2011. december
Egy remek sci-fi antológia – e-könyvben!
A Historium karácsonyi ajánlata
A veterán – megjelent a római könyv!
…és még sok más!
…Mindig vannak hírek, persze. Mindig vágyunk az újra, a friss élményekre, akár hallomásból, akár szemmel látva. Hiszen emberek vagyunk, akiket az ősi masszából gyúrtak, melynek kötőeleme a kíváncsiság. Emberi tulajdonság ez, és természetesen nem rossz, hiszen hozzánk tartozik, alkotóelemünk. De most egy pillanatra álljunk meg a híradások között és gondolkodjunk el. Jó irányba halad a létünk? Ha igen, mert választottunk, akkor itt az ideje megpihenni egy kicsit. Ugyan, mely alkalom lehetne nagyszerűbb az elkövetkezendőnél arra, hogy kicsit elcsendesedjünk; magunkra figyeljünk, mérlegeljünk és igen… kicsit ünnepeljünk? Hogy mit? Nem kell nagyon kutatni. Ünneplésre mindig van ok. Kell lenni. Úgy gondolom, a csipetnyi béke a zűrzavarban, az egészség, a viszonylagos egyensúly a testben, lélekben és szellemben, vagy a kisebb-nagyobb hétköznapi eredmények mind-mind gerjesztői lehetnek egy kis ünnepnek. Ne fukarkodjunk, ne vonjuk el magunktól ezen örömöket.
Ha életünket csend és nyugalom veszi körül, melyben alkothatunk, már ez is ok a boldogságra. Ha gyarapodunk, az is. Ha van néhány ember körülöttünk, akikre szívesen gondolunk és tudjuk biztosan, ők is így vannak velünk, akkor egyszerűen gazdagnak érezhetjük magunkat. Mert az élet nem hatalmas, égrengető csodákból áll, hanem apró sejtekből, melyekhez jó vevőkészülék: szív és értelem kell, amely összerója és tartalommá, nagy egésszé olvasztja ezeket a sejteket. Ebből az egészből végül összeáll az, amit egész életünkben keresünk: a boldogság és a harmónia. Ennek elérését, a csendet, a megnyugvást és millió apró boldogság-sejtet kívánok mindazoknak, akik velünk voltak ebben az évben, és olvasták a Penna „hasábjait”. Áldott Karácsonyt és Boldog Újévet kívánunk Önöknek mindannyian itt a Pennánál.
A Penna Magazin munkatársai
Penna Penna
szélesvászon szélesvászon
Az elmúlt hónapok kétségkívül a szuperhősökről szóltak a mozikban és a DVD piacon egyaránt. Olyan képregény-figurák léptek a vászonra, mint Thor, az X-Menek közül Magnetó és Xavier professzor, a Zöld Lámpás és Amerika Kapitány. A legjobb kétségkívül a mutánsokra összpontosító film, míg a legrosszabb a pajzsot dobáló kapitány mozija lett. Azzal kezdeném, hogy a Kapitányhoz csak néhány pókember, és még annál is kevesebb Bosszú Angyalai képregényen belül volt szerencsém, így csak homályosan ismerem az eredettörténetét. Ebből a szempontból tehát nem nagyon kritizálnám a filmet. A történet a következő: javában dúl a második világháború, egy nyápic, Steve Rogers (Cris Evans) egyetlen vágya, hogy a frontvonalon harcoljon a bajtársai mellet. Már ötödször jelentkezik felvételre, amikor, bizonyos Abraham Erskine professzor felajánlja neki, hogy vegyen részt egy titkos, tudományos programban. Rogers kapva kap az alkalmon és így születik meg Amerika Kapitány: Az első bosszúálló. Először csupán, mint propaganda számolnak vele, az egész országban ő az egyetlen, aki elmondhatja kétszázszor ütötte ki Hitler. Aztán kezébe veszi a sorsát, na és persze a pajzsát és odavág a náciknak. Szóval, ahogy a Zöld Lámpás, úgy a Kapitány történetét sem nehéz követni. De nem is ez volt a cél.
Szinte az egész film klisékből építkezik. A gyenge, de legbátrabb katona, akiben a tudós meglátja a nagy lehetőséget, kiszámítható szerelmi szál és a barát elvesztése, ez mind rontja a filmélményt. Olyannyira, hogy a sokat megélt filmnéző már azt is tudja előre, hogy mikor csattan el a várva várt csók. A színészi játékkal nincs gond. A film nem nagyon követeli meg azt. Chris Evansnek könnyű dolga volt. Amikor kellett, morcosan nézett, amikor mosolygott, minden lány elolvadt, és néha szomorú is tudott lenni. Hayley Atwellnek, aki Rogers szerelmét, Peggy Cartert formálta meg, elég volt szépen a kamerába mosolyogni. Pont úgy, mint a Zöld Lámpás Blake Lively-ének. Üde színfolt volt a két veterán, Tommy Lee Jones, mint kemény ezredes, akinek egysorosai a film legjobb pillanatai. A másik öreg, Hugo Weaving, aki a Vörös Koponyát alakítja. Na az ő filmográfiájára érdemes egy pillantást vetni: a napszemüveges Smith ügynök a Mátrixból, az örök életű tünde, Elrond A gyűrűk urából, a maszkos bosszúálló V a V, mint vérbosszúból, és a Transformers filmek főgonoszának, Megatronnak is ő kölcsönözte a hangját. Jár a főhajtás!
Az akciók szépen kidolgozottak, a negyvenes évek Brooklynja is nagyon vonzó, a humor a helyén van, jók a beszólások és akad néhány helyzetkomikum is. De nagyjából ennyi is, amit pozitívumként fel lehet hozni az Első bosszúálló mellett.
Az Amerika Kapitány jól illeszkedik a Marvel univerzumba, Tony Stark, Vasember, édesapja is feltűnik nem is olyan kis szerepben. És az időutazást is meg tudták oldani.
Most pedig jöhetnek a negatívumok. Az egész film alatt az volt az érzésem, hogy ezt már láttam valahol. Rá is jöttem, hogy hol. A látványvilág, hogy a nácik szupervonatokkal, szuperrepülőkkel és szupertankokkal harcolnak, nagyon hajaz a Sky kapitány és a holnap világa című Judd Law mozira. Még az őrült, Hitlert imádó tudós a Hellboy képregényből és filmből köszön vissza.
A főcím utáni apró ajándék pedig a film legjobb jelenete. Nagyon várós lett 2012 májusa. 10/5
3
MÉG MINDIG KERESENDŐ ÉS IZGALMAS OLVASMÁNY!
JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY, AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.
Köszöntöm Önöket! Bíró Szabolcs vagyok, a Historium Kiadó vezetője, s egyben egyik szerzője. Most, a karácsony közeledtével szeretném Önöknek bemutatni munkásságunkat: azt a néhány könyvet és egyéb kiadványt, melyekkel az elmúlt fél év során legjobb szaktudásunk szerint, szívvel-lélekkel dolgoztunk, hogy végül igazán minőségi anyag legyen az, amit az Önök kezébe adhatunk. Saját gondozású kiadványaink mellett olyan könyveket is találnak ünnepi kínálatunkban, melyeket terjesztőként gondozunk, és valamiképp részt vállaltunk létrejöttükben is. Szívből reméljük, hogy megszolgáltuk Kedves Olvasóink bizalmát, és érdekesnek, érdemesnek találják a Historium könyveit arra, hogy megajándékozzák velük szeretteiket (vagy épp önmagukat) ezen a gyönyörű, meghitt téli ünnepen. Kellemes karácsonyt, sikerekben gazdag, boldog újesztendőt kívánok!
Urbánszki László: Odakint, a pusztában A szerző egy meglehetősen atipikus középkort fest elénk: történeteiből hiányoznak a fényes páncélok, a daliás vitézek, a pátosz és bármiféle heroizmus. Ehelyett inkább az emberről ír, aki nem tévedhetetlen, aki elköveti a maga hibáit is. Az emberről, aki azt hiszi, Isten nevében cselekszik, amikor más embereket küld a máglyára, vagy aki mesés hazugságokkal verekszi át magát az életen. Vagy aki csak tereli a gulyát, és a mindennapokért küzd – hol a természettel, hol a számadóval, hol durva társaival. Urbánszki László új hang a magyar prózairodalomban. Első könyve, az Odakint, a pusztában tíz remek hangulatú elbeszélést tartalmaz, melyekkel hol nevettet, hol megdöbbent, hol meg csak azt teszi, amihez kiválóan ért: mesél.
