2011 Karácsony. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Lukács ev. 1,52

2011 Karácsony „Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.”

I

Lukács ev. 1,52.

gen, ez Mária élettörténete. Jézus, az ő gyermeke a Szentlélektől fogant. A megszületett Megváltót Heródes király halállal fenyegeti. Menekülniük kell. Mária nem kormányozza az ő életét, Isten vezeti. Nem Mária védelmezi az újszülöttet, Isten az ő védelmezője. Isten, aki a hatalmasokat letaszítja a trónjukról, a megalázottakat pedig eszközül használja országa építésében. Nemcsak kétezer éve, ma is igaz, hogy hatalmas dolgot cselekedett velünk a hatalmas Isten, - ezért lehet karácsonyunk! Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott karácsonyi ünnepeket a Gyülekezetnek, Tóth Sándor és Tóthné Magyar Ágota lelkipásztorok

Református Híradó

Sajókazinci Márai Sándor: December (Részlet) Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem , hideglelős dadogással meséltem dajkámnak a vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal. Ezen felül Indiát, Amerikát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségem fölött. Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei bőrkötésben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is…Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

2

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség. Aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet,- mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni, ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben….

Karácsonyi kántálóvers... Nagy az öröm minden fölött, szerfölött, Akit vártunk, a Megváltónk, hogy eljött. Megjósolták a próféták jó régen, Fényes csillag jelenik meg az égen. Ez a csillag lesz az örömhír jele, Szent vallásunk örvendeztessen vele. Vigyétek hát az örömöt szerteszét, És áldjátok az Úr Jézus szent nevét! Csikász József gyűjtése

Sajókazinci


A szélben együtt hajladoztunk, Holnapról együtt álmodoztunk. Együtt fürödtünk napsugárban Együtt csillogtunk harmatárban, Ahogy ti, kis fenyők.

d

k

!

!!! u

A szélben egyfelé hajolni, Viharokkal együtt dacolni. Együtt fürödni napsugárban, Együtt csillogni harmatárban Jó nektek, kis fenyők!

Mi is így nőttünk, nem is régen Fenyőiskola sűrűjében, Sopron hegyei gyűrűjében, Közösség csendes erejében, Ahogy ti, kis fenyők.

bbgon

ajánlj

Jó még ilyen közel egymáshoz! A holnap annyi változást hoz. Jó együtt nőni, hajladozni, Holnapról együtt álmodozni… Jó nektek, kis fenyők!

Aztán rátok is vár az élet, Fenyőiskola szerteszéled. Némelyik még maradna…mégse! Várja helye, rendeltetése, S búcsúztok, kis fenyők.

vá

ásra

Károlymagaslat hűs tövében, Sűrű sorokban, zölden, szépen, Ami jó, semminek híjában, Viruló fenyőiskolában Nőnek a kis fenyők.

o

ol

T

Túrmezei Erzsébet: Fenyőiskola

És összenőtt a szívünk-lelkünk, Aztán búcsúztunk, útra keltünk. Mi se maradtunk, mi se késtünk. Várt ránk helyünk, rendeltetésünk, Mint rátok, kis fenyők. Most elárultam. Ez a titkunk. Találkozunk, kezet szorítunk. De már a távolság nem éget, Ha legyőztük a messzeséget Krisztusban, kis fenyők.

3


Sajókazinci Az apostoli hitvallás magyarázata Hiszek… Akár az Ószövetséget, akár az Újszövetséget lapozzuk fel, a hit szava mindenütt a bizalmat jelenti. Bízom valakinek az erejében, hatalmában, szavában. Bízom Istenben. Ábrahám, Krisztus előtt jó kétezer évvel hitt Isten szavában, ezért merte rábízni egész családját Istenre, mert elhitte, hogy Mezopotámiából az ígéret földjére Kánaán földjére fogja őt biztonsággal elvezetni. – Ezért a tettéért nevezzük Ábrahámot a „hívők atyjának.” Ézsaiás próféta is hitt, ezért fogadta el Isten elhívását a prófétai szolgálatra. Belátta, hogy nem az erős katonai szövetséges, hanem Isten a nép egyedüli menedéke. Így hirdette a népnek: „Ha nem hisztek, nem maradtok meg.” Hitt Pál apostol is, és hirdette a pogány népeknek: „Csak az Istenbe vetett hit tesz minket igazzá az Isten előtt.” Így bízott Istenben Luther, a reformátor is, mert elfogadta, „az igaz ember hitből él”. Ha mi hiszünk Istenben, akkor Ő igent mond ránk. Egy Istenben… Sokan voltak a történelemben, akik nem hitték még Isten létezését sem. Pl.: Feuerbach, aki szerint az ember azt vetíti ki magából, amit kíván, remél, és a saját képmása előtt esik térdre. Marx már ki is mondta, hogy Isten nem létezik. Csupán a hatalmasok, az elnyomók találták ki, az istenhit a nép ópiuma. Freud is úgy látja, hogy nincs Isten, csak egy „apa-óriás”, aki büntet. Rossz a kérdés feltevése: Van-e Isten? Helyesen így hangzik: Mi közöm nekem az Istenhez? Ha valaki tévézni akar, kevés, ha csak leül a készülék elé. De ha bekapcsolja, megjelenik a kép és a hang. Aki tagadja Isten létezését, az kikapcsolta a készülékét és nem képes a vételre. Számára Isten néma marad. Aki hisz, az bekapcsolta a készülékét, meghallja Isten hangját és részesül Isten ajándékaiban. Mindenható Atyában… A Svájci Államszövetség alkotmánya így kezdődik: ”A Mindenható Isten nevében”. Az a nemzet, amely alaptörvényét Isten nevében alkotja meg, kifejezi, hogy nem akar Isten fölé kerekedni, hanem aláveti magát neki. A mindenható azt jelenti: szabad. Ura mindennek. Megszólít minket, kijelenti magát. A Seregek Ura leszáll a földre, emberré lesz, Mert erre is szabad. Isten az Atyánk, Ő teremtett és Ő gondoskodik rólunk. Úgy mindenható, hogy felénk fordul és segít teljes hatalmával. Mennynek és földnek Teremtőjében… Megdöbbentően személyesen vallja meg teremtés-hitét Lu-

4

ther a Kis Kátéjában: „Hiszem, hogy a Jóisten teremtett engem, testemet, lelkemet, minden tagomat, - továbbá cipőmet, ételemet, italomat, feleségemet és gyermekemet, szántóföldemet és jószágomat”. Isten a káoszra nemet mondott és az életre igent mondott. Hinni azt jelenti: Tudni, hogy kihez tartozom. Ha minket, keresztyéneket megkérdeznek, ki vagyok és kihez tartozom? Ezt válaszolhatjuk: Istené vagyok, aki a men�nyet és földet teremtette. Életemben és halálomban Jézus tulajdona vagyok. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, mi Urunkban… Jézus egy név, Názáretben sok férfit hívtak így. Krisztus egy cím, a görög Christos-ból származik, jelentése: Felkent. Izraelben a papokat, prófétákat, királyokat kenték fel szent olajjal. Jézus mindhárom tisztet viseli. Pap, aki kapcsolatot teremt Isten és ember között, próféta, aki hirdeti Isten akaratát, és király, aki utat, pályát készít népének, megszabja a haladás irányát, felmutatja a célt, az új eget és új földet. Egyszülött, jelentése: egyedülálló. Jézus olyan úr, aki nemcsak az előkelő körökben forgolódik. Hanem inkább a szegényekkel, az erőtlenekkel tart. Elvegyül az egyszerű emberek között. Ezért lehet hozzá bizalmunk. Ki fogantaték Szentlélektől, született szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt… Szentlélektől fogant, hogy Jézusban ne legyen semmi, ami bűnt hordoz, hogy tiszta legyen. Így vallják ezt a keresztyének, és mondják szinte egy lélegzetvétellel. De a két mondat között hiányzik valami. Egyetlen szó sem hangzik arról, hogy Jézus hogyan élt, hogyan töltötte ifjúságát. Minderről egyetlen szóval sem emlékezik meg az evangélium. Miért? Mert Jézus életének egyetlen nagy üzenete volt, hogy megjelent benne a földön Isten országa. Jézus rövid földi élete alatt gyógyított, segített, szabadított, szóban és tettben. Igaz életével beszédével, tetteivel botránkozást keltett és sok ellenséget szerzett. Mégsem tért ki az útjukból. Mindez Poncius Pilátus, római helytartó hivatali ideje alatt történt. Megfeszítették, meghalt és eltemették…

Jézus a mi bűneinkért halt meg. Kereszthalála ezért megváltó halál volt. A megfeszített Jézus ember is volt, ismerte a fájdalmat. Kihulló vére tisztít meg minket a bűneinktől.

Kereszthalála által szerzett kiengesztelést Isten és ember között. Eltemették egy jeruzsálemi sziklasírba. A keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk életnek ereje. Az úrvacsora Jézus megváltó halálára emlékeztet, benne a

Sajókazinci kenyér Jézus megtört testét, a bor kiontott vérét jelképezi. A keresztség vize is Jézus bűntől megtisztító vérét jelképezi. Alászállt a poklokra… Jézus valóban meghalt, holttestét sírba helyezték. Valóban „odaát” volt, „odalent” járt, azok között, akik előtte távoztak az élők sorából. De ott sem pihent, hanem a „lelkeknek prédikált”. A bűnbocsánatot hirdette, az örök életet. Hirdette, hogy Isten számára nem vész el senki. Ilyen távoli horizontra tekint a Biblia. Krisztus alászállása a mélységbe nem csupán a szenvedéstörténet lezárása, hanem már a húsvét kezdete. Harmadnapon feltámadt… Ez pontosan a hitvallás közepén hangzik el. Nem véletlenül! A feltámadás keresztyén hitünk középpontja. Csodás híre futótűzként terjedt el a Földközi tenger medencéjében, és elérte a fővárost, Rómát is. Ha ez hiányozna a hitvallásból, az végzetesen csonka volna! A feltámadás az alapja, középpontja az egyház egész bizonyságtételének. A keresztyénséget a feltámadás különbözteti meg a többi vallástól, pl. a zsidóságtól és az iszlámtól. A feltámasztással Isten igazolta: Ő az én teljhatalmú küldöttem, ő a Szabadító. Krisztus feltámadásából pedig következik a mi feltámadásunk. Pál apostol írja: Jézus csak az első zsenge… Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a ti hitetek is. Fölment a mennybe…ül az Atya Isten jobbján… A mennybemenetel Krisztus felmagasztalását jelenti. Ez nem visszavonulás a munkától. Ellenkezőleg: felemeltetés, a legfőbb hatalmi pozícióba való beiktatás. A mennybemenetellel Jézus nem távolodott el a világtól, csupán elrejtőzött szemeink elől. A tanítványok szétszóródhatnak a világ négy tájára, de Jézus velük lesz a világ végezetéig. A mennybemenetel üzenete számunkra ez: Remélni! Onnan jön el…


Túrmezei Erzsébet Először Ugye, sose volt még karácsony? Követei a mesze mennynek Először hoznak hószín szárnyon Fényességes, nagy örömöt! És titkos útján Betlehemnek A pásztorok először mennek A hírre, hogy egy kicsiny Gyermek Fekszik jászlon, barmok között. Földünk felett először száll ma Ujjongó angyali hozsánna! S ragyogóarcú kisgyerek: A pásztorokkal Betlehemben, Hova sietve hívtak engem, Én is először térdelek. Kis imádságom félve mondom. Csudálkozom a csudadolgon, A jászlon és a Gyermeken… Ezen a koldus-királyságon, Égig ujjongó éneken. Először! Soha nem hallottam! Nem megszokottan és kopottan. Először hoztak lépteim Erre a boldog hódolásra. S a századok s az éveim Szertefoszlottak, ködbe vesztek. Először! Hisz ma született meg! Énnekem! Angyalokéval együtt ujjong Új örömmondó énekem. Hozsánna! Ámen. Így legyen!

Keresztelő János, az újszövetségi próféta, Jézus útkészítője, hatalmas erejű szolgálata után Heródes börtönébe kerül. Ott, hitében elbizonytalanodik. Hitünk nem a mi biztos tulajdonunk, mint a lakáskulcsunk. Néha bizonytalan, állandó kísértéseknek van kitéve. Jézus üzen Keresztelő Jánosnak: A sánták járnak, a vakok látnak. Azaz: volt értelme Keresztelő János munkájának és hitének, csodák történtek Jézus munkája nyomán. Az evangéliumhirdetés ma is folyik. A megváltás művét akkor látjuk majd teljes egészében, amikor Jézus a mennyből másodszor is eljön a földre.

