1988. évi 3. törvényerejő rendelet a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetésérıl 2011. évi CXLIII. törvény a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzıkönyvének kihirdetésérıl
1
12
1988. évi 3. törvényerejő rendelet a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetésérıl (A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megerısítı okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkáránál 1987. április 15-én megtörtént. Az egyezmény a 27. cikk 1. bekezdése értelmében 1987. június 26-án hatályba lépett.) 1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyőlésének XXXIX. ülésszakán elfogadott, „A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény”-t e törvényerejő rendelettel kihirdeti. 2. § Az egyezmény hivatalos magyar nyelvő fordítása a következı:
EGYEZMÉNY a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód ellen Az Egyezményben részes államok tekintettel arra, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett elvek értelmében az emberiség minden tagját megilletı egyenlı és elidegeníthetetlen jogok elismerése a szabadság, az igazságosság és a béke alapja a világon. elismerve, hogy ezek a jogok az ember személyiségében rejlı méltóságból fakadnak, tekintettel arra, hogy az államoknak az Alapokmány, különösen annak 55. cikke értelmében elı kell segíteniük az emberi jogok és az alapvetı szabadságjogok egyetemes és hatékony tiszteletben tartását, figyelembe véve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5., a Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkét, amelyek egybehangzóan elıírják, hogy senkit sem szabad kínzásban, sem pedig kegyetlen, embertelen, vagy megalázó büntetésben részesíteni vagy ilyen bánásmódnak alávetni, úgyszintén figyelemmel a Közgyőlés 1975. december 9-i ülésén a „Minden személynek a kínzás, és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés vagy bánásmód elleni védelmérıl” címmel elfogadott Nyilatkozatra, azt kívánva, hogy az egész világon növekedjék a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmód elleni küzdelem hatékonysága, az alábbiakban állapodtak meg:
1
Szerk.: Komanovics Adrienne
ELSİ RÉSZ 1. cikk 1. Az Egyezmény szempontjából a „kínzás” kifejezés minden olyan cselekményt jelent, amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, hogy tıle, illetıleg harmadik személytıl értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy hogy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ı, vagy harmadik személy követett el, illetıleg amelynek elkövetésével ıt vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá, illetıleg hogy harmadik személyt félemlítsenek meg, vagy hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, valamint bármilyen megkülönböztetési formára alapított más okból alkalmaznak, ha az ilyen fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minıségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza. 2. E cikk nem érinti azokat a nemzetközi szerzıdéseket vagy belsı jogszabályokat, amelyek szélesebb körő értelmezést lehetıvé tevı rendelkezéseket tartalmaznak vagy tartalmazhatnak.
2. cikk 1. Minden részes állam törvényhozási, igazgatási, bírósági és egyéb hatékony intézkedéseket köteles hozni annak érdekében, hogy megakadályozza kínzási cselekmények elkövetését a joghatósága alá tartozó egész területen. 2. Semmiféle kivételes körülményre, bármi legyen is az, hadiállapot, háborúval fenyegetés, belsı politikai bizonytalanság vagy bármely más kivételes állapot, nem lehet hivatkozni a kínzás igazolására. 3. Feljebbvaló vagy közhatóság parancsára nem lehet hivatkozni a kínzás igazolására.
3. cikk 1. Egyetlen részes állam sem köteles kiutasítani, hazatoloncolni vagy kiadni valakit egy másik olyan államnak, ahol nyomós okoknál fogva tartani lehet attól a veszélytıl, hogy az illetı személyt megkínozzák. 2. Annak eldöntésére, hogy fennállnak-e ilyen okok, az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az ügyre vonatkozó minden szempontot, ideértve az adott esetben azt is, hogy az érintett államban rendszeresen, súlyosan, nyilvánvalóan vagy tömeges méretekben megsértik az emberi jogokat.
4. cikk 1. Valamennyi részes államnak gondoskodnia kell arról, hogy büntetıjoga szempontjából minden kínzási cselekmény bőncselekménynek minısüljön. Ugyanez vonatkozik a kínvallatás alkalmazásának kísérletére és bárkinek minden olyan cselekményére, amely a kínzási cselekményben való társtettességnek vagy bőnrészességnek minısül. 2. Minden részes állam e bőncselekményekre – súlyosságuk figyelembevételével – megfelelı büntetési tételeket állapít meg.
5. cikk 1. Minden részes állam illetékességének megállapítása céljából megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy értesüljön a 4. cikkben érintett cselekményekrıl a következı esetekben:
2
Szerk.: Komanovics Adrienne
a) ha a cselekményt az adott állam joghatósága alá tartozó területen vagy az adott államban lajstromozott légijármővön vagy hajón követték el, b) ha a bőncselekmény feltételezett elkövetıje a szóban forgó állam polgára, c) ha a sértett a szóban forgó állam polgára, és ez az állam ezt célszerőnek tartja. 2. Minden részes állam illetékességének megállapítása céljából ugyanígy megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy értesüljön ezekrıl a bőncselekményekrıl, amikor a feltételezett elkövetı a joghatósága alá tartozó területen található, és amikor az érintett állam a 8. cikknek megfelelıen nem adja ki az e cikk 1. bekezdése szerinti valamelyik államnak. 3. Az Egyezmény nem zárja ki a nemzeti törvények értelmében gyakorolt büntetı joghatóságot. 6. cikk 1. Minden részes állam, amelynek területén olyan személy található, akit azzal gyanúsítanak, hogy a 4. cikk szerinti bőncselekmények valamelyikét követte el, miután a rendelkezésére álló értesülések megvizsgálása alapján meggyızıdött arról, hogy a körülmények indokolttá teszik, biztosítja e személy fogva tartását, vagy minden más szükséges jogi intézkedést foganatosít e személy jelenlétének biztosításához. E fogva tartásnak és ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük a szóban forgó állam jogszabályaival; a fogva tartás és az intézkedések csak arra az idıre tarthatók fenn, amely a büntetıeljárás vagy a kiadatási eljárás megindításához szükséges. 2. Az adott állam a tények megállapítása végett haladéktalanul elızetes vizsgálatot folytat le. 3. A jelen cikk 1. bekezdése értelmében minden fogva tartott személy azonnal kapcsolatba léphet annak az államnak a legközelebbi illetékes képviselıjével, amelynek polgára, vagy ha hontalan személyrıl van szó, annak az államnak a képviselıjével, ahol szokásos tartózkodási helye van. 4. Ha valamely állam e cikk rendelkezései értelmében valakit ırizetbe vett, a fogva tartás tényérıl és az ezt indokló körülményekrıl haladéktalanul értesíteni tartozik az 5. cikk 1. bekezdésében érintett államokat. Az az állam, amelyik elızetes vizsgálatot folytat a jelen cikk 2. bekezdése szerint, haladéktalanul értesíti ezeket az államokat a nyomozás eredményérıl, és közli velük, hogy szándékában áll-e joghatóságát gyakorolni.
7. cikk 1. Az a részes állam, amelynek joghatósági területén olyan személyt találnak, akirıl feltételezik, hogy a 4. cikk szerinti bőncselekmények valamelyikét követte el, és ezt a személyt nem adja ki, az 5. cikk szerinti esetekben a büntetıeljárás lefolytatása céljából az ügyet illetékes hatóságai elé terjeszti. 2. E hatóságok ugyanolyan feltételeknek megfelelıen döntenek, mint amelyek ezen állam jogszabályai szerint minden súlyos köztörvényes bőncselekményre alkalmazandók. Az 5. cikk 2. bekezdése szerinti esetekben a büntetıeljárásra és ítéletre alkalmazandó bizonyítási szabályok semmi esetre sem lehetnek szigorúbbak, mint amelyeket az 5. cikk 1. bekezdése szerinti esetekben kell alkalmazni. 3. Mindenki számára, aki ellen a 4. cikkben foglalt bármely bőncselekmény miatt eljárás folyik, szavatolni kell, hogy méltányos bánásmódban részesül az eljárás valamennyi szakaszában. 8. cikk 1. A 4. cikk szerinti bőncselekményekre szükségképpen kiterjednek a részes államok között kötött kiadatási egyezmények. A részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy ezeket a bőncselekményeket felveszik a késıbbiekben megkötendı kiadatási egyezményeikbe. 2. Ha valamely részes állam a kiadatást kiadatási szerzıdéstıl teszi függıvé, és egy olyan másik részes államtól érkezik hozzá kiadatási kérelem, amellyel nincs kiadatási szerzıdése, a jelen Egyezményt a
3
Szerk.: Komanovics Adrienne
hivatkozott bőncselekmények tekintetében a kiadatás jogi alapjának tekintheti. A kiadatásra a megkeresett állam jogszabályaiban meghatározott más feltételektıl függıen kerülhet sor. 3. Azokban a részes államokban, amelyek a kiadatást nem teszik függıvé olyan szerzıdéstıl, amely e bőncselekményeket kiadatási bőncselekményeknek tekinti, a megkeresett állam jogszabályaitól függıen kerülhet kiadatásra sor. 4. A részes államok között a kiadatás szempontjából ezeket a bőncselekményeket úgy kell tekinteni, mintha nemcsak az elkövetés helyén, hanem azon államok joghatósági területén is elkövették volna ıket, amelyeknek az 5. cikk 1. bekezdése értelmében meg kell állapítaniuk illetékességüket.
9. cikk 1. A részes államok a lehetı legszélesebb körő jogsegélyt nyújtják egymásnak a 4. cikkben érintett bőncselekmények tekintetében folyó büntetıeljárás során, ideértve a rendelkezésükre álló, a bírósági tárgyaláshoz szükséges összes bizonyíték közlését. 2. A részes államok az e cikk 1. bekezdésében foglalt kötelezettségeiknek a köztük fennálló jogsegélyegyezményeknek megfelelıen tesznek eleget.
10. cikk 1. Minden részes állam gondoskodni köteles arról, hogy a kínzás tilalma teljes mértékben szerepeljen a polgári vagy katonai jogalkalmazó személyek, az orvosi kar, a közhivatalnokok és minden más olyan személy számára szánt oktatási és tájékoztató anyagokban, akiknek bármilyen módon közük lehet bármely letartóztatott, ırizetben levı vagy börtönbüntetését töltı személy ırizetéhez, kihallgatásához vagy a vele való bánásmódhoz. 2. Minden részes államnak fel kell vennie a kínzás tilalmát a felsorolt személyek kötelezettségeit és hatáskörét szabályozó rendelkezésekbe és utasításokba.
11. cikk Minden részes államnak joghatósága egész területén, mindenfajta kínzási eset kiküszöbölése érdekében rendszeres ellenırzést kell gyakorolnia a kihallgatásra vonatkozó szabályok, utasítások, módszerek és gyakorlat, továbbá a bármilyen módon letartóztatott, ırizetben levı vagy börtönbüntetésüket töltı személyek ırizetére, valamint a velük való bánásmódra vonatkozó rendelkezések megtartása felett. 12. cikk Minden részes államnak gondoskodnia kell arról, hogy az illetékes szervek haladéktalanul és részrehajlás nélkül vizsgálatot folytassanak le minden olyan esetben, amikor ésszerő indokok állnak fenn annak a feltételezésére, hogy joghatósági területén valahol kínzási cselekményt követtek el.
13. cikk Minden részes állam biztosítja bárkinek, aki azt állítja, hogy joghatósági területén valahol kínzásnak vetették alá, azt a jogot, hogy panasszal élhessen az adott állam illetékes hatóságainál, amelyek azonnal és részrehajlás nélkül megkezdik ügyének kivizsgálását. A panaszos és a tanúk védelmének biztosítása érdekében intézkedéseket kell foganatosítani annak elkerülésére, hogy az elıterjesztett panasz vagy tanúvallomás miatt ezek a személyek bármilyen rossz bánásmódban részesüljenek, vagy ellenük bármiféle megfélemlítést alkalmazzanak.
