2011. július. Santana. Im memoriam Columbo. és még sok más! Bemutatkozik Nolik Antal. Keanu Reeves verseskötete

2011. július

Santana

Bemutatkozik Nolik Antal

Keanu Reeves verseskötete

Im memoriam Columbo …és még sok más!

Penna Penna

aktuális aktuális

Caesar hava? Talán kevesen tudják, hogy a július hó, amely a régi római időszámítás szerint az ötödik hónap volt, Julius Ceasarról kapta a mai nevét.

Július 4-e – a Függetlenségi Nyilatkozat és egy Szuperhatalom ünnepe Anglia 13 amerikai gyarmata 1776. július 4én a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásával hozta létre az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követő függetlenségi háborút az új amerikai állam nyerte Nagy-Britanniával szemben, erős francia segítséggel.

A színészkirály halála 2004. július 1-én, 80 évesen hunyt el Los Angelesben Marlon Brando, akit méltán tartanak a 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai filmszínészének. Kétszeres Oscar-díjas: A rakparton (1954) és a Keresztapa (1972). Mindeme életműhöz képest egy olcsó bérelt lakásban ragadta el a vég.

Santana 1947. július 20-án született Carlos Augusto Selva Santana, a latin rock megalapítója, gitárvirtuóz a mexikói Autlanban. Zenéjének egzotikus lüktetése meghódította az egész világot és a szakma számtalan díjjal tüntette ki a szerény sztárt.

Penna Penna

aktuális aktuális

Mindig szomorú elveszteni valakit, akit generációk ismertek és szerettek. Ez az állítás talán arra a zseniális színészre és az általa megformált karakterre igaz leginkább, aki évtizedeken keresztül szórakoztatta az egész világot a zseniális Columbo hadnagy formálta szerepben. Peter Falk 83 évesen, Beverly Hillsben hunyt el 2011. június 23-án. Mi idehaza nem csak azért szerettük, amiért az egész világ: az egyszerűség mundérjába - azaz, inkább nyúzott ballonkabátjába - bújtatott, zseniális elméjű nyomozó imázsáért. Azért is, mert tudtuk, a Columbót megformáló színész magyar származású. Most már nyilván mindenki értesült róla, hogy Falk Miksa dédunokáját tisztelhettük benne. A magyar-amerikai apától és orosz anyától származó Falk daganatos betegség folytán elvesztette egyik szemét három éves korában, de úgy tűnt, ez nem vette el életkedvét: katonai szolgálatra jelentkezett fiatalon, sőt, a CIA-nál is szeretett volna munkát vállalni, de általában üvegszeme és ebből adódó látáskorlátozottsága miatt sorra eltanácsolták. Végül egy kormányzati intézmény gazdasági elemzője lett és mellette kezdett színészkedni. Kitartását siker koronázta: az ötvenes évek kudarcai után jött néhány sikerfilm, melyekben a kor legendáival is játszhatott, és amelyek nyomán Emmy- és Oscar-díj-jelölést is kapott. 1968-ban forgatták az első Columborészt és valójában ez hozta meg az igazi népszerűséget a számára. Bár voltak zseniális alakításai (mint filmrajongó, hadd említsem egy szerepét, mely homlokegyenest más jellegű, mint a jól ismert, egyszerűnek ható nyomozóé:a Vitathatatlan című film börtön-keresztapáé, melyben finoman mondva teljesen másként beszél, mint a nagynevű detektív), az egész világ e remekbe szabott sorozat ballonkabátos főhőseként emlékszik rá, melynek alakításáért számtalan díjat kapott. Így emlékezünk mi is rá. Nyugodjék békében Columbo… - mansfield -

3

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Brian Cage - Kathryn Otoshi:

A legszomorúbb kisrobot A mesék nem csak a gyerekeknek szólnak, de annyi biztos, hogy elsősorban nekik, hozzájuk. A jó mesének léleképítő, jóra és szépre nevelő hatása kell, hogy legyen, mely egy egész életre meghatározza a gyermeknek az élethez, a világhoz való viszonyulását, és persze előre meghatározza az ízlését is. Brian Cage író és Kathryn Otoshi illusztrátor műve, A legszomorúbb kisrobot a legjobb példa lehetne a fent leírtakra, na meg arra, hogy a huszonegyedik században is lehet értelmeset, szépet alkotni, egy olyan világban, ahol a jövő generáció kicsi képviselőire szinte mindenhonnan az erőszak árad. A könyv egy sterilen felállított robotkommuna életét mutatja be egy távoli bolygón, Kupolaváros biztonságot nyújtó falai közt. A város közösségét csupa szellemes nevű csoport alkotja: a RoboTolók, a Robosztusok, a RoboTestvérek… A Robotolóknak mindössze annyi a dolguk, hogy egész életükben a hengerhez kapcsolódva, bonyolult számításokat végezve termeljék az Élet Fényét, melyből azonban ők alig kapnak. A fény zömét a náluk magasabb szinten álló, aranyozott borítású RoboTestvérek kapják, s használják kényük-kedvük szerint. Ám nem a RoboTestvérek a legnagyobb urak Kupolavárosban: az abszolút uralkodó a hatalmas MédiAtya, aki naphosszat prédikál a városban mindenhol jelenlévő kivetítőkön, munkára, és még annál is több munkára sarkallja a RoboTolókat, majd rendre bemutatja a RUR nevezetű robotot, aki a leghíresebb Kupolavárosban (bár még soha senki nem látta), mivel négyszer annyi számítást végez naponta, mint a legszorgosabbak. Mindez olyannyira alaposan és egyértelműen utal a történelem egy sötét időszakára, hogy a könyv akár úgy is kezdődhetne: „Hol volt, hol nem volt, a kommunizmus…” Vagy, hogy az irodalmi vonulatát nézzük, bizonyára senkinek sem kell bemutatnunk George Orwellt és leghíresebb műveit, az Állatfarmot és az 1984-et. Ha pedig Kupolaváros három törvényére gondolunk („A robotok a fényért dolgoznak. A robotok nem gondolhatnak a Kupolán kívüli fényre, mert a Kupolán kívül nincs fény. Egy robot sem hagyhatja el a kupolát.”), könnyen asszociálhatunk egy másik nagy irodalmi alakra, bizonyos Isaac Asimovra. A könyv tehát nem csak a rossz iránti ellenszenvet, a jóra nevelést próbálja az olvasó gyermekbe oltani, de érdekes kísérletet

tesz arra is, hogy befolyásolja későbbi irodalmi ízlését (megjegyzem, a legjobb irányba terelgetve). A könyv főhőse Kupolaváros legkisebb, legcsúnyább és leggyengébb robotja, Tömpe, aki legalul helyezkedik el a hengeren, méghozzá ott is egy kivételesen rossz helyen kell dolgoznia nap, mint nap. Kis termete és olcsó borítása miatt mindenki csúfolja, csupán két robot barátkozik vele: a hiszékeny A2 és a sérült gondolkodású Vézna. Tömpe nagyon lassan végzi munkáját, mert állandóan elkószálnak a gondolatai, izgalmas kalandokról ábrándozik, és egyre csak azon töpreng, vajon mi lehet a Kupolán kívül. Egy este már annyira erősen furdalja oldalát a kíváncsiság, hogy nem tud ellenállni: a szemétledobón megszökik a városból, hogy egy új világot fedezzen fel odakint. Az igazi kaland pedig itt veszi kezdetét… A legszomorúbb kisrobot lenyűgöző, magával ragadó olvasmány elnyomásról, ábrándokról, kalandról és bátorságról, olyan szövegkörnyezetbe ültetve, hogy a legkisebbek is könnyen megértsék, de akár a felnőttek számára is tökéletes kikapcsolódást nyújtson. Az izgalmas és gazdag megfogalmazás mellett pedig ott vannak Kathryn Otoshi lenyűgöző és egyedülálló illusztrációi, melyek nem akármilyen vizuális élményt nyújtanak, és csak hatványozzák a könyv nyújtotta élvezeteket. Minden gyerek, szülő és nagyszülő figyelmébe ajánlom a könyvet, amely egyben mérföldkő is lehetne a magyar könyvkiadásban, hiszen ez az első magyarul megjelent sci-fi mesekönyv. Ahogy pedig az imént is említettem: a felnőtteknek sem kell légmentesen elzárkózniuk A legszomorúbb kisrobottól: a kikapcsolódáson túl sokuk akár tanulhatna is belőle. Az már sajnos más kérdés, hogy az olvasói érdektelenség miatt felesleges lett volna kiadni a második és harmadik részt, de ahogy mondani szokták, ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye… Szöveg: 10 / 10 pont Illusztrációk: 10 / 10 pont Bíró Szabolcs