5

Sajókazinci Ítélni élőket és holtakat… Halálunk után Isten előtt felelnünk kell: Mit csináltunk az életünkből? Hogy bántunk a képességeinkkel, embertársainkkal? Az egyik ember a kárhozatba, a másik az örök életbe kerül. Az ítélet görög szava a krízis, ami kettéválasztást, elkülönítést jelent. Isten az utolsó ítéletben minden embert megítél, azokat is, akik Jézus visszajövetelekor élnek és azokat is, akik már meghaltak. A Biblia tanúsága szerint köztes állapot (tisztítótűz) nincs. Ezért szükséges, hogy életünk utolsó öntudatos pillanatáig, - a kegyelmi időben –, megtérjünk Jézushoz, hogy üdvösségünk legyen. Hiszek Szentlélekben… A Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) harmadik személye a Szentlélek. A Lélek ott volt már a világ teremtésénél, ott volt az első pünkösdön Jeruzsálemben, amikor a félénk tanítványokat bátor hitvallókká tette. Ott van a keresztyén egyházban. Ott van az igehirdetés mögött, ott van a Biblia szavában, Ő teszi a holt betűt Isten élő üzenetévé. Ott van minden hívő emberben, amikor megtérése után kezd Jézussal járni. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat… Az egyház, a Biblia képével, egy élő test, melynek feje Krisztus, tagjai pedig a gyülekezet tagjai. Másképpen: sokféleség az egységben. Egyetemes: az egész világot átfogó. Tagjait a Szentlélek választja ki már a világ kezdete előtt. A látható egyház a helyi gyülekezet. Hiszem a szentek közösségét… Szent az, akit Isten magának elkülönít, lefoglal, kiválaszt. Nemcsak azok tartoznak a szentek közösségébe, akiknek a szobrát látjuk templomokban (példaadó hitük, Istennek odaadott életük miatt kerültek oda) hanem azok is, akik ma hisz-

Gyülekezetünk alapítványa egyházközségünk műemlék

nek Jézusban. A mai gyülekezet tagjai is a szentek közösségébe tartoznak, szentek, ha megtértek Megváltójukhoz, s példaadó keresztyén életet élnek. A szentek közösségébe tartoznak azok is, akik már meghaltak, s előtte hitben éltek, a győztes egyház (ecclesia triumphans) és azok is, akik most élnek, hisznek Jézusban, a küzdő egyház, (ecclesia militans). Hiszem a bűnök bocsánatát… A bűn életünkben súlyos teher. Ez az oka minden nyomorúságunknak. Mindenben benne van, amihez az ember hozzáér. A bűnt ős-szüleinktől, az első emberpártól hozzuk magunkkal. Ehhez az „eredendő” bűnhöz életünkben még gyűjtünk mi magunk is. A bűn végső soron az Istentől való elszakítottságot jelenti. (Tulajdonképpen ez a kárhozat is: örökre elszakítva, külön élni az Istentől.) A bűnbocsánatot Jézus a golgotai keresztáldozatával szerezte meg nekünk. Ingyen kapjuk tőle. Megfizetni nem tudjuk. De ez mégsem olcsó kegyelem, mert Jézus igaz, szent életébe került! Hiszem testünk feltámadását és az örök életet. Ámen…. Jézus azt mondja magáról: Én vagyok a feltámadás és az élet! Jézus feltámadása, az első húsvét óta nem a halál az úr! Ezzel Jézus rést ütött a halál áttörhetetlennek hitt falán. Exitált, mondják az orvosok, amikor az osztályon meghalt valaki. Kiment az életből a halálba. Ezzel szemben Jézus azt ígéri: Én élek, ti is élni fogtok! Halálunk után nem a semmi vár ránk, hanem az örök élet, az üdvösség, ha életünkben hittünk Jézusban. Örök életünk lesz, azaz korszakokon át Jézussal leszünk a mennyben. Ez minden hívő ember reménysége! Ezzel a hittel tud küzdeni és szolgálni a földön.

Az alapítvány neve:

templomát, rendezvényeit, ifjúsági

SAJÓKAZINCI REMÉNYSÉG ALAPÍTVÁNY

munkáját és a határon túli

Adószáma:

magyarsággal való kapcsolattartást

18430323-1-05

támogatja. Ezúton mondunk köszönetet a Testvérek eddig nyújtott segítségéért.

6


Kérjük, 2012-ben is ajánlják fel adójuk 1 %-át nemes céljainkra!

Sajókazinci


Pünkösdi gondolatok „Lélegezz bennem Szentlélek, hogy szentül gondolkozzam, Vezess engem Szentlélek, hogy szentül cselekedjem, Vonj engem Szentlélek, hogy szentül szeressek, Erősíts engem Szentlélek, hogy ami szent, arra vigyázzak,Őrizz engem Szentlélek, hogy soha el ne vesszek.” A megfeszített, feltámadott, majd mennybe ment Jézus Krisztus nem hagyta a bűnös embert a maga nyomorúságában, hanem elküldte nekünk Szentlelkét, a Vigasztalót. A Szentlélek kiűzi a félelmet, hitet ad, hogy ugyan az életben sokszor legyőzetünk, de végül mi leszünk a győztesek. A Szentlélek adja az újjászületést is. Kiűzi a félelmet. A Lélek a szelídség, szolidság, bölcsesség, mértékletesség Lelke. Ezeket isten beépítette a maga teremtő munkájába. Micsoda erő működött ott, Jeruzsálemben a 11 tanítványban! Feltépték az ajtót, bátran kimentek a világba és bizonyságot tettek Jézusról. Mennyire átalakította ezeknek a félénk embereknek az életét. Mi is kérjük a Lélek erejét az életünkre! Bárcsak elmondhatnánk Mózessel együtt: „Éneklek az Úrnak, mert felséges ő. Erősségem az Úr, Szabadítómmá lett, Ő az én Istenem, Őt dicsérem.” Tőzsér Józsefné

100 éve történt... Presbiteri jegyzőkönyvünk tanúsága szerint „Lelkész-elnök (1911-ben Doktor Gyula) előterjeszti, hogy a felsőbb egyházhatóság szavazást rendelt el több egyházi tisztségre. Presbitérium a sárospataki főiskola algondnoki hivatalára Dr. Tüdős István miskolci lelkész-esperes urat, egyházkerületi tanácsbírónak Novák Lajos sárospataki hittanár urat, zsinati rendes lelkészi képviselőnek Szuhay Benedek kápolnai lelkész, egyházmegyei főjegyző urat, zsinati világi képviselőnek Zsóry György főszolgabíró urat és egyházmegyei világi tanácsbírónak Dr. Görgey Sándor kassai táblabíró urat választja meg egyhangú szavazással.”

7

Sajókazinci


Hitre ébresztő “Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: “Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” “Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: “Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: “Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.” Lukács evangéliuma 5,1-11.

1. Péter halászik, ezzel telnek a mindennapjai. A munka a legfontosabb. Minden a munka, hiszen ez kell a létfenntartáshoz. Jézustól néhány méter választja el őt, de őt nem érdeklik a lelki dolgok. Mérgelődik: megint hiábavaló volt a fáradságom, nem volt fogás. Nekem nincs időm templomba menni. A munka, a család, a kert, az unoka… A munka kell, muszáj dolgozni, ebből élünk! Nincs nekem időm és kedvem Jézusra. Így vélekednek ma is sokan. A munkának élnek, lelküket bezárták a lelki

dolgok előtt. Ez az ember mindig tele van panasszal: Annyit dolgozom, annyit fáradok, de ez sincs meg, az is kellene, soha nem érek a végére! 2. Jézus bekéredzkedik Péter hajójába. Így tud Istenről beszélni, az emberek lelkét ébresztgetni, ha jól hallják. Péter nem utasítja éppen vissza, de tehernek érzi. Mit akar itt ez a Jézus? Miért tart fel? Jézus az emberekhez szól. Péter bosszús szívéhez szófoszlányok, mondatok azért elérnek. – Jézus egy-egy ember életébe hívatlanul is belép. Egy esküvő, keresztelés, temetés alkalmával. Sokan semmi lelki dolgot nem várnak. Kimondatlanul is neheztelnek. Mit kell itt jézusozni, nem érdekel engem a pré-

8

dikáció! De talán egy gondolat, egy hasonlat halványan megmarad…

3. Jézus egyenesen a bosszús Péterhez szól: Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat fogásra! De hát egész éjjel ezt tették. Ők a halászok, nem Jézus. Aki nem ért hozzá, miért szól bele? De most már mindegy: Mit veszíthet? Megteszi. – Igaz, hogy nem sokat adott a Bibliára, Isten igéjére. De a baja, a gondja között egyszer csak úgy érzi, mintha az ige csak neki szólna. Sokakkal ül a templomban, de most mintha Jézus egyedül hozzá szólna. Nem térhet ki, nem állhat fel a padból. Szembe találta magát Jézussal. – Csodálatos halfogás! A halászok örömmel, félelemmel nézik a teli hálót. Hát mégis Jézus ért ehhez jobban? Érdemes volt rá hallgatni. – Igen, Jézus jobban tudja életem megoldását, mint én magam. Amit szava szerint vettem, abból csodálatosan jó jött ki. Igazi öröm, lelket emelő áldás. ”Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről jön, a világosság Atyjától…” De kár, hogy annyiszor egyedül küszködtem. Bár csak korábban figyeltem volna Jézusra!

Sajókazinci

Református Híradó Azóta is így lehet hitetlenből hívő! Aki Jézus közelébe, ige közelbe kerül, annak van esélye Jézus mai csodáit átélni. „Mostantól fogva…”, • Jézus megy elöl, én utána • Ő tanácsot ad, én megfogadhatom • Ő parancsol, én engedelmeskedem • Ő velem marad a világ végezetéig – utána én mehetek Őhozzá.

4. „Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!” – mondja Jézus Péternek. Te, aki eddig a munkának éltél, küszködtél eredménytelenül, új lehetőséget kapsz. Élj nekem és én értelmet adok minden fáradságnak, minden szolgálatnak. Jézus megy elöl, Péter követi. Jézus sose hagyja el, még szégyenletes gyávasága után is ránéz bíztatóan. Ezért a Jézusért érdemes élni. – Őérte, Ővele dolgozni, családban, gyülekezetben élni, ez új lehetőség, áldások forrása.

A földön építünk, de a mennyben bízunk Gyülekezetünk 435 éves az idén. A feljegyzések szerint 1576-ban már önálló anyaegyházként működött. Első ismert lelkésze Gönczi Péter volt, 1597-ben. Az elmúlt, küzdelmes 435 év az egyes ember életéhez mérve nagy időszak, de a közel fél évezred még a történelemben is jelentős idő. Tekintsük át dióhéjban az elmúlt éveket:

hitelességét.) Az aranyszállal hímzett skófiumos úrasztali terítők (a Sárospataki Református Múzeum őrzi őket) beszélnek arról, hogy élő gyülekezet volt itt a 18. században.

A 16. század: A gyülekezet az 1550-es években állt a reformáció oldalára, - legendás hírű nagy harangját 1595-ben öntötték. (Sajnos, 1917-ben háborús célra vitték el a hatmázsás harangot). Előbb fília, majd 1576-tól önálló egyházközség.

A 19. század: Nevezetes dátummal indult, - hiszen 1814. április 21-én, az előző parókián született Egressy Béni, a Szózat zeneszerzője, - édesapja a gyülekezet lelkésze volt. 1825-ben szomorú eseményről ír a jegyzőkönyv: leégett a falu, és benne a templom is. 1826-ban építették újjá a templomot, - országos közadakozásból. Mai formáját ekkor kapta.

