2007. április 17. 2006: politikai mélypont, utolsó esély a gazdaságnak 2006-ban nőtt a politikai és enyhén csökkent - de továbbra is a közepesen magas tartományban van - a gazdasági kockázat Magyarországon. Ezt állapítja meg a Political Capital Institute és a Figyelő szakértői által idén is elkészített, az elmúlt évet értékelő Országjelentés, amely vezető magyar gazdasági és politikai elemzők segítségével ad összegzést Magyarország helyzetéről.
Politikai Kockázati Index (PRI) Az évenként nyilvánosságra hozott politikai kockázati index (PRI) értéke 2006-ben 66 pont, ennek alapján hazánk továbbra is az alacsony kockázati sáv közepén helyezkedik el, de jelentős elmozdulás tapasztalható a közepes kockázati tartomány irányába. A pontszám a 2005-ös értékhez viszonyítva 4 ponttal csökkent, ami a PRI idei értékét tekintve az eddigi mélypontot jelenti. A PRI alakulását leginkább a kormányzati stabilitás, a jogbiztonság, valamint a gazdaság jogi-politikai környezetének változásai befolyásolták. A kormányzati stabilitást leginkább az év egészét jellemző kettőség befolyásolta: miközben a rendszerváltás óta először választották újra a hivatalban lévő kormánypártokat, a második Gyurcsány-kormány, megalakulása után alig pár hónappal, súlyos politikai hitelvesztést szenvedett el, így az év második felére az instabilitás vált jellemzővé. A jogbiztonságot negatívan befolyásolta, hogy a 2006. évi kiigazításokhoz és reformokhoz szükséges normaalkotás feszített tempója ugyanakkor egyes esetekben a jogi szakszerűség és precizitás rovására ment. Az első négy legfontosabb lépés: 1. 2. 3. 4.
Kormányzati stabilitás helyreállítása. Kiszámítható jogi-gazdasági környezet megteremtése. Korrupció elleni politikai harc. Előítéletek elleni politikai harc.
Gazdasági kockázati index (EcoRisk) Miközben a 2006. IV. negyedévi gazdasági kockázatok nőttek az előző év hasonló időszakához képest, az EcoRisk tavalyi átlagos, 55,1 pontos értéke enyhe mérséklődést mutat 2005 egészéhez képest. A magyar gazdaságot továbbra is közepes kockázat jellemzi. A kirívóan magas államháztartási hiány és a csökkenő versenyképesség ellenére a 2006 második felében végbement költségvetési kiigazítás, valamint a továbbra is kedvező külpiaci környezet mentette meg a gazdaságot az összeomlástól. Az EcoRisk alindexei közül csupán egy (a munkapiaci) javult 2005-höz képest. Az egyensúlyi alindex értéke veszélyesen megközelítette a "nagyon magas" kockázati tartományt. Tavaly, jóindulatú befektetői környezetben, kifejezetten jó külső konjunkturális helyzet mellett is megfizette a magyar gazdaság a magas egyensúlyi kockázatokat: részben kamat-, illetve hozamfelárral, részben a beruházások visszaesésével és a külföldi működőtőke-beáramlás mérséklődésével. A többéves fiskális ámokfutás után a konvergencia-program elfogadásával a magyar gazdaság az utolsó szalmaszálba kapaszkodik. Az első négy legfontosabb lépés: 1. 2. 3. 4.
Gyorsítani kell az államháztartási hiány lefaragásának ütemét. Az egyensúlyi államháztartás követelménye kerüljön be az Alkotmányba. A versenyképesség érdekében csökkenteni kell az élőmunka terheit. A közoktatás reformjával kell biztosítani a munkaerőpiaci helyzet tartós javulását.
MAGYARORSZÁG POLITIKAI KOCKÁZATI INDEXE 2006
Tartalomjegyzék
1. ÖSSZEFOGLALÓ
4
1.1. MI A POLITIKAI KOCKÁZAT? 1.2. MI A POLITIKAI KOCKÁZATI INDEX? 1.3. A PRI ÖSSZETEVŐI 1.4. A PRI ÉRTÉKE 2006-BAN
4 5 5 6
2. MÓDSZERTAN
7
2.1. ALAPELVEK 2.2. SZEMPONTOK KIVÁLASZTÁSA 2.3. A MEGFELELŐ SÚLYOK ÉS ALINDEX-ÉRTÉKEK KIVÁLASZTÁSA 2.4. A PRI ÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA 2.5. KUTATÓINTÉZETEK ÉS MÁS SZERVEZETEK ADATAI 2.6. NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK ÉS A PRI INDEX
7 7 8 9 10 12
3. ALINDEXEK
14
3.1. JOGBIZTONSÁG 3.1.1. BÍRÓSÁGOK 3.1.2. A KÖZPONTI RENDELETALKOTÁS 3.1.3. TÖRVÉNYEK 3.1.4. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3.2. STABILITÁS 3.2.1. A KORMÁNY STABILITÁSA 3.2.2. HONVÉDELEM, TERRORFENYEGETETTSÉG 3.2.3. KÖZBIZTONSÁG 3.3. SAJTÓ- ÉS SZÓLÁSSZABADSÁG 3.3.1. JOGI SZABÁLYOZÁS 3.3.2. A MÉDIAPIAC VÁLTOZÁSAI 3.3.3. SZANKCIÓK 3.3.4. KÖZSZOLGÁLATISÁG ÉS MÉDIAPOLITIKA 3.4. KORRUPCIÓ 3.4.1. KORRUPCIÓ A SZAKÉRTŐK, AZ ÜZLETEMBEREK ÉS A KÖZVÉLEMÉNY ÍTÉLETEINEK TÜKRÉBEN 3.4.2. KORRUPCIÓ A KÖZVÉLEMÉNYBEN 3.4.3. KORRUPCIÓ A NYILVÁNOSSÁGBAN 3.4.4. KORRUPCIÓ A „TÉNYADATOKBAN” 3.4.5. KORRUPCIÓ A JOGSZABÁLYOKBAN 3.5. IDEGENELLENESSÉG ÉS ELŐÍTÉLETESSÉG 3.5.1. ANTISZEMITIZMUS 3.5.2. CIGÁNYELLENESSÉG 3.5.3. IDEGENELLENESSÉG 3.6. KORSZERŰ ÁLLAM 3.7. ÁLLAM ÉS GAZDASÁG 3.7.1. AZ ÁLLAMI VAGYON NAGYSÁGA 3.7.2. SZABADSÁG A GAZDASÁGBAN 3.7.3. GAZDASÁGI JOGALKOTÁS
14 14 17 19 21 24 24 26 28 33 33 34 35 36 38 38 40 40 41 42 43 43 45 47 49 52 52 53 54
JEGYZETEK
57
1. ÖSSZEFOGLALÓ 1.1. Mi a politikai kockázat? A politikai kockázat fogalma több irányból közelíthető meg: kockázat az állampolgárok számára kockázat a kormányzat számára és kockázat a gazdasági élet szereplői számára. A fogalom jelentése a három szempont együttes figyelembevételével az alábbi definícióban összegezhető: „A politikai rizikó: a kormányzat, az állampolgárok és szervezeteik, illetve a gazdasági élet szereplőinek mindennapi tevékenységét és létfeltételeit érintő fenyegetés és kiszámíthatatlan környezet okozta bizonytalanság, mely a társadalom szempontjából kedvezőtlen események bekövetkezésének lehetőségét vetíti előre.” Az állampolgárok számára kockázatot jelent, ha az állam jogszabályok vagy erőszakos eszközök révén beszűkíti mozgásterüket, korlátozza cselekvési szabadságukat; illetve ha az országban mindennapi életvitelben is érezhető egzisztenciális vagy hatalmi bizonytalanság, szervezetlenség uralkodik. Kockázatos lehet a polgárok számára az is, ha bizonyos csoportjaik tettleges vagy verbális agressziónak, illetve tendenciózus megkülönböztetésnek vannak kitéve. A kormányzat, illetve az államigazgatási apparátus számára rizikót jelent, ha alacsony támogatottsága vagy elfogadottsága miatt, illetve a „fékek és ellensúlyok” nem megfelelően működő rendszere miatt nem tudja véghezvinni döntéseit, ellátni kormányzati feladatait. Az állam vezetése számára rizikónövelő tényező az is, ha az államapparátus működési hatékonysága alacsony, felépítése nem ésszerű, ez ugyanis szintén a kitűzött célok megvalósítását akadályozhatja. A gazdasági élet szereplői (üzletemberek, cégek és vállalatok, befektetők) számára a kockázatot a bizonytalan gazdasági környezet, és a piac szabályait felülíró vagy figyelmen kívül hagyó állami beavatkozás jelenti. A destabilizáló politikai tényezők ennek alapján a következők lehetnek: kiszámíthatatlan vagy önkényes gazdaságpolitikai döntések, gyakorta változó jogi környezet, kiterjedt, költséges államszervezet, illetve a korrupció magas szintje. Intézetünk olyan kockázati indexet fejlesztett ki, mely a három fent említett szempontot egyesíti. A három szempont együttese adja meg a politikai kockázatot, mely az adott ország társadalmi-politikai biztonságát jellemzi.
1.2. Mi a politikai kockázati index? A politikai kockázati index (political risk index – PRI) egy ország éves politikaitársadalmi stabilitásának 100 pontos skálán elhelyezett mutatója. Csökkenő politikai kockázat
0
Nagyon magas 0-19
Magas 20-39
Közepes 40-59
Alacsony 60-79
Nagyon alacsony 80-100
100
Az évente közzétett érték megbízható összegzése a vizsgált ország stabilitását meghatározó legfőbb társadalmi-politikai összetevőknek. Az országról átfogó képet nyújtó politikai kockázati index különösen a külföldi befektetők, valamint a nem-kormányzati szervezetek számára szolgáltat fontos információt, de politikusok és kormányzati intézmények képviselői is hasznát vehetik. Az egyes szakterületek alapos vizsgálata alapján összeállított mutatóhoz minden évben részletes elemzés is készül.
1.3. A PRI összetevői A Political Capital az index meghatározásához speciális, bármely ország esetében alkalmazható módszertant dolgozott ki. A szakértői csoport a politikai kockázati index összetevőjeként hét alindexet különített el.
PRI
Jogbiztonság
Stabilitás
Sajtó- és szólásszabadság
Korrupció
Idegenellenesség
Korszerű állam
Állam és gazdaság
Az egyes alindexek különböző súllyal határozzák meg a végső PRI értékeket. A súlyozást a Political Capital szakértői alakították ki. 1. táblázat: a PRI alindexei és súlyozásuk ALINDEX NEVE PRI SZÁMÍTÁSAKOR FIGYELEMBE VETT SÚLY
Jogbiztonság Stabilitás Sajtó- és szólásszabadság Korrupció
17,5 % 17,3 % 11,8 % 16 %
Idegenellenesség és előítéletesség Korszerű állam Állam és gazdaság
6,7 % 15,4 % 15,3 %
A Political Capital elsőként a 2003-as évről adott PRI-indexet. A skála kialakítása és megbízhatóságának garantálása érdekében a szakértők az első alkalommal nem csak az adott
évet, hanem az 1999 és 2003 közötti időszak változásait is vizsgálták. Az öt év tapasztalatai alapján kialakított módszertan szolgált alapul a 2006-os PRI értékek meghatározásakor is.
1.4. A PRI értéke 2006-ban Az egyes alindexek 2006-os értékei alapján a Political Capital Institute szakértői összeállították Magyarország politikai kockázati indexét. 2. táblázat: a PRI 2006. évi értéke és változása az előző évhez képest
Alindex
Jogbiztonság Stabilitás Sajtó- és szólásszabadság Korrupció Idegenellenesség és előítéletesség Korszerű állam Állam és gazdaság
POLITIKAI KOCKÁZATI INDEX
PRI 2006-os érték (változás 2005-höz képest)
PRI 2005-ös érték
68 (-6) 67 (-8) 62 58 (-2) 67 (-2) 70 (+1) 71 (-4)
74 75 62 60 69 69 75
66 (-4)
70
Ennek alapján Magyarország 2006-ban is ALACSONY kockázattal rendelkező ország. Magyarország 2006
66 Nagyon magas 0-19
Magas 20-39
Közepes 40-59
Alacsony 60-79
Nagyon alacsony 80-100
2. MÓDSZERTAN 2.1. Alapelvek A Political Risk Index értékének meghatározásánál olyan módszertan kialakítására törekedtünk, mely egyszerre veszi figyelembe az elemzők által összegyűjtött, számszerű értékeket tartalmazó adatsorokat és a politikai szakértők véleményét. A komplex politikai folyamatok nem írhatók le puszta számsorok segítségével, a politikai kockázat meghatározásához szükség van a terület szakértőinek mérlegelésére is. Több szakértő ítéleteinek együttes alkalmazása és a számsorok alapján kialakított értékek figyelembe vétele kizárja annak lehetőségét, hogy a PRI értékét szubjektív, önkényes ítéletek és szórványos benyomások határozzák meg. A Political Risk Index olyan módszertan alapján készül, ami hosszú távon lehetővé teszi az egyes évek összehasonlíthatóságát, és a változások mértékének pontos becslését. A módszer a számszerű adatokat és szakértők véleményét egyaránt figyelembe veszi. A politikai kockázat megállapításakor a helyi sajátosságok figyelembevételével törekedtünk a megfelelő szempontok kiválasztására, a szempontokhoz rendelt értékek megállapítására és az optimális súlyok megtalálására. A 0-100 skála használata bizonyult legcélszerűbbnek, amely szerint a 0 jelenti a legnagyobb, a 100 a legkisebb kockázatot. A skála „megfordításával” a szakterület hagyományaihoz is hűek maradtunk: a legtöbb politikai kockázatbecsléssel foglalkozó szervezet (ld. később) is ilyen számozási elvet követ. 3. táblázat: kockázati sávok az index pontszámaiban
Nagyon magas kockázat Magas kockázat Közepes kockázat Alacsony kockázat Nagyon alacsony kockázat
0 – 19 pont 20 – 39 pont 40 – 59 pont 60 – 79 pont 80 – 100 pont
Olyan matematikai programot készítettünk, amely hatékonyan segíti az alindex szakértőit döntésükben, a kapott alindexek értékeinek megfelelő súlyozásával pedig évről-évre következetesen és egyértelműen meghatározható az ország politikai kockázata.
2.2. Szempontok kiválasztása A politikai kockázat meghatározásakor figyelembe vett szempontok – tehát az alindexek – kiválasztását a Political Capital Institute elemzői végezték el. A szempontokat az elemzők az alábbiakban határozták meg: – – – – – – –
Jogbiztonság Stabilitás Sajtó- és szólásszabadság Állam és gazdaság Korrupció Idegenellenesség és előítéletesség Korszerű állam
A PRI éves értékeinek összehasonlíthatóságát többek között az összetevők állandósága biztosítja. Így a szempontok 2006-ban sem módosultak a korábbi évekhez képest.
2.3. A megfelelő súlyok és alindex-értékek kiválasztása Módszerünk alapján a szakértők által adott alindex és PRI becsléseknek és a kialakított súlyok becslésének felhasználásával meghatároztuk az alindex-értékeket és a súlyokat. Optimalizálási programcsomagunk (GAMS) segítségével olyan függvényt találtunk, amely legjobban közelíti a politikai kockázatokat és a becsült súlyokat. Ennek alapján felállítottunk egy modellt, amellyel a PRI értékei a továbbiakban is megbízhatóan kiszámolhatók. Módszertani modellünk 2006-ban is változatlan maradt. A szempontok értékelését a Political Capital Institute szakértői az adott évekről összegyűjtött információk alapján végezték. A PRI értékére, valamint az alindexek súlyára és értékére vonatkozó becsléseket a Political Capital Institute elemzői szolgáltatták. Az optimalizáló program megírása során a cél az volt, hogy a statisztikai adatok alapján kapott és a szakértői becslésekből született számok különbségének, valamint az új súlyok és az átlagolt súlyok különbségének négyzetösszege (megfelelően súlyozva) minimális legyen. A feladatot GAMS optimalizáló szoftverrel megoldva megkaptuk a keresett paramétereket. Az így kiszámolt PRI értékeket kerekítve kaptuk meg a Political Capital Politikai Kockázati Indexét (PC PRI). Ezután minden alindex esetében megkerestük azt a lineáris függvényt, amely az adott alindex szempontjából releváns adatok éves értékeiből kiindulva a legjobban közelíti az alindex idősorát. Ezt a függvényt alkalmaztuk a 2006-os adatokra, így minden alindexre kaptunk egy (tisztán a számszerűsíthető adatokra épülő) javaslatot. A végső súlyok (melyeken 2006-ban sem változtattunk): 4. táblázat: az egyes alindexek súlyozása a PRI indexhez viszonyítva ALINDEX NEVE PRI SZÁMÍTÁSAKOR FIGYELEMBE VETT SÚLY
Jogbiztonság Stabilitás Sajtó- és szólásszabadság Korrupció Idegenellenesség és előítéletesség Korszerű állam Állam és gazdaság
17,5 % 17,3 % 11,8 % 16 % 6,7 % 15,4 % 15,3 %
2.4. A PRI értékének meghatározása A PRI végső értékét a teljes mérőszámot alkotó hét alindex súlyozott átlaga adja. Az alindexsúlyok értékét a Political Capital elemzői határozták meg. Az egyes alindex értékek is több elemből tevődnek össze, melyeket jelentőségüknek megfelelően vettünk figyelembe. A számokban mérhető, kemény adatokat statisztikai módszerekkel dolgoztuk fel (számolt PRI), míg a kevésbé mérhető jelenségek értékelését elemzőink a rendelkezésre álló információk alapján határozták meg (becsült PRI). A mért és becsült részeredmények együttes figyelembevételével határoztuk meg az egyes alindexek értékét. Ehhez egy matematikai optimalizáló szoftvert, az ún. GAMS programcsomagot használtuk. Az elemzők a GAMS-érték ismeretében véglegesítették az alindex-értékeket, melyeknek (az előző években rögzített súlyokkal számolt) átlaga adta a PRI értékét. Az így kapott értékeket kerekítve kaptuk meg a Political Capital Politikai Kockázati Indexét (PC PRI). 1. ábra: a PRI módszertanának összefoglalója A PRI módszertana
Számolt PRI
Számszerű adatok Szakértői becslések
GAMS
PC PRI
optimalizáló szoftver
Becsült PRI
Szakértői súlyok A fenti módszerrel az alábbi alindex és PRI értékeket kaptuk (1999-2006):
1999
5. táblázat: az alindexek és a végleges PRI pontszámok értékei az utóbbi években: Jogbiz- Stabilitás SajtóKorrupció Idegenellenesség Korszerű Állam és tonság és szólásés előítéletesség állam gazdaság szabadság 86 86 64 55 64 70 70
PRI
72
2000
73
74
62
58
66
71
62
67
2001
66
81
64
62
69
69
57
67
2002
66
86
70
58
69
72
66
70
2003
79
72
63
61
70
70
78
71
2004
75
67
62
59
67
68
78
68
2005
74
75
62
60
69
69
75
70
2006
68
67
62
58
67
70
71
66
2.5. Módosítások 2005-höz képest A 2006-os évben a belpolitikai stabilitást jelentősen befolyásolták olyan tényezők (például augusztus 20-i szerencsétlenség, szeptemberi-októberi utcai zavargások), melyek statisztikákkal nem írhatóak le. Annak érdekében, hogy számítási modellünk a megváltozott politikai környezetben is képes legyen a kockázatok pontos becslésére, modellünket továbbfejlesztettük, beleépítve a nehezen számszerűsíthető, de stabilitás szempontjából kiemelkedő jelentőségű faktorokat is. A 2006-os évben bevezetett módszertani változtatás lényege, hogy a PRI stabilitás alindexét (a legnagyobb súllyal latba eső alindexet) korrigáltuk az úgynevezett módosító faktorok értékével. A módosító faktorokat és a hozzájuk tartozó értéket a Political Capital elemzői határozták meg. Amennyiben a módosító faktorok között szereplő rendkívüli események az adott évben bekövetkeznek, a hozzájuk tartozó pontértéket levonjuk a (számolt és a becsült érték átlagolásával kapott) stabilitás alindexből. A módosító faktorok értékét az egyes elemzők által az adott alesetekhez rendelt pontszámok átlagolása alapján kaptuk. 6. táblázat: a módosító faktorok, a faktorok alesetei és a hozzájuk tartozó pontszámok
Módosító faktor
Alesetek
Átlagolt pontérték
1. Természeti katasztrófák és egyéb váratlan események
Természeti katasztrófa emberáldozat nélkül
-0,86
Természeti katasztrófa emberáldozattal Közlekedési katasztrófa emberáldozattal
-1,8
2. A kormány megbukásának jogi kilátásai
Kormány maradását eredményező bizalmi szavazás
-1,44
Kormányváltást eredményező bizalmi szavazás
-3,24
Konstruktív bizalmatlansági indítvány, kormányváltás nélkül
-1,4
Konstruktív bizalmatlansági indítvány, kormányváltással
-3,48
Miniszterelnök ciklus vége előtti lemondása
-2,96
Rendszeres és jelentős illegális tiltakozások
-1,94
Illegális tiltakozások, erőszakos cselekményekkel
-2,78
Illegális tiltakozások emberi áldozatokkal
-3,5
Emberéletet követelő terrorcselekmény
-3,74
3. Politikai erőszak és illegális tiltakozás
4. Rendkívüli jogi helyzet kinyilvánítása
-1,72
Hadiállapot Rendkívüli állapot Szükségállapot
-4,7
2.6. Kutatóintézetek és más szervezetek adatai A 2006-os PRI értékek meghatározásakor – mint a korábbi évek esetében is – számos kutatóintézet és szervezet adatait felhasználtuk mind az elemzés, mind a konkrét számértékek meghatározása során. Az alábbiakban felsoroljuk azon kutatóintézeteket, szervezeteket, melyek forrásul szolgáltak elemzéseinkhez. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
AGB Nielsen Media Research Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. Állami Számvevőszék Amnesty International Bell Research Belügyminisztérium Civil Jogász bizottság a 2006. október 23-i erőszakos események kivizsgálására (Morvai-bizottság) Civil Szervezetek Lobbi Kerekasztala Egyesült Államok Külügyminisztériuma (jelentések) Eurobarometer Surveys Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége GFK Hungária Group of States against Corruption (GRECO) Gallup Intézet Helsinki Bizottság Heritage Foundation Igazságügyi Minisztérium Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Közösségfejlesztők Egyesülete Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága Magyar Köztársaság Bíróságai Magyar Köztársaság Országgyűlése Magyar Köztársaság Ügyészsége Magyar Terjesztő-ellenőrző Szövetség Medián Közvélemény-és Piackutató Intézet Nemzetbiztonsági Hivatal Nemzeti Fejlesztési Hivatal Országos Rádió-és Televízió Testület Országos Rendőrfőkapitányság Országos Rádió-és Televízió Testület Pénzügyminisztérium (költségvetési törvények) Reporters Sans Frontiéres Ringier kiadói Kft. Szeptemberi-októberi eseményeket elemző, 1105/2006. (XI.6.) kormányhatározattal létrehozott szakértői munkacsoport („Gönczöl-bizottság”) Szonda Ipsos Tárki Társadalomkutatási Intézet Társaság a Szabadságjogokért
• • • •
TNS Hungary Transparency Injternational Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
2.7. Nemzetközi tapasztalatok és a PRI index A nemzetközi példáki azt mutatják, hogy minden kockázati index számításakor – legyen szó pénzügyi, gazdasági vagy politikai kockázatról – a kutatók előre meghatározott szempontokat értékelnek, a szempontok szerinti kockázathoz számot rendelve kapják az alindex értékeket, majd ezeket megfelelő súlyokkal szorozva kapják a végső kockázatot. A politikai rizikószámítással foglalkozó intézetek gyakorlata azonban jelentősen eltér a tekintetben, hogy milyen típusú adatokat használnak a végleges kockázati index meghatározásához. Egyes intézetek kizárólag szakértői becsléseket (például diplomaták, politikai szakértők, gazdasági szakemberek ítéletei), más intézetek inkább számszerű adatokat (statisztikák, gazdasági mérőszámok, stb.) alkalmaznak a politikai kockázat meghatározásához. Az indexek kiszámításának részletes módszertanát az intézetek rendszerint nem hozzák nyilvánosságra. Az általunk ismert; legtöbbet hivatkozott országkockázati indexek (ld. a 7. táblázatot) között azonban nem találunk olyat, melynek meghatározását az adott intézet kizárólag számszerű adatok alapján végezte volna el. Ennek oka, hogy mivel azonos számértékek mögött gyakran eltérő jelentőségű folyamatok húzódnak meg, az országkockázat meghatározásához elengedhetetlen a szakértők közreműködése, akik a változásokat tartalmi szempontból értékelik és értelmezik. Nem mindegy például, hogy egy jogszabálymódosítás a választási törvényt, a költségvetési törvényt vagy a filmtörvényt érinti, és az sem, hogy a módosítás milyen mélységű – ezek a szempontok azonban a törvénymódosítások statisztikáiban nem jelennek meg. A szakértői ítéletek tehát nem csökkentik, hanem éppen ellenkezőleg, növelik az index megbízhatóságát és használhatóságát. Számottevő különbségeket mutatnak az egyes intézetek országkockázati indexei a tekintetben is, hogy a világ országainak milyen széles körére terjesztik ki vizsgálataikat, hány országra vonatkozóan határozzák meg a kockázat szintjét. Általános tendencia ugyanis, hogy minél több országra terjed ki a politikai rizikó vizsgálata, annál kevésbé érzékeny a besorolás az adott országban végbemenő finomabb változásokra, mivel ez esetben a politikai stabilitás szempontjából szélsőséges minősítésű országok is összehasonlítás alapjául szolgálnakii.