4
Szerk.: Komanovics Adrienne
14. cikk 1. Minden részes állam biztosítja jogrendszerében a kínzási cselekmény sértettjének azt a jogot, hogy jóvátételt kapjon, és megfelelı módon méltányos kártalanításban részesüljön, ideértve a lehetı legteljesebb mértékő rehabilitációjához szükséges anyagi eszközöket is. Ha a sértett a kínzási cselekmény következtében meghal, jogutódai kártalanításra jogosultak. 2. E cikk nem zár ki semmiféle olyan kártalanítási jogosultságot, amely a sértettet vagy bárki mást a hazai jogszabályok értelmében illetne meg.
15. cikk Minden részes állam biztosítja, hogy olyan nyilatkozatra, amelyrıl bebizonyosodott, hogy kínzással csikarták ki, semmiféle eljárásban ne lehessen mint bizonyítékra hivatkozni, annak az eljárásnak a kivételével, amelyben azt a kínzással vádolt személy ellen használják fel annak bizonyítására, hogy a nyilatkozatot megtették.
16. cikk 1. Minden szerzıdı állam kötelezi magát arra, hogy joghatósági területén megtilt minden olyan egyéb cselekményt, amely kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetést vagy bánásmódot képez, de nem minısül az 1. cikkben meghatározott kínzási cselekménynek, és ha e cselekményeket közfunkciót ellátó személy vagy hivatalos minıségben eljáró bármely más személy vagy ilyen személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával eljáró személy követi el. Különösképpen a 10., 11., 12. és 13. cikkekben felsorolt kötelezettségeket kell ilyenkor is alkalmazni, a kínzás kifejezésnek az egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés vagy bánásmód egyéb formái kifejezéssel való helyettesítése útján. 2. A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik bármely más nemzetközi szerzıdés, vagy belsı jogszabály olyan rendelkezéseit, amelyek a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetéseket vagy bánásmódot tilalmazzák, illetıleg a kiadatásra vagy a kiutasításra vonatkoznak.
MÁSODIK RÉSZ 17. cikk 1. Létrehozták a Kínzás elleni Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság), amely az alábbiakban meghatározott funkciókat látja el. A Bizottság tíz magas szintő erkölcsi érzékkel bíró olyan szakértıbıl áll, akik az emberi jogok területén elismert szaktekintélyek, és a Bizottságban nem hivatalos minıségükben járnak el. A szakértıket az Egyezményben részes államok választják, figyelemmel az igazságos területi megoszlásra és annak fontosságára, amit a Bizottságban több jogi tapasztalattal rendelkezı személy részvétele jelent. 2. A Bizottság tagjait az egyezményben részes államok által ajánlott jelöltek jegyzékérıl titkos szavazással választják meg. Az Egyezményben részes minden állam a saját állampolgárai közül egy jelöltet állíthat. Az Egyezményben részes államok figyelembe veszik annak a fontosságát, hogy olyan személyeket javasoljanak, akik egyúttal a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében létrehozott Emberi Jogok Bizottságának is tagjai és akik hajlandók lennének a Kínzás elleni Bizottságban helyet foglalni. 3. A Bizottság tagjait az Egyezményben részes államok az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára által kétévenként összehívott ülésen választják meg. Ezeken az üléseken, amelyeken a határozatképességhez az Egyezményben részes államok kétharmadának képviselete szükséges, a Bizottság tagjaivá azokat a jelölteket választják meg, akik a legtöbb szavazatot és az Egyezményben
5
Szerk.: Komanovics Adrienne
részes államoknak az ülésen részt vevı és szavazó képviselıi szavazatainak abszolút többségét kapják meg. 4. Az elsı választásra legkésıbb az Egyezmény hatályba lépését követı hat hónap múlva kerül sor. Minden választás elıtt legalább négy hónappal az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára levelet küld az Egyezményben részes államoknak, amelyben felkéri ıket, hogy három hónapon belül állítsanak jelöltet. A Fıtitkár az így kijelölt személyek nevét tartalmazó betőrendes jegyzéket készít, amelyben feltünteti az egyes jelölteket állító részes államokat, és mindezt közli a részes államokkal. 5. A Bizottság tagjait négyéves idıtartamra választják. A tagok újraválaszthatók, amennyiben ismét jelölték ıket. Mindazonáltal az elsı választáson megválasztott tagok közül ötnek a második év végén lejár megbízatása; az elsı választás után azonnal jelen cikk 3. bekezdésében említett ülés elnöke által végzett sorshúzás dönti el, hogy ki lesz ez az öt tag. 6. Ha a Bizottság valamelyik tagja meghal, funkciójáról lemond, vagy valamilyen más ok miatt nem tudja a Bizottságban rá háruló feladatait ellátni, az ıt kijelölı részes állam saját polgárai közül másik szakértıt nevez ki a Bizottságban való közremőködés céljából a korábbi tag megbízatásából még fennmaradó idıtartamra, ha az Egyezményben részes államok többsége ehhez hozzájárul. A hozzájárulás megszerzettnek tekintendı, ha az Egyezményben részes államok fele vagy ennél több nem nyilvánít kedvezıtlen véleményt az attól a naptól számított hat héten belül, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára értesítette ıket a javasolt kinevezésrıl. 7. Az Egyezményben részes államok magukra vállalják a bizottsági tagok költségeinek viselését arra az idıszakra, amikor ezek bizottsági funkciókat látnak el.
18. cikk 1. A Bizottság a vezetıségét kétéves idıszakra választja meg. A vezetıség tagjai újraválaszthatók. 2. A Bizottság maga állapítja meg a belsı ügyrendjét, amelynek tartalmaznia kell az alábbi rendelkezéseket: a) a határozatképességhez hat tag jelenléte szükséges; b) a Bizottság a határozatait a jelenlevı tagok szavazattöbbségével hozza. 3. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára a Bizottság rendelkezésére bocsátja az Egyezmény által a Bizottságra ruházott funkciók hatékony ellátáshoz szükséges személyzetet és felszerelést. 4. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára hívja össze a Bizottság tagjait az elsı ülésre. Elsı ülését követıen a Bizottság az ügyrendjében meghatározott idıközönként ülésezik. 5. Az Egyezményben részes államok magukra vállalják a részes államok és a Bizottság üléseinek megtartásával kapcsolatban felmerült költségeket, ide értve az Egyesült Nemzetek Szervezeténél ezzel kapcsolatban felmerült összes olyan költség visszatérítését is, mint például amilyenek az ENSZ által a jelen cikk 3. bekezdése értelmében rendelkezésre bocsátott személyzet díjazása és a felszerelés üzemeltetési költségei.
19. cikk 1. Az Egyezményben részes államok az egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkárának közvetítésével a Bizottsághoz jelentést terjesztenek be az Egyezmény értelmében vállalt kötelezettségeik teljesítését célzó intézkedéseikrıl az attól számított egy éven belül, mikor az Egyezmény az érintett állam tekintetében hatályba lépett. A továbbiakban az Egyezményben részes államok négyévenként kiegészítı jelentéseket terjesztenek elı az általuk foganatosított újabb intézkedésekrıl, és benyújtják azokat az egyéb jelentéseket, amelyeket tılük a Bizottság kér. 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára ezeket a jelentéseket mindegyik részes államnak megküldi.
6
Szerk.: Komanovics Adrienne
3. A Bizottság minden jelentést megvizsgál, és olyan általános jellegő észrevételeket tehet a jelentésekre vonatkozóan, amelyeket helyesnek tart, és az említett észrevételeket megküldi az érdekelt részes államnak. Válaszul ez a részes állam minden olyan észrevételét közölheti a Bizottsággal, amelyet hasznosnak tart. 4. A Bizottság a belátása szerint úgy dönthet, hogy a 24. cikk értelmében összeállított éves jelentésében újra közli a jelen cikk 3. bekezdése alapján tett összes észrevételeit az érdekelt részes államtól e tárgyban kapott megjegyzések kíséretében. Az Egyezményben részes érdekelt állam kérésére a Bizottság változtatás nélkül felveheti éves jelentésébe a jelen cikk 1. bekezdése értelmében beterjesztett jelentést is. 20. cikk 1. Ha a Bizottsághoz olyan hitelt érdemlı tájékoztatás érkezik, amelybıl úgy véli, hogy teljesen megalapozott adatok bizonyítják, hogy valamely részes állam területén sorozatosan kínzást alkalmaznak, együttmőködésre hívja fel az érintett államot az információ kivizsgálásában, és ennek céljából tudatja az érintett állammal az e tárgyban szerzett észleléseit. 2. A Bizottság, ha indokoltnak látja, egy vagy több tagját, az érintett részes állam által a Bizottsághoz esetleg beterjesztett bármely észrevételre, továbbá az ügyre vonatkozóan a Bizottság rendelkezésére álló minden egyéb információra figyelemmel, bizalmas jellegő vizsgálattal és sürgıs jelentéstétellel bízhatja meg. 3. Ha a jelen cikk 2. bekezdése értelmében vizsgálat indul, a Bizottság arra törekedik, hogy együttmőködésre lépjen az érintett részes állammal. E részes állam egyetértésével a vizsgálat az állam területén tett látogatásra is kiterjedhet. 4. A Bizottság tagja vagy tagjai által a jelen cikk 2. bekezdése értelmében a Bizottsághoz beterjesztett összegezı jelentés megvizsgálása után a Bizottság az összefoglaló jelentést az általa a helyzet figyelembe vételével helyénvalónak tartott észrevételek és javaslatok kíséretében az érdekelt részes államhoz teszi át. 5. A Bizottságnak a jelen cikk 1–4. bekezdése szerint végzett minden munkája bizalmas jellegő, és e munkálatok minden szakaszában arra kell törekednie, hogy együttmőködést alakítson ki a részes állammal. A 2. bekezdés értelmében végzett vizsgálattal kapcsolatos munkálatok befejezését követıen a Bizottság az érintett részes állammal folytatott tanácskozás után úgy határozhat, hogy a 24. cikk értelmében készülı éves jelentésében röviden ismerteti e munkálatok eredményét. 21. cikk 1. A jelen cikk értelmében az Egyezményben részes bármely állam bármikor bejelentheti, hogy elismeri a Bizottság hatáskörét a tekintetben, hogy fogadja el és vizsgálja meg azokat a bejelentéseket, amelyekben valamelyik részes állam azt állítja, hogy egy másik részes állam nem teljesíti a jelen Egyezménybıl eredı kötelezettségeit. Ezek a bejelentések a jelen cikk értelmében csak akkor fogadhatók el és vizsgálhatók meg, ha olyan részes államtól származnak, amely nyilatkozatában magára nézve elismerte a Bizottság hatáskörét. A Bizottság nem fogad el semmiféle bejelentést, amely olyan részes államra vonatkozik, amely nem tett ilyen elismerı nyilatkozatot. A jelen cikk értelmében átvett bejelentéseket az alábbi eljárás alkalmazásával kell kivizsgálni: a) Ha a jelen Egyezményben részes valamely állam úgy véli, hogy az Egyezményben szintén részes másik állam nem alkalmazza ennek rendelkezéseit, írásbeli bejelentésben felhívhatja ennek az államnak a figyelmét a kérdésre. A címzett állam a bejelentés átvételének napjától számított három hónapon belül a kérdés tisztázása céljából a megkeresı államnak írásbeli magyarázattal vagy más nyilatkozattal szolgál, amelynek tartalmaznia kell a lehetséges és célszerő terjedelemben az utalást mindazokra az eljárási szabályokra és panaszlehetıségekre, amelyeket akár már felhasználtak, akár folyamatban vannak, akár még nyitva állnak.
