2011. Mabon - XI. évfolyam 6. szám

2011. Mabon - XI. évfolyam 6. szám

Árnyak 2011. Mabon - XI. évfolyam 6. szám

Tartalomjegyzék Hatos - a teremtés ésa misztikus végzet száma Hávamál - Varázsének a rúnákról 3.

Csenge Boszorkánykonyhája - A rozmaring Pu Szung-ling: A kísértetfeleség

Az izlandi Varázslás és Boszorkányság Múzeuma A mézbor Varjúmítoszok


Hatos - a teremtés és a misztikus végzet száma Noha e számot Püthagorasz Aphrodité

képzetével társította, aki a görög mitológiában a szépség, a szerelem, a házasság és a szülés istennője volt, a hatost mégsem volt kedvelt a régiek körében. Az

ókori

népek

mitológiáiban,

vallásaiban és népszokásaiban csak elvétve bukkan fel, az egyiptomiak

például egyáltalán nem is használták a hatost. Bár találunk pozitív példát is, ennek a számnak az értelmezése

inkább pejoratív; a misztikus végzetet jelöli, az Apokalipszisben például hatan vannak a bűnösök, a hamis próféták. Kedvező megítélésében viszont - a két láb, a két kar, a fej és a törzs alapján - a hatossal jelképezik az embert, de e számhoz kapcsolódik a világteremtés képzete is, ugyanis Isten a földet és az eget ennyi nap alatt teremtette meg.

Szent Ágoston a hatost tartotta a legtökéletesebb számnak, de nem a hatnapos világteremtés miatt, hanem fordítva, azt gondolta, Isten azért alkotta meg a világot hat nap alatt, mert ezt a számot tekintette az összes szám között a legeszményibbnek.

A keleti filozófiákban már jobban elterjedt; az indek és a buddhisták szent számként tisztelték, és a térdimenziókkal: a lent, a fent, az elöl, a hátul, a jobb és a bal irányokkal

azonosították. A hinduk életfelfogásában hat olyan csodás képessége van az embernek, amely megkülönbözteti őt az emlos állatoktól. Csak rá jellemző a gondolkodás, a felismerő látás, a beszéd, a cselekvés, a szeretet érzése és a szexuális kifinomultság.

Az északi buddhizmus hat transzcendentális erénye: a jóság, az önuralom, a türelem, az erkölcsösség, a meditálás és a bölcsesség; hat végtelen értéke: a könyörület, a béketűrés, a morális beállítottság, a szorgalom, a józan ítélőképesség és az intelligencia. Hat birodalmat különítettek el, melyekben az istenek, a titánok, az emberek, az állatok, a szenvedő lelkek és a holtak tartózkodnak.


A tibeti buddhisták "kincs a lótuszban" jelentésu szent mantrája, a hat szótagú

varázsformula az "Om mani padme hum", amelyet a várható jobb élet, a megvilágosodás és a Nirvánába jutás reményében szüntelenül ismételgetnek a hívők. Az "om" az isteni univerzumot és az örök életet, a "mani" a kincset, a "padma" a lótuszt, a "hum" pedig az áment jelenti.

Köztudott, hogy Buddha lótuszvirágból született, tehát a kincs nem más, mint a

megvilágosodott ember, azaz Buddha. Maradva a buddhista irodalomnál, az alvó Májá királynőnek egy hat agyarú elefánt jövendölte meg fiának, Buddhának a születését. Hat Buddha ismeretes, a bodhiszattvát hat tökéletes lelki üdv segíti a

Nirvánába, valamint hatféle meditációs témát különböztettek meg: ezek a Buddha, a Dharma, a Szangha, a lemondás, az erkölcs és az istenek. A taoisták körében létezett egy olyan leírás, amely nem öt-, hanem hatféle ajánlással szolgált a hosszú egészséges élet érdekében. Ezek a mérsékelt étrend, a növényi eredetű gyógyszerek fogyasztása, a rendszeres nemi élet, a testedzés, a napkúra és a helyes légzési technika. A kínaiak hat irányt különböztettek meg, hat buddhista

pátriárkájuk volt, hatféle újjászületést ismertek, és a természetnek hat misztériumot tulajdonítottak.