A 17. század: Az 1660-as években újjáöntik nagy harangját. 1665-ben már meglévő iskoláját Michael Tölczéky rektor vezeti. A 18. század: 1741-ből már anyakönyvek is vannak. 1792-ben bővítik a templomot felerésszel, tornyot is ekkor építenek hozzá. (2004-ben, a templom belső festése alkalmával a toldás nyomait megtaláltuk, - a festők igazolták a jegyzőkönyv

A 20. század: A feljegyzések szerint szépen felújított templommal, új, két tantermes iskolával, két tanítóval, jó állapotban lévő parókiával, buzgó lelkipásztorral indult. Doktor Gyulának hívták, - ő szolgált itt legtovább: 45 éven keresztül hirdette az igét. A gyülekezet végigszenvedte az I. és II. világháborút, - de különösebb károso-

dás nélkül élték túl az épületei. 1954-ben a kis falu, Sajókazinc is a város része lett. 1956-ban ünnepelte a gyülekezet fennállásának 380. éves jubileumát. 1990, a rendszerváltás után jelentősen megnőtt a keresztelések száma. A 21. század: 2001-ben féléves előadás sorozattal emlékeztünk meg Egressy Béni halálának 150. évfordulójáról. Ősszel elkészült az új toronysisak. Az építkezések befejezése után végre, elkezdhettük a tudatos, intenzív lelki építkezést is. 2006. október 8-án szerény házi ünnepségen emlékeztünk vissza a küzdelmes 430 évre. Igaz lett az évszázadok során, hogy „A földön építünk, de a mennyben bízunk!” A jövőben is szeretnénk úgy dolgozni a gyülekezetben, hogy mindig szemünk előtt legyen a bibliai alapon fogalmazódott svájci, népi mondás: „A földön építünk, de a mennyben bízunk!” TÓTH SÁNDOR és TÓTHNÉ MAGYAR ÁGOTA

Kazincbarcika-alsói református lelkipásztorok

9

Sajókazinci


A 21. században a hit katedrálisai helyébe a fogyasztás katedrálisai lépnek? Don Piero Gelmini szerint a mai világ intézményeinek, szabályainak túlnyomó részét már nem a lélek, hanem az anyag hatja át. És az ilyen jellegű sodrásban, nyomásban a lélek megtörik. Mai társadalmunkat a fogyasztás élménye hatja át. A

keresztyén ember ezeket a jeleket nem hagyhatja figyelmen kívül. Manapság a nyugati világban, és 10-20 év késéssel a volt keleti világban is azt látjuk, hogy a hit és lélek azelőtt minden kultúrában és vallásban meglévő keresztyén katedrálisai helyett három szentély létezik: a pláza, a stadion és a diszkó, - a fogyasztás, az élmény és a révület helye. Egyre több szentély épül az alagsorokban, garázsokban (kocsma, edzőterem, játékterem). Ez arra utal, hogy a mai tömegember számára nagyobb fontosságú a testi, mint a lelki szükséglet kielégítése. A fogyasztói társadalom mentalitása és szokásai arra nevelik az embereket, különösen a fiatalokat, hogy életük kérdéseire anyagi dolgokban keressék a válaszokat, az örömet, a megoldást. Még a lelki-szellemi tartalmakat is a birtoklás hatja át: egy cím, egy diploma, egy állás, egy iroda, egy autó megszerzése. Mára pedig a kötődés helyébe a függőség lépett. Kötődés: Ez kölcsönös adok-kapok. Általa az ember lélekben, érzelmekben gazdagodik. Ennek első színtere a család, ahol a vérségi kötődés később szeretetkötődéssé válik. Az ember nem élhet kötődések nélkül! Minden szabadsága egy-egy kapcsolatra épül. A keresztyén em-

10

ber Jézushoz kötődik, Vele keres kapcsolatot. Függőség: Ez egyoldalú viszony. Benne az ember soha nem találja meg a teljes megelégedettséget, bár ez a kapcsolat annyira nélkülözhetetlenné válik számára, hogy általa elveszti igazi kötődéseit. Függ például a számítógéptől, az alkoholtól, a kábítószertől. Inkább küzdelemhez hasonlíthatnánk, küzd ellene, de nem tud szabadulni tőle. Nem gazdagítja, nem hoz emberi fejlődést, inkább neurózist okoz a függősége. A függőség megfojtja a lelket, mert a lélek csak szabadságban képes a fejlődésre. A keresztyén gyülekezet életet, értékeket, a lélekre való odafigyelést kínálja tagjainak. Lelki kincseket ajánl tagjainak. A mai ember a reménytelen télben él, amióta nem látja, hogy Isten – életre hívó szavával – a tavasz örömébe hívja őt. A gyülekezet az emberi élet értelmére, az áldozat értékére, a hit alapvető fontosságára hívja az embert. Természetesen tudjuk, hogy ez olyan, mint az árral szemben úszni. De a keresztyén embernek akkor is ez a feladata, ha mindenki más az ellenkezőjét állítja is. Sajnos, a 21. századi ember már nagyon hozzászokott a mesterséges dolgokhoz. Lassan elfelejti, hogy ahogy a fának gyökere van, úgy az embernek története van. Vannak értékei, vannak elvei. A mai ember a termelés-fogyasztás harapófogójának a szorításában él. Ezért nem is veszi észre, hogy rohanása önzéshez, közönyhöz, kegyetlenséghez vezet. A rohanó embernek például nincs ideje arra, hogy észrevegye azt, akit útja közben eltapos. Mai világunk a pazarlás társadalma. Ez rengeteg energiát emészt fel. Kirekesztettnek, vesztesnek érzi magát az ember, ha nem tud annyit költeni, mint a jómódúak. A mai társadalom szolgáltatásokat kínál, a keresztyén közösség pedig életteret ad. A keresztyén gyülekezet azért fontos, - a fogyasztás katedrálisaival szemben, - mert itt az ember megtanulja az áldozatot, saját életével szembesül. Felkészül az igével, hogy szembenézzen élete problémáival. Ehhez pedig segítséget is kap, hiszen Jézus azt ígérte: „Én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” PJ.

Sajókazinci


Vitában Wass Albertttel Gondolkodásra késztetett Wass Albert kis írása (Csaba, 1940.) a „Barackvirág és béke” gyűjteményes kötetében, - hadd osszam meg az Olvasókkal. „Ahogy pedig az évek telnek, rendre megtanulja Ferkó, hogy a mező virágaira s az erdők vadjaira még csak vigyáz valaki, ahogy vigyáz. De már az emberre senki teremtett lénynek gondja nincsen. Az ember mindig egyedül van., s ki-ki egymagában viseli a maga gondját. Éppen csak az örömét szükséges megosztania másokkal.” – Annyi igaz, hogy az ember egyedül van. De a keresztyén ember tudja, hogy van egy jó Pásztora, maga Jézus Krisztus. Egész életében kíséri őt Megváltója, aki búcsúbeszédében ezt hagyta tanítványaira (és ránk): Én tiveletek vagyok minden nap, a világ végezetéig. Ezért is énekeljük bizalommal és reménységgel szép énekünket: Gondviselő jó Atyám vagy, ó én édes Istenem.

„Mindennek, úgy az embernek is van színe és visszája. A színe legyen jól fésült, gondos, tiszta a gallérja, rendes a cipője, szája körül mosoly és gégéjéből gépies időközökben felületes és semmi szavak bugyogjanak elő. A visszája azonban lehet akármilyen. Mosdatlan bánatok rakódhatnak reá,

gyűrött gondok redőzhetik, ki törődik azzal. Az emberek megnézik egymás gallérját, cipőjét, de a harisnyával már ki gondol? Lehetnek azon öklömnyi lyukak, nem tartozik másra. Kényesek a semmitmondó szavakra ,megtapsolják az üres szellemességek buborékjaival bűvészkedőket, de ha véletlenül az élet súlya alatt valakiből felszakad egy sajgó, igaz emberi szó: utálattal fordulnak el tőle. Ízléstelen, - mondják, - milyen visszás.”

– A külső és a belső ember harmóniájáról még a lélektan is tud, latin szóval úgy nevezi: kongruencia. Ha a szavaink és tetteink ellentétben vannak egymással, az a pszichológia szerint is káros. Arra is, aki így él, és arra is, aki látja az ő életét. Különösen fontos a harmónia a gyermeknevelésben, - a gyermek figyeli szülei minden apró rezdülését, és másolni fogja felnőtten az ő viselkedésüket. Jézus is ezt kéri hallgatóitól: A ti igenetek legyen igen, a nem pedig nem. „Mert a fájdalom mindenkinek a

magánügye. Az élet visszájának dolgai, a sok miből, hova, hogyan, az

Wass Albert: Karácsonyi vers Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, Csillogtassátok kedvetek, Legyetek újra gyermekek, Hogy emberek lehessetek! Isten csillagtükröt nyújt felénk… Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, Milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger S mint a tenger csillagszemmel Telve vagytok szeretettel…!

Tagadjátok? Restellitek? Elfordulnak fejeitek? Megvakultak szemeitek? Szépségteket, jóságtokat Nem érzitek, nem hiszitek? Csillaggyertyák fénye mellett Isten elé nem viszitek?

nem tartozik csak arra, akit illet. A máséból senki sem vállalja, csupán a jót. S Ferkó, ahogy lődörög az emberek között, megtanulja, hogy a színét szeretik csak, a visszáját unják. Ha jókedvű, szívesen látják, ha bánatos, azt mondják: unalmas, neveletlen. Így aztán, ha kacagó kedvében éri a nap, eljár az emberek közé.”

– Az életünk terhei másokra is tartoznak. Az Újszövetség ezt mondja: Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. A keresztyén gyülekezetben mindig vannak erősek és gyengék, az erősek képesek a gyengék terheit hordozni. Sőt, az ige egyenesen azt mondja: Mi erősek tartozunk hordozni az erőtelenségeket. Rudolf Bohren egyenesen odáig megy, hogy kimondja: A gyülekezet maga, azzal, hogy létezik, - lelki gondozás!

„De ha dolgai vannak önmagával, a Bükkbe megyen, vagy a temetőbe.” – Rossz helyen keresi a megoldást! A gyülekezet pontosan az a hely, ahol a gondokkal küzdő ember segítséget kaphat a keresztjeinek, „dolgainak” hordozásához. Az igehirdetés és a templomban hangzó ének, orgona szava gyógyítani, segíteni tud. A természet és a temető néma, - de legalábbis üzenete félreérthető… Az istentisztelet üzenete viszont egyértelmű, gyógyít, erőt és reménységet ad az élet folytatásához! Tóth Sándor lelkipásztor

Akkor bizony rútak vagytok, Szegények és vakok vagytok, Ha szépek lenni nem akartok. De még így is, szegényen is, Rútan, vakon, mégis, mégis Isten gyermekei vagytok! 1945 karácsonyán

11

Sajókazinci


Gyermekkorom tükörcserepei

1. A monogramos töltőtoll Ahogy így most visszaemlékszem, harmadik osztályos tanuló lehettem, ennek a történetnek az idején. Ekkor már biztos túl voltunk a palavesszős palatáblán, amit már inkább a modern grafit ceruza és a radírgumi helyettesített. Már javában ,a csavaros zárótetős, tintás kalamárist és az acél tollhegyes pennát használtuk a leckeíráshoz. Emlékszem, gyakorta kellett mártogatni a tollszárat és az e célra használatos ruhadarabbal törölgetni az acélhegyet, ha ez történetesen a papírról egy kis szöszmöszt felkapart, nehogy pacás legyen a szépírás vagy a számtan feladat megoldása. Majd fínom hamuport szórtunk rá, vagy később pedig, már modern itatós papírral szárítottuk az irományt, nehogy az véletlenül elkenődjék. Akkoriban a tinta tartályos töltőtolla, mindössze csak egy vagy talán két osztálytársamnak volt. Ezeket szigorúan tilos volt használni az iskolában, vagy az otthoni leckeíráshoz. Osztálytársaim is csak úgy, néha otthonról elcsenve a szünetekben, nagy titokban mutogatták meg a kíváncsiskodó barátaiknak. Ezzel elismerő irigységet próbálva kovácsolni belőle a maguk számára. Ekkoriban történt, hogy az egyik szokásos délutáni iskolanap után, osztálytársaimtól elköszönve és hazafelé már csak egyedül bandukolva, rossz szokásomhoz híven, fejemet lehorgasztva, csak a lábam előtti utat figyelve, pillantottam meg egy kicsiny fekete pálca szerű, részben csillogó, részben sáros szokatlan tárgyat. Ahogy felemeltem, alig hittem a szememnek, mert egy gyönyörűséges karcsú töltőtoll volt. Fényes fekete, aranysárga rézcsiptetős kupakkal és aranyszínű heggyel. Alig vártam, hogy hazaérjek! Mindjárt az első dolgom az volt, hogy a legapróbb darabokra szedtem szét és langyos szappanos vízben megfürösztöttem. Megtakarítottam a portól, piszoktól a rátapadt sártól és a beleszáradt tintától. Teljesen ujjá varázsoltam és ezután megszívattam tintával, majd a kaszakövön csiszolgattam az elgörbült íróhegyet, mindaddig, míg simán nem siklott a papíron. Nagyon jó érzés volt! Nem tudtam elhinni milyen szerencsés is vagyok, hogy pontosan én találhattam meg ezt a gyönynyörűséget. Nagyon beleszerettem, olyannyira, hogy egy zsákvarró tűvel a szivattyú kis záró fedelére, belekarcoltam a monogramomat a TJ betüket Másnap, nagy büszkén beraktam a tolltartó dobozomba a toll-