7
Szerk.: Komanovics Adrienne
b) Ha az eredeti bejelentésnek a címzett állam által történt átvételétıl számított hat hónapon belül a kérdést mindkét érintett részes állam megelégedésére nem rendezték, közülük bármelyik jogosult a Bizottsághoz és a másik érdekelt államhoz intézett jegyzékkel az ügyet a Bizottsághoz áttenni. c) A Bizottság a jelen cikk alapján eléje terjesztett ügyben csak azután jogosult eljárni, miután meggyızıdött arról, hogy az adott esetben a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek megfelelıen minden rendelkezésre álló belsı panaszlehetıséget felhasználtak és kimerítettek. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a panaszeljárások indokolatlanul elhúzódnak, vagy kevés valószínősége van annak, hogy elégtételt adna az Egyezmény megszegése miatt sértett személynek. d) A jelen cikk szerinti bejelentéseket a Bizottság zárt ülésen vizsgálja meg. e) A c) alpont rendelkezéseinek fenntartásával, az érdekelt részes államoknak a Bizottság felajánlja jószolgálatait a kérdésnek az Egyezményben szabályozott kötelezettségek tiszteletben tartására alapozott békés megoldása érdekében. E célból, ha a Bizottság célszerőnek tartja, ad hoc egyeztetı bizottságot hoz létre. f) A Bizottság a jelen cikk értelmében részére átadott minden ügyben felhívhatja az érdekelt, a b) alpont szerint érintett részes államokat, hogy adják meg számára az összes megfelelı felvilágosítást. g) A b) alpont szerint érintett részes államok jogosultak képviseltetni magukat az ügynek a Bizottság által történı kivizsgálásán és szóbeli vagy írásbeli észrevételeket tenni vagy mindkét formában az ügyhöz megjegyzéseket főzni. h) A Bizottságnak a b) alpont szerint hozzá intézett jegyzék kézhezvételének napjától számított tizenkét hónapon belül jelentést kell tennie. i) Ha sikerült megoldást találni az e) alpont rendelkezései alapján, a Bizottság a jelentésében a tények és a létrejött megoldás rövid ismertetésére szorítkozik. ii) Ha nem sikerült megoldást találni az e) alpontban foglalt rendelkezések alapján, a Bizottság a jelentésében a tények rövid ismertetésére szorítkozik: az írásbeli észrevételek szövegét és az érintett részes államok által szóban elıadott észrevételekrıl készült jegyzıkönyvet a jelentéshez kell csatolni. Minden ügyben a jelentést közlik az érintett részes államokkal. 2. A jelen cikk rendelkezései akkor lépnek hatályba, amikor az Egyezményben részes öt állam megtette az e cikk elsı bekezdése szerinti nyilatkozatot. Az említett nyilatkozatot a részes államnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkáránál kell letétbe helyeznie, aki errıl másolatot küld a többi részes államnak. A nyilatkozat a Fıtitkárhoz intézett jegyzék útján bármikor visszavonható. A nyilatkozat visszavonása nem érinti mindazoknak a kérdéseknek kivizsgálását, amelyek a jelen cikk értelmében már korábban átadott bejelentés tárgyát képezték; semmiféle más bejelentést e cikk értelmében nem szabad elfogadni azután, hogy a Fıtitkár kézhez vette a nyilatkozat visszavonásáról szóló jegyzéket, hacsak az érintett részes állam újabb nyilatkozatot nem tesz.
22. cikk 1. A jelen cikk értelmében az Egyezményben részes bármelyik állam bármikor bejelentheti, hogy elismeri a Bizottság hatáskörét a joghatósága alá tartozó olyan személyektıl származó vagy a nevükben tett bejelentések átvételére és kivizsgálására, akik azt állítják, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek egy részes állam által történt megsértésének áldozatai. A Bizottság semmiféle olyan bejelentést nem fogad el, amely az Egyezményben részes olyan államra vonatkozik, amely nem tett ilyen nyilatkozatot. 2. A Bizottság elfogadhatatlannak nyilvánít a jelen cikk alapján hozzá benyújtott minden olyan bejelentést, amely névtelen, vagy amelyrıl úgy véli, hogy benyújtása joggal való visszaélés, vagy összeegyeztethetetlen az Egyezmény rendelkezéseivel. 3. A 2. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával a Bizottság a jelen cikk alapján hozzá benyújtott minden bejelentést annak az Egyezményben részes államnak a tudomására hozza, amely megtette az 1.
8
Szerk.: Komanovics Adrienne
bekezdés szerinti nyilatkozatot, és állítólag megszegte az Egyezmény valamelyik rendelkezését. Az érintett állam a következı hat hónapon belül a kérdés tisztázása céljából írásbeli magyarázatot vagy nyilatkozatot terjeszt a Bizottság elé, és esetleg közli azokat az intézkedéseket, amelyeket a helyzet orvoslására meg tudna tenni. 4. A Bizottság megvizsgálja a jelen cikk alapján hozzá érkezett bejelentéseket, figyelembe véve mindazokat az információkat, amelyeket az ügyben érdekelt személy vagy az érdekelt nevében más személy, valamint az érintett részes állam hozzá beterjesztett. 5. A Bizottság a jelen cikk alapján egyes személyektıl hozzá intézett bármilyen bejelentést nem vizsgál ki anélkül, hogy meg ne gyızıdött volna az alábbiakról: a) Ugyanezt a kérdést más nemzetközi vizsgáló vagy határozatot hozó felsıbb fórum elıtt még nem vizsgálták meg, vagy kivizsgálása nincs folyamatban. b) Az érintett személy kimerítette a rendelkezésre álló valamennyi belsı panasz lehetıségét; ezt a szabályt nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a panaszeljárások indokolatlanul elhúzódnak, vagy ha kevés valószínősége van annak, hogy elégtételt adna a jelen Egyezmény megsértése miatt sértett személynek. 6. A Bizottság a jelen cikk értelmében hozzá intézett bejelentéseket zárt ülésen vizsgálja meg. 7. A Bizottság a megállapításairól értesíti az érintett részes államot és az érdekelt személyt. 8. A jelen cikk rendelkezései akkor lépnek hatályba, amikor az Egyezményben részes öt állam megtette a jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozatot. A nyilatkozatot a részes államnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkáránál kell letétbe helyeznie, aki errıl másolatot küld a többi részes államnak. A nyilatkozat a Fıtitkárhoz intézett jegyzék útján bármikor visszavonható. A visszavonás nem érinti mindazon kérdések kivizsgálását, amelyek a jelen cikk értelmében a visszavonás elıtt már átadott bejelentés tárgyát képezték; bárkitıl vagy bárki más nevében tett semmiféle bejelentést nem szabad elfogadni e cikk alapján azt követıen, hogy a Fıtitkár kézhez vette a nyilatkozat visszavonásáról szóló jegyzéket, hacsak az érintett részes állam újabb nyilatkozatot nem tett.
23. cikk A Bizottság tagjait és a 21. cikk 1. bekezdésének e) alpontja szerint kinevezhetı ad hoc egyeztetı bizottságok tagjait megilletik mindazok a kedvezmények, kiváltságok és mentességek, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete kiváltságairól és mentességeirıl szóló Egyezmény megfelelı fejezetei szabályoznak, és amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete megbízásából eljáró szakértık tekintetében elismernek.
24. cikk A Bizottság évente beszámolót terjeszt az Egyezményben részes államok és az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyőlése elé az Egyezmény alkalmazása során végzett munkájáról.
HARMADIK RÉSZ 25. cikk 1. Az Egyezmény aláírásra minden állam elıtt nyitva áll. 2. Az egyezményt meg kell erısíteni. A megerısítı okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkáránál kell letétbe helyezni.
9
Szerk.: Komanovics Adrienne
26. cikk Az Egyezményhez bármely állam csatlakozhat. A csatlakozás a csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkáránál való letétbe helyezésével történik.
27. cikk 1. Az Egyezmény a huszadik megerısítı vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkáránál történı letétbe helyezését követı harmincadik napon lép hatályba. 2. Minden olyan állam tekintetében, amely a huszadik megerısítı vagy csatlakozási okmány letétbe helyezését követıen erısíti meg az Egyezményt, vagy csatlakozik hozzá, az Egyezmény az azt követı harmincadik napon lép hatályba, amikor ez az állam a megerısítı vagy csatlakozási okiratát letétbe helyezte.
28. cikk 1. Bármely állam a jelen Egyezmény aláírásakor vagy megerısítésekor bejelentheti, hogy nem ismeri el a Bizottság részére a 20. cikk szövegében elfogadott hatáskört. 2. Bármely részes állam, amely a jelen cikk 1. bekezdésének a rendelkezései értelmében fenntartást jelentett be, a fenntartását az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkárához intézett jegyzék útján bármikor viszavonhatja.
29. cikk 1. Az Egyezményben részes bármely állam javasolhatja az Egyezmény módosítását, és erre vonatkozó javaslatát az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkáránál helyezheti letétbe. A Fıtitkár közli a módosítási javaslatot a részes államokkal, kérve, hogy tudassák: kívánják-e a részes államok részvételével tartott értekezlet megtartását a javaslat megvizsgálása és szavazásra bocsátása céljából. Ha az értesítés idıpontját követı négy hónapon belül a részes államoknak legalább egyharmada az értekezlet összehívása mellett foglal állást, a Fıtitkár az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt megszervezi az értekezletet. A Fıtitkár a konferencián részt vevı és szavazó részes államok többsége által elfogadott minden módosítást valamennyi részes állam elé terjeszti elfogadásra. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében elfogadott módosítás akkor lép hatályba, amikor az Egyezményben részes államok kétharmada tájékoztatja az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkárát arról, hogy az alkotmányos rendelkezéseik szerinti eljárásnak megfelelıen elfogadták a módosítást. 3. Amikor a módosítás hatályba lép, annak kötelezı ereje lesz az azt elfogadó részes államok számára, a többi részes államra nézve pedig az Egyezménynek azon rendelkezései és minden olyan korábbi módosítása marad hatályban, amelyet elfogadott.
30. cikk 1. Az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása kapcsán két vagy több részes állam között keletkezett bármilyen vitát, ha az tárgyalások útján nem oldható meg, az egyik fél kérelmére választottbíróságnak kell átadni. Ha a választottbírósági eljárásra vonatkozó kérelem elıterjesztésétıl számított hat hónapon belül a feleknek nem sikerül megállapodásra jutniuk a választottbírósági eljárás megszervezését illetıen, a vitát bármelyikük a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti úgy, hogy a Nemzetközi Bíróság Szervezeti Szabályzatának megfelelıen erre vonatkozó kérelmét letétbe helyezi. 2. A jelen Egyezmény aláírása vagy az Egyezményhez való csatlakozása alkalmával bármely állam kinyilatkoztathatja, hogy magára nézve nem tartja kötelezınek a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt
10
Szerk.: Komanovics Adrienne
rendelkezéseket. A többi részes államra sem lesznek kötelezıek a szóban forgó rendelkezések minden olyan részes állammal szemben, amelyek ilyen fenntartással éltek. 3. Minden részes állam, amely a jelen cikk 2. bekezdése értelmében fenntartással élt, ezt a fenntartást az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkárához intézett jegyzék útján bármikor visszavonhatja. 31. cikk 1. Bármely részes állam az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkárához intézett jegyzék útján felmondhatja a jelen Egyezményt. A felmondás attól a naptól számított egy év múlva válik hatályossá, amelyen a jegyzéket a Fıtitkár átvette. 2. A felmondás nem mentesíti a részes államot a jelen Egyezménybıl reá háruló olyan kötelezettségek alól, amelyek az Egyezmény felmondásának hatályba lépése idıpontját megelızıen elkövetett valamilyen cselekmény vagy mulasztás miatt keletkeztek; a felmondás nem akadálya bármilyen olyan kérdés kivizsgálása folytatásának sem, amellyel a Bizottság már azon a napon foglalkozott, amelyen a felmondás hatályossá válik. 3. Azt az idıpontot követıen, amikor valamely részes állam felmondása hatályossá vált, a Bizottság nem kezd az ezt az államot érintı újabb kérdés kivizsgálásába. 32. cikk Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára közli az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi tagállamával, valamint a jelen Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozó valamennyi állammal: a) a 25. és a 26. cikk alapján érkezett aláírásokat, megerısítéseket és csatlakozásokat; b) az Egyezménynek a 27. cikkének értelmében történt hatályba lépésének idıpontját, valamint a 29. cikkének értelmében eszközölt egyes módosítások hatályba lépésének idıpontját; c) a 31. cikk értelmében beérkezett felmondásokat.