Szervezet neve
Business Environment Risk Intelligence International Country Risk Guide
Political Risk Services (Coplin-O’Leary)
Economist Intelligence Unit Risk Services
7. táblázat: lista a legfőbb politikai indexekről A politikai Vizsgált Módszertan rizikóindex országok értéktartománya száma 0-100 50 Kvalitatíviii. szakértők értékelik az egyes (100: legalacsonyabb országokat 10 szempont szerint. kockázat)
0-50
140
(50: legalacsonyabb kockázat)
A+-D
100
(A+: legalacsonyabb kockázat)
A-E, 0-100
100
(100: legmagasabb kockázat)
Eurasia Group
0-100
(A Price Waterhouse Coopers)
(100: legalacsonyabb kockázat)
Control Risks Group
n.a.
n.a
200
Vegyes, inkább kvalitatív. A 12 szempont mentén történő politikai rizikóbecsléseket a rendelkezésre álló információk szubjektív értékelésére alapozzák. Vegyes. Három politikai vonatkozású rizikófaktorukat a rendelkezésre álló adatok és becslések együttes figyelembevételével alakítják ki. Vegyes, inkább kvalitatív. A szakértők kvantitatív és kvalitatív szempontok szerinti válaszai révén alkotnak képet az adott ország politikai stabilitásáról. Vegyes: a politikai stabilitás megállapítására kvantitatív és kvalitatív adatokat is felhasználnak. Az index kiszámításában hosszú távú (strukturális) és rövid távú (átmeneti) adatokat is felhasználnak. n.a.
A Political Capital Institute egy olyan módszert fejlesztett ki, mely számszerű adatsorokat és szakértők véleményét egyaránt figyelembe veszi, és mely érzékeny a hazai politikai élet legapróbb rezdüléseire is. A PC PRI ugyan kizárólag Magyarországra fókuszál, jóval részletesebb áttekintést ad a politikai stabilitásról, mint a nemzetközi intézetek mérőszámai, melyek csak széles, globális kontextusban értelmezhetőek, és elsősorban a kiugró, nemzetközi szinten is jelentős változásokat veszik figyelembe. A 100-200 országot minősítő intézetek mérőszámainak fő célja, hogy egy adott pillanatban, egy távolabbi perspektívából áttekintést adjon az országok egymáshoz viszonyított kockázati állapotáról – elsősorban a nemzetközi befektetők látásmódjának megfelelően. A Political Capital országkockázati indexe ezzel szemben egyetlen állam, Magyarország társadalmi-politikai folyamatait mutatja be és elemzi mélyreható és részletes módon – nem csak az üzleti szereplők, hanem a politikai és a civil szféra szempontjainak együttes figyelembevételével. Az évről évre közölt PC PRI átfogó és részletes képet ad hazánk politikai viszonyairól a Magyarország iránt érdeklődő nemzetközi szereplők (befektetők, civil szervezetek és politikusok) számára, ugyanakkor célja az is, hogy tükröt tartson a hazai civil szféra és a politikai elit elé.
3. ALINDEXEK 3.1. JOGBIZTONSÁG A JOGBIZTONSÁG alindex értéke 2006-ban: 68 (-6) A jogbiztonság alindex kiszámításakor a bíróságok gyakorlatát, a törvénymódosítások számát, a rendeleti jogalkotás és a törvényalkotás arányát, az Alkotmánybíróság által megsemmisített törvények és a mulasztásos alkotmánysértések arányát vettük figyelembe.
3.1.1. Bíróságok Alkotmányunk a bíróságokkal szemben megköveteli, hogy az ítélkező bíró és a bíróság az ügy megítélése szempontjából elfogulatlan és pártatlan legyen. A magyar bírói kar alapvetően megfelel ennek a követelményeknek – ráadásul a gyakorlatban a bírók ügyelnek arra, hogy az elfogultság gyanúja esetén felmerülő esetekben is elkerüljék az ebből adódó presztízsveszteséget. A jogbiztonság megteremtésében a Legfelsőbb Bíróság (LB) jogegységet biztosító tevékenysége kiemelkedő szerepet játszik, hiszen a bíróságok számára kötelező jogegységi határozatok az eltérő törvényi értelmezéseket és ítélkezési gyakorlatot hivatottak egységesíteni, amely a jogállamiság részét képező jogbiztonság érvényesülése szempontjából elengedhetetlenül fontos. Ennek tükrében nagy jelentősége van az Alkotmánybíróság 2006 végén meghozott határozatának, amely kimondta: az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítheti az LB valamennyi alkotmányellenesnek minősülő jogegységi határozatát.iv Az AB határozata a jogbiztonság szempontjából kedvezőnek értékelhető, mivel megakadályozza, és kiszűri annak elvi lehetőségét, hogy az Alkotmánnyal ellentétes joggyakorlat alakulhasson ki, ezt megelőzően ugyanis nem volt semmiféle alkotmányos kontrollja a jogegységi határozatoknak. Beérkezett helyi ügyek
8. táblázat: elsőfokú és fellebbezett ügyek (2001-2005)v Beérkezett Elintézett helyi Elintézett Folyamatban fellebbezés ügyek fellebbezési lévő helyi ügyek ügyek
Folyamatba n lévő fellebbezési ügyek
2001
300 906
52 154
303 035
52 591
151 475
12 943
2002
300 005
53 977
308 199
52 735
143 281
14 185
2003
297 461
50 220
297 480
51 195
143 262
13 210
2004
331 062
40 172
332 112
40 914
153 802
12 368
2005
321 051
37 128
318 790
37 089
156 063
12 407
A bíróságokhoz beérkezett ügyek számában az elmúlt év sem hozott jelentős változást, bár a fellebbezések terén – nemcsak abszolút értékben, de arányaiban is – csökkenés tapasztalható, amely a döntésekkel kapcsolatos elégedettség növekedését mutatja. Helyi szinten a feldolgozottság – azaz a beérkezett és befejezett ügyek arányának – mértéke csekély mértékben romlott ugyan, azonban a 2006. év I. félévében az adatok szerint – remélhetőleg – egy kedvező folyamat indult el a sok éves ügyhátralék ledolgozásában. Meg kell jegyezni, hogy a bírói munkateher még mindig egyenlőtlen az ország különböző bíróságain (vidéken átlagosan 3040, míg a fővárosban akár 230-240 ügyet visz egy bíró). Könnyű belátni, hogy ez nem csupán a bírói kar számára hátrányos, de jelentős mértékben sérti az ügyfelek érdekeit is. Ahol az ügyteher
nagy, értelemszerűen jelentősen elhúzódik a jogviták elbírálása, így ez a bírói hatalom, és a teljes igazságszolgáltatási rendszer legitimációjára nézve is hátrányos. vi
9. táblázat: ügyforgalom a helyi bíróságoknál, 2005. I. félév (ügytípusonként) Beérkezett
Befejezett
Folyamatban lévő
Büntető
39 627
43 206
46 854
Gazdasági
7 354
7 974
7 154
Munkaügyi
18 308
18 612
14 738
Polgári
78 686
85 679
61 994
Összesen
143 975
155 471
130 740
10. táblázat: ügyforgalom a helyi bíróságoknál, 2006. I. félév (ügytípusonként) Beérkezett Befejezett Folyamatban lévő Büntető
39 695
43 869
47 630
Gazdasági
7 008
7 622
6 900
Munkaügyi
15 082
17 240
13 541
Polgári
77 356
84 163
61 256
Összesen
139 141
152 894
129 327
Az új típusú gazdasági perek és a közigazgatási perek megjelenésének, valamint a bűnelkövetés gyakoriságának eredményeképp megnövekedett ügyterhet még a személyi állomány bővítése és a bíróságok infrastrukturális helyzetének javítása sem tudta kompenzálni, ezért fontos szerepe van az alternatív megoldásoknak. A polgári jogban már bevezetett közvetítői eljárás büntető ügyekben történő alkalmazásának alapjait fektette le a büntetőjogi mediációt lehetővé tevő törvény. Az új jogintézmény célja a büntetőeljárásban előforduló elkövető-sértett konfliktusok enyhítése, tompítása, illetve a bíróságon kívüli megegyezés lehetőségének biztosítása, és ezzel a sértett érdekeinek védelme (rövidebb eljárás, illetve a bűncselekménnyel okozott kár anyagi jóvátétele – amire a büntetőeljárás keretében nem nyílik lehetőség). Amennyiben a konfliktusok mediáció útján történő rendezése a jövőben bevett gyakorlattá válik, az jelentős könnyítést jelenthet a bíróságok számára.
11. táblázat: fellebbezések megoszlása az egyes fórumok között, 2005. I. félév Beérkezett Befejezett Folyamatban lévő Megyei bíróságok
19 895
21 671
10 592
Ítélőtáblák
2 800
2 998
1 512
Legfelsőbb Bíróság
3 298
3 559
1 666
Összesen
25 993
28 228
13 770
12. táblázat: fellebbezések megoszlása az egyes fórumok között, 2006. I. félév Beérkezett Befejezett Folyamatban lévő Megyei bíróságok
20 215
20 738
11 870
Ítélőtáblák
3 092
3 121
1 637
Legfelsőbb Bíróság
3 620
3 428
2 005
Összesen
26 927
27 287
15 512
Az Alkotmánybíróság korábbi döntése nyomán januárban hatályba lépett a felülvizsgálat jogintézményével kapcsolatos új eljárási rend, amely tágabb körben teszi lehetővé ezt a rendkívüli perorvoslatot. Ez a kedvező változás a jogszabályi környezetben viszont mindezidáig nem okozott jelentős csökkenést a Legfelsőbb Bíróság előtti ügyek számában. 13. táblázat: az eljárás időtartama a helyi bíróságoknál, 2005. I. félév (%)
0-6 hó
6-12 hó
12 hó felett
Büntető
55
20
25
Polgári
58
23
19
Gazdasági
65
24
11
Munkaügyi
68
19
13
14. táblázat: az eljárás időtartama a helyi bíróságoknál, 2006. I. félév (%)
0-6 hó
6-12 hó
12 hó felett
Büntető
54
20
26
Polgári
54
26
20
Gazdasági
58
30
12
Munkaügyi
66
21
13
A jogbiztonság magában foglalja azt a követelményt is, hogy mind büntető-, mind polgári ügyekben ésszerű időn belül szülessen döntés a bíróságokon. Az ügyintézési határidők vonatkozásában az adatok eltolódást mutatnak: 2006-ban minden ügytípusban csökkent a hat hónapon belül befejezett ügyek százalékos aránya, azonban ez nem vezetett az egy éven túl húzódó ügyek hányadának számottevő növekedéséhez. Az ügyteherből adódó nehézségeken
túl egyéb oka is lehet a perek elhúzódásának, így hazai és nemzetközi jogi kötelezettségként is felmerült egy olyan eszköz bevezetése, amely az eljárások folyamatában – és nem csak azok lezárása után – ráhatást biztosít az eljárások időtartamára, és megfelelő felelősségre vonást tesz lehetővé a késedelmes bírákkal szemben. Ennek hatására egészítette ki a jogalkotó a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének meglévő szabályait a bírósági eljárások elhúzódása miatti kifogás jogintézményével, amely hatálybalépése után a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazandó lesz, megelőzve ezzel, hogy a már régebben folyamatban lévő esetekben a pertartam növekedjen az új ügyek miatt, amelyekben a feleknek már lehetősége lesz az ügy elhúzódását kifogásolni. 2006-ban tehát a bíróságok munkája és ítélkezési gyakorlata pozitívan értékelhető, és külön kiemelhető a bíróságokkal kapcsolatos kedvező törvénymódosítások jogbiztonságot erősítő szerepe.
3.1.2. A központi rendeletalkotás Hazánkban az Alkotmány szerint a Kormány, valamint a miniszterek alkothatnak rendeleteket. Az Alkotmányból következően a rendeletek csupán a törvények és az abban meghatározott keretek végrehajtásának szabályozásra szolgálhatnak. Ezért természetszerű, hogy a rendeletek száma messze meghaladja a törvényekét. A rendeletek esetében a jogalkotás a közigazgatáson belül zajlik, ezért nincs annyi garancia, nincs akkora társadalmi nyilvánossága, mint a törvényalkotásnak. Ezt a hiányt pótolja a jogbiztonság alapvető kritériumaként a felhatalmazás intézménye, ami azt jelenti, hogy a törvényalkotó tudta nélkül miniszteri rendelet nem alkotható, valamint a Kormány az Országgyűléstől kapott rendeletalkotási felhatalmazását nem delegálhatja alacsonyabb szintre. Az elmúlt tíz év tendenciái alapján megállapítható, hogy a jogszabályalkotás szempontjából a választás éve mindig visszafogottabb. Ennek oka, hogy a választásokat követő kormányváltás a kormányzati és minisztériumi munka tekintetében jelentős törést és kényszerszünetet okoz. Összességében a rendeletalkotás csökkenése jellemezte a 2006-os választási évet is, azonban a csökkenés elmarad a korábbiakhoz képest: az elmúlt évben csak a miniszteri rendeletek száma csökkent – mintegy ötödével –, a Kormány rendeleteinek száma 10 százalékos növekedést mutat. Ez a szokatlan folyamat egyrészt annak köszönhető, hogy a kormányváltás helyett csak kormányátalakítás történt, így a Kormány mint testületi szerv tekintetében kevesebb fennakadást okozott, mint a több száz fős minisztériumok esetében. Másrészt az elkezdett reformok jogi szempontból a magasabb szintű jogszabályoktól haladnak az alacsonyabbak felé, tehát elsőként a törvények, majd a kormányrendeletek megalkotására kerül sor, és ezeket követi a részletes miniszteri rendeleti szabályozás.
2. ábra: a jogszabályok számának alakulása, 1996-2006 A jogszabályok számának alakulása 1996-2006 1400 1200 1000 800
2006
2005
2003
2002
2001
2000
1999
Korm. rend. Törvények
1998
200 0
1997
Min. rend. 1996
400
2004
Összes jogszabály
600
A miniszterek által alkotott rendeleteket részletes bontásban nehéz összehasonlítani az azt megelőző évek gyakorlatával, mert a vizsgált időszakban a központi szakigazgatás szerkezete jelentős mértékben megváltozott. Augusztustól három minisztérium is más minisztériumok szervezetébe olvadt be (eltűnt az önálló szociális, informatikai és kulturális tárca), továbbá egyesült az igazságügyi és a rendészeti terület. Így a beolvasztó tárcák rendeletalkotási mutatói viszonylagosan megnőttek. 2006-ban is a gazdasági, illetve a földművelési miniszter alkotta a legtöbb rendeletet. A két nagy terület kétszáz rendelete 2006-ban is a megalkotott rendeletek harmadát tette ki. A rendészet beolvadásának következtében az igazságügyi terület a harmadik legtöbb rendeletet kibocsátó tárcává lépett elő. Idén is elenyésző számú, tíznél kevesebb rendeletet alkotott a külügyi és (a kormányátalakítást megelőzően) az informatikai miniszter. Amennyiben a rendeleteket tartalmi szempontból hasonlítjuk a 2005. évhez, megállapítható, hogy a mennyiségi „ugrások” mögött a legtöbb esetben nincs mélyreható tartalmi változás. A környezetvédelmi és vízügyi területhez tatozó 51 rendelet például felülmúlta a sokéves átlagot, de ezt sem minősíthetjük tartalmi emelkedésnek, mivel ezek között igen sok – mintegy 18 – olyan rövid és formális rendeletet találunk, amely egy meghatározott területet nyilvánít védetté. Összefoglalva: a választási évhez képest viszonylag élénk központi rendeletalkotás jellemezte 2006-ot, azonban a korábbi évekhez képest nem változott jelentősen a törvények és a rendeletek aránya.
15. táblázat: a minisztériumok rendeletalkotása, 2006 ÖTMvii
EÜMviii
FVMix
SZMMx
GKMxi
HMxii
IHMxiii
IRMxiv
2002
35
63
111
11
82
49
8
35
2002
2003
59
85
130
15
110
22
44
44
2003
2004
68
103
177
33
145
31
35
41
2004
2005
63
79
123
28
129
46
19
26
2005
2006
44
58
88
22
97
29
9
62
2006
GyISMxv
KvVMxvi
KüMxvii
NKÖM
OKMxix
PMxx
TNMxxi
MeHVM
xviii
xxii
2002
9
44
25
25
63
57
-
17
2002
2003
8
26
29
19
39
45
1
29
2003
2004
9
31
7
26
38
56
42
5
2004
2005
–
34
4
34
32
56
33
6
2005
2006
–
51
5
11
40
43
8
19
2006
Törvény
16. táblázat: a törvények és a rendeletek aránya Kormányrendelet Miniszteri Törvények/rendeletek rendelet (%) 315 634 17
2002
68
2003
133
285
704
19
1122
2004
140
383
847
23
1370
2005
189
336
712
21
1237
2006
135
368
586
19
1089
1017
3.1.3. Törvények A választás éve a törvényalkotás szempontjából is eltér az azt megelőző három évtől – ugyanis az országgyűlési választás több hónapos folyamata és az azt követő szervezetalakítási munkák természetszerűleg lelassítják a parlament munkatempóját. Ez jól látható a korábbi adatokból is, hiszen a törvényalkotás szempontjából erőteljes hullámvölgyek jelölik a választások évét (1998-ban 93, míg 2002-ben – negatív rekordként – mindössze 68 törvény született). Ehhez képest látható, hogy a 2006. évben alkotott 135 törvény az átlagos választási évhez képest kifejezetten magas. Ezt a magas törvényszámot az újjáalakuló Országgyűlés csak kiemelten intenzív, „kampányszerű” törvényalkotási munkával tudta elérni.
3. ábra: a törvények számának alakulása, 1996-2006
200
Törvények száma
150 100 50 0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Év
2006-ban fordult elő elsőként az, hogy a megalkotott törvények tekintélyes hányada, közel harmada nemzetközi szerződést hirdetett kixxiii. Ez az eltolódás egyrészt köszönhető az uniós kötelezettségvállalásból eredő diplomáciai nyomásnak, másrészt annak, hogy a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos új belső jogi eljárás következtében egyre több nemzetközi szerződést törvényben szükséges kihirdetni. A nemzetközi szerződések közül közvetlenül a jogalkalmazók munkáját csak igen kevés szabályozza, így ezt a 42 törvényt a vizsgálat szempontjából nem kezeljük hangsúlyosan, hiszen közvetlen kihatása a jogbiztonságra igen csekély. xxiv A törvények kétharmadát tekinthetjük tehát „érdemi”, jogokat és kötelezettségeket meghatározó normáknak. Ezek közül új területet szabályozó, vagy egy régebbit teljes egészében újraszabályozó norma csupán az érdemi törvények egyharmadát tette ki, míg kétharmada egy korábbi törvényt módosított kisebb vagy nagyobb mértékben. Ez a 66 módosítás nem emelkedik ki ugyan a korábbi adatok közül, azonban figyelembe véve, hogy 2006. választási év volt, és megvizsgálva a módosítások terjedelmét, megállapítható, hogy 2006-ban – hasonlóan 2005-höz, a Száz lépés program évéhez – jóval intenzívebb átalakulás zajlott a jogrendszerben, mint a korábbi években. Ez a mozgás a nyár közepén megkezdett kormányzati reformoknak köszönhető, amely érintette az egészségügy, a foglalkoztatás és a közigazgatás területét, illetve a jogbiztonság szempontjából inkább gyengítő, mint erősítő tényezőként hat. A 2006. évi reformok során végzett normaalkotás nem felelt meg tökéletesen az átgondolt és a jogbiztonságnak megfelelő törvényalkotási elvárásoknak – példaként említhető az adóreformot övező bizonytalanság és alkotmányellenesnek nyilvánított házipénztár- és elvárt adó (utóbbit 2007-ben semmisítette meg az AB, de az Országgyűlés 2006-ban fogadta el). Az egészségügyi reform a mai napig is sok tisztázatlan jogi kérdést vet fel. Az átfogó reformoknak volt azonban két, a korábbiakhoz képest kedvezőbb vonása, amelyet a folyamat értékelésekor figyelembe kell venni. Egyrészt a jogbiztonság szempontjából kedvező tendenciaként értékelhető, hogy a jogalkotó kerülte az ún. salátatörvények megoldását, ahol egy nagy terjedelmű módosító törvényben több, tárgykör szerint egymáshoz nem kapcsolódó törvény is szerepel. Ezen felül fontos, hogy 2006-ban komoly és átfogó átalakítások indultak el, amelyek – ha az átalakításokkal járó jogbizonytalanságot nem is semlegesítik – hosszú távon remélhetőleg visszaszorítják a módosítások gyakoriságát, feltéve persze, hogy valamilyen
politikai természetű változás (például kormányváltás, népszavazás) nem „írja felül” a most elfogadott törvényeket. Az átfogó reformok és a hozzájuk kapcsolódó jelentős módosítások és átalakítások rövid távon gyengítették a jogbiztonságba vetett hitet, hosszú távon azonban elképzelhető, hogy több évre stabilizálják a jogrendszert. A 2006-os év negatív törvényalkotási tendenciái elsősorban nem a mennyiségi, hanem a minőségi oldalon voltak tapasztalhatóak, mivel a reformok átvezetése átfogó, de terjedelmes jogszabályokban történt. 17. táblázat: az elfogadott törvények megoszlása fajtájuk szerint
év
új
módosító
nemzetközi
Össz.:
2002
13
30
25
68
2003
46
58
29
133
2004
30
77
33
140
2005
33
116
40
189
2006
27
66
42
135
18. táblázat: az elfogadott érdemi törvények megoszlása fajtájuk szerint
év
új
módosító összesen
2002
13
30
43
2003
46
58
104
2004
30
77
107
2005
33
116
149
2006
27
66
93
3.1.4. Az Alkotmánybíróság A jogbiztonság pilléreit az 1989 óta működő Alkotmánybíróság (AB) alapozta meg. Ítélkezési gyakorlatának és működésének a vizsgálata megkerülhetetlen a jogi tendenciákat értékelő vizsgálat során, hiszen a taláros testület éves munkája a rendszerváltás óta folyamatosan hatással van a jogbiztonság tartalmának és minőségének alakulására. Az AB elsődlegesen a beérkezett indítványok alapján hozza döntéseit – amelyek száma 2006-ban sem csökkent. Összesen 1215 indítvány érkezett be és mindössze harmadennyi, 412 ügy végére tett pontot az Alkotmánybíróság, amely arány az elmúlt tizenhét év tükrében kiemelkedően jónak számít. Ezen túl az Alkotmánybíróság 2006-ban folytatta az ügyhátralék ledolgozását is: 63 olyan ügyben született döntés, amelyekben az indítványt még 2000 előtt terjesztették elő. Ennek folyamán a 1999. december 31. előtt benyújtott és még el nem bírált ügyek száma – a tavaly év végi 98-ról – 35-re csökkent, amely az elintézetlen ügyek 2,4 százalékát teszi ki. Mivel a korábbi években az Alkotmánybíróság jelentős problémája volt a hatalmas ügyteher, amely akadályozza a hatékony jogvédelem biztosítását, ez a fejlemény az indítványozók szempontjából mindenképpen kedvezőnek tekinthető.