szár mellé és alig vártam a szünetet, hogy megmutogassam a fiuknak. Csakhogy a harmadik órán a tanító néni kérdezte az osztályt, hogy nem találta-e meg valaki az utcán elveszített töltőtollát. Mintha forró vízzel öntöttek volna nyakon úgy éreztem magam! Nem csak a megválás miatt, hanem inkább az egyszer és mindenkorra megváltoztathatatlan bekarcolt monogramom miatt éreztem valami borzasztóan magam. A kérdésre persze felálltam és kivittem a tanító néninek a tollat. Ő megnézegette, elcsodálkozott azon, hogy milyen szép újszerű lett a régi tolla, de egyből a szemébe tűntek a karcolt betűk is, amiket előzőleg még krétaporral is bekentem, hogy minél jobban látszódjon a tulajdonosának a jele. A tanító néni ekkor elkomorodott és mindenkihez szóló tanulságként elmondta azt, hogy nem helyesen cselekedtem, mert ha valaki valamit talál, ami nem az övé, annak az kell legyen a legelső dolga, hogy próbálja megkeresni annak a gazdáját. Persze ott legbelül magam is éreztem az igazát, és lehajtott fejjel kipirult égő arccal és könnyes szemekkel álltam a tanító néni előtt, mögöttem a pisszenésmentes elítélő osztálytársaimmal és nagyon szégyelltem magam. Ezt a megrovást hallgatva, szerettem volna a föld alá süllyedni. Látva szégyenem, elkeseredésem és megbánásom, végül is a tanító néni azt mondta, most már talán nem is bánja a monogramos töltőtollát és ezután mindennap ezt fogja használni. Én pedig, nap mint nap, láthattam a tanító néninél a monogramos töltőtollat. Ez lett a büntetésem, és azóta - aminek már több mint 50 éve - sem tudom felejteni a tanító néni akkori korholó szavait, és akire a mai napig is csak nagy szeretettel és tisztelettel tudok visszagondolni. BALÁZS ILONÁNAK hívták. Ugyanakkor nem feledkezhetem meg KELEMEN ETELKA első osztályos tanító nénimről, és (vitéz) DEBRECZY JÓZSEF, másodikos tanító bácsimról sem, akik abban a négyosztályos kis külvárosi iskolában, írni és viselkedni tanítottak. Legyen áldott emlékük. Tóth József Károly

2. Iskolai élményeim és népszokás a falumban Abban a faluban, ahol gyermekkoromat éltem, csak négy osztályos iskola volt. Éppen akkor költöztünk oda, mikor első osztályos lettem. Nagy lelkesedéssel vártam az első napot, mint majdnem minden kisgyerek. Mind a négy osztály egy tante-remben volt elhelyezve. Első sor, első osztály és így tovább. Így mi elsősök is naprakészen voltunk azzal, hogy mi történik a nagyobbakkal. Az első tanítási héten , bejött egy bőrkabátos em12

ber és a tanító néni beleegyezésével a negyedikesek nyakába piros nyakkendőt kötöttek. Hü, de szép volt! Már alig tudtam kivárni, hogy én is negyedik osztályos legyek! Eljött az a nap is! A tanító néni kihirdette, hogy másnapra mindenki szépen öltözzön fel, mert úttörő avatás lesz. A nagy izgalomtól alig tudtam elaludni! Reggel megérkezik a bőrkabátos ember! A tanító

Sajókazinci nénivel elég hosszadalmasan beszélgettek, és végre elkezdődött az avatás. Minket negyedikeseket kiállítottak a katedra elé. A tanító néni minden gyerek nyakába felkötötte a nyakkendőt, csak az enyémbe nem. Azt az érzést senkinek sem kívánom, amit én éreztem! Sírva szaladtam a helyemre , mert azt hittem, hogy valami nagy bűnt követtem el, vagy én nem is tudtam, hogy mi történhetett. Egész nap kerültem a gyerekeket és tekintetüket ,mert könny bujkált a szemembe. Sírva mentem haza , de nem mertem elmondani a szüleimnek, hogy mi történt az iskolában. Délután átjött a tanító néni és bocsánatot kért a szüleimtől, mert nem tudott mást tenni. Ott volt a bőrkabátos ember ! Aztán megmagyarázták a szüleim, hogy azért nem kaptam nyakkendőt, mert édesapám lelkész. Na , így már nem fájt annyira! A nyakkendős eset után aztán kezdtem növögetni. Már a tízen éves kislányok közzé tartoztam, mikor elkezdett érdekelni, hogy miért is állítanak a fiatal fiúk májusfát . Nagy előkészülettel járt a májusfa állítás. A legények előző este a templom előtt gyülekeztek. Megbeszélték, hogy kik a nősülendők, mert csak azok mehettek fát keresni és kivágni, akik abban az évben nősülnek. Így már az illető kislány is biztos lehetett, hogy nem fog pártában maradni! A favágáshoz kedv is kell ám, meg erő! A reggeli

Református Híradó találkozónál, már meghúzták a pálinkás üveget. Nótázva indultak el a templom elől. Mi gyerekek már tudtuk, hogy mikor kell megérkezzenek a fával és a falu végén vártuk őket. A gyerekek apraja - nagyja, ki mezítláb, ki szandálban szaladt a májusfa után. Egy pár legény , mire megérkezett a fa, már kiásta a gödröt a templom előtt. Ezután következett a fa felöltöztetése, így mondták. Színes szalagokat kötöttek az ágaira. Nagy móka volt a gödörbe állítás, mert nagyon nehezen lehetett egyenesbe hozni. Szegény fát az idő megtépázta, alig maradt rajta szalag. Mikor a fát kivetté a földből, megszámolták rajta a megmaradt szalagot és azt mondták, hogy an�nyi gyereke lesz az első nősülőnek, ahány szalag maradt a fán. Volt ám májusi csokor is a lányok ablaka alatt. Az eladósorban lévő lányok, már kora reggel a függöny mögül leselkedtek, hogy kaptak-e májusi csokrot . Aki kapott, az biztosan tudta kitől van, de ha az utcán találkoztak, nagy volt közöttük a sugdolózás . A termékenységről, szerelemről, szeretetről , megújulásról szól ez a népszokás. Ez egy nagyon kedves emlékem, bár csak újra szokássá válna ! Tóthné Kovács Emese

3. Az én tanító nénim Van a könyveknek lelkük. Már nem emlékszem, hogy kinél olvastam ezt a nagyon találó észrevételt, de egyetértettem az illető gondolkodóval, mert magam is megtapasztaltam ezt olykor, bizonyos könyvek esetében. Az ilyen könyveket az ember nem is mindig olvassa, csak éppen jó, hogy vannak, jó néhanapján kézbe venni és csak megsimogatni őket. De azt azért mégsem gondoltam volna, hogy a tankönyveknek is lehet lelke, sőt olykor a füzeteknek is. A napokban azonban rá kellett döbbennem, hogy bizony van. Némi pakolgatás, rendcsinálás közben kezembe akadt az első osztályos olvasókönyvem. S ahogy belelapoztam, egyszerre megelevenedtek számomra az oly rég elfeledett emlékek, és az olvasókönyvem mesélni kezdett. 1956-ot írtunk akkor. Nagy izgalommal mentem az anyukámmal a tanévnyitó ünnepségre. Kíváncsian vártuk mindketten, hogy vajon ki lesz a tanító nénim. A szüleim már napokkal előbb érdeklődtek, kik lesznek az elsős osztályfőnökök. A legtöbb tanárt ismerték, és mindegyikről

volt a községben már kialakult vélemény. És emlékszem arra a döbbenet-teljes pillanatra, amikor megtudtuk, hogy én és még harmincvalahány velem egykorú társam egy új tanító nénit kapunk, akit még senki sem ismer; most költöztek ide. Aggodalommal vegyes izgalom járta át a szívemet, de még az anyukámét is – milyen ember lehet az új tanító néni? Igen, pontosan emlékszem erre az izgalmi állapotra, és arra is, hogy nagyon irigyeltük azokat az társainkat, akik a már ismert tanító nénihez kerültek. Ők voltak a kiválasztott szerencsések – legalább is úgy éreztük ott és akkor. Aztán teltek-múltak az órák, a napok, és már csak arra emlékszem, hogy a későbbiekben sétál fel s alá a tanteremben, és mindannyiunkhoz van egy kedves szava, és mindig szeretettel simogatta meg fejünket, és valami olyan biztonságtudatot adott a jelenléte, amit eddig csak a szülői házban éreztem. Később megtudtuk, hogy van egy hozzánk hasonló korú leánya, aki a másik iskolában szintén első osztályos, és egy fiacskája, aki még óvodás volt akkor. (Abban az időben

13

Sajókazinci még külön iskolába jártak a fiúk és a lányok, s az iskola az utca két különböző oldalán állt, és a főtérig még csak át sem volt szabad kiabálni, nem hogy átmenni a másik oldalra iskolába menvén ill. hazafelé. És láss csodát mai szemmel: ezt nem is próbálta meg senki!) Akkor még szótagolva tanították az olvasást. „Ot-tó tollat lát. Ott a toll.” Emlékszem, hogyan próbálta megmagyarázni nekem, hogy ha gyorsan olvasok szótagolva, az még nem összeolvasása a szótagoknak. De megtanított rá nagy-nagy türelemmel és szeretettel. Igen, a szeretetére emlékszem a legjobban. Kiváló közösséggé formált bennünket végtelen szeretetével. Lapozom az olvasókönyvem, és valahol a harmincadik oldal tájékán találok egy általam készített Kossuth-címert, mellyel kezdetleges módon, de le van ragasztva az akkor használatos szovjet típusú nyomtatott címer. Igen, az októberi forradalmi időkben vállalta annak a kockázatát, hogy velünk, elsős gyerekekkel megrajzoltatta az új címert, és letakartatta vele a régit. És ez a mai napig ott van a könyvben. Ez azt jelenti, hogy november negyedike után is ez a címer volt az olvasó könyvünkben! (Hej, sok mai pedagógus kollégám…! Vajon megcselekednétek-e ezt ma egy hasonló helyzetben…?) Már nem emlékszem, hogy melyik évben volt, de – gondolom az Ő biztatására – beírattak a szüleim zongoraórára a városban akkor tanító egyetlen zongoratanárnőhöz. De zongoránk nem volt. Nagyon szegények voltunk az idő tájt, de ezt én már csak most tudom, mert akkor valahogy olyan varázslatos szeretetben éltem szüleimmel és

Református Híradó nővéreimmel, hogy ezt soha észre sem vettem. Így hangszervásárlás szóba sem kerülhetett. De a tanító néniéknek volt egy szép nagy zongorájuk, és én – pontosan emlékszem – hetente két délután az Ő zongorájukon gyakoroltam. Nem rajtuk múlott, hogy végül is nem lett belőlem muzsikus ember. Aztán emlékszem a nyárra, amikor megbeszélték a szüleimmel, hogy elvisznek engem magukkal nyaralni. A tanító nénim mezőkövesdi volt, és mivel tudták, hogy az én esetemben nyaralásról szó sem lehet – hisz’ valójában azt sem tudtam, hogy mi az a nyaralás – el akartak vinni magukkal, hogy töltsem velük és a gyermekeikkel a nyarat a Zsóri-fürdőn. Sajnos egy váratlan betegségem végül is meghiúsította ezt a nyaralásomat, de a gesztust részükről, míg élek, nem fogom elfelejteni. Valamiért nagyon szeretett engem az én tanító nénim, de azt hiszem, ez a szeretet kölcsönös volt úgy a magam, mint a szüleim részéről is. Ma is csak szeretettel és nagy-nagy megbecsüléssel tudok Rá gondolni. Mennyi emlék, mennyi élmény, és mindez egy megkopott, fél évszázadot megélt egykori elsős olvasókönyvnek köszönhetően. Vajon előjöttek volna-e ezek az emlékek, ha nem lenne lelke ennek a könyvnek is? Az én TANITÓ NÉNI-met Fügedi Péternének hívják. Miskolcon él. Áldja meg az Isten minden napját, és kísérje hálás szeretetem élete minden pillanatában! / PPL /

90 éves presbiterünket köszöntöttük Ritka, örömteli eseményben volt részünk szeptemberben, - egy presbiterünket köszönthettük 90. születésnapján, otthonában. Gyülekezetünk gondnoka, Vécsei Lajos, a bibliaóra egy tagja, valamint Tóth Sándor lelkipásztor adták át ajándékukat és az alkalomhoz illően a 90. zsoltár egy versét az ünnepeltnek, Czövek Józsefnek: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs

szívhez jussunk.” (12. vers).

