2. szám ősz SZOLNOKI

SZOLNOKI

Rákóczisok V. évfolyam / 2. szám 2016. ősz

Lapja

Beszélgetés új tanárainkkal A következƅ oldalakon két új kollégánkat szeretnénk bemutatni és ezáltal kicsit jobban megismerni. ? Adrienn fél évre érkezett hozzánk, hogy a lányok testnevelƅjeként segítse iskolánk munkáját. Nagy Tamás pedig a fiúk tesi tanbája lett. Mindketten gyorsan és jókedvƾen illeszkedtek be a tanárok és a diákok közé egyaránt. Fiatalos temperamentumukkal, lelkes hozzáállásukkal pozitívan hatnak környezetükre. Diákönkormányzatunk tagjai készítettek velük riportot. Olvassátok szeretettel a beszélgetéseket! -

Kedves Adri néni, mióta dolgozik tanárként/edzƅként? Edzƅként 3 éve dolgozom, de az egyetem mellett 4 éven keresztül már oktattam kajakot kezdƅknek szakmai gyakorlat címszó alatt. Testnevelƅ tanárként ez a második félévem.

-

Milyen érzés az iskolánkban tanítani? Szeretek itt tanítani, szívesen jövök be hozzátok. Az iskola légköre nagyon családias, annak minden elƅnyével és hátrányával. - Úgy érzem, hamar befogadtatok, és kollégáim is tanárként tekintenek rám. Nagyon tetszenek az iskolai programok, rendezvények. Külön kedvencem lett a Rákóczisok Napja, ahol idén a sport fƅszerepet kapott.

-

Jól kijön a diákokkal? Errƅl inkább ƅket kéne megkérdezni. - De én úgy érzem, hogy igen. Nyilván nem mindenkinek könnyƾ elfogadnia a stílusom, fƅleg, hogy van egy összehasonlítási alapja, de szerintem lassan minden csoporttal összecsiszolódunk.

-

Mióta kajakozik? Kisebb voltam még mint ti. Ötödikes koromban kezdtem és a gimnázium végéig versenyszerƾen ƾztem ezt a sportágat, azóta már csak hobbi kajakosnak számítok. Ez idestova 15-16 éve.

-

Milyen versenyeredményeket ért el eddig? Nem sorolnám fel az összeset, sportolóként a legjobb eredményeim diákolimpián elsƅ hely csapathajóban és magyar bajnokságon dobogós helyezés. Szerencsére már a másik oldalon állva, edzƅként is szép eredményeket értem el a tanítványaimmal, bár az ƅ korukban még nem ez a mérvadó. De a befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét.

-

Hogyan jellemezné Adri néni az iskolánkban töltött pár hónapot? Rákóczis tanárnak tekintem magam, még ha nem is sok idƅre. Bár soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövƅ. Épp ezért egyszer majd talán igazi rákóczis leszek és sok-sok évig én leszek majd a lányok testnevelƅje. Ki tudja? Addig is, a kajak pályánál a Holt-Tiszán mindig megtaláltok -