Penna Penna

A A tér tér –– mint mint mindig… mindig…

Kembe-Sorel Kembe-Sorel Artúr, Artúr, az az írónak írónak avanzsált avanzsált sorozatszínész sorozatszínész mesél mesél új új könyvéről könyvéről

Bálint Bálint úr úr dedikál dedikál

Sok Sok mese mese jutott jutott aa gyerekeknek… gyerekeknek…

Izgalmas Izgalmas irodalmi irodalmi peep-show peep-show -- kartonból kartonból

Penna Penna

aktuális aktuális

a bűnöknek és felnőtteknek kiszolgáltatott gyermekek számára. Tizenéves korában megismerkedett a gitárral, próbálgatta magát, majd viszonylag korán ráébredt arra, mi lenne, ha az amerikai rockzenét ötvözné a hazai latin muzsikával. Az eredmények mutatják, ez briliáns ötletnek bizonyult. Santana e lépésével megalapította a latinrock műfaját. Néhány fergeteges hangulatú koncert pillanatok alatt ismertté tette nevét az USA-ban, amit csak öregbített a híres Woodstock-fesztivál, melyen a kétségtelen nagyságok között lépett fel. Minden lemeze egy-egy újabb gyöngyszemként bukkant elő és méltán kaphatott annyi, de annyi elismerést. Ennek ellenére Santana szerény ember, a világhír és megbecsülés mértékletes elfogadása mellett mély, bensőséges vallási életet él. Szót emel az elnyomásért, a megkülönböztetésért és mindenütt jelen van, ahol úgy érzi, segíthet másoknak és a világnak. Tiszta ember. Egy Nagy Ember, gitárral.

Jogos a kérdés: miért e cím? A válasz egyszerű. Számomra Santana nem egyszerűen egy gitáros, vagy gitárvirtuóz. Ebből a kategóriából mára már van néhány a tarsolyban, természetesen legnagyobb örömünkre. Rajongok értük magam is, hiszen egy Clapton-féle, nem is annyira „lassúkezű” gitárriff, vagy netán egy Mark Knopfler által felcsendülő, senki máséval össze nem téveszthető szóló igencsak fel tud csigázni. De beszélhetnék itt Mike Oldfield gitárkísérletezéseiről, vagy Hendrix örökérvényű hangzásáról, és sorolhatnám egészen a jazzig, John McLoghlinig és társaiig… Nos, mindeme nagyságokat is figyelembe véve és tisztelegve előttük, nem érzem egyiket sem annyira magamhoz közelinek, mint azt a kalapos, bajszos, vékonyka kis embert, az egyedi hangú gitárjával. Ki is ő valójában? Carlos Santana 1947-ben született a mexikói Autlanban. Szülei a nagy szegénység miatt nem tudták nevelni, ezért igen gyötrelmes sors lett az osztályrésze – olyan gyötrelmes, hogy nem is akarom ezt taglalni eme újság hasábjain. Mindenesetre – emlékezvén saját kölyöksorsára – a híres és meggazdagodott Santana egyik fő feladata lett, hogy alapítványt hozzon létre az utcára került és

Abban az örömben lehet részünk, hogy immár meg sem tudom mondani, hányadszor, de július 5-én Santana ismét idehaza – egyik kedvenc országában, ahol, a maga elmondása szerint, mindig jól érzi magát - játssza nekünk a Black Magic Womant, a Samba Patit, a Supernatural számait. És nagyon remélem, a gyönyörű Európát is, az ő magyar mentora, Gábor Szabó jazzgitáros emlékére.

- mansfield 7

Penna Penna

aktuális aktuális

Egy forró nyári napon, 2011. június 16-án Magyarországra érkezett és megmutatta magát a hazai közönségnek is a Pokoli szimfóniák című antológia. Azt hiszem, Szentendre elég patinás ahhoz és eléggé művészet-párti, hogy úgy érezzük, méltó helyen mutathattuk be a könyvünket. A Pest Megyei Könyvtár – és annak igazgatója, Biczák Péter – garancia arra, hogy a könyv szeretni való érték marad, nemcsak Szentendrén, a Nagykönyvtárban, hanem mindenki tulajdonában, aki örömmel veszi kezébe a jelenkor szülte köteteket.

Segítőkész hazai csapattal és nyitott szívű olvasókkal találkoztunk tehát Szentendrén, ahol öröm volt beszélni a közös mű születésének kulisszatitkairól, a mondanivalójáról, a jövőről és természetesen az egyéni tervekről is. Ebben nagy segítséget jelentett új moderátorunk, a lelkes és odaadó Huszár Ágnes, akinek a kérdései remekül „alányúltak” a mondanivalóinknak. Az előadás új színfolttal erősödött: Bíró Szabolcs személyében lelkes és tehetséges felolvasóra lelt a csapat, aki minden kisregényből és a természetesen a sajátos „narrátor” gondolataiból is interpretált az estén. Mindemellett népszerűnek tűnt a sütemény és a bor is, amit az dunaszerdahelyi ősbemutató mintájára itt is fogyasztásra kínáltunk. Ezúttal Michael Mansfield kedvenc, tüzes borait – mint például a Shyraz nevezetű - kóstolhatták a vendégek. Kellemes este volt. Köszönjük a lehetőséget Szentendrének! És – ahogy egykor egy felejthetetlen zseni megénekelte – a shownak folytatódnia kell! Hamarosan az ország déli részét célozzuk meg, hogy ott is népszerűsítsük a Pokoli szimfóniák című kötetet. Természetesen időben tudatunk erről mindenkit - mansfield -

MEGJELENT!!!

JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY, AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.

Az elkövetkezendő néhány számban sorban egymás után bemutatjuk ennek a kitűnő kötetnek a szerzőit. Megismertetjük tisztelt Olvasóinkkal a gondolataikat, ars poeticájukat, a hétköznapjaikat. Másodikként e különleges antológia egyik szerzőjét, egy arctalan írót mutatunk be.

Nolik Antal 1970-ben született Szabadkán. Közel húsz évet települt át az egykori Jugoszláviához, majd Szerbiához tartozó Vajdaságból Magyarországra. Viszonylag későn, két éve, 38 éves korában kezdett írni, teljesen autodidakta módon. Elvi okokból ragaszkodott ahhoz, hogy első könyve, egy anakronisztikus Don-kanyar témájú kisregény, A lefagyasztott hadsereg bárminemű támogatástól mentesen, magánkiadásban jelenjen meg. Írásait a történetközpontúság jellemzi, valamint az anyaországba települése ellenére a kisebbségi magyarságtudata erősen befolyásolja. Témáiban jellemzően érinti a történelmet, politikát, azonban a civil kisember nézőpontjából. Se jobb-, se baloldali irányultságúnak nem mondható. A hétköznapi foglalkozású szerző írói álnéven publikál és inkognitóját teljes egészében szeretné megőrizni. Amit „fényképe” is tükröz. Honlap: nolikantal.com

Penna Penna

aktuális aktuális

10.

Nolik Antal: Elkoptathatatlan (részlet)