A hatost az indiánok szent számként tisztelték. A négy égtájuk a zenittel és a nadírral

kiegészülve válik hat világgá. Baucse termékenységi istennő hat gyerekétől népesült be a föld.

Afrikában ritkábban fordul elő e szám, de azért itt is találunk példát rá: a bambarák hat titkos társasága az emberi test hat izületének felelt meg; a beavatási rituálé hat

fázisát

Madagaszkáron

szerencsétlennek tartották.

viszont

nagyon

Az íreknél hat világkorszak, hat hódítás, vagyis hat honfoglalás váltotta egymást. A

görög Szkülla hat nyakú, hat kutyafejű rém volt. Egy vogul mítoszban hat istenfi cseperedett fel, az osztjákok hierarchiája hat lépcsős, és a mítikus szibériai antilopok hat lábúak. A Szefer Zohárban a hatos a szépség megtestesítője. A mágiában a hat,


mint varázsszám a végtelen idő szimbolikája. Krúdy Álmoskönyve szerint hatossal álmodni egészséget jelent.

Az asztrológusok a Naphoz és a Holdhoz egyaránt hat-hat zodiákust soroltak. A Holdhoz a Vízöntőt, a Halakat, a Kost, a Bikát, az Ikreket

és a Rákot. A Naphoz az Oroszlánt, a Szüzet, a Mérleget, a Skorpiót, a Nyilast és a Bakot.

Ha a hatost negatív színezettel értelmezzük, akkor

ez

a

szám

legszerencsétlenebb

minden

jelentésű.

bizonnyal A

a

babonás

emberek különösen akkor félnek tole, ha valamely esemény a hatodik hónap hatodikára esik, mivel ezt végzetes kimenetelűnek tartják.

A püthagoreusok okoskodása szerint a hatos a nemek szorzatából született, a kétszer háromból, illetve a háromszor kettőbol. Talán ezért is lett a kettos háromszög a házasságban élő nő és férfi emblémája, szimmetriája jelképezi az együttéléshez

szükséges erőt, energiát, békét, nyugalmat, összhangot. Hatását tekintve a hatszög a leggazdagabb és legteljesebb geometriai ábra. A matematika törvényét figyelembe véve a hatos az első olyan szám, amely egyenlő az osztóinak összegével: 6=3+2+1, tehát a legkisebb tökéletes szám. Tallózva még egy kicsit a vallásokban: a Korán ugyancsak hatnapos világteremtésről tudósít: "Hat nap alatt teremtettük az egeket és a földet, s ami közöttük van anélkül, hogy fáradtság vett volna erot rajtunk". A föld alatti poklok száma hat, a siíták

Mohamed utódaként hat imámot tartanak számon. Az Ótestamentumban hat olyan városról esik említés, ahol menedékre találtak a bunösök. Éva Ádám halála után hat nappal halt meg.

A zsidók az égbol hullott mannáról a "van" szót olvasták le, aminek a hatos az ekvivalense. A mannára írt hatos mutatta meg nekik, hogy hat napig fog esni, és

megbűnhodnek, ha megszentségtelenítik a hét hatodik napját, a szent Sabbatot. A hébereknél a hatos vezér szám volt, amely a munkát és a szenvedést szimbolizálta. Jób

hat megpróbáltatáson esett át. Izraelben a szolgák hat évig szolgáltak és a földet hat évig művelték.


