2005. október X. évfolyam 5. szám A HÁZI GYERMEKORVOSOK EGYESÜLETÉNEK SZAKMAI LAPJA

2005. október

■

X. évfolyam 5. szám

A HÁZI GYERMEKORVOSOK EGYESÜLETÉNEK SZAKMAI LAPJA

Aki kimarad, az lemarad! Nemzeti fejlesztési tervek, egészségügyi fejlesztéspolitikai koncepciók készülnek, nem utolsósorban a várható uniós források megszerzése érdekében. Ami és aki nem szerepel ezekben a koncepciókban, az feltehetôleg nem számíthat a következô évtizedben jelentôs fejlesztésekre. Talán még nem késô az egészségügyi terveket készítôk figyelmét felhívni arra, hogy egy kiegyensúlyozott társadalomban nemcsak az idôsek, de a gyerekek is ugyanolyan értékes társadalomalkotó réteget képviselnek. Az átfogó és viszonylag hosszabb idôtávú fejlesztéseket magába foglaló dokumentumok helyzetelemzésükben és jövôképvíziójukban méltánytalanul keveset foglalkoznak a gyermek- és ifjúkorúak egészségi állapotának alakulásával. Így félô, hogy a gyermek-ellátórendszer nem jelentôségének megfelelô mértékben részesül a fejlesztési forrásokból. Ez még a lakossági korfa idôsek felé történô eltolódásának tükrében is aggodalomra ad okot. Pedig amennyire sajátos igényû az idôsek ellátása, ugyanannyira az a gyermekeké is. A gyermekgyógyászati fejlesztések viszonylagos elhanyagolása azért is elfogadhatatlan, mert: • a gyermekkor egészségi történései meghatározóak a felnôttek egészségi állapotában; • egyre korábban kezdôdnek a felnôttkorban nagy tehertételt jelentô betegségek; • egy újszülött vagy csecsemô elvesztése aránytalanul nagy életévveszteséggel jár; • a migráció a jövôben nehezen becsülhetô változásokat eredményezhet a gyermekek számában és morbiditási struktúrájában; • az egyre több igen kis súllyal született koraszülött megfelelô életminôségben való felnevelése mind komplexebb feladatot jelent; • a hatékony egészségnevelés, és az életmód befolyásolása ebben az életkorban a legeredményesebb; • a gyermekeknek joguk van az ôket megilletô, speciális, tudásalapú és egyenlô eséllyel igénybe vehetô szolgáltatáshoz. A gyermek- és ifjúkorúak részarányának csökkenése, a morbiditás megváltozása a mostaniól eltérô struktúrájú ellátórendszert igényel. Ennek a szükségletekhez kell igazodnia, megfelelô minôségûnek, egyszóval hatékonynak kell lennie, tehát a szakterületnek mindenképpen szüksége van az ôt megilletô fejlesztési forrásokra. Biztosításuk a szakmapolitika, a döntéshozók „történelmi” felelôssége. Mert ugyan elcsépelt, de igaz az a megállapítás, hogy a jövô generációinak egészségébe fektetett „beruházás” busásan megtérül.

TARTALOM • Helyzetkép és jövô . . . . 2–11

• És ahogyan mi látjuk . 12–13

• In memoriam Prof. Dr. Török Éva . . . . . . 13

• Középpontban a család . . 13

• A számok tükrében. Gyermekek gyermekorvosi és háziorvosi ellátásának összehasonlító vizsgálata . . 14–17

• Vaktölténnyel . . . . . . . 18–19

• Új gyógyszer az asztma kezelésében . . . . . . . . . . . 19

• Ahol a víz az úr . . . . . . . . 21

• Booster kell! . . . . . . . . . . . 23

A Házi Gyermekorvosok Egyesületének kiemelt támogatói 2005-ben:

A gyermek-egészségügyi ellátórendszer fejlesztése Összeállította az Országos Gyermekegészégügyi Intézet és a Csecsemô- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium 2005. június 16-án Gyurcsány Ferenc a gyermekorvosok részére tartott fórumon beszélt a Nemzeti Csecsemô- és Gyermek-egészségügyi Program kidolgozásának szükségességérôl és felkérte az érintetteket javaslataik kidolgozására. A szakmai szervezetek – az OGYEI, a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium, a HGYE és mások – ezt követôen eljuttatták indítványaikat az Egészségügyi Minisztériumhoz. A tervezetek alapján készült átfogó vitaanyag véleményezésére az elmúlt napokban, megvitatására november 4-én került sor. A november 8-i miniszterelnöki konzultációra egyesületünk elnöke, Huszár András is hivatalos. Az alábbiakban szerkesztett formában közöljük az OGYEI és a Szakmai Kollégium helyzetelemzését, valamint javaslatait. A gyermek-egészségügyi ellátás jelentôs strukturális és szemléleti-gyakorlati átalakítást igényel, amely azonban nem hajtható végre az egész ellátórendszer átalakítása és az erre vonatkozó politikai akarat és kormányzati döntés nélkül. Az átalakítás egyrészt jelentôs anyagi ráfordítással jár, másrészt megtakarítást eredményez a költséghatékonyabb ellátás révén. A 0–18 évesek aránya ugyan az egész hazai népességnek csupán egyötöde, ennek a korosztálynak az egészségi állapota és életmódja azonban arányát meghaladó jelentôséggel bír, mivel a felnôtt népesség fizikai és lelki teherbíró képessége nagyrészt ebben az életkorban alapozódik meg. I. AZ ELLÁTÓRENDSZER HELYZETE Demográfiai helyzet

2

Magyarországon az élve születések számának folyamatos csökkenése miatt a gyermekek létszáma mintegy félmillióval kevesebb, mint volt akár 10 évvel ezelôtt is. A demográfiai elôrejelzések szerint a jövôben a gyermekek számának stagnálása várható.

Az újszülöttek több mint 90%-a 2500 g feletti súllyal születik, döntô többségük fejlôdése késôbb is problémamentes. 8–9% között van azonban azoknak az aránya, akik korán vagy nagyon kis súllyal (1000 g alatt) születtek. A 2500 g alatti születési súlyúak aránya magasabb nemcsak az európai uniós, hanem a kelet-közép-európai országok átlagánál is. Az újszülött-populáció születési súly szerinti megoszlása kedvezôtlen, nem csökken az 1500 g és 1000 g alatti, nagyon éretlen újszülöttek aránya. A szellemi, mozgás-, látás, hallássérültek elsôsorban a koraszülöttek, intrauterin sorvadtak közül kerülnek ki. A csecsemôhalottak kétharmada is koraszülött. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy az alacsony születési súly és egyes felnôttkori, népegészségügyi szempontból jelentôs krónikus betegségek (szív-érrendszeri betegségek, diabétesz) között is összefüggés mutatható ki. A koraszülés azonban csak részben vezethetô vissza egészségügyi okokra, nagyobb szerepe van az anya alacsony iskolázottságának, rossz életkörülményeinek és egészségtelen életmódjának, a megelôzô mûvi vetéléseknek. A koraszülések arányának csökkentése tehát mind a gyermeklakosság, mind a teljes népesség egészségi állapotának, életminôségének egyik jelentôs tényezôje. Megelôzése csak összehangolt társadalmi-egészségügyi intézkedésekkel lehetséges, melynek része a szexuális nevelés, a terhesség alatti fertôzések kimutatása, szûrése és a mûvi abortuszok számának jelentôs csökkentése. A gyermekegészségügyi ellátásra a kis súllyal születettek túlélési arányának és életminôségének javítása vár. Mortalitás A csecsemôhalálozási arányunk a koraszülések nem kellô csökkenése ellenére folyamatosan javul, ugyanakkor a magyar érték most is mintegy kétszerese az uniós átlagnak. A kevésbé fejlett és szegényebb észak-magyarországi, dél-du-

nántúli és a dél-alföldi megyékben tendenciaszerûen magasabb az országos átlagnál. Az ötéves életkor alatti halálozás fontos, a csecsemôhalálozást is magában foglaló, nemzetközileg használt indikátor. Magyarország eredményei jobbak a kelet-közép-európai régió átlagánál, folyamatosan és dinamikusan javulnak. Annak hátterében, hogy az Európai Unió országaihoz képest hazánkban még mindig kétszer annyi gyermek hal meg 5 éves életkora betöltése elôtt, a magas csecsemôhalálozás áll. A gyermekkoron belül jelentôsen eltér a különbözô korcsoportok haláloki struktúrája. A legtöbb csecsemôkori haláleset a koraszülöttségbôl adódó betegségek következtében fordul elô, ezt követik a genetikai betegségek és veleszületett rendellenességek miatt bekövetkezett halálesetek. Már ebben az életkorban is elôfordulnak erôszakos halálesetek. Az 1–4 éves életkor közöttiek halálozása alacsony, 0,31‰. Ez az érték a negyedszázaddal ezelôtti értéknek egytizede, amely az orvostudomány általános fejlôdése mellett a jól szervezett hazai gyermek-egészségügyi ellátásnak tudható be. 1–4 éves korban már a külsô halálokok (bántalmazás, balesetek) állnak az elsô, a veleszületett betegségek a második, és a rosszindulatú daganatok a harmadik helyen. 5–19 éves kor között is a külsô halálokok állnak az elsô helyen (balesetek, öngyilkosságok és testi sértések). A halálozásban második helyen a rosszindulatú daganatos megbetegedések szerepelnek. Szomorú, hogy már az 1–4 évesek halálozásának is 28%-át teszik ki a balesetek és az erôszakos cselekmények. A 10–19 évesek halálozásának 51%-át a balesetek, 19%-át az öngyilkosságok okozzák. A gyermekbalesetek leggyakrabban otthon, másodsorban a közutakon történnek, ezeknek, valamint az öngyilkosságoknak és a gyermekbántalmazásnak a megelôzésében még csak a kezdeteknél tartunk.

Morbiditás Az iparilag fejlett országokhoz hasonlóan a gyermekek morbiditási struktúrája hazánkban is átalakult. Az elmúlt évtizedek döntô változást hoztak a fertôzô gyermekbetegségek terén, elsôsorban a hatékony és nemzetközi összehasonlításban is példamutatóan végrehajtott védôoltási programnak köszönhetôen, másodsorban az antimikrobás kezelés eszköztárának bôvülése révén. Figyelemre méltó tény a pertussis-esetek emelkedése és a kullancsencephalitisek, a purulens meningitisek számának növekedése. Igen alacsony a HIV/AIDS miatt gondozott gyermekek száma. A magyar védôoltási rendszer keretén belül térítésmentesen 10 fertôzô betegség (tuberculosis, Haemophilus influenzae-b, diftéria, pertussis, tetanusz, polio, morbilli, rubeola, parotitisz, hepatitis B) ellen kap védôoltást minden gyermek. A védôoltások kötelezôek, mentességet a Szent László Kórházban mûködô Védôoltási Szaktanácsadó adhat. Indokolt lenne az egyes, bizonyos fertôzések szempontjából fokozott kockázati csoportba sorolható betegségcsoportokban (pl. krónikus májbeteg, anyagcserebeteg gyermekek) a nem kötelezô vakcinációk térítésmentes biztosítása. A felnövô generáció egészségét segítené a gyermekkorban is ajánlott, bár nem kötelezô vakcinák jelenleginél szélesebb körû és arányú térítési támogatása, netán térítésmentessé tétele. Más európai országokhoz hasonlóan hazánkban is jellemzô az antimikrobás szerek túlzott használata, elsôsorban a járóbeteg-ellátásban. Felmérések igazolják, hogy a nem megalapozott antibiotikum-felírások döntô többsége légúti, ezen belül is felsô légúti fertôzésekben történik. Rendelkezésre állnak ugyan megfelelô terápiás ajánlások, ám ezek figyelembe vétele nem általános. A diagnosztikus tesztek (CRP, Strepteszt) használatának bevezetése elôrelépést jelentene, finanszírozásuk az alapellátás számára az antimikrobás szerek ésszerû használata révén megtérülne. Az eddigi módon gyûjtött morbiditási adatokkal komoly validitási problémák vannak. Jellemzô ez a fogyatékossággal kapcsolatos adatszolgáltatásra is, pedig a gyermekek rehabilitációs, speciális fejlesztési igényeinek valós megítéléséhez és az ellátási struktúra átalakításához pontos adatokra lenne szükség. A következôkben olyan egészségindikátorok felsorolására kerül sor, amelyeket többé-kevésbé megbízhatónak tartunk.