Bíró Szabolcs: Sub Rosa Prága, az Arany Város – Európa legszebb történelmi helyszíneinek egyike, melynek kusza labirintusában különös emberek kutatják a történelem örök rejtélyeit… Ferenczy László antikvárius egy nap különös megrendelést kap: egy kis cetlit hagynak az asztalán, rajta a Sub Rosa felirattal. Miközben a férfi igyekszik megtalálni az ismeretlen könyvet, rá kell döbbennie, hogy az vagy nem létezik, vagy csak valakik nem akarják, hogy létezzen. Végül nem csak az Arany Várost, de Európa legrégibb történelmi helyszíneit is be kell járnia, miközben furcsa titkok és még furcsább emberek tűnnek fel a múlt kiismerhetetlen ködéből, és mindnyájan egyet akarnak: a templomosok titkát, a tiltott tudást, a Sub Rosát…
Marcellus Mihály: A veterán – Aquincum hajnala Hadrianus korában járunk. A vérrel írt pannon történelemben viszonylagos békeidők jönnek, fejlődés és városiasodás kezdődik. A meghódított föld fejet hajt Róma sasos légiói és gyarmatosítása előtt. Marcus Lupius Melior tribunus a háborúk mellett számára elfogadhatatlan jogtalanságokkal néz szembe. Unokaöccse, a kegyetlen Mustella másként értelmezi a törvényt: szerinte Róma ereje a lesújtó kardban, semmint a diplomáciában rejlik. Hadrianus, aki a történet elején még csak Aquincum helytartója, később császárként tér vissza, miközben ármány szövődik ellene… Marcellus Mihály kézen fogja az olvasót, és sétára viszi a vízparti párát lehelő, ősi városba, ahol érdekellentétekről, megtorlásról és összeesküvésről suttognak a falak, a termák csarnokai és az aquincumi tisztviselők szobái. Mindezek mellett pedig képet kaphatunk a cseperedő városról, lakóiról és arról az elképesztően gyors asszimilációról, ami a Danuvius kanyarulatában, ebben a politikailag és hadászatilag nagyon kényes területen zajlott a Pax Romana építésének időszakában, a Krisztus utáni II. században.
Nagy Attila: Dunaszerdahely – Lakóhelyismeret Hol állt a „szerdahelyi vár”? Kik voltak a település legismertebb és legjelesebb hírességei? Mit énekeltek a szerdahelyi éjjeliőrök 1850-ben? Ki hozta létre Dunaszerdahely első óvodáját? Milyen volt az egykori város élővilága? Mi őrzi még ma is a múlt örökségét? Minden, amit érdemes tudni Csallóköz fővárosáról, szívéről, Dunaszerdahelyről! Soha nem látott/olvasott képekkel, dokumentumokkal, forrásidézetekkel tarkítva – és egy, a várost bejáró kincskereső térképpel! A tokaji származású helytörténész különlegesnek és mindenképpen unikumnak számító, fiataloknak szánt munkafüzete Dunaszerdahelyről, számtalan érdekes és alig ismert történelmi ténnyel, kultúrtörténeti érdekességgel „fűszerezve”.
Keresse a boltokban a Historium kiadványait!
Forgalmazott kiadványaink:
Pokoli szimfóniák – Négy kisregény az Ördög tolmácsolásában Prágában egy író és egy bárzongorista életének szálai futnak össze pár pillanat erejéig egy különös, fekete öltönyös férfi akaratának köszönhetően. Miközben betekintést nyerünk az emberi természet legsötétebb bugyraiba, a szemünk láttára elevenednek meg a gótikus város legendái… Szabadkán egy hivatalnok bukkan megrendítő történelmi titkokra a lakása falai mögött, és miközben fenyegető üzeneteket kap, egy fekete macska keresztezi az útját újra meg újra… Az 1600-as évek Torinójában egy jobb sorsra érdemes orgonaművész megírja élete fő művét, majd eladja azt egy furcsa alaknak. Évszázadokkal később a városba érkezik a kortárs orgonaművészet egyik legjelesebb alakja, és miközben nagyszabású karácsonyi koncertjére készül, a városban baljós események történnek… Velencében, a karnevál kellős közepén egy részeg utcazenész készül a Canal Grande vizébe ölni magát – ám mielőtt megtehetné, egy pestisálarcos idegen lép elé, aki az életéről faggatja őt. A mese hátborzongató: tragédiák sorozata övezi… A Pokoli szimfóniák egyedülálló utazásra hívja az Olvasót: miközben sorra járja Európa izgalmas történelmi helyszíneit, rejtélyekről, halálesetekről, legendákról, egyéni és kollektív tragédiákról mesélve.A történetekben rendre felbukkan ugyanaz a személy, aki sejtelmes hangján suttogva egyben narrátora is a könyvnek: az Ördög.
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat Pál barát, a titokzatos vándorszerzetes saját múltja elől menekülve járja Európát, azt a helyet keresve, ahol nyugodtan, békében halhat meg. 1334 decemberében a sors egy észak-itáliai kolostorba vezeti. Az épület nagy része évek óta romokban hever, sötét zugaiban és poros termeiben a legkülönfélébb szerzetesrendek élnek furcsa szimbiózisban. Amikor az egyik lakó rejtélyes körülmények között meghal, Pál barát nyomozásba kezd. Az igazság kiderítését azonban több tényező is nehezíti: sokan nem hajlandóak szóba állni vele, az apát ellenzi a nyomozást, majd valaki megpróbálja megakadályozni a ténykedését. Pál barát egy olyan korban próbálja megtudni az igazságot, amelyben bárkire rá lehet sütni az eretnekség bélyegét, és amelyben természetesnek tűnnek a mindennapos gyilkosságok. Vajon sikerrel járhat-e egy olyan ember, aki saját maga előtt sem tud teljesen őszinte lenni?
7
Nolik Antal: A lefagyasztott hadsereg A 2. magyar hadsereg Don-kanyarban bekövetkezett tragédiájának állít emléket ez a groteszk kalandregény: ármány és szerelem lövöldözős, menetelős csatajelenetekkel tarkítva. Hősei egy idealista fiatal tiszt, egy jobb jövőben reménykedő, délvidéki parasztlegényből sorozott honvéd és egy filosz munkaszolgálatos fiú, akik, akár egy „jó” történész, sejtik a múltat és tudják a jövőt. Célozgatnak a gyakran ma is aktuális problémáinkra, és gátlástalanul idézgetnek (persze olykor némileg kifordítva) a Monty Pythontól a Ponyvaregényen át egészen Kozsóig… A szöveg szókimondó, szabadszájú, olykor trágár és alpári. Tág befogadóképességű és erősebb gyomrú olvasók előnyben. E mű fikció – a korabeli áldozatok sajnos nem.
Csak Van: Mindennek a teteje + Bíró Szabolcs: Zsírkígyó Az idén tízéves Csak Van zenekar első nagylemezén tíz olyan szerzemény található, melyek túlélték az elmúlt évtizedet, az együttes legjobb dalainak számítanak! Közép-Kelet-Európa legvidámabb és leggördülékenyebb rockzenekara ajándékként egy szókimondó, miniatűr rockregényt csomagolt a lemez mellé, mely egy Zsírkígyó nevű, húsz évet megélt és a semmiből a csúcsra jutó, fiktív rockbanda története.
www.facebook.com/historiumkiado
És még egy ajánló, mely kapcsolódik a Historiumhoz… ( a főszerkesztő zenehallgatói véleménye)
Kezembe került a Csak Van első, mindenütt kapható cd-je. Vajon mit tudhatnak ezek a fiúk? - kérdeztem magamban, aztán feltettem a lemezt. Végighallgattam. Aztán újra. Aztán még egyszer. Talán hatszor ismételtem meg ezt, élvezve a fülbemászó zenét, a jó hangszerelést, a remek énekhangot és a meglepően érett, ötletes szövegeket. Jók a fiúk! Érdemes meghallgatni a Csak Van zenekart!
Decemberi vers Keglovits Klári Zsázsától
Egyszer kettő néha öt hónap véletlen Kicsit szédülök. Hosszú ez az este. Mért megy le a nap délután négy fele… … Egész nap le se fürödtem. Csak egy pulcsi van a hálóingemen: úgy vagyok, ahogy az ágyból kikeltem. és meleg zoknit vettem; – kettőt. Fázom. Téli álom porlik szempillámon. Anyával két terítőt ettünk ma le. (Nevettünk.) Mindkettőt tisztán terítettük – még ebéd, illetve vacsora előtt. Egy poharat is eltörtem. Ez nem az a nap. Pedig nem is stresszelek még a vizsgák miatt.
Egy furcsa perc Ad notam: Cserháti Zsuzsa – Édes kisfiam Egy furcsa perc hinti álmaim. Szétszórt porán lépnek lábaim. Szétszórt porán lépek hangtalan, és várok Rád - várok boldogan. Egy furcsa perc zengi dallamát, a szél viszi, elfújta porát. Elfújt pora: felkavart dalok és éneklik fenn az angyalok. Egy furcsa perc súgja titkait, nyíló rózsák bontják szirmaik. Egy percet még - múló pillanat! És megtudom mind a titkokat.
