1Móz 10,1-32 Sém, Khám és Jáfet nemzetsége

1Móz 10,1-32 Sém, Khám és Jáfet nemzetsége „Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván,Thubál, Mésekh és Thirász. A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim,Pút, és Kanaán. Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent, Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot, és Naftukhimot. Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot. Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. Jebuzeust, Emoreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineust. Arvadeust, Czemareust,Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök, s nemzetségök szerint. Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. Sém fiai: Élám Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether, és Más. Arpaksád pedig nemzé Séláth, Séláh pedig Hébert. Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. Hadórámot, Úzált, és Dikláht. Obált, Abimáélt és Sébát. Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.” Bevezetés A nemzetségi táblázat is Ige. Figyeljük meg Noé szavait, mit mondott a fiairól? Hogyan valósult meg az Ige a fiak életében és a tőlük származó nemzetségekben? A Mózes első könyve 9. részének 24–27. verséig ezt olvassuk: „Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!” Néhány leszármazott alapján látni fogjuk az egyes nemzetségek életének alakulását. Főképpen azt figyeljük meg, mit tanulhatunk meg, mit üzen számunkra az Ige életük, sorsuk, bűneik, nyomorúságaik vagy hitük által! 1.) Khám nemzetsége

Noé - amikor mámorából felserkent – először Kánaánhoz szólt: „… Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.” Kánaán Khám fia volt, Noénak unokája. Noé nem a fiának, hanem Khámnak mondta az átkot.

(1) A kananeusok Van valami különös kapcsolat az Igében Khám és fia, Kánaán között, akit Noé megátkozott. A Mózes első könyve 9. részének 18. és 22. versében láthatjuk: „Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.” Külön kiemeli az Ige: „… Khám pedig Kanaánnak Atyja.[…] „Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá künnlevő két testvérének.” Nem véletlenül említi az Ige szinte mindig úgy Khámot, hogy ő Kánaán atyja. Kánaán az, akit megátkozott Noé: „Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen…” (25. v.) Az apja, Khám szoros kapcsolatban volt vele, pedig nem is elsőszülötte volt, hanem a legkisebb fia. Észrevehetjük Khám jellemében, hogy a legkisebb fiához vonzódott, akit Noé megátkozott. Az ígéret földjén kananiták laktak Az ígéret földjére kananiták telepedtek le, ezért nevezték Kánaán földjének. Olyan nép lakta, melyet Noé megátkozott. Az Ige felsorolja a 15. verstől, kik voltak ők: „Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. Jebezeust, Emmoreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineust. Arvadeust…” Mind ismerős név a Bibliából, olvashatunk róluk, amikor Izráel népe elfoglalja az ígéret földjét. Azon a földön tehát megátkozott nép lakott. Amikor Isten elhívta Ábrahámot, mondta neki, menjen ki Úr Kaszdimból a folyóvízen túlra, az ígéret földjére, ahol kananeusok laktak. Amikor például Sára meghalt, Kéth fiaihoz ment. Kéthet is a kánaániták között soroja fel az Ige. Mint idegen élt a földön Ábrahám, és amikor felajánlották neki Makpela barlangját a körülötte lévő mezővel, akkor nem fogadta el. Azt mondta, kifizeti, nem közösködik a megátkozott nemzetséggel. Megfizette ezüstben, kalmároknál kelendő áron. Nem fogadott el a kezükből - még olcsóbban sem - semmit. Tudta, hogy milyen ez a nemzedék, ezért járt úgy közöttük, mint idegenben. Hiába ígérte neki az Úr, hogy minden az övé lesz, mégis idegenként lakott ott. A kanaániták bűnei Milyen volt ez a nemzetség? Mózes első könyve 15. részének 15. versétől - miután Isten szövetséget kötött Ábrahámmal - azt mondta az Úr: „Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemetettel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.” Az emoreusok is ott voltak Kánaán leszármazottai, a megátkozott nép között. Isten azt mondta Ábrahámnak, azért nem adja még neki azt a földet, mert az ott lakóknak, az emoreusoknak a gonoszsága még nem telt be. Isten még tűrt és várt. Mi volt ez a gonoszság? A Kánaán népének, az átkozott népnek a gonoszságáról Mózes harmadik könyve 18. részének 1-3. verseiben olvashatunk: „Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd nékik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Ne cselekedjetek úgy, a mint Egyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok.” Kánaán földjén leginkább szexuális eredetű bűnök terjedtek el, melyet az Ige felsorol. Néhány olvasható ezek közül a 20 – 23. versekben: „És a te felebarátodnak feleségéhez se add magad közösülésre, hogy azzal magadat megfertőztessed. A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonnyal hálnak; utálatosság az. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed…” Ez volt Kánaán földjén, és ez van ma is a világban.

