2008. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK

24-04-2008

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2008. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 10.00-kor nyitják meg.) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. 2009. évi politikai stratégia (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 4. A „New Flame” elsüllyedéséről és az Algecirasi-öbölre gyakorolt hatásairól (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 5. Zöld Könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az Anne Ferreira által a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság megbízásából készített, a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentés (2007/2203(INI)) (A6-0040/2008). Anne Ferreira, előadó . − (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretnék külön köszönetet mondani az árnyékelőadóknak és a vélemények előadóinak az általuk nyújtott hasznos segítségért. A mai napon elégedettek lehetünk a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által elfogadott kiegyensúlyozott jelentéssel, amely közös erőfeszítések eredményeképpen született meg. Az Európai Unió kétségtelenül elkötelezett a környezetvédelem iránt az Unión belül és nemzetközi szinten egyaránt. Miután számos célt tűzött ki az előttünk álló sürgető környezetvédelmi problémák megoldása érdekében, az Európai Uniónak a célok elérésének módját is meg kell terveznie. Az EU e célból az évek során jogszabályt fogadott el, amelyet rendszeresen felülvizsgálnak, és amely az Unióban alkalmazandó. Az Európai Unió befektet a kutatásokba, felkelti a közvélemény figyelmét, a tagállamokat pedig a bevált gyakorlat alkalmazására ösztönzi. Most azt javasoljuk, hogy vizsgáljunk meg egy másik, a piaci alapú eszközökkel kapcsolatos lehetőséget. A jelentés a Bizottság által készített dokumentumon alapul, amely számos, általam örvendetesnek tartott javaslatot és elképzelést tartalmaz. Először is tökéletesíteni próbál egy olyan szöveget, amely véleményem szerint egy kissé túlságosan nagy hangsúlyt helyez az éghajlatváltozásra. Ez természetesen rendkívül fontos kérdés, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az összképet, az emberi tevékenység valamennyi olyan területét figyelembe kell venni, amelyek környezetre gyakorolt hatása szintén jelentős. Továbbá sajnos nem rendelkezem semmilyen, a konzultációval kapcsolatos információval, amely segíthette volna a munkánkat. A Bizottság a zöld könyvben azt javasolja, hogy a környezetvédelmi célokat alacsonyabb és ésszerű költségek mellett kell elérni. Ez gazdasági

1

2

HU


eszközökkel kellene lehetővé tenni, amelyek egyébként biztosítják a kitűzött célok rugalmas megvalósítását. Végül a jelentés azt javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki egy cselekvési tervet vagy más rendszert a környezetvédelemre szolgáló piaci alapú eszközök vonatkozásában. Szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy meg tudja-e mondani, hogy a tárgyalásai milyen szakaszban tartanak, és hogy a konzultáció pillanatnyilag rendelkezésére álló eredményei megerősítik vagy módosítják a zöld könyvben szereplő javaslatokat? Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos kérdés. A piaci alapú eszközök végrehajtását illetően bizonyos alapelveket irányadónak kell tekintenünk. Természetesen alkalmaznunk kell „a szennyező fizet” elvet, biztosítanunk kell, hogy a piaci alapú eszközök kiegészítsék egymást és az egyéb eszközöket, valamint hogy következetesek és az érintett területeknek megfelelőek legyenek. Ez a cél. Másképp fogalmazva: nem ismételhetjük állandóan magunkat, hanem nagyon találékonynak kell lennünk. Bizonyos eszközöket illetően – amelyek megvitatására itt nincs idő – hangsúlyoznom kell, hogy a Parlament szkeptikus a biológiai sokféleségre vonatkozó javaslattal kapcsolatban azon egyszerű oknál fogva, hogy nehéznek tűnik, ha csak nem lehetetlennek, hogy egy másik országban található, meglehetősen ritka ökoszisztémát pótoljunk. Ami a költségek internalizálását illeti, erre az alapelvre kell támaszkodnunk, és ennek érdekében kell intézkedéseket tennünk. Jelenleg nem nagyon veszik tekintetbe az emberi – különösen az ipari és gazdasági – tevékenységek környezetvédelmi költségeit, más szóval, hogy egy szakszóval éljek, az externális költségeket. A közlekedési ágazat egy jellemző példa erre. Megjegyzem, úgy volt, hogy a Bizottság tavaly júniusban javaslatot terjeszt elő az euromatricáról szóló irányelv – különösen a közúti közlekedési díj változtathatóvá tétele révén történő – felülvizsgálatára vonatkozóan. A környezetvédelemre szolgáló piaci alapú eszközök megtervezésekor egyre inkább alkalmazni kell a változékonyság elvét. A Bizottság az energiaadók tekintetében is hasonló rendszert javasol, amelyben az adók két elemből, az energia- és a környezetvédelmi elemből tevődnének össze. Amennyiben az irányelv felülvizsgálata eléri a célját, azt is biztosítania kell, hogy a többi közlekedési eszközzel való versenyképesség helyreálljon, és hogy a kevesebb szén-dioxidot kibocsátó közlekedési módokat alkalmazzák. Végül külön szeretném felhívni a figyelmet egy bizonyos kérdésre: az európai gazdaság versenyképességére. Természetesen ebben mindannyian egyetértünk, de körültekintőnek kell lennünk. Itt az a kérdés merül fel, hogy vajon a cselekvés hiánya társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi, valamint politikai költségekkel járna-e. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, és különösen az előadóknak a Bizottság piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvével kapcsolatos rendkívül konstruktív válaszukért. Ezt a zöld könyvet tavaly Dimas biztos úrral együtt terjesztettük elő abból a célból, hogy egy széles körű nyilvános vitát indítsunk el a környezetvédelmi és az energiával kapcsolatos politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközök közösségi alkalmazásának előmozdításáról. A zöld könyv abból az általánosan elfogadott nézetből indul ki, hogy nemcsak a piaci alapú eszközök – például az adók, díjak és kibocsátáskereskedelmi rendszerek –, hanem a célzott

24-04-2008

24-04-2008

HU


támogatások is rugalmas és költséghatékony eszközei az adott politikai célkitűzések elérésének. Örülök, hogy a Parlament támogatja ezt a megközelítést. Azt is örömmel tapasztalom, hogy a Parlament osztja azt a véleményt, hogy a piaci alapú eszközök nem vizsgálhatók és nem alkalmazhatók elkülönülten, és hogy azokat össze kell kapcsolni a szabályozási eszközökkel. A Parlament jelentése igen hasznos és rendkívül átfogó hozzájárulásnak tekinthető a piaci alapú eszközök mind közösségi, mind pedig nemzeti szintű alkalmazásáról folytatott vitához. A jelentés hatálya még ennél is szélesebb és olyan kérdésekre terjed ki, mint például a bruttó hazai termék környezetvédelmi szempontú fejlesztése és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálata. Jóllehet ezek a kérdések nyilvánvalóan kapcsolódnak a zöld könyv témájához és önmagukban is rendkívül fontosak, kimaradtak a zöld könyvből, mivel ezekkel az ugyanakkor kidolgozott bizottsági dokumentumok foglalkoztak. A Bizottság figyelembe fogja venni a Parlament által a zöld könyvben említett különféle témákkal és a további meghatározott kezdeményezésekkel kapcsolatos munkájával összefüggésben előterjesztett számos észrevételt és kérést. Az ez évre előirányzott, küszöbön álló intézkedéseket illetően tájékoztathatom Önöket arról, hogy a Bizottság az energiaadóról szóló irányelv őszi felülvizsgálatát tervezi annak biztosítása céljából, hogy az hatékonyabban járuljon hozzá az EU energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseinek teljesítéséhez. A leglényegesebb és a Parlament kérésével összhangban lévő egyik legfőbb szempont az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerével való megfelelőbb kiegészíthetőség elérése lesz. Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy olyan módon gondoskodjunk az EU felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi rendszere és az energiaadó közötti lehető legmegfelelőbb szinergiákról, amely biztosítja, hogy az EU a legkisebb költségek mellett teljesíti az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos céljait. Célunk az, hogy időben terjesszük a javaslatot a Parlament elé, hogy még a jelenlegi megbízatásának lejárta előtt véleményt adhasson. Vannak olyan területek, ahol csak uniós szintű jogalkotás révén lehet hatékonyan intézkedni. Ez vonatkozik például az energiafelhasználás megadóztatására – amiről épp az imént beszéltem – és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával kapcsolatos uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerre. Vannak azonban olyan egyéb területek, ahol maguk a tagállamok tehetnek hatékony intézkedéseket, és ahol együttműködhetnek, továbbá felhasználhatják a többi tagállamban szerzett tapasztalatokat. A zöld könyv e célból a piaci alapú eszközökkel foglalkozó fórum létrehozását javasolja, ami lehetővé tenné az ismeretek ágazatok és tagállamok közötti megosztását. Végül szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a piaci alapú eszközök további alkalmazásáról szóló vitához való konstruktív közreműködéséért, amely vita minden, akár itt Strasbourgban, akár Brüsszelben vagy az egyes országok fővárosaiban dolgozó politikai döntéshozó számára hasznos. John Purvis, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója . − Tisztelt elnök úr! Ferreira asszony kiváló és kiegyensúlyozott választ állított össze a Bizottságnak a környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvével

3

4

HU


kapcsolatban, és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadójaként nagyon örülök annak, hogy a megerősített együttműködésre vonatkozó eljárás alapján együttműködhettünk Ferreira asszonnyal, és jelentősen hozzájárulhattunk ehhez a jelentéshez. Véleményünk szerint a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) a rendelkezésre álló leginkább költséghatékony, keresletre érzékeny és objektív piaci alapú eszköz az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban az EU által 2020-ra kitűzött 20%-os cél tényleges megvalósításához. Az ETS-nek kell szolgálnia a különböző piaci alapú eszközök alapjául, és üdvözlöm a Bizottságnak a rendszer fejlesztésére és bővítésére irányuló javaslatait. A rendszernek az említett 20%-os célkitűzés 2020-ban történő elérésére szolgáló, fokozatosan csökkenő felső határokkal kell rendelkeznie. Ezenkívül a rendszert a lehető legszélesebb körben terjeszteni kell a jelentős kibocsátók között. Az árverésnek kell képeznie a kibocsátásra vonatkozó célkitűzések/követelmények elosztásának legfőbb módját a mentesítésért folyó verseny hátrányainak elkerülése érdekében. Az árverés gazdasági szempontból hatékonyabb. Elősegíti az új kibocsátók megjelenését, az innovációt, valamint a technológiai és a működési fejlesztéseket. Biztos asszony, különösen hangsúlyozom, hogy mi úgy gondoljuk, hogy az energiaadó, sőt általában az adók és a támogatások továbbra is csak másodlagos és kiegészítő eszköznek tekinthetők az üvegházhatást okozó gázok olyan kibocsátásainak csökkentése tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve nem vonhatók a kibocsátáskereskedelmi rendszer alá. Ezért a jelentés 26. bekezdését összeegyeztethetetlennek tartjuk azzal az általános elképzeléssel, miszerint a kibocsátáskereskedelmi rendszer elsőbbséget élvez. Végül a Bizottságnak sürgősen kölcsönös megállapodásokat kell kötnie hatáskörrel rendelkező egyéb szervekkel. A versenynek kitett valamennyi ágazatra kiterjedő kölcsönös és egyenértékű nemzetközi kötelezettségvállalásokat előnyben kellene részesíteni a kereskedelem torzulásainak kompenzálására alkalmazott vámügyi kiigazítások elfogadásával szemben. Neena Gill, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója . − Tisztelt elnök úr! Jóllehet nagyon sokat beszélünk az éghajlatváltozásról, de kevés konkrét intézkedésre kerül sor, úgy gondolom, hogy az EU-nak az egész világ számára jó példát kell mutatnia. Ezért döntő fontosságú a piaci alapú eszközök nagyobb mértékű alkalmazása, mivel ez a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének és az energiahatékonyság növelésének költséghatékony módja. Véleményem szerint ezek a közvetett adók, kibocsátáskereskedelmi rendszerek és támogatások elő fogják segíteni, hogy az Európai Unió elérje a kibocsátásra vonatkozó célkitűzéseit. Ugyanakkor miközben elismerjük, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük a saját adórendszerükkel kapcsolatos rugalmasságot, üdvözölnünk kell minden olyan eszközt vagy támogatást, amely lehetővé teheti iparágaink és fogyasztóink számára, hogy inkább környezetbarát megoldásokat válasszanak, politikáinknak pedig olyannak kell lenniük, hogy ösztönözzék a magatartásbeli változást. Ezért rendkívül fontos, hogy a piaci sikertelenségeket kiigazítsuk, és hogy a „szennyező fizet” elv részeként rendelkezzünk a környezeti károk tükrözésére szolgáló, szén-dioxid alapú díjmeghatározással. A környezetbarát termékekre vonatkozó csökkentett HÉA segítséget nyújthat a társadalom kiszolgáltatott rétegeinek, különösen az időseknek, akiket minden eddiginél nagyobb mértékben veszélyeztet az energiaszegénység.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Továbbá az árverezésből származó bevételeket újból be kell fektetni az energiaszegénység problémájának megoldása és újabb környezetvédelmi programok finanszírozása érdekében. Anders Wijkman, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Ahogy az már korábban elhangzott, ez egy fontos jelentés, amelyhez szeretnék gratulálni Ferreira asszonynak. Köztudott, hogy a jelenlegi gazdasági modell nem építi be a környezetvédelmi költségeket a piaci árakba. A „szennyező fizet” elvet már az 1972. évi stockholmi konferencián bevezették és elfogadták. Tudjuk azonban, hogy a legtöbb országban nem hajtották végre. Ez a jelentés rendkívül fontos. Az általunk számos területen tapasztalt sok piaci sikertelenségre reagál, ahol manapság természetesen az éghajlatváltozás a legnyilvánvalóbb probléma. A jelentés több kulcsfontosságú területen sok kezdeményezést javasol. A javaslatok többsége általában jól van megfogalmazva. Úgy gondolom azonban, hogy több erőfeszítést tehettünk volna a jelentés lerövidítése és bizonyos önálló bekezdések összevonása érdekében; most nagyon hasonló kérések előterjesztésére kerül sor. Véleményem szerint ez a jelentés javára szolgált volna, és az sokkal világosabbá is vált volna. Képviselőcsoportom nevében és a Purvis úr által elmondottakkal összhangban meg kell említenem, hogy néhány bekezdéssel nehézségeink vannak. Ezek közül az egyik a 26. bekezdés. Nem lehet egyidejűleg támogatni a kibocsátáskereskedelmi rendszert és CO2-re alkalmazandó általános, európai szintű adó bevezetését kérni. Ez a kettő összeegyeztethetetlen. Másodszor vannak bizonyos problémáink a 24. bekezdéssel. Bár egyetértünk az abban foglaltak javarészével, véleményünk szerint a megfogalmazás túl általános és valahogy azt a benyomást kelti, hogy a jövőben az árverezésből származó bevételek az uniós költségvetés részét képeznék vagy azt kellene képezniük. Ezt nem tudjuk támogatni. Ettől eltekintve azonban általánosságban véve támogatjuk a jelentést, és még egyszer gratulálunk Ferreira asszonynak. Gyula Hegyi, a PSE képviselőcsoport nevében . – (HU) „Lehet más a világ!” - ezt mondják azok a baloldaliak, akik szerint világunk megváltoztatható. Nem szabad beletörődnünk a kaszinó-kapitalizmusba, a természeti értékek elpusztításával járó, úgynevezett fejlődésbe. A XX. század történelme ugyanakkor azt tanítja, hogy az utópiák bukásra vannak ítélve megfelelő gazdasági és társadalmi háttér nélkül. A „zöld” adó, az egész adópolitika környezetvédelmi megalapozása, piacgazdasági, tehát fenntartható eszközökkel szolgálhat egy jobb és élhetőbb világot. Ami a nyersanyagok fokozott megadóztatását illeti, az egységes energiaadó arra kényszeríthet minket, hogy csökkentsük a függőségünket az energiaimporttól, kevesebbet autózzunk, fedezzük fel újra a közösségi közlekedést, a villamost, a vasutat. Ha a munkajövedelmekről a fogyasztásra helyezzük át az adózás súlypontját, akkor rengeteg új munkahely keletkezik, és a konzumidiotizmus rovására nagyobb szerepet kap egy természet- és kultúra-közeli életforma. A károsanyag-kibocsátás, a nem újrahasznosítható hulladék megadóztatása mérsékli a környezet szennyezését, a vele járó népbetegségeket, csökkenti a korai és felesleges halált. A zöld-adózásra való áttérés egy békés forradalomnak is felfogható. Az adózás szintje természetesen nem emelkedhet, hiszen Európa úgyis túl sokat adózik. Az energiafogyasztás mérséklése ugyanakkor áruink versenyképességét is növelné. A „zöld” adózással a XX. század szélsőségesen anyagias világából átléphetünk egy környezetbarát, emberi értékekben gazdagabb, értelmesebb világba. Ha van ügy, amelynek egyesítenie kell minket, 27 ország európai képviselőit, akkor

5

6

HU


a zöld-adózás ügye mindenképpen ilyen ügy. Lehet más a világ, de csak átgondolt és merész reformok által. Frédérique Ries, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Én is szeretnék gratulálni előadónknak, Ferreira asszonynak a kiváló munkához és az árnyékelőadókkal e fontos témával kapcsolatban folytatott szoros együttműködéshez. Én most az állásfoglalás két legfőbb pontjára helyezem a hangsúlyt, a CO2-kibocsátási kvóták kereskedelmi rendszerére és a „zöld” adózásra. Először is, ha a kibocsátási kvótákat tekintjük, aggodalommal vesszük tudomásul, hogy – ahogy az már számtalanszor elhangzott – az ipari CO2-kibocsátás 1%-kal növekedett 2007-ben, tavaly, amikor az Európai Unió a tavaszi csúcstalálkozón maga tűzte ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20%-os csökkentésével kapcsolatos nagyra törő cél legkésőbb 2020-ig történő elérését. Egy szóval a gépezet elakadt és – finoman és enyhén fogalmazva – újra el kell indítanunk, mert ideje, hogy bekerüljünk egy helyes körforgásba. Két cselekvési lehetőséget látok. Az első, hogy támogatjuk az Európai Bizottságot, amely a kibocsátási kvótákért való fizetés mellett foglal állást. A második abból az elképzelésből indul ki, hogy a jelenlegi, kizárólag a CO2-re vonatkozó rendszer túl korlátozott, és hogy fokozatosan egyéb légszennyező anyagokat – elsőként kétségtelenül az NOx-t and SO2-t – is be kell majd venni. Ezenkívül csodálkozom a hajózási ágazatra még mindig alkalmazandó kedvező rendelkezéseken. Azon helyzettől eltérően, amely hamarosan érvényes lesz a légiközlekedési ágazatra, a tengerészeti ágazatra nem vonatkozik egyetlen közösségi vagy nemzetközi, a CO2-csökkentésről szóló jogszabály sem, ami egy olyan kettős mércét jelent, amelynek a fenntartását tovább nem engedhetjük meg. Az állásfoglalás másik alappillérét a Hegyi úr által forradalomnak nevezett „zöld” adózás, a környezetvédelmi adók képezik. A Liberálisok és Demokraták álláspontja egyértelmű a kérdéssel kapcsolatban. A közösségi piaci alapú eszközök nem korlátozódhatnak a kibocsátási jogok kereskedelmi rendszerére. Más rendszereket is számításba kell venni, és szerzőként jómagam nagyon helyeslem a 27. bekezdést, amely feleleveníti a szénadó bevezetésével kapcsolatos elképzelést a fosszilis energiáknak nyújtott támogatások csökkentésének ellentételezéseként. Ezzel szemben – és e kérdésben egyetértek Purvis úrral és Wittman úrral – az ALDE képviselőcsoport nem fogja támogatni a 26. bekezdés utolsó mondatát, amely felkéri a Bizottságot, hogy 2008 vége előtt nyújtson be javaslatot a CO2-re alkalmazandó közösségi adó tárgyában. Inkább azt szeretnénk, hogy az unió teljesítse az „energiával és éghajlattal” kapcsolatos nagyra törő jogszabálycsomagot. Végül, ne legyünk tovább képmutatók és legyünk teljesen tisztában a kitűzött cél költségeivel! Amennyiben például a CO2-kibocsátást harmadrésszel csökkenteni akarjuk, Európában mindenkinek nyolcszor kevesebb szén-dioxidot kell kibocsátania. Ezek a nyers statisztikai adatok bizonyítják, hogy – az említett, a környezet védelmére szolgáló piaci alapú eszközök alkalmazásán kívül – nem menekülhetünk el saját személyes felelősségünk elől, és az uniónak nagyon keményen kell dolgoznia azon, hogy véghezvigye a kitűzött célt, hogy a fenntartható fejlődés csupán múló szeszély legyen, hanem mintául szolgáljon a jövőben mindannyiunk számára.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Alessandro Foglietta, az UEN képviselőcsoport nevében . – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretnék gratulálni Ferreira asszonynak a kiváló munkához. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos globális felelősségvállalás rendkívül fontos feladat, amelyet különböző szinteken kell végrehajtani: nem csupán a vállalkozások és az intézmények, hanem az egyének körében is. Mi, európai polgárok lényegesen csökkenthetjük ökológiai lábnyomunkat, és jelentős eredményeket érhetünk el pusztán kisebb intézkedésekkel, többek között vásárlási döntéseinkkel, amelyeknek globális és jelentékeny hatása lehet. A tagállamok elősegíthetik vagy megkönnyíthetik a polgárok számára, hogy a piaci alapú eszközök segítségével ökológiai termékeket válasszanak. Az új technológiákkal kapcsolatos kutatás előmozdítása mellett annak biztosítása is fontos, hogy ezek a technológiák a fogyasztók számára hozzáférhetők legyenek, és elég széles körben elterjedjenek annak érdekében, hogy környezeti hasznot hozzanak a közösség számára. Sajnálatos, hogy a bolygónk 16 legnagyobb gazdaságát képező országok az április 16–18-i párizsi találkozójukon nem tudtak megállapodásra jutni egy olyan közös állásfoglalással kapcsolatban, amely az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legkésőbb 2050-re 50%-kal történő csökkentésére irányul. Reméljük azonban, hogy a következő kobei és hokkaidói tárgyalások nagyobb sikerhez vezetnek e területen, főleg mivel úgy gondolom, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet globális szinten kell folytatni; máskülönben ez a küzdelem pusztán súlyos terhet helyez az európai vállalkozásokra, aminek következtében kevésbé lesznek versenyképesek, mint az Európán kívüli versenytársaik, anélkül, hogy a környezet állapotának globális szintű javulásával kapcsolatos célt elérnénk. A piaci alapú eszközöket gazdasági ösztönzőként kell felhasználnunk, ha környezetbarát, hosszú távon fenntartható termelési rendszerek alkalmazásának irányába akarunk elmozdulni; e tekintetben örvendetesnek tartom a Bizottság zöld könyvét. Az Európai Uniónak elő kell segítenie a tagállamokban a termékek környezetvédelmi költségeinek internalizálását lehetővé tévő piaci alapú eszközök terjesztését, valamint támogatnia kell az energiahatékonyságot és az épületek hőszigetelését. Úgy vélem, alapvető fontosságú az Európai Unió számára, hogy a megújuló energiaforrásokból származó fogyasztás 20%-os arányának legkésőbb 2020-ig történő elérésével kapcsolatos célt megvalósítsa. Margrete Auken, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani Ferreira asszonynak az e fontos témáról szóló kiváló jelentésért, valamint a kellemes és kitűnő együttműködésért. Amennyiben az EU valóban be akarja tartani az éghajlatra és a környezetre vonatkozó célkitűzéseinkkel kapcsolatban elhangzott szép szavakat, alapvető fontosságú, hogy mi, politikusok felelősséget vállaljunk és választóink megbízásából meghozzuk a nehéz döntéseket. A rendelkezésünkre álló hatékony eszközök közé tartozik a „szennyező fizet” elv alkalmazásával a környezetre nyomást gyakorló fogyasztási szintek csökkentése. Ez egy kitűnő elv, amellyel mindenki egyetért, de eddig nem vették komolyan olyan esetekben, amikor valóban költséget jelent a szennyező számára. Például az autósok költségei soha nem jelentek meg a közlekedéssel kapcsolatos költségekben. Az egyik első teendőnk a közismert néven „külső költségként” említett költségek internalizálása. Ez egy jelentős előrelépés lenne. Természetesen az is lehetséges, hogy még keményebb pénzügyi eszközök révén továbblépjünk a szennyező anyagok fogyasztásának szabályozása terén, ezzel kapcsolatban pedig hadd mondjam el, hogy egyszerűen nem értem, miért ne lehetne összekapcsolni a CO2-kibocsátásra kivetett díjakat a kibocsátáskereskedelmi rendszerrel. Ezt egyszerűen nem értem.

7

8

HU


A környezetvédelmi szempontból hatékony díjszabási politika alkalmazása a piac környezetvédelmi politikán belüli felhasználhatóságának egyik hatékony módja, amely nem helyettesíti a kötelező követelményeket és tiltó rendelkezéseket, hanem kiegészíti azokat; a Bizottság is ezt javasolta. Gyakran vetődnek fel azzal kapcsolatos aggályok, hogy az említett piaci alapú módszerek alkalmazása torz társadalmi hatást idézhet elő. Észre kell vennünk azonban a képmutatást. A fogyasztási adóknak rendszerint igazságos hatásuk van, mivel a leggazdagabbak fogyasztják a legtöbbet, és így ők fizetik a legtöbbet. Ha szeretnénk tenni valamit a szegények által az alapvető fogyasztás megfizetése során tapasztalt nehézségek ellen, számos egyéb olyan módszer alkalmazható, amely nem foglal magában „zöld” adókat. Például a szokásos adózási, szociál- és bérpolitikák sokkal megfelelőbbek, ha felelősséget vállalunk azért, hogy komolyan törődünk a kevésbé tehetősekkel. Ezen a téren nem fog működni egy olyan módszer, amely az olcsóbb, sőt ingyenes alapvető fogyasztás kialakításán alapul. Először is a fogyasztás mindig is viszonylag nagy lesz; a modell legrosszabb aspektusa azonban az, hogy nem ösztönöz takarékosságra. Így mindennek ellenére jobb megoldás a környezetvédelmi adókat alkalmazó progresszív adózás. Mindemellett az a legjobb, ha ezeket a piaci alapú eszközöket egyéb szempontoktól külön kezeljük, amennyiben valóban hatékonyan akarjuk alkalmazni őket a környezet, az éghajlat és a természet megóvásáért folytatott küzdelem során. Nagyon jó, hogy ennyire aggódunk a társadalmi torzulás miatt; ebben az esetben azonban arról van szó, hogy megóvjuk életterünket az utódaink számára. Jens Holm, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében . – (SV) Hamarosan határozatot hozunk a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és Anne Ferreira által készített, a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentéssel kapcsolatban. Ez egy kitűnő jelentés, amelyet teljes mértékben támogatok. Először is hadd tegyek egy személyes észrevételt! Mi itt piaci alapú eszközökről beszélünk. Én személy szerint torkig vagyok azzal, hogy azzal, hogy a környezetvédelmi politikán belül piaci alapú eszközökről folyik a szó. Nincs szükségünk arra, hogy a vállalkozások vagy a piac részéről több befolyás érjen bennünket. Nagyobb politikai ellenőrzésre van szükségünk. Több tervezésre. Például szigorúbb követelményekre van szükség a kibocsátás tekintetében, fel kell tudnunk használni a közbeszerzést a környezetvédelmi célok, valamint környezetvédelmi adók és díjak vonatkozásában. Tulajdonképpen ezek a piaci alapú eszközeink, mert végül is adók és díjak olyan dolgok tekintetében történő bevezetéséről van szó, amelyek súlyosbítják a környezeti problémákat, más szóval a környezeti problémák internalizálásáról. Ezek az eszközök jól példázzák, hogyan vállalunk politikai felelősséget a környezeti problémák vonatkozásában ahelyett, hogy ezt a piacra hagynánk. Hadd adjak néhány konkrét példát a jelenésben szereplő különösen fontos szempontokról! A CO2-re alkalmazandó minimális adó, a CO2-re kivetendő, az egyértelmű csökkentési követelménnyel kombinált adó valószínűleg a kibocsátáscsökkentés leghatékonyabb módja. Hazámban vezették be először a világon a CO2-re kivetendő adót. Erre még az 1990-es években került sor. Anélkül, hogy azt állítanám, hogy Svédország az éghajlattal kapcsolatos valamennyi területen élen jár, a CO2-re kivetendő adó a CO2-kibocsátásunk csökkenésének tényleg az egyik fő oka volt. Legfőbb ideje, hogy minél több ország hasonlóan cselekedjen. A jelentés 26. bekezdésében pontosan a CO2-re alkalmazandó adó kivetésére szólítunk fel.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Általánosságban több támogatást követelünk a tagállamok számára a környezetvédelmi adók bevezetéséhez. Úgy gondolom, hogy most egy egészen kivételes lehetőség kínálkozik a CO2-re kivetendő adó és egyéb környezetvédelmi adók előmozdítására. Az utóbbi években az egész világon jóval tudatosabban viszonyulnak ehhez a kérdéshez. A jelentésben azt is megállapítjuk, hogy a tagállamok maguk döntenek erről a témáról. Természetesen ez teljesen rendjén való. Ez a terület az ő hatáskörükbe tartozik. Egy másik kérdés a kibocsátáskereskedelmi rendszer. Be kell vallanunk, hogy az első, a 2005–2007-es kereskedési időszak katasztrofális volt. A rendszernek nem sikerült elérnie a kibocsátások csökkentését, sőt több kibocsátó túlságosan sok kibocsátási jogot szerzett és hatalmas nyereségre tett szert a rendszerből. Ezért a jelentésben a kibocsátási jogok árverésen történő értékesítésére szólítunk fel, a 30%-kal való csökkentésére vonatkozó célkitűzéssel összhangban megállapított felső érték, valamint a rugalmas mechanizmusok alkalmazása tekintetében korlátozások és szigorú követelmények bevezetését kérjük. Reméljük, hogy ez lehetővé teszi, hogy a rendszer elkezdjen működni. Ha nem sikerül, meg kell fontolnunk, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszert teljesen mással cseréljük fel, például a kibocsátásra alkalmazandó magas adókkal. Ezzel összefüggésben fontos, hogy ne felejtsük el, hogy a légi közlekedést is bevonjuk a kibocsátáskereskedelembe, többé már nem korlátozhatjuk a légi közlekedéssel szembeni intézkedéseket kizárólag a kibocsátáskereskedelmi rendszerre. Feltétlenül szükség van párhuzamos intézkedésekre, például a repülőgép-üzemanyagra és a nitrogénoxidok (NOx) kibocsátására vonatkozó adókra, és a jelentésben pontosan ezt szorgalmazzuk. Ezennel szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy a Bizottságnak feltegyek egy kérdést: korábban Önök azt mondták, hogy intézkedéseket fognak előterjeszteni a légi járatok nitrogén-dioxid-kibocsátása, az NOx ellen, és hogy erre ebben az évben kerül sor. Megtudhatnánk, mi történik ebben az ügyben? Megvan már az intézkedések bevezetésének időpontja? Figyelembe véve azt, hogy a légi közlekedésből származó kibocsátások az utóbbi években majdnem megduplázódtak, közülünk sokan szeretnénk konkrét intézkedéseket látni. Most már tényleg nem várhatunk tovább! Ezek az eszközök jól példázzák az éghajlatváltozással kapcsolatban általunk vállalt politikai felelősséget. Az adók és a díjak lehetővé teszik számunkra, hogy felgyorsítsuk a kibocsátások szükséges csökkentését, és remélhetőleg megoldást jelentenek az éghajlattal kapcsolatos problémákra. Tegyük ezt meg! Ez kötelességünk gyermekeinkkel és ennek a gyönyörű bolygónak minden élőlényével szemben. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – (NL) Tisztelt elnök úr! Gratulálok Anne Ferreirának a környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló jelentéséhez. Az elénk terjesztett javaslat egyik pillére a „szennyező fizet” elv. Ez egy fontos elv abban a vonatkozásban, hogy lehetővé teszi a terhek igazságos elosztását. Ez is azon okok közé tartozik, amiért helyeslem, hogy minden külső költség, tehát a környezetvédelmi költségek is az iparcikkek és a fogyasztási cikkek fogyasztóira háruljanak. Ez hozzájárul egy valósághű kép és a tisztességes verseny kialakulásához. Tavaly novemberben részt vettem a „GDP-n túl” (Beyond GDP) című konferencián. Ezen a konferencián széleskörű vitára került sor azon lehetőségekről, amelyeken belül kizárólag a bruttó hazai terméken kívül egyéb mutatókat lehetne felhasználni a társadalmi jólét mérésére, mivel a gyakorlatban társadalmi és környezeti, valamint gazdasági tényezők is szerepet játszanak. Ha anyagilag nagyon jól áll valaki, de egy sűrűn lakott városban él, ahol

9

10

HU


nagyon nagy a légszennyezés, az életminőség már egyáltalán nem mondható olyan csodálatosnak. Örülök, hogy Ferreira asszony ezt is kiemeli a jelentésében. Végül szeretném kifejezni támogatásomat a jelentés két konkrét, az 58. és 59. bekezdése iránt a környezeti tényezőknek a vízdíj megállapításába történő beépítésével és másodsorban a termelt hulladék mennyiségének középtávon való csökkentésére irányuló jogi kerettel kapcsolatban. Bogusław Sonik (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A világ környezeti egyensúlyát fenyegető veszély megköveteli, hogy olyan intézkedéseket tegyünk, amelyek a növekedési modellek megváltozását és a társadalmon belül egy új életmód kialakulását eredményezik. Az üzleti tevékenységeknek vannak ökológiai költségei, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak a pénzügyi számvitelnél. Annak ellenére, hogy a „szennyező fizet” elv – az Európai Unió környezetvédelmi politikájának egyik pillére – az egész Közösség területén érvényes, bizonyos országokban való alkalmazása túl sok kívánnivalót hagy maga után. Az Európai Unió egy sor jogszabályt és szabályt vezet be a környezet állapotának javítása érdekében, és alapvető fontosságú új piaci eszközök bevezetése. Az Európai Unióban a gazdasági adók igen jelentős szerepet játszhatnak az EU-n belüli környezetvédelmi célkitűzések elérésében. Mindeddig az egyetlen működő rendszer a szén-dioxid kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere. Úgy tűnik, ez nem lesz elegendő. Figyelembe kell venni más piaci eszközöket. Rendkívül fontos, hogy az ökológiai adókból származó bevételt a környezetet és az emberi egészséget érintő negatív hatások megelőzésére kell felhasználni. Úgy tűnik, hogy a környezetvédelmi adóknak az EU egész területén való fokozatos harmonizációja elengedhetetlen. Az egyes tagállamokban nagyon eltérő az ökológiai adózás. Ha az e kérdésekkel kapcsolatos megoldásokat a tagállamokra bízzuk, az a vállalkozások közötti versenyképesség torzulásának veszélyével jár. Az új piaci eszközök bevezetése során számos alapvető iránymutatást be kell tartani: a nyilvánosságnak el kell fogadnia ezeket az eszközöket, az adók nem tekinthetők még egy újabb, az Európai Unió által előírt kötelezettségnek, és ezenkívül az adókat fokozatosan kell bevezetni. Bizonyos uniós tagállamok már rendelkeznek saját piaci eszközeikkel, például energiatakarékossági igazolással vagy a zöld energiáról szóló igazolással. Mindemellett valamennyi tagállamnak határozottan támogatnia kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákat, az energiamegtakarítást és a megújuló technológiákat. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy az Európai Unió vezető szerepet tölt be a környezetvédelem terén, és úgy gondolom, hogy felelősséggel tartozik abban a tekintetben, hogy jó példát mutasson a világ többi részének. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak a környezetvédelem problémájának kitűnő megközelítéséhez. Ezenkívül szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy az ENSZ Margot Wallström által összeállított, „Közös jövőnk” című jelentése óta tudjuk, hogy a következő generációkkal, gyermekeinkkel és unokáinkkal szemben a mi felelősségünk, hogy a természeti környezetet a lehető legjobb állapotban hagyjuk örökül. Ezen a téren az Európai Unió közreműködése már nagyon jónak mondható, de az Európai Parlament is követi az eseményeket. Létrejött az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes különbizottság, vannak megfelelő jogszabályaink, továbbá rendeleteket, irányelveket és

24-04-2008

24-04-2008

HU


határozatokat bocsátunk ki. Most már ideje, hogy más mechanizmusokat is megerősítsünk, különösen a pénzügyi ösztönzőket és adókat, valamint hogy fokozzuk a tájékoztató kampányokat és a megelőző intézkedéseket. Ahhoz, hogy ezek az intézkedések hatékonyak legyenek, közösségi szintű megközelítést kell alkalmazni. A tagállamoknak legalább a környezetvédelem vonatkozásában le kell győzniük az adóharmonizációval kapcsolatos idegenkedésüket és ellenállásukat. Annak ellenére, hogy az ökológiai adókat ésszerű okokból alkalmazzák, jelenleg egyáltalán nem népszerűek. Az összes többi adóhoz hasonlóan ezeket sem szeretik. Ezért európai és nemzeti minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy a társadalom számára elfogadhatóvá váljanak az ökológiai befizetések és adók. Olyan tevékenységekre van szükségünk, amelyek nagyfokú ökológiai tudatosság kialakulását ösztönzik. Olyan ösztönzőkre van szükségünk, amelyek biztosítják, hogy a bevált gyakorlatokat széles körben alkalmazzák, és elősegítik, hogy a társadalomban ökológiai magatartás alakuljon ki. Végül is senki sem kifogásolja, amikor az Európai Parlament üzletében öt centet kell fizetnünk egy műanyag zacskóért. Ez a lényeges – nem az intézkedés pénzügyi dimenziója, hanem a kapcsolódó mérlegelés pillanata, amikor a vásárló elgondolkodik, hogy kérje-e a műanyag zacskót, vagy hagyja és ezáltal csökkentse a bolygón termelődő szemét mennyiségét. Ez helyes módszer ahhoz, hogy az embereket gondolkodásra késztessük. Az emberek csak akkor fogják elfogadni a díjak, adók és egyéb környezetvédelmi terhet/illetékek kivetését, ha úgy gondolják, hogy azok ésszerűek, és tapasztalhatják a pozitív eredményt. Holger Krahmer (ALDE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! Üdvözlöm a piaci alapú eszközöket a különböző politikák – többek között a környezetvédelmi politika – végrehajtására szolgáló eszközként. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy egyetlen politikai eszköz sem hatékony csupán azért, mert „piaci alapúnak” nevezzük. A politikai célkitűzések eléréséhez alkalmazott valamennyi eszköznek meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak. Például annak, hogy az eszköz alkalmas-e az adott célkitűzés megvalósítására? Ha összecseréljük a különböző célkitűzéseket, egyiket sem tudjuk megvalósítani rendesen. Amennyiben egy bizonyos környezetvédelmi intézkedés mögötti elképzelést részben a pénzszerzés ösztönöz, máris egy bizonytalan területre tévedtünk, mert könnyen előfordulhat, hogy az intézkedés számos ok miatt torzul. Egy adott intézkedés ténylegesen elősegíti-e egy bizonyos cél elérését? Ezt a kérdést gondosan és rendszeresen meg kell vizsgálni. Egy adott intézkedés összeegyeztethető-e a többi, már meglévővel? Kérdés még a hatékonyság is – a költségek és a haszon közötti összefüggés. A jelentést olvasva bizonyos esetekkel kapcsolatban kétségeim támadtak, hogy vajon az általam említett kritériumok teljesültek-e. A kibocsátáskereskedelmi rendszerek elméletben jól működnek, de a valóság kissé mást mutat. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere tekintetében fejetlenség uralkodik. Vagyonokat fizettek ki, de a rendszer tényleges célja nem valósult meg. Azt lehet mondani, hogy ez elfogadható, mert egy kísérleti szakaszban tartunk és még nincs minden rendben; de természetesen nem engedhetjük meg magunknak, hogy sokkal többet fordítsunk erre a költséges kísérletre. Az energiafelhasználással kapcsolatos adópolitika is szemlélteti álláspontomat. Az adózásnak valóban nincs helye az EU piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvében. Azon puszta ténytől, hogy kihat a piac bizonyos részeire, egy adott eszköz még nem válik piaci alapúvá. Elvben nincs kifogásom az olyan adóintézkedések ellen, amelyeket

11

12

HU


környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása érdekében alkalmaznak, de bevezetésüket csak akkor fogom támogatni, ha megfelelnek az általam említett kritériumoknak. Az az álláspontom, hogy ki kell tűznünk az elérendő célokat; aztán a megvalósításukra szolgáló eszközök megválasztását a piaci szereplőkre kell hagyni. Wiesław Stefan Kuc (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Az előadó által ismertetett, környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközök jórészt az adókra és díjakra korlátozódnak. Az előadó a 28. bekezdésben nagyon helyesen kiemeli, hogy előfordulhat, hogy az eszközök nem teljesítik a kitűzött célokat, hanem ehelyett pusztán adóbevétel-növelésre szolgálnak. A bizonyos részletességgel megvitatott témák csak a jövőre irányulnak. A kérdés a következő: a „szennyező fizet” elv szerint kinek kell megtisztítani a korábbi ipari hulladékok vagy elavult növényvédő szerek, az azbeszt, a foszfor-pentaklorid és más vegyületek által szennyezett talajt, vizet és levegőt? Úgy gondolom, hogy a 67. bekezdésben említett zöld kötvények nagyon megfelelnének e célra. Az eljárásban érintett vállalkozások kaphatnának olyan feladatokat, amelyekkel másképpen nem foglalkoznának, és a pénzügyi eszközök segítségével hajtanák végre azokat. Az ilyen kötvények bevezetése, amelyeket nevezhetnénk zöld kötvényeknek, a piaci alapú eszközöknek a környezetvédelem területére történő bevezetésével kapcsolatos több probléma megoldását tennék lehetővé. Ez egy kiváló elképzelés, gratulálok Ferreira asszonynak. Caroline Lucas (Verts/ALE). – Tisztelt elnök úr! Örülök annak, hogy Ferreira asszony kitűnő munkát végzett és kiváló együttműködést folytatott, aminek köszönhetően egy olyan jelentés van előttünk, amely átfogó és őszinte értékelést ad a piaci alapú eszközök lehetőségeiről és korlátairól. Egyértelmű, hogy a piaci eszközöknek van szerepük. A gazdasági logika környezetvédelemmel és társadalmi valósággal a „szennyező fizet” elv alkalmazása révén történő összehangolásának a fenntartható termelési és fogyasztási módok felé történő irányítás tekintetében hatékony eszközt kell képeznie. Például amennyiben az áruszállítás tényleges környezeti és társadalmi költségeit internalizálnák az ellátási lánc egészében fizetendő árakba, véget érhetne az az őrültség, hogy távoli országok többé-kevésbé azonos termékekkel értelmetlen kereskedelmet folytatnak. Az említett elveknek az egyén szintjén a személyes szén-dioxid-kereskedelmi rendszer segítségével történő alkalmazása a fogyasztói magatartás befolyásolásának rendkívül hatékony módja lehet. De – ahogy ezt Ferreira asszony jelentése nagyon helyesen egyértelművé teszi – a piaci eszközök nem tekinthetők a környezetvédelmi előírások és szabályozás egyéb formáit helyettesítő megoldásnak. Hasznosságuk döntően a kialakításuk módjától is függ. A kibocsátáskereskedelmi rendszer is ide tartozik. Szeretném figyelmeztetni a kollégákat, hogy ha túl sokat figyelünk az iparág által mondottakra, egy olyan rendszert kapunk, amely nem több, mint a kereskedés kedvéért folytatott oda-vissza kereskedelem, ahogy azt az első két szakaszban is tapasztaltuk, amikor teljesen szem elől tévesztettük a környezetvédelmi célkitűzéseket. Ahhoz, hogy hatékony legyen, a rendszernek rendelkeznie kell egy szilárd felső határral, amely a 30%-os kibocsátáscsökkentési célkitűzésből, a külső hitelek bejutásának korlátozásából és a kibocsátási jogok kezdetektől fogva teljes egészében árverésen történő értékesítéséből fakad.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Végül szeretnék megemlíteni egy másik, a jelentésen végigvonuló, örvendetesnek tekinthető mondanivalót – annak elismerését, hogy a GDP-vel mért hagyományos gazdasági növekedés már nem elegendő és nem pontos eszköz a tényleges jólét méréséhez. Ebben az évben korábban a Parlament konferenciát rendezett ezzel a témával kapcsolatban, és már nagyon várom a Bizottság őszi jelentését. Nils Lundgren (IND/DEM). – (SV) Tisztelt elnök úr! A környezetvédelmi problémák jogosan váltak korunk egyik legjelentősebb politikai kérdésévé, és szintén jogosan lettek az uniós együttműködés egyik legfontosabb területévé. Először is Európában a határokon átnyúló környezetszennyezés nem kezelhető nemzeti szinten, és ezért az EU-nak egyértelműen szerepet kell vállalnia. Másodszor az EU a világ legnagyobb gazdasága, óriási mértékű a termelés és a külkereskedelem, továbbá a tagállamok egységesek az említettek környezeti következményeivel kapcsolatos felelősségvállalás terén. A gazdaság mérete és az alapvető környezetvédelmi célkitűzésekkel kapcsolatos egyetértés együttesen lehetőséget biztosít az EU számára, hogy globális befolyást gyakorolhasson, ami nagyon fontos lehet. Ugyanakkor a jelentés nem ébreszt bizalmat. Nem tesz különbséget a véges erőforrások fogyasztása és az éghajlatra gyakorolt hatás között. Ezenkívül az előadó az éghajlattal kapcsolatos kérdést felháborító módon a szupranacionalizmus, a bürokrácia és a protekcionizmus melletti érvként használja fel, totális felhívást intéz a közös adózás, a szabad verseny fogalmának felülvizsgálata és a tarifák emelése érdekében. Nem tudatosul, hogy az országoknak az egymással való versenyben kell megoldásokat találniuk. És mindezek tetejébe a jelentésben szerepel a szokásos hivatalos kijelentés, amely szerint a nyugati társadalmakban új életmódot kell követnünk. Megdöbbentő! Az a dolgunk, hogy biztosítsuk, hogy a fogyasztás környezeti költségei megjelenjenek a fogyasztók által fizetendő árakban. A szabad polgárok maguk választják meg saját életmódjukat. Françoise Grossetête (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Tegnap a Parlamentben a következő kérdést tette fel nekem egy 16 éves középiskolás: „Hajlandó-e Európa nagy áldozatokat hozni a bolygónk megmentése érdekében?” Ezt a diákot nagyon aggasztotta az éghajlatváltozás és azt kérdezte, hogy mit tudunk tenni. Ez kifejezte azt az aggodalmat, amelyet azok az idealista fiatalok éreznek, akik sokat várnak tőlünk. Nos, vannak működő piaci alapú eszközeink: az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáinak közösségi kereskedelmi rendszere, valamint a közlekedési ágazatban az euromatricáról szóló irányelv. Ezen eszközöknek vannak bizonyos előnyeik, mert megállapítják a környezeti költségek árát és elősegítik a környezetvédelmi célkitűzések alacsonyabb költségek mellett történő elérését, továbbá arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy hosszabb távú kötelezettségvállalásokat tegyenek, ami végül is fenntartja a foglalkoztatást. Ezek az eszközök elősegíthetik azon káros hatások csökkentését, amelyeket a környezetvédelmi adók gyakorolhatnak a versenyképességre bizonyos ágazatokban. Nem lenne szabad, hogy a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések adók és díjak által történő támogatása csupán elrettentésül szolgáljon, hanem az erkölcsös és környezetbarát magatartásra való gyorsabb áttérés elősegítése révén ösztönzést is jelenthet. Mindenkinek kell tennie erőfeszítéseket; ezért kell internalizálni a környezeti költségeket.

13

14

HU


Azt is hangsúlyozni kell, hogy a környezetvédelmi adókat nem lenne szabad adóbevétel-növelő eszköznek tekinteni, hanem inkább olyan eszköznek, amellyel ésszerű áron megelőzhető a környezet bármiféle káros szennyezése vagy romlása – s amely révén növelhető a társadalom jóléte. Végül az Európai Parlamentben az energiával és az éghajlattal kapcsolatos csomagról a jövőben folytatandó viták során komolyan meg kell fontolnunk egy kiigazítási eszköz létrehozását a határokon, amely különösen az esetleges „szénszivárgások” elkerülését segíti elő. Teljesítenünk kell a CO2-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettséget, ugyanakkor meg kell őriznünk a gazdasági versenyképességet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom a „szénadó” bevezetésének jelentőségét. Ezt a témát gyakran tabuként kezelik, de szerintem megéri a fáradságot és fontolóra kell venni. Marusya Ivanova Lyubcheva (PSE). – (BG) A megoldások egy kombinációjával kell előállnunk, egy általános modellel és alapelvekkel. A jelentés ezt tökéletesen világossá teszi. A környezet védelme olcsóbb, mint a helyreállítása, de ha nem helyes piaci eszközöket alkalmazunk, akkor a szennyezők burkolt támogatásban részesülnek. A környezetvédelmi eszközkészletnek rugalmasságra van szüksége, ha bizonyosságot akarunk és meg akarunk győződni arról, hogy egyéb mutatók tekintetében nem követünk el mulasztást és nem növeljük az emberekre nehezedő terheket. A kereskedelmi eszközöket össze kell kapcsolni az új technológiába történő beruházások előmozdításával, a veszteség leküzdésére irányuló, kompenzáló eszközökkel. Sokat számít az egyes országok helyzete. Bulgária például problémákba fog ütközni a jövőben. A kozloduyi atomerőmű bizonyos részeinek bezárása a hőerőművek termelésének növekedéséhez vezet, a villamosenergia-árak megemelkedtek. Ez növeli a kibocsátásokat annak ellenére, hogy az üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó alacsony kibocsátási egységek szankcióként működnek és a fogyasztók a megemelkedett árat fizetik. Hacsak nem osztják újra el a szén-dioxid kibocsátási egységeit, és amennyiben nincs megfelelő kompenzáció a leállított erőművek ellensúlyozására, a többi kereskedelmi eszköz alkalmazása több problémát fog előidézni. A környezet-gazdaságtannak megvannak a maga társadalmi dimenziói, és a cselekvéssel nem várhatunk 2010-ig vagy 2013-ig. Magor Imre Csibi (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Szeretném hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás problémájának kezelése a közlekedésre és az energiára összpontosulóknál átfogóbb intézkedéseket igényel. Az erdőirtás megakadályozásának is az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló uniós stratégia középpontjába kell kerülnie, mert ez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása elég gyors csökkentésének rendkívül költséghatékony módja. Az erdőirtás megakadályozása csak a szabályozási megközelítés és a piaci alapú eszközök együttes alkalmazásával valósítható meg. A civil társadalom több ízben lerántotta a leplet arról, hogy az EU tevékenyen hozzájárul a globális erdőirtáshoz azáltal, hogy engedélyezi, hogy az illegálisan kitermelt faanyagok szabadon bejuthassanak a piacára. Elengedhetetlen, hogy az EU jogszabályokat vezessen be annak biztosítása érdekében, hogy csak legális forrásokból származó faanyagok és fatermékek kerüljenek be az EU piacára. Ezt a szabályozási megközelítést kifejezetten az erdőgazdálkodáshoz tervezett piaci alapú eszközöknek kell kiegészíteniük, például az erdők idő előtti kivágására alkalmazandó díjaknak vagy a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó ösztönzőknek. A piaci alapú eszközöknek az erdőgazdálkodás terén való, szélesebb körben történő alkalmazása érdekében azonban tisztáznunk kell, mely eszközök

24-04-2008

24-04-2008

HU


működnek a legjobban, milyen mértékben alkalmazhatók, és hogyan hozhatók összefüggésbe a szabályozási joggal. Felkérem a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést az erdőgazdálkodásra vonatkozó legmegfelelőbb piaci alapú eszközökről, és hogy vázlatosan ismertesse az alkalmazandó és más szakpolitikai eszközökkel összekapcsolandó eszközökre vonatkozó, megfelelő kontextust. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Ezzel a vitával kapcsolatban csak két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Először is, az Európai Unión belül az éghajlatváltozással szembeni küzdelemmel kapcsolatos terhek rendkívül igazságtalanul oszlanak meg. Például a szén-dioxid-kibocsátási korlátokat a fejlettségi szintjük figyelmen kívül hagyásával osztották ki az egyes tagállamoknak, ami többek között Lengyelországban a villamos energiával kapcsolatos költségek hirtelen megnövekedéséhez, valamint következésképpen a termelési és a megélhetési költségek szembetűnő megemelkedéséhez vezetett. Másodszor, az éghajlatváltozással kapcsolatos csomag végrehajtása, magának az Európai Bizottságnak a becslése szerint, körülbelül évi 50 milliárd euróba kerül. Egy olyan helyzetben, amikor a világ leggyorsabban növekvő nemzeteinek nagy része, például Kína, India és Brazília, valamint az Egyesült Államokhoz hasonló gazdasági nagyhatalmak nem túl sokat törődnek az éghajlatváltozással, könnyen előfordulhat, hogy az európai gazdaságnak a világpiacokon egyszer csak megszűnik a versenyképessége, ami azt jelenti, hogy a magas többletköltségekkel terhelt európai termelés védelme érdekében eszközöket kell bevezetni. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). – (RO) Hangsúlyoznunk kell, hogy az Európai Unió csak együttműködés révén és a helyi közösségek határozott elkötelezettsége mellett lesz képes megvalósítani a szennyező kibocsátások csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseit. A helyi közösségeknek ismerniük kell a környezetvédelmi és egyéb kapcsolódó politikák céljára szolgáló piaci eszközöket. A károsanyag-kibocsátási egységekkel való kereskedelem, az üzemanyagok minőségéről szóló irányelv, a járművekre vonatkozó EURO kibocsátási normák, a tiszta és nagyobb energiahatékonyságú közúti járművek vásárlásáról szóló irányelv, a járművekre vonatkozó EURO 6 kibocsátási norma csak néhány a Bizottság kezdeményezései közül. Októberben a Bizottság a külső költségek – többek között a környezettel kapcsolatos költségek – internalizálása alapján elő fog terjeszteni egy javaslatot az euromatricáról szóló irányelv felülvizsgálata céljából. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tiszta és nagyobb energiahatékonyságú közúti járművekről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos véleményének előadójaként fontosnak tartom a járművek teljes hasznos élettartamára vonatkozó költség kiszámítását, aminek során nem csupán az első vételárat, hanem a felhasznált üzemanyag árát, a szén-dioxid-kibocsátást stb. is figyelembe veszik. Remélem, sok helyi hatóságok valóban részt fog venni ezeken a konzultációkon. Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Gratulálok Ferreira asszonynak a tökéletesen kiegyensúlyozott jelentéshez. Környezetünket a világ állandóan növekvő lakossága és az embernek az anyagi fogyasztás iránti korlátlan étvágya miatt sérelmek érik. Az éghajlat

15

16

HU


változik, a biodiverzitás kárt szenved, a természeti erőforrások pedig csökkennek. Az előadó – miután teljesen megértette az adott feladatot – nagyon helyesen azt a nézetet támogatja, miszerint a helyzet orvoslásához szükséges legfontosabb piaci eszközök a pénzügyi ösztönzők és az adók. Következésképpen teljes mértékben támogatom az EU környezetvédelmi adózási rendszerével kapcsolatos elképzelést, amely rendszernek feltétlenül egységesnek kell lennie a tagállamok körében. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy egy ténylegesen felülvizsgált szén-dioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszer jelentősen elő fogja segíteni a dolgok javulását. Természetesen soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy az emberek magatartásának megváltoztatása, hogy környezetbarát életmódot folytassanak, nem csupán piaci alapú kérdés: a környezettudatos magatartás kialakítása magában foglalja a korai szakaszban kezdődő és az egész életen át tartó megfelelő oktatást és tanulást is. Leopold Józef Rutowicz (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr! A környezetvédelem sok területet magában foglal, és hatékonysága függ a rendelkezésre álló eszközök – többek között a gazdasági eszközök – összehangolásától és megfontolt alkalmazásától. A zöld könyvvel kapcsolatos eszközök egy sor intézkedést biztosítanak anélkül, hogy általános megoldásokat adnának. Ennek egyik példája a tömegközlekedéshez és más jogszerű célokra használt üzemanyag megtakarításához nyújtott támogatás. A környezetbarát villamos energia árának hirtelen megemelkedése azonban megkondítja a vészharangot, mint ahogy az is, hogy ezt nagyrészt szénhidrogének felhasználásával állítják elő. A szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozóan javasolt díjak a következmények szankcionálására szolgálnak, de nem foglalkoznak az okokkal. A tiszta energiaforrások – például a víz-, a szél-, a nap- és az atomenergia – használatának előmozdítása, valamint áraik stabilitása jelentős hatást gyakorolnának a társadalomra, a gazdaságra és a környezetvédelemre, és egy olyan területnek kell lennie, ahol szisztematikus intézkedéseket tesznek. Ferreira asszony jelentése foglalkozik ezzel a kérdéssel. Nina Škottová (PPE-DE). – (CS) Ahogy azt már több korábbi felszólalásban is hallottuk, a szén-dioxid fontos, sőt talán kulcsfontosságú tényező az úgynevezett ökológiai ár meghatározás terén, és az éghajlatváltozás okának tekintik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tudományos kutatás szerint a levegőben található szén-dioxid mennyisége nem a Föld felmelegedése előtt, hanem csak azt követően növekszik meg. Ez a felmelegedési folyamat összefügg a naptevékenységgel, tehát a felmelegedés inkább következmény, semmint ok. Következésképpen a felmelegedést követően a legfőbb szén-dioxid-kibocsátók az óceánok. Természetesen nem ellenzem az emberi tevékenység által előidézett szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, de úgy gondolom, hogy az egészséggel kapcsolatos és egyéb következményekkel járó szennyezésért kell felelősséget vállalnunk és nem az éghajlatváltozásért. Nevén kell neveznünk a dolgokat. Mieczysław Edmund Janowski (UEN). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Ez egy kiváló jelentés. Nem akarom elismételni a már elhangzottakat, csak néhány konkrét kérdésre szeretném felhívni a figyelmet. Először is, az emberi lények nem a legfontosabb részét alkotják a „környezetnek”, a víz, a talaj és a Föld nem az emberek tulajdonát képezi. Az ember csak felhasználja ezeket, mi csupán haszonélvezők vagyunk. Erről nem szabad megfeledkeznünk. A környezetet befolyásoló tényezők – a levegő, a víz és a talaj – számára nincsenek határok, így

24-04-2008

24-04-2008

HU


tevékenységeinknek is át kell lépniük a határokat. Ez érvényes az Európai Unió szintjén, de az egész világon is. Máskülönben tevékenységeink nem érik el céljaikat. Szeretnék kiemelni még egy dolgot. Az adóval kapcsolatos kérdéseken és a gazdasági nyomáson kívül nagyon fontos, hogy az emberekben már a gyerekkortól kezdve növeljük a tudatosságot. Különben nem lesznek energiatakarékos műszaki eszközeink, házaink, autóink és járműveink. Szeretnék köszönetet mondani Önnek, biztos asszony az eddig elért haladásért, és arra szeretném kérni Önt, hogy ebben az irányban tegyen további lépéseket. Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Szeretnék köszönetet mondani Ferreira asszonynak az általa előterjesztett jelentésért. A jelentés olyan kérdéseket vizsgál, amelyek a jövőben egyre fontosabbá válnak majd, ahogy azt ez a vita is szemléltette. A mai vita során azt vitattuk meg, hogyan kell elsajátítanunk egy ökológiai gondolkodásmódot. Meg vagyok győződve arról, hogy az Európai Unión és az egyes tagállamokon belül jelentős mértékű az ökológiai tudatosság. Az emberek környezetbarát módon szeretnének élni, környezetbarát életmódot szeretnének folytatni és nagyon környezettudatosak. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy sok európai uniós országban, például Bulgáriában és Lengyelországban több évtizeden keresztül eltérő rendszer működött. A mi gazdaságaink más energiaszerzési módszeren alapultak. Ezért a környezetvédelmi adók rendszerére vonatkozó szabályozás csökkentheti e gazdaságok versenyképességét és következésképpen a környezettudatosságot. Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Bár egyértelműen a növekedésre helyezzük a hangsúlyt, de közben szeretnénk, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságok teljesítsék a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó általános célkitűzéseket az éghajlatváltozás által előidézett, a környezet szempontjából legkomolyabb kihívás során, a többféle piaci alapú eszköznek – beleértve az adózást is – lényeges szerepet kell betöltenie, a széles körben elfogadott, a „szennyező fizet” környezetvédelmi elv alapján. Az adózás túlzott hangsúlyozása miatt azonban – a jelentésben sűrűn felkérik a Bizottságot arra, hogy terjesszen elő jogszabályt az adózásra vonatkozóan, például a 26. bekezdésben, amely „felkéri ezért a Bizottságot, hogy 2008 vége előtt nyújtson be jogalkotási javaslatot a CO2-re alkalmazandó közösségi minimális adó tárgyában” – a jelentés összességében elfogadhatatlan számomra a kiváló munka és az általam támogatandó több ajánlás ellenére. Az a határozott álláspontom, hogy az ilyen adózás az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek a vita során közölt észrevételeikért és véleményeikért. Igyekszem magyarázatot fűzni néhány észrevételhez. Ferreira asszony megjegyezte, hogy nincs információ a vitánkkal kapcsolatos válaszokról. Tájékoztatni szeretném Önöket, hogy 170 válasz érkezett be, amelyek elemzése pillanatnyilag is folyik, és reméljük, hogy a nyár végére megkapjuk a válaszokról készült összefoglalót, amelyet ez esetben természetesen az Önök rendelkezésére bocsátunk. Wijkman úr felvetette a kibocsátáskereskedelmi rendszerek és a „szénadó” összeférhetetlenségének kérdését. Szeretném elmondani, hogy az energiaadóról szóló

17

18

HU


irányelv felülvizsgálata során pontosan az az egyik cél, hogy foglalkozzunk bármilyen lehetséges összeférhetetlenség problémájával és megoldást találjunk arra. Két képviselő felvetette azt a kérdést, hogy a nemzetközi tárgyalások kudarca esetén a „szénszivárgások” elkerülése érdekében a határokon esetleg kiigazítási adót alkalmazzanak. Szeretném kijelenteni, hogy a Bizottság legfőbb és elsődleges célja, hogy az éghajlatváltozás problémájának megoldása érdekében Kiotót követően sikeres nemzetközi megállapodásra jusson. Ami a kerozinra vonatkozó adót illeti, e kérdésnek a tagállamokkal történő megtárgyalására már sor került. Ez igen kényes kérdésnek bizonyult, és nem sikerült előrehaladást elérni. Két tagállam alkalmaz ilyenfajta adót, de rá kell mutatnom arra, hogy ez nemzetközi jogi kérdéseket is felvet. A Bizottságnak nem áll szándékában, hogy az ilyen jellegű adóval kapcsolatban javaslatot terjesszen elő. Ami a csökkentett HÉA-kulcsoknak a környezetvédelmi célok elérése érdekében történő alkalmazását illeti, a Bizottság szolgálatai jelenleg tanulmányozzák ezt a kérdést. Végül szeretném elmondani, hogy a tisztelt képviselők által tett számos észrevétel más-más biztos munkakörébe tartozik. Feljegyeztem minden észrevételt, és az érintett biztosokhoz továbbítom azokat. Az észrevételeket elemezni fogjuk és figyelembe vesszük a zöld könyvet követő intézkedések során. Anne Ferreira, előadó . − (FR) Köszönöm, biztos asszony, köszönöm, hölgyeim és uraim a rendkívül alapos és érdekes közreműködésüket. Méltányoljuk, hogy az adózással kapcsolatos vita még nem zárult le, és az eszmecsere e szakaszában csak három pontot szeretnénk megemlíteni. Először is az energiaadók százalékos arányával kapcsolatban. Az energiaadók átlagosan a környezetvédelmi adók 76%-át, a szállítás adóknak pedig 21%-át teszik ki. Másodszor, a háztartásoknak kell a környezetvédelmi adók legnagyobb részét fizetniük, amikor pedig a gazdaság más ágazatai a legnagyobb energia- és vízfogyasztók, és ők veszik igénybe leginkább a szállítási szolgáltatásokat. Harmadszor, a tagállamok GDP-jében az elmúlt öt évben csökkent a környezetvédelmi adók aránya. Tehát lesz min elgondolkodnunk a jövőbeni vitáinkon. Természetesen sajnálkozom amiatt, amit az EPP kér a 26. bekezdéssel kapcsolatban, amelyben javaslatot teszünk a CO2-re alkalmazandó közösségi minimális adóra. Nekem úgy tűnik, hogy ezen az úton kell továbbhaladnunk, ha meg akarjuk akadályozni az Európai Unión belüli dömpinget. Nem az az elképzelésünk, hogy átvegyük az adózással kapcsolatos hatáskört a tagállamoktól, hanem hogy minimális adóharmonizációra kerüljön sor. Erre szükség van és ezt hangsúlyoztuk. Azonkívül, hogy a tagállamok további előrehaladást kérnek az adók összehangolása terén, egy másik, a jelentésben szereplő kérdésre is szeretném felhívni a figyelmet. A foglalkoztatási adók csökkenése nem csupán a környezetvédelmi adók csökkenéséhez kapcsolható, ahogy azt a Bizottság felvetette. Véleményem szerint egy általánosabb reform részét kell képeznie, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság elve alapján. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez még nem tartozik a tagállamok hatáskörébe, de hadd gondolkodjunk el ezen és adjunk a tagállamoknak bizonyos információkat.

