1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. Fejezet ALAPELVEK 1. § (1) A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is. (2) E törvény célja az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása, kivételesen egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósulásának elősegítése. (3) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. (4) Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkel, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. (5) A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket. (6) Az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. (7) Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétel után megfizetett adót az adózó az eredeti állapot helyreállítását követően, az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával igényelheti vissza. Ha az eredeti állapot helyreállítása már az adókötelezettség teljesítésére nyitva álló határidő lejárta előtt megtörtént, az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül megszerzett bevétellel összefüggésben az adózót nem terheli adó- és adóelőleg-megállapítási, -levonási, -bevallási és -fizetési, valamint adatszolgáltatási kötelezettség. 2007/111. Adózási kérdés egészségpénztár szolgáltatásának jogalap nélküli igénybevételéhez kapcsolódó Szja és Eho kötelezettség (8) Az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás (juttatás) révén elszámolt költséget az adózó az eredeti állapot helyreállítását követő 15 napon belül köteles - az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával - helyesbíteni, valamint a jövedelmet és az adót az alacsonyabb költség alapján meghatározni. Ha az érvénytelenség megállapítása már a jövedelem meghatározása előtt megtörtént, az érvénytelen szerződés alapján, vagy egyébként jogalap nélkül teljesített kiadás (juttatás) révén az adózó nem számolhat el költséget.
EBH2005. 1382. Adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli. Nem az alapítvány által kiadott igazolás, hanem az együttes törvényi feltételek megléte teremti meg az adómentességet (1990. évi XCI. törvény 1. §; 1995. évi CXVII. törvény 1. §). KGD2006. 86. Adóelőny, adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség az azt igénybe vevő adózót terheli. A magánszemélyek adóztatásának alapja az a jövedelem is, amelyhez a jogszabályba ütköző módon ténylegesen hozzájutott (2003. évi XCII. törvény 1. §, 1995. évi CXVII. törvény 1. §, 7. §, 10. §, 24. §). KGD2003. 55. A rendeltetésellenesen igénybe vett adókedvezmény nem vehető figyelembe az adókötelezettség megállapításánál (1995. évi CXVII. törvény 1. §, 27. §). 1/A. § (1) Az Európai Unió tagállamának állampolgára által megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső jövedelmet nem terheli magasabb összegű adó annál, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha ő, házastársa és gyermeke(i) belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély által az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott jogcímen megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső összes jövedelem eléri az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát. Ennek igazolására az adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetősége szerinti állam joga szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál. (3) A magánszemély az e törvény által biztosított kedvezményt csak annyiban érvényesítheti, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény azon másik tagállamban, amelyben a (4) bekezdés szerinti jövedelme adóztatható, nem illeti meg. (4) A (2)-(3) bekezdésben hivatkozott jövedelem a nem önálló tevékenységből származó jövedelem és az önálló tevékenységből származó jövedelem (ideértve különösen a vállalkozói jövedelmet és a vállalkozói osztalékalapot vagy az átalányadó alapját), valamint a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelem.
II. Fejezet A TÖRVÉNY HATÁLYA 2. § (1) A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki. (2) Az adókötelezettség a törvényben meghatározott egyes esetekben a magánszemély adókötelezettségével összefüggésben a kifizetőre is kiterjed. Az államháztartásról szóló törvény szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzat finanszírozási körébe tartozó kifizetőnek (munkáltatónak) ezeket a kötelezettségeket azzal az eltéréssel kell teljesítenie, hogy ahol törvény az adó vagy az adóelőleg levonását vagy befizetését írja elő, ott az adó vagy az adóelőleg megállapítását kell érteni. (3) A magánszemély az adó megállapítása szempontjából e törvény rendelkezései szerint veszi figyelembe a bevételeit és a költségeit akkor is, ha a könyvvezetési kötelezettségének más törvény rendelkezései szerint is eleget tesz. 1997/23. Adózási kérdés A jövedéki tevékenység miatti kettős könyvvitel-vezetési kötelezettség független a vállalkozás formájától (4) A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). (5) A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. 2003/41. Adózási kérdés a Németországban végzett kutatómunkáért kapott ösztöndíj adókötelezettsége
(6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja (folyósította). Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől. 2005/23. Adózási kérdés a 2005-ben hatályos a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) egyes rendelkezéseinek alkalmazása Az arányosság és igazságosság elvének következetesebb érvényesülését az átlagos és az átlag alatti jövedelemmel rendelkező, alapvetően munkaviszonyban álló széles társadalmi rétegek reáljövedelmének a nemzetgazdasági átlagnál gyorsabb növekedése biztosíthatja. A lakosság meghatározó részét érintő változások fő eleme az adóterhek mérséklése a középső adósáv megszűnésével. A törvény 2005-re kétkulcsos adótáblát rendel. Ily módon megvalósul, hogy az átlagos, illetve az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők adóterhelése érzékelhetően csökken. A minimálbér adómentességének fenntartását továbbra is az adójóváírás biztosítja. Az arányosság, igazságosság és semlegesség elvét erősíti a munka- és tőkejövedelmek adóterheinek harmonizációja. Az adóterhek közelítését és összhangba hozását (az átlagjövedelem adóterheivel) az elkülönülten adózó jövedelmek lineáris kulcsának emelése szolgálja. Az adórendszerben meglévő, változatos jogcímű kedvezményeket maradéktalanul és teljeskörűen csak a magas jövedelemmel rendelkezők tudják igénybe venni. Amíg tehát a magas jövedelem - látszólag - magasabb adókulccsal adózik, a kedvezmények érvényesítése által a magas jövedelműek tényleges adóterhe arányában alacsonyabb. Az adókedvezmények közül 2005-re egyetlen jogcím sem szűnik meg, azonban annak érdekében, hogy az adóztatás progresszív jellege kevésbé torzuljon, indokolt az igénybe vehető adókedvezményeket korlátozni. A vállalkozási környezetet pozitív irányban befolyásoló módosításnak tekinthető, hogy az Szja törvény által az egyéni vállalkozó számára a 2003. és 2004. évben beszerzett, előállított, a 14,5 és 33 százalékos amortizációs kulcs alá tartozó tárgyi eszközeire, továbbá a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt, előállított szellemi termékre, kísérleti fejlesztés aktivált értékére biztosított 50 százalék értékcsökkenési leírást a törvény időbeli korlátozás nélkül biztosítja. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az egyéni vállalkozó, illetve az őstermelő a költségként elszámolt iparűzési adója 25 százalékát vonhatja le az adóalapjából. A módosítás a levonás százalékos mértékét 50 százalékra emeli. A mikrovállalkozásnak minősülő egyéni vállalkozó (a legfeljebb 5 főt foglalkoztató egyéni vállalkozó) a létszámnövekedés után hasonló kedvezményben részesül, mint a társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozás. 2004. január 1-jétől átalakult a természetbeni juttatás intézményének szabályozása. Az új szabályozás bevezetése óta eltelt időszakban jelentős számú értelmezési probléma vetődött fel, ezért több ponton szükségszerűvé vált a módosítás. A törvény előzőeken túl egyéb, a jogalkalmazást segítő módosítást, illetve pontosítást tartalmaz (pl. az adómentes üdülési szolgáltatásra jogosultak köre, a külföldön megfizetett adó beszámítása tekintetében). A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 2005. évi módosításait a versenyképesség javítása, a foglalkoztatás ösztönzése, az európai uniós jogszabályok változása, és a gyakorlati tapasztalat indokolja. A javaslatok a versenyképességre korábban meghozott intézkedések kiterjesztésére, az osztalékadót érintő európai uniós irányelv módosításának történő megfelelésre, továbbá - a gyakorlati tapasztalatok alapján - az adóelkerülés lehetőségének szűkítésére és az egyszerűsítés érdekében szükséges kisebb pontosításokra irányulnak. Az áfa-törvény módosítására vonatkozó, tervezett rendelkezések két nagy csoportra bontható: az uniós harmonizációs kötelezettségekre, illetve egyéb módosításokra. Az uniós harmonizációs kötelezettségek legnagyobb részét a földgáz- és villamosenergia-értékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályozás átvétele teszi ki. Kisebb jelentőségű kiigazítások történnek a befektetési célú arany adóztatása, és a sportlétesítmények rendeltetésszerű használatának áfa-kötelezettsége, valamint a vevői készletek szabályozása tekintetében.
A gáz és a villamos energia értékesítési helyére vonatkozó szabályok esetében a 77/388/EGK tanácsi irányelv (ún. 6. Áfa irányelv) módosításáról szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv rendelkezéseit 2005. január 1. napjától kell a tagállamoknak nemzeti szabályozásukba átültetni. Az irányelv alapján az áfa-törvény módosítására irányuló törvény a következő változásokat tartalmazza. Tekintettel a földgáz és villamos energia piacon bekövetkezett liberalizációra, ezen termékek, szolgáltatások értékesítésére vonatkozó adóztatás szempontjából szükség van a teljesítési hely meghatározására, mely egyértelművé teszi, hogy mely esetben hol kell az adót megfizetni. Az irányelv, így a törvény is különbséget tesz a kereskedőnek (viszonteladónak) és a fogyasztónak történő értékesítés között. Az előbbi esetben az ügylet a gázt, villamos energiát beszerző kereskedő gazdasági tevékenységének székhelyén, telephelyén adózik, míg az utóbbi esetben ott, ahol a fogyasztó azt ténylegesen felhasználja, elfogyasztja. Ezen túlmenően - mivel az értékesítéshez hálózatra is szükség van - a földgáz elosztó, illetve a villamos energia hálózathoz történő hozzáférés biztosítása, a hálózaton történő továbbítás, és egyéb ehhez kapcsolódó szolgáltatás esetében is rendezi a törvény a teljesítés helyét. Adóalany megrendelő esetében a megrendelő székhelye, telephelye minősül teljesítési helynek, nem adóalany Közösségen kívüli illetőségű személy, szervezet esetén pedig annak állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye. A törvény szabályozza azt az esetet is, hogy amennyiben ezen terméket, szolgáltatást nem belföldön regisztrált adóalany értékesíti magyar adóalany részére, akkor az adó fizetésére a fordított adózás szabályai szerint nem az értékesítő, hanem a beszerző a kötelezett. A kettős adózás elkerülése miatt a törvény mentesíti az adó alól a földgáz és a villamos energia importját (vagyis annak harmadik országból történő igénybe vételét). Kettős adózás ez esetben azért jöhetne létre, mert az import során mind termékimport jogcímén, mind a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt belföldön keletkezne az adófizetési kötelezettség. A törvény tartalmazza néhány olyan probléma megoldását, mely a csatlakozással átvett irányelvi rendelkezések kapcsán jelentkezett. Így a törvény rendezi a Közösségen belüli ügyletekhez tapadó előlegfizetés esetén az adófizetési kötelezettség keletkezését, az adó alapját, mivel ennek kezelése eltér a belföldi ügyletektől. Egyszerűsítési szabályként értékelhető a Közösségen belüli ügyletek adókötelezettség-keletkezési időpontjának tervezett megfogalmazása. Ez a szabályozást (tekintve, hogy az uniós kötelezettség) nem változtatja meg, egyértelműsíti azonban, hogy az adókötelezettség keletkezése (legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napja) után kézhez vett számla miatt önellenőrizni nem kell. A vevői készlet eladó szempontjából történő egyszerűsített kezelése néhány tagállamban alkalmazott előírás, melyet Magyarország is alkalmaz a csatlakozástól kezdve. Ebben az esetben az eladónak nem kell adóalanyként nyilvántartásba vetetnie magát a vevői készlet helye szerinti tagállamban, az adót a vevő fizeti meg a készletből történő értékesítéskor Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén. Ez az intézmény a Közösségi ügyletek természetéből kifolyólag azonban csak kölcsönösségi elven működhet, ezért szükségessé vált a szabályozás ilyen tartalmú kiegészítése. A törvény továbbá tartalmazza a vevői készletben lévő termékek adójogi sorsának ellenőrizhetőséghez nélkülözhetetlen nyilvántartási kötelezettséget. Szintén a közösségi szabályok értelmezése miatt vált szükségessé a tranzitterületen (repülőtereken) található boltokból történő adómentes értékesítés kezelése. Ugyanakkor a Bizottság és a tagállamok között egységes álláspont alakult ki abban, hogy vámraktárból lehetséges a közösségi állampolgárok adómentes kiszolgálása akkor, ha az illető harmadik országba utazik. Ezért a magyar szabályozásban is szűkíteni kell az eddigi, a közösségi állampolgárok harmadik országba való kiutazásakor való adómentes kiszolgálását. A jelenlegi gyakorlat így vámraktár létrehozása mellett folytatható. A csoportos adóalanyiság intézményét az áfa-törvény 2004. május 1-jén hatályba lépett módosítása hívta életre. A csoportos adóalanyiság intézménye választható forma, amely a pénzügyi szektor hazai befektetésének, Magyarország regionális központtá válásának ösztönzésére szolgál. A törvény a választás feltételeinek további enyhítését szolgálja. A tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a 77/388/EGK tanácsi irányelv 9. cikkének 3. bekezdése határozza meg, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja, az egyes országok élnek-e vele. Hazánk 2004. május 1-jén élt ezzel a lehetőséggel, és egyes szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. A jogszabály gyakorlati alkalmazásából adódó problémák miatt a jogszabályhely alkalmazhatósági hatálya leszűkül a távközlési szolgáltatásokra és a fuvarozási eszközök bérbeadására. 2004. január 1-jétől - a vállalkozási célon kívüli magánhasználat lehetőségére tekintettel - lépett hatályba a parkolási szolgáltatás igénybevétele, valamint az úthasználati díj fizetése esetén felszámított adó levonásának tilalma. A nemzetközi fuvarozás és személyszállítás versenyképességének javítására indokolt ezen törvényhely kiegészítése: a 3,5 tonna össztömeg feletti járművek esetén a tiltó szabály nem érvényesülne.
A kompenzációs felár a mezőgazdasági tevékenységet folytató, egyébként nem áfa-alany vállalkozásnak a beszerzésekben megfizetett, de le nem vonható előzetesen felszámított áfa-terhének ellentételezésére jár, melyet a felvásárló fizet ki. A felvásárló ezután a felárat az adóhatóságtól saját áfa-bevallásában visszakérheti. Mivel a felár így nem a felvásárló költsége, hanem a termelő pénze, bár technikailag a felvásárló előzetesen felszámított áfájának tűnik, egyértelmű - 2004. január 1-jére visszamenőleges hatályú törvényi rendelkezést igényel annak rögzítése, hogy az államháztartási támogatásra jutó áfa miatti arányosításba a kompenzációs felárat nem kell bevonni. Végezetül a törvény rendezi az ISPA program keretében indított, de a csatlakozás következtében Kohéziós Alapból történő támogatásba „átkonvertálódott” támogatások áfa-rendszerbeli kezelését. A fogyasztói árkiegészítés szabályozásánál érdemi változás a helyközi tömegközlekedésben igénybe vehető támogatás esetén következik be. A százalékos mértékű árkiegészítési kulcs megmarad, azonban az így igénybe vehető összeg felülről maximálttá válik. A fix összegű fogyasztói ár-kiegészítési díjtételek valorizálása 4,4% figyelembe vételével történt. A helyközi közlekedésben a módosítás értelmében a túlzott (a mindenkori előirányzott inflációt meghaladó) tarifaemelések sem járnak majd együtt a fogyasztói árkiegészítés növekedésével, mivel azon esetekben, amikor az áremelés meghaladja a költségvetési irányelvben a következő évre tervezett infláció mértékét, a fogyasztói árkiegészítés alapja az előző évi támogatási alap inflációval megnövelt értéke lesz. (Ez azt is jelenti, hogy mivel a kedvezményezetteknek változatlanul jár a Korm. rendelet szerinti támogatási mérték - az áremelést kezdeményező árhatóságnak kellene állnia saját fejezete terhére a különbözetet). Az alapszámot 2005-re a törvény kihirdetésekor alkalmazott árak figyelembe vételével kell megállapítani, ezután pedig mindig az előző évi fogyasztói árkiegészítés alapjának vizsgálatával. Azaz, ha a fogyasztói árkiegészítés alapja a törvény által meghatározott maximum, de az árakat a támogatásra jogosult tovább emeli, akkor a következő évben is csak a már maximált adóalap inflációs korrekciójával lehet kiszámítani a tárgyévi fogyasztói árkiegészítés alapját. A komp- és révközlekedés bérletárainak a jegyárakhoz történő arányosítása is indokolja a fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Fát.) mellékletének módosítását. Az érintett önkormányzatok polgármestereivel és a szolgáltatókkal történt egyeztetés alapján nincs szükség hatósági ár bevezetésére. Ezért nem állítható vissza a százalékos mértékű fogyasztói árkiegészítés. A fix összegű támogatás ugyanakkor normatív támogatást tartalmaz, így nem alkalmas arra, hogy a helyben szokásos ár- és kereset-viszonyokhoz igazított szabad árak különbözőségét elfedje. Mérséklendő ugyanakkor a váci kompnál előállt feszültségeket, a bérletek támogatása az átlagosnál jóval nagyobb mértékben növekedik. Az ellenőrzés feltárta azokat a visszaéléseket, visszaélési lehetőségeket, amelyek az önkormányzati segítséggel megvalósított, tanintézetek tanulói bérletvásárlásaira vezethetők vissza. (A konstrukció lényege, hogy az önkormányzat minden diáknak megveteti a tanintézettel a bérletet, függetlenül attól, hogy a diáknak valóságosan szüksége van-e a tömegközlekedés igénybe vételére. Ezzel megnő a közlekedési szolgáltató által lehívható támogatás, miközben az önkormányzat megtéríti a bérletvásárlás költségét.) A visszaélések megszüntetése érdekében a nevelési-oktatási intézmények által vásárolható bérletek után igénybe vehető fogyasztói árkiegészítés köre leszűkül a) a hatósági áras különjárati autóbusz-forgalomra, valamint b) azokra az esetekre, amikor az adott településen alsó fokú tanintézet nem működik. Ilyenkor a körzetileg illetékes oktatási intézmény a telephelye és a diák lakóhelye közötti útvonalra szóló bérletet megvásárolhatja a tanulmányi időszakra (szeptember-június hónapokra). Az ingyenes utazások ellentételezése a fogyasztói árkiegészítés neuralgikus pontja. Mivel a fogyasztói árkiegészítés a kedvezményes utazások miatt a közlekedési szolgáltatóknál kieső bevételek kompenzációja, elengedhetetlen a kedvezményes utazásokkal való tételes elszámolás. Ez azonban az ingyenes utasok esetében megvalósíthatatlan, ezért szabályozási szempontból ez a kör mindenképpen szűkítendő, vagy a kedvezmények mértékének csökkentésével, vagy a kedvezményezettek körének korlátozásával. Az országgyűlési képviselők utazási költségtérítésben részesülnek, ezért az ő utazásuk költsége megtéríthető más módon is. A haderőreformmal a sorkatonai/polgári szolgálat megszűnik, így az ingyenesség fenntartása oka fogyottá válik. [Természetesen a szerződéses katona igénybe veheti a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítést, mint bárki más bejáró dolgozó a vonatkozó, 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint.] Mivel jelenleg is a GKM állapítja meg a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben az ingyenes utazások után járó fogyasztói árkiegészítést, célszerű az e célt szolgáló keretösszeget, valamint az utalványozást a szaktárca hatáskörébe utalni. Mindaddig ugyanis, amíg az ingyenes utazások nem megszámolhatók, a fix összegű fogyasztói árkiegészítés gyakorlatilag termelési árkiegészítésként működik. A törvény a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosításánál változatlanul célul tűzi, hogy a regisztrációs adó az Európai Unióhoz történő csatlakozással megszűnő fogyasztási adót felváltó adóként
működjön a forgalomba helyezés sajátosságai, illetve az érvényesíteni kívánt környezetvédelmi szempontok miatti szükségképpeni eltérések mellett. Lényegi változást jelent a hatályos szabályok szerinti, a márkakereskedők által fizetendő (illetve tőlük a vezérképviselet által átvállalható) adóelőleg megszűnése mivel az a gyakorlatban a gépjármű-forgalmazók szerint bonyolultnak, számviteli szempontból nehezen kezelhetőnek bizonyult. Egyúttal az adóelőleg-fizetési rendszer megszűnésével a regisztrációs adó kötelezettség szorosabban kapcsolódik az áfa-kötelezettséghez. Ezzel párhuzamosan a törvény egyértelművé teszi, hogy mely esetben tartozik a regisztrációs adó a gépjármű értékesítésének áfa-alapjába. Az adóztatandó termékkört a törvény kiterjeszti a motorkerékpárokra, természetesen csak abban a körben, amelynél a mindenkor hatályos szabályok szerint a forgalomba helyezés kötelezettségként felmerül. Nem változik az eljáró adóhatóság (Vám és Pénzügyőrség), és ugyancsak érintetlen marad az adóigazolás rendszere, vagyis a forgalomba helyezésnek változatlanul feltétele a regisztrációs adó megfizetésének igazolása. A törvény a jövedéki szabályozás tekintetében elsősorban az uniós belpiaci forgalomra kialakított szabályozásban szükséges kisebb korrekciókat, kiegészítéseket tartalmazza. Így például lehetővé válik, hogy az adómentes felhasználók részére a tagállamokból bejegyzett kereskedőkön keresztül is az importtal azonos feltételek mellett hozhassanak be ásványolajterméket. A bioüzemanyagokra vonatkozó szabályozás módosítása a megújuló energiaforrások üzemanyagcélú felhasználásának ösztönzésére vonatkozó nemzeti célkitűzésekkel összhangban szerepel a törvényben, melynek megfelelően a motorbenzinbe (az ETBE komponenseként) bekevert bioetanol és a gázolajba bekevert biodízel adókedvezményét szabályozza. Környezetvédelmi szempontokat juttat érvényre az a változtatás, mely szerint 2005. július 1-jétől a jelenlegi adómérték a 10 ppm vagy az azalatti kéntartalmú üzemanyagokra marad érvényben, a 10 ppm-nél nagyobb kéntartalom fölött pedig magasabb adómérték kerül előírásra, melynek hatására a rosszabb minőségű üzemanyagok várhatóan kiszorulnak a piacról, forgalmazásuk megszűnik. A jövedékiadó-mértékek bevételi célzatú emelésére 2005. évben nem kerül sor. A biodízel és a rosszabb minőségű üzemanyagok esetében bekövetkező változások nem költségvetési indíttatásúak, a cigarettára és a finomra vágott fogyasztási dohányra vonatkozó valorizált, illetve újraszámolt adóminimum érvényesítése pedig annak érdekében szükséges, hogy az adóminimum kifejthesse hatását, kellő védelmet nyújtson az alulról irányuló árversennyel szemben. A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) szerint 2004. január 1-jétől az önkormányzati adóhatóságok - a korábbi adózói bevallás helyett - a járműnyilvántartásból az okmányiroda által szolgáltatott adatok alapján végzik adóigazgatási feladataikat. Az új adóztatási rendszer jövőbeni teljes, zökkenőmentes működtetésére, valamint a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a törvény az anyagi jogszabály kisebb módosítását tartalmazza. Emellett a gépjármű környezetre gyakorolt hatásához kapcsolódó kedvezményi rendszer - a technikai fejlődés ütemét követve - felülvizsgálata is elengedhetetlenné vált, melynek kisebb korrekcióját a törvény tartalmazza, amellett, hogy garantálja az adókedvezmény igénybevételének időtartamát is. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvénynek (a továbbiakban: Art.) a törvényben szereplő módosításai - összhangban a Kormány törekvéseivel - garanciát kívánnak nyújtani az adózók jogbiztonságának megerősítéséhez, egyúttal a szabályozás egyszerűsítését, a jogalkalmazás hatékonyságának növelését szolgálják az adóigazgatás korszerűsítésének érdekében. E korszerűsítéssel - a rendelkezésre álló erőforrások keretei között - javítható az adóbeszedés hatékonysága, az új adóeljárási technikákkal pedig tovább modernizálható az adóigazgatás szabályrendszere. Az adminisztráció egyszerűsítését szolgáló szabályváltozások közül kiemelést érdemel az adózók pénzforgalmi bankszámla bejelentési kötelezettségének megszüntetése, a személyi jövedelemadó adóhatósági megállapítási szabályainak teljes körűvé tétele, egyes tevékenységüket szüneteltető adózók (közjegyzők, ügyvédek, szabadalmi ügyvivők) adminisztratív kötelezettségek alóli mentesítése, a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton teljesítő adózók körének bővítése. Tekintettel arra, hogy Magyarország uniós csatlakozását követően a hazai adóigazgatás normái még szorosabban kötődnek a Közösség irányelveihez, előírásaihoz, a módosítások egy része az adóügyi együttműködéssel összefüggésben a szabályozások közötti összhangot biztosítja, illetőleg pontosítják a hatályos rendelkezéseket. A társadalombiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás szabályozási célja kettős. A társadalombiztosítási járulékok terén külön törvényben nyújtandó külön kedvezmények célzottan segítik a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő munkavállalók foglalkoztatását, a 25 év alatti fiatalok, a gyermeket vállaló anyák és az 50 év feletti tartósan munkanélküli személyek elhelyezkedését. A tételes
egészségügyi hozzájárulás esetében pedig alapvető cél, hogy általánosan megvalósuljon valamennyi foglalkoztatóra vonatkozóan a foglalkoztatói közteher csökkentés. A járulékterhek szelektív, differenciált mérséklésének fő célja a munkahelyteremtést általában ösztönző adórendszerbeli kedvezményeken túlmenően az, hogy a járulékok terén nyújtott külön kedvezmények célzottan segítsék a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését, valamint a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben levő munkavállalók foglalkoztatását A foglalkoztatók ezen munkavállalóik után a megfizetett járulékok egy részét a Munkaerőpiaci Alapból - meghatározott időtartamra - igényelhetik vissza. E támogatási formát a foglalkoztatási törvény szabályainak módosítása teszi lehetővé meghatározott feltételrendszer fennállása esetén a befizetett járulékok visszaigénylése alapján. A foglalkoztatók adminisztratív terheinek csökkentésére vonatkozó rendelkezés a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevallási szabályainak a járulékbevallások gyakoriságához való igazítása, melynek értelmében a havi bevallásra nem kötelezett adózók tagdíj bevallási kötelezettségüknek - azonosan a járulékbevallással negyedéves gyakorisággal tehetnének eleget. További jelentős adminisztrációt csökkentő lépés a társadalombiztosítási igazgatási szervek és az adóhatóság közötti, a biztosítottakra vonatkozó adatátadás megvalósítása, mely kiválthatja a jövőben a többszörös, részben azonos adattartalmú munkáltatói adatszolgáltatási kötelezettségeket. Ez utóbbi két rendelkezés a megvalósítás feltételeinek részletes kidolgozására megfelelő felkészülési időt adva 2006. évtől lépne hatályba. (7) A külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében) lévő személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkező kamatkülönbözetre tekintettel megszerzett jövedelemmel összefüggő, és az egyébként a kifizetőt terhelő adókötelezettségeket - a (6) bekezdésben meghatározott eset kivételével - a magánszemély a kifizetőre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete útján juttatja. A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét az Szja törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Előző szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha pl. egy külföldi társaság magyarországi leányvállalatának munkavállalóját a külföldi társaság ingyenes értékpapír-juttatásban részesíti (továbbá a szerzés körülményei is arra utalnak, hogy a juttatás a magánszemély leányvállalattal fennálló munkaviszonyára tekintettel történik), a magánszemélynek munkaviszonyból származó jövedelme keletkezik (a munkaviszonyból származó jövedelem az Szja törvény alkalmazásában bérnek minősül). Ekkor tehát, bár a munkavállaló és az értékpapírt juttató külföldi anyavállalat között jogviszony nem áll fenn, a közvetett kapcsolatokat is értékelni kell: azért részesül a magánszemély a juttatásban, mert a leányvállalat dolgozója. A keletkező jövedelemmel összefüggő adókötelezettségeket (tekintettel arra, hogy az értékpapír juttatója kifizetőnek nem minősülő személy, a külföldi társaság) 2004-ben a juttatásban részesülő magánszemélynek kell teljesítenie. A törvényben szereplő módosítás azt jelenti, hogy a magánszeméllyel a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban álló kifizető (azaz a magyarországi leányvállalat) választhatja, hogy - a magánszemély helyett - maga teljesíti a bevétellel összefüggő adókötelezettségeket, amennyiben a bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségei teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik. 2005. január 1-jétől a példa szerinti leányvállalat az adott juttatás tekintetében bér kifizetőjeként eljárva választhatja, hogy a bevételt terhelő adóelőleget megfizeti (az adóelőleg levonására nincs mód, ugyanis nem pénzbeli formában történik a juttatás). Ezt követően a leányvállalat a le nem vont, de általa megfizetett adóelőleget a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba, és e követelést beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe.
III. Fejezet FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő: 1. Belföld: a Magyar Köztársaság területe, beleértve a vámszabadterületet is. 2. Belföldi illetőségű magánszemély:
a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel); b) az a természetes személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogát az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napig a Magyar Köztársaság területén gyakorolja; c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve hontalan személy; továbbá d) az a)-c) pontban nem említett természetes személy, akinek da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye; db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg; azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik. 3. Külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy. 4. Jövedelemszerzés helye: a) önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a magánszemély illetősége szerinti állam, ha azonban a magánszemély az önálló tevékenységet telephelye (állandó bázisa) útján folytatja, akkor a telephely (az állandó bázis) fekvése szerinti állam; b) hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó jövedelem esetén - az a) alpontban foglaltaktól függetlenül - az üzemben tartó székhelye szerinti vagy a hajó, a jármű nyilvántartását (a lajstromot) vezető állam; c) ingatlan birtoklásából, használatából és hasznainak szedéséből, valamint az ingatlan feletti rendelkezési jog gyakorlásából (így különösen az ingatlan átruházásából, bérbeadásából vagy haszonbérbe adásából) származó jövedelem esetében - az a) alpontban foglaltaktól függetlenül - az ingatlan fekvése szerinti állam; d) nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a tevékenység-végzés szokásos helyének (az állandó munkavégzés helyének) fekvése szerinti állam; változó munkavégzési helyen végzett tevékenység esetében, da) ha a magánszemély a munkáltató (a munkaadó) belföldi székhelyével, vagy belföldi telephelyével (állandó bázisával), fióktelepével, kereskedelmi képviseletével áll a jövedelemszerzés alapjául szolgáló jogviszonyban, akkor belföld; db) a da) pontban nem említett esetben a belföldön végzett tevékenységére arányosan számított jövedelem tekintetében belföld; dc) a db) pont rendelkezésétől eltérően, az olyan jövedelem tekintetében, amely nemzetközi forgalomban üzemeltetett járművön belföldön kívül (is) teljesített szolgálat ellenértéke, az az állam, amely az ilyen jövedelmet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján adóztathatja, más esetben a magánszemély illetősége szerinti állam; e) közszolgálati, közalkalmazotti, bírósági, igazságügyi alkalmazotti vagy ügyészségi szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati jogviszonya, továbbá az említett jogviszonyok bármelyikének megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszony alapján megszerzett jövedelem esetében - a d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a munkáltató (a munkaadó) illetősége szerinti állam; f) jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselőjeként, felügyelő bizottsága tagjaként megszerzett jövedelem esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a jogi személy, az egyéb szervezet székhelye szerinti állam; vezető tisztségviselő a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély (például az üzletvezetésre jogosult tag, az ügyvezető, a cégvezető); g) előadói, művészeti és sporttevékenységre, bemutatóra (kiállításra) tekintettel megszerzett jövedelem esetében az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a tevékenység végzésének helye szerinti állam; h) a szellemi alkotáshoz fűződő törvényi védelem alatt álló jog (így különösen szabadalom, ipari minta, védjegy, védett eljárás, szerzői jog) révén megszerzett jövedelem (jogdíj) esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a jogdíj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam - amennyiben a jogdíj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld; i) kamat, értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem esetében a kamat, illetve a díj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam - amennyiben a kamat, a díj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a kamat, a díj fizetésének alapjául
szolgáló követelés (jog), értékpapír ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld; j) osztalék esetében az osztalék fizetésére kötelezett jogi személy, egyéb szervezet illetősége szerinti állam, ha azonban az osztalék fizetésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld; k) vállalkozásból kivont jövedelem esetében a társas vállalkozás székhelye szerinti állam, ha azonban a jövedelem megszerzésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld; l) nyereményből származó jövedelem esetében a szerencsejáték szervezőjének székhelye szerinti állam, ha azonban a szerencsejáték szervezése - akár engedéllyel, akár engedély nélkül - telephely (állandó bázis), fióktelep, kereskedelmi képviselet útján történik, akkor a telephely (az állandó bázis), a fióktelep, illetve a kereskedelmi képviselet fekvése szerinti állam; m) az e törvény szerint természetbeni juttatásnak minősülő bevétel esetén belföld; n) az a)-m) alpontban nem említett esetben a magánszemély illetősége szerinti állam. 5. Alacsony adókulcsú állam: az az állam, amelyben törvény nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 12 százalék, kivéve, ha az állammal a Magyar Köztársaság egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén. 6. Adóév: az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani; ez a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel. 7. Jóváírás: az a pénzügyi művelet, amelynek eredményeként a magánszemély az adott bevétel felett rendelkezhet. 8. Adókötelezettség: a bejelentésre, a nyilatkozattételre, az adóalap- és adómegállapításra, a bevallásra, az adóelőleg- és adófizetésre, az adólevonásra, a nyilvántartás-vezetésre, a bizonylatkiállításra, az adatszolgáltatásra, az iratok megőrzésére vonatkozóan a bevételt szerző magánszemély és az adóztatásban közreműködő kifizető számára e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint előírt tennivalók összessége. 9. Szokásos piaci érték: az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének; nem független felek között a szokásos piaci értéket a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: a) összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon; b) viszonteladási árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal; c) költség és jövedelem módszer, amelynek során a szokásos piaci érték a termék, a szolgáltatás közvetlen önköltsége, növelve a szokásos haszonnal; d) egyéb módszert, ha a szokásos piaci érték az a)-c) alpontban foglalt módszerek egyikével sem határozható meg azzal, hogy e) szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek. 10. Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást. 2002/18. Adózási kérdés a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről 11. Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. 12. Külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli (a továbbiakban: külföld) tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást. 1996/192. Adózási kérdés Külföldi kiküldetés időtartama 1996/184. Adózási kérdés A külföldi kiküldetésért kapott összeg adókötelezettsége
13. Külszolgálat: a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés. 1997/243. Adózási kérdés A magánorvosi és egyéb magánegészségügyi és szociális magántevékenység adóügyi minősülése 14. Munkáltató: az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásra az e törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni. 15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény, a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, valamint a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás. 16. Költségtérítés: az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni. A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása az öt évre szóló adócsökkentési programban szereplő intézkedéseket, a jogharmonizációból adódó, továbbá a jogalkalmazást segítő, kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza. Az öt évre szóló adócsökkentési program jegyében a törvény a 2010-ig terjedő időszakra határozza meg az adótábla sávhatárait és a fizetendő adó mértékét. Az adótábla kétkulcsos, a 18 százalékos alsó kulcs mellett a felső kulcs 2006-tól kezdődően 36 százalékra mérséklődik, egyidejűleg 50 ezer forinttal nő az alsó sávba tartozó jövedelmek felső határa. A sávhatár az adókulcsok változatlansága mellett a következő években is növekszik, 2007-ben 1 700 000 forintra, 2008-ban 1 900 000 forintra, 2009-ben 2 300 000 forintra, 2010-ben 3 000 000 forintra. A minimálbér összegét meg nem haladó bérjövedelem adómentességét 2006-ban továbbra is az adójóváírás, illetve a kiegészítő adójóváírás intézménye biztosítja. Az adójóváírás mértéke változatlanul a bér 18 százaléka, legfeljebb havi 9000 forint. A minimálbér havi összegének 63 ezer forintra való növekedésével összhangban a kiegészítő adójóváírás összege 1260 forint/hóról 2340 forint/hóra nő. Az adójóváírás érvényesítésére jogosító jövedelemhatár 150 ezer forinttal - 1 500 ezer forintra - nő, a kiegészítő jogosultsági határ változatlanul 1 millió forint. Tovább folytatódik a személyi jövedelemadó törvényben biztosított kedvezmények rendszerének átalakítása. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezetett egyéni számlán történő jóváírássá alakul át az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári kedvezmény. Hasonló szabályok alapján írható jóvá az újonnan bevezetendő nyugdíj-előtakarékossági számlára a magánszemély által befizetett összegek meghatározott része. A családi adókedvezmény a családtámogatás elemévé válik, csak a három vagy több gyermeket nevelő családok adókedvezménye marad fenn korlátozott mértékben. Havi 4000 forintra módosul a kedvezményezett eltartottak után érvényesíthető kedvezmény mértéke, amely maradéktalanul csak akkor vehető figyelembe, ha a magánszemély éves jövedelme nem haladja meg a 6 millió forintot. Négy vagy több gyermekes családok esetében a jövedelemhatár gyermekenként 500 ezer forinttal 8 millió forintig növekszik. Ha a jövedelem az eltartottak létszámához kötött határt meghaladja, a kedvezmény fokozatosan megszűnő mértékben jár, a szabályozás szerint az értékhatárt meghaladó jövedelem 20 százalékát meghaladó összegben. Az egyéb adókedvezmények többsége is változatlanul jövedelemkorláthoz kötötten vehető figyelembe, legfeljebb összesen 100 ezer forint összegben. Továbbra sem tartozik ebbe a körbe a lakáscélú hitel törlesztéséhez kapcsolódó kedvezmény és a magánszemélyt a fogyatékosságára tekintettel megillető személyi kedvezmény. Az említett korlát nem vonatkozik a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíj, valamint a magánszemély által fizetett tagdíj-kiegészítés utáni 25 százalékos mértékű kedvezményre.
A törvény a bér 15 százalékában határozza meg a munkáltató által adómentesen adható béren kívüli juttatások értékhatárát. A keret a gyermekekre és a házastársra/élettársra tekintettel személyenként 10-10 százalékkal, fejenként 72 ezer forinttal növelhető, de nem haladhatja meg az évi 500 ezer forintot. Egyes juttatások (pl. étkezési utalvány, munkába járás költségeinek megtérítése, lakáscélú munkáltatói támogatás) továbbra is a kereten felül nyújthatók. A törvény több - a tőkejövedelmeket érintő - módosítást 2007. január 1-jei hatályba lépéssel tartalmaz. Ezen időponttól kezdve 10 százalékos mértékű adó terheli a kamatból származó jövedelmeket és a tőzsdei ügyletből származó jövedelmeket. Ugyancsak 10 százalékos mértékű adó kerül bevezetésre az Európai Unió bármely tagállamában működő, a tőkepiacról szóló törvényben elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapír - az adott tagállam joga szerint - osztaléknak minősülő hozamára. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) módosítása a versenyképesség javítása, a közösségi és belső jogharmonizáció miatt szükséges, emellett kisebb - az alkalmazást segítő - kiigazítást tartalmaz. A versenyképesség növelése érdekében 2006-ban 5 millió forint adóalapig 10 százalékra csökken a társasági adókulcs. Ezt azok a vállalkozások vehetik igénybe, amelyek alkalmazottaik után legalább a minimálbér kétszerese után fizetnek járulékot, és más adókedvezményt nem vesznek igénybe. (Ez az intézkedés az egyéni vállalkozókra is vonatkozik.) 2006-tól az iparűzési adó 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából. (Ez az intézkedés az egyéni vállalkozókra is vonatkozik.) Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán kiemelendő az államháztartási támogatásra jutó áfa levonhatatlanságára vonatkozó szabályozás hatályon kívül helyezése, amely egyúttal jelentős adminisztrációs többlettől is mentesíti az adózókat, valamint a hulladékkereskedelem területén az ún. fordított adózás bevezetése, amelynek célja a visszaélési lehetőségek csökkentése. A módosítások döntő többsége az Európai Uniónak az egyszerűsített vállalkozói adóval kapcsolatos azon álláspontjával függ össze, amely szerint nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azokkal szemben, akik nemcsak a Magyar Köztársaság területén végeznek tevékenységet. Az Eva tv. módosításával a közösségi adószám használat mellett lehet evát választani. 17. Egyéni vállalkozó: a) a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett vállalkozói tevékenysége tekintetében; 2004/20. Adózási kérdés az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személyek fogalmáról b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja); c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja); 2004/4. Adózási kérdés megállapítása
önálló bírósági végrehajtók egyéni vállalkozásból származó jövedelmének
d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében; e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja); f) a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében; g) a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében; h) az egyénileg tevékenykedő európai közösségi jogász az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységet ügyvédi társulás tagjaként vagy alkalmazottként végzi). 18. Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint a
termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében. 2007/18. Adózási kérdés a regisztrált mezőgazdasági termelő fogalmának és a kistermelői élelmiszertermelés, -előállítás és -értékesítés feltételeinek értelmezése a) Saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és - a vetőmag-bértermelés, a bérnevelés, a bérhizlalás és a kihelyezett állat tartása esetének kivételével - a termelés eredményének felhasználása felett. b) Őstermelői igazolvány az őstermelői tevékenységből származó bevételek nyilvántartására alkalmas, hitelesített, kormányrendelet által előírt eljárási rendben kiadott, illetve érvényesített igazolvány, amely tartalmazza ba) a mezőgazdasági őstermelő azonosító adatait; bb) bc) bd) az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges egyéb, a kormányrendeletben meghatározott adatokat. A mezőgazdasági őstermelői tevékenység kezdetének az őstermelői igazolványban feltüntetett időpontot kell tekinteni. 1997/89. Adózási kérdés Saját gazdaság fogalma EBH2001. 487. Lakásszerzési kedvezmény vagyoni értékű jog átruházása esetén vehető igénybe. Mezőgazdasági földnek hasznosítási szerződésen alapuló tereprendezése (és a kitermelt futóhomokkal való rendelkezés) nem tekinthető vagyonértékű jog átruházásának [1959. évi IV. tv. 165. § (1) bek., 452. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. § 31. pont, 63. § (1) és (2) bek.]. KGD2007. 214. A törvényi feltételek hiánya miatt a taxicsekkek juttatása - éjszaki munkából történő hazatérésre - nem minősül természetbeni juttatásnak. (1995. évi CXVII. törvény 3. §) KGD2006. 106. Víziközmű létesítése céljából magánszemély társulati tag részére folyósított összeg nem adómentes bevétel (1995. évi CXVII. törvény 3. §, 35. §, 36. §). KGD2006. 53. A természetes személy csak a vállalkozói igazolványában rögzített gazdasági tevékenységei tekintetében minősül egyéni vállalkozónak, egyéb bevételei tekintetében nem (1990. évi V. törvény 4. §, 8. §, 1995. évi CXVII. törvény 3. §). c) vetőmagbértermelés, bérnevelés, bérhizlalás, kihelyezett állattartás esetén őstermelői tevékenységből származó bevétel a termék vagy állat teljes átvételi (bruttó) ára azzal, hogy a jövedelem megállapításakor a termék vagy állat kihelyezési értéke költségként érvényesíthető. 1997/282. Adózási kérdés Bérhízlalás esetén a kihelyezett állat értéke a bevételnek része 2000/135. Adózási kérdés őstermelői igazolvány az értékesítési betétlappal együtt érvényes 19. Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 7 millió forintot nem haladja meg. 20. Üzemanyag-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem állapítható meg a norma, akkor a gyártó által, vagy műszaki szakértő által megállapított mérték. 21. Bér: a) a munkaviszonyból származó jövedelem (kivéve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést); b) az adóköteles társadalombiztosítási ellátás; c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás (kivéve az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő ellátást); d) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított vállalkozói járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély, ha ennek megállapítására nem a magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a keresetkiegészítés és keresetpótló juttatás;
2003/43. Adózási kérdés a pályakezdők munkanélküli segélyének minősítése e) a Magyar Honvédségnél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye; f) az a)-e) pontban meghatározott jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is, de ide nem értve a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot. 22. Munkaviszonyból származó jövedelem: a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel, ideértve a munkáltató által a magánszemély javára a) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba munkáltatói, b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe foglalkoztatói hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is. 23. Nyugdíj: 2002/23. Adózási kérdés a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozói nyugellátások, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli-segély (előnyugdíj), álláskeresési segély, ha annak megállapítására a magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a rehabilitációs járadékról szóló törvényben meghatározott rehabilitációs járadék, továbbá a korengedményes nyugdíjazásról szóló kormányrendelet alapján megállapított korengedményes nyugdíj; b) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben meghatározott szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, szülői nyugdíj és baleseti hozzátartozói nyugellátások; c) a magánnyugdíjpénztár által nyújtott nyugdíjszolgáltatás (ideértve a magánnyugdíjpénztár járadékszolgáltatására jogosult magánszemélyt megillető, biztosítóintézettől vásárolt járadékszolgáltatást is); d) e) az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény alapján folyósított, a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, valamint azzal azonos pótlék; f) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátások (így különösen a társadalombiztosításról szóló törvényben és a végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben meghatározott, mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, valamint a szakszövetkezeti tagságon alapuló növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék); g) a Kiváló és Érdemes Művészeket, valamint a Népművészet Mestereit és özvegyüket megillető, törvényben meghatározott járadék (nyugdíj-kiegészítés), valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás és nyugdíjsegély, továbbá az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló kormányrendelet szerint folyósított öregségi nyugdíj; h) a bányásznyugdíjról szóló kormányrendelet alapján folyósított bányásznyugdíj, továbbá a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított pénzbeli szénjárandóság, valamint az e kormányrendelet szerint a pénzbeli szénjárandóságra jogosult magánszemély - a jogosult elhalálozása esetén a kormányrendeletben meghatározott közeli hozzátartozója - számára a jogosult volt munkáltatója, vagy a munkáltató jogutódja által folyósított pénzbeli szénjárandóságnak a kormányrendeletben meghatározott mértéket meg nem haladó része; i) a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék; j) az egyház belső szabályai szerint létrehozott és működtetett nyugdíjalapból az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás vagy nyugdíjkiegészítés; k) a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék, valamint az említett törvény alapján a "Nemzet Sportolója" címmel járó életjáradék; l) a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka;
m) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint - egyezmény hiányában is - az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel; n) 24. Kamat: e törvény eltérő rendelkezése hiányában az adós által a kölcsönnyújtónak (betételhelyezőnek) vagy az igénybe vett kölcsön (elfogadott betét) használatáért, kockázatáért időarányosan fizetett (juttatott), a magánszemélyt terhelő, illetőleg megillető pénzösszeg és/vagy egyéb hozadék (ideértve a nyereménybetét esetében juttatott nyereményt is). 25. Helyi önkormányzat: a helyi önkormányzatokról szóló törvény által meghatározott önkormányzat, ideértve a helyi kisebbségi önkormányzatot is. 26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továbbá, aki rokkantsági járadékban részesül. 2001/69. Adózási kérdés életjáradéki szerződés alapján szerzett lakás 27. Művelődési intézményi szolgáltatás: könyvtári, levéltári szolgáltatás (SZJ 92.51); múzeumi szolgáltatás, kulturális örökség védelme (SZJ 92.52); előadóművészet (SZJ 92.31.21), filmvetítés (SZJ 92.13.11), állat-, növénykert, védett természeti érték bemutatása (SZJ 92.53.1), közművelődési intézmény által nyújtott felnőtt- és egyéb oktatás (SZJ 80.4). 28. Egységes területalapú támogatás: az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott területalapú támogatás és annak nemzeti támogatásból történő kiegészítése azzal, hogy e törvény alkalmazásában ez a támogatás nem tekinthető költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak. 29. Ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa). 30. Ingó vagyontárgy: az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa). 31. Vagyoni értékű jog: a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga. 32. Értéknövelő beruházás: a szokásos piaci értéket növelő ráfordítás, azzal, hogy szokásos piaci értéket növelő ráfordításnak minősül az az igazolt kiadás, amely a) az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt; b) ingatlan átruházása esetében a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés céljából történt, és/vagy az átruházást megelőző 24 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az ingatlan állagmegóvása céljából történt. 33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet. A módosítás kiegészíti a társas vállalkozás fogalmát az európai szövetkezettel és a lakásszövetkezettel. Az utóbbiról 2005. január 1-jétől külön törvény rendelkezik, ezért annak érdekében, hogy a lakásszövetkezetek tagjaként jövedelmet szerző magánszemélyek adózása a 2004. évihez viszonyítva ne változzék, szükséges a meghatározás kiegészítése. A pontosító rendelkezés a 2005. évre visszamenőleg is alkalmazható. 34. Értékpapír: minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk., vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint, továbbá a közkereseti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés. APEH közlemény az értékpapír-juttatás 2003. január 1-től hatályos szabályairól 35. Szociális segély: a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természetbeni formában, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott vissza nem térítendő támogatás.
1996/13. Adózási kérdés Alkalmazottak hozzátartozói részére fizetett pénzügyi támogatás 36. Szociálisan rászoruló: az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani. 37. A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek tagja fogalmába tartozik a Magyar Honvédség, a Rendőrség, az állami és helyi önkormányzati hivatásos tűzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tagja. 38. Egyenruha: a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek tagjának egyforma, hivatalos öltözete, valamint törvényben előírt hivatalos öltözet. 39. Egyház: az a vallási közösség, amelyet a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény ilyenként meghatároz. 40. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. 41. Agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatás: az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról a mezőgazdasági és halászati ágazatban szóló, 1860/2004/EK bizottsági rendelet (2004. október 6.) által csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősített támogatás. 42. Költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás: a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított olyan támogatás, amelyet a magánszemély kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap. 43. Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül megelőzően a) legalább 6 hónapig az állami foglalkoztatási szerv által nyilvántartott munkanélküli volt, vagy 2004/28. Adózási kérdés tartósan munkanélküli személy minősítése az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség megállapításánál b) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesült, vagy c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de az állami foglalkoztatási szervvel továbbra is együttműködött, azzal, hogy az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából azt az időtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás büntetés időtartamát, valamint a tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött időt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti időtartamot) figyelmen kívül kell hagyni. 44. Azonos munkakör: a 9006/1996. (SK 12.) KSH közleménnyel kiadott, 1997. január 1-jén hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere szerint azonosnak minősülő munkakör. 45. Személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor. 2000/37. Adózási kérdés a személygépkocsi fogalmának értelmezése 1997/24. Adózási kérdés Cégautó - vagy nem? 46. Törvényben meghatározott mértékű végkielégítésnek minősül a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény alapján folyósított végkielégítés, leszerelési segély és továbbszolgálói jutalom is. 47. Lízingnek minősül a tárgyi eszköz használatba adása 1997. január 1-je előtt kötött olyan szerződés alapján, amely annak határozott időre szóló, de 365 napot meghaladó bérletéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével, illetőleg a szerződés lejártával megszerzi vagy számára a bérbeadó vételi jogot biztosít.
48. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár: az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezet. 49. Magánnyugdíjpénztár: a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezet. 50. Adóköteles biztosítási díj: a magánszemély, mint biztosított vagy kedvezményezett javára kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, valamint a biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját) annál a magánszemélynél, akire tekintettel a díjat fizetik. 51. Termőföld: a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § a), f) pontjaiban meghatározott földterület. 52. Közcélú adományra vonatkozó igazolás: a közcélú adomány jogosultja által kiállított olyan igazolás, amely tartalmazza a kiállító és a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) megnevezését, nevét, székhelyét, lakóhelyét, telephelyét, adóazonosító számát, a közcélú adomány összegét és a támogatott célt, továbbá közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a közhasznúsági fokozatot. 53. Termőföld haszonbérbeadása: a termőföld magánszemély tulajdonosa vagy haszonélvezője által egy vagy több évre, írásban kötött megállapodás alapján, bérleti díj ellenében mező-, erdőgazdasági, illetve halászati hasznosításra történő földterület-bérbeadás. 54. Beruházási költség: az e törvény szerint költségként elismert, igazolt, a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezés napjáig felmerült, az előírt nyilvántartásban feltüntetett kiadás. 55. Falusi vendégfogadás: a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként folytatott a) - a saját tulajdonában lévő falusi lakóház magánszemély egyéni vagy családi üdülése keretében részben vagy egészben történő üzletszerű hasznosításával - legfeljebb tíz ágyra kiterjedő szállásadó, étkeztetési és szabadidőprogram szolgáltató tevékenység (beleértve a háztartás, a gazdaság működésének bemutatását is); b) alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység. A törvény új meghatározást tartalmaz a falusi vendégfogadó tevékenységre. E tevékenység továbbra is magában foglalja a falusi szálláshely-szolgáltatás nyújtására alkalmas településen a falusi lakóház (legfeljebb 10 ágyra kiterjedő) szállásadás-szolgáltatás keretében történő hasznosítását, és az e szolgáltatás keretében nyújtott egyéb vendéglátást (pl. étkeztetést, szabadidőprogramok nyújtását). 2007-től azonban falusi vendégfogadásnak minősül az az alkalomszerűen, nem egyéni vállalkozóként folytatott tevékenység is, amelynek keretében nem történik szállás-szolgáltatás nyújtása, ámde amely magában foglalja a látogatók megvendégelését (az ún. vendégasztal-szolgáltatást), a falusi gazdaság tevékenységének bemutatását, saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítését stb. A falusi vendégfogadásból származó bevételre és ezen belül külön az alkalmi falusi szolgáltató tevékenységből származó bevételre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú mellékletének 4.12. alpontja szerinti adómentességi szabály alkalmazható. 56. Falusi lakóház: a) a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet 1. számú mellékletének I. része szerint kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben, b) az a) pontban említett melléklet II. része szerint kiemeltnek nem minősülő településen az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet alapján falusias lakóterületnek minősített részeken, c) már kialakult tanyás térségben lévő lakóház (családi ház) a hozzá tartozó épületekkel, helyiségekkel, területtel. Jelenleg csupán a községekben élők, és ott falusi turizmussal foglalkozók vehetik igénybe a falusi turizmus adókedvezményét. Ugyanakkor a városok jelentős része rendelkezik falusias jellegű település részekkel, az e területeken élők azonban nem részesülnek a falusi szállásadókat megillető kedvezményben. A települések közigazgatási besorolása, a városi minősítés önmagában nem zárja ki a falusi turizmus jellegzetességeinek érvényesülését, indokolt tehát a kedvezményt kiterjeszteni a városok falusias jellegű település-részeire is. Mivel az értelmező rendelkezések közül a legfontosabb a falusi lakóház fogalmához kapcsolódik, ezért célszerű ennek bővítése az adókedvezmény igénybevételének szempontjából. Az adókedvezmény egyéb feltételei változatlanok maradnak. 57. Falusi vendégfogadás bevétele, a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet szerint meghatározott magánszállásadás bevétele (beleértve a szállásadás keretében nyújtott étkeztetés, italmérés, szabadidő program szolgáltatás bevételét is): önálló tevékenységből származó olyan bevételek, amelyek a 4. § (5)-(6) bekezdése alkalmazásában részben sem minősülnek vagyontárgy hasznosításából származónak.
58. Tartós adományozás, valamint annak külön kedvezménye: a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott módon és feltételekkel történő adományozás, valamint hozzá rendelt kedvezmény. 59. Alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység: a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott falusi szállásadás nyújtására alkalmas településen, alkalomszerűen, látogatók részére aa) a helyi népművészeti, néprajzi, kézműves, építészeti és kulturális értékek, örökségek bemutatása, ab) a falusi élethez, környezethez és munkakultúrához kapcsolódó hagyományok, tevékenységek bemutatása, ac) falusi vendégasztal szolgáltatása, ad) a helyi gazdálkodási módok, termelési szokások bemutatása, ae) saját előállítású népművészeti és kézműves termékek értékesítése, af) az aa)-ae) pontokhoz kapcsolódó falusi rendezvények szervezése, azzal, hogy e tevékenységek nem foglalják magukban a szálláshely-szolgáltatást. 60. Kedvezményezett eltartott a) az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint, valamint bármely EGT-állam hasonló jogszabálya alapján családi pótlékot, illetőleg más hasonló ellátást folyósítanak, b) az, aki a családi pótlékra saját jogán jogosult, c) a magzat (ikermagzat) a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától megszületéséig), d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély. 61. Ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása: a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet rendelkezései szerint történő vásárlás. 62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben akkreditált iskolai rendszerű első alap-, illetve mesterképzésben teljes idejű képzésben résztvevő, továbbá az első doktori képzésben résztvevő hallgató által 2006/89. Adózási kérdés a 2006/60. Adózási kérdés pontosítása 2006/60. Adózási kérdés hallgatói munkadíj kifizetésének gyakorisága a) annál a felsőoktatási intézménynél, amellyel hallgatói jogviszonyban áll, vagy b) az e felsőoktatási intézmény tulajdonában (kezelésében) lévő ingatlanban székhellyel rendelkező cégnél, vagy c) olyan más cégnél, amelyben e felsőoktatási intézmény részesedéssel rendelkezik, illetve d) a Magyar Tudományos Akadémia felsőoktatást és/vagy posztgraduális képzést is végző kutatóintézeténél a képesítési követelményekben meghatározott képzési ideje alatt végzett munkája ellenértékeként az említett intézménytől, illetve cégtől megszerzett bevétel. 63. Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik a) a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy b) különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján. 2000/1. Adózási kérdés a csoportos személyszállítás adómentessége 64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték. 65. Szociális gondozói díj: az a költségtérítést nem tartalmazó bevétel, amelyet a személyes gondoskodásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján, illetőleg azoknak megfelelően nem munkaviszony keretében folytatott tevékenységért és nem munkaviszony keretében folytatott lelki segélyszolgálatért kap a magánszemély. 66. Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül. 67. Alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek. 68. Kísérleti fejlesztés: olyan kutatásból és a gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása. 69. Független felek: azok a személyek (természetes személyek, jogi személyek, egyéb szervezetek), amelyek (akik) között nem áll fenn olyan szoros gazdasági, jogi kapcsolat, amelynek révén legalább az egyik fél meghatározó befolyást képes gyakorolni a másik fél gazdasági döntéseire, vagy amelynek révén a felek egymással szoros
együttműködésben folytatják tevékenységüket (nem tekinthetők független feleknek különösen az egymással munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban álló személyek, továbbá a társas vállalkozás és a benne akár közvetlenül, akár közvetve - a közeli hozzátartozókat megillető jogokat együttesen számítva - többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező magánszemély). 70. Elemi kár: az elemi csapás (így különösen a jégeső, az árvíz, a belvíz, a fagy, a homokverés, az aszály, a hó-, a jég- és a széltörés, a vihar, a földrengés, valamint a természeti vagy a biológiai eredetű tűz) okozta kár, amelynek igazolására a kár tényét tartalmazó okmány (pl. biztosító, mezőgazdasági igazgatási szerv, katasztrófavédelem végrehajtását végző szerv által kiállított szakvélemény, jegyzőkönyv stb.), vagy - ha nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal - a károsult által kiállított jegyzőkönyv szolgál. 71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulót, illetve a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatás, valamint a szakképzésben tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazás. 72. Adóterhet nem viselő járandóság: a) a nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető aa) baleseti járadék, ab) jövedelempótló kártérítési járadék, feltéve, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte; b) a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nevelőszülői díj; c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj; d) a szociális gondozói díj évi 120 ezer forintot meg nem haladó része; e) a szakképző iskolai tanulót - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján megillető pénzbeli juttatás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 50 százalékát meg nem haladó része, továbbá a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 20 százalékát meg nem haladó része; f) a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére fa) a felsőoktatásról szóló törvény szerint az őt megillető juttatásként kifizetett - ösztöndíj, - tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege, - a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege, fb) a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó része; g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, a helyi önkormányzat vagy egyház által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott, e törvény alkalmazásában bevételnek minősülő, az e)-f) alpontban nem említett pénzbeli juttatás; h) i) oktatási vagy kutatási tevékenység, valamint az e tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltató tevékenység (például könyvtáros, laboráns, demonstrátor) ellenértékeként megszerzett hallgatói munkadíjnak havonta a hónap első napján érvényes minimálbér összegét meg nem haladó része; 2006/89. Adózási kérdés a 2006/60. Adózási kérdés pontosítása j) k) a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt támogatás; l) törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés, vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető, e törvény rendelkezése szerint nem külön adózó jövedelemnek minősülő jövedelem; m) a 3. § 78. pontja szerinti EGT-állam joga alapján az a)-j) alpontban meghatározott bevételnek megfelelő jogcímen kifizetett (juttatott) bevétel; n) a 3. § 78. pontja szerinti EGT-állam joga alapján kifizetett (juttatott) olyan, e törvény szerint az összevont adóalapba tartozó jövedelem alapjául szolgáló bevétel, amely a tagállam belső joga szerint akkor is mentes a jövedelemadónak megfelelő adó alól, ha azt az ott illetőséggel bíró magánszemély részére fizetik (juttatják);
o) a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét; ö) az ösztöndíjas foglalkoztatottnak az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyból származó ösztöndíja minimálbért meg nem haladó mértéke; p) a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő, annak segítő családtagja, alkalmazottja részére külön jogszabály alapján juttatott gazdaságátadási támogatás egy hónapra eső összegének a havi minimálbért meg nem haladó része; q) a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló; PM-APEH együttes tájékoztató a felszolgálási díjjal kapcsolatos általános forgalmi adó és járulékfizetésikötelezettség megállapításáról [a 2005. évi 14. számban megjelent tájékoztatás kiegészítése] PM-APEH együttes tájékoztató a felszolgálási díjjal és borravalóval kapcsolatos általános forgalmi adó és járulék fizetési kötelezettségekről Az európai gyakorlatnak megfelelően a vendéglátó üzleteknek lehetőségük lesz arra, hogy a „borravalót” legálisan feltüntessék árlapjaikon és az a vendég által fizetett számlában elkülönült tételként megjelenítsék. A felszolgálási díj mértékéről, feltüntetéséről és felszámításának módjáról külön jogszabályok rendelkeznek, mint ahogy a külön jogszabály mondja ki azt is, hogy a felszolgálási díjat a vendéglátó üzlet tevékenységében közreműködő magánszemélyek között ki kell osztani. Az előbbiek szerint felszolgálási díj címen a magánszemély által megszerzett bevétel a törvény szerint adóterhet nem viselő járandóságnak minősül, ami azt jelenti, hogy e bevétel egésze jövedelem és része az összevont adóalapnak, de az e jövedelemre jutó adótábla szerinti adót nem kell megfizetni. r) az "Útravaló" Ösztöndíjprogram keretében a kormány rendeletében meghatározott feltételekkel és módon adományozott tanulói és mentori ösztöndíj; s) a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá az oktatási és kulturális miniszter által adományozott - a kormányrendeletben meghatározott - Deák Ferenc Ösztöndíj, valamint a Kormány rendeletével alapított felsőoktatási ösztöndíj. 73. Lakás: az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház. 74. Lakótelek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek, ha arra a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat szerint lakás építhető, valamint az ingatlan-nyilvántartásban a lakással együtt nyilvántartott földrészlet, továbbá az a földrészlet, amelyet lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel. 75. A magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme, az e fogalomra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: az említett összes (az összevont adóalapba tartozó és különadózó) jövedelem, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában adóbevallásnak minősül a magánszemély adójának a munkáltató által történő adómegállapítása is, továbbá azzal, hogy Az Szja törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében. A törvény az előző szabály alóli kivételként sorolja fel azt az esetet, amikor a közjegyző tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról és az ezzel kapcsolatos nyilvántartásba vételről szóló 141/2003. (IX. 9.) Korm. rendelet alapján a közösségi támogatást, valamint a nemzeti támogatást a kormányrendelet alapján nyilvántartásba vett és regisztrációs számmal rendelkező ügyfél igényelheti. Ügyfél lehet természetes személy vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) - megfelelően kitöltött nyilvántartási kérelem esetén - az ügyfelet nyilvántartásba veszi, és az erről kiállított regisztrációs igazolást az ügyfél részére megküldi. Az MVH a támogatást igénylő nyilvántartásba vételéről a név, adószám/adóazonosító jel közlésével az állami adóhatóság területileg illetékes igazgatóságát is értesíti. A hatályos személyi jövedelemadó törvény egy helyen (a 3. számú mellékletében) rendelkezik a regisztrált mezőgazdasági termelőkről, kimondva, hogy kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi
javakra csak a kormányrendeletben meghatározott mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. A jogalkalmazók körében bizonytalanságot okozhat, hogy hogyan történik esetükben pl. a bevételek és költségek elszámolása, a jövedelem megállapítása. A törvény e bizonytalanságot feloldva a regisztrált mezőgazdasági termelő magánszemélyeket az Szja törvény „mezőgazdasági őstermelő” meghatározásába sorolja (őstermelői igazolvány hiányában is), ezáltal a mezőgazdasági őstermelőkre egyébként vonatkozó adózási szabályok a regisztrált mezőgazdasági termelőkre hasonlóképpen értelmezhetők. A törvény pontosítja az Szja törvény munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó meghatározását. A pontosított meghatározás alapján munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét is). A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. §-a 23. pontjának j) alpontja szerint nyugdíjnak minősül az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott nyugdíjalap által az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás. Az egyes jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 105/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet az Szja törvény idézett kormányrendeletét [99/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról] a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától hatályon kívül helyezte. A törvény szerinti módosítás biztosítja, hogy az egyházi nyugdíjalapok által folyósított nyugellátások a jövőben továbbra is nyugdíjnak minősüljenek A hallgatói munkadíj fogalma kiegészül a hallgató által a Magyar Tudományos Akadémia felsőoktatást és/vagy posztgraduális képzést is végző kutatóintézeténél a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munka ellenértékeként az említett intézménytől megszerzett bevétellel. Az Szja törvény „szakképzéssel összefüggő juttatás” fogalma kiegészül a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatással, valamint a szakképzésben hallgatói szerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazással. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a szakképzésben tanulószerződéssel résztvevő tanulót a szakképzésről szóló törvény (Szt.) előírásai alapján az adott hónapra megillető pénzbeli juttatásnak a szakképzésről szóló törvényben előírt kötelező mértékét meg nem haladó része, továbbá a szakképzésben tanulószerződés nélkül résztvevő tanulót a szakmai gyakorlat időtartamára megillető díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része. Az Szt. alapján a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam első félévében - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - a kötelező legkisebb munkabér legalább tizenöt százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetőleg további féléveiben - a tanuló tanulmányi előmenetelét és szorgalmát is figyelembe véve - az előző félévben nyújtott pénzbeli juttatás havi összegének legalább tíz százalékával kell emelni. A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény (Szakhoz tv.) szerint ugyanakkor - a gazdálkodónál - költségként számolható el a tanulónak az Szt. előírásai szerint fizetett díjazás, amelynek egy hónapra eső összege nem haladhatja meg a kötelező legkisebb munkabér 50 százalékát. A törvény szerinti módosítás a szakképzésben részt vevő tanulót megillető juttatás (szakképzéssel összefüggő juttatás) adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő értékhatárát a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény szerint költségként elszámolható mértékhez köti (gyakorlatilag a minimálbér 50 százalékához). A szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő hallgatót megillető díjazás adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő része változatlanul a díjazás havi összegének a hónap első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát meg nem haladó része. Az Szja törvény szerint adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény szerinti juttatásként megillető ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás, valamint - a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó - lakhatási támogatás. A törvény előbbi - adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő - juttatásokat kiegészíti a hallgató részére a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből a hónap első napján érvényes havi minimálbér 50 százalékát meg nem haladó résszel. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az amatőr vagy vegyes versenyrendszerben szervezett versenyen közreműködő mérkőzésvezető számára az e tevékenységével összefüggésben juttatott bevételből mérkőzésenként az 5 ezer forintot, adóévenként összesen legfeljebb az adóév első napján érvényes minimálbér
havi összegét meg nem haladó rész adóterhet nem viselő járandóságnak minősül azzal a feltétellel, hogy a mérkőzésvezető legkésőbb a kifizetés időpontjában nyilatkozik arról, hogy e bevételével szemben nem kíván költséget (költséghányadot) elszámolni. A mérkőzésvezető által - az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen - megszerzett bevételnek az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része 2004. évben is egyéb jövedelemnek minősül. Nyilatkozat hiányában a jövedelmet - tekintettel arra, hogy a mérkőzésvezetők tevékenységüket jellemzően önálló tevékenység keretében látják el - az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. A módosítás ezen adójogi helyzeten nem változtatva (gyakorlatilag a hatályos törvényszöveg pontosításaként) előírja, hogy a mérkőzésvezetőnek mindig az adott kifizetés tekintetében kell nyilatkoznia a kifizetőnek, nyilatkozat esetén a bevétel adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része teljes egészében egyéb jövedelemnek minősül, míg nyilatkozat hiányában a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembe vételével kell meghatározni. Az Szja törvény 2004. évi szabálya alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele. A törvény szerinti módosítás adóterhet nem viselő járandósággá minősíti az előzetes letartóztatásban lévő személy előzetes letartóztatása idején végzett tevékenységéből származó bevételét is. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér háromszorosát. A módosítás nyomán az adóterhet nem viselő járandóságként kifizethető összeg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresére emelkedik. A törvény szerint az Szja törvény új értelmező rendelkezéssel egészül ki. Ahol a törvény „a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása során elszámolt éves összes jövedelmet” említ, ott a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni, egyéb esetekben az éves összes jövedelembe nem kell beszámítani az ingatlan nem üzletszerű átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet. E módosítás rendezi az ingatlant értékesítők évről-évre visszatérő azon problémáját, mely szerint az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem miatt az év közben érvényesített adójóváírást év végén vissza kell fizetni. a) a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni; b) nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet. 76. Nyugdíj-előtakarékossági számla: a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényben meghatározott számlavezető által vezetett, az említett törvény szerinti számlák együttese, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozata alapján a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákon, továbbá a velük kapcsolatos, e törvény rendelkezéseinek alkalmazásához előírt bizonylatokon "NYESZ-R" megkülönböztető jelzést alkalmaz. 77. Minimálbér: a törvény külön rendelkezésének hiányában is az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve az e törvény költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseiben említett mindenkori minimálbért. 78. EGT-állam: az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam, továbbá az az állam, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez. 79. Befektetési szolgáltató: külön törvény szerint befektetési szolgáltatási tevékenység végzésére jogosult személy. 80. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény: a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvény szerinti foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény. 81. Kifizető: az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott személy azzal az eltéréssel, hogy kifizetőnek minősül a külföldi személy által belföldi szolgáltatói tevékenysége tekintetében megbízott belföldi illetőségű hitelintézet is, ha az ilyen megbízás alapján belföldön adóköteles jövedelmet fizet ki (ír jóvá). 82. Pályakezdő személy: a munkavállaló a középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya megszűnését, illetve a tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül létesített első munkaviszonyában, illetve első munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyában.
