1~J~ JUNlUS SÍK SÁNDOR. Ára li forint. írásai. KovACH ZOLTAN sik SANDOR VASS pf;ter TELEK GYÖRGY KALLO FERENC MOLLINARY GIZELLA GIOVANNl PASCOLI

SZERKESZTI

SÍK SÁNDOR KovACH ZOLTAN sIK SANDOR VASS pF;TER TELEK GYÖRGY KALLO FERENC MOLLINARY GIZELLA GIOVANNl PASCOLI

írásai

1~J~ JUNlUS Ára li forint

XXI. ÉVFOLYAM

VIGILIA

VI. SZÁM

TARTALOM Oldal

Kovách Zoltán: A Jézus Szíve tisztelet .. Sík Sándor: Oda a buta emberről (Vers) .. Vass Péter: A hetven éves Tóth Árpád Sík Sándor: 'I'ücsökszó (Vers) .. Telek György: Három vers.. Kalló Ferenc: Naplótöredék (Elbeszélés) .. Mollináry Gizella: Éltünk - A követeid -

Naponta megkeresztelsz (Versek) .. Giovanni Pascoli (Bittner Lajos fordításai és Eszmék és tények. Irja Mihelics Vid A kis út

231 290 292 299 300 301 Karácsony, 19:15 bevezetője)

NAPLO Lourdes a centenáriumra készül (319); Bartha Dénes (320); Az olvasó naplója (321); Vargha Damján halálára (326); A lascauxi ember (327); A nagy korrektor (330); A szendi freskók (332); Czóbel Béla párizsi kiállítása (333); Egy svájci gyógyszertár (334); A francia könyvpiac (335); Egy régi lovagias ügy (336) ..

303 305 309 317

319

Felelős szerkesztő

és kiadó: Sík Sándor

Főmunkatárs8.k:

Mihelics Vid és R6nay GJJör.qv. Kiadja a Vigilia munkakösösség.

Kéziratokat Budapest 4. Postafiók 152. eimre kell küldeni. Kéziratokat nem e5rzQnlr. meg és nem adunk vissza. Kiadóhivatal: Budapest, V., Kossuth Lajos utca l. A vIgIUa postatakarékpénztárl csekkszámla száma: 37.343. Külföldi előfizetési ügyekl Kultura Könyv- és HIrlap Külkereskedelmi Vállalat Budapest, VI., Sztálin-út 21.

Me,gjelenik minden hónap elején. Ára: 5.- forint. 1491 Budai nyomda 956. -

F, v.: Ligeti M.

Kovách Zoltán

A JÉZUS SZíVE TISZTELET

A Jézus Szive tisztelet klasszikus kiindulópontja az uj szövetségí Szentírásban a Szeretet Tanítvány evangéliumának feljegyzése Jézus oldalának átszúrásáról, melyből "azonnal vér és víz folyt ki" (Jn. 19, 34). A katona, kinek nevét a hagyomány Longínus-ként őrizte meg, bizonnyal nem sejtette, hogy a Szent Szív átszúrásával az Elet Kapujat ,nyitotta meg. A Szent Máté evangélium szerint Jézus a kicsinyek rriegvilágításáért hálát adva a mennyei Atyának így szólt: "Vegyétek magatokra igámat és tanuljatpk tőlem, mert szelíd vagyok és alázatosszívű és nyugalmat találtok lelketeknek" (Mt. 11, 29). A magát alázatosszívűnek való isteni Mester örök vonzóereje lett a lelki értelemben vett gyermeknek: az igazságot kereső, jóakaratú és alázatos embereknek. Az utolsó vacsorán a szeretett tanítvány, Szent János apostol az Úr Jézus keblén nyugodott (Jn. 13, 23), hallgatta az isteni Szív verését. Ezért mondhatják joggal, a Szeritatyák, hogy a theologusz nagy gondolatai, melyek írásaiban vísszatükröződnek, bizonyosan Jézus Szivéből forrásoznak, mert a szív az igazi nagyság alapja. A hitetlen, kétkedő Szent Tamás apostolról megörökített jánosi sorck (Jn. 20, 27) azt bizonyítják, hogy mindaz, aki Krisztushoz, az ó Szent Szívéhez és öt szent sebéhez közeledik és érinti azokat, hívővé lesz és leborulva csak annyit tud mondaní: "En Uram, én Istenem l"~ (Jn. 20, 28).

. A kultusz története. A Jézus Szíve tisztelet fejlődésében né~y szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakasz Jézus Krisztustól egészen Szent Gertrud és Szent Mechtild idejéig terjed, mert tudomásunk szerint ők kaptak Jézus Szívére vonatkozóan elsőként kifejezett kinyilatkoztatásokat. A második szakasz Szent Gertrud és Mechtild korától egészen Alacoque Szent Margit fellépéséig számítható, hiszen az ó életében fordult meg döntően a Szív tisztelete a helyes irányba. A harmadik szakasz Alacoque Szent Margittól IX. Pius pápa koráig vehető, mert az ő kormányzása alatt terjesztette ki a Szentszék az egész Egyházra a Jézus Szíve ünnepet és ájtatosságot. A negyedik szakasz IX. Piustól napjainkig tart.. '1. A Jézus Szioe tisztelet kezdetei. Az első szakaszban Jézus 01dalsebétől nem különítették el a Szívet, hanem azzal együtt tisztelték. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy a Jézus Szíve tisztelet a Kálvárián szűletett meg a Boldogságos Szent Szűz és Szent János lelké.ben. Szent Pál apostolt is a kezdeményezők közé sorolhatjuk, hiszen az efezusi levél e soraiban: "Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek belső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s ti gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szeritekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismeritek Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szerétetét és beteltek Isten egész teljességével" (Ef. 3, 18-19), a Jézus Szíve tisztelet alapjai fellelhetők, mert való igaz.; az, hogy a hit és a szeretet embere lehet csak a csupaszív Krisztus hódoló alattvalója. Az autun-i Pectorius 2-3. századi görög nyelvű epitáfiumán, siremléktábláján, melyet 1839ben találtak meg hét töredékben, a következőket olvashatjuk: "Az égi . hal, az Isten Fia, Szent Szíve teliéből hirdeti a halandók között az égi víz halhatatlan forrását". - Az egyházatyák közül a "doctor Eucharistiae", Aranyszájú Szent János, a nemzetek apostolát, Szent Pált ma282

~asztalva

és világraszóló tetteit dicsőitve igy kiáltott fel: "Krisztus Szíve Szent Pál szíve volt." A "doctor gratiae", Szent Agoston azt irja, hogy Jézus oldalát azért nyitották meg, hogy feltáruljon számunkra az élet kapuja, mely nélkül az életre, az igaz életre bejutni nem lehet. .fu egész világ váltsága jött Jézus oldalsebéből elő. - A ;,doctor mellífluus'';: Szent Bernát (1090-1153). Jézus Szivét menedékhelynek nevezi és gyönyörű himnuszt ír a Szent Szív tiszteletére. Assisi Szent Ferencet az Isten azzal a kegyelepunel tűn­ lette ki, hogy 1224. szeptember ll-én Alverna hegyén mégkapott öt .szent sebet a testén hordozhatta. - A "doctor seraphicus", Szent Bonaventura (1221-1274), a ferences bíboros, kinek gyönyörű sorait a Jézus Szíve ünnepére rendelt zsolozsma harmadik nocJ,urnusában olvassuk, így zengi a Szent Szív dicséretét: "Ha egyszer már eljutottunk Jézusnak édes Szívéhez és jó nekünk itt maradni, akkor ne is szakadjunk el tőle, mert írva van: A porba irják azokat, kik Téged elhagybk (Jer. 17, 13)." Ha értékelni akarjuk az első szakasit, megállapíthatjuk, hogy ebben a korban még nem beszélhetünk kifejezett Jézus Szíve tiszteletről, hiszen a mi Urunk testi Szíve mint a szerétet jelképe nem szerepel még a keresztény lelkiségben. Az Isten szeret bennünket és azt akarja, hogy mi is viszontszeressük őt. Ha ezt a viszontszeretetet megkapja tő­ lünk, ez még nem Jézús Szíve tisztelet. Az első 10-11. században nincs világos és biztos adat, mely a Szivet mint a szeretet szimbolumát Jézus Szívére alkalmazna és az oldalnyíláson át a szeretet szívsebét látná. A második szakaszhoz az átmenetet Szent Bernát és Szent Bonaventura jelzik. 2. Szent Mechtildtől Szeni Margitig. A második szakaszban a testi szivre való célzás mind áttetszőbb és világosabb lesz. Nagy Szent Gertrudot (1256-1302), az Eisleben melletti Helfta kolostorának latin müveltségű apácáját az Isten 25 éves korában 1281-ben tűntette ki először misztikus kegyelmekkel, s Gertrud az isteni és a világi tudományokban való jártasságáról fényes tanúságot tett "Legatus divinae pietatis", az "Isteni szeretet követe" c. művével. Krisztus az imában való szórakozottság ellen küzködő Gertrudot igy vigasztalja: "Ime a Szivem, mely a Szentháromság szerve. Neked adom azt, hogya te hiányosságodat pótolja". S ettől kezdve Szent Gertrud már csak így ímádkozott: "Sebzett Szívedre kérlek, édes Megváltőm. szereteted nyílával sebesítsd meg szívem, hogy az többé semmi földi vonzaimat ne érezzen, hanem csupán Istenséged sugallatainak engedelmeskedjék." A megkérlelő imádásra is megtanította őt az Úr, s ezeknél az a fontos, hogy az imákat és a jócselekedeteket azza] a szeretettel egye~ítsük, melyböl az Isten emberré lett, fl ekkor nemcsak a büntetés marad el, hanem a megkérlelők jutalmat is kapnak. . Szent Gertrud második édesanyja és legjobb barátnője Hackenborni Szent Mechtild (1241-1299), a helftai kolostor másik igen képzett és buzgó apácája. Misztikus élményeit, a "Liber' specialis gratiae"ban a "Különös kegyelmek könyvé"-ben örökítette meg, melyen nem28a.

zedékek lelki nagyjai nevelődtek. Este és. reggel imádkozott Jézus Szívéhez, hogy ebböl a mézédes kegyelemforrásból égi erőt kapjon. Jézus Szívsebét megnyitva így szólt a bánkódó, vergödö és vigaszért esdő Mechtildhez. . "Lásd kegyelmeim 'sokaságát! Ha azokat megismemi óhajtod, sehol világosabban kifejezve nem találod, mint az evangéliumban. Az emberiség höbb és édesebb 'szavakat sohasem hallott, mint ezeket: Amint szerétett engem az Atya, én is szerettelek titeket (jn. 15, 9)." . o

A "Legatus divinae pietatis", meg a "Liber specialis gratiae" a középkor második felében egész Európában meghozta gyümölcseit: Az isteni Szív a könyvek betúin keresztül sokakat érintett meg vagy halmozott el újabb kegyelmekkeI.Hazánkban az Árpádházi királyok családjából négy királyleány keresett menedéket Jézus Szentséges Szívénél: Szent Erzséb'et, II. Endre leánya, Szent Margit, IV. Béla gyermeke, Erzsébet, V. István leánya és egy harmadik' Erzsébet, ugyancsak Arpádházi sarj. Kódexirodalmunk is gazdag a Jézus Szivére vonatkozó feljegyzésekben és a Szentséges Szívhez szóló könyörgésekben. A történeti adatok szerint e korszak végefelé főként Németországban, de nyugodtan mondhatjuk, hogy hazánkban is másodiknak Európában már mint népájtatosság lépett fel a Jézus Szíve tisztelet. Hajnal Mátyás (1578-1644) jezsuita Jézus Szíve imaés elmélkedési könyvet ír az 1629-es nagyszombati zsinat kezdeményezésére ill. szorgalmazására és ad ki Bécsben még ugyanabban az évben. * Hajnal e művét akkor irta meg, amikor Eudes Szent János és Alacoque Szent Margit Jézus Szíve iránti tiszteletéről még semmit sem tudhatott, hiszen Eudes csak 1641-ben ajánlotta intézményeit Jézus Szent Szívének; Margit pedig csak három évre Hajnal halála után született.

A szerzetesrendek közül különösen a ferencesek és a [ezsuiták jeleskedtek a Szent Szív kultusz terjesztésében, de a világiak szívében is visszhangra talált e tisztelet. Lope de Vega (1562-1635), a csodálatos termékenységü spanyol drámaíró Jézus megsebzett Szívéhez remek költeményt irt. Szalézi Szent Ferenc (1567-1622) két munkája a Philothea és a Theotimus a Jézus Szíve iránti tiszteletre tanítja olvasóit. Lelki, leányait eredetileg ,..Jézus Szíve leányainak" nevezte Szent Ferenc. Chantal Szent Johanna Franciska (1572-1641) lelki vezető j ének, a szeat, genfi püspöknek ezt a különös tiszteletét az ö támogatásával 1610-ben alapított vizitációs rendbe is átplántálta. . 3. Alacoque Szeni Margit. Az isteni gondviselés aztán a vizitáciős apácák Paray le Monialban lévö Sarlós Boldogasszonyról nevezettkolostorába 1671. június 20-án belépett és ugyanazon év auguszo

* Mfivének telles címe: "Az Jézus Szívét szeretö sziveknek ájtatossagara szíves. Kepekkel ki Formáltatott és azukról való Elemélkedésekkel és 'ImádSágokkal megmagyaráztatott könyvechke. Mellyből minden hiv Lélek meg ösmérheti, mind az ő meg Igazulása előtt lévő rut és veszedelmes, mínd ez után való, szép és gyönyö-· rüséges állapottyát, és együtt az egész meg igazulásnak ís módgyát és folyását. Vannak az vége felé egynehány régi és ájtatos embereknek Deákból Magyar nyelvre fordétott Hymnusok, me1lyeknek táblája és rendi ez Kllnyvechkének végén találtatik. Nyomatott Béchben, Rickhl!!! Mihály által MDCXXIX. Esztendőben."

284

tus 25-én beöltözött szüzet, Alacoque Szent Margitot (1647-1690) szemelte ki arra, hogy rajta keresztül a harmadik szakaszban fénypontra juttusa a Jézus Szíve tiszteletet. Paray le Monial Autun közelében fekszik és a hagyomány szerint Nagy Konstantin császár e tájon látta meg az égi keresztet. Mostantól kezdve innen ragyog fel a Jézus Szíve tisztelet. Szent Margitnak főleg három nagy kinyilatkoztatásban volt része a Jézus Szíve tiszteletre vonatkozólag 1673. december 27. és 1675. június 16. között. Az első [elenéskor, 1673. december 27-én, annak az Apostolnak ünne-' pén, ki az Úr keblére hajthatta fejét, kiválasztásának tényét tudatta vele Krísztus: "Isteni Szivem oly szenvedélyesen szeréti az embereket és különősképen téged, hogy szeretetének lángjait nem tudja többé visszafojtani. Altalad szét kell árasztania azokat és meg kell nyilatkoznia előttük, hogy gazdagítsa őket drága kincseivel, kegyelmeivel, amelyekre szükségük van, hogy a kárhozattól megmeneküljenek." A második nagy kijelentés alkalmával, melynek időpontja minden valószínűség szerint 1674. június eleje, az Úrnap nyolcadába eső első péntek, nyilatkoztatta ki az Úr Jézus Margitnak az uj kori Szent Szív tisztelet sajátos [ellegét, az engesztelést: "Legalább te szerezd meg nekem azt az örömöt, hogy amennyire tőled telik, kárpótolj hálátlanságukért !" Kettőt kívánt ekkor az Úr Margittól: 1., hogy minden hó első péntekén áldozzék engesztelésül és 2., hogy mínden héten csütörtökről péntekre virradó éjjel 11-12 között szentségímádást tartson vigasztalásul. A harmadik és utolsó nagy kinyilatkoztatásban 1675. június 16-án részesült: "Azt akarom, hogy Urnap nyolcada utáni pénteken az egész Egyházban Szívem tiszteletére ünnepet tartsanak. AIdozzanak azon a napon a hívek és nyilvános megkövetéssei nyujtsanak nekem kárpótlást az okozott bántalmakért. És igérem neked, hogy Szívem kitágul és bőven osztja szeretete lángjait mindazokra, kik neki e tiszteletet megadják vagy megadatják." Ezekben a látomásokban az üdvözítő a Szent Szív tisztelet lényegét, gyakorlatának módját s a gyakorlatok buzgó végzésére adott igereteket tárta fel. A· tisztelet lényege az engesztelő viszontszerétet és a Jézussal való egybeforrás. Külső gyakorlatai a Jézus Szíve ünnep nyilvános megülése engesztelő áldozással és megkővetéssel, a Szent Szív képének tisztelete a megjelölt szimboluinokkal (láng,' kereszt, töviskoszorú, seb), az elsőpénteki engesztelő áldozás, mellyel összefügg az u. n. nagy igéret ("akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén megáldoznak, nem halnak meg a bűn állapotában, sem szentségek" felvétele nélkül"), a csütörtöki szeritóra stb. Az igéretek a keg-yelmek bő áradását helyezik kilátásba azoknak, akik az üdvözítő Szent Szívét tisztelik. E kinyilatkoztatások hiteles volta mellett szól elsősorban az Egyház tekintélye, mely azokat szorgos vizsgálat után a megánkinyilatkoztatások között színte egyedülállóan helybenhagyta, minden emberi hitelre méltóknak s a hitélet fokozására rendkívül üdvösnek és hasznosnak ismerte el. Mellette szól a csodálatos hatás, melyet ez a tisztelet az egész világon létre hozott, amiről a Jézus Szíve tisztelet története tanúskodik. Magának a szeritnek élete, mély alázatossága, fel285

tétlen engedelmessége, keresetlen őszintesége, hősies istenszeretete bizonyítja a kinyilatkoztatások természetfeletti eredetét. Előljárói eleinte nem kedveztek neki, de a kinyilatkoztatásokat kísérő csodával határos jelekre meggyőződtek ezek valődiságáröl. Alacoque Szent Marg,it lelkivezetőjének, a jezsuita Boldog Colombiére Kolosnak (1641-1682) bölcsesége, teológiai tudása és életszentsége, aki a Szent Szív tiszteletét egészen a magáévá tette 1675. június 21-én Jézus Szívének szentelve magát, sőt annak első papi apostola lett, szintén hathatós bizonyíték e kinyilatkoztatások természetfeletti jellege mellett, .melyek az evangélium tanításával és szellemével teljesen megegyeznek. Az Eudes Szent János (1601'-1680) által 1643-ban világi papokból álló társulat, a Congrégatíon de Jésus et Marie, Jézus és Mária Szent Szívének tiszteletével tünt ki. Ennek a társulatnak alapszabályait éppen abban az esztendőben hagyta jóvá a Szentszék (1674.), amikor Alacoque Szent Margit csodálatos látomásokban részesült. Méltán mondja róla X., Szent Pius pápa: "Eudes Szent János Jézus Szeatséges Szíve liturgikus kultuszának szerzője, tanítója és apostola." Croiset János (1656-1738) jezsuita., marseillei teológiai tanár Eudes Szent János .vetését művelte tovább" amikor a kultusz szolgálatára ájtatosságí gyakorlatokat, szertartási szövegeket készített és ezeket népszerűsítette Franciaországban. "La dévotion du Sacré Coeur de N.. S. Jésus par un Pere de la Compagníe de Jésus", a mi Urunk Jézus Szíve tisztelete címen Lyonban 1691-ben adott ki egy munkát. Boldog Colombiére Kolos után lelkivezetője volt Alacoque Szent Margitnak és .jgy bőségesen volt alkalma megismerkednie a kinyilatkoztatásokkal. ' A Jézus Szíve tisztelet elterjedése' azonban nem volt akadálymentes. Két igen komoly ellenféllel kellett megbirkőznia: a [anzenizmussal és a jozefinizmussal. A janzenizmus korában Paray le Moniallal szemben Port Royal állott, ahol a tévtanok hatására a jámbor és az Oltáriszentséget igaz tisztelettel övező apácák "csup~ tiszteletből" nem akarták magukhoz venni a Legszentebbet, még a halálos ágyukon sem. Az egyháziak, köztük püspökök is, f~reértették a Jézus Szíve kultusz igazi lényegét és igen hevesen ellene fordultak. Egyik vezérüket, Ricci Scipio (1741-1810) pistoi,i püspököt hiába intette VI. Pius pápa. II. József képtelennek és fantasztikusnak minősítette ezt az ájtatosságot és 1781-ben feloszlatta a Jézus Szíve társulatokat, a püspököknek szigorű utasítást adva e rendeJkezések végrehajtására. II. Józsefet .e véleményének megformálásában igen segítette Wittola Márk Antal prépost, kinek feljelentésére a híres jezsuita caillagászt, Hell Miksát (1720-1792) 500.- forint pénzbirságra itélték'- ami akkor igen tekintélyes összeg volt - a Jézus Szíve tisztelet terjesztéséért. A kűzdelem végére VI. Pius pápa tett pontot, ki a már fentebb idézett apostoli konstituciójával (Auctorem fidei, 1794. augusztus 28,) a janzenizmus és jozefinizmus tévedéseitől megtisztítva a katolikus állás" pontot juttatta diadalra. S ezzel megindult a Jézus Szíve kultusz kiteljesedése, melyet feltartóztatni már nem lehetett. A szerzetesi közösségekben,a világi papokban és a hívekben egyaránt alkalmas talajra talált a Szent Szív kultusz. 286

A Jézus Szíve tiszteletét célul kitűző társulatok közül hazánkban az a budai klarisszák templomában alakult 1742. december 21-én. Bár II. József feloszlató rendelete több évre visszavetette e tisztelet terjedését, a 19. század elején -megíndult katolikus megujhódás elevenítette fel ismét a Jézus Szíve kulutuszt. 1831-ben a kolerával kapcsolatos fogadalom alapján állították fel ujra a Jézus Szíve társulatot. Vajda Sámuel bencés apát (tl795) Tihanyban megépítteti az ország első Jézus Szíve oltárát. A Magyar Sion ormán, Esztergomban is virágzott a 19. század első évtizedeiben a Jézus Szíve tisztelet. Rudnay Sándor prímás 1827-ben eszközölt ki búcsúengedélyt XII. Leó pápától a Jézus Szíve tisztelőknek. A franciskánusok templomában naponta volt a Jézus Szíve nyolcad alatt reggel míse és délután litánia. Weinhofer József (t 1859) a szentéletű pinkafői plébános Jézus Szíve iránti forró tisztelete sókakat vonzott templomába nemcsak a közvetlen környékről és Magyarországról, hanem még Ausztriából isl első

i. IX. Piusió[ napjainkig. 1856. augusztus 23-án IX. Pius pápa Jézus Szent Szívének ünnepét az egész Egyházra előírta duplex május ranggal. Majdnem kétszáz esztendőnek kellett eltelnie addig, míg az isteni Mester kívánsága, hogy Szentséges Szívét az egyetemes egyház is megűnnepelje, teljesült. Ezután nagy arányokban kezdett kibontakozni Jézus Szent Szívének kultusza az egész világon. Zarándoklatok tömegei mennek évenként Paray le Monialba. A Pic-Pus kongregáció egyik tagja, P. Mateo Crawley Boevey a katolikus családok felajánlási ájtatosságának buzgó terjesztője. Neki X. Szent Pius pápa egyenesen megparancsolta, hogy életét· e nagy műnek szentelje. A Szent Szív képét a pap, vagy a püspök megbízásából laikus ünnepélyesen elhelyezi. a családnál és ez alkalommal az egész családot Jézus Szent Szívének ajánlják fel: Jézust emelik trónra a családban. E felajánlás évente megújítható. Szent X. Pius és XV. Benedek pápa jóváhagyták, helyeselték és búcsúval tüntették ki. A felajánló imádságot Szent X. Pius pápa adta ki 1908. május 19-én. XV. Benedek pápa így ír róla: "Ez a mi különös óhajtásunk, hogy Jézus Szívének s.zeretete minden házban a legtökéletesebb fokban eredményezze az Úr Jézus igaz tanításának és törvényeinek ismeretét," A Jézus Szíve litániát 1718-ban szerkesztette Tiszteletreméltó Rémusat Anna Magdaléna, aki P. Croiset S. I. munkáiból indult ki. Nyilvánosan először Marseille-ben imádkozták 1721-ben a pestisjárványkor. A litánia ezen eredeti alakján időközben keveset változtattak, csupán hat új invokációval bővítette XIII. Leó pápa 1899. április 2-án, a hivatalos jóváhagyáskor. XIII. Leó pápa szintén igen nagyra értékelte a Jézus Szíve. tiszteletet:" ... mert ez a tisztelet szolgáltatja a hatékony gyógyszert a szenvedö világ bajai ellen. Ezzel az ájtatossággal akarta az Isten az eltévedt világot magához hívni." 1900. január l-én, a századforduló első napján aztán maga' XIII. Leó pápa az egész emberiséget felajánlotta Jézus' Szent Szívének. Hazánkat Csemoch János bíboros hercegprímás, a püspökök és a katolikus nép 1915. január l-én ajáltotta fel a Szent Szívnek. E korban Zádori János (1831-1887) esztergomi teológiai tanár, kano-o nok, Prohászka előfutára, a buzgó apostola hazánkban a Jézus Szíve tisz"