24-04-2008

24-04-2008


HU

Végül még egy – általam fontosnak tartott téma – a háztartások kérdése. Az itt általunk meghozandó intézkedések nem gyakorolhatnak kedvezőtlen hatást az alacsony jövedelmű háztartásokra, és nem kényszeríthetik őket még bizonytalanabb helyzetbe. Végeredményben ezt szerettem volna elmondani. Köszönöm, biztos asszony; biztosíthatom Önt arról, hogy támogatást fogunk nyújtani az említett témákkal kapcsolatos jövőbeni jogszabályok kidolgozása során. ELNÖKÖL: MORGANTINI ASSZONY Alelnök Elnök. − A vitát lezárom. A szavazásra ma 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) András Gyürk (PPE-DE), írásban . – (HU) A környezetvédelmi célok elérése érdekében a tagállamok manapság szinte kizárólag a közvetlen előírásokat részesítik előnyben. Teszik ezt annak ellenére, hogy számos más szabályozó eszköz alkalmazása lehetséges. Ezek közül véleményünk szerint kiemelt figyelmet kellene kapniuk a piaci alapú környezetvédelmi ösztönzőknek. Úgy hisszük ugyanis, hogy a piac, a verseny, valamint a környezet védelme nem egymást kizáró fogalmak. A piaci ösztönzők jelentősége abban áll, hogy általuk a célként kitűzött környezeti minőség olcsóbban és hatékonyabban érhető el. Mindemellett elősegíthetik más társadalmi célok elérését. Sajnos az Európai Unióra is igaz, hogy érdemben alig tett valamit a piaci alapú ösztönzők elterjedése érdekében. Talán csak az emisszió-kereskedelmi rendszer említhető meg kivételként. Üdvözlendő tény ezért, hogy az általunk tárgyalt Zöld Könyv feltérképezi a szóban forgó ösztönzőkben rejlő lehetőségeket. Nem árt azonban hozzátennünk: a feltérképezésnél már rég előrébb kellene tartanunk. A piaci jellegű szabályozók szélesebb körű elterjedése együtt kell járjon a jelentős hatékonyságvesztést eredményező közvetlen előírások leépítésével. Mivel a gazdasági ösztönzőknek bevételképző hatásuk is van, ezért meg kell vizsgálnunk, hogy ezek az eszközök milyen - elsősorban munkát terhelő - adókat válthatnak ki. A téma elmélyült megvitatása különös jelentőséggel bír. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a környezetpolitikát érintő ambiciózus uniós célkitűzések nem teljesíthetőek a piaci ösztönzők térnyerése nélkül. 6. Nemzetközi beszámolókészítési standardok (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányítása (vita) Elnök. − A következő napirendi pont az Alexander Radwan által a Gazdasági és Monetáris Bizottság megbízásából készített, a nemzetközi beszámolókészítési standardokról (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányításáról (2006/2248(INI)) szóló jelentés (A6-0032/2008). Alexander Radwan, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony! Az előttünk lévő jelentés témája első ránézésre rendkívül technikai jellegűnek tűnhet. A jelentés az Európai Unióban és világviszonylatban különösen a kis- és középvállalkozásoknál alkalmazott, úgynevezett számviteli standardokkal foglalkozik. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy ez egy olyan

19

20

HU


téma, amelyet most megvitatunk az Európai Parlamentben, és aztán több év is eltelik, mire jelentkezik a hatása a gazdaságban és a hétköznapi emberek életében. Ezen a ponton tör ki majd a kiáltás, hogy senki nem tudja, honnan származnak ezek a standardok, és ki a felelős értük. Azt sem fogja senki sem tudni, hogy miért kell ezeket alkalmazni. Az a cél, hogy egységes globális számviteli standardok jöjjenek létre, különösen a részvénytársaságok vonatkozásában. Mi ezt a célkitűzést támogatjuk. Ezzel kapcsolatban azt az érvelést hallhatjuk, hogy „minőségi standardokra” van szükségünk, és ez a Tisztelt Ház az egyetlen olyan fórumnak tartja magát, amely felhatalmazással rendelkezik arra vonatkozóan, hogy meghatározza ezeket a minőségi standardokat. Ezekben az időkben azonban, amikor a pénzügyi piacokon zűrzavar tapasztalható, megdöbbentő azt hallani, hogy ugyanazok az emberek, akik korábban a „valós érték” elve mellett érveltek, most kétségbe vonják ezt az elvet és azt a kérdést is felteszik, hogy a „market-to-market” megközelítésnek van-e még értelme, ha már nincs piac. Ugyanazok az emberek, akik kiengedték a szellemet a palackból, most azt kérdezik, hogy jó úton járunk-e. Kizárólag azok az emberek felelősek ezekért a standardokért, akik ennek a londoni magánszervezetnek az irodáiban ülnek, akiket a szabványok kialakítása során tagadhatatlanul befolyásol az, hogy munkájuk legyen. Ezért a jelentésem, amelyről ma szavazunk, nem csupán a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatást vizsgálja, hanem azt az alapvető kérdést is, hogy ki és kinek készít szabályokat, valamint hogy ki felügyeli a szabályok alkalmazását. Az első, amivel foglalkoznunk kell, az irányítás kérdése: mennyire átlátható ez a szervezet? Más szavakkal: mennyire átlátható a finanszírozása? Természetesen vannak rejtett érdekek. E bizottság tagjai, akik átláthatóságot követelnek, és mindig átláthatónak próbálják bemutatni a piacot, legalább egy csöppnyi erőfeszítést tehetnének, hogy megfeleljenek a piacra vonatkozóan általuk megállapított átláthatósági követelményeiknek! Eddig az a benyomásom, hogy ez a szervezet a rendelkezésére álló minden eszközzel küzd az átláthatóság bármely formájának elkerülése ellen. Ki dönt a finanszírozásról és az adott álláshelyeket betöltő személyek kiválasztásáról? Milyen alapon jelölik ki az egyes embereket? A regionális egyensúlyról van szó? Az ágazatok közötti egyensúlyról van szó? A jelenlegi projekt a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t érinti, tehát illendő megkérdezni, ki képviseli a kis- és középvállalkozásokat. Ki ismeri a kis- és középvállalkozásokat? És még egy dolog: tulajdonképpen miért pont most szerepel a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS a napirenden? Ki határozza meg a napirendet? McCreevy biztostól és Sir David Tweedie-től is többször megkérdeztük az évek során, hogy valójában miért is csináljuk ezt. Több év után most már tudjuk, hogy Európában miért is vitatjuk meg a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t: Dél-Afrika és Brazília kérésére. Milyen csodálatos válasz! Nagyon jól tudjuk, hogy mindezek középpontjában nem Dél-Afrika vagy Brazília áll, hanem az európai piac, sok pénzt lehet szerezni, ha a KKV-knek be kell vezetniük valami ehhez hasonlót. Tehát az irányítással kapcsolatban ezek a kérdések forognak kockán – és sor került bizonyos pozitív, kezdeti lépésekre. De valamennyi, a jövőben létrehozandó szervet annak megfelelően kell értékelni, hogy azok az emberek, akik ehhez a felügyeleti szervezethez tartoznak, és akiknek politikai szinten a szervezettel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk – és közéjük tartozhatna a Bizottság egyik tagja is – rendelkeznek-e majd az új fejlemények alakítására vonatkozó hatáskörrel is. Az nem elegendő, hogy egyszerűen értesüljenek a javaslatokról.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Egyik célunk a konvergencia elérése. Vigyáznunk kell azonban, hogy a konvergencia értelmezése nehogy kikerüljön Európa befolyása alól, és nehogy a SEC értelmezése váltsa fel. Ma Európában elég jól ismerjük az amerikai tőzsdefelügyelet működésének módját. Nem lehetünk olyan naivak, hogy a felügyeletet az amerikaiakra hagyjuk. Ezért azt szeretnénk, amit már kértünk: az IFRS olyan legyen, ahogy azt Európa értelmezi, és nem olyan, ahogy azt ez a testület megszabja. Ebben a kérdésben a kis- és középvállalkozások érintettek, és őszintén meg kell mondanom, hogy a mára előterjesztett elképzelések túl bonyolultak és nehezek. Ezenkívül az önkéntes megközelítés alkalmazásától is óvnék. Ma bajor népviseletbe öltöztem, és most egy régi jó bajor kifejezés jut eszembe, a „hinterfotzig”, amely valami olyasmit jelent, hogy „kerülő úton”. Minden tagadás és beleegyezés ellenére nagyon jól tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-t kerülő úton, néhány tagállamon keresztül fogják bevezetni az európai piacra. Akkor majd ugyanazokat a hangokat fogjuk hallani, amint egységes standardokat követelnek, és – pusztán azért, mert adódik egy piaci lehetőség – elkezdik ráerőltetni a piacra standardjaikat, amelyek túl bonyolultak, amelyeket senki sem ért és senki sem akar. Itt arról van szó, hogy a kisebbség próbálja rákényszeríteni az akaratát a többségre globális szinten, és ez elfogadhatatlan! Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak, és különösen az előadónak, Radwan úrnak azért a figyelemre méltó munkáért, amelyet ezzel az átfogó jelentéssel kapcsolatban végeztek. A jelentés fontos kérdéseket vet fel az európai, sőt a globális tőkepiacok jövőbeni alakulása tekintetében. Rövid felszólalásomban nem tudok foglalkozni a jelentésben felvetett valamennyi kérdéssel. Ezért engedjék meg, hogy három részletre helyezzem a hangsúlyt. Az első az irányítás kérdése; a második az EU-nak a Nemzetközi Számviteli Standard Testület, az IASB tevékenységében való közreműködése; a harmadik pedig a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó számviteli standard kidolgozásával kapcsolatos projekt. Az IASB irányításával kapcsolatban a jelentés helyesen emeli ki azt, hogy közös célunk, hogy minőségi globális számviteli standardokat dolgozzunk ki. Az EU által hozott döntés, miszerint a tőzsdén jegyzett vállalatoktól meg kell követelni a nemzetközi számviteli standardok alkalmazását, egy bátor és a jövő felé irányuló lépés volt az említett cél elérése érdekében. Az általánosan elfogadott, egységes számviteli standardok jelentős előnyt biztosítanának vállalataink, tőkepiacaink és a gazdaságunk számára. Folytonosan törekednünk kell annak biztosítására, hogy a nemzetközi számviteli standardok a változó gazdasági környezetben is időszerűek maradjanak, és hogy kiegyensúlyozottan valamennyi érintett érdekét képviseljék. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a feltételek folyamatosan teljesülhessenek, kiemelt feladatként három területen kell előrehaladást elérni. Először is fokozni kell a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány (IASCF) elszámoltathatóságát, különösen a hatóságok felé. Az utóbbiaknak tevékeny szerepet kell játszaniuk a vagyonkezelők kiválasztásában és kijelölésében. E tekintetben az általam, valamint partnereim, az egyesült államokbeli SEC, a japán FSA és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által tavaly novemberben előterjesztett javaslat az Ön jelentésében helyesnek tartott irányba mutat.

21

22

HU


Másodszor, meg kell vizsgálnunk, hogyan fejleszthetjük az IASB tematizációs eljárását. Különösen azt a folyamatot kell nyitottabbá és átláthatóbbá tenni, amely során meghatározzák a prioritásokat. Harmadszor, az IASB eljárását meg kell erősíteni főleg annak biztosítása révén, hogy az elfogadásuk előtt a standardokat teljes körű hatásvizsgálatnak kell alávetni. A jelentés konstruktív javaslatokat tesz az említettekkel és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Az IASCF alapszabályának közelgő felülvizsgálata lehetőséget kínál a szükséges reformok végrehajtására. A bizottság a Tisztelt Házzal, a tagállamokkal és a nemzetközi partnereinkkel konzultálva fogja véghez vinni a reformokat. Most pedig térjünk át az EU-nak az IASB tevékenységéhez való hozzájárulására. A jelentés azt állítja, hogy az EU-nak meg kell erősítenie kapacitásait, hogy a számviteli kérdésekkel kapcsolatos nézeteit nemzetközi szinten is hangoztathassa. Ezzel egyetértek. Elsősorban olyan eszközöket kell keresnünk, amelyek biztosítják, hogy az európai érdekeltek nézeteit, különösen az IASB tematizációs eljárásában való kezdeményező közreműködést, még inkább kellő időben és következetesebben lehessen az IASB elé terjeszteni. Ezt én inkább fejlődési, és nem forradalmi folyamatnak tekintem. Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoportra kell támaszkodnunk, és én hajlandó vagyok arra, hogy sürgősségi kérdésként kezeljem ezt az ügyet, beleértve azt a lehetőséget, hogy egy ilyen struktúra támogatásához a közösségi költségvetésből használjunk fel pénzeszközöket. Egyértelműen és félreérthetetlenül figyelmeztetnem kell azonban valamire. Ez a struktúra semmiképpen nem válik egy kezdetleges európai standardkialakítóvá, és nem lehet kérdés a nemzetközi számviteli standardok európai értelmezésének kidolgozása. Európának továbbra is a globálisan elfogadott egységes számviteli standardok felé való előrehaladás részét kell képeznie, és ez így is lesz. Bármi más ártana a vállalataink és tőkepiacunk nemzetközi versenyképességének. Most pedig térjünk rá az IASB-nek a KKV-kre vonatkozó számviteli standard kidolgozására irányuló projektjére, és engedjék meg, hogy annak kijelentésével kezdjem, hogy a Bizottságnak jelenleg nincs jogalapja e standard jóváhagyásához. Másfelől soha nem vállaltunk arra vonatkozó kötelezettséget, hogy átveszünk az IASB által létrehozott akármilyen standardot. Csak akkor vennénk át, ha valóban meg lennénk győződve arról, hogy az IASB olyan standardot hoz létre, amely megfelel az európai felhasználók érdekeinek. Az IASB még nem véglegesítette projektjét. Ebben a szakaszban azonban egyértelműek a Bizottság nézetei. Az IASB által közzétett jelenlegi nyilvános tervezet túl bonyolult ahhoz, hogy megfelelő számviteli keretet biztosítson az európai KKV-k, különösen a kisebb vállalkozások számára. Mi továbbra is a KKV-kre vonatkozó szabályozási keret egyszerűsítésére helyezzük a hangsúlyt, beleértve a számvitel területét is. Klaus-Heiner Lehne, a Jogi Bizottság véleményének előadója. − (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az IAS-rendszernek a nagy, tőzsdén jegyzett, az egész világon működő vállalatok esetében van értelme. Ezért határoztunk úgy az utolsó parlamenti ciklusban a Jogi Bizottság javaslatával kapcsolatban, hogy elfogadjuk az IAS-rendeletet. Az alapvető cél – ahogy azt Alexander Radwan is elmondta – valóban a konvergencia megvalósítása volt, legalább az Amerikai Egyesült Államokkal, és lehetőség szerint világviszonylatban. A rendszernek nincs értelme a kis- és középvállalkozások esetében, mert rendszerint nincs szükségük nemzetközi pénzügyi piacokra, a Wall Streetre és a

24-04-2008

24-04-2008

HU


többire. Már csak ezért az egy okért is nagyon vitatható, hogy szükség van-e a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS kidolgozására. Ezenfelül – és úgy gondolom, hogy McCreevy biztosnak teljesen igaza van ebben – a jelenlegi javaslat, semmi több, mint – akárhogy is nézzük – a rendkívül komplikált nemzetközi standardok lecsupaszított változata, amelyek egyáltalán nem felelnek meg az európai kis- és középvállalkozások struktúrájának. Különösen alkalmatlanok a családi vállalkozások szempontjából, amelyeket a tulajdonosok már több generáción keresztül irányítanak; amelyeket már saját tulajdonként leírtak; és amelyekben a valós értékkel kapcsolatos szabályok alkalmazása pusztán a kapzsiságra ösztönözne, és végül is igencsak veszélyeztetheti a vállalkozások túlélési esélyeit. Másrészt realistának kell lennünk. Végül is, az európai kis- és középvállalkozásokra vonatkozó számviteli standardokkal kapcsolatos kérdés nem mentes a harmonizációra irányuló nyomás bizonyos formáitól. Azt szeretnénk, hogy legalább az egységes piacon belül valósuljon meg az összehasonlíthatóság. Tehát úgy gondolom, fontos, hogy komolyan megfontoljuk, miként dolgozzunk ki európai alternatívákat a londoni javaslatokra abból a célból, hogy e területen is nagyobb mértékű szabványosítás alakuljon ki, de olyan szabványosítás, amely ésszerű és megfelelő a KKV-k számára, valamint amely rövid távú helyett inkább hosszú távú értékelésre szolgál. Szeretnék még egy újabb kérdést felvetni az IAS-szervekkel kapcsolatban. E tekintetben fennáll egy valós probléma, amelyet Alexander Radwan röviden ismertetett. Lehet bizonyos földrajzi egyensúly, viszont nincs egyensúly a gazdasági súly tekintetében. Európa messze a legnagyobb gazdasági blokk és a legnagyobb régió, ahol az IAS-szabályok érvényesek. Ezért ezzel arányos beleszólással kell rendelkeznünk, és egyszerűen nem hasonlíthatjuk magunkat például Ausztráliához. Ausztráliának ugyanolyan súlya van, mint egy közepes méretű uniós országnak vagy egy nagy régiónak, például Észak-Rajna-Vesztfáliának. E tekintetben javítani kell az egyensúlyt. Cornelis Visser, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (NL) Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt gratulálok Radwan úrnak ennek az alapos jelentésnek a befejezéséhez. A jelentésről a legutolsó percig folyt a vita. Végleges formájában ez egy világos, ugyanakkor helyenként bíráló jelentés. Az előadó meg van győződve arról, hogy fejleszteni kell az IASB demokratikus elszámoltathatóságát, és örömmel tapasztalom, hogy az IASB elfogadja ezt a bírálatot. A vagyonkezelők elnöke, Gerrit Zalm nemrég közölte az Európai Parlamentben, hogy nyitott a tanácsokra, és kész javaslatokat előterjeszteni a struktúra kiigazítására vonatkozóan. Az IASB dolgozik a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS kialakításán. Egyetértek az előadóval abban, hogy az túl bonyolult és túl költséges a KKV-k számára. Ezenkívül úgy gondolom, hogy az IFRS KKV-k által történő önkéntes alkalmazásának ösztönzése azzal a kockázattal járna, hogy az IFRS Európában kerülő úton kerül bevezetésre. Véleményem szerint a vállalatok nagysága alapján kell különbséget tenni. Jó dolog, hogy vannak nagy multinacionális vállalatok, bankok és biztosító társaságok, amelyek világszerte működnek és egységes standard szerint készítik el éves beszámolójukat. De az európai kisés középvállalkozásoknak rendelkezniük kell saját standarddal. Az IASB sok mindent elért a nemzetközi tőzsdén jegyzett vállalatok és a rájuk vonatkozó számviteli standardok tekintetében. Ha a KKV-k most azt mondják, hogy a költségek és az erőfeszítések éppen jól kezelhetők egynél több standard alkalmazásával, felülről nem írhatunk elő egy egységes standardot. A befektetők és az átláthatóság érdekének

23

24

HU


figyelembevétele is nagyon fontos. A cél annak elősegítése, biztosítása, hogy megbízható, átlátható és költséghatékony információk álljanak rendelkezésre az üzleti teljesítményről. Úgy gondolom, hogy az IFRS bizonyított előnyei az európai részvénypiacoknak is hasznára válhatnak, természetesen akkor, ha az amerikaiak az Egyesült Államok általános számviteli iránymutatásait (GAAP) felváltják az IFRS-sel. Az összehasonlíthatóság rendkívül hasznos lehet a nemzetközi befektetők és az érdekeltek számára. Ennélfogva az IFRS-sel kapcsolatos elképzelés érdemes az Európai Parlament támogatására. Pervenche Berès, a PSE képviselőcsoport nevében . – (FR) Köszönöm, biztos úr, hogy el tudott jönni Strasbourgba. Köszönet illeti a bajor nemzeti viseletben látható előadót is. Úgy gondolom, nagyon jól együttműködtünk, és ezt bizonyítja az, ahogy többek módosításait lehetséges volt beépíteni a jelentésbe. Mindenekelőtt három kérdést szeretnék felhozni a számviteli standardokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a számviteli standardok kialakításáért felelős testület irányítása és működése szempontjából szokatlan helyzetben vagyunk. A szabványosításnak sokféle formája létezik. Ezek közül nem mindegyik gyakorol olyan erőteljes hatást a pénzügyi stabilitásra, illetve a hatáskörrel és az irányítással kapcsolatos kérdésekre, mint a számviteli standardok. Mostanában fontos események történnek, olyanok, amelyek átvezetnek egy érettebb állapotba. Amikor ezeket a számviteli standardokat kialakították – talán olyan könyvvizsgálók, akik egymással dolgoztak –, alapvetően nagyon jól előkészítették az alapot. Napjainkban ezek a számviteli standardok nemzetköziek. Mindenki ezeket használja és alkalmazza, így az irányítás kérdése döntő fontosságú. Hogyan illeszkedik be a számviteli standardok kialakításáért felelős testület a nemzetközi irányításba az államhatalmat törvényesen képviselő demokratikus szervekhez, és különösen az Európai Unióhoz viszonyítva? Az irányítással kapcsolatban megvizsgálandó második kérdés természetesen az említett szervek közötti egyensúly. Milyen a földrajzi egyensúly, milyen az egyensúly a standardokat kidolgozók és az azokat alkalmazók képviseletének tekintetében? A harmadik a finanszírozás kérdése. Hogyan alakul az említett szervek finanszírozása? Hasznos lehet-e a vállalkozások megadóztatásával kapcsolatos elképzelés, amelyet szabályozó szervek koordinálnának? Biztosíthatja-e e szervek finanszírozását kormányzat, az Európai Közösség? Reméljük, hogy a biztos úr határozott javaslatokat tesz majd ezzel kapcsolatban. Az említett szervekkel kapcsolatos negyedik kérdés a program. Helyes-e, hogy kidolgozzák a valós érték koncepcióját, amikor tudjuk, hogy milyen hatásokat gyakorolhat a pénzügyi stabilitásra? Helyes-e, hogy ez a testület a KKV-k számára olyan programot dolgozzon ki, amelyre nincs szüksége Európának? Helyes-e, hogy a KKV-kre vonatkozó standardok kérdésével kapcsolatban – csak azért, mert, ahogy az előadó elmondta, Dél-Afrikának vagy Ausztráliának szüksége lehet ezekre a standardokra – a biztos úr nem biztosította, hogy Európának döntési joga legyen ezekben a szervekben. Első lépésként alapvető fontosságú, hogy Európa biztosítsa, hogy azért van jelen, hogy az összes tagállam akaratát és az európaiak véleményét képviselje az IASB-ben, az IASCF-ben és az IFRIC-ben. Biztos úr, ez az Ön felelőssége. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban határozott javaslatokat várunk Öntől. Sharon Bowles, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Az IFRS-t egyre több ország alkalmazza, így egyre nagyobb az értéke és a jelentősége. Emiatt meg

24-04-2008

24-04-2008

HU


kell erősíteni az IASB elszámoltathatóságát és átláthatóságát, ami a megalakulásakor valószínűleg nem volt ilyen nyilvánvaló. Örvendetesnek tartom, hogy mozdultak el a dolgok, de sajnálatos, hogy a jelentés bizonyos részei negatív bírálatot tartalmaznak ahelyett, hogy inkább méltányolnák a folyamatban lévő változásokat és megmutatnák az előrevezető utat. Így több módosításomnak az a célja, hogy előretekintőbb legyen, kiemelve az előnyöket és a hasznot amellett, hogy kiigazításra van szükség mind a standardok, mind az azokat felügyelő IASB tekintetében. El kell azonban kerülni a szakmai kérdések szükségtelen, politikai szemszögből történő vizsgálatát. Az IFRS fontos eszköz a határokon átnyúló összehasonlíthatóság elősegítéséhez, valamint az azon vállalatokra vonatkozó nehéz követelmények csökkentéséhez, amelyek eltérő rendszerek alapján készítik el beszámolójukat, de hasznos lenne, ha pénzügyi kimutatások benyújtása alkalmasabb lenne egyéb összehasonlítási célokra. Könnyen előfordulhat azonban, hogy az olyan eszközök, mint például az XBRL tagging fejlesztheti ezt. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak van den Burg asszonynak azért, hogy ezzel a témával kapcsolatban a múlt héten egy érdekes előadást szervezett. A KKV-kre vonatkozó javaslatok számos helyen aggodalmat váltanak ki. Számomra ezek a javaslatok inkább a középvállalkozásokra irányuló eszköznek tűnnek, talán a teljesen nyilvános beszámolókészítéshez vezető úton, így ennek figyelembevételével vagy önkéntes alapon kiérdemelhetik saját külön jutalmukat. De – ahogy Ön is, biztos úr elmondta – eddig még túl bonyolultak az átlagos KKV-k többsége számára. Gay Mitchell (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Gratulálok kollégámnak, Radwan úrnak a nagyon jól megírt jelentéshez. Remélem, az, hogy ma délelőtt bajor népviseletet hord, nem a politikai irányváltásra utal. Az IFRS 2005. januári elfogadása jelentős előnyöket hozott az Európai Unió számára azáltal, hogy a számviteli követelmények egyszerűbbé váltak a különböző országokban, valamint azáltal, hogy a pénzügyi kimutatások összehasonlítása könnyebb lett a különböző országok, versenytárak és iparágak között, ami erősíti a szabályozási felügyelet, a banki szolgáltatások és a tőkepiacok munkáját. A nemzetközi pénzügyi beszámolókészítési standardokat jelenleg több mint száz országban, többek között Ausztráliában, Dél-Afrikában és máshol is alkalmazzák, illetve elfogadják. Támogatom az IASB-vel kapcsolatos nagyobb átláthatóságra, hatékonyságra és az elszámoltathatóságra irányuló felhívásokat. A jelentés rámutat arra, hogy 17 hónap telt el mielőtt az IASB új elnököt nevezett ki. Ez elfogadhatatlan. Az IASB egy magán-, önszabályozó testület, amely szabályalkotói szerepet kapott, és nagyon is jogos, hogy emiatt fokozott elszámoltathatóságot és felügyeletet követelünk. Ezenkívül óvatosnak kell lennünk külön uniós struktúrák létrehozásának követelése tekintetében, amelyek az IFRS értelmezésével és alkalmazásával foglalkoznának. Miért van szükség erre? Mi lenne a feladata? Ami az EU és az Egyesült Államok közötti konvergenciát illeti, ez évben jelentős előrehaladás történt e területen és az EU és az Egyesült Államok közötti, számvitelre vonatkozó menetrend tekintetében. Tavaly az Egyesült Államok elnöke, az Európai Tanács soros elnöke és az Európai Bizottság elnöke aláírt egy közös EU–USA nyilatkozatot, amelyben vállalták az USA általánosan elfogadott számviteli elveinek és az IFRS mindkét jogrendszerben való elismerésének előmozdítását, illetve annak biztosítására való törekvést. Ez nagyon örvendetes.

25

26

HU


Az IFRS KKV-kre való alkalmazását illetően fontos megjegyezni, hogy a KKV-k között vannak kicsik és még kisebbek. Úgy gondolom, hogy megfelelőbb megoldás lehet, hogy a rugalmasság biztosítása érdekében szabadon választhatóvá tesszük, nem pedig teljesen megakadályozzuk az IFRS alkalmazását. Ieke van den Burg (PSE). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Csak ismételni tudom a Radwan úrnak szóló gratulációkat, többek között azért, mert a jelentés lehetővé tette számunkra, hogy rendkívül érdekes vitát folytassunk a jogalkotás és az önszabályozás közötti, különösen világviszonylatban tapasztalható konfliktusokról. Tisztában vagyok azzal, hogy a törekvéseink miatt dilemmában vagyunk. Egyrészt azt szeretnénk, hogy ezeket a nemzetközi szabályokat a világ minden részén alkalmazzák, másrészt viszont ragaszkodunk társjogalkotói hatáskörünkhöz, amely alapján megítélhetjük a standardok lényegét, valamint felelősen elláthatjuk társjogalkotói feladatunkat. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament bebizonyította, hogy az utóbbi időben éppen ezt teszi. Szerintem a leglényegesebb a kellő időben való konzultáció, az összes érintett fél érdekeinek – többek között a munkavállalók, helyi hatóságok, szolgáltatók stb. kívülálló érdekeinek – kiegyensúlyozott figyelembevétele (mert a megfelelő pénzügyi beszámolókészítés nem csupán a pénzügyi szolgáltatók javára szolgál), valamint a következmények józan értékelése. E téren a Bizottságnak komoly a felelőssége. És a közeljövőben meg kell tenni ezeket a dolgokat a kis- és középvállalkozások érdekében. Ezt valóban érdemleges projektté tudjuk tenni az EU számára. Végezetül két észrevételt szeretnék tenni, amelyek egy másik – a Lehne úr által készített, a társaságok számára biztosított egyszerűsített üzleti környezetről szóló – jelentés szempontjából is lényegesek, amelyről a következő ülésen fogunk szavazni. Ezzel kapcsolatban szintén az az álláspontom, hogy a szabályok nem csupán a vállalatokra, pénzügyi szolgáltatókra és az ebből élő könyvvizsgálókra vonatkoznak, hanem a munkavállalókra és egyéb csoportokra is. Így nem vacakolhatunk a szabályok minőségével. Én azt javasoltam, hogy a szabályokat minden esetben alkalmazni kell a tőzsdén nem jegyzett vállalatokra és a mérlegben nem szereplő tevékenységekre. Remélem, hogy egyetértenek velem abban, hogy e területen az IASB-nek is van tennivalója. Annak megismétlésével fejezem be mondandómat, hogy őszintén támogatom az XBRL standardot. Ahogy azt Önök is tudják az egyesült államokbeli SEC határozatot készül hozni ennek kötelezővé tétele érdekében. Arra ösztönzöm Önöket, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan kellene Európának reagálnia erre, és buzdítom Önöket, hogy ennek megfelelően dolgozzanak ki menetrendet Európa számára. John Purvis (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Vannak problémák a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) átláthatóságával és irányításával, de a testület elfogadta a bírálatot és elismerte a változtatás szükségességét. Lépéseket tett és további intézkedések megtételét tervezi: a visszajelzési nyilatkozatok közzétételét, a határozataival kapcsolatos érvelések magyarázatát, költséghatékony elemzések, valamint az igazgatóság bővítésének és a munkájában való aktívabb részvételnek a szorgalmazását. Az IASB kezét-lábát törte nagy igyekezetében, hogy kommunikáljon a Parlamenttel. Radwan úr jelentése sokkal jobb az előző változatoknál, és úgy gondolom, hogy a mai napon a PPE-DE és az ALDE képviselőcsoport pozitív módosításai még tovább fogják javítani a szöveget.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Szeretnék köszönetet mondani az előadónak azért, mert – jóllehet voltak közöttünk nézeteltérések – az irányítás kérdésében bizonyos területeken hajlandó volt a kompromisszumra. Sajnos nem tudok egyetérteni az előadóval a KKV-kre vonatkozó nemzetközi pénzügyi beszámolókészítési standardok kérdésében. Az IASB-t felkérték arra, hogy a KKV-k számára állítson össze egy egyszerűsített változatot. Radwan úr jelentése nem hajlandó elismerni, hogy ez az Európai Unióban is hasznos lehet. A jelentés egy még mindig tervezet formájában lévő javaslat alapján tulajdonképpen kijelenti, hogy ez biztosan nem fogja az uniós vállalatok előnyét szolgálni. Már több ízben hallottuk, hogy ez szabadon választható lesz és azon növekvő KKV-k számára tervezik, amelyek részvénytársasággá szeretnének válni. Azon kisvállalkozásoknak, amelyek nem szándékoznak túllépni a helyi piacaikon, nem kell ezt átvenniük. Egy tavaly őszi véleménykutatás kimutatta, hogy az európai KKV-k nyilvánvaló többsége, beleértve a német KKV-ket is, úgy találta, hogy több az előnye, mint a hátránya, valamint hogy javítaná a pénzügyi beszámolókészítést. Az IASB arra irányuló erőfeszítései, hogy minőségi globális számviteli standardokat dolgozzon ki, jelentős és örvendetes hozzájárulást jelent az európai és a világgazdaság számára, és őszintén szólva úgy gondolom, hogy üdvözölnünk kell ezeket az erőfeszítéseket. Antolín Sánchez Presedo (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Az a követelmény, miszerint 2005 óta a nyilvánosan működő társaságok a konszolidált pénzügyi kimutatásuk elkészítéséhez kötelesek az IFRS-t (a nemzetközi beszámolókészítési standardokat) használni, egy széleskörű és rendkívüli hatású politikai kezdeményezés volt. Körülbelül 100 ország használja a standardokat, amelyek globális alkalmazása összehasonlíthatóságot és átláthatóságot biztosított, ezáltal a gazdasági szereplők körében növekedett a bizalom, egyenlőbb versenyfeltételek alakultak ki és erősödött a piaci fegyelem. A javaslat két hatalmas kihívást tartalmaz az irányítás vonatkozásában. Egyrészt az a magánszervezet, amely 1973 óta önkéntes globális standardokat határoz meg részvénytársasági és szakmai alapon, most olyan helyzetben találja magát, amelyben hatalmas felelősség terheli, ami jellegének, eljárásainak és összetételének megváltozását vonja maga után, hogy átlátható, irányítható intézménnyé válhasson, valamint új szerepének megfelelő legitimitást biztosít. El kell ismerni és koordinálni kell az összes érintett állami és magán érdekelt fél tevékenységeit, ugyanakkor biztosítani kell a szervezet finanszírozását és a standardok meghatározásával kapcsolatos függetlenségét. Továbbá a szervezetet integrálni kell a nemzetközi igazgatásba. Ezenkívül meg kell erősíteni az európai számviteli igazgatást a szabványok elkészítésével, jóváhagyásával, végrehajtásával és értékelésével kapcsolatos kezdeményezőbb és integráltabb megközelítés alkalmazása révén. Alapvető fontosságú a standardok koncepcionális keretének fejlesztése, valamint annak figyelembevétele, hogy a standardok nem semlegesek és nem elvontak, továbbá hogy a standardok alkalmazásának lehetnek győztesei és vesztesei. Hatásuk értékelése és az európai stratégiával való összeegyeztethetőségük biztosítása, a pénzügyi zavarokból a tapasztalatok levonása és az igazgatási koncessziók számviteli standardjainak a kiegyensúlyozott szabályozása is fontos. A KKV-kre vonatkozó pénzügyi számviteli rendelkezéseknek egyszerűnek kell lenniük és kapcsolódniuk kell a belső és a globális piac kiaknázásához. Ezek a kérdések szerepelnek Radwan úr jelentésében, amellyel kapcsolatban széles körű konszenzus alakult ki, és amely

27

28

HU


a közelgő, 2009 végén esedékes felülvizsgálat szempontjából a legjobbkor jön, célul tűzve ki egy felügyeleti szerv létrehozását és megváltoztatva a Standard Tanácsadó Tanács (SAC) összetételét a következő év előtt. Othmar Karas (PPE-DE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, Radwan úr, hölgyeim és uraim! Nagyon örülök ennek a jelentésnek és ennek a vitának, mert úgy gondolom, hogy tényleg több érzékeny kérdést vizsgálunk meg és valóban a különböző érdekelt felek közötti egyeztetés alapján. Számos kérdés nyilvánvalóan felmerül az elmondottak alapján. Először is a részvénytársaságok vonatkozásában egységes standardokra van szükségünk, de nem szeretnénk minden vállalkozást egy kalap alá venni. Másodszor – jóllehet nem utasítjuk el a KKV-khoz igazított meghatározott szabályokat – e szabályok keretét nekünk, az Európai Uniónak kell kialakítanunk. Harmadszor, a most javasolt intézkedések túl bonyolultak és költségesek, hasznavehetetlenek a KKV-k szempontjából, és ezért ezeket az intézkedéseket el kell utasítanunk. Negyedszer, még mindig várjuk a kielégítő választ a következő kérdésekre: ki, milyen szabályokat alkot és kinek a számára, valamint ki felügyeli a folyamatot. Hiányzik a demokratikus legitimáció; nincs különbségtétel a megközelítés tekintetében; nem vették figyelembe a KKV-k jogos kéréseit; és nem megfelelő a demokratikus felügyelet rendszere. Ötödször, az e témával kapcsolatos állásfoglalás, illetve az említett kérdésekre való válaszadás megkísérlése során gyakran megfeledkeznek arról, hogy a munkaerő kétharmadát a magánszektorban a családi vállalkozások foglalkoztatják, amelyeknek többsége KKV, amelyek nem a tőkepiacokról akarnak bevételt szerezni. Ez az, amiről nem szabad megfeledkeznünk, amikor olyan javaslatokkal találjuk szemben magunkat, amelyek minden vállalkozást egyformán kezelnének. Köszönetet mondok ezért az érdemleges vitáért! Richard Howitt (PSE). – Tisztelt elnök asszony! Az állásfoglalásra irányuló indítványunk 30. bekezdése rámutat arra, hogy a pénzügyi beszámolók nemcsak a befektetők, hanem több más érintett fél igényeit is szolgálják. Mivel a 41. bekezdésben az uniós jog módosításainak szükségességére is felhívtuk a figyelmet, emlékeztetem a biztos urat arra, hogy a Parlament megszavazta, hogy a negyedik és hetedik társasági jogi irányelv módosításainak magukban kell foglalniuk a vállalatok társadalmi és környezetvédelmi szempontú beszámolókészítésére vonatkozó követelményt. A biztos úr figyelmébe ajánlom a Dél-Afrikában, Franciaországnak az új gazdasági rendelkezésekről szóló jogában meglévő ilyen jellegű követelményeket, valamint hazámból, az Egyesült Királyságból a walesi herceg „A fenntarthatóság érdekét szolgáló számvitel” című projektjének ajánlásait. Eközben és ezenfelül szeretném megkérdezni a biztos úrtól, hogy a Bizottságnak a 2001. évi, az új beszámolóinkban szereplő környezetvédelmi kérdésekről szóló ajánlását követően a Bizottság ki tudna-e adni egy hasonló, a beszámolókban szereplő társadalmi kérdésekről szóló ajánlást. Ezenkívül arra szeretném kérni a biztos urat, hogy gyakoroljon befolyást a Nemzetközi Számviteli Standard Testületre, hogy az irányítási kommentár tervezett kiadásába foglalja bele a társadalmi és környezetvédelmi szempontokat. Mindegy, hogy a Bizottság vállalati társadalmi felelősségnek nevezi-e ezt vagy sem, de ma talán mindannyian egyet érthetünk abban, hogy ezt a felelős vállalatokra vonatkozó számvitelnek nevezzük.

24-04-2008

24-04-2008

HU


José Manuel García-Margallo y Marfil (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! A legutóbbi pénzügyi válságok bebizonyították, mennyire fontosak a minőségi számviteli standardok a piacok megfelelő működéséhez. Ennek az esetnek az alapján úgy tűnik, hogy a válság másik tanulsága az, hogy megfigyelhető bizonyos aszimmetria a számviteli standardok fontosságának kijelentése, valamint a szabványok alkotásáért, létrehozásáért és értelmezéséért felelős magánszervezetek jellege és működése között. Ezért Radwan úr jelentése helyesen mutat rá arra, hogy az első dolog, amivel foglalkoznunk kell, az az irányítás kérdése. Szerintem Radwan úr értelmes és reális javaslatokat terjesztett elő azzal kapcsolatban, hogy az Uniót képviselő intézményeknek kezdeményezőbbeknek kell lenniük azon standardok kialakításának folyamatában, amelyeket be akarunk építeni a közösségi jogrendbe, továbbá a magánszervezetek belső működési szabályaival kapcsolatban is. A Radwan úr által előterjesztett javaslatok közé tartozik a nagyobb átláthatóság, az összeférhetetlenséget megakadályozó biztosítékok és a szélesebb körű földrajzi képviselet. A jelentésben tárgyalt másik szempont a kis- és középvállalkozásokat érintő kérdés. Mi itt a Tisztelt Házban hangsúlyoztuk, hogy össze kell egyeztetnünk két célkitűzést: a KKV-kre vonatkozó számviteli eljárások egyszerűsítését és alacsonyabb költségét, valamint a piaci szereplők számára megfelelő információk szolgáltatását. A Radwan úr által tárgyalt utolsó kérdés – amellyel egyet is értek – az, hogy egy globális környezetben globális standardokra van szükség. Ezért rendkívül fontos megállapodást elérni a világ többi jelentős pénzügyi piacával, különösen az Egyesült Államokkal. Ez dinamikusabb és jelentősebb szerepvállalást követel az európai intézményektől, többek között a Parlamenttől és mindenkitől, akik ma idefigyelnek. Reinhard Rack (PPE-DE) . – (DE) Elnök asszony! Teljes mértékben osztom a kollégánk által az előbb elmondottakat. A kiindulópont az – és ezt Radwan úr pontosan megjelöli a jelentésében –, hogy egy intézmény politikai felhatalmazás nélkül mégis a gazdaságra kiható, viszonylag sok intézkedést állapíthatna meg, amelyek közül néhány kötelező. Nem elegendő felszólítani az irányítás javítására vagy jobb keretfeltételek létrehozására; ezenkívül a politikai szerveknek nagyobb mértékben kell részt venniük ebben az ügyben, mint ahogy azt korábban tették. A Parlamentben végzett munkánk a helyes irányba vezető lépést jelenti, de még további intézkedéseket kell tenni. Ezenkívül van egy másik szempont, amelyet figyelembe kell venni. Annak, ami itt egy regionális szervezet – ez esetben az Európai Unió – szintjén történik, globális szinten tükröződnie kell. Tehát nem csupán arról van szó, hogy ezeket a szabályokat a világon egyedül a mi régiónkra akarjuk alkalmazni. Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Tisztelt elnök asszony! Ahogy kollégám már említette, ez a jelentés azzal foglalkozik, ki miért felelős az elszámoltathatóság folyamatában. A Parlament szerepe elég jelentős, és úgy gondolom, hogy nekünk is rendelkeznünk kell ezzel a feladattal. Szeretném azonban kétségeimet kifejezni minden technikai részlet figyelembevételével és a standardok létrehozásával kapcsolatban. Nem tartom teljesen elfogadhatónak az értékesíthető és nem értékesíthető eszközök vizsgálati és értékelési módszerének leírását. Ezért kételkedem abban, hogy be kell avatkoznunk, akár jó, akár rossz módszer ez. Meg kell várnunk, hogy a szakemberek elvégezzék a vizsgálatot. Ezalatt a nem értékesíthető eszközökkel kapcsolatos standard felülvizsgálata és a kérdésről

29

30

HU


folytatott konzultáció már elkezdődött. Csak ezt követően kellene döntést hoznunk. Ezért én azt javaslom, hogy a 30. cikk e) pontjában, illetve a 42. cikkben szereplő javaslatot ne támogassuk. Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék ígéretet kapni McCreevy biztostól arra vonatkozóan, hogy az egységes globális számviteli standardok – valamint az ezekből következő, az eljárások fokozott egységesítésére irányuló ösztönzés – semmiképpen nem fogják növelni egy közös uniós konszolidált társasági adóalap indokoltságát, sőt az az iránti követelményt. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja . − Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek az észrevételekért. Természetesen ez egy igen sokrétű vita volt, több kérdéssel kapcsolatban sokféle nézetet ismerhettünk meg, amelyeket figyelembe vettünk. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a minőségi nemzetközi számviteli standardok mind az európai, mind a globális tőkepiacok hatékony működése szempontjából döntő fontosságúak. Ezért a standardok kialakításának folyamatát szilárd irányítás alá kell rendelni. A folyamatot magas szintű átláthatóságnak kell jellemeznie, és az érintett felek érdekeinek kiegyensúlyozott figyelembevételét kell biztosítania. Az IASCF és az IASB az utóbbi években jelentős reformokat hajtott végre belső eljárásaik tekintetében, de tagadhatatlan, hogy további hasznos változtatásokra van szükség. Ezenkívül elismerem, hogy Európában nekünk jobban meg kell szerveznünk az IASB standardalakítási folyamatához történő hozzájárulás irányítását és biztosítását. Röviden: még akkor is, ha az IASB irányítása és megfelelő eljárása tökéletes lenne, a nemzetközi számviteli standardok csak akkor felelnének meg az európai érdekelt felek szükségleteinek, ha nézeteiket koherens, meggyőző módon és kellő időben fejeznék ki. Csaknem minden felszólaló megemlítette a KKV-kre vonatkozó IFRS kérdését, és újból elismétlem, hogy jóváhagyásukhoz Európában jelenleg nincs jogalap. Ha jóvá akarnánk hagyni ezeket a standardokat, az Európai Parlamenttel való együttdöntésre lenne szükség. Engedjék meg, hogy elismételjem, ahogy azt már többször is elmondtam a KKV-kre vonatkozó IFRS-ről, hogy amikor az IASB készült erre a bizonyos munkára, számos beszédben elég egyértelművé tettem, hogy nem feltételezhetik azt, hogy az EU automatikusan jóváhagyja ezt a bizonyos projektet. Csak ajánlani tudnánk, ha egyszerű és hatékony lenne, valamint megfelelne a KKV-k igényeinek. Mindezt elmondtuk nekik, amikor végezték a munkájukat. Majd előterjesztették az első nyilvános tervezetet. Ekkor megragadtam a lehetőséget és közöltem velük, hogy a tervezet nem felel meg az említett kritériumoknak, és a dolgok jelenlegi állása szerint még az sem jöhet szóba, hogy ajánljam a KKV-k számára, mivel se nem egyszerű, se nem hatékony. Továbbra is ugyanez az álláspontom, de a mások, és különösen a Purvis úr által elmondottakkal összhangban úgy gondolom, hogy valószínűleg jó lenne, ha rendelkeznénk a KKV-kre vonatkozó egyszerű, hatékony IFRS-sel – de kizárólag az említett alapon. Az elképzelés jó. Egyáltalán nem akarom bírálni az ötletet, de sem most, sem pedig a jövőben nem fogok támogatni semmi olyat a KKV-k tekintetében, ami még bonyolultabb, és amit senki sem ért. Erre nincs szükség. Élek a lehetőséggel, hogy a Parlamentben újra elismételjem, amit már számtalanszor elmondtam erről. Van den Burg asszony említette az XBRL szabvány kérdését. Együttműködünk az értékpapír-piaci szabályozó hatósággal annak érdekében, hogy az üzleti adatokra vonatkozó

24-04-2008

24-04-2008

HU


technikai standardokkal kapcsolatban konszenzusra jussunk, és e párbeszéd eredményeként a Bizottság további intézkedéseket tehessen a szabályozási információs rendszerek interoperabilitása céljából. Az XBRL lehetővé tehetné a befektetők számára, hogy teljes mértékben éljenek az IFRS lehetőségével. Az XBRL szabvány európai uniós alkalmazásának előírására irányuló lépéseket alapos hatásvizsgálatnak kell alávetni, beleértve a költség és a haszon gazdasági értékelését. Az ügyet a SEC elnökével, Chris Cox úrral is megtárgyaltam legutóbbi egyesült államokbeli látogatásom során, és támogatom azt, hogy az Egyesült Államok hatóságaival a szabályozással kapcsolatban folytatott párbeszéd e napirendi pontját hagyjuk a jövőre. E szabványok nemzetközi szintű elfogadására van szükség, műszakilag önállónak és interoperábilisnak kell lenniük. Ez rendkívül izgalmas fejlemény, és tudom, hogy van den Burg asszony számára nemrégiben vált ismertté mindez. Jómagam is néhány hónappal ezelőtt éltem ezzel a lehetőséggel – szakértőket kértem meg, hogy mutassák meg, hogy is működik ez valójában. Úgy gondolom, hogy ez egy igen forradalmi és örvendetes dolog, de mindaddig nem teszünk semmit ezzel kapcsolatban, amíg egyéb tennivalóinkat be nem fejezzük. Mitchell úr felvetett egy érdekes kérdést. Úgy gondolom, hogy az általa elmondottak lényege az, hogy nem akarjuk azt, hogy az IASB jöjjön és azt mondja, hogy „EU-s szerv vagy bármilyen más szerv”. Egy nemzetközileg elfogadott testületet szeretnénk – mert ezt a célt érdemes követni –, amelynek függetlennek kell lennie. Szerintem ezt így kell jóváhagyni, de a különböző érdekelt felek megfelelő hozzájárulásával. Hadd emlékeztessek mindenkit az Európai Unión belül arra, hogy maga az EU ruházta fel az IASB-t ilyen jelentőséggel. Az EU volt a legnagyobb jogrendszer, amely 2005-től kezdve azt mondta, hogy az IFRS lesz a tőzsdén jegyzett vállalatokra vonatkozó szabály. E határozat meghozatalára néhány évvel ezelőtt került sor – az Európai Parlamenttel együtt –, és maga ez nagyobb jelentőséget biztosított az IASB és az eljárás számára. Elmondanám – és az IASB-nek is többször elmondtam már –, hogy a próbavizsgálatot – nevezhetjük hatásvizsgálatnak is – a standardok elfogadása előtt el kell végezni, elsősorban az IASB-nek, valamint az EU-s és más szervek hozzájárulásával. Nem várhatunk addig, amíg az IASB jóváhagyja a standardokat. Előttünk áll a feladat, akár elfogadjuk, akár elutasítjuk a standardokat. Nem az a feladatunk, hogy megváltoztassuk azokat. Úgy gondolom, hogy a standardokkal kapcsolatban jó előre próbavizsgálatot kell végezni, hogy megtudjuk, várhatók-e problémák, és nem azt követően kell megállapítani, hogy súlyos problémák tapasztalhatók, miután az egész IASB-eljárás lezárult. Ezt több ízben hangsúlyoztuk az IASB előtt. Úgy gondolom, hogy a többségünk remélhetőleg értékeli az új irányítási struktúrákat. Elfogadom, hogy ezen az adott területen még több munkát kell végeznünk, de ennek eredményeként kevesebb problémánk lesz a jövőben. Egy napon remélhetőleg eljutunk odáig, hogy ezek a dolgok többé-kevésbé automatikusak lesznek és senkinek sem okoznak komoly fejfájást, mert előzőleg minden munkát elvégeztünk. Akkor nem lesznek nehézségeink. Alexander Radwan, előadó. − (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Valóban nagyon köszönöm ezt a vitát, amelynek során a jelentés fő észrevételei nyilvánvalóan támogatásban részesültek, és különféle területeken alternatívák felvázolására került sor.

31

32

HU


Két dolgot szeretnék megemlíteni. Van egy olyan kérdés, amelyben biztosan mindannyian egyetértünk, és ezt ma már többször felvetették azon felszólalók, akik teljes mértékben támogatják ezt az általános fejleményt, azaz azt, hogy az IFRS-szervezet a Tisztelt Ház – az Európai Parlament – és az Európai Unió nyomására most tett bizonyos intézkedéseket, például az irányítással kapcsolatban. Vannak olyan időszakok, amikor nyersen őszintének kell lennünk – tudom, hogy a hölgyek közül néhány kolléga bírált engem ezért –, mert egyes magánszemélyek, akik az utóbbi években megjelentek a Tisztelt Ház előtt, egyszer-egyszer azt a nyilvánvaló benyomást keltették, hogy az Európai Parlament nem nagyon érdekli őket. Az, hogy milyen csekély előrehaladás történt, egyértelmű az irányításra vonatkozó javaslat alapján, amely azt tanácsolja, hogy a jövőbeni felügyeleti szervek csak az általuk kijelölt személyektől kérhetnek tanácsot. Annyit mondhatok, hogy ha a jövőben bárkitől azt kérik, hogy számoljon be valamely parlamentnek arról, hogyan szavazott egy bizonyos kérdésről, biztosítani kell, hogy a felelősségből való részesedés és a döntéshozatalba való beleszólás része a programnak. Ez az első pont. Az, hogy milyen csekély elkötelezettség tapasztalható a hatásvizsgálatok terén, egyértelmű a folyamatban lévő tárgyalások alapján, amelyek során az IFRS-szervezet még mindig elutasítja a hatásvizsgálatok elvégzését. Rátérve a KKV-kre vonatkozó standardok kérdésére, mondanom kell valamit mindazoknak, akik úgy gondolják, hogy önkéntes alapon kell bevezetni ezeket a standardokat. A John Purvis által elmondottaktól ösztönözve – John, ez Önnek szól – egy független kommentátort szeretnék idézni. Peter Holgate-t, aki partnerünk a PricewaterhouseCoopers-nél, és aki a Financial Times német nyelvű kiadásában ír, a következőket mondta: , előadó. – „Nem veszem túlságosan komolyan az európai álláspontot. Még akkor sem, ha végül nem hagyják jóvá az IFRS-t, különböző országok alkalmazhatják azt az általánosan elfogadott nemzeti számviteli alapelveikben. Ha csak néhány jelentősebb szereplő cselekszik így, más módon már sikerült is bevezetni az IFRS-t, még ha az EK nem is akar részt venni a játékban.” , előadó. – (DE) Végül is ez azt jelenti, hogy feltételeznünk kell, hogy ha egyszer néhány állam elfogadta ezeket a szabványokat, az Európai Unió egész területén kötelezően elő kell írni ezek alkalmazását. Ez a szervezet ezt a stratégiát alkalmazza. A PricewaterhouseCoopers már közölte, hogy üzleti modellnek tekinti ezt. Ezért van szükségünk a KKV-kre vonatkozó, saját európai standardokra: alapul vehetjük az IFRS-t, ha megfelelő, de ha nem, kidolgozzuk saját standarjainkat. A Bizottság felelőssége annak biztosítása, hogy kerülő úton ne tukmáljanak ránk olyan standardokat, amelyeket senki sem akar, de amelyek aztán általánosan kötelezővé válnának. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra ma 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) (Az ülést 11.55-kor felfüggesztik és 12.00-kor folytatják.)