Néhány évvel ezelőtt még nem ismerték el a homoszexualitást - maguk is szégyellték -, de ma már polgárjogot nyert. A mai amerikai elnök első cselekedete az volt, hogy legitimmé tette. Pedig Isten Igéje azt mondja: „Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magokat, kiket én kiűzök ti előletek” (24. v.). Ez volt a kananiták, az emoreusok gonoszsága: „És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait. Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez útálatosságok közűl semmit meg ne cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény: (Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, a mely előttetek, van; és fertelmesé lőn az a föld), Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertőztetitek azt, a mint kiokádja azt a népet, a mely előttetek van. Mert a ki megcselekszik valamit ez utálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvő ember az ő népe közül” (25-29. v.). Súlyos szavakat használ az Úr. Ráismerhetünk, hogy a mai világ ugyanúgy megért az ítéletre. Lassan betelik a gonoszsága ennek a világnak is, mint akkor az emoreusoké. Amíg Isten látott valami jót, addig tűrt és várt, de előbb-utóbb megelégelte. Sodomában és környékén is kananeusok laktak Milyenek voltak a népek ezen a földön? Mózes első könyve 10. részének 19. versében találjuk meg, hol volt a kananeusok terültének a határa: „… Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh…” Sodoma is hozzá tartozott, és tudjuk, hogy a „sodomia” milyen bűnt jelent. Ábrahám imádkozott Sodomáért. Isten eljutott odáig, hogy azt mondta, ha tíz igaz embert talál a városban, azért a tízért az egésznek megkegyelmez, de nem volt tíz igaz ember sem. Mi volt a bűnük? „Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig. És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket” (19,4-5). Tudjuk, mit jelent ez a kifejezés, hogy „had ismerjük meg őket”? Azt, amit a Mózes harmadik könyve 18. részében olvastunk: ne hálj úgy férfival, mint asszonnyal hálnak. Homoszexualitást jelent. Azt válaszolta erre Lót: „Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek. Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt?...” A bűnnek micsoda fertelmes mélysége az, hogy egy igaz ember - mert Lótot igaznak mondja az Ige - azt mondja: tessék, itt van a két lányom prédára, csináljatok velük, amit akartok! A férfiaknak azonban nem kellettek a lányok, és azt válaszolták: Te ne szabj nekünk törvényt! Nem csoda, hogy azt mondja az Úr: ”… kiokádja az a föld az ő lakosait” (1Móz 18,25). Nehogy így tegyetek, mert benneteket is kiokád a föld! Ilyen volt Kánaán! (2) A filiszteusok Az alapige 14. versében ez áll: „… a honnan a Filiszteusok származtak…” A kananiták a testi bűnöket, a filiszteusok pedig a szellemi, démoni világot jelképezik. Azt a sötét szellemi hatalmat, ami alatt most is nyög a föld. Az egyik megjelenési formája a szexualitás, a testiség, ami eláradt a földön a gonosz hatalmak munkálkodása során. Sok más bűn is jön vele együtt. Izráel népének sok harca volt a filiszteusok ellen. Ott laktak egymás közelében, területeik határosak voltak. A filiszteusok vezére volt Góliát. Hatalmas ember volt - méltán jelképezte a Sátánt -, Izráel táborában senki nem tudott megállni előtte. Kiállt, és negyven napon keresztül