-

Köszönjük szépen a beszélgetést! Bugyi Viki és Horváth Niki

- Kedves Tamás bácsi, hol született és hol járt iskolába? - Cegléden születtem. Abonyban élek és oda jártam általános iskolába is. Középiskolába Szolnokra a Gépipariba, míg Szegeden végeztem el az egyetemet. - Mi volt a kedvenc tantárgya az általános iskolában? - Mivel testnevelés tagozatos általános iskolába jártam így elsƅsorban a tesit szerettem, de emellett a matekot és a környezetet is nagyon kedveltem a tanárokkal együtt. - Milyen sportokat ƾzött? Milyen eredményeket ért el? - Kick boxoltam elég sokáig, nagyjából elsƅs koromtól egészen addig, amíg nem kerültem el egyetemre. Ebbƅl versenyszerƾen néhány évig. Közben volt pár év kihagyás, amikor kipróbáltam más sportot is, mint például a kézilabdát. A foci nagyjából egész életemben jelen volt, a mai napig is rendszeresen heti több alkalommal játszok, de nem egyesületi szinten. Említésre méltó eredmények talán a kézilabda NB II-es bajnokság második hely, Kick box Európa bajnokság IV. hely, emellett szerepeltek kisebb versenyek, focitornák stb. Jelenleg már csak az edzƅi eredményességre koncentrálok. - Milyen sportokat oktat Tamás bácsi és vannak-e tehetséges diákjai? - Erƅnléti edzƅként vagyok jelen az abonyi utánpótlás labdarúgásban. U14 (Pest megye I. osztály) illetve U16 (Pest megye II. osztály) mindkét csapat esélyes a bajnokság megnyerésére. Illetve a Thai box rekreációs klub, amelyet én vezetek Abonyban. - Mi a hobbija, mivel tölti szívesen a szabadidejét? - Szeretek fƅzni, klasszikus bakelit lemezeket gyƾjteni, illetve számítógépes játékokkal játszani (már amikor jut rá idƅ) - Hogy tetszik tanár bácsinak Szolnok? Hogy tetszik az iskolánk? - Tetszik az iskola, mert jó a hangulat mindig és kedvesek a kollégák. Szerencsére elég könnyen beilleszkedek mindenhová, mert alkalmazkodó és kompromisszumképesnek tartom magam. A diákokkal jó a kapcsolatom. - Mik a jövƅbeni tervei? - A jövƅben szeretnék majd edzƅi szinten további lépéseket tenni. Jó lenne egyszer egy akadémiára bekerülni. Pár hónap múlva kezdek neki egy edzƅi tanfolyamnak. Vannak tervek és ígéretek, majd meglátjuk mi lesz belƅle. De most még ezerrel rákóczis tanár vagyok! - Tessék nekünk mesélni egy humoros sztorit, ami sportoláskor történt tanár bácsival! - Egyszer fejbe térdeltek edzésen éppen akkor, amikor másnap jogosítvány fotózásra mentem. Képzelhetitek milyen jó fénykép lett! Még szerencse, hogy nem állított meg azóta sem rendƅr és így nem kellett megmutatnom senkinek a jogosítványomat. - Köszönjük a beszélgetést! Kozák Martina és Rigó Lorina

Német diákok iskolánkban 13fƅ (szerencsés szám volt) 8.b-s diák fogadott Reutlingenbƅl német cserediákokat októberben. A cserediákok 4-én érkeztek a repülƅtérre. Pesten meglátogatták a gödöllƅi kastélyt német tanárainkkal, Dórika és Erzsike nénivel. Mi ezalatt még itt voltunk az iskolában és tanultunk,. Na és persze nagyon izgatottak voltunk. Már alig tudtunk figyelni a tanárokra, úgy vártuk az estét, hogy megláthassuk, ki kerül hozzánk, milyen lesz az a diák, akit a mi családunk lát vendégül pár napra. 18 órára érkeztek meg az iskola elé, ahonnan haza vittük ƅket. Szerencsére, aki hozzánk került, az nagyon jó fej volt. Este az egész család kézzel-lábban próbált beszélgetni, ugyanis németül csak én tudtam. Hagyományos magyar ételt készített anyukám vacsorára, ami nagyon ízlett mindenkinek. Másnap 9 órakor találkoztunk a városházánál, és megnéztük a belvárost. Fél 12-kor Szabó István alpolgármester fogadott mindannyiunkat a Városházán , ahol mesélt Szolnok történelmérƅl. Miután megebédeltünk a városban, 3 órakor a Reptárnál találkoztunk, ahol körbevezettek bennünket. Irigykedve hallgattam, hogy Erzsike néni milyen könnyedén fordít le mindent a németeknek. Remélem egyszer majd nekem is ilyen jól fog menni a német nyelv! Másnap a Dunakanyarnál jártunk, ahol megnéztük a visegrádi várat és a szentendrei Skanzent, ahonnan este 6 órára értünk vissza Szolnokra. Pénteken iskolánkban töltöttük a napot. Így egészen más volt a helyzet.

Sokkal jobb volt, hogy nem tanulni, hanem beszélgetni jöttünk csak be. A délelƅtt folyamán részt vettünk egy vidám ének órán, majd kókusz golyót készítettünk közösen. Délután egy partit szerveztek nekünk az iskolában, ahol pizzát és a délelƅtt elkészített kókusz golyót ettük meg. Szombaton Egerbe utaztunk, ahol megnéztük az egri várat. Meséltünk vendégeinknek errƅl a történelmi idƅszakról. Ezután közösen lementünk a kazamatákba, ahol körbevezettek minket. Szilvásváradon a Szalajka-patak mentén sétáltunk az erdƅben. Szép idƅnk és jó kedvünk volt. Vasárnap családi nap volt, néhányan Cserkeszƅlƅre utaztak, a legtöbben pedig Szolnokon szerveztek programot a cserediákok számára. Hétfƅn, vagyis az utolsó napon Budapestre utaztunk, ahol megnéztük a Parlamentet és a várost. Ezek után a repülƅtérre mentünk, ahol elbúcsúztunk a cserediákjainktól. Itt is szeretnénk megköszönni Erzsike és Dórika néninek, András bácsinak és Laci bácsinak és természetesen szüleinknek is, hogy lehetƅséget kaptunk erre az élményre és a német nyelv gyakorlására. Nagyon várjuk már a 2017-es reutlingeni utazást!

Rendhagyó töri óra Becsengettek. A pár perccel ezelƅtt még javában dumáló tinicsapat most nyöszörögve állt meg a székek mögött, mert az ajtón belépett a tanár úr. A diákok már jól ismerték a történelem tanárt. Szigorú tekintete elƅl senki sem tudott megszökni. Sötét haja, s kissé régimódi öltözete volt. Szintén sötét, vastag szemöldöke és bajusza tette kissé ijesztƅvé. Mikor belépett a terembe, mindenki megdermedt. Még Sebastian is hallgatott és maga mögé húzta nagy, sötétbarna szárnyait. Ja, nem mondtam még? Ez nem egy normál iskola. Ide különleges gyerekek járnak. Akadnak itt kezdƅ váltott farkasok és egyéb természetfeletti erƅvel rendelkezƅ tinik. Csak én vagyok különc. De azért engem sem véletlenül vettek fel ide. Szóval, ott tartottunk, hogy a gyerekek leültek néma csendben. Mindenki hallgatott. Féltek. Majd az egyik diák remegƅ hangon megszólalt: - Hannibál tanár úr…! – a hangja megremegett – ma is felelünk? A tanár jeges tekintete ezúttal a diákra vetette hálóját. - Mint minden nap. – válaszolta mély, határozott hangon. Majd fellapozta a tanári füzetet, és újra megszólalt: - A mai felelƅnk…Emma. Megfeszültem. Engem szólított, ami tripla szívás volt, mert gennyesre tanultam az agyam matekkal és így a törire már nem volt idƅm…és amikor megtudtam, hogy elsƅszámú Erzsébet tanárnƅ hiányzik, nagyon pipa lettem. Felálltam és csak ƅ-zni tudtam. Hannibál tanár úr az asztalra csapott. - Mit jelentsen ez? Ekkor egy hatalmas lény tépte fel az ajtót. Az ajtó fele hatalmas aranyon aranyló szarvába tört bele. A gyerekek ordítani kezdtek, a tanár pedig bizonytalanul felpattant. - Mi ütött már megint ebbe a dögbe?! Ez a valami tényleg egy hatalmas állat volt. Fehér szƅre csillogott, termetes, izmos testével alig fért be az ajtón. Most már felismertem. De mit keres itt a csodaszarvas? Ezalatt a többi diák már javában visítozott és rohangált fel és alá a teremben. A szarvas fújtatott, majd arany szárnyával egy padot küldött a levegƅbe. Aztán megdermedt, mert rám nézett. Ezután az irányt felém vette. Gyorsan megfogtam egy botot és fejen csaptam a szarvast, méghozzá akkora erƅvel, hogy a bot kettétört a fején. Miután újra támadni akart, hirtelen egy altató lövedék állt az állat nyakába, aki ettƅl a földre dƅlt. Ekkor láttam meg a két fegyveres férfit, akik az ajtóban álltak. Az egyik levette az arcáról a maszkot és csillogó szemmel a szarvashoz futott. - Mi a fene ütött beléd, Csoda! – szidta a szarvast. Ekkor már felismertem az imént még maszkot viselƅ férfit. Magor tanár úr volt az. S tanította nekünk a szelídítƅ órákat. - Hunor, hozz még embereket! – kiáltotta Magor tanár úr a másik maszkos férfinak, aki karba tette kézzel állt az ajtóban. Tíz perccel késƅbb már az udvaron ültünk, amikor odajött hozzám egy srác az osztályból. - Hogy menekültél meg a szarvas elƅl? Mit is mondtál, kinek a vére folyik az ereidben?kérdezte óvatosan puhatolózva. - II. Rákóczi Ferenccé! – jelentettem ki büszkén. A jövƅ író reménysége: Molnár Vanda 6.b

Szüreti szokások, emlékek Én egy emeletes házban nƅttem fel Szolnok város központjában. Szerencsére nagy volt a rokonság, így a hegyekbe és a Balatonhoz is eljutottam minden évben. Nekem az ƅsz nemcsak az iskolakezdést és a születésnapomat, hanem a szüretet is elhozta az év utolsó negyedére. Nagymamám rokonai a Balaton északi partján laktak, ahova mindig jókedvƾen mentünk segíteni szüretelni. A dédim mindig arról mesélt, hogy már az augusztusi szƅlƅmunkák (igazgatás, harmadlás, tányérozás) után minden gazda Istenhez imádkozott a jó idƅjárásért, az édes szƅlƅért. Október közepéhez közeledvén megkezdƅdtek a szüreti elƅkészületek. Súrolták a szüreti edényeket, forrázták a hordókat és a borházat is kimeszelték. A szüret megkezdésének napja október 28, Simon, Juda napja volt. Ez idén iskolánkban a Tökjó Napra esett. - Ekkor tehát már hangosak voltak a szƅlƅföldek. A víg nótaszó mellett fel-felhangzott a „Puttonyos” felkiáltás is. A gazda nótára szólított fel mindenkit, mondván „amíg énekelnek, nem esznek”. Ahhoz pedig, hogy több szƅlƅ férjen a gyƾjtƅbe, taposni kellett. Ezt még ma is sok helyen alkalmazzák. Préselés után a gazda cserpákkal mérte ki a mustot a tƅtikébe (ezzel szƾrte le a mustot), majd a hordóba töltötte. A szüret a komoly szakszerƾ munkának és a népi örömünnepnek a keveréke ma is. Vidámság és jókedv üt ekkor tanyát a szƅlƅ koszorúzta hegyekben. Hajdan szüretkor kivonult a falu apraja, nagyja a hegyekbe. Messzi földrƅl eljöttek a rokonok, barátok, hogy segítsenek a munkában és a mulatozásban egyaránt. A szƅlƅben dolgozók borral való kínálása a gazda szent kötelességei közé tartozott. A bor mellé persze harapnivaló is került. Reggelire szalonna, sonka, kolbász vagy más hasonló hideg eledel járta, ebédre pedig hagyományos szüreti ételek, mint a töltöttkáposzta vagy a gulyás. A gazdasszonyok jókora fazekakban hozták ki a friss tejföllel megöntözött töltöttkáposztát, amelyet csak melegíteni kellett a szƅlƅben, az agyaggal tapasztott tƾzhelyen. A gulyást azonban kint fƅzték meg szabad tƾzön. Ehhez a munkához mondanom sem kell, férfiúi szakértelem szükségeltetett. A gazda, vagyis a dédapám, aki otthon feléje sem nézett a konyhának és ƅsi jogon elvárta, hogy a feleség helyébe hordja az asztalhoz az eledelt, kint a szƅlƅben nem restellt órákon át elszöszmötölni a bogrács körül. A fárasztó munka kora reggeltƅl késƅ estig folyt. Napnyugta után kezdƅdött a mulatság. A szüretelƅk hamar hazasiettek, megtisztálkodtak és átöltöztek. Alkonyatkor visszatértek a szüret helyére, ahol hosszú, terített asztalok várták már ƅket. Marhagulyás vagy birkapörkölt volt az ilyenkor szokásos eledel és persze a bor végtelenségig. A mulatságot tréfás versengésekkel is színesítették. Ilyen volt például a csƅszjáték. A társaság egyik fele a szƅlƅcsƅszt, a másik része a szƅlƅtolvajt alakította. Ha elkapták a tolvajokat, bíróság alakult és mókás büntetéseket szabtak kis rájuk. Kivilágos-virradatig tartott a mulatság és folyt a bor. Talán nincs is nemzeti himnusz a magyaron kívül, amely azért mond köszönetet Istennek, mert borral és bƅséggel ellátta az országot. Kölcsey költeményében ott szerepelnek ezek a sorok is: „Tokaj szƅlƅvesszein nektárt csepegtettél”. A szüret egyik elengedhetetlen velejárója a must, amely valószínƾleg sokunk kedvenc itala októberben. Nem csak íze és a szüreti hangulat szeretete miatt érdemes azonban fogyasztani, ugyanis számtalan elƅnyös hatása van szervezetünk mƾködésére is. A must legnagyobb részt a szƅlƅ húsának levébƅl áll, de az elƅállítás során a héj és a mag vízoldékony vegyületei is belekerülnek az italba. Mindennek köszönhetƅen a must tartalmaz A-provitamint, valamint B1,

B2 és B6 vitamint, illetve C és E vitaminokat, melyek mind pozitívan befolyásolják egészségünket. Sajnos az én déd- és nagyszüleim már nem élnek és már szüretelni sem voltam sok-sok éve. Emlékeimben azonban örökre élnek ezek a vidám napok és szerencsére Abonyiné Kriszti néni minden ƅsszel hoz nekem 1 üveg finom mustot, amit ezúttal is köszönök neki. Remélem, hogy az én fiamnak és lányomnak is lesznek majd hasonlóan boldog gyerekkori emlékei, és azt is remélem, hogy lesznek még olyan közösségek, akiknek ennyire fontos a közös, önzetlen munka és a jó kedv. Október 28-a régen a szüret megkezdésének napja volt. Az idei tanévben ez a nap iskolánkban a Tökjó Napra esett. Ezen a napon a 2. szünetben italkóstoló volt a folyosón. Itt tök vagy szƅlƅ alapú italokat kínálgattak az osztályok. A délelƅtt folyamán volt még jelmez és terem díszítƅ verseny. Következzék most egy képes beszámoló errƅl a napról:

OLVASÁS HETE (A szervezƅ ajánlásával) Az Olvasás hete rendezvényünket több, mint húsz évvel ezelƅtt álmodta meg iskolánk akkori tanári kara. Az író-olvasó találkozók szervezése, felolvasó délutánok és könyvvásárok szervezése mind-mind azt a célt szolgálta, hogy a Rákóczis diákok örömmel vegyenek könyvet a kezükbe, szívesen olvassanak. Rendhagyó formában szerették volna a tanulókkal megszerettetni az olvasást. Az évek múlásával egyre több programmal gazdagodott a rendezvény, igazi kis ünneppé nƅtte ki magát. Ahogy ti, diákok változtatok, úgy igazodtak a programok is hozzátok: a zenekarok által megzenésített versek, rendhagyó irodalom órák, interaktív, látványos író-olvasó találkozók, ismert színészekkel való vetélkedƅk. A mai világunkhoz igazodva még mindig ugyanazt szeretnénk elérni, hogy egy kicsit elszakadjatok a virtuális világtól. Ha egy ma is élƅ író mesél nektek arról, hogy hogyan születnek a versek, ha egy fiatal,

népszerƾ zenekartól hallotok megzenésített Petƅfi, Ady vagy József Attila verseket, talán el tudunk érni hozzátok. Amikor egy ilyen hetet összeállítunk, arra törekszünk, hogy olyan formában jusson el hozzátok az érték, amit ti is meghallotok. Népszerƾ, ismert színészek, zenészek jönnek iskolánkba, hogy egy-egy vers felolvasásával, bemutatásával olvasásra, tanulásra ösztönözzenek minden diákot. Vidám, érdekes vetélkedƅket szervezünk, hogy megérezzétek azt a hangulatot, amelyet egy regény, történet elolvasása idézhet fel bennetek. Minden programmal egy fontos dolgot szeretnénk elérni, hogy olvassatok! Hiszen, aki olvas, bƅvíti szókincsét, fejleszti memóriáját, fantáziáját. Az olvasás segít megismerni önmagad, szórakoztat, kikapcsol. Egy fontos örömszerzƅ forrás lehet, ami segít a mindennapi stressz leküzdésében. Egy újabb kutatás szerint még az életét is meghosszabbíthatja az, aki olvas. Tehát a mottónk ezentúl: „Olvass sokat, élj tovább!” Reméljük, hogy az idei évben is mindenki megtalálta a számára megfelelƅ programot! Orbánné Varga Éva tanár néni

És most nézzük, mit is kínáltunk nektek idén: -

József Attila tabló készítése

-

Versmondó verseny (József Attila verseibƅl)

- Széfes vetélkedƅ József Attila életéhez és költészetéhez kapcsolódóan - Kávészünet zenekar fellépése

-

Békéscsabai Jókai Színház mƾvészeinek mƾsora Rendhagyó óra a könyvtárban

Rejtvény oldalak Kicsiknek és nagyoknak A megfejtés a tél egyik jellemzĘje. Ha megfejtetted, rajzold is le! 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

1. Téli csapadék 2. A kéményen is fészkel 3. Állóvíz 4. Repülnek, tojással szaporodnak 5. A tyúk párja 6. A növények gyökere itt található 7. Ravasz, mint a … 8. Háziállatok laknak benne MEGFEJTÉS: _________________________________

Színházi mĦsorajánló Süsü, a sárkány‡‰› ƒǦ ‰›ƒ”–‡Ž‡Ǧ˜Àœ‹×•„ž„ˆ‹Ž•‘”‘Ǧ œƒ–ǡ ƒ‡Ž› ͳͻ͹͸Ǧ–׎ ͳͻͺͶǦ‹‰ ±•œòŽ– ƒƒ‰›ƒ” ‡Ž‡˜Àœ‹×Ǧ „ƒǤͳͻ͹͹ƒ”ž…•‘›ž‡”òŽ– ‡Ž•Ý Àœ„‡ ±’‡”›Ý”‡Ǥ ò•ò –Ú”–±‡–±– ‹”‘•Žƒ˜ ƒ•–‘•‹Ǧ Œ‡˜‹… •œ‡”„ •œ‡”œÝ À”–ƒ ‡‰ǡ ƒ‹„‡ ƒž…• ‡”ƒ ‡Ž•Ý ŠƒŽǦ Žž•”ƒ „‡Ž‡•œ‡”‡–‡––Ǥ ‹‡”òŽ– ƒƒ‰›ƒ” ‡Ž‡˜Àœ‹× ‰›‡”‡Ǧ ö•‘”‘ ±•œÀ–±•±˜‡Ž ‡‰„ÀǦ œ‘–– ˆÝ•œ‡”‡•œ–Ý•±‰± ‡Ž±”‹ǡ Š‘‰› „‡˜‡‰›± ƒ –‡”˜‡„‡ǡ Š‘‰› ò•ò –Ú”–±‡–±„ÝŽ œ‡±• „ž„Œž–± ±•œòŽŒÚǤ•—ž• •–˜žƒ’–ƒ ‡‰ ƒ ˆ‡Žƒ†ƒ–‘–ǡ Š‘‰› ‡‰À”Œƒ ƒ ˆ‘”‰ƒ–×Ǧ Ú›˜‡–Ǥ ژ‹†‡ ƒ –Ú”–±‡–ǣ ò•òǡ ƒ •ž”ž› ‡‰Ǧ ‰›×‰›À–Œƒ ‡ŽŽ‡•±‰±–ǡ ‡œ±”– Šž”‘ˆ‡Œö ƒ’Œƒ ‹–ƒ‰ƒ†Œƒǡ–‡•–˜±”‡‹‹‰ï›‘ŽŒžǤ•œ‡‰±› ‡‰›ˆ‡Œö ‡„‡”ˆÚŽ†”‡ ‡”òŽǡ †‡ ‹–– •‹…• ›—‰ƒŽƒǡ ‡”– ‹±œ‡–‡ ‹ƒ–– ‹†‡‹ ˆ±Ž ±• ”‡––‡‰ –ÝŽ‡ǡ ‡‡òŽ‡ ‡ŽÝŽ‡Ǥ œ‡Ǧ ”‡…•±Œ±”‡ –ƒŽžŽ‘œ‹ ƒ × ‹”žŽ›ˆ‹˜ƒŽǡ ƒ‹Ǧ ‡ ƒœ ƒ Š‹˜ƒ–ž•ƒǡ Š‘‰› ‹†‡‹ •‡‰À–Ǥ ±‹ …•‡ŽŽ‡Žǡ …•ƒŽƒˆ‹–ƒ•ž‰‰ƒŽ ò•ò– ‹• „‡Ǧ Œ—––ƒ–Œƒ ƒ ‹”žŽ›‹ —†˜ƒ”„ƒǡ Š‘‰› ‡Ž›‡”Š‡•Ǧ •‡ ƒ ‹”žŽ›Žž› ‡œ±–ǡ †‡ Úœ„‡ Ý ƒ‰ƒ

•œ‡”‡–„‡Ž‡ƒ‹”žŽ›Žž›„ƒ±•˜±‰òŽÝŽ‡•œƒ ‹”žŽ›Ǥ ò•ò •‡ Œž” ’×”—Žǡ ‡”– ƒœ —†˜ƒ”Ǧ „ƒ ƒ”ƒ†Šƒ– ±• Ý Ž‡•œ ƒ „‹”‘†ƒŽ‘ ÝǦˆÝ ±•†˜ƒ”‹‹†‡‡•ž”ž›ƒǤ ‡Žˆö–‹ƒŠ‹Ǧ †‡‰ ’ƒŽ‘–ž–ǡ Ú˜‡– ˆ‡Œ–ǡ ˜ƒ†Ú”–±– ‰›öŒ–ǡ Ž‡’±–‡”‰‡–Ǥ œƒ„× ––‹Žƒ”‡†‡œÝ ‹”ž›À–‘––ƒ •–ž„ ‡‰ïŒÀ–‘––ƒƒ‡•œ–›ö•„ž„öˆƒŒž–ƒ–‡Ž‡Ǧ ˜Àœ‹×„ƒǤŽ–±”–‡ƒ•œ‘ž•‘••œÀǦ’ƒ†•œ‡Ǧ ”ö ˆ‡Ž†‘Ž‰‘œž•–׎ ±• ±˜ƒ‹ žǦ †‘”–‡”˜‡œÝ˜‡Ž±•„‘›‹–ƒŽ‘’‡”ƒǦ–Ý”Ǧ ”‡Ž ÚœÚ•‡ ‹ƒŽƒÀ–‘–– †À•œŽ‡–ˆ‘”ž–ǡ ƒŠ‘Ž ƒƒ‡”ƒƒž”Ú”„‡ˆ‘”†—Ž˜ƒ‹•Ú˜‡–Š‡–‹ƒ •œ‡”‡’ŽÝ–Ǥ ‹Ž•œ‡”ö„‡žŽŽÀ–ž•‘ƒ–Šƒ•œžŽǦ –ƒǡ±•À‰›ƒˆ‹‘ƒ‹†‘Ž‰‘œ‘––˜‹Žž‰À–ž•ƒ „ž„•œ‡‡‡–±ŽÝ˜±–‡––‡Ǥò•ò„ž„Œƒ‹–±• ƒ‡––Œ‡‹–ǡ ‡ŽŽ±‡‹– ‡±› ‡”‹ǡ ‹‡Ǧ ‰‡” —†‘ŽˆǡƒŽ› ׄ‡”–ǡ ƒŽ‰× ל•ƒǡ œƒǦ „× Ý‡ǡ ”‡‰ƒ”†– •œž” ±• ‡‡–‡ ”Ǧ ’ž† ±•œÀ–‡––‡ —ƒ–ž”•ƒ‹ Úœ”‡öÚǦ †±•±˜‡ŽǤœ‘Ž‘‹ œ‹‰Ž‹‰‡–‹œÀŠžœ‹†±  ‰‘†‘Ž–ƒǡ Š‘‰› ö•‘”ž”ƒ –öœ‹ ‡œ– ƒ Úœ‡†˜‡Ž– –Ú”–±‡–‡–Ǥ ±Šž› Š±––‡Ž ‡œ‡Ǧ ŽÝ––ƒœ‘Ž˜ƒ•×’”ׄž˜ƒŽ‡‰‹•‡œ†Ý†–‡ƒ ò•ò ƒ •ž”ž› ‡•‡Œž–± ’”ׄž‹ ƒ œ‹‰Ž‹Ǧ ‰‡–‹ œÀŠžœ„ƒǤ œ ‡ŽÝƒ†ž• „‡—–ƒ–׌ƒ ʹͲͳ͹ǤŒƒ—ž”ʹ͸ǦžŽ‡•œǡƒƒ‰›•œÀ’ƒ†‘Ǥ ‡±Ž‡ǡ ‹•‘Žž„׎ ‹±Ž –Ú„„‡ ‡‰Ǧ ±œ‹–‡ƒŒ†‡œ–ƒ‡†˜‡•–Ú”–±‡–‡–Ǩ