Az utóbbi 25 évben megháromszorozódott az 1-es típusú cukorbetegség incidenciája (11/100 000 0–14 éves gyermekre számítva). Oka pontosan nem ismert, a környezeti károsító tényezôk megszaporodása valószínûleg ebben is szerepet játszik. A 2-es, felnôtt-típusú cukorbetegség és glükózintolerancia a 90-es évek elôtt a gyermekkorban ritkaságszámba ment, ma a betegség párhuzamosan emelkedik az elhízás gyakoriságával. A túlsúly és az elhízás a gyermekek mind nagyobb arányát érinti, prevalenciáját életkortól és nemtôl függôen 5–15% közé becsülik. Bizonyított, hogy a kövér serdülôkbôl nagy valószínûséggel kövér felnôtt lesz, az elhízásnak minden súlyos egészségügyi és szociális következményével együtt. A rosszindulatú daganatos betegségek elôfordulása a fejlett országokban, így hazánkban is növekvô tendenciát mutat. Ez az emelkedés a leukémiákra, a központi idegrendszeri daganatokra (incidencianövekedés 4,2% /év) és a szolid tumorokra is jellemzô. Mentális problémák, pszichiátriai betegségek és ezen belül a depresszió elôfordulása egész Európában általában emelkedô tendenciát mutat. Hazai vizsgálatok szerint a gyermekek 1/5-ének van érzelmi és viselkedési problémája vagy gyakori pszichoszomatikus panasza, 1/5ük gyakran fáradt és szorong, 18–28 százalékukra agresszív, 16 százalékukra pedig deviáns magatartás jellemzô. Ezzel a nagyságrendû problémával a hazai mentálhigiénés ellátórendszer nem képes megbirkózni. A gyermekkori asthma bronchiale incidenciája és prevalenciája az iparilag fejlett országokban jelentôsen emelkedik. Hazánkban elôfordulását a gyermekek körében 4–6%-ra becsülik, és emelkedô tendencia tapasztalható. Emelkedik a táplálékallergiák, a szénanátha vagy az ekcéma száma is. A táplálékallergia leggyakrabban kisdedkorban fordul elô, prevalenciája a 3 év alattiak körében 2,5%. A szénanátha jellemzôen serdülô- és ifjúkorban kezdôdik, Magyarországon a 14–18 éves korcsoportban 15–20%-ban fordul elô. Jelentôs arányú és az életkorral nô a rossz testtartású és lábstatikai problémákkal rendelkezô gyermekek aránya, mely elváltozások korrekció nélkül a késôbbi életkorban a mozgásszervek degeneratív folyamataihoz vezethetnek. Az iskolás gyermekek fizikai teherbíró képességét mérô fittségi vizsgálatok is ked-

vezôtlen (az életkorral egyre kedvezôtlenebb) képet mutatnak. Magas a mennyiségileg és minôségileg alultáplált gyermekek aránya is. A családok szûkös anyagi helyzete, tudatlansága vagy gondatlansága egyaránt vezethet a gyermekek elhízásához (mennyiségileg bôséges, de minôségileg nem megfelelô a táplálkozás) és mennyiségi-minôségi (vitaminokban, nyomelemekben és fehérjékben szegény) alultápláltsághoz. A magyar serdülôk életmódjában rejlô kockázati tényezô a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a drogokkal való visszaélés és a túl korai életkorban elkezdett szexuális élet, különösen, ha ez a védekezés elmulasztásával párosul. Az elmúlt másfél évtized alatt a dohányzó serdülô fiúk aránya nem, de a dohányzó serdülô lányok aránya határozott növekedést mutat. A fiatalok egyre fiatalabb életkorban gyújtanak rá. Megdöbbentô, hogy még a nem dohányzó gyermekeknek is 3/4–e, a dohányzóknak pedig 9/10-e kénytelen az otthoni dohányfüstöt is elviselni. A serdülôk alkoholfogyasztását kedvezôtlen tendencia jellemzi. A kilencvenes évek második felében az évtized elejéhez képest közel kétszeresére növekedett a tiltott szerek és/vagy az inhalánsok együttes életprevalencia-értéke. A növekedés elsôsorban a marihuána fogyasztásának emelkedésébôl adódik. Több mint egynegyedével növekedett a visszaélésszerû gyógyszerhasználat. A drogfogyasztók 40–60%-a 16 éves kora körül vagy utána találkozik elôször a droggal. A korai életkorban, testileg-lelkileg felkészületlenül és gyakran felelôtlenül, védekezést nélkülözve elkezdett szexuális élet számos kedvezôtlen egészségügyi és egzisztenciális következménnyel jár. A 15 éves fiúk 1/3-a, a lányok 1/5-e, a 17 éves fiúk és lányok fele szexuálisan aktív. A fiúk és lányok közel 1/3-a 14 évesnél fiatalabb volt, 1/3-a 15 éves volt az elsô kapcsolat létesítésekor. Kedvezô változás viszont, hogy a valamilyen eszközzel, elsôsorban kondommal védekezôk aránya az elmúlt években jelentôs emelkedést mutat. Az egészség-magatartásra vonatkozó trendek a hazai megelôzô, egészségnevelô/fejlesztô módszerek csekély hatékonyságát jelzik. Következtetések A mortalitási és morbiditási kép alapján hosszú távú célkitûzés a koraszülöttek és fejlôdési rendellenességgel születettek

3

arányának csökkentése, a túlélési arányok növelése mellett az életminôség javítása, a korai fejlesztés és habilitáció kapacitásának fejlesztése, a finanszírozás felülvizsgálata és a regionális ellátás felépítése. Többet kell tenni a gyermekbalesetek megelôzéséért, a balesetek gyors és magas szintû ellátásáért, a sürgôsségi ellátás fejlesztéséért. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni a mentális problémák megelôzésére és az ellátó kapacitás bôvítésére. További fertôzô betegségeket lehetne megelôzni a védôoltás-választék térítésmentessé tételével. Az antibiotikum-abúzus csökkentése és a definitív ellátás növelése érdekében ellenôrizhetô szakmai protokollokat kell készíteni, és finanszírozni kell a járóbeteg-ellátásban a gyors diagnosztikumok alkalmazását. Környezetvédelmi intézkedésekkel kell csökkenteni az allergiás megbetegedések számát. A morbiditási adatok megbízhatósága érdekében az adatszolgáltatási rendszert át kell alakítani, az egészséges életmód ösztönzô módszereit tudományos alapokra kell helyezni. Érvényesíteni kell a gyermeki jogokat az ellátás minden szintjén. Újszülöttellátás Magyarországon a szülések döntô többsége a kórházak szülészeti osztályain történik, elenyészô az intézeten kívüli szülések száma. A szülészeti rendtartás a szüléseknél szülészorvos és szülésznô jelenlétét és közremûködését írja kötelezôen elô. A szakmai ajánlásoknak megfelelôen legalább a fokozott kockázatú szülések (koraszülés, császármetszéses szülés, fenyegetô vagy igazolt intrauterin anoxia stb.) esetén gyermekgyógyász (neonatológus) vagy legalább újszülöttkori újraélesztésben jártas személy jelenléte lenne kívánatos, de ez csak az intézetek egy részében biztosítható. Országunk 90 kórházában van szülészeti osztály, de ebbôl 24 kórházban (26,6%) nincs csecsemô- és gyermekosztály. Ezekben az újszülöttek gyermekgyógyászati ellátását egy fôállású vagy részfoglalkozású gyermekgyógyász biztosítja, aki a heti 168 óra töredékét tölti a kórházban. Kockázatos az olyan szülészeti osztályok mûködése, ahol nem biztosított az állandó gyermekszakorvosi ellátás, hiszen egyes felmérések szerint az elsô életpercek patológiás történéseinek 20–30%-a nem prognosztizálható. Az újszülötteket az esetek döntô többségében 24 órán belül látja gyermekorvos. A gyermekosztállyal nem rendelkezô kis intézetekben ennek a biztosítása is problematikus a hétvégéken

és az ünnepnapokon. Az újszülöttkori anyagcsereszûrések is jelenleg 4 veleszületett anyagcserezavarra – phenylketonuria, galactosaemia, biotinidáz-hiány, hypothyreosis – terjednek ki, tandemspektographiával 22 anyagcsere-betegség lesz kiszûrhetô. A hazaadás elôtti, kötelezô gyermekorvosi vizsgálat része a veleszületett csípôficam szûrése. Az érzékszervi szûrés esetleges, módszertanában nem egységes. A koraszülöttek és a patológiás történést mutató újszülöttek ellátására elegendô kórházi ágy áll rendelkezésre, részben a Neonatalis Intenzív Centrumokban (NIC), részben a patológiás újszülöttrészlegeken. Az egész országra kiterjedôen megszervezett újszülött-, koraszülött-mentôszolgálat feladata a beteg megfelelô NIC-ba való szállítása. Sajnos a szolgálat finanszírozási gondokkal küzd, félô az ellehetetlenülése is. A kétségtelenül nagyobb biztonságot jelentô „intrauterin szállítás” elmaradásának szankcionálásáról nincs információ. Fekvôbeteg-ellátás Hazánkban jelenleg 91 kórházi-klinikai gyermekosztályon mintegy 5000 ágyon folyik gyermek-fekvôbetegellátás. A 10 000 lakosra jutó gyermekgyógyászati ágyak száma országos átlagban 4,77, de az egyes területek ellátása nagy különbséget mutat. A progresszív betegellátás vonatkozásában egyes alapszintû kórházi gyermekosztályok távolsága a nagyobb (megyei) osztályoktól 20 és 90 km között változik. (A bajai osztály ugyan 108 km-re van a saját megyeszékhely kórházától, de 38 km-re a szomszéd megye székhelyétôl.) A hospitalizált gyermekek felvételének szakmai indokoltságát nehéz megítélni. Sok esetben szociális indikáció is szerepel a felvételi indokok között, egyes területeken különösen rossz a családok beteg gyermeket ellátó képessége. Kétségtelen, hogy ha ugyanazon betegség ambulanter- és fekvôbeteg-ellátásáért azonos finanszírozás járna, csökkenne a hospitalizált gyermekek száma. Az elmúlt évtizedekben örvendetesen csökkent az átlagos ápolási idô. Ez jelenleg országos átlagban 5,61 nap. Az ágykihasználás országos átlagban 69,01%, szélsô értékek 83,52% (HajdúBihar megye), illetve 55,11% (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Az ágykihasználást jelentôsen befolyásolja a gyermekkori betegségek szezonalitása és az, hogy az egyes korcsoportok szezononként más-

más arányban betegszenek meg. A gyermekosztályok ágykihasználási mutatóit rontja az is, hogy sok gyermekkorú beteget ápolnak felnôttosztályokon. (Erre pontos adat nem áll rendelkezésre, a jelentések az összes gyermekápolási eset 20–30%, sôt 50%-át is említik.) A jelenlegi finanszírozás ösztönzi a hospitalizációt, valamint azt, hogy a „minimumnapig” mindenképpen az osztályon maradjon a gyermek. Az aktív ellátásban, ahol a HBCS-ra megállapított összegekben fejezôdik ki a mûködési ellentételezés számos gyermekgyógyászati beavatkozás költsége nem térül meg a gyermekek nagy ápolási igénye miatt. Több kis kórház küszködik létszámgondokkal, szóba sem jön az egy orvosra jutó havi ügyeleti számnak az ajánlott mértékre való csökkentése. Ellátott eseteik többségét szakmailag felesleges hospitalizálni. (Külön vizsgálandó, hogy a felvételek szociális indikációja a valóságban mit takar!) A súlyosabb betegeket – jobb esetben – továbbküldik a nagyobb osztályokra vagy a klinikákra. Az ágykihasználás többnyire alacsony vagy mesterségesen és feleslegesen növelt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy néhány ilyen kis forgalmú osztály megszüntetése nem okozott ellátási gondot, kockázatot (Csorna, Tata, Kisbér). Mentálhigiénés ellátás A gyermekek mentálhigiénés problémáinak ellátása komplex feladatot jelent. A problémák nagyságrendjével a jelenlegi hálózat nem képes megbirkózni. Különösen súlyos problémát jelent az akut krízishelyzetben lévô, drogabúzusban szenvedô, vagy a súlyos pszichotikus (köz- vagy önveszélyes) gyermekek és serdülôk ellátása. Az ellátórendszer a tárgyi feltételek hiánya mellett súlyos személyi problémákkal is küzd. A mentálhigiénés problémák igen széles skálája, az ellátórendszer szétforgácsolt volta (gyermek-ideggondozók, nevelési tanácsadók, gyermekvédelmi hálózat, bûnmegelôzéssel foglalkozó szervezetek, civil alapítványok, fekvôbeteg-intézmények) és a kompetenciák gyakori tisztázatlansága miatt nagyon nehéz megtalálni a gyermek állapotának megfelelô ellátóhelyet. A gyermekpszichiáterek és a gyermekgyógyászok véleménye eltér a sürgôsségi ellátásra szoruló pszichiátriai gyermekbetegek ellátási helyének megítélésében és a hálózat fejlesztési irányainak kérdésében.

5

Alapellátás A 0–14 éves gyermekek 77%-át, a 15–18 éves serdülôk 59%-át gyermekszakorvos, a többi gyermeket vegyes praxist ellátó háziorvos gondozza az alapellátásban. A 60-as évektôl folyamatosan fejlôdô házi gyermekorvosi hálózatnak komoly szerepe volt és van a csecsemô- és gyermekhalálozás, valamint a fekvôbeteg-ellátás iránti igény csökkentésében. Az ország egyes területeinek házi gyermekorvossal való lefedettsége nagyon különbözô, és egyáltalán nem mondható el, hogy az igényekhez (gyermeklakosság számához és életkörülményeihez) alkalmazkodik. Amíg Budapest és a nagyobb városok lefedettsége teljes, addig a gazdaságilag fejletlenebb megyékben jut 10 000 gyermekre a kevesebb mûködô gyermekpraxis. Az egy gyermekpraxisba bejelentkezettek számában is jelentôsek az egyéni és térségi különbségek (Budapesten és Baranya megyében tartozik átlagosan a legkevesebb gyermek egy-egy házi gyermekorvoshoz). Az alapellátás minôsége A gyermekszakorvosi képzés idôtartamához, a megszerzett ismeretekhez és a kor technikai-mûszerezettségi lehetôségeihez mérten az ellátás definitív szintje alacsony. Ugyanez mondható el, ám sokkal kifejezettebb formában a vegyes praxisban dolgozó háziorvos gyermekellátó tevékenységérôl is. A nagyobb városokban, elsôsorban Budapesten nincs minden házi gyermekorvosnak saját rendelôje, a rendelési és tanácsadási idô, így a páciensekkel való foglalkozás idôtartama is korlátozott. A rendelôk felszereltsége, a rendelések körülményei az országban nagyon különbözôek, és ebben nemcsak a praxis mûködtetôjének igényessége vagy igénytelensége játszik szerepet, de nagy szerepe van az önkormányzatok gyermek-egészségügyi ellátáshoz (és az ellátást végzôhöz) való viszonyulásának is. Több mint aggasztó, hogy a házi gyermekorvosok átlagéletkora 55 év körüli; fizetôképes kereslet az eladó praxisokra alig van, az utánpótlás a gyermekgyógyászpálya presztízsének és a gyermekszakorvosi rezidensek számának csökkenése miatt megoldatlan. A háziorvosok jelenlegi finanszírozása nem ösztönöz definitív ellátásra, költséghatékony gyógyszerfelírásra, és nem ösztönöz a nagyon is kívánatos megelôzô tevékenység erôsítésére sem. A finanszírozás nem fedezi az alapellátásban is alkalmazható gyorstesztek használatát,