gyalázta Istent, Isten seregét. Mikor meglátta Dávidot, akkor őt is gyalázta Istenével együtt. A szellemi hatalmak úgy támadják az embereket, hogy semmibe veszik Isten hatalmát, és gyalázzák Őt. Ezen a világon most ugyanígy eláradt a sátánizmus, és annak mindenféle formája. Nyílt sátánimádat és nyílt istenkáromlás zajlik. Ezt jelképezik a filiszteusok. Ide jutott mára a világ. Néhány rockegyüttes teljesen eladta magát a Sátánnak, az ő dicséretét zengik, Isten ellen támadnak. A szülők tudják-e, mit hallgatnak gyermekeik, amikor rock zenét hallgatnak? Lehet, hogy nem értik a szöveget, mert angolul énekelnek, de azok démonikus, félelmetes szövegek. Elárasztotta a világot a spiritizmus, a sátánizmus, sok okkult dolog, mely mind nyílt sátáni támadás! Filiszteusok, akik gyalázzák Istent, és Isten népét. (3) Mizcráim, azaz Egyiptom „Miczráim, pedig nemzé: Lúdimot, …” (13. v.). Miczráim, más néven Egyiptom. Egyiptomról úgy beszél az Ige, mint Khám országáról. Isten azt mondta az Ő népének, „Ne cselekedjetek úgy, a mint Egyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket…” (3Móz 18,3). Egy tőről fakadnak, Khám törzséből valók, bálványimádók, és súlyos bűnökben élők. Egyiptom a szolgaság háza, a Sátán rabságában élő régi életünknek a jelképe, ahonnan az Úr minden embert ki akar szabadítani. A hívők esetében már meg is tette! Néhány Igéből látható, hogy Egyiptom Khám földén található, és a szolgaság háza. A 105. zsoltár 23. versében ez olvasható: „És beméne Izráel Egyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.” Egyiptomról azt mondja az Ige, hogy Khám földje: „… Khám földjén zsellérkedett.” Khám földjén szolgált, a szolgaság házában. Így van minden ember, aki Krisztusban nem kapott életet. Egy elátkozott néphez tartozik, és szolgálja a Sátánt. A 106. zsoltár 21-22. versében ez áll. „Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Egyiptomban, Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.” Ebben az igerészben is úgy beszél Egyiptomról, mint Khám országáról. A 78. zsoltár 51. versében: „megöle minden elsőszülöttet Egyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.” Nem véletlenül kellett Istennek ítéletet tartania Egyiptom és Egyiptom istenei felett. Az a szellemiség uralkodott, ami a mai világban is. Amit az Ige feljegyez Egyiptomról, abban az a legszörnyűbb, hogy amikor látták Izráel népének szaporodását, kiadta a király a parancsot. Először a bábáknak szólt, hogy öljék meg a csecsemőket, de a bábák félték az Urat, és nem tették meg (2Móz 1,17). Akkor azt mondta, hogy a folyóvízbe kell fojtani őket. Ismerjük ezt, a Sátán „… Az emberölő volt kezdettől fogva…” (Jn 8,44). Hallottunk a magzatgyilkosságokról. Azt mondják, és azt írják az újságok: Magyarországon több magzatot ölnek meg, mint amennyi elpusztul betegségekben. Szinte egy egész nemzet süllyed el és hal meg. De nemcsak nálunk van így, hanem sok más országban is. Mind a három terület, amelyről eddig szó volt a khámiták területe, ami az elátkozott Kánaán. Jellemzőik egyik oldalon a testi bűnök: szexualitás, érzékiség, az istenük a hasuk; a másikon a szellemi dolgok: sátánimádás, spiritizmus, okkultizmus; a harmadik jellemzőjük, amit Egyiptom jelképez: leigázni a másikat, ha kell megölni magzatokat, uralkodni a másik ember felett. Isten azt mondta Noé által: „… Szolgák szolgája legyen…” (1Móz 9,25). Nem szolgálni, hanem ölni, pusztítani, uralkodni akartak. A Sátánnak Istent kell szolgálnia, de ő az angyalaival együtt uralkodni akar. A Sátán azért jön, hogy öljön, pusztítson és romboljon. Isten akar lenni:

„Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz” (Ézs 14,14). Pedig Isten azt mondja: szolga vagy. A testünknek is szolgának kell lennie. Pál apostol azt mondta: „…megsanyargatom testemet és szolgává teszem…” (1Kor 9,27). Vigyázzunk, mert a személyes üzenet a mi számunkra is az, hogy mindig uralkodni akar a testünk! Isten életet akar adni, mert Ő minden életnek a forrása. Krisztus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (Jn 10,10). (4) Nimród Még egy név a khámiták közül, a 8. versben olvasható: „Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.” Úgy is fordítják ezt, hogy „kezdett hatalmaskodni a földön”. Szolgák szolgája legyen, ezt mondta az Úr, de ő kezdett hatalmaskodni a földön. Így folytatja az Ige: „Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród” (9. v.). Lehet, hogy az Úr előtt is hatalmas vadász volt. De hol? A földön! A mai emberiségre is jellemző ez, hogy a földön, mindent csak a földön akar elérni. Itt habzsoljunk be mindenféle bűnös gyönyöröket, harácsoljunk pénzt, szerezzünk hatalmat, érjünk el mindent, amit akarunk, de csak itt a földön. Nekünk pedig azt mondja az Úr, az odafelvalókkal törődjünk (Kol 3,2), ne a földiekkel, mert ez a föld elmúlik. Nemcsak a föld, hanem az ég is ropogva megég, mert az elemek felbomlanak (2Pét 3,10). Akinek csak földiek vannak, annak nem marad más, csak az ítélet. Akinek nincs Krisztusa, mennyei hazája, hiába volt hatalmas a földön. Bármilyen hatalmas volt itt, Isten előtt meg kell állnia, és semmit sem fog a hatalma csökkenteni azon az ítéleten, amit az életéért fizetnie kell. Nem kellett nekik Jézus Krisztus megváltása, a golgotai kereszt, ezért nem adták át az életüket az Úrnak. A 20. vers még egyszer: „Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.” Khám fiai - amint láttuk - a testiséget, az érzékiséget, a szexuális bűnöket, az uralkodni vágyást, mások meggyalázását, letiprását, megölését, megalázását jelenti. Ott kezdődött már gyermekkorban, amikor látta atyjának a mezítelenségét, és nem befedte, hanem kikiabálta, megjelentette másoknak is. A héber Bibliában olvasható erről egy zsidó magyarázat. Vajon ők hogy látják, miért van Kánaán Khámmal összeforrva? Érdekes dolgot írnak, amelyet az Igéből nem lehet kimutatni, de érdemes elgondolkodni rajta: feltehetően azért Kánaánt átkozta meg, mert lehetséges, hogy a nagyapa mezítelenségét először a gyermek látta meg, az szólt az apjának, az apja meg a testvéreinek. Nem tudom. Az azonban biztos, hogy gyermekkorban megmutatkoznak bizonyos bűnökre való hajlamok, mert azok örökölhetőek. Neveléssel idejében tenni kell ellene, ami a szülők feladata. A szülő feladata nevelni, amíg gyermekük rá nem jön már ifjú korában -, hogy ilyen-olyan bűnre hajlamos, és keresi Krisztusban a megoldást. Ha a szülő ezt nem teszi, a gyermekei utódaira is kiható, súlyos következmények jöhetnek. 2.) Jáfet nemzetsége A 9. rész 27. versében, a pátriarka, Nóé mondja: „Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!” Jáfet nevének a jelentése: Isten megnagyobbít, nagy kiterjedés, kitágulás, szép, világos. Noé is mondta: terjeszze ki, és lakozzék Sémnek sátraiban. Megemlítem még, hogy mit jelent Khám neve: meleg, forró (a szexuális bűnökre is utal), elégett (a szexualitásban el is ég az ember), sötét bőrű, néptömeg és csődület. Sokan úgy látják -

