2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. november
„Teréz-missziós” szentmise, október 24. Csatlakozásunk, 2009. október 15. óta a huszonhatodik missziós szentmisére gyűltünk össze. A kezdetektől jelenleg 245 imádkozónk van, akik a felszentelt papokért és szerzetesnővérekért imádkoznak. Kéthavonta szentmisével is erősítjük hűségünket vállalásunkhoz, hogy a tűz és lelkesedés ki ne aludjon. Urunk megmondta nekünk is: „Az aratnivaló sok, de a munkás levés.” (Mt 9,37) Szentmisénk tanúságtevőjének, Albert testvérnek is ez az ige ragadta meg szívét, és ez irányította a papság gondolata felé. Az ige így folytatódik: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.” (Mt 9,38), és ez a mi feladatunk. Albert testvér Kongóból jött, verbita növendék. Az evangélium után így beszélt magáról és elhívása történetéről: Nagy családból származik, heten vannak testvérek, öt fiú és két lány. Édesapja egy katolikus iskola igazgatója, édesanyja tanítónő. Sokáig úgy gondolta, ő is hasonló pályát választ magának. Gimnazista korában részt vett egy papszentelési misén, itt hallotta meg a fentebb már idézett sorokat, és ez nagyon elgondolkoztatta. Elkezdett papoknál érdeklődni, hogyan is lehet ezt a hivatást választani. Végül egy lelkigyakorlaton, melyet egy lengyel verbita atya tartott, megtalálta az ő személyes útját. Mielőtt azonban felvették volna a szemináriumba, szülői beleegyezést is kellett vinni. Édesapja nagyon nehezen, sok idő múlva adta ezt meg. Tizenketten kezdték a szemináriumot, az évek folyamán csak hárman maradtak, a többiek különböző okok miatt lemorzsolódtak. Ez is mutatja, milyen fontos papjainkért állandóan imádkozni. Két éve, novemberben küldte a tartományfőnök egy társával együtt Magyarországra teológiát tanulni. Addig azt sem tudta, hogy van ilyen ország, és van magyar nyelv. Hideg volt, az ég mindig szürke, nem süt a nap – „hogy lehet itt élni?”, kérdezték maguktól. Aztán jöttek a következő nehézségek, a nyelvtanulás és az étkezés. Hónapokig fájt a gyomra a magyar ételektől. Szerintünk a magyar beszéddel jól megbirkózott, mindent megértettünk, amit elmesélt. Az étkezésre már nem panaszkodik. Ez a beszámoló is megmutatta nekünk, milyen hősies vállalkozás a misszió. Végül kérte imáinkat, és ígérte, hogy ő is imádkozik értünk. A szentmise befejezése előtt József atya megköszönte Albert testvér tanúságtételét, és megjegyezte, hogy mi is nehezen viseljük a novemberi szürke napokat. A záróáldás előtt még köszöntöttük közösen József atyát születésnapja alkalmából, és elénekeltük az „ároni áldást”. Szentmisénken az Adoramus együttes szolgált, a tőlük megszokott szép, színvonalas zenével. Folytatjuk decemberben, addig is Isten minden kegyelme legyen velünk. (Szeretettel: Hatás Anikó) Kongói Köztársaság terület: 341.999 km² népesség: 3.774.500 fő főváros: Brazzaville (1.370.600 lakos) államforma: elnöki köztársaság vallások: római katolikus 54%, protestáns 25%, afrikai keresztény 14%, törzsi vallású 5%, muzulmán 2%
„Mentsük meg a házasságokat! – Ima a szétesőfélben levő házasságokért” Baráti körünkben egy házaspár válni készül. Két gyermekük is van már. Ez a hír engem megrázott, és arra sarkallt, hogy próbáljak tenni értük valamit. Fájdalmas és szomorú dolognak tartom, ha egy család szétesik, és ritkán oldja meg a problémákat, csak újabbakat okoz. Elhatároztam, imádkozni fogok értük. Ekkor „véletlenül” a Szeressétek egymást című katolikus magazin új számát kínálták nekem. „Véletlenül”. Ebben egy cikket találtam, és egy imát a szétesőfélben lévő házasságokért. Így írnak benne: „Tanúi vagyunk annak, hogy a társadalomban a család jelentőségét egyre inkább a háttérbe szorítják, miközben a világmédia a hűtlenségre, az alkalmi