vagy például, ha a házi gyermekorvost ráépített szakvizsgája vagy jártassága alkalmassá teszi kiegészítô tevékenység/diagnosztika elvégzésére, ennek alkalmazását. A fejkvóta szerinti finanszírozás ugyan „megvéd” a felesleges szolgáltatások nyújtásától, de nem ösztönöz a minôség javítására. A degresszió, amely a „minôséget védené”, nem éri el célját. A kis praxisok bázisfinanszírozással való mesterséges életben tartása is megkérdôjelezhetô. Hiányzik a mûszer-amortizáció fedezete is. Az ellátás minôségét rontja, hogy a megszerzett tudás és jártasság, valamint a továbbképzés nem készíti fel a gyermekorvost több olyan feladatra, amely a házi gyermekorvosi tevékenység alapja. Ezt tükrözi, hogy a házi gyermekorvosok forgalmában döntô súllyal szerepel az akut betegellátás a prevenciós feladatokkal szemben. A fejlôdési eltérések korai felismerésére, a pubertáskorúak sokasodó érzelmi és magatartás-problémáinak ellátására a rendszer nincs igazán felkészülve. Tetézi a problémát, hogy az alapellátást segíteni hivatott szakellátó rendszer is pontosan azokon a területeken gyenge és szûk keresztmetszetû (korai fejlesztés, rehabilitáció, mentálhigiénés ellátás, sürgôsségi ellátás), ahol a feladatok ellátására a háziorvosi rendszer nem kellô felkészültségû. A háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység legnagyobb nehézsége a szakmai izolálódás. Ez a nagyvárosokban kevésbé jut érvényre, az elszórtan mûködô praxisokban azonban nehézséget jelent az egyes esetek kollegiális megbeszélése, a kórházi, klinikai konzílium vagy a szakmai képzéseken való részvétel, pedig a Házi Gyermekorvosok Egyesülete, a Magyar Gyermekorvosok Társasága, az egyetemi gyermekklinikák vagy az oktatókórházak gyermekosztályai színvonalas továbbképzéseket szerveznek az alapellátásban dolgozók számára. A vegyes praxist ellátó háziorvosok gyermekellátó tevékenysége Az 1547 vegyes praxist ellátó háziorvos gyermekellátó tevékenységének minôségére vonatkozóan kevés és csak közvetett információval rendelkezünk. Tevékenységük ellenôrzésére a gyermekgyógyász-szakfelügyelet nem terjedt ki. Bizonyított, hogy a vegyes praxisból több gyermek kerül fekvôbeteg-intézménybe, és több gyermek kerül elkésve felvételre. Gyógyszer-felhasználási adatok elemzésébôl azt is tudjuk, hogy terápiás gyakorlatuk korszerûtlenebb. A háziorvosi szak-

vizsga megszerzéséhez szükséges gyermekgyógyászati stúdium rendkívül rövid, az ezalatt szerzett tudás és gyakorlat – az oktatóintézmények véleménye szerint –, a gyermekellátásra elégtelen. Az országban még számos helyen mûködik általános gyermekgyógyászati szakrendelés és mozgó szakorvosi szolgálat (MSZSZ). Az MSZSZ az 1950-es években létrehozott ellátási forma, amely elsôsorban a csecsemô- (és várandós-) gondozásban hivatott szaksegítséget nyújtani a háziorvosoknak. Ez az ellátási forma ma rendkívül heterogén, az OEP által finanszírozott 62 szolgáltató egy része kórházban, más része szakrendelôben vagy praxisban dolgozó gyermekgyógyász. Van olyan szolgáltató, aki az önkormányzattal kötött szerzôdés alapján többletfinanszírozással mûködik. Nem tudjuk, hogy hány községben van ma ilyen ellátás, de ami fontosabb, azt sem tudjuk, hány olyan vegyes praxis van, ahol ez nincs megoldva. Azt azonban igen, hogy a háziorvosok többsége általában nincs jelen az elvileg konzultatív rendelésen, és számos esetben a „konzultációt” végzô orvos látja el azokat a preventív feladatokat, amelyekért a háziorvos felelôs, és amelyekért a fejkvótát kapja. A gyermekek érdekében a háziorvos konzultatív segítése alapvetôen fontos, tehát ezt a rendszert átalakítva tovább kell fejleszteni. Az általános gyermekgyógyászati szakrendelések döntô többségére szükség van, csak ott felesleges, ahol jól szervezett a házi gyermekorvosi szolgálat. A megelôzô ellátás A megelôzô ellátás területén a szûrôvizsgálatok általában megtörténnek, azonban az alkalmazott módszerekrôl és a kivitelezés minôségérôl kevés információval rendelkezünk. A szûrôvizsgálatok és a prevenciós programok nem mindegyikére vonatkozóan rendelkezünk módszertani irányelvekkel, és az eddig elkészültek sincsenek mind forgalomban. Pótlásuk, szakmai konszenzust követô, ismételt megjelentetésük a gyermekgyógyászszakma mellett más szakmák közremûködését is igényli. A védôoltásokra vonatkozóan ismételten megerôsítjük, hogy a felnövô generáció egészségét segítô intézkedés lenne a gyermekkorban is ajánlott, bár nem kötelezô vakcinák jelenleginél szélesebb körû és arányú térítési támogatása, ill. térítésmentessé tétele.

7

Ügyelet az alapellátásban A gyermekek esélye arra, hogy ügyeleti idôben gyermekorvosi ellátáshoz jussanak, területenként nagyon különbözô. Budapesten és a megyeszékhelyeken hétközi és hétvégi gyermekgyógyász-ügyeletek is vannak, a kisebb városokban hétvégén gyermekgyógyász-ügyelet, vagy szombaton és vasárnap reggel néhány órás gyermekgyógyászati rendelés mûködik. Sok helyen háziorvosok látják el az ügyeletet, néhány helyen gyermekgyógyász közremûködésével, de többnyire nélküle. Több kisvárosban a városi kórház gyermekosztálya látja el ügyeleti idôben a gyermekeket. A házi gyermekorvosok csak a legritkább esetben segítenek be a kórházi ügyeletbe. A háziorvoslásról szóló jogszabály a házi gyermekorvos számára is kötelezôvé teszi az ügyeleti ellátást, ám a helyi viszonyok döntik el, hogy ezt a kötelezettséget az önkormányzatok érvényesítik-e. Gyakori az ügyeletek adásvétele, néhol arra megfelelôen fel nem készült orvosoktól vásárolnak helyettesítô munkát. Általános panasz, hogy a gyermekügyeletek nemcsak sürgôsségi feladatot látnak el, sok esetben a szülôk kényelmi szempontjait szolgálják, máskor, fôként ha a rendelési idôk nem alkalmazkodnak a lakosság igényeihez, a rendelést pótolják. Gyakori, hogy az ügyeletben nincs gyermekellátásban járatos orvos. Iskola-, ifjúság-egészségügyi ellátás Az összesen 9285 oktatási-nevelési intézmény (óvoda, általános, középfokú és speciális iskola) egészségügyi ellátását 240 fôfoglalkozású iskola-(ifjúsági)-orvos, 1464 házi gyermekorvos, 1418 háziorvos és 100 egyéb szakorvos végzi. Az ellátásban 483 fôfoglalkozású és 3696 körzeti védônô vesz részt. Az orvosok és védônôk által ellátott óvodás és iskolás gyermekek száma közel 1 millió 800 ezer. A fôfoglalkozású iskolavédônôk száma a védônôi ellátás már folyamatban lévô átszervezése eredményeképpen kétszeresére növekedett, a fôfoglalkozású iskolaorvosok számában emelkedés nem várható. A folyamatok azt prognosztizálják, hogy az iskola-egészségügyi ellátás zöme a jövôben elsôsorban a védônôk feladata lesz. Az iskola-egészségügy jövôjével kapcsolatosan jelentôs véleménykülönbség van, mely döntôen arra vonatkozik, hogy hol és ki végezze az életkorhoz rendelt vizsgálatokat. Világszerte az a tendencia, hogy az egészségnevelést elsôsorban az oktatás oldja meg az egészségügy szakmai segítségével.

Rendszeresen esik szó párhuzamosan végzett vizsgálatokról, amelyeknek elôfordulásáról azonban nincsenek meggyôzô bizonyítékaink. A szûrôvizsgálati kötelezettség helye és felelôssége többféleképpen is magyarázható. Az iskola-egészségügyi ellátás szervezetileg heterogén, a terhelések szélsôségesek (Egy fôfoglalkozású iskolaorvoshoz minimum 362, maximum 7000 tanuló tartozik). A vegyes praxist ellátó háziorvosok többsége a saját rendelôben vagy a tanácsadóban látja el a tanulókat, de elôfordul ez a házi gyermekorvosokkal ellátott iskolákban is. Ennek oka elsôsorban az iskolaorvosi rendelôk hiánya. A szolgálat kommunikációs lehetôségei is rendkívül szegényesek: a vizsgált rendelôk fele rendelkezik telefonnal, 17%-a számítógéppel. A minimálfelszerelés sem biztosított sok helyen. A fôfoglalkozású orvosok egy-egy iskolában hetente 4–44 órát, a részfoglalkozásúak 0–15 órát töltenek. Az ellátott feladatok között a szûrôvizsgálatok, oltások dominálnak, az egészségnevelésben való részvétel változó. Az egészséges közétkeztetésre, a tanulók egészséges napirendjére alig figyelnek; a pedagógusok és szülôk kívánatos tájékoztatása csak az iskolák felében történik meg. A részfoglalkozású orvossal és védônôvel ellátott iskolákban elsôsorban (vagy csak) a védônôi jelenlét nevezhetô rendszeresnek. A pedagógusok igénylik az iskolaegészségügyi ellátást. Nem feltétlenül az orvosi, de egészségügyi képesítéssel és gyakorlattal rendelkezô szakember jelenlétét szeretnék. Az iskola-egészségügy feltételeinek megteremtésérôl az illetékes önkormányzatoknak kell gondoskodnia, sajnálatos, hogy a leginkább rászoruló településeken, ahol a legszegényebb és legkevésbé ellátott a lakosság, ott biztosított legkevésbé az iskola-egészségügyi ellátás. Gyermekrehabilitáció A gyermekkorúaknak 6–10%-a igényel rövidebb-hosszabb ideig neurohabilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat, ami a 14 éven aluli korosztályban országos szinten 100–140 ezer gyermeket jelent évente. Nagyon sok gyermek rehabilitációja az óvodai, ill. iskolai testnevelés vagy gyógytestnevelés keretében megoldható lenne, ha az erre szolgáló feltételek jobbak lennének. A teljes rehabilitációs szükséglet 8–10%-a igényel kórházi ellátást. A jelenlegi ellátókapacitás az igény egytizedének kielégítésére is alig elegendô, ráadá-

sul igen egyenetlenül oszlik el az országban. A 6400 mozgásszervi és belgyógyászati rehabilitációs ágyból mindössze 165 ágyon kezelünk gyermekeket (0,257%). Hasonló a helyzet az ambuláns rehabilitációt jellemzô szakorvosi és nem szakorvosi (zömében gyógytorna-) óraszámokkal. A kis kapacitás részben annak is „köszönhetô”, hogy nagyon kevés a rehabilitációs szakorvos a gyermekgyógyászok között (12 fô). Sok civil szervezet által kezdeményezett és mûködtetett szolgáltató próbálja pótolni az állami intézményrendszerbôl hiányzó ellátásokat, ezeknek azonban nincs szakmai kontrollja. A finanszírozás rendezése halaszthatatlan. Speciális gond a „rehabilitációra szoruló szülôk” kérdése is, akiknek szintén szakszerû segítségre van szükségük mind a kórházi, mind az otthoni életben. II. A GYERMEK-EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZER JÖVÔJE (JAVASLATOK) Alapellátás Egyenlôbb esélyeket A gyermekek számára szolgáló alapellátást a hozzáférhetôség szempontjából egységesebbé kell tenni, a minôségét pedig emelni kell. A jelenlegi házi gyermekorvosi hálózatot meg kell erôsíteni, és ahol a feltételek adottak, bôvíteni kell. Ahol a körülmények miatt a házi gyermekorvosi ellátás jelen formájában nem bôvíthetô, a vegyes praxist ellátó háziorvos gyermekellátó tevékenységének színvonalát kell emelni. Ennek lehet eszköze a praxisközösségek, kistérségi egészségügyi centrumok kialakítása, ami azonban csak hosszú távú stratégiaként képzelhetô el, hiszen ma ennek sem az erkölcsiszakmai, sem a finanszírozási motivációja nincs meg. A vegyes praxist ellátó háziorvosok képzésében növelni kell a gyermekgyógyászat súlyát. A meglévô MSZSZ-re is alapozva a konzultációs rendszert olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy 1 éves életkor alatt az újszülöttkort követôen legalább két ízben, 1–6 éves kor között legalább évente lásson minden gyermeket gyermekszakorvos. A háziorvos igényelje a konzultációt és legyen jelen. A konzultációt végzô ne lásson el a háziorvos helyett alapfeladatokat. A konzultáció terjedjen ki a fejlôdés követésére, problémáira és a krónikus betegségekre, helye pedig alkalmazkodjon a terület igényeihez. A feladatot végezheti a korábban MSZSZ-t ellátó, a területi munkát jól is-

9

merô szakorvos, de végezheti a közeli településen dolgozó házi gyermekorvos is. A hatékony segítség feltétele annak méltó finanszírozása is. A gyermekotthonokban gondozottakat lehetôleg gyermekgyógyász lássa el, amennyiben ez nem valósítható meg, a konzultáció terjedjen ki az ott ápolt gyermekekre is. A minôség javítása Problémaorientált, gyakorlatias és számon kérhetô képzés, továbbképzés mellett el kell készíteni az alapellátásra kidolgozott szakmai irányelveket, ellátási protokollokat. A házi (gyermek)orvos többletszakvizsgáját, bizonyított jártasságát és többletszolgáltatásait anyagilag és erkölcsileg is dotálni kell. Bizonyos vizsgálatok (vizeletvizsgálat tesztcsíkkal, torokváladék vizsgálata Strep-teszttel, CRP-vizsgálat gyors módszerrel, süllyedés, fehérvérsejtszám, hematokrit mérése, EKG, ABMP és légzési csúcsáramlás mérése) alapellátásban történô elvégzése gyorsabbá, adekvátabbá, költséghatékonyabbá teheti a kezelést, csökkentheti a felesleges antibiotikus kezelések számát, növelheti a lakosság megelégedettségét, a háziorvosok presztízsét és csökkentheti a laboratóriumok zsúfoltságát. Mindezek mellett átgondolandó, hogy az alacsony lélekszámú praxisok életben tartása célszerû-e. Ügyeleti ellátás