IV. Fejezet A JÖVEDELEMRE ÉS AZ ADÓKÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK Jövedelem, bevétel, költség 4. § (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Nem keletkezik bevétel az olyan dolog (eszköz, berendezés stb.) használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet valamely személy a tevékenységében közreműködő magánszemély részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében a feladat(ok) ellátásának feltételeként biztosít, ideértve a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását is. Ha az említett feladat(ok) ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett valamely dolog, szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas és/vagy egyébként a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki, a magánszemély adóköteles bevételt csak abban az esetben szerez, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg. 2005/23. Adózási kérdés a 2005-ben hatályos a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) egyes rendelkezéseinek alkalmazása (2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére), a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás. (3) Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt. Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján vissza nem térítendő támogatást kap, a támogatás révén megszerzett bevételével szemben csak olyan kiadás alapján számolhat el költséget, amelynek a támogatás felhasználásával történő teljesítését a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés lehetővé teszi. 1998/154. Adózási kérdés Internet használatával kapcsolatos költségek elszámolása (4) Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is. (5) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a közös tulajdonban lévő ingatlan, ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után a magánszemélyt - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség. A tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában ezt a rendelkezést kell alkalmazni az előzőekben említett dolog bérbeadásából, az értékpapír elidegenítéséből származó jövedelem esetében is. EBH2006. 1569. Házastársi vagyonközösség fennállása alatt azt a házastársat terheli adókötelezettség, aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (2003. évi XCII. törvény 109. §; 1995. évi CXVII. törvény 4. §, 28. §). BH2007. 246. Házastársi vagyonközösség fennállása alatt is azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (2003. évi XCII. törvény 109. §; 1995. évi CXVII. törvény 4. §, 28. §). BH2006. 225. A keresetpótló járadék kiszámításánál a károsult rokkantsági nyugdíját bruttósítva kell figyelembe venni (1995. évi CXVII. törvény 4. §).
KGD2006. 72. Az egyes adónemekről külön törvény rendelkezik, az általános forgalmi adó törvény a személyi jövedelemadó területén nem alkalmazható, így nem lehet hivatkozni a kellő körültekintő magatartás tanúsítására (1992. évi LXXIV. törvény 44. §, 1995. évi CXVII. törvény 4. §). KGD2006. 35. Üzemanyag-megtakarítás adómentes kifizetésének jogszabályi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 4. §, 24. §, 25. §, 1990. évi XCI. törvény 1. §, 1/A. §). (6) Házassági vagyonközösség fennállása alatt a felek tevékenységéből származó és - az (5) bekezdésben említetteket kivéve - ezen időszakban keletkezett minden más jövedelem után azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. 5. § (1) A jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni. (2) A külföldi pénznemben keletkezett bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. 2001/26. Adózási kérdés külföldi értékpapírok eladásából származó árfolyamnyereség (3) Ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, akkor azt a kiadás felmerülését megelőző hónap 15. napján érvényes MNB devizaárfolyamon kell forintra átszámítani. (4) A (2)-(3) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni. (5) A (3)-(4) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha a magánszemély a kiadást külföldi pénznemben fizeti ki, és ennek az adott külföldi pénznemben kifizetett összegnek a pénzintézet által alkalmazott eladási árfolyamáról bizonylattal rendelkezik, akkor alkalmazhatja azt a forintra történő átszámításhoz. (6) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható. (7) Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében - a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve - a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében - a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve - a bevétel a kiadás teljes összege. (8) A (6)-(7) bekezdésben nem említett, nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében - a (2) és (4) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve - a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke. Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély alacsony adókulcsú államban székhellyel vagy állandó lakóhellyel rendelkező személytől szerezte, köteles haladéktalanul megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét. (9) Ha e törvény külön rendelkezése alapján az (1)-(8) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összegnek csak egy része minősül bevételnek, akkor a jövedelmet e rész, mint bevétel alapján kell - az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint - meghatározni. 6. § (1) Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) összegének figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor a 4. számú mellékletben foglaltakat kell alkalmazni. (2) A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették. 2002/26. Adózási kérdés az ingatlanértékesítéshez kapcsolódó késedelmi kamat adókötelezettsége 1999/183. Adózási kérdés a Munkaügyi Bíróságok által megítélt, késedelmesen kifizetett járulékalapot képező jövedelem utáni kamat elbírálása a társadalombiztosítási joggyakorlatban
Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek 7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket: 2002/79. Adózási kérdés a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható bevétel pótlására kifizetett felelősségbiztosítási kártérítés adójogi megítélése a) azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény előírása alapján adómentes;
b) azt a vagyoni értéket, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni; ha azonban a magánszemély semmit nem köteles fizetni, vagy csak a szokásos piaci érték egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci érték vagy annak a fizetési kötelezettség levonásával megállapított része - hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik - a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni; ilyen esetben a vagyoni érték átruházásakor annak megszerzésére fordított értékként - e törvény külön rendelkezése hiányában is - a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni; 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés c) azt a kapott vagyoni értéket, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsönt, hitelt), továbbá a magánszemély által korábban átadott vagyoni értéket a magánszemély (halála esetén örököse) részére nem ellenértékként (ellenszolgáltatásként) történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét, de ide nem értve a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot); a kapott vagyoni érték ingyenes vagy kedvezményes használata révén a magánszemély által megszerzett vagyoni érték (igénybe vett szolgáltatás) azonban - hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik - a magánszemély olyan bevételének minősül, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni; d) a magánszemély által fizetett tagdíja, hozzájárulása, felajánlása ellenében a vállalkozási tevékenységet nem folytató társadalmi szervezet, köztestület által a magánszemély részére nyújtott szolgáltatást, ha a beszedő szervezet nem jogosult adóalap-csökkentésre vagy adókedvezményre jogosító igazolás kiadására; e) a visszatérített adót, adóelőleget, feltéve, hogy azt korábban költségként nem érvényesítették, továbbá a magánszemély jogszerűen tett önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozata alapján kiutalt, illetőleg az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt kiutalt összeget; valamint a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozata alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági számláján jóváírt összeget; f) a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták; g) a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) - ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is -, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy - ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg - ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek; 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 2003/128. Adózási kérdés a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről 2003/1. Adózási kérdés kiküldetésben lévő külföldi magánszemélyek lakhatási költsége (a 2002/55. Adózási kérdés kiegészítése) 2002/55. Adózási kérdés külföldi magánszemélyek kiküldetésének, külszolgálatának lakhatási költsége 2002/18. Adózási kérdés a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről 1998/111. Adózási kérdés a munkába járással kapcsolatos költségtérítés adókötelezettsége 1997/244. Adózási kérdés minősítése
Pedagógusoknak szakirodalom vásárlásához nyújtott hozzájárulás adójogi
1997/90. Adózási kérdés Munkáltató által átvállalt tandíj 1996/140. Adózási kérdés PHARE segélyprogram keretében kifizetett jövedelemnek szja vonzata 1996/110. Adózási kérdés Munkáltató által fizetett tandíj utáni szja
h) a hatóság által jogszabály alapján elengedett köztartozást; i) azt az összeget, amelyet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint ia) nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából megállapodás alapján, és/vagy ib) a nem biztosított magánszemély egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága megszerzése céljából a magánszemély helyett más személy fizet meg (mindkét esetben ideértve bármely EGT-államban a kötelező társadalombiztosítási rendszer keretében történő megfizetést is); j) azt az összeget, amelyet ja) a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagja, vagy a kedvezményezett rendelkezése alapján a pénztár működését szabályozó törvény rendelkezései szerint más ilyen pénztár vagy a Nyugdíjbiztosítási Alap részére utal át; jb) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a kedvezményezett rendelkezése alapján annak egyéni számlája javára vagy kedvezményezett hiányában a pénztár tagjainak egyéni számlái javára jóváír; jc) a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági számlájáról teljesített átutalás, átvezetés esetén a külön törvény nyugdíjszolgáltatásnak minősít; jd) a magánszemély kérelmére, munkaviszonyának megszűnése esetén a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben fennálló követelésének terhére az intézmény más ilyen intézménybe utal át; je) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a tagot megillető követelése javára jóváír; k) azt az összeget, amelyet ka) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint tagdíj fizetésére kötött támogatási megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet meg; kb) a munkáltató a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet; kc) a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba együttesen legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladóan fizet; kd) a munkáltató a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)/önsegélyező pénztár(ak)ba együttesen legfeljebb a minimálbér 30 százalékát meg nem haladóan fizet; ke) a munkáltató a magánszemély javára foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe foglalkoztatói hozzájárulásként legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladóan fizet, azzal, hogy a kc)-ke) alpontokban említett mértéket meghaladó összeget - figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezésére is - munkaviszonyból származó adóköteles jövedelemként kell figyelembe venni; l) a pedagógus szakvizsgára történő felkészülésben vagy továbbképzésben való részvételi díjának és költségének (utazás, szállás, étkezés, könyv, könyvtári beiratkozás és használat díja) munkáltató által történő megtérítését, kifizetését, amennyiben annak forrása a központi költségvetés által biztosított hozzájárulás; m) azt a vagyoni értéket, amely után a személyi jövedelemadó fizetésére a kifizető kötelezett; n) a jogszabály alapján, nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési, önkormányzati forrásból 2001/17. Adózási kérdés energiamegtakarítást eredményező gazdaságos beruházásokhoz biztosított támogatások adójogi kezelése na) társasház részére az adott jogszabályban meghatározott felújításra, korszerűsítésre, 2002/56. Adózási kérdés társasháznak jogszabály alapján nyújtott kamatmentes visszatérítendő támogatás nb) magánszemély részére lakóépületnek az adott jogszabályban meghatározott felújítására, korszerűsítésére juttatott támogatást; o) p) a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés költségét (akkor sem, ha azt nem a munkáltató viseli), továbbá a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének költségként elszámolt értékét, feltéve, hogy a képzés a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza, továbbá a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítésének költségként elszámolt értékét, ide nem értve az iskolai rendszerű képzést, azzal, hogy egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni; bármely esetben feltéve, hogy az említett
költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiállításának tényét nem tüntette fel; 2004/8. Adózási kérdés képzési költségek átvállalása 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés q) a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is; 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 2003/128. Adózási kérdés a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről r) a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is; 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 2003/128. Adózási kérdés a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről s) a 69. § (10) bekezdésének rendelkezéseiben meghatározott reprezentációt és 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékot, ha a juttatót az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terheli adókötelezettség; 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 2003/128. Adózási kérdés a reprezentáció és az üzleti ajándék, a hivatali, üzleti utazás, az oktatási szolgáltatások, rendezvények és egyes természetbeni juttatások adózási kérdéseiről t) a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő gazdaságátadási támogatása jogosultsága feltételeként megvalósuló termőföld értékesítéséből származó bevételt; u) a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján a hatálya alá tartozó személyt a művelődés, a kultúra, a tudomány területén ingyenesen megillető alapszolgáltatást és külön jogszabályban meghatározott további kedvezményt, az említett személyt külön jogszabály szerint megillető utazási kedvezményt és a diákigazolványához kapcsolódó kedvezményt, valamint a törvény alapján a határon túli magyar pedagógust megillető kedvezményt, továbbá a törvény hatálya alá tartozó személy részére a törvény rendelkezései szerint a határon túli kihelyezett képzés vagy a szülőföldön nyújtható oktatási támogatás keretében juttatott vagyoni értéket; v) a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást (ideértve azt a támogatást is, amelyet a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján az önálló tevékenységének megkezdésével összefüggésben, a megkezdést megelőzően, továbbá gazdasági társaságba történő belépésével, gazdasági társaság alapításával összefüggésben felmerült költségei fedezetére kap), feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el; w) a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét; x) azt az összeget, amelyet a belföldi jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltató képviseletét ellátó, a belföldi jogszabályok hatálya alá tartozó magánszemély a jogok és kötelezettségek tekintetében a külföldi munkáltatót (foglalkoztatót) terhelő fizetési kötelezettségek (járulék, hozzájárulás) megelőlegezése, megtérítése címén kap; Meghatározott esetekben - pl. a társadalombiztosítási egyezményeink és az EGT vonatkozó rendelete értelmében - a biztosítási kötelezettség kiterjed más állam hazánk területén jövedelemszerző tevékenységet
folytató polgáraira is, még akkor is, ha foglalkoztatójuk belföldi jogszabályok alapján bejegyzésre nem kötelezett. Ez utóbbi esetben az egyébként a foglalkoztatót terhelő, a társadalombiztosításról szóló jogszabályokban meghatározott kötelezettséget a foglalkoztató képviselőjeként eljáró magánszemély teljesíti. A törvény e képviselőként eljáró magánszemély esetében nem bevételként nevesíti a foglalkoztatót terhelő járulék-hozzájárulás külföldi munkáltató által történő megelőlegezése, megtérítése címén megszerzett összeget, hiszen az említett összegeknek a magánszemély végső soron csak „postása”, jövedelme ily módon nem keletkezik. y) a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján az önkéntesnek nyújtott, ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatást; z) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény 30. §-a szerint a foglalkoztató által átvállalt társadalombiztosítási járulékot. A Tbj. módosítás szerint lehetővé válik, hogy az a foglalkoztató, akihez fűződő jogviszonyára tekintettel külföldi személy a biztosított magánszemélynek járulékalapot képező jövedelmet juttat az e jövedelem után fizetendő, általános esetben a magánszemély által fizetendő társadalombiztosítási járulékot átvállalja. E módosítás az így átvállalt járulékot kiveszi azon bevételek köréből, amelyet a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. (2) Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában a) több munkáltató esetén munkáltatónak az a munkáltató minősül, akivel (amellyel) a magánszemély legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyban áll, ha azonban a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, azt a munkáltatót kell munkáltatónak tekinteni, ahol a munkaidő a leghosszabb; azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, azt a munkáltatót kell munkáltatónak tekinteni, ahol a jövedelem magasabb; ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, az tekintendő munkáltatónak, ahol a jogviszony korábban kezdődött; e pont rendelkezéseinek alkalmazásában a heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért; b) több munkáltató esetén a munkáltató minősítéséhez a magánszemély által az a) pontban foglaltak figyelembevételével írásban tett nyilatkozat szolgál; Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári adókedvezmény átalakulásával, valamint a nyugdíjelőtakarékossági számlával összefüggő változás, miszerint a magánszemély tagot az egyéni számlán történő jóváírás formájában megillető átutalás, valamint a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján kiutalt, a nyugdíj-előtakarékossági számlán jóváírt összeg nem lesz adóköteles (ld.13. §). A törvény szerint nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni azt az összeget, amelyet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a kedvezményezett rendelkezése alapján annak egyéni számláján vagy kedvezményezett hiányában - a pénztár tagjainak egyéni számláin jóváír, ezzel az elhunyt tag pénztárban lévő vagyonrésze adómentessé válik az azt megszerző magánszemélyeknél. Szintén az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak tagságát érintő jogtechnikai módosítás annak meghatározása, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség megszűnését követően mely munkáltató jogosult a köztehermentes pénztári befizetésekre. A módosítás nem jelent érdemi változást, mert ugyanazt a módszert kell továbbra is alkalmazni, csak nem az Eho tv. alapján, hanem annak a Szja törvénybe emelt szövege alapján. c) ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egy összegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói/foglalkoztatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a munkáltató rendelkezése alapján az átutalást követően dátum szerint az egyes hónapokban ír jóvá a pénztár/foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, azzal, hogy ezt a rendelkezést lehet alkalmazni az olyan utólagosan legfeljebb három hónapra történő egyösszegű átutalásra is, amely a magánszemély tagi jogviszonyát tanúsító okirat munkáltató számára történő átadását követően első alkalommal történik; d) ha a magánszemély munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt megszűnik, és ezért a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménytől szolgáltatásra nem válik jogosulttá, a foglalkoztatói hozzájárulásnak a munkaviszony megszűnésének évében az (1) bekezdés ke) pontjában meghatározott mértéket meghaladó részét jövedelemként nem kell figyelembe venni, továbbá a megelőző év(ek)ben jövedelemként figyelembe vett foglalkoztatói hozzájárulásra jutó arányosított megfizetett adónak az ugyanezen összegre jutó arányosított igénybe vett adókedvezményt meghaladó része önellenőrzéssel, vagy az adóhatósági adómegállapítás módosításának kezdeményezésével visszaigényelhető, azzal, hogy az arányosított da) megfizetett adót az adott év összevont adóalapjának adójából az adóköteles foglalkoztatói hozzájárulásnak az összevont adóalap összegéhez, db) igénybe vett adókedvezményt az adott évben ilyen címen érvényesített kedvezményből az adóköteles foglalkoztatói hozzájárulásnak a kedvezmény alapjául figyelembe vett összegéhez
viszonyított arányával kell meghatározni. A személyi jövedelemadót érintő módosításokban a legális foglalkoztatás ösztönzése, egyszerűsítő, ésszerűsítő módosítások jelennek meg. A legális foglalkoztatás ösztönzése a marginális adóterhelés csökkentése által az adójóváírás jelenlegi rendszerének megváltoztatásával oldható meg. Ehhez szükséges az adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás összevonása, valamint az ún. „kivezetés”, vagyis annak a jövedelemsávnak a szélesítése, ahol az adójóváírás hatása fokozatosan mérséklődik. Ezzel megszűnik, hogy az alsó-középosztálybeli a többletteljesítménye után többet adózik, mint egy gazdag. Az előzőeken túlmenően, jogalkalmazást, jogharmonizációt segítő módosítások szerepelnek a törvényben. E változások közül legjelentősebb az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adóztatásának átalakítása, valamint a foglalkoztatói nyugdíj rendszerhez kapcsolódó rendelkezések megalkotása. A törvény pontosítást tartalmaz azon bevételek meghatározásáról, amelyeket a magánszemély jövedelmének megállapításánál nem kell bevételként figyelembe venni. A 2007. április 1-jétől hatályos a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerint a nem biztosított magánszemélynek, illetve az egészségügyi szolgáltatásra - meghatározott feltételek mellett - nem jogosult magánszemélynek egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. (A törvény átmeneti rendelkezése szerint e fizetési kötelezettség átvállalása esetén az ilyen jövedelem adómentességére vonatkozó szabály 2007. január 1-jétől alkalmazható.) A hatályos szabályozás alapján nem bevétel a társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás alapján a magánszemély helyett viselt kiadás. A szabályozás kizárólag a magyar társadalombiztosítási szabályokra utal, ezt indokolt kiegészíteni a közösségi tagállam társadalombiztosítási szabályaira való utalással. A nyugdíjcélú öngondoskodás új elemmel, a foglalkoztatói nyugdíjintézménnyel bővül. Az új intézménybe a munkavállalók javára munkáltatóik teljesítenek befizetést, továbbá a munkavállaló is teljesíthet befizetést. A törvény az Szja tv.-be iktatja a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény által a tagjainak juttatott, átutalt összegek adókötelezettségére vonatkozó szabályokat. Eszerint jövedelemként nem kell figyelembe venni a tag munkaviszonyának megszűnése esetén a más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe átvitt követelést, a tag követelését növelő jóváírásokat, valamint havonta a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó mértékű munkáltatói befizetést. Az említett mértéket meghaladó befizetés a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelme, amely után azonban (ld. a 8. §-hoz fűzött indokolást) adókedvezmény illeti meg. A munkáltató feltételes (legfeljebb öt év) jogszerzési időtartamot is kiköthet. Ilyen esetben, ha a tag munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt megszűnik, és a munkáltató havi befizetése meghaladja a bevételnek nem számító mértéket, a magánszemély olyan összeg után fizetett adót, amelyet végső soron semmilyen formában sem szerezhet meg (azt a többi tag követelésének javára kell jóváírni). Ezért indokolt az erre az összegre jutó adó visszaigényelhetőségét lehetővé tenni, de úgy, hogy ha az adóköteles munkáltatói befizetés összege után a magánszemély adókedvezményt vett igénybe, ezt a kedvezmény-összeget a visszaigényelhető adó összegéből le kell vonni. A törvény tartalmazza az adóköteles munkáltatói hozzájárulásra jutó visszaigényelhető adó és a visszaigénylésnél levonandó kedvezmény megállapításának szabályait is. (3) Ahol e törvény valamely rendelkezését a magánszemély tevékenységéből származó bevételi értékhatártól függően kell vagy lehet alkalmazni, az értékhatár a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is) összegével - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - megemelkedik. A 7. § (3) bekezdésének módosítása pontosítja a területalapú mezőgazdasági támogatások adórendszerbeli kezelését. Ezeknél a támogatásoknál szükséges egyértelművé tenni, hogy azok az adott tevékenységből származó bevétel részét képezik a folyósítás időpontjában, mivel jellegükből adódóan nem rendelhetők közvetlenül a felmerülő költségekhez és fejlesztési célokhoz. Ugyanakkor a bevétel részeként megjelenő támogatások következménye, hogy a különböző bevételi értékhatárok (kistermelői nyilatkozattétel, átalányadó stb.) szempontjából kedvezőtlenül befolyásolják az adózók pozícióit. Ezért a törvény arról is rendelkezik, hogy ezek az értékhatárok a támogatások összegével növelhetők. KGD2006. 86. Adóelőny, adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség az azt igénybe vevő adózót terheli. A magánszemélyek adóztatásának alapja az a jövedelem is, amelyhez a jogszabályba ütköző módon ténylegesen hozzájutott (2003. évi XCII. törvény 1. §, 1995. évi CXVII. törvény 1. §, 7. §, 10. §, 24. §). KGD2005. 178. Csak az adójogban preferált célnak ténylegesen megfelelő megállapodás alapján kifizetett önsegélyező pénztártól származó támogatás adómentes [1990. évi XCI. törvény 1/A. §, 1995. évi CXVII. törvény 7. §].
8. § (1) Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel. (2) Nem számít költségnek az a kiadás, amely alacsony adókulcsú államban székhellyel, állandó lakóhellyel rendelkező személy részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha a magánszemély bizonyítja, hogy a kiadás a bevételszerző tevékenységgel közvetlen összefüggésben, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében merült fel. Szintén nem számít költségnek az a kiadás, amely a Büntető Törvénykönyvben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel. (3) Ha a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatást e törvény rendelkezése alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell bevételként figyelembe venni, akkor a támogatás felhasználásával a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseivel összhangban teljesített kiadás alapján nem számolható el költség (értékcsökkenési leírás sem). Ha a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, e rendelkezést csak a kiadásnak a támogatásból fedezett része tekintetében kell alkalmazni. (4) Bármely kiadás csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe költségként. 1999/77. Adózási kérdés mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszüntetése
Az adókötelezettség keletkezése 9. § (1) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékenység vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony korábbi folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét. (2) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevételszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg. (3) Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák. (4)
Nyilvántartási kötelezettség 9/A. § (1) A magánszemély időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, az 5. számú melléklet előírásainak megfelelően nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges. (2) Ha a magánszemély jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján támogatást kap, ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével teljesíti. A magánszemély köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető. (3) A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen. (4) Bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett. (5) A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy, vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja. (6) A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítás a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon keresztülvezetésre kerül. (7) Az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezést nem tartalmaz, legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) megnevezés; b) sorszám vagy más azonosító; c) a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító száma; d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha rendelkezik ilyennel adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a magánszeméllyel; e) a kiállítás időpontja; f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme); g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja; h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik; i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges. (8) A bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. (9) Az e törvény szerinti nyilvántartások vezetése a magánszemélyt nem mentesíti a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól.
A jövedelem megszerzésének időpontja 10. § (1) Pénz esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette (átvette), vagy amelyen azt a magánszemély javára bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták. Ha azonban a kifizető a magánszemélyt megillető, az adóelőleggel csökkentett összeget átutalással vagy postai úton küldi el, a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni, feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása megtörténtéig vagy az adóhatósági adómegállapítás érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette (átvette). (2) Dolog, értékpapír, váltó, csekk és más okirat esetében a bevétel megszerzésének időpontja a tulajdonjog megszerzésének napja, vagy - ha ez a korábbi időpont - az a nap, amelyen azt a magánszemély vagy javára más személy birtokba vette, míg dematerializált értékpapír esetében az értékpapírszámlán való jóváírás napja. Ha azonban az említett vagyoni értékkel összefüggésben a magánszemélyt sem a használat, a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor ezen jogok közül legalább egynek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek a bevétel. 2004/74. Adózási kérdés természetbeni juttatás adókötelezettsége (3) Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem), ha azonban a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a megszerzés időpontja a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének napja. Forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására, átruházására, megszüntetésére vagy a jog(gyakorlás) átengedésére jogosult. 2004/74. Adózási kérdés természetbeni juttatás adókötelezettsége (4) Elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszűnt. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel megszerzésének időpontja a kiadás teljesítésének napja. (5) Az (1)-(4) bekezdésben nem említett esetben a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult. (6) Ha a magánszemély az őt megillető bevétel tárgyát képező vagyoni értékre vonatkozó rendelkezési jogát az (1)-(5) bekezdésben meghatározott időpontot megelőzően gyakorolta, akkor a bevétel megszerzésének időpontja - az (1)-(5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - a rendelkezési jog gyakorlásának napja, ha azonban a bevétel tárgyát képező vagyoni érték miatti kiadást a magánszemély a juttatónak megelőlegezi, és/vagy a kiadást igazoló bizonylattal elszámolni köteles, az előzőektől eltérően az elszámolás napja.
KGD2006. 86. Adóelőny, adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség az azt igénybe vevő adózót terheli. A magánszemélyek adóztatásának alapja az a jövedelem is, amelyhez a jogszabályba ütköző módon ténylegesen hozzájutott (2003. évi XCII. törvény 1. §, 1995. évi CXVII. törvény 1. §, 7. §, 10. §, 24. §).
V. Fejezet AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK Önadózás 11. § (1) A magánszemély - a (2)-(6) bekezdés rendelkezéseinek, valamint az általa megfizetett adóelőleg bevallására vonatkozó rendelkezés figyelembevételével - az adózás rendjéről szóló törvény szerint, adóévenként adóbevallás adására köteles, kivéve, ha nyilatkozatot ad az adóhatósági adómegállapításra, vagy az adóját a munkáltatója állapítja meg. Az adóévről adott bevallásban a magánszemély - eltérő rendelkezés hiányában - bevallja az adóévben megszerzett összes jövedelmét, megállapítja annak adóját, valamint a kifizető(k) és az általa megállapított, megfizetett adó, adóelőleg beszámításával annak befizetendő vagy visszajáró különbözetét. 8004/2007. (AEÉ 3.) APEH tájékoztató a 2006. évi személyi jövedelemadó, valamint a mezőgazdasági kistermelő egészségügyi hozzájárulásának munkáltatói adómegállapításával és elszámolásával kapcsolatos munkáltatói (kifizetői) feladatokról (2) Figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezéseire is, az egyes külön adózó jövedelmek közül annak a jövedelemnek az adóját, amely nem kifizetőtől származik vagy amely adójának megállapítására maga köteles - ha az nem tartozik az adóelőlegre irányadó szabályok hatálya alá - a magánszemély az éves adóbevallásában az adófizetési kötelezettség gyakoriságának megfelelő (havi, negyedéves) bontásban vallja be, azzal, hogy a negyedéves gyakoriságú adófizetési kötelezettség esetében a kötelezettséget a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallani. (3) A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles bevallani: a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni; b) az olyan bevételt, amelyre a mezőgazdasági kistermelőre irányadó rendelkezések szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett; c) a vagyonátruházásból származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik; d) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot; e) a kamatjövedelmet, ha abból a kifizető az adót levonta; f) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot és az adót a kifizető levonta; g) a c)-f) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta; h) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható (ide nem értve a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelmet); i) azt a jövedelmet, amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani. Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény szerint az alkalmi munkát végző nem köteles bevallani az ilyen tevékenységből származó jövedelmét, ha az kevesebb, mint a minimálbér éves összege. A rendelkezés ezzel összhangban a Szja tv.-ben is kiegészíti azon jövedelmek körét, amelyekről nem kell bevallást benyújtani. (4) (5) A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha az adóévben egyáltalán nem, vagy kizárólag a következő jogcímeken és feltételekkel szerzett bevételt: a) olyan bevétel, amelyet a (3) bekezdés alapján nem köteles bevallani;
b) adóterhet nem viselő járandóság; c) magánnyugdíjpénztár kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetése, ha a kifizetőnek nyilatkozott, hogy a jövedelem után e törvény rendelkezései szerint nincs adófizetési kötelezettsége; e nyilatkozatról a kifizető az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. (6) A magánszemély - az (5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha a) az adóévben egyéni vállalkozó volt; b) az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett; c) az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot; d) az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott; e) az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles; f) az adóévre tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett; g) az adóévre a lakás célú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles; h) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles; i) az adóévre az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett; j) az adóév első napján e törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván. (7) A jövedelmet és az azt terhelő adót törvényben meghatározott esetekben - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a magánszemély helyett az adóhatóság állapítja meg.
Adóhatósági adómegállapítás 12. § (1) A magánszemély által az adóévre - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint tett bejelentés és nyilatkozatok (a továbbiakban: nyilatkozat) alapján az állami adóhatóság a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja. Az adóhatóság az adómegállapítás során figyelembe veszi a magánszemély által az adóévben megszerzett összes olyan bevételt, amelyet a magánszemély e nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani. (2) A magánszemély az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha a) az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól, a helyi önkormányzat nettó finanszírozási körébe tartozó kifizető(k)től szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által jóváírt támogatói adományt is, ha azt kizárólag a magánszemély munkáltatója fizette be, feltéve, hogy valamennyi munkáltató, illetve számfejtő, valamint az említett adományt igazoló pénztár adószámát a nyilatkozatban feltünteti; b) társas vállalkozás, polgári jogi társaság tagja, és az adóévben kizárólag a társas vállalkozástól, a polgári jogi társaságtól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, feltéve, hogy a bevételt juttató kifizető(k) adószámát az adómegállapítást kérő nyilatkozatban feltünteti. (3) Nem zárja ki az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megtételét, ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő a nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz. (4) A magánszemély - a (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet az (1) bekezdés szerint nyilatkozatot, ha az adóévben a) egyéni vállalkozó volt; b) mezőgazdasági őstermelő volt, és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha a nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett; c) megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor a kifizetőnek (a munkáltatónak) tett nyilatkozatában költség levonását kérte, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) levonására vonatkozó nyilatkozatot; d) tőzsdei ügyletből származó jövedelmet szerzett, valamint olyan árfolyamnyereségből származó jövedelmet vagy vállalkozásból kivont jövedelmet szerzett, amellyel kapcsolatban e törvény szerint bevallási kötelezettség terheli; e) az adóévben termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételt szerzett;
f) a kifizetőtől (a munkáltatótól) olyan bevételt szerzett, amellyel összefüggésben adó- vagy adóelőleg-fizetési kötelezettség terheli; g) olyan adóköteles bevétele volt, amely alapján a jövedelem külföldön (is) adóztatható, vagy amely a jövedelemszerzés helye szerint nem belföldről származott; h) alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása révén bevételt szerzett; i) nem belföldi illetőségű magánszemély; valamint, ha az adóévre j) adókedvezményt kíván érvényesíteni ja) felsőoktatási tandíj halasztott kedvezménye, jb) felnőttképzés díjának kedvezménye, halasztott kedvezménye, jc) számítógép kedvezménye, jd) alkalmi foglalkoztatás kedvezménye címén; k) nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik; l) lakás önkormányzatnak történő bérbeadásával összefüggésben a szerződés megszűnése miatt adófizetési kötelezettsége van; m) fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott; n) az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles; o) tartós adományozás külön kedvezményével összefüggő visszafizetési kötelezettsége keletkezett; p) a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles; q) a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles; r) az önkéntes kölcsönös egészségpénztári egyéni számláján lekötött összeg adókedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére kötelezett; továbbá s) az adóév első napján e törvény külön rendelkezése alapján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírt tart nyilván; t) az a)-s) pontban nem említett esetekben is, akkor, ha törvény előírása alapján személyi jövedelemadó bevallás benyújtására kötelezett. (5) Az adóhatósági adómegállapítás során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételét, nincs helye. (6) Az adóhatóság adómegállapítása során a magánszemélyt megillető adókedvezményt a magánszemély által a nyilatkozatban meghatározott sorrend szerint, a sorrendiségre vonatkozó jelölés hiányában a törvénynek az adókedvezményekre vonatkozó rendelkezései sorrendje szerint érvényesít, illetőleg, ha a magánszemély a nyilatkozatban valamely adókedvezmény figyelmen kívül hagyását jelöli, azt nem érvényesíti. A törvénynek a személyi jövedelemadóról szóló törvényt módosító szakaszai a korábban elfogadott ötéves adócsökkentési program felfüggesztésével kapcsolatos intézkedéseket, az adóalap kiszélesítése érdekében szükséges rendelkezéseket, továbbá egyes adózási kiskapuk bezárását célzó módosításokat tartalmazzák. Az intézkedések egy része már 2006. szeptember 1-jétől, más része pedig 2007. január 1-jétől kerül bevezetésre. A törvény változatlanul érvényben hagyja a 2007. évre meghirdetett adótáblát: eszerint az adótábla 2007ben is két sávos, a sávhatár 1,7 millió forint, az adó mértéke 18, illetve 36 százalék. Változatlanok maradnak az adójóváírás szabályai is, az adójóváírás által biztosított adómentesség havi 63 000 forint jövedelemig terjed. Egyidejűleg a törvény hatályon kívül helyezi a 2008-2010. évre elfogadott adótáblákat. A törvény előrehozott intézkedésként tartalmazza a kamatból és a tőzsdei ügyletek veszteséget meghaladó nyereségéből származó jövedelem adóztatatásával kapcsolatos rendelkezéseket. Az elmúlt évben elfogadott szabályozás szerint ezeket a jövedelmeket 2007. január 1-jétől 10 százalékos mértékű adó terheli úgy, hogy azt nem kell megfizetni a kamatból származó és tőzsdei árfolyamnyereségnek számító jövedelemnek az 50 ezer forintot meghaladó része után, ha a magánszemély kamatból és tőzsdei ügyletből származó összes jövedelme nem éri el a 250 ezer forintot. A törvény az említett jövedelmek adóztatását 2006. szeptember 1-jétől rendeli el, az adó mértékét 20 százalékban állapítja meg, egyidejűleg elhagyja az 50 ezer forintot el nem érő ilyen jövedelem adómentességét, tehát a kamatjövedelmet és a tőzsdei árfolyamnyereséget az első forinttól terheli az adó. A kifizető az adót forrásadóként a jövedelemszerzés időpontjában vonja le és fizeti meg. A törvény értelmében 2006. szeptember 1-jétől 44 százalékról 54 százalékra nő a természetbeni juttatásokat terhelő adó mértéke. A módosítás 2007. január 1-jétől a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásokra is vonatkozik.
Természetbeni juttatásként lesz adóköteles 2006. szeptember 1-jétől a cégtelefon magáncélú használatára tekintettel megszerzett jövedelem. Az adó alapjának megállapításához választható a magáncélú használat elkülönítése, illetve ennek hiányában a kifizetőt a telefonszolgáltatással összefüggésben terhelő kiadás 20 százaléka számít bevételnek. A törvény alapján 2007. január 1-jétől módosul a nyugdíj adójogi megítélése. A hatályos szabályozás szerint a nyugdíjat és a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál, vagyis annak összege mentes az adó alól és nem befolyásolja a nyugdíj mellett szerzett, összevonás alá eső jövedelmeket terhelő adó mértékét. Önmagában a nyugdíj adómentessége 2007-ben is fennmarad, annak összegét azonban adóterhet nem viselő járandóságként figyelembe kell venni a nyugdíj mellett más összevonandó jövedelmet is szerző magánszemélyek adófizetési kötelezettségének megállapításánál. A törvény értelmében 2007. január 1-jétől módosul az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő adót csökkentő kedvezmények rendszere. Megszűnik a szellemi tevékenység kedvezménye, a felnőttképzés és a számítógép-beszerzés kedvezménye. A 2007. január 1-jét követően felvett lakáscélú hitelek törlesztéséhez adókedvezmény már nem vehető igénybe, de a korábbi hitelfelvétel alapján megszerzett jogosultság változatlan feltételekkel érvényesíthető. 2007. január 1-jétől felsőoktatási tandíj kedvezménye, közcélú adományok kedvezménye, élet- és nyugdíjbiztosítások kedvezménye, megállapodás alapján fizetett járulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, illetve annak kiegészítése címén adókedvezmény csak 3 millió 400 ezer forint éves összevont jövedelem esetén érvényesíthető, az őstermelői kedvezmény pedig 6 millió forint jövedelemig vehető figyelembe. A négy említett adókedvezmény együttes összege nem haladhatja meg a 100 ezer forintot. A törvény módosítja egyes jövedelmek adójogi megítélését, illetve megszünteti egyes bevételek adómentességét vagy pontosítja az adómentesség feltételeit. A törvény újraszabályozza az adóhatósági adómegállapítással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Csak az a magánszemély kérheti nyilatkozatban az adóhatósági adómegállapítást, akinek az adóév folyamán kizárólag csak munkáltató(k)tól, gazdasági társaság tagjaként pedig kizárólag a társaság)ok)tól származott olyan jövedelme, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tag esetében az egyéni számlán jóváírt adóköteles bevétel nem zárja ki a nyilatkozattételt, ha a jóváírt összeg forrása a munkáltató támogatói adománya. A nyilatkozattétel feltétele, hogy abban a magánszemély feltüntesse valamennyi munkáltatójának adószámát, illetve, ha gazdasági társaság tagjaként szerzett jövedelmet, a gazdasági társaság(ok) adószámát, továbbá önkéntes pénztári tagság esetén az egyéni számlán jóváírt munkáltatói adományt igazoló pénztár adószámát. Lényegében változatlanok azok a kizáró esetek, amelyek fennállása esetén a magánszemély nem tehet adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatot. Új kizáró eset, ha a magánszemély nyugdíjelőtakarékossági nyilatkozatot tesz az adója átutalásáról. A rendelkezések 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, azokat már a 2006. évre vonatkozóan megteendő adóhatósági adómegállapítást kérő nyilatkozatokra alkalmazni kell.
Munkáltatói adómegállapítás 12/A. § (1) A magánszemély az adózás rendjéről szóló törvény szerinti munkáltatói adómegállapítást akkor kérhet, ha a) e törvény szerint egyébként adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozat megtételére jogosult lenne, és b) az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, valamint ha önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik, e nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig a munkáltatónak átadja, és c) a munkaviszonyból származó jövedelmét ugyanazon munkaviszonyban vagy kizárólag időrendben egymást követő időszak(ok)ban fennálló munkaviszonyban szerezte. (2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően munkáltatói adómegállapítás kérhető akkor is, ha a magánszemély az adóévben az adóhatósági adómegállapítást megalapozó bevételek mellett kizárólag adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy a) a bevétel folyósítója a munkáltató, vagy b) a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja a munkáltatónak,
és egyébként nincs kizárva az adóhatósági adómegállapításból. (3) E § alkalmazásában munkáltatónak minősül a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság is, ha a magánszemély tagja a) az adóévben kizárólag tőle származó olyan jövedelmet szerzett, amelyre vonatkozóan e törvény szerint egyébként adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozat megtételére jogosult lenne, b) az adóévben az a) pont szerinti jövedelme mellett, vagy attól függetlenül kizárólag a (2) bekezdésben említett jövedelmet szerzett, és c) munkáltatói adómegállapítást kér, feltéve, hogy az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, valamint ha önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat alapján adójának átutalásáról rendelkezik, e nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló törvényben előírt határidőig a társas vállalkozásnak, a polgári jogi társaságnak átadja. (4) A munkáltatói adómegállapítás során a jövedelem meghatározásakor tételes költségelszámolásnak, ide nem értve az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételét, nincs helye. (5) Az adókedvezmények érvényesítésére az adóhatósági adómegállapításra vonatkozó rendelkezést kell irányadónak tekinteni.
Adófizetés 13. § (1) A magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót - az adóévi bevétele után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó beszámításával - az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint megfizeti. (2) Ha a magánszemély adóévi bevétel után általa megfizetett, valamint a kifizető, a munkáltató által megfizetett (fizetendő) adóelőleg és adó összege meghaladja a magánszemély adóévi bevétele alapján meghatározott jövedelmet terhelő adót, a különbözetet az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint visszatéríti. 14. § (1) Ha a kifizető az adót, adóelőleget levonta, az adóhatóság a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti. (2) Ha a magánszemély egyes külön adózó jövedelmeiből az adót a kifizető állapítja meg és az adó levonására nincs lehetőség, a kifizetőnek és a magánszemélynek az adóelőlegre irányadó szabályok szerint kell eljárnia. Ha a befektetési szolgáltató olyan megbízást teljesít, amelynek alapján az egyik fél tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számláról másik fél tulajdonában lévő értékpapír (értékpapír-letéti) számlára értékpapír áthelyezésére kapott megbízást, és az ügyletben részt vevő személyek (felek) egyike vagy mindegyike magánszemély, olyan igazolást ad ki, amely tartalmazza az ügylet szereplőinek azonosító adatait, adóazonosító jelét/adószámát, az áthelyezett értékpapír fajtáját, névértékét, valamint - ha a megbízást adó fél igazolja, vagy arról nyilatkozik - az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételt, továbbá amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az értékpapír átruházásából származó és/vagy értékpapír formájában megszerzett jövedelem után az adókötelezettséget a jövedelem szerzési jogcíme szerinti rendelkezéseknek megfelelően kell teljesíteni. A befektetési szolgáltató ezen kötelezettsége nem érinti az ügyletben félként részt vevő kifizető adókötelezettségét. (3) (4) 15. § Ha az adóhatóság be nem vallott adóköteles jövedelmet tár fel, ennek összegét a jövedelem megszerzése évének jövedelméhez kell hozzászámítani.
MÁSODIK RÉSZ AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA VI. Fejezet AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP Az önálló tevékenységből származó jövedelem
16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el. 2006/64. Adózási kérdés bérleti díj mellett fizetett társasházi közös költség 2006/61. Adózási kérdés szellemi termék apportja átalakulással és jegyzett tőke emeléssel egybekötve 2006/12. Adózási kérdés biztosítási szerződés részleges visszavásárlása 2004/1. Adózási kérdés az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó esetében a minimálbérnél magasabb járulékalap vállalása nem keletkeztet szja fizetési kötelezettséget 2001/58. Adózási kérdés füstölt hús értékesítéséből származó bevétel nem tekinthető őstermelésből származó bevételnek 1996/178. Adózási kérdés Állatorvosi magángyakorlat adójogi minősítése (2) Az önálló tevékenységből származó bevételből - kivéve, ha törvény másként rendelkezik - a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a jövedelem. 2001/58. Adózási kérdés füstölt hús értékesítéséből származó bevétel nem tekinthető őstermelésből származó bevételnek 1996/197. Adózási kérdés A szolgálati találmány adókötelezettsége (3) Önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Önálló tevékenységből származó bevételnek számít az a bevétel is, a) amelynek adózására e törvény választási lehetőséget ad, és a magánszemély e fejezet rendelkezéseinek alkalmazását választja; b) amely - ha e törvény másként nem rendelkezik - ingatlant, ingó vagyontárgyat hasznosító tevékenységből származik, ideértve a lábon álló termésnek a föld tulajdonosváltozása nélkül történő értékesítéséből származó bevételt is, azzal, hogy közös tulajdont hasznosító tevékenység esetén a tulajdonosok eltérő rendelkezése hiányában azt a magánszemélyt terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja, illetőleg a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja. (4) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. E rendelkezést a lakástól elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott egyéni vállalkozói tevékenység hatókörében és feltételeként (ideértve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit is) szükséges dolog (eszköz, berendezés) használata, szolgáltatás igénybevétele esetén csak akkor kell alkalmazni, ha e törvény a személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas dolog, szolgáltatás magáncélú hasznosítását, használatát, igénybevételét vagy annak lehetőségét egyébként adóztatható körülményként határozza meg. Ilyen körülménynek kell tekinteni az úthasználatra jogosító bérlet, jegy magáncélú használatát, azzal, hogy az e címen elszámolt költségből - az egyéni vállalkozó döntése szerint - vagy a magáncélú használatra jutó tételes elkülönítéssel megállapított rész, vagy az elszámolt költség 50 százaléka minősül vállalkozói kivétnek, kivéve, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után cégautó adót fizetett. Vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának napja, ha azonban a vállalkozói kivét felvételét az adóhatóság az ellenőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének a napja).
2005/23. Adózási kérdés a 2005-ben hatályos a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) egyes rendelkezéseinek alkalmazása KGD2007. 5. A sportolók részére történő lakhatás biztosítása, a bérleti díj természetbeni juttatásnak minősül [1995. évi CXVII. törvény 16. §, 69. §]. 17. § (1) Az önálló tevékenységből származó bevételt a 2. és a 4. számú melléklet rendelkezései szerint kell figyelembe venni. (2) Az önálló tevékenység bevételének része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg. (3) Az önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket, továbbá azt a bevételt, a) amelyből a jövedelem megállapítására és annak adózására a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazza; b) amelyet e törvény rendelkezései szerint a magánszemély választása alapján nem kíván az összevont adóalapjába beszámítani, tudomásul véve, hogy az adót helyette a kifizető vonja le és fizeti be, kivéve, ha a törvény előírja a jövedelem beszámítását az összevont adóalapba; c) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani; d) amelyet természetbeni juttatás, kamatkedvezmény címén kap a magánszemély. 18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad). (2) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a magánszemély az adott adóévben önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem, valamint az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítésre sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. 2001/36. Adózási kérdés saját vállalkozásban megvalósított beruházás áfája tenyészállat nevelés esetében (3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési, előállítási értékének erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni. KGD2003. 147. Az E-hitel kamatai költségként való elszámolásának feltételei [1995. évi CXVII. törvény 18. §, 28/1991. (II. 21.) Korm. rendelet]. 19. § (1) Ha a magánszemély önálló tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján költségei fedezetére vagy fejlesztési célra vissza nem térítendő támogatást kap, akkor a támogatásból származó bevétele tekintetében a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint állapítja meg a jövedelemszerzés időpontját. 2007/61. Adózási kérdés mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott támogatások elszámolása a 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet alapján (2) A támogatásnak az a része minősül az adóévben megszerzett bevételnek, amely egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben e törvény rendelkezései szerint elszámolt költség(ek) ideértve az értékcsökkenési leírást is - összegével. Ha a támogatás a folyósítása alapjául szolgáló jogszabály, illetve nemzetközi szerződés rendelkezése alapján e törvény szerint költségnek nem számító kiadás fedezetére (is) felhasználható, akkor a támogatásból az adóévben teljesített ilyen kiadásnak megfelelő részt is az adóévben megszerzett bevételnek kell tekinteni. 2006/73. Adózási kérdés a termőföld beszerzési árából a támogatásból fedezett rész értékcsökkenési leírás alá vonható (3) Ha a magánszemély a támogatást köteles egészben, vagy részben visszafizetni, akkor a visszafizetett összeg nem minősül megszerzett bevételnek, de a visszafizetés miatt késedelmi kamat, késedelmi pótlék vagy más hasonló jogkövetkezmény címén teljesített kiadását sem számolhatja el költségként. A magánszemély a visszafizetett
összegből a (2) bekezdés alapján már elszámolt bevétel tekintetében az önellenőrzésre irányadó rendelkezések szerint járhat el. EBH2004. 1183. Vissza nem térítendő állami támogatással szembeni költségelszámolás 2001. január 1-je előtt és után [1995. évi CXVII. törvény 19. § (1) és (7) bek.]. 20. § (1) Az erdő véghasználattal érintett kitermelt vagy lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevétel csökkenthető az erdészeti hatóság által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett összeggel, de legfeljebb a jogszabályban megállapított, a befejezett célállományra igényelhető normatív erdőfelújítási támogatási értéknek megfelelő összeggel. (2) Az erdőfelújítás teljesítésének arányában kiutalt normatív támogatás összegéből és az (1) bekezdés rendelkezése szerint befizetett összeg terhére visszautalt összegből akác és lágy lombos célállomány esetében az erdőfelújítás kezdő évét követő ötödik év végéig, egyéb fafajtáknál a nyolcadik év végéig költségként az igazolt kiadások számolhatók el, valamint a kiutalt normatív támogatás mértékéig terjedő összeg igazolás nélkül vonható le. A fennmaradó - az előzőekben említett határidőn túl visszautalt - összeg teljes egészében bevételnek számít. (3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása esetén az ott említett bevételekre az átalányadózás nem alkalmazható. 1999/73. Adózási kérdés erdővéghasználat 21. § (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó bevételét csökkentheti: a) a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskola tanulójával kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 24 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával; b) a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint megfizetett helyi iparűzési adó alapján az őstermelői tevékenységből származó adóévi jövedelme meghatározásakor általa e törvény rendelkezéseinek megfelelően elszámolt költséggel, feltéve, hogy az adóév utolsó napján nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. PM-APEH együttes tájékoztató az adózási kedvezmények igénybevételére jogosultságról a nyilvántartott adótartozás függvényében (2) A sikeres szakmai vizsgát tett - az (1) bekezdésben említett - szakképző iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli személyt, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló személyt, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személyt alkalmazottként foglalkoztató mezőgazdasági őstermelő (e § alkalmazásában: munkáltató), ha nem alkalmaz átalányadózást, az ezen tevékenységéből származó bevételét csökkentheti e személy után a foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy tételes költségelszámolás esetén egyébként költségként is elszámolhatja azt. (3) A munkáltató a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban. 22. § (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban felmerült költséget az adóévben az e tevékenységéből származó - a 21. § rendelkezéseinek figyelembevételével csökkentett - bevétele összegéig számolhatja el, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség) elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteség a (2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint számolható el. (2) Az elhatárolt veszteséget a mezőgazdasági őstermelő bármely későbbi adóév (de legkésőbb az őstermelői tevékenység megszüntetésének adóéve) őstermelői tevékenységéből származó jövedelmével (ideértve az önellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelmet is) szemben, döntése szerinti megosztásban - a 2003. december 31-éig keletkezett, az őstermelői tevékenységből származó jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteséget a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint - számolhatja el.
(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a keletkezésük sorrendjét kell követni. Közösen folytatott őstermelői tevékenység esetében a közös tevékenység megkezdésének adóévét megelőzően elhatárolt veszteséget a mezőgazdasági őstermelő a 6. számú melléklet rendelkezései szerint megállapított jövedelmével szemben egyénileg számolja el. (4) A (2) és (5) bekezdés rendelkezése a mezőgazdasági őstermelői tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha a magánszemély a) adóévi őstermelői tevékenységből származó bevétele nem éri el a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelme meghatározásánál elszámolt költség 50 százalékát, vagy b) őstermelői tevékenysége alapján a megelőző két adóévben is veszteséget határolt el. Az engedély iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás, önellenőrzés esetén az önellenőrzési lap benyújtásával egyidejűleg, ellenőrzés esetén a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha mezőgazdasági őstermelő a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. (5) A mezőgazdasági őstermelő az adóévben elhatárolt veszteségét - a (2) bekezdésben foglaltaktól függetlenül az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, őstermelői tevékenységből származó jövedelmét (ideértve az önellenőrzés során feltárt jövedelmet is) csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. E rendelkezést a mezőgazdasági őstermelő döntése szerint az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre a (2)-(3) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók. (6) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő az e tevékenységéből származó - a 21. § rendelkezései szerint csökkentett - bevételéből ezen bevétel 40 százalékát kistermelői költségátalány címén igazolás nélkül számolhat el, igazolt költségein felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg választása szerint - ezt a kistermelői költséghányadot elszámolja. (7) Ha a mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége mellett egyéni vállalkozói tevékenységet is folytat, a) őstermelői bevételként kell figyelembe vennie az őstermelői tevékenység során előállított azon termékek szokásos piaci értékét, amelyeket egyéni vállalkozóként értékesít, azzal, hogy vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén ez az érték az egyéni vállalkozói tevékenység elismert költségének minősül; b) egyéni vállalkozói tevékenységből származó bevételként kell figyelembe vennie az a) pontban említett termékek értékesítéséből származó ellenértéket is; c) az egyes tevékenységek folytatása érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania, ha tételes költségelszámolást, illetőleg vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmaz; 2002/5. Adózási kérdés az egyidejűleg folytatott őstermelői és egyéni vállalkozói tevékenység egyikének megszüntetésével kapcsolatos adókötelezettség d) ha e törvény másként nem rendelkezik, a tevékenységek közös költségeit a bevételek arányában kell megosztani, azzal, hogy az a)-d) pont rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni, ha a magánszemély a családi gazdaságban őstermelői tevékenységből származó bevétele mellett önálló tevékenységből származó bevételt is szerez. 23. § A mezőgazdasági őstermelőnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőt is), ha az e tevékenységéből származó bevétele az évi 600 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételéből jövedelmet nem kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell a jövedelmét meghatároznia. APEH tájékoztató A mezőgazdasági őstermelő adóbevallás teljesítésével kapcsolatosan
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem 24. § (1) Nem önálló tevékenység
a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység, b) az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenység, c) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése akkor, ha az annak ellenében kapott juttatást a társas vállalkozás költségei között számolják el, d) a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, e) a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi, f) a segítő családtag tevékenysége, g) nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony. EBH2005. 1285. A munkáltató által a pénztártag munkavállalói részére az Önsegélyező Pénztárba befizetett tagdíj munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek minősül (1995. évi CXVII. törvény 24. §, 47. §, 1. sz. mell. 5-6. pontja). EBH2005. 1255. Az ellenőrzéssel érintett időszakra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell eldönteni, hogy az üzemanyag-megtakarítás címén munkáltató által kifizetett összeg mikor minősül adómentes juttatásnak [1995. évi CXVII. törvény 24-25. §; 1990. évi XCI. törvény 1/A. §; 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bek., 18. § (2) bek.]. BH2005. 334. Az önsegélyező pénztár és a munkáltatók megállapodása alapján kifizetett összegek adójogi minősítése (1995. évi CXVII. tv. 24. §; 1990. évi XCI. tv. 1. §). KGD2006. 86. Adóelőny, adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség az azt igénybe vevő adózót terheli. A magánszemélyek adóztatásának alapja az a jövedelem is, amelyhez a jogszabályba ütköző módon ténylegesen hozzájutott (2003. évi XCII. törvény 1. §, 1995. évi CXVII. törvény 1. §, 7. §, 10. §, 24. §). KGD2006. 35. Üzemanyag-megtakarítás adómentes kifizetésének jogszabályi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 4. §, 24. §, 25. §, 1990. évi XCI. törvény 1. §, 1/A. §). KGD2005. 161. Az önsegélyező pénztár és a munkáltatók megállapodása alapján kifizetett összegek adójogi minősítése [1995. évi CXVII. törvény 24. §, 1990. évi XCI. törvény 1. §] 1999/61. Adózási kérdés a társasházi közös képviselő, illetve az intézőbizottság tagjainak jogviszonya és díjazása (2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelmet az e tevékenységből származó bevételből a 25-27. § rendelkezései szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell kiszámítani. 1998/123. Adózási kérdés tűzoltók juttatásai 1998/112. Adózási kérdés igazgatósági tagsági díjról való lemondás 1997/194. Adózási kérdés Alapítványi tisztségviselők tiszteletdíja 1997/152. Adózási kérdés Tartós külszolgálaton lévő magánszemély hozzátartozója után járó igazolás nélkül elismert költség 1996/145. Adózási kérdés Bedolgozó részére adott költségtérítés 25. § (1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a) a nem önálló tevékenység ellenértékeként munkabér, tiszteletdíj, illetmény címén, valamint a nem önálló tevékenységre tekintettel jutalom vagy költségtérítés címén megszerzett bevétel, b) a munkáltató vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj. Nem minősül nem önálló tevékenységből származó bevételnek a magánszemély által a külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel. Az Szja tv. 25. §-ának törvény szerint módosuló (1) bekezdése áttekinthetőbb formában sorolja fel a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek jellemző fajtáit. Tartalmi változás, hogy e felsorolás szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül 2007-től a Munka Törvénykönyve alapján a Ptk.
szabályai szerint megkötött külön szerződés (versenytilalmi megállapodás) keretében fizetett „hallgatási pénz”. Szintén nem önálló tevékenységből származó jövedelem a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét a hasonló tartalmú megállapodás alapján megillető bevétel. (2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá azt a bevételt, PM tájékoztató a munkába járás költségtérítéséről és a helyi utazási bérlet ingyenes juttatásáról a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja, a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként - az általa teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén kap, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer alapján a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma, és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik az előzőek szerint meghatározott normához képest; 2004/40. Adózási kérdés a 2000/65. Adózási kérdés kiegészítése b) amelyet - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is - a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén ba) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ide értve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy 2007/54. Adózási kérdés munkába járás chip-kártyás bérlettel bb) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély; c) amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket; d) amelyet törvény rendelkezése alapján nem kell az összevont adóalapba beszámítani; e) amelyet természetbeni juttatás címén kap a magánszemély. (3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget meghaladó költségtérítés - ha a törvény másként nem rendelkezik - a magánszemély (1) bekezdés szerinti jövedelme. (4) A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el. (5) A (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvény a munkáltató által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi. EBH2005. 1255. Az ellenőrzéssel érintett időszakra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell eldönteni, hogy az üzemanyag-megtakarítás címén munkáltató által kifizetett összeg mikor minősül adómentes juttatásnak [1995. évi CXVII. törvény 24-25. §; 1990. évi XCI. törvény 1/A. §; 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bek., 18. § (2) bek.]. KGD2006. 35. Üzemanyag-megtakarítás adómentes kifizetésének jogszabályi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 4. §, 24. §, 25. §, 1990. évi XCI. törvény 1. §, 1/A. §).
KGD2005. 75. A szolgálati találmány hasznosításából származó jövedelem nem önálló jövedelem, amely társadalombiztosítási járulékalapot képez (1995. évi XXXIII. törvény 9. §, 1995. évi CXVII. törvény 25. §). KGD2002. 153. A templomi perselybe juttatott pénzbeli adomány - presbitériumi döntés szerinti - felosztása és a lelkész javadalmazására fordítása adóköteles jövedelemnek minősül (1995. évi CXVII. törvény 25. §). 26. § (1) Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, a munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év január 15-éig fizetik ki, azt az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. EBH2000. 279. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra a közbeszerzések körében akkor kerülhet sor, ha ezt a törvény megengedi. [1995. évi CXVII. tv. 26. § (1) bek.] KGD1999. 77. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra a közbeszerzések körében akkor kerülhet sor, ha ezt a törvény megengedi [1995. évi CXVII. törvény 26. § (1) bek.]. 1998/163. Adózási kérdés adókedvezmények érvényesítése
egyes, az 1999. január 15-éig kifizetett jövedelemmel összefüggő
(2) A munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették. 2002/24. Adózási kérdés a végkielégítés címén és a felmentési időre járó személyi jövedelemadó és járulékalapot képező jövedelem utáni személyi jövedelemadó-, valamint járulékfizetési kötelezettség (3) A törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. (4) A magánszemély a (3) bekezdésben említett végkielégítés kifizetését megelőzően írásban nyilatkozhat, hogy a (3) bekezdés rendelkezését nem kívánja alkalmazni. Az a magánszemély, akinek az e § (3) bekezdése szerinti áthúzódó végkielégítés alapján az adóévben adókötelezettsége áll fenn, az adóhatósági adómegállapításra vonatkozó nyilatkozatot nem tehet. 27. § A nem önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelem megállapítása során levonható a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is; 56/2001. Számviteli kérdés Köztestületként működő kamara vagyunk. Tagjainknak gondot jelent a kamarai tagdíj fizetése és szabályszerű elszámolása. Lehetőség van-e arra, hogy az a kamarai tag, aki betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság tagjaként folytatja tevékenységét, kamarai tagdíját vállalkozása költségei között elszámolja? Az elmúlt években a kamarai tagdíj elszámolása tekintetében többféle gyakorlat alakult ki. 1. A kamarai tag magánszemély fizeti a tagdíjat és a kamara a számlát a magánszemély kamarai tag részére állítja ki, ekkor az szja tv. 27. §-ának a) pontja szerint a magánszemélynél, a jövedelem megállapítása során a kamarai tagdíj a bevételből levonható. 2. A kamarai tag nevére kiállított számlát a kamarai tag vállalkozása nem számolhatja el. Nem kifogásolható viszont, ha az a vállalkozás, ahol a kamarai tag tulajdonos, tag, illetve alkalmazott, a magánszemély kamarai tagnak megtéríti a tagdíjat. Ez a vállalkozásnál visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatásnak minősül, és az ilyen címen elszámolt összeggel az adóév végén a társasági adó alapját meg kell növelni [tao. tv. 8. §-a (1) bekezdésének n) pontja]. Az így átvállalt (megtérített) tagdíj a magánszemélynél adóköteles egyéb jövedelem (szja tv. 28. §-a), de az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címen megfizetett összeg a bevételből az adóköteles jövedelem megállapítása során az szja tv. 27. §-ának a) pontján levonható. 3. A kamarai tagdíjat a kamarai tag vállalkozása akkor számolhatja el költségként, ha a számla a vállalkozás nevére szól. A vállalkozás nevére kiállított (természetesen csak abban az esetben lehet erről szó, ha a kamarai
tagság és a vállalkozási tevékenység szorosan összefügg, például az orvosi kamara tagja egy betéti társaságban orvosi tevékenységet folytató orvos) számla alapján megfizetett tagdíjat a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint a vállalkozás (kft., bt.) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként veheti figyelembe. Ebben az esetben a magánszemélynél jövedelem nem keletkezik. [2000. évi C. törvény 3. § (7) 3., 78. § (4)] b) legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség; 2000/77. Adózási kérdés a nem saját tulajdonú személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata esetén fizetett költségtérítés c) a külszolgálat címén kapott összeg - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százaléka, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség. 2004/49. Adózási kérdés külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a tört napok számítása 2002/89. Adózási kérdés külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel önkormányzati forrásból kifizetett összeg adókötelezettsége 1999/74. Adózási kérdés autópálya használatára jogosító bérlet biztosítása a dolgozók részére 1999/65. Adózási kérdés a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó biztosítás díja 1997/152. Adózási kérdés Tartós külszolgálaton lévő magánszemély hozzátartozója után járó igazolás nélkül elismert költség 1996/141. Adózási kérdés Közvetítő cég által finanszírozott külszolgálatból származó jövedelem minősítése KGD2003. 55. A rendeltetésellenesen igénybe vett adókedvezmény nem vehető figyelembe az adókötelezettség megállapításánál (1995. évi CXVII. törvény 1. §, 27. §).