Nem hagyta nyugton a milliomos cigicsempész szerepe a lakás körüli rejtélyben. Újra előkapta a hatalmas csavarhúzót, és folytatta a falak végigkopogtatását. Ráment fél napja, mert a majd’ négyméteres belmagasság miatt a kamrában talált létrát is használnia kellett, de nem bukkant újabb titkos üregre. A kamra, mintha a pazar lakás mostohagyereke lenne, egyszerű, festhető fűrészporos tapétával volt kitapétázva és fehérre mázolva. Egy tárolónak persze mindez bőven elég. A legigényesebb lakó sem várna el egy spájztól olyan extrákat, mint a valódi gipsz rozetták és díszlécek a többi helyiségben. Amikor visszavitte a létrát, hogy ne végezzen befejezetlen munkát, a kamra falát is végigkopogtatta. A magas, plafonig érő polc mellett a sarokban furcsán visszhangzott. Megtépte a tapétát, és a fal ott is ugyanolyan, a mai téglamérettől majdnem kétszer nagyobb téglákkal volt felhúzva, mint a többi részen, viszont egy négyzetméternyi területen megbontották, és a téglákat élükre állítva falazták vissza. Úgy látszik, ez a lakás felújítóinak sem szúrt szemet, vagy legalábbis nem törődtek vele, hagyták az egész foltozást úgy, ahogy állt, hisz a tapétával úgyis lefedték. Még egy Nikola féle, nem építész szakinak is feltűnt, hogy a habarcs jóval régebbi a kantra rakott falrész közötti téglákban, mintsem, hogy azt az euróval teli sporttáskával egyidejűleg alakították volna ki. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, mivel, hogy az euró korántsem olyan régi játékos a bankjegyek világában. Ott helyben, a kamrában talált egy szerszámos ládát, benne vésővel, kalapáccsal, és nekilátott a bizonyára újabb titkos üreget rejtő falszakasz megbontásának. Mindkét sejtése beigazolódott. Egyrészt még egy titkos üreget rejt a lakás, másrészt a vastag, békebeli ötvenes falba a kantra falazott téglákkal elzárt rejtekhelybe régi vágású, kemény, bőrrel bevont bőröndöket rejtettek. Mégpedig, ahogy a bontás végén kiderült, mindjárt hármat is. Az első penészes, hámló bőrönd zárját felpattintotta, viszont nemhogy aranyat, de még csak egy marék dollárt, forintot, pengőt vagy éppen dinárt sem talált – csak régi papírokat. Többnyire írógéppel, de esetenként kézzel kitöltött hivatalos iratokat. Szinte mindegyik papíron ormótlan, ötágú csillagos bélyegző virított, meg „OZNA”1 címzés, és „Smrt fašizmu – sloboda narodu!”2 felirat. A másik két bőrönd tartalma is hasonló volt. A dokumentumok főképp listákat tartalmaztak. Név, lakcím, életkor. Durva becsléssel is több száz, ha nem több ezer. A legtöbb név magyar, de volt nem kevés német, és néhány bunyevác3, esetleg szerb hangzású is. „A nép ellenségei”, „Horthy-Fasiszta kollaboráns”, „Kulturbund-tag”. Vagy csak annyit, hogy: „Magyar”, „Német”, de gyakran csak „M” és „N”. „Deportálni”, „Likvidálni”. Többnyire ilyen, bürokratikus nyelvezeten megfogalmazott, mégis rövid, kurta megjegyzések szerepeltek az iratokon. Nikolának volt ugyan fogalma arról, hogy a második világháború alatt Bácskában előbb a bevonuló magyar hadsereg tisztogatott és deportált szerbeket, zsidókat, aztán meg a háború végén Tito partizánjai magyarokat meg németeket, de hogy mindennek hárombőröndnyi, elrejtett, titkos iratára pont az ő lakásában bukkan, hát erre a legbizarrabb álmában sem gondolt volna. Mintha e nélkül nem keveredett volna éppen elég rejtélyes ügybe. Na tessék, újabb időutazás. Ráadásul még messzebbre távolodik a jelentől. A múlt század kilencvenes éveitől egyenest a második világháborúig. Időérzékét elveszítve bújta az iratokat, de egyre kevesebb értelmét látta annak, hogy hobbitörténészkedjen. Egy helytörténésznek vagy egy második világháborút kutató historikusnak nem kizárt, hogy aranyat érne e három bőrönd tartalma, de őt nem vitte előbbre a lakás rejtélyének megfejtésében. Egy biztos: akik ezeket a bőröndöket iderejtették, azoknak fogalmuk se lehetett arról, hogy úgy 6070 év múlva valaki ugyanebben a lakásban elrejt háromszázezer eurót. Fordítva viszont már mindez nem zárható ki teljes egészében. Akár azért is rejthették el itt a sporttáskába pakolt eurót, hogy megelőlegezzék a második világháborús listákkal összefüggő akció költségét. Hogy az mégis konkrétan mi lehet? Arról viszont Nikolának fogalma sem volt. Szinte kizárt, hogy közönséges 1

OZNA - Odelenje za Zastitu Naroda, vagyis Népvédelmi Osztály „Smrt fašizmu – sloboda narodu!” – azaz „Halál a fasizmusra – szabadság a népnek!” 3 Bunjevác, Szabadkán és a környező településeken élő horvátok elnevezése, egyesek szerint önálló népcsoport 2

12

Penna Penna

aktuális aktuális

történelmi kutatás. Arra legfeljebb ösztöndíjak pályázhatók, de nem egy rakás, kisebbfajta vagyonnal felérő, gardróbszekrény mögé rejtett készpénzzel fizetik ki a tudományos munkatársakat. Már kezdte feladni, hogy bármi érdemlegeset is megtudjon az iratokból, amikor az egyik paksaméta fejlécében a „Szigorúan bizalmas!” felszólításra lett figyelmes. Újabb lista. Nevek és címek, azonban itt egy-egy névnél a nemzetiségi hovatartozás, meg az esetleges Horthy-fasiszta elkötelezettség (partizánról „lefordítva” bizonyára a Magyarországhoz visszacsatolt területen közigazgatási alkalmazásban dolgozást jelenthette mindez, gondolta Nikola), vagy Kulturbund-tagság mellett feltüntették az illető vagyoni helyzetét. Csupa-csupa módos, ha nem egyenesen gazdag emberről készült ez a részletes lista. „Három malmot örökölt”, „Vaskereskedés tulajdonos”, „Négyezer láncos földesúr” és hasonló bejegyzések. Majd kivonatok a kihallgatási jegyzőkönyvekből. Előtte azonban a kihallgató tiszt jellemzése: „Igen jó szakember az elvtárs. Mielőtt magáévá tette a kommunista ideológiánkat, részt vett a zsidók deportálásában és a tényleges vagyoni helyzetük felmérésében.” – Vagyis bármelyik diktatúrát gátlástalanul kiszolgáló, embereket kínzó kápó – fordította le ismét magában a „partizán” nyelvet a dolgokat egyszerűen a nevén nevezőre Nikola. Aztán a különféle leírások: „Eredménytelen. Mindent Svájcba menekített. Teljes vallatáson esett át. Elhunyt.” Vagy: „Bevallotta, hogy ékszereket rejtettek a kéménybe falazva a házukban.” Különösen a környező tanyavilágon élő nagygazdáknál egész pontos leírásokat talált arról, hogy mit hová ástak el: „Aranyrudak, dunsztosüvegben bankjegyek és ékszerek a kúttól húsz lépésre az akácfa irányába.” És „Műkincseket ástak el a palicsi nyaralójuk kertjében. A jobboldali szomszéd melletti telekhatáron. A kert végén, legtávolabb az utcai fronttól.” Létezik az, hogy akkora vagyont ástak el jóval több, mint fél évszázada, ami a mai napig nem került elő? Megér valakiknek akkora fáradtságot, pénzt és kockázatot, amennyit idáig az egész cécóba öltek?

A kisregény folytatását, illetve a teljes történetet a Pokoli szimfóniák című antológiában találhatják

Az e-könyv-kiadó!

Penna Penna

mozivilág mozivilág

Egy író-olvasó találkozó mindig örömteli ünnep, hisz a jó könyv nemesíti a lelket, és az alkotóval való találkozás még jobban felerősíti érdeklődésünket a mű iránt. Ez különösen igaz, ha egy olyan különleges könyv bemutatójáról van szó, amelynek alkotói egy LosAngeles-i festőművésznő és egy hollywoodi színész… A helyszín a londoni Waterstone’s Piccadilly könyvesbolt, amely az irodalmi művek legnagyobb tárháza Európában. Szinte megáll a levegő a teremben, amikor Alexandra Grant képzőművész és Keanu Reeves filmsztár - az „Óda a boldogsághoz” című felnőtteknek szóló művészkönyv alkotói - bejönnek és helyet foglalnak.

hogy a szomorúság és önsajnálat akármikor ránk, olvasókra is ránk törhet, de szerencsés esetben nem esünk kétségbe, hanem egy csipet öniróniával és humorral túltesszük magunkat rajta, ahogy ezt ez a vers is sugallja.