Két sütit ettem, és kétszer pakoltunk be a mosogatóba. Két nap van még Karácsony előtt, és kettő telt el Hanuka óta. Minden kettő. Csak mi ketten vagyunk már: csak egy egy és egy más. A világ rendje nem változott. Megvolt mindenki eddig is nélkülem a Fények Ünnepén, – ugyanúgy, mint idén – és nem fog hiányolni senki se, ha nélkülem megy majd le az összes éjféli mise. Nem voltam ott soha, s nem hiszem, hogy leszek valaha, idén valahogy mégis hiányzik. Veled mentem volna.
Egy időn s egy téren kívül Egy időn s egy téren kívül ha testembe hatol a hő, kezem-lábam lehet kihűl; – Te belül melegítesz, Kő Vízcsepp csorog nedves bőrön: mély Tó, domb ölén elterül – Szikra csendül Vadásztőrön, ha Kő a Tóban elmerül…
Íme, az e-könyv, amin eddig titokban dolgoztunk a Tinta-Klubban. Szeretném hinni, hogy egy jogtiszta letöltéssel megelégedést és emelkedett örömöt vehetnek magukhoz azok, akik érdeklődnek egy ilyen színes sci-fi antológia iránt.
Ajánlom minden kalandra éhes olvasónak! A letöltés helye: www.adamobooks.info
Schenk Iván exkluzív interjúja
Beszélgetés a képzelt és a valóságos jövőről Az utolsó utáni napon… sci-fi antológia íróival, a Tinta-Klub veteránjaival: Nemere Istvánnal, Jonathan Cross-szal, Kovács Péterrel, Bukros Zsolttal, Fleischer Józseffel, Nick Brody-val, Seth Morgusszal és Michael Mansfield-del A címben szereplő óhaj, remélhetőleg, nemcsak abból az apropóból szárnyal az Égnek, mert egy ilyen című e-könyv jelenik meg e napokban. Remélem, ennél átfogóbb és jelentőségteljesebb, akár több generációt is magával ragadóbb ez a gondolatkör és a nemzedékek felelősséggel foglalkoznak vele. A Tintaklubos veteránok, jó ideje először, ismét összeültek a virtuális kávéházukban, összedugták a fejüket. Amolyan jól megérdemelt csevegés ez az elvégzett munka, az önmaguknak és az olvasóknak küldött karácsonyi ajándék „postázása” után, amelynek neve Az utolsó utáni napon című novelláskötetük, mely igazán rendhagyó és izgalmas olvasmánynak ígérkezik. A beszédtémánk is ez: az írás, a sci-fi, és ami még ennél is meghatározóbb, a Világunk jövője. E beszélgetésből közreadunk egy rövidebb interjúváltozatot. Penna: – A kötetnek, amin dolgoztatok, a címe már nem titok. AZ UTOLSÓ UTÁNI NAPON a hírek szerint eléggé utópisztikussá sikeredett. Izgalmas, hogy néhány embernek, egymás tudtán kívül, egy rugóra járt az agya, hiszen novellák zöme különös, apokaliptikus világot fest meg jövendőként. Ezek után meg kell kérdeznem: mennyiben hiteles mindez? Csak játék-e az olvasókkal? Írói ujjgyakorlat? Vagy úgy is hiszitek, ahogy az írásaitokból tapasztalható? Van időnk és helyünk. Fejtsétek ki, hogyan látjátok a Föld és az Emberiség jövőjét? Jonathan Cross: – A Kronosz kardja című írásomban a generációk közti meg nem értésről szerettem volna szólni. Ez nem fiktív probléma. Az apák és fiúk közti különbségek, ellentétek közismertek. Én mindössze annyit sarkítottam ki, hogy az emberöltőnyi szakadékokat lezsugorítottam egy esztendőre. Ha figyelembe vesszük a fejlődés gyorsulását, azt hiszem, ez még csak ma tűnik túlzásnak. Később nagyon is elképzelhető, hogy az egyes évben született emberek érdeklődési köre, beszéde, nézetei gyökeresen elütnek majd a többiekétől.
Nick Brody: – Én azt tartom, hogy minden regény, minden novella a fikció és a valóság egyvelegére épül. Éppen csak az adagolás változik. Ha egy fantasztikus, utópisztikus műről beszélünk, nyilván a fikció kap nagyobb részt, ha pedig egy realisztikus regényről, akkor a valóság kerül előtérbe. Olyan ez, mint a koktélkészítés, egy kis ez, egy kis az. A novellámban három olyan dolgot érintek, amely nagyon is „sci-fi-sen” hangzik. Az első az élethű robotok kérdése. Amikor olyan hírek és videók terjengnek a világhálón, hogy egy férfi protézisébe okostelefont ültettek, vagy élethű robotot készítettek Japánban – hol máshol –, miért ne következhetne be az, amit leírtam. Az emberek a saját munkájukat elvégeztethetik a gépteremtményeikkel, legyen szó nehéz fizikai munkáról, vagy akár az egyszerű házkörüli teendőkről. Ha ez bekövetkezik, szerintem nem az lesz a legnagyobb probléma, hogy a gépek mikor ébrednek tudatukra, hanem sokkal praktikusabb kérdések kerülnek előtérbe. Ha ők dolgoznak helyettünk, mi miből fogunk megélni? Mit fog az ember kezdeni a rengeteg szabadidejével? Vegetál majd nap, mint nap? Második a klónozás, és a harmadik, a memóriachip, egymással szoros kapcsolatban van-
Penna Penna
exkluzív exkluzív
nak. Az írásomban az emberek klónozása mindennapi dolog. Arra látok esélyt, hogy egyes testrészek, vagy szervek másolása komoly iparággá válik. Elvégre, ha egy embert másolsz, mi a garancia arra, hogy a testén kívül a személyisége is ugyanaz marad? És itt jön a képbe a memóriachip, amelyen az emberek személyiségét tárolják. Annak ellenére, hogy leírtam, nem tartom elképzelhetőnek, hogy az ember személyiségét, pusztán emlékekkel, gondolatokkal megfoghatóvá, és megtarthatóvá tudnánk tenni. És valljuk meg őszintén, az emberek 99%-ra igaz, hogy a külső, ami megfog, de a belső, ami megtart. Aztán menjünk tovább: egy olyan világháló, amely magába szippant? Nagyon remélem, ilyen is lesz, mert meglátogatnék egy bárt, amely az 50-es, 60-as évek hangulatát idézi. És akkor még nem is beszéltünk az európai államok bedőléséről. Ha így folytatódik, azt sem tartom kizártnak, hogy milliomos mágnások, vagy sejkek állnak majd az államok élére… A következő kérdésekre pedig megpróbálok rövidebben válaszolni.
Fleischer József: – Az emberiség jövője - mind meg fogunk dögleni! A Föld jövője "ember… mi a fene az az ember"? Penna: – A művészek, az írók gondolatainak hagyományosan nagy szerepük van az adott válság megoldásában. A gondolkodó és alkotó elme megoldást találhat minden rosszra. Hadd legyek most én az, aki felteszem nektek a kikerülhetetlen kérdést: személyesen ti miben látnátok a Föld nevű, sokra hivatott planéta megmenekülésének lehetőségét? Jonathan Cross: – Nem hiszek a megmenekülésében. Az emberi evolúció semmiben nem támasztja alá az értelem fejlődését, a felelősségteljes gondolkodást. Márpedig itt erre lenne szükség. Mind tudjuk, hogy felesleges hétmiliárdan lennünk, de a népességszabályzást elutasítjuk. Az ész és a morál egy idő után óhatatlanul is szembekerül majd egymással. A hibáink ugyanazok, mint kétezer éve, csak most már sokkal veszélyesebbek vagyunk, és nagyobbat tudunk hibázni. Az emberiségnek akkor van esélye a fennmaradásra, ha szétszéled a világegyetemben, mielőtt a Földet felemészti maga alatt. Ám még ebben az esetben is csak időt nyer.
Seth Morgus: – Én erre próbálok (nevet). A helyzet az, hogy az emberiség egy olyan állatfajta, ami képtelen az összefogásra. Még akkor is, amikor az utolsó édennyi területet kellene megvédeni, valószínűleg azon folyna a vita, hogy mely érdekkör profitáljon a talpalatnyi terület megóvásából, vagy mely államhoz, mely politikai csoporthoz tartozzon. Ha ez így marad, akkor gyalázatos véget ér a Föld, és ennek nagyon erősen látszanak a jelei. Egyáltalán nem tartom kizártnak azt a jövendőt, amit a National Spac című novellámban felvázoltam. Olvassák el, miről is beszélek.