Egyéb jövedelem 28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen a) az adóterhet nem viselő járandóság, b) az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része, c) a magánnyugdíjpénztár tagja egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítésnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett összege, d) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, e törvény szerint adómentesnek nem minősülő nyugdíjszolgáltatás, e) a d) pontban nem említett önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által nyújtott szolgáltatás (kifizetés, juttatás), kivéve, ha az törvényben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott, e törvény szerint adómentes szolgáltatás, 2007/111. Adózási kérdés egészségpénztár szolgáltatásának jogalap nélküli igénybevételéhez kapcsolódó Szja és Eho kötelezettség f) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt, igazolt összeg, kivéve fa) a magánszemély saját befizetését,
fb) azt a jóváírást, amelynek forrásául szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figyelembe venni, fc) a fedezeti alapból történő befektetések hozamát, fd) az értékelési különbözetet, g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás. 2006/37. Adózási kérdés vállalkozói járadék adó- és járulékkötelezettsége (2) Ha a magánszemélynek a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származik bevétele - ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget -, akkor annak összegéből levonható - figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is - 30 százalék, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség. 2004/49. Adózási kérdés külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a tört napok számítása 2002/89. Adózási kérdés külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel önkormányzati forrásból kifizetett összeg adókötelezettsége 1999/65. Adózási kérdés a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó biztosítás díja 1997/195. Adózási kérdés A külföldi illetőségű társaság által magyar illetőségű magánszemélynek természetben nyújtott vagyoni érték adókötelezettsége 1997/147. Adózási kérdés A külföldről, cserekapcsolat keretében érkezett művészek költőpénzének, zsebpénzének az adójogi minősülése 1997/125. Adózási kérdés Külföldi kiküldetés (3) A (2) bekezdésben és a 27. § c) pontjában meghatározott 30 százalékos korlátot figyelmen kívül kell hagyni annál a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott, külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerző magánszemélynél, aki a külföldi kiküldetéshez (külszolgálat) kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza. (4) A külföldi kiküldetés (külszolgálat) szabályainak alkalmazásában nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemély az, aki a közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végez, illetőleg abban árukísérőként közreműködik, kizárólag az e tevékenysége tekintetében. 1998/10. Adózási kérdés Az utaskísérő külszolgálatért kapott jövedelme (5) Egyéb jövedelemnek minősül a) a vásárolt (engedményezett) követelésből származó bevételnek a követelés vásárlási (engedményezési) ellenértékét meghaladó része, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható; b) az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része. EBH2006. 1569. Házastársi vagyonközösség fennállása alatt azt a házastársat terheli adókötelezettség, aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (2003. évi XCII. törvény 109. §; 1995. évi CXVII. törvény 4. §, 28. §). BH2007. 246. Házastársi vagyonközösség fennállása alatt is azt a magánszemélyt terheli adókötelezettség, aki a jövedelemszerzés jogcímének jogosultja (2003. évi XCII. törvény 109. §; 1995. évi CXVII. törvény 4. §, 28. §). (6)
(7) Egyéb jövedelem - ha e törvény másként nem rendelkezik a) a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része; b) vételi vagy más hasonló jog gyakorlása esetén a jogosultnál a joggyakorlás tárgyának a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből a megszerzésért adott ellenértéket meghaladó rész (a vételi jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadással, azzal, hogy utóbb a joggyakorlás tárgyának átruházása esetén a megszerzésére fordított összegnek minősül ba) az e pont szerint megállapított jövedelem is, valamint bb) a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része is, amely a vételi jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja; c) eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén a jogosult által megszerzett bevételből a joggyakorlás tárgyának az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét meghaladó rész (az eladási jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadással, azzal, hogy ca) az említett bevétel fennmaradó részéből a jövedelmet a joggyakorlás tárgyának átruházására vonatkozó szabályok szerint a cb) alpont rendelkezésének figyelembevételével kell megállapítani; cb) a ca) alpont rendelkezésének alkalmazása esetén az ott említett bevételből a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része vonható le az átruházással kapcsolatos kiadásként, amely az eladási jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja; d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része. Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható. (8) Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), az adóköteles jövedelmet a következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevételt, kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást (e rendelkezés alkalmazásában a továbbiakban: bevétel) teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő A hatályos szabályozás alapján egyéb jövedelem minden olyan bevétel, melynek adókötelezettségére a törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. E megfogalmazásból adódóan egyes esetekben (pl. tőzsdén kívüli ügyletekből származó jövedelem) értelmezéssel volt csak levezethető, hogy nem a bevétel egésze minősül egyéb - jövedelemnek, hanem a magánszemély által viselt kiadással csökkentett része (azaz az ügyleten elért tényleges nyereség adózik). Előbbi értelmezési problémát szünteti meg a módosítás azzal, hogy kimondja, mely szerint a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által szabályszerűen igazolt kiadás. A törvény rendszerezett formában sorolja fel az egyéb jövedelemnek minősülő bevételek körét. A törvény 2005-től egyéb jövedelemként nevesíti az önkéntes kölcsönös egészségpénztár és önsegélyező pénztár által kifizetett összeget (ezen kifizetések egyébként - nem nevesítetten - 2004-ben is egyéb jövedelemnek minősültek), kivéve, ha az a pénztár jogszerűen nyújtott szolgáltatása. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve a nyugdíjpénztárat) törvényben, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatása ugyanis adómentes. A törvény ugyancsak egyéb jövedelemként nevesíti (az Szja törvény eltérő rendelkezésének hiányában) a társas vállalkozás tagja által e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni értéket azzal a kikötéssel, hogy a bevételnek nem része a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Ilyen vagyoni értéknek minősül pl. az, amikor a kft.-ből kilépő tag üzletrészét a kft-tagok között szétosztják. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog (az ún. praxisjog) átruházásáért kapott ellenérték nem minősül bevételnek az eredeti jogosult
magánszemélynél, míg egyéb esetben a működtetési jog átruházásából származó bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része a magánszemély egyéb jövedelme. A törvény úgy pontosítja az egyéb jövedelem meghatározását, hogy a praxisjog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része minősül egyéb jövedelemnek. A működtetési joggal kapcsolatos egyéb módosításokat a törvény záró rendelkezése, valamint 4. számú melléklete tartalmazza. Az Szja törvény bevételre vonatkozó, 2004. január 1-jétől hatályos meghatározása szerint bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, továbbá a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás. Az Szja törvény előbb idézett rendelkezése alapján nevesítetten vagyoni értéknek minősül a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog. A forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog megszerzésekor adófizetési kötelezettség keletkezik, azonban, ha e joggal valami „történik” (pl. a magánszemély átruházza azt, a magánszemély a jog gyakorlását átengedi), a hatályos törvény nem engedi megszerzésre fordított értékként elszámolni a jog formájában megszerzett adóköteles bevételt. A törvény biztosítja a jog formájában megszerzett adóköteles bevétel megszerzésre fordított értékként történő figyelembe vételét. A törvény az egyértelmű jogalkalmazás érdekében kimondja, hogy a jogutódlás révén megszerzett szerzői jogból, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása révén megszerzett bevételből a joggyakorlás érdekében felmerült költségeket meghaladó rész egyéb jövedelemnek minősül. Az Szja törvény rendelkezik annak az esetnek az adókötelezettségéről, amikor az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár a kötelező 10 éves várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesít a pénztár tagja részére. A kifizetett összeg hozam-része (illetőleg az értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetés) adómentes, míg a kifizetés egyéb része adóköteles egyéb jövedelem, azonban ez utóbbi részre - a várakozási időt követő évek számától függő - 10-10 százalékos bevétel-csökkentési lehetőség vonatkozik. A törvény az egyértelmű jogalkalmazás érdekében pontosítja a bevétel fogalmát, s előírja, hogy e rendelkezést már 2004. január 1-jétől alkalmazni kell. - második évben kifizetett (juttatott) bevétel 90 százalékát, - harmadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 80 százalékát, - negyedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 70 százalékát, - ötödik évben kifizetett (juttatott) bevétel 60 százalékát, - hatodik évben kifizetett (juttatott) bevétel 50 százalékát, - hetedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 40 százalékát, - nyolcadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 30 százalékát, - kilencedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 20 százalékát, - tizedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 10 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. A kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik évet követően kifizetett (juttatott) bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. A nyugdíjpénztár tagja egyéni számláján a 2007. december 31-ét követően jóváírt tétel nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetése esetén a) a bevétel teljes egészében egyéb jövedelem arra az összegre vonatkozóan, amelynél a jóváírás és a kifizetés (juttatás) időpontja között tíz év még nem telt el; b) a jövedelem megállapításának e bekezdésben foglalt szabálya szempontjából a kötelező várakozási időszak letelte évének - a jóváírást követő évet első évnek tekintve - az adott összeg(ek) jóváírásának naptári évét követő tizedik évet kell tekinteni, azzal, hogy, elsőként a legrégebben jóváírt összegek kifizetését (juttatását) kell vélelmezni. A törvény az egyéb jövedelmek között az Szja tv. 28. §-ának (7) bekezdésében nevesített jog-alapításból, jog-átruházásból származó jövedelmek meghatározási szabályait pontosítja. A joggyakorlásból származó bevételrész megkülönböztetése a joggyakorlás tárgyának átruházásából származó bevételrésztől, és a bevételrészekkel szembeállítható költségek pontos elhatárolása egyértelművé teszi a vételi, eladási jogra vonatkozó opciók adójogi megítélését. A joggyakorlásból származó bevételrész a jogot gyakorlónál az opciós ellenérték és a szokásos piaci érték pozitív különbözete, amelyből a jog megszerzésére fordított összeg levonásával kell a jövedelmet meghatározni. A törvény megerősíti az Szja tv. azon általános szabályát, hogy az így megállapított jövedelem adókötelezettségét az ügylet szereplői között fennálló jogviszony szerint kell elbírálni, ha az a
jövedelemszerzés körülményeiből megállapítható. Kapcsolódó rendelkezés az értékpapírokra vonatkozó jogok különös szabályainak pontosításával az Szja tv. 77/A-77/B. §-át is módosítja. (9) Egyéb jövedelem a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés. (10) Egyéb jövedelem - a (11) bekezdésben meghatározott kivétellel - a biztosító által biztosítási szerződés alapján a magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételnek az a része, amely meghaladja a biztosítási szerződés alapján a következő feltételekkel fizetett díj(ak) összegét: a) a magánszemély által fizetett díj(ak); b) más magánszemély által fizetett díj(ak), kivéve, ha azt költségként elszámolták; c) az a)-b) pontban nem említett, adóköteles biztosítási díj(ak). (11) A (10) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha a biztosító által kifizetett (juttatott) a) bevételt e törvény szerint a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, vagy b) a bevétel adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható; ilyenkor a jövedelmet - a bevétel teljes összege helyett - a bevételnek a (10) bekezdésben említett díj(ak) összegével csökkentett része alapján kell megállapítani. (12) Egyéb jövedelem az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által, vagy az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Ugyancsak egyéb jövedelem az olyan államban belföldi illetőséggel bíró személy által fizetett kamat, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén. (13) Egyéb jövedelem az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján - az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet vagyonából megszerzett bevételnek az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Ugyancsak egyéb jövedelem az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet vagyonából a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya megszűnése (ide nem értve a részvény, az üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog átruházását) következtében - megszerzett bevételnek az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír (a jog) megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó, a jövedelemszerzés időpontját a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. (14) Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható. (15) Egyéb jövedelem a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott bennfentes kereskedelem vagy tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett bevételnek a vele összefüggésben felmerült, igazolt kiadásokat meghaladó része. (16) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan vagy a vagyoni értékű jog átruházásának (59. §) ellenértékéből az a rész, amely meghaladja az ingatlan, illetve a vagyoni értékű jog megszerzésére fordított összeget [62. § (2)-(3) bek.], egyéb jövedelemnek minősül. (17) A nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés (juttatás), átutalás, átvezetés (a továbbiakban együtt: nem-nyugdíj szolgáltatás) esetén egyéb jövedelem a nyugdíjelőtakarékossági számlán lévő, e szolgáltatás értékének levonása nélkül, szokásos piaci értéken számított követelés (a továbbiakban: számított követelés) azon része, amely meghaladja a számlatulajdonos által (nyilvántartott adózott követelésállomány esetén annak nyilvántartásba vételét követően) teljesített befizetések, osztalékból származó jövedelemként jóváírt, nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt összegek, valamint a már nyilvántartott adózott követelésállomány együttes összegét, azzal, hogy a) e jövedelem szerzési időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a számlatulajdonos nem-nyugdíj szolgáltatásról rendelkezik;
b) e jövedelem után adóelőleget nem kell fizetni, az adót a számlatulajdonos magánszemély az önadózásra vonatkozó rendelkezések szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg; c) e jövedelem megszerzéséről a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetője az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemélynek igazolást ad; d) adózott követelésállomány alatt a számított követelésből a nem-nyugdíj szolgáltatással csökkentett értékrészt kell érteni, amelyet a számlavezetőnek a továbbiakban ekként kell nyilvántartania és minden újabb nem-nyugdíj szolgáltatás alkalmával újra meg kell állapítania. A törvény pontosítja, hogy egyéb jövedelemnek a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló külön törvényben meghatározott nyugdíj-előtakarékossági számlán, valamint nyugdíj-előtakarékossági értékpapírszámlán és nyugdíj-előtakarékossági letéti számlán kimutatott követelésnek csak azon része minősül, amely meghaladja a számlatulajdonos által teljesített befizetések és átutalások, az osztalékból származó jövedelemként jóváírt és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt adó együttes összegét. Ily módon - összefüggésben a 9. § (2) bekezdésében meghatározott visszafizetési kötelezettséggel - a kiutalt adó nem számít egyéb jövedelemnek. A nyugdíj-előtakarékossági számlán lévő adómentes összegek (hozam, ügyleti eredmények jóváírása) a nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés időpontjában egyéb jövedelemként adókötelezetté vállnak, azonban ezt az összeget az esetleges későbbi nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés esetén már adózott jövedelemként kell figyelembe venni.
Az összevont adóalap megállapítása 29. § (1) Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege. (2) Az összevont adóalap részét képezi a külföldről származó (1) bekezdésben említett jövedelem a) nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) hiányában, vagy b) ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény (illetőleg viszonosság) lehetővé teszi. (3)
VII. Fejezet AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA Az adótábla 30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege: 0-1 700 000 forint 1 700 001 forinttól 306 000 forint és az 1 700 000 forinton felüli rész
18 százalék, 36 százaléka.
A számított adó és az összevont adóalap adója 31. § (1) A számított adó az összevont adóalap után az adótábla szerint megállapított adó. (2) Az összevont adóalap adóját a számított adóból a 32-34. § rendelkezéseinek figyelembevételével kell meghatározni.
A külföldön megfizetett adó beszámítása 32. § (1) Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan - adóterhet nem viselő járandóságnak nem minősülő jövedelem is részét képezi, amelyre vonatkozóan a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a számított adót csökkenti a jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelemre az adótábla átlagos adókulcsa
szerint kiszámított adó. Az adótábla átlagos adókulcsa a számított adó, osztva az összevont adóalappal, e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni. Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár. (2) A külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az adóév utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha az adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, akkor az MNB által az adóév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni. E rendelkezések irányadók az összevont adóalapba nem tartozó jövedelem után külföldön megfizetett, a jövedelem utáni adóba beszámítható adó forintra történő átszámítására is.
Az adójóváírás 33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely a) az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 11 340 forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági, illetve a munkáltatói adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg a (3) bekezdésben meghatározott jogosultsági határt, vagy b) az a) pont alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti éves összes jövedelem 9 százalékát meghaladó része, ha a magánszemély a) pont szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 1 millió 512 ezer forinttal növelt összegét. (2) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe. (3) A jogosultsági határ az adóévre 1 millió 250 ezer forint. A jövedelmek egyenletesebb adóterhelése érdekében a törvény 2007-től az alap- és kiegészítő adójóváírást egyesítő egységes adójóváírást vezet be, amelynek mértéke továbbra is a bérjövedelem 18 százaléka, legfeljebb havi 11 340 forint. A teljes összegű adójóváírás évi 1 250 000 forint jövedelem alatt érvényesíthető, míg az ennél több jövedelemmel rendelkezők esetében a meghaladó jövedelemrész eddigi 18 százaléka helyett 9 százalékával kell csökkenteni az adójóváírást. Ennek eredményeként a csökkenő mértékű adójóváírás az eddigi 2 100 000 forint helyett 2 762 000 forint jövedelemhatárig érvényesíthető. Az átalakítás nem érinti a legfeljebb évi 1 millió forint (havi 83 ezer forint) bruttó jövedelemmel rendelkezőket, míg az ennél nagyobb jövedelműeknél az adójóváírás összege emelkedik és ezáltal csökken az adóterhelésük. Az adótáblát és az adójóváírás kifuttatását együtt nézve, a teljes marginális adókulcs jelenlegi legmagasabb, 54 százalékos mértéke (az évi 1 700 000-2 100 000 forintos sávban) 45 százalékra csökken. A kiegészítő adójóváírás megszüntetésével egyszerűsödik az adójóváírás rendszere. A törvény előírja az értékpapír kölcsönügyletekhez kapcsolódóan elszámolt és ténylegesen nem realizált, technikai jellegű eredmény (veszteség, illetve nyereség) időbeli elhatárolását. Az így elhatárolt összegeket akkor kell megszüntetni és az eredményben ténylegesen érvényesíteni, amikor a kölcsönügylet lezárását követően visszakapott értékpapír valamely gazdasági esemény eredményeként kikerül a könyvekből, vagy ha egyáltalán nem kerül visszaszolgáltatásra. A hatályos számviteli előírások szerint a különböző jogszabályi rendelkezések alapján az üzemeltetőnek térítés nélkül átadott eszközök (beruházások) nyilvántartási értéke rendkívüli ráfordításként számolandó el, amennyiben az átadás a tulajdonjog átadását is jelenti. A törvény ennek időbeli elhatárolásával lehetővé teszi, hogy az átadásból származó veszteség a kapcsolódó jövőbeni tevékenység eredményéből több év alatt térüljön meg és ne az átadás évét terhelje egy összegben. 33/A. § PM tájékoztató a nyugdíjjárulék, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményének és a kiegészítő tagdíj kedvezményének, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagdíj, munkáltatói hozzájárulás, támogatói adomány kedvezményeinek igazolásáról és érvényesítésük egyes szabályairól 1999/164. Adózási kérdés a nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj után érvényesíthető 1999. évi adókedvezmény
Az adóterhet nem viselő járandóságok adójának levonása
34. § (1) A számított adót csökkenti az adóévi összevont adóalap részét képező adóterhet nem viselő járandóságok együttes összegének az adótábla szerint kiszámított adója. (2) A számított adót - legfeljebb annak mértékéig csökkenti az adóévi összevont adóalap részét képező a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés összegére az adótábla szerinti legmagasabb adókulccsal megállapított adó 50 százaléka.
VIII. Fejezet AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTŐ KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL Egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetések kedvezményei 35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti annak az összegnek a 25 százaléka, amelyet a) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései alapján társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás szerint a nyugellátásra jogosító szolgálati idő, illetőleg a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély valamely más magánszemély javára fizet meg; b) a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései alapján tagdíj fizetésére kötött megállapodás szerint a magánszemély saját maga javára, illetőleg a nem egyéni vállalkozó magánszemély támogatási megállapodás szerint valamely más magánszemély javára fizet meg. (2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő adóévi befizetésnek - ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget - a 30 százaléka. (3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a magánszemély által foglalkoztatói hozzájárulása kiegészítéseként az adóévben befizetett összeg - ideértve a foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részét is - 30 százaléka. (4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a magánnyugdíjpénztár, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény vagy a társadalombiztosítási igazgatási szerv által kiadott - a magánszemély által az adóévben befizetett összeget tartalmazó - igazolás, valamint a munkáltató által a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe befizetett foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles részéről kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni. KGD2006. 106. Víziközmű létesítése céljából magánszemély társulati tag részére folyósított összeg nem adómentes bevétel (1995. évi CXVII. törvény 3. §, 35. §, 36. §). PM tájékoztató a nyugdíjjárulék, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményének és a kiegészítő tagdíj kedvezményének, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tagdíj, munkáltatói hozzájárulás, támogatói adomány kedvezményeinek igazolásáról és érvényesítésük egyes szabályairól
A tandíj kedvezménye 36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszony alapján a (3) bekezdésben említett magánszemély által az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés) igazolt összegének 30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint a befizetésről a hallgató és a befizető magánszemély nevére kiállított igazolás alapján. 2001/101. Adózási kérdés az első alapképzés fogalmának értelmezése 2001/84. Adózási kérdés az 1999/109. Adózási kérdés kiegészítése (2) Az (1) bekezdésben említett igazolást a felsőoktatási intézmény a befizetés évét követő év január 31-éig adja ki a hallgatónak, feltéve, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylaton, számlán az igazolás kiadásának tényét feltüntette.
(3) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetőség ugyanazon adóévben, ugyanazon hallgató esetében egy igazolás alapján a hallgatót vagy a hallgató szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is), nagyszülője, házastársa, testvére egyikét, közülük azt a személyt illeti meg, akit a hallgató kérésére az (1) bekezdésben említett igazoláson befizetőként feltüntettek. A törvény az új felsőoktatási törvénnyel összefüggésben 2007. január 1-jei hatállyal pontosítja a felsőoktatási tandíjhoz kapcsolódó kedvezményre való jogosultság feltételeit: a többszintű képzésre tekintettel megszűnik a kedvezmény első alapképzéshez való kötése. A kedvezmény mértéke változatlanul az adóévben megfizetett képzési költség 30 százaléka, legfeljebb 60 ezer forint. A rendelkezés ugyanakkor rögzíti, hogy a kedvezményt ugyanazon adóévben ugyanazon hallgatóra tekintettel csak magánszemély által történt befizetés esetén, csak a törvény szerint felsorolt jogosultak egyike veheti igénybe, az, akit a hallgató kérésére a felsőoktatási intézmény az igazoláson befizetőként feltüntet. (4) A hallgató választhatja a befizetett tandíj kedvezményének elhalasztott igénybevételét a következők szerint. a) Abban az esetben, ha a hallgató hallgatói jogviszonya fennállásának bármely évében a (3) bekezdésben felsorolt magánszemélyek egyike sem veszi igénybe az (1) bekezdésben meghatározott adókedvezményt, akkor a hallgató - a c) pontban megjelölt igazolás alapján - nyilvántarthatja az adóévben (adóévekben) befizetett tandíj összegét abból a célból, hogy a hallgatói jogviszonyának első ízben történő megszűnése évét követően a tandíjfizetés évére vonatkozó rendelkezések szerint egyébként igénybe vehető adókedvezményt legfeljebb öt egymás utáni évben tetszőleges elosztásban érvényesítse. b) c) A tandíj kedvezményének elhalasztását, valamint a kedvezmény összegét az (1) bekezdésben meghatározott igazolásra az azt kiállító felsőoktatási intézmény rájegyzi. 36/A. §
A lakáscélú kedvezmények 37. § 38. § BH2007. 172. Lakáscélú felhasználásra felvett hitel adókedvezményként való igénybevétele (1995. évi CXVII. tv. 38. §; 2001. évi LXXIV. tv. 161. §). KGD2006. 158. Az önsegélyező pénztárral kötött szerződés adójogi következményei (1990. évi XCI. tv. 1. §, 1995. évi CXVII. tv. 38. §). KGD2006. 154. Ingatlanértékesítésből származó jövedelem lakáscélú felhasználása esetén irányadó jogszabályi rendelkezések (1995. évi CXVII. tv. 38. §, 63. §).
Tevékenységi kedvezmények 39. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységből származó éves jövedelme adójának, valamint, ha tételes költségelszámolást alkalmaz, a könyvelői díjkedvezménynek az együttes összege, de legfeljebb 100 ezer forint (őstermelői adókedvezmény). Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a magánszemély adóbevallásában feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. Az e bekezdés alapján érvényesített kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatásnak minősül. A törvény agrár csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősíti az őstermelői adókedvezményt, amely akkor érvényesíthető, ha az őstermelő adóbevallásában feltünteti a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. Az Európai Unió Bizottságának szolgálatai előzetes értékelés keretében a 100 ezer forint őstermelői adókedvezményt - az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében - olyan állami támogatásnak minősítették, amely mint a gazdálkodóknak nyújtott működési támogatás, összeegyeztethetetlen a közös
piaccal. Az előzetes értékelés szerint működési támogatás csak a de minimis rendeletekkel összhangban nyújtható. A rendelkezéshez kapcsolódó hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések szerint a kedvezmény mezőgazdasági de minimis támogatássá minősítése már a 2007. évet is érinti, a 2007-ről adott bevallásban már ilyenként kell szerepeltetni. Hangsúlyozandó azonban, hogy adókedvezmény formájában adott támogatásról lévén szó, a támogatás igénybevétele évének az az év számít, amikor a termelő azt a bevallásában érvényesíti. A 2007. évi bevallás benyújtása 2008-ban történik, az adókedvezmény 2008-ban igénybe vett támogatásnak minősül, azaz nincs szó a szabályozás visszamenőleges hatályú szigorításáról. A termelő tehát a kedvezmény igénybevételével 2008. évi de minimis keretét „fogyasztja”, a bevallás benyújtásakor kalkulálható módon. A regisztrációs szám feltüntetésének követelménye abból következik, hogy mezőgazdasági de minimis támogatást csak mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott termelő kaphat. Természetesen, ha a termelő az említett ügyfél-nyilvántartási rendszerben még nem regisztráltatta magát, nincs akadálya, hogy ezt a bevallás benyújtásáig megtegye. (2) 1998/23. Adózási kérdés a szellemi tevékenység megítélése a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítás összefüggésében (3)-(4)
Személyi és családi kedvezmények 40. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg (személyi kedvezmény). 2003/138. Adózási kérdés a családi kedvezmény érvényesíthetősége abban az esetben, ha a családban a családi pótlékra saját jogán jogosult tartósan beteg személy is van 2001/34. Adózási kérdés a családi kedvezmény érvényesítése az adóelőleg levonásánál (megfizetésénél) (2) Az összevont adóalap adójából a (3)-(11) bekezdés rendelkezései szerint nem kell megfizetni a családi kedvezményt, amelyet a kedvezményezett eltartott után adóbevallásában, illetőleg az adóhatósági adómegállapításában érvényesíthet a jogosult azzal, hogy e § alkalmazásában adóbevallásnak minősül a magánszemély adójának a munkáltató által történő adómegállapítása is. (3) A családi kedvezmény kedvezményezett eltartottakként és jogosultsági hónaponként 4000 forint, feltéve, hogy az adott hónap bármely napján az eltartottak létszáma a három főt eléri. (4) E § alkalmazásában jogosultsági hónap az a hónap, amelyre tekintettel a családi pótlékot, illetőleg a rokkantsági járadékot folyósítják, magzat esetében a várandósság időszakában azon hónap, amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a családi pótlékra való jogosultság megnyílik. Az adóhatóság az ellenőrzés során kérheti a várandósság tényéről kiadott orvosi igazolást. 2003/15. Adózási kérdés a családi kedvezmény érvényesítése a családi pótlék 2002-re visszamenőleges hatállyal történő megállapítására tekintettel (5) A (3) bekezdésben megállapított összeg meghatározása szempontjából az eltartottak létszámába be kell számítani a kedvezményezett eltartottakon kívül azokat is, akiket rajtuk kívül a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek (a továbbiakban együtt: eltartottak). (6) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult, továbbá a várandós nő és vele közös háztartásban élő házastársa. Nem jogosult azonban a családi kedvezmény érvényesítésére az a magánszemély, aki a családi pótlékot mint vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a
javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja, valamint a szociális intézmény vezetője, ha a családi pótlékot az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapja. (7) Ha a kedvezményezett eltartott saját maga volna jogosult a (6) bekezdés rendelkezése szerint a családi kedvezmény érvényesítésére, illetőleg, ha a kedvezményezett eltartott rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, akkor a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül - döntésük szerint - egy minősül jogosultnak. (8) A családi kedvezmény érvényesítésének feltétele az eltartottak természetes azonosító adatainak vagy adóazonosító jelének feltüntetése az adóbevallásban, azzal, hogy magzat (ikermagzat) esetében az előzőeket a várandósság tényéről adott nyilatkozat helyettesíti. (9) A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen érvényesíthető, azonban a jogosult a vele közös háztartásban élő házastársával, élettársával - amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe az adóév végén megoszthatja azt (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni), feltéve, hogy a megosztás tényéről az adóbevallásukban nyilatkozatot adnak és egymás adóazonosító jelét feltüntetik. 2004/41. Adózási kérdés a családi kedvezmény megosztása élettársak esetén (10) Ha a magzat (ikermagzat) felismerése az adóbevallás benyújtását követően történik, akkor a várandósság alapján az adóévben fennálló jogosultsági hónapokra járó családi kedvezmény - figyelemmel e § rendelkezéseire is önellenőrzéssel érvényesíthető. (11) A családi kedvezmény e § szerint történő érvényesítése a (7) bekezdésben nem említett jogosultak esetében független attól, hogy az adóelőleg megállapításánál mely jogosultnál történt annak figyelembevétele. (12) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni bármely EGT-államban kedvezményezett eltartottak esetében is. Az uniós állampolgárt - meghatározott belföldi jövedelemszerzés esetén - az adóztatás során úgy kell tekinteni, mintha ő maga, házastársa és gyermeke(i) is belföldi illetőségű magánszemélyek lennének. Ez a szabály azt jelenti, hogy az egyes adókedvezmények a magyar adóügyi illetőségűekkel azonosan illetik meg őket. Ezzel összefüggésben a törvény kiterjeszti a családi kedvezmény érvényesítésének lehetőségét minden olyan kedvezményezettre, aki az EGT-államok bármelyikében kedvezményezettnek tekinthető, azaz akire tekintettel az bármely EGT-állam jogszabálya alapján családi pótlékot, vagy ahhoz hasonló ellátást folyósítanak. EBH2004. 1128. A családi adókedvezmény nem tekinthető a kötelezett jövedelmét befolyásoló, olyan juttatásnak, amelyet a gyermektartásdíj alapjául szolgáló nettó jövedelem kiszámításakor külön figyelembe lehetne venni [1952. évi IV. törvény 69/C. §; 1995. évi CXVII. törvény 40. §; 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 1011. §-ok]. BH2006. 301. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. tv. 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. tv. 75. §). KGD2006. 136. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. törvény 75. §). KGD2002. 148. A szellemi tevékenységet folytató magánszemély jövedelemszerzése - egyéb feltételek fennállta esetén - csak akkor kedvezményezett, ha az nem vállalkozói tevékenységből ered (1995. évi CXVII. törvény 40. §).
Közcélú adományok kedvezménye 41. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti - a másolat megőrzése mellett kiadott igazolás alapján - a közcélú adomány kedvezménye. APEH tájékoztató az árvízkárosultak támogatásáról APEH tájékoztató a közcélú adomány kedvezményének igénybevételéhez kiadandó igazolások tartalmáról 1998/159. Adózási kérdés nyugdíjpénztári támogatás adóvonzata
(2) A közcélú adomány a) a közhasznú szervezetekről szóló törvényben meghatározott tevékenységet (tevékenységeket) folytató közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet közhasznú tevékenységének céljára, b) a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház számára, az ott meghatározott tevékenység támogatására, 2002/37. Adózási kérdés az egyház jogi személyei is jogosultak a közcélú adomány kedvezményéhez szükséges igazolás kiállítására PM-NKÖM együttes tájékoztató a (közcélú) adomány utáni kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítására jogosult egyházak köréről c) a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is) céljára az adóévben befizetett (átadott) pénzösszeg a (3) bekezdésben említettek kivételével. (3) Nem minősül közcélú adománynak és nem jogosít a kedvezmény igénybevételére az olyan igazolt összeg, amellyel összefüggő jogügyletre vonatkozó dokumentum (így különösen az alapító okirat, tájékoztató, reklám), körülmény (így különösen szervezés, feltétel, kapcsolódó jogügylet) valós tartalma alapján akár közvetve is megállapítható, hogy annak befizetése csak látszólagos, vagy a befizetés csak látszólagosan szolgálja a közcélú adomány fogalmába sorolt célokat, vagy az adókedvezménnyel elérhető vagyoni előny megszerzése mellett az adományozó magánszemély vagy annak közeli hozzátartozója további vagyoni előnyben részesül. Ilyen esetekben az igazolás kiállítása valótlan adatszolgáltatásnak minősül. (4) A közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban a) kiemelkedően közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 100 ezer forint; b) a közhasznú szervezet(ek), az egyház(ak), illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás(ok) esetében összesen 50 ezer forint. 65/2000. Számviteli kérdés Közhasznú alapítványnak juttatott adomány, pénzösszeg után milyen kedvezményt vehet igénybe az adományozó? A közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezet (így például az alapítvány, a közalapítvány) közhasznú tevékenységének céljára, továbbá közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben befizetett pénzösszeg (adomány) után közcélú adomány kedvezménye címén érvényesíthet adókedvezményt a magánszemély és az egyéni vállalkozó is. A kedvezmény érvényesítésére vonatkozó szabályok a következők. A magánszemélyt megillető kedvezmény érvényesítésének módja, a kedvezmény mértéke Magánszemély adományozónál a közhasznú szervezet, kiemelkedően közhasznú szervezet részére befizetett összeg után, valamint a közérdekű kötelezettségvállalás címén fizetett összeg után a befizetés 30 százaléka jár vissza az adóból. Az adólevonás lehetősége ez esetben: - a kiemelkedően közhasznú szervezetnek (vagy szervezeteknek) nyújtott közcélú adomány esetében legfeljebb évi 100 ezer forint, - közhasznú szervezet és/vagy közérdekű kötelezettségvállalás esetében (több ilyen cél együttes előfordulása mellett is) legfeljebb évi 50 ezer forint. A két korlátot külön-külön kell figyelembe venni, így az, aki kiemelkedően közhasznú szervezet vagy szervezetek mellett közhasznú szervezetet (szervezeteket) és/vagy közérdekű célt is támogat, együttvéve akár 150 ezer forintig terjedően is csökkentheti az adóját. Az ismertetett korlátok keretein belül is emelt (35 százalék) mértékű kedvezmény illeti meg azokat, akik szerződésben vállalnak vagy vállaltak kötelezettséget arra, hogy valamely közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetet tartósan támogatnak. A tartós adományozás címén járó emelt szintű kedvezmény a támogatás második évétől jár. (A közhasznú szervezetekről szóló törvényben szabályozott feltételek szerint a pénzbeli adomány akkor minősül tartós adománynak, ha az adományozó a közhasznú szervezettel kötött írásbeli szerződésben vállal kötelezettséget arra, hogy az adományt legalább négy évig, évente legalább egy alkalommal azonos vagy növekvő összegben, ellenszolgáltatás nélkül adja a közhasznú szervezetnek.) Ha az adományozó a másik szerződő fél miatt (például a közhasznú szervezet közhasznú minősítésének megszűnése) nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét, akkor a tartós adományozás külön kedvezménye címén igénybe vett adókedvezményt vissza kell fizetnie (az évenkénti adomány 5 százalékát). Ha a szerződés nem
teljesítése az adományozónál felmerülő ok miatt következik be, akkor a külön kedvezmény kétszeresét kell az adóhatóságnak visszafizetnie. A támogatás igénybevételének minden esetben feltétele, hogy a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője igazolást adjon a támogatásról az azt juttatónak. A közhasznú szervezetek támogatásáért járó kedvezmény érvényesíthetősége szempontjából kizáró ok, ha az adományozó vagy közeli hozzátartozója a közcélú adomány ellenében vagyoni előnyben részesül, azonban nem számít vagyoni előnynek, ha közhasznú szolgáltatás keretében utalás történik az adományozó nevére, tevékenységére. A közcélú adomány igénybevételének szabályai 2001-től úgy módosulnak, hogy a közcélú adomány fogalma kiegészül a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyházak számára, a külön törvényben meghatározott tevékenységeik támogatására fizetett összeggel. Az ilyen befizetések 30 százaléka is levonható az összevont adóalap adójából, de a legfeljebb évi 50 ezer forintos adócsökkentési lehetőségbe beszámít az egyháznak történő adományozás utáni kedvezmény (az ilyen célra fizetett összeg 30 százaléka) is. A kedvezmény az egyház által kiadott igazolás alapján vehető igénybe. A közcélú adományra jogosult közhasznú szervezetnek, kiemelkedő közhasznú szervezetnek a kedvezményre vonatkozó igazoláson nem kell feltüntetnie a közhasznú minősítésről szóló bírósági határozat számát. Az egyéni vállalkozókat megillető kedvezmény érvényesítésének módja, a kedvezmény mértéke Az egyéni vállalkozók az adott támogatást költségként nem számolhatják el, az idevonatkozó szabályok a következők. Közcélú adomány címén az erre vonatkozó igazolás alapján levonható - a kiemelkedően közhasznú szervezet részére befizetett összeg 150 százaléka, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka; - a közhasznú szervezetnek, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetett összeg, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka, illetőleg, ezek együttes előfordulása esetén a kedvezmény a jövedelem 25 százalékáig terjedhet. Ha az egyéni vállalkozó az adományt tartós adományozási szerződés alapján nyújtja a közhasznú szervezetnek, akkor a tartós adományozás külön kedvezménye címén az adomány további 20 százalékával csökkentheti az adóalapját, azaz ez esetben a befizetés 120, illetőleg kiemelkedően közhasznú szervezet esetében 170 százalékával csökkenthető a jövedelem. Az összes levonás azonban ekkor sem lehet több a jövedelem 20, illetőleg (együttes előfordulás esetén) 25 százalékánál. Ha az egyéni vállalkozó a közhasznú szervezetnek felróható ok miatt, nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét, akkor a korábban érvényesített külön kedvezménnyel (az adomány 20 százalékával) növelnie kell az adóalapot. Ha azonban a szerződés az egyéni vállalkozónál felmerülő ok miatt nem teljesül, akkor az adóalapot a korábban érvényesített külön kedvezmény kétszeresével (az adomány 40 százalékával) kell növelni. 2001-től a közhasznú szervezeteknek adott közcélú adományozással azonos kedvezmény jár az egyéni vállalkozónak, ha a külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő egyház külön törvényben meghatározott tevékenységét támogatja. Az ilyen célra fizetett összeggel, de legfeljebb vállalkozói jövedelmének 20 százalékával csökkentheti vállalkozói jövedelmét az egyéni vállalkozó. A támogatható szervezeti kör bővülése ellenére a közcélú adomány címén igénybe vehető kedvezmény összege nem változik: a közhasznú szervezetnek, az egyháznak, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás címén befizetett összegek után együttesen legfeljebb a jövedelem 20 százaléka vonható le, illetőleg, ha kiemelkedően közhasznú szervezet számára történő adományozás miatt is jár kedvezmény (a befizetés 150 százaléka, de legfeljebb a jövedelem 20 százaléka), akkor ezek együttes előfordulása esetén is legfeljebb a jövedelem 25 százaléka vonható le. (5) A tartós adományozás külön kedvezménye az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása mellett, és az ott megadott korlátokig terjedően az adóévben befizetett összeg további 5 százaléka. (6) Nem számít vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás. Nem számít vagyoni előnynek a közoktatási törvény hatálya alá tartozó oktatási intézményben folyó képzésben való részvétel. A nem állami és önkormányzati iskolák szempontjából a korábbi rendelkezés hátrányos volt, amennyiben az iskola fenntartójának nyújtott támogatás az esetek egy részében nem jogosított adókedvezmény igénybevételére. A kedvezmény igénybevételét az korlátozta, ha az adományozó vagy közeli hozzátartozója az adomány révén, akárcsak közvetve a kedvezményen túli vagyoni előnyben részesül. Az alapítványi iskolák fenntartójának nyújtott adományok az alapítványnak, mint jogi személynek biztosít anyagi forrásokat, de nem tekinthető vagyoni előnynek a közoktatás rendszerébe beintegrálódott iskolák által biztosított kötelező
képzésben való részvétel. Az érdekeltek többsége a támogatást áttételesen nyújtja, így eddig is igénybe vette a kedvezményt. (7) Ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a magánszemély a másik szerződő fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt az adóévben nem teljesítette, akkor az e szerződés alapján korábban már érvényesített külön kedvezményt, illetőleg a kétszeresét - ha a magánszemély bármely más ok miatt nem teljesített a szerződésben vállaltaknak megfelelően -, az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg meg kell fizetnie. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni a magánszemély halála esetén. 1999/146. Adózási kérdés közhasznú társaság törzstőkéjének adójogi minősítése adomány tekintetében 1999/44. Adózási kérdés be nem sorolt alapítvány igazolása az 1998. évi támogatásokról 1999/41. Adózási kérdés alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület és közhasznú társaság 1998. évi igazolásra jogosultsága a kapott adományokról 1999/1. Adózási kérdés közérdekű kötelezettségvállalás
A biztosítások kedvezménye 42. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyű biztosítóval kötött élet- és nyugdíjbiztosítás 2003/145. Adózási kérdés biztosítási adókedvezmény a) adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, valamint b) adóévben megfizetett díjából az előző adóévben megfizetett díjat meghaladó rész további 10 százaléka (biztosítási adókedvezmény). (2) A magánszemély által igénybe vehető biztosítási adókedvezményre jogosító befizetést a magánszemély a biztosító által kiadott igazolás alapján érvényesíti. (3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget húsz százalékkal növelten kell arra az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, amely adóévben a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja. (4) A (3) bekezdés szerinti visszafizetési kötelezettség nem terheli azt a levont összeget, amelynek a levonását megalapozó befizetés évének utolsó napjától számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.
Az alkalmi foglalkoztatás kedvezménye 43. § Az összevont adóalap adóját csökkenti a munkavállaló - külön törvény rendelkezései szerinti - alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a foglalkoztató magánszemély nevére szóló számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal igazolt - az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban feltüntetett - közteherjegy értékének 75 százaléka, feltéve, hogy az alkalmi foglalkoztatás nem a foglalkoztató magánszemély önálló tevékenységéből származó bevételének megszerzése érdekében történt. A törvény a magánszemélyek közötti jellemzően alkalmi, rövid időtartamú foglalkoztatási jogviszony legalizálása, ösztönzése érdekében új adókedvezményt iktat a személyi jövedelemadó törvény szabályrendszerébe. Ha a magánszemély alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztat munkavállalót, a munkadíja után érvényesített közteherjegy értékének 75 százalékát adókedvezményként veheti igénybe, feltéve, hogy az alkalmi foglakoztatás nem a magánszemély önálló tevékenységéből származó bevétele megszerzése érdekében történt. (Az önálló - közte az egyéni vállalkozói - tevékenységből származó bevétel megszerzése érdekében történő foglalkoztatás esetén a munkadíj és a közteherjegy értéke - mint az 1-3. számú melléklethez fűzött indokolásból is kitűnik - a tevékenység elismert költsége.)
A kedvezmények korlátozása
44. § (1) Ha a magánszemély a 40. § alapján családi kedvezményt érvényesít és az adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme az e bekezdés a)-e) pontjai szerinti jövedelemkorlátot meghaladja, akkor e magánszemély a kedvezmény összegének azt a részét érvényesítheti, amely meghaladja a jövedelemkorlát feletti összes jövedelme 20 százalékát. E bekezdés alkalmazásában a jövedelemkorlát a) 6 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján elérte, de egyetlen napján sem haladta meg a három főt, b) 6 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a három főt, de egyetlen napján sem haladta meg a négy főt, c) 7 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a négy főt, de egyetlen napján sem haladta meg az öt főt, d) 7 millió 500 ezer forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta az öt főt, de egyetlen napján sem haladta meg a hat főt, e) 8 millió forint, ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a hat főt. (2) Amennyiben a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot nem haladja meg, a 35. §, a 36. §, a 41-42. §-ok alapján adókedvezményt az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított - de összesen legfeljebb évi 100 ezer forint - összegben érvényesíthet. Ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot meghaladja, a 35. §, a 36. §, a 41-42. §-ok alapján adókedvezményt az ezen §-okban meghatározottak szerint kiszámított - de összesen legfeljebb évi 100 ezer forintnak a 3 400 000 forint feletti összes jövedelem 20 százalékát meghaladó részének megfelelő - összegben érvényesíthet. A 3 900 000 forintot meghaladó éves összes jövedelem esetén a 35. §, a 36. §, a 41-42. §-ok alapján kedvezmény nem érvényesíthető. (3) Ha a magánszemély a 39. § alapján adókedvezményt érvényesít és adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot nem haladja meg, az érvényesíthető kedvezmény az említett §-ban meghatározottak szerint kiszámított összeg. Ha azonban a magánszemély éves összes jövedelme a 6 000 000 forintot meghaladja, a 39. § alapján érvényesíthető kedvezmény az említett §-ban meghatározottak szerint kiszámított összegnek a 6 000 000 forint feletti összes jövedelem 20 százalékát meghaladó része. A magánszemély a 39. § alapján adókedvezményt nem érvényesíthet, ha adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 6 500 000 forintot eléri vagy meghaladja. (4) A (2)-(3) bekezdés szerint meghatározott kedvezmények együttes összege a 100 ezer forintot nem haladhatja meg. (5) A 35-43. § rendelkezéseiben említett csökkentő tételek - figyelemmel az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre is - együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet.
Rendelkezés az adóról 44/A. § (1) Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár magánszemély tagja az adóbevallásában tett nyilatkozat vagy az adóhatósági adómegállapítás céljából tett nyilatkozat keretében tett külön nyilatkozat, munkáltatói adómegállapítás esetén a munkáltatónak átadott nyilatkozat alapján rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a következők szerint meghatározott összegek átutalásáról (önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat): a) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba az adóévben az általa a tagi jogviszonyára tekintettel befizetett összeg (ideértve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is), valamint az egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint), b) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba és önsegélyező pénztár(ak)ba az adóévben az általa tagi jogviszonyára tekintettel befizetett összeg (ideértve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is), valamint az egyéni számláján jóváírt, e törvény szerint az adóévben megszerzett egyéb jövedelmének minősülő összeg együttes értékének 30 százaléka, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint), de együttesen legfeljebb az adóévben 120 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 150 ezer forint), c) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár tagjaként - az a)-b) pontokban foglaltaktól függetlenül -
ca) az egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből a rendelkezése alapján elkülönített és az adóévben a lekötéstől számítva legalább 24 hónapra lekötött - az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeg 10 százaléka a lekötés adóévében, cb) az egyéni számláján fennálló számlaköveteléséből megbízása alapján a külön kormányrendeletben meghatározott prevenciós szolgáltatás ellenértékeként az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által az adóévben kifizetett összeg 10 százaléka, azzal, hogy a ca)-cb) pont és a b) pont alapján az átutalás összege az adóévben nem haladhatja meg a 100 ezer forintot (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 130 ezer forintot), és az a) pont szerinti átutalási jogosultságot is figyelembe véve az összes átutalás nem lehet több az adóévben 120 ezer forintnál (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 150 ezer forintnál). (2) Az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban a magánszemély által meghatározott összeg(ek) átutalását az adóhatóság - ha a magánszemélynek nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, és az adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása alapján fizetendő adóját megfizette, az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként a magánszemély kérelmére az adótartozás, illetőleg az adóbevallás, adóhatósági adómegállapítás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül a (6) bekezdésben említett esetet kivéve, a magánszemély által megjelölt olyan, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár bankszámlájára teljesíti, amelynél a pénztár igazolása szerint történt az adóévben a rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás, lekötés, illetve rendelkezési jogosultságot megalapozó szolgáltatás igénybevétele. Több ilyen pénztár esetén is csak egy jelölhető meg. Amennyiben a megjelölt pénztárnak a magánszemély a teljesítéskor már nem tagja, a befolyt összeget a pénztár a magánszemély a) más pénztárba történő átlépése esetén a befogadó pénztárhoz továbbutalja; b) tagsági jogviszonyának nyugdíjszolgáltatás miatti megszűnése esetén minden további rendelkezés nélkül a magánszemélynek kiutalja; c) halála esetén minden további rendelkezés nélkül a kedvezményezett(ek) részére kiutalja, illetőleg kedvezményezett vagy örökös hiányában - azzal, hogy az összeg a pénztárra száll - az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény szabályai szerint a tagok egyéni számlái javára felosztja; d) az a)-c) pontban nem említett esetben az adóhatóságnál erre a célra nyitott beszedési számlára visszautalja, azzal, hogy a visszautalt összegre a magánszemély az adóhatósághoz benyújtott kérelme alapján akkor tarthat igényt, ha igazolja, hogy tagsági jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg. (3) Az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot a magánszemély a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részéről a munkáltató által, illetőleg a munkáltatói és más támogatói adományok, egyéb jóváírások, valamint a magánszemély befizetései tekintetében az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által - az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókedvezményre jogosító igazolás kiállítására vonatkozó előírásai szerint - kiadott igazolás alapján teheti meg, amely - jogcímek szerint megbontva - tartalmazza a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget és a jogosultsági összeg meghatározásához alkalmazható százalékos mértéket, valamint a (2) bekezdésben említett megjelölt pénztár nevét és bankszámlaszámát is. Ezen igazolás alapján veszi figyelembe adóbevallásában a magánszemély, illetve ezen igazolásról szóló adatszolgáltatás alapján az adóhatósági adómegállapítás során az adóhatóság az adóköteles jóváírások összegét. A munkáltató, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár a kiadott igazolásról, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az (1) bekezdés ca) pontjában említett lekötött összegnek a lekötéstől számított 24 hónap eltelte előtti feltöréséről - az adózás rendjéről szóló törvényben az adókedvezményre jogosító igazolás adatszolgáltatására előírt határidőig - adatot szolgáltat az adóhatóságnak. (4) Az (1) bekezdés ca) alpontjának rendelkezése alapján átutalt összeget húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, ha a magánszemély az említett időtartamon belül a lekötést az adóévben akár csak részben megszüntette (feltörte); (5) Az (1)-(4) bekezdés szerint jogosult - feltéve, hogy annak egyéb törvényi feltételei fennállnak - az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak) által kiadott igazolás alapján nyilatkozat megtételére az a magánszemély is, aki e jog gyakorlásának időpontjában önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnak a nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt már nem tagja. Az e nyilatkozat szerinti összeget az adóhatóság - ha a magánszemélynek nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, és az adóbevallása, adóhatósági adómegállapítása alapján fizetendő adóját megfizette - az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként az adótartozás, illetőleg az adóbevallás, adóhatósági adómegállapítás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül a magánszemély által megjelölt címre (számlára) utalja. (6) Az (5) bekezdésben említett eset kivételével nem tehet önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot az a magánszemély, aki a nyilatkozattétel időpontjában önkéntes pénztárnak nem tagja.
44/B. § (1) A nyugdíj-előtakarékossági számla-tulajdonos magánszemély az adóbevallásában tett nyilatkozat alapján rendelkezhet az adóévben általa nyugdíj-előtakarékossági számlára a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében befizetett összeg 30 százalékának, de legfeljebb az adóévben 100 ezer forintnak (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok alapján reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forintnak) az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből történő átutalásáról (nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat). (2) A nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban meghatározott összeg átutalását az adóhatóság - ha a magánszemélynek az állami adóhatóságnál nincs nyilvántartott adótartozása, és az adóbevallása alapján fizetendő adóját megfizette, az adózás rendjéről szóló törvénynek a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezései szerint, egyébként a magánszemély kérelmére az adótartozás, illetőleg az adóbevallás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül - a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági számláját vezető számlavezetőhöz teljesíti. (3) A nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot a magánszemély a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetője által az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókedvezményre jogosító igazolás kiállítására vonatkozó előírásai szerint kiadott igazolás alapján teheti meg, amely tartalmazza a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget. (4) Ha az adóévben a magánszemély nyugdíj-előtakarékossági számlája terhére nem-nyugdíj szolgáltatásról rendelkezett, a) az erre az adóévre vonatkozó adóbevallásában nem teheti meg az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot, valamint b) a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat(ok) alapján már átutalt (nyilvántartott adózott követelésállomány esetén a nyilvántartásba vételt követően átutalt) összege(ke)t köteles húsz százalékkal növelten az erre az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. (5) A nyugdíj-előtakarékossági számla vezetője a magánszemélynek igazolást ad a (4) bekezdés b) pontja szerinti befizetési kötelezettségről. (6) Nem kell a (4)-(5) bekezdés rendelkezését alkalmazni, továbbá nem kell a számított követelésből egyéb jövedelmet megállapítani, ha a magánszemély a nyugdíj-előtakarékossági számla megszüntetésekor a számlán nyilvántartott követelését hiánytalanul más számlavezetőnél vezetett nyugdíj-előtakarékossági számlájára helyezi át. (7) A (6) bekezdés rendelkezésében foglaltak feltétele, hogy a megszüntetett számla vezetője a nyilvántartása alapján jogcím szerinti bontásban igazolja a másik számlavezető számára a) az adózott követelésállomány (amennyiben az a nyilvántartásában szerepel), b) a magánszemély által teljesített befizetések, c) az osztalék jóváírások, d) a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt jóváírások halmozott összegét, azzal, hogy adózott követelésállomány feltüntetése esetén csak annak nyilvántartásba vételét követően jóváírt tételeket kell szerepeltetni a b)-d) pont szerinti halmozott összegekben. (8) A számlavezető az adóévet követő év január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak a) a magánszemély "NYESZ-R" megkülönböztető jelzésre vonatkozó nyilatkozatáról a nyilatkozat keltének feltüntetésével; b) a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozathoz a (3) bekezdés szerint kiadott igazolás tartalmáról; c) nem-nyugdíj szolgáltatás esetén annak tényéről, a magánszemély számára igazolt megállapított egyéb jövedelemről és a (4) bekezdés b) pontja szerinti fizetési kötelezettségről; d) a (6) bekezdés szerint megszüntetett számláról és a (7) bekezdés szerint kiadott igazolás tartalmáról. (9) A számlavezetőnek a nyugdíj-előtakarékossági számlára vonatkozóan olyan nyilvántartási rendszert kell kialakítania és működtetnie, hogy abból az e §-ban foglalt rendelkezések végrehajtásához, valamint nem-nyugdíj szolgáltatás esetén az egyéb jövedelem megállapításához szükséges adatok rendelkezésre álljanak. (10) Ha a magánszemély egyidejűleg több érvényes megállapodással is rendelkezik nyugdíj-előtakarékossági számlák vezetésére, e törvény alkalmazásában csak egy - az elsőként adott - nyilatkozat alapján jelzett nyugdíjelőtakarékossági számlák minősülnek nyugdíj-előtakarékossági számlának mindaddig, amíg az így jelzett számla vezetésére kötött megállapodás fennáll. Az azonos keltezéssel adott több nyilatkozat esetében egyik sem érvényes. (11) Ha a "NYESZ-R" jelzéssel ellátott számláról az adóhatóság a (8) bekezdés a) pontja szerinti adatszolgáltatás, valamint a (9) bekezdés alapján megállapítja a jelzés jogtalan használatát, az emiatt mutatkozó adóhiányt és annak késedelmi pótlékát a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell megfizetnie. 44/C. § (1) Ha a magánszemély az adója meghatározott részének átutalásáról az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatban és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatban is rendelkezik, azonban adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része a nyilatkozatokban megjelölt együttes összeg teljes átutalását nem teszi lehetővé, az adóhatóság az átutalásnál a nyilatkozatokban jogszerűen megjelölt összegek arányát veszi figyelembe azzal, hogy az egyes átutalások jogcím szerinti összege ebben az esetben sem haladhatja meg az adott rendelkezési jogcímre irányadó összeghatárt.
(2) Utólag nem befolyásolja az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat szerint utalandó összeg nagyságát, ha a magánszemély önellenőrzése, vagy az adóhatóság utólagos adómegállapítása a magánszemély összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét megváltoztatja. Ha azonban az önellenőrzés vagy az utólagos adómegállapítás a magánszemély összevont adóalapja adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét olyan mértékben lecsökkenti, hogy az már nem éri el az átutalt összeget, az így mutatkozó különbözetet az adóhatóság személyi jövedelemadó kötelezettségként határozattal írja elő. (3) A (2) bekezdésben említett különbözetről az adóhatóság nem hoz határozatot, ha az ötezer forintot az nem haladja meg. (4) Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, valamint a nyugdíj-előtakarékossági számla vezetőjének a magánszemély számára kiadott igazoláson saját bankszámlaszámát is fel kell tüntetnie. 45. § A magánszemély külön törvényben rögzített mértékben, megjelölt kedvezményezett(ek) javára és eljárás szerint nyilatkozatban rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények, továbbá az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat szerinti átutalás(ok) levonása (a külön törvény alkalmazásában kedvezmények levonása) után fennmaradó része (befizetett adó) meghatározott részéről, amelynek átutalásáról az állami adóhatóság a külön törvényben meghatározott szabályok szerint gondoskodik. Az Szja tv. új címmel és rendelkezéssel egészül ki, amelynek következtében az önkéntes biztosító pénztári befizetések után eddig járó adóvisszatérítés a pénztári számlán történő jóváírássá alakul át. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár magánszemély tagja az adóbevallásában tett nyilatkozatban vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása céljából tett nyilatkozatban tett külön nyilatkozatban rendelkezhet az önkéntes biztosító pénztári befizetései után őt megillető összeg átutalásáról valamely olyan egyéni számlája javára, amelyre a pénztár igazolása szerint rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás, lekötés, illetve amely terhére a szolgáltatás igénybevétele történt. Ha a magánszemély egyidejűleg több pénztárnak is tagja, az előzőekben említett számlák közül csak egyet jelölhet meg. A törvény rendelkezik arról is, hogy milyen eljárást kell követnie a pénztárnak abban az esetben, ha a magánszemély időközben más pénztárba átlép, kilép a pénztárból vagy elhalálozik. A kiutalás összege főszabályként megegyezik a korábbi szabályok alapján adókedvezményként érvényesíthető összeggel, de nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét. A kiutalás alapját változatlanul a magánszemély befizetései, az egyéni számlán megjelenő adóköteles jóváírások, illetve az egészségpénztárak esetében még az egyéni számlán lekötött összegek, illetve a prevenciós szolgáltatások értéke képezik. A magánszemély az adóbevallásában tett nyilatkozatában vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása céljából tett nyilatkozata keretében rendelkezhet az adójáról a nyugdíjelőtakarékossági számlán általa elhelyezett összegek után is. Ennek mértéke a nyugdíj-előtakarékossági számlára a magánszemély által forintban befizetett összeg 30 százaléka, de több számla esetén is legfeljebb 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1. előtt tölti be a jogszabályok szerint reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint). A nyugdíj-előtakarékossággal kapcsolatos visszatérítés nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részét. Több számla esetén is csak egy jelölhető meg. Ha a magánszemély az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári befizetéseivel és a nyugdíj-előtakarékossági számlára teljesített befizetéseivel összefüggésben is kiutalási igényről nyilatkozik, de az érvényesíteni kívánt adókedvezmények levonása után fennmaradó adója nem teszi lehetővé a nyilatkozatok szerinti teljes összeg kiutalását, az adóhatóság az utalást a nyilatkozatokban megjelölt összegek arányában teljesíti, de az egyes jogcímeken átutalt összeg ebben az esetben sem haladhatja meg az adott jogcímre irányadó összeghatárt. Az utalandó összeg nagyságát utólag nem befolyásolja, ha a magánszemély önellenőrzése vagy az adóhatóság utólagos adómegállapítása következtében módosul az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része. Ha azonban az adókedvezmények levonása után fennmaradó adó olyan mértékben lecsökken, hogy összege már nem éri el a nyugdíj-előtakarékossági számlára utalt összeget, a különbözetet az adóhatóság határozatával személyi jövedelemadó kötelezettségként írja elő.
IX. Fejezet AZ ADÓELŐLEG MEGÁLLAPÍTÁSA, BEVALLÁSA ÉS MEGFIZETÉSE
A kifizetőre, a munkáltatóra irányadó közös szabályok 46. § (1) A kifizető, a munkáltató a kifizetéskor (a juttatáskor) megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget, ha olyan bevételt fizet ki (juttat), amelynek alapján meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi. 2007/111. Adózási kérdés egészségpénztár szolgáltatásának jogalap nélküli igénybevételéhez kapcsolódó Szja és Eho kötelezettség APEH közlemény a magánszemélyek adóelőleg-nyilatkozatairól 2005/89. Adózási kérdés személyi jövedelemadóelőlegek módosítása (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg: a) az őstermelői tevékenységből származó bevételt, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor (a juttatáskor) bemutatja őstermelői igazolványát vagy regisztrációját tanúsító iratát; a kifizető ilyenkor az adóévet követő január 31-éig teljesítendő adatszolgáltatásában feltünteti az őstermelői igazolvány számát vagy a magánszemély regisztrációs számát is; b) a vállalkozói bevételt, ha az egyéni vállalkozó az e bevételéről kiállított bizonylatán feltünteti vállalkozói igazolványa (ennek hiányában az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat) számát is; 2004/42. Adózási kérdés egyéni vállalkozók által kiállított bizonylatok adattartalma c) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, valamint az adóterhet nem viselő járandóságot; d) a magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést, feltéve, hogy a magánszemély legkésőbb a kifizetéskor nyilatkozik arról, hogy e törvény rendelkezései szerint az adóévben a kifizetéssel összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. (3) Az adóelőleg alapja (az adóelőleg-alap): a) önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott rész (de legalább a bevétel 50 százaléka), míg e nyilatkozat hiányában a bevétel 90 százaléka; b) nem önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a bevételből a kifizető, a munkáltató által a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvény rendelkezései szerint levont, vagy - ha a kifizető, a munkáltató a tagdíj levonásában nem működik közre - a bevételből a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal; c) az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére szolgáló bevétel (költségtérítés) esetében - az a)-b) pontban foglaltaktól függetlenül - a bevételből a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával e nyilatkozat hiányában az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka); d) külszolgálat, külföldi kiküldetés címén kifizetett (juttatott) bevétel esetében - az a)-c) pontban foglaltaktól függetlenül - a bevételből a jövedelem meghatározásánál e törvény rendelkezései [27. § c) pont, 28. § (2)-(3) bekezdés, 83. § (4) bekezdés] szerint irányadó mérték levonásával megállapított rész, vagy a bevételből a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint a kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó igazolt költségek elszámolására jogosult és ezt az elszámolási módszert alkalmazó magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával megállapított rész; e) az a)-d) pontban nem említett bevétel esetében a bevétel teljes összege. 2006/37. Adózási kérdés vállalkozói járadék adó- és járulékkötelezettsége (4) A magánszemély a (3) bekezdés szerinti nyilatkozatot (költségnyilatkozat) az állami adóhatóság által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal, legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában teheti meg. Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely, önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett nyilatkozatában költség levonását kérte, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmet a 10 százalék költséghányad levonásával.
(5) A magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető, a munkáltató az e fejezetben meghatározottnál magasabb összegben is megállapíthatja az adóelőleget. Az adóelőleg megállapításánál alkalmazott adóelőleg-mérték és adóelőleg-alap azonban ekkor sem haladhatja meg az adótábla szerinti legmagasabb adókulcsot, illetve a bevételt. (6) A kifizető, a munkáltató az állami adóhatóság előzetes engedélye alapján az adóelőleg megállapításánál választhatja az e fejezetben meghatározottaktól eltérő módszer alkalmazását. Az állami adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a kifizető, a munkáltató kérelmében valószínűsíti, hogy a javasolt módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ha az állami adóhatóság az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését nem tagadta meg, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Nem kell engedélyt kérni olyan eltérő módszer választása esetén, amelynek alkalmazására számítástechnikai program kidolgozójának kérelmére az állami adóhatóság engedélyt adott. BH1997. 372. Az üzemi baleset alapján a munkáltató által 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték, úgyszintén 1996. január 1. napjától a folyósított, jövedelmet pótló kártérítés (járadék) személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alá esik [1991. évi XC. tv. 7. § (1) bek. 22. pont, 46. § (1) bek., 48. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 46. § (1) bek. 1. sz. mell. 6.1 pont].
A kifizető adókötelezettségei 47. § (1) A kifizető által kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleg egyenlő a bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adómérték) szorzatával. APEH közlemény a magánszemélyek adóelőleg-nyilatkozatairól (2) A magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozhat arról, hogy a) a kifizető az adóév elejétől összesítse az általa kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes kifizetett (juttatott) bevételeket terhelő adóelőleget - az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - az adóelőleg-alapok így meghatározott összege alapján a (4)-(5) bekezdés szerint állapítsa meg (göngyölítéses módszer); ekkor a magánszemély e nyilatkozata alapján a kifizető az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az adóelőleget göngyölítéses módszerrel állapítja meg; b) művészeti tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, adószámmal rendelkezik, és az általa kiállított számla, számlák alapján megszerzett, e tevékenységből származó bevétele(i) után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg fizetésére vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti; ekkor a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető adóelőleget nem állapít meg. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján a kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (2004-ben 38 százalék) szorzataként állapítja meg. Amennyiben a magánszemély nyilatkozik a kifizető felé, hogy az adóévben az összevont adóalapja várhatóan nem haladja meg az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, a kifizető az adóelőleg levonására alkalmazhatja a göngyölítéses módszert. Előző rendelkezésekből következik, hogy a kifizető - a magánszemély nyilatkozatának hiányában - a legmagasabb adókulccsal von le a kifizetésből adóelőleget, miközben az éves összes jövedelemnek csak egy része adózik a legmagasabb adókulccsal (vagyis a személyi jövedelemadó-előleg „túlvonása” jelenleg az Szja törvény rendelkezéseiből adódik). A törvény a göngyölítéses módszer alkalmazásának feltételéül szabott nyilatkozat megtételére nem a várható éves összes jövedelem nagyságát említi, ezért e nyilatkozat mindaddig jogszerűen megtehető, amíg a ténylegesen megszerzett bevételek után meghatározott adóelőleg-alapok a magasabb adókulcsú sáv kezdő összegét nem haladják meg. A művészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytató magánszemélyek egy része nem választja az egyéni vállalkozói jogállást. A kifizető az ún. adószámos művésznek történő kifizetéskor a bevételből a művész nyilatkozata szerinti költség levonásával megállapított adóelőleg-alap (de legalább a bevétel 50 százaléka), nyilatkozat hiányában a bevétel 90 százaléka szerinti adóelőleg-alap (jövedelemtartalom) alapján vonja le az adóelőleget. A törvényben foglalt módosítás szerint az adószámmal rendelkező, művészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytató művész az általa kiállított számlák alapján megszerzett bevételei után az adóelőleg-fizetési kötelezettséget a magánszemély adóelőleg-fizetési kötelezettségére irányadó rendelkezések szerint teljesíti (azaz negyedévente), s ebben az esetben a kifizetőnek az adott kifizetésből nem kell adóelőleget megállapítania (levonnia).
(3) A magánszemély a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot az állami adóhatóság által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A magánszemély e nyilatkozatában feltünteti adóterhet nem viselő járandósága(i) várható éves összegét is. (4) A göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt terhelő adóelőleg - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az adóelőleg-alapok összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével. (5) Ha a magánszemély nyilatkozatában feltüntette adóterhet nem viselő járandósága(i) várható éves összegét is, vagy a kifizető adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is fizet ki (juttat) a magánszemély részére, akkor a göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg - az (1) és (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az adóelőleg-alapok megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a) a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével, valamint b) az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint meghatározott várható számított adóval. (6) Az (1)-(5) bekezdésben foglaltaktól eltérően a kifizető által a magánszemély részére a 6. számú mellékletben felsorolt termék ellenértékeként kifizetett bevételt terhelő adóelőleg: a) élő állat vagy állati termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetében a bevétel 4 százaléka; b) az a) pontban nem említett termék értékesítésének ellenértékeként kifizetett (juttatott) bevétel esetében a bevétel 12 százaléka. (7) A magánnyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést terhelő adóelőleg egyenlő a bevétel és az adótábla szerinti legalacsonyabb adókulcs felének szorzatával. (8) A kifizető a bevételt terhelő adóelőleget levonja, valamint a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig megfizeti, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja. (9) Amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség, az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét a magánszemély köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére. 2007/111. Adózási kérdés egészségpénztár szolgáltatásának jogalap nélküli igénybevételéhez kapcsolódó Szja és Eho kötelezettség (10) A következő adózók az (1)-(9) bekezdés rendelkezéseit csak annyiban alkalmazzák, amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik: a) a munkáltató a vele munkaviszonyban álló magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevételt, b) a magánszemély részére bért (is) kifizető (juttató) kifizető (a bér kifizetője) a magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevételt, c) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tevékenységében személyesen közreműködő tagja részére kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleggel összefüggő adókötelezettségei teljesítése során. EBH2005. 1285. A munkáltató által a pénztártag munkavállalói részére az Önsegélyező Pénztárba befizetett tagdíj munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelemnek minősül (1995. évi CXVII. törvény 24. §, 47. §, 1. sz. mell. 5-6. pontja). 1999/149. Adózási kérdés a társadalombiztosítási igazgatóság által kifizetett táppénzek adóelőleg levonása A munkáltató, a bér kifizetője és a társas vállalkozás (a polgári jogi társaság) adókötelezettségei 48. § (1) A munkáltató, a bér kifizetője a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében kiszámítja az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adó egytizenketted részét. Munkaviszonyból származó rendszeres bevétel minden olyan nem önálló tevékenységből származó bevétel, amely a magánszemélyt
munkaviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben a kifizetés (juttatás) időpontjában hatályos jogszabály vagy szerződés alapján havonta illeti meg. APEH közlemény a magánszemélyek adóelőleg-nyilatkozatairól (2) Ha a magánszemély a munkaviszonyból származó rendszeres bevétel mellett adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is szerez a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől vagy adóterhet nem viselő járandósága(i) havi összegéről nyilatkozik a munkáltató, a bér kifizetője részére, akkor a munkáltató, a bér kifizetője - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében a) kiszámítja az adott havi rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és az adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót, majd b) az a) pont szerinti várható számított adóból levonja az adott havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és c) a b) pont szerinti különbséget elosztja tizenkettővel. (3) Ha a munkáltató, a bér kifizetője a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt egy hónapon belül több részletben fizeti ki (juttatja), a havi tényleges bevétel megállapítása után kell az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint eljárnia. A munkáltató, a bér kifizetője azonban a korábbi hóközi kifizetés (juttatás) során jogosult az ezen kifizetésre (juttatásra) eső adóelőlegnek megfelelő összeget a hó végi elszámolásig visszatartani. (4) Ha a munkáltató, a bér kifizetője a több hónapra járó munkaviszonyból származó rendszeres bevételt egyszerre fizeti ki (juttatja), úgy kell eljárnia, mintha a bevételt a magánszemély havonként szerezte volna meg. E rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató, a bér kifizetője az adóéven belül több hónapra ad visszamenőleg béremelést. (5) A munkáltató, a bér kifizetője az általa kifizetett (juttatott) munkaviszonyból származó nem rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében a) a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszereséhez hozzáadja a nem rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alapot, majd b) az a) pont szerinti összegre kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, és c) a b) pont szerinti várható számított adóból levonja a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót. Munkaviszonyból származó nem rendszeres bevétel minden olyan nem önálló tevékenységből származó bevétel, amely a magánszemélyt munkaviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben illeti meg, de nem minősül munkaviszonyból származó rendszeres bevételnek (e körbe tartozik különösen a tizenharmadik havi illetmény, valamint a nem havonta elszámolt jutalom, prémium, a szabadságmegváltás és az üdülési hozzájárulás). (6) Ha a magánszemély a munkaviszonyból származó nem rendszeres bevétel mellett adóterhet nem viselő járandóságo(ka)t is szerez a munkáltatótól, a bér kifizetőjétől vagy adóterhet nem viselő járandósága(i) havi összegéről nyilatkozik a munkáltató, a bér kifizetője részére, akkor a munkáltató, a bér kifizetője - az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a nem rendszeres bevételt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében a) a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és a megelőző havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszereséhez hozzáadja a nem rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alapot, majd b) az a) pont szerinti megemelt összegre kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, és c) a b) pont szerinti várható számított adóból levonja a megelőző egész havi munkaviszonyból származó rendszeres bevétel alapján meghatározott adóelőleg-alap és a megelőző havi adóterhet nem viselő járandóság(ok) összegének tizenkétszeresére az adótábla szerint várható számított adót. (7) A munkáltató, a bér kifizetője az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával állapíthatja meg az általa kifizetett (juttatott), az (1)-(6) bekezdésben nem említett bevételt terhelő adóelőleget is. (8) A munkáltató, a bér kifizetője a magánszemély nyilatkozata alapján - az (1)-(7) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása helyett - jogosult a göngyölítéses módszer alkalmazásával eljárni az adóelőleg kiszámításánál, ha valószínűsíti, hogy ezáltal az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. (9) A társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tagja részére annak személyes közreműködésére tekintettel vagy azzal összefüggésben kifizetett (juttatott) nem önálló tevékenységből származó bevételt terhelő adóelőleg kiszámításakor az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával jár el, ha ezt tagja a kifizetést (a juttatást) megelőzően tett nyilatkozatában kéri. A magánszemély e nyilatkozatot akkor teheti meg, ha a nyilatkozattétel napján nem áll munkaviszonyban. Ha a magánszemély több társas vállalkozás, polgári jogi társaság tevékenységében működik személyesen közre, akkor közülük egy részére tehet ilyen nyilatkozatot.