én nem vagyok néprajzkutató, de olvastam könyvekben -, hogy a khámiták leszármazottai a sötét bőrűek. A jáfetiták leszármazottai pedig - mint nevének az egyik jelentése is mutatja - a világos, fehér bőrű emberek. Lehetséges, hogy így van. (1) Az atyai áldás Az atyai áldás így szólt: „Terjessze ki Isten Jáfetet…” Isten kiterjesztette. A 10. rész 5. versében olvassuk: „Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.” Arról a földről, ahol az Ararát hegyén megfeneklett a bárka, kiterjedtek a szélekre, szigetlakók lettek minden irányban. Azonban az atyai áldás azt is mondja: „… lakozzék Sémnek sátraiban…” Sémhez volt kötve. Mindaddig, amíg Jáfet mondjuk így, a fehér ember - Sém Istenéhez van kötve, Isten törvényei szerint jár, áldást nyer, de ha nem, azonnal átok alá kerül. (2) További próféciák Jáfet nemzetségének jövőjéről Mi lett Jáfet utódaival, és mi lesz Jáfet utódainak, a fehér embereknek a jövendő sorsa? Az Ezékiel könyve 38. részének 1-3. versekben ez áll: „És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! vesd tekinteted Góg ellen, a Mágóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj felőle. És mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme.” A Mózes első könyve 10. részének 2. versében ez: „Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász”. Ugyanezek a nevek. Vannak itt olyanok is - Madai és Jáván -, amelyek Ezékiel próféta könyvében nem szerepelnek. Gómer, Mágog, Thubál, Mésekh - ezek ugyanazok a nevek. Azt mondja Isten: „… ellened megyek [Miért megy Isten ellene?] És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözvék, nagy sokaságot, nagy és kis paizszsal, fegyvert viselők mindnyájan; Perzsák, szerecsenek, libiaiak vannak velök, mindnyájan paizszsal és sisakkal” (3-5. v.). Mit keresnek a szerecsenekkel? Miért szövetkeznek a Khámitákkal a Jáfetiták? „Továbbá Gómer [ezt a nevet Jáfetnél olvastuk] és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled” (6. v.). A 10. verstől: „Így szól az Úr Isten: És lészen abban az időben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gonosz gondolatot. És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kőfal-kerítés nélkűl, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik; Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a már népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közűl gyűjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén. Séba és Dedán [ezek is khámiták] és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél?” A 39. rész 6. verse: „És bocsátok tüzet Mágógra és azokra a kik a szigeteken bátorságosan laknak [ezek ugye a szigetlakók a Jáfetiták], hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között…” A Jelenések könyve 20. részének 7. versétől: „És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából, És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Mágógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.”

Mi az oka annak, hogy ide jutottak a jáfetiták? Nem lakoztak Sém sátraiban. Nem kellett nekik Sém Istene. Ki kellett nekik? A Sátán, aki eloldatik. Azokkal a népekkel szövetkeztek, akik a Sátán uralma alatt vannak. A fehér emberek között terjed legjobban a csecsemőgyilkosság, az abortusz, a sátánimádat, a spiritizmus és a szexuális bűnök. A szegleten, a szigeteken lakókat - akik egyre távolabb kerültek Jeruzsálemtől - fogja elhitetni a Sátán. Pedig lakozhattak volna Sém sátraiban. Elődeiket - akik istenfélő, hívő emberek voltak -, azokat megáldotta az Úr, földi és mennyei síkon is. 3.) Sém nemzetsége Ez a harmadik nemzetség. Sém jelentése magyarul: név, hírnév, dicsőség, tekintély. A sémiták nemzetségtáblázata a 11. részben folytatódik tovább, egészen Ábrahámig. Ábrahám nemzetségtáblázatát olvasva eljutunk Dávidig, onnan pedig Krisztusig. Egyenes a vonal Jézus Krisztusig! Hogyan szólt az áldás? Mit mondott Noé? Nem azt mondta, hogy a Sémiták áldottak, hanem „… Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék a Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán” (1Móz 9,26-27). Az előbb azt láttuk, hogy Jáfet szolgál Kánaánnak, és nem fordítva, ahogyan lennie kellene, ugyanis engedett a testnek és a sötétségnek. (1) Áldott az Úr, Sémnek Istene Sémnél ezt figyeljük meg: „…Áldott az Úr, Sémnek Istene…” Ha Sém ragaszkodik az Úrhoz, akkor ő is áldott, de csak amíg ragaszkodik. Sém utódai közül is csak egy, az Ábrahám vonala volt áldott, akit kihívott az Úr. Ábrahám leszármazottaiból is csak az lett áldott, aki az áldott Istenhez ragaszkodott. Amikor megvetették Istent (5Móz 27,11), hiába voltak izráeliták, elveszítették az áldást, mert átkozott az, aki nem marad meg a törvényben (5Móz 28,15). Figyeljük meg! Isten nem népeket áld vagy átkoz meg! Hanem: van egy áldott Isten, van áldott Krisztus, és aki Őhozzá ragaszkodik, az áldott. Aki pedig nem, aki a másik úrnak, a Sátánnak szolgál, az átkozott. Ezek a példák is azt mutatják, hogy egész népek elindulhatnak a bűn, az istentelenség, a Sátán útján, ezért átkozottá válhatnak. Elindulhatnak népek az Isten útján is, ragaszkodhatnak Krisztushoz, és áldottak lesznek. (2) Jób példája Megemlítem még Jóbot, aki Sém nemzetségéből való. „Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl…” (23. v.). Mond nekünk valamit ez a név, hogy Úcz? Jób könyve 1. részének 1. versében ez áll: „Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.” Jó találkozni végre egy névvel, amelyről azt mondja az Ige, hogy az áldott Istenhez tartozik, a Sém nemzetségéhez. Az Úr szemmel tartotta őt. Isten hívta fel a Sátán figyelmét: Láttad az én szolgámat Jóbot? A 8. és 9. versben: „És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűn-gyűlölő. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkűl féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körűl őt magát, házát és mindenét, a mije van?” Más fordításban így olvasható: Nem te vontál köré kerítést, hogy senki hozzá nem érhet, és semmihez, amije van? Igen. Isten az Őt félők köré kerítést von, és senki nem nyúlhat hozzájuk, még a Sátán sem. Ha Isten mégis megbontja a kerítést - és azt mondja: hozzá nyúlhatsz, de megvonom a kerítést máshol -, a Sátán azon túl nem nyúlhat senkihez. Megengedte az Úr, hogy Jóbnak az összes

jószágát elvigye, sőt a gyermekeit és mindenét. Isten beljebb tette a kerítést, de a Sátán csak odáig mehetett. Később ismét jött a Sátán, és azt mondta: „Bőrt bőrért; de mindent, a mije van, odaad az ember az életéért (Jób 2,4). Jó - mondta Isten -, és még szűkebbre vonta a kerítést: tessék, „… Ímé kezedben van ő, csak életét kíméld (6. v.). Akármilyen betegséget adhatott Jóbnak a Sátán, az életének meg kellett maradnia, mert ott volt a kerítés. Testvérek, így áll azoknak az élete is, akik az áldott Istenhez ragaszkodnak. „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja…” (Ef 1,3). Ő az áldott. Amikor Őhozzá ragaszkodunk, akkor áldottak vagyunk. Még akkor is, ha mindenünket elveszítjük, vagy betegek vagyunk. Az örökkévalóságban majd mindent visszakapunk, de más valutában, ami sokkal értékesebb, ha megdicsőülhet Isten neve általunk. Tudjuk meg, hogy Isten tábort jár az Őt félők körül (Zsolt 34,8). Kerítést von. Ha valaki ezen a kerítésen átlép, csak azért teheti, mert Isten megengedte. Ha megengedte, azért tette, hogy megdicsőüljön az Ő neve. Akkor már érettnek tart bennünket arra, hogy ne csupán az áldásaiért szeressük és imádjuk