Keanu Reeves

felolvassa versét – az „Óda a boldogsághoz” könyvből

Alexandrától megtudjuk, hogy kihívást jelentett számára a szöveget kiegészítő, a vershez hasonló szellemű és humorú képek megalkotása. Arra a közönség oldaláról érkezett kérdésre, hogy mi az a közös alap, aminek köszönhetően sikeresen tudtak együtt dolgozni, megtudjuk, hogy már évek óta barátok, és mindketten rendelkeznek angol felmenőkkel, aminek köszönhetően közel áll hozzájuk az a fanyar angol humor, ami a könyv stílusán is érezhető. Briliáns humoruk az egész találkozót átitatja, a dedikálást is …

Keanu Reeves és Alexandra Grant a könyvbemutatón

A könyvet lapozgatva azt gondolhatnánk, hogy egy rosszkedvű, depressziós figura vetette gondolatait papírra – a szöveget Keanu írta, amit minden oldalon kiegészít egy fekete/fehér humoros, de szintén inkább komor hangulatú Alexandra készítette rajz. A beszélgetés kötetlen, családias hangulatban folyik. Keanu rögtön az elején kihangsúlyozza, hogy a látszat csal és ez a vers, ami a könyv oldalain olvasható, nem tükörképe a magánéletének. Egy spontán pillanat és érzés szavakba öntött verzióját tartjuk a kezünkben, aminek bizonyítékaképpen Keanu rögtön fel is olvassa művét - a közönség nagy örömére. Ahogy hallgatom a sorokat, eszembe jut,

és meggyőz minket arról, hogy ezt a könyvet tényleg nem szabad túl komolyan venni. És bár az „Óda a boldogsághoz” utolsó mondata szerint sosem olyan rossz, hogy rosszabb ne lehessen, a könyv üzenete mégis az, hogy ha nem hagyjuk el magunkat, végül minden jóra fordul… Kulik Yvette 14

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Jonathan Cross: Kvartett Sci-fibe ágyazott nagyeposz Amikor pár éve megtudtam, hogy megjelent Jonathan Cross (alias Benyák Zoltán) második regénye, két kérdés merült fel bennem: az első, hogy mikor kaparinthatom meg. A második, hogy mennyiben tud majd meglepetéseket okozni egy olyan magas színvonalú regény után, mint Cross bemutatkozó könyve, a Veszett lelkek városa.

tüzelőanyagért, hogy télvíz idején ne fagyjon halálra. A történetet – mint azt a cím is elárulja – négy, egymástól független szereplő szemszögéből követhetjük végig. Mindegyiküknek megvan a maga tragédiája: az őrült orvos a rá is leselkedő halált akarja legyőzni, a fiatal gerillalány terhességét titkolva próbál egy jobb világba menekülni, a kiégett írónő a múzsa csókját hajszolja, az emberlelkű robot pedig léte célját akarja megtudni. Az elbeszélési mód rendkívül érdekes: gondolok itt arra a Kurosawát vagy épp Tarantinót idéző húzásra, amikor a szerző bizonyos jeleneteket több szereplő szemszögéből is bemutat, de arra is, hogy gyakran megakad a szeme egészen apró dolgokon is (akár egy kis táncoló porszemen a sarokban), amivel még élőbbé, még hihetőbbé teszi saját világát, és helyenként úgy érezhetjük, mi is részesei vagyunk a nagy kalandnak. A Kvartett helyenként olyan, akár egy futurisztikus környezetbe ültetett görög dráma: a hiú megtapasztalja az élet sötét oldalát, a gonosz megbűnhődik, a jó pedig harcol, bár nem biztos, hogy elnyeri jutalmát – ez maradjon mindenki számára meglepetés!

Nagy örömömre hamar hozzájutottam egy példányhoz, és már a fülszöveg elolvasása után tudtam, hogy bár a két regény írója egy és ugyanaz az ember, hasonlítgatni mégsem fogok (tudni). Ugyanis míg a Veszett lelkek városa a hátborzongató misztikus thriller kategóriájába sorolható, addig a Kvartett a science fiction jegyében íródott – ezzel pedig a szerző visszatért gyökereihez. Az időpont a távoli jövő, a helyszín egy radikálisan kettéosztott metropolisz. Ebben a világban a gazdagok a fényűző Felhősor végtelen luxusát élvezik, a szegényebb réteg viszont az állandó sötétségre ítélt Mélyvárosban kényszerül harcolni minden egyes falatért, a poshadt vízért, vagy épp a

A szép és igényes könyv borítóját a világhírű spanyol festő, Luis Royo készítette, a szerkesztés pedig a nem sokkal később tragikus körülmények közt elhunyt Threton Judit utolsók közti munkája. Bátran mondhatom, a Kvartett megszolgálta az igényes törődést, én pedig most már egészen türelmetlenül fogok várni minden egyes újabb Jonathan Cross könyvet. 9,5 / 10 pont A szerző honlapja: www.jonathancross.hu Bíró Szabolcs

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

Az amerikai avagy ballada a fegyverkovácsról Szép tájak, kiválóan megrajzolt karakterek, tökéletes színészi játék. Ezek azok a tényezők, amelyek Az amerikait kiemelik a tucatfilmek tengeréből. Noha a történet a végletekig egyszerű és már csontig rágott, Az amerikai jó film. Olyannyira, hogy a megtekintése után még hosszú napokon keresztül eszünkbe jut, és egy-egy kép akár hónapokkal később is felötlik majd bennünk. Ahogy említettem, a történet nincs túlbonyolítva. Jack (George Clloney), a bérgyilkos és fegyverszakértő maga mögött akarja hagyni a múltját. Nem akar több vért. Csak nyugodtan élni, és kedvenc lepkéiről olvasni. De ehhez még el kell vállalni egy utolsó munkát. Ez a meló Olaszországba, a festői Castelvecchióba szólítja. Megbízója egy fegyver elkészítésével bízza meg. Itt találkozik egy öreg pappal, Benedetto atyával. Már az első pillanatban egyfajta fura, bűvös kötelék alakul ki közöttük. Hosszú séta közben, vagy egy jó bor mellett mindkettőjükben felötlik a bűn és a megváltás gondolata. Mindkettőjüknek van oka a gyónásra. Clara egy prostituált, akihez Jack már az első napokban betér. A nő és a férfi között szerelem szövődik. Corbin fantasztikusan hozta össze a szószátyár nőt, és a szófukar, mindig gyanakvó bérgyilkost. Felemelő volt nézni Clooney játékát ebben a szálban, talán itt a legerősebb a filmben. Ahogy vívódik, hogy szeressen-e vagy meneküljön. Csak kevesen képesek rá. A mozi nagyon lassan csordogál. Aki nem szereti a szépen, hosszan kibontakozó történeteket, kerülje el messzire Az amerikait. A nyitójelenetben Jack és barátnője egy befagyott tavon sétál, majd váratlanul gyilkosok ütnek rajtuk. Ez a jelenet olyannyira

erős és váratlan, hogy a film képes ebből építkezni, és a következő gyorsabb akciójelenetig majdnem egy óra is eltelik. Pont úgy, mint a Carlito útjában: ott is volt egy hangulatos, erős nyitójelenet, és aztán sokáig csak beszélgettek a főszereplők, szinte nem történt semmi. Pedig az egy kőkemény gengsztermozi. Sok fórumon olvastam, hogy George Clooneyt kritizálják, amiért végig fapofával hozza a szerepét. Kevés igazságot látok benne. Ő egy profi bérgyilkos egy idegen városkában. Nem állhat le mindenkivel barátságosan mosolyogni. Ráadásul lelki vívódása sem könnyíti meg az életét, mellesleg nincs is végig rezzenéstelen arca. Amikor Clara kisétál a folyóból, a férfi pedig magához vonja, vagy épp a film végén, amikor az autó kormányára csap… Katartikus pillanatok színészi játék szempontjából. A Clarát alakító Violenta Placido, illetve a Benedetto agyát megformázó Paolo Bonacelli eddig leginkább olasz filmekben szerepeltek, de látva mindkettőjük játékát, nem lennék meglepve, ha a közeljövőben ismét hollywoodi munkákban tűnnének fel. Az amerikai tehát egy lassan csordogáló, szinte már művészi mozi, gyönyörű helyszínekkel és jó színészekkel. Ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy ezek ellenére is hangulat kell hozzá: akkor válik igazán felejthetetlenné. 10 / 10 pont Mészáros Gyuri

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

A következő három nap Egy újabb nagy szökés Paul Haggis nem az első, aki szabadulási kísérletről mesél. A legismertebb film ebben a műfajban minden bizonnyal az 1963-ban bemutatott A nagy szökés, amiben Steve McQueen minden egyes balul sikerült szökés után, magánzárkájában dobálja kopott baseball labdáját.

filmben, amit már párszor felhoztam példának. De neki is van egy célja, amit, ha kell, tűzönvízen keresztülvisz. Ez pedig nem más, mint hogy kiszabadítsa a feleségét. A film második fele már teljes mértékben a szökésre összpontosít. Egy közel negyven perces etapban tárja elénk az intenzív és érzelmekben gazdag menekülést. Haggis jó érzékkel tartja fent a néző feszültségét. A szereplőit sikerült annyira közel hozni hozzánk, hogy a szökés minden percében izguljunk értük, akár akkor is, ha ezt a körmünk bánja. A film legvégén pedig elengedi a néző kezét. Feltár ugyan egy lehetséges verziót, de rábízza a nézőre, hogy eldöntse, John a feleségét mentette-e meg, vagy a feleségét, aki egy gyilkos.