(10) A társadalombiztosítási igazgatási szerv által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást és a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemélyt e jogviszonyára tekintettel megillető illetményt terhelő adóelőleg megállapítása érdekében - az (1)-(7) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a kifizető a) a bevételt elosztja annyival, ahány napra a kifizetés vonatkozik, és e hányadost megszorozza 365-tel, majd b) az a) pont szerinti szorzatra kiszámítja az adótábla szerint várható számított adót, amelyet eloszt 365-tel, és c) a b) pont szerinti hányadost megszorozza annyival, ahány napra a kifizetés vonatkozik. (11) A bevételt terhelő adóelőleg az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, csökkentve (legfeljebb annak mértékéig) a (12)-(14) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összeggel. (12) A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti: a) a magánszemély által legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozat alapján a havi adójóváírás, amely - figyelemmel az adójóváírásra irányadó rendelkezésekre is - az adott havi bér(ek) összegének 18 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 11 340 forint, azzal, hogy az adóelőleg megállapításánál a havi adójóváírás nem érvényesíthető, ha a munkáltató, kifizető által az adóévben kifizetett (juttatott) bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapok összege - az adott kifizetést (juttatást) is figyelembe véve - meghaladja a jogosultsági határt; b) c) d) a kifizetést (a juttatást) megelőzően a magánszemély által magánnyugdíjpénztárba a saját tagdíját kiegészítő összeg címén befizetett és - a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30 százaléka; nincs szükség a tagdíj összegének igazolására, ha a munkáltató, a kifizető közreműködik a tagdíj levonásában és befizetésében; e) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezmény; a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni. (13) Az (1)-(10) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított, a (12) bekezdés rendelkezései szerint csökkentett összeget az adóelőleg megállapításánál tovább csökkenti a családi kedvezményre jogosult magánszemélyt az adott jogosultsági hónapra megillető családi kedvezmény, feltéve, hogy a) a családi pótlékot a munkáltató, a kifizető folyósítja a jogosult részére, valamint a jogosult a kifizetés (a juttatás) időpontjáig nem nyilatkozott arról, hogy a családi kedvezményt nem kívánja vagy más jogosult kívánja érvényesíteni az adóelőleg megállapításánál, vagy b) a jogosult legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában tett nyilatkozatában kéri a családi kedvezménynek az adóelőleg megállapításánál történő érvényesítését. (14) Ha a családi kedvezményre több magánszemély jogosult, akkor a jogosultak a (13) bekezdés szerinti nyilatkozatot közösen teszik meg. A jogosultak e nyilatkozatban meghatározhatják, hogy az őket jogosultsági hónaponként együttesen megillető családi kedvezményt a munkáltató(k), a kifizető(k) az adóelőleg megállapításánál milyen megosztásban vegye (vegyék) figyelembe. A nyilatkozat legalább a következő adatokat tartalmazza: 2004/41. Adózási kérdés a családi kedvezmény megosztása élettársak esetén a) minden jogosult nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait); b) minden eltartott nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait), magzat (ikermagzat) esetében a várandóság tényére vonatkozó kijelentést; c) minden jogosult munkáltatójának nevét (elnevezését) és adószámát, míg munkáltató hiányában az erre vonatkozó kijelentést; d) minden jogosult munkáltatójának a nyilatkozatban foglaltak tudomásul vételét igazoló kijelentését. (15) A magánszemély a (8)-(9) és (12)-(14) bekezdés szerinti nyilatkozatát az állami adóhatóság által a Magyar Közlönyben közzétett formában és tartalommal teszi meg. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni. (16) A nyugdíjba vonuló magánszemély részére kifizetett (juttatott) bevétel(eke)t terhelő adóelőleget a munkáltató, a bér kifizetője úgy módosíthatja, mintha az adóelőleget az év elejétől összesítve (göngyölítve) állapította volna meg. (17) Ha a törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés megosztásának szabályát kell alkalmazni, mert a magánszemély a kifizetést megelőzően nem tett írásban nyilatkozatot a munkáltatónak a megosztás mellőzéséről, az említett végkielégítés összegéből - az (1)-(16) bekezdésben foglaltaktól eltérően - 18 százalék adóelőleget kell levonni.
(18) A munkáltató, a bér kifizetője az általa kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is köteles a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig megfizetni, ha a levonásra bármely okból nem volt lehetőség. A munkáltató, a bér kifizetője a le nem vont, de általa megfizetett adóelőleget a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba, és e követelését beszámíthatja a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe. A magánszemélyt megillető munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámításra csak olyan mértékig kerülhet sor, hogy a beszámítást követően kifizetendő összeg elérje a hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 50 százalékát. A munkáltató, a bér kifizetője e bekezdés rendelkezései helyett a 47. § (9) bekezdését alkalmazza, amennyiben olyan bevételt juttat, amelyből adóelőleg levonására nincs lehetőség, és a magánszeméllyel szemben nincs - valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik - olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná. (19) A társas vállalkozás, a polgári jogi társaság a tevékenységében személyesen közreműködő tagja részére kifizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleg tekintetében a (18) bekezdés rendelkezései szerint jár el. (20) Amennyiben az (1)-(19) bekezdés eltérően nem rendelkezik, a munkáltató, a bér kifizetője, valamint a társas vállalkozás és a polgári jogi társaság az adóelőleggel összefüggő adókötelezettségei teljesítése során a 46-47. § rendelkezéseit alkalmazza. (21) Az e § rendelkezései szerint megállapított adóelőleget az adózás rendjéről szóló törvénynek a személyi jövedelemadó-előleg munkáltatóra vonatkozó rendelkezése szerint kell megfizetni, azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe. 2007/82. Adózási kérdés a tárgyhónapban elszámolt, de későbbi időpontban kifizetésre kerülő munkabérek utáni járulékkötelezettség A törvény pontosítja a végkielégítés adóelőlegének megállapításával kapcsolatos szabályokat. A rendelkezés szerint a 18 százalékos mértékű adóelőleg csak akkor alkalmazható, ha a vonatkozó szabályokból következően a végkielégítést évek között meg kell osztani (mert a magánszemély a kifizetést megelőzően nem kérte a megosztás mellőzését). Egyéb esetben (tehát akkor is, ha a megosztás mellőzését nem kell kérni, mert a végkielégítés hónapjai nem nyúlnak túl az adott éven) az adóelőleget az általános szabályok szerint kell megállapítani. Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása megtiltja az adózó adószámának felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. E módosításhoz kapcsolódva a törvény az Áfa tv.-ben, mint anyagi jogszabályban is biztosítja, hogy az áfa adóalany az adószám-felfüggesztésének időszakát magában foglaló bevallási időszak(ok)ban áfa-visszaigénylésre nem jogosult. A vissza nem igényelhető adóösszeg, mint fizetendő adót csökkentő tétel érvényesíthető a soron következő adó-megállapítási időszakban. Amennyiben az adószám felfüggesztés az adóalany adószámának törlésével ér végett, az adóalany visszaigénylési joga végleg megszűnik. Amennyiben az adóalany adószám felfüggesztését az adóhatóság jogerősen megszünteti, az adóalany adó-visszaigénylési joga a negatív elszámolandó adó tekintetében azon adó-megállapítási időszakban érvényesülhet először, amely időszakot megelőzően szüntették meg jogerősen adószámának felfüggesztését. A rendelkezés 2006. szeptember 15. napján lép hatályba a havi adóbevallásra kötelezett adóalanyok esetében, 2006. október 1. napján a negyedéves adóbevallásra kötelezettek esetében, valamint 2007. január 1. napján az éves adóbevallásra kötelezettek esetében. A törvény a környezetvédelmi termékdíj biztosítására vonatkozóan is az általános forgalmi adó biztosítására vonatkozó mentességet, illetve kedvezményt előíró rendelkezések analóg módon történő alkalmazását célozza. Ezáltal az olyan megbízható gazdálkodói kör, amelynek a tevékenysége során huzamosabb idő idő (2 év a teljes mentességhez és 1 év az 50%-os kedvezményhez) alatt nem keletkezett sem áfa, sem vám kintlévősége, mentesülhessen, illetve 50%-os kedvezményben részesülhessen a környezetvédelmi termékdíjnak a vámigazgatási eljárás során történő biztosítása alól.
A magánszemély adókötelezettségei 49. § (1) A magánszemély negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget, ha a negyedévben olyan bevételt szerez, amelynek alapján meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi. Nem terheli e kötelezettség a magánszemélyt, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására a kifizető, a munkáltató köteles.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem terheli adóelőleg: a) a mezőgazdasági őstermelő által megszerzett őstermelői tevékenységből származó bevételt, amíg annak összege az adóévben nem haladja meg az egyszerűsített bevallási nyilatkozat megtételére jogosító értékhatárt (ha azonban meghaladja, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján kell meghatározni); b) az adóterhet nem viselő járandóságot. c) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül. (3) Az adóelőleg alapja (az adóelőleg-alap): a) önálló tevékenységből származó bevétel esetében - a magánszemély döntése szerint - vagy a bevételből e törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség levonásával megállapított rész, vagy a bevétel 90 százaléka; b) nem önálló tevékenységből származó bevétel esetében a bevétel, csökkentve a bevételből a magánszemély által megfizetett, a szakszervezet által kiállított bizonylattal igazolt szakszervezeti tagdíjjal; c) olyan bevétel esetében, amelynek összege az egyéb jövedelem megállapításakor az e törvényben meghatározott értékkel (összeggel) csökkenthető, a bevételből ezen érték (összeg) levonásával megállapított rész; d) az e törvény szerint költségként elszámolható kiadás fedezetére szolgáló bevétel (költségtérítés) esetében - az a)-c) pontban foglaltaktól eltérően a bevételből az e törvény szerint igazolás nélkül elszámolható költség (elismert költség) figyelembevételével meghatározott rész, míg ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka); önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a magánszemély - az előző rendelkezések alkalmazása helyett - választhatja, hogy az adóelőleg alapja a bevételből e törvény rendelkezései szerint a jövedelem megállapításánál elszámolható költség levonásával megállapított rész; e) az a)-d) pontban nem említett bevétel esetében a bevétel. (4) Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely, önálló tevékenységből származó bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál költséget vont le, akkor egyetlen, az adóévben megszerzett ilyen bevétele alapján sem határozhatja meg a jövedelmet a 10 százalék költséghányad levonásával. (5) A magánszemély által megszerzett bevételt terhelő adóelőleg a (6)-(9) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, csökkentve (legfeljebb az említett összeg mértékéig) a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összeggel. (6) A magánszemély, ha az adóévben nem kifizetőtől, munkáltatótól szerez bevételt, az adóév elejétől összesíti az adóévben ily módon megszerzett bevételek alapján meghatározott adóelőleg-alapokat, és az egyes megszerzett bevételeket terhelő adóelőleget az adóelőleg-alapok így kiszámított összege alapján állapítja meg. Az adóelőleg az adóelőleg-alapok így meghatározott összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve az adóévben megszerzett bevétel(ek) alapján a magánszemély által már megállapított adóelőleg(ek) összegével. (7) Ha a magánszemély - a (6) bekezdésben foglalt feltételek szerint megszerzett bevétel mellett - az adóévben adóterhet nem viselő járandóságot is szerez, akkor a megszerzett más bevételt terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg - a (6) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az adóelőleg-alapok megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a) az adóévben megszerzett bevétel(ek) alapján a magánszemély által már megállapított adóelőleg(ek) összegével, valamint b) az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint meghatározott várható számított adóval. PM tájékoztató a veszteségelhatárolás lehetőségéről az úgynevezett elvárt adó bevezetésével összefüggésben (8) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a negyedévre általa költségként elszámolt vállalkozói kivét tekintetében a (6)-(7) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával jár el oly módon, hogy a vállalkozói kivét teljes összegét adóelőleg-alapnak tekinti, valamint azt is hozzáadja a negyedévben megszerzett más bevétele(i) alapján meghatározott adóelőleg-alap(ok)hoz. (9) Tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő őstermelői tevékenységből származó bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint - így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült költségeket, az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az őstermelői tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve - meghatározott őstermelői tevékenységből származó jövedelem.
A bevételt terhelő adóelőleg - a (6)-(7) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így meghatározott adóelőleg-alapra az adótábla szerint várható számított adónak az a része, amely meghaladja az őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) és az őstermelői adókedvezmény összegét. (10) A bevételt terhelő adóelőleg megállapításánál a (6)-(9) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeget csökkenti: a) a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély által a saját tagdíját kiegészítő összeg címén befizetett - a tagság elfogadásáról szóló pénztári nyilatkozattal és a befizetésről a pénztár által kiállított bizonylattal - igazolt összeg 30 százalékának, b) a súlyosan fogyatékos magánszemélynél az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdő napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havonta a személyi kedvezménynek, c) a magánszemélyt jogosultként megillető családi kedvezménynek az adóévben az adóelőleg megállapításánál korábban még nem érvényesített összege, azzal, hogy a fogyatékos állapot véglegessége esetén azt elegendő egyszer, annak megállapítását követően igazolni. (11) A magánszemély a (10) bekezdésben meghatározott kedvezményt az adóelőleg megállapításánál csak annyiban veheti figyelembe, amennyiben azt más adózó (munkáltató, kifizető, jogosult) az adóelőleg megállapításánál nem érvényesíti. (12) Átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő őstermelői tevékenységből származó bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott őstermelői tevékenységből származó jövedelem. A bevételt terhelő adóelőleg - az (5)-(7), (10)-(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így meghatározott adóelőleg-alapra várható átalányadónak az a része, amely meghaladja az őstermelői tevékenységből származó bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) összegét. (13) Vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint - így különösen az adóévben a negyedév végéig felmerült vállalkozói költségeket (a vállalkozói kivétet is ideértve), az értékcsökkenési leírás időarányos részét és az egyéni vállalkozói tevékenység révén keletkezett elhatárolt veszteséget figyelembe véve - meghatározott vállalkozói adóalap. A bevételt terhelő adóelőleg - az (5)-(7), (10)-(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így meghatározott adóelőleg-alap után számított vállalkozói személyi jövedelemadónak az a része, amely meghaladja a) a vállalkozói bevétel alapján az egyéni vállalkozó által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek), valamint b) az egyéni vállalkozót - az adóévben már megfizetett, igazolt kamat alapján - a negyedév végéig megillető kisvállalkozások adókedvezménye összegét azzal, hogy - ha az egyéni vállalkozó a b) pont rendelkezését nem alkalmazza - a vállalkozói személyi jövedelemadó-előleget az adóelőleg-alap 5 millió forintot meg nem haladó összegére 10 százalékkal fizetheti meg, feltéve, hogy a 10 százalékos adókulcsra való jogosultságának egyéb feltételei az év elejétől az adott negyedév végéig számítva fennállnak. (14) Átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele esetében az adóelőleg alapja az adóévben a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel alapján az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint meghatározott jövedelem (átalányadó-alap). A bevételt terhelő adóelőleg - az (5)-(7), (10)-(11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az így meghatározott adóelőleg-alapra várható átalányadónak az a része, amely meghaladja a vállalkozói bevétel alapján a magánszemély által az adóévre már megállapított adóelőleg(ek) összegét. (15) A magánszemély a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizeti a negyedévben megszerzett bevétele alapján a) általa megállapított adóelőleget; b) a kifizető által megállapított, de le nem vont, a kifizető által kiállított igazoláson feltüntetett adóelőleget, ha annak megfizetésére a kifizető nem köteles. (16) Nem kell a (15) bekezdés szerinti adóelőleget megfizetni, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve nem haladta meg a 10 000 forintot. 2007/111. Adózási kérdés egészségpénztár szolgáltatásának jogalap nélküli igénybevételéhez kapcsolódó Szja és Eho kötelezettség (17) A magánszemély az adóbevallásában negyedéves bontásban - a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként - vallja be azt az adóelőleget, amelynek megfizetésére a (15)-(16) bekezdés rendelkezései szerint a negyedévben maga köteles.
(18) Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításakor tett nyilatkozatában költség figyelembevételét kérte és a nyilatkozat alapján az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség(ek) meghaladja (meghaladják) az összevont adóalap megállapításánál e törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költsége(ke)t, akkor a különbözet 12 százalékát (költségkülönbözet alapján meghatározott adó) köteles az adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani és bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a különbözet nem haladja meg az adóelőleg(ek) megállapításánál figyelembe vett költség(ek összegének) 5 százalékát. (19) Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításánál a göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során összevont adóalapja meghaladja az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét, akkor az említett értékhatár túllépését eredményező minden bevételének kifizetését megelőzően nyilatkozik a kifizető(k)nek, hogy az adóelőleget a kifizetőre vonatkozó általános szabály szerint vonja le, ekkor a kifizető a magánszemély nyilatkozata szerint jár el. Ilyen nyilatkozat hiányában az adóév végén emiatt mutatkozó befizetési különbözet 12 százalékát (adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó) köteles az adóévre vonatkozó bevallásában megállapítani és bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.
HARMADIK RÉSZ EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK X. Fejezet A VÁLLALKOZÓI SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ, AZ ÁTALÁNYADÓZÁS ÉS A TÉTELES ÁTALÁNYADÓZÁS Az egyéni vállalkozó adózása 49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az e törvény szerint előírt adót fizet (a továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó), vagy az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott feltételekkel átalányadózást választhat. 2006/63. Adózási kérdés egyéni vállalkozók értékpapír ügylete 2004/3. Adózási kérdés társasági adó hatálya alól áttérő egyéni vállalkozó értékpapír eladása (2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén a) a végleges átalakulási vagyonmérlegében a számvitelről szóló törvény előírásai szerint kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözetet az átalakulás napján megszerzett vállalkozói bevételként számolja el; b) az átalakulás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói adóalapot és a vállalkozói osztalékalapot, valamint a vállalkozói személyi jövedelemadót és vállalkozói osztalékalap utáni adót; c) a b) pontban említett jövedelmeket és adókat az adóévre vonatkozó adóbevallásában vallja be és a bevallásra nyitva álló határidőig fizeti meg. (3) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó az egyéni cég átalakulása esetén az átalakulás napjára vonatkozóan a vállalkozói osztalékalapot - a (2) bekezdésben meghatározottak mellett - e törvénynek a tevékenység megszüntetésére irányadó rendelkezései szerint is megállapítja. A vállalkozói osztalékalap megállapítása során ilyenkor vállalkozói személyi jövedelemadóként a megszűnés szabályai nélkül meghatározott vállalkozói adóalapot terhelő adót veszi figyelembe. E rendelkezés alkalmazása esetén a foglalkoztatási kedvezményről, a kisvállalkozói kedvezményről, a fejlesztési tartalékról, valamint a kisvállalkozói adókedvezményről szóló rendelkezésekben nem kell a magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszűntnek tekinteni. A de minimis kedvezmények, valamint az
elhatárolt veszteség szempontjából az egyéni cégből átalakult társaság a jogutódra vonatkozó szabályokat alkalmazza. (4) Ha a (3) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalap meghaladja a (2) bekezdés szerint megállapított vállalkozói osztalékalapot, a különbözetet a jogutód gazdasági társaságban szerzett értékpapír megszerzésére fordított érték részeként nem lehet figyelembe venni. (5) Ha a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elkészített végleges vagyonmérleg és az azt alátámasztó vagyonleltár alapján megállapítható, hogy az egyéni cég átalakulása révén az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó által - e törvény rendelkezései szerint egyéni vállalkozói tevékenységével összefüggésben - az átalakulás napjára elkészített leltárban e törvény rendelkezései szerint feltüntetett összes eszköz nem került a jogutód gazdasági társaság tulajdonába, akkor az át nem adott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének az a része, amely nem haladja meg a vállalkozói osztalékalapok (4) bekezdés szerint meghatározott különbözetét, a magánszemély jövedelmének minősül. E jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. A magánszemély e jövedelmet és az adót az adóévről szóló adóbevallásában állapítja meg és vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. (6) A (2)-(5) bekezdésben foglaltak értelemszerűen irányadóak akkor is, ha az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda tagjaként folytatja azzal, hogy az adóbevallást a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan kell elkészíteni. (7) Nem kell a tevékenység megszűnésére irányadó rendelkezéseket alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Ha az egyéni vállalkozó e tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, akkor - az egyéni vállalkozó tevékenységét folyamatosnak tekintve - úgy kell eljárni, hogy az adóévben az elhunyt egyéni vállalkozó által megszerzett vállalkozói bevétel, elszámolt vállalkozói költség, igénybe vett kedvezmény, elhatárolt veszteség kizárólag az özvegyet, az örököst illeti, feltéve, hogy az özvegy, illetve az örökös a tevékenység folytatásának szándékát 90 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak. Az elhunyt egyéni vállalkozó által az adóévben költségként elszámolt vállalkozói kivétet azonban ilyenkor is kizárólag az elhunyt által megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni, de annak összegét - e törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az özvegy, illetve az örökös figyelembe veszi a vállalkozói adóalap és vállalkozói osztalékalap, valamint az e jövedelmeket terhelő adó összegének megállapításánál. (8) A (7) bekezdés rendelkezésétől eltérően, ha az özvegy vagy az örökös egyébként már egyéni vállalkozó, és az elhunyt tőle eltérő adózási mód szerint adózott, az előbbi - amennyiben a törvényi feltételeknek megfelel - a (7) bekezdésben említett határidőn belül választhat, hogy melyik módszer szerint folytatja az egyesített tevékenységet. Ebben az esetben a nem választott adózási móddal folytatott tevékenységre az egyéni vállalkozó az elhalálozás napjára vonatkozóan e törvény rendelkezései szerint, de a tevékenység megszüntetésére irányadó előírások figyelmen kívül hagyásával megállapítja a vállalkozói adóalapot, a vállalkozói osztalékalapot, a vállalkozói személyi jövedelemadót, a vállalkozói osztalékalap utáni adót, vagy az átalányadó alapját, annak adóját és azokat az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallja, az adót a bevallásra nyitva álló határidőig megfizeti. Az egyesített tevékenységre értelemszerűen irányadóak az alkalmazott adózási módról a választott adózási módra történő áttérés esetére és az adózási mód alkalmazási feltételeire vonatkozó rendelkezések. (9) Az egyéni vállalkozói tevékenység (7)-(8) bekezdés szerinti folytatását a cselekvőképességét elvesztett, illetve elhunyt magánszemély kifizetői, munkáltatói minőségében keletkezett adókötelezettségének teljesítésére is érteni kell.
A vállalkozói személyi jövedelemadó 49/B. § (1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói bevételből - legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)-(7) bekezdés rendelkezéseit is - a vállalkozói költség levonásával határozza meg. Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint számolható el. 2002/25. Adózási kérdés a munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése céljából adott támogatás adókötelezettsége 2000/39. Adózási kérdés a vállalkozói tevékenységből származó jövedelem meghatározása
1997/26. Adózási kérdés Egyéni vállalkozó hitelre történő üzletrészvásárlása (2) Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell elszámolni. (3) Jogszabály vagy államközi megállapodás alapján a tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendő támogatás elszámolására és nyilvántartására az önálló tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. 1998/60. Adózási kérdés a mezőgazdasági őstermelőknek és az egyéni vállalkozóknak nyújtott támogatások minősítése (4) Az átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozónál az áttérés adóévében a vállalkozói bevétel része az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított. (5) Vállalkozói bevételnek minősül - figyelemmel a (19) bekezdés rendelkezésére - az egyéni vállalkozó által foglalkoztatottak adóévet megelőző adóévi átlagos állományi létszámának az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték és a megelőző adóév első napján érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeg 1,2-szerese, de legfeljebb a korábban érvényesített összes foglalkoztatási kedvezmény összegének 1,2-szerese, azzal, hogy a) a bevételnek minősülő összeget csökkenti a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkentését megelőző negyedik adóévben vagy azt megelőzően foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg; b) szülési szabadság, gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, betegség miatti keresőképtelenség, katonai szolgálat teljesítése, büntetés-végrehajtás vagy a foglalkoztatott halála esetén az esemény bekövetkezésének évében és az azt követő évben az előzőek szerint kiszámított összeg nem minősül bevételnek, ha az nem haladja meg az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét; c) - ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) - a foglalkoztatási kedvezmény címén érvényesített összeg 1,2szeresének azon része, amelyet - az a)-b) pontban említettek kivételével - az átlagos állományi létszámcsökkenés miatt bevételként még nem vett figyelembe. (6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető: a) a legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havonta az alkalmazottnak fizetett bérrel, de legfeljebb a hónap első napján érvényes havi minimálbérrel, a szakképző iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 24 százalékával, ha a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi a gyakorlati képzést, minden megkezdett hónap után havonta a minimálbér 12 százalékával; b) a sikeres szakmai vizsgát tett, az a) pontban említett - folyamatosan továbbfoglalkoztatott - szakképző iskolai tanuló, valamint a korábban munkanélküli személy, továbbá a szabadulást követő 6 hónapon belül alkalmazott szabadságvesztésből szabaduló személy, illetve a pártfogó felügyelet hatálya alatt álló személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli személy alkalmazása óta, illetőleg azt megelőző hat hónapon belül, azonos munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelőző hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban; 2003/13. Adózási kérdés bevételt csökkentő kedvezmények érvényesítése a családi gazdaságban c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból - ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól közvetve vagy közvetlenül igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást - az adóévben költségként elszámolt összeggel, vagy - az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási költségként számolta el - a kísérleti fejlesztésre fordított - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költség-
nyilvántartásában rögzített - beruházási költség alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, bármely esetben, feltéve, hogy ca) a szolgáltatást nyújtó nyilatkozik arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybevételével teljesítette, cb) az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt; a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő szervezetét is) és az egyéni vállalkozó által írásban kötött szerződés alapján közösen végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az egyéni vállalkozó az előző rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát veheti (de legfeljebb 50 millió forintot vehet) figyelembe, amelynek a (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül; d) a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál évi 30 millió forinttal, de legfeljebb a (12) bekezdés rendelkezésében meghatározott összeggel (kisvállalkozói kedvezmény); az egyéni vállalkozó által az adóévben érvényesített kisvállalkozói kedvezmény és a (9)-(10) bekezdésben meghatározott adókulcs szorzata az állami támogatásokra irányadó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint da) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy db) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül; e) a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint általa megfizetett helyi iparűzési adó révén e törvény rendelkezéseinek megfelelően az adóévben elszámolt vállalkozói költséggel, feltéve, hogy az adóév utolsó napján nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása; PM-APEH együttes tájékoztató az adózási kedvezmények igénybevételére jogosultságról a nyilvántartott adótartozás függvényében f) az egyéni vállalkozó belföldi pénzforgalmi bankszámláján fennálló számlakövetelésből az adóévben lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeg [ide nem értve a (21) bekezdés szerint lekötött összeget], de legfeljebb az adóévben megszerzett vállalkozói bevétel(ek) összegéből az adóévben elszámolt vállalkozói költségek összegét meghaladó rész 50 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (fejlesztési tartalék); g) az adóév első napján, illetőleg a tevékenysége megkezdésének napján 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a (19) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve az adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának az előző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát meghaladó érték (tevékenységét megkezdő vállalkozó esetében az adóévi átlagos állományi létszám) és az adóév első napján (a tevékenységét megkezdő egyéni vállalkozó esetében a tevékenység megkezdésének napján) érvényes havi minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott összeggel (foglalkoztatási kedvezmény), feltéve, hogy az adózónak az adóév végén nincs az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása; az e rendelkezés szerint érvényesített csökkentés (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül; PM-APEH együttes tájékoztató az adózási kedvezmények igénybevételére jogosultságról a nyilvántartott adótartozás függvényében h) az adóév utolsó napján 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a szabadalom, a használati- és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az adóévben elszámolt összeggel, ha az - figyelemmel a c) pont rendelkezésére - nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés elszámolt költségének; az e rendelkezés szerint érvényesített csökkentés (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következők szerint számolható el: a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével (ideértve az önellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelmet is) szemben - döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja. Az egyéni vállalkozó tevékenységének időszaka alatt elhatárolt veszteséget özvegye vagy örököse az egyéni vállalkozóra irányadó rendelkezések szerint számolhatja el, ha az elhunyt magánszemély tevékenységét folytatja, feltéve, hogy a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelentette az adóhatóságnak. b) c) Az adóév elhatárolt veszteségét a más adóév(ek)ről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt veszteségek elszámolásánál a keletkezésük sorrendjét kell követni. d) Az a) és e) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő adóévekben elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható, ha az egyéni vállalkozó da) adóévi vállalkozói bevétele nem éri el a vállalkozói jövedelem meghatározásánál elszámolt költség 50 százalékát, vagy db) vállalkozói tevékenysége alapján a megelőző két adóévben is veszteséget határolt el. Az adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás benyújtásának esedékességéig, az önellenőrzéssel pótlólagosan feltárt veszteség, valamint az önellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet az önellenőrzési lap benyújtásának esedékességéig, az ellenőrzés által feltárt pótlólagos veszteség, valamint az ellenőrzés okán engedély alá eső teljes adóévi veszteség elhatárolásának engedélyezése iránti kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az elhatárolt veszteség elháríthatatlan külső ok miatt keletkezett, vagy ha az egyéni vállalkozó a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle az elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. e) A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét - az a) pontban foglaltaktól függetlenül - az adóévet megelőző két évre visszamenőlegesen is rendezheti adóbevallásának önellenőrzésével oly módon, hogy a megelőző két év egyikében vagy mindkettőben megszerzett, mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét (ideértve az önellenőrzés során feltárt jövedelmet is) csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelőző két év terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók. f) Ha az egyéni vállalkozónak mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmén kívül más tevékenységéből is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja az e) pont rendelkezéseit. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani. g) E bekezdés alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés akkor, ha ezeket a tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolványa alapján végzi a magánszemély. 1998/113. Adózási kérdés veszteség továbbvitelének engedélyezése h) A 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. i) Az e)-h) pont rendelkezéseit az egyéni vállalkozó döntése szerint az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni. (8) A vállalkozói adóalap a) az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelem, azzal, hogy b) ha az (1)-(5) bekezdés rendelkezései szerint megállapított bevételnek a 4. és 11. számú melléklet szerint elszámolt költséget nem haladja meg, vagy a meghaladó része nem éri el az adóévben a jövedelem-(nyereség)minimumot, az egyéni vállalkozó választása szerint
ba) adóbevallásában az adózás rendjéről szóló törvény 91/A. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz, vagy bb) a (23) bekezdésben foglaltak alkalmazásával a jövedelem-(nyereség-)minimumot tekinti vállalkozói adóalapnak. Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor az a) pont és a bb) alpont szerinti vállalkozói adóalapot - figyelemmel a (15) bekezdés rendelkezésére - úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik. (9) A vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 16 százaléka. Ezt az adót legfeljebb annak összegéig csökkenti a) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb erre az adóalapra az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó szerint kiszámított adó; az átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó az e rendelkezés alkalmazása nélkül, a b) pontban foglaltak figyelembevételével megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó osztva a vállalkozói adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni; nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár; b) továbbá - azzal a korlátozással, hogy a csökkentés mértéke nem lehet több az a) pont alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói személyi jövedelemadó 70 százalékánál - a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint a vállalkozói adókedvezmény, azzal, hogy az ugyanazon beruházáshoz kapcsolódó több kedvezmény - ideértve a kisvállalkozói kedvezményt is - esetén az egyéni vállalkozó választása szerint egyet érvényesíthet; a kisvállalkozói kedvezmény és a 13. számú melléklet szerinti kisvállalkozások adókedvezménye ugyanazon beruházásra egymás mellett is érvényesíthető. (10) A (9) bekezdés rendelkezésétől eltérően a vállalkozói személyi jövedelemadó a (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalap - ha nemzetközi szerződés rendelkezéséből következik, a módosított vállalkozói adóalap - 50 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó a) a (9) bekezdés b) pontjának rendelkezését nem alkalmazza, és b) foglalkoztatottainak átlagos állományi létszáma az adóévben legalább egy fő, és c) (8) bekezdés rendelkezése szerint megállapított vállalkozói adóalapja az adóévben és az azt megelőző adóévben (a tevékenység adóévi kezdése esetén ebben az évben) legalább a jövedelem-(nyereség-) minimum összegével egyezik meg [kivéve, ha a (20) bekezdés hatálya alá tartozik], és d) megfelel az államháztartásról szóló törvényben meghatározott rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményének, és e) az adóévben ea) legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalap kétszeresére, vagy eb) - ha székhelye a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet 3. számú melléklete szerinti kistérség, illetve 5. számú melléklete szerinti település valamelyikében van - legalább az adóévi átlagos állományi létszám és a minimálbér évesített összegének szorzataként meghatározott járulékalapra vallott be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. Az e rendelkezés szerint megállapított adót csökkenti a (9) bekezdés a) pontjának rendelkezése szerint számított adó. Az adóévi átlagos állományi létszám, valamint a minimálbér évesített összegének meghatározására - e bekezdés rendelkezésének alkalmazásában a nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót is munkavállalónak tekintve (esetében értelemszerűen) - a (19) bekezdés rendelkezését a rendelkezés aa) alpontjában foglaltak kivételével kell alkalmazni. A 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában 1. az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, 2. vagy, ha az egyéni vállalkozó a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő lekötött összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére fordítja, - választása szerint - a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak, 3. az elsődleges mezőgazdasági termelést is végző egyéni vállalkozónál - ha a (21) bekezdésben foglaltaknak megfelelő lekötött összeget kizárólag beruházásra, felújításra vagy az előbbiek céljára felvett hitel törlesztésére használja fel - az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásnak
minősül. E bekezdés rendelkezésének alkalmazása esetén a vállalkozói bevételt csökkentő, illetőleg értékcsökkenési leírásként elszámolt kedvezmények alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás adóévi összegét az adóévben érvényesített összes kedvezmény értékéből az 50 millió forintot meg nem haladó rész után 10 százalék, az azt meghaladó rész után 16 százalék adómértékkel kell kiszámítani. (11) Amennyiben a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évét követő negyedik adóév utolsó napjáig a (14) bekezdés rendelkezéseiben említett esetek bármelyike bekövetkezik (kivéve, ha annak oka a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belüli visszaadás), az ott meghatározott összeg kétszeresének 16 százaléka növeli a (9)-(10) bekezdés szerint megállapított adót. (12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége (ideértve az ilyen eszköz beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben költségként elszámolt kiadást is), továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék - ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az egyéni vállalkozó a kisvállalkozási kedvezményt érvényesítette -, valamint az üzemkörön kívüli ingatlan és az ültetvény alapján beruházási költség nem vehető figyelembe. 2005/46. Adózási kérdés a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése és az ágazati besorolás kapcsolata (13) A kisvállalkozói kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a (12) bekezdésben említett 2002/60. Adózási kérdés az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése (átalakulás/átlépés) esetén a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése miatt a cégautó adót a továbbiakban nem kell megfizetni a) üzemkörön kívüli ingatlannak minősül az az ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben; ilyennek minősül különösen az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény; b) a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is, 2002/17. Adózási kérdés kisvállalkozói kedvezmény a személygépkocsi után 1. azzal, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése esetén az egyéni vállalkozónak az adott személygépkocsi után az érvényesítést követő négy adóévben - legfeljebb azonban a (14) bekezdés a), d) és e) pontjában szabályozott esetek bármelyikének bekövetkeztéig -, cégautó adót kell fizetnie, 2. ha az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi, és az egyéni vállalkozó sem személyes munkavégzésével, sem személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti. (14) A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szellemi termék beruházási költségéből (ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadást, valamint az eszköz beszerzésére, előállítására fordított, a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében költségként elszámolt kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell alkalmazni, a következők szerint: a) ha az eszköz üzembe helyezése, használatbavétele nem történt meg (kivéve, ha az elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás miatt maradt el), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt a kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóévre vonatkozó, b) ha az eszköz az üzembe helyezéskor, használatbavételkor nem felelt meg a (12) bekezdés rendelkezéseiben foglalt feltételeknek, a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az üzembe helyezés, használatbavétel évére vonatkozó, c) ha az üzembe helyezett, használatba vett eszközt az egyéni vállalkozó a (12) bekezdésben nem említett eszközként használja (átsorolja), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt - kivéve, ha az eszköz átsorolása elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következménye - az átsorolás évére vonatkozó, 2003/127. Adózási kérdés személygépkocsi lopás
d) ha az eszközt az egyéni vállalkozó - akár üzembe helyezése, használatbavétele előtt, akár utána - elidegenítette (ideértve a természetbeni juttatás formájában történő átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást, valamint a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszköznek a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatti visszaadását), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az elidegenítés évére vonatkozó, e) ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetőleg - az a)-d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve - a fennmaradó részt a jogállás megszűnésének napjára előírt adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni. A (13) bekezdés b) 1. pontjában említett személygépkocsi esetében a b) és c) pontok rendelkezését nem kell alkalmazni. (15) Ha az adóévi vállalkozói bevétel valamely része külföldi telephelynek tudható be, akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot ezen bevételből a) a telephely bevételének megszerzése érdekében bárhol felmerült költségek levonásával és/vagy a (2)-(7) bekezdésben említett bárhol felmerült, növelő, csökkentő tételek figyelembevételével, b) a más telephely(ek)nek betudható bevételrész(ek) megszerzése érdekében is (bárhol) felmerült költségeknek (ideértve a vállalkozói kivétet is) és/vagy a (2)-(7) bekezdésben említett bárhol felmerült növelő, csökkentő tételek külföldi telephelynek betudható bevétellel arányos része levonásával, illetőleg figyelembevételével kell megállapítani. (16) Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelést a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(ok) [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (22) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza] összegének megfelelően oldhatja fel (akkor is, ha a lekötés megszűnik és azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), kivéve, ha megállapítja a) a feloldott rész után a (9) bekezdésnek a lekötés adóévében hatályos rendelkezései szerinti mértékkel a vállalkozói személyi jövedelemadót, valamint b) a feloldott résznek az a) pont szerinti vállalkozói személyi jövedelemadót meghaladó része után 35 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót, továbbá az a)-b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelésnek a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott része után az a)-b) pont szerinti adókat a negyedik adóévet követő év első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), azzal, hogy ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló számlakövetelés lekötéséről és annak feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezet, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló beruházási kiadás(ok) teljesítésének időpontja és összege, vagy a feloldás miatt fizetendő, késedelmi pótlékkal növelt adók összege. (17) A kisvállalkozói kedvezmény és a kis- és középvállalkozások adókedvezménye szempontjából a foglalkoztatottak létszámát az egyes foglalkoztatottak munkaviszonyának kezdetétől annak megszűnéséig eltelt naptári napok összegzésével, majd ezen összeg 365-tel történő elosztásával, tört hányados esetén lefelé kerekítve kell meghatározni. (18) Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a (8) bekezdés a) pontjában említett (1)-(7) bekezdés szerint - a bekezdés további rendelkezése alapján a külföldi telephelynek betudható rész nélkül - megállapított vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegével, csökkentve a) a (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adóval, b) nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adóval, azzal, hogy nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár. (19) Az (5)-(6) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában
a) az adóévi átlagos állományi létszámot a munkavállalók által az adóévben munkaviszonyban töltött naptári napok összegével, majd ezen összegnek az adóév napjainak (a tevékenységet megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak számával történő elosztásával két tizedesre kerekítve kell meghatározni azzal, hogy a számításnál figyelmen kívül kell hagyni aa) azt a munkavállalót, aki az egyéni vállalkozónál történő alkalmazását megelőzően az egyéni vállalkozóval a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő más személynél munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban, továbbá személyesen közreműködő tagsági jogviszonyban végzett munkát, ab) a szülési szabadság, a gyermekgondozási ellátás miatti szabadság, a betegség miatti 30 napon túli keresőképtelenség, a büntetés-végrehajtás naptári napjainak számát; b) a havi minimálbér évesített összege: ba) a havi minimálbér tizenkétszerese, bb) a tevékenységét megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében a ba) szerinti összeg 365-öd része és az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak szorzata. A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 2005-től két új jogcímen csökkentheti vállalkozói bevételét. Az 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó esetében a foglalkoztatás bővítését elősegítő új kedvezmény az átlagos állományi létszám növekedéséhez kapcsolódik. A törvény a megnövekedett átlagos állományi létszám csökkenéséhez növelt összegű - szankció jellegű visszafizetési kötelezettséget rendel. A törvény szerint az adóév utolsó napján 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó vállalkozói bevételét csökkentheti a szabadalom, a használati- és formatervezési mintaoltalom magyarországi megszerzése és fenntartása érdekében felmerült kiadásból az adóévben elszámolt összeggel, ha az nem minősül az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés elszámolt költségének. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó vállalkozói bevételét csökkentheti: 1. az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból (ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást) az adóévben elszámolt költséggel, vagy 2. (az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az egyéni vállalkozó az adóévben beruházási költségként számolta el), a kiadás alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, mindkét esetben feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt. A törvény alapján az 1. pontban - kivételként - említett „igénybe vett szolgáltatás” „közvetve vagy közvetlenül igénybe vett szolgáltatás”-ra módosul, továbbá a szolgáltatás nyújtójának nyilatkoznia kell arról, hogy a szolgáltatást nem belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy az Szja törvény szerinti egyéni vállalkozótól megrendelt kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás igénybe vételével teljesítette (e nyilatkozatnak közvetített szolgáltatás esetébe van jelentősége). A törvényben foglalt módosítás szerint a 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Tekintettel arra, hogy a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az elhatárolt veszteséget az adóelőleg alapjának számításánál figyelembe veszi, átmeneti szabály mondja ki, hogy előbbi rendelkezést 2004. január 1-től kell alkalmazni azzal a feltétellel, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett elhatárolt veszteségre választhatók az Szja törvény 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései. Az egyéni vállalkozó - hasonlóan a társasági adóalanyokhoz - a fejlesztési tartalék összegével csökkentheti adóalapját. Az Szja törvény hatályos szabálya alapján az egyéni vállalkozó a belföldi pénzforgalmi bankszámlán fennálló számlaköveteléséből az adóévben lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeggel, de legfeljebb 500 millió forinttal csökkentheti a vállalkozói bevételét, feltéve, hogy a levonás mértéke nem haladhatja meg a vállalkozói bevételek vállalkozási költségeket meghaladó részének 25 százalékát. Az egyéni vállalkozó a lekötött számlakövetelést a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - az egyéni vállalkozó által alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költség nyilvántartásában rögzített - beruházási kiadás(ok) összegének megfelelően oldhatja fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése). A lekötött számlakövetelés egészének az előírt időtartamon belül fejlesztési célra történő felhasználása esetén
adókötelezettség tehát nem keletkezik. A lekötött számlakövetelés felhasználása esetén a tárgyi eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) időpontjában elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni a tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében feloldott összeget. Adókötelezettség a következő esetekben keletkezik: - Az egyéni vállalkozó az előírt időtartamon belül a lekötött számlakövetelés egészét vagy részét feloldja, de a feloldott részt nem fejlesztési célra használja fel. Ekkor a feloldástól számított 30 napon belül - az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával, azonban önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten - meg kell fizetni az adóalap csökkentéseként elszámolt összeg után a lekötéskor hatályos adómértékkel megállapított adót, valamint az adóalap csökkentéseként elszámolt összegnek az erre eső vállalkozói jövedelemadót meghaladó része után 35 százalékos mértékkel a vállalkozói osztalékalap utáni adót. - Az egyéni vállalkozó a lekötött számlakövetelés egészét vagy részét a lekötés évét követő negyedik adóév végéig nem oldja fel. Ekkor az egyéni vállalkozónak az előzőekben említett adókat a negyedik adóévet követő év első hónapjában kell megállapítania, és azokat - késedelmi pótlékkal növelten - az önellenőrzésre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megfizetnie. - Az egyéni vállalkozói jogállás az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (kivéve az egyéni vállalkozó cselekvőképessége elvesztését, halálát). Ebben az esetben az adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. A törvényben foglalt módosítás szerint a lekötött számlakövetelés az Szja törvény szerinti értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített beruházási kiadás összegének megfelelően oldható csak fel (az új megfogalmazásba tehát pl. a földterület már nem tartozik bele, hiszen arra értékcsökkenés nem számolható el, de pl. az ültetvény továbbra is beletartozhat). A hatályos szabályozáshoz képest további módosítás, hogy az említett adókat nem az önellenőrzésre irányadó rendelkezések alkalmazásával, hanem folyó kötelezettségként kell megfizetni. A jogalkalmazást segítő módosítás, hogy a törvény meghatározza azt az időszakot, melyre a fizetendő késedelmi pótlékot fel kell számítani. Az új előírás szerint a késedelmi pótlékot a kedvezmény érvényesítését tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő feloldás napjáig, illetve a felhasználásra rendelkezésre álló időpontig kell felszámítani. (20) Nem kell a (8) bekezdés b) pontját alkalmazni a vállalkozói adóalap megállapítására a) a tevékenység megkezdése évében és az azt követő évben, ha a tevékenység megkezdését megelőző 36 hónapban a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott, vagy b) ha az egyéni vállalkozót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta. (21) A (10) bekezdés rendelkezései szerint 10 százalékos adómértékkel adózó vállalkozói adóalap 6 százalékának megfelelő összeget az egyéni vállalkozó köteles a belföldi pénzforgalmi bankszámláján fennálló követeléséből az adóévben lekötött, az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatni. (22) A (21) bekezdés szerint lekötött összeg akkor oldható fel (ideértve a lekötés megszűnését is, ha azzal egyidejűleg nem történik meg az összeg ismételt lekötése), ha az egyéni vállalkozó azt a) a (10) bekezdés 1. pontja szerinti esetben aa) a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített beruházási, felújítási kiadás(ok)ra [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy ab) a (6) bekezdés a) pontjában említett legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott és/vagy b) pontjában említett korábban munkanélküli és/vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadásra, feltéve, hogy az említettek foglalkoztatása 2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy ac) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettsége csökkentésére, b) a (10) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti esetben ba) a lekötés adóévét követő négy adóév során az adóévben általa kizárólag üzemi célt szolgáló, az e törvény szerint értékcsökkenési leírás alapját képező tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített beruházási, felújítási kiadás(ok)ra [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
bb) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) a ba) pontban említett beruházási, felújítási kiadás(ok) miatt fennálló kötelezettsége csökkentésére használja fel, kivéve, ha a feloldást - ideértve, ha a feloldott összeg nem felel meg a (10) bekezdés 1-3. pontjában foglalt rendelkezéseknek - követő 30 napon belül megfizeti a feloldott résszel azonos összegű adót. Az egyéni vállalkozó a lekötés adóévét követő negyedik adóév végéig fel nem oldott résszel azonos összegű adót a negyedik adóévet követő év első hónapja utolsó napjáig megállapítja, megfizeti, és az említett napot követő első adóbevallásban bevallja. Ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a fel nem oldott résszel azonos összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az említett esetekben fizetendő adót a (16) bekezdés késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a számlakövetelés lekötéséről és annak feloldásáról olyan külön nyilvántartást vezet, amelynek alapján megállapítható a lekötött és a feloldott összeg, valamint a feloldás alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja és összege, illetve a feloldás miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege. (23) A (8) bekezdés alkalmazásában jövedelem-(nyereség-)minimum az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét nem tartalmazó vállalkozói bevétel 2 százaléka. (24) A (20) bekezdés b) pontjában említett kár az elemi csapás okozta olyan elemi kár (több ilyen kár esetén azok együttes összege), amely a bekövetkezése évét megelőző adóévi vállalkozói bevételnek (a tevékenységét az elemi kár bekövetkezését megelőző adóévben kezdő egyéni vállalkozó esetében a kezdő év egy napjára eső átlagos napi bevétel 365 napra számított összegének) legalább a 15 százaléka. Ennek megállapítása - ha az egyéni vállalkozó nem rendelkezik tőle független szervezet által kiadott okmánnyal - az elemi kár (károk) tényét és mértékét tartalmazó, általa kiállított olyan jegyzőkönyv(ek) alapján történhet, amelye(ke)t a káreseményt követő 15 napon belül megküldött az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő. KGD2007. 9. A vállalkozási költségek elszámolásának feltételei [1995. évi CXVII. törvény 4., 49/B. §].
A vállalkozói osztalékalap 49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell megállapítani. (2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli: a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett tárgyi eszköz beszerzésével összefüggő adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentésének évétől számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett összegnek 2000/89. Adózási kérdés egyéni vállalkozásban használt tárgyi eszköz átadása házassági vagyonközösség megszüntetése esetén aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka, ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka, ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka, ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla; b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint előírt összeg, ha a megszüntetés az ott előírt időhatáron belül történt; 1997/263. Adózási kérdés Társasági adó hatálya alól áttérő egyéni vállalkozó osztalékalapja 1999/111. Adózási kérdés elhunyt egyéni vállalkozó végleges adójának megállapítása c) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette; 2000/106. Adózási kérdés támogatások elszámolása
d) a c) pontban nem említett esetben: a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor. 2000/106. Adózási kérdés támogatások elszámolása (3)-(5) (6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el; 2002/3. Adózási kérdés a telek beszerzési ára az adózás utáni jövedelmet nem csökkenti 2000/106. Adózási kérdés támogatások elszámolása 1997/264. Adózási kérdés Az Szja tv. 49/C. § (6) bekezdés a) pontja nem alkalmazható az 1997. évben beszerzett személygépkocsira 1997/61. Adózási kérdés Társasági adó hatálya alól áttérő egyéni vállalkozó osztalékalapja b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni; c) d) az erre vonatkozó nyilvántartás szerint, az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összegével, feltéve, hogy az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdése nem történt meg. (7) A vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg az adóévi vállalkozói jövedelem meghatározásánál költségként elszámolt vállalkozói kivét 30 százalékát, az adó mértéke 25 százalék, a vállalkozói osztalékalap fennmaradó része után az adó mértéke 35 százalék. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. (8) A (6) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz (ideértve azt a személygépkocsit is, amely után a magánszemély kisvállalkozói kedvezményt vett igénybe) és nem anyagi javak esetében alkalmazhatók.
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása 50. § (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózást választhat a (4)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve akkor, ha a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 8 millió forintot nem haladta meg, és b) nem áll munkaviszonyban, és c) az egyéni vállalkozói bevétele az adóévben nem haladja meg a 8 millió forintot. (2) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat. (3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenység egészére választható. (4) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti
kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 40 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban. (5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást. (6) A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja az (1)-(5) bekezdések rendelkezései szerint. (7) Az az egyéni vállalkozó, aki 1999. december 31-ét követően (is) átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmaz és azt megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást, tételes átalányadózást - feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennállnak - csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt. (8) A tevékenységét év közben kezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe. 51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is - veszi figyelembe. Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti. 1998/60. Adózási kérdés a mezőgazdasági őstermelőknek és az egyéni vállalkozóknak nyújtott támogatások minősítése (2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét megszüntette, akkor a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen alkalmaznia, valamint az átalányadó alapját növeli az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított; b) a megszüntetést követően ezen tevékenységére tekintettel érkező bevételre, felmerülő költségre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el. (3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófőkönyv) bevételi adatait vezeti, továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános szabályok szerint köteles megőrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni vállalkozót a kifizetői minőségében, illetőleg más jogszabály előírása szerint reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség alól. (4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést megelőző év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz. (5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás szerint adózó mezőgazdasági kistermelőnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2. számú melléklet szerint kell figyelembe vennie. 52. § (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a 8 millió forintot, az 50. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó esetében a 40 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít. 2000/126. Adózási kérdés az alanyi áfamentes adóalany mentességre jogosító értékhatára és bevallási kötelezettsége b) (2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik. Ekkor, valamint ha az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a tevékenységének megszüntetését követően az adóévben azt újrakezdi, az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra
vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie. (3) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie. 53. § (1) Az átalányadó alapját a bevételből a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel a) az egyéni vállalkozó 40 százalék, b) az adóév egészében kizárólag a (3) bekezdésben, vagy kizárólag a (3) és (4) bekezdésben felsorolt tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 80 százalék, c) az adóév egészében kizárólag az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék, d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó - feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a (4) bekezdésben felsorolt üzlet(ek) működtetésére terjed ki - 93 százalék, e) a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék költséghányad levonásával állapítja meg. (2) Az (1) bekezdésben említett százalékos mérték a) az a) pontban meghatározott helyett 25, b) a b) pontban meghatározott helyett 75, c) a c) pontban meghatározott helyett 83, d) a d) pontban meghatározott helyett 91, akkor, ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül. (3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők: a) ipari és mezőgazdasági termék-előállítás, építőipari kivitelezés; b) növénytermelési, állattenyésztési, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02), kivéve: - valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás; c) halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), haltenyésztési szolgáltatás (SZJ 05.02.1), kivéve: - halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1), - haltenyésztési bérmunka (SZJ 05.02.10.1); d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15-37), kivéve: - valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termék-előállítás, - kiadói tevékenység (SZJ 22.1), - egyéb sokszorosítás (SZJ 22.3); e) építőipari szolgáltatás (SZJ 45); f) gépjárműjavítás (SZJ 50.20), fogyasztási cikk javítása (SZJ 52.7), bútorjavítás és restaurálás (SZJ 36.1-ből), hangszer javítása, karbantartása (SZJ 36.30.92), háztartási forróvíztároló javítása (SZJ 45.33.11-ből), professzionális sportberendezés javítása (SZJ 36.40.92-ből); g) a taxiszolgáltatásból (SZJ 60.22.11) a helyi, közúti teherszállítás (SZJ 60.24); h) irodagép-, számítógép-javítás (SZJ 72.50); i) fényképészet (SZJ 74.81); j) mosás, tisztítás (SZJ 93.01.1), fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02), állatkozmetika (SZJ 93.05.11); k) az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység. (4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
a) élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem b) zöldség- és gyümölcsüzlet c) hús, húsáruüzlet
üzletköri jelzőszám 1111-1112. 1210. 1220.
d) halüzlet e) kenyér- és pékáruüzlet f) közérzetjavító és étrend-kiegészítő termékek szaküzlete g) festékek, lakkok, vasáru, barkács és építési anyagok üzlete h) egyéb iparcikk-üzlet
1230. 1240. 1290. 1363. 1750.
(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására. Amely adóévben az egyéni vállalkozó az adóév egy részében kiegészítő tevékenységet folytatónak is minősül, az átalányadó alapját az (1) bekezdés szerint állapítja meg. 53/A. § 54. § (1) Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és előállítási értékének az átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni. (2) Az (1) bekezdés rendelkezését nem kell alkalmazni azon költségekre, fejlesztési kiadásokra, amelyek fedezetére jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján vissza nem térítendő támogatás folyósítása történt. A módosítás pontosítja a területalapú mezőgazdasági támogatások adórendszerbeli kezelését. Ezeknél a támogatásoknál szükséges egyértelművé tenni, hogy azok az adott tevékenységből származó bevétel részét képezik a folyósítás időpontjában, mivel jellegükből adódóan nem rendelhetők közvetlenül a felmerülő költségekhez és fejlesztési célokhoz. Ugyanakkor a bevétel részeként megjelenő támogatások következménye, hogy a különböző bevételi értékhatárok (kistermelői nyilatkozattétel, átalányadó stb.) szempontjából kedvezőtlenül befolyásolják az adózók pozícióit. Ezért a törvény arról is rendelkezik, hogy ezek az értékhatárok a támogatások összegével növelhetők. (lásd 2. § indokolását is) 55. § (1) Az átalányadó összegét az 53. § rendelkezései szerint számított évi jövedelem után a 30. § szerinti adótábla alkalmazásával kell megállapítani azzal, hogy Az Országos Érdekegyeztető Tanács 2005. október 14-i ülésén született megállapodás szerinti szöveg. a) ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel, akkor a külföldi telephelynek betudható bevétel alapján az 53. § rendelkezései szerint kiszámított jövedelem e § alkalmazásában adóterhet nem viselő jövedelemnek minősül, feltéve, hogy törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján ezt a jövedelmet a Magyar Köztársaság mentesíti, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető; ekkor az átalányadót csökkenti az adóterhet nem viselő jövedelem összegének az átalányadó-tábla szerint kiszámított adója; b) az a) pontban nem említett esetben, amennyiben az 53. § rendelkezései szerint kiszámított jövedelem alapjául szolgáló vállalkozói bevételnek olyan bevétel is részét képezi, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - az átalányadót csökkenti a bevétel alapján meghatározott jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb a bevétel alapján az 53. § rendelkezései szerint kiszámított évi jövedelemre az átalányadótábla átlagos adókulcsa szerint kiszámított adó; az átlagos adókulcs az átalányadónak az 53. § rendelkezései szerint kiszámított jövedelem elosztásával kiszámított, két tizedesre kerekített hányadosa; c) a külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az adóév utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével, ha az adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, akkor az MNB által az adóév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani. (2)-(5) 56. § (1) (2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetőleg a Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani.
57. § Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét.
A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása 57/A. § (1) A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére - az említett kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - tevékenységére tételes átalányadózást választhat, ha e tevékenységet a tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakásban vagy üdülőben folytatja. 2003/123. Adózási kérdés fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadója (2) Ha a magánszemély több lakással, üdülővel rendelkezik, tételes átalányadózást csak akkor választhat, ha ezek közül csak egyben folytat fizetővendéglátó tevékenységet. (3) Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól. (4) A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül - kell megfizetni. (5) Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezésének negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a magánszemély a (4) bekezdés szerinti összegnek az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét fizeti meg tételes átalányadóként. (6) Ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (7) Ha a magánszemély fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni. (8) 57/B. § 57/C. §
XI. Fejezet A VAGYONÁTRUHÁZÁS Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem 58. § (1) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. (2) Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke.
(3) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat. (4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték. Külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban megállapított érték, ingyenes szerzés esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke, és - vagy egyébként - ha az ingó vagyontárgy megszerzésekor adóköteles jövedelemre tekintettel adófizetés történt, ez a jövedelem is a szerzési érték része. (5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. (6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. (7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának az 50 ezer forintot meg nem haladó részét. (8) Nem alkalmazhatók az (1)-(7) bekezdés rendelkezései akkor, ha az ingó vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Ekkor - kivéve, ha a magánszemély a bevételt egyéni vállalkozói tevékenysége keretében szerzi meg - az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E rendelkezés alkalmazásában üzletszerű az átruházás, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként adólevonási joga megnyílik. (9) Nem alkalmazhatók az (1)-(7) bekezdés rendelkezései az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek arra a részére, amely meghaladja az ingó vagyontárgynak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét. EBH2001. 500. Használt gépjárművek felújítás után többletbevételt eredményező továbbértékesítése üzletszerű gazdálkodó tevékenységként adóköteles (1995. évi CXVII. tv. 58. §, 1992. évi LXXIV. tv. 3-5., 16. §). 2001/114. Adózási kérdés az egyéni vállalkozói tevékenységhez használt személygépkocsi 1997/155. Adózási kérdés Terményben kiadott földbérleti díj
Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem 59. § Az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból (a továbbiakban: a vagyoni értékű jog átruházása) származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották. Az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt. 2004/43. Adózási kérdés jövedelem megszerzésének időpontja tulajdonjog-fenntartással kötött szerződés esetén 2002/26. Adózási kérdés az ingatlanértékesítéshez kapcsolódó késedelmi kamat adókötelezettsége 1999/129. Adózási kérdés ügyvédi iroda tagja által az ügyvédi irodába bevitt ingó és ingatlan vagyontárgy adókötelezettsége
60. § (1) Az ingatlan, továbbá az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett vagyoni értékű jog megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog szerzési időpontjának az erről szóló szerződés szerinti időpontot kell tekinteni. Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni. Ha jogi személy 1989. január 1. napja előtt értékesített ingatlant a magánszemély részére, az ingatlan megszerzésének időpontja a szerződéskötés napja. (2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni. (3) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően, az ingatlan tulajdonban (birtokban) tartásának időszakában a 2007. december 31-ét követően az ingatlanon létesített épített-ingatlan (épület, épületrész, építmény, építményrész) esetében - ideértve a megszerzéskor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan helyett létesített (újjáépített) épített-ingatlan esetét is -, valamint a megszerzéskor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő építettingatlan helyiségei hasznos alapterületének hat négyzetmétert meghaladó növelése esetében a szerzést a) az utolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének időpontjával, vagy a 62. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában említett költségekkel csökkentett bevételnek a ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összegével arányos megosztásával választható, hogy b) a földterület (telek), valamint az ingatlan tulajdonjogának megszerzésekor, illetőleg az említett időpont előtt meglévő épített-ingatlan bevétel-része tekintetében az (1)-(2) bekezdés szerinti szerzési időponttal és az építettingatlan, illetőleg az alapterület-bővítés bevétel-része tekintetében az a) pont szerinti időponttal kell azonosnak tekinteni. (4) Az olyan, használatbavételi (fennmaradási) engedéllyel még nem rendelkező épített-ingatlan, illetőleg alapterület-bővítés esetében, amelynek létesítése az ingatlanra kiadott legutolsó használatbavételi (fennmaradási) engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének keltét követően, illetőleg ettől függetlenül is a tulajdonban (birtokban) tartás időszakában történt, a (3) bekezdés rendelkezését az említett épített-ingatlan, alapterület-bővítés tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hitelt érdemlően bizonyított tényleges használatbavétel évét vagy, ha a tényleges használatbavétel éve hitelt érdemlően nem állapítható meg, az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni. Az Európai Bizottság Magyarországot az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem lakáscélú felhasználására vonatkozó hatályos szabályozás átalakítására kötelezte, tekintettel arra, hogy az a lakáscélú felhasználás kedvezményét nem engedi alkalmazni az EU más tagállamában fekvő lakásszerzés esetén. A törvény szerint a lakásszerzési kedvezmény megszűnik, ugyanakkor a lakások átruházásából származó jövedelem adóköteles időszaka harmadára csökken, azáltal, hogy a lakás megszerzését követő második évtől történő átruházás esetén a jövedelem már csökken, míg a megszerzést követő ötödik évtől már nem kell jövedelmet figyelembe venni. A nem lakásingatlanok esetében az adóköteles időszak továbbra is 15 év marad. Külön átmeneti szabály rendelkezik azokról az esetekről, amikor a magánszemély az ingatlan átruházás jövedelemét 2008. január 1-je előtt megszerezte. Alkotmányossági megfontolásokból ekkor a magánszemély a lakásszerzési kedvezményre vonatkozó szabályokat még alkalmazhatja. Az ingatlan adóztatással összefüggő további változás, hogy az ingatlan-szerzés időpontja az az időpont, amelyben a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet a földhivatalhoz benyújtották, azonban a 2007. évet követő ráépítés, bővítés esetén azon utolsó jogerős használatbavételi engedély keltének (illetőleg a tényleges használatbavételnek) éve, amelyet követően az ingatlanon további építés, bővítés nem történt, illetőleg választható, hogy a telek és az épület szerzési időpontját az előzőek szerint, de külön-külön határozzák meg. Az új szabályhoz olyan átmeneti rendelkezés kapcsolódik, amely a régi szerint az időmúlás függvényében már elért adóalap-csökkentést még három évig választható teszi. A közösségi joggal való összhang (ld. vámkódex 221. cikk - utólagos könyvelésbe vétel) érdekében azon szabály „visszaállítása”, hogy a felettes szerv vagy bíróság által el nem bírált jogsértő határozatát a vámhatóság a vám- illetve a adójogszabályokban foglalt elévülési időn belül módosíthatja, visszavonhatja. Az adójogszabályokon belüli elévülési időn módosítás természetesen a vámmal együtt kiszabott nem közösségi adókat megállapító határozatra vonatkozik. Az Art.-vel való ellentmondás csak látszólagos, hiszem a vámjogi folyamat az ügyfél által benyújtott EV-re elfogadásakor hozott vámhatósági határozattal kezdődik, míg az Art. szerint ilyen „első határozat” nincs, csak az első adóhatósági ellenőrzés utáni határozatra vonatkozik az ügyfél terhére való módosítás 1 év utáni tilalma. A vámjogban az ügyféli garanciát az utólagos ellenőrzés utáni újabb határozat esetére lehet kimondani, amelyet a Vtv. 60. § (4) bekezdése tartalmaz. Emellett a Vtv. 60. § (2) bekezdése az Art. mintájára bevezeti az ún. „részjogerő” intézményét.
KGD2007. 6. Ingatlan átruházásából származó jövedelem kiszámítása során nem adóalap-csökkentő tétel a fizetett életjáradék [1995. évi CXVII. törvény 60-62. §]. 61. § (1) Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. A bevételnek nem része a kapott ellenértékből az egyéb jövedelemnek minősülő, az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét meghaladó összeg. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke. 2002/115. Adózási kérdés az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adókötelezettségének új szabályai (2)-(3) (4) A termőföldről szóló törvényben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere e törvény alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély egyéb jövedelmének számít. 62. § (1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt: 2003/83. Adózási kérdés ingatlanátruházás a) a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; b) az értéknövelő beruházásokat; c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is. (2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerződés (okirat, bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan, illetve vagyoni értékű jog esetében a csereszerződésben rögzített érték, ezek hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékű jogot a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termőföld, erdő művelési ágú föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. § (1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása során vételárként szereplő összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre fordított értéknek a szerződésben szereplő tényleges vételárat kell érteni. A 60. § (3) bekezdése szerinti ráépítés, újjáépítés, alapterület-növelés megszerzésére fordított összeg a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerőre emelkedésének napjáig, illetve a használatbavételi (fennmaradási) engedélyben megjelölt feltételek teljesítésének határidejéig, a 60. § (4) bekezdése szerinti esetben a tényleges használatbavételig, ennek megállapíthatósága hiányában az átruházásig kibocsátott, az építő (építtető) magánszemély nevére kiállított számla szerinti érték. 2004/50. Adózási kérdés ingatlan-nyilvántartáson kívüli ingatlantulajdon szerzési időpontja és a megszerzésére fordított összeg 1997/279. Adózási kérdés Saját jogon és vásárlással szerzett részarány földtulajdon értékesítéséből származó jövedelem megállapítása 1997/245. Adózási kérdés Részarány földtulajdon elidegenítése 1997/156. Adózási kérdés Önkormányzattól vásárolt lakás szerzéskori értéke (3) Ha a megszerzésre fordított összeg a (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevételt annak 75 százalékával kell csökkenteni. (4) Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e § alkalmazásában: számított összeg).
Ezt követően a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követő évet első évnek tekintve -, a) a hatodik évben történik, a számított összeg 10 százalékával, b) a hetedik évben történik, a számított összeg 20 százalékával, c) a nyolcadik évben történik, a számított összeg 30 százalékával, d) a kilencedik évben történik, a számított összeg 40 százalékával, e) a tizedik évben történik, a számított összeg 50 százalékával, f) a tizenegyedik évben történik, a számított összeg 60 százalékával, g) a tizenkettedik évben történik, a számított összeg 70 százalékával, h) a tizenharmadik évben történik, a számított összeg 80 százalékával, i) a tizennegyedik évben történik, a számított összeg 90 százalékával, j) a tizenötödik évben vagy később történik, a számított összeg 100 százalékával. (5) A vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg, azzal, hogy nem számít bevételnek az 1982. január 1-je előtt szerzett vagyoni értékű jog átruházásából származó vagyoni ellenérték. (6) A (4)-(5) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, az ingatlanügyi hatóság nyilvántartása szerint a) lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény és a hozzá tartozó földrészlet (ideértve azt is, amelyet a lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel), b) lakásra vonatkozó vagyoni értékű jog átruházása esetén a jövedelem a számított összeg 1. 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben, 2. 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben, 3. 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben, 4. 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben, 5. 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben. (7) Az Szja tv. 2008. január 1-je előtt hatályos rendelkezései szerint lakásszerzési kedvezménnyel szerzett lakás átruházása esetén a (6) bekezdés alkalmazásában számított összegbe be kell számítani a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget, ha az ilyen lakás átruházása a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének évében vagy azt követő negyedik naptári év utolsó napját megelőzően történt. BH2005. 333. Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg (1995. évi CXVII. tv. 62-63. §). KGD2007. 70. Ingatlanátruházásból származó bevétellel szemben érvényesíthető költség [1995. évi CXVII. tv. 62. §]. KGD2007. 6. Ingatlan átruházásából származó jövedelem kiszámítása során nem adóalap-csökkentő tétel a fizetett életjáradék [1995. évi CXVII. törvény 60-62. §]. KGD2005. 115. Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg (1995. évi CXVII. törvény 62-63. §). KGD2004. 64. Az ingatlan korszerűsítésével kapcsolatos - a vállalkozás keretében költségként elszámolt összegeket a személyi jövedelemadó megállapításakor ismételten - költségként - nem lehet figyelembe venni (1995. évi CXVII. törvény 62. §). 63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. 2002/115. Adózási kérdés az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adókötelezettségének új szabályai 2001/18. Adózási kérdés tartási, életjáradéki szerződés megítélése a lakáscélú felhasználás szempontjából (2) Ha a jövedelem bevallására nyitva álló határidőt megelőzően az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet (vagy annak egy részét) a magánszemély saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában vagy más hasonló (pl. ápolási) intézményben (bármely EGT-államban) biztosított férőhely-visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli - megszerzésére használja fel (ideértve azt az esetet is, ha a férőhely biztosítása egyösszegű térítési díj előre történő megfizetésével történik), és ezt a tényt adóbevallásában feltünteti, az (1) bekezdés rendelkezése szerint megállapított és bevallott adót (vagy annak a felhasznált jövedelemmel arányos részét) nem kell megfizetnie.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint megállapított, bevallott és megfizetett adó mértékéig az ingatlan átruházását követő első és második adóévről szóló adóbevallásában a magánszemély adókiegyenlítésre jogosult, amelyet a felhasználás évéről szóló adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (4)-(5) bekezdés rendelkezései szerint. (4) A (3) bekezdésben említett adókiegyenlítés az e § szerint megállapított jövedelemből az adó megfizetése után, az adóévben a (2) bekezdés szerinti célra felhasznált résznek és a megfizetett adó megállapítása tekintetében hatályos (1) bekezdés szerinti adókulcsnak a szorzata. (5) A (4) bekezdésben említett összeg nem lehet több, mint az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem bevallott és megfizetett adója, az ingatlan átruházását követő második évben csökkentve a (3)(4) bekezdés alapján a megelőző évi adóbevallásban már érvényesített adókiegyenlítéssel. (6) A (2) bekezdés szerinti célra történő felhasználás igazolására a férőhely megszerzése alapjául szolgáló okirat, az összeg felhasználását igazoló okirat, a rokonsági fokot bizonyító közokirat, valamint az élettársi kapcsolatra vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat szolgál, amelyre az adózás rendjéről szóló törvénynek az elévülésre, illetőleg a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell. (7) Az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználási körülményeire figyelemmel (különös tekintettel, ha a felhasználás saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra történik), az (1) bekezdés szerinti adót mérsékelheti, vagy elengedheti. (8) E § rendelkezése irányadó a nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-ügylet meghiúsulásából származó jövedelmére is. (9) A (8) bekezdésben említett jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből a 62. § (4), illetőleg (6) bekezdésének rendelkezései szerint kell értelemszerűen megállapítani azzal, hogy az említett rendelkezések alkalmazásában számított összegnek a bevétel, megszerzés évének az ügyleti szerződés megkötésének éve minősül. EBH2001. 487. Lakásszerzési kedvezmény vagyoni értékű jog átruházása esetén vehető igénybe. Mezőgazdasági földnek hasznosítási szerződésen alapuló tereprendezése (és a kitermelt futóhomokkal való rendelkezés) nem tekinthető vagyonértékű jog átruházásának [1959. évi IV. tv. 165. § (1) bek., 452. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. § 31. pont, 63. § (1) és (2) bek.]. BH2006. 301. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. tv. 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. tv. 75. §). BH2005. 333. Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg (1995. évi CXVII. tv. 62-63. §). KGD2006. 154. Ingatlanértékesítésből származó jövedelem lakáscélú felhasználása esetén irányadó jogszabályi rendelkezések (1995. évi CXVII. tv. 38. §, 63. §). KGD2006. 136. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. törvény 75. §). KGD2005. 115. Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg (1995. évi CXVII. törvény 62-63. §). 63/A. § 64. § (1) (2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási jegyet kárpótoltként megszerző) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során szerzett termőföldjének, erdő művelési ágú földjének - ideértve, ha azt mezőgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával (is) vásárolta - átruházásából származó, az e cím alatti rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától számított egy éven belül belföldön - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamában - fekvő mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). Ezt a kedvezményt a magánszemély az igazolt tulajdonjogszerzés adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése előtt történt, akkor annak előzetes igazolása alapján az adóbevallásában érvényesíti. (3) A (2) bekezdés rendelkezése alkalmazható a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerint részarány-földtulajdonosnak minősülő magánszemély azon termőföldjének, erdő művelési ágú földjének átruházása esetén, amelyet a hivatkozott törvény rendelkezései szerint tulajdonjogának bejegyzése mellett önálló ingatlanként részére kiadtak.
