2. számú tananyag. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény

2. számú tananyag A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény

Projekt neve: ÁROP-2.2.10-10-2010-0005 Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági szakigazgatásban Készítette: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság Készült: 2011. május 31.

Államreform Operatív Program

ÁROP 2210/2010 - Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági szakigazgatásban

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal

2. számú tananyag

Tananyag információk: ÁROP 2210/2010 - Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági Projekt neve: szakigazgatásban (regisztrációs szám: ÁROP 2210-10-2010-0005) 2. számú tananyag - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint Tananyag címe: a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény Készítette:

MgSzH Földművelésügyi Igazgatóság

Készült:

2011. május 31.

A tananyagot és a hozzá kapcsolódó oktatási segédanyagot elfogadta: Elfogadta: Státusz: Dátum: Aláírás:

Dr. Kardeván Endre

Elfogadta: Dr. Oravecz Márton

Elfogadta: Dr. Józwiák Ákos

Elfogadta: Zsigmond Richárd

VM államtitkár

Státusz:

Dátum:

Aláírás:

Dátum:

Aláírás:

Dátum:

Aláírás:

MgSzH elnök

Státusz: szakmai vezető

Státusz: témakör vezető

110531_AROPjog_2.tananyag_FM

2




2. számú tananyag

1 1 2 3 4 5

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ................................................................................................................. 3 A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása ........................................................... 5 A vadászat története Magyarországon ............................................................................... 6 A társadalmi környezet bemutatása .................................................................................. 18 Jogszabályi környezet bemutatása.................................................................................... 19 5.1 A vadászati jog ......................................................................................................... 19 5.2 A vadászatra jogosult ............................................................................................... 20 5.3 Vadászterület ............................................................................................................ 23 5.4 A vad tulajdonjoga ................................................................................................... 23 5.5 A vadászati jog gyakorlása, hasznosítása ................................................................. 26 5.5.1 A vadászati jog haszonbérlete .............................................................................. 47 5.5.1.1 A vadászati jog haszonbérlője ...................................................................... 47 5.5.1.2

A haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatályú felmondása .............. 54

A vadászterület határának megállapítása ......................................................................... 56 6.1 A vadászati jog kényszerhasznosítása ...................................................................... 58 6.2 A vadászterületek nyilvántartása .............................................................................. 62 6.3 A vadászterület rendeltetésének megállapítása ........................................................ 63 7 Vadaskert, vadaspark, vadfarm létesítése......................................................................... 64 7.1 A vad és élőhelyének védelmével kapcsolatos általános szabályok ........................ 69 7.2 Tiltott vadászati módok ............................................................................................ 72 7.3 Mesterséges vadtenyésztési tevékenység ................................................................. 74 7.4 A jogosult vad- és élőhelyvédelmi feladatai ............................................................ 75 8 Vadászati tilalmak ............................................................................................................ 76 8.1 Vadászati idény és vadászati tilalmi idő................................................................... 76 8.2 Vadászati kíméleti terület ......................................................................................... 81 9 A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűsége ................................................................ 82 9.1 A körzeti vadgazdálkodási terv ................................................................................ 82 9.2 Vadgazdálkodási üzemterv....................................................................................... 83 9.3 A vadgazdálkodási üzemterv.................................................................................... 83 9.4 Az éves vadgazdálkodási terv .................................................................................. 85 10 Országos Vadgazdálkodási Adattár ................................................................................. 87 11 Hivatásos vadász alkalmazása .......................................................................................... 89 12 A vadászat általános szabályai ......................................................................................... 94 12.1 A vadászjegy és a vadászati engedély .................................................................... 100 12.2 A vadászvizsga ....................................................................................................... 103 13 Vadászati eszközök ........................................................................................................ 106 13.1 Tiltott vadászati eszközök ...................................................................................... 109 14 A vadászat rendje ........................................................................................................... 111 15 A trófeabírálat ................................................................................................................ 120 16 A vadkár ......................................................................................................................... 127 16.1 A vadászati kár ....................................................................................................... 127 16.2 A vad elpusztításával okozott kár........................................................................... 127 16.3 A kár megelőzése ................................................................................................... 127 16.4 A kár megállapítása ................................................................................................ 129 6


3




2. számú tananyag

A vadgazdálkodási bírság............................................................................................... 136 17.1 A vadvédelmi bírság............................................................................................... 138 18 Vadászati igazgatás ........................................................................................................ 142 19 Eljárási szabályok ........................................................................................................... 144 20 Országos Vadgazdálkodási Tanács ................................................................................ 147 21 Kapcsolódó jogszabályok:.............................................................................................. 148 17


4




2. számú tananyag

2

A projekt keretei és az elérendő cél meghatározása

Az Államreform Operatív Program keretén belül meghirdetett Jogalkalmazás javítása című pályázati konstrukció célja az volt, hogy az elfogadásra, illetve módosításra kerülő jogszabályok gyakorlati alkalmazását elősegítő képzések megvalósulhassanak, ezzel elősegítve az érintett jogterületeken az egységes és hatékony jogalkalmazást. Pályázatot kizárólag egy vagy több, központi szinten elfogadott és kihirdetett jogszabály, vagyis törvény, kormányrendelet és/vagy miniszteri rendelet végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartására lehetett benyújtani. Az MgSzH 2010. szeptember 16-án nyújtotta be pályázatát ÁROP 2210/2010 – Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági szakigazgatásban címmel. A hiánypótló dokumentáció elküldése és a tisztázó kérdések megválaszolása után a Projektet a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (mint Közreműködő Szervezet, továbbiakban KSZ) vezetője támogatásra érdemesnek ítélte. A támogatási jogviszony a 2011. január 5-én keltezett támogatói okirattal lépett hatályba. A Projekt megvalósulásának ideje 2011. február 1-től 2011. szeptember 30-ig tart. A Magyarországon és az Európai Unióban is mind társadalmi, mind gazdasági szempontból kiemelt jelentőségű mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén bekövetkezett széleskörű joganyag változás alapjaiban formálta át a hatósági feladatellátást. Az MgSzH pályázata elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari és speciális szakigazgatási jogszabályok végrehajtását közvetlenül szolgáló képzések megtartását célozza. A pályázat célcsoportját az MgSzH vezetői, hatósági tevékenységet végző munkatársai és az érintett ágazatok szereplői alkotják. A projekt fő elemeit a tananyagok elkészítése és azoknak hagyományos, illetve e-leaning formájában megvalósuló oktatása jelenti. A pályázat értelmében a mezőgazdasági szakigazgatást érintő jogszabályok/témák oktatását végezzük el, összesen mintegy 8100 főnek. A projekt keretein belül kerül sor „A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény” oktatására. A képzés során a tananyag a pályázat tárgyaként megjelenő joganyag tárgyi ismertetésén túl kiterjed a kapcsolódó jogszabályi környezet rövid bemutatására, a szabályozás alapjául szolgáló társadalmi környezet és elérni kívánt társadalmi célok megismertetésére, a gyakorlati végrehajtást szolgáló eszközök ismertetésére, továbbá az ügyintézés, illetve tágabban a jogalkalmazás segítésének a módjaira.


5




2. számú tananyag

3

A vadászat története Magyarországon

A magyarok ősei Kelet-Európában már évezredekkel ezelőtt vadásztak rénszarvasra meg egyéb vadra, különösen prémes állatokra. A finn-ugor ősnép alakította ki például az íjascsapdát.

A lépőcsapdával vaddisznót fogtak. A deszkacsapdánál a felső deszkára gyakran követ, téglát helyeznek, hogy a csapda az állatot (egér, patkány, menyét, nyest) halálra zúzza. A csapda felső részét kettéhasított fahasábból is készítették. Ez utóbbi az ősi típus.


6




2. számú tananyag

Az ősmagyarok félnomád életet éltek, tehát az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoztak. A letelepedéssel, a földművelés egyre szélesebb körű elterjedésével párhuzamosan a magyarság vadászata is megváltozott. Sokat vettünk át az itt élt szláv népektől, főleg a népi vadászatok terén, így a kutyával való vadászat és a madárfogás egyes módjait. Az állattenyésztésre való áttéréssel egyidejűleg kialakul a védekező vadászat, amelynek fontos "eszköze" a verem. A vermeket farkas, róka, vaddisznó elejtésére ásták.


7




2. számú tananyag

A honfoglalást követően a fejedelmi udvarban különböző mesteremberek éltek, például: patkoló- és fegyverkovácsok, íjászok, solymárok, szakácsok, tolmácsok, írnokok, prémesek és gyógyító sámánok. A vadászat szabályozásának kezdete Szent László király 1092. évi dekrétumához vezethető vissza, amely már vadászati szankciókat tartalmazott arra az esetre, ha a vasárnapra és ünnepnapra rendelt vadászati tilalmat a vadászó megszegte. A vadászás első jogszabályi korlátozásának jegyei ismerhetők fel II. Ulászló király 1504. évben kelt dekrétumában, miszerint a jobbágyok már nem vadászhatnak szabadon, hanem elsősorban földesuruk hasznára. A legáltalánosabb vadászfegyver a középkor nagy részében kétségtelenül a nyíl és az íj volt, de a 12-13. századtól, cseh közvetítéssel a számszeríj is elterjedt. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

8




2. számú tananyag

A vadászatban fontos szerepe volt a dárdának és a vadászkésnek, valamint a dákosnak is, mert az agyonhajszolt, kutyák által lefogott vadat végül hosszúnyelű szúrófegyverekkel ölték meg. Általánosan használták a vadászatban a hálót. Használatuk korai időkre nyúlik vissza. Az első hálók halászhálók lehettek. A solymászat 1100 körül már nem volt ismeretlen Magyarországon. Számos adat bizonyítja az Árpád házi uralkodók kiterjedt solymászatát., de a solymászat Magyarországon a 13. században érte el első virágkorát. IV. Béla nagy solymász volt, az ő korában jelentek meg az első solymász tisztségek, és az általa veretett pénzeken is láthatók sólyomábrázolások. Nagy Lajos idejében a solymászat már valósággal művészi fokra emelkedett. Mátyás király idejében folyt solymászatot Janus Pannonius versekben örökítette meg. Sólyommal galambot, nyulat, vadkacsát pedzettek, és a vadászathoz kutyákat is használtak. IV. Béla király időszakából már írások maradtak fel vadaskertekről. Feltehető, hogy a vadaskertek a vadóvást is szolgálták és télen a vad etetéséről is gondoskodtak. A 15. században vadaskertje már nemcsak a királynak, hanem a nagybirtokokkal rendelkező főuraknak, sőt egyes helyeken a városi polgároknak is volt. A vadászatnak Magyarországon a középkorban nagyon kevés korlátja volt, amit talán a sokszor emlegetett vadbőség is magyaráz. A vadászati jog minden szabad embert megilletett, az időbeli korlátozások ismeretlenek voltak ebben az időben. Az első vadászattal kapcsolatos törvény 1092-ből való és ünnepnapokon tiltotta meg a vadászatot, külön büntetést állapítva meg a tilalom ellen vétő papok számára. Az II. Ulászló-féle törvény (1504. évi V. decretum) 1504-ben a jobbágyoknak tiltotta meg a vadászatot szarvasra, őzre, nyúlra, vaddisznóra, fácánra és császármadárra.


9




2. számú tananyag

Császármadár (Tetrastes bonasia) Ez volt az első lépés ahhoz, hogy a vadászat nemesi előjoggá váljék, amit azután a későbbi vadászati törvények még jobban kiszélesítettek. A jobbágyok a földesúr számára viszont kötelesek voltak vadászni, illetve vadat beszolgáltatni. A 16. századtól a földesurak rendtartásaikban szabályozták, hogy milyen feltételekkel szabad birtokukon vadászni, milyen jogokkal rendelkezik ispánjuk vagy udvarbírájuk, mennyi a lődíj, és a vadóvás, vadgondozás érdekében milyen előírásokat kell megtartani. Megjelennek a hasznos vad számára a különböző kíméleti idők. Igaz, hogy először csak igen szórványosan fordulnak elő, de mind határozottabban használják ezt a lehetőséget a helyenként és időnként megfogyatkozó vadállomány újbóli felszaporodásának előmozdítására. Az 1729. év mérföldkőnek tekinthető, mert megszületett az első magyar vadászati törvény az 1729. évi XXII. törvénycikk. Már az első hazai vadászati törvényben felismerhetők a vadászati jognak az ingatlannal, vagyis a föld tulajdonjogával való összefüggései, bár a törvény még nem tekintette a vadászat jogát a tulajdonjog tartozékának, mert abban az időben az még jelentőséggel nem bírt. A törvény először határozott meg tilalmi időket és szabályozott egyes vadászati módokat. A francia felvilágosodás eszméitől vezérelve adta ki II. József császár az 1786. évi vadászati rendszabályt. Ezt a vadászati jogot már az ingatlantulajdonnal kapcsolta össze. Egyebekben is sok haladó rendelkezést tartalmazott, de a nemesség ellenállása megakadályozta, hogy a rendelkezések törvényerőre emelkedhessenek. A vadászattal kapcsolatos jogi szabályozásnak újabb jelentős évfordulója a vadászatról és a madarászatról szóló 1802. évi XXIV. törvénycikk. A vadászati jognak a földtulajdonjoghoz tartozását erősítette a törvénynek az a rendelkezése, hogy a földesúr a tulajdonában lévő ingatlana fele részét „letiltsa", azaz vadászat céljára hasznosítsa. Bár a törvény egyes


10




2. számú tananyag

rendelkezései tekintettel vannak a vadtenyésztésre, a kevés korlátot ismerő nemesi vadászat károsan hatott a vadállomány alakulására. A háborúk, továbbá a katonatiszteknek már az előző évszázadban megadott vadászati jog még csak tetézte ezt. A 20. század első évtizedében az ország területén sok vadfaj élt, amelyek bőséges zsákmányt kínáltak az akkori vadászoknak. Élt akkor Magyarországon zerge, siketfajd, medve, hiúz és farkas. De vadásztak akkor nyírfajdra, császármadárra, darura, harisra, fürjre, sólyomra, sasra, túzokra, amelyek a 20. század végére vagy eltűntek, vagy annyira megfogyatkoztak, hogy védelmük érdekében teljes vadászati tilalom alatt állnak.

Haris (Crex crex)

Nyírfajd (Tetrao tetrix)


11




2. számú tananyag

Hiúz 1913-ban a terítékre került nagyvad egyedszáma nem túl nagy, különösen, ha a mai, sokkal kisebb területre vonatkozókkal hasonlítjuk össze. Mindössze 10.000 db. körüli szarvast lőttek, őzből 25 ezer, vaddisznóból összesen 9.036, túzokból 1.172 szerepelt a lőjegyzéken. Ami azonban elképesztően nagy szám, az a mezei nyúl mennyisége: 1.459.571. Fácán „csak” 289.077 szerepel a kimutatásban, viszont fogolyról 1. millió fölött volt a lelövési számadat. A vadászati módok lényegében már a mai formák szerint alakultak (lesvadászat, cserkelés, hajtás). Az agarászat, amely Magyarországon valaha nagyon kedvelt vadászat volt, háttérbe szorult, a solymászatot pedig szinte már senki sem gyakorolta. A megengedett vadászati módokról az 1883. évi vadászati törvény azt mondta, hogy az „csak lőfegyverrel, vagy lóháton bárminemű vadászebek használatával gyakorolható”, tilos viszont „minden szőrmés vagy szárnyas hasznos vadat tőrökkel, hálókkal, hurkokkal elfogni vagy megölni”. A kíméleti időket, amikor tilos volt hasznos vadra vadászni, vadfajonként maga a törvény szabta meg, ezen kívül volt általános vadászati tilalom, amely február 1-jétől augusztus 15-ig tartott. A vadászati jog az 1883. évi XX. törvény. alapján a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka volt, amit 200 kh-nál nagyobb területen lehetett önállóan gyakorolni. Az ilyen terület tulajdonosa azonban haszonbérbe is adhatta a vadászati jogot, a 200 kh-at el nem érő területeken pedig kötelező volt a bérbe adás. Magas színvonalú vadgazdálkodást így a nagybirtokon lehetett folytatni, és valóban egy-egy nagy uradalom vadászati viszonyai voltak azok, amelyek méltán szereztek nagy hírnevet. Ilyenek voltak pl. a gr. Esterházy-család uradalmai.


12




2. számú tananyag

Ezeken a területeken gondos vadóvás volt és a vadlelövést is már akkor a vadgazdálkodás követelményeinek megfelelő mértékben folytatták. Ezek a gazdag uradalmak megfelelően képzett vadászszemélyzetet alkalmaztak, a vad téli etetéséről kielégítő mértékben takarmányozással gondoskodtak. Ugyanakkor a községi vadászterületek bérlői – mivel bérletük csak meghatározott időre szólt – gyakran meggondolatlan, rablógazdálkodást folytattak.

Ebben a korszakban igen nagy számban működtek vadaskertek. Az ország területén több mint 200 vadaskert és kb. 100 fácános volt. Minden nagyobb uradalom gazdája természetesnek tartotta, hogy kastélya körül a szépen gondozott angolkert mellett fácános- és vadaskert is legyen. A vadaskertek részben vérfelfrissítést, részben új vadfajok meghonosítását jelentették. A vadtelepítés során került Magyarországra a muflon és a szika szarvas. Ebben az időben a ragadozók és egyéb kártékonynak tekintett állatok elpusztítását fontos feladatnak tekintették. Ezt a feladatot nagyrészt a vadőrök, erdészek látták el. Ekkor a róka mellett, farkast, medvét, hiúzt, vidrát is lőttek. De a kártékony vadak listájára került a borz, a vadmacska, a nyest is. Hasonló volt a helyzet a madarakkal, varjúfélékből több mint 417 ezret pusztítottak el. Már ebben az időben egyre gyakrabban látogattak ide külföldi vadászok, főleg NyugatEurópából. Vonzotta őket a medvevadászatok lehetősége, a kiváló agancsot fejlesztő szarvasbikák elejtésének reménye. Ebben az időben kezdték felismerni, hogy a vadászatban, vadgazdálkodásban milyen nemzeti érték rejlik. 1914-ben a külföldre kivitt élő és lőtt vad, valamint vadbőr értéke 5 millió korona volt. Ebben az időben egy szarvasbika lelövéséért 1400–2500 koronát fizetett a vendégvadász.


13




2. számú tananyag

A bevételekkel szemben álltak a kiadások, amelyek között szerepelnek a vadkártérítések. Ekkor a törvény rendelkezései értelmében a szarvas és a dám által a vetésekben vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott kárért a vadászat jogosultja teljes kárpótlással tartozott. Nem kellett viszont megtéríteni a kártékony vad – ide tartozott a vaddisznó is – által okozott kárt. A vadászati irodalommal kapcsolatban elsőként a Vadászlapot kell megemlíteni, amelyet 1880-ban alapítottak, és 1920-ig minden hónapban 2 számmal jelentkezett. Már ebben az időben jelentek meg olyan úti- és vadászati beszámolók, amelyeket idegen földrészeken járt magyar vadászok írtak. (Almásy László: Vándorutam Ázsia szívében.) A 20. század elején az 1881-ben alapított Országos Magyar Vadászati Védegyleten kívül megalakult az Országos Magyar Vadászszövetség (1903), majd a „Hubertus” Magyar Vadászok Országos Egyesülete (1917). A vadászati kultúra mérföldkövei a vadászati kiállítások. A korszak legnevezetesebbje a bécsi kiállítás 1910-ben. Az 1883. évi XX. tc. a vadászati jogról, a vadak által tett károk megtérítéséről, a vadászati tilalmakról, a hivatalból való vadászatról, végül a vadászati kihágások és azok büntetéséről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárásról szóló fejezetek szerint tárgyalta a vadászati jogot. A törvény rendkívül időtállónak bizonyult, mert kisebb és az 1945-ben történt nagyobb módosításoktól eltekintve egészen 1957-ig hatályban volt. 1920-ban a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területe 2/3-ad részét. Az erdők területe ennél nagyobb mértékben csökkent, az erdősültség aránya a korábbi 27%-ról 12%-ra esett vissza. A háború a vadállományban is nagy veszteséget okozott. A kormányzat által is támogatott vadgazdálkodás következtében azonban a vadállomány – különösen az apróvad – az 1930-as évekre újra helyreállt. Az apróvad gyors szaporodásában szerepet játszott az a körülmény is, hogy az 1920-as években végrehajtott földbirtokrendezés a törpe- és kisbirtokok számát jelentősen megnövelte. Mindinkább általános lett az a felismerés, hogy a vadállomány elsősorban a természeti viszonyok, illetve azok változásainak függvénye. A természetvédelem, amely kezdetben az erdészettel volt szoros kapcsolatban, egyre erősebben hallatta hangját és fellépett a vad érdekében is. 1932-ben javasolták, hogy a védelmet – bizonyos korlátokkal – terjesszék ki a ragadozókra is. A tilalmi idők megváltoztatását 1925-től már nem törvény, hanem földművelésügyi miniszteri rendelet szabályozta.. Nemsokára rendelet tiltotta meg a lóháton agarakkal való vadászatot. Egyre több vadfaj került teljes vadászati tilalom alá. 1930 körül a magyar vadászok számát 28 ezerre becsülték. Ugyanebben az időben a Vadászati Útmutatóban mintegy 100 vadásztársaság volt feltüntetve. 1935-ben elrendelték, hogy a vadásztársaság taglétszáma legfeljebb 200 kh-anként 1-1 fő lehet. 3000 kh-anként a vadászterületre egy vizsgázott vadőrt kell alkalmazni.


14




2. számú tananyag

A vadgazdálkodás szempontjából nagy jelentősége volt az élő és lőtt vad exportjának. 1937ben a hazai vad (élő és lőtt) értékesítéséből nem egészen 4,5 millió pengő bevétel származott. Ezen kívül a vadászati jog haszonbérbe adásából 1,8 millió pengő folyt be. 1930-ban alakult meg Párizsban a Nemzetközi Vadászati Tanács (CIC). A két világháború között már sokat adtak a fajtatiszta vadászkutyák alkalmazására. Több kutyás egyesület is működött már ebben az időben, pl. ilyenek voltak az Országos Vizsla Club, a Magyar Vérebegylet). Vadászati szakoktatás az esztergomi és a királyhalmi erdészeti szakiskolákon folyt. A II. világháború még nagyobb pusztítást okozott a magyar vadászatban, mint az I. Az ország hosszú hónapokig hadszíntér volt és még a háború befejezése után is néhány évig jóformán csak orvvadászat folyt, amely a még megmaradt vadat is csaknem teljesen kipusztította. A vadászat jogrendjében döntő változást hozott egy miniszterelnöki rendelet (4640/1945). A nagybirtokrendszer megszüntetésével és a földosztással a mezőgazdasági művelésű területek annyira elaprózódtak, hogy ezekre vadászterületek alakítása nem lett volna célszerű, másrészt az egyéb vonalon is tervbe vett államosítások előre vetették árnyukat. A régi vadászati törvényt úgy módosította a fent jelzett számú rendelet, hogy a vadászati jog az államot illeti. Létrejött a Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ). Minden vadásznak és vadásztársaságnak kötelező volt a csúcsszerv tagjává válni. A rendelet kimondta, hogy vadászati felügyelői állásokat kell szervezni minden megyében, szükség esetén egyes járásokban is. A szarvas és a dám mellett a vaddisznó által okozott mező- és erdőgazdasági károkat is meg kellett téríteni, ezekért az államkincstár vállalta a felelősséget. A vadkártérítések fedezetére vadkárjárulékot voltak kötelesek fizetni a nagyvadas vadászterületek haszonbérlői és a vadkereskedők. A vadásztársaságok taglétszámát a vadászterület nagyságához képest korlátozta a jogszabály. A vadászterületeket két kategóriába sorolták: nagyvadas és apróvadas területek. A törvényes keretek közötti rendszeres vadászat azonban még sokáig nem indulhatott meg, mert ehhez hiányzott a vadászpuska és a lőszer. A vadállományból először az apróvad szaporodott el, a nagyvadállomány mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt sokáig nagyon hiányos volt. A tilalmi idők megfelelő szigorításával, némely vadnál (pl. szarvasnál) a lelövési engedélyek kiadásának minisztériumi hatáskörbe vonásával igyekeztek a vadállomány gyarapodását biztosítani. Az 1940-es évek végén nem volt vadászati statisztika, ezért nagyon nehéz megállapítani hány vadásztársaság működött ezekben az években. Számuk valószínűleg 1300-1500 körül lehetett. A vadásztársaságok alapszabályának jóváhagyása a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, amely ezt gyakran megtagadta, ha úgy találta, hogy személyi összetételük nem megfelelő. A vadászati jogot eleinte nyilvános árverésen adták 12 éves haszonbérbe. A haszonbért a pengő gyors inflálódása miatt meghatározott számú mezei nyúlban, illetve annak, az adott időben elért árában állapították meg. A vadászok száma 1945 után 30 ezer fő körül volt, mely az ismételt tagrevíziók után 1960-ra mintegy a felére csökkent. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

15




2. számú tananyag

A vadászok számának alakulása 1930 és 2007 között

Az 1950-es évek elején a vadásztársaságok száma is erősen lecsökkent. Az állami erdőgazdaságok, majd később az állami gazdaságok egy része a kezelésében tartott területeken gyakorolhatta a vadászati jogot. Ezeket a mindennapi szóhasználat rezervátumoknak nevezte. 1950-ben már az volt a cél, hogy a nagyvadas vadászterületeket fokozatosan állami rezervátumokká alakítsák. Az állami erdőgazdaságok, valamint egyéb szervek területén azután külön állami vadgazdaságok alakultak, amelyeket az 1960-as évek végén ismét összevontak azokkal az erdőgazdaságokkal, amelyeknek a területén működtek (pl. Gemenc, Gyulaj,, Soponya, Galgamácsa, Telki). A vadgazdálkodásban, miként a népgazdaság többi ágaiban is, az 1950-es évek elején vezették be a tervgazdálkodást. Ennek értelmében központi tervelőírásokat adtak ki. A terv alapja az egyes vadászterületekre előírt vadbeszolgáltatásnak. Az apróvadas területeken a vadgazdálkodás a területnek három részre osztásával (kíméleti területrész, befogási terület és konyhai vadászatok területe) történt. A kíméleti terület kijelölését 1945-ben jogszabály írta elő. A nyúlállomány csökkenése már az 1950-es években megkezdődött. Az apróvad-gazdálkodás terén a fácántenyésztéssel érték el a leglátványosabb eredményt. 1970-ig a lelőtt és befogott fácán mennyisége 100 ezer–200 ezer db között volt évente. A nagyarányú volieres fácántenyésztés gyors fejlődést hozott. 1974-ben a lelövés és befogás együttes mennyisége meghaladta az egymilliót, a becsült törzsállomány pedig már négy évvel később a 2 millió darabot. A fogoly, 1975-ig még viszonylag jelentős mennyiségben élt Magyarországon. A vadászati idények korlátozásával, illetőleg teljes vadászati tilalommal igyekeztek kímélni a fogolyállományt. Állományuk fogyni kezdett, az 1980-as évek végére már talán csak tizedrésze maradt.


16




2. számú tananyag

Ahhoz, hogy a vadgazdálkodást jobban meg lehessen alapozni, bevezették a vadállomány számának becslés útján való megállapítását. Az FM Vadászati és Halászati Igazgatósága 1954ben adott ki erre vonatkozó rendelkezést. Vadállomány-becslési adatok azonban csak 1960tól állnak rendelkezésre. Az 1957-es év fordulópontot jelentett a legutóbbi 50 év magyar vadászatának történetében. A vadászati jog újabb kodifikálása is ebben az évben történt, az egyébként igen rövid életű 43. számú törvényerejű rendelettel. Megkezdődött a külföldi vadászok fogadása. Az 1954-ben létrehozott, önálló főhatóságként működő Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF). A már 19. században kialakult trófeakultusz tovább erősödött Magyarországon az 1950-es évek közepétől. Az OEF vezetője 1958-ban hozta létre az Országos Trófea Bíráló Bizottságot. Ennek ekkor az volt a feladata, hogy az állami erdőgazdaságok és vadgazdaságok üzemi és bérbe adott vadászterületein elejtett vad trófeáját a Nádler-képlet alapján elbírálja, továbbá a bizottság válogatta és bírálta a hazai bemutatók trófeaanyagát. A vadászok részére a bírálat eredményéről oklevelet állítottak ki. 1957-től kezdték engedélyezni a külföldi vadászoknak a bérvadászatot. Az Evt. 35. § (4) bekezdése értelmében a vadgazdálkodás fejlesztésére a vadgazdálkodással és vadászattal kapcsolatos bevételekből Vadgazdálkodási Alapot lehet létesíteni. Ennek alapján a kormány elrendelte, hogy a MAVAD által eladott élő vad árából, a termelőszövetkezeti vadásztársaság által fizetett vadgazdálkodás-fejlesztési hozzájárulásból, valamint a bérkilövési díjakból az OEF vezetője létesítsen alapot. Az első nagyobb szabású vadászati kiállítás 1960 júniusában Budapesten nyílt meg. Ezen láthatók voltak az Afrikából nemrég hazatért expedíciók trófeái is. 1962. szeptember 1-jén nyílt meg a Mezőgazdasági Múzeumban a vadászati kiállítás, amelynek keretében vadásznapokat is rendeztek. Ettől kezdve több vidéki városban is rendeztek hasonló jellegű kiállításokat. Minden idők legnagyobb vadászati kiállítása az 1971-ben Budapesten megrendezett első Vadászati Világkiállítás volt. A budapesti kiállítás 1971. augusztus 27-től szeptember 30-ig volt nyitva, 52 ország vett részt rajta, nemzeti bemutatót 35 ország rendezett. Ehhez csatlakozott a trófeabemutató, amelyen 19 ország 18 vadfajból 118 értékes trófeát mutatott be. Ezek után ugrásszerűen megnőtt a kereslet a magyar vadászatokra. (német, osztrák, olasz, svájci és francia vadászok).

A vad állami tulajdonának törvényi szabályozását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény határozta meg. Az 1960-as évekig csak az erdő-és vadgazdaságok, az állami gazdaságok fogadhattak külföldi vendégeket, innentől azonban a vadásztársaságok is. Ezekben az években fellendült a külföldi vadászok részéről a hazánk iránti érdeklődés, a vadászturizmus, ami az anyagi hasznon, devizabevételen túlmenően hozzájárult az addigi merev külpolitikai izoláció fellazításához is. Egyre több világrekord esett magyar földön (gím, dám, őz) de népszerűek voltak a disznó- és apróvadvadászatok is.


17




2. számú tananyag

4

A társadalmi környezet bemutatása

A nyolcvanas évek közepére nyílttá váltak az ellentétek mező- és erdőgazdálkodók, valamint a vadgazdálkodók között a jelentős vadkárok miatt. A természetes apróvadállomány töredékére apadt, megszűnt a kötelező fácántenyésztés és annak állami támogatása is. A nagyvadállomány létszáma az egész országban jelentősen növekedett, a délnyugati részeken pedig túlszaporodott. A mezőgazdasági és erdei károk az egekbe szöktek. A nyolcvanas évek végén megkezdődött a nagyvadállomány erőteljes apasztása, főleg a gímszarvas- és a vaddisznóállomány esetében. Időközben lehetőség nyílt magántulajdonú vadászati irodák létrehozására, a 90-es évek elején teljes volt a káosz. A több mint 150 iroda tevékenysége ellenőrizhetetlenné vált. Megalakult a Magyar Vadkereskedelmi Szövetség, mely 1995-től Vadgazdasági Termékek és Szolgáltatások Terméktanácsa néven működött. A későbbiekben tovább erősödött, a vadgazdálkodásban a „bölcs használat” és ez a maximális fenntartható hozam elvének kialakításhoz és elterjedéséhez vezetett. A vadászatvadgazdálkodás működtetési és finanszírozási rendszere ugyancsak válságba került. Egyértelműnek látszott 1990 után, hogy a vadászat jogi szabályozásában is be kell következnie a változásnak. Az új törvény megalkotásának fontos indoka a vadászati jog tulajdonának és ezzel együtt a vadászati jog hasznosításának, illetve gyakorlásának új alapokra helyezése. A törvény a vadászati jogot a vadászterület földtulajdonjogának elválaszthatatlan részévé teszi. A korábbi jogi szabályozás szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illette meg, és annak hasznosításáról az állam nevében a földművelésügyi miniszter volt köteles gondoskodni. E jogi szabályozási rendszer alapjául az szolgált, hogy mind a termőföld, mind pedig az erdő túlnyomórészt állami tulajdonban volt. A föld tulajdoni-használati viszonyait jellemző szabályozás pedig a tulajdon társadalmasításának irányába hatott. A tulajdonviszonyok jellegének 1990-et követő megváltozásával, illetve a föld-magántulajdon meghatározóvá válásával megváltozik az államnak a gazdasági élet igazgatásával, szervezésével összefüggő szerepe. Az állam vadászati jogának hasznosítása, a vadászati jognak a föld tulajdonjogától - illetve ezáltal a mezőgazdasági termelést és az erdőgazdálkodást folytató földtulajdonostól való - elkülönülése hosszabb ideje gazdasági jellegű feszültséget okoz és akadályozza a rendszer működőképességét. A vadászati jogot az Európai Unió tagállamainak túlnyomó része szintén a földtulajdonjog alapján hasznosítja. A vadászat, a vadgazdálkodás rendjét a legtöbb európai országban külön törvény szabályozza. Így ebbe a körbe sorolható: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Hollandia, Írország, Németország, Portugália, Spanyolország. Franciaországban a vadászatról a Rurális Gazdálkodás Törvényében, valamint a Környezeti Törvényben, míg Görögországban az Erdőtörvény önálló fejezeteként szabályozzák a vadászat, vadgazdálkodás rendjét. A vadászati jog tulajdonjogi kérdései számos olyan hiányt pótló szabály megalkotását indokolták - mint például a vadászati jogosultságok és kötelezettségek meghatározása, a vadászati jog önálló vagy társult hasznosítása, vadaskert létesítése, vadvédelmi bírság, vadászati haszonbérleti szerződések hatósági jóváhagyása -, amely csak törvényi szintű szabályozásban lehetséges.


18




2. számú tananyag

5

Jogszabályi környezet bemutatása

- A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv) - A Vtv. végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (Vhr) - A környezeti hatásvizsgálat és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25) Kormányrendelet - Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) - A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) - Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről 43/2011. (V. 26.) VM rendelete - A veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet - A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalról szóló 327/2010. (XII. 27.) Kormány rendelet - A fővárosi és a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szerveinek kijelöléséről szóló 328/2010. (XII. 27.) Kormány rendelet

5.1 A vadászati jog A vadászati jog a vad, valamint élőhelyének védelmével, a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására, a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtése, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok összessége A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. Ha a vadászterület kizárólag egy személy tulajdonában van, önálló vadászati jogról, ha több személy tulajdonában van, társult vadászati jogról beszélünk. A vadászati jog földtulajdonhoz kötése (revier rendszer) az európai országokban általánosnak, de nem kizárólagosnak tekinthető. Az államot illeti a vadászati jog Görögországban, Olaszországban, részben - a terület besorolásától függően Spanyolországban, Svájcban, Romániában. Elsősorban Észak-Amerikában ismert az un. licence rendszer, ahol a vadászati jog egyes vadfajok vadászatához kötődik. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (továbbiakban: Vtv.) kimondja, hogy a vadászatra jogosult a vadászati jogot köteles gyakorolni, vagy hasznosítani. E rendelkezésben az ellenzők a tulajdonnal való szabad rendelkezés túlzott korlátját látták. A rendelkezés felvételének szakmai okai vannak. A vadászati jog ugyanis kötelezettségek és jogok összessége, amelynek keretei között mind állatvédelmi, mind vagyonvédelmi, mind pedig humán-, vagy állategészségügyi okok folytán számos olyan követelménynek is érvényesülnie kell, amely nem tehető függővé a tulajdonos / a vadászatra jogosult/ döntésétől. Elég utalni többek között a vadászatra jogosult vad és élőhelyvédelmi kötelezettségeire.


19

ÁROP 2210/2010 - Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági



szakigazgatásban 2. számú tananyag

5.2 A vadászatra jogosult Önálló vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosát kell tekinteni. Társult vadászati jog esetén vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A vadászterület határát megállapító határozat alapján az érintett földtulajdonosok vadászati közösséget alkotnak. Amennyiben a földtulajdonosi közösség vadászati jogát haszonbérbe adja vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni. Haszonbérbe adott vadászterületek, a haszonbérlő típusa szerint megyénkénti bontásban:

Megye

vadászterület

VT, Egyesület

érdekképviselet

gazd.társaság

Bács Baranya

104 61

85 45

0 0

4 6

Békés

78

68

0

7

Borsod

117

74

0

2

Csongrád

61

53

1

1

Fejér

76

48

0

2

Pest

103

75

0

3

Győr

66

45

1

1

Hajdú

72

51

0

5

Heves

61

40

0

0

Szolnok

68

49

0

9

Komárom

40

19

0

4

Nógrád

51

23

0

1

Somogy

86

43

0

4

Szabolcs

90

76

0

1

Tolna

64

52

0

2

Veszprém

61

43

0

3

Vas

54

31

0

4

Zala

51

35

0

2

Összesen

1364

955

2

61


20

ÁROP 2210/2010 - Jogalkalmazás javítása a mezőgazdasági



szakigazgatásban 2. számú tananyag

1018

Saját jogon történő vadászati jog gyakorlás a képviselő típusa szerint, megyei bontásban: Megye

vadászterül et

magánszemél y

gazd.társa ság

nemzetipark

egyéb pl: Vt

Bács Barany a Békés

104 61

11 7

4 3

0 0

0 0

78

3

0

0

0

Borsod

117

21

16

3

1

Csongr ád Fejér

61

0

4

1

1

76

13

11

2

0

Pest

103

12

8

0

5

Győr

66

9

9

1

0

Hajdú

72

1

13

1

1

Heves

61

15

6

0

0

Szolno k Komár om Nógrád

68

8

0

1

1

40

9

6

2

0

51

18

7

2

0

Somog y Szabolc s Tolna

86

24

13

1

1

90

12

1

0

0

64

6

4

0

0

Veszpr ém Vas

61

10

3

2

0

54

6

13

0

0

Zala

51

6

5

1

2

Össze sen

1364

191

126

17

12

346


21




2. számú tananyag

Az alábbi diagram országosan összesítve mutatja a vadászati jog hasznosítási módjának megoszlását a saját jogon való gyakorlás és a haszonbérlet között, úgy hogy a haszonbérlő típusainak megoszlása is érzékelhető.

A vadászatra jogosultak (a továbbiakban: jogosult) hatósági nyilvántartásába társult vadászati jog gyakorlása esetén a földtulajdonosok vadászati közösségét a vadászterület Vhr. 4. számú melléklet szerinti kódszámának megjelölésével kell bejegyezni. A kódszám a következő képen képzendő. Az első két számjegy a megye kódja, a következő 4 számjegy a vadászterület számjelének kezdő értéke, a következő érték a vadászterület rendeltetésének jelölésére szolgál (1”-es kódszámmal a vadgazdálkodási rendeltetést; „2”-es kódszámmal a vad génállománya megőrzését; „3”-as kódszámmal az oktatási-kutatási rendeltetést; „4”-es kódszámmal a természetvédelmi rendeltetést kell jelölni.). Az utolsó előtt számjegy a jogosultság módjának jelölése. (az önálló, illetve társult vadászati jog gyakorlása vagy haszonbérbe adása lehetőségeinek megfelelően. „1”-es kódszámmal az önálló vadászati jogát gyakorló; „2”-es kódszámmal az önálló vadászati jogát haszonbérbe adó; „3”-as kódszámmal a társult vadászati jogát gyakorló; „4”-es kódszámmal a társult vadászati jogát haszonbérbe adó vadászatra jogosultat kell jelölni). Az utolsó számjegy a vadászatra jogosult szervezeti formáját mutatja meg ( „1”-es kódszámmal a vadásztársaság; „2”-es kódszámmal a vadásztársaságok érdek-képviseleti szervezete; „3”-as kódszámmal a mezőgazdasági részvénytársaság; „4”-es kódszámmal az erdészeti részvénytársaság; „5”-ös kódszámmal a közhasznú társaság; „6”-os kódszámmal a szövetkezet; „7”-es kódszámmal az erdőbirtokossági társulat; „8”-as kódszámmal a korlátolt felelősségű társaság; „0” kódszámmal egyéb szervezeti forma). A vadászatra jogosult nyilvántartásba vételére irányuló kérelemhez csatolni kell:


22




2. számú tananyag

- a földtulajdonosi gyűlés képviselettel és hasznosítással összefüggő hatályos határozatainak példányát; - a földtulajdonosok vadászati közössége működésére vonatkozó szabályzat két tanúval hitelesített példányát; - a jogosult által elfogadott, a vadászat helyi részletes rendjét tartalmazó szabályzat (a továbbiakban: helyi szabályzat) két tanúval hitelesített példányát; - a vadászati jog haszonbérbe adása esetén a haszonbérleti szerződést; - a jogosult által a vadászterület meghatározott részére kötött bérvadászati szerződést; - a vadászterületen a teljes vadászati évben vadászni jogosult vadászok névsorát, lakóhelyét és vadászjegyük vagy – legalább egy teljes vadászati évre szóló bérvadászati szerződés esetén – a vadászati engedélyük számát.

5.3 Vadászterület Vadászterületnek minősül - hasznosítási formájától függetlenül - az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter. A gyakorlatban a vadászterületek kialakítása során fenti rendelkezés második része számos probléma forrását jelentette. A természetben egy szabályos alakzatú vadászterület kialakítása szinte lehetetlen. Mindegyik tartalmaz kisebb, nagyobb kiszögeléseket. A vadászati hatóság a gyakorlatában akkor utasította el a vadászterület kialakítására vonatkozó kérelmet, ha ez a kiszögelés több kilométer hosszú volt. További vita tárgyát képezte, hogy a távolságot a térképen, vagy a valós domborzati viszonyok között kell-e nézni. Később egy közigazgatási kollégiumi állásfoglalás úgy fogalmazott, hogy a kérelem nem utasítható el, ha a kialakítani kérelmezett terület legalább egy ponton eléri a 3000 métert. Ezen megfogalmazás sem volt szerencsés, hiszen egy három kilométer hosszú vonal két pontja között is meg van a 3 kilométer távolság. A vitás kérdést a Vhr. módosítása oldotta meg, amikor is a jogszabály kimondta, hogy a vadászterület szemközti határvonalainak távolsága akkor minősül háromezer méter alattinak, ha térképen – domborzattól függetlenül – mérve a szemközti vonalak távolsága több mint ezer méter hosszan nem éri el a háromezer méter távolságot. Természetesen ahhoz, hogy egy földterület vadászterületnek minősüljön fontos kritérium még, hogy az adott területen a vad a szükséges táplálékot megtalálja, természetes szaporodási feltételei, valamint természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott legyen. A vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a település közigazgatási belterületét, lakóingatlanul szolgáló bekerített külterületi ingatlant, a tanyát, a majort, a temetőt, a nem mező-, erdő- vagy vadgazdálkodás célból bekerített helyeket, a repülőteret, a közutat továbbá a vasút területét.

5.4 A vad tulajdonjoga A vad az állam tulajdonában van. A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

23




2. számú tananyag

teteme a jogosult tulajdonába kerül. A más vadászterületről átváltott sebzett vad – a vadászatra jogosult hozzájárulásával – a sebzés helye szerinti jogosult tulajdonába kerül, ha – a vadászatra jogosult hozzájárulásával – utánkeresés során ejtik el vagy elhullottan fellelik. A nem vadászterületen elhullott vad teteme, valamint a hullatott agancs annak a jogosultnak tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületéről a vad oda került. Kétség esetén tulajdonosnak a fellelés helye szerinti legközelebbi vadászterület jogosultját kell tekinteni. A vadaskertben, a vadasparkban, illetve vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad – a vadaspark, illetve a vadfarm fenntartójával kötött eltérő megállapodás hiányában – a jogosult tulajdonában van. A nem vadászterületen létesített vadfarmon jogszerűen tartott vad – eltérő megállapodás hiányában – a vadfarm fenntartójának tulajdonában van. Jellemző jogeset (jogegységi határozat a Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa) A jogegységi határozat meghozatalának oka: A büntető bíróságok ítélkezési gyakorlata ugyanis eltérő volt a kérdésben, egyes bíróságok a magyar államot, mások pedig a vadászatra jogosultat tekintették a sértettnek. Az eltérő megítélést az alábbi határozatok tükrözik: 1. A Soproni Városi Bíróság 2001. április 11. napján kihirdetett B.841/2000/8. számú ítéletével a vádlottaknak azokat a cselekményeit, hogy éveken át, havonta több alkalommal, jogosultság nélkül, részben nem azonosítható vadászterületeken igen nagyszámú őzet, vaddisznót és gímszarvast lőttek ki, azok húsát értékesítették, s ezzel 11 millió 870 ezer forint kárt okoztak, a magyar állam sérelmére folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettének értékelte. A másodfokon eljárt Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a 2001. július 4. napján kelt Bf. 384/2001/4. számú, jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet a jogi minősítés tekintetében részben megváltoztatta, a vádlottak büntetését enyhítette, a magánfélként fellépett vadásztársaságok polgári jogi igényét pedig elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény főszabályként azt rögzíti, hogy a vad az állam tulajdonában van. A vadászterületen elejtett, elfogott vad, a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A vadászati jog mint vagyonértékű jog a földtulajdon elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A vadászatra jogosult éves vadgazdálkodási tervet köteles készíteni, amelyet a vadászati hatóság hagy jóvá. A terv jóváhagyása esetén szerzi meg a vadásztársaság a tervben meghatározott vad kilövésére vonatkozó jogot, ezzel együtt a vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási tervben meghatározott darabszám szerinti, az elejtett vad megjelölésére alkalmas sorszámmal ellátott azonosítót bocsát ki részére. A jogosult szabályos kilövés, elejtés esetén az azonosító jellel ellátott vadon szerzi meg a tulajdonjogot. A törvény rendelkezéséből, rendszeréből tehát megállapítható, hogy a vadásztársaság nem minden, a vadászterületen elejtett vad vonatkozásában szerez tulajdonjogot, csak azokon a vadakon, amelyek kilövésére megfelelő juttatás ellenében engedélyt kapott. A többi vad az állam tulajdonát képezi. Önmagában az a tény, hogy az adott vadásztársaság területén 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

24




2. számú tananyag

engedély nélkül kilövésre, majd a vadásztársaság tudta nélkül elszállításra kerül egy vad, nem keletkeztet automatikusan a vadásztársaság részére tulajdonjogot a vad felett. A megyei bíróság álláspontja szerint valamennyi, a vádlott által kilőtt vad esetében az államot kell sértettnek tekinteni. 2. A Kaposvári Városi Bíróság a 2004. október 19. napján kelt 13.B.824/2004/10. számú – a Somogy Megyei Bíróság 2004. január 4-én kelt 2.Bf.747/2004. számú határozatával helyben hagyott – ítéletével azt az álláspontot foglalta el, hogy a vagyon elleni bűncselekmény sértettje jogosulatlan vadászat esetén nem a magyar állam, hanem a vadászatra jogosult vadászegylet. 3. A Somogy Megyei Bíróság a 2002. szeptember 24-én kelt, s a másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla határozatával helybenhagyott B.652/2002/7. számú ítéletével az I.r. vádlottat lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt, a II.r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt ítélte el, mert a vádlottak 2002. január 17-ről 18-ra virradó éjszaka lopási céllal mentek be a vadasparkba, ahol az I.r. vádlott az engedély nélkül tartott puskájával elejtett egy 200 000 Ft vadgazdálkodási értékű vaddisznót, amelyet aztán jogtalanul eltulajdonítottak. A bíróságok a vagyon elleni bűncselekmény sértettjének a vadászatra jogosultat tekintették. 4. A Somogy Megyei Bíróság B.249/2000/155. számú, 2000. november 23-án kelt ítéletével elbírált ügyben a vádlottak 1996 márciusától 1999. március végéig rendszeresen orvvadászatokat hajtottak végre. A vadakat rendszerint az I.r. vádlott lőtte ki, majd a gépkocsival elszállított vadhúst egymás között szétosztották vagy értékesítették. A vádlottak négy különböző vadásztársaság területén valósították meg a cselekményeket. A megyei bíróság a vádlottak cselekményeit a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és az elkövetési érték szerint különböző minősítés alá eső többrendbeli lopás bűntetteként értékelte azzal, hogy a cselekmények sértettjei a vadásztársaságok voltak. Az ügyben másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság a 2003. március 6-án kelt Bf.V.2271/2001/34. számú ítéletével a cselekmény rendbeliségére és minősítésére vonatkozó rendelkezéseket helyben hagyta. A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a fent ismertetett eltérő ítélkezési gyakorlatra tekintettel, elvi jogalkalmazási kérdésben az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében jogegységi határozat meghozatalát tartotta indokoltnak. A Legfelsobb Bíróság jogegységi tanácsa a jogegységi indítványnak az alábbi indokokkal helyt adott: A lopás bűncselekményének törvényi tényállása az elkövetés tárgyán fennálló birtokállapot megváltoztatását eredményező, vagy erre irányuló jogellenes magatartást büntetni rendelve védi a tulajdont A birtokos általában a dolog tulajdonosa, ám a tulajdonlás a birtoklástól el is válhat. Ez azonban a lopás megvalósulása szempontjából közömbös körülmény, amint az is, hogy a birtoklás jogszerű-e vagy sem (elkövethető a lopás valamely, bűncselekmény útján birtokul szerzett dologra nézve is). A Be. 51. §-ának (1) bekezdése eljárásjogi értelemben sértettnek azt tekinti, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sérti, vagy veszélyezteti.