10

Az ügyeleti ellátás csak az egész ellátórendszer átalakításával párhuzamosan, az OMSZ-szal egyeztetve, a területi adottságokat messzemenôen figyelembe véve korszerûsíthetô. Figyelembe kell venni azt is, hogy a házi gyermekorvosi ellátáshoz való nehéz hozzáférés is indukál „indokolatlan” ügyeleti ellátást (pl. egymûszakos rendelések). A Házi Gyermekorvosok Egyesületével egyetértve már rövid távon javasoljuk, hogy ahol lehet, legalább 8 gyermekpraxis részvételével szervezzenek hétközi és hétvégi gyermekszakorvosi ügyeletet. Ahol ennél kevesebb praxis mûködik, ott délutáni rendelés, hétvégén pedig délelôtti gyermekorvosi ellátás biztosításával kell a felnôttügyelet terheltségét enyhíteni. Az OMSZ orvosainak jártasságát a gyermekek sürgôsségi eseteinek ellátásában növelni kell. Az egészségtan-oktatás is csökkenthetné a jelenlegi ügyeleti terheltséget. Hosszabb távon néhány kis forgalmú és hiányos személyi ellátottsággal küszködô gyermekosztály átalakítása nappali kórházzá és ügyeleti sürgôsségi ellátó-

hellyé a gyermekügyelet problémáit is megoldaná az adott területen. Kistérségi ügyeleti központok, alapszintû sürgôsségi ellátóhelyek kiépítése és a szállítás megoldása a követendô módszer. Iskola-, ifjúság-egészségügyi ellátás Meg kell fontolnunk az iskola-, ifjúságegészségügyi ellátás fejlesztésének irányait. Egyeztetést igényel, hogy kinek a feladata legyen a 3–6 éves, többségében óvodába járó gyermekek életkorhoz kötött orvosi vizsgálatának elvégzése. A praxis orvosáé, akihez a gyermek tartozik, vagy az óvodát ellátó orvosé? Hatványozottabban merül fel ez a kérdés az iskolával kapcsolatban, ahol a kötelezô kampányoltások is nehezítik a helyzetet. Választ kell találnunk arra is, hogy mennyiben módosítja az iskolaorvosi ellátás feladatát az, hogy a jövôben sokkal több fôfoglalkozású védônô dolgozik majd az iskolákban. Hogyan használhatnánk ki jobban a preventív ellátásra, a szûrôvizsgálatok elvégzésére is felkészített védônôk képzettségét és jártasságát? Az egymásnak ellentmondó jogszabályokat csak az alapkérdések eldöntését követôen lehet harmonizálni. A középfokú tanintézetek iskolaorvosi ellátását senki sem kérdôjelezi meg. Az iskolai egészségneveléssel kapcsolatban rendkívül sok a szakértelmet nélkülözô hozzászólás és javaslat. Véleményünk szerint az iskolai egészségnevelés elsôsorban a közoktatás kompetenciája, amelyhez azonban az egészségügynek minden lehetséges segítséget meg kell adnia. Serdülôk egészségügyi ellátása A szokványos egészségügyi mutatókkal mérve a serdülôkor az élet legegészségesebb periódusának látszik. Ez az életkor azonban a csecsemôkor mellett a testi és szellemi, valamint érzelmi fejlôdés legintenzívebb idôszaka, amely éppen a drámai hormonális és pszichés változások miatt hajlamosít a kockáztató magatartásra. Erre az életkorra jellemzô a spontán orvoshoz fordulás alacsony aránya, az egészségügyi szakemberekkel való együttmûködés akadozása, az úgynevezett rejtett morbiditás magas aránya. Mindezen jellemzôk tükrözôdnek a balesetek és baleseti halálozás, a serdülôkori terhességek és kriminalitások, valamint a serdülôkori öngyilkosságok és depresszió gyakori elôfordulásában. A fejlett egészségüggyel rendelkezô országokban az elmúlt évtizedekben a serdülôkorúak egészségügyi ellátására

szolgáló speciális intézményeket hoztak létre. De míg az Egészségügyi Világszervezet különös figyelmet fordít erre a korosztályra, nálunk még az a szervezett ellátás is visszafejlôdött, ami eddig volt. Az ifjúság-egészségügyi hálózatot kiegészítve, s egyben annak szakmai hátterét is biztosítva legalább a fôvárosban és a nagyobb városokban létre kellene hozni a többszakmás „serdülô-tanácsadókat” és orvosi rendeléseket. A gyermekpszichiátriai, gyermekpszichológiai kapacitás és a tanácsadásban járatos szakemberek számának növelése ebben a vonatkozásban különösen fontos. Rehabilitáció Elsô lépésben fel kell mérni az igényeket és a meglévô ellátási lehetôségeket. Ki kell építeni a regionális ellátórendszert, mely 6–7, egyetemi klinikához vagy országos intézethez kötött, lehetôleg intenzív osztályos háttérrel is rendelkezô, 20–40 ágyas gyermekrehabilitációs osztályból áll. A központok feladata lenne a kisebb, lakóhelyhez közeli ellátók szakmai irányítása, felügyelete és képzése is. A régiós modell esszenciális eleme a lakóhely közeli ellátási struktúra kiépítése, mivel a gyermekek rehabilitáció iránti igénye 90–95%-ban járóbeteg-ellátási formában is megvalósítható. Fekvôbeteg-ellátás Újszülöttellátás A helyzetelemzésben leírtaknak megfelelôen – az újszülöttellátás biztonsága érdekében – kötelezô gyakorlattá kell tenni olyan harmadik, kizárólag az újszülött ellátásért felelôs személy jelenlétét minden szülésnél, aki szükséghelyzetben az újszülött újraélesztését el tudja végezni. Struktúraátalakítás Megfelelô szakmai és társadalmi elôkészítés után több kis osztályt át lehetne alakítani nappali kórházzá és alapszintû sürgôsségi-ügyeleti központtá. A 4–6 ágyas nappali kórház a jelenleg dolgozó néhány orvossal mûködtethetô lenne, és ôk elláthatnák a szülészeti osztály újszülöttjeit is. A nappali kórház keretén belül egyrészt bizonyos diagnosztikai tevékenység, másrészt terápiás és állapotkövetési feladatok is elvégezhetôk. A nappali mûszak végén döntene az ellátást vezetô orvos, hogy a beteg hazaküldhetô, vagy szükség van huzamosabb hospitalizációra a legközelebbi nagyobb, jobban fel-

szerelt, személyzeti ellátásában is jobban biztosított kórházi gyermekosztályon.

ahol annak szükségessége megkérdôjelezhetô. Meg kell kezdeni ezek felülvizsgálatát.

A kórházi ellátás helye

Mentálhigiénés ellátórendszer

Jelenleg nincs szabályozva, hogy melyik osztály milyen életkorú beteget láthat el. Ez nemcsak szakmai gondokat vet fel, hanem sok esetben súlyosan sérti a gyermekek jogait is. Rendeletileg kellene szabályozni és finanszírozással kikényszeríteni, hogy a 14 év alatti gyermekeket lehetôség szerint gyermekosztályon helyezzék el. A 14–18 éves korosztály elhelyezésérôl a betegségtôl függôen kell dönteni. Amennyiben a 14 éven aluliak hospitalizációja nem gyermekosztályon történik, akkor a gyermekeket ellátó osztálynak biztosítania kell a gyermekek elkülönített ellátását az életkoruknak megfelelôen felszerelt és berendezett kórteremben. A gyermekorvosi ellátás lehet konziliáriusi jellegû, de az ügyeleti (sürgôsségi) ellátásban részt kell vennie gyermekorvosnak. Az ápolást gyermekápolónô végezze.

Az ellátórendszer kapacitását és szervezettségét hosszú távon javítani kell. Ezt megelôzôen a konszenzusra kell jutni abban, hol történjen az akut, súlyos pszichiátriai ellátásra szoruló gyermekek és serdülôk ellátása; milyen módon alakítandó ki a gyermekkorú drogfüggôk – jelenleg teljesen insufficiens – ellátása.

Általános gyermekgyógyászati szakrendelések A házi gyermekorvosi hálózat bôvülése, és egyes kórházi gyermekosztályok átalakítása miatt olyan helyen is mûködik általános gyermekgyógyászati szakrendelés,

Finanszírozás A gyermekegészségügy az általában alulfinanszírozott egészségügyön belül is hátrányos helyzetben van mind a járóbeteg-, mind a fekvôbeteg-ellátás vonatkozásában. Ismeretes az is, hogy a közeljövôben jelentôs ráfordításnövekedéssel nem számolhatunk. Olyan strukturális változtatást javasolunk, amely korszerûsíti a gyermek-egészségügyi ellátás rendszerét, több vonatkozásban javítja az ellátást, jobban érvényesíti a gyermekek jogait a minél jobb egészségügyi ellátáshoz, csökkenti az ellátás egyenlôtlenségeit és több vonatkozásban javítja a költséghatékonyságot. Ennek érdekében több alkalommal kértük a gyermekek ellátására fordítható pénzösszeg elkü-

lönített kezelését („gyermekkassza”). Bár a javaslatot az elôzetes tárgyalások során mind az OEP fôigazgatója, mind a Parlament Egészségügyi és Szociális Bizottsága elvetette, szeretnénk biztosítani, hogy a gyermekegészségügy anyagi helyzete az esetleges változások során se rosszabbodjon. Nem szeretnénk, ha a megtakarítást jelentô reformelképzelések bevezetésével egy idôben, az anyagi ráfordítást igénylô változtatások elmaradnának. A célkitûzéseknek a végrehajtása nem elsôsorban a gyermek-egészségügyi ellátórendszer kompetenciája, multiszektoriális, társadalmi együttmûködésre van szükség, amelyben azonban a gyermekegészségügyi ellátórendszernek kiemelt szerepe van.

Nem kell profilaxis! 33/2005. (VIII.24.) EüM rendelet szerint scarlatina esetén a beteggel érintkezett személyeket nem szükséges orális penicillinkezelésben részesíteni. Az érintett gyermekközösségekben felvételi zárlat elrendelése nem szükséges.

A Házi Gyermekorvosok Egyesületének véleménye „A gyermek-egészségügyi ellátórendszer fejlesztése” címû dokumentumról Általános megjegyzések A gyermekegészségügy részérôl az elsô, átfogó igényû, reformértékû gondolatokat is magába foglaló dolgozat. A helyzetelemzéssel alapvetôen egyetértünk. A fejlesztés rövid és hosszú távú céljait azonban különválasztva kellene tárgyalni, mert így nem teljesen világos, hogy melyek a reform fô elemei, melyek a fô irányai. A dolgozat bizonyos túlhaladott strukturális elemeket vagy változatlanul hagy, vagy lényegi változtatás nélkül túlélésre kárhoztatja azokat (iskolaorvosi ellátás, MSZSZ, nappali kórházak, nyitott sürgôsségi osztályok, vegyes praxisok gyermekellátó munkája). Az alapellátásra vonatkozó dicsérô és kritikai megjegyzésekkel sok vonatkozásban egyetértünk, a kiegyensúlyozottabb, az egész ellátórendszert érintô (kórházak, iskola-egészségügyi rendszer), kritikus elemzést azonban hiányoljuk a dolgozatból. Bár körültekintô véleménynyilvánításra rövid idô állt rendelkezésünkre, a valóban reformértékû változtatásokról a következô nézeteket képviseljük: Fô fejlesztési irányok

12

Nézetünk szerint a magyar gyermekegészségügyi rendszernek két alappilléren kell nyugodnia: a magas technológiát, a magasan specializált tudást koncentráló klinikákon, kiemelt kórházakon, valamint a jól képzett házi gyermekorvosokon, a kiterjesztett kompetenciájú gyermekorvosi praxisokon. Minden egyéb ellátási rendszer (pl. fôállású iskolaorvos a középiskolákban) ezt csak kiegészítheti. Világossá kell tenni, hogy az adott gyermek ellátásáért ki a felelôs („egy gazda” szemlélet). Ahol lehetséges, a teammunkán alapuló csoportpraxisok, egészségközpontok kialakítását kell szorgalmazni, akár a finanszírozás megváltoztatásával is. Ez sok helyen kiválthatná a háziorvos gyermekellátó tevékenységét, a lakossághoz közelebb vinné a szakellátásokat, kevesebb gyermekorvost igényelne. Jobban ki lehetne építeni a központi ügyeleteket, megszüntetné a káros szakmai izolációt. Az egészségközpontok kialakítása, a degresszió, a bázisfinanszírozás eredeti cé-

loknak megfelelô módosítása csökkentené a házi gyermekorvosi ellátás földrajzi egyenetlenségét, és megoldaná a kis létszámú praxisok problémáját. Meg lehetne szüntetni az esélyegyenlôséget nem biztosító MSZSZ-t és az általános gyermekgyógyászati szakrendeléseket is. Fejlôdô infrastruktúránk (úthálózat, közlekedés stb.) lehetôvé teszi, hogy az eddigi, könnyebben elérhetô, alacsonyabb színvonalú és egyenlôtlen ellátás helyett, ugyan lakóhelyétôl távolabb, de szakmailag kielégítô, definitív kezelést és gondozást kapjon minden gyermek. Megfelelô „logisztikával” (pl. önkormányzati gépkocsi a betegek szállítására) sok, nehezen fenntartható, ugyanakkor nem elfogadható színvonalú rendelôt lehetne kiváltani. A védônôi szolgáltatás jelenlegi „fejlesztése”, a védônôk körül kialakított szemlélet gátolja a – világon már sok helyen alkalmazott – korszerû teammunka kialakítását. Véleményünk szerint a kis forgalmú gyermekosztályokat nem nappali kórházzá vagy alapszintû sürgôsségi ügyeleti központtá, hanem a körülményektôl függôen alapszintû „health centerré” vagy rehabilitációs ellátóhelyekké kell átalakítani. A fôvárosban és az egyetemi nagyvárosokban az összevonásokkal felszabaduló ágyakon pszichiátriai vagy rehabilitációra szoruló betegeket kell ellátni. Felesleges, és csak a rossz struktúra túlélését szolgálja a nagyvárosi kórházakban is az ún. sürgôsségi osztályok kialakítása. Ezek beteganyagának nagy részét – ismerve a lakosság igényeit, szokásait – az alapellátásban is ellátható beteganyag tenné ki. Erre a folyamatos elérhetôséggel, a jobban szervezett rendelésekkel mûködô házi gyermekorvos és a korszerû diszpécserszolgálattal irányított központi gyermekgyógyászati ügyelet esetén nincs szükség. A sürgôsségi igény ne a kórházi vizsgálatnál dôljön el, ne egyedül a szülô döntsön a valóságos sürgôsségi szükségletrôl. Az újszülöttosztályok 24 órás sürgôsségi ellátását nem lehet egy gyermekorvosra bízni, legfeljebb a szakmai szempontból biztonságos hazabocsátás megoldását várhatjuk el tôle.