24-04-2008

24-04-2008


HU

ELNÖKÖL: Diana WALLIS Alelnök 7. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazással kapcsolatos eredmények és egyéb részletek: lásd a jegyzőkönyvet.) Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a kártyám nem működik, mivel behelyeztem egy kártyát, amelyről azt hittem, hogy az irodában hagytam, és az jelenik meg, hogy nem érvényes. Itt vagyok, szeretnék szavazni, megvan a kártyám, de nem működik. Nem tudom, mit kellene tennem, de azt szeretném, hogy ez kerüljön be a jegyzőkönyvbe. Elnök. − Küldünk egy műszaki szakembert, hogy Ön is részt tudjon venni a szavazásban. Mielőtt elkezdjük a szavazást, szeretnék rámutatni arra, hogy a név szerint szavazás számszerű eredményét nem fogom felolvasni: csak azt mondom majd el, hogy a szavazás eredménye elfogadás vagy elutasítás. 7.1. 2009. évi politikai stratégia (szavazás) − A 24. bekezdéssel kapcsolatos szavazás előtt: Marios Matsakis (ALDE). – Tisztelt elnök asszony! Csak nagyon röviden, két nappal ezelőtt uniós szintű politikai intézkedést fogadtunk el a szervátadásról és -átültetésről. Úgy gondoltam, hogy ez elég fontos ahhoz, hogy a szavazólapokon jelzettek szerint egy megfelelő rövid utalás révén beépítsük ebbe az állásfoglalásra irányuló indítványba. (A szóbeli módosítást nem fogadják el) – A 37. bekezdéssel kapcsolatos szavazás előtt: Klaus-Heiner Lehne (PPE-DE) . – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Azt kérem, hogy a szöveg a „hatékonyabb szabályozás” szavak után a „független hatásvizsgálat” szavakkal egészüljön ki. Ez volt az eredeti tervezet megfogalmazása, de úgy tűnik, hogy – számomra ismeretlen okok miatt – ez a rész kimaradt. Amennyire meg tudom állapítani, a többi képviselőcsoport hozzájárul a szóbeli módosításhoz. (A szóbeli módosítást elfogadják) 7.2. 2009. évi költségvetés – III. szakasz – Bizottság: 2009-es költségvetési keret és prioritások (A6-0084/2008, Jutta Haug) (szavazás) 7.3. A New Flame elsüllyedéséről (szavazás) – A szavazás előtt: Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! A név szerinti szavazás eredményeinek bejelentésére vonatkozó észrevételeivel kapcsolatban engedje meg, hogy hálámat fejezzem ki mindazoknak, akik a szavazások alatt elnökölnek a Tisztelt Házban. Mindannyiunk nevében szeretnék köszönetet mondani Vidal-Quadras úrnak azért, hogy

33

34

HU


továbbította a tegnapelőtt előterjesztett javaslatomat. Nagyon köszönöm, hogy hozzájárult ahhoz, hogy láthassuk, milyen simán is megy ez. – A 6. módosítással kapcsolatos szavazás előtt: Gerardo Galeote (PPE-DE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Egyetértek a módosítás szerzőjével és azt javaslom, hogy a szövegben az andalúziai regionális hatóságok kifejezés az „és helyi” szavakkal egészüljön ki, hogy a szövegben az „andalúziai regionális és helyi hatóságok” kifejezés szerepeljen. (A szóbeli módosítást elfogadják) 7.4. Európai Unió-Latin-Amerika és Karib csúcstalálkozó (szavazás) – A 16. bekezdéssel kapcsolatos szavazás előtt: Emilio Menéndez del Valle (PSE). – (ES) Tisztelt elnök asszony! Azt javaslom, hogy a 16. bekezdés végén „a globális kihívások számának növekedése” utolsó sor után a szöveg a következőkkel egészüljön ki: „de a súlyos és kiterjedt gazdasági válságok megjelenése is jellemez, amelyek regionális integráció révén enyhíthetők vagy oldhatók meg”. (A szóbeli módosítást elfogadják) – A 22. bekezdés első franciabekezdésével kapcsolatos szavazás előtt: Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Azt szeretném, ha elfogadnák, hogy a 22. bekezdés szövegébe, az első sor után, ahol a millenniumi fejlesztési célok eléréséről van szó, a következő módosítást vezessük be (angolul olvasom fel): „beleértve a nemek közötti egyenlőség dimenzióját annak érdekében, hogy a nők önállósuljanak és megvédjék jogaikat;” (A szóbeli módosítást elfogadják.) 7.5. Burmai (mianmari) helyzet (szavazás) 7.6. Biológiai sokféleség és a biotechnológiai kockázatok megelőzése (szavazás) 7.7. Egy megreformált Kereskedelmi Világszervezet felé (A6-0104/2008, Cristiana Muscardini) (szavazás) − A szavazás előtt: Luigi Cocilovo (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök asszony! Az ALDE képviselőcsoport nevében azt szeretném megkérdezni, hogy a 42. bekezdéssel kapcsolatban van-e lehetőség külön szavazásra. Harlem Désir (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Meglep az ALDE képviselőcsoport legutóbbi kérése, amely nem áll összhangban a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságban a jelentéssel kapcsolatos szavazáskor a képviselőcsoportok között elért megállapodással. Ezért ellenezzük a kérést. Úgy gondoljuk, hogy valójában az e bekezdésben szereplő, arra vonatkozó javaslat, hogy a legszegényebb, kisebb fejlődő országok lehetőséget kapjanak

24-04-2008

24-04-2008

HU


arra, hogy megkapják a WTO által a nagy fejlődő országokra kivetett büntetésekből származó bevételt, olyan kérés, amelyet az Európai Parlamentnek támogatnia kellene. Elnök. − Köszönöm. Éppen közölni akartam, hogy a kérés nyilvánvalóan a határidő után érkezett, és a következő kérdésem az lett volna a Tisztelt Házhoz, hogy hajlandó-e elfogadni ezt a külön szavazást. Ez a kérdés azonban most már világos, így erre a szavazásra nem kerül sor. 7.8. Szabadkereskedelmi megállapodás az Öböl menti Együttműködési Tanáccsal (szavazás) 7.9. Zöld Könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről (A6-0040/2008, Anne Ferreira) (szavazás) 7.10. Nemzetközi beszámolókészítési standardok (IFRS) és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) irányítása (A6-0032/2008, Alexander Radwan) (szavazás) − A 8. módosítással kapcsolatos szavazás előtt: Sharon Bowles (ALDE). – Elnök asszony! Ez egy igen egyszerű módosítás. Arra irányul, hogy az „átláthatósága, jogszerűsége és elszámoltathatósága nem kielégítő” kifejezésből el kell hagyni a „jogszerűség” szót, és ez összhangban van az előadó által az 1. módosításban előterjesztett hasonló törléssel. (A szóbeli módosítást nem fogadják el) 8. A szavazáshoz fűzött indokolások A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - A Bizottság 2009. évi politikai stratégiája (RC-B6-0144/2008) Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök asszony! Az e kérdéssel kapcsolatos szavazás során tartózkodtam, mert úgy gondolom, hogy a Bizottságnak túl sok a tennivalója, és nincs igazán szüksége arra, hogy újraértékelje, merre halad politikailag vagy politikai előrelátás tekintetében. Sokkal többet kellene beszélni a deregulációról, és nem arról, hogyan tudunk előrehaladni egy közös bevándorláspolitikával. A körzetemben sok kisvállalkozás, amelyeket képviselek, azt szeretné, hogy erről a helyről kevesebb szabályozás induljon ki. Valójában sokan azt szeretnék látni, hogy az e helyről származó szabályozást hatékonyabban hajtják végre az Európai Unió egész területén. Végül, a körzetemben sokan vannak azok, akik aggodalmukat fejezik ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem azt teszi, ami a dolga. Előfordulhat például, hogy a Bizottság ebben a pillanatban is félretesz különböző tagállamok ellen indított jogsértési ügyeket, ha azok kockázatossá válnak, hogy pár évre rejtve maradjanak a nyilvánosság előtt. Ez az a kérdés, amiben a Bizottságnak most előre kellene haladnia. - Jelentés: Jutta Haug (A6-0084/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Elnök asszony! A Bizottság 2009-re vonatkozó prioritásai közé a munkahelyek számának növelése, az éghajlatváltozás

35

36

HU


problémája és a fenntartható Európa kialakítása tartozik. Az Európai Unión belüli foglalkoztatás különösen figyelmet érdemel. Az Amszterdami Szerződést 1997 novemberében a luxembourgi csúcstalálkozón fogadták el. Ez létrehozta egy európai foglalkoztatási stratégia kialakításának alapját. A tagállamokon belüli munkanélküliség problémája miatt – ekkor 17 millió munkanélküli volt – ezt a kérdést prioritássá tették. Kilenc évvel később, 2006-ban a kibővített Európai Unióban, a munkaképes korúak 64,3%-át foglalkoztatták. Dániában volt a legmagasabb a foglalkoztatás, Lengyelországban a legalacsonyabb. A munkaképes korúak összesen 7,9%-a volt munkanélküli. Összehasonlításképpen az Egyesült Államokban 4,6% volt a munkanélküliség. Az elmúlt évben 24 tagállamban csökkent, háromban pedig nőtt a munkanélküliség. A legnagyobb mértékű csökkenést Lengyelországban, Bulgáriában és Lettországban mérték, míg a legnagyobb növekedést Észtországban. Haug asszony jelentése bemutatja, milyen fontos szerepet játszanak a tagállamok az Európai Unió foglalkoztatási politikájában. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Tisztelt elnök asszony! E szavazás és az Öböl menti olajról történő szavazás során arra kényszerültem, hogy tartózkodjak, illetve a jelentés ellen szavazzak egyszerűen azért, mert a szavazás már feltételezi a Lisszaboni Szerződés elfogadását. Ezt nagyon merésznek és tiszteletlennek tartom azon parlamentekkel szemben, amelyek még nem ratifikálták a szerződést, és különösen az írekkel szemben, akik még ezután tartanak népszavazást erről a kérdésről. Szeretném megkérni a Parlamentet és azokat, akik összeállítják ezeket az állásfoglalásra irányuló indítványokat, hogy nagy igyekezetükben tartózkodjanak attól, hogy feltételezik egy olyan szerződés elfogadását, amelyet vagy ratifikálnak, vagy nem. A demokrácia érdekében tartózkodniuk kell ettől. - Európai Unió-Latin-Amerika és Karib csúcstalálkozó (RC-B6-0147/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – Tisztelt elnök asszony! Teljes mértékben támogatom a Salafranca Sánchez-Neyra úr és mások által összeállított, elfogadott állásfoglalást. Vannak akik, csak prédikálnak, és vannak, akik cselekszenek. Európának erősítenie kellene a Latin-Amerikával való kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak az előnyeit a következő nemzedékeken keresztül fogjuk élvezni, amit nem mondhatunk el a Galileo projektről. Végül is – ahogy az állásfoglalás is rámutat – az euro–latin-amerikai partnerség összességében több mint egy milliárd embert foglal magában, akik az ENSZ-tagállamok egyharmadát teszik ki és a világkereskedelem több mint egynegyedét adják. - Jelentés: Cristiana Muscardini (A6-0104/2008) Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN). – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Kereskedelmi Világszervezet megalakulásának az volt a célja, hogy szabad és többoldalú kereskedelem jöjjön létre. Felismerték, hogy a barátság és tisztesség elvén alapuló nyílt piac a stabil gazdasági növekedés és a világméretű szegénység csökkentésének kulcsa. Sokak számára azonban a WTO még mindig egy nagy talány. Ennek az az oka, hogy tevékenységei nem átláthatóak, és nem megfelelő információkat hoznak nyilvánosságra.

24-04-2008

24-04-2008

HU


A jelenlegi csökkentett létszámú, G4 és G6 munkacsoportokat gyakran úgy tekintik, mint amelyek azon nagy országok képviselői, amelyek a többi tagra erőltetik vagy akarják erőltetni akaratukat. Egy másik probléma az, hogy a WTO-tól nem kapnak technikai és jogi segítséget azok a kevésbé fejlett országok, amelyek nem részesülnek a fokozott piaci liberalizáció gazdasági előnyeiből. Például Indiát, Kínát vagy Brazíliát fejlődő országnak tekintik annak eredményeképpen, amilyen előnyökre szert tudnak tenni a kedvezőbb feltételek és a különböző kötelezettségek alapján. Úgy gondolom, hogy a WTO politikájában ez hibának számít. A WTO nem veszi figyelembe az említett országok masszív lehetőségeit és erőforrásait. Ezek az országok kihasználják ezt, és gyakran árdömpinget alkalmaznak a kereskedelmi kapcsolatokban, ami káros más országok szempontjából. A fejlődő országok tekintetében egyértelműbb csoportosításra lenne szükség, amely tekintetbe veszi például az olyan tényezőket, mint a gazdasági erő, gazdasági fejlődés, GDP-növekedés és exportnövekedés. Syed Kamall (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony! Mindannyian egyetértünk abban, hogy szükség van a WTO reformjára. De a Kereskedelmi Világszervezet szempontjából az jelentené a leghatékonyabb reformot, ha a tárgyaló felek, többek között az Európai Unió hozzáállásában következne be megújulás. Felkérem kollégáimat, hogy támogassák a különböző érdekelt feleket tömörítő, a valódi kereskedelmet követelő globális kampányt, amelynek jómagam és Abdi Abdirahim Haithar (a Kelet-Afrikai Törvényhozó Gyűlésből) vagyunk a társelnökei. Öt dolgot követelünk. Töröljük el a mezőgazdasági támogatásokat; töröljük el a mezőgazdasági vámtarifákat; liberalizáljuk a származási szabályokat; helyezzünk nagyobb hangsúlyt például az infrastruktúrára irányuló kereskedelemösztönző támogatásra a korrupt kormányoknak nyújtott közvetlen költségvetési támogatással szemben! És végül az alacsony jövedelmű országok kapjanak ösztönzést ahhoz, hogy felszámolják az egymás közötti akadályokat, hogy gazdasági növekedést érhessenek el – a növekedést a vállalkozók tudják megteremteni –, és hogy részt vehessenek a globális kereskedelmi rendszerben. - Jelentés: Anne Ferreira (A6-0040/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) Tisztelt elnök asszony! Az európaiak megbecsülik a természeti környezetet. Az Eurobarometer közvélemény-kutatásai kimutatják, hogy az emberek több mint 70%-a azt szeretné, hogy a döntéshozók ugyanolyan fontosságot tulajdonítsanak a környezetvédelmi politikának, mint a gazdaságnak és a társadalmi kérdéseknek. Az éghajlatváltozás folyamatban van. Az elmúlt 100 évben az európai átlaghőmérséklet 0,095°C-kal nőtt, a következő évszázadban pedig 2°, sőt 6°C-kot is emelkedhet. Az OECD számításai szerint Európában a gyermekhalálozások és betegségek 6,4%-át a környezetszennyezés okozza. Az Európai Unió megvalósíthatja a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott, a szennyezés csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseket (az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. − Elnézést, de túl gyorsan beszél, a tolmácsok nem tudják követni Önt. Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) ... a kibocsátáskereskedelmi iránymutatásoknak az Európai Unióban történő bevezetésével, valamint egyéb eszközökkel,

37

38

HU


beleértve az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó európai programot. Úgy gondolom, hogy Ferreira asszony jelentése még inkább arra fogja ösztönözni a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a környezetvédelem terén. Christofer Fjellner (PPE-DE). – (SV) Elégedetlenségemet szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy nem volt alkalmunk az egyéni CO2-kártyákra vonatkozó javaslat ellen szavazni, illetve más szavakkal azon egyéni kártyák ellen, amelyekről azt gondolják, hogy ezzel mérni lehet az egyének üvegházhatáshoz való hozzájárulását. Ez egyszerűen téves elképzelés. Szemben áll az emberi vállalkozó szellemmel és fejlődéssel, és rendkívül furcsa jelzéseket közvetít: ne lélegezz, ne eddz, és főleg ne lihegj és az isten szerelmére, nehogy szellents! Milyen szankciók vonatkoznának azokra, akik túl sok szén-dioxidot bocsátanak ki vagy túl nagy mértékben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz? Tiltsuk meg nekik végképp, hogy lélegezzenek? Nem, az ilyen jellegű idióta elképzelések aláássák a hitelességünket és elterelik a figyelmet a korrekt, hatékony intézkedésekről, azaz a kibocsátási jogok kereskedelméről, a „szennyező fizet” elvről és a ténylegesen működő egyéb módszerekről. Csodálkozom azon, hogy nem tiltakoztak többen e javaslat ellen, és hogy úgy tűnik, észrevétlenül átcsúszott. Nagyon bánatos vagyok, ha a beszédem miatt több szén-dioxidot bocsátottam ki, mint amennyire ténylegesen jogosult vagyok. Nagyon sajnálom. - Jelentés: Alexander Radwan (A6-0032/2008) Bernard Wojciechowski (IND/DEM). – (PL) A nemzetközi beszámolókészítési standardokról szóló állásfoglalás mellett szavaztam. Az IFRS megkönnyíti az ugyanazon, sőt a különböző ágazatokban működő társaságok pénzügyi beszámolóinak összehasonlítását. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak meg kell vizsgálnia, hogy a nemzetközi beszámolókészítési standardok kis- és középvállalkozások tekintetében történő bevezetéséből származna-e valamilyen előny, és ha igen, milyen. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások - A Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiája (RC B6-0144/2008) Giles Chichester (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok támogatják, hogy a fenti állásfoglalásban hangsúlyosan szerepel a jobb szabályozás, az adminisztratív terhek csökkentése, hogy ismét hangsúlyozza a növekedésre és a munkahelyteremtésre vonatkozóan a lisszaboni stratégiában szereplő célkitűzések fontosságát és az egységes piac megvalósítása érdekében tett további erőfeszítéseket. Támogattuk a független hatásvizsgálatokra történő hivatkozásokat is a jogalkotás területén, hisz ez a konzervatív európai parlamenti tagok régóta dédelgetett vágya. Egyebek mellett azonban nem tudjuk támogatni a közös bevándorlási politikára, illetve a közös menedékügyi politikára tett utalásokat, vagyis az olyan változásokat, amelyek csökkentik a tagállamok szabadságát a jogi és a belügyi területeken, illetve az „Európai külső akciós szolgálat” létrehozását vagy bármilyen más, az EU védelmi képessége irányába tett elmozdulást. A fenti okokból a végső szavazáson tartózkodtunk. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban . − (SV) Az állásfoglalásra irányuló indítvány számos bizonytalan pontot tartalmaz. Támogatjuk a belső piac fejlesztését, de az a kijelentés, hogy az Európai Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy

24-04-2008

24-04-2008

HU


e területen hiányzik a konkrét harmonizáció, többféleképpen értelmezhető. Az egyik értelmezés az, hogy még teljesebb harmonizációt, részletes szabályozást kell bevezetni, ezt pedig nem támogatjuk. Mivel az indítvány elutasít minden, kohéziós politika újra nemzeti hatáskörbe vonására tett kísérletet és támogatja a közös bevándorláspolitikát, valamint a NATO-ra vonatkozó közös politika kialakítását, úgy döntöttünk, hogy a közös állásfoglalásra irányuló indítvány ellen szavazunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Egy olyan EU-ban, amelyet a munkavállalók és az egész lakosság szociális és gazdasági feltételeinek romlása jellemez, és ahol a gazdasági javak koncentrációja, az egyenlőtlenségek és a szegénység továbbra is nő, jelentőségteljes, hogy sem a Bizottság, sem a Parlament többsége nem tekinti az említett elfogadhatatlan helyzet elleni küzdelmet kiemelt fontosságúnak. Ezenfelül ez nem is lehetne másképp, mivel az uniós politikáknak pontosan e helyzet támogatása a célja. A szóban forgó prioritások a neoliberális politikák kiterjesztésére törekszenek és több intézkedésre helyezik a hangsúlyt az egységes piac (azaz a szolgáltatások, az áruk és a munkaerő piacának a rugalmas biztonság végrehajtásával történő liberalizációja) teljes végrehajtása és a nemzetközi kereskedelem előmozdítása érdekében a föderalista és militarista program (amely magában foglalja a saját és a NATO stratégiájának felülvizsgálatát) felgyorsításával összhangban, valamint a még nem ratifikált (!) Lisszaboni Szerződés alapján. Végül egy olyan évben, amikor európai parlamenti választásokra kerül sor, arra ösztönöznek és szólítanak fel bennünket, hogy fokozzuk az uniós propagandát és az EU politikáival kapcsolatos ködösítést. Akik ezt az irányvonalat támogatják, elutasították a képviselőcsoportunk által előterjesztett módosítást, amely kifogásolja az Európai Bíróság azon döntéseit, amelyek legitimizálják a bérdömpinget és korlátozzák a szakszervezeti jogokat. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban . − (PL) Az Európai Parlamentnek a 2009. évi politikai stratégiáról szóló állásfoglalása kedvezően reagált az Európai Bizottság dokumentumában szereplő számos pontra. Különösen fontos hangsúlyozni a gazdasági, a társadalmi fejlődés és a környezetvédelem közötti kölcsönös összefüggést, amelyek mindegyike fontos a fenntartható gazdaságok létrehozása szempontjából. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjaként különösen örvendetesnek tartom a kis- és középvállalkozások lehetőségeinek ösztönzésére irányuló kezdeményezések támogatását. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon irányelvek megfelelő végrehajtásának kérdését, amelyek kulcsfontosságúak a belső piac, különösen a szolgáltatásokról szóló irányelv és a fogyasztói hitelekről szóló irányelv szempontjából. A rendeleteket valamennyi tagállamban helyesen át kell ültetni a nemzeti jogba, ha tényleges előnyöket akarunk szerezni az európai integrációból. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az Európai Bizottság központi szerepet játszik az ellenőrzés, a beszámolókészítés, valamint a tagállamok e célkitűzés elérésére irányuló erőfeszítéseinek támogatása terén. Az állásfoglalásban az Európai Parlament figyelembe vette az Európai Bíróság által a Viking-, Laval- és Rüffert-ügyben hozott legutóbbi ítéletetek következményeit, valamint azt, hogy további vitát kell folytatni az Európai Parlamentben. E tekintetben számítok az Európai Bizottság közreműködésére és a képviselőivel folytatandó konstruktív tárgyalásokra.

39

40

HU


Egyetértek azzal, hogy a 2009. év vízválasztó lesz az európai intézmények működése szempontjából. Optimista vagyok azonban azzal kapcsolatban, hogy ez nem fogja akadályozni a legfontosabb éves célkitűzések végrehajtását. Dan Jørgensen, Poul Nyrup Rasmussen, Christel Schaldemose és Britta Thomsen (PSE), írásban − (DA) Az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportja úgy határozott, hogy a Zöldek/Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja által javasolt, a bioüzemanyagok 10%-os részarányának legkésőbb 2020-ig történő elérésével kapcsolatos cél teljes eltörlésére vonatkozó módosítás ellen szavaz. Nem kötünk kompromisszumokat a fenntarthatósággal kapcsolatban, sem társadalmi, sem környezetvédelmi szempontból, és ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a 10%-os célkitűzés továbbra is kötelezettség legyen, és hogy ez fenntartható módon legyen megvalósítható. Készek vagyunk a célkitűzés felülvizsgálatára, ha nyilvánvalóvá válik, hogy nem valósítható meg fenntartható módon. Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy a Bizottság éves politikai stratégiája megfelelő keret e döntés az EU éghajlat-változási csomagjával, többek között a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvvel kapcsolatos tárgyalások révén történő meghozatalához. Silvia-Adriana Ţicău (PSE), írásban. – (RO) A Szocialista Képviselőcsoport által a Bizottság 2009-re vonatkozó éves politikai stratégiájáról szóló közös állásfoglalásra irányuló javaslatra vonatkozóan benyújtott 1., 2., 3. és 4. módosítás mellett szavaztam. Arra kérték a Bizottságot, hogy oldja meg a munkaidőről szóló irányelvvel, a munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelvvel és a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságáról szóló irányelvvel kapcsolatos, megoldhatatlan politikai helyzetet. Ezek az európai szociálés foglalkoztatási politika alapvető aspektusai. E módosítások arra kérik a Bizottságot, hogy teljesítse arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy jogalkotási javaslatot nyújt be a határokon átnyúló kollektív szerződésekre vonatkozó minimumszabályokkal kapcsolatban, ami lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy elsősorban kollektív tárgyalások révén fejlesszék e szabályokat. Sajnálom, hogy ezek a módosítások nem kapták meg a szükséges többséget. Következésképpen a kialakult szöveg ellen szavaztam, mivel nem veszi figyelembe a szociális Európa szükségleteit. - Jelentés: Jutta Haug (A6-0084/2008) Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban . − (PL) 2008 a Lisszaboni Szerződés ratifikációjának éve, amely szerződés a tervek szerint 2009-ben lép hatályba. Új hatáskörrel fogja felruházni az Európai Uniót, és jelentős hatást fog gyakorolni a közösségi költségvetésre. Az újonnan alakult Parlamentnek és a Bizottságnak egy teljesen új költségvetési eljárással kell majd foglalkoznia, amelynek a 2010-es költségvetés lesz a tárgya. Ezért rendkívül fontos, hogy legkésőbb ez év végéig világos megállapodással rendelkezzünk a vonatkozó költségvetési és jogalkotási aktusokkal kapcsolatos változások tekintetében, hogy 2010-re átlátható keretet biztosítsunk. Ezenkívül fokozni kell az uniós kiadások valamennyi aspektusának széles körű felülvizsgálatára irányuló előkészületeket hogy a Bizottság legkésőbb ez év végéig jelentést nyújthasson be.

24-04-2008

24-04-2008

HU


A jövő év tekintetében a szolidaritás elvét prioritásnak kell tekinteni, de végrehajtásának biztosításához garantálni kell a finanszírozást. Engem az nyugtalanít, hogy a többéves pénzügyi keret által meghatározott felső összeghatárokon belül rendelkezésre álló mozgástér miatt a Bizottság már létező prioritásai és az általa meghatározott új prioritások nem valósíthatók meg egyidejűleg az előbbiek sérelme nélkül. Ezért az első költségvetési javaslatnak reális képet kell adnia a jövő évre vonatkozó valamennyi követelményről, figyelembe véve a Parlament arra irányuló kérését, hogy az európai polgárok általános érdekét szolgáló kísérleti projektek számára biztosított valamennyi összeget fel kell használni. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ne felejtsük el, hogy a Közösség 2009-es költségvetésével kapcsolatos vita mellett folyik egy másik vita is az egész EU költségvetéséről az intézményközi megállapodásban előírtak szerint. E felülvizsgálatnak a pontos módját még meg kell határozni, de aggaszt bennünket néhány, erre vonatkozóan már közölt célkitűzés. Ezenfelül a Tanács már bejelentette, hogy szándékában áll, hogy reális és szigorú mértékű kifizetési szinteket alakítson ki, valamint hogy kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak mértékét gondosan elemezni kell a Közösség finanszírozási kapacitásához viszonyítva, ami arra utal, hogy a strukturális politikai és kohéziós költségvetési tételeknél valószínűleg további csökkentések várhatók, amit mi ellenzünk. Eltérő az álláspontunk és úgy gondoljuk, hogy részletes elemzést kell végrehajtani azzal kapcsolatban, hogy miért nem sikerült felhasználni az említett költségvetési tételek alapján kiosztott teljes összegeket, valamint hogy intézkedéseket kell tenni a szigorú végrehajtásuk biztosítása érdekében. Eközben a javaslat ragaszkodik a külső fellépésekhez juttatandó pénzösszegek növeléséhez annak biztosítása érdekében, hogy a források összeegyeztethetők legyenek az EU törekvéseivel. Az általunk javasolt módosítás elutasítása megvilágította azt, hogy mit is jelent ez valójában. Hevesen elleneztük a Tanács arra vonatkozó kérését, hogy az európai biztonsági és védelmi politikán belüli katonai kiadásokhoz további uniós költségvetési juttatásokat biztosítsunk. Janusz Lewandowski (PPE-DE), írásban . − (PL) Tisztelt elnök asszony! A 2009-es költségvetésnek figyelembe kell vennie a jövő évre kiható különleges körülményeket. Mindenekelőtt a Lisszaboni Szerződés várható hatálybalépésének költségvetési kihatásai, valamint az európai választások, továbbá az új Európai Parlament és Európai Bizottság kialakítása kihívást jelent majd az EU jogalkotási és költségvetési tevékenységeinek folytonossága szempontjából. Ugyanakkor a tervek szerint ez az az év, amikor teljesen végre kell hajtani a 2007–2013-as pénzügyi tervet egy kétéves felgyorsulási időszakot követően, amelyre kihatással voltak a jogalkotás terén tapasztalható késedelmek és ennek következtében a hosszú távú programok elkezdésének halasztása. Teljesen érthető, hogy hangsúlyt kapott az innovatív politikák, valamint az Európai Unió külpolitikai törekvéseinek finanszírozása. Ez azonban nem mehet a kohéziós politika rovására, amely pillanatnyilag rendkívül fontos a különböző országok és régiók fejlettsége közötti különbségek miatt. A jelentés 3. szakasza, amely a szolidaritás elvével foglalkozik, ismerteti, hogyan használhatók fel helyesen és átláthatóan a strukturális alapok. Ez különös jelentőséggel bír figyelembe véve a 2008–2009-re tervezett költségvetési felülvizsgálatot, amely kihatással van a 2013 utáni uniós pénzeszközökre. Ez még egy másik fontos kérdés a 2009-es költségvetési politika vonatkozásában.

41

42

HU


David Martin (PSE), írásban . − Örvendetesnek tartom Haug asszonynak a 2009. évi költségvetés - III. szakasz - Bizottság: 2009-es költségvetési keret és prioritásokról szóló jelentésének tartalmát. A jelentés útmutatásokat ad, amelyek elő fogják segíteni a jelenlegiről a Lisszaboni Szerződésből következő új eljárásra való áttérést. Én a jelentés mellett szavaztam. - A New Flame elsüllyedése (RC-B6-0180/2008) Brian Simpson (PSE), írásban . − Jóllehet a közös állásfoglalásra irányuló indítvány mellett fogok szavazni, meg kell mondanom, hogy ez egy jellemző európai parlamenti állásfoglalás, amely nem a környezet vagy a tengeri biztonság iránti aggodalom miatt jött létre, hanem azért, mert a konzervatív spanyol politikusok még mindig kétségbeesetten próbálják visszanyerni Gibraltárt és kényelmetlen helyzetbe hozzák saját kormányukat. Ez olyan szöveg, amely mindenkinek megpróbál megfelelni, és hosszasan, összefüggéstelenül beszél jelentéktelen dolgokról, de alig esik szó a tengeri biztonság fontos kérdéséről. Úgy tűnik, hogy a szöveg angol nyelvű megfogalmazása nem sikerült, a 12. bekezdésnek pedig nincs és gyakorlatilag képtelenség, ezért nem lehet komolyan venni ezt a bekezdést, még ha meg is érti valaki. Az a fontos, hogy az olajat eltávolították a hajóról, hogy az EMSA, valamint a gibraltári és spanyol hatóságok gyorsan és helyesen cselekedtek a katasztrófa bekövetkezésekor, valamint hogy biztosítanunk kell, hogy a tengeri biztonság kérdésének minden vonatkozásával foglalkozzunk. Mindezeket sokkal hatékonyabban meg lehetett volna két oldalon fogalmazni, mint az előttünk lévő négyoldalas zavaros szövegben. (Az eljárási szabályzat 163. cikke (1) bekezdésének megfelelően lerövidítve) - Európai Unió-Latin-Amerika és Karib csúcstalálkozó (RC-B6-0147/2008) Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Az Európai Unió-Latin-Amerika és Karib csúcstalálkozóról szóló közös állásfoglalásra irányuló javaslat mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy a limai csúcstalálkozó kivételes lehetőséget fog biztosítani a két régió közötti stratégiai partnerség megszilárdítására és a millenniumi fejlesztési célok – beleértve a demokrácia és a jogállamiság előmozdítását, az emberi jogok védelmét és garantálását, külön figyelmet fordítva a nők helyzetére, a társadalmi kohézió erősítését és a szegénység csökkentését – legkésőbb 2015-ig történő elérésére irányuló erőfeszítések fokozására. Én is egyre inkább meg vagyok győződve egy migrációs megfigyelőközpont létrehozásának fontosságáról, ami lehetővé tenné számunkra, hogy jobban megismerjük a Latin-Amerika és a karibi térség, valamint az Európai Unió közötti migrációt. Együttes fellépésre van szükség a környezet, a biodiverzitás és az erdők védelme, valamint az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás és a vízhiány elleni küzdelem érdekében. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban . − (SV) Nagyon rokonszenves számunkra ez az állásfoglalásra irányuló indítvány, de a tartalmának bizonyos részei olyan kérdéseket tartalmaznak, amelyek nem érintik a Parlamentet, hanem inkább a tagállamok és esetleg a Külügyminiszterek Tanácsának hatáskörébe kell tartozniuk. Ahogy mindig szokott lenni, különböző képviselőcsoportok lényegtelen módosításokat terjesztettek elő különféle elvi kérdésekről, például hogy az MRTA-t fel kell-e venni az EU

24-04-2008

24-04-2008

HU


terrorszervezteket tartalmazó listájára, valamint a kolumbiai békefolyamat végrehajtására irányuló kísérletekről. Ezek fontos kérdések, de olyan jelentőségűek, hogy ezekről nem határozhat az Európai Parlament, hanem a tagállami illetékes döntéshozók hatáskörébe tartoznak. Ezért a jelentés ellen szavaztunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az állásfoglalás gondos megfogalmazása ellenére nehéz palástolni a globális biregionális partnerség és az Euro–Latin-amerikai globális interregionális partnerség térség létrehozására irányuló mögöttes szándékot, hogy ez a térség egy jövőbeni szabadkereskedelmi terület csírája legyen (ahol megvalósul az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása), ami lehetővé teszi az EU számára, hogy a saját elképzelése szerint támogassa a latin-amerikai integrációt, valamint hogy reagáljon a legfontosabb pénzügyi és gazdasági csoportok törekvéseire (lásd az EU és a latin-amerikai országok – például Mexikó és Chile – és régiók közötti társulási megállapodások célkitűzéseit). Néhányan úgy gondoljuk, hogy az állásfoglalásban szereplő, azon dolgok aprólékos felsorolása, amelyek remélhetőleg közös elvekké, értékekké és érdekekké válnak, pusztán a neokolonialista törekvések és az uniós hatalmak latin-amerikai beavatkozásának támogatására irányuló kísérlet. Teljes mértékben ellenezzük az EU arra irányuló szándékát, hogy elősegítse azt, hogy a transznacionális vállalatok kisajátítsák a régió felhalmozott javait, természeti erőforrásait és biológiai sokféleségét, amely vállalatok kizsákmányolják a munkavállalókat, fokozzák a munkanélküliséget, tönkre teszik a kis mezőgazdasági termelők millióit, lerombolják a környezetet, gátolják a haladást, valamint megfosztják az embereket a jogaiktól és szuverenitásuktól. Jens Holm, Kartika Tamara Liotard és Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − Sajnálatos, hogy a GUE állásfoglalásának részét képező, a reproduktív egészségről szóló szöveget törölték az összes képviselőcsoport kompromisszumos javaslatából. A törölt szöveg a következő: „olyan közpolitikák kialakítására szólít fel, amelyek olyan infrastruktúrák, létesítmények és közszolgáltatások kialakítását eredményezik, amelyek általános hozzáférést biztosítanak a nők számára a szexuális oktatáshoz, beleértve a saját fogamzóképességük felett való rendelkezést, és amelyek támogatják az anyaságot és az apaságot, hogy a nők megtervezhessék a családjukat és életüket, és amelyek előmozdítják az egyenlőség elve alapján történő nagyobb arányú részvételhez szükséges minden feltételt.” David Martin (PSE), írásban . − Az e területen való együttműködés olyan párbeszédet tesz szükségessé, amely többek között elősegíti a társadalmi kohéziót és a globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködést. Szavazatomban tükröződik, hogy e területeken mélyre hatóbb párbeszédre van szükség. Brian Simpson (PSE), írásban . − Örülök az EU és Latin-Amerika közötti csúcstalálkozó által azzal kapcsolatban biztosított lehetőségnek, hogy megvitathassuk a latin-amerikai helyzetet, valamint azt, hogy milyen kapcsolat van az EU és a világ e része között.

43

44

HU


Támogatni fogom az állásfoglalásra irányuló közös indítványt, de hangsúlyoznám, hogy biztosítanunk kell, hogy az Egyesült Nemzetek álláspontjával összhangban politikai megoldás szülessen a kolumbiai és Kolumbia körüli problémákkal kapcsolatban. Tudjuk, hogy a régió országai nehézségekkel küzdenek, és nekünk az Európai Unióban aktívan elő kell segítenünk problémáik megoldását, különösen a kábítószer és a bűnözés tekintetében, valamint segítséget kell nyújtanunk a demokratikus alapelveknek a kormányokon és intézményeken belüli megszilárdításához. Charles Tannock (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok ma az állásfoglalás mellett szavaztak, de szeretnék egyértelművé tenni, hogy az az utalás, amellyel kapcsolatban fenntartásaik vannak – a Római Alapokmány és az ICC általános támogatása, valamint „a halálbüntetés ellen folytatott küzdelemre” való hivatkozás az állásfoglalás 11. bekezdésében –, olyan kérdéssel foglalkozik, amely az egyes európai parlamenti képviselők lelkiismeretére van bízva. - Burma (Mianmar (B6-0186/2008) David Martin (PSE), írásban . − Az EU-nak egységes és világos álláspontot kell kialakítania a burmai helyzettel kapcsolatban. Ennek az álláspontnak fontos részét képezik az átfogóbb és célirányosabb szankciók, továbbá örvendetes lenne egy világméretű fegyverembargó és a politikai foglyok, többek között Aung San Suu Kyi szabadon bocsátása. Mindazonáltal az EU nem kizárólag Burmára gyakorolhat nyomást, hanem az ASEAN-országokra is, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy Burmát zárják ki az ASEAN által biztosított kedvező kereskedelmi szabályok hatálya alól. - Biológiai sokféleség és a biotechnológiai kockázatok megelőzése (B6-0143/2008) Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A biológiai sokféleség csökkenése a napjaink társadalma előtt álló egyik legnagyobb kihívás, amely az éghajlatváltozással összefüggésben még aggasztóbbá válik. Az éghajlatváltozás által a biológiai sokféleség csökkenésére gyakorolt hatás kezelése túllép azon, hogy pusztán a kihalás veszélye által fenyegetett fajok számára biztosítunk védelmet. A biológiai sokféleség csökkenése következtében az ökoszisztémák kevésbé termékenyek és kevésbé hatékonyak az emberek igényeinek kiszolgálása tekintetében. Például az olyan talaj, amelyet csökkent biológiai sokféleség jellemez, sokkal kevésbé képes a szénmegkötésre, ezáltal még továbbfokozza az éghajlatváltozás hatásait. Ezért támogatom ezt az állásfoglalást annak reményében, hogy az EU ambiciózus álláspontot fog követni az Egyesült Nemzetek biológiai sokféleségről szóló egyezményének keretében. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban . − (SV) A „June List” támogatja a biológiai sokféleség és a biológiai biztonság megőrzésével kapcsolatos nemzetközi munkát. A természet olyan bőséget kínál, amelynek felfedezéséhez az ember épp csak hogy hozzákezdett, és elengedhetetlen, hogy a jövőbeni lehetőségek tárháza megmaradjon a következő nemzedékek számára. Ezért ma támogatjuk az állásfoglalást. Fontos azonban, hogy az EU által a biológiai sokféleség megőrzése érdekében végzett munka lehetővé tegye a rugalmasságot, valamint az uniós irányelveknek és jogszabályoknak a nemzeti különbségekhez való igazítását. Tagállamainkban más-más a környezet, és ezért eltérő védelemre van szükség.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Luca Romagnoli (NI), írásban . − (IT) A Miroslav Ouzký által készített, „Európai stratégia a biológiai sokféleségről (COP 9) és a biotechnológiai kockázatok megelőzéséről (COP-MOP 4)” című jelentés kétségbe vonja a biológiai sokféleség védelmét és az ilyen erőforrások felhasználásából származó előnyök méltányos elosztását. Főleg a biológiai sokféleség kérdésére szeretném a hangsúlyt helyezni és szeretném kiemelni, hogy a génsebészet korszerű módszereit fejleszteni kell és transzgénikus célok helyett ciszgénikus célokra kell felhasználni a lehető legtermészetesebb folyamatok serkentése érdekében. Egyetértek annak fontosságával, hogy hatékony intézkedéseket tegyünk a biokalózkodás ellen azáltal, hogy bizonyos termékeken elhelyezzük a CE-jelölést, és így biztosítsuk, hogy megfelelnek a rájuk vonatkozó közösségi irányelveknek. - Jelentés: Cristiana Muscardini (A6-0104/2008) Bruno Gollnisch (NI), írásban . – (FR) Amit ez a jelentés javasol, az nem több, nem kevesebb, mint hogy a WTO alakuljon át a világkormányzás új központjává, amely nagyobb szerepet betöltő titkársággal, valamint hasonló előjogokkal rendelkezik, mint az Európai Bizottság (személyzet, kezdeményezési jog stb.), egy parlamenti közgyűlés stb., az egészet koordinálva a világot ellenőrizni akaró egyéb szervezetekkel. Paradox módon a konszenzus, azaz az egyhangúság igazolására törekszik, amely, idézem: „a többségi (vagy súlyozott) szavazással ellentétben – garantálja minden tag egyenlőségét”. Valójában az Európai Unióban figyelmen kívül hagyják az egyenlőséget. Az is egy paradoxon, hogy azt kéri, hogy a kereskedelmi tárgyalások és a vitarendezés egyértelműen terjedjen ki a társadalmi, környezeti és „humanista” szempontokra, jóllehet a csatlakozási kérelmeket kizárólag kereskedelmi szempontok alapján vizsgálnák! Ez valamiféle utólagos igazolása annak, hogy a Parlament nagy többséggel jóváhagyta Kína WTO-hoz történő csatlakozását, most pedig panaszkodik a Kína által alkalmazott szociális dömping miatt, hogy az emberi jogok többszöri megsértését ne is említsük. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Annak ellenére, hogy több pozitív részt tartalmaz, például azt, hogy a WTO, az ILO, az UNEP, az UNDP, a WHO és az UNCTAD tevékenységeit jobban össze kell hangolni, a jelentés célja, hogy jelentéktelennek tüntesse fel a nemzetközi kereskedelmi liberalizációt, amelyet egyáltalán nem is bírál. A jelentés által alkalmazott óvatos megközelítésnek csak az a célja, hogy semlegesítse a bírálatot és palástolja azok szerepét, akik a szociáldemokratákhoz hasonlóan próbálnak kiutat keresni a kapitalista rendszer válságából. Újólag megerősíti – bár mértéktartóan – a világkereskedelem liberalizációjának támogatását, miközben leplezi annak következményeit. A nemzetközi kereskedelem liberalizációja elősegítette a piacok megnyitását a nagy pénzügyi és gazdasági csoportok, azaz az EU örömére és hasznára olyan országok között, amelyek esetében a gazdasági fejlettség tekintetében hatalmas különbségek vannak. A jelentés erősen próbálja eltitkolni, hogy helyesli a kereskedelmi liberalizációt, valamint annak a neoliberalista kapitalista globalizáció által vezetett támadásban betöltött szerepét, ami állítása szerint biztosítani fogja a gazdasági fejlődést és a társadalmi előrehaladást. Semmi sem lehet messzebb az igazságtól. Azt tapasztaltuk és ezután is azt fogjuk látni, hogy a világban nő az egyenlőtlenség, ami egy olyan tendenciát jelent, amely erősödni fog,

45

46

HU


ha a jelenlegi neoliberális politikák folytatódnak. Az élelmiszerárak emelkedése jól szemlélteti ezt. Ezért a jelentés ellen szavaztam. David Martin (PSE), írásban . − Örömmel fogadtam Muscardini asszonynak a WTO reformjáról szóló jelentését. A képviseleti rendszer, a szervezet vitarendezési mechanizmusa, valamint általános legitimitása és átláthatósága, mind olyan kérdések, amelyek figyelmet kívánnak. A jelentésben szereplő elemzés valóban jelentékenyen hozzájárul az említett kérdésekkel kapcsolatos vitához. Ezenfelül a vita során szükség van a civil társadalom, a fejlődő országok és az Egyesült Nemzetek szervezeteinek fokozott részvételére és a velük való konzultációra. Ezek a meglátások tükröződtek a szavazatomban. Zdzisław Zbigniew Podkański (UEN), írásban. – (PL) A Kereskedelmi Világszervezet létrehozásának az volt a célja, hogy szabad és többoldalú kereskedelem jöjjön létre. Felismerték, hogy a stabil gazdasági növekedés és a világméretű szegénység csökkentésének kulcsa a baráti és tisztességes magatartáson alapuló nyílt piac létrehozása. Sokak számára azonban a WTO még mindig egy nagy talány. Ennek az az oka, hogy tevékenységei nem átláthatóak, és nem megfelelő információkat hoznak nyilvánosságra. A jelenlegi csökkentett létszámú, G4 és G6 munkacsoportokat gyakran úgy tekintik, mint amelyek azon nagy országok képviselői, amelyek a többi tagra erőltetik vagy akarják erőltetni akaratukat. Egy másik probléma az, hogy a WTO-tól nem kapnak technikai és jogi segítséget a kevésbé fejlett országok, amelyek nem részesülnek a fokozott piaci liberalizáció gazdasági előnyeiből. Például Indiát, Kínát vagy Brazíliát fejlődő országnak tekintik annak eredményeképpen, amilyen előnyökre szert tudnak tenni a kedvezőbb feltételek és a különböző kötelezettségek alapján. Úgy gondolom, hogy a WTO politikájában ez hibának számít. A WTO nem veszi figyelembe az említett országok masszív lehetőségeit és erőforrásait. Ezek az országok kihasználják ezt, és gyakran árdömpinget alkalmaznak a kereskedelmi kapcsolatokban, ami káros más országok szempontjából. A fejlődő országok tekintetében egyértelműbb csoportosításra lenne szükség, amely tekintetbe veszi például az olyan tényezőket, mint a gazdasági erő, gazdasági fejlődés, GDP-növekedés és exportnövekedés. Luca Romagnoli (NI), írásban . − (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Muscardini asszonynak a Kereskedelmi Világszervezet reformjáról szóló jelentése mellett szavazok. A többoldalú kereskedelmi rendszer és főleg a Kereskedelmi Világszervezet tevékenységének reformjára már egy ideje szükség van, különös tekintettel a szervezet jelenlegi létszámára, a WTO-nak pillanatnyilag 151 tagja van. Azt is szeretném kiemelni, hogy sürgős reformra van szükség a fejlődő országokkal kapcsolatban. Jelenleg azon országok, amelyek kereskedelme most virágzik – ideértve Kínát és Indiát – preferenciális és kedvező elbánásban részesülnek, mivel még mindig „fejlődő” országnak tekintik őket, a kevésbé fejlett országokkal egyenrangúként. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy olyan csoportosítást alakítsunk ki a fejlődő országok tekintetében, amely világosabb, összehasonlíthatóbb és jobban összhangban áll az adott ország tényleges gazdasági körülményeivel.

24-04-2008

24-04-2008

HU


- az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodás (B6-0142/2008) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A szabadkereskedelmi megállapodások (FTA-k) igazi „kézikönyve”… A szöveg tele van a nem tarifális akadályok csökkentésére, felszámolására és liberalizációjára, a versenynek az állami támogatások által esetleg előidézhető torzulásával kapcsolatos aggályokra, a szolgáltatások és a beruházások liberalizációja fokozásának fontosságára, valamint a versenyeztetési eljárásra való kritikátlan utalásokkal, ezenkívül többé-kevésbé kifejezett támogatást biztosít a Lisszaboni Szerződés számára. Az állásfoglalás annyira neoliberális, hogy arra sarkallta a szociáldemokratákat, hogy az állásfoglalás mérséklésére irányuló számos módosítás benyújtása révén megpróbálják tisztázni a tartalmához való hallgatólagos beleegyezésüket – ez az úgynevezett emberarcú kapitalizmus. Ismételten láthatjuk, hogy ezek a szabadkereskedelmi megállapodások megpróbálják az ablakon keresztül átnyomni azt, amit az ajtón keresztül nem sikerült. Azáltal, hogy ilyen típusú megállapodásokat hoz létre a világ különböző régióival és országaival, az EU fokozatosan a nemzetközi kereskedelem liberalizációjának előmozdítására törekszik, miközben folytatja a tárgyalásokat a WTO-val. Határozottan elutasítjuk a szabadkereskedelmi megállapodásokat (bármilyen titokzatosnak is tűnnek). Úgy gondoljuk, hogy az embereknek szerveződniük kell, szövetségre kell lépniük egymással és küzdeniük kell a neoliberális politikák megszüntetéséért, amelyek olyan sok káros következményt okoztak a munkavállalók és az emberek számára. David Martin (PSE), írásban . − Markov úr által az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdés támogatandó. Az EK és az Öböl menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodásnak rendelkezéseket kell tartalmaznia a munkaügyi és környezetvédelmi szabályokra, valamint az emberi jogokra vonatkozóan. E rendelkezések nélkül a szabadkereskedelmi megállapodások társadalmi eleme veszélybe kerül. A mandátum megújítására vonatkozó felkérést el kell ismerni, amennyiben az EU továbbra is hiteles szeretne maradni az egész világon megvalósítandó, társadalmi szempontból felelősségteljes gazdaságpolitika védelme terén. A kifejtett nézeteimmel összhangban szavaztam erről a kérdésről. Jelentés: Anne Ferreira (A6-0040/2008) Jan Andersson, Göran Färm, Inger Segelström és Åsa Westlund (PSE), írásban . − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták úgy döntöttünk, hogy támogatjuk ezt a jelentést. Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági eszközöket uniós szinten kell kidolgozni annak érdekében, hogy a környezettel és az éghajlattal kapcsolatban tapasztalható számos kihívással szembe tudjunk nézni. A jelentés a szubszidiaritás elvét is hangsúlyozza. Úgy döntöttünk azonban, hogy nem támogatjuk az alacsony jövedelmű háztartásokra vonatkozó egyedi intézkedésekről szóló szöveget. Léteznek egyszerűbb és megfelelőbb általános intézkedések a környezetvédelmi politikai eszközök társadalmi következményeinek ellensúlyozására.

47

48

HU


A 2. és a 3. módosítással kapcsolatban is úgy döntöttünk, hogy ezek ellen szavazunk. Ezek olyan fontos területeket érintenek, mint a belső égésű motorok hatékonysága és a növényvédő szerek alkalmazása. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezek a kérdések jobban megoldhatók a Parlament által az autók éghajlatra gyakorolt hatásának csökkentésére és a növényvédő szerek alkalmazásának szabályozására irányuló, folyamatban lévő munka segítségével. John Bowis (PPE-DE), írásban . − A PPE-DE üdvözli a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentést. Szerintünk számos jó és konstruktív elemet tartalmaz, amelyek arra szolgálnak, hogy hangsúlyozzák a piaci alapú eszközöknek a környezetvédelmi politika kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos fontos szerepét. Ezért a jelentés mellett szavaztunk. A PPE-DE azonban szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a 26. bekezdés második része ellen szavazott, amely felkéri ezért a Bizottságot, hogy 2008 vége előtt nyújtson be jogalkotási javaslatot a CO2-re alkalmazandó közösségi minimális adó tárgyában. Határozottan úgy gondoljuk, hogy ez ellentétes a szubszidiaritás elvével; az adópolitika meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A PPE-DE azt is szeretné hangsúlyozni, hogy az elképzelés összeegyeztethetetlen az EU hatékony kibocsátáskereskedelmi rendszerének folyamatos fejlesztésével. A PPE-DE továbbá hangsúlyozni szeretné, hogy jóllehet nem kértek külön szavazást a jelentés 42. bekezdésével kapcsolatban, az említett elveken alapuló szembenállásunk a kerozinra és a nitrogénoxidok (NOx) kibocsátására vonatkozó uniós szintű adókra is kiterjed. Charlotte Cederschiöld, Christofer Fjellner, Gunnar Hökmark és Anna Ibrisagic (PPE-DE), írásban . − (SV) Támogatjuk a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentést (A6-0040/2008), mivel több olyan mechanizmussal foglalkozik, amelyek felhasználhatók a környezet védelméhez és fejlesztéséhez, pl. a kibocsátási jogok kereskedelme, a „szennyező fizet” elv, valamint a környezet szempontjából káros támogatások reformja révén. Elutasítjuk azonban a „CO2-kártyának” személyek és KKV-k részére történő bevezetésével kapcsolatos elképzelést, amely kártyán feltüntetnék az energiafogyasztást és a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. Először is úgy gondoljuk, hogy önmagukban a gyakorlati nehézségek akadályt jelenthetnek. Ezenkívül úgy gondoljuk, hogy a javaslat ellentétben áll a személyes adatok és a szabadság tiszteletben tartásával, főleg azért, mert nem indokolják, hogy miért kell összegyűjteni az ilyen adatokat, illetve mire akarják ezeket felhasználni. Ezenkívül a CO2-adókra vonatkozó javaslatot is elutasítjuk. A szabad kereskedelem azt jelenti, hogy a Föld erőforrásait a lehető leghatékonyabban használjuk fel. A környezetvédelemről szóló nemzetközi szerződésekre kell helyezni a hangsúlyt. Edite Estrela (PSE), írásban. − (PT) Anne Ferreirának a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről szóló zöld könyvről szóló jelentése mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy ezen eszközöknek az alkalmazása alapvető fontosságú a megvalósítható és hatékony környezetvédelmi politikák eléréséhez. Azon intézkedések, amelyek javítják a piacok működését, például a „szennyező fizet” elv, amely lehetővé teszi a környezetre káros gazdasági tevékenységek költségeinek

24-04-2008

24-04-2008

HU


megállapítását, a környezetvédelem terén tapasztaltak alapján olyan állami beavatkozásnak tekintendők, amelyet ösztönözni kell. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) Támogatom Anne Ferreira jelentését, mert úgy gondolom, hogy a környezetvédelmi célokra szolgáló piaci alapú eszközök – például az adózás, a támogatások és a kibocsátáskereskedelem – nem egyedüli, de fontos eszközöknek minősülnek a fenntartható fejlődés előmozdítása szempontjából. Jóllehet általánosságban egyetértek a jelentéssel, úgy gondolom, hogy túl korai lenne bevezetni egy egységes európai CO2-adót, mert nehéz lenne végrehajtani az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere mellett. Ezenkívül nem értek egyet azzal, hogy a környezetvédelemre vonatkozó jelenlegi közösségi szabályokat piaci alapú eszközökkel kell felváltani, amelyek jellegüknél fogva nem biztosítanak szabályozási alternatívát. Hélène Goudin and Nils Lundgren (IND/DEM), írásban . − (SV) A környezetvédelmi kérdések az európai uniós együttműködés egyik legfontosabb területét alkotják. A határokon átnyúló környezetszennyezés problémája Európában nem oldható meg nemzeti szinten. Ezért az EU-nak ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan szerepet kell vállalnia. Az azonban nagyon aggasztó, hogy a jelentés felháborító módon az EU politikai hatalmának növelésére, valamint a bürokrácia és a protekcionizmus lehetővé tételére szolgáló érvként használja fel az éghajlattal kapcsolatos kérdéseket. Számos példát ad meg, de mindegyik helytelen. A jelentés közös adózást követel, újraértelmezve a szabad verseny fogalmát, valamint a határokon létrehozandó, úgynevezett kiigazítási eszköz, más szóval vámok bevezetését. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy saját maguk határozzák meg, hogyan kezeljék a környezetvédelmi politikát. A kreativitás az országok és a vállalatok közötti, a környezetvédelmi problémák hatékony megoldására irányuló versenyben tud kibontakozni, nem pedig azáltal, ha bürokratizáljuk a létezésünket. Ezért a jelentés ellen szavaztunk. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Ez a jelentés folytatja az Európai Bizottság egyik kezdeményezését és egy sor európai parlamenti iránymutatást hoz létre a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközök vonatkozásában, ami egy olyan kilátás, amelyet a legkomolyabb fenntartásokkal és aggályokkal szemlélünk. Piaci alapú intézkedések alkalmazásával, valamint a „szennyező fizet” elv végrehajtásával szándékozik csökkenteni a szennyezést és biztosítani a környezet védelmét, aminek a költségét végül is a fogyasztók – általában a családok – fogják állni, amelyek már általában a környezetvédelmi adók többségét fizetik. A jelentés utal a vízfogyasztás költségeinek megfizetésére, amely kiterjed az erőforrás használatának költségeire és a környezeti költségekre is. Ismeretes, hogy egyes országokban már támogatják a jövedelemadónak a „szennyező fizet” elven alapuló adóval való felváltását, és hogy ebben egyesek egy jövőbeli európai uniós adót látnak. Az adózással kapcsolatos intézkedéseken kívül bevezeti a CO2-kibocsátáskereskedelmi rendszert, amelyet jelentős gazdasági érdekek vezérelnek, és amely pénzügyi spekulációkat fog előidézni.

49

50

HU


Ezért a jelentés ellen szavaztam. Linda McAvan (PSE), írásban . − A munkáspárti európai parlamenti képviselők támogatják az éghajlatváltozás problémájának kezelésére szolgáló piaci alapú eszközöket, például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét. Örömmel fogadtuk a zöld könyv és a jelentés nagy részét. Van azonban számos olyan terület, ahol fenntartásaink vannak. Többek között a következők: - 47. bekezdés: Eurovignette (eurocímke): úgy tudjuk, hogy a Bizottság a jövőben jogalkotási javaslatot fog előterjeszteni az eurocímkéről szóló irányelvre vonatkozóan, addig nem foglalunk állást. - 50. bekezdés: az energiatermékek adójáról szóló irányelv: a háztartási fogyasztók által fizetendő, a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó adókkal kapcsolatos, bizonyos eltéréseknek szociálpolitikai céljai vannak, amelyeket tiszteletben kell tartani. Olle Schmidt (ALDE), írásban . − (SV) Svéd liberális politikusként alapvetően szkeptikus vagyok a közös európai uniós adók tekintetében. Jóllehet nem ez a helyzet, amikor a környezetvédelmi adókról van szó. Mindazonáltal körültekintően kell megvizsgálnunk, mely eszközök kombinációja lesz különösen eredményes. Határozott híve vagyok a kibocsátási jogok kereskedelmének, és elvileg nem ellenzem a szén-dioxid-adót. Ezeket azonban komolyan mérlegelni kell, és mivel összevetettük a javaslatokat, szerintem úgy helyes, ha állást foglalunk. Ferreira asszony jelentése vegyes összetételű. Nagy része azonban pozitív, és ezért nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy mellette szavazzak, jóllehet nem minden helyes benne. Vegyük például a „CO2-kártyának” személyek és KKV-k részére történő bevezetéséről szóló 66. bekezdést, amelyet nem választottak ki külön szavazásra. Az helyes, hogy a politika mindig el akar érni valamit. Ideális esetben azonban ennek ténylegesen megvalósíthatónak is kell lennie. Thomas Ulmer (PPE-DE), írásban. − (DE) A jelentés ellen szavazok, mert a javasolt eszközök inkább a tervgazdaságra, mint a piacgazdaságra emlékeztetnek. Nem osztom az azzal kapcsolatos uralkodó felfogást, hogy mi is a piacgazdaság. Jelentés: Alexander Radwan (A6-0032/2008) Bruno Gollnisch (NI), írásban . – (FR) A Radwan úr által készített jelentésben felvetett kérdések látszólag rendkívül technikai jellegűek, de nagyon fontosak. A hatóságoknak természetesen bele kell tudniuk szólni a számviteli standardok meghatározásába, mert ezek valamennyi gazdasági szereplőre, sőt még a nemzeti adóbevételre is kihatnak. Nem helyes, hogy egy magánszervezet de facto tényleges jogalkotóként jöjjön létre, mindenféle politikai ellenőrzés nélkül, főleg mivel az IASB szakmai legitimitását egyre inkább megkérdőjelezi az érintett kérdésekhez való hozzáállása, amely inkább elméleti jellegű, mint szakmai. Ezenfelül a földrajzi és szakmai összetétele is kívánnivalókat hagy maga után. Új standardokat – körültekintő költség-haszon elemzést követően – igenis csak akkor kellene elfogadni, ha azok hasznosak és szükségesek. Az IASB szerepét igenis a tőzsdén jegyzett vállalatokra kellene korlátozni, tevékenysége nem terjedhet ki a KKV-kre. Ami a „valós érték” elvet illeti, ez a rövid távú megközelítésnek kedvez, és a vállalatvezetésen belül a pénzügyi eredményeket teszi domináns tényezővé. Fokozza a gazdaság

24-04-2008

24-04-2008

HU


finanszírozását és a piacok volatilitását. Az Európai Uniónak el kell utasítania az ilyen standard alkalmazását. Az előadó e kérdéssel kapcsolatos álláspontja azonban egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Ezért tartózkodunk a jelentéssel kapcsolatos szavazás során. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) 2005. január óta a nyilvánosan működő társaságok a konszolidált pénzügyi kimutatásuk elkészítéséhez kötelesek a nemzetközi beszámolókészítési standardokat használni. E standardokat egy magánszervezet (a Nemzetközi Számviteli Standard Bizottság Alapítvány és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASCF/IASB)) alakította ki, amelyet magánforrásokból finanszíroznak (főleg ugyanezen területen működő társaságok), és amely semmilyen nyilvános ellenőrzésnek nincs alávetve. Bár a jelentés tartalmaz olyan szempontokat, amelyekkel kapcsolatban vannak fenntartásaink, de a helyzet megoldására javasol bizonyos intézkedéseket, és óvatos az ilyen típusú nemzetközi számviteli standardok kis- és középvállalkozásokra való alkalmazásának lehetőségét illetően. Fontos azonban, hogy egyértelmű legyen, hogy a beteget nem lehet a tüneteket enyhítő intézkedésekkel meggyógyítani, amelyek – a tőkemozgások fokozódó liberalizációja fenntartásának eszközeként – a pénzügyi spekuláció következményeinek minimalizálására és olyan helyzetek előfordulásának megakadályozására irányulnak, amelyek a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlásához vezethetnek. A probléma gyökerét kell megragadnunk: a gazdaságot egyre inkább a finanszírozó tőke és az egyre nagyobb mértékű pénzügyi spekuláció irányítja, aminek következtében elmenekülnek a jövedelmező beruházások. A pénzügyi rendszereket az emberek és az országok, nem pedig a nagytőke szolgálatába kell állítani! Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban . − (PL) A minőségi globális számviteli standardok rendkívül fontosak a pénzügyi piacok stabilitása szempontjából. A nemzetközi beszámolókészítési standardok (IFRS) kétségkívül meg fogják könnyíteni a társaságok pénzügyi beszámolóinak összehasonlítását, és ennek következtében lehetővé fogják tenni, hogy a befektetők jobb döntéseket hozzanak. Szeretnék rámutatni azonban arra, hogy a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó követelmények eltérnek a tőkepiaci befektetőkre vonatkozóktól. Ezért egyetértek az előadóval abban, hogy a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által a KKV-k számára javasolt IFRS túl bonyolult. Szeretném hangsúlyozni, hogy következetesen ellenezni fogok olyan megoldásokat, amelyek ahelyett, hogy megkönnyítenék a dolgokat, újabb akadályokat teremtenek a vállalkozások számára. Az IASB tervezetének elkészítésekor elég nagy (több mint 50 alkalmazottat foglalkoztató) KKV-kkel számoltak. Ezen a ponton szeretnék megemlíteni néhány, az EUROSTAT által nemrég közzétett adatot, amelyek szerint az Európai Unióban működő összes vállalkozás 98,7%-a 50 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztat, és mindössze 1,1%, körülbelül 210 000 vállalkozás tartozik az 50 főnél többet alkalmazó KKV-k közé. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ellenzem magát a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó IFRS-sel kapcsolatos elképzelést. Úgy gondolom azonban, hogy az Európai Uniónak alapos vizsgálatot kell végeznie azzal kapcsolatban, hogy a KKV-knek milyen előnyei származhatnak az IFRS elfogadásából. Nagy érdeklődéssel fogom követni a kérdéssel kapcsolatba folytatandó vitát.