Viszont ahogy a nagy elődök, úgy Paul Haggis is jól teszi a dolgát. Adott egy amerikai, kertvárosi házaspár. Jó állás, menő kocsi, gyerek, egyszóval az idilli élet mintaképei. Egy reggel azonban rendőrök törnek rájuk, John (Russel Crowe) feleségét (Elizabeth Banks) elhurcolják, és több mint 20 évre börtönbe zárják – gyilkosság elkövetése miatt. John és kisfia rendszeresen látogatja Laurát. De ahogy telnek az évek, mindkettőjük fásulttá válik, a remény, hogy újra együtt lesznek pedig egyre halványabbá válik. Főleg azután, hogy a nő ügyvédje közli a férjjel, a fellebbezést elutasították. Laura ekkor öngyilkosságot kísérel meg, férje pedig elhatározásra jut: ha már legális úton nem sikerült a feleségét kijuttatni a börtönből, akkor megszökteti. John tervezni kezd, még egy volt fegyencet is felkeres (Liam Neeson), hogy minél többet megtudjon a szabadulás művészetéről.

Összességében véve egy lassan beinduló, végül elég pörgős kis akció-thrillert kapunk, ami egy jó adag drámától sem mentes, kiváló színészi játékban pedig egyenesen gazdag. A már méltatott Russel Crowe mellett a Laurát alakító Elizabeth Banks is nagyot alakít. A játéka teljesen kétségbe ejti a nézőt, vajon gyilkos-e, vagy csupán áldozat. A filmben feltűnik még Dr. House 13-asa is, Olivia Wilde. Neki csupán pár jelenet jutott, de azokban hozza a kötelezőt. Őt inkább nézném ilyen komolyabb filmekben, mint a Tron: Örökséghez hasonló, erőltetett akció sci-fiben.

A film első órája a szereplőkre összpontosít. Russel Crowe zseniálisan hozza a lassanként magából kiforduló egyetemi tanárt. A film elején még naiv, bizonytalan karakter az utolsó fél órára céltudatos, kemény fickóvá válik. Crowe-nak ezt teljes mértékben sikerül elhitetni a nézővel. John nem az a kőkemény, McClane-féle figura, aki fél kézzel lövi halomra az ellenséget. Ő a YouTube-ról tanul álkulcsot készíteni és autót feltörni. Néhány szöktetési kísérlete meghiúsul, és párszor épp csak sikerül meglépnie a rendőrök elől. Pont olyan, mint Liam Neeson figurája az Elrabolva című

9 / 10 pont Mészáros Gyuri

Seal Magyarországon! A világ egyik legnagyobb soulhangja, a háromszoros Grammy-díjas Seal érkezik közénk július 3-án, este 8-kor, a Papp László Sportarénába!

17

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

Hibrid avagy Istent játszani Vincenzo Natali filmje nem csak címében hibrid: sci-fi, horror, thriller, dráma és romantikus film egyvelege a mozi. Ezért, és a témaválasztás – génmanipuláció – összetettsége miatt gyakran úgy éreztem, hogy a rendező túl sokat markolt. Ez pedig az élvezhetőség rovására ment. Számomra tipikusan a kevesebb néha több esete forgott fent. Pedig nagy reményekkel ültem le a képernyő elé, több okból is. Először: a film ajánlója nagyon elnyerte a tetszésemet. Másodszor: Adrien Brody a kedvenc színészem. Nagyra becsülöm a munkásságát, jó érzékkel választja meg a szerepeit. Nem utolsó sorban pedig a sztárallűröktől mentes élete is pozitív hatást gyakorol rám, tehát várós volt a film. Az első ötven perc, ami a történet magvát is adja, nem is okozott csalódást: Elsa és Clive, a két tehetséges tudós egy génfejlesztő laboratórium munkatársai. A rák, az Alzheimerkór ellenszerét keresik. Munkájuk következő állomása egy emberi DNS-alapú hibridlény létrehozása. A génmanipuláció gyümölcse egy csirkeszerű, nőnemű lény, ami később, gyors fejlődése során egyre emberibbé alakul. Később pedig a férfi megteremtőjéhez kezd vonzódni, mind érzelmileg, mind testileg. Idáig a film egy laboratóriumban játszódik. A jelenetekben dominál a hideg kék fény, a különböző gyógyszerek és fecskendők nyomasztóan hatnak az emberre – szinte már az orrában érzi azt a jellegzetes klórszagot, ami a kórházakat és a laborokat belengi.

Sajnos ezután fordul egyet a film. A labort felváltja egy eldugott pajta. Az emberi Istent játszás pedig romantikus horrorba lép át. Ezzel a változással sem a rendező, sem pedig a színészei nem tudnak megbirkózni. Csökken a feszültség, és a hangulat is hanyatlásnak indul. A vége pedig egy értelmetlen, véres öldökléssé válik. A két tudóst alakító színész, Sarah Polley és Adrien Brody kiválóak, főleg az említett ötven percben. Külön említést érdemel a hibridet, Drent alakító Delphine Chanéac. A színésznő hang nélkül is képes a lény minden érzését kifejezni, átadni a közönségnek. Egyszerre érzünk vele együtt, ha szomorú, és riadunk meg tőle, amikor gonoszan néz bele a kamerába. Egyszerre bűbájos és brutális. A filmben helyet kapott egy, hogy is mondjam… talán a megbotránkoztató lenne a legjobb szó rá. Szóval, a filmben helyet kapott egy ilyen szex-jelenet is. Sok helyen olvastam már, hogy perverz, beteg elme szüleménye volt ez, míg mások szépen megkomponált jelentként tartják számon. Az mindenesetre elgondolkodtató – ebben erős a film, gondolatébresztésben -, hogy az ember mire képes, meddig megy el, ha ösztönei átveszik felette az irányítást. Az első ötven perc után egy kidolgozottabb befejezésre számítottam. Olyanra, ami miatt az ember még percekig ül a fotelben, és rágódik a látottakon. Sajnos nem így lett, pedig a lehetőség megvolt rá. 6 / 10 pont Mészáros Gyuri

A HISTORIUM KIADÓ REGÉNYÍRÓ PÁLYÁZATA A Historium Kiadó regényíró pályázatot hirdet történelmi krimi kategóriában 16 éven felüli, magyar anyanyelvű alkotóknak a 2011-es és 2012-es évre. A nyertes pályaművet a kiadó 2013-ban önálló könyv formájában jelenteti meg. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) szerző, aki már elmúlt tizenhat éves, és nem köti érvényes szerződés más kiadóhoz. - A pályaművek minimális terjedelme 250.000, maximális terjedelme 500.000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a [email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A pályamű mellé kérjük csatolni a mű szinopszisát, illetve egy rövid önéletrajzot. - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, melyet még nem publikált semmilyen formában, illetve nem nyújtotta be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Nevezési díj: 30 € (azaz harminc euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „regénypályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2012. június 1. Eredményhirdetés: 2012. november 30. Díjazás: - A legjobbnak ítélt regény szerzőjével öt évre szóló szerződést kötünk, műve pedig megjelenik a Historium Kiadó 2013-as kiadványai közt. - A regény szerzőjével mélyinterjút készítünk, mely megjelenik az Egy Magazin c. kulturális-történelmi folyóirat hasábjain (ugyanitt részletet és recenziót is közlünk a könyvről). - A nyertes szerzőnek a regény megjelenése után könyvbemutatót biztosítunk. - A nyertes regény a megjelenése után kiemelt médiatámogatásban részesül, és két országban (Magyarország, Szlovákia) kap terjesztést.