25




2. számú tananyag

Nem kétséges, a lopás esetében, amennyiben a tulajdonlás és birtoklás elválik, a bűncselekmény egyaránt sérti a birtokosnak a birtokláshoz és a tulajdonosnak a tulajdon joga gyakorlásához fűződő jogát, ekként eljárási szempontból mindketten sértetti pozíciót töltenek be. A jogegységi indítványban felvetett elvi jogalkalmazási kérdés szempontjából tehát annak a körülménynek van meghatározó jelentősége, hogy a vadászatra jogosult függetlenül a tulajdoni állapottól birtokosa-e a vadászterületén levő annak a vadállománynak, amelynek egyes egyedeit az elkövető jogosulatlanul elejti, s eltulajdonítás szándékával elveszi. Az 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezései szerint: A vadászati jog – mint vagyonértékű jog – a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg [Vtv. 3. § (1) bek.], de a vadászati jog haszonbérbeadása esetén vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni [Vtv. 6. § (3) bek.]. A vadászatra jogosult az őt megillető vadászati jogot az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni vagy hasznosítani [Vtv. 7. § (2) bek.]. A vadászati jog a vad, valamint élőhelyének védelmével, és a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására, a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok összessége (Vtv. 2. §.). E jog gyakorlása során a vadászatra jogosult köteles a vadászterületén élő vadállományt, annak biológiai sokféleségét fenntartani, valamint a vad és élőhelyének őrzéséről gondoskodni [Vtv. 34. § (1) bek.], s köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a vadállománynak az állatbetegségektől való megóvása, a beteg vad gyógyítása, az állatbetegségek megszüntetése és terjedésének megakadályozása érdekében szükségesek [Vtv. 35. § (1) bek.]. A vadászatra jogosult a – vadászati hatóság által jóváhagyott – éves vadgazdálkodási terv alapján végzi a tevékenységét [Vtv. 47. § (1) bek.], amely terv rögzíti vadfajonként az elejthető, elfogható vadlétszámot; a vadászterületen vadászat céljából szabadon engedhető mesterségesen tenyésztett vad faját és darabszámát; a vad vagy a vadhús értékesítési tervét, illetve vadászrészként történő juttatási tervét; valamint a vad takarmányozásával kapcsolatos feladatokat [Vtv. 47. § (2) bek.]. Ezek a rendelkezések nem hagynak kétséget a felől, hogy a vadászatra jogosult a vadgazdálkodási feladataiból fakadóan a vadászterületen élő vad – az összes vad – birtokosa. Ebből egyenesen következik, hogy a vadászterületen az erre való jogosultság nélkül elejtett, elfogott vadnak stb. a jogtalan eltulajdonítása céljából más által történt elvétele esetén a lopás bűncselekményének a passzív alanya, egyben – anyagi jogi értelemben vett – sértettje a vadászatra jogosult, és nem a magyar állam.

5.5 A vadászati jog gyakorlása, hasznosítása a) önálló vadászati jog Önálló vadászati jog esetén a vadászati jog gyakorlásának minősül, ha a jogosult vadászterületén saját maga vadászik, az általa meghívott vadász számára biztosítja a vadászat lehetőségét vagy megállapodás alapján biztosítja más vadász számára meghatározott fajú és számú vad vadászatát. Önálló vadászati jog esetén a vadászati jog hasznosításának minősül annak haszonbérbe adása. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

26




2. számú tananyag

A Magyar Állam önálló vadászati jogát nyilvánosan meghirdetett pályázat útján haszonbérbe adással vagy vagyonkezelői szerződéssel hasznosítja. Társult vadászati jog esetén a Magyar Államot tulajdonjoga alapján megillető vadászati jog hasznosításával kapcsolatos jognyilatkozatokat az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szerv – a miniszterrel, valamint védett természeti területek esetében a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben – teszi meg. A tulajdonosi jogokat gyakorló szerv e jog gyakorlását az állami tulajdonban levő termőföld, illetve erdő esetében az állami vagyon kezelőjére átruházhatja. b) Társult vadászati jog Társult vadászati jog esetén a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről, a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló, a Vtv-ben foglaltaknak megfelelő tartalmú kérelem előterjesztéséről, a vadászati jog gyakorlásának, illetőleg hasznosításának módjáról, feltételeiről a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület – ideértve a medret is – összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított szótöbbséggel határoznak a földtulajdonosok vadászati közösségének gyűlésén (a továbbiakban: földtulajdonosok gyűlése), és ebben az arányban viselik a vadászati jog gyakorlásával vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból. Jellemző jogeset ( GÜ BH 2009/249) (Törvénysértő a vadászati közösség földtulajdonosi gyűlése által hozott működési szabályzat, ha a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos terveket, valamint annak hasznaiból való részesedést a földtulajdonosok között nem vadászterület kiterjedésének a megállapításánál figyelembe vett összes földterület, összes tulajdonosának a tulajdoni arányában osztotta meg) A felperes az alperes vadászati közösség egyik földtulajdonosa. 1,3 hektárnyi termőföldterülettel rendelkezik. Az alperes vadászati közösség földtulajdonosi gyűlése a 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozattal elfogadta a működési szabályzatát. A Szabályzat 8.1. pontja azt tartalmazza, hogy a vadászati közösség a társult vadászati jogot maga gyakorolja. A 8.3. pont szerint e jog gyakorlása során kizárólag költségfedezeti vadgazdálkodást valósít meg úgy, hogy a tagjai számára elsődleges vadászati lehetőséget biztosít. A 8.3.1. pont rögzíti, hogy az alperes vadászati közösség képviselője a vadászati területen belül kialakított önálló vadgazdálkodási egységekre bérvadászati szerződést köthet az alábbi feltételekkel: Vadásztársasággal, illetve társas vállalkozással, egyéb feltételek mellett, ha a vadásztársaság, illetve a vállalkozás természetes személy tagjainak több mint fele a vadászati közösség működési területén, a bérvadászati szerződés megkötésekor már rendelkezett 1000 hektár földtulajdonnal. Magánszemélyekkel, többek között akkor, ha a magánszemély a közösség működési területén a bérvadászati szerződés megkötésekor már rendelkezett legalább 200 hektár földtulajdonnal és a területén vadászni szándékozók közül legalább 1 fő a vadászterületén rendelkezik 15 éves vadászati gyakorlattal.


27




2. számú tananyag

A vadásztársaságnak, illetve a társas vállalkozásnak vállalnia kell, hogy a részükre biztosított vadgazdálkodási egységen belül, legalább 50 hektár földtulajdonnal rendelkező tulajdonosok részére vadászati lehetőséget biztosítanak, feltéve, hogy ezek a tulajdonosok vállalják az adott társaságokon belül, a saját egyéni vadászataikra jutó arányos költségek viselését. Az 50 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkező tulajdonosok, illetve a földtulajdonosi közösség vadászni kívánó, és a működési szabályzat szerint jogosult tagjai a többlet használati díj mértékéig, a bérvadászatra jogosulttal állapodhatnak meg bérvadászatról. A működési szabályzat 10. pontja szerint, a többlet-használati díj mértéke 300 Ft/hektár, amelyet az éves beszámoló elfogadásakor minden évet követő március 31-éig lehet megállapítani, illetve megváltoztatni. A többlet- használati (bérleti) díjat a földtulajdonosnak legkésőbb a tárgy évet követő március 31-éig kell kifizetni. Ez a díj azt illeti meg, aki december 31-éig tulajdonos volt. A működési szabályzat 11. pontja a bérbe adásra jogosult terhére területarányosan fizetendő, éves többlethasználati díj fizetést állapít meg. A vadkárok fedezetére, vadgazdálkodási egységenként, minimum 1500 Ft/hektár, a közös költségek fedezetére minimum 200 Ft/hektár összeg befizetését írja elő. A felperes a módosított keresetében a 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozat érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozattal elfogadott működési szabályzat 8.3. pontja a kisebbség jogos érdekét lényegesen sérti, a kisebb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonosok terhére, kedvezőtlenebb feltételek mellett ad lehetőséget a vadászatra. A bérvadászati szerződés időtartamát 10 évben határozza meg, és ezzel a határozathozatal idején fennálló tulajdonosi viszonyokat rögzíti. A tulajdoni arányokban bekövetkező jövőbeni változások esetén, az újabb tulajdont szerzőknek nem lesz módjuk a föltulajdonhoz tartozó vadászati jog gyakorlására. A felperes sérelmezte, hogy a vadászni kívánó földtulajdonosok csak vadászati szerződés megkötésével gyakorolhatják e jogukat. Kifogásolta azt is, hogy magánszeméllyel csak akkor köthető bérvadászati szerződés, ha az adott gazdálkodási egységen vadászni kívánók közül legalább egy személy 15 éves vadászati gyakorlattal rendelkezik. Előadta azt is, hogy a többlethasználati díj fizetésének, a vadkárok megtérítésének feltételei nem egyértelműek. Vitatta, hogy a vadászati közösség jogalanyiságának hiányában, a vadászati jogot gyakorolni kívánó taggal létrehozható bérvadászati szerződés. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a támadott határozat a felperes által megjelölt okok miatt az okszerű gazdálkodást, illetve a kisebbség jogos érdekeit lényegesen sérti. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Megállapította, hogy az alperes 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozata érvénytelen. Határozatának indokolása szerint, a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a földtulajdonosok részére a vadászati jog gyakorlását terület arányosan kell biztosítani. A működési szabályzat 8.3.1. pontja ettől eltér. Az 50 hektárnál kisebb mértékű termőföld tulajdonnal rendelkezők csak a többlethasználati díj értékének erejéig jogosultak vadászni. Ennek mértéke hektáronként 300 Ft. Ez 50 hektár alapulvételével maximálisan 15 000 Ft értéket jelent. Ezzel szemben, az a természetes személy, aki 200 hektárnál nagyobb termőföld tulajdonnal rendelkezik, akár önállóan is köthet bérvadászati szerződést, önálló vadgazdálkodási egységre. Az elsőfokú bíróság szerint, nem lehet megállapítani a működési


28




2. számú tananyag

szabályzatból, hogy egy-egy önálló vadgazdálkodási egység milyen nagyságú területet foglal magába. Azok kialakítása ugyanis a beérkezett igények számától függ. Ezzel elvi és gyakorlati lehetősége is fennáll annak, hogy az önálló vadgazdálkodási egység jelentősen nagyobb lesz 200 hektárnál. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy az okszerű gazdálkodással ellentétes az is, hogy a működési szabályzat rendelkezései a jövőben bekövetkező tulajdoni változásokhoz nem igazodnak, a vadászati jog gyakorlásának lehetőségét a tényleges tulajdoni viszonyoktól eltérítik. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Rámutatott, hogy az alperes vadászati közösség társult vadászati joggal rendelkezik. A földtulajdonosok többségi szavazatával hozott határozattal jogosult volt, a Vtv. 13. § (1) bekezdés c) pontja alapján a társult vadászati jog-gyakorlás módjaként a bérvadászatot választani. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Vtv. 2. §-a értelmében, a vadászati jog nemcsak a tényleges vadászathoz való jogot jelenti. Magában foglalja a vad, valamint élőhelyének védelmével, a vadgazdálkodással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket is. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a vadászati jog gyakorlásával, vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesedéseket az összes földterület, összes tulajdonosának tulajdoni hányada arányában kell a földtulajdonosok között megosztani. Rámutatott azonban arra, hogy a Vtv. 4. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Ptk. 140., illetve 141. §-a szerint nincs akadálya annak, hogy a közös tulajdon használatának, illetve hasznosításának rendezése során, szótöbbségi határozattal, az egyik tulajdonostárs számára a közös ingatlan tulajdoni arányától eltérő használatot engedjenek a tulajdonostársak, többlethasználati díjfizetése mellett. Az alperes földtulajdonosok vadászati közössége is, a használat és hasznosítás, illetőleg a vadászati jog gyakorlására, egyes földtulajdonosok részére a terület szerinti arányosság mellőzésével, többlet jogosultságokat engedhet, többlet teherviselés mellett. A másodfokú bíróság szerint, a működési szabályzat 8.3.1. pontja, illetve 10. és 13. pontjai ennek megfelelő szabályokat tartalmaznak. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy nem vitásan a vadászni szándékozó tulajdonos, a tulajdoni arányának megfelelő használatra tarthat igényt. Az okszerű gazdálkodás követelményeire tekintettel azonban ettől a tulajdonostársak törvényes érdekében el lehet térni. A másodfokú bíróság ezért nem vizsgálta azt, hogy a működési szabályzat valóban tartalmaz-e diszkriminatív rendelkezéseket az egyes tulajdoni formák tekintetében. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a közös tulajdon használatát, illetve hasznosítását hosszú távra kell rendezni. Az okszerű gazdálkodás követelményei miatt, figyelemmel a Vtv. 14. § (5) bekezdésében írtakra is, alaptalanul sérelmezte ezért a felperes, hogy a bérvadászati szerződéseket 10 éves időtartamra kell megkötni. A másodfokú bíróság szerint, a kisebbségben lévő felperes vadászati lehetőségét a hosszú távú rendezés nem érinti. A jövőben tulajdonjogot szerző személyek vadászati lehetőségét szintén nem zárja ki. Feltételezésen alapul a felperesnek az a hivatkozása, hogy jövőbeni tulajdonszerzése esetén, jogsérelem fogja érni. A jövőben tulajdonjogot szerző ugyanis nincs elzárva attól, hogy a kialakult használatnak, hasznosításnak megfelelően szerezzen jogot, illetve a körülmények


29




2. számú tananyag

változása miatt, a hasznosítás újra szabályozását indítványozza, a földtulajdonosok gyűlésének összehívásával. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, mert kizárólag e keretek között vizsgálhatta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel jogszabálysértő. A Vtv. 6. § (2) bekezdése szerint a társult vadászati jog vadászatra jogosultjának a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A 7. § (1), illetve (2) bekezdése értelmében a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségek és jogok, a Vtv.-ben foglaltak teljesítéséért a jogosult felel, az őt megillető vadászati jogot az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni, vagy hasznosítani. Mindebből következik, hogy az alperes vadászati közösség, jogi személyisége hiányában is jogalany, amelyet a Vtv.-ben szabályozottak szerinti jogok illetik, kötelezettségek terhelik. Helytállóan utal arra a másodfokú bíróság, hogy a Vtv. 2. §-a értelmében a vadászati jog nemcsak a vadászatot, hanem a vad és élőhelyének védelmét, a vadgazdálkodással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket is magában foglalja. Vagyoni értékű jog, amely a Vtv. 3. § (1) bekezdése értelmében a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként, a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A Vtv. 4. §-a szerint, ha a vadászterület egy személy tulajdonában áll, e jog önálló. Több személy tulajdonában álló vadászterületen a tulajdonosokat a vadászati jog közösen, társult vadászati jogként illeti meg. A másodfokú bíróság abban sem tévedett, hogy a Vtv. 13. § (1) bekezdése alapján a vadászati közösség a vadászati jogot bérvadászat útján is gyakorolhatja. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett azzal a másodfokú bírósági állásponttal, hogy a felperes nem volt jogosult a jogi személy földtulajdonosokat érintő, a működési szabályzatba foglalt rendelkezések diszkriminatív jellegét sérelmezni a maga nevében. Egyetértett azzal is, hogy az sem volt megállapítható, hogy a bérvadászati szerződések 10 évi időtartamra történő megkötése ellentétes lenne az okszerű gazdálkodással, vagy sértené a kisebbség jogos érdekeit. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor nem vette figyelembe, hogy a vadászati jog gyakorlásával, vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint az azok hasznaiból való részesedést a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a földtulajdonosok között, a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület, összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában kell megosztani. Helytállóan hivatkozik ezért a felperes arra, hogy a működési szabályzat 8.3.1. pontja e szabály figyelmen kívül hagyásával rendelkezik a vadászati jog részét képező vadászat gyakorlásáról. Az igen bonyolult szabályozás, a vadászati területen belül kialakítandó önálló vadgazdálkodási egységek területének egyértelmű meghatározása nélkül az sem dönthető el, hogy a használati mód szabályozása az okszerű gazdálkodásnak megfelel-e. Ezért az e rendelkezéseket tartalmazó szervezeti és működési szabályzat elfogadásáról szóló 6/2007. (04.11.) Ftvk. számú határozatot alappal támadta meg a felperes a Vtv.14. § (4) bekezdés b) pontja alapján. A jogerős ítélet a fent írtak szerint kizárólag a Vtv. 12. § (1) bekezdés c) pontját sérti. A Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az érdemben helytálló, elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.195/2008.)


30




2. számú tananyag

A vadászterülethez tartozó föld tulajdonosa, amennyiben a földtulajdonosi gyűlés összehívása, illetve a határozathozatal alkalmával nem személyesen tesz jognyilatkozatot, képviseletéről a Ptk. képviseleti jogra vonatkozó rendelkezéseiben foglaltaknak megfelelően kiállított olyan írásbeli meghatalmazás útján gondoskodhat, amelyből megállapítható a tulajdonos neve, tulajdoni hányada, a képviselő személye, a földingatlannal érintett település neve, a külterületi földingatlan helyrajzi száma, valamint annak területe hektárban. Nem tekinthető érvényesnek az olyan jognyilatkozat, amelyben ugyanazon földterületre több meghatalmazás került kiállításra és azok érvényességét a földtulajdonosi gyűlés jegyzőkönyve felvétele során nem lehet egyértelműen meghatározni. A gyakorlatban problémát jelentett, hogy a földtulajdonosok nem a fenti kötelező adattartalommal adtak ki meghatalmazást képviseletükre, valamint az is, hogy több személynek is kiadtak meghatalmazást, úgy, hogy az előzőeket nem vonták vissza. Gyakran előfordult, hogy a meghatalmazás nem minden vadászati joggal összefüggő jognyilatkozatra terjedt ki pl. a földtulajdonosi gyűlés összehívására szóló meghatalmazás nem használható a földtulajdonosi gyűlésen történő határozathozatalnál. Társult vadászati jog esetén a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről, a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló kérelem előterjesztéséről, a vadászati jog gyakorlásának, illetőleg hasznosításának módjáról való határozat meghozatalát a vadászterület tulajdonosainak egyharmada kezdeményezheti. A kezdeményezőnek a vadászati hatóság és az érintett települések önkormányzata hirdetőtábláján legalább harminc napra hirdetményt kell közzétennie, amelynek tartalmaznia kell a földtulajdonosok gyűlésének helyét, idejét és napirendi pontjait, a képviselet szabályaira való figyelmeztetést, továbbá amennyiben vadászterület határának megállapítására irányul a gyűlés a kialakítandó vadászterület térképi megjelölését. A gyakorlatban problémát jelentett, hogy a hirdetményt a kezdeményezők leadták, de annak kifüggesztéséről nem győződtek meg. Előfordult az is, hogy a hirdetményt az ellenérdekű fél a hirdető tábláról eltávolította. Érvényes határozat csak akkor hozható, ha a földtulajdonosok gyűlésének összehívása érdekében eleget tettek a fent leírt eljárásnak. Amennyiben a földtulajdonosok - a Magyar Állam kivételével - a vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg. A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki a határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondoskodott. Ha tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben maradt, vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok nem értenek egyet, önálló vadászterület kialakítását vagy más vadászterülethez való csatlakozást kezdeményezhetnek, feltéve, hogy a tulajdonukban levő terület természetben összefüggő egységet alkot, és az e törvényben írt feltételeknek megfelel, illetőleg ha a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban


31




2. számú tananyag

részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a határozat annak meghozatalától számított harminc napon belül a bíróságnál megtámadható. Jellemző jogeset (GÜ BH 2010/302) (A földtulajdonos – a földtulajdonosok vadászati közösségének gyűlésén meghozott – határozatot csak a saját személyét érintő lényeges érdeksérelemre alapítva támadhatja meg, nem indíthat keresetet más földtulajdonosok érdeksérelmére hivatkozva) A felperes 10,7813 hektárnyi földterület tulajdonosa az alperes földtulajdonosok vadászati közösségének vadászterületén. A földtulajdonosok gyűlésén személyesen nem vett részt. Képviseletére más személynek adott meghatalmazást. A földtulajdonosok gyűlésének szervezői és a felperes képviselője között a gyűlés megtartását megelőzően vita támadt. A képviselő által bemutatott meghatalmazások egy része ugyanis különböző okok miatt – a szervezők álláspontja szerint – nem volt szabályszerű. A meghatalmazott ezért az általa képviselt személyek nevében nem regisztráltatta magát, a földtulajdonosok gyűlése általi határozat hozatalban nem vett részt. A földtulajdonosok gyűlése 14 határozatot fogadott el. Az 1/2007. (04. 16.) számú határozattal a földtulajdonosi közösség képviselőjének megválasztotta F. L.-t. A 2/2007. (04. 16.) számú határozattal arról rendelkezett, hogy a társult vadászati jogot a vadászterület tulajdonosai gyakorolják. A felperes a keresetében az ismertetett két határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes megakadályozta azt, hogy az általa meghatalmazott személy a földtulajdonosi közösség gyűlésén, a határozathozatal során szavazati jogát gyakorolja. Sérelmezte azt is, hogy a korábbinál kisebb vadászterületen van mód a vadászatra, továbbá, hogy a földtulajdonosi közösség vadásztársasága részére jelentős összegű belépési díjat kell fizetni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy mind a gyűlés összehívása, mind annak megtartása, a határozatok meghozatala során a jogszabályi előírásokat megtartotta. Előadta, hogy a földhivataltól szerzett számítógépes nyilvántartás segítségével kívánta ellenőrizni a földtulajdonosok gyűlésén részt venni kívánók arra való jogosultságát. Utalt arra, hogy a felperes meghatalmazottja által bemutatott meghatalmazások között volt olyan, amely az alperes földtulajdonosi közösség vadászterületén földtulajdonnal nem rendelkező személytől származott vagy amelyen meghatalmazóként elhalálozott személyt tüntettek fel, illetve olyat aki későbbi dátummal másnak adott meghatalmazást határozathozatalban való képviseletre. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, a felperes nem bizonyította, hogy az őt képviselő személy regisztrációját, illetve a határozathozatalban való részvételét az alperes közgyűlésén megakadályozták. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy az általa elfogadott határozatok jogos érdekeit lényegesen sértik. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a vadvédelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 14. § (4) bekezdése értelmében a felperes jogosult volt a perbeli közgyűlési határozatokat megtámadni. Hangsúlyozta azonban, hogy kizárólag a saját személyét érintő okból hivatkozhatott azok jogszabályba ütköző voltára. A másodfokú bíróság egyetértett abban az elsőfokú


32




2. számú tananyag

bírósággal, hogy a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy képviselője szabályszerű meghatalmazással rendelkezett, azt az alperes alapos ok nélkül nem fogadta el. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a földtulajdonosok gyűlésén – a meghallgatott tanúk vallomása szerint – nem vitásan biztonsági emberek is részt vettek. Azt azonban a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a biztonsági emberek a meghatalmazottjának regisztrálását megakadályozták volna. A másodfokú bíróság abban egyetértett a felperessel, hogy az alperes gyűlésének szervezői nem jártak el megfelelően akkor, amikor a több meghatalmazást felmutató személy képviseleti jogosultságának formai és tartalmi megfelelőségét szúrópróbaszerűen vizsgálták. Az utóbb említett körülmények azonban, a felperes által adott meghatalmazás jogszabálynak megfelelő voltára vonatkozó bizonyítékok hiánya miatt, a felperes által támadott határozatok hatályon kívül helyezéséhez nem vezethetett. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő. A felperes keresete alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes, illetve annak képviselője az alperes közgyűlését szervezők magatartása miatt valóban el volt-e zárva attól, hogy a Vtv. 14. § (3) bekezdése szerint a keresettel támadott határozathozatalban részt vegyen. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, a felperes a peres eljárás során nem bizonyította, hogy az általa megnevezett személy részére szabályszerű meghatalmazást adott. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett abban is a másodfokú bírósággal, hogy a felperes kizárólag a saját személyét érintő jogos érdek lényeges sérelmére alapítva volt jogosult a keresetét a Vtv. 14. § (4) bekezdés b) pontja alapján előterjeszteni. Más földtulajdonosok érdeksérelmére hivatkozással e perindítási jog nem illeti meg. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság úgy ítélte, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást az eljárt bíróságok felderítették, abból okszerű következtetésre jutottak, érdemi döntésük a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti. (Legf. Bír. Gfv. X. 30.060/2009.). A földtulajdonosi gyűlés hirdetményének kifüggesztésének időtartamába a kifüggesztés, illetve a levétel napja nem számítható be. A kifüggesztés időtartamát az érintett település jegyzője igazolja. A rendelkezés utolsó tagmondatának jogszabályban való rögzítését a korábban már kifejtett hirdetmények kihelyezése körül kibontakozott vita indokolta. Korábban gyakran előfordult, hogy a hirdetmény kihelyezésével kapcsolatos jegyzői nyilatkozatot a felek illetve az ellenérdekű felek részéről több tanú cáfolta vagy erősítette. A jelenleg hatályos rendelkezés egyértelműen a jegyző hatáskörébe helyezi a hirdetmény kifüggesztésével kapcsolatos jognyilatkozat megtételét.

A földtulajdonosok gyűlését összehívó földtulajdonosoknak a hirdetményen nyilatkozniuk kell a tulajdonukban lévő, illetve képviselők esetében az általuk képviselt földterületekről településenként a földterület helyrajzi számának és nagyságának megjelölésével. Közös


33




2. számú tananyag

tulajdonban lévő földterület helyrajzi száma a hirdetményen csak egyszer tüntethető fel, a teljes területnagyság feltüntetésével. Azoknak az összehívóknak, akik közös tulajdonban lévő földterület tulajdonosai, nyilatkozniuk kell arról is, hogy többségi tulajdonnal vagy a tulajdonostársak többségének meghatalmazásával rendelkeznek. A gyakorlatban főként a közös tulajdonban lévő földterületek jelentettek problémát. Közös tulajdonban lévő földterületek esetében a földterület kiterjedésének arányában többségi meghatalmazással kellett ahhoz, hogy egy adott személy a tulajdonostársakat képviselje. Gyakori hiba volt az is, hogy az adott földterület a hirdetmény kihelyezése előtt megosztásra került. Ebben az esetben a földterületnek már az új helyrajzi számmal kellett volna a hirdetményen szerepelnie. A hirdetményen fel kell tüntetni, hogy a földtulajdonosi gyűlés összehívóinak helyrajzi szám szerinti összes földtulajdonának területe hogyan aránylik a vadászterület teljes területéhez. Amennyiben a gyűlés vadászterület határának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésre irányul, a hirdetmény mellékleteként a kialakítandó vadászterület megjelöléseként legalább 1:50 000 méretarányú topográfiai térképet, valamint a vadászterület határvonalának egyedi azonosítására alkalmas leírását is ki kell függeszteni. A vadászterület határának megállapítására irányuló kérelmek esetében gyakran tapasztaltuk, hogy a határleírás nem felel meg fenti rendelkezéseknek. Gyakran előfordult, hogy a határleírás során csak helyben ismert megnevezéseket alkalmaztak. Előfordult az is, hogy a határleírás során útként jelölt terület valójában egy szántó művelési ágú terület volt, mely területet a tulajdonos beszántott és így „eltűnt” a vadászterület határa. Jellemző jogeset (Kfv.II.37.093/2008/8.) A települések közigazgatási területéhez tartozó ingatlanok tulajdonosai által létrehozott 1/3-ad jogállású földtulajdonosi csoport földtulajdonosi gyűlésen vadászterület kialakítását határozta el és a felperest választotta meg képviselőjének. A képviselő vadászterület határának megállapítása és a földtulajdonosi közösségi képviselő nyilvántartásba vételére iránt kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a földtulajdonosok gyűlésének összehívását kezdeményező földtulajdonosok nem rendelkeznek a földterület 1/3-ának tulajdonával, a hirdetmény közzétételére vonatkozó szabályt megsértették, mert M és Sz településeken a hirdetményt nem tették közzé, a hirdetményhez nem topográfiai, hanem ingatlannyilvántartási térképet mellékeltek, illetőleg a vadászterület határvonalának egyedi beazonosítására nem alkalmas a csatolt szöveges leírás. A felperes fellebbezése folytán eljárt a másodfokú vadászati hatóság (alperes) az elsőfokú határozatot - tárgyának és indokolásának részbeni megváltoztatása mellett helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a földtulajdonosi gyűlés összehívásáról szóló hirdetményt Sz Önkormányzatánál is közzé kellett volna tenni, mivel a vadászterület határvonalának leírásában a hrsz-ú csatorna megjelölésű ingatlan határként szerepel. Elfogadta, hogy a határon a hrsz-ú megjelölés beazonosításra alkalmatlan adat volt épp úgy, mint a hrsz-ú út megnevezés is, mivel ilyen ingatlan nem létezik. Rámutatott arra, hogy a hrsz-ú ingatlan egy csatorna, és ha a felperes e csatorna és a hrsz-ú út közötti, ún. "út" elnevezésű területet kívánta a vadászterület határaként 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

34




2. számú tananyag

megjelölni, akkor a határleírásban azt kellett volna feltüntetnie. Egyedi beazonosításra alkalmatlannak találta a főcsatornán a hrsz-ú csatorna megnevezést, mivel a terület erdő és a hrsz-ú bekötő útként szerepeltetett ingatlant, mert az szántó. Megállapította továbbá, hogy a felperes a törvényi előírás ellenére nem topográfiai térképet, hanem ingatlannyilvántartási térképet mellékelt a hirdetményéhez, és kérelme oly mértékben hiányos volt, hogy annak pótlására nem volt lehetőség, ezért a hiánypótlásnak nem volt helye.. A Legfelsőbb Bíróság felülmérlegelésre okot adó körülményt nem észlelt az alábbiak miatt. A vadászterület határának pontos megjelölését indokolja, hogy a vadászati hatóságnak a benyújtott kérelem alapján az 1996. évi LV. törvény 8.§-ában és a 79/2004.(V.4.) FVM rendelet 11.§ (5) bekezdésében foglaltak szerint többek között vizsgálnia kell a terület kiterjedtségét, azt, hogy a vadászterület kialakításával keletkezik-e zárvány terület, illetőleg van-e az egyes vadászterületek között átfedés, van-e benne vadászterületnek nem minősíthető terület, és az a vad lét- és szaporodási feltételeit, mozgásigényét kielégíti-e. Erre figyelemmel okszerű az az elvárás, hogy a vadászterület határát pontosan, beazonosításra alkalmas módon kell megjelölni. Erre vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában azt mindig az egyedi ügyben fennálló körülmények határozzák meg, hogy mi minősül beazonosításra alkalmas megjelölésnek. Az elsőfokú bíróság elvégezte az egyedi körülmények értékelését, és pontosan felsorolta a kifogásolt határmegjelöléseket, és indokát adta annak is, hogy azokat miért tekintette pontatlannak, vagy beazonosításra alkalmatlannak. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal, hogy a határvonal megjelölésének módját a kérelmező szabadon választhatja meg, utalhat akár ingatlan-nyilvántartási adatokra, de akár a terület helyben szokásos elnevezésére is, azonban bármely jelölést úgy köteles használni, hogy az egyértelműen és kétséget kizáró módon azonosítsa a határterületet. A felperes alapvetően ingatlan-nyilvántartási adatokat használt a vadászterület határának azonosítására, azonban ahogy ez a perbeli vizsgált eljárásban is kiderült számtalan esetben az adatokat helytelenül tüntette fel, a helyrajzi számnak, illetőleg a terület megnevezésének pontatlan, vagy téves jelölése a beazonosítást akadályozta. Az alperes azt is megalapozottan kifogásolta, hogy a felperes fiktív, nem létező ingatlannyilvántartási adattal jelölte vadászterülete egyik határát, mivel az ingatlan-nyilvántartás szerint nincs "hrsz-ú út". hrsz-ú terület csatorna, amellyel párhuzamosan helyezkedik el a hrsz-ú út, és e két terület között található az - a felperes által a per során hivatkozottak szerinti - ún. út, amelyet a felperes a vadászterület határaként kívánt megjelölni, a beazonosításra nem alkalmas, nem létező adat használata nyilvánvalóan nem elfogadható. Ebben az esetben a hirdetmény mellékleteként csatolni kell a kialakítandó vadászterületen belül található vadászterület határának megállapításánál figyelembe vehető földterületek helyrajzi számait településenként azok nagyságának megadásával. Az ingatlan tulajdonjoga igazolásaként el kell fogadni: - az ingatlan tulajdoni lapjának hiteles másolatát; - az ingatlan széljegyzettel ellátott tulajdoni lapja esetén a tulajdon bejegyzése alapjául szolgáló okirat eredeti vagy közjegyzővel hitelesített másolatát, melyen a benyújtást a földhivatal igazolta;


35




2. számú tananyag

- az ingatlan tulajdonjogának földhivatali bejegyzéséről szóló határozat eredeti vagy közjegyző által hitelesített példányát; - a kárpótlási árverés során készült árverési jegyzőkönyvet vagy közjegyző által hitelesített példányát; - a földhivatal vagy Földmérési és Távérzékelési Intézet (a továbbiakban: FÖMI) által (papíralapú vagy elektronikus adathordozón) kiadott földkönyvet vagy tulajdonosi adatokkal kiegészített földkönyv kivonatot; - a földhivatal vagy a FÖMI által papíralapú vagy elektronikus adathordozón kiadott, a tulajdonosok nevét, tulajdoni hányadát, a termőföldek helyrajzi számait, valamint azok területét hektárban tartalmazó területi összesítőt; - az ingatlan-nyilvántartási adatbázishoz adatátviteli vonalon való csatlakozással számítógépes hálózaton történő adatlekéréssel történő helyszíni adatbemutatást, vagy a tulajdonilap-másolat ügyfélkapun keresztül lekért elektronikus dokumentumának helyszíni bemutatását. A települési önkormányzat jegyzőjére – amennyiben a tulajdonosok törvényes képviselőjeként jár el fenti rendelkezést nem kell alkalmazni. A vadászati közösséghez tartozó föld tulajdonjogának első alkalommal történő igazolását mindaddig el kell fogadni, amíg a változást a fent felsorolt igazolások bármelyikével be nem jelentették. Gyakori földtulajdonosi panasz, hogy a tulajdonosi képviselő a haszonbérleti díj évenként minden kifizetésnél újra kéri a tulajdont igazoló dokumentumokat. Ez főleg az alacsonyabb haszonbérleti díj, illetve a kisebb földtulajdon esetében jelent problémát. Ezért nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a föld tulajdonjogának első alkalommal történő igazolását mindaddig el kell fogadni, amíg a változást a fent felsorolt igazolások bármelyikével be nem jelentették. A települési önkormányzat jegyzője jár el a földtulajdonosi gyűlésen törvényes képviselőként azon a Vtv. alapján vadászterületnek minősülő, de nem a Magyar Állam tulajdonát képező földterületek tulajdonosai nevében, akik - a kialakítandó vadászterületen egyenként harminc hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkeznek, és e képviseletükkel más természetes vagy jogi személyt nem bíztak meg, - a kialakítandó vadászterületen harminc hektárnál nagyobb földtulajdonnal rendelkeznek, de a határozathozatalon nem jelentek meg, és képviseletükről sem gondoskodtak. Azon földtulajdonosok, akik a kialakítandó vadászterületen egyenként harminc hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkeznek, képviseletük ellátására legalább harminchektáronként egy közös képviselőt bízhatnak meg. A földtulajdonosi gyűlések összehívásának jogszerűsége során problémát jelentett, hogy a meghatalmazások nem tartalmazták a felsorolt kötelező tartalmi elemeket, illetve csak a gyűlésen történő képviseletre adtak felhatalmazást, a földtulajdonosi gyűlés összehívására nem. Vadászterületnek minősülő ingatlan esetében akár tulajdonosként, akár képviselőként csak egy személy, és csak egy vadászterülethez tartozásról tehet jognyilatkozatot. Ha az ingatlannak több tulajdonosa van, a tulajdonostársak képviseletükről tulajdoni hányaduk


36




2. számú tananyag

arányában számított szótöbbséggel határoznak. E rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a törvényes képviselőként eljáró települési önkormányzat jegyzőjére is. A gyakorlatban nagy nehézséget jelent az osztatlan közös tulajdonú földterületek képviseleti jogosultságának megállapítása. Osztatlan közös tulajdonú földterület esetén a meghatalmazás csak akkor elfogadható, ha a tulajdonosok tulajdoni arány alapján számított többsége egy személynek adott képviseleti felhatalmazást. A földtulajdonosi gyűlés határozatképességének megállapításához a vadászterület tulajdonosi közösségének jegyzőkönyveznie kell, hogy tulajdonosként, továbbá a tulajdonos képviselőjeként ki, és – településenkénti megoszlásban – mekkora területtel vesz részt, illetve, hogy a kialakítandó vadászterület egészéhez – és ezen belül is településenként – viszonyítottan e tulajdonosok vagy képviselők milyen arányt képviselnek. A határozathozatal során a települési önkormányzat jegyzőjének szavazati hányadát úgy kell megállapítani, hogy az adott önkormányzat közigazgatási területén belül található, a vadászterület részének minősülő földterületből le kell vonni azokat a földterületeket, amelyek képviseletéről a földtulajdonos személyesen vagy képviselőjén keresztül gondoskodott. Amennyiben valamely érintett személy a földtulajdonosok gyűlésén megállapított képviseleti jogosultságot vagy tulajdoni arányt vitatja, bírósághoz fordulhat. A földtulajdonosi közösség képviselőjének és a földtulajdonosi gyűlésen megválasztott tulajdonosi képviselőnek lehetővé kell tennie azt, hogy a vadászterület földtulajdonosai az őket érintő kérdésekben felvilágosítást kapjanak, továbbá az iratokba betekinthessenek. A földtulajdonosok vadászati közössége a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, továbbá önállóan perelhet és perelhető. A képviselő köteles az egyes földtulajdonosok tulajdoni hányadairól nyilvántartást készíteni, és a vadászati jogból a tulajdonosokra eső terhet, illetve hasznot a nyilvántartás szerint megosztani, illetve eltérő megállapodás hiányában évente megfizetni. A megválasztott képviselő a földtulajdonosok vadászati közösségével való elszámolási kötelezettségét - eltérő megállapodás hiányában - évente a földtulajdonosi gyűlés elé terjesztett pénzügyi beszámolójával teljesíti. A beszámolót a közösség határozattal fogadja el. A földtulajdonosi közösség adózásnak szabályai (2010): A) A földtulajdonosok vadászati közössége esetében a Vtv. és annak végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (FVM rendelet) rendelkezik a nyilvántartás vezetéséről, valamint a közös képviselőnek a vadászati közösség tagjaival történő elszámolás rendjéről. Az elszámolási szabályok közül ehelyütt utalunk arra, hogy a képviselő köteles az egyes földtulajdonosok tulajdoni hányadairól nyilvántartást készíteni, és a vadászati jogból a tulajdonosokra eső terhet, illetve hasznot a nyilvántartás szerint megosztani, illetve eltérő megállapodás hiányában évente megfizetni [FVM rendelet 13.§ (1) bekezdés]. Az elszámolás speciális szabálya, hogy társult vadászati jog gyakorlása esetén a vadászati közösség döntése alapján a közösség nem vadászó földtulajdonos tagjait többlethasználati díj illeti meg, ami a vadászterületen vadászatot gyakorló vadászó tulajdonostársak terhére állapítható meg [FVM rendelet 6.§ (1) bekezdés].


37




2. számú tananyag

B) A vadásztársaság a Vtv. fent hivatkozott szabályából kiolvashatóan egyesületi formában működhet, s ennél fogva kiterjed rá a Számv. tv., illetőleg a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (Rendelet) hatálya. Az egyesület a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 2.§ (1) bekezdés g) pontja értelmében alanya a társasági adónak, adókötelezettsége azonban kizárólag a vállalkozási tevékenységéből származó nyereségére terjed ki, a cél szerinti tevékenységének bevétele nem adóköteles. Ezért a Rendelet 6.§ (10) bekezdése előírja, hogy annak az egyéb szervezetnek, amely a számviteli tv. szerinti éves, illetve egyszerűsített éves beszámoló készítését választotta, és vállalkozási tevékenységet is folytat, a beszámoló készítése során biztosítania kell az alap- és a vállalkozási tevékenységéből származó bevételeinek, költségeinek, ráfordításainak (kiadásainak), valamint a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredményének elkülönítetten történő bemutatását is. A bíróságon bejegyzett egyesületeknek sem beszámoló-letétbe helyezési, sem közzétételi kötelezettségük nincs a számviteli jogszabályokból adódóan. A Rendelet felhatalmazása alapján egyszeres könyvvitelt vezethet az az egyesület, amely vagy nem folytat vállalkozási tevékenységet, éves összes bevételétől függetlenül, vagy folytat vállalkozási tevékenységet, de az alaptevékenységéből, valamint a vállalkozási tevékenységéből elért bevételének, árbevételének együttes összege két egymást követő évben az 50 millió forintot nem haladja meg. A számviteli tv. előírásaiból adódóan a vállalkozási tevékenységet is folytató egyesületnél, a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányítását, vezetését, a beszámoló elkészítését mérlegképes könyvelői képesítéssel vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező természetes személy köteles végezni. Ez alól a kötelezettség alól mentesül az a szervezet, amelynél a vállalkozási tevékenységből származó éves (éves szintre átszámított) (ár)bevétel a tárgyévet megelőző két üzleti év átlagában, ennek hiányában az üzleti évben várhatóan a 10 millió forintot nem haladja meg. Kötelező a könyvvizsgálat annál az egyesületnél, amelynél a vállalkozási tevékenységből elért éves (éves szintre átszámított) (ár)bevétel az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában meghaladja a 100 millió forintot. Az egyesület saját elhatározása alapján is dönthet a beszámolójuk könyvvizsgálóval történő auditálásáról. Adóköteles tevékenység csak adószám birtokában folytatható, így adószám megállapítása céljából a vadászati közösség és a vadásztársaság is köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni a ’T201-es formanyomtatványon, melyet postai úton, személyesen, illetve elektronikus formában (ügyfélkapus regisztrációt követően) tehetnek meg. A bejelentett adatokban történt változást is ezen a nyomtatványon kell jelezni, a változás bekövetkezését követő 15 napon belül. A bejelentkezéssel egyidejűleg kell nyilatkozni az általános forgalmi adóban választott jogállásról is. Az általános forgalmi adó tekintetében tett nyilatkozat megváltoztatása a következő adóévre vonatkozóan, megelőző adóév december 31-ig lehetséges, ugyanezen nyomtatvány változásbejelentőként történő benyújtásával. A bejelentést/változásbejelentést a vadászati közösség képviseletére kijelölt magánszemélynek (közös képviselőnek) kell megtennie, aki a vadászati közösség nevében gyakorolja/teljesíti az adózással összefüggő jogokat/kötelezettségeket is, vadásztársaságok ügyeiben pedig az alapító okiratban megjelölt (szervezeti) képviselő vagy a képviseletre meghatalmazott személy jár el.