51

52

HU


Peter Skinner (PSE), írásban . − Az olyan szervek közjogi felügyelete, mint például az IASCF/IASB, vitás kérdés. Az IFRS-sel kapcsolatban elfogadott konvergenciára irányuló tevékenység egyre több hasznot hozhat a nemzetközi szinten működő vállalatok számára. Több millió eurót lehet megtakarítani a kettős könyvelés elkerülésével. Az átláthatatlan és távoli eljárás révén végrehajtandó megállapodások jellege azonban kétségbe vonja az eljárás nyilvános ellenőrzését. A KKV-k is megfelelő figyelmet igényelnek, és esetükben kevesebbet tudunk a velünk kapcsolatban alkalmazott bánásmódról, mint a nagyvállalkozások esetében. Ezenfelül a „valós érték” elvét nem kell elkoptatni olyan alternatívákkal és értelmezésekkel, amelyek túllépnek azon, amit ésszerű elfogadni. Elnök. − Ezzel befejezzük a szavazáshoz fűzött indoklásokat. 9. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.55-kor felfüggesztik és 15.00-kor folytatják.) ELNÖKÖL: ONESTA ÚR Alelnök 10. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 11. A Tanács közös álláspontjainak közlése: lásd a jegyzőkönyvet 12. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita) 12.1. Zimbabwe Elnök. – A következő napirendi pont a Zimbabwéről szóló állásfoglalásra irányuló hat indítvánnyal kapcsolatos vita (1) . Erik Meijer, szerző . – (NL) Tisztelt elnök úr! Zimbabwe elnöke, Mugabe egykor a felszabadítási mozgalom hőse volt. Neki köszönhetően a korábbi Dél-Rodézia helyett Zimbabwe néven új állam alakult, amely demokratikus véleménynyilvánítási lehetőséget adott a fekete többségű lakosságnak a brit gyarmati uralom végét követően és szembeszállva a fehérek vezette apartheid politikával, amely fellázadt a gyarmati hatalom ellen. Mugabe évekig meglepően mérsékelt vezető volt. Nem törekedett a földtulajdon újraelosztásával kapcsolatos sürgető kötelesség teljesítésére. Egyedül a homoszexuálisokkal szemben képviselt radikális álláspontot. Csak akkor jutottak eszébe a földreformmal kapcsolatos korábbi ígéretei, amikor hatalmának elvesztése veszélyeztette. Attól kezdve meggondolatlan cselekedetei teljes romlásba döntötték az ország gazdaságát. A mezőgazdasági földterületek újraelosztását nem megfelelő tervek szerint hajtották végre, hanem teljesen önkényesen, a legagresszívebb támogatói segítségével, akik saját maguknak kaparintották meg a földeket.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Politikai ellenfeleivel még rosszabbul bánt. Könyörtelenül megfélemlítette és támadta őket, de eddig sikerült túlélniük. A legutóbbi választásokkor már felmerült a gyanú, hogy az eredményeket meghamisították. Ez alkalommal az ellenzék nyerte a parlamenti választásokat, de úgy tűnik, hogy a szavazatok tervezett újraszámolása arra irányul, hogy megfosszák őket a győzelemtől. Az elnökválasztások eredményét már egy teljes hónapja titokban tartják, így nem tudhatjuk, hogy Mugabe milyen arányú vereséget szenvedett. Az utóbbi néhány napban lelkesülten jelentette ki, hogy soha semmit nem fog megváltoztatni az országban. Ezt az ígéretét csak erőszak és elnyomás révén tudja betartani. Ezt importált kínai fegyverekkel fogja megvalósítani. Az említett körülmények miatt elfogadható, hogy a külvilág foglalkozzon ezzel a belső konfliktussal. A menekültek, az ellenzék támogatása és a kormányzó pártra gyakorolt nyomás tartozik azon elengedhetetlen eszközök közé, amelyekkel megvalósítható az, amit állítása szerint maga Mugabe is el akart érni, azaz a politikai hatalom biztosítása a többség számára. Geoffrey Van Orden, szerző . − Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy először is csalódottságomnak adjak hangot amiatt, hogy a Tanács nem képviselteti magát ezen a fontos vitán. Már majdnem egy hónap eltelt a zimbabwei választások óta. Kevés kétség merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy a választásokat a „Mozgalom a demokratikus változásért” nyerte. Mugabénak és híveinek távozniuk kellene, de gyakorlatilag semmit nem hallunk a választási eredményekről kivéve azt, hogy Mugabe hívei újból erőszakkal reagálnak és kétségbeesetten próbálják megváltoztatni a választási eredményt. Most már évek óta úgy utalunk Zimbabwéra mint Afrika szégyenfoltjára, a zsarnokság, a korrupció megvalósulásának és egyetlen ember ijesztő rezsimje által történő kizsákmányolás bizonyítékára. Mugabe tönkretette az egykor virágzó országot. És ezen időszak alatt, az eltelt évek során a többi afrikai vezető ott volt a közelben és vagy nem tett semmit, vagy tapsoltak a zsarnoknak, amikor erre lehetőségük volt. Micsoda gyalázat! Mekkora botrány. És micsoda tragédia – nem csupán Zimbabwe, hanem Afrika lakói számára is. Ezekben az években először Dél-Afrika változtathatott volna Zimbabwe sorsán, Thabo Mbeki azonban nemcsak hogy nem teljesítette közvetítői feladatait, de égbekiáltó módon Mugabe mellé állt. A világ a megdöbbenéstől szótlanul figyelte, amikor Mbeki néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy Zimbabwében nincs válság, csak a választásokkor szokásos politikáról van szó. Miközben az EU legalább célirányos szankciókat vetett ki a Mugabe-rezsimre, mindent elkövetetett annak biztosítása érdekében, hogy ezeket senki ne vegye komolyan, teljesen hamis indokokból még meg is hívta Mugabét – akit kitiltottak az uniós országokból – a tavaly decemberben Lisszabonban megtartott EU–Afrika csúcstalálkozóra. Valójában milyen diplomáciai vagy gazdasági erőfeszítésre került sor annak érdekében, hogy más afrikai országokat rábírjanak arra, hogy megfelelően viszonyuljanak Zimbabwéhoz? A válasz az, hogy igen keveset. Nos, még mindig van idő arra, hogy helyesen cselekedjünk. Jacob Zuma, az ANC vezetője, Zimbabwével kapcsolatos fellépésre szólított fel. Ma az állásfoglalásra irányuló indítványunkban a kormányzó Zanu-PF part jó szándékú tagjait szólítjuk fel arra, hogy nyissák ki a szemüket és ismerjék fel, hogy egy átalakulás van folyamatban. Ideje, hogy hallassuk a hangunkat. Vigyük végbe azt a demokratikus fordulatot, amelyre a zimbabweiek érdekében szükség van.

53

54

HU


Bogusław Rogalski, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! Zimbabwéban mind a politikai helyzet, mind a belső biztonság hirtelen rosszra fordult a márciusi parlamenti és elnökválasztásokat követően. Az a tény, hogy a választási eredményeket még nem jelentették be, a jogállamiság összeomlását szemlélteti és ezenkívül bizonyítja az afrikai államban uralkodó hatalom totalitárius jellegét. Napjainkban Afrikában maga a demokrácia van súlyos veszélyben. A rezsim újból erőszakot alkalmazott az ellenzékkel és a zimbabweiek demokratikus törekvéseivel szemben. Ezért az Európai Unió és a Parlament részéről határozott fellépésre van szükség. Reagálnunk kell a helyzetre, de Kínát is el kell ítélnünk, amely fegyverrel teli teherhajót küldött az afrikai partokhoz, így próbálva támogatni a Mugabe-rezsimet. Ezért örömmel támogatom a közös állásfoglalásra irányuló indítványban szereplő, arra vonatkozó kikötést, hogy Kína állítsa le a Zimbabwéba irányuló fegyverszállítást. Csak így lehet csökkenteni az ország polgárait sújtó állami terror áldozatainak számát. Marios Matsakis, szerző . − Tisztelt elnök úr! Több éves brit gyarmati uralmat és Ian Smith apartheid diktatúrájának időszakát követően az akkori Rodézia – a mai Zimbabwe – számára szabadságharcosok egy csoportja, köztük Mugabe úr szerezte meg a függetlenséget. Senki nem tagadhatja, hogy ezek az emberek hozzájárultak Zimbabwe szabadságának kivívásához, de – ahogy az oly gyakran előfordul – a túlzott és hosszan fennálló hatalom, az opportunizmussal és a személyes anyagi haszon iránti korlátlan étvággyal együtt hamarosan elrontotta a szabadság és a demokrácia emberbarát jellegét, majd a hatalmon lévő Mugabe-rezsimet elnyomó kormányzó szervvé alakította, amelynek nincs jövőképe, és amelynek túlzott totalitárius megnyilvánulásai vannak. Ennek következtében Zimbabwe nemzetközileg elszigetelődött, és folyamatosan a szegénység és a korrupció nyomorúságának lejtőjére került. A legutóbbi választásokon a zimbabweiek kinyilvánították óhajukat a már nagyon is szükséges változás iránt, de a Mugabe-rezsim nem akar lemondani a hatalomról, és jelenleg az a komoly veszély fenyeget, hogy anarchiába és polgárháborúba hajszolja az országot. Ezzel az állásfoglalásra irányuló indítvánnyal azt az üzenetet közvetítjük, hogy a zimbabweiek által a választásokon kifejezett óhajt tiszteletben kell tartani. Biztosítsuk azt is, hogy azok, akik Afrikában azt mondják, hogy valóban törődnek a zimbabwei helyzettel, teljesen vállalják a felelősséget, a valós helyzetet lássák, ne az alapján értékeljék Mugabét, hogy évekkel ezelőtt milyen volt, hanem az alapján, amilyen most, és cselekedjenek határozottan a zimbabwei demokratikus változás végrehajtása érdekében. Raül Romeva i Rueda, szerző . − (ES) Tisztelt elnök úr! Figyelembe véve az eseményeket, úgy gondolom, hogy a zimbabwei helyzet bizonyára megérdemli, hogy ezen a sürgős ülésen foglalkozzunk vele. Ezért csatlakozom azokhoz – hogy is tehetnék másképp –, akik már elítélték a kormányerők által az ellenzéki csoportosulásokkal, újságírókkal és emberi jogi aktivistákkal szemben alkalmazott erőszakot. Azt is remélem, hogy ez az állásfoglalás legalább hozzá fog járulni azok támogatásához, akik az országon belül és kívülről megpróbálják visszaállítani a demokratikus folyamatot. Van azonban egy konkrét pont, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, és amely az An Yue Jiang kínai hajó ismert esetével kapcsolatos, amely hajó 77 tonna, Zimbabwénak szánt fegyvert és lőszert szállít, és amelyet arra kényszerítettek, hogy hagyja el a dél-afrikai Durban

24-04-2008

24-04-2008

HU


kikötőjét, miután a kikötői munkások megtagadták a rakomány kirakását, és egy bíróság úgy határozott, hogy a fegyverek nem szállíthatók Dél-Afrikán keresztül. Értesüléseim szerint a hajó most egy másik kikötőt keres, ahol kirakja a rakományát, bár úgy tűnik, hogy – tekintettel a térségben a szállítmány fogadásával szemben tapasztalható ellenállásra – a hajó küldetésének teljesítése nélkül térhet vissza Kínába. Egyébként egyértelmű, hogy a hajónak soha nem kellett volna engedélyezni, hogy kifusson, és hogy valamennyi kormánynak össze kell fognia, hogy minél hamarabb megtervezzenek egy nemzetközi szerződést a fegyverátadásról, mert sajnálatos módon nagyon sok, Zimbabwéhoz hasonló hely van a világon, amelynek soha nem kellene engedélyezni, hogy bármilyen fegyvert vagy lőszert kapjon. Legyen ez a példa ösztönzés egy erélyes és jogilag kötelező erejű ATT (fegyverkereskedelmi szerződés) megkötéséhez, amelyet az IANSA-hálózaton belül olyan sok nem kormányzati szervezet követel évek óta a Parlamenthez hasonlóan. Urszula Gacek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Hamarosan egy hónapja már, hogy Zimbabwében lezajlottak az elnökválasztások. Ez kétségtelenül elegendő idő volt a szavazatok megszámlálásához és az eredmény bejelentéséhez. Jelenleg a Zanu-PF kormányzó párt kérésére 23 választókerületben újraszámlálást végeznek. Komoly aggályok vannak a szavazóládák tárolási módjával kapcsolatban, és nem zárható ki, hogy a szavazólapokat meghamisítják az újraszámlálás során. Az exit poll felmérések arra utaltak, hogy az elnökválasztási versenyben második fordulóra lesz szükség. Ha most Mugabe úr bejelenti győzelmét, azt meg kell kérdőjelezni. Reménykedjünk abban, hogy valóban sor kerül a második fordulóra. A nemzetközi közösségnek azonban továbbra is nyomást kell gyakorolnia annak biztosítása érdekében, hogy ez a forduló minél szabadabb és tisztességesebb legyen. A választási megfigyelőket és a külföldi újságírókat be kell engedni az országba. Hosszabb távon reformokra – többek között egy független választási bizottság létrehozására – lesz szükség annak biztosítása érdekében, hogy egy ilyen bohózatot soha többé ne lehessen demokratikus választásnak nevezni. Katrin Saks, a PSE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök úr! Zimbabwe alkotmánya kimondja, hogy „senki sem vethető alá kínvallatásnak, illetve embertelen vagy megalázó büntetésnek, vagy más ilyen bánásmódnak”. Olyan sok esetben kerül sor a nemzeti és a nemzetközi jog megsértésére, hogy egyszerűen nincs elég idő arra, hogy itt felsoroljuk mindezeket. A következőket két embernek szeretném címezni: az egyik a rendőrfőnök, Augustine Chihuri, a másik pedig a hadsereg parancsnoka, Constantine Chiwenga. A nemzetközi jog alapján szigorúan tilos a kínvallatás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés: például az emberi jogok afrikai chartájának 5. cikke, valamint a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány 7. cikke alapján. Zimbabwe mindkét jogi okmánynak részes fele Felszólítom Önöket az emberi jogoknak a rendőrök és katonák által történő megsértésének azonnali befejezésére, valamint annak biztosítására ösztönzöm Önöket, hogy a rendőrség valamennyi állítását és a hadseregnek az emberi jogok megsértésének eseteiben való részvételét, beleértve a magánszemélyekkel szemben elkövetett erőszakos támadásokat is, haladéktalanul, független módon és pártatlanul vizsgálják ki.

55

56

HU


Janusz Onyszkiewicz, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! Mugabe úr diktatórikus kormánya a virágzó gazdasággal rendelkező Zimbabwét a teljes katasztrófa helyszínévé alakította át. Az infláció elérte az évi 100 000%-ot. A GNP egyharmaddal csökkent az utóbbi néhány évben, és az árak 50%-os csökkenéséről szóló rendelet következtében kiürültek az üzletek. Az országban nemrég minden egyes társaságot államosítottak. Ezenfelül a Zimbabwében várható élettartam a világon mért legalacsonyabbak értékek közé tartozik: 37 év a férfiak és 34 év a nők esetében. A lakosság egynegyede HIV-fertőzött, és körülbelül 80%-a a szegénységi küszöb alatt él. Ha azt akarjuk, hogy Zimbabwében a változások békésen menjenek végbe – és változásra feltétlenül szükség van –, akkor biztosítanunk kell, hogy erre választások révén, nem pedig véres lázadások és forradalom útján kerüljön sor. Ewa Tomaszewska, az UEN képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! 2008. március 29-én elnökválasztásra és önkormányzati választásra került sor Zimbabwében. Eddig azonban még nem jelentették be az eredményeket. Az elnökválasztási eredmények közzétételének megakadályozása és az ellenzék ehhez kapcsolódó elnyomása a zimbabweiek demokratikus törekvései elfojtásának elfogadhatatlan formája. Az, hogy a zimbabwei legfelső bíróság 2008. április 14-én elutasította az ellenzéki csoportosulás, a „Mozgalom a demokratikus változásért” nyomatékos kérelmét arra vonatkozóan, hogy a választási bizottság tegye közzé a választási eredményeket, azt bizonyítja, hogy a bíróságok az elnöki hivatalt jelenleg betöltő személytől, Robert Mugabétől függnek, aki fél a hatalom elvesztésétől. Határozottan elítéljük az emberi jogok megsértését és az ellenzékkel szemben alkalmazott erőszakot. Az ország fegyverrel való ellátása pillanatnyilag a polgárháború kitörése lehetőségének elősegítését jelenti, és szintén elítélendő. Ezért is külön elismerés jár a dél-afrikai kikötői alkalmazottaknak, akik elutasították, hogy a Kínából küldött fegyvereket kirakják a zimbabwei biztonsági erők számára. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Tisztelt elnök úr! Hányszor szerepelt már a napirendünkben a zimbabwei emberi jogi helyzet, amelyet sürgősen meg kell vitatnunk? Hányszor álltunk már itt tehetetlenül kikelve magunkból amiatt, ahogy Mugabe elnyomja a népet? Nem volt mindig mindenről azonos véleményünk, de Zimbabwével kapcsolatban kialakult valamiféle konszenzus közöttünk. A legutóbbi választások botrányos alakulása ismét bizonyítja, hogy ez a gátlástalan diktátor fütyül a demokráciára. Továbbra is folytatódnak a fehér gazdálkodókkal szembeni etnikai tisztogatások. Mugabe semmibe veszi az ellenzéket, a nemzetközi közösséget és saját népét. Zimbabwében elsősorban a leggyengébbeknek kell tűrniük, de hát évek óta tudjuk ezt. És az Európai Parlament tavaly decemberben az EU és Afrika közötti lisszaboni csúcstalálkozón mégis vörös szőnyeget terített ez elé az ember elé. Egyedül a brit miniszterelnök, Gordon Brown tartott ki a véleménye mellett és bojkottálta ezt a visszataszító kis összejövetelt. Mindannyian tudjuk ezt, de ez csak egy kis része a szánalmas helyzetnek. Mugabe tudja, hogy támogatást élvez. Tudja, hogy Afrikában számos államfő – jobban mondva diktátor társa – fogja pártját, akik a Mugabe botrányos politikájával kapcsolatos minden bírálatot a „neokolonializmus” vádjával intéznek el. E téren Dél-Afrika szerepe különösen álságos. Amíg az Afrikai Unió egyértelműen el nem ítéli, Mugabe büntetlenül folytatni fogja politikáját.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Mugabe tudja, hogy Kína is támogatja, amely át akarja venni Európa szerepét Afrikában, és ezt úgy szeretné elérni, hogy a korrupt államfőknek azt mondja, hogy Kína nem fogja háborgatni őket az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás miatt. A kínai rezsim nem csupán Tibetben, hanem Darfúrban és Zimbabwében is megmutatja valódi arcát. A mai vitának ez a lényege, azaz Kína és Afrika közös vétkessége, amelyet erőteljesebben el kell ítélnünk és ki kell emelnünk. José Ribeiro e Castro (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! A zimbabwei események nevetségesek lennének, ha nem lennének olyan drámaiak, és nem válhatnának valóban igencsak tragikussá. Mi a célja a választásoknak? A cél a kormány demokratikus megválasztása. Ez azt jelenti, hogy a választási folyamatnak szabadnak és tisztességesnek kell lennie, a szavazatokat meg kell számlálni, az eredményeket közzé kell tenni, és tiszteletben kell tartani az emberek választását. A Mugabe irányította Zimbabwében ez nem így történik. Az, hogy nem teszik közzé az eredményeket, valamint az újraszámlálás módjának elrendelése teljesen abszurd. A nemzetközi közösségnek ezt figyelemmel kell kísérnie. Oda kell figyelnünk a vallási vezetők figyelmeztetéseire, akik a felelősségérzetünkre számítanak, mivel attól tartanak, hogy rendkívül heves, népirtással fenyegető válság alakulhat ki. Ez a helyzet a nemzetközi szervezetek – a SADC, az Afrikai Unió és az ENSZ – számára is próbatételt jelent, és ezeken a fórumokon nyomásgyakorlást kell alkalmaznunk. Végül a kínai hajóval kapcsolatban a következőket szeretném elmondani: egyes hírek szerint lehetséges, hogy a hajó visszatér Kínába, ahogy arról Michel biztos úr kedden tájékoztatott bennünket. Megerősítésre van azonban szükségünk, és nyomatékosan kérem a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást Kínára – ennek politikai döntésnek, nem pedig csak egy hajózási társaság döntésének kell lennie. Bernd Posselt (PPE-DE) . – (DE) Tisztelt elnök úr! A volt Rodéziában korábban látni lehetett egy idegenforgalmi plakátot, amely a következőkre buzdította az embereket: „Látogasson el Rodéziába és nézze meg Zimbabwe romjait”. Az utóbbi években megfordították ezt a szlogent, hogy egy kétélű viccet gyártsanak: „Látogasson el Zimbabwébe és nézze meg Rodézia romjait”. Manapság a plakát szövege a következő lehetne: „Látogasson el Zimbabwébe és nézze meg Zimbabwe romjait” – ami nem a híres kőépítményre utal, hanem a prosperitás és a demokrácia romba dőlt reményeire. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió kötelessége, hogy a jelenlegi helyzetet – amelyben a különféle manipulációk ellenére a zimbabwei ellenzék bátorsága végül is jelentős győzelmet hozott – felhasználja arra, hogy ebben a fontos afrikai államban fejlődjön a demokrácia és a jogállamiság. Az ott élők eleget szenvedtek már. Meg kell azonban találnunk azon támogatási módokat, amelyek nem értelmezhetők neokolonializmusként. Tehát fontos, hogy amit teszünk, az a szomszédos országok és a zimbabweiek támogatását is élvezze. Ezért tartom örvendetesnek az Afrikai Nemzeti Kongresszus által megtett első pozitív lépéseket – jóllehet még többet kell tennie! Ezért örülök különösen annak, hogy a kikötői munkások példamutató bátorságot tanúsítottak. Nagyon világosan ki kell jelentenünk, hogy az Európai Unió, az Afrikai Unió és a különböző dél-afrikai hatalmak közös feladata annak biztosítása, hogy a választásokat követően most kialakult lehetőséget megfelelően kihasználják. Mugabe úr már elfoglalta helyét a történelemben; ez minden egyes nap elteltével egyre kedvezőtlenebbé válik.

57

58

HU


Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Az ellenzék attól tart, hogy Robert Mugabe úgy dönt, hogy erőszakot alkalmaz annak érdekében, hogy elfedje a kormánypárt által a március 29-i választásokon elszenvedett vereséget: 36 tüntetőt tartóztattak le a választási eredmények késedelmes bejelentése elleni békés tiltakozás során. Kína afrikai olaj iránti érdeklődése egy másik olyan probléma, amellyel a súlyos gazdasági válságban lévő ország szembesül, ahonnan egy jobb élet reményében több százezren távoznak. Kína a fegyverekért cserébe támogatja a korrupciót és a diktatórikus rezsimet, továbbá Robert Mugabe rezsimjének egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere és segélyezője. Egyetértek az Európai Parlament Zimbabwéról szóló állásfoglalásával, amely támogatja az ellenzéket, elítéli a Robert Mugabe támogatói által tanúsított gyakori rasszista megnyilvánulásokat és felkéri Kínát, hogy változtasson hozzáállásán. Tunne Kelam (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! A zimbabweiek megérdemlik az igazságszolgáltatást és a jogállamiság érvényesülését. A múlt hónapban lezajlott választások az önkényuralom végének lehetőségét jelzik. Úgy gondolom, hogy maga az a tény, hogy Mugabe kormánya késlekedett az eredmények elismerésével és a szavazatok újraszámlálásával próbálkozik, jelzi – és bizonyítja –, hogy érzik, hogy vereséget szenvedtek. Különösen aggaszt, hogy időközben általánosan elterjedt az erőszak, amely az ellenzék állítólagos támogatói ellen irányul – embereket vernek meg és gyilkolnak meg csupán azért, mert a kormányétól eltérő nézetet vallanak. Szeretném még azt is megemlíteni, hogy ez a rezsim nem tud külső támogatás nélkül fennmaradni, így a kínai tényező – az afrikai partoknál kikötő, fegyverekkel megrakott hajók – rendkívül szimbolikus. Elnök. – Elméletben az eljárási szabályzat szerint a beszédidő „legfeljebb kétperces” lehet, de van egy harmadik felszólaló, és szívesen meghallgatnám. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai napon a képviselőtársaim által a zimbabwei kérdésről elmondottakat szeretném kiegészíteni azzal, hogy ez egy olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Európa jelentős összegeket fektetett be Afrikában és ezt továbbra is folytatja azzal a jó szándékkal, hogy demokrácia jöjjön létre és növekedjen az emberek átlagos életszínvonala. Mugabe és Zimbabwe rossz példája megfertőzheti a hirtelen felemelkedett hivatalnokokat Afrikában, sőt még azon helyeken is, ahol demokrácia van, de az ellenzéket Kína vagy a szocialista tábor más képviselői látják el fegyverekkel, ez veszélyt jelent e demokráciák számára, és a mi feladatunk az, hogy megvédjük őket. Ezért nem engedhetjük, hogy Zimbabwe büntetlenül megússza ezt, és úgy gondolom, hogy ez helyes álláspont, amelyet Afrika-szerte meg kell hallani. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Érdeklődéssel követtem a vitát a Tisztelt Házban, és örülök az állásfoglalásnak, amelyről hamarosan szavazunk. Mindenekelőtt szeretnék emlékeztetni a Bizottságnak a zimbabweiek iránti folyamatos elkötelezettségére. Ebben az értelemben azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Unió továbbra is Zimbabwe legfontosabb adományozója, és készek vagyunk arra, hogy a jövőben is ellássuk ezt a feladatot. Különösen a március 29-i választásokat követően kialakult zimbabwei helyzet nagy gondot jelent, és az Európai Parlamenthez hasonlóan a Bizottság is szorosan nyomon követi az eseményeket. Szorosan együttműködünk a tagállamokkal Zimbabwében és Európában is annak érdekében, hogy az Európai Unió szintjén koordináljuk az intézkedéseket.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Úgy gondoljuk, hogy a zimbabweieknek és a szomszédos országoknak van a legfőbb szerepük a válság megoldásában, következésképpen arra ösztönözzük Zimbabwe regionális partnereit, hogy vállaljanak döntő szerepet ebben a tekintetben. Ezért a Bizottság támogatja a jelenlegi regionális erőfeszítéseket és az április 13-i lusakai SADC-csúcstalálkozó következtetéseit, amelyek az elnökválasztási eredmények közzétételére szólítanak fel, valamint arra, hogy második forduló esetén a biztonságos környezet biztosítása érdekében a zimbabwei kormányhoz nyújtsanak be folyamodványt. Ezenkívül örülünk annak, hogy a SADC újra választási megfigyelői küldöttséget küld ki a választási folyamat azonnali és a folyamat befejezéséig tartó figyelemmel kísérése érdekében, ugyanakkor sajnáljuk, hogy az EU nem kapott felkérést, hogy saját választási megfigyelői küldöttséggel vegyen részt. A szegénységgel foglalkozó, április 19-i mauritiusi SADC-csúcstalálkozón való részvétele keretében Michel biztos megragadta az alkalmat, hogy találkozzon a SADC-tagállamok nagy részének elnökével vagy miniszterelnökével a zimbabwei válság megvitatása céljából. Megköszönte az általuk tett erőfeszítéseket és arra ösztönözte őket, hogy vállaljanak nagyobb kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy elfogadható megoldások szülessenek. Szeretném megerősíteni, hogy a Bizottság továbbra is kész élni a párbeszéd lehetőségével a zimbabwei válság megoldása érdekében. Ezalatt a Bizottság és a tagállamok továbbra is példátlan mértékű humanitárius segítséget nyújtanak a zimbabweieknek. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a viták után kerül sor. 12.2. Irán: Khadijeh Moghaddam ügye Elnök. – A következő napirendi pont a Khadijeh Moghaddam ügyéről szóló hat, állásfoglalásra irányuló indítvánnyal kapcsolatos vita (2) . Paulo Casaca, szerző . − (PT) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! A teokratikus iráni rezsim egyik legsötétebb aspektusa a nőgyűlölet. Az 1979-es iszlám forradalom óta az iráni hatóságok egymás után felszámolták a nők legfontosabb jogait. Manapság a megkövezés, a csonkítás a magánélethez való jog és az alapvető jogok megsértése bevett szokás. A társadalom egyre nyilvánvalóbban és erőteljesebben reagál erre a helyzetre. Ezzel összefüggésben az egymillió aláírás megszerzéséért körülbelül két évvel ezelőtt Iránban indított mozgalom az iráni civil társadalom azon szándékának egyik legfontosabb kifejeződése, hogy demonstrálja a hatalmon lévő rezsimmel való szembenállását. Az elmúlt két évben láthattuk, hogy körülbelül 100 börtönbüntetést és egyéb büntetéseket szabtak ki azokra, akik aláírták a mozgalom által összeállított petíciót. Ma, miután benyújtottuk az indítványunkat, több emberi jogi szervezettől kaptunk tájékoztatást arról, hogy a mozgalom három női aktivistáját – Nashrin Afzalit, Nahid Jafarit és Zeynab Peyghambarzadehet – felfüggesztett börtönbüntetésre és korbácsolásra ítélték. Ez tűrhetetlen helyzet, és valamennyi képviselőtársamtól azt kérem, hogy fejezze ki, hogy elutasítja ezt a helyzetet és támogatja az iráni nőket.

(2)


59

60

HU


Erik Meijer, szerző . − (NL) Tisztelt elnök úr! Irán olyan ország, ahol csak azok az emberek tudnak élni, akik fel vannak készülve arra, hogy a hadsereg és a konzervatív teológusok terrorizálják őket. A szabadságnak, a demokráciának és az emberi jogoknak nincs jelentősége. Tartanak ugyan választásokat, de a jelölteket a konzervatív klérusnak kell jóváhagynia, ennélfogva a szakadároknak nincs esélyük. Számtalan iráni elmenekült a terror elől az országból, sokan közülük már nem is élnének, ha nem így tettek volna. Ezeknek a menekülteknek helyet kell találnunk Európában ahelyett, hogy visszaküldenénk vagy terroristaként kezelnénk őket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az iráni lakosság egy része helyesli a homoszexuálisok meggyilkolását, a nők megkülönböztetését és az etnikai kisebbségek elnyomását. A lakosság e része irtózott a nyugati dekadenciától a Pahlavi dinasztia uralkodása idején, amelynek tagjai az 1970-es évek végén száműzetésbe kényszerültek, miután Iránt Amerika és Európa kiterjesztésének részévé tették. Akkor sem volt szó demokráciáról, és a rezsim ellenzőit üldözték vagy száműzték. Jórészt a Nyugat által elkövetett hibák okozták a jelenlegi rémuralom hatalomra kerülését. Ha Iránnak ténylegesen lehetősége lett volna arra, hogy az 1950-es évek elején Mossadeq miniszterelnök kormányzása alatt modern nemzetté alakuljon, soha nem vált volna táptalajjá a mai vezetők számára. Vannak olyan mozgalmak, amelyek az iráni helyzet megváltoztatására törekszenek, de általános zaklatásnak vannak kitéve. Khadijeh Moghaddam asszonyt április 8-án tartóztatták le azzal váddal, hogy „államellenes propagandát folytat, megosztja a közvéleményt és nemzetbiztonság elleni tevékenységeket folytat.” Azóta szabadon engedték, de a nőkkel kapcsolatos kemény megszorítások továbbra is fennállnak. Nekünk most szolidaritást kell vállalnunk az elnyomottakkal. Eija-Riitta Korhola, szerző . − (FI) Tisztelt elnök úr! Ahogy az az állásfoglalásból is nyilvánvalóan kiderül, Iránban kényszerrendszabályokat alkalmaznak annak érdekében, hogy elhallgattassák azokat, akik kiállnak a nők jogai mellett. Letartóztatás, vallatás és börtönbüntetés vár rájuk. Egyeseket még megkövezéssel is fenyegetnek. A nem kormányzati szervezetek munkáját nagyon megnehezítették, és korlátozzák a szólás- és gyülekezési szabadságot. Ezen túlmenően január elején beszüntették a Zanan folyóiratot, amely szót emelt az egyenlőség mellett. Az is aggasztó, hogy Irán még mindig nem ratifikálta a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt. Az iráni emberi jogi ügyvéd, Mehrangiz Kar elmondta, hogy Irán jogrendszere összeegyeztethetetlen a nők jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, mert az alkotmány nem sértheti a saría jogot. A muzulmán országok nagy része azonban ratifikálta az egyezményt. Felvetődik a kérdés, hogy vajon az iráni döntéshozók és hatóságok úgy gondolják-e, hogy az aktív politikai tevékenységet folytató, a rendszert bíráló nők tényleges veszélyt jelentenek az iráni társadalomra. Ezek a kitartó és bátor nők hatalmas erőt képviselnek a változás előidézése tekintetében. Fontos, hogy az EU a támogatásáról biztosítsa az alapvető emberi jogokért küzdő irániakat. Ewa Tomaszewska, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! Iránban súlyosan megsértik az emberi jogokat, különösen azáltal, hogy halálra kövezéssel fenyegetnek tíz nőt – igen, Iránról van szó –, Khayriehet, Kobra N-t, Fatemeht, Ashraf Kalhorit, Shamameh Ghorbanit, Leyla Ghomit, Hajart és a Zohreh nővéreket, valamint Azar Kabiriniatát, és másokat is. A demokratikus világnak határozottan kell reagálnia arra, hogy halálbüntetést alkalmaznak

24-04-2008

24-04-2008

HU


a gyerekekkel és azokkal szemben, akik szót emelnek a nők jogai mellett. Azoknak a letartóztatása, akik részt vesznek az „egymillió aláírás” elnevezésű kampányban, bizonyítja, hogy a társadalmat megfosztják azon jogától, hogy fontos kérdésekben véleményt nyilvánítson. Ezeket a fellépéseket el kell ítélni. Az Európai Unió szerveinek figyelemmel kell kísérniük az emberi jogok iráni helyzetét. Szeretnénk, ha egy megfigyelőkből álló csoport látogatna Iránba, és részletes jelentést készítene, amelyet az Európai Parlament megvizsgálhat, hogy kialakítsa saját álláspontját és olyan intézkedésekre irányuló javaslatokat terjesszen elő, amelyek elősegíthetik az emberi jogok iráni helyzetének javulását. Marios Matsakis, szerző . − Tisztelt elnök úr! Bármennyire is próbáljuk megérteni, hogy egy alapjaiban muzulmán országban, például Iránban más a társadalom, az életmód és mások az általános körülmények, az ember nem tehet mást, mint döbbenetet és haragot érzünk az iráni nőkkel szemben alkalmazott rendkívül antidemokratikus és embertelen bánásmód miatt. A nőkkel szembeni bánásmód példái közé tartoznak a következők: a legtöbb felső állami hivatalból kizárják a nőket és nem nevezik ki őket bírónak, a házasság, válás, gyermekfelügyelet és öröklés terén a nőkkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak, a bíróságon a nők tanúvallomásának csak fele olyan súlya van, mint a férfiakénak, a törvény szerint a nők már 13 éves kortól házasságot köthetnek, valamint a nőket primitív és barbár módon súlyos és megalázó büntetésre, sőt halálra ítélhetik olyan feltételezett bűncselekmények elkövetésért is, mint például házasságon kívüli kapcsolat létesítése. Ahelyett, hogy az iráni uralkodó rezsim erőfeszítéseket tenne a helyzet javítása érdekében, jelenleg inkább olyan törekvések tapasztalhatók, amelyek következtében még rosszabbra fordulnak a dolgok. Jól példázza ezt a családvédelemről szóló törvénytervezet, amelyet jelenleg tárgyalnak, és amely a többnejűség, az ideiglenes házasság és a férfiak önkényes válással és gyermekfelügyelettel kapcsolatos egyoldalú jogának további legitimizációjára törekszik. Ezenkívül az iráni hatóságok egyre erősödő elnyomó kampányt folytatnak a női aktivistákkal és általában a nők jogainak védelmével foglalkozó aktivistákkal szemben. Felszólítjuk az iráni rezsimet, hogy próbáljon megszabadulni a vallási fanatizmustól és a régen túlhaladott, sikertelen politikai filozófiáktól, és a józan ész alapján kísérelje meg felzárkóztatni az országot a XXI. századhoz ahelyett, hogy még inkább beletaszítaná Iránt a korábbi szélsőséges muzulmán totalitarizmus sötét korszakába. Raül Romeva i Rueda, szerző . − (ES) Tisztelt elnök úr! Mokarrameh Ebrahimi ügyéről az „Amnesty International” és a „Stop Stoning Forever” által indított nemzetközi kampányból értesültem, amelynek az volt a célja, hogy bocsássák szabadon ezt a hölgyet, akit halálra kövezésre ítéltek házasságon kívüli kapcsolat létesítése miatt. A jó hír az, hogy – legalábbis részben a kampánynak köszönhetően – 2008. március 17-én, börtönben eltöltött tizenegy év után Ebrahimit szabadon engedték. A rossz hír az, hogy partnere nem volt ilyen szerencsés, és egy évvel ezelőtt halálra kövezték, és Iránban jelenleg legalább tíz nőt és két férfit fenyeget a halálra kövezés veszélye. Szomorú, hogy ez nem csupán egy egyedüli eset egy olyan országban, ahol az emberi jogok – többek között a nők jogainak – megsértése aggasztó méreteket ölt. 2007-ben kétszeresére nőtt a kivégzések száma, aminek következtében Irán Szaúd-Arábia után a

61

62

HU


második helyet foglalja el az egy főre jutó kivégzések száma tekintetében, és Jemennel együtt ebben a három országban végezték ki a legtöbb tizennyolc éven aluli személyt. A „Stop Stoning Forever” kampány kezdete, 2006 októbere óta hatan menekültek meg a halálra kövezéstől, többen kegyelmet kaptak és sok ügyet felülvizsgálnak. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy nagyon sok üldözés és elnyomás éri azokat, akiknek van bátorsága ahhoz, hogy emberi jogi aktivisták legyenek Iránban. Az Iszlám Tanácsadó Testület jelenleg végzi az iráni büntető törvénykönyv felülvizsgálatát, de a halálra kövezést még a legjobb esetben is egyéb kivégzési módszerekkel vagy korbácsolással váltják fel. Bernd Posselt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök úr! Ezt az impozáns strasbourgi épületet Louise Weissről nevezték el, aki a demokratikus szempontból felvilágosult Franciaországban a két világháború közötti időszakban került összeütközésbe a rendőrséggel és a bíróságokkal, mert a nők választójogáért kampányolt. Természetesen az a helyzet nem hasonlítható az iráni totalitárius diktatúrához, de annak felidézése bizonyos fokú alázatosságra taníthat bennünket, európaiakat. Az iráni rezsim elfogadhatatlan, totalitárius rendszer, de Irán nagy, sokrétű ország, ahol a reformerők folyamatosan erőre tesznek szert. E tiltakozás a kezdeményezői például azon reformmozgalmakhoz tartoznak, amelyek számára határozott támogatást kell nyújtanunk, és amelyek mostanra olyan kiterjedtek, hogy még a Khomeini-család tagjait is magukban foglalják. Napjainkban Iránban már több nő kap tisztséget a politikai életben, a közigazgatásban és a tudományos életben, mint a többi iszlám vagy az ázsiai országok többségében. Lehet, hogy ez nem felel meg a kliséknek, de tény, hogy így van. Irán pluralitására kell építenünk az ottani elfogadhatatlan, totalitárius rezsim végleges bukásának előidézése érdekében. Ez hatalmas kihívás nekünk európaiaknak. Ezért nagyon hálás vagyok kollégámnak, Albert Dessnek azért, hogy hétfőn segített abban, hogy ez a fontos kérdés napirenden maradjon, mert – hölgyeim és uraim – a Parlament emberi jogok támogatására irányuló tevékenységében Iránnak a kiemelt fontosságú kérdések között kell szerepelnie! Marianne Mikko, a PSE képviselőcsoport nevében . – (ET) Hölgyeim és uraim! Az iráni nők nagyon súlyos helyzetben vannak. A vallást gyakran ürügyként használják fel az emberi jogok megsértéshez. Megalázó, hogy a nők még napjainkban is büntethetők megbilincseléssel, sőt halálbüntetés róható ki rájuk. Elengedhetetlen, hogy Irán minél hamarabb aláírja a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményt. Ezt a fontos okmányt már 185 ország aláírta. Irán azonban igazi „szégyenfolt” a régióban, mert a vele határos országok már mind csatlakoztak az egyezményhez. Őszintén őrülök annak, hogy a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelem harcosát, Khadijeh Moghaddamot szabadon engedték. De legyünk őszinték! Kilenc hosszú napot fogságban kellett töltenie. Az általa kezdeményezett, „egymillió aláírás” elnevezésű kampány erőteljes előrelépést jelentett a nők jogainak megteremtése tekintetében. Elfogadhatatlan, hogy a nőket valaha is bebörtönözzék azért, mert egyenlő jogokért küzdenek. Iránban véget kell vetni a nők elleni erőszaknak; biztosítani kell, hogy

24-04-2008

24-04-2008

HU


a nőknek minden dologba legyen beleszólásuk. Irán nem tekintheti magát kivételnek a globalizálódott világban. Janusz Onyszkiewicz (ALDE). – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai napon sor került Rajavi asszony, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának vezetője és francia politikusok, valamint az Európai Parlament képviselői közötti találkozóra. Előadásában Rajavi asszony egyértelműen kijelentette, hogy a nők jogainak kérdése milyen fontos az iráni demokratikus ellenzék számára, ezzel ismételten kinyilvánította, hogy az ellenzék reményt ad számunkra abban a tekintetben, hogy Iránban változásra fog sor kerülni. Mindez szükséges ahhoz, hogy bizonyos intézkedéseket tegyünk. Az első lépés azon bírósági határozatok teljesítése, amelyek értelmében az iráni mudzsáhidokat le kell venni a terrorszervezetek listájáról. A második – talán még fontosabb – lépés az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának a demokratikus Irán képviselőjeként való végleges elismerése, és ez az a pont, ahol reménykedhetünk a békés változásban. Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy egy – véleményem szerint – nagyon érzékletes példát hozzak fel az iráni hatóságok hitelességével kapcsolatban. Jómagamról, aki most itt állok Önök előtt – természetesen nagy megelégedésemre –, az iráni külügyminiszter és az Európai Unió–Irán küldöttség bizottsági delegációja közötti nyilvános és hivatalos találkozón azt állították, hogy iránellenes, ismétlem, iránellenes terroristák támogatója. Ez öt évvel ezelőtt történt, ismétlem, öt évvel ezelőtt. Önökre bízom, tisztelt elnök úr és tisztelt kollégáim annak megítélését, hogy milyen veszélyt jelentek az iráni rezsim számára. Ennyire tekinthetők hitelesnek az iráni miniszterek és vezetők. Tunne Kelam (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Az Iráni Iszlám Köztársaság közel 30 éve jelentős fenyegetést jelent az emberi jogok és a demokrácia tekintetében. Az iszlám szélsőséges ága a nőket tekinti elsődleges célpontjának. Jogaiktól a mollák rezsime fosztotta meg őket. Még a fiatal lányok sem kivételek, egy kilencéves kislányt is felnőttként kezelnek, korbácsolással, kivégzéssel, sőt megkövezéssel büntetik. Sok nő azonban nem hódol be a rezsimnek. Biztató, hogy a legjelentősebb demokratikus ellenzéki mozgalmat, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsát egy olyan nő vezeti, mint Maryam Rajavi. Hasznosak az állásfoglalások, de nem elegendőek. Tettekkel kell támogatnunk az ilyen nőket. Armando Veneto (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Emlékeztetni szeretném a Tisztelt Házat arra, hogy az olasz parlamentben voltam képviselő, sokat foglalkoztam az iráni ellenállással, és helyeseltem az emberi jogok védelmére irányuló határozott fellépést, amelyet az ellenállás képviselői támogattak. Burkolt szemrehányást kaptam az akkori kormánytól, mivel azt mondták, hogy reálpolitikai érdekek nem indokolhatják félreérthetetlen és nyílt álláspontok kifejezését. Azért mondom el ezt, mert ennek a vitának végül is egy alapvető kérdést kell megvizsgálnia: amíg mi itt a Tisztelt Házban nagy súlyt helyezünk Európa egészének és az Európai Parlamentnek a humanitárius kötelezettségvállalására, az olajjal, az önérdekkel és az opportunizmussal kapcsolatos konkrét nyomásgyakorlás ellentétes ezzel a kötelezettségvállalással. Ez az, amivel szembe kell szállnunk!

63

64

HU


Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! A Bizottság osztja a képviselőknek Khadijeh Moghaddammal, valamint a nők jogaival és az emberi jogokkal foglalkozó, az iráni hatóságok zaklatásától szenvedő aktivisták ügyével kapcsolatos aggályokat. Moghaddam asszony az „egymillió aláírás” elnevezésű kampány vezetője, amely mozgalom a nemek közötti egyenlőség és az emberi jogok alapelveinek ellentmondó iráni törvények megváltoztatásáért lobbizik. Örülünk annak a hírnek, hogy Modghaddam asszonyt – jóllehet nagy összegű óvadék ellenében, de – szabadlábra helyezték. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az aláírási kampány két másik tagját, Hana Abdi és Ronak Safazadeh asszonyt 2007 ősze óta fogva tartják. Továbbá helytelenítjük, hogy a kampány négy további résztvevőjét nemrégiben a nemzetbiztonság ellen állítólagosan elkövetett cselekedetekért elítélték, miután két évvel ezelőtt részt vettek egy teheráni bíróság előtti nagygyűlésen: Zeynab Peyghambarzadeh asszony két év, Nashrin Afzali, Nahid Jafari és Minoo Mortazi asszonyok pedig hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 10 korbácsütésre ítélték. Határozottan elítéljük az ilyen büntetéseket, amelyek csak a kampányban részt vevő békés hölgyek megfélemlítésére és megalázására irányuló folyamatos erőfeszítések részének tekinthetők. A nők jogaiért és egyenlőségéért folytatott kampány az iráni körülmények között rendkívül fontos és jelentős. E bátor hölgyek mindegyike megérdemli teljes támogatásunkat. Felszólítom az iráni hatóságokat, hogy feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Abdi asszonyt és Safazadeh asszonyt, és ejtsék az összes ellenük és a nők jogaiért indított kampányban résztvevők ellen felhozott vádat. Sajnos, Iránban még sok emberi jogi aktivista van veszélyben. Kifejezetten felszólítom a hatóságokat arra, hogy feltétel nélkül helyezzék szabadlábra Mansour Ossanlou urat és Emadedin Baghi urat, továbbá vessenek véget az emberi jogi aktivisták zaklatásának, megalázásának és politikai üldözésének. A Bizottság újólag megismétli aggályait a független női folyóirat, a Zanan két hónappal ezelőtti megszüntetése miatt. A Bizottság az iráni hatóságokhoz folyamodik a Zanan kiadásának újbóli engedélyezése miatt. Az EU meg fogja vizsgálni Iránnak a Zanan ügyével, valamint a nők által az egyenlő jogokért indított kampánnyal kapcsolatos hozzáállását, amely jelzi, hogy komolyan szándékában áll, hogy részt vegyen az emberi jogi helyzet javításában. Felszólítjuk az Iráni Iszlám Köztársaságot, hogy teljes mértékben teljesítse a nemzetközi egyezmények, különösen a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány szerinti kötelezettségeit. Ezenkívül emlékeztetünk arra is, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába történő beválasztáskor Irán megerősítette, hogy mérlegeli a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményhez való csatlakozást. Az Európai Unió az iráni hatóságok előtt felvetette az emberi jogokkal – többek között a nők jogaival –, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításával kapcsolatos kérdéseket, és továbbra is ezt fogja tenni. Az iráni emberi jogi helyzet szisztematikus javulása nélkül az Iránnal való kapcsolataink nem fejlődhetnek megfelelően. Elnök. – A vitát lezárom.

24-04-2008

24-04-2008

HU


A szavazásra a vitákat követően kerül sor. 12.3. Csád Elnök. – A következő napirendi pont a Csádról szóló állásfoglalásra irányuló hat indítvánnyal kapcsolatos vita (3) . Erik Meijer, szerző . − (NL) Tisztelt elnök úr! A korábbi francia nyugat-afrikai és francia közép-afrikai területek feletti gyarmati uralom 1958 és 1960 között szűnt meg. Ez nem egy elhúzódó konfliktus és az ennek következtében kialakuló kollektív nemzeti öntudat eredménye volt, hanem inkább a felszabadítási mozgalmak kibontakozásának megakadályozására irányult. Inkább egy felülről, semmint alulról indított folyamat volt. A francia tengerentúli területekből először autonóm területek, majd független államok jöttek létre. Guinea (Conakry) kivételével a francia befolyás mégis mindig nagyobb maradt ezen államokban, mint a többi egykori gyarmaton. A nagy sivatagi államban, Csádban még mindig jelen van a francia hadsereg, és ez természetesen befolyásolta azt, hogy ki kormányozhatta az országot, és ki nem. Ez az erőteljes európai befolyás ezen országokban nem vezetett a demokrácia és az emberi jogok európai normáinak kialakulásához. Az államok és a nemzeti határok nem olyan belső mozgalmak következtében jöttek létre, amelyek önálló államot alakítottak ki, hanem egyszerűen a gyarmati múlt maradványai. Ez azt jelenti, hogy az etnikai különbségek etnikai összeütközésekhez vezethetnek. Az említettekhez hasonló országokban ez azt jelenti, hogy állandó küzdelem folyik a hatalomért, azzal kapcsolatban, hogy ki tartozik az elsőrangú és másodrangú állampolgárok közé. Az etnikai és földrajzi sokféleség gyakran egyáltalán nem vagy csak kevéssé tükröződik a kormány összetételében. Képviselőcsoportom véleménye szerint az ez által előidézett problémákat nem lehet megoldani egyszerűen azáltal, hogy új európai csapatokat állomásoztatunk a helyszínen. A térségben mindig is volt katonai jelenlét, ami ahelyett hogy javított volna, inkább rontott a helyzeten. A megoldást nem a jelenlegi helyzet stabilizálása jelenti – ami csak a jelenlegi vezetőknek kedvez –, hanem az, ha lehetőséget teremtünk az alulról induló változáshoz. Filip Kaczmarek, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! Az állásfoglalás-tervezetben a cotonou-i megállapodásra utalunk, és különösen a humanitárius segélyről szóló szakaszra. Emlékeztetnem kell azonban Önöket egy sajnálatos eseményre, amelyre az egy hónappal ezelőtti ljubljanai AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésen került sor. Az AKCS fél elutasította a közgyűlés Csádról szóló kompromisszumos állásfoglalását. Sőt mi több, azok, akik az állásfoglalás elutasítását támogatták, a Csáddal szomszédos országok küldöttei voltak, bár szempontjaikat figyelembe vették a kompromisszumos szövegben. Nehezen volt érthető számunkra, hogy afrikai partnereink miért döntöttek az állásfoglalás elutasítása mellett. Remélem, hogy az Európai Parlament állásfoglalása, amelyről néhány percen belül szavazni fogunk, betölti azt az űrt, amelyet az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés nagyon várt állásfoglalásának hiánya hagyott. Úgy gondolom, hogy mindannyian egyet tudunk érteni Csád elnökének, Idriss Debynek azon kijelentésével, miszerint 300 000 szudáni menekült és 170 000 csádi menekült ellátása rendkívül nagy terhet jelent. Az európai társadalom (3)


65

66

HU


tisztában van ezzel, és ez az oka annak, hogy 14 európai uniós ország úgy határozott, hogy végrehajtja az ENSZ Biztonsági Tanács utasítását, és 4000 katonát küld Csádba. Örvendetesnek tartjuk, hogy az Európai Unió ilyen módon felelősséget vállalt és szolidaritásról tett tanúbizonyságot, bár a szolidaritás mértéke lehetne nagyobb is. A misszióban részt vevő 14 ország – többek között, hogy csak néhányat nevezzünk meg, Írország, Finnország, Románia és Lengyelország – többségének nincs történelmi vagy gazdasági kapcsolata Csáddal. Ezen országok azáltal, hogy segítséget nyújtanak Csádnak, nem csupán szolidaritásról, hanem önzetlenségről is tanúbizonyságot tettek, mert segíteni szándékoznak védtelen polgároknak, a darfúri konfliktus és a csádi belső viszály áldozatainak, a Szaúd-Arábia és Csád közötti határnál található táborokban tartózkodó menekülteknek és a térségben dolgozó humanitárius missziók személyzetének. Remélem, hogy ez a küldetés eredményes lesz a konfliktus megoldásában, és segítséget fog nyújtani a csádiaknak és szudániaknak, továbbá azt kívánjuk, hogy a csádiak 2009-ben sikeres, szabad, demokratikus és átlátható választásokon vehessenek részt. Ewa Tomaszewska, szerző . − (PL) Tisztelt elnök úr! 2008. február 3. óta egyáltalán nincs információnk arról, hogy mi lett a sorsa Ibni Oumar Mahamat Salehnek, az alkotmány védelméért küzdő politikai pártok koordinációja szóvivőjének. Az ellenzékkel szemben rendszeresen alkalmaznak kínzást, bebörtönzést vagy más jellegű elnyomást. Korlátozzák a szólásszabadságot és a pártatlan tárgyaláshoz való jogot is. A biztonsági erők és a szudáni fegyveres csoportok fenyegetik a polgári személyeket és megtámadják a humanitárius szervezeteket, különösen Csád keleti részén. Csádban több mint 250 000 szudáni menekült tartózkodik, és körülbelül 57 000-en menekültek oda a Közép-Afrikai Köztársaságból, továbbá Darfúrból is érkeztek menekültek. A darfúri konfliktus átterjedt Csád területére. A fegyveres konfliktust humanitárius katasztrófa kíséri: nincs elég élelem a menekültek számára, hirtelen élelmiszerár-emelkedés következett be, a gyerekek alig 20%-a jár iskolába, a gyerekeket a fegyveres erőkhöz való belépésre kényszerítik, továbbá a gyerekek elleni erőszak, különösen a lányok elleni, szexuális indíttatású támadások egyre általánosabbá válnak. Alapvető fontosságú a menekültek számára lehetővé tenni, hogy visszatérhessenek otthonukba. Létfontosságú, hogy ne csak a csádi fegyveres konfliktusnak vessünk véget, hanem a darfúri válság következményeinek is. Kizárólag a fegyveres konfliktusok megoldása biztosíthat esélyt arra, hogy 4,5 millió ember Darfúrban és Csád keleti részén segítséget kapjon. Csak a háború lezárása teheti lehetővé az emberi jogok megsértésével kapcsolatos esetek számának csökkentését. A kiégett házak előtt éhező gyerekekkel a karjaikban üldögélő, csontvázszerű nők látványa – amely a II. világháború idején gyakori volt Lengyelországban és más európai országokban –, ma hozzátartozik a mindennapi valósághoz Csádban és Szudánban. Európa képes volt kilábalni azokból a tragikus körülményekből. Segítsünk a csádiaknak és a szudániaknak, hogy visszakaphassák a reményt. Vessünk véget a további fegyveres küzdelmeknek egy békemisszió segítségével. Marios Matsakis, szerző . − Tisztelt elnök úr! Csád – az ötödik legnagyobb afrikai nemzet – a gyarmati uralom megszűnését követően nagyon nehéz időszakot élt át. Polgári konfliktusok, gerillaháború, katonai akciók, vallási és etnikai megosztottság, valamint az ellenséges, félig sivatagi környezet és a problémákkal terhes regionális szomszédság, szinte állandó nyugtalanságot idézett elő az országban. Következésképpen – és annak ellenére,

24-04-2008

24-04-2008

HU


hogy aranyban, uránban és olajban gazdag hely – Csád súlyos szegénységben szenved, ami miatt rossz egészségügyi és szociális állapotok alakultak ki. A jelenleg uralmon lévő, Deby elnök által vezetett rezsim egy 1990-es katonai akciót követően került hatalomra, és azóta számtalan gyanús választási „győzelmet” aratott, a beszámolók szerint több esetben komolyan fellépett ellenzéki politikusok, emberi jogi aktivisták és újságírók elnyomása és üldözése céljából. Dokumentumokkal alátámasztották, hogy önkényes letartóztatásokra és fogva tartásokra, kínzásokra és törvénytelen gyilkosságokra került sor. Reménykedjünk abban, hogy ez az állásfoglalásra irányuló indítvány egyértelmű üzenetet közvetít Deby úr, valamint a világ e nehézségekkel teli részén érintettek számára, hogy eljött a nemzeti megbékélés, a demokratikus folyamatok megerősítésének és az emberi jogok tiszteletben tartásának ideje. Ugyanakkor ez az állásfoglalás arra törekszik, hogy megnyugtassa a csádiakat afelől, hogy az Európai Unió mellettük áll a szükségben, és továbbra is megteszi a tőle telhetőt, hogy segítséget nyújtson az ország valamennyi polgárának javát szolgáló béke és prosperitás eléréséhez. Marie Anne Isler Béguin, szerző . − (FR) Tisztelt elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Egybehangzó tanúvallomások szerint Omar Mohamed Salehet egyenruhát viselő fegyveresek tartóztatták le otthonában 2008. február 3-án. Azóta nem adtak ki hivatalos értesítést, és a család, a politikus társak attól tartanak, hogy a letartóztatását követően hidegvérrel kivégezték. Megengedhetetlen, hogy továbbra se kapjunk tájékoztatást, Idriss Deby elnöknek közölnie kell a birtokában lévő információkat. Ezért elsősorban a francia kormányt kérjük fel – amely tudomásunk szerint segítséget nyújtott Csád elnökének –, hogy szerezzen be minden lehetséges információt Mohamed Saleh eltűnésével kapcsolatban, aki miatt módfelett aggódunk, valamint a többi politikai fogoly sorsáról is. Ez semmiképpen sem fedheti el a kereszttűzben ragadt több mint egymillió ember tragikus helyzetét. Ezért feltétlenül fontos, hogy az összes érintett fél – a csádi kormány, az ellenzék és a felkelők – nyílt párbeszédet folytasson, amely iránt a 2009-es szabad választások céljából elkötelezték magukat a nemzetközi normáknak megfelelően. Az Eufor misszió célja, hogy békét teremtsen Csád és Szudán között, valamint hogy valamennyi oldalon garantálja a menekültek megsegítésére irányuló humanitárius műveletek biztonságát. A misszió nem lehet sikeres az össze európai uniós ország aktív részvétele nélkül. Ezenkívül – mivel az Eurofor nagy francia katonai kontingenst foglal magában – alapvető fontosságú, hogy különbséget tegyünk az Épervier-terv és az európai erők között. A több millió menekült számára az is létfontosságú, hogy kezdeti sürgősségi intézkedésként, de Közép-Afrika országai számára hosszabb távon is fontos, hogy tűzszünet, a párbeszéd újraindítása és az emberi jogok tiszteletben tartása révén helyre álljon a politikai stabilitás. Eija-Riitta Korhola, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (FI) Tisztelt elnök úr! Az állásfoglalás a válság két területét emelik ki, amelyre a kormánynak és a nemzetközi szervezeteknek különösen oda kell figyelniük. Először is a humanitárius válság kiterjedt, és az ottani segélyszervezetek régóta arról számolnak be, hogy egyre nő a belső menekültek száma. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a menekülttáborokban nem megfelelő a biztonság, általánosan elterjedt a szexuális erőszak, és nehézségekbe ütközik az élelmiszer-segélyek eljuttatása. Másodszor, erősen korlátozzák a szólásszabadságot, és több újságírónak a letartóztatástól való félelem miatt távoznia kellett Csádból. A politikai

67

68

HU


ellenzék támogatóit megfenyegették, akik azt követően eltűntek. Ez gyakran a humanitárius válság árnyékában marad, bár ha azt akarjuk, hogy ezen a területen előrehaladjanak a dolgok, ez egy fontos lépés lenne egy stabilabb rendszer megteremtése felé. A valódi megoldás természetesen erős politikai akaratot és nagyarányú konkrét fellépést igényel. Ugyanilyen fontos azonban, hogy időt szánjunk és erőfeszítést tegyünk a csádi gyerekek helyzetére és jövőjére azáltal, hogy megpróbáljuk megakadályozni, hogy a felkelők fegyveres csapataiba kerüljenek, valamint hogy befektetünk az alapfokú oktatásukkal kapcsolatban, amely például emberi jogokkal foglalkozó tanulmányokat is magában foglalhat. Katrin Saks, a PSE képviselőcsoport nevében . – (ET) Az én felszólalásom is kapcsolódik az előttem felszólalóéhoz. Én is a mai napirend legfontosabb kérdését akartam kiemelni, azaz a válságokkal terhelt területeken élő gyerekek helyzetét. A több százezer hontalan jelentős része – ha nem a többsége – gyerek. És milyenek is a mindennapjaik? Mindannyian láthattuk az elcsüggesztő képeket a tévében. Az Európai Uniónak kötelessége, hogy természetesen az egész nemzettel kapcsolatban kinyilvánítsa szolidaritását, de törekednünk kell arra, hogy figyelmünket a gyerekekre irányítsuk, mivel ők nem tudnak gondoskodni magukról. Lehangoló, hogy öt gyerekből csak egy jár iskolába, és több ezren fegyvert viselnek. Teljes mértékben támogatom az azon tervre irányuló felhívást, hogy az emberi jogok a tanterv szerves részévé váljanak. Fontos, hogy a csádi kormány minden tőle telhetőt megtegyen annak megakadályozása érdekében, hogy gyerekeket toborozzanak a felkelők csapataiba; e tekintetben az EUFOR szerepe kulcsfontosságúnak bizonyul majd, például a közösség vezetőivel való kommunikáció, valamint a térségben élő gyerekek helyzetének szem lőtt tartása révén. Urszula Krupa, az IND/DEM képviselőcsoport nevében . – (PL) Tisztelt elnök úr! A mai vita témája az emberi jogok megsértése Csádban. Az ottani helyzet drámai, ahogy azt Darfúrban, Szudánban vagy a Közép-Afrikai Köztársaságban is tapasztaljuk, ahol az etnikai, nyelvi vagy vallási különbségek miatt kialakuló konfliktusokon kívül más, elsősorban a politikával és az olajjal kapcsolatos érdekek összeütközése által előidézett konfliktusok is kialakulnak. Azon afrikai országok, amelyek gazdasági szempontból szegények és kevésbé fejlettek, annak ellenére, hogy természeti erőforrásokban – többek között nyersolajban, drágakövekben és fémekben – gazdagok, nem csupán az erőforrásokkal és a kábítószerrel folytatott kereskedelem színterévé válnak, hanem a fegyvereladások piacává is, ami az emberi jogok megsértésének alapvető okai közé tartozik. Az egyre súlyosbodó háború és konfliktus légkörében sok gátlástalan helyi és külföldi kereskedő használja ki a helyzetet, hogy a káoszból, a menekültek kárára és sok millió ártatlan ember szenvedése, sőt népirtás, nemi erőszak, valamint a nők és gyerekek kizsákmányolása árán meggazdagodjon. A helyzetet súlyosbítja a nemzetközi közösség passzivitása, amelyet azok a nagyhatalmak ellenőriznek és használnak ki, amelyek a globális színtéren érvényesítik érdekeiket. A különböző humanitárius missziók keveset tudnak tenni, és időnként még eredeti célkitűzéseikkel és feladatukkal is szembemennek. Az ilyen helyzet reménytelennek tűnik mindaddig, amíg az élet és az emberi méltóság hátrányba kerül a materializmussal, liberalizmussal és a halál egyre növekvő „kultúrájával” szemben, amelyet időnként még

