20-lecie Filologii Węgierskiej na UAM
20 éves az UAM Magyar Szakja
Sympozjum naukowe, 8–9 maja 2013 r.
Tudományos ülés, 2013. május 8–9.
Összefoglalók Jarosław GIZIŃSKI A Rzeczpospolita szerkesztősége, Varsó
A Fidesz kormány és az Európai Unió Az Orbán Viktor által vezetett Fidesz kormánynak gyakorlatilag hatalomra kerülése óta, azaz 2010. májusától nem sikerült problémamentes kapcsolatokat kialakítania a különböző nemzetközi intézményekkel, többek között az egyik legfontosabbal, az Európai Unióval. Az uniós politikusok és tisztviselők kritikával illették mind a jobboldal által javasolt gazdaságpolitikát, mind pedig a demokratikus kormányzás gyakorlatát, és a kormány által bevezetett, a társadalmat alapjaiban érintő változtatásokat. Brüsszel mindenekelőtt egy a gazdaságot javító terv ismertetését és bevezetését követelte, ami komoly költségmegszorításokkal jár. Az Orbán-kormány által megvalósított költségmegtakarítás azonban másképp festett (pl. szolidaritási adó bevezetése, mely a Magyarországon működő konszernekre vonatkozott). Brüsszelben mindez a mai napig kritika tárgya, ezért a magyar kormány vezetői az Unió szemére vetik, hogy kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal szemben (erre példaként a túlzottdeficit-eljárást szokták felhozni). A Brüsszellel való nézeteltérések a törvényváltoztatásokkal és az új alkotmánnyal kapcsolatos politikai változtatások „forradalmi” megvalósításából fakadtak. Az Európai Tanács a Fidesz szemére veti, hogy az a mód, ahogyan bevezették ezeket a változtatásokat, ellentétben áll az európai demokrácia elvével, és azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Magyarország az Unióhoz való csatlakozásakor vállalt. Az Unió az alkotmány egyes pontjainak eltörlését követeli – miképpen korábban a médiatörvény képezte konfliktus tárgyát.
Ryszard GRZESIK Lengyel Tudományos Akadémia, Szlavisztikai Intézet, Poznań
Szent István legendáinak szöveghagyományai és kéziratváltozatai Előadásomban három Szent István-legendát mutatok be, melyek a szentté avatás (1083) idején vagy néhány évtizeddel később keletkeztek: a Szent István király Kis és Nagy legendájáról, továbbá a Hartvik püspök által írt legendáról van szó, melynek külön figyelmet szeretnék szentelni. Ez utóbbi kéziratváltozatait, illetve az alapvetőnek számító Bartoniek Emma-féle Scriptores rerum Hungaricum második kiadásában (Bp. 1938) megjelent nyomtatott változatot tárgyalom. Ez a változat egyetlen kézirat alapján készült, melyet Bartoniek Emma a legjobbnak tartott (a reuni cisztercita kolostor kódexéből). Mindazonáltal bizonyos mondatok jobban megőrződtek más kéziratokban, különösen egy kódexben, melyet a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őriznek (17), és amely korábbi kiadások alapját képezte. Beszélek ezenkívül a grazi egyetem könyvtárában (korábban a seitzi karthauzi kolostorban) található kéziratról, mely a legenda rövidebb változatát mutatja be. Szót ejtek a Magyar-lengyel Krónikáról is, mely a Hartvik-legenda rövidebb változatán alapszik. Egyúttal alkalom nyílik arra, hogy közöljem a Krónikával kapcsolatos új koncepciómat, melyre még nem került sor Lengyelországban.
HEGEDŰS Rita Károli Gáspár Református Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Budapest; Seminar für Hungarologie, Humboldt-Universität, Berlin
Kognitív szemlélet a magyar mint idegen nyelv tanításában (3) A kognitív szemlélet látszólag újdonságként tört be a nyelvoktatásba, miután meghódította, s trónfosztással fenyegeti a struktúrára összpontosító generatív irányzatot. Legalábbis ez lehet a benyomása a bár pályájának elején tartó, ámde elméletileg kellőképp kiképzett oktatónak. A körültekintőbb vizsgálat azonban nem igazolja ezt az elhamarkodott véleményt. Ha behatóbban foglalkozunk a nyelvtanítás mikéntjével, rájövünk: a nyelvtanár konceptualizál, felfejti a metaforikus és metonimikus összefüggéseket, rámutat a kategóriák esetlegességére, a határok életlenségére. Előadásom címében a (3) szám arra utal, hogy a magyar mint idegen nyelv oktatásának egyes részkérdéseit sorba szedve az ábrázolás, a téri viszonyok sajátosságai után mostani témám a határozottság-határozatlanság, ezen belül a névelőhasználat elemzése.