Michael Mansfield: – Kicsit hasonlít a véleményem Cross barátoméhoz. Hatalmas erőfeszítésre lenne szükség a folyamat visszafordításához, de ez egyszerűen hiányzik az ember mentalitásából és ebben Seth-nek van igaza. Így aztán, félek, olyan irányt vett a Föld mélyrepülése, hogy nincs visszaút. Lassan, de biztosan elérjük a poklokat. És hogy a poklok alatt mit értünk, azt viszont mindenki maga azonosítsa be… Kovács Péter: – Kollektív gyehenna! Visszakérdezek: van lehetősége ennek a planétának megmenekülésre? Az elkeseredés szólt most belőlem. Az elmúlt két évtizedben mindenféle optimizmus kiveszett belőlem. Szociális területen tevékenykedem, mindennap szembesülnöm kell azzal, hogy a nemesebb értelemben vett emberi értékeket alig ismeri a társadalom. Közös erőfeszítéssel szebbé és jobbá is tehetnénk világunkat. A kérdés csak az, hogy kapható-e erre az embert próbáló feladatra mindenki?
Bukros Zsolt: – Ha az emberiség nem kapja magát össze mihamarabb, úgy jár, mint a dínók, ráadásul a Földet is magával rántja a pusztulásba; ezt teljesen biztosra veszem.
12
Penna Penna
exkluzív exkluzív
Bukros Zsolt: – Csakis egy új, mostaninál értelmesebb világrend hozhat megoldást és megmenekülést. Fleischer József: – Kirajzás. A Föld, mint üdülőközpont. Mert a Földet ugyanaz teszi tönkre, ami meg is menthetné: a haszon. Nick Brody: – Erre a kérdésre nálam sokkal okosabb emberek keresik a választ. És nem akarok sem klisékkel, sem pedig magasztos mondatokkal dobálódzni. De ha mindenképpen választ szeretnél, egy szót mondok neked: TÜRELEM. Ez az, ami kiveszett a mai emberekből. Ez az, aminek segítségével talán nem csak a Földön, de az emberiségen is segíteni lehetne. De nincs könnyebb kérdésed?
Kovács Péter: – Nem igazán értek a könyvkiadáshoz és a könyvterjesztéshez. Szerzőként inkább azt tapasztalom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben – mely értelemszerűen a könyves szakmára is kihat – a kiadók szívesebben vállalják be a jól bejáratott nevű írók munkáját, mint a kevésbé ismert szerzők műveit. A kiadók részéről az ismeretlen szerzők munkáival való – eddig is minimális – kísérletező kedv a recesszió megjelenésével elszállt.
Nemere István: – A hibák nem a könyvkiadás és a könyvterjesztés területén vannak (bár nyilván akadnak ott is), hanem az általános gazdasági és kulturális feltételek hiányoznak. Nem lehet egészséges könyvkiadásról beszélni ott, ahol tízmillió emberből ötszázezer olvas, de könyvért pénzt csak kettőszázezer ad. Ez eleve úgy beszűkíti a lehetőségeket, hogy nem látszik belőle kiút. Nem csoda, hogy alacsonyak a példányszámok, hisz egy-egy műből két-háromezer embernél több nem vesz. A könyvkiadás optimális jövője más megjelenési formákban rejlik - szerintem. De ez már átvisz a negyedik kérdésre adandó válaszomba.
Nick Brody: – Ez a kérdés könnyebb? Annak ellenére, hogy rengeteg könyv kerül ki a nyomdába, úgy vélem, óriási mázli, és komoly kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy valaki bekerüljön az elitbe. Persze a tehetség mellett. Az elit alatt értem, hogy nem csak egyszeri alkalommal publikál, hanem több írása is eljut az olvasók elé. Az írói körök mellett több ilyen, és ehhez hasonló kezdeményezés kellene, mint amilyen ez az antológia is. Meg kell adni a tehetségeknek a lehetőséget, hogy az írásaik kézzel foghatóvá váljanak mások számára is. Célt és motivációt kell biztosítani. A pályázatokkal egy baj van, nagyon hosszú a kifutási idejük. Olykor hónapok, vagy akár egy év is eltelhet a beadás, és a kiértékelés között. Ahogy már említettem, a mai rohanó világban az ember sok más értékes dolog mellett a türelme nagy részét is elvesztette. Ebből a szempontból jó és követendő példa a PI kiadó meg a Tinta-Klub kezdeményezése. Alig több, mint egy hónap múlt el azóta, hogy Mansfield felkért, hogy írjak a kötethez és lám, máris letölthetővé válik az antológiánk. Szóval a gyors e-könyvekkel sok tehetséget lehetne összegyűjteni, akik miután tapasztalják, hogy rövid időn belül igenis megjelent az első írásuk egy kiadó e-polcán, a tenni akarásuk türelemmel párosulna, és a regényük megírásának, szerkesztésének, és nyomtatásának hosszú kifutási ideje nem is lenne olyan ijesztő számukra. Persze az is lehet, hogy a problémát egész máshol kell keresni.
Jonathan Cross: – Valahol a múlt rendszerbeli, erővel irányított piac, és kapitalista szabadverseny közt állunk félúton. Az állapot – reményeim szerint – átmeneti. A jelenlegi helyzeten az sem segít, hogy az olvasóréteg folyamatos csökkenése mellett az elszegényedés is betársult bajnak. Az elsőre az oktatással kellene reagálni, a másikat most hagyjuk.
Bukros Zsolt: – Csakis az e-bookban látom a jövőt. A papíralapú könyvek iszonyat drágák, és borzasztóan sokba kerülnek. A digitális kiadványok ráadásul a kiadók dolgát is lényegesen megkönnyíthetik valahogy. És amint a jogtisztaság védelmét is megoldják - márpedig előbb-utóbb nyilvánvalóan megoldják - a jövő csakis ebbe az irányba vezethet.
Penna: – A PI kiadó szlogenje, hogy "ELŐ A FIÓKBÓL A POROSODÓ KÉZIRATOKAT!" Ez nyilván egyfajta – ha nem is személyes – könyvkiadói és terjesztői válságot jelent. Persze, biztosan bonyolultabb folyamat, mint azt le lehetne írni néhány szóval. De próbáljuk meg: mik a hibák a könyvkiadás és könyvterjesztés területén? Hogyan látjátok a könyvkiadás optimális jövőjét?
Penna Penna
exkluzív exkluzív
Fleischer József: – Mivel becslések szerint – a jelenlegi sebességgel mérve – 75 éven belül a Föld "tüdejének", az amazonasi őserdőnek nagyjából a felét kitermelik, sejthető, milyen jövő vár a papírra, mint adathordozó eszközre. Bár a fakitermelés legfőbb oka nem a papír, mégsem mellékes. Amúgy is minden az elektronikus lét felé mutat, a papír-könyvvel miért lenne másként? Már így is átcsúszott a luxuscikk kategóriába. Legkésőbb ötven év múlva a gazdagok fogják egymásnak mutogatni a hermetikusan lezárt üvegszekrényekben kiállított illegális, ergo drága papírra nyomtatott műveket. (erről kéne egy novella, nem?) Az általam elképzelt közeljövő: az e-book megjelenik, a kiadó terjeszti a neten, ha sikeres, előrendelés alapján, könyvformában kinyomtatják, házhozposta, kész. Már csak egy jó módszer kell az e-book kulcsolására. Éveken belül az is meglesz. Konkrét érvek az e-book mellett: nem kell kivágni érte egy fát sem. Kevesebb munka egy kiadónak. Könnyebben terjeszthető. Könnyebben hordozható. Kevésbé kopik. Olcsó. Csak ebben a nyomorult országban fordulhat elő, hogy nem lesz olcsóbb. Michael Mansfield: – Szeretnék hinni a papíralapú olvasnivalóban, de rengeteg a könyv. Ma boldog-boldogtalan és még az írástudatlan is könyvet akar írni. Ha belépek egy igazi könyvesboltba, soktonnányi papírt látok, de e mennyiség zöme néha tényleg csak papír. Nem szól senkinek. Talán a koncepciókkal lehetne kezdeni valamit. Érdeklődési rétegeknek kellene írni, kiadni, megjelentetni, hiszen – bevallom – hiába állnak bálában némely könyvesboltban a különböző – főként a divatot kiszolgáló – kötetek, egyet sem vennék meg közülük. A másik elképzelésem – és tudom, ezzel egyáltalán nem leszek népszerű a szakmában! –, hogy egy könyv semmiképpen sem a profit céljából jelenjen meg. Magyarán, nem lehet akkora az ára, hogy bizonyos társadalmi rétegek csak nívós, drága ajándéktárgyat lássanak benne. Ha a könyv csak ajándéktárgy, akkor elveszett a mindennapok számára. Olcsóbbá kell tenni, így elérhetőbb minden rétegnek. Hangsúlyozom, a könyv legyen hétköznapi használati cikk, és nem ajándéktárgy.