24-04-2008

24-04-2008

HU


azok az úgynevezett humanitárius szervezetek is propagálnak, amelyek a szexuális és reproduktív egészség nevében oktatást végeznek. Az említett okok miatt a különböző állásfoglalások és jelentések könnyíthetnek a szerzők lelkiismeretén, de nem fognak javítani az afrikai helyzeten, amíg az afrikai vezetők, valamint a keleti és a nyugati nagyhatalmak nem fejezik be, hogy a háborúból és az afrikai kontinensen egyre növekvő gyűlöletből húzzanak hasznot. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE). – (PL) Tisztelt elnök úr! Annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt Csád valamennyi politikai pártja megállapodást írt alá a demokratikus folyamat megszilárdításáról, és annak ellenére, hogy ezt követően megnemtámadási szerződés megkötésére került sor a szudáni hatóságokkal, a helyzet még mindig nagyon feszült. A kormányerők rendszeresen összecsapnak a darfúri fegyveres csoportokból kivált felkelőkkel, akik megtámadják a humanitárius segélyszállítmányokat. A szükségállapotot arra használták fel, hogy büntetlenül bebörtönözzék az ellenzéket és kíméletlen korlátozásokat vessenek ki a sajtó- és szólásszabadság vonatkozásában. Különös aggodalomra ad okot a humanitárius helyzet romlása egy olyan országban, ahol a darfúri konfliktus és a határokon átnyúló következmények miatt több mint 300 000 menekült tartózkodik a Csád és Szudán közötti keleti határ mentén található 12 táborban. Az állandó harcok miatt akadozik a táborok élelmiszer-ellátása, és a menekültek borzalmas körülmények között kénytelenek tengődni. A tömeges vándorlások miatt a polgári lakosság az agresszió és az alapvető emberi jogok megsértésének áldozata. Figyelembe véve, hogy a csádi helyzet stabilizációja terén nyilvánvalóan zsákutcába kerültünk, a nemzetközi intézményeknek fokozniuk kell a konfliktusban érintett felek közötti párbeszéd előmozdítására irányuló erőfeszítéseket. Csak globális megállapodás esetén van esély arra, hogy megelőzzük a humanitárius katasztrófa kialakulását az országban. Rendkívül fontos, hogy az európai erők missziója minél hamarabb elkezdődjön annak érdekében, hogy a térségben fokozódjanak a humanitárius tevékenységek, valamint hogy a lakosság és a menekültek számára nagyobb biztonságot nyújtsanak. Zbigniew Zaleski (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Újra a ljubljanai állásfoglalásra szeretnék utalni, amelyet afrikai kollégáink elutasítottak. Valóban csalódott és szomorú voltam. Úgy gondolom és remélem, hogy Afrika számára az értékek nem Kínából érkeznek az agresszív gazdasági invázióval együtt, amit pillanatnyilag tapasztalunk. Lehetetlen eldönteni, hogyan kezeljük afrikai partnereinket, amikor ők így bánnak Csáddal, de egy dolog elég világos: meg kell győznünk őket az emberi jogok fontosságáról. Ez az egyetlen lehetőségünk. Úgy tűnik, hogy ez egy hosszú és költséges folyamat lesz, de nincs más lehetőség. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) A vitában szintén arról a komplex helyzetről szeretnék beszélni, amelybe a csádi emberek kerültek. Ahogy azt a legfrissebb információkból tudjuk, az ország keleti részén tartózkodó 300 000 menekültön kívül 200 000, lakóhelyét az országon belül elhagyni kényszerült személy él ezekben a táborokban emberek számára alig-alig alkalmas körülmények között, akiket a humanitárius válság veszélye fenyeget. Figyelembe véve az élelmiszerek és a gyógyszerek hiányát, azt, hogy drámai módon visszaélnek azzal a ténnyel, hogy ezek az emberek elvesztették szabadságukat, továbbá azt, hogy az említett körülmények között élő emberek között terjed a kábítószerrel való visszaélés, terjednek a betegségek, nincs más választásunk, mint hogy a demokratikus

69

70

HU


folyamat támogatására és a felkelőknek az európai fegyveres erők segítségével történő leverésére szólítsunk fel. Armando Veneto (PPE-DE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Annak ellenére, hogy egy közös indítvánnyal kapcsolatban megállapodásra jutottunk, azt az afrikai fél elutasította a ljubljanai Közös Parlamenti Közgyűlésen. A dráma az előterjesztett okokban rejlik: az ok az volt, hogy a csádi küldöttség nem volt jelen, legalábbis ezt mondták. Ez egyértelműen csak kifogás volt, és ennek a kifogásnak nagy szerepe volt, a valóság elrejtésére szolgált, azon okok elrejtésére, amelyek miatt az afrikai fél elutasította az állásfoglalást. Lényegében ez azt jelenti, hogy a politikai opportunizmus fölénybe került az alapvető emberi jogokkal, valamint az alapvető szabadságok védelmével és garantálásával szemben. Úgy gondolom, hogy Európa értéke – és Európa alakuló új történelme – nem csupán abban nyilvánul meg, hogy észreveszi, hanem küzd is azért, hogy ne a hasznosság, hanem az emberi értelem kerekedjen felül a politika minden csalárdságán. Szerintem ezt kell támogatnunk és megerősítenünk, és ismét ennek kell az Európai Unió létére vonatkozó tervvé válnia. John Bowis (PPE-DE). – Tisztelt elnök úr! Néhány évvel ezelőtt, amikor egy küldöttséggel Csádban jártam, a polgárháború és az erőszak következményei között az olajszállítmány és a csővezeték érkezése miatti optimizmusra tekintettünk. Az ország gazdagságát addig a falusi mangófák jelentették, semmi más, és az olaj lehetőséget teremtett az ország számára. A nemzetközi közösség olyan módon biztosította ennek felügyeletét, hogy reménykedtünk abban, hogy az olaj stabilitást és gazdagságot, valamint jövőt biztosít az ország számára. Most pedig zavaros a helyzet, részben a kívülről beáramló dolgok miatt – Darfúr stb. – és meg kell mondanom, hogy részben a belső dolgok – a korrupció, a helytelen kormányzás és az erőszak – miatt. Ennek következtében a csádi emberek szenvednek. és nekünk mindenkit arra kell ösztönöznünk, hogy – nemzetközi, nemzeti és helyi szinten – működjön együtt a válság megszüntetése érdekében, majd ezt követően a jövő felépítésén. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim! Ezen a héten vitattuk meg a Kína és Afrika közötti kapcsolatokat. Csád helyzete csak egyetlen példa arra, hogyan válhat az olaj fegyvervásárlás indokává. Hacsak nem ösztönözzük Kínát, az ENSZ Biztonsági Tanács tagját arra, változtassa meg kül- és kereskedelempolitikáját, és az úgynevezett „feltétel nélküli” politikáról térjen át a „feltételhez kötött” politikára, és alkalmazkodjon hozzánk, keservesen bánni fogjuk, hogy hiányzanak a forrásaink ahhoz, hogy elegendő segítséget nyújtsunk több százezer menekültnek és sebesültnek. Androula Vassiliou, a Bizottság tagja . − Tisztelt elnök úr! Teljes mértékben támogatjuk a képviselők által a csádi politikai folyamat helyreállítására, valamint a Csád és Szudán közötti feszültségek diplomáciai megoldására vonatkozóan előterjesztett felhívást. Ami a belső politika folyamatot illeti, üdvözöljük az új miniszterelnök, Abbas úr kinevezését. Úgy gondoljuk, hogy az április 18-i nyilatkozata volt az első biztató jel, amely a kormány és a nem fegyveres ellenzék közötti kapcsolatok rendeződéséhez vezethet. Ezért reméljük, hogy az április 23-án alakult új kormány, amely az ellenzéket is magában foglalja, és amelyben négy fontos miniszteri posztot a la Coordination des partis politiques pour la défense de la Constitution (CPDC) nem fegyveres ellenzéki pártjainak adtak át, elő

24-04-2008

24-04-2008

HU


fogja készíteni az utat a 2007. augusztus 13-i politikai megállapodáson alapuló, átfogóbb párbeszéd újraindításához. Michel biztos az elsők között volt, akik aggodalmukat fejezték ki a február elején megkísérelt katonai akció után eltűnt ellenzékiek miatt, és felszólítottak a csádi hatóságok által őrizetben tartott ellenzéki vezetők azonnali szabadlábra helyezésére. Több, a mai napon felszólalóhoz hasonlóan felemeljük a hangunkat annak érdekében, hogy fedjék fel Ibni Saleh úr, a CPDC szóvivőjének helyzetét. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság a Nemzeti Vizsgálóbizottság nemzetközi megfigyelőjeként arra törekszik, hogy az eltűnésekkel kapcsolatban információkhoz jussunk, ami elősegíti a politikai folyamat iránti bizalom kialakulását. Ami a politikai folyamatot illeti, a 10. Európai Fejlesztési Alap és a Stabilitási Eszköz segítségével elősegítjük, hogy Csád 2009 végén képes legyen törvényes választásokat tartani, ahogy azt a 2007. augusztus 13-i megállapodás előirányozta. Ez magában foglalja a választási előkészületekhez és a népszámlálás elvégzéséhez nyújtott támogatást. Az EU lehetséges 2009-es választási megfigyelői misszióját figyelembe véve Csád is bekerült azon országok közé, ahol ellenőrzést kell folytatni, amennyiben ehhez minden feltétel teljesül. Ami a Csád és Szudán közötti kapcsolatokat illeti, a lázadó csoportok kérdését csak a tágabb összefüggés részeként lehet megvizsgálni, és a Csád és Szudán közötti Dakari Egyezmény alapján létrejött kapcsolattartó csoport legutóbbi libreville-i találkozója erre ösztönöz bennünket. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen folyamatos diplomáciai erőfeszítésekre feltétlenül szükség van a két ország lecsillapítása érdekében. Csád keleti részén folyamatosan biztosítjuk a humanitárius segélyeket (ez évente átlagosan 30 millió EUR), amelyek megfelelően fedezik a szükségleteket. Mindazonáltal a humanitárius segélyek kiegészítése, valamint a menekültek és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek elhelyezését biztosító táborok biztonságának növelése érdekében, amelyeket az EUFOR/MINURCAT bevetése fog biztosítani, a Programme d’Accompagnement à la Stabililisation de l’Est du Tchad azon területeken biztosítja a megfelelő körülményeket, ahová az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültek visszatérhetnek Csád keleti és a Közép-Afrikai Köztársaság északi részén, különös tekintettel az ivóvízhez való hozzáférésre és az élelmiszerbiztonságra. A program keretében az esős évszak beállta előtt megkezdődnek a tevékenységek. Tekintettel a MINURCAT misszió sikerére, amely döntő fontosságú Csád hosszú távú stabilitása és fejlődése szempontjából, ahogy az a MINURCAT művelethez való 10 millió eurós hozzájárulásunkból is kitűnik, ösztönzést kaptunk ahhoz, hogy a Détachement intégré de sécurité első 77 parancsnokának kiképzése elkezdődjön. A fejlődés megszilárdításának elősegítése érdekében a 10. Európai Fejlesztési Alap 25 millió eurót fog tartalmazni az igazságszolgáltatás reformjának támogatásához, beleértve a rendőrség fejlesztését is, valamint további 25 millió eurót a biztonsági ágazat reformjához. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra a vitákat követően kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Alessandro Battilocchio (PSE), írásban . – (IT) A csádi helyzet most kritikussá vált. A szudáni fegyveres csoportok rajtaütéseket hajtanak végre az ország keleti részén, válogatás

71

72

HU


nélkül gyilkolnak, erőszakot alkalmaznak és nemi erőszakot követnek el, különösen a lakosság gyengébb csoportjainak körében, és erre az ottani kormány egyáltalán nem reagál. Másrészt annak következtében, hogy nyilvánvaló nehézségeket okoz a menekülttáborok számának fokozatos növekedése, amelyek a darfúri régióból érkező menekülteket fogadják, akiket az országban a kormány és az ellenzéki erők között a választások érvényességének vitatása miatt kirobbant konfliktus fenyeget, a csádi hatóságok szükségállapotot jelentettek be. Az Amnesty International beszámolója szerint ezen intézkedés első következménye egy ad hoc bizottság létrehozása volt, amely cenzúrázza az újságokat és a rádióállomásokat, ami számos újságíró és ellenzéki letartóztatása mellett a CPDC szóvivőjének eltűnéséhez vezetett. Az erőszak eszkalációját feltétlenül meg kell állítani. Az európai intézményeknek megvan a feladata, megvannak a forrásai és rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy az egész világon biztosítsa az emberi jogok érvényesülését és védelmét, különösen olyan térségekben, mint Csád, ahol az emberek humanitárius válságoknak és külső támadásoknak vannak kitéve. 13. Szavazások órája Elnök. – Most a szavazással folytatjuk. (A szavazással kapcsolatos eredmények és egyéb részletek: lásd a jegyzőkönyvet.) 13.1. Zimbabwe (szavazás) – A szavazás előtt: Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Tisztelt elnök úr! Ami a Zimbabwével kapcsolatos szavazást illeti, itt vagyok, de nem fogok részt venni a szavazáson. Szeretném, ha jegyzőkönyvbe vennék, hogy erre az az indokom, hogy végül is úgy döntöttem, hogy nem veszek részt a szavazáson. Szeretném azonban, ha a jegyzőkönyv bizonyítaná, hogy jelen voltam a plenáris ülésen. Elnök. – Jelenlétét jegyzőkönyvbe vettük. 13.2. Irán: Khadijeh Moghaddam ügye (szavazás) 13.3. Csád (szavazás) 14. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 15. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 16. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 17. (Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 116. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 18. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 19. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet

24-04-2008

24-04-2008

HU


20. Az ülés felfüggesztése Elnök. – Bejelentem az Európai Parlament ülésének felfüggesztését. (Az ülést 16.25-kor berekesztik.)

73

74

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget vállal az alábbi válaszokért) 10 . kérdés, előterjesztette: Jim Higgins ( H-0169/08 ) Tárgy: Tiltott szerek Ismertetné-e a Tanács az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy többet kellene-e tenni a tiltott szerek kereskedelméhez társuló problémák elleni küzdelem érdekében, és vázolná-e, milyen tervei vannak a Tanácsnak e problémák leküzdésére a megelőzés és a kezelés területén? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A kínálat csökkentésére irányuló kiemelt cselekvések az EU 2005-től 2012-ig tartó időszakra vonatkozó kábítószer-ellenes stratégiájában és az ezt követő, 2005-től 2008-ig tartó uniós cselekvési tervben szerepelnek. Ezek a cselekvések a következők: – a bűnüldözési együttműködés megerősítése az unió szintjén és a tagállamok között, – a kábítószerek behozatalának és kivitelének – beleértve a többi tagállam területe felé irányuló kivitelt is – megelőzése és büntetése, – a bűnüldözés, a nyomozás és az együttműködés fokozása a kriminalisztika területén, és – az uniós tagsággal nem rendelkező országok, különösen a termelő országok és a csempészútvonalak mentén fekvő régiók felé irányuló bűnüldözési erőfeszítések intenzívebbé tétele, Szintén komoly jelentőségűek az EU elnökségének arra irányuló erőfeszítései, hogy megállapodás szülessen az Europolról szóló tanácsi állásfoglalásról, amely növelni fogja e szervezet hatáskörét és alkalmazkodóképességét és közösségi finanszírozást biztosít. A kábítószerek tengeri elemző és operatív központja (köznapi nevén MAOC-N) – amelyet múlt ősszel Lisszabonban hoztak létre (és hét tagállam részvételével működik) – már néhány jelentős lefoglalást tudhat maga mögött. A szintetikus szerek illegális uniós piaca elleni hatékony küzdelem érdekében az EU új eljárást alkalmaz az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos információcserére, kockázatértékelésre és ellenőrzésre. Az EU ezt az eljárást legutóbb az 1-benzilpiperazin (BZP) nevű új pszichoaktív anyaggal kapcsolatban alkalmazta, amelyről az EU Tanácsa ez év márciusában határozatot fogadott el, amely az 1-benzilpiperazin (BZP) nevű új pszichoaktív anyag ellen ellenőrzési mechanizmusokat és büntetőjogi szankciókat állapít meg az EU tagállamaiban. A külkapcsolatok terén együttműködést alakítottak ki a termelő országokkal, különösen az Afganisztánra vonatkozó cselekvési terven és a kábítószerekkel kapcsolatos latin-amerikai és karibi koordinációs és együttműködési mechanizmuson keresztül.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Az EU Tanácsának szlovén elnöksége alatt magas szintű találkozóra került sor az EU és a latin-amerikai országok között, amelyen elfogadták a latin-amerikai és karibi országokkal folytatott további uniós együttműködést meghatározó hofburgi nyilatkozatot. Külön hangsúlyt kap a balkáni útvonal is. Ennek kapcsán meg kell említeni a Nyugat-Balkánra vonatkozó cselekvési tervet. Ez fontos eszköze annak, hogy a nyugat-balkáni országoknak a kábítószerekkel kapcsolatban segítséget nyújtsanak, ugyanakkor bizonyos fokú védelmet nyújt a balkáni útvonalon zajló kábítószer-csempészettel szemben. Nyugat-Afrika új kiemelt területté vált. Az ENSZ Bizottságának kábítószerekkel foglalkozó ötvenegyedik, bécsi ülésén a szlovén elnökség – a kábítószerekkel foglalkozó horizontális munkacsoportnak szóló szövegtervezet kidolgozását követően – az EU nevében azt javasolta, hogy fogadjanak el határozatot Nyugat-Afrikáról. Ez a határozat lehetővé fogja tenni, hogy csökkentsék a Nyugat-Afrikai országokon keresztül az EU-ba jutó kokain mennyiségét. Az Európai Unió és a tagállamok a legnagyobb adományozók a világon. A termelő országokkal fenntartott kapcsolataikban továbbra is különös hangsúlyt fektetnek az alternatív fejlesztésre, az operatív információk cseréjére és az intézmények megerősítésére. A megelőzés és a kezelés tekintetében a 2005-től 2012-ig tartó időszakra vonatkozó stratégia keresletcsökkentő megközelítést határozott meg, amely a következőkön alapul: – a kábítószer-használat elkezdésének megelőzése, – a kísérleti használat rendszeres használattá válásának megelőzése, – korai intervenció a kockázatos fogyasztási minták esetén, és – kezelési programok biztosítása, valamint rehabilitációs és a társadalomba való újrabeilleszkedést segítő programok biztosítása. Az EU 2005-től 2008-ig tartó cselekvési terve 20 cselekvési pontot állapít meg. E tekintetben a lisszaboni székhelyű Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja kulcsfontosságú. A cselekvési terv részeként a Tanács 2007-be megvitatta a heroin, a kokain és a kannabisz termelését és határokon átnyúló csempészetét, valamint a kábítószerekről, a börtönökben zajló kábítószer-használatról és az utcákon jelen levő kábítószerekről folytatott információcserét. A fentiek mindegyikére nézve integrált, bizonyítékokon alapuló megközelítést javasoltak. A Bizottság szervezeti egységei jelenleg végzik a 2005-től 2008-ig tartó cselekvési terv végrehajtásának értékelését, ami a 2008-tól 2012-ig tartó cselekvési terv kidolgozásának alapjául fog szolgálni. * * * 11 . kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness ( H-0171/08 ) Tárgy: Az Európai Tanács új elnöki tisztsége Tudna-e nyilatkozni a Tanács az Európai Tanácsnak a reformszerződésben előirányzott új elnöki tisztségéről? Milyen szerepet fog az elnök betölteni? Hogyan fogják az illetőt

75

76

HU


kiválasztani és mikor fogja a reformszerződést a 27 tagállam mindegyike megerősíteni? Milyen hatásköre lesz az elnöknek? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A McGuinness asszony által feltett kérdéseket illetően a Tanács nem tud egyéb észrevételt tenni azon kívül, hogy a Lisszaboni Szerződés vonatkozó rendelkezéseit említi. A Lisszaboni Szerződéssel módosított, az Európai Unióról szóló szerződés (az alapító szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatának) 15. cikke például többek között az alábbiakat mondja ki. Az Európai Tanács elnöke elnököl az Európai Tanács ülésein, és lendületet ad munkájának, valamint a Bizottság elnökével együttműködve és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról. Az Európai Tanács elnöke erőfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére, és az Európai Tanács minden ülését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek. Az Európai Tanács elnöke – a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül – ellátja az Unió külső képviseletét a közös külés biztonságpolitikához tartozó ügyekben. * * * 12 . kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell ( H-0173/08 ) Tárgy: Fejlesztéspolitika az EU külső tevékenységeiben A Lisszaboni Szerződés előírja, hogy a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „biztosítja az Unió külső tevékenységeinek összhangját”. A Szerződés az Unió külső tevékenységeinek célkitűzései között kifejezetten megemlíti „a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából.” Vázolná-e a Tanács, hogyan kívánja biztosítani az EU külső tevékenységeinek egyik fő célkitűzése, a fejlesztéspolitika fontosságát? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Eddig semmilyen határozat nem született a Lisszaboni Szerződés végrehajtásáról, amely még nem lépett hatályba. A Tanács ennek következtében még nem alakított ki álláspontot ebben a kérdésben. * * * 13 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-0176/08 ) Tárgy: Energiabiztonság Tudna-e a Tanács átfogóan nyilatkozni arról, milyen kezdeményezéseket tesz ebben az évben az Európai Unió területeire irányuló energiaellátás biztonságának védelme érdekében?

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy Európa energiaellátásának megbízhatósága kiemelt fontosságú. Az Európai Tanács ezt a tényt a 2006. és 2007. évi határozataiban egyértelműen megerősítette. Ezért a Közösség fő bel- és külpolitikai célkitűzéseinek egyike – a versennyel és a fenntartható fejlődéssel egyetemben – az energiaellátás védelme és biztonságának megerősítése is, amint azt az Európai Tanács 2007. márciusi határozatai megerősítették. Ezenfelül az EU és tagállamai energiabiztonsága növelésének fontosságát ez év márciusában az Európai Tanács is megállapította. Fontos hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos intézkedések, a belső energiapiac további liberalizálása és az új energiatechnológiák jelentősen hozzájárulnak ehhez a célkitűzéshez. Eltökélten folytatnunk kell azonban az európai energiapolitika külső dimenziójának kialakítását a 2007-2009-es időszakra nézve. Az Európai Tanács márciusi ülése ezért üdvözölte az e téren tett előrehaladást. Az energiapolitika stratégiai felülvizsgálata alapján – amelyet az Európai Bizottság 2008 novemberében fog ismertetni – a végrehajtás terén tett előrehaladásnak és az energiapolitika külső dimenziójával kapcsolatos további intézkedések szükségességének alaposabb értékelésére fog sor kerülni. Ez a stratégiai felülvizsgálat különösen az ellátás megbízhatóságára (ezen belül a rendszerösszekötőkkel kapcsolatban) és a külső energiapolitikára fog összpontosítani. A stratégiai felülvizsgálat – amelyet az Európai Tanács 2009 tavaszán fog megerősíteni – fogja a 2010 utáni időszakra vonatkozó új, energiaügyi cselekvési terv alapját képezni. A Közösség belső és külső energiapolitikájának fő elemei, amelyek közvetlen és közvetett módon hozzá fognak járulni az ellátás nagyobb megbízhatóságához, a következők: – Belső szinten: Több jogalkotási aktus, mint például az olajkészletekről, a gázellátás biztonságáról és a villamosenergia-ellátás biztonságáról szóló irányelvek. A Közösség energiahálózatának megerősítése: a közösségi energiapolitika célkitűzése, hogy erősebb és jobb összeköttetésekkel rendelkező energiahálózatokat, valamint jobb hálózatirányítást és infrastruktúratervezést hozzon létre, és felgyorsítsa az új erőművek bekapcsolását a villamosenergia-hálózatba; mindez segíti a hálózatnak a csapások – például az ellátás megszakadása, balesetek és a különféle beáramló megújuló energiaforrások – kezelésével kapcsolatos képességét. Megújuló energiaforrások fokozottabb használata (kötelező célkitűzés 2020-ra az EU energiafelhasználásának 20%-a, illetve 2020-ra a bioüzemanyagok 10%-os aránya a közlekedésre felhasznált üzemanyagok terén). Nagyobb energiahatékonyság. A csökkent energiafelhasználás csökkenteni fogja a függést a harmadik országoktól az energiaellátás tekintetében; ezért a Közösség célkitűzése az energiahatékonyság növelése a rendelkezésére álló eszközök segítségével (jogszabályok, kutatás és fejlesztés, valamint népszerűsítő kampány). A transzeurópai energiahálózatokkal (TEN) kapcsolatban a Tanács fel kívánja hívni a tisztelt képviselő figyelmét, hogy az elmúlt évben négy európai érdekű kiemelt projekthez – ezen

77

78

HU


belül a Nabucco gázvezetékhez, amelyeken keresztül Közép-Európába gáz érkezik a Kaszpi-tengeri régióból – koordinátorokat neveztek ki, hogy elősegítsék a megbízható energiaellátás és a belső energiapiac működése szempontjából igen fontos fenti projektek végrehajtását. – Külső szinten: Az Európai Unió az energiaforrások, a szolgáltatók és a szállítási útvonalak sokfélesége révén tevékenyen törekszik az energiaellátás fokozottabb biztonságára a fent említett európai érdekű TEN-projekteken felül ezt az alábbiak révén is végzi: rendszeres párbeszéd az energiáról és együttműködés a fő termelő országokkal és szervezetekkel, mint például Oroszország, Azerbajdzsán, Norvégia és az OPEC, valamint a fő fogyasztó és tranzitországokkal is, mint például az Egyesült Államok, Brazília, Kína, India és Ukrajna; energiapartnerségek, például Afrikával, amely 2007 decemberében jött létre, valamint Egyiptommal; az energiával kapcsolatos euromediterrán együttműködés részeként (az ötödik miniszteri konferenciára 2007. december 17-én, Cipruson került sor) szoros együttműködés Közép-Ázsia, a kaszpi-tengeri régió és a Fekete-tenger országaival stb., és tevékeny részvétel olyan struktúrákban, mint az Energiaközösség és az energiacharta. * * * 15 . kérdés, előterjesztette: Seán Ó Neachtain ( H-0182/08 ) Tárgy: Millenniumi fejlesztési célok Tudná-e a Tanács átfogóan ismertetni, milyen kezdeményezéseket folytat ebben az évben a HIV/AIDS elleni küzdelem segítésére Afrikában? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. 2008-ban sürgősen szükség van a millenniumi fejlesztési célok teljesítése felé tett előrehaladás felgyorsítására, és e tekintetben a HIV/AIDS elleni küzdelem továbbra is a Tanács prioritásai között szerepel. A Bizottság és a tagállamok teljes mértékben elkötelezték magukat „a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni külső fellépést célzó európai cselekvési program” végrehajtása iránt, amelyet a Tanács és a tagállamok 2005 májusában fogadtak el. A HIV/AIDS kapcsán az utóbbi időben felmerült kérdésekről szóló, 2007. április 23-i következtetéseiben (4) a Tanács arra bátorította a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni külső fellépést célzó európai cselekvési programon belüli meglevő kötelezettségvállalások teljesítéséről, és felkérte a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2008-ban és 2010-ben az európai cselekvési programra vonatkozó együttes ellenőrzés és jelentéstétel keretében számoljanak be az elért haladásról (4)

Dok. 7227/07, 12. bekezdés.

24-04-2008

24-04-2008

HU


– többek között ezekkel a HIV/AIDS kapcsán az utóbbi időben felmerült kérdésekkel kapcsolatban is. Ennek kapcsán a Tanács értékelni fogja a 2005-ös cselekvési program (5) végrehajtásának jelenlegi helyzetét, valamint az ezen a területen a Bizottság és a tagállamok által elfogadott esetleges intézkedéseket. Az Európai Közösség fejlesztési politikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett éves jelentésében a Bizottság minden évben jelentést tesz különösen a cselekvési program végrehajtását szolgáló közösségi pénzeszközök rendelkezésre állásáról. Az EK külső segítségnyújtásáról szóló 2006. évi éves jelentés (6) olyan információkat tartalmaz, amelyek szerint a szegénység csökkentésével kapcsolatban az Európai Unió egyre nagyobb mértékben vesz részt a szegénységhez kapcsolódó betegségek elleni küzdelemben, különösen az európai cselekvési program végrehajtása révén. Finanszírozási eszközök és csatornák széles körét fejlesztik ki, különösen az EK költségvetéséből és az Európai Fejlesztési Alapon keresztül finanszírozott kétoldalú programokon keresztül, ami az általános költségvetési támogatáson kívül összegszerűen évi körülbelül 245 millió EUR-t tesz ki. (7) A Bizottság és a tagállamok annak 2001-2002. évi létrehozása óta aktív adományozóként járultak hozzá a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelem globális alapjához (GFATM). Az EU továbbá központi és látható szerepet tölt be egy új és innovatív, nemzetközi finanszírozási módszer kidolgozásában, ami hangsúlyozza határozott elkötelezettségét e három betegség leküzdése mellett. Az EU és a tagállamok együtt a GFATM legnagyobb adományozóivá váltak, mivel 2003 és 2006 között a készpénzes hozzájárulások 53%-a tőlük érkezett. Az EU rendkívül fontos fejlesztési partner, és ezért politikai támogatása alapvető fontosságú a GFATM sikeres kialakításához és működéséhez, például az arra irányuló erőfeszítésekben, hogy a feltöltési folyamattal kapcsolatban kiszámítható pénzmozgásokat biztosítsanak. Az EU jelenleg végzi a fejlődő országokban az egészségügyi dolgozók kritikus hiányának megoldására vonatkozó európai cselekvési program (2007–2013) végrehajtását, amelyben Afrika kiemelt földrajzi célpontot jelent. Hamarosan várható a Bizottság előrehaladási jelentése. A HIV/AIDS valóban keményen sújtotta Afrikát. Az AKCS-országok és az EK között létrejött cotonou-i partnerségi megállapodás az afrikai országok többségére alkalmazandó. A népesedésről és fejlődésről tartott nemzetközi konferencia (ICPD) cselekvési programjával összhangban a HIV/AIDS elleni küzdelemnek, a szexuális és reproduktív egészség védelmének, valamint a nők jogainak az előmozdítása a cotonou-i partnerségi megállapodás szerinti együttműködési stratégiával (8) kapcsolatos támogatási területek között szerepel, és az e területen végzett tevékenységeket rendszerint az EFA finanszírozza.

(5)

Dok. 9278/05, 14. bekezdés.

(6)

Dok. 11141/07 + ADD 1.

(7)

A HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelem globális alapjához történő uniós hozzájárulás elvei a 2006/2007. évi feltöltési folyamat céljából; a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, SEC(2005) 374, 6. o.

(8)

25. cikk (1) bekezdés d) pont.

79

80

HU


Az Európai Parlament és a Tanács által 2006. december 18-án elfogadott fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) (9) részét képezik a szegénységhez kapcsolódó betegségek, különösen a HIV/AIDS kérdésének földrajzi programokon keresztül megvalósuló kezelése. A fejlesztési együttműködési eszköz „Befektetés az emberekbe” programja a „Jó egészség mindenkinek” című szakaszban kitér a szegénységhez kapcsolódó betegségek elleni küzdelmet, amely a fő fertőző betegségekre, köztük a HIV-et/AIDS-et célozza. A 2007–2013-as időszakra 1.060 millió EUR pénzügyi referenciaösszeget különítettek el. A HIV/AIDS járvány és a dél-afrikai társadalomra gyakorolt hatásának kezelése az EU Dél-Afrikát célzó segítségnyújtásának egyik fő célkitűzése a fejlesztési együttműködési eszközzel kapcsolatban; a 2007–2013-as időszakra e földrajzi alapon meghatározott programhoz 980 millió EUR pénzügyi referenciaösszeget különítettek el. Az Afrikára különös hangsúlyt fektető, HIV/AIDS elleni küzdelem az EU egyik legfontosabb prioritása és az is marad, belső és külső vonatkozásban egyaránt. A Tanács ezt a 2007. december 1-jei AIDS világnapon a HIV/AIDS megállítására tett ígéret betartásáról szóló uniós nyilatkozatban világosan kifejezte, csakúgy, mint az Európai Tanács 2007. június 21–22-i következtetéseiben. (10) Végezetül a 2007. december 9-i lisszaboni csúcstalálkozón jóváhagyott EU-Afrika stratégiai partnerség (11) négy fő célkitűzésének egyike, hogy „biztosítsa, hogy 2015-ig minden afrikai országban teljesül az összes millenniumi fejlesztési cél”, és a HIV/AIDS a közös érdekű, globális kihívások és kérdések közé tartozik, amelyet e hosszú távú stratégiai partnerség keretében együtt fognak kezelni. E tekintetben célkitűzések széles köre szerepel a tervben, például: a megelőzési, kezelési, ellátási és támogató szolgáltatások jobb hozzáférhetősége, a HIV/AIDS esetében is, nagyobb pénzügyi és humán források, a megfizethető minőségi gyógyszerek és áruk jobb hozzáférhetősége, és az afrikai országok fokozottabb képessége a szakképzett egészségügyi dolgozók képzésére és megtartására. Következésképpen 2008 a HIV/AIDS elleni küzdelmet szolgáló politikák és eszközök végrehajtását célzó intézkedések éve lesz, és reményeink szerint a 2006-ban az erőfeszítések és sikerek terén tapasztalt és a jelentések szerint 2007-ben is megfigyelt pozitív tendencia 2008-ban folytatódni fog. * * * 16 . kérdés, előterjesztette: Roger Helmer ( H-0186/08 ) Tárgy: A tagállami kormányok és a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazás A tagállamok kormányai részt vettek-e bármilyen politikai megállapodásban, amely a népszavazás lehető legtöbb országban történő elkerülésére irányult?

(9)

HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(10)

Dok. 11177/1/07, 8. bekezdés ii. és iii. pont.

(11)

Dok. 16344/07, 79. és 80. bekezdés.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A tagállamok a nemzetközi megállapodásokat alkotmányos előírásaikkal összhangban erősítik meg. * * * 17 . kérdés, előterjesztette: Christopher Heaton-Harris ( H-0187/08 ) Tárgy: A sport a Lisszaboni Szerződésben A Szerződés 165. cikkének a „sport” szóval való kiegészítése jogi hatáskört biztosít-e az Európai Unió számára a sport területén, és mi motiválta a sport beillesztését a Szerződésbe? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Lisszaboni Szerződéssel módosított alapító szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatának 165. cikke az oktatásról, szakképzésről, ifjúságról és sportról szóló XII. cím alatt szerepel. Ez az Unió belső politikáinak és tevékenységeinek egyike. A 165. cikk többek között kijelenti, hogy az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz. A tisztelt képviselő kérdése azonban nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel az nem vett részt a Lisszaboni Szerződés tervezetét kidolgozó kormányközi konferencián. Ezenfelül a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. Ha hatályba lép, az értelmezéssel kapcsolatos kérdéseket a Bíróság fogja rendezni. * * * 18 . kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford ( H-0189/08 ) Tárgy: A prümi végrehajtási határozat és az Egyesült Királyság NDNAD-adatbázisa A többi tagállam nagy részével ellentétben az Egyesült Királyság nemzeti rendőrsége és az NDNAD-adatbázisok nemcsak az elítélt személyek, hanem az akár kis szabálysértésekért letartóztatott, de soha meg nem vádolt, illetve felmentett személyek ujjlenyomatát és DNS-ét is tárolják. A prümi végrehajtási határozat tervezete (14611/07. számú tanácsi dokumentum) azonban nem határozza meg a többi tagállammal a jövőben kicserélt adatok típusát és minőségét. Biztosítana-e engem a Tanács arról, hogy a kezdeményezést módosítani fogják annak érdekében, hogy korlátozzák azoknak a felvett adatokkal rendelkező személyeknek a kategóriáit, akiknek az adatait kicserélik, és az európai adatvédelmi biztos ajánlásának (5056/08. számú tanácsi dokumentum) megfelelően az összehasonlítás vagy keresés keretében közöljék ezek eltérő státuszát a többi tagállammal?

81

82

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács úgy véli, hogy a Prümi Szerződésben – amely a határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló tanácsi határozatban fog szerepelni (lásd a prümi határozatot) (12) – megállapított adatcserélő mechanizmusok sikerének és gyors végrehajtásának alapvető okai közül az egyik az, hogy a határozat nem érinti a nemzeti jogszabályokat és a nemzeti struktúrákat. E határozat 2. cikke világosan kimondja, hogy a tagállamok határoznak a nemzeti DNS-adatbázisban tárolt adatok kezeléséről. Az egyes tagállamok határozzák meg azt is, hogy a DNS-adatbázisuk mely részeit fogják a többi tagállam rendelkezésére bocsátani keresés és összehasonlítás céljára. Ezt az információt a Tanács Főtitkársága által elkészített és kiegészített kézikönyvben fogják közzétenni. Ezért nem a Tanács feladata, hogy meghatározza azon személyek kategóriáit, akiknek az adatait ki kell vagy lehet cserélni. Az Egyesült Királyság hatóságai döntik el, milyen adatokat fognak felhasználni és/vagy rendelkezésre bocsátani keresés és összehasonlítás céljára a prümi határozat értelmében. Megjegyzendő azonban, hogy a prümi határozat szerint kicserélt adatok igen korlátozottak, és csak akkor cserélhető ki információ azon személyek kategóriáira és helyzetére vonatkozóan, akikkel az adatok kapcsolatosak, ha „találatot” állapítottak meg. * * * 19 . kérdés, előterjesztette: Jens Holm ( H-0192/08 ) Tárgy: A részvételen alapuló demokrácia elve Tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek a részvételen alapuló demokráciáról szóló 11. cikkére, úgy véli-e a Tanács, hogy a Lisszaboni Szerződésre vonatkozó népszavazást támogató egymillió aláírásnak bármilyen befolyással bír? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. A szerződés megerősítésére vonatkozó eljárásokat mindenesetre a nemzeti jogszabályok állapítják meg, és ezért azok a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Következésképpen a Tanács nem illetékes véleményt nyilvánítani erről a kérdésről. * * *

(12)

Dok. 11896/07.

24-04-2008

24-04-2008

HU


20 . kérdés, előterjesztette: Jens-Peter Bonde ( H-0194/08 ) Tárgy: A Lisszaboni Szerződés Bír-e bármilyen joghatással a „lehető legnyilvánosabban” és az „állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten” kifejezés? Ellentétes-e a Nizzai Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel az a tény, hogy a Lisszaboni Szerződéssel foglalkozó kormányközi konferenciát zárt ülésen tartották? Ellentétes-e a Nizzai Szerződés által meghatározott demokratikus normákkal a tagállamok arra vonatkozó politikai megállapodása, hogy nem tartanak népszavazást? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A tisztelt képviselő kérdése nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel a Tanács nem vett részt a Lisszaboni Szerződés tervezetét kidolgozó kormányközi konferencián. Ezenfelül a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. Ha hatályba lép, az annak értelmezésével kapcsolatos kérdéseket az Európai Bíróság fogja rendezni. * * * 21 . kérdés, előterjesztette: Martin Callanan ( H-0196/08 ) Tárgy: Lisszaboni Szerződés, koordinált fellépés a nemzetközi fórumokon Köteles-e Franciaország és az Egyesült Királyság betartani az EU határozatait az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a G8 csúcstalálkozókon stb. zajló tárgyalások vagy döntéshozatal kapcsán? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A tisztelt képviselő kérdése nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel a Tanács nem vett részt a Szerződést kidolgozó kormányközi konferencián. Ezenfelül a Lisszaboni Szerződés (még) nem lépett hatályba. * * * 22 . kérdés, előterjesztette: Nirj Deva ( H-0198/08 ) Tárgy: Űrpolitika a Lisszaboni Szerződésben Tartalmazhatná-e a Szerződés 179. cikkében szereplő kutatás és technológiafejlesztés az űr katonai felhasználását, és kiterjedhetnének-e a Szerződés 187. cikkében szereplő közös vállalkozások az űr katonai felhasználásának területére?

83

84

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Lisszaboni Szerződéssel módosított alapító szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatának 179. cikke „Kutatás, technológiai fejlesztés és űrkutatás” cím alatt szerepel. Kijelenti többek között, hogy az Unió célja az, hogy egy európai kutatási térség létrehozásával erősítse tudományos és technológiai alapjait. A tisztelt képviselő által e cikkel kapcsolatban feltett kérdés azonban nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. Ha hatályba lép, az értelmezéssel kapcsolatos kérdéseket a Bíróság fogja rendezni. A Lisszaboni Szerződéssel módosított alapító szerződések egységes szerkezetbe foglalt változatának 187. cikke kijelenti, hogy az Unió közös vállalkozásokat vagy egyéb struktúrákat hozhat létre. Ezek a közös vállalkozások vagy egyéb struktúrák lehetővé teszik, hogy az Unió kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs programjait hatékonyabban hajtsák végre. A tisztelt képviselő által e cikkel kapcsolatban feltett kérdés azonban nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. Ha hatályba lép, az értelmezéssel kapcsolatos kérdéseket a Bíróság fogja rendezni. * * * 23 . kérdés, előterjesztette: Nils Lundgren ( H-0200/08 ) Tárgy: Lisszaboni Szerződés A Lisszaboni Szerződés 136. cikke az euroövezet országaiban a költségvetési fegyelem és a gazdasági politikai iránymutatások összehangolására és felügyeletére vonatkozik. E cikk és általában véve a Lisszaboni Szerződés alapján úgy véli-e a Tanács, hogy Svédország köteles részt venni az euroegyüttműködésben, ha és amikor az ország teljesíti a vonatkozó rendelkezéseket? Milyen intézkedéseket tehetnek az euroövezet országai, amelyeket az euroövezethez nem tartozó országok nem tehetnek meg? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A tisztelt képviselő kérdése nem tartozik a Tanács hatáskörébe, mivel az nem vett részt a Lisszaboni Szerződés tervezetét kidolgozó kormányközi konferencián. Ezenfelül a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba. Ha hatályba lép, az annak értelmezésével kapcsolatos kérdéseket az Európai Bíróság fogja rendezni. * * * 24 . kérdés, előterjesztette: Syed Kamall ( H-0203/08 ) Tárgy: Nemzetközi megállapodások a Lisszaboni Szerződésben Fel tudná-e sorolni a Tanács azokat a területeket, amelyekben – ha a Lisszaboni Szerződést megerősítik – az Unió nem köthetne nemzetközi megállapodásokat?

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A kérdés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatos. A tisztelt képviselő bizonyára tisztában van azzal, hogy a Lisszaboni Szerződést megerősítésre a tagállamok elé terjesztették. A kérdés nem tartozik az elnökség hatáskörébe, mivel a Lisszaboni Szerződés még nem lépett hatályba; ha hatályba lép, az annak értelmezésével kapcsolatos kérdéseket az Európai Bíróság fogja rendezni * * * 25 . kérdés, előterjesztette: David Martin ( H-0210/08 ) Tárgy: Koszovói függetlenség A Tanács véleménye szerint milyen üzenete van az Európai Unióban működő többi szeparatista mozgalom felé annak, hogy Koszovó kikiáltotta a függetlenségét? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács 2008. február 18-án az alábbi következtetést fogadta el: „A Tanács megismétli, hogy az EU elkötelezett az ENSZ Alapokmány és a Helsinki Záróokmány elvei mellett, többek között a szuverenitás és a területi egység elvei és minden ENSZ biztonsági tanácsi határozat mellett. Abbéli meggyőződését hangsúlyozza, hogy az 1990-es évek konfliktusára és a nemzetközi igazgatás ENSZ BT 1244-es határozatán alapuló időbeli kiterjesztésére való tekintettel, Koszovó sui generis (vagyis egyedi, máshoz nem hasonlítható) eset, amely nem kérdőjelezi meg ezeket az elveket és határozatokat” Koszovó esetének egyedi jellegét az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata hangsúlyozza, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa azon humanitárius tragédiát követően fogadott el, amelynek során közel 800.000 koszovói lakos kényszerült otthonának elhagyására és veszélybe került a regionális stabilitás. Ez a határozat ideiglenes ENSZ igazgatást vezetett be Koszovóban, és politikai folyamatot határoz meg Koszovó későbbi jogállásának meghatározására. Kai Eide nagykövet jelentése alapján – amelyet 2005. október 7-én ismertettek a Biztonsági Tanáccsal – az ENSZ főtitkára azt ajánlotta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozatával összhangban kezdjék meg Koszovó későbbi jogállásának meghatározását célzó folyamatot, és különmegbízottat nevezett ki e folyamat elvégzésére. A folyamat célja, hogy hatékony együttműködést valósítson meg a koszovói szerbek, valamint más koszovói nemzetiségek és közösségek között. Mivel Koszovó esete egyedi, más helyzetekre nézve nem tekinthető precedensértékűnek – ide értendők az Európai Unión belüli helyzetek is.

85

86

HU


* * * 26 . kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke ( H-0213/08 ) Tárgy: Vallásszabadság Algériában Algériában a közelmúltban keresztény püspökök abban az ügyben fordultak a vallásügyi minisztériumhoz, hogy a vallási kisebbségek helyzetét szabályozó, 2006. februári törvény elfogadása óta Algériában növekvő számban kerül sor keresztények kiutasítására és elítélésére. Több rendelkezés alapvetően sérti a vallásszabadságot. Példának okáért bárki, aki részt vesz egy muszlim személy más hitre térítésében, ötéves börtönbüntetéssel és körülbelül 10.000 eurós bírsággal sújtható. Sértik-e a szóban forgó rendelkezések a 2002. április 22-i társulási megállapodás 2. cikkében a „lényegi elemekkel” kapcsolatban szereplő záradékot? Fel kívánja-e venni a Tanács a kapcsolatot az algériai keresztény kisebbség érintett képviselőivel? Milyen lépéseket fog tenni a Tanács a 104. cikk (2) bekezdésének megfelelően és a megállapodás által előírt politikai párbeszéd részeként? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A vallásszabadság és a meggyőződés szabadsága tekintetében a Tanács aggodalommal állapítja meg, hogy a közelmúltban több esetben megkülönböztetés történt. A Tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem muszlim vallásúak lehetőségei igen korlátozottak, és ezzel kapcsolatban az EU-Algéria Társulási Tanács március 10-i ülésén aggodalmának adott hangot. Ennek alkalmával a Tanács felszólította Algériát, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a megkülönböztetés elkerülése és a tolerancia ösztönzése érdekében a kultúra, a vallási és egyéb meggyőződések kifejezése, a kisebbségek és a nemi irányultság terén, és tartsa tiszteletben nemzetközi kötelezettségeit. * * * 27 . kérdés, előterjesztette: Daniel Dăianu ( H-0215/08 ) Tárgy: Adókijátszás Németország, annak polgárai és tisztességes politikusai jó okkal háborodnak fel annak felfedezése miatt, hogy vezető helyi üzletemberek az európai adóparadicsomok – illegális – kihasználásával csalást követtek el az államkassza kárára. Ez a visszaélés azonban nagyobb vagy kisebb mértékben az összes uniós tagállamot érinti. E probléma kezelésének egyik módja, ha megpróbáljuk az összes joghézagot megszüntetni, ami kiterjedne a jelenlegi adóparadicsomok jogállására is. Itt azonban ennél tágabb kérdésről van szó, ami a gazdasági – és néha politikai – hatalom csúcsán álló személyek társadalmi felelőssége; ha ilyen nyilvánvaló visszásságokat követnek el, nemcsak saját megítélésüket rontják, hanem intézményeik működését is komoly mértékben aláássák. Hogyan kívánja a Tanács az adókikerülés elleni küzdelem alkalmazási körét kiterjeszteni az erkölcsi elszámoltathatóság területére, valamint polgáraink demokratikus intézményekbe vetett bizalma csökkenése megelőzésének szükségességére? Kérhetjük-e általában véve a

24-04-2008

24-04-2008

HU


87

polgároktól, szükség esetén fájdalmas reformokat vállaljanak, míg a náluk sokkal jobb helyzetben levők figyelmen kívül hagyják a tisztesség és az állampolgári magatartás alapvető elveit? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Az adózás a tagállamok hatáskörébe tartozik. E terület harmonizálásának hiányában ezek tudnak intézkedéseket tenni és rendelkezéseket kidolgozni a nemzeti célkitűzések és előírások alapján. Nekik kell ezt a hatáskört gyakorolniuk, ám a közösségi joggal összhangban kell eljárniuk. A tisztelt képviselő kétségkívül tisztában van azzal, hogy a Tanács csak a Bizottság javaslatai alapján hozhat harmonizációról szóló határozatokat. Jelenleg nincs olyan javaslat, amely a tisztelt képviselő által említett intézkedéstípusra irányulna. A tisztelt képviselő által említett célkitűzések elérését szolgáló intézkedések megtételére vonatkozó határozatok meghozatala a tagállamok feladata. * * * 28 . kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis ( H-0220/08 ) Tárgy: Szerbia európai perspektívája A Bizottság a Nyugat-Balkán európai perspektívájáról szóló közelmúltbeli közleményében (COM(2008)0127) kijelenti, hogy az Európai Unió elkötelezte magát a stabilizációs és társulási megállapodás (STM) Szerbiával történő aláírása mellett, amint a szükséges lépések végrehajtásra kerültek. Tájékoztatna-e a Tanács arról, melyek ezek a lépések, és milyen a megállapodás aláírásának időbeli ütemezése? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A stabilizációs és társulási megállapodással (STM) kapcsolatos tárgyalások 2005. októberi kezdetekor a Tanács és a Bizottság úgy döntött, hogy az STM-et az alábbi három területen elért haladás közös értékelését követően fogják aláírni: jogszabályi keret kialakítása és igazgatási kapacitás létrehozása az esetleges STM megfelelő végrehajtásához, Szerbia és Montenegró Államközösség alkotmányos alapokmányának hatékony végrehajtása, és teljes körű együttműködés büntetőtörvényszékkel (ICTY).

a

volt

Jugoszláviával

foglalkozó

nemzetközi

A Bizottságnak jelentést kellett tennie a Tanácsnak az értékelés kimeneteléről.

88

HU


Az első pont semmilyen különösebb nehézséget nem jelent. A legfrissebb, 2007. novemberi előrehaladási jelentésben a Bizottság hangsúlyozta a közigazgatási reform terén elért haladást, és úgy találta, hogy ezek a reformok összességében megfelelnek az európai normáknak. Az STM-ről folytatott tárgyalások keretében Szerbia bizonyította, hogy jó igazgatási kapacitással rendelkezik. Szerbia intézményi kapacitását figyelembe véve az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa a decemberi ülésének következtetéseiben kifejezte, hogy bízik abban, hogy az ország képes lesz az Európai Unió felé vezető úttal kapcsolatos előkészületek felgyorsítására. A második pont már érvényét vesztette, mivel Szerbia és Montenegró Államközössége már nem létezik. A harmadik pontot illetően a Tanács az ülésein elfogadott következtetésekben több alkalommal hangsúlyozta az ICTY-vel folytatott teljes körű szerb együttműködés fontosságát. E kérdések kielégítő rendezése szintén a STM aláírásának egyik feltételét jelenti. Ezek teljesítésének egyik fontos mutatója az ICTY főügyésze, Serge Brammertz által készített következő jelentés tartalma lesz. * * * 29 . kérdés, előterjesztette: Bill Newton Dunn ( H-0222/08 ) Tárgy: A Tanács és a Parlament által kért, ám a Bizottság által elutasított tanulmány A 2008 költségvetésben a Tanács és a Parlament közösen arra kérte a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt „az európai uniós szövetségi rendőrség létrehozásának megvalósíthatóságáról és akadályairól”, azt a XX 01 02 11 04 költségvetési tétel alatt szerepeltette, és a két intézmény pénzösszeget szavazott meg a tanulmány elkészítésére. Mi a Tanács véleménye arról, hogy a nem választott Bizottság elutasítja a választott kormányoknak és a választott európai parlamenti képviselőknek a tanulmány elkészítésére irányuló akaratát? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Newton Dunn úr által említett tanulmányt a Tanács nem vitatta meg. * * * 30 . kérdés, előterjesztette: Armando França ( H-0224/08 ) Tárgy: e-igazságszolgáltatás A bel- és igazságügyi miniszterek 2007. október 1-jei és 2-i ülésén a tagállamok arról állapodtak meg, hogy „az igazságszolgáltatást elektronikus eszközök segítségével korszerűsíteni kell, hogy gyorsan, hatékonyan, a hozzájuk közeli szinten és olcsón kielégítse a polgárok és a társaságok igényeit”. Az e-igazságszolgáltatás szerepelt a német, portugál és szlovén elnökség programjaiban, és egyike volt a portugál elnökség prioritásainak, amely kidolgozta az e-igazságszolgáltatás portáljának prototípusát. Figyelembe véve az e-igazságszolgáltatás fontosságát általában véve az igazságszolgáltatás, illetve az uniós tevékenységek e területén folytatott együttműködés szempontjából, milyen

24-04-2008

24-04-2008

HU


stádiumot ért el az európai e-igazságszolgáltatás portál prototípusának fejlesztése, milyen szolgáltatásokat fog nyújtani, és mikor fog elkészülni? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács biztosítani kívánja a tisztelt képviselőt, hogy az e-igazságszolgáltatás a legfőbb prioritásként kezelt feladatok közé tartozik, célja pedig az, hogy az igazságszolgáltatás igazgatása területén olyan európai technikai platformot hozzon létre, amely az összes jelenlegi és jövőbeli nemzeti, közösségi és lehetőség szerint akár nemzetközi elektronikus rendszerekhez hozzáférést biztosít. A Tanács jelenleg vizsgálja az e-igazságszolgáltatás rendszerének alkalmazási körét és a portál pontos tartalmát. E vizsgálat eredményétől függetlenül a jövőbeli e-igazságszolgáltatás portál célja, hogy a lakosság és a jogászok számára egységes hozzáférést biztosítson a jogi információkhoz, az igazságügyi hatóságokhoz, nyilvántartásokhoz, adatbázisokhoz és más rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz, megkönnyítve ezáltal mindennapi munkájukat, amennyiben az európai igazságügyi kérdésekkel áll kapcsolatban. A Tanács már megvitatta a portál nyilvánosság előtti megnyitásának ütemezését. A Bizottság közleményt tett közzé, amelyet a Tanács a későbbi vitáiban figyelembe fog venni. Hangsúlyozni kell, hogy a tagállamoknak a portál nyilvános hozzáférhetővé tétele előtt ellenőrizniük és tesztelniük kell annak esetleges technikai vagy szervezeti problémáit, és biztosítaniuk kell annak hatékony működését. Arról is meg kell győződniük, hogy a portál tartalma valóban az emberek hasznára válik mindennapi életükben. * * * 31 . kérdés, előterjesztette: Zdzisław Kazimierz Chmielewski ( H-0236/08 ) Tárgy: Hidrogén- és üzemanyagcellák Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló tanácsi rendeletről szakértőkkel folytatott együttműködésem során olyan véleménnyel találkoztam, amelyet annyira meglepőnek találtam, hogy arra gondoltam, fel kell hívnom rá a Tanács figyelmét. A szerző az atomfizika területének elismert szakértője. A véleményben a hidrogén- és üzemanyagcellákat olyan lelkesen ábrázolta, hogy azok szinte az összes energia- és környezeti probléma csodaszereként jelentek meg. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a hidrogén pusztán energiahordozó. Annak előállításához más energiaforrások felhasználására van szükség, amelyek hatékonysága az alkalmazott technológiától függően változik, igen kevés százaléktól (szobahőmérsékleten végzett normál elektrolízis) 80%-ig terjed (a víz magas hőmérsékleten végzett bontása). Amennyiben metánt vagy földgázt alkalmaznának, vagy azok előállítására, vagy arra lenne szükség, hogy azokat valahonnan beszerezzék. Mi több, a tárolás és a szállítás egy másik nehéz probléma, amelyet az említett energiahordozó kihasználása érdekében kezelni kell. Mi a Tanács szakértőinek véleménye ebben a kérdésben?

89

90

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A tisztelt képviselő megnyugodhat afelől, hogy a Tanács pontosan tisztában van az európai közlekedési rendszerben a hidrogén- és üzemanyagcellák elterjedt használatával kapcsolatban kezelendő technikai kihívások összetettségével. Ezt tükrözi az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló tanácsi rendelet tervezetének általános bevezetője, amelyben a Tanács kijelenti, hogy az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia terén mutatkozó kihívás rendkívül összetett, széles területet ölel fel, a szükséges technikai kompetenciák ugyanakkor túlságosan szétforgácsolódtak (6935/08 számú dokumentum, (9) preambulumbekezdés a 4. oldalon). A kutatás és fejlesztés területén a szakértők feladata ezért az, hogy értékeljék az üzemanyagcellák és a hidrogéntechnológia technológiai és gazdasági potenciálját, azonosítsák az elméletileg ígéretes technológiai fejlesztéseket, és megvizsgálják a kapcsolódó technológiai és gazdasági kihívásokat, mielőtt azok használatáról jól megalapozott és kétségtelen tudományos bizonyítékok alapján határoznának. A tudományos dokumentumok néha hajlamosak az új technológia potenciális alkalmazásait csodaszerként beállítani. Néhány esetben az ilyen dokumentumok csupán a szóban forgó technológia összes potenciális felhasználását sorolják fel, amelyek további tanulmányozást igényelnek. Egy átfogó tanulmány eredményei rámutathatnak, hogy a potenciálisan igen ígéretes alkalmazások közül néhány vagy egyik esetében sem valószínű, hogy a gyakorlatban sikeresnek bizonyul. Rendszerint azonban ez a módja a tudományos fejlődés elérésének. * * * 32 . kérdés, előterjesztette: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou ( H-0238/08 ) Tárgy: Az európai ügynökségek jövője az EU intézményi struktúrájában Az európai ügynökségekről szóló bizottsági közlemény (13) közelmúltbeli közzétételét követően a Tanács véleménye szerint mi a decentralizált ügynökségek jelentősége a tagállamok területén az Európai Unió intézményi jelenléte szempontjából? Milyen kritériumokat alkalmaz a Tanács annak értékeléséhez, hogy ezek teljesítik-e az ügynökségeket létrehozó aktusok szerinti feladataikat és meghatározott célkitűzéseiket? Mi a Tanács álláspontja az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozására irányuló bizottsági javaslatról, amely javaslat a fenti közlemény értelmében továbbra is érvényes? Úgy gondolja-e a Tanács, hogy az említett hatóság létrehozásának jogalapja megfelelő? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács még nem fogadott el álláspontot a tisztelt képviselő által említett, az európai ügynökségek jövőjéről szóló bizottsági közleményről. (13)

A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, „Európai ügynökségek – A további teendők”, 2008.3.11., COM(2008)0135.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Az európai ügynökségeket létrehozó jogi aktusok némelyike előírja, hogy a szóban forgó ügynökség előrehaladását és munkamódszereit értékelni kell, vagy egyéb esetben felülvizsgálati záradékot tartalmaznak. Az Európai Vasúti Ügynökség létrehozásáról szóló, 2004. április 29-i 881/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében például az Ügynökség munkamódszereit és tevékenységeinek eredményeit a Bizottság értékeli, amely javaslatot nyújthat be a rendelet rendelkezéseinek módosítására. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról szóló rendelet független belső ellenőrzésről rendelkezik, amelyet a hatóságnak a Bizottsággal együttműködésben hatéves időközönként kell elvégeztetnie. A Tanács nem vesz részt ebben az ellenőrzésben, kivéve, ha azt a Hatóságot létrehozó jogi aktus felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslat követi. Mindazonáltal az Európai Parlament és a Tanács a költségvetési hatóság két ágaként 2007. április 18-án együttes nyilatkozatot fogadott el a közösségi ügynökségekről, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy: évente adjon költségvetési áttekintést az összes meglevő és jövőbeli közösségi ügynökségről, beleértve az alapító jogi aktusaikra vonatkozó költségvetési információt, a fő költségvetési mutatókat és a személyzet létszámát, valamint a működési és igazgatási kiadások arányát; végezzen alapos költség-haszon elemzést, és bármilyen új ügynökség létrehozása előtt szisztematikusan alkalmazza és mozdítsa elő az intézményközi megállapodás 47. bekezdésében előirányzott eljárást, rendszeresen értékelje a közösségi ügynökségeket, különösen a költség-haszon arányokra összpontosítva, és hajtsa végre az adott ügynökségeket létrehozó rendeletekben szerepelő felülvizsgálati záradékokat. A Tanács jelenleg vizsgálja az elektronikus hírközlésről és az elektronikus hírközlésre vonatkozó keretről szóló bizottsági javaslatokat, és még nem fogadott el álláspontot az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozására irányuló bizottsági javaslatról. * * * 33 . kérdés, előterjesztette: Johan Van Hecke ( H-0242/08 ) Tárgy: Szomália figyelmen kívül hagyása Szomália az erőszaktól, a növekvő inflációtól és a tartós szárazságtól szenved. A menekülteknek nyújtott élelmiszersegély elégtelen, a menekültek száma pedig már elérte a több százezret is. Csak 2007-ben a főváros, Mogadishu lakosai közül 700.000 fő keresett menedéket az iszlám milíciák és az Etiópia által támogatott kormányzati csapatok közötti erőszakos összecsapások elől. A világon Szomáliát tekintik a legnehezebb terepnek a humanitárius szervezetek működéséhez. Néhány ENSZ tisztviselő szerint Szomália helyzete talán még Darfúrénál is rosszabb. A Tanács már kijelentette, hogy nem vitatta meg a Médecins sans Forntières (Orvosok Határok Nélkül) munkatársainak 2008 elején, Szomáliában bekövetkezett elrablását. Április elején az ENSZ két munkatársát rabolták el. Hány segélyszervezeti munkatársnak kell eltűnnie ahhoz, hogy a Tanács meggyőződjön róla: Szomália kérdését napirendre kell tűznie? A nemzetközi közösség nem hunyhat szemet Szomália tragikus helyzete fölött.