Az idős presbiternek hosszú életében sok súlyos harcot kellett megvívnia. A II. világháborúban a tordai csatában vett részt és túlélte, majd az 1950-es években mozdonyvezetőként kellett dolgoznia, gépével bejárt az akkor épülő BVK nagyüzem (ma Borsodchem) területére is, anyagokat szállított. A gyárat politikai foglyok építették, s ezért szigorúan őrizték. 1996-tól nagyon sok önkéntes munkát végzett a templom, parókia és imaház felújításában. Életének további éveire Istentől kérünk sok áldást és erőt!

14

Sajókazinci


Ismeretlen szerző: Pótvizsga szeretetből A Mester nagy iskolájában Ma szeretetből pótvizsgáztam. Tanítóm előtt remegve álltam.

De Mesterem tovább tanított, Különórára magához hívott. Szeretetével sokat kivívott.

Az első vizsgán én megbuktam, A tételt bár kívülről tudtam, De gyakorlatban csődöt mondtam.

Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mit is teremt a szeretet, Elbírja a kereszt-szegeket.

Szeretem én, ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet, De az ellenségemet? Aki megrágalmaz, kinevet, Ad mindenféle csúfnevet, Gyaláz és megaláz engemet? Ilyet nem tudok szeretni: -Nem! És ezt húztam ki a tételen, Hogy az ellenségemet is szeressem! Szereted? Kérdezte Tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm Nem tudom, - hiába próbálom!

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot, Töviskoronát, a nehéz bánatot. A dárdaszúrást, mit értem kapott. Így tanított, szívem felrázta, Látta, hogy hajlok a tanításra, Szeretetét szívembe zárta. És most pótvizsgáztam belőle. Ott volt az ellenségem is, Gúnyos megjegyzést kaptam tőle. De én szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem, És a pótvizsgán általmentem.

Szelíden mondta, de erélyesen, Pótvizsgára mész – és ha mégsem Tanulod meg, megbuksz egészen.

Továbbtanulok, továbbmegyek, Vannak szeretet-egyetemek Távoliak, de mégsem elérhetetlenek!

A szeretet nehéz tétel, A legtöbben ebben buknak el, Mert aki bánt is, szeretnünk kell.

Mert más tudományt sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, DE HA SZERETET NINCSEN BENNEM, SEMMI VAGYOK.

Gyülekezeti alkalmaink Heti rendszerességgel: • • • • •

Vasárnap de. fél 11 ó a templomban istentisztelet (Dózsa Gy. u. 37.) (egyidőben a gyülekezeti teremben gyermekfoglalkozás) Vasárnap du. 4 ó a gyülekezeti házban istentisztelet (Bartók u. 1.) Kedd. de. 10 ó bibliaóra Csütörtök du. 5 ó istentisztelet Csütörtök du. 6 ó Kék Kereszt bibliaóra (Dózsa Gy. u. 37.)

Havi rendszerességgel: • •

Pénteken du. 4 ó ifjúsági bibliaóra Vasárnap du. 5 ó Családosok Köre

15


Sajókazinci Kék kereszt Sokan nem tudják, mit jelent ez a két szó. Egy olyan közösséget jelent, amelynek vezetői elkötelezték magukat arra, hogy az alkohol és más szenvedélybetegséggel (pl. játékgép, szerencsejáték-függő) küzdő embereket mentsenek meg, és állítsanak vissza a „normális” életbe. A betegek családtagjait is gondozzák, erősítik hitben. Küldetésnyilatkozatuk szerint „az Egyesület célja: hogy az alkohol és más szenvedélybetegségben szenvedők lelki és testi gyógyulását segítse úgy, hogy a keresztyén hitben Isten szabadító erejét megismerjék.” Feladatuknak tekintik a megelőzést, az utógondozást, a rehabilitációt. Központi intézményük Dömösön (A Dunakanyarban) talál-

ható alkohológiai szakintézet, ahová az egész országból fogadnak szabadulni vágyókat. – Alakuló csoportunk szeptember végén járt itt külön busszal, és találkozhatott a csepeli és szolnoki csoporttal, lélekben erősítették egymást. Az Egyesület felekezetektől és pártoktól független. Magyarországon 39 helyi utógondozó csoportjuk működik. Gyülekezetünkben 2011. január végétől formálódik, lassan szerveződik egy csoport, - a hivatalos megalakulásig még sokat kell hitben érlelődniük, erősödniük. Hetente egyszer találkoznak, vannak együtt az ige körül. Több felekezet tagjai jönnek össze itt, hogy gyógyuljanak, hitben erősödjenek és tanulják elfogadni egymást, Jézusban.

A Kék kereszt csoport hangjai Hálás a mi szívünk Istenünknek, Urunknak, Megváltónknak! Hálás, mert lelkipásztor testvéreink meghallották Jézus indító szavát: „Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.” (Lukács evangéliuma 14,23.) Így indult el a Kék Kereszt bibliaórája Kazincbarcikán is. Jómagam azért járhatok az alkalmakra, mert nem szégyellem, hogy „bár vak voltam, most látok.” (János 9,25.) Boldog vagyok, hogy köztük lehetek és erősödhetek Jézus Krisztusban. B. MIT JELENT SZÁMOMRA A KÉK KERESZT KÖZÖSSÉG? Felemelkedést, életet. Felülemelkedni a bajokon, a problémákon. Ez egy csodálatos „szeretet-közösség”. Boldog vagyok, hogy férjemmel együtt a tagjai lehetünk. A szenvedélybetegek nagyon kevés közösségben érzik jól magukat. Talán azért, mert nem tudjuk őket elfogadni, úgy ahogy vannak? Legalábbis mi ezt érezzük. Nehezen nyílnak meg emberek előtt. Ez a tízegynéhány emberből álló kis csapat viszont szereti egymást. Fontos számunkra, hogy hetente találkozzunk. Itt mindenki elmondhatja a problémáit, meghallgatjuk és szeretjük egymást. Saját tanúságtételünkkel nyújtunk egymásnak segítséget. Itt csak a magunk gondjairól beszélgetünk. Nem tanítunk senkit, csak tanúságot teszünk az életünkről az életünkkel. Nem firtatjuk a múltat, csak a „most” számít. Erősítjük egymást, örülünk minden megküzdött napért, örülünk egymás sikereinek. Ebben sokat segít rajtunk, hogy Isten igéjét hallgathatjuk hétről-hétre.

16

Sajókazinci


Van egy gyönyörű, szívhez szóló énekes füzetünk is, (amelyet a dömösi Kék Kereszt intézet állított össze. A Szerk.) amiből sok erőt merítünk. Szeretünk énekelni. Olyan jó, amikor egyenként választhatunk belőle egy-egy éneket, s mi örömmel teljesítjük a kívánságot. Tudjuk, hogy társunk lelke most ezt óhajtja, ez erősíti őt harcában. Egyébként ezek a heti alkalmak nagyon vidám együttlétek. Itt mindig jó a hangulat, itt mindenki mosolyog, szereti és elfogadja a másikat. Igazából, erre van szükségünk! Szívből kívánjuk minden rászorulónak, hogy minél előbb találjon ránk, - szeretettel hívunk és várunk minden szenvedélybeteget és a hozzátartozókat is. Jöjjenek közénk, járjanak velünk, örüljünk és gyógyuljunk együtt! SZ.

Kontraszt kiállítás Egyik nap édesanyám egy rövid telefonbeszélgetés után odajött hozzám és elmondta, hogy tiszteletes as�szonnyal beszélt. Kíváncsian vártam mi volt a mondandója lényege, mint megtudtam egy szuper tárlatról beszélgettek a kiállítás neve pontosan: Kontraszt kiállítás volt. Egyszerre elkezdtem kérdezősködni: mikor megyünk, hol van ez a kiállítás stb. Anyukám válaszolt, hogy szombaton megyünk és hogy a kiállítás Miskolcon egy Református templom altemplomában tekinthető meg. Eljött a szombati nap izgatottan és érdeklődve vártam hogy milyen is lesz ez a hely ahová megyünk. A gyülekezet kisebb része jött velünk, mikor felléptem az autóbuszra, amivel a célhelyünkre tartottunk sok ismerős arcot láttam. Megkérdeztünk egy nagyon szép téglából épített templomot pillantottunk meg. Lementünk az altemplomba első érzésem az volt, hogy nagyon fázom és rögtön feltekertem a nyakam köré a sálat. A kiállítást 8-as csoportokban tekintettük meg ami másfél órát vett igénybe. Amikor beléptünk az első terembe egy rövid tájékoztatást kaptunk, valamint ami kissé meglepett így az elején hogy azt mondták a tárlat vezetői bárki aki rosszul van bármikor kimehet, kicsit megijedtem s elgondolkodtam hogy miért mondják ezt valójában. Később rájöttem hogy ez a mondat a témák súlyosságára vonatkozott, a nehéz és a mai világra vonatkozó problémákat mutatta be. Olyan témákat mutatott be mint pl: öngyilkosság, családon belüli erőszak, alkohol függőség, abortusz, drog függőség, Emo, öngyilkosság. Minden teremben volt egy plazma televízió, ami az adott témával kapcsolatban mutatott be egy videót, hogy

érthetőbb legyen számunkra. Videók mellett hosszabb írások is segítették az adott téma megértését és átélését. Fontos azt is megemlítenünk, hogy a jót és a rosszat szembeállította egymással a tárlat és magának a kontraszt szónak is ez a jelentése jó és rossz szembeállítása. Számomra a legmegrázóbb az abortuszról és az öngyilkosságról szóló film volt. Amikor hazaértünk átéreztem, hogy milyen nehéz is Istennek, mennyi rossz van a világon és az emberek ezt választják. Azonban Isten küzd ellene és értünk ennek legnagyobb bizonyítéka az, hogy ő egy szülött fiát adta a világért. Az utolsó teremben lévő film átvitt értelemben ezt mutatta be, hogy milyen nehéz az egy szülőnek hogy a gyermekét áldozza fel, mindenkiért miközben ezt az emberek észre sem veszik, nem is értékelik. Ez a kiállítás nagyon- nagyon megrázó és elgondolkodtató. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg és gondolkodjon el rajta csak egy percig.

A 13 Aradi vértanú emlékére Széchenyi István, - a legnagyobb magyar- írja naplójában, az aradi vértanúk kivégzése után: „A katasztrófában is lehet valami vigasztalót találni. A magyarság letörve, de megnőve került ki a szabadságharcból… Büszkék lehetünk, hogy magyarok vagyunk. Egy nemzetet nem lehet olyan könnyen tönkre tenni…. A Birodalom természetes közepe a magyar ember szíve kell, hogy legyen…”

17


Sajókazinci Munkaágak a gyülekezetben

Impresszum

Gy

18

üle

k

ti eze

éle

t

SAJÓKAZINCI REFORMÁTUS HÍRADÓ

(időszaki lap, kizárólag gyülekezeti terjesztésre) Kiadja: a Kazincbarcika-alsói Református Egyházközség A szerkesztőbizottság tagjai: Tóthné Magyar Ágota, Pucsok Pál László, Tóth József Károly, Barthal Gábor Felelős szerkesztő: Tóth Sándor A szerkesztőség címe: 3700 Kazincbarcika, Dózsa Gy. út 37. Telefon/fax: 06 48 512-902 Nyomdai munkák: LITOPLAN Kft. Kazincbarcika

Sajókazinci


Hittanos- és ifjúsági kirándulás Harsányban A meleg nyárban, egy jól sikerült kiránduláson vettünk részt a hittanos és a már konfirmált ifjúsággal, összesen huszonöten, Harsányban. Reggel 9 órakor gyülekeztünk a templom előtt. Az úton már a táj szépsége felkeltette a gyermekek érdeklődését, hiszen a csoportból eddig csak 1-2 gyermek járt ezen a vidéken. Megérkeztünk a templomhoz, ahol a templom egy magaslaton áll. A helyi református gyülekezet lelkésznője és több gyülekezeti tag már várt bennünket. Elindultunk a templomba, ahol a 210 éves templom rövid történetét hallgattuk meg. Orgonáját éppen akkor újították a mesterek. A gyermekek felfedezték a templomot, a karzatot, a szószéket. Ezután a padokban foglaltak helyet és Tóthné Magyar Ágota lelkésznő flanell képekkel illusztrált bibliai történetet mondott el, amit figyelmesen hallgatott mindenki. Átjárta a szíveket, gondolatokat az ige üzenete, - a mély csend erre utalt. Ezt követően beszélgetés következett Isten cselekedeteiről, szeretetéről, majd közösen imádkoztunk. A gyülekezet kántornője egy kedves, mozgással és gesztusokkal kísért éneket tanított meg nekünk. Lelki-