A HISTORIUM KIADÓ NOVELLAÍRÓ PÁLYÁZATA – SÁR, VÉR, LEVENDULA – A Historium Kiadó történelmi novellaíró pályázatot hirdet amatőr prózaíróknak, a középkor témakörében. A legjobb írások megjelennek a kiadó Sár, vér, levendula című antológiájában. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) amatőr szerző, aki már elmúlt tizenöt éves, de még nem töltötte be harmincötödik életévét, és nem rendelkezik önálló (nyomtatásban is megjelent) kötettel. - A pályaművek minimális terjedelme 10000, maximális terjedelme 40000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a [email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A tárgy mezőbe kérjük beírni a választott témakört (alább olvasható). - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, mely nem jelent meg nyomtatásban, és melyet nem nyújtott be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Választható témakörök (kérjük az e-mailben feltüntetni): - Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai) - Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor) - Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek) Nevezési díj: 15 € (azaz tizenöt euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „novellapályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2011. október 1. Eredményhirdetés: 2012. február 1. Díjazás: - A kiválasztott novellák bekerülnek a Sár, vér, levendula c. antológiába, mely 2012 májusában jelenik meg. - A kötetbe bekerült szerzők fejenként 10 tiszteletpéldányt kapnak a megjelent könyvből. - A kötetbe beválogatott, a kiadó által legjobbnak tartott szerzővel interjú készül az Egy Magazin c. kulturálistörténelmi folyóiratba, novellája pedig megjelenik a magazin hasábjain is. - A Sár, vér, levendula c. antológia kiemelt médiatámogatásban részesül.

Júliusi vers Keglovits Klári Zsázsától

Bocsásd meg a mi vétkeinket Nagy az én bűnöm, jó Uram, én gonosz voltam, rossz voltam. Nagy az én bűnöm, emberek! Bűnösök, akik szeretnek. Ostorozzátok meg a hátamat, fájjon, szenvedve kiáltsak, büntessetek meg, most és mindörökké, engedjetek válni eretnekké, engedjetek el engem, gyűlölni akarok, bármit mondanak is a jámbor papok! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek, nektek én mindent elfelejtek, csak szeressetek, szeressetek, szeressetek! Bocsássátok meg vétkeimet... Én megbocsátok mindenkinek,. Pont nekem nem bocsáttok meg? Istenem, hol vagy, én különc Istenem, védj meg, kérlek, védj meg engem! Te meg én egyformák vagyunk, százszor bűnös minden szavunk. Minket már elátkoztak, kitagadtak, de ha százszor tagadnak is, Te megbocsátasz. Egyszer majd megbocsát nekünk világunk? Miképpen mi is megbocsátunk.

Egy porszem röpke gondolata Ember, mennyi vagy te? Csak porszem ebben a kavargó örvényben, - mindenki ezt mondja. (Ki tudja...?) De egy porszem is lehet boldog, s egy másik porszem jelentheti akár az egész világot neki. (Ti ezt tudtátok?) Én boldog vagyok.

Penna Penna

természetjárás természetjárás

Járóföld különkiadás

A VISEGRÁDI MÁTYÁS KIRÁLY MÚZEUM A középkor őrültjeként és a Hunyadiak rajongójaként nemrég lehengerlőbb élményben lehetett részem, mint azt valaha is sejtettem volna. Június közepén, menyasszonyommal és a barátainkkal Szentendréről hazafelé tartva ejtettük útba Visegrádot, hogy megpróbáljuk a lehető legjobban eltölteni az előttünk álló jó fél napot. A Duna-kanyar urát, az ormon pöffeszkedő várat természetesen mind ismertük – sőt, nekem valamelyest kötődésem is van az ott működő lovagrendhez –, de a hegy lábánál álló királyi palotáról valamiért egyikünk sem tudott.

„Oda akarok menni, és oda is, és azt is meg akarom nézni, és azt is kipróbálni”…

Ahogy a főútról letérve áthajtottunk a jókora buszparkolón, egy macskaköves utcán találtuk magunkat: bal kéz felől egy fából épült történelmi mesepark, jobbról pedig észbontó reneszánsz épületromok fogadtak bennünket. Az első percekben azt sem tudtam, hova érkeztünk, a látvány azonban egy szempillantás alatt magával ragadott. Mintha megszeppent, ötéves óvodássá változtam volna, aki Disneyland-be csöppent, és a szülője ruháját rángatja toporzékolva, hogy

Már a belső udvar is döbbenetes látványt nyújt, kezdve az észak-nyugati konyhával, a párbajtérrel, a királyi tribünnel, majd az egykori palota gyönyörűen rekonstruált romjaival, na meg a mögötte és fölötte folytatódó, az udvarról még javarészt láthatatlan épületekkel. A jegyek ára egyébként cseppet sem borsos: felnőtteknek 1100 forint, diákoknak feleannyi,

24

Penna Penna

természetjárás természetjárás

hat év alatti gyermekeknek, illetve mozgássérülteknek és kísérőjüknek pedig ingyenes a belépés. Itt szeretném külön kiemelni, hogy a Mátyás Király Múzeum azon épületromok közé tartozik, amelyeket kerekesszékkel is érdemes meglátogatni. Egy markos kísérő azért mindenképp szükséges, hiszen az Anjou- és Mátyás-korabeli küszöbök néhol a 20-30 centiméteres magasságot is elérik, de egyrészt a talaj is gyönyörűen rendben van tartva, másrészt a rompalota egyes szintjeire lift (!) is felvezet. Sajnos így is marad egy-két olyan épületrész, amit vagy a lépcsők, vagy a puszta hegyes-dombos vidék miatt nem tudunk közelebbről megtekinteni, de ez ne szegje kedvünket: az épületegyüttes jó 90 százalékát így is bejárhatjuk.

A múzeum fő feladatának a középkori romok, tárgyi emlékek felkutatása, rekonstruálása, rendben tartása és kiállítása számít, így egyrészt szédítő pontossággal lemásolt szobák, kutak, erkélyek tekinthetők meg itt, másrészt gazdagon berendezett kiállítótermekben szédeleghet a történelem elhivatott rajongója. Nyilvánvaló, hogy Mátyás király és a reneszánsz kapja a legnagyobb hangsúlyt, de berendeztek itt egy Anjou-szobát (Károly Róbert ugyanis 1330-ban Visegrádra helyezte székhelyét), illetve egy Zsigmond-korabeli hálószobát is. A kiállítótermekben pedig egészen az ókortól kezdve tekinthetők meg különféle eszközök, a sok-sok tájékoztató tábláról nem is beszélve (ezek előtt összesen legalább egy órát eltöltöttem).

A történelmi múzeumokra jellemző korabeli

berendezések és fegyverek mellett különösen nagy figyelmet kap a középkori konyhaművészet, illetve annak eszközei. A mai ember számára meglepő lehet például a konyhai tálak mérete (én legjobban a lábason lepődtem meg), ezek ugyanis szinte csak maréknyi ételek elkészítését tették lehetővé. Láthatóak persze nagyobb eszközök is, mint bográcsok, teknők, leveses tálak, de ahogy a helyszínen is olvashatjuk, a gigantikus lakomák egy-egy fogása csak kis adagban készült el. Nem mehetek el egy apró különlegesség mellett sem: az egyik teremben, három gondosan lezárt üvegtálcában több száz éve leszopogatott csirke- és halcsontokat, illetve magvakat is megcsodálhatunk! A korabeli gasztronómia és konyhaművészet bemutatását a királyi konyha élethű mása tetőzi be, ahol kitömött nyulak lógnak a mennyezetről, és vaddisznó fekszik az egyik asztalon. Ugyanakkor fontos része a témának a több szintes gyógynövényes kert is, melyet máig gyönyörűen ápolnak, rendben tartanak.

Penna Penna

természetjárás természetjárás

hogy miképp nézhetett ki a palota külseje és belseje a Hunyadiak korában. A hercegi lakosztály a múzeum (egyik) végállomása. Itt három egymásból nyíló szobát (mai szemmel nézve kisebb csarnokot) csodálhatunk meg: legbelül Mátyás hálószobája áll, kifelé jövet egy egyszerű, ám szemkápráztató írnoki szoba egy hatalmas zöld cserépkályhával, majd az étkezde, terített asztallal. Az étkezdében egy vendégkönyvet is találhatunk, melybe beírhatjuk, milyen élményben volt részünk, milyen gondolatokat ébresztett, milyen érzelmeket kavart az egykori palotában tett látogatásunk. A kőtár a múzeum egyik koronája: itt tekinthetjük meg azoknak az épületrészeknek, boltíveknek, erkélykorlátoknak (stb.) az eredeti maradványait, melyeknek a végtelenségig pontos másai a palota egy-egy részén vannak felállítva. Mátyás király híres kútja is két példányban tekinthető meg: az eredeti maradványok egy külön teremben, a pompás másolat pedig az eredeti helyén áll. Mindemellett néhány projekciót is megtekinthetünk a múzeum különböző részein, melyek grafikai rekonstrukciókat mutatnak be, például,

Penna Penna

természetjárás természetjárás

Az értő szem és az érző lélek hosszú órákat tölthet el e falak közt, a középkor bolondja pedig más emberként távozik, mint ahogy megérkezett.