Őt. Azzal vádolta Istent a Sátán, hogy csak az áldásaiért szereti Őt Jób, de ha megverné, akkor szemtől-szemben megátkozná az Urat. Jób ezt nem tette. Nem az áldásaiért szerette Istent, hanem Önmagáért. Mi is meggyőződtünk arról, hogy szerető Istenünk, szerető Atyánk van, aki jó, sőt az egyetlen jó, mert nincs más jó, csak Ő (Lk 18,19). Befejezés Az említett népek azóta összekeveredtek. Sok-sok összekeveredés van, de a szellemi határok most is ugyanúgy megvannak. Mindannyiunknak szörnyű örökségünk van, akár Sém, akár Khám, akár Jáfet vonaláról származunk is. Mindenki számára csak egyetlen megoldás van: Jézus Krisztus! Ezt az Apostolok cselekedetei könyvéből idézett versekből megérthetjük. Az Apostolok cselekedetei 8. részének végén olvashatjuk, hogy Isten látott egy szerecsen embert, egy szerecsen komornyikot. Ez a khámiták közül való fekete ember feljött Jeruzsálembe, keresni Istent. Vajon nézett arra Isten, hogy ő egy átkozott nemzetségből származott? Nem arra nézett, mást vett figyelembe. Azt mondta Filepnek: menj oda, mert ez az ember keresi Istent. A szerecsen olvasta Ézsaiás tekercsét. Filep elmagyarázta neki, hogy az ő bűneiért is Krisztus halt meg. Nem számított, hogy khámita volt. Miután krisztushívővé lett, Filep bemerítette. A 9. részben Saulusról olvasunk, aki a Sémita volt. Ismerte a törvényt, buzgó és feddhetetlen volt, mégis üldözte Krisztust. Őt is megszólította az Úr. Az Ő élete is akkor lett áldott, amikor az áldott Krisztussal találkozott. Az Úr Jézus az egyetlen út, aki által Sém Istenéhez, az áldott Istenhez, az Atyához lehet menni. Nincs más út: „… senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14,6). A sémitáknak sincs, a zsidóknak sincs más út Rajta kívül. A 10. részben olvasunk Kornéliusról, aki jáfetita volt, fehér ember az itáliai sereg századosa, és ő is kereste Istent. Hozzá elküldte az Úr Pétert, aki beszélt neki Krisztusról, és be is fogadta Őt, mert nincs más út a menekedésre. Ne mondja senki: én egy elátkozott népből való vagyok, egy átkozott családból; nekem átkozott örökségem van, mert a felmenőim mind ilyen és ilyen megkötözöttek voltak; őseim mind parázna emberek voltak, nem tehetek arról, hogy én is az vagyok; mind iszákos volt, nem tehetek arról, hogy alkoholista lettem; öngyilkos ősökkel mi más sors várhatna rám… stb. Ne mondja ezt senki, mert van kiút! Jézus Krisztus a kiút, az egyetlen út.

Itt van Kornélius, elment hozzá Péter, és azt olvassuk az Apostolok cselekedetei 10. részének 34. versétől: „Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik. Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). Ti ismeritek…” Jézus Krisztus mindenkinek békességet hirdet. Mindegy milyen bűnből, megkötözöttségből, átok alól jön valaki, vagy milyen örökséget hozott a génjeiben, mindegy mi volt a múltja. Van egy áldott Isten, és az áldott Istennek van egy áldott Fia, Krisztus, aki azért jött, mert mindenki kedves Előtte. Mindegy, milyen nemzetben él az ember, legyen bár Sém, Khám vagy Jáfet utóda, fehér bőrű, fekete, sárga, pogány, zsidó, hatalmas vagy egy senki, hisz az Úr előtt úgyis minden ember semmi, de mégis nagyon értékes. Azért jött Krisztus, hogy utat nyisson az Atyához, megnyissa az egyetlen utat. Ragadjuk meg ezt az egyetlen lehetőséget, hiszen olyan későre jár már! Közel van az idő, hogy kiokádja a föld mindazt a sok bűnt, a bűnös népekkel együtt, amely a földön van. Amíg ez be nem következik, addig engedjük, hogy megtaláljon bennünket Jézus Krisztus. Ámen. Debrecen, 1994. május 29.