Hávamál - Varázsének a rúnákról 3. Íme, a tizennegyedik ige: ha emberek előtt

isteneket néven idézek,

sorolom sorján mindet, ázokat és álfokat,

tisztelik tudásom. Íme, a tizenötödik ige: Tjódrörir törpe dala Delling ajtaja előtt:

erőt az ázoknak dalolt, álfoknak birtokot, Ódinnak bölcsességet. Íme, a tizenhatodik ige:

ha gyors eszű nőt nézek, gyengéd kedvemre valót, eszén fordítok elébb ügyesen, így a fehér karú hölgy, hamar fel is enged. Íme, a tizenhetedik ige: ez, ha a lány habozna, lábáról leveszi hamar. E dalok,

Loddfáfnir, legyenek örök igéid:

igaz szavuk megfogadd,

hasznodra lesznek híven, javadra, bármiben jársz. A tizennyolcadikat

nem hallja tőlem senki, se lánya, se asszonya;


- mert amit magad tudsz, senki más, az a legtöbb; ezért ezt a varázs-szót az tudja csak tőlem,

kit karommal ölelve védek, vagy húgomnak hívok.

Szólt a Magasságos ekképp,

szent Csarnoka megzengett, föld fiának üdvére,

óriások sarjának vesztére, dicső, aki elmondta, dicső, aki elértette,

javára, ki ebben jár, üdv, ha hallgattad híven.

Fordította: Tandori Dezső

Csenge Boszorkánykonyhája - A rozmaring Az ókor óta megbecsült növény, de a

XVII-XVIII.

században

vált

igazán híressé, mint gyógynövénycsodaszer. A rozmaring népies neve antosfű.

Dél-Európában

honos

növény, amely nálunk is megterem,

akár a kiskertek díszeként, akár cserépedényben nevéből

nevelve.

adódóan

harmatjának is nevezik.

a

Latin

tenger

A nevéből eredően, mediterrán származásánál fogva, a ködös tengerpartok közelében érzi igazán jól magát. Évezredekkel ezelőtt először tartósító hatására figyeltek fel. Ha a húst befedték vele, az

tovább elállt. Paracelsus a rozmaringot saját gyógyításának alapjául tekintette, Ő és kollégái igen nagyra becsülték. Használták: szem-, szív-, májbetegségek és fejfájás gyógyításánál is.


Diskurides a sárgaság ellen ajánlja: „A növény melegítő és a sárgaságot gyógyítja, ha

vízben főzve testgyakorlatok előtt adják inni, azután, a beteg testgyakorlatot végez, lemossa magát és bort iszik. Az erősítő kenőcsnek és a mustkenőcsnek is alkatrésze.”

A Geoponica című kései görög munkában ezt a mondát olvassuk róla: „Élt egyszer

egy ifjú, neve Libanos volt. Áhítattal tisztelte az isteneket, de az emberek éppen ezért megirigyelték és megölték. Ekkor azonban a föld növényt termelt az istenek

tiszteletére, amelyet a meggyilkolt ifjú emlékére dendrolibanon-nak (tömjénfának)

neveztek. Az istenek jobban örvendeznek, ah az emberek nekik a dendrolibanonból kötött koszorúval áldoznak, mintha aranykoszorút ajánlanak fel számukra.” Ez a nagyon kevéssé pogány ízű monda arra utal, hogy a rozmaring tulajdonképen a szegények tömjénfája. Az arab tömjén akkor hihetetlenül drága volt, néha olyan


értékű, mint az arany. A szegény embernek azonban akkor sem volt aranya, akinek jutott az aranyból, az akkor is búcsút mondott a szegénységnek. Az arab tömjén drága volt, a szegény ember szegény volt, kerített hát a szegény ember magának olcsó

tömjént. Olyat, amelyet nem kell messze földről hozni, amelyet ingyen kinál a mező. Dendrolibanon a görögben mai napig éppen úgy jelent tömjént, mint rozmaringot. A

rozmaringnak

halványkék

virága

Arkhigenész

kámforos van.

már

Az

illata

és

ókorban

használta

a

rozmaringolajat. Az 1300-as években von Villanova rozmaringból állította elő először

az éterikus olajkivonatot. Nem csoda, hogy a gyógyászaton

kívül

igen

népszerű

az

illatszer- és a kozmetikaiparban is. Illatos olaja ma is tisztítószerek és vermutok egyik alapanyaga. Az alföldi tanyavilágban még a

legszegényebb családoknál is volt legalább egy

cserép

rozmaring,

melyből

a

búboskemence tetejére szórtak pár levelet, hogy kellemes illatú legyen a lakás.