33. cikk 1. A jelen Egyezményt, amelynek angol, arab, kínai, spanyol, francia és orosz nyelvő szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkáránál kell letétbe helyezni. 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkára a jelen Egyezmény hiteles másolatának egy példányát valamennyi államnak megküldi. (Aláírások.) 3. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy kijelölje azt a szervet, amely az egyezmény 20. Cikkében megjelölt vizsgálat esetén a Kínzás Elleni Bizottsággal, illetıleg annak tagjával a kapcsolattartásra jogosult. 4. § (1) Ez a törvényerejő rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1987. június 26. napjától kezdıdıen kell alkalmazni. (2) E törvényerejő rendelet végrehajtásáról az igazságügyért felelıs miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfıbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.
11
Szerk.: Komanovics Adrienne
2011. évi CXLIII. törvény a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzıkönyvének kihirdetésérıl 1. § Az Országgyőlés e törvénnyel felhatalmazást ad a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményhez főzött, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyőlése által 2002. december 18-án elfogadott fakultatív jegyzıkönyv (a továbbiakban: jegyzıkönyv) kötelezı hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyőlés a jegyzıkönyvet e törvénnyel kihirdeti. 3. § A jegyzıkönyv hiteles angol nyelvő szövege és annak hivatalos magyar nyelvő fordítása a következı:
„Optional Protocol to the Convention against Torture and other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment PREAMBLE The States Parties to the present Protocol, Reaffirming that torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment are prohibited and constitute serious violations of human rights, Convinced that further measures are necessary to achieve the purposes of the Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (hereinafter referred to as the Convention) and to strengthen the protection of persons deprived of their liberty against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment, Recalling that articles 2 and 16 of the Convention oblige each State Party to take effective measures to prevent acts of torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment in any territory under its jurisdiction, Recognizing that States have the primary responsibility for implementing those articles, that strengthening the protection of people deprived of their liberty and the full respect for their human rights is a common responsibility shared by all and that international implementing bodies complement and strengthen national measures, Recalling that the effective prevention of torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment requires education and a combination of various legislative, administrative, judicial and other measures, Recalling also that the World Conference on Human Rights firmly declared that efforts to eradicate torture should first and foremost be concentrated on prevention and called for the adoption of an optional protocol to the Convention, intended to establish a preventive system of regular visits to places of detention, Convinced that the protection of persons deprived of their liberty against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment can be strengthened by non-judicial means of a preventive nature, based on regular visits to places of detention, Have agreed as follows:
12
Szerk.: Komanovics Adrienne
PART I GENERAL PRINCIPLES Article 1 The objective of the present Protocol is to establish a system of regular visits undertaken by independent international and national bodies to places where people are deprived of their liberty, in order to prevent torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment.
Article 2 1. A Subcommittee on Prevention of Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment of the Committee against Torture (hereinafter referred to as the Subcommittee on Prevention) shall be established and shall carry out the functions laid down in the present Protocol. 2. The Subcommittee on Prevention shall carry out its work within the framework of the Charter of the United Nations and shall be guided by the purposes and principles thereof, as well as the norms of the United Nations concerning the treatment of people deprived of their liberty. 3. Equally, the Subcommittee on Prevention shall be guided by the principles of confidentiality, impartiality, non-selectivity, universality and objectivity. 4. The Subcommittee on Prevention and the States Parties shall cooperate in the implementation of the present Protocol.
Article 3 Each State Party shall set up, designate or maintain at the domestic level one or several visiting bodies for the prevention of torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment (hereinafter referred to as the national preventive mechanism).
Article 4 1. Each State Party shall allow visits, in accordance with the present Protocol, by the mechanisms referred to in articles 2 and 3 to any place under its jurisdiction and control where persons are or may be deprived of their liberty, either by virtue of an order given by a public authority or at its instigation or with its consent or acquiescence (hereinafter referred to as places of detention). These visits shall be undertaken with a view to strengthening, if necessary, the protection of these persons against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment. 2. For the purposes of the present Protocol, deprivation of liberty means any form of detention or imprisonment or the placement of a person in a public or private custodial setting which that person is not permitted to leave at will by order of any judicial, administrative or other authority.
PART II SUBCOMMITTEE ON PREVENTION Article 5 1. The Subcommittee on Prevention shall consist of ten members. After the fiftieth ratification of or accession to the present Protocol, the number of the members of the Subcommittee on Prevention shall increase to twenty-five.
13
Szerk.: Komanovics Adrienne
2. The members of the Subcommittee on Prevention shall be chosen from among persons of high moral character, having proven professional experience in the field of the administration of justice, in particular criminal law, prison or police administration, or in the various fields relevant to the treatment of persons deprived of their liberty. 3. In the composition of the Subcommittee on Prevention due consideration shall be given to equitable geographic distribution and to the representation of different forms of civilization and legal systems of the States Parties. 4. In this composition consideration shall also be given to balanced gender representation on the basis of the principles of equality and non-discrimination. 5. No two members of the Subcommittee on Prevention may be nationals of the same State. 6. The members of the Subcommittee on Prevention shall serve in their individual capacity, shall be independent and impartial and shall be available to serve the Subcommittee on Prevention efficiently.
Article 6 1. Each State Party may nominate, in accordance with paragraph 2 of the present article, up to two candidates possessing the qualifications and meeting the requirements set out in article 5, and in doing so shall provide detailed information on the qualifications of the nominees. 2. (a) The nominees shall have the nationality of a State Party to the present Protocol; (b) At least one of the two candidates shall have the nationality of the nominating State Party; (c) No more than two nationals of a State Party shall be nominated; (d) Before a State Party nominates a national of another State Party, it shall seek and obtain the consent of that State Party. 3. At least five months before the date of the meeting of the States Parties during which the elections will be held, the Secretary-General of the United Nations shall address a letter to the States Parties inviting them to submit their nominations within three months. The Secretary-General shall submit a list, in alphabetical order, of all persons thus nominated, indicating the States Parties that have nominated them.
Article 7 1. The members of the Subcommittee on Prevention shall be elected in the following manner: (a) Primary consideration shall be given to the fulfilment of the requirements and criteria of article 5 of the present Protocol; (b) The initial election shall be held no later than six months after the entry into force of the present Protocol; (c) The States Parties shall elect the members of the Subcommittee on Prevention by secret ballot; (d) Elections of the members of the Subcommittee on Prevention shall be held at biennial meetings of the States Parties convened by the Secretary-General of the United Nations. At those meetings, for which two thirds of the States Parties shall constitute a quorum, the persons elected to the Subcommittee on Prevention shall be those who obtain the largest number of votes and an absolute majority of the votes of the representatives of the States Parties present and voting. 2. If during the election process two nationals of a State Party have become eligible to serve as members of the Subcommittee on Prevention, the candidate receiving the higher number of votes shall serve as the member of the Subcommittee on Prevention. Where nationals have received the same number of votes, the following procedure applies:
14
Szerk.: Komanovics Adrienne
(a) Where only one has been nominated by the State Party of which he or she is a national, that national shall serve as the member of the Subcommittee on Prevention; (b) Where both candidates have been nominated by the State Party of which they are nationals, a separate vote by secret ballot shall be held to determine which national shall become the member; (c) Where neither candidate has been nominated by the State Party of which he or she is a national, a separate vote by secret ballot shall be held to determine which candidate shall be the member.
Article 8 If a member of the Subcommittee on Prevention dies or resigns, or for any cause can no longer perform his or her duties, the State Party that nominated the member shall nominate another eligible person possessing the qualifications and meeting the requirements set out in article 5, taking into account the need for a proper balance among the various fields of competence, to serve until the next meeting of the States Parties, subject to the approval of the majority of the States Parties. The approval shall be considered given unless half or more of the States Parties respond negatively within six weeks after having been informed by the Secretary-General of the United Nations of the proposed appointment. Article 9 The members of the Subcommittee on Prevention shall be elected for a term of four years. They shall be eligible for re-election once if renominated. The term of half the members elected at the first election shall expire at the end of two years; immediately after the first election the names of those members shall be chosen by lot by the Chairman of the meeting referred to in article 7, paragraph 1 (d).
Article 10 1. The Subcommittee on Prevention shall elect its officers for a term of two years. They may be reelected. 2. The Subcommittee on Prevention shall establish its own rules of procedure. These rules shall provide, inter alia, that: (a) Half the members plus one shall constitute a quorum; (b) Decisions of the Subcommittee on Prevention shall be made by a majority vote of the members present; (c) The Subcommittee on Prevention shall meet in camera. 3. The Secretary-General of the United Nations shall convene the initial meeting of the Subcommittee on Prevention. After its initial meeting, the Subcommittee on Prevention shall meet at such times as shall be provided by its rules of procedure. The Subcommittee on Prevention and the Committee against Torture shall hold their sessions simultaneously at least once a year.
PART III MANDATE OF THE SUBCOMMITTEE ON PREVENTION Article 11 1. The Subcommittee on Prevention shall:
15
Szerk.: Komanovics Adrienne
(a) Visit the places referred to in article 4 and make recommendations to States Parties concerning the protection of persons deprived of their liberty against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment; (b) In regard to the national preventive mechanisms: (i) Advise and assist States Parties, when necessary, in their establishment; (ii) Maintain direct, and if necessary confidential, contact with the national preventive mechanisms and offer them training and technical assistance with a view to strengthening their capacities; (iii) Advise and assist them in the evaluation of the needs and the means necessary to strengthen the protection of persons deprived of their liberty against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment; (iv) Make recommendations and observations to the States Parties with a view to strengthening the capacity and the mandate of the national preventive mechanisms for the prevention of torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment; (c) Cooperate, for the prevention of torture in general, with the relevant United Nations organs and mechanisms as well as with the international, regional and national institutions or organizations working towards the strengthening of the protection of all persons against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment.
Article 12 In order to enable the Subcommittee on Prevention to comply with its mandate as laid down in article 11, the States Parties undertake: (a) To receive the Subcommittee on Prevention in their territory and grant it access to the places of detention as defined in article 4 of the present Protocol; (b) To provide all relevant information the Subcommittee on Prevention may request to evaluate the needs and measures that should be adopted to strengthen the protection of persons deprived of their liberty against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment; (c) To encourage and facilitate contacts between the Subcommittee on Prevention and the national preventive mechanisms; (d) To examine the recommendations of the Subcommittee on Prevention and enter into dialogue with it on possible implementation measures.
Article 13 1. The Subcommittee on Prevention shall establish, at first by lot, a programme of regular visits to the States Parties in order to fulfil its mandate as established in article 11. 2. After consultations, the Subcommittee on Prevention shall notify the States Parties of its programme in order that they may, without delay, make the necessary practical arrangements for the visits to be conducted. 3. The visits shall be conducted by at least two members of the Subcommittee on Prevention. These members may be accompanied, if needed, by experts of demonstrated professional experience and knowledge in the fields covered by the present Protocol who shall be selected from a roster of experts prepared on the basis of proposals made by the States Parties, the Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights and the United Nations Centre for International Crime Prevention. In preparing the roster, the States Parties concerned shall propose no more than five national experts. The State Party concerned may oppose the inclusion of a specific expert in the visit, whereupon the Subcommittee on Prevention shall propose another expert.
16
Szerk.: Komanovics Adrienne
4. If the Subcommittee on Prevention considers it appropriate, it may propose a short follow-up visit after a regular visit.