A harsányi templom előtt

leg feltöltődve jöttünk ki a templomból. Végigtekintettünk a falun a templomkertből és utána indultunk a parókiára. Az udvaron az előre elkészített asztaloknál szeretetvendégség következett. Frissen sült finom pogácsa, foszlós fehér kalács, többféle ivólé, ásványvíz és gyümölcsök várták a fiatalokat. Az egyháztagok kedves szóval kínálgattak minket, s közben alkalom nyílt beszélgetésre is. Nagyon jól éreztük magunkat, de egy fél óra után elköszöntünk, mivel az ifjúságot nagyon izgatta már a következő program: a kalandpark. Így elindultunk a közelben lévő kalandpark felé, ahol sok ügyességi és

nagy fegyelmet követelő játék várt a gyermekekre. A nap ekkor már melegen tűzött, de a hatalmas fák kellemes hűvöset adtak. Lehetett lovagolni, állatokat simogatni, etetni, és voltak ügyességi játékok és természetesen a kalandpályák: Kicsi, közepes erősségű és felnőtt. Életkornak, testmagasságnak megfelelően használhatták ezeket a fiatalok. Izgalommal indultak a kalandra. A legnagyobbak és legmerészebbek a két dombot összekötő és a tó fölött áthaladó, igen magas drótkötélpályán is lecsúszhattak. Bíztatták egymást, és izgultak egymásért. Szeretetben és megértésben telt el a délután, és észre sem vettük, hogy eljött a haza indulás ideje. Ezen a napon hitben és testben is megerősödve tértek haza a kiránduláson részt vevő hittanosok és ifi tagok. Köszönjük gyülekezetünk lelkipásztorainak hogy lehetővé tették, megszervezték ezt a maradandó élményt nyújtó kirándulást Harsányba. Kovács Jánosné a vasárnapi gyermekfoglalkoztató vezetője

A kalandparkban

19

Sajókazinci


Tornalja

(Néhány esemény a gyülekezet 2011.évi életéből)

„Az Úr megemlékezik rólunk és megáld minket…” vallja a zsoltáros a 115. zsoltár 12. versében. Bizony, erről vallhatnak a tornaljai és a hozzátartozó gyülekezetek is. A 2011. esztendőben is megemlékezett rólunk az Úr, nem felejtett el minket, hanem gazdagon megáldott. Megáldott hétről-hétre az ő igéjével, Szentlelke ajándékaival és sok olyan alkalommal, amelyeken a gyülekezet minden tagja, kicsinyei és nagyjai erősödhettek hitükben, reménységükben, növekedhettek szeretetben. A sok alkalom közül csak néhányat hadd emeljek ki: 1. Nagy öröm volt a Tornaljai gyülekezetben, amikor április 17-én, virágvasárnap két felnőtt Testvérünk tett vallást hitéről a templomban. Egyikük, a konfirmáció után bizonyságtételében a következőket mondta el (részlet): „A magam

nevében bevallom, soha nem kerestem Istent, hanem inkább Ő keresett, s talált rám, amikor nagyon beteg voltam, amikor úgy éreztem, minden elveszett. Hozzá fordultam, meghallgatott, megsegített, s most itt állhatok azzal is, hogy hálát adjak neki az által, hogy csatlakozom a gyülekezethez. De hálával tartozom neki azért is, mert olyan társat adott,, feleséget adott mellém, aki mindig mellettem áll, akire mindig támaszkodhatom és aki mindig segít, bármi történjék is. Köszönöm Istenem! Most János apostol szavaival szeretnék a Gyülekezethez fordulni, aki, amikor már nagyon idős volt és úgy vitték be a gyülekezetbe, csak ennyit mondott: «Fiacskáim, szeressétek egymást!» Végezetül engedjék meg, hogy felolvassak egy rövid imát, amire az édesanyámtól kapott énekeskönyvem egy kiszakadt lapján találtam rá, amely így hangzik: «Istenem, beismerem, nem volt igazságom. Háládatlan voltam. A magam ellensége voltam. Ó add továbbra is a te kegyelmedet, hogy ez a beismerés tegye jobbá a szívemet, engedelmesebbé a lelkemet, boldogabbá, áldottabbá egész életemet! Ámen.»” 2. Április 30-án a Gömöri Egyházmegye esperesét, lelkipásztorait, a gyülekezetek tagjait, de leginkább szavalni vágyó gyermekeit fogadhattuk gyülekezeti házunkban. A gyermekek a versekkel tettek bizonyságot Isten szeretetéről és Jézus Krisztusról. Meg kell jegyeznem, hogy az egyházmegyei szavalóversenyt megelőzte a Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási nyelvű Alapiskolában megrendezett ökumenikus szavalóverseny, amelyen római katolikus, evangélikus és református gyermekek versenyeztek 3 kategóriában. 3. Május 13-14-én a konfirmációra készülő ifjakkal (8-9. évfolyamra járók) Borzován tartottunk konfirmáció előtti csendes napokat. Itt Búza Zsolt, Búza Aranka és André János lelkipásztorok előadásait hallgatva csendesedhettek el lélekben és készülhettek fel a fiatalok a konfirmációra, amely június 5-én volt a tornaljai református templomban. 4. Tornalja és a hozzátartozó gyülekezetek, de az egyházmegye több gyülekezetének gyermekei is örömteli napokat tölthettek nyári napközis táborunkban (júl.11-15). Most is volt Istenre figyelés, játék, kirándulás. De a mostani tábor an�nyiban volt más, mint az előző években, hogy péntek délután családi napot tartottunk. Ezen a szülők, nagyszülők együtt hallgathatták, mit tanultak a gyermekek, együtt versenyezhettek velük, majd a nap közös szalonnasütéssel ért véget. Június 17-én, a táborzáró istentiszteleten, Tornalján Varga Zoltán szádalmási lelkipásztor hirdette az igét. 5. Már a napközis tábor befejezése után elkezdtük a készülődést a hármas testvérgyülekezeti találkozóra, amelynek házigazdája a tornaljai gyülekezet volt augusztus 26-28. között. A kazincbarcika-alsói gyülekezettel már több, mint 10 éve, a szilágyballai gyülekezettel 7 éve tartjuk a testvérgyülekezeti kapcsolatot, s minden évben máshol találkozunk. Minden évben más-más csoport a főAz aragonitbarlang bejáratánál Boros Árpád a tornaljai templomban

20


Sajókazinci

szereplő. Találkoztak már a gyülekezetek tagjai, máskor a presbiterek, az ifjúság, ebben az esztendőben a családok (szülők gyermekeikkel együtt) voltak a fő vendégeink. Pénteken késő délután fogadtuk a szilágyballai gyülekezet küldöttségét, - családoknál kaptak szállást, ellátást. Szombaton a három gyülekezet családjai voltak a középpontban. Délután közös kiránduláson vett részt a három gyülekezet. Vasárnap pedig Tornalján közös istentisztelettel, műsorral ért véget a találkozó. A Mindenható Isten legyen áldott az alkalmakért, melyek által szeretetének jelét adja, és adja a lehetőséget számunkra, hogy megújulhasson az életünk. Az ő kegyelmében, szeretetében, hűségében bízva hisszük, hogy továbbra is megáld minket és elvégzi bennünk azt, amit el akar végezni.

A csetneki evangélikus templomban

Szilágyi Zoltán előadást tart

Fazekas Ágnes lelkipásztor

A nekézsenyi ifi-csoport járt nálunk... Évekkel ezelőtt Tózsa-Bánfalvi Gábor, a nekézsenyi ifi tagjaként részt vett a mi fiataljainkkal együtt az égerszögi nyári táborunkban. Ez év húsvétján, már mint a Sárospataki Református Teológia hallgatója, legátusa szolgált gyülekezetünkben. Akkor vetődött fel, hogy jó lenne újra összehozni a két gyülekezet ifjúságát. Így érkezett hozzánk augusztus 23-án 5 nekézsenyi fiatal, s találkoztak a mieinkkel. Jó hangulatú délutánt töltöttünk el a templomunk szomszédságában lévő ifjúsági házunkban. Beszélgettünk, az igére figyeltünk, énekeltünk együtt. A nekézsenyi csoport időközben egy kis együttest is alapított, énekkel dicsérik az Urat, már több gyülekezetben is felléptek. Velünk is megtanították egyik szerzeményüket. Reméljük, hogy ezek a találkozások folytatódnak a jövőben is. Így egymás hite által épülhetünk, és a találkozások által ki-ki erősítheti a saját gyülekezetét. Á.

21

Sajókazinci


Szilágyballai ének Áldás és békesség otthonunkra: Szép hazánkra! Itt fénylik ránk az ég, Munkánkat ez a föld várja. Édes gyümölcsét ha mi esszük, Terhét, baját is vállra vesszük: Szívvel és tettel úgy szeretjük! Minket az Úristen Nem teremtett kósza szélnek, Mert helyünk van itten, Ahol őseink is éltek. Itt a hazánk, s bárhová térjünk, Ennek emléke marad vélünk, Távoli tájról ide érzünk.

Egymásért élhetünk És együtt a nagyvilágért, Megváltónk van velünk, Mindenkiért ő ontott vért. Szent keresztfája megjelölte: Szolgálatának ez a földje. Áldjuk, kövessük mindörökre! Bodrog Miklós, 1929.

Találkozó a “család“ jegyében Augusztus utolsó hétvégéjén került sor ebben az évben a hármas testvérgyülekezeti találkozóra. Idén a házigazda a tornaljai református gyülekezet volt. A szombati nap központi témája „A család” volt, ennek keretében gyülekezetünket három család képviselte (szülők és gyermekeik). Délelőtt 10 óra körül érkeztünk meg Tornaljára. A már ott lévő szilágyballai testvérek és a házigazda gyülekezet tagjai már vártak minket. Finom sütemények és tea elfogyasztása után átmentünk a templomba, ahol a közös éneklés és a nyitó igehirdetés meghallgatása után a tornaljai gyülekezet tagjai a gyerekeket városnézésre, közös játékra, fagyizásra vitték el. Mi, a felnőttek maradtunk a templomban és egy nagyon tartalmas, értékes előadást hallgathattunk meg. Az előadó Szilágyi Zoltán lelkész-tanár volt, a miskolci református Lévay Gimnázium kollégiumának igazgatója. Előadásában elmondta, mennyire fontos a nevelésben a család szerepe. Kiemelte, nagyon fontos, hogy a gyermekek családban, szerető légkörben nőjenek fel, ahol figyelnek rájuk, ahol példa és minta számukra az anya és apa életvitele, viselkedése, gondolkodásmódja, - ahol együtt élnek a generációk. Hangsúlyozta: korunk egyik alapvető nagy problémája, hogy egyre kevesebb a házasság, évről-évre csökken a születések száma. Mi lehet a megoldás? Miképpen lehetne változtatni ezen? Ilyen kérdésekről beszélgettünk tovább és a három gyülekezet tagjai elmondták véleményüket a témában. A kellemes és tartalmas délelőttöt közös ebéd követte a gyülekezeti házban. A fehér asztal mellett vendéglátóinkkal és a szilágyballai testvérekkel folytatódott a beszélgetés. A délután egyik programja egy közös autóbuszos kirándulás volt, a martonházi aragonit barlangot kerestük föl, melynek különlegessége, hogy a Rőcei-hegység barlangja 1995 óta a Világörökség része. Az 595 m hosszú barlang aragonit-kristályai a zárt földalatti üregek különleges vegyi hatásai, és különleges klímaviszonyai között jöttek létre. Megtudtuk, hogy a barlangot 1954-ben véletlenül fedezték fel, s a nagyközönség 1972 óta látogathatja 230 m hosszúságban. Gyönyörködhettünk a természet gyönyörű,

22

csodás képződményeiben, felfrissültünk a barlang magas páratartalmú, friss, hűvös levegőjében. A szép ásványok bűvös világából visszafelé Csetneken álltunk meg, ahol egy XIV. századi evangélikus templomot látogattunk meg. A gótikus templom az egész Gömör vidék legszebb művészettörténeti emlékhelye. A templom legrégebbi része a sekrestye, ehhez csatlakozva épült a háromhajós templom, falai tele freskókkal, olyan, mint egy képeskönyv. Különlegessége, hogy két orgonája is van, és mind a kettő működik. A kisebb orgona egész Szlovákia legrégebbi orgonája, 1492-ben épült. A nagyobb orgona barokk, a XVII. században készült. „Áldásoddal megyünk, Megyünk innen el,