A háziorvosok és a felnôttosztályok gyermekellátó képességének javításával természetesen egyetértünk, de ez a törekvésünk nem járhat ezeknek az alacsonyabb színvonalú ellátási formáknak hosszú távú fenntartásával, netán hamis indokokra hivatkozó preferálásával. A „közelebb és rosszabb” helyett legyen a „távolabb és jobb” szemlélet az elfogadott. A gyermekek kezelésében a felnôtt profilú ellátások részesedését tehát csökkenteni kell. A házi gyermekorvos tevékenysége az említett laborvizsgálatokon kívül megfelelô finanszírozással, más eszközös vizsgálatokkal is kiegészíthetô (ABPM, EKG, csúcsáramlás-mérô, egyszerû spirometria, allergiatesztek stb.) Az ügyeleti ellátás „tartalmát illetôen” ne legyen a hétköznapi és a nappali rendelések hétvégi és éjszakai meghosszabbítása. Meggyôzôdésünk, hogy megfelelô kérdezôprotokollok segítségével nagymértékben csökkenteni lehet az ügyeleti terheket. A sürgôsségi ellátás az OMSZ-ra és/vagy a gyermekkórházakra telepítve valóban legyen sürgôsségi ellátás. Speciális, hatékony és gyors. Az egészségközpontokon alapuló központi ügyeleti szolgálatok, valamint az intenzifikált sürgôsségi ellátás mellett nincs szükség sem nappali kórházakra, sem ún. alapszintû sürgôsségi osztályokra. Világos, átlátható, csak a szakmai szükségleteken alapuló és csak azok kielégítésére szolgáló sürgôsségi és ügyeleti szolgálatokra van szükség. A lakossági igények kritikátlan kielégítése rontja e rendszerek hatékony mûködtetését. A fent vázolt, áttekinthetô, háromszereplôs (kórház, házi gyermekorvosi ellátás és sürgôsségi ellátás) gyermek-egészségügyi rendszerben jóval kisebb szerep hárulna az ügyeleti ellátásra, a fôállású iskolaorvoslásra. A 3–14 évesek részállású óvodai és iskolai orvosi ellátásában jelentkezô párhuzamosságok megszüntetését javasoljuk. A párhuzamosságok szakmailag, emberileg károsak, és gyakran zavarokat okoznak. E korosztályok szûrôvizsgálatait nagyobb bizalommal lehetne a védônôre és a gyermek házi gyermekorvosára bízni. A fôállású iskolavédônôk

számának növekedése lehetôvé teszi az iskolák egészségügyi ellátásának tartalmi megújítását. Az elemi iskolák gyermekorvosi ellátásának körülményei nagyrészt nem teszik lehetôvé a színvonalas munkavégzést, a finanszírozás pedig méltatlanul alacsony.

szírozásunkért magasabb költségvetési szinteken kellene – még reménytelenebb – harcokat vívni. A gyermek-fekvôbetegellátás átalakításakor felszabaduló forrásoknak ugyanakkor szerintünk is a rendszerben kell maradniuk. Erre garanciák szükségesek.

Közös kassza

Összefoglalva

Ebben a kérdésben korábban kifejtett véleményünk változatlan: vagyis továbbra sem tartjuk elképzelhetônek a kórházi és a házi gyermekorvosi kassza összeolvasztását. Nem látjuk ugyanis megalapozottnak, hogy a közös kassza nagyobb anyagi forrást biztosíthatna az egész gyermekellátásnak. A speciális gyermekigényeket ezzel továbbra sem ismernék el, a finan-

Céljaiban határozott, a felvetôdô reformgondolatokat következetesen végigvivô, a fenti prioritásokat magába foglaló tervezetet támogatunk. A fokozatos megvalósíthatóság, a rövid távú intézkedések nem csorbíthatják a hosszabb távú érdemi reformokat. Miközben világos, áttekinthetô, korszerû és hatékony ellátási struktúra megvalósítására törekszünk, és ennek dominanciáját kívánjuk, nem ki-

fogásoljuk a helyi körülményeknek megfelelô, de szakmai szempontból racionális, a távlati elképzelésekbe beilleszthetô megoldásokat. A gyakori hivatkozás a „helyi igényekre” azonban akadályozza a valóban korszerû, a megváltozott morbiditási szükségleteken alapuló, egységes ellátórendszer kialakítását. Az anyag – kiváló helyzetelemzése mellett – sok vonatkozásban új megközelítést, támogatásra érdemes javaslatot tartalmaz. Fájlaljuk azonban, hogy az anyag elkészítésében nem vehettünk részt. A véleménynyilvánításra adott rövid határidô a részletesebb konzultációt már nem tette lehetôvé. Fenti kiegészítéseinket fogadják jó szándékú együttmûködésünk jelének.

In memoriam Professzor Dr. Török Éva A Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1957-ben szerzett orvosdoktori diplomát summa cum laude minôsítéssel. Ezt követôen a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Bôrés Nemikórtani Klinikáján dolgozott, 1960-ban lett a bôr- és nemi betegségek szakorvosa, 1963-ban szakvizsgát tett kozmetológiából. 1970 márciusától vezette a Heim Pál Gyermekkórház Bôrgyógyászati osztályát. 1959-tôl oktatott orvostanhallgatókat, sorozatban szervezte a gyermek-bôrgyógyászati tanfolyamokat. 1978-ban elnyerte az OTKI „Kiváló oktatója” címet. 1973-ban Mexikóban választották a Nemzetközi Gyer-

mekbôrgyógyász Társaság Intézôbizottságának tagjává. 1984-tôl a Magyar Dermatológiai Társaság Gyermekbôrgyógyász Munkacsoportjának elnöke és az Európai Gyermekbôrgyógyász Társaság (ESPD) hazai képviselôje. A Magyar Dermatológiai Társulat vezetôségi, a Bôrgyógyászati és Venerológiai Szemle szerkesztôbizottsági tagja. Az orvostudományok kandidátusa címet 1989-ben kapta meg, 1992-tôl a SOTE címzetes egyetemi tanára. 1997-ben Kaposi Mór emlékplakettet, 1998-ban Batthyányi – Strattmann díjat nyert. 2000-ben Heim Pál éremmel ismerték el tudományos tevé-

kenységét. Nevéhez 125 tudományos dolgozat és 5 könyvrészlet fûzôdik. „Gyermekbôrgyógyászat” címû könyve 1987-ben jelent meg, a második, átdolgozott kiadás dr. Rutkai Krisztina társszerzôségével 1995-ben, a harmadik 1997-ben készült el. A gyermekbôrgyógyászat hazai megteremtôje itthon és külföldön egyaránt elismerést vívott ki szakmaszeretetével, és azzal az odaadással, ahogyan oktatta a kollégákat. Emlékét megôrizzük, és az utat, mellyel irányt mutatott, követni próbáljuk. DR. SZALAI ZSUZSANNA PHD HEIM PÁL GYERMEKKÓRHÁZ BÔRGYÓGYÁSZATI OSZTÁLY

A Magyar Gyermekorvosok Társaságának 2005. évi Nagygyûlése Az MGYT évi Nagygyûlése szeptember 29 – október 1-ig Balatonszárszón a Magyarországi Református Egyház konferenciaközpontjában került megrendezésre. A szép és nyugodt környezet, a kiváló szervezés egyaránt lehetôséget biztosítottak a pihenésre, a feltöltôdésre és az ismeretanyag felfrissítésére. A gyermekgyógyászat legújabb tudományos eredményeit ismertetô referátumok mellett a konferencia fô vezérfonala a „Beteg gyermek a családban és a társadalomban” volt. Mészner

Zsófia elnöki, Szabó László fôtitkári beszámolójára a küldöttértekezleten került sor. Ekkor adták át az idei Schöpf-Mérei- és Bókay János-kitüntetéseket is Gyurkovits Kálmán és Sólyom László profeszszoroknak. A kitüntetetteknek gratulálunk, a szervezôknek, Fekete György professzornak és Velkey György fôigazgatónak köszönetünket fejezzük ki. KÁLMÁN MIHÁLY

13

Gyermekek gyermekorvosi és háziorvosi alapellátásának összehasonlító vizsgálata Magyarországon DR. KÁDÁR FERENC1, DR. KÁLMÁN MIHÁLY1, DR. PÁLL GABRIELLA2, DR. STUNYA EDINA1, DR. PAKSY LÁSZLÓ1 1 Házi Gyermekorvosok Egyesülete 2 Országos Gyermekegészségügyi Intézet

14

A gyermekek alapellátását az Európai Unió országai közül Nagy-Britanniában, a skandináv és a balti államokban, Hollandiában vagy Portugáliában háziorvosok, Spanyolországban, Olaszországban,Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, Németországban, Ausztriában, Szlovéniában vagy Magyarországon jelentôs részben, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában pedig kizárólag gyermekorvosok végzik. A gyermekellátás minôségét még a gazdaságilag egyformán fejlett Belgium és Hollandia, vagy Franciaország és Anglia között is nehéz összevetni, az összehasonlítás azonban még nehezebb az eltérô fejlettségû országok között. A háziorvosi és a gyermekorvosi ellátórendszert már csak azért is nehéz összemérni, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egészségi állapotot az egészségügy legfeljebb 15–20%-ban határozza meg. A kérdés, hogy kell-e a gyermekek alapellátásához gyermekorvos, vagy másként fogalmazva, jobb-e ott a gyermekek egészségi állapota, ahol alapellátásukat gyermekorvos végzi, az Egyesült Államokban és Európában is, ismételten felmerül. Tudományos igényû vizsgálattal alátámasztott válasz azonban nem nagyon született. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Szervezetek Szövetségének álláspontja szerint a csecsemô-, gyermekés ifjúkorúak területi ellátását optimális szinten a gyermekorvosok biztosítják. Az érvek csatájában azonban nem elég, ha csak mondjuk, hogy jobbak vagyunk, a szakmai érveket adatokkal, számokkal is jó, ha megerôsítjük. Magyarország lakosságának 20%-a 19 éven aluli. Az alapellátásban dolgozó 6651 fôállású orvos közül 1576 gyermekorvos. Az 5075 háziorvos közül 1546 lát el (vegyes) praxisában 15 éven aluli gyermeket. Míg gyermekgyógyászati szakvizsgát ötéves posztgraduális képzés után lehet tenni, addig a háziorvosok szakképzésük során mindössze három hónapot töltenek gyermekgyógyászattal. És míg a gyermekorvosok praxisához tartozók átlagosan 74%-a, a vegyes praxisba tartozók legfeljebb 15%-a 14 éven aluli. A gyermekorvosok és a háziorvosok gyermekgyógyászati képzettsége és gya-

korlata tehát lényegesen eltér egymástól. Magyarországon a 14 éven aluli gyermekek 77%-a gyermekorvosi, 23%-a vegyes praxisba tartozik. Ez az arány jó lehetôséget kínál a két orvosi csoport gyermekellátó munkájának öszszehasonlítására. Célkitûzés Célunk az ellátás minôségének összehasonlítása volt, ezért olyan mennyiségi mutatókat kerestünk, amelyekkel a gyermekorvosok és a háziorvosok gyermekellátásának minôsége jellemezhetô. Olyan adatokra voltunk kíváncsiak, amelyekkel az ellátás teljes vertikumának: a megelôzésnek, a gyógyításnak és a gondozásnak a színvonala is mérhetô. Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy különböznek-e a házi gyermekorvosok és a vegyes praxisokat ellátó háziorvosok gyógyszerfelírási szokásai, valamint arra, hogyan függ össze a gyermekgyógyászati fekvôbeteg-ellátás igénybevétele az alapellátó orvos képzettségével. A leggyakoribb betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek adatait dolgoztuk fel. Fontosnak tartottuk, hogy olyan gyógyszerek használatát elemezzük, melyek gyakoribb vagy ritkább felírása, minôségi mutatóként értelmezhetô. Mennyiségi adatokkal akartuk jellemezni, hogy melyik csoport ad több preventív gyógyszert, hypoallergén tápszert vagy fakultatív védôoltást. A diagnosztikus éberséget a Magyarországon igen magas prevalenciájú, és gyakran aluldiagnosztizált vashiány kezelésére rendelt vaskészítmények felírásán keresztül mértük. Az akut betegellátásra az antibiotikum-használatból következtettünk, a fogyasztáson belül a használt szerek profilját is vizsgáltuk. Néztük, hogy melyik csoport antibiotikum-rendelési gyakorlata áll közelebb a terápiás protokollokhoz. A krónikus betegellátást az asztmakezelésre rendelt szerek összehasonlításával közelítettük meg. Érdekelt bennünket az is, hogy a leggyakrabban elôforduló, kórházi kezelést általában nem igénylô betegségek, mint például a felsô és alsó légúti infekciók, húgyúti vagy gastrointestinalis fertôzések miatt a gyermekorvosok vagy a házi-

orvosok küldenek-e arányaiban több gyereket kórházba. A kórházi ápolás költségeire az ápolási idô hosszából próbáltunk következtetni. Módszer Tapasztalataink szerint az orvosoktól származó adatok sok esetben pontatlanok, ezért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszer- és fekvôbetegadatbázisát használtuk. Hogy elkerüljük a szezonális ingadozásból adódó eltéréseket, a 19 év alatti lakosság egy teljes évre (2003. július 1 – 2004. június 30.) vonatkozó adatait tekintettük át. A vizsgálat az egész országra kiterjedt. Az adatokat 0–1, 2–5, 6–14 és 15–19 éves korcsoportos bontásban elemeztük és 10 000 azonos korú betegre vonatkoztatva, statisztikai módszerrel (χ2-próbával) dolgoztuk fel. Eredmények Megelôzés Magyarországon a rachitisprofilaxist orális D-vitamin-készítménnyel szakmai protokoll írja elô. Adataink alapján a gyermekorvosok szignifikánsan több D-vitamint rendelnek. K-vitamint az érvényes módszertani ajánlás szerint a csecsemôk a kizárólagos anyatejes táplálás ideje alatt kapnak, hetente adagolva, per os készítmény formájában. A házi gyermekorvosok és háziorvosok között a K-vitamin-felhasználásban mintegy kétszeres különbség észlelhetô. Magyarországon a konjugált meningococcus-vakcina jelenleg még nem tartozik az oltási rendbe tartozó védôoltások közé. Így az alapellátás munkáján múlik, hogy milyen átoltottsági arányt sikerül elérni. A gyermekorvosok és a vegyes praxisok között ebben a tekintetben mintegy hatszoros a különbség. Szakmai irányelvek szerint anyatej hiányában a magas allergiakockázatú csecsemôk részére a késôbbi allergiás megbetegedések megelôzése érdekében részlegesen hidrolizált fehérjéket tartalmazó, hypoallergén tápszert kell rendelni. A felmérés szerint a gyermekorvosok által ellátott csecsemôk nagyobb arányban részesülnek ebben a korszerû táplálási formában.

Gyermekorvosi és vegyes praxisban rendelt, vényköteles szerek mennyisége 10 000 azonos korú, azonos praxisnemhez tartozó gyermekre vonatkoztatva, korcsoportos bontásban. A diagramokon a statisztikai szignifikancia szintjét csillag jelzi. (***p< 0,001) KONJUGÁLT MENINGOCOCCUS C-VAKCINA

K-VITAMIN

900

*** doboz/10 000 gyerek

doboz/10 000 gyerek

4500

3000

1500

0

***

750 600 450 300 150

***

0

0–1 év

0–1 év

VASKÉSZITMÉNY

HYPOALLERGÉN TÁPSZER 3000

***

doboz/10 000 gyerek

doboz/10 000 gyerek

20 000

10 000

0

*** 2000

1000

0–1 év

ANTIBIOTIKUM

*** 0–1 év

2–4 év

5–14 év

doboz/10 000 gyerek

doboz/10 000 gyerek

***

***

200

SUMETROLIM

0–1 év

2–4 év

***

***

5–14 év

15–19 év

QUINOLONSZÁRMAZÉKOK

***

***

doboz/10 000 gyerek

doboz/10 000 gyerek

***

300

2500

***

0–1 év

2–4 év

5–14 év

***

150

*** 0

15–19 év

III–IV. GENERÁCIÓS CEPHALOSPORIN ***

1000

***

2800 2100 1400 700

*** 0–1 év

2–4 év

5–14 év

*** 15–19 év

doboz/10 000 gyerek

doboz/10 000 gyerek

15–19 év

***

0

15–19 év

5000

0

5–14 év

I.M. KRISTÁLYOS PENICILLIN

4000

3500

2–4 év

400

***

0

*** ***

0

0–1 év

8000

0

2–4 év

5–14 év

15–19 év

INHALÁLT BÉTA-MIMETIKUMOK ***

750

*** 500

*** ***

250 0

0–1 év

2–4 év

5–14 év

15–19 év

15

A vashiánynak nemcsak a vérszegénység kialakulásában van szerepe, de optimális vasellátottság kell az immunrendszer mûködéséhez vagy az idegrendszer fejlôdéséhez is. A hiányállapot felismerése megfelelô tudásszintet igényel. A gyermekorvosok minden korcsoportban viszonylag több vaskészítményt rendelnek. Gyógyítás Közismert, hogy Magyarországon több antibiotikumot használnak, mint amenynyi szükséges. Sok esetben vírusinfekciók kezelésére is antibiotikumot írnak fel. A gyermekgyógyászat és az infektológia vezetôi évek óta küzdenek a jelenség megfékezéséért. Ilyen körülmények között a jobb minôségû ellátást az alacsonyabb antibiotikum-indikáció jellemzi. Az alapellátásban történt antibiotikumfogyasztás összesített adatai szerint a gyermekorvosok minden korcsoportban kevesebb antibiotikumot rendeltek. A Promtcillin, Retardillin intramuscularis használata évtizedekkel korábban még bevált gyakorlat volt. Indikációjuk azonban ma már igen szûk, mégis sokan alkalmazzák. Napjainkban jóval kevesebb

gyermekorvos, mint háziorvos használja gyermekellátásban ezt az elavult és orális készítményekkel jól helyettesíthetô adagolási formát. A Sumetrolim, ami sulfametoxazol és trimeproprim kombinációját tartalmazó per orális szulfonamidkészítmény, indikációs köre szintén szûk. Sajnálatos, hogy a gyakorlatban még mindig jellemzô a túlzott használatuk, fôként légúti fertôzések kezelésére. A vegyes praxisokban ez a jelenség jóval erôteljesebb. A gyermekkor a quinolonszármazékok alkalmazásának tekintetében kontraindikációt jelent. Ez a széles hatásspektrumú antibiotikum-csoport a felnôttek bakteriális infekciójában elterjedt kezelési alternatíva. Adataink szerint a vegyes praxist ellátó kollégák a gyermekek, serdülôk esetében is hamarabb nyúlnak ezekhez a készítményekhez, felülbírálva ezzel az érvényben lévô alkalmazási elôiratban foglaltakat. Az antibiotikumok közül a III–IV. generációs cephalosporin felhasználásának vizsgálata arra utal, hogy ezekbôl a szerekbôl a házi gyermekorvosok rendelnek – talán indokolatlanul – többet. Ez az

eredmény az oktatási, továbbképzési szükségletek meghatározásához is fontos. Gondozás A szakemberek szerint Magyarországon az asztma a leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség, aluldiagnosztizált és alulkezelt. A diagnosztikai besorolás és kezelési elvek egységesítésére nagy nemzetközi erôfeszítések történtek, melyek eredményeként egyszerû, könnyen elsajátítható guide-line-ok láttak napvilágot. Az ajánlásokban a preferált adagolási forma mind a rohamoldó, mind a rohammegelôzô szerek tekintetében az inhalációs gyógyszeradagolás. Ehhez minden korcsoportra kidolgozott technikai módszerek és segédeszközök állnak rendelkezésre. A gyermekorvosok minden korcsoport számára több inhalatív bétamimetikumot és inhalációs szteroidot rendelnek. Kórházi kezelés Azt vizsgáltuk, hogy a kórházi kezelést általában nem igénylô, leggyakrabban

Összes: 17 656 eset, 72 459 nap 374,2

400 300

265,2 221,1 216,2

200 4,03 4,29

100 0

56,5 70,2

0–1 év p<0,001

2–4 év NS

5–14 év Átlagos ápolási p<0,05 napok

HÚGYÚTI FERTÔZÉSEK Összes: 3279 eset, 20 278 nap 100 75

87,4

68,5 6,1 6,42

50 20,0 22,7

25 0

12,7 14,8

0–1 év p<0,001

2–4 év NS

5–14 év Átlagos ápolási p<0,05 napok

Hospitalizáltak száma/10 000 gyerek

FELSÔ LÉGÚTI FERTÔZÉSEK

Hospitalizáltak száma/10 000 gyerek

16

Hospitalizáltak száma/10 000 gyerek

Hospitalizáltak száma/10 000 gyerek

A leggyakoribb betegségcsoportok miatt gyermekorvosi és vegyes praxisból kórházba került 14 éven aluliak száma 10 000 azonos korú gyermekorvosi, illetve vegyes praxishoz tartozó gyermekre vonatkoztatva, korcsoportos bontásban. Az ábrák jobb szélén lévô oszlop az ápolási napok átlagos számát jelzi. ALSÓ LÉGÚTI FERTÔZÉSEK Összes: 26 079 eset, 161 905 nap 1172

1200

800

6,1 6,44

607,9

400

265,7

343,5 45,4 56,8

0

0–1 év

2–4 év

p<0,001

p<0,001

5–14 év Átlagos ápolási p<0,001

napok

GYOMOR–BÉLRENDSZERI FERTÔZÉSEK Összes: 6471 eset, 25 558 nap 160

156,3 150,6

120 87,2

80

4,5

46,1

3,84

40 16,2 9,6

0

0–1 év NS

2–4 év p<0,001

5–14 év Átlagos ápolási p<0,001 napok

elôforduló kórképek miatt, vegyes praxisba vagy gyermekorvosi praxisba tartozó gyermekek kerültek-e nagyobb arányban kórházba. 10 000, azonos praxisnemhez tartozó gyermekre vonatkoztatva elemeztük a kórházban ápoltak számát, és betegségcsoportonként összehasonlítottuk a két csoport átlagos ápolási idejét is. Az ápolási idôben látszólag nem sok a különbség, de az átlagosan 0,2 – 0,3 nap differencia sok ezer beteg esetében már jelentôs többletköltséggel jár! Felsô légúti megbetegedés miatt jóval kevesebb gyermekorvosi praxisba tartozó csecsemôt és 5–14 éves korút kezeltek kórházban. A gyermekorvoshoz tartozók ápolási ideje rövidebb volt. Az alsó légúti fertôzések mindhárom korcsoportban egységes tendenciát mutatnak. A csecsemôk közül mintegy kétszer annyi gyermek került kórházba vegyes praxisból, mint gyermekorvosiból, a gyermekorvosok betegeinek ápolási ideje ez esetben is rövidebb volt. A húgyúti fertôzéseknél ugyanez a helyzet. Szembetûnô, hogy a csecsemôknél itt is milyen óriási a különbség. Gastrointestinalis infekció miatt gyerekpraxisokból kerülnek többen kórházba. A háttérben sok minden állhat, töb-

bek között az is, hogy a dehidráció közeli állapotot gyakrabban ismerik fel a gyermekorvosok, és hogy parenterális folyadékpótlásra Magyarországon rutinszerûen csak kórházi osztályon adódik lehetôség. A kórházi ápolási idô azonban ebben a betegségcsoportban is rövidebb a gyermekorvosi praxishoz tartozó gyermekek esetében. Összefoglalás A házi gyermekorvosok döntôen városokban, a vegyes praxisok pedig jórészt kis településen élô gyermekeket látnak el. Az eredmények alakulásában nem tudjuk, mekkora szerepet játszik a családok szociális helyzete, a szülôk kulturáltsága, az infrastruktúra egyenlôtlensége, a lakóhely és a kórház távolsága vagy az orvosi ismeretek korszerûsége. Megállapítható azonban, hogy • a preventív munkát jellemzô gyógyszerfelírási gyakorlat a gyermekorvosi praxisokban szignifikánsan jobb, mint a háziorvosi praxisban; • a gyermekek alapellátásában a gyermekorvosok kevesebb antibiotikumot használnak és terápiás gyakorlatuk közelebb áll a szakmai ajánlásokhoz;

• a rendkívül magas prevalenciájú gyermekkori asthma bronchiale kezelésében és gondozásában a gyermekorvosok terápiás gyakorlata korszerûbb; • az alapellátásban leggyakoribb, tömegesen elôforduló, otthon is gyógyítható betegségek miatt csaknem minden korcsoportból nagyobb arányban kerülnek kórházba háziorvosok által gondozott gyermekek. A gyermekgyógyászati fekvôbetegellátó-kapacitás jelentôs arányát köti le a vegyes praxisból kórházba került gyermekek ellátása. Feltételezhetô, hogy a kórházi igénybevétel egy része indokolatlan. A felmérés azt igazolja, hogy jelenleg Magyarországon hatékonyabb ellátást biztosítanak a gyermekek számára a gyermekorvosok, mint a háziorvosok. Köszönetnyilvánítás Az összehasonlító vizsgálat elvégzéséhez szükséges adatok rendelkezésünkre bocsátását az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fôosztályvezetôinek, dr. Kôrösi László és dr. Boncz Imre uraknak, a statisztikai analízis elvégzését a Semmelweis Egyetem Biometriai csoportját vezetô dr. Paksy András úrnak köszönjük.

XI. ôszi konferenciáját rendezi a Házi Gyermekorvosok Egyesülete 2005. november 18–19-én Budapesten, a Park Hotel Flamenco szállodában (1113 Budapest, Tas vezér u. 7.)

Infektológiai továbbképzés A Házi Gyermekorvosok Egyesülete, a Medico Uno Kft. szervezésében a következô helyszíneken folytatja továbbképzô sorozatát: Budapest, 2005. november 26. Gyôr, 2005. december 3. Szeged, 2005. december 10. A továbbképzés témája: „A gyermekkori lázas eclampsia kivizsgálási protokollja, differenciáldiagnosztikája és modern kezelése a gyermekgyógyász és a gyermekneurológus szemszögébôl”

Az elôadásokat dr. Liptai Zoltán, a Szt. László Kórház gyermekneurológus fôorvosa és dr. Fekete Ferenc, a Madarász utcai Gyermekkórház osztályvezetô fôorvosa tartja. Az elôadások 10 órakor kezdôdnek. A rendezvények pontos helyszínérôl a HGYE levélben értesíti a kollégákat, ekkor küldjük a jelentkezési lapokat is. E-mailen az alábbi címen várjuk jelentkezésüket: [email protected] A 8 kreditponttal akkreditált programról 2006 elsô negyedévében kapják meg az igazolást a résztvevôk.

17

Vaktöltények KÖZVESZÉLYES ORVOSOK Népszabadság, 2005. október 3.

18

Egy hetet járt óvodába a kisfiam, máris beteg az egész család. Leáll a munka, a gyerekek otthon szenvednek és unatkoznak, nô a gyógyszerszámla. Igaz, nemcsak a miénk, az OEP-é is. Mindenki azt mondja, ebbe bele kell törôdni, a gyerekközösség már csak ilyen, terjednek benne a vírusok. Valóban van ennek egy elkerülhetetlen része. És egy elkerülhetô. A vírusok ugyanis azért terjednek ilyen akadálytalanul, mert a kedves szülôk féltik az állásukat vagy a szabad délelôttjeiket, és a beteg gyerekeiket is belökik a bölcsôdébe, óvodába. Mindennap találkozunk ezen intézményekben szemmel láthatóan, nyilvánvalóan beteg kisgyerekekkel. Csakhogy: a bölcsôdék és óvodák munkatársainak joga és kötelessége ellenôrizni a beérkezô gyerekeket és orvoshoz, illetve hazaküldeni a fertôzésveszélyes kis delikvenst. Vannak, akik ezt komolyan is veszik, elviselve a szülôk nyomását, de még ôk is számos esetben tehetetlenek, mert a szülô diadalmasan felmutatja az egészséges igazolást, amelyet a gyerekorvostól hozott. Márpedig szülôi berkekben köztudott, hogy nagyon sok gyerekorvos állít ki ilyen papírt vizsgálat nélkül, némi forintok ellenében. És nem zavarja, úgy látszik, hogy ezzel megsérti az orvosi esküjét, mert a betegség terjedésében, sokszor járvány kialakulásában segédkezik, és a saját kis betegét is veszélyezteti természetesen, hiszen nem kap megfelelô ellátást a beteg, továbbá közegészség- és járványügyi vétséget követ el ugyanezen okokból, na és akkor még ott van az okirat-hamisítás bûncselekménye is. Ha a gyermekintézmények megtennék – ami szerintem elemi kötelességük – , hogy az ilyen nyilvánvaló esetekben felhívják az ÁNTSZ-t, illetve az önkormányzat egészségügyi felügyelettel foglalkozó részlegét, és ellenôrzô vizsgálatot kérnek, akkor megelôzhetô lenne sok család megbénulása, rengeteg fölösleges gyógyszerkiadás, ami – még egyszer hangsúlyozom – nemcsak a családok, de az adófizetôk zsebét is terheli, és nem utolsósorban gyerekeink megbetegedése, amely egy szülô számára a legnagyobb baj és fájdalom.

Végül, úgy gondolom, az az orvos, aki pár forintért képes családokat, gyerekközösségeket veszélyeztetni, megérdemli azt a büntetést, amit az ÁNTSZ, illetve az önkormányzat kiszabna ilyen esetben. Nem is beszélve a joggal remélhetô viszszatartó hatásról. PETÔ FANNI, BUDAPEST

TILTAKOZUNK! Népszabadság, 2005. október 8. A magyar orvostársadalom képviseletében mint a Magyar Orvosi Kamara elnöke a leghatározottabban tiltakozom lapjuk október 3-i számában Petô Fanni aláírással megjelentetett Közveszélyes orvosok címû írásban foglaltak ellen. Amennyiben a szerzô a lap munkatársa, úgy jogi lépéseket helyezünk kilátásba az orvosokat sértô, rágalmazó megállapítások miatt. Amennyiben az illetô levelezô magánszemély, úgy tiszteletben tartva a magánvélemény szentségét elszomorítónak tartjuk, hogy ilyen szellemiségû írásnak teret adnak a lapban. Természetesen, amennyiben a jelenség mögött bizonyítható konkrétum húzódik meg, úgy készek vagyunk annak kivizsgálására és etikai megítélésére. Ugyanakkor határozottan visszautasítunk minden általánosítást, amely alkalmas az amúgy is rendkívül nehéz körülmények között ténykedô orvoskar lejáratására.

ELNÖK,

DR. ÉGER ISTVÁN MAGYAR ORVOSI KAMARA

*** Gyermekorvos kollégáink nevében tiltakozunk a lap október 3-i számában Petô Fanni aláírásával megjelent olvasói levél miatt. A szakszerûtlen állításoktól hemzsegô levél, név megjelölése nélkül vádolja azzal az orvosokat, hogy közülük nagyon sokan pénzért egészséges igazolást állítanak ki beteg gyermekrôl. Ennek birtokában a szülô beviheti a beteget a bölcsôdébe, így megfertôzve az egész közösséget. Ha volt is ilyen eset, azt név megjelölésével a helyi ÁNTSZ-hez vagy a Magyar Orvosi Kamarához fordulva kel-

lett volna elintézni. Ehelyett a szerzô általánosítva, egy országos napilap hasábjain vádolta meg okirat-hamisítás bûncselekményével, orvosi esküjük megszegésével a gyermekorvosokat. A levél írója azt állította, hogy magunk segédkezünk a járványok kialakulásában és közveszélyt okozva veszélyeztetjük kis betegeink egészségét. Mindannyiunkat megrágalmaztak, mindannyiunk tisztességét megkérdôjelezték! Az általánosító és nem bizonyított vádakat határozottan visszautasítjuk. Az 50-es évek stílusára emlékeztetô tendenciózus cikk közzététele helyett nagyobb körültekintést vártunk volna el a Népszabadság szerkesztôitôl.

A

DR. HUSZÁR ANDRÁS HÁZI GYERMEKORVOSOK EGYESÜLETÉNEK ELNÖKE

SZEGÉNY PETÔ FANNI! Népszabadság, 2005. október 24. Nem tudja mire merészkedett Közveszélyes orvosok címû levelével (október 3.). Számomra nem tartalma, hanem kiváltott reakciója figyelemre méltó, mert egy tendencia jelenik meg benne. A Magyar Orvosi Kamara elnöke jogi lépéseket tenne, ha Petô Fanni a lap munkatársa volna (így miért nem?), aki merészelte leírni, hogy „nagyon sok gyerekorvos állít ki ilyen papírt vizsgálat nélkül, némi forintok ellenében” – igazolva a szemmel láthatólag beteg gyermekrôl, hogy egészséges. Szerinte az általánosítás alkalmas az orvosok lejáratására. De hol van itt az általánosítás? A „nagyon sok gyerekorvos” mellékmondat jelzi, hogy nem mindegyik. Igaz, sok jár el szabálytalanul. Dr. Huszár András is az „elkövetô” orvosok nevét, címét hiányolja. Emlékezzünk: amikor egy bátor internetezô címmel, névvel tudatta, hogy melyik szülész-nôgyógyásznál mennyi egy baba világra segítési tarifája, a kamara elnökura ombudsmanért kiáltott. Jött is rögvest. Szóval, aki bírálni meri az orvosszakma ténykedését, az mindenképpen a sapkás/sapkátlan nyuszi helyzetébe kerül. És ha a Népszabadság ad helyet a bírálatnak, rögtön az 50-es évekre, de

mindenesetre a diktatúra idôszakára aszszociálnak a doktor urak. (…) Egyszer és mindenkorra tudomásul kellene venni a hazai orvostársadalom hangadó részének, hogy szakmájuk egy a sok száz közül. Gyakorlói közt vannak briliánsak, közepesek és csapnivalóan rosszak. Mint a gáz- és vízszerelôk, a szobafestôk vagy a politikusok, és akár a bankárok soraiban. A különbség, ami mégis kiemeli ôket a különbözô foglalkozásokat ûzôk sokaságából, az a kiszolgáltak velük szembeni, máshol sehol fel nem lelhetô kiszolgáltatottsága. Ha ezekrôl vagy más visszásságokról olykorolykor hírt ad egy lap, az éppen hogy demokratikus állapotainkat, és nem az 50-es éveket idézi elénk. DR. KIRÁLY GÁBOR, SIROK

VAKTÖLTÉNYEK A hozzászólók csak puffogtattak, de igazából egyikük sem talált. Egy szakmai rétegnek – úgy gondoljuk – joga van megvédeni magát „nagyon sok” sorstársa nevében, különösen, ha korrupcióval, szándékos károkozással vádolják. Való igaz, hogy az általánosító – mert ez igenis az volt – vádaskodásokat nehezen viseljük és visszautasítjuk. A legnagyobb gond mégsem a kritika (vádaskodás?) tényével van, hanem azzal, ami a laikus és határozott vélemény mögött van. Illetve nincs. Mert úgy tûnik, nem ismeri el a tisztelt szülô a szülôtársai felelôsségét a beteg gyermek óvodába vitelében, vagy nem ismeri azt a nyomást, ami állásuk elvesztésének félelmé-

ben, a szülôk egy részétôl felénk árad. Nem veszi figyelembe, hogy ha a munkahely elvesztésérôl van szó, a szülô talán el is hallgathat bizonyos panaszokat, vagy akár el sem viszi a gyermekét az orvoshoz. Azzal tisztában sincs a levélíró, hogy az elôzô este „pecsétes igazolást” kapott gyermek másnap reggelre esetleg újra megbetegedhet, vagy hogy egy vírusfertôzésnek nem mindig vannak az orvosi vizsgálatnál éppen látható jelei. Szóval a helyzet jóval árnyaltabb, mint a kritika. A gyerek egészsége nálunk zsinórmérték. De elismerjük, hogy pillanatokra egyikünk is, másikunk is lehet etikátlan, lelkiismeretlen, és akkor nemcsak a bírálatot, hanem az elmarasztalást is megérdemli. Úgy, mint minden más szakmában. De – ha lehet kérni – ne így, sommásan! (A SZERK.)

Új terápiás eszköz az asthma bronchiale kezelésében Dr. Halász Adrien PhD, Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet, Gyermek Tüdôgyógyászati és Allergológiai Osztály, Budapest A gyermekkori asthma bronchiale döntô többségét inhalatív allergia következtében kialakult krónikus légúti gyulladás okozza. A szenzitizált egyénben egyszeri allergéninhaláció után 10–15 perccel, megközelítôleg egy órán át tartó, kilégzési nehezítettséggel járó bronchoconstrictio lép fel. A hörgôgörcs spontán oldódik, majd gyakran az allergénexpozíciót követô 2–3 óra múlva, újabb alsó légúti obstrukció jelentkezik, mely 12–24 órán át tarthat.[1.] A légutak krónikus gyulladása már gyermekkorban is fibrózishoz, irreverzibilis strukturális és funkcionális változásokhoz vezethet. A szöveti átépülés, a „remodelling”, a klinikai tünetek, a köhögés, nehézlégzés perzisztálását eredményezi. A ciszteinil leukotriének (cysLT) különbözô stimulusokra – allergének, aszpirin, fizikai terhelés – adott válaszképpen termelôdnek, az azokra szenzitív egyénekben.[2.] A leukotriének hatásukat specifikus leukotriénreceptorokhoz kötôdve, azok aktiválásával fejtik ki. A ciszteinil leukotriének hatása az IgE mediálta allergiás reakció korai és késôi fázisában is érvényesül. Hozzájárulnak az asthma bronchialera jellemzô klinikai tünetek, a légúti obstrukció, a bronchialis hyperreaktivitás és a fokozott nyákszekréció kialakulásához. Hatása 1000-szer erôsebb, mint a

hisztaminé. A hörgôk simaizomsejtjeit aktiválva azonnali hörgôgörcsöt okoznak, bronchoconstrictor hatásuk igen erôs. A ciszteinil leukotriének fokozzák az eozinofil sejtes beszûrôdést, növelik a mikrovascularis permeabilitást. A vérplazma a légutak falába és lumenébe szûrôdik, ami végül ödémaképzôdéshez vezet. A fokozott nyákszekréció révén a plazmafehérjékbôl és a sérült, levált epithelsejtekbôl nyákdugó képzôdik. Több klinikai vizsgálat eredménye azt igazolta, hogy sem a szisztémásan alkalmazott, sem az inhalációval bejuttatott kortikoszteroidkezelés nem csökkentette a cysLT-szintet.[3.] Az a tény, hogy asthma bronchialeban a kortikoszteroidkezelés jelentôsen nem befolyásolja az LT-koncentrációt, megerôsíti a gyulladásos reakció kettôs mechanizmusának lehetôségét. Az inflammáció perzisztálását egyrészrôl szteroidérzékeny biológiai mediátorok, másrészrôl szteroidra nem reagáló leukotriének irányítják.[4.] Amíg a leukotriénreceptort nem blokkolja egy specifikus antagonista vegyület, addig a ciszteinil leukotriének továbbra is aktiválják a receptort, és kiváltják a következményes gyulladásos reakciót. „A leukotriénreceptor-antagonisták alkalmazása a legújabb eszköz az asztma és az allergiás betegségek kezelésének fegyvertárában.” [4.]

Az asthma bronchiale terápiájában a leukotriénantagonista Singulair kiváló hatását hazai és nemzetközi vizsgálatok is megerôsítették. Singulair-terápia hatására jelentôs életminôség-javulás volt tapasztalható, a béta-agonista és a szisztémás szteroidszükséglet csökkent. [5, 6.] Magyarországon gyermektüdôgyógyász és -allergológus szakorvos javaslata alapján 90%os támogatással Singulair Junior (5 mg) és a Singulair Mini (4 mg) rágótablettát, hat hónapig házi gyermekorvos is felírhat. Az asthma bronchiale kezelésére Singulair Junior 6–14 éves, Singulair Mini 2–5 éves gyermekek számára rendelhetô, esténként egy rágótabletta adagban. Irodalom: 1. Lemanske Jr, R. F., Kaliner, M.: Late phase allergic reactions. In Middleton, E., Reed, C., Ellis, E., Adkinson, F., Yunginger, J., Busse, W.: Allergy principles and practice, ed 4, St Louis, Mosby, 320-361, 1993. 2. Pauwels, R. A., Joos, G. F., Kips, J.C.: Leukotrienes as therapeutic target in asthma Allergy. 50, 615-622, 1995. 3. Dworski, R., Fitzgerald, G. A., Oates J.A.: Effect of oral prednisone on airway inflammatory mediators in atopic disease. Am. J. Respir. Crit. Care Med. 149, 953-959, 1994. 4. Barnes P. J., Chung K. F., Page C. P.: Inflammatory mediators and asthma. Pharmacol. Rev. 40, 49-84, 1988. 5. Tamási L., Nékám K., Muraközy G., Magyar P.: Montelukast kezelés szerepe krónikus asthma bronchialeban-a HUNAIR II. program eredményei. Allerg Klin. Immun. 6, 100-107, 2003. 6. Zsigmond Gy., Novák Z., Kósa L.: A leukotriénreceptorantagonista montelukast-kezelés hatása a gyermekkori asthma bronchiáléban. Orvosi Hetilap145, 2431-2435, 2004.

19

Ahol a víz az úr – dráma a Bánságban – 2005. április közepétôl drámai hírek érkeztek a romániai és a szerb Bánságban pusztító árvízrôl. A Temes folyó és a Bégacsatorna közötti területre három méter magasságban hozzávetôleg 450 millió köbméter víz zúdult, miután a folyó több helyen átszakította gátját. A területen több, többségében magyarok lakta települést pusztított el részben vagy teljesen az áradat.

Az emlékezet ehhez mérhetô árvízi katasztrófát nem tart számon e vidéken. Felkészülésre, védekezésre nem volt idô. A gátakat elemi erôvel áttörô áradat néhány óra alatt tengerré változtatta a termôföld felét. Ótelek és Jánosföld 518 házából 377 összedôlt. Jánosföldén csak a templom maradt épen, a falu sorsa megpecsételôdött. Isteni csoda, hogy emberéletben nem esett kár. A több generáció alatt megteremtett, az emberi élethez szükséges szerény értékek és a jövôbe vetett hit azonban megsemmisült a rémület órái és a pusztulás hetei alatt. Az árvíztôl 130 km-re lévô Hódmezôvásárhelyen két civil szervezet, a Johannita Segítô Szolgálat és a Gyermekegészségügyért Alapítvány gyûjtést szervezett az árvízkárosultak megsegítésére. Az adományok lehetôvé tették egy segélyszállítmány útnak indítását. A város önkormányzata vállalta a szállítmány célba juttatásának költségeit. A háromtonnányi segélyszállítmányt dr. Kószó Péter gyermekorvos, Hódmezôvásárhely alpolgármestere, a Johannita Segítô Szolgálat városi vezetôje, dr. Berényi Károly gyermekorvos, a gyermek-egészségügyi alapítvány létrehozója, Tóth Bálint koordinátor, Czirják Zoltán mentôtiszt, gépkocsivezetô, Halász Tibor operatôr, a Hódmezôvásárhelyi Városi Televízió stúdióvezetôje kísérte. Miután Újvár polgármestere a válságközponttá alakult irodájában tájékoztatta a vásárhelyieket a kialakult helyzetrôl, az utánfutó és a kisteherautó rakománya – ruhanemû, élelmiszer, bébiétel, ásványvíz és fertôtlenítôszer – a helyiek segítségével egy raktárba, a hódmezôvásárhelyi gyógyszertárak gyógyszeradománya pedig az újvári családorvosi rendelôbe került. A rendkívüli állapotot a központban látható katonai jármûvek, teherautók, vízügyesek, mentôk és a megnövekedett gyalogosforgalom jelezte. Fáradt tekintetû, sietôs emberek sokasága igyekezett kisebb-nagyobb csomagokkal, kerékpáron

vagy kiskocsikon tolt ágynemûvel, ágybetétekkel, élelmiszerrel átmeneti szállása felé. Ekkor találkoztunk a kolozsvári Krónika munkatársával, ifjú Haáz Sándor fotóriporterrel, aki annak a Magyar Örökség-díjas székelyudvarhelyi családnak tagja, ahol édesapja, Haáz Sándor a 140 székely gyermekbôl álló, Szentegyházi Gyermekfilharmónia létrehozója, vezetôje; ahol a nagyapja, id. Haáz Sándor a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével elismert néprajzkutató; és ahol a dédnagyapja, Haáz Rezsô a Székelyudvarhelyi Múzeum névadója. Ótelek magasabban fekvô, templom körüli házai felôl ijesztô kontraszt tárult az árvízi felderítôk szeme elé. A fôutca kezdeti szakaszát szegélyezô porták sora az árvíz elôtti békés faluképet mutatta, de elôbbre, alig 150 méter távolságban, az úttest eltûnt a mozdulatlan víztükör alatt. A nyomasztó csendben a vízbôl kimagasló villanyoszlopok, az út menti fák koronája és a kivétel nélkül romba dôlt házak torzói jelezték a pusztítás erejét. Egy hatalmas fémcsónakon „jártuk” be a környéket. A pusztulás valószerûtlen, döbbenetes látványának hatása alatt az út során alig hagyta el hang az árvízi hajósok száját. Az emberi otthonok vízbe ömlô titkai, a szekrény leszakadt ajtaja mögötti polcon a behajtogatott ruhanemû, a padlások korábban ismeretlen és sejtelmes homálya, a gabonatárolókban rothadó tavalyi búza- és kukoricatermés, a romokon éhezô tyúkok és macskák megrendítôen bizonyították, hogy a baj sokkal nagyobb, mint azt a hírek alapján sejteni lehetett.

A vidék haláltusája szemtanúinak csak a magyar vízügyi hatóságok éppen beindított 16 szivattyúja és a szegedi szakemberekkel történt szívet-lelket melengetô találkozás adott egy kis reményt. A vásárhelyi johannitákkal egyi dôben járt a helyszínen Borbély László, a román területrendezési miniszter, aki bejelentette, hogy az elpusztult házak újjáépítésére kormánya 24 millió eurós segítséget nyújt. A segélyút vásárhelyi résztvevôi a hazafelé vezetô úton nem elôször fogalmazták meg, hogy a katasztrófahelyzetbe jutott, a kimerültség határán lévô embereknek az együttérzés kifejezése, a segítôk szolidaritása legalább annyira fontos, mint egy meleg takaró vagy egy tál étel. DR. BERÉNYI KÁROLY

21

Szakmai ajánlás a konjugált meningococcus C-vakcinákkal végzett immunizáció során booster oltásra Az elmúlt évtizedekben jelentôs elôrelépést jelentett a gyermekkori gennyes agyhártyagyulladások megelôzésében a három fô kórokozó (Neisseria meningitidis, Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae b/Hib) elleni konjugált vakcinák kifejlesztése és elterjesztése a mindennapi gyakorlatban. A konjugált vakcinák fô elônye a csecsemôkorban is kialakítható immunmemória, ami a poliszacharidtartalmú bakteriális vakcinák egyikétôl sem várható el. Elôször és a mai napig is a legelterjedtebben a konjugált Hib-vakcinák igen eredményes alkalmazására került sor. Ezeket a konjugált meningococcus C-, majd az utóbbi években a konjugált pneumococcus-vakcinák követték. A gennyes agyhártyagyulladások elleni csecsemôkori immunizáció a fertôzések korspecifikus morbiditási jellemzôibôl következôen kiemelten fontos. A Hibvakcináció tapasztalataiból tudjuk, hogy

már a féléves kor elôtt adott 3 részoltással megfelelô immunválasz érhetô el. De a Hib kapcsán szembesült a világ azzal is, hogy 1–2 éves kor között (minimálisan 6 hónappal az utolsó csecsemôkori dózist követôen) szükség van booster oltásra ahhoz, hogy a védettség valóban tartós és évtizedeken át megbízható legyen. A fiatal csecsemôkorban még viszonylag éretlenebb, kisebb kapacitású immunreaktivitás (kisebb számú germinatív centrum és kevesebb immunkompetens sejt) ugyanis booster oltással eredményesen megerôsíthetô. Nagy-Britanniában szerezték a legtöbb tapasztalatot a konjugált meningococcus C-vakcinák alkalmazásával. Az ott felhalmozott ismereteknek két igen fontos megállapítást köszönhetünk: 1. konjugált meningococcus C-vakcinákkal elegendô két, egymástól két hónap különbséggel adott vakcinadózis az alapimmunizáláshoz;

2. 1–2 éves kor között, a második dózis után 6–12 hónappal szükség van booster-oltásra ahhoz, hogy a fiatal csecsemôkori immunizációt hosszú távra is hatékonnyá tegyük. A meningococcus C-vakcinák hazánkban jelenleg választható védôoltásként, életkorhoz kötött társadalombiztosítási támogatással hozzáférhetôk. Az Epinfo védôoltásokról szóló különszáma (2005. 12. sz.) a meningococcus C-ellenes konjugált vakcinák korábbi alkalmazási elôírásai szerinti oltási sémát ajánlotta csecsemôkorban. Minthogy a fent vázolt tapasztalatok alapján idôközben módosították az alkalmazási elôiratokat, a booster oltás szükségességének rögzítése a magyar Módszertani levélben is ajánlott.

DR. MÉSZNER ZSÓFIA FÔIGAZGATÓ, GYERMEKINFEKTOLÓGUS

H

Í

R

E

K

Praxisok • Budai 580 kártyás házi gyermekorvosi praxis eladó. Érdeklôdni a 06/30-372-2626-os telefonszámon lehet. • Budapest, XV. kerületében házi gyermekorvosi praxisomban gyermekorvost alkalmaznék. Tel.: 06/30-972-2795. • Budapest, XV. kerületében házi gyermekorvosi praxis eladó. Tel.: 06/30-972-2795. • Budapest, XVIII. kerületében két praxis 530–550 kártyával eladó. Tel.: munkaidôben 06/1-339-3704. • Budapesttôl 20 km-re lévô város házi gyermekorvosi praxisának tartós helyettesítésére keresek kollégát. Tel.: 06/30-442-9770. • Budapesttôl 30 km-re gyermekorvosi praxis eladó. Érdeklôdni az esti órákban: 06/30-206-1364-es számon lehet. • Balatontól fél órára, Tamásiban, 750 kártyás gyermekorvosi praxis és 2 szobás lakás eladó. Tel.: 06/20-979-2567. • Házi gyermekorvos helyettesítést vállal Budapest területén. Tel.: 06/60-300-5361.

• Jász-Nagykun-Szolnok megyében 860 fô kártyával gyermekorvosi praxis eladó. Központi ügyelet 16 órától 8 óráig van, továbbá hétvégén és ünnepnapokon úgyszintén. Szolgálati lakás a Tisza-parton, gyönyörû környezetben. Az állás 2006. január 1-vel betölthetô. Érdeklôdni a 06/20-471-3908-as telefonon lehet. • Sopronban házi gyermekorvosi praxisjog, területi ellátási kötelezettséggel, eladó. Érdeklôdni 17 és 20 óra között a 06/99-343-005 vagy 06/30-426-4940-es telefonon lehet. • Munkatársakat keresek iskolaorvosi és házi gyermekorvosi állás betöltésére. Többgyermekes anyák és nyugdíjasok sem szenvednek hátrányt. Érdeklôdés: Dr. Horváth Anna 06/30-635-2608 vagy 06/28-500-025-ös telefonon. • Újpest Önkormányzatának Szociális és Egészségügyi Intézménye iskolaorvosi munkakörbe háziorvosi, belgyógyász vagy csecsemô- és gyermekgyógyász szakvizsgával, megbízási jogviszonyban történô foglalkoztatáshoz, gyermekorvost keres. Önéletrajzokat és a diplomamásolatot az alábbi címre kérjük küldeni: 1042 Bp, Deák Ferenc u. 93.

HOMEOPÁTIA ALKALMAZÁSA A GYERMEKORVOSI GYAKORLATBAN

SÉRÜLÉSEK KEZELÉSE ÉS A PERIOPERATÍV IDÔSZAK TÁMOGATÁSA HOMEOPÁTIÁVAL

A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület 2006. január 28–29-én akkreditált tanfolyamot szervez elsôsorban homeopátiás képzettséggel még nem rendelkezô gyermekorvosok és háziorvosok részére.

A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület 2005. december 10-én tanfolyamot szervez, elsôsorban homeopátiás képzettséggel még nem rendelkezô orvosok részére. A tanfolyam vizsgával zárul, kreditpontértéke 16 pont. Az elôadások helyszíne: Hotel Tulip Inn 1089 Budapest, Üllôi út 94–98. Jelentkezni írásban lehet 2005. november 26-ig. Jelentkezési cím és részletes információ: MHOE iroda, tel.: 225-3897, fax: 225-3898 e-mail: [email protected]; honlap: www.homeopata.hu A tanfolyam díja: csekken történô elôzetes befizetés esetén 11 000.- Ft, határidô után vagy helyszíni fizetés esetén 13 200.-Ft. Befizetési határidô: 2005. december 5.

Témakörök: A homeopátia alapelvei, lehetôségei, határai, elônyei • A homeopátiás anamnézis sajátosságai • Adagolás, potenciaválasztás, irányzatok • Bevált indikációk: sérülések, grippe, hányás, hasmenés, nyugtalanság, alvászavar, fogzási nehézségek, felsô légúti hurutok kezelése. Helyszíne: Hotel Ventura, 1119 Budapest, Fehérvári út 179. Regisztráció: január 28-án, 9 és10 óra között A tanfolyam díja elôzetes (csekken történô) befizetés esetén: 20 000 Ft, határidô után, illetve helyszíni fizetéskor: 24 000 Ft. Befizetési határidô: 2006. január 17. Jelentkezni írásban 2006. január 10-ig lehet. Jelentkezési cím és információ: MHOE. Tel: 225-3897, fax: 225-3898 e-mail: [email protected]; honlap: www.homeopata.hu

A jogsegélyszolgálat címe és telefonszáma: Mediconsult Egészségügyi Tanácsadó, Szervezô és Szolgáltató Kft. 1136 Budapest, Herzen u. 6. III. em. 3. Tel./fax: (06-1) 339-3704 A jogsegélyszolgálat továbbra is várja jelentkezésüket minden pénteken 14–16 óra között.

24

Egyesületünk címe: 1136 Budapest, Tátra u. 48–52. Egyesületünk telefonszáma: Tel.: (1) 330-0900 Fax: (1) 238-0388 E-mail: [email protected] Honlap: www.hgye.hu Az egyesület titkára: Fekete Éva

ÍRVIVÔ A Házi Gyermekorvosok Egyesületének szakmai lapja. Megjelenik 1900 példányban. Terjesztés postai úton házi gyermekorvosok, valamint gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosultak körében. Kereskedelmi forgalomban nem kapható. Felelôs kiadó: dr. Huszár András Szerkesztôk: dr. Kádár Ferenc, dr. Kálmán Mihály ISSN 1417-0795 Design és nyomdai munkák: dART studio A címlapon André Lilla