Penna: – Ti mire szavaztok tiszta szívvel az ekönyv versus papírkönyv – világszéles küzdelemben? Ki lesz a nyertes, mondjuk 25 vagy 50 év múlva? Jonathan Cross: – Szívből remélem, hogy a könyv nem jut a bakelitlemez és társai sorsára, és nem csak kis példányszámban készülnek majd az ínyenceknek. Kovács Péter: – Azt gondolom, a jövőben mindenképpen számolni kell az e-könyvek elterjedésével. Azt, hogy milyen ütemben, mikorra várható a tömeges megjelenésük, nem lehet előre megjósolni. Már most is vannak bizonyos kiadók részéről kísérletek e-novellás kötetek, e-regények megjelentetésére, mégis, a tömeges elterjedésnek azért komoly akadályai vannak – gondolok itt a másolásvédelemre és a méregdrága e-könyv olvasókra. Visszatérve a kérdés lényegére: véleményem szerint az e-könyv versus papírkönyv világszéles küzdelmében még nagyon sokáig x lesz az állás. Bukros Zsolt: – Az e-könyv már most megnyerte, csak még nem látszik, és talán nem alaptalan a gyanú, hogy a szerzőtársam, Fleischer Józsi is valahogy így gondolja. Nick Brody: – Papír vagy e-könyv? Mind a kettőnek megvannak a hátrányai és előnyei egyaránt. Személy szerint bízom abban, hogy még hosszú, hosszú ideig kezembe vehetem a kedvenc olvasmányaimat lefekvés előtt, az ágyban elterülve. A segítségükkel el tudom űzni a mindennapok problémáját. Nemere István: – Bármennyire is fáj, azt kell mondanom, hogy a papírkönyv lesz a vesztes, már csak azért is, mert előállítása sokszorosa az e-könyvének. Tárolása, szállítása és piacra dobása mind-mind sokkal több energiát igényel. Ha föltalálták az elektronikát, akkor nyílvánvaló, hogy az irodalmi termékek is ezen az úton fognak terjedni. Ezzel szembeszállni éppen olyan lenne, mint százhúsz évvel ezelőtt
Penna Penna
aktuális aktuális
kijelenteni, hogy a gramofonlemeznek nincs se jövője, se értelme, mert az igazi a hús-vér zenekar, azt kell hallgatni, és csak az közvetítheti az igazi zenét. Ha az irodalom jó, akkor bármilyen formában jó. Ha rossz, nyomtathatnak belőle könyvhegyeket, akkor sem lesz jobb. Michael Mansfield: – Egyik szemem sír, a másik nevet. Ha Istvánnak igaza van, márpedig tartok tőle, hogy valami ilyesmi történik és ezt majd büszkén úgy nevezzük, hogy kulturális progresszivitás, akkor fájni fog, hogy nem érezhetem egy frissen megjelent könyv, könyvem illatát. Szeretem a kézbe vehető papírköteteket és tudom, szívetek szerint ti is mindannyian így vagytok ezzel. Viszont itt van két dolog, ami picit megnyugtathat, megvigasztalhat, ha az elektronika láthatóbban diadalmaskodik. Évek óta beszélek róla, és meg is hirdettem egy mozgalmat éppen itt, a Pennában, aminek az volt a szlogenje : „e-könyv, hogy megkíméljük a fákat”. A környezetvédelem szempont, különösen egy olyan kötetnél, mint AZ UTOLSÓ UTÁNI NAPON, ami ezeket a problémákat is érinti, nem elhanyagolható. A másik gondolatom az, hogy képzeljétek csak el, az általános, elektronikus kiadás időszakában majd mennyire fel fog értékelődni egy akár egyszerű, régi ponyva, egy „archaikus” könyv! Legalább olyanra taksálom, mint a Gutenberg-Bibliát.
AZ UTOLSÓ UTÁNI NAPON című sci-fi antológia kiadója, a PI - vagyis Penna Impressario kiadó Wyndua alkotásai közül választott borítótémát. Ez apropóból készült ez az interjú. Penna: – Tudomásom szerint azért is, mert a PIkiadó és kötet íróinak tömörülése, a Tinta-Klub is mindenképpen az emberi alkotást tartja igazán becsülendőnek a gépivel szemben. Ez a szemünkben érték. A képeiden egyfajta autentikus tisztaság érződik, jó értelemben vett naivitás. Ez a stílusod? Mit kívánsz ezzel kifejezni? Wyndua: – Szeretem mindenben megtalálni a szépet. A pusztulásban épp úgy, mint egy bácsika horgas orrában. Hogy ettől kissé kislányosak lesznek a képek, azzal nem nagyon lehet mást tenni, mint felvállalni. Nem igazán próbálok semmit kifejezni, egyszerűen csak így látom a világot és szeretem, ha az embereket jó érzés tölti el, mikor rájuk néznek. Épp ezért a képeim nagy többsége humoros, vagy legalábbis könnyed mosollyal szemlélhető. Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem érzem át az apokaliptikus hangulatú alkotásokat, csak az újrakezdés lehetőségét jobban értékelem a pusztulásban, mint magát a történést, bármily lenyűgöző is legyen. Penna: – Kit takar a Wyndua név? Olyan vagy, mint a képeid? Vagy ügyesen elrejted magad a Wyndua névvel? W: – Wyndua egy az egyben én vagyok. Kicsit fura ezt így kimondani, de valójában azóta kezdek igazán kibontakozni, amióta így hívnak. Persze van rendes magyar nevem is, de azt csak akkor használom amikor muszáj. Tervben van a névváltoztatás. Egyébként igen, olyan vagyok, mint a képeim. 23 éves, de rettentő gyerekes, többnyire optimista és tagadhatatlanul a saját ütememre mozgok, senki máséra. Szeretek rámosolyogni a szembejövő emberekre, és figyelni a reakciójukat, vagy a város közepén térden csúszva barbie babákat fényképezni. A hedonizmus hajt előre, igyekszem an-
Penna Penna
aktuális aktuális
nak is meglelni a jó oldalát, ha pofára esem valamiben. Időnként azért tudok félelmetes és gonosz lenni, de a második gyerekkorom élem és remélem még jó sokáig tart majd.
hogy egyéb festőeszközöket sem igazán rendeltetésszerűen használok, de sosem zavart, ha a végén úgy nézek ki, mint valami ötéves, aki indiánnak akarta maszkírozni magát, de elvétette a színválasztást, és jobb híján mindent magára öntött. Penna: – Ez jó… Elképzeltelek… Mi az életcélod elsősorban a festészettel, rajzolással? Ha egy jó tündér hirtelen teljesíteni akarná három kívánságod, mik lennének azok? W: – Hogy egyre jobb és jobb legyek. Új technikákat, eszközöket szeretnék kipróbálni, minél több kihívást megugrani. Szívesen megtanulnék tetoválni is. Nem hiszem, hogy az élő vászonnál van őszintébb alap. Hm… a tündértől világuralmat kérnék. Mi mást akarhat egy lány manapság? Nah jó, ha az az opció nem adott, akkor azért vannak prózaibb vágyaim is. Örülnék, ha a családom boldog lenne, ha megszűnne minden gondjuk. Az utolsó kívánsággal pedig Rióba küldeném nyaralni a tündért. Úgy tudom, arra látták legutóbb az aranyhalat is. schenk iván
Penna: – Hogyan dolgozol a képeiden az ihlet pillanatától kezdve? Milyen a munkastílusod? Gyorsan megy az alkotás, vagy sokat változtatsz egy-egy készülő képen? W: – Sosem tudom, mi lesz a vége, mikor magam elé veszem a rajzlapot. Ha pedig mégis úgy alakul, hogy konkrét terveim vannak, akkor rendre összeveszünk. Ilyenkor közmegegyezésre igyekszem jutni vele, mert ha megerőszakolom szegényt, akkor hiába melózom rajta, sosem lesz igazán jó a végeredmény. Egyébként nem változtatgatok. Leülök és rajzolok valamit, vagy festek, és az úgy van, ahogy kicsusszan az ujjaim közül. Nem szoktam tervezni vagy változtatni, csak ha valaki másnak dolgozom, és ő kéri. Persze, az megesik, hogy fél napos meló a kukában végzi, de szerencsére elég ritkán. A munkastílusomra leginkább a szenvedélyes jelző a használható. Teljes szívvel, kevés alvással, és nyakig festékesen alkotok. Szeretem a lábamon keverni a színeket, és gyanítom,
16
Penna Penna
aktuális aktuális
Lukács Lukács Attila Attila