Article 14 1. In order to enable the Subcommittee on Prevention to fulfil its mandate, the States Parties to the present Protocol undertake to grant it: (a) Unrestricted access to all information concerning the number of persons deprived of their liberty in places of detention as defined in article 4, as well as the number of places and their location; (b) Unrestricted access to all information referring to the treatment of those persons as well as their conditions of detention; (c) Subject to paragraph 2 below, unrestricted access to all places of detention and their installations and facilities; (d) The opportunity to have private interviews with the persons deprived of their liberty without witnesses, either personally or with a translator if deemed necessary, as well as with any other person who the Subcommittee on Prevention believes may supply relevant information; (e) The liberty to choose the places it wants to visit and the persons it wants to interview. 2. Objection to a visit to a particular place of detention may be made only on urgent and compelling grounds of national defence, public safety, natural disaster or serious disorder in the place to be visited that temporarily prevent the carrying out of such a visit. The existence of a declared state of emergency as such shall not be invoked by a State Party as a reason to object to a visit.
Article 15 No authority or official shall order, apply, permit or tolerate any sanction against any person or organization for having communicated to the Subcommittee on Prevention or to its delegates any information, whether true or false, and no such person or organization shall be otherwise prejudiced in any way. Article 16 1. The Subcommittee on Prevention shall communicate its recommendations and observations confidentially to the State Party and, if relevant, to the national preventive mechanism. 2. The Subcommittee on Prevention shall publish its report, together with any comments of the State Party concerned, whenever requested to do so by that State Party. If the State Party makes part of the report public, the Subcommittee on Prevention may publish the report in whole or in part. However, no personal data shall be published without the express consent of the person concerned. 3. The Subcommittee on Prevention shall present a public annual report on its activities to the Committee against Torture. 4. If the State Party refuses to cooperate with the Subcommittee on Prevention according to articles 12 and 14, or to take steps to improve the situation in the light of the recommendations of the Subcommittee on Prevention, the Committee against Torture may, at the request of the Subcommittee on Prevention, decide, by a majority of its members, after the State Party has had an opportunity to make its views known, to make a public statement on the matter or to publish the report of the Subcommittee on Prevention.
17
Szerk.: Komanovics Adrienne
PART IV NATIONAL PREVENTIVE MECHANISMS Article 17 Each State Party shall maintain, designate or establish, at the latest one year after the entry into force of the present Protocol or of its ratification or accession, one or several independent national preventive mechanisms for the prevention of torture at the domestic level. Mechanisms established by decentralized units may be designated as national preventive mechanisms for the purposes of the present Protocol if they are in conformity with its provisions. Article 18 1. The States Parties shall guarantee the functional independence of the national preventive mechanisms as well as the independence of their personnel. 2. The States Parties shall take the necessary measures to ensure that the experts of the national preventive mechanism have the required capabilities and professional knowledge. They shall strive for a gender balance and the adequate representation of ethnic and minority groups in the country. 3. The States Parties undertake to make available the necessary resources for the functioning of the national preventive mechanisms. 4. When establishing national preventive mechanisms, States Parties shall give due consideration to the Principles relating to the status of national institutions for the promotion and protection of human rights. Article 19 The national preventive mechanisms shall be granted at a minimum the power: (a) To regularly examine the treatment of the persons deprived of their liberty in places of detention as defined in article 4, with a view to strengthening, if necessary, their protection against torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment; (b) To make recommendations to the relevant authorities with the aim of improving the treatment and the conditions of the persons deprived of their liberty and to prevent torture and other cruel, inhuman or degrading treatment or punishment, taking into consideration the relevant norms of the United Nations; (c) To submit proposals and observations concerning existing or draft legislation.
Article 20 In order to enable the national preventive mechanisms to fulfil their mandate, the States Parties to the present Protocol undertake to grant them: (a) Access to all information concerning the number of persons deprived of their liberty in places of detention as defined in article 4, as well as the number of places and their location; (b) Access to all information referring to the treatment of those persons as well as their conditions of detention; (c) Access to all places of detention and their installations and facilities; (d) The opportunity to have private interviews with the persons deprived of their liberty without witnesses, either personally or with a translator if deemed necessary, as well as with any other person who the national preventive mechanism believes may supply relevant information;
18
Szerk.: Komanovics Adrienne
(e) The liberty to choose the places they want to visit and the persons they want to interview; (f) The right to have contacts with the Subcommittee on Prevention, to send it information and to meet with it.
Article 21 1. No authority or official shall order, apply, permit or tolerate any sanction against any person or organization for having communicated to the national preventive mechanism any information, whether true or false, and no such person or organization shall be otherwise prejudiced in any way. 2. Confidential information collected by the national preventive mechanism shall be privileged. No personal data shall be published without the express consent of the person concerned.
Article 22 The competent authorities of the State Party concerned shall examine the recommendations of the national preventive mechanism and enter into a dialogue with it on possible implementation measures.
Article 23 The States Parties to the present Protocol undertake to publish and disseminate the annual reports of the national preventive mechanisms.
PART V DECLARATION Article 24 1. Upon ratification, States Parties may make a declaration postponing the implementation of their obligations under either part III or part IV of the present Protocol. 2. This postponement shall be valid for a maximum of three years. After due representations made by the State Party and after consultation with the Subcommittee on Prevention, the Committee against Torture may extend that period for an additional two years.
PART VI FINANCIAL PROVISIONS Article 25 1. The expenditure incurred by the Subcommittee on Prevention in the implementation of the present Protocol shall be borne by the United Nations. 2. The Secretary-General of the United Nations shall provide the necessary staff and facilities for the effective performance of the functions of the Subcommittee on Prevention under the present Protocol.
Article 26 1. A Special Fund shall be set up in accordance with the relevant procedures of the General Assembly, to be administered in accordance with the financial regulations and rules of the United Nations, to help
19
Szerk.: Komanovics Adrienne
finance the implementation of the recommendations made by the Subcommittee on Prevention after a visit to a State Party, as well as education programmes of the national preventive mechanisms. 2. The Special Fund may be financed through voluntary contributions made by Governments, intergovernmental and non-governmental organizations and other private or public entities. PART VII FINAL PROVISIONS Article 27 1. The present Protocol is open for signature by any State that has signed the Convention. 2. The present Protocol is subject to ratification by any State that has ratified or acceded to the Convention. Instruments of ratification shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. 3. The present Protocol shall be open to accession by any State that has ratified or acceded to the Convention. 4. Accession shall be effected by the deposit of an instrument of accession with the Secretary-General of the United Nations. 5. The Secretary-General of the United Nations shall inform all States that have signed the present Protocol or acceded to it of the deposit of each instrument of ratification or accession.
Article 28 1. The present Protocol shall enter into force on the thirtieth day after the date of deposit with the Secretary-General of the United Nations of the twentieth instrument of ratification or accession. 2. For each State ratifying the present Protocol or acceding to it after the deposit with the SecretaryGeneral of the United Nations of the twentieth instrument of ratification or accession, the present Protocol shall enter into force on the thirtieth day after the date of deposit of its own instrument of ratification or accession.
Article 29 The provisions of the present Protocol shall extend to all parts of federal States without any limitations or exceptions. Article 30 No reservations shall be made to the present Protocol.
Article 31 The provisions of the present Protocol shall not affect the obligations of States Parties under any regional convention instituting a system of visits to places of detention. The Subcommittee on Prevention and the bodies established under such regional conventions are encouraged to consult and cooperate with a view to avoiding duplication and promoting effectively the objectives of the present Protocol.
20
Szerk.: Komanovics Adrienne
Article 32 The provisions of the present Protocol shall not affect the obligations of States Parties to the four Geneva Conventions of 12 August 1949 and the Additional Protocols thereto of 8 June 1977, nor the opportunity available to any State Party to authorize the International Committee of the Red Cross to visit places of detention in situations not covered by international humanitarian law.
Article 33 1. Any State Party may denounce the present Protocol at any time by written notification addressed to the Secretary-General of the United Nations, who shall thereafter inform the other States Parties to the present Protocol and the Convention. Denunciation shall take effect one year after the date of receipt of the notification by the Secretary-General. 2. Such a denunciation shall not have the effect of releasing the State Party from its obligations under the present Protocol in regard to any act or situation that may occur prior to the date on which the denunciation becomes effective, or to the actions that the Subcommittee on Prevention has decided or may decide to take with respect to the State Party concerned, nor shall denunciation prejudice in any way the continued consideration of any matter already under consideration by the Subcommittee on Prevention prior to the date on which the denunciation becomes effective. 3. Following the date on which the denunciation of the State Party becomes effective, the Subcommittee on Prevention shall not commence consideration of any new matter regarding that State.
Article 34 1. Any State Party to the present Protocol may propose an amendment and file it with the SecretaryGeneral of the United Nations. The Secretary-General shall thereupon communicate the proposed amendment to the States Parties to the present Protocol with a request that they notify him whether they favour a conference of States Parties for the purpose of considering and voting upon the proposal. In the event that within four months from the date of such communication at least one third of the States Parties favour such a conference, the Secretary-General shall convene the conference under the auspices of the United Nations. Any amendment adopted by a majority of two thirds of the States Parties present and voting at the conference shall be submitted by the Secretary-General of the United Nations to all States Parties for acceptance. 2. An amendment adopted in accordance with paragraph 1 of the present article shall come into force when it has been accepted by a two-thirds majority of the States Parties to the present Protocol in accordance with their respective constitutional processes. 3. When amendments come into force, they shall be binding on those States Parties that have accepted them, other States Parties still being bound by the provisions of the present Protocol and any earlier amendment that they have accepted.
Article 35 Members of the Subcommittee on Prevention and of the national preventive mechanisms shall be accorded such privileges and immunities as are necessary for the independent exercise of their functions. Members of the Subcommittee on Prevention shall be accorded the privileges and immunities specified in section 22 of the Convention on the Privileges and Immunities of the United Nations of 13 February 1946, subject to the provisions of section 23 of that Convention.
21
Szerk.: Komanovics Adrienne
Article 36 When visiting a State Party, the members of the Subcommittee on Prevention shall, without prejudice to the provisions and purposes of the present Protocol and such privileges and immunities as they may enjoy: (a) Respect the laws and regulations of the visited State; (b) Refrain from any action or activity incompatible with the impartial and international nature of their duties.
Article 37 1. The present Protocol, of which the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations. 2. The Secretary-General of the United Nations shall transmit certified copies of the present Protocol to all States.”