Ha még maradt időnk a nap végéig, és nem volt elég a reneszánsz nyújtotta varázslatból, még véletlenül se keressük fel a közvetlen közelben működő, külföldi turistáknak épített reneszánsz éttermet! A helynek akkor volt utoljára köze a reneszánszhoz, amikor a cseheknek a bátorsághoz, és ezt a személyzet is nagyon jól tudja. Mi sem beszédesebb ennél, mint az a tény, hogy a német és japán turistáktól hemzsegő rablótanyán pusztán azért kapunk tíz százalék kedvezményt, ha magyarul beszélünk. Szóval meg se forduljon a fejünkben, hogy ide ülünk be, helyette inkább, ha lehetséges, menjünk fel a hegyre, és jó alaposan járjuk be a fellegvárat és a Salamon-tornyot! Ha pedig mégis középkori ínyencségekre, illetve igazi középkori hangulatra vágyunk, vegyük az irányt Győrszentiván felé – erről azonban majd a legközelebbi alkalommal mesélek. Bíró Szabolcs

Penna Penna

építészet építészet

építészrovat mansfield

FEJEKET FEL!

régi és az új stíluselemeket ötletesen ötvöző terek fogadják a látogatókat. Az áttetsző válaszfalaknak köszönhetően a közösségi tereket szinte mindenütt átjárja a természetes fény. A technikai újításoknak köszönhetően az új, 650 fős színházterem akár komoly színházi és zenei produkciók befogadására is alkalmas. Az intézmény kertjében szabadtéri színpadot emeltek, valamint új pavilonsort építettek a népszerű, szombatonként nyitva tartó Biopiac számára. A régi Sirály utca és a Gesztenyés kert területén és megújult, élményt adva a sétálni, zöldben pihenni vágyóknak. Az egykori Sirály utca helyén a gépjármű forgalom megszűntetésével és az utcaszint megemelésével új közösségi tér várja látogatóit. Nemcsak a Hegyvidék lakóinak, hanem a hétvégi városi sétákra kaphatóknak is ajánlom a megújult MOM-ot és környékét. Érdemes megnézni.

Vajon ráismernek? Biztosan. Hiszen a régi MOM-kultúr-bázis megőrizte a rá leginkább jellemző arcát, a sarokbástyaszerű körépületet. De ezzel be is fejezhetjük a nosztalgiázást, hiszen a hozzá simuló további épületek és a közvetlen környezet teljesen megújult és azt hiszem, mindenképpen előnyére. A kivitelezés 2009. november 23-án kezdődött és 2011. május 23-án zárult. A beruházás a Hegyvidéki Önkormányzat közel négymilliárd forint összegű finanszírozásával jött létre, melyhez az Európai Unió 900 millió forint támogatást nyújtott. Így született újjá a MOM Kulturális Központ és a Biopiac, valamint a Gesztenyés kert és a Sirály utca helyén kialakított közösségi tér. Bölcs döntésként megépült a Larus Étterem és Rendezvényközpont is. Mivel a MOM Kulturális Központ műemlék, az épület belső tereinek számos eleme megőrizte régi karakterét, ugyanakkor a XXI. század igényeihez igazodva jól variálható, a

(sajtóközlemény felhasználásával) 28

Penna Penna

tér-kép tér-kép

Lánchíd 19 Design Hotel Budapest I. ker. Lánchíd utca 19. Tervezők: ifj. Benczúr László, Kara László Azért választottam ezt az épületet az esti "fények" sorozatba, mert ez az egyik legérdekesebb homlokzatú épület az országban. A ház minden része a legmagasabb színvonalon készült el, a tervezésben látványtervező iparművész csapat is részt vett. A homlokzat különlegessége, hogy a látvány szempontjából meghatározó árnyékoló lamellák helyzete és megvilágítása az időjárástól és a Duna hullámzásától függően változik. Az épület formatervezési díjakat és építészeti nívódíjat is nyert.

14

Penna Penna

Mészáros György: Kétségek Szürke napok, színtelen városok, fakó emberek. Mindennapok. A Város legforgalmasabb utcáján naponta százezrek fordultak meg. Tömegek ütődtek egymásnak, majd szó nélkül haladtak tovább végzetük felé. Mobillal a fülükön, zsebre tett kezekkel, egymásról tudomást sem véve kavarogtak az élet színpadán. Egy alak vált ki a sokaságból. Kalapját mélyen a szemébe húzva belépett egy kapualjba. Cikázó szemmel figyelte az embereket. Késő őszi nap volt, hosszú kabátok suhogtak a szélben, elszabadult sálak kalandoztak jobbra-balra. A természet ezerszínű hangja helyett autómotorok lelketlen duruzsolását tarkító káromkodások adták a város melódiáját. − Hát nem tudom… talán… - a férfi derűs volt, ahogy a telefonba beszélt. – Remélem, este hatra már otthon leszek! – Vigyorogva süllyesztette mobilját vissza a zsebébe. Mosolya pedig egészen addig megmaradt, amíg egy kéz ki nem nyúlt érte a kapualjból. −Elnézést uram! Lenne pár perce a számomra? −Sajnálom – emelte maga elé két kezét a férfi. – Nem veszek semmit, és megtérni sem akarok. −Félreért, csak néhány kérdést szeretnék feltenni Önnek! −Kérdőívekre sem vagyok vevő. −Kérem, a nevem Mr. Dubium! És nincs nálam semmiféle kérdőív. Csak néhány percet vennék igénybe az életéből. Ön is a híd felé igyekszik, igaz? – Válaszra sem várva belékarolt a férfiba és híd felé terelte a már egyáltalán nem mosolygó embert. Aki úgy gondolta, minél előbb válaszol a fura nevű alaknak, annál előbb ér haza a családjához. − Kevin Smithnek hívnak – mutatkozott be, miközben kihúzta karját a szorításból. −Örvendek Mr. Smith. – Mr. Dubium feljebb tolta a kalapját, szürke szemei kíváncsian fürkészték kiszemeltjét. – Ön boldog, Kevin? Váratlanul érte a kérdés, és az is, hogy a keresztnevén szólították. −Igen… nagyon. −Van gyermeke, szép felesége, kényelmes állása, jó keresete? −Azt mondta nincs önnél kérdőív, de ez már nagyon úgy hangzik, mintha valami felmérést végezne. −Megint félreért, uram. De akkor máshogy teszem fel a kérdést. – Mr. Dubium végigsimította a homlokát. – Úgy érzi, mindene megvan, és a Mennyekben jár, igaz? Kevin Smith arcán gyermeki mosoly jelent meg. −Pontosan – felelte. −Ez csodás – veregette meg a vállát a kalapos. – De mi van, ha Ön tényleg a Mennyekben van? −Ezt, hogy érti? – torpant meg Mr. Smith. −Jöjjön csak – gyengéden maga után húzta a férfit. – Valóban úgy gondolja, hogy a földi életben lehet egy ember olyan boldog, mint Ön, Kevin? −Azért nekem is vannak problémáim! − Persze, persze! Hogy melyik iskolába adják be a fiukat. Hogy hova menjenek vacsorázni. Mivel lepje meg a feleségét a házassági évfordulójukra. Egyébként annak a