„Még nincs áttörés, de hamarosan…” Ahogy a rómaiak mondták egykoron: hallgattassék meg a másik fél is. Mi természetesen egy oldalon állunk az Adamóval, az ismert e-könyv-kiadóval, de szakmailag mindenképpen ő a másik oldal. Mi a véleménye az iménti, Az utolsó utáni napon… című sci-fi e-könyv szerzőivel készített interjúban elhangzottakkal kapcsolatban. Penna: – Jó ideje működik már az Adamo Books ahhoz, hogy megítéld az olvasói szokások esetleges változását. Mi a véleményed: elkezdődött az elektronikus olvasnivaló térhódítása? Megindult a folyamat? Lukács Attila/Adamo: – Az elektronikus könyvolvasók térhódítása 2009-től kezdett érezhetővé válni, és nemcsak Magyarországon. Oroszországban ugyanebben az évben 189000 e-olvasó készüléket adtak el - Magyarországon jó esetben is csak pár ezret. Az olvasók szempontjából alapvetően ár - és kínálati kérdésként merült fel mindez. Évekig vártak az olcsó, durván 20-30 ezer forintos dedikált e-könyv olvasók megjelenésére. Ez az Amazon kindle készülékkel jött el tavaly, amiből még a legóvatosabb becslések szerint is jó néhány ezer darab talált gazdára - bár azt is hozzá kell tenni, hogy ez a készülék a magyar internetes sajtóban iszonyú méretű ingyen-reklámot kapott. A magyar felhasználók tehát használni kezdték ezerszámra a kindle-t és láthatóan nem érdekelte őket, hogy magyar nyelvű tartalom nincs hozzá, illetve ami mégis, azért az elég korlátozott. A magyar piacon a mai napig a legnagyobb problémát a külföldi művek hiánya okozza. De azt is látni kell, hogy a magyar szerzők művei is csak korlátozottan jelennek meg a kínálatban. Ezen a téren azonban nem a magyar e-könyv terjesztők a hunyók: a kiadók a népszerű szerzők műveit nem adják, nem digitalizálják vagy csak másolásvédett formában adnák, amiről a magyar felhasználók többsége hallani sem akar akkor inkább megszerzi az illegális változatot,
ha tudja. Szóval a magyar piac továbbra is nagyon kicsi és exponenciális növekedésnek nyoma sincs. Más kérdés, hogy én a többi e-könyves webáruház adatát nem ismerem, csak találgathatok, de győzelmi jelentést sehonnan sem hallottam... Egyszóval az e-könyves kultúra kialakulóban van, növekedés is van éves szinten, de áttörésről még szó sincs. Pedig a helyzet nemcsak Amerikában és Angliában, de már Németországban is komolyan kezd megváltozni: az Amazon német kindle-boltjában több olyan AMATŐR szerző található, akinek legnépszerűbb műveiből már több ezer példányban vásároltak a német nyelvterület vevői. Az igen csinos Emily Bold például már 3000 fizetett letöltés fölött jár romantikus kindle könyveivel, a jelenlegi listavezető Jonas Winner krimisorozata, a Berlin Gothic pedig már jóval több mint 10.000 digitális eladással dicsekedhet – a németországi Amazon bolt jóvoltából... Szóval Nyugat-Európai is szép lassan kezd "e-könyvesedni„ piaci értelemben is. Ezeket az adatokat nem azért hozom fel példának, hogy bosszantsam vele a hazai piaci szereplőket, hanem hogy lássa minden érdekelt: ez a folyamat már megállíthatatlan... Penna: – Az emberek általában bizalmatlanok. Nem gondolod, hogy éppenséggel a letöltés technikája, a számlaszám megadása, vagy ilyesmi okozza a tartózkodást a jogtiszta letöltésektől? Úgy gondolom, te el tudod oszlatni a félelmet és kételyt. LA/Adamo: – Biztos vagyok benne, hogy a bankszámlaszám megadása kelt bizalmatlanságot egyes felhasználókban, de hangsúlyoznom
Penna Penna
aktuális aktuális
kell, hogy a felhasználók adatai közül mi csak azt látjuk, amit regisztrációkor megadnak. De a bankszámla és egyéb fizetéssel kapcsolatos banki adat csak az adott bank felületén jelenik meg, mi abból semmit nem látunk! Ez a bizalmatlanságra adott válaszom. Remélhetőleg nemsokára elindul újabb webáruházunk - talán már decemberben - és ott még egyszerűbben lehet majd letölteni.
www.adamobooks.info
Penna: – Az örök kérdés: Hogyan látod az ekönyv jövőjét, mondjuk 50 év múlva? LA/Adamo: – Az emberek már legalább 5000 éve olvasnak - ha figyelembe vesszük a legrégebben készült sumér feliratok keletkezési idejét Mezopotámiából. De az is igaz, hogy a könyv tömegtermékké csak az elmúlt 1-2 évszázadban vált igazán. Ám a könyvpiac az elmúlt néhány évben egyértelműen leszállóágba került, fenntarthatatlanná vált az a gyakorlat, hogy az egekbe növekvő költségeket a vásárlóra hárították és a könyv, mint termék kifizethetetlenné vált. Az ekönyvet tehát egyfajta kényszer szülte: az emberek ugyan továbbra is szeretnének olvasni, de egyre ritkábban hajlandóak megfizetni a papírkönyvek árát. Ebben a helyzetben egyedüli megoldásként csak az e-könyv jöhet számításba. De én azért felhívnám a figyelmet általánosságban is az elektronikus kiadványok növekvő szerepére: a New York Times digitális változatát például közel 60 ezer ember olvassa e-könyv olvasó készülékeken - ők mind előfizetők! Szóval, nem csak a szerzői alkotások, de az újságok és magazinok is egyre inkább digitálisan terjednek - és ez ellen megint nem lehet semmit sem tenni - meg persze nem is kell... Én úgy saccolom, még legalább 10 évig tart az e-könyvek piaci térhódítása Európában, aztán jön az elkerülhetetlen telítődés. Hogy meddig fognak könyvet olvasni az emberek? Pár évtizedig még biztosan. Feltéve, hogy olyan könyvek születnek, amiket érdemes is lesz elolvasni...Mert azt gondolom, ez sem egy utolsó szempont. Az Adamo Az utolsó utáni napon sci-fi kötet kizárólagos letöltési platformja
www.adamobooks.info
Egy izgalmas sci-fi antológia! Letöltés: www.adamobooks.info
SZERETSZ OLVASNI? SZERETED A TÖRTÉNELMET? A MINŐSÉGET KERESED? NÁLUNK MEGTALÁLOD!
Keress minket az interneten, és csatlakozz hozzánk a Facebookon!
Penna Penna
aktuális aktuális
Interjú Marcellus Mihály regényíróval Marcellus Mihály egy ismeretlen ismerős. Ha a nevével eddig nem is találkozhattunk, a regényeit, novelláit már olvashattuk, csak épp Michael Mansfield néven, és teljesen más műfajokban kalandozva. Marcellus Mihály, az író 2011-ben született, mondhatni, a Historium Kiadó égisze alatt, első történelmi regénye pedig idén novemberben jelenik meg. A veterán című debütáló műről, a Pannonia Romanum sorozatról, a római kori Pannóniáról, az állandó jellegű kutatómunkáról és a szerző nagy kaliberű, jövőbeli terveiről beszélgettünk. – Tegyük kicsit egyszerűbbé az olvasók dolgát! Van, ugye Mészáros Mihály, akinek a kétezres évek elejétől jelennek meg regényei, kisregényei, novellái és cikkei Michael Mansfield néven. Most pedig bekopogott ez az új figura, Marcellus Mihály. Bemutatnád nekünk, ki is ő, és hogyan született? – Ha Michael Mansfield a lelkem egyik, talán egy kicsit vagányabb, kalandosabb fele, akkor hadd mondjam azt, hogy Marcellus tökéletesen betölti a másik felét. Mint tudjuk, ez is álnév, de úgy hiszem, hitelesen idomul az általa kreált regények ókori világához. Marcellus, az író, inkább a tudomány felé fordulóbb, akinek a keze és a fantáziája jobban meg van kötve, hiszen egy történelmi regény esetében nem lehet csupán légből kapott dolgokat leírni. Bár én igyekszem feszegetni a korlátokat, hogy igazi szórakozást nyújtsak, de tény, hogy Marcellusként sokkal több adattal kell operálni. Mindezek figyelembe vételével – és ne ijedjenek meg: skizoid jegyek nélkül is – a két írói egyéniség jól megfér bennem. És ami a legfontosabb: örülök, hogy régi álmom, a történelmi regényírás is megvalósult az életemben.
gondolunk, a főváros budai oldalának mai elrendeződése, a főutak iránya nagyban a rómaiak által épített vonalakhoz igazodik. A jelenlegi kultúránkon pedig sokkal jobban érezteti hatását az egykori Imperium, mint például az ősmagyarság tudata. Ezzel senki érzéseit nem akartam megbántani, természetesen, csak azt akarom ezzel mondani, hogy érezhető Róma jelenléte. Én magam is úgy nőttem fel, hogy valamiféle büszkeséget éreztem, amikor Aquincumra, Savariára és a többi romanizálódott pannon városra gondoltam, meg arra, hogy éppenséggel hazánk töltötte be a traianusi birodalom, vagyis a legnagyobb kiterjedést elért Római Birodalom északkeleti határának védelmi szerepét. Mindezeket figyelembe véve nem túlzás hát, ha azt mondom, Róma itt van, itt maradt az utcáinkon, és ahogy mondani szokták, a téma az utcán hever, csak le kell hajolni. Persze, ennél azért többről van szó. Egyrészt egyszerű, hangulatos, izgalmas és ismeretterjesztő jellegű regényt akartam alkotni – ez utóbbi nagyon fontos! Másfelől, létezik egyfajta idealista érzés is a lelkemben, ami visszhangra talált ebben a világban, így aztán igazi vonzalom
– Honnan jött az a nagyszerű ötlet, hogy különféle szórakoztató, izgalmas regényeken keresztül mutasd be a római kori Pannónia történetét? – Egyrészt Róma kezének nyomai és helyi hatásai mindig is itt voltak az országban. Ha jól bele21
Penna Penna
aktuális aktuális
ösztönzött a római kori regényeim írására. És persze, a szerencse is segített, amikor a Historium Kiadó felkért, illetve lehetőséget adott egy ilyen nagy történelmi batyu kibontására. – Milyen típusú sorozatra számíthatunk? Ugyanazon szereplőgárda köré épülnek érdekesebbnél érdekesebb epizódok, vagy csak a helyszín lesz állandó? – Hálás dolog a közönség által megszokott figurákat tovább éltetni egy-egy következő regényben. Erre van is lehetőségem a Historium által remekül kitalált marokkönyvek megjelentetése kapcsán. Főhősöm, akivel novemberben megismerkedhet a nagyérdemű, rövidebb könyvekben tovább fog élni, és izgalmas történetekkel fogja szórakoztatni az olvasókat. A nagyobb lélegzetű Pannonia Romanum könyvek viszont akkora ugrást jelentenek az időben, hogy maximum csak leszármazottakat alkalmazhatok szereplőknek, de ugyanazt a figurát már nem. Helyhez kötött sem szeretnék lenni, hiszen sok csoda van e határokon belül, amit Pannóniának nevezünk. De tény, hogy az első két könyv Aquincumhoz kapcsolódik – a városhoz, melyet fénykorában néhány korabeli utazó Kis Rómának nevezett, és ez biztosan jelent valamit. – A sorozat első kötete novemberben jelenik meg, és A veterán címet viseli. Kérlek, mesélj nekünk kicsit erről a könyvről, és ha lehet, a műhelytitkairól is! – A veterán nem harcos-könyv, nem a légióban vagy a csatamezőn játszódik, noha talán sokan ezt várják. Vannak harcok, melyeket magunknak kell megvívni, és bizony, néha ezek nehezebbek is, mint beállni egy seregbe, és a közös lendülettel együtt küzdeni. Marcus Lupius Melior, a veterán, a főhős maga is egy ilyen személyes helyzetbe kerül, ahol is nemcsak ereje, de lojalitása, hűsége és szíve is próbára tétetik a küzdelemben. Mint említettem, ez a harc nem a csatamezőn, hanem Aquincum, az egyre gyarapodó, éppen városi rangra ké-
készülő település utcáin, fürdőjében, hivatalaiban, vagy a villái sötét szobáiban folyik. Gyilkosság, bosszú, ármány sorakozik a palettán, de nem akarok a történet elé vágni. Inkább arról beszélnék, hogy miféle örömöket lel az ember egy ilyen könyv elkészítésében. Egyrészt szeretek írni, és ha tehetem, ez már önmagában is boldogság. Másrészt egy történelmi írásban ott az igény, hogy az ember a saját szemével nézze meg a helyszíneket, saját ujjaival tapogassa meg
a kétezer éves köveket, vagy sétáljon végig a romok között, melyek a regényeiben újraépülnek. Ez egy csodálatos újjászületés a helynek, és a teremtés csodája az alkotónak. Ezt éreztem magam is, ahogy a nyáron számtalan helyen, Valcumtól Aquincumig romokat simogattam, jegyzeteket és fotókat készítettem, hogy átitatódjak a hely és a kor illatával. Remek dolog. Ha módomban állna, vállalkozást indítanék abból a célból, hogy túrák induljanak a római emlékeink felfedezésére. Bizonyára léteznek olyan hagyományőrző szervezetek, akik mindezt a szívükön viselnék. Ha valóban vannak ilyenek, én szorítok nekik, és szívesen támogatnám, hogy minél többekkel ismertessék meg azt a kort és kultúrát, amely jóval a magyar hon létezése előtt már padlófűtéssel, higiéniával, közoktatással, joggal és renddel ajándékozta meg ezt a vidéket, hogy csak néhányat említsek. Én a könyveim segítségével igyekszem mindezt megismertetni. – Mi mindent várhatunk A veterán után? Meddig kívánod feltárni Pannónia történetét és titkait? – Az alkotás oldaláról nézve a dolognak nincsenek határai. A veterán i.sz. 108-ban és 124-ben játszódik, Hadrianus uralma alatt. Ha Pannónia vagy Aquincum igazi településtörténete Traianusszal, vagy őelőtte valamivel kezdődik is, a katonai település A veterán időszakaiban, tehát
Penna Penna
aktuális aktuális
Hadrianus korában mutatja meg bájait és válik éretté. Fontos tudni, hogy mindenképpen hiteles képet akartam festeni Hadrianusról, még akkor is, ha nem sűrűn szerepel a regény oldalain. De ez az ő világa, az általa „felhozott” birodalom. Érzékeltetni akarom az ő tehetségét a kormányzáshoz, a birodalmi adminisztráció javításához, vagy a katonák sorsa és a határvédelem iránti érzékenységét. Ez a könyv róla szól, még ha keveset szerepel is benne. Nem akarom elárulni későbbi terveimet, de nagy vágyam az Alsó Pannóniát is keservesen érintő markomann háború feldolgozása és Marcus Aurelius szerepeltetése, természetesen mindezt a már említett regényes stílusban. Később pedig áttenném a színhelyet egy kicsit, hiszen vannak még itt remek vidékek. Gondoljunk csak Savariára, amely előbb kapott városi rangot, mint Aquincum, és a Borostyán-út menti elhelyezkedése miatt nagyobbá, gazdagabbá is vált. Tehát téma van, és idő is, hogy sokat meséljek kedves olvasóimnak erről a csodálatos környékről és e nem kevésbé lenyűgöző korról. Remélem, olvasói érdeklődés is lesz szép számmal.
– Ha jól tudom, Marcellus Mihály ezen az interjún keresztül szólal meg először hivatalosan. Mit üzen ő az olvasóknak? – Hogy szeressék a történelmet. Lehet, hogy a gazdasági mutatók elemzése, a politika népszerűbb tudomány manapság, de önmagunkra a történelemben találunk rá, hiszen múltunk egyben a jövőnk is, úgy hiszem. Másik jó tanácsom, hogy olvassanak sokat. Remélem, e sorozattal felcsigázom az érdeklődést az antik kor iránt, és egyben kirándulásra is serkentem a közönséget. Abban a remek helyzetben vagyunk ugyanis, hogy megnézhetjük, ami felkelti a kíváncsiságunkat. Egy karnyújtásra van a Balaton-felvidék, Gorsium, Aquincum, mindent pillanatok alatt el lehet érni, meg lehet nézni. Érdeklődést, de mindenekelőtt jó szórakozást kívánok regényeimhez a tisztelt olvasóknak! – Köszönöm az interjút! - sebők zsófia
A Historium Kiadó módosított novellaíró pályázata – Sár, vér, levendula – A Historium Könyv- és Lapkiadó történelmi novellaíró pályázatot hirdet amatőr prózaíróknak, a középkor témakörében. A legjobb írások megjelennek a kiadó Sár, vér, levendula című antológiájában. A pályázat határidejét meghosszabbítottuk, emellett eltöröltük a nevezési díjat és a felső korhatárt is! Pályázati feltételek: Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) amatőr szerző, aki már elmúlt tizenöt éves, és nem rendelkezik önálló (nyomtatásban is megjelent) kötettel. -
A pályaművek minimális terjedelme 10.000, maximális terjedelme 40.000 leütés (szóközökkel).
-
Kizárólag polgári névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni.
A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A tárgy mezőbe kérjük beírni a választott témakört (alább olvasható). Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, mely nem jelent meg nyomtatásban, és melyet nem nyújtott be másik pályázatra! Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Választható témakörök: -
Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai)
-
Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor)
-
Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek)
Beérkezési határidő: 2011. december 1. Eredményhirdetés: 2011. december 23. Díjazás: A kiválasztott novellák bekerülnek a Sár, vér, levendula c. antológiába, mely 2012. tavaszán jelenik meg a kiadó gondozásában. -
A kötetbe bekerült szerzők fejenként 10 tiszteletpéldányt kapnak a megjelent könyvből.
Minden nyertes szerzővel interjút készítünk, melyet internetes oldalainkon teszünk majd közzé. Egyéb tudnivalók: A könyv viszonylag nagy médiavisszhangot és két országos (Magyarország, Szlovákia) terjesztést kap. A könyvben a Historium Kiadó szerzői is szerepelnek majd egy-egy novellával, mely sehol máshol nem jelent még meg.
A HISTORIUM KIADÓ REGÉNYÍRÓ PÁLYÁZATA A Historium Kiadó regényíró pályázatot hirdet történelmi krimi kategóriában 16 éven felüli, magyar anyanyelvű alkotóknak a 2011-es és 2012-es évre. A nyertes pályaművet a kiadó 2013-ban önálló könyv formájában jelenteti meg. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) szerző, aki már elmúlt tizenhat éves, és nem köti érvényes szerződés más kiadóhoz. - A pályaművek minimális terjedelme 250.000, maximális terjedelme 500.000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A pályamű mellé kérjük csatolni a mű szinopszisát, illetve egy rövid önéletrajzot. - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, melyet még nem publikált semmilyen formában, illetve nem nyújtotta be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Nevezési díj: 30 € (azaz harminc euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „regénypályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2012. június 1. Eredményhirdetés: 2012. november 30. Díjazás: - A legjobbnak ítélt regény szerzőjével öt évre szóló szerződést kötünk, műve pedig megjelenik a Historium Kiadó 2013-as kiadványai közt. - A regény szerzőjével mélyinterjút készítünk, mely megjelenik az Egy Magazin c. kulturális-történelmi folyóirat hasábjain (ugyanitt részletet és recenziót is közlünk a könyvről). - A nyertes szerzőnek a regény megjelenése után könyvbemutatót biztosítunk. - A nyertes regény a megjelenése után kiemelt médiatámogatásban részesül, és két országban (Magyarország, Szlovákia) kap terjesztést.
Penna Penna
visszatekintő visszatekintő
Caleb Carr: A halál angyala Túláradó örömmel és az élménytől még mindig lehengerelve jelenthetem: elolvastam életem egyik legjobb krimijét! Caleb Carr 1994-es első regényéről, A halál angyaláról van szó, mely részben történelmi könyv (az 1896-os év New Yorkjában játszódik), részben lélektani mű, javában pedig egy hátborzongató, kíméletlen és sötét bűnügyi regény. Első nekifutásra nekem A bárányok hallgatnak vagy A vörös sárkány ugrik be róla, hiszen ezekben a regényekben (ill. filmekben) sem nyers fizikai erővel, hanem a gyilkos pszichológiai jellemrajzának összeállításával találják meg a tettest. További párhuzamként könyvelhető el a tény, hogy az említett művekben sem teljesen légből kapott, kitalált gyilkosok garázdálkodnak, hanem létező sorozatgyilkosok jellemző jegyeiből, szokásaiból, lélekrajzából építették fel a központi rémalakot. A halál angyala mindenekelőtt egy velős társadalomkritika, hiszen a szép új világra, azaz Amerikára és annak történelmére, mindenkori vezetőségére és rendfenntartó erőire mutogat ujjal, és mondja ki nyíltan: BŰNÖS! A szerző a meglehetősen pörgős és hátborzongató cselekmény mellett olyan tényeket állít elénk, melyekről egyébként nem is gondolnánk, hogy igazak, hiszen a televízión és a mozin felnőtt nemzedék agyába fáradhatatlanul plántálják az USA makulátlan, hősi múltját és jelenét. Caleb Carr azonban nem tartozik a feltétel nélküli és elvakult patrióták közé, hiszen bátran mondja ki az igazságot, amit egyébként nem sűrűn szellőztetnek, hiszen, mint tudjuk, a történelmet azok írják, akik felakasztják a hősöket. Na de a megdöbbentő történelmi jegyzetek és az éles társadalomkritika mellett vajon miről is szól ez a regény? A történelemnek azon időszakában játszódik, amikor nyugaton megjelenik az ún. modern sorozatgyilkos, aki új, meghökkentő módszerekkel „dolgozik”, és így természetesen újfajta nyomozati eljárásokra is van szükség. A New York-i rendőrség vezetője ekkor még a rugalmas módszereiről híres Theodore Rossevelt, aki szokatlan és veszélyes módon akarja megállítani a tettest. Az ismeretlen szörnyeteg egészen fiatal, tizenegynéhány éves árva fiúkat gyilkol, akik prostitúcióból próbálnak megélni, a tetemeket pedig olyan módon csonkítja meg, hogy azt inkább nem is részletezném cikkemen belül. Roosevelt tehát egy titkos nyomozógárdát állít össze, élükön az akkori normák szerint eretneknek számító lélekbúvárral, Laszlo Kreizlerrel, aki rendíthetetlenül vallja, hogy az ember tetteit, szokásait nagyban befolyásolják a gyermekkori tapasztalatok, és hogy egy jellemet csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktor társai pedig a New York Times újságírója, John Schuyler Moore (ő egyben a mesélő is), a város rendőrségének első női alkalmazottja, Sara Howard, illetve az Isaacson nyomozóés testvérpár – ez utóbbiak is kakukktojásnak számítanak az akkori bűnüldözésben, hiszen olyan nonszensz módszereket alkalmaznak, mint például az ujjlenyomat-vizsgálat. A szerző lenyűgözően állította össze az elvetemült gyilkos lélekrajzát, hallatlan aprólékossággal hozta összefüggésbe ifjúkori emlékeit gyilkossági szokásaival, melyek mintha visszatetsző rituálék volnának. Az elbeszélői stílusról sokszor Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történetei jutottak eszembe: a nyelvezet régies, szinte már porosan antik, ugyanakkor egy cseppet sem teszi nehézkessé vagy unalmassá az olvasást. Sőt, talán még emel is a könyv színvonalán. A feszültség pedig csak nőttön nő, egészen a végső fordulatig. A szerző olyan alaposan írja le az 1896-os New Yorkot, hogy szinte érezzük szegénynegyedei bűzét, halljuk utcáinak zsivaját, és látjuk az utcán tolongó népséget, a hullákról már nem is beszélve… Ha a nemzetközi szabályoknak akarnék eleget tenni, akkor azt mondanám, ezt a könyvet csak 18 éven felüliek merészeljék kézbe venni. Ám engem annyira lenyűgözött, olyan hatást gyakorolt rám A halál angyala, hogy egyszerűen nem érdekelnek a szabályok, és azt mondom: ezt mindenki olvassa el! Csak aztán engem senki se hibáztasson a rémálmokért meg a rettegésért a magányos éjszakákon, hiszen előre szóltam! Bíró Szabolcs
Penna Penna
természetjárás természetjárás
m a ns f ield
Az ősz sokáig kegyes volt hozzánk és igazi kirándulóidőben bővölködtünk az elmúlt hónapokban. Az egyik ilyen utolsó szép hétvégét kihasználva Gorsiumba tetem kiruccanást. A hely már önmagában, a nem kis történelmi érték és háttér nélkül is kellemes célpont egy kirándulásnak. Szabadbattyánban leszállva a vonatról, néhány kilométeres országúti séta után, mint a vándorlegények egykoron, értem el Tácot, a falut, ahonnét nyílik Gorsium. Egy „római” mérföldnyi további séta után (egy római mérföld 1480 km – hirdeti az útbaigazító tábla) a romparkban találtam magam.
A körszínház is bizonyítja, milyen rangú és terjedelmű volt egykor ez a város
Valamikor az első század közepére datálható a rómaiak katonai megjelenése e területen. Mindaddig egy eraviszkusz település húzódott itt. A hódítók az Aquincum-Pécs és a SzőnyPécs utak kereszteződésénél, tehát itt Tácnál építettek helyőrséget egy légió számára, mely néhány évtized múltán lakatlanná vált. Később Traianus jelölte ki ezt a helyet tartományi gyűlési központnak, és hivatalos császárkultusz szent kerületének. A markomann háborúban lerombolták ugyan a barbárok, de hamar kiheverte e dúlást a város.
Decumanus Maximus, a kelet-nyugati főutca
27
Penna Penna
természetjárás természetjárás
A gorsiumi romterület északnyugati sarka: a helytartói palota
Városi rangját Septimus Severus uralkodása alatt kapta, aki nem felejtette el, hogy a pannon légiók ereje segítette hatalomra. Gorsio (így mondták a rómaiaik) kétségtelenül a harmadik század elején és a negyedik században élte fénykorát. A szarmata támadáskor, i.sz. 260-ban teljesen elpusztították a várost, köveit széthordták. Csak majdnem fél évszázad múltán, Diocletianus uralkodása alatt épült újjá Herculia néven, ismét mint kiemelt vallási és politikai központ. Végül utolérte őt is az akkor olyan jellemző sors: az előretörő hunok fenyegetése elnéptelenítette ezt a különösen szép települést. Talán a december és a téli hónapok nem előnyösek egy ilyen kirándulásnak, de tavasszal mindenképpen ajánlom figyelmükbe ezt a szép helyet, mely régmúltunk egy kalandos szakaszát őrzi köveiben.
A tartományi gyűléscsarnok bejárati része
m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat
bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók
kulik yvette: filmtudósítás, interjúk
keglovits klára zsázsa: versek
mészáros györgy: könyv- és filmajánlók
kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka
A Penna magazin postaládája:
[email protected]
