1999-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi

Bircs‡k Anikó

Életm hat‡rhelyzetben KerŽnyi K‡roly kiadatlan levelezŽseib!l1

K

erŽnyi K‡roly mitológi‡ról Žs regŽnyr!l szóló ’r‡sai hat‡rozo" ir‡nyba mutató tŽrszemlŽletr!l tanœskodnak, f!kŽnt Mi a mitológia? c’m 1939-es tanulm‡nya, illetve Thomas Mann-nal 1934 Žs 1955 kšzš" m’toszról Žs regŽnyr!l folytato" levelezŽse.2 B‡r ’r‡saiból tŽtelesen nem olvasható ki, KerŽnyi gondolatai mŽgis oly mŽrtŽkben koherens Žs platóni alapokon nyugvó kort‡rs interdiszciplin‡ris tšrekvŽsek, amelyek feltŽtlenül egyedül‡llónak mondhatók. A szšvegeit mintegy elfedik a kšlt!i kŽpek, s tal‡n ezzel is magyar‡zható, miŽrt nem foglalkoztak velük eddig behatóbban. Terminológi‡ja azonban sz‡mos helyen reßekt‡lt: k’sŽrlet egy œj tudom‡nyos nyelv megteremtŽsŽre. A Þzika Žs ÞlozóÞa rel‡ciój‡ban voltak hasonló tšrekvŽsek, mint arról pŽld‡ul az al‡bb mŽg hosszabban t‡rgyalt Werner HeisenbergfŽle visszaemlŽkezŽs tanœskodik. # a kvantumÞzika tŽrfogalm‡t vizsg‡lva jut KerŽnyi eredmŽnyeihez kšzeli ‡ll‡spontra. A jelensŽg le’rhatós‡g‡t szintŽn abban l‡tja, hogy lehetsŽges-e ehhez a nyelvet megœj’tani. B‡r mindke"!jük tŽrszemlŽlete kutat‡suk t‡rgy‡ból adódóan m‡s fogalmi h‡lóban mozog, ez csup‡n ugyanazon jelensŽg m‡s tudom‡nyos kšzegben való megragad‡sa, melyek a ÞlozóÞai alapokat Žs a le’r‡s‡ra kidolgozo" nyelvet tekintve rokon von‡sokat mutatnak. A kšztük lŽv! šsszefüggŽsek igen sokrŽt ek: rŽszben ezek megvil‡g’t‡s‡ra v‡llalkozom dolgozatomban. KerŽnyi m‡sik inspir‡ciós forr‡s‡ra Žs egyben jelen gondolatmenet m‡sik f! t‡rgya a Junggal folytato" kšzšs kutat‡s volt. Ebb!l a tŽrszemlŽletnek az a mozzanata v‡lt a t‡rstudom‡ny ‡ltal kifejte"Ž,

B !"s#$ A% $& 1999-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerze' magyar és német szakos diplomát. Munkahelye: az MTA Irodalomtudományi Intézete, tudományos segédmunkatárs. Az ELTE Doktori Iskolájának Nyugat Programját végezte el. Kutatási témája: Kerényi Károly és a magyar regényirodalom kérdésköre, illetve a József A'ilakutatás terén a német recepció története.

75

BIRCSÁK ANIKÓ

mikŽnt lŽpnek el! a karakterek a lŽlekb!l, illetve a tŽrb!l, vagy – egy m‡sik absztrakciós szinten mozogva – hogyan ismeri fel pŽld‡ul a regŽnyolvasó a t‡jból kilŽp! szerepl!t, illetve az ’r‡sbelisŽg el!" Žlt gšršgšk hogyan l‡"‡k meg a t‡jban az isteneiket. A kort‡rs viszonyok kšzš" teh‡t ak‡r a gšršg mitológia, ak‡r a modern regŽny tekintetŽben rendk’vül egyŽni œtkeresŽs volt KerŽnyiŽ.

Heisenberg Žs Platón A Heisenbergnek írt levél KerŽnyi nem vŽletlenül Platón-olvasm‡nyaihoz3 hasonl’tja Heisenbergnek ’rt levelŽben A rész és az egészt: „A kšnyv olvas‡sa a friss Žs Þatalos lelkesedŽsnek szakadatlan ‡llapot‡ba helyeze", mint Platón dialógusai Þatal koromban, vagy mint nŽh‡ny ember, legutóbb Žppen Thomas Mann nagy regŽnyei. Nehezen lehet csak megkšszšnni azt az igen tal‡lóan kifejezŽsre ju"ato" Þgyelmet, amely egykŽnt šsszetartozónak Žs egyar‡nt produkt’vnak tartja a tudom‡nyt, a m vŽszetet Žs a vall‡st, s amely ’r‡sra šsztšnzš" Žs mŽg fog is.”4 A KerŽnyi–Heisenberg levelezŽsnek – ami šsszesen kŽt levŽl Žs egy terjedelmes jegyzet – ez a platóni alapokon nyugvó gondolat egyik legmark‡nsabb eleme. KerŽnyit igen nagy mŽrtŽkben inspir‡lta a Heisenberg-fŽle megkšzel’tŽs, Žs feljegyzŽseket kŽsz’te", mikšzben a kšnyvet olvasta, s ezeket feltehet!en mellŽkelte is levelŽhez 1970 !szŽn, kšzvetlenül az els! kiad‡st kšvet!en.5 Ezekben szinte valamennyi gondolat arra a tŽtelre ir‡nyul, miszerint a Þzik‡ban Žs ‡ltal‡ban a modern gondolkod‡sban jelent!s fogalmi Žs szemlŽleti v‡ltoz‡sok alakultak ki, ami legink‡bb az atomÞzika pŽld‡j‡n Žrthet! meg. KonkrŽt rŽszeket emel ki KerŽnyi a visszaemlŽkezŽsb!l. Ezek kŽt ir‡nyba mutatnak. Az egyikre pŽlda, amikor 1920 Žs 1922 kšzš" egyik korai beszŽlgetŽsükben Niels Bohr Žpp azt fejti ki, hogy œgy kell b‡rmit is meg‡llap’taniuk az atom struktœr‡j‡ról, hogy ekšzben nem ‡ll rendelkezŽsükre ennek kifejezŽsŽre alkalmas nyelv. VŽlemŽnye szerint ilyen helyzetben az elmŽlet nem kŽpes magyar‡zni abban az Žrtelemben, ahogy ez a tudom‡nyban egyŽbkŽnt megszoko". Arról van szó teh‡t, hogy az šsszefüggŽsekre szüksŽges r‡mutatni Žs azokat h sŽgesen tov‡bb fejteni. Ehhez mŽrten a nyelvet csakis olyan módon lehet haszn‡lni, mint pŽld‡ul a kšltŽszetben: o" sem az a kifejezŽs cŽlja, hogy prec’zen kifejezzenek t‡rgyi jelensŽgeket, hanem Žppen az, hogy a hallgató tudat‡ban kŽpeket h’vjanak el! Žs kšztük gondolati p‡rhuzamokat teremtsenek.6 KerŽnyi – a legkor‡bbi munk‡i kivŽtelŽvel, amelyeket kor‡nak pontos klasszika-Þlológiai szakszókincsŽvel Žs vŽgtelenül alapos jegyzetelŽssel ’rt meg – m‡r az 1930-as Žvekre lŽtrehozo" egy igen sok kšlt!i kŽppel dolgozó, b‡r ilyen min!sŽgükben is kšvetkezetesen haszn‡lt egyŽni terminológi‡t, legink‡bb hasonlatokban Žs szinekdochŽban ki-