Boldog már a szívünk, Néked énekel. Maradj mindig velünk, ha útra kelünk, Őrizd életünk, Mindenkor…”

-énekeltük a jó akusztikájú, igen értékes (ma is működő) műemléktemplomból kifelé jövet. Visszatérve Tornaljára, még egy kis beszélgetésre volt időnk, s hogy megköszönjük ezt a kellemes, tartalmas együtt töltött napot vendéglátóinknak. Megtapasztalhattuk, hogy igaz a zsoltár szava: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek.” (Zsoltárok 133,1.) Nagyné Máté Erika

Sajókazinci


Beszámoló a Szilágyballai Gyülekezet 2011 .évi főbb eseményeiről “Ti pedig testvéreim,ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” (2Thessz.3,12) Minden közösség életében vannak,jeles,kiemelkedő napok, események,amelyek által Isten még jobban elraktározza memóriánkban az ő irántunk való jóságának, szeretetének és türelmének a jeleit. Ilyen emlékezetes nap(ok) volt(ak) a téli egyetemes imaheti alkalmak,az ünnepi szónokaink(legátusaink) szolgálatai a sátoros ünnepek és az azokhoz fűződő népszokások. Volt azonban három olyan esemény is ,amely mélyen érintette , egyházunk tagjait: az egyik(az első)a Gyülekezeti zászló „szentelése”, a másik az évente ismétlődő de mindig várt Testvérgyülekezeti Találkozó, a harmadik pedig a gyerekek kedvence: a Vakációs Bibliahét. A Testvérgyülekezeti találkozóról úgy értesültem,hogy már készült beszámoló, így arra nem is térek ki. Csak annyit,hogy nagyon gazdagon tértünk haza onnan. A Gyülekezeti zászló avatása nem mindennapi esemény mifelénk. Talán 2 vagy 3 gyülekezetben van a mi Egyházkerületünkben. Nem tévesztendő össze a különféle egyházi csoportosulások zászlaival : nőszövetség, presbiteri szövetség, dalárda, KRISZ zászló stb. A gyülekezeti zászló az ös�szes többit magába foglalja, mint egy Gyülekezetnek a neve is magába foglalja az összes tagokat, csoportokat, szerveződéseket. Röviden az előzményekről: Ez esztendő valamelyik kora tavaszi napján levélben keresett meg egy Budapesten élő és alkotó jelképművész: Pécsi L. Dániel, heraldista. Ő ajánlotta, hogy elkészítené a gyülekezet zászlaját, amely zászlót, akik a tornaljai találkozón voltak, láthattak is. A zászlóavatás nagyszabású eseményére meghívtuk főtiszteletű Csűry István püspök urat is, aki bokros teendői ellenére elfogadta meghívásunkat és az igehirdetés szolgálatára való felkérésünket. Jelen volt a tervező művész úr is , akit elkísért útjára Kuncz László ének- és versmondó művész is, aki énekeivel és szavalataival emelte ünnepségünk színvonalát. Máig bánjuk és fájlaljuk,hogy Testvérgyülekezeteinkből,legalább a lelkészeket miért nem hívtuk meg? Ezúton is bocsánatot kérünk érte .Végre eljött a várt nap, május 15-e. Ifjaink egy lelkes kis csoportja, népviseletbe öltözve készült a zászlóbevitel és zászlótartás nemes és megtisztelő feladatára. A püspök úr és kedves felesége a főtiszteletű asszony, pontosan érkeztek, így időben elkezdődhetett az ünnepség. Együtt vonultunk be, elöl a zászlóvivő, népviseletbe öltözött ifjaink, akik egész bentlétünk alatt 15 percenként váltották egymást a zászlótartás nemes, de fárasztó feladatában. A 43. zsoltár alapján szólott az ige a mintegy 400 igehallgatóhoz, kiemelve az Istenbe vetett hit és bizodalom fontosságát. A meghívott szomszéd lelkészek egyegy igeverssel köszöntötték a gyülekezetet. Pécsi L. Dániel ismertette a zászló történetét, püspök úr pedig megáldotta a zászlóavató gyülekezetet. Ezt követően a zászlóanya (Boros Katalin lelkészfeleség), reákötötte a zászlóra a nemzeti színű szalagunkat, amelyen a neve és az avatás évszáma szerepel. Ezt követően szép műsorral szolgált gyülekezetünk ifjúsága és gyermekei, valamint a művész urak. Az ünnepség végén emléklapokat adtunk át a vendégeknek, presbitereknek,

támogatóknak. Szeretetvendégség zárta az eseményt. Ezen történésektől lelkesedve, haladtunk tovább az időben és következett a nyár végefele a Testvérgyülekezeti Találkozó, majd pedig a Vakációs Bibliahét és az azt záró új-kenyéri úrvacsoraosztás. A bibliahét 5 napja, 500 gyermeket jelentett, azaz 100-at naponta. Áldott alkalmak voltak ezek,hogy a kicsinyekkel is megismertessük és lehetőleg megszerettessük azt, aki mindannyiunkat szeretetében hordoz, a mi urunkat,Jézus Krisztust. A bibliahét végén,vasárnap,bemutatót tartottunk a Gyülekezeti Házunk nagy termében a hét folyamán,gyermekeink által készített munkákból és a róluk készült fotókból. Az erről készült beszámolót elolvashatják az érdeklődők a mi egyházi digitális újságunkból a harangszo.blogspot.com weboldalról. Beszámolóm végén röviden megemlítem, hogy a napokban (nov.27-én), Budapesten, állampolgársági esküt tettem a családommal. Valamikor, 2004-ben, azon a bizonyos december 5-ei nap után azt mondtam, hogy én többet nem nevezem Magyarországot anyaországnak, mert nem érdemli meg (tisztelet a másképp szavazóknak). Azóta eltelt pár esztendő, és Wass Alberttel együtt mondom: ”a csillagok járása változó”. Hála Istennek és hála a keresztyéniesen gondolkodó Kormánynak. Az eskütétel a XIII.kerület önkormányzatá-

nál történt, ezért nem volt az alkalomhoz illően ünnepélyes, de ezt nem rovom fel nekik. Én , ott belül, nagyot ünnepeltem és befele folytak el örömkönnyeim is. Ezt már nem vehetik el (vissza) tőlem. „Magyarnak lenni jó”- hangzik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mottója. Én eddig is az voltam, ezután is az maradok. Talán egy kicsit jobb, mint eddig, talán... Boros Árpád szilágyballai lelkipásztor

23

Sajókazinci


Fiatal családosok köre 2011. szeptemberétől havonta egyszer találkozunk a fiatal szülőkkel, akik gyermekeiket hittanórára járatják, a nagyobbak már konfirmáltak is. A családról, nevelésről beszélgetünk bibliai alapon, de lélektani ismereteket is felhasználva. A gyerekek szeretetnyelve - beszélgetés-indító Minden gyermeknek van egy érzelmi tankja, ami erőforrást jelent számára a növekedés, fejlődés erőpróbáló idejében. Ahogyan az autó motorját a tankjában lévő benzin hozza mozgásba, így a gyermek is érzelmi tankjából veszi a szükséges energiát. Ezért feltétel nélküli szeretettel kell a szülőnek szeretni őt. Az agapé, az isteni szeretet is nem valamiért, önmagunkért szeret minket. Egy amerikai szerzőpáros Gary Chapman és Ross Campbell öt szeretetnyelvet ismer, amin keresztül feltölthetjük gyermekeink szeretet-tankját: 1. A TESTI ÉRINTÉS: Ez a szülő-gyermek kapcsolat természetes része, sokan mégis elhanyagolják. Sok szülő csak fürdetés, öltöztetés közben érinti meg gyermekét, vagy ha a kocsiba kell beszállni. Pedig a gyermeknek égetően szüksége van a fizikai kontaktusra. Ez a legegyszerűbb módja annak, hogy érzelmi tankját feltöltsük. Megsimogathatjuk, ha tanul. A babusgatás módja az is, ha azt mondjuk neki: Szeretlek! Jézushoz is vittek gyermekeket, hogy megáldja őket. A kezét rájuk tette, megérintette őket. Az első években sok érintés kell. Kisiskolás korban a reggeli ölelés induláskor egész napra megadja lelki egyensúlyát. Kamaszkorukban ettől visszahúzódnak. De mégis szükségük van rá. Egy 7 éves kislány mondta: Tudom, hogy anyu szeret, mert mindig megölel. 2. ELISMERŐ SZAVAK: A második szeretetnyelv, az elismerő szavak, a dicséret. Sok gyermeket leginkább az elismerő szavak győznek meg szülei szeretetéről. Figyeljünk oda arra, hogy dicsérő szavaink hitelesek legyenek! Ha túl gyakran mondunk dicshimnuszokat a gyermeknek, szavainknak egy idő után nem lesz súlya! Ügyes vagy, vagy fantasztikus, ez serkenti a teljesítményét. Az üres dicséret kockázatos, mert megszokja és akkor is várja, ha nem érdemli meg! Bátorító szavakat kell mondanunk neki. Egy amerikai iskolában az egyik tanárnő osztályát felkérte, mindenki írja le az osztály névsorát és írja a név mellé, mit tart osztálytársában a legrokonszenvesebbnek. Beszedte és egy hét múlva összesítve minden név mellé odaírta az összes jelzőt. Azután kiosztotta név szerint mindenkinek a maga dicsérő levelét. A diákok csodálkoztak: nem is tudtam, hogy ilyen nagyszerű vagyok! Eltelt tíz év, s az egyik fiú katona lett Vietnamban meghalt. Minden régi osztálytárs részt vett a temetésén. A temetés után a fiú édesapja odament a tanárnőhöz és odaadott neki egy összegyűrött, megragasztott papírt, a fiú régi dicsérő levele volt…Magával hordta még a háborúban is! Dicsérő levelüket az osztálytársak közül sokan még az esküvői fotóalbumba is betették. –Igen, ennyire fontos az elismerő szó a gyermekünknek. Kell az útmutatás is. –Egy fiú, aki árván nőtt föl ezt mondta: Előző nevelőszüleim mindig kiabáltak velem. A mostaniak jók hozzám. Tudom, hogy nem vagyok jó gyerek, de ők mégis szeretnek! Ennyire fontos az elismerő szó, de a lebecsülő szó sebez! 3. A MINŐSÉGI IDŐ: Egy párbeszédet idézek, sokaknak ismerős lesz. „Anyu gyere, játsszál velem! –mondja a 4

24

éves Kati. –Most nincs időm, -mert először el kell készítenem a holnapi levest ebédre. Mindjárt megyek, addig játsszál egyedül, jó? -Eltelik 5 perc, a kislány újra könyörög: Anya, gyere már! – Anyja válasza: Szívem, mondtam már, hogy dolgom van, de nemsokára jövök. Végre elkészül a leves, és leülnek játszani. –Ebből az előbbi párbeszédből látszik, hogy Kati elsődleges szeretetnyelve a minőségi idő. A minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelemmel vagyok ott. A csecsemő ebből még bőven részesül, az etetés, tisztába tevés koncentrált figyelmet igényel. –A minőségi idő lényege nem a tevékenység, hanem az együttlét! Pl. valaki a fiával együtt mos kocsit, a kislány anyjával együtt elmehet a fodrászhoz. Ez minőségi idő. Olyan befektetés, ami később bőven megtérül! A minőségi idő kulcsa a család értékrendjében van, az elfogadott rangsorban áll. A minőségi időbe tartozik a meghitt beszélgetés. Ezt az igényt nem növik ki! 8 éves korig a minőségi idő fő színtere az otthon. Később kirándulás, séta. Egy 12 éves fiú mondta: Édesapámról tudom, hogy szeret, mert pl. együtt járunk focimeccsekre. Édesanyám is szeret, de vele ritkán lehetek együtt mert sokszor van rosszul. 4. AZ AJÁNDÉKOZÁS: Az ajándék a szeretetünk kézzel fogható kifejezése nemcsak abban a pillanatban, amikor kapjuk, hanem még évekkel később is. Az ajándék görög neve meg nem érdemelt, ingyenes adomány. Amire rászolgáltunk, az már nem ajándék, hanem fizetség! Az igazi ajándék soha nem ellenszolgáltatás, hanem a szeretet önkéntes és ingyenes kifejezése! Pl. a szobája kitakarításáért adott pénz fizetség és nem ajándék. Vagy: Ha a tv előtt csendben ülsz fél óráig, kapsz egy fagyit! Néha megvesztegetést szolgál az ajándék. Pl. elvált szülők esetében. Az ajándékozás ünnepélyes legyen. Legyen pl. becsomagolva. Ne engedjünk a reklámnak, - nézzük meg, milyen üzenetet közvetít pl. a Hallowen-töklámpa! A gyászoló ember inkább vigasztalásra szorul, a halál nem vidám játék és humoros népszokás. A szuper technikás játékok, ajándékként a mienkkel gyökeresen ellentétes értékrendre nevelnek. –Elfoglalt szülők maguk helyett értékes ajándékot adnak. Ugyanígy az elvált szülők is. Az elfoglalt anya is. A gyermek úgyis felismeri, az ilyen ajándék csak szeretet-pótlék. A túl sok ajándék sem jó. Félredobja. 5. SZÍVESSÉGEK VAGY SZOLGÁLAT: Szülőnek lenni: szolgálat. Akkor lépünk szolgálatba, amikor megtudjuk, gyermeket várunk. Tehát, még meg sem született. A szolgálati idő legalább a gyermek 18 éves koráig szól, egyébkén életünk végéig. A gyakorló szülő saját bőrén tapasztalja, hogy gyermeke szolgálata fizikailag és érzelmileg egyformán igénybe veszi. – Sokkal könnyebb szolgálatkészségre nevelni azt a gyermeket, aki biztos szülei szeretetében!. A szívességet mindig a gyermek életkorához kell igazítanunk! Pl. a 4 éves gyermek ágyát reggel bevetni, szívesség. 8 évesen már maga is meg tudja tenni. 1 éves gyermeket etetni kell, a 6 éves önállóan eszik. Szolgálatunknak mintaadó szerepe van. –A gyermekért végzett szolgálat sohasem rabszolgaság. Ti. nem kényszerből van, hanem szeretetből. A szolgálatkész nevelés végső célja, hogy a gyermek olyan felnőtt legyen majd, aki szívességen keresztül kész másoknak is szeretetet ajándékozni. Annak is, aki ezt nem tudja viszonozni!