A 2006. évben erősödött az a folyamat, amely 2005-ben is észlelhető volt: az AB a „negatív jogalkotó” szerepét kidomborítva igen jelentős korrekciókat végzett a jogrendszeren belülxxv. A negyven érdemi határozat közül az AB hat indítványt teljes egészében alaptalannak talált, és elutasított. Az elutasító határozatok jelentősége szintén csekély, mivel érdemi változást a jogrendszer szempontjából nem okoznak. 19. táblázat: Az AB által megsemmisített jogszabályok száma
2002 2003 2004 2005 2006
Érintett törvények 14 10 19 18 19
Korm. rend. 4 3 1 0 10
Min. rend. 7 3 2 3 2
Összesen 25 16 22 21 31
Idén elsőként emelkedik ki jelentősen az Alkotmánybíróság tagjai által megfogalmazott különvélemények száma, amely a 2005-ös 24-ről 50-re emelkedett. A különvélemények magas száma a testület döntéseinek határozott irányát mindenképp kedvezőtlenül befolyásolja, hiszen az egységes alkotmánybírósági gyakorlat és irányvonal, valamint a jogbiztonság követelménye mindenképpen a lehető legkevesebb különvéleményt feltételezné. 2006-ban minden eddigit meghaladó számú jogszabály bizonyult alkotmányellenesnek. Ezt mutatja az az adat is, hogy 2006-ban a megsemmisített törvényi rendelkezések száma önmagában elérte a tavalyi összes megsemmisített jogszabály számát. A 19 érintett törvény közül hét pro futuro vesztette hatályát, vagyis az Alkotmánybíróság a kihirdetést követő meghatározott időpontban látta indokoltnak a megsemmisítést, a házipénztáradóról szóló törvény esetében pedig még a törvény hatálybalépése előtt mondta ki alkotmányellenességét, így az hatályba sem lépett.xxvi Az Alkotmánybíróság az ügyek kiemelt súlyára tekintettel soron kívül tárgyalta a nyáron elfogadott pénzügyi tárgyú törvénycsomag kapcsán benyújtott több mint félszáz indítványt. Decemberben az Alkotmánybíróság elnöke előzetesen több nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy a testület döntéseit – a kialakult gyakorlatnak megfelelően – nem befolyásolják költségvetési-pénzügyi szempontok: az adott ügyekben az Alkotmánybíróság kizárólag az alkotmányos keretekre való tekintettel, közjogi felelősségéből fakadóan dönt.xxvii A „Gyurcsány-csomag” egyes részeit támadó beadványokból 2006 végéig 8 ügyben hozott döntést. Az esetek felében (például a házipénztáradó kapcsán) helyt adott az indítványnak a testület, míg a másik négy esetben alkotmányosnak minősítette a támadott rendelkezéseket (például a kamatadóhoz, a banki különadóhoz és az áfaemelés szabályaihoz kapcsolódóan). A döntések tartalmi elemzése eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy az AB-nek egy ilyen felfokozott politikai helyzetben is sikerült megőriznie szakmai semlegességét és a határozatok valóban az elnöki nyilatkozatok szellemében születtek meg. A jogalkotó mulasztásában megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására 2006-ban 10 indítvány esetében került sor; ez nem sokkal marad el az Alkotmánybíróság 2005-ös rekordszámú ilyen típusú döntésétől. 2006-ban Sólyom László háromszor élt az alkotmányos vétó lehetőségével. A köztársasági elnök a március 15-ei kitüntetések kapcsán alkotmányértelmezést, az Országos Érdekegyeztető Tanácsról és az ágazati párbeszéd bizottságokról szóló törvény, illetve a felsőoktatási törvény
módosítása vonatkozásában pedig előzetes normakontrollt kért, ez utóbbi tekintetében az Alkotmánybíróság soron kívüli eljárásban már helyt is adott az indítványnak.
20. táblázat: az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályok és megállapított mulasztások száma
Év
2002 2003 2004 2005 2006
Mulasztásos alkotmánysértés 2 10 4 14 10
Megsemmisített jogszabályok
Összesen
25 16 22 21 31
27 26 26 35 41
A 2006. évben tehát az Alkotmánybíróság aktívan lépett fel, azonban ezt nagyrészt a jogalkotói munka romlása tette szükségessé. A döntések erősítették a jogbiztonságot, és így korrigálták a jogalkotók által elkövetett hibákat, az AB kiemelkedő aktivitásában ugyanakkor a törvényalkotási munka hibái is visszatükröződnek. Kedvezőtlen eredmény 2006-ra nézve a különvélemények számának növekedése, jelentős előrelépés tapasztalható viszont az AB ügyterhének csökkenését tekintve.
3.2. STABILITÁS A STABILITÁS alindex értéke 2006-ban:67 (-8) A stabilitás alindex kiszámolásakor az intézmények népszerűségét, a kormánytagok cserélődését, a költségvetés honvédelemre fordított arányát, az ország terrorfenyegetettségét, a közbiztonság statisztikai mutatóit és a módosító faktorokat vettük figyelembe.
3.2.1. A kormány stabilitása Magyarországon 1990-től 2004-ig a kormányok változásai, illetve a kormánytagok cseréje terén növekvő stabilitás volt tapasztalható. Az Antall-, majd a Boross-kormány időszakára évente négy csere jutott, a Horn- és az Orbán-kabinet idején pedig egy év alatt átlagosan három miniszter távozott a kormányból. A Medgyessy-kormány azonban már az első másfél esztendejében sem mutatott olyan stabilitást, mint az azonos időszakában változatlan összetételben működő Orbán-kabinet, hiszen 2003 végéig hat tárcavezetőt váltottak le. 2004. pedig a harmadik köztársaság életében az első olyan év volt, amikor a kormányváltás anélkül következett be, hogy a kabinet kitöltötte volna négyéves mandátumát. A Medgyessy Péter lemondása után hivatalba lépett első Gyurcsány-kormánnyal gyakorlatilag új összetételű kabinet jött létre, amely azonban a megalakulását követő évben három poszton is változott. A kormány stabilitása szempontjából 2006 volt az eddigi legellentmondásosabb esztendő a rendszerváltás óta. A kormány megítélését, valamint a munkáját meghatározó politikai környezetet tekintve élesen elvált egymástól az év első és második fele. Egyfelől 2006-ban történt meg először a rendszerváltás óta, hogy a kormányon lévő politikai erő ismét meg tudta szerezni a szavazatok többségétxxviii, másfelől viszont a második Gyurcsány-kormány, megalakulása után alig pár hónappal, súlyos politikai hitelvesztést szenvedett el, és instabil helyzetbe került. Így az a sajátos helyzet jött létre, hogy míg intézményes szempontból a kormány soha nem látott stabilitást mutatott (a választások előtt és után ugyanaz a személy, Gyurcsány Ferenc tölthette be a miniszterelnöki posztot), addig politikai szempontból az év második felére az instabilitás vált jellemzővé. 21. táblázat: lecserélődő kormánytagok száma (kormányváltástól eltekintve)
2000 6
2001 2
2002 0
2003 6
2004 10
2005 3
2006 0
A második Gyurcsány-kormány nem vált illegitimmé, de tartós legitimitás-deficittel kell megküzdenie. Mindez azt jelenti, hogy közjogi értelemben megkérdőjelezhetetlen a kormány felhatalmazása, de a kormányzóképesség – vagyis a kormányzati döntések végrehajtásához szükséges közbizalom és támogatottság – kérdéses. Ennek okai azonban nem morális vagy alkotmányos jellegűek, hanem politikaiak. A választásokat megelőzően tett ígéretek és a választásokat követő bejelentések közti hatalmas kontraszt a kormánypártok szavazótáborában érzékelhető bizalomvesztést eredményezett. Maga Gyurcsány Ferenc is gyors imázsvesztést szenvedett el: a választások előtt olyan politikusként jelent meg, akinek van víziója arról, hová és hogyan kívánja eljuttatni Magyarországot, ez a kép azonban a választásokat követően fokozatosan szertefoszlott. Ilyen előzmények után a politikai botránnyá és az őszi utcai zavargások ürügyévé váló balatonőszödi beszéd már nem okozott jelentős változásokat a közvéleményben, viszont felerősítette a kormányzást elbizonytalanító külső tényezőket. Ide tartoztak a Magyarországon eddig ismeretlen utcai erőszak megnyilvánulásai, a
mindennapossá váló kormányellenes demonstrációk, a kormányt illegitimnek nevező legnagyobb ellenzéki párt destabilizáló törekvései. Bizonytalan kommunikációjával, gyakran előkészítetlennek tűnő döntéseivel maga a kormány is növelte az instabilitás érzetét. A kormány továbbá saját helyzetét nehezítette azzal, hogy miközben gazdasági megszorításokra kényszerült és több területen is átfogó reformot kezdeményezett, magában a kormányzati struktúrában is jelentős átalakítást hajtott végre. A tárcák száma tizenkettőre csökkent, és három új testület is felállt: Draskovics Tibor vezetésével a szakpolitikai stratégiákat kidolgozó Államreform Bizottság (elődjének a Stratégiai Elemzések Központja tekinthető), Bajnai Gordon irányítása alatt a minisztériumoktól átvett fejlesztési és beruházási feladatokat ellátó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, valamint a Szetey Gábor vezetése alatt álló, a kormány egységesített „személyzeti osztályaként” működő Kormányzati Szolgáltató Központ. Az államigazgatás működését rövid távon érezhetően megzavarta, és stabilitását megingatta, hogy a kormány megszüntette a közigazgatási államtitkári posztot. A közvélemény-kutatások szerint a politikai viták kiélezettsége, a feszültséggel teli közhangulat hatására 2006-ban nőtt a politikai intézményekkel szemben érzett általános bizalmatlanság. A Medián októberben készített felmérése alapjánxxix az intézményekbe vetett általános bizalom egy százalékponttal, míg a kormány iránti bizalom öt százalékponttal csökkent egy év alatt. A kutatás szerint leginkább a választások után, tavasszal, majd pedig a megszorítások bejelentését követően, nyáron csökkent az intézmények iránti bizalom. 4. ábra: a kormány és a politikai intézmények általános bizalmi indexexxx
55 53 52 51 49 47 46 45 43 41 39 37 35 1999
54 53
49
52 50
49
50
51
48
45
Kormány
43
42
43
Intézmények 38
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
Forrás: Medián
A részletes adatokat tekintve az előző évekhez képest újdonságnak mondható, hogy 2006-ban az államfői intézmény megítélése jelentősen romlott. A köztársasági elnök február és augusztus között 13 százalékpontot veszített a polgárok bizalmából, és az adatokból az is kiderül, hogy rendre akkor tapasztalhatta meg tetszési indexe csökkenését, amikor pártpolitikai témákban aktivizálta magát: március 15-én nem fogott kezet minden kitüntetettel, nem egyeztetett a korábbi gyakorlatnak megfelelően az új főügyész személyéről a pártokkal, ősszel pedig többször is megszólalt, hogy a miniszterelnöki beszéd kiváltotta helyzetet értékelje.
A korábbi évekhez hasonlóan, 2006-ban is a pártok és politikusok megítélése volt a legrosszabb. Erről tanúskodott az az országos felmérés is, melyet a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya végzett 2006 őszén.xxxi A kutatás rámutatott, hogy a közbizalom nagyon rossz állapotban van a mai Magyarországon, aminek számtalan negatív következménye közül az egyik legfontosabb, hogy a megkezdett reformoknak rendkívül alacsony a társadalmi támogatottsága.
3.2.2. Honvédelem, terrorfenyegetettség A költségvetés hadikiadásokra fordított arányának mértéke továbbra is azt mutatja: jelentősen nem nőtt az ország külső fenyegetettsége, a kormányzat nem tart a háborúsés terrorveszély jelentős növekedésétől. Az Országgyűlés a 2006. évi költségvetésben 283,091 milliárd forint kiadási előirányzatot hagyott jóvá, ami a büdzsé kiadási főösszegének 3,7 százalékát jelenti. 22. táblázat: költségvetési kiadások honvédelemre fordított aránya (milliárd forint)
Honvédelmi kiadások Költségvetés kiadási főösszege Arány
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
189
236
261
314
347
288
283
3792
4322
4556
5311
6132
6583
7506
4,98 %
5,46 %
5,73 %
5,91 %
5,66 %
4,37%
3,7%
A szervezeti változásokat tekintve 2006-ban folytatódott a – részben a NATO-tagság kötelezettségei által diktált – haderőreform folyamata, az önkéntes hadsereg szerkezeti átalakítása és eszközrendszerének fejlesztése. Létrehoztak három ügynökséget: egy hivatalt, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságát (MH ÖHP), a támogató feladatokat ellátó szervezetekből megalakult az MH Támogató Dandár, és megtörtént a hadkiegészítési rendszer átalakítása is. Hetvenhétről harmincra csökkent a hadrendi elemek száma, amelyek 44 helyett 42 helyőrségben működnek. A változtatásokat követően a stratégiai szintet a vezérkar, a hadműveleti szintet az MH ÖHP, a harcászati szintet az alakulatok jelentik. 23. táblázat: a fenyegetettség fokozatai (pontszám)
Semleges ország, nem tagja katonai szervezetnek, háborúban nem érintett Katonai szervezet tagja (NATO), háborúban nem érintett, békefenntartásban részt vesz Háborúban részt vevő országnak segítséget nyújt Vele határos országban háború zajlik, részt vevő országnak segítséget nyújt Területén háborús cselekmények zajlanak
5 4 3 2 1
Kisebb fenyegetettséget, a szövetségi rendszer révén viszont növekvő biztonságot jelent, hogy 2006-ban Magyarország az ENSZ és a NATO tagjaként továbbra is részt vett több békefenntartó misszióban (például Cipruson és Afganisztánban). Ezzel összefüggésben érvényesült az a kormányzati szándék, hogy az egyes missziókban, kontingensekben feladatot végrehajtó állomány létszámát folyamatosan mintegy ezerfős szinten kell tartani. Az ENSZ-, NATO-, EU-műveleteken kívül magyar katonák szolgálnak EBESZ-missziókban is, az
Afrikai Uniót támogató műveletekben, és más nemzetközi megállapodásokon alapuló békefeladatokban is.xxxii Az Országgyűlés legutóbb 2006 őszén 12 fő határőr és 6 fő katonai térképész Libanonba küldéséről döntött, akik az ENSZ UNIFIL kötelékében teljesítenek szolgálatot.xxxiii A külföldi katonai szerepvállalás esetében – az időnként felmerülő, kisebb jelentőségű politikai viták ellenére – konszenzus mutatkozott a parlamenti pártok között. Ugyanakkor a közvélemény körében egyre kevésbé népszerű a nemzetközi szervezetekben való részvétel, és a hadseregbe vetett bizalom is alacsonynak tekinthető (az Eurobarometer felmérésexxxiv szerint csupán a megkérdezettek 49 százaléka bízik a hadseregben). A hazánk állampolgárai által 1997-ben nagy többséggel megszavazott NATOtagság megítélése továbbra is ambivalens; a parlamenten kívüli politikai erők és a civil szféra erősödő tiltakozásának hatására pedig gyakran negatív értelmezésben jelenik meg Magyarország katonai koalíciókban vállalt kötelezettségeinek teljesítése. Mindezek azonban egyelőre nem jelentenek komoly politikai akadályt, ezt mutatja az is, hogy a 2007 elején megrendezett népszavazást tekintve végül eredménytelen maradt a Tubesen építendő NATOlokátor elleni civil tiltakozás. 24. táblázat: a fenyegetettség változása (1999-2006)
2000 4
2001 4
2002 4
2003 3
2004 3
2005 4
2006 4
A külföldi katonai szerepvállalás negatív megítélést tükrözi az is, hogy az általában az ország közvetlen terrorfenyegetettségének okaként megnevezett négy tényező (NATO-tagság, afganisztáni szerepvállalás, iraki szerepvállalás, EU-tagság) közül a közvélemény jelentős része a külföldi szerepvállalásokat tartotta a legveszélyesebbnek.xxxv Ezek mellett 2006-ban is elsősorban az Európai Unión belül elkövetett terrorcselekmények, vagy kísérletek növelték a fenyegetettség érzetét. Így például Magyarországon is élénk figyelmet váltottak ki a dániai karikatúra-botrány következményei (a karikatúrákat néhány magyarországi napilap is közölte), valamint a tavalyi év nyarán Németországban és Nagy-Britanniában történt merényletkísérletek. Iszlám szélsőségesek által szervezett terrorcselekményre, vagy merényletkísérletre azonban továbbra sem került sor hazánkban. Ennek kockázata Magyarország relatíve kicsiny világpolitikai súlya és az itt élő kevés számú muszlim mérsékelt volta miatt egész évben alacsony maradt. Ennél jóval nagyobb fenyegetettséget jelentett 2006-ban, hogy mind Putyin orosz elnök, mind Bush amerikai elnök, mind Tony Blair brit miniszterelnök Budapestre látogatott, illetve hogy október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából több, mint ötven állam-_és kormányfő biztonságát kellett garantálni. A világ három kiemelkedően fenyegetett politikusának, illetve az október 23-án ide látogató állami méltóságoknak a vendégül látása jelentős felkészülést igényelt a magyar hatóságoktól. Többek között az e látogatásokból fakadó kockázatok minimalizálására jött létre 2006-ban a havi rendszerességgel ülésező Terrorellenes Koordinációs Bizottság, amely gyakorlatilag a titkosszolgálatok, a rendőrség és a katasztrófavédelem elhárító munkájának hatékonyabb összehangolását tette lehetővé.xxxvi Összességében hazánk külső terrorfenyegetettsége alacsony maradt 2006-ban. Ennek a már említett tényezőkön kívül fontos oka az is, hogy Magyarország nincs a nemzetközi média figyelmének központjában. Így pedig Magyarország a médiahatás szempontjából aligha lenne vonzó célpont bármely nemzetközi terrorcsoport számára.xxxvii
Más a helyzet a belső terrorveszélyt illetően, ezen a téren 2006-ban egyértelműen nőtt a kockázat. Ennek nyilvánvaló jelét adták a szeptemberben kezdődött budapesti zavargások, a Magyar Televízió székházának elfoglalása, az állandósult rendzavarási kísérletek, a különböző szélsőséges szervezetek nyílt szervezkedése. Ezzel Magyarországon is kialakult egy olyan, elsősorban fiatalokból álló társadalmi csoport, amely politikai célokból (vagy politikai ürügyet keresve), önszerveződő módon hajlamos és képes erőszakos cselekmények végrehajtására. Erre a fejleményre a közéleti és a politikai szereplők gyakran kifejezetten felelőtlenül reagáltak. A magyarországi közbeszédnek továbbra sem része a politikai szélsőségesektől történő egyértelmű elhatárolódás. Az őszi hónapokban a különböző politikai beállítottságú sajtóorgánumok érezhetően állást foglaltak az őszi eseményekben résztvevő csoportok tevékenységével kapcsolatban. A baloldali média – a szélsőségesek veszélyességének hangsúlyozása mellett – igyekezett marginálisnak beállítani a kormányellenes akciókban résztvevők számát. A jobboldali média ezzel szemben gyakran felnagyította az eseményeket, és jelentős „civil” megmozdulásként láttatta a különböző szélsőséges csoportok akcióitxxxviii. Többnyire a politikai szereplők is rövid távú, aktuális érdekeiknek megfelelően értelmezték az eseményeket. A kormányoldalon mintha gyakorlattá vált volna a terrorveszéllyel való riogatás, a legnagyobb ellenzéki párt esetében pedig sokszor fontosabbnak tűnt a zavargások kormányellenes élének pártpolitikai célokra történő felhasználása, mint az ilyen jelenségek egyértelmű elítélése. Ez a magatartás egyszerre vezetett a zavargások jelentőségének felnagyításához, illetve elbagatellizálásához. A közéleti szereplők következetlen hozzáállása nem egyes konkrét erőszakos cselekmények bekövetkezéséhez járult hozzá, hanem azzal növelte a belső fenyegetettség kockázatát, hogy legitimálta (a társadalom széles rétegei számára elfogadhatóvá tette) a különböző ideológiákhoz, hiedelmekhez, politikai beszédmódokhoz és szimbólumokhoz kapcsolódó szélsőséges gondolkodásmódot.
3.2.3. Közbiztonság Az állampolgárok számára a biztonság fogalma elsősorban a közbiztonságot jelenti. A közbiztonságot legmegbízhatóbban a bűncselekmények száma, illetve a nyomozások eredményességének mutatói jellemzik. 25. táblázat: bűncselekmények száma és nyomozások eredményességének mutatója
Bűncselekmények száma Nyomozások eredményessége
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
450 673
465 694
420 782
413 343
418 883
436 522
425 941
n.a.
47,9 % (1. félév)
56,4%
58,9 % (1. félév)
46,69 %
48,00 %
54,4%
Forrás: ORFK, Legfőbb Ügyészség
Az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi statisztikái alapján a bűncselekmények száma az előző évihez képest 2,5 százalékkal csökkent. A csökkenés szinte minden bűncselekmény főcsoportban észlelhető volt. Kivételt jelentett azonban a házasság-, család-, ifjúság- és nemi erkölcs elleni bűncselekmények száma, mivel ebben a kategóriában több mint 18 százalékos volt a növekedés. Ugyancsak nőtt a gazdasági (+4,4%) és a vagyon elleni (+3,3%) bűncselekmények száma. Jelentősen csökkent viszont az államigazgatás-, igazságszolgáltatásés a közélet tisztasága elleni (-10,1%), a közlekedési (-5,1%), valamint a személy elleni bűncselekmények (-8,5%) száma. A Legfőbb Ügyészség által közzétett 2006 első félévére vonatkozó statisztikák alapján ugyanakkor mint egy két és fél százalékkal, 58,9 százalékra javult a nyomozások eredményessége.
26. táblázat: ismertté vált bűncselekmények száma Btk. szerinti főcsoportonként Bűncselekmény főcsoport 2001 2002 2003 2004 2005 2006 0 1 2 1 0 0 Állam és emberiség elleni 20927 16859 17970 18872 17780 16260 Személy elleni 19561 21588 20142 22112 22826 21670 Közlekedési Házasság, család, ifjúság és 4642 4966 5256 11919 17717 20952 nemi erkölcs elleni Államigazgatás, 15558 8836 6980 6036 6369 5731 igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni 74535 70435 71667 80685 83983 83318 Közrend elleni 12412 14248 15088 16661 17106 17862 Gazdasági 317900 283664 275891 262082 270740 260147 Vagyon elleni Honvédelmi kötelezettség 159 185 347 515 1 1 elleni 465694 420782 413343 418883 436522 425941 Bűncselekmények összesen Forrás: Országos Rendőrfőkapitányság,
2006/2005 0 -8,5% -5,1% +18,2% -10,1% -0,8% +4,4% +3,3% 0 -2,5%
27. táblázat: bűnelkövetők száma és lakossághoz viszonyított aránya
Ismertté vált bűnelkövetők száma Százezer lakosra jutó bűnelkövető
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2006/ 2005
120583
121885
118145
130182
133790
65907 (I. félév)
-4,1%
1200,5
1197,9
1163,8
1286,8
1325,2
654 (I. félév)
-
Forrás: Országos Rendőrfőkapitányság, Legfőbb Ügyészség
Bár a rendőrség alapvetően szakmai szervezet, munkájának megítélése sosem független a politikától, az Alkotmány által magszabott keretek között ugyanis a rendőrség a kormány irányítása alatt áll. Ebben az értelemben fontos politikai kérdés, hogy a politikai szereplők és a közvélemény miként ítélik meg a rendőrség tevékenységét. 2006-ban a rendőrségről folytatott politikai vita túllépett a közbiztonság és a kriminálpolitika ügyének hagyományos határain. Az ősz folyamán történt utcai zavargások után a rendőrség a pártpolitikai csatározások középpontjába került, a rendőri fellépés megítélése pedig vezető téma lett a politikai nyilvánosságban. A rendőrséget nehéz helyzetbe hozta, hogy – kedvezőtlen anyagi feltételek mellett és politikai szempontból kivételesen feszült légkörben – egyszerre kellett szembenézni új kihívásokkal, valamint azzal, hogy a rendőrök tevékenysége egyre inkább politikai, és nem szakmai értelmezésben jelent meg a közvélemény előtt. Az őszi események kapcsán civil szervezetek – a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International (AI) – is szót emeltek a rendőri túlkapások ellen. A TASZ a Gönczöl-jelentés nyilvánosságra kerülését követően is fenntartotta kritikáit: „nem kaptunk részletes választ arra, hogy miképpen kerülhetett sor azokra a rendőrszakmai hibákra szeptember 18-án és október 23-án, amelyekre egyébként maga a jelentés is kitér. Nekünk, jogvédőknek hiányérzetünk támadt, hogy míg a tüntetések lélektanát részletesen elemzi a jelentés, nem tér ki hasonló mélységben arra, miképp kerülhetett sor a rendőri, sőt sok esetben igazságszolgáltatási anomáliákra a tüntetés feloszlatásakor, illetve az egyes begyűjtött személyek felelősségre vonásakor”.xxxix Az
Amnesty International – a TASZ-hoz hasonlóan – aggodalmát fejezte ki a zavargások során alkalmazott túlzott rendőri erő, a rendőri azonosítók hiánya és az őrizetbe vett személyek alapvető jogainak megsértése miatt. A közvélemény azonban továbbra is inkább elégedett a rendőrség munkájával. A leginkább vitatott, október 23-án történt rendőri fellépésről a Medián készített felmérést október 24-én.xl Eszerint akkor a megkérdezettek többsége úgy vélte: a rendőrség helyesen járt el, amikor feloszlatta a be nem jelentett budapesti tüntetéseket, de a közvélemény megosztott volt a fellépés keménységét illetően. Az emberek 56 százaléka szerint a rendőrség helyesen tette, hogy 23-án hajnalban feloszlatta a Kossuth téri tüntetést és 60 százalékuk szerint a be nem jelentett budapesti tüntetésekkel szemben is ez volt a helyes eljárás. A fellépés keménységének megítélése viszont élesen megosztotta a közvéleményt, ám néhány százalékpontos relatív többségben voltak azok, akik túlságosan agresszívnak érezték a rendőrök fellépését. Ezzel függhet össze, hogy a Medián adatai szerint október 23-át követően visszaesett a rendőrség megítélése – különösen a Fideszszavazók körében.xli A Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya ugyancsak az ősz folyamán végzett országos közvélemény-kutatást az intézmények iránt megnyilvánuló közbizalom kérdéseiről.xlii A felmérés készítői szerint már 2005-ben is meglepetést okozott a rendőrség viszonylagos elfogadottságának mértéke: egyaránt 49 százalék volt a pozitív választás (nagyon és eléggé elégedett) és a negatív minősítés (nem nagyon, vagy egyáltalán nem elégedett). 2006 szeptemberében és októberében – a mintánkban szereplők véleménye alapján – egy kicsit még tovább javult a hatóság megítélése: 49,5 százalékra emelkedett a pozitív válaszokat jelentő elfogadás és 48,5 százalék lett az elutasítást képviselők aránya. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a 2006 márciusában történt adatfelvétel még jóval kedvezőbb képet mutatott a rendőrségre nézve. Akkor a megkérdezettek 51,5 százaléka fejezte ki a bizalmát, és csak 45,4 százalék volt a bizalmatlansági index.