Columella kiváló méhlegelőnek mondja. Horatius egyik ódája szerint rozmaringgal és mirtusszal (penates)

koszorúzták kis

szobrait.

a

házi

Ovidius

istenek szerint

ünnepre az ünneplők is vagy rozmaringgal,

vagy rózsával, vagy ibolyával koszorúzták magukat. A díszkertekben, ahol a puszpáng

már nem díszlett, rozmaringgal helyettesítették. Az ifjabb Plinius írja a tengerparton fekvő, Laurentium nevű villájának kertjéről, hogy az utakat csak a villa mögött szegélyezi puszpáng, ellenben a tenger felé eső oldalon, ahol a tenger párája és a szél erősen megviseli a növényzetet, rozmaringgal kellett pótolni a puszpángot.

Az arab gyógyítók az emlékezet-, és a beszédkészség javítására, a görögök

agyserkentőként használták. A görög diákok rozmaring füzért hordtak a nyakukban, hogy így a lecke jobban megmaradjon az emlékezetükben. Még Shakespeare is utalt

rá Hamlet című drámájában. Ofélia is egy rozmaring ágat tartott a kezében, és azt

énekelte kedvesének:" Itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek rózsám, hogy jussak eszedbe". A temetési szertartásoknak is szimbolikus része volt egy ág rozmaring, hogy a túlélők emlékezzenek az elhunytra.

A Magyar Királyné vizének is nevezték, mert alkoholos kivonata Erzsébet királynét


kigyógyította a paralízises betegségéből. Akkoriban divatos illatszer is volt. Gyógyhatása miatt napjainkban is fontos helyet foglal el a természetgyógyászatban.

A friss rozmaringot, ha óborban érleljünk, kitűnő szíverosítő italt kapunk, amely kedvezően hat az alacsony vérnyomásra.

Serkenti a vérkeringést, az emésztést, jó hatással van az idegrendszerre, köszvényre,

a

nőgyógyászati

bőrbetegségekre,

panaszokra,

kopaszságra,

étvágyjavító, görcsoldó, immunmerősítő. Illóolaját reuma ellen is használják.

Mint házi orvosság Lippay szerint következőképen értékesíthető a rozmaring:

„Rozmaringos bor igen jó a főfájás ellen. Pestisnek idején rozmaringból füstöt csinálni, elűzi a dögletes eget. Ha ki ezen füstöt a szájába és orrába bocsátja,

igen jó a hurut és nátha ellen, megerősíti embernek

agyavelejét, és annak mindennemű hideg folyásit, szorongásit elveszi. A nehézség ellen, álmosbetegség ellen, gutaütés, reszketés, érezhetetlenség ellen igen hasznos, ha borban vagy vízben megfőzik s azt isszák éhomra. Annyit érnek a rozmaringos

borssal és konzarvával is. Ha porrá törik a rozmaringot és pirított kenyérre hintik s azt eszik, vagy malozsába teszik, s úgy isszák, igen használ az émelygő gyomornak, aki semmit meg nem emészthet. Ha rozmaringot nádmézzel összetörik, jó az ájulás ellen. Hasonlóképen a büdös lehelet ellen egyék minden nap reggel ezen virágban és a gyenge levelében kenyérrel, sóval. Ha borba vagy ecetbe megfőzik zsályával együtt és estve megmossa vele az ember a száját, igen használ a fogainak és ínyének. A fájából pedig hasznos fogvájót

csinálni, és ha a szenét egy kis tafotába varrják s avval dörgölik fogukat, frissek és tiszták lesznek tőle, s a férgeket is megöli. Lúgnak is jó, fejet mosni igen jó.”

Később a magyar füveskönyvek ugyanezt ismétlik, de sokkal rövidebben. A XVIII. század végétől kezdve már hanyatlik a rozmaring jelentősége és tekintélye s végül elfeledett „népies” növény lesz belőle.