38




2. számú tananyag

A földtulajdonosok vadászati közösségének adóalanyiságát érintően megjegyzendő, hogy a vadászati közösség az Art. 178.§ 9. pontja szerinti egyéb szervezetnek (jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülésnek) minősíthető, míg ha adóköteles jövedelmet juttat, a 178.§ 18. pontja alapján kifizetői minőségben jár el. Lényeges, hogy ez utóbbi alatt az önálló jogcímen történő kifizetéseket értjük, például munkabér, megbízási díj kifizetését, vagy az előző pontban említett többlethasználati díj címén történő kifizetést. Ezzel szemben a vadászati jog haszonbérletéből származó bevétel felosztása, „kifizetése” során további adókötelezettség nem keletkezhet, még akkor sem, ha az adómentesség később részletezett feltételei nem állnak fenn. Ilyenkor ugyanis a közösség tagjai lényegében saját pénzükhöz jutnak hozzá, amely - ha kifizetőtől (pl. a haszonbérlő vadásztársaságtól) származik - adózott jövedelemnek tekinthető. A közös tulajdoni formációkat az anyagi adótörvények általában nem kezelik olyan speciális szervezetként, amelynek adózására az általánostól eltérő, különös szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a földtulajdonosok vadászati közösségének jövedelemszerzése is voltaképpen a tagok jövedelemszerzése, amellyel alapesetben az egyes tagok önállóan számolnak el. A bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amikor a tagot illető pénzösszeget a magánszemély javára a közösség képviselője birtokba veszi. Amennyiben így a közösség magánszemély tagja szerez jövedelmet, akkor a jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint adózik, ha a közösségnek Tao tv. hatálya alá tartozó tagja is van akkor a közösségtől szerzett bevétel a Tao tv. szerint adóztatható. A földtulajdonosok vadászati közösségének az előző pontban foglaltak alapján társasági adókötelezettsége nincs. A vadászati jog haszonbérletéből, illetőleg a vadászati jog gyakorlásából származó, a vadászati közösség magánszemély tagjaként megszerzett jövedelemre tehát az Szja tv. rendelkezései irányadók. A Vtv. hivatkozott rendelkezései értelmében a vadászati jog haszonbérbe adására, a Polgári Törvénykönyv mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályai vonatkoznak. Ezen minősítés a személyi jövedelemadó szempontjából kulcsfontosságú. A föld bérbeadásából származó bevétel az Szja tv. 74.§ (1)-(3) bekezdésében foglaltak alapján egészében jövedelem, mely után 25% adófizetési kötelezettség keletkezik. Adómentes azonban a termőföld haszonbérbeadásából származó bevétel, ha a haszonbérleti szerződés időtartama az 5 évet eléri [Szja tv. 74.§ (2) bekezdés]. A kérdés gyakori előfordulására tekintettel megjegyzendő, hogy a szerződésmódosítás polgári jogi értelemben csak létező szerződések esetében értelmezhető, azaz csak akkor, ha az eredeti szerződés időtartama még nem telt el, azzal ugyanis a határozott idejű szerződés teljesedésbe megy és megszűnik. Nem létező szerződés pedig nem módosítható, az ezt követő „hosszabbítás” már új, önálló szerződés, amelynek esetében a mentesség feltételéül szolgáló időtartamot önállóan kell vizsgálni már lejárt szerződéshez kapcsolódóan nem eredményez adómentességet). Jogutódlás esetén a szerződés folyamatosnak tekintendő. Amennyiben a személyi jövedelemadó-mentesség feltételei nem állnának fenn (a haszonbérleti szerződés időtartama nem éri el az 5 évet), az adó megállapítását az Szja tv. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

39




2. számú tananyag

74.§ (1)-(3) bekezdései; az adó bevallásának és megfizetésének módját az Art. 176.§ (3)-(9) bekezdései szabályozzák. Az Art. 176.§ (5) bekezdése kimondja, hogy ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be, és fizeti meg. Miután a vadászati jog haszonbérlője a Vtv. 16.§ (1) bekezdés alapján csak kifizetőnek minősülő lehet (leggyakrabban egyesület: vadásztársaság), az Art. 176.§ (5) bekezdése ezzel összhangban mondja ki, hogy a haszonbérleti díj kifizetésekor a kifizető a forrásadót köteles megállapítani és levonni. Az Art. 176.§ (7) bekezdése szerint pedig, ha magánszemélynek termőföld bérbeadásból olyan bevétele, jövedelme keletkezik, amely nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető a jövedelem juttatásakor az adót levonni elmulasztotta, vagy a kifizető a bérleti díjat természetben fizette meg, a vagyoni érték után az adót a magánszemély a jövedelem megszerzésének negyedévét követő hó 12-éig fizeti meg. Az Art. 176.§ (3) bekezdése az adókötelesség esetére azt is rögzíti, hogy a termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatása a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság feladata (a bevallás és az adó megfizetése nem az állami adóhatóság felé, hanem a föld fekvése szerint illetékes önkormányzat felé teljesítendő!). Az ebből származó valamennyi bevétel az önkormányzat költségvetését illeti meg, és az az önkormányzattól nem vonható el. A bevallási kötelezettség az önkormányzatok által külön erre a célra rendszeresített nyomtatványok használatával teljesíthető. Abban az esetben, ha a földterület több önkormányzat illetékességi területén fekszik, az adóbevallást és a befizetést önkormányzati adóhatóságonként külön-külön kell teljesíteni. Lényeges változás 2010. január 1-től, hogy a kifizetőnek az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho tv.) szerinti 14%-os egészségügyi hozzájárulást arra a jövedelemre is meg kell állapítani és le kell vonnia, amelyet a magánszemélynek az adóbevallásában egyébként nem kell szerepeltetnie. Ilyen például a termőföld bérbeadásából származó (s így a vadászati jog haszonbérbeadásából származó), 1 millió forint feletti adóköteles jövedelem is (az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni, mentes az egészségügyi hozzájárulás alól is az Eho tv. 3.§ (5) pontja alapján). A fentiektől eltérően a többlethasználati díj kifizetése esetében a vadászati közösségnek mint kifizetőnek keletkezik az Szja tv. szerinti adóelőleg-megállapítási és levonási kötelezettsége, valamint az Art. szabályai alapján bevallási (melyet a ’08-as bevalláson teljesít) és befizetési kötelezettsége. 2010. január 1-től az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemhez is adóalap-növelő tételként hozzá kell adni a jövedelem 27 %-át, majd az adóelőleg megállapítása során ezt az összeget kell figyelembe venni. Emellett a kifizető 27% eho-t is megfizeti az összevont adóalapba tartozó jövedelem után [Eho tv. 3.§ (1) bekezdés]. Ha a többlethasználati díjat fizető (a közösség egész területén vadászó) magánszemély a vadászati közösségtől vadhúst, trófeát szerez, az természetben megszerzett vagyoni értéknek minősül. Ekkor vizsgálni kell, hogy azt ingyenesen vagy kedvezményesen szerezte-e a magánszemély. Amennyiben igen, akkor a vagyoni érték szokásos piaci értékének meg nem fizetett része adóköteles természetbeni juttatásnak minősül [Szja tv. 69.§ (2) bekezdés]. Az


40




2. számú tananyag

adóköteles természetbeni juttatás után a kifizető 54% személyi jövedelemadót, valamint 27% eho-t köteles fizetni. A közös képviselő a tevékenységével kapcsolatos költségeinek megtérítése fejében pénzben vagy természetben ellenszolgáltatást (megbízási díjat) fogadhat el a Vtv. végrehajtási rendeletében foglaltaknak megfelelően; melynek értékével az önálló tevékenységre vonatkozó adószabályok szerint kell elszámolnia. A vadásztársaságok (mint egyesületek) a társasági adó alanyai, függetlenül attól, hogy az adott adóévben vállalkozási tevékenységet végeznek-e vagy sem; azonban részükre a törvény sajátos szabályokat tartalmaz. Az egyesületek általános adóalanyiságuk alapján társasági adó fizetésére kötelezettek, nem kell azonban év közben társasági adóelőleget megállapítaniuk, fizetniük, bevallaniuk [Tao. tv. 26.§ (11) bekezdés]. Az éves társasági adót azonban be kell vallaniuk, a tárgyévet követő év május 31-ig [Art. 1. sz. melléklet B) 2. alpont]. A társasági adóbevallás helyett az adóévet követő év február 25-éig ún. bevallást helyettesítő nyomtatványon (a ’01-es bevalláson) tehet nyilatkozatot többek között az egyesület, ha az adóévben vállalkozási tevékenységből származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el [Art. 31.§ (5) bekezdés]. Fő szabályként az egyesület adóalapja a vállalkozási tevékenység adózás előtti eredménye, módosítva a törvényben meghatározott speciális növelő, illetve csökkentő tételekkel [Tao. tv. 9.§]. Lényeges, hogy az adózás előtti eredményt kizárólag a vállalkozási tevékenységhez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó tételekkel kell módosítani úgy, hogy a vállalkozási tevékenységgel közvetlen összefüggésben álló tételeket maradéktalanul, a vállalkozási tevékenységhez közvetve kapcsolódó tételeket a vállalkozási tevékenység bevételének az összes bevételhez viszonyított arányával számított értékben kell figyelembe venni. A egyesületek társasági adókötelezettségének megállapításánál az alábbi sajátosságokat is figyelembe kell venni: A közhasznú szervezetként, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt egyesület adóalapja minden további feltétel nélkül csökkenthető az adózás előtti eredmény 20 %-ával [Tao. tv. 9.§ (2) bekezdés]. Ugyancsak speciális szabály, hogy meghatározott mértéket meg nem haladó vállalkozási tevékenység esetében egyáltalán nem keletkezik társasági adóalap, illetve adófizetési kötelezettség: Nem közhasznú, nem kiemelkedően közhasznú egyesületeknek nem kell az adót megfizetni ha vállalkozási tevékenységéből elért bevétele legfeljebb 10 millió forint, de nem haladja meg az adóévben elért összes bevételének 10 százalékát [Tao. tv. 20.§ (1) bekezdés a) alpont]. A közhasznú egyesületnek nem kell a vállalkozási tevékenysége után társasági adót fizetnie, ha a vállalkozási tevékenység bevétele nem haladja meg az összes bevételének a 10 % -át, de legfeljebb 20 millió forintot. Kiemelkedően közhasznú egyesületnél a kedvezményezett mérték az összes bevétel 15% -a. A társasági adó általános mértéke a pozitív adóalap 19 %-a [Tao. tv. 19.§]; illetve az adózó választhatja a sávos adózást, amely alapján az adóalap 50 millió forintot meg nem haladó részéig az adó mértéke 10%, amennyiben az adózó megfelel a törvényben meghatározott igen szigorú - feltételeknek. Ezek közül a legfontosabb, hogy az így „megnyert” 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

41




2. számú tananyag

adóösszeghez 4 adóéven belüli felhasználási kötöttség tartozik, amely beruházás, foglalkoztatás-bővítés, hitel-törlesztés formájában teljesíthető, és amelynek nem teljesítése esetén az adót késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetni [Tao tv. 19.§ (3)-(7) bekezdései]. A vadásztársaság alapszabálya a szervezet céljaként a vadgazdálkodással kapcsolatos valamennyi tevékenységet (erdőfelügyelet, vadak etetése, tagok sportvadászata, bérvadászat stb.) megjelölheti. A felsorolt tevékenységek jellegük szerint költségeket eredményeznek. A vadászati jog haszonbérletéről szóló szerződésben a vadásztársaság vállalja, hogy a vadállományt a jóváhagyott vadgazdálkodási üzemtervnek megfelelően szinten tartja. A vadállomány szinten tartása a vadállomány mennyiségi szabályozásával kapcsolatos tevékenység, azaz vadgazdálkodás. Mivel a vadgazdálkodást a vadásztársaság alapszabálya a társaság céljaként jelöli meg, ezért az ahhoz kapcsolódó bevételek és költségek (ráfordítások) cél szerinti tevékenységnek minősülnek. Ezen minősítés szempontból sajátos helyet foglal el a vadásztársaságok tevékenysége között az idegen vadászok „meghívása” (bérvadászat, vendégvadászat). Egyfelől a bérvadászat jelentheti azt is, hogy a vadásztársaság vadászt fogad a vadgazdálkodási tervben meghatározott számú vad kilövésére (erre jellemzően akkor kerül sor, ha a társaság tagjai maguk ezt a kötelezettségüket nem tudják ellátni), ekkor a vadásznak fizetett díj a cél szerinti tevékenység költsége, mivel a vadgazdálkodásnak része a vadállomány szabályozása is. A bérvadászat jellemző formája azonban az, ha a vadásztársaság külső vadásszal a vadászterületen való sportvadászatra szerződést köt, aminek fejében a vadász a vadásztársaságnak díjat fizet. Amennyiben az ilyen bérvadászatok során elejtett vadmennyiség a vadgazdálkodási tervvel összhangban van, akkor az így szerzett bevétel a Tao. tv. 6. számú melléklete. A fentiekkel ellentétes a vadhús - akár bérvadásznak, akár más személynek történő értékesítéséből származó bevétel megítélése. A vadhús a vadgazdálkodási tevékenység sajátos végeredménye. A vad az állam tulajdonában van és az elejtéssel, elfogással a vadászatra jogosult tulajdonába kerülnek. Amennyiben az elejtett vadat a vadásztársaság értékesíti, a bevétel vállalkozási tevékenységből származó jövedelemnek minősül, mivel az ilyen értékesítésre nem vonatkozik a Tao. tv. 6. számú melléklete A) részének 2. pontja szerinti mentesség, a vadhús ugyanis nem a cél szerinti tevékenységet szolgáló készletnek minősül, hanem az ilyen tevékenység eredménye, melynek hasznosításáról a vadásztársaság dönt és ennek egyik lehetséges módja az értékesítés. Általános forgalmi adó A földtulajdonosok vadászati közösségét illetően az egyértelműség kedvéért megjegyezzük, hogy az a vadászati közösség, mely a vadászati jog hasznosításáról annak haszonbérbe adása útján gondoskodik, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 5.§ (2) bekezdése alapján gazdasági tevékenységet folytatónak minősül, s ezzel az általános forgalmi adó alanyává válik.


42




2. számú tananyag

Lényeges, hogy a vadászati jog haszonbérletével kapcsolatban az általános forgalmi adó szempontjából a személyi jövedelemadó minősítése, ti. a mezőgazdasági földterület haszonbérbe adásával megegyező adóztatás nem alkalmazható. Az egyes ügylettípusok az Áfa tv. rendszerében eltérő szempontok szerint sorolandók be: a vadászati jog haszonbérbe adása az Áfa tv. 13.§ (2) bekezdésének a) pontja alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak, azaz vagyoni értékű jog időleges átengedésének minősül, és nem a 86.§ (1) bekezdés l) pontja alá tartozó ingatlan-bérbeadásnak (ezt az értelmezést fogadja el. A haszonbérleti díjról tehát főszabályként áfát is tartalmazó számlát kell kiállítani. Nincs ugyanakkor akadálya annak, hogy a földtulajdonosok vadászati közössége adóévre alanyi adómentességet válasszon, amelynek ideje alatt a vadászati közösség a törvényben felsorolt kivételekkel (pl. tárgyi eszköz értékesítés) valamennyi Áfa tv. hatálya alá tartozó ügyletét adómentesen teljesíti, egyidejűleg adólevonási jogot a rá áthárított áfa tekintetében nem gyakorol. Alanyi adómentesség akkor választható, ha a tárgyévet megelőző évben és a tárgyévben várhatóan az egyébként adóköteles bevételek nem haladják meg az 5 millió forintot. Az értékhatár év közbeni túllépése esetén az adóalany elveszíti alanyi mentes státuszát, és köteles az általános szabályok alá bejelentkezni az elérést követő 15 napon belül [Áfa tv. 188.§ (1) bekezdés, Art. 22.§ (2) bekezdés, 23.§ (3) bekezdés]. A tevékenységét kezdő, általános szabályok szerint adózó vadászati közösség negyedéves gyakorisággal köteles áfa-bevallást benyújtani. Ezt követően, a működés évei során az adóhatóság a tárgyév elején a tárgyévet megelőző második adóév adatainak alapulvételével megállapítja az adózóra irányadó bevallási-gyakoriságot, melyet közöl az adózóval. Ha az adóalany fizetendő adója adott adóévben elérte az 1 millió forintot, az adózó havi bevallásra kötelezett, ha sem a fizetendő, sem a visszaigényelhető adója nem érte el a 250 ezer forintot, éves bevallás benyújtására lesz köteles. Az adott bevallási gyakorisághoz kapcsolódó értékek év közbeni elérése esetén az adózó gyakoribb bevallás benyújtására válhat kötelessé [Art. 1. sz. melléklet, B) fejezet 3. pont]. A vadásztársaságok gazdasági tevékenységük okán ugyancsak az általános forgalmi adó alanyaivá válhatnak. Gazdasági tevékenység az Áfa tv. értelmében termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás formájában végezhető. Az alkalmazandó áfa-mérték a törvény 82.§-a szerinti adómérték, kivéve a 85-86.§-okban (taxatíve) felsorolt termékértékesítések és szolgáltatások esetét, melyek mentesek az adó alól. A vadásztársaságok által teljesített jellemző ügylettípusok a (sport)vadászati szolgáltatás különböző formái (bérkilövés, bérvadászat, vendégvadászat), és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások (gépkocsi-bérbeadás, szállásadás, vendégfogadás) és termékértékesítések (vadhús/trófea értékesítés). Elsőként rögzíteni kell, hogy az Áfa-törvény különbséget tesz az egyesületnek a tagjai felé, és külső személyek felé történő szolgáltatásai között. A tagok felé nyújtott szolgáltatások és termékértékesítések ugyanis az Áfa tv. 85.§ (1) bekezdésének l) pontja értelmében mentesek az adó alól, amennyiben azok kizárólagos vagyoni fedezete a tagdíj és más kötelező tagi befizetések, a kapott támogatások, adományok, valamint az egyesület tevékenységének bevételei. A tag részére nyújtott szolgáltatásnak tehát mintegy átalánydíjas ellenértéke a tagdíj; arról, mint az Áfa tv. értelmében („tárgyi”) adómentes szolgáltatásról számlát sem kötelező adni, a pénz átvételét azonban egyéb (számviteli) bizonylattal kell igazolni. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

43




2. számú tananyag

A tagokat megillető szolgáltatások között kell megemlíteni a tagdíj összegét meg nem haladó mértékű vadászrész megváltást (kompetencia), amely az általános forgalmi adóban olyan termékértékesítésnek minősül, melyet a vadásztársaság, mint nyereségszerzésre nem törekvő szervezet teljesít tagjai számára, így a törvény rendelkezése értelmében afá-fizetési kötelezettség nem terheli. A vadásztársaság a tagjain kívüli személy, szervezet részére biztosított sportvadászati lehetőség biztosítása az Áfa tv-nek egy másik rendelkezése, a 85.§ (1) bekezdésének m) pontja alapján mentes az adó alól. A tagot megillető vadászrésszel ellentétben azonban a trófea, illetve a vadhús értékesítése a vendégvadász részére adóköteles termékértékesítés, amely az általános adómértékkel (25%) adózik. Az esetleges ingó (jármű, eszközök) bérbeadása, a kereskedelmi jellegű szálláshelyszolgáltatás és annak járulékos szolgáltatásai áfakötelesek, az adó mértéke az előbbi esetében 25%, szállásadás esetén 18%. Az alanyi adómentességet - a fent részletezett feltételekkel - a vadásztársaságok is választhatják. A bevallás-gyakoriság tekintetében az áfa-körös vadásztársaságokra is a földtulajdonosok vadászati közösségénél elmondottak irányadók. A földtulajdonosok vadászati közössége, és a vadásztársaságok ügyleteik bizonylatolására a rájuk vonatkozó szabályok szerint kötelesek (azaz az Szja tv. illetőleg a számviteli törvény szerinti adattartalmú bizonylat kiállítására kötelesek), ezen belül az általános forgalmi adó-köteles ügyletekről (ide nem értve a „tárgyi” adómentes ügyleteket) az Áfa tv. szerinti adattartalmú bizonylatot (számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát) kell kibocsátani. Társadalombiztosítási kötelezettségek Ha akár a földtulajdonosok vadászati közössége, akár a vadásztársaság a képviselője, tisztségviselője részére javadalmazást fizet, alkalmazottai részére munkabért, tiszteletdíjat vagy más személy részére megbízás alapján biztosítási jogviszonyt eredményező jövedelmet fizet ki, kifizetői minőségében bejelentési kötelezettsége keletkezik, melyet a ’T1041 számú „Bejelentő és változásbejelentő lap a munkáltató vagy kifizető által foglalkoztatott biztosítottak adatairól” elnevezésű nyomtatványon kell megtennie [Art. 16.§ (4)-(5) bekezdés]. Nem terheli ez a bejelentési kötelezettség a kifizetőt, ha alkalomszerűen teljesít megbízási jogviszony keretében magánszemélynek adó- vagy társadalombiztosítási jogviszonyt eredményező kifizetést, feltéve, hogy a magánszemély a kifizetéskor igazolja, hogy e megbízási jogviszonyával egyidejűleg más biztosítási jogviszonya, jogállása alapján rá a társadalombiztosítási jogviszony kiterjed [Art. 16.§ (8) bekezdés]. A kifizető által a tárgyhónapban teljesített kifizetésekre vonatkozóan a ’08-as bevallást kell a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus formában elküldeni az adóhatósághoz. Az állami adóhatóság a bejelentett adatokat azok beérkezését követően elektronikus úton haladéktalanul megküldi az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának. (forrás : NAV)


44




2. számú tananyag

Vadászterület megszűnése esetén, illetve ha a földtulajdonosi képviselő megbízatása visszahívásával, vagy lemondásával megszűnik, a képviselő, illetve a megszűnt vadászterület földtulajdonosi közösségének képviselője köteles a birtokában lévő okiratok és egyéb javak, dolgok megőrzéséről gondoskodni mindaddig, amíg az új képviselő, vagy az új földtulajdonosi közösség képviselője azokat át nem veszi. A felelős őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja. Az új földtulajdonosi közösség képviselője birtokba kerülése esetén - a felelős őrző jogszerűen követelt költségeinek megfizetését követően - köteles haladéktalanul átvenni a vadászterület fekvése szerint érintett földterületekre vonatkozó okiratokat, javakat, dolgokat. A képviselet megszűnése esetén a tulajdonosok a 14. §-ban foglalt eljárás szerint kötelesek hatvan napon belül új képviselőt választani. A gyakorlatban problémát jelent, hogy a képviselő lemondása esetén a képviselettel kapcsolatos új tulajdonosi döntés hatósági eszközökkel nem kényszeríthető ki. Különösen akkor fontos a képviselő szerepe, amikor a tulajdonosok saját jogon vadásznak. A földtulajdonosok vadászati közössége köteles működési szabályzatot készíteni a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának módjáról, feltételeiről, ideértve a képviselő elszámolási kötelezettségének, valamint vadászati jog haszonbérbe adása esetén a haszonbérleti díj elszámolásának rendjét is. Társult vadászati jog esetén a földtulajdonosok vadászati közössége a határozathozatal részletes eljárási szabályait, valamint a tulajdonosi közösség működési szabályait saját maga állapítja meg. Amennyiben a földtulajdonosi közösség vadászati jogát maga gyakorolja, a működési szabályzat rendelkezéseinek tartalmaznia kell a földtulajdonosok vadászati lehetőségének meghatározását, továbbá a többlethasználati díj megfizetésének rendjét, feltételeit. A határozathozatal részletes eljárási szabályai, valamint a tulajdonosi közösség működési szabályai nem lehetnek ellentétesek a Vtv. és e rendelet rendelkezéseivel. Néhány esetben a működési szabályzat elkészítése során a tulajdonosok figyelmen kívül hagyják a törvény rendelkezéseit. Találkoztunk már olyan szabályzattal, amelyben a például a vad utánkeresését korlátozták, úgy döntöttek, hogy utánkeresés során más földjére csak úgy lehet rálépni, ha a tulajdonostól előzetesen engedélyt kér a vadász. Gondoljuk el, hogy ez, hogy működne, például vaddisznó éjszakai vadászata során osztatlan közös tulajdonban lévő földterületeken való áthaladáskor…. Olyan működési szabályzattal is találkoztunk, ahol képviselőt ruházták fel a jogszabályi kereteket meghaladó jogosítványokkal, vagy éppen jogosítványait korlátozták például azzal, hogy bizonyos kérdésekben a tulajdonosok által választott „képviselő testület” tagjainak aláírása is kell a képviselő döntéséhez. Társult vadászati jog gyakorlása esetén a vadászati közösség döntése alapján a közösség nem vadászó földtulajdonos tagjait többlethasználati díj illeti meg, ami a vadászterületen vadászatot gyakorló vadászó tulajdonostársak terhére állapítható meg. A vadászati közösség -, illetve a képviselője működése során felhasználható közös költség mértékét a vadászati jog gyakorlása vagy hasznosítása feltételei között, az éves költségvetésben előzetesen rögzíteni kell.


45




2. számú tananyag

Számos esetben a többlethasználati díjat összekeverik a haszonbérleti díjjal, és a vadászati jog saját jogon történő gyakorlása esetén is előre megállapítják annak mértékét. A többlethasználati díj valójában csak a vadászati év végén, utólag, az eredmény ismeretében felosztható többlet bevétel terület arányos felosztását jelenti. Vadászterület határának megállapítására irányuló – ide nem értve vadászterület szétválasztására vagy vadászterületek egyesítésére, továbbá szomszédos vadászterületek közös határának egyezséggel történő módosítására vonatkozó – földtulajdonosi gyűlés legkorábban a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejártát megelőző egy évvel, legkésőbb a vadgazdálkodási üzemterv érvényességének lejártát megelőző hatvan nappal hívható össze. A vadászterület határának megállapítására irányuló kérelem esetében a vadászati hatóság vizsgálja, hogy - a kialakításra tervezett vadászterület határa megfelel-e a Vtv. 8. §-ában meghatározott feltételeknek, - a vadászterület kialakításával keletkezik-e zárványterület, - keletkezik-e az érintett vadászterületek között területi átfedés, Ha a vadászati hatóság megállapítja, hogy a kialakításra tervezett vadászterület határa nem felel meg a Vtv. 8. §-ában foglaltaknak, a kérelmet elutasítja, Amennyiben a kialakítandó vadászterületek között területi átfedés van, vagy zárványterület keletkezne, a vadászati hatóság - a földtulajdonosi gyűlésen választott képviselők útján felszólítja az érintetteket az átfedés, illetve a zárványterület megszüntetésére irányuló egyezség létrehozására. Ha az érintettek által megkötött, a földtulajdonosi gyűlésen választott képviselők részéről aláírt, térképvázlattal kiegészített egyezségről szóló megállapodást nem nyújtják be a vadászati hatósághoz, akkor a vadászati hatóság a vadászterület határát a kényszerhasznosítás szabályai szerint állapítja meg, mely eljárásról a későbbiekben még szót ejtünk. Ha kialakításra kérelmezett vadászterület átfedésben van a jogerős határozattal kialakított vadászterülettel, illetve zárványterület keletkezne, a vadászati hatóság a kérelmezőt határidő megadásával felszólítja az átfedés, illetve a zárványterület megszüntetésére. Amennyiben a megadott határidőig a kérelmező a felszólításnak nem tesz eleget, a vadászati hatóság a vadászterületet a jogerősen kialakított vadászterület határához igazodóan alakítja ki. Területi átfedés esetén, ha a kérelmezők között egyezség jött létre, illetve, ha a vadászterületet a kényszerhasznosítás szabályai szerint kell kijelölni, nem kell újabb tulajdonosi gyűlést összehívni, ha a földtulajdonosi gyűlés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a földtulajdonosok tulajdoni hányada alapján számított szótöbbség a határmódosítás ellenére fennáll. A vadászati hatóság ennek igazolása esetén dönt a nyilvántartásba vételről, illetve a haszonbérleti szerződés, valamint a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáról. A kérelemhez mellékelni kell a tulajdonosi közgyűlés jegyzőkönyv kivonatának hitelesített példányát. Zárványterület megszüntetésére irányuló eljárás esetén ugyanezt az eljárást kell alkalmazni. Társult vadászati jog esetén a vadászati jog gyakorlásának minősül: - a társult földtulajdonosok által az e törvényben előírt feltételekkel folytatott vadászat; 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

46




2. számú tananyag

- a vendégvadászat; - a bérvadászat. Társult vadászati jog esetén a vadászati jog hasznosításának minősül annak haszonbérbeadása. Bérvadászati szerződés a jogosult által felajánlott meghatározott mennyiségű és minőségű vad elejtésén kívül a vadászterület meghatározott részére vonatkozó vadászati tevékenységre is köthető. A bérvadászati szerződés megkötése nem érinti a jogosultnak a vad és élőhelyének védelmével, a vadgazdálkodással, a vadászattal és azok teljesítésével kapcsolatos törvényben előírt kötelezettségét és felelősségét. Fenti rendelkezés az jelenti, hogy lehet kötni bérvadászati szerződést pl. arra, hogy a vadász adott időpontban két darab meghatározott tömeghatárok közötti trófeasúlyú szarvas lőhet ki, de lehet kötni a szerződést úgy is, hogy a vadászterület meghatározott részén (ez lehet egy les, de lehet a teljes vadászterület is) meghatározott fajú, ivarú és darabszámú vadat lőhet ki. Ugyanakkora területre kötött bérvadászati szerződésben a bérvadászt nem lehet arra kötelezni, hogy hivatásos vadászt alkalmazzon, vagy a vad védelmével kapcsolatos feladatokat lássa el. Haszonbérlet esetén a jogosult köteles a haszonbérleti díjat - a haszonbérleti szerződésben meghatározott módon és rendben - a földtulajdonosok vadászati közössége képviselőjének megfizetni. A képviselő - a vadászati hatóságnál történő közzététel kivételével - a Vtv. 14. §-ában meghatározott módon köteles minden alkalommal hirdetményben tájékoztatást közzétenni a földtulajdonosi kifizetések idejéről, helyéről és módjáról, továbbá legkésőbb 15 napon belül a földtulajdonosok vadászati közösségének gyűlésén hozott határozatokról. 5.5.1 A vadászati jog haszonbérlete A vadászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A mezőgazdasági földterület haszonbérbe adása csak a felek e törvényben írtaknak megfelelő tartalmú megállapodása esetében jelenti egyben a vadászati jog haszonbérbe adását is. 5.5.1.1 A vadászati jog haszonbérlője A vadászati jog haszonbérlője lehet: - vadászjeggyel rendelkező tagokból álló egyesület (a továbbiakban: vadásztársaság); - a vadásztársaságok érdekképviseleti szerve; - a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja. Egy haszonbérlő - a mezőgazdasági, illetve erdőgazdálkodás ágazatba sorolt, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, szövetkezet, továbbá az erdőbirtokossági társulat, feltéve, ha a vadászterület legalább 25%-át mezőgazdasági, erdőgazdálkodási vagy természetvédelemmel összefüggő gazdasági tevékenység céljából használja kivételével legfeljebb egy vadászterület vadászati jogára köthet érvényesen haszonbérleti szerződést.


47




2. számú tananyag

A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor - a felek eltérő megállapodásának hiányában - az új jogosult az okszerű gazdálkodás mértékéig köteles megtéríteni a korábbi haszonbérlő által létesített vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű létesítmények, berendezések ellenértékét. A vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű létesítmények, berendezések körét a miniszter az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben teszi közzé. A törvény alkalmazásában vadgazdálkodási létesítménynek, berendezésnek minősülnek a következők: a vadászterületen mesterségesen létesített vadetető és dagonya, takarmánytároló, sózó, vaditató, épített les, vadaskerti kerítés, épített vadbefogó, vadkárelhárítást szolgáló kerítés és más műszaki létesítmény, apróvad tenyésztésére szolgáló létesítmény, amennyiben azok megfelelnek a műszaki és biztonsági követelményeknek Vadászterület megszűnése esetén a megszűnt vadászterület jogosultja - a felek eltérő megállapodásának hiányában - az okszerű gazdálkodás mértékéig az új jogosulttal szemben igényt tarthat a korábban létesített vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésű létesítmények, berendezések, valamint a vadaskertben, vadasparkban tartott vad ellenértékére. Vadászterület megszűnése esetén, amennyiben az új jogosult a vadászterületen létesített vadaskertet tovább kívánja üzemeltetni, akkor azt az új üzemtervi ciklus megkezdéséig a vadászati hatósághoz a nyilvántartásba történő átvezetés végett be kell jelenteni. Ha az új jogosult a vadaskertet nem kívánja tovább üzemeltetni, akkor a vadgazdálkodási üzemterv benyújtásával egyidejűleg kérelmezi a vadászati hatóságnál a vadaskert létesítési engedély hatályon kívül helyezését. A vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a haszonbérlőt e törvény alapján előhaszonbérleti jog illeti meg. E törvénynek az előhaszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit azoknak a jogosultaknak az esetében kell alkalmazni, akik a vadgazdálkodási üzemterv lejártának napján érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeznek, és az újonnan kialakított vadászterületnek legalább a felét az előző üzemtervi ciklusban is haszonbérelték. Az előhaszonbérleti jog gyakorlására a Polgári Törvénykönyvnek az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Jellemző jogeset PK LBI 2009/140 (A megbízási szerződés megnevezésű szerződés haszonbérleti szerződésnek minősül, ha a felek akarata haszonbérleti szerződés megkötésére irányult és a szerződés tartalmazza a vadászati törvényben előírt szerződési elemeket.) Az I. r. alperes földtulajdoni közösség úgy határozott, hogy a vadászati jogot társult vadászati formában a vadászterület tulajdonosai saját maguk kívánják gyakorolni. Már a gyűlésen felmerült egy, a földtulajdonosokból álló vadásztársaság létrehozása, amely meg is történt. Így jött létre a felperesi vadásztársaság. A felperes és az I. r. alperes képviselője megbízási szerződésnek nevezett szerződést kötött egymással, amelynek értelmében a felperesi vadásztársaság látta el a vadgazdálkodási feladatokat a vadászati hatóság által kijelölt vadászterületen tízévi időtartamra, a vadgazdálkodási ütemterv érvényességéhez igazodóan. Ennek fejében díj fizetését vállalta. A felek között létrejött szerződést az illetékes vadászati hatóság haszonbérleti szerződésként jóváhagyta és a szerződés teljesedésbe ment. Korábban a vadászati jogokat a Cs. Vadásztársaság gyakorolta, ezt a szervezetet időközben az egyesületi nyilvántartásból törölték.


48




2. számú tananyag

Később az alperes földtulajdonosi ismét gyűlést tartott, amelyen elfogadták azt a határozati javaslatot, hogy a vadászati jogot haszonbérbeadás útján fogják hasznosítani és meghatározták a haszonbérleti díj mértékét is. A tagok elfogadták azt a javaslatot is, hogy a haszonbérleti jogosultságot elsődlegesen a II. r. alperes vadásztársaság részére ajánlják fel. Az alperesek haszonbérleti szerződést kötöttek egymással a vadászati hatóság által ismételten kijelölt vadászterületre nézve, amely lényegében megegyezett a megelőzően kijelölt területtel. Az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyására nem került sor. A felperes írásban jelezte, hogy a vadászterületre vonatkozóan haszonbérleti szerződést szeretne kötni az I. r. alperessel és utalt az őt megillető előhaszonbérleti jogra is. A 2007. március 28-án kelt levelében ismételten hivatkozott erre, és a jogszabályi rendelkezésnek megfelelően gyakorolta előhaszonbérleti jogosultságát. Egyévi haszonbérleti díjat, amelynek összege 2 494 800 Ft ügyvédi letétbe helyezett. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kérte egyidejűleg annak megállapítását, hogy a szerződés a felperes és az I. r. alperes között jött létre. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a korábbi szerződés az elnevezésének megfelelően megbízási szerződés, és nem haszonbérleti szerződés volt, így a felperest előhaszonbérleti jog nem illeti meg. Utaltak arra, hogy ha a szerződést mégis haszonbérleti szerződésnek kell tekinteni, ez a szerződés nem létező, mert a földtulajdonosi közösség tagjai a vadászati jogot saját maguk kívánták gyakorolni, így szerződési akaratuk haszonbérleti szerződés létrehozására nem volt. Az alperesek szerint, ha a haszonbérleti szerződés létrejött, akkor érvénytelen, mert jogszabályba ütközik. Egyrészt a korábbi haszonbérlőt, a Cs. Vadásztársaságot megillető előhaszonbérleti jog kijátszására irányult, másrészt nem felel meg a vadászati törvény által támasztott követelményeknek. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek között a perbeli vadászterületre vonatkozóan létrejött haszonbérleti szerződés a felperessel szemben hatálytalan, egyidejűleg megállapította, hogy a szerződés az abban rögzített feltételekkel a felperes és az I. r. alperes között jött létre. Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. A bíróság álláspontja szerint bár a szerződést megbízási szerződésnek nevezték a szerződést kötő felek, aggálytalanul megállapítható, hogy az tartalma szerint haszonbérleti szerződés volt. A szerződés a vadászati törvény 17. §-ában felsorolt elemeket tartalmazza. A felperes a szerződésből eredő jogosítványait tíz éven keresztül gyakorolta az érintett vadászterületen, amelynek határai a becsatolt térképmásolatok alapján megállapíthatóan az újonnan kijelölt vadászterület határaival azonosak. Bár a szerződés kétségkívül tartalmazta, hogy a vadászterület tulajdonosai maguk kívánják gyakorolni a vadászati jogot, a szerződés egyéb rendelkezéseiből egyértelműen megállapítható a felek valódi szerződéses akarata. A Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A bíróság álláspontja szerint a szerződést a földtulajdonosok legalább hallgatólagosan jóváhagyták, hiszen a szerződéssel kapcsolatban bírósághoz nem fordultak a vadászati törvény 14. §-a értelmében.


49




2. számú tananyag

A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a szerződés módosításának nincs jelentősége az ügyben, a szerződés minősítését az eredetileg létrejött szerződés alapján kell megítélni. A másodfokú bíróság szerint a II. r. alperes az általa kötött haszonbérleti szerződésre vonatkozó ajánlatot, amelynek hatósági jóváhagyása éppen a perre tekintettel maradt el, már nem vonhatja vissza, erre alapítottan a II. r. alperes az ajánlati kötöttségétől nem szabadulhat. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelmek nem alaposak. A vadászati törvény 3. § (1) bekezdése értelmében a vadászati jog a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A 4. § alapján ha a vadászterület több személy tulajdonában van, a vadászati jog a vadászterület tulajdonosait közösen illeti meg, ún. társult vadászati jog áll fenn. Ilyen esetben a vadászatra jogosultnak a vadászterület tulajdonosainak közösségét kell tekinteni. A 12. § értelmében társult vadászati jog esetében a föld tulajdonosai döntenek a vadászati jog gyakorlásának, illetve hasznosításának módjáról és feltételeiről. A vadászati jog gyakorlásának minősül a társult földtulajdonosok által a törvényben előírt feltételekkel folytatott vadászat, a vendégvadászat, a bérvadászat. A vadászati jog hasznosításának minősül a vadászati jog haszonbérbe adása (13. §). Abban az esetben, ha a földtulajdonosok közösségének tagjai a vadászati jogot maguk kívánták volna gyakorolni, írásban rendelkezhettek volna arról, hogy a vadászati jogot a tagok között hogyan osztják fel, melyik tagot mikor, milyen terjedelemben illeti meg a vadászati jog gyakorlása. Ehelyett azonban a földtulajdonosok közösségének tagjai önálló jogi személyt hoztak létre, a felperesi vadásztársaságot, és a vadászati jogot ennek keretében gyakorolták. A vadászati törvény értelmében a vadászati jognak a földtulajdonosok közössége által önálló jogi személyre való átruházása csak haszonbérbeadás útján történhet. Erre vonatkozóan a földtulajdonosok közösségének képviselője és a felperesi vadásztársaság képviselője között írásbeli szerződés jött létre. A vadászati törvény 13. §-a alapján, ha a társult vadászati jog gyakorlása nem felel meg az (1) bekezdés a), b), és c) pontjában foglaltaknak, akkor az a (2) bekezdés alapján haszonbérbeadás útján történő hasznosításnak minősül. Jelen ügyben tehát nincs jelentősége annak, hogy a felek a szerződést megbízási szerződésnek nevezték. Ahogy azt az eljáró bíróságok is megállapították, a felek tényleges akarata haszonbérleti szerződés megkötésére irányult. Az általuk 1997. március 1. napján megkötött szerződés szinte szó szerint tartalmazza a vadászati törvény 17. § (1) bekezdésében felsorolt szerződési elemeket. Így a szerződés 5. pontja a 17. § (1) bekezdése a) pontjának, a 6. pontja a b) pontjának, a 7. pontja a c) pontjának felel meg. Alaptalan tehát az alperesek felülvizsgálati kérelme a tekintetben, hogy az I. r. alperes és a felperes között nem haszonbérleti szerződés jött létre, és az sem állapítható meg, hogy ez a szerződés a szerződéskötési akarat hiányában nem létező szerződésnek minősülne. Az alperesek maguk adták azt elő, hogy a földtulajdonosok közössége azért kötött megbízási szerződésnek nevezett szerződést, hogy a korábbi haszonbérlővel való újabb szerződéskötést elkerülhesse. Haszonbérleti szerződés létrejöttét támasztja alá az a körülmény is, hogy a szerződést kötő felek a szerződés 11. pontjában a felperesi vadásztársaságot jogosították fel arra, hogy a vadászati hatósághoz a szerződést jóváhagyásra benyújtsa, ez pedig a vadászati törvény 18. § (1) bekezdése alapján a haszonbérlő kötelezettsége. Emellett a szerződésben a haszonbérleti díjat a vadvédelmi hozzájárulás mértékéhez kötötték és ennek megfizetésére is a felperesi vadásztársaság volt köteles. Ez a vadászati törvény akkor hatályos 82. § (1) bekezdése alapján azt jelentette, hogy a vadászati jog jogosultjának a felperesi vadásztársaságot tekintették.


50




2. számú tananyag

Nem alapos az alperesek felülvizsgálati kérelme abban a kérdésben sem, hogy a megkötött szerződés semmissége megállapítható lenne. Jogszerűen utalt arra az eljáró bíróság, hogy a korábbi haszonbérlő előhaszonbérleti jogának kijátszására vonatkozó semmisségi okot az a személy hozhatja fel, akit az előhaszonbérleti jog megilletne, e szervezet azonban már időközben megszűnt. Az alperesek az ő jogainak sérelmére nem hivatkozhatnak. Alaptalan a semmisség megállapítása szempontjából az az alperesi hivatkozás is, hogy a haszonbérleti szerződés azért lenne semmis, mert nem tartalmazza a vadászati törvény 17. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltakat, vagyis a szerződés teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettségek vállalását. A mellékkötelezettség vállalása sem a korábbi, sem a jelenleg hatályos szabályozás értelmében nem kötelező [lásd a 78/2004. (V. 4.) FVM rendelet 2. számú mellékletét]. A vadászati törvény 17. § (1) bekezdése d) pontjának szó szerinti szövege azt tartalmazza, hogy a szerződésnek a mellékkötelezettségek vállalásáról kell rendelkezni. Abban az esetben tehát, ha mellékkötelezettség vállalására nem kerül sor, az ennek hiányára való utalás a törvény rendelkezése alapján nem kötelezettsége a szerződést kötő feleknek. Emellett jogszerű az eljáró bíróságok azon megállapítása is, hogy a mellékkötelezettségben való megállapodás elmaradása nem olyan lényeges körülmény, amely a szerződés semmisségének megállapításához vezethet, figyelemmel arra is, hogy a 17. §-ban foglalt szabályok megsértéséhez maga a vadászati törvény nem fűz semmisségi jogkövetkezményt. Az alperesek alaptalanul hivatkoztak semmisségi okként arra is, hogy a haszonbérleti szerződésben a haszonbérleti díj mértékét a felek nem a 17. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően határozták meg, vagyis nem voltak tekintettel az adott vadászterület vadállományának összetételére és a terület hasznosítási módjára a haszonbérleti díj mértékének meghatározásakor. Ezzel kapcsolatban is jogszerű az eljáró bíróságok jogi álláspontja. Emellett a Legfelsőbb Bíróság utal a vadászati törvény 18. § (4) bekezdésének c) pontjára, amely kifejezetten a vadászati hatóság kötelezettségévé teszi, hogy vizsgálja a haszonbérleti díj megállapítását a 17. § (2) bekezdésének szempontjából. Figyelemmel arra, hogy a vadászati hatóság a szerződést haszonbérleti szerződésként jóváhagyta, ez egyben azt is jelenti, hogy nem találta kifogásolhatónak a haszonbérleti díj mértékének meghatározását sem. Ellenkező esetben ugyanis a jóváhagyást meg kellett volna tagadnia. Az alperesek helyesen utalnak arra, hogy a szerződés semmisségének megállapítása a bíróság hatáskörébe tartozik, abban az esetben azonban, ha külön jogszabály valamely hatóság kötelezettségévé teszi a szerződésben foglalt egyes kérdések külön vizsgálatát és a hatóság a szerződést jóváhagyja, ez mindenképp azt támasztja alá, hogy a szerződés jóváhagyásakor a haszonbérleti szerződés megfelelt a 17. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Az I. r. alperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a felperessel kötött szerződés a tulajdonosok közössége által hozott határozatba ütköző, mert a tagok által hozott határozat nem minősül jogszabálynak, így ennek esetleges megsértése nem vezethet a szerződés semmisségéhez. (Legf.Bír.Pfv.VI.20.054/2009.) A haszonbérleti szerződésnek tartalmaznia kell: - becslés alapján a haszonbérbe adás időpontjában a vadászterületen élő vadállomány faj- és darabszámát; - a vadászterületen található vadgazdálkodási és vadászati létesítmények leírását, azok tulajdoni, illetőleg használati viszonyait, a létesítési, illetőleg fenntartási költségek viselését;


51




2. számú tananyag

- a haszonbérlő kötelezettségvállalását arról, hogy a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a vadállományt a jóváhagyott vadgazdálkodási üzemtervnek megfelelő szinten tartja; - a szerződésben foglaltak teljesítésének biztosítására szolgáló mellékkötelezettségek vállalását; - a haszonbérleti díj mértékét. A haszonbérleti díj mértékét az adott vadászterület vadállományának összetételére, a terület hasznosítási módjára tekintettel kell megállapítani. A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést határozott időre, a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv időtartamára kell megkötni. Jellemző jogeset (PK EBH 2001/528.) (A vadászati jog haszonbérletbe adásának nincs törvényi akadálya. A haszonbérlő a törvény által biztosított teljes körű vadgazdálkodási tevékenységet folytathat, míg a bérvadászati szerződés csupán meghatározott fajtájú és számú vad elejtésére biztosít jogot) A bérvadászati szerződés és a vadászati jog haszonbérletének elhatárolásánál annak van döntő jelentősége, hogy a vadászati jog haszonbérlete esetén a haszonbérlő a vadászati jog időleges haszonbérletére – ennek keretében a törvény által megengedett vadgazdálkodási tevékenységre – jogosult, míg bérvadászati szerződés alapján a bérlő díj ellenében csupán meghatározott fajtájú és számú vad elejtésére kap lehetőséget. Az I. rendű alperes a perbeli vadászterület vadászatra jogosultja és egyúttal földtulajdonosi közösségének haszonbérlője. A földtulajdonosi gyűlésen a képviselője, a felperes pedig a terület korábbi földtulajdonosok közössége akként határozott, hogy a társult vadászati jogot saját jogon kívánja gyakorolni. A vadkilövési jog hasznosítása valamint egyes kötelezettségek vállalkozásba adása érdekében árverést írtak ki. A közzétett feltételek értelmében ezen az árverésen csak az vehetett részt, aki a vad védelméről, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 16. §-ának (1) bekezdésében meghatározott előfeltételeknek megfelelt. A II. rendű alperes az előbbi kikötésnek nem felelt meg, a felperes – aki viszont e feltételnek is megfelelt – az árverésen kijelentette, hogy az ajánlatot elfogadja. Az árverést a feltételek módosítása érdekében elhalasztották, az újabbat – az előbb említett kikötés mellőzésével később tartották meg. A második árverésen a felperes megjelent, de jogsértésre hivatkozva nem kívánt abban részt venni, így azt a II. rendű alperes nyerte meg. Erre figyelemmel az alperesek vadászati megállapodást kötöttek, amellyel a II. rendű alperes – többek között – díj ellenében határozatlan időre szóló vadkilövési jogot szerzett és kötelezettséget vállalt arra, hogy a létesítményeket külön szerződéssel megvásárolja a földtulajdonosok közősségétől. A megállapodás értelmében a II. rendű alperes a területen vadászhat, bel- és külföldi bérvadászokat fogadhat, ugyanakkor átvállalta a vadgazdálkodási és vadászati tervek készítését, a létesítmények fenntartását, a vadkár és a vadászati kár valamint egyes bírságok viselését. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a vadászati megállapodás érvénytelen és kötelezte az alpereseket a terület birtokba bocsátására. A bizonyítékok mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek között ténylegesen haszonbérleti szerződés jött létre, amely azért érvénytelen, mert a felperes előhaszonbérleti jogát sérti.


52




2. számú tananyag

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a haszonbérleti szerződés a felperes előhaszonbérleti jogának megsértése miatt a felperes valamint az I-II. rendű alperesek viszonylatában hatálytalan, másrészt a felperes és az I. rendű alperes között érvényes haszonbérleti szerződés jött létre. Indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes perbeli legitimációval rendelkezik, azaz hivatkozhatott a szerződés érvénytelenségére. Az elsőfokú bíróság azonban tévesen állapította meg a szerződés érvénytelenségét és tévesen alkalmazta ennek jogkövetkezményeit. E szerződések megkötésének jogát a Vtv. és végrehajtási rendelete korlátozza, e jogszabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy a vadászati jogosultsággal járó jogokat vállalkozási elemekkel bővített, bérkilövési szerződés alapján gyakorolják. Az alperesek a haszonbérlet elveit tartalmazó szerződése viszont nem érvénytelen, azonban a felperest jogszabályban biztosított előhaszonbérleti jog illeti. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a másodfokú bíróság az elsődleges, a szerződés semmisségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet nem találta alaposnak, viszont a szerződés relatív hatálytalanságát megállapította. Az alperesek fellebbezése kapcsán tehát az elsőfokú ítélet rendelkezéséhez képest a felperesre hátrányosabb döntést hozott a másodlagos kereseti kérelem alapján. Mind az első- mind a másodfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek vadászati megállapodása – annak tartalma alapján – haszonbérleti szerződés. A Legfelsőbb Bíróság a szerződés értelmezésével kapcsolatos jogi okfejtést azzal egészíti ki, hogy téves az alperesek érvelése arról, hogy a vadászati jog haszonbérlete fogalmilag kizárt. A vadászati jog vagyoni értéket képviselő, hasznot hajtó jog, amelynek haszonbérletét a Vtv. 15. §-ának (1) bekezdése – a Ptk. mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályai, azaz a Ptk. 452. §-a szerint, de a Vtv. 15-18. §-ai előírásainak teljesülése esetén – kifejezetten megengedi. A bérvadászati szerződés alapján a jogosultnak az általa fizetett díj ellenében meghatározott fajtájú és számú vad elejtésére nyílik lehetősége, azonban nem folytat vadgazdálkodási tevékenységet, így nem felel a vad által okozott kárért sem. Ezzel szemben a vadászati jog haszonbérlete esetén a haszonbérlő a vadászati jog időleges haszonbérletére – és ennek keretében a törvény által megengedett vadgazdálkodási tevékenységre jogosult. Az alperesek vadászati megállapodásában haszonbérletre utal az, hogy a II. rendű alperes a terv szerint kilőhető teljes vadállomány felett jogosultságot szerzett és lehetőséget kapott a létesítmények megvásárlására: a vadgazdálkodás terveinek elkészítésére, a leglényegesebb gyakorlati feladatok teljesítésére, a vadkár és vadászati kár viselésére pedig kötelezettséget vállalt, míg a földtulajdonosok közössége csupán ellenőrzési illetve tájékoztatási kötelezettséget tartott fenn magának. Mindezek szerint tehát helytálló az első- és a másodfokú bíróság álláspontja abban, hogy az alperesek megállapodása megfelel a haszonbérlet Ptk. 452. §-a (1) bekezdésében meghatározott fogalmi elemeinek. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett állásponttal szemben a felek közötti jogvita elbírálása polgári per tárgya. A jogerős ítélet folytán a felperes és az I. rendű alperes között létrejött szerződés azonban a Vtv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében hatósági jóváhagyásra szorul. Mivel a szerződés e jóváhagyással jön létre, a Legfelsőbb Bíróság pontosította a jogerős ítélet szövegezését és csupán azt állapította meg, hogy a haszonbérleti szerződést mely személyek között kell létrejöttnek tekinteni. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

53




2. számú tananyag

Az a kérdés, hogy a haszonbérleti szerződés jóváhagyható-e, már valóban nem a jelen perben, hanem a közigazgatási eljárás (vita esetén közigazgatási per) során kerül eldöntésre. A Vtv. 18. §-ának (6) bekezdése ugyanis nem a jelen per keretében tárgyalt kérdéseket, hanem a haszonbérlettel kapcsolatos vadászati hatósági határozat bírósági felülvizsgálatát utalja közigazgatási perre. Téves a másodfokú bíróság ítéletének szövegezése abban is, hogy az 1997. május 23-i megállapodás minden peres féllel szemben hatálytalan. A szerződés ugyanis az alperesek között érvényesen létrejött, hatálya azonban a felperessel szemben akadályozott, mivel a felperes a Vtv. 16. §-ának (4) bekezdésében biztosított előhaszonbérleti joggal rendelkezett. Miután a felperes e nyilatkozatot megtette, e nyilatkozata folytán az alperesek közti szerződés hatálya a felperes vonatkozásában nem állt be, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet rendelkező részét ennek megfelelően pontosította. A felülvizsgálati kérelem tartalmára utalva kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperest az előhaszonbérleti jog jogszabály alapján, a Vtv. előbb megjelölt rendelkezése értelmében illeti meg. (Legf. Bír. Pfv. I/A. 21.985/1999. sz.) 5.5.1.2 A haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatályú felmondása A haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatállyal felmondható, ha - ha a haszonbérlő a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti, és ezáltal a vadászati jog szakszerű hasznosítását a mező-, illetőleg erdőgazdálkodás, a mesterséges vizekben folytatott halászat, valamint a természetvédelem érdekeit súlyosan veszélyezteti; - ha a haszonbérlő a vadászati jogot alhaszonbérletbe adja. Gyakori probléma, hogy a földtulajdonosok a haszonbérleti szerződés megkötésekor nem járnak el körültekintően. A szerződésben pl. nem rögzítik azokat a feltételeket, melyet a haszonbérlőtől elvárnak, vagy a bérleti díjat fix összegben rögzítik. Később ezen feltételek rögzítésének elmaradása a haszonbérleti szerződés azonnali felmondásának akadálya lesz. Nem minősül a vadászati jog alhaszonbérletbe adásának a vendégvadászat, valamint a bérvadászat. Amennyiben a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a haszonbérlő megszűnik, jogutódja harminc napon belül egyoldalú jognyilatkozattal és változatlan feltételekkel folytathatja a haszonbérleti jogviszonyt, feltéve, ha rendelkezik a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához szükséges, e törvény szerinti feltételekkel. Ha a haszonbérlő jogutódja a harminc napos határidőn belül igényét nem kívánja érvényesíteni, vagy ha a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához szükséges törvényi feltételekkel nem rendelkezik, akkor a haszonbérleti szerződés e határidő lejártát követő napon megszűnik. Ha a haszonbérleti szerződést felmondják, vagy a haszonbérleti szerződés időtartama alatt a haszonbérlő jogutód nélkül megszűnik, a vadászati közösség képviselőjének a megszűnés időpontját követő hatvan napon belül össze kell hívni a földtulajdonosok vadászati közössége gyűlését, és annak döntenie kell a vadászati jog hasznosításának módjáról, feltételeiről. Az


54




2. számú tananyag

átmeneti időszakban a földtulajdonosok kötelesek a vad és élőhelyének védelméről gondoskodni. A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést annak aláírásától számított hatvan napon belül - a vadgazdálkodási üzemtervvel együtt - a haszonbérlőnek a vadászati hatósághoz jóváhagyásra be kell nyújtania, ugyanez az előírás a szerződés módosítása estén is. A vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést a vadászati hatóság hagyja jóvá. A vadászati hatóság a szerződés jóváhagyásával egyidejűleg határoz a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáról, valamint a haszonbérlő jogosultként történő nyilvántartásba vételéről is. A vadászati hatóság nem hagyja jóvá a vadászati jog haszonbérletére kötött szerződést, amennyiben nem biztosított: - hogy a vadászterületen egy vadászra legalább száz hektár vadászterület-hányad jusson; - a vadgazdálkodási üzemtervben foglaltak - ideértve annak természetvédelmi előírásait is végrehajtása, továbbá - hogy a haszonbérleti díj mértékét nem a 17. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével állapították meg. A vadászati jog haszonbérletével kapcsolatos vadászati hatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a Polgári perrendtartásnak a közigazgatási perekre vonatkozó szabályai szerint eljáró bíróság a határozatot megváltoztathatja.