(4) A (2) és a (3) bekezdésben említett tulajdonjog megszerzésének igazolására az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott iktatott szerződés szolgál.
Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem 64/A. § (1) Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékű jognak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés keretében történő átruházásából származó jövedelem - ha az nem adómentes - után az adó mértéke 25 százalék, egyebekben pedig az 58-62. § rendelkezéseit a (2)-(5) bekezdésben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. (2) Az öröklési szerződésből származó jövedelem megszerzési időpontjának ingatlan és vagyoni értékű jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontját, ingó dolog átruházása esetén a szerződés megkötésének időpontját kell tekinteni. (3) A jövedelem megállapítása a következők szerint történik: a) bevételnek a szerződésben foglalt átruházási értéket kell tekinteni, ennek hiányában b) az állami adóhatóság értékelése szerint megállapított forgalmi érték számít bevételnek vagy c) jövedelemként az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházására vonatkozó rendelkezések szerinti igazolt költségek egyharmad részét kell figyelembe venni. (4) Az (1) bekezdésben említett adót a szerződő felek közül a tartást, a járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint, a jövedelem keletkezési időpontját követően. (5) Az adó fizetésére kötelezett a vonatkozó szerződésben megállapodhat a magánszeméllyel, hogy ezt az adót a magánszemély fizeti meg oly módon, hogy az adó összegét az adó fizetésére kötelezett rendelkezésére bocsátja, amelyet az továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt kötelezettségének az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig nem tesz eleget, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek kell az adót megfizetnie. (6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása helyett pénzben folyósított életjáradékról szóló szerződés esetében - a szerződéskötés időpontjában - választható, hogy a) az életjáradékból származó bevétel egésze jövedelem, b) az a) pontban említett jövedelem megszerzésének időpontját az általános szabályok szerint kell figyelembe venni, c) az adó mértéke 25 százalék, d) az adót a jövedelemből a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és fizeti be az adóhatóságnak azzal, hogy ekkor a magánszemélynek ezt a jövedelmet és annak adóját nem kell bevallania. (7) Ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül vállalt a) tartási szerződés esetében a természetbeni juttatásokra, b) életjáradék folyósítása esetén az adó 35 százalék, amelynek megfizetésére (bevallására) az osztalékból származó jövedelem után e törvény szerint fizetendő adóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a természetbeni juttatást havonta kell nyújtottnak tekinteni.
XII. Fejezet TŐKEJÖVEDELMEK Kamatjövedelem 65. § (1) Kamatjövedelemnek minősülnek - figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is - a következők: a) bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), folyószámla, bankszámla követelés-egyenlege esetében a magánszemély és a hitelintézet között fennálló nyilvánosan meghirdetett feltételekkel kötött szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat; b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, a tőkepiacról szóló törvényben ilyenként meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír esetében - figyelemmel a (6) bekezdés rendelkezéseire is ba) a kamatra és/vagy hozamra való jogosultság megszerzése szempontjából meghatározott időpontban történő tulajdonban tartás alapján a magánszemélynek kamat és/vagy hozam címén kifizetett (jóváírt) bevétel,
bb) a beváltáskor, a visszaváltáskor, valamint az átruházáskor [ide nem értve a kollektív befektetési értékpapírnak a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén történő átruházását] a magánszemélyt megillető bevételből - függetlenül attól, hogy az miként oszlik meg nettó árfolyamérték és felhalmozott kamat vagy hozam címén elszámolt tételekre - az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított rész; c) az a)-b) pont rendelkezéseitől eltérően, ha az a)-b) pont szerint megállapított kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, az értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, az az összeg, amelyből a (2) bekezdés szerinti adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos piaci értékével (a nyereményalappal) egyezik meg; d) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett biztosítási díj összegét (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta) vagy az adóköteles biztosítási díj összegét, azzal, hogy nem tekinthető az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díj(ak) akár csak egy része e törvény szerint adómentesnek minősült; Az Szja tv. 2006. augusztus 31-éig hatályos szabályozása alapján a már működő szövetkezetek tagjai (akik többségükben idős, nyugdíjas korúak) által a szövetkezetük részére nyújtott tagi kölcsön kamatára, illetve a jegyzett szövetkezeti célrészjegy kamatára az Szja tv. kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kellett alkalmazni (és a kamat után 0 százalékos volt az adómérték). A kamatra vonatkozó szabályozás módosulásával és a 20 százalékos adómérték bevezetésével 2006. szeptember 1-jétől csak az a kamat címén megszerzett - bevétel minősül kamatjövedelemnek, melyet az Szja tv. a 65. § (1) bekezdésében felsorol, amelyek között a szövetkezet tagja által nyújtott kölcsön kamata nem szerepel. Annak érdekében, hogy 2006. szeptember 1-je után is kamatjövedelemnek minősüljön (vagyis ne egyéb jövedelemként váljék adókötelessé), a törvény a tagi kölcsön és szövetkezeti célrészjegy kamatával egészíti ki a kamatjövedelemnek minősülő jövedelmek körét. A rendelkezésben foglalt előírást visszamenőlegesen, a 2006. szeptember 1. és az új rendelkezés hatályba lépése közötti időszakban megszerzett jövedelemre is alkalmazni lehet. e) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény alapján átalakult szövetkezet, illetőleg az ilyen szövetkezet csoportos kiválása útján létrejött szövetkezet, valamint az 1993. december 31-éig az 1992. évi I. törvény hatálya alatt megalakult szövetkezet, továbbá az előzőekben felsorolt szövetkezetek közül a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 106. §-a alapján az alapszabálya módosításával tovább működő szövetkezet tagja által a szövetkezetének nyújtott tagi kölcsön kamatának (ideértve a szövetkezeti célrészjegy után a szövetkezet által fizetett kamatot is) azon része, amely a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, feltéve, hogy a szövetkezet tagjainak a jogszabályban előírt célokon kívül és mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra - a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás) szükséges mértéken felül - nem ad; f) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagját (kedvezményezettjét, örökösét) a tag munkaviszonyának a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtti megszűnése miatt megillető összegből a tag által befizetett hozzájáruláskiegészítés összegét meghaladó rész, azzal, hogy az e) pontban említett esetben az ott meghatározott kamatmértéket meghaladóan, vagy az ott előírt feltételektől eltérően juttatott, kamatként megszerzett bevétel a magánszemély egyéb jövedelme; egyebekben az a)d) és f) pontban nem említett, vagy az abban foglalt feltételektől eltérően kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a kamatjövedelmet juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. (2) A kamatjövedelem után az adó mértéke 20 százalék, ennek megfelelően az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben az adó a vagyoni érték szokásos piaci értékének (nyereménybetét esetében a nyereményalap) egynegyede. Az adót - amennyiben a kamatjövedelem a) kifizetőtől [e § alkalmazásában az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti esetben ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is] származik - a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be; b) nem kifizetőtől származik - a magánszemély a megszerzés időpontjának negyedévét követő hónap 12-éig állapítja meg és fizeti meg, továbbá az önadózásra vonatkozó rendelkezések szerint vallja be
a (3)-(4) bekezdések rendelkezései, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályai figyelembevételével. (3) A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. (4) A kamatjövedelem megszerzésének időpontja: a) az (1) bekezdés a) pontjában említett kamat esetében az a nap, amikor a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés szerint vállalt feltételek teljesülése alapján a jóváírás és/vagy a tőkésítés megtörtént, b) nyereménybetét esetében a nyereménybetét-számlán történő jóváírás napja, c) az a)-b) pont alá nem tartozó esetben az átutalás vagy a postára adás vagy a magánszemély számára, javára történő birtokba adás napja. (5) Nem kell figyelembe venni a) kamatjövedelemként az egyéni vállalkozó ilyenként bejelentett pénzforgalmi bankszámláján jóváírt és/vagy tőkésített, egyébként az (1) bekezdés a) pontjában említett, egyéni vállalkozói bevételként elszámolt kamatot, továbbá b) jövedelemként azt a bevételt, amellyel összefüggésben az adózás rendjéről szóló törvény 7. számú melléklete adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő, c) azt - a nyereményalapot meg nem haladó - összeget, amelyet a kifizető a nyereménybetét-számlán jóváírt nyeremény megváltásaként a magánszemélynek jóváír, kifizet, azzal, hogy a b)-c) pont szerinti kifizetéssel, jóváírással összefüggésben sem a kifizetőt, sem a magánszemélyt további adókötelezettség (adómegállapítási, -bevallási, megfizetési kötelezettség) nem terheli. (6) Az (1) bekezdés ba) alpontjában említett bevételből - ha az az értékpapír megszerzését követően elsőként megszerzett kamat és/vagy hozam - levonható az értékpapír megszerzésére fordított kiadás részeként az értékpapír vételárában az értékpapír szerzéséig megfizetett, az értékpapír feltételei szerint meghatározott, kiszámított felhalmozódott kamat és/vagy hozam azzal, hogy az így levont összeg az (1) bekezdés bb) alpontjában említett esetben az értékpapír átruházásakor, beváltásakor, visszaváltásakor az értékpapír megszerzésére fordított értékként nem vehető figyelembe. KGD2005. 37. A gépkocsinyeremény-betétek sorsolásából származó, magánszemélyeket megillető tárgynyeremény (személygépkocsi) a személyi jövedelemadó törvény szerint nem minősül kamatnak, és nem tekinthető ajándéksorsolásnak sem (1995. évi CXVII. törvény 65. §, 76. §, 1959. évi IV. törvény 533. §, 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 2. §, 1991. évi XXXIV. törvény 23. §). (7) Az értékpapír-átruházás, -beváltás, -visszaváltás, valamint a kamat és/vagy hozamfizetés, -jóváírás, -tőkésítés nyilvántartási rendszerét úgy kell kialakítani és működtetni, hogy abból a (6) bekezdés rendelkezésének végrehajtásához szükséges minden adat - a dematerializált értékpapír kifizetők közötti áthelyezése esetében kötelezően közlendő adatként - rendelkezésre álljon. (8) Ha a (7) bekezdés szerint kialakított és működtetett rendszerbe nem tartozó kifizetőnél rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg és a magánszemély sem igazolja, hogy az értékpapír megszerzését követően a) kamat és/vagy hozam címén bevételt nem szerzett, vagy b) az elsőként megszerzett kamat és/vagy hozam címén szerzett bevételéből a (6) bekezdés szerint milyen összegű levonás történt, a kifizető a kamatjövedelem megállapításához az értékpapír megszerzésre fordított értékeként annak névértékét veszi figyelembe. A törvény - előrehozott intézkedésként - 2006. szeptember 1-jétől vezeti be a kamatjövedelem utáni 20 százalékos adókulcsot, ezzel összefüggésben újraszabályozza a kamatjövedelem fogalmát, meghatározva különös megjelenési formáinak egyes eseteit. Általános szabályként az 1. § által bevezetett új fogalmi meghatározás szerinti kamat címén megszerzett bevétel egésze minősül kamatjövedelemnek. Kivétel azonban egyéni vállalkozó esetében a belföldi pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamat, illetőleg egyéb vállalkozói bevételként elszámolható kamat, amely a vállalkozói jövedelem részeként adóköteles. A különféle hitelintézeti betétszámlák (takarékbetét, nyereménybetét), folyószámlák, bankkártya-számlák esetében kamatjövedelemnek a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés, üzletszabályzat stb. szerint megszolgált kamat minősül. A nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a kibocsátó által kamat címén fizetett bevétel és ezeknek az
értékpapíroknak, valamint a befektetési jegyeknek a beváltása, visszaváltása, átruházása során elért bevételből megállapított jövedelem egyaránt kamatjövedelemnek minősül. Ha a kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, kamatjövedelemnek az az összeg minősül, amelyből az adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos piaci értékével egyezik meg. Ez azt jelenti, hogy a kisorsolt nyeremény szokásos piaci értékét annak egynegyedével növelten kell a 20 százalékos adó alapjaként figyelembe venni. A törvény változatlanul tartalmazza, hogy a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen, vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a megfizetett (költségként el nem számolt) biztosítási díj összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét. Nem tekinthető azonban az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díjnak akár csak egy része is a törvény szerint adómentesnek minősült. Ha a kamatjövedelem kifizetőtől származik, az adót a megszerzés időpontjára vonatkozóan a kifizető állapítja meg, vonja le és fizeti meg. Ha a kamatjövedelem nem kifizetőtől származik, a megállapítás és megfizetés kötelezettsége a magánszemélyt terheli az önadózásra vonatkozó rendelkezések szerint. Ez utóbbi eset kivételével a magánszemélynek a kamatjövedelmet nem kell bevallania. Az ETBE-ben lévő bioetanol-tartalomra az adó 2007. június 30-áig igényelhető vissza. A törvény a visszaigénylésre jogosultak körét - a versenysemleges szabályozás érdekében - kibővíti az ásványolaj-tároló adóraktár-engedélyesekkel (ásványolaj-tárolóba is érkezhet más tagállamból ETBE tartalmú benzin). (9) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható kamatjövedelem esetében az adót csökkenti a kamatjövedelem külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében a kamatjövedelem után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem 65/A. § (1) A tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg egésze a magánszemély jövedelmének minősül. (2) Az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. (3) A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja és megfizeti.
Csereügyletből származó jövedelem 65/B. § (1) Csereügyletből származó jövedelemnek minősül a számvitelről szóló törvény szerinti deviza-, tőke- és kamatcsere (swap) ügylet alapján a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételnek (csereügyleti bevétel) a kizárólag az adott ügylettel közvetlenül összefüggő - a magánszemélyt az adóévben terhelő igazolt kiadás(oka)t (csereügyleti kiadás) meghaladó része (a továbbiakban: csereügyleti jövedelem). A csereügyleti kiadásnak a csereügyleti bevételt meghaladó összege csereügyleti veszteségnek minősül. (2) A csereügyleti jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. (3) A csereügyleti jövedelmet és/vagy a csereügyleti veszteséget a) a kifizető az adóév végén ügyletenként állapítja meg, a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-éig ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és arról az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint a rá vonatkozó rendben adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz; b) kifizető hiányában a magánszemély ügyletenként nyilvántartja. (4) A csereügyletről kiállított bizonylaton, az adatszolgáltatásban, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. (5) A (2) bekezdés rendelkezésétől eltérően az (1)-(2) bekezdés szerint megállapított jövedelem jogcímét és az adófizetési kötelezettség mértékét a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy,
valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell meghatározni, ha megállapítható, hogy az ügylet célja a magánszemély olyan jövedelemszerzése, amelyet - valós kockázat nélkül - a felek által a piaci ár, árfolyam, kamatláb, díj és egyéb tényezők alakulásától eltérő feltételek kikötésével ért el. (6) Az e § szerinti jövedelemmel összefüggésben a kifizetőt adó(adóelőleg)-levonási kötelezettség nem terheli. A csereügyleti jövedelmet és annak adóját a jövedelmet szerző magánszemély az adóév végét követően ügyletenként állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. (7) Ha a csereügylet időtartama túlnyúlik az adóéven, és annak időtartamára (is) eső valamely adóévben a magánszemély az adott csereügylet alapján csereügyleti veszteséget ér el - az (5) bekezdés alkalmazásának esetében is -, és azt a veszteség évéről szóló adóbevallásában ügyletenként feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (8)-(9) bekezdés rendelkezései szerint. (8) Az adókiegyenlítést ügyletenként, az adott ügylet időtartama alatt évente göngyölítve, folyamatosan vezetett elszámolási nyilvántartás alapján kell megállapítani. A nyilvántartás olyan bizonylatnak minősül, amelyre az ügylet lezárultát követően az adózás rendjéről szóló törvénynek az elévülésre, illetőleg a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályait alkalmazni kell. (9) Az adókiegyenlítés elszámolási nyilvántartását a következők szerint kell vezetni: a) az ügylet keletkezésének évéhez fel kell tüntetni a keletkezés évéről szóló bevallásban bevallott aa) csereügyleti jövedelem bevallott adóját (a továbbiakban: adókiegyenlítési keret), vagy ab) csereügyleti veszteségnek a (2) bekezdés szerinti, akkor hatályos adókulccsal számított szorzatát (a továbbiakban: adókiegyenlítésre jogosító összeg); b) minden további évben ba) az adókiegyenlítési keretet növeli az ügylet adott évi csereügyleti jövedelmének bevallott adója, bb) az adókiegyenlítésre jogosító összeget növeli az ügylet adott évre bevallott csereügyleti veszteségének a (2) bekezdés szerinti, akkor hatályos adókulccsal számított szorzata; c) az adókiegyenlítési keretet és az adókiegyenlítésre jogosító összeget csökkenti az adott évben csereügyleti veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítés, amely egyenlő az ab) és a bb) pont szerint megállapított (göngyölített) adókiegyenlítésre jogosító összegnek az aa) és a ba) pont szerint megállapított (göngyölített) adókiegyenlítési keretet meg nem haladó részével. (10) E § rendelkezései helyett a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a csereügyletet a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén - annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon - kötötték. A törvény csereügyletből származó jövedelmet nevesít a tőkejövedelmek körében az Szja tv. új 65/B. §ában. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény fogalmi rendszere alapján a magánszemély számára is értelmezi az olyan jövedelmet, amely devizára, tőkére és kamatra vonatkozó kockázatok kivédése céljából vagy kockáztatással elérhető haszon reményében a várható pénzáramlások cseréjére kötött ügyletből származik. Az ilyen ügyletek lényege, hogy valamely, piaci változásoktól függő kötelezettség, illetve jogosultság miatt keletkező változó kiadást, illetve bevételt (az ún. „lebegő pénzáramot”) fix kiadásra, illetve bevételre, vagy valamely fix kiadással, illetve bevétellel járó kötelezettség, illetve jogosultság esetén azt (az ún. „fix pénzáramot”) meghatározott piaci változóhoz kötött „lebegő pénzáramra” cserélik a szerződő felek. Bár végtelen számú és tartalmú ilyen ügylet lehetséges, a szabályozást elsősorban a hosszú távú lakossági hitelek változó, vagy fix, illetve forint, vagy deviza kamatainak cseréjére kidolgozott hitelintézeti konstrukciók megjelenése indokolja. Bármely ilyen ügyletben is, a magánszemély szemszögéből annak a jövedelemnek („nyereségnek”) az adóztatása tartozik az Szja tv. új §-ának hatálya alá, amely az általa az adott ügyletben megszerzett bevételek (bevételi pénzáramlás) összegéből az általa az ügylet alapján teljesített kiadások (kiadási pénzáramlás) összegét meghaladja. A csereügyletek sajátossága, hogy rendszerint egy-egy adóéven túl terjeszkedő időtartamra szólnak (akár 25 évre felvett hitelhez is kapcsolódhat csereügylet). Erre tekintettel a szabályozás a csereügyleti jövedelem adóévenkénti adókötelezettségét megtartva, gördülő veszteségbeszámítással oldja meg az ügylet eltelt időtartama alatt kialakult pozíció szerinti adóztatást. Egy-egy adóévben az ügylet bevételi többlete adóköteles, azonban amikor az adóévben az ügylet veszteséges (a kiadások meghaladják a bevételeket) a bevallott veszteség adókiegyenlítésre jogosítja a magánszemélyt legfeljebb az ügylet addig elért, vagy a későbbiekben majd elért „nyereségei” után megfizetett adó mértékéig. Az adókiegyenlítés az új rendelkezés alkalmazásában a veszteség beszámítására szolgáló olyan eljárás, amely egyszerű módon lehetővé teszi, hogy
a magánszemély külön kérelem nélkül, az adóbevallásában megfizetett adóként számolhassa el az ügyletben keletkezett veszteségeire jutó adót. A rendelkezés a veszteségbeszámítás (adókiegyenlítés) feltételeként olyan nyilvántartás vezetését írja elő, amelyből az ügylet teljes időtartamára vonatkozóan nyomon követhető és megállapítható a pénzáramok mindenkori egyenlege, valamint az, hogy egy-egy adóév végén a magánszemély az ügylet miatt adófizetésre kötelezett-e vagy a korábban már az ügylettel összefüggésben megfizetett adójának „visszatérítésére” (a veszteség beszámítására) tarthat igényt. A törvény a csereügyleti jövedelem adókulcsát 25 százalékban határozza meg. A jövedelmet és a veszteséget, valamint azok beszámítását ügyletenként kell meghatározni, a különböző ügyletek egyenlegei nem vezethetők össze. A rendelkezés garanciális eleme, hogy az olyan ügylet jövedelmét, amelyben megállapítható a magánszemély valós kockázat nélküli - a piaci tényezőktől eltérő feltételekkel történő jövedelemszerzése, a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei alapján kell az adókötelezettség szempontjából minősíteni. Ha a csereügylet tőzsdei ügyletnek minősül, a törvény az utóbbira irányadó szabályozást rendeli alkalmazni.
Az osztalékból származó jövedelem 66. § (1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában osztaléknak minősül 2004/22. Adózási kérdés belföldi illetőségű betéti társaság által német illetőségű magánszemély csendestárs részére kifizetett osztalékjövedelem adókötelezettsége a) a társas vállalkozás adózott eredményéből a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részesedése, ideértve az adózott eredményből a kamatozó részvény utáni kamatot is; BH2002. 511. A személyi jövedelemadó alkalmazása szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a dolgozói részvény kedvezményes ára és a névértéke közötti különbözet [1995. évi CXVII. tv. 66. §, 69. §]. 1998/63. Adózási kérdés MRP szervezet készpénzkészletének tagok közötti felosztásával keletkező jövedelem adókötelezettsége b) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a következők szerint kell megállapítani: 88/2006. Számviteli kérdés Cégünk magánszemély tulajdonosa a részére az előző években megállapított, megszavazott és elszámolt éves osztalékokat nem vette fel, a tulajdonos a számára járó osztalék egy részéről le kíván mondani, konkrétan egy bizonyos év (de nem a legkorábbi év) megállapított osztalékát szeretné elengedni. Van-e erre lehetőség, illetve tiltja-e bármilyen jogszabályi előírás a tervezett gazdasági eseményt? A kérdésre a jogszabályi előírások tételesen nem adnak választ. A számviteli és az adójogszabályok nem tiltják, hogy bármely természetes személy az őt megillető követeléséről (illetve annak bármely részéről) írásban tett nyilatkozattal lemondjon. A lemondás adójogi következményei egyrészről a társasági adóban, másrészről a személyi jövedelemadóban lelhetők fel. Eszerint a társaságnál a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 86. §-a (3) bekezdésének h) pontja szerint rendkívüli bevételként az adóévben elszámolt tétel csökkenti a társasági adó alapját [a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. §-a (1) bekezdésének ly) pontja]. A személyi jövedelemadóban az 1995. évi CXVII. törvény 66. §-ának (2) bekezdése előírásai között találhatunk idevonatkoztatható rendelkezést. Eszerint A jóváhagyott, de az eredményfelosztás évében részben vagy egészben ki nem fizetett osztalék után a c) pontban meghatározott adót - bármely későbbi adóévben és/vagy bármilyen részletekben történik annak (további) kifizetése, az egyes adóévekben jóváhagyott osztalék(ok)ra külön-külön az a)-b) pont rendelkezése szerint meghatározott rész alapján - a korábban már kifizetett összegek beszámításával - kell meghatározni, azzal, hogy a beszámításnál a korábbi kifizetés(eke)t mindig a legkorábban jóváhagyott osztaléknál kell figyelembe venni..
Ez a rendelkezés azonban csak az osztalék kifizetésére vonatkozik, tehát ha a magánszemély az őt megillető bármely évi osztalékáról ellenszolgáltatás nélkül lemond, akkor a lemondással nem jut bevételhez és az idézett szja-szabály ekkor nem, csak a fennmaradó osztalék későbbi kifizetésénél játszik szerepet, mintegy rendező elvként (elkerülve azt, hogy egy adott évi osztalék indokolatlanul hosszú ideig legyen kötelezettségként kimutatva a társaságnál). Azaz a magánszemély számára jóváhagyott osztalék részletekben történő kifizetésénél - adózási szempontból a kifizetett osztalékot mindig a legkorábban jóváhagyott osztalékból kell teljesítettnek tekinteni, azonban ha a magánszemély lemond egy bizonyos üzleti év eredménye után megállapított osztalékáról, akkor a maradék kifizetésére vonatkozó szabályt ez nem befolyásolja, tehát a kérdésben megfogalmazott szándékot a jogszabályi előírások nem korlátozzák. [2000. évi C. törvény 86. § (3) h), 1995. évi CXVII. törvény 66. § (2)] 104/2004. Számviteli kérdés A taggyűlés a 2003. évi beszámoló elfogadásakor osztalékfizetésről döntött, és azt az eredménykimutatásba beállította. Mi a teendő akkor, ha a társaság pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé a kifizetést a jóváhagyás évében? Át lehet-e vinni osztalékot a következő évre? Lehet-e részletekben fizetni? A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szerint az osztalékról a gazdasági társaság közgyűlése, taggyűlése dönt, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) pedig - a Gt. vonatkozó előírásait figyelembe véve - meghatározza az osztalékfizetés számviteli feltételeit [39. § (3) bekezdés]. Sem a számviteli törvény, sem a Gt. előírásai az osztalékfizetés pénzügyi teljesítését nem köti határidőhöz. A közgyűlésnek, a taggyűlésnek legfeljebb a fizetés lehetséges legkorábbi időpontjáról kell döntenie. A közgyűlés, taggyűlés által jóváhagyott osztalékot az adózott eredmény elszámolásakor elő kell írni a részvényesekkel, tagokkal szembeni kötelezettségként, az pedig a társaságon belüli ügy, hogy az osztalékfizetés címén előírt kötelezettséget a társaság mikor teljesíti (fizeti ki). A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 66. §-ának (3) bekezdése szerint az osztalék után az adót a kifizető a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja. Az Szja törvény 66. §-ának (2) bekezdése tartalmazza, hogy az osztalék utáni adót hogyan kell megállapítani. Ebből az következik, hogy az adó mértékének meghatározása során arról az időszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell számításba venni, amely időszakra vonatkozóan az eredményfelosztás történt. (A kérdésben említett esetben a 2003. évit!) Így: ha a 2003. évi osztalékot bármilyen okból - 2004-ben nem fizetik ki, akkor is a 2004-ben hatályos előírások szerint kell az osztalék utáni adót megállapítani. A pénzügyi teljesítés időpontját illetően tehát az Szja tv. sem tartalmaz korlátot. Mindezeket figyelembe véve annak sincsen törvényi akadálya, hogy a társaság osztalékfizetési kötelezettségének a fizetési határidő letelte után részletekben tegyen eleget. Ebben az esetben a kifizetőnek az osztalék adóját az osztalékrész kifizetésének időpontjában kell megállapítania és levonnia, de az osztalékmegállapítás eredeti időpontjában érvényes adómérték szerint. Itt kell megjegyezni, hogy az adózott eredményből a tagok, a tulajdonosok részére jóváhagyott osztalék nem egy globálisan meghatározott összeg, hanem a személyekre lebontott összegek együttes értéke. Így a tagokkal, a tulajdonosokkal szembeni kötelezettségként a tagonként, tulajdonosonként részletezett osztalékot kell kimutatni. Az osztaléknak részletekben történő kifizetése tehát a korábban már eldöntött, konkrétan meghatározott, egy adott évhez kapcsolódó osztalék részbeni kifizetését jelenti (a társaság törleszti a tagokkal, a tulajdonosokkal szembeni kötelezettségét). [1995. évi CXVII. törvény 66. § (2)-(3)] a) az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában ki kell számítani a társas vállalkozás saját tőkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részéből ezen magánszemélyre jutó értéket; b) ki kell számítani az a) pontban meghatározott összeg 30 százalékát; c) a magánszemélynek osztalék címén jóváhagyott összegből a b) pontban meghatározott összeget meg nem haladó rész után 25 százalék, a további rész után 35 százalék az adó mértéke. 2000/90. Adózási kérdés MRP-osztalék
Az a)-b) pont szerinti számításnál a társas vállalkozás saját tőkéje alatt arról az időszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell érteni, amely időszakra vonatkozóan az eredményfelosztás történt. A jóváhagyott, de az eredményfelosztás évében részben vagy egészben ki nem fizetett osztalék után a c) pontban meghatározott adót - bármely későbbi adóévben és/vagy bármilyen részletekben történik annak (további) kifizetése, az egyes adóévekben jóváhagyott osztalék(ok)ra külön-külön az a)-b) pont rendelkezése szerint meghatározott rész alapján - a korábban már kifizetett összegek beszámításával - kell meghatározni, azzal, hogy a beszámításnál a korábbi kifizetés(eke)t mindig a legkorábban jóváhagyott osztaléknál kell figyelembe venni. (3) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, az (1) bekezdés b) pontjában említett osztalék után az adó 25 százalék. (4) Az (1) bekezdésben említett, várható osztalékra tekintettel kapott bevétel (osztalékelőleg) után az adó az osztalékelőleg 25 százaléka. (5) Bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után az adó mértéke - eltérően a (2)-(4) bekezdésben foglaltaktól - 10 százalék. (6) Az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, valamint a végrehajtó iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon alkalmazható, hogy - a (2) bekezdés a) pontjában említett vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett - az osztalék megállapításának időpontjában fennálló taglétszám figyelembevételével az egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy választható, hogy az osztalékból a tagnak az ügyvédi iroda által személyes közreműködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelőző adóévben kifizetett összeg 30 százalékát meg nem haladó rész után 25 százalék, az ezt meghaladó rész után 35 százalék az adó mértéke. A választásra az adott ügyvédi iroda valamennyi tagja együttesen jogosult azzal, hogy ilyen döntés esetén ennek az ügyvédi irodának tagjai a választás évében és az azt követő két adóévben kizárólag a választott módon állapíthatják meg az ügyvédi irodától származó osztalék utáni adót. 2000/81. Adózási kérdés ügyvédi irodából kilépő taggal való elszámolás (7) Az osztalék (osztalékelőleg) adóját a kifizető a) e § alkalmazásában ideértve a külföldről származó belföldi illetőségű hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is, ha a magánszemély nála vezetett értékpapír (értékpapír-letéti) számláján elhelyezett értékpapírra tekintettel külföldről származó osztalékot (osztalékelőleget) fizet ki (ír jóvá), b) figyelemmel a 14. § (2) bekezdésének rendelkezésére, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól szóló rendelkezésekre is - a kifizetés időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Kifizető hiányában az osztalék, osztalékelőleg adóját a magánszemély állapítja meg, és azt a kifizetést követő negyedév első hónapjának 12. napjáig fizeti meg. A magánszemély az osztalékelőleget és annak adóját a kifizetés évéről szóló adóbevallásban tájékoztató adatként tünteti fel, az osztalékot megállapító beszámoló elfogadásának évéről szóló adóbevallásában az osztalékot bevallja, az osztalékelőleg után megfizetett adót levont adóként veszi figyelembe. (8) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. 1999/9. Adózási kérdés a külföldről származó osztalék magyarországi adókötelezettsége (9) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható osztalékból származó jövedelem esetében az adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár. 2006/50. Adózási kérdés a társas vállalkozás az osztalékelőleg után nem köteles 4 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizetni
(10) A kockázati tőkealap-jegy hozamának adója 25 százalék. Az adót a kifizető a kifizetés napján állapítja meg, és vonja le. (11)
Árfolyamnyereségből származó jövedelem 67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni. (2) Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. (3) A bevételből a jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor a jövedelmet a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának), b) ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg (ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének a napjára kell megállapítani. (4) Az (1) és (3) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. 2007/17. Adózási kérdés értékpapír részletre történő eladásának szja vonzata (5) A kifizető az (1)-(4) bekezdés alapján a jövedelem jogcíme szerinti adót, adóelőleget a kifizetés időpontjában állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, a magánszemély az (1)-(4) bekezdés előírásai szerint az adót adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. (6) A magánszemély az összes adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelme megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe, (7) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély bizonylatain a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a jövedelemszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. (8) Ha az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevétel a szerződés keltének napjára nem határozható meg, mert az később teljesülő feltétel(ek)től függő tétel(ek) figyelembevételével változó összeg, az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a feltétel(ek) bekövetkezése teljesülésének tényállását kell vélelmezni. Amennyiben utóbb emiatt adókülönbözet mutatkozik a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető vissza, míg egyéb esetben az adókötelezettség teljesítésére az (5)-(6) bekezdés rendelkezése szerint kell eljárni. Ha a később teljesülő feltétel(ek) bekövetkeztével a bevételt módosító összeg(ek)et a felek tételesen nem határozzák meg, az (1) bekezdés szerinti jövedelmet a feltétel(ek)hez nem kötött bevételből kell megállapítani, azzal, hogy amennyiben emiatt utóbb adókülönbözet mutatkozna a magánszemély javára, az önellenőrzéssel igényelhető vissza, míg egyéb esetben a bevételt növelő tétel teljes egészében a magánszemély egyéb jövedelme, és az adókötelezettség teljesítésére az (5)-(6) bekezdés rendelkezése szerint kell eljárni. (9) Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: 2007/110. Adózási kérdés az MRP szervezet megszűnése a) az értékpapír megszerzésére fordított érték: aa) tőzsdei ügylet révén megszerzett értékpapír esetén az ügylet szerinti, igazolt ellenérték, ab) tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében az ellenértékből az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész,
ac) társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír alapján a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke (e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő felemelése révén megszerzett értékpapírra is), feltéve, hogy a vagyoni hozzájárulás létesítő okiratban meghatározott értékét az értékpapír megszerzésekor e törvény előírásai szerint a bevétel meghatározásánál figyelembe kell venni, ad) olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély társas vállalkozásból kivont jövedelmének megállapításánál e törvény előírása szerint a bevétel meghatározásakor figyelembe kell venni, a bevétel meghatározásánál e törvény alapján irányadó érték (e rendelkezést kell különösen alkalmazni a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása révén megszerzett értékpapírra), ae) csődeljárás, felszámolás vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében kötött egyezség révén a hitelező által megszerzett értékpapír esetében az egyezség szerinti érték, af) olyan értékpapír esetében, amelynek alapján megállapított összeg az értékpapír megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül, a jövedelem összege, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel, ag) az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig a résztvevő által saját erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész, ah) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, részjegy esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak az átalakulás befejezésekor lezárt névértéke, ai) az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabály alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott értékpapír esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak a juttatáskori névértéke, aj) kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél vagy - ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke, ak) olyan értékpapír megszerzése esetében, amely után a magánszemély illetéket fizetett, az illeték kiszabása alapjául szolgáló érték, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel, al) az aa)-ak) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír esetében a megszerzés érdekében, az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész; b) az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség: ba) az értékpapír megszerzésekor fizetett illeték, bb) az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggő, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadás (ideértve különösen az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott, a külön törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, a befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatás vagy árutőzsdei szolgáltatási tevékenység ellenértékét is), bc) az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is) összeg, bd) kölcsönbe vett értékpapír esetében a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy - ha a kölcsönbe vevő az értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja - a fizetett kártérítésnek a tőkepiacról szóló törvény szerinti legkisebb összege. Az új rendelkezés egy eddigi adóelkerülési lehetőség megszűntetését célozza. Abban az esetben, amikor valamely cég többszöri tőkeemelést hajt végre, esetleg többször átalakul (eközben a tulajdonosoknak adókötelezettsége nincs), végül - mint részvénytársaság - a részvényeket a tőzsdén értékesítik, a tőzsdei ügyletből származó bevétel kamatnak minősül, ezért a hatályos szabályok szerint 0 százalékkal adózik, azaz ezen a módon az induló tőke akár többszörösét kitevő vagyonnövekmény (pl. éveken át ki nem osztott osztalék) adómentesen válhat személyi jövedelemmé. A módosítás értelmében a tőkeemeléssel és átalakulással adózás nélkül nevesített vagyonnövekményre az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (A törvény a dolgozói részvényeket nem érinti.) A (2) bekezdés rendelkezése pontosítja, hogy az olyan értékpapír esetében, amely után a magánszemély illetéket fizetett, az illeték kiszabása alapjául szolgáló értéket az értékpapír megszerzésére fordított értékként
kell figyelembe venni. A módosítás újrafogalmazza az értékpapírral kapcsolatos járulékos költségek meghatározását is. (10) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható árfolyamnyereségből származó jövedelem esetében az adót csökkenti az árfolyamnyereség külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az árfolyamnyereség után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár. 2000/80. Adózási kérdés árfolyamnyereség megállapításánál árfolyamveszteség érvényesítéséhez kiadandó igazolás
figyelembe
vehető
jutalék,
az
Tőzsdei ügyletből származó jövedelem 67/A. § (1) Tőzsdei ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által az adóévben a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGT-államban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén - annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon - kötött ügylet(ek) alapján a magánszemély által az adóévben elért pénzben elszámolt ügyleti nyereségek együttes összegének (összes ügyleti nyereség) a magánszemélyt az adóévben terhelő pénzben elszámolt ügyleti veszteségek együttes összegét (összes ügyleti veszteség) meghaladó része. Tőzsdei ügyletből származó veszteségnek minősül az összes ügyleti veszteségnek az összes ügyleti nyereséget meghaladó összege. (2) A tőzsdei ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. (3) A tőzsdei ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig a magánszemélynek ügyletenként részletezett igazolást állít ki, és adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a magánszemély nevét, adóazonosító számát, valamint a magánszemély részére az adóévben általa kiállított bizonylatokban feltüntetett adatokat. A magánszemély a tőzsdei ügyletekről nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak - figyelemmel e törvénynek az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseire is, azok értelemszerű alkalmazásával - ügyletenként tartalmaznia kell különösen az ügyletekben megszerzett pénzbevételeket, a pénzbevételt eredményező ügyletekhez kapcsolódó járulékos költségeket, tőzsdei termék átruházása esetén a megszerzésre fordított kiadást, illetőleg ügyletenként a nyereséget/veszteséget (értékpapír átruházása esetén árfolyamnyereséget/árfolyamveszteséget). Egyebekben a tőzsde működési rendjét meghatározó szabályozások az irányadóak. (4) A tőzsdei ügyletről kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. (5) A tőzsdén kötött ügylettel összefüggésben a befektetési szolgáltatót adó(adóelőleg)-levonási kötelezettség nem terheli. A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző magánszemély a tőzsdei ügylet(ek)ről a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylatok, igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. (6) Ha a magánszemély az (1) bekezdésben említett tőzsdén 2006. augusztus 31. napját követően kötött tőzsdei ügyletben az adóévben és/vagy az adóévet (első ízben a 2007. évet) megelőző évben, és/vagy az adóévet (első ízben a 2008. évet) megelőző két évben tőzsdei ügyletből származó veszteséget ér(t) el, és azt a veszteség évéről szóló adóbevallásában feltünteti, adókiegyenlítésre jogosult, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként érvényesíthet a (7)-(8) bekezdés rendelkezései szerint. (7) A (6) bekezdésben említett adókiegyenlítés az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben bevallott, tőzsdei ügyletből származó veszteségnek és a (2) bekezdés szerinti, a bevalláskor hatályos adókulcsnak a szorzata, csökkentve az adóévet megelőző két év bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítéssel, de legfeljebb a (8) bekezdés szerint meghatározott összeg. (8) A (7) bekezdésben említett összeg az adóévben és/vagy az azt megelőző két évben bevallott, tőzsdei ügyletből származó jövedelem adója, csökkentve az adóévet megelőző két év bármelyikéről szóló adóbevallásban tőzsdei ügyletből származó veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítéssel. (9) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően árfolyamnyereségnek minősül - az értékpapírnak tőzsdei ügyletben történő átruházása esetén - az értékpapír névértékéből, legfeljebb azonban az elért bevételből az a vagyoni érték, amely az átruházó magánszemélynél a 77/A. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint - az (5) bekezdésében említett
esetek kivételével - c) pontja, továbbá d)-e) pontja alapján nem minősült bevételnek, csökkentve az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek összegével. (10) E § rendelkezései helyett a kereskedelmi árut átruházó magánszemély által a tőzsdei ügylet révén pénzben megszerzett bevétel adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet a kereskedelmi áru tényleges átadásával szűnik meg. A tőzsdei ügyletekből származó nyereség, illetve veszteség hatályos meghatározása értelmezési problémákat vetett fel, ezért szükséges annak egyszerűsítése, átalakítása. A törvény - átmeneti előírással - a jövőre nézve megszünteti azt az adómérséklési lehetőséget, amely a tőzsdei termékekben a tőzsdére kerülés előtt felhalmozott adózatlan jövedelemrészek tőzsdei ügyletből származó jövedelemként történő adózását teszi lehetővé. Egyszerűsítést jelent a tőzsdei ügyletek veszteségének két éven belüli beszámítására az adókiegyenlítés módszerének bevezetése.
A vállalkozásból kivont jövedelem 68. § (1) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jogutód nélküli megszűnése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani. A kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása, valamint a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelemre is. 2002/112. Adózási kérdés ügyvédi irodából kilépő tagot megillető vagyonrész adójogi minősítése (2) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet e jövedelem megállapításakor bevételt csökkentő tételként vettek figyelembe, a későbbiekben nem lehet elszámolni a magánszemély jövedelmének megállapításakor. (3) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) vagyonából a magánszemély által tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonyának megszűnése - ide nem értve a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnését, az értékpapír átruházását - következtében, arra tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által - a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében - átvállalt kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemély által átvállalt kötelezettségek értékét a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az átvállalt kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók különösen a tagsági jogviszony kizárás, rendes felmondás vagy azonnali hatályú felmondás révén történő megszűnésére, valamint a társas vállalkozás átalakulása esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tag vonatkozásában. 70/2005. Számviteli kérdés A betéti társaságot alapító magánszemélyek - személyes okok miatt - tagsági viszonyukat meg kívánják szüntetni. A tagsági viszony megszűnésével összefüggésben merül fel az a kérdés, hogy a betéti társaságnak a volt tagokkal hogyan kell elszámolnia, illetve a magánszemélyek által a társaságból kivont vagyon a személyi jövedelemadóról szóló törvény 68. §-ának rendelkezései szerint vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül-e? A problémát az jelenti, hogy a társaság tulajdonában lévő ingatlan forgalmi értéke a nyilvántartási értéktől jelentősen eltér, a betéti társaság tételesen nem nyilvántartott, de a hatósági engedély alapján történő működtetéshez szükséges eszközökkel, berendezésekkel is rendelkezik, és azokat miként kell az elszámolás során figyelembe venni.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 95. §-ának (1) bekezdése szerint: A társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A Gt. nem részletezi, hogy mit kell a fennálló állapot szerinti elszámolás alatt érteni. A Gt. 100. §-a (2) bekezdésének előírásából, bár az a társaság megszűnésére vonatkozik, következtetni lehet: A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani a társaság tagjai között. Ebből az következik, hogy a meglévő vagyont kell felosztani, a társaságtól megváló taggal a meglévő vagyon alapján kell elszámolni. A betéti társaság a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) hatálya alá tartozik, és mint ilyen, a számviteli törvény előírásai szerint készíti el a mérleget és az eredménykimutatást. A mérlegben kimutatott saját tőke - a számviteli törvény előírásai, értékelési szabályai mellett - mutatja a társaság vagyonát, amellyel a társaságtól megváló taggal el kell számolni. Erre épülnek a számviteli törvény hatályos előírásai. Bár a számviteli törvény külön nem szabályozza a társaságtól megváló taggal való elszámolást, a társaságtól megváló taggal történő elszámolás is a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó elszámoláshoz hasonlóan kezelendő. A számviteli törvény 35-38. §-ainak előírásaiból az következik, hogy a fennálló állapot szerinti elszámolás első megközelítésben - a tagsági viszony megszűnésének időpontjában meglévő, a számviteli előírások szerint kimutatott saját tőkével való elszámolást jelenti. Felmerülhet azonban a kérdés, a társaság saját tőkéje a fennálló állapot szerinti vagyont mutatja-e vagy sem? Továbbá: a könyv szerinti vagyonnal vagy a vagyonelemek forgalmi értéke számításbavételével kimutatott sajáttőkeértéken kell-e elszámolni? Hasonló esetben hozott bírósági határozat (EBH 2002. 661) szerint: a betéti társaságból kilépő tagot nemcsak a tagsági viszony alatt keletkezett vagyoni szaporulat, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, hanem az elszámolást - a felek eltérő rendelkezése hiányában - a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. Az elszámolásnál a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni. A Gt. 95. §-ának (1) bekezdésében rögzített elszámolási kötelezettsége teljesítéséhez a betéti társaságnak meg kell állapítania a társasági vagyont (a saját tőke összegét), a társaságtól megváló tag tagsági viszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint. Ehhez a megszűnés időpontjában (közbenső mérlegben) kimutatott saját tőkét indokolt lehet (különösen a hivatkozott bírósági határozat szerinti, forgalmi értéken történő elszámolás kötelezettsége mellett) korrigálni, és célszerű a korrekciókkal meghatározott vagyoni értéket vagyonmérleggel alátámasztani a következők figyelembevételével. a) A társaság tevékenységét tartósan szolgáló, a könyvekben kimutatott, kimutatható vagyoni értékű jog, szellemi termék, aktivált tárgyi eszköz (például ingatlan), tulajdoni részesedést jelentő befektetés piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözettel (ha a piaci érték a magasabb) a könyvekben kimutatott saját tőke értéke - a fennálló állapot szerinti vagyon megállapításánál - növelhető, ha a különbözetet a társaság értékhelyesbítésként és az értékhelyesbítés értékelési tartalékaként nem mutatta ki. A társasági vagyon értékét megállapító - könyvvizsgáló által ellenőrzött - vagyonmérlegben és az azt alátámasztó vagyonleltárban célszerű - az eszközöket piaci értékükön (nem csak a tartósan befektetett eszközöket), - a kötelezettségeket az elfogadott, illetve a várható összegben szerepeltetni, - az értékelésből adódó vagyonváltozással a saját tőke értékének meghatározása során számolni. Ebbe a vagyonmérlegbe azok az eszközök és kötelezettségek is bekerülhetnek, amelyek ugyan a könyvekben értékkel nem szerepelnek, de azokat a társaság a számviteli törvény szerint a könyveiben kimutathatja, illetve ki kell mutatnia. A társasági vagyonnak az üzleti értékelés, a jövedelemtermelő képesség módszerével meghatározható összege figyelembe veszi a jövőbeni eredményt is, és ezért az ezzel a módszerrel kimutatott vagyoni érték nem tekinthető a fennálló állapot szerinti vagyonnak. Amennyiben az eszközönkénti piaci értéken történő értékelés, illetve a kötelezettségek elfogadott, várható összegben történő számbavétele eredményeként vagyonnövekedés mutatkozik, az elszámolásra kerülő vagyon meghatározása során annak csak a számított társasági adóval csökkentett összege vehető figyelembe. b) Amennyiben a társaság térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) vett át eszközöket, azoknak a számviteli törvény előírásai szerint meghatározott értékét a könyvekben kell szerepeltetni (ha nem szerepel, a társaság helytelenül járt el) az eszközök között és ugyanilyen összegben a passzív időbeli elhatárolásokon belül.
A térítés (a visszaadási kötelezettség) nélkül átvett eszközökhöz kapcsolódóan a passzív időbeli elhatárolások között kimutatott érték a fennálló állapot szerinti vagyonérték megállapításakor számításba vehető. Azokat az eszközöket, berendezéseket, amelyeket nem bocsátottak a társaság rendelkezésére, is így azok a társaság könyveiben nem szerepelnek, vagy jogszerűen nem szerepelhetnek, azokat a társasági vagyon meghatározása során nem lehet számításba venni. c) A társaságtól megváló taggal való elszámoláskor a társaságtól megváló (kilépő) tagot megillető vagyon: - a jegyzett tőkéből a vagyoni betétjének megfelelő összeg, - a társaságnak - a megszűnés időpontjában kimutatott - a jegyzett tőkét meghaladó saját tőkéből a kilépő tagot arányosan megillető összeg (amennyiben a társaság értékhelyesbítést és értékelési tartalékot mutat ki, akkor a kimutatott saját tőkét csökkenteni kell az értékelési tartalék számított társaságiadó-fizetési kötelezettsége összegével), - a társaságnál az a) pont szerinti értékelésből adódó vagyonnövekedésből a kilépő tagot arányosan megillető összeg (amennyiben értékhelyesbítést nem mutat ki), csökkentve ezen összeg számított társasági adójának megfelelő összeggel, - a társaságnál a térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközöknek a b) pont szerint a passzív időbeli elhatárolások között kimutatott értékéből a kilépő tagot arányosan megillető összeg. d) A társaságtól megváló tagot a c) pont szerinti megillető összeget - a vagyoni betét kivételével - a kifizetéskor az eredménytartalék (ha van tőketartalék, az annak terhére fizetett összeget a tőketartalék) terhére kell elszámolni. Az így kifizetésre kerülő összeg tekinthető a tagsági viszony megszűnése időpontjában fennálló állapot szerinti vagyonból származónak, azaz a vállalkozásból kivont jövedelemnek. e) A c) pont szerint megállapított összeg kifizetésekor az eredménytartalék adott esetben negatív előjelű lesz. A társasági vagyonnak a kilépő taggal a piaci értéken való elszámolás érdekében történő felértékelését nem lehet könyvelni, azt a számviteli törvény nem engedi meg. A taggal való elszámolásnál azonban nem kifogásolható az előzőekben leírt számításba vétel! Ha az értékelés helyes volt, akkor a felértékelt eszközök értékesítésekor, illetve költségkénti elszámolásakor realizálódik a nyereség és visszapótlásra kerül az eredménytartalék hiánya. f) Amennyiben a társaságtól megváló tag részére az c) pont szerint őt megillető összegnél többet fizetnek ki, akkor a különbözetet a számviteli elszámolásokban magánszemélynek véglegesen átadott pénzeszközként a személyi jellegű ráfordítások között kell elszámolni [a számviteli törvény 79. §-ának (3) bekezdése]. A személyijövedelemadó-törvény 68. §-ának (3) bekezdése alapján a magánszemély tagi jogviszonyának megszűnése révén megszerzett jövedelem vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül. Amennyiben a magánszemély részére az őt - a számviteli elszámolás alapján - megillető összeg felett történik kifizetés, e kifizetés a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. [2000. évi C. törvény 35-38. §, 1997. évi CXLIV. törvény 95. § (1), 1995. évi CXVII. törvény 68. § (3)] (4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. (5) Az MRP szervezet megszűnése esetén a részt vevő magánszemély által a szervezet vagyonából megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába korábban nem került, a szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott értékpapírok (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírokat) együttes könyv szerinti értékét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és az értékpapírok könyv szerinti értékét a szervezet utolsó üzleti évéről elkészített beszámolót alátámasztó nyilvántartások szerint kell megállapítani. Az MRP szervezet az adózás rendjéről szóló törvényben az adóbevallás benyújtására előírt határidőig résztvevőnként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a jövedelem megállapításakor a bevétel csökkentéseként elszámolt értékpapírok együttes könyv szerinti értékéről. 2007/110. Adózási kérdés az MRP szervezet megszűnése (6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 25 százalék. Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az így megállapított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó. A fizetendő adó - nemzetközi szerződés hiányában - a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál, és nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
(7) Ha az (1)-(3) és (5) bekezdés rendelkezései szerint a bevétel megállapításánál irányadó érték nem éri el az alapjául szolgáló eszköznek a jövedelemszerzés időpontjára vonatkozó szokásos piaci értékét, a jövedelem meghatározásakor a szokásos piaci értéket kell bevételnek tekinteni. (8) A vállalkozásból kivont jövedelem tekintetében a jövedelemszerzés időpontja: a) a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése esetén az utolsó üzleti évéről készített mérleg, zárómérleg mérlegfordulónapja; b) a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén az előtársasági működés időszakáról készített beszámoló mérlegfordulónapja; c) az a)-b) pontban nem említett esetben a kifizetés, a juttatás napja; ha a kifizetés, illetve a juttatás ugyanazon magánszemély részére több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a kifizető mindig a jövedelmet fizeti ki először a magánszemély számára. (9) A vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban - kivéve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelő adó alanya. (10) A belföldi székhelyű társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása és cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése esetén az adót a társas vállalkozás a jövedelemszerzés időpontjára megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és - akkor is, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor - megfizeti; a kifizető a magánszemély helyett megfizetett, bevallott adót beszámíthatja a magánszeméllyel szembeni kötelezettségébe. Egyébként az adót a kifizető a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és megfizeti.
XIII. Fejezet TERMÉSZETBENI ÉS EGYÉB JUTTATÁSOK, ENGEDMÉNYEK A természetbeni juttatások APEH tájékoztató természetbeni juttatás utáni járulékfizetési kötelezettségről 69. § (1) Természetbeni juttatás: 2003/152. Adózási kérdés a gyógyszerek reklámozásával, ismertetésével összefüggő adózási kérdések a) a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék; b) a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatás körülményei alapján a kifizető - jóhiszemű eljárása ellenére - nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt; e rendelkezést kell különösen alkalmazni a kifizető által több magánszemély számára szervezett rendezvény, esemény keretében nyújtott vendéglátás (étel, ital), a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (pl. utazás, szállás, szabadidőprogram) esetében, ha az nem minősül reprezentációnak; a kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az adómegállapítási (adóelőleg-megállapítási) kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka; c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel; d) a munkáltató által - a c) pontban foglaltaktól függetlenül is da) valamennyi munkavállaló (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), vagy db) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély - ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló -, vagy dc) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos értékben meghatározott keret terhére valamennyi, az előzőekben említett, juttatásban részesülő magánszemély számára ugyanazon termék vagy
szolgáltatáskörből azonos feltételekkel választható), feltéve, hogy a termék megszerzése (választása), illetve a szolgáltatás igénybevétele (választása) bármelyikük számára ténylegesen is elérhető; e) a munkáltató által valamennyi munkavállaló (e rendelkezés alkalmazásában ideértve a munkáltatóhoz a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint kirendelt munkavállalót is) által megismerhető belső szabályzat (pl. kollektív szerződés, szervezeti és működési szabályzat, közszolgálati szabályzat stb.) alapján - a c)-d) pontban foglaltaktól függetlenül is ea) több munkavállaló, vagy eb) az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély - ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló -, vagy ec) az előbbiek és/vagy közeli hozzátartozóik részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (ideértve azt az esetet is, ha a termék, a szolgáltatás azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható), feltéve, hogy a juttatásra jogosultak körét a belső szabályzat nem egyénileg, hanem a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más - munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő - közös ismérv alapján határozza meg; f) a kifizető által - a c)-e) pontban foglaltaktól függetlenül is - a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel; g) a kifizető által - a c)-e) pontban foglaltaktól függetlenül is ga) a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk értékéből adott engedmény formájában, gb) üdülési szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel; h) a kifizető által - a c)-e) pontban foglaltaktól függetlenül is - sporttevékenység végzéséhez nyújtott ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatás (ideértve a kizárólag ilyen szolgáltatás igénybevételére jogosító utalványt is) révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel; i) a kifizető által - a c)-e) pontban foglaltaktól függetlenül is - személyszállítási szolgáltatás ingyenes vagy kedvezményes biztosítása révén a magánszemélynek juttatott adóköteles bevétel; j) ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ja) ha az a kifizető által nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny díja, és nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések hatálya alá, jb) k) több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés alapján fizetett adóköteles biztosítási díj, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét; l) a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel e törvény külön rendelkezésének hiányában is akkor, ha a kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint nem foglalkoztatója, és a juttatás körülményeiből megállapítható, hogy az nem képezi a magánszemély valamely korábbi vagy későbbi tevékenységének, kötelezettségvállalásának, vagy bármely vagyoni érték szolgáltatásának ellenértékét; m) kifizető által a tevékenységének ellátása érdekében biztosított ma) úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatás, mb) helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás) 2007/87. Adózási kérdés egyéni vállalkozó által alkalmazott magánszemélyek magáncélú telefonhasználata 2007/67. Adózási kérdés a külföldi adóalanytól igénybe vett telefonszolgáltatás áfa- és szja-rendszerbeli megítélése 2007/35. Adózási kérdés távközlési szolgáltató vállalat munkavállalójának a telefonhálózat tesztelésére biztosított telefonhasználat magáncélú használata miatt - figyelemmel a (12) bekezdés rendelkezésére is - keletkező adóköteles bevétel;
n) a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem [70. § (1) bekezdés]; o) az e törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás; azzal, hogy a természetes vagy tenyésztett gyöngy, a drágakő, a féldrágakő, a nemesfém, a nemesfémmel plattírozott fém és az ezekből készült áru, az ékszerutánzat, az érme - az előző rendelkezésekben foglaltaktól függetlenül - nem minősül természetbeni juttatásnak, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. BH2005. 198. A természetbeni juttatás adójogi megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy magánszemélyt foglalkoztató munkáltató profiljába milyen tevékenységek tartoznak, vagy hogy melyik a fő tevékenysége, a jogszabály ugyanis a magánszemély tevékenységére, foglalkozására nézve állapít meg adókedvezményt (1995. évi CXVII. tv. 69. §). AEÉ 2004/12. III. Az üzletpolitikai célból rendezett program mindenki által igénybe vehető kedvezménynek akkor tekinthető, ha saját döntése alapján bárki részesülhet benne. Amennyiben a program nem a felperes adóalanyiságát szolgáló gazdasági tevékenységet szolgálja, úgy az előzetesen felszámított adó nem vonható le. [1995. évi CXVII. törvény 69. §, 1. számú melléklet 8.14. pontja; 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja] BH2002. 511. A személyi jövedelemadó alkalmazása szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a dolgozói részvény kedvezményes ára és a névértéke közötti különbözet [1995. évi CXVII. tv. 66. §, 69. §]. BH2000. 24. A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása a jó erkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek [Ptk. 1. §, 117. § (2) bek., 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 183. § (2) bek. g) pont, 194. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 37. §, 40. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 69. § (5) bek. a) pont]. KGD2007. 5. A sportolók részére történő lakhatás biztosítása, a bérleti díj természetbeni juttatásnak minősül [1995. évi CXVII. törvény 16. §, 69. §]. KGD2005. 117. Természetbeni juttatásnak minősül az üzletrész nyilvántartás szerinti értéke és az adásvétel szerinti vételár különbözete (1995. évi CXVII. törvény 69. §). KGD2003. 212. A munkáltató által az ügyvezető igazgatónak kifizetett nyelvtanfolyam díja - az adókötelezettség tekintetében - természetbeni juttatásnak minősül (1995. évi CXVII. törvény 69. §). PM-APEH tájékoztató a reprezentáció közterheiről, továbbá egyes más természetbeni juttatások adózási szabályairól (2) Természetbeni juttatás révén a magánszemély által megszerzett bevételnek (jövedelemnek) - kivéve a kifizető személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet - a törvény eltérő rendelkezése hiányában azon összeg minősül, amely megegyezik az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékével, illetőleg abból azzal a résszel, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni (adóalap). (3) Ha a magánszemély a természetbeni juttatásként megszerzett terméket, szolgáltatást elidegeníti, szerzési értékként a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni. (4) Az adóköteles természetbeni juttatás adója a (2) bekezdés szerint számított adóalap 54 százaléka. (5) A természetbeni juttatás után az adót a kifizető a juttatás időpontjában állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre irányadó rendelkezései szerint fizeti meg és vallja be. (6) 2000/54. Adózási kérdés tanulmányi út elszámolása (7) A kifizető - az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles megállapítani, bevallani és megfizetni: 2004/46. Adózási kérdés alkalmazóknál
reprezentáció és üzleti ajándék utáni adókötelezettség az eltérő üzleti évet
a) a b) pontban nem említett kifizető esetében aa) a reprezentáció alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból azon összeget, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevétele 1 százalékának, de legfeljebb 25 millió forintnak az 54 százaléka,
ab) az adóévben adott, a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból a (9) bekezdésben meghatározott létszámmal számolva 5000 forint/fő érték 54 százalékát; b) a társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is) kifizető esetén a reprezentáció és 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékának 54 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékának 54 százalékát. (8) A (7) bekezdés alkalmazásában a számításnál figyelmen kívül kell hagyni az e törvény előírásai szerint adómentes természetbeni juttatások - pl. a csekély értékű ajándékként nyilvántartott juttatások - értékét. Az adókötelezettség alá eső érték után az adót a) a b) pontban nem említett kifizetőnek az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően kell megállapítania, és az elszámolt éves összes bevétel megállapításának hónapját követő hónap 12-éig megfizetnie, továbbá az adót az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként a havi, a negyedéves, illetőleg az éves bevallásában kell bevallania; b) az egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett kifizetőnek az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell megállapítania, és a havi, a negyedéves, illetőleg az éves adóbevallásában kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőre kell megfizetnie; c) a naptári évtől eltérő üzleti év esetén e bekezdésben, valamint a (7) és a (9) bekezdésben foglaltakat az üzleti év kezdő napján hatályos rendelkezések szerint kell alkalmazni. (9) A (7) bekezdés ab) pontjában meghatározott létszám alatt az adóévi statisztikai átlagos állományi létszám és az adóév során a kifizető tevékenységében személyesen közreműködő tagok (egyéni vállalkozó kifizető esetében ideértve az egyéni vállalkozót is) számának együttes összegét kell érteni. 2002/62. Adózási kérdés öröklés, ajándékozás útján szerzett értékpapír szerzési értéke (10) E § alkalmazásában a) adóév: a számvitelről szóló törvény szerinti gazdálkodónál az üzleti év, egyébként az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adóév; b) elszámolt éves összes bevétel: a kifizető által az adóévre vonatkozó beszámolóban - ide nem értve az összevont (konszolidált) beszámolót - kimutatott (ennek hiányában az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvviteli zárlat alapján megállapított) összes bevétel, egyéni vállalkozónál az adóévi vállalkozói bevétel; c) juttató: a kifizető, továbbá a külföldi illetőségű jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet; d) reprezentáció: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.); e) üzleti ajándék: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány), ide nem értve az értékpapírt. (11) Utalvány e törvény külön rendelkezése alapján, vagy annak hiányában is akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha az utalványra vonatkozóan a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az e törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül természetbeni juttatásnak a bármire felhasználható utalvány, valamint a természetbeni juttatás helyett adott, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszköz. (12) Az (1) bekezdés m) pontjában említett adóköteles bevétel a kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból a magáncélú használat értékének a magánszemély által meg nem térített része, azzal, hogy a magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásból úthasználatra jogosító bérlet, jegy esetében a díjköteles útszakaszon megtett út hosszából a magáncélú utazás arányával, telefonszolgáltatás esetében a forgalomarányos kiadás(ok)nak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg. A magáncélú utakra vonatkozó útnyilvántartás hiányában a bérlet árának 50 százaléka számít a magáncélú használat értékének. A magáncélú telefonhasználat értékének tételes elkülönítése helyett választható, hogy a kifizetőt terhelő kiadás 20 százaléka a magáncélú használat értéke. Ha magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a kifizetőt terhelő kiadás 20 százalékát, ha a kifizető a szolgáltatás nyújtója, a magáncélú használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni.
2007/35. Adózási kérdés távközlési szolgáltató vállalat munkavállalójának a telefonhálózat tesztelésére biztosított telefonhasználat 101/2006. Számviteli kérdés 2006 szeptemberétől a cégtelefonok magáncélú használatának értékét cégünk az szja-törvény által biztosított lehetőséggel élve a tételes elkülönítés helyett a szolgáltatásról kiállított számla értékének 20 százalékában állapítja meg és annak összegét a munkavállalókkal megtérítteti. Milyen könyvelési tételekkel, milyen összegben kell a gazdasági eseményeket elszámolni? Ha a vállalkozás a cégtelefon magáncélú használatának értékét az üzleti és a magáncélú használat értékének tételes elkülönítése helyett a bejövő számla értékének 20 százalékában állapítja meg, akkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény közvetített szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, hiszen ekkor a közvetített szolgáltatásra vonatkozó feltételek nem állnak fenn (nincs ténylegesen továbbadott szolgáltatás, csak a szolgáltatás magáncélú használatának vélelme). Ez esetben a szolgáltató által számlázott teljes számlaértéket - a le nem vonható áfával együtt - igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni. A szolgáltató által számlázott összeg munkavállaló által megtérítendő részét (a kérdés szerint 20 százalékát) a munkavállaló felé kiállított számviteli bizonylat (számla, egyéb számviteli bizonylat) alapján munkavállalóval szembeni követelésként és egyéb bevételként, illetve fizetendő áfaként kell elszámolni. [A magáncélú használat elszámolt összege nem lehet értékesítés nettó árbevétele - akkor sem, ha arról számlát állítanak ki -, hiszen a munkavállalótól kapott összeg nem egy konkrét szolgáltatási mennyiségért kapott ellenérték, hanem a szolgáltatás igénybevételének egy vélelmezett hányad (nem mért mennyiség) alapján történő megtérítése.] A számla rendezése pénztári befizetéssel, banki átutalással vagy - ha a munkavállaló hozzájárul - a bérelszámolás keretében, a bérből történő levonással (a követelés egyidejű beszámításával) is történhet. Az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) vonatkozó rendelkezéseinek témában kiadott értelmezése szerint a vállalkozás azzal, hogy megfizeti a magánhasználat után a közterheket, nem bizonyítja tényszerűen a magánhasználatot, ezért ennek az áfatörvény szempontjából önmagában véve a magánhasználatra vonatkozó következménye nincs. Az adóhatóságnak kellene tényszerűen bizonyítania, hogy történt magáncélú használat. Ha az adóhatóság ezt nem tudja bizonyítani, akkor a kifizető a teljes előzetesen felszámított áfa 70 százalékát vonhatja le. Ha az adóhatóság tényszerűen bizonyítja a magánhasználatot, akkor a vélelmezett értéktől függetlenül a megállapított (a magáncélú hívások tételeire jutó) áfaérték és az üzleti célú használatra jutó áfaérték 30 százaléka lesz nem levonható. Ha az üzleti célú és a magáncélú használat vélelmezett aránya 80-20, akkor például 100 egység bejövő számla szerinti nettó értéket és 20 egység áfát feltételezve a következő könyvelési tételek adódnak (tételezzük fel, hogy az adóhatóság a magáncélú használat tényleges arányát nem vizsgálja és a munkavállaló a magáncélú használat értékének bérből történő levonását választja): - a szolgáltató számlája szerinti érték (az üzleti és a magáncélú használat összesen), és annak le nem vonható áfája: 100+100x0,2x0,3=106 [T52 - K45], - a szolgáltató számlája szerinti érték összes levonható áfája: 100x0,2x0,7=14 [T466 - K45], - a magáncélú használat megtérítendő nettó értéke: 100x0,2=20 [T36 - K96], - a magáncélú használat értéke utáni fizetendő áfa: 100x0,2x0,2=4 [T36 - K467], - a magáncélú használat értékének beszámítása a munkavállalóval szembeni kötelezettségbe a bérelszámoláskor: 20+4=24 [T471 - K36]. A jogszabályi előírás alapján személyi jövedelemadót, egyéb közterhet ebben az esetben a magáncélú használat után nem kell fizetni. [2000. évi C. törvény 78. § (3), 1995. évi CXVII. törvény 69. § (12)] 70. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi (a cégautó) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (ideértve az úthasználat díját és a cégautó használatával összefüggő más kiadásokat is). Magáncélú használat, ha bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján megállapítható, hogy a cégautót magánszemély(ek) - akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül - személyes célra (is) használja (használják), vagy használhatja (használhatják). Személyes használatnak minősül különösen a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a
lakóhelyről történő bejárás, kivéve, ha az említett útvonalon történő használat kiküldetés (kirendelés), külföldi kiküldetés, külszolgálat keretében történik. 2006/14. Adózási kérdés tájékoztató a lakáscélú hitel 2005. évi adókedvezményéhez szükséges igazolásokról 2004/79. Adózási kérdés személygépkocsi magáncélú használatának megtiltása 2004/64. Adózási kérdés tesztautók utáni cégautó adófizetési-kötelezettség (2) Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó (a cégautó-adó) fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot biztosítja (lehetővé teszi) azzal, hogy a cégautó-adó fizetésére kötelezettnek a személygépkocsi tulajdonosát - ha a tulajdonos és az üzembentartó (üzemeltető) személye eltér, akkor üzemben tartóját (üzemeltetőjét) - kell tekinteni, kivéve, ha okirattal bizonyítja, hogy a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólag más személy jogosult (ez utóbbi esetben a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólagosan jogosult más kifizető köteles a cégautó-adót megfizetni). (3) A cégautó-adó havonta fizetendő mértéke a következő: A személygépkocsi beszerzési ára
1-500 000 500 001-1 000 000 1 000 001-2 000 000 2 000 001-3 000 000 3 000 001-4 000 000 4 000 001-5 000 000 5 000 001-8 000 000 8 000 001-10 000 000 10 000 001-15 000 000 15 000 000 felett
A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (Ft) 6 000 8 000 12 000 20 000 26 000 32 000 42 000 60 000 82 000 112 000
A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft) 3 000 4 000 6 000 10 000 13 000 16 000 21 000 30 000 41 000 56 000
(4) Ha a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető a személygépkocsit üzletszerűen kölcsönző, bérbeadó kifizetőtől (más személytől) nem a teljes naptári hónapra szerezte meg a cégautó használatának jogát, akkor a cégautó-adó havonta fizetendő mértéke - a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a (3) bekezdés szerint megállapított adótétel egyharmincad részének és a használat alapjául szolgáló jogviszony (így különösen bérlet) fennállása napjai számának szorzata, ha ez alatt az időszak alatt a kifizető - bármely rövid időtartamra - magáncélú használatot biztosított (tett lehetővé). (5) A személygépkocsi beszerzési ára: a) a személygépkocsinak az üzembe helyezése időpontjára a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően megállapított bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke, egyéni vállalkozó által üzembe helyezett személygépkocsi esetében a személygépkocsinak az üzembe helyezése időpontjára e törvény rendelkezései szerint megállapított beruházási költsége; b) a személygépkocsinak a magáncélú használat első napjára megállapított szokásos piaci értéke, ha a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető bármely okból nem ismeri a személygépkocsi a) pont szerinti beszerzési árát. Ha a cégautó-adó fizetésére nem az a kifizető (más személy) kötelezett, aki (amely) a cégautót a magáncélú használatot megelőzően üzembe helyezte, akkor e kifizető (más személy nyilatkozhat a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizetőnek a cégautó beszerzési áráról. A cégautó szokásos piaci értékét a cégautónak megfelelő személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás - a cégautó beszerzésének időpontját figyelembe vevő, a valóságnak megfelelő - írásba foglalt nyilatkozata alapján is meg lehet állapítani. (6) A cégautó beszerzésének éve a tulajdonjog megszerzésének éve, ha azonban a cégautó-adó megfizetésére nem a tulajdonos kötelezett, akkor az adófizetés alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének (így különösen a bérleti szerződés, a lízingszerződés megkötésének) az éve.