287

teletnek. 1878-ban "A Jézus Szíve ájtatOsságnak: története, mivolta, hittani alapja" címen értékes munkát adott ki Esztergomban. Az ő eszméit fejlesztette a jezsuita Bíró Ferenc, hangsúlyozva a tisztelet központi jeljegét, szoros kapcsolatát az Oltáriszentséggel és kiemelve a társadalmi vonatkozásokat is. Mohl Antal (1836-1916) győri kanonok,ki "Jézus Szentséges Szívének dicsérete, újlitániájának értelmezése" c. alatt Győr­ ben 1903-ban egy könyvet adott ki, Zádori eszméihez kapcsolódik. A központ il Jézus Szíve tisztelet, de a szerves összefüggéseket még nem veszi észre. Prohászka Ottokár (1858-1927) zsenialitása építette fel aztán a Jézus Szíve tiszteletet motívumaiból a hitélet és az egész keresztény katolikus világszemlélet organikus egységét és rendszerét. XI. Pius pápa a "Miserentissimus Redemptor" kezdétü enciklikájában (1928. május 8.) így nyilatkozik: "Jézus Szentséges Szíve, az üdvösség hirdetésének ez a jele és a hozzá fűződő áhítatgyakorlat összefoglalata a mi egész istentiszteletünknek s így út a tökéletesség felé. Mert ez 'az áhítat' minden másnál gyorsabban vezeti el a szíveket Krisztus Urunk mélyebb megismeréséhez s arra lelkesítí a szíveket, hogy őt bensőségesebben szeressék és hívebben kövessék." Ugyanakkor rendelte el Xl. Pius, hogy Jézus Szíve ünnepén a mise után el kell imádkozni vagy énekelni a Jézus Szíve litániát és el kell mondani az előírt engesztelő imádságot. Az ő uralkodása alatt a hitéleti és társadalmí vonatkozások egyformán kidomborodtak és a Krisztus Király eszmében harmónikusan egyesültek. (V. ö. Quas primas, 1925. decernber ll.) A Krisztus Király ünnep voltaképen Jézus Szíve szociális uralmának ünnepe. Ezt a tényt- azáltal is erősíti XI. Pius, hogy erre a napra rendelte el a Jézus Szívének való felajánlást a XIII. Leó pápa által kiadott némileg kibővített formában. A jelenleg uralkodó XII. Pius pápa pedig már bemutatkozó körlevelében (Summi pontificatus, 1939. október 20.) hitet tesz a Jézus Szíve tisztélet mellett: "A naponként mindínkább terjedő és a lelkekben növekvő Jézus Szíve tiszteletből, amelyet az emberi nemnek' a századforduló alkalmával történt felajánlása és a boldog emlékű elő­ dünk által rendelt Jézus Krisztus Királyunk ünnepe annyira előmoz­ dított. Krisztus hívei számára megszámlálhatatlan javak származnak, mint a folyó árja, örvendezteti meg az Isten városát (Zs. 45, 5). "A Jézus Szíve tisztelet számára az új irányt a Mystici Corporis (1943. június 29.) és a Mediator Dei (1947. november 20.) körlegeleivel jelölte meg.' Az első világháború után tisztultabb kereszténység vágya jelentkezett, levetközni akarva a Jézus Szíve tisztelethez tapadt erő­ sen érzelmi, sőt érzelgős vonásokat. Nem az egyéni ember igyekszík megnyugvást találni Krisztus oldalsebében. hanem az Egyházon, a közöttünk titokzatosan továbbélő Krisztuson keresztül akar bekapcsolódni a nagy kegyelmi áramlatba. Igy lesz Jézus lándzsával átdöfött Szíve minden szív kőzéonontja, amelynek mélységéböl mint testének taj!jai, mindannyian merítenek, hogy valamennyien megteljenek az ő telítettségével. A Mediator Dei-ben így ír XII. Pius: "Vannak azután egyéb ajtatossági gyakorlatok melyek szorosan véve nem tartoznak ugyan il szent Liturgiához ... ilyenek például ... a júniusi Jézus Szíve 288

ájtatosságok, kilencedek és tríduumok ... Ezek az ájtatosságok elő­ készítik a lelkeket a gyakori szentgyónásra, misehallgatásra és szentáldozásra, közelebb hozzák lelkürlkhöz megváltásunk titkát és a szentek példájának utánzására serkentenek, tehát gyümölcsözően hozzásegítenek ahhoz, hogya liturgikus cselekményekben is jobban részt tudjunk venni." A Jézus Sziue tísztelet és a pasztorácíó. Ha a Jézus Szíve tisztelet 'és a pasztoráció összefüggéseit kutatj uk, figyelembe kell vennünk a modern ember lelki struktúráját, és azt össze kell egyeztetnünk azokkal az áhítatgyakorlatokkal, melyeket a Szent Szív kultusz története kialakított. A 20. század embere a racionalizmus és a liberalizmus légkörében él. A technika és a tudomány szinte beláthatatlan fej lödése - melyben az alkotó emberi értelem bir a legnagyobb szereppel ~ autonómmá tette a mai kor emberét. A szeretet igénye mindamellett megvan benne, hiszen ez kiirthatatlan tartozéka az emberi természetnek. A Jézus Szíve tisztelet az egyéni vonások mellett a kőzősségi, kollektív jelleget is magán kell hogy viselje korunkban. Az igéretekben rejlő kegyelmi erők kiaknázása. malyeket az isteni Mester azoknak igér, akik Szent Szívét tisztelik, új színt adhatnak korunk Szent Szív kultuszához: állapotunkhoz szűkséges kegyelem, családi béke, vigasztalás a szenvedésben. Az egyéni ember a saját gyengeségét és tehetetlenségét mégakkor is érezni fogja, ha a közösség szinte mindent elsöprő erővel sodorja is magával. Az élet és halál problémája ha nem is a közösség lelkiségében, de az egyéni ember lelkének legmélyén elevenen él és megmarad nagy kérdöjelként. A bűnös ember irgalomért esedezik, halála óráján pedig megnyugvást ad neki, ha tudja, hogy Jézus Szentséges Szíve, az Istenember Szíve vele együtt érez. A Jézus Szíve ünnep, a litánia, a családfelajánlás, az engesztelés, a csütörtöki szentóra; a nagykilenced visszhangra találnak a hívek lelkében. Ha a Jézus Szíve tisztelet sok esetben csak asszonyokat fog meg, mert szerfelet] kedvez a szentímentálizmusnak és így idegen a férfilélektől, sőt egyenesen visszataszító számára, ez sajnálatraméltó és kiküszöbölendő visszaélés, ugyanis a helyes formában terjesztett Jézus Szíve tisztelet alkalmas arra" hogy a férfiakat is vonzza. A férfi Krisztus Szívének melege fel tudja melegíteni a férfiak szívét is. A gyermeklélekhez meg igazán közeláll a Szerit Szív kultusz, hiszen a kicsinyek még a szív szándékait követik, a racionalizmus hidegsége még nem merevítette meg öket. Azt a visszaélést, amely egyes hivek lelkében napjainkban elharapódzott, feltétlenül ki kell irtanunk, mert a jézusi igéreteknek nagyon is "emberi" értelmezése szerint: ha egyszer életében valaki elvégezte a nagykilencedet. azután már nem kell az Isten ösvényein járnia, úgysem fog szentségek nélkül meghalni, sokan igyekeznek önmaguk életet igazolni. XII. Pius pápa még arra is figyelmeztet bennünket, hogy semmiféle ízléstelenség (a túlzott szentimentalizmusnál megvan erre a veszély), vagy olyasmi, ami zavarná és ellentétben állana a jó.zan vallásossággal, ne kapjon helyet egyik ájtatosságunkban sem. 289

ODA A BUTA EMBERROL Olvasd el, kérlek, jó szivvel et ódát, Mert teneked szól, jó felebarát, Aki magadra világért se vennéd S tudnád is, kihpz igazitanád. Nem is szeretném, hogy magadra vedd, Hiszen akkor már nem is szólna néked, P~dig teneked szántam (és magamnak) Ezt a szokatlan kis példabeszédet. Nem tréfából szegeztem homlokára Az óda ünnepélyes nagy nevét, Igaz szivvel akarom zengeni Az emberi, a nagyon emberi Butaságnak dicséretét. Első

szavam bizony a bánaté. Pirul beléje most is orca-bőröm" Ha eszembejut, hogy lenéztelek, Amíg magamnak sárga volt a csőröm. Okom hiszen volt is rá elegendő; Eszméimet hányszor rugdosta szét, Hányszor tenyerelt legszebb álmaim ba Botor nem-értés, ostoba beszéd, Bornírt makacsság, bamba gőg! Az esendő emberiségnek Százszorta több átkot okoztál Minden bűnnél, minden gonosznál, O butaság, - és én mégis dicsérlek. Ti nem tudjátok, milyen szomorú, Milyen tragikus hős a buta ember! Éjjele, napja csupa küszködés Az ellenséges világegyetemmel. Minden tettével és minden szavával Minden órában igazolni kell, Hogy n in c s e n ú g y! hogy tévedés a látszat Es hazudik a balsiker. Minden nap jobban mélyeszti húsába A mérges tőr - az öntudat - vasát, Minden nap jobban zsugorodik össze Es súlyosabb lesz minden nap keresztje. Tisztellek téged, mártír butaság.

290

Ambár hiszen tán sohasem talállak Arvaságodban egyedül: Hol a jóság, hol meg a szépség Simúl hozzád kfséretül. Ok szólnak érted, s már-már könnyre indU RétiZZatú, édes Jákob-beszéd, De hozzám érsz, és én borzongva érzem A szőrös-bőrös ~zsaukezét. De hiszen okos embernek is hányszor Hallottam rossz órán ejtett szavát: ~s csalódásig úgy kongott a hangjok, Mint a te szegény csimpolyá~ harangod, Te tisztavérű, tömény butasárJ. Nincs is talán ezen a félrecsúszott Garázda gömbön butaság se más, Mint a kisiklott őspár szerzeménye, A bűnbe züllött édeni tudás: Az értelem, mely elhomályosult, S az akarat, mely hajló lett a rosszra, Az"átok, mely nyakunkon nyargalász S legjobbjainkat szédűltig pofozza. Ez a fekete apai örökség Száguld be rajtuk minden csöpp eret, A butaság e saeges-ostbrától, - Az embertől magától Ki ment meg minket, emberek! Megmenekülsz, ha válladra kerfted Ön balgaságod hamuszin mezét, S meg nem tagadván, magadénak vallván, Megsímogatod, - ez a bölcseség. Aztán eredj és együtt ródd a balga Felebarát talpvérző útjait Es sebeire gyógyító kenetként Símuljanak olajos újjaid. S bár sunyi· ebként kezedbe harapjon (Mi teljék tőle t), el ne vond azért: E kórra nincs más medicfna semmi, A bölcsnek kell balgának lenni, Balgának lenni Krisztusért. Sík Sándo?' 291:

Vass Péter

A HETVEN ÉVES TÓTH ÁRPÁD Tóth Árpád - ha köztünk élne - április IS-én töltötte volna be 70. életévét. Halála óta 28 esztendő járt el s ez. az idő mintha gyakori paradoxont példázna: a költőnek meg kell halnia ahhoz, hogy megértsék és irodalmi életrevalósága megmutatkezzék. Tóth Árpád utóélete azonban sokban emlékeztet az ő halkszavú, finom köztünkjárására,a félszegségig szerény élhetetlenségére. Magunk előtt látjuk, amint édes anyanyelvünk szavai közt jár, ahogy apatikus a gyógyszerei és mérgei közt, s régi receptek nyomán kever új orvosságot lázas, titkolt életbajára. Alig három évtizedei, hogy elvitte a tüdőbaj. Hagyatékában cikkei, töredékei, műfordításai közt vagy tán 200 versében rendezgetnek, válogatnak gondos kezek és a könyörtelen idő. Lassan egyre többen akadnak a versolvasók közül, akik keresik a Tóth Árpád "szelíd dalát". Jönnek a versértők, akik túlhangos dallamok köztil fölfüleltek az ő andalító versmuzsikájára és apró mívességén túl észrevették versépítő tudását, sőt rátaláltak arra a szenoedélyre is, amit csak ő tudoti. Idézzük Ripacs c. versét, ahol életét úgy mutatja be, mínt hamis, nem sikerült színészmunkát, de benne mégis a legnagyobbat akarta megmutatni: "a fenségeset. Az Istent". Amikor lemossa magáról az élet silány festékeit. halvány, de igaz arcáért bocsánatot kér az Úrtól. Ennek az igaz arcnak egyik vonását nyomozzuk Tóth Árpád veseiben: a vallásosat. a numinosumot. Sietünk kijelenteni, hogy Tóth Ánpádot a szó konfesszionális értelmében nem tartjuk vallásos költőnek. Egyáltalán a vallásosság kritériumát megtalálni nem könnyű a Nyugat-nemzedék egy olyan Iíríkusánál, mint amilyen Tóth Arpád, akiben a formák játékcssága együtthalad a szavak titokzatos erejének megérzésével. a mondanivaló kristálytiszta értelme pedig, festői-zenei eszközök erős hangulati hatásával. Ha egymás mellé tesszük a két szőveget, az élet-szöveget meg a vers-szöveget, azt látjuk, hogy kölcsönösen hívják, indítják egymást és a verses kifejezés nemcsak belső lidércnyomástól való felszabadulás, hanem a formának is öröme és mámora. Többek között ezért is nehéz versekből világnézeti kivonatokat készíteni. És mivel a kérdés nem egyszerűsíthető le az őszinteség problémájára, ezért az Isten-élmény meghatározásában Tóth Árpád versein kívül kora vallásos természetét is ismernünk kell. A század eleje a polgári irodalom kora. A hagyományok világában élünk és a polgár vallásos ember - a maga módján: hiszen beleszületik a vallásos formulák világába. Igen, a környezet készen ad valamit, egy légkört, tele az életben nélkülözhetetlen erkölcsi formávalnormával. amilyenek pl. az emberi élet értéke, a családi élet tisztasága; a nő, a felebarát megbecsülése, stb.... Ki gondol ma már arra,hogy ezek a normák végeredményben a Hegyi Beszédből kerültek át a köztudatba, mindnyájunk lelkiismeretébe. Lett, mint a levegő: benne, be~92

lőle élünk, de nem látjuk. Nietzsche figyelmeztet, hogy az ujkorbarr még a hitetlen is ebből a másodlagos, laikus kereszténységből él, s ha ez is' eltünik a gondolkodásunkból, akkor vége lesz annak a lénynek; akit európai embernek hívunk. Ha e gondolat mentén valaki azt kérdezné, hogy Tóth Árpádot vajjon helyzeténél vagy természeténél fogva tartjuk kereszténynek, egyelőre olyan verscímekkel felelnénk, mint: Sta!lzák egy tralikoslányról, Egy lányavillamosban ... és a Kbrúit' hajnal záróképére is néznénk: " ... a Nap ... dobott Arany csókot égy munkáslány kezére." Ezen a társadalmi örökségen túl a vallás lényeges eleme a tudatosság, az egyéni megformálás. Jóllehet szinte mindnyájan keresztény szemléletbc születtünk bele, számunkra a vallásosság ott kezdődik, ahol az egyéni erőfeszítés. A főkérdés, hogy a készen kapott vallási motívumokkal mit tud kezdeni, mit tud belőle építeni az ember. Tóth Arpád kálvinistának született, Debrecenben nevelkedett, de megállapíthatólag nem tartotta a kapcsolatot egyetlen felekezettel sem, sőt cikkeiben föl-föltünedeznek erős antiklerikális hangok.' Talán úgy mondhatnánk; őt nem a keresztény vallás, hanem a keresztény kultura. érdekelte. S mikor elindul istenkereső útján, nem fogadta el senki vezetését; ketten vitték:' a magánya és a betegsége. A költői környezetet Tóth Árpád számára elsősorban a Nyugat költői jelentették. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, akik vallási élményeiket első renden maguk sem a kinyilatkoztatás ősi Iorrásáből, aBibliából merítették (Babits Jónás könyve már élete végéről való l), hanem kulturális, ill. irodalmi forrásokból. A polgári irodalomban a kereszténység nagyrészt amolyan köztudatba süllyedt, formulaszerű műveltség ("gesunkenes Kulturgut") gyanánt élt,' ahol formai elemek úgy elkeveredtek tárgyi élményekkel, hogy nem egy könynyen lehetett megállapítani, hol kell a mondanivalót, a témát önmaga őszinte anyagául venni, és hol csak a forma hangulatsugallatának. Fiatalkorában az ember kivált könnyebben megrészegszik a szép formák mámorától, míg meg nem találja az utat az elsődleges élményekhez. S ha más nem is, de a szenvedés rendszerint rávezeti erre az útra. Tóth Árpádot a Nyugat valóban elvitte nyugatra, ahol ki kellett járnia Augustinus és Dante, Villon és Shakespeare, Baudelaire és Rilke iskoláját. Ez az irodalom pedig a keresztény Európa irodalma volt és benne a legtőthárpádibb költőben. Rilkében a katolikus poétát jelentette. Itt a magyarázata, hogy a protestáns Tóth Árpád - aki szobrászatyjától képzőművészeti érdeklődését is örök,ölte - katolikus vallási képzetkincsben gondolkodik és nemcsak a Bibliát, hanem az egyházi liturgiát is kiaknázza, ha a forma úgy kívánja. Többször fölmerül Krisztus alakja, egyelőre még csak úgy, mint hasonlatok anyaga (Esti könnyek). Könnyüszerrel előjön az Isten, olykor egy hivórim szavára (lazur ..... most az Úr !) Vörösmartyra gondolunk, aki gyakran esett bele abba a hibába, hogy ezen a magas hangon intonált! Az ilyen magashangvételért nem mindenki lelkesedik; hát még akkor, ha az Is-

293-

-ten neve nem hiteles élmény. hanem merőben kozmikus távlatot, csillagtávméretet jelent. Tóth Arpád élete mélyén azonban sokkal nagyobb örvénylések hullámoztak, hogysem megmerevedhetett volna egy megtanult magatartásban. egy fölvett szerepben. Hadd érintsünk meg a lelkén egy fontos vonást: a gyermeki kegyeletet. párjával: azzal a kisebbségi érzéssel. mely gyermekkorától kezdve .kítenyésztette benne a társtalan ember egyedüliségét. s mely a sikertelenségeken egyre nőtt-nőtt, annál inkább, minél kevésbé találta meg útját a társas kiélésnek. Ez az érzés folyton kerestetett vele maga fölé valakit, hol az atyját, hol kegyeletes érzésben a nagy magyar költőnek, rokonát, Arany Jánost, Vajdát, Adyt és ez vette őt elő újult erővel a betegségben s a magányos kinlódót az egyedüli kijárat, Isten felé 'terelte. A tüdőbaj ban érlelődött meg Tóth Árpád Isten-hite és olyan versekben jutott kifejezésre, mint az Isten olté-kése, ez a szenvedést Istennel lisztázó imádsá!!: benne félreérthetetlen, őszinte átéléssel szól a vallomás: "Tudom és érzem, hogy szeretsz" - " . . . tudom, tiéd az én harcom," - És ennek a ciklusnak a záróverse: Uj tauaszig, vagy a halálig, Tóth Árpád egyik mestermüve, mely szinte szóról-szóra megismétli a ciklusnyitó vers hangját: "Érzem, az Isten gondol vélem," Ha érte a költőt életében sok bánatba-fulladt céltalan pillanat és értelmetlen kínlódás, ezeken a látópontokon megértette a szenvedés miért-jét. Sőt a Bánat misztériumában' már a keresztény szenvedés alapképletét tanítja: .Szeresd meg töviseid . . . S Istenhez viszi utad." A keresztény teológia a szenvedés, az emberi boldogtalanság okát kutatva nem kivül a világban, hanem az embernél áll meg, aki nem tudott élni a szabadsággal. Tóth Árpád is visszaviszi szép szomorúságát ősi okáíg, a bukott emberig. És már tudja, hogy a legnagyobb szerenceétlenség nem a szenvedés, hanem a lázadás, mikor a lázadó -ember szembe kerül Istenével. A versnek, amelyben Tóth Árpád az eszmélkedés e fokára fölért, Tetemrehívás a címe. S a költő utolsó kötetéből, a Lélektől lélekig c. kötetből való; az első ciklus (Jelenések) közepéről, olyan versek társaságában találni, mint a Lélektől lélekig, a Fénylő búzaföldek között, a Bazsalikom, az Örainga: az érett korszak remekdarabjai ezek. Álljon itt a vers egymagán és tanúskodjék gazdája vallásos elmélyüléséről:

TBTBMREH1VAS Olykor a bibor alkonyatban Elnehezedik a szivem, Felnézek a nagy, csuda égre ts látást látok, úgy hiszem.

FejénéZ roppant aranylángok, Antares s OrÍOnragyog, Körüle térdre rogyva sírnak az árván maradt angyalok.

Boldogtalan fantázíámnak Úgy rémlik, - a felhők felett Azért a csönd: meghalt az Isten Es ravatalra tétetett.

Valaki megölte az Istent, ts fekszik némán és hanyatt, S reszketve a gazdátlan 'Ürnek Lakói hozzá bolyganak.

294

Jönnek a sárga Hold-lakók és A Mars bölcs óriásai, Saturnus-népek hat szívükkel S Vénusz szirom-leányai.

Ilyenkor egy nagy csöpp isten-vér Az alvadt sebből fölfakad, LegördiLl lassan s átzuhogja A végtelen világokat.

Es olykor egy-egy emberlélek, A gennyes Földnek hírnöke Jön és láttára szerterezzeti A gyászolók kövült köre.

Egy nagy csöpp bús, meleg isten-vér S a földön bíbor alkonyat Gyúl tőle a sötét hegyek közt, S én fölemelem arcomat.

És úgy érzem, e fájó arcnak Nem lehet többé mosolya, Mert ember va01Jok én is, én is, Az Isten véres gyilkosa ...