76

ÉLETM$ HATÁRHELYZETBEN

fejezve, pŽld‡ul ’gy: „az antik Én Žs šntudata mintegy nyitva ‡llt a mœlt felŽ”, vagy „aki a zenŽt feloldja magukban ‡lló hangokk‡, elvesz’ti a zenŽt.” Valamennyi eml’te" pŽlda a rŽsznek az egŽszre Žs az egŽsznek a rŽszre ir‡nyults‡g‡t mutatja, ami kifejeze"en az atomÞzikai felfedezŽsekhez vezet! gondolat, s tudatos kšzel’tŽs a kšlt!i nyelvhaszn‡lathoz. A másik kiemelt gondolati egysŽg azt taglalja, hogy mit kšvetel meg a tudom‡ny az el!relŽpŽs ŽrdekŽben a tudóstól. Által‡ban azt, hogy kŽsz legyen œj gondolati tartalmakat befogadni Žs feldolgozni. Ám ez nem ‡ll akkor, ha a tudom‡ny egŽszen felt‡ratlan területŽr!l van szó. Akkor ugyanis mag‡t a gondolkod‡s struktœr‡j‡t kell megv‡ltoztatni ahhoz, hogy megŽrthessük a jelensŽgeket.7 Einstein pŽld‡ul zseni‡lisan ismerte fel a mechanika addig kiismerhetetlennek sz‡m’tó šsszefüggŽseit, viszont objekt’v tšrvŽnyek alapj‡n m kšd! vil‡g‡ba nem fŽrt bele a hat‡rozatlans‡gi tŽnyez! Žs az atomok vil‡g‡nak m‡sfajta rendje. Ebben az elmŽleti Þzika matematikai szimbólumai csak a lehetsŽgest, nem pedig a tŽnyszer t kŽpezik le. Az egyik szšveghely, amelyre KerŽnyi r‡mutato", Žpp ezt a problŽm‡t emeli ki: Einstein kedvenc mondat‡ra hivatkozik Heisenberg: „Der liebe Go" würfelt nicht.” A Jóisten nem kock‡zik. Niels Bohr azzal v‡laszolt Einsteinnek erre a kvantumelmŽletet hat‡rozo"an ellenz! k%elentŽsŽre, hogy mŽgsem a mi feladatunknak kell lennie, hogy Isten sz‡m‡ra el!’rjuk, hogyan kell korm‡nyoznia a vil‡got. Így igaz ez a KerŽnyi-fŽle m’toszfelfog‡sra is: a mindent megmagyar‡zó koncepciók magukban hordj‡k a lez‡rts‡g terhŽt Žs a jelensŽghez m‡s módon, de ado" esetben tal‡lóbban kšzel’t! gondolati œtról való lemond‡st, s mag‡nak a gondolkod‡s struktœr‡j‡nak a megv‡ltoztat‡sa z‡rt tŽtelek rendszerŽben nem lehetsŽges.

Az alapk(: Platón Timaiosza Werner Heisenberg kšnyve, A rész és az egész arra k’n‡l szinte egyedül‡llóan szŽp lehet!sŽget, hogy ‡ltala vŽgigk’sŽrhessük az atomÞzikai kutat‡sokat švez! esemŽnyeket Žs az œj kutat‡si eredmŽnyekhez vezet! gondolatmeneteket. KerŽnyit is ez ragadta meg: a kšnyvet olvasva utólag sorra igazolva l‡"a azokat a felismerŽseket, amelyeket ! a m’toszkutat‡saiban Žs a modern regŽnyr!l folytato" eszmefu"at‡saiban lŽnyegŽben majdnem egy id!ben megfogalmazo". Amennyiben elfogadjuk azt a feltŽtelezŽst, hogy Heisenberg a felidŽze" beszŽlget!t‡rsak szemŽben is hitelesen rekonstru‡lta azok gondolatait, akkor legink‡bb Wolfgang Pauli, Niels Bohr Žs maga Heisenberg p‡rbeszŽdei bontakoznak ki egŽszen a kezdetekt!l – hiszen Heisenberg krónik‡ja azzal indul, amikor el!szšr v‡lt sz‡m‡ra Žget! problŽm‡v‡, mi az atom Žs hogyan lehet le’rni. Ez 1919 tavasz‡n tšrtŽnt, amikor Heisenberg 18 Žvesen Žpp az Žre"sŽgire kŽszült ógšršgb!l. A Timaiosznak ahhoz a rŽszŽhez Žrt, ahol egy hosszabb ÞlozóÞai eszmefuttat‡s volt az anyag legkisebb rŽszecskŽir!l, de mŽrhetetlenül bosszanto"a, hogy Platón a tŽrmŽrtan szab‡lyos mŽrtani testeit veszi pŽld‡ul az anyag legkisebb rŽszecskŽinek a

77

BIRCSÁK ANIKÓ

szemlŽltetŽsŽre. „Mindennek legfontosabb kšvetkezmŽnye [mŽgis] az a meggy!z!dŽs volt, hogy nem alkothatunk h kŽpet az anyagi vil‡gról, am’g meg nem tudunk valamit a legkisebb rŽszeir!l.”8 Ez az ‡ll’t‡s azonban visszafelŽ is Žppoly fontosnak bizonyult a kŽs!bbiekben: mikšzben megtudunk valamit az anyagi vil‡g legkisebb rŽszeir!l, nem lehet, hogy ne lenne szüksŽges h kŽpet alkotnunk mag‡ról az anyagi vil‡gról is. Niels Bohr erre vonatkozóan kŽs!bb egyik beszŽlgetŽsükben kŽtfajta gondolkod‡st külšnbšztet meg: a pozitivist‡t Žs a kvantumelmŽlet ‡ltal meghat‡rozo"at. B‡r a Bohrn‡l p‡rba ‡ll’to" kŽt tŽnyez! nem klasszikus komplementer fogalom, mŽg csak nem is egyŽrtelm en azonos kiterjedŽs kategória, mŽgis egy szempontból igen Žrdekes a gondolat. MŽgpedig abból, hogy KerŽnyi is Žppen a pozitivista gondolkod‡st Žrzi – persze a saj‡t szakm‡j‡t illet!en – sz k l‡tókšr nek, amely rengeteg kiv‡lós‡ga melle", mint amilyen pŽld‡ul a forr‡sok ismerete Žs tisztelete, nem engedi a kutato" anyagot, az ! esetŽben a mitológi‡t a maga termŽszetes Žs sokrŽt šsszefüggŽseiben l‡tni. Nem lehet pŽld‡ul elmesŽlni egyvŽgtŽben HermŽsz Žle"šrtŽnetŽt, mŽg kevŽsbŽ mag‡t a gšršg mitológi‡t kezdetŽt!l a vŽgŽig. Ez ugyanis feltŽtlenül azzal j‡rna, hogy vari‡nsokban Žl! tšrtŽnetek Žs helyenkŽnt jellemz! hagyom‡nyok kšzül kiragadunk egyet-egyet, Žs azt tesszük meg šnkŽnyesen f!szerepl!je kerek tšrtŽnetŽnek, vagy a m‡sik esetben mag‡nak a gšršg mitológi‡nak. A legkisebb elemŽt is mag‡ban a hagyom‡nyban kell meg!rizni, olyan h’ven Žs sokrŽt en, ahogy csak lehet, šnmag‡ból reßekt‡lva a teljesre Žs šnmag‡ban megmaradva tšredŽknek. Bohr a nem sokkal 1952 el!" Koppenh‡g‡ban megrendeze" Þlozófuskonferenci‡ról beszŽlve hozta fel ezt a kŽt fogalmat. Az šsszeseregle" szakemberek legtšbbje pozitivista volt; a BŽcsi Kšr tagjai voltak a hangadók.9 Niels Bohrt is fšlkŽrtŽk, hogy tartson el!ad‡st a kvantumelmŽlet ŽrtelmezŽsŽr!l. Arra sz‡m’to", hogy el!ad‡sa ut‡n ellenvetŽsek ‡radat‡t zœd’tj‡k majd r‡, ezzel szemben egy ilyen sem hangzo" el. Bohr erre ArisztotelŽsz alapj‡n deÞni‡lta ‡ll‡spontj‡t a pozitivist‡kkal szemben: „Ami engem illet, kŽszsŽggel egyetŽrtek a pozitivist‡kkal mindabban, amit akarnak. Csak azzal van baj, amit visszautas’tanak. […] SzemlŽletmódjuk […] alig tšbb, mint a kor‡bbi eszmŽk rendszerezŽse – voltakŽppen a modern tudom‡ny kezdeteinek erkšlcsi vil‡gkŽpŽben gyškerezik. A modern tudom‡ny hajnala el!"i id!kben [viszont] a Þlozófusokat az ‡tfogó, egyetemes šsszefüggŽsek ŽrdekeltŽk; ezeket analiz‡lt‡k a rŽgi nagy tekintŽlyek – f!kŽnt ArisztotelŽsz Žs az egyh‡z tan’t‡sai alapj‡n. […] Csak helyeselni tudom a fogalmi tisztas‡gra tšrekv! pozitivista gondolkod‡smódot, de œgy vŽlem, nem valami hasznos ‡ll‡spont, hogy elutas’tj‡k a t‡gabb šsszefüggŽsek vizsg‡lat‡t, puszt‡n azŽrt, mert e tŽren nem ‡llnak rendelkezŽsükre kell! ŽlessŽggel kšrülhat‡rolt fogalmak.”10 TŽtele teh‡t az, hogy ismŽt egysŽgben kell m velni a ÞlozóÞa Žs a Þzika tudom‡ny‡t, hiszen puszt‡n a k’sŽrleti Þzika fel!l nem lehet megŽrteni a kvantumÞzika jelensŽgeit. Bizonyos tŽteleket, amelyek az egŽsz kštet szempontj‡ból is jelent!sek A rész és az egészben, Žppen Niels Bohr fejt ki. A kštet szerz!je, Heisenberg ezzel azt az üd’t!, s!t a

78

ÉLETM$ HATÁRHELYZETBEN

p‡rtatlans‡g Žs hitelessŽg ŽlmŽnyŽt hozó alkotói elvet hozza be kšnyvŽbe, amely szerint a beszŽlget!t‡rsak kšzül b‡rmelyikŽ lehet a f!szerep, a tŽtelmondat – minthogy ez az eredeti helyzetekben is feltehet!en œgy volt. Annyiban œjdons‡g ez az elv, hogy a – jelen esetben tšbbŽ-kevŽsbŽ – ÞlozóÞai dialógus mint alapvet!en platóni m faj e"!l eltŽr!en struktur‡lódo", tulajdonkŽppen ebb!l a szempontból egys’kœ Žs SzókratŽszcentrikus volt.

Kövendi Dénes a Timaioszról KerŽnyi t‡rsas‡g‡ban Kšvendi DŽnes ’rt el!szšr Heisenbergr!l, feltŽtelezhet!, hogy ‡ltala Žrtesült a Sziget-kšr a modern atomÞzikai kutat‡sokról. Kšvendi Platón Timaiosz‡nak ford’t‡sa kšzben mŽlyedt el Heisenberg Wandlungen in den Grundlagen der Naturwissenscha) c’m 11 munk‡j‡ban, Žs a Sziget 1936-os sz‡m‡ban hivatkozo" is r‡ Physica naturaliter platónica c’m ’r‡s‡ban.12 KerŽnyi termŽszetesen jól ismerte ezt a tanulm‡nyt – 1941-es, platonizmusról szóló ’r‡s‡ban nagy elismerŽssel ’r róla: „A geometriai idomok Žs testek i" is Žs egyebü" is Platónn‡l csak el!kŽsz’t!i a megpillant‡snak. De ez az œt kŽtsŽgtelenül a legmodernebb Þzika »ide‡i« felŽ vezet tov‡bb. Err!l a Timaiosz magyar ford’tója, s n‡lam hozz‡Žrt!bb magyar‡zója, Kšvendi DŽnes beszŽlhet tšbbet.”13 KerŽnyi platonizmusról szóló tanulm‡ny‡nak vit‡ja is le" a Magyar FilozóÞai T‡rsas‡g ülŽsŽn, ami az 1940/41-es Žvadban elhangzo" el!ad‡sokkal Žs hozz‡juk kapcsolódó vitaanyagokkal együ" jelent meg 1942-ben a t‡rsas‡g kiadv‡ny‡ban. Ebben olvasható Kšvendi DŽnes KerŽnyi el!ad‡s‡hoz f zš" hozz‡szól‡sa. Kšvendi hosszas sz‡mÞlozóÞai fejtegetŽssel egŽsz’ti ki KerŽnyi el!ad‡s‡t. A Timaioszból azt emeli ki, hogy „a hangokat, sz’neket s mindent: egymáshoz való viszonyuk tesz azz‡, amik s ’gy határozo' létez(vé”14, ami KerŽnyi gondolataival tškŽletesen harmoniz‡l. A kŽt szerz! kšzš" teh‡t valóban akt’v együ"m kšdŽs volt ebben az id!ben, Žs feltehet!en a kŽs!bbiekben is.15 Kšvendi mutato" r‡ els!kŽnt, hogy az 1930-as Žvekben milyen kšzel került egym‡shoz az antikvit‡s Žs modern atomÞzika kŽrdŽsfeltevŽse. Bertrand Russellt idŽzi, mikšzben a termŽsze" udom‡ny kort‡rs eredmŽnyei kšzül kiemeli, hogy „»egy darab anyag nem valami tartós, szil‡rd dolog, melynek külšnbšz! ‡llapotai voln‡nak, hanem egym‡ssal kapcsolatos, de izol‡lt esemŽnyek rendszere«. […] S az esemŽnyek, amik lelkünkben tšrtŽnnek, szintŽn a termŽszet folyamat‡nak rŽszei, s nem tudunk róla, hogy a »k’vül folyó, Þzikai esemŽnyek ezekt!l lŽnyegileg külšnbšz!k voln‡nak«”. VŽgeredmŽnyben teh‡t t!le sz‡rmazik az a gondolat, amelyhez majd KerŽnyi is visszatŽr Heisenberggel v‡lto" leveleiben: „Žrdemes r‡mutatni, hogy amikor a termŽszettudom‡ny ismŽt eljuto" ehhez a gšršg l‡t‡shoz: ugyanakkor a gšršg vall‡stšrtŽnet is elvileg hangsœlyozza a lelki Žs Þzikai realit‡s egyenrangœs‡g‡t”.16 Kšvendi Einstein relativit‡selmŽletŽre Žp’tve œgy gondolja el a teret, mint a tŽr Žs id! nŽgydimenziós kontinuum‡nak gšrbületŽre r‡rakódó kisebb, helyi gšrbületeket.

79

BIRCSÁK ANIKÓ

A bolygók a Nap ‡ltal meggšrb’te" tŽrben keringenek, mint ahogy a Fšld terŽben is ŽrvŽnyesül az anyagvonz‡s. Kšvendi szerint ezekben a felismerŽsekben az a platóni gondolat ŽrvŽnyesül, amely az anyagot a tŽr form‡lójakŽnt vagy a tŽr módosul‡sakŽnt fogta fel. A tšmeg energetikus jellege valój‡ban szintŽn platóni von‡s: csak az lŽtezik, aminek kŽpessŽge van r‡, hogy b‡rmi m‡sra hasson. Az egym‡sra hat‡s lŽnyegŽben kŽt módon valósulhat meg: tervszer en Žs tervszer sŽg nŽlkül, vagyis mechanikus okok Žs cŽlok ‡ltal vagy szerves mintakŽpek rŽvŽn, s ezek voltakŽppen egym‡s fšlŽ-, illetve al‡rendeltjei. Heisenberg hat‡rozatlans‡gi elvŽre utal Kšvendi, amikor meg‡llap’tja, hogy ennek a felfog‡snak, „hogy a Þzikai-kŽmiai oks‡got magasabb organikus mintakŽpek szab‡lyozz‡k, melyek annak seg’tsŽgŽvel megvalósulni tšrekszenek […]: a legœjabb id!ben az atomÞzika is helyet, lehet!sŽget, rŽst enged”.17 Az elektron helyzetŽt Žs sebessŽgŽt ugyanis nem lehet egyidej leg pontosan meghat‡rozni, csak a hull‡mmozg‡s ‡ltal kisz‡m’tható valósz’n sŽgi adatokra lehet t‡maszkodni, s mŽg az is lehet, hogy az elektron helyŽt a valósz’n sŽg ellenŽre v‡lasztja meg. Ezt nevezi Kšvendi a kauzalit‡s rendszerŽben lŽv! rŽsnek, ami hely a platóni terminológi‡jœ „oraginus ide‡k” beavatkoz‡sa sz‡m‡ra.18 Az intu’ció ‡ltal lehet felismerni ezt a rendet, mint Gauss mondja: „eredmŽnyeim m‡r megvannak, csak azt nem tudom mŽg, hogyan fogok hozz‡juk jutni!”19 Kšvendi szerint a gšršg istenek maguk a megpillanto" organikus ide‡k, s ezekben van meg az az ŽletjelensŽg, amelyet Heisenberg a matematika el!rehalad‡sa Žs a mind fokozo"abb absztrah‡lód‡s mia" hi‡nyol a termŽsze" udom‡nyokban.

Jung, KerŽnyi Žs Szondi A Kerényi–Jung együ'm*ködés Az intu’ció tana vezet el a mŽlylŽlektanhoz is, amelynek KerŽnyi tudom‡nyos munk‡j‡ban az atomÞzikai p‡rhuzamok melle" kiemelt szerepe volt. Az 1941-es platonizmusról szóló tanulm‡ny‡ban fejti ki, hogy a platonizmus ideafogalm‡nak egyik legfontosabb tartalma a megpillantás. Ez feltŽtlenül els!, friss ‡"šrŽs valamin, ami addig l‡thatatlan volt az ado" ember sz‡m‡ra. Maga a megpillant‡st kšvet! felismerŽs pedig emlŽkezŽs. Így ’rja: „R‡ismertem, mert m‡r ismertem. R‡emlŽkezem.”20 KŽtsŽgtelenül ez a platóni gondolat az egyik alapja KerŽnyi tŽrszemlŽletŽnek, miszerint a gšršg ember csak szŽtnŽze" a t‡jban, Žs felismerte benne az isteneket. Alakot l‡to" a t‡jban, de nem puszt‡n a kšrvonalakat, hanem karaktereket is. Ezeket mondta el a mitológi‡j‡ban, de œgy, hogy kšzben felismerŽseit kšzvetlenül a t‡j szemlŽletŽb!l Žs a bel!le fakadt megl‡t‡saiból mer’te"e. Ez a felfog‡s nagyon megtetsze" Jungnak: amikor egy magyar

80

ÉLETM$ HATÁRHELYZETBEN

tan’tv‡nya, Jakobi Jol‡n elvi"e hozz‡ KerŽnyi frissen megjelent tanulm‡ny‡t, amelyben err!l Žrtekeze", megh’vta mag‡hoz Sv‡jcba, Žs ezzel megkezd!dš" tšbb mint egy Žvtizedes akt’v együ"m kšdŽsük Žs Žletre szóló bar‡ts‡guk. VŽlemŽnyem szerint KerŽnyi m’tosz- Žs regŽnykoncepciój‡ban a tŽrszemlŽlet m‡sik meghat‡rozó inspir‡ciós forr‡sa le" a jungi mŽlylŽlektan. Ez nem id!belisŽget, egyfajta eredeztete"sŽget jelent, csup‡n arra szeretnŽk r‡vil‡g’tani, hogy a kŽt tudom‡nyos megkšzel’tŽs kšlcsšnšsen mer’te" egym‡s eredmŽnyeib!l Žs – els!sorban az 1930-as Žs 1940-es Žvekben – intenz’v p‡rbeszŽdben ‡llt egym‡ssal. Junggal teh‡t a le’rt gondolatsort vezetik tov‡bb, mikšzben egy-egy konkrŽt problŽm‡t el!bb a gšršg mitológia, majd a mŽlylŽlektan fel!l vil‡g’tanak meg kšzšs munk‡ikban. Az els!ben, Az isteni gyermekben21 a gšršg mitológia gyermekisteneir!l ’r KerŽnyi. Munk‡j‡nak c’me: Az (sgyermek az (sid(ben – benne Apollón, HermŽsz, Zeusz Žs Dionüszosz gyermeksŽgŽnek šsszehasonl’t‡s‡n tœl kitŽr a vogul Žs a Þnn nŽpek mitológi‡j‡ban szerepl! gyermekistenekre is. Jung A gyermek archetípusának pszichológiájához c’mmel Žrtekezik. Ezt kšvetik Az isteni leány, Az égei ünnep Žs Az isteni csaló c’m kšnyvek. Mind a nŽgy kštet ugyanarra a koncepcióra Žpül: hogy az antik mitológia alakjai, tšrtŽnetei Žs a mŽlylŽlektan archet’pusai szorosan megfeleltethet!k egym‡snak, egyikhez a m‡sik rŽvŽn lehet kšzelebb fŽrk!zni. Jung pszichológiai kutat‡sai szerint tudattalan m kšdŽseinkben olyan elemek jšnnek el!, amelyek egy !sibb, nem az egyŽni Žletünkb!l sz‡rmazó tapasztalatra utalnak. Jung a kollekt’v tuda"alan fogalm‡t Žs az emberisŽg kšzšs gondolkod‡smódj‡t kifejez! archet’pusokat veze"e be ennek kifejezŽsŽre. Ez utóbbiak szerint els!sorban a mitológi‡ban, a vall‡sokban Žs az ‡lmokban jelennek meg. Az együ"m kšdŽs summ‡zatakŽnt is Žrtelmezhet! KerŽnyi bevezet! tanulm‡nya a Görög mitológiához.22 KerŽnyi szerint h‡rom kulcs van a mitológia megkšzel’tŽsŽhez, ezek a klasszikus vall‡stšrtŽneti, az etnológiai Žs a modern lŽlektani vizsg‡latok. A gšršg mitológia szerinte utolŽrhetetlen spontaneit‡ssal dokument‡lja az ‡ltal‡nos emberit, s az ‡lomkŽpek Žs a mitológia kŽpeinek kšzvetlensŽge analogikus. Ez az együ"m kšdŽs azonban vŽgeredmŽnyben abban a mondatban merült ki, miszerint minden mitológia kollekt’v pszichológia is egyben.

Szondi Lipót és a sokarcú istenek Az együ"m kšdŽs mŽgsem volt tškŽletes zs‡kutca a kšzšs mitológusi Žs a mŽlylŽlektani kutat‡sok terŽn. KerŽnyi, ahogy rekonstru‡lta a m’tosz Žs a t!le mŽg el sem külšnült kultusz Platón el!"i arculat‡t, alapvet!en kŽtarcœ jelensŽgekre bukkant. HomŽroszn‡l ugyanis a m’tosz a mitológia szóšsszetŽtel els! elemekŽnt mŽg beszélés Žrtelemben szerepel, a logosz pedig a te' ügyességét jelente"e. Ezzel szemben Platónn‡l m‡r a m’tosz

81

BIRCSÁK ANIKÓ

puszta elbeszélés volt, a logosz pedig érvelés, megokolás. A külšnbsŽg KerŽnyi szerint abból fakad, hogy a platóni ÞlozóÞa el!" a m’toszhoz f z!d! kŽpzetek m‡sok voltak: šnnšn ellentmond‡saikkal egy tŽrben megfŽr! elemek szabad, nem feltŽtlenül ok-okozati viszonyba ‡ll’tható šsszessŽge. Egy bœv‡rharanghoz hasonl’tható ez a jelensŽg. Úgy lehete" bebœjni egy-egy mitologŽm‡ba, mint ebbe a bœv‡rharangba: a kšrülvev! kšzeghez kŽpest m‡s šndeÞn’ciós helyzetbe, ahol az ember meg is tudta tal‡lni šnnšnmaga kifejezŽsŽt Žs jelentŽsŽt. Erre Žpül KerŽnyi saj‡tos mitológiaszemlŽlete, az Žl! mitológia kŽpe, amely egyar‡nt kifejezŽsforma, Žletforma Žs gondolkod‡si mód.23 Legink‡bb PerszephonŽ m’tosz‡n keresztül lehet szemlŽltetni, mikŽnt rejthet mag‡ban ado" esetben ellentŽteket is egy šndeÞn’ciós helyzet. PerszephonŽ Zeusz Žs DŽmŽter le‡nya volt, akit HadŽsz Zeusz beleegyezŽsŽvel elrabolt anyj‡tól, hogy birodalma kir‡lynŽja legyen. Anyja, DŽmŽter bosszœból asz‡llyal Žs Žh’nsŽggel sœjto"a a fšldet, mire Zeusz a puszt’t‡st l‡tva megenyhült ir‡nta, Žs l‡ny‡nak megengedte, hogy az Žv kŽtharmad‡t anyj‡val tšltheti a fšldšn. Az emberek ezŽrt ünneplik a fšldre visszatŽr! Žs termŽkenysŽget hozó PerszephonŽt. Az ünnepek kšzpontja Eleuszisz volt, s a misztŽriumj‡tŽkokat egy tšbb hónapos el!kŽszüle"el j‡ró beavat‡si ceremónia el!zte meg. A beavato" keresztülment a misztikus hal‡lon, Žs azzal a biztos tuda"al t‡vozo" a misztŽriumok csarnok‡ból, hogy a hal‡l ut‡n jobb sorsa lesz a tœlvil‡gon, mint a beavatatlanoknak. Az eleusziszi misztŽriumok eredetileg termŽkenysŽgünnepek voltak, a hangsœly fokozatosan helyez!dš" ‡t a b nt!l való megtisztul‡s felŽ. PerszephonŽ alvil‡gi Žs e vil‡gi arca jelenti karakterŽnek legellentmond‡sosabb rŽszŽt: mindenekfele" ut‡latos Žs ronda, Gorgó-szer ; ‡m m‡skor vil‡gszŽp, tündškletes Žs k‡pr‡ztató. Mindez a legpomp‡sabb n!isŽggel, hiszen az ! alakja a gšršg mitológi‡ban klasszikusan a koré, aki az isteni le‡ny. Ennek a dichotómi‡nak mŽlylŽlektani kifejtŽsŽt KerŽnyi Szondi Lipót ’r‡saiban tal‡lta meg. Szondit KerŽnyi mŽg Magyarorsz‡gról jól ismerte, s Szondi felhatalmaz‡s‡val 1944-ben Zürichben m‡r el!ad‡sokat is tarto" a Szondi-fŽle šsztšndiagnosztik‡ról pszichológusoknak – feltehet!en Žpp a Jung IntŽzetben. A kapcsolat KerŽnyi Žs Jung kšzš" kŽs!bb is megmaradt, szüle"ek kšzšs munk‡ik is, de KerŽnyi Žrezhet!en egyre ink‡bb elfordult Jung mŽlylŽlektani nŽzeteit!l, Žs Szondi Lipót jóval konkrŽtabb tŽzisei vonzo"‡k. Lackó Miklós kutat‡saiból kiderül, hogy KerŽnyi Szondi felfog‡s‡t vŽgeredmŽnyben azŽrt tal‡lta pontosabbnak, mint a jungi archet’pus-szemlŽletet, mert az šsztšnszüksŽgletek ke"!s, pozit’v Žs negat’v tšltŽse jobban megragadta azt a dr‡mai feszültsŽget Žs sokarcœs‡got, amit ! az antik mitologŽm‡kban felismert.24 Thomas Mann-nal regŽnyr!l Žs mitológi‡ról folytato" levŽlv‡lt‡sa is az istenek dichotómi‡ban való szemlŽlŽsŽnek lehet!sŽgŽb!l indult. Thomas Mann 1934-ben KerŽnyihez ’rt levelŽben KerŽnyi frissen megjelent tanulm‡ny‡t, a Halhatatlanság és Apollónvallás c’m ’r‡st mŽltatja. A „farkasarcœ” Apolló kŽpe meglep! œjdons‡g volt sz‡m‡ra,

82

ÉLETM$ HATÁRHELYZETBEN

s Nietzsche napfŽnyes Apolló-kŽpe ut‡n tŽnyleg valódi œj’t‡snak, az isten alakj‡nak m‡s oldal‡t felt‡ró, sokrŽt bb megkšzel’tŽsi módnak tarto"a.25

Szerep Žs kšzeg KerŽnyi szerint mind a gšršg m’toszokban, mind pedig a modern regŽnyekben a rŽszekkel folyamatos p‡rbeszŽdben ‡lló egŽsz hat‡rozza meg a narrat’va struktœr‡j‡t, a t‡jból kibomló Žs vele folyamatosan kapcsolatban ‡lló karakter pedig a narr‡ció domin‡ns alkotó eleme. Ez lŽnyegŽben KerŽnyi tŽrszemlŽletŽre enged kšvetkeztetni, hiszen a karakterek a tŽrben o"honosan mozognak, mivel onnan lŽptek ki, s maga a tšrtŽnet is a tŽrb!l bomlik elŽnk, ‡ltala ugyanis az egŽsz engedi mag‡ból l‡"atni egy tšredŽkŽt. Ennek fŽnyŽben tov‡bbi regŽnyelmŽleti vizsg‡latok szüksŽgesek, amelyek h‡"erŽben tudom‡nykšzi tapasztalatok vŽlhet!k. KerŽnyi, Heisenberg Žs Jung a vizsg‡lt Žvekben l‡thatóan egyar‡nt arra v‡llalkozo", hogy mag‡ra šltsšn egy saj‡tos szerepkšrt: az egyes diszcipl’n‡kat – mint külšnbšz! tudom‡nyos kšzegeket – p‡rbeszŽdbe hozó gondolkodóŽt.

Irodalom Werner Heisenberg: A rész és az egész. Beszélgetések az atomÞzikáról. Falvay Mih‡ly (ford.), Marx Gyšrgy (utószó), Gondolat, Budapest, 1983. Werner Heisenber: Der Teil und das Ganze. Gespräche im Umkreis der Atomphysik. R. Piper & Co. Verlag, München, 1969. Werner Heisenberg: Wandlungen in den Grundlagen der Naturwissenscha). Hirzel, Lipcse, m‡sodik, b!v’te" kiad‡s, 1936. C. G. Jung–Karl KerŽnyi: Das gö'liche Kind in mythologischer und psychologischer Beleuchtung. Pantheon Akademische Verlagsanstalt, Amsterdam–Leipzig, 1940. (Albae Vigiliae, VI/VII., szerk. S. Eitrem–K. KerŽnyi.) KerŽnyi K‡roly: Görög mitológia. KerŽnyi Gr‡cia (ford.), Gondolat, Budapest, 1977. KerŽnyi K‡roly: Mi a mitológia? Bevezet! tanulm‡ny a homŽrosi himnuszok magyar‡zataihoz. In: u!: Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz. Budapest, SzŽpirodalmi Kšnyvkiadó, 1988. 7–26. Karl KerŽnyi: Die Mythologie der Griechen. Rhein Verlag, Zürich, 1951. KerŽnyi K‡roly: Platonizmus. In: u!: Az örök Antigoné. Vallástörténeti tanulmányok. Bodor M‡ria Anna (szerk., utószó), Paidon, [h. n.] 2003. 413–418. KerŽnyi K‡roly–Thomas Mann: Beszélgetések levélben. Doromby K‡roly, Petrolay Margit, SoltŽsz G‡sp‡r, Szondi BŽla (ford.), Lackó Miklós (el!szó), Gondolat, Budapest, 1989. Kšvendi DŽnes: [Hozz‡szól‡s KerŽnyi K‡roly Platonizmus c. el!ad‡s‡hoz] In: A ÞlozóÞa nagy rendszerei. A Magyar ÞlozóÞai Társaság vitaülései az 1940/41-es évadban. B‡ró Brandstein BŽla (el!szó), [k. n.] Bp., 1942. (A Magyar FilozóÞai T‡rsas‡g Kšnyvt‡ra 8.) Kšvendi DŽnes: Physica naturaliter platónica. In: Sziget I–III. 1935–1939. Orpheusz Kiadó, [h. n.] 2000. 145–146. Lackó Miklós: KerŽnyi-levelek. BevezetŽs. In: Mitológia és humanitás. Tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szil‡gyi J‡nos Gyšrgy (szerk.), Osiris, Budapest, 1999. Thomas Mann és Kerényi Károly levélváltása regényr(l és mitológiáról. Petrolay Margit (ford.), [Bp.] [1947] (O&cina Kšnyvt‡r 99/100.)

83

BIRCSÁK ANIKÓ

Jegyzetek 1 2

3

4 5 6 7 8 9 10 11

12 13

14

15

16 17 18 19 20 21 22 23

24 25

84

A tanulm‡ny a T47362-es sz‡mœ, „Kultusz, identit‡s, im‡zs” c’m OTKA-p‡ly‡zat keretŽn belül kŽszült. KerŽnyi K‡roly: Mi a mitológia? Bevezet! tanulm‡ny a homŽrosi himnuszok magyar‡zataihoz. In: u!: Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz. SzŽpirodalmi Kšnyvkiadó, Budapest, 1988. 726. Thomas Mann és Kerényi Károly levélváltása regényr(l és mitológiáról. Petrolay Margit (ford.), [Bp.] [1947] (O&cina Kšnyvt‡r 99/100.), valamint a teljes levelezŽs: KerŽnyi K‡roly–Thomas Mann: BeszŽlgetŽsek levŽlben. Doromby K‡roly, Petrolay Margit, SoltŽsz G‡sp‡r, Szondi BŽla (ford.), Lackó Miklós (el!szó), Gondolat, Budapest, 1989. Ezek a feljegyzŽsek azzal a gondolatmene"el ‡llnak p‡rbeszŽdben, amit KerŽnyi mŽg az 1940-es Žvek elejŽn kezde" el kifejteni a platonizmusról szóló ŽrtekezŽsŽben. Vš. KerŽnyi K‡roly: Platonizmus. In: u!: Az örök Antigoné. Vallástörténeti tanulmányok. Bodor M‡ria Anna (szerk., utószó), Paidon, [h. n.] 2003. 413–418. KerŽnyi K‡roly levele Werner Heisenberghez. Ascona, 1970. 11. 03. DLA, Marbach am Neckar. Vš. KerŽnyi K‡roly levele Werner Heisenberghez. Ascona, 1970. 11. 03. DLA, Marbach am Neckar. Werner Heisenberg: Der Teil und das Ganze. Gespräche im Umkreis der Atomphysik. R. Piper & Co. Verlag, München, 1969. 62–63. Uo. 101–102. Werner Heisenberg: A rész és az egész. Beszélgetések az atomÞzikáról. Falvay Mih‡ly (ford.), Marx Gyšrgy (utószó), Gondolat, Budapest, 1983. 21. Uo. 268. Uo. 269. A kštet el!szšr 1935-ben jelent meg 45 oldalon LipcsŽben a Hirzel Kiadón‡l, kŽt el!ad‡st tartalmazo". M‡sodik megjelenŽse 1936-ban b!v’te" anyagot kšzšlt, h‡rom el!ad‡st, szintŽn a HirzelnŽl. Ebben az Žvben kšzšlte Kšvendi tanulm‡ny‡t a Sziget. A legutóbbi a 12. kiad‡s 2005-ben, v‡ltozatlanul a HirzelnŽl. Ebben t’z el!ad‡s szšvege olvasható. Vš. Kšvendi DŽnes: Physica naturaliter platónica. In: Sziget I–III. 1935–1939. Orpheusz Kiadó, [h. n.] 2000. 145–146. Uo. 136–146. KerŽnyi K‡roly: Platonizmus. In: KerŽnyi K‡roly: Az örök Antigoné. Vallástörténeti tanulmányok. Bodor M‡ria Anna (v‡l., utószó), Paidon, [h. n.] 2003. 413–418. Els! megjelenŽs: Athenaeum. XXVII. kštet, Proh‡szka Lajos (szerk.), [k.n.] Budapest, 1941, 64–69. Kšvendi DŽnes: [Hozz‡szól‡s KerŽnyi K‡roly Platonizmus c. el!ad‡s‡hoz]. In: A ÞlozóÞa nagy rendszerei. A Magyar ÞlozóÞai Társaság vitaülései az 1940/41-es évadban. B‡ró Brandstein BŽla (el!szó), [k. n.] Budapest, 1942. (A Magyar FilozóÞai T‡rsas‡g Kšnyvt‡ra 8.) 55. LevelezŽsi anyagukat kŽt helyen !rzik: az OSZK-ban a Kšvendi-hagyatŽkban Žs a Stu"gart melle" i NŽmet Irodalmi Arch’vumban a KerŽnyi-hagyatŽkban. Ez utóbbi anyag kŽt vaskos mapp‡t tšlt meg, egyel!re feldolgozatlan. Uo. 138. Uo. 141. Uo. 142. Uo. 143. KerŽnyi K‡roly: Platonizmus. In: KerŽnyi K‡roly: Az örök Antigoné. Vallástörténeti tanulmányok. Bodor M‡ria Anna (v‡l., utószó), Paidon, [h.n.] 2003. 414. C. G. Jung–Karl KerŽnyi: Das gö'liche Kind in mythologischer und psychologischer Beleuchtung. Pantheon Akademische Verlagsanstalt, Amsterdam–Leipzig, 1940. (Albae Vigiliae, VI/VII., S. Eitrem–K. KerŽnyi szerk.) Karl KerŽnyi: Die Mythologie der Griechen. Rhein Verlag, Zürich, 1951. KerŽnyi K‡roly: Görög mitológia. KerŽnyi Gr‡cia (ford.), Gondolat, Budapest, 1977. Vš. KerŽnyi K‡roly: Mi a mitológia? Bevezet( tanulmány a Homéroszi himnuszok 1. kötetéhez. [k. n.] Budapest, 1939. 7–35., valamint KerŽnyi K‡roly: Mi a mitológia? Tanulmányok a homérosi himnuszokhoz. SzŽpirodalmi Kšnyvkiadó, Budapest, 1988. 7–26. Vš. Lackó Miklós: Kerényi-levelek. BevezetŽs. In: Mitológia és humanitás. Tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szil‡gyi J‡nos Gyšrgy (szerk.), Osiris, Budapest, 1999. 148. Thomas Mann és Kerényi Károly levélváltása regényr(l és mitológiáról. Petrolay Margit (ford.), [Budapest] [1947] (O&cina Kšnyvt‡r 99/100.) 7.

ÉLETM$ HATÁRHELYZETBEN

Summary Anik— Bircs‡k Work of a Life on the Verge: From the Unpublished Correspondence of Károly Kerényi KerŽnyi’s approach to space in his novels and works on mythology show a determined direction, especially in his essay What is mythology? wri"en in 1939 and in his correspondence with Thomas Mann on myths and novels between 1934 and 1955. Although it is not explicitly put down in his works, KerŽnyi’s views seem to be uniquely interdisciplinary endeavours based on a coherent and platonic thinking. His texts are covered with poetical images: maybe that is the reason why these texts were not investigated more deeply until now. However, his terminology reßects a will to establish a new scientiÞc language. There were similar approaches in the context of physics and philosophy, shown by, among others, the memoirs of Werner Heisenberg. He reached a position close to KerŽnyi’s results by studying the concept of space in quantum physics. He shares the view that phenomena can be described by repeatedly renewing the language. Obviously, Heisenberg’s and KerŽnyi’s notions of space are to be understood in di'erent contexts because of the di'erence in the subjects of the pertinent researches. Nevertheless, we can contend that they approach the the same thing at di'erent scientiÞc levels, having similar philosophical bases and descriptive languages. There are multiple connections between the two theories: one of my aims is to illuminate these connections with the help of a close reading of two unpublished le"ers. It was DŽnes Kšvendi who wrote about Heisenberg the Þrst time in KerŽnyi’s company, therefore it is probable that he was the one who informed the Island Circle about modern atomic physics. We can take it as fact that Kšvendi studied Heisenberg’s Wandlungen in den Grundlagen der Naturwissenscha) while translating Plato’s Timaeus, as he refers to this in his essay Physica naturaliter platonica in the 1936 edition of Island. KerŽnyi’s other source of inspiration and another main topic of his work is the research done in the company of Jung. One of the subjects of the work of the two researchers was the investigation of the notion of space and its expression in other sciences, mainly the issue of characters appearing from the soul and the space, or, moving towards another level of abstraction, the process of recognizing the character by the reader, as they step out from the landscape, and the way Greek people saw their gods appearing from the landscape in the age before wri"en culture. KerŽnyi’s endeavour, both in connection with Greek mythology and with modern novels, was by all means an exceptionally original one under contemporary circumstances.

85

BIRCSÁK ANIKÓ

The possible conßicts of the situation of self-deÞnition can be illustrated especially by the myth of Persephone. KerŽnyi found the psychological paraphrase of this dichotomy in the writings of Lipót Szondi. He knew Szondi from earlier times in Hungary, and with Szondi’s permission he gave lessons for psychologists in Zurich in 1944 on Szondi’s instinct-diagnostics. KerŽnyi and Jung remained in contact, they even wrote works together, but KerŽnyi has gradually turned away from Jung’s psychological views and was a"racted by Lipót Szondi’s much more speciÞc theories. It is clear from Miklós Lackó’s researches that KerŽnyi found Szondi’s approach more useful than the archetype-approach of Jung because the dual form of instinctive needs Þ"ed be"er for the dramatic tension and ambivalence that he found in archaic mythologies. According to both Greek Myths and modern novels, the structure of the narrative is deÞned by the whole being in continuous dialogue with the parts, and the dominant element of the narrative is the character that is born from and lives always in connection with the landscape. This shows KerŽnyi’s approach to space, since the characters are at home in space, their place of birth. Even the story comes from the very location, and space lets a fragment of itself be seen. Considering these facts, further theoretical examination is needed. In the period investigated, KerŽnyi, Heisenberg and Jung ventured to play a special role: the part of the philosopher who lets di'erent scientiÞc disciplines begin a dialogue with each other.

86