KÖRMENDY Adrienne Varsói Egyetem, Magyar Tanszék
Nemzeti küldetéstudat (európai tudat) és a magyar történelem (problémafelvetés) Felmerül a kérdés, hogy a magyar történelemben létezik-e a lengyel messianizmushoz hasonló jelenség, mely a lengyel nemzetközösség történelmének kritikus pillanataiban mindig központi szerepet játszott. Előadásomban arra a kérdésre próbálok válaszolni, hogy melyek azok az eszmék, amelyek a történelem kulcsfontosságú pillanataiban a magyarok azonosságtudatát meghatározták, továbbá, hogy milyen módon értékelték saját történelmi szerepüket más népek viszonylatában a különböző történelmi korokban. Vajon volt-e a magyaroknak valamilyen meghatározott küldetéstudatuk, megjelentek-e a magyar politikai gondolkodásban a messianisztikus motívumok? Az előadás nem ad kimerítő és pontos válaszokat ezekre a kérdésekre, csupán néhány lényegesebb kérdésre koncentrál, különösen arra, hogy a kereszténység felvételével a magyar történelmi-politikai gondolkodás átitatódott az ember és a történelem biblikus értelmezésével. A magyarok megpróbálták megérteni saját helyüket és feladatukat az isteni terv szerint alakuló történelemben, különösen a legtragikusabb pillanatokban. A magyar történelmi gondolkodásban – hasonlóan más európai népekhez – megjelenik a „kiválasztott nép”, a „Messiás” motívuma, mely a későbbiek során már nem optimista, hanem sokkal inkább pesszimista jövőképpel kapcsolódik össze.
MASÁT Ádám Balassi Intézet, Hungarológiai tagozat, Budapest
A lengyel és a magyar rendszerváltozás összehasonlító elemzése a°kerekasztaltárgyalások szempontjából Ha a kelet-közép-európai rendszerváltozásokat „madártávlatból” nézzük, számos azonosságot, hasonlóságot fedezhetünk fel. Minél közelebbről vizsgáljuk meg az eseményeket egy-egy országban, annál több különbségre, eltérő vonásra leszünk figyelmesek. Lengyelország elsőként lépett a rendszerváltozás útjára a keleti blokkon belül. Magyarország és a többi szocialista ország számára mintaadó országgá vált, különösen a kerekasztal-tárgyalások tekintetében, amelyek során a politikai vezetők (és szövetségeseik) egy asztalnál tárgyaltak az ellenzékkel a jövendő demokratikus rendszerről. A létrejövő demokratikus rendszer, továbbá a vezetés és az ellenzék konfrontációja szempontjából Lengyelországban egy politikai kompromisszum előre meghatározta a változások
keretét, Magyarországon viszont szabad választási versenyen dőlt el, hogy az átmeneti időszak után milyenek lesznek a politikai erőviszonyok. Az előadás ezt a két folyamatot hasonlítja össze a kerekasztal-tárgyalások vizsgálatával.
MOLNÁR Imre Magyar Nagykövetség, Varsó
A lengyel–magyar szakrális kapcsolatok kialakulásának kezdetei A magyar-lengyel historiográfiai kutatás számos fehér foltja épp a magyar-lengyel szakrális (tehát több mint egyházi) kapcsolatok feltárása terén található. Pedig múltbeli és ennél fogva jelenbeli kapcsolataink megértéséhez elengedhetetlenül szükségünk van arra, hogy e páratlan barátságot a szakralitás prizmáján keresztül szemlélve is értelmezni tudjuk. Mindehhez számos szemléltető eszközt és példát találhatunk már a két nép közös történelmének korai periódusaiban is. Amióta írott forrásaink léteznek, s ismerjük az azokat övező korabeli legendákat, elbeszéléseket is, azokból a két nép kapcsolatának elmélyült, bensőséges viszonyra vonatkozó következtetéseket vonhatunk le. Mindez már a magyarság kárpát-medencei történetének legkorábbi szakaszaira is érvényes, bár nyilvánvaló, hogy ismereteink a forráshiány miatt épp e korból, azaz Géza fejedelem (945-997) idejéből a leggyérebbek. Az itt fellelhető lelki közösség alapját leginkább az képezi, hogy népeink ebben az időben váltak kereszténnyé, (Isten népévé), és Krisztus földi királyságát formázva, illetve annak példáját szem előtt tartva alapítottak keresztény államot, s kisebb, nagyobb zökkenőkkel egyszerre ágyazódtak be a keresztény Európa akkori közösségébe, s évszázadokon keresztül együtt formálódtak nemzetközösséggé is. Vannak persze magyar és lengyel oldalon is olyan szerzők, akik üresen kongó mítosznak, pusztán elméleti kreációnak tarják a magyar-lengyel barátság történelmi megalapozottságát, s e kérdéskörben legfeljebb a puszta érdekfelismerés szintjét hajlandóak elismerni. Érvelésük legfőbb hiányossága, hogy épp a pragmatikus érdekkapcsolatokat övező, azokat átfonó és színező szellemi, lelki kapcsolatokról nem hajlandóak tudomást venni.
NAGY László Kálmán Jagelló Egyetem, Magyar Tanszék, Krakkó Debreceni Egyetem, Szlavisztikai Intézet
Magyarok „górcső alatt” korok határain. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk c. regényének újraértelmezése A kiváló magyar prózaíró, Molnár Ferenc (1878–1952) A Pál utcai fiúk (1907) c. regénye jól ismert a lengyel olvasók számára. Felnövekvő generációk olvasták mint kötelező irodalmat az iskolákban. Nem véletlen, hogy ez a mű a kötelező olvasmányok között kapott helyett, hiszen a főhős, Nemecsek Ernő, több szempontból megjeleníti a lengyel sorsot, illetve a lengyelek által elfogadott és sztereotipnek tekintett küzdő hős típusát. A mű ifjúsági regényként ritkán foglalkoztatta a „komoly” – tehát felnőtteknek szóló – művekkel foglalkozó irodalmárokat. A Pál utcai fiúk értelmezése általában a hazafiság eszméje körül forgott. Hiszen Nemecsek a halált választotta, mintsem elárulja barátait, az életét adta a „szülőföldért” (a grundért), mintsem hagyja, hogy az ellenségé legyen. Az ő figurája mindig mint a hazafiság megtestesülése, illetve az eszmékért vállalt hűség szerepelt az értelmezésekben. Úgy tűnhet, hogy ennek a regénynek az értelmezése már régen lezárult. Több mint száz év távlatából azonban érdemes Molnár művét más szempontból is megvizsgálni, és észrevenni, mennyire másról is szól ez a regény: az Osztrák-Magyar Monarchia katonáskodásáról, az állami bürokráciáról, a kisember és a magyarság tragikus sorsáról. A regény nem a vörösingesek felett
aratott győzelemmel vagy Nemecsek hősi halálával ér véget, hanem azzal, hogy ennek az egész „háborúnak” nem volt semmi értelme. Jellemző, hogy a mű még az első világháború előtt sikert aratott, habár előrevetítette azt a tragikus történelmet, melyet a magyaroknak el kellett szenvedniük. A regényben – akár a kémcsőben – láthatjuk az első világháborús, a trianoni békeszerződés utáni, a második világháborús, sőt az 1956-os magyarság sorsát. Az előadás tehát némiképp más nézőpontból értelmezi a művet, kezdve a legfájdalmasabb magyar jellemvonásokkal: a társadalom éles felosztásától, ahol mindenki a kizárólagosságra, valamint a másik elpusztítására törekszik
PÁLFALVI Lajos Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Közép-Európa Intézet Piliscsaba
A lengyel irodalom helyzete Magyarországon 2012-ben Magyarországon 18 lengyelből fordított könyv jelent meg. A tavalyi esztendőben 15 könyvet fordítottak oroszból, az egyéb szláv irodalmakból pedig 2-3-at nemzetenként. A lengyel irodalom hosszú időn keresztül kizárólag mint „elit” irodalom jelent meg, kiadásra még a legnagyobb lengyel bestsellereknek sem volt esélyük. Az utóbbi években ez a helyzet megváltozott: nemsokára megjelenik Andrzej Sapkowski harmadik, továbbá Janusz Wiśniewski második könyve. Az olyan régről ismert jelentős szerzők mint Andrzej Stasiuk, Stefan Chwin, Olga Tokarczuk és Krzysztof Varga nevei mellett feltűnnek újak is, mint pl. Joanna Bator, Jacek Denhel. A 2011-es évben a Nagyvilág c. folyóiratban válogatás jelent meg a tényirodalom legjobb képviselőitől: Mariusz Szczygieł, Hanna Krall, Małgorzata Szejnert, Angelika Kuźniak és Witold Szabłowski. A lengyel riportíróknak nagy esélyük van a magyar könyvpiacon, ugyanis ez a műfaj eléggé elhanyagolt a magyar irodalomban. Mariusz Szczygieł és Jacek Hugo-Bader már debütáltak könyveikkel, Lidia Ostałowskának pedig már kiadója is van Magyarországon.
Jerzy SNOPEK Lengyel Tudományos Akadémia, Irodalomtudományi Intézet, Varsó
Szőcs Géza művei a kortárs magyar költészet tükrében Az előadás kísérletet tesz Szőcs Géza műveinek egyéni hangjának bemutatására a kortárs magyar költészet tükrében. Bepillantást enged mitikus elemekben, szimbólumokban, metaforákban gazdag művészetének kulturális tradícióiba, inspirációiba, melyek mind a magyar, mind az európai, sőt olykor egzotikus kultúrkörökből származnak. A szerző Szőcsnek a magyar költészetben elfoglalt helyét a magyar poézisre oly jellemző népi–nagyvárosi dichotómiában jelöli ki. Értelmezi ennek a költészetnek a posztmodernhez való viszonyát a magyar kritika bizonyos megállapításainak kontextusában. Szőcs műveit a sok álarc–egy arc formula segítségével próbálja megragadni, bizonyítékokat hozva fel ennek a költészetnek a valóságbeli gyökereire, egyúttal rámutat Szőcs valósághoz való viszonyának az életrajzban fellelhető komponenseire.
SZILI Katalin ELTE Magyar mint idegen nyelv Tanszék, Budapest
Grammatika és kultúra. A nyelvtan új szerepének kérdéséhez a nyelvoktatásban Ha meg akarjuk határozni napjaink posztkommunikatív nyelvoktatásának viszonyát a nyelvtanhoz, azt kell mondanunk, hogy fontos céljának tekinti a nyelvi formáknak, a nyelvtani szabályoknak a kommunikáció szolgálatába állítását, valamint következetesen támaszkodik a tudatosságra, a tudatosításra a tanulás-oktatás folyamatában. A nyelvtannak ez a kommunikatív időszakhoz képest megváltozott szerepe természetesen együtt jár egy újfajta nyelvtanfelfogással, illetve az ehhez igazodó didaktikai eljárások kialakításával. Az előadás a nyelvtan tanításának új dimenziói közül a grammatika és a kultúra viszonyát állítja középpontba abból az alapvetésből kiindulva, hogy a grammatika nem önmagáért való elvont formarendszer, hanem − a lexikánál nyilvánvalóan indirektebb módon − a világ értelmezési módjainak, az adott közösségek preferenciáinak a lenyomata. A két fenomén kapcsolatának rövid áttekintése után néhány nyelvtani jelenségen (igeidők, igekötők, szóképzés) keresztül annak taglalására vállalkozik, hogy a grammatikai formákban bennfoglalt világlátásbeli sajátosságok miképpen alkalmazhatók a grammatikai magyarázatokban. Az igeidők és az igekötők lengyel-magyar vonatkozásban inkább a megértést segítő hasonlóságokat példázzák, míg a tárgyalt igeképzési módok (mozzanatos, gyakorító jelentésű derivátumok létrehozása) a másfajta világértelmezésből következő tanári feladatokra hívják fel a figyelmet.
TISCHLER János Magyar Kulturális Intézet, Varsó
A hatalom és az ellenzék reakciói a Szolidaritásra, 1980–1982 A lengyel válság Magyarországot egy olyan pillanatban találta, amikor az 1956-os forradalmat vérbe fojtó Kádár János rendszere bukása előtti végnapjait élte. A tapasztalható gazdasági problémák ellenére az 1980-as évek elején a magyar vezető nemcsak erős kézzel tartotta a hatalmat, hanem viszonylag nagy népszerűségnek is örvendett. Kádár – 1956-os tapasztalataiból kiindulva, amikor is csak a szovjet hadsereg segítségével tudott hatalomra kerülni – kettősen viszonyult az 1980-81-es lengyelországi eseményekhez. Egyfelől mindenáron meg szerette volna előzni, hogy a „lengyel járvány” Magyarországra jusson, éppen ezért nagyszabású lejárató kampányba kezdett, amelyben a lengyeleket sötét színekben tűntette fel. Másfelől pedig a nemzetközi fórumokon – Moszkva haragját is magára vonva – következetesen olyan politikát folytatott, amely nem szeretne beavatkozni kívülről a lengyel dolgokba – sem katonailag, sem más módon (természetesen azzal a feltétellel, hogy Lengyelország semmiképpen sem válhat ki a szovjet blokkból, illetve Varsói Szerződésből). Magyarországon egyidejűleg a gazdasági-politikai problémák növekedésével megjelent az ellenzék. Igaz, hogy ez az ellenzék sokkal felaprózottabb, kisebb és gyengébb volt a lengyelnél, mégis sikerült egy kéthetes nyaralást szervezniük a Balatonnál egy 24 fős lengyel gyerekcsoportnak 1981 nyarán. Nem fér kétség ahhoz, hogy a „Szolidaritás” működése fontos szerepet játszott a magyar ellenzéki politika fejlődésében. A Beszélő c. illegális folyóirat első száma például közvetlenül a hadiállapot bevezetése előtt jelent meg, sok írást szentelve a lengyelországi eseményeknek.
ŽAGAR SZENTESI Orsolya Zágrábi Egyetem Magyar Tanszék
Az igenemek kérdésköre a magyarban – kontrasztív nyelvészeti és nyelvoktatási szempontból Előadásomban a magyar igei alaktan egyik legkomplexebb morfoszemantikai jelenségével foglalkozom, elsősorban kontrasztív nyelvészeti kérdéskörként kezelve az igenemek problematikáját, melynek azonban fontos következményei vannak a magyar mint idegennyelv-oktatás számára is – így e két nézőpont párhuzamosan lesz jelen előadásomban. A bevezetőben az igenemek alapvető elméleti sajátosságairól nyújtok vázlatos összefoglalást, majd ugyanezt a nyelvi összevetés szemszögéből árnyalnám, különös tekintettel arra, hogy az egyes nyelvek igenemrendszereit jelentős eltérések jellemzik. Az előadás fő részében a magyar nyelvben meglevő öt produktív igenemtípus (cselekvő, mediális, visszaható, műveltető, szenvedő) rendszertani és gyakorlati alkalmazásbéli összevetését tervezem a délszláv nyelvek megfelelő igenemkategóráival, rámutatva minden igenemtípus esetében arra, hogy a széles skálán mozgó nyelvenkénti különbözőségek milyen nehézségeket vetnek fel a magyar idegen nyelvként való oktatásában.
Tibor ŽILKA Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-Európai Tanulmányok Kara
Weöres Sándor: Józsefet eladják testvérei Az irodalomban gyakori az olyan szöveg, amely egy előszöveg alapján jött létre. Az előszöveg bekapcsolása a befogadás (recepció) folyamatába ilyenkor a művet jobban átvilágítja, bizonyos részeit, jelentéskomponenseit kiegészíti és ki is töltheti a mondanivaló egészében. Nem lényegtelen annak a kérdésnek a tisztázása sem, miszerint az előszöveg tematikai elemei az új szövegben más relációkba épülnek be, azaz egyéb valóságmozzanatokat tükröznek. A felvetett kérdéseket konkrét példán kíséreljük meg illusztrálni és bemutatni. Választásunk Weöres Sándor Józsefet eladják testvérei című elbeszélő költeményére esett. Ennek a költeménynek a teljes megértéséhez ugyanis feltétlenül szükséges ismerni az előszöveget is, amelyhez a mű témája szorosan kötődik és kapcsolódik. Igaz, e témát sokan és sokszor feldolgozták – példának okáért Thomas Mann is a József és testvérei című regényében –, ámde az elsődleges szöveg, az archiszöveg, mindenképpen a Bibliából vett történet. Alkalmasint ennek legismertebb címe a József története címét viseli a Biblia egyes kiadásaiban. A József-sztori mint kiindulópont az utószöveg struktúrájában is részint helyet kap, részint át is alakul. Weöres Sándor költeménye a Józsefről szóló történetnek ugyanis csak egy epizódját öleli fel, mégpedig a József Egyiptomba megy című részt. József Egyiptomban töltött éveivel, azaz a folytatással a mű nem foglalkozik. Viszont Weöres Sándor a költeményt olyan poénnel zárja, amely sokáig rezonál az olvasó tudatában.