Nemcsak a vers címe, de a szerkesztése is emlékeztet Arany János balladájára. a Tetemre hívásra, az 6szikékből. Biztosra vehetjük. hogy Tóth Árpád tudatosan szerkesztette rá az Arany-balladára a maga Iírai versét. 'Témában, jelenetezésben mekkora rokonság, és mégis föld-ég kűlönbség egymástól a két vers ! Az egyik tipikus aranyjánosi ballada, tragikaivétséggel elindított, immanens igazságszolgáliatással végződő sorstragédia. Egy könnyelmű tréfa, s máris zúg a végzet szele s a néphit, a babona mélységeiböl egy rejtelmes világrend mozdulását érzed! . \ Mindez mintegy fundámentuma a tóthárpádi versnek: egy véres párázatban szinte átsugárzik ide az egész ballada és továbbféjlödik, mert itt más a halott, máshol vallat ják a tettest, más a gyilkos ! Micsoda transzponálás! Tóth Árpád ép azt a felsőbb hatalmat teríti ki a ravatalon, akinek kezét balsejtelmesen érezni az arany jánosi ballada végsetében. Ami ott babonás, itt misztíkus; ami ott ballada, itt Iíra: arni ott reális, itt látomásszerű; ami ott őrjítő igazságszolgáltatás, itt maró bűntudat. Ott a halott - BArczi Benő; itt - az Isten; a valla-tás szinhelve ott az atyai kastély palotatermej itt - a felhők, íll. a természetfeletti vjlágür; ott - a gyilkos Kund Abigél; itt - az emberfaj, s lírában kifejezve: én ! Emlékezzünk a Ripacs c. vers egy szavára: mit akart Tóth Árpád életében legalább egyszer megmutatni? A Ienségeset, az Istent. - A Tetemrehívásbari. erre vállalkozott: egy monumentális képben bemutatni az ember Ielelösségét, Megmutatni az embert a maga pöre mez-telenségében, mint aktiv támadót, véres lázadót a legnagyobbhatalom 'ellenében. A Tetemrehívás szőttese három -szálből sodródik. Mindjárt az elején indul egy titokzatos okból fakadó szorongás, egy hangulat (bíbor alkonyat) és egy látomás. A kép kibontja a szorongás értelmét, megmagyarázza a hangulatot: a csöpp istenvért odaviszi a vers fő­ kuszába; az utolsó szak pedig egy összegben adja a tanulságot, egyúttallfrai ellensúlyát a nagyon merész és veszélyes kozmikus jelenetezésnek. 295

Kívülről tekintve a vers Iormáját a kilences és nyolcas jambikus periódusból szerkesztett 4 soros strófa, félrímmel (abxb), A hazai jambus unt harmóniáit a versmondattan frissíti fel: az egész versben jószerint egyetlen alárendelt mondatot sem találunk, csupa mellérendelés, annak is lehető egyszerü formái. Jelzőkben, töltelékszavakban hol vagyunk a régi tóthárpádi dúskálástől. Míg fiatalkorában a sorok füzére nem f'gyszer bágyadtan csüngött fölös diszek súlyos terhéröl, itt már feszesek a sorok, a lényegszavak a helyükön vannak, ott élnek és sugárzanak. Tóth Arpád tudta a hangok, szavak sugárzásának titkát. A, formai egyszerűsítés, a díszítesek elmaradása pozitiv alakító eszköze lett a szerkezetnek. A vers részleteiben sok ügyes találattal, tudatos elosztó és sűrí­ tő technikával találkozunk. A 9 szakból az első és az utolsó másfél versszak a látomást keretként fogja körül. A nyitánynak is, a záróakkordnak is és fátyolszerűen a vers derekának is a bíbor alkonyat adja a hangulati alapját. Az idő- és helybeli határozatlanság a hangulati elem javára dolgozik. A bíborszíntartalma, de az i hang is uralkodik a sorhangulaton és vért szuggerálhat (Rőt I: I! Bíborok, kihányt vér, Rimbaud: A ~agánhangzók szonett jéből T. A. Iord.), legalább is vérese', vöröset. A bíbor alkonyatban pedig ott settenkednek a néphitnek a vörös égaljáról szóló szerencsétlenségjelző hiedelmei,babonás árnyai. - A vízió elindítását, a vízió előremozgásátintenziv, hangulatilag szemléletes igék végzik s az egész vers igetérképéről elmondható, hogy az igékkel való észszerű gazdálkodásnak iskolapéldáját vesszük. A világür nagy eseményének, az istengyilkosságnak mozzanatos fölrakása ötletesen történik: az impresszionista készlet hangban, képben készen áll. Figyeljük meg a ravatalozást, hogyan érezteti a Iiquídákban. zöngés hangokban gazdag tóthárpádi nyelv tompa t-hangokkal, vagy ropogó r-ekkel a gyászt! Másutt a ritmus megiramlása, gyorsulása, meghökkenése festi az ünnepélyességet vagy az izgalmat. "Valaki megölte az Istent ..." megbillent a harmónia, nemcsak a verssorban, hanem a világmindenségben is. A vallatás teljes némaságában folyik. Két állöcsíllagot állít fejtől és négy bolygó képében melyek az ember életében is fontos szerepet játszanak - meseszerű furcsaság okkal odavezeti a ravatalhoz az egész világmindenséget. A ritmus is tudja mindig, mit keH tennie. A kötőszó is ambivalens módon hol köt, hol szígetel. Egyre jobban közelítjük a tettest. "Jönnek" s a felvonulást a jambus lükteti elénk. Majd jön az ember és rávall három erős expressziv elem: egy jelző (gennyes l), egy mozzanatos ige (szerterezzen) és egy alliteráció (gyászolók kövült köre!'). A 7. versszakban a seb kivállja a gyilkost, mert könnyezni kezd. "Egy nagy csöpp istenvér" :..- A csöpp - a legkisebb mennyiség az "istenvér" mellett a "nagy" jelzővel felnagyítva: a csillagméreteket szolgálja, A sor másik felének ritmusa meglassúdik: monumentá:lissá válik az is. Az egy sort betöltö alany mintha valami t'átágulást, kiszélesedést sugallana. A várakozás után három ige hordozza a mozgalmat: fölfakad, legördül lassan s átzuhogja ... A

296

réshangok végzik a hangfestést és lassitják a vércsöpp útját. Meg kell állnunk e versszak zenei fölépftésénél, mely talán azösszesek között a legkiszámitottabb. Nézzük;, hol ír a költő jambikus lábat II hol állanak spondeuszok és akkor látjuk, hogy a seb vérkönnyezését mondja el a zene nyelvén is, mert a ritmus tökéletesen együttjár a verssorok logikai mpndanivalójával. A 8. szak első sora nágy ritmikai lassftással visszatér az első szak első sorához, ujra előcsillantja a megváltó istenvér egy csöppjét, de az ünnepélyes, komor zenébe két tóthárpádi jelző emberi lirát hoz. A két jelző: bús, meleg egy korijambuslábbal a sor közepén megélénkíti a ritmust, megszíneaí a jelentést. Ezzel le is zárja a látomást: két - gondolatjelközti - sorral kibújik a vízióból és gyönyörü lejtéssel visszatérünk a földre a mindennapi valósághoz, a bibor alkonyathoz, melynek szinét magyarázza a véres misztérium. A Iírai megoldást a zárószak hordozza. A költő jelentkezik: besorolja magát az emberség rettentő szolidaritásába. Ö is gyilkos. Kevés: istengyilkos. Szent Péter szava. Nincs benne semmi túlzás. A kozmikus halotthoz kozmikus gyilkos a költőileg indokolt· ellensúly: a bünt csak egy totális vállalás, egy teljes büntudat teheti jóvá. Míg Arany Jánosnál az őrület adja a tragikai igazságszolgáltatást, itt a tragikumot a keresztény bünbánat oldja föl. Tóth Árpád ebben a ver- . sében nemcsak a tetemrehívás vallató eljárásáért nyult vissza a" középkorba, de elért a középkor bűntudatáig is, amely egyénileg is, meg kollektive is jobban megosztotta a felelősséget, mondván: emberek vagyunk és nincs nagy különbség köztünk: egy gyilkosságért mindegyikünk Ielelös, vagy így, vagy úgy. Akik könnyen {elháborodRak a tetemrehívás vallató barbárságan. azok gondoljanak arra, hogy Tóth Arpád itt nagyon megérthetta a maga korát is: az első világháború utáni években vagyunk, a nagy gyilkolás után, melynek felelősségét mindenki lerázta magáról. Megcsodáltuk a Tetemrehívás nyelvi anyaggazdálkodását, sűrítő és egyszeriisítő technikáját. A vers-okozta megtisztulásban, a katarzisban nagy szerepet játszik az a két kép, amelyet a Tetemrehívás sugárzó körébe. holdudvarába belekalkulált Tóth Árpád: Arany balladája és a népi passió-élmény. Ezt a két képet a versolvasónak kell ide átmásolnia, mint ahogy a fényképészek montázzsal több képből másolnak össze egyet. Igen, Arany adta a szerkesztés drámai ágyát, melyre Tóth Árpád ráterithette az' istentragédiát; a nép passióéIménye pedig szolgáltatja az érzelmi iégkört, a magyarrá lett passiónakaz.t a sajátos népiakusztikájá~ amelyben a Tetemrehívás új verssé szű­ letik át. Tóth Árpád mind a két képet elhallgatta. de odaértette a verséhez mindkettőt, oda kellett értenie. Amikor a költő egy kaini gyilkosságban elmarasztalja az embert s megváltásről, bűnről, bűnbá­ natról szót sem. ejt, fölszáll ebből a költeményből a föl-le haladó úton találkozó Istennek s embernek nagy kibékül ő hangulata. ("Egy nagy csöpp bús, meleg isten-vér ... átzuhogja a végtelen világokat.")

297

Jézus nevét nem is említi; az evangéliumi passió ismert formáit messze, nagy ívben elkerüli s mikor az Istenről csak úgy általában szólva a fejét, néma hanyattfekvését, alvadt sebét, fölfakadó-Iegördülő vércsöppjét említi, ebben az elnagyoltan nagyszerű emberarcú ábrázolásban a természetfölötti magasból ujra visszahozza a képet le a földre, sőt még tovább a tóthárpádi elégedetlenség és bánat grádicsain le a bűntudat feneketlen mélységeibe. Magát ezt a bűnbánatban fogant istenélményt a költő a vers folyamán lírailag nem alakit ja, hanem a látomásból mins egy összeadás eredményét kijelenti. Ezért elképzelhető olyan felfogás is, amely itt elsősorban nem az átéltséget veszi észre, hanem egy formakincs rutinos alkalmazását. A költői bravúrt, a nagyító technikát, az egyensülyozó művészetet csodálja meg, de csupán formajátéknak tekinti, milvennel a Nyugat költői nem egyszer elszórakoztatták a versolvasó közőnséget. Hát nem elég, ha szépnek hat a vers, még igaznak is hasson 1 A feleletet nem egyedül a Tetemrehívásból olvassuk ki, hanem az egész szövegkörryvböl, egész élete munkájából, amely egy nagy hiányérzet nyomán indulva spirális alakban folyton vissza-visszatér föproblémáihoz, de. mindig egy fokkal magasabb fekvésben. Mi a Lélektől lélekig beérett darabjait érezzük az istenélmény hitelessége dolgában a legperdöntöbb verseknek, melyekből Tóth Arpád minden fontosabb életproblémáját - társtalanság, betegség, halál utáni élet. magyarság - nem végérvényesen megíejtve és lezárva, hanem kikinlódva kapjuk. Minket ez nem zavar, mert hiszen mi őt nem a beérkezett istenes költők, hanem az istenkeresők között tartjuk számon. Ezen a vándorúton olykor meg-megállt a belenyugvás stációjánál: a fáradásban egy-egy győzelem: legyőztem a szenvedést, ha megértettem: Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltókése bennem Téged szolgál, mert míg szívembe metsz, Uj szépséget teremni sebez engem. Összeszorítom ajkam, ha nehéz A kín, mert tudom, tied az én· harcom, Es győztes távolokba néz Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom. (lsten oltókése)

A belenyugvás persze inkább beletörődés a kénytelenségbe és isűrűn váltakozik a tüdőbetegek nagy hanaulatesésével, a lemondással ("fekete bundás, Begyűrt sűvegű, öreg kondás, Hallgatva ballag a lemondás.") A betegség egyre erősebb szoritásábanmind gyakrabban áll mel! "az örök kapuk előtt" az emberélet immanens értelmetlensége és ~rthetetlensél!e elől menekűlve, "Keresve azt a seholsincs helyet, Ahol a lét fájó titka megoldódik 1" Ebben a metaíizikai szorongásban elragadja öt olykor "a gyógyult gyermeki hit" és szenvedéséVel dörömböl a kapukon válaszért: "Kell lenni szívnek, amelyben kihajt S 298


TűCSOKSZO

Búg a

szellőn

a hegyoldal,

Lám a tücsök hegedülget!

Beszélget ateliholddal.

Nyeld le hát a keseTÚdet,

Holdas fű közt tücsök cirpel.

Hegedülj a.

-

Hitted-e, hogy ennyit birsz el? Mit tudod, -

hűvös

holdnak:

Mit tudod, hogy mi lesz holnap?

de mit is 'bánod?

Elfogyott a tudományod. Csak et szived ki ne húljön, Csak a tücsök negedűljön Sik Sándor

291J

HAROM VERS A régi játékok, egek, szobák meglepnek néha most. Csodálatos ember lehetsz te, hogy beragyogod ezt a vadont. -

Minthogyha ébrednék,

fölszáll a nap, homZokomon kinyílt a fény. Ss mert te lány is vagy, hajad, szemed sugárzik, hullámként nyomul feléd mindaz, mi bennem álom még, s reggelre folyton fénylik valami, ahogy feléd fordul a sok világ, és mosolyogva történik tovább.

ooo EZőször

zöldbe borul a szoba.

Ez egy akác. Az utcáról lesi az ablakot, s beárad, mikor a szememben elhervad az éjjeli sötét. S nézem a tengert. Csodaszép, fénylő,

zöld hullámok táncolnak a

padlón. Nappal van. Könnyü, könnyü, kék. S az akác újra künn áll s újra fa.

ooo Nagyon arany ló nap kel föl most reggelente és kitár minden kaput. S mintha egy arc kezdene bennem fényleni, egy arc, ahogyan P"gy bokor borul virágba. Behunyom szemem. Künn csodálatosan szól néhány fiatal madár. Telek Györgv

300

NAPLÓTÖREDÉK

Irta Kalló Ferenc

Július 13.

Fáradt vagyok .. , Életemben még sohasem voltam ilyen fáradt; enynyire makacsul, kítartöan, .szűnni-nem-akaróan fáradt ... De kit érdekel ez rajtam kívül? ts ki hiszi el ? Mindenki másnak csupán csak nagyhangú kijelentés. Már szerdán este tört rám; hirtelen, szokatlanul. Máskor fölvillanyozódtam: két hét pihenő! Most lekaszált ... Mit is változtathat két hét az én életrendemen ? .. '. Semmit. " Mindegy... Elutazom... Hantosra. A hely ismeretlen, nincs benne számomra semmi vonzó sem. Falu - talán csend lesz, nyugalom. Nékem a csend és nyugalom maga a halál, legalább is ájulás, amikor megbénul bennem az akarat, eszem elnyúlik, akár macska a küszöbön, gondolataim még jó, ha körben forognak vásári hinta mödjára, ha ugyan meg nem állnak és befelé fordulva, nem közömbösködnek az élettel, a világgal, eszmékkel, művészettel, szenvedéllyel, halállal, mindennel szemben, amiért - azt mondják és én is így vallom érdemes élni. Pár óra, egy vagy két nap eddig még mindig véget. vetett az ilyen dermedt állapotomnak. Most már egy hete díb-dábolok itt és csak nézdegélern az égboltot, ahogy a felhőrongyok törölgetík, fényesítgetik kifakult kékjét, tűröm a homlokomon párásodé verítéket, megmegborzongok, amint a szellő hidegre fujja és végígfodrosítja borzongással a bőrömet is, meg is rebbenek tőle, akár a gyümölcsös levelei; nézdegélem a tájat, a dombokat, az erdő peremét, a virágokat, a. nyugodtan szállongó port meg a nyugtalan röptű lepkéket, de mindenen túlnézek. messziről hallom a hangokat, neszeket, még házigazdám kedveskedéseit is, saját feleleteimet is, mintha közém és a valóság közé függöny ereszkedett volna, és várok... várern a megváltó pillanatot, amely elkergeti érzéketlenségemet és felold dermedtségemből... De hiába! ... Valami úgy lehet, eltört bennem. Vagy valami új élmény vár rám, ugrásra ké-szen, orvul, hogy leteperjen, vagy felemeljen. Mi lehet az ? -

talalgatom.

Halál? - öt éve már, minden nap ajándék. Azóta barátkozom vele, mégis szeretném, ha adna még kegyelmi időt; volna még mondanívalórn a világ számára. Vagy csak kibúvót keresek? - Lehet ... Talán csak élni szeretnék. Igy szerényebben hangzik és emberibb e pár szó szívverése. Betegség? - Ettől félek a legjobban. Lelkem fejet hajt előtte, kész a beletörődésre, az elfogadásra; bár sokat gyötrődött tőle, közben megtalálta a gyötrődés értelmét. Testem kimerült, örökké 'fájdalmakkal vívódik, már belefásult volna, ha ugyan érzéketlenné válhat valaha is fájdalommal szemben az, ami él. Ha mégis betegség, majd viaskodik vele minden erejével, amíg lesz ereje. Megteszi kötelességét, törvénye van rá: az adottság és lehetőség törvénye. Ennél többet nem tehet. Szellemem retteg és elutasítja, lázong ellene. Törvény, minden törvény: elnyomatás; teljes vagy részleges. Mindig a szellem a lázadó, amióta a tudás fájáról 301

gyümölcsöf szakított gőgösen. dölyfösen, öntelten, az első tiltó törvény ellen. Szellemem rettegve lázong a betegség ellen, amely már majdnem törvénye testemnek, lelkemnek. Mi lappang hát körülöttem, titokban, alattomosan? Szerelem? - Aligha, Ahhoz én már nagyon is töprengő és gyanakvóvagyok, elutasító és már nem eléggé hiú. Az igazi szerelemhez alázat kell; egyszeru, nemes, áhítatos, lábújjhegyen járó, térdeplő alázat. A férfiak ezt nem tudják, a nők nem értékelik. Pedig a művészethez, a tudományhoz is alázat kell, ahhoz is, hogy, szentté legyen valaki, meg ahhoz is; hogy a gyönyör - ez a ritka madár - ez a nagy ajándék - vissza-viszsza-találjon. Az élet minden nagy értékéhez és élményéhez tártkarú alázat .kell, Talán kevesen tudják, s ezért van annyi keresgélő, habzsoló, szegény, üreskezű, boldogtalan, megnemértett ember. Vágyaik vannak, s amikor vágyuk beteljesedett, nem értik, hogy végzetesen boldogtalanok lettek. Mi közöm ehhez! . " ts a szerelemhez? ... tn már túlzottan alázatos vagyok; megértéssel és gyengédséggel is beérern. Talán már egy kís. gyengédségtől is megriadnék s elmenekülnék előle. Megriadnék ? - Igen, hiszen elszoktam a gyengédségtől. de nem is' szenvedhettem soha, soha! Honnét bukkant hát fel ez a szó? Ez leselkedett rám? Miért? - Mert édesanyámon kívül máshoz alig-alig voltam gyengédtelen; csak vele, ő eltűrte és beérte azzal is, ha időnkint voltam gyengéd hozzá. Talán ezért kerestem én is a keménységet, büntetni akartam magamat? - Meglehet. Az ember elfogult, nem ismerheti meg rejtett önmagát. Ha nem így volna, más lenne egy-kettőre énünk kisugárzása; más áramkörök között keríngőznék életünk is. Eddig elzárkóztam, visszahúzódtam mindenféle gyengédség elől - ez valóság - és most? Most is elutasítom. Úgy vijjog körülöttem, akár a vészmadár. El kell kergetnem, mert értem a vijjogását. Tudom, hogy nincs gyengédség a világon; ez csak egy szó, más érzést leplez, az érdeket, jobbik esetben a szánalmat. Nem kell; ez sem kell! Magamhoz sem akarok gyengéd lenni, meg sem szánom magamat. Nyers leszek és őszinte most is, akárcsak a felismerés vakító víllámsugára, amitől egyszeriben minden oly világos lett. Nem, mégis inkább tapintatosanderitem fel a titkot, az új élményt, amely le akar teperni, a fáradtság titkát, az aggodalomét. a beteges gondolatokét. Egyszeru e titok és derűs, természetes és megnyugtató; alázatosan kell fogadnom, mint a szerelmet, hogy gyönyörűségemet leljem benne. Nem szabad kapálódznom ellene s nem szabad nevetségessé válnom a rugkapálódzással ; tennem sem szabad ellene; köszöntenem kell kedvesen, mosolygósan, várakozástól telten, kívánesían, mint minden szent titkot, térdre borulva ... üdvözlégy, Öregkor, te áldott küszöb, te megnyugtató, szemlélődő, gyümölcsarató, megértő, új gyönyöröket rejtegető alkonyat!... Isten. hozott!

302

tLTűNK

Egy beszélő madár is megtanulja e szót: "Isten". Nekem minden! Es .csak: annyit ér leélt napom, amennyire mindűnkért megengeszte lhetem. Nagyon megült a köd, ez lökött le ilyen mélyre, nem vetem a világ szemére, csak fáj, hogy úgy halok, valamit is alig mondhatok a mentségére. Vádoltunk - tehát éltünk. Elpetyhüdt homlokunk, megizmosodott öklünk, megrútulunk és meghalunk, és félben mindent itthagyunk. Mollináry GizeJZ/l

A KÖVETEID Lehet Uram, hogy helyette küldöd, ki elment egy októberi hajnalon, arcán ünnepek fényével, huszonhat esztendősen! Utána vihar tépi valóm és csupasz vagyok nagyon. Éjeken a bánat ingoványán, mikor a holdnak súg a haraszt, sirva sírok és keserű a szám és elmondom az elraboltért 'ugyanazt a reménytelen panaszt, és hívő lényem csodálkozik, hogy nem küldesz sehonnan vigaszt. Bár követeid eljönnek néha, helyre teszik vállamon a terhet. Il]Jenkor lehunyom a szemem, feltépem kincsét a boldog emléknek és megcsókolom hálatelten a kezet, mely bekötöz ott, ahol épp égek. Mollináry Gizella

363

KARACSONY, 1955. Szürke égből szürke földre szürke köd szitát Még a szívnek is fáj a sár! Törékeny álom, hogy áU a jászol; alig hiszi; aki fiat gyászol. Uzmérőmön higanyszálon végzetemet elcsodálom: veréb-testtel mennyit birtam ! rossz morzsákon hogy daloltam ..•

Mi volt, ami eddig őrzött ? Ki volt, Aki értem győzött? Ki az, Aki bennem gyászol? Lesz-e, Aki megmutatja, hol a Kisded? .. hol a jászol? Mollináry Gizella

NAPONTAMEGKERESZTELSZ Isten, naponta megkeresztelsz erekben ömlő könnyeimme'l. Hide!' el: egész valóm reszket: vissza ne éljek Előtted helyzetemmel, a kitaszítottságommal, és meg ne sértselek felesleges hazug pana,szokkal, hogy kezed soha ne engedjen el. bő

Egy szoba, egy fekhely, egy feszület kell a falon, mire ráaggathatom mint esővert gúnyát, a hitem; az álmom, a gyászom, a bánatom, hogyha görcsbe rántja arcom, mielőtt elalszom, a sírás ... tudjam, érezzem és higgyem, hogy -ez nem csapás, hanem jutalom és elengedhetetlen a látomáshoz, hogya kegyelem betűkben feltámaszthasson a napon, mikor a nagy akaratnak magam vJgképp megadom. Mollináry Gizella

304

GIOVANNI PASCOLI A XIX. század végének, a "fin de sieelev-nek nagy szellemi áramlata, a naturalizmus eljutott Itáliába is s ott magába szíva a helybeli adottságokat, átalakult, sajátosan olasszá lett. Olasszá lett" és felnyitotta az irók szemét, hogy necsak az azúrkék eget, az aranyosan tűző napot, a toscanai dombok lankáit s a sorrentói öböl tükrét lássák, hanem vegyék észre végre a munkája fölé görnyedő, koldússzegény parasztot - a népet is. így született meg a verizmus a novellisták: Giovanni Verga és tátsai tollán. És a költők? Carducci, aki forradalmárnak indult és az "Unita Italia" lánglelkű lantosa volt, konzervatívvá lett, márvánnyá merevedett hideg, "felsőbb­ rendű" klasszicizmusában. A többiek pedig a parnasszistákat, majd MalIarmét utánozták: absztrakt, légies témákat kerestek és - egyre távolabb kerültek az élettől, Hová fordulhatott ilyen körűlmények között Giovanni Pascoli ? (Szű­ letett 1855 delember 31-én a romagnai San Mauróban.) Minden esetre sokkal inkább Carduccihoz és általa a latin klasszikusokhoz. mínt a franciák szelgat utánzóihoz. Temperamentuma,misztikus, epedő lelke Vergí-: lius felé vonzotta, szerette a mezeí munka festői képeit, a csendes, idillikus falusi élet szelíd örömeit. Első kötete, a "Myricae" nagyjából ezt a hatást tükrözi. (Myricae: vergiliusi kifejezés, alacsony bokrot jelent, mely a "mezei költő" szerény tematikáját jelképezi.) Művészete azonban már a kezdetben túljut a vergiliusi kereteken. Bár témái eleinte szinte valósággal botanikus témák, mégis korszerű, életteli mondanivaló rejlik bennük, mégis 'átlobog rajtuk az egyéniség tüze. És Pascoli különben is más, mint jól-rosszul leplezett epigon. Misztikus gondolkozó, magányos lélek, aki zárkózott egyedüllétében lel vigasztalást azokkal a fájdalmakkal szemben, amiket az emberek okoznak neki és amiket bizonyos megadással kénytelen elviselni. De még fájdalmában is érzi a szépség' és a szerétet mély szükségszerűségét. Bár míndenben kinzó titkokat fedez fel, ezekért mégsem a természetet hibáztatja, hanem úgy tekinti mindezt, mint szomorú, emberi örökségünket. Pascolí semmiesetre sem pesszimista, mínt Leopardí, nem hajhássza a l'art pour l'art világfájdalmat, hiszen műveiben a természet kegyes azok iránt, akik megőrzik gyermeki tisztaságukat. Ebben rejlik Pascoli kathoIíkuma. A "Myricae"-ben maga is gyennekként szemléli a természetet és különösen szeretett halottaival folytat gyönyörű, szublímált érzésekkel átszőtt párbeszédeket.

Lírája mindinkább kiteljesedik későbbi köteteiben: a "Canti di Castelvecchíóv-ban, a "Poemi conviali"-ban, az, "üdi e Inni"-ben és latinnyelvu "Carminá"-iban. A legnagyobb modern olasz költővé mégsem finom, borongós lírája 'tette, hanem izzó népszeretete, gyönyörű tájleírásai és helyenként szinte " verista" meglátásai.