55




2. számú tananyag

6

A vadászterület határának megállapítása

A vadászterület határát a kialakítandó vadászterület tulajdonosának - társult vadászati jog esetén a kialakítandó vadászterület tulajdonosai képviselőjének - kérelmére a vadászati hatóság határozatban állapítja meg. A vadászterület határának megállapításánál figyelemmel kell lenni: - a vadászterület rendeltetésére; - a vadászterületté minősíthető föld tulajdoni, használati viszonyaira; - a vad mozgási körére, életfeltételeire, védelmére, valamint az élőhely ökológiai adottságaira; - az érintett földrészletek művelési ágára; e) a területen mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási tevékenységet folytató szervezet belső szervezeti felépítésére; - a biztonságos vadászat lehetőségére; - az erdőterv betartásának lehetőségére; - államhatár esetében a szükséges védőtávolságra, továbbá arra, hogy - zárványterület ne keletkezzen; - a háromezer hektár vagy azt meghaladó természetvédelem alatt álló területek - a védelmükhöz szükséges övezettel együtt - lehetőleg önálló vadászterületet képezzenek; - a háromezer hektárnál kisebb területű természetvédelem alatt álló területek lehetőleg egy vadászterületre essenek. A felsorolt kritériumok közül a jogszabály egyiket sem helyezi a másik fölé, a természetben minden felsorolt kritérium azonos szintű érvényesítése szinte lehetetlen feladat, a vadászati hatóságnak meg kell találnia azt az optimális határvonalat, amellyel az előírások a leginkább érvényesülnek. A vadászati hatóság a vadászterület legkisebb kiterjedésétől legfeljebb ötszáz hektárral eltérhet, amennyiben a kialakítandó vadászterületen a vadászati jog szakszerű gyakorlása, illetőleg hasznosítása egyébként biztosított. A vadászterület határának megállapítására irányuló kérelem előterjesztésekor, ebben az esetben a kérelmezőnek kell bizonyítania azt, hogy a 3000 ha-nál kisebb területen a vadászati jog szakszerű hasznosítása biztosított. Többen abba a tévedésbe estek, hogy ilyen esetben a vadászati hatóság automatikusan jóváhagyja a földtulajdonosi közösség ilyen irányú döntését. Különleges rendeltetésű vadászterület esetén az azt elrendelő határozat a vadászterület legkisebb kiterjedésétől korlátozás nélkül eltérhet, amennyiben a kialakítandó vadászterületen a vadászati jog szakszerű gyakorlása, illetőleg hasznosítása egyébként biztosított. Ez a rendelkezés speciális jogesetet takar. A vadászterület rendeltetésére vonatkozó fejezet ismertetése során a témakörre még kitérünk. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

56




2. számú tananyag

Zárványterületnek minősül az alább felsorolt földterület, - amely önálló vadászterületként történő kialakítása esetén - a különleges rendeltetésű vadászterület kivételével - kizárólag egy vadászterülettel lenne határos, vagy - amelyet egy tulajdonosi közösség sem kíván vadászterületének részévé tenni. - amelyre vonatkozóan a vadászterület határának megállapítására irányuló érvényes földtulajdonosi gyűlést nem tartottak, önállóan vadászterületként nem jelölhető ki. Nem tekinthető zárványterületnek az a földterület, amely egy vadászterülettel és az államhatárral vagy annak védőzónájával határos. A vadászterület határának megállapítása - ide nem értve a vadászterület szétválasztására, a vadászterületek egyesítésére és a szomszédos vadászterületek közös határának egyezséggel történő módosítására vonatkozó döntést - a vadgazdálkodási üzemterv időtartamára szól, és ezen időtartam alatt köti a mindenkori földtulajdonosokat. Fenti rendelkezés azt jelenti, hogy arra való hivatkozással, hogy adott földtulajdonos tulajdonát a földtulajdonosi gyűlés időpontját követően szerezte meg, a gyűlés döntését nem kérdőjelezheti meg. Kivételt képez ez alól, ha a tulajdonosok közössége úgy dönt, hogy a kialakított vadászterületet két, vagy több vadászterületté szétválasztja, vagy a szomszédos vadászterületeket egyesíti, esetleg a szomszédos vadászterületek közös határát egyezséggel módosíja. A vadászterület határának megváltoztatásakor - ideértve a vadászterületek egyesítését, megosztását is - a vadászati hatóságnak egyidejűleg határoznia kell a vadgazdálkodási üzemterv, valamint - a vadászati jog haszonbérbe adása esetén - a haszonbérleti szerződés, jóváhagyásáról is. A vadászati hatóság nem utasíthatja el a vadászterület határának megállapítására irányuló kérelmet, ha - a kérelemben javasolt határ megfelel az e törvényben írt feltételeknek, és - a szomszédos vadászterülettel való érintkezés esetében az érintettek az e törvényben írtaknak megfelelő tartalmú egyezséget kötnek. Amennyiben a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló kérelem nem felel meg az e törvényben foglalt feltételeknek, illetőleg, ha az érintettek a vadászati hatóság által közölt időpontig az e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezséget nem kötnek, a vadászati hatóság a vadászterület határát a vadászati jog kényszerhasznosítására vonatkozó szabályok szerint hivatalból állapítja meg. A vadászterület határának megállapítására irányuló hatósági eljárások tapasztalata az, hogy ilyen típusú egyezség az érintettek között csak nagyon ritkán jön létre. Amennyiben nincs egyezség, a vadászati hatóság feladata az, hogy a vadászterület határát a kényszerhasznosítás szabályai szerint megállapítsa. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ebben az esetben a vadászati hatóság a kérelmekhez nincs kötve. A vadászati jog kényszerhasznosítása során még szót ejtünk ezen feladat nehézségeiről. A vadászterület határának megállapítására irányuló eljárásban hozott elsőfokú határozat ellen nem nyújthat be fellebbezést az az ügyfél, aki az eljárás megindításáról szóló szabályszerű értesítés ellenére az eljárásban nem vett részt.


57




2. számú tananyag

Az 1996-2006-ig tartó üzemtervi ciklus végén sokan a vadászterületek rendkívüli fölaprózódástól tartottak, az alábbi táblázat mutatja megyénkénti bontásban és országosan is, a korábbi üzemtervi ciklusban kialakított területek számát, az új üzemtervi ciklusban beérkező vadászterület határának megállapítására vonatkozó kérelmek számát, valamint a ténylegesen kialakított vadászterületek számát.

Megye

beérkezett kialakuló területek Vadászterületek kérelmek száma száma(benne a 2010száma 2007 (2006-207) es is küld.r.is)

Bács Baranya Békés Borsod Csongrád Fejér Pest Győr Hajdú Heves

96 61 71 105 45 67 104 54 57 57

107 65 86 132 64 87 110 82 82 70

104 61 76 117 61 76 103 66 76 61

Szolnok Komárom Nógrád Somogy Szabolcs Tolna Veszprém Vas Zala

57 35 44 71 77 57 48 44 39

77 48 59 90 97 73 72 65 51

68 40 52 86 90 64 61 54 51

Összesen

1093

1517

1367

6.1 A vadászati jog kényszerhasznosítása Amennyiben a vadászterületnek minősülő föld tulajdonosa, illetőleg a vadászatra jogosult a törvényben előírt önálló vagy társult vadászati jog gyakorlási vagy hasznosítási kötelezettségének a vadászati hatóság felszólítását követően sem tesz eleget, vagy a a vad- és élőhelyének védelmére előírt kötelezettségeit megszegi, és ezáltal az adott vadászterület vadlétszámának, nem vadászható állatfaj egyedének és más élő szervezetnek - beleértve a természetvédelmi oltalom alatt álló élő szervezeteket is - a fennmaradását közvetlenül vagy súlyosan sérti, illetve veszélyezteti a vadászati hatóság - a vad- és élőhelyének védelme, valamint a vadkárok megelőzése érdekében - az érintett tulajdonos költségére határozatában - megállapítja a vadászterület határát, - elrendeli, hogy a vadászterületnek minősülő földterület tulajdonosa, illetve - társult vadászati jog esetén - tulajdonosainak közössége a vadászati jog haszonbérbe adásáról a vadászati hatóság által nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján kiválasztott haszonbérlővel


58




2. számú tananyag

a vadászati hatóság által megállapított határidőig kössön szerződést, amely határidő elmulasztása esetén a haszonbérleti szerződést a vadászati hatóság az érintett tulajdonos, illetve - társult vadászati jog esetén - a tulajdonosok közössége törvényes képviselőjeként köti meg, - megállapítja a vadászterület vadgazdálkodási üzemtervét, - megállapítja a vadászterület éves vadgazdálkodási tervét, - gondoskodik az időszerű vadgazdálkodási, illetőleg vadvédelmi munkálatok elvégzéséről, - hatósági vadászatot rendel el, - korlátozza, felfüggeszti, vagy megtiltja a vadászatra jogosult vadgazdálkodási és vadászati tevékenységének részét vagy egészét Ha a fenti kérdésekben a vadgazdálkodási üzemterv hatályának megszűnését megelőző hatvanadik napig az érintett tulajdonosok érvényes határozatot nem hoznak, a vadászati hatóság bármelyik tulajdonos kérelmére elrendelheti a vadászati jog kényszerhasznosítását. A vadászati jog haszonbérbe adása esetén a vadászati hatóság: - a haszonbérleti szerződést határozott időre, a vadászterületre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv hatályának megszűnéséig kell megkötni, - a vadászati hatóságnak az az ügyintézője, aki az érintett tulajdonos, illetve tulajdonosok közössége törvényes képviselőjeként a haszonbérleti szerződést megkötötte, a vadászati hatóság által pályázat alapján kiválasztott haszonbérlő, illetve vadászatra jogosult ügyében nem gyakorolhat hatósági jogkört, - a haszonbérleti szerződés megkötésében eljáró vadászati hatóság mindaddig gyakorolja a törvényes képviseletből adódó jogait, ameddig a föld tulajdonosa, illetve a tulajdonosok közössége eleget nem tesz eleget kötelezettségének. A vadászati jog kényszerhasznosításával a vadászati hatóság az elmúlt időszakban főként akkor élt, amikor a vadászterületek között átfedés tekintetében a tulajdonosok nem tudtak megegyezni, illetve amikor adott területre vonatkozóan érvényes földtulajdonosi gyűlést nem tartottak. A vadászati jog kényszerhasznosítása során az eljáró hatóságnak biztosítania kell, hogy a vadállomány, valamint a vadkárral érintett vagyon védelme a földtulajdonos rendelkezési jogát csak az intézkedés mértékével arányosan korlátozza. A vadászati jog gyakorlására vagy hasznosítására kötelező, valamint a vadászati jog kényszerhasznosítását elrendelő hatósági határozatot nyilvánosan is közzé kell tenni. A hatósági vadászat során az elejtett vad, illetve annak trófeája értékesítéséről a vadászati hatóság gondoskodik, a föld tulajdonosa, illetve a jogosult csak a felmerült költségeket ideértve a vadgazdálkodás költségeit - meghaladó részére tarthat igényt. Jellemző jogeset (KÜ BH 2009/287) (A vadászterület határát – a földtulajdonos közösség érvényes közgyűlési határozata hiányában – a vadászati jog kényszerhasznosításra vonatkozó szabályai szerint, hivatalból kell megállapítani). T., B., T., T., V. és Z. települések Földtulajdonosi Közössége a 10-704110. kódszámmal nyilvántartott vadászterület vonatkozásában 2006. november 27. napján földtulajdonosi közgyűlést tartott. A közgyűlést megelőzően a vadászterület határát megjelölő térkép, a


59




2. számú tananyag

határleírás és a közgyűléshez kapcsolódó hirdetmény kifüggesztésre került a felsorolt településeken, azonban E. településen nem. Az eredeti hirdetményekhez kapcsolódó térképen és határleíráson azonban e.-i területek is voltak, amelyek nagysága kb. 17 ha-t tett ki. Az előkészítő munkát végzők a kifüggesztés igazolásakor már észlelték a hiányosságot, egyeztetéseket folytattak, majd ennek eredményeként a hirdetményekhez kapcsolódó térképen a vadászterület határát átrajzolták, a közgyűlésen az e.-i területeket kihagyták, és arról döntést nem hoztak. Az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatával a kérelmet elutasította, és a települések közigazgatási területét érintően a vadászterület határát hivatalból állapította meg. A vadászterület nyilvántartásba vétele megtörtént. Ezzel egyidejűleg a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 27. §-a alapján felszólította a kijelölt vadászterület földtulajdonosait, hogy a társult vadászati jog-gyakorlási kötelezettségüknek 2007. március 31-éig tegyenek eleget. A határozat indokolása szerint a hivatalbóli kijelölésre azért volt szükség, mert a földtulajdonosi közgyűlés határozatai nem érvényesek. A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Vtv. 12. § (1) bekezdés b) pontjára, 14. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy érvényes határozat csak akkor hozható, ha a földtulajdonosok gyűlésének összehívása során eleget tettek a jogszabályi előírásoknak. A hirdetmény kifüggesztésének szabályait a Vtv. végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 12. § (1)–(5) bekezdése tartalmazza. A vadászterület határának megállapítására vonatkozó előírásokat a Vtv. 19. és 20. §-a rögzíti. Meghatározza azokat a szempontokat a törvény a 19. § (2) bekezdésében, melyekre a vadászterület határának megállapításánál figyelemmel kell lenni. A Vtv. 20. § (4) bekezdésére hivatkozással megállapította a megyei bíróság, hogy a 2006. november 27-ei közgyűlést megelőző hirdetmények kifüggesztése során – annak ellenére, hogy az 1:50 000 méretarányú topográfiai térképen, illetve az ehhez kapcsolódó vadászterület határának szöveges leírásában erki illetőségű területek is szerepeltek, E. községben a hirdetmény kifüggesztése elmaradt; ezzel sérült a Vtv. 14. § (1) bekezdése, mely a közgyűlés összehívásának és a közgyűlésen hozandó érvényes döntések meghozatalának feltételéül szabja, hogy a hirdetményt valamennyi érintett községben közzé kell tenni. Nem értett egyet a megyei bíróság azon felperesi állásponttal, hogy az E. községben történő kifüggesztés elmaradása korrigálható volt oly módon, hogy a döntésnél az e.-i területeket ténylegesen kihagyták, mert a Vtv. 14. § (1) bekezdés második mondata szerinti valamennyi együttes feltétel nem teljesült. A megyei bíróság álláspontja szerint a Vtv. és a Vhr. rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint a földtulajdonosi közgyűlést megelőző hirdetmény, a kapcsolódó térkép és a szöveges határleírás teljes egészében meg kell, hogy egyezzen a későbbi földtulajdonosi közgyűlés elé tárt határleírással és térképi megjelöléssel; attól semmilyen vonatkozásban a földtulajdonosok nem térhetnek el, mert az érvényes határozathozatal feltétele az, hogy az érintett községekben 30 napra megtörténjen az előzetes kifüggesztés. A megyei bíróság álláspontja szerint a szakmai indokokkal részletesen kiegészített és magyarázott megalapozott másodfokú határozat minden tekintetben figyelemmel volt a vadászterület határának kijelölésére vonatkozó szakmai és jogi indokokra, a Vtv. és a Vhr. rendelkezéseire, jogszabálysértés a határozatok kapcsán nem volt megállapítható. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

60




2. számú tananyag

Megjegyezte, hogy az a hivatkozás, miszerint a megállapított vadászterület-határ nem a közigazgatási terület-határokhoz igazodik, nem alapozza meg a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, mivel a jogszabály nem írja elő kizárólagos határ-megállapítási szempontként a közigazgatási terület-határokhoz való igazodást. Ezzel szemben a megyei bíróság is azzal az állásponttal értett egyet, hogy a jól beazonosíthatóság miatt indokolt a természetes határvonalak, út, híd, patak stb. figyelembevétele. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból – az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le. Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság – mint ahogy arra már több, eseti döntésében is rámutatott –, hogy a Vtv. 20. § (4) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy amennyiben a vadásztársaság határának megállapítása megváltoztatására irányuló kérelem nem felel meg az e törvényben foglalt feltételeknek, illetőleg, ha az érintettek a vadászati hatóság által közölt időpontig az e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú egyezséget nem kötnek, a vadászati hatóság a vadászterület határát a vadászati jog kényszerhasznosításra vonatkozó szabályok szerint hivatalból állapítja meg. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak a felperesi – vadászterület határának jóváhagyása iránti – kérelmet elbíráló alperesi eljárás jogszerűségére vonatkozó álláspontjával. A Vtv. 14. § (2) bekezdése alapján a földtulajdonosi gyűlésen érvényes határozat nem születhetett, ugyanis a hirdetmény E. település önkormányzatánál nem került kifüggesztésre, és a hirdetményhez csatolt térkép E. településhez tartozó ingatlanokat is tartalmazott. Ennek alapján érvénytelen a földtulajdonosi gyűlés 2006. november 27-én hozott határozata, mely a vadászterület határáról az e.-i területek kivételével döntött. Nem vitás, hogy egy szabályszerűen összehívott földtulajdonosi gyűlés dönthet a hirdetményben szereplő területnél kisebb vadászterület kialakításának kezdeményezéséről, azonban ezen döntését is a teljes, a térképen szereplő területtel kell meghoznia, és ezt követően kell a regisztrációt módosítania a csökkentett területekkel. A perben vizsgált esetben azonban nem így történt, az e.-i hirdetmény elmaradása miatt a földtulajdonosi gyűlés összehívása jogszabálysértő volt, az azon hozott határozatokat helyesen tekintette az alperesi hatóság érvénytelennek. Érvényes földtulajdonosi gyűlés hiányában a vadászati hatóságnak a vadászterület határát hivatalból – a Vtv. 24. § (4) bekezdésének fent ismertetett szabálya értelmében – a kényszerhasznosítás szabályai szerint kellett kijelölnie. Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 37.108/2008.) Jellemző jogeset 2.(KK BH 2000/473 ) (Vadászterület határának hivatalbóli megállapítását tartalmazó felülvizsgálatára a vadásztársaság jogi érdekeltség hiányában nem jogosult).

határozat

Az alperes határozatával a K. vadászterület határát – hivatalból – első alkalommal megállapította, egyben a határozatában kijelölt vadászterületet nyilvántartásba vette. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

61




2. számú tananyag

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az első fokon eljárt bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Határozata indokolása szerint a vadászterület határának kijelölése a felperes jogát, törvényes érdekét nem érintette, ezért a felperes az ügyben nem rendelkezik perbeli legitimációval. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy a jogerős végzés a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A Vtv. a vadászterület határának kijelölése kérdésében egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz. A Vtv. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében társult vadászati jog esetén a föld tulajdonosait illeti meg rendelkezési jog a vadászterület határainak megállapítására, a Vtv. ilyen jogosultságot a vadásztársaságnak nem biztosít. A felperesi vadásztársaság korábban a kérdéses vadászterületet haszonbérelte, melyből egy területrész a K. vadászterülethez került csatolásra. A felperest nem minősíti ügyfélnek azon érdeke sem, hogy a kérdéses területnek haszonbérlője kíván lenni, sem az a körülmény, hogy az érintett földtulajdonosok egyeztetési eljárásában rész vett. Döntési jogosultság, rendelkezési jog ugyanis nem illette meg a vadászterület határának kialakítása kérdésében. A vadászterület határának kialakítása során a felperest nem illette meg az ügyfél jogállása, és a határozat felülvizsgálatára sem rendelkezett jogi érdekeltséggel. A felperes azon szándéka, hogy a kérdéses területen vadászati jogot kíván szerezni, a perbeli legitimációját nem alapozza meg. (Legf. Bír. Kfv. V. 27.655/1998. sz.) A hatósági vadászat elrendeléséről szóló határozatban a vadászati hatóságnak meg kell határoznia a vadászat feltételeit: - az elejthető vadfajok körét, - az elejtés módját, eszközeit, - a hatósági vadászat rendjét, - a megbízott személyét vagy a kirendelés szükségességét. Hatósági vadászatra hivatásos vadász, mezőőr, erdő őrzésével megbízott szakszemélyzet, valamint természetvédelmi és vadászati hatóság tagja bízható meg, illetve rendelhető ki, ha rendelkezik a vadászat gyakorlásához szükséges feltételekkel. A mezei őrszolgálat, a természetvédelmi, valamint a vadászati hatóság tagját a vadászati hatóság megkeresésére kizárólag az érintett munkáltatója rendelheti ki. A hatósági vadászaton elejtett vadból származó bevételnek a hatósági vadászat költségeivel csökkentett részét a vadászati hatóság vagy megbízottja utalja a jogosult számlájára. Amennyiben a hatósági vadászaton elejtett vad értékesítéséből származó bevétel nem fedezi a hatósági vadászat költségét, a jogosult köteles a különbözetet a vadászati hatóság elszámolását követően haladéktalanul megfizetni a vadászati hatóság által meghatározott módon. Hatósági vadászat elrendelésére a törvény hatályba lépésétől mindössze négy alkalommal került sor.

6.2 A vadászterületek nyilvántartása A vadászati hatóság a vadászterületekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza: - a vadászterület azonosítására alkalmas adatokat; - a vadállományra vonatkozó becslési, elejtési és trófeabírálati adatokat; - a vadászterületet érintő hatósági határozatokat; 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

62




2. számú tananyag

- a vadaskertre, valamint a vadasparkra vonatkozó adatokat.

6.3 A vadászterület rendeltetésének megállapítása A vadászterület rendeltetése szerint vadgazdálkodási, vagy különleges rendeltetésű lehet. A vadászterület különleges rendeltetését a jogosult kérelmére a vadászati hatóság határozatban állapítja meg, ha - azt a vad génállományának megőrzése szükségessé teszi; - oktatási-kutatási célból szükséges; valamint - a természetvédelmi érdekek érvényesítése ezt szükségessé teszi. A különleges rendeltetésű vadászterületen a vadászati jog gyakorlásával kapcsolatos különleges feltételeket a határozat állapítja meg. A vadászterület különleges rendeltetésének megállapításával kapcsolatos első fokú hatósági feladatok az országos hatáskörrel rendelkező vadászati hatóság (MgSzH) hatáskörében vannak. A természetvédelmi érdekek érvényesítése érdekében történő különleges rendeltetés megállapításához a természetvédelmi hatóság egyetértése is szükséges. A vadászterület különleges rendeltetésének közérdekből történő megállapítását: - a miniszter, - a természetvédelemért felelős miniszter, - az oktatásért felelős miniszter a tulajdonossal való előzetes egyeztetés után kezdeményezheti.


63




2. számú tananyag

7

Vadaskert, vadaspark, vadfarm létesítése

A Vadaskert, vadaspark, vadfarm létesítésével kapcsolatos első fokú vadászati hatósági feladatok az országos hatáskörrel rendelkező vadászati hatóság (MgSzH) hatáskörében van. Vadaskert létesítése A vadaskert a vadászterület gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, valamint vaddisznó vadászati célú tartására, illetve tenyésztésére - kerítéssel bekerített - része.

Vadaskertbe csak szabad vadászterületről befogott, illetve másik vadaskertből származó vad helyezhető ki. Vaddisznó vadaskertbe, a vadászati hatóság külön engedélye alapján vadasparkból vagy vadfarmról is kihelyezhető, amennyiben a vaddisznó egyedek fenotípusos és genotípusos megjelenése a faj jellemzőit hordozzák. A vadaskertbe történő kihelyezést megelőzően a vaddisznó egyedeket - a külön jogszabályban meghatározott módon - egyedi azonosításra alkalmas füljelzővel kell ellátni. A vadaskertben történő vadászat alkalmával - a vadaskert létesítését engedélyező határozatban szereplő vadfajok esetén - a vadászati tilalmi időkre és a vadászterület vadeltartó képességére vonatkozó előírásait nem kell alkalmazni. A vadászterület vadaskert létesítése céljából történő bekerítését a földterület tulajdonosának, használójának előzetes hozzájárulásával, a jogosult kérelmére a vadászati hatóság határozatban engedélyezi.


64




2. számú tananyag

A vadászterület engedély nélküli bekerítése a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. A vadászterület engedély nélküli bekerítése esetén a vadászterület bekerítését engedélyező hatóság határoz a kerítés fennmaradásáról vagy annak lebontásáról. A kerítés fennmaradásának engedélyezése nem mentesíti a jogosultat a vadgazdálkodási szabályok megsértése miatti felelőssége alól. A vadaskert kerítésének fenntartásakor folyamatosan biztosítani kell, hogy a kerítéssel elzárt területről az engedélyben meghatározott vad ne törhessen ki, illetve hogy oda természetes úton ne jusson be. E feltételek teljesítésének felróható okból való elmulasztása a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. A vadászati célú vadaskert legkisebb kiterjedése - vaddisznó, illetve muflon esetében 200 ha, - más nagyvadfajok esetében 500 ha. Fontos tudni, hogy a vadaskert legkisebb kiterjedésére vonatkozó kritériumok, csak a törvény hatályba lépésétől érvényesek. Az 1996 előtt létesített vadaskertek esetében a törvény átmeneti rendelkezése lehetővé tette a korábban létesített vadaskertek fennmaradását. Ez által az országban több, a jelenlegi szabályozásnál kisebb kiterjedésű vadaskert működik jogszerűen. Ha a vad szaporítása és tartása, illetve a vadászati hasznosítás megosztott vadaskerti egységekben történik, az egybefüggő vadászati célú területrész terjedelmének meg kell felelnie a vadaskert kiterjedésére vonatkozó szabályoknak. Ez esetben a tartott vad elejtése kizárólag a vadászati célú egységben történhet. Állategészségügyi okból vagy a vad túlszaporodása miatt szükséges állományszabályozás céljából, kérelemre a vadászati hatóság engedélyezheti a hivatásos vadász által lőfegyverrel történő állomány-apasztást a nem vadászati célú területrészen is. A vadaskert létesítésének engedélyezésére irányuló kérelem tartalmi követelményei: - a vadaskert(ek) létesítésének indokait és célját (röviden); - a létesítendő vadaskert(ek) legfontosabb adatait (terület, külső kerítéshossz, tervezett vadállomány stb.), az alább megadottak szerint; - a mellékleteket. A kérelemhez mellékletként csatolni kell: - A bekerítésre tervezett földterületek ingatlan-nyilvántartás szerinti (helyrajzi számok szerint) tételes felsorolását, a földterület tulajdonosának, használójának megnevezését és előzetes hozzájárulását a vadaskert létesítéséhez; - A vadaskert létesítésének tervdokumentációját a következők szerint: a) a vadaskert létesítésének célja, b) a természeti adottságok, a terület leírása, c) a tervezett létesítmények, berendezések, d) a vadászati évenként tervezett: vadaskerti törzsállomány, szaporulat és/vagy vadászatra behelyezett állomány, állományhasznosítás (előbbiek kor és ivar bontásban) és vadászati módok, e) a kert működési feltételei (takarmányozási technológia, takarmányféleségek),


65




2. számú tananyag

f) vadaskerti nyilvántartások (vadaskerti napló, állományváltozási napló, elhullási napló, takarmányozási napló), g) állat-egészségügyi irányelvek (leggyakoribb állat-egészségügyi problémák, személy- és járműforgalom), h) a vadászterület és a tervezett vadaskert térképi megjelenítése, különös tekintettel a külső, esetleg belső kerítések nyomvonalára, valamint az erdőre, a védett természeti területre, továbbá az érintett erdőterületre vonatkozó erdészeti üzemterv kivonata, i) ábrák, táblázatok; -. Az állategészségügyért felelős hatóság véleményét. - A védett természeti terület esetében a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnál külön jogszabály szerint kezdeményezett környezeti hatásvizsgálat eredményeként kiadott környezetvédelmi engedélyt. A vadaskert egészében biztosítani kell a vad természetes táplálkozási, rejtőzködési és különösen a vadászati célú egységben - kitérési, illetve menekülési lehetőségét. A vadaskertben történő idényen kívüli vadászat - a vad szaporodására általánosan elfogadott etikai szabályok megtartása mellett, továbbá a vadászati hatóság részére történt előzetes bejelentés alapján - kizárólag olyan vadfajok egyedére lehetséges, melyek a létesítési engedélyben szerepelnek. A vadaskertben tartott vadállomány hasznosítását a vadászati hatóság - a létesítési engedélyben meghatározottak, továbbá az éves vadgazdálkodási terv szempontjai szerint vadászati évenként engedélyezi. Az engedélyben meghatározza a vad vadaskertbe történő kiengedését, hasznosítását, amelyhez kizárólag vadaskerti felhasználásra, külön „Z” (zárttéri) megjelölésű azonosító jelet ad ki. Amennyiben a vadászatra jogosult védett természeti területen, valamint – a környezeti hatásvizsgálat és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25) Kormányrendelet 1. számú melléklete alapján – erdőterületen kíván vadaskertet létesíteni, úgy szükséges csatolni a környezeti hatásvizsgálat eredményeként kiadott környezetvédelmi engedélyt. A vadaspark a vadászterület kutatási, oktatási és bemutatási célból arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel bekerített területe.


66




2. számú tananyag

A vadászterület vadaspark létesítése céljából történő bekerítését az érintett földterület tulajdonosának, jogszerű használójának előzetes hozzájárulásával, a jogosult kérelmére a vadászati hatóság engedélyezi. A határozatban meg kell határozni: - a telepíthető, illetőleg a fenntartható vadfajt, valamint annak darabszámát; - a vad tartásával kapcsolatos állat-egészségügyi feltételeket; - erdő esetében az erdő védelmével, valamint az erdei haszonvételek gyakorlásával kapcsolatos feltételeket; - természetvédelem alatt álló terület esetében a terület védelmével kapcsolatos feltételeket; - a vad tartásával kapcsolatos egyéb feltételeket. Vadasparkban vadászni csak a vadászati hatóság külön engedélyével szabad. A vadászati hatóság - amennyiben az engedélyben szereplő vadlétszám és ivararány másképp nem állítható helyre - kérelemre vagy hivatalból vadállomány-szabályozó vadászatot rendelhet el. Vadfarm A vadfarm vadászterületen vagy vadászterületnek nem minősülő földterületen vad élelmiszer előállítása céljából történő tartására szolgáló létesítmény. Nem létesíthető vadfarm védett természeti területen. A vadfarmon vadászni tilos.

A vadfarm létesítésének engedélyezésére irányuló kérelmet az országos hatáskörrel rendelkező vadászati hatósághoz címzetten, de a kialakítandó vadfarm fekvése szerint érintett vadászati hatóságnál kell benyújtani. A kérelem tartalmazza: - a vadfarm létesítésének indokait és célját, - a létesítendő vadfarm legfontosabb adatait (terület, külső kerítéshossz, tervezett vadállomány), - a bekerítésre tervezett földterületek ingatlan-nyilvántartás szerinti (helyrajzi számok szerint) tételes felsorolását, a földterület tulajdonosának, használójának megnevezését és előzetes hozzájárulását a vadfarm létesítéséhez;


67




2. számú tananyag

A vadfarm létesítésének tervdokumentációjának tartalmaznia kell: - vadfarm létesítésének célját, - a természeti adottságok, a terület leírását, - a tervezett létesítmények, berendezések leírását, - a vadfarm törzsállományt, szaporulatot, állományhasznosítást (előbbiek kor és ivar szerinti bontásban), - a vadfarm működési feltételeit (takarmányozási technológia, takarmányféleségek), - a vadfarm nyilvántartásait (állományváltozási napló, elhullási napló, takarmányozási napló), - az állat-egészségügyi irányelveket (leggyakoribb állat-egészségügyi problémák, személy- és járműforgalom), - a vadfarm térképi megjelenítését, különös tekintettel a külső, esetleg belső kerítések nyomvonalára, valamint az erdőre, a védett természeti területre, - az érintett erdőterületre vonatkozó erdészeti üzemterv kivonatát, - ábrákat, táblázatokat, - belterületen létesítendő vadfarm esetén az illetékes jegyző nyilatkozata, hogy a vadfarm létesítése a helyi állattartási rendeletben foglaltakkal nem ütközik. A vad tartásával kapcsolatos állategészségügyi feltételeket.

Zárttéri vadtartás estén az állategészségügyi feltételekkel kapcsolatban az elsőfokú vadászati hatóság a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság útján a megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztosági és Állategészségügyi Igazgatóságát, valamint a területileg illetékes Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságát kéri fel szakmai állásfoglalás szolgáltatása céljából. Erdő művelési ágú ingatlan esetében az MgSzH Erdészeti Igazgatóságától is kér a vadászati hatóság szakmai állásfoglalást.


68




2. számú tananyag

Lényeges megjegyezni, hogy az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: Evt.) 77. §-ában foglaltak alapján, a vadfarm erdőterületen történő létesítése az erdő igénybevételének minősül. Az Evt. 78. § (1) bekezdése szerint, erdőt igénybe venni csak kivételes esetben, a közérdekkel összhangban lehet. Az erdő igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes engedélye szükséges. Az erdőt kizárólag az engedélyben megjelölt határidőn belül, és az abban meghatározott célra lehet igénybe venni. A gazdasági elsődleges rendeltetésű kultúrerdő és faültetvény igénybevételét az erdészeti hatóság az adott erdő fekvése szerinti, vagy az azzal szomszédos településen végrehajtott, az igénybe vett erdővel legalább azonos területű, azzal megegyező, vagy attól magasabb természetességi állapotú csereerdősítés elvégzésének feltétele mellett engedélyezheti. Fontos megemlíteni még azt is, hogy a vadfarmon, illetve vadasparkban tartott nagyvadat vadaskertbe történő kitelepítése, illetve kihelyezése esetén a jogosult köteles jól felismerhetően, a vad teljes élettartamára maradandó módon megjelölni. Az ilyen vad származásáról az átvevőt, illetve a vadászt tájékoztatni kell, és ezt az állatkísérő okmányban is fel kell tüntetni. Fenti rendelkezésnek nagyon fontos szerepe van. Az ugyanis könnyen belátható, hogy zárttéri körülmények között sokkal könnyebb a tenyésztett nagyvad szükségleteit kielégíteni és a vadállomány egészségi állapotát ellenőrizni, továbbá a negatív környezeti hatások is mérsékelhetőek. Előbbiekből következik, hogy egy zárttéri vadállományban nagy valószínűséggel javítható az állatok kondíciója, ezáltal pedig a trófea minősége. Valamennyi zárttéri vadtenyésztési módszer alapvető problémája, hogy a vadgazdálkodásba, mint természetszerű rendszerbe, természetidegen és mesterséges elemeket visz be, azok tényleges hatásainak ismerete vagy figyelmen kívül hagyása mellett. A zárttéri vadtenyésztés egyik sarkalatos pontja a viszonylag kis területen koncentrálódó állomány, ahol különösen nagy gondot kell fordítani az állatok egészségének megőrzésére, ugyanis zárttéri tartáskörülmények közepette a járványok, betegségek nagyobb pusztítást végezhetnek, mint szabadterületen. Erdőterületen létesített zárttéri vadtartás esetén jelentős mértékű lehet az erdő talajában, faállományában, aljnövényzetében, természeti értékekben keletkező kár. A kis területre koncentrált vadállomány a talaj tiprásával, a rügyek és hajtások lerágásával, a fák kérgének ledörzsölésével igen nagy károkat okoznak, jelentős hatást gyakorolva a terület flóra és fauna fajdiverzitására. A kevésbé mobilis, alacsonyabb rendű állatfajok száma jelentősen csökkenhet, egyes érzékenyebb fajok el is tűnhetnek.

7.1

A vad és élőhelyének védelmével kapcsolatos általános szabályok

A vadászatra jogosult nem veszélyeztetheti a nem vadászható állatfajok, az élő szervezetek, valamint a vadászterületre meghatározott legkisebb vadlétszám fennmaradását. A vadászaton kívül a vad nyugalmát mindenki köteles megóvni. Tilos vadászaton kívül a vad fennmaradását bármilyen módon veszélyeztetni. A vad védelme érdekében tilos a vad búvó-, lakó-, és táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni. Nem minősül zavarásnak az okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység, ideértve a halastavak lehalászását is. Ha a törvény másként nem rendelkezik, tilos - a madárfajok fészkének és fészkelésének zavarása, megrongálása vagy elpusztítása,


69




2. számú tananyag

- a vadászható madárfajok tojásainak természetből való gyűjtése, valamint az így gyűjtött tojások birtoklása még üres állapotban is, - az emlősök kotorékainak és egyéb zárt búvóhelyek füstképzéssel történő zavarása, illetve elgázosítása. Nem minősül vadászható madárfajok tojásainak természetből valói gyűjtésnek a vadászatra jogosult által fészekmentés céljából végzett vadvédelmi tevékenység. A vadászati hatóság a külön jogszabályban meghatározott, az Európai Unió jogi aktusa által védelemben részesített vadászható vadfajnak (a továbbiakban: közösségi jelentőségű vadászható vadfaj) nem minősülő vadászható vadfaj vonatkozásában az emlősök kotorékainak és egyéb zárt búvóhelyek füstképzéssel történő zavarását, illetve elgázosítását állat-egészségügyi, vadvédelmi, illetve állományszabályozási okból engedélyezheti. Tilos a vad kínzása. A vad elejtése, elfogása nem járhat annak kínzásával. A vadász köteles az általa sebzett vagy az egyébként súlyosan beteg vadat annak elejtése céljából felkutatni. A vadat - kímélete érdekében - gyors és azonnali halált okozó lövéssel kell elejteni.

(A sebzett vad csapáján) A sebzett vadat addig kell keresni, amíg megtalálására esély van. Nagyvadra leadott lövésnél akkor is utánkeresést kell folytatni, ha a helyszínen sebzésre utaló jelek nem találhatók. A sebzett, vagy beteg vad után keresése jogszabályban rögzített, de vadászetikai szempontból is fontos feladat. Ugyanakkor előfordul, hogy idényen kívül történő vadászat esetén arra hivatkozik valaki, hogy az elejtett vad „beteg” volt. Az esetleges kellemetlenségek elkerülése érdekében ilyen esetben feltétlenül be kell szerezni a hatósági állatorvos szalmai véleményét. Jellemző jogeset (Kfv.III.37.615/2009/4.) A felperes, valamint vadásztársa, mint az Sz. Vadásztársaság tagjai 2006. november 22. napján lesvadászatot tartottak rókára, az érintett vadászterület N. és az O.-árok nevű terület részén. A felperes a vadászat során egy őzcsapatot észlelt, melyből az egyik állatot betegnek ítélte, és azt elejtette. Az elejtés után több alkalommal próbálta az akkori


70




2. számú tananyag

vadásztársaság intéző bizottságának tagjait, hogy jelezze a beteg őz elejtését, és hogy vadazonosító jelet kérjen. Hívása azonban sikertelen volt. Az állatot gépjárműbe tették, majd visszaindultak a földúton a vadászház felé, és eközben felperes az elejtés tényét bejegyezte az egyéni lőjegyzékbe. Amikor az erdőből kiértek, a földút és a közút kereszteződésében rendőrök ellenőrizték a gépjárművet, és a rendőrök engedélyével a felperes ismételten hívta a vadásztársaság IB. tagjait, és jelezte feléjük, hogy rendőri intézkedés történt és sürgette, hogy az azonosító jelet bocsássák rendelkezésére. Ígéretet kapott arra nézve, hogy azt hozzák. Ezt követően a nyomozók is megérkeztek a helyszínre, a felperest őrizetbe vették, az állat lefoglalása azonban a helyszínen nem történt meg, hanem azt átadták a vadásztársaság jelenlévő intéző bizottság tagjainak L. I. vadásztársasági elnöknek és B. F. titkárnak, illetve S. F. vadászmesternek. A vezetőség az állatot B. T. lakására vitte, aki édesapja segítségével azt megnyúzta és feldarabolta. Másnap a feldarabolt állatot szállították tovább a vámosgyörki hatósági állatorvosnak, azonban az állatorvos ilyen állapotban már nem tudta megállapítani, hogy az állat egészséges vagy beteg volt-e, ezért nem adott ki hatósági állatorvosi igazolást. A felperessel és társával szemben büntetőeljárás indult lopás bűncselekménye miatt, mely nyomozást a Városi Ügyészség bűncselekmény elkövetésének hiányában megszüntetett, kitérve arra is, hogy nem volt megállapítható, hogy a felperes valóban beteg állatot lőtt-e ki avagy sem. Az első fokú vadászati hatóság a felperest jogosulatlan vadászat és vadászat rendjének megsértése miatt 60.000.- Ft vadvédelmi bírsággal sújtotta, és vadászjegyét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 12 hónapos időtartamra visszavonta. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú vadászati hatóság (alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a vadvédelmi bírság összegét 200.000.-Ft-ra emelte, hivatkozva arra, hogy a vadvédelmi bírságot az őzbak vadgazdálkodási értékére figyelemmel kellett volna kiszabni. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályhelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli esetben elejtett vad csak azonosító jellel ellátva lett volna szállítható. A Vtv. 57. § /2/ bekezdése és a Vhr. 43. § /2/ bekezdése és 44. § /4/ bekezdése egyértelműen rendelkezik e körben. Mindezért a felperes egyértelműen a Vtv. 84. § /4/ bekezdésébe ütköző és felelősségi körébe eső jogosulatlan vadászatot folytatott, amikor haladéktalanul - még szállítás előtt - nem intézkedett a vadazonosító jel elhelyezéséről A jogerős ítélet tévesen állapította meg a Vhr. 44. § /1/ bekezdése alapján, hogy helyi szabályzat híján a helyi gyakorlat elfogadható volt, mivel a helyi gyakorlatnak is meg kellett volna felelnie a Vhr. 43. § /2/ bekezdése és 44. § /4/ bekezdésében foglaltaknak, ellenkező esetben a jogosulatlan vadászat tényállása megvalósul. Amennyiben felperes e rá is irányadó, és felelősségi körébe tartozó szabályokat betartotta volna, nem fordulhatott volna elő, hogy a rendőri ellenőrzést követően kikerül birtokából a vad - mivel őrizetbe veszik - és a vadászatra jogosult későbbi törvény által előírt eljárására is ráhatása lett volna annak érdekében, hogy az állat beteg vagy egészséges voltáról a megfelelő hatósági állatorvosi igazolás kiállításra kerüljön.


71




2. számú tananyag

7.2

Tiltott vadászati módok

A vadat elejteni, elfogni kizárólag a törvényben meghatározott módon szabad. Tilos a vadat a vonatkozó közösségi rendeletben foglalt csapdázási módszerrel, valamint méreg alkalmazásával elfogni, illetve elpusztítani. A vadászati hatóság - közösségi jelentőségű vadászható vadfaj vonatkozásában állategészségügyi, vadvédelmi, illetve állományszabályozási okból is - a mérgező hatású anyagok használatára vonatkozó külön jogszabályok figyelembevételével engedélyezheti szelektív méreg alkalmazását. A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében - a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel - elfoghatja vagy elejtheti - a vadat űző kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, illetve - fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség. Fenti rendelkezések nem vonatkoznak a felismerhető jellel ellátott, rendeltetésüknek megfelelően alkalmazott vadászkutyára, valamint a vakvezető kutyára. A macska, illetve főként a kutya elejtése során a vadásznak rendkívül körültekintően kell eljárnia. A gyakorlatban számos konfliktus és kártérítési per indult főként kutya elejtése kapcsán. Lehetőség szerint meg kell próbálni a támadást másként elhárítani, a kutya gazdáját felkutatni, illetve lehetőség szerint bizonyítani, hogy a támadás elhárítására nem volt más lehetőség. A vad elfogásánál kíméletesen kell eljárni, annak testi épségét és egészségét nem veszélyeztető eszközt kell alkalmazni.


72




2. számú tananyag

(Larsen-csapda) Élő vad befogása esetén az alkalmazott befogót a jogosult köteles legalább huszonnégy óránként ellenőrizni. Éjszakai működés esetén az első ellenőrzést legkésőbb napkeltekor el kell végezni. A vadat a befogóból az észleléstől számított lehető legrövidebb időn belül el kell távolítani. A vad mozgásképtelenségét okozó befogás esetén haladéktalanul gondoskodni kell annak állat-egészségügyi ellátásáról. Vadászterületen vadgazdálkodási, vadászati létesítmény a föld használójának előzetes hozzájárulásával létesíthető.

vadászati létesítmény (pl: magasles) Amennyiben a vadászterületen korábban létesített létesítmények, berendezések tulajdonjogának, illetve a használatának kérdésében a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáig nem jön létre megállapodás, a létesítmények, berendezések létesítője a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint megtérítési igénnyel léphet fel a jogosulttal szemben. A védett természeti területen vadgazdálkodási, vadászati létesítmény a természetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető. Vadászterületen vadvédelmi és vadászati célú kerítés létesítésekor figyelemmel kell lenni a vad természetes életfeltételeire, jellemző mozgásirányára. Élő fán leskosár akkor helyezhető el, ha az nem veszélyezteti a fa életképességét.