91

92

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács osztja azt a nézetet, hogy a nemzetközi közösség nem hunyhat szemet a Szomáliában uralkodó körülmények fölött. A szomáliai kérdés ezért továbbra is fontos helyet tölt be a Tanács napirendjén. A közös kül- és biztonságpolitika főképviselője, Javier Solana 2008 februárjában találkozót tartott Nur Hassan Husseinnel, az átmeneti szövetségi kormány új miniszterelnökével. Az EU trojka 2008. március 25-én ellátogatott Mogadishuba, ahol az elnökkel és a miniszterelnökkel, a Hawiye klán főnökeivel, a civil társadalom képviselőivel, valamint az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) főparancsnokával folytatott megbeszéléseket. A trojka látogatásának célkitűzése az volt, hogy: jelezze, hogy az EU támogatja az új kormányt és a kiemelt intézkedésekből álló tervezett programját, az EU teljes támogatását fejezze ki az átmeneti szövetségi kormány és az ellenzék közötti, valamennyi szinten zajló egyeztetés hatékony stratégiájához annak biztosítása érdekében, hogy az átmeneti időszak eredményesen lezárulhasson, kifejezze az EU az iránti vágyát, hogy jobban koordinálják az átmeneti szövetségi kormány intézményeiben működő vezető struktúrákat, és fenntartsák az EU mint olyan szereplő szerepét, amely a szomáliai tartós politikai megoldás támogatása érdekében tevékenykedik és tevékenységeit az ENSZ égisze alatt a nemzetközi közösséggel koordinálja. A Tanács számos alkalommal hangsúlyozta az ENSZ vezető szerepének fontosságát a szomáliai politikai folyamat nemzetközi támogatásában, valamint annak szükségességét, hogy az egymással ellentétes kezdeményezések megelőzésére van szükség. Támogatásáról biztosította az AMISOM-ot, az Afrikai Unió szomáliai misszióját is. A Tanács ezenfelül kijelentette, hogy az EU-nak tevékenyen támogatnia kell az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását, a felelősségérzet ösztönzését, valamint a Szomáliában a törvénytelenség kultúrájának megszüntetését szolgáló intézkedéseket. * * * 34 . kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt ( H-0245/08 ) Tárgy: A Spielfeld–Maribor–Zágráb autópálya Ismeri-e a Tanács a Stájerországot (Spielfeld-Straß) Szlovénián (Maribor) keresztül Horvátországgal összekötő autópálya befejezésének ütemezését? Hogyan értékeli a Tanács e munkálatok előrehaladását, amelyek nemcsak Bajorország, Ausztria, Szlovénia és Horvátország, hanem Európa egésze számára fontosak?

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács arról kívánja tájékoztatni a tisztelt képviselőt, hogy ez a kérdés nemzeti hatáskörbe tartozik, és a Tanács ezért azt nem vitatta meg. Mivel e kérdés megvitatása nem tartozik a hatáskörébe, a Tanács nem tud véleményt nyilvánítani róla. * * * 35 . kérdés, előterjesztette: Richard Howitt ( H-0248/08 ) Tárgy: A kedvezményezett országok GSP+ státuszáról szóló rendelet megújítása A Tanács várhatóan mikor fogja meghozni a GSP+ kereskedelmi engedményekről szóló 980/2005/EK rendelet (14) megújításáról szóló határozatot, és milyen ütemezést és mechanizmusokat fog a Tanács alkalmazni annak ellenőrzéséhez, hogy a kedvezményezett országok ténylegesen megerősítik és végrehajtják-e a kereskedelmi preferenciák elnyeréséhez szükséges emberi és munkajogi egyezményeket? Milyen konzultációkat folytatott vagy fog folytatni az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel ebben a kérdésben és mikor? Milyen adatokat fog felhasználni a Tanács a kereskedelmi preferenciák kereskedelemre gyakorolt hatásának értékeléséhez a határozatának mérlegelésekor, és fog-e további kutatást kérni a Tanács az átmeneti időszak kérdésével kapcsolatban? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A preferenciák általános rendszerét (GSP), valamint a fenntartható fejlődésre és felelősségteljes kormányzásra vonatkozó különleges ösztönző előírást (GSP+) többoldalú végrehajtási rendeletek formájában fogadták el. Ezek közül az első, a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendelet 2008. december 31-én jár le. A Bizottság kérésére a Tanács jelenleg vizsgálja a 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig tartó időszakot lefedő rendelet tervezetét. A javaslatot az Európai Parlamenthez is benyújtották, amely kifejezte álláspontját. A Tanács – ahogyan azt minden jogalkotási javaslat esetében teszi – a Szerződésekben megállapított eljárásokat fogja követni a javasolt rendelet elfogadásának folyamatában. Ennek során tiszteletben fogja tartani az e Szerződésekből fakadó intézményi egyensúlyt. * * *

(14)

HL L 169., 2005.6.30., 1. o.

93

94

HU


36 . kérdés, előterjesztette: Diamanto Manolakou ( H-0250/08 ) Tárgy: Horvát ifjúsági aktivisták megfélemlítése Néhány napja az uniós tagságra jelölt Horvátország hatóságai intézkedéseket tettek (házkutatás és kihallgatás) Vinco Draca, az „S.O.S Horvát Ifjúsági Unió” tagjának megfélemlítésére, azzal az indokkal, hogy a tulajdonában volt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség által 2008. április 3. és 6. között a balkáni fővárosokban, számos kommunista és antiimperialista ifjúsági szervezet részvételével szervezett Nemzetközi Szolidaritási Karaván több plakátja. A horvát hatóságok az alapvető demokratikus jogok e brutális megsértését Bush amerikai elnök horvátországi látogatásával indokolták. Elítéli-e a Tanács az ilyen cselekedeteket, amelyek a haladó ifjúság politikai tevékenységének terrorizálására és akadályozására törekednek, és amelyek botrányosan sértik a fiatalok alapvető demokratikus jogait? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács nem ismeri a kérdésben említett Vinko Drača ügyének részleteit és körülményeit. Mindazonáltal biztosítani kívánja a tisztelt képviselőt, hogy az EU általános álláspontja a demokrácia és az emberi jogok elemi elveinek tiszteletben tartásával kapcsolatban, illetve az említett elvek iránti elkötelezettsége egészen egyértelmű. Horvátországnak az Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokban részt vevő államként teljesítenie kell az Európai Tanács koppenhágai ülésén megállapított politikai kritériumokat; más szóval elegendő intézményi stabilitással kell rendelkeznie ahhoz, hogy garantálja a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok tiszteletben tartását és a kisebbségek védelmét. Ami a csatlakozási tárgyalások keretében megállapított követelményeket illeti, Horvátországtól azt is elvárják, hogy folytassa reformfolyamatát, és tegyen további előrehaladást a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok elveinek tiszteletben tartása és a jogállamiság alkalmazása terén, amelyek az Európai Unió alapjait képezik. E kérdések mindegyikét megvitatják a Stabilizációs és Társulási Tanács ülésein – amelyek közül a következőre április 28-án, Luxemburgban kerül sor –, valamint a csatlakozási tárgyalások során, az igazságügy és az alapvető jogok fejezete alatt. Ezenfelül a Tanács illetékes testületei folytatják e kérdések figyelemmel kísérését, és nyomon követik a felülvizsgált csatlakozási partnerség végrehajtását. A Tanács ezért arról tudja biztosítani a tisztelt képviselőt, hogy folytatja az alapvető jogok kérdésének alapos figyelemmel kísérését, és gondoskodik arról, hogy ezzel a megfelelő szinteken foglalkozzanak. * * *

24-04-2008

24-04-2008

HU


37 . kérdés, előterjesztette: Jean Lambert ( H-0252/08 ) Tárgy: Kéjhölgyek: a japán birodalmi hadsereg által a II. világháború előtt és annak során elkövetett háborús szexuális kizsákmányolás Az Európai Parlament 2007. december 13-án elfogadta a P6_TA(2007)0632 állásfoglalást, amely egyebek közt felhívta a japán kormányt, hogy vállaljon történelmi és jogi felelősséget a „kéjhölgyek” leigázásáért és rabszolgasorba vetéséért, és nyilvánosan cáfolja meg azokat az állításokat, amelyek szerint ezekre az atrocitásokra soha nem került sor. A Japánban a múltban elkövetett bűntettek áldozatainak elismerése és kártérítése régóta várt jelet adna, mivel a nőket érő szexuális erőszakot még mindig háborús eszközként alkalmazzák a konfliktusok által érintett térségekben. A Parlament decemberi állásfoglalására, valamint a szlovén és a következő francia elnökség azon szándéknyilatkozatára építve, miszerint a fegyveres konfliktusok által érintett nők jogait prioritásként kezelik, milyen lépéseket tett a Tanács az Európai Parlament állásfoglalásának nyomon követésére? Tervezi-e a Tanács, hogy a közelgő EU-Japán csúcstalálkozón él az alkalommal, és a Japán kormányt bocsánatkérésre, valamint annak elismerésére szólítja fel, hogy a kéjhölgyekkel történtek a nemzetközi jog értelmében bűntettnek minősülnek? Milyen további tervei vannak a Tanácsnak azzal kapcsolatban, hogy ezt a kötelezettségvállalást más idevágó jövőbeli találkozók megragadásával továbbvigye? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács tanulmányozta az Európai Parlament által 2007. december 13-án a kéjhölgyekről (szexuális rabszolgák Ázsiában a II. világháború alatt) elfogadott állásfoglalást. Az EU különös fontosságot tulajdonít a nők jogainak és a nők elleni erőszak kérdésének. A nemzetközi emberi jogi normákkal és az Európai Unió összes tagállamára nézve közös etikai és alkotmányos elvekkel összhangban az EU időről időre felhívja a Közösséghez nem tartozó országokat, hogy tartsák tiszteletben az Egyesült Nemzetek testületei által elfogadott határozatokat, és kezdjék meg a nők emberi jogainak és alapvető szabadságainak lehető legteljesebb tiszteletben tartását szolgáló törvények és intézkedések végrehajtását. Ennek keretében a Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi jogi világkonferencia által 1993-ban elfogadott bécsi nyilatkozat és cselekvési program kijelentette, hogy a nemzetközi közösség kiemelt célkitűzései közé tartozik, hogy a nők teljes körűen és egyenlő módon élhessenek emberi jogaikkal, valamint hogy a kormányoknak és az ENSZ-nek fokozniuk kell erőfeszítéseiket ennek elérésére. Az EU és Japán rendszeresen megvitatja az emberi jogi kérdéseket az EU trojka és Japán miniszteri találkozóin. A fegyveres konfliktusok által érintett nők védelmének kérdése a szlovén elnökség számára is fontos. Az EU továbbra is gondos figyelmet fog szentelni ennek a kérdésnek.

95

96

HU


* * * 38 . kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău ( H-0253/08 ) Tárgy: A helyzet jelenlegi állása – az energiapolitika stratégiai felülvizsgálata Az Európai Tanács 2008. márciusi ülése felhívta a figyelmet az Unió energiabiztonsága növelésének fontosságára, ugyanakkor a korábbi, 2007. márciusi ülés a Nabucco projektet az Unió energiaforrásainak és energiabiztonságának diverzifikálása összefüggésében európai érdekű projektnek minősítette. Tudna-e a Tanács tájékoztatást adni az energiapolitika stratégiai felülvizsgálatának jelenlegi állásáról, amelynek fő témája az Európai Tanács által márciusban bejelentettek szerint az energiaellátás biztonsága, az összekapcsolhatóság, valamint az Unió energia területén folytatott külpolitikája lesz? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Amit azt a tisztelt képviselő megemlíti, az Európai Tanács a 2007. márciusi és 2008. márciusi ülésén szólt az EU energiabiztonságának fontosságáról, ami az Európai Tanács európai energiapolitikáról szóló cselekvési tervében (2007-2009) tükröződik. Az Európai Tanács által 2008 márciusában elfogadott következtetésekkel összhangban az energiastratégia következő felülvizsgálatára 2008 novemberében fog sor kerülni. Amint a tisztelt képviselő előtt bizonyára ismeretes, e felülvizsgálatért a Bizottság felelős. A helyzet jelenlegi állásáról ezért részletes tájékoztatást a Bizottság nyújt. * * * 39 . kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro ( H-0255/08 ) Tárgy: Az EU kapcsolatai Kubával Figyelembe véve az EU által 2003-ban elfogadott – és máig nem alkalmazott – szankciókat, valamint a Kubáról szóló, 1996. évi együttes álláspontját, amely egy szuverén állam belső ügyeibe való nyílt beavatkozás szellemében meghatározza a politikai változás előmozdításának célkitűzését, milyen kezdeményezéseket kíván tenni az EU a Kubával meglévő kapcsolatainak rendezésére, és különösen azon akadályok megszüntetésére, amelyeket – objektív módon tekintve – e kapcsolatok hátráltatására hoztak létre, mint például a szankciók és a Kubáról szóló közös álláspont? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Guerreiro úr által említett intézkedéseket a Tanács 2003-ban fogadta el. Ezt a lépést a békés ellenzék szólásszabadságért kampányoló 75 tagjára kiszabott börtönbüntetésre adott válaszként tette. Kuba a maga részéről úgy döntött, hogy befagyasztja kapcsolatait azon uniós tagállamok hatóságaival, amelyek nagykövetségei a békés ellenzék tagjait meghívták a nemzeti ünnepeken tartott ünnepi rendezvényekre. Az Európai Unió az EU

24-04-2008

24-04-2008

HU


és Kuba közötti kapcsolatok ismételt rendezésére irányuló törekvéseként 2005-ben egyoldalúan visszavonta a 2003-ban elfogadott intézkedéseket. Az Európai Tanács 2007. júniusi következtetései szerint az EU elismeri a kubaiak azon jogát, hogy saját jövőjükről döntsenek. Az Unió fejlesztési együttműködésen keresztül vagy más módon továbbra is aktívan hozzá kíván járulni a kubai társadalom minden rétegének jövőbeli fejlődéséhez. Az EU továbbra is emlékeztetni fogja a kubai hatóságokat azon kötelességükre, hogy előmozdítsák a kubai állampolgárok emberi jogainak és alapvető szabadságainak tiszteletben tartását, nem utolsósorban figyelembe véve, hogy Kuba az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagja. A Tanács tovább fogja vizsgálni a Kubai hatóságokkal folytatott átfogó és nyitott párbeszéd újrakezdésének lehetőségeit, amint azt az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa által 2007 júniusában elfogadott következtetések felvetették, ám most Kubán múlik, hogy elfogadja a politikai párbeszédre irányuló ajánlatot és a brüsszeli találkozóra vonatkozó meghívást. * * * 40 . kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė ( H-0257/08 ) Tárgy: Rákmegelőző stratégia A rák ellenei küzdelem a Tanács hivatalban levő elnökségének legfőbb prioritásai közé tartozik. Szakértők szerint az 1986. április 26-i csernobili katasztrófa jelentősen befolyásolta a daganatos betegségek elterjedését, és a katasztrófa következményei még mindig éreztetik a hatásukat, nemcsak Ukrajnában és Fehéroroszországban, hanem a régió más országaiban is, amelyek az Unió tagállamai, azaz Lengyelországban, Lettországban és Litvániában. A szakértők a daganatos és szív-érrendszeri betegségek, a fiatal családokban mutatkozó terméketlenségi problémák növekvő számát és más kérdéseket a csernobili katasztrófával hozzák összefüggésbe. Milyen lépéseket tesz a Tanács a rák elleni küzdelem prioritásának végrehajtására? Készült-e cselekvési terv e problémák kezelésére az Európai Unióban? Létezik-e rákmegelőző stratégia? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács köszönetet mond a tisztelt képviselőnek az e fontos kérdés iránti érdeklődéséért. A rák elleni küzdelem kiemelt prioritás a szlovén elnökség számára a közegészségügy területén. A közelmúltban „A rák terhe – Hogyan csökkenthető?” címmel a szlovéniai Brdo pri Kranjuban 2008. február 7-8-án megrendezett konferenciát követően az elnökség következtetéseket fog benyújtani elfogadásra a Tanácshoz a 2008. június 10-i tanácsi ülésen. Az elnökség javasolni fogja, hogy a Tanács kérje fel a Bizottságot, hogy az „Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008-2013” című fehér könyvben (15) (15)

COM(2007) 630 végleges.

97

98

HU


meghatározott alapvető elvek és stratégiai célkitűzések alapján terjesszen elő uniós cselekvési tervet a rák elleni küzdelemről; a cselekvési tervnek a rák elleni védekezés holisztikus és több tudományágat felölelő megközelítésének valamennyi szempontjára ki kell terjednie, beleértve a rákmegelőzést, a korai felismerést, a diagnosztizálást, a kezelést, a rehabilitációt és a palliatív ellátást. Az Európai Közösség és a tagállamok a rendelkezésre álló adatok alapján kezdeményezések a közegészségügy javítását és a betegségeknek az egészséges életmódok ösztönzése révén történő megelőzését szolgáló kezdeményezéseken és intézkedéseken keresztül fáradhatatlan erőfeszítéseket tesznek a rák megelőzése és az az ellen való védekezés érdekében. Ezek az erőfeszítések a rák kialakulása kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a dohányzás visszaszorítására, az egészséges étrend és a testmozgás népszerűsítésére, a veszélyes és káros alkoholfogyasztás csökkentésére, a korai diagnosztizálást szolgáló szűrésre, a munkahelyeken és a környezetben jelen levő fizikai, kémiai és biológiai rákkeltő anyagok hatásának enyhítésére, valamint az élelmiszertermékek biztonságosságának biztosítására összpontosítanak. A rák egyre növekvő terhének csökkentésére továbbra is a megelőzés a leghatékonyabb hosszú távú stratégia. A közegészség javítására és az elsődleges megelőzésre irányuló következetes célkitűzés a különböző jogalkotási és tevékenységi területeken tett intézkedések segítségével előmozdítaná a rák megelőzését. * * * 41 . kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki ( H-0259/08 ) Tárgy: Az újságírókkal és a független sajtóval szemben gyakorolt elnyomás Fehéroroszországban Hogyan tud fellépni a Tanács az újságírókkal és a független sajtóval szemben Fehéroroszországban alkalmazott elnyomó intézkedésekre válaszul? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács komoly aggodalommal követte a március 27-i eseményeket, amikor a fehérorosz rendőrség razziát tartott a Radio Racyja, a fehéroroszországi Európai Rádió és a Belsat TV helyiségeiben, és a Belapan hírügynökség több független újságíróját letartóztatta és kihallgatta. Az elnökség március 28-án nyilatkozatot adott ki az Európai Unió nevében, amelyben mélységes csalódottságának adott hangot a legutóbbi fehéroroszországi eseményekkel kapcsolatban. Azzal is tisztában van, hogy március 27. után újabb riasztó razziasorozat zajlott az ország egészében, amelynek eredményeként olyan fehérorosz újságírókat tartóztattak le, akik a külföldi médiával álltak kapcsolatban. * * *

24-04-2008

24-04-2008

HU


42 . kérdés, előterjesztette: Hans-Peter Martin ( H-0261/08 ) Tárgy: A szabályozási ügynökségek keretszabálya A Bizottság 2005-ben benyújtotta az európai szabályozási ügynökségekről szóló intézményközi megállapodás tervezetét. A Bizottság 2008. március 11-i közleménye szerint (COM(2008)0135) ezt a javaslatot most visszavonták. A közlemény kijelentette, hogy ennek oka részben az volt, hogy „2006 folyamán” nem „sikerült előrelépni a megállapodástervezetről folytatott tárgyalásokon”, mivel a Tanács „nem volt kész figyelmet szentelni a témának”, és „kétségek merültek fel az intézményközi megállapodás eszközének alkalmazhatóságát illetően”. Mivel indokolta a Tanács az intézményközi megállapodásról folytatott tárgyalások elutasítását? Mi a Tanács álláspontja a 2008. március 11-i bizottsági közleménnyel kapcsolatban? A Tanács véleménye szerint minek kellene történnie ahhoz, hogy még ez év vége előtt mindhárom intézmény számára elfogadható megoldás szülessen a szabályozási ügynökségek keretszabályáról? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A Tanács 2005-ben megkezdte a szabályozási ügynökségek keretszabályáról szóló intézményközi megállapodás bizottsági tervezetének (16) vizsgálatát. A vitát 2007 áprilisában zárták le. A 2007. június 22-én az Európai Parlament elnökéhez küldött levél összegezte a Tanácsban folytatott viták kimenetelét az Európai Parlament számára. E levél tartalma szerint a Tanács megállapodott arról, hogy a szabályozási ügynökségek létrehozásakor olyan elveket kell figyelembe venni, mint a felelősségteljes kormányzás, a szabályozás javítása, a felelősség, az átláthatóság, a szakmaiság, valamint az ügynökségek költség-haszon elemzések és hatásvizsgálatok alapján elvégzett értékelése. Mindazonáltal a szabályozási ügynökségek általános szabályozási keretének létrehozására vonatkozó, jogilag kötelező erejű aktus vagy intézményközi megállapodás elfogadása a Tanácson belül elégtelen támogatást kapott. A Tanács ugyanebben a levélben kifejezte abbéli hajlandóságát is, hogy a Parlamenttel és a Bizottsággal együtt megvizsgálja a szabályozási ügynökségek létrehozásával és működésével kapcsolatos problémákat. Ennek célja, hogy ne csak a megfelelő jogalap szerint végzett eseti értékelés legyen, hanem hogy azt más meglevő – például a költségvetési eljárásra vonatkozó – jogi aktusok alapján és a Tanács határozataival összhangban is végezzék. Ami a tisztelt képviselő második kérdését illet, a Tanács kellő időben meg fogja vizsgálni a Bizottság „Európai ügynökségek – A további teendők”című, 2008. március 11-i közleményét (17) . (16)

Intézményközi megállapodás-tervezet az európai szabályozási ügynökségek keretszabályáról – COM(2005) 59 végleges – 7032/05.

(17)

COM(2008) 135 végleges.

99

100

HU


* * * 43 . kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas ( H-0263/08 ) Tárgy: Az Egyesült Államok rakétavédelmi pajzsa lengyel és cseh területen A nemrégiben, 2008. április 4-én tartott NATO csúcstalálkozón úgy határoztak, hogy az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerét Lengyelország és Csehország területére telepítik, és a részvételt az EU más tagállamaira is kibővítik. Az Egyesült Államok és a NATO elhamarkodott cselekvése új fegyverkezési versenyt szül, súlyosbítja a régióban az imperialista rivalizálást és összeütközéseket, és Európa egészének népeire nézve kockázatokkal és beláthatatlan következményekkel jár. Ezek az agresszív tervek a lengyel és cseh nép tömeges tiltakozásába ütköztek, az európai antiimperialista békemozgalom pedig határozottan elítélte azokat. Elítéli-e a Tanács a NATO és az Egyesült Államok arra irányuló döntését, hogy ezt a rendkívül veszélyes tervet a lengyel, a cseh és az európai népek összességének ellenállása és tiltakozása ellenére végrehajtja? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. A rakétavédelmi pajzsra vonatkozó vita eddig a következő három szinten zajlott: (1) kétoldalú megbeszélések az Egyesült Államok és az érintett országok (a Cseh Köztársaság és Lengyelország) kormányai között, (2) kétoldalú megbeszélések az Egyesült Államok és Oroszország között, valamint (3) a NATO keretében folytatott viták, beleértve azokat is, amelyekre a NATO-Oroszország Tanácsban került sor. A NATO továbbra is tagjai kollektív védelmének alapja, és ezért szolgált fő fórumként az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzzsal kapcsolatos terveiről folytatott vitához. Ami az Európai Uniót illeti, a kérdés a tagállamok hatáskörébe tartozik. * * * 44 . kérdés, előterjesztette: Athanasios Pafilis ( H-0265/08 ) Tárgy: A Cseh Köztársaság Kommunista Ifjúsági Uniójának (KSM) elfogadhatatlan betiltása A cseh kormány 2006. októberi határozata, miszerint betiltja a Cseh Köztársaság Kommunista Ifjúsági Uniójának (KSM) működését, és az ország igazságügyi hatóságainak e határozatot megerősítő közelmúltbeli döntése a szólásszabadság és a nézetek terjesztése, valamint a politikai szervezetek alakításával kapcsolatos szabadság alapvető jogainak kirívó megsértését jelenti. A betiltás alapjául szolgáló érv elfogadhatatlan és veszélyes, nevezetesen az, hogy a cseh KSM „a termelési eszközök szocializációjának kedvez”, ami azt mutatja, hogy ez az elfogadhatatlan határozat az EU-ban kibontakozó általánosabb kommunistaellenes kampány részét képezi, amelynek célja a kommunista ideológia és az imperialistaellenes tevékenység üldözése és kriminalizálása.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Elítéli-e a Tanács a politikai üldözést, a cseh KSM politikai tevékenységének betiltását és kriminalizálását, ami az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerének európai kiépítése elleni intenzív lakossági tiltakozás idején zajlik? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és a Tanácsra vagy a tagállamokra nézve nem kötelező érvényű választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2008. áprilisi strasbourgi ülésén a Tanácshoz intézett kérdések órája során. Athanasios Pafilis úr kérdése olyan ügyre vonatkozik, amely az általa említett tagállam hatáskörébe tartozik. A Tanács nem tud álláspontot elfogadni ebben az ügyben. * * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 51 . kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford ( H-0190/08 ) Tárgy: Egyenlő foglalkoztatás Milyen álláspontra jutott a Bizottság a tekintetben, hogy az Egyesült Királyság egyenlő foglalkoztatásra (nemi irányultságra) vonatkozó szabályozása helyesen hajtotta-e végre a 2000/78/EK irányelvet (18) , beleértve a vallási testületekre vonatkozó kivételeket, az állításuk szerint „homoszexuális magatartás” alapján megkülönböztetést elszenvedett heteroszexuális személyek védelmének megfelelőségét, valamint az állítólagos megkülönböztetés és a személy nemi irányultsága közötti kapcsolat okozati viszonyára vonatkozó vizsgálat alkalmazását? Válasz A Bizottság jelenleg elemzi a 2000/78/EK irányelv (19) Egyesült Királyság általi átültetését. Az Egyesült Királyság ezt az irányelvet különösen az egyenlő foglalkoztatásról (nemi irányultságról) szóló 2003. évi szabályozáson keresztül ültette át. Bár még mindig túl korai határozott értékelést adni arról, hogy megfelel-e ez a szabályozás a 2000/78/EK irányelvnek, a Bizottság szeretne megjegyzéseket fűzni a kérdésben felvetett témákhoz. A 2000/78/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint lehetséges az eltérő bánásmód indokolása, ha az adott jellemző valódi, meghatározó foglalkozási követelmény. Ez a lehetőség kizárólag a szóban forgó, meghatározott foglalkoztatási tevékenység jellegével kapcsolatban áll fenn. A Bizottság megállapítja, hogy az egyenlő foglalkoztatásról (nemi irányultságról) szóló 2003. évi szabályozás értelmében a foglalkoztató egy szervezett vallás érdekében történő foglalkoztatás tekintetében nemi irányultságra vonatkozóan követelményt állíthat, ha a cél az, hogy megfeleljenek a vallás tanainak, vagy elkerüljék az összeütközést a vallás jelentős számú követőjének szigorú vallási meggyőződéseivel. A Bizottság úgy véli, hogy az ilyen rendelkezéseket az irányelvvel összeegyeztethetőnek lehet tekinteni, feltéve, hogy

(18)

HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(19)

HL L 303., 2000.12.2.

101

102

HU


valódi, meghatározó foglalkozási követelményről van szó, amely teljesíti a jogszerű célkitűzést és amelyet arányos módon alkalmaznak. A heteroszexuális személyek megkülönböztetés elleni védelmét illetően megjegyzendő, hogy a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalma hasonló módon alkalmazandó a homoszexuális és heteroszexuális személyekre. Egy heteroszexuális személy ezért ugyanolyan módon részesülne védelemben a lehetséges megkülönböztetéssel szemben, mint egy homoszexuális személy. A megkülönböztetés eseteivel kapcsolatos okozati viszony vizsgálatát az irányelv 2. cikke állapítja meg, amely meghatározza a megkülönböztetés fogalmát. Nemi irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy a nemi irányultsága miatt egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül egy hasonló helyzetben. Közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy semleges előírás vagy gyakorlat egy bizonyos szexuális irányultságú személyre aránytalan hatást gyakorol, kivéve, ha az elérni kívánt cél törvényes és azt arányos módon alkalmazzák. Azt is meg kell jegyezni, hogy az irányelv 10. cikke lehetővé teszi a bizonyítási teher megfordítását, ha a magát megkülönböztetés áldozatának valló személy meg tudja állapítani a megkülönböztetést vélelmét: ebben az esetben az alperesnek kell bizonyítania, hogy a megkülönböztetés nem történt meg. * * * 52 . kérdés, előterjesztette: Martin Callanan ( H-0197/08 ) Tárgy: Foglalkoztatás, szociális ügyek és esélyegyenlőség A Lisszaboni Szerződés értelmezése szerint alkalmazandó és kötelező lesz-e az Alapjogi Charta az Egyesült Királyság jogára, különösen a foglalkoztatási jogra nézve? Válasz A 2007. december 13-án, Lisszabonban aláírt Lisszaboni Szerződéssel módosított, az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikke előírja, hogy az Európai Unió 2000. december 7-i, 2007. december 12-én Strasbourgban ünnepélyesen kihirdetett Alapjogi Chartája ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. A Charta 51. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Charta az Unió intézményeire, szerveire és hivatalaira alkalmazandó, valamint a tagállamokra alkalmazandó annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. A Lisszaboni Szerződéssel módosított EU-Szerződés 7. jegyzőkönyve tisztázza a Charta alkalmazását Lengyelország és az Egyesült Királyság joga és közigazgatási intézkedései tekintetében, valamint annak e tagállamokon belüli jogi érvényesíthetőségét. Kijelenti különösen, hogy a Charta nem terjeszti ki az Európai Unió Bíróságának, Lengyelország vagy az Egyesült Királyság bármely bíróságának vagy törvényszékének hatáskörét az annak megállapítására való lehetőségre, hogy e tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, gyakorlatai vagy intézkedései nincsenek összhangban azokkal az alapvető jogokkal, szabadságokkal és elvekkel, amelyeket a Charta újólag megerősít. Hozzáteszi továbbá, hogy Charta IV. címében (amely a szolidaritásról szól, beleértve a munkavállalók számos alapvető szociális jogát) semmi nem keletkeztet Lengyelországra vagy az Egyesült Királyságra alkalmazható, jogilag érvényesíthető jogokat,

24-04-2008

24-04-2008

HU


kivéve, ha Lengyelország vagy az Egyesült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik. * * * 53 . kérdés, előterjesztette: Nirj Deva ( H-0199/08 ) Tárgy: Foglalkoztatás Mi a Lisszaboni Szerződésben szereplő „megfelelő szociális védelem” és „tartósan magas foglalkoztatás” jogi fogalommeghatározása és joghatása? Válasz A „megfelelő szociális védelem” és „tartósan magas foglalkoztatás” kifejezés a jelenlegi szociálpolitika keretében elérendő célkitűzésekhez kapcsolódik, mivel ezek a jelenlegi EK-Szerződés 136. cikkében szerepelnek. A Lisszaboni Szerződés megerősítette e célkitűzéseket, mivel az EK-Szerződés 136. cikkét nem módosították. Ezenfelül a Bizottság megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződéssel módosított EU-Szerződés 2. cikke „Az Unió a következő célokat tűzi ki maga elé: a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítása” részt az alábbi szöveggel helyettesíti: „Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely ... magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot ... célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul...”. A Bizottság tájékoztatni kívánja a tisztelt képviselőt, hogy a közösségi intézmények még nem alakítottak ki e célkitűzések végleges jogi fogalommeghatározását. E célkitűzések eléréséhez a Közösség többek között az EK-Szerződés 137. cikkében felsorolt számos területen támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét, mint amilyen például a szociális biztonság és a szociális védelem, valamint a munkavállalók védelmének több formája. * * * 54 . kérdés, előterjesztette: Nils Lundgren ( H-0201/08 ) Tárgy: Lisszaboni Szerződés A Bizottság véleménye szerint a 145-148. cikk azt jelenti, hogy az EU intézményei jogilag kötelező szabályokat fogadhatnak el a foglalkoztatáspolitikáról? A nemzeti szinten elfogadott foglalkoztatáspolitika mely vonatkozásait nem érintheti az EU joga és a Bíróság által végzett jogi felülvizsgálat? Mi a joghatása a 151. cikkben használt olyan kifejezéseknek, mint például „a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását”, „megfelelő szociális védelem” és „tartósan magas foglalkoztatás”? Hogyan határozza meg a Bizottság a „tartósan magas foglalkoztatás” fogalmát? Válasz A Lisszaboni Szerződés megerősítését követően a tisztelt képviselő által említett 145–148. cikkek lesznek az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében kialakítandó politikák egyikének tekintendő foglalkoztatáspolitikával foglalkozó cikkek. Ezek a cikkek valójában a jelenlegi EK-Szerződés 125–128. cikkei, és azokat a Lisszaboni Szerződés nem módosította. Az európai intézmények ezért nem fognak tudni kötelező erejű foglalkoztatási intézkedéseket elfogadni, mint ahogyan jelenleg teszik. A foglalkoztatással kapcsolatos

103

104

HU


európai együttműködés így az európai foglalkoztatási stratégiából fakad, amely a nyitott koordinációs módszeren alapul, amelynek keretében a Tanács és a Bizottság megállapodik a tágabb irányvonalakról és a közös célkitűzésekről, valamint az egyedi ajánlások elfogadásának lehetőségéről. A Bizottság tájékoztatja a tisztelt képviselőt, hogy a Lisszaboni Szerződés 151. cikke pontosan megegyezik az EK-Szerződés jelenlegi 136. cikkének szövegével, valamint annak célkitűzéseivel. Jelenleg e célkitűzések elérése a közösségi támogatást és a tagállamok kiegészítő tevékenységeit foglalja magában az EK-Szerződés 137. cikkében felsorolt számos területen, mint például a szociális biztonság és a szociális védelem, valamint a munkavállalók védelmének különböző formái. A Bizottság hangsúlyozza azonban, hogy sem a közösségi intézmények, sem az Európai Közösségek Bírósága nem alkotta meg a „tartósan magas foglalkoztatás” jogi fogalommeghatározását. * * * 55 . kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt ( H-0206/08 ) Tárgy: Gyermeknevelési támogatás és demográfia Megvizsgálta-e a Bizottság – amint egy korábbi kérdésre adott válaszában ígérte – a gyermeknevelési támogatásnak a népesedési tendenciákra gyakorolt hatását azokban az országokban, ahol ilyen támogatást alkalmaznak (pl. Norvégiában)? Kapcsolatot tartott-e fenn a Bizottság az ezen a területen tevékenykedő nem kormányzati szervezetekkel? Válasz A Bizottság megállapítja, hogy a demográfusok igen óvatosak szoktak lenni, ha a demográfiai jelenségeket – például a születésszám változását – bármilyen meghatározott szociálpolitikai intézkedéssel kell kapcsolatba hozni. A Norvégiában megfigyelt, viszonylag magas születési ráta valószínűleg különféle társadalmi-gazdasági és kulturális tényezők eredménye. Bár a Bizottság nem végezte el az egyedi intézkedések értékelését, a széles körű, rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szakmai, a magánés a családi élet jobb összeegyeztetését segítő családtámogatás nagy valószínűséggel csökkenti a gyermekek kívánatos és tényleges száma közötti a különbséget. A norvég szülőtámogatási rendszer azáltal mozdítja elő a munka és a családi élet összeegyeztetését, hogy nagy összegű ellátást (a korábbi jövedelem 80–100%-át, körülbelül évi 50.000 EUR határig) nyújtja egy rövid, 44–54 hetes időszakra (a hosszabb időszakra csak kisebb összeget, a korábbi jövedelem 80%-át). A fizetett szülői szabadságból hat hetet az apa számára tartanak fenn, és azt az anya nem veheti át. Így a rendszer ösztönzi a munkaerőpiacra való gyors visszatérést, és – nevezetesen a kieső jövedelem magas küszöbértéket elérő, teljes pótlásával – megteremti a partnerüknél nagyobb jövedelemmel rendelkező apák számára a feltételeket a szülői szabadság igénybevételéhez (20) .

(20)

A szülői szabadság e rendszeréről, valamint a más európai országokban meglévő rendszerekről bővebb információ: lásd MISSOC (összehasonlító táblázatok a szociális védelemről), az alábbi címen: http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/missoc_en.htm.

24-04-2008

24-04-2008

HU


A családpolitikájukat korszerűsíteni és különösen a szakmai és a magánélet egyensúlyát javítani kívánó tagállamok támogatása érdekében a Bizottság intézkedések sorát indította el, különös hangsúlyt fektetve az összeegyeztetésre, valamint a lisszaboni stratégiával és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikával fennálló szoros kapcsolatokra, beleértve a következőket: A Bizottság 2007 májusában közzétette az „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című közleményét (21) , amelyben áttekintést ad az EU-ban alkalmazott családtámogatási politikákról, és választ ad az Európai Tanács „Európai összefogás a családokért” elnevezésű kezdeményezésére, amely a családpolitikák területén az információk, a helyes gyakorlatok és a kutatási eredmények cseréjéhez szolgál európai platformként; A Bizottság az EK-Szerződés 138. cikkének (3) bekezdésével összhangban konzultációt indított az európai szociális partnerekkel a magán-, a családi és a szakmai élet összeegyeztetése tárgyában, beleértve a szülői szabadságról szóló 96/34/EK irányelv (22) lehetséges felülvizsgálatát is. A konzultációs eljárás a második szakaszba lépett, és annak végleges kimenetelétől függően a Bizottság úgy dönthet, hogy javaslatokat terjeszt elő az összeegyeztetés területére vonatkozó meglevő jogszabályok kiegészítésére; A Bizottság 2007 júniusában új, demográfiai kérdésekkel foglalkozó kormányzati szakértői csoportot hozott létre, amely mind a 27 tagállam képviselőiből áll. A szakértői csoport 2008-ban úgy döntött, hogy a családpolitikák és az aktív öregedés területére vonatkozó politikák értékelésére összpontosít; Az EU kutatási keretprogramjai keretében finanszírozott különböző projektek és a családokkal kapcsolatos témákra vonatkozó tanulmányok bővíteni fogják a demográfiával és családpolitikákkal kapcsolatos ismereteket. A Bizottság támogatja az OECD-t is annak érdekében, hogy felgyorsítsa a családi mutatók új adatbázisának kialakítását; A Bizottság folytatni fogja a kétéves demográfiai fórumok és jelentések sorozatát. A következő demográfiai fórumra a tervek szerint 2008. november 24-én és 25-én, Brüsszelben fog sor kerülni, a második demográfiai jelentést pedig a fórum szempontjából időben közzé fogják tenni. Mind a fórum, mind a jelentés figyelmet fog fordítani az összeegyeztetést célzó politikákra. A Bizottság a családdal kapcsolatos kérdéseket illetően nem kormányzati szervezetek széles körével tart fenn kapcsolatot. Különösen a demográfiai kérdésekkel foglalkozó kormányzati szakértői csoport ülései kapcsán tartottak olyan üléseket és szemináriumokat, amelyekre meghívták a nem kormányzati szervezetek képviselőit. E szemináriumok egyike, amelyet 2007 novemberében tartottak, a gyermekgondozásra összpontosított, és a családpolitikákról 2008 júniusára további szemináriumot terveznek. Ezenfelül az „Európai összefogás a családokért” webes portálja fórumot fog biztosítani az érintett szervezetek közötti kapcsolattartáshoz és információcseréhez. * * *

(21)

COM(2007) 244.

(22)

A Tanács 1996. június 3-i 96/34/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról, HL L 145., 1996.6.19.

105

106

HU


56 . kérdés, előterjesztette: Glenis Willmott ( H-0209/08 ) Tárgy: Harmadik felek (a lakosság tagjai) részéről elszenvedett erőszak Az egyesült királyságbeli bolti, értékesítő és hasonló munkavállalók egyesülete (USDAW) által a bolti munkavállalóknak a munkához kapcsolódó erőszakkal és bántalmazással kapcsolatos tapasztalatairól készített közelmúltbeli felmérése megdöbbentően részletezi az éppen az általuk kiszolgálni kívánt vevők által elkövetett szörnyű bántalmazásokat, fenyegetéseket, zaklatást és erőszakot (23) . Ezenfelül a brit bűnügyi felmérés azt mutatta, hogy egy 12 hónapos időszakban körülbelül 339.000 ezer erőszakos fenyegetés és 317.000 fizikai támadás érte a brit munkavállalókat a lakosság tagjai részéről. A közelmúltban elfogadott, munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos stratégia (P6_TA(2008)0009) európai parlamenti előadójaként ezt a kérdést számos csoportnál felvetettem. Tisztában vagyok azzal, hogy a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló, 2007. április 26-i európai keretmegállapodás említést tesz a harmadik felek, például ügyfelek, vevők, betegek és tanulók által elkövetett erőszakot. Ez a kérdés azonban nem szerepel a rendelkezései között. Aktívan támogatja-e a Bizottság, hogy e kérdésről több ágazatra kiterjedő megállapodást kössenek, és felkészült-e a Bizottság arra, hogy javaslatokat terjesszen elő, amennyiben egy ilyen megállapodás nem megvalósítható? Válasz A Bizottság által az EK-Szerződés 138. cikke értelmében kezdeményezett konzultációt követően a szociális partnerek 2007. április 26-án független megállapodást kötöttek a munkahelyi zaklatásról és erőszakról. A Bizottság azt javasolja, hogy a tisztelt képviselő tekintse meg a De Rossa úr által feltett, E-1130/08 számú írásbeli kérdésre adott választ, amely leírja a megállapodás célját és tartalmát. A megállapodás bevezetése különösen elismeri a zaklatás és az erőszak munkahelyen esetleg előforduló összes lehetséges formáját. A megállapodás kifejezetten megemlíti a „harmadik felek”, például vevők, betegek, iskolai tanulók stb. részéről elszenvedett erőszakot és arra kiterjed, ám az nem képezi egyedi rendelkezések tárgyát. A Bizottság egyetért a tisztelt képviselő aggályaival a tekintetben, hogy az erőszak valamennyi formáját figyelembe kell venni, beleértve a harmadik felek részéről elszenvedett erőszakot is. Az erőszak e formája gyakran eltérő választ igényel, és kívül eshet a társaság hatáskörén. A harmadik felek részéről elszenvedett munkahelyi erőszak problémája által érintett bizonyos ágazatokban – mint például a biztonsági magáncégek, a kórházak és a kereskedelem – a szociális partnerek több szervezetének kérésére a Bizottság 2008. március 14-én, Brüsszelben több ágazatra kiterjedő szemináriumot tartott a harmadik felek részéről elszenvedett erőszakról. Ezen ágazatok szociális partnerei együttesen kifejezték azon szándékukat, hogy megvizsgálják a szakmaközi megállapodás kiegészítésének lehetőségét, hogy fokozzák annak egyedi, ágazati és/vagy több ágazatra kiterjedő jellegét. A szeminárium e folyamat első szakaszában van, ami a több ágazatra kiterjedő tárgyalások elindításához vezethet.

(23)

http://www.usdaw.org.uk/getactive/resource_library/files/RLFFrontinesurvey/Lifeonthefrontlinesurvey.pdf.

24-04-2008

24-04-2008

HU


A Bizottság úgy véli, hogy a munkahelyi zaklatásról és erőszakról szóló független megállapodás igen pozitív módon járul hozzá a munkahelyi erőszak és zaklatás valamennyi formájának megelőzéséhez, és helyénvaló lenne az e megállapodás és bármely ágazati kiegészítése végrehajtásárból fakadó eredményeket megvárni, mielőtt megvizsgálnák más közösségi kezdeményezések szükségességét ezen a területen. * * * 57 . kérdés, előterjesztette: Stephen Hughes ( H-0217/08 ) Tárgy: Kristályos szilícium-dioxid A kristályos szilícium-dioxid a talaj, a homok, a gránit és sok egyéb ásványi anyag alapvető összetevője. A kristályos szilícium-dioxid leggyakoribb formája a kvarc. Ez szilikózist okoz, amely egy lassú, progresszív, a képességek korlátozását okozó betegség. Tüdőrákot is okoz, és bizonyított, hogy krónikus obstruktív tüdőbetegséget idéz elő. A WHO a kristályos szilícium-dioxidot eleve 1. kategóriájú rákkeltő anyagként sorolja be, amelynek 3,2 millió munkavállaló van kitéve munkaidejének több mint 75%-ában. Ezenfelül a tüdő-/hörgőrákból fakadó halálesetek 2,7%-a köthető kristályos szilícium-dioxidhoz (forrás: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség). Szeretném, ha a kristályos szilícium-dioxidot felvennék a rákkeltő anyagokról szóló irányelv felülvizsgált változatába, és ha az SCOEL (foglalkozási expozíciós határértékekkel foglalkozó tudományos bizottság) a lehető leghamarabb kötelező expozíciós határértékeket állapítana meg. Egyetért-e a kívánságommal a Bizottság? Amennyiben igen, meg tudna-e időkeretet határozni annak megvalósítására? Ha nem, vázolná-e, hogyan kívánja biztosítani a fent említett 3,2 millió munkavállaló megfelelő védelmét? Válasz Embereknél a szilícium-dioxid por belégzésének fő hatása a szilikózis. Ezenfelül epidemiológiai vizsgálatok mutattak rá, hogy összefüggés áll fenn a kristályos szilícium-dioxid porával szembeni expozíció, illetve a tüdőrák kialakulásának fokozott valószínűségek között. Ennek eredményeként a kristályos szilícium-dioxidot a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség – amely az Egészségügyi Világszervezet része – emberekre nézve a rákkeltő anyagok 1. csoportjába sorolta. Az EU még nem sorolta a kristályos szilícium-dioxidot a rákkeltő anyagok közé. Elegendő tudományos információ áll rendelkezésre ahhoz a következtetéshez, hogy a tüdőrák relatív kockázata nagyobb a szilikózisban szenvedő személyek esetében, ám a jelek szerint ez nem áll fenn azon munkavállalók esetében, akik kőbányákban vagy a kerámiaiparban szilícium-dioxid pornak vannak kitéve, de nem szenvednek szilikózisban. A rák kockázatának csökkentéséhez tehát az első lépés a szilikózis megelőzése. A 98/24/EK irányelvben (24) megállapított megelőző stratégia teljes körű végrehajtása és betartatása hatékonyan meg fogja előzni a szilikózis kialakulását, csökkenteni fogja a rák kockázatát

(24)

A Tanács 1998. április 7-i 98/24/EK irányelve a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről (tizennegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL L 131., 1998.5.5., 11. o.).

107

108

HU


is, és biztosítani fogja a kristályos szilícium-dioxidnak kitett 3,2 millió munkavállaló védelmét. A foglalkozási expozíciós határértékekkel foglalkozó tudományos bizottság alaposan megvitatta a belélegezhető kristályos szilícium-dioxid kérdését, és ajánlást adott ki a Bizottság számára (25) . Azt a következtetést állapítja meg, hogy bár nem azonosítható egyértelmű küszöbérték a szilikózis kialakulását illetően, a belélegezhető szilícium-dioxid por foglalkozási expozíciós határértékének 0,05 mg/m3 alatt kell lennie. A Bizottság egyetért azzal, hogy a belélegezhető kristályos szilícium-dioxidnak kitett munkavállalókat megfelelően védeni kell. Értékelni fogja a 98/24/EK irányelv gyakorlati végrehajtásának hatásait a kristályos szilícium-dioxid porával szembeni expozíció mértékének csökkentése szempontjából, és különösen a több ágazatot felölelő szociális párbeszéd nyomán született, „Megállapodás a dolgozók egészségvédelméről a kristályos szilícium-dioxid és a kristályos szilícium-dioxid tartalmú termékek megfelelő kezelésére és használatára vonatkozó előírások alapján” című megállapodás (26) végrehajtásának köszönhetően elért eredményeket. Amennyiben szükségesnek bizonyul, a Bizottság haladéktalanul további kezdeményezéseket fog előterjeszteni – ideértve a kötelező expozíciós határérték megállapítását is – annak érdekében, hogy fokozza a munkavállalók védelmét a belélegezhető kristályos szilícium-dioxiddal szembeni expozícióból fakadó kockázatok ellen. * * * 58 . kérdés, előterjesztette: Stavros Arnaoutakis ( H-0225/08 ) Tárgy: Hatékony intézkedések a szegénység elleni küzdelem érdekében az európai munkavállalók körében A „szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2008. évi együttes tanácsi jelentés” (7274/08 SOC 151) szerint az EU polgárainak 8%-át veszélyezteti a szegénység annak ellenére, hogy dolgoznak. Ez a tény rámutat, hogy a foglalkoztatás nem mindig garantálja a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés elkerülését. Figyelembe véve, hogy a lisszaboni stratégia szerinti jelenlegi erőfeszítéseink a növekedésre és a foglalkoztatásra összpontosítanak, milyen intézkedéseket fog tenni a Bizottság a munkavállalók jelentős hányadát érintő „dolgozók szegénysége” elleni hatékony küzdelem érdekében? Mekkora a munkavállaló szegények százalékos aránya az egyes tagállamokban? Válasz A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló uniós szintű erőfeszítések elsősorban a nyitott koordinációs módszer keretében zajlanak. A szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló együttes jelentés minden évben tájékoztatja az Európai Tanács tavaszi ülését a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem alakulásáról (27) . A Tanács éppen most fogadta el a 2008. évi együttes jelentést.

(25)

SCOEL/SUM/94 végleges.

(26)

HL C 279., 2006.11.17., 2. o.

(27)

A nyitott koordinációs módszer célkitűzései, valamint az eddigi nemzeti jelentések és együttes jelentések az alábbi címen érhetők el: http://ec.europa.eu/employment_social/social_inclusion.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Az említett együttes jelentésben szereplő elemzés azt mutatja, hogy az EU háztartásaiban aggasztóak a tartós állásnélküliség mutatói: a gyermekek körülbelül 10%-a és a 18–59 éves felnőttek (a diákok kivételével) ugyanekkora százaléka él olyan háztartásban, ahol senki sem dolgozik. Ez az arány az utóbbi hat évben nem javult. Egy másik jelentős tényező a „dolgozók szegénysége”: a munkaképes korú lakosság 8%-a tartozik ebbe a kategóriába, és négy szegény közül egy áll foglalkoztatásban (az Eurostat adatai, 2005-ös jövedelmi év). A munkaerőpiac peremén levő személyek, ezen belül a dolgozó szegények helyzetének az egyedi szükségleteik kezelése révén megvalósuló javítása ezért kulcsfontosságú kihívás Európa számára. A munkahelyteremtést ösztönző gazdasági növekedés időszakai elvben a munkaerőpiac külső peremén álló sok ember számára lehetőséget nyújtanak arra, hogy (jobb) munkahelyet találjanak. Megfelelő feltételeknek kell azonban fennállniuk annak biztosítására, hogy ezeket a lehetőségeket valóban ki tudják használni. A lisszaboni stratégia – amelynek alapját a növekedésről és munkahelyteremtésről szóló integrált iránymutatások képezik (különösen a 19. iránymutatás) – keretet határoz meg a tagállamok számára a munkaerőpiac szélére szorult emberek szükségleteit célzottan kezelő foglalkoztatáspolitikák kialakításához. A Bizottság 2006-ban nyilvános konzultációt folytatott az aktív befogadással és a minimális jövedelemmel foglalkozó európai fellépés alkalmazási köréről. Az aktív befogadás fogalma három politikai pilléren alapul: kapcsolat a munkaerőpiaccal a munkalehetőségeken vagy szakképzésen keresztül; olyan mértékű jövedelemtámogatás, amely elegendő a tisztességes megélhetéshez; valamint az alapszolgáltatások jobb hozzáférhetősége. A konzultációra adott válaszok (28) elemzése alapján a Bizottság úgy döntött, hogy elindítja a konzultáció második szakaszát, amelynek során bejelentette, hogy ajánlást kíván kiadni az aktív befogadás megközelítésének végrehajtására vonatkozó közös elvekről. A dolgozók szegénységének aránya EU-szerte 3% és 14% között változik. Nevezetesen: - 3% a Cseh Köztársaságban; - 4% Finnországban és Belgiumban; - 5% Svédországban, Dániában, Németországban, Szlovéniában és Máltán; - 6% Franciaországban, Írországban és Hollandiában; - 7% Cipruson, Észtországban és Ausztriában; - 8% az Egyesült Királyságban; - 9% Szlovákiában, Lettországban, Luxemburgban és Olaszországban; - 10% Magyarországon, Litvániában és Spanyolországban; - 13% Görögországban; - 14% Portugáliában és Lengyelországban. * * *

(28)

Az alábbi címen: http://ec.europa.eu/employment_social/social_inclusion/active_inclusion_en.htm.

109

110

HU


59 . kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis ( H-0228/08 ) Tárgy: Az EU „egészségturizmusa” Az Európai Unió 2006-ban megvizsgálta a közismert nevén az EU „egészségturizmusaként” ismert kérdést. Megvitatták, hogyan kell biztosítani, hogy azok az uniós polgárok, akik saját országukban nem kapnak kezelést, azt egy másik uniós országban megkaphassák. Azt javasolták, hogy ilyen esetekben a kezelés költségét azon tagállam egészségügyi ellátási ágazatának pénzeszközeiből fedezzék, amelynek a beteg az állampolgára. Az EU „egészségturizmusról” szóló tervének közzétételét 2007 decemberében sajnálatos módon határozatlan időre elhalasztották. Milyen lépéseket tesz a Bizottság annak érdekében, hogy felgyorsítsa az EU egészségturizmusra vonatkozó tervének mérlegelését és a külföldi országban kezelést kapó betegekre vonatkozó egyértelmű eljárás kialakítását, figyelembe véve a schengeni övezet bővülésének eredményeként egyre nagyobb számban utazó személyeket? Válasz A tisztelt képviselő által felvetett kérdés a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos. Ami a valamely másik tagállamban nyújtott egészségügyi ellátás kifizetését illeti, a közösségi jog értelmében a betegek már most is kaphatnak visszatérítést a valamely másik tagállamban végzett kezelésükért. A szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról szóló 1408/71/EGK rendelet szerint a biztosított személy a saját egészségbiztosítását veszi igénybe, és a kezelést a kezelés helye szerinti tagállam mértékben térítik meg, szükség esetén differenciált kiegészítéssel, ha a kezelés visszatérítésének mértéke a saját tagállamában kedvezőbb, mint a kezelés helye szerinti tagállamban. Az illető állampolgársága lényegtelen. Ez a rendszer kiterjed az ott-tartózkodás során szükséges kezelésre, európai betegségbiztosítási kártya használatával, valamint a nem sürgős kezelésre, amellyel kapcsolatban az illetékes hatóságok engedélyezték a beteg számára, hogy más tagállamban kérjen kezelést. A Bíróság tisztázta a feltételeket, amelyek esetén az említett engedélyt nem lehet elutasítani. A szabályok magyarázata a Bizottság weboldalán az összes hivatalos nyelven megtalálható. Az Európai Bíróság úgy határozott, hogy a szabad mozgás elveinek az egészségügyi szolgáltatásokra történő alkalmazásával a betegek visszatérítést kaphatnak a valamely másik tagállamban kapott egészségügyi ellátásért. A nem kórházi kezelés esetén a betegek előzetes engedélyezés nélkül is visszatérítésben részesülhetnek. Ilyen esetekben a visszatérítés annak a tagállamnak a díjain alapul, amelynek egészségügyi ellátó rendszeréhez a beteg tartozik. Kórházi kezelés esetén a Bíróság egyetértett azzal, hogy a tagállamok a közegészség érdekében továbbra is előzetes engedélyezést írhatnak elő, hogy a szolgáltatásokat nemzeti szinten megtervezhessék. E tekintetben a Bíróság kijelentette, hogy a valamely másik tagállamban végzett kezelésre az 1408/71/EGK rendelet értelmében kiadott bármely engedélyhez az 1408/71/EGK rendelet szerinti koordinációs mechanizmus alkalmazása szükséges. A Bíróság ítéletei nyomán a különböző esetekben fennálló jogok egyértelműek, ám a betegeknek jobban tisztában kell lenniük ezekkel. Amint a Bizottság által 2006-ban szervezett nyilvános konzultáció megerősítette, tisztázni kell a valamely másik tagállamban kapott egészségügyi ellátás visszatérítéséhez való jogot garantáló mechanizmusokkal kapcsolatos álláspontot, valamint a határokon átnyúló egészségügyi ellátás hatékonyságát és biztonságosságát.

24-04-2008

24-04-2008

HU


E célkitűzések elérése érdekében a Bizottsághoz 2008 júniusában elfogadásra benyújtják a betegek határokon átnyúló egészségügyi ellátásával kapcsolatos jogainak gyakorlásáról szóló irányelvre irányuló javaslatot. * * * 60 . kérdés, előterjesztette: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou ( H-0239/08 ) Tárgy: Az európai szociális biztonsági rendszerek reformja Görögország nemrég fogadott el törvénytervezetet szociális biztonsági rendszerének reformjáról. Ennek és más tagállamok hasonló reformjai nyomán gyűjtött-e a Bizottság összehasonlító adatokat és tanulmányokat ezekről a reformokról? Eddig milyen eredményeket hoztak ezek a reformok, és milyen következtetéseket vont le a Bizottság, amelyek hasznosak lenének a folyamatot most kezdő más országok számára? Szándékában áll-e, hogy kiemelje a legjobb gyakorlatokat, amelyeket e reformok tapasztalatai alapján már azonosítottak? Mi a véleménye a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának emeléséről? Hogyan értékeli a közelmúlt görögországi szociális biztonsági reformjához választott megközelítést és eljárási menetet? Milyen további szociálpolitikai intézkedéseket tart szükségesnek a Bizottság e reformok sikerességéhez, különös tekintettel a családi élet és a munka összeegyeztetésére? Válasz A Bizottság felkéri a tisztelt képviselőt, hogy tekintse meg a Panayotopoulos-Cassiotou asszony által feltett H-0160/08 számú kérdésre adott választ. Ami a nemek szerinti különbségeket illeti, a Bizottságot nem értesítették a görög szociális biztonsági rendszer reformjáról szóló törvénytervezetről, és ezért semmilyen értékelést nem tud adni a nyugdíjkorhatárokról vagy a munka és a családi élet összeegyeztetésének kérdéséről. Görögországgal szemben azonban jogsértési eljárás van folyamatban, és az állami szférában a nők és férfiak nyugdíjkorhatárában mutatkozó különbség ügyét a Bizottság 2007. június 27-én az Európai Bíróság elé vitte. A kérdésben szereplő utolsó pontot illetően az éves végrehajtási jelentésében szereplő bizottsági értékelésből kitűnik, hogy Görögország lépéseket tett a nők foglalkoztathatóságának előmozdítása, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése érdekében, beleértve a célzott képzési és tanácsadási intézkedéseket; az idősebb nők helyzete mindazonáltal továbbra is nehéz, és azt jelzi, hogy a figyelem hangsúlyának áthelyezésére van szükség. Ezenfelül a foglalkoztatás és a munkanélküliség terén a nemek között mutatkozó különbségek továbbra is jelentősek, kiemelve, hogy az erőfeszítések fokozására van szükség. * * * 61 . kérdés, előterjesztette: Richard Howitt ( H-0240/08 ) Tárgy: A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény Mikorra várható, hogy az Európai Bizottság közzéteszi a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményhez való csatlakozásról szóló határozatra irányuló javaslatát?

111

112

HU


A javaslatának közzététele előtt milyen konzultációt folytatott vagy fog folytatni az Európai Bizottság a fogyatékkal élőkkel és a fogyatékkal élőket képviselő szervezetekkel, beleértve a fogyatékkal élők európai fórumát is? Meg tudná-e erősíteni az Európai Bizottság, hogy javasolni fogja a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének aláírását és megerősítését? Meg tudná-e erősíteni a Bizottság, hogy átvilágítást végzett vagy fog végezni a jelenlegi uniós jogszabályokkal kapcsolatban annak azonosítása érdekében, hol van szükség változtatásokra, hogy megfeleljenek az ENSZ-egyezménynek, és várakozásai szerint milyen ütemezésben fogja e feladatot teljesíteni? Milyen rendelkezéseket irányoz elő a Bizottság a tekintetben, hogy nyomon kövessék az egyezménynek maga az Európai Unió általi teljesítését? Válasz A Bizottság jelenleg dolgozza ki az Egyesült Nemzetek (ENSZ) fogyatékkal élők jogairól szóló egyezményének és fakultatív jegyzőkönyvének az Európai Közösség általi elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot. A Bizottság várhatóan 2008 májusában fogadja el a javaslatot. A Bizottság a fogyatékossággal foglalkozó maga szintű csoporton keresztül rendszeresen konzultál a tagállamokkal és a fogyatékkal élőket képviselő szervezetekkel, ezen belül a fogyatékkal élők európai fórumával. Legutóbbi ülésén például foglalkozott az ENSZ-egyezmény megerősítésének/elfogadásának és végrehajtásának folyamatával kapcsolatos kiterjedt kérdőívre adott válaszokkal. Ezek a konzultációk folytatódni fognak. A Bizottság 2007. február 27-én javaslatot nyújtott be a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezménynek és fakultatív jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő aláírásáról szóló tanácsi határozatról (COM(2007)77). A Tanács 2007. március 20-án határozatot fogadott el, amely engedélyezi a Közösségnek a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény aláírását, és nyilatkozatot adott ki a fakultatív jegyzőkönyvről (a határozat II. melléklete) annak érdekében, hogy a Tanács a lehető leghamarabb átgondolja annak lehetőségét, hogy az Európai Közösség aláírja a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét. A Bizottság véleménye szerint a Tanács jelenleg abban a helyzetben van, hogy végleges döntést hozzon a tekintetben, hogyan járjon el a fakultatív jegyzőkönyvvel kapcsolatban. Amint az ENSZ-egyezmény 44. cikkének (1) bekezdése és a fakultatív jegyzőkönyv 12. cikke előírja, az Európai Közösségnek a hivatalos megerősítéskor nyilatkoznia kell az egyezmény által szabályozott ügyekkel kapcsolatos hatásköréről. A közösségi jogszabályok alapos átvilágítását időközben elvégezték. A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek mind a Közösség, mind a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A Közösségnek és a tagállamoknak közösen kell meghatározniuk a megosztott hatáskör alá tartozó területeken az egyezmény betartásának pontos nyomon követési mechanizmusait. E mechanizmusok jellegét az egyezmény elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslat fogja ismertetni. * * *

24-04-2008

24-04-2008

HU


69 . kérdés, előterjesztette: Zdzisław Kazimierz Chmielewski ( H-0244/08 ) Tárgy: Jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megszüntetésére (korlátozására) irányuló, ésszerű jogszabályi alap kidolgozása tekintetében jelenleg folyó erőfeszítésekhez az összes érintett fél bevonására szükség van. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatért járó büntetések szabványosítására irányuló legutóbbi bizottsági javaslat különös vitát gerjeszt a halászok körében. Nem lenne-e helyénvaló azt mérlegelni, hogy a büntetések rendszerét a szóban forgó hajó halászati kapacitása alapján alakítsák ki, mivel a hajó üzemeltetőjének jövedelemszintje egyértelműen ezzel áll összefüggésben? Válasz A Bizottságnak meggyőződése, hogy az igazgatási szankciók harmonizálására van szükség a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni eredményes küzdelem érdekében. A javaslat célja i. a tagállamok azon képességének erősítése, hogy biztosítani tudják, hogy az egységes piacon a piaci szereplők ne használják ki a nemzeti szinten eltérő szankciórendszereket a közös politika kárára és ii. ideiglenes intézkedés megtétele az azonosított, jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan tevékenység folytatásának megakadályozására. Az egyes tagállamokon múlik annak biztosítása, hogy a közösségi jogot megfelelően betartassák, és a tagállamok saját szankciórendszerüket az általuk leginkább megfelelőnek ítélt módon szabályozhatják, amíg a szankciók a javaslattal összhangban elrettentő hatással bírnak. A jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászatról szóló javaslat harmonizálja a tagállamokban jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászati tevékenységet végző piaci szereplők súlyos jogsértése esetén alkalmazandó igazgatási szankciók mértékét. A Bizottság szerint a szankciók mértékének harmonizálására van szükség annak biztosításához, hogy a gazdasági előny meghaladja a kirótt szankciók által okozott hátrányt. A piaci szereplők csak akkor fognak felhagyni az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat folytatásával, ha az igazgatási szankciók olyan mértéket érnek el, amelyet már nem tekintenek a rendes működési költségek részének. * * * 74 . kérdés, előterjesztette: Colm Burke ( H-0168/08 ) Tárgy: Az élelmiszerek nyomon követhetősége Az élelmiszerek nyomon követhetősége az EU élelmiszer-biztonsági politikájának központi eleme, és az EU-ban a fogyasztók világos tájékoztatást várnak. Felfigyeltem ara, hogy saját tagállamomban léteznek olyan esetek, amikor az élelmiszerterméket a nyersanyag forrását illetően félrevezető benyomást keltő módon hozzák forgalomba.