5. ábra: bizalom a rendőrségben, 2006. október
Mennyire bízik a rendőrségben?
10,6
2,0
9,7
Nagyon Eléggé Nem nagyon 39,8
37,9
Egyáltalán nem Nem tudok válaszolni
Forrás: Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztálya
Azt, hogy az őszi események nem rontották jelentősen a rendőrségbe vetett bizalmat, az Eurobarometer év végén publikált felmérésexliii is alátámasztja. Az előző kutatás eredményéhez hasonlóan, ebben az esetben is a válaszadók valamivel több mint fele (56 százaléka) fejezte ki bizalmát a rendőrség iránt. Eszerint a magyar rendőrség továbbra is kedvezőbb megítéléssel rendelkezik, mint a környező országok hatóságai. Figyelmeztető jel lehet azonban a rendőrség számára, hogy az uniós tagállamok összességét tekintve jóval nagyobb a rendőrség iránt bizalommal viseltetők aránya uniós országokban, mint Magyarországon. 28. táblázat: rendőrségbe vetett bizalom Magyarországon és az EU tagállamaiban
Rendőrségbe vetett bizalom Magyarország Inkább bízik
Inkább nem bízik
56
37
EU-25 NT / NV
Inkább bízik
Inkább nem bízik
NT / NV
7
64
31
5
Forrás: Eurobarometer, 2006. ősz
Összességében megállapítható, hogy a felmérések szerint a rendőrség tevékenységének politikai közbeszédben történt értelmezése 2006 végéig bár rontotta de nem jelentősen a hatóságba vetett bizalom mértékét. Ugyanakkor a szervezet körül zajló éles politikai vita a rendőrség által végzett bűnüldöző munkáról szinte teljesen elterelte a figyelmet. Ez pedig hosszabb távon a rendőrség imázsának romlásával, valamint azzal a veszéllyel járhat, hogy a szervezet munkájának megítélése jórészt politikai szempontok alapján alakul ki a közvéleményben.
3.2.4. Módosító faktorok A 2006-os évben három olyan, rendkívüli esemény is történt, mely jelentős befolyást gyakorolt a stabilitásra, ugyanakkor nem jelenik meg a stabilitás alindex kiszámításának alapjául szolgáló statisztikai adatok között.
1) Az augusztusi 20-i ünnepség alatt kitört vihar Budapesten négy ember életét követelte, és mintegy háromszáz ember sérülését okozta. A katasztrófa kapcsán a sajtó azonnal a kormányzat felelősségét vetette fel, mivel az ünnepség főszervezője a miniszterelnöki hivatal volt, és a rendvédelmi szervezetek (katasztrófavédelem, rendőrség) is intézkedhettek volna az események leállításáról. Az ünnepséget követő vizsgálatban a kormányzat kisebb szintű felelősöket nevezett meg: a Meteorológiai Intézet, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság egy-egy munkatársát és a Miniszterelnöki Hivatal egy osztályvezetőjét). Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és Takács Albert helyettes ombudsman októberben nyilvánosságra hozott tanulmánya ugyanakkor leginkább a kormányzat felelősségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy az ünnepségek megszervezése, a szerződés megkötése során a kormány nevében eljáró MeH nem teljesítette „objektív alapjogvédelmi kötelezettségét”. Az augusztus 20-i katasztrófa a közvélemény szemében jelentős részben mint a kormányzat hibája csapódott le, és az ügy a kabinetet hónapokon keresztül magyarázkodásra késztette. 2) A kormányoldal számára jelentős veszteséget eredményező önkormányzati választást követően a miniszterelnök október elején bizalmi szavazást kért maga és a kormányprogram ellen az országgyűlésben. – amire a rendszerváltás óta nem volt példa. A bizalmi szavazás ténye a szokatlanul bizonytalan politikai helyzetet tükrözte – eredménye ugyanakkor a miniszterelnök pozíciójának megerősödését hozta. A szavazáson – melyen végül, az államfő felszólítására az ellenzék is részt vett –: a miniszterelnök és kormánya 207 igen és 165 nem szavazatot kapott,(a kormányzás folytatásához 194 szavazat szükséges). 3) Gyurcsány Ferenc szeptember 17-én napvilágra került őszödi beszédét követően szeptember 19. és október 23. között több ízben is utcai rendbontásokra került sor Budapesten. A civilek és rendőrök összecsapásaiban megközelítőleg 800 személy sérült meg, fele-fele arányban rendőrök és civilek. Halálos áldozata nem volt az összecsapásoknak, a sérültek egy része ugyanakkor tartós hallás-illetve látáskárosodást szenvedett. A javakban keletkezett károk és a költségvetési többletkiadások összességében meghaladták a 10 milliárd forintotxliv. A zavargások nemzetközi szinten is nagy visszhangot kaptak, és a turizmus átmeneti visszaesését hozták, ugyanakkor nem eredményeztek pánikszerű tőkekivonást vagy a befektetési kedv csökkenését. A kormányzat számára egyértelműen kedvezőtlenül hatottak a szeptemberi-októberi az utcai zavargások – nem függetlenül attól, hogy a közvélemény jelentős része a kormányzatot hibáztatta a zavargások, illetve az azokkal együtt járó általános bizonytalanság-és fenyegetettségérzés miatt.
3.3. SAJTÓ- ÉS SZÓLÁSSZABADSÁG A SAJTÓ- ÉS SZÓLÁSSZABADSÁG alindex értéke 2006-ban: 62 Az alindex számításánál hazánk a Reporters Sans Frontieres sajtószabadság szerinti rangsorában elfoglalt pozíciót és ugyanazon szervezet által adott „hibapontok” számát vettük figyelembe.
3.3.1. Jogi szabályozás Az immár több mint tíz éve érvényben lévő médiatörvény módosítása 2006-ban is napirendre került. A szabályozás ugyanis nemcsak uniós jogharmonizációs problémákat vet fel, de a technikai fejlődés következtében számos ponton elavulttá is vált. Ezeken túl pedig szinte folyamatosak a külföldi és belföldi bírálatok a kuratóriumok átpolitizáltsága, a közszolgálati médiumok finanszírozásának tisztázatlansága és az államtól való túlzott függése miatt. 2006 novemberében a negyedik átdolgozott változata készült el az új médiatörvény koncepciójának. A tervezetet az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) megrendelésére egy szakértői csoport dolgozta ki. A javaslat értelmében továbbra is három közszolgálati médium lenne, de ezek legfontosabb ügyeit egyetlen közalapítvány felügyelné. A közös kuratórium kilencfős lenne, amelybe öt főt delegálna a parlament (a frakciók javaslatai alapján), egy-egy tagot pedig a Magyar Tudományos Akadémia a Rektori Konferenciával közösen, a kisebbségi önkormányzatok a határon túli magyar szervezetekkel közösen, a történelmi egyházak, valamint az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala. A törvény elfogadása, illetve módosítása azonban kétharmados többséget igényel, és csekély a valószínűsége annak, hogy a politikán kívüli szakértői csoportok parlamenti frakciókkal történő egyeztetés nélkül készített törvénytervezete a képviselők minősített többségének – tehát legalább az MSZP és a Fidesz frakciójának – egyetértésével találkozzon. Bár hivatalosan zajlottak és zajlanak is ötpárti egyeztetések a Miniszterelnöki Hivatal koordinálásával a médiatörvény módosításáról, nem látszik körvonalazódni sem a változtatásra irányuló valódi politikai akarat, sem a kompromisszum lehetősége. A témának a parlamenti pártok által tulajdonított csekély politikai jelentőségét az ügyben folytatott nyilvános viták hiánya is mutatja. A jogharmonizációs kötelezettség elmulasztása miatt a 2006-os esztendőben sem maradt el az uniós bírálat. Decemberben az Európai Bizottság bejelentette, hogy az Európai Bírósághoz fordul a magyar médiatörvény egy korlátozó passzusa miatt. A hazai szabályozás ugyanis a kábelszolgáltatók átviteli szolgáltatások nyújtásához való jogát akkora területre korlátozza, amelyen az ország lakosságának mindössze egyharmada él. Ez pedig ellentétes egy 2002-es európai uniós irányelvvel, mivel ez a fogyasztók választási szabadságának kárára korlátozza a versenyt. Amennyiben azonban a törvény módosítása ezt megszűnteti, a feljelentés semmissé válik. A médiatörvény mellett a 2006-os évben is előtérbe került az államtitoksértés alkotmányellenességének kérdése. Az ügyészség Rádi Antóniát, a HVG újságíróját vádolja (a székesfehérvári maffiaüggyel kapcsolatos) államtitokká minősített adatok nyilvánosságra hozásával. Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-képviselője ezzel kapcsolatban egyenesen úgy fogalmazott: ellehetetlenül a tényfeltáró újságírás, a korrupció elleni harc, ha változatlan marad a minősített adatok jelenlegi szabályozása. A szakértő szerint az előző parlamenti ciklus végén egy jó irányú törvénytervezet született, ám az már nem kerülhetett az Országgyűlés elé. Haraszti továbbra is
sürgeti a törvényhozást, mivel ennek hiányában véleménye szerint a „Magyar Köztársaság újságírókat bebörtönző ország hírébe kerülhet”. 2006. január 1-jén hatályba lépett az elektronikus információszabadságról szóló törvény, melynek lényege, hogy minden minisztériumnak kötelező közzétennie honlapján a hozzá tartozó hatályos és tervezett törvényeket. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos áprilisban azonban kifogásának adott hangot, mivel szerinte csak formálisan tett eleget az állam az elektronikus információszabadságról szóló törvénynek; a közzétett jogszabályok ugyanis csak bizonyos formátumban tölthetőek le, így nehéz kezelni az anyagokat. Továbbá azt is kiemelte, hogy csak azok a törvények érhetők el, amelyek éppen aktuálisak, sem a később hatályba lépő, sem a már hatályon kívül helyezett paragrafusokhoz nem lehet hozzájutni. A Civil Szervezetek Lobbi Kerekasztala ennél is keményebb kritikát fogalmazott meg,xlv szerintük ugyanis „titokban készülnek a magyar törvények”. A legfőbb hiányosságnak azt tartották, hogy az emberek – bár joguk lenne hozzá – nem tudják véleményezni a törvényeket, vagy ha mégis, nem kapnak választ arra, hogy javaslataikat elfogadták-e vagy sem. A fentieken túl két sajtófotóssal szembeni rendőri túlkapás kapott jelentős médiafigyelmet az elmúlt év során. Június elején egy futballmérkőzést követően összecsapásra került sor a rendőrök és a szurkolók között, melynek során a Magyar Nemzet felvételeket készítő újságíróját is megütötték a rendőrök. A Népszava fotósát augusztusban vezették el bilincsben egy strandról, miután olyan bejelentések érkeztek, hogy meztelen gyermekeket fotóz. A vád alaptalannak bizonyult, az intézkedés nem megfelelő volta miatt pedig a lap szerkesztősége feljelentést tett a rendőrökkel szemben. A Kormány a 2006. szeptember-októberi fővárosi események elemzésére a 1105/2006. (XI.6.) kormányhatározattal szakértői munkacsoportot hozott létre.xlvi Az ún. Gönczöl-bizottság az eseményekkel összefüggésben kitért a gyülekezési jog, illetve az azt szabályozó törvény vizsgálatára is. Ajánlásuk szerint nem szükséges az 1989-es törvény lényeges szigorítása, azonban néhány ponton módosítást javasolnak. Így például azt, hogy kerüljön meghatározásra a rendezvény időtartama (maximum 24 óra), hogy a gyülekezés bejelentése és megtartása közti idő rövidüljön le (6-8 órára), valamint, hogy térjen vissza az eredeti szabályozás, mely tiltja rendezvények tartását az Országház környékén. Az október 23-i eseményeket követően – nem titkoltan a Gönczöl-bizottság ellenében, jobboldali elkötelezettségű jogászokból – alakult a Morvai-bizottság, mely jelentésében a gyülekezési szabadság kapcsán elsősorban a rendőrség korlátozó döntéseit emelte ki, rámutatva, hogy a rendőrségi vezetők indokolatlanul gyakran hivatkoznak a közlekedés rendjének aránytalan sérelmére, s utasítanak el erre hivatkozva gyülekezési bejelentéseket.
3.3.2. A médiapiac változásai A 2006-os év egy a médiapiaci helyzettel foglalkozó tanulmány szerint a „felszín alatt érlelődő változások éveként” jellemezhető, amely csak néhány részpiacon hozott alapvető változásokat – így „az olcsóbb szegmens” megjelenését a női lapok piacán –, s ezzel párhuzamosan folytatódott az internet médiapiaci jelentőségének növekedése.xlvii A mértékadó politikai sajtótermékek iránt eközben lassú, ám folyamatosan csökkenő érdeklődés tapasztalható. Ma már világosan látható, hogy a két kereskedelmi csatorna (RTL Klub, TV2) között erősebb a kooperáció hosszú távon, mint a verseny – hiszen már mindkettő számára kis híján indifferens az egymáshoz viszonyított nézettségi verseny. A nyomtatott sajtóban – a piaci verseny miatt – példányszám-növekedés szinte kizárt, sokkal gyakoribb az új márkák
piacbővítő hatása, míg az internet fejlődése rányomja bélyegét a napilapok hírszerkesztésére és azok online-verzióinak fejlesztésére is. Az IP-TV-szolgáltatás októberi elindulása várhatóan hosszú távon eredményez majd komoly változásokat a médiapiacon, mivel a szolgáltatás egyelőre csupán néhány tízezer háztartásában érhető elxlviii. Április 16-án kezdte meg működését az Autonómia csatorna (Duna TV II). Az elnök, Cselényi László a világ első kisebbségekkel foglalkozó tévéjeként aposztrofálta az adót, mely támogatja a kisebbségek önszerveződési törekvéseit, és Európa más kisebbségeit is szeretné összekapcsolni. A nyomtatott sajtó piacát tekintve elmondható, hogy éves összevetésben a napilapok és a magazinok többségének csökkent a példányszáma 2006 utolsó negyedévébenxlix. A nem bulvár jellegű (és nem ingyenes) napilapok között a Népszabadság változatlanul őrzi vezető helyét, bár példányszáma 2005 utolsó negyedévéhez képest közel három százalékkal esett. A bulvárlapok között toronymagasan vezet a Blikk, amelyből közel 100 ezerrel többet értékesítenek, mint a Népszabadságbóll. Egy az AGB Nielsen Media Research által készített felmérésből kiderül, hogy a magyarok kevesebbet néznek televíziót, mint az elmúlt években. A visszaesés már 2005-ben megkezdődött, s 2006-ban még fokozottabban érvényesült. Egy átlagos médiafogyasztó naponta valamivel több mint 4 órát tölt a televízió előtt. Az összesített adat csekély különbséget mutat a tavalyi hasonló időszakhoz képest, aminek oka, hogy az idősebb korosztályban tovább növekedett (napi hat órára) a televíziózással töltött idő. Az internet-használat terén az utóbbi évben érzékelhető előrelépés: a Magyar Infokommunikációs Jelentés eredményei szerint a mintegy 3,9 millió hazai háztartás 20 százaléka, azaz körülbelül 759 ezer otthon rendelkezik internet-hozzáféréssel. A BellResearch éves rendszerességgel elkészített elemzése szerint a tavalyi évhez képest 2-3 százalékkal, összesen mintegy 80 ezer új belépővel gyarapodott a világhálót elérő háztartások száma. Az ellátottságnak az elmúlt egy évben végbement kismértékű növekedése az ország minden régiójában nyomon követhető, a főváros vezető pozíciója (33 százalékos internetpenetráció) azonban továbbra is megingathatatlannak látszik. Ugyanakkor a korábbi lemaradók körében – főként a keleti régiókban, illetve a községekben élő háztartásokban – az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt az internetezők száma, ezeken a területeken úgy tűnik megkezdődött a lassú felzárkózás. Az internet, illetve az általa nyújtott szolgáltatások térhódítását mutatja a TNS Hungary által készített kutatás is, mely megállapítja, hogy folyamatosan növekszik az online rádióadások népszerűsége.
3.3.3. Szankciók Az ORTT Panaszbizottságához az MTV és a TV2 ellen nyújtották be a legtöbb panaszt 2006-ban. A kiszabható maximális (egymillió forintos) bírságot azonban a szeptember 18-19i MTV-székház elleni ostrom Hír TV általi közvetítése miatt szabott ki a testület. A testület szerint a médium megsértette a tényszerű és tárgyilagos tájékoztatást, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének tiszteletben tartását előíró médiatörvény-passzusokat. Az ORTT határozata szerint problematikus, hogy a műsorszolgáltató helyszíni tudósítója az incidenseket forradalmi eseményekként próbálta bemutatni, és eközben több alkalommal kritika nélkül fogadott olyan értesüléseket, melyek alátámasztották ezt a vélekedést. A
médiahatóság azt is kifogásolta, hogy adásba kerültek az elkapott telefonbeszélgetések információi, és a műsorszolgáltató több alkalommal azt sugallta, hogy a rendőrség fegyverrel fogja leverni a megmozdulást. „A Hír TV forradalmi, háborús helyzetként számolt be a történésekről, miközben teljes mértékben megfeledkezett a demonstrációk törvényes kereteiről, az események jogállamban szokásos értelmezéséről. A műsorszolgáltató nem tájékoztatott tényszerűen és tárgyilagosan akkor, amikor háborúról, forradalomról, új ’56-ról beszélt” – fogalmaz a 13 oldalas jelentés.
3.3.4. Közszolgálatiság és médiapolitika 2006 elején jelentős figyelmet kapott a Magyar Televízió felső vezetésének konfliktusa, melynek következtében teljesen átalakult a menedzsment, s egy a korábbinál centralizáltabb vezetés jött létre. Az MTV székházának ügye ismételten napirendre kerül. A székházat még 1999-ben adta el a köztévé egy kanadai cégnek (Tippin Corporation), s azóta bérli az épületet. A tulajdonos azonban most jelentős bérleti díjemelést helyezett kilátásba, így sürgetővé vált a költözés. Az új székházat a Wallis Zrt. építi majd, melyre a Magyar Televízió hosszú távú bérleti szerződést köt. A közszolgálati médiumokkal kapcsolatos meghatározó fejlemény, hogy majdnem egy éves elnöki interregnumot megszüntetve 2006 júliusában sikerült megválasztani a Magyar Rádió elnökét, Such Györgyöt.li A közszolgálati médiumok érdekében gyűltek össze 2006 októberében a művészek és újságírók az ún. Médiaparlament első ülésén. Az előadásokban előkerült a politikai elit, a mindenkori kormány felelőssége a televíziózás elsilányításában, de a közszolgálati intézmények sem maradtak bírálat nélkül. Többek között az is felmerült, hogy a tévé vezetői általában a politikai újságírás területéről érkeznek, ez pedig érezhető a műsorok házon belüli preferálásánál. Egybehangzó vélemény volt, hogy hosszú évekre előre kiszámítható és a minőségi műsorkészítést biztosító finanszírozásra lenne szükségük a közszolgálati médiumoknak. A hazai bírálatok mellett, nemzetköziek is helyet kaptak az év során. Arne Wessberg, az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének (EBU) finn elnöke Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek címzett levelében éles kritikával illette a közszolgálati televíziót. Az elnök azt kifogásolta, hogy a köztévében túl nagy a politikai befolyás: „egyetlen uniós tagállamban sem olyan rossz a közszolgálati televízió helyzete, mint Magyarországon”. Az EBU elnöke egyben segítségét is felajánlotta a kormányfőnek, hogy „a szégyenből jelentős átalakítással sikeres modellé válhasson a magyar köztévé”. A fenti problémák ellenére a sajtószabadság helyzetét elemző nemzetközi újságíró-szervezet, a Reporters Sans Frontiéres éves felmérése szerint Magyarország javított egy évvel korábbi pozícióján; a 2006-os jelentésben Magyarország 3 hibaponttal – Lettországgal, Portugáliával és Szlovéniával együtt – a 10. helyen áll. A pozíció javítását azonban árnyalja, hogy, Magyarország 2006-os hibapontszáma egyet emelkedett 2005-höz képest – tehát a sajtószabadság terén inkább visszaesésről beszélhetünk. A közép-kelet-európai országok közül Csehország és Szlovákia előzi meg hazánkat.
29. táblázat: a sajtószabadság helyzete az RSF értékelése szerint A SAJTÓSZABADSÁG HELYZETE A REPORTERS SANS FRONTIÉRES ÉVES JELENTÉSE NYOMÁN
(2006)* Európai uniós tagállamok
Helyezés a világ országai Pontérték között 1 Finnország 0,50 1 Írország 0,50 1 Hollandia 0,50 5 Csehország 0,75 6 Észtország 2,00 8 Szlovákia 2,50 10 Magyarország 3,00 10 Lettország 3,00 10 Portugália 3,00 10 Szlovénia 3,00 14 Belgium 4,00 14 Svédország 4,00 16 Ausztria 4,50 19 Dánia 5,00 23 Németország 5,50 27 Litvánia 6,50 27 Nagy-Britannia 6,50 32 Görögország 8,00 35 Franciaország 9,00 40 Olaszország 9,90 41 Spanyolország 10,00 58 Lengyelország 14,00 62 Ciprus (északi terület) 14,50 * Az RSF sajtószabadság-listáján (2006) nem szerepel Luxemburg és Málta. 30. táblázat: a sajtószabadság alakulása Magyarországon az RSF értékelése szerint, 2002-2006 A SAJTÓSZABADSÁG HELYZETE MAGYARORSZÁGON A REPORTERS SANS FRONTIÉRES FELMÉRÉSE SZERINT (2002-2006)
2002 2003 2004 2005 2006
Értékelés (hibapontok) 6.50 3.33 6.00 2.00 3.00
Helyezés a világ országai között 24. 21. 28. 12. 10.
3.4. KORRUPCIÓ A KORRUPCIÓ alindex értéke 2006-ban: 58 (-2) Az alindex kiszámításakor korrupcióval kapcsolatos kutatásokat, a kormányzat transzparencia irányába tett lépéseit és ezek hatékonyságát, illetve a nyilvánosságban megjelenő korrupciós eseményeket vesszük figyelembe. A hazai és nemzetközi szakértők, üzletemberek véleménye szerint némileg csökkent az utóbbi évben a korrupció szintje hazánkban, ugyanakkor a szélesebb közvélemény szemében a probléma inkább súlyosbodott a korábbi évekhez képest; és a társadalom többsége szkeptikus a korrupció felszámolását célzó intézkedésekkel szemben. A törvényi szabályozás javult az utóbbi években, és a rendőrségi statisztikák szerint csökkent a felderített vesztegetéses bűncselekmények száma. Egyelőre kétséges, hogy a pártok meg tudnak-e állapodni a politika „kifehérítését” célzó párt- és kampányfinanszírozásról szóló törvény ügyében. Fontos eredmény, hogy körülbelül egy éves működési szünet után ismételten megalakult a legnagyobb elismertségnek örvendő nemzetközi korrupcióellenes civil szervezet, a Transparency International magyarországi munkacsoportja. A korrupcióval kapcsolatos kutatások általános problémája, hogy a jelenség elterjedtségének mérésére nem létezik olyan mérőszám, amiből biztos következtetéseket lehetne levonni. Sem az objektív (bűnözési statisztikák), sem pedig a szubjektív mutatók (közvélemény-kutatások és szakértői vélemények) felhasználásával nem kaphatunk pontos képet a korrupció mértékéről – ugyanakkor a két típusú adat együttes felhasználása a korrupciós elemzésekben segíti a tisztánlátást. lii Ezen szempontokon felül elemzésünkben a jogi környezet változásaira és a korrupciós ügyek nyilvánosságban és politikai vitákban való megjelenésre is kitérünk.
3.4.1. Korrupció a szakértők, az üzletemberek és a közvélemény ítéleteinek tükrében A korrupció szintje a nemzetközi és hazai szakértők, üzletemberek megítélése szerint 2005 és 2006 között csökkent. Ezt mutatja legalábbis a Transparency International korrupció percepciós indexe (TI CPIliii), mely szerint Magyarország megítélése némileg javult tavaly óta (5,0-ról 5,2-re, ahol a nagyobb számérték jelzi az alacsonyabb szintű korrupciót). Magyarországot a közép-európai régió volt szocialista országainak többségénél valamivel kevésbé korruptnak érzékelték a felmérésekhez megkeresett szakértők és üzletemberek. A szomszédos országok közül egyedül Ausztriát, a nyolc 2004-ben csatlakozott kelet- és középeurópai EU-s ország közül pedig csak Észtországot és Szlovéniát találták „tisztábbnak”. A négy visegrádi állam közül Lengyelországban ítélik a helyzetet a legrosszabbnak, Magyarországon pedig a legjobbnak. Európában az északi országok korrupciós helyzete a legkedvezőbb: Finnország és Izland áll a lista élén, két másik skandináv országot, Dániát és Svédországot megelőzve. Európán belül Fehéroroszországban, Albániában, Oroszországban Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában a legmagasabb a korrupció észlelt szintje. Az utóbbi évek viszonylatában Magyarország nem módosított jelentősen korrupciós besorolásán: a helyezésnél informatívabb korrupciós összpontszám-értéke az utóbbi években 4,8 és 5,4 között ingadozott. A közepes tartományban mozgó CPI pontszám ugyanakkor továbbra is jelentősen elmarad a nyugat-európai országok többségében mérttől, és a 2006-ban a lista 41. helyén szereplő Magyarország a szakértők megítélése szerint továbbra is komoly korrupciós problémákkal küzd.