73




2. számú tananyag

7.3 Mesterséges vadtenyésztési tevékenység Mesterséges apróvad-tenyésztési tevékenység folytatásához, vad zárttéri tartásához, vad vadászterületek közötti szállításához, valamint vad vadászterületre történő kiengedéséhez a vadászati hatóság engedélye szükséges. A mesterséges vadtenyésztési tevékenység engedély nélküli folytatása, továbbá a vad engedély nélküli vagy az engedélyben foglaltaktól eltérő zárttéri tartása, vad vadászterületek közötti engedély nélküli szállítása, vad vadászterületre engedély nélküli kihelyezése a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. Tapasztalataink szerint a jogosultak egy része nem ismeri fenti rendelkezést. A rendelkezés az illegális vadtartás visszaszorítására irányul. Mivel a vad szállítása is engedélyhez kötött, nem csak a vadászati, hanem – az utakon magasabb számban jelenlévő - rendőrhatóság is eszközt kapott a kezébe az illegális vadtartás, szállítás visszaszorítására. Eddig a legextrémebb esetekben az elkövetők az alábbiakra hivatkoztak „ az utánfutón lévő dámvadat filmforgatásra viszik”,a sofőr és az utasa „nem vette észre”, hogy a személyautó hátsó ülésén három szarvas van összekötözve. Apróvadtenyésztő telepet létesíteni, továbbá a tenyésztett apróvadat vadászterületre kiengedni csak az állategészségügyre vonatkozó szabályok szerint lehet.

Nagyvadat zárt térben - az állatkertben történő tartás kivételével - csak vadaskertben, vadasparkban, valamint vadfarmon lehet tartani. A vadaskert, vadaspark és a vadfarm létesítésének feltételeit korábban már ismertettük. Vadászterületnek nem minősülő területen, valamint vadasparkban tartott nagyvad vadaskertbe történő kihelyezését a vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási tervben engedélyezi.


74




2. számú tananyag

Vadászterületnek nem minősülő területről vagy vadasparkból a vadaskertbe telepített, illetve kihelyezett nagyvadat a jogosult köteles jól felismerhetően, a vad teljes élettartamára maradandó módon megjelölni. Az ilyen vad származásáról az átvevőt, illetve a vadászt tájékoztatni kell, és ezt az állatkísérő okmányban is fel kell tüntetni. Vadászterületre csak olyan vad helyezhető ki, amely megfelelő állat-egészségügyi igazolással rendelkezik, és ennek alapján a természeti környezetben élő állatfajoknak a telepített vad által történő állatbetegségekkel való fertőzése kizárható. A vadászterületen Magyarország állatföldrajzi környezetében nem honos állatfaj vadászati célú telepítését a vadászati hatóság engedélyezi.

7.4 A jogosult vad- és élőhelyvédelmi feladatai A jogosult köteles a vadászterületén élő vadállományt, annak biológiai sokféleségét fenntartani, valamint a vad és élőhelyének őrzéséről gondoskodni. A jogosult köteles nem zárt vadászterületén a vadállomány tömeges pusztulásának megelőzése, mentése érdekében, vadaskertjében, vadasparkjában a vadállomány fenntartásának érdekében a vad életfeltételeihez szükséges megfelelő minőségű takarmánymennyiségről és a vadnak ivóvízzel való ellátásáról gondoskodni. A jogosult a föld tulajdonosának, használójának előzetes hozzájárulásával a vad és élőhelyének védelmét szolgáló létesítményeket, berendezéseket állíthat fel. A jogosult köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a vadállománynak az állatbetegségektől való megóvása, a beteg vad gyógyítása, az állatbetegségek megszüntetése és terjedésének megakadályozása érdekében szükségesek. A jogosult köteles: - a fertőző állatbetegség gyanúját vagy fellépését, valamint a vadállományban tapasztalható jelentősebb elhullást, - a növényvédő szer által a vadban okozott károsodást vagy annak gyanúját az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnek haladéktalanul jelenteni. Amennyiben a jogosult a vad és élőhelyének védelmére előírt kötelezettségének nem, vagy nem a megfelelő módon tesz eleget, és a vad, valamint élőhelyének védelme másként nem biztosítható, a vadászati hatóság határozatában felhívja e kötelezettségének teljesítésére.


75




2. számú tananyag

8

Vadászati tilalmak

A vad és élőhelyének védelme érdekében tilos vadászni: - tiltott vadászati eszközzel; - tiltott vadászati módon; - vadászati tilalmi időben; - vadászati kíméleti területen; - vadászati tilalom hatósági elrendelése esetén. A külön jogszabály szerint meghatározott vizes területeken és azok védősávjában az ólomsörét használata vízivadvadászat során tilos. Amennyiben védősáv nem kerül kijelölésre, a vizes terület határterületén a vadászat oly módon folytatható, hogy a tilalommal érintett területre a kilőtt ólomsörét ne hulljon vissza.

8.1 Vadászati idény és vadászati tilalmi idő A vadászati év az év március hónap első napján kezdődik és a következő év február hónap utolsó napjáig tart. A vadászati idény az a naptári időszak, amely a vadászati éven belül kijelöli az egyes vadfajok vadászatának idejét (a továbbiakban: vadászati idény). A vadászati idényt a miniszter a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg. A vadászati idényen kívüli időszak (a továbbiakban: vadászati tilalmi idő) alatt az alább felsorolt esetek kivételével - a vadfajt kímélni kell. Azt a vadfajt, amelyre a miniszter vadászati idényt nem állapít meg, a vadászati éven belül kímélni kell. A vadászati hatóság - közösségi jelentőségű vadászható vadfaj vonatkozásában - vad-, illetve állományvédelmi okból a vadászati idényen belül meghatározott vadászterületeken korlátozhatja vagy megtilthatja egy vagy több vadfaj vadászatát; - meghatározott vadfaj esetén vadászati tilalmi időben vadászatot engedélyezhet, vagy vadászatra kötelezheti a vadászatra jogosultat. A vadászható madárfajok egyedeire, a fészekrakás és fiókanevelés időszakában, illetve a szaporodási időszakban - vonuló fajok esetében a fiókanevelési területükre történő visszatérésük során is - tilos vadászni. A vadászati hatóság a kötelezettség megszegésével összefüggő eljárása mellett, felszólítást követően vadászati tilalmat is elrendelhet. A vadászati idényeket a törvény végrehajtására kiadott rendelet 5. számú melléklete tartalmazza. A vadászati idény, ha annak kezdete vasárnapra vagy hétfőre esik, akkor kiterjed az azt megelőző egy, illetve kettő napra. Ha a vadászati idény vége péntekre vagy szombatra esik, akkor kiterjed az azt követő kettő, illetve egy napra is. A fácántyúk kibocsátás esetében vadászható, a vadászati hatóság által a vad zárttéri tartásáról és kibocsátásáról adott engedélyben foglaltak szerint. Az engedélyben meg kell határozni a kibocsátás feltételeit és a hasznosítás mértéke, feltételei mellett a vadászat kibocsátóhelytől mért körzetét is.


76




2. számú tananyag

Fogoly indokolt esetben vadászható azokon a vadászterületeken, ahol kibocsátás történt, a vadászati hatóság által a vad zárttéri tartásáról és kibocsátásáról adott engedélyben foglaltak szerint. Az engedélyben meg kell határozni a kibocsátás feltételeit, a hasznosítás mértékét, mely legfeljebb negyven százalék lehet, továbbá a vadászat kibocsátóhelytől mért körzetét.


77




2. számú tananyag

Vaddisznó malacnak minősül a szaporulat 20 kg, süldőnek pedig 50 kg zsigerelt testtömegig. Vaddisznó kocának minősül az 50 kg zsigerelt súlyt elérő vagy meghaladó súlyú nőivarú vaddisznó.

Gímszarvasbikát, dámbikát, őzbakot, muflonkost, szika szarvasbikát egész évben, egyéb vadfaj egyedét, továbbá suta vadat az adott vadfajra vonatkozó vadászati idényben szabad élve befogni.


78




2. számú tananyag

Apróvadas vadászterületeken a dolmányos varjú, a szarka és szajkó az apróvad szaporodási időszakában a vadászati hatóság külön engedélyével gyéríthető. A vízivad fészkelése és vonulása szempontjából nemzetközi jelentőségű és hazai kiemelt jelentőségű vízi élőhelyeken a vadászati hatóság szabályozza a vízivad vadászat rendjét. Ebben szabályozza a vízivad vadászatának helyét, módját, idejét, gyakoriságát. A vetési lúd és a nagylilik vadászati idénye Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megye teljes közigazgatási területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye Tiszántúli területén december 1-jén kezdődik és január 31-ig tart. Vetési lúdból és nagylilikből naponta, személyenként összesen legfeljebb 4 darab ejthető el.


79




2. számú tananyag

Természetes tőkés-, csörgő-, és kercerécéből, szárcsából naponta, személyenként összesen legfeljebb 8 darab ejthető el. Tenyésztett tőkésréce tilalmi időben is napi terítékkorlátozás nélkül lőhető.

A vadállomány védelme és a vad kímélete miatt vadászati idényre való tekintet nélkül haladéktalanul el kell ejteni a súlyosan beteg és mozgásképtelen, illetve a súlyosan sérült és életképtelen vadat. Az elejtést a vadász, illetve a kísérő köteles a vadászati naplóban „beteg” megjelöléssel rögzíteni, és haladéktalanul bejelenteni a jogosultnak. A jogosult köteles az állat-egészségügyi okból elejtett vadat vizsgálatra alkalmas módon az elejtés helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak bemutatni. A hatósági állatorvos az elejtés indokoltságáról külön jogszabály szerinti igazolást állít ki. Amennyiben nincs más kielégítő megoldás és az érintett vadászható vadfajok állományának kedvező védelmi helyzete nem sérül, közösségi jelentőségű vadászható vadfaj vonatkozásában a vadászati hatóság a szükséges mértékben és módon okból engedélyezheti, illetve rendelheti el: - közegészségügyi, illetve közbiztonsági okból, - a légi közlekedés biztonsága érdekében, - a növényi kultúrák, a termés, az állatállomány, az erdők, a halállományok, a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében, - kutatás és oktatás, állományfeljavítás, visszatelepítés és az ezekhez szükséges tenyésztés céljából, - egyes vadászható madárfajok - az érintett állomány nagyságához mérten - kisszámú szelektív befogásának, tartásának, illetve hasznosításának érdekében, - a vadon élő állatok és növények, valamint a természetes élőhelyek védelme érdekében, vagy - más kiemelkedően fontos társadalmi, gazdasági közérdek, valamint a köz- és magántulajdon súlyos károsodástól való megóvása érdekében. A hatósági döntésben meg kell határozni: - a vadfajt és az egyedek számát,


80




2. számú tananyag

- a befogás vagy elejtés módját, eszközeit, - azt a területet, amelyen a tevékenység gyakorolható, - a tevékenység időtartamát, és - a tevékenység vadászati hatóság általi ellenőrzésének módját. A vadászati hatóság az engedélyes (kötelezett) részére a tevékenység végrehajtásáról jelentéstételi kötelezettséget ír elő. A vadászati hatóság a tevékenység lefolyásáról és eredményéről a vadászható madárfajok esetében évente, a többi közösségi jelentőségű vadászható vadfaj esetében kétévente a miniszter által átadott adatok alapján a természetvédelemért felelős miniszter útján jelentést küld az Európai Bizottság részére. E jogszabályi rendelkezés alkalmazásában kedvező védelmi helyzet olyan helyzet, amelyben a populációdinamikai adatainak figyelembevételével a faj képes önmagát élőhelyének életképes részeként hosszú távon fenntartani és a faj természetes elterjedési területe nem csökken, valamint valószínűsíthetően nem is fog csökkenni, továbbá jelenleg és valószínűsíthetően a jövőben is megfelelő kiterjedésű élőhely áll rendelkezésére ahhoz, hogy a faj állományának hosszú távú fennmaradása biztosított legyen.

8.2 Vadászati kíméleti terület A vadászati hatóság a vadászterületet vagy a vadászterület meghatározott részét vadászati kíméleti területnek minősítheti - amennyiben a vad és élőhelyének védelme másként nem biztosítható; - a vízivad fészkelésének és vonulásának területén; - a halastó vagy a természetes víz területét a lehalászás idejére. Az emberi környezet nyugalma és közbiztonsága érdekében vadászati kíméleti területnek nyilvánítható a település környezetének meghatározott része. A vadászati kíméleti területen a tilalom feloldásáig tilos vadászni. Közösségi jelentőségű vadászható vadfaj vonatkozásában, illetve más vadfaj esetében ha a vadkár másként nem hárítható el, a vadászati hatóság a vadászati kíméleti területen is engedélyezheti a vadászatot.


81




2. számú tananyag

9

A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűsége

A törvény alkalmazásában vadgazdálkodásnak minősül a vadállomány és az élőhelyének ideértve a biológiai életközösséget is - védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenység. A vadállomány és élőhelye védelmének, fennmaradásuk hosszú távon való biztosítása, a gazdálkodói érdek, továbbá a vadászterületen folytatott gazdálkodási tevékenységek közötti összhang megteremtése, védett természeti területen a természetvédelmi célok megvalósítása, továbbá a vadászati jog szakszerű gyakorlása, hasznosítása érdekében tervszerű vadgazdálkodási tevékenységet kell folytatni. A vadgazdálkodási tevékenység tervszerűségét: - körzeti vadgazdálkodási terv; - hosszú távú vadgazdálkodási üzemterv; - éves vadgazdálkodási terv készítésével kell biztosítani.

9.1 A körzeti vadgazdálkodási terv A körzeti vadgazdálkodási terv aVtv-ben törvényben foglalt célok megvalósítását szolgáló tíz évre szóló hosszú távú vadgazdálkodási előírás. A körzeti vadgazdálkodási terv az adott térségre vonatkozóan tartalmazza: - a vad élőhelyének általános jellemzését; - az egyes vadfajok állományának leírását; - a vadállomány-szabályozás irányelveit, az egyes vadfajok szerint fenntartandó legkisebb vadlétszámot (törzsállomány), valamint az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszámot; - a körzeti trófeabírálat irányelveit; - a védett természeti területen a természet- és tájvédelmi előírásokat. A körzeti vadgazdálkodási terv erdőre vonatkozó egyes adatait a körzeti erdőterv alapján kell megállapítani. A körzeti vadgazdálkodási terv készítése során biztosítani kell, hogy a körzethez tartozó jogosultak a tervet még annak kiadása előtt - a rájuk vonatkozó adatok vonatkozásában - megismerhessék és ahhoz javaslatokat tegyenek. A körzeti vadgazdálkodási tervet az érintett jogosultak véleményének kikérése után kell elkészíteni.


82




2. számú tananyag

(forrás: OVA)

9.2 Vadgazdálkodási üzemterv A vadászati jogot a vadászterületre vonatkozóan a körzeti vadgazdálkodási terv alapján elkészített - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - tíz évre szóló vadgazdálkodási üzemterv előírásai szerint lehet gyakorolni vagy hasznosítani. A körzeti vadgazdálkodási terv a vadgazdálkodási üzemterv hatályát a fent leírt időtartamnál rövidebb időtartamban is meghatározhatja, feltéve, ha a vadászati jog szakszerű hasznosítása egyébként biztosítható. Amennyiben a vadállomány védelme ezt különösen indokolttá teszi, a körzeti vadgazdálkodási terv a vadgazdálkodási üzemterv hatályát a fent leírtakhoz képest legfeljebb három évvel hosszabb időtartamban is előírhatja.

9.3 A vadgazdálkodási üzemterv A vadgazdálkodási üzemterv elkészítése során figyelemmel kell lenni a vadászterületen élő vadfajok genetikai értékének megőrzésére, továbbá a vadállomány túlszaporodásából eredő károk megelőzésére. A jogosult a vadgazdálkodási üzemterv elkészítéséről a körzeti vadgazdálkodási tervnek az adott vadászterületre vonatkozó előírásai szerint köteles gondoskodni. A jogosult felel a vadgazdálkodási üzemtervben foglaltak végrehajtásáért. A vadgazdálkodási üzemterv tartalmazza: - a vadászterület azonosító adatait; - az élőhely általános jellemzését; - a vadászterületen található vadállomány jellemzőit; 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

83




2. számú tananyag

- a vadállomány-szabályozás helyi irányelveit; - a vad takarmányozására, a vadföldgazdálkodásra vonatkozó előírásokat; - a vad és élőhelyének védelmével, továbbá a természet- és tájvédelemmel kapcsolatos kötelezettségeket. A vadgazdálkodási üzemtervet a vadászati hatóság hagyja jóvá. Ha a vadgazdálkodási üzemterv elkészítésekor nem ismert a vadállomány, valamint ha az élőhely állapotában bekövetkezett változás ezt indokolja, a vadászati hatóság kérelemre vagy hivatalból a vadgazdálkodási üzemterv módosításáról határoz. A vadgazdálkodási üzemterv előírásai akkor is hatályban maradnak, ha a jogosult személyében változás következik be. Az új jogosult köteles a vadgazdálkodási üzemtervben foglalt előírások végrehajtásáról gondoskodni. Vadgazdálkodási üzemtervet felsőfokú vadgazdálkodási képesítéssel, valamint ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező, a vadgazdálkodási tervezés szakértői névjegyzékébe felvett személy készíthet. A vadgazdálkodási üzemterv tartalmi követelményei: 1. A vadgazdálkodási egység alapadatai 1.1. A vadgazdálkodási egység alapadatai: név, telephely, azonosító (kódszám), a vadászati jog hasznosítási formája, a vadgazdálkodási egység típusa, a vadászterület rendeltetése, a vadgazdálkodási egység levelezési címe. 1.2. A vadgazdálkodási egység elhelyezkedése: a vadászterület földrajzi elhelyezkedését mutató térkép, a vadászterület részletes határleírása, a vadászterület közigazgatási jellemzői, a vadászterület birtokviszonyainak jellemzői. 2. A vadgazdálkodási adottságok jellemzése 2.1. A vadgazdálkodási körzet szerinti besorolás: a vadgazdálkodási körzet száma és neve, a vadgazdálkodási körzet jellemzése. 2.2. Ökológiai adottságok: éghajlati, talaj és vízrajzi adottságok (domborzati viszonyok, talajtípusok és vadgazdálkodási hatásuk, éghajlati adottságok, fontosabb folyó- és állóvizek, hidrológiai adottságok), mezőgazdasági adottságok, erdészeti jellemzők (erdőgazdasági tájak és a vadászterületen található erdők jellemzése az előforduló erdőtársulások, az erdők fafajés korosztályviszonyai, a vad számára táplálékként figyelembe vehető cserjeszint jellemzése alapján, az erdők tervezési időszakra prognosztizált változásai, az erdőgazdasági feltételek hatása a vadgazdálkodásra). 2.3. Vadgazdálkodási adottságok jellemzése: a vadállomány jellemzői nagyvad, az apróvadfajok, valamint a szőrmés és szárnyas kártevők korábbi adatai alapján értékelve, a vadállomány pillanatnyi helyzetének értékelése, a vadászterületen található vadföldek, csenderesek és vadgazdálkodási berendezések értékelése. Természetvédelmi szempontból kiemelt területek és előírások ismertetése. Az üzemterv elfogadásakor meglévő vadaskertek adatai. 3. Vadgazdálkodási terv (10 éves terv a körzeti vadgazdálkodási terv alapján) 3.1. Nagyvadállományok kezelése: a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a muflon és a vaddisznó javasolt tervezési módszerei és szempontjai (az állomány minőségi besorolása, a golyóérettség kora). A nagyvad szempontjából javasolt élőhelyi beavatkozások és vadgazdálkodási fejlesztések. Zárttéri vadtenyésztés és vadaskerti vadtartás szempontjai. 3.2. Apróvadállományok kezelése: a mezei nyúl, a fácán, a fogoly és a vízivad tervezési szempontjai és módszerei (az állomány állapota), az élőhely védelem és javítás szempontjai. Természetvédelmi jellemzők és gazdálkodási hatásaik (a vadgazdálkodást és vadászatot különösen érintő védett területek, a vadgazdálkodást érintő természetvédelmi előírások). 3.3. A vadászterület különleges rendeltetéséből adódó feladatok és előírások. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

84




2. számú tananyag

3.4. Kutatási programban való részvétel. 4. Nyilvántartások 4.1. Vadállomány-becslési jelentések. 4.2. Jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervek. 4.3. Vadgazdálkodási jelentések. 4.4. Trófeabírálati adatok. 4.5. Egyéb, a vadgazdálkodással kapcsolatos dokumentumok: a hivatásos vadászok adatai, az évente felhasznált egyedi azonosító jelek sorszámainak nyilvántartása, egyéb dokumentumok. 5. A vadgazdálkodási egység kijelölésére vonatkozó dokumentumok: a vadászterület kialakítására vonatkozó tulajdonosi határozat, a vadgazdálkodási egység kijelöléséről hozott határozat, a vadgazdálkodási egység 1:100 000 méretarányú térképen, a vadgazdálkodási határainak koordináta jegyzéke. Saját jogon való vadgazdálkodás esetén a tulajdonosi közösség képviselőjének adatai és a tulajdonosi közösség működési szabályzata. Haszonbérbe adás esetén: a haszonbérlő adatai és a jóváhagyott haszonbérleti szerződés. 6. Tervezési mellékletek 6.1. Vadgazdálkodási módszertani leírások. 6.2. A tervben felhasznált adatok és szakirodalom forrásai.

9.4 Az éves vadgazdálkodási terv A jogosult a vadgazdálkodási üzemterv alapján köteles legalább a tárgyév február hónapjának tizenötödik napjáig a vadászterület éves vadgazdálkodási tervét elkészíteni, és azt a vadászati hatósághoz jóváhagyás végett benyújtani. Az éves vadgazdálkodási terv tartalmazza: - vadfajonként az elejthető, elfogható vadlétszámot; - a vadászterületen vadászat céljából szabadon engedhető mesterségesen tenyésztett vad faját és darabszámát; - a vad vagy a vadhús értékesítési, illetve vadászrészként történő juttatási tervét; - a vad takarmányozásával kapcsolatos feladatokat. Az éves vadgazdálkodási tervet a vadászati hatóság hagyja jóvá. Az éves vadgazdálkodási tervet legalább középfokú vadgazdálkodási képesítéssel, valamint ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy készíthet. Az éves vadállománybecslést és vadgazdálkodási tervet adat tartalma: - a vadgazdálkodási egység azonosító adatai (az adatszolgáltató neve, telephelye, kódszáma, levelezési címe, adatszolgáltatói számjele.) - a becsült vadállomány (gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó, mezei nyúl, fácán, fogoly szabad területen és zárt kertben, összesen). - az egyéb fajok állománya (szarka, dolmányos varjú, vetési varjú, holló, barna rétihéja, egerészölyv, héja, róka, borz, nyest, görény, nyuszt, menyét, arany sakál és létszám). - állományszabályozás, vadtelepítés és értékesítés (megnevezés, állományszabályozás (lelövés, befogás összesen szabad területi és zárt területi bontásban. Vadtelepítés és kibocsátás. Értékesítés, illetve felhasználás. Élő vad értékesítés). - mesterséges vadtenyésztés (megnevezés, (tervezett zárt téri törzsállomány, tervezett értékesítés, tervezett vásárlás, vadászatra történő tervezett kihelyezés, tervezett kihelyezés természetes állomány pótlására, zárttéri törzsállománynak tovább tartva) fácán, fogoly és vadkacsa esetében). - a vadföldek és vadtakarmányozás (művelésre tervezett vadföld, művelésre tervezett vadlegelő) tervezett takarmány felhasználás, szálas, szemes, lédús és táp bontásban). 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

85




2. számú tananyag

- terezett vadgazdálkodási berendezések, a vadállomány létszámára és összetételére vonatkozó közlések, egyéb megjegyzések. Az éves vadgazdálkodási tervet a jogosult minden év február 15. napjáig kell a vadászati hatóságnak megküldeni. Az éves vadgazdálkodási terv mezei nyúl és fácán hasznosítására vonatkozó részét a vadászati hatóság a tárgyév szeptember 30-ig hivatalból felülvizsgálja, és amennyiben a terv elkészítésekor nem ismert változás következett be a mezei nyúl és a fácán hasznosítható állományában vagy az élőhely állapotában, akkor az éves vadgazdálkodási tervet hivatalból módosítja. Az éves vadgazdálkodási tervtől tíz százalékot meghaladó mértékben való eltérést a vadászati hatóság kérelemre engedélyezheti. Gyakori probléma, hogy a jogosult az éves terv lejáratát megelőző pár nappal, vagy esetleg a lejáratát követően jelzi csak a vadászati hatóságnál, hogy a tervben foglaltakat nem tudja teljesíteni. Ebben az esetben a jogosult indokait a vadászati hatóság már nem tudja figyelembe venni. Gyakori az is, hogy a jogosult azt éves vadgazdálkodási terv trófeás vad kilövésére vonatkozó részét teljesíti, azonban a tarvad kilövését nem. Az apróvad hasznosításának tíz százalékot meghaladó mértékű elmaradása kivételével a nem engedélyezett eltérés - ideértve a trófeás vad korosztályonkénti szabályozására vonatkozó 16. számú melléklet szerinti előírásokat - a Vtv. 83. § (1) bekezdésének g) pontjában foglaltak szerint a vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül. Az éves vadgazdálkodási terv készítése jóváhagyása során kárveszély esetén figyelembe kell venni a nem az adott vadászterületen szaporodó, de ott megjelenő és vadkárt okozó váltóvadat is. Az éves vadgazdálkodási tervben a hasznosítható vad mennyiségének jóváhagyásakor a vadászati hatóság a trófeás vad korosztályi viszonyait és hasznosítását, valamint a tervezett törzsállomány és szaporulat mellett a váltóvad mennyiségét, illetve arányát is vizsgálja.


86




2. számú tananyag

10 Országos Vadgazdálkodási Adattár

A vadgazdálkodás, a vad és élőhelye védelmének országos szintű szabályozása érdekében a miniszter Adattárat tart fenn és működtet. Az Adattár tartalmazza: - a körzeti vadgazdálkodási tervek adatait; - a vadászterületek azonosítására szolgáló adatokat; - a jogosultak nevét (cégét), címét (székhelyét); - a vadgazdálkodási üzemtervek adatait; - az éves vadgazdálkodási tervek adatait; - vadfajonként a vadállomány mennyiségében bekövetkezett változásokat; - a trófeabírálat adatait. A vadgazdálkodásnak, a vad és élőhelye védelmének e törvény szerinti tervezése, irányítása és ellenőrzése az Adattár adatainak felhasználásával történik. Az Adattár a jogosult, a vadászterület igazolt földtulajdonosai, valamint földhasználói számára - a rájuk vonatkozó rész tekintetében -, továbbá az egyénileg nem azonosítható adatok bárki számára nyilvánosak. A miniszter az adatszolgáltatást rendeletben feltételekhez, illetőleg igazgatási szolgáltatási díj (a továbbiakban: díj) fizetéséhez kötheti. Az Adattár adatairól kiállított igazolás közokiratnak minősül. A miniszter az adatgyűjtés alapján évenként tájékoztatót tesz közzé az ország vadállományának helyzetéről. Az Adattári adatszolgáltatás díjai: Vadgazdálkodási adatok kiadása (állománybecslés, vadgazdálkodási jelentés és trófeabírálati adatok): - Egy évre és egy vadászterületre vonatkozó teljes körű adatkiadás: 4 000 Ft - Több évre és egy vadászterületre vonatkozó teljes körű adatkiadás, 1 300 Ft minden további évre vonatkozóan: - Összesítő statisztikai adatok megyei és vadgazdálkodási körzetre 1 300 Ft vonatkozóan: Térképi adatok kiadása - Egy vadászterület 1:100 000 méretarányú papírtérképe: 2 500 Ft - Egy vadászterület 1:50 000 méretarányú papírtérképe: 2 500 Ft - Vadgazdálkodási táj, körzet vagy megyei vadgazdálkodási térkép - 20 000 Ft részletek számától függően - A1 méretű laponként: - Vadászterület digitális térkép alapján való felmérése, a települési 6 000 Ft közigazgatási területek közötti megoszlása, a vadászterületen belül vadászterületnek nem minősülő földrészletek térképi meghatározása, vadászterületenként: Egyéb adatszolgáltatás - Vadászterületek egységes, országos kódjegyzéke: - Egyéb jegyzékek és külön igényeknek megfelelő adatszolgáltatás:

12 000 Ft 6 000 Ft/óra


87




2. számú tananyag

Oktatási és tudományos kutatási célú adatszolgáltatás - Oktatási célú felhasználásra (diploma vagy szakdolgozat, díjmentes tudományos diákköri dolgozat) történő adatszolgáltatás: - Szakirányú kutatási célra történő adatszolgáltatás: 90% kedvezmény - Körzeti vadgazdálkodási terv papír adathordozón: 30 000 Ft/db/körzet - Körzeti vadgazdálkodási terv kompaktlemezen (CD-ROM): 10 000 Ft/db/körzet Az adatszolgáltatást írásban kell kérelmezni, melyhez az esetleges díjkedvezményre való jogosultságot is igazolni szükséges.


88




2. számú tananyag

11 Hivatásos vadász alkalmazása A jogosult a vadgazdálkodási üzemtervben és az éves vadgazdálkodási tervben foglaltak szakszerűségének biztosítása, továbbá a vad és élőhelyének védelme érdekében vadászati szakszemélyzetként köteles a szakirányítási feladatok ellátására vadászterületenként egy, illetve minden megkezdett háromezer hektár után legalább egy, a külön jogszabályban meghatározott képesítéssel és vadászlőfegyver tartási engedéllyel rendelkező, az Országos Magyar Vadászkamara (a továbbiakban: kamara) által nyilvántartásba vett hivatásos vadász igénybevételéről önállóan vagy más jogosulttal közösen gondoskodni. Hivatásos vadász csak vadászkamarai tag lehet. A vadászati hatóság fenti rendelkezés alól - így különösen, ha a vadászterület természeti adottságai ezt indokolják - felmentést adhat. A vadászati hatóság, amennyiben a vad és élőhelyének szakszerű védelme ezt különösen indokolttá teszi, felsőfokú végzettségű hivatásos vadász igénybevételét is előírhatja, míg tízezer hektárt meghaladó vagy különleges rendeltetésű vadászterület esetén felsőfokú végzettségű hivatásos vadász igénybevétele kötelező. Hivatásos vadász igénybevételének minősül, ha a jogosult megfelelő képesítéssel rendelkezik, és a kamaránál hivatásos vadászként nyilvántartásba vették. A hivatásos vadász a vadászati hatóság előtt esküt tesz. Az eskü letételét követően a vadászati hatóság a hivatásos vadászt nyilvántartásba veszi, részére azonos sorszámú szolgálati igazolványt és jelvényt és hitelesített szolgálati naplót ad át.

A hivatásos vadász jelvénye 38 mm átmérőjű, ezüst alapszínű fémjelvény, a közepén gímszarvas bika fejalakjával, amelyet jobbról és balról félkört alkotó négy-négy darab tölgyfalevél díszít. Az alsó részén „HIVATÁSOS VADÁSZ” felirat látható. Hátlapján a szolgálati igazolvánnyal azonos sorszám szerepel. A Vtv. Végrehajtására kiadott rendelet alkalmazásában hivatásos vadásznak minősül: - egy vagy több vadászterület vadgazdálkodását irányító személy; - a vadállomány őrzési és a vadászterület vadgazdálkodási feladatainak ellátásával megbízott személy, akinek ebben a munkakörben történő foglakoztatása legalább a heti 36 órát eléri; - a hivatásos vadászokra előírt feltételek megléte esetén hivatásos vadászként foglalkoztatható az őrzés feladatát ellátó halőr, mezőőr, valamint az erdő őrzésével megbízott erdészeti


89




2. számú tananyag

szakszemélyzet tagja, amennyiben a munkaköreikre megadott működési területek fekvése összefügg. A hivatásos vadász működési területe - a vadászterület vadgazdálkodásának egészét irányító munkakörű hivatásos vadász kivételével - a több jogosult által történő közös igénybevétel esetén sem haladhatja meg a háromezer hektárt. Hivatásos vadásznak minősül a jogosultnál a vadgazdálkodási szakfeladatokat ellátó személy, aki e rendelet szerint legalább középfokú szakirányú képesítéssel rendelkezik vagy megfelel a fent felsorolt feltételeknek, továbbá e minőségében hatósági esküt tett és a vadászati hatóság hivatásos vadászként nyilvántartásba veszi. Hivatásos vadászként alkalmazható - a vadászati hatóság engedélye alapján - az a személy is, aki 2002. szeptember 1. napjáig a középfokú szakirányú képesítést megszerezte vagy ugyanezen időpontig igazolta, hogy megszakítás nélküli, legalább ötéves hivatásos vadászi munkaviszonnyal rendelkezik. A hivatásos vadász esküjének szövege: „Én, ................................................ hivatásos vadász, esküszöm, hogy a gondjaimra bízott vadállományra, vadászterületre és a vadászati berendezésekre lelkiismeretesen vigyázok. Feladataimat a jogszabályok rendelkezéseinek, a kapott utasításoknak és a szakmai szabályoknak megfelelően teljesíteni. A vadgazdálkodás érdekeit sértő cselekmények megelőzésére a szükséges intézkedéseket megteszem. Mindazokkal a személyekkel szemben a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - eljárok, akik a vadgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és általában a tulajdon érdekeit sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsítanak.” A jogosult köteles a hivatásos vadász alkalmazását, illetve az alkalmazásának megszűnését - a megszűnését követő 15 napon belül - bejelenteni a működésének helye szerint illetékes vadászati hatóságnak. A vadászatra jogosult köteles a hivatásos vadász alkalmazásáról, szolgálati helyéről, továbbá alkalmazásának megszűnéséről - az alkalmazást, illetve az alkalmazás megszűnését követő 15 napon belül - tájékoztatni a működésének helye szerinti rendőrhatóságot, valamint a hivatásos vadász lakóhelye szerint illetékes vadászkamarát. A hivatásos vadász részére a jogosult a egyenruhát és felszerelést biztosít. A hivatásos vadász szolgálati feladatai ellátása során jogosult a vadász hagyományoknak megfelelő egyenruha viselésére. A hivatásos vadász kötelező egyenruhája: ünnepi öltöny, kalap, téli terepruha, nyakkendő, sapka, sál kesztyű, nadrágszíj, nyári terepruha, ing, esőkabát, zokni, cipő, bakancs, gumicsizma. A hivatásos vadász ruházatán szerepel a „Hivatásos Vadász” feliratú embléma. A hivatásos vadász kötelező szolgálati felszerelése: a vadászterület jellegének megfelelő szolgálati vadászlőfegyver tokkal, golyós lőfegyver esetén céltávcsővel, könnygázszóró palack, vadásztőr, táska, távcső tokkal, kézi lámpa, egyéni sebkötöző csomag, valamint a működési terület térképe. A hivatásos vadász szolgálati feladatai ellátása során köteles a ruházatán a szolgálati jelvényét viselni, valamint a szolgálati igazolványát és naplót magánál tartani. A szolgálati igazolvány és napló, valamint a jelvény elvesztését a vadászati hatóságnak haladéktalanul köteles bejelenteni. Amennyiben a jogosult a hivatásos vadász alkalmazására vonatkozó kötelezettségének a vadászati hatóság felhívására nem vagy nem a törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget, 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

90




2. számú tananyag

a vadászati hatóság a hivatásos vadász alkalmazásáig felfüggesztheti a jogosult vadászterületén a vadászatot, továbbá a szükséges munkálatokat a jogosult költségére és felelősségére elvégeztetheti. A hivatásos vadász a vadászati jog szakszerű gyakorlásának, illetőleg hasznosításának biztosítása érdekében: - szakmailag elősegíti a vadgazdálkodási üzemtervben és az éves vadgazdálkodási tervben foglalt előírások teljesítését; - ellátja a vadállomány és élőhelyének védelmével kapcsolatos szakfeladatokat; - közreműködik a vadászat rendjének, valamint a vadászetikai szabályok megtartásában; - köteles megállapításait, intézkedéseit a szolgálati naplóban rögzíteni. A vadászati hatóság - kérelemre vagy hivatalból - legfeljebb egy évre bevonhatja a hivatásos vadász szolgálati igazolványát, jelvényét és szolgálati naplóját, ha a hivatásos vadász feladatainak ellátásával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi. A hivatásos vadász a szolgálati naplóba naponta köteles a szolgálati idő kezdetét és végét, valamint a vadászattal és a vadgazdálkodással kapcsolatos eseményeket bejegyezni, így különösen a vadgazdálkodás érdekeit sértő cselekményeket, a vadállományra vonatkozó megfigyeléseit, szolgálati tevékenységével összefüggésben elejtett vadat és az észlelt vadkárt. A tudomására jutott vadkárt köteles a jogosultnak haladéktalanul jelenteni. A hivatásos vadász naponta, szolgálata végén köteles bejegyzéseit aláírásával igazolni. A hivatásos vadász a szolgálati tevékenysége során elejtett vadat a vadászati napló és teríték nyilvántartásba is köteles bejegyezni. A szolgálati napló ellenőrzésére a jogosulton kívül a vadászati, valamint a rendőrhatóság jogosult. Nagyon fontos, hogy el kell különíteni a hivatásos vadász által hivatásos vadászi minőségében, illetve sportvadászként ejtett vad nyilvántartásával kapcsolatos szabályokat. Amennyiben hivatásos vadász sportvadászként ejt vadat a vad bejegyzésére az általános szabályok vonatkoznak. Erdészeti szolgálati napló vezetésére kötelezett, egy vagy több vadászterület vadgazdálkodását irányító hivatásos vadász nem köteles hivatásos vadász szolgálati naplót is vezetni. Az erdészeti szolgálati napló vezetésére kötelezett személy hivatásos vadászi feladataival kapcsolatos bejegyzéseit az erdészeti szolgálati naplóban is vezetheti, ekkor mentesül a hivatásos vadász szolgálati napló vezetési kötelezettség alól. Ez esetben a hivatásos vadász szolgálati napló ellenőrzésére jogosultak részére az erdészeti szolgálati naplóba történő betekintési és bejegyzési lehetőséget biztosítani kell. A hivatásos vadász - amennyiben megfelel a külön jogszabályban írt egyéb feltételeknek - a vadászatra jogosult megbízása alapján, a vad, valamint élőhelyének védelme érdekében a vadászterületen és a közforgalom előtt elzárt magánutakon jogosult, illetve köteles: - azt a személyt, aki a vadászterületen tartózkodik és a vadállományt veszélyezteti, személyazonosságának igazolására, a jogellenes cselekmény abbahagyására, illetőleg a vadászterület elhagyására felszólítani; - a vadászterületen vagy annak közvetlen közelében tartózkodó személyt a birtokában levő vad, vadhús, szárnyas vad tojása, illetőleg a trófea birtoklása jogosultságának igazolására felszólítani, igazolás hiányában pedig a terméket elismervény ellenében visszatartani; - vadvédelmi bírság fizetésének alapjául szolgáló cselekmény alapos gyanúja esetén a személyt a személyazonosságának igazolására felszólítani, a járművet átvizsgálni, az elkövetésül használt eszközöket - ideértve a járművet is - elismervény ellenében visszatartani, továbbá a hatáskörrel rendelkező hatóságnál eljárást kezdeményezni. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

91




2. számú tananyag

Amennyiben a vadászterület vagy annak egy része a honvédelemért felelős miniszter kezelésében, illetve használatában levő területtel egybeesik, akkor - e terület vonatkozásában - a hivatásos vadász tevékenységét csak az illetékes katonai szerv hozzájárulásával gyakorolhatja. A hivatásos vadász egyenruha viselésére, valamint - a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - szolgálati vadász- és maroklőfegyver-, továbbá könnygázszóró használatára jogosult. A hivatásos vadász a szolgálati maroklőfegyverét - a jogos önvédelmen túl - csak a sebzett szarvas, dám, muflon, őz és a vaddisznó elejtésére használhatja. A hivatásos vadász nagyvad utánkeresése során a kegyelemlövéshez legalább 5 milliméter átmérőjű sörétet is használhat. A hivatásos vadász feladatának ellátása alkalmával köteles ruházatán a szolgálati jelvényt viselni, továbbá az erre irányuló külön felhívás nélkül a szolgálati igazolvánnyal magát igazolni. A hivatásos vadász szolgálata teljesítése közben szolgálati lőfegyverét előzetes figyelmeztetés és riasztó lövés leadása után az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető támadás elhárítására - ha a támadás másként nem hárítható el - használhatja. A fegyverhasználat nem lépheti túl a jogos védelem szükséges mértékét. Ha a szolgálati lőfegyver használata következtében személyi sérülés történt, a hivatásos vadász köteles a sérültet a helyszínen elsősegélyben részesíteni, és sürgős orvosi ellátásáról gondoskodni. A szolgálati lőfegyver, valamint a könnygáz személy elleni használatáról a hivatásos vadász köteles a rendőrhatóságnak, a vadászati hatóságnak, valamint a jogosultnak haladéktalanul jelentést tenni, valamint a használat körülményeit szolgálati naplójába bejegyezni. A hivatásos vadász köteles az őt ért támadásról, fenyegetésről vagy jogszerű tevékenysége akadályoztatásáról a jogosultat tájékoztatni, valamint indokolt esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok megjelölésével a rendőrhatóságnál feljelentést tenni. A hivatásos vadász feladatának ellátása során az intézkedésének ellenszegülő személlyel szemben az alábbi feltételek betartásával a rendőrségnél rendszeresített könnygázt alkalmazhat. A könnygáz alkalmazását meg kell előzni: - cselekmény, magatartás abbahagyására való felhívásnak, - figyelmeztetésnek, hogy könnygáz alkalmazására kerül sor. Előzetes figyelmeztetés nélkül a könnygáz csak akkor alkalmazható, ha a késedelem a hivatásos vadász életét, testi épségét veszélyeztetné. A könnygáz nem alkalmazható szemmel láthatóan kiskorú, súlyos beteg vagy fogyatékos személlyel, illetve terhes nővel szemben. A könnygázt a lehető legkisebb sérelmet okozó módon kell alkalmazni. Ha alkalmazása a célját elérte, további alkalmazásnak nincs helye. A hivatásos vadász feladatának ellátása során a könnygáz palackot hordtáskában viseli. A könnygáz palackot nyilvános helyen őrizetlenül hagyni vagy idegen személy őrizetére bízni tilos. A hivatásos vadász nagyvad utánkeresés során kegyelemlövéshez legalább 357 Magnum kaliberű, ötven méter távolságon legalább 8 KO értékű lövedék kilövésére alkalmas, forgótáras rendszerű szolgálati maroklőfegyvert vagy legalább öt milliméter átmérőjű sörétet használhat. Ezen kívül legalább kilenc mm parabellum kaliberű szolgálati maroklőfegyvert tarthat. A jogosult köteles gondoskodni a hivatásos vadász vadászjegyének kiváltásáról, illetve érvényesítéséről, valamint a vadászati felelősségbiztosítás megkötéséről. A szolgálati lőfegyver műszaki-biztonsági vizsgálatáról a hivatásos vadász gondoskodik a jogosult költségére.


92




2. számú tananyag

A hivatásos vadászt a szolgálati feladata teljesítése során elejtett, elfogott vad után lődíjként a szolgálati lőfegyvere és annak öbnagysága figyelembevételével - az elejtett, elfogott szarkáért, szajkóért és dolmányos varjúért tíz darab sörétes lőszer, - az elejtett, elfogott borzért, nyestért, aranysakálért, nyestkutyáért, mosómedvéért tizenöt darab sörétes vagy három darab 1000 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú golyós lőszer, - február 1.-július 31. közötti időszakban elejtett, elfogott rókáért huszonöt darab sörétes vagy öt darab golyós lőszer, augusztus 1.-január 31. közötti időszakban történt elejtése, elfogása esetén pedig tíz darab sörétes vagy kettő darab 1000 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú golyós lőszer, - a jogosult által előírt állományszabályozás során elejtett nagyvad után három darab golyós lőszer illeti meg a jogosult költségére. A lődíj elszámolásának rendjét a jogosult állapítja meg, melyet köteles a vadgazdálkodási jelentéssel együtt a vadászati hatóság részére megküldeni. A feladatát ellátó, a Vtv. szerint alkalmazott hivatásos vadászt a Büntető Törvénykönyv 230. §-ának c) pontjában meghatározott, közfeladatokat ellátó polgári őrt a Büntető Törvénykönyv 229. §-a szerinti büntetőjogi védelem illeti meg.


93




2. számú tananyag

12 A vadászat általános szabályai Vadászat a vadnak az e törvényben engedélyezett eszközzel, vagy ragadozó madárral és engedélyezett módon vadász által, vadászterületen történő elejtésére, vagy elfogására irányuló tevékenység. A jogosult a föld tulajdonosának, használójának hozzájárulásával a vadászathoz szükséges létesítményeket állíthat fel. A föld használójával előzetesen egyeztetett vadkárelhárító vadászat kivételével tilos vadászni július hónap első napjától a szüret befejezéséig a szőlőültetvény, valamint a gyümölcsös területén. A jogosult vadászterületén évente az éves vadgazdálkodási tervben meghatározott fajú és darabszámú vadat ejthet, illetőleg foghat el. A vadászati hatóság az éves vadgazdálkodási tervben meghatározott darabszámú, az elejtett vad megjelölésére alkalmas, sorszámmal ellátott azonosítót bocsát a jogosult részére. Az azonosítóért a miniszter által az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben megállapított összegű díjat kell fizetni. A vadkísérő jegy kizárólag a jogosult vadászterületén és az éves vadgazdálkodási tervben hasznosításra jóváhagyott vadmennyiség mértékéig használható fel. A jogosult a kiadott vadkísérő jegyek felhasználásáról a következő vadászévre szóló igényével egyidejűleg köteles tételesen elszámolni. A jogosultnál lévő, fel nem használt vadkísérő jegyek hatályát a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal területi szerve a következő vadászévre meghosszabbíthatja. A vadkísérő jegyet a nagyvad hátsó lábán a csánk fölött - a horgasinat (Achilles-ín) befoglalóan - a nagyvad birtokbavételét követően azonnal be kell helyezni. A vad elszállítását csak vadkísérő jeggyel történt megjelölését követően szabad megkezdeni. Az élő vad vadászterületről történő befogása és szállítása, illetve a vadaskerti telepítés céljából történő befogás esetén az vadkísérő jegyet annak hatálytalanításával kell felhasználni. Az így használt vadkísérő jegy a szállítás egyéb okmányai mellett a rendeltetés helyéig kíséri a befogott vadat. A vadász a jogosult által rendelkezésére bocsátott azonosítójellel köteles a gímszarvast, a dámszarvast, a muflont, a vaddisznót és az őzet - a vad elejtését, elfogását követően haladéktalanul - megjelölni. A jogosult az azonosítóval ellátott vad feletti rendelkezési jogot csak azt követően szerzi meg, ha a vadász az elejtett vad azonosítójának sorszámát, fácán és nyúl elejtése esetén az elejtett vad darabszámát az egyéni lőjegyzékbe, ragadozó madárral vadászó az egyéni zsákmányjegyzékbe (a továbbiakban együtt: egyéni lőjegyzék) is bevezeti. A jogosult a vadkísérő jegy használatának részletes szabályait a helyi szabályzatban köteles megállapítani, és első alkalommal azt az éves vadgazdálkodási terv mellékleteként a megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságához be kell nyújtani. A helyi szabályzat módosítását 30 napon belül a megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságához meg kell küldeni.


94




2. számú tananyag

Társas vadászat esetén a vadászat vezetője, egyéni vadászat esetén a vadász, bérvadászat esetében a kísérővadász, legkésőbb a vadászat megkezdése előtt köteles a jogosult által rendelkezésére bocsátott vadkísérő jegyet átvenni, a vadászat során magánál tartani, és használni. A vad vagy zsigerelt teste csak a vadkísérő jeggyel együtt szállítható. A vadkísérő jegyen szereplő adatokat a nagyvad felvásárlója, felhasználója vagy feldolgozója oly módon köteles a megfelelő bizonylatokba bejegyezni, hogy abból a vad vadászterületről való származása is megállapítható legyen. A behelyezett vadazonosítónak a vad csánkján történő megőrzése a vad - egésze vagy zsigerelt teste - feldolgozásáig kötelező. Gyakori probléma, hogy a vadkísérő jegy használatának részletes szabályait a jogosult úgy alkotja meg, hogy a vadazonosító a vadászmesternél, vagy a vadásztársaság elnökénél kerül elhelyezésre. A vadászok sokszor úgy indulnak el nagyvad vadászatra, hogy azonosítóval nem rendelkeznek. Jobb esetben a vad elejtését követően hívják fel azt a személyt akinél az azonosítók elhelyezésre kerülnek, rosszabb esetben csak az esetleges ellenőrzés során hivatkoznak arra, hogy a vadat azért nem tudták megjelölni mert az azonosítóhoz nem fértek hozzá. Ezt a védekezést a vadászati hatóság eljárása során nem tudja elfogadni. Ilyen típusú jogesetet már a beteg vad kilövésénél ismertettünk. A vadászható madárfajok jogszerűen elejtett, befogott egyedeit szállítani és értékesíteni, az ország területéről kivinni, az országba behozni, valamint az ország területén átszállítani úgy szabad, ha a madár legalább egyik szárnyán a vadfaj meghatározásához szükséges mértékben a tollazatot meghagyták. A vadászható madárfajok közül a kerceréce, a csörgőréce, a szárcsa, a balkáni gerle, a szarka, a szajkó, a dolmányos varjú, a vetési lúd, a nagylilik és az erdei szalonka esetében tilos azok élő vagy elpusztult, illetve elejtett egyedeinek és származékainak vagy könnyen felismerhető részeinek eladása, eladásra történő szállítása, eladásra történő tartása, valamint eladásra történő felkínálása. Ezen cselekmények az egyéb vadászható madárfajok esetében csak a jogszerűen elejtett, befogott egyedekkel végezhetők. A vadászjeggyel rendelkező vadász egyéni lőjegyzékének (zsákmányjegyzékének) mintája:


95




2. számú tananyag

Egyéni vadászat esetén a vadász az elejtett vad birtokba vételét követően köteles az elejtés tényét az egyéni főjegyzékbe haladéktalanul bejegyezni, társas vadászat esetén a bejegyzési kötelezettség a vadászat végén esedékes. A jogosult - a vadászat formájától függetlenül - köteles a vadászat lefolyásának utólagos ellenőrzésére alkalmas napló (a továbbiakban: vadászati napló) vezetéséről gondoskodni. A jogosult a vadászat befejezését követően köteles az elejtett vadról nyilvántartást vezetni (teríték-nyilvántartás). Az elfogott vad nyilvántartására a teríték-nyilvántartás szabályait kell alkalmazni. A vadászati napló és a teríték-nyilvántartás vezetését a vadászati hatóság ellenőrzi. A társas vadászati napló és teríték-nyilvántartás tartalma:

................................................ VADÁSZATI HATÓSÁG

MEGYEINyilvántartási ................................................

szám:

Vadászatra jogosult neve: .............................................................................. kódja: □□-□□□□□□-□-□-□

TÁRSASVADÁSZATI NAPLÓ ÉS TERÍTÉK-NYILVÁNTARTÁS (Érvényes visszavonásig!)

Ezen napló 100 számozott lapot tartalmaz. Kelt: ................................................ 20 ..... év ................................................ hó ..... nap P. H. ................................................ vadászati hatóság

Társasvadászati napló és teríték-nyilvántartás vezetésre jogosultak Név Érvényesség Megbízó Aláírás

VADÁSZAT HELYE: ........................................ IDEJE: .................................................................


96




2. számú tananyag

Társasvadászaton részt vevő vadászok vadász neve jegy/engedély száma

Elejtett vad apróvad faj fácán - kakas - tyúk

nagyvad faj vaddisznó - kan - koca - süldő mezei nyúl - malac Összesen: vadréce gímszarvas - tehén - ünő - borjú Összesen: dámszarvas - tehén vadlúd - ünő - borjú Összesen: muflon - juh - jerke - bárány Összesen: őz - suta - gida Összesen: egyéb Megjegyzés: * (további krotáliák) db

balesetvédelmi elismerése, aláírás

db

oktatás

azonosító jel*

Vadászatvezető: ....................................................... Az egyéni vadászati napló és teríték-nyilvántartás tartalma: ................................................ MEGYEI

Nyilvántartási ................................................

szám:

VADÁSZATI HATÓSÁG


97




2. számú tananyag

Vadászatra jogosult neve: .............................................................................. Kódja: __-______-_-_-_

EGYÉNI ÉS TERÍTÉKNYILVÁNTARTÁS

VADÁSZATI

NAPLÓ

Ezen napló 100 számozott lapot tartalmaz. Kelt, ................................................ 20 ..... év ................................................ hó ..... nap P. H. ................................................ vadászati hatóság

Kivonat a ...../2004. (... ...) FVM rendeletből: Egyéni vadászati módok esetén a jogosult köteles a vadászatok rendjére vonatkozó rendelkezéseket ismertetni, továbbá azt a vadászati naplóba is bejegyezni. Vadászat helyi szabályzata:

........................................................................................................................................................ ................ ........................................................................................................................................................ ................ ........................................................................................................................................................ ................

................................................ vadászatra jogosult

Vadásztársasági tagok és hivatásos vadászok vadászjegy nyilvántartója Név Vadászjegy száma


98




2. számú tananyag

Bejegy- VADÁSZAT zés kezdete sorszá (dátum, idő) ma

ZSÁKMÁNY faja ivara db

biztonsági körzet (terület) vadászaton résztvevők vége vagy les megnevezése, neve, vadász vendég (dátum, idő) vadászati mód vadászjegy/engedély száma

Megjegyzés azonosítójel (hibázás, sebzés, áeü. októl történt Aláírás száma elejtés, a vaddal kapcsolatos intézkedés stb.)

Az egyéni, illetve a társas vadászati naplót és teríték-nyilvántartást területrészenként elkülönítve kell vezetni. Minden vadászatot új sorszámon, annak megkezdése előtt kell naplózni, a vadászat várható befejezésével együtt. A bejegyzett befejezési időponton túl a vadász vadászati tevékenységet nem végezhet. Egyéni vendég- vagy bérvadászat esetében a vadászatot a kísérővadász jegyezi be, társas vadászat esetében, pedig a vadászatvezető. Amennyiben a vadászaton vadelejtés, sebzés, hibázás vagy bármilyen vadászati, illetve rendkívüli esemény történt akkor a vadászat végén - egyéni vadászat esetén a vadász, társas vadászat esetén a vadászatvezető, bér- és vendégvadászat esetén, pedig a kísérővadász - a vadászati napló megfelelő rovatába bejegyezni, valamint a bejegyzést aláírásával hitelesíteni köteles. A vadászjegyet, az egyéni lőjegyzéket, a hivatásos vadász szolgálati naplóját, az egyéni, illetve a társas vadászati napló és teríték-nyilvántartást és a jogosult által vezetett dokumentumokat a vadász, illetve a jogosult - az eredeti bejegyzésekkel - az utolsó bejegyzést követő legalább 5 évig köteles megőrizni. A vadász, illetve a jogosult 5 napon belül köteles bejelenteni a vadászati hatóságnak, ha a felsorolt dokumentumok közül bármelyik elveszik, megsemmisül, vagy azt tőle eltulajdonítják. Jellemző jogeset Kfv.III.37.663/2009/5.szám A felperes vadászfegyverrel a vadászterületen úgy tartózkodott és ment lesre, hogy a vadásztársaság vadászati naplójába bejegyzést nem tett. Ilyen tényállás alapján az alperes nevezettet 50.000.- Ft vadvédelmi bírság megfizetésére kötelezte, és rendelkezett vadászjegyének három hónap időtartamra történő visszavonásáról is. A határozat indokolása szerint, minthogy a felperes nem ejtett vadat, mind a bírság összege, mind a vadászjegy visszavonásának időtartama minimális mértékben került meghatározásra. A megyei bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a rendelkezésre álló okiratokból és egyéb bizonyítékokból megállapítható, hogy a felperes anélkül ment lesre fegyverrel a vadászterületen, hogy a vadászati naplóba bejegyzést tett volna. Jogszerű volt


99




2. számú tananyag

ennél fogva az alperes mérlegeléssel meghatározott jogkövetkezményeket tartalmazó határozata. A Legfelsőbb bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság helyesen megállapított tényállás alapján a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg az ügyben döntését. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény /a továbbiakban: Vtv./ 84. § /1/ bekezdésének g/ pontja kimondja, hogy vadvédelmi bírságot köteles fizetni, aki jogosulatlanul vadászik. A Vtv. e szakaszának /3/ bekezdése szerint a vadvédelmi bírság mértéke esetenként, és a cselekmény súlyától függően legalább 50.000.-, de legfeljebb 1.000.000.- Ft lehet. A felperessel szemben az alperes a legkisebb összegben határozta meg a fizetendő vadvédelmi bírságot. A megyei bíróság helyesen értékelte a felperes meghallgatása során tett nyilatkozata alapján, hogy nevezett lesre ment. A Vtv. végrehajtásáról szóló 79/2004./V.4./ FVM rendelet /a továbbiakban: Vhr./ 69. § /1/ bekezdésének b/ pontja alapján egyéni vadászatnak minősül a les is. Minthogy a felperes saját nyilatkozata szerint is lesre ment, köteles lett volna a Vhr. 65. § /1/ bekezdése értelmében a vadászat megkezdése előtt a jogosultnál jelentkezni és eltérő szabály hiányában a vadászati naplóba való bejegyzésre. E kötelezettségének a felperes nem tett eleget. E tényből - függetlenül annak okából - következik az, hogy a felperessel kapcsolatban a jogosulatlan vadászatot az alperes jogszerűen állapította meg. A Vtv. 65. § /1/ bekezdésének d/ pontja szerint a vadászati hatóság az engedélyt három hónaptól öt évig terjedő időtartamra visszavonja attól a vadásztól, akivel szemben vadvédelmi bírságot szabtak ki. Minthogy a felperes jogosulatlanul vadászott, és vele szemben jogszerűen szabtak ki vadvédelmi bírságot, a törvény erejénél fogva volt köteles a vadászati hatóság az engedély visszavonására. Tekintettel arra, hogy a felperes nem ejtett vadat a vadászjegy visszavonásának időtartama is legkisebb időtartamban került meghatározásra. A megyei bíróság tehát helyesen állapította meg azt, hogy az alperes jogszerűen mérlegelte a tényeket és körülményeket határozata meghozatalánál. A vadász Vadász az a személy lehet, aki rendelkezik: - vadászjeggyel vagy vadászati engedéllyel; - vadászlőfegyver-tartási engedéllyel; - a ragadozó madárral vadászó vadász esetén a természetvédelmi hatóság által ragadozó madár tartására kiadott engedéllyel;

12.1 A vadászjegy és a vadászati engedély Vadászjegyet kérelemre az a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező tizennyolcadik életévét betöltött személy kaphat, aki - eredményes vadászvizsgát tett; - nem áll vadászjegyet visszavonó határozat hatálya alatt; továbbá - a vadászat során másnak okozott károk fedezetére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással rendelkezik.


100




2. számú tananyag

A vadászjegyet és a névre szóló új, hitelesített egyéni lőjegyzéket a kamara a korábban kiadott egyéni lőjegyzék bevonását követően állítja ki. A vadászjegy csak az egyéni lőjegyzék bemutatását követően hosszabbítható meg. A hivatásos vadász vadászjegyét az eskü letételét követően kell kiállítani. A vadászjegy a Magyar Köztársaság területén jogosít vadászatra. A vadászjegyet a kamara öt évre állítja ki azzal, hogy azt évente érvényesíteni kell. A vadászjegyet és az egyéni lőjegyzéket a kérelmező lakóhelye szerint illetékes vadászkamara területi szervezete állítja ki, illetve hatályosítja. A vadászjegyet és az egyéni lőjegyzéket a vadászati évre kell kiállítani, illetve érvényesíteni. A vadászjegyet kérelmező és az első alkalommal vadászjegyet váltó vadászokról, hivatásos vadászokról a megyei vadászkamara a nyilvántartás változását negyedévenként köteles megküldeni a vadászati hatóságnak. A magyarországi állandó lakóhellyel nem rendelkező tizennyolcadik életévét betöltött személy kérelemre akkor kaphat vadászati engedélyt, ha nem áll vadászati engedélyt visszavonó határozat hatálya alatt, továbbá rendelkezik: - bérvadászati szerződéssel vagy vendégvadászati meghívással; - vadászlőfegyver-, vagy ragadozó madár behozatali engedéllyel, vagy - állandó lakóhelyének joga szerint megkövetelt vadászlőfegyver-, vagy ragadozó madártartási engedéllyel, továbbá - a vadászat során másnak okozott károk fedezetére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással. Amennyiben a vadászati engedély kiadása iránti kérelmet a vadász az ügyeivel megbízott vadászatszervező útján nyújtja be, a vadászati hatóság kérheti a szervező vadásztatási tevékenység folytatására való jogosultsága igazolását. A kérelemhez csatolni kell a bérvadászati szerződés, vagy vendégvadászat esetén a meghívólevél másolatát.


101




2. számú tananyag

A vadászati engedélyt a vadászati hatóság akkor állítja ki, ha a kérelmező az fent felsorolt igazolásokat előzetesen bemutatja. A vadászati engedély az abban megjelölt jogosult vadászterületén jogosít vadászatra. A vadászati engedélyt a vadászat helye szerint illetékes vadászati hatóság legfeljebb egy évre állítja ki.

A vadászati engedéllyel rendelkező vadász vadászatának megkezdése előtt - a vadászati engedély kérelemben fel nem sorolt vadászterület esetében - a jogosult köteles a bérvadászati szerződés, vagy vendégvadászat esetén a meghívólevél másolatát a vadászati hatóságnak benyújtani, valamint a vadászterület kódszámát bejegyezni a vadászati engedéllyel rendelkező vadász egyéni lőjegyzékébe. A vadászati engedéllyel rendelkező vadász vadászatát - a vadászat megkezdése előtt legalább huszonnégy órával - a jogosultnak kell bejelentenie az érintett vadászterület szerint illetékes vadászati, valamint védett természeti terület esetében a természetvédelmi hatósághoz. A vadászati engedéllyel rendelkező vadász apróvadra szervezett vadászatát - a vadászat megkezdése előtt legalább huszonnégy órával - a jogosult védett természeti területen kívül is köteles bejelenteni az illetékes természetvédelmi hatósághoz. Ha a vadászati engedéllyel rendelkező vadász ragadozó madárral folytat vadászatot, a kérelemhez mellékelni kell az illető ország hatósága által a ragadozó madár tartására kiadott engedélyt, továbbá a behozatalára külön jogszabály által kiadott engedélyt.


102




2. számú tananyag

A vadász a vadászjegyet vagy a vadászati engedélyt, az egyéni lőjegyzéket, az e törvényben írt vadfaj vadászata esetén az azonosítójelet, továbbá a vadászlőfegyver-tartási engedélyt, vagy ragadozó madárral való vadászatra jogosító engedélyt a vadászat alkalmával köteles állandóan magánál tartani, és azt a jogosult, a hivatásos vadász, a vadászati hatóság, a rendőri szerv, valamint a természetvédelmi hatóság felhívására bemutatni. Aki a felsorolt dokumentumok bármelyikének hiányában vadászik, azt az ellenőrzésre jogosult személy a vadászatból azonnali hatállyal kizárja. A vadászati hatóság az engedélyt az elkövetett cselekmény súlyától függően három hónaptól öt évig terjedő időtartamra visszavonja attól a vadásztól: - akinek vadászlőfegyver vagy ragadozó madár tartására szolgáló engedélyét a hatáskörrel rendelkező hatóság jogerősen visszavonta; - aki a másnak okozott károk fedezetére szolgáló érvényes vadászati felelősségbiztosítással nem rendelkezik; - akivel szemben vadvédelmi bírságot szabtak ki. A vadászjegynek vagy a vadászati engedélynek visszavonására irányuló eljáráshoz a vadász felelősségét jogerősen megállapító szerv köteles értesíteni a vadász lakóhelye szerinti vadászati hatóságot. A vadászati hatóság az engedélyt meghatározott feltétel teljesítéséig visszavonhatja attól a vadásztól, aki az engedély feltételeinek az engedély lejártáig bekövetkezett változás miatt nem tud eleget tenni. A vadászjegyet vagy a vadászati engedélyt visszavonó határozatában a vadászati hatóság köteles rendelkezni a visszavonás időtartamáról is. A vadászati hatóság a vadászjegy visszavonásáról rendelkező határozata végrehajtásáról nem kamarai tagok esetén is - az Országos Magyar Vadászkamara területi szervezete intézkedik. A vadászjegy visszavonásáról rendelkező határozatban foglalt kötelezettség határidőben történő teljesítéséről, illetve annak elmaradásáról a vadászkamara területi szervezete értesíti az első fokon eljáró vadászati hatóságot. A vadászjegy egy évnél hosszabb időtartamra történt visszavonása esetén csak a vadászvizsga újbóli letétele után adható ismételten vadászjegy. Nem kötelezhető a vadászjegy visszavonásával összefüggésben a vadászvizsga ismételt letételére az a vadász, aki a miniszter által rendeletben meghatározott középfokú vagy felsőfokú vadgazdálkodási képesítéssel rendelkezik.

12.2 A vadászvizsga Vadászvizsgát kizárólag a kamara által megbízott, legalább három főből álló bizottság előtt lehet tenni. A bizottság egyik tagja a miniszter által kijelölt személy. A bizottság munkájában való részvételre csak felsőfokú vadgazdálkodási képesítéssel rendelkező személy kérhető fel. A vizsga a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával, továbbá a természetvédelemmel kapcsolatos elméleti ismeretekből, valamint - kivéve a kizárólag vadászíjjal, illetve ragadozó madárral vadászókat - sörétes és golyós lőfegyverrel történő gyakorlati vadászlövészetből áll.


103




2. számú tananyag

Az íjjal vadászók gyakorlati vadászíjász, a ragadozó madárral vadászók gyakorlati solymász vizsgát tesznek. A vizsga részletes tartalmi feltételeit, valamint a vizsgaszabályzatot a kamarával egyeztetve a miniszter az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állapítja meg. Vadászvizsgára tizenhét éves kortól lehet jelentkezni a vadász lakóhelye szerinti területi vadászkamaránál. Nem kell vadászvizsgát tenni annak, aki - erdészeti, mezőgazdasági, közép- vagy felsőfokú szakoktatási intézményben a vadászatvadgazdálkodás tananyagát tartalmazó tantárgyból eredményes vizsgát tett - ami a fegyverismeretre és használatra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretekre is kiterjedt -, és ezt az oktatási intézmény hiteles okiratban igazolja; - felsőfokú vadgazdálkodási szakirányú végzettséget szerzett; - vadgazdálkodási technikusi oklevelet szerzett; - vadász-vadtenyésztő szakmunkás képesítéssel rendelkezik. A felsorolt szakképesítések a fegyverismeretre és -használatra vonatkozó vizsgarész letétele alól is mentesítenek. Vadászvizsgát kizárólag magyar nyelven lehet tenni. A vadászvizsga bizonyítvány - amit a vadászkamara ad ki - az elméleti és a gyakorlati vizsgarészek eredményes letételét tanúsítja. A vizsgáztatásról és a kiadott bizonyítványokról a vadászkamara nyilvántartást vezet. A Vadászvizsga Főkönyv nyilvántartó lapját a vizsgát követően a vizsgabizottság tagjainak aláírásukkal kell hitelesíteni. A Vadászvizsga Főkönyv nem selejtezhető. A vadászkamara területi szervezete az állami vadászvizsgát tett személyek listáját a Vadászvizsga Főkönyv alapján negyedévente megküldi a vadászati hatóságnak.


104




2. számú tananyag


105




2. számú tananyag

13 Vadászati eszközök

Vadat csak vadászati célra engedélyezett - legalább negyvenöt centiméter csőhosszúságú vadászlőfegyverrel lehet elejteni. Vadászíjjal történő vadászat esetében gímszarvast, dámszarvast, muflont, vaddisznót és őzet kizárólag 222,7 newton húzóerőt meghaladó vadászíjjal és arra alkalmas vadászvesszővel lehet elejteni. Vadat elfogni az e célra szolgáló hálóval, befogó karámmal, altató-, bénítólövedékes fegyverrel, valamint a vonatkozó közösségi rendeletben nem tiltott, illetve megengedett csapdázási módszerrel lehet.

Altató-, bénítólövedékes fegyvert csak a vadászati hatóság előzetes engedélyével, erre képesített vadász használhat. Apróvadat sörétes vadászlőfegyverből kilőtt söréttel, nagyvadat golyós vadászlőfegyverrel szabad elejteni. A hivatásos vadász által - nagyvad utánkeresés során kegyelemlövéshez alkalmazható vadászlőszer kivételével vadászati célra legalább 2 mm-től legfeljebb 5 mm-ig terjedő átmérőjű sörét használható. A rendelet 1. § bb) pontjában felsorolt apróvadfajokra vadászlőfegyverből kilőtt söréttel és golyós vadászlőfegyverrel - ideértve az ezer joule-nál kisebb csőtorkolati energiájú


106




2. számú tananyag

vadászlőszert és a 0,22 kaliberű golyós vadászlőfegyvert - is lehet vadászni. Vaddisznóra, rókára, borzra, aranysakálra, nyestkutyára, mosómedvére sörétes vadászlőfegyverből kilőtt golyóval is lehet vadászni. Működése vagy felhasználása körülményei folytán szelektív vadbefogó hálóval kizárólag a zárttéri tenyésztésből származó kibocsátott fácán, továbbá a mezei és üregi nyúl, a róka, a gímszarvas, a dámszarvas, a muflon, valamint az őz fogható be. Vizes területeken és azok védősávjában az ólomsörét használata vadászat során tilos. Amennyiben védősáv nem kerül hatósági kijelölésre, a vizes terület határterületén vízivad vadászat oly módon folytatható, hogy a tilalommal érintett területre a kilőtt ólomsörét ne hulljon vissza. A vadászati hatóság hivatalból, vagy a természetvédelmi hatóság kezdeményezése alapján a vizes területeket és azok védősávját, valamint a tilalom tényét a vadgazdálkodási üzemtervben állapítja meg. A vadászati hatóság indokolt esetben a vizes terület védősávjaként legfeljebb 100 méter szélességű földterületet jelölhet ki. A vadászati hatóság külön engedélyével meghatározott célra tudományos kísérlet, lakott területről történő eltávolítás és egyéb humán-, illetve állat-egészségügyi célból vadbefogásra olyan kábító és bénító vegyszert, valamint lőszert lehet alkalmazni, amely a vad életét és testi épségét nem veszélyezteti. Tudományos kutatás céljából a vadászati hatóság a vadászati módok, illetve a vadászati idények alól felmentést adhat. Róka, dolmányos varjú, szarka és szajkó elpusztítására védett állatot nem veszélyeztető szelektív hatású vegyszer is alkalmazható. A vadászat alkalmával - az azt alkalmazó felelősségére - a vad keresésére, felkutatására csak olyan vadászkutya alkalmazható, amelyet igazoltan vadászatra képeztek. A vadászkutya fajtacsoport tenyésztésének, nyilvántartásának, teljesítményvizsgálatának és használatának részletes szabályait a miniszter az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állapítja meg. A vadászatra jogosult köteles a vadászat alkalmával a vadászterület jellegének megfelelő, vadászatra kiképzett vadászkutyáról gondoskodni. A vadászeb fajtacsoportba a vadászkutyaként elfogadott és nyilvántartott fajták közül az apróvad és nagyvad vadászatára, valamint kotorékmunkára Magyarországon jellemzően használt fajták tartoznak. A vadászaton jellemzően használt fajták (a továbbiakban: vadászkutyafajták) vadászati alkalmassági vizsgaszabályzatát (VAV szabályzat) a vadászkutyafajták elismert ebtenyésztő szervezetei és a vadászkamara együttes javaslata alapján a minisztérium hagyja jóvá, és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben teszi közzé. A vadászkutyafajták vadászati alkalmassági követelményeit a VAV szabályzatban, amennyiben indokolt, fajtánként az apró- és nagyvad vadászat, továbbá a kotorékmunka során adódó feladatok szerint kell meghatározni. A VAV szabályzatnak tartalmaznia kell a minősítést végző teljesítménybíró kijelölésének szabályait, valamint a vadászkutyafajták alkalmassági vizsgájának és nyilvántartásának rendjét. Vadászkutyafajták vadászati alkalmassági vizsgáját a vadászkamara területi szervezetei, valamint az elismert ebtenyésztő szervezetek rendezhetik, feltéve, hogy eleget tesznek a vizsgáztatásra a rendeletben, továbbá a VAV szabályzatban előírt követelményeknek. A vizsgával kapcsolatos nyilvántartási feladatokat a vadászkamara látja el, ennek keretében az adott évben eredményes vizsgát tett vadászkutyákról jelentést készít, amelyről a tárgyévet követő év február 15-ig tájékoztatja a minisztériumot. A jelentés megyénként, 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

107




2. számú tananyag

vadászkutyafajtánként és vizsgatípusonként tartalmazza az adott évben eredményes vizsgát tett vadászkutyák számát. A vadászkutyafajták külön jogszabály szerinti munkavizsgájának a fajtakörnek megfelelő vadászati kiképzettség felmérésére is ki kell terjednie. Amennyiben ez a vizsga vagy vizsgarész megfelel a VAV szabályzatban foglaltaknak, az egyben igazolja az adott vadászkutya vadászati alkalmasságát is. Vadászkutyák vadászati alkalmassági vizsgáján csak az a személy végezhet minősítést, aki teljesítménybírói igazolvánnyal és érvényes vadászjeggyel rendelkezik. A vadászkutyák vadászati alkalmassági vizsgáin biztosítani kell, hogy a VAV szabályzatban megadott munkateljesítmény feltételeknek megfelelő, az adott fajtakörbe tartozó egyéb fajtájú vagy fajtakeverék vadászkutyák is vizsgát tehessenek. Az eredményes vizsgát tett vadászkutya azonosítható egyedi jelöléséről a vadászkutya tulajdonosa köteles gondoskodni. A vadászkamara területi szervezete köteles a megfelelő vadászati kiképzettséget is tanúsító sorszámozott, vadászati alkalmassági vizsga igazolványt (VAV igazolvány) kiállítani, amelyben fel kell tüntetni a vadászkutya egyedi jelölését. Ha a vadászkutya vadászati alkalmassági vizsgáját az elismert ebtenyésztő szervezet rendezi, köteles a bírálati lap egy példányát haladéktalanul megküldeni a vadászkamara területi szervezetének, amely ez alapján kiállítja és a vadászkutya tulajdonosa részére kiadja a VAV igazolványt.

A minősítést végző személyekből álló bizottság a vizsga napján összesítőt készít. A vizsgáztatásról és a VAV igazolványokról a vadászkamara területi szervezetei nyilvántartást vezetnek, melyhez az elismert ebtenyésztő szervezet a vadászkutya alkalmassági vizsga összesítő egy példányát 8 napon belül megküldi a vadászkamara területi szervezetének. A vadászaton - a vaddisznó hajtóvadászata kivételével - az alkalmazott vadászati módnak megfelelő, vadászati alkalmassági vizsgát igazoltan teljesített vadászkutya használható. A vadászat során a vadászkutya vezetője a VAV igazolványt, illetve az ezzel egyenértékű 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

108




2. számú tananyag

munkavizsga bizonyítványt köteles magánál tartani, és azt a vadászat ellenőrzésére feljogosított személy felhívására bemutatni. A vadászkutya vezetője köteles a vadászterületen folytatott munka közben jól látható és az állat egészségét, biztonságát nem veszélyeztető megkülönböztető jelzéssel a vadászkutyát ellátni, a kotorékeb kivételével. A jogosult köteles gondoskodni a vadászkutyát tartó és azt a vadászaton rendszeresen vezető hivatásos vadász részére a kutyatartás igazolt költségeinek legalább ötven százalékának megtérítéséről. Vadászterületen vadászkutya vadászati alkalmassági vizsgája továbbá a külön jogszabály szerinti teljesítményvizsgálata és minősítése céljából - a képesség- és tenyészvizsga, illetve a mezei verseny kivételével - verseny, illetve vizsga augusztus 1.-február 28. között rendezhető. A február 28.- augusztus 1. közötti időszakban tartott rendezvényekhez vagy vadászeb gyakoroltatásához kizárólag tenyésztésből kihelyezett apróvad használható.

A vadászterületen a vadászkutya alkalmassági vizsga lebonyolításához, illetve a vadászeb gyakoroltatásához a jogosult előzetes hozzájárulása is szükséges. A vadászeb gyakoroltatásához a vadászterületen külön területrész is kijelölhető. Vérebversenyhez a vad szándékos sebzése tilos. Vérebverseny kizárólag előre meghatározott időpontban lefolytatott hajtó-, illetve terelővadászat után rendezhető meg.

13.1 Tiltott vadászati eszközök A törvény alkalmazásában tiltott vadászati eszköznek minősül: - a mérgezett hegyű és robbanó fejű nyílvessző; - a számszeríj;


109




2. számú tananyag

- az e törvény előírásainak meg nem felelő vadászíj, illetve nyílvessző; - a lőfegyverre szerelt hangtompító eszköz;

- a gímszarvasra, dámszarvasra, muflonra, valamint őzre történő vadászat esetén a sörétes vadászlőfegyver; - a hurok, horog, madárlép, verem;

- a működése vagy felhasználása körülményei folytán nem szelektív háló. A hivatásos vadász munkaköri feladatainak ellátásakor folytatott vadászata során százhúsz joule-nél nagyobb csőtorkolati energiájú golyós vadászlőszert, illetve 0,22 kaliberű golyós, vagy annál nagyobb kaliberű golyós vadászlőfegyvert, továbbá maroklőfegyvert is használhat.


110




2. számú tananyag

14 A vadászat rendje

Vadászni csak a törvény által nem tiltott módon és csak a vadászat rendjének megfelelően lehet. A jogosult felelős a vadászat rendjének megtartásáért. A hatósági vadászaton a vadászat rendjének megtartásáért a vadászati hatóság felel. A vadász saját felelősségére vesz részt a vadászaton, köteles azonban megtartani a vadászat rendjéért felelős által meghatározott szabályokat. A vadászaton akár a vadász kísérőjeként, akár hajtóként saját felelősségére csak olyan személy vehet részt, akinek vadászaton való részvételéhez a jogosult előzetesen hozzájárult, és akivel a jogosult a vadászat rendjét előzetesen ismertette. A honvédelemért felelős miniszter kezelésében, illetve használatában levő területen csak az illetékes katonai szervvel előzetesen egyeztetett időpontban lehet vadászni. A vadászaton nem vehet részt az alkohol, valamint a vadászati képességére hátrányosan ható szer befolyása alatt álló, továbbá az a személy, aki egyébként nincs a biztonságos vadászathoz alkalmas állapotban. A vadászaton való részvételből haladéktalanul ki kell zárni azt a személyt, akinek egészségi, vagy tudati állapotában felismerhető módon olyan változás következett be, ami a vadászat biztonságos lefolytatását akadályozza. A vadász a vadászat megkezdése előtt köteles a jogosultnál az előírt rendben jelentkezni. Egyéni vadászat esetén - ha ettől eltérő helyi szabályt nem állapítanak meg - a jogosultnál való jelentkezésnek minősül a vadászatnak a vadászati napló vezetésére meghatározott szabályok szerinti bejegyzése is. A vadász e rend szerinti jelentkezésével a jogosult hozzájárulása a vadászathoz megadottnak tekintendő. Egyéni vadászati módok esetén a jogosult köteles a vadászatok rendjére vonatkozó rendelkezéseit ismertetni, továbbá azt a vadászati naplóba is bejegyezni. A jogosult a vadászat részletes rendjét a vadászterületnek megfelelően, a helyi viszonyok szerint köteles megállapítani és a helyi szabályzatot a vadászati napló és teríték-nyilvántartás mellé is bejegyezni, illetve csatolni. A vadász köteles a helyi szabályzatban foglaltakat megtartani, valamint a jogosult által felhatalmazott vadászatvezetőnek, illetve kísérő vadásznak a vadászat rendjére vonatkozó utasításait követni. A vadászatra vonatkozó szabályok, illetve utasítások megszegőjét a vadászatvezető, egyéni vadászat esetén a jogosult vagy a hivatásos vadász figyelmezteti, súlyosabb esetben az érintett vadászatból kizárja. Társas vadászati mód esetén a vadászatra jogosult köteles vadászatvezetőt állítani. A társasvadászatot a vadászatvezető irányítja. A társasvadászat vezetője hatályos vadászjeggyel és legalább középfokú vadgazdálkodási-vadászati szakképesítéssel rendelkező személy lehet. A társas vadászatok ütemtervét a jogosult köteles legkésőbb szeptember 30-áig a vadászati hatóságnak, rendőrhatóságnak, valamint - a természetvédelem alatt álló területre


111




2. számú tananyag

vonatkozóan - a természetvédelmi hatóságnak írásban megküldeni, és az esetleges változást legkésőbb a vadászat kezdetét két nappal megelőzően - bejelenteni. A társas nagyvad vadászatról hajtásonként külön legalább 1:20 000 léptékű hajtástérképet kell készíteni. A hajtástérkép egy példányát a vadászat megkezdése előtt át kell adni a lőállásokban helyet foglaló valamennyi vadásznak, a vadászatvezetőnek, a hajtás- és szárnyvezetőknek, a felvezetőknek, a vadászaton gépjárművel közlekedőknek, a vadösszeszedőknek és az utánkeresőknek. A hajtástérképnek tartalmaznia kell: - valamennyi lőálláson álló vadász helyzetét (ugyanazon a lapon), - a lőállásra felállított vadász helyzetét a tilos lőirányok egyértelmű feltüntetésével, - a hajtás irányát, - a szükséges biztonsági rendszabályok leírását, - a vadászatvezető, illetve a felvezető(k) elérhetőségét.

Tilos lőirány Amennyiben a hajtástérkép nem tartalmazza a fent meghatározott tartalmi elemeket, illetve, ha a vadászati hatóság azt állapítja meg, hogy a biztonságos vadászat feltételei nem állnak fenn, a társasvadászat megrendezését megtiltja. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

112




2. számú tananyag

A helyi szabályzatban foglalt rendelkezések megsértése esetén - amennyiben az a Vtv. alapján nem minősül jogosulatlan vadászatnak, vagy a vadászat rendje megsértésének - a vadászatra jogosult járhat el. A vadászatvezető, illetőleg a kísérővadász köteles a vadászat megkezdése előtt meggyőződni arról, hogy a vadász rendelkezik-e a vadászat gyakorlásának személyi feltételeivel. A vadászterületen a jogosult azoknak az egyénileg vadászó személyeknek a közvetlen (együtt tartózkodó) kíséretéről köteles gondoskodni, akik a biztonságos vagy szakszerű vadászathoz szükséges helyi ismeretekkel nem rendelkezhetnek, vagy ezt kérik. Kísérőként a jogosult elsősorban a hivatásos vadászt köteles megbízni, illetve - ha a körülmények ezt nem teszik lehetővé - e feladatra alkalmas, vadászjeggyel rendelkező vadász is megbízható. Az egyénileg vadászó, meghatározott fajú és számú vad vadászatára jogosító bérvadászati szerződéssel rendelkező személy mellé - eltérő megállapodás hiányában - közvetlen kísérőszemélyt kell állítani. Társas vadászati mód esetén a kíséretről a vadászat rendjének megfelelően kell gondoskodni, amelynek során a kíséret meghatározott területrészen irányított is lehet. A vadászatvezető, illetőleg a kísérővadász a vadászat megkezdése előtt tájékoztatást ad a vadászat alatt követendő magatartásról. A vadász csak olyan fajú, ivarú, trófeaminőségű és mennyiségű vadat ejthet el, amelyre rendelkezik a jogosult hozzájárulásával, illetve arra adhat le lövést, amelynek elejtésére a vadászatvezető vagy a kísérővadász előzetesen engedélyt adott. Aki a vadászat során nem engedélyezett vadat ejt el, köteles haladéktalanul a jogosultnak, illetve társasvadászaton a vadászatvezetőnek bejelenteni. A jogosult évente legalább egy alkalommal köteles balesetvédelmi oktatást tartani a vadászatra vonatkozó szabályokról; erről jegyzőkönyvet kell felvenni. A vadászatvezető, illetve egyéni vadászat esetén a kísérő köteles a vadászat megkezdése előtt balesetvédelmi eligazítást tartani, amit a résztvevők aláírásukkal igazolnak. A vadászterület államhatárral határos részének kivételével a vadászterület határától számított háromszáz méteren belül lesvadászatot folytatni, vadkárelhárítást szolgáló kerítés és más műszaki létesítmény kivételével vadgazdálkodási berendezést, vadbefogót, szórót létesíteni, működtetni csak a szomszédos vadászterületek jogosultjával kötött megállapodás alapján szabad.

Vadkár elhárítást szolgáló kerítés


113




2. számú tananyag

Tilos a szomszéd vadászterület vadállományának szándékos zavarása, továbbá vadnak elejtés, befogás céljából más vadászterületére való terelése, illetve hajtása, illetve tilos a szomszéd vadászterületre átlőni. A vadászat formája lehet: - egyéni vadászat; - három vagy több vadász részvételével tartott vadászat (a továbbiakban: társas vadászat). Egyéni vadászatnak minősül a cserkelés, a les, a barkácsolás, és a vízi járműből történő vadászat, valamint az egyéni apróvad vadászat, és a solymászat. Vadászterületen solymászni a jogosult hozzájárulásával lehet. A vadászmadár betanításához szükséges röpítés és műpedzés vadászati idényen kívül csak a jogosult által kijelölt területen végezhető. Nagyvadra történő egyéni vadászat alkalmával keresőtávcső használata kötelező. Vaddisznó és róka éjszakai vadászatán a vadász köteles magánál tartani és használni keresőtávcsövet, céltávcsövet, valamint kézilámpát, továbbá - ha a vadászati hatóság az eseti használatát külön engedélyezte - a fegyverlámpát. Társasvadászatnak minősül a nagyvad terelő- és hajtóvadászata, az apróvad kereső-, illetve hajtóvadászata amennyiben a felsorolt vadászatokon három vagy több vadász vesz részt. Nagyvad terelővadászatának minősül a hajtóebek használata nélkül szervezett társasvadászat. Apróvad vadászatán a Vhr. 1. § ba)-bb) pontjaiban felsorolt apróvadfajok ejthetőek el, az 5. számú melléklet előírásai szerint. Nagyvad terelővadászaton lőhető a vaddisznó, a gímtehén, -ünő, -borjú, a dámtehén, -ünő, borjú, a muflonjuh, -jerke, -bárány, az őzsuta és -gida, továbbá az 1. § (1) bekezdés b) pontjának bb) alpontja szerinti apróvadfajok (a dolmányos varjú, a szarka és a szajkó kivételével). Nagyvad hajtóvadászaton lőhető a vaddisznó és az 1. § bb) pontja szerinti apróvadfajok, a dolmányos varjú, a szarka és a szajkó kivételével. A társas nagyvad vadászaton részt vevő vadászok száma - ide nem értve a hivatásos vadászokat és a hajtást irányító vadászokat - nem haladhatja meg a 25 főt. Sík terepen egy vonalban kijelölt lőállások, illetve a lőálláson elhelyezkedő vadászok összelövésének lehetősége esetén kizárólag magasított lőállások használhatók. Fácánra, fogolyra, vadrécére, vadlibára, szárcsára, erdei szalonkára, balkáni gerlére, örvös galambra röptében, mezei nyúlra futtában szabad lőni (kivéve a sebzett vagy beteg, mozgásukban korlátozott egyedeket). A vaddisznó és a sebzett nagyvad, illetve terelővadászaton a sutavad kivételével csak álló nagyvadra szabad lőni. Íjjal történő vadászat esetén a mezei nyúlra nemcsak futtában, a szárnyas vadra nemcsak röptében szabad nyilazni. A lőállásokhoz a vadászatvezető vagy a felvezető vezeti a vadászokat. A lőállás elfoglalásakor a felvezető a vadásszal ismerteti a szomszédainak helyzetét, a hajtás irányát, valamint a tilos lőirányokat. Ha a vadászat gazdasági vagy földút közelében folyik, az utakra őröket kell állítani. Tilos a hajtók között kitörő vagy a vadászok vonalán átfutó vadat célozva követni. A lőállást a hajtás, illetve a terelés befejezése előtt tilos elhagyni. A lőállásokon a lőállásoktól 5-15 méteres távolságban feltűnő színű (piros vagy narancssárga) szalaggal vagy festékkel - a természeti környezet megkímélése mellett - a tilos lőirányokat fel kell tüntetni. A megengedett lőirányokat úgy kell meghatározni, hogy az abba az irányba leadott lövések semmi esetre se veszélyeztessék mások életét és testi épségét. A társasvadászat szervezése során figyelni kell arra, hogy biztonságosan fel lehessen állítani a puskásokat, végig tudjanak menni rajta a hajtók és a kutyák, anélkül, hogy


114




2. számú tananyag

kimaradjanak vadrejtő sűrűk, járművel meg lehessen közelíteni és a lőtt vadat könnyen össze lehessen szedni. Lényeges, hogy a terület kezelőjével egyeztessük a vadászat időpontját, nehogy valamilyen betervezett mezőgazdasági vagy erdei munka miatt az egész előkészítés értelmetlenné váljon. Gondoskodni kell valamennyi lőállás biztonságos helyének kijelöléséről. Fontos, hogy a lesállások (standok) egyértelműen felismerhetőek. Minden lőállásnál meg kell oldani a tilos lőirányok kitűzését, amely történhet pl. fára festéssel, szalag kiakasztásával, les oldalán történő jelöléssel. Legcélszerűbb szem (célzás) magasságában kifeszített piros szalag, ennek kivitelezése azonban nem mindig oldható meg. A tilos lőirányok kijelölésekor lehetőleg mindenki legyen ott, akinek irányító szerepe van a hajtás folyamán. A nagyvad társasvadászatról a résztvevőknek térképet kell adni a kezébe, amin egyértelműen be tudja azonosítani saját helyét, a többi vadászét és a hajtás irányát – mindezt hajtásonkénti bontásban. Nem kötelező, de célszerű a térképeket tartalmazó lapok hátoldalára további hasznos információkat is feltüntetni pl. a szervező, vadászat- és hajtásvezető, felvezetők telefonos elérhetősége (segélykérés). A kötelező elsősegélyláda mellett gondoskodni kell néhány tartalék sebkötöző csomagról és kalapszalagról is. Minden résztvevőnek részt kell vennie a balesetvédelmi oktatáson és az erről készült jegyzőkönyvet alá kell írniuk. A vadászatra vonatkozó szabályok, illetve utasítások megszegőjét a vadászatvezető figyelmezteti, súlyosabb esetben a vadászatból kizárja. A hajtás megindítását és végét a vadászatvezető a vadászat résztvevői számára köteles egyértelműen jelezni. A hajtás lefújása után tilos lövést leadni, kivéve - a vadászatvezető előzetes eligazítása alapján - a sebzett vad terítékre hozását. A hajtás lefújása után szabálytalanul lövést leadó vadászt a vadászatvezető köteles a napi vadászatból kizárni. A vadászat nem kezdhető meg a biztonságos lefolytatását akadályozó körülmény esetén. A vadászat biztonságos lefolytatását akadályozó bármely körülmény fellépése esetén a vadászatot be kell szüntetni. Ha a vadászati hatóság megállapítja, hogy a felsorolt előírások valamelyikét a jogosult megszegte, a vadászatot azonnal leállítja, és ha úgy ítéli meg, hogy az a vadászat biztonságát veszélyezteti, további intézkedésig a társas nagyvad vadászatok megrendezését felfüggesztheti. Lakott területen, közforgalmú járművön, valamint idegen vadászterületen történő áthaladáskor a vadászlőfegyver csak kiürítve, tokban tartható, illetve szállítható. Tilos vadászlőfegyvert őrizetlenül hagyni. A vadászlőfegyver használata előtt ellenőrizni kell, hogy nincs-e megtöltve, a csőbe nem került-e idegen anyag; külső kakasos vadászlőfegyver kakasa nincs-e felhúzva.


115




2. számú tananyag

A töltött vadászlőfegyver a vadászat során biztosítva a vállon vagy kézben tartva, a csőtorkolattal felfelé hordható. A vadászlőfegyvert megtölteni, illetőleg csőre tölteni csak akkor szabad, amikor a vadászat megkezdődött. A vadászlőfegyvert mindig úgy kell kezelni, hogy az még véletlen elsülés esetén se okozhasson személyi sérülést vagy anyagi kárt. A vadászlőfegyvert csak a lövés előtt szabad tűzkész, illetve golyós lőfegyver elsütő billentyűjét gyorsított állapotba helyezni. Ha a lövés elmarad, a vadászlőfegyvert haladéktalanul ismét biztosítani, a golyós lőfegyver gyorsítóját feszteleníteni is kell. A vadászlőfegyvert terepakadályokon történő áthaladások megkezdése előtt, magasleslétra használata előtt, a fegyver meghibásodásakor, a vadászat során tartott szünetekben, valamint a vadászat befejezésekor előbb ki kell üríteni, és a kiürített fegyvert a többi vadász számára is láthatóvá tenni. A vadászat alkalmával a leshelyet vagy lőállást az előzetesen megbeszélt időpontig vagy a vadászat befejezésének jelzéséig nem szabad elhagyni. Sötétben a vadász a megállapodás szerinti hang- és folyamatos fényjel leadásával közeledhet a másik vadász helyéhez. Vízen történő vadászatra csak az a kézi erővel hajtott vízi jármű - csónak - használható, amely - kifogástalan műszaki állapotú, - a vadászlőfegyverrel való lövéshez egyensúlyt biztosít, valamint - rendelkezik rögzített ülőhellyel. Vízi járműből való vadászat alkalmával a járművön - a vezetőjén kívül - egy vadász vadászkutyával tartózkodhat. Vaddisznó vadászatánál hajtóként az a személy alkalmazható, aki legalább a 16. életévét, apróvad vadászatánál pedig a 14. életévét betöltötte. Nagyvad társasvadászata során a hajtóknak és az őket irányító mozgó vadászoknak a természeti környezet jellegétől eltérő, feltűnő színű mellényt, a vadászat többi résztvevőjének pedig a természeti környezettől eltérő feltűnő színű szalagot, vagy jelzést kell viselniük, aminek biztosítása a vadászatra jogosult kötelessége. Apróvad vadászaton töltögető feladatra csak hatályos vadászjeggyel rendelkező és erre kioktatott személyt lehet alkalmazni. Hajtásnál a hajtók közé megfelelő gyakorlattal és terepismerettel rendelkező hivatásos vagy sportvadászokat kell beosztani. Sebzett, beszorított vagy lefogott nagyvadat a hajtónak nem szabad megközelítenie. Ha a vadászat során a vad támadása miatt valakit veszély fenyeget, a szomszéd vadász köteles haladéktalanul segítségére sietni. Minden vadászházban elsősegélynyújtó felszerelést kell tartani. A társas vadászat színhelyére elsősegélydobozt kell vinni. Erről, valamint az elsősegélynyújtó felszerelések szükség szerinti pótlásáról a vadászatvezető gondoskodik. Egyéni és társasvadászat során minden vadász köteles egyéni sebkötöző csomagot magánál tartani. A vadászattal kapcsolatos építményeket és egyéb berendezéseket a biztonsági követelményeknek megfelelően kell létesíteni és üzemben tartani. Személyi sérülés esetén a sérültet azonnal elsősegélyben kell részesíteni, és haladéktalanul gondoskodni kell orvosi ellátásáról. A vadászlőfegyverrel okozott személyi sérülés esetén elsősegélyt kell nyújtani, és a helyszínt biztosítani kell.


116




2. számú tananyag

Ha a lőfegyverrel okozott vadászati baleset társas, vagy legalább kettő egymással kapcsolatot tartó vadász egyéni vadászatán történt, a vadászatvezető, illetőleg a balesetet észlelő vadász köteles a vadászatot azonnal leállítani. Azokat a vadászokat, akiknek a baleset előidézésében vagy körülményeinek tisztázásában szerepe lehet, vissza kell állítani arra a helyre, ahol a sérülés bekövetkezésekor tartózkodtak, illetőleg helyben maradásra kell felszólítani. Tisztázni kell a baleset alkalmával a vad mozgásának irányát, elejtése helyét, a vadászok lövés idején elfoglalt helyzetét, illetve haladásuk irányát, a lőirányokat, a lövés körülményeit, valamint azt, hogy ki adott le lövést. A vadászatvezető a baleset körülményeit írásban rögzíti, és vázrajzon szemlélteti, melyben jelölnie kell a vadászoknak a sérülés bekövetkezésekor elfoglalt helyét és egyéb - a későbbi vizsgálathoz szükséges - adatot. Azoktól a vadászoktól, akik a sérülés alkalmával a közelben tartózkodtak és a baleset helye irányába adtak le lövést, a kiürített vadászlőfegyvert és a lőszert a vadászatvezetőnek át kell vennie. A vadászlőfegyvereket és a hozzájuk tartozó lőszereket a tulajdonosa nevének megjelölésével biztonságos körülmények között kell tárolni. A rendőrhatóság megérkezése után a helyszínen bekövetkezett esetleges változásról, valamint az eredeti helyzetről a balesetet előidéző, illetőleg a helyszín biztosítását ellátó személy köteles tájékoztatást adni. Minden vadász- és szolgálati lőfegyverrel okozott személyi sérüléssel járó balesetet haladéktalanul be kell jelenteni a rendőr- és vadászati hatóságnak. A jelentésnek tartalmaznia kell a baleset előidézésében vagy körülményeinek tisztázásában jelen levők személyi azonosító adatait, valamint az esemény helyét, időpontját, a sérülés jellegét és a megtett, illetőleg tervezett intézkedéseket. A vadászat rendje megsértésének minősül az alábbi vadászat: - légi járműből, vadászható madárfajok esetén a motoros járműből vagy járműről, vadászható emlősfajok esetén mozgó motoros járműből vagy járműről, továbbá az óránként öt kilométert meghaladó sebességgel közlekedő vízi járműből, - a vízivad vadászatának kivételével a lesgödörből, - a vízivad vadászatának kivételével a vízi járműről, - mesterséges fényforrás, továbbá a fényszóró engedély nélküli használatával, - a gímszarvasra, a dámszarvasra, az őzre, illetőleg a muflonra hajtóvadászat keretében történő vadászat, továbbá - a falkavadászat, - az érintett vadászatra jogosultak közötti megállapodás hiányában a szomszédos vadászterület határától számított háromszáz méteren belüli lesvadászat, - vadászati idénytől függetlenül az olyan időpontban történő vadászat, amikor a vad menekülési lehetősége bármilyen természeti ok miatt jelentősen korlátozott, - a vaddisznó és a róka vadászatának kivételével a csillagászati napnyugtát egy órával követő és a csillagászati napkeltét egy órával megelőző időpontok közötti vadászat (a továbbiakban: éjszakai vadászat), - vadászati tilalmi időben, vadászati kíméleti területen, a vadászati tilalom hatósági elrendelése ellenére folytatott vadászat, - a jogszabályban foglaltak kivételével a vadászati idényen kívüli - a vadászati hatóság engedélye nélküli - vadászat. A vadászat rendje megsértésének minősül továbbá az alábbi eszközökkel történő vadászat: 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

117




2. számú tananyag

- az önműködő (automata) és öntöltő (félautomata) golyós lőfegyver; - a sörétes vadászlőfegyverrel a két tölténynél nagyobb tárkapacitású öntöltő (félautomata) vagy önműködő (automata) sörétes vadászlőfegyver; - a vaddisznó vadászata esetén - a sörétes vadászlőfegyverből kilőhető golyóval történő vadászat kivételével - a sörétes vadászlőfegyver; - a gímszarvasra, a dámszarvasra, a muflonra történő vadászat esetében a kétezer ötszáz joule-nál kisebb csőtorkolati energiájú vadászlőszer, őzre történő vadászat esetében az ezer joule-nál kisebb csőtorkolati energiájú vadászlőszer; - az elektronikus optikai eszköz; - a vad megtévesztésére alkalmas elektronikus akusztikai eszköz; - a vad megtévesztésére alkalmas mesterséges anyag, valamint vak és megcsonkított élő csali állat; - az áramütést előidéző elektromos eszközök; - az emlősfajok ejtőhálóval történő befogásának kivételével a robbanószerek; - tükör és más vakító eszköz, továbbá gázok és kifüstölés; - elektronikus képnagyítóból vagy képátalakítóból álló éjszakai lövésre alkalmas célzóeszközök; - mérgezett vagy altató csalétkek; - vadászható emlősfajok esetében a működése vagy felhasználása körülményei folytán nem szelektív csapdázási módszer, vadászható madárfajok esetében a madarak tömeges vagy nem szelektív befogását vagy elpusztítását eredményező, illetve a fajok helyi eltűnését eredményező csapdázási eszköz, illetve eljárás és módszer. A vadászati hatóság engedélyezheti ha a vadkár másként nem hárítható el, a vaddisznó, ha állat-egészségügyi, humán-egészségügyi vagy vagyonvédelmi indokok ezt szükségessé teszik, a róka fényszóróval történő éjszakai vadászatát. Vadászlőfegyverrel és vadászíjjal lövést leadni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat kétséget kizárólag felismerte, és a lövéssel mások életét, testi épségét, illetve a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. A lövés előtt mérlegelni kell a lövedék várható útját és a becsapódás helyét. Sebzett vagy elejtett vadnak a szomszédos vadászterületen történő kereséséről az érintett jogosultat értesíteni kell. Az érintett jogosult csak különösen indokolt esetben tagadhatja meg a sebzett vagy elejtett vad keresését. Ezen fejezet után feltétlenül szólnunk kell a vadászbalesetekről. A vadászbalesetek száma, ahhoz viszonyítva, hogy évente országosan mennyi lövés esik elenyésző. Azonban az ilyen balesetek még sem elhanyagolhatóak, és sokszor megelőzhetőek lennének. A balesetek sajtó visszhangja rontja a vadászat társadalmi megítélését. A könnyebb sérüléssel járó balesetek zöme a vadászat, mint „veszélyes üzem” velejárója. Ilyen például a fatörzsön vagy fagyos földön gurulatot kapott lövedék által okozott sérülés. A súlyosabb, sajnos gyakran halálos balesetek nagy része figyelmetlenségből és a vadászat rendjére vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásából erednek. Gyakran előfordul, hogy a baleset bekövetkezte több személy hibájából adódik. Ilyen például, amikor az egyik vadász elhagyja leshelyét, és erről a szomszédos lesen tartózkodó vadászt nem értesíti, az pedig úgy ad le lövést, hogy nem győződik meg arról, hogy mire lő. Balestet okozhat az is, hogy a vadászatra jogosult a fizető vadászt nem figyelmezteti, amikor az a hajtó sor fölé „lapos” lövéseket ad le.


118




2. számú tananyag

A jogszabály hatályba lépésétől eltelt időszak baleseti statisztikáját az alábbi táblázat mutatja megyénkénti bontásban, típus szerint és országosan összesítve.

Vadászbalesetek száma 1997- és 2010 között Összesen Megye

halálos

8 napon gyógyuló

Baranya

3

3

1

Bács

2

1

1

Békés

2

3

2

Borsod

3

6

3

Csongrád

1

3

3

Fejér

0

0

0

Győr

1

2

2

Hajdú

0

2

0

Heves

1

2

1

Jász

0

4

4

Komárom Nógrád

1 4

0 0

1 0

Pest

0

3

2

Somogy

3

1

0

Szabolcs

0

1

7

Tolna

2 3

1 3

1 0

Zala

1 1

1 4

1 0

Összesen

27

45

33

Mindösszesen

105

Vas Veszprém

túl 8 napon gyógyuló

belül


119




2. számú tananyag

15 A trófeabírálat A jogosult legkésőbb a vadfaj vadászati idényét követő harminc napon belül köteles a vadászati hatóságnak trófeabírálat céljából bemutatni a vadászati idényben vadászjeggyel rendelkező vadász által elejtett gímszarvas, dámszarvas, az őz agancsát, valamint a muflon csigáját. A jogosult köteles a vadászjeggyel rendelkező vadász által a január hónap első napja és augusztus hónap utolsó napja között elejtett vaddisznó tizenhat centiméternél hosszabb agyarát legkésőbb szeptember utolsó napjáig, a szeptember hónap első napja és december hónap utolsó napja között elejtett vaddisznó tizenhat centiméternél hosszabb agyarát pedig legkésőbb a következő év január hónap utolsó napjáig a vadászati hatóságnál trófeabírálat céljából bemutatni. Amennyiben a vadat vadászati engedéllyel rendelkező vadász ejti el, a jogosult a vad trófeáját annak elejtésétől számított harminc napon belül trófeabírálat céljából a vadászati hatóságnál köteles bemutatni. A trófeabírálat céljából történő bemutatási kötelezettség kiterjed a vadfajok elhullott egyedének trófeájára is. Ebben az esetben a jogosult trófeabemutatási kötelezettségének az elhullott vad birtokbavételétől számított harminc napon belül köteles eleget tenni. A vadászati hatóság csak annak a vadnak a trófeabírálatát végezheti el, amely egyedi azonosítójelének számát a vadászjeggyel vadászó vadász egyéni lőjegyzékébe, valamint a jogosult által vezetett teríték-nyilvántartásba bevezették.


120




2. számú tananyag


121




2. számú tananyag

A vadászati hatóság a trófeabírálat eredményéről a vad elejtője részére hatósági bizonyítványt ad ki. A jogosult - ideértve az elhullott vad trófeáját is - csak a hatósági bizonyítvány birtokában szerezheti meg a trófea feletti rendelkezési jogot. A trófeabírálat alkalmával a szarvas, a dám, az őz, valamint a muflon trófeáján a koponyát maradandó módon meg kell jelölni. A trófea csak a hatósági bizonyítvány alapján hozható forgalomba, valamint vihető ki az ország területéről. A trófeabírálati eljárásban nem vehet részt olyan személy, aki vadkereskedelemben vagy vadászatszervezésben érdekelt, továbbá olyan vad trófeabírálatában, amelyet olyan jogosult mutat be, amelynél saját maga vagy közeli hozzátartozója érdekelt. A trófeabírálat részletes szabályait a miniszter az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben állapítja meg. A trófeabírálat megállapítja a trófea adatait és a trófea korosztály szerinti besorolását. A trófeabírálat során a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) bírálati képletei az irányadók. A gímszarvas, dámszarvas, az őz és a muflon nagyvadfajok egyedeinek korosztály szerinti besorolása: Gímszarvas Első agancsú - 24 hónapos kor alatt Fiatal 2-5 év Középkorú 6-10 év Öreg 11 évtől

Dámszarvas

Őz

Muflon

2-4 év 5-9 év 10 évtől



A jogosult, illetve megbízottja a vadászjeggyel rendelkező vadász által elejtett vad trófeáját az elejtés helye szerint illetékes vadászati hatóságnál, vagy térségi trófeabírálaton is bemutathatja. A jogosult, illetve megbízottja a vadászati engedéllyel rendelkező vadász által elejtett vad trófeáját bármelyik vadászati hatóságnál bemutathatja. Ez esetben a trófeát elbíráló vadászati hatóság 22 munkanapon belül hivatalból küldi meg a bírálat eredményét az elejtés helye szerint illetékes vadászati hatóságnak. A vad (vaddisznót kivéve) trófeájának bemutatása megfelelően előkészített teljes nagykoponyával vagy szabályosan kiskoponyára vágva szükséges. A hivatásos vadász - a jogosult által kötött eltérő megállapodás hiányában - köteles a működési területén elejtett vad trófeáját - a jogosult rendelkezésének megfelelően - bírálatra kikészíteni és a bírálatig tárolni. A vadászati idényen kívül, hatósági engedéllyel elejtett vad trófeáját legkésőbb az elejtéstől számított harminc napon belül kell bírálatra bemutatni.


122




2. számú tananyag

Az állat-egészségügyi okból elejtett, elhullott vagy a jogosulatlan vadászat során elejtett és lefoglalt, valamint a gépjárművel való ütközés során elpusztult vad trófeáját kötelező bírálatra bemutatni. Az ilyen trófea bírálatát a vadászati hatóság díjmentesen végzi. A vadászterületen a hullott agancsot, illetve az elhullott vad trófeáját a jogosult előzetes írásbeli hozzájárulásával szabad gyűjteni. A következő nemzetközi ponthatárt elérő trófeák (a továbbiakban: C.I.C. pont): a) gímszarvas b) dámszarvas c) muflonkos d) őzbak e) vadkan

(260 C.I.C. pont), (220 C.I.C. pont), (240 C.I.C. pont), (210 C.I.C. pont), (150 C.I.C. pont)

esetében a bírálatot végző vadászati hatóság köteles - az értékelést követő 15 munkanapon belül - a trófeát, nemzeti értékké való nyilvánítás céljából, az országos hatáskörű vadászati hatóságnak felülbírálatra bemutatni. 260 C.I.C pont fölötti gímszarvasagancsok: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

1986. Karapancsa 14,95 kg 271,00 C.I.C pont 1981. Pusztakovácsi 14,00 kg 269,89 C.I.C pont 2001. Lábod 16,81 kg 265,67 C.I.C pont 2002. Vörösalma 14,05 kg 263,88 C.I.C pont 2000. Kerecseny 13,98 kg 263,30 C.I.C pont 1992. Szentpéterfölde 14,70 261,29 C.I.C pont 2007. Hajós 14,53 kg 261,21 C.I.C pont 1985. Hahót 16,40 kg 260,07 C.I.C pont 1992. Noszlop 12,68 kg 260,02 C.I.C pont

220 C.I.C pont fölötti dámszarvasagancsok: 1. 2002. Guth 5,43 kg 237,63 C.I.C pont 2. 1991. Guth 6,40 kg 233,11 C.I.C pont 3. 2009. Guth 4,76 kg 224,01 C.I.C pont 4. 2001. Szakcs 5,35 kg 223,19 C.I.C pont 5. 1972. Gyulaj 4,44 kg 220,31 C.I.C pont 6. 2004. Budakeszi 4,40 kg 220,21 C.I.C pont 240 C.I.C pont fölötti muflon csiga: 1. 2004. Bajna 97,95 csiga hossz 240,75 C.I.C. pont 210 C.I.C pont fölötti őzagancsok: 1. 1978. Jászkisér 770,0 gramm 231,53 C.I.C. pont 2. 1993. Abádszalók 769,0 gramm 230,75 C.I.C. pont 3. 1965. Martonvásár 766,5 gramm 228,68 C.I.C. pont 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

123




2. számú tananyag

4. 2004. Napkor 810,0 gramm 214,65 C.I.C. pont 5. 1988. Tarnaméra 750,7 gramm 212,64 C.I.C. pont 150 C.I.C pont fölötti vadkanagyar: 1.2004. Budakeszi 27,55 agyarhossz (mm) 162,85 C.I.C. pont 2.2000. Budakeszi 25,50 agyarhossz (mm) 154,80 C.I.C. pont (forrás: OVA) A vadászati hatóság a rendkívüli értékű trófeát nemzeti értékké nyilváníthatja, és egyidejűleg gondoskodik annak elhelyezéséről, bemutatásáról. A nemzeti értékké nyilvánított trófeát megsemmisíteni, feldolgozni, átalakítani tilos, azt az országból csak a vadászati hatóság engedélyével lehet kivinni.

A vadászati hatóság a nemzeti értékké nyilvánított trófea fölötti rendelkezési jogát a nemzeti értékké nyilvánító határozatban korlátozhatja. A nemzeti értékké nyilvánított trófea elhelyezéséről, kiállításon történő bemutatásáról a vadászati hatóság dönt.

A jászkiséri bak trófeája (forrás: Magyar Mezőgazdasági Múzeum) A trófea nemzeti értékké nyilvánítása esetén a jogosult a rendelkezési jogának korlátozása arányában kártalanítást igényelhet. Amennyiben a nemzeti értékké nyilvánított trófeát bérvadászati szerződés keretében ejtették el, a szerződésben szereplő elejtési összeg mértékéig igényelhető kártalanítás. Fenti hatáskör az országos illetőségű vadászati hatóság feladatkörében van.


124




2. számú tananyag

A vadászati hatóság az elejtő és a vadászatra jogosult részére a trófea bemutatását a trófea bírálati lapon aláírással és bélyegzővel igazolja. TRÓFEA BÍRÁLATI LAP Vadfaj: Vadászati hatóság neve: Ügyszám: Vadgazdálkodási egység neve: Ügyintéző neve: Vadazonosító szám: Elejtő neve: Vadászjegy vagy vadászati engedély száma: Elejtés ideje: Trófea bírálati adatai: Minősítés: Mellékletként csatolt egyéb igazolások felsorolása (jegyzőkönyv elhullásról, gázolásról, állategészségügyi elejtésről stb.): Kelt: ............... év ..... hó ..... napján P. H. ................................................ kiadmányozó” A trófeabírálati lap tartalmazza a bírálatot végző hatóság megnevezését, ügyszámát, az igazolás helyét, idejét, a kiadmányozó nevét és hivatali beosztását, valamint a trófea bírálati adatait és minősítését. A vadászati hatóság az elbírált trófeán - a vaddisznóagyar és a vadászati engedéllyel elejtett vad trófeája kivételével - maradandó módon feltünteti a trófea bírálati ügyszámát. A trófea kivitelénél a trófeabírálat vadászati hatóság igazolását a vámhatóságnak, illetve a trófea származásának ellenőrzésére jogosult szerv felhívására be kell mutatni. Az elhullott vagy egyéb nem közvetlen elejtésből származó trófea, illetve hullott agancs kiviteléhez a vadászati hatóság kiviteli engedélyét kell bemutatni. TRÓFEAKIVITELI ENGEDÉLY FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM ................................................MEGYEI VADÁSZATI HATÓSÁG Sorszám: ...../év)/..... Megnevezés Mennyiség Megjelölés azonosító kísérőokmány száma

jel,


125




2. számú tananyag

A kiállított igazolásom felsorolásában megnevezett elhullott vagy nem közvetlenül elejtésből származó trófea, illetve hullott agancs az országból kiszállítható. Kiállítva: ....., ..... év ..... hó ..... napján P. H. ................................................ vadászati hatóság A vadászati hatóság a jogszerűen elejtett trófeás vad éremhatárt elérő trófeájáról az elejtő nevére kiállított oklevelet és érmet is átad. Elhullott vagy állategészségügyi okból elejtett vad trófeabírálati kérelméhez az elejtett vad jelöléséről, valamint kezelésének és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai és állategészségügyi feltételeiről szóló jogszabály szerint kiadott igazolást kell csatolni.


126




2. számú tananyag

16 A vadkár A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét (a továbbiakban együtt: vadkár). A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek vadászterületéről a vad kiváltott. A jogosult a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt.

16.1 A vadászati kár A jogosult köteles a károsultnak megtéríteni a vadászterületen a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a mezőgazdasági terményekben, termesztett növényállományokban a vetéstől a betakarításig, az erdőben, a védett természeti értékekben, a vizek halállományában, a szőlőben, valamint a gyümölcsösben másnak okozott kárt (a továbbiakban: vadászati kár).

16.2 A vad elpusztításával okozott kár Aki a vad elpusztításával, befogásával, zavarásával, vagy bizonyíthatóan erre irányuló kísérletével a jogosultat a vadászati jog gyakorlásában akadályozza, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.

16.3 A kár megelőzése A jogosult a károk megelőzése érdekében köteles: - amennyiben a vad életmódja ezt indokolja, annak elriasztásáról gondoskodni; - a károkozás közvetlen veszélye esetén az érintett föld használóját értesíteni; - a vadászati jog gyakorlását úgy megszervezni, hogy az a föld használatával összefüggő gazdasági tevékenységgel összhangban legyen; - szükség esetén vadkárelhárító vadászatokat tartani. A jogosult a föld tulajdonosának, illetőleg használójának hozzájárulásával vadkárelhárító berendezéseket állíthat fel. A vadászati jog társult hasznosítása esetén a föld használója az akadályoztatás mértékével arányos kártalanításra tarthat igényt. A jogosult a mezőgazdálkodáson, illetőleg az erdőgazdálkodáson kívül okozott károk megelőzése érdekében - vadveszély esetén - az út létesítőjénél, illetőleg fenntartójánál, továbbá a vasút létesítőjénél, fenntartójánál, valamint üzemeltetőjénél megfelelő védelmi berendezések létesítését, illetőleg közúti, vasúti jelzések elhelyezését kezdeményezheti. Az út, illetve a vasút létesítője, fenntartója, valamint üzemeltetője - amennyiben a jogosult a


127




2. számú tananyag

létesítés vagy az elhelyezés, továbbá a fenntartás, valamint az üzemeltetés költségeit vállalja köteles a kezdeményezésnek helyt adni. A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében: - köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni; - köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni; - köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni; - jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni. A föld használóját a fent leírt kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás illeti meg. Amennyiben a föld használója e törvény szerinti, rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni. Ezt rendelkezést alkalmazni kell a halgazdálkodási tevékenységet folytatókra is. Jellemző jogeset (PK BH 2002/484) (A föld használóját és a vadászatra jogosultat egyaránt terheli a vadkárelhárítási, kármegelőzési kötelezettség, ennek költségeit fele-fele arányban kell viselniük) A per az alperes erdőtelepítésében bekövetkezett vadkár megtérítése iránt folyt a peres felek között. A felperes keresetében a K. község körjegyzőségének őt vadkár megfizetésére kötelező határozatának a megváltoztatását és a kártérítés alóli mentesítését kérte, míg az alperes viszontkeresetet terjesztett elő magasabb kártérítés iránt. Az elsőfokú bíróság a körjegyzőség határozatát megváltoztatva a felperesnek a határozattal érintett időszakra vonatkozó kártérítési kötelezettségét mérsékelte. A határozattal érintettet követő időszakra vonatkozóan az alperes viszontkeresete alapján kötelezte a megállapított kárösszeg és annak kamata megfizetésére. A mindkét peres fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperest terhelő marasztalás összegét és kamatát leszállította, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a kerítéslétesítési költség 50%-ának a megtérítésére kötelezte csak a felperest. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezi a kármegosztást tekintettel arra, hogy a perben eljárt bíróságok nem alkalmaztak kármegosztást, hanem a már bekövetkezett – és általuk helyesen megállapított összegű – vadkár teljes megtérítésére kötelezték a felperest. A már ténylegesen bekövetkezett vadkár megtérítésére való kötelezéstől független kérdés az, hogy a további károk megelőzése érdekében szükséges kerítésépítés költségét kinek és milyen értékben kell viselnie. Alaptalanul állítja az alperes, hogy a Ptk. 341. §-a alapján kizárólag a vadászatra jogosult kötelezettsége a kár megelőzéséhez szükséges intézkedés megtétele és költségeinek viselése. A Ptk. 340. §-a, valamint az 1996. évi LV. törvény 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a föld használóját is kárelhárítási, kármegelőzési kötelezettség terheli. Helyesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy mivel a kármegelőzés mindkét fél közös érdeke, annak költségeit is fele-fele arányban kell viselniük. (Legf. Bír. Pfv.VI.20.352/2000. sz.) 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

128




2. számú tananyag

Ha egyes vadfajok állománya a mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenység folytatását, az élőhelyen található termékeket, terményeket, a mesterséges vizek halállományát, a vadászterület biológiai életközösségét, valamint a védett természeti területet jelentősen veszélyezteti, kezdeményezhető az adott vadfaj állományának csökkentése. Ebben az esetben a vadászati hatóság a károsult kérelmére, illetőleg az erdészeti vagy természetvédelmi hatóság kezdeményezésére, vagy hivatalból kötelezi a jogosultat az egyes vadfajok állományának meghatározott határidőn belüli csökkentésére vagy a szükséges védőintézkedések megtételére. Ha a jogosult a vadállomány-szabályozási kötelezettségének nem, vagy nem a határozatban meghatározott módon tesz eleget, a vadászati hatóság a vadászatra jogosult költségére határozatban hatósági vadászatot rendelhet el. A határozatban meg kell jelölni az elejtendő vad faját, valamint darabszámát.

16.4 A kár megállapítása Vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kár megtérítése iránti igényt a kár bekövetkezésétől - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított harminc napon belül kell közölni a kárért felelős személlyel. Ha a károsult és a kárért felelős személy között a közléstől számított 8 napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről és a kártérítés mértékéről, és a károsult kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, a károsult a károkozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől nyolc napon belül írásban vagy szóban kérelmezheti a károsult és a kárért felelős személy közötti egyezség létrehozására irányuló kárbecslési eljárás lefolytatását. A határidő elmulasztása esetén a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény szerinti igazolási kérelemnek van helye. Jellemző jogeset PÜ BH 2006/323 (A Vtv. 81. § (5) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőt az egyezséget vagy az egyezség hiányát tartalmazó jegyzőkönyv kézhezvételétől és nem a kárbecslést tartalmazó jegyzőkönyv kézhezvételétől kell számítani). A felperes a tulajdonában ingatlanon intenzív művelésű almaültetvénnyel rendelkezett. Az ültetvény négy oldalról betonoszlopon álló 120 cm magas drótfonattal és két sor szögesdróttal volt bekerítve. A felperes ingatlanát az alperes vadászterülete teljes mértékben körbeveszi. 2002-2003. év telén a felperes almaültetvényét a nyulak folyamatosan károsították azzal, hogy a fák törzsét körberágták. A felperes V. Község Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalánál kárát bejelentette, majd a jegyző felkérésére V. I. igazságügyi szakértő szakvéleményt készített. A felek között a jegyző előtt 2003. augusztus 27. napján megtartott tárgyaláson egyezség nem jött létre. A felperes a 2003. szeptember 26. napján előterjesztett keresetében az alperes kötelezését kérte kára és annak kamatai a megfizetésére. Az alperes arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlan nem vadászterület, a vad nem az alperes vadászterületéről váltott ki és hivatkozott arra is, hogy a felperes kárát nem mezei, hanem üregi nyulak okozták, melynek következtében a felperes kára nem vadkár. Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte a felperest, hogy az alperesnek tizenöt nap alatt fizessen meg a kár összegét, annak kamatát, valamint perköltséget. 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

129




2. számú tananyag

A per során kirendelt szakértő véleménye szerint nem lehetett megállapítani, hogy a felperes kárát milyen vad – nevezetesen üregi nyúl, vagy mezei nyúl – okozta, ezért a kár nem minősül vadkárnak. A felperes keresetének elbírálása során nem a vadászati törvényben írt különös, hanem a kártérítés általános szabályait, a Ptk. 339. §-át alkalmazta. A kár bekövetkeztében azonban a felperest is felelősség terheli, mert a kerítés minősége nem volt megfelelő, az alatt a nyulak be tudtak jutni a gyümölcsösbe. Ezért a felek között 9010%-os kármegosztást alkalmazott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint csupán a mezei nyúl károsítása minősül vadkárnak, az egyéb (üregi) nyúl által okozott kár nem vadkár. Ebből következően az alperes Vtv. 78. §-a szerinti mulasztásának kizárólag vadkár esetén van relevanciája. A felperes ezenkívül nem jelölt meg olyan konkrét alperesi jogellenes magatartást, amely okozati összefüggésben állna a kárával. Ezért a felperes keresete nem volt megalapozott. Rámutatott arra is, hogy amennyiben a kereset vadkárként elbírálható lenne, a felperes a Vtv. 81. §-ának (5) bekezdésében meghatározott határidőt elmulasztotta. A kereset indítására megszabott jogvesztő határidő ugyanis a kárbecslést tartalmazó jegyzőkönyv és nem az egyezség hiányát rögzítő jegyzőkönyv kézhezvételétől kezdődik. Kifejtette továbbá, hogy – vadkár esetén – a felperes terhére kellett volna értékelni azt, hogy nem tett eleget a károkozással kapcsolatos értesítési és tájékoztatási, valamint kárenyhítési kötelezettségének. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítéletében a bíróság tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a felülbírálata során fellebbezés, illetve csatlakozó fellebbezés hiányában köti az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes ültetvényében bekövetkezett kár nem minősül vadkárnak. Egyrészt az elsőfokú bíróság ítéletének ez a megállapítása nem a jogalap körében kifejtett álláspont, hanem az alkalmazandó jogszabály kérdése. Az elsőfokú bíróság ugyanis ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes keresetének a jogalapja fennáll, az alperes felelősséggel tartozik a felperes káráért. Az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a rendelkezését az alperes támadta fellebbezéssel, melyből az következik, hogy a fellebbezési eljárás során vitatott volt az alperes felelősségének a jogalapja is. A másodfokú bíróságot tehát a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerinti fellebbezési kérelemhez, illetve ellenkérelemhez kötöttség nem akadályozta abban, hogy az alperes kártérítési felelősségének jogszabályi alapja kérdésében az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontot alakítson ki figyelemmel arra, hogy a felperes követelésének jogalapja kártérítés abban az esetben is, ha az alperes felelőssége a Ptk. és akkor is, ha a Vtv. rendelkezésein alapul. A másodfokú bíróságot az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás sem köti. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményét önállóan mérlegelheti és más ténybeli következtetésekre is juthat, mint az elsőfokú bíróság. A másodfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyes. Az elsőfokú bíróság ugyanis a per során felmerült bizonyítékok helytelen egybevetésével jutott arra a következtetésre, mely szerint nem állapítható meg, hogy a károsodás milyen vadtól származik.


130




2. számú tananyag

A per során maga az alperes adta elő, hogy a felperes kérésére tartott vadkárelhárító vadászaton egy nyulat ejtettek el és az mezei nyúl volt. A közigazgatási eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő vallomása alapján megállapítható, hogy az általa megtartott helyszíni szemle során látott nyulakat a helyszínen, azonban azok álláspontja szerint nem üregi nyulak voltak. Üregi nyúl várat, nyomokat a helyszíni szemle során nem látott. Ezt azzal indokolta, hogy az üregi nyulak az agyagos talajt szeretik, nem a homokosat. A szakértő megállapításával nem áll ellentétben a tanúvallomásokkal, mert ők csak feltételezték, hogy a kár üregi nyúltól származik. A fenti bizonyítékok alapján helytelen az elsőfokú bíróság ítéletének az a megállapítása, hogy a Vtv. 75. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltétel – mely szerint a felperes kárát mezei nyúl okozta – nem áll fenn. A felmerült bizonyítékok alapján – különösen a vadászat során elejtett vadnyúl fajtájára figyelemmel – azt kell megállapítani, hogy a felperes almaültetvényében a kárt mezei nyulak okozták. Ezzel szemben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kár üregi nyulaktól származik. Ezt azonban a per során az alperes bizonyítani nem tudta, a felmerült bizonyítékok ennek egyértelmű megállapítására nem alkalmasak. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy abban az esetben, ha egyértelműen megállapítható lenne, hogy a felperes kárát üregi nyulak okozták, az alperes felelőssége nem lenne megállapítható, mert a felperes a per során nem említett az alperes részéről tanúsított olyan felróható magatartást, mely kártérítési felelősségét megalapozná. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítélete nem következetes, mert az alperes felelősségének a fennállását a vadkárra vonatkozó rendelkezések megszegésével indokolja és nem tartalmaz megállapításokat arra vonatkozóan, hogy az alperesnek az üregi nyulakkal kapcsolatos magatartása miért jogellenes és felróható. Téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása is, hogy a felperes a vadkár érvényesítésére nyitva álló jogvesztő határidőt elmulasztotta. A Vtv. 81. §-ának (5) bekezdése szerinti harminc napos határidőt ugyanis az előző (4) bekezdés szerinti, az egyezséget vagy annak hiányát tartalmazó jegyzőkönyv kézbesítésétől és nem a kárbecslést tartalmazó jegyzőkönyv kézbesítésétől kell számítani. A jogerős ítélet álláspontja a jegyző előtti eljárást feleslegessé tenné, annak ugyanis az a célja, hogy a felek a bírósági eljárás igénybevétele nélkül kíséreljék meg jogvitájuk rendezését. Erre nem kerülhetne sor akkor, ha a kárbecslés kézhezvételét követő harminc napon belül pert kellene indítani, meg sem várva a jegyző előtti eljárás lezárását. Az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte az alperest a kár 90%-ának a megtérítésére, figyelemmel arra is, hogy a Vtv. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a vadászatra jogosult az okozott kár 5%-ot meghaladó részét köteles megtéríteni. (Legf. Bír. Pfv. VI. 22.380/2005. sz.) A kár megállapítását a miniszter által rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő végezheti. A szakértőt a jegyző öt munkanapon belül rendeli ki. A kár becslését - a miniszter által rendeletben megállapított egyszerűsített vadkárbecslési szabályok szerint - a kirendeléstől számított öt munkanapon belül kell lefolytatni. A kárbecslést akkor is le kell folytatni, ha a kár bejelentése az előírt határidő után történt. Ha késedelmes bejelentés miatt a kár vagy mértékének megállapítása bizonytalanná válik, ezt a bejelentő terhére kell figyelembe venni.


131




2. számú tananyag

A szakértő köteles a kárbecslésről készült jegyzőkönyvet haladéktalanul átadni a jegyzőnek. A jegyző a szakértői vadkárbecslési jegyzőkönyvben foglaltak alapján egyezség létrehozását kísérli meg a felek között a kár megtérítésére vonatkozóan. Ha a felek között kötött egyezség megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint tartalmazza a kötelezett kártérítésre vonatkozó kötelezettségvállalását, a felek által előlegezett eljárási költség felek általi viselését, a kártérítés (eljárási költség) összegét és pénznemét, a teljesítés módját és határidejét, a jegyző az egyezséget határozatba foglalja és jóváhagyja. Ha a felek között nem jött létre egyezség vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. A károsult az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kérheti a bíróságtól kárának megtérítését. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A kárbecslési eljárás során a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek az alábbiakra vonatkozó rendelkezéseit - az alábbi eltérésekkel - kell megfelelően alkalmazni: - eljárási alapelvek, nyelvhasználat, tolmács, adatkezelés, áttétel, kapcsolattartás, - kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, eljárás megszüntetése, - ügyintézési határidő, határidő számítása, - kérelem, hiánypótlás, - jegyzőkönyv, - képviselet, kizárás, - értesítés, szemle, szakértő, tárgyalás, - eljárás akadályozásának jogkövetkezményei, - igazolási kérelem azzal, hogy annak az elmulasztott határidőtől vagy határnaptól számított két hónapon túl nincs helye, - eljárás irataiba való betekintés, - határozat és végzés azzal, hogy az egyezséget jóváhagyó határozat tartalmazza a kötelezett természetes személyazonosító adatait is, meghozatalának alapjául szolgáló jogszabályhelyet minden esetben meg kell jelölni, nem tartalmazhatja a jegyző egyéb döntését, azokról külön döntésben kell rendelkezni, - eljárási költség, megelőlegezése, viselése, költségmentesség azzal, hogy a költségek megelőlegezésének hiányában a jegyző az eljárást megszünteti, - döntés közlése, kijavítása, kiegészítése, - jogorvoslat, döntés-felülvizsgálat azzal, hogy az egyezséget jóváhagyó határozat módosításának vagy visszavonásának nincs helye, és azzal szemben felügyeleti jogkör sem gyakorolható, - végrehajtás (az egyezséget jóváhagyó határozat végrehajtásának kivételével). A vadkár öt százalékot meghaladó részét a bekövetkezett összes kár alapján kell számolni. A mezőgazdaságban okozott vadkár a vad táplálkozása, taposása, túrása vagy törése következtében a szántóföldön, a gyümölcsösben és a szőlőben a mezőgazdasági kultúra terméskiesését előidéző károsítás. A gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben bekövetkezett vadkár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni. Mezőgazdasági vadkárt a vadkárbecslési szabályok szerint a következő időszakokban lehet bejelenteni, igényelni: a) őszi gabona

október 1.-augusztus 15.


132




2. számú tananyag

b) tavaszi gabona c) kukorica d) burgonya e) napraforgó, szója f) borsó g) szőlő, gyümölcsös

április 1.-augusztus 1. április 15.-november 30. április 15.-október 15. április 15.-szeptember 30. március 1.-augusztus 30. egész évben

Vad által okozott kár kukoricában Vadkár, vadászati kár, valamint vadban okozott kárbecslést közép- vagy felsőfokú szakirányú végzettséggel és legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Erdőgazdálkodásban okozott vadkár az erdősítésben a vad rágása, hántása, túrása, taposása, törése által a csemeték elhalását előidéző, vagy a csúcshajtás lerágásával, letörésével a csemeték fejlődését akadályozó, továbbá az erdei magok elfogyasztása által a természetes erdőfelújulás elmaradását okozó károsítás. A kár pénzértékben történő megállapításához az erdő értékét kell alapul venni.


133




2. számú tananyag

Tisztítás miatt bekövetkezett kár A települési önkormányzat jegyzője által kirendelhető szakértők névjegyzékét a vadászati hatóság állítja össze, és azt a települési önkormányzatok jegyzőinek rendelkezésére bocsátja. A kárbecslésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szakértő és a felek megnevezését, címét, a szakértő helyszíni megállapításait, az általa megállapított kár mértékét, valamint azt, hogy a károsult a kár megelőzési kötelezettségének milyen módon tett eleget, illetve a felek vadkárátalány-fizetésben megállapodtak-e. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell továbbá a felek, illetőleg képviselőik által a szakértő megállapításaira tett esetleges észrevételeit is. A mezőgazdasági (ideértve a szőlőt és gyümölcsöst is) és az erdei vadkárok becsléséhez a szakértő által alkalmazott jegyzőkönyv mintája: MEZŐGAZDASÁGI VADKÁROK ELŐZETES BECSLÉSE (Jegyzőkönyv) Készült: (károsult) ................................................................................................................ vadkár ügyében. Jelen vannak alulírottak: 1. Vadkárral érintett területek a) a ............. fekvő ............-val bevetett ..... ha ..... m2 területű ingatlanból ..... ha ..... m2 területen,


134




2. számú tananyag

b) a ............. fekvő ............-val bevetett ..... ha ..... m2 területű ingatlanból ..... ha ..... m2 területen, c) ........................................................................................................................................................ 2. A kárbecslő megállapítása szerint a terméseredményt a következő tényezők befolyásolják: a) alatti esetben ......%-ban ............................................................... ..................................................................... .....%-ban vadkár .....%-ban b) alatti esetben .....%-ban ............................................................... ..................................................................... .....%-ban vadkár .....%-ban c) ...................................................................................... 3. A vadkárt ................................................ vad okozta. 4. A károsult a szakértő megállapítása szerint a következő vadkárelhárító intézkedéseket tette: ........................................................................................................................................................ . 5. A vadászatra jogosult a szakértő megállapítása szerint a következő vadkárelhárító intézkedéseket tette: ................................................................................................................................................... ........................................................................................................................................................ . 6. Mikor következett be a vadkár: ........................................................................................................ ........................................................................................................................................................ 7. A vadgazdálkodó egység megnevezése: .................................... kódszáma: .................................... Kelt: ..............., ..... év ..... hó ..... napján ................................................ kárbecslő A felek a jelenlévő képviselőinek a szakértő fenti megállapításaira tett esetleges észrevételei: ........................................................................................................................................................ .... Kelt: ..............., ..... év ..... hó ..... napján ................................................ képviseletében aláírás ................................................ képviseletében ................................................ Aláírás


135




2. számú tananyag

17 A vadgazdálkodási bírság A vadászati hatóság határozata alapján vadgazdálkodási bírságot köteles fizetni a jogosult akkor, ha a) az törvényben, illetve a külön jogszabályban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget; b) az általa vagy hozzájárulásával szervezett vadászaton a vadat a vadászati hatóság engedélye nélkül, vadászati idényen kívül, vadászati tilalom vagy vadászati korlátozás idején ejtik el, vagy fogják be; c) nem, vagy nem az e törvényben foglaltaknak megfelelően tesz eleget trófeabírálat céljából történő trófeabemutatási kötelezettségének; d) az általa vagy hozzájárulásával szervezett vadászaton jogosulatlan személy vadászik; e) nem tesz eleget a vadállomány védelmével, fenntartásával, valamint az élőhely védelmével kapcsolatos e törvény szerinti kötelezettségeinek; Jellemző jogeset (Kfv.III.37.396/2008.) Az első fokú vadászati hatóság alperes a felperes hivatásos vadásza jelenlétében 2008. január 8-án a felperesi vadászterületen helyszíni ellenőrzést tartott, amelyen a felperes hivatásos vadászának nyilatkozatát is rögzítették. Az általa is aláírt jegyzőkönyvben foglaltak szerint a nagyvadetetők takarmánnyal feltöltve nem voltak, a takarmányozás csak szórással történik, szálas takarmányt nem juttatnak ki, az öt apróvadetető sem üzemel. Megállapítható a jegyzőkönyvből az is, hogy a hivatásos vadász vadászati naplóját bemutatni nem tudta, az korábban elveszett. Ilyen tényállás alapján az elsőfokú hatóság a felperest 500.000.- Ft vadgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A másodfokú hatóság a határozatot az alperes jogerős döntésével megváltoztatta, és a bírságot 300.000.- Ft-ra csökkentette. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes kötelességszegése a takarmányozás terén megállapítható volt. Erre a következtetésre a megyei bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelése alapján jutott, és megállapította, hogy az alperes jogszerű határozatot hozott, amikor a felperest vadgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Vtv. 28. § /1/ bekezdése kimondja, hogy a vadászatra jogosult nem veszélyeztetheti a nem vadászható állatfajok, az élő szervezetek, valamint a vadászterületre meghatározott legkisebb vadlétszám fennmaradását. E törvény 34. §-ának /2/ bekezdése értelmében a vadászatra jogosult köteles a vadállomány fenntartásának érdekében a vad életfeltételeihez szükséges megfelelő minőségű takarmánymennyiségről és a vadnak ivóvízzel való ellátásáról gondoskodni. Az Vtv. 53. § /1/ bekezdésének a/ d/ pontja szerint a hivatásos vadásznak elő kell segíteni az éves vadgazdálkodási tervben foglalt előírások teljesítését, és az ezzel kapcsolatos megállapításait a szolgálati naplójában rögzíteni. Erre a hivatásos vadász az R. 36. §-ának /1/ bekezdése alapján naponta köteles. A közigazgatási hatóság a Ket. 50. § /1/ bekezdése értelmében köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem


136




2. számú tananyag

elegendőek a rendelkezésére álló adatok, hivatalból és kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A Legfelsőbb Bíróság a tényállásból kiemelte, hogy a helyszíni ellenőrzéskor jelenlévő hivatásos vadász, aki a felperes képviseletében volt jelen, szolgálati naplója nem állt rendelkezésre, így a napi kötelező bejegyzésekből az alperes megállapítani nem tudta, hogy a felperes gondoskodott-e a vad életének feltételeihez szükséges megfelelő minőségű takarmánymennyiségről és a vadnak ivóvízzel való ellátásáról. Ennek megállapítására az alperesnek a hivatásos vadász helyszínen az ellenőrzés időpontjában felvett jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata és a helyszínen tapasztaltak álltak rendelkezésére, amiből kitűnt, hogy üzemelő vadföld nem volt, tehát ott az állatok táplálékhoz nem juthattak, az apróvadetetők és a nagyvadetetők sem voltak takarmánnyal feltöltve. Mindezekre vonatkozóan a helyszíni ellenőrzés során eljáró hatóságnak a nyilatkozaton kívül a jegyzőkönyvbe foglaltaknak megfelelő személyes tapasztalata is volt. E jegyzőkönyvet a jelenlévő felperesi hivatásos vadász is aláírta. Ehhez képest az alperes és a bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás során a jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérő körülmények is felmerültek. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a helyszínen az ellenőrzéskor tett nyilatkozatnak és az ellenőrzés során ténylegesen tapasztaltaknak nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, mint a később rendelkezésre álló ezekkel ellentétes nyilatkozatoknak. f) nem, vagy nem az e törvényben foglaltaknak megfelelően tesz eleget a vadgazdálkodási üzemterv, éves vadgazdálkodási terv készítésének, a teríték-nyilvántartási, valamint vadászati napló vezetési kötelezettségének; g) a vadgazdálkodási szabályokat megsérti; h) az általa vagy hozzájárulásával szervezett vadászat vonatkozásában a vadászat rendjére vonatkozó előírásokat megsérti. A vadgazdálkodási bírság mértéke: - az a) pont szerinti esetben az eset súlyától és ismétlődésétől függően legalább tízezer, legfeljebb százezer forint lehet, - a b) pont szerinti esetben a vadgazdálkodási bírság mértéke trófeás vad esetében a trófea értékétől függően egyedenként legalább húszezer, legfeljebb kétmillió forint, míg nőivarú egyed és egyéb vadfaj esetében a vad fajától függően egyedenként legalább tízezer, legfeljebb kétszázezer forint lehet, - a c) pont szerinti esetben trófeánként ötvenezer forint, - a d)-h) pontok szerinti esetekben a cselekmény súlyától függően legalább százezer és legfeljebb kétmillió forint lehet. Ezekben az esetekben a vadgazdálkodási bírság ismételten is kiszabható. A vadgazdálkodási szabályok megsértésének minősül, ha a jogosult: - nem veszi át a vadászati hatóságtól az azonosító jeleket, illetve nem készíti el a felhasználásukra vonatkozó részletes szabályokat, a vadászévre kiadott azonosító jelek felhasználásáról határidőben nem számol el a vadászati hatóságnak, vagy a jogosultság megszűnését követő 15. napig az azonosító jelekkel nem számol el, és a társas, egyéni vadászati naplót, teríték-nyilvántartást, valamint a hivatásos vadász szolgálati naplóját nem adja le a vadászati hatóságnak;


137




2. számú tananyag

- amennyiben a jogosult személyében, valamint a vadászterület határában az üzemtervi ciklust követően nem történt változás, és az új üzemtervi ciklus megkezdését követő 15. napig nem kéri a társas, illetve egyéni vadászati napló és a teríték-nyilvántartás, valamint a hivatásos vadász szolgálati naplója vadászati hatóságnál történő lezárását és ismételt érvényesítését; - a vadászterületet vadaskert, vadaspark vagy vadfarm létesítése céljából engedély nélkül keríti be, a vadászterületnek nem minősülő területen, vadasparkban vagy vadfarmon tartott nagyvadat vadaskertbe kihelyezi, a hatósági engedéllyel vadaskertbe kihelyezett nagyvad megjelölésére vonatkozó előírásoknak nem tesz eleget, valamint vadászterületnek nem minősülő területről, vadasparkból, vadaskertből vagy vadfarmról származó nagyvadat szabad vadászterületre helyez ki; - az éves vadgazdálkodási tervtől engedély nélkül eltér; - a hivatásos vadász alkalmazása során az alkalmazás megszűnését 15 napon belül nem jelenti be a vadászati hatóságnak, a hivatásos vadász alkalmazására vonatkozó kötelezettségének a vadászati hatóság felhívására nem, vagy nem a törvényben foglalt feltételek szerint tesz eleget, elmulasztja a vadászati engedéllyel rendelkező vadász egyéni lőjegyzékébe bejegyezni a vadászterület kódszámát; - a vadtenyésztési tevékenységet engedély nélkül folytatja, a vadat engedély nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérően tart zárt térben, vadat vadászterületek között engedély nélkül szállít vagy vadat vadászterületre engedély nélkül helyez ki.

17.1 A vadvédelmi bírság A vadászati hatóság határozata alapján vadvédelmi bírságot köteles fizetni: a) a vadászterületnek minősülő föld használója, ha nem tesz eleget a vadállományban okozott kár megelőzésével kapcsolatos kötelezettségének; b) a vadász, ha a vadászat rendjét neki felróhatóan megsérti; c) aki a vadat szándékosan kínozza; d) a vadász, ha az általa sebzett vagy az egyébként súlyosan beteg vad elejtése céljából nem teszi meg a szükséges intézkedéseket; e) aki a vadat tiltott vadászati eszközzel, illetve módon fogja vagy pusztítja el; f) aki a vadat tiltott módon zaklatja; g) aki jogosulatlanul vadászik; h) aki a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet akadályozza;


138




2. számú tananyag

í) a vadász, ha a vadászjegy, az egyéni lőjegyzék, a hivatásos vadász szolgálati naplója elvesztését, megsemmisülését vagy azok tőle való eltulajdonítását 5 munkanapon belül elmulasztja bejelenteni a vadászati hatóságnak; j) aki a vadászkutya vezetőjeként a vadászat megkezdésekor a jogszabályban előírt megkülönböztető jelzéssel a vadászkutyát nem látja el.

Megkülönböztető jelzés vadászkutyán

A vadvédelmi bírság mértéke az-f) és i)-j) pontjai esetben a legalább tízezer forint, legfeljebb kétszázezer forint lehet. A vadvédelmi bírság ismételten is kiszabható. A g) és h) pontjai szerinti esetben a vadvédelmi bírság mértéke esetenként és a cselekmény súlyától függően legalább ötvenezer és legfeljebb egymillió forint lehet. A törvény alkalmazásában jogosulatlan vadászatnak minősül a vadászati engedély, az egyéni lőjegyzék, a törvényben írt vadfaj vadászata esetén az azonosítójel, továbbá a vadászlőfegyvertartási engedély, vagy ragadozó madárral való vadászatra jogosító engedély hiányában történő, továbbá a jogosult hozzájárulása nélküli vadászat, valamint az, ha a vadász az általa elejtett vadat e törvénynek megfelelően nem jelöli meg. A vadvédelmi bírságot a vad egyedének a Vhr. 20. számú mellékletben foglalt vadfajok és a hullott agancs vadgazdálkodási értékének az alábbi vadgazdálkodási értékek figyelembevételével kell megállapítani.


139




2. számú tananyag

Faj Gímszarvas bika (trófea szerint) 5,00 kg-ig 5,01-10,00 kg-ig 10,01 kg-tól tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) tehén, ünő borjú Dámszarvas bika (trófea szerint) 3,00 kg-ig 3,01 kg-tól tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) tehén, ünő borjú Őz őzbak (trófea szerint) 350 g-ig 351 g-tól tar fejű és agancsfejlesztő (barkás) suta gida Muflon kos (trófea szerint) 70 cm-ig 70,01 cm-től juh, jerke bárány Vaddisznó kan (trófea szerint) 12-18 cm-ig 18,01 cm-től koca 50 kg-tól süldő malac (20 kg-ig) (zsigerelt testtömeg szerint) Mezei nyúl Fácán kakas tyúk Fogoly Nagylilik Vetési lúd Tőkés réce

Érték (ezer Ft/egyed)

600 1000 3750 1000 200 100

400 850 600 150 100

200 600 350 100 50

350 600 100 50

250 600 250 100 50 20 10 20 20 10 10 10


140




2. számú tananyag

Csörgő réce Kerceréce Szárcsa Erdei szalonka Balkáni gerle Örvös galamb Egyéb vadászható állatfajok Hullott agancs (kg-ja)

10 10 10 10 10 10 5 5

Vadgazdálkodással, vadászattal összefüggő szabálysértési vagy büntetőügyben indult eljárásról az eljáró szerv, továbbá az érintett vadászatra jogosult köteles a cselekmény helye szerint illetékes vadászati hatóságot írásban tájékoztatni. A vadászjegy elvesztésével, megsemmisülésével, vagy eltulajdonításával kapcsolatos 5 napon belüli bejelentési kötelezettséget a vadászjegy elvesztéséről, megsemmisüléséről, vagy eltulajdonításáról történő tudomásszerzéstől kell számítani.


141




2. számú tananyag

18 Vadászati igazgatás Az első fokú vadászati hatósági feladatokat a vadaskert, vadaspark, vadfarm létesítésének engedélyezése, a vadászterület különleges rendeltetése, valamint a trófea nemzeti értékké történő nyilvánítása kivételével a megyei Kormányhivatalok Földművelésügyi Igazgatóságain belül működő Vadászati és Halászati Osztályok látják el. A vadaskert, vadaspark, vadfarm létesítésének engedélyezése, a vadászterület különleges rendeltetésűvé nyilvántartása, valamint a trófea nemzeti értékké történő nyilvánítása első fokon a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal feladata. Ugyancsak a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal látja el a másodfokú vadászati hatósági feladatokat is. A vadászati hatósági eljárásokban közreműködő szakhatóságok: - A vadászterület természetvédelmi érdekből történő különleges rendeltetésének megállapítása iránti eljárásban a természetvédelmi érdek fennállásának kérdése tekintetében, - A Magyarország állatföldrajzi környezetében nem honos állatfaj vadászterületen történő vadászati célú telepítésének engedélyezésére irányuló eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e , - A vadaskert védett természeti területen, barlang védőövezetében történő létesítése iránti eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e, - A vadaspark védett természeti területen, barlang védőövezetében történő létesítése iránti eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e, - A védett természeti területen található nemzetközi vagy kiemelt jelentőségű vízi élőhelyeken történő vízivadvadászat rendjének szabályozására irányuló másodfokú eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e - A vizes területek védősávjának ólomsörét használatának vonatkozásában való kijelölésére irányuló másodfokú eljárásban, ha a vizes terület védett természeti területen található annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e, - Védett természeti területen a szelektív méregnek a vadgazdálkodási, humán- vagy állategészségügyi indokok alapján történő alkalmazására irányuló másodfokú engedélyezési eljárásban, és a mesterséges vadtenyésztési tevékenység folytatására, vad zárttéri tartására, valamint vad vadászterületre történő kiengedésére irányuló másodfokú engedélyezési eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e,


142




2. számú tananyag

- A jogszabályban meghatározott vadászati idény védett természeti területen történő meghosszabbítására, rövidebb időszakban történő megállapítására, egy vagy több vadfaj vadászatának a vadászati idényen belüli megtiltására vagy korlátozására irányuló másodfokú eljárásban – annak elbírálása kérdésében, hogy a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelmények a kérelemben foglaltak szerint megfelelően érvényesülnek-e, - A vadászati tilalmi időben apróvad fajra vonatkozó vadászat védett természeti területen való engedélyezésére és elrendelésére irányuló másodfokú eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a vadászat engedélyezése a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a megkeresésben foglaltak szerint megfelel-e , - A védett természeti területre vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyására irányuló másodfokú eljárásban, annak elbírálása kérdésében, hogy a vadgazdálkodási üzemterv a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e, - A vadászterület határának megállapítására irányuló másodfokú eljárásban, ha a vadászterület védett természeti területet osztana meg annak elbírálása kérdésében, hogy a vadászterület megállapítása a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a megkeresésben foglaltak szerint megfelel-e, - A vadászati jog kényszerhasznosításának elrendelésére irányuló másodfokú eljárásban, ha a kényszerhasznosított vadászterület határa védett természeti területet oszt meg, valamint a madarak fészkének és fészkelésének vadászati célra engedélyezett vagy más eszközzel való zavarására, megrongálására vagy elpusztítására vonatkozó tilalom alóli felmentés megadására irányuló másodfokú eljárásban annak elbírálása kérdésében, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint megfelel-e, Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szakhatóságként működik közre.


143




2. számú tananyag

19 Eljárási szabályok

A kizárás szabályait kell alkalmazni a vadászati, az erdészeti, valamint a természetvédelmi hatósági feladatokat ellátó köztisztviselővel szemben, aki olyan jogosult hatósági ügyében jár el, melynél akár tagként (érdekeltként), akár vendégvadászként vadászik, továbbá a trófeabírálati eljárásban részt vevő személynél, ha e személy a jogosultnál mint vadász érdekelt, vagy ha hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] által elejtett trófea bírálatát kellene elvégezni. A vadászati hatóságnak - vadászterület különleges rendeltetésének megállapítása; - a vadászterület vadaskert, vadaspark vagy vadfarm létesítése céljából történő bekerítésének engedélyezése, az engedély visszavonása, valamint vad tartására szolgáló engedély nélkül létesített kerítés lebontásának elrendelése; - a rendkívüli értékű trófea nemzeti értékké nyilvánítása, továbbá nemzeti értékké nyilvánított trófea az országból történő kivitelének engedélyezése során közigazgatási eljárásban hozott döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A vadászati hatósági feladatokat ellátó személy feladatainak ellátása során jogosult: - külön térítés fizetése nélkül magánúton közlekedni, a vadászterületet bejárni; - a vadásztól felvilágosítást, adatot, igazolást kérni; - a vadat veszélyeztető, vagy annak számító tevékenység abbahagyását, illetve a tevékenységtől való tartózkodást elrendelni; - a vadállomány egészségi állapotát veszélyeztető beteg, sérült vagy elhullott vad elszállítását elrendelni; A vadászati hatósági feladatokat ellátó személy a szolgálati lőfegyverét előzetes felszólítás és figyelmeztető lövés leadása után, az életet vagy testi épséget közvetlenül fenyegető támadás elhárítására - ha a támadás másként nem hárítható el, az elkövető személlyel szemben az arányosság követelményeinek betartásával - használhatja. A fegyverhasználat nem lépheti túl a jogos védelem mértékét. Fegyverhasználatnak csak a szándékosan személyre leadott lövés minősül, nem minősül fegyverhasználatnak a véletlenül bekövetkezett, az állatra, a tárgyra leadott lövés vagy figyelmeztető lövés. A fegyverhasználatot haladéktalanul jelenteni kell a rendőrségnek. A fegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja ki. Ha a törvény vagy a felhatalmazása alapján kiadott jogszabály meghatározott szakterületen szakértő igénybevételét írja elő, vagy szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg - az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértő kivételével -, szakértőként kizárólag az a személy vehető igénybe, valamint a jogszabályban meghatározott jogkövetkezmények csak annak a szakértőnek az igénybevételéhez fűződnek, aki büntetlen előéletű, nem áll az e törvény vagy a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott szakterülethez kapcsolódó szakértői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, rendelkezik az e törvény felhatalmazása alapján a miniszter által rendeletben meghatározott szakmai képesítéssel, és megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek.


144




2. számú tananyag

Aki szakértői tevékenységet kíván folytatni, köteles az erre irányuló szándékát a vadászati hatóságnak bejelenteni. A bejelentésben meg kell jelölni a bejelentő természetes személyazonosító adatait. A vadászati hatóság a szakértői tevékenység végzésére jogosult személyekről nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a szakértői tevékenység végzésére jogosult személy természetes személyazonosító adatait. A nyilvántartásból kizárólag a szakértői tevékenység végzésére való jogosultság igazolása céljából szolgáltatható adat. A vadászati hatóság a szakértői tevékenység gyakorlásának időtartama alatt lefolytatott hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi azt is, hogy a szakértő büntetlen előéletű, és nem áll a szakértői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. A hatósági ellenőrzés céljából a vadászati hatóság adatot igényelhet a bűnügyi nyilvántartási rendszerből. Az adatigénylés kizárólag azon adatra irányulhat, hogy a szakértő büntetlen előéletű-e, valamint, hogy a szakértői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll-e. A vadászati hatósági feladatot ellátó személy a munkavégzés során köteles a hivatalos személyre utalást kifejező szolgálati jelvényt viselni, illetve felhívásra köteles magát a szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel is igazolni. Vadászati hatósági igazolvány: MINTA külső oldala Szigorú számadású nyomtatvány A)

B)

MEGYEI VADÁSZATI HATÓSÁG ................................................

ORSZÁGOS VADÁSZATI HATÓSÁG ................................................

fénykép helye

fénykép helye

NÉV BEOSZTÁS ................................................ saját kezű aláírás

NÉV BEOSZTÁS ................................................ saját kezű aláírás

P. H.

P. H.

................................................ vadászati hatóság vezetője

................................................ vadászati hatóság vezetője

Az igazolvány visszavonásig érvényes. Kiállítva: ................................................

Nyilv.

sz.:


145




2. számú tananyag

................................................ ” II. A VADÁSZATI HATÓSÁGI FELADATOKAT ELLÁTÓ SZEMÉLYEK JELVÉNYE A szolgálati igazolványba fűzött 43 mm átmérőjű, bronz alapszínű fémérme, melyet alulról a Magyar Köztársaság színes címere, jobbról, valamint balról félkör alakban futó tölgyfalevél koszorú díszít. Közepén gímszarvas bika fejalak, a felső részén „VADÁSZATI HATÓSÁG” felirat látható. Hátulsó oldalán a sorszám szerepel. III. A VADÁSZATI HATÓSÁGI FELADATOKAT ELLÁTÓ SZEMÉLYEK KITŰZŐ JELVÉNYE 18 mm átmérőjű, bronz alapszínű fémjelvény, melyet alulról a Magyar Köztársaság címere és mellette jobbról és balról kiindulva, félkör alakban futó tölgyfalevél koszorú díszít. Közepén gímszarvas bika fejalak, a felső részén „VADÁSZATI HATÓSÁG” felirat látható. A vadászati, az erdészeti, valamint a természetvédelmi hatósági feladatokat ellátó köztisztviselő nem járhat el olyan vadászatra jogosult hatósági ügyében, ahol az eljárás kezdetét megelőzően, egy éven belül a vadászatra jogosult által meghívott vendégvadászként vagy tagként vadászott. A vadászati hatóság: - nyilvántartást vezet a vadászterületekről, a jogosult nevéről (cégéről), címéről (székhelyéről), valamint a vadászati jog haszonbérleti szerződésekről; - gondoskodik a vadászvizsga megszervezéséről; - nyilvántartást vezet a hivatásos vadászokról; - a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggésben statisztikai adatokat gyűjt, illetve szolgáltat; - összeállítja és közzéteszi a vadkárbecslői szakértői névsort; - ellátja az állami támogatásokkal kapcsolatos külön jogszabályban írt feladatokat; - nyilvántartást vezet a vadgazdálkodási tervezésre jogosult szakértőkről; - nyilvántartást vezet a földtulajdonosok vadászati közösségének képviselőjéről. A felsorolt nyilvántartás tartalmazza: - természetes személy esetén a nevet, születési nevet, születési helyet, születési időt, anyja nevét, állampolgárságot, lakóhelyet, telephelyet, elérhetőséget (telefonszám, faxszám, e-mail cím, levelezési cím); - jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetén a cégnevet, adószámot, székhelyet, telephelyet, elérhetőséget (telefonszám, faxszám, e-mail cím, levelezési cím).


146




2. számú tananyag

20 Országos Vadgazdálkodási Tanács

A miniszter a feladat- és hatáskörébe tartozó, a vad védelmét, a vadgazdálkodást, a vadászati jog gyakorlását, hasznosítását érintő kérdésekben véleményező, javaslattevő tevékenységet ellátó Országos Vadgazdálkodási Tanácsot, valamint területi vadgazdálkodási tanácsokat (a továbbiakban: Vadgazdálkodási Tanács) hoz létre. A Vadgazdálkodási Tanács tevékenységével elősegíti a vadgazdálkodói érdekeltség és a vadászati jog gyakorlásához, hasznosításához fűződő közérdek közötti összhang megteremtését. A Vadgazdálkodási Tanács a miniszter felkérése alapján véleményt nyilvánít a vadászati jog gyakorlását, hasznosítását érintő szakmai kérdésekben, valamint jogszabálytervezetekről. Az Országos Vadgazdálkodási Tanács (a továbbiakban: OVT), valamint a területi vadgazdálkodási tanácsok tagjait a miniszter bízza meg. Az OVT a miniszter mellett, a területi vadgazdálkodási tanács pedig a területi vadászati hatóság mellett működik. A tanácsok tagjainak felsőfokú szakirányú végzettséggel kell rendelkezniük. Feladatuk vadgazdálkodási szakmai kérdésekben állásfoglalások és ajánlások kialakítása, illetve megtétele. A tanács döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza, ügyrendjét maga állapítja meg. Az OVT tizenkét főből áll; tagjai: a minisztérium négy, a környezetvédelemért felelős miniszter egy képviselője, valamint a vadászat és vadgazdálkodás érdek-képviseleti, köztestületi szervezetének egy-egy képviselőjéből együttesen legfeljebb három fő, továbbá négy fő megbízott szakember a vadgazdálkodás felsőfokú oktatási-kutatási intézményei képviseletében. A területi vadgazdálkodási tanács tizenkét főből áll; tagjai: a területi vadászati hatóság kettő, az erdészeti és a természetvédelmi hatóság egy-egy képviselője, valamint a vadászat és vadgazdálkodás érdek-képviseleti, köztestületi szervezetének egy-egy képviselőjéből együttesen legfeljebb négy fő, továbbá négy fő megbízott szakember az adott térség vadgazdálkodási szakértői képviseletében. A tanács elnöke és titkára a vadászati hatóság egyegy képviselője.


147




2. számú tananyag

21 Kapcsolódó jogszabályok: A veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet A rendelet a veszettség megelőzésének és leküzdésének részletes szabályait állapítja meg. A rendelet előírásait kell alkalmazni az ebek kötelező veszettség elleni védőoltása, a rókák veszettség elleni orális immunizálása, az egyéb állatok veszettségének megelőzése, az embert támadott, illetve mart állatokkal kapcsolatos eljárás, továbbá a veszettség leküzdése során. A veszettség külön jogszabály szerinti bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség. A rendelet alkalmazásában veszett az az állat, amelynek laboratóriumi vizsgálata során a veszettséget kétséget kizáró módon megállapították. Veszettségre gyanús az az állat, amelyen a betegség tünetei mutatkoznak, vagy amely tünetmentes, de veszettségre gyanús állat marta meg, továbbá minden természetellenesen viselkedő, illetve emberre támadó vadon élő emlős állat. Veszettség fertőzöttségére gyanús az az állat, amely veszett vagy veszettségre gyanús állattal érintkezett, vagy érintkezhetett kilencven napon belül. Veszettség szempontjából aggályosnak kell tekinteni azt az emlős állatot, amely embert támadott, vagy mart meg, illetve azt az ebet, amelyik nem részesült veszettség elleni védőoltásban. A vadon élő állatokkal kapcsolatos szabályok A rókák veszettségének megelőzése és a betegség leküzdése érdekében a vadon élő rókapopuláció veszettség elleni ellenállóképességét szájon át történő vakcinázással kell biztosítani. Az immunizálás időpontját és területi kiterjedését az országos főállatorvos határozza meg. Az immunizálás időpontjáról és a beazonosítható terület kijelöléséről, az országos főállatorvos az immunizálás kezdetét tizennégy nappal megelőzően értesíti az országos tisztifőorvost is. A rókák szájon át történő vakcinázása végrehajtásának előkészítését az országos főállatorvos irányításával az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálat az illetékes vadászati hatóság bevonásával végzi. A rókák szájon át történő vakcinázására kizárólag a külön jogszabály szerint Magyarországon forgalomba hozható csalétek vakcinát lehet használni. A csalétek kihelyezését repülőgépes kiszórás módszerével kell végrehajtani a vakcina használati utasításában előírtak szerint. Azokon a területeken, ahol biztonsági vagy egyéb okból a repülőgépes kiszórás nem valósítható meg, a csalétket kézzel kell kihelyezni. A vakcinázás kezdetétől számított tizennégy napig az érintett területeken az illetékes kerületi főállatorvos ebzárlatot és legeltetési tilalmat köteles elrendelni. Az immunizálással érintett területen a vadászati hatóság felhívására és irányításával a vadászatra jogosultnak jól látható, piros színű, legalább magyar nyelvű, a felhívás megértését szolgáló piktogrammal ellátott figyelemfelhívó plakátokat kell kihelyezni a lakott területekről kivezető utak mentén, bekötőutaknál, kiránduló és parkolóhelyeken, turistaházak és vadászházak mellett. A vadászatra jogosult ezért a tevékenységéért költségtérítésre jogosult.


148




2. számú tananyag

Amennyiben ember érintkezik a csalétekben található vakcinával, azt haladéktalanul jelenteni kell az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes területi szervének. A védekezés hatékonyságának ellenőrzését - a vadon élő rókák állományának évenkénti felmérése mellett - állami költségre laboratóriumi módszerekkel kell végezni, melynek a vakcina felvételének igazolására és a veszettség felderítésére egyaránt ki kell terjednie. A vakcinázás befejezését követően évente 100 km2 területenként nyolc felnőtt rókát kell kilőni, amelyeket a vadászatra jogosultaknak kell eljuttatniuk a kilövés helye szerint illetékes kerületi hivatalhoz, amely a kijelölt állat-egészségügyi laboratóriumba (a továbbiakban: laboratórium) köteles továbbítani a rókatetemeket. Az egyes vadászatra jogosultak által kilövendő rókák számát a vakcinázott területeken minden, a nem vakcinázott területeken minden tavaszi mintagyűjtési időszakot megelőző tizenöt nappal, az illetékes megyei igazgató-főállatorvos határozattal állapítja meg. A kilőtt rókák vizsgálatán kívül el kell végezni az elhullott rókák és egyéb vadon élő emlősállatok hulláinak veszettségre irányuló vizsgálatát is. Apróvad esetében a teljes tetemet, nagyvad esetében a fejet kell vizsgálatra küldeni. Az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző szolgálat és a vadászati hatóság a vakcinázás eredményességét a módszer továbbfejlesztése érdekében, állat-egészségügyi, közegészségügyi, vadbiológiai, ökológiai és etológiai szempontok alapján, folyamatosan értékeli. A vakcinázást évente kétszer (tavasszal és ősszel), a járványhelyzettől függően legalább négy egymást követő évig kell végezni. Veszettségtől mentesnek minősíthető az a megye, ahol humán vagy állati eredetű veszettség eset a megelőző két évben nem fordult elő. A vakcinázást az utolsó veszettségi eset megállapításától számított két évig fenn kell tartani. Visszafertőződés esetén a megállapítás helye körüli legalább 50 kilométer sugarú körben ismételt immunizálást kell végezni. A megye mentességét az országos főállatorvos állapítja meg, vagy visszafertőződés esetén vonja vissza. A veszettség rókák közötti terjedése, továbbá más állatfajra való átjutásának a korlátozása érdekében a miniszter - az országos főállatorvos javaslatára - elrendelheti a rókák fokozott vadászatát vagy más módon való gyérítését. Az előírt intézkedés végrehajtása a vadászatra jogosult kötelessége. Az ebzárlat szabályai Az ebzárlatot a veszettség hatósági megállapításától számított kilencven nap tartamára kell elrendelni. Az ebzárlat tartama alatt tartási helyén minden kutyát és macskát elzárva, illetőleg a kutyákat megkötve úgy kell tartani, hogy azok más állattal vagy emberrel ne érintkezhessenek; zárt udvarban a kutyák elzárását vagy megkötését mellőzni lehet, ha azokonnan ki nem szökhetnek, kutyát tartási helyéről csak pórázon vezetve és szájkosárral szabad kivinni, a település területéről kizárólag érvényes veszettség elleni védőoltással rendelkező kutyát vagy macskát és csak a hatósági állatorvos kedvező eredményű vizsgálata után és engedélyével szabad kivinni.


149




2. számú tananyag

Az érvényes veszettség elleni védőoltással rendelkező vadászebek, a fegyveres erők és fegyveres testületek ebei, a katasztrófa-mentő ebek, a segítő és terápiás ebek, valamint a látássérült embereket vezető ebek rendeltetési céljuknak megfelelő használatuk idejére mentesek a fenti korlátozás alól. A veszettség leküzdésének részletes szabályai A bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségekre vonatkozó külön jogszabály szerinti bejelentési, és értesítési kötelezettség teljesítésén túl a természetellenesen viselkedő róka vagy egyéb vadon élő emlős állatot, jármű által elgázolt vagy ismeretlen ok miatt elhullott róka tetemének tényét az észlelő az állat-egészségügyi hatóságnak köteles bejelenteni, az elhullott róka tetemének eltávolításáig, illetve a hatósági állatorvos rendelkezéséig kötelezett köteles biztosítani, hogy állat vagy illetéktelen személy ne férhessen az elhullott állathoz, a betegségre gyanús vagy természetellenesen viselkedő állatot - amennyiben az elzárása egyáltalán lehetséges és veszély nélkül megtehető - olyan helyre kell elkülöníteni, ahol más állatokkal nem érintkezhet. A hatósági állatorvos a bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségekkel kapcsolatos, külön jogszabályban előírt általános kötelezettségei teljesítésén túl köteles - a betegség eredetének vizsgálata során különös gondot fordítani arra, hogy a veszett vagy veszettségre gyanús állat embert megmart-e, vagy megsebzett-e, sérült bőrfelületre vagy nyálkahártyára juthatott-e az állat nyálából; - az elhullott, levágott vagy leölt betegségre gyanús állatból vizsgálati anyagot (kisállat esetén az egész állatot, (nagyállat esetén a fejet) küldeni a kijelölt laboratóriumba; - a betegség megállapítását, illetve megszűntté nyilvánítását, az állat 17. § szerinti hatósági megfigyelését, a megfigyelés feloldását, az állat esetleges oltását határozatban elrendelni; - a gulyában, nyájban, csordában vagy más módon együtt tartott, fertőzöttségre gyanús gazdasági haszonállatok tekintetében a kerületi főállatorvos intézkedését kérni. - a veszettséggel érintett területen működő vadászatra jogosultat a veszettség közegészségügyi jelentőségére írásban figyelmeztetni és a rókák lebőrözésének elhagyását elrendelni. A veszettségre gyanús kóborló vagy vadon élő állat életét ki kell oltani, és erről a hatósági állatorvost haladéktalanul értesíteni kell. A veszett és veszettségre gyanús állat húsát, tejét, szőrét, gyapját, egyéb termékeit felhasználni vagy forgalomba hozni tilos. Ezeket a nyerstermékeket az állati eredetű melléktermékekkel azonos módon kell ártalmatlanná tenni. A veszett és veszettségre gyanús állat tetemét, annak bármely részét felhasználni, vagy forgalomba hozni tilos. A veszett és veszettségre gyanús állat hulláját lebőrözni tilos. Az elejtett vad kezelésének és értékesítésének élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló 43/2011. (V. 26.) VM rendelete A rendeletet azon tevékenységekre kell alkalmazni, amelyek során a vadászatra jogosult a) a tulajdonába kerülő elejtett vad meghatározott mennyiségét átadja, valamint eladja a végső fogyasztónak minősülő természetes személynek, jogi személynek, vagy jogi


150




2. számú tananyag

személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek, b) a tulajdonába kerülő elejtett vadat felvásárlással és továbbértékesítéssel foglalkozó élelmiszeripari vállalkozónak vagy vadfeldolgozó üzemnek értékesíti. A rendeletet nem kell alkalmazni a) a tenyésztett vadra, b) az elhullva talált vadra, c) azon tevékenységekre, amelyek során a vadászatra jogosult a tulajdonába kerülő elejtett vadat kizárólag magánfogyasztásra, mint végső fogyasztó felhasználja, vagy a tulajdonába kerülő elejtett vadat átadja, valamint eladja a végső fogyasztónak minősülő, vadászjeggyel rendelkező elejtőnek vagy az elejtőtől eltérő, a vadászatra jogosult vadászterületén a vadgazdálkodási tevékenységben elsődleges termelőként részt vevő végső fogyasztónak. apróvad gyűjtőigazolás: az elejtett apróvad, képesített vadhúsvizsgáló, vagy hatósági állatorvos vagy magán-állatorvos által elvégzett részleges húsvizsgálatát igazoló, a fogyaszthatósági döntéshez részadatokat biztosító kísérőirat, azonosító jel: a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (továbbiakban: Vadászati törvény) 57. §-a szerinti azonosító jel, Helyes Higiénia Gyakorlat: a vadászatra jogosult által folytatott elsődleges termelés szintjén jelentkező élelmiszer eredetű veszélyeket azonosító, valamint az azonosított veszélyek szabályozására kidolgozott útmutató, helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egység: a húsvizsgálat helyétől közúton legfeljebb 60 km távolságon belül és legfeljebb 1 óra alatt elérhető, valamint hűtött rakterű szállító járművel való szállítás esetén bármely Magyarország területén működő, vadhús-forgalmazási engedéllyel rendelkező, a végső fogyasztót közvetlenül ellátó kiskereskedelmi vagy vendéglátó egység, képesített vadhúsvizsgáló: az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i, 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. melléklet IV. szakasz I. fejezet 2. pontja szerinti képzett személynek minősülő személy, aki a megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatósága (a továbbiakban: élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság) engedélyével rendelkezik, vadkísérő jegy: az elejtett nagyvadnak az elejtő és a képesített vadhúsvizsgáló vagy a hatósági állatorvos vagy magán-állatorvos által elvégzett részleges húsvizsgálatát igazoló, a fogyaszthatósági döntéshez részadatokat biztosító, az elejtett nagyvad jelölését kiegészítő, a rendelet melléklete szerinti adattartalommal bíró kísérő irat. Az elejtett vad forgalomba hozatala


151




2. számú tananyag

Azok a vadászatra jogosultak, amelyek esetében az egy vadászati évben hasznosításra tervezett nagyvad darabszáma nem haladja meg a 100 darab nagyvadat, forgalomba hozhatják az egy vadászati évben, a vadászatra jogosult vadászterületén elejtett nagyvad darabszám száz százalékának megfelelő, de maximum 100 darab nagyvadat. Azok a vadászatra jogosultak, amelyek esetében az egy vadászati évben hasznosításra tervezett nagyvad darabszáma meghaladja a 100 darab nagyvadat, az forgalomba hozhatnak 100 darab a vadászati év során, a vadászatra jogosult vadászterületén elejtett nagyvadat, valamint az ezen felül elejtett nagyvad darabszám negyven százalékának megfelelő darab nagyvadat. Azok a vadászatra jogosultak, amelyek esetében az egy vadászati évben hasznosításra tervezett apróvad darabszáma nem haladja meg az 5000 darab apróvadat, forgalomba hozhatnak az egy vadászati évben, a vadászatra jogosult vadászterületén elejtett apróvad darabszám száz százalékának megfelelő, de maximum 5000 darab apróvadat. Azok a vadászatra jogosultak, amelyek esetében az egy vadászati évben hasznosításra tervezett apróvad darabszáma meghaladja az 5000 darab apróvadat, forgalomba hozhatnak 5000 darab a vadászati év során, a vadászatra jogosult vadászterületén elejtett apróvadat, valamint az ezen felül elejtett apróvad darabszám maximum negyven százalékának megfelelő apróvadat. A forgalomba hozatal során az élelmiszer birtokosa, az elejtett vad húsát hűtött rakterű szállító járművel bármely Magyarország területén működő helyi kiskereskedelmi és vendéglátó egységbe akkor szállíthatja, ha a szállító jármű rakterének hűtési rendszere aktív hűtési rendszer, amely biztosítja, hogy a szállított elejtett nagyvad hőmérséklete teljes tömegében 0–7 °C, az elejtett apróvad hőmérséklete teljes tömegében 0–4 °C legyen a szállítás teljes időtartama alatt. Ha a jogosult a tulajdonába kerülő elejtett vadat felvásárlással és továbbértékesítéssel foglalkozó élelmiszeripari vállalkozónak vagy vadfeldolgozó üzemnek értékesíti a forgalomba hozatal mennyiségi korlátozás nélkül végezhető. A vadászatra jogosult és az élelmiszer birtokosának kötelezettségei A vadászatra jogosultnak a vadforgalmazással kapcsolatos tevékenységének megkezdését illetve megszüntetését, annak időpontjától számított nyolc napon belül nyilvántartásba vétel céljából a vadászterület helye szerinti élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság kerületi hivatalának írásban be kell jelentenie, az alábbi adatok feltüntetésével: a) a vadászatra jogosult aa) neve, ab) lakóhelye vagy székhelye, ac) levelezési címe, ad) vadászati hatóság által adott kódszáma, b) a vadászterület helye, c) az elejtett vad húsvizsgálatának helye; d) a vadászatra jogosult 1. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tevékenységének pontos megjelölése, e) vadbegyűjtő hely címe.


152




2. számú tananyag

Amennyiben a vadászterület több megye területére terjed ki, úgy azon élelmiszerláncbiztonsági és állategészségügyi igazgatóság kerületi hivatalának kell megtenni a bejelentést, amelynek illetékessége a vadászterület nagyobb hányadára terjed ki. Amennyiben a nyilvántartásba vett vadászatra jogosult a forgalmazható mennyiséget bizonyíthatóan túllépte, vagy tevékenységével vagy mulasztásával az állategészségügyi, élelmiszerhigiéniai vagy élelmiszer-biztonsági jogszabályok előírásait olyan súlyosan megsérti, hogy azzal a fogyasztók egészségét sérti vagy veszélyezteti az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság a vadászatra jogosult vadforgalmazási tevékenységének végzését egy évre megtiltja, és ennek tényét a nyilvántartásában feltünteti. A járványügyi helyzettől függően a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a továbbiakban: MgSzH) országos vagy területi szintű monitoring programot vezethet be a vadállománynak az állatbetegségek bejelentésének rendjéről szóló jogszabályban felsorolt bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségekkel való fertőzöttségének felmérése céljából. A program gyakorlati végrehajtásához szükséges részletes szabályokat a vadászterület helye szerint illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság határozza meg az MgSzH által kiadott útmutató alapján. A vadászatra jogosult az a rendelet hatálya alá tartozó tevékenysége során mintát vesz az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság által meghatározott esetekben a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek monitorozása érdekében laboratóriumi vizsgálat céljára elejtett vagy elhullva talált vadból, és azt az igazgatóság rendelkezésében megjelöltek szerint leadja. A minta laboratóriumba szállításáról az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság gondoskodik. A monitoring program során a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség megállapításra, valamint kizárására irányuló laboratóriumi vizsgálatok állami költségre történnek. A vadászatra jogosult a vad forgalmazásával kapcsolatos tevékenység során köteles a) gondoskodni arról, hogy az elejtett vadat a hatósági állatorvos, a vadbegyűjtő helyen az elejtéstől számított 48 órán belül megvizsgálhassa, és olyan elejtett vad esetében, amelynek húsa trichinella parazitát tartalmazhat a húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2005. december 5-i, 2075/2005/EK bizottsági rendelet szerint mintát vehessen trichinella vizsgálatra, mielőtt az elejtett vad húsát a végső fogyasztónak minősülő természetes, jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek átadja, vagy eladja, b) a szükséges intézkedéseket megtenni a trichinella vizsgálati mintának az MgSzH által kijelölt vagy trichinella vizsgálatra akkreditált laboratóriumba juttatása és laboratóriumi vizsgálata érdekében, vagy a szükséges intézkedések megtétele érdekében hatósági állatorvos közreműködését kérni, c) gondoskodni a trichinella vizsgálati eredmények megérkezéséig az elejtett vad megfelelő megőrzéséről és tárolásáról, d) nyilvántartást vezetni a forgalomba hozott, elejtett vad darabszámáról, fajáról, nagyvad esetében a felhasznált azonosító jel sorszámáról, apróvad esetében a felhasznált apróvad gyűjtőigazolás sorszámáról, valamint arról, hogy az adott elejtett vad, mely végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységbe került, 110531_AROPjog_2.tananyag_FM

153




2. számú tananyag

e) a nyilvántartást, megküldeni minden év március 20. napjáig a vadászterület helye szerint illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak, f) üzemeltetni legalább egy vadbegyűjtő helyet. A vadászatra jogosult köteles a tevékenységéből fakadó élelmiszerbiztonsági kockázatok kezelése érdekében Helyes Higiéniai Gyakorlatot bevezetni és működtetni, amely tartalmazza a) a vadászatra jogosult által az elsődleges termelés szintjén folytatott tevékenységének részletes leírását, b) az egyes tevékenységek kapcsán az élelmiszerbiztonsági veszélyek azonosítását, c) az azonosított veszélyek kockázatbecslését, és a kockázatbecslés alapján besorolt kockázati tényezők megszüntetése vagy elfogadható szintre való csökkentése érdekében bevezetett és alkalmazott intézkedéseket, valamint d) az elsődleges termelő tevékenység szintjén felmerülő kockázatok megelőzése érdekében bevezetett és alkalmazott helyes gyakorlati útmutatókat. A vadászatra jogosult amennyiben az elejtett vadat az Európai Unió másik tagállamában engedélyezett az elejtett vad felvásárlásával és továbbértékesítésével foglalkozó élelmiszeripari vállalkozásnak, vagy vadfeldolgozó üzemnek értékesíti, köteles a szállítás előtt a vadkísérő jegyekről, továbbá az apróvad gyűjtőigazolásokról, valamint a szállítmány minden egyéb kereskedelmi dokumentumáról másolatot készíteni és azt az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak, az elejtett vad rendeltetési helyének megadásával megküldeni a szállítást követő 24 órán belül. A vadkísérő jegy, továbbá az apróvad gyűjtőigazolás eredeti példánya az elejtett vadat a rendeltetési helyig végig kell, hogy kísérje. A vadkísérő jegyet darabonként 200 forint díj ellenében, az apróvad gyűjtőigazolást darabonként 100 forint díj ellenében, az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság bocsátja a vadászatra jogosult rendelkezésére. A vadkísérő jegyért, és az apróvad gyűjtőigazolásért fizetendő díjat az élelmiszerláncbiztonsági és állategészségügyi igazgatóság által meghatározott módon készpénzben, készpénz-átutalási megbízáson vagy átutalással kell teljesíteni. Az élelmiszer birtokosa felelős az általa szállított, tárolt, forgalomba hozott élelmiszer biztonságáért, a nyomon követhetőség biztosításáért és dokumentálásáért, valamint az egyéb vonatkozó jogszabályi előírások megtartásáért. A hússzállítási igazolást, vagy annak a hatósági állatorvos által hitelesített másolatát a helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egység üzemeltetőjének az árusítás helyén kell tartania. Az élelmiszer birtokosa felhasználásig köteles biztosítani, hogy az elejtett nagyvad hőmérséklete teljes tömegében 0–7 °C, az elejtett apróvad hőmérséklete teljes tömegében 0– 4 °C legyen. Az elejtett vad szállítása során meg kell akadályozni annak szennyeződését. Az elejtett vadat egymásra halmozva szállítani tilos.


154




2. számú tananyag

Az elejtett vad kezelése és vizsgálata A forgalomba hozatalra szánt nagyvad elejtése után, az elejtő vadász köteles tájékoztatni az elejtett nagyvad további vizsgálatát végző személyt, az elejtése során megfigyelt rendellenes viselkedésről, a zsigerelés során tapasztalt rendellenes jellemzőkről, vagy ezek hiányáról. A forgalomba hozatalra szánt valamennyi elejtett nagyvad csonkítatlan testét – trófeás vad esetében nem minősül csonkításnak a trófea eltávolítása – zsigereivel együtt, egy képesített vadhúsvizsgálónak, vagy egy hatósági állatorvosnak vagy egy magán-állatorvosnak az elejtést követően haladéktalanul meg kell vizsgálnia. Amennyiben a vizsgálat nem állapított meg rendellenes jellemzőket az elejtett nagyvad testén és zsigerein, a vadász az elejtés során nem figyelt meg rendellenes viselkedést és nem áll fenn a környezeti szennyeződés gyanúja, az elejtett nagyvadat a vizsgálatot végző személy kifogásmentesnek minősíti, az elvégzett vizsgálatok megállapításai alapján kitölti a vadkísérő jegyet, és a vadkísérő jegyre rávezeti az azonosító jel sorszámát. A forgalomba hozatalra szánt apróvad elejtése után haladéktalanul, egy képesített vadhúsvizsgáló vagy egy hatósági állatorvos vagy egy magán-állatorvos köteles az egészségügyi kockázatot jelentő jellemzők kizárására és azonosítására irányuló vizsgálatokat elvégezni. Amennyiben a vizsgálat során rendellenes jellemzőket nem talált, az elejtés előtt rendellenes viselkedést nem figyeltek meg, és a környezeti szennyeződés gyanúja nem áll fenn, az elejtett apróvadat kifogásmentesnek minősíti és kitölti az apróvad gyűjtőigazolást. A képesített vadhúsvizsgáló vagy a magán-állatorvos köteles azonnal értesíteni az illetékes hatósági állatorvost, amennyiben a vizsgálatai során tapasztalt elváltozások, vagy az elejtő vadász által megfigyelt körülmények nem teszik lehetővé, hogy az elejtett vadat kifogásmentesnek minősítse, és ennek alapján kitöltse a vadkísérő jegyet, vagy az apróvad gyűjtőigazolást. A hatósági állatorvos a képesített vadhúsvizsgáló vagy a magán-állatorvos értesítését követően haladéktalanul köteles a kifogásolt elejtett vadat megvizsgálni, annak fogyaszthatóságáról döntést hozni. A kifogásolt elejtett vadat csonkítatlanul – gyomor és a belek kivételével – zsigereivel együtt kell a hatósági állatorvosnak bemutatni. Ha az elváltozás a gyomrot, valamint a beleket érinti, azokat is be kell mutatni. A hatósági állatorvos a vadászatra jogosult értesítése alapján, a vadbegyűjtő helyen, az elejtést követő 48 órán belül megvizsgálja a végső fogyasztónak minősülő természetes, jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek vagy a helyi kiskereskedelmi vagy vendéglátó egységnek átadásra vagy eladásra kerülő elejtett vadat. Amennyiben az elejtett vad húsát fogyasztásra alkalmasnak találta, a 3. melléklet szerinti hússzállítási igazolást állít ki. A hatósági állatorvos az elejtett vadat vagy annak bizonyos részeit, a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (továbbiakban: 1069/2009/EK rendelet) 8. cikk a) pont v. alpontja alapján 1. kategóriába tartozó anyagnak minősíti, amennyiben fennáll annak a gyanúja, hogy az emberre vagy állatra átvihető járványos betegséggel fertőzött.


155




2. számú tananyag

A hatósági állatorvos dönt a fogyasztásra alkalmatlan 1. kategóriába tartozó anyagnak minősített elejtett vadnak vagy részeinek további sorsáról, elszállításának és megsemmisítésének módjáról, valamint az ártalmatlanításért felelős személy vagy szervezet meghatározásáról az 1069/2009/EK rendelet alapján. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 19. § (4) bekezdése esetében az ártalmatlanítás költsége az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságot terheli. Ha bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanúja kizárható, az állati eredetű melléktermék tulajdonosa saját költségén gondoskodik annak elszállításáról és ártalmatlanná tételéről. Amennyiben a hatósági állatorvos vizsgálatai során az elejtett vadat vagy annak bizonyos részeit fogyasztásra alkalmatlannak minősíti és nem áll fenn annak gyanúja, hogy az emberre vagy állatra átvihető járványos betegséggel fertőzött, köteles a fogyasztásra alkalmatlan elejtett vadnak vagy részeinek további sorsáról, elszállításának és ártalmatlanításának módjáról, valamint az ártalmatlanításért felelős személy vagy szervezet meghatározásáról döntést hozni. A fogyasztásra alkalmatlan, elejtett vad vagy bizonyos részeinek elszállítása és ártalmatlanítása során, amennyiben nem áll fenn az emberre vagy állatra átvihető járványos betegség gyanúja, az 1069/2009/EK rendelet 10. cikk b) pont i. alpontjában meghatározott 3. kategóriába tartozó anyagokra vonatkozó szabályokat kell betartani. A hatósági állatorvos a vadbegyűjtő helyen történő húsvizsgálat során, nagyvad esetében a vadkísérő jegyet, apróvad vizsgálat esetén az apróvad gyűjtőigazolást bevonja és visszajuttatja, az azt kibocsátó élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak. Az azonosító jelnek, a lőtt nagyvad feldolgozásáig annak csánkján kell maradni. A hatósági állatorvos nyilvántartást vezet a) a húsvizsgálat eredményéről, b) az általa megvizsgált elejtett nagyvad esetében ba) az azonosító jel sorszámáról, bb) a vadkísérő jegy darabszámáról, bc) az elejtett vad fajáról, c) az általa megvizsgált elejtett apróvad esetében az apróvad ca) gyűjtőigazolás sorszámáról, cb) darabszámáról, cc) fajáról. A vadfeldolgozó létesítménybe szállított elejtett vad esetében a hatósági állatorvos a) a vadfeldolgozó létesítményben elvégzi a húsvizsgálatot, b) a vadkísérő jegyet továbbá az apróvad gyűjtőigazolást bevonja, c) a b) pontban foglalt okiratról másolatot készít, d) a b) pontban foglalt okirat eredeti példányát visszajuttatja az azt kibocsátó élelmiszerláncbiztonsági és állategészségügyi igazgatósághoz. Elejtett vad húsvizsgálata során fogyaszthatósági döntés csak valamennyi vizsgálati eredmény ismeretében hozható.


156




2. számú tananyag

Állategészségügyi vagy élelmiszer-biztonsági okból az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság állategészségügyi intézkedés keretében előírhatja az elejtett vad kötelező hatósági állatorvosi vizsgálatát is függetlenül azok forgalomba hozatali módjától. Vadbegyűjtő hely A vadbegyűjtő hely üzemeltetését, illetve az üzemeltetés megszüntetését, annak időpontjától számított nyolc napon belül írásban be kell jelenteni a vadbegyűjtő hely elhelyezkedése szerint illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság kerületi hivatalához nyilvántartásba vétel céljából. Az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság a vadbegyűjtő helyekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartott vadbegyűjtő létesítményeket a megyekódból (NUTS kód), a „VGY” betűkombinációból és egy hat számjegyű futósorszámból álló regisztrációs számmal látja el. A kiadott regisztrációs szám nem adható ki még egyszer. Amennyiben a regisztrált vadbegyűjtő hely nem felel meg e rendelet előírásainak, vagy tevékenységével vagy mulasztásával az állategészségügyi, élelmiszer-higiéniai vagy élelmiszerbiztonsági jogszabályok előírásait olyan súlyosan megsérti, hogy a fogyasztók egészségét sérti vagy veszélyezteti, a vadbegyűjtő hely fekvése szerint illetékes élelmiszerláncbiztonsági és állategészségügyi igazgatóság a vadbegyűjtő hely üzemeltetését egy évre megtiltja, és ennek tényét a nyilvántartásában feltünteti. Vadbegyűjtő helyet létesíteni szilárd burkolattal ellátott, csatornázott vagy szennyvízaknával rendelkező, bekerített helyen lehet, ahol ivóvíz minőségű víz rendelkezésre áll. A vadbegyűjtő hely üzemeltetője nyilvántartást köteles vezetni a) a beszállított elejtett vad aa) fajáról, ab) darabszámáról, b) nagyvad esetén az elejtett vad azonosító jelének sorszámáról, c) apróvad esetén az apróvad gyűjtőigazolásának sorszámáról, d) a beszállítás idejéről (év/hónap/nap/óra), e) az elejtett vadat beszállító személy nevéről, lakcíméről vagy székhelyéről, f) az elejtett vad beszállításkor mért termék hőmérsékletéről, g) a kiszállítás idejéről (év/hónap/nap/óra), h) az elejtett vadat kiszállító személy nevéről, lakcíméről vagy székhelyéről, i) az elejtett vad kiszállításkor mért termék hőmérsékletéről, valamint j) a vadhűtő hőmérsékletéről. A vadbegyűjtő hely üzemeltetőjének gondoskodnia kell az állati kártevők távoltartásáról. A vadbegyűjtő hely vadhűtőjének a) rendelkeznie kell a függesztett tároláshoz szükséges felszerelésekkel és berendezési tárgyakkal, b) olyan méretűnek kell lennie, hogy a benne tárolt vadászható állatfajok, a függesztett tárolás során, sem a padozattal, sem az oldalfallal, sem egyéb olyan felülettel nem kerülnek érintkezésbe, amelyek az elejtett vadat tovább szennyeznék, c) olyan teljesítményűnek kell lennie, hogy a benne, egy időben tárolt összes nagyvad teljes tömegének hőmérséklete 0–7°C, valamint a benne, egy időben tárolt összes apróvad teljes tömegének hőmérséklete 0–4°C legyen. A vadbegyűjtő helyen rendelkezésre kell állnia


157




2. számú tananyag

a) az állati eredetű melléktermékek gyűjtésére zárt, csorgásmentes, mosható és fertőtleníthető tartálynak vagy azzal egyenértékű megoldásnak, b) olyan működőképes fényforrásnak, amely már a kezdődő, a húsvizsgálat szempontjából lényeges elváltozások észlelését is lehetővé teszi. A képesített vadhúsvizsgáló képesítési követelményei A képesített vadhúsvizsgálók képzése iskolarendszeren kívüli hatósági jellegű képzés. A tanfolyamon való részvétel alapkövetelménye a) középfokú végzettség, b) minimum tíz év szakmai gyakorlat és állami vadászvizsga megléte, vagy c) a hatósági állatorvos felügyelete alá rendelt kisegítők szakképzési követelményeinek teljesítése. A képesített vadhúsvizsgálók képzéséhez az oktatási anyagot az MgSzH az Országos Magyar Vadászkamarával (továbbiakban: vadászkamara) egyeztetve készíti el. A képesített vadhúsvizsgálók képzésének, illetve továbbképzésének szervezését és lebonyolítását az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság a Vadászkamarával közösen végzi. A vizsgabizottság tagjai az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság képviseletében kettő fő állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szakértő és a vadászkamara képviseletében egy fő. A képesített vadhúsvizsgálói tevékenységet – a képzés sikeres teljesítése esetén – az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság engedélyezi és a képesített vadhúsvizsgálót ezzel egy időben nyilvántartásba veszi. A nyilvántartás tartalmazza a képesített vadhúsvizsgáló nevét, működési területét, nyilvántartási számát, továbbá a nyilvántartásba vétel napját. Amennyiben a képesített vadhúsvizsgáló a tevékenységét nem folytatja tovább, azt 8 napon belül köteles bejelenteni az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságnak. A képesített vadhúsvizsgáló, illetve a vizsgálatot végző magán-állatorvos köteles az MgSzH által meghatározott továbbképzéseken részt venni. Amennyiben a képesített vadhúsvizsgáló nem igazolja a továbbképzésen való részvételét, úgy a vadhúsvizsgáló tevékenységét az illetékes élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság ideiglenesen felfüggeszti. A tevékenység csak a továbbképzés elvégzése és a területileg illetékes élelmiszerláncbiztonsági és állategészségügyi igazgatóság és vadászkamara felé történő igazolása után engedélyezhető újra. A képesített vadhúsvizsgálókra vonatkozó előírások megsértése esetén a képesített vadhúsvizsgáló engedélyét vissza kell vonni, és egyidejűleg a nyilvántartásból törölni kell. A vadhúsvizsgálói tevékenység ismételt engedélyezésére – a képzés újbóli teljesítése esetén – az engedély visszavonását követő egy év eltelte után kerülhet sor.


158

2. számú tananyag. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény

Recommend Documents