Sajókazinci Az Istennek tetsző ker. élet egyik jellemzője az áldozatos szolgálatvállalás. A gyermek figyel arra, amit szülei másokért tesznek. A szülők úgy változtathatnak gyermekük viselkedésén, ha maguk önzetlen szeretetből szolgálnak. A gyermeket a vendégszeretetre is tanítani kell. 7 éves kislány mondja: Tudom, hogy szeret az anyu, mert segít a házi feladatban. 12 éves fiú: Tudom, hogy szeret édesanyám, mert mindig felvarrja a leszakadt gombomat. Egy 14 éves lány mondja: Tudom, hogy szeretnek a szüleim, mert édesanyám megvarrta a farsangra a jelmezemet, apu

Liszt Ferenc egyházi zenéje 2011. október 22-én ünnepelte a világ Liszt Ferenc (1811-1886) zongoraművész és zeneszerző születésének 200. évfordulóját. Liszt személyiségének egyik alapvető vonása a mély vallásosság és hit, amely kortársai szemében gyakran ellentétben állt a kivételes képességű zongorista és sikeres társasági ember portréjával. Ellenségei sokszor gúnyolták amiatt, hogy 1865ben abbé lett belőle. Liszt őszinte vallásossága gyermekkorában gyökerezett, apja ifjúkorában novícius volt a ferenceseknél, és fiát is a római katolikus hitben nevelte. Később, abbé korában nem ragaszkodott mereven az egyház szabályaihoz, nacionalizmustól mentes világpolgár volt, aki más felekezeteket is egyenrangúként tisztelt. Lelkesen, határozott művészi célokkal érkezett Rómába 1861-ben, ahol elkeserítő állapotok uralkodtak az egyházi zenében: a miséken a kántor sokszor az előző este hallott opera áriákat játszotta. Liszt cikkeket írt az egyházi zene megújításának terveiről, és természetesen műveket is, az ősi gregorián énekek és régi mesterek (pl.: Palestrina) kompozícióinak hagyományát, dallamvilágát követve. Ezek a művek (kórusművek, misék, orató-

Református Híradó pedig a matekban segített. A gyermekek szüleik szívességét a szeretet jeleként fogják fel. –Modern világunkban nehéz érzelmileg egészséges gyermeket nevelni. Ellenerő a drog, az erőszak. De mégis meg kell próbálnunk, hogy egészséges nemzedék nőjön fel, amelyik ráadásul keresztyén is. Ehhez, nekünk, szülőknek is tanulnunk kell naponta, Jézustól, a Bibliából. Nemcsak a jó pap, de a jó szülő is holtig tanul!

YAR Liszt Ferenc MAG zongoraművész. lág elEzt Ausztria és a vi hirdeti: hallgatná, illetve azt szerző. osztrák, német zene neve is Pedig magyar. A falu tt: magyar, ahol születe Doborján.

riumok, zongoradarabok) egyszerűek, visszafogottak világi művei stílusához képest, de sajnos még pap barátai sem értették meg őket. Csalódnia kellett, az egyházzene megreformálására készített tervei kudarcot vallottak. Tisztában volt azzal, hogy egyházi művei nem túl sikeresek, egyik levelében így írt: „Mindenki ellenem van. A katolikusok, mert egyházi zenémet profánnak találják; a protestánsok, mert nekik a zeném katolikus; a szabadkőművesek, mert a zenémet klerikálisnak érzik…” Az egyházi zene azonban élete végéig hangsúlyos szerepet játszott művészetében, legtöbb művét a „charitas” (könyörületesség) mottója hatja át. Gyakran zenésített meg bibliai és liturgikus szövegeket is. A Magyarországról érkező egyházi megrendeléseknek mindig különösen lelkesen tett eleget, az esztergomi dóm avatási ünnepségére írta az egyik legszebb vallásos művét, az Esztergomi misét. Férfikarra írt műve a Szekszárdi mise, melyet nem ünnepi, hanem napi használatra szánt. Oratórikus művei közül legismertebbek a Szent Erzsébet legendája és a Krisztus oratórium, ez utóbbi Jézus életét mondja el és monumentális hosszúságú: 3 óra időtartamú. Késői műve, a Via Crucis a Keresztút szenvedéseit mutatja be. G.

E l h u n y t Se l é n y i G y u l á n é k a r n agyunk Pál apostol korában a legnagyobb kincseket törékeny cserépedényben tartották. Régészek egész bibliai könyveket találtak meg ilyen cserépedényekben. Selényi Gyuláné Testvérünk, aki énekkarunkat vezette 11 éven keresztül, -kívülről ilyen törékeny cserépedény volt, de belül kincseket hordozott. Ezeket a kincseket pedig átadta nekünk. Ez nemcsak az ő nagyértékű ének-, zenei tudása volt. Benne volt az ő hite is! Ezzel építette gyülekezetünket. Emlékét őrzi az a cd-lemez, amit énekkarunk az ő vezetésével készített. Hitét pedig hiszem, látja Jézus, az örök életben. Élete legyen példa mindannyiunk számára, akik ismertük őt és szerettük őt. A cserépedény összetört, de a kincs megmaradt, Jézusánál. ÁMEN.

25

Sajókazinci


Gyülekezeti krónika Január 22 Ökumenikus imahét (jan.17-21.) Görög katolikus templom, - Tóth Sándor református lelkipásztor Felsői ref. templom, - Iváncsy Balázs róm.kat. plébános Szent Család róm.kat. templom,- Dr. Janka Gábor gör.kat. parókus Sajókazinci ref. templom, - Szabó András baptista lelkipásztor Baptista imaház, - Kolumbán Gábor református lelkipásztor 22 Január 27. Az alakuló Kék Kereszt csoport első bibliaórája (azóta havonta)

Február 22 Presbiteri bibliaóra

Március 22 Böjti úrvacsoraosztás

Április 22 Húsvéti legátus szolgálata Sárospatakról

Május 22 Anyák napi ünnepség

Június 22 Pünkösdi legátus fogadása Sárospatakról 22 Egyházmegyei közgyűlés Bánhorvátiban

Július 22 Hittanosok és ifi-csoport kirándulása Harsányba

Augusztus 22 Újkenyéri úrvacsoraosztás 22 Hármas testvérgyülekezeti találkozó Tornalján 22 Selényi Gyulánénak, az énekkar karnagyának temetése

22 A nekézsenyi ifi nálunk 22 A parókia-alap megerősítése injektálással Szeptember

22 A Családosok Körének első alkalma 22 Külön busszal a miskolci Kontraszt Kiállításon

22 Külön busszal Dömösön a Kék Kereszt alakuló csoportjával Október 22 Presbiter- és gondnokválasztás

November 22 Prókai Árpád boldvai lelkipásztor evangelizációs szolgálata

22 A Zenélő Templomok adventi hangversenye gyülekezetünkben December 22 Karácsonyi legátus fogadása Sárospatakról

22 Szenteste, - Ökumenikus fáklyás felvonulás

26

Sajókazinci


A 2011. év képekben

Konfirmáció nagypénteken

Presbiteri konferencia

Imahét

Tózsa Bánfalvi Gábor - Húsvéti legátus

Pál László - pünkösdi legátus

Prókai Árpád boldvai lelkipásztor

Ifjúsági találkozó

Egressy ünnepség

Parókia-alap megerősítése

Anyák napja

Adventi asztaldísz

27

„Sokan mondják: bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk! Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. Békében fekszem le és el is alszom, mert csak Te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Zsoltárok 4,7-9

E

gy régi, szép hagyomány szerint újév napján szokás volt így köszönteni egymást:”Bort, búzát, békességet, erőt, egészséget.” Ezzel az üdvözléssel azt fejezték ki, hogy ha ezek megvannak az életünkben, akkor a legfontosabbak nem hiányoznak. De mégis mi van akkor, amikor a kedvezőtlen időjárás elviszi a termést, vagy féktelen indulatok szétdúlják a békességet, vagy az idő múlásával veszedelmesen fogyni kezd az erő, megrendül az egészség? Akkor nincs boldog új esztendő? Igen, éppen ettől félünk, hogy valaminek híjával leszünk és vele együtt oda lesz mindenünk, vagyis nem lesz többé békesség és örvendezés. Isten mindig azzal bátorít bennünket és különöse az imént idézett Igében, hogy minden körülmény között és ellenére, boldogok lehetünk, mindnyájunk számára biztosítottak a boldog esztendő feltételei: „Nagyobb örömöt adsz szívembe...” Vajon, mi ez a nagyobb öröm, ami több a búzánál, vagy az anyagi

gazdagságnál? Egyáltalán, honnan lehet ennek a nagyobb örömnek a birtokába jutni? Akkor értjük meg igazán Isten javunkat szolgáló munkáját, ha mögé látunk az eseményeknek és nem csak a felszínen tájékozódva szemléljük értékvesztett világunkat. Dávid király, aki a zsoltárban Istenbe vetett bizodalmáról szól, elmondja azt is, hogy bizony sokszor került sorsüldözött, mások gyilkos haragja elől menekülő helyzetbe. Azonban le tudja írni bizakodva: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak Te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek.” Ha csak magunkon, pillanatnyi helyzetünkön tájékozódunk, akkor minden okunk megvan a félelemre, az aggodalomra és a sírásra. Így az út elején még minden ismeretlen a számunkra, de valamit mégis sejtünk, hiszen Jézus Krisztusban a kijelentés elérkezett hozzánk. Pál apostol a korinthusi levélben ezért szól bizakodva ezzel a mennyei látással, hogy „..amit szem nem látott, ember szíve meg sem

gondolt, azt készítette el Isten az Őt szeretők számára…” Egy hitvalló ember a következőt mondotta: „Ha Istennel vagyok, akkor

egyedül is mindig többségben vagyok”, vagyis igaz az, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk.” /Róm 8,31/

Dávid felfelé néz Istenre és nem kezd el vitatkozni elcsüggedt helyzetében. Inkább imádkozik és kéri, hogy „Bár…ránk ragyogna orcád világossága…”! Úgy kéri ezt, mint ahogyan az az Ároni áldásban is benne van ez a szép kifejezés: „Világítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad”, vagyis tegye az Úr megtapasztalhatóvá jelenlétét. Kísérjen utunkon, fogja a kezünket és adjon világosságot, bölcs szívet döntéseinkhez. Az nyújt igazi békességet az út elején, amikor felismerjük: nemcsak a pusztában, a vad kietlenségben vagyunk, hanem az Isten jelenlétében. Ezért kérjük újra: „Hozd fel ránk arcod világosságát! Ragyogtasd ránk orcádat!” Nincs ennél csodálatosabb újévi kívánság! Jobbágy Bertalan Miskolc-hajőcsabai lelkipásztor

Áldott Új Esztendőt!

2011 Karácsony. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Lukács ev. 1,52

Recommend Documents