305

1907-ben meghívták a bolognai egyetemen Carducci halálával megüresedett olasz nyelvi és irodalmi tanszékre. Hirneve mindinkább növekedett, "Carminá"-ival többízben .elnyerte a latin költeményeket 'jutalmazó amszterdami díjat. Hazájában ma is nagyon népszerű. 1912 április6-841 halt meg Bolognában. Bittner Lajos KlDOLT A TÖLGY (La quer«ia caduta)

Amya helyére dőlt a tölgy: jahalmaz. Nem vív viharral, mely jelette tombolt. Mindenki szól: most látni, miLy hatalmas! Aga-bogába sok fészek fonódott, Tavasszal tanyát lelt rajt sok madárka. Mindenki szól: most látni, milyen jó volt! Mindenki áldja és mindenki vágja. Estére mind viszi a maga részét. A légben halk panasz ri... kis poszáta . kering felette s nem leli a fészkét.

ENEK AZ OLA TFAROL (La canzone fl l.' ulive) A vén várkastély lábát sűrű gallyai fonta be a folyondár, meg a repkény; egy magában ott lakó barna karvaly - mások már rég elhagyták most éppen rikácsolva szárnyrcikap, száll, köröz, majd újra megül [észke pelyhén; ki tudja, tán az· arra járó kasznár léptei jelzavarták ... E vár lábához, ,az átkos oromra, hogy 'vigyázzon az omladozó romru, ültessük az olajját ! Az olajját, melynek húsos gyümölcse majd táplálékot, fényt ad az embernek, s hogy a rigónak is jusson belőle, csurig lesz minden ága. Az olajját, melynek lombozatán át majd a nap a szirtre zöld permetet vet, hol bégetve hívja vissza a bárányt az anyajuh a nyájba. 306

Az olajfát, meZy et víg gyermekeknek, kik ide szelíd csacsik hátán jönnek, majd vesszejét kínálja. Vigyük a csúcsra, maradjon a szántó eke lenn, ahol hasad a barázda. Ugyan, minek a kapa meg az ás6 e vad, kopár talajra, e kopasz hegyre, ahoZ szertesz6rva fehérlik a tört kövek garmadája; hol éleshangú, mámoros kabóca ciripelget a napra. Hadd nőljön itt! Hisz 1l,em is vágyik másra, mint fényre, fuvalatra, fakadásra s időre - az olajfa.

Csepp töve majd sziklát váj s a mennyboltra temérdek ezüstlevélkét zizegtet. Ki túrhatná e rögöt porhany6bbra ily 'parányi szerszámmal! Szilárdan kapaszkodik meg a kőben, s áll, mig· csak a szirt a szélnek nem enged, tűr, szenved, de nő itt e sovány földben s nem is törődik mással. Az olajfa majd boldogul a bajban, követ mállaszt a kőkemény talajb'Jm gyökere lágy kaccsával. hamvasszőke magvát, mely télire még meglapul a h6ban, ám, ha tavaszi szelek cir6gatják, kidugja zöld kalapját. Es törzséről hull a babér bogy6ja, mely gyorsan ered s ráfon6dik nyomban, majd tovafut s ellepi a csobogva kacag6 patak partját. O nem siet, nem baj. De majd dús árnyat ad unokánknak; j6, hát unokánknak ültessük az olajfát !

1:s szertehinti

Ti többi fák, ti már az ültetónek gyümölccsel, árnnyal adtok bő jutalmat; ám elhamvadtok, hogyha tűzre löknek, hamari lánggal égve! Te, szelídlombú, sápatag olajfa, mi mást adhatnál nékünk, mint: nyugalmat! Am a hallgatag idővel haladva lassan nősz, mégsem késve!

30'1

Am majd belőled táplálkozva lángol

ai, ,ami örök álmunkhoz világol: a sir magányos mécse!

A KET ARVA (I dueorfani)

I. - Bátyó, nem zavarlak, ha megkérdezlek ? - Szólj, hisz úgysem alszom . . . - Valami pattog, vagy halkan rágcsál . . . - Talán a szó perceg. - Bátyó, a sötétben, valami, hallod, mily hosszasan rí ? - Tán ebek csaholnak ... - Kopognak! . .. - Tán a szél rÍízza az ajtót. -

Odakinn kettett most halkan susognak ... A 'csendes eső lesz az, amit hallasz. Dőrőmbőlnek! ... Nem, csupán harangoznak.

- A lélekharang, vagy a vészharang,az? - Lehet ... - Félek. , - En is. - Talán az ég zeng, mit csináljunk? - Nem tudom, őcsi, hallgass, Legyünk nagyon jók, bújjunk össze szépen.

II. - Ne haragudj, de szívem szóra vágyik. Emlékszel, akkor a kulcslyuk hogy fénylett ? - Es most már. a kis lámpa sem világít. - Jaj, hogy rettegtünk, és még most iA félek, ha nem is annyira. - Es nem vigasztalt azóta senki, feketék az éjek.

- O kopogott a kapun, mikor megcsalt az a moraj, ami kinn a sötétben fel-felzengett. - Es a mama már meghalt. -

Emlékszel? Hát akkor a csendben mégsem S jobbak vagyunk, belátom ... és nincs már, aki bennünket becézzen ?

-

most, hogy már nincsen, aki megbocsásson. -

O állt köztünk... -

(B i t

:308

tner

L aj os

f o r CI í t á s a í)

ESZMEK Es TÉNYEK

Irja Mihelics Vidi

Az apokrif szerzö azt állítja, hogy' Azok a hagyományok, amelyek Szent Józsefről maradtak reánk, "az apostolok megőrizték elméjüktúlnyomórészt az apokrif evangé- ben ezeket a szent elbeszéléseket. később írásba is foglalták őket,. S, liumokra támaszkodnak, főleg "A gyermekség evangéliumára", ame- az iratot letétbe helyezték a jerulyet legutóbb a jelenkori bollandis- zsálemi könyvtárban". A történetet ták egyik kiválósága, Paul Peeters József halála fejezi be. József lelfordított le és látott el jegyzetek- két akkor angyalok karolták fel és kel a szir, arab és örmény verziók vitték magukkal az el nem múló alapján. Abban a francianyelvű dicsőség honába. Maga Jézus -- a gyüjteményben azonban, amelyet szöveg szerint - ezeket mondta Jó"Szövegek és dokumentumok a ke- zsef haláláról: reszténység sörtánetí tanulmányo"Egyik kezemet szívére téve így zásához" címrnel Hippolyte Hemmet szóltam én akkor: A halál rontásáés Paul Lejay adott ki, van egy könak nem lesz hatalma fölötted. Sem tet, amely "Jakab protoevangé- rossz szag, sem férgek nem lépnek Iíuma", a "Pseudo Máté" és "Ta- elő soha a testedből. Egyetlen csonmás evangéliuma" mellett egy kü- tod sem törik össze.• Még egy hajlönösen érdekes függeléket tartal- szál sem változik meg a fejeden. maz. A függeléknek ugyanis ez a Testednek semmiféle része sem címe: "Józsefnek, az ácsnak törté- . emésztődik el, ó atyám, József, hanete". Míg a kötetben foglalt többi nem sértetlen marad az ezeréves laapokrif iratot Paul Michel, aliegei komáig. Aki a te nevedben és reád egyetem professzora fordította le és emlékezve keze munkáíával segíteni jegyzetezte, addig a függelék for- fogja a szegényeket és szűkölködő­ dítását és jegyzetezését a már em- ket, az özvegyeket és árvákat, élelített Peeters végezte egy kettős te egyetlen napján sem szenved nyelvű: kopt és arab szöveg nyomajd hiányt bármiben. Azt, aki a mán. TJtalva Szent József új ünne- te nevedben egy pohár vizet vagy . pére is, M. Ca1'Uso foglalkozik vele bort adt inni egy özvegynek vagy egy árvának, neked aíándékozom, az Osser.vatore Romanóban. A történet' azzal kezdődik, hogy hogy bevezethessed az ezeréves lakomára. Mindazokat, akik a te emaz Olajfák hegyén az üdvözítő maga köré telepíti az apostolokat és léknapodon valami· fölajánlással néhány tanítványát. Beszél nekik emlékeznek meg' rólad, meg fogom. elkövetkező haláláról és arról a áldani, és megjutalmazom őket az küldetésről, amely majd reájuk vár elsőszülöttek egyházában, és hara világban, rámutat az örök boldogmincat, hatvanat és százat adok neság kincsére is, amely kijut mínd- kik egyért. Azt, aki irásba foglalazoknak, akik az Urat szolgálják, ja a te dicsőségedet, a te fáradalmavégűl pedig 26 rövid fejezetben anidat, a te távozásodat ebből a vinak a Józsefnek viszontagságairól lágból, és a beszédet, amely rólad és erényeiről szól, aki valamikor szállt el ajkamról. neked ajándékoa térdén tartotta őt. Jézus szavai- zom ebben a világban; és amikor ból, akárcsak "A gyermekség evan- lelke megvált a testétől és elhagyta gélíumáböl'', kidomborodik József ezt a világot, elégetem bűneinek szelídsége, nyájassága és türelmes- könyvét és nem vetem alá gyötresége, s megindító módon nyer kife- lemnek az itélet napján. Fölébe fog jezést bennük az a hála és szere- emelkedni a tűz tengerének és áltet, amellyel az üdvözítő nevelő­ talkel rajta fáradság és fájdalom atyja iránt viseltetik. nélkül. Ime végezetül, amit meg-. 309

-.tehet majd az a szegényember is

~inek semmije nincs, amit fel~

..a~~nlhatna

úgy, amint jeleztem: ha :flUgyermeke születik, nevezze el Jó.zsefnek, s nem lát többé sem ínsé.;get, sem betegséget a házában." Caruso hozzáfűzi, hogy az arab ,:sz~veg Jézusnak ezt az egész apokrif beszédét jövőidejű igékkel a kopt szöveg viszont felszólító ~ó­ dú igékkel adja vissza. Peeters az .arab nyeívű szerkesztést követte .mert ezt vélí megfelelőbbnek. ' Nincs mit· csodálkoznunk azon .hogy ilyen jószándékú de sokb~ .naív művekkel is ta'lálkozunk a ,,~zent József körül támadt apokrif .Irodalomban. A keresztény képzeJet ugyanis kezdettől fogva választ keresett azokra a kérdésekre, amelyek az evangéliumi adatok szűkös.sége miatt önkéntelenül felmerültek . a hívek lelkében. Magukat a .teologusokat is .állandóan foglalkoztatta azonban Szent József személye -és szerepe, s nagyon érdekes, hogy az efajta vizsgálódások és elmélkedések soha nem voltak annyira kiterj~d.tek és elever;ek, mint éppen .napiaínkban. Hozzajárult természetesen az is, hogy IX. Pius pápa .Szent Józsefet 1870-ben az egyetem~s ~g~ház legfőbb pártfogójának nyilvánította. Mint ugyancsak az Osservatore Romano egyik ·beszárnolójában olvasom, a kanadai .Montrealban már évek óta műkö­ -dík egy "kutató és dokumentációs központ", amely egyetlen feladatának! a "jozefolqgia" művelését tekinti, A központ "Cahiers de Joséphologíe" címmel időszaki kiadványt is bocsát ki, amelynek Roland Gauthier a szerkesztője. Ebben jelent meg legutóbb magának .a szerkesztőnek tollából egy tanulmány, a -ielyet az Osservatore Romano is nagy figyelemmel tárgyal. A tanulmány lényegében az az elő­ adás, amelyet a szerző 1954 októ'berében Rómában a nemzetközi ma-ríológíaí kongresszuson tartott. Bevezetőben Gauthier minden ;310

félreértést kizárandóleszögezi hogy mértékben a'láveti magát az egyház legfőbb tanítóhivatalának. Nem célja, hogy döntést igényeljen magának a vitákban csupán bepillantást kíván nyujtani a teológiai irodalomnak egyik kevéssé tisztázott ágába. A tridenti zsinatot megelőző időből főleg Gerson az, akivel Gauthier foglalkozik. Gerson a párisi egyetem kancellárja volt s különböző alkalmakkor majd legrészletesebben 1416-ban ~ konstanzi zsinat atyái előtt fejtette ki azt a nézetét. hogy József már születése előtt megszentelődött, Hivatkozott különböző liturgikus szövégekre s arra a tanításra, amelylyel egy olasz ferences, Bernardino da Busto lépett elő a kérdésben ~int azonban Gauthier megállapít~ Ja, Busto csak a lehetőséget vetette fel ~s a maga, részéről nem foglalt hatarozottan állást. A trienti zsinat után, amely 1546-ban dekrétumot bocsátott ki az eredeti bűn tárgyában, egészen IX. Piusnak Mária szeplőtelen fogantatásáról szólé dogmatikus bullájáíg, nem sok szószólója akadt Szent József szeplő­ telen fogantatásának.. A teológusok szinte egyöntetűen elvetették a gondolatot s ebben - mínt Gauthier kiemeli - az index-kongregáció is bátorította őket. Ugyanakkor azonban mélyült és szilárdult a Szűz Anya szeplőtelen fogantatásában való hit. Azóta azonban, hogy ez a hit a hitigazság [ellegét is megkapta - irja Gauthier -, Szent József kultuszának erőteljes kibontakozása uj ból felelevenítette a próblémát. A teológusok legnagyobb része IX. Pius bullajára utalva egyenesen heretikusnak vagy legalább is veszedelmesnek és vakmerőnek mondja a Szent József szeplőtelen fogantatását állító nézeteket, csak egyes teológusok, főleg Spanyolországban, egyre nyiltabban érvelnek mellette. Akármi legyen az egyház legfőbb tanítóhivatalának elhatározása; ha

a legteljesebb

ugyan egyáltalán szükségesnek itéli az állásfoglalást - fejezi be Gauthier -, bizonyos, hogy Szent Józsefet folyton fokozódó tiszteletben részesíti a katolikus egyház. Sméltán fordul feléje a mi hívő hódolatunk is. Szent József az üdvösségtörténetnek az a ragyogó alakja, aki a szűzi házasság közösségeben élhetett a szeplőtelenül fogantatott és a testével együtt mennyekbe vitt Máriával, s aki mellett a 'boldog halál pillanatában is kétségkívül ott állt az Úr Jézus. Az a Jézus, akiért, a közvetlen közelségben annyi éven át fáradozhatott. * Hogy az igazi keresztény jámborság, felebaráti szeretet és önmegtagadó odaadás mekkora tiszteletet válthat ki, újabb bizonyság rá 'az az általános megrendülés, -amellyel ,egy katolikus pap, Don Carlo Gnocchi halálát fogadták Olaszországban. Előttem fekszik például a milánói Avanti, amely nemcsak hosszan emlékezik meg az elhunytról, de még a fényképét is közli. 'Gnocchit 1925-ben szentelték pap,pá. A második világháborúban tábori lelkésznek kellett bevonulnia, s ekkor, a megtapasztalt borzalmak között határozta' el, hogy életét a háború legártatlanabb és legszerencsétlenebb áldozatainak, a sérültcsonkult .gyermekeknek megsegítésére szenteli. A béke helyreálltaval míndjárt bele is fogott a munkába. Fáradhatatlanul járta az or- . szágot: összeírta a kis rokkantakat, kilincselt a hatóságoknál. gyűjtőtt a templomokon belül és kivül. Egymásután négy központot szervezett számukra: Milanóban, Rómában, Inverigóban és Pessanóban. S amit az Avanti is dícsérettel emel ki, nem elégedett meg azzal, hogy csupán gondozza őket; rajta volt, hogy mindegyiket olyan szakmai képzésben részesítse, amely megfelelt a gyermek hajlamainak és testi képességeinek. Neveltjeit így teljes értékű polgárokként adogatta vísz-.

sza sorjában a társaclolamnak. Amílyen mértékben azután férőhelyek szabadultak fel a' központokban, olyan mértékben terjesztette ki Gnocchi a tevékenységét egy másik s míndaddíg elhanyagolt területre: a gyermekbénulás kicsiny rokkantjainak hasonló célú ápolására. Majd amikor rájött, hogy a, négy központ a maga teljességében sem lenne elegendő a gyermekbénulás áldozatainak befogadására, legutóbb már eredményesen dolgozott azon, hogy Milanó mellett újabb hatalmas otthont építsen. . Don Carlo Gnocchi míndössze 54 éves volt, amikor most meghalt a milanói egyetemi klinikán, ahol egy hónapon át kezelték. Amilyen nemes volt az életében, olyan maradt a halálos ágyon is. Amikor közeledni érezte földi elmúlását, meghagyta, hogy a halál bekövetkezése után operálják ki mindkét szeméből a szaruhártyát és ültessék át két kis rokkantjának a szemébe, akik -az előzetes orvosi vélemény szerint ebben az esetben legalább az egyik szemükre visszanyernék látásukat, amelytől a háborús események fOllz" tották meg őket. Kívánságának eleget is tettek. Gnocchi 18 óra 45 perckor halt meg. Celotti profeszszor 20 óra 45 perckor kezdte meg a szaruhártyák kivételét. A műté-. tet 21' óra 30 perckor fejezte be. A szaruhártyákat akkor speciális foIyadékba tették és jégszekrényben helyezték el. Az átiiItetést; amely teljes sikerrel járt, másnap, reggel haltotta végre Celotti. Az egyik fiúcska, aki most patrónusának "szemével" kezdi látni ujból a világot, a 12 éves Angelo Colagrande, a másik a II éves, Roberto Rocca. Nem csoda, hogy Don Carlo Gnocchi nevét, amely mindaddíg csak az olaszoknak mondott sokat, e végrendelkezés' nyomán megismerték szerte a világon. Ha azonban tudomásunk van arról, hogy külföldön, például Angliában, már négy évvel ezelőtt milyen viták ke311

rekedtek a halottakon végezhető ilyen úgynevezett "keratoplasztikai" rnűtétek körül, akkor azon sem ütközhetünk meg, hogy Olaszországban szintén felmerült a megengedhetőség jogi és erkölcsi kérdése. Annál is inkább, mert az érvényben lévő rendelkezések kifejezetten előírják, hogy a halál beálltától számított 24 'órán belül épségben kell hagyni a holttestet. Képzelhetjük ezekután, hogy milyen széles körők figyeltek fel arra a nyilvános megbeszélésre, amelyet a Gnocchi-esettel kapcsolatban a vatikáni rádió rendezett. APaese terjedelmes beszámolója szerint öt szereplöie volt az érdekes számnak: Ermenegildo Lio, a pápai Ateneo Antoniano morális-professzora, Gíovan Battista Bietti professzor, a római egyetem szemészeti klinikájának igazgatója, Cesare Gerin professzor, a római egyetem törvényszéki orvostani intézetének igazgatója, Giorgio Funaro ügyvéd, a római ügyvédi kamara tanácsosa, és Vincenzo La Bianco, a lelkipásztorkodással kapcsolatos orvosi ismeretek professzora, aki egyben a megbeszélést is irányította. Elsőnek Bietti professzor világította meg a keratoplasztikai műtét körülményeit és feltételeit. Alapvető fontosságú, hogy az eltávolított és átültetésre váró szaruhártya minél átlátszóbb legyen. Ez az átlátszóság, amely maximális az élő ember szemében, a halál után fokozatosan csökken. Legfeljebb 8-10 órát várhatunk a szaruhártya kivételével - mondta Bietti -, ha azt akarjuk, hogy az átültetés sikeres legyen. . Am ha ennyire sietni kell, mi a biztosítéka annak, hogy a rnűté­ tet valóban halott s nem csupán tetszhalott ember szemén végzik? Erre a kérdésre válaszolt Gerin professzor. Előadta, hogy tanítványával, Frache professzorral együtt, aki azóta tanszéket .kapott, még 1951J-ben kidolgozott '?~ módszert, 312

amely csalhatatlan biztonsággal zárja ki a tévedést. Az eljárás lényege az, hogy a halál beálltának észlelése után két órán keresztül szabályos időközökben "kardiokinetikus", vagyis "szívmozgató" 01datokat fecskendeznek közvetlenül a szívbe s a szív esetleges életnyilvánulásait elektrokardiogrammal ellenőrzik. Negativ eredmény esetén kétségtelen, hogy a halál valóban bekövetkezett, a keratoplasztikai műtétet tehát valóban holttesten hajtják végre. Mindenesetre azonban rendezni kell a kérdés jogi vonatkozásait mutatott rá Ftinaro tanácsos. Ez.időszerint ugyanis az olasz büntető­ törvénykönyv 413. cikkelye határozottan kimondja, hogy a holttest épségét csakis tudományos kutatások céljából szabad megbontani, a halottrendészeti előírások pedig ezt is csak 24 óra elmultával engedik meg. Nyilvánvaló - fűzte hozzá Funaro -, hogy ezeket a rendelkezéseket, amelyek elsősorban éppen a keratoplasztika miatt részben elavultak, sürgősen módosítani kell. (A Paese tudósításából kitűnik; hogy az olasz képviselőházban már indítványt is nyujtottak be ebben az irányban.) A kérdés erkölcsi oldaláról Lio professzor beszélt, Emlékeztetett arra, hogy a katolikus felfogás szerint az ember nem rendelkezik abszolut módon a' testével, mert a testét illetően csupán használati jog illeti meg. Kérdés azonban: értelmezhetjük-e ezt -a használati jogot akként, hogy az ember odaadhatja testének valamely részét használatra egy másik embertársának? A moralisták - fejtette ki Lio - mindenekelőtt különbséget tesznek aközött, hogy az átengedett testrész élő testnek, vagy holttestnek a tartozéka-e. Amennyiben élő testről van szó, általában tagadóari válaszolnak, vannak azonban olyan rnoralisták is, akik - feltételezve a szabad elhatározást - igazolt szük-

ségben megengedhetőnek vélik. Az ellen viszont, hogy. valaki a halála utánra engedje át a holttestének valamely részét egy élő embertársának javára, .Lío tudomása' szerint egyetlen moralista sem emelt kifogást. Ha tehát még elméletben nyitva is áll a vita, vagy helyesebben a kérdés tanulmányozásának lehe. tősége, gyakorlatilag már e nélkül is megengedhetőnek tekinthetjük az olyasféle orvosi eljárást, amilyen Gnocchi esetében történt. Lo Bianco professzor, aki végezetül összefoglalta a megbeszélés eredményeit, főleg amiatt nyilvánította megelégedését, hogy ezekután bizonyosnak érezhetjük magunkat afelől, hogy a keratoplasztikai mű­ tét erkölcsi szempontból nem ütközik akadályba. Majd a következő, nagy figyelemmel fogadott kij elen': tést •tette: "Remélhetjük, hogy a Szeritatya rövidesen alkalmat fog találni arra, hogy a vizsgált probIémáról hallhassuk szavát...• Ma sem dicsekedhetünk azzal, hogy. a drágakövek minden titkát megoldottuk volna. Sokban rejtélyes a drágakövek kialakulásának folyamata, kristályformáik különbözősége, szinjátékuk változatossága . és pazarsága. A régiek különös tisztelettel is néztek rájuk. Az idősebb Plinius, a drágakövek legjobb ismerője az antik világban, ekként Ryilatkozott: "A természet egész fönsége a legkisebb térre zsufol6dott össze bennük s mlndegyíkük a teremtés mesterrnűvének számít." ~rthető, haa mágia is előszere­ tettel fordtilt a drágakövek felé. Előbb a perzsák, majd a -görögök elméikedtek . arról, hogy melyík drágakőnek mi a hatása, főleg gyó~ gyító hatása az emberre. Tanaik, amelyeket a gnosztikusok is felkaptak, az arabok közvetítésével

később a középkori Európában is felelevenedtek. Nemcsak az értelmiségiek, .de a köznép képzeletét is izgatták. Jellemző, hogy az 1123-ban elhunyt Marbod rennesi püspök "Liber lapidum seu de gemmis" című kis könyvét, amely Pliniushoz kapcsolódva 743 hexaméterben 60 drágakövet ír le, csakhamar ófranciára, olaszra, héberre és dánra is lefordították, s a könyvecske még 1511 és 1799 'között is 14 kiadást ért meg. Végső gyökerében az ősi "kö-kultusszal" állunk szemben - álla,ítja meg Philipp Schmidt a Stimmen der Zeit számára írt tanulmányában -, azzal a kultusszal, amelyről már a Biblia első lapjai tudósítanak. A természeti népek úgy találták, hogy a kőben keménység, súly és sztlárdság egyesül. Igy lett a kő náluk jelképe és kifejezője a hatalomnak, a biztonságnak és a védettségnek. Innen már csak egy lépést kellett tenni ahhoz, hogy a drágaköveknek, amelyek formagazdagságukkal és szinpompájukkal tüntek ki, varázserőt is tulajdonítsanak. Azok a feljegyzések és fejtegetések azonban, amelyek li multból 'maradtak reánk, nemcsak a szervetlen, tehát valódi drágakővekről mesélnek csodás dolgokat, hanem még inkább a szerves drágakövékről, az állati kövekről: a kígyő-, a ponty-, ökör-, galamb- és más ilyen kövekről. A kövek birodalmának ezek a tagjai az élő szervezetben képződnek: a gyomorban, vesében, agyban, epehólyagban és más szervekben. Valami élettevékenység termékei ezek, vagy szerves anyagok megkövülései. mint a borostyánkő, amely fosszilis növényi gyantaképződmény. Ezeket ruházták fel csak igazában óvó és gyó· gyító' képességgel, főleg mert rltkán juthattak hozzájuk. Gyógyszer-

• Május IH lI1radásolcr szerint ez már meg ls történt. A SzentatYa egy sebéés szemorvosokból ·álló küldöttség elc5tt .a kifejtették értelmében nyilatkozott.

ezekből

"313

könyvek még a· XVIII. században vek hatásaira vonatkozó közkeletű is a leghatékonyabb orvosságként nézetekkel. Igy a tiltott szerelernsorolják fel őket.' Amit akkor és mel-vétkező Amfortas király sebébe, amelyet a harcban egy mérgeelőtte az ilyen szerves kövekről állítottak, még meseszerűbben hang- zett dárda ütött, egy olyan követ zik, mint a valódi drágakövekhez helyeznek bele gyógyszerül, amely fűzött rengeteg babona. Már Plinia lóalakú egyszarvú meseállat, az us említ például egy "sárkánykö- "Einhorn" agyában született. vet",·amelyet egy sárkány agyában Egyik legbecsültebb és hatalmas találtak, s amely gyógyító és má- varázserejűnek tartott kő volt a gikus hatású csodakőnek bizonyult. "bezoár-kő", mai tudományos mű­ Ezeknek az állati köveknek ha- szóval "zárvány", amely a kérődző tásairól egyenesen groteszkké vál- állatok, különösen a perzsa hegyinak a babonás nézetek, amikor az kecske beleiben, gyomrában, hóélő természetre utaló legfurább ellyagjában és agyában képződik. A képzeléseket költik hozzájuk. Pél- németek "Gemsenkugel"-nek, "zergegolyónak" is hívják. Különösen da rá az a hiedelem, hogy a sasfészekben két "saskövet" találni; nagyra értékelték a "bezoar moezeknek a baracknagyságú köveklinus"-t, azt· a követ, amelyre állinek egyike hímnemű, a másika nő­ . tólag az öszvér gyomrában bukkantak. Valószínű magyarázatuk e könemű, s nélkülök a sasok sem párosodní, sem költeni nem tudnak, . veknek - legalább is Schmidt szeami azután azt is megmagyarázza, rint -, hogy az állat, amikor a sahogy míndíg csak két fiókájuk van. ját testét nyalogatja, tömegesen Dioskurides Pedanius kilikiai or- nyel le szőrszálakat, amelyek idővel vos, botanikus és gyógyszerész, kőkemény csomókká sűrűsödnek a gyomrában. ÉlelmeS emberek már aKi a Kr. u. 1. században élt, azt tanította, hogy ez a kő könnyűvé az ókorban forgalomba hozták eze.teszí a szülést, lisztté őrölve és ket a szerves köveket, amelyek éppen a rltkaságuk miatt mint bűvös "melegítő" kenőccsel keverve pedig elejét veszi az epilepsziás ro- amulettek, sőt egyetemes védősze­ rek drágán keltek el. Plinius úgy hamnak. S Dioskurides Pedanius gyógyszerkönyve az egész közép- szól a bezoárról, mint valamely álkorban, sőt azon túl is az orvosi tu- lat, alkalmasint a hiéna, megkövesült szeméről. Ezért lett a. neve domány egyik fő forrásául szolgált, Grimm .l835-ben kiadott "Német "gemma hyaniae". A bezoár-kövek külőnböző színűek, többnyire fehémítológiájában' is szerepel egy legendás állati kő, az "alektorius", res szürkék, feketések, vagy fekete amely állítólag a hároméves kap- alapon fehérrel foltosak. Többnyire tojásdadok s vannak köztük tyúkpan testében fejlődik ki. Ez az alektoríus, .amelyet már az antik tojásnagyságúak is. Ha tűz éri őket, orrfacsaró szaggal égnek el, akár-szerzők is említettek, az északi hős­ mondákban mint a győzélem zálo- csak a borostyánkő. A kőzépkorban főleg a portugálok hoztak ilyen -ga, mint "győzelmi kő" jelenik meg. "csodaköveket" Indiából Európába. llyen értelemben magasztalja a A IX. század közepe táján íródott XIII. században Volmar is, aki ónémet nyelven az első könyvet ir- "Arist€lteles könyve a kövekről", ta, hozzá verses formában, a dráza- amelynek ma héber, arab és latin nyelvű 'kiadásait ismerjük, ekként kövekről. Wolfram von Eschenbachnál, aki a közénkor nevezetesebb nyilatkozik a bezoár-kőről: •.Ezt a babonáit a varázsló Klingsor "órá- kÖvet a görögök olyan szóval jeban mind összefoglalta, lénten- lölték, amelynek jelentése: méregnyomon találkozunk az állati kö- elhajtó. Nemes és értékes kő,' síma 314

tapintású és meleg természetű, de nem túlzottan meleg, Különleges . hatása, hogy mindenféle méreg ellenében segít, a növényi mérgek ellenében épp úgy, mint az állati harapásokvágy szúrások mérge ellenében. Mond~ák, hogy a méreg ~em hidegrázás,'vagy forróság útján -okoz halált, hanem azzal, hogy megrontja a szív és a máj vérét. Míhelyt e két szervbe jut, olyan tömeggé változtatja őket ,mint a főtt hús, innen azután tovább .megy az -erekbe és megalvasztja bennük a vért elzárja az életerő kijáratait és ;ráteiepszik a testre, miként az olaj .a vízre. Ha azonban gyorsan, mielőtt a méreg szétterjedne, ehhez a kőhöz folyamodunk, elhárítjuk a pusztulást. Aki ezt a követ nyakláncon vagy pecsétgyürűbenhordja és a követ a megmérgezett személy szájába teszi, megmenti annak életét. S feltűnően segít a kő akkor is, ha skorpió-, kígyó- vagy -darázscsípésre fektetjük." Nem két-séges, hogy ezt a könyvet. a szerzője megtévesztésból adta kl a nagy görög bölcselő műve gyanánt. Aristotelesnek ugyanis egy ctlen írása sem maradt fenn a kövekről. A azerzö minden valószínűség szerint egy IX. századbeli sziriai orvos. "Tartalmilag a könyv nem egyezik az egyébként ismert hasonló jellegű görög művekkel SE'm, amiből nyilvánvaló, hogy a szerző kútfőit nem Bizáncban hanem a szir-perzsa kultúröve~étben kell keresnünk. Rogy milyen lett volna egy valóban aristotelesi könyv, arra a 001cselö barátjának, egyben tanítványának, Theophrastusnak "A kövekről" című írásából következtethetünk, amely az ál-aristotelesi termék zavaros. mágiájával ellentétben jóleső józanságával tűnik ki. . A bezoár-kövek, mint mondottuk, ritkák és drágák voltak s ezért 'Csak gazdag emberek juthattak hozzájuk. Nem egy rendi szabályzat intézkedik arról jegyzi meg Schmidt -, hogy a szerzetesek ne

bezoárt, míután ez nem fér össze szegénységi fogadalmukkal. A mágikus hagyományok nyomán, amelyek ezeket a köveket körülszőtték, még az ujkor elején is hathatós orvosságként tartját nyilván őket az európai és ázsiai patikák. Az állati kövek egyik leglegendásabb válfaja, amelynek igazi mivoltával sem a régi Irók nem voltak, sem a mai tudományos kutatók nincsenek tisztában, a "ligurius" vagy "lynkurius", amelyet "hiuz-:kőnek" is hivnak. Theophrastus szerint ez a kő a hiuz vízeletéből keletkezik. Epiphanius eleuteropolísí püspök, aki 403-ban halt meg, ehhez az ókorban általánosan elterjedt nézethez csatlakozik, amikor a Mózes-korabeli zsidó főpap pajzsának 12 drágakövéről írt könyvében a "ligurius" nevet a "ligyum" (hiuz) állatból vezeti le. Ez az állat rr: úgy. gondolja a püspök olyan színű, mint a szarvastehén, a farka azonban zöldes szőrpamacs­ ban végződik. A kő szerepel a Jelenések könyvében is a 12 "alapkő" között, és Schmidt véleménye szerint valószínű, hogy azonos az aranyzöld indiai krizolittal vagy peridottal. Bingeni Szent Hildegard, az 1178- . ban elhunyt rupertsbergi' apátnő, behatóan foglalkozott a drágakövekkel. Annak ellenére, hogy sok helyes meglátása akad, ő is korának gyermeke és ugyancsak belemerül a drágakövek természetfölötti varázserejére vonatkozó okkult tanokba. Könyvének negyedik fejezetében híven tolrnácsolja a drágakövek keletkezéséről és hatásáról vallott néPi nézeteket. A hiuzkőről, amelyet ő is "lynkuriusnak" nevez,' a következőket adja elő: "A hiuzkő meleg, A hiuz vize, letének csak egy egészen meghatározott faj tájából származik. A hiuz nem valami buja, kéjvágyó és tisztátalan állat. hanem míndíg azonos vérmérsékletű, Ereje annyira őrizzenek maguknál

315c

nagy, hogy a köveken is keresztülhatol, innen az éles látása is, amely soha el nem homályosul. Vizeletéből nem keletkezik rnindíg hiuzkő, hanem csak akkor, ha a nap nagyon forrón süt és lágy, bársonyos szél lengedez. Az állat olyankor élvezi a nap melegét és tisztaságát és a szép levegő kedvességét, s ha közben vizet akar engedni, lábával lyukat váj a fölbe s oda engedi. A nap hevétől megalvadva ebből alakul ki .a híuzkő. Ha valakinek erős gyomorfájása van, áztassa be a követ egy órára borba, sörbe va,gy vizbe s utána- vegye ki. A folyadékot így áthatja a kő ereje s nincs az a láz vagy betegség, a haláltól eltekintve, amely ne gyógyuina meg tőle, kivéve persze, ha a halál már közvetlenül küszöbön állt."· Schmidt tüzetesen tárgyalja még a "békakövet", amely talán a legfantasztikusabb valamennyi között. Volmar, akinek verses könyvéről már szóltunk, ezeket mondja róla: "Ennél nemcsak a gyógyító és védő hatásban kell hinni, hanem az ere.detében, illetve szerzési módjában i~. S nem kétséges, h
318

ként viselték. Később az alkimisták is használták aranycsínálásí kfsérleteiknél és á. "bölcsek kövének" előállításánál. Orvosságok is készültek a varangyosbékából s mint Schmidt rámutat, ezuttal nem is alaptalanul, mert hiszen ma is kivonnak belőle egy nagyon fontosadrenalin-féle anyagot, amellyel az alacsony vérnyomást és a szívgyengeséget kezelik. A kínaiak már 4000< évvel ezelőtt ismerték a varangyosbékának ilyenirányú hasznosságát. Ezekután részben megértjük, hogy míért tartották annakidején akkora becsben a békakővet. Azok 81 népmesék is, amelyek a "béka-királyfiról", annak áldásthozó koro-' nácskájáról keringtek, csák táplálták az antik és keleti forrásokból' elterjedt babonákat a békakő csodatevő erejéről.

Nagy enciklopédikus munkájábarr Plinius egész sereg olyan drágakövet, köztük állati követ említ, amelyeket a mai ásványtan nem tud azonosítani - irja a továbbiakban Schmidt. A régiek ugyanis rendszerint csak a külső megkülönböztető­ jegyekre szorítkoztak, ezeket azonbon sokkal élesebben vették szemügyre s a legcsekélyebb eltérés bőr is új változatot, sőt új fajtát szerkesztettek, amelynek mindjárt uj nevet is adtak. Altalában is úgy vagyunk, hogy ezzel a régi irodalommal, amely a meséket és lehetétlenségeket nagykomolyan, meggyőződéssel tálalja, meglehetősen tanácstalanul állunk szemben. N~. tudjuk pontosan megépíteni a hidat, amely a zürzavaros babonáknak ebből a fényszegény világából" napjainkig élvezetne. Nem tudjuk; noha a néprajz, az orvosi tudo-mány története és a kultúrtörténelern már sok 'érdekes bepillantást nyitott hajdani elődeink szellemi életébe.

A KIS ÚT Azt hallottam, hogy az új nagyheti szertartások egyike azoknak az ,tí.jítcísoknak, amiket a Szentatya látomása alapján rendelt el, amelyben ,egy év előtt részesült, amikor megjelent neki az Or Jézus, és új Simeonnak nevezte őt, megigérte, hogy mindaddig nem fog meghalni, mig újitásait érvénybe nem lépteti. ~n kétségbe vonom a nagyheti szertartások krisztusí" sugalmazás6,t, mert azok igen primitivek. Nagycsütörtök és nagypéntek szertartásainak idejében még van következetesség, de akkor miért nincs a feltámadási körmenet vasárnap hajnalban, mint az őskereszté­ nyeknél volt? Ha a hivek el tudnak 'menni az éjféli misére, és egész ,ádventben a hajnali misékre, akkor egyszer egy évben hajnalban is fel tudnak kelni. Nagyszombat szerta~tása egyébként is hosszú. A mai ember ennyit nem bir el. Azután, az egyik helyen volt lábmosás, a másikon nem. A különbözőség megbontja a katolikus egységet. ~rtesülése a megújított szertartások eredetére vonatkozólag egyáltalában nem látszik valószínűnek, a leginkább kifogásolt husvét vigiliájára vonatkozólag pedig biztosan nem az. Ezt ugyanis már 1951-ben engedélyezte á Szentszék, bár csak az idén rendelte el kötelezően. Tehát nem egy egy év előtt kapott krisztusi sugalmazásról van itt szó, hanem e&y már évek óta folyó, tervszerű, liturgiánkat megújító munka újabb eredményeiről. De még ha biztos forrásból származnék is értesülése, hite és az Egyházhoz való hűsége egyáltalában nem szenvedne csorbát, ha két'ségbe vonná az új szertartások elrendelésére indítást adó látomást. A rendelkezést természetesen el kell fogadnia, az új szertartásrendet meg kell tartania mindenkinek, de nincs kötelezve az indítékok elfogadására. Az indítékok kétségbevonásáért. sőt megtagadásáért. természetesen, ha ezzel nem követ -el tiszteletlenséget, és' senkit meg nem botránkoztat, semmiféle . megrovás sem érhet senkit. A szöban forgó esetben tehát, mégha a 'Szentatya maga hivatkozott volna Í8 látomására amit nem tett nem volnánk kötelesek elfogadni, -elhlnní annak megtörténtét, tehát ca szertartások közvetlen krisztusi

sugalrnazottságát 'sem. Az ilyen közlések, kínyrlatkoztatások ugyanis, tekintet nélkül az azokban ré'szes ülő szernélyre, még ha maga a pápa volna is az, aki azokat kapja, míndíg csak magánkinyilatkoztatások maradnak. Ezekre vonatkozólag pedig az Egyház tanítása az, hogy bármilyen értékes felvilágosításokat, épületes mozzanatokat tartalmaznak is, sohasem lesznek egyetemesen kötelező vallási ismereteknek forrásai. Megtörténtükre. tehát a kmyílatkoztatcttság tényére vonatkozólag az Egyház sohasem követelte magának a tévedhetetlenséget. Adott esetben tehát nagyon üdvös, ha tudjuk, mi az, amit' el kell fogadnunk, amit hinnünk kell, és mi az, amiben szabadok vagyunk, mert Egyházunk nem' akar kötelezőep parancsolni. Ennek ellenére a megújított szertartásokat primitiveknek minősítő ítéletét el kell utasítani, még pedig több okból: Bár az Egyház nem kívánja meg híveitől, hogy az általa elrendelt vagy engedélyezett istentiszteletet minden ízében tökéletesnek, megfellebbezhetetlennek tartsák, azt azonban tanítja, és annak elfogadását híveitől meg is kívánja, hogy egyetemes istentiszteletének megalkotásában és rendezésében szerepe van az Egyházat oltalmazó 317

és irányító isteni Gondvíselésnek, ket, és komoly élményt jelentett, Ebben a vonatkozásban tehát köte- számunkra. Nem helytálló tehát az lező az a tisztelet, amellyel annak a megállapítása sem, hogy a mai az Egyháznak tartozunk, amelyről embernek ez sok. Ne nézzük le az Úr Jézus mondotta: "Aki tite- annyira a mai embert, hogy összeket hallgat, engem hallgat és aki szedettséget kíváno komoly telje-' titeket megvet, engem vet meg." A sítményekre képtelennek tartjak.. primitivnek való minősítés magá- és ne akarjuk esetleges gyengeséban még nem tiszteletlenség, hi- geit legyezgetní, vagy még inkábbszen az isteni Gondviselés irányí- fokozni azzal, hogy szinte reá kény-. tásának nem kell a legtökéletesebb szerítjük az erőtlenség és tehetetmódon megnyilvánulnia, itéletének lenség tudatát. A mai embertök megfogalmazása azonban arra mu- igenis lehet várni időt, idegeket" tat, hogy véleményének olyan köösszeszedettséget és erőkifejtést rülmények között adott kifejezést, igénylő teljesítményeket. A mai; ami legalábbis nem vall erre a kö- ember 3-4 órát el tud tölteni szinteles tiszteletre, és nem mozdította házban, operában. Ennyit a liturelő annak másokban való ;felkeltégia mégsem kíván tőle, pedig a lisét és megerősödését sem. Itélete turgia is tud adni olyan lelki élegyébként két tévedéssal is kap- ményt, amilyen szellemi élmény és: csolatos: 1. Az egyetemes Egyház élvezet egy szindarab, vagy opera. liturgiája nem ismeri a feltámadáHa egy kicsit ismeri az Egyház si körmenetet, az tehát nem is tár- életét, nem fog fennakadni azon. gya a megújított liturgiának. A hogy egyik helyen volt lábmosás, al Szentszék a helyi főpásztorokra másikon nem, és nem fogja ettől bízza az áhitatot komolyan előmoz­ a katolikus egységet félteni. dító helyi szokásoknak a megújí- Hiszen azt is kifogásolhatná, hogy tott Iíjurgíával való összehangolá- egyik templomban van keresztvíz-. sát. 2:Husvét vígílíája szertartásá- szentelés, a másikban nincs. Az: nak a Szeritszék által elsősorban Egyház egysége nem merev egyforés nyomatékkal ajánlott ideje: éj- maság, hanem eleven élet, 'amely-jel, úgy, hogy a szentmise éjfél' kö- nek alaptörvénye a változatosság. rül kezdődjék, tehát a feltámadás Az Egyházban kezdettől fogva érörömhírét hirdető Alleluja már va- vényesült a Szent Agostonnak tusárnapra virradóra hangozzék. A lajdonított elv: In necessariis unihiányolt következetesség tehát na- tos, in non necessariis libertas, in: gyon is kifejezésre jut a megújított utrisque caritas - a lényeghez tartozó dolgokban a legszigorúbb egyliturgiában. Nagyon szubjektiv színezete van ség, a nem lényegesekben szabadannak a me"gállapításának,hogy ság, de mindkettőben szeretet! ~lr husvét vigiliájának szertartása ez .nem vált az Egyház kárára, sőt hosszúsága miatt untató, és jövőre ezáltal tudott igazán katolíkue már távoltartja a híveket. Nekünk lenni. éppen ellenkező tapasztalatot volt Ha az- Egyházban és az Egyházmódunkban szerezni. Már ötödik zal való. élet nem is mentesít benéve ugyanazon a helyen, egyálta- nünket mínden problémától és nelában nem az volt a benyomásunk, hézségtől, s ha nem is tudjuk a leghogy megfogyatkozott a hívek szá- nagyobbaknak gyermeki alázatát ég ma. Sőt annak sem láttuk .semmi húségét követni, a szentnek kijá-jeIét, mintha unták volna: Ellenke- ró tisztelettel 'párosult egyházias érzőleg, a szertartás változatos, szímzés, a magunkért és másokért való bolikában gazdag tartalma, szinte komoly felelősség tudata átseglt láthatóan felajzotta érdeklódésün- bennünket a zökkenőkön, és meg318

mutatja az utat, hogyan lehetünk magunkban és másokban is a krísztusi életnek élesztőt, ami kötelességünk. Talán szabad ilyen összefüggésben is utalni a husvét utáni 4.

vasárnap szentleckéjének szavaira: "Értsétek meg szeretett testvéreim: Legyen minden ember készséges a hallgatásra, de meggondolt a beszédben." (A.)

NAPLÓ LOURDES A CENTENARIUMRA KÉSZűL. 1958. februárjában lesz századik évfordulója a lourdesi csodás jelenésnek. Az IZlustration című francia folyóirat evvel kapcsolatosan részletesen közli a nagysza~ bású centenáris előkészületeket, amelyek során a világhírű kegyhely valósággal átalakul és újjáépül. És főként: kibővül. Mert a. zarándok" tömegek befogadására szolgáló építmények már régóta szűknek bízonyúltak amúgy is. Igy például az új nagy bazilikában mindössze 5000 ember fér el, a többi ezrek és ezrek időnként kintrekednek. . Maga II lourdesi püspök, Théas, vette kezébe a centenáris építkezések irányítását. A nagyarányú tervek kidolgozásával egy hattagú építészmérnök bízottsaget bízott meg, rnelynek élén nevéről következtetve (Pierre Vago - Vágó Péter?) egy bizonyára magyaT származású építész áll, s kivüle részt vesz benne egy-egy olasz, svájci, angol, belga és francia neves műépítész. A tervek készen vannak; a munkálatokkala jubileumi évre készülnek el. A tervekből egy egészen grandiózus átépítés és kibővítés körvonalai bontakoznak ki. Lényeges változtatások a következők. A sekrestye ezentúl nem fogja eltakarni a barlangot, hanem attól balra lesz. Előtte eddig kovácsolt vasrács volt; ezt is eltávolítják. A forrást borító cementlapot üveglappal fogják helyettesíteni, hogy látható 'legyen. A medencék számát is növelik, az eddigi kilenc helyett tizennégy medencét építenek, '8 ezek nem lesznek egymáshoz olyan közel, mínt eddig. A medencék átépítési munkálatai csak tél folyamán folyhatnak, amikor a betegek nem fürödnek bennük. A medencék vize különben nyáron is csak II fokos, megbetegedést mégsem okozott soha. Eddig két szállódája volt a kegyhelynek. Az egyik, a "Hét fájdalom"~ . ról elnevezett szálló tulságosan messze van a barlangtól, bent a városban; a másiknak, az "Asile"-nek is az a hátránya, hogy lakóinak keresztül kellett gyalogolniuk a városon, ha magához a kegyhelyhez akartak jutni, azonkívül a Gave folyó ibalpartján olyan elhelyezésű, hogy épülettömbjével rontja a festői kilátást. S bár aszállodák közös termei meglehetősen túlzsúfoltak voltak, a szükséglethez képest mégsem volt elég férőhely. Most új szálló épül a Gave [obbpartján, ezt a balparttal széles hídköti össze. Az ablakok és a terraszok a bazilikára és a barlangrá nyilnak, de azért elég távol annyira, hogya szálloda élete ne zavarja a kegyhely áhitatát, A négyemeletes új szálloda 900 ágyas lesz, örökrnos~ó Hfttel felszerelve. A fekvő betegek majd a földszinten nyernek elhelyezést a szállításuk megkönnyítése érdekében. s ez a földszinti ~pület~ rész a barlanara nyíló napos terraszban végződik. A szállodához a vá-' roson kívül fekvő egyenes út vezet majd az állomásról. Közös termei nem lesznek olyan túlzsúfoltak. Az épület szentmisék tartására és körmenetek rendezésére is alkalmas lesz. 319

A körmenetek rendjében is lesz újítás. Eddig zavarta az egészséges zarándokokat, hogy meg kellett várniuk a betegek hosszú sorát, mely keresztezte az ó menetüket. Ezentúl az egészségesek a híd jobb oldalán fognak haladni a bazilikától a barlangig egy kis kerülővel. míg a betegek baloldalt mennek egyenes úton. Eddig két bazilikája volt a kegyhelynek. a gótikus stílusban épült régi és egy új abb. Most eredeti építészeti megoldással egy földalatti harmadik templom épül, arányaira jellemző a aOx200 méteres méretszám s a 20.000-es férőhely. A karmeliták, akik a barlanggal átellenben laktak, elköltöznek kolostorukból, s azt átengedik a' püspökségnek. - Két új szálló épül a szegénysorsú zarándokok számára is, az egyik neve lesz ,pité St. Píerre", a. másiké "Cité des Jeunes." Hogy száz évvel a csodás jelenések után ilyen nagyszabású átépítési munkálatok Váltak szükségessé, az a. legékesebb bizonysága annak a megnemszűnő csodás kegyelern-áradatnak. mellyel a Szeplőtelen Fogantatás ú Szűz ezt a kis eldugott pireneusi városkát kitüntette, s melyben folyamatosan, a jelenben is részesíti. BARTHA DÉNES, egyik legkiválóbb zene-tudósunk arra a nemes feladatra vállalkozott, hogy a zenekedvelők szívébe még jobban belepi. szi Bach, Mozart és Beethoven zenéjét. Ha szombatonkint, amikor elő­ adásait tartja, végigtekintünk a Bartók terem sorain, vagy ha a könyvkereskedésekben érdeklődünk az iránt, hogyan fogynak könyvei, bízvást megállapíthatjuk, hogy sikeresen győzte le a nehézségeket és elérte célját. Zéneértők és zene iránt érdeklődők egyaránt igen kedvező fogadtatásban részesítik Bartha Dénes most megjelent Bach-éretrajzát. Közönségünk régóta nélkülözte Ha muz9ika atyjához" méltó életrajzot, s most igazi örömmel forgatja ezt a szép és gazdagon illusztrált könyvet, mely nemcsak a nagy zeneköltő életét ismerteti, hanem műveivel is alaposan foglalkozik. Az egyes alkotásokat kitúnően elemzi, az egész nagy pályát biztos arányérzékkel mutatia be, és mesteri módon érzékelteti, hogyan, milyen körülmények között és milyen hatások mellett szűlettek meg az egyes zeneművek. Amilyen öröm számunkra ez a remek életrajz, annyira fájlaljuk, hogy hallani még mindig nagyon ritkán hallhatjuk Bach műveit. Egykét közismert alkotásán kívül jÓformán alíg szerepel ! Szinte sosem csendül fel jó magyar előadásban például a D-dur szvit (kivéve lassú tételét), . nem is beszélve a versenymúvekről, melueket legföljebb csak hanglemezről hallhatunk. Pedig Bach muzsikája igen népszerű, s kedvelőinek tábora egyre növekszik. Tanúsítja ezt templomainkban olykor előadott egy-egy passiójánakrendkívül népes közönsége. Az átlagos zene hallgatók is nagyon szívesen hallgatnák Bach műveit - minél többet belőlük, s minél többször. Bartha Dénes másik nemrégiben megjelent könyvének, a "Beethoven kilenc szimfóniájá"-nak más a célja: ez nem az átlagos zenekedvelők érdeklődésére számít. "Ezt a könyvet elsősorban a muzsikus társadalomnak, a zenét tanuló ifjúságnak és a hang.1egyolvasó zeneértőknek szánom" - hangoztatja a bevezetőben Bartha Déne~. Érzésiink: szerint ez igy kissé kevesebbet mond a valóságnál, mert a könyvet kitűnően kamatoztathatja mindenki, aki akár csak egy kissé is mélyebben érdeklő­ dikBeethoven szimfóniái iránt. Minden egyes szimfónia elemzése előtt ugyanis rövid, de alapos fejezet szól a mű keletkezéséről s hozza közel

320

etTől az oldalTól a ~enét a magasabb zenei műveltséggel nem TendeIkező olvas6hoz és muzsika-hallgat6hoz. Kit'Únő megvilágításban látjuk Í{l'I/ Bach, M9zaTt, Haydn zenéjének hatását s azt, hogyan teszi magáévá, hogyan dolgozza föl ezeket a hatásokat Beethoven, s hogyan alakítja ki azután a maga páratlan egyéni muzsikiíját. ' Nyugodtan elmondhatjuk: a magyar Beethoven-irodalomnak most m,4r két remek könyve van: Szabolési Bence már szinte klasszikusnak számít6 Beethoven-könyve után most Bartha Dénesé a kilenc szimfóniár6l. A Bartók termi előadás-sorozatban Bartha Dénes Mozart életének utolsó évtizedéről (1781-1791) adott képet. Az előadások legelső célja talán az, hogya közönséget intenziv zenehallgatásra nevelje. Korunk munkatempója mellett mind gyakoribb az úgynevezett "fásult zenehallgató", aki nem elég élénken reagál a klasszikus zene szépségeire. Ez ellen a fásultság ellen is küzd Bartha Dénes. A Bartók teremben előadásain sikerül olyan élé.nk, villamos, de ugyanakkor közvetlen 'légkört teremtenie, amely teljesen alkalmas arra, hogya. hallgatóság, az előadó útmutatásával, hiánytalan zenei é~ményt nyerjen és megtanulja az igazi zenehallgatást. • Az előadások hanglemez-műsorát Bartha Dénes kitűnően válogatta egybe. Olyan műoek kerültek műsorra, mint a c-moll mise, a d-moll zongoraverseny, a Figaro házassága, a Don Juan, a három utolsó nagy szimfónia (esz-dur, g-moll, Jupiter), a Varázsfuvola, a tíz esztendős benső tisztulás csucsa, a Requiem, és még sok egyéb remek. Ezekből a szemelvényekből és zenei illusztrációkból, a mindig szellemes és mélyreható, zenei és lélektani elemzéseiben egyaránt kiváló előadásokból, a kortársak leveleiből és az egykoru dokumentumokból vett idézetek nyomán olyan plasztikus, élő és hiteles kép alakult ki a hallgatókban a nagy muzsikusról, hogy szinte személyes közelségbe kerültek egyénis,égéhez, világához, muzsikájához. Bartha Dénes nagyon jó előadó: mindvégig lebilincselóen érdekes, friss, közvetlen: sosem kelti azt a benyomást, hogy most halott anyaggal foglalkozunk; nem múzeumba kalauzol, hanem - nem utolsó sorban közvetlen humorával - életet közvetít. Hallgatói szeretnék, ha hamarosan könyvalakban láthatnák viszont ezeket az előadáSokat, illetve ezeknek anyagát: egy a Bach-életrajzhozhasonló Mozart-könyvben! Az előadá!rok mindig zsufolt nézőtér előtt kerültek sorra; küZönösen húsz éven aluli. örvendetes, hogyahallgatóságnak wgalább a fele Nemrégiben olvastam egy, riport-~orozatot a "Béke és szabadság"-ban; {LZ író meglehetósen szomorú képet rajzolt egyes fiatalokról, s a végén nyitva hagyta a kérdést: "Ez volna-e a mai fiatalság 7" - Nem. Szerintem a "mai fiatalság" ott ül a Bartók teremben, tanul, művelódik és figyelmesen hallgatja annak a zenetudósnak a szavait, a,ki pályája egyik szép állomására jutott el két kiváló könyvével. (R. L.)

AZ OLVASO NAPLOJA. Egy kis hazai utazásra hív.om meg olvasótársaimat. Mert míért tartsam meg önző módon magamnak ezt az örömet? Hetek, hónapok óta ugyanis ezzel sz6rakozom: leülök a szobám-' ban s egy-egy könyv segítségével utazni kezdek - sorra látogatom hazánk szép városait, Egert például, ahol Gerő bászló a kalauzom, Sopront, melynek nevezetességeire Csatkai Endre hívja föl a figyelmemet (míndkét könyv, s az utóbbi, a Sopronról szóló rövid időn belül második kiadásban! a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál jelent meg, a Ma-

321

gyaT Műemlékek sorozatban), meg Veszprémet, melyen ritka alapossággal és ízléssel Korompay György vezet végig (ezt a rendkívül szépen ki-

állított, gazdagon, egészen elsőrangú fényképekkel Illusztrált, remek könyvet a Műszaki Könyvkiadó jelentette meg egy VáTosképek-Műeml.ékek. címmel induló sorozatban). Sajnos, igazán nem vagyunk túlságosan gazdagok műemlékekben. Nem mintha nem .lettek volna már a középkorban is nagyszerű remekeink, románok és gótikusak, majd reneszánsz stílusúak; .de ezt a virágzó, anyagilag is, kulturában is gazdag Magyarországot valósággal letarolták a rnostoha idők. Csak romok, törmelékek maradtak belőle, és írásos följegyzések tanúskodnak róla. Csak ezekből tudja rekonstruálni a képzelet azt, hogy mi lehetett itt történelmünk első, kedvezőbb századaiban, Árpádok, Anjouk, Hunyadiak alatt, s mi ment veszendőbe utánuk, a folytonos háborúkban és a rnegszállö török ~óvoltábó1. Hány Ják és hány Zsámbék lehetett [tt (ez utóbbiról igen jó kis ismertetést írt legutóbb TomboT Ilona a népszerű Műeml.ékeink sorozatban); mílyen szorgos és színvonalas építő és kőfaragó tevékenységre következtethetünk abból a töredék-anyagból, amelyet kutatóink elénk v.árnak, színte foggal-körömmel harcolva ki őket a sokszoros átépítések és nem egyszer igen szerencsétlen átalakítások alól! - mint Csemegi József tette legutóbb a budavári f6templomnál (az ő kiváló művét mult számunkban ismertettük), vagy mint Korompay György teszí Veszprémben ... és a (februári számunkban. ismertetett) hatalmas, impozáns mű, a Budapest Műemlékei első kötetének kitűnő műtörténész-gárdája tette a középkori Buda emlékeinek föltárásával és főldolgozásával. Milyen lehetett Zsigmond és Mátyás Budája? Milyen a reneszánsz Eger Dóczi Orbán idejében? Milyen Veszprém akkor, amikor a kis Szent Margit nevelkedett klastromának falai közt? Csak romjaikból, törmelékeikből lehet sejtenünk. Milyen a Nyulak Szigete "Margit asszony" idején, vagy azelőtt, hogy apácái elmenekültek s a török megrohanta? MiIyen a kerengő, ahová hanyatt-homlok menekült föl a provinciális a Duna hirtelen áradása elől? Már csak a Margit-legenda sorai nyomán idézhetjük magunk elé, vagy Lux Kálmán rekonstrukció-rajzaí alapján. Míndez elmerült, elpusztult. 'Abban a kis könyvben, amelyet Eeuerné T6th R6zsa irt a Margitszigetről (ugyancsak a Műemlékeínk sorozatban); van egymással szemben két kép (a 28-29. lapon). Az egyik a premontrei prépostságí kápolna romjait ábrázolja a felépítés előtt, a másik a Lux Kálmán és Kiss Kolozs buzgalmából ujra fölépített, rekonsruált premontrei kápolnát. Milyen beszédes így szembeállítva ez a két kép! Az egyik azt mutatja, mi volt, vagy mi lehetett itt egykor; a másik azt, mí maradt abból, ami volt. Egy szép, nemes román épületből - egy csonka" málló faldarab ! . Amikor a. törököt kiverték, a romokon ismét megindult az élet. A XVIII. században a püspökök sorra visszaköltöznek székhelyükre; ekkor indulnak meg általában azok a nagyarányú építkezések, melyek legtöbb hazai városképünket a máig látható (de sajnos sokszorosan megzavart. ízléstelenül megbontott) barokk-copf-klasszicízálő stílusban kialakították. De érdekes - erre Korompay György figyelmeztet sokszor új szernponttr városkép-történeti vizsgálataiban Veszprémmel kapcsolatban - hogy e2; az új barokkos város a nagyrészt elpusztult középkorira települt rá, azon épült tovább, és a barokk-copf· város lényegében, strukturájában voltaltéppen középkori. Igy van ez Eger esetében is. 322

· Hogy a török ipők után mílyen hatalmas arányú építkezés índult, meg, elsősorban az. elpusztult egyházi épületek, kiváltképpen templomok. pótlására, azt hirtelenében egy egykorú adattal szemléltethetem. Mikor 1746-ban meghalt Esterházy Imre prímás, Bíró Márton veszprémi püspök tartotta fölötte a halotti beszédet. Ebben így foglalja össze a nagy építtető tevékenységet: Veszprémben "roppant" templomot emeltetett Szerit. Mihály arkangyal tiszteletére, tornyait vörösrézzel födette és négy harangot adott az egyháznak; Pozsonyban a Szent Márton templomban Szent Mártonnak oltárt és szobrot állíttatott, 6000 forint ára miseruhát adományozott, Alamizsnás Szent János tiszteletére vörösmárvány kápolnát és abban magának márvány sírt készíttetett 40.000 forint költséggel;. a falakon kívül az Erzsébet-apácák klastromára és templomára "szent. tékozlással" 141'-000 forintot adott, s ugyanott további nagy összegeket az orsolyák, piaristák, kapucinusok és ferencesek házaira és templomára; érseksége területén hetven templomot és plébániaházat emelt vagy restauráltatott; mindent egybevetve "Isten dicsőségére egész életében' több s nagyobb summa pénzt kiadott két milliomnál". Veszprémről lévén szó Korompay György kitűnő könyve kapcsán,.. hadd idézzek még egy egykorú dokumentumot; ez ugyancsak Bíró M:írtontól való, aki maga is nagy építtető volt, 1728-ban Szent Imre napján az országgyűlés alkalmával a pozsonyi ferencesek templomában prédikált: és Szent Imréről szólva médját ejtette, hogy a "második Imre herceg", Esterházy prímás érdemeit is magasztalja, elsősorban veszprémi "bőséges, majd mondhatom, szentséges tékozlással kíméletlenül kiöntött költségű" építkezései miatt. '"Itten gondolkodván a veszprémi templomnak boldog_o ságárul és szerencséjérül - mondta (Szent Imre veszprémi látomásával kapcsolatban) - meg nem tartóztathatom magamat, hogy föl ne kiálta-nék: ó halhatatlan dicsőséggel megdicsőített és Imre hercegekkel szerenesés veszprémi templom, amely elsőben Szent Imre herceg által csu-dálatos szeritségnek és isteni jelenésnek helyévé löttél, azután pedig csak nemrégen mindeneknek álmélkodására ugyan Imre herceg (azaz Esterházy) által nagy szépen fölékesíttettél; néma szólással örökön örökkéhirdessed a te Imréidnek hozzád való kegyességét, nagy szeretetét. Méltóságos prímás, kegyelmes uram! a csókrul (azaz Szent Imre Panl'lon-' halmán Mórnak adott hét csókjáról) vagyon ezen együgyü prédikációm,. engedje meg ezért hercegséged, hogy alázatosan megcsókolhassam hercegségednek jobb kezét és mondhassam el azon versecskéket, melyeket. kercegséged istenes költsége á~ 'al megkészülvén a veszprémi templomés legelőször Szent Mihály arkangyal napján én méltatlan prédikálván,.. a prédikálószékbül mondottam: Éljél azért sokáig kegyelmes hercegünk Az Istennek, csásaárnak, országnak, minékünk, Vedd kedvesen hálaadó csekély dícséretünk, Kegyelmídben,' engedjed, hogy dicsekedhessünk. A te nagy jóvoltodat friss emlékezettel Mi mindörökké hirdetjük új dicsekedéssel, Mivel Veszprém városát ily szép épülettel Megújítád, s kiáltjuk: élj! élj! friss élettel. Valamennyi kövek vannak e templomban, Mennyin lesznek veszprémi nemes káptalanban, Hányszor szélnak a harangok e magas tornyokban, Részesüljél annyi testi-lelki jókban. 329

Ezt a barokkosan ömlengő köszöntő verset igazán nem azért idéztem, .mintha jó vers volna, hanem csupán azért, mert jellemzően mutatja azt .a Ielkességet, lendületet, amely ezeket a török utáni építkezéseket sugalta és áthatotta.· Nemcsak Veszprémben, nemcsak Egerben, hanem .szerte az országban. Az elpusztult Alföldön is. Kalocsán például, ahol Patatich Gábor érsek "káptalanjával ujonnan fölékesítette" a Boldogságos ;Szűz tiszteletére a "roppant templomot", s új díszre hozta "ama régi és könnyhullatásokra méltó utálatosságoknak pusztaságábul"; úgy hogy "amit a l'0gányság régen elpusztított és a mostoha idő igen megrútított", az most új szépségre jut annak a Patatich Gábornak a buzgalmából, akiről azt is tudjuk, hogy nemcsak általában a Szűzanyának, hanem különösen Mária mennybevítelének volt nagy tisztelője: "Ezt az ő dicsősé­ ges .mennybevitelit is különös és ritka példája szentséges 'és ritka cselekedetekkel és költségekkel ékesíteti, dicsőíti é90 magasztalja" .. , Vagy másik alföldi példa - "a nemes Kunság-béli helységben, Félegyházán", ahol a város "sok költségekkel, terhes fáradságokkal új kő egyházat emelt" Mária tiszteletére, és - mint a ferences Telek József prédikálta - oltalmul is magának, "e tágas pusztaságon és vad ellenségektül ije-delmes földön minden gyámoltalan szorongattatásaíban", Mert - s ezt is az akkori templomépítő idők hangulatának jellemzésére idézem - "mi volt eleinte, csak ezelőtt harminc esztendőkkel is Félegyháza ? Sokkal gyámoltalanabb elhagyatott hely volt, mint régen a Zakariás háza. A föld rnerő nén .a puszta volt és az isteni dicséreteknek zengését éppen -nem hangoztatta. A néma pusztákon járó emberelt nem szabadultak, hanem inkább békeveredtek a rut bűnök kötelékeibe" . .. De most már "a puszták szólanak, mídőn minden nap szépen hangoztatják az isteni dicsé-reteknek zengedezését; már bűnbe keveredett Jánosok szabadulnak" ... A népszónok - népnek szóló és a hívő nép szívéből beszélő - Telek József örvendő szavaiból kiérzi az ember, mit jelenthetett a török-sanyargatta alföldi magyar népnek, amikor ujra hallhatta a harangszót, s amikor a puszták messzeségéből hazafelé tekintve a kék látóhatáron ott láthatta városa új templomának hívogató fehér tornyát .... Városképeink művészi egységén sokat rontott az utolsó száz-százötven esztendőnek a stílus-követelményekkel nem sokat törődő építkezése, meg a sok - kellő izlés nélkül, vagy a legtöbb esetben egyszeruen csak: Izléstelenül és tapintatlanul végrehajtott restaurálás és átalakítás. De még többet s még jóvátehetetlenebbül pusztított a háború. Az embernek valósággal elszorul a szíve, amikor például Csatkai Endre Sopronról -szóló nagyon szép könyvét lapozgatva képaláírásokban vagy magyaráza-tokban lépten-nyomon ilyesféle megjegyzésekre bukkan: elpusztult 194445.,ben, a bombázások következtében erősen megrongálódott, a háborús -események folytán súlyosan megsérült... Annál örvendetesebb viszont :az a gondosság, szeretet .és szakértelem, amellyel államunk megmaradt műemlékeínket kezeli és védi j annál vígasztalóbb a műemlékeknek az a nálunk mindeddig páratlan kultusza, amelyetépítészeink. műtörténésze­ ink, történészeink és művészeink ápolnak, s amelyet közönségünk egyre 1elkesebb megértéssel fogad. A műemlékek ma már nem puszta idegenforgalmi látványosságok, nem is a szűk tudós közönség belügye. hanem valóban közü gy, valóban míndnváiunk kincse; nem díszlet. hanem életünk 'szerves tartozéka. élő, és tudósaink jóvoltából egyre élőbb (s egyre több és több ember számára élő)' multunk. Műemlékeink kultusza és mai 'Propagandája (hogy valóban hozzáértő tudósok hozzák közel a műemlé324

keket a ma emberéhez közérthető és szakértő földolgozásban) - .nemzetnevelés is. tró és írodalrnat szeretö olvasó számára külön öröm, ha a szerzők az. esetleges irodalmi érdekú vonatkozásokat is megemlítik. Hányszor: segíthet közelebb egy-egy művész,. költő, regényíró vagy tudós egyéniségének megértéséhez. ha képet kapunk a környezetről, amelyben élt ~ S milyen jó, ha mínél jobban "lokalizálni" tudjuk íróink életének minél több mozzanatát - évét, napját, akár óráját! Hogy csak egy (s tgazán nem műemléki vonatkozású !) példát hozzak elő: milyen elgondolkoztató emberi dokumentum, menny t mindent megsejtet ebből a végülis tragédiába zuhanó életből, milyen titkos bepillantást enged ebbe a· különös, zárkózott életbe az a kép, amelyben (a Vigilia 1955. évi novemberi számában) Zimándi István elénk rajzolta Péterfy Jenő szomorú féli-kültelki udvari lakását, ahol- egyszer már öngyilkos. akart lenni; s ahol a tragédiáról szólö tanulmányait irta ! .. , A Sopronról szóló kötet lapozgatása közben hosszan elnézheti az ember a Schwartz-házat, ahol Liszt Ferenc adott házi hangversenyt, a Stahrenberg-házat, melyben If diák Berzsenyi meg-megfordulhatott, meg az árkádos udvari Sax-házat, ahol a tudós Révay Miklós lakott 1800-ban. Veszprém épületeinek "irodalmi vonatkozása": a ferences templomban nyugszik Anyos Pál, akí itt: az Anyos utca egyik házában halt meg, pár .hónap híján huszonnyolcéves korában, 1784 szeptember 5-én. De van Korompay Györ-gy Veszprém1'61 szóló könyvében még egy kép, amelyhez irodalmi vonatkozás fűződik (ezt nem említi a szerző): a szép könyv 215. lapján látható a Toborzó utca 9 szám alatti "klasszicista épület tornácos udvari homlokzata"; ez a ház a Cholnoky-családé volt, itt született Cholnoky Viktor, a század első évtizedének ez a kitűnő, méltatlanul elfelejtett novellistája, a ..Tammuz", a "Nehusztán meséiből", "Az Aleríon-madár vére" írója, Amanehich Trivulzió felejthetetlen alakjának megteremtője, utóbb si ferencvárosi "Senki Szigetének" álmodozó lakója (1869-1912). :es itt született öccse, Cholnoky László (1879-1929), ez a szintén majdnem teljesen, és szintén nagyon igazságtalanul elfelejtett író, aki furcsa, féligreális, félig-káprázat, álom s való határán' imbolygó novelláival és kisregényeível. . a "Prikk mennyeí utjá"-val, a "Tarflás"-sal s még egy-két írásával szinte egyedülálló jelenség irodalmunkban. Schöpflin Aladár irta: "A Prikk mennyei utja az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása, amilyen talán az egész világirodalomban nincs.' Ketten (a két Cholnoky) jelentik nálunk az irodalomnak azt a különleges vonalát, mely E. T. A. Hoffmanntól Poen és De Quinceyn át vezet hozzájuk". r

Aki ismeri Cholnoky Viktor írásait, hozzáteheti: Hoffmann és Poe mellett, akik talán hatottak rá, (de hatott Jókai is), ez az irodalmunkban ,.különleges vonal" sajátosan és tudatosan magyar volt, és tudatosan dunántúli, "pannon". Világosan vallja ezt a "Nehusztán meséib61" egyik dialógusa, a "Pannonizmus". Ebben Cholnoky Berzsenyin, Vörösmartyn, "Deák Ferenc örökké elmondásra, anekdotázásra beigazodott kivoltán", az elbeszélésre "új, egészen pannon versformát kitaláló" Kisfaludy Sándoron át egészen a mítíkus "szemnon elmondásvágy széles epikumáig" Vezeti, vagy inkább talán álmodja vissza a maga írói családfáját- s a maga lelkének, a "pannon" léleknek azt az "olthatatlan beszédvágyát, amiben benne van a hős faj epikus elmondó ösztöne s a kelta félleigázottságának a szatirája is".

325

Valóban:. ez a mannból, nem De Cholnoky Viktor egy magyar tipus Ott Veszprémben,

hang. ez az ihlet, ez a világ, a Cholnokyaké, nem 'HoffQuinceyból eredt. Ez itt született a "panJlon" földön, legendás magyar-kelta keveredésű, Pannóniájában, s vérben-lélekben túlérett, őszi-ragyogású kulturájában. abban a szép, klasszicista ízlésű Toborzó utcai házban. (")

V A'RG HA DAMJAN HALALARA. Mosonszentmiklóson, szülófalujának . temetójé~en tért meg őseihez az elmult magyar félszázadnak egyik leglelkesebb lelkű és legtevékenyebb lendületű szerzetes-tanári egyénisége, akinek nevét, - "Isten szerén t tartván ~zomorúságot" - immáron csak így sóhajthatjuk meg: Néhai való jó Vargha Damjá'R,! ... ,,0, sira'" mok hol vattok ? Hol vattok kennyhullatásoknak bőséges kutfej ei ? In.duljatok' meg, kérlek, én siralmamra I" - száll rá veszteség-területének, a .az eltünt századok messzeségéből az ő kedves tudomány-területének, a kódex-irodalomnak szomorúsága, amikor itt hag1lott, abbamaradt soksok elárvult terve, 'kézirata mellől mély kegyelettel idézzük vissza fáradhatatlan munkásságában ellobbant életének nemes, áldott értékeit. Harmónikus, önmagához mindig hűséges, derűs lélek volt. "Ha te jól és kegyesenélendesz, soha szomorúnem lész, mert az jó.életnek min-,aenkoron öröme vagyon I" - jutnak róla eszünkbe Szent Izodorusnak k6des"illatú szavai. Boldog alkotó maradt évei minden fordulataiban, sohasem fogyott el benne ,;a nagy szorgalmatosságnak" sem "figyelmes elméje", sem "monostori szerzetosséqe", sem "társaságos szeretete". El11I középkori áhítatú tudósnak, egy önzetlenül igénytelen, naivul.gyermeteg clairvauxi szerzetesnek és egy modern korérzéklésű, szociáHs temperamentumú papnak volt a szerencsés szintézise. Jelszava ez lehetett volna: ,,,Igen fesvén az, kinek nem elég az Úr!" Ritka gazdng és egész életet élt abban az értelemben, hogy szerzetesi, papi és tanári hivatásának úgyszólván minden lehetőségét kime1itette ahhoz, hogy eszményeit önmagát kiáradóan szolgálja.. Volt benne valami egy tőről, fakadt kettősség, amely aztán "az jószágos mivelködetek" egységében olvadt össze. Tudós volt, aki átélte a megismerés intellektuális örömeit és objektiv eredményekkel gyarapította tudománya teTÜletét. Ez az elméleti magatartás azonban nem elégítette ki, kilépett belőle: "az isteni és az atllafiúi ájtatosságban" is "akarván tudományát ÖTegbbé lennie". Alapjában tudomány-eszményiségét életté átváltó, vi,.lágnézeti apostol volt "Úr Istennek és tudománynak h{ízába'méltó,miképpen cédrusnak ékessége". Mint tanár, Gyulai Pál tanítványa és az ő neveZte nemzedékhez tar:' tozott. Előtte, szemináriumában tartotta a kódex-irodalomnak szokatlan köréból vett els6 felolvasását s ez maradt· mindvégig működésének terii'lete. Kutatásain4k állandóan szorgos gondja sok értékes adattal világftotta meg és Mmtette ki e korra vonatkozó irodf.llom-ismeretünket. Mindennél fájóbb kár azonban, hogy munkássága vegső céljához: kódexeink 'forrásainak rendszerező összefoglalásáig nem jutott el. Idő-ökonómiáján, munka-egységén, szellemi egyirányúságán, ezeket megbontva, lassan osztozkodni kezdett mindinkább külső aktivitásJJa. áthajZ6 érdeklődése és -vonzalma. S ha ezek nem is s%akftották el közél)iskolai, majd egyetemi katedráinak eszméit61, a Szent István Akadémia és a Magyar Tudomá-nyos Akadémia geniusaitól és tudománya örömeitől, de elvonták tőlük eddigi tudományos munkássága ihlet-egységét és intenzitását.' Itt kezdő­ dött el Vargha Damjánban az az elvi és gyakorlati l'árhuzamosság,

:326

amelyben a tudós fölé egyre magasabban nótt meg a Jósdg és· szeretet evangéliumi embere,. akinek egyre finomultabbá válik fogyatékossága a íJyakorlati problémák felismerésében. Ciszterci-rendi székesfehérvári tanárságához fűződik il. magyar vallásos életet kihatásaiban egyik legterm~kenllebben sugalló tette: a Szent Imre-kuLtusz felélesztése, amely egyszerre meghódította az egész orszáíJot. Ugyancsak itt irja meg egészen új módszerű imakönyvét: Kis Jézu.som! örömöm!, amelyben szakít az imakönyvek elnyűtt hagyománya.. nak sablonjával és új formára talál rá. Mint a rend budapesti Szent Imre-gimnáziumának tanára alkotja meg szociális érzületének és ifjújJág-szeretetének egyik legáldottab b intézményét: az Adalbertinumot, amellyel a szegénysorsú egyetemi h4llgatóknak anyagi ellátásáról kívánt íJondoskodni. Ez az alkotása mintegy bevezetése volt ahhoz a monumentális kollégiumhoz, amelyet pécsi egyetemi tanársága idején állított fel Maurinum névvel az egyetemi ifjúság részére, s amely legnagyobb szabású és jelentőségű karitativ megnyilatkozása volt. Közben maradt ideje arra is, hogy tudományos foly6iratokban, hitbuzgalmi lapokban, fel()lvasó üléseken, szószéke ken és társadalmi egyesületekben hallassa. és Iáttassa igéit. Nyugalomba vonulása után visszatéf' a vallásos ihletl'isű irodalomhoz és az Assumptio magyar irodalmát akarja megírni. Feladata azonban oly nagyra méretezett, hogy egyedül már nem tud rá válZálkozni. Ezért munkaközösséget szervez témája kidolgozásáTa. Ehhez azonban máT elfogyott belső és külső ideje. . Halála szimbolumba kívánkoz6an szép. Az Assumptio égbe vezet6 irodalmának hófehér lépcsőin indult el az örökkévalóság fell'! .•• (B r i s it s F r i g 11 e s)

A LASCAUXI EMBER. Ezerki1encszázne~en koraőszén a délnyugatfranciaországi Dordogne közelében lévő falucskában négy legényke felfedezóútra )ndult. Az erdőben egy kidőlt óriástölgy gyökérvilágában . üregbe lehetett leereszkedni s egy öregasszony, amikor kecskéjét földelte el itt, alagútra akadt. Ez a földalatti járat - a falubeliek 'hiedeime szerínt - a közeli várromhoz vezet. A négy fiú viharlámpát is vitt magával, így a hosszú, keskeny földalatti sikátoron kötél nélkül is elígazodtak, A járat enyhe lejtéssel vezetett a föld gyomrába s amikor torkolatához értek - egyszerre hatalmas földalatti krétateremben találták magukat. A lámpa gyenge fénye alig-alig oldta fel a sötétséget, amikor szemük a sziklafalon vágtató bölényalakra tévedt. Ameddig elért a derengő világosság - mindenütt csodálatos élethűségű. megdöbbentő plaszticitású állatábrázolások bukkantak fel: nem is elszórtan - a boltozatos teremben mintha végtelen menete vonult volna vörös, f~ete, okkerszfnű ős­ kori lovaknak, bikáknak, bölényeknek, szarvasfajtáknak. Ez a vidék egyik kedvelt lakóhelye volt a késeibb csisz.olt kőkorszak főként barlangban lakó emberének s a fiúka:t (nevüket feljegyezte a prehis.t6ria) úgy nevelték, hogy ha folyóparton, kavíesbányában, barlangbanpattintott kőszakócákatlelnek, ne ·hajítsák el, adják le az iskolában. fgy a "hajdani" fogalma nem volt tőlük egészen idegen. A földalátti világban vad táncba kezdtek: "ez az ó barlangjuk", melynek titkát esak ők négyen ismerik. A fóteremból hosszú járatok ágaztak el: kötél nélkül ide már nem merészkedtek. Felkerekedtek, megeskették egymást a titoktartásra s másnap eJ(Y ötödik barátjukkal együtt hosszú kötéllel együtt tértek vissza. fln' egy újabb sikátoron át ein- második kiszélesedő teremhez értek, melynek - szemükben - hajóalakja volt (ma is {gy hivják

327

"nave".,nak a tudomány világában) itt is új és' új alakok, ábrázolások, valóságos frizek borították a falakat; néha oly keskeny. volt a járat, hogy csak vékony fiútestük tudott rajta áthatolní. Itt már sokhelyen a lágy krétafalba vájt őskori, gyakran színezett állatképek, "dombormüvek', váltották fel a festményeket. Bár itt-ott homályosabb. elmosódottabb volt a színük, de élethűségben, lendületben, szintechnikában alig maradtak el a főhajó alakjai mögött. . Lent, a lejtős út egy metszőpontján mélyedés támadt: ez lehetett az őskori kút vagy forrás pereme. Ide csak kötélen lehetett leereszkedni: a fiúk ide is, persze, lejutottak - s itt bonyolult bölényábrázolásra bukkantak, melynek oldalán egy furcsa, keskeny fekvő figura körvonalait pillantották meg s egy hosszú, egyenes lábon álló madarat. Estére a fiúk félve kopogtattak be a falu tanítójához, aki ilyen régirégi dolgokban tudós ember hirében állott, de tanítványaival szemben eléggé bizalmatlan volt. A tanítónak - a sors furcsa iróniája - Laval volt a neve. Szpekticizmusa csak másnap oldódott fel annyira-amennyire, ő is vette viharlámpáját s. megindult 'a titokzatos vargabetűket tevő fiúk nyomában. Laval yolt az, első "tudományos szakértő", aki rádöbbent arra, hogy itt páratlan, ~elbecsülhetetlen értékű prehisztorikus lelettel állnak szemben. Franciaország tragikus hónapokat élt át, a német megszállás rememenekülésre késztette nemcsak a főváros, de a nagyobb vidéki városok lakóit is. A "titok" ebben a légkörben szimbolikus, majdnem politikai jelleget kapott: megszálló soha ne tehesse be a lábát ebbe az elvarázsolt világba. De a menekülés - ez. is a véletlen műve - a lascauxi barlang közelébe, egy csendes plébániára sodorta a .legnagyobb élő francia prehisztorikust, Breuil abbét, akinek hatalmas műve "Négyszáz évszázad falfestményei"- a mai óstörténet alapvető könyve, Breuil atya három nap mulva már izgwomtól repesve ott járt a fiúk nyomában (az öt legény közül kettő-kettő éjjel-nappal "őrt· állt' a barlang bejáratánál, nehogy a szállíngózó hírekre kívánest falusiak ellepjék birodalmukat. Ennek lehet köszönni, hogy Lascauxaz, első naptól kezdve sértetlen .maradt). Amikor a magukkal vitt lámpák fényében az' ősz tudós szeme felmérte az ősember rejtett világának' kincseit ..;;. első megjegyzése ez volt: "szebb mint Altamira" - mert eddig az őstőrténészek ezt az északspanyolerezági barlangot tekintették hosszú évtizedek óta a "parietális" festészet őskori Mekkájának. Breuil abbé felvézolta az alaprajzot, végigjárta az összes síkátorokat, leereszkedett a "kut"-hoz, lámpafénynél közvetlen közelről vizsgálta az egyes ábrázolásokat, festékmintát vett, megállapította, hogy egyes állatképeket sok-sok rétegben festettek át. A kíváncsiaknak, akik ujból és újból ezt a kérdést szegezték felé: "milyen régiek a képek" - elgondo.> kozv8:'felelte: legalább tizenötezer s. legfeljebb huszonötezer esztendő. Ö volt ~,első, aki felmérte, hogy itt talán igen rövidéletű nemzedékek csodálatos ihlettel és készséggel megáldott mesterei vették át egymástól a "szerszámot", ami botvége. üres csont lehetett, melybe színes porrázúzott sokkert gyüjtöttek s ezt ráfutták abenedvesített konturokkal már elhatárolt falra, ilyen lehetett a véső - egy kibegyezett kődarab, a símításra egy lapos csont'... Breuil értékelte a rnűvészeket: a két. támadásra induló, borzoltszórú, fekete bölény ihletett m'l1vés% csod41ato8all természethű alkotása" a "Hajó" képei már gyengébbek, míntha hanyatlást mutatnának. A legnagyobb izgalmat a '"kut" peremén' lévő ,.kompozíció" váltotta ki a tudósból. A keskeny, földönfekvő, meztelennek lát328

szó, az ősbölénytől nyilván letepert, csak konturozott alak - ember volt. Az egyetlen emberábrázolás Lascauxban s az az európai prehisztorikus barlangképek világában is úgyszólván egyedüláll. Maga a csoportkép valamilyen tragédia tükörképe: két őskori állat viadala, egy madár s egy, a küzdelemben elbukott ember, egy lándzsa vagy nyíl, mely az ősállat oldalába hatolt. Breuil közelebbről megvizsgálta a "főállatot", a bölényt: festékréteg festékréteg alatt húzódott s óvatos becsléssel is "többezer évre" értékelhették azt az időt, mely alatt itt, a lascauxi barlang szinte rejtett szentélyében ez az ábrázolás "kultikus" célokat szelgálhatott. S itt jutunk el a prehisztorikus ábrázolások egyszeru ismertetésének problémájától ahhoz a mélyebb, emberibb dilemmáig: mit is jelent számunkra Lascaux? Az a művész, aki a "kínai" lovak frízét, vagy a lehelletfinom rénszarvasokat lehelte úgyszólván rá asziklafalra - ember volt, hozzánk hasonló, életet megfigyelő, színes fantáziájú, perspektivikus képességű végtelen messze a Neandervölgy ősemberétől. e szűkkopo­ nyáj ú, hajlottan járó, a hangot nyilván még nem artikuláló lénytől. A lascauxi barlang nem volt a szó szoros értelmében "lakóhely", település - a végzett ásatások nem tártak fel tüzhelymaradékokat - csak a "Nave" környékén, mely akkor félig a felszínen lehetett. Igy nyilvánvaló az a feltevés, hogy a barlang - más, a szélesebb környéken lévő barlangokkal együtt - az "aurignaci" ősember kultikus szentélye lehetett olyanféle találkozóhelv. ahol már az emberi beszéd, szervezés s nyilvánvalóan transzcendentális érzések is kifejezésre jutottak. Breuil abbé feltevése, hogy a barlang főteste eredetileg a ló-kultusz szolgálatában állt: a lófrizek a domináns művészi alkotások s a mögérük, környékükre festett vagy karcolt egyéb állatábrázolások alighanem későbbi eredetűek. Igaza volt-e Breuil atyának, amikor á becslések szerint húszezer esztendő körülre tette a képek korát? Néhány évvel ezelőtt az atomkutatásokkal kapcsolatban olyan rádióaktív szénhez jutottak - a tudomány világában Carbon 14 a neve - mely érzékenyen jelzi egyes csontok reakcióit. A prehisztorikusok s paleontologusok ennek már kidolgozták rendszerét s a C14-el végzett kísérletek alapján időtabellákat szerkesztettek, melyek segítségével minden megvizsgált csontnak százéves pontossággal meg lehet állapítani korát. A lascauxí barlangban talált csontok e táblázat szerint - tizenháromezerötszáz évesek! Lascaux öt esztendeig a montignaciaknak (ez a közeli falu) s Breuil atya hiveinek titka volt - 1946-ban nyitották meg a közőnség számára, miután előbb bevezették a villanyvilágítást (bár kisteljesítményű lámpákkal, nehogy a sugárzó hő árthasson esetleg a képeknek) s azóta Lascaux az érdeklődök közkincse. Irodalma most kezd kialakulni. Az els6 lelkes közlések után módszeresebb, mélyebb, elemzőbb megvilágításba kerül a barlang elsüllyedt világa. Zoologusok tanulmányozták a "bos prímttívus" formáját, a ,,kínai" lovak fajtáját, etnográfusok igyekeznek a ma élő primitiv népek analógiájára felvázolni e barlangi ősélet jellemző vonalait. De ugyanígy elmélet elméletet kerget, amikor megfejteni próbálják azokat a titokzatos jeleket (többszínű, durván kockázott mezők jobbára), melyek bizonyos rendszer szerint helyezkednek el s egyesek szerint már "ideogrammák" jellegével birnak, tehát a lascauxi ősember eljutott volna az "írás" pereméig. Az a világ, melyet Breuil atya öt fiú s egy tanító társaságában nillantott meg először - talán lassabban hatolt be a világ kulturális köztudatába, mint ahogy erre jelentőségénél fogva igényt tarthatna. Az em329

ber óstörténete aránylag fiatal tudomány: Lascaux felfedezése - úgy érezzük - néhány nagyon értékes lappal gyarapítja mindazt a meglehetősen homályos s bizonytalan körvonalú ismeretet, amit távoli őseinkkel kapcsolatban mindeddig felderített a prehistoria. P. L. A NAGY KORREKTOR. 1723-ban egy 17 éves amerikai születésű fiatalember alkalmaztatásért jelentkezett az egyik nagy londoni nyomdaüzemnél. - Honnan való Ön ? - kérdezte a nyomda felügyelője. - Amerikából - hangzott a szerény válasz. - Szóval egy amerikai fickió alklamazást keres Angliában! - kiáltott fel az üzemvezető nem minden él nél1cül. - No jól van; de hát ért-e egyáltalán a nyomdászmesterséghez ? Tud-e szedni? A lenézett amerikai nyomdászinasz válasz helyett a betűtartó-szek­ rényhez ment, s rövid idő alatt kiszedte János evangéliumának következő sorait: "Nathanael pedig monddá néki: Jöhet-e val.ami jó Názáretből? - Felelé neki Füwp: Jer és lásd!" Az üzemvezetőnek annyira megtetszett a pontos és gyors munka, s nem utolsó sorban a kiszedésre választott szövegben rejlő szellemes, frappáns visszavágás, hogy illő fizetés mellett azonnal alkAlmazta a munkára jelentkezőt. Aki nem volt más, mint F r a n k l i n B e n j á m i n, a későbbi hires "amerikai államférfi, író és tudós", kit idén születésé~ nek 250. évfordulóján - világszerte ünnepelnek. A fenti kis anekdótát ugyan maga Franklin nem említi meg az Önéletrajzában, s így talán szó férhet külső 'hitelességéhez, de nem a belső igazságához: jellemző erejéhez és szimbolikus értékéhez. Franklin valóban olyan egyéniség volt, aminőnek a kis elbeszélés festi: vállalkozó szellemű, erős gyakorlati érzékű, pontos, megbizható, gyors ész- és kézjárású, talpraesett, szellemes, jóhumorú, és mindezek felett bibliás szel, lemű ember, aki azonban nemcsak a biblia betúit ismerte, hanem annak szelleme szerint is iparkodott élni. ts egész életén át megtartotta nyomdászinas korának azt a dícséretes tula.jdonságát, hogy lehetőleg hiba nélkül iparkodott "szedni", és ha mégis hiba csúszott be élete könyvének szövegébe, törekedett azt "kikorrigálni": Oly megható, midőn az aggkorában szerkesztett önéletírásában mintegy végső összegezésképpen kijelenti, hogy szívesen végigélné még egyszer az életét, de - az elkövetett "sajtóhibák" nélkül. Mély intenzitású, hatalmas hatósugarú emberi szellem; fordulatokban, élményekben, alkotásokban rendkívül gazdag, tartalmas élet ... Egy rövid cikkecske keretében szinte csak lexikális felsorolásra szoriikozhatunk, hogy mintegy csupán címszavakkal érzékeltessük ennek a különleges életpályának imponáló szintemelkedését és horizontális távlatait. Az egyszerű bostoni szappanfőző, tizenhét gyermek atyja, csak 12 éves koráig tudja taníttatni a tehetséges Benjamint. A kis Franklin f!kkor nyomdászinas lesz, előbb szülővárosában. majd áthajózik Londonba. Hazájába visszatérve: nyomdatulajdonos, papír- es könyvkereskedő Filadelfiában: majd Pennsylvánia-gyarmat parlamentjének titkára, később II tartomány, s aztán az összes amerikai angol gyarmat fápostamestere. Ismételten megfordul Londonban mintegy diplomáciai küidetésben a gyarmatok képviseletében. Később, ezredesi ranggal, élénk részt vesz II gyarmatok- függetlenségi harcában. A győzelem után Pennsylvánía kor-

330

mányzoJa, a kongresszus tagja, az új alkotmán1l egyik megszerkesztője. Mikor 84 éves korában meghalt, az amerikai nemzet ·egy hónapig gyászolta. ' S a társadalmi ranglétrán való emelkedése közben: közművelődési egyesületet, kölcsönkönyvtárat, tűzoltóegyletet, kórházat alapít, szervezi az utcai rendőrséget, majd a szabadságharc hadseregét. Békésebb időben gyakorlati irányú tudományos kutatásokat folytat, praktikus kályhát szerkeszt, és - szinte csak úgy meUékesen - feUalálja a villámhárítót, s measzerkeszti a Golf-áram első térképét. És persze ír. A' legváltozatosabb tárgyköTŰ közhasznú és közérdek'fl értekezéseket, cikkeket: a gyermekek neveléséről, a nyelvtanulásról, a sakkjátékról, a helyes életmódról, a gazdagodás útjáról, az erkölcsi élet és a népességi viszonyok összefüggéséről, a rabszolgaság eltörléséről, a szegényügy rendezéséről, a vallási türelemről, az elektromosság tüneményeiről . . . Az ember szinte beleszédül a puszta felsorol,ásgkba, s csodálkozva keresi ennek a tüneményes életnek a titkát. S talán nem járunk meszsze az igazságtól, ha a titok nyitját abban véljük felfedezni, hogy Franklin nem egyszerű "autodidalcta" volt, hanem "autopaideüthész" is, azaz nemcsak tanult magánúton, hanem állandóan nevelte is önnönmagát. Az erényeknek és erénygyakorlatoknak s az erkölcsi hibák korrigálásainak valóságos rendszerét dolgozta ki és ismerteti önéletrajzában, amely a maga táblázataival és rubrikáival nekünk talán kissé mechanikusnak, bürokratikusnak, vagyamerikaian gyakorlatiasnak tűnik fel, de mégis nagyértékű, hiszen ennek köszönhette ő és köszönheti az egész emberiség, hogy Franktin Benjamin azzá lett, ami: teljes érték11 emberré. Az aztán a mi külön örömünk, hogy Franklin Benjaminnak ez az önnevelte tiszta erkölcsiséne józan, de mélységes vallásos érzületból táplálkozott; hogy aki oz evilági érvényesülés gyakorlati bölcseletét megírta, a maaa érvényesüléséről ígll nuüatkozott: "Szívem teljes alázatosságával el kell ismernem. hoo'l/ eddigi életem minden szerenesését Isten jóságos gondviselé.•~ne'c kÖs7önhetem." S g1lakorlatias é.sziárásával e1<éppen von.,. ta le az isteni qoruioiselésb» »etett hitének vra k.tikus követ 1cc.ztetéseit: ;.Úgy mllfathatom mea h~lrídato.,sánomat Isten iránt, ha az' Isten többi Iwermekeivel szemben, atyámfiaival szemben készséges vagyok {2 j6cselekedetekre ..." A lelki kiegyensúl'l/ozottsáq legszebb példája, hoau az az ember, aki 'értekezést írt a pazdcgndás út.iáról. meqiria ezt a szép imát is: "Mindenható ketnieimes .ió Atyám! Irgalmas Vezérem! Guartmit..,d bennem azt a hölcsességet, mely igazi üdvösséqemet előttem föltária. Erősítsd meg elhatározásomat. hogy mindazt telie.síM"''l, a.mit ez a bölcsesség megkíván. $zíves szolgálataimat, amelyekkel többi auermeketinek: javán fáradozom, vedd úgy. mint erőmMl 1t'itelhető egyedüli köszönetemet folytonosan meg. 7lyilatkoz6 kegyelmedért." , A hibákat korrigáló kis nllomdászinas képére révedez vissza az aggastyán Franklin Beniámin. midőn élete alkonyán megírja sajátmaga sírnersét, mely gyarló fordításban oatanotn, így hangzik: "Itt nyugszik a fémek tápja, - Franklin Benjámin huHája, - Mint egy könyvnek borítékja, - Melyból a kö1lYv kiszakítva, - De a könyv, amint reméli, Nem fog örökre elveszni. - Sőt átnézve, kijavítva, - ÚJabban, szebben kiadva. - Ismét meg fog méq jelenni." - Egy tartalmas, jó élet után Franklin Benjamin a feltámadás reményével távozott. K. Gy.

331

A SZENDI FRESKOK. Kalocsai Prokop Péter, a hatalmas sükösdi freskó és más jelentős egyházművészeti alkotások (dunatetétleni, érsekhartai szekkók és freskók, bajai, bácsbokodi és bácsszőllősi freskók, aggteleki szárnyasoltár, stb.) művésze a mult év nyarán a szendi plébániatemplomot gazdagította tizenkét mennyezeti képpel. A tizenkét kép két ~ egyenként hat méter átmérőjű ~ köralakú csoportban van clhelyezve. Az egyik csoportban Szűz Mária és a magyar szentek (Szeplőtelen Fogantatás, Szent István és Szent Imre, Szent Gellért, Szent László, Szent Margit és Szent Erzsébet), a másikban pedig Szent József élete (Szűz Mária és Szent József eljegyzése, Szállást keres a Szentcsalád, Betlehem, Menekülés Egyiptomba, Dolgozó Szent József, Szent József halála) van megfestve. : . A magyar szentek ábrázolása körül ki kell emelnünk Szent István és Szent Imre Szent Gellért és Szent Margit képeit. Szent István Szent Imre mellett áll, arca kissé "barbárnak" tűnik Szent Imre "európai", finomabb arca mellett, és kezével a magasba mutat. Nagyszerű kifejezése il történelmi valóságnak. Szent Gellért freskóján a vértanúság igazi értelme és hősiessége látható. Három nyers arcú pogány letaszítani készül a faalkotmányhoz odakötözött püspököt. A durva arcok között hatásosan kiemelkedik Szent Gellért alakja, főként arca: szemében az emberi természet ösztönös riadtságával a jelenlévő és jövendő szenvedések miatt. Kezében azonban szilárdan tartja a keresztet és másik kezével a keresztre mutat, hősiességének forrására és példájára Szent Margit freskóján színte szuggeráló a Krisztus-arc, mely a nézőt is hatalmába ejti, nemcsak a kereszt előtt álló szentet. Szent József életének megfestésével az előbbieknél is nagyszerűbbet alkotott a művész, Ez a sorozat kiváló képviselője az újabb magyar egyházrnűvészetnek, Eléggé sokszor megfestett jelenetekről van szó, a mű­ vész megoldásai mégis egészen eredetiek, és epikus vagy lírai témájuk ellenére nagy erőt sugároznak. Hármat ezek közül is ki kell emelnünk: Szállást keres a Szentcsalád, Menekülés Egyiptomba és Szent József halála ábrázolását. . Két hatalmas elutasító tenyér, jóltáplált n1.árspolgári arc üti szíven a nézőt az elsőnél. És az a finom alázat, amellyel Szűz Mária fogadja az elutasítást, s amely még a lcicsíny szamár fejtartásában és mozgásában is "megnyilvánul !" A menekülés Egyiptomba lélekbe markoló riadtsága, dinamikája az üldözöttség, a fenyegetettség rettenetét állítja elénk. És ugyanakkor mennyi szeretet árad a művész szívéböl a fenyegetett, az üldözött felé! Szent József halála talán az összes szendí képek között il legkiválóbb. A halál pillanatában ábrázolja Szent Józsefet, leeső állal, de boldog békességgel. Jézus fogja két kézzel, s a kissé riadt tekintetú Szűz Mária van mellette. Az ablakon át derengő táj a háttérben. Az elmúlás emberi döbbenete harmonikusan összeolvad a boldog halált érzékeltető békességgel. Az elmondottakon kívül a rajztudás bíztossága, a színek változatos gazdagsága, a beállítás leleményessége és a szerkesztés harmoniája jellemzi ezeket a képeket. Mindegyik háromszög alakú, s nem kis feladat Iehetett a szerkesztés tizenkét variációja. Kalocsai Prokop Péter freskóművészete új szépségekkel mutatkozott be a szendi templomban. Bebizonyította a művész, hogy komolyan ért epikus és lírai témák ábrázolásához is. A sükösdi templom nagy freskója ~ ha szabad így mondani ~ dogmatikus jellegű. S tulajdonképpen 332

az Kalocsai Prokop Péter igazi területe. Örvendetes azonban, hogy a szendí képek témái. között is otthonos. A sükösdi templomban található "lírai" alkotása, a Szentcsalád képe még annyira idillikus hangulatú, hogy - különösen a nagyerejű Mindenszentek freskója mellett - nem látszik eléggé súlyosnak, erősnek mondanivalóban és kifejezésben. Nem mintha a festészetben az idillt elítélnők, de freskófestészetben sokszor nem. a legszerencsésebb, különösen az ő esetében, hiszen tehetsége nyilvánvalóan inkább dinamikusabb, erőteljesebb alkotásokra ösztönzi. Szenden már a lírában és épíkában is legtöbbször a nagy erő, a súlyos mondanivaló és a lényeglátás nagyszerűsége ragadja meg a nézőt. S mintha némely kezdeti érdességé is erővé finomodna át. ~ Festményein a dolgok, személyek, események lényegét akarja ábrázolni. Az a fajta realizmus az övé, mely nem igen enged meg fölösleges sallangokat, formalisztikus vagy csak szépelgő motívumokat. Az igazságot, a valóságot, vagyis azok lényegét akarja szépen ábrázolni, de nem másolni, hanem bizonyos objektív szenvedélyességgel, azaz a tárgyból kisugárzó dinamikával. Hogy tárgyát helyesen, jól lássa meg, jól értse meg és az 'egyházművészet (alkalmazott művészet) rendeltetését megvalósítsa, ezt segíti Kalocsai Prokop Péterben az a tény, hogy pap, lelkipásztor. Sajnos, Sükösd óta történt fejlődésének mértékét igazán nem állapíthatjuk meg, mert mostanában nem kapott olyan nagyszabású megbízást, egy modern templomot, ahol templomstílusbeli körűlmények vagy más ne' zavarták volna alkotásában. így Szend is majdnem csak tanulmánynak számítható ahhoz mérve, amire műveiből itélve képesnek látszik. Még egy dolgot meg kell említenünk a kis komárommegyeí falu templomának kifestésével kapcsolatban. Tűz Tamás, a falu lelkésze elmondta, hogy a hívek tetszéssel, örömmel fogadták az új festményeket. Bizonyítja ez azt, hogy a falu nem idegenkedik a szép új művészi alkotásoktól. noha az elmult évtizedekben rengeteg giccs rontotta ízlését, Lelkipásztori szempontból egyelőre nem mérhető meg egészében az ilye. egyházművészeti alkotások eredménye. Az azonban biztos, hogy a vallás, a hit mélyebb megértésre nevelnek, amikor láttatni akarják Krisztus igazságának dinamikáját, nagyszerűségét. Kalocsai Prokop Péter rnűvé­ szete nem hagyja közömbösen az érzékeny lelket. A legtöbb emberben, ha mást nem, nyugtalanságot kelt. Nyugtalanságot a hibás megszokásokkal szemben, és szégyenkezést a bűnök miatt. Képei előtt éreznünk kell, hogy bennünk nem minden van jól úgy, ahogy van. nem minden egészen . olyan, amilyennek elképzeltük s vallásunk - Godin abbé szavaival élve - semmiesetre sem vánkos, amelyen jól lehet aludni. (Csanád Béla) CZOBEL BELA pARIZSI KIALLfTASA. A modern magyar

festő­

művészet vezető mesterének, a hetvenhárom éves Czóbel Bélának képeiból február 25-től március 10-ig kiállítást rendezett a Párizs egyik legjestőibb részében, a Saint-Germain-des-Prés téren lévő Zak-galéria. Leg-: 'Újabb kiállítása alkalmából Pablo Picasso üdvözlő levelet intézett a ma-

gyar festóhöz. Picasso levelében többek között ezeket irja: "Keqves Czóbel Bélám, - emlékszem az Úszi Szalonban kiállított vásznaidra, a "Függetleneknél", a "Faut'es"-teremben. Most akkori sikeredet kívánom 'neked . . . Szivélyesen üdvözöl baráti kézszorítással: Picasso. Cannes, 1956. I. 27,'· 1952-ben rendezett párizsi kiállításakor pedig a másik világhírű francia festő, Braque irt Czóbelnek: ,,1906 6ta gyakran szerepeltünk egymás mel-

333

.lett a "Függetlenek" kiállító helyiségében. A "Fauves"-teremben kezdte On meg útját, amely nem mindig volt akadálytalan. Beorges Braque." Czóbel Béla 1883-ban született Nagybányán. Már a század elejéntagja lett Párizsban a "Vadak" (Fauves) csoportnak, amelyhez Matisse~ Vlaminck, Derain, Albert Marquet is tartozott. Magyarországra hazatérve Czóbel résztvett Kernstok-kal, Márffy Odönnel és másokkal együtt a "Nyorcak" művészcsoport megalakításában. A két világháború közötti ídőszakban Czóbel Derkovits Gyulával, Egry Józseffel, Berény RóbeTttel, BeTnáth Auréllal, Szőnyi Istvánnal karöltve - azoknak a magyar festőknek a táboTához tartozott, akik új fOTmanyelvet alakítottak ki sajátosan magyar formanyelvet, amely azonban felhasználta az Écol~ de Paris művészi eTedményeit. Czóbel tÖTekvéseit szépen jellemzi GenthonIstván "Az új magyaT festészet története" c. munkájában (1934), Kállai Emő pedig külön monografiát iTt róla. Czóbel évről-évre kilátogat PáTizsba, de tavasztól őszig SzentendTén él, Ady EndTe úti villájában. Főképpen csendéletet, kisváTosi utcarészleteket, női alakokat fest. Képeiről Füst Milán ezt irta: "Czóbel BéláTól a? az érzésem, hogy szinte vérezni kezdenek tárguai a keze alatt, úgy tépdesi őket anyag-, szin- és [ormaszeretete mohóságában." Mig a régebbi Czóbel-képeket("Múzsa", "Olvasó nő", "Szakácsnő'" sötétebb tónusok jellemezték, mostani képein szinskálája világosabbá vált. Mai munkái az élete őszén járó művész'csendes deníjét, a természetben való gyönyöTködését sugáTozzák. Régebbi képeinek izzó, szenvedélyes hevülete, sűrű drámaisága Rouault lelki rokonává tették Czóbelt, mai képeinek pazo» !estöisége viszont inkább BonnaTd késői munkáit juttatják eszünkbe. Czóbel állandóan dolgozik. Ha nem fest, akkor gyümö!csösében kertészkedik, ringlófáit és viTágait gondozza. Most fejezte be sógornője, Lányi Sarolta verseskötetének illusztTálását. (Dévényi Iván)

EGY SVÁJCI GYÚGYSZERTÁR vegyésze. A. Hoffmann 1943, tavaszán különös tüneteket figyelt meg magán. Észrevette, hogy bizonyos' gyógyszer-alapanyagokkal dolgozva nem tud koncentrálni a munkájára, feltúnően plasztikusan látja a tárgyakat, kaleidoszkópszerű víziókkal kell küzdenie, stb.... A többször és többeken megismétlődő jelenség vizsgálatakor .kíderült, hogyaszülészetben használatos anyarozskészttmények egyik származéka a d-Iízegsav-díetílamid-tartarát (LSD) kis rnennyíségben való belégzése, illetőleg gyomorba kerülése okozza az érdekes tüneteket. Hoffmann megfigyelése a felfedezések hosszú sorát nyitotta meg. amennyíben lehetővé tette a pszichózisok kísérleti előidéiését. A rendszeres munka csak 1949-ben indult ugyan meg, de márís olyan eredmények születtek, amelyek nem csak az elmegyógyász szakemberek, hanem a laikus közönség ifigyelmét is felkeltették. Azokat az, önként jelentkezőket, akik hajlandók magukat a kísérletnek alávetni (rendszerint elmegyógyintézetí ápoló szernélyzet) csakély mennyíségű. LSD-vel kezelik. A tünetek egy óra mulva már jelentkeznek nyugtalanság, remegés, hidegmeleg érzetek formájában. Ezzel egyidőben lépnek fel a pszichikai hatások is: ingerlékenység, ellenséges magatartás, félelrni érzések. balsejtelem, stb. A pszichotikus tünetek a második órában jelentkeznek. A kezelt egyedek magukba zárkóznak, apátiába esnek, elvesztik kaocsolatukat a realitásokkal. Kérdezősködésre arról számolnak be, hogy környezetükben külÖnös dolgok történnek. testük egy részét idegennek érzik. Egy páciens pl. elmondotta, hogy úgy érzi, mintha lebegne, hosszú fal tete334

jén járna, mintha dereka és lábfeje között semmi sem lenne. Később a vizuális illúziók fellépésekor a kezelt egyedek elvesztik beszélő és kifejező képességüket, az "időn kívül" érzik magukat, önfeledten mosolyogní, nevetgélni kezdenek. A pszichikus tünetek mellett élettani hatások is mutatkoznak, melyek természete teljesen hasonló a skizofrén lelki betegeken tapasztalt tünetekhez. Pl. a vízelet anorganikus foszfát tartalma a skizofrének és LSD-vel kezeltek esetén egyaránt csökken. A tünetek 6-8 óra múlva lassan elmaradnak és visszatér a kezdeti apátia, idegesség, majd 10-20 óra mulva a kisérleti személyek visszanyerik normális állapotukat. Végeztek olyan kísérleteket is, melyekben a pácienst a kezelés alatt különböző tesztekkel vizsgálták (Rorschach, draw-a-person, Wechsler-Belleue, stb. tesztek). Ily módon megállapították, hogy a kezelt egyedek elő­ ször koncentráló képességüket vesztik el, majd képtelenné válnak komplex asszociációkra, absztrakciókra, tapasztalataikat nem értelmezik, mult és jövő-érzetük csökken s csak a jelent fogják fel. Súlyos esetekben mások és maguk között nem tudnak különbséget tenni, és saját érzéseiket sokszor más egyénnek tulajdonítják. Nagyon érdekesek azok a megállapítások, melyek szerínt fiatal emberekre erősebb hatást gyakorol az LSD, mint ídősebbekre, hasonlóképen általában erősebben hat olyanokra, • akik a csak kötelező ískOlákat végezték el, míg a tanultabb egyedeken gyengébb hatásokat figyeltek meg. Ha egyszerre több személyt kezeltek LSD-vel, a tünetek általában súlyosabbak voltak, mint egyedenként külön kezeltek esetében. A felfedezésnek óriási gyógyászati jelentősége van. Tanulmányozni lehet pl. a lelki betegek számára kialakítandó legmegfelelőbb környezetet, az élettani hatásokat össze lehet kapcsoini pszichikus állapotokkal, végül nagy a valószínűsége annak, hogy a betegeken nem csak átmenetileg, - mint az eddigi kísérletek; mutatják - hanem tartósan is segíteni lehet majd. (Sz. M.) A . FRANCIA KÖNYVPIAC ujdonságai között SZá1MS olyan könyv van, amely a katolikus olvasót is érdekli. Ilyen elsősorban' a Romain Holland Füzetek kiadásában megjelent "Egy francia barátság" cÍ'lnű mti, mely Holland és Charles Péguny levelezését tartalmazza; páratlanul értékes és érdekes dokumentuma ez a világháború,t megelőző éVek szeUemiségének is, meg az úgynevezett "katolikus megújhódásnak" is. Alfred Saffray előszavlÍban részletesen foglalkozik a két nagy {TÓ kapcsolatával. Feltűnést keltett egy jogtörténeti jellegű munka, Jean-Marie Aubert abbé műve, "A római jog Szent Tamás műveiben"; az élénken, 17Onzóan, közérthetően megírt könyv azt vizsgálja, mennyiben hatott a római jog a nagy középkori doktor filozófiájára. ,ugyancsak nagy erdeklődés fogadta F. X. Arnold "A nő /iz Egyházban" című munkáját. A nő, bár a papságból ki van zárva - fejtegeti a 3Zerzó - nagyfontosságú hivatás és feladatok hordozója, 1/ egyáltalán nem "kísebbrangú" tagja az Egyháznak. Rendkívül érdekes a könlIv záró fejezete: a házasság válságának és a születésszabályozásnaka' problémájával foglalkozik. Az irodalmi események sorában kiemelkedik egy amerikai író, Dorothy Day könyvének fordítása: "A nagy magány". Dorothy Day jellegzetes alakja a mai amerikai katolicizmusnak. -Világnézeti útja hasonló Cheste7'tonéhoz: a protestantizmus felől közeledett a katolicizmushoz. Szo·ciális törekvései elsősorban /iz amerikai munkásság legelesettebb részé-

335

nek megsegítését célozták. 1928-ban katolizált; közreműködött a "Catholic Worker" megalapításában, és száZZásokat létesített a munkásnegyede1cben. Társaival együtt sztrájk-mozgalmakban is részt vett. Működésük nagy hatást gyakorolt a közvéleményre. Az Egyház nem ellenezte munkájukat, ők pedig a katolicizmus élharcosainak vallották magukat. Még egy jelentős, katolikus értiekű párisi irodalmi esemény: a "Comédie Francaise" bemutatta Charles Péguy Jeanne d' Arcról szóló szinművét. Úgynevezett "nagy premier" volt, "egész Páris" részt vett rajta. Claudel után most Péguy is "betört" a szinpadra: eZóadhatatZannak híresztelt műve, az új francia irodalom egyik megrázó alkotása, rendkivüli sikert aratott. A darab főszerepZóje, aki Johannát játszotta, Claude Winter így 1/-yiZatkozott a szerepéről: "Nagyszerű és egyben rettenetes szerep, nem hasonlítható egyetlen más szerenhez sem. Eljátszása teljes átélést és ihletet kíván". (m. é.) EGY RgGI LOVAGIAS OGY. Ami itt alább következik, bizonyára nem valami nagy horderejű irodalmi dokumentum. grdekesnek azonban érdekes, és mint apróság, hozzátartozik modern irodalmunk egyik nagy költőjének, Juhász Gyulának szegedi éveihez. Egy régi lovagias ügy jegyzőkönyve. Az az érdekes, az a jellemző benne, hogy min szólalkoztak össze 1914 november hetedikéről nyokadikára virradó éjjel egy és kettő közt Szegeden a Kis-Kassban ... Ime az irat: Jegyzőkönyv

. Felvétetett Szegeden a Kass-Kávéház éttermében 1914 november 8-án délután három órakor, Hegedús Gyula és Juhász Gyula urak között felmerült lovagias ügyben. Jelen voltak: Papp Gábor és Körmendy Kálmán mint Hegedűs Gyula úr megbízottal és dr. Járossi Jenő és Rehorovszky Jenő mint Juhása Gyula úr megbízottat Hegedús Gyula úr megbízottal előadják, hogy lovagias elégtételt kérnek megbízottjuk nevében azon 'sértő megiegyzésért, mellyel Juhász Gyula úr 1914 november hetedikéről nyolcadikára virradó éjjelI-2 óra között a "Kass-Vigadó" Kis-Kass étteremben Hegedús Gyula urat illette. Ezen megjegyzés a következő volt: "Koliztolányi Dezső különb ember é8 különb művész mint Ön". Juhász Gyula úr megbízottal megbízójuk nevében kijelentik; hogy a fenti megjegyzésért, amelyet ő felhevült állapotban mondhatott csupán; bocsánatot kérnek. Hegedús Gyula úr megbízottal Juhász Gyula úr megbízottainak ezen kijelentését tudomásul veszik, azt elégtételnek elfogadják. Ezzel az ügy a lovagiasság szabályainak megfelelően befejeztetett, amit alulírott megbízottak aláírásukkal bizonyítanak. Km!. Papp Gábor, Körmendy Kálmán, Hegedús Gyula úr megbízottai. Dr. Járossy Jenő, Rehorovszky Jenő, Juhász Gyula úr megbízottai. A

jegyzőkönyvet

Rehorovszky

Jenő

írta.

lI'eleUb kiadó: S í k S á n d o r 956. V. 5%00 -

Budai Dyomda 1491 - F. v.: Lil[etl M.

(Közli r. gy.)

SZERKESZTŐI

ÜZENETEK

Bogár Imre balladája. Aprilisi számunkban közöltük Bogár Imre balladájának egy változatát. A szövegbe sajnálatosan több hiba került. Ezúttal helyesbítjük őket. Az első versszak 2. sora: "Csongorádon lakok" (Csongrádon lakok helyett). A 3. versszak csak négy sorból áll, az utolsó két sor (Kocsmárosné, hajja) nem kell. Az 5. versszak 3. sora helyesen: "Az urakat megállítjuk". H. E. Bp. Sajnáljuk, hogy nem közölhetünk legalább néháriyat azokból a nagyon emberi, részben derűt is keltő esetekből, amelyek Ont problémájának felvetésére indították: Mit jelent az, hogya mise érvénytelen? A szentmisének, mint az Úr Krisztustól alapított és az Ö rendelkezéséből végzett cselekménynek, természetszerűleg megvannak a kellékei, a lényeges feltételei, amelyek nélkül nem lesz az, amit Krisztus alapított, vagyis nem lesz szentmise. A szentmise tehát valójában sohasem érvénytelen, legfeljebb arról lehet szó, hogy ami végbement, nem volt szentmise. Nem szabatosan, un. laikus kifejezéssel azonban szoktunk beszélni a szentmise érvényességéről és érvénytelenségéről. A szentmise érvényességének feltételei azok, amelyek magától az alapító Úr Jézustól származnak, amelyeken változtatásokat liszközölni senkinek sincs hatalmában, s amelyek közül egynek a hiánya is a cselekmény érvénytelenségét eredményezi. Ezek a feltételek a következők: 1. Felszentelt pap legyen az, aki végzi; 2. a papban legyen meg a kellő szándék, akarja tenni azt, amit Krisztus rendelt, vagyis akarjon szentmisét bemutatni; 3. érvényes anyagot használjon, azaz búzalisztből készült kenyeret és szőlőből sajtolt bort; 4. érvényes formát használjon, vagyis mondja ki az átváltóztatást, az Úr Krisztusnak a kenyér és bor átlényegülését eszközlő szavait. Ha ezek a feltételek valósulnak, létrejön a szentmise bemutatása, sőt, az nem lehet érvénytelen. Az On által említett esetek egyikében sem volt szó ezekről a hiányokről. tehát világos, hogy a szentmise érvénytelenségéről sem lehet beszélni. Az Egyház azonban ezeknél a lényeghez tartozó kellékeknél többet kíván. Ezek azonban már nem a cselekmény érvényességéhez, hanem megengedettségéhez tartoznak, vagyis, ha ezek közül a miséző valamit kellő ok nélkül nem tart meg, akkor vétkezik. Ilyen a megengedettséghez megkívánt feltétel pl., hogy a miséző kihagyás nélkül mondia el a miseszövegeket, hogy hibátlan ostyát, kifogástalan bort használjon, hogy a misén legyen jelen valaki, aki a misézőnek felelni és szolgálni tud, hogy csak az On problémájában szereplő eseteket említsük. Emberileg érthető, hogy az oko k és feltételek márlegelésénél és megítélésénél nem minden pap jár el egészen egyformán. Sőt az sem kelthet meglepetést, hogy az aggályosság lelki betegségének a papok között is vannak áldozatai. Az említett esetekben Onnek ilyenekkel volt találkozása. Másik problémájára a "Kis út"-ban találja meg a feleletet. Sz. B. Bp. Az On által említett csodálkozás különösen áttérés előtt álló egyéneknél fordul elő és joggal. De megvan az a jó oldala Onnél is, hogy nem nyugszik bele az ilyen lelkiállapotba, hanem felvilágosítást és megnyugvást keres, ha másutt nem, hát a Vigiliánál. Mindig szívesen fogjuk látni! A Hiszekegy némi modernizálásával már megpróbálkoztak, de Serédi prímás nem mert belemenni és visszaállította az. eredeti szövéget, az egy On által is említett "katolikus" kivételével. Ennek az ag-

l 956

VIGILIA

JÚ TIUS

godalomnak oka az, hogy a hitvallás a hitnek legrövidebb foglalata és minden csekély kis változtatás félreértésekre adhat alkalmat. Hiszen a hitvallást mindenki könyv nélkül tudja. És ezt az ősi szövegünket tudják még a protestánsok is. Egy temetés alkalmával meglepődve hallottuk, amint a protestáns lelkész a szokott protestáns búcsúztató hely ett - a mi h itvallásunk szövegét imádkozta. De ha egyszer rákerülne a sor a szöveg módosítására, akkor sem fog hasonlítani az On sz öveg éhez, amely inkább már parafrázis, s őt egy helyen hibás is, mert az Úr Jézust persze, ho gy nem a Szentlélek foganta. - A bűnbánati imával már baj van. On azt irja, hogy az fogadalom és azt tartja, hogy nem fogadhatok meg olyasmit, amiről előre tudom, hog y " nagy általánosságban" nem fogom megtartan í. Itt félreértés va n. A m i szokott szöveg ünk nem arra kötelez, hogy általánosságban elkerülj ük az összes bűnalkalmakat, hiszen akkor az Apostol szerint ebből a világból kellene kimennünk. 1. Kor. 5, 10. Hanem a ránk nézve közeli bűnalkalmak kerülését igérjük. A baj tehát nem itt van, hanem ott, hogy sajnos fogadalomról beszélünk, holott csak igéretről van szó. Szerencsére egészen tőlünk függ, hogy milyen formát választunk. Mi ezt tartjuk szerencsésnek : "Komolyan igérem életem megíobbít és ét." Tessék megpróbálni. Szinte lehetetlen nem érezni a gyógyító és fölemelő hatását.

V. F. Ön azt kérdezi, léteznek-e a most látott napok, tejutak? Az ember általában a látási érzet alapján vesz tudomást a tőle meszMivel a napok, tejutak, csillaghalmazok ködök mérhetetlen tá volságban vannak tőlünk, az út megt ételére tekintélyes Időre van sz ükség, Mi a csillagot abban az állapotban és helyen l átjuk, ahogy a szemünkbe érkezett fény minket tudósít. Lehetséges, hogy közben a csillag állapotában változás állott be: felrobbant, összeütközött, vagy a kékesfényű, nagy hőmérsékletű napból sárgásari világító, öregedő nap lett. Helye mindenesetre megváltozott. mert az "álló" csillagok is mozognak. A változás mértéke függ az időtől, a rnozgás irányától, de függ a változás sebességétől is. így valóban lehetséges, hogy mi gyön yörködünk egy csíllagban, amikor az már széjjelrobbant, esetleg másfényű lett, mint ahogy mi látjuk, és mindenesetre más helyen van, mint ahogy mi gondoljuk. Mível a nap mindössze 8 fén ypercnyí távolságra va n tőlünk, Itt nem állhatott be ilyen változás a fény kibocsátás és a látási érzet keletkezése között. Nyilvánvaló, hogy napunknak is volt ifjúkora és a mai férfikor után jönni fog az öregség, hacsak közben valami katasztrófa véget nem vet életének. - Másik k érdésére később felelünk, valószínűleg cikk formájában,

szelevő fénylő testekről.