Pu Szung-ling: A kísértetfeleség "A Tajsan-beli Nie Peng-jün oly boldogan élt feleségével, mint hal a vízben. Azonban

felesége

váratlanul

megbetegedett és meghalt. Nie bánatában majd elemésztette magát.

Egyik éjjel, mikor szobájában üldögélt, a

felesége nyitott be hozzá. Nie döbbenten kérdezte:

- Hogy kerülsz te ide?

- Én már kísértetté lettem, de éreztem, hogy mennyire búsulsz utánam. Bánatod megindította

az

Alvilág

Urát,

és

megengedte, hogy titkon találkozhassunk. - felelte az asszony. Nie megörült, átölelte a feleségét és az egész

éjszakát

szemernyit

sem

együtt

töltötték.

lepődött

meg

Egy a

történteken. Ettől kezdve, mikor előbújtak a csillagok és feljött a hold, mindig találkoztak. Így teltek-múltak aztán az évek. Nie soha senkinek nem említette, hogy újra nősülne, ezért nagybátyjai és fivérei aggódni kezdtek, hogy családjának magva szakad. Azt tanácsolták, hogy vigyen asszonyt a házba.

Nie beleegyezett, és kérőket küldött az egyik jóravaló családhoz. Ám attól tartva, hogy

kísértetfelesége megharagudhat, titokban tartotta elotte. Nemsokára az esküvő napját is kitűzték. Azonban a felesége rájött, hogy mire készül, s eképpen dorgálta meg:

- A hűséged miatt dacoltam az alvilág szidalmaival. Hát most nem szegheted meg az esküdet! Vagy igaz szerelmed csak ennyi lenne?

Nie elmagyarázta, hogy csupán családja miatt teszi, de feleségét ez sem nyugtatta meg. Elköszönt férjétől és távozott. Nie bár sajnálta ot, elhatározásán mégsem változtatott.

A nászi serleg kiürítésének éjszakáján az ifjú házasok együtt tértek az ágyba. A kísértetfeleség váratlanul szobájukban termett, felpattant az ágyra és hangosan szidalmazva ütlegelni kezdte az új arát:

- Hogy képzeled, hogy az ágyamba telepedhetsz?

Erre a másik is felszökkent és verekedni kezdtek. Nie óvatosan lapult köztük és


mezítelen lévén, egyik oldalon sem mert kitakarózni. Hirtelen kakas kukorékolása

harsant, a kísértet pedig nyomban eltűnt. Az új feleség azt hitte, hogy Nie felesége valójában meg sem halt, ot pedig rútul rászedték. Szégyenében fel akarta magát akasztani. Nie töviről hegyire elmesélt neki mindent, míg végre az asszony megértette, hogy kísértettel van dolguk.

Másnap éjjel, mikor a kísértet megint visszatért, az új feleség rémülten menekült előle. A kísértetasszony azonban nem hálni akart Niével, hanem körmeivel a férfi

borét, húsát hasogatta fel. Majd mikor eltűnt, Nie az új asszonyával, a gyertya fényében némán, egy szót sem szólva bámultak egymásra. Így szenvedett Nie jó néhány éjszakán keresztül.

A közeli faluban élt egy kiváló varázsló. Őszibarackfából karókat faragott és a feleség sírjának négy sarkába szúrta. Ezután abbamaradt a kísértetjárás."

Tokaji Zsolt fordítása

Az izlandi Varázslás és Boszorkányság Múzeuma Stradir terület Izland észak-nyugati részén fekszik Húnflói kikötoje körül. Mindig is kissé kihalt terület volt, bár manapság már

három

megközelíthető Évszázadokon

óra a

keresztül

autózással

fővárosból. az

izlandi

emberekben elevenen élt a hit, hogy Strandir lakosai figyelemreméltó mágikus tudással bírnak. Ennek a hitnek egyik

alapját mindenképp az adta, hogy az izlandi boszorkányégetések itt kezdődtek.

