál,

A

30

MAGYAR TURISTA

2012/12

Bedécs Gyula (szöveg) Kocsis Tibor (kép)

de sem kútágast, sem vedret nem láttam. Benéztem a kútba, melynek fala kõdarabokból volt kirakva, a feneke is sima kõ, de víz egy csepp sem volt benne. Szent Isten! Hát hová lett a kútból a víz? Hogyan jön belé víz, ha a feneke is sima kõvel van borítva? Föltekintettem, hát láttam, hogy a ház csatornájából egy hosszú csõ nyúlik a kút szája fölé. Most már értettem a dolgot. E sivár, kopár, köves Karszt-fennsíkon nincs víz, a lakosok az égbõl hulló esõvizet levezetik kõkútjukba, és onnan használják fel. De mivel akkor éppen nagy szárazság volt, a kutakból is kifogyott a víz. Borzasztó helyzet! Na, szép paradicsomi vidékre jöttünk ide.”

A vizet keresô B. Sárközy Gergely

Az ilyen „kút” jelentett telepítõ erõt és alakult ki körülötte a pár házból álló halmaz alaprajzú karszti falu. Részben a víz szûkössége, részben domborzati okok miatt alakult ki az apró falvak rendszere. Mondják, hogy a Karszton tíz lépés alatt tíz faluban járhatsz. Talán túlzó, de jelzi, hogy aprófalvas területen járunk. Van település, amelyik „virágzik”, mások csak vegetálnak, s több közülük már teljesen kiürült. Az egykori községi kút minden faluban szép környezetben, gondosan felújítva, megbecsült dísze a településnek még ma is, amikor vízvezeték szállítja a vizet. Manapság már nem látunk olyan esõcsatornákat, amilyenekrõl Sárközy Gergely írt – nem látunk, de a beton kõkávák még mindenütt ott vannak. Most Lokvicán nézünk körül, Primoz Marusic farmján. A ház évszázadok során kialakult alaprajza és a gazdálkodást szolgáló elrendezése megmaradt, csak a modern kor követelményeinek és gazdálkodásának megfelelõen megújult. Az itt élõk nemzedékek óta szõlõmûveléssel foglalkoznak, ami meghatározza a gazdaság mostani szerkezetét is. Külön épülete van a gépeknek, külön a szõlõ feldolgozásának. A lakórész úgy néz ki, mint egykoron, de az alsó szint, mely régen az eszközök és élelem tárolására szolgált, most a falusi turizmus igényének megfelelõen étterem. A ház szerkezetén a háború nem változtatott. Ha csak a külsõt nézzük, az a benyomásunk, mintha a harcok elkerülték volna, de a belsõben ott vannak az ölés eszközei – díszítõ elemekké szelídülve. Már az udvaron találkozunk velük. Lövedékek, repeszdarabok, vasdarabok minden konzerválás nélkül rozsdásodnak, míg az étteremben szépen megtisztítva szerves részét képezik a belsõnek. Persze ehhez kell a gazda múlt iránti szeretete, gyûjtõszenvedélye. Amikor belépünk az étterembe, olyan érzésünk támad, mintha egy helytörténeti gyûjteményben lennénk. De nem csupán gyûjtõszenvedély kell, hanem kreativitás is, a kulacsból, villából, kanálból, sisakból, gyalogsági ásóból, szögesdrótból „csillárt” alkotni. A kemence mellett kissé bizarr a lövészárok hulladékából alkotott „csontváz”, de a háborút idézi. S még mindig marad látnivaló. A fotók jól egészítik ki a háborús tárgyakat. Az archív képek között a híres magyar hadifotós, Balogh Rudolf képeit is megtaláljuk.

Fejezzük be a farmlátogatást a pincében! A Karszt talaja a terra rossa, a vörös föld, ami a mészkõ kõzeten képzõdik. Így ásványi sókban szegény. Nincs humusz, viszont van vasoxid, ettõl a jellegzetes, vörös szín. Amit a talaj nem ad meg a szõlõnek, azt megadja a napfény és az évszázados termesztési kultúra. Jórészt vörös bort ad a Karszt, áttetszõen piros színût, kicsit fanyart. A gazda szervezi a térség turizmusát. Kavernatúrákat szervez, vacsorát és ebédet kínál. Telefon: +386 (5) 308-0697 vagy +386 (31) 314 480. Cerje A karszti mészkõ törmelékével terített úton gépkocsival is eljuthatunk ide, de jobb, ha gyalog megyünk, mert közvetlenül is tanulmányozhatjuk az õsszel sokféle színben játszó növényvilágot. Ez a 342 méter magas pont háromszor váltott gazdát és sze-

repet. 1916. augusztusáig a monarchia kezében volt. A Doberdóról visszavonuló osztrák-magyar csapatok feladták a magaslatot, ezután az olaszok rendeztek be védõállást. Ma a szlovén nép a gazdája, és új szerepet kapott. Nem szakad el a háborútól, de mégis a békét szolgálja. Vasja Klavora szomorúan írta „Harcok a Doberdón” címû könyvében, hogy a szlovéneknek nincs a Karszton emlékmûvük. De soraiból áradt a remény is, hogy lesz. Õ igazán tudhatta, lévén az ország államelnökének helyettese. A könyv magyar nyelvû változatának megjelenését követõ évben meg is épült az emlékmû, jó igazodási pontot adva a láA Primož Maruš ic-farm udvara togatóknak.

Velencei kútnak nevezett ciszterna Múzeum is, amire a várszerû megjelenés utal. Méltóságteljesen uralja a kaszti tájat a fehér mészkõbõl rakott fekvõ tégla közepébõl kinyúló hasáb. Kívülrõl egy vár érzetét kelti, hiszen a falakat az épület tömegéhez képest kicsi ablakok törik át. S azzal lesz emlékmû, hogy befogadja a szlovén nép harcának és ellenállásának relikviáit. Kilátó is, mert felsõ szintjén erkély található. A 342 méter magas hegycsúcsról déli irányba nézve a nagy gátként húzódó Hermadát látjuk, azon túl az Adriai-tenger kéklik, észak felé a távolban a Júliai-Alpok hófödte csúcsai látszanak. Alattunk megfogható közelségbe kerül a Vipava-völgy, mögötte pedig a Doberdó szélesedik. Pecina és Pecinka Nem szójáték a cím. Az egyik egy kiemelkedés, a másik az ebben lévõ barlang neve. Cerjétõl déli irányba haladjunk, az útjelzõk irányítását elfogadva. Jó fél kilométer után a jelzõtábla egy olyan útra terel bennünket, aminek elején jól kivehetõ hajdani lövészárok húzódik. Az út egyenes vonalban halad a sík tájon. További fél kilométer után jobbra fordulunk a 308 magaslati pontra, a Pecinára. Ez egy kisebbfajta plató, amelyen több elem is utal arra, hogy mi volt a szerepe a háború idején. Az olaszok a viszonylag alacsony, mégis jó kilátást nyújtó magaslatot a „Karszt szemének” is nevezték. Természetes, hogy az osztrák-magyar tüzérség egy reflektort helyezett el a csúcson. Innen irányították a messzehordó ágyúk tüzét a Doberdót védõ egységek megsegítésére. A csúcsot 1916. november 1-én foglalták el az olaszok, és 1917. október végéig meg is tartották. Az õ ágyúik tüze a tengert kísérõ Hermada-vonulatra irányult. A hegy oldalából lévõ barlang bejáratában gépfegyverállás volt. A barlang valójában egy hosszan elnyúló kaverna, amiben elõször a mi egységeink, majd az olasz katonák ütöttek tanyát. Óvatosan, zseblámpát használva menjünk be, de ne csak a lábunk elé nézzünk, hanem a falakra is, mert néhány helyen az itt menedéket találó katonák tárgyai is láthatók. Ahol egy kampós

MAGYAR TURISTA

2012/12

31

szög áll ki a falból, ott egy kis kuckó lehetett, távolabb egy kis keresztet rögzítettek, a hátizsákot pedig már konzerválta a rajta átszivárgó meszes víz. Ahogy botorkálunk a kavernában, nem is tûnik fel, hogy felfelé is haladunk. A barlangi folyosó végén egy siklószerû építmény van. A tüzérségi megfigyelõ reflektora siklott rajta le-fel. Amikor a megfigyelõállás mellett a felszínre érünk, magunk is megtapasztalhatjuk, hogy milyen fontos pont volt. A zöldellõ, õsszel a sok színben pompázó karsztos tájban gyönyörködhetünk. A barlang megtekintéséhez elõzetes bejelentkezés szükséges: Jamarsk Klub – Temnica Temnica 10., Kostanjevica na Krasu +386 (5) 405-338.

tiszteletüket fejezték ki. A háború vasdarabjaiból és a karszt köveibõl alkotott emlékmû illik erre a helyre. József Ágost, a Habsburg-ház magyar ágának fõhercege. Alcsúton született, középiskolai tanulmányait a gyõri bencéseknél végezte. Budapesten jogot tanult, majd elvégezte a Ludovikát. Tisztként magyar ezredeknél, majd honvéddandároknál szolgált. Felmerül, hogy a monarchia egyik legkiválóbb hadvezérérõl, mint katonáról szóljak, vagy inkább az emberrõl. Az utóbbi mellett döntöttem. Részben azért, mert civileknek írom a sorozatot, részben azért, mert kis epizódokkal, illetve a tõle származó sorokkal élõvé tudom tenni az alakját.

Cerje – kilátó és múzeum

Spomenik A barlangi program után a felszínen folytathatjuk utunkat a térképen Spomenik (Emlékmû) névvel jelölt helyig, ahol több emlék is van. Az egyik egy lépcsõzetes alapra helyezett kõoszlop, amit négy gránát õriz. A tetejére is gránátot helyeztek. Az VII. osztrák-magyar hadtest parancsnokának, József fõhercegnek a tiszteletére emelték, és az elõtte húzódó utat József fõherceg útnak nevezték el. A másik emlék egy hatalmas szikla, amiben egy katona egy trón formáját látta. További gondolata az lehetett, hogy ezt a sziklatömböt úgy alakítja, hogy mindenkinek egy trón jusson róla az eszébe. S elnevezték az Isonzó-hadsereg parancsnokáról Boroevic-trónnak. A harmadik emléket pár éve Románia helyezte el. Egyik sem kiemelkedõen nagy látványosság. De ne csak a külsõ megjelenést nézzük, hanem a gondolatot, ami szülte õket. A Komeni-fennsíkon számos kõemléket találunk. Természetesnek kell venni katonáinktól, hogy megjelölték azt a helyet, ahol szenvedtek vagy éppen menedéket találtak. Az egyszerû közvitéz csak a nevét és egységének a számát írta a friss betonra, véste a kõbe, de vannak láthatóan megtervezett, több munkával elkészített kõemlékek is, amelyekkel a katonák parancsnokaik iránti bizalmukat és

32

MAGYAR TURISTA

2012/12

Az alábbi sorok a „Magyar ezredek a Doberdó védelmében” címû kötetbõl valók. A szerzõk (Rózsafi János, Pintér Tamás és Stenczinger Norbert) a fõherceg naplójából idéztek, az 1915. augusztus 15-én írtakból: „Öt percnyi tartózkodás után mélyen megindulva és megrázva kúszom visszafelé. Borzasztó e sok rothadó hús látványa, s a fekete aludt vér, ami mindenütt hever és tapad; oly szörnyûséges, hogy a rémülettõl jéggé dermed a lelkem. Mindig itt feküdni, csak egyszer, éjjel kihûlt, romlott eledelt kapni, ez irtóztató hullaszag közepette, mely nyelvre, torokra tapad. Azt étellel lenyelni; naponta csak egyszer meleggé lett korty vizet kapni, s azt is csak éjjel… Egész bensõm lázong és felordít, mert az, amit láttam, annyira megrázó, hogy örüljön, aki bele nem hal. Szegény hõseim, bámullak és csodállak benneteket, s nem tudom, hogyan mondjak köszönetet! Csak tudná a világ, hogy mi a háború, és mi a rettenetes Doberdó.” Ezt nem egy elsõ vonalban harcoló baka írta, hanem százezer embernek parancsoló és életükért felelõsséget érzõ hadtestparancsnok. Katonái szenvedését írja le magának szánt naplójában, de sajátmagát minõsíti. Aki így ír katonáiról, arról el lehet hinni, hogy kocsiján maga viszi katonáját a segélyhelyre, hihetõ,

A Primož Maruš ic-farm éttermében a gyilkos eszközök dísszé szelídültek hogy átéli annak a katonának a félelmét, aki egy pergõtûz alatt elrágta a pipája szárát, ezért másnap egy új pipával ajándékozta meg. Ezért lett õ katonái körében „fenséges apánk.” Borojevic Svetozárt a kortársak az Isonzó oroszlánjának nevezték. Egy a horvát–bosnyák határon lévõ kis városban született, apai és anyai részrõl is katonacsaládból. Így azután egyenes út vezetett a katonai pályára, és ott sima volt az elõrehaladása a katonai ranglétrán. A világháború kirobbanásakor hadtestparancsnok, egy év múlva a keleti fronton már hadsereget vezetett, ahol eredményesen védte a Kárpátok hágóit. Onnan került az Isonzó-hadsereg élére. Vezetése alatt vertek vissza az osztrák-magyar csapatok tizenegy támadást, majd jutottak el a Piavéig. Borojevic rendületlenül ragaszkodott a Doberdó megvédéséhez. Azt vallotta, hogy inkább elveszít egy zászlóaljat védekezés során, mint egy ezredet az illetõ objektum vis�szafoglalásakor. Szikárnak tûnõ érvelés, de a doberdói harcok esetében eredményes volt, kitûnik belõle katonáinak védelme. A Piavénál a felsõ parancsnokok közül õ próbálta – eredménytelenül – fékezni a hadvezetõség támadási szándékát. Joggal tartott attól, hogy a hadsereg felmorzsolódik. A legkevésbé õt terheli a felelõsség az ottani tragédiáért. Ott ért véget – túlzás nélkül mondható, hogy – eredményes harctéri mûködése 1918-ban. A háború után „de bojna” elõnévvel nemességet kapott, ami utal származására. A politikában nem találta helyét. Utolsó éveit Klagenfurtban töltötte. Életútjának állomásai – Umetic, Kassa, Gorlice, Doberdó, Klagenfurt – azt mutatják, hogy egy monarchiabeli tiszt pályafutása során elhalványulnak az etnikai kötõdések, és csak a birodalom szolgálata marad. Az emlékmûvükkel szemben álló, fából készült alkotás idegenül hat. Az ortodox vallás motívumaiból áll, és egy ortodox templomok

Pecina barlangja

ikonosztázát idézi elénk. Elgondolkodtató, hogy itt van. Több ok miatt is. A tájtól idegennek érezzük. S ha a felállításának indokára gondolunk, akkor minden a háborúba belekeveredõ náció felállíthatja az emlékmûvét. Ez az alkotás a monarchia seregében harcoló román katonákra emlékezik, de úgy, hogy az állíttató ország – Románia – éppen a monarchia ellen vonult hadba. Furcsának is érezzük, de találunk rá magyarázatot. A Déli-Kárpátokban fekvõ Karánsebes környékérõl sorozott 43. gyalogezred katonáinak emelték. A város a románok lakta Krassó–Szörény vármegye székhelye volt, ez magyarázza a motívumokat. S ha ellenérzésünk is van, gondoljunk arra, hogy a román katonák a Doberdó védelmében oroszlánrészt vállaló VII. hadtest magyar parancsnokáról nevezték el az utat, és neki ajánlották az emlékmûvet. S még egy gondolat: men�nyit tudunk mi arról a hadvezérrõl, akinek az emlékmûvét román katonáknak köszönhetjük? Nova Vas Lokvicától Opatje Selo felé vegyük az irányt. A település központjában, a terjedelmes templom elõtt elhaladva már látjuk a Nova Vas felé mutató táblát. Pár ház veszi körül azt a kis templomot, aminek a bejáratával szemben nyíló utcán kell továbbmenni. Egy magángazdaság kertjében hamarosan a doberdói San Martino del

A nagyváradiak emlékmûve Nova Vasban Carsóban látott gúlához hasonlót találunk. Ezzel az emlékmûvel tudjuk legjobban bizonyítani, hogy más jellegû tájékoztatást kell adni a magyar és a más nemzetiségû látogatóknak. Nézzük, mit ír az egyébként mindenre kiterjedõ és szemléletes angol és német nyelvû tájékoztató: „Az emlékmûvet az I. világháborúban elesett magyar katonák emlékére állították. Piramis alakja a csúcsán négyszögletes alakban záródik. A magyar felirat a következõ: A 4. honvéd gyalogezred híres harcai és elesett hõsei emlékére.” Körülbelül 3000 férfi állította meg 1916. októberében az olaszokat. Mindannyian életüket vesztették. Túl azon, hogy a szöveg félrevezetõ, semmit nem mond a nagyváradiakról, akik 1915. nyarán érkeztek a Doberdóra. Több mint egy éven keresztül idõrõl idõre az elsõ vonalba vonták az egységet, hogy rövid idõ múlva a frontra érkezettek töredéke vánszorogjon vissza a Segetiben kialakított barakkvárosba. Az utolsó ilyen elõrevonulásuk 1916. augusztus 6-án volt, Kratochwill Károly ezredes vezetésével. Az elsõ vonalban négy napon keresztül állták az olaszok meg-megújuló rohamát. Augusztus

10-én délelõtt hagyta el az egység az állásokat, és vonult vissza a Lokvica és Opatje Selo közötti új védelmi vonalra. Kitartásuk eredményeként a tüzérséget minden ágyújával és felszerelésével együtt ki tudták vonni az elsõ vonalból. Az ezred ezért nagy árat fizetett, Vasja Klavora könyve szerint a felvonuló 3000 fõbõl csak 200 maradt. Az ezred katonái szenvedéseik színhelyét négy egyforma, gúla alakú emlékmûvel jelölték meg. Ezekrõl az emlékmûvekrõl a San Martino del Carso bemutatásánál is szóltunk. Azért állították, hogy hozzátartozóiknak legyen hová elzarándokolni, és gúlától gúláig járva a kopár táj, a tûzõ nap, a kemény karszti kõ emlékeztesse õket szeretteik szenvedéseire. Számításukat keresztülhúzta a történelem. A hozzátartozókat nemcsak a nagy távolság választotta el az emlékmûvektõl, hanem országhatárok sora is. A Partium – ahonnan ide szólította õket a parancs – Romániához került, hazánkat vasfüggöny zárta el. Nem indultak zarándoklatok, az emlékmûveket nem fûzte össze ösvény. Nem alkottak egységet, egyedül maradva omladoztak. A végsõ ös�szeomlástól a nova goricai múzeum gondoskodása mentette meg õket 1988-ban. Egy év múlva emléktábla is felkerült. Elhelyezésére Goór Judit, a gyõri Révai Gimnázium diákjait kísérõ tanárnõ így emlékezik. „1989. augusztus 26-án a Bank of Nyúl feliratú füstölgõ Ikarus bepöfögött a kis faluba, és egy magánkertben lévõ emlékmûre felkerült a tábla, ami a rendszerváltással induló emléktúrák kezdetét jelentette. Ez az utazás megelõzte a magyar külpolitika ide irányuló lépéseit. A legtisztább civil kezdeményezés volt. A gimnázium szülõi munkaközössége készíttette el a táblát.

József fôherceg emlékmûve a háború idején Volt némi spontaneitás – például csak magyarul olvasható a szöveg. Nincs tiszteletkör senki részére. A szülõk bíztak a tanárokban, a tanárok pedig a szlovénekben, hogy nem ragaszkodnak a szlovén nyelvû változathoz. Úgy gondolták, ha ez a magyaroké, akkor legyen csak az övék. Az avatóünnepségen Nova Gorica város vezetõi, a Révai Gimnázium diákjai és kísérõ tanárai voltak jelen.” A tábla felirata szép gondolatot fogalmaz meg. De tudjuk-e tartani? Magunkénak valljuk-e az ott eltemetettek sorsát? Margittai Gáborban kétségek merülnek fel, amikor így ír „Trianoni menyecske” címû könyvében: „Sorsotok a miénk marad – olvasható a szlovéniai Karsztban, a nagyváradi 4. gyalogezred Nova Vas községben található emlékmûvén. Nehéz beletörõdni az ígéret tarthatatlanságába. Hogy miképp maradtunk el kilencven év alatt a hõsi halottakról kegyelettel gondoskodó Európától, és hogy ezt a rendszerváltást követõen miért nem sikerül megoldanunk, arra keressük a választ hazai és isonzói fronton egyaránt.” Talán többekben is felmerülnek a kétségek. De van kétségoszlató elem is. A templom mellett – hát hol másutt? – a karszti falvak jellegzetes és felújított közkútja mellett már van egy magyar nyelvû turisztikai információs tábla. A Honvédelmi Minisztérium készíttette, és a helyiek állították fel. ■

Magyar nyelvû tájékoztató tábla

MAGYAR TURISTA

2012/12

33

■

francia ország

Szent Márton a turonok

nyara földjén

Orbán Róbert (szöveg és kép) Feiszt György (kép)

A

A Candes-iak szerették volna maguk eltemetni turonok földjén töltöttem néhány napot a püspököt, de a Tours-iak éjszaka az ablakon november elsô felében. Ne valamilyen táát kilopták a templomból a holttestet. Bárkávoli egzotikus vidékre gondoljon a kedval szállították a Loire folyón Tours-ba. Amerves Olvasó, ne is egy képzeletbeli világra! A re elhaladtak – bár november volt – a fák virágfranciaországi Tours környékének lakóit neveba borultak. A szép késô ôszi idôt ma is Szent zi turonoknak Horváth József Elek az 1800-as Márton nyarának nevezik Franciaországban. évek elején írt egyik poétikai munkájában. A Az idén, november elején a Szent Márton Euvers maga egyébként nem tartozik a magyar rópai Kulturális Útvonal háttérszervezetei költészet csúcsteljesítményei közé, neTours-ban tartották éves értekezlehézkes sorai inkább csak azok szátüket. Szerencsére jutott idô arra, mára érdekesek, akik Szent Márhogy az egyik Loire menti Szent ton életével foglalkoznak vagy Márton túrán mi is részt veSzombathely történetét kutatják. A Savariában született Márgyünk. Márton november 8-án Tours halt meg, ezért a túra – igazodton, aki Tours püspöke lett, va ehhez az idôpontokhoz – a Candes-ban fejezte be életét. következô napon, kilencedikén Már aggastyánként vállalkozott volt. Annak ellenére, hogy ez az arra, hogy elmenjen a székvárosától mintegy 50 kilométerre fekvô teidén hétköznapra esett, meglehetôsen lepülésre az ott élô, egymással civakodó szersokan gyûltünk össze Chouzé sur Loire-ban, ahonnan a túra indult. Eljöttek a környékbeli tuzetestársait megbékíteni. Sikerrel járt, de ereje ristaegyesületek tagjai, de ott voltak a Szent Jaelhagyta, s ott érte a halál. kab út barátai is, akiket kis zászlójukról és kagyHorváth József Elek hosszú sorokat szenlós jelvényükrôl lehetett megtelt annak, hogy végóráiban miként idézôdnek fel Mártonban „drága szülôhazájának” képei. ismerni. Chouze-ban a program kis ceremóniával kezdôdött. Indulás elôtt a Mártont jelképezô fél köpenyt egy díszes ládában felvitték az egyik bárkára. A hajó és a körülbelül tíz kilométeres gyalogtúra résztvevôi nagyjából egy idôben érkeztek meg Chapel sur Loire-ba. Ott a kikötôben a bárkát népviseletben felsoÉrkezés Toursba rakozott helybeliek (turonok)

34

MAGYAR TURISTA

2012/12

Tours látképe

kitekintÔ

várták. A hajóról leemelt ládát kinyitották, a Mártont jelképezô köpenyt egy kisfiú kapta meg. A kikötôi vigasság ezzel még nem ért véget. A farönkökbôl rakott máglya még sokáig égett, a sátrak alatt a helyiek által készített pástétomokat és hurkát kínáltak, s meg lehetett kóstolni az ottani borokat is. Mártont egyébként november 11-én temették el Tours-ban, a sírja fölötti bazilika kupoláján a szent szobra látható. ■

Chapel sur Loire

Chapel sur Loire

a hónap fotói

■

december

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

Halász Alexandra (Budapest): Gyömbér (Dumbier) csúcs, Tátra Halász Alexandra (Budapest): Bükki színek

Mesélek egy tavaszról

1

Unoka József 1

Magyar út – magyar sors Mintegy négy évtizedes kultúraközvetítői életművéből nyújt át Szilágyi Korunkról és utódainknak Károly egy sokszínűkortársainknak csokorra valót az olvasónak. A harmincegy beválogatott elbeszélés közé szinte azonos számban kerültek szlovén, macedón és szerb írások. Nem antológiát készített, de törekedett arra, hogy saját ízlése, érdeklődése mellett felvillanjanak azok a sajátos témák, motívumok és stílusjegyek is, amelyek e kortárs irodalmakat jellemzik. A tradicionális délvidéki, balkáni, karszti, tengermelléki és pannon környezet, kis- és nagypolgári, szerzetesi, munkás, alkalmazotti és értelmiségi, reális és szürreális világok hallatlanul sokszínű mozaikja vetül elénk a kötetben, nem csupán kereszt-, hanem időbeli hosszmetszetben is. Lírai természet- és lélekábrázolások, folklorisztikus, balladai, groteszkbe, fantasztikumba hajló, avagy történelmi, társadalmi jelenségek szociografikusan pontos irodalmi megjelenítése, a hagyományos próza kereteit szétfeszítő, modern stílusú írásmód, náci vagy kommunista diktatúrák finomrétegeinek természetrajza, egyén és hatalom viszonya, az antik múlt harmóniájának és a jelen tragédiájának feszültsége, a patriarchális paraszti világ elhalásának, a modernizáció folyamatával zajló ütközésének megrendítően hiteles megfogalmazása – íme néhány jellemzője e kötet meséinek. Szilágyi Károly műfordításainak legjavát adja át az olvasónak. A könyvben található novellák egytől-egyig irodalmi értéket képviselnek, ugyanakkor olvasmányosak, a fabulába való belefelejtkezés élményét nyújtják. Aki már bizonyos fokig ismeri ezt a vérbő, sejtelmes, érzelemgazdag, többnyire plebejus világot, annak újabb színekkel gazdagodik az ismeretanyaga, egyben közelebb kerülhet a „néplelkekhez”. Aki pedig először találkozik velük, hiteles és érdekfeszítő szövegeken keresztül nyerheti első benyomásait, amelyek révén kedvet kaphat újabb írások kézbe vételére.

1990 Ft Canada-Transatlantic ISBN 978-963-87299-9-6

1500 Ft Garbai Gábor (Székesfehérvár): Havasalma (Borzavár)

Lánczi Anita (Debrecen): Tengerszem

Szlovén, szerb és macedón elbeszélők

1900 Ft

É

Unoka József

Dr. Unoka József orvos, nyugalmazott főorvos, 1933-ban született Beregdarócon, a mai Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozó Csonka-Beregben. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Nyugdíjas éveiben kezdett családkutatással, a szülőföldjén élők sorsával, a magyarság sorskérdéseivel és a politikai pártok alapvető ellentéteinek okaival foglalkozni. Könyvében a szülőföld varázsáról, a kárpátaljai magyarság tragédiájáról, nemzetünk sorskérdéseiről és a saját nemzeti értékrendünkben való megmaradás fontosságáról közöl írásokat. • l köztünk egy ember, egy belgyógyász, aki nem restelli a világot, a magyarság mai titkait, szűkebb és tágabb családunk, fajtánk jelenkori gyötrelmeit, a szülőföld sorsát, históriáját, benne népünk elárvultságát és elárultságát a szívós diagnoszta türelmével és lelkiismeretességével vizsgálni. Könyvéből a szülőföld iránti szeretet mellett Magyarország és a magyar nemzet sorsa iránti aggodalom és az útkeresés olvasható ki. Mint amikor az orvos a beteg pulzusán tartva a kezét, annak rendellenességei és egyéb riasztó jelek alapján, a kór súlyosságától függően hol baráti szóval korholja betegét, hol pedig a leghatározottabban felszólítja eddigi önpusztító életvitelének a feladására. Többnyire a lakosságot foglalkoztató kérdésekre keresi, és történelmi, filozófiai, valamint társadalompolitikai megközelítésben adja meg a választ. Az elemző és aggódó orvos szavai ezek civil és politikus honfitársaihoz, hogy ez így tovább nem mehet, mert ez az út az ország pusztulásához, a nemzet vesztéhez vezet. Arra int, hogy nem szabad egy tál lencséért, már hatvan éve hangoztatott, de soha be nem váltott blöffökért, csábos ígéretekért, csillogó üveggyöngyökért idegen értékrendűek kényérekedvére kiszolgáltatni az országot. Nem szabad feladni nemzeti hagyományőrző értékrendünket és magyar identitásunkat, mert más értékrendű környezetben mi csak kiszolgáltatott, másokkal helyettesíthető, másodrendű polgárok, vagy rabszolgák lehetünk. Domonkos László

Magyar út – magyar sors

Ajándékozza meg szeretteit e „kandalló mellé való” kitûnõ olvasmányokkal!

Az agyagművesség évezredei a Kárpát-medencében

Szlovén, szerb és macedón elbeszélők

Mesélek egy tavaszról

1500 Ft

2000 Ft

3000 Ft

A Pannon-Kultúra Kiadó könyvei 20% kedvezménnyel megrendelhetők vagy megvásárolhatók a kiadóban! Érdeklődés, postai utánvétes megrendelés: +36 20 3996602 3000 Ft

Garbai Gábor (Székesfehérvár): Keretbe foglalva ( Kôris-hegy )

2500 Ft

Címünk: Budapest, XIII. ker., Frangepán u. 16. I. em. 3. helyiség Nyitva tartás: munkanapokon 9–15.30-ig.

2012. december

www.magyarturista.com

Ára: 490 Ft

betétlappal Boldog karácsonyt kívánunk!

Dolomitjátszótér

Címlapfotó: Harsáczki György – „Merre van a jelzés?” – résztvevôk a Téli teljesítménytúrán a Gerecsében.

Metróval a csúcs-belvárosba

HISTÓRIA

Pillanatkép a Magas-tátrai magyar hegymászás történetébôl

9 771589 749000

KITEKINTÔ

12

Az ismeretlen Borsa-völgye Hat felejthetetlen nap Salzburg tartomány tájain ISSN 1589-7494

Természetjárók, magashegyi és teljesítménytúrázók lapja

Természetjárók, magashegyi és teljesítménytúrázók lapja

Magyar Turista

Magyar Turista

12 12