természetjárás természetjárás

drágakövekkel kirakott brosstűnek nagyon örülne! – Mr. Smith megtorpant, némán nézte az idegent. – Wáá médium vagyok! – kuncogott Mr. Dubium. − Soroljam még a vállát nyomó terhek nagyságát? Mr. Smith nem válaszolt. Habozott, hogy kövesse-e az idegent, aki közben elindult. Végül úgy döntött, ha már eddig hallgatta a férfit, kíváncsi a végére is. −Gondoljon csak bele! Mit hall nap mint nap a hírekben? Lakástűz ütött ki egy tömbházban, hét halott és három súlyos égési sérült. Egy ittas sofőr a buszmegállóban várakozók közé hajtott, egy halálos áldozat, sok sérült. Itt és itt nemzetek ölik egymást a vallási háborúban. Japánban földrengés pusztít, majd a cunami még azt is elpusztítja, amit a rengés megkímélt. Erre jön Ön, fülig mosollyal, gondtalan élettel. Gondolja, hogy ez puszta véletlen, vagy gondviselés? −Az őseim a kontinens szívébe telepedtek le. Az ő tettük az én szerencsém. −Jó, igaza van! Nem kell sem általánosságokkal, sem pedig világméretű dolgokkal példáloznom. Szerencsés, olyan helyen él, ahol sem szökőár, sem pedig más természeti katasztrófa nem fenyegeti. De a karrierje és a magánélete! Mintha a gyönyör szigetén tengetné mindennapjait. −Én lennék az egyetlen, aki boldog házasságban él? −A házasságok nagy része ma már válással végződik. Ha egyben is marad a pár, a két fél elhidegül egymástól, és már korántsem lesznek olyan elnézőek és boldogok egymással, mint Önök. Hány férfi veri a családját, hány aszszony italozik, hány gyerek drogozik? −Ön szerint ebből az következik, hogy én úgy élek, mint a Mennyországban? −Ezt Ön mondta, nem én. De nem érzi úgy, hogy az élete szinte már meseszerű, vagy épp földöntúli? − Mit akar ezzel mondani? Smith ismét megtorpant, már elérték a híd közepét. Autók húztak át az átjárón, kipufogójukból fekete füst gomolygott. Az emberek kikerülték őket, voltak, akik trágárságokat vágtak a fejükhöz, hogy épp a járda közepén ácsorognak. −Ez hülyeség, én élek! Most is itt toporgok a Város egyik legnagyobb hídján és Önnel beszélgetek. A Földön élek, nem pedig a Mennyországban. −Ki mondta, hogy én is élek? Hogy ez a hely, ahol most állunk, a valóság? −Bizonyítsa be, hogy halott vagyok! −Bizonyítsa be, hogy él! −Rendben! – Mr. Smith kétségbeesetten nézett körül, majd egy középkorú hölgy elé ugrott. – Elnézést, hölgyem! −Igen? – mosolygott rá a nő. −Ön ugye, lát engem? −Persze. −És érzi azt is, ahogy fogom a karját! −Ööö… jól van, uram? – a nő száján most már zavart mosoly jelent meg. −Érzi vagy nem? – dörrent rá a férfi. −Érzem! De kérem, ne bántson! Mr. Smith azonban már nem figyelt rá, Mr. Dubium felé fordult. − Az a nő lát engem, érez engem. Élek – jelentette ki határozottan.

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

−Miből gondolja, hogy Mrs. Jones él? Ne is kérdezze, − emelte fel a karját mosolyogva Mr. Dubium. – Mondtam, hogy látnok vagyok. Na, de vissza a lényeghez! Lehet, hogy ő is éppen úgy halott, mint Ön. Miközben mindketten azt hiszik, hogy élnek. Mr. Smith idegesen körbenézett, újabb kiszemeltet keresett. A kalapos megsejtette a szándékát. −De, az is lehet, hogy az egész Város halott. Akár holnap reggelig kérdezgethetjük az itt járókat, akkor sem leszünk előrébb. −Van egy ötletem! – lelkesedett Smith. – Ugye, ha meghalunk, a testünk a földön, illetve a földben marad és csak a lelkünk száll fel az angyalok közé. Igaz? −Ez csak elmélet. Kevin görnyedezve a földet vizsgálta. Pár pillanat múlva megtalálta, amit keresett. Egy pár centi hosszú üvegdarab csillant meg a kezében. −Tehát a testünk marad, és ha most odafent vagyunk, akkor csak lélekben. A lelkünk pedig nem tud vérezni. Fogta magát és mélyen a tenyerébe vágott. Fájdalmasan felszisszent, amikor a hideg üveg a húsába hatolt. A vörös folyadék végigcsurgott a tenyerén, majd a koszos aszfaltra cseppent. −Látja, vérzek. Élek. −Gratulálok! Bebizonyította, hogy az ember vére vörös. Ha megvágja magát valaki, akkor a testéből vér bugyog, és a sziszegéséből ítélve azt is, hogy fájdalmas dolog. De semmi egyebet. −Ezt, hogy érti? −Még senki nem jött vissza a halálból, tehát nem tudhatjuk, hogy odaát nem létezik az ember testi valójában. Épp úgy, mint a Földön. −Ez bolondság, ha meghalunk, a lelkünk tovább száll, a testünk meg egy rohadt faládában rothad tovább! – Zsebkendőjével átkötötte a tenyerét. Pillanatok alatt átvörösödött a fehér szövet. −És ha nem? Ha odafent is kapnak testet? Egy egészséges testet? −Ez kész elmebaj. A kurva életbe! −Na de Kevin – mosolyodott el Mr.Dubium. −Az az asszony, Mrs. Jones, vagy mit mondott, ő látott és érzett… −Épp most mondom, hogy odafent is élhetnek egy testben, amit épp úgy látni és érezni, mint a Földön. −De akkor én mért nem emlékszem arra, hogy új testet kaptam? −Talán túl nagy sokk volt Önnek az, hogy meghalt. Minden rossz emléke kitörlődött, tényleg, van Önnek egyáltalán egy rossz emléke Kevin? −Hát… egész életem úgy alakult, ahogy kívántam, boldog vagyok. Értek kellemetlen dolgok, de kifejezetten rossz emlékeim nincsenek. −Erről beszélek. Ez nem normális, ugye tudja? Az élet részét kell, hogy képezzék a rossz dolgok is. Anélkül az emberek nem tudnák értékelni a boldogságot. Megtörne az egyensúly jó és rossz között. Sőt, feleslegessé válna mindkettő.

31

A férfi megvonta a vállát. Percekig álltak csendben, egymás mellett. Kevin Smith a szürkén hömpölygő folyót bámulta, Mr. Dubium pedig az ő gondterhelt arcát. −Hogy, bizonyíthatnám, hogy élek? – nézett fel rá Mr. Smith. −Hát, én csak egy dolgot tudok elképzelni. −Halljam! −Hát, ha most öngyilkos lesz és meghal, elhiszem, hogy élt. Hogy boldogan élt. −Maga megőrült – horkant fel Smith. −Tud jobbat, Kevin? Ha igen, csak mondja, megbeszéljük, kipróbáljuk. Ismét hallgattak, a Város viszont nagyon is zajongott körülöttük. Autók dudáltak egymásra, iskolából haza igyekvő gyerekek nevettek. Idős asszonyok élénken magyaráztak egymásnak, fejük felett sirályok rikácsoltak. −Mi lesz a családommal? A feleségem és a fiam… −Mi van, ha már ők sem élnek? Ha nekem van igazam, nem történik semmi, mert már eleve halott volt. Smith mindkét kezével beletúrt a hajába. −Lehet, hogy bediliztem? Már látomásaim vannak. Ön nem is létezik. Nem áll itt mellettem senki. −Megkérdezzünk egy járókelőt? −Persze, rúgjon csak bele a már földön fekvőbe. Hogy gondolja az… a… öngyilkosságot? Lépjek a kocsi elé? Ugorjak a folyóba? Lőjem fejbe magam? −Van fegyvere? −Nincs. −Akkor marad az első kettő. Magára bízom. Vagy feldobjunk egy érmét? −Menjen a Pokolba! −És ha épp ott vagyunk. Az én Poklomban? A Mennyországban? − Ki az Isten maga? – kiáltott rá Mr. Smith. − Csak egy picit tévedett – nevetett fel hangosan Mr. Dubium. Smith kerek szemekkel bámulta az idegent. De idegei már kezdték teljesen felmondani a szolgálatot. Csak a kocsik suhanó fémtestére, és a folyó morajlására tudott koncentrálni. −Na, jó – a járda széléhez lépett – döntöttem! −Sok szerencsét, Kevin! – mondta Mr. Dubium és kezet nyújtott a férfinak. – Örülök, hogy megismertem! −Viszlát – mondta rezignáltan Kevin. Megvárta, míg egy nagy kamion a közelébe ér. Mikor már féktávon belül volt, kilépett elé. Remélem, már rég halott vagyok, suhant át az agyán. A hídon pillantok alatt úrrá lett a káosz. A nők sikítottak, a férfiak káromkodtak. Valaki mentőért kiáltott. A kamion sofőrje reszketve markolta a kormányt, miközben imádságot suttogott. Egyetlen egy alak volt, aki nyugodt maradt. Mr. Dubium elégedetten húzta szemébe a kalapját, és kimért léptekkel indult tovább a hídon. Kétségek nélkül nincs élet.

m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat

bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók

kulik yvette: filmtudósítás, interjúk

keglovits klára zsázsa: versek

mészáros györgy: könyv- és filmajánlók

kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka

A Penna magazin postaládája: [email protected]