113

114

HU


Tudna-e tájékoztatást adni a Bizottság arról, hogy tisztában van-e az ilyen problémákkal, és várható-e bármilyen fellépés az élelmiszerek nyomon követhetőségének javításával kapcsolatban? Válasz Az élelmiszerek nyomon követhetősége és az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatás eltérő célkitűzésre törekvő, különböző eszközök. Ami a nyomon követhetőséget illeti, ez kockázatkezelő eszköz, amelyet egy esetleges élelmiszer-biztonsági probléma körülhatárolásának segítésére alkalmaznak, lehetővé téve az ellenőrző hatóságok számára a nem biztonságosnak ítélt élelmiszer visszakövetését az élelmiszerláncban. Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatást a fogyasztóknak szánják, és célja, hogy lehetővé tegye a vásárló számára, hogy tájékoztatáson alapuló döntést hozzon, és ne vezessék félre az élelmiszer jellemzőit illetően. Ezért, amennyiben egy élelmiszer eredetét, származását vagy forrását feltüntetik a címkéjén, azt nem a nyomon követhetőséget szolgálja. Az EU címkézésre vonatkozó jogszabályai kijelentik, hogy ez a tájékoztatás kizárólag azokban az esetekben kötelező, ha annak elmulasztása félrevezetné a vásárlót. A közelmúltban elfogadott, a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatására irányuló bizottsági javaslat az ilyen tájékoztatás nyújtásakor teljesítendő, egyedi feltételeket állapít meg annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat ne vezethessék félre. Ezt a javaslatot a Parlament és a Tanács jelenleg vizsgálja. * * * 75 . kérdés, előterjesztette: Mairead McGuinness ( H-0172/08 ) Tárgy: Az EU élelmiszer-előállítási normái Az EU büszke arra, hogy nagy hangsúlyt fektet az élelmiszer-biztonsági kérdésekre és arra, hogy a fogyasztóknak teljes mértékben nyomon követhető uniós élelmiszer-előállítási rendszer biztosít. És bár az EU-ban ez a rendszer érvényes, komoly problémák állnak fenn a behozott élelmiszer-termékek előállítási normái terén, amely kérdésre a brazil marhahús behozatalával kapcsolatban derült fény. Ezenfelül az EU-ban tiltandó gyakorlatok – köztük 2012-re a ketreces termelési rendszerekből származó tojások előállítása – jó része továbbra is engedélyezett lesz azon uniós tagsággal nem rendelkező országokban, ahonnan behozatalunk érkezik. Tudna-e tájékoztatást adni a Bizottság e fontos kérdésről, valamint arról, hogyan kívánja a politikák és normák terén mutatkozó következetlenség kérdését kezelni? A ketreces tojástermelő rendszerek tilalmának kérdését illetően milyen lépést tervez a Bizottság annak megakadályozása érdekében, hogy az EU intenzív tojáságazatát 2012 után annak határain kívül helyezzék? E valószínű forgatókönyv esetén az EU-ban tiltott ketreces termelés az EU-n kívülre fog települni, mi viszont nagy mennyiségű, ketreces tojástermelő rendszerekből származó tojásterméket (szárított tojást) fogunk behozni az élelmiszer-feldolgozó ipar számára, anélkül, hogy a fogyasztók bármennyivel is tájékozottabbak lennének.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz Ami az állatjóléti és kereskedelmi kérdéseket illeti, nincs hatályban kötelező többoldalú megállapodás, amely közvetlenül ezzel a kérdéssel foglalkozna, és az állatjóléttel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében megkötött egészségügyi és növény-egészségügyi megállapodás nem foglalkozik kifejezetten. Ez komoly aggodalmat jelent a Bizottság számára. Ennek következtében a Bizottság 2002-ben egyedi stratégiát dolgozott ki a ketrecben tartott madarakra vonatkozó állatjóléti rendszerek miatt az EU termelőit érő versenyképességi következmények kezelésére. Számos kezdeményezést indítottak már az állatjólét mint versenyelőny népszerűsítésére, amint azt az állatok védelmére és jóllétére vonatkozó 2006–2010. évi cselekvési tervben szerepel. A Chilével és Kanadával kötött kétoldalú megállapodásokban már szerepel állatjólétről szóló fejezet. Ezenfelül 2007-ben Új-Zélanddal került sor együttműködési megállapodás aláírására. Ma a kereskedelmi partnerek egyre nagyobb számban kísérik érdeklődve figyelemmel a fejleményeket, és értékelik annak lehetőségeit, hogyan tudnának együttműködni az EU-val a különösen a fejlett országokban egyre nagyobb fontossággal bíró fenti kérdésben. A 2006-os Eurobarométer felmérésben az áll, hogy a fogyasztók 89%-a gondolja úgy, hogy a behozatalt ugyanolyan állatjóléti feltételek mellett kell előállítani, mint az EU-ból származó termékeket. A Bizottság ezért jelenleg értékeli az állatjóléti címkézési rendszer lehetőségeit, és 2009-ben jelentést kíván benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ennek a rendszernek a WTO-val összeegyeztethetőnek kell lennie, és lehetővé tenné az EU termelői számára, hogy felhívják a közösségi fogyasztók figyelmét a magas szintű állatjóléti normákra, akik viszont a vásárlással kapcsolatos döntéseikben egyre inkább ragaszkodnak az ilyen magasabb normákhoz. A Tanács 1999-ben fogadta el a „fel nem javított ketreces” rendszerek tilalmát (29) , 2003-tól betiltva az új létesítményeket, és több mint 10 évet hagyva az európai baromfiágazat számára, hogy alternatív rendszerekre álljon át. Az EU termelőinek egy része már alternatív termelési rendszerekre (30) állt át. A Bizottság úgy véli, hogy az egyes termelőkön múlik, hogy e tekintetben meghozzák saját döntésüket, az irányelv betartatása pedig a tagállamok feladata. A rendelkezésre álló információ azt mutatja, hogy a fogyasztókat egyre inkább foglalkoztatják az európai élelmiszer-termelésre – beleértve a feldolgozott élelmiszertermékeket – vonatkozó etikai és fenntarthatósági szempontok, bár általában véve nincsenek tisztában a jelenlegi gazdálkodási normákkal és a tényleges követelményekkel. A Bizottság tovább fogja tanulmányozni a lehető legjobb megoldásokat, hogy segítse az ilyen elvárásokat teljesítő termelőket. * * *

(29)

A Tanács 1999. július 19-i 1999/74/EK irányelve a tojótyúkok védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 203., 1999.8.3.).

(30)

A Mezőgazdasági Főigazgatóság új keletű tanulmányai szerint 2006-ban a tojástermelés az alábbi százalékban zajlott alternatív rendszerek keretében a következő tagállamokban: Németország 32,4%, Hollandia 52,6%, Egyesült Királyság 36,2%, Írország 34,1%, Franciaország 18,8% és Olaszország 12%.

115

116

HU


76 . kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell ( H-0174/08 ) Tárgy: Mentális egészség és az öngyilkosság megelőzése Adna-e tájékoztatást a Bizottság a 2008 júniusában sorra kerülő, a mentális egészséggel foglalkozó magas szintű konferencián elírni kívánt terveiről? Ebben a szakaszban tudná-e vázolni a Bizottság az elképzeléseit a tagállamok mentális egészséggel és különösen az öngyilkossággal kapcsolatos politikáinak kiegészítéséről? Az öngyilkossági ráta riasztó méreteket ölt: Írországban a 35 évesnél fiatalabb férfiak körében az öngyilkosság az egyik leggyakoribb halálozási ok. Válasz A mentális egészséggel foglalkozó, 2008. június 13-i magas szintű konferencia ki fogja emelni, hogy a lakosság mentális jóléte támogatja a közegészséget az EU-ban. Hozzájárul az eredményes tanuláshoz és munkához, valamint a társadalmi kohézióhoz is. A mentális zavarok azonban a leggyakoribb és legsúlyosabb betegségek közé tartoznak Európában. Szélsőséges esetekben öngyilkossághoz vezethetnek. Az elmúlt években az öngyilkosságok száma a 2000. évi 100.000 lakosra jutó 11,9 esetről 2006-ban 10,6 esetre csökkent. A helyzet azonban továbbra sem kielégítő, figyelembe véve, hogy az EU közösségi politikáiban és tevékenységeiben az emberi egészség magas szintű védelmére törekszik: - az öngyilkosság még mindig több életet követel az EU-ban, mint a közúti közlekedési balesetek; - a bővítés fokozta a tagállamok közti egyenlőtlenségeket. Több tagállamban az öngyilkossági ráta a világon a legmagasabbak közé tartozik. Az Európai Tanács 2006. júniusi ülése megerősítette, hogy cselekvésre van szükség: az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó megújított stratégiájának célkitűzései között szerepelteti „a mentális egészség javítását és az öngyilkosság kockázatainak kezelését”. A magas szintű konferencia ezért fel fogja kérni a kormányokat, hogy vegyenek részt az annak azonosítására irányuló eszmecserében, hogyan csökkenthetnék a leghatékonyabban az öngyilkosságok számát és a fő kockázati tényezők közé tartozó depressziót. A cél a mentális egészségről szóló paktum elfogadása, amely alapként szolgálhat a jó mentális egészség előmozdítása, a fiatalok, idősek és kisebbségek körében a mentális megbetegedések megelőzése, valamint a mentális megbetegedésben szenvedők társadalmi kirekesztése és megkülönböztetése elleni küzdelem terén tett jövőbeli cselekvésekhez. Az egészségügyi ágazatbeli, a régiókbeli és közösségekbeli, az iskolai és a munkahelyi partnereket fel fogják kérni, hogy csatlakozzanak az erőfeszítésekhez. Ennek eredményeként egy tematikus konferencia egy következő lépésben közösen elfogadott elveket és cselekvési tervet határozhatna meg az öngyilkosság és a depresszió megelőzésére. * * *

24-04-2008

24-04-2008

HU


77 . kérdés, előterjesztette: Syed Kamall ( H-0204/08 ) Tárgy: Az egészségügy a Lisszaboni Szerződésben A Lisszaboni Szerződés egészségügyre vonatkozó utalásait figyelembe véve készít-e majd a Bizottság vagy a tagállamok kormányai szisztematikus listát az egészségügy területének különböző ágazatairól, és megjelöli-e mindegyikkel kapcsolatban az uniós hatáskör mértékét, beleértve azt is, hogy a Szerződés hatálya alá tartozik-e és vonatkozik-e rá a Bíróság felülvizsgálata? Válasz A Lisszaboni Szerződés megerősíti a mai világban az egészséggel kapcsolatos kérdések iránti érdeklődés növekedését. Fenntartja az egészségüggyel kapcsolatos jelenlegi hatásköröket, és nem terjeszti ki az EU jogalkotási hatáskörét, ugyanakkor megerősíti a közegészséget uniós szinten támogató fellépés alkalmazási körét. A Bizottság csupán a néhány újdonságra szeretné felhívni a figyelmet, amelyek a Lisszaboni Szerződés nyomán fognak életbe lépni az EU polgárai számára az egészségügy területén: - Az Unió általános céljaként beillesztették az EU népeinek „jólétét”. - Az Alapjogi Chartát – beleértve az egészségügyi ellátáshoz való jogot is – kötelező jogi erővel ruházzák fel. - Megerősítették a határokon átnyúló, súlyos egészségi veszélyek nyomon követésével, az ezekre vonatkozó korai figyelmeztetéssel és az ellenük való küzdelemmel kapcsolatos ösztönző intézkedések alapját, beleértve a dohánnyal és az alkoholfogyasztással kapcsolatos intézkedéseket is. A Bizottság szándéka, hogy folytassa az EU egészségpolitikájának fejlesztését, figyelembe véve a Lisszaboni Szerződés újdonságait. A 2008-tól 2013-ig tartó új egészségügyi stratégia ismerteti azokat a területeket és határozza meg azt a módszertant, amellyel kapcsolatban a Bizottság az egész EU-ra kiterjedő fellépést tart szükségesnek az egészségügyi előnyök eléréséhez. Az egészségügyi stratégia szövege az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság honlapján, az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/health/ph_overview/strategy/health_strategy_en.htm" * * * 78 . kérdés, előterjesztette: Linda McAvan ( H-0208/08 ) Tárgy: A vágásra szánt lovak szállítása Arról érkeztek beszámolók, hogy a vágásra szánt lovakat Európai-szerte igen rossz körülmények között szállítják; hosszú órákon át összezsúfolva tartják őket. Mit tesz a Bizottság annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok végrehajtsák az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről szóló 1/2005/EK rendeletet (31) ? Tervezi-e továbbá a Bizottság, hogy javaslatot terjeszt elő az utazási idők és az állománysűrűség kérdésének kezelése érdekében? (31)

HL L 3., 2005.1.5., 1. o.

117

118

HU


Válasz A Bizottság ismeri az állatjóléti szervezetek által a vágásra szánt lovak szállításának problémáiról készített jelentéseket. Az állatoknak a szállítás közbeni védelméről szóló rendelet helyes végrehajtása kiemelt fontosságú a Bizottság számára. E tekintetben a tagállamokat terheli az elsődleges felelősség az EU jogszabályainak betartatásáért. Az 1/2005/EK rendelet hatálybalépése óta a Bizottság szakértői kiküldetéseket teljesítettek a tagállamokban annak ellenőrzése érdekében, hogy az illetékes hatóságok bevezették-e az uniós jogszabályok alkalmazásához megfelelő intézkedéseket. A lovak szállításával kapcsolatban 2007-ben Romániában, Lengyelországban, Litvániában és Olaszországban került sor egyedi kiküldetésekre, ahol a lovak jelentős mértékű kereskedelme zajlik, és 2008-ra nyomon követő kiküldetéseket terveznek. A Bizottság emellett fellépést kezdeményezett azon tagállamok ellen, amelyek elmulasztották az uniós szabályok betartatását szolgáló intézkedések végrehajtását. Ezenfelül az új rendelet 2007-ben számos új eszközt vezetett be a betartatás javítására, például hosszú utak esetén navigációs rendszer alkalmazását. Ez az eszköz javítani fogja az ellenőrzéseket, és lehetővé teszi a célzott fellépést. A Bizottság e célból 2007 decemberében rendelettervezetet nyújtott be az Élelmiszerlánc és Állat-egészségügyi Állandó Bizottsághoz, amely meghatározza a navigációs rendszerek harmonizált előírásait. A Bizottság arra számít, hogy az előírásokat 2008 nyara előtt elfogadják. A Bizottság hatásvizsgálatot készít annak érdekében, hogy megvizsgálja annak lehetőségét, hogy e megbízatás végéig javaslatot terjesszen elő az utazások időtartamáról és helyigényről, amely figyelembe veszi az elérhető tudományos ismereteket. * * * 79 . kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău ( H-0254/08 ) Tárgy: Epidemiológiai vizsgálatok a mobiltelefon-antennákból származó sugárzásról A mobiltelefonok elterjedt fejlesztésének és használatának eredményeként napjainkban egyre nő az antennák száma, amelyek némelyike az emberek házai közelében található. Sok tagállamban egyre nagyobb az aggodalom az ilyen antennákból származó sugárzásnak való kitettséggel kapcsolatban, amely egyes tanulmányok szerint károsíthatja az egészséget. A rendszeres epidemiológiai vizsgálatok jelentősen hozzájárulnának a lakosság körében a GSM antennák emberi egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban kialakult aggodalmainak eloszlatásához, valamint az említett hatás csökkentését célzó szabályok elfogadásához is. Szándékában áll-e a Bizottságnak ilyen vizsgálat elvégzése? Válasz A Bizottság tisztában van a lakosság mobiltelefon-szolgáltatásból, különösen a bázisállomásokból („antennák”) fakadó elektromágneses terekkel szembeni expozícióval kapcsolatos aggályaival. Tudományos szempontból azonban általánosan elfogadott, hogy

24-04-2008

24-04-2008

HU


a lakosság mobiltelefon-szolgáltatással kapcsolatos expozíciójának túlnyomó része a készülékek használatából, nem pedig a bázisállomásokból ered. A Bizottság a kutatási keretprogramok keretében már támogatta a mobiltelefon-szolgáltatásból fakadó elektromágneses terekkel kapcsolatos kutatást. A továbbiakban is így fog tenni. Az egyik, említést érdemlő epidemiológiai vizsgálat az INTERPHONE projekt, amelynek végleges eredményei várhatóan néhány hónapon belül válnak ismertté. A kérdéssel kapcsolatos jogalkotásra vonatkozó uniós hatáskör hiányában a Tanács a legjobb tudományos ismeretek alapján 1999-ben elfogadta a lakosság elektromágneses tereknek (0-300 GHz) való kitettségének korlátozásáról szóló 1999/519/EK ajánlást. A Bizottság azóta rendszeresen figyelemmel kíséri annak végrehajtását, és több alkalommal konzultált tudományos bizottságaival annak megállapítása érdekében, hogy azt az új tudományos fejlemények fényében ki kell-e igazítani. 2007-ben az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága (ÚÚAEKTB) megerősítette, hogy a rádiófrekvenciás terek esetében eddig semmilyen egészségi hatás következetes igazolására nem került sor a nem ionizáló sugárzás elleni védelemmel foglalkozó nemzetközi bizottság (ICNIRP) által megállapított és a tanácsi ajánlásban javasolt korlátok alatti expozíciós szinteken. Ezenfelül a Bizottság a hatodik keretprogramon keresztül az EMF-NET projekt keretében egy magas szintű szakértői csoportot finanszíroz. Ez a csoport a 2006-ig az antennákhoz társuló potenciális egészségi kockázatokra vonatkozó ismert összes adatot értékelte. Fő következtetése az, hogy „az adatok összessége azt jelzi, hogy az egészséget nem éri általános kockázat a rádiófrekvenciás és mikrohullámú expozíció (azaz a rádióantennák működési frekvenciái) miatt”. A jövőbeli vélemények megerősítése érdekében az ÚÚAEKTB az alábbi kutatást javasolta a rádiófrekvenciás tartományt illetően: - Hosszú távú, prospektív kohorszvizsgálat a meglevő epidemiológiai vizsgálatokban megállapított korlátok leküzdésére; - Célzott vizsgálat a rádiófrekvenciás expozíció egészségi hatásairól gyermekek körében; - Az expozíció lakosságon belül megoszlásának vizsgálata, amely az egyéni dózismérők megjelenésével mára lehetővé vált; - Több kísérleti vizsgálat megismétlése kiváló minőségű dózismérés alkalmazásával. A Bizottság folytatja az e területen végzett kutatás előmozdítását. A 7. kutatási keretprogram környezetvédelmi témája keretében közzétett legutóbbi ajánlattételi felhívásban szereplő témák egyike a gyermekek és serdülők rádiófrekvenciás expozíciójának egészségi hatásaival foglalkozik. * * *

119

120

HU


80 . kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki ( H-0260/08 ) Tárgy: Kergemarhakór Két személy spanyolországi, kergemarhakór miatt bekövetkezett halála kapcsán mit gondol a Bizottság, mi a valószínűsége annak, hogy a betegség Spanyolországban és más tagállamokban elterjed, és milyen fellépést fog tenni az ügyben? Válasz A Bizottság osztja a tisztelt képviselő aggodalmait a Spanyolországban azonosított variáns Creutzfeldt-Jakob-betegségből eredő két halálesettel kapcsolatban. Noha ezek az esetek tragikusak és sajnálatosak, jelenleg nincs szükség újabb kockázatkezelő intézkedések megtételére azokon felül, amelyek már életben vannak és igen szigorúak. A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma tekintetében a pozitív esetek csökkenését jelezték Spanyolországban, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet nem áll megfelelő ellenőrzés alatt. Követték a jelenlegi uniós jogszabályok rendelkezéseit, és a két esetet azonnal jelentették a tagállamok korai figyelmeztető és gyorsreagáló hatóságainak és a Bizottságnak. A Bizottság az EU közegészségügyi programja keretében finanszírozott EURO-CJD projekten keresztül, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal együttműködésben folytatja a variáns Creutzfeldt-Jakob-betegség (CJD) epidemiológiai tendenciáinak nyomon követését. 2008 áprilisa óta 7 tagállam a variáns Creutzfeldt-Jakob-betegség összesen 201 esetét jelentette. A járvány kezdete óta az Egyesült Királyság 166 esetet jelentett, beleértve a vérátömlesztés révén kialakult 3 esetet is; Franciaország 23, Írország 4, Olaszország 1, Hollandia 2, Portugália 2, Spanyolország pedig 3 esetet jelentett. Az időben mutatkozó tendenciák megerősítik, hogy az esetek száma 1999 óta csökken. A variáns Creutzfeldt-Jakob-betegség esetei közül három kapcsolódott vérátömlesztéshez. Ezt a kapcsolatot az említett két spanyolországi esetben kizárták. A vér kérdését mindazonáltal a jövőben is nyomon követendőnek kell tekinteni. A vérről, illetve a szövetekről és sejtekről szóló két irányelv minden olyan személyt kizár az adományozásból, aki a variáns Creutzfeldt-Jakob-betegség átvitelének potenciális vektora lehet. * * * 81 . kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos ( H-0156/08 ) Tárgy: A kozmetikumokkal kapcsolatos európai jogszabályok és a közegészség védelme Mi az oka a kozmetikumokról szóló európai jogszabályok gyakori módosításának? Hány alkalommal módosították eddig? Egyértelmű és jogbiztonságot nyújt-e az európai szabályozási keret? Milyen követelményeket írnak elő a közösségi jogszabályok a kozmetikumok előállításának biztonságossága és a közegészség tekintetében?

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz A kozmetikumokról szóló irányelvnek kétfajta módosítását kell megkülönböztetni. A kozmetikumokról szóló irányelv rendelkező részének módosítását, amelynek célja a cikkek módosítása vagy új cikkek bevezetése az irányelvbe, illetve az irányelv mellékleteinek kiigazítása, ami a műszaki fejlődésen és az új tudományos ismereteken alapul. A kozmetikumokról szóló, 1976-ban elfogadott irányelvet 2008 elejéig már hét alkalommal módosították és negyvennyolc alkalommal igazították ki. A gyakori kiigazítások a mellékletek módosítására irányuló irányítási döntésekből fakadnak, a fogyasztási cikkek tudományos bizottságától kapott vélemények végrehajtása érdekében. A kozmetikumokról szóló irányelv azon az elven alapul, hogy a kozmetikai terméknek a Közösség piacán történő forgalomba hozataláért felelős személy felel a termék biztonságosságáért. Ennek érdekében az említett személy „termékinformációs dokumentum” formájában köteles az illetékes hatóságok rendelkezésére tartani a termék biztonságosságát igazoló információkat. E „termékinformációs dokumentumban” – amelyet az illetékes hatóságok eseti alapon ellenőriznek – különösen a késztermék emberi egészséggel kapcsolatos biztonságosságának értékelését kell szerepeltetni, figyelembe véve az összetevők általános toxikológiai profilját, azok kémiai szerkezetét és expozíciójuk szintjét. A gyártó felelősségének elvét a kiválasztott egyedi kozmetikai összetevőkre vonatkozó részletes szabályozás egészíti ki. A kozmetikumokról szóló irányelv meghatározza azon anyagok jegyzékét, amelyek nem szerepelhetnek egy kozmetikai termék összetételében (II. melléklet), valamint azon anyagok jegyzékét, amelyet a kozmetikai termékek a megállapított korlátozásokon és feltételeken felül nem tartalmazhatnak (III. melléklet). Az irányelv tartalmazza továbbá a színezékek (IV. melléklet), tartósítószerek (VI. melléklet) és UV-szűrők (VII. melléklet) „pozitív jegyzékeit” is. Az összetevők e csoportjait illetően kizárólag az adott mellékletben felsorolt anyagok használata engedélyezett a kozmetikumokban az EU területén. E mellékletek kiigazításához a fogyasztási cikkek tudományos bizottságával folytatott előzetes konzultációra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a rendelet figyelembe veszi a tudományos ismeretek jelenlegi állását. A több mint 30 év során elvégzett módosítások következetlen szóhasználathoz és nem megfelelő szövegkörnyezetben szereplő szabályokhoz vezettek. Mindezt súlyosbította az is, hogy a kozmetikumokról szóló irányelv nem tartalmazza a fogalommeghatározások felsorolását, és soha nem foglalták egységes szerkezetbe (azaz a módosításokat soha nem illesztették hivatalosan egyetlen jogi szövegbe). Különösen a „kozmetikai termék forgalomba hozataláért felelős személy” fogalmának tisztázására volt szükség. Végezetül az érdekelt felek hangsúlyozták, hogy következetesebb kifejezésekre van szükség a mellékletekben, ami egészében véve tudományos és technikai feladatot jelent. A fenti okokból és a kozmetikumokról szóló közösségi jogszabályok jelentős egyszerűsítésének célkitűzése érdekében a Bizottság 2008. február 5-én elfogadta a kozmetikai termékekről szóló rendelet átdolgozására irányuló javaslatot. A javaslat ezenfelül az innováció és a fejlődés figyelembevételével igazítja ki a jogszabályt a kozmetikai termékek biztonságosságának garantálása érdekében. Az e javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentés részletesebb magyarázatot ad a jelenlegi rendszerről és az átdolgozás hátteréről (32) .

(32)

SEC(2008)117.

121

122

HU


* * * 82 . kérdés, előterjesztette: Emmanouil Angelakas ( H-0158/08 ) Tárgy: Orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek és az európai gyógyszerészeti politika Az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerekre vonatkozó szabályok tagállamonként változnak. A különböző gyógyszerészeti termékek e kategóriába sorolására vonatkozó kritériumok eltérőek, és ezért nincs egységes rendszer az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek meghatározására. Az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszereket igen sok európai polgár használja; ezek az írott és elektronikus sajtóban reklámozhatók, és segítik a gyógyszerekkel kapcsolatos kiadások összegének csökkentését, mivel ezeket a szociális biztonsági rendszerek nem térítik meg. Készítenek-e bármilyen tanulmányt az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek valamennyi tagállamban érvényes, egységes jegyzékének elkészítésére, hogy elkerüljék a lakosság körében az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek számos listájának létezése miatt keletkező zűrzavart? Szándékában áll-e a Bizottságnak európai tájékoztató kampány szervezése annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek helyes használatára, tekintve, hogy sok tagállamban ezek a termékek a gyógyszertárakon kívüli értékesítési pontokon is megvásárolhatók, a helyes használatukra vonatkozóan gyógyszerésztől kapott, felelősségteljes tájékoztatás nélkül, ami a közegészségre lehetséges kockázatot jelent? Válasz A gyógyszerek „az orvosi rendelvényre kiadható” vagy „az orvosi rendelvény nélkül kiadható” besorolására vonatkozó kritériumokat a közösségi jogszabályok harmonizálják. A 2001/83/EK irányelv határozza meg azokat a helyzeteket, amikor a gyógyszereket vénykötelessé kell tenni. E tekintetben azt írták elő, hogy a gyógyszer vényköteles, ha orvosi felügyelet nélkül alkalmazva gyakran és igen széles körben használják helytelenül, vagy ha helyesen alkalmazzák, közvetlenül vagy közvetve veszélyt jelenthet az emberi egészségre. Az irányelv annak lehetőségét is megengedi, hogy tagállami szinten gyógyszerek alkategóriáit határozzák meg, amelyek különleges orvosi rendelvényre adhatók ki. A Bizottság által engedélyezett gyógyszerek esetén a rendelhetőséget az engedélyben határozzák meg, és az az egész Unióban érvényes. A nemzeti szinten engedélyezett gyógyszerek esetében az egyes tagállamok illetékes hatóságainak feladata, hogy a forgalomba hozatali engedély kiadásakor a közösségi jog meglevő kritériumainak megfelelően besorolják a gyógyszereket. A rendelhetőségre vonatkozó határozatok tagállamonként változhatnak. A nemzeti szinten engedélyezett gyógyszerek rendelhetőségének harmonizálására vonatkozó bizottsági javaslatot a jogalkotó a 2001/83/EK irányelv legutóbbi felülvizsgálata során nem tartotta meg. Mivel kizárólag a nemzeti hatóságok rendelkeznek átfogó ismeretekkel az adott tagállamban engedélyezett gyógyszerekről, a Bizottságnak nincs birtokában az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek egységes, harmonizált jegyzékének elkészítéséhez szükséges információ. A 726/2004/EK rendelet 55. cikke értelmében azonban az Európai

24-04-2008

24-04-2008

HU


Gyógyszerügynökség dolgozik a gyógyszerek nyilvánosság számára hozzáférhető adatbázisának kiépítésén (33) . A rendeletben előírtak szerint a Közösség által engedélyezett gyógyszerek elsőbbséget élveznek, de az adatbázist ezt követően kiterjesztik a Közösségen belül forgalomba hozott valamennyi gyógyszerre. A gyógyszerek kiskereskedelmi forgalmazását a közösségi jog nem szabályozza. Az egyes tagállamok feladata annak eldöntése, hogy az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek hol kaphatók, ez pedig – ahogy a tisztelt képviselő helyesen megállapította – eltérő kiskereskedelmi rendszerekhez vezetett. A közösségi jog azonban minden gyógyszer esetében kötelező betegtájékoztatót ír elő annak biztosítása érdekében, hogy a beteg a kiskereskedelmi rendszertől függetlenül teljes körű tájékoztatást kapjon. A betegtájékoztatónak tükröznie kell a megcélzott betegcsoportokkal folytatott konzultációk eredményeit, annak biztosítása érdekében, hogy olvasható, egyértelmű és könnyen használható legyen. Ezenfelül az orvosi rendelvény nélkül kiadható gyógyszerek esetében a használati utasításnak a címkézésen is szerepelnie kell. A Bizottság úgy véli, hogy ez a keretrendszer hatékonyan működik, így az európai szintű kampány nem tűnik szükségesnek. Amennyiben a tisztelt képviselő részletesebb információval rendelkezik, a Bizottság örömmel megvizsgálná azt, hogy a tagállamokkal közösen eldönthesse, szükség van-e további intézkedésre. * * * 83 . kérdés, előterjesztette: Hélène Goudin ( H-0162/08 ) Tárgy: Lisszaboni Szerződés Az 1. fejezet 10a. cikkének (2) bekezdéséhez kapcsolódó 1. cikk (24) bekezdése (Elvek és célok) kijelenti, hogy az Unió célja, hogy „d) elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából”. A Bizottság véleménye szerint e szövegnek van-e bármilyen kihatása a fejlődő országokból származó behozatal elleni intézkedések, a fejlődő országokkal kötött egyenlőtlen partnerségi megállapodások (európai partnerségi megállapodások) és az EU fejlődő országokkal kötött halászati megállapodásainak jogszerűségére? Válasz Míg az Európai Unióról szóló szerződés 10a. cikkének (2) bekezdése a célkitűzéseket tartalmazza, amelyek között elsődleges célként első alkalommal szerepel a szegénység felszámolása, a (3) bekezdés előírja, hogy az Unió a külső tevékenységei különböző területeinek végrehajtása során törekszik e célkitűzések elérésére, és az Unió biztosítja, hogy külső tevékenységeinek különböző területei az egyéb uniós politikákkal összhangban legyenek. A Lisszaboni Szerződés ezáltal – ha és amennyiben megerősítik – szilárd jogalapot biztosít a politikák fejlesztési célú koherenciájához (PFK), amely elv az Európai Közösséget létrehozó jelenlegi szerződés értelmében eleve jogi kötelezettség (a fejlesztési együttműködésről szóló XX. cím). Ez EU a politikák fejlesztési célú koherenciájának elképzelésén keresztül szinergiák létrehozására törekszik a vonatkozó belső és külső politikák és a fejlesztési célkitűzések

(33)

http://eudrapharm.eu/eudrapharm/selectLanguage.do?NOCOOKIE=NOCOOKIE&NEW_SESSION=true.

123

124

HU


között. Az EU 2005-ben 12 politikai területen tett kötelezettségvállalást a PFK-val kapcsolatban (34) . Ezeket a kötelezettségvállalásokat a fejlesztésről szóló európai konszenzusban a legmagasabb politikai szinten erősítették meg (35) . Az EU számottevő figyelmet fordít a fejlesztési célkitűzéseket követő politikái következetességének fokozására, beleértve a halászati és kereskedelmi ágazatot is. Az EU kereskedelempolitikájával olyan piacra jutási rendszert hozott létre, amely igen kedvező a fejlődő országok számára. A legnagyobb kedvezményes elbánás mellett az átlagos behozatali vám összesen 6,9% (a nem mezőgazdasági termékek esetén 4%, mezőgazdasági termékek esetén pedig 18,6%) (36) . Az EU általános preferenciarendszere keretében a fejlődő országokból érkező kivitel 0%-os vámtételt élvez, vagy e tételt illetően 3,5 százalékpontos csökkentést kap (lásd alább az általános preferenciarendszerről szóló szakaszt). A legkevésbé fejlett országokból és az AKCS-országok túlnyomó részéből származó áruk a „mindent, csak fegyvert ne” kezdeményezés vagy a származási szabályokat is javító, ideiglenes és teljes gazdasági partnerségi megállapodások keretében kontingensés vámmentes bejutást élveznek az EU piacaira. A fejlődő országok szorosabb világgazdasági integrációjának elősegítése érdekében azonban nemcsak a piacra jutás korlátainak csökkentése, hanem egy sor egyéb – ezen belül az egyes fejlődő országok saját versenyképességi és kínálatoldali kapacitásával kapcsolatos – tényező kezelése is fontos. Az EU kereskedelempolitikája többdimenziós – többoldalú, regionális/kétoldalú és autonóm. E dimenziók mindegyikében olyan elemeket tartalmaz, amelyek a fejlődő országok sajátos igényeihez igazodnak, valamint támogatják további fejlődésüket és a globális kereskedelmi rendszerbe történő jótékony integrációjukat, többek között az EU piacán mutatkozó jobb teljesítményük elérése révén. Az EU szintén igen tevékenyen részt vesz a fejlődő országok kereskedelemösztönző támogatásában, hogy segítse őket mind a regionális, mind a globális szintű integráció kihívásainak kezelésében. Ennek keretében a regionális integráció az egyik fontos módja annak, hogy a fejlődő országok helyzetét és a nemzetközi piacokon a versenyképességüket javítsák, nagyobb regionális piacok létrehozása és az általános üzleti környezet javítása révén. Az AKCS-országokkal jelenleg tárgyalások témáját képező gazdasági partnerségi megállapodásokat a fejlesztés átfogó megközelítésén alapuló, hosszú távú partnerségeknek tekintik. A regionális integráció és a fenntartható fejlődés támogatásának eszközei, és ezért hozzájárulnak a politikák fokozott koherenciájához. Az ideiglenes megállapodások alapján megtárgyalandó teljes körű regionális megállapodások figyelembe veszik a régiók sajátos érdekeit és helyzetét. A karibi térséggel kötött átfogó gazdasági partnerségi megállapodás a kiegyensúlyozott és fejlődésbarát megállapodás példája. Kereskedelmi rendelkezései teljes mértékben kihasználják – a karibi országok javára – a nemzetközi kereskedelmi jog által lehetővé tett aszimmetriát és rugalmasságot. Ami ennél is fontosabb: ezek a rendelkezések tágabb fejlesztési keretbe ágyazódnak, amely határozott társadalmi és környezetvédelmi (34)

2005. május, Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC), Következtetések a millenniumi fejlesztési célokról (Dok. 9266/05).

(35)

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: Az európai konszenzus, 2005. december (HL C 46., 2006.2.24., 1. o.).

(36)

A WTO-Európai Közösségek kereskedelempolitikai felülvizsgálata 2007.

24-04-2008

24-04-2008

HU


fejezeteket, illetve a fejlesztési együttműködésre vonatkozóan részletes rendelkezéseket tartalmaz. A halászati politika 2002. évi reformja óta az EU vállalta, hogy 2008-ra az összes meglevő halászati megállapodást a halászati partnerségi megállapodások új generációjával váltja fel. A megállapodások említett új generációjának célkitűzése a továbbiakban már nem pusztán az európai flotta hozzáférésének biztosítása, hanem a partnerország halászati politikájának támogatása is, a felelős és fenntartható halászat bevezetése céljából. A megállapodásokhoz kapcsolódó pénzügyi hozzájárulás bizonyos százalékát erre a célra különítik el. * * * 84 . kérdés, előterjesztette: Jim Higgins ( H-0170/08 ) Tárgy: Egészséges étkezés az iskolákban Ki tudná-e fejteni a Bizottság, milyen programokat támogat, amelyek előmozdítják az egészséges ételek biztosítását az iskolákban, általános és középiskolai szinten egyaránt? Válasz Az elmúlt hónapokban számos érdekelt és a média különös hangsúlyt fektetett az egészséges iskolai étkezésre. A Bizottság örömmel ragadja meg a lehetőséget, hogy tájékoztassa a tisztelt képviselőt az oktatási intézményekben alkalmazott jelenlegi közösségi programról és a lehetséges jövőbeli programokról. Az iskolatej-rendszer: Az iskolatej-rendszer célja, hogy a rendes kereskedelmi árakhoz képest csökkentett áron biztosítson egészséges tejtermékeket az óvodások és általános iskolás (és ha a tagállam így dönt, a középiskolás) tanulók számára. A csökkentés a Közösség által biztosított támogatás révén valósul meg. A támogatást 2007-ben 100 kg tejre nézve 18,15 EUR összegre emelték, a zsírtartalomtól függetlenül. Az iskolatej-rendszer szociális és egészségközpontú jellegénél fogva fontos szerepet tölt be. A rendszer a fontos vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó, minőségi termékek biztosításával ösztönzi az egészséges táplálkozást, ugyanakkor megfelelő táplálkozási nevelést biztosít, és pozitív hosszú távú hatást gyakorolt a mezőgazdasági termékek fogyasztására. A Bizottság tisztában van azzal, hogy az iskolatej-rendszer sikerességének növelése érdekében a végrehajtási rendelkezéseknek a lehető legegyszerűbbeknek kell lenniük. A Bizottság szolgálatai jelenleg végzik az iskolatej-rendszer felülvizsgálatát irányításának egyszerűsítése, valamint a kedvezményezettek és támogatható termékek jegyzékének bővítése céljából. A rendszer javasolt változtatásait hamarosan az illetékes irányítóbizottság elé terjesztik, azzal a céllal, hogy azokat az elfogadásukat követően az új iskolaév kezdetétől alkalmazzák. A lehetséges iskolagyümölcs-rendszer: A gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezésére vonatkozó reform jóváhagyásakor a tanács az alábbi nyilatkozatot tette: „Tekintettel az iskolás gyermekek körében tapasztalt elhízás drámai növekedésére, amelyre a nemrégiben megjelent (...) bizottsági fehér könyv hívta

125

126

HU


fel a figyelmet, a Tanács az iskolagyümölcs-rendszerre irányuló olyan javaslat lehető leggyorsabb előterjesztésére kéri fel a Bizottságot, amely az előnyök, a kivitelezhetőség és az adminisztratív költségek hatásvizsgálatán alapul.” A jobb szabályozással kapcsolatos bizottsági elkötelezettségnek megfelelően az „iskolagyümölcs-rendszer” javaslatának előterjesztése az európai szintű hozzáadott értéket alátámasztó és a különböző lehetőségek előnyeit és hátrányait elemző hatásvizsgálat következtetéseitől fog függeni. Az e vizsgálathoz szükséges szakismeretek összegyűjtésének segítése és a javaslat kidolgozásának megkönnyítése érdekében ezt a munkát a Bizottság képviselőiből álló szolgálatközi csoportra bízták. A szolgálatközi csoport az európai „iskolagyümölcs-rendszerre” eddig négy lehetőséget dolgozott ki, amelyeket 2007. december 18-tól 2008. február 29-ig nyilvános konzultációra bocsátottak. A Bizottság jelenleg folytatja a munkát a hatásvizsgálati jelentéssel kapcsolatban, amely tartalmazni fogja és beépíti a nyilvános konzultáció eredményeit. A javaslat Bizottság általi elfogadását 2008 júliusára tervezik. * * * 85 . kérdés, előterjesztette: Liam Aylward ( H-0181/08 ) Tárgy: Az európai buszos utazásszervezőkre vonatkozó 12 napos eltérési időszak A 12 napos eltérési időszaknak az európai nemzetközi buszágazatra vonatkozó, 2006. áprilisi eltörlése súlyos válságot okozott Európa buszos idegenforgalmi piacán. A buszos utazásszervezők azóta a költségeik drámai, 20–25%-os emelkedéséről számolnak be, ami az eltérés megszűnéséből fakad, emellett pedig a járművezetők jólétét negatív következmények érik. Mikor kívánja a Bizottság ismét bevezetni az Európai Unióban az 561/2006/EK rendelet rendelkezéseivel összhangban a buszágazatra vonatkozó 12 napos eltérési időszakot (37) ? Válasz A közúti szállításra vonatkozó szociális jogszabályokról szóló 561/2006/EK rendeletben (38) szereplő, a Parlament és a Tanács által egyeztetést követően elfogadott új szabályok célja, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak, fokozzák a közúti biztonságot, javítsák a járművezetők munkakörülményeit, valamint hatékonyabb és egységes ellenőrzéseket tegyenek lehetővé az egész Közösségben. A buszos utazásszervezőkre vonatkozó 12 napos mentesség megszüntetését ebben az általános összefüggésben kell vizsgálni. A Bizottság ennek megfelelően nyomon követi a közúti személyszállítás piacát, beleértve az 561/2006/EK rendelet közúti biztonságra gyakorolt hatását, a buszos idegenforgalmi üzletágat, a járművezetők szociális feltételeit és más jelentős fejleményeket, mindezt különböző információforrásokon, egyebek közt a tagállamok jelentésein, az ágazat és a munkavállalók képviselőivel való kapcsolattartáson, illetve tanulmányokon keresztül. A Bizottság különösen az alkalmi nemzetközi szállítással kapcsolatban indított tanulmányt, (37)

HL L 102., 2006.4.11., 1. o.

(38)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 561/2006/EK rendelete a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT vonatkozású szöveg) – Nyilatkozat, HL L 102., 2006.4.11.

24-04-2008

24-04-2008

HU


amely a 12 napos szabály eltörlésének az ágazatra gyakorolt hatásával is foglalkozni fog. A tanulmány eredményei várhatóan 2008 vége táján válnak elérhetővé. A Bizottság tudomásul vette a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló irányelv átdolgozására irányuló bizottsági javaslatról (39) szóló Ticău-jelentésbe a Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottsága által bevezetett módosításokat. A Bizottság folytatja a jogalkotási folyamat gondos figyelemmel kísérését, valamint a kérdésben indított szociális párbeszédet. * * * 86 . kérdés, előterjesztette: Christopher Heaton-Harris ( H-0188/08 ) Tárgy: Esélyegyenlőség Úgy gondolja-e a Bizottság, hogy az európai polgároktól megtagadták az esélyegyenlőséget a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatban? Az ír polgároknak lehetőségük lesz népszavazáson szavazni a Szerződésről, ám ez a lehetőség nem áll egyenlő módon a többi tagállam, például az Egyesült Királyság állampolgárainak rendelkezésére. Úgy gondolja-e a Bizottság, hogy más tagállamok polgárai számára egyenlő esélyeket kell biztosítani azon demokratikus joguk gyakorlására, hogy a Szerződésről szavazhassanak? Válasz A Bizottság emlékezteti a tisztelt képviselőt, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítése az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkével összhangban a tagállamok ügye, és azt saját alkotmányos szabályaikkal összhangban kell elvégezniük. A Bizottságnak sem a hatáskörébe nem tartozik, sem pedig szándékában nem áll az, hogy a tagállamokban beavatkozzon a megerősítési eljárás megválasztásába és annak későbbi alakulásába. * * * 87 . kérdés, előterjesztette: Jens Holm ( H-0193/08 ) Tárgy: Célkitűzések és intézkedések a fogyasztóvédelem területén A Lisszaboni Szerződésnek a fogyasztóvédelem területével kapcsolatos célkitűzésekről és intézkedésekről szóló 169. cikkét illetően tudná-e tisztázni a Bizottság, hogy valójában mit jelent a „fogyasztóvédelem magas szintje”? A meghatározott ország legmagasabb szintjét, a felső kvartilisbe eső szintet vagy átlagon felüli szintet jelent-e, és a fogyasztóvédelmet más rendelkezésekhez képest elsőbbséget élvező, átfogó kérdésnek kell-e tekinteni? Válasz A Lisszaboni Szerződés 169. cikke nem különbözik a jelenlegi EK-Szerződés 153. cikkétől. A jelenlegi EK-Szerződés 153. cikke és a Lisszaboni Szerződés 169. egyaránt magas szintű fogyasztóvédelmet ír elő az EU egész területén.

(39)

COM(2007)0263.

127

128

HU


A Bizottság álláspontja a „fogyasztóvédelem magas szintjét” illetően a 2007. március 13-án elfogadott, 2007-től 2013-ig tartó fogyasztóügyi politikai stratégiában (40) szerepel részletesen. Ez egyértelművé teszi, hogy a fogyasztóvédelem szintjét nem mechanikus módon határozzák meg (kvartilisek, országok, átlagok), hanem annak fényében, hogy mi helyénvaló a belső piac megfelelő működésének biztosításához mind a fogyasztók, mind pedig a vállalkozások számára. A stratégia fő célkitűzései tehát a következők: az EU-ban a fogyasztók pozíciójának erősítése; az EU-ban fogyasztók jólétének növelése az árak, a választék, a minőség, a sokféleség, a megfizethetőség és a biztonságosság tekintetében; a fogyasztók hatékony védelme az olyan súlyos kockázatokkal és fenyegetésekkel szemben, amelyekkel egyénként nem tudnának megbirkózni. E célkitűzések elérése érdekében a stratégia öt prioritást azonosít: a fogyasztói piacok és a nemzeti fogyasztóügyi politikák nagyobb figyelemmel kísérése jobb fogyasztóvédelmi szabályozás jobb jogalkalmazás és jogorvoslat jobban tájékozott és felvilágosított fogyasztók a fogyasztónak közösségi szakpolitikák és a jogi szabályozás középpontjába helyezése A Szerződések keretében a fogyasztóvédelem nem képez olyan átfogó kérdést, amely elsőbbséget élvez más kérdésekhez képest. A fogyasztóvédelmi dimenziót azonban megfelelően be kell építeni minden idevágó közösségi politikába és tevékenységbe. * * * 88 . kérdés, előterjesztette: Jens-Peter Bonde ( H-0195/08 ) Tárgy: Lisszaboni Szerződés Bír-e bármilyen joghatással a „lehető legnyilvánosabban” és az „állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten” kifejezés? Ellentétes-e a Nizzai Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel az a tény, hogy a Lisszaboni Szerződéssel foglalkozó kormányközi konferenciát zárt ülésen tartották? Ellentétes-e a Nizzai Szerződés által meghatározott demokratikus normákkal a tagállamok arra vonatkozó politikai megállapodása, hogy nem tartanak népszavazást? Válasz Az Európai Unióról szóló jelenlegi szerződés 1. cikke már kijelenti, hogy „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg”. Ennek hatásai különféle formát ölthetnek, beleértve a bizottsági javaslatok elfogadása előtt az érdekelt felekkel folytatott konzultációt, a javaslat hatására vonatkozó előzetes

(40)

COM (2007) 99 végleges.

24-04-2008

24-04-2008

HU


tanulmányokat, a Parlament mint társjogalkotó szerepét az európai döntéshozatali folyamatban, valamint a szubszidiaritás elvének alkalmazását. A meglevő szerződéseket a Lisszaboni Szerződés vizsgálta felül az e célból az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkében megállapított eljárással összhangban. Szintén az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkével összhangban a tagállamok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a tagállamokban történő megerősítésre vonatkozó szabályokat illetően. * * * 89 . kérdés, előterjesztette: Koenraad Dillen ( H-0207/08 ) Tárgy: Sajtószabadság Dél-Afrikában Az Afrikai Nemzeti Kongresszus 2007. decemberi pártkongresszusán határozatot fogadott el egy médiatörvényszék létrehozásáról. Ez állami intézmény lenne, amely kizárólag a Parlamentnek felel. Sok független újságíró attól tart, hogy ez az intézmény aláásná a média természeténél fogva fennálló önszabályozó rendszert. Az média önszabályozása az egyik legfontosabb kritériuma annak, hogy meggyőződhessünk egy ország valóban demokratikus jellegéről. Ezt az elvet az Afrikai Unió emberi jogi bizottságai is támogatja. Egyszóval egy olyan országban, ahol állami intézmény ellenőrzi, mit írnak az újságírók, veszélybe kerül a sajtó szabadsága. Mi a véleménye a Bizottságnak erről a javaslatról? Foglalkozni fog-e a Bizottság ezzel a kérdéssel, és emlékezteti-e Dél-Afrikát az emberi jogokkal és demokratikus elvekkel kapcsolatos kötelezettségeire? Válasz A Bizottság aktívan figyelemmel kíséri a szólásszabadság kérdését Dél-Afrikában, és aggályai merültek fel a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban, mint például a Sunday Times szerkesztőjével, Makhanya úrral kapcsolatos vizsgálat, bizonyos újságírók és politikai elemzők Dél-Afrikai Műsorszórási Társaság általi feketelistára helyezése, a filmekkel és kiadványokkal kapcsolatban javasolt módosítás, és – legújabban – a Koni Media Holdings által a Johncom médiatársaság felvásárlására tett kísérlet. A Bizottság ismeri az Afrikai Nemzeti Kongresszus 52. nemzeti konferenciáján, múlt decemberben elfogadott határozatot is, és különösen azt az ajánlást, hogy „vizsgálják meg a médiaügyi fellebbviteli törvényszék létrehozásának lehetőségét”. Mivel ez a párt ajánlása a létrehozásának megvizsgálására, a Bizottság nem látja okát, hogy ebben a szakaszban beavatkozzon. A Bizottság véleménye összességében az, hogy a média dél-afrikai helyzete továbbra is kielégítő. Az írott és sugárzott média szabad környezetben működik, és az igazságszolgáltatás tevékenyen védi a szólásszabadságot. A Dél-Afrika és az EU közötti kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás a demokratikus elvek és alapvető emberi jogok tiszteletben tartását a megállapodás alapvető elemeként (2. cikk) és politikai párbeszéd témájaként (4. cikk) határozza meg. Jelenleg

129

130

HU


évente kétszer kerül sor politikai párbeszédre, miniszteri vagy akár csúcstalálkozó szintjén. A Bizottság haladéktalanul felveti a szólásszabadság témáját, ha annak szükségét érzi. * * * 90 . kérdés, előterjesztette: David Martin ( H-0211/08 ) Tárgy: Oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) Az 510/2006/EK tanácsi rendelet (41) II. melléklete értelmében a gyapjú OEM státuszt kaphat. Tisztázná-e a Bizottság, hogy az OEM státuszt a gyapjú kizárólag természetes formájában kaphatja meg, vagy ugyanúgy érvényes a gyapjú feldolgozott vagy megmunkált formájára, mint például a textilruházatra? Ezenfelül meg tudná-e erősíteni a Bizottság, hogy léteznek-e jelenleg OEM státusszal rendelkező gyapjútermékek, illetve érkezett-e a közelmúltban bármilyen kérelem gyapjútermékek OEM státuszával kapcsolatban? Válasz Amint a tisztelt képviselő említi, a gyapjú a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK rendelet hatálya alá tartozik. A Bizottság egyértelművé szeretné tenni, hogy a gyapjú ebben az összefüggésben kizárólag a juhok vagy bárányok által termelt természetes, nem kártolt és nem fésült rostot jelenti. Ez kizárja a gyapjú feldolgozott vagy megmunkált formáit, valamint a textilruházatot. Eddig semmilyen gyapjútermék neve nem kapott oltalom alatt álló eredetmegjelölést vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzést; ennek oka, hogy mostanáig semmilyen regisztrációs kérelem nem érkezett a Bizottsághoz. * * * 91 . kérdés, előterjesztette: Ari Vatanen ( H-0212/08 ) Tárgy: A Bíróság által az úgynevezett „HÉA-nak nem minősülő összeg” beszedésének megkülönböztető hatása és a 6. HÉA-irányelv megsértése alapján Finnország ellen indított kereset (C-10/08. sz. ügy) A Bizottság a behozott magángépkocsikra kivetett, úgynevezett „HÉA-nak nem minősülő összeg” beszedésének megkülönböztető hatása és a 6. HÉA-irányelv (77/388/EGK (42) ) megsértése alapján keresetet indított Finnország ellen (C-10/08. sz. ügy) a HÉA-nak nem minősülő összeg levonása miatt, ami túlzott gépjárműadó-terhet jelent. A finn nemzeti bíróságon jelenleg zajló ügyek ezrei függenek a Bizottság által az Európai Bíróságon indított eljárás kimenetelétől. E véget nem érő ügy során a nemzeti bíróságok elutasították az adófizetőknek a Bizottság keresetéhez hasonló keresetét, és nem voltak hajlandók előzetes döntéshozatalt kérni az EB-től. A finn pénzügyminisztérium bejelentette, hogy tárgyalásokat fontolgat a Bizottsággal annak érdekében, hogy a vitára bíróságon kívüli megoldást találjanak. Finnország a jelek szerint az EB által hozott döntés hatályának időbeli korlátozására számít, és így arcátlanul semmibe veszi a nemzeti bíróságok előtt függőben levő mintegy 18.000 ügyet. (41)

HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(42)

HL L 145., 1977.6.13., 1. o.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Figyelembe véve a finnországi helyzetet – szemben Svédországgal, ahol az uniós jogszabályokat e területen tiszteletben tartják –, és azzal a meggyőződéssel, hogy az áruk szabad mozgása az EU lényegének egyik központi eleme, az alábbi kérdést szeretném feltenni: hogyan fog a Bizottság gondoskodni arról, hogy az uniós polgárok körében az egyenlő bánásmód érvényesüljön, és hogyan fog egyszer és mindenkorra véget vetni annak, hogy a finn gépkocsivásárlókra önkényesen alkalmazzák az EU jogát? Válasz A Bizottság a Szerződések őreként figyelemmel kíséri a közösségi jognak és az EK-Szerződés általános elveinek helyes alkalmazását. Ennek kapcsán a Bizottság jogsértési eljárást indított Finnország ellen, különösen az „ELV” adó tekintetében; ezt az adót Finnország vetette ki annak ellensúlyozására, hogy a hat hónapnál idősebb vagy legalább 6.000 kilométer óraállású használt járművek nem adófizetők általi, közösségen belüli megvásárlására nem számíthat fel HÉA-t. Az ügy jelenleg folyamatban van a Bíróság előtt, és a C-10/08 ügyszámot kapta. A Bizottság a Bíróság ítéletét várja. * * * 92 . kérdés, előterjesztette: Michl Ebner ( H-0214/08 ) Tárgy: A kárókatonák problémája Az ökoszisztéma átfogó megközelítése a környezet- és természetvédelem, valamint a versenyképes halászati politika egyik legfontosabb alapelve. Mindezt jelenleg a kárókatonák problémája fenyegeti. A kárókatonák vízimadarak, amelyek száma a szigorú uniós védőintézkedések eredményeként az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt Közép-Európában. A madárpopulációk 75-szörös növekedést mutattak, és ez komoly károkat okoz a halászatnak. A már eleve komoly kockázatnak kitett halfajokra gyakorolt táplálkozási nyomás és az európai halászati ágazatot érő kár elfogadhatatlan méreteket öltött. Tisztában van a Bizottság ezzel a problémával? Milyen lépéseket fog tenni ennek kezelésére, különösen a halászati vállalkozásokat és a halászvizeket illetően? Válasz A tagállamok európai területén természetesen előforduló összes madárfajhoz hasonlóan a kárókatonára (Phalacrocorax carbo) is a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EK tanácsi irányelv (43) általános védelmi rendszere vonatkozik, és annak szándékos befogása és megölése, zavarása, fészkének elpusztítása vagy tojásainak elvétele a tagállamok által kizárólag az irányelvtől való eltérések rendszerével összhangban engedélyezhető. A Bizottság tisztában van azzal, hogy a halászati érdekek és a kárókatonák között a Közösség bizonyos részein összeütközés áll fenn, és arra ösztönözte a tagállamokat, hogy – amennyiben ez alternatív megoldások hiányában indokolt – teljes mértékben használják ki a madárvédelmi irányelv rendelkezéseitől való eltéréseket a halászatot érő súlyos károk megelőzése érdekében. Az eltérések említett rendszerét különböző tagállamokban alkalmazzák. (43)

A Tanács 79/409/EK irányelve, HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

131

132

HU


Noha lehetnek olyan helyzetek, amikor a kárókatonák komoly kockázatot jelentenek a veszélyeztetett halfajokra nézve, az eltérések rendszere ebben az összefüggésben is alkalmazható, és a madárvédelmi irányelv kifejezett rendelkezést tartalmaz az eltérések alkalmazásáról „a növény- és állatvilág védelme érdekében”. Az egyes tagállamok feladata, hogy megtegyék az általuk a populációk és a halászati érdekekkel kapcsolatban felmerülő esetleges összeütközések kezeléséhez szükségesnek ítélt intézkedéseket. A Bizottság mindazonáltal ösztönzi a tagállamok együttműködését ebben a kérdésben, és az irányelv 16. cikkének megfelelően létrehozott, a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottsággal (az úgynevezett Ornis-bizottsággal) több alkalommal egyeztetést kezdeményezett ebben a témában. A Közösség támogatta a nemzetközi együttműködési kutatási projekteket, amelyek célja a kárókatonák és a halászat közötti összeütközés páneurópai léptékű csökkentése. A befejeződött REDCAFE (44) projekt arra világít rá, hogy a kérdés nemcsak ökológiai szempontból dinamikus és összetett jellegű, hanem társadalmi, kulturális és gazdasági szempontból is. E projekt következtetéseinek egyike az volt, hogy a kárókatonák és a halászat „problémáinak” közös, standard „megoldására” irányuló felhívások talán elhamarkodottak, sőt, akár helytelenek is lehetnek. A REDCAFE keretében megkezdett munkát egy újabb keletű, INTERCAFE (45) elnevezésű projektben fejlesztették tovább. A Bizottság arra ösztönözte a horgászokat és halászokat, hogy teljes mértékben vegyenek részt a több tudományág részvételével zajló fórumon, hogy az abból fakadó valamennyi tudományos következtetésben és ajánlásban teljes mértékben figyelembe vegyék szakértelmüket, véleményüket és aggodalmaikat. * * * 93 . kérdés, előterjesztette: Daniel Dăianu ( H-0216/08 ) Tárgy: A KAP és a föld mint stratégiai eszköz A nemzetközi gazdasági környezetet súlyosbodó hitelválság, protekcionista harcok, valamint az éghajlatváltozás és Ázsia (különösen Kína és India) aggasztó ipari felemelkedése által az alapvető cikkek árára gyakorolt hatással kapcsolatos növekvő aggodalmak terhelik. A hiányos forrásokért folytatott küzdelem valószínűleg egyre inkább a jó földterületeket – az élelmiszer-termelés alapját – is érinti. A jó földterületek valóban stratégiai eszközzé kezdenek válni, ahhoz hasonlóan, ahogyan más országok a nem megújuló energiaforrásokat stratégiai eszközként használják. Nem rosszat sejtető, hogy eleve az élelmiszerárak és a gabonából előállított energia látható ellentétben áll egymással? E geopolitikai és gazdasági hátteret figyelembe véve hogyan tervezi a Bizottság hosszú távon a közös agrárpolitikát (KAP)? Állhatnak-e a szűken meghatározott költség-haszon szempontok és a bizonytalan élelmiszer-ellátási forrásoktól való túlzott függés kockázata a KAP reformjának hátterében?