(7) A cégautó-adót a kifizető havonta megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja. Az adókötelezettség tekintetében minden olyan hónap, amelyben a kifizető - bármely rövid időtartamra - magáncélú használatot biztosított (tett lehetővé), egész hónapnak számít. A cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető személyében bekövetkezett változás esetén az új kifizetőt a változás hónapját követő hónaptól terheli a cégautóadóval összefüggő minden adókötelezettség. (8) A cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a cégautó-adót részére a magánszemély megtéríti, de e megállapodás a kifizetőt nem mentesíti a cégautó-adóval összefüggő adókötelezettségei (így különösen adómegállapítási, -fizetési és -bevallási kötelezettsége) teljesítése alól. (9) Nem kell a cégautó-adót megfizetni azon cégautó után, a) amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló miniszteri rendelet előírásainak megfelelően megkülönböztető jelzést adó készülékkel vagy figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel, valamint amelyet egyház, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladata(i) ellátásához üzemeltet; b) amelyet postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá, amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint, amelyet társas vállalkozás taxi rendszerű személyszállítás vagy gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet; c) amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló egészségügyért felelős miniszter és az adópolitikáért felelős miniszter együttes rendeletében meghatározott célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha működési szabályzatából, gazdálkodásából - az összes körülmény figyelembevételével - egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik; d) amelyet kizárólag az egészségbiztosítási szerv által - az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az egészségügyi államigazgatási szerv törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek; e) amelyet a kifizető ellenérték fejében adott a magánszemély használatába, feltéve, hogy a használat díjának (például a bérleti díjnak, a lízingdíjnak) a havi mértéke eléri a cégautó-adó havi mértékét és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit az adott hónapban kizárólag a személygépkocsit használó magánszemély viseli; f) amelyet átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet; g) amelyet vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azon időszakot, amelyre vonatkozóan az értékcsökkenési leírást, a bérleti díjat költségként számolja el. (10) A kifizető - a (9) bekezdés a)-d) pontjaiban foglaltaktól eltérően - köteles megállapítani, megfizetni és bevallani a cégautó-adót azon cégautó után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladat(ok) ellátására használnak, hanem bármely körülmény vagy dokumentum alapján megállapítható a személyes használat is. Az adó megfizetése alól a (9) bekezdés a)-d) pontja alapján mentesülő kifizető köteles a cégautónak az alapfeladat(ok)hoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló minden dokumentumot (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni, ellenkező esetben azt kell feltételezni, hogy a cégautó-adó megfizetése alól az említett rendelkezések alapján nem mentesült. (11) Ha a kifizető a cégautót a hónap egyetlen napján sem üzemeltette és ez a tény a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, akkor e személygépkocsi után az adott hónapra nem köteles a cégautó-adót megállapítani, megfizetni és bevallani. Az említett körülménynek kell tekinteni különösen a cégautó tartalékban tartását és üzemképtelenségét mindaddig, amíg a cégautó forgalomba nem került. (12) Nem keletkezik cégautó-adó-fizetési kötelezettség az olyan magáncélú használat alapján, amelynél a magánszemély az egyébként a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizetőnek térítést fizetett, feltéve, hogy e térítés legalább a magáncélú használat során futott kilométernek megfelelően 2007/40. Adózási kérdés a cégautó-fizetési kötelezettség alóli mentesülés miatt fizetett térítés, munkáltató és munkavállaló között, az áfa szempontjából
a) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár alapján e törvény rendelkezései szerint megállapított, vagy b) a számlák alapján meghatározott üzemanyagköltség és az általános személygépkocsi normaköltség figyelembevételével kiszámított összeg; az üzemanyagköltség megtérítettnek tekintendő akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagra fordított kiadást kizárólag a magánszemély viseli.
A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás 71. § (1) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásnak minősül a munkáltató által a (2) bekezdésben felsorolt, az e törvény rendelkezései szerint a munkavállalónak az adóévben biztosított juttatások együttes értékéből legfeljebb évi 400 ezer forintot, illetőleg a 400 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben munkaviszonyban töltött napokkal arányos összegét meghaladó rész (adóalap). 2006/24. Adózási kérdés juttatások
a részmunkaidőben dolgozó munkavállalónak adott adómentes béren kívüli
(2) Az (1) bekezdésben említett juttatások a következők: a) az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulásból az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, b) az iskolai rendszerű képzés címén átvállalt, viselt költségből az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, c) az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke, d) az adómentes iskolakezdési támogatás értéke, e) a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető adómentes ruházati költségtérítés, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt megillető adómentes ruházati költségtérítés, f) az adómentes internethasználat munkáltató által viselt (átvállalt) díja, valamint az adómentes számítógépjuttatás szokásos piaci értéke, g) h) a művelődési intézményi szolgáltatás szokásos piaci értéke, i) az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet formájában kapott adómentes bevétel. (3) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás meghatározásához az (2) bekezdésben említett minden olyan juttatást figyelembe kell venni, amelyet a munkáltató a munkavállalónak, valamint a munkavállaló munkaviszonyára tekintettel más magánszemélynek az adóévben adott. (4) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás adója az (1) bekezdés szerint számított adóalap 54 százaléka. (5) A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás után az adót a munkáltató az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetőleg megfizetnie.
Kamatkedvezményből származó jövedelem 72. § (1) Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével - ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal - kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére - ha a követelés értékpapír-kölcsönzésből származik, akkor az értékpapírnak a szerződés megkötésének napjára megállapított szokásos piaci értékére - vetítve kell kiszámítani. (2) A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adó mértéke a kamatkedvezmény 44 százaléka. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára - ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja. Az osztalékelőleg kifizetésének adóévére az osztalékadó-előleg alapján keletkező kamatkedvezményből származó jövedelmet a kifizető a beszámoló elfogadásának napján állapítja meg, egyebekben az előző rendelkezések szerint jár el.
1998/12. Adózási kérdés 1997. évben kifizetett osztalékelőleg miatt levont személyi jövedelemadó rendezése 1998. évben (3) A magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel, vagy egyébként a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben megszerzett kamatkedvezmény, kivéve, ha a (4) bekezdés e) pontjában említett követeléssel összefüggésben és az ott meghatározott határidőt követően keletkezett - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül. Ha a kamatkülönbözet alapjául szolgáló követelés az adóév utolsó napján fennáll, akkor a bevétel megszerzésének időpontja az adóév utolsó napja, egyébként a követelés megszűnésének napja. (4) A jövedelem megállapításánál - az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló követelések utáni kamatkedvezményt: a) követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők), valamint az e követelésekkel összefüggésben szerződés vagy jogszabály alapján fizetendő kártérítés, kötbér és más hasonló kötelezettség; b) jegyzett, de még be nem fizetett tőke; c) kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben, a tevékenységet szolgáló eszköz megszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében - 30 napot meg nem haladó időtartamra - adott előleg, elszámolásra kiadott összeg; 2007/89. Adózási kérdés kamatkedvezményből származó jövedelem a külföldi kiküldetéssel kapcsolatos költségek fedezetére adott előleg után d) az osztalékelőlegnek az a része, amely a kifizetését követő első beszámoló elfogadásával osztalékká vált; e) az adó, az adóelőleg, a járulék, társadalombiztosítási és családtámogatási ellátás megállapításával (elszámolásával) összefüggésben, valamint a munkaviszonyból származó jövedelem elszámolása (számfejtése) során az elszámolás szokásszerű rendjéből adódóan keletkezett követelés; e rendelkezés nem alkalmazható a munkáltató, a bér kifizetője, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizetett, de le nem vont adóelőleg miatt keletkezett követelésnek arra a részére, amelynek beszámítására az adóelőleg megfizetésének hónapját követő hatodik hónap elteltével nem került sor; f) lakás célú hitel, ha azt a munkáltató munkavállalójának vagy helyi önkormányzat a magánszemélynek hitelintézet útján, annak igazolása alapján olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez, vagy bármely, az említett célra hitelintézettől, vagy bármely, az említett célra korábbi munkáltatótól felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakás célú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét; lakáskorszerűsítés a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott korszerűsítés; 2006/72. Adózási kérdés lakáslízing és a személyi jövedelemadóról szóló törvény g) olyan munkabérelőleg, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik, azzal, hogy ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, arra ez a rendelkezés nem alkalmazható; h) a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási támogatás, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogszabály alapján folyósított toborzópénz és családalapítási támogatás; i) az állami tulajdon megvásárlásához hitelintézet útján nyújtott hitel; j) olyan, a jogszabályban meghatározott feltételek mellett nyújtott hitel, kölcsön esetén, amelynél a felszámítható kamat mértékét jogszabály határozza meg (ideértve különösen a Diákhitel Központ által nyújtott hallgatói hitelt); k) üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön; l) pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás üzletszerű nyújtására jogosult kifizető e tevékenysége keretében nyilvánosan meghirdetett feltételek mellett nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt) esetében; m) a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló kártérítési felelőssége körébe tartozó hiánnyal összefüggésben fennálló követelés; n) a külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel adott előleg, elszámolásra kiadott összeg, feltéve, hogy annak a kifizetővel való elszámolása a visszaérkezést követő 30 napon belül megtörténik. 1999/92. Adózási kérdés lakáscélú hitel EHO-kötelezettsége
2000/81. Adózási kérdés ügyvédi irodából kilépő taggal való elszámolás 1999/29. Adózási kérdés befizetése
a kamatkedvezmény után fizetendő egészségügyi hozzájárulás bevallása és
Adómentes kifizetések korlátozása 72/A. § (1) Az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület (e § alkalmazásában: érdekképviselet), ha érdek-képviseleti tagdíj, hozzájárulás címén bevételt szed és arról közvetlenül vagy közvetve magánszemély vagy társaság a jövedelme csökkentésére vagy költségelszámolásra jogosító igazolást, bizonylatot kapott, akkor az érdekképviseletnek 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek az adóévben adómentes jogcímen kifizetett összeg azon része után, amely meghaladja az adóévi tagdíj-, hozzájárulás-bevétel és alapítványtól, más érdekképviselettől az adóévben kapott bevétel 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét. (2) A kifizetőnek 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek adómentes jogcímen az adóévben kifizetett (juttatott) összeg (nem pénzbeli vagyoni érték) azon része után, amely meghaladja érdekképviselettől, más alapítványtól kapott bevétele 40 százalékának és az adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét. (3) Az e § szerinti adót az adóévet követő év február hónapban kell a kifizetőnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint megfizetnie. (4) E § alkalmazásában nem kell figyelembe venni a munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjat akkor, ha az nem haladja meg a bér kettő százalékát. Ha meghaladja, akkor teljes egészében figyelembe kell venni. (5) Nem kell e § rendelkezéseit alkalmazni az olyan adómentesen kifizetett (juttatott) összegre (nem pénzbeli vagyoni értékre), amely a kifizető elszámolási kötelezettsége mellett - akár közvetetten is - az államháztartás valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatásból, segélyből származik.
XIV. Fejezet VEGYES JÖVEDELMEK Kisösszegű kifizetések, egyösszegű járadékmegváltások 73. § (1) Az önálló tevékenységből származó, egy szerződés alapján 15 000 forintot meg nem haladó összeg kifizetése esetén a magánszemély választhat, hogy a) a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be, vagy b) írásban nyilatkozik arról, hogy összevont adóalapjának részeként adózik utána. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben a bevétel egésze jövedelem, és az adó mértéke az adótábla szerinti legmagasabb adókulcs (százalékos adómérték). (3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a magánszemélynek és a kifizetőnek a Második rész önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezései szerint kell az adókötelezettséget teljesítenie. (4) A magánszemélyt csőd, felszámolás, végelszámolás keretében megillető tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és más hasonló járadékjellegű követelés, valamint a magánszemélyt megillető, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés egy összegben való megváltása esetén a kifizetett összeg teljes egészében jövedelem, és az adó mértéke 25 százalék, azzal, hogy a jövedelem utáni adót a kifizető állapítja meg, vonja le, és fizeti be. 1996/251. Adózási kérdés A baleseti járadék egy összegű megváltásának adómentessége (5) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók az egyéni vállalkozói, a mezőgazdasági őstermelői tevékenység ellenértékeként kifizetett összeg esetében.
Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem
74. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjáradékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételnek az egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25 százalék. (2) Mentes az adó alól a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri. 2003/139. Adózási kérdés a határozott időre szóló földbérleti szerződéshez kapcsolódó mentességi szabály, ha a haszonbérbe adó személye változik (3) A magánszemély köteles a (2) bekezdés szerinti mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló szerződés az adómentesség feltételéül szabott időtartamon belül bármely okból (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását) megszűnik. (4) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, ha a magánszemély e tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi, ha a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a tételes átalányadózást választotta, valamint a falusi vendégfogadás esetében, ha az e tevékenységéből származó bevételre a törvény adómentességi szabálya érvényesíthető. A falusi vendégfogadás adóköteles bevételéből csak a szállásadás bevételére alkalmazható az (1) bekezdés rendelkezése. (5) A termőföld-bérbeadásból származó jövedelem adókötelezettségére vonatkozó szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény határozza meg. (6) Más ingatlan bérbeadása esetén az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be. Nem kell az adót levonnia a kifizetőnek akkor, ha a magánszemély igazolja, hogy fizetővendéglátó tevékenységére a tételes átalányadózást választotta, vagy falusi vendégfogadás esetén írásban nyilatkozatot ad arról, hogy az adóévben várható bevétele ebből a tevékenységéből nem haladja meg a 800 ezer forintot, vagy ha a magánszemély igazolja, hogy ingatlan bérbeadási tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi. Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, illetőleg a kifizető bármely ok miatt [ide nem értve a (4) bekezdésben említett eseteket] az adót nem vonta le, akkor az adót a magánszemélynek kell megállapítania, és negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőlegre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie. (7) Más ingatlan bérbeadása esetén a magánszemély az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) bekezdés rendelkezése helyett választhat, hogy a bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket (ideértve az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályokat is) alkalmazza. Ha a bevétel kifizetőtől származik, és a magánszemély választásáról a kifizetést megelőzően nyilatkozik, a kifizető e § rendelkezései helyett az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó adóelőleg-levonási szabályokat alkalmazza. Ilyen nyilatkozat hiányában a kifizető által levont adó, vagy egyéb esetben a magánszemély által e § szerint megfizetett adó adóelőlegnek minősül, ha a magánszemély a választását az adóbevallásában érvényesíti. A termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadása esetén a bérleti díj elkülönült adózása helyett a magánszemély választhatja az önálló tevékenységből származó jövedelmekre vonatkozó rendelkezéseket is. A hatályos törvény szerint azonban a kifizetőnek 25% adót kell levonnia, vagy a magánszemélynek is mindenképpen 25% adót kell fizetnie negyedévente a teljes bevétel után, jóllehet a ez a kötelező szabály utóbb a költségek elszámolása következtében éves szinten adó-túlfizetést eredményezhet. A törvény az önálló tevékenység szabályai szerinti adózás választása esetén megteremti az általános kifizetői adóelőleg szabályok alkalmazásának lehetőségét. (8) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan bérbeadásából, haszonbérbeadásából származó jövedelem - a (7) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - a magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül.
Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem 74/A. § (1) Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevételnek minősül az olyan lakás bérbeadásából származó bevétel, amely lakásra érvényes lakhatási engedély van és
a) a bérbevevő a lakás fekvése szerinti települési önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szerv (önkormányzati hivatal), b) a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés határozott időtartamú és az időtartama a 60 hónapot (feltételül szabott időtartam) eléri vagy meghaladja (ideértve a feltételül szabott időtartam teljesülését közvetlenül követő időszakot is, ha a szerződés időtartamát meghosszabbítják), c) az önkormányzat a lakást magánszemély(ek) lakhatásának biztosítására hasznosítja, d) a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés tartalmazza a bérlőkijelölésére a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket (a feltételül szabott cél) megállapító önkormányzati rendelkezés számát. (2) A lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék. (3) A lakás önkormányzatnak történő bérbeadása esetén a) az ezen lakás bérbeadásából származó bevétel önálló tevékenységből származó bevételként vagy egyéni vállalkozói bevételként nem vehető figyelembe és az ezen lakás bérbeadásával összefüggő költség nem számolható el; b) ha a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés a feltételül szabott időtartamon belül a bérbeadó érdekkörében felmerült okból megszűnik, a magánszemélyt a (4) bekezdés szerint meghatározott összegű adófizetési kötelezettség terheli arról az adóévről benyújtandó adóbevallásában, amely adóévben a megszűnés bekövetkezett; c) a b) pont szerinti esetben az önkormányzati hivatal - az adóévet követő január 31-éig - a bérbeadó személy adóazonosító számának feltüntetésével adatot szolgáltat az adóhatóságnak a szerződés megszűnéséről. (4) A (3) bekezdés b) pontjában említett adófizetési kötelezettséget a következők szerint kell meghatározni: a) A magánszemély évenkénti bontásban meghatározza a (2) bekezdésben meghatározott jövedelem után az e törvény kifizetéskor hatályos 74. §-ának (1) bekezdése szerinti adót, majd az egyes adóévekre vonatkozóan megállapított összeg után meghatározza az adózás rendjéről szóló törvény szabályainak megfelelő alkalmazásával az adott adóévet követő év május 21. napjától a szerződés megszűnése napjáig felszámított késedelmi pótlékot. b) Az adó és a késedelmi pótlék együttes összegét meg kell szorozni a szerződésből nem teljesült időtartam egész hónapjainak száma és a 60 hónap két tizedesjegyre kiszámított hányadosával. (5) Ha a települési önkormányzat a szerződés tárgya szerinti lakást a bérleti szerződés időtartamán belül nem a feltételül szabott célra hasznosítja vagy nem hasznosítja a) 33 százalék adó fizetésére köteles, ha a bérleti szerződést magánszeméllyel kötötte, illetve b) 8 százalék adó fizetésére köteles, ha a bérleti szerződést a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti társasági adóalannyal kötötte. Az a)-b) pont szerinti adót minden olyan hónap bérleti díja után az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizetőre vonatkozó szabályai szerint kell megfizetni, amely hónapban nem valósult meg a hasznosítás. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni mindaddig, amíg a hasznosításon kívüli időszak az adóév elejétől számítva a 30 napot nem haladja meg.
A társasház, a társasüdülő jövedelme 75. § (1) A társasház, a társasüdülő (a továbbiakban együtt: társasház) tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelem után - függetlenül attól, hogy a tulajdonostársak nem kizárólag magánszemélyek - a társasházat a (2)-(8) bekezdések szerint terheli adókötelezettség. (2) A társasház e törvény XI-XIV. fejezetében - e § rendelkezésein kívül - említett bevételéből (kivéve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételt) a jövedelmet és az adót - figyelemmel a (3) és a (4) bekezdés rendelkezéseire is - úgy kell megállapítani és megfizetni, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, azzal, hogy magánszemélynek a társasházat kell tekinteni. A fennmaradó összegből a magánszemély tulajdonostársak között felosztott jövedelmet további adókötelezettség nem terheli. (3) A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházása esetén a bevétel 25 százaléka minősül jövedelemnek, azzal, hogy a 62. § (4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók. 2001/86. Adózási kérdés résztulajdon esetén
társasház osztatlan közös tulajdonú hányadának átruházása önkormányzati
(4) A (2) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházásából származó jövedelem után a magánszemély tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában megillető bevételre akkor, ha a társasház közgyűlésének határozata alapján egyénileg tesznek eleget az adókötelezettségüknek.
(5) A (2) bekezdésben nem említett, a társasház által az adóévben megszerzett összes más bevételből (ideértve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételt is) le kell vonni a tulajdonostársak közös költségre, illetőleg felújításra történt adóévi befizetéseit, a társasház által közvetített szolgáltatás tovább számlázott ellenértékét, valamint azokat az összegeket, amelyeket e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (pl. jogszabály alapján kapott támogatás, felvett hitel). Az így fennmaradó bevételt teljes egészében jövedelemnek kell tekinteni, amely után az adó mértéke 25 százalék. (6) A társasháznak kifizetett adóköteles összegből az adót a kifizető állapítja meg, azt levonja, befizeti és arról igazolást állít ki a társasház részére, valamint a kifizetőnek az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókötelezettséget eredményező, a magánszemélynek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő bevallási kötelezettség szabályai szerint bevallást tesz. Az olyan adóköteles bevétel után, amely nem kifizetőtől származik, az adót a társasháznak kell megállapítania és negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőlegfizetésre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie, valamint az e törvény 49. §-a (17) bekezdésének a magánszemélyre vonatkozó rendelkezése szerint kell bevallania. (7) A társasház a magánszemélyre vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti e §-ban előírt adókötelezettségeit, azzal az eltéréssel, hogy csak azt a bevételét kell bevallania, amelyre vonatkozóan adómegállapításra kötelezett. A társasház a kifizetéseit illetően kifizetőnek minősül, és e minőségére tekintettel is teljesíti adókötelezettségeit. (8) Ha a társasház a (6) bekezdés rendelkezése szerint levont, illetve megfizetett adó után fennmaradó jövedelmet, vagy annak egy részét a tulajdonostársak között a tulajdoni hányadok arányában osztja fel, akkor az a magánszemély tulajdonostárs olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem és az adó mértéke 35 százalék.
Nyereményből származó jövedelem 76. § (1) A nyeremény esetében - ha az nem tartozik a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá - a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényben meghatározott engedélyhez kötött sorsolásos játékból, az ajándéksorsolásból, valamint a fogadásból származó nyeremény (a továbbiakban: adóköteles nyeremény) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni. 2006/12. Adózási kérdés biztosítási szerződés részleges visszavásárlása (2) Pénzbeli nyeremény esetén az adó összege 25 százalék, amelyet a magánszemélyeknek kiosztandó teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia, és befizetnie. 1998/14. Adózási kérdés A bukmékeri fogadásból származó nyeremény adókötelezettsége (3) Ha a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, akkor annak általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci értékét alapul véve, annak 33 százalékát kell adó címén a kifizetőnek megfizetnie. 1997/97. Adózási kérdés Nyereménybetét adója (4) Nem számít jövedelemnek a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 16. §-a alapján engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból, a sorsjátékból, a pénznyerő automatából, a játékkaszinóból, a bukmékeri rendszerű fogadásból, továbbá a lóversenyfogadásból származó nyeremény. (5) BH2004. 161. A gépkocsinyeremény-betétek sorsolásából származó, magánszemélyeket megillető tárgynyeremény (személygépkocsi) a személyi jövedelemadó törvény szerint nem minősül kamatnak, és nem tekinthető ajándéksorsolásnak sem (1995. évi CXVII. tv. 65., 76. §, 1959. évi IV. tv. 533. §, 1991. évi XXXIV. tv. 23. §). KGD2005. 37. A gépkocsinyeremény-betétek sorsolásából származó, magánszemélyeket megillető tárgynyeremény (személygépkocsi) a személyi jövedelemadó törvény szerint nem minősül kamatnak, és nem tekinthető ajándéksorsolásnak sem (1995. évi CXVII. törvény 65. §, 76. §, 1959. évi IV. törvény 533. §, 1989. évi 2. törvényerejű rendelet 2. §, 1991. évi XXXIV. törvény 23. §).
A privatizációs lízingből származó jövedelem
77. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényben meghatározott privatizációs lízingszerződés alapján szerzett tulajdonrészből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25 százalék. (2) Az e § szerinti adókötelezettség részletes szabályait a 9. számú melléklet tartalmazza.
XV. Fejezet AZ ÉRTÉKPAPÍR, AZ ÉRTÉKPAPÍRRA VONATKOZÓ JOG RÉVÉN MEGSZERZETT VAGYONI ÉRTÉK Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték 77/A. § (1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. (2) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély a) az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett; b) az értékpapírt társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként ba) legfeljebb névértéken történő - az (5) bekezdésben nem említett - átalakítása (kicserélése), bb) a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte; c) az értékpapírt átalakuló társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jogutódjában szerezte; d) az értékpapírt dolgozói részvényként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte; e) a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte; f) a kárpótlási jegyet az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgy, részvény, üzletrész megvásárlására használja fel; ilyenkor a kárpótlási jegy felhasználásával megszerzett eszköz megszerzésére fordított érték meghatározásánál az eredeti jogosult magánszemélynél vagy - ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét, míg más magánszemélynél a kárpótlási jegy megszerzésére fordított értéket is figyelembe kell venni; g) részvényét, üzletrészét házastársi közös vagyon (vagyonközösség) megosztása révén, adásvételi szerződésen kívüli jogcímen szerezte; az így megszerzett részvény, üzletrész megszerzésre fordított értékeként azt az értéket lehet figyelembe venni, amelyet a házastárs megszerzésre fordított értékként figyelembe vehetett volna (üzletrész esetében a megszerzett üzletrész névértékének a megosztást megelőző üzletrész névértékéhez viszonyított arányával számított részt). (3) A (2) bekezdés alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban (kivéve az alacsony adókulcsú államot) a társasági adónak megfelelő adó alanya. (4) A belföldi székhelyű társas vállalkozás (átalakulása esetén jogutódja) - az adóévet követő január 31-éig jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését, átalakulását vagy az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az említett jogügylet révén kibocsátott (megemelt névértékű) összes értékpapírról, továbbá az így kibocsátott (megemelt névértékű) értékpapír átruházásáról, bevonásáról, átalakításáról és kicseréléséről. A magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékű) összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír
megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően határozza meg. (5) A 2006. július 1-je előtt dolgozói üzletrészként megszerzett üzletrész (a továbbiakban: dolgozói üzletrész), valamint a dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén - akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor - munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény révén megszerzett dolgozói üzletrész, dolgozói részvény esetében az említett különbözet a munkavállalónál és - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Nem minősül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott azonos jogokat biztosító üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni. (6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy ha a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény hagyaték tárgyát képezte, az eredeti szerző örökösénél a szerzési érték azonos az eredeti szerzőnél alkalmazható szerzési értékkel. Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és - amennyiben az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik, azzal, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az említett rész a) az értékpapír megszerzésekor jövedelemnek minősült, b) az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezményként illette meg a magánszemélyt, és ezért egyébként e törvény szerint a szerzési érték része. (7) Kedvezményezett részesedéscsere esetében a megszerzett társaság magánszemély tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkező bevételből a jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. A jövedelemnek a) az a része, amely nem haladja meg a jogügylet alapján megszerzett pénzösszeget, árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül; a külföldi pénznemben megszerzett pénzösszeget a bevétel forintra történő átszámítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell forintra átszámítani; b) az a) pont alá nem tartozó része - a magánszemély választása alapján - az ügylet időpontjában adómentes, vagy szintén árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. (8) A magánszemély a (7) bekezdés b) pontja szerinti választásáról legkésőbb az átruházás időpontjában nyilatkozik a kifizetőnek, valamint e választását adóbevallásában bejelenti az adóhatóságnak. Ha a (7) bekezdés b) pontja szerinti összeg a magánszemély választása alapján adómentes, akkor a) a kifizető - az adóévet követő január 31-éig - magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról; b) a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; ekkor az értékpapír megszerzésére fordított érték a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és a (7) bekezdés a) pont szerinti összeg együttesen. (9) Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: a) kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagja(i)nak, részvényese(i)nek, feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén megszerzi a szavazati jogok többségét vagy, ha a jogügylet előtt a szavazati jogok többségével már rendelkezett, azt tovább növeli a megszerzett társaságban; b) társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
ba) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint bb) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték 77/B. § (1) Értékpapírra vonatkozó vételi jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondás címén a magánszemély által megszerzett bevételből az az összeg minősül jövedelemnek, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást (értéket), valamint az ügylettel összefüggő igazolt járulékos költséget. A jövedelmet a bevétel megszerzésének időpontjára kell megállapítani. (2) Értékpapírra vonatkozó vételi jog (vételi opció) engedésére, illetőleg vételi kötelezettség vállalására (eladási opció) kötött ügylet esetén a kötelezett magánszemélynél az (1) bekezdés szerint megállapított összegből a) - ha az ügylet pénzbeli elszámolással szűnik meg - az elszámolás miatt a jogot engedő, illetőleg kötelezett magánszemélyt terhelő igazolt kiadást (értéket), vagy b) - ha az ügylet a tárgyát képező értékpapír tényleges átadásával szűnik meg 1. vételi jog engedése esetén az adott értékpapír megszerzésére fordított igazolt összegnek (értéknek), de legfeljebb az adott értékpapír teljesítéskori szokásos piaci értékének az ügyleti szerződés szerinti árat meghaladó részét; 2. vételi kötelezettség vállalása esetén az adott értékpapír ügyleti szerződés szerinti árának a teljesítéskori szokásos piaci értékét meghaladó részét meghaladó rész a jövedelem, azzal, hogy a 2. alpont szerinti tétel az értékpapír megszerzésére fordított kiadás részeként nem vehető figyelembe. (3) A jövedelem megállapításának időpontja a) a (2) bekezdés a) pontjában említett esetben az elszámolás napja (értéknapja); b) a (2) bekezdés b) pontjában említett esetben a jogosult joggyakorlásának napja; c) ha a jogosult a joggal nem élt, a jog gyakorlásának határnapja, illetve a jog gyakorlására nyitva álló időtartam utolsó napja, de legkésőbb a kötelezettség vételi jog engedése, illetve a vételi kötelezettség vállalása kezdő időpontjának évét követő ötödik év utolsó napja. (4) Értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jogosult magánszemélynél az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a jövedelmet az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napjára, vagy - ha ez a korábbi időpont - arra az időpontra kell megállapítani, amikor az értékpapírt a magánszemély (a magánszemély javára más személy) birtokba vette (ideértve különösen az értékpapírszámlán történő jóváírást). (5) Értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett jövedelemnek minősül a jogosult magánszemélynél az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét (az említett jog gyakorlásából származó bevételrész), csökkentve a jog megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes jogszerzés esetében ideértve a jog megszerzésekor adóköteles bevételt is), a magánszemélyt terhelő igazolt kiadással, azzal, hogy a) az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevétel fennmaradó részéből a jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint a b) pont rendelkezésének figyelembevételével kell megállapítani; b) az a) pont rendelkezésének alkalmazása esetén az ott említett bevételből a jog megszerzésére fordított, a magánszemélyt terhelő kiadásnak az a része vonható le az átruházással kapcsolatos kiadásként, amely a jog gyakorlásából származó bevételrészt meghaladja. A jövedelmet az értékpapír átruházásának időpontjában kell megállapítani. (6) Az (1)-(4), valamint az (5) bekezdés szerint meghatározott - a bekezdés a) pontjában nem említett - jövedelem adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a jogot alapító személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve
különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. (7) Az e § szerinti jövedelmet, adót (adóelőleget) a kifizető állapítja meg és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint vallja be és fizeti meg, továbbá a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-ig igazolást ad ki és arról adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. Kifizető hiányában a magánszemély a jövedelmet és az adót az általa vezetett nyilvántartás alapján állapítja meg. Az igazolásnak, az adatszolgáltatásnak, illetőleg a nyilvántartásnak - figyelemmel e törvénynek az értékpapírokra, értékpapírra vonatkozó jogokra, járulékos költségekre előírt rendelkezéseire is, azok értelemszerű alkalmazásával - tartalmaznia kell különösen a megszerzett bevételeket, az igazolt járulékos költségeket, a jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást. (8) A jövedelmet és az adót a jövedelmet szerző magánszemély a kifizető által kiállított bizonylatok, igazolások, illetőleg az általa vezetett nyilvántartás alapján az adóévről benyújtandó bevallásában bevallja, valamint a kifizető által levont adó (adóelőleg) figyelembevételével az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. (9) A kifizető a jog alapítását követően - az adóévet követő január 31-éig - magánszemélyenként adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról (az utóbbi esetben az adatszolgáltatás mind az eredeti jogosultat, mind a jogot gyakorló, megszüntető, illetve a jogról lemondó személyt tartalmazza). (10) Ha a jog alapítása, megszerzése, valamint gyakorlása bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt, a) a (6) bekezdés rendelkezésétől eltérően az (1)-(3) bekezdésben meghatározott jövedelem után az adó mértéke 25 százalék; b) a (4) bekezdés rendelkezésétől eltérően a bekezdésben említett vagyoni értéket jövedelemként nem kell figyelembe venni; c) az (5) bekezdés rendelkezésétől eltérően a bekezdésben említett jog gyakorlásából származó bevételrész megállapítása nélkül az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevétel egészére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (11) A jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell meghatározni. (12) A kifizető által kiállított bizonylaton, igazoláson, adatszolgáltatáson, illetőleg a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat az MNB hivatalos, a teljesítés időpontjában érvényes devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni. (13) E § rendelkezései helyett a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a jövedelem megszerzése a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén, valamint bármely EGTállamban, továbbá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában működő tőzsdén annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon - kötött ügylet alapján történt.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem 77/C. § (1) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha 8001/2003. (AEÉ 2.) APEH tájékoztató az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programhoz kapcsolódó adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettségekről a) a magánszemély az értékpapírt elismert program keretében, az elismert programban meghatározott feltételekkel szerezte, valamint b) a program szervezője vagy a kibocsátó az értékpapírt a közvetlen átadás (birtokba adás) helyett az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál, vagy - ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet - bármely EGT-államban, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországában működő, a külföldi jog szerinti befektetési szolgáltatónál (a továbbiakban: külföldi befektetési szolgáltató) a magánszemély javára egyedi letétbe helyezte (dematerializált értékpapír esetében ideértve a program keretében a magánszemély javára juttatott értékpapírok külön, kizárólag ezen értékpapírok nyilvántartására szolgáló értékpapírszámlára helyezését is), vagy
c) a magánszemély a program keretében kizárólag értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jogot szerez és e jog gyakorlására csak a jog alapításának évét követő második év letelte után jogosult. (2) Az értékpapírletét alapja a program szervezője és a letétkezelő közötti keretszerződés, valamint a program szervezője, a letétkezelő és a magánszemély közötti egyedi szerződés. A különböző napokon átvett értékpapír(ok)ról a felek külön-külön egyedi szerződést kötnek, ha az értékpapírok letétbe helyezése nem egy napon történik. A keretszerződés az elismert program nyilvántartási számát, valamint a program szervezőjének és a letétkezelőnek a cégnevét, adószámát és levelezési címét, míg az egyedi szerződés - az említett adatok mellett - a kedvezményezett magánszemély nevét, adóazonosító számát és levelezési címét, továbbá a letétbe helyezett értékpapír(ok) azonosításához szükséges adatokat, valamint a kötelező tartási időszak kezdő napját is tartalmazza. Az érintett köteles az említett adataiban bekövetkezett bármely változásról (ideértve a program szervezője, vagy a letétkezelő jogutódlásának esetét is) a változástól számított 15 napon belül tájékoztatni a többi szerződőt. A letétbe helyezett értékpapírral a program szervezője csak a magánszeméllyel együttesen, míg a magánszemély - a keretszerződés eltérő, minden részt vevő magánszemélyre azonos feltételek mellett megállapított rendelkezése hiányában - önállóan rendelkezhet. (3) A letétkezelő a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzés megszűnését követő 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezője cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat az adóhatóságnak az átadott összes értékpapírról. A letétkezelő az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti az új letétkezelő cégnevét és adószámát is, ha az értékpapírt a kedvezményezett magánszemély javára történő egyedi letétbe helyezés céljából más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak adja át. (4) A letétkezelő az átvevőt az átadással egyidejűleg tájékoztatja az elismert program nyilvántartási számáról, a program szervezője és saját cégnevéről, adószámáról és levelezési címéről, továbbá a kedvezményezett magánszemély nevéről, adóazonosító számáról és levelezési címéről, valamint a kötelező tartási időszak kezdő napjáról, ha az értékpapírt a kötelező tartási időszakban más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át. (5) Az új letétkezelő a letéti őrzés kezdetét követő 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezője cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat az adóhatóságnak az átvett összes értékpapírról, ha az értékpapírt a (4) bekezdésben meghatározottak szerint vette át. Az új letétkezelő az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti a korábbi letétkezelő cégnevét és adószámát is. Az új letétkezelőre egyebekben a letétkezelőre vonatkozó rendelkezések az irányadók. (6) A letétkezelő haladéktalanul tájékoztatja a program szervezőjét, ha a nála letétbe helyezett értékpapírnak a magánszemély javára történő egyedi letéti őrzése a kötelező tartási időszakban bármely okból (kivéve az elismert program szervezője rendelkezését) megszűnik. (7) Nem kell a (2)-(6) bekezdésben foglaltakat alkalmazni, ha a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató. Ilyenkor a program szervezője a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzés megszűnését követő 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat az adóhatóságnak az összes olyan értékpapírról, amelynek letéti őrzése megszűnt. A program szervezője az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti az új letétkezelő cégnevét és adószámát (ennek hiányában székhelyét) is, ha a külföldi befektetési szolgáltató az értékpapírt a kedvezményezett magánszemély javára történő egyedi letétbe helyezés céljából más külföldi befektetési szolgáltatónak, vagy belföldi illetőségű befektetési szolgáltatónak adta át; az utóbbi esetben az átadástól kezdődően a (2)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A program szervezője köteles úgy eljárni, hogy az e bekezdésben foglalt adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettségét teljesíteni tudja. (8) A magánszemély által megszerzett munkaviszonyból származó jövedelemnek (a kötelező tartási időszak kezdő napján a program szervezője vezető tisztségviselőjének minősülő magánszemély esetében munkaviszonyból származó jövedelemnek nem minősülő nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek), a magánszemély halála esetén az örököse által megszerzett egyéb jövedelemnek minősül: a) a magánszemély és a program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása közötti munkaviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a munkaviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása (jogutódja) és a magánszemély között vezető tisztségviselői jogviszony vagy új munkaviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló vezető tisztségviselői jogviszony fennmarad, valamint kivéve, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála, nyugdíjba vonulása vagy csoportos létszámleépítés,
b) a magánszemély és a program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása közötti vezető tisztségviselői jogviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a jogviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása (jogutódja) és a magánszemély között munkaviszony vagy új vezető tisztségviselői jogviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló munkaviszony fennmarad, valamint kivéve, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála, c) az értékpapír bevonása, átalakítása, kicserélése ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, d) az értékpapír kölcsönbe adása esetén az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, e) az értékpapír c)-d) pontban nem említett visszterhes átruházása ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek - de (kivéve, ha a magánszemély a program szervezője tulajdonába adja az értékpapírt) legalább az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékének - az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, f) az értékpapír ingyenes átruházása esetén az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha a magánszemély a program szervezője tulajdonába adja az értékpapírt, g) a kibocsátó megszűnése következtében a magánszemély által tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó (jogutódja) vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a kibocsátó kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét, h) az értékpapír kibocsátója jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, i) az értékpapírnak a magánszemély - halála esetén az örököse - javára egyedi letétként történő őrzése megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, ha az őrzés a c)h) pontban nem említett okból szűnt meg, kivéve, ha a letétkezelő az értékpapírt a jogosult rendelkezése alapján más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak vagy - ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet és a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató - külföldi befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át, ha a jogviszony megszűnése, az átruházás, a kibocsátó megszűnése, jegyzett tőkéjének leszállítása, illetve a letéti őrzés más okból történő megszűnése a kötelező tartási időszakban történik. (9) A magánszemély tájékoztatja a program szervezőjét a (8) bekezdés szerinti jövedelem megállapításához szükséges valamennyi rendelkezésére álló adatról: a) a (8) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszűnésének időpontjáig, b) a (8) bekezdés c) pontja szerinti esetben az értékpapír bevonásának, átalakításának, illetve kicserélésének a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napját követő 15 napon belül, c) a (8) bekezdés d)-f) pontja szerinti esetben az átadás napjáig (de legkésőbb az értékpapír felvételét követő 15 napon belül), ha az értékpapírt a program szervezőjének adja át, egyébként az értékpapír felvételét követő 15 napon belül, d) a (8) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó megszűnéséig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a kibocsátó megszűnésének a napját követő 15 napon belül, e) a (8) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tőke leszállításának a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a jegyzett tőke leszállításának a napját követő 15 napon belül, f) a (8) bekezdés i) pontja szerinti esetben az egyedi letétként történő őrzés megszűnésének napját követő 15 napon belül, e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése esetén az adóhatóság minden ebből eredő jogkövetkezményt a magánszemély terhére állapít meg. (10) A magánszemély által megszerzett, a (8)-(9) bekezdés szerint meghatározott jövedelemmel összefüggő adókötelezettségeket a program szervezője a munkáltatóra irányadó rendelkezések szerint teljesíti, ha a jövedelem
megszerzését követő napon a magánszeméllyel munkaviszonyban áll, egyéb esetben a kifizetőre (ide nem értve a bér kifizetőjét) irányadó rendelkezések szerint jár el. (11) A (8) bekezdésben meghatározott jövedelem megszerzésének időpontja: a) a (8) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszűnésének a napja; b) a (8) bekezdés c) pontja szerinti esetben a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja; c) a (8) bekezdés d)-e) pontja szerinti esetben az átvétel napja (de legkésőbb az értékpapír felvételét követő 15. nap), ha az értékpapírt a program szervezője szerzi meg, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja; d) a (8) bekezdés f) és i) pontja szerinti esetben a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja; e) a (8) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó jogutód nélküli megszűnésének napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja; f) a (8) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tőke leszállításának a napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja. (12) A magánszemély - a (8) és (11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem szerez jövedelmet, ha az értékpapírt felülbélyegzése, kicserélése, vagy kedvezményezett részesedéscsere keretében történő átruházása céljából, vagy a kibocsátó átalakulása miatt veszi fel, feltéve, hogy a) az említett jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez, b) a letétkezelőt a felvétel időpontjában - ha a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató, a program szervezőjét a felvétel időpontjáig - tájékoztatja a felvétel céljáról (okáról), valamint arról, hogy a jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez, valamint c) a jogügylet révén megszerzett értékpapírt rendelkezése alapján a kibocsátó (megbízottja) a felvételt követő 15 napon belül a javára egyedi letétbe helyezi az eredeti letétkezelőnél. A letétkezelő (kivéve a külföldi befektetési szolgáltatót) haladéktalanul tájékoztatja a program szervezőjét, amennyiben az új értékpapír (a felülbélyegzett értékpapír) letétbe helyezése az említett határidőn belül nem történt meg. (13) A (12) bekezdés c) pontja szerint letétbe helyezett értékpapír esetében a kötelező tartási idő kezdő napját az eredeti (a felvett) értékpapírnak megfelelően, az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni. Az új értékpapírra egyebekben az eredeti értékpapírra vonatkozó rendelkezések irányadók. (14) Az adóhatóság a (9) és a (12) bekezdésben meghatározott 15 napos határidőt bármely érdekelt fél által a határidőn belül benyújtott kérelemre meghosszabbítja, ha a magánszemély a határidőt rajta kívül álló ok miatt nem tudja teljesíteni. Ugyanazon határidő meghosszabbítására legfeljebb két alkalommal, és összesen legfeljebb 120 nap időtartamra van lehetőség. Az adóhatóság a kérelem ügyében soron kívül jár el, határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha az adóhatóság a kérelmet a benyújtásától számított 15 napon belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A kérelem benyújtásától a határozat jogerőre emelkedéséig (a határozat bírói felülvizsgálata esetén az ítélet jogerőre emelkedéséig) terjedő időszak, valamint a meghosszabbítás időtartama a határidőbe nem számít be. (15) A kötelező tartási időszak leteltét követően, illetőleg az (1) bekezdés c) pontja szerint megszerzett értékpapír esetében az elismert program keretében megszerzett értékpapír a) b) ingyenes átruházása esetén (kivéve, ha az átruházás a kibocsátó részére történt) az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházásból származó bevételnek az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értéke minősül; c) átalakítása, kicserélése révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (16) Az adóhatóság a program szervezőjét és a letétkezelőt 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja, ha az e §-ban meghatározott adatszolgáltatási vagy tájékoztatási kötelezettségét megszegi. (17) A magánszemély és a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltató elkülönített nyilvántartást köteles vezetni az elismert program keretében megszerzett, illetve nála letétbe helyezett összes értékpapírról. A magánszemélyt e kötelezettség a kötelező tartási időszak letelte után is terheli. (18) Ha a magánszemély által az elismert program keretében összesen megszerzett
a) az adóévben letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés időpontjára és/vagy b) az (1) bekezdés c) pontja szerint vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír(ok) esetében a jog gyakorlásának napjára megállapított - ha a magánszemély az értékpapírt nem ingyenesen szerezte, akkor az értékpapír megszerzésére fordított értékkel csökkentett - együttes szokásos piaci értéke meghaladja az 500 ezer forintot, az adózó az (1)-(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek - a letétbe helyezés, illetőleg a joggyakorlás sorrendjében - összesített együttes (csökkentett) szokásos piaci értéke nem haladja meg az említett összeget. A magánszemély által elismert program keretében megszerzett többi értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az irányadók. Ha a magánszemély az adóévben több elismert program keretében szerez értékpapírt, az említett összeghatár eléréséről haladéktalanul köteles tájékoztatni valamennyi program szervezőjét. A törvény több ponton (és az átmeneti rendelkezések között is) módosítja az Szja törvény szerinti elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretén belül opciós joggal juttatott értékpapírokra vonatkozó adózási szabályokat. Az Szja tv. a program keretében szerzett értékpapírokra fő szabályként letétbe helyezést és kötelező tartási időszakot (letétbe helyezés éve és még két naptári év) ír elő. A törvény egyértelművé teszi, hogy az elismert program keretében opciós joggal szerzett értékpapír esetében, ha a jog alapítása és gyakorlása közötti időszak eléri (vagy meghaladja) az említett kötelező tartási időszakot, a joggyakorlást követően megszerzett értékpapírra nincs további kötelező tartási időszak. A szabályt a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet. Az Szja tv. hatályos szabályozása alapján a kedvezményes adózási szabályok addig alkalmazhatók, amíg a letétbe helyezett értékpapír a letétbe helyezés időpontjára, illetőleg vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának napjára megállapított szokásos piaci értéke az 500 ezer forintot meg nem haladja. A módosítás szerint a vételi jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetén az értékpapírnak a joggyakorlás napjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni az 500 ezer forintos korlát számításánál. Átmeneti rendelkezés rögzíti, hogy ezen új előírást a 2006. augusztus 31-ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében kell alkalmazni. A törvény egyértelművé teszi, hogy a kötelező tartási időszakkal egyező vagy azt meghaladó várakozási időn túl gyakorolható opciós joggal megszerzett értékpapír átruházására ugyanazon adókövetkezmények vonatkoznak, mint a letétben tartott értékpapír kötelező tartási időszakon túli átruházása esetén. E rendelkezést a 2006. szeptember 1-jéig nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet. A törvény hiányzó rendelkezést pótol annak kimondásával, hogy a jog gyakorlása révén megszerzett, letétbe helyezésre nem kötelezett értékpapír esetén a joggyakorlásra nyitva álló időszak utolsó napjával kell a programot törölni az előírt nyilvántartásból. (19) Az adópolitikáért felelős miniszter - a gazdasági társaság (ideértve a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet magyarországi fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján benyújtó külföldi vállalkozást is) kérelmére - a következő feltételek együttes fennállása esetén elismert programként veszi nyilvántartásba a kérelemben bemutatott programot: a) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság vagy kapcsolt vállalkozása által kibocsátott értékpapírt lehet szerezni; b) az írásban meghirdetett programban a program szervezője feltétlen és visszavonhatatlan kötelezettséget vállal az abban foglaltak teljesítésére; nem zárja ki a nyilvántartásba vételt, ha a kiíró a kötelezettségvállalás hatályát az elismert programként történő nyilvántartásba vételtől teszi függővé; c) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság és a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt; d) a program keretében legalább a gazdasági társaságnál - ha a kérelem benyújtása a gazdasági társaság kapcsolt vállalkozásai munkavállalói, vezető tisztségviselői javára is történik, akkor legalább a gazdasági társaságnál és a kérelemben megnevezett valamennyi kapcsolt vállalkozásánál - a kérelem benyújtásának évét megelőző üzleti évben foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma 10 százalékának megfelelő magánszemély kíván részt venni, és a részt venni kívánó magánszemélyek legfeljebb 25 százaléka vezető tisztségviselő; e) a program keretében a vezető tisztségviselők legfeljebb a megszerezhető összes értékpapír együttes névértékének 50 százalékát kitevő együttes névértékű értékpapírt szerezhetnek; f) a gazdasági társaság, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása és a kibocsátó választott könyvvizsgálójának (a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének és a könyvvizsgálatért
személyesen is felelős tagjának, munkavállalójának), felügyelő bizottsága tagjának közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt; g) a gazdasági társaság, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása és a kibocsátó számviteli vezetője és közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt; h) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelődjük) a kérelem benyújtását megelőző legalább három üzleti évre vonatkozóan könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó, a székhelye szerinti állam joga szerinti beszámolót hozott nyilvánosságra; i) a gazdasági társaság, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása és a kibocsátó (jogelődjük) a kérelem benyújtását megelőző három naptári éven belül és a kérelem benyújtásának évében a kérelem benyújtásáig nem állt csődeljárás vagy felszámolás (annak megfelelő, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alatt. (20) Az adópolitikáért felelős miniszter a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha a) a kérelemben bemutatott program nem felel meg az e törvényben meghatározott összes feltételnek; b) a kérelem nem felel meg az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott összes feltételnek, vagy a kérelemből nem állapítható meg minden, az elbírálás szempontjából jelentős tény, és az adózó a hiányt felhívás ellenére sem pótolta; c) a gazdasági társaság, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása vagy a kibocsátó a kérelem jogerős elbírálását megelőzően csődeljárás vagy felszámolás (annak megfelelő, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása köteles haladéktalanul bejelenteni az adópolitikáért felelős miniszter részére; d) a program alapján már történt értékpapír-juttatás; e) a közölt tényállás alapján megállapítható, hogy a program megvalósítása sérti vagy sértheti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. (21) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével kell benyújtani. A kérelemben a kérelmező nyilatkozik arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. A kérelemhez csatolni kell a miniszteri rendeletben meghatározott valamennyi okiratot (idegen nyelven kiállított okirat esetében a hiteles magyar nyelvű fordítást). (22) Az adópolitikáért felelős miniszter a programot törli a nyilvántartásból: a) a program keretében elsőként letétbe helyezett értékpapír letétbe helyezését második év, az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetben a joggyakorlásra nyitva álló időszak utolsó napjával; a program szervezője a letétbe helyezést 15 napon belül köteles bejelenteni az adópolitikáért felelős miniszter részére; b) a végelszámolás, a csődeljárás, a felszámolás kezdő napjával, ha a nyilvántartásba vételt követően az a) pontban meghatározott időpontig a program szervezője, a kérelemben megnevezett kapcsolt vállalkozása vagy a kibocsátó (jogutódjuk) végelszámolás, csődeljárás, illetve felszámolás hatálya alá kerül; ezt a tényt a program szervezője köteles haladéktalanul bejelenteni az adópolitikáért felelős miniszter részére; c) a kérelemben megjelölt, a kérelem benyújtását követő nappal, ha a program szervezője az a) pontban meghatározott időpontig kéri a nyilvántartásból való törlést. (23) Az adópolitikáért felelős miniszternek a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a programnak a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha az adópolitikáért felelős miniszter a kérelmet az elintézési határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Az adópolitikáért felelős miniszter a program nyilvántartásba vételéről és a nyilvántartásból való törléséről rendelkező jogerős határozatát, valamint a kérelem egy eredeti példányát megküldi az állami adóhatóságnak. (24) Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában: a) elismert program: az adópolitikáért felelős miniszter által ilyenként nyilvántartott munkavállalói értékpapírjuttatási program; b) értékpapír: bármely EGT-államban, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamában az elismert program szervezője, vagy kapcsolt vállalkozása - ha a program szervezője külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, kereskedelmi képviselete, akkor a külföldi vállalkozás, vagy kapcsolt vállalkozása - által forgalomba hozott (kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló értékpapír; c) kötelező tartási időszak: a kötelező tartási időszak kezdő napjától a kötelező tartási időszak kezdő napjának évét követő második naptári év utolsó napjáig, vagy - ha ez korábbra esik - addig a napig terjedő időszak, amelyen az értékpapír magánszemély javára történő letétben tartása - a tőkepiacról szóló törvény 76/D. §-ában szabályozott, az ajánlattevőt megillető vételi jog gyakorlása következtében - ellehetetlenül;
d) a kötelező tartási időszak kezdő napja: az elismert program keretében megszerzett értékpapír letétbe helyezésének napja, vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén, az (1) bekezdés c) pontjában nem említett esetben megszerzett értékpapír esetében az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására jogosult; e) a program szervezője: a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó gazdasági társaság, illetve a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet magyarországi fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján benyújtó külföldi vállalkozás, a program nyilvántartásba vételét követően ideértve az előbbiek jogutódját is; A törvény az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program szabályait pontosítja, illetőleg egészíti ki. Dematerializált értékpapír nem helyezhető letétbe, ezért módosított rendelkezés utal arra, hogy ilyen értékpapír is juttatható az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programban, ha azt a program keretében nyitott értékpapírszámlára helyezik. A további módosítások célja elsősorban annak biztosítása, hogy a vállalatcsoportok (kapcsolt vállalkozások) esetében egyszerűsödjön a program engedélyezési rendje. Ennek érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy bármely gazdasági társaság ne csak saját munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek, hanem kapcsolt vállalkozásai munkavállalóinak és vezető tisztségviselőinek részére szervezett értékpapír-juttatási program engedélyeztetését is kezdeményezze a Pénzügyminisztériumnál. A szabályozás szintén rendelkezik arról, hogy a munkavállalók, a vezető tisztségviselők vállalatcsoporton belüli „mozgása” ne eredményezze az adókötelezettség bekövetkezését a korábban megszerzett értékpapírok tekintetében. Az egyenlő elbánás elvének érvényesítése érdekében a törvény azt is lehetővé teszi, hogy belföldi fióktelepek, kereskedelmi képviseletek munkavállalói, vezető tisztségviselői a belföldi székhelyű gazdasági társaságok vezető tisztségviselőivel azonos feltételek szerint részesüljenek kedvezményes részvényjuttatásban. A törvény az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programra vonatkozó szabályozást kiegészíti a program különböző szereplőinek (a program szervezőjének, a kibocsátójának) jogutódlásával kapcsolatos rendelkezésekkel is. f) többségi irányítást gyakorló tag: az a jogi személy, egyéb szervezet, amely a program szervezőjénél közvetve vagy közvetlenül a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik; g) számviteli vezető: a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott vagy erre alkalmazott magánszemély; h) vezető tisztségviselő: a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély.
NEGYEDIK RÉSZ VEGYES, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK Statisztikai besorolási rend 78. §
Nyilatkozatok 78/A. § (1) A magánszemély az őstermelői igazolvány kiváltásához és érvényesítéséhez kormányrendeletben meghatározott előírások szerint nyilatkozatot ad az igazolvány kiállítójának a következőkről: a) a termelésre és a saját termelésű termékek értékesítésére vonatkozó adatairól; b) arról, hogy rendelkezik olyan saját gazdasággal, amely alkalmas a nyilatkozat szerinti termelés és értékesítés elérésére, ideértve azt is, hogy erdei melléktermékek gyűjtése esetén van a terület feletti rendelkezési jogot gyakorlótól erre vonatkozó hozzájárulása; c) arról, hogy rendelkezési jogosultsága van a termelési eszközök (ideértve a bérelt eszközöket is), a termelés szervezése és a termelés eredményének felhasználása felett; d) arról is, hogy folyamatosan részt vesz a gazdaság, a termelési eszközök működtetésében, ha és amennyiben más őstermelővel (őstermelőkkel) együtt olyan őstermelői tevékenységet folytat - ideértve a (2) bekezdésben említett közös tevékenységet is -, amellyel kapcsolatban mindannyian ugyanazon gazdaságra, termelési eszközökre vonatkozóan nyilatkoztak a b) és c) pont szerint;
e) a nyilatkozatnak tartalmaznia kell a saját termeléshez rendelkezésre álló (saját vagy bérelt) használt földterület helyét, nagyságát művelési áganként, vetésszerkezetét, valamint az állattartását és az állattartásra alkalmas épületek adatait. (2) A magánszemély az (1) bekezdésben említett nyilatkozat kiegészítéseként, a vele közös háztartásban élő családtagjával (családtagjaival) együttes nyilatkozatot tehet arról, hogy a 6. számú melléklet 2. pontjában meghatározott módon és feltételekkel közös őstermelői igazolvány (a továbbiakban: közös igazolvány) kiváltásával kívánja folytatni az őstermelői tevékenységét (a továbbiakban: közös őstermelői tevékenység), azzal, hogy ilyen családtagnak minősül a mezőgazdasági őstermelő házastársa, egyeneságbeli rokona (ideértve örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermekét, vagy örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőjét is). Ebben az esetben minden egyes családtagnak az őstermelői jövedelmére ugyanazon adózási módot kell választania, továbbá a közös őstermelői tevékenység időszakában egymással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak, a segítő családtagra vonatkozó rendelkezéseket egymásra vonatkozóan nem alkalmazhatják. Az együttes nyilatkozat feltétele, hogy az azt tevők az általános forgalmi adózás tekintetében is ugyanazon adózási módot alkalmazzák. 1997/265. Adózási kérdés Közös őstermelői tevékenységből kiválás (3) A 46. § (3) bekezdésének alkalmazásában a kifizetőnek kérnie kell az őstermelői igazolvány felmutatását, azonban nem kell a kifizetett összeget bejegyeznie akkor, ha a mezőgazdasági őstermelő a kifizető által kiállított bizonylat kifizetőnél maradó másolatán aláírásával jelzi azt a szándékát, hogy a kifizetett összeget saját maga írja be az őstermelői igazolványba a kormányrendelet előírása szerint. A kifizető ebben az esetben is az őstermelő adóazonosító jelének és az őstermelői igazolványa számának feltüntetésével szolgáltat adatot - az adóévet követő január 31-éig - a kifizetésről az adóhatóságnak. (4) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő - az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladó, de 4 millió forintnál nem több éves bevétel esetén -, ha az adóévben nem volt más olyan jövedelme, amelyet be kellene vallani, adóbevallás benyújtása helyett, egyszerűsített bevallási nyilatkozat aláírásával - az adóévben elért bevételének feltüntetése mellett - nyilatkozhat, hogy az adóévben nem volt a mezőgazdasági kistermelésből jövedelme, feltéve, hogy rendelkezik legalább a bevétel 20 százalékát kitevő összegben a tevékenységével összefüggésben felmerült, a 3. számú mellékletben költségként elismert kiadás igazolására a nevére kiállított számlával (számlákkal), és ezt a tényt nyilatkozatában is megerősíti. A gépjárműhasználattal kapcsolatos számla csak akkor vehető figyelembe, ha a költségelszámolást a törvény rendelkezései szerint vezetett útnyilvántartás támasztja alá. Azokban az években, amikor a mezőgazdasági őstermelő e bekezdés rendelkezését alkalmazza, a tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenését, valamint az elhatárolt veszteség 20 százalékát évente elszámoltnak kell tekinteni. 1998/15. Adózási kérdés A mezőgazdasági kistermelő bevallást pótló nyilatkozata (5) A tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató családtagok mindegyikét külön-külön megilleti a (4) bekezdés rendelkezése szerinti nyilatkozattétel, de csak akkor, ha azt mindannyian azonosan választják. (6) A mezőgazdasági kistermelő az egyszerűsített bevallási nyilatkozatot a (4) és (5) bekezdésben szabályozott feltételek fennállása esetén önadózás esetén adóbevallásában, egyébként a munkáltatói adómegállapításának, vagy az adóhatósági adómegállapítás érdekében tett nyilatkozatának kiegészítéseként teheti meg. (7) A (4)-(6) bekezdés rendelkezései szerint adott nyilatkozat az adóbevallással egyenértékű, arra egyebekben is az adóbevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (8)
Üzemanyagár 78/B. §
Felhatalmazások 79. § A Kormány - az ár- és jövedelmi viszonyok változására tekintettel - az adó következő évi mértékeire a központi költségvetésről szóló törvényjavaslattal együtt tesz javaslatot. 80. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza
a) a közműfejlesztés támogatásának rendjét; b) egyes költségtérítések formáit és a jövedelemadó szempontjából igazolás nélkül elszámolható költségek mértékeit; c) a közlekedési kedvezmények azon körét, amely adómentes természetbeni juttatásnak minősül; d) a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségeket; e) a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával összefüggő előírásokat; f) a tételes átalányadózás keretében folytatott fizetővendéglátói tevékenységre vonatkozó eljárási szabályokat; g) 81. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza: a) az e törvény végrehajtásához szükséges nyomtatvány kötelező alkalmazását; b) az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjét, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjat. (2) Felhatalmazást kap az egészségügyért felelős miniszter, hogy rendeletben meghatározza a súlyos fogyatékosság minősítésének és igazolásának rendjét. (3) Felhatalmazást kap a kultúráért felelős miniszter és az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben határozzák meg a 3. számú melléklet 1.22. pontjában, továbbá a 11. számú melléklet 1.26. pontjában foglaltak alkalmazásának feltételeivel összefüggő részletes szabályokat. (4) 81/A. § A mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásával, érvényesítésével kapcsolatos feladatokat, valamint a mezőgazdasági őstermelői igazolványnak és a mezőgazdasági őstermelő e törvény szerinti adatainak a nyilvántartását a mezőgazdasági igazgatási szerv látja el. A mezőgazdasági igazgatási szerv a mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiadásáról, bevonásáról, adatairól negyedévenként a negyedévet követő hó 20-áig adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A mezőgazdasági őstermelői igazolvány kiállításához és a nyilvántartáshoz a magánszemély az e törvény által meghatározott adatokat, valamint az adóazonosító jelét megadja és igazolja, amelyeket a mezőgazdasági igazgatási szerv az igazolvány kiállításához, továbbá törvényben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez felhasznál. A mezőgazdasági igazgatási szerv a mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal összefüggő, előzőekben meghatározott feladatait - törvény eltérő rendelkezése hiányában az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóhatóságra vonatkozó rendelkezése szerint látja el. 2/1999. (AEÉ 6.) APEH utasítás a mezőgazdasági őstermelők nyilvántartási rendszerének szabályozásáról 34/1997. (AEÉ 10.) APEH utasítás a mezőgazdasági őstermelők nyilvántartási rendszerének kialakításáról 82. § (1) Az MNB a Magyar Közlönyben közzéteszi a hivatalos devizaárfolyam-lapján nem szereplő külföldi pénznemek euróban megadott árfolyamát. (2) Az állami adóhatóság havonta, a tárgyhónapot megelőző hónap huszonötödik napjáig a Magyar Közlönyben közzéteszi a tárgyhónapban a fogyasztási norma szerinti üzemanyagköltség-elszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárat. Az üzemanyagárat három - az előző évben nagy forgalmat bonyolító - belföldi üzemanyag-forgalmazó cég által alkalmazott, a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes fogyasztói üzemanyagár számtani átlagának literenként egy forinttal növelt összegében, forintra kerekítve kell megállapítani. Ha a fogyasztói üzemanyagárat törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változásának következményeként növelik, az adott hónapra közzétett üzemanyagárat az említett szabályok változásával összefüggő fogyasztói áremelés időpontjától az adott hónap végéig a bejelentett áremelés mértékével növelten lehet alkalmazni. Az Országos Érdekegyeztető Tanács 2005. október 14-i ülésén született megállapodás szerinti szöveg. (3) Az adópolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben közzéteszi az alacsony adókulcsú államok listáját.
Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések 83. § (1) Ez a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(8) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1996. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. 1997/34. Adózási kérdés A munkáltató által 1990-1991. években fizetett biztosítási díj adókötelezettsége (2)
(3) (4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől eltérően, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételből - ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését levonható: a) költségvetési forrásból történő kifizetés esetén, ezen bevétel 1. 2. 3. 50 százaléka. b) (5)-(6) 1999/93. Adózási kérdés 1996. évben vásárolt szövetkezeti üzletrész után igénybe vett adókedvezményt nem kell visszafizetni (7) (8) E törvény hatálybalépését követően kamat címén jóváírt, kifizetett jövedelmekre e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy a kamat mely időszakra vonatkozik. 1996/47. Adózási kérdés Kamatjövedelmek utáni személyi jövedelemadó (9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehető pénztartalék kezelése céljából az állami adóhatóság kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és jóváírására. Az állami adóhatóság által megnyitott kincstári számlánál a pénztartalékkal összefüggő nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló törvény hatálya alá. (10) Ahol jogszabály - jelöléssel vagy anélkül - a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényt említi, ott a személyi jövedelemadóról szóló törvényt kell érteni. (11) E törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára, a szabadalmi ügyvivői irodára, a szabadalmi ügyvivőre, valamint a közjegyzői irodára, a közjegyzőre, illetve a közjegyző iroda tagjára is alkalmazni kell. (12) A magánszemély a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását - választása szerint - az üzembe helyezése időpontjában irányadó statisztikai besorolási rend vagy vámtarifaszám alapján is megállapíthatja. (13) A 2007. december 31-éig megvalósított értéknövelő beruházás esetén a magánszemély az e törvény 3. §-ának 2006. december 31-én hatályos 32. pontjának előírását is alkalmazhatja. 83/A. § (1) A magánszemély befektetési adóhitelét 2007. április 20-ig visszafizeti. Az állami adóhatóság a magánszemély visszafizetendő adóhitelét - a (4) bekezdés előírásai szerint - 2004. május 31-ig megállapítja, és 2004. március 20-i határidővel a magánszemély e célra nyitott adószámláján kötelezettségként előírja azzal, hogy a kötelezettséggel összefüggésben 2007. április 20-ig késedelmi pótlék nem számítható fel. Az állami adóhatóság a magánszemélyt az előírt kötelezettségről 2004. június 30-ig határozatban értesíti. 2004/34. Adózási kérdés a tőkeszámla megszűnése (2) Az (1) bekezdésben előírt határidőt megelőzően történő visszafizetés esetén - ha a magánszemélynek a befizetés időpontjában nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható köztartozása - a magánszemélyt az a)-c) pontokban meghatározott kedvezmények (visszafizetési kedvezmény) illetik meg: a) amennyiben a magánszemély a 2003-as adóévre befektetési adóhitelt nem vesz (nem vehet) igénybe, az általa 2004. október 31-ig a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 81,82 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 45 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá; b) a magánszemély által 2004. március 20.-2005. június 30. közötti időszakban - ide nem értve az a) pontnak megfelelő esetet - a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 25 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 20 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá;
c) a magánszemély által 2005. július 1.-2006. június 30. közötti időszakban a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 5,26 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 5 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá. (3) Amennyiben az állami adóhatóság a (2) bekezdés a)-c) pontjai alapján csökkenti a magánszemély visszafizetési kötelezettségét, az egyes időszakok záró napját követő 30 napon belül határozatban értesíti a magánszemélyt a még fennálló visszafizetési kötelezettségről, illetve az esetleges túlfizetésről. (4) A befektetési adóhitel-állomány megállapítása során először meg kell határozni a befektetési adóhitel 2002ben fennálló alapját, majd 2003-ra nulla összegű befektetésállomány figyelembevételével ki kell számítani a visszafizetendő adóhitelt, amely összeget növel a befektetésállomány 2003. évi növekménye után érvényesített adóhitel, illetve csökkent a befektetésállomány 2003. évi tényleges csökkenése miatt visszafizetendő adóhitel. (5) Magánszemély halála esetén - annak halálakor együtt élt házastársa, vagy örököse bejelentése, vagy bíróság, államigazgatási szerv jelzése (adatszolgáltatása) alapján - az állami adóhatóság a még meg nem fizetett visszafizetendő adóhitelt határozattal törli. (6) Ha az ország területét külföldi letelepedés céljából elhagyni kívánó magánszemély kéri az adóhatóságtól adójának megállapítását, a még vissza nem fizetett adóhitelt az adót megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetni. Az adóhatóság a külön adószámlán nyilvántartott visszafizetési kötelezettség határidejét megfelelően módosítja, és az adót megállapító határozatában felhívja a magánszemély figyelmét a még vissza nem fizetett adóhitel összegére és a megfizetési határidő módosulására. (7) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak értelmezésénél a 43. § és a 8. számú melléklet 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell figyelembe venni. A téves számlára befizetett összeg visszafizetési kedvezményre jogosító befizetésként történő figyelembevételére, vagy egyéb módon az e §-ban meghatározott szabályoktól eltérés engedélyezésére nincs lehetőség. 84. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza: a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről; b) a Tanács 2003/48/EK irányelve a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról; c) az Európai Közösségek Bizottsága 94/79/EGK ajánlása a magánszemély által nem az illetősége szerinti tagállamban szerzett egyes jövedelmek adóztatásáról. (2) Ez a törvény - az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz. (3) Ez a törvény az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló 2006. december 15-i 1857/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 358., 2006. 12. 16., 3. o.) hatálya alá tartozó támogatási programot tartalmaz. (4) Ha e törvény valamely rendelkezése a (3) bekezdésben említett 1857/2006/EK bizottsági rendeletben foglalt támogatást nevesít, azon - külön említés hiányában is - a rendelet 4. cikkében foglalt támogatást kell érteni.
Hatálybaléptető, záró és átmeneti rendelkezések a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításaihoz 1996. évi LXXXIII. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról 63. § (1)-(2) (3) Annak az egyéni vállalkozónak - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként -, aki a tevékenységének megszüntetése nélkül, az 1996-ban hatályos társasági adóról szóló törvény (e § alkalmazásában: Ta tv.) rendelkezéseinek megfelelően 1997. január 1-jétől kezdődően áttér az Szja tv. hatálya alá, a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén a következők szerint kell eljárnia: a)-b) c) d) Ha a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre a jogot megszerezte, akkor 1997. január 1-jét követően a kedvezményt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával érvényesítheti azzal, hogy az ezen rendelkezések szerinti számított adó alatt a vállalkozói személyi jövedelemadót kell érteni.
(4)-(7) (8) 1997/160. Adózási kérdés A jegyzett tőke 3 éven túli leszállítása 1997/50. Adózási kérdés 1996. évben a társasági adó hatálya alá tartozott 1997. évtől az szja törvény szerint adózó egyéni vállalkozó jövedelmének adózásáról (9) EBH2001. 487. Lakásszerzési kedvezmény vagyoni értékű jog átruházása esetén vehető igénybe. Mezőgazdasági földnek hasznosítási szerződésen alapuló tereprendezése (és a kitermelt futóhomokkal való rendelkezés) nem tekinthető vagyonértékű jog átruházásának [1959. évi IV. tv. 165. § (1) bek., 452. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. § 31. pont, 63. § (1) és (2) bek.]. BH2006. 301. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. tv. 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. tv. 75. §). BH2005. 333. Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg (1995. évi CXVII. tv. 62-63. §). KGD2006. 154. Ingatlanértékesítésből származó jövedelem lakáscélú felhasználása esetén irányadó jogszabályi rendelkezések (1995. évi CXVII. tv. 38. §, 63. §). KGD2006. 136. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. törvény 75. §). KGD2005. 115. Ha az adózó a megszerzett lakás vételárát teljes egészében bankhitelből törleszti, a lakáscélú felhasználás kedvezménye nem valósul meg (1995. évi CXVII. törvény 62-63. §). 64. § (1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(6) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1997. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2)-(3) 1999/93. Adózási kérdés 1996. évben vásárolt szövetkezeti üzletrész után igénybe vett adókedvezményt nem kell visszafizetni (6) 1997. évi XVII. törvény a mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról 7. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napját követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit - kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat - 1997. január 1. napjától kell alkalmazni. (2)-(11) (12) Az a mezőgazdasági őstermelő, aki az őstermelői igazolványát e törvény hatálybalépése előtt váltotta ki, azt továbbra is használhatja, azonban annak visszaadása mellett, kérheti új igazolvány kiállítását az Szja tv.-nek az e törvénnyel módosított vonatkozó rendelkezései szerint. (13) Az a mezőgazdasági őstermelő, aki e törvény hatálybalépése előtt az őstermelői igazolvány kiváltására nem volt jogosult, és emiatt a bevételéből adóelőleget vontak le, kérheti az Szja tv. azon rendelkezésének alkalmazását, amely a tévesen levont adóelőleg helyesbítésére vonatkozik. (14) Az Szja tv.-nek az e törvény 2. §-ával megállapított 78/A. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseit, valamint az e § (7) és (8) bekezdésében megállapított rendelkezéseket csak e törvény hatálybalépését követően megkötött munkavégzési szerződésekre kell alkalmazni, a korábban megkötött szerződésekre az akkor hatályos szabályok vonatkoznak. (15) Azt az adóalanyt, aki (amely) e törvény hatálybalépésétől kezdődően az áfa-törvény rendelkezései szerint mezőgazdasági tevékenységet végez, az áfa-törvény XIII. fejezetében szabályozott különleges jogállás (a továbbiakban: különleges jogállás) 1997. január 1. napjától illeti meg, feltéve, hogy e törvény hatálybalépését megelőzően az adóhatóságnál nem tett olyan bejelentést, amelynek eredményeként 1997. január 1. napjától alanyi adómentességben részesül, vagy más adózási módot alkalmaz. (16)-(18) 1997. évi LXXXVIII. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról 3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (2) Az 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. §-a 18. pontjának az e törvény 1. §-ával megállapított a) alpontja rendelkezését 1997. január 1. napjától kell alkalmazni.
(3) Az Szja. tv. 28. §-ának az e törvény 2. §-ával megállapított (3) bekezdése rendelkezését 1997. június 5. napjától kell alkalmazni azzal, hogy ezen időpontban folyamatban lévő külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén ezen időpontot követően kifizetett összeg jövedelemszámítására is alkalmazható. 1997. évi CV. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról 40. § (1) Ez a törvény 1998. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a (2)-(16) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel az 1998. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni, egyidejűleg az Szja tv. 1-7. számú melléklete e törvény 1-7. számú mellékletével módosul, továbbá az Szja tv. 10., 11. és 13. számú melléklete e törvény 8., 9. és 10. számú mellékletével módosul. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. § 5. pontja, az 50. § (1) bekezdés a) pontjának 4. alpontja, a 60. § (1) és (4) bekezdése, a 78/A. § (1) bekezdésének b) pontjából az "írásbeli" szövegrész, a 78/B. §, az 1. számú melléklet 6.5. pontjának d) alpontja, a 6.6. pontja, az 5. számú melléklet II. fejezetének 4., 10., 11., és 12., pontja, a 11. számú melléklet IV. fejezetének utolsó mondata. Az 1991. évi XC. törvény 3. számú melléklete II/5. pontjának rendelkezését 1997. január 1-jétől nem kell alkalmazni. (2) Az Szja tv.-nek az e törvény 11. §-ával megállapított 34. § h) pontját, valamint az e törvény 1. számú mellékletének 1. és 13. pontjával módosított Szja tv. 1. számú melléklet 1.3. és 8.27. pontjában említett, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján juttatott vagyoni értékre vonatkozó rendelkezéseket 1997. november 1-jétől kell alkalmazni. (3) (4) Az Szja tv.-nek az e törvény 3. §-ával megállapított 7. § l) pontjában, 4. §-ával megállapított 11. § (5) bekezdésében, 5. §-ával megállapított 12. § (2) bekezdés a) pontjában, a 32. §-ával megállapított 71. §-ának (2) bekezdésében, a 33. §-ával megállapított 72/A. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések, továbbá az e § (5) bekezdésének rendelkezése az 1997. évre vonatkozó adókötelezettség teljesítésénél alkalmazhatók. (5) Annak a kettős könyvvitelt vezető egyéni vállalkozónak - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként , aki a tevékenységének megszüntetése nélkül, az 1996-ban hatályos társasági adóról szóló törvény (e § alkalmazásában: Ta tv.) rendelkezéseinek megfelelően 1997. január 1-jétől kezdődően áttért az Szja tv. hatálya alá, a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén a) b) az 1997. év előtt keletkezett követelését, ha az utóbb a Ta tv. 5. §-ának (13) bekezdése szerint behajthatatlan követelésnek minősül, akkor abban az évben kell vállalkozói költségnek tekintenie, amelyik évben behajthatatlan követelésnek minősül. (6)-(7) (8) Ahol az Szja tv. értékpapír-forgalmazási tevékenységet folytató (végző) társaságot említ, ott az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvény szerinti értékpapír-bizományos, értékpapír-kereskedő és értékpapír-befektetési társaság, azaz befektetési vállalkozás értendő. (9)-(13) (14)-(15) 1998. évi XXXIII. törvény az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról 9. § (1) E törvénynek az Szja tv. rendelkezéseit módosító szabályait - figyelemmel a (2)-(3) bekezdésben foglaltakra is - az 1998. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) (3) Az Szja tv.-nek az e törvény 7. §-ával megállapított 72. § (1)-(3) bekezdése rendelkezéseit e törvény hatálybalépését követő 45. naptól kell alkalmazni azzal, hogy nem kell az említett rendelkezéseket alkalmazni az ezen időpontot megelőzően nyújtott hitelre akkor, ha a kifizető a kamatkülönbözet miatti adót már megfizette. Az olyan, az említett időpontban már fennálló hitel esetében, amelynél a kifizető bármely ok miatt nem fizette meg a kamatkülönbözet utáni adót, a kölcsönnyújtás időpontjától számított kamatkülönbözetet is figyelembe véve kell a kifizetőnek az Szja tv. 72. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti adót megállapítania (visszamenőleg is) és a törvény hatálybalépése évének utolsó napját követően a kifizető által levont jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezései szerint megfizetnie. (4)-(5) (6)-(7) (8) 74. § (1) Ez a törvény - a 26-28. §, a 30. §, az 58-60. §, a 63. § (3) bekezdése, a 65. § (2)-(3) bekezdése, a 66. §, a 67. §, a 71-73. § és e § (6), (8) bekezdése kivételével - 1998. június 16-án lép hatályba, azonban az egyéni vállalkozó adószáma, társadalombiztosítási folyószámlaszáma és statisztikai számjele megszerzésére, az ezekkel
kapcsolatos bejelentkezésre vonatkozóan 1998. július 1-jéig a törvény hatálybalépését megelőzően hatályos rendelkezések az irányadók. 1998. évi LXV. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról 29. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(7) bekezdések rendelkezéseire is figyelemmel - az 1999. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni, egyidejűleg az Szja tv. 1., 3., 5-8., 11., 13. számú melléklete e törvény 1-8. számú mellékletével módosul. (3) Az Szja tv.-nek az e törvény 1. §-a (3) bekezdésével megállapított 3. § 23. és 24. pontjában foglalt rendelkezése, az e törvény 4. §-a (2)-(3) bekezdésével megállapított 12. § (2) bekezdés e) pontjában és (3) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezései, az e törvény 11. §-ával megállapított 35. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezése, valamint az Szja tv. 1. számú mellékletének az e törvény 1. számú mellékletével megállapított 9.1.5. pontjában foglalt rendelkezése az 1998. évi adó megállapításakor is alkalmazható. (4) Az egyéni vállalkozó az 1998. december 31-ig üzembe helyezett tárgyi eszközeire vonatkozóan változatlanul alkalmazhatja a 11. számú melléklet 1998. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben meghatározott leírási kulcsokat. (5)-(7) 1999. évi XCIX. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról 205-206. § 2000. évi CXIII. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról 266. § (1) E törvény rendelkezései - a (2) bekezdésben, valamint a 267-287. §-ok rendelkezéseiben foglaltak figyelembevételével - 2001. január 1-jén lépnek hatályba. 267. § (1) E törvénynek az 1-30. §-ban foglalt rendelkezéseit a (2)-(10) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - a 2001. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2)-(4) (5)-(6) (7) (8) A (7) bekezdés rendelkezését a 2002. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (9) 2001. évi LXXIV. törvény a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról 161. § (1)-(10) (11) Ahol jogszabály nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmet említ, azon e törvény hatálybalépését követően jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - adóterhet nem viselő járandóságot kell érteni. 2002. évi XLII. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról 302. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - az (5)-(17) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2)-(3) (5) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 49/C. §-ának (8) bekezdése és 1. számú mellékletének 4.6. alpontja 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseiket az ettől az időponttól megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni; az 1. számú melléklet 4.6. alpontjában foglalt, a díj (az érme) tárgyi formájának adómentességére vonatkozó rendelkezést bármely korábbi adóév adókötelezettségére alkalmazni lehet. (6) Ha az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy eladási jog alapítása tárgyában kötött megállapodást 2002. december 31-ig írásba foglalták, akkor a magánszemély által a jog 2005. december 31-ig történő gyakorlása révén megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét az Szja tv. 28. §-a (7)-(9) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani. (7) A magánszemély köteles az igénybe vett lakáscélú kedvezményt - függetlenül attól, hogy az igénybevétel mikor történt - húsz százalékkal növelt összegben a felvétel adóévére vonatkozó bevallásában bevallani és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, amennyiben a kedvezményt az Szja tv. 37. §-ának 2003. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján vette igénybe, és a megtakarítás felvétele esetén annak felhasználása nem lakáscélra történt. A megtakarítás lakáscélú felhasználásának igazolására, valamint a lakáscélú felhasználás fogalmára az Szja tv. 2001. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(8) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a 2003. és 2004. évi vállalkozói jövedelem megállapításánál a vállalkozói bevételt növeli a korábban érvényesített tartós adomány külön kedvezményeként a vállalkozói jövedelem megállapításánál figyelembe vett a) összeg, ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a másik szerződő fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt az adóévben nem teljesítette; b) összeg kétszerese, ha az egyéni vállalkozó az a) pontban nem említett ok miatt nem teljesített a szerződésben vállaltaknak megfelelően. (9) A magánszemély által a lakásszerzési kedvezmény tárgyában 2002. december 31-ig benyújtott kérelmet az adóhatóság az Szja tv. 63. §-a (2) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint bírálja el; egyébként a lakásszerzési kedvezményre az Szja tv. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a magánszemély az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmét az e törvény hatálybalépését követően használja fel. (10) A társas vállalkozás által a 2002. évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében - az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére 2003. december 31-ig kifizetett osztalék utáni adó mértékét az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése a) pontjának és 66. §-a (2)-(3), (6) bekezdésének 2002. december 31én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani. (11) Ha a társas vállalkozás a jegyzett tőkéje emelésének bejegyzése iránti kérelmet 2002. december 31-ig benyújtotta a cégbíróság részére, akkor a) a magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén megszerzett vagyoni érték azon részének adókötelezettségét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése b) pontjának és 66. §-a (5) bekezdésének, b) a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni érték azon részének adókötelezettségét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése d) pontjának és 66. §-a (11) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani és teljesíteni. (12) A magánszemély a 2002. évi árfolyamnyereségből származó jövedelem vagy tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a 2002. évi adóbevallásában az Szja tv. 67. §-a (8) bekezdésének b) pontja és az Szja tv. 67/A. §-a (7) bekezdésének b) pontja 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseinek megfelelően - feltüntetett továbbvihető árfolyamveszteséget, továbbvihető ügyleti veszteséget a 2003. évben megszerzett árfolyamnyereségből származó jövedelem csökkentéseként adóbevallásában (ide nem értve az azzal egyenértékű elszámolást) figyelembe veheti. (13) Ha termőföld haszonbérbe adására vonatkozó szerződést 2002. december 31-ig megkötötték, akkor a a) b) határozott időre kötött szerződés jogosultja az e szerződés alapján 2003. és 2004. évben megszerzett jövedelmének adózása tekintetében választhatja a 2002. december 31-én hatályos törvényi előírások alkalmazását. A magánszemély e választását az e törvény hatálybalépését követő első kifizetést megelőzően amennyiben jövedelme kifizetőtől származik - a kifizetőnek bejelenti, és azt később nem változtathatja meg. (14) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 1/A. §-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napján lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (15)-(16) (17) A (16) bekezdésben foglaltakat a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (18) A 2002. évre érvényesíthető adójóváírás összege nem lehet kevesebb, mint az Szja tv. 2001. december 31én hatályos rendelkezései szerinti mérték figyelembevételével megállapított adójóváírás. (19) Önadózás esetén a bevallás adatai alapján az állami adóhatóság magánszemélyenként kiszámítja a (18) bekezdés szerinti és az Szja tv. 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerinti adójóváírások különbözetét. Ha a (18) bekezdés szerinti adójóváírás a nagyobb, akkor a késedelmi pótlékkal azonos mértékű késedelmi kamattal növelt különbözetet a magánszemélynek kiutalja. A késedelmi kamatot a bevallás benyújtására nyitvaálló határidő utolsó napjától - ha a bevallás nem tartalmazta a különbözet megállapításához szükséges adatokat, a hiánypótlás napjától - a kiutalás napjáig kell felszámítani. Az adóhatóság nem utalja ki a különbözetet és késedelmi kamatát, ha a késedelmi kamattal növelt különbözet és a bevallásban kimutatott visszatérítendő adó együttes összege nem éri el a 100 forintot, ellenkező esetben a 100 forintot el nem érő, a bevallásban kimutatott visszatérítendő adót is kiutalja.
(20) Az állami adóhatóság a (19) bekezdés szerinti visszautalandó különbözetről, valamint annak késedelmi kamatáról haladéktalanul - de legkésőbb 2003. augusztus 31-ig - értesíti a magánszemélyt. Az értesítéssel összefüggő bármely kifogás ügyében az állami adóhatóság határozattal dönt. (21) Adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolás esetén a magánszemély az erre a célra az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon az illetékes adóhatóságánál kérheti a (18) bekezdés szerinti és az Szja tv. 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerinti adójóváírások különbözetének megállapítását. A nyomtatványt az adóbevallást helyettesítő elszámolásról kiadott munkáltatói (kifizetői) igazolás megfelelő adataival egyezően kell kitölteni. A nyomtatványt az állami adóhatóság ingyenesen bocsátja a magánszemély rendelkezésére. A kérelem előterjesztése illeték- és díjmentes. (22) A (21) bekezdésben említett nyomtatvány a következőket tartalmazza: a) a magánszemély természetes azonosító adatai, adóazonosító száma; b) kérelem a különbözet megállapítására és kiutalására; c) a 2002-re elszámolt éves összes jövedelem; d) a 2002-ben megszerzett bér; e) a 2002. évi jogosultsági hónapok száma; f) az adóbevallást helyettesítő elszámolásban érvényesített adójóváírás; g) a magánszemély bankszámlaszáma, postai úton történő kifizetéshez az a cím, ahova a magánszemély a kiutalást kéri. (23) Az állami adóhatóság a magánszemély kérelme alapján határozatot hoz, továbbá - ha a (18) bekezdés szerinti adójóváírás a nagyobb - a késedelmi pótlékkal azonos mértékű késedelmi kamattal növelt különbözetet a magánszemélynek annak összegétől függetlenül kiutalja. A késedelmi kamatot 2003. március 20. napjától - a kérelemnek az egyes adótörvények módosításáról szóló törvény kihirdetését követő 180. napjáig történő előterjesztése esetén - a kiutalás napjáig kell felszámítani. Ha a magánszemély kérelmét az egyes adótörvények módosításáról szóló törvény kihirdetését követő 180. napot követően terjeszti elő, a késedelmi kamatot 2003. március 20. napjától az e törvény kihirdetését követő 180. napig kell felszámítani. (24) A kiszámított, illetve megállapított különbözet és késedelmi kamata a magánszemély adóbevallását, vagy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói és ezzel egyenértékű elszámolását nem érinti, továbbá a kiutalt összeg az Szja tv. alkalmazásában nem számít a magánszemély bevételének. Az adóhatóság a különbözet és késedelmi kamata tekintetében visszatartási jogát nem gyakorolja. A kiutalandó különbözetet és késedelmi kamatát az "egyéb kötelezettségek" számla terhére kell kiutalni és elszámolni. (25) A (19) és a (21) bekezdésben említett különbözet igénylésére önellenőrzés nem nyújtható be. 2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról 208. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(19) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2)-(3) (4) Amennyiben az egyéni vállalkozó a kisvállalkozói kedvezményt vagy a kisvállalkozások adókedvezményét az Szja tv. 2003. december 31-ig hatályos szabályai alapján igénybe vette, az e kedvezmények visszafizetési kötelezettségével összefüggésben szintén az Szja tv. 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia. (5) Ha a magánszemély az Szja tv. 38. §-ának 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint adókedvezményre jogosult, akkor az adókedvezményt a 2004. és a 2005. évi összevont adóalap utáni adóból az Szja tv. 38. §-a (1)-(6), (8)-(10) bekezdésének 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései szerint, de az Szja tv. 38. §-a (7) bekezdésének 2004. január 1-jén hatályos rendelkezésében meghatározott időbeli korlát figyelmen kívül hagyásával veheti igénybe. (6) E törvénynek az Szja tv. 77/A. §-ának (2) és (4) bekezdését módosító rendelkezését a 2003. évben megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre is alkalmazni kell. E rendelkezés alapján nem terheli adatszolgáltatási kötelezettség az átalakuló társas vállalkozás jogutódját, ha e törvény kihirdetéséig megszűnt, de ebben az esetben az Szja tv. 77/A. § (2) bekezdésének c) pontját az átalakuló társas vállalkozás tagja sem alkalmazhatja. (7) A magánszemély a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján részére folyósított támogatással összefüggő adókötelezettségeit az Szja tv. 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint teljesíti, ha a támogatás folyósítása az említett napig megtörtént, vagy a támogatás folyósításának alapjául szolgáló igényét eddig az időpontig a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek megfelelően bejelentette.
(8) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a 2004. évi vállalkozói osztalékalap megállapításánál az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli az Szja tv. 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint a 2003. évre megállapított tartalékolt pénz összege. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó 2002. december 31-én pénztartalékszámlával rendelkezett. (9) Az átalányadózási alkalmazó egyéni vállalkozónál 2004-ben vállalkozói osztalékalapnak minősül az átalányadózás megkezdésekor - az Szja tv. akkor hatályos rendelkezései szerint - nyilvántartásba vett pénztartaléknak az a része, amely korábban nem minősült vállalkozói osztalékalapnak. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha az egyéni vállalkozó 2002. december 31-én pénztartalékszámlával rendelkezett. (10)-(13) (14) E törvény kihirdetésével az Szja tv. 1. számú melléklete 5.5. alpontjában a "továbbá a köztisztviselőt törvény előírása alapján" szövegrész helyébe a "továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt" szövegrész lép; e rendelkezést a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (15) E törvénynek a Szja tv. 3. számú mellékletének II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezetének 5. pontját megállapító rendelkezése a kihirdetés napján lép hatályba, de előírásait a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre kell alkalmazni. (16) Ha kifizető a magánszeméllyel a hitel (kölcsön) szerződést 2003. november 30-ig megkötötte, a hitel (kölcsön) futamideje alatt keletkező kamatkedvezményből származó jövedelem adókötelezettségét az Szja tv. 72. §-ának 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell teljesíteni. (17) Ha a magánszemély 2003-ban vagy az azt megelőző három évben lakás célú felhasználásra munkáltatójától adómentes vissza nem térítendő támogatást (ideértve a munkáltató által lakás célú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) kapott, akkor az első folyósítástól számított ötödik év végéig lakás célú felhasználásra nyújtott újabb vissza nem térítendő támogatás(ok) adómentességét az Szja tv. 1. számú melléklete 2.7. alpontjának 2003. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megítélni. (18) Az Szja tv.-nek az általános forgalmi adó összegének figyelembevételére irányadó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az általános forgalmi adónak megfelelő, külföldi állam joga szerinti adóra is. (19) A Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-a (1) bekezdése a) pontjának rendelkezését nyereménybetét esetében bármely korábbi adóévben alkalmazni kell. 2004. évi XXVII. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról 66. § (1) E törvény - e § (2)-(3) bekezdéseiben, valamint a 67-69. §-okban, a 72. §-ban és a 74-75. §-ban foglaltak kivételével - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. (2) E törvény 4-5. §-a, 21. §-a, 23. §-a, 26. §-a, valamint 4. számú melléklete 2005. január 1-jén lép hatályba, melynek rendelkezéseit a hatálybalépését követően teljesített kamatkifizetésekre kell alkalmazni. E törvény 9. §-a 2005. január 1-jén lép hatályba. (3) E törvény 19-20. §-a, valamint 24-25. §-a e törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseiket a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. 68. § (1) Mentes a jövedelem (bevétel) után fizetendő adó és minden egyéb közteher alól az a bevétel, amelyet a magánszemély az Európai Közösségek tisztviselőjeként vagy egyéb alkalmazottjaként, erre a jogviszonyára tekintettel 2003. január 1-jétől a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló jogszabály hatálybalépésének napját megelőző napig az Európai Közösségektől bér, fizetés és más hasonló térítés, juttatás címén szerez (szerzett), feltéve, hogy az az Európai Közösségeket illető adó hatálya alá tartozik (tartozott). (2) Az (1) bekezdés az e törvény kihirdetése napján lép hatályba. 69. § (1) E törvény 22. §-a 2004. július 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - a 70. §-ban foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) (3) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Szja tv. a) 3. §-a 17. pontjának g) alpontjában az "a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező" szövegrész helyébe az "a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező" szövegrész, b) 28. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a "forrásául szolgáló összeget a jövedelem" szövegrész helyébe a "forrásául szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a jövedelem" szövegrész,
c) 28. §-ának (8) bekezdése első mondatában az "a jövedelmet" szövegrész helyébe az "az adóköteles jövedelmet" szövegrész, a "kifizetett (juttatott) bevételt" szövegrész helyébe a "kifizetett (juttatott) bevételt (kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást)" szövegrész, d) 35. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában a "tag által befizetett összeg" szövegrész helyébe a "tag által befizetett összeg (ideértve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részét is)" szövegrész, e) 1. számú mellékletének 7.1. alpontjában az "a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási vagy életjáradéki szerződés révén" szövegrész helyébe az "a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén" szövegrész lép; e rendelkezéseket az adózó a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazhatja. e) 1. számú mellékletének 7.1. alpontjában az "a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási vagy életjáradéki szerződés révén" szövegrész helyébe az "a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén" szövegrész lép; az a)-e) pontok rendelkezéseit az adózó a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazhatja. (4) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Szja tv. 11. számú melléklete III. fejezetének 3. pontja hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendelkezést az adózó a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre már nem köteles alkalmazni. (5) E törvény kihirdetésével egyidejűleg a Szja tv. 1. számú melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul, azzal, hogy az adózó e rendelkezést 2004. január 1-jétől alkalmazhatja. BH2005. 198. A természetbeni juttatás adójogi megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy magánszemélyt foglalkoztató munkáltató profiljába milyen tevékenységek tartoznak, vagy hogy melyik a fő tevékenysége, a jogszabály ugyanis a magánszemély tevékenységére, foglalkozására nézve állapít meg adókedvezményt (1995. évi CXVII. tv. 69. §). AEÉ 2004/12. III. Az üzletpolitikai célból rendezett program mindenki által igénybe vehető kedvezménynek akkor tekinthető, ha saját döntése alapján bárki részesülhet benne. Amennyiben a program nem a felperes adóalanyiságát szolgáló gazdasági tevékenységet szolgálja, úgy az előzetesen felszámított adó nem vonható le. [1995. évi CXVII. törvény 69. §, 1. számú melléklet 8.14. pontja; 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja] BH2002. 511. A személyi jövedelemadó alkalmazása szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a dolgozói részvény kedvezményes ára és a névértéke közötti különbözet [1995. évi CXVII. tv. 66. §, 69. §]. BH2000. 24. A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása a jó erkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek [Ptk. 1. §, 117. § (2) bek., 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 183. § (2) bek. g) pont, 194. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 37. §, 40. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 69. § (5) bek. a) pont]. KGD2007. 5. A sportolók részére történő lakhatás biztosítása, a bérleti díj természetbeni juttatásnak minősül [1995. évi CXVII. törvény 16. §, 69. §]. KGD2005. 117. Természetbeni juttatásnak minősül az üzletrész nyilvántartás szerinti értéke és az adásvétel szerinti vételár különbözete (1995. évi CXVII. törvény 69. §). KGD2003. 212. A munkáltató által az ügyvezető igazgatónak kifizetett nyelvtanfolyam díja - az adókötelezettség tekintetében - természetbeni juttatásnak minősül (1995. évi CXVII. törvény 69. §). 70. § (1) A 2004. évi összevont adóalap utáni adóból a magánszemély által az Szja tv. 36/A. §-a alapján érvényesíthető adókedvezmények együttes összegét a következők szerint kell meghatározni: a) ki kell számítani aa) - ha a kedvezmény igénybevételét a magánszemély az adóévről nem halasztja el - az adóévben a felnőttképzési szerződés alapján 2004. július 1-jét megelőzően fizetett képzési díj után, és/vagy ab) a magánszemély által 2004. július 1-jét megelőzően megszerzett (birtokba vett) számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 2004. július 1-jét megelőzően kifizetett összeg alapján az Szja tv. 36/A. §-ának 2004. június 30-án hatályos rendelkezései szerinti adókedvezményt, b) ki kell számítani ba) - ha a kedvezmény igénybevételét a magánszemély az adóévről nem halasztja el - az adóévben a magánszemély által felnőttképzési szerződés alapján az aa) alpontban nem említett képzési díj után, és/vagy bb) a magánszemély által számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított az ab) alpontban nem említett összeg alapján az Szja tv. 36/A. §-ának 2004. július 1-jén hatályos rendelkezései szerinti adókedvezményt,
c) a magánszemély által igénybe vehető adókedvezmények együttes összege az a) és a b) pont szerint meghatározott értékek (részösszegek) összege, de legfeljebb évi 60 ezer forint. Az adókedvezményre jogosító igazoláson az igazolás kiállítója feltünteti, ha az igazolásban közölt összeget a b) pont szerinti részösszeg megállapításánál kell figyelembe venni. Az igazolás kiállítója az adókedvezményre jogosító igazolással összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét az a) és b) pontoknak megfelelő bontásban tejesíti. (2) A magánszemély az e törvény kihirdetését követő 15. napig megkötött lízing, részletvétel vagy bérleti szerződés alapján a számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított összeg után az adókedvezményt - utoljára a 2006. évi összevont adóalap adójából - az Szja törvénynek az e törvény kihirdetése napján hatályos szabályai szerint veheti igénybe. (3) A magánszemély a felnőttképzési szerződés alapján az e törvény hatálybalépését megelőző napig megfizetett képzési díj után a következő adóév(ek)re halasztott adókedvezményt az Szja törvénynek az e törvény hatálybalépését megelőző napján hatályos szabályai szerint veheti igénybe. (4) Az Szja tv. 36/A. §-a alapján igénybe vehető adókedvezmények együttes összege az e § (1)-(3) bekezdéseinek alkalmazása esetén sem haladhatja meg az évi 60 ezer forintot. 2004. évi CI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról 299. § Ez a törvény - a 300-326. §-ban foglaltak figyelembevételével - 2005. január 1-jén lép hatályba. 300. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(18) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2005. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) E törvény 4. számú mellékletének 2., 4. és 5. pontjában foglalt rendelkezései a 2004. december 31-ét követően beszerzett kortárs képzőművészeti alkotások esetén alkalmazhatóak. (3) (4) (5) Az e § (4) bekezdésének 16. pontja a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2004. évről kiadott igazolásra is alkalmazni kell. (6) Az e törvény 3-4. §-a a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2004. évre vonatkozó adóelszámolással, adómegállapítással összefüggésben is alkalmazni kell. (7) Az e törvény 2. §-ának (4) bekezdése, valamint 5. §-ának (4) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kell alkalmazni. (8) Az Szja tv. 63/A. §-a 2004. január 1-jén hatályát veszti, azonban, ha a magánszemély számára az e törvény kihirdetése napját megelőző napon hatályban volt Szja tv. 63/A. §-ának előírásai kedvezőbbek, akkor a 2004. évi adókötelezettsége megállapítása során az Szja tv. e törvény kihirdetése napját megelőző napon hatályban volt Szja tv. 63/A. §-ának rendelkezéseit még alkalmazhatja. (9) Az e törvény 9. §-ával megállapított, az Szja tv. 41. §-a (6) bekezdését módosító rendelkezés a kihirdetés napján lép hatályba, azzal, hogy rendelkezései a 2003. december 31. napját követően keletkezett jövedelmekre is alkalmazhatók. (10) Az e törvény 14. §-a (4) bekezdésével az Szja tv. 49/B. §-ának (7) bekezdésébe iktatott h) pontja a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kell alkalmazni, azzal, hogy a 2004. évben teljesített adóelőleg-fizetésnél figyelembe vett elhatárolt veszteségre választhatóak az Szja tv. 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései. (11) A társas vállalkozás által a 2004-ben kezdődő üzleti évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében - az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére, továbbá a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő, 2005. december 31-éig - ha az üzleti év 2004. június 30-a után kezdődött, akkor 2006. május 31-ig - kifizetett osztalék utáni adó mértékét az Szja tv. 66. §-a 2004. december 31én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani. (12) Az e törvény 1. számú mellékletének 1. pontja a törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a 2003. január 1-jétől megszerzett bevételre kell alkalmazni. (13) Az e törvény 1. számú mellékletének 8., 9. és 15. pontjai a törvény kihirdetése napján lépnek hatályba, rendelkezéseit 2004. január 1-jétől megszerzett bevételre kell alkalmazni. (14) (15) Nem kell személyi jövedelemadó-előleget levonni az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap forrásaiból is finanszírozott, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által folyósított területalapú támogatások 2004-ben kifizetett összegéből, azzal, hogy e rendelkezés a kihirdetés napján lép hatályba.
(16) Ha a magánszemély az Szja tv. 2004. december 31-én hatályos 7. § (3) bekezdésében említett (családi gazdálkodóként tett) nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldet a megszerzés alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az e termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni az elidegenítésről szóló szerződés alapján a 61. § (1) bekezdése szerint megállapított összeget, de legalább a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket, azzal, hogy a) az e bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a magánszemély a nyilatkozata mellett megszerzett termőföld értékesítéséből származó jövedelemnek megfelelő teljes összeget a termőföld elidegenítését követő 12 hónapon belül más, a gazdasághoz tartozó termőföld tulajdonjogának megszerzésére használja fel; b) ha ez az elidegenítés adóévéről szóló adóbevallásának benyújtását követően, de még az említett 12 hónapon belül történik meg, akkor az e bekezdés alapján meghatározott jövedelemre megfizetett adót a magánszemély önellenőrzéssel igényelheti vissza; c) ha a magánszemély az a) pont szerint az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld tulajdonjogát az eredeti termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld (ideértve az e termőföld helyett megszerzett más termőföldet is) elidegenítésével összefüggő adókötelezettségre az a)-b) pontokban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. (17) Az e törvény 4. számú mellékletének 3. pontjával az Szja tv. 11. számú melléklete II. Az értékcsökkenési leírás szabályai Fejezet 1. Fogalmak pontjának b) alpontjaként beiktatott rendelkezés irányadónak tekinthető bármely korábbi adóévre, ha az egyéni vállalkozó a rendelkezés hatálya alá tartozó nem anyagi jószág után értékcsökkenést számolt el. 2005. évi XXVI. törvény az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról 53. § Ez a törvény - az 54-81. §-ban foglaltak figyelembevételével - a kihirdetés napján lép hatályba. 54. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(10) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) (3) E törvénynek az Szja tv. 22. §-ának (2) és (5) bekezdését módosító rendelkezéseit, továbbá az Szja tv. 49/B. §-át módosító rendelkezéseit 2005. január 1-jétől kell alkalmazni. (4) E törvénynek az Szja tv. 22. §-ának (3) bekezdését kiegészítő rendelkezése 2006. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a magánszemély - döntése szerint - a 2005. évi adókötelezettségének megállapításánál is alkalmazhatja. (5) Az e törvénnyel az Szja tv. 72. §-a (4) bekezdésébe iktatott rendelkezéseket 2004. január 1-jétől lehet alkalmazni. (6) Az e törvénnyel az Szja tv. 72/A. §-ába iktatott (5) bekezdés rendelkezései bármely, a hatálybalépését megelőzően adómentesen kifizetett, juttatott összegre, nem pénzbeli vagyoni értékre is alkalmazhatók. (7) Az e törvény 1. számú mellékletével megállapított, az Szja tv. 1. számú melléklete 8.12. alpontját módosító rendelkezést a hatálybalépést megelőzően juttatott szénjárandóság esetében is alkalmazni lehet. (8)-(10) 2005. évi LXXXII. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 38. § (1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével és a 39-50. § szerinti eltéréssel - 2005. augusztus 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) E törvénynek az Szja tv. 43. §-át megállapító rendelkezésével szabályozott adókedvezményt a hatálybalépés időpontjától vásárolt és érvényesített közteherjegy után lehet igénybe venni. (3) E törvénynek az Szja tv. 3. számú melléklete I. Jellemzően előforduló költségek fejezetének 3. pontját, továbbá az Szja tv. 11. számú melléklete I. Jellemzően előforduló költségek fejezetének 3. pontját megállapító rendelkezései a hatálybalépést megelőző bármely időszak költségelszámolására is alkalmazhatók. 39. § (1) E törvénynek az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának q) alpontját megállapító, valamint az Szja tv. 25. §-a (1) bekezdését kiegészítő rendelkezései 2005. október 1-jén lépnek hatályba, előírásaikat az ettől az időponttól megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) E törvény kihirdetése napján hatályát veszti az Szja tv. 64. §-ának (1) bekezdése, valamint 64. §-ának (2) bekezdésében "az (1) bekezdés vagy" szövegrész, azzal, hogy a hatályon kívül helyezett rendelkezések 2005. március 11-től már nem alkalmazhatók azon, az említett időpontot megelőző termőföld átruházások esetében sem, amelyek alapján a magánszemélynek a rendelkezésekben említett bevétele bevallására előírt határidő az
említett időpontban még nyitva állt, valamint azzal, hogy a hatályon kívül helyezett rendelkezés alapján utólagos adómegállapítás nem tehető. 40. § (1) E törvénynek az Szja tv. 3. §-a 28. pontját. 7. §-a (3) bekezdését és a 2. számú melléklete III. Egyéb rendelkezések fejezetének szövegét megállapító, továbbá az Szja tv. 2. számú mellékletének I. Jellemzően előforduló bevételek fejezete 5. pontját, 10. számú mellékletének I. Jellemzően előforduló bevételek fejezete 5. pontját és 10. számú mellékletének III. Egyéb rendelkezések fejezete szövegét módosító rendelkezései a kihirdetést követő 45. napon lépnek hatályba, e rendelkezéseket ettől az időponttól kell alkalmazni, azzal, hogy a magánszemély - döntése szerint - e rendelkezéseket 2005. január 1-jétől alkalmazhatja. (2) E törvénynek az Szja tv. 54. §-át módosító rendelkezései a kihirdetést követő 45. napon lépnek hatályba, e rendelkezéseket ettől az időponttól kell alkalmazni, azzal, hogy a magánszemély - döntése szerint - e rendelkezéseket (szükség esetén az önellenőrzésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával) 2004. január 1-jétől alkalmazhatja. 2005. évi CXIX. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról 178. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(21) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szja tv. (4) EBH2004. 1128. A családi adókedvezmény nem tekinthető a kötelezett jövedelmét befolyásoló, olyan juttatásnak, amelyet a gyermektartásdíj alapjául szolgáló nettó jövedelem kiszámításakor külön figyelembe lehetne venni [1952. évi IV. törvény 69/C. §; 1995. évi CXVII. törvény 40. §; 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 1011. §-ok]. BH2006. 301. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. tv. 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. tv. 75. §). KGD2006. 136. Lakásszerzési és családi kedvezmény érvényesíthetőségének törvényi feltételei (1995. évi CXVII. törvény 40. §, 63. §; 1990. évi XCI. törvény 75. §). KGD2002. 148. A szellemi tevékenységet folytató magánszemély jövedelemszerzése - egyéb feltételek fennállta esetén - csak akkor kedvezményezett, ha az nem vállalkozói tevékenységből ered (1995. évi CXVII. törvény 40. §). (5) (6) (7) (8) (9) Az Szja tv. 3. §-ának az e törvény 1. §-ával megállapított 33. pontja, valamint az Szja tv. 49/B. §-a (7) bekezdésének az e törvénnyel megállapított a) és i) pontjai - ha a magánszemély számára összességében előnyösebb - 2005. január 1-jétől alkalmazhatóak. (10) E törvénynek az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének j) pontját módosító, valamint az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.3. alpontját megállapító rendelkezéseit, továbbá az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.9. alpontját megállapító rendelkezését a hatálybalépést megelőző bármely időszak adókötelezettségére alkalmazni lehet. (11) E törvénynek az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.7. alpontját módosító rendelkezése a kihirdetés napján lép hatályba, azzal, hogy a rendelkezés a kihirdetést megelőző bármely időszakban nyújtott donorétkeztetésre is alkalmazni lehet. (12) Az e törvénynek az Szja tv. 1. számú mellékletének új 7.17. alpontját megállapító rendelkezése a kihirdetés napján lép hatályba, azzal, hogy rendelkezését 2005. január 1-jétől lehet alkalmazni. (13) E törvénynek az Szja tv. 11. számú mellékletének II. Értékcsökkenés leírási szabályai fejezete 2. pontjának p) alpontját módosító rendelkezését 2005. január 1-jétől lehet alkalmazni. (14) (15) Ha a magánszemély az Szja tv. 2006. január 1-je előtt hatályos 35. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján adókedvezményt érvényesített, az ezzel összefüggő adókötelezettséget a magánszemély és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár az említett időpont előtt hatályos szabályok szerint teljesíti, továbbá a 2005. évvel összefüggő igazoláskiállítási kötelezettségre a munkáltató, illetve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár az Szja tv. 2005. december 31-én hatályos szabályait alkalmazza. (16) A 2006. évben az Szja tv. 40. §-ának az e törvénnyel megállapított (3) bekezdésében meghatározott feltételtől függetlenül is családi kedvezmény érvényesíthető olyan magzat (ikermagzat) után, akire tekintettel a jogosult az Szja tv. 2005. december 31-én hatályos szabályai szerint [figyelemmel a § (10) bekezdésének
rendelkezésére is] családi kedvezményt érvényesíthetett (e rendelkezés alkalmazásában: születendő gyermek). A születendő gyermek után érvényesíthető családi kedvezmény összege az említett bekezdésben meghatározott mértéktől eltérően - a családi pótlékra való jogosultság megnyíltának hónapját megelőző hónapig - születendő gyermekenként és jogosultsági hónaponként az az összeg, amely a jogosultat az Szja tv. 2005. december 31-én hatályos rendelkezései szerint a születendő gyermek után jogosultsági hónaponként megillette. A születendő gyermek után az előzőek szerint érvényesíthető családi kedvezmény az adóelőleg megállapításánál a megfelelő szabályok alkalmazásával figyelembe vehető. (17) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 71. §-a (2) bekezdésének b) pontját a 2006. január 1-je előtt megkezdett iskolarendszerű képzésekre nem kell alkalmazni. (18) Az Szja tv. 82. §-ának az e törvénnyel módosított (2) bekezdésének rendelkezését 2006. január 1-jétől kell alkalmazni. (19) Az Szja tv. 1. számú mellékletének az e törvénnyel módosított 2.7. alpontjának rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a folyósítás évét megelőző négy év helyett a 2006. évi folyósításnál egy megelőző évet, 2007. évi folyósításnál két megelőző évet, a 2008. évi folyósításnál 3 megelőző évet kell figyelembe venni. (20) Az Szja tv. 26. §-a (3) bekezdésének a 2005. évben történő alkalmazása esetén a magánszemély a végkielégítés kifizetésének évéről szóló adóbevallásában, illetőleg az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása céljából tett nyilatkozatában nyilatkozhat, hogy az említett § (3) bekezdésének rendelkezését nem kívánja alkalmazni. Az a magánszemély, akinek az említett § (3) bekezdése szerinti áthúzódó végkielégítés alapján a 2005. évre vonatkozóan adókötelezettsége áll fenn, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítására vonatkozó nyilatkozatot nem tehet. (21) Az Szja tv. 49/A. §-ának 2006. január 1-jén hatályos (7) bekezdése a 2004. és 2005. évben is alkalmazható. 178/A. § Az Szja tv. 11. §-a (2) bekezdésének e törvénnyel megállapított b) pontjában, valamint a 49. §-a (17) bekezdésének e törvénnyel megállapított b) pontjában említett egyéni vállalkozó az e pontokban foglalt rendelkezésektől eltérően a 2006. évre vonatkozó bevallási kötelezettségét az említett §-ok említett bekezdéseinek e törvénnyel megállapított a) pontjaiban meghatározott rendelkezések szerint teljesíti. 179. § (1) (7) (8) (9) Az Szja tv. 1. számú melléklete 7.16. alpontjának az e törvénnyel megállapított rendelkezései a 2006. augusztus 31-ét követő jóváírásokra alkalmazhatók. (10) Az Szja tv. 66. §-ának az e törvénnyel megállapított (7) bekezdésének rendelkezése első ízben a 2006. évi eredmény felosztás alapján megállapított osztalékra, valamint a 2006. évi eredmény terhére fizetett osztalékelőlegre alkalmazható. (11) (12) 2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 223. § (1) E törvénynek az Szja tv.t módosító rendelkezései - a (6)-(9) és (11) bekezdésben említettek kivételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, e rendelkezéseket - a (2)-(5) és (12)-(16) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) (3) 2006. szeptember 1-jével az Szja tv. a)-f) g) 66. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegében a "az adót a következők szerint kell megállapítani" szövegrész helyébe a "az adót - törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a következők szerint kell megállapítani" szövegrész, h)-j) k) 77/C. §-a (15) bekezdésének felvezető szövegében az "időszak leteltét követően" szövegrész helyébe az "időszak leteltét követően, illetőleg az (1) bekezdés c) pontja szerint megszerzett értékpapír esetében" szövegrész, l) m) 77/C. §-a (24) bekezdésének d) pontjában a "jog gyakorlása révén megszerzett" szövegrész helyébe a "jog gyakorlása révén, az (1) bekezdés c) pontjában nem említett esetben megszerzett" szövegrész, n)-p)
lép, azzal, hogy a k) és m) pont rendelkezését a 2006. szeptember 1-jéig már nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programok esetében is alkalmazni lehet, továbbá azzal, hogy a g) pont rendelkezését a 2006. adóév utáni adófizetési kötelezettség meghatározásánál is alkalmazni lehet. (4) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 12. §-át a 2006. évre vonatkozó adóhatósági adómegállapításra is alkalmazni kell. (5) Az Szja tv. 69. §-a e törvénnyel megállapított (4) bekezdésének és e törvénnyel módosított (7) bekezdésének rendelkezését a reprezentáció és az üzleti ajándék utáni adófizetési kötelezettség tekintetében a 2006. augusztus 31-ét követően kezdődő adóév esetében kell először alkalmazni. (6) 2007. január 1-jén hatályát veszti az Szja tv. 3. §-a 23. pontjának d) és n) alpontja, 3. §-a 72. pontjának h) alpontja, 7. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a "a nyugdíjat, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot, valamint" szövegrész, 7. §-a (1) bekezdésének o) pontja, 36/A. §-a és a § előtti cím, 39. §-ának (2) bekezdése, 71. §-a (2) bekezdésének g) pontja, 1. számú mellékletének 4.11. alpontja, 1. számú mellékletének 5.4. alpontja, 1. számú mellékletének 5.5. alpontjában a "a bérnek pénzintézetnél nyitott bankszámlára törvény által kötelezően előírt átutalásából adódó többletköltség munkáltató által történő megtérítése, legfeljebb évi 2 ezer forint összeghatárig, továbbá" szövegrész, 1. számú mellékletének 7.6. alpontja, 1. számú mellékletének 8.10. alpontja, 1. számú mellékletének 8.11. alpontjában "a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás, továbbá" szövegrész, azzal, hogy a hatályon kívül helyezett rendelkezéseket 2006. évre még alkalmazni kell, továbbá azzal, hogy amennyiben a magánszemély 2006. december 31-én a felnőttképzés díja kedvezményének halasztott igénybevételére jogosult, a kedvezményt az Szja tv. 2006. december 31-én hatályos 36/A. §-a szerint még igénybe veheti. (7) 2007. január 1-jén az Szja tv. 38. §-a hatályát veszti, azzal, hogy az Szja tv. 2006. december 31-én hatályos 38. §-ának rendelkezéseit az említett § (7) bekezdésében meghatározott időtartamon belül alkalmazni lehet, ha a kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztése 2007. január 1-je előtt megkezdődött. (8) Az e törvény 1. számú mellékletének az Szja tv. 1. számú mellékletének 4.7., 8.3. alpontját, valamint 8.19. alpontjának a) pontját módosító, valamint 7.19. és 7.20. alpontját megállapító rendelkezései 2007. január 1-jén lépnek hatályba, az Szja tv. 28. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel módosított e) pontja, valamint az e törvény 1. számú mellékletének az Szja tv. 1. számú mellékletének 6.5. alpontját módosító rendelkezése 2007. június 1-jén lép hatályba. (9) Az Szja tv. a) 3. §-ának e törvénnyel megállapított 32. pontja és 72. pontjának e törvénnyel megállapított a)-b) és s) alpontja, b) 7. §-a (1) bekezdésének k) pontja, c) 11. §-ának e törvénnyel megállapított (1)-(2) bekezdései, d) 28. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel megállapított d) pontja, e) 36. §-ának e törvénnyel megállapított (1)-(3) bekezdései, f) 44. §-ának e törvénnyel megállapított (2)-(5) bekezdései, g) 44/A. §-ának e törvénnyel megállapított (2)-(3) és (5)-(6) bekezdései, h) 49. §-ának e törvénnyel megállapított (17) bekezdése, i) j) 71. §-ának e törvénnyel megállapított (4)-(5) bekezdései 2007. január 1-jén lépnek hatályba, e rendelkezéseket az ettől az időponttól megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (10) E törvénynek az Szja tv. 3. §-ának 76. pontját megállapító, valamint 28. §-ának (17) bekezdését és 44/B. §-át módosító rendelkezései 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba az a)-d) pontokban foglaltak szerint. a) E rendelkezéseket 2006. augusztus 31-ét követően aa) nyugdíj-előtakarékossági számlának minősülő a külön törvény szerinti nyugdíj-előtakarékossági számlákra és azokkal összefüggő ügyletekre kell alkalmazni; ab) a 2006. augusztus 31-ét megelőzően kötött megállapodás alapján vezetett, az Szja tv. 2006. augusztus 31én hatályos 3. §-ának 76. pontja szerint nyugdíj-előtakarékossági számlának minősülő a külön törvény szerinti nyugdíj-előtakarékossági számlákra az Szja tv. 3. §-ának e törvénnyel megállapított 76. pontjában foglalt feltétellel lehet alkalmazni. b) Az ab) pontban említett nyugdíj-előtakarékossági számlára 2006. szeptember l-jét megelőzően befizetett összegekre vonatkozó nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat megtételére, és annak alapján történő átutalásra az Szja tv. 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit lehet alkalmazni, azzal, hogy a magánszemély által
meghatározott összegek átutalását az adóhatóság csak az Szja tv. 3. §-ának e törvénnyel megállapított 76. pontja szerint jelölt nyugdíj-előtakarékossági számlára teljesíti. c) Az ab) pontban említett nyugdíj-előtakarékossági számlák esetében az Szja tv. 44/B. §-ának e törvénnyel megállapított (6)-(7) bekezdését kell alkalmazni, ha a rendelkezésben említett követelés-áthelyezés az Szja tv. 3. §-ának e törvénnyel megállapított 76. pontja szerint jelölt nyugdíj-előtakarékossági számlára történik. d) Az ab) pontban említett nyugdíj-előtakarékossági számlákra vonatkozóan a számlavezető az e törvény kihirdetését követően tértivevényes levélben nyolc munkanapos határidő kitűzésével felszólíthatja, de legkésőbb a hatálybalépését követő három munkanapon belül fel kell szólítania a magánszemélyt az Szja tv. 3. §-ának e törvénnyel megállapított 76. pontja szerinti nyilatkozat megtételére, valamint tájékoztatja a nyilatkozattal kapcsolatos adójogi tudnivalókról, különös tekintettel az Szja tv. 44/B. §-ának e törvénnyel megállapított (10) bekezdésében foglaltakra. Az e pont rendelkezése szerint adott nyilatkozat alapján a számlavezető "NYESZ-R" megkülönböztető jelzést 2006. szeptember 1-jétől alkalmazhatja. A felek bármelyikének késedelme esetén igazolási kérelem alapján és egyébként az e rendelkezéssel összefüggő jogvitában a számlavezető székhelye szerint illetékes adóhatóság engedélyezheti az említett megkülönböztető jelzés említett időponttól történő alkalmazását. (11) Az Szja tv. 53. §-ának 2006. augusztus 31-én hatályos vagy az e törvénnyel megállapított (4) bekezdését (az említett bekezdések bármelyikét) - a magánszemély döntése szerint - a 2006-os és a 2007-es adóévre is alkalmazni lehet. (12) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának rendelkezéseit - a (13) bekezdésben foglalt eltérésekkel a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (13) A (12) bekezdés rendelkezése alapján a) az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését a 2006. augusztus 31-éig megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetén a 2006. augusztus 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt (kifizetett) kamatra kell először alkalmazni; b) az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontjában említett esetben az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését az értékpapír 2006. augusztus 31-ét követő megszerzése esetén kell alkalmazni; c) az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ában említett maradékjogból és lejárati szolgáltatásból származó jövedelemre az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését akkor kell alkalmazni, ha a biztosítási szerződés megkötése 2006. augusztus 31-ét követően történt; d) az a)-c) pontokban nem említett esetekben - feltéve, hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték - az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevételre az Szja tv. 65. §-ának a 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. (14) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 67/A. §-a (8) bekezdésének rendelkezésétől eltérően a magánszemély a 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapír átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározására választhatja a 2006. augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát. (15) Az Szja tv. 77/C. §-a e törvénnyel megállapított új (18) bekezdésének rendelkezését a 2006. augusztus 31ét követően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program esetében kell alkalmazni. (16) (17) (18) Az Szja tv. 66. §-ának rendelkezéseitől eltérően, a 2006. adóévi adózott eredmény felosztásakor a számvitelről szóló törvény szabályai szerint megállapított és jóváhagyott, a magánszemélynek a megállapítás évében megszerzett bevételként igazolt osztaléknak a 2006. adóévi adózott eredmény terhére megállapított összege után a 2006. június 9-én fennálló tagi kölcsön 2006. adóévi elengedése esetén az a)-f) pont szerint lehet az adókötelezettséget meghatározni. a) Ki kell számítani a 2006. adóévi adózott eredmény terhére megállapított, de legfeljebb a 2006. június 9-én fennálló tagi kölcsönből a 2006. adóévben elengedett összeggel egyező osztalékrésznek az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész, vagyonjegy stb.) arányában a magánszemélyre jutó részt. b) A jóváhagyott osztalékból az a) pont szerint megállapított összeggel megegyező rész adója 10 százalék. c) Az Szja tv. 66. §-a szerinti adó alapja a magánszemély számára jóváhagyott osztalékból az a) pont szerinti összeggel csökkentett rész. d) A b) pont szerinti adót a kifizető a c) pont szerinti adóalap adójától elkülönítve, a bevételszerzés napjára állapítja meg, és arról külön igazolást ad a magánszemélynek. e) Választható, hogy
ea) a magánszemély az adót a kifizetőtől kapott igazolás szerinti bevételszerzés napjának negyedévét követő hónap 12. napjáig fizeti meg; vagy eb) a kifizető az adót levonja, bevallja és megfizeti. f) A magánszemély a kifizetőtől kapott igazolás alapján az a) pont szerinti adóalapot és a b) pont szerinti adót a c) pont szerinti adóalaptól és annak adójától elkülönítve a megállapítás évéről szóló adóbevallásában az osztalékra irányadó szabályok szerint köteles bevallani. (19) Az e § (17)-(18) bekezdése 2006. szeptember 1-jén lép hatályba. 2006. évi CXXXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 125. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései - a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - 2007. január 1-jén lépnek hatályba. (2)-(4) 148. § (1)-(2) (3) Az e törvény kihirdetését követő 45. napot követő napon az Szja tv. 72. §-a (4) bekezdésének c) pontjában az "érdekében adott előleg" szövegrész helyébe az "érdekében - 30 napot meg nem haladó időtartamra - adott előleg, elszámolásra kiadott összeg" szövegrész lép, azzal, hogy e rendelkezést a hatálybalépése napjától adott előlegre, elszámolásra kiadott összegre kell alkalmazni. 170. § 190. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) A Szja tv. 12. §-ának az e törvénnyel módosított (6) bekezdését a 2006. évi adóhatósági adómegállapítás során is alkalmazni kell. (3) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 3. § 70. pontját a hatálybalépésüktől bekövetkezett elemi kár megállapítására kell alkalmazni. (4) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 12/A. §-ának rendelkezéseit a 2006. évre vonatkozó munkáltatói adómegállapítás során is alkalmazni kell. (5) Az Szja tv. a) 3. §-ának e törvénnyel módosított 75. pontját, b) 10. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését, c) 11. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését, d) 40. §-ának e törvénnyel módosított (2) bekezdését, e) 44/A. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését, f) 78/A. §-ának e törvénnyel módosított (6) bekezdését, g) 1. számú melléklete 9.5.1. pontjának e törvénnyel módosított a) pontját, h) 2. számú melléklete II. fejezetének e törvénnyel módosított utolsó mondatát a 2006. évre vonatkozó bevallási kötelezettség teljesítésére is alkalmazni kell. (6) E törvénynek az Szja tv. 65. §-át módosító rendelkezései - fenntartva a Módtv. 223. §-a (13) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezést az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének az e törvénnyel beiktatott új e) pontja rendelkezésében említett jövedelemre - a 2006. szeptember 1-jét követően, de az e törvény kihirdetését követő 45. nap hónapját követő hónap első napját megelőzően megszerzett, az Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének az e törvénnyel beiktatott új e) pontjában említett jövedelemre és annak adókötelezettségére is alkalmazhatók, amennyiben a magánszemély számára összességükben előnyösebbek a 2006. szeptember 1. és az e törvény kihirdetését követő 45. nap hónapját követő hónap első napja közötti időszakban hatályos előírásokhoz képest. (7) Ha a bevétel megszerzése 2006. augusztus 31-ét követően, de 2007. január 1-jét megelőzően történt, a nem az eredeti jogosult magánszemély vagy annak örököse által kárpótlási jegy felhasználásával megszerzett értékpapír tőzsdei ügyletben történő visszterhes vagyonátruházása esetén a bevételre a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók. (8) Ha a bevétel megszerzésére 2006. augusztus 31-e után, de 2007. január 1-je előtt került sor, a kötelező tartási időszak leteltét követően az elismert értékpapír juttatási program keretében megszerzett értékpapír tőzsdei ügyletben történő visszterhes átruházása esetén a magánszemély által megszerzett bevétel adókötelezettségére [a magánszemély döntése szerint, az Szja tv. 77/C. §-a (15) bekezdése a) pontjának rendelkezése helyett] a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni lehet. (9) Az Szja tv. 77/C. §-ának e törvénnyel módosított (24) bekezdésének rendelkezését a hatálybalépését megelőzően nyilvántartásba vett elismert munkavállalói értékpapír juttatási programok esetében is alkalmazni kell. (10) A 2006. december 31-ig kibocsátott üdülési csekkek - érvényességük meghosszabbítása esetén is - a 2006. december 31-én érvényes szabályok szerint adómentesen használhatók fel.
(11) Az Szja tv. 1. számú mellékletének az e törvénnyel módosított 7.18. pontját 2006. szeptember 1-jétől lehet alkalmazni. (12) Az Szja tv. 1. számú mellékletének az e törvénnyel módosított 2.5. és 8.32. pontjai szerinti rendelkezéseket a hatálybalépést megelőző bármely korábbi időszak adókötelezettségére is alkalmazni lehet. 191. § A kifizető, a magánszemély a Módtv. 223. §-ának az e törvény kihirdetését követő 45. napján hatályos (17) bekezdését alkalmazza, ha az említett rendelkezés szerint az osztalék megállapítása, jóváhagyása és a magánszemély által a bevétel megszerzése az e törvény kihirdetését követő 45. napig megtörtént. 2007. évi XXXIX. törvény egyes adótörvények módosításáról 9. § (1) Ez a törvény - a (3)-(4) bekezdésekben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. (8) Az egyéni vállalkozó - az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdésének b) pontja bb) alpontjában foglaltak alkalmazása esetén - a 2007. adóévben választhat, hogy az Szja tv. 49/B. §-ának (9)-(10) bekezdése szerinti adómértéket, a nemzetközi szerződés rendelkezéseit figyelembe véve a) az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdésének a) pontja szerint a 2007. adóév egészére megállapított vállalkozói adóalapból az adóév első napjától június 30-áig számított naptári napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított arányával (két tizedesjegyre kerekítve) meghatározott rész és az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdésének b) pontja bb) alpontja szerint a 2007. adóév egészére megállapított jövedelem-(nyereség-)minimumnak a július 1jétől az adóév utolsó napjáig számított naptári napoknak a működése adóévi naptári napjaihoz viszonyított arányával (két tizedesjegyre kerekítve) meghatározott rész együttes összegére alkalmazza, vagy b) olyan adóalapra alkalmazza, amelyet ba) az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdésének a) pontja szerint a 2007. január 1-je és június 30-a közötti időszakra megállapított vállalkozói adóalap, és bb) az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdésének b) pontja bb) alpontja szerint az adóév egészére megállapított jövedelem-(nyereség-)minimumból a 2007. január 1-je és június 30-a közötti időszakra megállapított jövedelem(nyereség-)minimumot meghaladó rész együttes összegeként határoz meg. (9) Ha az egyéni vállalkozó a 2007. évi adókötelezettsége megállapításához a (8) bekezdés b) pontjának bb) alpontja szerinti módszert választja, akkor a) nyilvántartásait úgy köteles vezetni, hogy az adókötelezettsége teljesítéséhez és az ellenőrzéshez szükséges adatok rendelkezésre álljanak, b) az Szja tv. 49/B. § (8) bekezdése b) pontja bb) alpontjának alkalmazásáról a 2007. évi nyilvántartása alapján a július 1-jétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakra az Szja tv. 49/B. §-ának (1)-(5) bekezdés rendelkezései szerint megállapított bevételnek a 4. és 11. számú melléklet szerint elszámolt költséget meghaladó része, illetve az Szja tv. 49/B. §-ának (23) bekezdése szerinti jövedelem-(nyereség-)minimum alapján dönt. 2007. évi CXXVI. törvény egyes adótörvények módosításáról 370. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. január 1-jén lépnek hatályba. (2) Az Szja tv. 39. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba. 468. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. (2) A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján 2005. november 1-jét megelőzően megállapított, de 2005. november 1-jétől tovább folyósított, valamint a 2005. november 1-je után a 2005. október 31-én hatályos szabályok szerint megállapított, és folyósított munkanélküli-járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, nyugdíj előtti munkanélküli-segély (előnyugdíj) adókötelezettségét az Szja törvény 3. §-ának 2005. október 31-én hatályos 21. és 23. pontja alapján kell megállapítani. (3) A 2007. január 1-jétől megszerzett jövedelem adókötelezettségére is alkalmazni lehet az Szja tv. a) 3. §-ának e törvénnyel módosított 34. pontját és 72. pontjának e törvénnyel módosított e) alpontját, b) 7. §-a (1) bekezdésének e törvénnyel módosított e) és i) alpontját, c) 77/A. §-a (2) bekezdésének e törvénnyel módosított b) pontját, d) 1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 7.7. pontját. (4) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának e törvénnyel módosított a) alpontját a magánszemély a 2006. december 31ét követő 2008. január 1-jét megelőző időszakra folyósított - a módosított rendelkezésnek megfelelő - kártérítési járadékra is alkalmazhatja a 2007. évről benyújtandó adóbevallásában. (5) Az Szja tv. 39. §-ának e törvénnyel módosított (1) bekezdését a 2007. évről szóló adóbevallás benyújtásakor is alkalmazni kell. (6) Az az egyéni vállalkozó, aki működési engedélyét az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet alapján
kapta, az adózási mód megválasztásánál már a 2007. adóévben alkalmazhatja az Szja tv. 53. §-ának e törvénnyel megállapított (4) bekezdését. (7) Az egyéni vállalkozó utoljára abban az adóévben alkalmazhatja az Szja tv. 53. §-ának 2006. augusztus 31én hatályos (4) bekezdését, amely adóévben működési engedélyét az üzletek működésének rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet szerint módosították. (8) Az Szja tv. 60. §-a (3) bekezdésének rendelkezésétől eltérően, a 2008. január 1-jét megelőzően megszerzett ingatlannak a 2008-2010. évben történő átruházása esetén, az ingatlanon az említett évek időtartamára eső szerzési időponttal megvalósult épített-ingatlan, illetőleg alapterület-bővítés megszerzésének időpontját a magánszemély - választása szerint - az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 60. §-a rendelkezései alapján állapíthatja meg, de az Szja tv. 62. §-a (6) bekezdése a) pontjában említett átruházás esetén azzal a feltétellel, hogy a jövedelmet a rendelkezésben foglaltak helyett a § (4) bekezdésében előírt számítással határozza meg. (9) A 2008. január 1-jét megelőzően átruházott ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 63. §-a (1)-(5) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt érvényesíti. (10) Az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 67/A. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, ha az értékpapír névértékéből az említett időpontot megelőzően nem minősült bevételnek az Szja tv. 2007. december 31-én hatályos 77/A. §-a (2) bekezdésének d)-e) pontjában meghatározott vagyoni érték. (11) Az Szja tv. 77/C. §-a (8) bekezdésének e törvénnyel módosított a) és b) pontjában foglalt rendelkezést a 2007. adóévre is alkalmazni lehet, ha az a magánszemély számára összességében előnyösebb. (12) Az Szja tv. 1. számú mellékletének e törvénnyel módosított 4.7. pontja rendelkezését 2006. szeptember 1jétől lehet alkalmazni, ha alkalmazása a magánszemély számára összességében előnyösebb.