szexuális kapcsolatokra biztat, s ennek folytán a házasság és a család lerombolására.” Majd így folytatódik: „Hívő emberként azonban érzékelnünk kellene azt a csodálatos ajándékot, amit a Teremtőtől kaptunk, s amit Jézus Krisztus szentségi szintre emelt.” A nemrég befejeződött püspöki szinódus is mint az egyház tanítóhivatala ezt a kérdést vitatta meg. Az írás végén egy imára találtam, amit a veszélyben levő házasságokért lehet felajánlani – ezt most itt közreadom. „Ehhez az imahadjárathoz bárki csatlakozhat.” Tanácsos még egy tized rózsafüzért mondani erre a szándékra, és az Eukarisztiához gyakran járulni. (Szeretettel: Hatásné Anikó)
Ima a szétesőfélben lévő házasságokért Szeretett Atyánk, azzal, hogy megalkottad a házasságot, megadtad nekünk a szeretetparancs megtartásának legjobb módját. Fiad, Jézus Krisztus, azzal kezdte az üdvösség üzenetének hirdetését, hogy segített egy házaspáron és azok barátain a kánai menyegzőn. Szűz Mária is ott volt – és éppen ő vette észre, hogy az új házastársi kötelék komoly veszélybe került. Kérlek, jó Atyám, hogy a te Fiadnak, Jézus Krisztusnak kínszenvedése, halála és feltámadása által, Szűz Mária közbenjárásával mentsd meg az összes házasságot, melyeket bármily okokból a szétesés veszélye fenyeget. Kérlek, hogy az a házasság, amelyért imádkozom, megélje azt a csodát, hogy a rossz jóra, a hidegség melegségre, a durva szavak szelíd szavakra, az eltávolodás közelségre, a szomorúság örömre, a közömbösség vágyra változzék. Hogy így megnyilvánuljon a te dicsőséged, és újra higgyenek benned, ők és gyermekeik, Ámen.
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. november
„Mária segíts!...” – Kegyhelyek: Máriabesnyő Unokatestvéri találkozón kaptam az alábbi csodálatos lelki élményről szóló visszaemlékezést unokanővéremtől. „Több évvel ezelőtt terveztünk barátnőmmel zarándokutat Máriabesnyőre. Sajnos barátnőm (Ilonka) megbetegedett, így döntenem kellett: elhalasztom az utat, vagy elindulok magam, kegyelmet kérni az én mindig segítő védőszentemhez, Máriához. Egyedül utaztam vonattal Hévízről Budapestig, illetve onnan Gödöllőig. Leszállás után bátortalanodtam el – merre menjek? Megláttam három előttem haladó asszonyt, akik szintén a kétnapos búcsúra jöttek – ezért hozzájuk csatlakoztam. Már megnyugodva, teljes örömmel, biztonságot érezve haladtunk a kegytemplomhoz. Tudtam, a Szűzanya vár, hogy elmondjam nehézségeimet, kétségeimet, megoldásra váró aggodalmaimat. Kell a kétnapos magammal-törődés; őszinte önvizsgálat, hibák beismerése, megbánása és az elhatározás, hogy valóban változni akarok, jót akarva magamnak és családomnak. Figyelmesebbnek lenni közvetlen embertársaimhoz, megérteni, segíteni a hozzám fordulókat. Kértem a Szűzanya pártfogását, járjon közben Szent Fiánál, hogy földi életünk minden szakaszában tudjunk helytállni. A kapucinus atyák biztosították a zarándokok lelki megújulásának lehetőségeit. A búcsúi áhítat esti szentmisével kezdődött, majd keresztutat jártunk. Jó idő volt, ezért a szabadban sétálgatva gondjainkról is beszélgettünk, majd közösen elmondtuk a Rózsafüzért. Éjfélkor a csoport a fáklyák világítása mellett szent énekeket zengve vonult a temetőbe. Ott az atya elmélkedést tartott a feltámadás örömteli hittételéről. Imádkoztunk. Visszatérve a templomba, egész éjjel virrasztottunk: imaóra közösen és csendben. A búcsúsok sok helyről jöttek, ezért változatos szép énekekkel köszöntötték a Szűzanyát és Szent Annát. A gyónási lehetőség folyamatosan biztosítva volt. Vasárnap 10 órakor volt az ünnepi szentmise a püspök atyával és kíséretével a szabadtéri oltárnál. A megható szentbeszéd komoly útravalót adott mindnyájunk számára. A mise után körmenetben, hangos énekszóval, hosszú sorban vonultunk a Mária-szobrot vivő lányok után, a kanyargós-ligetes úton. A szertartás végén szentségi áldásban részesültünk, és teljes búcsút nyerhettünk az egyház előírása szerint. A kegyhely érdekessége volt az a kis múzeum, amely a plébános atya szorgalmának köszönhetően a rózsafüzérek és keresztek (kegytárgyak) gyűjteményéből állt össze. Délután litániával köszöntünk el mi, búcsúsok a szép besnyői Szűzanyától. Lelkünkben békét, szívünkben örömteli megújulást éreztünk, és felelősséget a kapott kegyelmek megéléséért, majd átadásáért. Köszönet és hála a mi égi Édesanyánknak és Szent Fiának: Mária néni” A kegyhely története, Berecz Sándor Zarándokok könyve c. kiadványából (127. o.) Az 1759. év egyik tavaszi éjszakáján Fidler János gödöllői születésű kőmíveslegény nyugalomra hajtotta fejét a csillagos égbolt alatt, de nem tudott elaludni… Álmatlanul hánykolódott, és előérzete azt súgta neki, hogy valaminek történnie kell a sejtelmes és titokzatos éjszakában. Végre elnyomta az álom, és akkor csodálatos látomása volt. Álmában megjelent előtte a Szűzanya, karján a kis Jézussal, és szelíd hangon így szólt hozzá: „A régi templom romjainak azon a helyén, ahol valamikor a főoltár állt, holnap csodálatos igazgyöngy kerül ásód alá. Emeld ki vigyázva, és helyezd el az új templom oltárán, hogy áldásra legyen minden hűséges és jámbor hívemnek.” Fidler ásója másnap beleütközött egy kőbe, amely alatt egy kicsiny csontdarabot talált. Tóth Márton isaszegi napszámos társával letisztogatta a csontdarabot. És íme a mindössze 11 cm magas és 4 cm széles kis szobor díszes övvel összefogott palástban ábrázolja a Boldogságos Szüzet, jobb karján ül a Kisded Jézus, mindkettejük fejét korona ékesíti. A gróf és a grófnő kristályüveggel borított ezüsttartóba helyezte el a hamarosan elkészült templom főoltárán. Nemsokára csodás gyógyulások híre járta be az egész környéket, és azóta egyre többen jönnek testi-lelki bajaikban a besnyői Máriához. (Kulcsárné Jutka)
Számok a Bibliában 3. rész (folytatás)
A Biblia megismerésére többféle mód lehetséges. Ebben a sorozatban erre a számokat választottuk. Keressük a számokat és a hozzájuk tartozó eseményeket. Igyekszünk a numerikus értékeik mögé tekinteni, egyéb jelentésüket is felfedezni. Az előző két részben az 1, 2, 3 és 4 után keresgéltünk. Most a hetes következik. HÉT. A hetes szent szám. „Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott… Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent…” (Ter 2,2). Ebből az egyetlen mondatból származott a Törvény számos előírása. A hetedik nap, a nyugalom napja, az Úré: „Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen…” (MTörv 5,14). Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja. A hónap tizenötödik napján kezdődik a kovásztalan kenyerek ünnepe. „Hét napon át kovásztalan
kenyeret egyetek… hét napon át mutassatok be áldozatot az Úrnak” (Lev 23,6-8). Amikor majd eljuttok az Ígéret Földjére, az aratás első kévéjét vigyétek a paphoz, aki felajánlja az Úrnak, közölte az Úr Mózessel (Lev 23,10). Az áldozati kévék bemutatása utáni szombati napon számoljatok hét teljes hetet. „Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát. A kenyéren kívül mutassatok be az Úrnak hét hibátlan, egy éves bárányt…” (Lev 23,16-18). „A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra harsonazengéssel és ünnepi összejövetelekkel” (Lev 23,24). A hetedik hónap „tizedik napja az engesztelés napja. Tartsatok rajta szent összejövetelt. Böjtöljetek, és mutassatok be áldozatot az Úrnak” (Lev 23,27). A hetedik hónap tizenötödik napján kezdődik a hét napig tartó „sátoros ünnep” (Lev 23,34), emlékezés a sivatagi vándorlás negyven napjára. „Hét napig lakjatok sátorban” (Lev 23,42).
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
Az Úr a Sinai hegyen azt mondta Mózesnek, hogy hat éven át műveljék meg az Ígéret Földjét. „De a hetedik évben a föld élvezzen szombati nyugalmat, szombatot az Úr számára. Ne vesd be földedet…” (Lev 25,4). Hétszer hét év, azaz a negyvenkilencedik év hetedik hónapjának tizedik napján, az engesztelés napján szólaljanak meg a harsonák. „Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. Ez az ötvenedik esztendő jubileumi év számotokra, ne vessetek, ne arassátok le a kalászt… ne szüreteljétek le a fürtöket, amelyek maguktól nőnek”. Ezek a rendelkezések mutatják, hogy az Ígéret Földje az Istené, a nép csak haszonélvezetre kapta (Lev 25,8-13). „Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. A hetedik évben el kell bocsátanod. Váltságdíj nélkül váljék szabaddá” (Kiv 21,2). „Ha az asszony fiúgyermeket szül, akkor hét napig tisztátalannak számít. Ha leánygyermeket szül, akkor két hétig tisztátalan. Ne érintsen semmit, ami szent” (Lev 12,25). A szent sátorban hét mécses kell legyen (Kir 25,37). A Törvényen kívül a hetes szám a hadviselésben is fontos szerepet kapott. Jerikó erős város volt. Az Úr angyala közölte Józsuéval bevételének módját. Hét pap hét harsonát fújva menjen a szövetség ládája előtt, és kerülje meg a várost. A hetedik nap hétszer tegyék ezt meg. A hetedik kerülésnél fújják meg harsonáikat. A nép ekkor csatakiáltásban törjön ki. Ekkor a város falai leomlanak, a nép hatoljon be (Józs 6,1-5). Megemlítjük még, hogy amikor Jóbot, a derék istenfélő embert az Úr átengedte a sátánnak, hogy próbára tegye, három barátja, Elifáz, Bildád és Czófár, hét nap és hét éjjel mellette maradtak, hogy megvigasztalják (Jób 2,11). Az Újszövetségben, ha nem is olyan gyakorisággal, mint az Ószövetségben, de előfordul a hetes szám. Péter megkérdezte Jézustól: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” Jézus erre azt mondta: „Mondom neked, nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18,21-22). Az Úr imádságában, a Miatyánkban, hét kérés van, aminek teljesítése elegendő földi életünkhöz (Mt 6,9-13). A második kenyérszaporítás után hét kosár maradékot szedtek össze, miután, csak a férfiakat számolva, négyezren jóllaktak (Mt 15,37). Nincs a Bibliának még egy könyve, amelyben a hetes szám olyan sokszor fordulna elő, mint a Jelenések Könyvében. A hetes szám, a szent szám, kapcsolódik a négyes számhoz, a világmindenség számához. Korábban, a négyes szám bemutatásánál igyekeztünk a négyes szám eseményeire szorítkozni. Most a hetes számnál is igyekszünk hasonlóképpen eljárni. Azonban sokszor kell visszatérnünk a négyes számhoz. János elragadtatásában az Úr napján egy hangot hallott a háta mögül: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak Efezusba, Szmirnába, Pergemonba, Thiatirába, Szárdíszba, Filadelfiába és Laodiceába” (Jel 1,11). Amint János a hang felé fordult, hét arany gyertyatartót látott. Közöttük állt az Emberfia. Jobbjában hét csillagot tartott. A hét arany gyertyatartó a hét egyház,
2014. november
a hét csillag a hét egyház angyala volt. Az Emberfia ezután lediktálta Jánosnak a hét egyháznak szóló levelet (Jel 2,1). A Jelenések Könyve ezután a jövőre vonatkozó látomásokkal folytatódik. Trónt állítottak fel a mennyben. A trónon ülő jobbjában egy hét pecséttel lezárt tekercset tartott, a világhatározat könyvét (Jel 5,1). A trón mellett ott volt a Bárány. Magán viselte a keresztrefeszítés sebeit. Hét szarva és hét szeme volt. Ezek jelentették a hatalom teljességét és a mindentudást. Átvette a trónon ülőtől a könyvet, hogy feltörje a pecséteket. A hetedik pecsét feltörésekor hét angyal jelent meg hét harsonával. Felkészültek, hogy megfújják a harsonákat (Jel 8,2). A hetedik harsonaszónál szózat hallatszott az égben: „Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön örökké” (Jel 11,15). De előbb meg kell semmisülnie a gonosz uralmának. Az égen egy nagy vörös sárkány tűnt fel. Hét feje és tíz szarva volt, mindegyik fején egy-egy korona (Jel 12,3). A vörös szín a pokol tüzét jelentette. A hét fej és a tíz szarv szembetűnő aránytalanság. Ez jellemző a Jelenések Könyve vadállataira (lásd Jel 13,1; 17,3) Igyekeznek a Bárányt utánozni, akinek hét szeme és hét szarva van, de nem sikerül nekik (Jel 5,6). A vörös sárkány a szülő asszony fiát, Jézust akarja elpusztítani. A sárkányt és angyalait Mihály és angyalai megtámadják, legyőzik, és levetik a földre (Jel 12,7). A tengerből egy vadállat kelt ki (Jel 13,1). Tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, fejein Istent káromló nevek. A vadállat párduchoz, lába medve lábához, szája oroszlán szájához hasonlított. A sárkány átadta neki erejét, trónját és hatalmát. Az egész föld leborulva csodálta a sárkányt és a vadállatot. Ez a vadállat a római birodalom volt. A hét fej Róma hét dombja, amelyre épült, és a hét császár, akik a keresztényeket üldözték. Az Istent káromló nevek azok a címek, amelyekkel magukat Istenként felruházták. A tíz szarv a meghódolt barbár királyokat jelentették. Ezután hét angyal jelent meg, kezükben hét csészével, Isten haragjának a csészéivel, amelyekkel csapásokat mértek a földre. A csapásokat itt az egyiptomi csapások sugalmazták (Kir 7,12-14.30). A hetedik angyal a levegőbe öntötte csészéjét. Erre villámlás, égzengés és akkora földrengés támadt, amilyen még nem volt a földön. A pogányok városai romba dőltek. Eltűntek a hegyek és a szigetek. Az égből jégeső zúdult alá, mázsás darabok hullottak az emberekre (Jel 16,17). A hét csészét tartó angyalok egyike lélekben elvitte Jánost a pusztába. Ott látott egy asszonyt, aki egy skarlátvörös vadállaton ült, amelynek hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesítve. Homlokára „a nagy Babilon, a föld utálatára méltó kicsapongóinak anyja” (Jel 17,5) volt írva. Az asszony részeg volt a szenteknek, Jézus tanúinak vérétől. Ez ismét Rómát példázza. A hét fej Róma hét halmát jelenti, de a keresztényüldöző császárait is. A tíz szarv tíz királyt jelent, akik a vadállattól királyi hatalmat kaptak. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert „ő az Urak Ura, és a királyok királya”. A tíz szarv és a vadállat meggyűlölik a kéjnőt. Levetkőztetik, húsán rágódnak, és tűzön megégetik. Ekkor egy erős angyal
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
fölemelt egy hatalmas követ, és a szarvakkal együtt bedobta a tengerbe. „Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni” (Jel
„Ints négyszemközt!”
2014. november
18,21). Ezekkel a szavakkal jövendöli meg a Jelenések Könyve Róma végét. Folytatjuk… Bujdosó Ernő
mondja Jézus Máté evangéliumában (18,15). Ezek szerint Jézus elvárja tőlünk, hogy figyelmeztessük tévedő vagy vétkező felebarátunkat? Kínos dolognak tartja ezt elkényelmesedett korunk. Jézusnak erre a felszólítására nem szoktunk odafigyelni. Legszívesebben elengednénk a fülünk mellett. Pedig ezt az elvárást anyaszentegyházunk belefoglalja az irgalmasság lelki cselekedeteinek sorába. Ma, amikor a gazdasági világválság szomorú aktualitást ad az irgalmasság testi cselekedeteinek, ezeket, hála Istennek, egyre többen gyakorolják, ám a lelki segítséget igen kevesen, pedig ezt még azok is megtehetnék, akik anyagi lehetőségük szűkössége miatt nem tudnak részt vállalni mások létfenntartásának gondjaiból. Az irgalmasság két legalapvetőbb testi cselekedete: ételt, italt adni a rászorulóknak, nem is olyan egyszerű. Nem tudhatja az ember, hogy tényleg rászoruló-e az utcai kéregető, aki sok esetben vissza is utasítja az ételt, és pénzt kér helyette. Az igazán éhezők inkább az ingyenkonyhák előtt állnak sorba. Itt segítsen a főzésben, ételosztásban, aki teheti. És tartós élelmiszert vigyen a templomi gyűjtésbe vagy a katolikus karitászba. Ugyanezt érdemes tenni a használt ruhákkal, bár a ruházkodás terén egy kis odafigyeléssel rendszerint közvetlen környezetünkben is észrevehetjük a rászorulókat, és egy kis leleményességgel segíthetjük gyerekeink, unokáink társait, plébániánk nagycsaládosait ruhagondjaikban. Az irgalmasság testi cselekedetei közül a negyedik kívánalom a „szállást adni”. Bizalmatlan és bizalmatlanságra okot adó korunkban ezt nem lehet bármely ismeretlennel gyakorolni. A lakásunkban élő családtagjainknak, a házunkban lakó családoknak joguk van beleszólni abba, hogy kit fogadunk be akár csak a lépcsőházunkba is. A hajléktalanoknak leginkább azzal segíthetünk, ha rábeszéljük őket, hogy költözzenek be a hajléktalan-szállóba. Az irgalmasság ma is érvényes cselekedete: a fogságban lévőkön segíteni. Persze, nem úgy, mint a középkorban, amikor a Fogolykiváltó Boldogasszonynak, a Mercedes Szűzanyának a hívei saját személyükkel váltották ki az ellenség fogságába esett honfitársaikat, hanem úgy, hogy a drog, az alkohol, a pusztító szenvedélyek, családi brutalitás rabjait és áldozatait próbáljuk megmenteni szavunkkal, imánkkal, pszichológiai tudásunkkal, rábeszélő tehetségünkkel vagy azzal, hogy felkutatjuk az ilyen esetekkel foglalkozó intézményeket, társaságokat, bejuttatjuk oda védencünket, vagy például telefonos lelki segélynyújtást vállalunk. „Betegeket látogatni, halottakat eltemetni” ma is fontos cselekedetei az irgalmasságnak. Halálesetkor, betegségben az is nagy segítség a magukra maradottaknak, ha szervezési gondjaikban (pl. kórházba juttatásukban, otthoni ellátásukban) valami részt vállalunk, vagy csupán beszélgetünk velük. Mindezt megtehetjük akár civil beteglátogató önkéntesekhez csatlakozva, akár úgy, ahogyan az irgalmasrendiek budapesti kórházában testvéreink teszik: a betegeknek testi szükségletükön túl a lelki igényüket is felmérik: tapintatosan megtudakolják ismeretleneknél is, kívánnak-e gyónni, áldozni, aztán segítenek ezt megszervezni. A beteglátogatásnak ilyen formája túlmutat az irgalmasság testi cselekedetein, ez már a lelki cselekedetek közé sorolható. Tulajdonképpen két kívánalmat is teljesít: „jó tanácsot adni” és „a szomorúakat vigasztalni”. Ezt a két cselekvést nemcsak parancsra teszi az ember, hanem szinte ösztönösen. Amikor el-elnézzük, amint egészen kicsi gyermekek vigasztalják síró társukat, mondogatják neki, mit tegyen tanácstalan helyzetében, az az érzésünk támad, hogy ez szívünkbe írt törvény hatására történik. Ám az irgalmasság lelki cselekedetei között előbbre sorolt követelmények: „bűnösöket meginteni” és „tudatlanokat tanítani”, egyáltalán nem tűnnek természetesnek, a köztudatból is hiányoznak. Korunk kényelmes felnőttjei megkérdőjelezik, hogy ez az ő feladatuk-e. Arra hivatkoznak, hogy ez a nevelők és a papok dolga. Igen ám, csakhogy keresztségünk révén mindnyájan részesedtünk a általános papságban, és kötelességünk tudatosítani erkölcsi relativizmusba süppedt korunkban, hogy mi a jó, és mi a rossz, mi az erkölcsileg helyes, és mi a helytelen. A bűnösöket figyelmeztetnünk kell arra, hogy amit tesznek (tudatosan vagy nem tudatosan), az bűn Isten ellen, mások ellen, önmaguk ellen. Ezt Jézus elvárja tőlünk, ezt világosan megmondja. Ám az intés túlzásba vitelével épp úgy lehet vétkezni, mint az elmulasztásával. Ezért Jézus azt is megmondja, hogyan tegyük: négyszemközt, vagyis tapintatosan, tiszteletben tartva testvérünk emberi méltóságát. Az ókori görög-római világban is aranyszabály volt a „secreto mone!” (titokban ints!), amit Seneca a barátság egyik legfontosabb szabályának ír le. A magyar népi bölcsesség is azt mondja: „Családból ki semmit!” – vagyis a hozzánk közelállók bűnét, hibáját nem kell a kívülállóknak elpanaszolnunk, nem lesz attól jobb semmi! Kezdjük a nehezebb, de célravezetőbb úton: figyelmeztessük a bűnöst négyszemközt, határozottan, de szeretetünket és segítőkészségünket éreztetve vele. Csak ezután forduljunk segítségért a tágabb „családhoz”: tapasztaltabb hívőkhöz vagy lelki vezetőhöz. Úgy, ahogy Jézus meghagyta. És, ha érintve vagyunk embertársunk, pláne családtagunk bűne miatt, akkor kell csak igazán gyakorolnunk az irgalmasság többi lelki cselekedeteit is: „békével tűrni a bántalmakat”, „megbocsátani az ellenünk vétkezőknek”, „imádkozni másokért” – akár ott élnek körülöttünk, akár meghaltak már. Vagyis nem veszekedve, nem bosszúért lihegve viselni a bűnös bűnének bennünket érintő következményeit, hanem megbocsátani bocsánatkérés nélkül is, fel nem hánytorgatva sérelmeinket, elfelejteni megbántottságunkat, és imával kérni az égiek segítségét egyrészt a bűnös megváltozásához, másrészt a bűnének megbocsátásához Isten és embertársai szívében, és persze a bűn következményeinek elmúlásáért vagy elviseléséért. Bárcsak megértenénk és olyan fontosnak tartanánk az irgalmasságot, mint Batthyány-Strattmann László, aki minden betegét olyan szentképpel bocsátotta útjára, amely az irgalmasságnak mind a hét testi és mind a hét lelki cselekedetét ábrázolta! (Szőke Ágnes)
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2014. november