(44)

REDCAFE („Reducing the conflict between Cormorants and fisheries on a pan-European scale”, A kárókatonák és a halászat közötti összeütközés páneurópai léptékű csökkentése) http://ec.europa.eu/research/quality-of-life/ka5/en/projects/qlrt_1999_31387_en.htm.

(45)

INTERCAFE („Interdisciplinary Initiative to Reduce pan-European Cormorant-Fisheries Conflicts”, A kárókatonák és a halászat közötti páneurópai összeütközés csökkentésére irányuló, több tudományágat felölelő kezdeményezés) http://www.intercafeproject.net/.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz A mezőgazdasági árak 2006-ban és 2007-ben emelkedtek, és a legtöbb elemző egyetért azzal, hogy a piac középtávon stabil marad. Világszinten tekintve széles egyetértés mutatkozik az okokat illetően, amelyek miatt a kereslet jelenleg meghaladja a kínálatot – a termelés zavara, az árucikkek iránti kereslet növekedése, a táplálkozási szokások megváltozása, a nagy globális gazdasági növekedés és a bioüzemanyagokhoz hasonló új felvevőpiacok. Ez ellentétben áll korábbi tapasztalatainkkal, amikor inkább a túl nagy kínálat és a túl alacsony árak okoztak problémát, és megmagyarázza a kínálatszabályozó intézkedések bevezetését – mint a kvóták és tartalékok –, valamint az általános törekvést a közös agrárpolitika (KAP) 1992 óta elvégzett reformjára, amelynek célja a versenyképesség megerősítése és a piaci orientáció fokozása az ár- és termeléstámogatás politikájáról a termelők közvetlen támogatására történő átállással. A 2003. évi KAP-reform összefüggésében számos ágazatban a pozitív piaci jelzéseket most sokkal jobban lehet az EU gazdálkodói felé továbbítani, és ez várhatóan ennek megfelelő termelési reakciót válthat ki. Másrészről pedig a Bizottság véleménye szerint a KAP közelgő „állapotfelmérése” során a mérlegelés alatt álló különböző kiigazítások és különösen a tartalékolási rendszer eltörlése és a tejkvóta-rendszer fokozatos megszüntetése a kereslet jelenlegi növekedésének teljesítéséhez szükséges, további földterületeket és kínálati potenciált fog biztosítani. Hosszabb távon az élelmiszer-kínálattal és földhasználattal kapcsolatos kérdések folyamatosan szerepeltek az Unió KAP-ra vonatkozó egyeztetéseiben, és várható, hogy a KAP jövőjéről az EU folyamatban levő költségvetési felülvizsgálatának keretében folyó egyeztetések során is így lesz. * * * 94 . kérdés, előterjesztette: Dimitrios Papadimoulis ( H-0219/08 ) Tárgy: Az azonos nemhez tartozó személyek közötti kapcsolatok jogi védelme az Európai Unióban A görög igazságügyi minisztérium törvénytervezetet nyújtott be, amely együttélési megállapodásokat vezet be a heteroszexuális párokra nézve, anélkül, hogy ugyanezt a jogot az azonos nemhez tartozó párok számára is biztosítaná. A törvénytervezet lehetővé teszi a heteroszexuális párok számára, hogy írásos megállapodással tegyék hivatalossá kapcsolatukat, ami mindkét fél számára a házasság révén megszerzett jogok közel mindegyikét biztosítja, és közjegyzői okirattal jogi úton megsemmisíthető. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése kritikus a törvénytervezettel kapcsolatban, és nyilvános meghallgatást jelentett be a homoszexuális párok kapcsolatának jogi elismeréséről. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13. cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét figyelembe véve – amely kifejezetten tiltja a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés valamennyi formáját – tájékoztatást adna-e a Bizottság arról, mely tagállamokban védi a jog a homoszexuális kapcsolatokat, akár házassági, akár együttélési megállapodás formájában? Úgy véli-e, hogy az igazságügyi minisztérium által benyújtott törvénytervezet ellentétes-e a Szerződés 13. cikkével, amely ösztönzi a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés felszámolását?

133

134

HU


Válasz A Bizottságnak nem tartozik a hatáskörébe, hogy a javasolt görög jogszabály konkrét kérdésében beavatkozzon – ez az említett tagállam hatáskörébe tartozik. * * * 95 . kérdés, előterjesztette: Bill Newton Dunn ( H-0223/08 ) Tárgy: A rohamléptekkel terjedő, határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem A nem választott Bizottság nem hajlandó a választott Tanács és a választott Parlament közös akaratát teljesíteni azzal, hogy elkészíti azt a tanulmányt, amelyre a 2008. évi bizottsági költségvetésben pénzt különítettek el. A Bizottság a H-0135/08. számú kérdésre adott írásbeli válaszában (2008. március 11.) azzal a kijelentéssel próbálja magát védeni, hogy politikája „a tagállamok saját rendőri erői közötti együttműködés javítására törekszik”. Eltekintve az új elképzelések megvizsgálásával kapcsolatos, nyilvánvaló szűklátókörűségétől, melyek azok a változások, amelyek alapján a Bizottság biztos abban, hogy ez az együttműködés – amely a rohamléptekkel terjedő, határokon átnyúló bűnözést figyelembe véve mostanáig rendkívül gyér volt – javulni fog? Amennyiben az együttműködés nem javul, meddig fog várni a Bizottság, mire elismeri, hogy a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemhez határokon átnyúló hatáskörökön alapuló bűnüldözésre van szükség? Válasz A Bizottság úgy véli, hogy az EU-ban a rendőri együttműködés már most is bátorító eredményekkel jár, bár – természetesen – még mindig tökéletesítendő. Az Europol, az Európai Rendőrségi Hivatal tehát fontos szerepet tölt be a szervezett bűnözés elleni küzdelemben, amint a közelmúltban a nemzetközi pedofilhálózat ellen irányuló Koala művelet sikere és az eurohamisításban részt vevő, illegális nyomdai munkák megszüntetése is mutatja. Jövőbeli jogi kereteinek tovább kell javítaniuk a tagállamoknak nyújtott támogatás minőségét, ugyanakkor az Európai Rendőrségi Hivatal közösségi finanszírozásával lehetővé kell tenniük tevékenységeinek alaposabb demokratikus ellenőrzését. Az Eurojust, az Európai Unió igazságügyi együttműködési osztálya a határokon átnyúló szervezett bűnözéssel kapcsolatos vizsgálatok és büntetőeljárások európai szintű koordinálása révén szintén kiemelkedő szerepet tölt be. Ennek kapcsán meg kell említeni az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat (2002/584/JAI) végrehajtását is. Ezenfelül a Prümi Szerződés rendelkezéseinek az európai jogba történő beépítése meg fogja könnyíteni az információcserét, különösen a DNS-sel kapcsolatos adatok terén. A szerződés kezdeti eredményei igen pozitívak; számos bűnesetet oldottak meg a nemzeti adatfájlok összehasonlításával, és a rendszer erősödésével ez hamarosan még hatékonyabbá válik. A Bizottság nem gondolja, hogy a kísérleti projektek és előkészítő munkálatok mellett tanulmányt kell készítenie. Ebben az esetben a Bizottság nem tartja szükségesnek, hogy

24-04-2008

24-04-2008

HU


tanulmányt készíttessen arról, amit a tisztelt képviselő „európai szövetségi rendőrségnek” nevez. Egy ilyen rendőrség nem megvalósítható jelenleg, amikor a tagállamok a határokon átnyúló bűnözés kezelésével kapcsolatban a lehető leggyakorlatiasabb módon, kétoldalú együttműködést folytatnak. Ez elsősorban a rendőrségi és vámegyüttműködési központok feladata, amelyeket számos tagállam a közös határokon hozott létre. * * * 96 . kérdés, előterjesztette: Nickolay Mladenov ( H-0226/08 ) Tárgy: A Bulgária és Románia közötti Ruse-Giurgiu hídon való áthaladás díjai Bulgária és Románia 2007. január 1-jei uniós csatlakozásával a két ország közötti határ az EU belső határává vált. Ez a határ fontos szerepet tölt a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásának a két tagállam közötti lehetővé tételében. A Bulgária és Románia közötti 350 km-es folyóhatáron sajnos csak egyetlen híd (Ruse-Giurgiu) található, ami akadályozza a Duna két oldalán élő polgárok közötti kapcsolatokat. A két ország ugyanakkor továbbra is díjat szed a hídon áthaladó összes járműtől, ami akadályozza a két új tagállam közötti szabad mozgást. Az Európai Bíróság sok ítéletében a belső piacra esetleg negatív hatást gyakoroló díjakkal szemben a szabad mozgás védelmének javára határozott. Van-e tudomása a Bizottságnak arról, hogy a Duna feletti hídon (Ruse-Giurgiu) való áthaladásért még mindig díj fizetendő? Mit kíván tenni a Bizottság annak érdekében, hogy a belső piac zavartalan működésének fenti akadályát megszüntesse, és mikor kíván fellépni? Válasz A Bizottságnak tudomása van arról, hogy a Ruse és Giurgiu települést a Duna fölött összekötő hídon díjakat alkalmaznak. Az infrastruktúra használatáért felszámított díjak elve nem ellentétes a Közösségen belüli szabad mozgás elveivel. Sőt, a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjról szóló 1999/62/EGK irányelv (46) (az úgynevezett „euromatrica” irányelv) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy díjakat vezessenek be, feltéve, hogy azok alkalmazása nem megkülönböztető jellegű, és kizárólag az infrastrukturális költségek megtérülésének elvén alapulnak. Az irányelv előírja, hogy a díjak alkalmazásának és beszedésének a közlekedés lehető legkisebb zavarásával kell járnia, minden kötelező ellenőrzést vagy vizsgálatot el kell kerülnie a közösség belső határain és el kell kerülnie az infrastruktúrát használók közötti, bármilyen megkülönböztetést. A tagállamok kötelesek megfelelő létesítményeket biztosítani a díjfizetési pontokon. Az infrastruktúra használatára időtől függő használati díjakat („matricákat”) alkalmazó tagállamok, például Románia és Bulgária számára kifejezetten engedélyezett, hogy a hidak, alagutak és hegyi hágók igénybevételére is díjakat alkalmazzanak.

(46)

A 2006/38/EK irányelvvel (HL L 157., 2006.6.9., 8. o.) módosított, a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (HL L 187., 1999.7.20., 42. o.).

135

136

HU


* * * 97 . kérdés, előterjesztette: Struan Stevenson ( H-0227/08 ) Tárgy: Az EU kapcsolatai Iránnal Meg tudná-e erősíteni az Európai Bizottság, mennyi pénzt fizetett az iráni hatóságoknak a „szegénység csökkentésére”, kinek fizették ki ezt a pénzt, és hogyan követik nyomon e pénz megfelelő felhasználását? Ismertetné-e a Bizottság, hány iráni diák tanul az EU egyetemein az Erasmus Mundus program keretében, az EU mely egyetemeiről van szó, és milyen kurzusokat végeznek ezek a diákok? Válasz A Bizottság jelenleg nem nyújt közvetlen segítséget az iráni hatóságoknak. A tematikus költségvetési tételek alatt azonban számos tevékenység zajlik Iránban az emberi jogok támogatása és a polgári társadalom fejlesztése érdekében. Ezek a tevékenységek ENSZ ügynökségeken és nem kormányzati szervezeteken keresztül valósulnak meg. Végezetül pedig Irán az Erasmus Mundus program kedvezményezettje. Ami az Erasmus Mundus programot illeti, a 2007–2008-as tanulmányi évben 33 iráni diák vesz részt az Erasmus Mundus keretében zajló 28 mesterképzésben, amelyeket 19 uniós tagállam 127 európai egyeteme dolgozott ki. Ezenfelül a Bizottság külső segítségnyújtási pénzügyi eszközei által finanszírozott Erasmus Mundus külső együttműködési keretprogramban sorra került első ajánlattételi felhívás során a 2007–2008-as tanulmányi évre kiválasztott iráni diákok száma 51. Az uniós tagállamok alábbi egyetemei vesznek részt a kiválasztott partnerségben: Freie Universität Berlin (DE), Universidad de Deusto (ES), Université Bordeaux 1 (FR), Erasmus University Rotterdam (NL), Uniwersytet Warszawski (PL), Universidade do Algarve (PT), Lunds Universitet (SE), University of Southhampton (UK). A fenti egyetemek által e diákok számára kínált képzések pontos leírása nem áll rendelkezésre, mivel az a diákok egyéni választásától és a partnerség által a tanulmányi év során kínált tantárgyak és képzések rendelkezésre állásától függ. * * * 98 . kérdés, előterjesztette: Olle Schmidt ( H-0229/08 ) Tárgy: Az emberi jogok Kubában Az EU 2003-ban az emberi jogok megsértésére adott válaszként szankciókat vezetett be Kuba ellen. 2005-ben e szankciók egy részét feloldották, miután az EU úgy határozott, hogy párbeszédre törekszik Kubával az emberi jogokról. Raúl Castro hatalomátvétele változásokat hozott. Kuba februárban két ENSZ-egyezményt írt alá az emberi jogokról. Ezért osztom a Bizottság azon nézetét, hogy kedvező fejlődésre van lehetőség, ám úgy vélem, hogy nem lenne szabad a szankciókat eltörölni, amíg Kuba teljes mértékben eleget nem tesz az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásainak. Milyen intézkedéseket fog tenni a Bizottság a kubai emberi jogi helyzet javítására?

24-04-2008

24-04-2008

HU


Válasz Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy az EU sosem vezetett be Kuba elleni szankciókat, hanem diplomáciai intézkedéseket tett, amelyek mindegyikét 2005 januárjában függesztették fel (47) . A Bizottság alaposan figyelemmel kíséri Kubában az emberi jogok helyzetét. A Bizottság havannai küldöttsége összehangolja az e területen folytatott tevékenységeit az unió tagállamaival, különösen az EU emberi jogi munkacsoportjának munkája keretében. Mivel a kubai hatóságok 2003-ban felfüggesztették a Bizottsággal és a legtöbb tagállammal folytatott együttműködést (a 2003. évi diplomáciai intézkedéseket követően), a Bizottság beavatkozási képessége jelenleg igen korlátozott ezen a területen, csakúgy, mint bármely más kubai területen. A Bizottság és a kubai hatóságok között – Brüsszelben és Havannában – folyó kapcsolattartás során kérdések széles körének megvitatására kerül sor, beleértve az emberi jogi ügyeket is. A Bizottság véleménye az, hogy ezekkel a kérdésekkel az EU és Kuba közötti hivatalos politikai párbeszéd keretében lehetne a legjobban foglalkozni. Kuba 2007-ben kétoldalú emberi jogi párbeszédet kezdett Spanyolországgal, ám az EU-val folytatott emberi jogi párbeszéd kialakításának lehetőségét, valamint az EK-Kuba fejlesztési együttműködés újrakezdését a diplomáciai intézkedések feloldásának feltételéhez kötötte. * * * 99 . kérdés, előterjesztette: Frank Vanhecke ( H-0230/08 ) Tárgy: Törökország integrálása a közösségi külpolitikába A Bizottság a Törökországról szóló 2007. évi előrehaladási jelentésében kijelentette, hogy Törökország teljes mértékben támogatja a közel-keleti békefolyamatot, és az ország általában véve szorosan kapcsolódik a Közösség kül- és biztonsági politikájához – amely a közösségi vívmányok egyik kritériuma – és részt vesz abban. Palesztina kérdése az egyik legfőbb témája volt az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) legutóbbi, 2008. március közepén, Dakarban tartott csúcstalálkozóján. Ezen a konferencián a török OIC főtitkár, Ekmeleddin İhsanoğlu úr mindenért Izraelt hibáztatta. Különösen megemlítendő, hogy szerinte egyedül Izrael felelős a békefolyamat hátráltatásáért. Emellett úgy véli, hogy „Izrael bűntetteit” dokumentálni kell, és a „bűnösöket” nemzetközi bíróság elé kell állítani. Hogyan magyarázza a Bizottság az előrehaladási jelentésben szereplő megállapításait e kijelentések fényében? Válasz Ekmeleddin Ihsanoğlu professzor 2005 januárjától tölti be az Iszlám Konferencia Szervezetének főtitkári hivatalát, és 2008 márciusában választották meg újabb hivatali időre. Ihsanoğlu professzor nemzetközi tisztviselő, és nézetei nem a hivatalos török álláspontot képviselik.

(47)

Disszidált személyek meghívása a nemzeti nap ünnepségeire; a Kubába tett magas szintű látogatások korlátozása; a diplomáciai képviseletek szintjének csökkentése a helyszíni kulturális eseményeken.

137

138

HU


Törökország építő jellegű politikát folytat a Közel-Kelettel kapcsolatban. Törökország mind Izraellel, mind a palesztin oldallal jó kapcsolatokat tart fenn. Törökország 2007 novemberében vendégül látta Peresz izraeli elnököt és Abbász palesztin elnököt, akik mindketten, egymás után beszédet mondtak a török nemzeti nagygyűlés előtt. * * * 100 . kérdés, előterjesztette: Yiannakis Matsis ( H-0231/08 ) Tárgy: Yaşar Büyükanıt illegális látogatása Ciprus megszállt területén A török katonaság főparancsnoka, Yaşar Büyükanıt március 26–29-én illegális látogatást tesz az Európai Unió tagjai közé tartozó Ciprusi Köztársaság törökök által megszállt északi szektorában. Hogyan kíván erre válaszolni a Bizottság, szem előtt tartva, hogy elfogadhatatlan, hogy egy uniós tagságra pályázó ország fenntartsa az egyik uniós tagállam területének megszállását? Elítéli-e a Bizottság Büyükanıt illegális látogatását? Milyen gyakorlati módon támogatja a Bizottság a Ciprusi Köztársaságot az EU elvei és a szolidaritás politikája szempontjából? Válasz Az Európai Közösségnek és tagállamainak jól ismert álláspontja az, hogy az Egyesült Királyság felségterületei kivételével Ciprus szigetének teljes területe a Ciprusi Köztársaság részét képezik. Az EU tagállamai nem ismerik el az úgynevezett „Észak-Ciprusi Török Köztársaságot”. A Bizottság elégedetten nyugtázza, hogy minden oldal nemcsak arra mutat hajlandóságot, hogy a múlt nehézségeit félretegyék, hanem abban is egyetértés mutatkozik, hogy új tárgyalási folyamatot kezdjenek Ciprus problémájának átfogó megoldására. Közös érdekünk, hogy a sziget újraegyesülése megvalósuljon, és véget érjen az európai területen zajló 40 éves konfliktus. Ciprus felosztása az Európai Unión belül nem elfogadható. A szigeten a biztonság és az idegen csapatok jelenlétének kérdése, amelyet a tisztelt képviselő felvetett, a ciprusi problémák gyors megoldásának sürgős szükségességére világít rá. Az EU és a Bizottság szilárdan kiáll az Egyesült Nemzetek (ENSZ) megújított folyamata mellett, és teljes mértékben támogatni fogja a sziget mindkét közösségét a szükséges, nehéz kompromisszumok meghozatalában. Mindannyian tudjuk, hogy a megoldás elérése nem lesz egyszerű. Sok kemény munkára és kompromisszumra van szükség, ám a Bizottság bízik abban, hogy végül az ENSZ vezetésével és az EU támogatásával meg fog valósulni. A Bizottság bízik abban is, hogy Törökország minden erejével a megoldás elérésén lesz. A Bizottság szilárdan hiszi, hogy ez az év vissza nem térő lehetőséget teremt, amelyet nem szabad elmulasztani. * * *

24-04-2008

24-04-2008

HU


101 . kérdés, előterjesztette: Carl Schlyter ( H-0232/08 ) Tárgy: A legelőkhöz nyújtott támogatás A 794/2004/EK rendelet (48) 8. cikkének (1) bekezdésére és 2. cikkének (2) bekezdésére vonatkozóan javasolt módosítások komoly következményekkel járhatnak a svéd gyepekre és azok biológiai sokféleségére nézve, mivel a legelőkön található fák számbavételére javasolt módszer nem egyeztethető össze a gyepeken található fákkal kapcsolatos svéd hagyományokkal. A legelők az EU-n belül különböző formát ölthetnek és kell is ölteniük. A szabályok túlzottan szigorú harmonizálása – például a fák maximális számát hektáronként 50 fában megállapító abszolút szabály – a sokféleség csökkenésével fenyeget, és növeli a nem használt és túlnőtt gyepek mennyiségét, mivel egyre kevesebb gyepet lehet legelőként meghatározni. A médiában az a szóbeszéd járja, hogy a Bizottság akár 70 millió euro visszafizettetését fontolgatja, ami halálos ítéletet jelentene a mezőgazdasági tájkép megőrzésére irányuló svéd törekvés számára. Az uniós támogatás célja a mezőgazdasági tájkép támogatása, ám támogatnia kell-e az európai monokultúrát vagy a hagyományos svéd változatok elfogadhatók? Milyen lépéseket tett a Bizottság e problémák megoldására? Hogyan lehet úgy kialakítani a szabályokat, hogy lehetővé tegyék az Unióban a legelők sokféleségének elfogadását és megőrzését? Válasz A tisztelt képviselő információival ellentétben semmilyen változást nem javasolnak a 796/2004/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (1) bekezdését illetően. A legelő fogalommeghatározása sok éve változatlan maradt. A közös agrárpolitika (KAP) keretében a mezőgazdasági termelőknek az egységes támogatási rendszer formájában juttatott közvetlen kifizetések az adott gazdaságban rendelkezésre álló mezőgazdasági földterületen alapulnak. Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a Bizottság szabályokat állapított meg, amelyek lehetővé teszik a támogatásra jogosult mezőgazdasági földterületek meghatározását és a támogatásra nem jogosult területek kizárását. Az említett jogszabály a KAP-támogatásokra jogosult támogatható földterületek típusait határozza meg, és különösen a takarmánytermő területeket/legelőket, amelyeken vegyes növénytakaró található és amelyeket mezőgazdasági tevékenységhez használnak. Annak meghatározása érdekében, hogy egy fás terület e földterület-kategóriába tartozik vagy „erdőnek” tekintendő, és így nem jogosult támogatásra, a Bizottság már 2003-ban kidolgozott és az összes tagállam rendelkezésére bocsátott egy dokumentumot (AGRI/60363/2003), amely szerint „egy mezőgazdasági földterületen az 50 fa/ha sűrűséget meghaladó fás területeket általános szabályként úgy kell tekinteni, hogy támogatásra nem jogosultak. Vegyes termesztés esetén facsoportok tekintetében, például gyümölcsösökre nézve, valamint ökológiai/környezetvédelmi okokból kivételeket lehet előírni. Az esetleges kivételeket a tagállamoknak előzetesen kell meghatározniuk.” A szabály tehát nem új. Amint a tisztelt képviselő is láthatja, a Bizottság nem állapít meg abszolút szabályt a Közösség egészére nézve. Svédország tehát a jövőre való tekintettel (48)

HL L 140., 2004.4.30., 1. o.

139

140

HU


ökológiai/környezetvédelmi okokból bizonyos típusú legelőkre nézve eltérő küszöböt határozhat meg, amennyiben bebizonyosodott, hogy a fák hektáronkénti nagyobb száma nem teszi a területet mezőgazdasági tevékenység végzésére alkalmatlanná és így támogatásra nem jogosulttá. Azt, hogy az ily módon elismert földterület valóban megfelel-e az alkalmazandó uniós jogszabályoknak és ezáltal támogatásra jogosult-e, a számlák elszámolási eljárása keretében végzett ellenőrzések részeként fogják felmérni. Ami a tisztelt képviselő által említett 70 millió eurós visszafizetést illeti, ez az összeg a Bizottság egyik határozatában sem lelhető fel, és a Bizottság ezért nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen részlettel szolgáljon a kérdésről. * * * 102 . kérdés, előterjesztette: Irena Belohorská ( H-0235/08 ) Tárgy: Az Elsőfokú Bíróság T-58/05. sz. ügyben hozott ítélete betartásának az Európai Bizottság általi elmulasztása Tudna-e magyarázatot adni a Bizottság arra, hogy miért nem tartotta tiszteletben az Elsőfokú Bíróság által a T-58/05. számú, Centeno kontra Bizottság ügyben 2007. július 11-én hozott ítéletet, amely szerint a Bizottságot a saját költségeinek viselésére és arra kötelezték, hogy kifizesse a felperesek költségeinek felét? Megmagyarázná-e a Bizottság, milyen jogalapon próbál „egyezkedni” a fent említett ügy felperesivel, és utasítja el a felperesek 23.000 eurós jogi költségeinek kifizetését? Válasz A Bizottság a tisztelt képviselő állításaival ellentétben teljes mértékben tiszteletben tartja az Elsőfokú Bíróság által a T-58/05. számú ügyben hozott ítéletet, és elismeri a felperesek költségei felének kifizetésével kapcsolatos kötelezettségét. Mindazonáltal a közösségi bíróságok által közvetlen keresetek esetén hozott minden más ítélethez hasonlóan az ítélet csak az elvet állapítja meg a tekintetben, hogy ki melyik költséget viseli, ám nem határozza meg a fizetendő összegeket. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 92. cikke megállapítja azt az eljárást, amellyel a Bíróság meghatározza a költségek összegét, ha a felek nem tudnak arról megállapodni. Kizárólag ilyen végzés esetén áll fenn konkrét összeg fizetésére vonatkozó kötelezettség. Itt nincs szó erről az esetről. A jelenlegi ügyben a felek között azzal kapcsolatban van nézeteltérés, hogy mi a költségek számottevő része. A Bizottság nem ért egyet a felperesek által igényelt összeggel, ami úgy tűnik, hogy jóval meghaladja a közösségi bíróságok beszedhető költségekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatának figyelembevételével igazolható összeget. A Bizottság úgy gondolja, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás érdekében a fenti ítélkezési gyakorlat elveihez kell tartania magát. A Bizottság azonban nem kívánja az Elsőfokú Bíróságot arra kényszeríteni, hogy ebben az esetben az eljárási szabályzat 92. cikke szerint határozzon, amennyiben ez elkerülhető. Ezért egy általa ésszerűnek tekintett ajánlatot tett a felperesek jogi képviselőjének, figyelembe véve az ítélkezési gyakorlat elveit, valamint a szóban forgó ügy sajátos jellemzőit. A felperesek természetesen továbbra is szabadon folyamodhatnak az eljárási szabályzat 92. cikkéhez, és kérhetik a Bíróságtól az összeg megállapítását.

24-04-2008

24-04-2008

HU


* * * 103 . kérdés, előterjesztette: Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk ( H-0237/08 ) Tárgy: A költségek jelentős emelkedése ellenére a Bizottság által az észak-európai gázvezeték megépítéséhez nyújtott támogatás Március végén az orosz Gazprom társaság bejelentette, hogy az Oroszországot Németországgal összekötő észak-európai gázvezeték hozzávetőleges költsége 7,4 milliárd euro lesz. 2005-ben, a projekt kezdetekor a becsült költség 4 milliárd euro volt, míg hat hónappal ezelőtt 6 milliárd euro. A projekt végleges költsége minden bizonnyal még ennél is magasabb lesz. A későbbiekben az európai fogyasztók fogják az említett, igen drága csővezetékből érkező ellátás költségeit viselni, nem feledve a gázvezeték többségi tulajdonosa, az orosz Gazprom társaság tulajdonképpeni monopolhelyzetét. Miért támogatja mégis a Bizottság ezt az igen költséges projektet, és miért nem érdeklődik a szárazföldi csővezetékek iránt, mint amilyen a Jamal 2 vagy az Amber, amelyek fele ennyibe kerülnek? Válasz A Bizottság az Északi Áramlat projektet az Unió egésze érdekében támogatja. Ez egy jelentős projekt (55 milliárd köbméter gáz évente), amely lehetővé fogja tenni, hogy az Unió iparágainak és polgárainak növekvő keresletét kielégítsék (2015-re több mint 100 milliárd köbméterrel többre lesz szükség). A projektet a transzeurópai energiahálózatokról a Tanács és a Parlament által 2006 szeptemberében elfogadott legutóbbi iránymutatásban (49) európai érdekű projektnek minősítették. A Bizottság azonban nem osztott ki pénzügyi támogatást az Északi Áramlat projektbe történő beruházáshoz, amelyet kizárólag magánrészvényesek és kölcsönök révén finanszíroznak. Kizárólag a részvényeseken múlik annak eldöntése, hogy a projekt túl költséges-e, és ezért pénzügyi kockázatot jelent-e számukra. Nem igaz az az állítás, hogy a Bizottság nem érdeklődik más gázvezetékprojektek iránt. A Jamal II a transzeurópai hálózatokról 2006-ban elfogadott iránymutatásokban ugyanolyan szintű prioritást élvez, mint az Északi Áramlat, és az Ambert is közös érdekű projektnek tekintik. A Bizottság beleegyezett a Jamal II és az Amber megvalósíthatósági tanulmányának társfinanszírozásába, amelyet a lengyel PGNiG gáztársaság kért 2005-ben (950 000 EUR összeg erejéig). A tanulmányt az érintett országok egy részében a gáztársaságok érdektelensége miatt sajnos nem lehetett elkészíteni. * * *

(49)

Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 1364/2006/EK határozata a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és a 96/391/EK és az 1229/2003/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, HL L 262., 2006.9.22.

141

142

HU


104 . kérdés, előterjesztette: Ivo Belet ( H-0241/08 ) Tárgy: A sport mint a társadalmi befogadás hajtóereje A sportról szóló fehér könyvében a Bizottság kifejti azt a meggyőződését, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak a politikáik, intézkedéseik és programjaik keretében jobban ki kellene használniuk a sport által a társadalmi befogadás előmozdítására nyújtott lehetőségeket. A Bizottság jelzi, hogy javasolni kívánja a tagállamoknak, hogy a PROGRESS-program (és az élethosszig tartó tanulás programja, a cselekvő ifjúság és az Európa a polgárokért programok) keretében támogassák a társadalmi befogadás sporton keresztül való ösztönzésének tevékenységeit és a megkülönböztetés elleni küzdelmet a sport által. Milyen javaslatokat terjesztett eddig be a Bizottság? Lesznek-e ennek gyakorlati következményei a Bizottság által kiadott ajánlattételi felhívásokra? Kaptak-e a múltban olyan intézkedések támogatást, amelyek példaként szolgálhatnak? Hogyan teljesíti a Bizottság azt az ígéretét, miszerint arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az Európai Beilleszkedési Alap keretében támogassanak intézkedéseket? Válasz A sportról szóló fehér könyvhöz csatolt „Pierre de Coubertin” cselekvési terv, amely a következő években vezérelni fogja a Bizottság sporttal kapcsolatos tevékenységeit, az A.5. fejezetben javasolt intézkedései között hangsúlyozza, hogy jobban ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket a sport nyújt a társadalmi befogadás sporton belül és azon keresztül megvalósuló előmozdítására. A fehér könyv végrehajtásának sikeressége érdekében a Bizottság a sportmozgalmakkal folytatott, tökéletesített strukturált párbeszédre és az EU tagállamaival folytatott fokozott politikai együttműködésre fog támaszkodni. A társadalmi védelem és befogadás terén az összehangolás nyílt módszere keretében a szociális befogadás vonala a tagállamok által benyújtott 2006–2008. évi nemzeti stratégiai jelentések révén kiemeli a sporttevékenységekben való részvétel mint egyrészről a gyermekek társadalmi kirekesztésének megelőzését és kezelését, másrészről pedig a bevándorlók és etnikai kisebbségek társadalmi befogadásának előmozdítását szolgáló eszköz fontosságát. Azt is meg kell jegyezni, hogy az összehangolás nyílt módszere keretében a gyermekek jóllétének számos mutatóját határozták meg, és a sporttevékenységekben való részvétel a figyelembe veendő elemek között szerepel. Az összehangolás nyílt módszere ezért a sportot továbbra is eszközként és mutatóként veszi számba, anélkül, hogy új struktúrákat vagy új munkamódszereket hozna létre. Ami a fehér könyv egyedi uniós programokkal és azok ajánlattételi/pályázati felhívásaival kapcsolatos gyakorlati vonatkozásait illeti, a Bizottság támogatni fogja a társadalmi befogadást a sportban és a testmozgási tevékenységekben és ezeken keresztül, uniós szinten rendelkezésre álló különféle eszközök révén. A PROGRESS az EU 2007-ben indult foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási programja, amely 2013-ig fog tartani, és a megkülönböztetés elleni fellépésre, a nők és férfiak egyenlőségére, foglalkoztatási intézkedésekre és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre

24-04-2008

24-04-2008

HU


terjed ki. E program keretében meg kell találni a módját, hogy foglalkozzanak a sporttevékenységek hozzáférhetősége, illetve a kiszolgáltatott csoportok egyedi szükségletei és helyzete kérdésének kezelésével, valamint figyelembe vegyék a sport különleges szerepét, amelyet a fogyatékkal élők számára tölthet be, és a nemek közötti egyenlőség sporton belüli biztosításának szükségességét. Egy másik kérdés, amellyel e program keretében foglalkozni kell, a sportban mint a társadalmi befogadás eszközében rejlő potenciál jobb kihasználásának szükségessége, beleértve a foglalkoztatásteremtő tényezőként mutatott potenciálját, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. Az egész életen át tartó tanulás programja keretében 2008–2010-re vonatkozóan közzétett általános ajánlattételi felhívásban a testnevelés és az oktatás annak prioritásai között szerepelt. Ez új finanszírozási lehetőséget teremtett a támogatandó sport- és testnevelési projektek számára. A sporton keresztül az oktatási lehetőségekben való részvétel támogatása így új prioritásként kezelt téma a Comenius programban támogatott iskolai partnerségek, valamint az Erasmus program keretében a felsőoktatásban támogatott tematikus hálózatok és mobilitás számára. A cselekvő ifjúság program elismeri a sportnak a fiatalok fizikai és szociális fejlődésében betöltött nélkülözhetetlen szerepét. Ezt tükrözi, hogy a programban kettős hangsúlyt kap a sport szerepe, egyrészt az egészséges életmódok népszerűsítésének, másrészt pedig a társadalmi befogadás és az aktív polgári szerepvállalás előmozdításának eszközeként. A sportról szóló fehér könyv elfogadása óta mindkét dimenzió integrálását megerősítette az egyedi éves prioritások beillesztése a cselekvő ifjúság program ismertetőjébe, amely állandó ajánlattételi felhívás státusszal rendelkezik, és a program végrehajtásának fő eszköze. Következésképpen 2008-ban azokat az ifjúsági projekteket kezelik prioritásként, amelyek a sportra mint az aktív polgári szerepvállalás és a társadalmi befogadás eszközének szerepére, vagy a testmozgáson keresztül az egészséges életmódra hívják fel a figyelmet a fiatalok körében. Az Európa a polgárokért program a civil társadalmi szervezetek széles köre előtt áll nyitva, beleértve az amatőr sport területén tevékenykedő szervezeteket is. A sportról szóló fehér könyv elfogadása óta a sporttal és aktív polgári szerepvállalással kapcsolatos egyedi éves prioritással egészítették ki. Következésképpen 2008-ban prioritásként kezelik azokat a pályázatokat, amelyek a sportnak az aktív polgári szerepvállalás és a társadalmi befogadás eszközeként betöltött szerepével foglalkoznak. Az Európai Beilleszkedési Alap szintén jelentős. Fő célkitűzése, hogy támogassa a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a harmadik országok eltérő gazdasági, társadalmi, vallási, nyelvi és etnikai háttérrel rendelkező állampolgárait képessé tegyék a tartózkodás feltételeinek teljesítésére, és segítsék az európai társadalmakba való beilleszkedésüket. A Beilleszkedési Alap célja különösen a beilleszkedésről uniós szinten elfogadott közös alapelvek gyakorlati megvalósítása. A közös alapelvek egyike megerősíti, hogy „a beilleszkedési politikák és intézkedések valamennyi érintett politikai területen és irányítási szinten történő beépítése fontos szempont a közrend kialakításában és végrehajtásában”, továbbá azt, hogy „A beilleszkedés a köz- és magánélet valamennyi területén zajlik. Számos nem kormányzati szereplő van hatással a bevándorlók beilleszkedésének folyamatára, és hozzáadott értékkel rendelkezhetnek. Erre példák a szakszervezetek, vállalkozások, munkáltatói szervezetek, politikai pártok, a média, a sportklubok, valamint a kulturális, társadalmi és vallási szervezetek. Az e szereplők közötti együttműködés, koordináció és kommunikáció fontos az eredményes integrációs politikához. Szükség van mind a bevándorlók, mind a befogadó társadalomban élő más személyek bevonására is.” Az

143

144

HU


említett alap előkészítő tevékenységei (INTI program) keretében a Bizottság 2005-ben részt vett az öt más osztrák, belga, német, holland és egyesült királysági szervezettel partnerségben a Zeitbild, egy német szervezet által koordinált, „Integráció a sportban” elnevezésű projekt társfinanszírozásában. Erről a projektről bővebb információ az alábbi honlapon található: http://www.united-by-sports.net/en * * * 105 . kérdés, előterjesztette: Alexander Alvaro ( H-0246/08 ) Tárgy: A Nilesat egyiptomi műholdas szolgáltató uniós finanszírozása az al-Manar sugárzása ellenére Az európai szomszédsági politika honlapja szerint az Európai Unió a következő négy évben 558 millió EUR összeget nyújt Egyiptomnak. Tisztában van-e azzal a Bizottság, hogy ezt a finanszírozást részben a Nilesat egyiptomi műholdas szolgáltatóhoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó projektek finanszírozására használják fel? Amennyiben igen, indokoltnak tekinti-e a Bizottság ezt a finanszírozást, különösen figyelembe véve, hogy a Nilesat a radikális iszlám televízióállomás, az „al-Manar” adását sugározza, amely Viviane Reding, az információs társadalommal és médiával foglalkozó biztos szerint sérti a határok nélküli televíziózásról szóló irányelvet (97/36/EK (50) ) (az E–0909/05. számú, írásbeli választ igénylő kérdésre adott 2005. május 17-i válasz)? Válasz A Bizottság szeretné megköszönni a tisztelt képviselő kérdését, amelyben aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az EU által finanszírozott projektek esetleg a Nilesat egyiptomi műholdas szolgáltatóhoz kapcsolódnak, amely az Al-Manar TV adását Európába sugározza. Az európai szomszédságpolitika (ESZP) szerinti cselekvési tervben meghatározott audiovizuális együttműködés alapvetően a szabályozási keret korszerűsítésére vonatkozik, és ezért nem tekinthető úgy, hogy közvetlenül vagy közvetve kifogásolható tartalmat támogat. A Bizottság által finanszírozott projektek között jelenleg nincs olyan, amely az egyiptomi audiovizuális ágazatban zajlik. Az EU pénzügyi segítségnyújtása az ESZP cselekvési tervében meghatározott prioritások támogatását célozza. Ezt világosan tükrözi a nemzeti indikatív program (NIP), amely 558 millió eurót biztosít a 2007–2010-es időszakra, hogy segítséget nyújtson Egyiptomnak a politikai, gazdasági és társadalmi reformjára vonatkozó menetrendjében mutatkozó számos kihívás kezelésében, és támogassa a további reformlépéseket. A NIP és az egyedi programokat éves alapon meghatározó éves cselekvési programok egyaránt szigorú szabályok és eljárások szerint készülnek. El kell nyerniük az EU tagállamainak pozitív véleményét, és az Európai Parlament az ellenőrzési eljárás keretében vizsgálja meg azokat. A Bizottság tisztában van vele, hogy az Al-Manar TV Európában az egyiptomi tulajdonú Nilesat műholdas szolgáltatón keresztül fogható. A Bizottság teljes mértékben osztja azokat (50)

HL L 202., 1997.7.30., 60. o.

24-04-2008

24-04-2008

HU


az aggályokat, amelyek szerint az e csatorna által sugárzott tartalom esetleg kimeríti a gyűlöletre uszítás fogalmát. Az ESZP szerinti közös cselekvési tervben az EU és Egyiptom arról állapodott meg, hogy együttműködnek az intolerancia, a megkülönböztetés, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemben és a vallások és kultúrák tiszteletének előmozdításában. Ennek kapcsán egy másik fontos cselekvési prioritás „a média szerepének megerősítése az idegengyűlölet és a vallási meggyőződésen vagy kultúrán alapuló megkülönböztetés elleni közdelemben”, valamint a média ösztönzése arra, hogy „e tekintetben vállaljon felelősséget”. A rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdések Egyiptommal történő megvitatásának megfelelő mechanizmusa a politikai ügyekkel – ezen belül az emberi jogokkal is – foglalkozó albizottság, amelynek első összehívására reményeink szerint a közeljövőben kerül sor. A párbeszéd lényegénél fogva kétirányú folyamat, és lehetővé fogja tenni, hogy a mind az EU-ban, mind a partnerországban meglévő, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket megvitassuk. * * * 106 . kérdés, előterjesztette: Costas Botopoulos ( H-0247/08 ) Tárgy: A nemzedékek közötti szolidaritás biztosítási alapja A szociális biztonsági rendszer igazgatási és szervezeti reformjáról és más biztosítási rendelkezésekről szóló 3655/2008. számú görög törvény 149. cikke (Görög kormányzati közlöny, 58 A szám, 2008.4.3.) „nemzedékek közötti szolidaritás biztosítási alapja” elnevezésű tartalékot hoz létre, amelyet 2019 után kívánnak felhasználni a szociális biztonsági rendszerben jelentkező esetleges jövőbeli problémák kezelésére. Az alap forrásai a következőkből állnak: 10% az állami vállalatok és szervezetek privatizációjának teljes éves bevételéből, 4% a teljes éves HÉA-bevételből és 10% a szociális biztonsági szervek által beszedett összegekből. Szerepeltetni fogja-e a Bizottság a görög költségvetési hiányra vonatkozó becsléseiben azokat az összegeket, amelyek fokozatosan ebbe az alapba kerülnek, és milyen módszereket fog ehhez alkalmazni, figyelembe véve, hogy állandó bevételének fő forrása a HÉA-forrásokból fog származni? Tudomása van-e a Bizottságnak arról, hogyan kívánja a görög kormány pótolni a költségvetési bevétel abból fakadó hiányát, hogy az új biztosítási alap finanszírozása a HÉA-bevétel 4%-át és a privatizációkból származó teljes éve bevétel 10%-át el fogja vonni? Válasz A SZER 95 elszámolási szabályai (51) szerint a nemzedékek közötti szolidaritás biztosítási alapja az államháztartás szektoron belül a társadalombiztosítási alapok alszektorba sorolandó. Ez a besorolás azt jelenti, hogy az alap éves hiánya/többlete hozzájárul az államháztartási hiányhoz/többlethez. Ezenfelül, mivel az alap és más kormányzati egységek közötti ügyleteket (pl. a hozzáadottérték-adó és a szociális járulékok transzferei) konszolidálni kell, azok nem lesznek hatással az államháztartási hiányra. E szabályok (51)

Számlák Európai Rendszere– a módosított 2223/96/EK tanácsi rendelet.

145

146

HU


elméleti háttere az, hogy ezek a bevételi transzferek alapvetően az államháztartási mérleg belső kiigazításaiként fognak megjelenni, a vagyon változása, illetve mindenfajta jövedelemáramlás nélkül. Annak módja azonban, ahogyan a nemzedékek közötti szolidaritás biztosítási alapja a pénzeszközeit befekteti, 2009 után hatással lehet a bruttó államadósságra (52) . Amennyiben a befektetések elsősorban kormányzati kötvényektől eltérő eszközökre irányulnak, a konszolidált bruttó államadósság e befektetések összegével emelkedhet ahhoz a helyzethez képest, amikor ez a beruházás kizárólag kormányzati kötvényekre irányul. * * * 107 . kérdés, előterjesztette: Anne E. Jensen ( H-0249/08 ) Tárgy: A Dash 8 Q400 repülőgéptípus kényszerleszállásainak EASA általi kezelése 2007 őszén Aalborgban, Vilniusban, illetve Koppenhágában három baleset történt, amelynek a Dash 8 Q400 repülőgéptípus volt részese. Az érintett légitársaság által ezt követően végzett vizsgálat feltárta, hogy a 18 Dash 8 Q400 típusú repülőgépük közül 16 esetében ugyanaz a tervezési hiba állt fenn, mint a koppenhágai kényszerleszállásban érintett repülőgépnél. Az Austrian Airlines ezenfelül – többek között – ugyanezzel a problémával szembesült e repülőgéptípus futóművével kapcsolatban. Figyelembe véve a H-0051/08. számú kérdést (53) , tudna-e választ adni a Bizottság arra, hogy: Ha az EASA hatáskörébe tartozik, hogy tervezési hibák esetén légi alkalmasságról szóló irányelveket adjon ki, nem kellene-e az EASA-nak vizsgálatot elrendelnie a megbízatása alá tartozó összes Dash 8 Q400 repülőgépre nézve? Átlátja-e az EASA a megbízatása alá tartozó légitársaságok által alkalmazott karbantartási eljárásokat (a szűrők ellenőrzése és szükség esetén cseréje)? Rendelkezik-e az EASA az európai légi biztonság biztosításához szükséges eszközökkel, vagy ez olyan terület, amely a nemzeti hatóságokkal kapcsolatban feszültségekhez vezet? Válasz Amint a Bizottság a tisztelt képviselőt a H-0051/08. számú, szóbeli választ igénylő kérdésére adott válaszában tájékoztatta, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) helyesbítő intézkedéseket előíró légi alkalmassági irányelveket tett közzé. 2007 októberében egy légi alkalmassági irányelv különösen előírta az Európai Unió tagállamaiban nyilvántartásba vett összes Dash 8 Q400 típusú repülőgép ellenőrzését. Amennyiben az ilyen ellenőrzések eredményeinek elemzése azt mutatná, hogy más intézkedésekre van szükség, az EASA meg fogja tenni a szükséges lépéseket. Az EASA felülvizsgálta a Dash 8 Q400 repülőgéptípussal kapcsolatos karbantartási eljárásokat, és azokat kielégítőnek találja. Mindazonáltal meg kell említeni, hogy az egyes üzemeltetők karbantartási programjainak jóváhagyása a nemzeti hatóságok feladata, amelyek az EASA szabványosítási vizsgálatai alá tartoznak.

(52)

A bruttó államadósság fogalommeghatározását a módosított 3605/93/EK tanácsi rendelet 1. cikke (5) bekezdése adja meg.

(53)

Szóbeli válasz, 2008.2.19.

24-04-2008

24-04-2008

HU


Ahhoz, hogy teljes körűen el tudja látni a feladatát, az EASA-nak képesnek kell lennie arra, hogy a biztonsággal kapcsolatos összes lényeges információra, különösen az eseményekre vonatkozó jelentésekben és vizsgálati jelentésekben szereplő információkra támaszkodjon. A Bizottság támogatja az EASA és az illetékes nemzeti hatóságok közötti szoros együttműködés kialakítását, és ezt az együttműködés a vonatkozó irányelvek felülvizsgálatakor hivatalos alapokra kívánja helyezni. Ez a fajta együttműködés különösen fontos, mivel nem minden biztonsági feladatot ruháztak teljes körűen az EASA-ra, és a felelősségek ezért megoszlanak az EASA és a tagállamok között. * * * 108 . kérdés, előterjesztette: Diamanto Manolakou ( H-0251/08 ) Tárgy: Szélerőművek telepítése Szkürosz szigetén A görög kormány 111, 333 MW összkapacitással rendelkező szélerőművet kíván Szkürosz szigetére telepíteni, az Égei-tenger északi középső területén, Evvia prefektúrában – ezáltal a világ egyik legnagyobb szélerőmű-parkja jönne létre. Ez a terv igen negatív hatást gyakorolna a sziget gazdaságára, különösen az állattenyésztésre, a méhészetre és az idegenforgalomra. Emellett tönkretenné a sziget tájképét és az egyedülálló szküroszi ló kihalásához vezetne, amely a 2078/92/EK rendelet (54) értelmében védelmet élvez és azon a területen él, ahol a parkot tervezik, és amelyet különleges madárvédelmi területnek is nyilvánítottak (SPA GR 115). A lakosok túlnyomó része a határozat megsemmisítése érdekében a görög kormányhoz fordult, és az általuk benyújtott írott petícióval összhangban a sziget valamennyi szervezete határozott tiltakozását fejezte ki. Tisztában van-e a Bizottság a szélerőművek telepítésére irányuló tervekkel? Tudomása van-e arról, hogy ezekhez a tervekhez környezeti vizsgálatok fognak-e társulni, és milyen intézkedéseket fog tenni annak érdekében, hogy a szigeten megakadályozza a szélerőművek telepítését? Válasz A közösségi környezetvédelmi jogszabályok nem tiltják szélerőművek építését a Natura 2000 területeken. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv (55) 6. cikkének (3) és (4) bekezdése a terület védelme és a hálózat épségének biztosítása céljából egy sor hivatalos és lényegi intézkedése állapít meg azokra a projektekre vonatkozóan, amelyek valószínűleg jelentős hatást gyakorolnak a védett területre. Szkürosz esetében ezek a rendelkezések a „Szkürosz: Oros Kochylas” területre (GR2420006) alkalmazandók, amelyet Görögország a 92/43/EGK irányelv és a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv (56) értelmében a Natura 2000 hálózat keretében kijelölt. A rendelkezésre álló információ alapján – amelyet a helyi szervezetek a Bizottság részére is megküldtek – a projekt vizsgálati és környezetvédelmi engedélyezési eljárása a

(54)

HL L 215., 1992.7.30., 85. o.

(55)

HL L 206., 1992.7.22.

(56)

HL L 103., 1979.4.25.

147

148

HU


85/337/EGK (57) és 92/43/EGK irányelvet átültető nemzeti szabályokkal összhangban folyamatban van, ám eredménytelen volt. Az a tény, hogy a helyi közösség hangot tudott adni álláspontjának, azt mutatja, hogy a lakosság tájékoztatására és az azzal folytatott konzultációra vonatkozó kötelezettség teljesült. A közvélemény azonban nem kötelező erejű. A fentiek fényében nem állapítható meg, hogy megsértették-e a 85/337/EGK vagy a 92/43/EGK irányelvet. A Bizottság továbbra is gondosan figyelemmel fogja kísérni a helyzetet. * * * 109 . kérdés, előterjesztette: Pedro Guerreiro ( H-0256/08 ) Tárgy: A jelenlegi WTO-tárgyalások helyzete Figyelembe véve a WTO-tárgyalások keretében a mezőgazdasággal és a nem agrártermékek piacra jutásával kapcsolatban született, felülvizsgált javaslatot, hol tartanak jelenleg a tárgyalások? A mezőgazdasággal, nem agrártermékekkel (beleértve a textíliákat és ruházati cikkeket) és szolgáltatásokkal kapcsolatban milyen felülvizsgált javaslatokat terjeszt elő a Bizottság megvitatásra? Válasz Február közepén a mezőgazdasággal és az ipari cikkekkel („NAMA”) foglalkozó illetékes tárgyalócsoportok elnökei a tárgyalás alapját képező szövegeik új változatait tették közzé. Időközben további tárgyalásokra került sor, és az elnökök dönthetnek úgy, hogy az elért előrehaladást újabb felülvizsgált szövegek kiadásával jelzik. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjainak ekkor határozniuk kell arról, hogy megteremtették-e a miniszteri tárgyalás felé történő előrelépés szilárd alapját. E tárgyalások célja, hogy megállapodás szülessen a tárgyalások végső szakaszának úgynevezett „módjairól”. Van némi kilátás arra, hogy a miniszteri találkozót a következő hónapokban össze lehet hívni. A mezőgazdaság területén a Bizottság tárgyalásokra törekedett a harmadik országokkal, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat találjanak. A Bizottság ennek keretében szigorúan a Tanácstól a közös agrárpolitika 2003. évi reformja alapján kapott megbízatása korlátain belül jár el. Noha a jelek szerint egyre nagyobb az összhang a tárgyalópartnerek körében az érzékeny termékek kezelését illetően, továbbra is több nehéz és politikai szempontból érzékeny megoldatlan kérdés áll fenn, főként a piacra jutást illetően, amelyek még nem kellően érettek a miniszteri szint bevonására. A nem agrártermékek piacra jutása tárgyában februárban született tárgyalási szöveg a feltörekvő gazdaságok hozzájárulását illetően nem egyértelmű. Az EU álláspontja az, hogy e feltörekvő gazdaságoknak a dohai fejlesztési menetrend szerinti megbízatásban előírtak szerint hozzá kell járulniuk az ipari cikkek valódi, új kereskedelmi lehetőségeinek megteremtéséhez. Ezt az álláspontot egyértelművé tették a WTO többi tagja számára. A konkrét ágazatokat illetően az EU javaslatot nyújtott be a textíliákról szóló ágazati megállapodásra (amelynek révén a textíliák kereskedelmét továbbliberalizálnák), és a fejlett országokban és feltörekvő gazdaságokban továbbra is erőteljesen törekedni fog arra, hogy a rendkívül magas vámtarifákat tűzzék ki célul.

(57)

HL L 175., 1985.7.5.

24-04-2008

24-04-2008

HU


A szolgáltatások területén alapvető fontosságú lesz, hogy ezen a területen valamennyi WTO miniszteri konferencia ambiciózus eredmények szükségességéről állapodjon meg. A WTO miniszteri konferencia küszöbén különleges ülésre fog sor kerülni a fő ipari és felemelkedő gazdaságokkal, amelyen ezek az országok jelezni fogják, mely területeken tudnak további ajánlatokat tenni a liberalizálást illetően („többoldalú jelző konferencia”). E konferencia eredményeit tehát az EK a tárgyalások egésze során valószínűleg elért egyensúly átfogó értékeléséhez fogják felhasználni. A tárgyalások következő hetekben esetleg megszülető bármely kimenetelének átfogónak kell lennie, és ki kell terjednie az EU számára egyértelműen érdeket jelentő kérdésekre. A mezőgazdasággal kapcsolatos ambícióknak teljesen illeszkedniük kell a tárgyalások egyéb területeihez, beleértve a nem agrártermékek piacra jutását, a szolgáltatásokat és a szabályokat, valamint a földrajzi jelzéseket is. A Bizottság ezzel kapcsolatban nem hajlandó kompromisszumokra: ha az eredmény összességében nem kiegyensúlyozott, akkor nem elfogadható. * * * 110 . kérdés, előterjesztette: Laima Liucija Andrikienė ( H-0258/08 ) Tárgy: Küzdelem a csernobili katasztrófa emberi egészséget érintő következményei elleni A csernobili katasztrófa 1986. április 26-án következett be, óriási károkat okozva a környezetben és az emberek egészségében, különösen amiatt, hogy az akkori szovjet vezetés bűnös módon megpróbálta eltitkolni a baleset tényét. A katasztrófa következményei még ma, 22 évvel a bekövetkezése után is éreztetik hatásukat, nemcsak Ukrajnában és Fehéroroszországban, hanem a régió egyéb, uniós tagsággal rendelkező országaiban: Lengyelországban, Lettországban és Litvániában is. A szakértők az onkológiai és szív-érrendszeri betegségek, a fiatal családokban jelentkező termékenységi problémák növekvő számát és más kérdéseket a csernobili katasztrófával hozzák összefüggésbe. Készített-e a Bizottság cselekvési tervet az Európai Unióban mutatkozó fenti problémák kezelésére? Kialakítottak-e rákmegelőző stratégiát, amely a környezeti tényezőket, valamint a csernobili katasztrófa környezetet és emberi egészséget érő következményeit méri fel? Tervezi-e a Bizottság, hogy ezen a területen segítséget nyújt Ukrajnának és Fehéroroszországnak? Válasz Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) átfogó jelentést (58) tett közzé a csernobili baleset egészségi következményeiről, beleértve a vészhelyzeti dolgozók körében mutatkozó halálozást, a pajzsmirigyrák megnövekedett előfordulását, valamint a daganatos megbetegedések más fajtái és a leukémia becsült lehetséges előfordulását is. Ez a jelentés arra a következtetésre jutott, hogy nincs olyan tudományos adat, amely arra utalna, hogy a csernobili katasztrófa közvetlen eredményeként a lakosság körében csökkent termékenység mutatkozna. Ami a sugárzás miatt kialakuló szív-érrendszeri betegségeket illeti, a fenti jelentés – bár ezt a növekedést nem támasztja alá teljes mértékben – nem is tudja kizárni a kismértékű hatást. A Bizottság annak érdekében, hogy megpróbálja tisztázni (58)

„Report of the UN Chernobyl Forum, Health Effects of the Chernobyl Accident and Special Healthcare Programmes”, Genf, 2006 (a http://www.who.int" címen érhető el).

149

150

HU


ezt a témát, úgy döntött, hogy 2008 novemberében tudományos szemináriumot szervez a sugárzás által kiváltott keringési megbetegedésekről. A csernobili katasztrófa miatt az EU lakosságát érő expozíció a természetes háttérsugárzáshoz képest kismértékű emelkedést jelentett. Statisztikai szempontból feltehető, hogy ez az expozíció a lakosság daganatos megbetegedéseinek gyakoriságában növekedéshez vezethet, ám mindenfajta növekedés (már ha kialakul) kismértékű lenne ahhoz képest, amelynek kialakulása a természetes sugárzás alapján feltételezhető. Ezenfelül a lakosság körében más okból kialakuló daganatos megbetegedések viszonylag gyakori előfordulása mellett az esetleges növekedés statisztikailag nem lenne kimutatható. Elkészítették az európai lakosságot érő dózisok becslését, és a környezeti radioaktivitás szintjét a tagállamok által az EURATOM-Szerződés 36. cikke értelmében közölt információk alapján folyamatosan ellenőrzik. 1990 óta a Bizottság a keretprogramjai (főként az EURATOM) keretében egy jelentős kutatási programot (körülbelül 40 millió EUR) támogatott a csernobili katasztrófa egészségi és környezeti következményeivel kapcsolatban. E kutatás nagy részét az 1990-es évek első felében végezték el, Fehéroroszország, az Orosz Föderáció és Ukrajna együttműködésével. A kutatás jelenleg néhány fő kérdésre összpontosít, különösen a pajzsmirigyrák e három országban mutatkozó megnövekedett gyakoriságára. Általánosabban véve tehát a korábbi és jelenlegi EURATOM kutatási keretprogramok során a sugárvédelmi kutatásban a sugárzásból fakadó, alacsony dózisú expozíció kockázatai kapták és kapják továbbra is a fő hangsúlyt. A segítségnyújtás tekintetében a Bizottság eddig 250 millió EUR összeggel járult hozzá a védelmi végrehajtási tervhez. A Bizottság ezenfelül 92 millió EUR összeggel járult hozzá a radioaktív hulladék kezelésére és az azzal való gazdálkodásra vonatkozó projektekhez, és 96 millió EUR összeggel támogatta Ukrajna szabályozási hatóságait a megfelelő nukleáris keretek biztosításában. A Bizottság több mint 100 projektet indított a környezeti, egészségügyi és társadalmi-gazdasági következmények kezelésére, összesen 60 millió eurós hozzájárulással. Ennek részét képezték a sugárzási megbetegedésekre vonatkozó, orvosi hatásokat vizsgáló tanulmányok, az ökoszisztémával kapcsolatos tanulmányok, a vészhelyzeti tájékoztató központok, az érintett területen a foglalkoztatási források létrehozását szolgáló támogatások, a radiológiai kultúrával kapcsolatos oktatás, a gazdálkodás, a professzionális egészségügy javítása, valamint a fehéroroszországi CORE program, amely integrált megközelítést támogat egy esetleges sugárszennyezés esetén a társadalmi és gazdasági rehabilitáció kérdéseire nézve. A jelenleg végrehajtás alatt álló projektek közé tartozik egy társadalmi-gazdasági projekt, egy orvosi projekt a perinatális diagnosztika és a baleset által érintett ukrán tartományokban végzett kezelések javítására, az UNICEF-fel közösen végzett projekt a gyermekek és az anyák egészségügyi ellátásának javítására, valamint egy 2,7 millió eurós hozzájárulás a „Küzdelem a csernobili katasztrófai fehéroroszországi negatív hatásai ellen” elnevezésű UNDP projekthez. * * *

24-04-2008

24-04-2008

HU


111 . kérdés, előterjesztette: Hans-Peter Martin ( H-0262/08 ) Tárgy: Az uniós ügynökségek marketingkampányának költsége és haszna A Bizottság „Bármit teszünk, Önért dolgozunk” szlogennel marketingkampányt szervezett az uniós ügynökségek imázsának javítása érdekében. Mekkora volt a kampány teljes költsége, és mely időszakra terjed ki a kampány? Mely ügynökségek segítettek a teljes költség fedezésében, és mennyivel járultak ehhez hozzá? Milyen tevékenységekből állt a kampány? Elemezték-e a kampány sikerét, és ha igen, mi volt az eredmény? Válasz A Bizottság szeretné felhívni a figyelmet, hogy a szabályozási ügynökségek a Bizottságtól független, saját jogi személyiséggel rendelkező szervek. Ekként minden ügynökség saját kommunikációs politikát folytat. A tisztelt képviselő által fent említett kommunikációs kampányt kizárólag az ügynökségek folytatták, és ez a koordinált kommunikációs politika egy példája, ami a Bizottság által támogatott megközelítést jelent. Ami a tisztelt képviselő által kért tényszerű információt illeti – teljes költség, az ügynökségek pénzügyi hozzájárulása, a részvétel mértéke, időtartam és a siker elemzése –, erre az ügynökségek tudnak a legjobban válaszolni, amelyek a kampányt koordinálták. A Bizottság ezért felkérte az Európai Képzési Alapítványt, hogy közölje a kért információkat. A Bizottság a lehető leghamarabb meg fogja küldeni e tényszerű adatokat a tisztelt képviselő részére. * * *

151

2008. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents