20 16 február március. 995 Ft

20 16

február–március

995 Ft

Orosz avantgárd Budapesten, Bécsben és Jekatyerinburgban Egy rejtélyes Francis Bacon-mű a Nemzeti Galériában Beszélgetés Szilviczky Margittal Alföldi Róbert fotógyűjteménye Beke László az Érmezei Zoltán-kiállításról Essl Award 2015 Wahorn forever Körkérdés 2015 fontos eseményeiről

Te Deum Lélek – Fény – Kép

Olasz Ferenc fotográfus életmĦ-kiállítása 2016. február 26. (péntek) 18 óra Pesti Vigadó, Földszint (1051 Budapest, Vigadó tér 2.)

tar talom

Fény-nyomokk Fény-nyomo

A múlt szabadsága Alföldi Róbert fotógyűjteménye P . S Z A B Ó E R N Ő ————36

Rejtélyes ország a semmi korszakában Jelentéseltolás, jelentéstulajdonítás, jelentésfelügyelet – Esterházy Marcell, Forgács Péter, Gerhes Gábor R Ó Z S A T . E N D R E ————40

Palimpszeszt-játékok Esterházy Marcell – Gerhes Gábor – Forgács Péter: Jelentés S Z É P L A K Y G E R D A ————43

Helló, haver. Megosztom veled a tudatomat Időalapú médiaművek a kortárs képzőművészetben 46 M U L A D I B R I G I T T A ———— Köz té r Köztér

Múltat teremteni Beszélgetés Nagy Csaba képzőművésszel Organikus pont és Idősíkok című plasztikai munkáiról N A G Y A N N A ————49 A borító Lóska Lajos Regős Istvánról írt kismonográfiája címlapjának felhasználásával készült. A kötet a HUNGART kortárs képzőművészekről szóló könyvsorozatának egyik új darabja. A most megjelent kötetekről számunk 80-81. oldalán olvashatnak.

A malomkőasztal körül 90 éves a Régi Művésztelep C S A N Á D I - B O G N Á R S Z I L V I A ————52

A hangok különbözősége Essl Art Award CEE 2015 P . S Z A B Ó E R N Ő ————54

Szex-tett Wahorn András gyűjteményes tárlata L Ó S K A L A J O S ————58

Maszkos képek és óraszobrok

Avantgárd a (fekete) négyzete négyzetenn

Pofán csapjuk a közízlést! Orosz avantgárd az 1910–1920-as években R Ó Z S A T . E N D R E ————4

Szerelem forradalom idején Az orosz avantgárd művészpárjai P . S Z A B Ó E R N Ő ————10

Rjazanytól Krasznojarszkig Felfedezésre érdemes avantgárd művek orosz vidéki múzeumokban P A T A K I G Á B O R ————12

Álommunkák, új mitológiák Beszélgetés a jekatyerinburgi székhelyű UVG art gallery vezetőjével Budapesten 14 E G E D D A L M A ————

Orbán Attila és ifj. Szlávics László tárlata 62 L Ó S K A L A J O S ————

Másik világ kapujában Kótai Tamás kiállítása N A G Y T . K A T A L I N ————64

Varrott szobrok Pokorny Attila: Szárító K E S E R Ü K A T A L I N ————66 Írók a képzőművészetről képzőművészetrő l

Porcelán kitinváz Az Első Magyar Látványtár Kutyavilág, macskajaj és más állatságok című kiállítása W I R T H I M R E ————68

Kép és szöveg találkozása A semmi nyomába nyomábann

Egy nem létező festmény Francis Bacon Budapesten L A J T A G Á B O R ————16

Beszélgetés Horváth Viktor íróval S I R B I K A T T I L A ————70 Körkérdéss Körkérdé

Körkérdés Crea tor to r

Nyugtalan természet vagyok…

A 2015-ös év képzőművészeti eseményeinek értékelése 73 Szerkesztette: M U L A D I B R I G I T T A ————

Beszélgetés Szilvitzky Margittal 85. születésnapja okán 20 F I T Z P É T E R ————

Revitalizálás Beszélgetés Beke Lászlóval, a kiállítás koncepciójának kidolgozójával Érmezei Zoltán tárlata kapcsán P A T A K I G Á B O R ————24

Olvasóó Olvas

Folytatása következik HUNGART művészeti kismonográfiák 27–30 D . U D V A R D Y I L D I K Ó ————80

Lassú, okos ragyogás Záborszky Gábor: Fúgák / guida – risposta–repercussio 28 T O L N A Y I M R E ————

Kortárs művek a szakralitás jegyében Bondor Csilla és Menasági Péter Exit című kiállítása 32 U S Z K A Y T E K L A ————

Az alkotó lélek Creator Spiritus VI. A N D O R A N N A ————34

Last minut minutee

Tektonikus játszóterek Barabás Zsófi és Shunsuke François Nanjo Játszótér című kiállítása S I N K Ó I S T V Á N ————84

Red Attalai Gábor kiállítása F E H É R D Á V I D ————85

ajánló

Zárt kert / Hakni Mar tinkó Márk és Karácsonyi László kiállítása Kor társ Művészeti Intézet, Dunaújváros, 2016. február 6. – március 4.

Legendás fotók

Veggie Buddhist Eco Prince

Steve McCurr y munkái

Jakub Hošek kiállítása

Műcsarnok, 2016. február 25. – április 3.

Tr a f ó G a l é r i a , 2 0 1 6 . f e b r u á r 2 0 . – m á r c i u s 2 7 .

A Zárt kert című kiállítás Martinkó Márk első önálló

McCurry többéves szabadúszó tevékenység után

A Trafó Galéria ad otthont a cseh Jakub Hošek

megjelenése a Kortárs Művészeti Intézetben.

egy hátizsáknyi ruhával és filmtekerccsel keresztül-

(1979) első magyarországi önálló kiállításának.

A tárlaton fotósorozatokat és videoinstallációkat

kasul utazta Indiát, miközben fényképezőgépével

Hošek a fiatal prágai művészeti szcéna egyik lege-

láthatnak tőle a látogatók, melyek a természet, az

fedezte fel az országot. Többhónapos utazás

gyedibb és legérdekesebb alakja, totális művész,

ember és az épített környezet viszonyait, a tech-

után lépte át a pakisztáni határt, ahol egy afgán

aki egyszerre festő, zenei promóter és kiadó is.

noszféra természetét járják körül. Kísérleteinek

menekültekből álló csoporttal találkozott. Akkor

Számos felületes jelző ragadt rá az évek során a

K A R Á C S O N Y I L Á S Z L Ó : Puhatollazás, 2015

S T E V E M C C U R R Y : Egy szabó varrógépét viszi a monszun

J A K U B H O Š E K : Let the fire burn low cause we like it that

idején, 1983, National Geographic, 1984/december

We let the ash flow down, 2015, akril, vászon, 150x125 cm

eredményeként folyamatosan tágítja a fotó

csempészték át Afganisztánba, amikor a szovjet

proto-hipszteren keresztül a góton át, egészen az

határait, keveri a felhasznált eszközöket, hordo-

megszállók épp lezárták az országot a nyugati

anarchistáig. Hošek a Prágai Művészeti Egyetemen

zókat. Képei minden esetben a valós, fizikai világ

újságírók előtt. Azóta számtalan országban készí-

(AVU) végzett festőként. 2005 óta kétszer is jelölték

lenyomatai, nem utólag készített, manipulált

tett lenyűgöző felvételeket; elsősorban a konfliktus

a cseh sztárcsináló díjra, a Jindřich Chalupeckyre,

beállítások. A digitális technikák tekintetében kife-

sújtotta területek, eltűnőben lévő kultúrák, ősi

2011-ben pedig megnyerte a nemzetközi Strabag-

jezetten a hibákra koncentrál, azokon keresztül

hagyományok, valamint a kortárs kultúra érdekli.

díjat. Hošek festészetének egyik fő kiindulópontja

bontja fel a virtuális világot.

Az ember minden képén elsőrendű fontosságú

a néhol már-már absztrakcióba hajló expresszív

– az afgán lányról készült, méltán híres képe is

kalligrafikus stílus, ami a zenei tipográfiából is

ennek köszönheti elemi erejét.

eredeztethető. Hošek legújabb festményei doboz-

A festő szakon végzett Karácsonyi László, vagyis Les Xmas (Leslie Christmas) ösztönszerűen válogat a műfajokból, nem téve különbséget a tradicionális

McCurryt a fotóművészet legrangosabb díja-

és az újszerű között. Gyakran hoz létre objekteket,

ival tüntették ki: Robert Capa-aranyérmet,

gyerekjátékokból épít kompozíciókat, a humort

Nemzetközi Sajtófotó Díjat kapott, a World

sem nélkülözve. A Kortárs Művészeti Intézetben

Press fotóversenyen pedig, egyedülálló módon,

rendezett Hakni című, első önálló kiállításán

négy fődíjat is nyert. A francia kultuszminiszter

videomunkáiból, festményeiből, objektjeiből

a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi

látható válogatás annak a fesztelen kreativitásnak a

Rendjének lovagi fokozatát adományozta neki,

jegyében, mely művészetét alapvetően jellemzi.

nemrég pedig a londoni Royal Photographic

szerűek, a művész mindhárom dimenziójukat kihasználja. A kiállítás egyébként legújabb művein kívül kis válogatást is bemutat a budapesti közönségnek a művész korábbi ciklusaiból.

Society tüntette ki a Centenáriumi Életműdíjjal.

2

20 16

február–március

13 tükör

Zúzott terek

Négy szobrász Kortárs magyar fotográfia

PA F k i á l l í t á s a

m21 Galéria, Zsolnay Negyed, Pécs, 2016. február 28-ig

P r o s p e k t o G a l e r i j a , Vi l n i u s , 2016. február 3. – március 5.

A r t . S a l o n : Tá r s a l g ó G a l é r i a , 2016. február 11. – április 15.

Az utolsó 25 év fontos változásokat hozott a

PAF (Pintér András Ferenc) tárlata a művész a

Ádám, Szász György és Tóth Zsuzsa szobrászművész

fotográfiában a világon, különösen a közép-

Pécsi Tudományegyetem végzett doktori képzését

életművéből válogat. Mindannyian a középgene-

európai országok és köztük Magyarország

lezáró mesterkiállítása, amelynek festészeti anyaga

rációhoz tartoznak, ami másfél évtizedes alkotói

fotográfiájának a történetében. Három technikai

a lírai és a geometrikus absztrakció vegyítésére

életutat jelent: kezdeti kísérleteket, útkeresést,

jellegű újdonság (a digitális kamera, a GSM-

tesz izgalmas kísérlet. Korábbi munkáit harsány

felismeréseket és markáns megnyilvánulásokat.

kommunikáció, az internet) mellett a volt szocia-

kolorit, változatos faktúra jellemezte. A gesz-

fotó: Borsos Mihály (misi)

A Quadruplum című kiállítás Lengyel Péter, Szabó

S Z A B Ó D E Z S Ő : Elektromos mező, 2012,

Részletek a kiállításból

P A F : Vertical I., 2015, vászon, vegyes technika, 90x90cm

c-print, 35x46 cm, 1/5

Szabó Ádám a szobrászat hagyományos kézműves

lista országokon belül az 1989-es rendszerváltás

tusfestészet PAF számára az esetlegesség és a

formáit használja, de mindezt a fikció és a tudo-

meghatározó jelentőségű volt: gazdasági, politikai

tudatosság, a káosz és a harmónia közti határvonal

mány határmezsgyéjén egyensúlyozva ötvözi a

és kulturális átalakulás. A kiállítás azt a kérdést

keresésének vagy még inkább folytonos elmoz-

médiaművészettel is. Egyenes vonalat húz a múlt,

állítja középpontba, hogy a különböző generációk

dításának kifejezési formájává vált az évek során.

a jelen és a jövő művészete között. Szász György

alkotói hogyan reagáltak minderre, hogyan válto-

Élénk színekkel és térrétegekkel telített képei

szellemes képzettársításai mindig új, meglepő

zott a szemlélet, a médium, a fontosnak tartott

végül tisztulni kezdtek a műveken egyre hangsú-

formában jelennek meg művein. Tóth Zsuzsa

témák. A 70-es években (vagy korábban) szüle-

lyosabb szerephez jutó geometriai alakzatok által.

elsősorban légnemű anyagok (például víz, gőz,

tetteknek alkalmazkodniuk kellett az új társadalmi

A mostani kiállításra szánt festmények letisztult

füst) szobrászi analizálásával foglalkozik, a tapintás

és kulturális feltételekhez, a nyílt társadalomhoz,

struktúrájú vászonképek, amelyek immár nem

számára formával nem rendelkező motívumokból

a sokkal liberálisabb és egyben versengőbb

csupán az alkotó lelki kivetüléseiként meghatá-

hoz létre meggyőző szobrászi formarendet.

szemlélethez, míg a 80-as évek generációjának a

rozható gesztusrendszerekként működnek. Habár

Lengyel Péter figyelme a síkgeometrikus formák

feltételek adottak voltak.

a művek továbbra is a festék anyagszerűségének,

után az íves-geometrikus formákra helyeződött, tömbszerűbb, kevésbé törékeny szobrokat készít, a kő mellett más anyag nem vagy kevésbé dominánsan jelenik meg. A kiállítás azt kívánja bemutatni, hogy a négy szobrász milyen – akár egymást érintő – alkotói ívet tud felmutatni.

Kiállító művészek: Bognár Benedek, Czigány Ákos, Drégely Imre, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Gőbölyös Luca, Kerekes Gábor, Kovalovszky Dániel, Kudász Gábor Arion, Péter Ildikó, Szilágyi Lenke, Szabó Dezső, Telek Balázs. Kurátorok: Somosi Rita, Surányi Mihály

3

20 16

február–március

önállóságának bűvöletében élnek, elmozdulnak az általánosság felé a formai önreflexió eszközével. A kiállítást katalógus kíséri.

összeállította: Rudolf A nica

Quadruplum

Orosz avantgárd az 1910–1920-as években M a g y a r N e m z e t i G a l é r i a , 2 0 1 6 . I . 2 9 . – V. 1 .

RÓZSA T. ENDRE

A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum kölcsönbe adta

De előtte is a vezető múzeumok gyűjteményei között vándorolt

avantgárd gyűjteményét Budapestnek. Mégpedig három

Malevics alkotása: utoljára a New York-i Guggenheimben volt, előtte

hónapra, ami roppant méltányos gesztus. Valószínűtlen,

Brüsszel, Bern, Róma, Frankfurt és Berlin legjobb múzeumai tudhatták

hogy akár egyszer is elhagyta volna Oroszország területét

a magukénak. Látjuk, kapós és kívánatos Malevics alkotása. És egy

a teljes gyűjtemény. Márpedig, ha ez így van, akkor vilá-

még fantasztikusabb Malevics van most itt a Nemzeti Galériában.

gújdonság érkezett Budapestre. A legnevesebb nyugati

Az 1915-ben festett Szuprematizmus (80x80 cm, olaj, vászon) című

múzeumok kurátorai is boldogan nyalnák meg mind a tíz

festménye bármely árverés csillogó sztárja lenne, 45–50 millió dollár körül vagy afölött ütné le az árverési kalapács. Teljesen méltányosak a roppant magas árak, és ennek több oka van. Hamarosan kifejtem az okokat, de először képedjünk el azon, hogy egy ennyire jelentős anyag rejtőzködött eddig Jekatyerinburgban. Természetesen a művek szellemi értékéről beszélek, amit nem a piaci ár, hanem a művészettörténeti rang fémjelez. Fél évszázadnál hosszabb ideig takarta el a rangos gyűjtemény darabjait a múzeumi raktárak mély homálya. Nagy szerencsénkre. A muzeológusok észnél voltak, és elrejtették. Több száz, esetleg több ezer avantgardista műtárgy kallódott el vagy sérült meg helyrehozhatatlanul a sztálini diktatúra komor és véres évtizedeiben. A veszteségek pótolhatatlanok. Nagyon meg kell becsül© Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum, fotó: Berényi Zsuzsa

Avantgárd a (fekete) négyzeten

Pofán csapjuk a közízlést!

nünk, ami megmenekült. Biztos jelek mutatják azonban, hogy még sok rejtett kincs lappang a kelet-oroszországi vidéki múzeumokban, magángyűjteményekben vagy egyszerűen a lakások falain. Jekatyerinburg nevét az tette ismertté, sőt hírhedtté, hogy az ottani Ipatyev-ház pincéjében lőtték agyon az utolsó Romanovokat, II. Miklós cárt és családját. Olyan messze van Szentpétervártól Jekatyerinburg, mint Budapesttől Madrid. A távolság hatalmas, az Urálon túli nagyipari, vasúti és katonai gócpont Szibéria határán, Európán túl, már Ázsiában fekszik. Hogyan kerülhetett Jekatyerinburgba, ahogy mondani szokás, az Isten háta mögé az orosz avantgárd eme lenyűgözően nagy gyűjteménye? A válasz egyszerűnek tűnik: Anatolij Lunacsarszkij kulturális népbiztos

ALEKSZANDR KUPRIN: Csendélet, 1917

ujjukat, ha náluk lenne most kiállítva a gyűjtemény. (Majd

jóvoltából. A túl rövid válasz viszont épp a lényeget fedi el, kis

lesz később, diadalkapuval.) A Nemzeti Galériában kiállí-

kitérőt kell tennünk a helyzet megértéséhez. A kisnemesi családból

tott anyag piaci értéke több százmillió, és nem forintban,

származó Lunacsarszkij a zürichi egyetemen filozófiát tanult, és a

hanem dollárban. Amikor egy-egy jelentősebb mű

radikális-pozitivista Richard Avenarius tanítványi köréhez tartozott.

felbukkan az orosz avantgárd csúcskorszakából, a nemzet-

Avenarius saját filozófiai irányzatát tapasztalatkritikának, empíri-

közi műkereskedelemben magasra teszik a mércét, s teljes

okriticizmusnak nevezte. Ugyanebben az időben Lunacsarszkij

joggal. Néhány hónapja Malevics egyik festménye, az

a szintén Zürichben élő Lenin köréhez csatlakozott, akit viszont

1920 körül festett Misztikus szuprematizmus, fekete kereszt

annyira feldühített Avenarius és Mach elmélete, hogy egész

vörös oválison (100,2x59,2 cm, olaj, vászon) című kép a

könyvet írt az empíriokriticizmus ellen. A vitairat mellesleg dilettáns

New York-i Sotheby’s árverésén 37,8 millió dollárért kelt

mű, akárcsak Lenin többi filozofáló írása. Lunacsarszkij előbb-utóbb

el, az amszterdami Stedelijk Múzeum vásárolta vissza.

alkalmazkodott Leninhez, és így lehetővé vált, hogy a bolsevikok

4

20 16

február–március

© Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum, fotó: Berényi Zsuzsa

KAZIMIR MALEVICS: Szuprematizmus, 1915

hatalomra jutása után kulturális népbiztosnak nevezzék

Lunacsarszkij erősen hitt abban, hogy az avantgárd művészet forra-

ki. Az igazsághoz tartozik, hogy nem Lunacsarszkij akart

dalmasítani tudja az ipari munkásságot, a legmodernebb technikai

karriert, az új vezetésnek kellett nagyon Lunacsarszkij,

eszközöket használó propaganda pedig a parasztságot. Agitációs

akár egy falat kenyér. Végre egy sok nyelven magabiz-

vonatok járták az országot, agitációs hajók a folyókat, és mindenfelé

tosan beszélő, Európa-konform benyomást keltő, ottho-

forradalmi felvonulásokat, ünnepségeket rendeztek az avantgárd

nosan művelt és kulturált értelmiségi, aki párizsi évei

művészek lelkes közreműködésével. A Lunacsarszkij irányítása

alatt sok nyugati művésszel került közeli ismeretségbe.

alatt álló minisztérium utópisztikus neve is önmagáért beszél:

fotó: Berényi Zsuzsa

A cári család

5

20 16

február–március

Henri Le Fauconnier és Jean Metzinger irányításával, és bizonyos házassági tervekről is rebesgetett a fáma. A világháború kitörésekor azonban Szobotkát a franciák internálták, Udalcova és Popova pedig rövid úton visszatért Oroszországba. Többé nem látták egymást. Művészetük egymásra hatása viszont kétségtelen.

Az Alap kapja a kassza kulcsát Oroszországban javában dúlt a polgárháború, de már 1918 nyarán fontosnak tartották, hogy létrehozzanak egy Állami Művészeti Alapot. David Sterenberg lett annak is a vezetője. Igen jelentős pénzösszeget bocsátottak az Alap rendelkezésére, hogy kortárs művészek alkotásaiból vásároljanak, és hogy országos múzeumi hálózatot hozzanak létre, főként a nagy iparvárosokban. Az Alap vásárlási bizottságában többséget alkottak a konstruktív © Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum, fotó: Berényi Zsuzsa

irányzatok képviselői, Tatlin, Malevics, Rodcsenko és

NAGYEZSDA UDALCOVA: Konyha, 1915

követőik, akik elméleti síkon vadul birkóztak egymással, ezért a bizottság elnökének a mértéktartó, vitákat kerülő Vaszilij Kandinszkijt nevezték ki. Több mint háromezer alkotást vásárolt az Alap, és három év alatt több tucat városban hozott létre új múzeumot. Többek között éppen Jekatyerinburgban. Hozzávetőleg 50–60 alkotást utaltak ki az új múzeumok számára a központi Alap állományából, minden ellenszolgáltatás nélkül. A Jekatyerinburgi Múzeum páratlan avantgárd gyűjteménye is így jött létre. A Nemzeti Galéria mostani vendégkiállítását tehát a közel száz évvel ezelőtt központilag kiutalt alkotások bőkezű adománya tette lehetővé.

Felvilágosodásügyi Népbiztosság. Az avantgardizmussal meghitt viszonyt ápoló Lunacsarszkij Párizsban szerzett

Hatalmas ünnepségek köszöntötték 1913-ban a Romanov-ház

barátját, David Sterenberget nevezte ki a képzőmű-

uralomra jutásának háromszázadik évfordulóját. Az ország poli-

vészeti főosztály élére. Még az első világháború előtti

tikai elitje abba az (alaptalan) hitbe ringatta magát, hogy a súlyos

időkben barátkoztak össze a Montparnasse legendás

verességgel végződött 1904-1905-ös orosz-japán háború fájó

műteremházában, a Ruche (Méhkaptár) épületében.

emléke már a múlté, és az I. Napóleon hadseregét legyőző Orosz

Mindketten ott laktak, Lunacsarszkij orosz lapokat

Birodalom újra rátalált a nyers erőn alapuló terjeszkedés útjára.

tudósított, Sterenberg festett. A Ruche-ben élt akko-

Ha Oroszország nem keveredik bele az első világháborúba, való-

riban Chagall, Modigliani, Archipenko, Zadkine, Leger,

színűleg így is történik. De belekeveredett. Az Osztrák-Magyar

Delaunay, Soutine is, hogy csak a legnevesebbeket

Monarchia sorsát is ugyanebben a forgatókönyvben pecsételték

említsem, vagy egy Szegeden született jó szobrász,

meg. Mind a két impérium önként és dalolva, minden kényszer

Csáky József. Az olcsó, falusias és bohém Montparnasse

nélkül írta alá a saját halálos ítéletét. A képzőművészet érzékeny

nemzetközi légköre sok magyar művészt is magához

szeizmográfja a 19. század végétől jelezni kezdte a közelgő föld-

vonzott. Czóbel Béla, Réth Alfréd, Perlrott-Csaba

rengést. Először Párizsban, majd Németországban, Olaszországban

Vilmos, Farkas István szintén a Montparnasse-on bérelt

és másutt kezdtek kilengeni a műszerek. Például Magyarországon

műtermet. Vagy Berény Róbert, akit azért emelek ki

és Oroszországban. A magyar Vadak, a Nyolcak, a nagybányai

külön, mert David Sterenberg és Berény Róbert művé-

neósok, a moszkvai Káró Bubi (az orosz Vadak) vagy a szentpétervári

szetében különös motívumrokonságot vélek felfedezni.

és a moszkvai kubo-futurista csoportok művészei ebbe a körbe

Feltételes módban fogalmazok, mert az első világháború

tartoznak. Vagy az olasz futuristák és orosz követőik, a Majakovszkij

erős válaszfalat emelt közéjük, és a cezúra miatt beható

körül csoportosuló kör. A Larionov–Goncsarova-házaspár is csat-

kutatásra lesz szükség az igazoláshoz vagy a kizáráshoz.

lakozott hozzájuk. A nagy szervező Larionov mindenhol ott volt,

A Nagyezsda Udalcova, Ljubov Popova és Szobotka Imre

ahol történt valami. Kiáltványuk címe: Pofán csapjuk a közízlést!

közti személyes kapcsolathoz viszont szemernyi kétség

(Interneten: Slap in the Face of the Public Taste. A régebbi magyar

sem fér, mindhárman a La Palette Akadémián tanultak,

fordítás illedelmesebb: ott csak egy „pofon” csattan el.) A provokatív

6

20 16

február–március

manifesztumból sajnos az is kiviláglik, hogy a késő cári

el. Ugyanebben az időben a Larionov–Goncsarova-házaspár megal-

időszak harsány kutúrcsibészei kevesen voltak, és nagy

kotta a rayonizmus festői nyelvét. Mindkét irányzat egymás rokona, az

utálatba ütköztek. Vékony jégen táncolt a társaság, és

orfizmus és a rayonizmus a fény kitüntetett festészeti szerepét kutatta.

ugyan miből sejthette volna bárki, hogy Majakovszkijt

Oroszország és Franciaország fej-fej mellett haladt. Magyarországnak

és a többieket öt év múlva az államilag támogatott

sem kellett szégyenkeznie, Tihanyi Lajos, a fiatal Szobotka Imre,

hivatalos művészet piedesztáljára emelik majd? A nagy

Perlrott-Csaba Vilmos és mások ott jártak az élbolyban. Valamint

pofáncsapás annyira mellészállt, hogy a környezet

Kassák és Moholy-Nagy, de ők már az avantgárd egy újabb fejeze-

náthát kapott a huzattól.

tének protagonistái. Akár csak a késő cári, korai szovjet művészet

Oroszországi művészek névsorai következnek. Akit nem érdekelnek a nevek, ugorja át a listát. A fő szervező többnyire a bohém Mihail Larionov, feleségével, Goncsarovával kiegészülve. Az 1910–17 között működött Káró Bubi csoport tagjai: a Larionov–Goncsarovaházaspár, Koncsalovszkij, Rozsgyesztvenszkij, Kandinszkij, Lentulov, Kuprin, Falk, Maskov, Malevics, és később Tatlin is becsatlakozott. Vendégként a német

korszakában Tatlin, Malevics és Lisszickij. Utolsóként egy olyan különleges kubo-futuristáról szólok, aki önmaga szovjet jövőjébe mutatott. Az ötszörös Sztálin-díjas Vera Muhina szobrász 1937-ben készült sarlókalapácsos Munkás és kolhozparasztnő című szocreál szobrát rendkívül sokan ismerik. Ez volt a Moszfilm Stúdió filmfőcíme, háttérben a Kreml vörös csillaggal díszített tornyával.

Malevics jön, Chagall repül

Die Brücke csoport néhány művésze, Franciaországból

Az orosz avantgárd világjelentőségű fordulata már a késő cárizmus

Fernand Léger és néhány más művész állított ki az

vége felé, 1915-ben megtörtént. Tatlin készíteni kezdte zseniális

évenkénti Káró Bubi tárlatokon. 1913-tól újabb csopor-

kontrareliefjeit. Előzménye, hogy 1913-ban Picasso párizsi műter-

tosulás alakult, a kubo-futurista mozgalom. Néhány név:

mében járt, ott ismerkedett meg a kubista relief lehetőségével. Tatlin

az elmaradhatatlan Larionov–Goncsarova-házaspár,

képesnek bizonyult rákontrázni Picassóra, architektonikus térstruktú-

Malevics, Tatlin, Rozanova, Popova. Az átláthatóság

rákat, valós kontrareliefeket szerkesztett, amiket általában síkra vagy

kedvéért mindkét csoportból csak azokat soroltam fel,

homorú, néha derékszögben kiálló sarkokra épített fel. A 10-es évek

akiknek alkotása szerepel a Nemzeti Galéria kiállításán.

végén készítette el a 400 méter magasnak elképzelt Tatlin torony

Két nevet teszek még hozzá a listához: az egyik Szonya

makettjét, amit a III. Internacionálé (1919–20) szimbólumának szánt.

Terk, aki a férje, Robert Delaunay után Sonia Delaunay

Viktor Sklovszkij találóan fogalmazott: a tornyot acélból, üvegből és

néven lett hamarosan művészeti mérföldkő Párizsban.

forradalomból tervezte Tatlin. A makett 1925-ben aranyérmet nyert

Még találkozhattam vele a rue de Saint Simon 16 alatti

Párizsban, ironikus módon azon a kiállításon, ahonnét a tatlini elvekkel

műteremházban; Kassák után érdeklődött. Robert és

tökéletesen ellentétes art deco stílus áradt szét a nagyvilágba.

Sonia Delaunay stílusát Apollinaire orfizmusnak nevezte

A másik nagy megújító 1915-ben a lengyel származású Kazimir Malevics. Radikálisan új teóriáját szuprematiz-

V L AG Y I M I R TAT L I N

musnak nevezte el. A francia felvilágosodás alkotta meg a

a III. Internacionálé emlékművének makettje előtt, 1920 körül.

deista legfőbb lény, az „etre supreme” fogalmát. Malevics fanatikusan hitt abban, hogy felfedezte a legfőbb formák és a legvégső igazságok felé vezető utat, és hogy a Fekete négyzet fehér alapon (79,5x79,5 cm, olaj, vászon, 1915, Tretyakov Galéria, Moszkva) című képével megtalálta az új festészet nullpontját. Szentpéterváron (Petrográdon) az év végén nyílt meg a híres 0.10 című kiállítás. A rendezés során Tatlin és Malevics vadul összeszólalkoztak, annak minden következményével együtt. Az elmélyülő elvi ellentét két szembenálló táborra osztotta a konstruktív művészeket, misztikusokra és racionalistákra, és mindenkinek színt kellett vallania. A holland De Stijl csoport, Piet Mondrian, Theo van Doesburg vagy Huszár Vilmos (aki eredetileg Hollósy Simonnál kezdett!) M. Schoenmaekers, a holland neoplatonista filozófus hatására a transzcendencia felé hajlott, míg Kassák és Moholy-Nagy szigorú racionalisták maradtak. fotó: Berényi Zsuzsa

Egyedül az építészmérnök végzettségű El Lisszickij hajózott

7

20 16

ide-oda a két társaság között. Neki lehetett, minden vitán felül álló géniuszát elismerték.

február–március

1918 őszén, a szovjet éra elején Chagallt a vityebszki kormányzóság kulturális népbiztosának nevezték ki. Lefoglalt egy nagy házat Vityebszkben, és Művészeti Iskolát indított benne. Mint igazgató, meghívta egykori tanulótársát, Liszickijt a tanári karba, és Liszickij meghívatta Malevicset. Chagall szempontjából végzetes helyzet alakult ki, neki befellegzett. Malevics kiszorította, majd leváltatta Chagallt, és átvette tőle amit UNOVISZ-nek nevezett el, az iskola tananyagává tette. A hallgatók lelkesen követték a karizmatikus Malevicset. Liszickij kidolgozta saját elegáns stílusát, a PROUN-t és nemzetközi sikerre vitte, de a korábbi, stilizáltan figuratív jiddis stílusát is folytatta. A katalógus írója téves képet rajzol Lisszickij pályájáról. Baán László bevezetőjében helyesen ismerte fel a nyugat-oroszországi erős zsidó közösségek ALEKSZANDER R O D C S E N K O : Absztrakt kompozíció, 1919

hagyományainak jelentőségét. Két Lisszickij létezett, ezt kell megérteni: a szovjetorosz közegben a cirill

© Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum, fotó: Berényi Zsuzsa

az iskola igazgatását, és szuprematista mozgalmát,

LL betűszignót használó Lazar Liszickij és a jiddisben héber alef-lamed vagy ajin-lamed szignót használó Eliezer Liszicki. A tévedések elkerülése végett a Lazar és az Eliezer neveknek semmi közük egymáshoz. Latin betűs használatra a jiddis eredeti alapján dolgozta ki az El Lissitzky névalakot, de időnként cirillikával is használta. Ezen a néven lett világhíres, és nem kevéssé Moholy-Nagy László inspirálója. A 20-as évek első felében Liszickij megszakításokkal hosszabb időt töltött Németországban, főleg avantgardista kiállításokat szervezett, és dolgozott. Emellett együttműködött a berlini Milgroim (Gránátalma) nevű gyönyörű jiddis képzőművészeti folyóirattal és ivrit (héber) nyelvű testvérlapjával, amelynek a címe – Rimon – szintén gránátalmát jelent. D. Sterenberg és más avantgardisták is publikálták írásaikat, műveiket a két folyóiratban.

A kubo-futurista Trockij A 1917-es forradalom féktelen lelkesedést és vad művészi eufóriát robbantott ki. Sok zsidó művész hinni kezdett a végleges megszabadulásban. Elissa Bemporad kiváló könyvében (Becoming Soviet Jews) azt elemzi, hogyan váltak az orosz zsidók szovjet zsidóvá. Az eredmény kiábrándító. A konstruktivitáson belüli vitát is erősen befolyásolta a felforrósodott légkör. Mint említettem, a szuprematisták tárgynélküli világa új vallássá vált, és Malevics lett a hívek főpapja. Tatlin és Rodcsenkó viszont a társadalmi hasznosság, a közösségi feladat szempontjából adta meg az utilitárius alaphangot. Szerintük a modern művészek legfőbb hivatása, hogy a jövő mérnökei legyenek. Néhányan viszont unni kezdték az örökös hajtépést. A Larionov–Goncsarova-házaspár Párizsba utazott az Orosz Balett kíséretében. Többé nem tértek vissza. Kandinszkij a német Bauhausban vállalt tanári állást, majd haláláig Franciaországban

fotó: Berényi Zsuzsa

Kiállítási enteriőr

8

20 16

február–március

dolgozott. A Pevsner fivéreknek is elegük lett a romló

írókat. Sokkal jobban féltek az íróktól. Egyedül Gustav Kluciszról tudom,

légkörből, Antoine Pevsner Franciaországba ment, sokat

hogy 1938-ban letartóztatták, és felesége semmiféle hírt nem kapott

köszönhetett neki később Vasarely. Testvéröccse, Naum

felőle. Évtizedek múlva derült ki, hogy azonnal agyonlőtték.

Gabo előbb Angliában telepedett le, majd az Egyesült Államokban futott be nagy karriert. Chagall is gyorsan elpályázott az eldurvuló Szovjetunióból.

Oroszország az 1915 utáni röpke 8–10 év alatt elképesztően sokat tett hozzá a világ képzőművészetéhez. Hiába tiporták el a nagy Utópiát, hibába térdepeltették le a nyakon csípett avantgardistákat, a külföldre

Malevics diadalünnepet ült Lengyelországban és

eljutott művek és a külföldre menekült alkotók munkássága új medret

Németországban, mégis visszatért. Vesztére. A ható-

nyitott a nyugati világ képzőművészete számára, amihez azután Kassák,

ságok megvádolták, hogy a németeknek kémkedik,

Kepes György és Moholy-Nagy művészete révén a magyarok is jelen-

és letartóztatták. Kiengedték azután, de hamarosan

tősen hozzátették a magukét.

meghalt. Rodcsenkót és a szintén visszatért El Lisszickijt félreszorították. Megkeseredve haltak meg vagy magányosan és elfeledve, mint Tatlin. A 37 éves Majakovszkij öngyilkosságba menekült, de létezik olyan teória is, hogy ügynökök lőtték le, búcsúlevele hamisítvány. A teória valószínűleg alaptalan, de a rettegés légkörét árasztja. Sztálin leváltotta Lunacsarszkijt, és elküldte messzire, nagykövetnek nevezte ki Madridba, azonban állomáshelyére soha nem érkezett meg. Útközben meghalt, rejtélyes körülmények között. Trockij nekrológjában azt írta róla: „Lunacsarszkij idegen test maradt a sorainkban”. Alig hét évvel később egy tűhegyes acél jégcsákányt juttatott be Trockij agyába Ramón Mercader, Sztálin ügynöke. Az lett a valódi idegen test. Az 1924-es Velencei Biennále orosz pavilonjában főhelyén függött Trockij állóalakos kubo-futurista portréja, Jurij Annyenkov műve, az 1928-as Biennálén azonban már új szelek fújtak, tarolni kezdett a szocreál. A sztálini rémtettek egyik csúcsa az ún. Meggyilkolt költők éjszakája. Titkos pert követően 1952. augusztus 12-én éjszaka

A kiállítás kurátora, Gergely Mariann jól átgondoltan osztotta valós összefüggésű csoportokra az anyagot, ami nem volt könnyű feladat, miután számtalan ismeretlen mű került elő szinte a semmiből. A kurátor egy nagyon beleillő elgondolással megsegítette a gyönyörű, de mégsem könnyen értelmezhető anyag befogadását. Vizuálisan jó ritmusban korabeli filmek futnak több képernyőn, folyamatosan. A nagyszerű Dziga Vertov (korábban David Kaufman) és öccse, Mihail Kaufman operatőr harsány és lendületes művet készítettek 1926-ban, magyar címe: Előre, szovjet! A jóval kevésbé jelentős Eszfir Sub 1927-ben régi híradókat vágott újra, így készített propagandafilmet a Romanov-dinasztia bukásáról. A film dokumentumértéke nagy, a keringőző fehérzubbonyos tisztek jelenete akár Jancsó Miklóst is inspirálhatta. Brüsszelben minden idők 12 legjobb filmje közé választották be az ukrán Alexander Dovzsenko 1930-as alkotását, címe: A föld. Natalja Goncsarova 1911-ben készítette a Kaszálók című képét (106x132 cm, olaj, vászon). A festmény és a film egymás közelségében rímelnek, hatnak egymásra. Meglepetések azonban mindig akadnak: Budapesten került elő hét szovjet rövidfilm, az egyiken Trockij. A Tanácsköztársaság idején küldték hozzánk a filmeket, propagandacélból, a bukás után lefoglalták és archiválták, így maradhattak fenn. A tisztaszívű orosz avantgárd korszakának disszonáns szovjet záróköve

A halálos ítéletek kihirdetése után a tizennegyedik

közismert. A moszkvai Lenin-mauzóleum épületét Alekszej Scsuszev

vádlott kómába esett, abba halt bele, így őt nem

tervezte 1930-ban. A gránitból és márványból emelt sírépítmény egy

tudták agyonlőni. Sokuk könyvét, verseskötetét Chagall,

óbabiloni zikkurat és az avantgárd ebédjéről megmaradt, odakozmált

Liszickij és más avantgardista művész illusztrálta.

konstruktív formaelemek zagyva keveréke. Földalatti mélyében a

Képzőművészeket jóval ritkábban végeztek ki, mint

bebalzsamozott fáraó múmiája nyugszik, üvegkoporsóban.

fotó: Berényi Zsuzsa

tizenhárom értelmiségit végeztek ki a Lubjankában.

9

20 16

február–március

Kiállítási enteriőr

Szerelem forradalom idején Az orosz avantgárd művészpárjai Kunstforum, Bécs, 2016. I. 31-ig

P. S Z A B Ó E R N Ő

GUS Z TAV K LUCIS Z : Plakátterv: Szüntessük meg országunkban a szénhiányt!, 1933, színezett ezüstzselatin-nyomat, 10x7,5 cm, Galerie Priska Pasquer (Köln) jóvoltából

Forradalmi időkben a szerelem is gyorsan kibontakozik. Alig néhány hónapja ismerte egymást a két művésznövendék, Alekszander Rodcsenko (1891–1956) és Varvara Sztyepanova (1894–1958), már a közös életről szőttek terveket, közös otthonról, amelyben minden olyan, amilyen csak a legmerészebb művészi képzeletben lehet, s amelybe nem hatolhat be a nagyvilág lármája, fotó: © Galerie Priska Pasquer, Köln © Bildrecht, Wien, 2015, HUNGART © 2016

erőszakossága vagy éppen közönye. Ahogyan az akkor még a Kazanyi Művészeti Iskolában tanuló fiatalember írta az időközben megismerkedésük városából

Kioszkterv,1919, gouache, papír, 51,5x34,5 cm, magántulajdon

Moszkvába költözött, Konsztantyin Juon és I. Dugyin rajz- és festőiskolájában és Ilja Maskov magániskolájában tanuló lánynak, „fantasztikusan fogunk élni, ugye,

Naguatta? Különleges módon élünk majd. A valóságot álommá változtatjuk, és az álmot valósággá… Saját világunkban élünk majd, ahol rajtunk kívül senki nem lesz”. Nos, az álmok bizonyosan megmaradtak, csak éppen a külvilágot fotó: © A. Rodtschenko & W. Stepanowa Archiv Kunstwerk: © Bildrecht, Wien, 2015, HUNGART © 2016

ALEKSZANDER RODCSENKO:

10

nem sikerült kirekeszteni a saját életükből. De nem is akarták immár. A két fiatal művész lázasan vetette bele magát a forradalom utáni évek művészeti életébe, Rodcsenko minden területen kiválót alkotott, vezető szerepet vállalt a művészeti élet átszervezésében, minden jelentős kiállításon ott volt – amíg csak lehetett. Akárcsak Sztyepanova, míg azonban a feleség még a 30-as években is vezető lapok szerkesztője és tervező grafikusa maradhatott, férje művészete akkoriban már nem jelenhetett meg a nyilvánosság előtt. Közös munkájuk, amely a 20-as években a többi között filmdíszletek és jelmezek tervezésében nyilvánult meg, már csak a textildizájnra szorítkozhatott. Életművének gazdagsága csak halála után vált nyilvánvalóvá, ahogyan közös tevékenységük különös értékei is csak akkor lettek köztudottak. A többi között éppen egy bécsi kiállításnak köszönhetően, amelyet 1991-ben rendeztek a MAK-ban (Österreichisches Museum für Angewandte Kunst), amely a moszkvai Puskin Múzeummal együttműködve megrendezte közös emlékkiállításukat Egyetlen célunk a 20 16

február–március

és Kandinszkij forma- és

dási pontot jelentett a szovjet-orosz avantgárd művé-

színkompozíciói mellett

szete, pontosabban jelentett már korábban is, hiszen

az absztrakt művészet

az emlékezetes budapesti kiállítást a MAK-kal együtt-

harmadik erős tartóoszlopát

működve rendezték meg a Műcsarnokban 1987-ben.

jelentették. Olga Rozanova

Mintha csak az idők változását érezték volna meg

(1886–1918) vizuális költé-

Budapesten is a nagyszabású Művészet és forradalom

szete és szuprematista vari-

című tárlat anyagának bemutatásával! Ha így is volt,

ációi a költő férjjel, Alekszej

arról nyilvánosan nem sok szó esett, hiszen ahogyan

Krucsonihhal (1886–1968)

a katalógusban olvashatjuk, a tárlatra az úgynevezett

szoros együttműködésben

nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfor-

születtek. Nem mellesleg a

dulója tiszteletére került sor.

férj (Malevics, Hlebnyikov

A bécsi kiállításváltozat katalógusából természetesen hiányzott az inkriminált mondat, az azonban bizonyos, hogy a következőkben a budapestinél nagyobb figyelmet fordítottak az orosz avantgárd értékeire. A Wien Museum 1999-ben például Chagall, Kandinszkij és… címmel a Puskin Múzeum rajzainak és akvarelljeinek bemutatásával tisztelgett az „orosz kísérlet” előtt. Egy évvel korábban a Kunstforum a szentpétervári Állami Orosz Múzeummal együttműködve rendezte meg a Vörös az orosz művészetben című bemutatót, amely ugyan a 15. századi ikonfestészetig visszanyúlva mutatta be a vörös szín domináns szerepét az orosz festészetben, de természetesen elsősorban a 20. század

és Matyusin társaságában) egyik alkotója volt az orosz avantgárd egyik kulcsművének, a Pofon a közízlésnek című futurista operának. Emblematikus alkotás az

fotó: © A. Rodtschenko & W. Stepanowa Archiv, HUNGART © 2016

jövő címmel. Bécs számára később is fontos tájékozó-

ugyancsak korszakhatárt

VARVAR A SZ T YEPANOVA :

jelentő kiállítás, az 5x5=25, című 1921-es seregszemle katalógu-

Rodcsenko-karikatúra, 1922, tusrajz, 23,5x18 cm, magántulajdon

sában szereplő mű, Alekszandr Vesznyin (1883–1959) munkája is, amely azt is jól érzékelteti, ahogyan a fiatalon elhunyt feleség, Ljubov Popova (1889–1924) színházi és textiltervezői munkássága is, hogy az orosz avantgárd művészete nem ismerte a határokat műfajok, művészeti ágak, az élet és a művészet között. Talán csak az álmok körül nem volt rendben valami.

amelyekben az El Liszickij-i Vörös ékkel üsd a fehéret!

Legalábbis ezt sejteti a legfiatalabb „álompár”, Valentyina

felkiáltás szabta meg a teendőt a művészet és az élet

Kulagina (1902–1987) és

számára egyaránt. Most majdnem egyszerre újabb

Gusztav Klucisz (lettül:

két jelentős kiállítást kínált, kínál Bécs a 20. század

Klutsis) (1895–1938) törté-

elejének orosz avantgárd művészetével kapcsolatban.

nete. Villámgyorsan felívelő

Az Albertina Chagalltól Malevicsig címmel százharminc

pályájuk, grafikai elemekkel

alkotás bemutatásával tekinti át a század első három

kombinált fotómontázsaik

évtizedének történéseit (február 26. – június 26.), azzal a

fogadtatása fényes jövőt

céllal, hogy a homogén orosz avantgárdról, annak line-

jósolt nekik a sztálini biro-

áris, egydimenziós fejlődésvonaláról alkotott leegyszerű-

dalomban, melynek sikereit

sített kép helyét egy összetettebbel váltsa fel. A modern

plakátjaikkal annyiszor

nyugati művészek századforduló körül jelentkező

megénekelték, dicsőítették.

hatása, a neoprimitivizmus, a kubo-futurizmus, a szup-

Ám 1938. január 17-én

rematizmus éppen úgy megjelenik ezen a kiállításon,

az éppen a New York-i

mint azon a másikon, amelyet szintén a Kunstforumban

világkiállítást előkészítő,

láthattunk 2015. október 14. és 2016. január 31. között

utazni készülő Kluciszt

Szerelem a forradalom idején (Liebe in Zeiten der

letartóztatták. Kulaginának

Revolution) címmel az orosz avantgárd többé vagy

sohasem mondták meg, mi

kevésbé ismert művészpárjainak az alkotásaiból.

történt a férjével, egészen

Rodcsenko és Sztyepanova mellett az előbbi csoportba tartozik Natalja Goncsarova (1881–1962) és Mihail Larionov (1881–1964), akiknek útja a Párizsban megismert impresszionista, posztimpresszionista irányzatokon, a neoprimitivizmuson keresztül vezetett az avantgárd felé. Larionov 1912-ben mutatta be első rayonista képeit, amelyek Malevics szuprematizmusa 11

haláláig azt hitte, hogy szívrohamban halt meg a börtönben. Csak 1989-ben, két évvel a halála után derítették ki, hogy nem sokkal letartóztatása után Sztálin parancsára kivégezték.

20 16

február–március

fotó: © Staatliche Tretjakow- Galerie, Moszkva, Kunstwerk: © Bildrecht, Wien, 2015, HUNGART © 2016

első két évtizedére koncentrált. Azokra az évekre,

GUS Z TAV K LUCIS Z : Rádióközvetítés, Lenin beszél, 1922, tus és ceruzarajz, 26,4x17,1 cm, Staatliche Tretjakow- Galerie, Moszkva

Rjazanytól Krasznojarszkig Felfedezésre érdemes avantgárd művek orosz vidéki múzeumokban PATAKI GÁBOR

Szverdlovszk) múzeum impozáns oroszszovjet avantgárd anyagát szemlélve bizonyára sok látogatóban felmerül a kérdés: miként tehetett szert ez az uráli, Moszkvához és Szentpétervárhoz nem túl közel eső nagyváros múzeuma ilyen komoly gyűjteményre? A válasz elsősorban a Lunacsarszkij HUNGART © 2016

vezette Közművelődési Népbiztosság

GONCSAROVA: Fahordó paraszt, 1910, Krasznodar T A T L I N : Önarckép, 1910-es évek eleje, olaj, vászon, Kosztroma

(Narkomprosz), pontosabban annak képzőművészeti részlege (Narkomprosz-Izo) környékén keresendő, melynek a hőskor-

Ivanovo , Művészeti Múzeum A Moszkvától észak-keletre fekvő egykori textilipari centrum, az „orosz Manchester” avantgárd kollekciójából feltétlenül ki kell emelni Malevics Szuprematista kompozícióját

HUNGART © 2016

A jekatyerinburgi (idősebbeknek:

(1916), Rodcsenko és felesége, Sztyepanova műveit, Rozanova Treff bubiját (1916) és Színkompozícióját (1917), valamint a szovjet-orosz „forradalmi porcelánok” gyűjteményét.

szakban olyan munkatársai voltak, mint Tatlin, Malevics, Kandinszkij és Rodcsenko. Nemcsak propagandavonatokkal, plakátokkal, ROSZTA-ablakokkal kívánták terjeszteni a kultúrát, hanem műalkotások vásárlásával, s különböző múzeumokba való eljuttatásával is. 1920-ra már több ezer kép és szobor gyűlt össze erre a célra, s az ország különböző gyűjteményeiben őrzött modern/avantgárd anyagnak ez az egyik legfontosabb forrása.

Kazany , a Tatár Köztársaság Állami Művészeti Múzeuma A város jelentőségéhez képest nem túl nagy számú az avantgárd kollekció, de azért itt is őriznek egy szép Kandinszkij Improvizációt (1913), néhány fontos művet Larionovtól és Goncsarovától (például Táj vonattal, 1913 k.), jó Lentulovokat (például Nő gitárral, 1913 k.).

Kosztroma , Múzeum-Műemlékegyüttes

A szocreál fordulat után persze a raktárak mélyére

A Volga felső folyása mentén fekvő, a Romanovokat a cári trónra repítő

süllyedtek ezek a művek, de legalább nem semmisítették

város múzeuma azon kivételek közé tartozik, ahol a 20-as évek elején

meg őket, s a 70-es, 80-as évek fordulójától felerősödő

összegyűjtött anyag jó része elkallódott. A megmaradtak közül kiemelkedik

nemzetközi érdeklődés lassan kicsalta őket a depókból.

Tatlin 10-es évek eleji önarcképe, Rozanov Sörivó című 1914-es kubo-futu-

Táj vörös házzal, 1917 k., olaj, vászon, 103x98 cm, Szamara

Most ezekből válogatunk, a teljesség igénye nélkül.

rista műve, valamint az alig ismert V. Bart izgalmas Kettős önarcképe (1911).

VESZNYIN: Síktanulmány 1917, olaj, vászon, 76x53,5 cm, Szamara

Irkutszk ,

Krasznodar, F. A. Kovalenko Művészeti Múzeum

LENTULOV:

ROZANOVA: Repülőgép, 1916, olaj, vászon, 118x101 cm, Szamara

E K S Z T E R : Színkonstrukció, 1921, Szaratov

V. P. Szukacsev Területi Művészeti Múzeum

A dél-oroszországi, kubányi város múzeuma különösen gazdag kollek-

Csak két érdekesség a kollekcióból: a futurista Burljuk

ciót őriz a Gyagilev és az Orosz Balett részére készített díszlettervekből

Groszhoz és a német dadaistákhoz mérhető kíméletlen

(tbk. Golovin, Rerrich, Benois). Sok alkotás képviseli a Káró Bubi csoport

abszurditással festette meg nagyapja portréját (1910).

tagjait (Falk, Lentulov, Kuprin, Koncsalovszkij) is. Kiemelkedik az anyagból

Popova „arcképe” viszont architektonikus jellegű mértani

Goncsarova Fahordó parasztja és Larionov Falusi fürdőzők című képe.

formák összessége (Portré, 1916).

12

20 16

február–március

Krasznojarszk , Szurikov Művészeti Múzeum A Magyarországnál huszonháromszor

Kandinszkij 209-es sorszámot viselő könnyed Improvizációját és Malevics Zongorán játszó nő című festményét.

HUNGART © 2016

múzeumában őrzik többek között

HUNGART © 2016

nagyobb kelet-szibériai terület központi

a korai síkkonstruktivizmus egyik kiemelkedő

Nyizsnyij Tagil , Városi Művészeti Múzeum

korai példáját, Rozanova Repülőgépét (1916)

Az Ural keleti oldalán fekvő, a világ legnagyobb tank-

vagy Vesznyin Síktanulmányát (1917). Malevics

gyártó üzemét magának tudó város képtárában is

Élet a nagyvendéglőben című kubo-futurista

őriznek néhány avantgárd művet, így Alekszandra

képét sokáig egy „Ismeretlen vityebszki

Ekszter Mozgás a felületen című korai konstruktivista

mesternek” tulajdonították, csak a röntgen-

művét (1916–18), Rozanova Kompozícióját vagy Borisz

vizsgálatokkal felfedezett aláírás tette bizo-

Ender konstruktivista Liebknecht-portréját.

nyossá az attribúciót.

Omszk , Vrubel Művészeti Múzeum

Szaratov, Ragyiscsev Múzeum

A nyugat-szibériai nagyváros kollekciójából érdemes

A Volga melletti város gyűjteménye,

kiemelni Javlenszkij kilenc, még Oroszországban szüle-

Oroszország első, a széles publikum előtt megnyílt múzeuma (1885)

tett művét, Kandinszkij murnaui tájképét, Goncsarova

külön részlegében több mint 70 avantgárd művet őriz. Köztük

nagyszabású Aratását (1911) és a kevésbé ismert Pável

Lentulov nyolc festményét, Kandinszkij és Chagall rajzait, Tatlin

Manszurov Szuprematista

akvarelljét (A kínai és a tengerész), Malevics egy korai, még szeces-

kompozícióját (1918).

sziós városképét és a Négy négyzet (1915) című végsőkig szublimált szuprematista főművét. Az ismertebb nevek (Ekszter, Sztyepanova)

Perm , Állami Művészeti Galéria

mellett olyan felfedezésre érdemes alkotók is szerepelnek a

Az Ural európai perem-

Poljakov vagy a proletkultos Bogdanov harcostársa, Jusztickij.

D . B U R L J U K : Nő tükörrel, olaj, vászon, bársony, csipke, tükörcserép, 37,8x57,5 cm, Rjazany

G O N C S A R O V A : Táj vonattal, 1913 k., Kazany

JAVLENSZKIJ: Csendélet tarka terítővel, 1909, olaj, karton, Omszk

kollekcióban, mint a kubo-futurista Pesztyel, Zagoszkin, Cigerszon,

vidékén, a Káma partján fekvő város gyűjteménye

Uljanovszk , A. A. Plasztov Területi Művészeti Múzeum

remek darabokat őriz a

Lenin szülővárosában, az egykori Szimbirszkben a szinte „kötelező”

Káró Bubi tagjaitól (Falk,

Goncsarova–Larionov-művek mellett érdemes kiemelni Rozanova

Koncsalovszkij). Igazi különlegessége azonban a kubo-

Játékkártya-sorozatának Pikk dáma című darabját vagy Malevics

futurizmus speciális orosz leágazásához, a lucsizmushoz

tanítványának, Menykovnak a saját maga által „érzelmes szuprema-

(„fényizmus”) köthető néhány mű (Goncsarova s a

tista” felfogásként aposztrofált műveit (például Újság, 1918).

L E N T U L O V : Nő gitárral, 1913 k. Kazany

külföldön kevésbé ismert Sevcsenko, Csekrigin, Palmov alkotásai). De vannak itt szuprematisták (Kljunkov) és

Vlagyikavkaz , Tuganov Művészeti Múzeum

konstruktivisták (Rodcsenko) is. A kaukázusi, észak-oszét főváros inkább a csecsen háborúból

Rjazany , I. P. Pozsalosztin Művészeti Múzeum A Moszkvától dél-keletre fekvő város képtárában is van néhány kiemelkedő mű. A preavantgárd Kék Rózsa és

ismert, de jó tudni, hogy egy jelentős szecessziós kollekció

Uljanovszk

S ahogy azt oroszul mondják: i tak dalse…

L E N T U L O V : Maljutyin portréja, 1918, Szaratov

Káró Bubi csoport művészei mellett itt őrzik David Burljuk Nő tükörrel című izgalmas futurista kollázsfestményét és Kandinszkij 1915 körül készült Absztrakt akvarelljét, Lentulov 1917-es Nők gyümölcsökkel című diptichonját.

Szamara , Területi Művészeti Múzeum A szovjet időkben Kujbisev nevét viselő milliós Volgamenti város múzeumában külön részleget kapott az orosz avantgárd. A „szelídebb” képek között találhatjuk Lentulov Táj vörös házzal (1917) című művét, mellette 13

R O Z A N O V A : Pikk dáma, 1915,

mellett itt őrzik Larionov Pulykakakas című korai főművét.

20 16

február–március

Álommunkák, új mitológiák Beszélgetés a jekatyerinburgi székhelyű UVG ar t galler y vezetőjével Budapesten EGED DALMA Tavaly nyáron nyitott új galériát a jekatyerinburgi székhelyű UVG art gallery Budapesten, a Falk Miksa utcában. A galéria művészeti vezetőjét, Marina Alvitrt kérdeztük arról, hogy milyennek látja az Ural Vision Galéria szerepét a budapesti műkereskedelmi szférában, és hogyan értékelné az elmúlt fél évet.

orosz művészek munkáit mutattuk be. A két kiállítás koncepciója az volt, hogy míg a Ludwig Múzeumban a szentpétervári új akadémizmus emblematikus művészei állítottak ki, addig itt a galériában az irányzathoz köthető fiatalabb nemzedék mutatkozott be. A cél az volt, hogy érzékeltessük, miként viszi tovább, hogyan használja a következő festőgeneráció az új akadémizmust.

M A R I N A A L V I T R : Az UVG egyik legfontosabb célja, hogy dialógust hozzon létre az orosz és a magyar, illetve

Terveznek még hasonló együttműködést a Ludwig Múzeummal?

a közép-európai művészek munkái között. A galéria

M . A . : A jövőben elképzelhetőnek tartjuk, de jelenleg nincs

keresi a lehetőséget a kulturális együttműködésre

semmilyen konkrét elképzelés. Nyitottak vagyunk az együttmű-

Magyarország, Oroszország és tágabb értelemben

ködésre. De visszatérve az eddigi tárlatainkra, az ezt követő Új Mitológia című kiállításunk Olga Tobrelucnak, az új akadémizmus egyik jelentősebb alakjának retrospektív fotókiállítása volt, amely egy tárlatsorozat utolsó kiállításaként korábban már több múzeumban, így a moszkvai Modern Művészetek Múzeumában, a római VISIVA Múzeumban vagy a

fotó: Miklósy Krisztián – az UVG art gallery jóvoltából

rovinji Zavičajni Muzejben is

Az UVG art gallery belső tere, Budapest

látható volt. A kiállítás másik érdekessége, hogy a tárlatot Arkagyij Ippolitov, az Ermitázs egyik legnevesebb kurátora rendezte. Ezután következett az Új Akadémizmus – Abszolút szépség Post Scriptum kiállítás, amely a ludwigos tárlat lezáró eseménye volt. Itt a korábban a múzeumban látható neves

Közép-Európa alkotóival. Többféle médiummal szere-

művek közül válogattunk, és ezeket egészítettük ki a már említett

tünk dolgozni, és nagyon fontos számunkra a bemuta-

fiatalabb generáció munkáival.

tott művek esztétikai és konceptuális minősége. A Post Scriptum után egy kicsit másféle irányban indultunk, azt Lars Schwander dán fotográfus január 28-án nyílt tárlata már a galéria ötödik kiállítása. Mondana pár szót arról, hogy milyen irányvonalat követtek az eddigi kiállításokkal?

is mondhatjuk, hogy a Dream Works – Álommunkák című kiállítás egyfajta továbblépés számunkra az új akadémizmus irányzatától. Ezen a tárlaton fiatal moszkvai konceptualista művészekkel dolgoztunk együtt, s elképzelésünk az álom mibenlétének kutatása volt.

M . A . : Az első kiállításunk, a Szépség és szigor,

Be akartuk mutatni, hogy hogyan jelennek meg különböző témák

egyidőben került bemutatásra az Abszolút szépség

egymást követő generációk művészetében, hogyan dolgozzák fel

– Szentpétervári új akadémizmus című tárlattal, melyet a

és viszik tovább a fiatal művészek egy nagy előd – jelen esetben

Ludwig Múzeummal közösen szerveztünk. Ekkor csak

Pavel Pepperstein orosz konceptualista művész – munkásságát.

14

20 16

február–március

Továbbra is nyitottak vagyunk az olyan műfajokra, mint a performansz: a megnyitó előtt például a tárlat kurátora, Szása Karpova és a csoport egyik művésze, Matvej Szegal rítusokat hajtottak végre a kiállított képekkel, majd a galériában töltötték az éjszakát. Az ezt követő reggelen a művész megfestette közös álmukat. Az eddigi tárlatokhoz képest miben hoz újat a jelenlegi?

M . A . : Azt mondhatjuk, hogy a mostani kiállítás ugyancsak fordulópont. A január 28-án nyílt Belső reflexió című tárlattal még messzebb kerültünk az orosz művészettől, most egy elismert európai fotográfus, Lars Schwander több mint ötven műve látható nálunk. A jövőben terveznek tárlatot nyitni magyar művészek munkáiból is?

Hogyan figyelnek fel egyik-másik, még ismeretlen művész munkáira?

M . A . : Elég hosszas keresés előzi meg a tényleges együttműködést. Szeretnénk, ha galériánk egyik fő profilja a fiatal feltörekvő művészek felkarolása lenne, ezért is fektetünk nagy hangsúlyt a legfrissebb generáció bemutatására. Emellett különböző vásárokon találkozunk először a művészekkel, de más alkotók ajánlásaira is nagyon odafigyelünk. 2015-ben az UVG art gallery már szerepelt az Art Marketen. Más európai vásárokon is megjelentek?

M . A . : Most, hogy a budapesti galériával úgymond bekerültünk az európai műkereskedelmi miliőbe, sokkal több lehetőségünk van megjelenni a különböző európai vásárokon. Igen, az Art Market mellett már a

M . A . : Már a budapesti galéria megnyitása előtt is dolgoztunk magyar művészekkel. 2014-ben például Asztalos Zsolt önálló kiállítással szerepelt jekatyerin-

a Cosmoskow-n vagy az Art Cologne-on. Még nincs végleges tervünk, de az biztos, hogy ezeken a vásárokon ismét szeretnénk részt venni.

fotó: Miklósy Krisztián – az UVG art gallery jóvoltából

burgi galériánkban. Koncepciónk nemcsak az volt,

tavaly is részt vettünk például a viennacontemporaryn,

hogy Budapestre hozzuk a fiatal orosz művészek

Szeretnének a jövőben Nyugat-Európa felé is terjeszkedni?

munkáit, hanem hogy közép-európaiak alkotásait is

M . A . : Persze, gondolkodunk más nyugat-európai nagy-

bemutassuk Oroszországban. Nyitottak vagyunk a

városokban is, de egyelőre itt Budapesten szeretnék jobban

fiatal, főleg kelet-európai alkotókkal való együttmű-

megvetni a lábunkat. Most erre a galériára koncentrálunk, és az

ködésre, és a közeljövőben egészen biztosan magyar

eddigi tapasztalataink alapján elég optimisták vagyunk. Mikor

művészek munkáit is be fogjuk mutatni itt, a budapesti

megnyitottunk, teljesen ismeretlenek voltunk Közép-Európában,

galériában is. Még nem tudok semmi biztosat mondani

de mára azt látjuk, hogy a budapesti közönség egyre nyitot-

a következő tárlatról, de azt elmondhatom, hogy most

tabb felénk. Ha mégis meg kellene nevezni nyugat-európiai

éppen egy orosz és egy magyar művész grafikáit

városokat, akkor azt mondanám, hogy számunkra Bécs és

bemutató kiállítását tervezzük.

Düsseldorf lenne a legmegfelelőbb.

15

20 16

február–március

UVG art gallery Budapest

Francis Bacon Budapesten LAJTA GÁBOR

FRANCIS BACON: Triptichon (bal oldali tábla?), 1981-82, olaj, vászon, 198x147,5 cm

Francis Bacon-festményt ritkán láthatunk

illusztrációként láttam, ám ott a címe: Triptichon, 1981-82, bal

Magyarországon. 1987-ben a Műcsarnokban A 80-as

oldali tábla. Tovább kutatva felfedezem azon a videón, amelyik

évek brit festészete és szobrászata című kiállításon fő

az El Kazovszkij-kiállítás rendezésén készült („Francis Bacon

helyen szerepelt a Mozduló alak című kétméteres vász-

festménye megérkezett a galériába”), s amelyen Rényi András, a

nával, s ha jól emlékszem, a 70-es években, ugyancsak

kiállítás kurátora büszkén mutatja be, immár mint egy „háromré-

a Műcsarnokban, egy csoportos tárlaton is feltűnt

szes nagy triptichon bal oldali tábláját”. Bár furcsállom, hogy egy

kockaszobába zárt figurájával. Több alkalomról nem tudok. Épp ezért szenzációnak számíthat, hogy a Nemzeti Galéria El Kazovszkij-életműkiállításának egyik lesötétített termében, oldalfalon, spotfénnyel kiemelve, vastag laparannyal borított üvegezett keretben váratlanul elénk tárult egy Bacon-kép, akárcsak egy előre be nem jelentett, magas rangú vendég. Ritka szereplése ellenére Baconről aránylag sok publikáció jelent meg a magyar művészeti szakirodalomban, s még többször hivatkoztak rá, valamint a képzőművészekre is komoly hatást gyakorolt évtizedek óta. El Kazovszkij sem tért ki hatása elől, s noha ő nem követte látványosan formavilágát, annál elementárisabban érintette meg személyében, olyan húsbavágóan közelinek érezte magához az angol festő emberi és alkotói habitusát. A kiállítás szervezői azért kértek kölcsön egy eredeti Bacon-művet, hogy reprezentálják ezt az alkotói rokonságot. A magyar-orosz festőművész életműtárlatán vendégeskedő 198x147,5 centiméteres Bacon-kép címe a falon és a kísérőfüzetben egyszerűen: Triptichon. Valami baj lehet a címmel, gondoltam a feliratot böngészve, mert csak egyetlen képet látok három helyett. A festmény, amely élénk narancsvörös háttér előtt egy torzított romboéderben lógó kopasztott csirkét és összegyűrt újságpapírt ábrázol, valahonnan ismerősnek tűnik: a Francis Bacon Incunabula (szerzői: Rebecca Daniels, Martin Harrison, 2009) című könyvben szöveg közti

fotó: Magyar Nemzeti Galéria, © The Estate of Francis Bacon. All rights reserved. DACS 2016, HUNGART

A semmi nyomában

Egy nem létező festmény

16

20 16

február–március

triptichonból csak az egyik táblát hozzák el, szívesen

198x147.5 cm, private collection, the Estate of Francis Bacon. Tehát

látnám a többit is, hiszen a triptichon három ugyan,

ezúttal is „left panel”, vagyis bal tábla. A festményt a Francis Bacon

de mégis egy egész, elhessegettem az elégedetlen-

Alapítvány 2014 januárjában kiállításra adta kölcsön a Tate Modern

ségemet, hiszen így is nagy dolog, meg ezúttal bizo-

múzeumnak, s az adatok innen származnak. De vajon hol maradt

nyára inkább szimbolikus értéke s nem első sorban

a triptichon többi része? A bal szárny mintha az ismeretlenségből

esztétikai jellegzetességei okán választottak ki egy

bukkant volna fel, és semmi sem utal a kép előéletére. Honnan

Bacon-művet a magyar festő kiállítására.

került elő? Semmit sem tudunk róla. Hogyan találjuk meg a

A helyzet azonban bonyolultabb. Az említett triptichon ugyanis nem létezik. Sőt: a bal oldali tábla „sem létezik”. Ez egy „megsemmisített kép”. De ne szaladjunk előre. Csak módszeresen, ahogy Columbo szokott nyomozni.

nyomát? Két útjelzőnk lehet: az évszám és a narancs szín. 1981 körül Bacon minden korábbinál kiterjedtebben kezdte használni kedvenc kadmiumnarancs színét, porpasztellel dúsítva az olajfestéket, hogy ezáltal még ragyogóbb hatást érjen el. Párizsban és Madridban a nagy Bacon-retrospektíveken láttam ezekből a

Az interneten a mű egy helyütt bukkan csak fel, s a

narancshátteres képeiből jó párat. A Pompidou Központ 1996-os

címe ezúttal: Triptych November 1981 – January 1982

Bacon-katalógusát lapozva az egyik narancsszínű kép (Tanulmány

(left panel), oil, pastel and transfer lettering on canvas,

az emberi testről, 1982) kísérőszövegében meglepően érdekes

17

20 16

február–március

közlésre bukkanok: „Eredetileg ez a festmény középső

szükség az oldalsó képekre. A bal oldali tábla megsemmisí-

táblája volt egy nagy triptichonnak, melyet a művész

tésre került. A jobb oldali, ahogy hallottam, egy New York-i

1982. január 28-án fejezett be”, és „a kép egy fotódo-

magángyűjteményben található.”

kumentáción látható volt”. A triptichon, amelyet a Marlborough Galériában még annak az évnek a tavaszán be is mutattak, „mindkét oldalsó tábláján geometrikus konstrukcióba foglalt, kopasztott baromfit és összegyűrt újságpapírt ábrázolt. Az időközben megsemmisített bal oldali táblán egy felfüggesztett szárnyas volt látható, amelyre vörös nyíl mutatott. A jobb oldali táblán, amely (valószínűleg a triptichon feldarabolása után) Tanulmány az Eumenidákhoz címet kapta, a baromfi átváltozott valami másféle lénnyé…”

Bacon nagy képmegsemmisítő hírében állt. Nem dühében pusztított, hanem gondos mérlegelés után hasogatta a munka közben vakvágányra futott vásznakat éppúgy, mint a mások számára olykor már befejezettnek tetsző, kész műveket. Ennek magyarázata legfőképpen az, hogy az alapozatlan vászon, amelyre festett, nem teszi lehetővé a folyamatos továbbfestést és javítást, sőt a lekaparást sem, amely az alapozott vásznon minden nehézség nélkül elvégezhető. A másik ok pedig az, hogy Bacon önmaga legszigorúbb kritikusa volt. A kis vásznakból, portrékból saját kezűleg vágta ki az arcot, a kétszer másfél méteres képeket általában segítséggel apríttatta, majd a hulladékot el is kellett égetni. Barátja, John Edwards egy alkalommal húsz nagymé-

budapesti kép! A bal oldali tábla a kopasztott

retű, teljesen befejezettnek látszó festményt semmisített meg a festő

csirkével. De ha megsemmisült volna, akkor

utasítására. A külső támogatás talán növelte is Bacon elszántságát,

mégis, mi az, amit látunk? Az említett kataló-

hiszen nem könnyű művelet ez, s nem elsősorban fizikailag, hanem

gusban még idéznek abból a levélből, melyet

lelkileg nehéz; aki alkotóként tett már ilyet, tudhatja.

fotó: Perry Ogden, HUNGART © 2016

Megvan hát az „időközben megsemmisített”

Francis Bacon rekonstruált műterme, Hugh Lane Gallery, Dublin

Francis Bacon a Pompidou Központnak küldött a korábbi triptichon középső táblájával összefüggésben (a festményt a múzeum megvásárolta): „Az volt az érzésem – írja Bacon –, hogy a középső tábla jobban működik egyedül, és nincs 18

Bacon hulladéktelepre emlékeztető műterme egyébként a pusztításhoz illő helynek látszik. A 20. század második felének sztárfestője Londonban egy 4x6 méteres koszlott műteremben dolgozott, korhely életét pedig az „aranyozott szennycsatorna lakójaként”, 20 16

február–március

ahogy önmagáról kedélyesen beszélt, ugyanitt élte,

hogy Francis Bacon nehéz ember, s nem működik együtt velük

több milliós bankbetéteivel együtt, a szoba-konyhás,

megfelelően. Netán az volt a baj, hogy a festő nem járult hozzá

fürdőszoba nélküli garzonban.

megtagadott, eldobott, elhagyott képeinek felkutatásához és

Egy alkalommal a ház körül kisegítő mindenesét hívta el

legalizálásához?

késő este a kocsmába, ahol iszogatott, s nehéz elhatá-

Természetesen szó sincs arról, hogy mindig az alkotó lenne a

rozásra jutva hazaküldte a feladattal: semmisítse meg a

legjobb bíró saját műveit illetően. Gondoljunk csak Manet-re, aki

két nagy méretű, egészalakos portré közül a bal oldalit.

rendre kisebb darabokat vágott ki nagy kompozícióiból, melyeknek

A mindenes jóbarát el is végezte egy Stanley-késsel a

egy része halála után a fészerben a farakás alatt végezte, miután

piszkos munkát, s nyugovóra tért, mígnem hajnalban

a családtagok még kisebb darabokra vágták őket. Degas mentett

üvöltő telefonhang verte fel: „Nem azt vágtad szét,

meg néhány töredéket és kasírozta új vászonra, ahogy ma a múze-

amelyiket kellett volna, te szerencsétlen!” Kiderült, hogy

umban láthatjuk például a Miksa császár kivégzésének egyik válto-

különbözőképpen értelmezték a balt és a jobbot.

zatán. Mellesleg Baconnek épp ez a Manet volt az egyik kedvenc

Visszatérve a Budapesten kiállított képhez, immár a szövegek ismeretében joggal kérdezhetjük: ha ez

képe a National Galleryben, igaz, éppen azért, mert töredék. A művek sorsa akár az embereké.

az a kép, amiről szó esett, akkor Bacon vajon hazu-

Összegezve „Bacon-triptichonunk” eddigi történetét: a rövidéletű

dott, netán megtévesztették, vagy pedig mégsem

középső tábla önálló képként Párizsban, a Pompidou Központban

az a kép az? Levelet írtam a Bacon Alapítványnak,

látható; a jobb oldali szárny, amelyet annak idején Bacon, tőle

mondanák meg, ha tudják.

igencsak szokatlanul, átfestett, módosított, eddig még nem került

Az alapítványtól még aznap érkezett e-mail Martin Harrison művészettörténész szavait tolmácsolta: „Az említett műnek nagyon összetett a története…

a nyilvánosság elé, ha egyáltalán megvan még; a bal oldali tábla, amiről a művész azt állította, hogy megsemmisítette, mint tudjuk, Budapesten vendégeskedett az elmúlt néhány hónapban.

A triptichont valóban szétszedték, azonban annak elle-

Zárásként azonban talán ideje elmondanom, milyennek is látom

nére, hogy Bacon máshogy nyilatkozott a levelében, a

ezt a képet. Ha nem tudnám, hogy oldaltábla, akkor talán csak

bal oldali szárny – ahogy Ön is látta – nem semmisült

annyit éreznék, hogy szerényebb mű, mint a Baconök általában,

meg. A ’megsemmisítés’ szó Bacon számára meglehe-

így viszont a visszafogottságot betudom az oldaltábla jellegnek,

tősen képlékeny kifejezés volt, hasonlóan az ’elhagyott’

mert a bal oldali képszárnyak általában előkészítik a középsőt

szóhoz: mindkettő kifejezés további kutatást kíván.”

vagy rezonálnak rá. Ami a képen kissé furcsán s talán gyengítően

Érteni vélem az eufemisztikus szavakat. „Összetett”, „képlékeny”, „további kutatást kíván”. Vagyis sok minden történhetett. „Fű alatt” eladta a művész, vagy elajándékozta, eldugta, valakire rábízta, ellopták tőle, egy másikat semmisítettek meg helyette… – mindegy volna, és mégsem az, legalábbis az alkotó szemszögéből, míg élt, nem lett volna teljesen mindegy.

is hat, az a szinte naturálisan ábrázolt csirke, amely némileg kilóg a kép egészéből, nem a kompozíció miatt, mert abban a helyén van, hanem azért, mert a kép többi részéhez, az organikus, szinte antropomorfizált újságpapírhoz vagy az abszurd ketrechez képest a realitás más fokán áll. Ám mindezek a kifogások egy reprodukciót nézve jogosabbak lehetnek, míg az eredeti előtt állva az elégedetlenségünk csökkenhet, mert a lépték, a méret teljesen megváltoztatja a kép egészének sugárzását. A formák ugyan vala-

Tudunk arról az esetről, amikor Bacon még az 50-es

mivel elaprózottabbak, mint Bacon szokásos monumentális formái,

években sikerületlen vásznaiból egy fiatal festőnek

azonban a kiterjedt narancsszín sugárzása tökéletes. A festő egész

ajándékozott néhányat, hogy fessen rájuk, majd a vász-

pályája során kifogástalanul érezte a méret, a lépték szerepét, s

nakat ellopták, s amikor később Baconként értékesíteni

tudta, hogy a színhang a formától és a mérettől nem független.

próbálták valamelyiket, ötvenezer fontért (ma több

Klausztrofóbiás műtermének szorításában kénytelen-tudatosan

százezer, ha nem millió) ő maga vásárolta vissza, majd

emberléptékűre szabta képeit, saját testéhez, fizikai teréhez

szétvágta, és a kukába dobta. Tehát nem mindegy.

igazítva alakította ki a képek arányait, s „a szigorúan rendezett

A Bacon Alapítvány levele így zárul: „A műről további információk, származás és kiállítási előzmények a 2016. április 28-án megjelenő Francis Bacon: Catalogue Raisonné-ban találhatók.” Talán megtudjuk majd, mi történt a képpel, talán nem.

káosz”, amit a vásznon létrehozni kívánt, kiszabadulva a műtermi fogságból, folyamatosan ontja vissza a beléje sűrített energiát. És akkor még nem beszéltünk a kiegészítő színek mesterien redukált, végletesen finomított felhordásáról, vagy arról, ahogy a nyers vászon faktúráját és színét kihasználva a hírhedten „brutális festő” a legapróbb nüanszokat is képes érzékeltetni.

1964-ben, amikor az eleddig egyetlen teljes életműkatalógus megjelent Baconről, a szerzők, John Rothenstein és Ronald Alley arra panaszkodtak,

19

Minden Bacon-festmény különleges élmény, még egy furcsa sorsú „visszavont” képe is. Azt hiszem, erre Kazovszkij is rábólintana.

20 16

február–március

Crea tor

Nyugtalan természet vagyok… Beszélgetés Szilvitzky Margittal 85. születésnapja okán FITZ PÉTER

Szilvitzky Margit pályafutása műfajaiban rendkívülien sokszínű, a kortárs textilművészet meghatározó alakja, mind műveivel, mind pedig elméleti tevékenységével; hosszú időn át az Iparművészeti Főiskola, majd egyetem fotó: Berényi Zsuzsa

tanára és professzora. Könyvek szerzője, papírmunkák, könyvmunkák alkotója, a soft art egyik fontos hazai előfutára, grafikus és festő.

mert amikor az ember nagyon sokféle dolgot csinál úgy, hogy kísérletezés és nem tanulás nyomán hoz létre eredményeket, akkor maga a folyamat is egyfajta tanulásnak, iskolának számít. A textilről ma már nem szeretek túl sokat beszélni, mert napjainkig túl sokszor volt szó a „textil aranykoráról”. Arról a mintegy tíz évről beszélünk mindig, amelynek az egyik csúcspontja valószínűleg a Plusz-mínusz gobelin című biennálé volt 1980-ban. Tulajdonképpen a gobelinesek jöttek ki a legjobban ebből a fejlődési folyamatból. Korábban festők tervezték a kárpitokat, de ebben az időben már a textilesek maguk szőtték a gobelineket, s minden kreativitásukat mozgósították, megújították a technikát (a sűrű felvetések, a különböző vastagságú fonalak beleszövése, a legkülönbözőbb anyagok, mint a papír vagy éppen a filmszalag gyapjúval való kombinálása). Mire elérkeztünk a 80-as évekhez,

fotó: Berényi Zsuzsa

már kicsit önállóbb hangot ütött meg a gobelin.

S ZILV IT ZK Y M ARG IT: Kihajtogatott kép – L 3., 2008, akril, dobozkarton, 20x20 cm

Három területről szeretnék kérdezni, először a textilművekről, azután az oktatásról és elméleti tevékenységéről, harmadszor pedig a festészeti, a rajzi, a grafikai, tehát az úgynevezett képzőművészeti aktivitásáról. Nagyon izgalmas az a vonatkozás is, hogy ez a sokféle tevékenység hogyan kapcsolódott össze pályafutása során…

Margit, maga soha nem készített szövött műveket. Nagyon határozott, geometrikus művek fűződnek a nevéhez.

S Z . M . : A 60-as évek végétől a 70-esek végéig tartó időszak nagyon izgalmas és mozgalmas volt. Talán még egy kicsit később is, hiszen egyéni kiállításokon lehetett szerepelni, sőt nemzetközi kiállításokon is be lehetett mutatni a munkákat, lehetett utazni. Számomra a legtöbbet a szimpozionok, beszélgetések adták. Az a szeretet, amivel például Szombathelyen fogadtak minket, igen fontos volt. Reggel hat órakor találkoztunk a Déli pályaudvaron, már a hosszú utazáson remek beszélgetések bontakoztak ki a művészek és a művészettörténészek között.

S Z I L V I T Z K Y M A R G I T : Sokszor felmerül bennem is, hogy miért történt mindez így… eléggé nyughatatlan természet vagyok, és egy idő után félek attól is, hogy sematikussá, megszokottá válik, amit csinálok. Ha nagyon mélyen benne van egy témában az ember, azt folytatja, még jobban kibontja, s kialakul valamiféle rutin is, bár az én munkáimra ez nem annyira jellemző,

20

Valóban páratlan egybeesés volt, hogy egy viszonylag fiatal, de már a pályakezdésen túl levő művészcsoporthoz kapcsolódott egy fiatal művészettörténészekből álló társaság, s ebből remek munkakapcsolat alakult ki.

S Z . M . : Igen, volt olyan alkalom, amikor tíz művészettörténész is velünk volt Forgács Évától Gyetvai Ágiig, Hajdu Istvántól Beke Lászlóig. Aztán ott volt Bán András és maga is.

20 16

február–március

Nagymaroson az alkotóházban arról beszélgettünk, hogy kevés ez a sálfestés kategóriájú tevékenység – félreértés ne legyen, nagyon sok munka volt, ez nem panasz egy ruhatervező részéről, hiszen a hiánygazdaság miatt óriási igény volt a munkánkra. Nem is kellett megalkudni sem különösen, mert szinte minden tervet elfogadtak fotó: Berényi Zsuzsa

és megcsináltak, amit szerettünk volna. Az Iparművészeti Vállalat jó háttér volt, biztosította a megélhetést. De úgy éreztük, hogy valami több kell és máshogyan kell csinálni. Ekkor jött ez a 68-as kiállítás az Ernst Múzeumban, amit Frank János rendezett. Ő el volt ragadtatva a Textil Falkép 68 című kiállítás felhozatalától, s innen számíEngem Bán András csalt el 1977-ben, azt mondta, hogy ami fontos ma a kortárs művészetben, az Velemben történik, jöjjek oda. Ugyanezt fogalmazta meg Németh Lajos, aki 1978-ban a Folyamatok elnevezésű biennálén valami olyasmit mondott, hogy ami ma a képzőművészetben történik, nem olyan korszakalkotó, mint ami a textilművészet területén zajlik.

S Z ILV I T Z K Y M ARG IT: Színátló, 2015, acril, vászon, 100x130 cm

tódik a textil aranykora. Ez mai szemmel persze nagyon különös, ha megnézem a katalógust, alig értem már, de akkor rendkívül fontosnak és korszakalkotónak tűnő változásokat mutatott be. Ebben a kiállítási anyagban benne volt még minden hagyomány, hiszen nem lehet rögtön gyökeres változást teremteni, de ekkor kezdtünk el valóban beszélgetni arról, hogy mi is a

S Z . M . : Valahogy szerencsések voltak a körülmények, volt Szombathelyen egy kitűnő tanácselnök, Gonda György, aki fantasztikusan támogatta ezt a dolgot, a biennálét és Velemet is. Búzás Árpád és Attalai Gábor tárgyaltak vele, s mindvégig sokat segített.

S Z . M . : A pop art nyomán igen nagy szabadság alakult ki a különféle anyagok hasz-

fotó: Berényi Zsuzsa

Számomra akkor is a legérdekesebb az, hogy Szilvitzky Margit szigorú, konstruktív műveket hozott létre, textilből. Nyilván a hajtogatás, a nyitott folyamatok kezelése teremtette meg ezt a lehetőséget.

nálatában, merészen lehetett

S Z ILV I T Z K Y M ARG IT:

a legkülönfélébb anyagokhoz nyúlni. Ezt először a

textil, ha nem képet akarunk létrehozni, akkor milyen lehető-

60-as évek elején tapasztaltuk meg, amikor egy öttagú

ségek rejlenek ebben az anyagban. Emlékszem egy éjszakára,

textiles delegáció Lengyelországba utazott – ez nagy

Szenes Zsuzsiéknál a Virágárok utcában, ahol Attalai Gáborral

dolog volt akkor. A lengyelek sokkal nyitottabbak

hármasban összeállítottunk egy nagyon hosszú listát, egy dekla-

voltak, például működött náluk a Projekt című folyó-

rációt, hogy a textil milyen szerepet tölt be. Kijelöltük a szük-

irat, ami művészeti – irodalmi, színházi, építészeti – és

séges feladatsorokat, a pólyától a rostokig, a szálaktól a nemezig

mindenféle témákban fontos forrásunk volt akkoriban.

minden lehetőséget sorba raktunk. Aztán ezt a nagy feladat-

Elmentünk különböző textiles műhelyekbe, akkor

listát megvitattuk a textilszakosztállyal is, s lassan aztán ebből

még Abakanowicz is szőtt, de számos olyan kísérletet

megszülettek a biennálék. Természetesen nem mindenki értett

láttunk, ami új volt számunkra. Valahogy összeadódott

egyet, mindig voltak ellenzők – ez volt az a korszak, amikor a

bennünk ez a sokféle anyaghasználat és kísérlet tapasz-

Lektorátustól kezdve sokfelől beleszóltak még a dolgokba. Volt

talata, és ez hozta létre a „robbanást”. Emlékszem rá,

zsűri, és kezdetben elég keményen vitatkozni kellett, hogy a

hogy Szenes Zsuzsival, Szabó Mariannal, Németh Évával

szokatlan dolgok is bekerülhessenek a válogatásba.

21

20 16

február–március

Siena emléke, 2008, akril, vászon, 70x100 cm

forma, nagy asszociatív tartalma van, attól függően, hogy milyen geometrikus környezetbe kerül, mást és mást tud jelenteni. Ha felteszek valamit a vászonra, a papírra vagy bármilyen anyagra, akár a kihajtogatott dobozra, az már meg is határozza, hogy a kép hogyan fog elrendeződni. Az egyik elemet a másikhoz való viszonyához ítélem meg, az arányok egymáshoz való kapcsolata szinte szükségszerű, és addig alakítom, festem át, amíg nem lesz az arány az én belső igényemnek megfelelő. Ez a belső igény biztos biológiai, fizikai vagy akár iskolázottsággal összefüggő képesség, a gondolatainkkal, életvitelünkkel kapcsolatos adottság. A kreativitás, a létezés és a világ egyenlítőjén van az, amit az ember csinál. És akkor abszolút mindegy, hogy az textil vagy rajz, festmény vagy könyvmunka.

fotó: Berényi Zsuzsa

A rajz számomra elég fontos dolog,

S ZILV IT ZK Y M ARG IT: Kihajtogatott kép – Ovál No. 2., 2008, akril, dobozkarton, 28,5x34 cm

kolás koromban is megállapították, de ez a festményeimben viszonylag kevéssé jön elő. Szigligeten szoktunk nyaralni, s az a környezet télen-

Nekem ez egy termékeny és nagyon jó időszak volt, rátaláltam a kemény, fehér vászonra, elkezdtem levasalni az

nyáron arra sarkalja az embert, hogy rajzoljon. Ez nem megjele-

élet, kinyitottam az összehajtott anyagot, s ekkor valami

nítés, valami fontosnak a megragadása pár vonallal. A festésnél

gyönyörű vonal és fény-árnyék jelent meg! Ekkor jöttem

nem ez az improvizáció a fontos. Ott a belülről jövő formák,

rá, hogy a vonal nemcsak ceruza és vonalzó, hanem

viszonylatok és a festék maga, ami mindent meghatároz. A festék

nagyon sok formában meg tud jelenni. Sok ilyen kísér-

sűrűsége, a színe, ahogy kijön a tubusból; az igazi színérték a

letet csináltam, éleket vasaltam, kereszteztem. Ezt még

legkisebb foltban is ott van. A nézőnek is bele kell illeszkednie

megelőzte a Négyzet megtalálása, ahol egy amorf papír-

a festő világába, meg kell találnia, meg kell értenie azokat a

lapot kezdtem el hajtogatni: a sorozat végére egy négyzet

formákat, amiket jelekként tud értékelni. Nem verbálisan, hanem

születik a hajtogatás nyomán. Számomra szinte filozófiai

saját érzetein keresztül juthat el a megértéshez. Ez a folyamat izga-

jelentőségű gondolat volt, hogy nem kell nekem körző

tott, rendkívül kíváncsi voltam, hogy ezt az állapotot hogyan lehet

és vonalzó, hogy ki tudjam hajtogatni, bontani a négy-

elérni, festői eszközökkel megteremteni.

zetet. Megvan annak a belső szabálya, hogy hogyan lehet négyzetet előidézni, létrehozni. Attól kezdve a négyzet nekem ikonszerű formává vált, és azóta is majdnem minden munkámban megjelenik valamilyen pozícióban. Ugyanilyen jelentőségű számomra az egyenes vonal is és az ebből alkotható forma. Mindig szerettem a munkáimban – és ez a festményekre is érvényes – a rendteremtést, hogy ne csak véletlenszerűen legyen ott valami, miközben elismerem a véletlen rendkívüli szerepét is, de mindig arra törekedtem, hogy belső harmóniát, belső rendet teremtsek. Nagyon sok mindent csináltam az évek folyamán, de az alapformáim azonosak voltak: a vonal, a négyzet és mostanában nagyon érdekel az ovál. Az ovál izgalmas 22

fotó: Berényi Zsuzsa

S ZILV IT ZK Y M ARG IT: Hajtogatott szalag ezüstszállal, 1977, varrott vászon, 20x20 cm

állítólag elég jól rajzolok, ezt már főis-

20 16

február–március

1986-ban rendezték a Laufer című kiállítást a Műcsarnokban (nagyméretű, egyforma fajta vásznakra festettek), akkor kezdtem el komolyan festeni, bele kellett komponálni a kapott vászon anyagát a műbe. Két kis vázlatomat csináltam meg nagyban. Perneczky Gézától kaptam egy orosz avantgárd katalógust, abban szerepelt Rozanovának egy kollázsreprodukciója, s meg voltam döbbenve, mert képén ugyanúgy volt elhelyezve két négyzet, mint az enyémen. Én textilből készítettem el a nagyon hasonló kompozíciót, de pontosan lehetett látni, hogy milyen azonos arányokban gondolkozunk. Az orosz avantgárd megismerése esetemben nagyban Körner Évához is fűződik. Ott voltam egy zebegényi művésztelepen tartott előadásán, együtt utaztunk haza, ő hívta fel a figyelmemet az orosz avantgárdra. tetszett, hogy teljesen horizontális áttekintéssel tudtak a világra gondolni, amiben minden benne

fotó: Berényi Zsuzsa

Elsősorban a gondolkodásmód

volt: hímzés, ruha, építészet és művéNagyon hosszan tanított.

szet együtt. Akkor én már a főiskolán tanítottam, és ezt az átfogó szemléletet, a jól tervezett

S Z . M . : Igen, a 60-as évek elejétől. Pogány Frigyes engem

dolgok fontosságát nagyra értékeltem. Körnertől sokat

szemelt ki arra, hogy a képzőművészet és az iparművészet

tanultam, rendkívül széles skálán gondolkodott, és

közötti kapcsolatot szorosabbá tegyem. Nagyon bántotta, hogy

nagyon inspiratív volt a munkám végiggondolásában is.

nem volt elég korszerű az oktatás az Iparművészeti Főiskolán, a

Talán azt is mondhatom, hogy ekkortól született meg az

különféle ágazatok között nem volt szoros a kapcsolat, az építé-

az elhatározásom, hogy mindig tovább kell lépni, akár

szet, a formatervezés, a textil és a többi szak között kevés volt az

más műfajokhoz is.

átjárás. Nyilván voltak történeti előzmények, Wiener Werkstätte,

A farmertől az ünneplőig című könyvem 1980 táján

Gödöllő, Bauhaus vagy a finnek – az ő példájuk alapján akarta

jelent meg, az egy élénk időszak volt, Körner Éva a

megteremteni a műfajok összhangját. Kezdetben ez nagyon

Corvinától kért meg, hogy írjam meg. Ismertem ezeket

nehéz volt számomra, így a természeti elemek tanulmányozá-

a textiles lányokat. Mindenki saját műhelyt csinált,

sára koncentráltam elsősorban.

remek dolgokat hoztak létre, és mindent el is tudtak

Jó fiatalokkal dolgozni, nyitottak és igen kreatívak, s számos

adni, mert hiánygazdaság volt, és minden design

komoly tehetséggel találkoztam oktatási pályám során. Sajnos az

ritkaságnak számított. Nem mentek el gyárba tervezni,

is előfordul, hogy aztán a csillogó tehetségek elhalványodnak – az

pedig akkor még voltak textilgyárak.

élet, a megélhetés, a körülmények okán.

Itt van a falon az Air Mail című kollázsom. Egy

Aztán fokozatosan a formák és a rendszerek kerültek előtérbe –

barátnőm küldött egy documenta-katalógust légipos-

vonal, sík, struktúra, faktúra, tér –, és szép lassan megszilárdultak az

tával, és a csomag kartondoboza olyan gyönyörűen

alapok. Ez már a 70-es évek közepén párhuzamosan zajlott, például

volt hajtogatva, rajta az air mail-felirattal és a docu-

a Velemi Alkotóműhely kísérleti tevékenységével. Az ott dolgozók

menta pecsétjével, hogy azonnal csinálnom kellett

jó része már a főiskolán részt vett az ilyen típusú stúdiumokban,

vele egy művet. A véletlen a kezembe tett valamit,

Pauli Anna, Lovas Ilona, Nagy Judit, Szabó Verona és Kelecsényi

amit érdemes volt átformálni. Máig nagyon szeretem.

Csilla mind a velemi műhely fontos szereplői lettek. Az oktatás és a

És az ilyenek vittek mindig tovább.

későbbi alkotómunka kölcsönösen hatottak egymásra. 23

20 16

február–március

S Z ILV I T Z K Y M ARG IT: Átlendülés, 2015, acril, vászon, 100x100 cm

Revitalizálás Beszélgetés Beke Lászlóval, a kiállítás koncepciójának kidolgozójával Érmezei Zoltán tárlata kapcsán PATAKI GÁBOR

Ludwig Múzeum – Kor társ Művészeti Múzeum, 2016. II. 5. – III. 27.

Nagyon sokat foglalkozol mostanában az ún. „posztművészettel”, és ha jól tudom, Érmezei Zoltán az elsők egyike volt, aki magát egyfajta „posztképzőművészként” tételezte fel. Mindez az egybeesés a véletlen műve?

B . L . : A kérdés az, hogy mi a kezdet. Megjelenik egy fiatalember, aki tele van tettvággyal, és be akar kapcsolódni a művészet fő vonalába, ami akkoriban mindenekelőtt az avantgárdot és azon belül is a konceptuális művészetet, a mail artot jelentette. Többek között hozzám is fordult ilyen ügyekben, de neki akkor már volt egy hatá-

B E K E L Á S Z L Ó : Amikor megtaláltam azokat a doku-

rozott életprogramja, és annak kereste a megvalósulását. De még

mentumokat, melyekben deklarálja azt, hogy ő posztmű-

ezelőtt jelentkezett a színház világában, ott akart tenni valamit, és

vészeti síkon kíván dolgozni, akkor nagyon meglepődtem.

képzőművészeti szakkörökben is közreműködött néhány évig – tehát

Utánanéztem: akkor már, ha más nem, de a posztmodern

már gimnazista korában elkötelezte magát a művészet mellett.

fogalma ismert volt, léteztek posztkonceptuális kiállítások

Rajzolt, szénrajzokat készített, csendéleteket festett…

is. De ahogy Zoli, aki végső soron nem volt igazán auto-

Feltárás, installáció, részlet

B . L . : Igen, de erről utólag alig lehet tudni valamit.

gondolkodó, így kisakkozta magának ezt, az fantasztikus.

Tulajdonképpen nem is tudom pontosan, hogyan ismertem

A koncepciójában még az is benne van, hogy azért kell

meg. Úgy emlékszem, hogy először mail art levelekkel kezdett

egy művészet utáni periódus, mert olyan korban élünk,

bombázni engem, de akkor még nem igazán tudtam, hogy kiről

ahol tulajdonképpen minden hanyatlik, nincsen semmi,

van szó, aztán felbukkant Pauer Gyulánál. Talán abban vagyok

de ezt a korszakot neki túl kell élnie.

„bűnös”, hogy amikor 1991-ben meghalt, akkor a munkásságáról

Beszél arról is, hogy a művészet az élet egyik nehezen elkülöníthető része. Tulajdonképpen szeretett volna eltávolodni a művészettől, szeretett volna háttérbe vonulni, észrevétlennek, eltűntnek lenni, és ez bizonyos értelemben sikerült is, mert valóban csak egy kisebb-szűkebb körben volt ismert, s tényleg nem volt benne a fősodorban. Ez is tudatos döntés, tudatos stratégiai megfontolás volt a részéről?

szóló első számvetésemben azt találtam mondani, hogy ő „segítő művész” volt. Sokat segített Pauer Gyulának, de az egész Altorjai Sándorral kezdődött, akihez Erdély Miklós küldte. Ebbe a „megrendelői körbe” Megyik János is beletartozott, és a végén az egész a Rauschenbergerrel való együttműködésben csúcsosodott ki. Ez bizonyos értelemben megnehezíti a rekonstrukciót, mert hogyan lehet valaki kitűnő művész, ha mindig háttérben van? Állandóan

fotó: Berényi Zsuzsa

É R M E Z E I Z O LTÁ N :

didakta, hanem – bárkivel is dolgozott együtt – szuverén

24

20 16

február–március

lagos analógiákon, a gipszből készült pop artos öntvényeken. Ez az életmű egy hatalmas ív, de ezt egy olyan szellemi ívnek tartom

fotó: Berényi Zsuzsa

elsősorban, amelyben az élet a végén összeér a művészettel.

azt kell bizonyítani, hogy önállóan is fantasztikus műveket hozott létre, és még inkább: fantasztikus gondolatokat írt le a papírra.

Szőke Anikó az 1990-es kiállítás katalógusába írott tanulmányában megpendítette, hogy a konceptuális művészetben eleve van valamiféle vonzódás, nyitott átjáró a transzcendencia felé, elég itt Sol LeWittre, Kawarára, Kosuthra gondolni. Érmezei első ismertebb művészeti megnyilvánulásai (a fiktív halálhír, a csepeli gyárban észrevétlenül megrendezett kiállítás, a fényképek, feljegyzések) talán még csak csírájukban rejtik magukban a transzcendenciát, de ahogy leírtad, ez egy út, ez egy fejlődés volt a transzcendencia elfogadása, megismerése felé. Vagy már mindez eleve benne rejlett a különböző megközelítésekben? Lehet úgy interpretálni az életművet, hogy művészete valamilyen szempontból az Istenhez vezető út lett volna?

BEKE LÁSZLÓ

Még egy kérdés erejéig térjünk vissza erre az általad pontosan megfogalmazott „segítő művész” szerepkörre. Nekem egy kicsit a középkori céhek céhlegényei jutottak eszembe, bár talán van egy fontos különbség. Ebben az esetben nem annyira mester-tanítvány viszonyról van szó, hanem a szó szoros értelmében vett segédről, segítőről, háttérbe vonuló munkatársról. Ha jól értem, elsősorban nem tanulni akart tőlük, hanem dolgozni szeretett volna velük.

B . L . : Akár azt is felelhetném, hogy igen, de azért ez bonyolultabb dolog. Hadd hivatkozzak ezzel kapcsolatban Thomas Mertonra, a 20. század nagy katolikus bölcselőjére, misztikusára. Azért mondom ezt Zolival kapcsolatban, mert törekedett, hanem szellemi fejlődésre. Ahogy Thomas Merton is már fiatalon kiváló költő és filozófus volt, az irodalom és a középkori filozófia szakértője. Mindez

fotó: Berényi Zsuzsa

ő elsősorban nem művészeti sikerekre

azonban nem elégítette ki, továbblépett, és trappista szerzetes lett. Nagy megle-

B . L . : Erre direkt módon hadd ne válaszoljak! Mindenesetre

petésére azonban visszaparancsolták a rendből, hogy

ennél a pontnál felmerülhet a művészettörténész szerepe, fele-

fordítson misztikusokat. Munkássága példa arra, hogy

lőssége is, ahogy azoké is, akik most élnek. Nagyon fontos, hogy

miként lehet összeegyeztetni a kontemplativitást, a

Anikó még frissiben leírta az utolsó pillanatban azt a gyárkiállítást,

remetei magányt a világ dolgaival való törődéssel és

hiszen arról szinte senki sem tudott. Talán három-négy embernek

a művészettel. Volt egy olyan énje is Zolinak, hogy

beszélhetett róla Zoli, de a „közönség” ebből semmit nem vett

miközben kereste az útját, úgy csinált, mint mi, bölcsé-

észre. Jellemző módon tulajdonképpen nem létező dolgokat

szek a magunk idején. Szabad idejében könyvtárba járt,

deklarált kiállításnak meg koncertnek… Az megint más kérdés,

listát készített magának a fontos könyvekről, és elkezdte

hogy ez nagyon beleillik a korba. Most a gondos művészettörté-

olvasni azokat. Filozófiát, pszichológiát, teológiát,

nészek összeszedik az összes ilyen elhallgatási kísérletet, ravasz

művészetelméletet, esztétikát. Önképzéssel jutott el

ötletet, törekvést, melyet utólag művészeti akciónak nyilvání-

egy olyan szellemi szintre, amely egyrészt beízelődött

tanak, pedig annak idején észre se vettünk. Megint egy analógia,

a neoavantgárd művészek szellemi érdeklődésébe,

amiről szerintem Zoli már tudhatott: Erdély Miklósnak az 56-os

másfelől azonban messze maga mögött hagyta őket.

tevékenysége, amit ő 25 évvel később kiáltott ki művészetnek

Amikor az élete vége felé korpuszokat csinált – rend-

vagy például Joseph Beuys születése, amiről 40 évvel később azt

kívül tudatosan –, akkor már messze túl volt a látszó-

mondta, hogy ez volt az első akciója.

25

20 16

február–március

É R M E Z E I Z O LTÁ N : Tükörkép, 1990-1991, olaj, vászon, 140x180 cm

kívül hosszabb írásokról, füzetekről, dossziékról és egyebekről. Ezek segítségével „sapienti sat” alapon sok minden kideríthető. Igen ám, csak jön a kutatónak vagy az archiváriusnak a dilemmája: eszméletlenül sokat olvasgattam ezeket a cédulákat és papírokat, és most már kezdem otthon érezni magam a hagyatékban, de még mindig nagyon messze vagyok attól, hogy bizonyos összefüggéseket felismerjek. Most szembesültem egy egyáltalán nem holt anyaggal. A céduláinak igen nagy része olvasmányélményekre adott reflexió, de tele igen kreatív gondolatokkal. Úgy gondolom, hogy csupán ebből az anyagból akár egy teljes értékű kiállítást lehetne csinálni, ennek amúgy a divat is kedvezne. Gondolj olyan kiállításokra, mint 2002-ben a Pompidou Központban Roland Barthes bemutatója, aki nem is művész volt, hanem filozófus, és kiállított a céduláival dokumentálták azt, hogy hogyan gondolÉ R M E Z E I Z O LTÁ N

A kérdésedre pedig azt válaszolom, hogy mivel olyan világban élünk, ahol a közvélemény és a művészetről gondolkodók igen nagy többsége megpróbálja szekularizálni a művészetet, én senkit sem akarok befolyásolni. Nézze meg a látogató a kiállítást, olvassa el a katalógust, a kutatók kutassák végig az életművet, és azután döntsenek. Nagyon sok mindenről lehetne ennek kapcsán beszélni, például a fiktív művész, P.É.R.Y Puci neve alatt készült drávai tájképekről, a Rauschenberger Jánossal közös tükörrajzolásokról, az önlenyomatokról és a bemozdult szobrokról, a fiziognómiai tanulmányokról, a Feltárás „leleteiről”, s persze a korpuszokról s utolsó akciójáról 1990-ben a Lajos utcában. Most mégis az „Egészről” szeretnélek kérdezni, arról az életműről, melyről még mindig elég keveset lehet tudni. Az interjú előtt említetted nekem például a naplóit, melyeket megtaláltál, s régóta olvasod őket.

B . L . : Tekintélyes az a papírmennyiség, ami tevékenysége nyomán fennmaradt. Ha nem is mérhető köbméterekben, de úgy saccolom, hogy ezren felüli önálló lapról, céduláról van szó, azon

szobák című installációegyüttese, ahol a saját gyűjtését, saját gondolatait, csecsebecséit, tárgyait rakta ki egy olyan kontextusba a Louvre királyi kápolnájában, hogy maga az életmű, az életív magasztaltatott fel a kiállítás segítségével. Érmezei céduláit lapozva időnként azt érzem, hogy itt bizony műalkotások vannak, ahol valójában kibontakozik valami csodálatos szépségű gondolati struktúra. Lehet, hogy ez egy konceptuális mű, lehet, hogy egy tervezet, de az is lehet, hogy egy komplex életprojekt? Ha rigolyás lennék, szigorúan művészettörténeti szempontból vagy kurátorként, mondhatnám azt, hogy ez nem tartozik bele a történetbe, csak kiegészítés, háttérinformáció. De éppen azt gondolom, hogy pontosan ennek a háttértörténetnek a bemutatása, sőt ennek az anyagnak a felmagasztalása tudná megnyitni az emberek szemét. Persze rögtön felmerül egy ellentmondás, hiszen hol van az a néző, hol az a kiállításlátogató, aki hajlandó több órát szentelni annak, hogy végigolvasson különféle papírokat? Kissé ironikusan úgy is fogalmazhatnék, hogy kétféle pozícióba jutottam el a másfél-két éves munka során. Egyfelől

fotó: Berényi Zsuzsa

P. É . R .Y. P U C I : A nagyon festett Dráva-part, 1986, olaj, vászon, 180x360 cm és Háromórás Dráva-parti festmény, 1986, olaj, vászon, 180x360 cm

kodik. Vagy Bob Wilsonnak a Louvre-ban 2013-ban nyílt Élő

26

20 16

február–március

fotó: Berényi Zsuzsa

„kívülállóként”, filológusként megpróbálom minél jobban megismerni az életművet – nemcsak a művészetét, hanem a háttértörténeteket is –, másfelől igazából és hitelesen ezt csak úgy tudom megcsinálni, ha belehelyezem, beleérzem magam az ő helyzetébe.

Tehát rekonstruálod valamilyen módon őt magadban?

B . L . : Hogy is fogalmazzak? Revitalizálni szeretném, és ugyanakkor beszélgetni is akarok vele. Dialógusokat folytatok vele anélkül, hogy spiritiszta lennék. Ezt egy lehetséges kutatói magatartásnak tartom, azaz, hogy beleélem magam abba a személybe, aki

É R M E Z E I Z O LTÁ N : Corpus – jobb lator, 1991, gipsz, 210 cm, Corpus – Elvégeztetett! János evangéliuma 19.30, 1990, gipsz, 200 cm, Corpus – bal lator, 1991, gipsz, 210 cm

ezeket csinálta. Pillanatnyilag ez a módszerem. É R M E Z E I Z O LTÁ N RAUSCHENBERGER JÁNOS:

fotó: Berényi Zsuzsa

Kiterítés, gipszrelief, 1988, 107x141x20 cm

27

20 16

február–március

Lassú, okos ragyogás Záborszky Gábor: Fúgák / guida – risposta–repercussio TOLNAY IMRE

Ludwig Múzeum – Kor társ Művészeti Múzeum, 2016. I. 28. – II. 28.

Bár a tavasz felé tartunk, a címadó idézet Radnóti

olykor éppen a képiség határterületeit feszegetik rusztikus, sokszor

Miklós Októbervégi hexameterekjéből származik. Azt

eszköztelen jellegükkel, szakrális atmoszférájukkal, plaszticitásukkal.

írja a költő, a napot „csak a lassú, okos ragyogás tartja

Míg e sorok íródnak, a felkelő nap országának hegyeiben már a

ZÁBORSZKY GÁBOR:

az égen, hogy le ne hulljon”, majd pedig, hogy „lassú,

tavasz kezdetét emlegetik. Záborszky egy japán művész barátjával,

Szűkülő tér, 1997, fémbevonat, üvegszállal erősített papír

okos vagyok én is e lassú, okos ragyogásban”. Valami

Jiro Okurával 1990 körüli levelezésében utalt a tavasz közeledtére,

különös ragyogás jön Záborszky Gábor képeiből, melyek

így: „The Spring is coming, day by day”. A természetre hagyatkozó távol-keleti alkotótárs egyébként nemcsak a várva várt kikeletre, hanem az épp akkor közelgő hazai rendszerváltásra is gondolt válaszában. A Ludwig Múzeumban az utóbbi négy évtizede munkásságát reprezentáló anyaggal szereplő Záborszky műveinek építkezése a mostani tárlatcímmelalcímmel fémjelezve ugyanakkor valóban zenei. Ha azonban műveit szemlélve a csendet és az állandóságot engedjük megszólalni, akkor közben a ragyogás kapja a főszerepet: valami sötét, izzáson túli (vagy inneni) ragyogás és a transzcendencia aranya, a mennyei Jeruzsálemé.1

[a megismételhetetlenség lenyomatai] Néhány évvel a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Záborszky kialakította érdeklődési területét, melyben fontos szerepet kapott a többféle műfajra alapuló vizuális nyelvezet. A 70-es évek közepének Magyarországán ez nem kis teljesítmény volt egy fiatal művész részéről.2 A világ történéseire és saját érdeklődésének szellemi territóriumaira két jelhagyási mód pillérére építkezve reagált: a racionális redukció eszközeként is értelmezhető geometriával és az emocionális késztetéseket megjelenítő gesztussal, illetve ezek szembesítésével. E két képi tényező mindmáig művészete tengelyét jelenti, az ütköztetésük teremtette kihívások és szunnyadó-ébredő erők alakítják munkásságát a 80-as években készült képein. Már jellemző ezekre a művekre az a festészet határterületeit feszegető, grafikai, fotó: Berényi Zsuzsa

fotográfiai és plasztikai elemekre egyaránt építő,

28

20 16

intermediálisnak is nevezhető szemlélet, mellyel – a világ akkor legérvényesebb vizuális megnyilvánulásait is integrálva – személyes, egyéni hangot szólaltat meg.

február–március

[föld-mesék] Bár a narrativitás és főleg a képi bőbeszédűség egyáltalán nem sajátja Záborszky művészetének, miként a romantikus-reflektív szemlélet sem, a 80-as, 90-es évek táján több olyan művet készít, melyek finom humorral, jelképiséggel, a figuralitás és az absztrakció határán egzisztálnak. Miként egyik ekkori művének címe is utal rá, föld-mesék ezek, szabálytalan geometriába gyúrt, teremtetésükben, evolúciójukban tetten ért, esendő lényekkel (állatokkal).3 Az időszak másik szegmensét képező munkái pedig hommage-ok, személyes emlékművek néhány Záborszky számára fontos alkotóelőd előtt tisztelegve. Joseph Beuys-emlékműve és El Grecónak címzett képtáblái egy talán sosemvolt aranykort idéznek, egy időpontot, a kairoszt, azaz a kitüntetett pillanatot ragadják meg, az Ahet Hufut, azaz Hufu (Kheopsz) fényét, horizontját. Wehner Tibornál jobban-szebben nem igazán tudnánk fogalmazni: „Úgy ítélünk, hogy a kopott arany ragyogásában és az üres fehér tündöklésében mintha szerteszóródott, sohasem volt gazdagságunk, illúziókká foszlott aurea aetasunk tétova reményei öltenének testet, pedig csak a megfoghatatlan átmenet: a transzcendencia valósággá, a valóság transzcendenciává alakulásának szerény tanúi vagyunk.”4

[misztérium-leplek] Puhaságot sugárzó kicsi vagy monumentális, önmagukba visszahajló formák, aranylón vagy ezüstlőn ragyogó fénykapuval a közepükön. (Mindennapi) kenyerünk tésztájára is emlékeztető, titkokat, misztériumot őrző-csomagoló leplekként is olvasfotó: Berényi Zsuzsa

ható, intimitást és monumentalitást egyaránt hordozó tárgyakat látunk. Hol ünnepélyesen nyitottak és ragyogók, hol pedig az enyészet, az idő anyagaival-rétegeivel átitatottak. Záborszky a 90-es évek második felében készült papírmunkái Babilont, a Stonehenge-

Z Á B O R S Z K Y G Á B O R : Álom az Etnán 3-4., 2005, vegyes technika 29

20 16

február–március

[az Ő sara] Igen, a Teremtő sara lehet az. De ehhez a sárhoz nyúl ő is, a sarat, az anyagot, az agyagot ismerő és művé formáló, teremtésre „vetemedő” művész is. A fentebb már említett képi szélsőértékek (geometria, gesztus) mellett szellemi és érzéki énünket érinti, spirituális és materiális entitásokat idéz meg. E keskeny mezsgyéről írja a bevezetőjében a kiállítás rendezője, Fitz Péter, hogy „keskeny ösvényt használ, az esztétizálás és a képi brutalitás határán jár folyamatosan. Durva természeti anyagai és csillogó szépségű faktúrái kimért, különös egyensúlyt képesek teremteni”. Teológiai közelítésben fogalmazva: a relatívum küzd a teremtett anyaggal, s feszegeti a matéria és önmaga határait, kapcsolatot keresve az abszolútum világával. Záborszky képteremtő metódusát az anyag és a felület iránti tisztelet és alázat jellemzi, erre utal az is, hogy tanulmányokként nevesítette némely sorozatát. A Szent Ferenc – Tisztelet Zeffirellinek egy korábban megkezdett, 2002-es győri retrospektív kiállításán már részben szerepeltetett sorozatának folytatása, utalás az olasz filmrendező 1972-es művére. Ugyanakkor a középkori szerzetes-szent fotó: Berényi Zsuzsa

spirituális örökségét radikális tömörséggel interpretálja korunknak.

ZÁBORSZKY GÁBOR: Noli me tangere circulos meos 2., 2007, vegyes technika

et, a Távol-Keletet, kora középkori apszisokat vagy az őrségi pajtákon besütő napot közrezáró személyes, szakrális kapuk, kétdimenziós (?) dolmenek. „Megszállottan akar az arany- és ezüstlemez alkalmazásával olyan szituációt előállítani, amelyet személyesen vagy egy fotográfián látott: a felkelő (lemenő?) Nap átsüt azon a bizonyos architektúrán, amely lehet kapu, de lehet folyosó is” – írta róla Néray Katalin akkoriban.5 De Záborszky kapui nem belépésre hívnak, nem azt mondják, hogy „nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta”, hanem „csak” felnyitja szemünket, szembesít fényt rejtő és feltáró kapuival, papírtárgyai tehát nem perspektivikusak, hanem inkább csak frontálisak. Az ároni áldás leplei és ajtói sorjáznak előttünk: „Ragyogtassa rád

A 2000-es évek elején Záborszky elkezdett színek és papírtáblák kölcsönhatásával kísérletezni. Ez egyfelől radikális, másfelől klasszikus festői magatartás, miközben a színek használata, előhívása feletti gyermeki öröm tovább tágította anyagrepertoárját: kőzúzalékok, fémreszelékek kerültek a festékbe, és társultak eleinte papírtáblákkal, majd nagyméretű fotóprintekkel.7 Mélyből, sötétből fakadó ragyogások ezek, az égettségben szunnyadó fény engramjai, emléknyomai. A fény a sötétségben ébredő vágy szülötte, gondoljunk csak a fényt kapott fotópapírra, a szén feketéje által hordozott izzásra, a római villák közepének fénnyel teli átriumára, mely eredetileg a füstös, fekete tűzhely, az ater helye volt. E sötét ragyogásokról írt és beszélt Földényi F. László is a megnyitójában8, és ezek az antikvitásban és a középkorban egyaránt eredő utak és források nyíltak meg, öltöttek testet Záborszky markáns földgeometriájában (Noli me tangere circulos meos 1-2.), Tájékozódási pontjaiban és Műtermi mozgásaiban.

orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!”6

fotó: Berényi Zsuzsa

Kiállítási enteriőr

[sötét ragyogások]

30

20 16

február–március

fotó: Berényi Zsuzsa

[személyes Bizánc, személyes Kelet] A művész saját alkímiájába avatta be a nézőt 2003-as veszprémi kiállításán9, későbbi sorozatain pedig valami felsőbb alkímia imaginációit láttatja és szembesíti. Mindenekelőtt egymással, fontos neki, hogy művei egymás között is jól érezzék magukat (egymást). Az alkotói szembe-

Lehet, hogy Záborszky korábbi, kisebb foglalatú bemutatkozásai,

ZÁBORSZKY GÁBOR:

intimebb, homogénebb, de sajátosabb atmoszférájú terekbe vitt

Képkapcsolás I., 1983, poliészter, föld, fotóvászon

műegységei helyenként (pl. a Kiscelli Templomtérben) nagyobbat szóltak. Most viszont több és többféle ragyogást vonultatott fel és társított egyidejűleg, ahogy egy 1992-es műve címében fogalmazott: Több fényt adott. Fényben és sötétségben, sárban és aranyban merül és merít alá újra meg újra, hogy a beavatás egyre teljesebbé váljon.

sítés azonban akkor jó, ha radikális és összetett: Záborszky a „fény-képeket” festői hordozón (vászon)nyomatként megjelenítve, festői anyagfelületekkel társítja – a printek mellett egek és földek (felhő- és sárélmények) anyagba dermedéseit látjuk, az immanensben rejtőző-szunnyadó transzcendens tartalmak imaginációit, Bizánctól a Távol-

Jegyzetek Jelenések Könyve 21,10 in: Jade Niklai: Záborszky Gábor / Budapest, 2001 Hegyi Lóránd, 1998 Wehner Tibor, 1998 Néray Katalin, 1998 4 Móz, 6,25 Ébli Gábor, 2004 Földényi F. László megnyitóbeszéde, 2016. január 28. Tolnay Imre: Áhítat sárban és aranyban. In: Új Művészet, 2003/11

fotó: Berényi Zsuzsa

Keletig feszülő fényívek képpé rendeződését.

1 2 3 4 5 6 7 8 9

31

20 16

február–március

Kiállítási enteriőr

Kortárs művek a szakralitás jegyében Bondor Csilla és Menasági Péter Exit című kiállítása Szent István-bazilika, Lovagterem, 2016. III. 11-ig

USZKAY TEKLA Nagy potenciállal bíró kiállítóhely szerveződik a Szent István-bazilika kupolatere mellett elhelyezkedő úgynevezett Lovagteremben. A magas árkádokkal és pillérekkel tagolt nyers téglafalak egy nagyobb teret és több kisebb zugot ölelnek körbe, a természetes fény BONDOR CSILLA: Exit, 2014/15, installáció (video loop, asztal, terítő, pohár, vegyes technika), 260x300x500 cm

a tetőablakokon keresztül áramlik be. A kiállítóhely voltaképpen egy átjáró, a kupolatér előcsarnoka, ahol a panorámára vágyó látogató akarva-akaratlan egy kiállításra bukkanhat. A kezdeményezés Bukta Norbert szek munkáiból kíván tematikus, a szakralitáshoz valamiképpen kötődő tárlatokat rendezni.

fotó: Menasági Péter

Átkelő, 2015, falétra, fólia, akril, 260x100x380 cm

festőművész érdeme, aki a jövőben kortárs képzőművé-

Elsőként 2015 szeptemberétől 2016 márciusáig (az Ars Sacra Fesztivál programjaként) Menasági Péter és Bondor Csilla EXIT című kiállítását láthatjuk. Az első tapasztalatok szerint a helyszín adottságai miatt arra lehet számítani, hogy a kiállított művek egy élő, pulzáló közegben lesznek; a tér természetes részét képezik, mintha csak köztéri művek lennének. Ez az adottság, illetve a „hely szelleme” lehetőséget rejt a kiállítók számára, hogy helyspecifikus művekben gondolkozzanak. Menasági Péter három korábbi és két, erre a kiállításra készült munkát mutatott be, Bondor Csilla pedig a helyszín és a téma köré válogatott korábbi munkáiból, egyet pedig ez alkalomra készített. Bár a kiállítás vezérmotívuma a szakralitás, nyilvánvalóan nem a hagyományos értelemben vett egyházi művészetről van szó, két egészen eltérő alkotói szemlélettel találkozunk. Menasági szobrászatát az eszme, az anyag és a jelkép tömör egységeként tudnám megragadni. Ezek a jelzők már csak azért is ide kívánkoznak, mert alkotásain szembeütköző az a szinte nyers, tényszerű közlés, amely a nemes anyagok és a tiszta forma egységéből fakad. Művészetének lényege azonban nem a precíz felületek, letisztult formák minimal artos reduktivista szemléletével azonosítható, éppen ellenkezőleg. Az alkotásban megtestesülő célzottan fotó: Menasági Péter

BONDOR CSILLA:

32

szellemi tartalomhoz szimbólumait a vallásos művészetek gazdag ikonográfiai hagyományából meríti, továbbá a műnek fontos része maga a munkafolyamat (faragás, vésés, csiszolás, öntés). A kiállításon az életműben domináló andezit-gránit korszakot idéző, de 20 16

február–március

karcolva) hulladék deszkákból készített reliefeket. Témáit a köznapi életből vett tárgyakkal bontotta ki, melyeket izgalmas perspektívában, önmagukban vagy virtuális teret létrehozva egymással összefüggésbe hozott.3 A víz archetípusa közvetlenül vagy a

MENASÁGI PÉTER: Napkút, 2015, borovi fenyő, üveg, sárgaréz, vas, paraffinolaj, arany porfesték, ledszalag, 250x110x110 cm

hozzá tartozó tárgyi világ révén szüntelen jelen van Bondor művészetében, bizonyára annak gazdag szimbolikája miatt.4 Az Állóvíz (2015) egy a számos metaforikus kifejezéssel apelláló munka közül. Az Átkelő (2015) című installáció a valóság és a látszat, az életszerű és a transzcendens közti átmenetet ragadja meg erősen szakrális felhanggal.5 Mint fent említett két műve is jelzi, munkássága az elmúlt évtizedben lassanként egyre konceptuálisabb lett. Az egyértelműen bibliai vonatkozású 12 pohár (2015) a helyszínen dobogóra helyezve Az utolsó vacsora ikonográfiáját használja fel; mélyebb filozófiai dimenzióját tekintve egy korábbi, (itt nem kiállított) A mélység felszínén (2011) című munkával mutat rokonságot. A nézőpontváltás továbbélése – a profán és a szakrális minőségek határán – az erőteljes és komplex, ugyancsak konceptuális Exit

már a szimbólumok által uralt időszakból származik a tematikát tekintve ideillő Küszöbkő (2011) című szobor.1 Ebben az időszakban már jócskán használta a fát és a fémet, legalább olyan hangsúllyal, mint a követ, ennek példája a terem egyik szegletébe kihelyezett Imamalom (2008-2009) című alkotás. Jól nyomon követhető, ahogyan szobrászata az elmúlt évtizedben nem csak az anyaghasználatban, de kifejezésmódjában is sokat változott. Míg a 2000-es évek első felében technikai (mozgás, dinamika, rögzített állapot) problematikákon keresztül foglalkozott egy-egy témával, az évtized vége fele geometrikus formakincsét készen kapott szimbólumokkal bővítette ki, és nyelvezete egyre elbeszélőbb lett (Napról napra, 2014). A Bazilikában bemutatott két 2015-ös munkája, a Napkút-installáció és az Ábel tornya teljesen szakít a tőle megszokott formai, technikai bravúrokkal, és a hétköznapi tárgyak leképezése, átértelmezése révén szimbólumkészletét megőrizve, „figuratívvá” válik.2 Bondor Csilla számára a szakralitás egészen személyes transzcendenciát jelent. Reliefjein, installációiban privát, intim tartalmakat ősi szimbólumokban gazdag metaforikus képi nyelvezettel ragad meg és emel művészi dimenzióba, érzékletes műcímei pedig éppen erre a hangvételre erősítenek rá. A kiállításon két alkotás − A híd (2009) és a Benned a létra (2009) − képviseli azt a meghatározó, bő egy évtizedet, amikor formázott, különbözőképpen megmunkált (nyersen, finom lazúrosan festett felületkezeléssel, 33

Ezeknek a műveknek kézenfekvő helyük van itt a templom egy letisztult szegletében, ahol önálló életre kelnek, szinte megfosztva műtárgy jellegüktől, lényegüket kibontakozva. Jegyzetek 1 A 90-es évek végének és a 2000-es évek első felének szobrait szinte kizárólag kemény kőzetekből faragta. Mozgáskísérleteivel dinamikát vitt a nehézkes testekbe is, később pedig a szimbolika egyre nagyobb hangsúlyt kapott a fából készült szobrok mellett a kőmunkákon is. 2 Napkút (2015) című installációja egy hagyományos fa kút leképezése, azzal a módosítással, hogy a víz helyett a kútban arany folyadék van, a vödör pedig stabilan van fellógatva a kút kávája fölé, melyet aranylóan kiáramló misztikus fény világít meg. Az Ábel tornya (2015) ihletői azok a fedeles faládák voltak, amelyeket Menasági egy néprajzi kiállításon látott, és amelyeknek elkészítési módja megragadta figyelmét. Személyes aspektusában a stabilitást, a kitartást, az elmélyültséget és a felfelé törekvést jelképezi, másképp a mű a barokk Szentháromság-oszlopokat idézi. 3 Részletes tanulmány ennek az időszaknak a munkásságáról: Sturcz János: Nyitottság és felülnézet. Bondor Csilla műveiről. Műértő, IX. évf., 2007/4 4 Már egészen fiatal korában rátalált a „csónakra” mint szimbólumra, de 2011-től kezdve reliefjeinek és installációinak fő motívumává válik a formátlan (tenger, tó) és formát öltött víz archetípusával együtt. A női és férfi princípiumokat megtestesítő szimbólumok saját spirituális útjából sejtetnek egy-egy állomást. 5 A létra fokai a keresztény művészetben az erényes élet állomásait jelképezik, de a létra más értelmezésben a szellemi út szimbóluma. „S lám, Isten angyalai le- és feljártak rajta. Íme az Úr fölötte állt” (Ter 28,12–13) 6 Első változata a Karinthy Szalon 2014-ben Vízió címmel rendezett kiállításán volt látható.

20 16

február–március

fotó: Menasági Péter

fotó: Menasági Péter

(2015) című videoinstalláción érhető tetten.6

MENASÁGI PÉTER: Ábel tornya, 2015, bükkfa, 260x70x70 cm

Az alkotó lélek Creator Spiritus VI. Hírös Agóra, Kecskemét, 2016. II. 4–24.

ANDOR ANNA

Hatodik kiadásához érkezett a Creator Spiritus – Teremtőalkotó lélek című kiállítássorozat, amelyet szervezője és a kezdetektől gondozója, Balanyi Károly grafikusművész 2000-ben azzal a céllal indított el, hogy az ökumenikus, keresztény szellemű bemutatók „járuljanak hozzá a keresztény képzőművészet megtépázott szakmai rangjának a helyreállításához”, ezzel pedig segítsenek csökkenteni B A L A N Y I K Á R O LY: Isten bárányai, 2015, zománcozott acél, 140x80 cm

azt a távolságot is, amely a kortárs művészet és a művek potenciális nézői között mintha az exponenciális függvények gyorsaságával nőtt volna az utolsó évszázadban Magyarországon. Mintha véglegesen elváltak volna egymástól a dolgok, amelyek nagyon is összetartoznak. Ahogyan azt a néhány évvel ezelőtt a debreceni MODEM-ben rendezett Istenem című kiállításról szóló egyik kritika tételesen is megfogalmazta, a kritikust már az is zavarba ejtette, hogy hitről, vallásról, általa magánügynek tartott kérdésekről esett szó. Mindezek tükrében a Creator Spiritus című sorozatnak legalábbis jelzésértéke van, lásáról beszél. Arról, hogy az indulás óta eltelt több mint másfél évtizedben – talán

fotó: Sulyok Miklós

részben a Creator Spiritus

FÖLDI PÉTER: „Én istenem én istenem…”, 2002, vászon, farost, olaj, 151x121 cm

fotó: Balanyi Károly

a helyzet változásáról, javu-

kiállításainak a hatására is –

A sorozat az ezredfordulón a Teremtő-alkotó lélek című „keresztény

történt néhány dolog a szak-

képzőművészeti kiállítással” indult, amelyen nagyjából ki is alakult

ralitás és a kortárs képző-

az a mag, amely köré azóta is épülnek az egyes rendezvények:

művészet kapcsolatának

Balanyi Károly, Balanyi Zoltán, Bardócz Lajos, Gulyás Géza, Kalmárné

erősítésében. 2002-ben

Horóczi Margit, Szabó Pál rendszeresen részt vesz a Creator Spiritus

elindult Kecskeméten, és

bemutatóin – s nem mellesleg az első kiállításhoz kapcsolódva

ma is folytatódik a szakrális

megjelent egy katalógus is, amely jól kézbe vehető formája,

biennálék sorozata, 2007-

jellegzetes tipográfiája és nem utolsósorban tartalmassága révén

től pedig megrendezik a

a rendezvény kiváló kísérőjévé vált. A remény évezrede címet kapta

szakrális művészetek hetét.

a 2003-as bemutató, a mostani kiállítók közül akkor csatlakozott

Új, elsősorban a szakrális

a rendezvényhez Aknay János és Damó István, míg Budaházi Tibor

művészetre összpontosító kiállítóhelyek jöttek létre

nevét a 2009-es Credo című tárlat kiállítói között fedezhetjük föl

Budapesten, a Szent István-bazilikában és Esztergomban,

először. Közben, 2006-ban egy első pillantásra akár kakukktojásnak

a szeminárium épületében, megújultak a kiállítóhelyek a

látszó tárlattal folytatódott az eseménysorozat, Kodály Zoltán

tihanyi és a pannonhalmi apátságban, és olyan összegző

életműve azonban olyan gazdag egyházzenei és szakrális vonatko-

kiállításra is sor került, mint az említett Istenem című tárlat

zásban, hogy az öröksége előtt tisztelgő művek is harmonikusan

a debreceni MODEM-ben.

illeszkedtek a többi, kimondottan szakrális tematika alapján készült,

34

20 16

február–március

csoportosulnak. A Megváltó töviskoszorús fejét, a sírt őrző, a Megváltó feltámadását bejelentő angyal alakját látjuk Aknay János festményén, a harmadnapra bekövetkező feltámadás jelenik meg Balanyi Károly zománcozott acél kompozícióján. Földi Péter megfeszített Krisztusa, Budaházi Tibor keresztjei, Gulyás Géza Corpusa, Gyalai Béla Feltámadása különböző, de érvéfotó: Balanyi Károly

nyes választ jelent a hívószóra, más kiállítók művei pedig annak az egyetemességnek a jegyében készültek, amelynek a krisztusi szenvedéstörténet a legfontosabb részét jelenti.

G U LYÁ S G É Z A : Angyalok hona, 2014, vegyes technika, 29x40 cm

A teremtés gesztusa, az élet, a fény születése jelenik meg Damó István, Bardócz Lajos lapjain, az égiek és földiek, a spirituális és a materiális

illetve a tárlatra beküldött alkotás közé. 2012-ben Corpus Christi címmel került sor a bemutatóra, majd

értékek kerülnek egymás mellé Balanyi Zoltán

most, némi csúszással, három helyett négy év után foly-

plasztikáin és Zsolczai Balázs fakturális

tatódik a rendezvénysorozat.

értékekben gazdag festményin, Lakatos Pál Sándor bárkái a hit

Ezúttal tizennégy, különböző generációhoz tartozó alkotó több mint félszáz alkotása kerül közönség elé, különböző műfajok, anyagok, technikák, stílusok, alkotómódszerek párbeszédét követhetjük figyelemmel. S nyilván az sem véletlen, hogy miközben a tárlat nem szorosan értelmezett tematikai megkötések alapján szerveződik, a bemutatott művek kimondvakimondatlanul éppen a Feltámadás címszava köré

erejét, az életnek a vízözön utáni újrakezdését sejtetik. Izgalmas, egymástól látszólag nagyon távoli, alapjában azonban a népi vallásosság emlékeihez, értékeihez való kötődésük révén egymással nagyon is rokonítható képi nyelvek inspiráló hatását fedezhetjük föl a kiállítók egy részének művein. Hollósy Katalin zománcmunkáit a balatonudvari temető jellegzetes, szív alakú sírköveinek formája, hangulata inspirálta, Kalmárné Horóczi Margitnál egyszerre van jelen a kereszténység és az ősi magyar hitvilág, a népi textília és a régi, megfakult fotográfia, míg Szabó Pál festményei az ikonfestészet képi világával tartanak kapcsolatot. Ily módon az egyetemesség, a nyelvi, nemzetiségi, földrajzi határokat nem ismerő

BA L A N Y I Z O LTÁ N : PNEUMA, 2016, bazalt, kvarckavics, 80x55x47 cm

hit, szakralitás, az „Úrban való boldogulás”, a megváltás, a megtisztulás lehetőségét sugallják. Vagy, ahogyan Hollósy Katalin másik alkotásának a címe mondja, a fotó: Balanyi Károly

„boldog feltámadást” ígérik-igénylik a kiállított munkák, egyben pedig egy olyan kortárs művészet megerősödését, amely számára a hit, a megváltás lehetősége-

SZ ABÓ PÁL :

lehetetlensége nem magánügy, hanem a legalapvetőbb

Foltok, faktúrák, 2016, vegyes technika, 120x80 cm

kérdések közé tartozik.

35

20 16

február–március

Fény-nyomok

A múlt szabadsága Alföldi Róber t fotógyűjteménye M a i M a n ó H á z , 2 0 1 6 . I V. 1 3 - i g

P. S Z A B Ó E R N Ő

látott napvilágot az Új Mandátum Könyvkiadó gondozásában.

1975-ös alkotása látható az egyiken, Tót Endre

A másik, A múlt szabadsága – válogatás Alföldi Róbert fotógyűj-

A kommunizmus tett boldoggá című 1979-es munkája

teményéből című könyv 2015 végén jelent meg az ARTneo

szerepel a másikon, vörös alányomásban – a két,

kiadásában a Mai Manó Házban megnyílt azonos című tárlathoz

majdnem azonos nagyságú könyv borítóján repro-

kötődve. Az utóbbi alighanem sohasem született volna meg az

dukált művek rokonsága s a tipográfia is azt sugallja,

első nélkül, de az első kötet szerzője számára is fontos megerősí-

hogy szoros kapcsolatban állnak egymással akkor is,

tést, igazolást jelenthet az utóbbi, hiszen A múlt szabadsága egy

ha megjelenésük között majdnem kilenc év telt el.

olyan magángyűjteményt mutat be, amelynek anyaga számos

Szilágyi Sándor Neoavantgárd tendenciák a magyar

pontos azonos az első könyvben tárgyaltakkal.

fotóművészetben 1965–1984 című kötete 2007-ben

Maliciózusan azzal is folytathatnánk, hogy talán akkor sem született volna meg a második kötet, ha Alföldi Róbert, a kitűnő színész és rendező, akinek képzőművészeti gyűjteménye is számottevő, történetesen nem akart volna moziba menni, hogy a Harry Potter és a bölcsek köve című filmet megnézze, vagy ha éppen nem egy széles választékkal rendelkező könyvesboltnak is helyet adó plázában tekinti meg a filmet. A könyvesbolt egyik polcán bukkant rá Szilágyi Sándor kötetére (meg egy kis könyvecskére, amely Kerekes Gábor munkáit mutatta be), s ez sorsdöntőnek bizonyult. Alföldi számára a szó szoros értelmében megrendítő volt a találkozás a művekkel, amelyekben önmagára ismert, amelyek egy olyasféle alkotói és emberi hozzáállást érzékeltettek, „amit én nagyon szeretnék elérni, de nem nagyon sikerül. Tényleg nincs más, csak az adott alkotó és az, amit létrehoz, amit megtalál, és nem fél magában egyre mélyebbre menni, és nem fél szembesülni azzal, amit talál, vagyis nem fél szembenézni önmagával. Akár személyes mikrovilág értelemben, akár társadalmilag”. Így fogalmazta meg a találkozás élményét nyolc évvel később, a kiállítást és a könyvet az érdeklődők figyelmébe ajánlva. A képekben „nem a politikai értelemben vett társadalmi szabadság, hanem a nagyon belső, nagyon személyes szabadság” © Kerekes Gábor jogörököse

KEREKES GÁBOR: Halott vagy alszik I., 2013

Vécsy Attila Komplexus című, vörös kartonra nyomott

36

20 16

ragadta meg, „az a feszültség, az a szabadság hatott rám elsősorban, amely a művekből áradt. Nagyon kemény korszak volt az, amelyben születtek, az 1960-as, 70-es, 80-as évek Magyarországa, s éppen ez teszi még erősebbé a művekben megfogal-

február–március

fotó: Vető János, © Hajas Tibor jogörököse

mazódó mondandót. Én ezt a korszakot nem éltem

árak is igazolnak. A hazai fotó-műkereskedelemben éppen Szilágyi

meg, csak a legvégét kaptam el, úgy 16-17 évesen, a

Sándor könyve megjelenésekor következett be az áttörés – ezt az

80-as évek végén, amikor eszmélkedtem. Ezekben a

a szenzációs leütés is jelzi, amely Tóth György fotóművész egyik

művekben az alkotói szabadság végtelensége árad,

képéhez kötődött: a Kieselbach Aukciósház fotóaukcióján kétmillió

nincsenek elvárások, nincsenek világtrendek, nincs

forintért ment el ez az alkotás, olyan áron, amely még a világ fejlett

igazodás, megfelelés, szabadság van, azt hiszem, a

fotókultúrájú országaiban is figyelmet keltett volna. Szilágyi Sándor

keresés, felfedezés közben e művek között magamból is

könyve Tóth pályáját éppen úgy felvázolta, mint ahogyan bemu-

megismerek valamit.”

tatta azt a közeget is, amelyben a képek megszülettek: a puhuló,

Arról a korszakról, amelyben a találkozásra sor került, nem beszélt, noha a 2000-es évek első évtizede a kortárs magyar fotóművészet, azon belül az experimentális fotó szempontjából igen izgalmasnak, egyfajta átmeneti időszaknak volt nevezhető. Azoknak az alkotóknak a művei, akik a magyar neoavantgárd fotó első korszakának meghatározó alakjai voltak, már

de a kísérletező fotóval szemben még mindig túlságosan kemény kádári-aczéli diktatúra időszakát. Haris László 1971-es munkája, a Törvénytelen avantgárd tökéletesen kifejezi, milyen viszonyban állt egymással a művészet és a hatalom. Jól jellemzi ezt a viszonyt, hogy Nagy, Koncz és Lőrinczy is emigrálni kényszerült, s a folytatást is tiltások, zsákutcák, kitérők nehezítették, ami persze magában rejtette a művek megsemmisülésének a lehetőségét is.

jóval korábban a figyelem középpontjába kerültek.

Ezért is kulcsfontosságú Szilágyi Sándor vaskos kötete, amelynek

Nagy Zoltán mérnökien pontos kompozícióinak, Koncz

anyagát, pontosabban annak egy részét egyébként néhány

Csaba fekete-fehér drámai ellentétére épülő organikus

hónappal korábban kiállításon is bemutatta, mégpedig a Lajos

absztrakt képeinek fotótörténeti rangja jó ideje nyil-

utcai galériában, ott, ahol a 80-as években a kortárs fotó jó néhány

vánvaló volt, s Lőrinczy György New York New York című

izgalmas tárlatára sor került. Fotóakciók, szekvenciák, térkonst-

kötete olyannyira könyvészeti ritkasággá vált, hogy a

rukciók, városvíziók, fényrajzok, önarckép- és portrékonceptek,

Vintage Galéria megjelentette a hasonmás kiadását is.

megrendezett fotók, képzőművészeti fotóhasználatok – több mint

Ugyanakkor továbbra is csak szűk körben tudatosult,

harminc fotográfus mintegy négyszáz képe szerepelt kötetében,

hogy a fotó éppen olyan műtárgy, mint a festmény, a

a fenti címszavak köré csoportosítva, az előzmények között szó

grafika vagy a szobor, amit a nemzetközi műtárgypiaci

esett az expresszív dokumentarizmusról, a Kitekintés című feje-

37

20 16

február–március

HAJAS TIBOR: Kép, 1980 körül

a művek alkotóit, mert nem mindegyikük foglalkozott hivatásszerűen a művészettel. Akik élnek, azok közül mindenkivel találkozott, járt náluk. A legtöbben először csodálkoztak, el sem hitték, hogy komolyan érdeklődik, de azután, ahogy múltak az évek, híre kelt gyűjtőtevékenységének, és egyre többen kifejezetten várták, hogy megkeresse őket. Szakmai támogatást elsősorban Kincses Károly fotótörténésztől kapott – olykor egyszerűen csak egy e-mail érkezett egy névvel, de ezeknek az útmutatásoknak a fontosságát jelzi, hogy Kincses révén ismerkedett meg például a szombathelyi fotóklub tagjaival, akiknek ide vonatkozó tevékenysége szinte teljesen ismeretlen volt még a szűkebb szakmai körökben is. Segítette a gyűjtést az acb, a Vintage, a Neon Galéria, így válhatott a merítés egyre nagyobbá, szélesebbé. De a legfontosabb mindvégig a személyes kapcsolat volt: a kezdetben sok művészben meglévő furcsa fenntartások megszűntek, s megnyíltak azok a sokszor a szó szoros értelmében vett titkos fiókok, feltárultak a szekrénymélyek, amelyek az akár évtizedeken át ott tárolt, gyakran elfeledett műveket rejtették. Voltak művek, amelyeket a padláson talált meg abban a Skála áruházas reklámszatyorban, amelyben felvitték oda tíz-húsz évvel ezelőtt. A Dániában élő Vető Jánosnak például skype-on keresztül mutogatta a műveket, amelyek létezéséről már © Haris László

alkotójuk sem tudott.

zetben pedig az autonóm riportról is. Olyan alapmunka született a több éves kutatómunka eredményeként, amely a fotótörténet egyetemi szintű oktatásához is kiváló tankönyvként szolgálhat. Remélhető, hogy a mű második része is elkészül, amely az 1980–1990 közötti posztmodern törekvéseket ismerteti majd. Ahogyan a dátumok jelzik, időbeli átfedés van a két kötet között,

VETŐ JÁNOS: Psyche, Udo Kier, 1979

kezdte felismerni, hogy ennek az időszaknak a története fehér foltot jelent, a korszak kísérleti, neoavantgárd fotója egyszerűen nincs benne a magyar köztudatban, így minél szélesebb szegmensben kell azt megmutatnia a gyűjtemény révén. Ez az a pont, ahol a gyűjtés feladattá, misszióvá vált számára, ahogyan a gyűjtőterület határainak pontosabb meghúzása is. Személyes érdeklődésének, habitusának megfelelően lemondott az olyan művek gyűjtéséről, amelyek, legyen a mű bármilyen kvalitásos vagy alkotója bármilyen

ami abból adódik, hogy a kétféle szemléletmód jó ideig együtt élt. Szüntelen kölcsönhatásban voltak, vannak egymással a fotósok képzőművészeti ihletésű alkotásai és a képzőművészek fotót használó, fotóalapú művei. Nos, Alföldi Róbert gyűjteménye, amelyet nevezhetünk hiánypótlónak, de éppen egyedülállónak is, ezt a képet tágítja tovább. Jelenleg 83 alkotó 520 munkáját foglalja magában, ezeknek mintegy fele szerepel a kötetben és harmada a Mai Manó Ház kiállításán. A könyv, a tárlat tanúsága szerint nincs az országban gyűjtemény, amely az övéhez hasonló teljességgel mutatná meg a magyar neovantgárd fotóművészet nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó teljesítményeit. Pedig nem tartozik azok közé, akik szisztematikusan gyarapítják gyűjteményüket, inkább szenvedélyes gyűjtőnek mondja magát. Nem az volt a fontos a számára, hogy művészetről van-e szó egyáltalán, vagy nem, hanem arról, hogy milyen erős a hatás, amelyet a képek gyakorolnak rá. A reprodukciók keltette élmény hatására kezdett bele a gyűjtésbe, sorban felhívta a művészeket, pontosabban

38

© Vető János

HARIS LÁSZLÓ: Törvénytelen avantgarde, 1971

Mondhatni, hólabdaszerűen fejlődött a dolog, a gyűjtő pedig

20 16

február–március

elismert, emberi alak nélküli környezetet, motívumokat ábrázolnak. „Nincs a gyűjteményben land art, nincs benne kései koncept, és nincs benne sok minden más sem. A kiállítás, illetve a hozzá kapcsolódóan megjelent album képanyaga, azt hiszem, világosan érzékelteti, hogy az ember vagy az emberhez közvetlenül kapcsolódó tárgyak érdekelnek, illetve az olyan képek, amelyek hozzájuk kötődnek” – mondja. A Mani Manó Házban rendezett kiállításon (kurátor Kolozsváry Mariann, ő szerkesztette a könyvet is) a magyar alkotók mellett szép számmal szerepelnek az osztrák akcionisták – Arnulf Rainer, Günther Brus, Hermann Nitsch –, más külföldi kortársak, például Joel-Peter Witkin, Thomas Ruff, Roman Pyatkovka művei. A fotográfiák mellett más műalkotások, például Lakner László könyvtárgya, Paizs László pleximunkája is láthatóak, nem beszélve arról a barokk Szent Sebestyén-szoborról, amellyel szemben mintegy ellenpontként a német Ottmar Hörl fröccsöntött Marx-szobra áll a kiállítótérben. A „fotóműalkotás-gyűjtemény”, ahogyan Szilágyi Sándor Haláltánc című tanulmányának alcímében olvassuk, három kulcskategória köré épül. A Testiség, a hozzá kapcsolódó mediális kérdések szempontjából az egyik legfontosabb része a gyűjteménynek Hajas Tibor body art műveinek a sora. Bár szinte parallel készültek olyan kortárs külföldi művészek alkotásaival, mint a gyűjteményben is szereplő Brus, Schwarzkogler, Nitsch, Arnulf Rainer, de a különbségeket is érzékelni lehet, nevezetesen, hogy Hajas esetében nem egyszerű színészi produkcióról, hanem a szó szoros értelmében húsba vágó kérdésekről volt szó. Vető János előbb dokumentátorként, később alkotótársként dolgozott együtt Hajassal, velük szinte párhuzamosan készített a fontos műveket Gellér B. István, Halász Károly, Vécsy Attila, Stalter György, Pinczehelyi Sándor, Tóth Gábor, Tolvaly Ernő, s a 80-as évek egyik legmegragadóbb teljesítménye Ujj Zsuzsié. A gyűjtemény kiemelkedő értéke Haris László Törvénytelen avantgárd című munkája, amely mintegy a balatonboglári kápolnatárlatok hatóság általi bezárására készült rekviem, s amelyet Alföldi a képen szereplő eredeti újságkivágattal együtt állít ki az Identitáskeresés egyik legpregnánsabb példájaként. A rejtőzködés és a képroncsolás – az előbbiektől olykor alig elválasztható – kategóriájába sorolhatók például Baranyay András fotót és rajzot ötvöző sorozata, Jokesz Antal fényeffektusokra épülő portréi, Szilágyi Lenke, Kelemen Károly, Ladik Katalin képei. A gyűjtő számára a művekben megjelenő közös értékek is igen fontosak, melyek révén érzékelni lehet, hogy a motívumok, a témák, a megközelítési módok hogyan csúszkálnak ide-oda az alkotók között, „hogyan működnek együtt” az alkotások.

39

© Ujj Zsuzsi

testiség és medialitás összekapcsolása szempontjából

Van a gyűjteménynek egy része, amely még az egészében is kiemelkedő jelentőségűnek mondott kollekción belül is megkülönböztetett figyelmet érdemel: Kerekes Gábor alkotásainak az együttese. Az 2014-ben elhunyt fotóművésztől mintegy hatvan alkotást őriz a gyűjtemény, sem más magán-, sem közgyűjtemény nem mondhat magáénak ekkora anyagot – közöttük több olyan igen fontos művet, amelyek a fotográfus élete utolsó éveiben keletkeztek, s melyekben az emberi lét alapproblémái, az élet és a halál, a kiszolgáltatottság, az identitás, a szexualitás kérdései olyan intenzíven jelennek meg, mint kevés kortársánál. Ezeket a még szűkebb szakmai közönség előtt is ismeretlen munkákat még életében vásárolta meg Alföldi Kerekestől, ahogyan Szilágyi Sándor fogalmaz, „nem pusztán a betegség anyagi terhein enyhítve ezzel: a művésznek minden bizonnyal rendkívül jólesett a társművésztől jött elismerés is.”

20 16

február–március

UJJ ZSUZSI: Repülő II., 1986

Rejtélyes ország a semmi korszakában Jelentéseltolás, jelentéstulajdonítás, jelentésfelügyelet – E s t e r h á z y M a r c e l l , F o r g á c s P é t e r, G e r h e s G á b o r Capa Központ, 2015. XI. 17. – 2016. III. 16.

RÓZSA T. ENDRE

Vallási téboly – Isten kellemetlen közelsége, 2015

illesztettem össze: Esterházy Marcell Propaganda-instal-

családhoz tartozás, annak minden jó és rossz konnotációjával. S

lációjából emeltem ki, és valamennyit módosítottam

mellette ott van apjának az árnyéka. A vállalt szembenézés, az egyre

rajtuk. Az alapul vett szövegek azonban eleve manipu-

manipuláltabb, szofisztikáltabb kapcsolódás a nagyszülőkhöz, az apa

lált kollázsok. Az 50-es, 60-as években készített propa-

írásaihoz, a távolabbi rokonsághoz kezdik félretolni az örökölt terhet.

ganda-diaképek szövegeiből vett ki részeket Esterházy,

Az elidegenítő médiaeffektusok használata is sokat segített ebben

és a töredékeket összekapcsolta. Az eredeti diakép-

Esterházynak. Gerhes Gábornak másféle teher az öröksége. Zokszó (és

diaszöveg arányt megőrizve felnagyította mondatait,

hencegés) nélkül bevállalja felmenői kádermúltját. Egy díszített, kézzel

és a vak diaképnek tekinthető 17 fekete lap aljára

festett herendi tálon a kétéves cuki kis Gerhes Gáborka fotórealista

nyomtatta. A manipulált kollázs elvét továbbmanipu-

képe, nyakában kiskacsás partedlivel. A gyár ajándéka a művész nagy-

lálva alkotta meg végül a kiállítási installációját. Ha utcai

anyjának, a vezető káder státuszú funkcionáriusnak. Lekenyerezés.

plakátokra újabb plakátokat ragasztanak, majd csíkokat

Az alattvalói behódolás mint a korrumpálás első lépcsőfoka.

tépkednek le róluk, véletlenszerűen szakadoznak le a

Vélhetően ma is nyomaszthatja Gerhest a nem kívánt múlt, hiába

plakátrétegek, ami a kollázs tagadása, vagyis dekollázs.

lehetett haszonélvezője bizonyos előnyöknek a Kádár-rezsim vidám

Ebben az összefüggésben írásom címe is, Esterházy

barakkjában. Gerhes két munkája is az önkényuralom és a diktatúra

installációja is, dekollázs.

legagresszívebb alakját, a nácizmust idézi meg. Az egyik Viktor

Mindennapi értelemben a „décollage” a repülőgép felszállását jelenti, a gép elszakadását a kifutópályától, take-off. Vagy lift-off, ha űrhajó indul útnak. Művészeti fogalomként a Párizsban tanuló Wolf Vostell vezette be a dekollázst egy 1954-ben történt repülőbaleset nyomán. Fölszállt egy gép (décoller), majd azonnal lezuhant. A gondolatmenet továbbvitele vezetett el a happeninghez, az antiarthoz és a Fluxus mozgalomhoz. A 60-as, 70-es években Erdély Miklóst erősen foglalkoztatták a dekollázst továbbfejlesztő, termékenyítő alkotómódszerek, a feloldhatatlan logikai önellentmondások, a hazugságok átcsúsztatása igazságba és megfordításuk, a lét ironikus lekezelése, az átmásolások és az identitások elbizonytalanítása, megkérdőjelezése. Erdély későbbi műveiben ezek nagy szerephez jutottak. Esterházy tanult Erdélytől, és jó mestert választott.

40

fotó: Berényi Zsuzsa

GERHES GÁBOR:

Megbéklyózza, hátrányos helyzetbe hozza viszont az Esterházy

fotó: Berényi Zsuzsa

ESTERHÁZY MARCELL Jelentéseltolás című kiállítása – enteriőrfotó a Tourner la Page és a Propaganda című munkákkal

Írásom címe manipulált kollázs, két szövegrészletet

20 16

február–március

fotó: Berényi Zsuzsa

Klemperer könyve nyomán (magyar címe: A Harmadik

propagandát terjesztette, a másik az avantgárd művészetet akarta

Birodalom nyelve) az önkényuralom szódemagógiáját

nevetségessé tenni. Ziegler nem csak képeket festett, háborús

szedi darabokra. Az eredeti német kiadásnak már a címe

bűnöket is elkövetett. Ezek részletezése nem ide tartozik.

is ironikus – LTI (Lingua Tertii Imperii) – a náci korban divatozó német betűszavakat idézi meg, de latinul. Másik munkája egy végtelenített videó Adolf Ziegler triptichonját ismétli meg, élő szereplőkkel. Négy naturalista női akt, akik a négy elemet (tűz, víz, föld, levegő) szimbolizálnák, de ez szemfényvesztés, tömény giccs, kulturális pornográfia. Hitler kedvenc festménye volt, képeslapok tízezrein népszerűsítették. 1937 nyarán Münchenben a „Német művészet” tárlatát Hitler, egy nappal később az „Elfajzott művészet” kiállítását Ziegler nyitotta meg. Az egybeesés nem véletlen. Az egyik bemutató a náci

41

GERHES GÁBOR: Motherland, 2015

A harmadik kiállító művész Forgács Péter és áttételesen a testvére, Forgács András. Kiállított és olvasható könyve: Élő kötet nem marad (Jelenkor, Budapest, 2015). A „jelentés” ebben az esetben brutális nyíltsággal tesz közszemlére olyan jelentéseket, amiket „Pápainé” fedőnév alatt írtak a belügynek. „Pápainé” lánykori neve Bruria Avi-Shaul, Mordechai Avi-Shaul izraeli író, költő és műfordító lánya. Jeruzsálemben született és Magyarországra költözött át, amiből utóbb sok bonyodalom keletkezett. Férjhez ment Forgács Marcellhez, aki a Magyar Rádióban az én műsoraimat is cenzúrázta.

GERHES GÁBOR:

Beosztását akkoriban szuperlektornak nevezték, fanyar humorú,

A négy elem – Az erő a szépség útja, 2015

20 16

február–március

FORGÁCS PÉTER: Pápainé és fiai, 2015

fotó: Berényi Zsuzsa fotó: Berényi Zsuzsa

G E R H E S G Á B O R : Érzelmek monokultúrája – A szavak helyes használatának helyreállítása, 2015 cinikus és mégis jóindulatú emberre emlékszem vissza,

derült ki. Rá jellemző brutalitással menekült öngyilkosságba.

soha rosszabb cenzort. Hogy valamiféle meghason-

Az akvárium és benne a halak, mondogatta erről a szubkultúráról

lottság bujkált benne, mindig érződött rajta. Néhanapján

Hajas Biki. A „Pápai fiúk” elhamarkodták a dolgot. Nem a tettesek

a feleségével is találkoztam, emlékeim szerint művelt,

kerültek a falra, hanem a megzsarolt áldozat. Stockholm-szindróma,

kulturált asszony volt, visszafogottan kellemes. És most

az áldozat azonosult a túszejtőkkel. Az „arab elvtársak” cinkosaival.

jön a baj. A gezeresz. Forgács Péter nagyszerű video-

„Pápainé” feljelentő levele, amit önszorgalomból írt Rapcsányi

művész, és Forgács András kiváló író, dramaturg, de a

László jámbor izraeli útikönyve ellen, egy összegubancolódott

két „Pápai fiú” túl korán lépett. Képek, dokumentumok

és megbomlott tudat kórképe. Nagyon hiányzik a negyedik sor,

három sorban. Felül családi fotók és egyebek, középen

„Pápainé” főnökeinek képmásai. A megbízók nevei, a seregnyi tartó-

„Pápainé” jelentései a BM-nek, alul az akkori évek

tiszt, a túszejtők sunyi tekintetű arcai. A férgek, a tetvek, a taknyok.

szubkultúrája. Bereményi Géza és unokatestvére, Dixi,

Igen, a művészetben hatásos a kitárulkozás. Márai is bevallotta, ha

Halász Péter lakásszínháza, a szintén Jeruzsálemben

egyedül van, piszkálja az orrát. Itt azonban jóval többről van szó.

született Haraszti Miklós, Hajas Tibor barátom, akivel egy

„Pápainé” végzetesen meghasonult szülőföldjével, férjével együtt

bokszklubba jártunk, a szuggesztív, de végül alkoholba

ebbe kényszerítették bele szovjetista elvtársai. Nemcsak őket, de

fulladt Hajnóczy Péter. Vagy a remek filmeket készítő

lehetőleg az érintetteket is. „Pápainé” magántragédiája a kádárizmus

Zsilka-tanítvány, Bódy Gábor, akiről vad besúgó múlt

alattomos politikai játszmáinak egyik megrendítő fejezete.

42

20 16

február–március

Palimpszeszt-játékok Esterház y Marcell – Gerhes Gábor – Forgács Péter: Jelentés Capa Központ, 2015. XI. 17. – 2016. III. 16. SZÉPLAKY GERDA

Az írásbeliség kezdetén a papirusztekercsekről, illetve

látunk egymás mellett: három művész jelentéskeresési kísérletét.

a pergamenkódexek lapjairól tej vagy titkos főzetek

Látszólag mindhárman a hatalom és az egyén viszonyrendszerét

segítségével áztatták le az írást, ha azt akarták, hogy

kutatják, jóllehet más és más perspektívában, ugyanakkor mind-

a hordozóanyagra új üzenet kerüljön. Az egyszer már

hárman saját személyes történeteiket mesélik. Különleges esztétikai

megfogalmazott textusokat ilyenkor kiszorította egy

élménnyé abban a pillanatban válik a kiállítás, amikor rádöbbe-

újabb elmondásra váró történet, avagy egy újabb kano-

nünk: a három különböző narratíva csak egymásba íródva tudja

nizálásra váró igazság. Így vette kezdetét kultúránkban a

megfogalmazni a maga nagy kérdését, melyet mindazonáltal szán-

felejtés játéka. Majd megfordult a folyamat: a felső réteg

dékosan nyitva hagy: hová tűntek az életünket orientáló igazságok?

törlését immár a megőrzés jegyében végezték el, jelen-

Mi segít a ma emberének eligazodni – akár a privát, akár a hatalmi

tőséget tulajdonítva az emlékezésnek is. A felejtés-emlé-

szférában – itt a kelet-európai végeken?

eseményében teremtődött meg a palimpszeszt alakzata, amely egymásra rakódott rétegeket rejt magában. Mai kultúránkban a jelentések palimpszesztekként viselkednek: sohasem pusztán a jelenből bontakoznak ki, hanem a múltból is, a különféle korok, az egymásra íródó textusok dialógusainak dekódolt jeleiből – egy adott szubjektum értelmezéseként. A Jelentés című kiállítás éppen ezt a jelenséget járja körbe: az egymástól elkülönböződő értelemalakzatok nem vezethetők vissza egyetlen referenciára. Nincs egyetlen igazság.

Három, egymástól elkülönített tárlatot látunk, mégis egyetlen bevezetés fogad: Forgács Péter két videoműve. Ezek a művek szervesen kapcsolódnak a művész harmadik alkotásához, a Pápainé és fiai című installációhoz, csakhogy törést okoz a közbeékelődő Gerhestárlat. A videoművek együttesét ilyen módon szükségszerűen az egész kiállítás előszavaként kell értelmeznünk, és nem csupán a Jelentéstulajdonítás címmel ellátott Forgács-projekt részeként. Mindkét műben a művész családtagjai és barátai a szereplők, akik egy Kafka-levélből olvasnak fel részleteket – ez adja a verbális narratívát. A törések és a mondatok ismétlése révén már itt is érzékeljük azt, ami a vizuális képsorokban még kifejezettebbé válik: a tér- és időpil-

Az egykori Ernst Múzeum épületében (mely Capa

lanatok megszakítását, összekeverését, egymásba helyezését, azaz

Központként maga is a jelentésátírás szimptomatikus

az idő- és térpalimpszesztek létrejövetelét. A Tudok én is nevetni című

esete) tulajdonképpen három különböző kiállítást

videó egy végtelenített képspirál. Alapja az az 1982/83-ban forgatott

43

20 16

február–március

fotó: Berényi Zsuzsa

kezés, illetve az újraírás-visszakaparás ezen diszkurzív

FORGÁCS PÉTER: Pápainé és fiai, 2015

filmanyag, amelyet az alkotó egy későbbi, 85-ös filmnél

alig észrevehető mozgásba lendülnek: repdes a műfáklya lángja,

(Spinoza rükverc) használt fel oly módon, hogy a képkoc-

meglibben a lepel, a haj, remeg a fej és a váll. Mindeközben az

kákat felnagyította, előmontírozta. A 2015-ös munkában

élet négy alapelemét szimbolizáló attribútumok is kicsúsznak az

ezt az anyagot továbbrétegelte: szétszedte elemeire, majd

alól, hogy örökkévalóként állítódjanak be, ahogyan az értékek is

újra összeállította, de immár felborítva a kronologikus

kitérnek a diktátum felügyelete alól.

rendet, az időbeli szegmensek egymásra helyeződésének látványát teremtve meg. A másik videomunkában térben is egymás mellé montírozta a szereplőket. Gerhes Gábor kiállítási projektje, a Jelentésfelügyelet is

művére reflektál. A zsidó származású drezdai professzor a náci hata-

magánmitológiai akkorddal indít. Elsőként azzal a szín-

lomátvételt követően készített ironikus feljegyzéseket naplójába

padiasan installált, falba épített műtárggyal találkozunk,

a kialakuló terror jelenségeiről, pontosabban arról, miként lehet

egy herendi porcelántányérral, amelyen a gyermek

egy társadalom „tudatát” megszállni a szavak jelentésén keresztül.

Gerhes megfestett portréja látható (A jelentéktelenség

A nyelv a legfőbb kommunikációs-manipulációs eszköz, ahhoz,

nagyravágyó igyekezete). A tányért a művész a szocia-

hogy hatékonyan működjön, hogy a tömegek számára is értel-

lizmusban vezető pozíciót betöltő nagymamája kapta

mezhető legyen, minél szegényesebbé kell tenni: a referenciális

ajándékba egy – minisztériumi hivatalvezetőként az

tartalmat meg kell fosztani a lehetséges, de nem kívánatos jelenté-

ellenőrzése alá tartozó – kerámiagyártól. A mű a privát

salakzatoktól. Ezért kell megteremteni a nyelven keresztül a monolit

emléken keresztül a kádárizmusban működő társadalmi

hatalmi struktúrát is reprezentálni képes egyhangúságot. Gerhes

gyakorlatokat reprezentálja: a hatalomhoz való viszonyt

mindezt kritikai attitűddel reprezentálja. Az 54 darab feketére

a pártállami hierarchia különböző lépcsőfokain.

festett, szorosan egymás mellé helyezett üvegtáblán Klemperer

(„magyar aranyból”) kiöntött csontdarabként szobrászati megfogalmazást nyer. Rajta feliratként a címadó kifejezés olvasható. A magává az üzenetté lényegülő médium

művének egy-egy meghatározó kifejezése olvasható: több nyelven. És a többnyelvűség – vizuális leképezése ennek a különböző tipográfia alkalmazása – megfosztja a szavakat az egyhangúságtól, melyek így elmozduló jelentésekként tárulnak elénk.

a nemzeti identitás kérdéseit feszegeti („anyaföld”), s

Ahogyan miden egyes szavunkra, úgy magára a „jelentés” kifejezésre

látszólag evidens választ kínál. Ugyanakkor ez az üzenet

is igaz, hogy a különböző nyelveken, a különböző kultúrákban más

telítődik a vizuális metaforához kapcsolódó jelentésré-

és más értelmet nyernek. Az angol „meaning” szó nem tartalmazza

tegekkel is, melyek új kontextusokat nyitnak fel: a csont-

azokat a jelentésrétegeket, amelyek a diktatúrában hosszú ideig élő

darab egyaránt értelmezhetővé válik hivalkodó dísztárgy-

társadalmak nyelveiben hozzáadódott. Jelentést a diktatúrákban a

ként, szakralitást hordozó ereklyeként vagy nevetséges

sebezhetősége révén elcsábított, megzsarolt, erkölcsileg megron-

trófeaként. Ekként megnevezhetetlen tárggyá lényegül,

tott egyén írt, aki a hatalomtól felhatalmazást kapott arra, hogy a

mely fölött a jelentések ide-oda mozognak.

másik privát életének, élete egyes mozzanatainak jelentőséget tulaj-

Az elmozdulást szó szerinti értelemben is megtapasztaljuk A négy elem – Az erő a szépség útja című videóban, amely Adolf Ziegler

donítson. Forgács Péter egy egész termet betöltő installációja ezt az elnyomó hatalommal való együttlétezést mutatja be egy nő életén keresztül. A közel ötszáz darabos privát fotógyűjteményből kibontakozó képi narratíva főszereplője a videoművekben már megismert édesanya, Avi-Shaul Bruria, beszervezési nevén: „Pápainé”.

triptichonját (Hitler egyik

Pápainé két fia évtizedekkel később szembesült a szeretett

kedvenc művét) parafrazeálja.

személy „árulásával”. Művészként őket ez a saját identitásukkal

Gerhes az eredeti, a giccs

való szembenézésre kényszeríti. Ezért kaparják vissza és írják

közérthetőségéből táplál-

újra azt az 1975 és 1986 közötti időszakot – családjuk, barátaik,

kozó mű jelentéstartalmait

közvetlen környezetük privát történelmeként –, amelyben az anya

nem számolja fel, azonban

a III/I-es ügyosztálynak dolgozott. Saját múltjukat kell újraértel-

megkérdőjelezi azokat a

mezniük és új jelentéssel felruházniuk.

mozgóképes eszközök révén. A festményt élőképként rendezi be: nem fotót, hanem majdnem mozdulatlanná fotó: Berényi Zsuzsa

Cui prodest, 2015

használatának helyreállítása című alkotásban a képszavak esetében. Az alkotás Viktor Klemperer A Harmadik Birodalom nyelve című

A Motherland is pop artos objekt, de alumíniumból

ESTERHÁZY MARCELL:

Ugyanez valósul meg az Érzelmek monokulturája – A szavak helyes

dermesztett filmet nézünk. Az élő, mezítelen modellek és a körülöttük lévő tárgyak

44

A szembenézést „Pápai Péter” a Jelentéstulajdonítás című projekten keresztül, „Pápai (Forgách) András” pedig annak a regénynek a megírása révén hatja végre, amely – afféle talált tárgyként – helyet kapott a tárlaton is. Az Élő kötet nem marad című regény elbeszélő főhőse a fiú, aki a szeretetét nyilvánvalóan nem tudja felszámolni, ezért bár a bűnt elkövető ügynököt és a bűnre kényszerítő rendszert egyaránt vádolja, az anyát valamiképpen mégis fel kell mentenie, 20 16

február–március

és ezt csak vallomásos keretek között tudja megtenni.

„Majd egyszer egy írás ezen a ponton fog befejeződni” – ez a fakéregre

Vallomásnak tekinthető a monumentális fotóinstalláció

írt mondat egy másik műalkotáson olvasható, reflexió gyanánt a művész

is. S ahogyan az irodalmi, úgy a képzőművészeti reflexió

részéről édesapja egy korábbi művére, amelyben ő Roskó Gábor egyik

sem a történelmi kor felmutatása felől ragadja meg

korábbi rajzára reflektált, aki pedig szintén valaki más korábbi munkájára

Pápainé történetét (habár a III-as ügyosztály hivatalos

reflektált stb. Esterházy Péter megidézett szövegét a következő mondattal

dokumentumairól készített fotók is megtalálhatók a

fejezte be: „Majd egyszer egy írás ezen a ponton fog elkezdődni.” A művé-

falon), hanem a személyes élet felől, amelybe a hatalom

szek egymásra való reflexiója palimpszesztként viselkedik. De itt különös

aljas módon beavatkozott. A mű éppen arra mutat rá,

szituáció teremtődik: a fiú sajátítja ki az apa örökségét. Avagy, amit az apa

hogy maga a beavatkozó gesztus, a hatalom és az egyén

elkezdett, azt a fiú fogja befejezni. A jelentések átírásának, megváltoz-

közötti távolság felszámolása az, ami a diktatúrákban

tatásának szándékolt dimenziója mellett azonban mindig van egy ural-

elrabolja az emberektől a saját életükhöz való jogot.

hatatlan réteg is, amit mintegy a sors, a véletlen idéz elő. Nevezetesen:

Alighanem ezért hajtja végre ezt a beavatkozó gesztust

Esterházy Marcell a szülei kertjében álló jegenyefa törzsébe véste bele a

a fotókon a művész is, mégpedig visszafelé: „beleront” az

saját mondatát, amelyről a fotót készítette. De nem számolt előre azzal a

élet korábban szépnek tetsző, idealisztikusan megörö-

ténnyel, hogy a mű kiállításának idejére az édesapja megbetegszik, s így

kített pillanataiba, belerajzol, áthúz, kitöröl – végső

az általa kódolt jelentéstartalom szándékolatlan vonatkozásokkal telítődik.

soron nevetségessé tesz. Vagy nevetést mímel. Ám ez a nevetés sokkal inkább perlekedésként, kétségbeesésként vagy, azt is mondhatnánk, sírásként visszhangzik.

Mint ahogy a három művész sem számolhatott előre azzal, hogy projektjeik egymás mellé helyezése révén milyen jelentéstöbblet szabadul fel a kiállításon. Hogy privát történeteik és az azokon keresztül

A jelentések szüntelenül újraíródnak. Esterházy Marcell

reprezentált társadalmi-politikai narratívák miképpen olvadnak össze

Jelentéseltolás című projektje ezt a jelenséget járja

egy közös múlttá és egy közös jelenné. Hozzátehetjük: a három művész

körbe. A Propaganda című műben az alkotó 50-es és

művekben megnyilvánuló, erőteljesen konceptualista, illetve intellektu-

60-as évekbeli diafilmeket használ fel, de a diafilmekből

ális jelenléte aligha bírt volna el egy erőteljes kurátori jelenlétet. Mucsi

csak a manipulatív mondatokat őrzi meg (mind a stilisz-

Emese nem is törekedett erre: megfontolásaival háttérbe húzódott, s

tikai, mind a tipográfiai sajátosságokat megtartva), a

pusztán arra vállalkozott, hogy az egyes alkotásokat minél autentiku-

dekoratív képi tartalmat negligálja. Maradnak a propa-

sabb tér- és műkapcsolatokkal vegye körül.

betűkkel felírt mondatokként –, melyek azonban korántsem az egyértelmű üzenetek megfogalmazását célozzák, ellenkezőleg, a gazdag jelentéstartalmakkal felruházott, múltbeli idézetek mintha szánt szándékkal állítanák nehéz hermeneutikai szituáció elé a befogadót, őt magát is jelentéseltolásra kényszerítve.

De mi is a hiányzó jelentés(ek) jelentése? A kiállítás roppant ironikus megfogalmazásokon keresztül vezet el a válaszhoz, ami, mindazonáltal, kérdés marad. Ha nincsen többé abszolút igazság, mely eligazítást adhatna, akkor a világról alkotható ítéleteink referencia nélkül maradnak, s a szavak elveszítik biztos jelentésüket. És nemhogy azt nem tudjuk, miképpen találhatnánk meg újra az elveszett Jelentést, hanem azt sem, hogy egyáltalában elveszítettünk-e bármit is.

45

20 16

február–március

fotó: Berényi Zsuzsa

gandisztikus üzenetek – fekete plakátok aljára hófehér

ESTERHÁZY MARCELL: Propaganda, 2015

Helló, haver. Megosztom veled a tudatomat 1

Időalapú médiaművek a kor társ képzőművészetben Bálna, Új Budapest Galéria, 2016. III. 20-ig

MULADI BRIGITTA A videotechnika világpremierje az 1936-os berlini Olimpiai Játékok élő közvetítése volt, de történeti előzményei között előkelő helyen áll az 1977 júniusában rendezett documenta 6, amit három művész, Joseph Beuys, Douglas Davis és Nam June Paik videoakcióval nyitottak meg. A performanszot műholdon keresztül művészeti programként világszerte először lehetett fogni. „A WDR (Westdeutscher Rundfunk) és a HR estét betöltő, huszonnyolc videoszalagból álló sorozat a művészetet közvetlenül

KO M O R Ó C Z K Y TA M Á S :

legalább négyszázezer néző otthonába

Bluten Tag!, 2014, videó, hang, 14 perc

juttatta el: így a documenta nemcsak

fotó: Berényi Zsuzsa

(Hessischer Rundfunk) által készített, kilenc

anyagának random feldolgozása, és úgy készült, hogy összideje

Kasselben, hanem az otthoni tévékészü2

lékeken is látható volt.” Ez a megoldás akkor futuriszti-

éppen 101 évet és 17 napot ad ki, vagyis 885 768 órát, egy kép így

kusnak tűnhetett, ma, a videomegosztók idejében már

59 percig látható. A film vetítése 2012. február 17-én kezdődött, és

másképpen van: még csak adó sem kell ahhoz, hogy a

2113. március 7-én fejeződik majd be.

közönség otthon nézzen végig egy kiállítást, ahogy az Időalap egyes művei „karosszékből” nézhetők, a keresőbe csak címüket kell beírni, sőt a QR-kód segítségével a mobiltelefonon hazafelé a villamoson is befejezhetjük a kiállításon elkezdett filmek megtekintését.

A kiállítás szimbolikájának kulcsdarabja Maurer Dórának az Időmérés/Timing (1978–80) című kísérleti filmje és annak konceptuális fotója. „A Timing Maurer egyik főműve, a ’képzőművészeti film’ egyik legtisztább filmje. Témája hihetetlenül egyszerű: Maurer egy lepedőt hajt össze, félbe, majd megint félbe és így tovább, amíg lehet, csakhogy a lepedő a filmvászonnal azonos méretű, és

Időalap

a hajtogatás közben a vászon is feleződik, negyedelődik, nyolca-

A kiállítás a mindenkori idő vizualizálására és folya-

dolódik… és a kétféle osztódás természetesen nem esik egybe. Ez

matban való érzékelésére tett kísérleteket gyűjt egybe.

a film ’abszolút film’ (…) egyúttal az időről (időbeosztásról, időfel-

A legnagyobb vállalkozás közöttük egy 101 évnyi

osztásról) is szól, melyben az idő tagolását a felület (a tér) tagolása

emberi élethosszt érzékeltető alkotás, Gróf Ferenc és a

szabályozza, és viszont.4 Idézet Beke Lászlótól.

Société Réaliste videója, amelybe bármikor bekapcso-

SZIRTES JÁNOS: Pro/Contra, 2013–2015, akciók, performanszok, videoválogatás

fotó: Berényi Zsuzsa

lódhatunk; az Egy életen át nézni című film 885 768 óra hosszúságú. A film Leni Rifenstahlnak, a Hitler propagandafilmjeit3 készítő rendezőnő filmjeinek összes, 901 985 képkockájának és teljes 601 percnyi hang-

46

Illúzió, a technika csodája A háromdimenziós eszközök, a néző totális valóságélményét fokozó filmek ma már a mozi egyik mindennapi attrakciójaként vannak jelen. A művészet és a tudomány határterületén azonban ez egy remek

20 16

február–március

kísérleti terep, és a két terület oda-vissza hatásban van

szerű megjelentetésével és költői narrációjával nyújtott, ezúttal

egymással. Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton

Forgách Andrással közös művében, a Kafka utolsó szerelmében

Promenád (1998–2002) című interaktív virtuális valóságins-

éppen ugyanígy hatott. A film 25 percben meséli el Kafka utolsó

tallációja a valós és a virtuális tér, a mozgás és a mozgásil-

napjait, ahogy kedvese, Dora Diamant és az orvosa, Klopstock

lúzió kérdéseivel foglalkozik. A filmben megélt passzivitás

Róbert ápolják és lényükkel körülveszik az írót egy Bécs melletti

helyett itt egy vezeték nélküli, zseblámpával kombinált

szanatóriumban. A sztori nem lineáris, hanem párhuzamosan

lézeres „joystick” és a 3D-s szemüveg segítségével a néző

megélt belső történetek egymásutánisága. Franz Kafka, aki – mint

maga alakíthatja ki az általa bejárt teret, aminek a határait

a szerelmes nő szavaiból megtudjuk – azon túl, hogy gyönyörű,

természetesen a két művész animálta számára.

mediterrán alkatú, sudár férfi volt, „nem csak írásművészetével

A művészeket az érdekelte, hogy „a háromdimenziós térérzetet és annak kétdimenziós leképezésének sajátos viszonyát” miként képesek létrehozni. Ha a látogató

vívta ki az utókor csodálatát. Még különlegesebb az a hatás, amelyet személyében gyakorolt a hozzá igazán közel állókra, akik a vele való együttlétet a barátság csodájának élték meg.”5

elég időt szán rá, akkor egy sajátos kétdimenziós világ

Hasonlóan, de szikárabb jelekkel dolgozik Komoróczky Tamás, aki

nyílik ki a szeme láttára, amelyben, mint egy sétatérben,

sűrítményét adja a 20. század történetének egy, az életünk alapvető

promenádon, új dimenziókat tárhat ki saját maga előtt,

feltételét megteremtő anyagnak, a vérnek mint életszimbólumnak

saját érzéki csalódását élheti meg a perspektíva eltúlzá-

a képi feldolgozásával. Ez a szokatlan történelmi lecke „a jövőből

sával elért mélységekben és illúziókban gyönyörködve.

tekinti át napjaink és a 20. század vérrel kapcsolatos fogalmait, megtörtént eseményeit, kifejezéseit. A felolvasó narratíva a kívülálló

A mi időnk – a jelen és az emlékezet

pozíciójából idézi és próbálja értelmezni a vérrel kapcsolatos bioló-

A jelenünknek és az emlékezet abban elfoglalt

giai, természettudományos vagy a náci időkben kreált és történel-

idejének és a terének poétikus-filozófiai aspektusait,

mivé vált, vérre vonatkozó fogalmakat” – áll a képcédulán. A film

az elmúláshoz való viszonyunkat, belső időnk szerke-

egyúttal egy nyelvlecke is, amely narrált és feliratozott definíciókon

zetét, személyes vízióinkat, ritmusunkat szimulálja, az

keresztül igyekszik megértetni a tanulóval az ismeretlen, német

idő múlásának visszafordíthatatlanságát ellensúlyozza

nyelvű kifejezéseket. A film vizuális része maga a vér szövete,

Szemző Tibor filmjeiben, amelyek érzékeny költői-

mintázata, mint egy minden teret kitöltő fluidum jelenik meg a

séggel és hatalmas műgonddal készülnek, többnyire

hatalmas kivetített felületen.

a társművészetek bevonásával, performanszszerűen

Produkció, performansz: irónia és komolyság

halmozásával. Ilyen a Kőrösi Csoma Sándor-jelen-

„A közvetlen visszatükrözés, az önreflexió, a felvett anyag állandó

ségről készült filmje, Az élet vendége. Amit ott hang,

ellenőrzése”, a magunkkal való folytonos szembesülés, narcisztikus

álló- és mozgókép egymásra úsztatásával, emlékkép-

önszaporítás, de egyben erős önirónia, humor és szarkazmus

fotó: Berényi Zsuzsa

előadott zenei-irodalmi-filmi élmény egymásra

47

20 16

február–március

NÉMETH HAJNAL: Összeomlás – Passzív interjú / Crash – Passive Interview, 2011 kísérleti operafilm 12 részben, újravágott verzió: 72 perc, full HD, sztereó írta és rendezte: Németh Hajnal

Önmegismerés, a személyiség megkettőzése A videó, a film a legalkalmasabb médium önmagunk reprodukálására, kívülről való szemlélésre. Ezt a lehetőséget ragadta meg Kis Judit a Megelégedettség című többfilmes videomunkájában, amely 15 perces etűdök formájában jár végig egy saját maga által eljátszott – kétségtelenül kissé romantikus ízű, narcisztikus – önismereti kurzust, ami által önmaga elemezhetővé válik. Kis a párkapcsolati dilemmáinak feloldására alkalmazott tudatos vizsgálattól eredményt is elvárt, azt, fotó: Berényi Zsuzsa

hogy megértse és maga számára elfogadhatóvá tegye a történéseket.

SZEGEDY-MASZÁK Z O L T Á N –F E R N E Z E L Y I M Á R T O N : Promenád / Promenade, 1998–2002 interaktív virtuális valóságinstalláció, sztereó változat

Saját szavaival „olyan mentális és érzelmi állapotot hozzon létre, melyben az élethelyzetek elfogadása révén a boldogság egy formája valósul meg.” Ezt az állapotot az egészséges önértékelésben, reális önmeghatározásban látja. Az egyetemi évek alatt készült kisfilmek a

– a művészi produkció során a jellemzői Szirtes János

Szeretlek, Elég, Távolság, Kiábrándulás, Elengedés, Megtisztulás, Odaadás,

videoművészeti és performer munkásságának. Ezúttal

Megfelelés, Megelégedettség címet kapták.

a Pro/Contra, című 2013 és 2015 között keletkezett, az eddig eljátszott 200 (!)-ból kiválogatott performansz etűdjeit láthatjuk egybegyűjtve. A munkák között vannak remake-ek és mai aktualitások ihlette akciók is, amelyeket „zömmel egy elhagyott iskolai tanterem kopott padlóján és üres fala előtt, néhány esetben külső terepeken” készített. „Az első időkben a munkák címei határozták meg hozzáállásomat. A Pro elnevezésűek azok a gondolatok, amelyek mellé tudok állni, a Contra és az Against elnevezésűeket azért hoztam létre, hogy az ellenérzéseimet is ki tudjam fejezni… Témaválasztásaimban a belső megérzéseimet követtem, de az utóbbi időkben egyre inkább társadalmilag is aktuális tartalmakkal foglalkozom” – írja a fali magyarázó szövegben.

Waliczky Tamás ezzel szemben szenvtelenül teszi bele magát egy vizuális játékba, amelyet nem kísér pszichológiai elemzés, pusztán egy tüköreffektust hoz létre a film eszközeivel, amikor is a testünk körvonala mint asztráltest olvad bele a téri környezetbe, nem megzavarva, csak némileg átalakítva a szövetét. A Tükröződések (2014) egy költői kérdés vizualizálása, amelyet Waliczky egy Jan Assmann-idézettel verbalizál: „Önmagunk megtapasztalása mindig közvetett, csak másoké közvetlen. Arcunkhoz hasonlóan belső önmagunkat sem láthatjuk másként, mint tükörben. Ez a tükröződés, re-flexio a tudatosítás és a reflexivitás szerkezetét mutatja. Tehát nem egyszerű szójátékról van szó. A másokkal való érintkezés egyúttal érintkezés önmagunkkal. Önmagunkra, vagyis személyes identitásra csak kommunikációban és interakcióban tehetünk szert. A személyes identitás egyrészt önmagunk tudata, másrészt a

Szellemiségében rokon Monhor Viktória tiltakozó

többiek, a mások részéről velünk szemben támasztott elvárások és

performansza, a Magyarország német megszállása

az ebből fakadó felelősség tudata.”6

1944. március 19. című emlékmű előtt található interaktív szökőkút közepe volt.

Az Időalap/Timebase kiállítás lehetetlen vállalkozás mind a szervezők, mind a nézők, mind a cikkíró szempontjából. Ha valamit fel

Maga a „zenemű” is zavarba ejtő: Dick Higgins Danger

lehet róni neki, az éppen az erénye is. Túl nagy falat. Nemcsak az

Music (1960) című partitúrasorozatának a 17. darabja,

időnket, szellemi kapacitásainkat veszi igénybe, tágítja, aktivizál

melyet 2014. szeptember 19-én valósított meg az

és elgondolkodtat, de bevezet a videoművészet rejtelmeibe,

Eleven emlékmű – az én történelmem nevű társadalmi

oktatásába (Rigó Mária-kurzus), a 19. szabadfogású számítógépes

mozgalom részeként a Szabadság téren. A művész

versenyt is bemutatja. Nem utolsósorban pedig a C3 médiain-

saját maga adta elő a művet, amely tulajdonképpen

tézet újabb vállalása – része az eddig több mint száz kiállításban,

egy véget érni nem akaró üvöltés, s igaz, hogy „csak”

eseményben realizálódó rendezvények sorozatának (például

18 perc, de nemcsak az arra járókat, de a művészt is

Pillangó-hatás, Perspektíva, Média Modell, Látás, Kempelen,

alaposan próbára teszi.

Pillanatgépek). A C3 eddigi munkájának gyűjtőhelye, online kataló-

A megrendítő akció online megosztón 47 200 nézőszámot generált, és szinte kezelhetetlen „kommentáráradatot”. A művész folyamatosan dolgozza fel és elemzi a hozzászólásokat, ezzel a nyílt társadalmi diskurzusnak a legsötétebb árnyoldalaiba, a szélsőjobbos retorikába lát bele. Ezzel egy nem remélt, de nem várt eredményt ért el, a társadalmi szintű figyelem felkeltését az ellentmondásos folyamatokra, ami éppen az Eleven emlékmű fő célkitűzése.

48

gusa a catalog.c3.hu adatbázisban érhető el. Jegyzetek 1 Clifford D. Simak: Ha megáll az idő, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1993 2 A szövegben a külön nem jelölt idézetek forrása: http://www.intermedia.c3.hu/ mszovgy1/herzogen.htm (Forrás: Videokunst. Ein neues Medium – aber kein neuer Stil. Videokunst in Deutschland 1963-1982. Vrlg Hatje 1982 Stuttgart 10-25. lap, Fordította: Zwickl András) 3 Leni Riefenstahl: A hit győzelme (1933); Az akarat diadala (1934) 4 Beke László: Maurer Dóra mozgóképei. Az összehajtogatott idő, lásd http://www. filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=9769 5 Szemző Tibor–Forgách András: Kafka utolsó szerelme, képfelirat 6 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Ford. Hidas Zoltán, Budapest, Atlantisz, 2013, 138.

20 16

február–március

Köztér

Múltat teremteni Beszélgetés Nagy Csaba képzőművésszel Organikus pont és Idősíkok című plasztikai munkáiról NAGY ANNA Téged leginkább grafikusként ismer és ismer el a szakma, erről tanúskodnak díjaid is, és kiállításaidon is elsősorban filozofikus-meditatív hangulatú, nagyméretű fametszeteiddel találkozhatunk. Az elmúlt két évben azonban két köztéri plasztikai munkával is jelentkeztél, s bár nem szokatlan tőled, hogy különféle műfajokban kísérletezel, ez a két munka (Organikus pont, Idősíkok) most mégis mintha nagyobb figyelmet kapott volna a korábbiaknál. Hogyan született meg ez a két mű, milyen kérdések, problémák foglalkoztattak?

el, azonosulsz az ideológiájával, de ez később visszafordíthatatlanná válik. Nem érezzük a jelenben a felelősséget, amikor véleményt kellene formálnunk. Mit csinálunk? Félünk valamitől, egy démoni félelem van bennünk, hogy akkor nem lesz megbízás. Ez a legrosszabb, hogy nem tudjuk, nem merjük vállalni mások előtt a látásmódunkat. Pedig nincsenek tehetségesebb vagy tehetségtelenebb képzőművészek Magyarországon, mint máshol a világban, csak mások a dimenziók. Angliában például nagyobbak a léptékek. Egy Anthony Gormley például lehet sztárszobrász, mert van mögötte egy olyan gazdasági háttér, egy olyan kulturális közeg,

N A G Y C S A B A : A térrel, a tájjal, a természeti és

amely igényt tart arra, hogy korszerű, vállalható dolgok jelenjenek

a mesterséges környezettel való játékhoz, egyfajta

meg a köztéren. Van egy polgári réteg, egy befogadói közeg, amely

„kertépítéshez” mindig is vonzódtam, és grafikai

az életminőségét abban is meg akarja élni, hogy számot tart a jó

munkáimban is folyamatosan térproblémákba

művészetre. Ez nálunk nagyon összetett. Egyrészt tudjuk, hogy az

bonyolódom. A látható és érzékelhető téri minőségek

egész társadalmi helyzetünk megosztott, másrészt meg azt látjuk,

révén, azoknak mintegy önnön határukként persze

hogy egyre inkább lecsúsznak az emberek, elfogy a polgári réteg.

mindig jelenvalóvá lesz valami láthatatlan is, melyhez az időtlenség képzete társul. Munkáimban így megjelenik a térrel relációban álló idődimenzió is.* És ugyanakkor – jóllehet kevésbé absztrakt módon – mindig is foglalkoztatott, miként lehetne közösségi tereket létrehozni, olyan élhető helyeket, ahol szakemberek döntik el, mi

Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon szinte képtelenség kizökkeni abból a zsánerfelfogásból, amely eluralja a köztéri szobrászatot, legyen szó akár egy emlékműről, akár egy város nyilvános terébe felállított alkotásról? Miért ragaszkodnak a megbízók (polgármesterek, önkormányzati képviselők) a feltételezett közízléshez néha még akkor is, ha személyes preferenciáik, választásaik esetleg egészen mások lennének?

fotó: Nagy Csaba

kerüljön a köz terére.

N . C S . : Azért, mert megosztott a magyar társadalom, és a képzőművészeti élet szereplői

Neked ezzel a két munkával szerencséd volt.

maguk is. Nem véletlen, hogy van egy MMA. Ez olyan,

N . C S . : Amiben nekem szerencsém volt, az az, hogy az

mint Németország az 1930-as, 40-es években, amikor

önkormányzat meggyőzhető volt. Mindkét munka Bük város

sokan asszisztáltak egy gondolkodásmódhoz. Lehet,

megbízásával készült, és nem ragaszkodtak a „jól bevált” sémákhoz,

hogy csak finoman, csak apró elemeiben, észrevétlenül

nem féltek az újítástól, a merészebb formanyelvtől. Azt hiszem,

szolgálod ki a „felsőbb erőt” – épp hogy kicsit fogadod

ez abszolút pozitív példa lehet. Már az Organikus pont című

49

20 16

február–március

NAGY CSABA: Organikus pont, 2014, corten acél, rozsdamentes cső, vörösfenyő járófelület, 720x310x265 cm Bükfürdő, Kneip park

objektem esetében is volt jó pár szempont, ami szerint

öntartó, több elcsúsztatott, egy sugárpontból kiinduló, negyed

gondolkodhattam. Azonban ez egyfajta felelősséget

köríves pillérekből áll, melyeket egy fémháló köt össze. Ez a szövedék

is jelent, hogy milyenné alakítom a rendelkezésre álló

a kosárfonás hagyományára is utal. Ez egyrészt a stabilitást szolgálja,

teret, benne magával a „műtárggyal”. Értem ez alatt

másrészt kapaszkodó a pillérekhez ültetett futónövények számára is.

például az anyagválasztást. A coorten acél, ami ma már

A testet tekinthetjük fémpergolának is. A futónövényekkel az volt a

nagyon elterjedt anyag a köztereken, olyan fémötvözet,

célom, hogy azok lassan, folyamatosan alakítva fonják be a felületet,

amelynek felületén vékony oxidréteg keletkezik, és ez

vegyék birtokba a szerkezetet, idővel szerves egységet teremtve a

védőréteget képez a felületén, másrészt egy nemes

környezettel, és csak itt-ott tűnjön elő a konstrukció.

patinát ad neki. Egyfajta archaikus jelleget, ugyanakkor korszerű megjelenést kölcsönöz a tárgynak, és ez úgy is tűnhet, mintha egyenesen a természetből nőtt volna ki. Gondolom, a cím is erre utal. Nem pusztán megidézed a természetet, hanem egyúttal természetté is formálod a mesterségesen kialakított környezetet. Egyfajta reorganizációt hajtasz végre, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a látogatók nagy élvezettel veszik a birtokukba a munkádat. Olyan műről van szó, ami használati tárgy is. De ugyanakkor maga a címadás gesztusa azt jelzi, hogy számodra fontos ezeknek a munkáknak a „műtárgy mivoltja”.

N . C S . : Igen, ez a kettősség valóban jelen van, hiszen ez a műtárgy egy Kneip parkban van felállítva, ami a regenerálódást szolgálja, ennek része az a „taposóút”, amelyen mezítláb kell végigjárni. Ebbe a parkba szerettem volna egy olyan tárgyat elhelyezni (elsősorban használati tárgyra gondoltam), amely egyúttal közösségi színtérként is működhet, amely alkalmat ad a beszélgetésre. A félgömbök direkt úgy vannak felfüggesztve, hogy bennük egymás felé is tudjunk fordulni. Ezek a rozsdamentes acél félgömbök, mint afféle „pihenőgubók” függnek a testen. Nem olyan nagy újdonság ez, de azért formailag ki kellett találni. És a funkció adta a formát. A gumókat tartó test szerkezete

Ez a kontrasztokból előálló harmónia van jelen abban is, ahogy a meghajló, patinásodó fém szinte fává változik, vagy ahogy a víz hullámzását is felidéző acélgömbök az anyaméh óvó, védelmező képzetét hívják elő. Egy műtárgy, ami a közös játékra és a magányos meditációra egyaránt csábít.

N . C S . : Azon kívül csomópont is, hiszen a fürdőhöz készült, és szerettem volna, ha idővel annak karakteres, felismerhető jelképévé válik. Másik munkád is Bükhöz, a lakóhelyedhez kötődik. A város 2015-ben ünnepelte alapításának 750. évét, és ebből az alkalomból került sor az Idősíkok című térplasztika elkészítésére és felállítására. Úgy tudom, a város önkormányzata köztéri alkotást eredetileg nem tervezett a „BÜK 750” programsorozatba, de te jelentkeztél egy koncepcióval. Kaptál-e végül szabad kezet a tervezésnél? Megfogalmazódtak elvárások a megrendelő részéről?

N . C S . : Valóban jelentkeztem egy tervvel – a hezitálás során az önkormányzat kifutott az időből, nem volt már lehetőség egy meghívásos pályázat kiírására –, mert úgy gondoltam, hogy az alkalom indokolttá teheti, hogy a város köztereinek egyikére térplasztikát állíttasson, hiszen a közterek alakításának koncepciója fontos városstratégiai kérdés. A tervet végül elfogadták. Egy komplex térkialakításról szólt a megbízás, beleértve a világítást és a növényzet kialakítását is. Izgalmas lehetőség! Sok más szempont mellett szerettem volna, hogy az emberek érezzék magukénak a teret, használják

fotó: Nagy Csaba

N A G Y C S A B A : Idősíkok, 2015, alumínium lemez, 20 db 80x80cm gránitlap, 1700x520x210 cm, Bük

50

20 16

február–március

és mozogjanak ebben a térben otthonosan. Úgy hiszem,

N . C S . : A rétegzett vagy lemezekből, elemekből építkező szobor

ez sikerült: a térfigyelő kamerák tanúsága szerint sokan

ugyanakkor nem ismeretlen a kortárs szobrászatban, gondoljunk

nem csak újra és újra bejárják a teret, de nagy kedvvel

csak David Černy vagy Park Chan munkáira. Az idő annyira

szelfiznek is a szobor előtt, amely talán egy emblematikus

megfoghatatlan és áttetsző, és ez a megoldás – különösen este,

színhellyé alakulhat idővel.

amikor lámpák világítják meg teret és az alakot – felerősíti ezt az

A négy hasábból kettőre rá lehet ülni, a legmagasabbon jelenik meg az a szöveg, amely a települést elsőként említő, 750 éves oklevélből való. Nem akartam sem formailag, sem tartalmilag klasszikus emlékművet, és a koncepciót a környezet adottságai is indokolták. Nemrég újították fel az önkormányzat épületét, és az alumínium jobban illeszkedett az épített térhez.

érzést, mintegy anyagtalanít. Az emberi jelenlétet pedig a lehető legegyszerűbben akartam megjeleníteni. Számomra természetes módon adódott ez a formaképzés, semmiféle tudatos utalás vagy reflexió nem volt az említett munkákra. Térszervező szerepükön túl milyen megfontolásból döntöttél a földből különböző magasságokba kiemelkedő hasábformák mellett?

Az új technológiák vizuális nyelvre gyakorolt hatása

N . C S . : A természetes horizontális kiterjedés mellett a vertikális

elkerülhetetlen, és kell az a fajta nyitottság, korszerű

tárgyelemek az ember környezetalakító, azzal kölcsönhatásban

gondolkodás, hogy tudjunk nem hagyományos

működő természetét szimbolizálják. Az áttört formák – ahogy a

eszközökkel „múltat teremteni”, idézni.

velük megegyező alapterületű gránitlapok, melyek tónusukban ugyanakkor az alumíniumot idézik – az ember által generált

Mi volt az elképzelésed?

folyamatos változásra, alakulásra, növekedésre utalnak. A gyerekek

N . C S . : A klasszikus emberi alak ábrázolása helyett,

pedig, magától értetődő módon ugróiskolaként is használják.

olyan formai megoldást terveztem, amelyben a figura egy „szelvényekből” kialakított tömb, és ez

Ezért a természetességért és közvetlenségért tűnik úgy, mintha az alak is a fűben állna?

a szelvényszerűség jelképezi a 750 év időtávlatát, a folytonos emberi jelenléttel. Ehhez a formai

N . C S . : Igen, szándékosan rejtettem el az alapzatot. Ahogy a

megoldáshoz autentikus anyagnak az alumínium lemezt

hasábok organikus áttörése arra az illúzióra figyelmeztet, hogy

tartottam, amely légies, lágy megjelenésével ráadásul

a jelenlét egyfajta illúziónak is tekinthető. Bük nem Róma, nin-

jobban is illik egy szubtilisebb emlékezéshez.

csenek kultúrrétegei. Csak ezek az írásos emlékei vannak. Azokra

51

a névtelenekre is gondoltam, akiknek ugyanúgy megvolt a saját történetük, ők is kellettek ahhoz, hogy mi itt legyünk, és mi is kellünk ahhoz, hogy az utánunk következők itt legyenek. Jegyzetek * Nagy Csaba A tér metafizikája című kiállítása január végéig volt látható Szombathelyen, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának Zéró Galériájában.

20 16

február–március

fotó: Nagy Csaba

Ugyanakkor az alak mégis állandóságot sugall. Engem az archaikus görög szobrokra emlékeztet, de nem valamiféle öröklétet, sokkal inkább a monoton és könyörtelenül múló idő bizarr statikusságát sugallja. Így a jövő „emlékhelye” is egyben, hiszen ez által a változásban jelenlévő változatlansággal szembesíthet.

N A G Y C S A B A : Idősíkok, 2015, alumínium lemez, 20 db 80x80cm gránitlap, 1700x520x210 cm, Bük

A malomkőasztal körül 90 éves a Régi Művésztelep MANK Galéria, Szentendre, 2016. II. 24-ig

CSANÁDI-BOGNÁR SZILVIA

A MANK Galéria Tisztelet az alapítóknak – 90 éves a Régi Művésztelep című kiállítása cím a jubileumra hívja fel a figyelmet. A cím azonban a kiállítás tartalmát illetően mégis félrevezető, hiszen a Művésztelep 1972-es átalakítása utáni idők művészeinek alkotásaiból mutat be egy-egy munkát, illetve a jelenlegi tagok műveiből, körülbelül egyenlő arányban. Hely hiányában persze a

Ecsetvonások, 2016, színezett műgyanta, 34x28x18 cm

fotó: Bojti Márton

90 évet átfogó kiállítást nem is várhatunk, és a megvalóBOJTI MÁRTON:

sult válogatást így is épp eléggé izgalmassá teszi, hogy a műtermek és a galéria felújítása és a telep szervezeti átalakítása óta ez az első bemutatkozás. A meghívó fotója legalább szimbolikusan kárpótol a címben ígért

A munkák mindenesetre tarka összképet mutatnak. A kiállítótér

visszatekintésért. Baksai József talányos képe ugyanis

majd felét a konstruktív hagyományban gyökerező vagy abból

a művésztelep alapításának idejéből származó, talán

táplálkozó művek töltik be. Ezek olyan erősek és olyan magától

egyetlen, minden átalakítás nélkül megmaradt kövét

értetődő az idősebb generáció és a fiatalabbak műveinek egymás-

örökíti meg, a malomkövet, amit kerti asztalként hasz-

mellettisége, hogy hozzájuk képest a figurális munkák már-már

náltak a művésztelep lakói az elmúlt kilenc évtizedben.

zavarbaejtőek. Keserü Ilona gazdag életműve ebben a közegben a konstrukció felől is értelmezhetővé válik, és megmutatja oldottabb,

A kiállítók körét tovább szűkítette a kurátor, Bereznai

gesztusokból építkező képe (Rügy) morfológiai rokonságát a nálánál

Péter azzal, hogy csak a még élők munkáit mutatják be. Ez nemcsak egy megkérdőjelezhetetlen válogatást

BAKSAI JÓZSEF: Tisztelet az alapítóknak, 2016, fotó ILONA KESERÜ ILONA: Rügy, 2010, olaj, vászondomborítás, vegyestechnika, fa, 60 cm

fotó: Bojti Márton

jelent, hanem aktualitást is kölcsönöz. Igaz, az értelme-

zést némileg nehezíti, hogy egyik munka mellett sem találunk évszámokat, nem derül ki, hogy a művészek tényleg az utóbbi években készült munkákat mutatják-e be. Mindenesetre a kérdés a jubileum miatt és az együtt bemutatkozó régebbi és újabb tagok miatt is ott lebeg: teremt-e valamiféle alkotói közösséget még a művésztelep? Jelen van-e a sajátosan szentendreiként aposztrofált művészet ma is? Van-e jelentése ma ennek a kifejezésnek,

sokkal szigorúbb szerkezetű Balogh László-művel (Maghasadás). De Baskai József, Csík István, Klimó Károly és Aknay János művei is ismerten és a várakozásnak megfelelően bővítik ezt a hagyományt. A különleges ebben a felállásban inkább az lehet, hogy a fiatalok munkái közül néhány milyen természetesen illeszkedik közéjük. Bojti Marci apró színes szobrai (Ecsetvonások) a maguk játékosságában

a földrajzi meghatározáson túl: szentendrei művészet? 52

20 16

február–március

fotó: Bojti Márton

mintha csak Keserü képéről másztak volna a poszta-

náluk. Az egyéves műteremhasználat a Derkovits-ösztöndíj

mensre. Bereznai Péter erősen Korniss csurgatott képeire

mellé igényelhető, és voltaképpen annak a tradíciónak a

utaló objektje (Fekete kép – Két part között) mellé szinte

folytatása, ahogyan a 70-es évektől a Fiatal Képzőművészek

oda kívánkozik Nagy Barbara vésett felületű fekete struk-

Stúdiója adott egy-egy évre lehetőséget egy fiatal művésznek

túrája a maga Vajdára utaló vonaljátékával és elképesztő

a Régi Művésztelepen való alkotásra. Noha a szerződések

nagyvonalúságával. Közöttük Haász István Objektje

hosszabbíthatóak, elvileg lehetővé válik egyfajta dinamizmus,

nemcsak ellenpontot képez, de önkorlátozó geometriá-

a telep egyfajta nyitottsága. Az idősebb generáció és a fiata-

jával művészi tartásában is közel áll hozzájuk.

labbak aránya nagyjából fele-fele, így a folytonosság és a

Másfajta hagyományt jelent a játékos humor, amelyik kétségtelenül Korniss révén vált olyan jelentőssé, és erőteljes a jelenléte a telephez kötődő Vajda Lajos stúdiós művészeknél, így Szirtes János szerkezeti és színjátékán

KRIZBAI SÁNDOR: Éden, 2015, olaj, vászon, darabonként 119x99 cm

megújulás lehetősége is adott. A szentendrei művészet és a Régi Művésztelep eredményei kétség kívül munkálnak, valódi folytonosságot azonban az igényesség és a progresszivitás együtt jelenthet. A konstruktív örökséghez illeszkedő újabb

(Hi) vagy Vincze Ottó munkáin. Ehhez a képi humorra építő világhoz csatlakozik Pető Barna munkája (Nyugtával dicsérd a napot!), és talán távolról, az újonnan érkezők közül Martin Henrik itt kiállított szobra (Két szoborfülke) a szakralitás és a modern technika ironikus illesztésével. A többi műben szentendrei rokonságot keresni valószínűleg komoly retorikai gyakorlat volna, bár a történeti reflexió több munkánál rendkívül tudatos, és ennek a jelentősége éppen egy olyan történetileg gazdag vagy terhelt környezetben válik nyilvánvalóvá, mint a Régi Művésztelep. Valószínűleg Csáki Róbert remek posztromantikus tájképe (Alkonyat) nem a szentendrei tájból táplálkozik, noha az alapja a historikus utalás, ahogyan Podmaniczky Ági síkbeli átmosódásokat kontextusa nélkül, akár a fényhatások festésének térbeli kísérleteként. Krizbai Sándor torz, szimbolikus elemeket taglaló festészete (Éden) is inkább az expresszionizmus újraértelmezése, és így nem kérhető számon rajta a hely

fotó: Bojti Márton

létrehozó tájképe (Oázis) sem értelmezhető a plain air

szelleme, magas minőségigénye és intenzitása azonban munkák és a történetiségre reflektáló művek arra hívják fel

a művészeti múlt feldolgozását célozza. A Művésztelep jelenlegi 12 tagja egy-, illetve hároméves szerződésben áll a kezelővel, Aknay kivételével, aki hosszabb szerződéssel dolgozik 53

a figyelmet, hogy a hagyomány őrzése a szemben állásban, a reláció felállításában, a viszony meghatározásában rejlik, e nélkül elképzelhetetlen a konvenciómentes alkotás.

20 16

február–március

C S ÁK I R Ó BER T: Alkonyat, 2013, olaj, vászon, 160 cm

A hangok különbözősége Essl Ar t Award CEE 2015 Essl Múzeum, Klosterneuburg, 2015. XII. 4. – 2016. III. 6.

P. S Z A B Ó E R N Ő

Az Essl házaspár nagy álma, azaz hogy gyűjteményüket

az Essl Award, s megrendezték a díjat elnyert művészek tárlatát

a bécsi Museumsquartierben helyezzék el, mégpedig

Klosterneuburgban, ahol az Essl Múzeum található. No meg a

abban a toronyban, amelyet a negyed kialakításakor

Schömer-ház, amelyben a műgyűjtésről, művészetpártolásról szóló

fölépíteni terveztek, nem valósulhatott meg – a város-

történet elkezdődött, sok-sok évtizeddel ezelőtt. A negyvenegyné-

védők ellenállása, talán nem is indokolatlanul, olyan erős

hány éves múltra visszatekintő Essl-gyűjtemény ugyanis elválaszt-

volt, hogy a toronyról végül le kellett mondani. Karlheinz

hatatlan a Schömer-kollekciótól, amely jóval régebben jött létre,

és Agnes Essl azonban e szimbolikus építmény nélkül

s amelynek válogatott anyaga ma is a Schömer-házban látható,

is igen magasra jutott a gyűjtők, művészetpártolók,

mondhatni, a nagy irodaházban elhelyezet művek az élet (az ott

mecénások képzeletbeli ranglétráján: majd fél évszázad

dolgozók mindennapjai) részét jelentik. S valóban, nem is szeretne

alatt nem csak az egyik legjelentősebb ausztriai kortárs

mást a kiváló gyűjtő házaspár a jövőben sem, mint azt, hogy a

gyűjteményt hozták létre, s nem csak olyan múzeumot

múzeum, a mindig alaposan előkészített, tudományos igényű katalógusokkal kísért kiállításaival „minél több ember számára teremtse meg a lehetőséget a művészettel való találkozásra, amely gazdagítja az életet”. Ez a múlt, no meg számos jelentős időszakos kiállítás

© Irina Ghenu, fotó: Irina Ghenu, HUNGART © 2016

hitelesítette a szándékot, amellyel a közép-keleteurópai képzőművészeti egyetemi hallgatók számára Agnes és Karlheinz Essl 2005-ben díjat alapított. Az Ausztria leggazdagabb polgárai közé tartozó – nem mellesleg a nálunk is igen sokáig sikeresen működött, de itteni áruházláncát a IRINA GHENU:

építettek, amelynek időszaki kiállításai a legrangosabbak

Fregoli Cotard-szindróma, 2013, fotó, 993 digitális nyomat, egyenként 33,7x60 cm

közé tartoznak ma is, de a fiatal művészek legfontosabb ausztriai támogatóinak a sorában is ott találjuk őket.

közelmúltban megszüntető bauMax tulajdonosaként ismert – házaspár kezdeményezése már az induláskor igen nagy figyelmet keltett, hiszen nem egy, hanem egyszerre öt országban (Csehország, Horvátország, Magyarország,

A törekvés, hogy Közép-Kelet-Európa fiatal művészeit

Szlovákia, Szlovénia) hirdették meg a pályázatot, amelynek

támogassuk, s lehetőséget teremtsünk számukra, hogy

országonkénti nyertese négy-, második helyezettje háromezer

nemzetközi, muzeális kontextusban mutathassák be

eurót kapott. A nyertesek – körvonalazódott a szisztéma már

alkotásaikat, ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy a

2005-ben – a pályázaton részt vett tíz-tíz legjobb munkát kiállító

bauMax támogatásával egy művészeti díjat alapítsunk,

hazai tárlat után ősszel Klosterneuburgban közös kiállításon vesznek

amelyet minden második évben adnak át – Karlheinz

részt, az anyagot angol és német nyelvű katalógusban is publi-

Essl professzor röviden így foglalta össze azokat az

kálják. A föltételezés szerint, aki ezen a pályázaton sikerrel szerepel,

elképzeléseket, amelyek alapján 2005-ben megszületett

alighanem a nemzetközi közvélemény figyelmét is felkelti, annál

54

20 16

február–március

© Daniel Ghercă, fotó: Daniel Ghercă, HUNGART © 2016

DANIEL GHERCĂ: Az utópia diagramja, 2014, fotó, tintasugaras nyomat

is inkább, mivel a klosterneuburgi gyűjtemény tulajdo-

Chalupecky-díjat, aminek köszönhetően lett egy olasz galériásom,

nosai nem csak gyűjtők, de kiváló művészetszervezők is,

és a helyzetem drámai módon megváltozott. Teljes energiámmal

vásárolnak a pályázaton szerepelt művekből is és nem

a munkámnak szentelhettem magam. Kiállításaim nagy részére

csak díjazott alkotóktól. A díj jelentőségét jól érzékelteti

külföldön került sor, és nagyszabású terveket tudtam realizálni

a cseh Katerina Seda nyilatkozata, aki 2005-ben kapta

köztereken, amelyekre Csehországban nem lett volna lehetőségem.”

meg az elismerést, néhány hónappal azelőtt, hogy a prágai Képzőművészeti Akadémián diplomázott, s aki bébiszitterként, éjszakai áruházi árumozgatóként és szállodai takarítóként dolgozott. „El sem tudtam képzelni – olvassuk vallomását a jubileumi, 2015-ös kiállítás katalógusában –, hogy a diploma után mihez kezdek, hogyan folytatom a munkát. A díjjal járó pénz átsegített e nehéz perióduson, és segített befejezni tanulmányaimat: nem kellett különböző munkákat elvállalnom, és minden energiámat a terveim megvalósítására fordíthattam. Nem sokkal később megkaptam a Jindřich

Hogy milyen szoros a kapcsolat a gazdasági élet és a művészet támogatása között, azt az Essl Award kapcsán legfeljebb részben azon mérhetnénk, hogy a ma érvényes szisztéma szerint a nyertesek 3500 eurót kapnak, második díj pedig nincs. Másrészt azon, hogy mintegy ötszázan pályáztak 2015-ben az elismerésre. 2009 óta Csehország, Horvátország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia után Románia művészeti egyetemistái is beküldhetik műveiket a pályázatra, illetve, a pályázati kiírás szerint az első körben dokumentációt nyújthattak be – ennek alapján választottak ki országonként tíz résztvevőt az „elődöntőbe”, azaz az egyes országokban rendezett nemzeti tárlatokra (a zsűri magyar tagja immár többedik alkalommal Ébli Gábor művészettörBERNÁTH DÁNIEL :

© Bernáth Dániel, fotó: Bernáth Dániel, HUNGART © 2016

Felszámolás, 2014, videó, 1’ 36”

55

20 16

február–március

ténész, a Moholy-Nagy-egyetem docense), s az ezeken

Közöttük van a kiállítás egyik legszellemesebb műegyüttesét

szerepeltek közül kerültek ki azok, akik a nemzetközi zsűri

bemutató Dariusz Gwizdala (Magyar Képzőművészeti Egyetem),

alapján műveikkel a klosterneuburgi Essl Múzeumban,

aki a mindennapi élet legbanálisabb tárgyai és a közvetlen emberi

illetve a tárlatot kísérő katalógusban szerepelhetnek.

környezet közötti kapcsolatot vizsgálja-alakítja kísérleti bútorszobrai-

Nemcsak az ad különös jelentőséget a legutóbbi kiállításnak, hogy a díjalapítás tizedik évfordulóján rendezték meg, s hogy a résztvevők között immár törökországi művészeti intézményekben tanuló fiatalok is találhatóak, hanem az is, hogy újabb szakaszába lépett az Essl házaspár kezdeményezését mindig is támogató Vienna Insurance Grouppal való együttműködés. A társaság 2009-ben külön elismerést alapított, amelyet az Essl Awardra nominált országok egy-egy képviselője kaphat meg. A díj 1000 euróval jár, valamint egy kiállításon való bemutatkozás lehetőségével a bécsi Ringturmban. A legutóbbi alkalommal ezt a bizonyos VIG-díjat az Essl Awardtól függetlenül ítélték oda, s ilyen módon a klosterneuburgi Essl Múzeumban rendezett tárlaton a VIG-díjasok nem is szerepelnek. Szerepel viszont a tárlaton néhány olyan fiatal munkája is, akiket nem az Essl Award nemzetközi zsűrije választott ki, hanem a gyűjtő személyes meghívottjaként mutatkozhatnak be. Korábban ez a „collectors invitation” Agnes Essltől érkezett, az utóbbi években menye, az őt a díjátadással kapcsolatos terhektől egyre inkább mentesítő Eva Wirlitsch-Essl választja ki a meghívottakat.

val: az elemekből álló fogas szét-, majd az eredetitől eltérő módon való összeszerelése révén ennek a viszonynak új és új aspektusát mutatja meg. Meghatározó szerepet kapnak az átalakított bútordarabok a szlovén Maruša Meglič installációjában is. A török Evrim Terkesi ugyancsak az emberi környezet tárgyait, jelesül a keleti szőnyeget használja fel, hogy rákérdezzen a hagyományos női szerepekre a családban, a társadalmi környezetben. A szlovén Ana Jagodic rágógumiból, műkörömből épít táblaképeket, a szlovák Peter Sit narancshéjból rak katedrálist, miközben földre szállt meghatározhatatlan repülő objektumával némi humort is becsempész a múzeum falai közé. A legközönségesebb irodai berendezés jelenik meg a cseh Iveta Čermáková Different points of view című 2013-as videoinstallációjában, a jubileumi Essl Award egyik legizgalmasabb munkájában. A videó szereplői egykori irodai dolgozók, akik évtizedekkel korábbi történésekre emlékeznek vissza beszélgetés közben, felidézve az egykori közös iroda berendezésének a változását, a bútorok áthelyezését egyegy vezetőváltás vagy más esemény kapcsán. Ily módon a beszélgetés terében demonstrációként újra és újra áthelyezett bútorok, illetve az adott helyzetet rögzítő jelek együttese a szavakat kiegészítve idézi meg a közösség életében bekövetkezett változásokat, a magántörténelem aspektusából szemléltetve a rendszerváltozáshoz vezető, illetve az azt követő történelmi átalakulást.

NÉMETH KRISZTIÁN:

© Németh Krisztián, fotó: Németh Krisztián, HUNGART © 2016

Törékeny, 2011, installáció (120 kristálytárgy), 100x250 cm

56

20 16

február–március

© Végh Júlia, fotó: Végh Júlia, HUNGART © 2016

VÉGH JÚLIA: Aukció (A Valóság fikciója című sorozat része), 2014, akrilkollázs műanyagtáblán, 20x30 cm

Diversity of Voices – A hangok különbözősége: a kiállítás

A hétköznapok banalitása és a műalkotásban megörökítendő

címét érzékeltetik a már említett munkák is, amelyekben

életszeletek között teremt kapcsolatot festményein a bolgár

egymáshoz nagyon hasonló eszközök hordoznak igen

Kalina Mavrogyeva elhanyagolva, teljesen elhagyva a lényeg-

eltérő mondanivalót, utalva egyrészt a tárlaton bemu-

telennek ítélt, hangsúlyozva a fontosnak ítélt részleteket.

tatott művek változatosságára, másrészt egy-egy kiállító

Never Petrović szülővárosa, Pozsega részleteiből épít kulisszát,

törekvésein belül is megfigyelhető pluralitásra. A kiírás

a bolgár Miglena Joncseva-Nikolova monokróm tájképei,

szerint a hagyományos műfajok, a festmény, a szobor, a

nagyvárosi részleteket ábrázoló videója pedig a változás és a

grafika, a fotó mellett szerepelhetnek a beküldött művek

maradandóság párbeszédén keresztül az idő érzékelésének

között videók, illetve különböző médiák ötvözésével

szubjektív voltát hangsúlyozzák. A bolgár Angel Csobanov

készült alkotások, ennek megfelelően a papírkivágástól

kucslyukain keresztül feltáruló látvány a nők kiszolgáltatottsá-

a videoinstalláció legkülönbözőbb formáiig terjed a

gára figyelmeztet, a szlovákiai Németh Krisztián a nemi iden-

bemutatott művek műfaja, s a legtöbb résztvevő szinte

titás, pontosabban a homoszexualitás és az egyház viszonyára

párhuzamosan dolgozik a különböző eszközökkel.

kérdez rá. Egyszerre nagyon aktuális és filozofikus a török

Bernáth Dániel például kiállít egy plasztikát, amelyet akár

Baran Çağinli összeállítása, hiszen miközben a Glorified Turkish

tárgykollázsnak is nevezhetünk, hiszen egy rusztikusan

History című videó a török történelem és identitás ellentmon-

megmunkált oszlop, posztamens, egy fémserpenyő és a

dásaira hívja fel a figyelmet, más munkái az erőszak konkrét

pitypang finom szárnyas magjai kerülnek egymás mellé

megjelenéséről, a közel-keleti háború és a migránsok töme-

Sense of Common cím alatt. Aufräumen című videójában

gének tragikus sorsáról beszélnek. Fiction of Reality, képzelet

a takarítás alatt álló műterme részletei jelennek meg, az

és valóság ötvöződik tökéletes egységgé ezeken a műveken is,

Image exist only in your mind című munkájában pedig

ahogyan Végh Júlia azonos című sorozatának kisméretű képein

múzeumi képraktárat látunk, amelynek befordított vász-

is. A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatója a

naira valóban akármit ráképzelhetünk. A mű, a művészet,

katalógusban (és honlapján is) André Bretont idézi az álomnak

a művészélet mibenlétére kérdez rá több kiállító is,

és a valóságnak, e két látszólag oly ellentmondásos állapotnak

például a Bukarestben végzett, de Poznanban dolgozó

egy abszolút realitásban való feloldódásával kapcsolatban, s

román Irina Ghenu (I /dont’t/ want to be a Polish Artist), a

maga is látszólag egymással szöges ellentétben álló részle-

cseh Filip Dvořák (Matchstick maker, Aria), aki egyenesen a

teket helyez egymás mellé, állít szembe egymással a vásznon.

festő a romantikában kialakult szerepének érvényességét

A pápa és egy imám állig felfegyverzett rendőrök előtt,

vizsgálja a Caspar David Friedrich festményein megjelenő

Cézanne-kép a hadikikötőben, egyensúlyozók a betegszállító

részletek felidézésével. Az én, az egyén és a külvilág foly-

kocsin – bármilyen abszurd is az elemek együttese, valamilyen

tonosan változó kapcsolatát, a rejtezkedés és a megmu-

módon mindegyik ahhoz a posztszocialista világhoz tartozik,

tatás dialektikáját mutatják meg a román Irina Ghenu,

amelyben élünk. És persze amelynek elemei még csiszolódnak

a horvát Nina Kamenjarin és Alen Kasumović videói,

egy ideig, amíg csak megközelítően is tökéletesen kezdenének

illetve utóbbi negyvenkilenc képből álló „pszichológiai

egymáshoz illeszkedni.

önarckép-variációja”. 57

20 16

február–március

Szex-tett Wa h o r n A n d r á s g y ű j t e m é n y e s t á r l a t a MissionArt; B55 Galéria, 2016. II. 3–28.

LÓSKA LAJOS

Ott van a Kati, 2012, akril, vászon, 100x70 cm

nyomatokat, a Balaton utcai hatalmas kiállítóban festményeket,

tipográfiáját megidéző katalógus arról tudósít, hogy a

objekteket és néhány egészen friss rajzot láthatunk a több mint

zenész, a képzőművész, a filmes, a performer Wahorn

negyvenesztendős alkotópálya terméséből. A felhozatal tehát

András „első retrospektív” kiállítását tekinthetjük meg

pazar, ennek ellenére a bemutató nem mondható retrospek-

a MissionArt és a B55 Galériában. A két helyszín tisz-

tívnek. Biztos, ami biztos, megnéztem az Idegen szavak és kifeje-

teletet parancsoló mennyiségű, nagyjából másfélszáz

zések szótárában, hogy jól emlékszem-e a retrospektív kifejezés

művet sorakoztat fel. A Falk Miksa utcában rajzokat és

jelentésére. Az egyik jelentéseleme, a visszatekintő, még rendben lenne, de a második – „egy-egy művész/kor egész fejlődését bemutató” – már csak részben igaz jelen esetben, ugyanis Wahorn egyetlenegy közgyűjteményben, múzeumban őrzött munkája sem szerepel most, ebből következően több kulcsművet (A miniszter Mercedese elhalad az 1124. számú italbolt előtt, 1977; Férfi nőt dob a vízbe, 1990 és még folytathatnám) is hiányolhatunk. A szervezőket, a Mission Art Galéria tulajdonosait, Jurecskó Lászlót és Kishonthy Zsoltot meg lehet érteni, hogy a hírverés érdekében némiképpen túloznak. Bocsánatos bűn ez, hiszen huszonöt esztendeje foglalkoznak a művész munkáinak bemutatásával és értékesítésével, tehát ismerik az életművet. E jóindulatú túlzástól még érdekes a kiállítás, mert – noha minden eladó a teremben − missziót teljesít, hozzájárul a kortárs művészet megismertetéséhez, népszerűsítéséhez. Ezen kívül értelmezhetjük úgy is, hogy az összegyűjtött kollekciónak, amelynek legrégebbi darabja 1973-ban készült, a legújabb pedig 2015-ben, kifejezett erénye, hogy a festő, grafikus, zenész oeuvre-jének egy eddig kevéssé ismert, sőt ismeretlen szegmensét láthatjuk. Wahorn András, mint köztudott, autodidaktaként indult, miképpen a Vajda Lajos Stúdió tagjai közül oly sokan. Akkoriban, az 1970-es évek közepén kifejezésmódját a szürrealizmus, a mágikus realizmus, a neodada stílusirányzatok határozták meg, éppen úgy, mint a hozzá stilárisan legközelebb álló efZámbó Istvánét és feLugossy Lászlóét. Az idők folyamán azután fotó: Wahorn András

WAHORN ANDR ÁS:

A vibrálóan színes, a 70-es, 80-as évek alternatív

58

20 16

mindhárman kialakították karakteres ábrázolásmódjukat. efZámbó inkább a pop art felé, feLugossy a dada felé orientálódott, míg Wahorn

február–március

fotó: Wahorn András

a graffitik (forma)világának irányába, de a képregé-

Wahorn festeni az 1980-as évek közepén kezdett, és ahogy

nyek stílusa is hathatott rá, hiszen legtöbb lapján

már utaltam rá, festményei is ugyanolyan grafikusak, vonalra

megjelenik, fontos szerepet játszik az írott szöveg.

épülőek, síkba szerkesztettek, mint a rajzai. A falfirkákhoz

Wahorn grafikusnak indult, pályája elején elsősorban

vagy gyerekrajzokhoz hasonló kompozíciók többnyire két

rajzolt, sorozatokat készített. Ebből az időszakból

örök vagy öröknek hitt, világot mozgató témáról szólnak:

való a Hogyan készül a fekete műmalac című (1978),

a szexről, illetve kisebb részt és áttételesen a politikáról. Ez

három gondolkodó, kísérletező és repülő tudós

utóbbi tulajdonságuk abból adódott, hogy a kultúrpolitika a

figurát és egy fekete sertést megörökítő groteszk

neoavantgárd művészetet a szocialista országokban akarva-

ceruzarajza. A művész mindig is elsősorban grafi-

akaratlan politikussá tette. Az Aczél György nevével fémjel-

kusnak tekintette magát, többször nyilatkozott úgy,

zett szocialista kultúrpolitika minden neoavantgárd irányzatot

hogy a színes körvonalakból felépülő festményei is

nyugati dekadens művészetnek tekintett, ami megmételyezi

elsősorban grafikák. A síkban ábrázolt sokszorosított

a pozitív szocialista művészetet, és ezért fel kell lépni ellene.

munkákat szinte a kezdetektől a tiszta színek, az

Ez a buzgalom ma már kicsit nevetségesnek tűnik. A 60-as

erotikus jelképek (karnyi hosszúságú fallosz) és az

évek végén induló, színes, geometrikus formákkal dolgozó

elnyújtott, geometrizáló alakzatok (fűrészfogszerűen

síkkonstruktivizmusnál, a hard edgenél apolitikusabb képző-

vagy derékszögbe hajlított kéz vagy láb, háromszög

művészeti irányzatot például elképzelni sem lehet, eleinte

alakú női mell vagy lábfej) jellemezték. (Férfi és nő

mégis elítélte a kulturális irányítás. A jó fél évtizeddel később

repülővel, 1988; Anyahajó, 1993; Woman frightened

pályára kerülő Wahorn, valamint a Vajda stúdiós társai tevé-

a cat, 1994). Rajzai hazatérte után sem veszítettek

kenységével már más volt a helyzet. Ők a konvenciók, a tabuk

ötletességükből, kvalitásukból, ami már nem mindig

(a szocialista erkölcs és ideológia) ellen lázadtak, a hatalom

mondható el festményeiről. Meggyőző bizonyítéka

által felállított direktívák határait feszegették műveikkel és –

ennek az 2008-ban készült Erős illat kúszik be az ubor-

talán még hatékonyabban – a fiatalok körében igen népszerű

kaszobába című munkája.

zenéjükkel. Ez az extravagancia, a populáris és provokatív

59

20 16

február–március

TÖT TÖS K ATA– WAHORN ANDR ÁS: A Tapasztalt Ecsetek a „Kati a gumicápán” című dalt játsszák, 2015, akril, vászon, 200x270 cm

Nagyrészt ezt az 1975 és 1992 közötti periódust tárja elénk a Balaton utcai kollekció is, melynek egyik legrégebbi darabja egy 1973-ban készült barnakabátos, szétrobbanó fejű figurát ábrázoló képzeletbeli mellkép (Cím nélkül, 1973). Ez után az entrée után pedig sorra feltűnnek a kisebbnagyobb, színesebb és rajzosabb graffitis és némiképpen szürrealisztikus, direkt módon erotikus vásznak (Kék varázs, 1981; Zene az élet, 1982; Kék férfi sárga nővel, 1991; Szerelmesek, 1994 stb.) Ugyancsak a nagy kiállítóban látható a művész néhány objektje is. Közülük mindenképpen említést érdemel az asztallapszerű posztamensre helyezett, megdőlt fával és más repülő motívumokkal a szél fúvását demonstráló Ott megy a szél (1975) című korai tárgykollázs.

fotó: Wahorn András

A János halat melegít (2007) ezzel

WAHORN ANDR ÁS:

tikus szobor. Egy ismert szlogennel szólva, amint Magyarországról kimentek a tankok, bejöttek a bankok. Ebből

lélet határozta meg Wahornnak és a Vajda Lajos

következett aztán, hogy ezen átmenti korban egy, a művészeket

Stúdió művészeinek pályáját egészen az 1989-es

és a művészetet egyáltalán nem tisztelő, mindenható hatalom,

rendszerváltásig. Később a nagy műcsarnoki

a pénz vette át az uralmat kicsiny országunkban. Ez a fordulat, a

összegző tárlatuk (2002) után lassacskán nyil-

rendszerváltás is hozzájárult ahhoz, hogy a képzőművész-zenész a

vánvalóvá vált, hogy a Vajda Lajos Stúdió pozitív

90-es évek elején elhatározta, hogy szerencsét próbál Kanadában

szerepének vége. A kritizált rendszer megszűnt,

és az Egyesült Államokban. Több mint egy évtizedet töltött a

általános művészeti és formai kérdések pedig nem

tengerentúlon, miközben megtapasztalta, hogy az Egyesült

nagyon foglalkoztatták a tagokat.

Államokban a képzőművészet társadalmi szerepe elenyésző,

fotó: Berényi Zsuzsa

Erős illat kúszik be az uborkaszobába, 2008, tus, akvarell, papír, 19,3x19,7 cm

hangnem, a művészetet az élettel azonosító szem-

szemben egy cizellált szürrealisz-

60

20 16

február–március

továbbá nem olyan egyszerű híres, befutott művésszé válni. Ámbár vannak pozitív példák is, gondoljunk csak a Wahorn névválasztását inspiráló, Közép-Európából kivándorolt felmenőktől származó Andy Warholra. Nem csoda tehát, hogy miután Amerikában – New Yorkban és Los Angelesben − nem jött el a kívánt siker, több mint egy évtized elteltével hazatért. Bukta Imre invitálására 2006-ban Mezőszemerén telepedett le, ahol már szinte egy egész kis művészkolónia él. Ismét elkezdett festeni, és újabban Töttös Kata festőművésszel közösen is készít kompozíciókat. Számomra azonban úgy tűnik, hogy ezek − bár igen nagyméretűek − még nem elég kiforrottak. Sajátos, hogy a hazatérte után született alkotásait nem nagyon befolyásolták az amerikai élmények, bár néhányukon – Kacsanő, 2007; Pénz (Idegen kovbojnak táncoló nő), 2009 – nagyon áttételesen feltűnik egy-egy motívum. Újabb képei szellemiségükben, témaválasztásukban – szex, zene, állatok – nem sokban különböznek a régiektől (Jajgató nyuszikirály + kutya, 2010). Megállapíthatjuk tehát − és ezt a kiállítás is dokumentálja −, hogy Wahorn underground művészetének a legjelentősebb, legmeghatározóbb korszaka az 1973 és 1992 közötti húsz esztendő volt. Az ezredforduló előretekintő. Jó példa erre a katalógus retró tördelése is. A kiadványnak azonban nem ez a fő hiányossága, hanem az, hogy inkább képes magazin, mint dokumentumokat és adatokat tartalmazó, tudományos

fotó: Wahorn András

után készült anyag azonban már inkább vissza-, mint

WAHORN ANDR ÁS:

irodalomjegyzék nincsen benne, nehéz azonosítani

hogy az elmúlt huszonöt esztendőben − akárhogy is nézzük −

Jajgató nyuszikirály + kutya, 2010, akril, vászon, 100x120 cm

a képeket, a művésszel készült interjúk jegyzékéből

sok minden megváltozott. Megszűnt a kommunista rendszer,

több adat is hiányzik, idéznek úgy, hogy a szerző neve

a művészet is átalakult. A nőművészet jellemzőbb a mindent

nincs feltüntetve (lásd a 167. oldalon az általam készí-

meghatározó, harsány férfi szexualitásnál, a populárissal szemben

tett Szabadszájú falfirkák című beszélgetést: Új Tükör,

a fogalmi művészet vált elfogadottabbá. Az ellenben tagadha-

1989. 1. 15.). Nem irigyelem tehát a majdani Wahorn-

tatlan, hogy az 1975 és 1992 között készült művek ereje ma is

életművet kutató fiatal kollégákat, akik forrásanyag-

lenyűgöző. Ismételjük meg tehát mi is lelkesen azt, amit a kiállítás

ként szeretnék használni a kiadványt.

címe állít: Wahorn forever.

61

fotó: Berényi Zsuzsa

A bemutatott anyag leginkább arra döbbenti rá a látogatót,

fotó: Berényi Zsuzsa

igényű katalógus. Sem életrajz, sem műtárgy- és

20 16

február–március

Maszkos képek és óraszobrok Orbán Attila és ifj. Szlávics László tárlata FUGA, 2016. II. 21-ig

LÓSKA LAJOS

Egy festő és egy szobrász munkái, Orbán Attila archaikus

ségét a new wave gátlástalan kolorizmusa inspirálta. Tematikája

pálcika figurái és maszkos festményei, illetve ifj. Szlávics

viszont inkább az avantgárd kifejezésmódjaival (Picasso, Braque)

László óraobjektjei és dobozai láthatók a télutón a belvá-

és az afrikai maszkokkal rokon. A rituális maszkok az évezredek

rosban a Budapesti Építészeti Központ FUGA galériájában.

folyamán szinte minden kultúrában fontos szerepet játszottak, gondoljunk csak a több ezer éves kő és arany halotti, valamint a

A művészeket különösebben nem kell bemutatnom,

különböző mitikus szertartások kellékeiként használt, fából faragott

hiszen mindkettőjük mögött több évtizedes alkotói

afrikai maszkokra. Ez utóbbiak az európai klasszikus avantgárd képvi-

pálya áll. Annyit azonban mégis el kell mondanom, hogy

selői mellett a magyar művészetben is számos alkotót megihlettek

Orbán Attila nagyjából a transzavantgárd lecsengése Utak, 2013, akril, vászon, 230x160 cm magántulajdon

Kassák Lajostól Vajda Lajosig. Napjaink festői közül Orbán Attilánál

előtt, az 1980-as évek végén került a pályára, és a művé-

jelennek meg szisztematikusan, aki képeivel a mítoszok fontosságát

szet mágikus gyökereit kutató festményeinek színes-

hangsúlyozza mítoszok nélküli korunkban. Orbán Attila munkáiból az évek folyamán több mint negyedszáz önálló kiállítást rendeztek. Az elsőt 1989-ben a Fiatal Művészek Klubjában, a mostanit megelőzőt pedig 2014-ben a Bálnában. Indulása idején mindenekelőtt szénnel és pasztellel dolgozott. Ezt követően kezdte festeni expresszív szikla- és barlangrajzokhoz hasonló hosszú-vékony sziluett figuráit, őslovakat, rénszarvasokat megjelenítő kompozícióit, színes, kubisztikus maszkjait, amiket a geometrikus és gesztusfestészetet idéző formák egészítenek ki. Művészetének e máig tartó második periódusában technikát váltott, áttért az akrillal való festésre. Pályája alakulásának szempontjából mindenképpen meg kell még emlékeznünk a 90-es évek második felében tett ausztráliai útjáról, amelyen, többek között, megismerkedett a helyi törzsi művészettel. Ezt követően egyre gyakrabban tűntek fel képein vörös, okkersárga, fehér és fekete tónusok. Festményeinek direkt, intenzív színhatását erősíti, hogy nem alapozza le a vásznat, s gyakran a rusztikusabb felületű visszáját használja. Legtöbbször matt plakátfestékkel és fényes ezüstfestékkel dolgozik, ettől egyszerre matt és csillogó koloritúvá válnak munkái. A motívumok ritmusát a körülöttük megjelenő, zaklatott gesztusok fokozzák. A nagyobb méretűek mellett kisebb téglaformájú dobozképeket is bemutat a tárlaton. Ezek térbeliségét azzal emeli ki, hogy a keret tetején és oldalán is folytatódnak a képfelületről induló alakzatok. A jelen tárlat az elmúlt több mint tizenöt esztendőből, a 2008 és 2015 között időszakból válogat. Az érmész, szobrász, ötvös ifj. Szlávics László művészete egészen máshonnan, a klasszikus éremművészet felől indult, és munkássáfotó: Orbán Attila

O RBÁN AT TIL A :

62

gának nagyobbik részét máig ez a műfaj teszi ki. Az 1970-es évek óta állítja ki öntött és vert érméit. Korai, az 1970-es évek végén született plakettjeit lenyomatszerű zsúfolt formák jellemzik, de

20 16

február–március

A dobozműveket az eltérő méretű és funkciójú más kollázsoktól az különbözkialakított kompozíció elöl nyitott szekrénykére, fiókra emlékeztető, körülzárt térbe kerül. Szlávics László ezen alkotásai is, akárcsak az óraobjektjei, a múló időt

O R B Á N A T T I L A : Kerek szájú, 2012,

idézik, ugyanis a dobozaiban különböző

akril, vászon, 30x20x5 cm magántulajdon

nagyságú, stílusú és korú ébresztőórák, összegezve elmondhatjuk, hogy napjainkig szinte

réz fogaskerekek zsúfolódnak össze festői

minden stílust és anyagot kipróbált e műfajban a

összevisszaságban.

kubisztikus Van Gogh-plakettektől kezdve a konst-

Igen aktuális, napra kész tárlatot láthat a

ruktív formavilágú Haraszty István-féle hommage-

FUGA-ba betérő, amely a mítoszok hiányáról

okig. Két alkalommal is elnyerte a soproni Országos

és a tárgyak diadaláról szól, így egyszerre

Érembiennále Ferenczy Béni-díját. Az érmeken kívül

tükrözi korunk mítoszok nélküli világát és

készített Arany János-, Örkény István-, Széchenyi Ödön-

annak tárgyfetisizmusát.

fotó: ifj. Szlávics László

fotó: Orbán Attila

teti meg, hogy a hétköznapi tárgyakból

mellszobrokat, amelyeken érezni az ötvösmesterség aprólékosságát. A jelen kiállításon az elmúlt néhány évben kivitelezett óraobjektjeivel, művészdobozaival szerepel. Hat esztendeje foglalkozik velük, és annyira megszerette a témát, hogy máig nem tud betelni vele. Plasztikáival túl akar lépni azon a klasszikus esztétikai tételen, amely szerint az irodalmi mű az időben jelenik meg, míg a képzőművészeti a térben. Óraszobrai tárgyak, tárgykollázsok ugyan, de utalnak az idő múlására is, nemcsak jelképesen, óra voltukból adódóan, hanem valóságosan is, hiszen faoszlopokra, újabban fémlábakra vannak állítva, rugós, fogaskerekes szerkezetek, nincsenek tokba rejtve, járnak, sőt ütnek is. Az első talált vagy kész tárgyat, mint közismert, Duchamp állította ki jó száz esztendővel ezelőtt, de I FJ. S Z L ÁV I C S L Á S Z L Ó : Emlékeim, 2015, fa, fém, vegyes technika, 80,5x20x17 cm

Géza népi használati tárgyakból, fateknőből, köpülőből vagy Lois Viktornak mosógépdobból, bicikli- vagy írógépalkatrészekből és más fém alkatrészekből össze-

I FJ. S Z L ÁV I C S L Á S Z L Ó : Óraszobor, 2015, fa, vas, vegyes technika, 177x45x40 cm

állított szobraira utalnom. Ezen egyszerre direkt és poétikus objektek közé sorolhatók Szlávics Lászlóéi. 63

20 16

február–március

fotó: ifj. Szlávics László

napjaink művészetében is közkedveltek, elég Samu

Másik világ kapujában K ó t a i Ta m á s k i á l l í t á s a Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016. I. 14. – III. 31.

NAGY T. K ATALIN

A 20. század eddig még nem teljesen feltárt szellemi

tóbb megnyilvánulása a vietnámi háború volt. A miszticizmus iránti

kalandja a neosámánizmus, melynek vonásait olyan

általános érdeklődés megerősödését a sámánizmussal kapcsolatos

alkotóknál lelhetjük fel, akiket vonzott az okkultizmus

kutatások fellendülése is mutatja; ekkor kezd el ezzel foglalkozni

és a miszticizmus. Ismertebb képviselői közt ott vannak

Mircea Eliade, és ekkor jelenik meg – az azóta is igen ellentmon-

a dadaista festők vagy költők, például Rimbaud. A festő

dásos figurának tartott – Carlos Castaneda első, óriási hatást kiváltó

Kandinszkij pedig úgy tartotta, hogy minden művész

könyve, mely egy jaki varázslóval való megismerkedést és kapcso-

sámán. Még sokakat említhetnénk, de talán Joseph

latot ír le, s amely könyvet Castaneda tudományos antropológiai

Beuys művészetében volt a legerősebb ez a neosámán

munkának szánta. Az 1969-ben megjelent Don Juan tanításait

gondolkodás. A 60-as, 70-es években ez egyfajta kiutat

a Másik világ kapujában követte 1971-ben, magyar fordításban

jelentett, megszabadulást a kapitalizmus negatív hatá-

azonban csak 1991-től kezdve jelentek meg Castaneda könyvei.

saitól. A kulturális krízisből való kilábalás egyik útja a beatnemzedék, a Woodstock-generáció által megteremtett szubkultúra, mely igyekezett elrugaszkodni a valóságtól, attól a valóságtól, amelynek egyik legvisszataszí-

többen kétségbe vonták és vonják ma is. A kétkedő és szkeptikus hangok ellenére Castaneda nagy hatással volt nemzedékére, hívei

fotó: Kótai Tamás

KÓ TA I TA M Á S : Szén és grafit III., 2015, szén, grafitt, pitt, 60x80 cm

Hogy az írót valóban tanítványául fogadta-e egy látó indián, ezt

64

20 16

február–március

között volt John Lennon, Federico Fellini, Jim Morrison és Alejandro Jodorowsky. A szürrealista író, rendező, színész Jodorowsky, miután Mexikóban találkozott Castanedával, azon a véleményen volt, hogy Don Juan létező személy volt, de Castaneda több varázslóval is találkozhatott, és a figura megalkotásában óriási szerepet kaptak az író vallástörténeti, filozófiai és antropológiai kutatásai. A Zen, az Upanisádok, a Tarot vagy az álomteóriák nyomai éppúgy benne vannak műveiben, mint az a tudás, amit a jakiktól kapott. Ha ez egy hoax, akkor egy szent hoax – mondta Jodorowsky. Kótai Tamás művei, melyeket a Petőfi Irodalmi Múzeumban állítottak ki, nem illusztratív módon kapcsolódnak Castanedához. Abból a képi rendszerből, első felétől építkezik, mára egy sajátos képi jelbeszéd teremtődött, melynek szellemi forrásai között Castanedának fontos helye van.

fotó: Kótai Tamás

motívumvilágból, melyből a művész a 90-es évek

A látott, valós vagy annak hitt világ úgy viszonyul Kótai

A másik kérdés a jelek megfejthetősége. Talán egy sohasem volt

saját látványvilágához, mint Castanedánál a fikció és a

kultúra motívumkincse kódolódott a művész mélytudatába.

törzsi varázslás kutatása. A Kótai-művekre jellemző hihe-

Lehetséges, hogy vidéki elvonulásának egyik oka éppen az, hogy

tetlen precizitás, nagy műgond, az anyag iránti alázatos

tisztább környezetben fogadhassa a legtávolabbi és a legbelsőbb

tisztelet már-már zavarba ejtő. Van valami lehengerlő

szférákból jövő képeket.

magabiztosság a képeiben, valami felsőbbrendűség,

Ha minden művész

holott az ide-oda csúszkáló alakzatok látszólag véletlen-

sámán, mert olyanra is

szerű elhelyezkedését éppen hogy bizonytalanságnak

van antennája, melyre

hihetnénk. De ennek az ellenkezőjét érezzük – a dolgok

másnak nincs – ahogy

ott vannak, ahol lenniük kell. Ha azt állítjuk, márpedig

Kandinszkij tartotta –,

többen leírták már, hogy Kótai magába szívott rengeteg

akkor Kótai a legérzéke-

ősi jelkincset, akkor egy valamit biztosan nem tett

nyebb jelfogók egyike.

magáévá, ami a legtöbb ilyen mágikus-szimbolikus jeleket hordozó tárgy- és képi kultúrában meghatározó: nem tette magáévá a dekoratív és a világot egyensúlyban tartó szimmetriát.

Miközben kutatók ezrei foglalkoznak régvolt kultúrák motívumkinés sokszor nem lehetnek

nem az átgondolt komponálás határozta meg, a

biztosak benne, hogy jó

barlangfestészet – talán azért, mert itt volt a legerősebb

úton járnak, addig Kótai

a kép mágikus szerepe. Kótai pedig hisz a képmági-

megteremtett egy olyan

ában, de tudja és művei is ezt sugallják: a bizonyosság

képállományt, mellyel

mögött mindig ott leselkedik a bizonytalanság, a titok.

mintha a befogadóban,

Leginkább ez a különös komponálásmód izgatott,

vagyis a bennünk

szerettem volna magamnak valamiféle magyarázatot

lappangó, sok ezer

találni, ha mégoly ingoványosat és bizonyíthatatlant

éves embert tesztelné.

is, de magyarázatot. A kiállítás címét adó Castaneda-

Valójában nem értjük

könyvben van egy történet a lehulló falevélről, amelyik

e jeleket, de nagyon

újra és újra lehullik. S bár ez a történet az idő linearitá-

szeretnénk megér-

sának tagadását hivatott illusztrálni, engem a látvány

teni, mert azt hisszük,

fogott meg, a hulló falevelek jól ismert látványa. Ez segí-

hogy értenünk kell

tett megérteni Kótai kompozícióit. Alakzatai a végtelen

– pedig lehet, hogy úgy

térben, mintha ugyanígy kiszámíthatatlanul, váratlanul

működnek, hogy „csak”

hullanának alá, mintha a művész egy kötött látósávban

nagyon nézni kell őket.

állna lesben, hogy fogadja a lejövő jeleket. 65

20 16

február–március

fotó: Kótai Tamás

csének megfejtésével,

Az egyetlen helyszín, ahol a motívumok elrendezését

K Ó T A I T A M Á S : részletek a Szén és grafit I–II–III. lapokról, 2015, szén, grafitt, pitt

Varrott szobrok Pokorny Attila: Szárító Budapest Galéria, Lajos utcai kiállítóterem, 2016. II. 14-ig

KESERÜ KATALIN

Miért figyelünk egy kortárs művészre? Munkáinak sora, tehetsége és mesterségbeli tudása (annak folytonos gyarapítása), önállósága, egyéni útja és gondolkodása, melyben minden összefügg, és mégsem kiszámítható – ezek miatt. Technikailag „megmunkáló szobrászat” lenne a hivatalos neve a Lajos utcában kiállított műveknek, ami a meglévő anyag „alakítását” (ez esetben egy kemény fémszövetét és lágyabb variánsaiét) jelenti. Ez sem nem faragás, sem nem mintázás (vagyis a szobrász nem vesz el belőle, s nem is ad hozzá). Nem kalapál, nem trébel (azaz ver), miként a régiek tették, hanem kézzel formál, össze- és rávarr. Utóbbi azért is érthető, merthogy javarészt ruhaszerű tüneményeket látunk. Tünemény – mert transzparens –, de valójában szobor: test nélküli, de test formájú; és árnyéka van, mely a tüneményhez nem, a szoborhoz viszont hozzátartozik. A mintázás-öntés klasszikus szobrászati folyamatának eredményeként ismerünk test nélküli testeket: ezek a realitás művészi illúziói. Azonban az illúzió anyagi természete miatt nem transzparens a bronzszobrok sokasága. S nem azok az illúziót felszámoló pszeudo közvetlen testöntaz avantgárd (a vagy-vagy) dualitása most egy POKORN Y AT TIL A : Szárító, 2015, inox, rostaszövet, életnagyság

„harmadik útban” oldódik fel. Pokorny Attila anyagának és technikájának közvetlen eredete egy marosvásárhelyi lovas figura, melyet múzeumi installációként készített, s amely egy történelmi öltözet és fegyverzet bemutatására szolgál. Mégis, önmagában is tökéletes. Ha a kortárs művészet történetében keressük a technika – az anyag elsődlegessé válásának – példáit, Jovánovics György konceptuális kérdésfelvetései (drapériák gipszöntvényei, 1960-as évek) váltak itt (50 év múlva) új szempontból megválaszolhatóvá, folytathatóvá. Másfelől felmerülhetnek a jelenléthiányt megfogalmazó, egzisztencialista művészet

fotó: Pokorny Attila

vényei (Pauer Gyula munkái) sem. A klasszikus és

Kolozsvári szobrásznövendékként Pokorny diplomamunkája jegenyefából, kar nélkül, drapériaként faragott, a lábat is elrejtő női testekből állt (2001). A drapéria tovább is foglalkoztatta: kőből faragott „rongyait” (Lepel, Pokróc, 2006) pécsi DLA-sként készítette Bencsik István mellett. Érdekelte a nyomhagyás plasztikai-gondolati kérdése, a testnyomok a textil lágy anyagán, természetesen kőből (Ülés, 2013, gránittömb, Szárhegy). Új vashálószobrai egyszerre nyomok (negatívok) és könnyűnek tűnő pozitív jelenlétek. A klasszikus, az élő, mozgó testet dicsőítő szobrászat és szabályai (az álló alak kontraposztja, testének csavarodása stb.) minősülnek át, de mivé?

összerakott (Jovánovics: Az ember) és/vagy elrejtett testjei (Schaár Erzsébet: Az utca), az élő testet

A karakteres ruhák (egy-egy női kabátka „puha” gyűrődései, a

a tudomány segítségével újrafelépítő-rekonstruáló

hentes köténye, sortok és trikók, zakók, nadrágok, egy szerzetes

Bencsik István fakockaszobrai is.

kámzsája, női fehérneműk) testeket, mozdulatokat idéznek meg,

66

20 16

február–március

A fenomenológia olyan radikális empirizmus, amely nem kizárólag

nikája (és játéka) által azonban a konkrét személyek

az érzéki szemléletre korlátozódik, hanem elfogadja az ereden-

kikerülnek félelmeink azon köréből, melyekkel az

dően adományozó szemléletet is.2 Benne az egzisztenciálisan

élőket – halandókként – övezzük, s ki a mumifikálódott

létező helyébe az „adott” lép, akinek/aminek nincs szüksége

embereket őrző katakombák horrorisztikus tárgyiassá-

semmilyen kauzalitásra. Pokorny Attilának az utóbbi nyolc évben

gából, rendszerezettségéből is.1 Érzéki, de „anyagtalan”

készült művei közt számos olyant találunk, melyek a romlandó,

voltuk új közelítés „a másik testéhez”: nem anyag, nem

töredező anyagi világot tartják össze a varrással (a pécsi Zsolnay

tárgy, nem eszköz; nem birtoklás és nem is idol, de

gyár összevarrt oszlopa és fala, 2008). Ez a plasztikus „varrás”:

annak a megragadása, amit egymásnak jelenthetünk,

sebgyógyítás, segítségül hívja nemcsak a ruháit magának varró

fotó: Pokorny Attila

akár nevesíthető alakokét is. A megidézés pőre tech-

adhatunk. A másik teste itt ajándékként jelenik meg:

édesanyja, de a hímző nők munkájának emlékét is, melyet a

áttetszősége az a többlet, mely emlékeinkből, érzel-

világot egységbe varró ornamentika fenntartójaként értelmez-

meinkből, a világhoz való viszonyunkból fakad. Ha

hetünk.3 Művei pedig a művészi ökonómia példái. Hiszen nem

ugyanis elfogadjuk, hogy a másik (sőt a magunk) teste

vesz el, javarészt nem is tesz hozzá a természethez, de összeköti,

is adomány, egy olyan ökonómiát fedezhetünk fel a

egységbe köti, és magát is belevarrja a „megadatott” természetbe.

világban, melyben nincs szükség az eltárgyiasításra és a

A ruha mint a test metaforája transzparens szövedékű szoborként

megkülönböztetésre. Ha a másik embert adományként

ennek a megadatottságnak lehet az áttetsző közvetítője. Pokorny

fogadjuk, magunk is azzá válunk: egymásnak „adódásról”

Attila a művészet és a természet szerencsés fia.

(Jean-Luc Marion szavával interdonationről), kölcsönös megadatásról lesz szó. Pokorny technikai redukciója megengedi, hogy erről és „a másik”: a jelenség (fenomén) telítettségéről beszéljünk.

67

Jegyzetek 1 Pokornyra erős hatással volt fiatal édesanyja elvesztése és a palermói kapucinus kolostor katakombáinak látványa is. 2 Harmati Gergely Marion-értelmezése. 3 Lásd: Hannes Böhringer.

20 16

február–március

POKORN Y AT TIL A : Szárító, 2015, inox, rostaszövet, életnagyság

Írók a képzőművészetről

Porcelán kitinváz Az Első Magyar Látványtár Kutyavilág, macskajaj és más állatságok című kiállítása Vízivárosi G aléria, 2016. III. 3–25.

WIRTH IMRE Amikor birtoka szívében vendégül látott a gyűjtő, akinek az egyik kutyája már teljesen vak volt, váratlanul megtapasztalhattam, mit jelent az, ha valaki az idő lakatlan területére tévedve elbizonytalanodik szavai kifejező erejét illetően. Így jobbára szótlanul ültem vendéglátóm társaságában, s magabiztosságom képzetét legfeljebb a kezemben tartott kristálypohár idézte elém, ahogy az alkonyi napfény felszikrázott a vörösbor hűs cseppjei és a metszett üveg

S Z E M A D Á M G Y Ö R G Y : Ibisz RÁCMOLNÁR SÁNDOR: Önmagát néző IKEA-macska

fotó: Tellér Mária

fotó: Tellér Mária

fénytörésének játékában. Pedig világéletemben nagy hang-

súlyt fektettem a pontosságra, mondataim ezért gyakran úgy sorakoztak egymás mellett, mint gránitszilárd alapkövek, vagy még inkább, mint a smaragd gyíkok a tengerpart átforrósodott kövei között: mozdulatlanul sütkérezve egy talán csak elképzelt ragyogás fényében. Borges egyik novellájáról beszélgettünk, amiben régi atlantiszi mítoszt elevenített fel a labirintusba zárt, félig ember szörnyetegről, akinek homályos útvesztőiből senki sem tért vissza. A vak író olyan részvéttel ábrázolta ezt a rémet, esendőnek sejtetve folyosómélyi magányát, hogy vendéglátóm képzeletbeli árnya mind gyakrabban vetült rám, s már a hajszálpontosan járó barokk órák halk harangjátékában is őt hallottam, ahogy a szőnyegei

Első Magyar Látványtár – Kutyavilág, Macskajaj és más állatságok Állatábrázolások a gyűjteményben

VÖRÖSVÁRY ÁKOS gyűjteménye

A vendéglátóm által felkínált nyugalom, labirintusszerű, hatalmas gyűjteményének lélegzete s a fojtóan édes rózsaillat nem enyhítette szorongásomat, míg

68

fotó: Schichmann Béla

hangtalan elnyelik lépteit.

20 16

február–március

szobáról szobára járva, nyomomban a kutyával, fest-

- a farkas szereti a papagájt, ahogyan az őz is a fogolymadarat;

mények, fóliánsok, rozsdás fejfák, molyrágta pokrócok

- a farkasnak nincsenek csigolyái, hanem csak egy csontja van, mint

között bizonytalanul elhaladva egy folyosóról nyíló kisebb helyiséghez nem értem. A polcokon, falakon, mindenütt állatképek, metszetek, litográfiák, térben és időben, esztétikumban és giccsben szétszálazhatatlanul

az oroszlánnak vagy a hiénának, ezért is egyenes a futása; - a farkas tart a tengeri hagymától, amint az oroszlán a magyaltölgytől és a párduc a somfától.

összetartozva: antropomorf tükörképek szomorúsága,

És végül: hogyha valaki a varangyos béka csontját fogja,

az elveszett fenség és magabiztosság rekvizitumai.

elaltatja a farkast.*

A 19. század reményei: a dülledt szemű macska először lát békát, bogarat, majd a kutyák sivataga. Dohánytartó medvék, öngyújtókutya, csokoládépapír-szőrű macska, légypapírok a disznóólból. Porcelánok, szarvas- és orrszarvúbogarak kitinvázai.

Ahogy végigpergettem képzeletemben Timotheosz állatseregszemléjét, az öröm és a bánat, a humor és a gyász, a groteszk és az abszurd panoptikumaként szemléltem immár vendéglátóm szobáinak összes rejtett zugát, az állatoktól való bocsánatkérés és a színpompás madarakkal égig emelkedés

Mintha Timotheosz rendezte volna el torzultában is

megfejtésre, megértésre váró dokumentumaként. Hiszen

ismerős és esendő képmásainkat, aki I. Anasztasziosz

amikor a vak író, Borges azt állította, hogy a szörnyeteget

császár uralkodása idején a 6. században az ókori

megszerette Ariadné, én ezzel ugyanúgy nem számoltam,

szerzők műveinek felhasználásával írt könyvet az

mint azzal, hogy a távolban morajló repülőgépek foszlá-

állatvilág érdekességeiről Peri zóón tinón idiotétosz

nyokká téphetik az ég horizontját.

(Egyes állatok sajátságai) címmel. Timotheosz művének lényegét az utókor egyértelműen nem rendszertani, hanem etológiai-morális célkitűzésként értelmezte, mint ahogy ezt A farkasról című leírás is igazolja:

A mellettem halkan szuszogó loncsos, vak kutya nedves orrát hozzányomta csuklómon a finomművű lánchoz, megérintve az oktaéder formájúra csiszolt gyémántot a világot szimbolizáló gyűrűben. Ez lesz az idő újabb cáfolata,

- a farkas, ha előbb lát meg valakit, néhány órára némává és beszédképtelenné teszi;

mondta vendéglátóm, mintha visszafelé játszanánk le egy tangót, egészen addig a pillanatig, hogy megérintenéd egy

- a farkas természeténél fogva ellenséges a bárányokkal,

nő barna bőrét. És akkor a kutya fénytelen szemébe nézve,

és mikor elragadja őket, azokat gyakran farkával osto-

akárha rejtett tó víztükre csillant volna fel a fodrozódó

rozva hajtja, és a bárányok önként követik;

felszínen összemosódó esetlen, görnyedt testben, s mint

- a farkas, ha mértéktelenül sokat eszik, megdagad a

smaragdfényű gyík az átforrósodott kövek között, az éppen lesújtó kardban egyszerre ismertem magamra.

nyelve és elszorítja a torkát; - a farkas annyira ellenséges a bárányokkal, hogy a lanton a báránybélből készült húrt is felismeri, még akkor is, ha éppen nem pengetik;

Jegyzet: * Kádár Zoltán – Tóth Anna: Az egyszarvú és egyéb állatfajták Bizáncban. Budapest, Neumann Kht., 2004

fotó: Schichmann Béla

Az írás a megnyitóbeszéd szerkesztett változata.

69

20 16

február–március

Első Magyar Látványtár – Kutyavilág, Macskajaj és más állatságok Állatábrázolások a gyűjteményben

VÖRÖSVÁRY ÁKOS gyűjteménye

Kép és szöveg találkozása Beszélgetés Hor váth Viktor íróval SIRBIK ATTILA

2015 végén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában a Villa Negra alkotóközössége munkáinak és Horváth Viktor ezen munkákra „reagáló” regényének egymásbaoltása. Ez lett a Möbion. Idézem Kuti Lászlót és Lelkes Márkot: „Tizenöt éves a Villa Negra. Ebből az alkalomból készítettük ezt a fotó: Horváth Gábor

könyvet, amely megmutatja a munkáinkat, ám nem hagyományos katalógus. Kérésünkre Horváth Viktor írt regényt a KUTI LÁSZLÓ: Compact felhő, 2011-2012, tardosi mészkő, 40x48x32,5 cm

művekhez, így született meg a Möbion. A festmények és szobrok fotói hűen adják vissza az

Hogyan kerültél kapcsolatba a Villa Negrával, és hogy lett ebből regény?

anyag szépségét és az alkotói koncepciót, a mellettük futó mese pedig nem a műtárgyakról beszél, hanem viszonyba kerül velük; az odaátról szól. Az esszenciát

H O R V Á T H V I K T O R : A Villa Negra művészetek közötti fúziót

kutatja, miként Dante, és ahogy mi, a művek alkotói

akart a jubileumi katalógusába; Kuti László és Lelkes Márk szob-

is. Nehéz meghatározni ennek a könyvnek a műfaját

rászok megkérdezték Ágoston Zoltánt, hogy szerinte kivel írat-

– regénykatalógus, katalógusregény –, de nem is ez a

hatnának regényt, többek között én jöttem szóba, és végül én

fontos, hanem a közegek társalgása, a fúzió, a találkozás,

vállaltam. Örömmel és elvből.

ahol valami életre kel; mint egy madár, vagy inkább

Közel áll hozzád a képzőművészet?

négyszárnyú lény, mely így messzebb repülhet. Mi annak

Tűzhely, 2014, carrarai márvány, süttői mészkő, 25x33x30 cm

H . V. : Annyira közel, amennyire a többi művészet, beleértve az

napokat Ágoston Zoltán írása és műhelyfotók mutatják

irodalmat is. A képzőművészet szakmai részéhez keveset értek,

be.” A kötetről, az író képzőművészethez való viszonyáról,

viszont az arányok és méretek minden közegben, minden művé-

a szöveg és kép összeférhetőségéről beszélgettünk.

szeti ágban egyformán játszanak, a szerkezetek és mintázatok poétikája meg a jelképek és az irónia is azonos elvek alapján működik mindenhol. Azt mondom, hogy aki irodalommal akar foglalkozni, az figyeljen a többi művészetre, tanulmányozza az építészetet, a zenét, a filmet, a képzőművészetet, a színházat, a táncot és persze viszont. Legyünk profik a saját közegünk technikájában – ha már létrejött ez a furcsa szétválasztottság, és lett külön zene, irodalom, hitélet, tudomány, politika meg a többi –, tehát kell a saját területünk fölényes ismerete és a szaktudás, de ez az általánosabb érdeklődéssel együttdolgozva működik jól. Tehát közel áll hozzám a képzőművészet. Mi a kapcsolat a regény és a képek között? A szöveg illuzórikus, mitikus térre utal vagy összeér a képzőművészeti alkotások valóságával?

H . V. : Mindenkinek úgy, ahogy olvassa. Ahogy olvassa a szobrokat és festményeket külön-külön, a regényt külön, és ahogy olvassa a regényt és a műtárgyakat együtt. Én a szándékainkról beszélhetek fotó: Horváth Gábor

SZEKÓ GÁBOR:

örülünk, ha repül. A Villa Negra Egyesületet és a hétköz-

70

– többes számban, mert bár a szobrok és a festmények korábban készültek, tehát eredetileg nem tudnak erről a kötetről, viszont úgy alakultak a dolgok, hogy végül tudniuk kellett egymásról. Szóval kapcsolatot akartunk, de nem direkt, hanem asszociatív kapcsolatot. 20 16

február–március

A Gutenberg-galaxis hagyománya szerint a képek illusztrálják az írást, tehát a szöveg uralkodik, a kép pedig alárendelt. Most a képzőművészek adtak nekem megbízást, tehát már az alaphelyzet fordított volt, én lettem volna az illusztrátor, azonban az alkotók világa heterogén, tehát nem tudtam volna egységes szöveget produkálni, így elhatároztuk, hogy uralatlanságra törekszünk, szóval olyasmire, ahol vizualitás és

Mindenesetre a regény megáll magában is – lesz is önálló kiadása. Ahogy a szobrok és a festmények is önmagukban állnak.

fotó: Horváth Gábor

irodalom kollaborál egymással.

Ugyanakkor ezek a festők és szobrászok a szó szoros értelmében

ezzel a megbízással kaptam egy lökést az enyémhez, és ezért

LUK ÁCS IST VÁN:

is együtt dolgoznak, hiszen nyaranta heteket töltenek

hálás vagyok a Villa Negrának. Lehet, hogy nem is lett volna

Vánkos (részlet), 2013, carrarai márvány, 8x48x32 cm

együtt a zalaszentgróti alkotóházukban, és ott nemcsak

beilleszthető az ötletem, csak elkezdtem komolyan venni a

festenek és faragnak, hanem beszélnek is egymással,

beilleszthetőségét, ezért az szépen hozzásimult az adottsá-

tehát akár akarják, akár nem, gondolom, a műveik is

gokhoz. Mindenesetre valahogy biztosan társult a művekkel,

hatnak egymásra. Ahogy rám is hatottak, hiszen jó

mert amikor az alkotók elolvasták a regényt, nem kergettek el

sokat nézegettem őket.

vele. Voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy megrökönyödtek, de nem dobtak ki. Összegezve: az alkotások leginkább az elején

Volt, amikor elbizonytalanodtál? Amikor a tér és időbeli biztonság szertefoszlott, amikor hirtelen nem volt mibe kapaszkodni, vagy az alkotások keltette asszociációk mindig kisegítettek abban, hogy eggyel tovább tudj lépni?

hatottak rám, írás közben pedig már a mese vitte magát. Számoltál írás közben a befogadóval? Alakította a szöveget annak tudata, hogy az olvasód egyszerre fogad majd be vizuális felületeket és egy regényt?

H . V. : A képzelgéseinkbe kapaszkodunk, és akkor

H . V. : Írásban válaszolok a kérdéseidre, így sajnos van időm javít-

bizonytalanodunk el, amikor nem hisszük el őket. Ennél

gatni. Itt most írtam, aztán kitöröltem egy hosszú és okos előadást

rosszabb, ha csak bennük hiszünk. Bizonytalanságra

arról, hogy a modernitás előtt természetes volt, hogy az író az olva-

nem emlékszem, csak problémára. Előbb nézegettem a

sónak dolgozik, és emiatt nem vált kétségessé a mű minősége, mert

szobrokat és a festményeket meg a grafikákat, és kialakult

az alkotó egyetemes elvekre figyelt. Akkor mégis röviden. A zseni

bennem valami benyomás olyasmiről, ami összeköti az

csak mítosz, a művészet nem szent, modernitás (maiság) szétfosz-

alkotókat. Különböző stílusú és eszköztárú képzőművé-

lott. Az ment meg bennünket, ha újra felfedezzük az olvasót.

szekről van szó más-más világlátással és mentalitással, mégis kialakult bennem valami homályos körvonalú tabló arról, ami társítja őket: a mitikus-transzcendens érdeklődés. Lehet, hogy nem is ilyenek ők, csak a magam hajlamait vetítem bele ebbe, mert engem érdekel a határátlépés, a mítoszok, az idő és a világok közötti mozgás, érdekel a giccs, a póz és a szent művészet problémája. Vagy lehet, hogy nemcsak ők ilyenek, hanem általában minden művészetet az idő és az átlépés érdekel. Meg a kezdet, a tudat, a túlvilágok, szóval ilyen tök egyszerű és könnyen megoldható dolgok.

A befogadó kifejezés egyirányúságra utal, úgyhogy találjunk ki mást: olvasó, megrendelő, közönség, felhasználó, félreértő, visszaélő, merénylő, aberrátor. Számoltam ezekkel az emberekkel; úgy számoltam, hogy a Gonosz születésének története sokukat érdekli, és hogy sokan akarják az „itt és most”-ból való menekülésre használni az olvasással kombinált képnézegetést. Gondoltam, a folytatás, az Ördög megtérése végképp érdekli majd őket. Mi lesz velünk, ha egy újabb túlvilági kataklizma ráébreszti, hogy nem akar vesztes maradni? Vagy ha simán csak meggondolja magát? Hogyan alakul át az emberi világ? Hogyan függ össze ez a régi mese, ez a jelkép a saját hétköznapi öndestrukciónkkal? Az intézményekkel és

Mindenesetre rájöttem, hogy a művek világa

a hatalommal? Ez érzékeny filozófiai, lélektani kérdéskör; az érzé-

illeszthető egy régi ötletemhez – sok ötletünk

kenység azon mérhető, hogy az egyház többnyire elégette azokat,

van, de csak keveset tudunk megcsinálni –, én

akik felvillantották ennek a lehetőségét.

71

20 16

február–március

Éppígy érdekes minden megoldás, ami az agyunk működését modellezi – az álom, az ébrenlét és a képzelgés határainak bizonytalansága, a vonalszerű cselekmény önmagába hajlása. Ha a képeket sikerült a cinkosommá tenni ezekhez, akkor jól számoltam a közönséggel.

fotó: Horváth Gábor

A Möbion ugyanabból indul ki, mint amire utal, mintegy körkörös mozgást végezve, vagy ez lehetetlen?

H . V. : Nem lehetetlen. A cím a Möbius-szalagra, tehát a végtelenre utal. Vagy a ciklikusságra. Mégsem úgy végződik, ahogy kezdődött. Remélem. Az előrehaladó történet megmutathatja, hogy az egymásutániság csak emberi találmány. Számomra ennek a regénynek a szövegtere némileg olyan, mint egy gyógyuló seb, amely csak utal a fájdalomra vagy annak emlékére, de sohasem egyenlíthető ki azzal. Kiegyenlíthető, fuzionálható kép és szöveg, vagy csakis a kísérletben tetten érhető aktus, a kísérletre irányuló akarat marad?

H . V. : Biztosan valahol az „akarat marad” és a kiegyenlítés között billegünk. Látvány és beszéd nem egyenlő. Vagy tekintsük a beszédet és a képeket az illúzióinknak, amelyek más, hasonlóan képtelen ötleteinkre utalnak, és akkor már szinte egyenlőek.

fotó: Horváth Gábor

Igazából ilyen komoly dolgok nekem eszembe sem jutottak, eltartott egy darabig, mire felfogtam, hogy mi a kérdésed. Engem az érdekelt, hogy érthetően leírjam a Sátán megtérésének történetét anélkül, hogy leírnám a Sátán nevét. Van, aki szerint sikerült, és van, aki szerint nem sikerült tökéletesen; néhol zsúfolt a szöveg, túl sűrűn kavarognak a hősök és az akciók. Ebből az a tanulság, hogy ami a szerző számára természetes és érthető, az gondot okozhat az olvasónak – az olvasás nem úgy megy, ahogy azt mi írás közben elképzeljük. Szerinted nyelvi úton képesek vagyunk megfejteni a képek mögött rejtőzködő világot?

H . V. : Szerintem jobb, ha nem megfejteni akarjuk, hanem örülünk annak a világnak, és hagyjuk, hogy hasson ránk. Persze szórakozhatunk különféle megfejtésekkel – ezt szélsőséges esetben művészettudománynak hívjuk –, de a legjobb, ha ez játék marad, ha fenntartjuk a magunk számára hasznos félreértések lehetőségét, szóval ha használjuk a művészetet. És ha tisztában vagyunk vele, hogy annyi megfejtés lehet, ahány ember, hogy egymással ellentétes megfejtések is érvényesek, és hogy minél több a megfejtés, annál jobb. Ez éppúgy áll egy szalonnázó juhász nippre, ahogy egy Joyce-regényre, egy olcsó krimire vagy egy Malevics-festményre, egy egyházi szertartásra, bírósági tárgyalásra, munkahelyi értekezletre, kivégzésre vagy szeretkezésre, focimeccsre, békeszerződésre vagy tengeri csatára. Tehát igen, képesek vagyunk megfejteni egy kép vagy egy mondat világát. Addig jó, amíg a megfejtést nem hisszük egye-

fotó: Horváth Gábor

dülinek és véglegesnek.

72

I F J . H I D I E N D R E : Orrszarvú, 2013, tardosi mészkő, 35x85x35 cm M E S Z L É N Y I - M O L N Á R J Á N O S : Hempergő, 2006, verde guatemala szerpentin, 30x40x25 cm

J Ó Z S A P Á L : Szárnyas torzó II., 2010, tardosi mészkő, 115x85x45 cm 20 16

február–március

Körkérdés

Körkérdés A 2015-ös év képzőművészeti eseményeinek ér tékelése Szerkesztette: M U L A D I B R I G I T T A

Idén is megkérdeztük kollégáinkat – művészettörté-

aligha kérdőjelezhető meg; különösen a harmadik szint minimalista

nészeket, esztétákat, kurátorokat, képzőművészeket,

és gesztusfestészeti munkákra koncentráló, színbeli és felületi saját-

írókat – arról, hogy hogyan értékelik az elmúlt év képző-

ságok alapján elrendezett anyaga volt rám nagy hatással.

művészeti eseményeit.

A legelementárisabb erejű kiállítási élményt mégis a 90-es

Melyik 2015-ös kiállítást/fesztivált/eseményt/ kezdeményezést találja a legkiemelkedőbbnek, a legjobbnak, és miért?

évek elejétől Magyarországon élő, japán származású festőmű-

Melyik kiállítást/fesztivált/eseményt/kezdeményezést találja a legproblematikusabbnak, legrosszabbnak, és miért?

anyagnak a Kiscelli Múzeum hatalmas templomterénél ideáli-

ÁFRA JÁNOS

vész, Fukui Yusuke Tesla című tárlatának köszönhetem. Keresve sem találhattak volna ennek a különleges, delejező erejű sabb környezetet. A technológiai mechanizmusok esztétikája és a technikának való alárendeltség veszélyei egyszerre váltak érzékletessé itt. A 2011-es fukusimai atomkatasztrófa hatására

(író, költő, kritikus)

született képek sokszor két kézzel, párhuzamos, ellenirányú Szeretem, ha egy tárlat képes kimozdítani a prekoncepcióimból. A túlélő árnyéka című MNG-s El Kazovszkij-tárlat nagyívűsége, gondos installálása, didaktikus átgondoltsága felhívta a figyelmemet egy olyan életmű érdekességeire, amelynek addig nem tulajdonítottam különösebb

mozgásokkal létrehívott vonalrendszerekből álltak, a részben szimmetrikus felületek a Tesla-tekercsek által keltett villámokra emlékeztető erőtereket idézték meg. A nagyerejű képcsoport kisebb darabjai erős kontrasztokra épültek: fekete lapokon tűntek fel a fehér krétavonalak.

jelentőséget. A MODEM Antal–Lusztig-gyűjteményből A helyenként a látogatók fölé magasodó monumentális fest-

ugyan – ami a tárlat címe által is reflektált intézményi

ményeken pedig izgalmas struktúrákká álltak össze a kék és

helyzettel magyarázható –, de szakmai igényessége

szürke árnyalatokat használó, nonfiguratív hatású foltok és

fotó: Péter Bence

válogató, Újratervezés című kiállítása túl hosszúra nyúlt

73

20 16

február–március

F U K U I Y U S U K E Tesla című tárlata a Kiscelli Múzeumban

vonalhálók. Nem láttam még

nem szabadna ennyire semmitmondó, eklektikus, hanyag módon

ennyire szép szintézisét a nyugati

elrendezett tárlatoknak teret kapnia ilyen adottságú kiállítóhelyeken.

konceptualizmusból eredeztethető

Mert ha ez megtörténik, az csak visszaigazolja a szakma képviselőinek

gondolatiságnak és a japán kalli-

félelmeit, hogy itt már tényleg mindegy a minőség, az ideológiának

gráfia hagyományából megörökölt

alárendelt installálás pedig szép dolgokat is képes tönkrevágni, s ez

vonalcentrikus formanyelvnek.

adott esetben önmaga paródiájába fordíthat át egy kiállítást.

A Műcsarnok Schöffer-kiállításának

CSÉKA GYÖRGY

szomszédságában bemutatott Vörösváry Ákos- és Csertő Lajos-tárlatok zavarba ejtő befogadói szituációba kényszerítettek. Bármennyire is igyekeztem az MMA által preferált művészetszemléletről leválasztani, majd értékelni mindazt, amit láttam, képtelenség F U K U I Y U S U K E : Tesla

volt. Próbáltam paródiaként tekinteni az anyagra, de önreflexiónak nyoma sem volt. Ahhoz túl zavaros, életlen és átgondolt koncepció nélküli volt az installálás. Az

(esztéta, kritikus)

Számomra két kimagasló eseménye volt a 2015-ös évnek, mivel igen különböző jellegű események, nem összemérhetőek, így két helyezettem lenne az egyetlen helyre. Az egyik az OFF Biennále, ami egyfajta mérföldkő a magyarországi művészeti rendezvények piacán: először jött létre nem állami pénzből egy független, nemzetközi résztvevőket is bevonó, friss, aktuális és gazdag biennále, amelynek fontosságát az is adja, hogy egy olyan művészetet is megpróbált artikulálni, ami nem egy időtlen, esztétikai szférában lebeg, hanem ami ezer szállal kötődik aktuális politikai pozíciókhoz.

egy dolog, ha egy kiállításról hiányzik az invencionalitás

A másik rendezvény A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-

– mellesleg egyes tárgyak kifejezetten érdekesek voltak,

élet/mű című kiállítás, ami egyértelműen nemcsak az éves

csak épp belekeveredtek a giccserdőbe –, de sokkal súlyo-

hazai kínálatból magaslik ki, hanem nemzetközi szinten is

sabb problémák is látványossá váltak: a néprajzi, nemzeti

összemérhető bármilyen tárlattal. Az egyébként páratlan

és keresztény jelképeket megalomániába burkolva

súlyú, jelentőségű életmű újraolvasása, prezentálása, tálalása

kisajátító tétnélküliség. Ha a talált tárgyak újrakontex-

abszolút példaértékűnek, átgondoltnak, mélynek és mégis

tualizálásában gondolkodó Vörösváry Ákos kéttucatnyi

közönségbarátnak nevezhető.

– Szűz Máriát vagy Jézust ábrázoló – szentképet kereszt alakba rendez, ráadásul kiemelt helyen, a Műcsarnok apszisában, az engem inkább elkeserít, mint gondolkodóba ejt, ettől szájbarágósabban már nem is lehetne fogalmazni. Vagy mégis? Pick szalámis zacskó kokárdával? Kéttucatnyi – külön-külön értékes etnográfiai értéket képviselő – kelengyés láda halomba pakolva? Köcsögök meg boroskannák százszámra a polcokon? Egyszerűen

Az év leggyengébb kiállítása a LUMÚ Fényképezte Zsigmond Vilmos című tárlata volt. Tisztában vagyok az alkotó filmtörténeti jelentőségével, ám fotográfiai kvalitásai a középszerűnél is alacsonyabbak. A tárlat kábító méretben, luxuskiadásban prezentált egy vagy tökéletesen epigon (fiatalkori művek), vagy teljesen jelentéktelen, olykor bosszantóan amatőr, műkedvelő fotográfiai „életművet”.

EL KAZOVSZKIJ:

HUNGART © 2016

Hegyek szirénekkel, olaj, farost, 59x79 cm

74

20 16

február–március

HUNGART © 2016

FEHÉR DÁVID

(művészettörténész)

Kevés kétségem van afelől, hogy 2015 legfontosabb művészeti rendezvénye Magyarországon az OFF-Biennále Budapest volt, így ha egyetlen eseményt nevezhetek meg a tavalyi évből, akkor mindenképp ez lenne az. Ugyan számos probléma és dilemma felvethető az OFF-fal kapcsolatban (ahogy erre korábban egy másik körkérdésben magam is kitértem), mégis sikerült a szervezőknek egy olyan közeget teremteniük (emlékezetes kiállításokkal, meghívott külföldi szereplőkkel és vendégekkel), amely egy-egy pillanatra feledtetni tudta az egyre provinciálisabbá váló budapesti légkör visszásságait.

Műcsarnok Nemzeti Szalon kiállítása, amelyekről már jóval korábban

BORSOS LŐRINC:

is tudni lehetett, hogy a részvétel és/vagy a távolmaradás úgy hoz

Mozdíthatatlan ország, 2010, installáció

kényszerhelyzetbe művészeket, és úgy kezeli a szereplésüket politikai állásfoglalásként, hogy ez sokak akaratától független. Ezt támasztották alá a közösségi oldalakon a művészek között folyó, olykor személyeskedésig is fajuló viták, és ennek megfelelően alakult a két esemény kritikai reflexiója, amely mintha nem is tudott volna eltekinteni a programokra nehezedő politikai tehertől. A túlpolitizáltság és az a tény, hogy egyes alkotók nem ott szerepeltek, ahol „a helyük lett volna”, meglehetősen nehéz helyzetbe hozta azokat, akiknek művészeti, esztétikai szempontból kellett volna értékelniük a programokat. Ahogy az alapító, Somogyi Hajnalka nyilatkozott, „az első OFF-ot elvitte a saját létrejöttének sztorija” és ugyanez áll a Szalonra is, amely forma-

Ezúttal nem szeretnék egyetlen kiállítást sem negatív

ilag még csak meg sem felelt a szalonkiállítások rendjének (hiszen

példaként kiemelni, viszont általános negatívumként

egyetlen kurátor válogatta az anyagot). Ha minden igaz, legközelebb

említeném, hogy egyre kevesebb olyan – nemzet-

nem találkozik a két esemény, talán akkor lesz mód az értelmükkel,

közi kontextusban is releváns – kiállítás látható

lényegükkel foglalkozni.

Magyarországon, amely pozitív értelemben kiemelhető lenne. Ez a tény sokat elárul az egyre rezignáltabb és beletörődőbb közeg és az egyre rosszabb állapotban

GRÉCZI EMŐKE

(a MúzeumCafé főszerkesztője)

A Capa-beli Jelentés és az időkeretbe éppen hogy beleférő El Kazovszkij-kiállítás besorolása a legjobbak közé szinte evidens, mégis (vagy talán éppen ezért) a Privát nacionalizmus című kiállítást választom, mert annyira

HUNGART © 2016

lévő művészeti intézményrendszer általános helyzetéről.

GYŐRFFY LÁSZLÓ

(képzőművész)

okos, finom, stílusos, tanulságos, nyitott és európai

A Lengyel Intézet Platán Galériájának amúgy is megbízható prog-

volt, amennyire sok egyéb budapesti fesztivál és vásár

ramjai közül kiemelném Aleksandra Urban és Horror Pista Crowd

lehetne – vagy szeretne lenni. Példaértékű volt a két

Pleasers című kiállítását, amely sajnálatosan reflektálatlan maradt

helyszín (a Fővárosi Képtár és a Budapest Galéria Lajos

a hazai művészeti sajtóban. Horror már jól ismert pszeudo-infan-

utcai kiállítóhelye) összekapcsolása, a rétegérdeklődésre

tilis táblaképei és diorámái a „lengyel-magyar betegség” (Nemes

számot tartó kiállítás kreatív marketingje, a figyelem

Z. Márió) jegyében jól illeszkedtek Urban kísértetiesbe forduló

folyamatos fenntartása, ami ma már elengedhetetlen,

meséihez: a fiatal wroclawi festőművész friss és ropogós gótikus

ha valaki tényleg hatni akar a közönségre. A problé-

pop univerzuma több figyelmet érdemelt volna, akár már olyan

mafelvetés aktualitása, a kurátori munka precizitása, az

nemzetközi karriert befutott harmincas művészek tükrében, mint

ismert művek itthon még nem látott ismeretlenekkel

Jakub Julian Ziolkowski.

való összekapcsolása többször átélhető és minden alkalommal újragondolható élményt kínált.

Számomra a regionális együttműködésekben (ezen belül pl. a visegrádi konstrukcióban) való hálózatos gondolkodás egyébként

Rossznak semmiképpen, viszont problematikusnak

is járható stratégiának tűnik a magyar művészek nemzetközi

találom az április végi időszakot, amikor szinte egyszerre

vérkeringésbe történő bekapcsolására, ám feltűnő az a figyelem-

indult az OFF Biennále rendezvénysorozata és nyílt meg a 75

20 16

február–március

OFF-Biennále,

DAN PERJOVSCHI: The OFF Drawing, 2015

hiány – és ezzel áttérnék a negatívumként jelentkező hiányzó reflexiókra, ami ugyan nemcsak a 2015-ös évre jellemző, hanem általános probléma – és amely általában az ismeretlenebb külföldi nevek hazai bemutatóit kíséri a szakma részéről.

MUL ADI BR I G I T TA

(művészettörténész)

A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű számomra nemcsak az elmúlt év, hanem az évtized kiállítása volt, ami így 2016-ra átnyúlva minden mást lemosott volna a pályáról, ha ezzel a kérdéssel nem jutott volna eszembe a fény éve. Így három kiállítást említenék meg. El Kazovszkij életműkiállításán a szakmai tudáson és a szellemi energiákon túl (nehéz ezt egy szakmai közegben kimondani, de) valóságos érzelmekkel is megteltek a termek. A kurátorok, Rényi András, Jerger Krisztina és Százados László mindhárman szinte baráti kapcsolatban álltak a művésszel. zetések, előadások, könyvbemutatók szereplői, például Alföldi Róbert, Horváth Károly, Szilágyi Ákos amolyan A L E K S A N D R A U R B A N és HORROR PIS TA

misztériumjátékot adtak elő személyes élményeikről, El

Crowd Pleasers

Kazovszkij személyiségétől erősen érintettként színezve

HUNGART © 2016

Több alkalommal is meghallgattam, ahogy a tárlatve-

mondandójukat és a közönségnek a tárlatban töltött

Éve számos magyar alkotót helyezett tágabb összefüggésrend-

estéit. A siker titka természetesen a művész munkás-

szerbe, és hívta fel rájuk a figyelmet, míg másokat, mint Szvet Tamást

ságában rejlik, de a merész színek, a mozgalmas, bátor,

Mélycsarnoki Fényidézés című kiállításával emelt ki a sokaságból.

dinamikus rendezés sokat hozzátett mindehhez. A fény évében ismerhettük meg Orosz Márton művészettörténész A második helyre nekem a fény évében rendezett két kiál-

kiterjedt fényművészeti kutatásait is, aki az egri Kepes Intézetben

lítás került: az első, a Több fény! az Új Budapest Galériában

rendezte meg Fény(ny)elvek című kiállítását egy széles körű nemzet-

Paksi Endre Lehel kurátor koncepciója alapján valósult

közi fényművészeti anyagból.

meg. Hatalmas energiával teremtett szinte egy új kategóB O LYG Ó B Á L I N T: Crystallized, 2013, alumínium, akril, lézer, elektronika

riát a kiállítások között, s az volt az érzésem, mintha ennek

Az év csalódása is sajnos ehhez a remek tárlathoz kapcsolódott,

nyomán jött volna létre egymás után több remek tárlat

amiből kiderült, hogy a kultúratámogatás gyengeségei mennyire

is. Persze ez csak látszat, de tény, hogy A Fény Nemzetközi

rányomják a bélyegüket az egyéni és az intézményi produkciókra. A Kepes Intézet szűkös lehetőségei nem engedték meg a megfelelő reklámozást, az igényes bemutató így szinte nézők és visszhang nélkül került lebontásra. Nemcsak a katalógus hiánya volt fájó, de a honlapon sem volt megfelelő információ, és a helyszínen sem találtam a kiállításhoz tartozó szöveges dokumentációt.

NAGY GÁBOR GYÖRGY

(képzőművész)

Egy olyan alkotótelepet emelnék ki, amiről kevesen tudnak, bár igen régen működik a horvátországi Krapanj szigetén. Remélem ír majd valaki részletesen is az itt készült munkákról, én viszont egy bizonyos itt készült munkát emelnék ki: Koronczi Endre csíkos nejlonzacskókból emelt „tutajának” prototípusát évekkel ezelőtt láttam egy videón, amit az alkotó a Facebookon osztott meg, és ahol a főszereplő a „minitornádóban” keringő, elszabadult nejlonzacskó volt. Aztán 2015 januárjában az Inda Galériában állította ki Koronczi a Ploubuter Park soron következő darabját. Itt már nemcsak egy nagyszabású installációt láthattunk, hanem az alapötlet reinkarnációi világító dobozokban elhelyezett akciófotók formájában is elemi erővel fejlődtek tovább. A csúcs viszont a „krapanji tutaj” volt, ahol a négy elemből legalább három találkozik. 76

20 16

február–március

fotó: Koronczi Endre

Látva, ahogy a lebukó nap átvilágítja a vízen egyensú-

aligha szerepeltek még együtt. Mindez együtt izgalmas képet

KORONCZI ENDRE:

lyozó, szél dagasztotta zacskótutajt, olyan érzésem van,

rajzolt a 20. századi magyar művészet egyik utolsó nagy mesteréről

mintha újraéledtek volna az egykor az Adriát szántó

– a festőről és a pedagógusról egyaránt.

Ploubuter Park, 2015, OpenAir installáció, Krapanj (Horvátország) közelében

csíkos vitorlás gályák, az egészet pedig az ötödik elem, a hatalmas szeretet keltette volna életre… Menő munka!

Az év egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye volt a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum pop art kiállítása,

Továbbra is érthetetlen történet számomra a

hiszen a Ludwig goes Pop című tárlatot korábban olyan rangos

Dunakorzóra kihelyezett Roskovics Ignác zsánerfes-

intézményekben mutatták be, mint a kölni, majd a bécsi Ludwig

tőről készült szobor, amit ajándékba kapott Ungvártól

Múzeum. Az aacheni gyűjtő, Peter Ludwig és felesége, Irene a

az önkormányzat. A „bácsi” soha nem festett itt. De

bécsi tárlat tanúsága szerint a világ egyik legfontosabb gyűjtemé-

mindegy is. Sokat gondolkodtam, hogy könnyed eltávo-

nyét építette fel a témában – izgalmas vállalkozás lett volna ezt

lítás helyett hogyan lehetne a helyzetet „megmenteni”

a budapesti közönséggel is tudatosítani. Hogy ez nem sikerült,

– befesteni Van Gogh-os színekkel, vagy mögé, mellé,

annak alapvetően az az oka, hogy a tárlat nem a pop artnak a

elé bronzból érdeklődő, fotózkodó turistákat tenni.

kollekcióban meglévő értékeire koncentrált elsősorban, hanem

Remélem ezzel a bejegyzéssel mindenki fantáziája

arra, hogy a gyűjteménnyel semmilyen kapcsolatban nem lévő

beindul kicsit, mert ami most ott áll, az nagyon nem jó.

kelet-európai művek bemutatásával, egy úgynevezett East Side

P. S Z A B Ó E R N Ő

Storyval toldja meg a kínálatot. A kevesebb néha több – érde-

(művészettörténész)

A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum Barcsay Jenő, a művész, a tanár című kiállítása akár az év meglepetéstárlata is lehetett volna, ha az utóbbi évek vásárhelyi történései nem sugallták volna már korábban is, hogy kiemelkedő jelentőségű bemutatókat nemcsak fővárosi múzeumoktól, kiállítóhelyektől várhatunk. A kiállítás jelentőségét nem egyszerűen az adta, hogy a több mint háromszáz mű bemutatásával sikerült a több mint hat évtizedes pálya legkülönbözőbb aspektusait megmutatni, hanem az, hogy a kurátor, Szabó Noémi elég bátor volt ahhoz, hogy addig kevésbé értékelt periódusok fontosságát hangsúlyozza, a 30-as évek Szentendre környéki táj inspirálta kompozíciói közül jó néhány olyan művet bemutatva, amelyek évtizedek óta nem szerepeltek kiállításon. Lappangó műveket kutatott fel, s az anatómia közismert lapjai mellett olyanok is közönség elé kerültek, amelyek így, ilyen teljességben

77

20 16

február–március

KEMÉNY GYÖRGY: Gyerekkori önarckép, 1968, farostlemez, vegyes technika, assemblage, 140x100x8 cm

fotó: Berényi Zsuzsa

Kiállítási enteriőr az

E L K A Z O V S Z K I J -kiállításról

mesebb lett volna az eredeti történetnél, Ludwigék és

szelleme, mely minden kortárs kiállítást levet magáról. A Vigadó

a pop kapcsolatánál maradni. De ha már így történt,

Galéria, „a magyar művészet felkent temploma” (idézet F. Gy.-

semmiképpen nem ártott volna látogatóbarát módon

től) alkalmatlan a mai magyar művészet bemutatására. A rideg,

prezentálni a műveket: az egyes alkotásoktól távol

hodályszerű emeleti termek, a falak osztottsága, a beépíthetet-

elhelyezett képcéduláknak „köszönhetően” olykor még

lenség, a steril eklektikus építészeti tér még egy Lossonczy- vagy

a munkák azonosítása is megoldhatatlan feladat elé

akár egy Picasso-kiállítást is megölne, hát még egy organikus,

állította a látogatót.

anyagban, földben, növényben gondolkodó installációs művészt,

SINKÓ IST VÁN

(képzőművész, művészeti író)

mint ami Samu Géza volt. Minden megadatott (?) a szobrászt bemutatására, csak nem szerepelt a közeg, az anyag, a „rögva-

A 2015-ös év számomra a nagy kulturális intézmények

lóság”, mely ezeket a szobrokat sámáni erővel hatja át. Kisebb-

reprezentációjáról szólt, hisz elsősorban az év végéhez

nagyobb plasztikák, egy-két monumentálisabb darab, címek, egy

közeledve – a Műcsarnok, a Magyar Nemzeti Galéria,

igényes katalógus. Ennyi. Aki ebből kívánná megismerni a 70-es,

a Ludwig Múzeum is – ütős nevekkel, reprezentatív

80-as évek organikus forradalmárát, a magával, az anyaggal és

emlékkiállításokkal vagy épp összefoglaló tárlatokkal

közeggel egyaránt viaskodó Samu Gézát, az másutt keresse őt.

jelentkezett. Közülük kettőt vártam különös érdeklő-

A tájban, a velemi művésztelepen, Nagyatádon, a Stúdió régi,

déssel a személyes érintettség okán. Mindkét alkotót

Rottenbiller utcai termeinek füstjében. Ma is ott van.

ugyanis barátomként és nagyszerű kollégaként tiszteltem életükben, s sok közös beszélgetés, kiállítás fűzött hozzájuk: fiatalságom meghatározó alakja volt Samu Géza, és stúdiós életem kezdetétől fontos kollégája El Kazovszkij. Így talán nem csoda, ha az emlékük előtt tisztelgő tárlatok várakozással töltöttek el. Mindkét kiállítás életműkiállításként jelezte magát, s bár Samu Géza anyagának összeállításához már a művek megtalálása, begyűjtése sem ment könnyen, várható volt, hogy nagyszabású felidézése lesz a magyar művészet e kiemelkedő alakjának. Nem lett az. A tárlaton barangolva (magam voltam a Vigadó Galéria termeiben) az foglalkoztatott, miért ez a kudarc, hisz a művek jók, az alkotások nagy része összegyűlt, mégis, bár Samu Géza szobrait – s két-három installációjának rekonstrukcióját – láttam, ő maga nem volt jelen. A spirituális „Én” eltűnt. Eltüntette a genius loci, a hely

78

El Kazovszkij viszont váratlanul beköltözött a Várba. Az ő kiállításnak sikere nem az alkotó extrémnek tartható személyiségéből, az erre épülő bulvárszerű megközelítésekből fakad, hanem abból a kurátori és anyagi áldozatosságból, amivel a személyiséghez s nem a művekhez nyúlva létrejött egy valós apoteózis. Egy olyan alkotó „megdicsőülése”, aki fontos volt mint gondolkodó, érző szellem, izgalmas volt mint képben, térben, színpadban, installációban egyként alkotó művész, s mint többlaki ember, különös személyiségű lenyomata korunknak. A kiállítás egyetlen El Kazovszij-képpé, művé összeállva valós, nem idealizált – bár talán kicsit túlságosan megemelt – képet adott e bonyolult személyiség alkotói területeiről. Nem volt nyoma kronológiának, még a képegyüttesek sem csupán mű- vagy témacentrikus módon jelentek meg. Egyszerűen felmutatták a teljes El Kazovszij-oeuvret egy sajátos, de tőle nem idegen optikán át. Vele találkoztam, minden egyes ottjártamkor. Jót beszélgettünk filmekről, színházról, meg arról, hogy a lelke hová utazik.

20 16

február–március

érzéki bemutatásának). A Capa Központ tárlatán viszont Mucsi Emese háttérbe húzódó kurátori munkája dialogikus, szép térfelületeket eredményezett, és ami fontosabb: a művészek – Esterházy Marcell, Forgács Péter, Gerhes Gábor – a hatalom és az egyén viszonyának ma is aktuális problémáit esztétikailag érvényes módon, katartikus erővel tudták megfogalmazni. A Műcsarnok kiállításpolitikáját látom a legproblematikusabbnak, hiszen immár több mint egy évszázados koncepciója szerint kortárs képzőművészeti teljesítményeket kellene bemutatnia. A 2015-ös tárlatok azonban azt bizonyítják, hogy ennek az identitásnak az intézmény többé nem kíván megfelelni. Képzőművészeti, építészeti, iparművészeti, néprajzi érdekeltségű kiállításokat tekinthettünk meg olyan, mára már klasszikussá vált alkotóktól, mint amilyen Zala György, Jože Plečnik, Schickedanz Albert, Aquila János vagy a fotó: Berényi Zsuzsa

csak két évtizede elhunyt, de a modernizmus örökségét képviselő

SZÉPLAK Y GERDA

(esztéta, EKF Vizuális Művészeti

Nicolas Schöffer. Sajnálatosnak tartom, hogy a kortárs, progresszív képzőművészet Magyarországon elveszítette az egyik legjelentősebb bemutatkozási helyét.

TO P O R T ÜNDE

Részlet a Jelentés című kiállításból, G E R H E S G Á B O R munkája

(művészettörténész, az Artmagazin

főszerkesztője)

Intézet docense) A legjelentősebb képzőművészeti eseménynek a Csontváry-tárlatot tartom, ám elfogultságomra hivatkozva valami mást emelnék ki. Mégpedig az elmúlt év legizgalmasabb kortárs képzőművészeti projektjét,

Nekem az OFF Biennále a tavalyi év leginkább nagyra becsült kezdeményezése, és pont amiatt, mert példát mutatott a függetlenedésre és arra is, hogy létezhet szakmai összefogás, illetve meg tudta mutatni, hogy van támogató közeg.

a Jelentés című kiállítást. Ambíciózus vállalkozás volt

De az is az OFF-hoz kapcsolódik, amit a legnagyobb problémának

a Ludwig Múzeum pop art-kiállítása, vagy a Magyar

látok: a kommunikációképtelenséget a szakmán kívüli világgal.

Nemzeti Galéria El Kazovszkij-tárlata is, azonban a

Bizonyos helyzetekben, pont ha a szélesebb közönség megnyerése

rendezést mindkét esetben problematikussá tette a

a tét, meg lehetne próbálni mások fejével gondolkodni, és olyan

látványt piedesztálra emelő installálás (előbbi valami-

nyelven beszélni és írni, ami nem riasztja el az egyébként érdek-

fajta „lakberendezői stílust” alkalmazott az így gyakorta

lődő laikusokat. De a kritikám nem csak a nyelvezetre vonatkozik:

nézhetetlenné tett képek felaggatásakor; utóbbi aláren-

szerintem a válogatás is lehetne lelazultabb, nyitottabb a más

delte az egyes mű autonómiáját az alkotói személyiség

szemléletű művek, eseménytervek iránt. PAC SIK A RUD OLF:

fotó: Eln Ferenc, Hungart © 2016

Illetékesség, 2015 (installáció a 1053 Budapest, Henszlmann Imre utca 5. számú ház udvarán)

79

20 16

február–március

Olvasó

Folytatása következik H U N G A R T m ű v é s z e t i k i s m o n o g r á f i á k 2 7–3 0 D. UDVARDY ILDIKÓ

A HUNGART-kismonográfiák sora a budapesti Art

nyílt lehetőség. A sorozat elsődleges célja, hogy segítsen a kortárs

Marketen bemutatott legújabb négy kötettel tovább

művészek életpályájának megismertetésében itthon és a nemzet-

gazdagodott, s 2015-ben elérkezett a harmincadik

közi színtéren egyaránt, ezzel lehetőséget teremtve számukra, hogy

kötetéig. A sorozat gondozói, szerkesztője és szerzői

a rövid ideig látható kiállítások mellett maradandó dokumentáció

méltán lehetnek rá büszkék, hogy részesei lehetnek

készüljön munkásságukról. Ezt a célt jól szolgálja a kiadványok

a kortárs magyar művészet hiánypótló feldolgozását

felépítése is. A bevezető tanulmányt a művészek életrajza, kiállítá-

nyújtó monográfiák munkálatainak. A 2009-óta évente

saik jegyzéke és bibliográfia követi, s külön egységben találhatók

3–5 új kötettel jelentkező sorozat a magyar képző-,

az alkotásokról készült igényes reprodukciók. A szövegek természe-

ipar és fotóművészek legjavának bemutatását tűzte ki

tesen mind magyarul, mind angolul olvashatók. A legújabb négy

célul. Felesleges hangsúlyoznunk a feladat nehéz voltát,

kötet szerzői közül Bódi Kinga fiatal művészettörténész és Lóska

hiszen rengeteg kitűnő, önálló bemutatásra érdemes

Lajos művészettörténész elsőkötetes a sorozatban. Szeifert Judit

művészünk van, de a kiadványokhoz rendelkezésre

művészettörténész, a sorozat szerkesztője immár négy (Dréher

álló pénzügyi keret nem teszi lehetővé valamennyiük

János, Szemadám György, Szurcsik József ), Wehner Tibor művé-

munkásságának feldolgozását.

szettörténész pedig hat (Zsemlye Ildikó, Szabó Tamás, T. Doromby

A válogatáskor kezdetben a HUNGART-ösztöndíjat

Mária, M. Novák András, Haraszty István) kötet szerzője.

elnyert alkotókra esett a választás – különös tekintettel

Bódi Kinga Valóságszemléletek Fehér László festészetében címmel

azokra, akikről még nem jelent meg monográfia –,

írt tanulmányának bevezető része a realizmus fogalmának sokféle

majd a feltételek változása és az ösztöndíjak megszű-

változatát elemzi mint egyfajta kulcsszót Fehér László (1953) művé-

nése után a művészek szélesebb körének bevonására

szetének megközelítéséhez. Írását öt részre tagolja, melyekben nem

80

20 16

február–március

csupán a művész speciális idő- és történelemszem-

Regős István (1954) képzőművész, festő 1985-ben rendezte első kiállítását

léletét elemzi, hanem folyamatában is végigvezeti az

Szentendrén, a Vajda Lajos Stúdió kiállítótermében. Múltidéző reáliák című

olvasót a festő munkásságának különböző állomásain.

írását Lóska Lajos művészettörténész, kritikus a 80-as évek művészeti világának

Az egyes részek címei a festő adott időszakokban a

bemutatásával kezdi. Ezután kilenc szakaszra bontva konkrét művek, sorozatok,

valósághoz való viszonyának karakteres vonásaira

témák (kastélyok, széltípusok, évszakok, órák, rádiók, autók, hajók, vonatok stb.)

reflektálnak (Fátyolos valóságszemlélet, Felidézett való-

elemzésével értelmezi Regős besorolhatatlan művészi világát, melynek legka-

ságszemlélet, Absztrahált valóságszemlélet, Felnagyított

rakteresebb elemei a kollázsok, képtárgyak sorai. „Sajátosan autonóm, jó érte-

valóságszemlélet, Valószerűtlen valóságszemlélet). „…

lemben vetten lokális kifejezésmód az övé, amelynek lényege, hogy a tradíció

azt kívánom megvizsgálni, hogy módosult időről időre

újragondolása révén teremt hagyományt.”

Fehér László valóságszemlélete, azaz a valóságról felfogott képe, s mindez hogyan ágyazódik be az adott kor és régió (festészet)történetébe”.

Prutkay Péter (1947) 1969-ben a Szürenon csoporttal mutatkozott be először a Kassák Művelődési Házban, Budapesten. Wehner Tibor művészettörténész A visszafelé pergő idő című írásában nem csupán Prutkay életével, művészetével

Szeifert Judit művészettörténész, sorozatszerkesztő

és gondolkodásmódjával ismertet meg, hanem széles művészet- és kortörté-

újabb kötete, Metafizikus archaizmus címmel, Gaál József

neti távlatot nyit az olvasó előtt az alkotó kötődéseinek, indíttatásainak megis-

(1960) festő, grafikus, szobrász, művészeti író sokoldalú

meréséhez, melyek egyik legfőbb jellemzője mindvégig a történeti és a jelen

munkásságát mutatja be a művész fejplasztikáinak

korra való reflexióval kevert igazságkereső attitűd maradt. „Munkáimban újra

segítségével, mintegy folytatva és kitágítva a művészről

meg újra visszatér a történelem: korábban grafikáimon, s újabban, mintegy tíz

korábban megjelent tanulmányában felvázolt gondolat-

esztendeje objektjeimen, a dobozokba zárt képekből és tárgyakból szerkesz-

kört: „Jelenlegi írásom vezérfonalául, a rendelkezésre álló

tett kollázsaimon is…” – vallja a művész.

rendkívül sokoldalú festészeti, grafikai és szobrászati soro-

A 2015-ben megjelent négy monográfia újabb fontos lépést jelent

zatok közül Gaál József fejplasztikáit választottam. Általuk

a kortárs magyar művészetet bemutatni és megismertetni kívánó

és hozzájuk kapcsolódva a velük párhuzamosan készülő

HUNGART-sorozat életében. A kiadványok szerkesztője és szerzői

festészeti és grafikai sorozatokon keresztül mutatom be

munkával ünnepelnek: már készülőben vannak a legújabb kötetek:

Gaál művészi gondolkodásmódját, amely a plasztikái

2016-ban öt új művész – Aknay János, Bohus Zoltán, Méhes László,

’szemszögéből’, azok mentén fejthető ki legszemlélete-

Nádler István és Lakner László – munkásságát feldolgozó kiad-

sebben” – írja. Szeifert Judit tanulmánya szintén több,

vánnyal bővül a sor. Kívánjunk hát a művészeknek és a könyvek

önálló címmel is tagolt fejezeten keresztül (Marszüasz

szerzőinek is (további) jó munkát!

maszkjai, A metagenezis maszkjai, A metamorfózis maszkjai, Metafizikus misztériumok, Memento mori) nyújt segítséget Gaál művészetének feltárásához. 81

20 16

február–március

Szélesvászon

Egy magyar szobrász művét avatták fel Rómában Németh Pál Egy híd vajúdása című művét avatták fel Rómában az Emlékezés Múzeuma udvarán. A két méter magas terrakotta- és bronzalkotás úgynevezett bezárt állapotában egy falat látunk, amelyet bronzelemek törnek át a születést idézve. Kívülről azonban látszik, hogy a bronzelemek hidat formálnak, amelyek további hidakhoz kötődnek. forrás: La Biennale di Venezia

A második világháborús fogságból és internálásból visszatértek és családtagjaik olaszországi egyesülete (ANRP) által fenntartott Emlékezés Múzeumának célja az emlékezet őrzése mellett az emberi jogok védelme művészeti alkotások erején keresztül. H I E R O N Y M U S B O S C H : Szent Antal megkisértése

CHRISTINE MACEL

Új Bosch-képet Velencei Biennále azonosítottak 2017

fotó: Németh Pál

Újabb képpel bővült Hieronymus Bosch műveinek

NÉMETH PÁL : Egy híd vajúdása (részlet), 2015, bronz, terrakotta

Kinevezték a 2017-es, 57. Nemzetközi

listája, miután amerikai kutatók bejelentették,

Képzőművészeti Velencei Biennále igazgatóját.

hogy az eddig Bosch műhelyének tulajdonított

Paolo Baratta elnök Christine Macelt jelölte meg

Szent Antal megkísértése című festmény minden

a januárban tartott sajtótájékoztatón. A francia

valószínűség szerint mégis a mester munkája.

művészettörténész korábban a Pompidou Központ

A bejelentés érdekessége, hogy egybe esik a

főkurátoraként tevékenykedett, és 2013-ban ő volt

művész halálának 500. évfordulója alkalmából

a francia pavilon kurátora a Velencei Biennálén.

tartott emlékévvel, valamint Bosch szülőhelyén ’s-Hertogenboschban ez alkalomból megrende-

A Beyeler idei programja is változatos

zett, egyedülálló kiállítással.

2015-ben rekord számú érdeklődő tekintette meg a Paul Gauguin-kiállítást a Beyeler Alapítványban – a 481 ezer összlátogatóból csaknem 370 ezren voltak kíváncsiak a posztimpresszionista mesterre, amellyel az intézmény Svájc leglátogatottabb múzeumává vált. A siker a remények szerint idén forrás: GYIK

sem marad el: a Beyeler Jean Dubuffet-, Alexander Calder-, Fischli/Weiss-, Kandinszkij-, Marc- és Der Blaue Reiter-kiállításokkal készül 2016-ban. A Fondation Alapítvány épülete. Tervező: R E N Z O

PIANO

GYIK 40 A GYIK (Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Kör) immár 40 éve működik a Magyar Nemzeti Galéria falai között. A négy évtized során sok ezer gyermek és fotó: Mark Niedermann

több mint ötven oktató, művész, pedagógus volt jelen a Várpalota harmadik emeletén kialakított alkotó stúdióban. A műhely Szabados Árpád és Várnagy Ildikó és az akkori főigazgató helyettes, Csorba Géza közös találmánya. A GYIK 40 című kiállítás február 28-ig látható a FUGA-ban, a jubileum alkalmából megjelent Táj-tér-tár című kiadvány beszerezhető a GYIK Műhelyben. 82

20 16

február–március

összeállította: Rudolf A nica

– Art Fair, új formában

fotó: Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet

forrás: spheresvr.com, still a Refuges című videóból

Migráció és művészet

Nádas Péter Bukarestben

A Regent’s Park elegáns szállodája, a Meliá White Hotel folyosói műtárgyakkal telnek meg egy hétre, a hotelbe költözik ugyanis az Artrooms 2016 nevű nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár. 80 művész érkezik Nagy Britanniából, Európából,

Nádas Péter fotóiból nyílt kiállítás Bukarestben a Balassi Intézet bukaresti központjának székhelyén. A Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képező fényképeket tavaly már Stuttgartban is kiállították, szintén a Balassi Intézet szervezésében. A tárlat 47 fényképből áll, ezeket a pályáját fényképészként kezdő író 1959 és 2003 között készítette, tárgyukat tekintve többnyire szociofotók, portrék, természetképek és csendéletek.

Amerikából és Ázsiából, közöttük Taro Karibe japán Toussauds viaszbábuit formálja, Paola Minekov bolgár festő. A nem hagyományos formában megvalósuló vásárra a beérkező pályázatokat egy független szakemberekből álló zsűri bírálja el. A közönségtalálkozókkal, beszélgetésekkel

fotó: Magyar Néprajzi Múzeum

fotós, Margot Roulleau-Gallais szobrász, aki Madam

színesített vásár egyik rendezvénye a Refuges

Második fordulóhoz érkezett Néprajzi Múzeum új épületének pályázata

című kiállítás, amelyen Asztalos Zsolt (Zolt Asta) is részt vesz, a Le Dame Art Gallery rendezésében. A migrációs krízis hatásait feldolgozó kiállításon új technikákkal dolgozó művészeket mutatnak be. Hanginstallációk, filmek, installációk mellett a

Megnevezték azt a tizenöt pályázatot, amelyek továbbjutottak a Néprajzi Múzeum épületére kiírt pályázat

szenzáció a londoni SpheresVR csoport 360 fokos,

második tervezési fordulójába. A több világhírű és magyar pályázók között van Zaha Hadid is, aki nemrég

Oculus Rift-technológiával készített interaktív

első női építészként elnyerte a legrangosabb brit díjat, a Royal Institute of British Architect által átadott

videofelvétele, amely Európába érkező migránsokat

Royal Gold Medalt. A beérkező pályaművek közül egy 11 tagú magyar és nemzetközi szakemberekből

dokumentált, költői részletekbe menő közelségből.

álló zsűri fogja kiválasztani a nyertes pályázatot, amelyet várhatóan 2016 májusában jelentenek majd be.

Magyar művészé lett a brit díj Tihanyi Anna fotográfus elnyerte a kifejezetten női fényképészek számára kiírt Julia Margaret Cameron-díjat. Az amatőr és profi fotósok számára egyaránt nyitott pályázatra érkezett műveket az idén Laura Noble, a londoni L A Noble Galéria kurátora bírálta el. Tihanyi Anna teljes berlini sorozatát beküldte a válgatásra, a zsűri ebből választotta ki a nyertes fotót.

Hungart © 2016

A kép Berlin egyik nagyon autentikus termében készült a Clarchens Ballhaus emeletén.

TIHANYI ANNA

fotója

A párkapcsolati átmenetiség, a magány érzése inspirálta, illetve Nádas Péter Berlini szürke című művének egy a színpadiasságról és a színjátékról szóló részlete. Az idén 15 nemzetközi női fotós munkáját választották ki, amelyeket a negyedik Fényképészeti Biennálén fognak kiállítani Berlinben. A díj névadója, Julia Margaret

Cameron 1879-ben elhunyt brit fotós, aki nagy hatással volt a világ fényképészetére, elsősorban a portréfotózásra. Számos hírességet megörökített a XIX. század második felének angol közéletéből, többek közt Charles Darwint, Alfred Lord Tennysont és Robert Browningot. Tihanyi Anna a pécsi egyetem kommunikáció szakán diplomázott, majd kísérleti fényképezést tanult. Munkái gondosan megkomponáltak, minden részletében megtervezettek. Szinte színpadszerűen berendezett terekbe helyezi alakjait. 2012-ben elnyerte a New York Art Residency and Studios Foundation ösztöndíját. 2014-ben az E. On Creative Award jutalmaként a német fővárosban dolgozott Berlin bhf. című projektjén. A fotósorozatért az American Photographic Artists/Lucie Alapítvány 83

20 16

február–március

Last minute

Tektonikus játszóterek Barabás Zsófi és Shunsuke François Nanjo Játszótér című kiállítása Fa u r Z s ó f i G a l é r i a , 2 0 1 6 . I I . 4 . – I I I . 1 7 . SINKÓ ISTVÁN

A föld hatalmas játszótérré alakul Barabás Zsófi és a japán-francia alkotótárs, Shunsuke Francois Nanjo művein. A japán-francia alkotó egy valóságos játszótérlátványt is elhelyez a kiállítás képei között, ám valójában az emberi test, a földi morfológia, a geometrikus és organikus felületek adják e Játszótér igazi terepét. A két BARABÁS ZSÓFI: Felhő / Cloud, 2015, 150x160 cm, vegyes technika

művész találkozása Japánban – ahol Barabás ösztöndíjasként dolgozott néhány hónapot – eredményesnek és egy szellemi kapcsolat alapjának tekinthető. Mindketten a szerkezetet és annak feloldását, a fotó: Csudai Sándor

geometria és a természet találkozási pontjait kutatják. Barabás Zsófi régóta foglalkozik az örvénylő, rajzos áramlások és a térformák transzparenciájával, színvilágában egy hideg valőr ütközik a sötét vonalhálókkal,

Ez kettőjük közös munkáiban – négy ilyen kis festményt is bemutatnak – szinte szövetségre lép ég és föld, kozmosz és annak parányi része, ez a mi sártekénk. Különös módon a két művész munkáiban a keleties jelleg épp Barabás javára fordul meg. Az ő vásznai idézik – számomra legalábbis – Hiroshige, Utamaro és más klasszikus japán mester színezett fametszeteinek szín- és formanyelvét. Ahogyan a színek közé behatoló vonalstruktúrák átszövik és ezáltal drámaivá is emelik a finom színezetű formákat, az a keleti érzékenység, a távolságtartó dráma hatását idézi. Shunsuke játszótérképe is objektív, ahogy objektívén keresztül a testek, a földfelszínt vagy épp egy égitest krátereit vizsgálja, ám fotó: Csudai Sándor

ezekre a felületekre ráemeli pókhálószerű vonalait, esetleg a színes plasztikus formákat, s így egyfajta személyességgel, harmónián túlmutató érzelmességgel él képein. A témaválasztások, a két művész alkatától függetlenül, meglehetős összhangban vannak itt ezen a bemutatón, s valószínűleg SHUNSUKE FRANCOIS NANJO: A kölyök kapitány, 2016, 130x162 cm, acril, vászon

csakúgy, mint Shunsuke csillagkép szerkezetein – melyek hol fotózott női hátaktokon, hol festmények részeként bukkannak elő. A fiatal japán munkásságában fontos szerepet játszik a vonal, a szerkesztő vonal, ami akár építészeti gondolkodásra vallhatna, ám Shunsuke érzékeny vonalhálói inkább a galaktikus világkép összefüggéseinek vetítését idézik. Míg Barabás határozottan „földjegyű” alkotásaiban a természeti forma találkozik a létrehozott, a mértani formával, Shunsuke egy éteribb látásmódot képvisel.

84

elsősorban az azonosságokat mintsem a különbségeket keresték, a tárlat rendezésekor. A közös munkák lazasága a kiállítás egészét jellemzi. Finomhangú párbeszéd ez két érzékeny, tehetséges és határozott festői, képzőművészeti programmal dolgozó alkotó között. Kortárs elemek és a klasszikus modernizmus egyként hatnak mindkettőjükre, de ezeket a hatásokat egyéni hangvétel, szemlélet dolgozza át személyes nyelvvé. Ennek eredménye ez a finom hangú, szinte zenei érzékenységű kiállítás. Valóban, mintha a shamizen húros csendülései és a japán dobok mély kongásai kísérnék a tektonikus játszótéren barangoló nézőt.

20 16

február–március

Red Attalai Gábor kiállítása Vintage G aléria, 2016. II. 26-ig

FEHÉR DÁVID

Attalai Gábor művészetében rendszeresen visszatér a

gravitáció törvényszerűségeinek engedelmeskedő anyag mozgásait

vörös szín, még azokban az esetekben is, amikor hiányzik.

vizsgálják, ám olykor többlettartalmakkal is telítődnek. A Rosario

Az életmű emblematikus alkotása, a hóból kiásott ötágú

(1969) című „sarok-objektum” mintha a szobasarokra komponált

csillag, negatív formaként, a hiány efemer alakzataként

tatlini kontrareliefek minimalista variánsa lenne. Az alakzat ugyan-

jelenik meg, amelyhez önkéntelenül is hozzáképzeljük

akkor egy hétköznapi töltényöv Claes Oldenburgra emlékeztető,

a hiányzó vörös árnyalatot. Más esetekben Attalai nem

stilizált, „puha” felnagyításaként is szemlélhető, miközben a címadás

eltünteti, hanem „túladagolja” a vöröset: felülfesti, festékbe

(és a domináns vérvörös szín) a rózsafüzérre utal, ambivalens törté-

mártja, és ekként – a művész kifejezését idézve – „red-y

nelmi és társadalmi tapasztalatokat is megidézve.

made”-dé nyilvánítja a mindennapi élet tárgyait. Egy konceptuális szövegében Attalai arra utalt, hogy a vörös festék alatt akként tűnik el a tárgy, ahogy a festmény alatt a vászon. Attalai „red-y made” sorozata egyrészt a Marcel Duchamp-i ready made, másrészt az Yves Klein-i monokrómia iróniától sem mentes kelet-európai továbbgondo-

A filc-environmentek és „tértextilek” összeolvashatók a haarlemi Gallery Loába – a művész 1977-es önálló kiállítására – tervezett, falra festett vörös sávokkal, melyek imaginárius objektumokként tagolták a teret. A helyspecifikus installációt ugyan lefestették, elbontották, ám a művek az átfestett fotóvázlatokon tovább léteznek.

lásaként is felfogható, ugyanakkor a vörös objektumok a művész hétköznapi tapasztalatait is tükrözik: „itt minden piros volt, kimentél május elsején, akárhova mentél, mindenütt piros, piros, piros” – fogalmazott egy ízben Attalai Gábor. A Vintage Galéria kiállítása a 70-es években készült Attalai-alkotásokból válogatva mutatja be a domináns vörös szín különféle megjelenéseit az életműben. A bemutatott konceptuális szövegsorozat ugyan látszólag a fekete és a vörös „természetes” kontextusait vizsgálja, burkoltan mégis az ősi „feketelógiai implikációira utal. Megidézi a – művész által tanulmányozott – népművészeti alkotások színvilágát, az orosz avantgárd vörös árnyalatait, illetve a

fotó: Sulyok Miklós

piros” színpár kultúrtörténeti és ideo-

különféle politikai rendszerek, diktatúrák vizuális kódrendszereit, ahhoz hasonlóan, ahogy Mladen Stilinović és Raša Todosijević tette iróniával teli kritikai vizsgálat tárgyává a politikai propaganda kellékeit.

Attalai Gábor a 70-es években nemzetközi szinten jegyzett, ám később méltatlanul elfeledett életművét az utóbbi években egyre nagyobb és egyre szélesebb körű érdeklődés

Attalai kiindulópontja azonban mégsem a politikai

övezi. A Vintage Galéria jelen kiállítása is hozzájárulhat

design, hanem inkább egy minimal artra jellemző abszt-

ahhoz, hogy Attalai Gábor vörös objektumai hosszú idő után

rakt formarendszer – vörös és fekete színű filc-environ-

újra megfelelő (művészet)történeti összefüggésrendsze-

mentjei elsősorban Robert Morris alkotásaival vethetők

rükben jelenhessenek meg.

össze. A néhol megrogyó, máshol kifeszülő alakzatok a

85

20 16

február–március

A T T A L A I G Á B O R RED című kiállítása a Vintage Galériában

kiállítások

acb Galéria (VI. Király u. 76.) Kendell Geers I. 15–III. 3. acb Attachment (VI. Eötvös u. 2.) Halász Péter Tamás I. 15–III. 3. A38 Kiállítóhely (Petőfi híd budai hídfő) Falusi second hand II. 16–II. 29. Art9 Galéria (IX. Ráday u. 47.) Szabó Nelli forma/üvegtervező III. 2–III. 18. Szabó Károly III. 22–IV. 8. Art Salon/Társalgó Galéria (II. Keleti K. u. 22.) PAF/Zúzott terek II. 12–IV. 15. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Hulló Fogak Villanó Fények II. 12–III. 19. B32 Galéria é Kultúrtér (XI. Bartók Béla út 32.) Schéner Mihály II. 3–26. Budapest Galéria (III. Lajos u. 158.) Süveges Rita II. 26–IV. 3. Új Budapest Galéria (IX. Fővám tér 11-12.) Időalap 2015. XII. 9–2016. III. 20. Barabás Villa (XII. Városmajor u. 44.) Talent Tour II. 10–III. 6.

Capa Központ (VI. Nagymező u. 8.) Jelentés 2015. XI. 17–III. 13. Kőrösparti Beatrix és Vég András II. 2–29. 34. Magyar Sajtófotó III. 25–V. 14. Chimera Project (VII. Klauzál tér 5.) Kupcsik Adrián III. 3–11. Fridvalszki Márk III. 24–IV. 22. Deák Erika Galéria (VI. Mozsár u. 1.) Tárgyak előtt állni II. 4–III. 5. Bullás József II. 11–IV. 2. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth u. 39.) Szávoszt Katalin I. 20–III. 6. Szinte János I. 27–III. 6. Galéria Neon (VI. Nagymező 47.) Korodi Luca II. 12–III. 8. Godot Galéria (XI. Bartók Béla út 11-13.) Wächter Dénes II. 4–27. Faur Zsófi Galéria (XI. Bartók Béla út 25.) Játszótér II. 4–III. 17. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Hopp-Halász Károly II. 9–III. 4. Kontra Ágnes II. 16–III. 18. FISE Galéria (V. Kálmán Imre u. 16.) Kovács Máté III. 1–17. FUGA Építészeti Központ (V. Petőfi Sándor u. 5.) GYIK 40 II. 12–29. Kortárs dán építészet 2.0 II. 23–III. 15. Meantime/Zwischenzeit II. 25–III. 13. Haas Galéria (V. Falk Miksa u. 13.) Modern klasszikusok – klasszikus modernek XII. 2015. X. 16–X. 11. KUT – Könyv bemutató és kiállítás III. 3–V. 21. Hegyvidék Galéria (XII. Városmajor u. 16.) Rácz Aladár II. 26–III. 18. Károly Ernő IV. 5–28. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (VI. Andrássy út 103.) Gendzsi herceg nyomában IV. 17-ig Inda Galéria (VI. Király u. 34.) Having a Life with You II. 16–III. 11. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Tektonika és dekoráció 2015. IX. 31–IV. 3. Józsefvárosi Galéria (VIII. József krt. 70.) Művészet-Dizájn, Dizájn-Művészet II. 19–III. 11.

Karinthy Szalon (XI. Karinthy Frigyes út 22.) Péterffy Ábel III. 30–IV. 17. Kassák Múzeum (III. Fő tér 1.) Vízizrí – Munkáskultúra a Duna partján III. 4–VI. 5. Kogart Tihany (Kossuth Lajos u. 10.) Dante – az Isteni színjáték három művész értelmezésében II. 5–IV. 24.

Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10.) A egész és a maradék II. 4–IV. 2. Liget Galéria (XIV. Ajtósi Dürer sor 5.) A lélek és a tánc (Paul Valery) II. 12–III. 10. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1.)

Záborszky Gábor I. 28–II. 28. Érmezei Zoltán II. 4–III. 27. Mai Manó Ház (VI. Nagymező u. 20.) Válogatás Alföldi Róbert fotógyűjteményéből I. 16–IV. 3. rögtön(zött) PORTRÉK – insARC project I. 28–II. 28. Magyar Nemzeti Galéria (I. Szent György tér 2.) Káldor László, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula reklámgrafikái 2015. XI. 27–II. 28.

Orosz avantgárd az 1910–1920-as években I. 29–V. 1. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Fotó: Hemző 2015. XII. 4–III. 15. MET Galéria (XI. Bölcső u. 9.) Fényforrások I. 3–II. 26. Petőcz András III. 3–III. 18. Mojzer Tamás III. 12–IV. 8. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy Sándor u. 22. 1. em.) Ernszt András II. 17–IV. 8. MissionArt Galéria (V. Balaton u. 4.) Wahorn András II. 2–27. Műcsarnok (XIV. Dózsa György u. 37.) Légvonal I. 26–IV. 3. Steve McCurry II. 25–IV. 3. FRISSEN közvetlenül a műteremből II. 27–III. 26. Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) A székelykaputól a törülközőig II. 28-ig Élő népművészet III. 27-ig Óbudai Társaskör Galéria (III. Kiskorona u. 7.) Orosz Klára II. 17–III. 6. Kohán Ferenc III. 17–IV. 17. Osztrák Kulturális Fórum (VI. Benczúr u. 16.) Erik Norden & Csordás Dániel III. 9-től Platán és Latarka Galéria (VI. Andrássy út 32.) Platán Galéria Hinta II. 25-ig Transitions III. 31-ig LATARKA Önkép III. 3-ig Álom vadászok III. 31-ig Szatyor Bár és Galéria (XI. Bartók Béla út 36.) Az arcomat naponta elfelejtem II. 12–III. 11. TAT Galéria (VI. Semmelweis utca 17.) Hegedűs Ioan Andrei II. 12–IV. 24. Tárt Kapu Galéria (X. Hőgyes Endre u. 2.) Határtalan párbeszéd II. 10–IV. 8. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Kollázsok II. 10–III. 4. Jakub Hośek II. 20–III. 27.

Trapéz Galéria (V. Henszlmann Imre u. 3.) Klenyánszky Csilla I. 26–III. 4. Várfok Galéria (I. Várfok u. 11.) Herman Levente II. 25–III. 26. Várfok Project Room (I. Várfok u. 14.) Nemes Anna II. 25–III. 26. Várkert Bazár – Testőrpalota (I. Ybl Miklós tér) Koszta József 2015. XII. 11–V. 1. Vigadó (V. Vigadó tér 2.) Te Deum II. 27–IV. 10. 5. Nemzetközi Textilművészeti Triennále II. 23–III. 27. Viltin Galéria (VI. Vasvári Pál u. 1.) Kaliczka Patrícia I. 27–III. 5. Takács Szivia III. 9–IV. 16. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Első Magyar Látványtár II. 3–25. Végh András III. 1–22. Debrecen MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjteményből IV. 17-ig DMK Tímárház (Nagy Ignác u. 6.) Sebestyénné Győrfi Anna I. 22–III. 18. DMK Kismacsi Közösségi Ház (Napraforgó u. 16.) Kismacsi Retró II. 11–III. 10. Hal Köz Galéria (Hal köz tér 3.) Joseph Szabó II. 13–III. 19.

Magyar Ispita (Nefelejcs köz 3.) Zilia–Hamlet–Szindbád III. 19–V. 15. Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák András út 16-18.) Kingéci Tallérélet II. 28-ig Szövött álmok II. 28–III. 26. Mártélyi fűz II. 28-ig Kaposvár Kapos Art Galéria és Kaposvári Egyetem Művészeti Kar KB Galéria (Bajcsy Zs. u. 32) Stösszel Nánda és Lőrincz Róbert II. 19–III. 31. Kecskemét

Cifra Palota Japán fotográfia II. 6–III. 1. Miskolc Miskolci Galéria – Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.) Kövesi István titkos gyűjteménye IV. 25-ig Miskolci Galéria – Feledy-ház (Deák tér 3.) Seres László II. 28-ig Paks

Paksi Képtár (Tolnai utca 2.) Bak Imre III. 6–VI. 26. Tót Endre III. 6–VI. 26. Pécs Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Pécs-Baranya Művészeinek Társasága kiállítása I. 28–III. 13. M21 Galéria (Zsolnay negyed) Lengyel Péter, Szabó Ádám, Szász György és Tóth Zsuzsa I. 22–II. 28. Szeged REÖK (Tisza L. krt. 56.) Kováts Lehel I. 22–III. 13. Jézus élete II. 11–III. 20. Paul Potts II. 25–III. 17. Privát axiómák II. 19–III. 13. Geometrikus kiállítás III. 18–V. 8. Szentendre Ferenczy Múzeum–Barcsay Terem (Kossuth L. u. 5.) Madeline Stillwell II. 18–V. 1. Székesfehérvár Csók István Képtár (Bartók Béla tér 1.) Magyar-francia történelmi kapcsolatok III. 15.-ig Szombathely Szombathelyi Képtár (II. Rákóczi Ferenc u. 12.) Kékesi Gábor 2015. XII. 10–II. 28. Melchior Hefele I. 21–IV. 3. Akt-kiállítás a Szombathelyi Képtár gyűjteményéből II. 4–III. 13. Veszprém Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) Fény, Szín, Forma – állandó kiállítás Csikász Galéria (Vár u. 17.) Mar Vicente II. 13–III. 26. Dubniczay-palota – László Károly gyűjteménye (Vár u. 29.) Hajós Balogh János III. 12–IV. 24. AUSZTRIA Bécs Provokáció. Japán radikális fotó Albertina, V. 8-ig Chagalltól Malevicsig Albertina, II. 26-VI. 26.

Dunaújváros ICA-D (Vasmű út 12.) A dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep négy évtizede III. 12–IV. 8. Karácsonyi László II. 12–III. 24. Martinkó Márk II. 5–III. 5. Győr Napóleon-ház (Király u. 4.) Határokon át I. 29–II. 28.

Anselm Kiefer Albertina, III. 18-VI. 19. Balthus Bank Austria Kunstforum, II. 24-VI. 19. 125 év a Ringstrassén Kunsthistorisches Museum, III. 8-IX. 11.

86

20 16

február–március

Unteres Belvedere, III. 10-VI. 19. Ólafur Eliassson Winterpalais, III. 6-ig A hatalom ragyogása Winterpalais, III. 18-VI. 26. Johann Peter Krafft Orangerie, II. 28-VI. 5. Peter Piller KunstHaus, V. 22-ig.

Bettina Rheims Maison Européenne de la Photographie, III. 27-ig Kerámiák Rodintől Schüttéig La Maison Rouge, III. 9-VI. 5. 12 kínai művész Fondation Vuitton, V. 2-ig J-H. Alberola Palais de Tokyo, V. 16-ig Azilumok ideje. Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménye Magyar Intézet, III. 10-V. 21.

GÖRÖGORSZÁG Athén 67 nőművész Frissiras Museum, VII. 30-ig

Krems Festmény a térben KunstHalle, III. 13-VI. 19.

Frankfurt Az erőszak mechanizmusai Kunstverein, IV. 17-ig Leverkusen Az enteriőr mint portré Museum Morsbroich, IV. 24-ig München J. Sorolla Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftug, III. 4-VII. 3. Nitsch és a színház Villa Stuck, V. 8-ig Appel: papírmunkák Pinakothek der Moderne, IV. 17-ig Stuttgart

HOLLANDIA

Linz Nincs egy nyugodt hétvégém. René Block gyűjteménye Lentos, III. 18-VI. 5.

BELGIUM Brüsszel Theo van Doesburg BOZAR, II. 26-V. 29. Daniel Buren: Freskó BOZAR, V. 22-ig André Serrano: Cenzúrázatlan fotók

Amszterdam Anish Kapoor és Rembrandt Rijksmuseum, III. 6-ig Macskaséta. Divatfotók Rijksmuseum, II. 20-V. 15. Isa Genzken Stedelijk, III. 27-ig Seth Siegelaub Stedelijk, IV. 17-ig Otterlo Barbara Hepworth Kröller-Müller Museum, IV. 17-ig Rotterdam Mindenki múzeuma: outsider art Kunsthal, III. 5-V. 12. Ugo Rondinone Museum Boijmans van Beuningen, V. 29-ig

Musée Royaux des Beaux-Arts, III. 18-VIII. 21.

Utrecht Állam nélkül. A menekültek és a művészet (tbk. Société Réaliste) Bazis voor Aktuelle Kunst, V. 1-jéig

HORVÁTORSZÁG Zágráb A Hanžiković-gyűjtemény Umjetnecki pavilon, III. 6-ig

Susan Hiller MoTInternational, III. 26-ig CSEHORSZÁG

LENGYELORSZÁG

Plzen Előtte-most-utána Galerie mesta, IV. 3-ig

Krakkó Nemes Csaba MOCAK, III. 23-ig

Prága Ai Weiwei: Zodiákus fejek NG Veletrzny palác, VIII. 31-ig Frantisek Kupka: Kék mozgások Muzeum Kampa, V. 22-ig A pénz lelke DOX Centre for Contemporary Art, VI. 6-ig DÁNIA Koppenhága Gerda Wegener Arken Museum, V. 16-ig

Varsó Kortárs autszájderek Museum of Modern Art, IV. 1-jéig Posztművészeti idők Museum of Modern Art, V 1-jéig Kenyér és rózsák Museum of Modern Art, V. 1-jéig A dolgok tárgyai CAC Ujazdowski, II. 26-VII. 31. LITVÁNIA Vilna

Dürer és Lucas van Leyden Staatsgalerie, IV. 3-ig Giorgio de Chirico Staatsgalerie, III. 18-VII. 3. OLASZORSZÁG Firenze A báj szigora Giardino del Boboli, V. 17-ig Genova Az impresszionizmustól Picassóig. Remekművek Detroitból Palazzo Ducale, IV. 10-ig

Eltérő identitások Palazzo Bianchi, III. 5-ig Kaotikus szenvedélyek Villa Croce, III. 20-ig Modena Kortárs lengyel művészet Galleria Civica, III. 19-VI. 5. Róma A cinquecento Pármában – Correggiótól Parmigianinóig Scuderie del Quirinale, III. 1-VI. 1.

Botero és a Passió Palazzo delle Espozisioni, V. 1-jéig ROMÁNIA Bukarest REMX – gyors szemmozgás (több magyar művész) MNAC, III. 20-ig Sepsiszentgyörgy 8 művész Magma, II. 28-ig SPANYOLORSZÁG Barcelona Humán+. Kiborgok, klónok, szuperemberek CCCB, IV. 10-ig Kortárs fekete-afrikai dizájn CCCB, III. 23-VIII. 28.

Niki de Saint-Phalle Arken Museum, VI. 12-ig Intimitások a művészetben Statens Museum for Kunst, V. 8-ig EGYESÜLT ÁLLAMOK Los Angeles Szex és test a 80-as években County Museum of Art, III. 20-VII. 31. New York Degas: különös szépség MoMA, III. 26-VII. 21. Fischli&Weiss Guggenheim, IV. 20-ig Unortodoxia (tbk. Anna Margit, Tót Endre) The Jewish Museum, IV. 27-ig Anri Sala New Museum of Contemporary Art, IV. 10-ig Brassai: Graffiti-fotók Higher Pictures, III. 5-ig

San Antonio Corita Kent és a pop art Museum of Art, V. 8-ig ÉSZTORSZÁG Tallin Romantikus és progresszív. „Sztálinista impresszionizmus” a Baltikumban KUMU, V. 1-jéig Kortárs izlandi művészet KUMU, III. 20-ig FRANCIAORSZÁG Lille Modigliani Métropole, II. 27-VI. 5. Montpellier Az automata anatómiája La Panacée, II. 28-ig

Kortárs brit művészet CAC, III. 13-ig Jasper-Malinowski: Halka-Haiti CAC, III. 13-ig NAGY-BRITANNIA London Delacroix és a modern művészet National Gallery, V. 22-ig Botticelli és a preraffaeliták V&A, III. 5-VII. 3. Paul Strand V&A, III. 29-VII. 3. Alexander Calder Tate Modern, IV. 8-ig Kertek – Monet-tól Matisse-ig Royal Academy, IV. 20-ig Giorgione és kora Royal Academy, III. 12-VI. 5. A művészek és a Brit Birodalom Tate Britain, IV. 10-ig Britannia – külföldi fotósok szemével Barbican Art Center, III. 16-VI. 19. Elektronikus szupersztráda Whitechapel Gallery, V. 15-ig Kovács Attila The Mayor Gallery, III. 31-ig

NÉMETORSZÁG Berlin Markus Lüpertz Bode-Museum, III. 20-ig Cindy Sherman meCollectors Room, IV. 10-ig Pollock: a látható energia Deutsche Bank Kunsthalle, IV. 10-ig Helmut Newton Museum für Fotografie, V. 22-ig A fekete évek: 1933-45 Hamburger Bahnhof, VII. 31-ig Günter Brus: zavarzónák Martin-Gropius-Bau, III. 12-VI. 6.

Bilbao Andy Warhol Guggenheim, II. 26-X. 2. Louise Bourgeois Guggenheim, III. 18-IX. 4. Madrid Ingres Prado, III. 27-ig Ulisés Carrión Reina Sofia, III. 15-X. 10. Madridi realisták Museo Thyssen-Bornemisza, V. 22-ig Az informel, 1945-65 Fundación Juan March, II. 26-VI. 5. SVÁJC Ascona Duchamp – Dada és neodada Museo Comunale d’Arte Moderna, VI. 26-ig

Bázel Reinhard Mucha Museum für Gegenwartskunst, III. 19-X. 10. Bern Kortárs kínai művészet a Sigg-gyűjteményből Kunstmuseum, VI. 19-ig

Zürich Tzara és a Dada Kunsthaus, V. 1-jéig Pipilotti Rist Kunsthaus, II. 26-V. 8. A játszótér-projekt Kunsthalle, V. 15-ig SVÉDORSZÁG Stockholm

Párizs Remekművek Budapestről Musée de Luxembourg, III. 9-VII. 10. Picasso-mánia Grand Palais, II. 26-ig Karambolok. Művészeti „ütközések” Grand Palais, III. 2-VII. 4. Klee és Aguéli Moderna Museet, IV. 24-ig SZLOVÁKIA Lee Miller Martin-Gropius-Bau, III. 19-VI. 12. Puklus Péter C/O, IV. 24-ig Nguyen Trinh Thi daadgalerie, III. 19-ig Kiterjesztett mezők Nymphius Projekte, IV. 16-ig Bréma Perneczky Géza Weserburg, IV. 24-ig Per Kirkeby Paula-Modersohn-Becker-Museum, VI. 5-ig

Seydou Keita Grand Palais, III. 31-VII. 11. Anselm Kiefer Centre Pompidou, IV. 18-ig A Vámos Rousseau Musée d’Orsay, III. 22-VII. 17.

87

20 16

február–március

Kassa Halász-Hradil Elemér Muzea V. Löfflera, III. 13-ig Pozsony C.L. Attersee Dunacsúny, Danubiana, II. 28-ig Jiři Kolář Galeria mesta, III. 6-ig Szalay Lajos-Koloman Sokol-Picasso Galeria mesta, III. 13-ig

20 16

február–márc ius

A hangok különbözősége. Essl-díjasok Essl Museum, III. 6-ig A totális automatizmus ígérete Kunsthalle, III. 11-V. 29. Egy, nulla, százezer Kunsthalle, V. 22-ig Kubizmus, konstruktivizmus: Bécs–Prága

A lapító főszerkesztő Sinkovits Péter

Következő számunk tartalmából

A N S E L M K I E F E R Torinóban, Párizsban és Bécsben Museé du Luxemburg: válogatás a Szépművészeti Múzeum magyar anyagából Kiadja Vezető szerkesztők

ÚJ MŰVÉSZET AL APÍT VÁNY

Interjú B A R K I G E R G E L Y kurátorral a San Franciscóban rendezett kiállításról

PATAK I G ÁB O R

Krakkó: a 80-as évek lengyel művészete

P. S Z A B Ó E R N Ő

[email protected] [email protected]

Japán fotó Bécsben

Számunk szerzői Rovatszerkesztők

LÓSKA LAJOS

Kortárs magyar képzőművészet:

festészet, szobrászat, grafika, műfaji seregszemlék [email protected]

Múzeum igazgatója.

MUL ADI BR I G I T TA

Kortárs külföldi

képzőművészet, magyarok külföldön, vásárok, műgyűjtés [email protected] Olvasószerkesztő

RUDOLF ANICA

Ajánló rovat, a művészeti élet

aktuális eseményei [email protected] Fotó Szerkesztőségi titkár Lapterv Nyomdai munka

BERÉNYI ZSUZSA

[email protected]

KÖRMENDI KRISZTINA

[email protected]

KORONCZI ENDRE PHARMA PRESS

Nyomdaipari Kft.

Felelős vezető

Dávid Ferenc

Szerkesztőség

1065 Budapest, Nagymező utca 49. II. em. 2. +36 1 341 5598, +36 1 479 0232, +36 1 479 0233

Terjeszti

L A P K E R Z R T . , 1092 Budapest, Táblás utca 32. +36 1 347 7300, +36 1 347 7303, [email protected]

és A L T E R N A T Í V T E R J E S Z T Ő K . Előfizethető

bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Zrt. Üzleti és Logisztikai Központjában (Budapest, VII. Vörösmarty utca 16–18.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással az Új Művészet MKB Zrt.-nél vezetett

Egy példány ára:

C S A N Á D I - B O G N Á R Szilvia művészettörténész, esztéta. D. U D V A R D Y I L D I K Ó művészettörténész, a Pesterzsébeti E G E D D A L M A esztéta, PhD-hallgató (Szegedi Tudományegyetem). F E H É R D Á V I D művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa.

F I T Z P É T E R művészettörténész. K E S E R Ü K A T A L I N művészettörténész (ELTE Művészettörténeti Intézet).

L A J T A G Á B O R képzőművész, művészeti író. N A G Y A N N A esztéta, a Nyugat-Magyarországi Egyetem oktatója. N A G Y T. K A T A L I N művészettörténész. R Ó Z S A T. E N D R E művészeti író. S I B R I K A T T I L A író, a Symposion című folyóirat szerkesztője. S I N K Ó I S T V Á N képzőművész, művészeti író, művészetpedagógus. S Z É P L A K Y G E R D A filozófus, esztéta, az Eszterházy Károly Főiskola (Eger) oktatója.

TOLNAY IMRE

képzőművész, művészeti író, a Széchenyi István Egyetem (Győr) docense.

U S Z K A Y T E K L A művészettörténész. W I R T H I M R E író, irodalomtörténész.

Helyreigazítás Folyóiratunk 2015/decemberi lapszámában Térey János a Vörösvárygyűjteményről szóló írásánál, a 67. oldalon a képcímek nem voltak pontosak. A képadatok helyesen: • A Csobánc-szőlőhegy télen (részlet)

10300002-20337629-70073285 számú számláján.

• Munkadal a Kenyérdagasztástól (részlet) és Román György Ablakok c. képe

695

• Ládatoryok az Életöröm című installációból (részlet)

Ft

Előfizetés egy évre:

7800

Ft

Előfizetés fél évre:

4200

Ft

A megjelent szövegek másodközlése csak az

Az Új Művészet 2016/januári számában Széplaky Gerda Rendezetlen nőügyek c. cikkénél a fotóknál nem tüntettük fel P Á H I - F E K E T E

NOÉMI

és A L E X

MARTIN

fotóriporterek nevét. Az érintettektől

elnézést kérünk.

Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. ©

Új Művészet

©

Szerzők

Tisztelt Szerzők! Az Új Művészet 2013-tól csak saját névre vagy cégre kiállított számla ellenében tudja kifizetni a cikkeikért járó honoráriumot. Megértésüket köszönjük.

www.ujmuveszet.hu

HU ISSN 08662185

Támogató

Huszonöt évünk elszelelt – parafrazeálhatnánk most József Attilát –, s bár más művészeti területeken akadnak ennél jóval hosszabb életű folyóiratok is, az Új Művészet bekötött példányai immár jó néhány folyómétert foglalnak el a könyvtárak polcain. Ilyen alkalmakkor bizonygatni szokás, hogy a múltba révedés helyett inkább optimista hittel tekintünk az eljövendő, minden bizonnyal sikeres évek felé, valójában szinte majdnem mindenki szeret ünnepelni, visszanézni kicsit. Talán nem lesz meglepő, hogy ez alól mi sem vagyunk kivételek.

Rendelje meg a kiadónál kedvezményes áron, most 3000 forintért, online vagy telefonon az alábbi elérhetőségek bármelyikén. www.ujmuveszet.hu • [email protected] • +36-1 341 5598 • +36-70 626 2392

szemelvények elvények

tan ta tanulmányok anu nul nulmányok

A kötetben összefoglaló tanulmányok, közel 40 beszélgetés és a lap 25 évfolyamának legérdekesebb cikkei olvashatók.

Tavaszi előfizetési kedvezmény! Április 30-ig kedvezményesen

6000 forintért fél évre 3500 forintért

egy évre

fizethet elő az

folyóiratra.

Megrendelését online és telefonon is leadhatja, de ha személyesen fárad be a szerkesztőségbe, ajándékba könyvet adunk az Új Művészet Kiadó kiadványaiból.

www.ujmuveszet.hu [email protected] +36 1 341 5598 +36 70 626 2392