31. táblázat: a korrupció alakulása Magyarországon, 2000-2006
Év Magyarország pontszáma Helyezés Vizsgált országok száma
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
5,2
5,3
4,9
4,8
4,8
5,0
5,2
32
31
33
40
42
40
41
90
99
102
133
146
159
163
Forrás: Transparency International
32. táblázat: néhány európai ország helyezése a korrupciós rangsorban
Helyezés 1 4 6 7 8 11 16 18 28 41 45 46 49 54 57 69 84 90 93 151
Ország / territórium Finnország Izland Új-Zéland Dánia Svédország Svájc Norvégia Ausztria Luxemburg Egyesült Királyság Németország Franciaország Írország Málta Szlovénia Uruguay Magyarország Olaszország Csehország Szlovákia Görögország Bulgária El Salvador Lengyelország Horvátország Románia Szerbia Bosznia és Hercegovina Fehéroroszország
2006 CPI Alkalmazott Pontszám Felmérések 9.6 7 9.6 6 9.6 7 9.5 7 9.2 7 9.1 7 8.8 7 8.6 7 8.6 6 8.6 7 8.0 7 7.4 7 7.4 7 6.4 4 6.4 8 6.4 5 5.2 8 4.9 7 4.8 8 4.7 8 4.4 7 4.0 7 4.0 5 3.7 8 3.4 7 3.1 8 3.0 7 2.9 6 2.1 4
Forrás: Transparency International
3.4.2. Korrupció a közvéleményben A GfK Hungária 2006. őszi, nemzetközi felmérésen alapuló eredményei is arra utalnak, hogy a magyar társadalomban a korrupció továbbra is jelentős problémát jelent. A korrupciós gyakorlat hazai elterjedtségéről tanúskodnak az „önbevalláson” alapuló kérdések: míg a kelet-közép európai országokban átlagosan 67 százalékra tehető azoknak az aránya, akik úgy nyilatkoztak, mindig eltekintenek a kenőpénztől, Magyarországon a lakosságnak kevesebb mint a fele (47 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy csúszópénzt soha semmilyen szolgáltatásért cserébe nem ad. Az adatok szerint 54 százalék azok aránya, akik szerint a korrupció súlyosabb problémává vált az uniós csatlakozás óta – hasonlóan magas értékeket mértek a kutatók a cseheknél és a szlovákoknál is. Jellegzetesen a közép-kelet-európai térséghez köthető jelenség az is, hogy az állampolgárok nemigen látják a korrupcióellenes harc eredményét és értelmét. Magyarországon a Kelet-Közép-Európában mért átlagos 49 százalékos értéknél is magasabb, 55 százaléknyi azon válaszadók aránya, akik meg vannak győződve a korrupcióellenes küzdelem értelmetlenségéről. (2004-ben ez az arány 52 százalék, 2001-ben pedig 43 százalék volt). A Gallup International 2006-os, 101 országra kiterjedő felmérésében a száz pontos korrupciós skálán Magyarország 84 pontot ért el, ezzel (Kirgizisztánnal együtt) a 78. helyen kötött ki, tehát a felmérésben szereplő országok mezőnyében a legkorruptabbnak ítélt negyedbe került. Az adatok tükrében tehát kijelenthető: a magyar lakosság szemében a korrupció továbbra is súlyos társadalmi probléma, a lakosság abszolút többsége szerint az utóbbi években romlott Magyarországon a korrupciós helyzet, és a vesztegetés elleni harc nem hozott eredményt az elmúlt években.
3.4.3. Korrupció a nyilvánosságban A közvélemény korrupcióval kapcsolatos ítéleteit – a személyes tapasztalatokon túl – nyilvánvalóan meghatározza, hogy a médiában milyen gyakorisággal és intenzitással jelennek meg a politikai korrupcióval kapcsolatos hírek, vádak, feltételezések. A magyar belpolitikában a választási kampány körül, illetve azt követően ismételten felerősödtek a (konkrét jogi következmények nélküli) korrupciós vádak. A korrupcióval való támadás ezzel együtt kisebb jelentőséggel bírt 2006-ban, mint a 2005-ös esztendőben, amikor a két nagy párt folyamatosan, (például a párhuzamos országgyűlési vizsgálóbizottságok segítségével) igyekezett napirenden tartani Orbán Viktor, illetve Gyurcsány Ferenc vélelmezett korrupciós ügyeit. 2006-ban a korrupciós vádak kisebb szerepet kaptak a belpolitikai életben. A választási kampánynak ugyanakkor ismételten témája volt a kormányfő üzletemberi múltjából származó üzleti ügyeinek felemlegetése. A Legfőbb Ügyészség márciusban a Szalay utcai ingatlanok Altus Rt.-nek történő eladása, majd kormányzati visszabérlése ügyében különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés bűntettének gyanúját állapította meg, mivel a nyomozószerv szerint több tízmillió forint értékben történt vagyoni juttatás Gyurcsány Ferenc akkori cégének az állami vagyon terhére. Az ügyészség szerint az 1995-ös ügy büntethetősége 2003-ban elévült, ugyanakkor a szervezet az állami vagyon értékének visszaszerzésére polgári pert indított az Altus ellen. Az ügyben a sajtó felvetette Szilvásy György jelenlegi kancelláriaminiszter felelősségét is, ugyanis a MeH által, az ügyészség szerint pályáztatás nélkül és piaci áron alul eladott ingatlan értékesítésének jóváhagyása Szilvásy György akkori helyettes államtitkár hatáskörébe tartozott. A választási kampányt követően a fővárosi önkormányzat, illetve a kormánypártok kapcsán jelentek meg a sajtóban a korrupció lehetőségét sejtető írások. A Siemens vállalatnál kitört korrupciós botrány kapcsán többen (köztük városházi politikusok és a BKV
felügyelő bizottságának egyik tagja) megkérdőjelezték a 2003-as, negyvenmilliárd forintos fővárosi villamostender tisztaságát, rámutatva arra, hogy a Siemens a legdrágább ajánlattal nyert a tenderen, és hogy szokatlan az a gyakorlat, hogy a Városháza kulturális rendezvényeinek a Siemens az állandó szponzora. Hogy a felmerülő korrupciógyanú milyen kellemetlen következményekkel járhat egy ország megítélésére, jól mutatja Georg Nassauer, a Nokia-Siemens vegyes vállalat üzemi tanácsának vezetőjének az ügyet követő nyilatkozata, mely szerint a Siemensnek ki kellene vonulnia a korrupciógyanús országokból. 2006 szeptemberében az ún. „Strabag-ügyben” vetődött fel a magyar kormánypártok korrupciós érintettsége. Az ügy kiindulópontja, hogy az osztrák választási kampányban HansPeter Martin független képviselőjelölt azzal vádolta meg Alexander Zach-ot, az SPÖ egyik képviselőjelöltjét, hogy 2004-ben a Strabag építőipari konszerntől az M5-ös autópálya építésével kapcsolatban kapott 15,2 millió eurós jutalékot saját cégén, az Eurocontacton keresztül a Magyar Szocialista Pártnak utalta tovább. A lapban Zach ezt cáfolta, azt azonban elismerte, hogy 2004-ben a magyar liberális pártot 150 és 200 ezer euró közötti összeggel támogatták az osztrák liberális intézeten keresztül. Az osztrák sajtóértesülésekre hivatkozva egyes hazai orgánumok és ellenzéki politikusok vádolták meg azzal a magyar kormánypártokat (név szerint pedig Kuncze Gábor szabaddemokrata pártelnököt és Puch László MSZP-pénztárnokot) hogy 2004-ben jelentős pénzeket kaptak a Strabag építőipari vállalattól az Eurocontact cégen keresztül – abban az évben, amikor a magyar Strabag csaknem 240 milliárd forintos állami megrendelést nyert el több autópálya-tenderen.
3.4.4. Korrupció a „tényadatokban” A hivatalos statisztikák némileg ellentmondásos képet mutatnak a korrupció 2006-os alakulásáról. A rendőrségi statisztikák a korrupció csökkenéséről számoltak be: a 2005ös 818-cal szemben 363-ra csökkent az ismertté vált vesztegetéses bűncselekmények számaliv. A Vám- és Pénzügyőrség belső (a pénzügyőrség állományára kiterjedő) statisztikái szerint ugyanakkor a szervezeten belüli korrupciós ügyek száma a 2005-ös 25-ről 2006-ban 42-re növekedett, és összesen 60 pénzügyőr ellen indult eljárás – míg 2005-ben csak 38-cal szemben. 6. ábra: korrupciós ügyek száma a kezdeményezett nyomozások szerint
Forrás: Vám-és Pénzügyőrség
Az Állami Számvevőszék a 2006-os évben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
gazdálkodásával, illetve a területfejlesztési szervezetrendszerrel és pályázati rendszerrel kapcsolatban fogalmazott meg kifogásokat.
3.4.5. Korrupció a jogszabályokban A közélet tisztaságának megteremtését célzó törvénykezés vonatkozásában a 2005-ös év aktívabbnak bizonyult a 2006-os esztendőnél. A 2005-ös évben számos módosító törvényt és keretegyezményt fogadott el az Országgyűlés a transzparencia elősegítésének érdekében. 2006-ban az országgyűlés azonban csak egy, a korrupcióellenes harc jogi kereteit szabályozó törvényt fogadott el: novemberben a nemzetközi szervezett bűnözés ellen Palermóban született ENSZ-egyezményt iktatott törvénybe az országgyűlés. Az egyezmény lényeges rendelkezése a pénzmosás és a korrupció bűncselekménnyé nyilvánítása is. A törvényi szabályozás terén ugyanakkor az utóbbi években szakértők szerint is egyértelmű előrelépés mutatkozik, mely hosszú távon a korrupció visszaszorulásához is vezethet. Az Európai Tanács korrupcióellenes szervezete, a GRECO 2006-ban publikált tanulmányában elismeri a Magyarország által az utóbbi években a korrupció megelőzésének irányába tett jogi és adminisztratív lépéseket, és a jelentés a magyar közigazgatási rendszert összességében átláthatónak minősíti, ugyanakkor további lépéseket sürget a transzparencia fokozása érdekében. Ilyenek többek között a hivatalos iratokhoz való hozzáférhetőség biztosítása, a rendőrök és ügyészek speciális, korrupciós helyzetek felismerését és megakadályozását célzó képzésének biztosítása, az átfogó korrupcióellenes cselekvési terv kidolgozása, illetve a közszolgálati dolgozók számára kidolgozott törvény, mely pontosan rögzítené, hogy a nyomásgyakorlás, ajándékozás mely formái minősülnek korrupciónak. A 2006-os választási kampány után készített elemzések ismételten rávilágítottak a hazai pártés kampányfinanszírozás jogi tisztázatlanságaira. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetlv számításai szerint a parlamenti pártok az országgyűlési kampány során a törvényben megszabott összeg többszörösét (a nagy pártok egyes becslések szerint több mint annak tízszeresét) költötték el korteskedésre, de a kisebb parlamenti pártok is jelentősen túllépték a megszabott keretet. A hazai parlamenti pártok kampányköltekezési gyakorlata tehát nem felel meg a hatályos törvényeknek, a hazai politikát pedig továbbra is a pártfinanszírozás szinte teljes átláthatatlansága jellemzi. A Kormány még 2006 júniusában nyújtott be törvényt a Parlamentnek a kérdés rendezésére, a jogszabály sorsa azonban bizonytalan. A törvényjavaslat eltörölné a kampányfinanszírozásra vonatkozó anyagi korlátokat, a számviteli törvény előírásait tenné kötelezővé a pártokra nézve is, a kampányok finanszírozását pedig a pártok által működtetett nyilvános kampányszámlára korlátozná, melynek forgalmát az Országos Választási Bizottság (OVB) ellenőrizheti. A kérdés június 13a óta a parlament napirendjén szerepel, de a részletes vita lezárására még nem került sor. Bár a kormánypártok és a Fidesz között több kérdésben is nézeteltérés mutatkozik (a kampányköltések ellenőrzésére jogosult szervnek a Fidesz az OVB helyett az Állami Számvevőszéket jelölné ki, és nem törölné el, csak megemelné a kampánykiadások plafonját), a parlamenti pártok közül mindegyik nyitottságát hangsúlyozta a kétharmados konszenzust igénylő kérdés rendezésével kapcsolatban. Ennek ellenére kérdéses, hogy valóban születik-e megegyezés az ügyben – különösen azután, hogy 2007-ben a képviselők költségtérítése országos felzúdulást váltott ki. Az ügy ugyanis rámutatott arra: a közvélemény rendkívül
érzékeny a politikusok pénzügyeivel és a képviselők „látványos” költekezésével kapcsolatos ügyekre és botrányokra – így várhatóan általános felháborodás fogadná a kampánykiadások plafonjának jelentős megemelését célzó törvényjavaslat elfogadását is.
3.5. IDEGENELLENESSÉG ÉS ELŐÍTÉLETESSÉG Az IDEGENELLENESSÉG és ELŐÍTÉLETESSÉG alindex értéke 2006-ban: 67 (-2) Az alindex számításához az antiszemitizmus, az idegenellenesség és a romaellenesség mutatóit is egyenlő, egyharmados súllyal vettük figyelembe.
3.5.1. Antiszemitizmus A 2006-os évben a közvélemény-kutatási adatok szerint nem növekedett Magyarországon az antiszemitizmus. A Gallup felmérése szerint 2001. óta tíz százalék alatti szinten stabilizálódott a zsidókkal szemben ellenszenvvel viseltető választók aránya. 2006-ban az intézet szerint a felnőtt lakosság 9 százalékát tették ki azok, akik „nem kedvelik a zsidókat” (a legutóbb mért évben, 2004-ben ez 8 százalék volt). Az antiszemitizmus hazai jelentősége azonban vélhetően túlmutat a jelenséget direkt kérdésekkel mérő közvéleménykutatásokban mutatkozó alacsony szintnél. Az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben tapasztalható ugyanis a legerősebb ellenállás a nyilvánosságban. A felvállalt antiszemitizmus ellenében érzékelhető nyomás pedig sokakat arra késztethet, hogy a zsidósággal kapcsolatos előítéleteiket elrejtsék a nyilvánosság elől. Ugyanakkor a „palástolás” önmagában is pozitív fejleménynek tekinthető: általános tapasztalat, hogy az előítéletek nyílt vállalása ellen irányuló társadalmi nyomás hosszabb távon elősegíti az antiszemitizmus általános szintjének, és ezzel együtt a burkolt előítéletességnek a csökkenését is. Annak ellenére, hogy a közvéleményben nem erősödött a nyílt antiszemitizmus, a szélsőjobboldal 2006-os újraéledésével a nyíltan antiszemita vélekedések és csoportok, a korábbiaknál nagyobb teret kaptak a nyilvánosságban, tehát „optikai” szempontból erősödtek. A szeptemberi-októberi lázongások alkalmával a szélsőjobboldali csoportosulások szónokai, illetve vezetői gyakran tettek a zsidósággal kapcsolatos bíráló nyilatkozatokat. Szeptemberben az egyik Kossuth téri felszólaló például ötven politikus nevét olvasta fel, akik szerinte az izraelita felekezethez tartoznak. A felsoroltak között jobb- és baloldali politikusok (többek között Orbán Viktor, Horn Gyula, Kuncze Gábor és Dávid Ibolya) neve is elhangzott. A politikai ellentéteket elmélyülése és az ennek nyomán megjelenő hol burkolt, hol kevésbé burkolt antiszemitizmus a szeptemberi-októberi események következtében az értelmiségi közbeszédben is érzékelhetővé vált. A szélsőjobboldal nyomtatott és elektronikus politikai orgánumaiban továbbra is rendszeresen jelennek meg kendőzetlenül antiszemita írások. Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának jelentése – elismerve az antiszemitizmus visszaszorításáért tett hazai eredményeket – továbbra is a nyilvánosságban megjelenő antiszemitizmust nevezi meg a legjelentősebb problémaként, kiemelve, hogy „a zsidó közösség képviselői aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy egyes médiumokban, a társadalomban és kódolt politikai beszédekben antiszemita megnyilvánulásokra került sor. A Magyar Demokrata című hetilap, illetve a radikálisabb Magyar Fórum továbbra is közölt antiszemita cikkeket”.lvi A jelentés említi a lelátói rasszizmust is, kifogásolva, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség nem tett meg mindent annak érdekében, hogy megfékezze azokat az
antiszemita megnyilvánulásokat, amelyek néhány labdarúgó csapat szurkolói magjától erednek. 7. ábra: romaellenesség és antiszemitizmus alakulása a közvéleményben, 1993-2006 (a megkérdezettek százalékában)
50
42
40
41
45
50 43 40
40
38
36
37
39
36
30 20
14 15 10 11 13
10
11
11
10 7
6
8
9
0 1993 1994 1995 1996 1997 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2006 "nem kedveli a zsidókat" "idegenkedik a cigányoktól"
Forrás: Gallup Intézet
Az antiszemitizmus látványos megnyilvánulásai lehetőséget nyújtanak a politikai és közéleti személyek látványos elhatárolódására és a zsidóellenes véleményeket megfogalmazók elszigetelésére is. Ez hozzásegíthet ahhoz, hogy a társadalomban az antiszemitizmus vállalhatatlansága általános véleménnyé váljon, ami – mint az fentebb már említésre került – fontos lépés az előítéletek elleni küzdelemben. A nyilvános antiszemitizmus erősödése is vezethet tehát a társadalom zsidóellenességének csökkenéséhez – amennyiben az antiszemita megnyilvánulásokat a mértékadó, jelentős közvélemény-formáló erővel bíró társadalmi szereplők egyhangú elítélő reakciója követi. A hazai antiszemitizmus, a zsidósággal szembeni agresszió viszont – szemben több keletés nyugat-európai országgal – továbbra is szinte kizárólag verbális-szimbolikus szinten, és nem a zsidó származásúakkal szembeni erőszakos cselekményekben jelentkezik. A már idézett amerikai külügyminisztériumi jelentés a megkérdezett zsidó közösségekre hivatkozva állapítja meg, hogy kevesebb rongálás történt a zsidó temetőkben, mint a korábbi években. A zsidó közösség vezetői szerint ezen esetek mögött a legtöbb esetben huliganizmus, nem pedig antiszemitizmus állt. Idén is voltak viszont rá példák, hogy célzottan és tudatosan rongálták meg zsidó közösségek épületeit. Novemberben ismeretlenek horogkereszteket és a zsidóságot sértő feliratokat festettek a pécsi zsinagóga és a hitközség épületének három kapujára, decemberben pedig – szintén ismeretlenek – megrongálták a Váci Zsidó Hitközség ima- és tanházát, falait antiszemita szövegekkel, horogkeresztekkel és más fasiszta jelképekkel írták tele, illetve összetörték a helyi volt zsidó iskolának emléket állító márványtáblát is.
A közvélemény politikai gondolkodására jelentős hatást gyakorló parlamenti pártok közül továbbra sincs olyan, mely nyíltan antiszemita politikát folytatna. A szélsőjobboldali pártok (MIÉP, Jobbik), szervezetek (Magyar Nemzeti Bizottság 2006, Goj Motorosok stb.) pedig nem rendelkeznek jelentős közvélemény-befolyásoló erővel. A zsidóellenesség társadalmi kezelését mindezzel együtt nem annyira segítik, mint inkább hátráltatják a parlamenti pártok e témában folytatott politikai csatái. A legnagyobb jobboldali erő – arra törekedve, hogy a Fidesz mellett ne jöhessen létre önálló, tömegtámogatottsággal bíró szélsőjobboldali erő – látványosan és szándékosan nem vesz tudomást az antiszemitizmus egyes szimbolikus megnyilvánulásairól – tagadva például az Árpád-sávos zászló antiszemita többletjelentését, és a jelkép szélsőjobboldali közösségekben betöltött szerepét. Az MSZP ezzel szemben – saját szavazótáborának mozgósítása és a Fidesz szélre tolása érdekében – igyekszik felnagyítani a zsidóellenesség problémáját, és a Fideszre „olvasni” az antiszemitizmust, mindezzel nehezítve, hogy a nyilvánosságban és a közvéleményben elkülönüljenek a valódi veszélyt jelentő- és a jelentéktelen antiszemita fenyegetések.
3.5.2. Cigányellenesség Szemben az antiszemitizmussal, a társadalom jelentős részében a romaellenesség ma is nyíltan vállalt vélekedés. A roma hazánk egyik legnépesebb kisebbsége (a kelet-európai országok közül Magyarországon él a második legnagyobb létszámú roma kisebbség; mértékadó becslések szerint mintegy 600 ezer főt tesz ki), melynek tagjai ugyanakkor jól azonosítható külsődleges jegyekkel rendelkeznek. Így a roma kisebbség van hazánkban leginkább kitéve a nyíltan vállalt előítéletekből fakadó diszkriminációnak. A Gallup kutatása szerint 2006-ban a romákkal szemben nyíltan vállalt ellenszenvet tápláló felnőttek aránya négyszerese volt azokénak, akik zsidóellenes vélekedésekről számoltak be: míg 9 százalék vallotta magát zsidóellenesnek, a cigányokkal szembeni idegenkedés a lakosság 36 százalékát jellemezte. Mivel a mindennapokban megnyilvánuló diszkriminációt leginkább a nyílt előítéletek jósolják be, ez az eredmény arra utal, hogy hazánkban a romákkal szembeni megkülönböztetés a zsidóellenességnél súlyosabb társadalmi problémát jelent. Pozitív fejlemény viszont, hogy a Gallup 2004-ben készült legutóbbi mérése óta a romákkal szemben idegenkedők aránya kismértékben (három százalékponttal) csökkent a magyar lakosság körében. A korábbi évek tapasztalataival összhangban a 2006-os kutatások is megállapították, hogy a romák a rendőrségi eljárás során is fokozottan ki vannak téve a diszkrimináció veszélyének. A Tárki 2005-ös felméréselvii alapján a rendőrök nagyobb valószínűséggel igazoltatnak romákat (23 százalék), mint nem romákat (29 százalék), a romák pedig – elmondásuk szerint – gyakrabban tapasztalják a rendőrök udvariatlan, esetenként durva viselkedését. A megkérdezett rendőrök 23 százaléka vallotta, hogy hajlamos bizonyos csoportokat gyakrabban megállítani, és többségük arról számolt be, hogy romákat állít meg gyakrabban, amit a romák életmódjával, illetve a körükben tapasztalható magasabb bűnözéssel indokoltak. Ugyanebben az évben nagy botrányt váltott ki, hogy egyes rendőrségi dolgozók olyan belső honlapot üzemeltettek, melyen nyíltan hangot adtak cigányellenes véleményüknek. A rendőrség megszüntette a honlapot, és vizsgálatot indított az ügyben. Örvendetes fejlemény, hogy a rendőrség előítéletességében rejlő veszélyeket már a rendőri vezetők tudatosították, és igyekeznek lépéseket tenni a rendőrök romaellenességének csökkentésére. Az ORFK például a Magyar Helsinki Bizottsággal több
városban is programot indított, melynek keretében a két szervezet közösen vizsgálja, milyen okok miatt igazoltatnak a rendőrök, rögzítve az igazoltatás okát, valamint az igazoltatott demográfiai adatait egyaránt. A rendőrségi állomány számára az utóbbi években toleranciatréningeket is szerveztek a rendőri vezetők. A romák diszkriminációjának jellemző színtere az oktatás. Az Amnesty International (AI) romák szegregációjával foglalkozó jelentésébenlviii rámutat: „a roma gyerekek elkülönített, alacsonyabb színvonalú oktatása súlyosan diszkriminatív, és gyakran egész életükre megfosztja őket a többségi társadalomban az egyenlő életesélyektől”. Bár a magyarországi kormányzat számos lépést tett az elkülönített oktatás megszüntetése érdekében, egyelőre kérdéses, hogy ezek az esélyegyenlőségi intézkedések és integrációs programok meghozzák-e a várt eredményt. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium hátrányos helyzetű és roma gyerekek integrációjáért felelős miniszteri biztosa szerint 138 000 roma gyermek szerepel az általános iskolába beiratkozott diákok között, és a miniszteri biztos maga is elismeri, hogy a roma gyerekek szegregációja továbbra is komoly probléma, mivel a roma diákok 25 százalékát szegregált környezetben oktatják. Sok roma diák kerül kisegítő osztályba vagy kisegítő iskolába, ahol nincs lehetőségük képességeik kibontakoztatására. Az AI szerint hiányzik a deszegregációs programok nyomon követése és hatásvizsgálata, ami pedig fontos lépés lenne a szegregáció felszámolása érdekében. A romaellenesség annak ellenére is rendkívül magas a hazai közvéleményben, hogy a téma jóval kevésbé van jelen a hazai politikai vitákban, mint a zsidósághoz fűződő viszony kérdése. Hazánkban mindössze a Jobbik és a MIÉP azok a pártok, amelyek nyíltan vállalják romaellenességüket, a Jobbik például 2006-ban kampányt is indított a „cigánybűnözés” megfékezésére. A parlamenti pártok nem próbálnak az általános romaellenességre építve voksokat szerezni – ugyanakkor a cigányellenesség elleni fellépés fontosságát sem hangsúlyozzák olyan mértékben, mint azt a probléma súlyossága indokolná. Szemben az antiszemitizmussal, a romaellenesség szinte teljesen hiányzik a magyar politikai közélet témái közül. Ezzel a pártok elmulasztják azt a lehetőséget is, hogy szembeszálljanak a romaellenes előítéletekkel; ugyanis a társadalom, minden rétegében és csoportjában kitapintható cigányellenességgel szembeni harc jelentős politikai kockázatokkal járna. A 2006-os évben két esemény is volt, mely a romák integrációs problémáira és a velük szembeni előítéletekre irányította a figyelmet. Októberben az olaszliszkai roma közösség tagjai agyonvertek egy tiszavasvári tanárt, aki autójával véletlenül elsodort egy roma kislányt. Az egész hazai közvéleményt felkavaró esemény nyomán sok újságíró és véleményformáló – az esemény részleteinek ismerete nélkül – rögtön az elkövetők faji hovatartozásában vélte felfedezni a bűntény okát, a jobboldali sajtóban pedig erőteljesen rasszista hangvételű cikkek láttak napvilágot. Míg a cigányság vezetői hangsúlyozták, hogy az eset tisztán bűnügyi kérdésként kezelendő, a Jobbik kampányt indított, melyben a „cigánybűnözés” elismerésén alapuló új szemléletű kisebbségi politikát sürgetett. Az eset következményeképp decemberben éghető anyagot dobtak be Olaszliszkán az egyik roma család házába, egy másikba pedig légpuskával belőttek. A magyar romák beilleszkedési problémái a nemzetközi színtéren is témává váltak azt követően, hogy Tolna és Baranya megyéből számos család utazott Svédországba menedékjogot kérni – politikai okokra, rendőri brutalitásra, illetve rossz szociális helyzetre hivatkozvalix.
3.5.3. Idegenellenesség Az idegenellenesség az utóbbi évben a Tárki vizsgálatalx szerint minimális emelkedést mutatott: a 2005-ös 25 százalékos szintről 27 százalékra emelkedett a nyíltan xenofób választók aránya – tehát azoké, akik szerint semmilyen menedékkérőt nem szabadna beengedni az országba. A megkérdezettek 8 százaléka tekinthető idegenbarátnak, aki szerint minden menedékkérőt be kell fogadni. A többség (a megkérdezettek 65%-a) mérlegelné, hogy menedéket nyújtson-e a bevándorlóknak. Az idegenellenesség jelenlegi mértéke 2003 óta nem változott lényegesen: az 1992 és 1995 között tapasztalt gyors növekedés, majd az 1996 és 2002 közötti ingadozás után az idegenellenesek aránya 25-30 százalék körüli szinten stabilizálódott.
8. ábra: az idegenellenesek, az idegenbarátok és a mérlegelők aránya 1992 és 2006 között
Forrás: TÁRKI
Az idegenellenesség legfőbb célpontjai az arabok és a kínaiak, akiket a lakosság nyolctizede távol tartana az országtól. Az oroszokat a lakosság 75 százaléka, a románokat pedig több mint hetven százaléka nem látná szívesen az országban. Az adatok megdöbbentő eredménye, hogy egy fiktív etnikum tagjai is milyen elutasítást képesek kiváltani a közvéleményből: a nem létező „piréz” nemzetiség tagjait a lakosság közel kétharmada nem engedné be az országba. A határon túli magyarokkal szemben sokkal kedvezőbb a lakosság viszonyulása: róluk a felnőtt korú választók kilencven százaléka mondta, hogy beengedné az országba. A 2004. decemberi kettős állampolgárságról szóló népszavazás (melyen a megjelentek alig több mint fele voksolt a határon túli magyarok magyarországi letelepedését és munkavállalását megkönnyítő kettős állampolgárság bevezetésére) ugyanakkor arra utal, a határon túli magyarok iránt kinyilvánított vendégszeretet inkább elméleti jellegű, és részben az észlelt társadalmi elvárásoknak szól; „éles” döntéshelyzetben a választók jelentős része a többi etnikumhoz hasonló egzisztenciális veszélyt lát a határon túli magyarok áttelepülésében is.
33. táblázat: vélemények a Magyarországra érkező különböző etnikumú menekültek befogadásáról (a mérlegelők körében, %)
Forrás: Tárki
Az idegenellenesség szociológiai szempontból a lakóhellyel, az életkorral, az iskolázottsággal függ össze leginkább. A legmagasabb az idegenellenesség a legfeljebb nyolc általános iskolát végzettek, a Nyugat-Dunántúlon élők, az idősebbek körében, és valamivel erősebb a nők, mint a férfiak között. Az általános idegenellenes attitűd (a fiktív piréz népcsoport elutasítása) az észak-magyarországi és észak-alföldi régió lakosai és a társadalmilag marginalizálódott csoportok – a munkanélküli és a demokrácia mai állapotával elégedetlen szavazók – körében kiemelkedően erős. Politikai szempontból fontos eredmény, hogy az idegenellenesség egyáltalán nem csak az ideológiai jobboldal ismérve: az adatfelvétel szerint a magukat baloldal-jobboldal skála bal szélén elhelyező szavazók mutatták a legmagasabb elutasítást az etnikai csoportokkal szemben (42 százalékot, szemben az átlagos 27 százalékkal). Egy 2005-ben végzett nemzetközi kutatás eredményeilxi szerint a magyar választók közel egyharmada szerint „rosszabb hely” lett Magyarország azzal, hogy más országból származó embereket fogadott be. A megkérdezettek többsége szerint országunk kulturális életét ugyan gazdagítják a bevándorlók, gazdaságunkra azonban inkább ártalmas hatással vannak. A témával kapcsolatos társadalmi vita hiánya is megmutatkozik ugyanakkor abban az eredményben, mely szerint a lakosság hatvan százalékának nincs véleménye arról, milyen hatással vannak országunkra a betelepülők. A bevándorlás pozitívumait a lakosság csak kis része hangsúlyozza: a Tárki adatai szerint a lakosság egytized, míg az Eurobarometer felvételelxii szerint egyötöde véli úgy, hogy a bevándorlásból általánosságban is profitál hazánk – míg a 25 EU-tagállamban átlagosan ez utóbbi kétszerese, tehát negyven százalék azok aránya, akik úgy nyilatkoztak: a bevándorlók sokat adtak hazájuknak.
9. ábra: a bevándorlás kedvezőtlen hatásai a közvéleményben
forrás: ESS (European Social Survey) EUTE – TÁRKI, 2005.
A nemzeti összehasonlításban is masszívnak tekinthető hazai idegenellenesség (illetve a csaknem húsz éve régóta fogyatkozó hazai népesség) miatt régóta várható, hogy a bevándorlás kérdése politikai témává váljon, és a nagyobb politikai erők is megpróbálják kiaknázni a közvéleményben rejlő xenofób tendenciákat. Erre ugyanakkor 2006-ban még nem került sor, ebben az évben (néhány szórványos utalástól eltekintve) a pártszerveződések közül még csak a MIÉP-Jobbik összefogás fogalmazott meg nyíltan idegenellenes véleményeket.
3.6. KORSZERŰ ÁLLAM A KORSZERŰ ÁLLAM alindex értéke 2006-ban: 70 (+1) Az alindex értékének meghatározásánál a közszférában dolgozók arányát, és az állami bürokratikus szervezetrendszer működési hatékonyságát vettük figyelembe. A 2006-os évben az államigazgatási rendszer helyzete ellentmondásos tendenciákat mutatott. Egyfelől a választások után megindultak az államszervezeten belüli reformok, amelyeket már régóta többen sürgettek, részben az üzleti- és társadalmi-, részben pedig az állami- és az önkormányzati oldalról is. Az MSZP a választások előtt kilátásba helyezte a Sárközy Tamás kormánybiztos által megfogalmazott államszervezeti reformkoncepció megvalósítását. A tervek szerint az átszervezés erősíti a decentralizációt és a szubszidiaritást, csökkenti az államigazgatásban dolgozók létszámát, de növeli a bürokratikus szervezetrendszer hatékonyságát. A „politikuscsökkentés” programpontja szinte valamennyi párt programjában szerepelt, kihasználva a politika, a politikusok és a politikai intézmények iránti bizalom alacsony voltát. 34. táblázat: a közszférában dolgozók számának és arányának alakulása, 2005-2006
Közszférában dolgozók száma 2005 2006 Változás
805 000
788 300 -16 700 Forrás: KSH
Közszférában dolgozók aránya az összes foglalkoztatotthoz képest 20,63%lxiii 20, 00% -0,63%
A választások után a kormányzati reformprogram és kiadáscsökkentés egyik hangsúlyos eleme az államigazgatás működési költségeinek lefaragása és az intézmények hatékonyságának növelése, a párhuzamosságok megszüntetése lett, a kormányzat gyorsan hozzákezdett az államszervezeti átalakításokhoz. Az első lépések a miniszteri posztok számának tizenötről tizenkettőre mérséklése, továbbá egyes minisztériumi háttérintézmények összevonása és megszűntetése voltak. A kormánytagok önállóságát és felelősségét deklaráló passzust eltávolították a közigazgatási törvényből, és a jelentősebb személyzeti döntések egy része is a Kormányzati Szolgáltató Központ hatáskörébe került. A minisztériumok finanszírozása némileg átalakult és központosítottabbá vált. Az új minisztériumi struktúra kialakítása után az egyik első intézkedés – ellentétben a Sárközy-féle javaslattal, ami a közigazgatási államtitkári tisztség megerősítését és depolitizálását szorgalmazta – a közigazgatási államtitkári poszt megszűntetése volt. Jelentősen csökkent a kormányhivatalok száma is, és hat hónapra rövidült a miniszteri biztosok mandátuma. A miniszterelnök új testületeket hozott létre, ami a minisztériumok eddigi feladatkörének átalakulását eredményezte. A Draskovics Tibor által vezetett Államreform Bizottság feladata az államszervezeti reform kidolgozása és végrehajtásának levezénylése, a kulcsfontosságú stratégiai döntések előkészítése. A Szetey Gábor vezette Kormányzati Szolgáltató Központ a személyi ügyekért és a teljesítmény értékeléséért felel. Utóbbi egyik fő célkitűzése egy komplex teljesítményértékelési rendszer bevezetése, melytől a közigazgatási munka hatékonyságának növekedését várja a kormányzat. Az új testületek minisztériumoktól függetlenül, bizonyos szempontból azok „felett” gyakorolhatják jogköreiket. Az intézkedések tehát a kormányzati szervezetrendszer jelentős centralizációját eredményezték, melynek következtében a tárcák feladata leginkább az igazgatási feladatok végrehajtására korlátozódik. A kormányzati centralizáció – különösen a reformokat megelőzően – jelentős lépés az államszervezet hatékonyságának növelése irányába. A kormányzat ugyanakkor csökkentette a kormányzat munkáját összefogó központi szerv, a Miniszterelnöki Hivatal személyi állományát is. Az államreform további hangsúlyos pontja volt a közigazgatási létszámcsökkentés és az (átmeneti) bérstop, valamint a dekoncentrált intézmények közötti párhuzamosságok megszüntetése. A központi költségvetés intézményeiből az ősz folyamán mintegy 12 500 főt bocsátottak el, kiváltva a szakszervezetek ellenkezését. Sor került több intézmény összevonására – így például az illetékhivatalokat beolvasztották az APEH-be. Ezzel párhuzamosan a Kormány megkezdte a megyei szintű állami szervezetek régióssá alakítását, amit többen „lopakodó regionalizációnak” is neveztek. Mivel az önkormányzati rendszer átalakításához a kormány nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget, így a megyei hatáskörök elvonásával és a régiók elosztó szerepének erősítésével igyekszik elképzeléseit érvényesíteni. Több kezdeti probléma után az elektronikus ügyintézés jelentőségének növelése is új lendületet kapott. Ennek egyik fontos lépése volt az elektronikus adóbevallás körének szélesítése, és bizonyos estekben kötelezővé tétele, amit – az akadozó bevezetés ellenére is – többen áttörésként értékeltek. Nőtt az Ügyfélkapu rendszer segítségével intézhető ügyek száma, ugyanakkor a rendszert továbbra is érik kritikák: a kezdeti, nehézkesen működő kétlépcsős adminisztrációt felváltó, egyszeri regisztrációval igénybe vehető rendszer biztonsági hiányosságaira például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Informatikai Központjának munkatársai hívták föl a figyelmet. A reformok eredményei egyelőre ellentmondásos képet mutatnak: az átszervezési, bérbefagyasztási törekvések több esetben megtörtek az érdekszervezetek ellenállásán,
mégis jelentősen növelték a közszférában dolgozók bizonytalanságérzetét. A közigazgatási államtitkári poszt megszüntetése felborította a minisztériumokon belül eddig kialakult politikai és szakmai egyensúlyt, és csökkentette a szakmai munka hatékonyságát – amit utólag a kormányzat is elismert. A kormányoldalon sem minősítik egyértelmű sikernek az igazságügyi és a rendészeti ügyek összevonását, és kételyek fogalmazódtak meg a regionalizációval kapcsolatban is, mivel az nem törvényben lefektetett igazgatásszervezési kategória és a regionális átszervezés korántsem jelent decentralizációt, valamint rövid távon költségnövelő hatása is lehet. Az államháztartás egyensúlyi pályára való visszaállításának, a tartható hiánycél megfogalmazásának kényszere hatott a költségvetésre is: a 2007-es költségvetésben az előző évinél a kormány 280 milliárddal kevesebbet, mintegy 1820 milliárd forintot szánt az állam működési kiadásaira, ami havi 30 milliárdos csökkentést jelent, ugyanakkor a szerkezeti átalakítások finanszírozására elkülönített mintegy 60 milliárd forintot. A költséghatékonyabb államszervezet megteremtéséhez ugyanakkor az állami tulajdonú cégek gazdálkodásában is változásokra lenne szükség. Az Állami Számvevőszék 2006-ban publikált jelentésében rámutat: a 97 jelentős állami tulajdonú, veszteséges állami társaság 2000 és 2005 között mintegy ezermilliárd forint állami támogatásban részesült, jelentős részben pazarló és kevéssé hatékony gazdálkodásuknak köszönhetően. Az államszervezet és közigazgatás iránti bizalom is ellentmondásos képet mutat. A magyar társadalom nagyobbik része alapvetően paternalisztikus elvárásokkal viszonyul az államhoz, az állami gondoskodás erősítését nézné jó szemmel, az egészségügytől a szociális ellátásokon keresztül a gazdaságirányításig. Ugyanakkor az állam karcsúsítására vonatkozó elképzeléseket a lakosság nagy része pozitívan fogadja. A kormányzati reformprogram egyes elemei közül az államigazgatási létszámleépítést a megkérdezettek 80 százaléka helyeselte, 89 százalékuk pedig üdvösnek tartaná a minisztériumi ingatlan- és autóállomány csökkentését.lxiv 10. ábra: az egyes kormányzati intézkedéseket helyeslő választók aránya (%)
Forrás: Medián
A 2006-os év tehát az államszervezet szempontjából a reformok kezdetének éve volt – a bürokrácia áramvonalasítása és korszerűsítése irányába tett lépések átfogó értékelése így csak a jövőben lesz lehetséges. Az átláthatóbb, olcsóbb és ügyfélbarátabb struktúra kialakítása felé tett lépések hosszú távon „beérhetnek”, a kezdeti szakaszban azonban inkább negatív hatásukat érzékeltetik a lakosság körében (elbocsátások és az ennek nyomán erősödő általános egzisztenciális félelmek, a szervezetrendszer átmeneti működési zavarai), így a folyamat első szakaszát még jellemzően inkább a közvélemény elégedetlensége kíséri. Az államigazgatásban történő leépítések ráadásul a nyilvánosságban és a közvéleményben összekapcsolódhatnak a közoktatás átalakításával és ennek meglehetősen népszerűtlen következményével, a több ezer főt érintő pedagógus-elbocsátásokkal is.
3.7. ÁLLAM ÉS GAZDASÁG Az ÁLLAM ÉS GAZDASÁG alindex értéke 2006-ban: 71 (-4) Az állam és gazdaság alindex kiszámolásakor az állami vagyon nagyságát, a gazdasági törvények módosításának gyakoriságát és a Heritage Foundation által kiszámolt gazdasági szabadság indexalakulását vettük figyelembe.
3.7.1. Az állami vagyon nagysága A privatizáció kérdése immár 1990 óta része a politikai vitáknak, 2006-ban is több ízben került a figyelem középpontjába. Az SZDSZ választási programjában egyértelműen hitet tett a privatizáció folytatása mellett – az államadósság csökkentése érdekében. A FideszMPSZ kommunikációjában változatlanul megfigyelhető volt a privatizációellenesség, választási programja szerint „az erőltetett privatizáció mára szélsőséges méreteket öltött”. Az ellenzéki párt – csakúgy, mint 2005-ben – a nemzeti vagyon kiárusításával vádolta a kormányt, és ennek megszüntetését ígérte kormányra kerülése esetére. Szintén gyakori hivatkozási alap volt a párt számára a 2004. december 5-i kórház-privatizációs népszavazás. Ez az egészségügyi reform, a kórház-átalakítások kapcsán került előtérbe. Az MSZP és az MDF választási programjában nem tért ki a magánosítás kérdésére. A kormánypártokon belül 2006 szeptemberében alakult ki konfliktus a privatizáció tekintetében, amikor Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter bejelentette, hogy a liberálisok privatizálnák a még állami tulajdonban lévő cégeket (a Volán társaságokat, a Magyar Postát, a Szerencsejáték Nyrt.-t és a Magyar Villamos Művek Zrt.-t nevesítette a miniszter). Az MSZP-t ugyanakkor meglepte a javaslat, mivel 2005-ben a Magyar Posta, a Szerencsejáték Rt. és a Magyar Villamos Művek is felkerültek a tartósan állami tulajdonban tartandó cégek közé. 35. táblázat: az állami vagyon nagysága és a privatizáció
Privatizációs bevétel (Mrd Ft) Tartós állami tulajdonban maradó cégek száma ÁPV Zrt. kezelésében lévő vagyon összesen (Mrd Ft)
2004 398,63
2005 154,86
2006 325,34
38
38
37
738
679
746
Forrás: ÁPV Zrt.
Az ÁPV Zrt. a 2006-os évben öt alkalommal hajtott végre tranzakciónként egy milliárd forint feletti értékesítést. A 2006. év legjelentősebb tranzakciójának a Mol 10 százalékos részvénycsomagját érintő opciós értékesítés tekinthető, az ÁPV Zrt. egész éves bevételének közel 75 %-át ez adta. A Mol Nyrt. privatizációjának utolsó fejezeteként decemberben zárult a társaság 1,73 százalékos részvénycsomagjának értékesítése. A tranzakció során készpénzben 40 milliárd Ft, kárpótlási jegyben 0,6 milliárd Ft folyt be az ÁPV Zrt.-hez. A Budapest Szabadkikötő Logisztikai Zrt. alaptőkéjének 99 százalékát megtestesítő részvénycsomag és ezzel a Csepeli Szabadkikötő 75 éves üzemeltetési jogának értékesítése 2006 augusztusában zárult. Az MTV-székház értékesítési tranzakciója jelentős részben 2005ben zajlott, hosszas egyeztetést (kezesség, bérleti szerződés) követően a szerződés 2005 decemberében lépett hatályba. A 4,5 milliárd forintos vételár azonban 2006 februárjában folyt be az ÁPV Zrt. kasszájába, így ennek az évnek a privatizációs bevételeit gyarapította. Az ÁPV Zrt. sikeresen zárta az úgynevezett kisebbségi portfolió privatizációs tranzakcióját. A kilenc társaságot (a Forrás Nyrt., Hungexpo Sport Zrt., ELMŰ Nyrt., ÉMÁSZ Nyrt., Szikra Lapnyomda Zrt. részvénycsomagjait, illetve az Alföldinvest Kft., Rézkakas Kft., Dunaferr Vámügynökség Kft., Pécsi Geodéziai és Térképészeti Kft. üzletrészeit) együttesen értékesítette 2,8 milliárd forintos vételárért. Tranzakciónként egymilliárd forint alatti bevételt jelentett a TEHAG, a Rehab Zrt., a Vértesi Erőmű Zrt. (kisebbségi részvénycsomag), a Prudent Invest Zrt., a Fertő-tavi Nádgazdaság értékesítése. Az ÁPV Zrt. 2006 szeptemberében döntött a Malév értékesítéséről. A légitársaságon kívül 2007-ben a Bábolna, a Földhitel és Jelzálogbank és a két állami lóversenyvállalat kerülhet eladásra, melyekből a várható bevétel 60 milliárd Ft-ot tesz majd ki. A konkrét privatizációs ügyeket 2006-ban sem övezte politikai konszenzus. Varga Mihály, a parlament költségvetési bizottságának fideszes elnöke a Mol-privatizáció kapcsán élt kifogással, miszerint a kárpótlási jegyek árfolyamának alakulása miatt bennfentes kereskedelem gyanúja merült fel. Így az ellenzéki párt a pénzügyminiszterhez fordult a Molrészvények értékesítésének felfüggesztése érdekében. A szaktárca vezetőjének azonban nem volt jogszabályi felhatalmazása a felfüggesztésre. Végül a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) úgy döntött, nincs szükség a privatizációs folyamat felfüggesztésére.
3.7.2. Szabadság a gazdaságban A gazdaságban való állami szerepvállalás vizsgálatakor – 2005-höz hasonlóan – a Heritage Foundation nemzetközi felmérésére és az általa meghatározott számszerű értékre („Index of Economic Freedom”) támaszkodtunk. Az intézet 2007-es jelentésének elkészítéséhez új módszert dolgozott ki, hogy a gazdasági szabadságról (ami az intézet szerint az állami túlszabályozás és beavatkozás hiányával azonos) árnyaltabb képet adhasson. Így a korábbi „teljesítményosztályzat-alapú” értékelést felváltotta a százalékban meghatározott teljesítményértékelés. Az index egy új tényezővel, a „munkaerőpiaci szabadsággal” bővült. A tíz elemzett terület szabadságértékeinek matematikai átlaga alapján pedig összeállt az egyes országok százalékban megadott úgynevezett országátlaga. Az intézet 2007-ben publikált elemzése a magyar gazdaságot a „közepesen szabad” kategóriába sorolja.lxv Az intézet globális jelentésében Magyarország a tavalyi évhez képest 4 helyet visszacsúszva a 44. helyen végzett. Az Európai Unió tagállamai közül Franciaországot, Szlovéniát és Olaszországot is megelőzzük. A százalékos értékben megadott
eredmények alapján Magyarország 0,9 százalékponttal marad el tavalyi átlagától, így csak kis mértékben marad a régiós átlag alatt. Az elemzés kiemeli a kereskedelmi, a pénzügyi, a monetáris szabadság és a tulajdonjog erősségét. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a személyi jövedelemadó felső rátája meglehetősen magas, miközben a vállalkozások által fizetendő legfelső kulcs alacsony. Megemlíti, hogy könnyű vállalkozást indítani hazánkban (ehhez 38 nap szükséges, míg a világátlag 48 nap), ám az ehhez szükséges engedélyek beszerzését meglehetősen bonyolultnak ítéli. Az intézet jelentése kitér arra is, hogy sok állami tulajdonú céget még nem privatizáltak.
11. ábra: a Heritage Foundation Gazdasági Szabadság Indexe, 1995-2007 68 67,3
67,1
66,4
66
66,2 64,6
64 63,3
63
63,4
62
60
59,8 58,9
58
56 1993
58,2
1995
58,4
58,8
1997
1999
2001
2003
2005
2007
3.7.3. Gazdasági jogalkotás A 2006. év a gazdasági jogalkotás szempontjából kiemelkedően mozgalmasnak tekinthető. Egyrészt eredménnyel zárult le a nagy gazdaságjogi kodifikációs munka, aminek eredményeképpen új társasági és cégtörvényt fogadtak el, másrészt a 2006 közepétől meginduló reformfolyamatok és az államháztartási alrendszerek a szigorú konvergenciaprogramhoz igazítása érdekében igen sok gazdasági és pénzügyi jogszabály módosult. A költségvetési megszorítások a gazdasági élet szereplőinek teljesen új mozgásteret szabtak, és átalakult szinte a teljes adórendszer. Bár 2006-ban számszerűen kevesebb módosítás történt a gazdasági törvények terén, mint az azt megelőző évben; ezek mélyreható átalakulást eredményeztek a jogszabályi környezetben. Az általános gazdasági törvényalkotás tekintetében a legjelentősebb esemény az új gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) év elején történt elfogadása és év közepi hatályba lépése volt. Az új Gt. alapjaiban nem változtatta meg a gazdasági társaságok korábbi rendszerét, inkább számos ponton rugalmasabbá tette azt, és a Gt.-t a cégek működési gyakorlatához igazította. Nőtt a társasági tisztségviselők felelőssége, bővültek a hitelezőket védő szabályok. Az új Gt.-hez kapcsolódott egy új cég- és felszámolási törvény, valamint jelentős terjedelemben módosult a csődtörvény is. Az új előírások egyszerűsítették és gyorsították a cégalapítást, rövidítették a
cégeljárási határidőket, növelték a cégadatok nyilvánosságát. A kezdeti átállás nehézségeit leküzdve a gazdasági rendszer alapját képező társasági jogban zökkenőmentesnek és különösebb nehézségek nélkülinek tekinthető volt az átállás, köszönhetően ezt részben annak, hogy a fent említett törvények fél éves türelmi idő után léptek csak hatályba. Szintén az év első felében fogadták el a szövetkezeti kódexet, amely az azt megelőző két szövetkezeti törvényt és a lakásszövetkezeti törvényt egységes szerkezetbe foglalva, az európai uniós szabályoknak megfelelően szabályozta újra jogterületet. A fent említett új törvények és módosítások elfogadása egyszerűsítette és átláthatóbbá tette a társaságok alapításának és működésének szabályait. A tőkepiaci törvényt kisebb terjedelemben a Gt. és a szövetkezeti törvény újraszabályozása, másrészt az uniós és a hazai szabályozás felülvizsgálatának szükségessége indokolta. Igaz, csekély terjedelemben, de módosult a reklámtörvény is. A szabályozás érdekessége, hogy arra az unió elmarasztaló ítélete miatt került sor, ugyanis a közösségen belül megkövetelt dohánytermékek reklámozási és szponzorálási tilalmát a hazai jogszabályok nem vették figyelembe. 36. táblázat: gazdasági törvénymódosítások száma, 2005-2006
Törvények
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Tőkepiaci törvénylxvi Versenytörvénylxvii Gazdasági társaságokról szóló törvény
4 1 0
5 3 2
2 0 1
4 2 1
6 1 1
4 1 2
3 0 1
Áfa törvény
4
1
1
3
6
7
3
Szja törvény Társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény Összesen
2
4
2
6
6
9
5
3
3
2
1
6
6
4
14
18
8
17
26
29
16
Az adójogszabályok módosítása számszakilag átlagosnak mondható, azonban a tartalmi vizsgálatot követően leszögezhetjük, hogy 2006-ban az elmúlt évtized legátfogóbb közpénzügyi reformja zajlott. Két jelentős terjedelmű törvénycsomag is átalakította az állami bevételek rendszerét. A júliusban elfogadott – majd háromszáz szakaszos, egyidejűleg 20 törvényt érintő – módosítás az államháztartás bevételi oldalát szinte teljes egészében átalakította, több új adófajtát is bevezetett, és emelte az egészség- és társadalombiztosítási-, valamint az adókulcsokat. A júliusi adóreform több lépcsőben lépett hatályba (július-szeptember-január), amely nagyban nehezítette a zökkenőmentes jogalkalmazást. A gazdasági és pénzügyi jogalkalmazás tekintetében a gazdaság alanyai már hozzászoktak az adó és járulékszabályok állandó változásához, azonban ilyen mértékű egyszeri adó- és járulékváltozás a modern adórendszer kialakítása óta nem történt. A nagy terjedelmű módosítás esetén kiemelt figyelmet kell fordítani a jogbiztonság érvényesülésére. E tekintetben a jogi szempontok mellett azonban meg kell vizsgálni azokat a jogon kívüli tényezőket is, amelyek az állampolgárok jogbiztonság-érzetét szintén ronthatják, így például a reformokkal kapcsolatos tájékoztatást. A módosítások kommunikációjának egy ilyen bonyolult és mindenre kiterjedő reform során kulcsszerepe van, és sajnos az adóreform tekintetében a Pénzügyminisztérium egy alapvetően elhibázott, információ-visszatartásra épülő stratégiát alkalmazott, ami jelentősen lerontotta a tervezett módosítások elfogadottságát, és bizonytalanságot szült.lxviii
Ezt a negatív összhatást növelte az is, hogy az év végére kiderült: a nyári reformcsomag több szempontból nehezen alkalmazható és több jogi kiskaput is tartalmaz. Decemberben újra módosult húsz alapvető pénzügyi tárgyú törvény, és ez terjedelmét tekintve is megközelítette a júliusi reformot. A módosító adócsomag annak ékes bizonyítéka, hogy a pénzügyi tárca nyáron nem gondolta végig a törvénymódosítások következményeit és hatásait. Az Alkotmánybíróság szintén az év végén „értékelte” a Gyurcsány-csomagot. Bár az adóreform megalkotásakor a Kormány fokozott figyelemmel próbált lenni a jogállamiság és alkotmányosság követelményeire, két adófajta is fennakadt az AB rostáján. Az adóterhek növelése esetén gyakori alkotmányos hiba szokott lenni, hogy a törvény nem hagy elegendő felkészülési időt az adózók számára. A házipénztáradót és a vállalkozások elvárt adóját azonban nem ezek az indokok miatt semmisítette meg az AB (utóbbit 2007-ben), hanem mert mindkettőt az arányos közteherviselés alkotmányos elvébe ütközőnek találta. Összességében tehát a tavalyi év első felében kibontakozó, a jogbiztonság tekintetében kedvező kodifikációs folyamatokat elhomályosították a nyártól induló „többlépcsős” adóreform kedvezőtlen hatásai, amely kiszámíthatatlanná tette a gazdasági szereplők számára a szabályozási környezetet.
JEGYZETEK
i
* Ilan Alon, Matthew A. Martin: A normative model of macro political risk assessment (Multinational Business Review/Fall 1998); Claude B. Erb, Campbell R. Havey, Tadas E. Viskanta: Political Risk, Economic Risk, and Financial Risk (Financial Analysts Journal, November/December 1996) ii
A legtöbb országot vizsgáló ICRG esetében például olyan tényezők képezik a részét a politikai rizikóindexnek, mint a hadsereg részvétele a politikában, a polgárháború, illetve az egyház szerepe az állam irányításában, melyek a nyugati, demokratikus országok többségének megítélésénél nem tekinthetőek releváns szempontnak. iii
”Kvalitatív” módszernek nevezzük a táblázatban a szakértői ítéletekre alapozó módszert, mivel bár ez is számszerű értékelést eredményez, a számokban nem a „kemény” adatok, hanem szubjektív mérlegelés tükröződik. iv
A testület korábbi, 2005. novemberi döntésében csak a normatív tartalmú jogegységi határozatok alkotmányossági vizsgálatára terjesztette ki hatáskörét. v
Forrás: www.birosag.hu. A 2006-os évről a bíróságok ügyhátraléka miatt jelenleg nem áll rendelkezésre adat. Tekintettel arra, hogy a 2006. évről csak az első féléves statisztikák állnak rendelkezésre, így az összehasonlítás egységes volta érdekében a 2005. év tekintetében is az első féléves adatokat vesszük összehasonlítási alapul. vi
vii
Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, 2006. előtt Belügyminisztérium
viii
2002 után Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztérium, 2004-től az Egészségügyi Minisztérium és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium rendeletei együtt, 2006-tól az Egészségügyi Minisztérium ix
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
x
Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 2006. előtt a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és 2006-tól a Szociális és Munkaügyi Minisztérium
xi
Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
xii
Honvédelmi Minisztérium
xiii
Informatikai és Hírközlési Minisztérium, 2006-tól feladatait a Gazdasági és Közlekedései Minisztérium vette át. xiv
Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2006. előtt Igazságügyi Minisztérium
xv
2002-től Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, 2004-től feladatait az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium vette át.
xvi
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
xvii
Külügyminisztérium
xviii
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 2006-tól feladatait az Oktatási és Kulturális Minisztérium látja el xix
Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2006 előtt Oktatási Minisztérium
xx
Pénzügyminisztérium
xxi
Tárcanélküli Miniszter rendelete
xxii
Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter rendelete Az összehasonlításban a 2002. évet nem kell figyelembe venni, mert a belső normák csekély száma esetén az arányok erősen torzulnak. A törvények között egy bizonyos számú nemzetközi szerződés minden esetben található, hiszen ezek esetében a parlament érdemben ritkán mérlegelhet, a nemzetközi jog értelmében ezeket meg kell alkotnia. Ebből az következik, hogy csekély számú belső jogi aktus esetén a nemzetközi szerződések aránya kiugró lesz. xxiii
xxiv
Ezek közül kiemelkedik az EGT-szerződés, amellyel Norvégia, Svájc és Izland Magyarország tekintetében is kvázi-EU taggá vált, és a jelentős számú uniós bűnüldözési együttműködés, amely a határokon átnyúló bűnözés elleni harcokban jelent komoly előrelépést. xxv
Nem vonjuk a vizsgálat körébe az idén sem az OVB határozatai ellen benyújtott kifogásokat elbíráló határozatokat, valamint az önkormányzati ügyekkel kapcsolatos határozatokat , mivel ezek nem érintik közvetlenül az országos jogalkotás szintjét. Nem volt 2006-ban a népszavazásokkal kapcsolatos, eredményes kezdeményezés, így a döntések vizsgálata is mellőzhető. xxvi
Az Alkotmánybíróság normakontrollja érintette többek között a 2000. és a 2004. évi költségvetésről, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, az Ftv. módosításáról és a házipénztáradóról, az ingatlan-nyilvántartásról, a társasházakról, a kisajátításról, a lakáscélú állami támogatásokról szóló törvény valamint a Btk. módosítását. xxvii
Magyar Nemzet, 2006. december 27.; Népszabadság, 2006. december 23.
xxviii
A 2006. évi országgyűlési választások eredménye (parlamenti mandátumok megoszlása pártonként): MSZP – 190, Fidesz-MPSZ – 141, KDNP – 23, SZDSZ – 20, MDF – 11, Független – 1)
xxix
Forrás: a Medián honlapja. http://www.median.hu/object.0FE03EBF-774C-4A7A-8D80-232BDF5414A2.ivy
xxx
Az intézmények összesített bizalmi indexe a Parlament, a kormány, a pártok, az államfő, és az Alkotmánybíróság együttes összesített támogatottságának mutatója.
xxxi
Forrás: Találjunk ki egy országot! http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/881/1/16/
xxxii
Szenes Zoltán: a békefenntartás hatása a magyar haderőre. https://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2006/3/2006_3_1.html xxxiii
Magyar Közlöny 2006/124.
xxxiv
Eurobarometer, 2006. december, http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb66/eb66_hu_nat.pdf
xxxv
Válaszok a terrorizmusra II. A politikai marketing csapdájában. (Szerkesztette: Tálas Péter) Mágustúdió, Budapest, 2006.
xxxvi
Nemzetbiztonsági Hivatal Évkönyve 2006.
xxxvii
Válaszok a terrorizmusra II. A politikai marketing csapdájában. (Szerkesztette: Tálas Péter) Mágustúdió, Budapest, 2006. xxxviii
Az MTV székházának ostromakor a HírTV riportere „forradalomként” aposztrofálta a történteket.
xxxix
Interjú Dénes Balázzsal, a Társaság a Szabadságjogokért szervezet elnökével. HVG, 2006. február 8. http://hvg.hu/velemeny.interju/20070208_tasz.aspx xl
Forrás: a Medián honlapja. http://www.median.hu/object.ee341984-e196-423c-b0a0-d884710d4b14.ivy
xli
Forrás: a Medián honlapja. http://www.median.hu/object.37146009-9930-4ad7-9b48-f03f517ac739.ivy
xlii
Forrás: Találjunk ki egy országot! http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/881/1/16/
xliii
Eurobarometer, 2006. december, http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb66/eb66_hu_nat.pdf
xliv
Forrás: a Gönczöl-bizottság jelentése, http://www.gonczolbizottsag.gov.hu/
xlv
http://www.intakt.hu/wbb2/addreply.php?postid=4673&action=quote&sid=73e47cd51c68603149a2d3ae6068c 41c xlvi
A munkacsoport elnöke Dr. Gönczöl Katalin egyetemi tanár, volt ombudsman, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság vezető elnöke. A munkacsoport tagjai: Dr. Györgyi Kálmán nyugalmazott legfőbb ügyész; Dr. Kacziba Antal nyugállományú rendőr vezérőrnagy; Dr. Pataki Ferenc szociálpszichológus; Dr. Tóth Judit alkotmányjogász; Dr. Halmai Gábor alkotmányjogász, egyetemi tanár; Dr. Csepeli György szociálpszichológus, egyetemi tanár; Dr. Ormos Mária professzor emeritus, történész; Vörösmarti Mihály nyugállományú rendőr dandártábornok. A munkacsoport feladata az volt, hogy a megalakulását követő 60 munkanapon belül készítsen az eseményekkel kapcsolatos értékelését és megfogalmazza ajánlásait. xlvii
Máth András, a Ringier Kiadói Kft. kutatási vezetője által készített tanulmány szerint.
xlviii
Az interneten érkező műsorfolyamot a technológia mellett leginkább a választék különbözteti meg a ma elérhető (kábel, műhold stb.) csatornáktól. Jelenleg két IP-TV-szolgáltató van jelen a piacon, az úttörő T-Online és a TVnet Kft. Az IP-TV-technológia lényege, hogy a tévéadás valamilyen széles sávú internetes kapcsolaton keresztül jut el a háztartásokba xlix
A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (Matesz) adatai alapján.
l
Az aktív vásárlási számot tekintve a legolvasottabb napilapok a következők: Blikk (238 ezer példány), Népszabadság (144 ezer példány), Nemzeti Sport (79 ezer példány), Magyar Nemzet (70 ezer példány) Színes Bulvár Lap (66 ezer példány), illetve az ingyenes Metro (332 ezer példány). Ugyanezen adatsor alapján a legolvasottabb hetilapok: Story (333 ezer példány), Nők Lapja (283 ezer példány), Színes RTV (250 ezer példány), Kiskegyed (218 ezer példány), Vasárnapi Blikk (201 ezer példány). A példányszámokat és az ötös toplistákat tekintve megállapítható, hogy lényegi változás nem történt 2005-höz képest, a médiapiacot változatlanul a tabloid lapok uralják. li
A megválasztás nem volt mentes a konfliktusoktól, ugyanis az egyik kurátor a szavazólapon bekarikázás helyett áthúzta Such nevét. A kurátor utólag kijelentette, hogy igennel akart szavazni, amit a közjegyző jóvá is hagyott; a választás eredményét pedig végül a kuratórium ellenőrző testülete is jóváhagyta. lii
Korrupció elleni küzdelem. Igazságügyi Minisztérium, 2006. http://www.im.hu/download/fightagainstcorruption.pdf/fightagainstcorruption.pdf liii
A Korrupció Érzékelési Indexet (CPI) különböző felmérések összesítésével készítik évente a TI megbízásából a Passaui Egyetemen. A CPI azt vizsgálja, hogy nemzetközi és helyi elemzők és üzletemberek milyen súlyosnak látják a korrupció problémáját a CPI-ban szereplő országokban. A 2006-os CPI-ben 163 országra nézve találhatóak adatok. Az Index a felmérések válaszadóinak véleménye alapján rangsorolja az országokat a lista legelején található „legtisztábbaknak” ítélt országoktól a lista legvégén található legkorruptabbakig. Mivel azonban az Indexben szereplő országok köre – és így az egyes országok helyezése is - ha kis mértékben is, de módszertani okokból változhat évről évre, a sorrendnél fontosabb információt közvetít a korrupció érzékelési pontszám. Ez az érték 1 és 10 között változhat, az előbbi rendkívül jelentős, az utóbbi pedig rendkívül csekély mértékű korrupcióra utalva a felmérésekben megjelenő vélemények tükrében (Transparency International, http://www.transparency.hu/drupal/node/26)
liv
lv
Forrás: a Rendőrség honlapja. http://www.police.hu/data/1371006/bcs_k_ossz2002_2006.pdf
Forrás: az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet honlapja. http://ekint.org/ Amerikai Nagykövetség- jelentés a vallásszabadságról. http://hungarian.hungary.usembassy.gov/uploads/images/bPkHFQ1PIpEgSiaII9DNcw/religious_freedom2006_h u.pdf lvi
lvii
A felmérés célja az volt, hogy megismerjék, az állampolgárok hogyan vélekednek a rendőrség igazoltatási gyakorlatáról. A kutatók ennek kiderítése érdekében ezer embert kérdeztek meg, hat fókuszcsoportos beszélgetést folytattak romákkal és nem romákkal, valamint húsz lakossági és nyolcvan rendőrinterjút készítettek (Forrás: index.hu, http://index.hu/politika/belfold/tarki3378/) lviii
Forrás: Amnesty International Magyarország http://www.amnesty.hu/content.php?oldal1=5&oldal2=95&oldal3=71
lix
A roma családok – téves információkból kiindulva – abban bíztak, hogy kint jobb életkörülmények és magasabb színvonalú szociális ellátás várja őket. Mivel azonban az uniós állampolgárokként nem kaphattak menedékjogot, a kivándorolni szándékozó romák többsége visszatért az országba. lx
Forrás: Tárkitekintő, http://www.tarki.hu/tarkitekinto/20060519.html
lxi
Forrás: Tárkitekintő, http://www.tarki.hu/tarkitekinto/20060718.html
lxii
Forrás: Eurobarometer, http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb66/eb66_hu_nat.pdf lxiii
2007. január
lxiv
Medián, 2006. december.
2006.
december.
lxv
A „szabad” elnevezésű első kategóriába 7, a második „többnyire szabad” kategóriába 23, a harmadik „közepesen szabad” kategóriába 48, a negyedik „többnyire nem szabad” kategóriába 60, míg az ötödik „nem szabad” kategóriába 19 országot soroltak. lxvi
2001-ig az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló törvény. lxvii
lxviii
A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény.
A pénzügyminisztérium megpróbált az utolsó pillanatig várni a végleges tervezetek nyilvánosságra hozatalával. Ez teret engedett a sajtótalálgatásoknak és a „megbízható forrásokból” történő kiszivárogtatásoknak, ami teljes kommunikációs káoszhoz vezetett. A nyilvánosságra hozatalt megelőzően pár nappal a pénzügyminiszter helyettesének is távoznia kellett, mivel egy nyilvános egyeztető fórumon az adóreform alapvonalait a Kormány végleges döntése hiányában közölte.
MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI KOCKÁZATI INDEXE Az EcoRisk értéke 2006 végén 53,4 pontot ért el, vagyis a konjunkturális, a pénzügyi, az egyensúlyi és a munkaerőpiaci kockázatokat együttesen vizsgálva Magyarország továbbra is közepes gazdasági kockázatú országnak számított (referenciacsoportnak a nyugati típusú, modern kapitalista gazdaságokat tekintve). Az index éves átlagos értéke 2006-ban 55,1 pont volt (2005-ben 53,6 pont). Ez igen rossz teljesítmény, mivel a magyar gazdaság számára releváns nemzetközi környezet rendkívül kedvező volt tavaly. Az európai gazdaságokban, ezen belül is különösen a német piacon régen látott eufórikus hangulat uralkodott, miközben a pénzpiacokon is fennmaradt az utóbbi évekre jellemző kegyelmi állapot. Ebben a közegben az egyértelmű negatív elmozdulás – az index értékének 2,2 pontos csökkenése 2005 végéhez képest – aggasztó, és arra utal, hogy a magyar gazdaság problémái a nemzetközi kockázati étvágy bármilyen okból történő elapadása esetén kritikus megítélés alá eshetnek a befektetők szemében. Az EcoRisk tényezői Pénzügyi Egyensúlyi Gazdasági kockázat indexe
100
M unkaerőpiaci Konjunkturális
80 60 40 20 0
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
A főbűnös – mint 2002 óta minden évben – ezúttal is az egyensúlyi helyzet. A további évekhez képest változás ugyanakkor, hogy a kockázatok ebben a metszetben már nemcsak az államháztartás oldalán érhetők tetten. A fogyasztása visszaesését új hitelek felvételével simítani igyekvő lakossági magatartás, valamint a működőtőke-befektetések egyenlegének jelentős romlása ugyancsak növelte az egyensúlyi rizikót. A remek külső konjunkturális lehetőségeket kiaknázó feldolgozóipari exportálók ugyan megmentették a tavalyi évet, azonban az elmaradó gépberuházások hosszabb távon biztosan alacsonyabb növekedésben ütnek majd vissza.
Kellemes meglepetést okozott 2006-ban a munkapiaci alindex, amelynek értéke 4,1 ponttal, 57,8 pontra javult. Kedvező irányban változott a versenyszektorban és a költségvetésben foglalkoztatottak aránya, miközben az aktivitási ráta emelkedése csak kismértékben növelte a munkanélküliséget, nagyobb arányban a foglalkoztatottság emelkedésében csapódott le. Tévedés lenne azonban túlértékelnünk a munkapiaci kockázatok tavalyi csökkenését. Nemzetközi összevetésben ugyanis a magyar munkapiac jelzőszámai csak igen szerény javulást mutattak, ráadásul még ezeket a pozitívumokat is fenntartásokkal kell fogadnunk – a munkaügyi ellenőrzések szigorodására (a rejtett gazdaság részleges fehéredése miatt) a ténylegesnél kedvezőbbnek tűnhet a foglalkoztatási és bérviszonyok alakulása. Összességében az EcoRisk valamennyi kockázati komponensét kedvezően befolyásolja, hogy Magyarország az EU új tagállamainak egyikeként olyan régióba, országcsoportba tartozik, amely dinamikus növekedésre, gyors felzárkózásra ítéltetett. Ezzel együtt 2006-ban, a jóindulatú befektetői környezetben, kifejezetten jó külső konjunkturális helyzet mellett is megfizette a magyar gazdaság a magas egyensúlyi kockázatokat: részben kamat-, illetve hozamfelárral, részben a beruházások visszaesésével és a külföldi működőtőkebeáramlás mérséklődésével. A kockázat ára azonban sokkal súlyosabb lehet, ha 2007-2008ban szigorodik a nemzetközi klíma. A többéves fiskális ámokfutás után elengedhetetlen stabilizáción még távolról sincs túl az ország. Márpedig enélkül Magyarország aligha tud visszakerülni a biztonságos, alacsony országkockázati tartományba, ahol 2000 elején tartózkodott.
1. EGYENSÚLYI ALINDEX Az egyensúlyi alindex a külső és belső egyensúlyi jellemzők szintetizálásával a magyar makrogazdaság általános egyensúlyi állapotáról, pontosabban az egyensúlytalanság miatt fennálló kockázatok mértékéről tájékoztat. Kompozit formában azt aggregálja, hogy a gazdaság egyes szereplői (szektorai) hogyan járulnak hozzá az egyensúlyhiány kialakulásához: a lakosság megtakarításaival, illetve hitelfelvételével, az államháztartás a bevételek és a kiadások egyenlegének alakulása révén, a teljes magyar gazdaság (a lakosság, a vállalatok, a bankok és az állam) a folyó fizetési mérleg hiányán keresztül. Az alindex negyedik komponense pedig azt mutatja, hogy a külföld milyen mértékben hajlandó a keletkezett deficitet adósságnövekedéssel nem járó formában (elsősorban működőtőkebeáramlással) finanszírozni.lxviii
Az egyensúlyi kockázat tényezői Államháztartás Folyó fizetési mérleg Adósság-finanszírozás Lakossági nettó megtakarítás Egyensúlyi kockázat
100 80 60 40 20 0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
Magyarország egyensúlyi kockázata az amúgy is kritikus szintről tovább nőtt 2006-ban, és a magas kockázatú tartományon belül is drámai értéket vett fel: a 2005 végi 37,6 pontról a tavalyi év végére 25,8 pontra süllyedt. Talán az utolsó pillanatban, de végül az újraválasztott kormányzat nekiveselkedett az államháztartási kiigazításnak. Az államháztartási kiigazítás már csak azért sem volt halasztható, mivel az egyensúlyi alindex két másik komponense is jelentősen romlott tavaly. Egyrészt mérséklődött a lakosság nettó finanszírozási képessége (a megtakarítások enyhe csökkenésével szemben a hitelfelvételek nőttek), másrészt drasztikusan visszaesett a külföldi működőtőke beáramlása, és felére csökkent az újrabefektetett jövedelmek nagysága. Emiatt a folyó fizetési mérleg hiányát – sőt, a negatív működőtőke-beáramlási egyenleg miatt annál félmilliárd euróval még többet is – teljes egészében a külső adósság növekedése tudta csak finanszírozni. Egyensúlyi szempontból az egyetlen kedvező elem, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya az év során jelentősen csökkent, ezen belül 2006 utolsó negyedévében 1995 óta először többletet mutatott az áruforgalom egyenlege. Azt lehet mondani, hogy az export-orientált feldolgozóipari vállalatok kiváló külpiaci teljesítménye tartotta meg az egyensúlyi kockázatokat legalább a magas tartományban, miközben az államháztartás mellett a növekvő mértékben eladósodó lakosság, de a kedvezőtlen tőkeáramlási folyamatok is a kritikus helyzetet erősítették.
Az államháztartás egyenlege: Amint azt az EcoRisk egy évvel ezelőtti értékelésekor leszögeztük: a magyar fiskális politika számára 2006 mérföldkő lett: a pénz- és tőkepiaci szereplők türelmük végső határához érkeztek. Bár a kiigazítás számos elemével – legfőképpen a munka adóztatásának súlyos megemelésével – ugyan a legkevésbé sem értünk egyet, azonban vitathatatlan, hogy a 2007-es államháztartási hiány (a tervek szerint a GDP arányában 6,8%) várhatóan jelentős csökkenést mutat majd a tavalyi 9,1%-hoz képest. A nemzetközi kutatói-elemzői közvélemény, valamint ami praktikusan ennél is fontosabb, a befektetők szemében is reális a kiigazítás menetrendje, legalábbis rövidtávon. A 6,8 %-os államháztartási deficit persze még mindig a legmagasabb lesz a 27 EU-tagállam között, és az első hónapok alapján a bevételek jó teljesülésével szemben a kiadási oldalon ellentmondásos folyamatok jelentkeznek. A TB-alapok helyzete kedvezően alakul, a központi költségvetés működési kiadásaiban azonban semmi javulás sincs, a költségkeretek jelentős
túllépésének hagyománya folytatódni látszik. Nyilvánvaló: államháztartási oldalról az egyensúlyi kockázat elfogadható szintűre mérsékléséhez további szigorításra van szükség. Lakossági (nettó) megtakarítások: Ebben a metszetben egyértelműen negatív folyamatok zajlottak tavaly, különösen az utolsó negyedévben. A romló jövedelmi helyzetre válaszul a lakosság nem megtakarítási erőfeszítéseit fokozta, a háztartások inkább fogyasztásuk visszaesését igyekeztek csillapítani. A növekvő hitelfelvételi aktivitás és a csökkenő megtakarítások eredőjeként a lakosság nettó finanszírozási pozíciója több mint 25%-kal romlott, és a komponens értéke a 2005 végi 39,2 pontról 30,2 pontra süllyedt. A lakáshitelfelvételek 20%-ot meghaladó növekedése a visszaeső lakásépítések mellett arra utal, hogy az utolsó negyedévben drámaian növekedhetett a hitelcsapdában vergődő adósok száma, akik nem lakást vásárolnak, hanem már korábbi hiteleik jelzálog-alapú kiváltására (refinanszírozására) adósodnak el. A folyó fizetési mérleg egyenlege: Tavaly az egyensúlyi alindex egyetlen kedvezően alakuló eleme a folyó fizetési mérleg egyenlege volt: a komponens értéke 43,5 pontra nőtt, ennél kedvezőbb értéket utoljára 2002 második negyedévében ért el. Miközben az állam és a háztartások rontották, addig a vállalatok jelentősen javították az egyenleget. Az export közel 17%-os volumennövekedése mellett az import csak 12,6%-kal nőtt, és az idegenforgalmi egyenleg is lényegesen javult. A közép-európai régióban ez persze csak átlagos eredménynek számít, de ezen a téren a magyar gazdaság teljesítménye legalább átlagosnak bizonyult. A feldolgozóipari vállalatok jól tudtak élni a legfontosabb felvevőpiacok bővülésével, és az áruforgalom egyenlege 2006 utolsó negyedévében pozitívba fordult, amire az utóbbi 12 évben nem volt példa. A javulást ugyanakkor részben a vállalati beruházások visszafogása okozta: az exportban meghatározó feldolgozóipari cégek beruházása tavaly 5%-kal csökkent 2005-höz képest. Nem adósság típusú finanszírozás: Ebben a részindexben súlyos romlást tapasztalhattunk: a 2006 végi 16,1 pontos érték negatív rekord. Miközben a magyar cégek külföldi befektetései az utóbbi években szokásos értéküket (2,1 milliárd euró) vették fel, addig a külföldiek magyarországi befektetése 4,1 milliárdról 1,4 milliárd euróra csökkent. Egyértelműnek látszik, hogy a magyar makrogazdasági helyzet számos potenciális befektetőt elriasztott. S bár az újrabefektetett jövedelmek nagysága is felére csökkent, jelentős tőkekivonásra szerencsére nem került sor.
Összegzés és kilátások: Az egyensúlyi alindex 2006 végén már kirívó kockázatot jelzett, amihez az államháztartás katasztrofális helyzete mellett a növekvő arányban hitelcsapdában vergődő lakosság megtakarításainak elapadása is hozzájárult. Bár a vállalati szektor kiváló exportteljesítménye javított a helyzeten, a működőtőke-befektetések megcsappanása és a feldolgozóipari beruházások visszaesése az üzleti szektor egyre bizalmatlanabb, kiváró magatartását is nyilvánvalóvá tette. 2007-ben az egyensúlyi kockázat csökkenése ugyan szinte biztosra vehető, azonban az alindex értéke nagy valószínűséggel még a magas kockázatú tartományban marad.
2. MUNKAPIACI ALINDEX A munkapiaci kockázatokat négy indikátorral jellemezzük. A gazdasági aktivitás és a munkanélküliségi ráta változása, a fajlagos munkaköltség alapú reálárfolyam, illetve a versenyszférával szemben a költségvetési szektorban alkalmazottak aránya (ha úgy tetszik, a versenyszféra költségvetési terhelése) jól leírják a munkapiaci kockázatokat. Ellentétben előzetes várakozásainkkal, a munkapiaci kockázatok fokozatosan csökkentek 2006 folyamán. A munkapiaci alindex értéke a 2005 végi 53,7 pontról év végére 57,8 pontra nőtt, ami meglepő javulásnak tűnik. Ennél alacsonyabb munkapiaci kockázatot utoljára 2001 elején figyelhettünk meg. A munkaügyi statisztikák szerint az aktivitás fokozatos emelkedése nagyobb részben a foglalkoztatás növekedésével párosult, és csak kisebb részben csapódott le a munkanélküliség növekedésében. Eközben a tavalyi második félévétől kezdve érzékelhetően mérséklődött a versenyszféra költségvetési terhelése, és a magyar vállalatok fajlagos bérköltség alapon számított versenyképessége is kedvezőbben alakult, mint a korábbi években. Munkapiaci kockázatok 100,0
2005. IV. né. 2006. IV. né.
80,0 60,0 40,0 20,0
Versenyszféra/ költségvetés foglalkoztatás
Bérversenyképesség
Munkanélküliségi ráta
Aktivitási ráta
0,0
Aktivitás: A magyar munkapiac fő gyengeségét hosszú időn keresztül az alacsony gazdasági aktivitási ráta jelentette. 2005 eleje óta ez a kockázat fokozatosan mérséklődik, és tavaly a részindex stabilizálódott a közepes kockázatú tartományban (2006 végén értéke kereken 45 pont volt). A magyar lakosság munkapiaci részvétele még ezzel együtt is a legalacsonyabbak között van az Európai Unióban. Ráadásul a képet árnyalja, hogy tavaly egész Európában példátlan munkaerőpiaci boomot figyelhettünk meg, és ezen belül a magyar foglalkoztatás 0,9%-pontos emelkedése a francia mellett a legalacsonyabb volt az EU-ban. Munkanélküliség: Hosszú időn keresztül ez volt Magyarország egyik "sikermutatója": az új EU-tagországok között nálunk volt a legalacsonyabb a munkanélküliek aránya. 2004 óta ez már nem így van: miközben az EU-hoz velünk egyszerre csatlakozott többi országban csökkenő trendet mutat, nálunk éppenséggel fokozatosan emelkedett az állástalanok aránya, és 2005 végén már elérte a 7,3%-ot. 2006-ban további növekedést vártunk, ami be is következett, de csak lassan, mindössze 7,5%-ig emelkedett az állástalanok aránya. Alapos ugyanakkor a gyanú, hogy a foglalkoztatási, munkanélküliségi és a bérstatisztikák ezúttal
bizonyos látszólagos hatást is tartalmaznak: az ágazati statisztikák például olyan ágazatokban (építőipar, textilipar, kereskedelem) mutatnak béremelkedést és/vagy foglalkoztatottságnövekedést, ahol az ágazat jövedelmezősége ezt a legkevésbé sem indokolja. Valószínű, hogy ez esetben a szigorúbb munkaügyi ellenőrzések hatása is tetten érhető a munkapiaci jelzőszámok javulásában, a rejtett gazdaság kifehéredésén, a színlelt szerződéssel foglalkoztatottak számának mérséklődésén keresztül. Fajlagos bérköltség alapon számított reál effektív árfolyam: A részindex értéke 2006 első félévében jelentősen javult, majd a második félévben lényegében változatlan maradt, és az utolsó negyedévben 67,4 pontot ért el. Ez azt jelzi, hogy Magyarország versenyképessége javult fő külkereskedelmi partnereinkhez képest. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a forint tavaly az év nagy részében nominálisan leértékelődött az euróhoz és a közép-európai régió valutáihoz képest, miközben a bérnövekedés viszonylag mérsékelt, a termelékenység javulása pedig a régió más országaihoz hasonló szintű volt. A versenyszféra költségvetési terhelése: Ez a részindex igen plasztikusan mutatja a választási ciklus hatását: a második negyedévi romlást 2006 nyarától az év végéig erőteljes javulás váltotta fel, és összességében a versenyszféra költségvetési terhelése érzékelhetően mérséklődött. A költségvetési létszámcsökkentés hatását (ami különösen a közigazgatásban és az egészségügyben mutatkozott meg) a versenyszektor foglalkoztatás-bővülése egyelőre jórészt ellensúlyozni tudta. A részindex 2006 végi 59,2 pontos értéke történelmi rekord: tavaly év végén átlagosan 2,5 versenyszektorbeli alkalmazottnak kellett egy költségvetési bérét kitermelnie (2003-ban ez az arány még 2,3 volt).
Összegzés és kilátások: Részben a rendkívül kedvező külső konjunkturális folyamatok hatására, részben a munkaügyi ellenőrzések miatti látszatként, de a munkapiaci kockázatok mérséklődtek 2006-ban. Nem egyértelmű azonban, hogy ez a trend tartósnak bizonyul. Az oktatási rendszerben szükséges reformok késlekedése miatt, és azt figyelembe véve, hogy a költségvetési kiigazítás során tovább nőttek a már amúgy is magas élőmunkaköltségek, 2007-ben jobb esetben is legfeljebb az index stagnálására, de inkább enyhe romlására számítunk.
3. KONJUNTÚRA KOCKÁZATI ALINDEX Az ECORISK konjunktúra alindexe 2006-ban 60 pont fölött volt – ez alacsony kockázati kategóriát jelent. 2000 óta nem volt ennyire kedvező a konjunktúra, mint a tavalyi évben. Még 2005-ben kezdődött a konjunktúra javulása, amikor indexünk értéke negyedévről negyedévre dinamikusan emelkedett, és ez a kedvező trend 2006 első negyedévében tovább folytatódott. Ezt követően némileg alacsonyabb - de még mindig viszonylag magas - szinten stabilizálódott a mutató. A tavalyi év végén a konjunktúra index értéke gyakorlatilag megegyezett azzal az értékkel, amelyen egy évvel korábban állt a mutató (hajszállal 60 pont alatt). Mindazonáltal a kedvező konjunktúraindex döntően annak volt köszönhető, hogy kiemelkedően jól alakult a külső gazdasági környezet (90 pont fölött). E nélkül a tényező nélkül inkább már csak egy közepesnél kicsit gyengébb évről beszélhetnénk.
Külső környezet: a német bizalmi mutatóval, az ifo-indexszel szemléltetjük a külső konjunktúra alakulását. Gyakorlatilag az egész évben rendkívül kedvezően alakult, újabb és újabb rekordok dőltek meg az év során. Hasonlóan kedvező helyzet legutóbb a rendszerváltozáskor, a német újraegyesítés eufórikus időszakában volt. A kedvező külső környezet hazánk főbb exportpiacain a kereslet növekedésével, a magyar exportlehetőségek javulásával járt együtt. 2007 első negyedévében egyébként még tovább javult a külső környezet – nagy valószínűséggel az idei év egészében nagyon jó marad a külső gazdasági környezet. Feldolgozóipar: A hazai feldolgozóipar helyzete viszonylag jó volt (65 pont) – döntően a kedvező külső környezetnek köszönhetően. Az első negyedévben nagyon magas volt az érték (72 pont), majd némi megingás következett, de az év második felében újból kiegyensúlyozott volt a teljesítmény (65 pontos). Az elmúlt évekre visszatekintve ismételten azt lehet megállapítani, hogy az évtized legjobb eredményét hozta a 2006-os év. Az idei kilátások is kedvezőek. Gépberuházások: Ez az alindex a magyar gazdasági egyik legproblematikusabb területe. Értéke 36 pont volt 2006-ban, ez a magas kockázati kategóriába esik (hasonló volt a helyzet 2001-ben és 2002-ben is). Különösen aggasztó, hogy míg az első félévben nem volt túlzottan rossz a helyzet (46 pont), a második félévben már igazi mélyrepülést lehetett tapasztalni (25 pont). Ez az alindex jellemzően nagy kilengéseket szokott produkálni – ennek ellenére sem várható, hogy 2007-ben jelentős javulás mutatkozik majd. Kiskereskedelem: Lassan, de biztosan romlanak a kiskereskedelmi adatok – a 2002-2003-as csúcsot követően miden egyes évben csökkent e részindex. 2006-ben az előző évi 58 pontról 54 pontra (évközben pedig az év eleji 61-ről az év végére 46-ra). Ez azonban még mindig közepes kockázati kategóriát jelentett. Minden bizonnyal tovább csökken az alindex értéke 2007-ben, és nagy valószínűséggel 40 pont alatti (magas kockázati) tartományba kerül majd. Kilátások: 2007-ben érezhetően romolhat a konjunktúra index értéke, és az alacsony kockázati tartományból átkerülhet a magyar gazdaság a közepes kockázati kategóriába – ebben a meghatározó tényező a háztartások helyzetének romlása lesz (a többi alindex elmozdulása azonban valószínűleg nem lesz túlzottan nagymértékű).
4. PÉNZÜGYI ALINDEX A tavalyi emlékezetes év volt a pénzügyi piacokon, és ennél fogva a pénzügyi kockázatok terén is. Az index értéke mindvégig az alacsony kategóriában maradt, sőt, leginkább a 70es szint körül ingadozott, miközben komponensein belül számottevő mozgásokat figyelhettünk meg. Magyarország kis, nyitott gazdaság, tőkepiaca pedig még nyitottabb, még integráltabb, mint a reálgazdaság maga. Ennél fogva a hazai pénzpiaci mutatók alakulását nem lehet megmagyarázni a nemzetközi tőkepiaci tendenciák áttekintése nélkül. Tavaly folytatódott a korábbi tendencia: a világgazdaság növekedése, bár nem kiegyensúlyozott, de stabil, az inflációs feszültségnek viszont szinte nyoma sincs. Ez az ún. Goldilocks-állapot, azaz amikor a gazdaság az angol gyermekvers medvecsaládjának vacsorájához hasonlóan se nem túl meleg, se nem túl hideg, rendkívül meglepte a gazdaságelemzők nagy részét. Fenntarthatóságát többen megkérdőjelezik, míg magyarázatára számos elmélet született. A
magas növekedés – stabil infláció felállás annak fényében különösen meglepő, hogy ez idő alatt a mezőgazdasági termények árai több mint hetven százalékkal, az energiaárak pedig majd százötven százalékkal nőttek, míg az ipari fémek árai több mint a háromszorosukra emelkedtek. Öt évvel ezelőtt egy ilyen mértékű nyersanyagár-emelkedésről azt gondoltuk volna, hogy az mindenképpen növekedés drámai visszaesését és az infláció megugrását okozza majd. Ehhez képest a világgazdaság növekedése 2002-höz képest vásárlóerő-paritáson 3,1 százalékról 4,9 százalékra növekedett, a globális infláció pedig minimálisan, 0,3 százalékponttal, 3,7 százalékra ment fel.
A vezető gazdaságokban ugyanakkor meglehetősen lassan szigorodott az évezred elején rendkívül laza monetáris politika, aminek köszönhetően viszonylag alacsonyan maradtak a kamatok és nem csökkent a pénzügyi rendszerben kerengő szabad likviditás mennyisége. A pénzmennyiség növekedése az ezredforduló óta a három vezető gazdasági régióban mintegy 50 százalékponttal haladta meg a nominális GDP növekedését, amit az Ázsia újonnan iparosodott országai, valamint a jelentősebb olajexportálók tartalék–felhalmozása tovább növelt. Mindez vegyítve a stabil konjunktúrával, az alacsony inflációval, a felfelé ívelő vállalati profitokkal, a vállalati szektor átlagostól lényegesen elmaradó tőkeáttételével, a korábban renitensen eladósodó feltörekvő országok pénzügyi egyensúlyának rendkívüli javulásával, a kamatok világszerte alacsonyan maradtak, történelmi mélypontra csökkentek a kockázati prémiumok, és folyamatosan emelkedtek a részvényárak. Ilyen környezetben a magyar gazdaság egyensúlyi viszonyai rendkívül elnéző közegben kerültek megítélésre. Valóban, a hazai gazdaság túlfogyasztása hosszú távon nem fenntartható, közép távon viszont kétségkívül finanszírozható. Az ország mérete kicsi, az itt elszenvedett veszteségek tehát relatíve kevéssé „fájnak”, az innen eredő kockázat pedig minimális. Ez a konstelláció rendkívül sokat segített azon, hogy a kockázat hagyományos mérőszámai, nevezetesen az árfolyam ingadozása illetve a kamatok kockázati többlete elviselhető mértékű és stabil maradjon akkor is, amikor az ország egyensúlyi makromutatói inkább szívinfarktusra adhattak volna okot. Természetesen abban, hogy a jelenlegi állapot ennyire nem hatott a pénzügyi kockázatokra, jelentős szerepe van a korábbi időszak munkájának, aminek köszönhetően rendkívül stabil és alacsony működési és pénzügyi kockázatú a bankrendszer, jól szervezett és koncepciózus az adósságstratégia, hiteles a jegybanki politika, stb. Pénzügyi mutatóink ehhez képest nem kevés ingadozást mutattak, ráadásul olyan időzítéssel, ami a hazai eseményekkel nehezen magyarázható. A forint és a kamatok akkor gyengültek, amikor a stabilizációs csomag bejelentése miatt sokan ellenkező reakciót vártak, míg a nemzetközi sajtóban is nagy publicitást kapott őszi utcai zavargások hatására erősödött az árfolyam.
A forint árfolyam-ingadozása: 2006-ban kétségkívül a forint árfolyama volt a legizgalmasabb dolog, ami a magyar tőkepiacon történt. A deviza, a sáv ötéves történetében először átlépett az árfolyamparitás gyenge oldalára, és a csak három napra is, de az árfolyam az ingadozási sáv gyenge oldalán zárt. Az árfolyam 5 százalékot is meghaladó volatilitására 2003. óta nem volt példa, nem csoda, hogy további sorsát illetően a nyár közepén sokan tettek borúlátó kijelentéseket. Az igazság az, hogy a forint tulajdonképpen 2005. augusztusa óta gyengülő trendben volt, amely trend a tavasz beköszöntével gyorsult fel, amikor az árfolyam átlépte a technikai támasznak minősülő 255 forintos szintet. A koalíció győzelme a piacnak furcsa módon egyértelmű jel volt arra, hogy olyan intézkedések lépnek életbe, amelyek helyrebillentik az egyensúlyt. A várakozások természetesen volt
alapjuk, de túl hamar túl sokan túl sokat vásároltak be annak reményében, hogy a csomag bejelentésekor túladhatnak némileg spekulatív jellegű pozícióikon. Mivel a bejelentés után nem jött a várva vár második hullám, történelmileg gyenge szinte rogyott be az árfolyam. Az optimista szereplők ellen dolgozott az a körülmény is, hogy a május végi - június eleji időszak átmeneti, de jelentős visszaesést hozott a kockázatos piacokon szerte a világban: a globális részvényárak átlagosan a 2000-es csúcsokat érték el, ahonnan egy testes korrekcióba fordultak le, a magas kamatú feltörekvő devizák szárnyalása egy időre megállt, és nagyot estek a XXI. század elejének legjobban teljesítő eszközei, a nyersanyagpiacok is. A nyár végével látszott, hogy a Goldilocks-világ még mindig a régi, a hangulat ismét pozitív, magukhoz tértek a nagyobb részvénypiacok és a fontosabb devizák is, így az őszi forradalmi hevület ellenére véget ért a forint kálváriája, sőt, ismét erősödni kezdett. Az árfolyam az évet 250-255 forint körül zárta, így körülbelül ugyanott, ahol elkezdte.
10 éves kamatkülönbözet: Kamat és árfolyam egymástól általában elválaszthatatlan testvérek Magyarországon, és ez 2006-ban sem volt másképp. A devizához hasonlóan a kötvénypiac is gyengülő trenddel zárta az előző évet, hogy aztán egy féléves vacillálás után nagyon komoly zuhanásba kezdjen a csomag bejelentésekor. A kötvénypiac júniusi sztorija lényegében ugyanaz volt, mint testvéréé, az árfolyamé. A csomaggal kapcsolatos felfokozott várakozások olyan kockázatok felvállalására késztették a szereplőket, elsősorban a hazai bankokat, de néhány külföldi árjegyzőt is, hogy a piac egyszerűen saját súlya alatt összerogyott. A forinthoz hasonlóan a tízéves kamat is a 2003-as évet idéző napokat élt át, a hosszú lejáratú adósság kamata 8 százalék közelébe ment fel. A kockázatkerülő nemzetközi környezet nyilvánvalóan nem segített, mint ahogy az sem, hogy a csomag több intézkedése az infláció megugrását okozta. Az őszi általános megnyugvás aztán elérte a kötvénypiacot is, lehetőséget adva az olyan megfontolások érvényesítésének is, amely szerint az infláció megugrása átmeneti lesz, és a csomag hosszú távon éppen a nagyobb árstabilitást segíti elő. A drámainak nevezhető kamatemelkedés egyébként érdekes módon sokkal mérsékeltebben jelentkezett a kamatkülönbözetben, mivel a német és a teljes európai gazdaság meglepően erős konjunktúrája egy év alatt mintegy 100 bázisponttal emelte a német államkötvénytől elvárt hozamokat is. Így a tízéves magyar kamatok különbözete a negyedévek átlagában minimálisan emelkedett, gyakorlatilag mindvégig alacsonyan tartva a pénzügyi kockázati mutató ezen komponensét. 3 hónapos pénzpiaci kamatkülönbözet: Az irányadó jegybanki kamatot lekövető rövid lejáratú pénzpiaci kamatok alakulását elsősorban a jegybanknak az inflációra és az árfolyamra vonatkozó várakozásai határozták meg. Ebből a szempontból a jegybank az elmúlt években egy jelentős tanulási folyamaton ment át, és a korábbiakhoz képest rendkívül nyugodtan szemlélte mind az árfolyam gyengülését, mint a stabilizációs csomag keltette inflációs hatást. Ez utóbbiról fentebb volt szó: a csomag a belföldi vásárlóerő csökkentése révén a hosszú távú inflációs kilátásokat kifejezetten javítja, a kiadáscsökkentési intézkedéseknek, valamint az áfa-emelésnek köszönhető ársokk pedig várhatóan hamar kimegy a rendszerből. A csomag másik következménye a visszaeső belföldi kereslet nyomán mérséklődő külső egyensúlyhiány, ami fundamentálisan erősíti a forintot, még akkor is, ha a nyár egyértelműen más jeleket mutatott. A pillanatnyi devizapiaci erőhatások eredőjeként természetesen fennállt az árfolyam nem kívánt és nem is indokolt gyengülése, amit megelőzendő a jegybank végül 200 bázisponttal 8 százalékra emelte irányadó kamatát. Ez a kamatemelés azonban — a tízéves kamathoz hasonlóan — itt sem járt a kamatkülönbözet hasonló tágulásával, mivel az
erősödő európai konjunktúra az EKB-t is az egyébként alacsony irányadó kamatok emelésére kényszerítette. Így a rövid lejáratú kamatok csak kis mértékben emelkedtek, végig nagyon alacsonyan tartva a komponens által mért kockázatot. A külföldiek által tartott állampapír-állomány lejárati szerkezete: Ez a kockázati komponens volt az, ami szinte egyáltalán nem érezte meg 2006. viharait, értéke az év folyamán végig jobb volt, mint a megelőző években bármikor. Ennek egyik oka kétségkívül a jól definiált és megfelelően végrehajtott adósságstratégia, mások oka pedig az alacsony bázis. A magyar államadósság átlagos lejárata még mindig alacsonyabb, mint a kívánatos és a fejlett piacokon megszokott érték, jóllehet, messze jobban állunk ezen a téren mind a feltörekvő piacok jelentős része. Az az egész évben biztató volt, hogy a hosszú távú portfolió-befektetők részéről szinte sohasem merült fel a pozíciók zárásának ötlete, jóllehet, az árjegyzők, a saját számlás kereskedők és a fedezeti alapok mindkét irányban igen aktívak voltak a hozamgörbe hosszú végén is. Ennek ellenére a mutató értéke mindvégig a közepes kockázati sávban tartózkodott. Kilátások: A tavaly bevezetett stabilizációs csomag és a nemzetközi tőkepiacokon továbbra is megmutatkozó kedvező hangulat egyaránt abba az irányba mutat, hogy a pénzügyi kockázat idén is az alacsony kockázati kategóriában marad.