1654-ben három férfit égettek meg boszorkányság

vádjával

Trékyllisvík

legészakibb körzetében. Ezzel kezdődött meg az a majd 30 éven át tartó időszak,

melynek során 21 izlandit égettek el elevenen (20 férfit és egy nőt), s további

200-at ítéltek el. Mindezek nem tűnnek túl soknak, ugyanakkor azonban figyelembe kell venni, hogy Izland lakossága abban az időben nagyjából 50 ezer fő lehetett.

Hólmavík faluban, Strandir közepén nyitották meg 2000-ben a Varázslás és Boszorkányság Múzeumát. A múzeum bemutatja, miben különbözött az izlandi


boszorkányság az Európában megszokottól. Izlandon a boszorkányok nem repkedtek seprűn, leginkább férfiak voltak, akik a pogány varázslás legkülönfélébb formáit gyakorolták. Hólmavík népe a múzeumban megismerheti a boszorkányüldözések történetét: a bírákat és az elítélteket, és a felsorolt "bűnöket".

A múzeum az izlandi népi mágia elemeit is bemutatja, beleértve olyan népszerű praktikákat, mint a láthatatlanná válás, a pénzmágia, az ellopott tárgyak visszaszerzése és a szellemekkel való kapcsolatteremtés. A múzeum látogatói még egy speciális ceremónián is részt vehetnek: segédkezhetnek egy helyi varázslónak, hogy elűzze a gonosz szellemeket.

A Varázslás és Boszorkányság Múzeuma június 1. és szeptember 15. között tart nyitva minden nap 10:00-től 18:00-ig, azonban az év más részében is kinyitnak külön kérésre, akár még egyetlen látogató kedvéért is.

A múzeum második része, a Varázsló Kunyhója Klúkában nyílt meg, Bjarnar fjord közelében, 2005-ben, amely kocsival mintegy félóra Hólmavík falutól. A kunyhó

tulajdonképp egy tőzegből és sziklából, a régi, tradicionális izlandi módon épült házikó.

A

látogatók

megtekinthetik

a

hajdani

földművesek

szegényes

életkörülményeit, betekintést nyerhetnek világukba, a túlélésért való küzdelmükbe. A látogatók megtanulhatnak halászni, birkákkal bánni, de megismerik az olyan régi izlandi népi mágikus elképzeléseket is, hogy hogyan nyerjük el egy leány szerelmét, vagy hogyan járjunk el, ha valami tisztátalan dolog kerül a környezetünkbe. A Varázsló Kunyhója körüli terület a trollmítoszoknak állít emléket, melyek az izlandi varázslás kultúrkörének szerves részét képezték.




A mézbor A mézbor rövid története A mézbor (avagy mead) egy méz alapú, erjesztett ital, a történelem hajnala óta

készítették és fogyasztották a legkülönbözőbb kultúrákban. Már az ókori Babilonban mézből és vízből bort erjesztettek. Az egyiptomiak is jól ismerték. Pithagorasz úgy tartotta, hogy a méz szüli a gondolatokat,

sőt,

megszületett

a ideákat

kristálytisztán szűri. A mézből készült

mézsör)

italok is

(elsősorban különleges

tiszteletnek örvendtek, rituális alkalmakkor

fogyasztották

őket. Az erjesztett mézbor volt az

Égei

látomásokat

civilizáció

hallucinogén

szere.

isteni

előidéző Hogy

fokozzák erősségét, gyakran

hallucinogén növényekkel fűszerezték. Későbbi korokban a rómaiak inkább a mézbort részesítették előnyben, míg a kelták mézsört fogyasztottak.


A maják, hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, minden évben fesztiválok sorozatát rendezték, mely rituális felajánlásokat, áldozat-bemutatást és egy kábító mézbor, a balche megivását foglalta magában.

A maják hite szerint egyébként a Földet a

méhisten teremtette. Erre az is utal, hogy egy szó jelölte náluk a világot és a mézet. Az

isten, miután megismertette az emberekkel a balche áldásos hatásait, saját oltalmába

vette a mágikus italt, és ettől kezdve csak a beavatottak ismerhették elkészítésének módját. Úgy tartják, hogy a maják bódító hatású fa kérgét vagy olyan békát (Bufo marinus) merítettek az italba, amelynek kiázó pszichedellikus méreganyaga, a DMT erősítette a mámoros hatást. A kategória legjobbjának a szakértők a germánok "keserű fűvel", valószínűleg beléndekkel kevert mézsörét tartják, de a kókuszdióval

elegyített mézbort is nagyon dicsérik, mivel rendkívüli módon hat a szerelemben megfáradt emberre.


A mézbor készítésének írásos, és tárgyi bizonyítékai kerültek elő Észak-Európában,

Skóciában, a mediterrán vidékeken, Kínában, de még az indián kultúrákban is ismert volt. A középkorban a gyümölcsszürettel együtt a kaptárakat is begyűjtötték. A

viaszból kifacsart mézet a nemesek használták édesítőszerként, a viaszt pedig nagy lábasokban forralt vízben olvasztották lapokká. A megmaradt vizet eltették, s a természetes erjedés hatására következő aratásra készen is volt a nagyon gyenge mézbor.

Ősisége okán szinte mágikus

képességet tulajdonítanak neki. A

“mézeshetek”

kifejezés

is

innen jön: A hagyomány szerint

egy hónapig mézbort ittak a friss házasok, ez a hagyomány szerint

biztosította

a

fiúgyermeket.

Régen a mézborkészítés titkát céhek

birtokolták,

s

az

ő

privilégiumuk volt a készítése, mára bárki nekiláthat, ha van kellő türelme. A mézbor fajtái A mézborokat nem a méz típusa,

hanem

az

ízesítő

adalékok alapján osztályozzuk. - A “hagyományos” mézborban csak méz, víz és élesztő van, néha egy kis savat adnak

hozzá, hogy az édességet ellensúlyozza. - A Metheglinbe fűszereket és gyógynövényeket, például fahéjat vagy szegfűszeget kevernek. A szó a wales-i “meddyglyn” angol átirata, mely gyógyszert jelent. Régen a gyógynövényeket édes mézborban adták be, hogy jobb ízük legyen.

- A Melomelben gyümölcs, vagy gyümölcslé egészíti ki a mézt. Esetenként egyéb fűszerek is helyet kaphatnak.

- A Cyser almákkal vagy almalével készített Melomel

- A Pyment kétféleképp is készülhet. Lehet szőlő(lé) alapú Melomel, vagy mézzel édesített szőlőbor.

- Hyppocrasnak a fűszeres Pymentet nevezzük.


- A Sack az erősebb, magasabb méztartalmú mézborokat jelöli, ezek általában édesebbek is.

Előfordulnak más, ritkán használatos kategóriák is: “hydromel” (gyenge, “felvizezett”), “rhodomel” (rózsalevelekkel készítve), “omphacomel” (éretlen szőlőszemekkel készített Pyment), stb.

A kezdeti mézmennyiségtől és az élesztő cukorerjesztő képességétől függően a mézborok a száraz, karcos ízvilágtól a nagyon édesig terjedhetnek. Palackozástól függően lehet enyhén szénsavas, vagy teljesen szénsavmentes.

Varjúmítoszok Számos

mitológia

hasonlóságuk

miatt gyakran keveri a varjút és a hollót. A varjút is az istenek hírnökének

összekapcsolják időjárással,

tartják a

hosszú

és

Nappal, élettel,

kezdetekkel, balszerencsével és a halállal. A varjút összekötik a látható és láthatatlan világokkal, és

úgy tartják, az előjel és prófécia madara.

Intelligenciája

és

ravaszsága miatt a varjút csalónak tekintik, és úgy hiszik, a tündérek varjú

formát

öltenek,

csínytevéseket kövessenek el.

hogy

A varjú, és minden más hozzá hasonlóan nagytestű, fekete madár sötétséggel, és a termékeny földdel asszociálódik.

az ősi mitológiákban a kezdeti

Az észak-amerikai indiánok, a kelták, és a germán törzsek hitvilágában a varjú

testesíti meg a látható világ teremtőjét. A görög és római mitológia misztikus erőt,


jövőbelátási képességet tulajdonít neki, károgása közvetít az isteni és az emberi világ

között. A keresztény mitológiában a bűn sötétségének, a test csábításainak szimbóluma, ennek egyik jellemző példája az, hogy az allegorikus képzőművészeti alkotásokon Szent Benedeket a Sátán egy nagy, fekete madár képében kísérti meg. Későbbi megjelenéseiben a magányosság allegóriájává válik. A varjú a kelta mitológiában halál

és

a

háború

hármas

istennõjének, az ír Badb-nak az állata. A név csuklyás varjút

jelent és Morrighan, Nemhain és Macha

istennõk

összefoglaló

neveként használják. Morrighan halálistennõ jelezte

varjú

az

ulsteri

alakjában hõs,

Cú

Chulainn bekövetkezõ halálát. Nemhain

a

harci

téboly

istennõje, idõnként nõ, idõnként varjú alakjában vett részt az ütközetekben. A történetek szerint még 1014-ben is, mikor Brian Boru, a híres északi király Clontarfnál legyõzte a viking seregeket, ott

röpködött a hármas istennõ varjú alakjában a harcolók feje felett. Egy fehér varjú a hosno Branwen-nel áll kapcsolatban, míg testvérét, Bran-t a holló jelképezi. A görög és római mitológiában a varjakat

Szaturnusz,

Kronosz

és

Athéna istenekkel kötik össze. Mikor a varjak rossz hírt hoztak Athéna

számára, az istennő dühében tollaikat feketére

változtatta.

Hasonlóan

szólnak Apolló történetei is: a rossz

hír hozóját rendszeresen feketére festette. Úgy gondolják, a varjaknak

hosszú életük van, Ovidius szerint Médea Iaszón vérébe egy varjú vérét

keverte, s az így élt túl kilenc generációt.

Kínában a fekete varjú a gonoszságot

és a rosszindulatot testesíti meg, míg a vörös vagy aranyszínű a Napot és a gyermeki kegyességet reprezentálja. A mitikus ábrázolásokon a napot gyakran egy


háromlábú varjúval jelenítették meg, mivel a három a fény és a napot megtestesítő istennő száma volt. A japán sinto vallásban a szent varjak az istenek hírvivői.

Néhány régebbi babona szerint a varjú látogatása és hívása előjele a közelgő halálnak. Számos kultúrában a varjakat és a hollókat tekintették a lelkek hordozóinak

is. A halállal való összekapcsolásuk valószínuleg onnan ered, hogy a varjakat

gyakran láthatták, hogy a csatamezőkön, vagy a temetőkben emberi és állati maradványokkal táplálkoznak.

A jóslás érdekében gyakran megszámlálták a varjakat. Egy régi angolszász népi rigmus szerint egy varjú rosszat jelent, a kettő viszont szerencsét hoz. A három varjú egészséget, a négy jómódot jelez, az öt varjú azonban betegséget, a hat pedig halált jelent.

Indiában a varjúkárogás vendégek érkezését jelzi előre. Másutt jelentéssel bírhat a

károgás ideje és a károgások száma is. Kínában például, aki éjjel 3 óra és reggel 7 óra között hall varjúkárogást, ajándékra számíthat; a reggel 7 és délelőtt 11óra közötti

varjúkárogás esőt és szelet; a délelőtt 11 és délután 1 óra közötti pedig veszekedést

jelez. A károgások száma viszont azt jelzi, hogy ki fog meghalni: egy károgás valamelyik jó barát halálát, kettő egy családtagét, három a szeretett lényét, négy pedig a károgást hallgatóét jelzi előre.


2011. Mabon - XI. évfolyam 6. szám

Recommend Documents