1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az adómentes bevételekről 1. A szociális és más ellátások közül adómentes: 1.1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott anyasági segély (anyasági támogatás), jövedelempótlék (kivéve az ösztöndíjhoz kapcsolódó jövedelemkiegészítő pótlékot), árvaellátás, házastársi pótlék, házastárs után járó jövedelempótlék, a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnésére tekintettel kapott végkielégítés, szociális támogatás, lakbérhozzájárulás; 2007/73. Adózási kérdés a vizitdíj-kompenzáció adójogi megítélése 1.2. a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott családi pótlék; 1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális segély, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelési díj és a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány, valamint az utógondozói ellátás, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás, időskorúak járadéka, munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a fogyatékossági támogatás, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása; A törvény az Szja törvény 1. számú mellékletének adómentes szociális juttatásai között nevesíti a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott adósságkezelési szolgáltatást. Tekintettel arra, hogy adósságkezelési szolgáltatás nyújtására 2003. január 1. óta van mód, a módosító törvény záró rendelkezései között kimondja, hogy az adósságkezelési szolgáltatás adómentességére vonatkozó előírást 2003. január 1-jétől lehet alkalmazni. A törvény e pontja összhangban
van a lakosság eladósodásának mérséklését szolgáló intézkedésekről szóló 1048/2004. (V. 14.) Korm. határozatban foglaltakkal. 1.4. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért a gyógyintézettől kapott díj, illetve térítés; 1.5. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás; 1.6. a fogvatartottnak a fogvatartás ideje alatt a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény szerint a büntetésvégrehajtási szerv által biztosított foglalkoztatásából származó bevétele, továbbá a büntetés-végrehajtási szerv által szakfeladatai körében - a fogvatartott részére adott juttatás, valamint a szociálisan rászoruló szabadult részére nyújtott szociális segély; 1.7. a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezetről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően az adóévben természetben adott - egyébként adóköteles - juttatás együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész. 2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes: 2.1. a lakáscélú támogatás, ha az 2.1.1. a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott támogatás, ideértve a 2006. december 31-éig kihirdetett, az említett kormányrendelet szerint megalkotott helyi önkormányzati rendelet alapján nyújtott lakáscélú támogatást is, 2.1.2. a lakáscélra nyújtott hitel törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály alapján elengedett része, 2.1.3. a települési önkormányzat által nyújtott lakáscélú támogatás, feltéve, hogy az önkormányzat a támogatást a) - a rászorultság feltételeinek rendeletben történő megállapítása mellett - rászoruló családok részére, és b) a települési önkormányzatokat az állampolgárok lakáshoz jutásának támogatásához biztosított központi költségvetési hozzájárulásként megillető összeg - a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben - jogszerű felhasználására meghatározott cél(ok)ra nyújtja. 2.2. a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés; 2.3. az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés; 2.4. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingatlannak, ingónak vagy vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem; 1999/76. Adózási kérdés az élettársi vagyonközösség megszüntetésekor az ingatlanmegváltásból származó jövedelem minősítése 2.5. - eltérő rendelkezés hiányában - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a lakosság széles körét érintő, az államháztartás valamely alrendszere költségvetése terhére juttatott támogatás (ideértve különösen a közműfejlesztési támogatást, valamint a gázár- és távhőtámogatást is); 2.6. a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami támogatás és a támogatásra, valamint a lakástakarék-betétre fizetett (jóváírt) kamat; 2.7. a 9.3. pont rendelkezéseit is figyelembe véve, a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 1 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt (lakáscélú munkáltatói támogatás); 2006/72. Adózási kérdés lakáslízing és a személyi jövedelemadóról szóló törvény Az Országos Érdekegyeztető Tanács 2005. október 14-én született megállapodása. 3. A közcélú juttatások körében adómentes:
2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 3.1. a közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak, a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósítanak; 3.2. az az összeg, amelyet 3.2.1. olyan alapítványból, közalapítványból kap a magánszemély, amelyet 1993. január 1-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó, támogató jogi és magánszemély csatlakozása, támogatása a 3.2.2. pont feltételeinek megfelel, vagy 3.2.2. vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól, egyesülettől kap a magánszemély, feltéve, hogy az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület a részére történő befizetésről (nem pénzbeli juttatásról) adó- vagy adóalapcsökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad (adott) ki, 2001/27. Adózási kérdés az egyesületek és az érdek-képviseleti, társadalmi szervezetek által nyújtott vendéglátás adókötelezettsége 3.2.3. a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény alapján a költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat terhére kap a magánszemély, 3.2.4. a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéses kötelezettségeiből eredően folyósított nemzetközi segélyből származó, erre vonatkozó nyilvántartással igazolt források terhére kap a magánszemély; 2000/121. Adózási kérdés a PHARE segélykeretet terhelő kifizetések adókötelezettsége 3.3. a közérdekű kötelezettségvállalásból, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezetből, alapítványból, közalapítványból annak létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemély által természetben megszerzett bevétel; 3.4. a 3.1-3.3. pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a bevétel, amelynek címzettje az alapító, az adományozó, a támogató - kivéve a gyógyításával közvetlenül összefüggő természetben megszerzett bevételt -, továbbá az a bevétel, amelyet a szervezettel, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezőjével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti szerződéses jogviszonyban álló magánszemély bármilyen jogcímen kap. 4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes: 4.1. a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj; 4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni; 1997/247. Adózási kérdés A Phare-projekt keretében történt kifizetések szja vonzata 1996/140. Adózási kérdés PHARE segélyprogram keretében kifizetett jövedelemnek szja vonzata 4.3. a nemzetközi szerződés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem; 2003/129. Adózási kérdés vendégtanárok lakhatási költségeinek megtérítése, átvállalása 4.4. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem; 4.5. a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatója illetménye (ösztöndíja) és egyéb pénzbeli juttatása; 4.6. a Nobel-díjhoz, az Európai Unió Descartes-díjához, továbbá a Kossuth- és a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai játékokon és a fogyatékos sportolók világjátékán (Paralimpia, Siketlimpia, Speciális Olimpia, Szervátültetettek
Világjátéka) szerzett 1-6. helyezéshez, valamint az életmentő emlékéremhez, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a Népművészet Mestere díjhoz, a kultúráért felelős miniszter által adományozott, jogszabályban meghatározott művészeti és szakmai díjhoz kapcsolódó, a díj (érem) tulajdonosának a díjat (érmet) adományozó szervezet által, illetve állami (miniszteri) elismerésként adott pénzjutalom, valamint az említett díj (érme) és a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, továbbá a Kormány, a miniszterelnök, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője, a rendészetért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, valamint a büntetés-végrehajtást, a vám- és pénzügyőrséget felügyelő miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter és a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű összeg; A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) számos jogszabályban módosította a miniszterek megnevezését. Így 2007. január 1jétől a törvényi szintű jogszabályi rendelkezések pl. rendészetért felelős miniszternek nevezik az igazságügyi és rendészeti minisztert, honvédelemért felelős miniszternek a honvédelmi minisztert. Az elnevezések megváltoztatásával egyidejűleg sor került a 2006 során lezajlott szervezeti átalakulásból következő változásoknak a törvényekben való átvezetésére is. A Ksztv. 170. §-a (1) bekezdésének u) pontja úgy módosította a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. mellékletének 4.6. pontját, hogy a miniszterek felsorolásában a belügyminisztert a rendészetért felelős miniszterrel helyettesítette. A belügyminiszter azonban nem csak a rendészetért volt felelős, hanem többek között a katasztrófák elleni védekezésért is. Ezt a feladatot azonban a megszűnő minisztériumtól nem az igazságügyi és rendészeti minisztérium vette át, hanem az önkormányzati és területfejlesztési tárca. Ez alapján 2007. január l-jével megszűnt a katasztrófavédelem területén kimagasló teljesítményt nyújtó, és ezért emléktárggyal jutalmazott szakembereknek az emléktárgyhoz kapcsolódó adómentessége. A katasztrófavédelem a szabályozás tekintetében más szempontból a rendvédelmi szervek közé tartozik. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 1. §-ának (5) bekezdése szerint rendvédelmi szerv a polgári védelem, valamint az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság is, a rendőrséghez hasonlóan. Indokolatlan és diszkriminatív ezért az a szabályozás, amely egyes jutalomban részesített rendvédelmi szakembereket az emléktárgy után adófizetésre kötelezi, míg másokat felment az adózási kötelezettség alól. Jelen törvénymódosításnak ezért az a célja, hogy ezt a helyzetet megszüntesse, és visszaállítsa a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter által adható emléktárgyak adómentességét. 4.7. a) kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatásért felelős miniszter által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás, b) a felsőoktatásról szóló törvény, illetve a felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásait szabályozó kormányrendelet(ek) alapján ba) külföldi felsőoktatási intézményben tanuló belföldi hallgató, bb) a külföldi hallgató részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény, c) a két- és többoldalú nemzetközi megállapodások alapján, valamint európai uniós és hazai költségvetési forrásból finanszírozott nemzetközi oktatási, képzési, kutatásfejlesztési és kulturális mobilitási programok keretében belföldi és külföldi magánszemélyek részére folyósított ösztöndíj, egyéb juttatás, nyújtott kedvezmény, d) a határon túli magyarok részére felajánlott képzési és kutatási lehetőségek keretében ösztöndíjban részesülő külföldi oktatók, kutatók részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény bármely esetben feltéve, hogy az nem minősül tevékenység ellenértékének; 4.8. egyházi személynek egyházi szertartásért vagy egyházi szolgálatért magánszemély által közvetlenül vagy közvetve - így különösen perselypénz, egyházfenntartói járulék vagy adomány (ide nem értve az egyház számára közcélú adomány címén adott pénzösszeget) címén - adott vagyoni érték, valamint a központi költségvetési forrásból egyházi személy részére jövedelempótlék vagy annak megfelelő jogcímen juttatott támogatás; az e jogcímen adómentesen juttatott jövedelmet és az egyébként adóköteles jövedelmet az egyházi személy vagy az egyház szervezeti egysége köteles elkülönítetten nyilvántartani; e rendelkezés alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladat ellátásáért az egyháztól rendszeres havi díjazásban részesül; 4.9. a jótékony célú rendezvény bevételéből a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minősül az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;
4.10. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom; 4.11. 4.12. a magánszemély falusi vendégfogadásból származó jövedelméből a) az alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységének bevételével, de legfeljebb évi 400 ezer forinttal arányos jövedelemrész, továbbá b) az a) pontban nem említett, falusi vendégfogadásból származó legfeljebb évi 800 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrésznek az a) pont szerint megállapított jövedelemrészt meghaladó összege, feltéve, hogy a falusi lakóház üzletszerű hasznosítása kizárólag a magánszemély által folytatott falusi vendégfogadás keretében történik, és a magánszemély a tevékenységét egyébként a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet szállásadói tevékenység folytatására előírt rendelkezéseinek megfelelően végzi, azzal, hogy a jövedelmet valamint az a) és b) pontban említett arányosítást a vendégkönyv adatainak figyelembevételével, az 5. számú melléklet I. részének rendelkezésében előírt alapnyilvántartás bevételi és költség adatai alapján kell meghatározni; 4.13. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díj. 5. Költségtérítés jellegű bevételek közül adómentes: 5.1. a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerződéses állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási támogatás; 5.2. az egyenruha pénzbeli megtérítése; 5.3. a pedagógusnak szakkönyv vásárlására, valamint a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény hatálya alá tartozó intézményekben teljes munkaidőben, szakmai munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak dokumentum vásárlására jogszabály alapján adott összeg; 5.4. 5.5. - legfeljebb a törvényben előírt kötelező mértékig - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt megillető ruházati költségtérítés; 2003/101. Adózási kérdés a köztisztviselőket megillető étkezési juttatás és ruházati költségtérítés 2003/47. Adózási kérdés köztisztviselők ruházati költségtérítésének adómentessége 1998/87. Adózási kérdés a bérek pénzintézeti folyószámlára történő átutalásával összefüggésben a munkáltató által adott térítés adókötelezettsége 5.6. a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető ruházati költségtérítés. 5.7. 6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes: 6.1. elemi kár (ideértve a martinsalak felhasználása miatt a lakást, lakóépületet ért kárt is), katasztrófa esetén a károsultnak jogszabályban meghatározott feltételek szerint vagy közadakozásból nyújtott segély, támogatás (így különösen a lakás helyreállítása, újjáépítése), továbbá a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, valamint a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás és a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést; az áldozatsegítő szolgálattól származó, a bűncselekmény áldozata részére juttatott támogatás; 6.2. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék (ideértve annak egyösszegű megváltását is), kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték; 6.3. a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díja, valamint a kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázat elhárítására kötött biztosítás díja; 6.4. az az összeg, amelyet a) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén ír jóvá, ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeget is, b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a magánszemélyt megillető követelés tőkeérték-emelkedése címén ír jóvá;
6.5. az az összeg, amelyet a) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár aa) nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) címén vagy ab) a kedvezményezett részére, b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény ba) nyugdíjszolgáltatás címén vagy bb) a kedvezményezett részére, c) a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról a számlavezető, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés címén, d) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás, illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás címén, fizet (juttat), az aa) és a ba) pont szerinti esetben feltéve, hogy a szolgáltatásra jogosult 1. tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves összege az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken, vagy 2. jogosultsága rokkanttá nyilvánítása alapján keletkezett; 2000/84. Adózási kérdés önkéntes biztosító pénztár adómentes szolgáltatása 2000/38. Adózási kérdés az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárral kapcsolatos adózási kérdések 6.6. a 6.8. alpontban meghatározott biztosító szolgáltatása, kivéve a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás és a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatása címén kifizetett összegből a kamatnak minősülő részt, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítés összegét, valamint azon biztosítási szolgáltatás értékét, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a magánszemély költségként elszámolta; 6.7. a 6.1. és a 6.6. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek: a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg, b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel, c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész; 6.8. a 6.6. pont alkalmazásában biztosító a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosító, továbbá az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén; 2003/82. Adózási kérdés munkáltató által fizetett biztosítás adókötelezettsége 6.9. a 6.1. és a 6.6. alpontban említett jövedelmet pótló kártérítés olyan jogcímen adóköteles, amilyen jogcímen elmaradt jövedelmet pótol. 7. Egyéb indokkal adómentes: 7.1. a magánszemély által örökség, hagyomány vagy meghagyás címén megszerzett vagyoni érték, a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, valamint a nyugdíjban részesülő magánszemély által központi költségvetési szervvel vagy helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, továbbá a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték egytized részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg;
7.2. a magánszemély részére más magánszemély(ek) által ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték; nem alkalmazható e rendelkezés, ha a juttatás (a fizetés) a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre (vagyoni érték átengedésére), szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik (így különösen nem adómentes a magánszemély által borravaló, hálapénz címén megszerzett vagyoni érték); 7.3. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg; 7.4. a valuta, a deviza forintra, a forint devizára, valutára, valamint a devizának, a valutának más devizára, valutára való átváltásakor keletkezett árfolyamnyereség, feltéve, hogy az átváltás nem üzletszerű tevékenység keretében történik; 7.5. az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, osztaléka; 7.6. 7.7. a donornak fizetett díj, költségtérítés, a szerv-, szövetadományozással kapcsolatos jövedelemkiesés megtérítése, az egészségügyi intézmény által nyújtott donorétkeztetés (ideértve az étkezési utalvány formájában biztosított donorétkeztetést is) és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; e rendelkezés alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át; 7.8. a magánszemély számára államháztartási forrásból, pályázat útján biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép- és internethasználat (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díj átvállalását, a modem biztosítását, valamint az internethasználathoz szükséges számítógép beszerzésére jogosító - évi 50 ezer forintot meg nem haladó összegű - utalvány biztosítását); 7.9. a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvény, a Magyar Köztársaság költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény vagy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény alapján az állami költségvetés terhére elengedett, vagy átvállalt kötelezettség összege, amennyiben a magánszemély a kötelezettség alapján korábban nem számolt el bevételt; a magánszemély az ilyen kötelezettség alapján rendelkezésére álló forrásból teljesített kiadás alapján az elengedéstől, illetve átvállalástól kezdődően költséget nem számolhat el; 7.10. az általános forgalmi adóról szóló törvényben szabályozott módon az adólevonásra jogosult adóalany által az adó fizetésére kötelezett adóalany helyett megfizetett, az adó fizetésére kötelezett adóalany adóbevallásában szerepeltetendő, az ügylet után fizetendő általános forgalmi adó; 7.11. a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép- és internethasználat (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díj átvállalását, a modem biztosítását), továbbá az első üzembe helyezését követően legalább két évig használt számítógép ingyenes vagy kedvezményes megszerzése; 2003/131. Adózási kérdés a munkáltató által biztosított számítógép és internethasználat, továbbá a legalább két évig használt számítógép ingyenes vagy kedvezményes megszerzésével összefüggő adózási szabályai 2003/130. Adózási kérdés a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes internethasználat adómentessége, munkáltatói elszámolása 2003/86. Adózási kérdés számítógép-juttatás
ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat, internet-hozzáférés
2003/48. Adózási kérdés a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes internethasználat adómentessége, munkáltatói elszámolása 7.12. a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló kormányrendelet alapján nyújtott, a hallgatói hitellel kapcsolatos célzott kamattámogatás; 7.13. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény; a kedvezmény összegét a munkavállaló, vagy - ha a munkavállaló által megszerzett részesedés a hagyaték tárgyát képezte - örököse az értékpapír megszerzésére fordított érték részeként veszi figyelembe; 7.14. A Nemzeti Földalapról szóló törvény, valamint a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján kötött életjáradéki szerződésből származó jövedelem; 7.15. A fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet által elengedett követelés, amennyiben a követelés elengedésére a szolgáltató, illetve a hitelintézet üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint - az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve alapján - kerül sor;
A törvény szerint az Szja törvény 1. számú mellékletének 7.15. alpontja kiegészül a hitelintézet által elengedett követeléssel, amennyiben a követelés elengedésére a hitelintézet üzletszabályzatában rögzített feltételek szerint, az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve alapján kerül sor. Ezáltal tehát adómentessé válik a lakáshitel-tartozás hitelintézet által elengedett része. A módosító törvény záró rendelkezései között rögzíti, hogy az e pontban szereplő adómentességi szabályt 2004. január 1-jétől kell alkalmazni. Az e pontban foglalt adómentességi szabály szintén összhangban van a lakosság eladósodásának mérséklését szolgáló intézkedésekről szóló 1048/2004. (V. 14.) Korm. határozatban foglaltakkal. 7.16. a nyugdíj-előtakarékossági számla szerint a tulajdonos követelését növelő jóváírás, ha az a) a befektetési eszközzel végzett ügylet nyeresége, b) a befektetési eszköz hozama, kivéve az osztalékból származó jövedelmet; 7.17. az államháztartás valamely alrendszerének költségvetése terhére és/vagy az Európai Unió valamely pénzügyi alapjából támogatott felnőttképzésben, illetve munkaerőpiaci képzésben részt vevő magánszemély számára jogszabály, pályázat, programterv alapján elnyert forrás felhasználására vonatkozó kötelezettségek betartása mellett nyújtott képzési támogatás (kivéve a keresetkiegészítést és a keresetpótló juttatást), felnőttképzési szolgáltatás, a képzés időszaka alatt juttatott étkezési, közlekedési és szállás költségtérítés, megélhetési támogatás; 7.18. jogszabály alapján hitelintézetnél elhelyezett gyámhatósági betét kamata, a gyámhatóság döntése, kötelezése alapján befektetési szolgáltatónál elhelyezett értékpapír kamatjövedelemnek minősülő hozama; 7.19. 7.20. 8. A természetbeni juttatások közül adómentes: 8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás (ideértve a gyermek, a tanuló, a beteg, illetve a szociális ellátásra jogosult részére ingyenesen vagy kedvezményesen természetben biztosított étkeztetést is) azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális ellátásnak; Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján adóköteles természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel. Az iskolatej programról szóló 51/2004. (IV. 24.) FVM rendelet alapján az iskolatej program az Európai Unió erre a jogcímre meghirdetett támogatásából, illetve ehhez kapcsolódóan társfinanszírozásként az erre a célra elkülönített hazai forrásból kerül finanszírozásra. A program keretében az általános iskola 1-8. évfolyamába járó, illetve ebbe a korcsoportba tartozó tanulók részesülhetnek naponta 0,2 dl poharas iskolatej-ellátásban. Az ellátás lebonyolítása az iskolafenntartó kötelessége. Annak érdekében, hogy az előző, természetben nyújtott juttatás ne viseljen adót, a törvény e juttatásra adómentességet biztosít. A módosító törvény záró rendelkezései között rögzíti, hogy az adómentességet kimondó szabályt 2004. január 1-jétől kell alkalmazni. 8.2. az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke; 1999/94. Adózási kérdés gyógyfürdőbe vásárolt bérlet adókötelezettsége 8.3. az ugyanazon belföldi illetőségű magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló üdülési csekk (a továbbiakban: üdülési csekk) formájában, legfeljebb évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó értékben juttatott bevétel, feltéve, hogy a juttatást a) a munkáltató a munkavállalójának, a munkavállalója közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, valamint a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és közeli hozzátartozójának, b) a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázat alapján a szociálisan rászorulónak, c) a gazdasági társaság a személyesen közreműködő tagjának, a szövetkezet, a szakszervezet a tagjának, e juttatók a nyugdíjas tagjuknak, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának nyújtja, és feltéve, hogy az üdülési csekk kizárólag belföldi üdülési, pihenési, kikapcsolódási, egészségmegőrzési, betegségmegelőzési, szabadidősport szolgáltatásra váltható be, azzal, hogy az üdülési csekk kibocsátója az igénybe
vehető szolgáltatások körét az alapítói jogokat gyakorló miniszter és az adópolitikáért felelős miniszter előzetes egyetértésével határozza meg; 8.4. a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye; 8.5. az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap; 8.6. a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján nem pénzben nyújtott juttatás, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem pénzben nyújtott juttatás, a közoktatásról szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézmény által az intézmény tanulói részére biztosított, a helyi vagy helyközi tömegközlekedési eszköz igénybevételét szolgáló bérletjegy, valamint a bölcsődei, a művelődési intézményi szolgáltatás, továbbá a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint a szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn; 8.7. az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén juttat [a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására (így különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon, a speciális világjátékokon vagy a Heraklész program keretében való versenyzést, illetve az arra történő közvetlen felkészülést szolgálja]; 8.8. a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök; 2003/108. Adózási kérdés védőszemüveg juttatása 2003/49. Adózási kérdés védőszemüveg 2002/100. Adózási kérdés a védőital és az egyéb juttatások adómentessége 8.9. a gátkaszálásból származó terményjuttatás, valamint a fürdőben (strandon) foglalkoztatott magánszemély által igénybe vett fürdőszolgáltatás; 2000/14. Adózási kérdés adómentes fürdőszolgáltatás 8.10. 8.11. a csoportos személyszállítás; 8.12. az erdőgazdálkodásban dolgozó, valamint az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása, továbbá a bányászatban dolgozó, valamint az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága, ideértve a természetben juttatott, évi legfeljebb öt tonna szénnel egyenértékű más háztartási tüzelőanyagot is, ez utóbbi esetben feltéve, hogy e juttatást olyan magánszemély kapja, aki a Munka Törvénykönyvének az ipari és kereskedelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló rendelet alapján természetbeni juttatásként háztartási tüzelőanyagot kaphatott; 2006/1. Adózási kérdés a bányászatban dolgozók más tüzelőanyagban kiadott szénjáradékának fogalma és adómentessége 8.13. a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld-juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását; 8.14. a kifizető által
a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének - ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye - megfelelő magánszemély számára adott aa) árengedmény, ab) visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az - megjelenési formájától függetlenül - árura vagy szolgáltatásra váltható érték; b) üzleti forgalmának növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott áruminta, azzal, hogy árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas; 8.15. az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül; 8.16. a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő - 12 órát elérő, vagy azt meghaladó őr- és ügyeleti szolgálatot adó - tagjának, valamint a polgári védelmi szervezet békeidőszaki, minősített időszaki katasztrófa elhárításában részt vevőnek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni ellátása, továbbá a tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi középiskola tanulója, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmény tanulmányi szerződéses és ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben a szolgálati feladathoz kapott nem pénzbeli ellátása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a szerződéses legénységi és önkéntes tartalékos, a terrorelhárító, a repülőhajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és szerződéses katonák állományának a tagja; 8.17. a munkáltató által a munkavállaló részére (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is) vagy étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés nyújtása (biztosítása) révén juttatott bevételnek (ideértve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is) a havi 12 000 forintot meg nem haladó része, vagy a kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány (ideértve az étel-, ital-automatából történő vásárlásra jogosító elektronikus adathordozót is) formájában juttatott bevételnek a havi 6000 forintot meg nem haladó része; e rendelkezés alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, valamint - ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja részére e szolgáltatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély is; a magánszemély egy adott hónapban csak egyféle (vagy a 12 000 forintig, vagy az 6000 forintig terjedő) kedvezményt vehet igénybe; a munkáltató által az e rendelkezésben meghatározott módon, a 69. § (1) bekezdésének c)-e) pontjában foglalt feltételek szerint juttatott bevételnek az adómentes természetbeni juttatás értékhatárát meghaladó része e törvény alkalmazásában adóköteles természetbeni juttatásnak minősül; 8.18. a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 15 000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyen vagy vetélkedőn nyert érem, trófea; e rendelkezés alkalmazásában nem minősül tárgyjutalomnak az értékpapír; 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 8. 19. a) a szakszervezet által a tagjának, nyugdíjas tagjának, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának, továbbá a munkáltató által a munkavállalójának, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, valamint a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának legfeljebb évi három alkalommal adott termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből alkalmanként az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész; az adómentes juttatást a kifizető (szakszervezet, munkáltató) csekély értékű ajándékként tartja nyilván, b) a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter által az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.), adott ajándék; a külpolitikáért felelős miniszter, a
gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter esetében ide kell érteni azt az esetet is, amikor az előzőeket külképviselet által közvetve nyújtja; 8.20. az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó juttatás, ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől - egyéni szükségleteinek fedezetére kapott pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás; 1997/151. Adózási kérdés Egyházi személyek járandóságainak adójogi minősülése 8.21. a kormányrendeletben meghatározott közlekedési kedvezmény, amely után a kifizető fogyasztói árkiegészítésben nem részesül; 8.22. a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezett rendezvényhez, programhoz kapcsolódó utazás, szállás, étkezés értékének a támogatás összegét meg nem haladó része, továbbá az a juttatás, amelyet az államháztartás - a juttatás forrása alapján akár közvetetten is - valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, illetőleg a közoktatási intézmény saját bevételéből a) a közoktatásról szóló törvény szerinti sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló kulturális, sport és más hasonló rendezvény alkalmával nem pénzbeli formában kap, ideértve a rendezvényhez kapcsolódó utazást, szállást, étkezést és egyéb, a rendezvénnyel szokásszerűen együtt járó juttatást is; b) a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló a tanulmányi kirándulás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat is); c) az a)-b) pontokban említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó magánszemély a jelenlétének, közreműködésének biztosításához szükséges feltételek biztosításaként nem pénzbeli (ideértve különösen az utazást, szállást, étkezést) formában kap; 8.23. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény szerint katasztrófavédelemben részt vevő magánszemély természetbeni ellátása; 8.24. a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék; 8.25. a sportszervezet által az olimpián, a világ- és Európa-bajnokságon, a speciális világjátékon való részvételhez a versenyző vagy a hivatalos sportszakember részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezet által előírt sportruházat és formaruha; 8.26. a büntetés-végrehajtási intézetekből szabaduló magánszemély részére kiadott, évszaknak megfelelő öltözet; 8.27. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény rendelkezései szerint természetbeni ellátás formájában nyújtott rendkívüli gyermekvédelmi támogatás; 8.28. a villamos energiáról szóló külön törvény felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott személyi körben - a villamosenergia-iparban fennálló, vagy eltöltött munkaviszonnyal összefüggésben - külön jogszabályban meghatározottak szerint vételezett villamos energiának az egyetemes szolgáltató üzletszabályzatában meghatározott általános lakossági fogyasztói áron számított értéke és az ilyen magánszemélyre vonatkozó kedvezményes villamos energiának az egyetemes szolgáltató üzletszabályzatában - külön jogszabály előírásai szerint - meghatározott ára alapján számított érték különbsége formájában nyújtott kedvezmény. 8.29. a munkáltató, volt munkáltató által a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott, vagy elbocsátandó munkavállalók részére nyújtott olyan szolgáltatás, mellyel a munkáltató a munkavállaló újra-elhelyezkedését támogatja, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában a munkavállaló újra-elhelyezkedését támogató szolgáltatásnak minősül a pszichológiai tanácsadás, az át-, illetve továbbképzés, a munkajogi tanácsadás; 8.30. az, amelyet a munkáltató, a bér kifizetője a közoktatásban (vagy bármely EGT-államban ennek megfelelő oktatásban) részt vevő gyermek, tanuló számára a - rá tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény, vagy bármely EGT-állam hasonló jogszabálya alapján családi pótlékra, vagy hasonló ellátásra jogosult - szülő vagy a vele közös háztartásban élő házastárs útján a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat (ideértve a munkáltató, illetve a bér kifizetője nevére szóló, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékének az említett időszakban történő megtérítését is) vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 30 százalékáig terjedő értékben juttat (adómentes iskolakezdési támogatás); a munkáltató, a bér kifizetője az adómentes iskolakezdési támogatás összegéről magánszemélyenként - az adóazonosító jel, valamint a magánszemély útján adómentes iskolakezdési támogatásban részesített gyermek(ek), tanuló(k) adóazonosító jelének (ennek hiányában természetes azonosító adatainak) feltüntetésével - nyilvántartást vezet, amelyet az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig megőriz; az iskolakezdési támogatásnak az adómentesség értékhatárát meghaladó része, valamint a munkáltató, a bér kifizetője által a szülővel vagy házastársával fennálló jogviszonyára tekintettel az említett feltételeknek nem
megfelelő módon vagy pénzben a gyermeknek juttatott támogatás a szülő, illetve házastársa munkaviszonyból származó jövedelmének minősül; 8.31. az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírt) ráfordításként elszámolt beszerzési (nyilvántartási) értékéből az a rész, amely meghaladja a tulajdonba adás időpontjáig a résztvevő által saját erő címen befizetett összeg alapján az MRP szervezet által elszámolt bevételt; az adómentes természetbeni juttatás összegéről az MRP szervezet résztvevőnként az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az adóhatóság számára; 8.32. a villamos energiáról szóló törvényben szabályozott szociális villamosenergia-ellátás keretében - a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott körben - nyújtott kedvezmény vagy támogatás, valamint a közüzemi szolgáltató által a közüzemi fogyasztói kör egészét vagy széles körét érintő, közvetlenül vagy közvetve juttatott támogatás (visszatérítés), ideértve a közüzemi díjtartozás elengedését is; 8.33. a munkavállaló részére - figyelemmel a 9.4. alpontban foglaltakra is - a munkáltató (ideértve a munkáltató cégnek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozását, költségvetési szerv esetében a felügyeleti szervet és a Miniszterelnöki Hivatal Központi Szolgáltatási Főigazgatóságát is) által a tulajdonában álló, vagy vagyonkezelésében lévő belföldi üdülőben vagy szakszervezet által belföldi üdülőben biztosított üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételből évente legfeljebb magánszemélyenként az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó rész, feltéve, hogy a munkáltató, illetve a szakszervezet üdülési csekk formájában az adóévben nem nyújt ugyanazon magánszemélynek adómentes természetbeni juttatást; a rendelkezés alkalmazásában a munkavállalóval esik egy tekintet alá a munkavállaló és az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, valamint a szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, továbbá - ha volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja részére e juttatást - a nyugdíjban részesülő magánszemély és annak közeli hozzátartozója is; A természetbeni juttatások intézményének átalakításával összefüggésben az adómentes természetbeni juttatások köre 2004-ben kibővült a munkáltató által a munkavállaló és annak közeli hozzátartozója részére adható üdülési szolgáltatás szokásos piaci értékének személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó értékével. Az Szja törvény hatályos szövege alapján azonban a közeli hozzátartozó részére biztosított üdülési szolgáltatás csak abban az esetben adómentes, ha a szolgáltatást egyidejűleg a munkavállaló is igénybe veszi. Így pl. nem adómentes a munkáltató üdülőjében kizárólag a munkavállalók gyermekei számára biztosított üdültetés. A jelenlegi szabályok szerint kizárólag a nyugdíjban részesülő magánszemély esik egy tekintet alá a munkavállalóval, ha a nyugdíjas volt munkáltatója vagy szakszervezet nyújtja a részére a szolgáltatást. A törvény - a hatályos törvényszöveg módosításával - biztosítja a példa szerinti esetben (vagyis, amikor a munkáltató a munkavállaló gyermeke számára nyújt üdülési szolgáltatást) az adómentességet. További kedvező szabály, hogy egy adott cégcsoporton belül is mód lesz adómentes üdülési szolgáltatás nyújtására (a hatályos törvényszöveg alapján a leányvállalat munkavállalója adómentesen üdülhet az anyavállalat üdülőjében, ugyanakkor az adómentesség nem áll fenn, ha az anyavállalat dolgozója üdül a leányvállalat üdülőjében, illetve, ha az egyik leányvállalat munkavállalója egy másik leányvállalat üdülőjében üdül). Az adómentes szolgáltatásban részesíthetők köre kibővül az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójával, a szakképző iskolai tanulóval, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatóval és a nyugdíjas magánszemély közeli hozzátartozójával. 8.34. a munkáltató által a nevére szóló számlával megvásárolt, a munkavállalónak ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában megszerzett bevétel; Az Országos Érdekegyeztető Tanács 2005. október 14-én született megállapodása. 8.35. a helyi és/vagy kisebbségi önkormányzat, a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közalapítvány, az egyház által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű), azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport, szabadidős és más hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott étel, ital, valamint - legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő együttes értékben - résztvevőnként azonos értékű, ajándék. 9. Adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezések. 9.1. Az üdülési csekk adómentességével kapcsolatos szabályok. 9.1.1. A 8.3. pont rendelkezése alapján adómentességet az a kifizető érvényesíthet, aki (amely) a juttatásban részesülő magánszemélytől a 9.1.2. pontban meghatározott nyilatkozattal rendelkezik és annak alapján megállapítható, hogy a magánszemély számára adómentes engedmény adható.
9.1.2. Annak a magánszemélynek - vagy törvényes képviselőjének -, aki üdülési csekket ellenérték nélkül kap vagy engedménnyel vásárol, a csekket átadó kifizető számára nyilatkozatot kell adnia a következő tartalommal: a nyilatkozó magánszemély a) neve, b) adóazonosító jele, c) által az adott adóévben a nyilatkozatot megelőzően ellenérték nélkül átvett, illetőleg engedménnyel vásárolt üdülési csekk(ek) ca) értéke, cb) megfizetett ellenértéke, d) saját vagy törvényes képviselőjének aláírása. Ha a magánszemély az adóévben korábban 1. több kifizetőtől is átvett ellenérték nélkül vagy engedménnyel üdülési csekk(ek)et, akkor a c) pontban részletezve kell feltüntetnie az egyes kifizetőktől (azok nevének feltüntetése nélkül, de az akkor adott nyilatkozat dátumának feltüntetésével) átvett tételeket; 2. nem részesült ellenérték nélkül vagy engedménnyel üdülési csekk-juttatásban, akkor a c) pontban foglaltak helyett erről kell nyilatkozatot adnia. 9.1.3. A 9.1.2. pontban említett nyilatkozat átvételét annak másolatán a kifizető cégszerű aláírással igazolja. A magánszemély ezt a másolatot az elévülési idő lejártáig őrzi. 9.1.4. A kifizetőnek az ellenérték nélkül vagy engedménnyel magánszemélynek juttatott üdülési csekkek értékéről, az engedmény mértékéről és a megfizetett adóról magánszemélyenként, az adóazonosító jel feltüntetésével adatot kell szolgáltatnia az adóhatóság számára, az adóévet követő január 31-éig. 9.1.5. Ha az adóhatóság a 8.3. pont rendelkezésével összefüggésben adóhiányt állapít meg, akkor azt annak a kifizetőnek kell megfizetnie, aki (amely) nem rendelkezik a 9.1.2. pontban említett nyilatkozattal, vagy egyébként nem fizette meg az adót. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetőleg a magánszemély a nyilatkozat átadását a másolattal nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és annak késedelmi pótlékát a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell megfizetnie. 9.2. Munkaruházati termék: a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai; b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be; c) az egyenruha, a formaruha, a védőruha és a munkaruha, valamint tartozékai ca) a közúti közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkakörben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, cb) a vízi közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkakörökben, a műszaki, nautikai, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, a hajózási vállalat vezetésében a forgalmi, kereskedelmi és a közönség-kapcsolattartók, illetve a hajózást képviselők munkaköreiben, cc) a légi közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel kapcsolattartó munkakörökben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, a légiforgalmi irányítás munkaköreiben, cd) a posta és távközlés területén az ügyfelekkel, illetve szolgáltatást igénybe vevőkkel közvetlen kapcsolatban lévők munkaköreiben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, ce) a vízügy területén a gát- és csatornaőri munkakörökben, valamint a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben; d) a kifejezetten jelmezszerű öltözet (így különösen: a kosztümös színielőadások jelmezei), a szolgáltatási tevékenységet végzők (portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) megkülönböztető jellegű ruházata és tartozékai, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan. 1999/135. Adózási kérdés a munkaruha juttatás adómentessége 9.3. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességével kapcsolatos szabályok 2006/72. Adózási kérdés lakáslízing és a személyi jövedelemadóról szóló törvény 9.3.1. Lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése, b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése, c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez, d) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés. 9.3.2. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességét az elévülési időn belül történő megőrzési kötelezettség mellett az összeg lakáscélú felhasználására vonatkozó következő okiratok, bizonylatok igazolják: a) lakás tulajdonjogának, és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat; b) lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerős használatbavételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatbavételi engedély kelte napjáig, illetve a használatbavételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla; c) lakás korszerűsítése esetén a támogatás folyósítását megelőzően hat hónapon belül és azt követően 12 hónapon belül kiállított, az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező beépített - termékekről szóló számla, valamint a más személy által elvégzett munka ellenértékéről kiállított bizonylat. 9.3.3. Amennyiben az e törvény 1. számú melléklet 2.7. alpontjában említett cél megvalósítása a magánszemély és/vagy más magánszemély által igénybe vett, a következő források felhasználása terhére (is) szervezett ügyletben történik a) az adott ügyletben lakásszerzési kedvezmény érvényesítésével ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem, b) adómentes lakáscélú munkáltatói támogatás, c) kamatkedvezménnyel nyújtott lakáscélú munkáltatói hitel, d) lakás-előtakarékossági szerződés alapján folyósított összeg, e) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott közvetlen támogatás, f) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján kamattámogatással folyósított kölcsön, g) az e törvény szerint törlesztési adókedvezmény érvényesítésével lakáscélú hitel, akkor az adott ügyletben nem minősülhet adómentesnek a munkáltatói támogatás azon része, amely ezen munkáltatói támogatás és az a)-g) pontban említett források együttes összegéből a 9.3.2. alpontban említett okiratok által igazolt összegek együttes értékét meghaladja. 9.3.4. Ha a lakáscélú munkáltatói támogatás a 9.3.3. alpont rendelkezése alapján részben vagy egészben adóköteles, ideértve az adóhatóság által megállapított adóhiány esetét is, az adó (és más jogkövetkezmények) az adózót terhelik. Az adókötelezettség keletkezésének időpontja az az időpont, amikor a lakáscélú munkáltatói támogatásként megjelölt cél megvalósult, de legkésőbb a támogatás folyósítását követő 12 hónap utolsó napja. 9.3.5. A hitelintézet az adóévben a közvetítésével nyújtott támogatásról a munkáltató a kölcsön általa elengedett összegéről az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. 9.4. Az adómentes üdülési szolgáltatással kapcsolatos szabályok 9.4.1. Az adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásában a Magyar Tudományos Akadémia által fenntartott üdülőkben nyújtott szolgáltatás esetében a Magyar Tudományos Akadémia munkáltatónak, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a tudományos fokozattal rendelkező személy munkavállalónak minősül, azzal, hogy e munkavállalóval egy tekintet alá esik a munkavállaló és az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója. 9.4.2. A munkáltató, a szakszervezet az üdülési szolgáltatás adómentes és adóköteles részéről magánszemélyenkénti bontásban (a magánszemély nevének és adóazonosító jelének, ennek hiányában természetes azonosító adatainak feltüntetésével) nyilvántartást vezet. 9.4.3. Az adómentes üdülési szolgáltatásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásában üdülőnek minősül a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshely. 9.5. A termőföld átruházásából származó jövedelem adómentességére vonatkozó szabályok 9.5.1. Adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem a) összegéből az évi 200 000 forintot meg nem haladó rész, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, a munkáltatói adómegállapítás, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 3 400 000 forintot nem haladja meg, és b) a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező olyan magánszemélynek adja el, aki azt egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig hasznosítja, vagy a termőföldet regisztrált mezőgazdasági társas
vállalkozás olyan alkalmazottjának adja el, aki azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak legalább 10 évre bérbe adja azzal, hogy ha az átruházás részaránytulajdon megszüntetését is eredményezi, az a) pont rendelkezéseit nem kell alkalmazni; 2005/49. Adózási kérdés a termőföld értékesítéséből származó jövedelem adómentessége a részaránytulajdon megszüntetésével járó, illetve a birtokösszevonási célú termőföld-értékesítés esetén c) ha a magánszemély - az a) pont rendelkezésétől függetlenül - a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztést folytató olyan magánszemélynek adja el, akinek az általa használt földterülete nem éri el a külön jogszabály szerint számított mértéket (a mérték eléréséig), feltéve, hogy a vevő magánszemély a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelése céljából használja, vagy azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak az állattenyésztés takarmánybiztosítása érdekében legalább 10 évre bérbe adja; d) az a)-c) pontban nem említett esetben, ha az átruházás da) magánszemély részére birtok-összevonási céllal, vagy 2005/49. Adózási kérdés a termőföld értékesítéséből származó jövedelem adómentessége a részaránytulajdon megszüntetésével járó, illetve a birtokösszevonási célú termőföld-értékesítés esetén db) települési önkormányzat részére külön jogszabályban meghatározott szociális földprogram céljából, vagy dc) a Nemzeti Földalap javára történik, a db) pont esetében azzal, hogy az átruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a szociális földprogramra vonatkozó, a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket is szabályozó önkormányzati rendelkezés számát. A jövedelem megállapítására értelemszerűen e törvénynek az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. 2006/51. Adózási kérdés termőföld regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztőnek történő eladásából származó jövedelem adómentessége 9.5.2. A 9.5.1. pontban meghatározottakat az eladó akkor alkalmazhatja, ha rendelkezik a vevő közjegyző által készített vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a vevő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az adómentesség feltételeinek megfelel. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg. 9.5.3. Ha a magánszemély a 9.5.2. pontban említett nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldre vonatkozóan a nyilatkozatban foglaltakat nem teljesíti, bármely feltétel hiányának beálltával termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket. 9.5.4. A termőföldet átruházó magánszemély, ha a 9.5.1. pont szerint adómentességet érvényesít, köteles az adóévre bevallást benyújtani, amelyben nyilatkozik az átruházás céljáról, valamint arról, hogy az átruházás a vevő által a 9.5.2. pontban említett nyilatkozat alapján történt.
2. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben
1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg; 1997/166. Adózási kérdés Mezőgazdasági őstermelő bevétele 2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia; 3. a kapott kamat; 4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe; 5. a felvett támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is), figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is; 2007/61. Adózási kérdés mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott támogatások elszámolása a 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet alapján 6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha a) a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti, b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja; 7. a 100 ezer - 2006. január 1-je előtti beszerzés esetén 50 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától számított - egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka, - egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka, - két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka, - három éven túl nulla; 8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta; 9. a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget; 10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta; 11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.
II. A mezőgazdasági őstermelő tevékenységének megszüntetése A tevékenység megszüntetésének évében bevétel 1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke; 2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a
magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni; 3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-i időponttal. A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását, egyszerűsített bevallási nyilatkozat esetén a munkáltatói elszámolást vagy az adóhatósági adómegállapítást követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.
III. Egyéb rendelkezések 1. Az e melléklet I. fejezetének 5. pontjában említett egységes területalapú támogatást a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni. 2. Az 1. pont rendelkezéseitől eltérően a 2005. évben folyósított egységes területalapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként. 3. Ha az egységes területalapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
3. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe. Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi. A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, korlátozott mértékű átalányban értékcsökkenést, valamint a mezőgazdasági őstermelő: a) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását; b) e tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdése évében költségként elszámolhatja, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti. 1997/168. Adózási kérdés Mezőgazdasági őstermelői tevékenység kezdő időpontja 1997. 1997/100. Adózási kérdés Mezőgazdasági őstermelő költségelszámolása A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következők: 1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás; 2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 100 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök - a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni; 3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) a) részére kifizetett bér és annak közterhei, b) külön törvény rendelkezései szerinti alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a kifizetett munkadíj(ak) és a foglalkoztató magánszemély nevére szóló számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal igazolt az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban feltüntetett - érvényesített közteherjegyek értékének összege, c) javára megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, d) részére a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés; 4. a mezőgazdasági őstermelőnél a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül; 5. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék; 2003/19. Adózási kérdés egyéni vállalkozói bevétel hiányában az őstermelésből származó bevétellel szemben érvényesíthető a kötelezően fizetendő járulékok összege 6. a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg; 7. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség; 8. a mezőgazdasági őstermelő által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezőgazdasági őstermelő e címen nem vett igénybe adókedvezményt; 9. a mezőgazdasági őstermelő által a tevékenységével kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat; 10. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék; 11. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével; 1998/154. Adózási kérdés Internet használatával kapcsolatos költségek elszámolása 1997/284. Adózási kérdés Garázsbérleti díj elszámolása 1997/69. Adózási kérdés Telefonköltség elszámolása 12. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára, és a beszerelés díja (ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített, a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka), továbbá - ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes
elkülönítés nélkül - az internet használati díjának 30 százaléka, elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetében 50 százaléka; 13. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el; 14. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség); 15. a mezőgazdasági őstermelőnél az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás; 16. a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség); 17. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; 2000/25. Adózási kérdés üzleti utazás 1999/65. Adózási kérdés a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó biztosítás díja 18. az alkalmazottat foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély - a mezőgazdasági őstermelő kivételével - az alkalmazott miatt a 17. pont rendelkezései szerint nem számolhat el költséget; 19. lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a IV. 4-5. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg; 20. a mezőgazdasági őstermelő a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét, az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költséget az értékesítéskor költségként elszámolhatja; 21. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható; 22. a művészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzően előforduló költsége - figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is - a tevékenységével összefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadásai, továbbá az előadóművészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás; 23. az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában; 2004/81. Adózási kérdés járművek után
úthasználati díj elszámolása kifizetők és magánszemélyek tulajdonában lévő
24. a Munka Törvénykönyvének a távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, a munkaszerződésben foglaltak szerint távmunkát végző munkavállalót a távmunkavégzéssel összefüggésben terhelő költség(ek) megtérítése érdekében a munkáltató által kifizetett bevétellel szemben a munkavállaló a következő, igazolt kiadás(ok) alapján számolhat el költséget a) a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meg nem haladó kiadás,
b) a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg; az értékcsökkenési leírást egyebekben - a III. fejezetben foglaltaktól függetlenül - a 11. számú melléklet értékcsökkenés elszámolására vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell megállapítani, és a költségként történő elszámolás feltétele külön részletező nyilvántartás(ok) vezetése, c) az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat), d) a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunkavégzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3 stb.) alapulvételével lehet figyelembe venni.
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösen 1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el; 2. az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény szerint megállapított költségtérítés, valamint a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény szerint megállapított költségátalány összege; 3. az élelmezési költségtérítés, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben, továbbá a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben és a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő munkavállaló élelmezési költségtérítéséről szóló kormányrendeletben meghatározott kötelező mértékig; 4. a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyagfogyasztási norma; 5. az Európai Parlament által az európai parlamenti megfigyelő és az európai parlamenti tag számára fizetett költségtérítés; 6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg; 7. 8. a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása 1. Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. Ennek során a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni. Más önálló tevékenységet végző magánszemély (ide nem értve az egyéni vállalkozót) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra a 2. pont rendelkezéseit alkalmazza.
2. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. 3. A magánszemély - az 1-2. pontban foglaltaktól függetlenül - a tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására.
IV. A járművek költsége 1. A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - jármű üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célú járműre vonatkozóan a III. rész 1. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagy a) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyagfelhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha a magánszemély az Áfa-törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi. A hatályos szabályozás szerint gépkocsi költségek elszámolásához a magánszemély az APEH által közzétett (az általános forgalmi adót tartalmazó) üzemanyagárat alkalmazhatja abban az estben is, ha az üzemanyag forgalmi adóját levonásba helyezi. Ezzel a költségek között egy olyan elem is szerepel, amely a magánszemélyt valójában nem is terheli. A módosítás szerint a jövőben az üzemanyag forgalmi adóját levonásba helyező magánszemély nem alkalmazhatja az APEH által közzétett üzemanyagárat, az üzemanyag költségelszámolás csak tételesen, a számlák alapján, nettó összegben történhet. 2. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. 3. A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 9 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható. 4. A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható a) az igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja), b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás, c) a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli. 5. A személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el. A nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás, b) számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
2000/77. Adózási kérdés a nem saját tulajdonú személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata esetén fizetett költségtérítés 6. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett. 2000/40. Adózási kérdés a kiküldetési rendelvény alkalmazása 7. A magánszemélynek az 1. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási módszert. A 4-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 3. pont szerinti elszámolás. 8. A 6. pontban foglaltaktól eltérően a mezőgazdasági őstermelő az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. 9. A magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja. 2000/122. Adózási kérdés az autópálya használatára jogosító matrica megvásárlására fordított összeg elszámolása 1997/285. Adózási kérdés Autópálya használati díj elszámolása 10.
V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások: 1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza; 2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna; 3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg; 4. a személyi jövedelemadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe; 5. ha törvény másként nem rendelkezik, a tagdíjak, a biztosítási díjak; 6. a közcélú adomány; 7. azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg; 8. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj; 9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett járulék, illetőleg tagdíj;
10. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget; 11. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi jövedelemadónak megfelelő adó.
4. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az általános forgalmi adó bevételkénti és költségkénti elszámolhatóságáról Az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóról (a továbbiakban: áfa) szóló törvény alapján áfa-adóalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint veszi figyelembe: 1. Ha az Áfa-törvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az Áfa-törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek közt kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik. 2. Az Áfa-törvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfa-fizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik. 3. Amennyiben a magánszemély az áfa-rendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik. 4. Ha az Áfa-törvény rendelkezései szerint az 1-3. pont alapján költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti. 5. Az utólag felmerült áfa-fizetési kötelezettség - annak elszámolásakor - a 2-3. pont szerinti adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfa-kötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfa-kötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni. 6. Az Áfa-törvény szerinti különleges jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár. Az adólevonásra jogosult felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veheti számításba.
5. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az adónyilvántartásokról A magánszemély - a 9/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - nyilvántartási kötelezettségei teljesítése során e melléklet rendelkezései szerint jár el.
I. Alapnyilvántartások 1. Közös szabályok 1.1. Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi és költségnyilvántartás, valamint a bevételi nyilvántartás, továbbá az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap (az alapnyilvántartás típusai). 1.2. Alapnyilvántartást vezet az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő. A magánszemély más (egyéni vállalkozói tevékenységnek vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek nem minősülő) önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységből származó bevételével szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor e törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el vagy az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől szerez ilyen bevételt. A magánszemély nem önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítéssel szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor e törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől, munkáltatótól szerez nem önálló tevékenységből származó bevételt. Az előző rendelkezések szerint alapnyilvántartás vezetésére
nem kötelezett magánszemély a más önálló tevékenységből, illetve a nem önálló tevékenységből származó bevételével összefüggő nyilvántartási kötelezettségét a kifizető által kiállított igazolás megőrzésével teljesíti. 1.3. A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége, őstermelői tevékenysége, más önálló tevékenysége és nem önálló tevékenysége tekintetében külön-külön - választása szerint a négy tevékenység esetében akár eltérő típusú alapnyilvántartást vezet. Tételes költségelszámolás esetén a más önálló tevékenységre vonatkozó alapnyilvántartást úgy kell vezetni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem tevékenységenként megállapítható legyen. 1.4. Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e választását az adóévben saját elhatározásból később sem változtathatja meg. Ha a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el az általa választott alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját megelőző nappal köteles az addig vezetett alapnyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. E rendelkezés nem mentesíti a magánszemélyt a lezárt nyilvántartással és az azt alátámasztó bizonylatokkal összefüggő megőrzési kötelezettsége teljesítése alól. 1.5. Az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő alapnyilvántartásában az élő állatok és állati termékek értékesítéséből származó bevételét más őstermelői tevékenységéből származó bevételétől elkülönítve tartja nyilván. 1.6. Az alapnyilvántartást az adó, az adóelőleg megállapítására előírt időszakonként az alapnyilvántartás egyes adatsorainak összesítésével le kell zárni. 2. A naplófőkönyv 2.1. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét - választása szerint, bármely más alapnyilvántartás helyett - naplófőkönyv vezetésével is teljesítheti. 2.2. Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a naplófőkönyvet úgy vezetni, hogy annak alapján minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt. 2.3. A naplófőkönyv tartalmát a számvitelről szóló törvénynek az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani. 3. A pénztárkönyv 3.1. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választási jogával nem élt. 3.2. Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a pénztárkönyvet úgy vezetni, hogy annak alapján - a kiegészítő nyilvántartásokat is figyelembe véve - minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt. 3.3. A pénztárkönyv legalább a következő adatokat tartalmazza: a) sorszám; b) a gazdasági esemény időpontja; c) a bizonylat sorszáma; d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés, tárgyi eszköz beszerzése, nyújtott vagy kapott kölcsön); e) bevételek, ezen belül külön feltüntetve ea) az adóköteles bevételeket, eb) a fizetendő általános forgalmi adót, ec) a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem veendő bevételek; f) kiadások, ezen belül külön feltüntetve fa) a költségként elszámolható kiadásokat a következő bontásban - anyag- és árubeszerzés, - a közvetített szolgáltatások értéke, - az alkalmazottak bére és közterhei, - vállalkozói kivét (csak a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében), - egyéb költségként elszámolható kiadás; fb) a költségként el nem számolható kiadásokat a következő bontásban
- beruházási költség, - a levonható általános forgalmi adó, - egyéb, költségként el nem számolható kiadás. 4. A bevételi és költségnyilvántartás 4.1. A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben a) az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, valamint b) a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén egyszerűsítve határozza meg az adó alapját. 4.2. A magánszemély a bevételi és költségnyilvántartásban kizárólag az adóköteles bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat rögzíti. 4.3. A bevételi és költségnyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza: a) sorszám; b) a gazdasági esemény időpontja; c) a bizonylat sorszáma; d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés); e) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni); f) a bevétel összege; g) a bevételből levont adóelőleg; h) a költség összege; i) a jövedelem. 5. A bevételi nyilvántartás 5.1. A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben a) tételes költségelszámolást (egyéni vállalkozóként vállalkozói jövedelem szerinti adózást) nem alkalmaz, valamint b) az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, továbbá c) a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén egyszerűsítve határozza meg az adó alapját. 5.2. A bevételi nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza: a) sorszám; b) a bevétel megszerzésének időpontja; c) a bizonylat sorszáma; d) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni); e) a bevétel összege; f) a bevételből levont adóelőleg; g) a jövedelem. 6. Az értékesítési betétlap 6.1. A mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenysége ellenértékeként megszerzett bevétele tekintetében az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap vezetésével teljesítheti, ha az adóévben egyébként bevételi nyilvántartás vezetésére lenne jogosult. 6.2. Az értékesítési betétlapra a mezőgazdasági őstermelő vagy helyette - az e törvényben és a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló kormányrendeletben meghatározott feltételekkel - a kifizető jegyezhet be adatot. 6.3. A mezőgazdasági őstermelő negyedévenként, a negyedév utolsó napjára összesíti minden olyan, a negyedévben megszerzett őstermelői tevékenységből származó bevételét, amely nem kifizetőtől származik, vagy amelynek kifizetésekor (juttatásakor) nyilatkozott a kifizető részére, hogy a bevételt maga jegyzi be az értékesítési betétlapra. Az értékesítési betétlapra az így összesített bevételt kell a negyedév utolsó napjára bejegyezni. A mezőgazdasági őstermelő az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint megőrzi.
II. Részletező nyilvántartások A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.
1. A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követeléseiről, e követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerint időrendben a vevő által elismert összegben kell kimutatni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: - a számla száma és kelte, - a vevő neve, - a számla végösszege, az ebből felszámított általános forgalmi adó, - a kiegyenlítés módja, kelte és összege. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt. 2. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásairól, e tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. Az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint időrendben a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Ha a számlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: - a számla száma és kelte, - a szállító neve, - a számla végösszege, az ebből levonható általános forgalmi adó, - a kiegyenlítés módja, kelte és összege. A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a kiadást. 15/1998. Számviteli kérdés Az értékcsökkenés összegét a naplófőkönyvbe be kell-e vezetni ? Az egyszeres könyvvitel pénzforgalmi nyilvántartásába azokat a gazdasági eseményeket kell könyvelni, amelyek pénzmozgással (végleges vagy átmeneti pénzbevétellel, illetve pénzkiadással) járnak, továbbá azokat a tételeket, amelyek a pénzforgalmi nyilvántartásba felvett követelések (pénzügyi befektetések, értékpapírok, valuta- és devizakészletek, adott kölcsönök, adott előlegek, váltókövetelések), vagy kötelezettségek (felvett hitel, kölcsön, váltótartozás) fordulónapi óvatos értékelése szerinti árfolyamveszteség, értékvesztés elszámolásával függnek össze. Az immateriális javak és a tárgyi eszközök értékcsökkenésének tárgyévi összege a pénzforgalmi szemlélet alapján nem könyvelhető (pénzmozgás csak az adott eszköz beszerzésekor történt), így az értékcsökkenést az immateriális javak, a tárgyi eszközök kiegészítő nyilvántartásában kell rögzíteni. Az eredménylevezetésbe e kiegészítő nyilvántartásokból állítandó be a vállalkozás sajátosságainak megfelelő módszerrel megállapított terv szerinti és - ha a bekövetkezett események ezt indokolják - a terven felüli értékcsökkenés. Ha a vállalkozás nem így jár el, hanem az értékcsökkenés összegét a naplófőkönyv egyéb termelési és kezelési költségek rovatába könyveli (akár csak zárlati tételként is), ez azzal jár, hogy a pénzforgalmi nyilvántartás egyezőségi követelményei nem biztosíthatók (a pénzügyi eredménnyel szembeni könyvelése az átvezetés miatt értelmetlen), és az adatoknak az eredménylevezetésbe történő átvitele is pontatlan lesz (az értékcsökkenés ugyanis nem egyéb költség). [1991. évi XVIII. törvény 4. számú melléklete] 3. Tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről, nem anyagi javairól egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadása annak felmerülésekor költségként érvényesíthető. E nyilvántartásból állapítható meg az értékcsökkenési leírás összege. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: - a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám, - a használatbavétel (üzembe helyezés) időpontja, - az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja, - az értékcsökkenési leírás kulcsa, - az értékcsökkenés kiszámításának alapja, - az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja, - az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege, - az adóévben költségként érvényesíthető értékcsökkenés összege, - az értékcsökkenés összegének figyelembevételével számított nettó érték, - a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege. Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján e nyilvántartásból ki kell vezetni. 4. A beruházási és felújítási költség-nyilvántartás A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt tárgyi eszköze, nem anyagi javai üzembe helyezésének időpontjáig felmerült kiadásairól - kivéve az 50 ezer forint alatti egyedi értékű tárgyi eszközre fordított kiadást - egyedi nyilvántartást kell vezetnie. E nyilvántartás alapján állapíthatók meg az értékcsökkenési leírás alapját képező, valamint a vállalkozói osztalékalapot módosító tételek. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: - a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése, - a beruházási költséget képező kiadás összege dátum szerint és halmozottan, - a vállalkozói osztalékalapból levont összeg dátum szerint és halmozottan, - az üzembe helyezés időpontja, - az üzembe helyezés időpontjában a beruházási költség (az értékcsökkenési leírás alapja), - az üzembe helyezés időpontjáig a vállalkozói osztalékalapból levont, beruházási költséget képező kiadások halmozott összege, - az üzembe helyezést követően a felújítási költség részét képező kiadás összege dátum szerint, - az értékcsökkenési leírás módosítási időpontja dátum szerint, - az értékcsökkenési leírás módosított alapja, - az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja, - a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege. 5. Értékpapírok, értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása a) A magánszemély a tulajdonában vagy birtokában lévő összes értékpapírról, valamint az ilyen értékpapírra vonatkozó, őt megillető vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról nyilvántartást vezet. A magánszemély e nyilvántartási kötelezettségét a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylat megőrzésével teljesíti, amennyiben az értékpapírt befektetési szolgáltatónál helyezte el (vagy az értékpapírt számára befektetési szolgáltató tartja nyilván), és a bizonylaton minden, az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges adat megtalálható. b) Az értékpapírok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza: - az értékpapírkód; - az értékpapír megnevezése (így különösen befektetési jegy és más kollektív befektetési értékpapír, kötvény, részvény, üzletrész, vagyoni betét); - az értékpapír típusa (bemutatóra vagy névre szóló); - az értékpapír fajtája (így különösen ideiglenes részvény, törzsrészvény, osztalékelsőbbséget biztosító részvény, dolgozói részvény, dolgozói üzletrész, kamatozó részvény, átváltoztatható kötvény, jegyzési jogot biztosító kötvény); - a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye; - a kibocsátás időpontja; - az értékpapír névértéke; - az értékpapír megszerzésének időpontja; - az értékpapírra vonatkozó jogra történő utalás, ha a megszerzés vagy az átruházás értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, illetve eladási jog (más hasonló jog) gyakorlása révén történt; - az értékpapír megszerzésére fordított érték = bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója, = teljesítésének időpontja, = összege; - az értékpapírra fizetett hozam (így különösen kamat, osztalék) = megszerzésének időpontja,
= összege; - az átruházás (ideértve a bevonást, az átalakítást, a kicserélést, a felülbélyegzést, a lebélyegzést is) időpontja; - az átruházásra tekintettel megszerzett bevétel = megszerzésének időpontja, = összege; - az átruházásból származó jövedelem összege. c) Ha e törvény előírása szerint az értékpapír átruházása, átalakítása révén megszerzett értékpapír megszerzésére fordított értéket az átruházott, átalakított értékpapír megszerzésére fordított érték alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni, akkor az átruházott, átalakított értékpapírra és a megszerzett értékpapírra vonatkozó nyilvántartás lezárásakor, illetve megnyitásakor e tényt fel kell tüntetni. d) Az értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza: - a jog megnevezése; - az értékpapírkód, ha az ismert; - az értékpapír megnevezése; - az értékpapír típusa; - az értékpapír fajtája; - a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye; - a kibocsátás időpontja, ha az ismert; - a jog megszerzésének időpontja; - a jog alapítójának neve (cégneve, elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye); - a jog megszerzésére fordított érték; - bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója; - teljesítésének időpontja; - összege; - a jog átruházásának (ideértve az átengedést, a megszüntetést, a gyakorlás átengedését és a jogról való lemondást is) időpontja; - a jog átruházásra tekintettel megszerzett bevétel; - jog átruházása révén megszerzett jövedelem összege; - megszerzésének időpontja; - összege; - a jog gyakorlásának időpontja. 6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más magánszemély számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges. Az egyéni vállalkozónak az előzőek értelemszerű alkalmazásával kell nyilvántartania a vállalkozói kivéttel kapcsolatos adatokat. 7. Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás) A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat. Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni. Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell - az utazás időpontját, - az utazás célját (honnan-hova történt az utazás), - a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését, - a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is. 1998/129. Adózási kérdés NAVSTAR helymeghatározó rendszer 8. Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni. Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia: - az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról" megnevezést, - az átadó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát, - az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát, - az átadott áru megnevezését, vámtarifaszámát (legalább az áfa megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét, - az átadás-átvétel keltét, - az elszámolás időpontját, - az átadó és átvevő aláírását. Az áru átvevője - tekintettel az áfa-fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki, és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani, és a bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról" című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni. 9. Egyéb követelések, kötelezettségek nyilvántartása A magánszemélynek az egyéb követeléseiről, a kötelezettségeiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia vevő követelések, illetőleg szállítói tartozások között nem szereplő összes követelést, illetőleg kötelezettséget. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: - a követelés, kötelezettség megnevezése, címzettje, illetőleg kedvezményezettje, - a követelés, kötelezettség kelte, - a követelés, kötelezettség értéke, - a kiegyenlítés időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt, illetve a kiadást. 10. Selejtezési nyilvántartás A magánszemély az 50 ezer forintot meg nem haladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyv helyett nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza: - a selejtezés időpontját, - a készlet megnevezését, - a selejtezés okát, - a kiselejtezett készlet mennyiségét és szokásos piaci értékét. 11. Alkalmi foglalkoztatás nyilvántartás A magánszemélynek munkavállaló - külön törvény rendelkezései szerinti - alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a külön törvény szerinti nyilvántartást munkavállalónkénti bontásban úgy kell vezetnie, hogy az legalább a következő adatokat tartalmazza: - a munkavállaló természetes azonosító adatait és adóazonosító jelét, - az alkalmi munkavállalói könyv sorszámát, - a kifizetett munkadíjat, - az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített közteherjegy(ek) értékét, - a munkavállaló aláírását. 12.
13. Leltár A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint: - anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag), - használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha), - 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközök, - áruk (kereskedelmi készletek), - betétdíjas göngyöleg, - alvállalkozói teljesítmények, - saját termelésű készletek: = befejezetlen termelés, = félkész és késztermék. Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban - a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie; - a 100 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie; - a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében kell szerepeltetnie. Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban - a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie; - a 100 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie; - a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében kell szerepeltetnie. 14. Alvállalkozói nyilvántartás Annak a magánszemélynek, aki tevékenységét fővállalkozóként végzi, az alvállalkozókról, a részükre kifizetett összegekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza: - a számla száma és kelte, - az alvállalkozó neve, címe, adószáma, - a számla végösszege, - a levont adóelőleg összege, - a kiegyenlítés kelte, módja, összege. 15. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok nyilvántartásának a következő adatokat kell tartalmaznia:
- a nyomtatvány neve és számjele, - a beszerzés kelte, - a tömb(ök) sorszáma (tól-ig), - a használatbavétel kelte, - a felhasználás kelte, - a kiselejtezés kelte. E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.
III. SELEJTEZÉS A tárgyi eszköz, a nem anyagi jószág és az 50 ezer forint beszerzési értéket meghaladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben le kell írni a selejtezés okát. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni.
IV. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓI, ILLETŐLEG A MEZŐGAZDASÁGI ŐSTERMELŐI TEVÉKENYSÉG MEGSZÜNTETÉSE A tevékenység megszüntetését az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltak szerint kell bejelenteni. A tevékenység megszüntetését követően befolyt bevétel, illetve felmerült kiadás nyilvántartása: a) Ha a bevétel a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) befolyt, azt a lezárt adóév bevételei között december 31-i időponttal kell szerepeltetni. b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás) kiegyenlítése a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-i időponttal kell szerepeltetni. c) Abban az esetben, ha a megszüntetés évéről szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló határnapot követően érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség, akkor a megszerzése vagy kiadása évében önálló tevékenységből származó bevételként vagy költségként kell nyilvántartásba venni.
V. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK Az önálló tevékenységet végző magánszemély kérelmére az adóhatóság az e mellékletben előírt nyilvántartás(ok) vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat, ha a) a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el, és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás(ok) vezetésére, továbbá b) a nyugtaadási kötelezettség alól az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján egyébként felmenthető. 7001/2000. (AEÉ 3.) APEH irányelv a nyugtaadási kötelezettség alóli felmentési kérelmek elbírálásához
6. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez 2003/109. Adózási kérdés az eva hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozó családi gazdaság tagjaként nem értékesítheti saját nevében a családi gazdaság által előállított mezőgazdasági terméket
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről I. Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alap-anyag felhasználásával történik, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik.
a) A mezőgazdasági termékek gyűjtése esetén saját gazdaság alatt a terület felett rendelkezési jogot gyakorlónak legalább a szóbeli hozzájárulását és a gyűjtést folytató magánszemélynek a gyűjtés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultságát kell érteni. b) a saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények - kivéve a 0602 40 vámtarifa számú, rózsa oltva is értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének, azonban ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta - az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások. c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben 2 litert meghaladó kiszerelésben (kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére) értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 7 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások, ha a bevétel a 7 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját termelői borkimérésében az előzőek mellett nem a saját őstermelői tevékenységében előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt - ha e törvény másként nem rendelkezik - a bevételek arányában kell megosztania. A virág és dísznövény termesztés és értékesítés körében egyre jelentősebb súlyt képvisel a hagyományos, speciális magyar terméknek minősülő, exportképes rózsatő előállítása és értékesítése. E tevékenységet döntően őstermelői igazolvánnyal rendelkező személyek végzik, melynek során az Szja. törvény 6. számú mellékletének I/b) pontjában megjelölt - évek óta változatlan, alacsony mértékű - évi 250 ezer forintot meghaladó bevételt érnek el. A rózsatő előállítás további ösztönzése céljából indokolt e terméket, illetve tevékenységet az őstermelői körbe tartozónak tekinteni és azt ide besorolni, függetlenül az évenként elérhető bevételi összeghatártól. Indokolatlan, hogy amíg a mezőgazdasági kistermelők esetében 7 millió forint az az árbevételi határ, amely alatt a kedvezményes adózás formát választhatja az adóalany, ugyanakkor a szőlő- és bortermelőknek - akik ugyanebbe a kategóriába tartoznak - ez a bevételi határ csak 4 millió forint a jelenlegi szabályozás szerint. Ez diszkriminatív a mezőgazdasági ágazaton belül a szőlő- és bortermelőkre nézve. II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek: A) Állat, állati termék SorVámtarifaszám Megnevezés szám 1. