ELŐTERJESZTÉS
5/2008 Az LLG Tanácstagok által megküldött keresztirányú szakpolitikai helyzetértékelések alapján összeszerkesztett nemzeti jelentés megvitatása Előterjesztő: magyar LLG Tanács Titkára (szerk.)
Budapest, 2008. március 27.
Az LLG Tanácstagok által megküldött keresztirányú szakpolitikai helyzetértékelések alapján összeszerkesztett nemzeti helyzetértékelés 2008.-ban általánosan leszögezhető tény, hogy a magyar szakpolitikai alrendszerekben számos helyen kap figyelmet a pályaorientációs szolgáltatásnyújtás és szervezés. Ugyanakkor a ma működő magyar rendszer nem kapcsolja össze egymással az egyes szolgáltatókat, a szakpolitika alrendszerekben működő szolgáltatások (közoktatás, szakképzés, felsőoktatás, közművelődés, munkaügy…) egymástól elkülönülve tevékenykednek. Így az EU – OECD ajánlások megvalósítása (2004, 20051) érdekében fontos reformokra van szükség. 1.) 2.)
3.)
folyamatában ki kell alakítani az egyén egész életútját végigkövetni képes pályatanácsadási portfolió rendszert (vö. lifelong guidance) át kell tekinteni az egyes alrendszerekben működő szolgáltatásokat és azok esetszintű összekapcsolását meg kell oldani, ezzel összhangban a rendszer finanszírozását az öt- hat jogszabályra tördelt finanszírozásból egy egységes platformra célszerű átépíteni, miközben megmaradnak az egyes élethelyzetekhez és intézményekhez kapcsolódó szolgáltatási formák (iskola, munkaügyi ellátórendszer, felnőttképzés, stb.) létre kell hozni a magyar élethosszig tartó pályatanácsadás/ karrier tanácsadás nemzeti hálózatát és koordinációját
Nemzetközi tapasztalatok alapján a pályaválasztási folyamatot támogató tanácsadási munka során érdemes elkülöníteni: • az információátadás, • a diagnosztikai munka, • a szaktanácsadás, • a pályára nevelés, • az elhelyezés feladatait, • amelyek kiegészítendők a kliens képviseletének, • a pályaválasztási döntés folyamat-elemzésének és az • utánkövetésnek a fázisaival. (Mihályi, 2001). Ezt a komplex tanácsadói munkát jelenleg hazánkban egyetlen tanácsadással foglalkozó szervezet sem képes megvalósítani. A pályára nevelés elsősorban az iskolák feladatkörébe tartozik, a tanácsadás a munkaügyi szervezetek és a pedagógiai intézetek hatáskörébe került, az utolsó három feladat azonban jelenleg ellátatlan. Az elhelyezkedés esélyei, a munkaerőpiaci lehetőségek elsősorban a képzési folyamat során elsajátított kompetenciák, az alkalmazható tudás függvényében alakulnak. E tekintetben más minőséget képvisel az elméleti tudás, amely az iskolai-akadémiai karrier során adható át, és a kompetenciák, amelyek a gyakorlatba átültetett ismereteket jelentenek.
1
Bizottsági munkaanyag - Pályaorientáció: Kézikönyv szakmapolitikai döntéshozók részére, 2005. február 1. EDUC 37 SOC 98 és Improving lifelong guidance policies and systems CEDEFOP 2005 valamint Career Guidance Policy Bridging the gap OECD 2004
A kompetenciák – mint speciális tudáskészlet – az egyes feladatok függvényében eltérő mértékben mozgósítható tudást képviselnek, folyamatos fejlesztést igényelnek. Kompetenciák nem csak a szakmai képzés során sajátíthatóak el. A szabadidős tevékenységek, hobbik, iskolarendszeren kívüli egyéb tanulmányok, és a mindennapi interakciók eredményeként a kompetenciák jelentős köre fejlődhet magas színvonalra egy-egy embernél (Barmettler, 2002). A pályaválasztás folyamatában, a döntés során érdemes azokra a kompetenciákra támaszkodni, amelyeket a fiatal előszeretettel alkalmaz. A kompetenciákra vonatkozó preferenciák alapján összeállítható a fiatalok egyéni portfoliója, amelynek segítségével az ajánlható szakmai területek és képzési formák körülhatárolhatóak. A személyes portfolió az élethosszig tartó tanulás során állandóan bővíthető és az európai integráció folyamatában a munkakereséskor egyre fontosabb szempontként érvényesülhet. A munkáltatók a munkavállaló kiválasztásakor – a nyugat-európai gyakorlatnak megfelelően – a megszerzett bizonyítványok mellett fokozott hangsúlyt helyeznek a transzferábilis kompetenciákra. A beilleszkedéshez, a pályán való megfeleléshez a fiataloknak a szakmai kompetenciák fejlesztésén túl az életvezetési készségek bizonyos területein is gyakorlatot kell szerezniük. Ezek a területek Kiss (2000) nyomán: az alapvető fizikai és érzelmi szükségletek kielégítésének készségei, a tanuláshoz szükséges készségek csoportja, a személyes értékek struktúrájának karbantartási készsége, az önmenedzselés, a személyközi kommunikáció, a szoros személyes kapcsolatok kezelésének képessége, valamint a tágabb társas közösségekbe való beilleszkedéshez szükséges eszköztár. Ezek a készségek vagy skillek az életpálya-építés tekintetében kiemelt szerephez jutnak többek között a team-munkában (különböző képzési hátterű munkatársakból álló szakmai csoportok résztvevőiként, akár térben szétszórt hálózatot alkotva), a kommunikációval összefüggésben (nyelvi készségek, érvelés és meggyőzés formájában), a probléma-megoldási készségek formájában (kihívásoknak való megfelelés, kreativitás, innováció), valamint a vezetői-szervezői feladatok teljesítése során (projektvezetés, mentori tevékenység). Az információs társadalom és szolgáltatói szemlélet, szolgáltatói készségek szerepe, akár a szervezeteken belüli kommunikáció, akár a fogyasztókkal való kapcsolattartás területén az elmúlt évtizedben, hazánkban is előtérbe került. A gyűjtőnéven „soft skillek” elnevezés alatt ismeretes életvezetési készségek az életpálya-építés és élethosszig tartó tanulási folyamatban egyre fontosabbá válnak. Az előbbiekben ismertetett életvezetési készségek hátterében Emmerling és Goleman (2003) nyomán az érzelmi intelligencia különböző faktorainak hatását feltételezhetjük. E paradigma értelmében az egyénnél elsőként szükséges készség: tudatossága saját érzelmi állapotainak átélése során, az élmények megértése és kifejezési képessége. Fontos tényező a társakra vonatkozó érzelemészlelés, -felismerés és kapcsolatteremtés, az erős érzelmekkel való megküzdés és indulatkontroll, illetve az alkalmazkodás a változásokhoz és a társas jellegű problémahelyzetek megoldásának készsége. Ezek az intra- és interperszonális készségek az adaptáció, a stresszel való megküzdés és az általános hangulatszabályozás eszközei. A tanácsadói gyakorlatban a pályaválasztási döntés egy-egy szakmacsoport, foglalkozási terület kijelölését eredményezi, amelyen belül az adekvát foglalkozásválasztás mindenkor csak a társadalom gazdasági-technológiai változásainak figyelembe vételével, a munkaerőpiaci lehetőségek folyamatos monitorozásával történhet (Kiss, 2004). A választásra vonatkozó döntéskor fontos mérlegelni az egyes foglalkozáscsoportokra jellemző élménytartalom jellemzőit az önmegvalósítás lehetséges kerettényezőiként. A döntéshozás folyamatában a
pálya által kínált élménytartalom és a pályaválasztásra készülő fiatal élményigényének összevetése alapvető fontosságú feladat. Annak eldöntése történik, hogy mi az, amit a fiatal meg akar tenni, összehasonlítva mindazon alternatívákkal, amelyeket meg tudna tenni, ha nagyon szükséges lenne. A döntéshozatali folyamatban elsődleges célként a fiatal érdeklődéséhez, személyiségéhez, készségeihez és képességeihez illeszkedő foglalkozáscsoport meghatározására célszerű koncentrálni. A döntés későbbi fázisában választható ki a képzési szint, az előbbi szempontok alapján meghatározott foglalkozási területre vonatkozóan (Ritoók, 1986, idézi Kiss, 2004). A széleskörű általános képzést követően a megfelelő pályaválasztásnak az egyéni érdeklődés, képességek, készségek, és személyiségjegyek alapján kell megvalósulnia. E tényezők mérlegelése során a munkaerő-piaci lehetőségeket, aktuális trendeket oly módon kell figyelembe venni, hogy a választás alapját ne kizárólag az egyes gazdasági ágak várható prosperitása, hanem a fiatalok különböző területen fejleszthető kompetenciái jelentsék. A választások, döntések sorozatában érdemes számolni azzal is, hogy a képzési kapacitás és piaci felvevőképesség fáziseltolódásai néhány éven belül alapvetően megváltoztathatják az elhelyezkedés lehetőségeit, és a kizárólag piaci szempontok vezérelte döntés – amely nem fedi a pályaválasztó élményigényét – a motivációs bázis hiánya miatt a sikeressé válásban akadályt képez. KÖZELTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A magyar oktatás rendszerében a pályaválasztási tanácsadásnak hosszú, a gazdasági – társadalmi rendszerváltás előttre visszanyúló hagyományai vannak, a létező szocializmus időszakában a 2029/1967. Korm. hat. majd, 1029/1971 (VII.3.) kormány határozat hozta létre a pályaválasztási tanácsadás országos hálózatrendszerét. A jogszabály értelmében a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt létrejött az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet (OPTI) és az Országos Pályaválasztási Tanács (később Bizottság). A szolgáltatásnyújtást a megyei pályaválasztási tanácsadó intézetek végezték. A rendszer a 1980-as évek elején fokozatosan elveszítette önállóságát, a megyei intézetek beolvadtak a pedagógiai intézetekbe. Az iskolákban kötelező módon működött a pályaválasztási felelős intézményei. A feladatot ellátó tanár órakedvezményt kapott a pályaválasztási teendők ellátására. A rendszerváltás időszakában már nem létezett önálló a pályaválasztással foglalkozó intézmény és szakemberhálózat Magyarországon. A 70-es években kialakított rendszer azonban egyfelől a tervutasításos gazdaság működési módjából, másfelől a késő ipari társadalom szabályszerűségeiből táplálkozva még nem célozta, nem célozhatta az egész élet át tartó pályaorientáció feladatkörét. Helyette jól beazonosítható módon az iskolaválasztás, szakmaválasztás ügyét szolgálta mindezt, a szolgáltatás mennyiségi korlátaiból adódóan kevesek számára tette. A megyei intézetek kliensei főként értelmiségi szülők gyermekei, a városi lakosság voltak. A rendszerváltás időszakában 1988-1993 a pályaválasztási feladatok ellátása gazdátlanná vált, amely gazdátlanság a mai napig nyomot hagy a magyar rendszeren. A két illetékes humán tárca között nem jött létre hosszú távú stratégiai megegyezés a pályaorientációs szolgáltatások telepítésének, működtetésének és értékelésének tekintetében. Az 1991. évi Foglalkoztatási Törvénnyel életre hívott állami munkaügyi szervezet a kezdetekben számos, korábban a pályaválasztás területén dolgozó szakembert alkalmazott, akik személyes ügyüknek is tekintették a szakma, a feladat továbbfolytatását. E mellett később a munkaügyi jogszabályok is nevesítették a pályaválasztási, orientációs feladatokat, mint a munkaügyi szervezet
feladatát. Az idő során azonban az oktatási és munkaügyi szférák között ez a szerepleosztás sohasem szövegeződött meg (pl. ellentétben Finnországgal, vagy Írországgal, Skóciával stb…), a mai napig esetleges maradt. A munkaügyi szervezet főként a Németországból adoptált Foglalkozási Információs Tanácsadó (BIZ Berufe Information Zentrum) centrumok kialakításával és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatási tartalmak (pályabemutató filmek, mappák, önértékelő eljárások) fejlesztésével igyekezett kielégíteni az iskolák igényeit. A 90es évek közepére a munkaügyi szervezet vált a világbanki támogatással elindított új, pálya- és munkatanácsadó főiskolai szakképesítéssel rendelkező szakemberek fő foglalkoztatójává. Ezzel szemben az iskolák néhány évvel később léptek. A kilencvenes évek második felétől alkalmaznak pályaválasztási tanácsadó tanárokat. Az oktatási rendszeren belül az 1985. évi I. oktatási törvény 1990. évi módosításával mód nyílt a korábbi 8+4 osztályos (8 évfolyamos általános iskola + 4 évfolyamos középiskola) közoktatási rendszer intézményi kereteinek a szétdúlására. Kialakultak a 8 és 6 osztályos gimnáziumok, amelyek mára jelentős lefölöző erővel bírnak. Az intézményrendszer átalakulása együtt járt a fenntartók számának növekedésével, az 1990. évi önkormányzati törvény alapján az intézmények több ezer fenntartó kezébe kerültek (települések, megyei önkormányzatok). A szakfelügyelet intézménye pedig 1987-től megszűnt. A megyei fenntartásba adott pedagógiai intézetekben megyénkét átlagosan 1-2 fő maradt a pályaválasztási feladatok ellátására. A fővárosi pályaválasztási tanácsadó volt az egyetlen megyei tanácsadó intézmény, amely túlélte a rendszerváltozást (alapítva: 1967), átszervezve: 1988-tól 2007-ig önálló intézmény maradt. A rendszerváltás utáni új oktatási törvények 1993-ban jelentek meg. A közoktatási, szakképzési, felsőoktatási törvények mindegyike, az Alkotmánnyal összhangban garantálja a szabad munka- pályaválasztás lehetőségét mind a tanulók/ hallgatók, mind azok szülei számára. Ezek a törvényekben lefektetett lehetőségek azonban sokszor nem mentek túl az egyszeri tájékoztatáson. Az 1995-ben megjelent első Nemzeti Alaptanterv már tíz műveltségterületben fogalmazta meg az 1-10 osztályig tartó pedagógiai fejlesztési teendőket. A tíz terület között kapott helyet az életvitel és gyakorlati ismeretek, amely magában foglalta a pályaorientációt. Az életvitel és gyakorlati ismeretek %-os arányát 1-4 osztályok között 4-7%-ban, 5-6. évfolyamon 5-9%ban, 7-8. osztályokban 6-10%-ban végül 9-10. évfolyamokban 5-9%-ban határozta meg az első NAT. Az alaptanterv megjelenésével párhuzamosan a tantestületek új feladattal kerültek szembe, amikor helyi tantervek készítésére kötelezték őket. Az életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségterület három tárgyból épült fel: technika, háztartástan és végül a pályaorientáció. A rendszerváltás előtti pályaválasztási tanácsadás szóhasználatot felváltotta a pályaorientációs tanácsadás. Általános céljaként a jogszabály az alábbi feladatot fogalmazta meg: célja, hogy segítse a tanulók pályaválasztását. Összevetői: az egyéni adottságok, képességek megismerésén alapuló önismertet fejlesztése: a legfontosabb pályák, foglalkozási ágak tartalmának, követelményeinek és a hozzájuk vezető utaknak, lehetőségeknek, alternatíváknak tevékenységek és tapasztalatok útján történő megismerése; a lehetőségek és a valóság, a vágyak és a realitások összehangolása. Tudatosítani kell a tanulóban, hogy életpályájuk során többször pályamódosításra kényszerülhetnek. Az iskoláknak – a tanulók életkorának és a lehetőségeikhez képest- átfogó képet kell nyújtaniuk a munka világáról. Ennek érdekében olyan feltételek, tevékenységek biztosítására van szükség, amelyek elősegíthetik, hogy a
tanulók kipróbálhassák képességeiket, elmélyedhessenek az érdeklődéseiknek megfelelő területekben, ezzel is fejlesztve önismeretüket és pályaismereteiket. A pályaorientáció csak hosszabb folyamat során lehet eredményes és csak akkor, ha a különböző tárgyak, órák és iskolán kívüli területeke, tevékenységek összhangosán alapul. (NAT 1995) Az alaptanterv első változata tehát kellő fogékonyságot mutatott mind az életútszemlélet, mint a többszöri döntési lehetőség/ szükségszerűség megjelenítésére a tanuló majdani életútjában. Módszertani oldalról pedig megfogalmazta a kereszttantervi fejlesztés, az iskola mint egysége szolgáltató szervezet a helyi közösség számára szükségességét. Az életvitel és gyakorlati ismeretetek műveltségterületen belül a pályaorientációs tárgy három követelmény modulból épült fel: 1) Az eredményes pályaválasztás pszichés összetevői, 2.) pályaismeret, 3) tájékozódás a munkaerőpiacon. A 1998-ban választásokat nyert konzervatív kormányzat idején a NAT és a helyi tanterv közé kerettanterv került. A megfontolás alapján, a helyi tantervkészítés túlzottan nagy terheket rót az iskolákra, valamint elmélyítette az egyes intézmények közötti különbséget. A 2000-ben bevezetett kerettanterv a szakiskolák számára kötelezővé tette a pályaorientációt (A és B kerettanterv, évi 72 tanóra 9. évfolyamon.) Az Oktatási Minisztérium 2000-ben kiadott egy kézikönyvet pedagógusoknak, mely az Életpálya-építés címet viselte. Összeállították a Karrier és Elhelyezkedési Tanácsadó Munkabizottság tagjai, akik e könyvben mindvégig a középiskolai tanácsadásról beszélnek. (Hámoriné Váczy Zsuzsa, 2000) A koncepció a kanadai fejlesztésű Real Game programcsomagra épült fel. A nem szakpszichológusok által végzett tanácsadás professzionalizációját jelentette, hogy a Világbank támogatásával 1992-től a gödöllői egyetemen elindult a munkavállalási tanácsadó képzés, az első három éves főiskolát elvégzett hallgatók 1995-ben álltak munkában. Eddig cca. 500 fő szerzett ilyen képesítést. A pályaorientációs tanárképzés másoddiplomaként 1999ben indult el. Eközben az ELTE keretein belül szakirányú továbbképzésként elérhetővé vált a felsőoktatási/ közoktatás / szakképzési hármas specializációra irányuló 4 féléves képzés. A szakpszichológus képzés rendszerének korszerűsödésével alakult ki az öt féléves pályamunkatanácsadó képzés az ELTE PPK-n. A graduális képzések tartalma a magyar felsőoktatás Bologna átállásával korszerűsödött és kiszélesedett az elmúlt években. Az elégtelen személyi feltételek, a pályaorientációs szaktanárok hiánya az iskolákban, továbbá a pályán lévő pedagógusok jelentős részének eltérő szakmai szocializációja azonban oda vezetett, hogy sok esetben a technikatanárok „gazdagodtak” a pályaorientációs órahelyekkel. Legjobb esetben a tanulók manuális készségeinek és anyagismeretének fejlesztésére használva fel az órakeretet. A pedagógusok és az iskolaigazgatók jelentős része még a 90-es évek végén is luxusszolgáltatásnak tekintette a tantervbe épített pályaorientációt (Borbély 1999), ill. leegyszerűsítette annak szerepét a továbbtanulási, iskolaválasztási döntéshozatalra, felvételi adatlap kitöltésére. A kötelező pedagógus továbbképzések elindulásáig, ill. 2006-tól az un. Bologna átállással a pedagógiai mesterdiplomák megjelenésével épülhet be minden tanár képzésébe a pályaorientáció, mint ismeret. A legfrissebb, a Magyar Kormány által 2007. július 31.-én elfogadott, NAT összhangban az uniós célkitűzésekkel (Recommendation of the European Parliament and of the Council of 18
December 2006 on Key Competences for Lifelong Learning (2006/962/EC) a kulcskompetenciák fejlesztését írja elő. A kulcskompetenciák között helyet kap az: -
Anyanyelvi kommunikáció, Idegen nyelvi kommunikáció, Matematikai kompetencia, Természettudományos kompetencia, Digitális kompetencia, A hatékony tanulás, öntanulás, Szociális és állampolgári kompetencia Kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Minden kulcskompetencia terület alatt a szükséges ismeretek képességek és attitűdök kerülnek felsorolásra, mivel a magyar nyelv számára az angol fordításból született kompetencia és kompetenciafejlesztés pedagógiai célja nehezen értelmezhető. Annál inkább az ismeretátadás és készségfejlesztés szorzataként értelmezhető képessé tétel. A kiemelt fejlesztési feladatok közül eltűnik a pályaorientáció, helyette számos olyan feladat jelenik meg, amelyekben az orientáció eleve érintett volt. Ugyanakkor komoly aggályként merül fel, hogy a magyar iskolákban az elmúlt tíz évben különböző módon megjelent pályaorientáció a jogszabályi támogatás elveszítésével hogyan tud megkapaszkodni az amúgy is túlzsúfolt iskolai életben Az 1990-es évek második felétől számos NGO is megjelent a pályaorientációs szolgáltató piacon, a munkaügyi ellátórendszerben a 30/2000 GM. r. kiadása tette lehetővé a magánszolgáltatokkal történő szerződéskötéseket, míg a 2001. felnőttképzési törvény, 24/2004 FMM végrehajtási rendelete a ma már több mint másfélezer akkreditált felnőttképző intézmény esetében tette kötelezővé a szolgáltatásnyújtást. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény előírja, hogy a felsőoktatási intézményeknek ingyenes tanulmányi és életpálya tanácsadással kell segíteniük a hallgatókat. Ma a közel 80 felsőoktatási intézményben működik valamilyen formában, de nem azonos tartalommal pályaorientációs / karrier tervezési szolgáltatás a hallgatók részére.
FEJLESZTÉSI JAVASLATOK AZ EGYSÉGES NEMZETI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉHEZ
ÉLETHOSSZIG
TARTÓ
PÁLYAORIENTÁCIÓS
pályaorientáció jogi hátterének áttekintése, kapcsolatok felépítése a különböző törvények között pályaorientáció területét felügyelő irányítás feladatainak koordinálása pályaorientáció definíciójának tartalmi tisztázása (életkorok, tudományterületek, stb.) pályaorientáció információs tartalmának meghatározása, folyamatos gondozásának, rendszerszerű karbantartásának megszervezése pályaorientáció módszertani fejlesztése mind az individuális, csoportos tanácsadási formákban számítógéppel támogatott orientáció rendszerének kialakítása (www.epalya.hu-n túl) a szakemberképzés rendszerszerű szemléletének kiépítése a meglévő képzések beillesztése a rendszerbe, különös tekintettel a moduláris felépítésre a gazdasági, társadalmi igényeknek megfelelő specializáció kiépítése az alapképzésen túl (rehab, börtönviseltek pályaorientációja, etnikum, menekültek, stb.) szakemberek regisztrációjának megszervezése, állami és szakmai nyilvántartás módszertani központ működtetése (pl. tárcaközi felügyelete) A finanszírozási lehetőség megteremtését (kiegészítő juttatások) a szociális/társadalmi egyenlőtlenségek kompenzálására. Új pedagógiai módszerek alkalmazását (kompetenciaalapú képzés, kooperatív módszerek, …) A hatékonyság mérésére alkalmas mérőeszköz kidolgozását Régiós szintű mentori (segítő) rendszer kialakítását a fenntartható fejlődés elősegítésére A személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett kialakítani a (tanuló)követési rendszert (nem a pályakövetést értem alatta, amit törvény ír elő a szakképző intézmények számára). működtetés hálózatos formában, kidolgozni az együttműködési lehetőségeket, a találkozási pontokat TISZK-ek központi műhelyeinek, gyakorlóhelyeinek, szakembereinek szabad kapacitásának kihasználása A civil szféra bevonása az iskolaelhagyók, elhelyezkedni nem tudó fiatalok, munkatapasztalattal már rendelkező munkanélküliek segítésére tanácsadói szervezeteken belül szakosodás a célterületekre számtalan területen be lehetne vezetni a felsőfokú tanulmányok előtti, a felvételi megfelelés utáni gyakorlatot, asszisztensi-segítői minőségben, alapellátásért. Időszakos tréningek a mentális szintentartásra munkanélküliek számára (csoportos segítségnyújtás) önkéntes munka alapellátással Azon csoportok segítőinek feltérképezése, melyek különösen érintettek a kirekesztődés veszélyével, valamint ezek bevonása a problémakezelés stratégiájának kidolgozásába. A felsőoktatási intézmények személyre szóló pályaorientációs tevékenységét erősíteni szükséges. Ebben meghatározó szerepet kell kapjon a pályaalkalmasság vizsgálata és a várható pályaképről való tájékoztatás. Az intézményeknél szükség van professzionálisan képzett munkatársak alkalmazására, illetve szaktanácsadó intézményekkel való együttműködésre. A felsőoktatásban a szakcsoportos (képzési ágra történő) felvétel felé kellene elmozdulni.
A belső szakosításhoz és szakirány választáshoz kapcsolódóan is kell pályaorientációs tevékenységet végezni. A hangsúlyt itt is a pályaalkalmassági vizsgálatra, a pályakép bemutatására kell helyezni. Az indirekt pályaorientáció fontos eszköze a bázisintézményi rendszer, aminek kiépítését, a hallgatók és a munkaadók közötti kapcsolatok folyamatos fejlesztését szorgalmazni, jogilag és pénzügyileg segíteni kell. A szak- és szakirány-választással kapcsolatos tájékoztató, orientáló tevékenységet személyessé és szakmailag megalapozottá kell tenni. Átfogó és egységes program keretében segíteni kell a diáktanácsadói szolgálat általánossá tételét és hálózatba szervezését, alapjaiban egységes szervezeti, működési és finanszírozási szabályok szerint. A karrier irodákat a diáktanácsadói szolgálat keretében kell működtetni, az irodák tevékenységét ki kell terjeszteni a hallgató teljes életpályájára, a felvételtől a végzés utáni követésig. A hálózat kialakításának időszakában pénzügyileg is támogatni kell a hálózat kialakítását. A hallgatói tanácsadási szolgálat (Hallgatói Tanácsadó és Karrier Iroda) keretében az alábbi feladatok ellátására kell koncentrálni: • érdekképviselet, • kül- és belföldi kapcsolatok szervezése, • kulturális szervezés • sport szervezés, • média kapcsolatok szervezése • marketing tevékenység, • diákmunka szervezése, • karrier tervezés, támogatás, tanácsadás. A karrierirodákat alkalmassá kell tenni arra, hogy kapcsolatot tartsanak egymással, illetve olyan intézményen kívüli pályaorientációs szervezetekkel, amelyeket szükség szerint elérhetővé tesznek az érdekelt, illetve arra rászoruló hallgatók számára. A felsőoktatásban általánossá kell tenni a szakmai gyakorlatokat és ehhez kapcsolódó bázisintézményi rendszert.
Irodalom: Borbély Tibor Bors Pályaorientáció szolgáltatások a magyar közoktatási és szakképzési rendszerben Farkas László ÉLETPÁLYA-ÉPÍTÉS KOMPETENCIATERÜLET SULINOVA / EDUCATIO Kht. HEFOP 3.1.1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1720/2006/EK HATÁROZATA (2006. november 15.) az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról Schottner Péterné Az egész életen át tartó tanulás alapozása az iskolarendszerben, Oktatási Hivatal, jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Veres Pál Összefoglaló a pályaorientációs tevékenység helyzetéről a felsőoktatási intézményekben, javaslatok a továbbfejlesztésre OKM, jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március A Nemzeti Pályainformációs Központ (NPK) 2008. évi munkaterve Ritoókné Ádám Magda A tanácsadó képzések, részképesítések, modulok áttekintése az ELTE-n, jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Az elmúlt évek tendenciái, főbb kihívások 2008. március Szilágyi Klára A Kontakt Alapítvány civil pályaválasztási feladatainak áttekintése jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Kiss István Pszichológiai tanácsadás, tanácsadóképzés az ELTE kínálatában, áttekintése jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március Kiss István (szerk.) Szemelvények a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület gondozásában megjelent írásokból, áttekintése jelentés a magyar LLG Tanács számára 2008. március NPK éves munkaterv, 2008 1720/2006/EK hat. (2006.november 15.) az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról
Mellékletek 1. sz. Javaslat a közoktatási orientációs tevékenység fejlesztésére
Alapkompetenciák fejlesztése
Célok:
Alap-, és kulcskompetenciák fejlesztése
középfokú oktatás
tankötelezettség
általános iskolai oktatás
Kor
elvárható kompetenciák (alap-, és kulcskompetenciák)
Jelenlegi gyakorlat
önismeret, pályaismeret, alapkészségek (írás, olvasás, számolás, szövegértés),
szelektálódás, alacsony szintű alapkészségek, és hiányos ismeretek
verbális kommunikációs kompetencia, együttműködés, érvelés, konszenzus képessége, felelősségtudat,
a kommunikációra, együttműködésre kevés idő, elavult pedagógiai módszerek
manuális készségek, munkatapasztalat
fejlesztése az alsó évfolyamokra korlátozódik
elemzőkészség, állampolgári kompetenciák, jogkövető magatartás, szövegalkotás
az ismeretek, és nem a készségek szintjén működik
megértés-meghallgatás, jogérvényesítés képessége
gyakorlat hiánya
szociális-, társadalmi kompetenciák
gyakorlat hiánya
feladatok
Szervezet
Szakember
Lehetséges helyszín
Tanári közösség, Fejlesztő pedagógus,
személyiségfejlesztő, kooperatív technikák alkalmazása, tanulás tanítása, gyakorlati oktatás/foglalkozások, projektmódszer alkalmazása, portfolió, személyes követés
általános iskola Nevelési tanácsadó, pályaválasztási tanácsadó, FIT, munkáltatók, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság
Pályaválasztási felelős
általános iskola, szakiskola, központi műhely
kooperatív technikák, gyakorlatorientált képzés
Nevelési tanácsadó, pályaválasztási tanácsadó, FIT, munkáltatók, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság, TISZK
Tanári testület, fejlesztő pedagógus, mentálhigiénés szakember, pályaválasztási szakember
iskola
problémamegoldó-, és konfliktuskezelő képesség
gyakorlat hiánya
manuális készségek, munkatapasztalat
szakiskola, szakközépiskola
gyakorlat-, tevékenységközpontú oktatás, portfolió
pályaismeret
szöveges ismertető, filmbemutató
tapasztalatszerzés, személyre szóló tanácsadás
foglakozási és munkaerőpiaci ismeretek,
kevés
központi műhely
civil szféra
foglakozási és munkaerőpiaci ismeretek, Kulcskompetenciák fejesztése, fenntartás
felsőfokú tanulmányok felnőttkori
tankötelezettség után
álláskereső, személyiségfejlesztő tréningek, ismeretek
elemző-, stratégiaalkotó készség
A szakmai képzés megkezdéséhez szükséges kulcskompetenciák
állásbörze, hallgatói önkormányzat, karriertanácsadás
szakiskola, szakközépiskola, központi műhely
Munkatapasztalat szerzése
ELŐTERJESZTÉS
6/2008 Tájékoztató az FSZH közreműködésével megvalósuló PROGRESS LLG for job-seekers pályázatról
Előterjesztő: magyar LLG Tanács Titkára –FSZH
Budapest, 2008. március 27.
Az ÁFSZ konzorciumi partnerként vesz részt a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által a tagállami állami munkaügyi szervezetek számára kiírt PROGRESS pályázatban. A nyertes konzorciumban a vallon (Le FOREM) és a flamand (VDAB) állami munkaügyi szervezet valamint a szlovák (UPSVAR) és a magyar szervezet (ÁFSZ-FSZH) vesznek részt. A projekt célja az álláskeresők és a munkavállalók számára hasznos, az élethosszig tartó pályaorientációt elősegítő munkaügyi szolgáltatások megismerése és terjesztése. A projekt futamideje 2008. január 1. – december 31. A projekt tartalma: (EN) III. INTERIM EVALUATION OF PROJECT PROGRESS OBJECT OF EVALUATION: Cooperation and exchange of information COORDINATION OF EVALUATION PROCESS: VDAB develops a fixed format for the reports of the transnational meetings. After every meeting the organizing partner writes a report and distributes it among the other participants. VDAB develops evaluation forms. PARAMETERS / CRITERIA: Quality of the cooperation: - optimal use of the diversity and complementarity of the partnership in every phase of the project - thorough treatment of every theme that is discussed - extent to which all partners benefit from the cooperation - way of decision-making - way of communicating - possibility of all partners to participate in every aspect of the meeting Quality of the exchange of information: - degree of detail and transparency to which the used methods of career guidance, pathway guidance, their similarities and differences are presented - relevance of the information provided - quality and relevance of the presentations of the guest speakers METHOD: - report of every meeting, presenting fixed elements, like the method of career guidance, the method of pathway guidance, the similarities and differences between these methods, and so on. That way all phases, processes and actions, together with the gradual progress of the project are clearly presented to all participants. The completeness and transparency of the reports have to be judged by all partners.
- evaluation form to be completed by every participant after every meeting in order to judge cooperation and the exchange of information. The continuity in the identity of the partners attending the meetings is part of the evaluation and is a condition to make the evaluation as reliable as possible. The guest speakers will also be evaluated by means of an evaluation form.
VI. FINAL EVALUATION OF THE PROJECT & PROJECT MANAGEMENT Every project phase is already evaluated during the process (see reports of transnational meetings according to fixed format). The results of these evaluations are synthesized in a general project report report in which, together with cooperation and exchange of information, the following aspects will be treated in detail: COORDINATION OF EVALUATION PROCESS:
CONTINUOUS QUALITY SUPERVISION: The project manager (VDAB) supervises the quality of the project and is responsible for process coordination and evaluation. During milestone meetings, of which at least one will be organized during the project, the project progress and the quality of the achieved results is evaluated.
VDAB leads the evaluation and performs the evaluation activities in cooperation with one partner (to be determined at the beginning of the project). Evaluation forms are developed by VDAB. OBJECT OF EVALUATION: DIFFERENT PROJECT PHASES: 6.1 ‘Peer review’ / ‘Good practices’ Parameters / criteria: - quality and relevance of the observed ‘good practices’ - transferability of ‘good practices’ to other PES - similarities and differences between pathway guidance and career guidance Method: Format for description of Good Practices will be developed, and will include: - statistical information about the extent to which the ‘good practices’ are applied in reality - numerical data about the testing of ‘good practices’ in reality - inventory of elements from the ‘good practices’ that are internationally applicable - list of aspects of career guidance that are already embedded in pathway guidance - list of gaps in pathway guidance related to ‘career-oriented thinking’ 6.2 Development phase ‘Common view and guidelines’ Parameters / criteria: - decision making based on a common vision - valorization of this vision bij other PES and by directions of partners - applicability and transferability of formulated guidelines in reality Method: - determine if the participants of the own team have reached a shared vision. If that is not or only partly the case, the items on which a common view could not be reached, are described in detail. - find out if other PES outside the partnership (to be determined on the basis of 5 PES still to be selected) can share this vision and acknowledge the transferability and the applicability of the guidelines - find out if the direction of the respective partner organization supports this vision 6.3 Dissemination and closing event Parameters / criteria: - extent to which the project results are distributed - number of policy makers present on the closing event - number of websites on which the project was presented (at least on the websites of the partners involved) - number of website-visitors who have opened / downloaded the project text Method: - inventorization of the various dissemination activities and their response
- evaluation form to be completed by the participants on the closing event - report of the closing event with inventorization of the reactions of the invited guests / policy makers Elérhetőség: http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=full_kulfoldo_palyaor_llg_job
ELŐTERJESZTÉS
7/2008 Javaslatok a magyar LLG Tanács logójának tervezéséhez, hazai és nemzetközi példák bemutatása
Előterjesztő: magyar LLG Tanács Titkára
Budapest, 2008. március 27.
Az ELGPN új logója
A Dublini Egyeteme Karrier Tanácsadó Szolgálatának logója
Nagy-Britannia LLG kutatóintézet logó
CEDEFOP virtuális LLG közösség 2002-2006
Ír LLG Tanács logó
Euro Guidance Network
Pest Megyei Pályaválasztási Intézet logó
ELŐTERJESZTÉS
8/2008 Az SZFP G modul bemutatása, a szakiskolai pályaorientációs projekt főbb eredményei
Előterjesztő: Kaszás Judit, NSZFI
Budapest, 2008. március 27.
A Szakiskolai Fejlesztési Programban arra törekedtünk, hogy a pályaorientációs tevékenységet tantárgyként úgy vezessük be az érintett szakiskolákban, hogy az ott gyökeret verjen és nemcsak a foglalkozásokat vezető pedagógus, hanem az egész iskolavezetés felismerje a tantárgyban rejlő lehetőségeket. A pályaorientáció ugyanis témáiban, alkalmazott módszertanában alkalmas arra, hogy - a szokásos közismereti tantárgyi tartalmaktól eltérően - a személyiségnek a munka világához kapcsolódó jellemzőit feltárja és gyakoroltasson olyan készségeket, amelyek a megcélzott szakterülettől függetlenül az eredményes munkavégzéshez szükségesek. Ilyenek például az együttműködési, nyelvi kifejező készség, érvelési készség. Fejlesztéseinket hármas pillérre helyeztük: tananyagfejlesztésre, pedagógus továbbképzésre és kapcsolatépítés lehetőségek nyújtására, amelynek keretében az iskolák között elterjedhetnek a jó gyakorlatok, megoldások. Tananyagot fejlesztettünk az érintett szakiskolák 9. évfolyamosai számára az érvényben lévő 2000. évi kerettantervhez igazodóan heti 2 órás pályaorientációs foglalkozásokhoz. Az elkészült diák munkatankönyvet és tanári kézikönyvet, mind a tanulók, mind a pedagógusok megismerték és annak témáit, javasolt tevékenységeit az addigi saját módszerek kombinációjával kreatívan alkalmazzák. Az egyén önismereti szintjének mélyítését szolgáló érdeklődés, képesség, tanulási stílus és munkamód feltárásán túl pályaismereti oldalról is emelni kívántuk a 10. évfolyamon szakmát választó diákok információs igényét. Ennek érdekében a Program szakiskoláiban választható és az azokhoz kapcsolódó szakmákról 35 db 8-9 perces szakmaismertető filmeket készíttettünk. A pályaorientációs foglalkozások vezetéséhez új típusú tanári magatartás szükséges. A moderáló tanári attitűd intenzív együttműködési és innovációs tevékenységet igényel a pedagógustól. A foglalkozásokon a hangsúly a tanulók aktivitásán és kooperatív tanulásán van, amelyet a pedagógus módszereivel kísér, terel, segíti a diákok tevékenységének kibontakozását. A Programban pályaorientációs konzulens képesítést lehetett szerezni és további tréningeken gyakorolni, készségszintűvé mélyíteni a moderáló tanári viselkedést. Az ország több helyszínén pályaorientációs konferenciákon találkozhattak a pedagógusok a többi szakiskolában hasonló tevékenységet végző kollégáikkal. A konferenciák előadásait és a szekciók munkáit összefoglaló kötetet kérdőíves feldolgozással egészítettük ki, amely a pályaorientációs tevékenység szakiskolai funkcióit és megvalósulását dolgozta fel a megkérdezettek véleménye alapján. Három éves fejlesztő munkánk utolsó időszakában tapasztalataink figyelembevételével továbbfejlesztettük a pályaorientáció szakiskolai kerettantervét, amely a szakiskolai honlapról (www.szakma.hu) is letölthető. Az új kerettanterv elemeihez kapcsolódóan - az érintett korosztály ízlésvilága szerinti – új típusú, önbecslő eljárásokat is tartalmazó dvd-n közreadott multimédiás tananyagot fejlesztettünk. Iskolalátogatási tapasztalataink azt mutatják: a diákok örömmel fogadták a szokásos tantárgyak sorában új színt jelentő pályaorientációs tananyagot, és az azt a megszokottól eltérő módon feldolgozó módszereket.
A fejlesztés szakaszai – számokban A fejlesztés I. szakasza: 2003-2006 között , II. szakasza 2006-2011 közötti. I. szakaszban: 90 db pályázatnyertes szakiskola részesült fejlesztéseink eredményében. 35 db szakmaismertető filmet készítettünk részükre, amelyeket többféle fórumon is bemutattunk (pl. Educatio kiállításon ) és többféle formában tettünk közzé (pl. Szakoktatás folyóirat egymást követő számaiban cd mellékletben). Diák munkatankönyv és tanári kézikönyv készült – internetről letölthető és cd-n is megkapták. Az iskolákban a 9. évfolyamon pályaorientációs foglalkozásokat vezető pedagógusok 30 órás akkreditált pályaorientációs konzulens képzésen vettek részt (55 fő). 2005 tavaszán 4 helyszínen Pályaorientációs konferenciákat tartottunk, összesen 220 fő részvételével (tapasztalatcsere, jó gyakorlatok átvétele, kérdőíves felmérés a tárgy szakiskolai helyéről, szerepéről). 2006 tavaszán módosítottuk a szakiskolai pályaorientációs kerettantervet, amely igen részletesen., gyakorlat centrikusan mutatja be a javasolt pályaorientációs tevékenységeket moduláris tematizálással. SzakmaInfo nevű multimédiás pályatervező dvd készüt hozzá (diák és tanári változatban), önismereti , pályaismereti, közel 100 szakképesítés szövegesen, filmekkel, érdekességek bemutatásával és az új szakképzési szerkezet demo változaton keresztüli bemutatásával, letölthető tanári kézikönyvvel, benne felmérő eljárásokkal, módszertani anyagokkal, órai munkában felhasználható játékokkal. Moderációs és prezentációs tréningek – a pályaorientációs foglalkozások vezetéséhez szükséges „új típusú tanári magatartás” követelményének, a moderáló tanári viselkedés gyakorlására és a prezentációs készségek fejlesztésére, amely utóbbi a pályaorientáción kívül nagymértékben kihat a pedagógiai munka más területeire is. 100 fő vett részt a nagy sikernek örvendő 2-napos tréningeken. II. szakaszban További 70 db, pályázaton nyertes szakiskola számára folytatódott a fejlesztés. A hangsúly az eddigi eredmények alkalmazásba vételén és a többi fejlesztési terület eredményeinek komplex feldolgozásán van. (pl. Szakma Módszertár pályázat a szakiskolai tanárok számára., megyei, regionális és országos projekt vetélkedők tartása).. Elérhetőség: www.szakma.hu ; www.nive.hu