„Fakultatív jegyzıkönyv a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményhez PREAMBULUM A jelen jegyzıkönyvet aláíró részes államok, Megerısítve, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilos, és az emberi jogok súlyos megsértésének minısül; Meggyızıdve arról, hogy további intézkedések szükségesek a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) céljainak eléréséhez és a szabadságuktól megfosztott személyek védelmének megerısítéséhez a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel szemben; Felidézve, hogy az Egyezmény 2. és 16. cikke arra kötelez minden részes államot, hogy a joghatósága alatt álló bármely területen tegyen hathatós intézkedéseket a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés ellen; Elismerve, hogy az említett cikkek megvalósításáért az államok viselik az elsıdleges felelısséget; hogy a szabadságuktól megfosztott személyek védelmének a megerısítése és emberi jogaik teljes tiszteletben tartása mindenkinek a közös felelıssége; valamint azt, hogy a nemzetközi végrehajtó szervek kiegészítik és megerısítik a nemzeti intézkedéseket; Felidézve, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés hatékony megelızéséhez oktatásra, valamint egyidejőleg különbözı törvényhozói, közigazgatási, bírósági és egyéb intézkedésekre van szükség; Felidézve továbbá, hogy a Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia határozottan kinyilvánította, hogy a kínzás felszámolására irányuló törekvéseknek elsısorban és fıként a megelızést kell megcélozniuk, és az Egyezmény fakultatív jegyzıkönyvének elfogadását sürgette, amelynek a rendeltetése létrehozni a fogvatartási helyek rendszeres látogatásának megelızı rendszerét; Meggyızıdve arról, hogy a szabadságuktól megfosztott személyeknek a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni védelmét megelızı jellegő, nem bírósági eszközökkel lehet megerısíteni, amelyek a fogvatartási helyek rendszeres látogatásán alapulnak; Az alábbiakban állapodtak meg:
22
Szerk.: Komanovics Adrienne
I. RÉSZ ÁLTALÁNOS ELVEK 1. cikk A jegyzıkönyv célja egy olyan rendszer létrehozása, amelyben független nemzetközi és nemzeti testületek – a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelızése céljából – olyan helyszínekre látogatnak el rendszeresen, ahol embereket fosztanak meg a szabadságuktól. 2. cikk 1. A Kínzás Elleni Bizottságon belül létrejön a Kínzás és Más Kegyetlen, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelızési Albizottsága (a továbbiakban: Megelızési Albizottság), amely a jelen jegyzıkönyvben meghatározott feladatokat hajtja végre. 2. A Megelızési Albizottság az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának keretei között végzi tevékenységét, illetve annak céljai és alapelvei, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének azon normái szerint mőködik, amelyek a szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmódra vonatkoznak. 3. A Megelızési Albizottság ezenkívül a bizalmasság, a pártatlanság, a szelektivitásmentesség, az univerzalitás és az objektivitás alapelve szerint mőködik. 4. A Megelızési Albizottság és a részes államok együttmőködnek a jelen jegyzıkönyvben foglaltak végrehajtása céljából.
3. cikk Minden részes állam belföldi szinten létrehoz, kijelöl vagy fenntart egy vagy több látogató testületet (a továbbiakban: nemzeti megelızı mechanizmus) a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megakadályozása érdekében.
4. cikk 1. Minden részes állam köteles a jelen jegyzıkönyvnek megfelelıen lehetıvé tenni a látogatásokat a 2. és 3. cikkben hivatkozott mechanizmus keretében, a joghatósága és ellenırzése alatt álló bármely helyen, ahol az embereket valamely állami hatóság utasítására, kezdeményezésére, hozzájárulásával vagy elfogadásával megfosztják vagy megfoszthatják személyes szabadságuktól (a továbbiakban: fogvatartási helyek). A látogatások célja az, hogy szükség esetén megerısítsék az említett személyek védelmét a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetésekkel szemben. 2. A jelen jegyzıkönyv alkalmazásában a szabadságelvonás mindennemő fogva tartást vagy bebörtönzést jelent, valamint egy személy elhelyezését olyan állami vagy magántulajdonú, ırizetbe vételi környezetben, amelyet az illetı valamilyen bírói, közigazgatási vagy más hatóság utasítására önként nem hagyhat el.
23
Szerk.: Komanovics Adrienne
II. RÉSZ A MEGELİZÉSI ALBIZOTTSÁG 5. cikk 1. A Megelızési Albizottság tíz tagból áll. Miután az ötvenedik részes állam is ratifikálta a jelen jegyzıkönyvet, vagy csatlakozott ahhoz, a Megelızési Albizottság tagjainak száma huszonötre nı. 2. A Megelızési Albizottság tagjait olyan személyek közül kell kiválasztani, akik erkölcsileg feddhetetlenek, bizonyítottan sikeres szakmai tapasztalatokat szereztek az igazságszolgáltatás, különösen a büntetıjog, a büntetés-végrehajtás vagy a rendırségi igazgatás terén, illetve azokon a területeken, amelyek a szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmódhoz kapcsolódnak. 3. A Megelızési Albizottság összeállítása során megfelelıen figyelembe kell venni a kiegyenlített földrajzi megoszlást, valamint a részes államok különbözı civilizációinak és jogrendszereinek képviseletét. 4. Az összeállítás során figyelembe kell venni továbbá a két nem kiegyensúlyozott képviseletét az egyenlıség és a diszkriminációmentesség alapelve szerint. 5. A Megelızési Albizottságnak nem lehet két olyan tagja, akik ugyanazon államnak a polgárai. 6. A Megelızési Albizottság tagjai saját minıségükben járnak el, függetlenek és pártatlanok, és kötelesek a Megelızési Albizottság rendelkezésére állni a hatékony munkavégzés érdekében.
6. cikk 1. Mindegyik részes állam jogosult arra, hogy a jelen cikk 2. bekezdése alapján legfeljebb két olyan tagot jelöljön, akik rendelkeznek az 5. cikkben foglalt képesítéssel, és megfelelnek az abban foglalt követelményeknek, valamint a jelölés során kötelesek részletes tájékoztatást adni a jelöltek alkalmasságáról. 2. a) kizárólag valamely részes állam polgára jelölhetı; b) a két jelölt közül legalább az egyiknek a jelölı részes állam polgárának kell lennie; c) egy részes államnak legfeljebb két polgára jelölhetı; d) ha valamely részes állam egy másik részes állam polgárát kívánja jelölni, a jelölés elıtt meg kell szereznie az adott részes állam hozzájárulását. 3. Legalább öt hónappal a részes államok azon ülése elıtt, ahol sor kerül a választásra, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára levelet küld a részes államoknak, amelyben felkéri ıket, hogy jelöléseiket három hónapon belül nyújtsák be. A fıtitkár elıterjeszti az összes jelölt betőrendes névsorát, az ıket jelölı részes államok feltüntetésével.
7. cikk 1. A Megelızési Albizottság tagjait az alábbiak szerint kell megválasztani: a) elsıdleges szempont a jelen jegyzıkönyv 5. cikkében felsorolt követelményeknek és szempontoknak való megfelelés; b) az elsı választást legkésıbb hat hónappal a jelen jegyzıkönyv hatálybalépése után kell megtartani; c) a részes államok titkos szavazással választják meg a Megelızési Albizottság tagjait; d) a Megelızési Albizottság tagjait a részes államok kétévente megtartandó ülésén kell megválasztani, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára hív össze; ezeken az üléseken, amelyek a részes államok kétharmadának a képviselete esetén határozatképesek, azokat a személyeket kell a
24
Szerk.: Komanovics Adrienne
Megelızési Albizottságba beválasztottnak tekinteni, akik a legtöbb szavazatot kapták, feltéve, hogy a részes államok képviselıinek az abszolút többsége jelen volt és szavazott. 2. Ha a választás során valamely részes államnak két polgára is jogosulttá vált arra, hogy a Megelızési Albizottság tagja legyen, a több szavazatot szerzett jelöltet kell a Megelızési Albizottság tagjának tekinteni. Ha azonos állampolgárságú személyek azonos számú szavazatot kaptak, az alábbiak szerint kell eljárni: a) ha csak az egyiket jelölte az a részes állam, amelynek az adott személy a polgára, ez az illetı lesz a Megelızési Albizottság tagja; b) ha mindkét jelöltet az a részes állam jelölte, amelynek mindketten az állampolgárai, külön titkos szavazási fordulót kell tartani annak megállapítására, hogy melyik legyen tag; c) ha egyik jelöltet sem az a részes állam jelölte, amelynek az állampolgárai, külön titkos szavazási fordulót kell tartani annak megállapítására, hogy melyik legyen tag.
8. cikk Ha a Megelızési Albizottság valamely tagja meghal, lemond, vagy bármilyen okból már nem tud eleget tenni a kötelezettségeinek, az ıt jelölı részes állam a részes államok többségi jóváhagyásával egy másik alkalmas, szakképzett és az 5. cikkben foglalt követelményeknek megfelelı személyt jelöl a helyére, figyelembe véve a különbözı szakterületek megfelelı egyensúlyának követelményét. Az illetı a részes államok következı üléséig marad hivatalban. A jóváhagyást megadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a részes államoknak legalább a fele elutasító választ ad hat héten belül azután, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkárától tájékoztatást kaptak a kinevezési javaslatról. 9. cikk A Megelızési Albizottság tagjait négy évre választják. Ismételt jelölés esetén egy alkalommal választhatók újra. Az elsı választáson megválasztott tagok felének két év elteltével jár le a megbízatásuk; ezeknek a személyeknek a nevét közvetlenül az elsı választás után a 7. cikk 1. bekezdésének d) pontjában hivatkozott ülés levezetı elnöke választja ki sorsolással.
10. cikk 1. A Megelızési Albizottság két évre választ tisztségviselıket, akik újraválaszthatók. 2. A Megelızési Albizottság maga alkotja meg az eljárásrendjét. Ez az eljárásrend többek között az alábbiakról rendelkezik: a) a határozatképességhez a tagok fele plusz egy tag szükséges; b) a Megelızési Albizottság a jelen lévı tagok egyszerő szavazattöbbségével hozza meg döntéseit; c) a Megelızési Albizottság zárt üléseket tart. 3. A Megelızési Albizottság alakuló ülését az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára hívja össze. Az alakuló ülést követıen a Megelızési Albizottság a saját eljárásrendjében elıírt idıpontokban ül össze. A Megelızési Albizottság és a Kínzás Elleni Bizottság egyidejőleg, évente legalább egyszer ülésezik.
25
Szerk.: Komanovics Adrienne
III. RÉSZ A MEGELİZÉSI ALBIZOTTSÁG MEGBÍZATÁSA 11. cikk 1. A Megelızési Albizottság a) ellátogat a 4. cikkben hivatkozott helyekre, és ajánlásokat fogalmaz meg a részes államok számára a szabadságuktól megfosztott személyeknek a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni védelmérıl; b) a nemzeti megelızı mechanizmusokat illetıen (i) szükség szerint tanácsot ad és segítséget nyújt a részes államoknak azok létrehozásában; (ii) közvetlen és szükség szerint bizalmas kapcsolatot tart fenn a nemzeti megelızı mechanizmusokkal, és azoknak képzést és technikai segítséget kínál, hogy kapacitásukat meg tudják erısíteni; (iii) tanácsot ad és segítséget nyújt nekik azoknak az igényeknek és eszközöknek az értékeléséhez, amelyek a szabadságuktól megfosztott személyeknek a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni védelméhez szükségesek; (iv) ajánlásokat fogalmaz meg és beszámol megfigyeléseirıl a részes államok számára, hogy megerısítse a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni nemzeti megelızı mechanizmusok kapacitását és megbízatását; c) a kínzás általános megakadályozása érdekében együttmőködik az Egyesült Nemzetek Szervezetének illetékes szerveivel és mechanizmusaival, valamint azokkal a nemzetközi, regionális és nemzeti intézményekkel vagy szervezetekkel, amelyek célja megerısíteni mindenkinek a védelmét a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel szemben.
12. cikk Annak érdekében, hogy a Megelızési Albizottság eleget tehessen a 11. cikkben foglalt megbízatásának, a részes államok vállalják, hogy: a) saját területükön fogadják a Megelızési Albizottságot, és lehetıvé teszik, hogy annak tagjai bejussanak a jelen jegyzıkönyv 4. cikkében meghatározott fogvatartási helyekre; b) biztosítják a Megelızési Albizottság által kért valamennyi érdemi tájékoztatást az igények és azon intézkedések értékeléséhez, amelyek a szabadságuktól megfosztott személyek védelmének megerısítéséhez szükségesek a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel szemben; c) ösztönzik és megkönnyítik a kapcsolattartást a Megelızési Albizottság és a nemzeti megelızı mechanizmusok között; d) megvizsgálják a Megelızési Albizottság ajánlásait, és párbeszédet folytatnak a lehetséges megvalósítási intézkedésekrıl.
13. cikk 1. A Megelızési Albizottság – elsı alkalommal sorsolással – összeállítja a részes államokba teendı rendszeres látogatások programját, hogy eleget tegyen a 11. cikkben foglalt megbízatásának. 2. A Megelızési Albizottság egyeztetéseket folytat, majd tájékoztatja a részes államokat a programjáról, hogy azok haladéktalanul megtehessék a szükséges gyakorlati intézkedéseket a késıbbi látogatások fogadására.
26
Szerk.: Komanovics Adrienne
3. A látogatásokon a Megelızési Albizottság legalább két tagja vesz részt. Ezeket a tagokat szükség szerint olyan szakértık is elkísérhetik, akik a jelen jegyzıkönyvben szereplı területeken bizonyítottan szakmai tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkeznek, és akiket abból a szakértıi névjegyzékbıl kell kiválasztani, amelyet a részes államok, az Egyesült Nemzetek Szervezete Emberi Jogi Fıbiztosa Hivatalának és az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Bőnmegelızési Központjának javaslatai alapján állítanak össze. A névjegyzék összeállítása során az érintett részes államok legfeljebb öt nemzeti szakértıre tehetnek javaslatot. Az érintett részes állam kifogást emelhet az ellen, hogy egy adott szakértı részt vegyen a látogatáson. Ebben az esetben a Megelızési Albizottság más szakértıt javasol. 4. Ha a Megelızési Albizottság célszerőnek tartja, a terv szerinti látogatás után rövid utólagos látogatást is javasolhat.
14. cikk 1. Annak érdekében, hogy a Megelızési Albizottság eleget tehessen a megbízatásának, a részes államok az alábbiakat vállalják: a) korlátlan hozzáférést biztosítanak minden információhoz a szabadságuktól megfosztott, a 4. cikk szerinti fogvatartási helyeken ırzött személyek számáról, valamint a fogvatartási helyek számáról és földrajzi helyérıl; b) korlátlan hozzáférést biztosítanak minden információhoz az említett személyekkel való bánásmódról, valamint fogva tartásuk körülményeirıl; c) az alábbi 2. bekezdésnek megfelelıen korlátlan hozzáférést biztosítanak minden fogvatartási helyhez, azok létesítményeihez és helyiségeihez; d) lehetıvé teszik a tanúk nélküli, személyes vagy – szükség szerint – tolmácsolással biztosított magánmeghallgatást a szabadságuktól megfosztott személyeknek és minden más olyan személynek, aki a Megelızési Albizottság véleménye szerint érdemi információval szolgálhat; e) lehetıvé teszik, hogy az Albizottság szabadon kiválassza a felkeresni kívánt helyeket és a meghallgatni kívánt személyeket. 2. Valamely meghatározott fogvatartási hely meglátogatása ellen kizárólag akkor lehet kifogást emelni, ha azt olyan sürgıs és elháríthatatlan nemzetvédelmi, közbiztonsági, elemi csapással vagy a helyszínen folyó súlyos zavargásokkal kapcsolatos okok indokolják, amelyek ideiglenesen megakadályozzák a látogatást. Valamely részes államban fennálló, kihirdetett szükségállapot nem indokolja a látogatás elleni kifogást.
15. cikk Semmilyen hatóság és tisztviselı nem rendelhet el, nem alkalmazhat, nem engedélyezhet, és nem tőrhet el semmilyen személy vagy szervezet elleni szankciót, ha az illetı a Megelızési Albizottsággal vagy annak küldötteivel akár valós, akár hamis információkat közölt, és az adott személyt vagy szervezetet semmiféle más jellegő hátrány sem érheti. 16. cikk 1. A Megelızési Albizottság bizalmasan közli ajánlásait és megfigyeléseit a részes állammal és – adott esetben – a nemzeti megelızı mechanizmussal. 2. A Megelızési Albizottság akkor hozza nyilvánosságra jelentését az érintett részes állam megjegyzéseivel együtt, ha azt az érintett részes állam kéri. Ha a részes állam a jelentés egy részét nyilvánosságra hozza, a Megelızési Albizottság részben vagy teljes egészében közzéteheti a jelentést. Az érintett személy kifejezett hozzájárulása nélkül azonban semmiféle személyes adat nem hozható nyilvánosságra.
27
Szerk.: Komanovics Adrienne
3. A Megelızési Albizottság nyilvános éves jelentést tesz közzé tevékenységérıl a Kínzás Elleni Bizottság számára. 4. Ha a részes állam megtagadja a 12. és 14. cikk szerinti együttmőködést a Megelızési Albizottsággal, vagy a helyzet javítására szolgáló intézkedéseket a Megelızési Albizottság ajánlásainak fényében, a Kínzás Elleni Bizottság jogosult a Megelızési Albizottság tagjainak többségi szavazatával úgy határozni, miután a részes állam lehetıséget kapott állásfoglalásának közzétételére, hogy nyilvános közleményt ad ki az ügyrıl, vagy nyilvánosságra hozza a Megelızési Albizottság jelentését.
IV. RÉSZ NEMZETI MEGELİZİ MECHANIZMUSOK 17. cikk Legkésıbb egy évvel a jelen jegyzıkönyv hatálybalépését, ratifikálását vagy a hozzá történı csatlakozást követıen minden részes állam köteles fenntartani, kijelölni vagy létrehozni egy vagy több független nemzeti megelızı mechanizmust a kínzások belföldi megelızésére. A decentralizált egységek által létrehozott mechanizmusokat akkor lehet nemzeti megelızı mechanizmusnak nevezni a jelen jegyzıkönyv alkalmazásában, ha megfelelnek a jelen jegyzıkönyv rendelkezéseinek.
18. cikk 1. A részes államok szavatolják mind a nemzeti megelızı mechanizmusok mőködésének, mind az azokban dolgozó személyeknek a függetlenségét. 2. A részes államok a szükséges intézkedésekkel biztosítják, hogy a nemzeti megelızı mechanizmus szakértıi rendelkezzenek a szükséges képességekkel és szaktudással. Törekednek a nemek egyensúlyára és az adott ország etnikai és kisebbségi csoportjainak megfelelı képviseletére. 3. A részes államok vállalják, hogy biztosítják a nemzeti megelızı mechanizmusok mőködéséhez szükséges erıforrásokat. 4. A nemzeti megelızı mechanizmusok létrehozásakor a részes államok kellı figyelmet szentelnek az emberi jogok elımozdítása és védelme érdekében létrehozott nemzeti intézmények jogállásával kapcsolatos alapelveknek.
19. cikk A nemzeti megelızı mechanizmusokat legalább az alábbiakra kell felhatalmazni: a) a szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmód rendszeres vizsgálata a 4. cikk szerinti fogvatartási helyeken, hogy szükség szerint megerısítsék a védelmüket a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel szemben; b) ajánlások megfogalmazása az illetékes hatóságok számára, hogy javítsák a szabadságuktól megfosztott személyek körülményeit és a velük való bánásmódot, és hogy megakadályozzák a kínzást és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést, figyelembe véve az Egyesült Nemzetek Szervezetének vonatkozó normáit; c) javaslatok és észrevételek benyújtása a hatályos vagy tervezett jogszabályokkal kapcsolatosan.
28
Szerk.: Komanovics Adrienne
20. cikk Annak érdekében, hogy a nemzeti megelızı mechanizmusok eleget tehessenek megbízatásuknak, a részes államok az alábbiakat vállalják: a) hozzáférést biztosítanak valamennyi információhoz a szabadságuktól megfosztott személyek számáról a 4. cikk szerinti fogvatartási helyeken, valamint a fogvatartási helyek számáról és földrajzi helyérıl; b) hozzáférést biztosítanak valamennyi információhoz az említett személyekkel való bánásmódról, valamint fogva tartásuk körülményeirıl; c) hozzáférést biztosítanak valamennyi fogvatartási helyhez, azok létesítményeihez és helyiségeihez; d) lehetıvé teszik a szabadságuktól megfosztott személyek és minden más olyan személy tanúk nélküli, személyes vagy – szükség szerint – tolmácsolással biztosított magánmeghallgatását, aki a nemzeti megelızı mechanizmus véleménye szerint érdemi információval szolgálhat; e) lehetıvé teszik, hogy a mechanizmus szabadon kiválassza a felkeresni kívánt helyeket és a meghallgatni kívánt személyeket; f) biztosítják a jogot a Megelızési Albizottsággal való kapcsolattartáshoz, annak tájékoztatásához és az azzal való találkozáshoz. 21. cikk 1. Semmilyen hatóság és tisztviselı nem rendelhet el, nem alkalmazhat, nem engedélyezhet, és nem tőrhet el semmilyen személy vagy szervezet elleni szankciót, ha az illetı a nemzeti megelızı mechanizmussal akár valós, akár hamis információkat közölt, és az adott személyt vagy szervezetet semmiféle más jellegő hátrány sem érheti. 2. A nemzeti megelızı mechanizmus által győjtött bizalmas információkat titkosan kell kezelni. Az érintett személy kifejezett hozzájárulása nélkül semmiféle személyes adat nem hozható nyilvánosságra.
22. cikk A részes állam illetékes hatóságai megvizsgálják a nemzeti megelızı mechanizmus ajánlásait, és párbeszédet folytatnak azzal a lehetséges megvalósítási intézkedésekrıl.
23. cikk A részes államok vállalják, hogy a nemzeti megelızı mechanizmusok éves jelentéseit közzéteszik és terjesztik.
V. RÉSZ NYILATKOZAT 24. cikk 1. Ratifikáláskor a részes államok olyan nyilatkozatot tehetnek, amellyel elhalasztják a jelen jegyzıkönyv III. vagy IV. részébıl származó kötelezettségeik teljesítését. 2. Ez a halasztás legfeljebb három évig érvényes. A részes állam megfelelı, a hosszabbítási igényt kellıen alátámasztó nyilatkozatainak megtétele, illetve a Megelızési Albizottsággal folytatott egyeztetés után a Kínzás Elleni Bizottság további két évvel meghosszabbíthatja az említett idıszakot.
29
Szerk.: Komanovics Adrienne
VI. RÉSZ PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK 25. cikk 1. A Megelızési Albizottságnak a jelen jegyzıkönyv végrehajtásával kapcsolatban felmerülı költségeit az Egyesült Nemzetek Szervezete viseli. 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára biztosítja annak személyi és tárgyi feltételeit, hogy a Megelızési Albizottság hatékonyan végre tudja hajtani a jelen jegyzıkönyvbıl származó feladatait. 26. cikk 1. A Közgyőlés vonatkozó eljárási szabályai szerint egy külön alapot kell létrehozni, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének pénzügyi szabályai és rendelkezései alapján kell kezelni, annak érdekében, hogy egy-egy részes állam meglátogatása után elısegítse a Megelızési Albizottság által megfogalmazott ajánlások végrehajtásának és a nemzeti megelızı mechanizmusok oktatási programjainak finanszírozását. 2. A külön alap finanszírozása a kormányok, kormányközi és civil szervezetek, valamint más állami vagy magánszervezetek önkéntes adományaival történik.
VII. RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 27. cikk 1. A jelen jegyzıkönyvet bármely állam aláírhatja, amely aláírta az Egyezményt. 2. A jegyzıkönyvet bármely állam ratifikálhatja, amely ratifikálta az Egyezményt vagy csatlakozott ahhoz. A ratifikációs okmányokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkáránál kell letétbe helyezni. 3. A jegyzıkönyvhöz bármely állam csatlakozhat, amely ratifikálta az Egyezményt, vagy csatlakozott ahhoz. 4. A csatlakozás a csatlakozási okmányoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkáránál való letétbe helyezésével történik. 5. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára minden olyan államot tájékoztat az egyes ratifikációs vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezésérıl, amely aláírta a jelen jegyzıkönyvet, vagy csatlakozott ahhoz.
28. cikk 1. A jelen jegyzıkönyv harminc nappal azután lép hatályba, hogy a huszadik ratifikációs vagy csatlakozási okmányt letétbe helyezték az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkáránál. 2. A jelen jegyzıkönyv a saját ratifikációs vagy csatlakozási okmányának letétbe helyezését követı harmincadik napon lép hatályba minden olyan állam esetében, amely azt követıen ratifikálja a jelen jegyzıkönyvet, vagy azt követıen csatlakozik ahhoz, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkáránál letétbe helyezték a huszadik ratifikációs vagy csatlakozási okmányt.
30
Szerk.: Komanovics Adrienne
29. cikk A jelen jegyzıkönyvben foglalt rendelkezések korlátozás vagy kivétel nélkül kiterjednek a szövetségi államok minden részére.
30. cikk A jelen jegyzıkönyvhöz nem lehet fenntartásokat kapcsolni.
31. cikk A jelen jegyzıkönyvben foglalt rendelkezések nem érintik a részes államok olyan regionális egyezményekbıl származó kötelezettségeit, amelyek látogatási rendszert írnak elı a fogvatartási helyeken. A Közgyőlés arra ösztönzi a Megelızési Albizottságot és az említett regionális egyezmények alapján létrehozott testületeket, hogy a párhuzamosságok elkerülése, valamint a jelen jegyzıkönyv céljainak hatékony megvalósítása érdekében tanácskozzanak és mőködjenek együtt.
32. cikk A jelen jegyzıkönyvben foglalt rendelkezések nem érintik a részes államoknak az 1949. augusztus 12i négy genfi egyezménybıl és az azokhoz kapcsolódó 1977. június 8-i kiegészítı jegyzıkönyvekbıl származó kötelezettségeit, sem azt a lehetıséget, hogy bármely részes állam engedélyezze a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a fogvatartási helyek meglátogatását a nemzetközi humanitárius jog hatálya alá nem tartozó helyzetekben.
33. cikk 1. Bármely részes állam bármikor felmondhatja a jelen jegyzıkönyvet az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkárának címzett írásbeli értesítéssel, aki ezt követıen tájékoztatja a jelen jegyzıkönyvben és az Egyezményben részes államokat. A felmondás egy évvel azután lép hatályba, hogy a fıtitkár átvette az arról szóló értesítést. 2. A felmondás nem mentesíti a részes államot a jelen jegyzıkönyvbıl származó azon kötelezettségei alól, amelyek a felmondás hatálybalépését megelızı cselekményekre vagy helyzetekre vonatkoznak, illetve azon intézkedések alól, amelyek megtételét a Megelızési Albizottság határozza el, vagy határozhatja el az érintett részes állammal szemben. Ezenkívül a felmondás semmilyen módon nem érinti azon ügyek további vizsgálatát, amelyekkel a Megelızési Albizottság már a felmondás hatálybalépése elıtt kezdett foglalkozni. 3. A részes állam felmondásának hatálybalépése után a Megelızési Albizottság már nem kezdheti meg az adott állam újabb ügyeinek vizsgálatát.
34. cikk 1. Bármely részes állam javasolhatja a jelen jegyzıkönyv módosítását, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkárához kell benyújtania. A fıtitkár ezt követıen közli a részes államokkal a jelen jegyzıkönyvre vonatkozó módosító javaslatot, és felkéri ıket annak közlésére, hogy kívánják-e konferencia keretében megvitatni és megszavazni a javaslatot. Ha a tájékoztatástól számított négy hónapon belül a részes államoknak legalább az egyharmada támogatja a konferencia összehívását, a fıtitkár összehívja a konferenciát az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt. Azon módosító javaslatokat, amelyeket a konferencián részt vevı és szavazó részes államok kétharmados többséggel elfogadtak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára jóváhagyás céljából beterjeszti a részes államoknak.
31
Szerk.: Komanovics Adrienne
2. A jelen cikk 1. bekezdése szerint jóváhagyott módosító javaslat akkor lép hatályba, amikor azt a jelen jegyzıkönyv részes államai – saját alkotmányos eljárásaik szerint – kétharmados többséggel elfogadták. 3. A módosítások a hatálybalépésüket követıen kötelezı érvényőek az azokat elfogadó részes államokra nézve, a többi részes államra nézve pedig továbbra is érvényesek a jelen jegyzıkönyv rendelkezései és az általuk elfogadott korábbi módosítások.
35. cikk A Megelızési Albizottság és a nemzeti megelızı mechanizmusok tagjait megilletik mindazok a kiváltságok és mentességek, amelyek feladataik független ellátásához szükségesek. A Megelızési Albizottság tagjait megilletik mindazok a kiváltságok és mentességek, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének kiváltságairól és mentességeirıl szóló 1946. február 13-i egyezmény 22. szakasza határoz meg, az említett egyezmény 23. szakaszában foglalt feltételek mellett.
36. cikk Egy-egy részes államban tett látogatás során a Megelızési Albizottság tagjai a jelen jegyzıkönyvben foglalt rendelkezések és célok, valamint az általuk élvezett kiváltságok és mentességek sérelme nélkül kötelesek: a) tiszteletben tartani a meglátogatott állam törvényeit és jogszabályait; b) tartózkodni minden olyan cselekménytıl vagy tevékenységtıl, amely összeférhetetlen feladataik pártatlan és nemzetközi jellegével. 37. cikk 1. A jelen jegyzıkönyvet, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvő változatai egyformán hitelesek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkáránál kell letétbe helyezni. 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének fıtitkára minden állam számára hiteles másolatot küld a jelen jegyzıkönyvrıl.”
4. § A jegyzıkönyv 24. cikke alapján a Magyar Köztársaság a jegyzıkönyv kötelezı hatályának elismerésekor a jegyzıkönyvhöz nyilatkozatot tesz. A nyilatkozat hiteles angol nyelvő szövege és annak hivatalos magyar nyelvő fordítása a következı: „In accordance with Article 24 of the Optional Protocol to the Convention against Torture and Other Cruel, Inhuman or Degrading Treatment or Punishment, the Republic of Hungary declares the postponement for three years of the implementation of the obligations under Part IV of the Optional Protocol, concerning national preventive mechanisms.” „A Magyar Köztársaság a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzıkönyvének 24. cikkével összhangban kijelenti, hogy a fakultatív jegyzıkönyv IV. részébıl származó, a nemzeti megelızı mechanizmussal kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítését három évvel elhalasztja.” 5. § (1) E törvény – a (2)–(4) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követı napon lép hatályba. (2) E törvény 2. és 3. §-a a jegyzıkönyv 28. cikk 2. bekezdésében meghatározott idıpontban lép hatályba.
32
Szerk.: Komanovics Adrienne
(3) E törvény 8–10. §-a 2015. január 1-jén lép hatályba. (4) E törvény 11. §-a 2012. január 2-án lép hatályba. (5) A jegyzıkönyv, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelıs miniszter annak ismertté válását követıen a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (6) Az e törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekrıl a büntetés-végrehajtásért felelıs miniszter, az egészségügyért felelıs miniszter, a gyermekek és az ifjúság védelméért felelıs miniszter, a honvédelemért felelıs miniszter, az idegenrendészetért és menekültügyért felelıs miniszter, az igazságügyért felelıs miniszter, az oktatásért felelıs miniszter és a rendészetért felelıs miniszter gondoskodik.
6–7. § 8. § Az alapvetı jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 2. §-a a következı (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) Az alapvetı jogok biztosa ellátja a 2011. évi CXLIII. törvénnyel kihirdetett, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzıkönyve 3. cikke szerinti nemzeti megelızı mechanizmus feladatait.” 9. § Az alapvetı jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény a következı III/A. Fejezettel egészül ki: „III/A. FEJEZET AZ ALAPVETİ JOGOK BIZTOSÁNAK ELJÁRÁSA ÉS INTÉZKEDÉSEI A NEMZETI MEGELİZİ MECHANIZMUS KERETÉBEN 39/A. § Ha az alapvetı jogok biztosa a 2011. évi CXLIII. törvénnyel kihirdetett, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény fakultatív jegyzıkönyve (a továbbiakban: Jegyzıkönyv) 3. cikke szerinti nemzeti megelızı mechanizmus (a továbbiakban: nemzeti megelızı mechanizmus) feladatainak teljesítése körében jár el, eljárására a III. fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 39/B. § (1) A nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítése érdekében az alapvetı jogok biztosa a Jegyzıkönyv 4. cikke szerinti fogvatartási helyen (a továbbiakban: fogvatartási hely) szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmódot – a 18. § (1)–(7) bekezdésére tekintet nélkül – beadvány és felmerült visszásság hiányában is rendszeresen vizsgálja. (2) Az alapvetı jogok biztosa a 21. § (1) bekezdésében foglaltak mellett a vizsgálata során adatokat, felvilágosítást és iratmásolatokat kérhet a vizsgált hatóságtól a fogvatartási helyek számáról és földrajzi helyérıl, valamint a fogvatartási helyeken lévı, szabadságuktól megfosztott személyek számáról, a velük való bánásmódról és fogva tartásuk körülményeirıl. (3) A helyszíni ellenırzés során az alapvetı jogok biztosa a) a fogvatartási helyekre és a vizsgált hatóság egyéb helyiségeibe korlátozás nélkül beléphet, b) a fogvatartási helyek számára és földrajzi helyére, valamint a fogvatartási helyeken lévı, szabadságuktól megfosztott személyek számára, a velük való bánásmódra és fogva tartásuk körülményeire vonatkozó összes iratba korlátozás nélkül betekinthet, azokról kivonatot és másolatot készíthet, c) a vizsgált hatóság bármely munkatársát meghallgathatja, és d) a szabadságától megfosztott bármely személyt meghallgathat.
33
Szerk.: Komanovics Adrienne
(4) A (3) bekezdés c) és d) pontja szerinti meghallgatáson az alapvetı jogok biztosán és a meghallgatott személyen kívül más csak akkor vehet részt, ha a részvételéhez az alapvetı jogok biztosa hozzájárult. 39/C. § A nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítésérıl az alapvetı jogok biztosa évente átfogó jelentést készít, amelyet a Hivatal honlapján közzé kell tenni. 39/D. § (1) A nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítése körében az alapvetı jogok biztosa személyesen és a nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítésére általa felhatalmazott munkatársai útján is eljárhat. A 21., 22. és a 26. §, valamint a 27. § (1) bekezdése és a 39/B. § szerinti jogosultságok az alapvetı jogok biztosának a felhatalmazása alapján eljáró munkatársait is megilletik, illetve a 25. § szerinti együttmőködési kötelezettség velük szemben is fennáll. (2) Az alapvetı jogok biztosának a nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársa e feladatok teljesítése körében – ha megfelelı szintő személyi biztonsági tanúsítvánnyal rendelkezik – a minısített adatot a minısített adat védelmérıl szóló törvényben meghatározott felhasználói engedély nélkül is megismerheti. (3) Az alapvetı jogok biztosának a nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítésére legalább tizenegy munkatársát fel kell hatalmaznia. A felhatalmazott munkatársak a szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmódot érintı szakterületen kiemelkedı elméleti tudással vagy legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezı, felsıfokú végzettségő szakértık lehetnek. (4) A nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítésére felhatalmazott munkatársak között kell lennie legalább egy, a Magyarországon élı nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettes biztos által javasolt személynek, és legalább két-két jogász, orvos, illetve pszichológus végzettségő személynek. A felhatalmazott munkatársak között az egyik nem képviselıinek a száma legfeljebb eggyel haladhatja meg a másik nem képviselıinek számát. 39/E. § Az alapvetı jogok biztosa részére és a nemzeti megelızı mechanizmus feladatainak teljesítésére általa felhatalmazott munkatársa részére történı információközlés miatt senkit sem érhet hátrány.” 10. § Az alapvetı jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 40. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következı rendelkezés lép: (Az alapvetı jogok biztosa az éves beszámolóban) „a) tájékoztat az alapjogvédelmi tevékenységérıl, külön fejezetekben bemutatva az 1. § (2) és (3) bekezdésében, illetve a 2. § (6) bekezdésében meghatározottak szerinti tevékenységét is,” 11. § Hatályát veszti e törvény 6. és 7. §-a.
34
Szerk.: Komanovics Adrienne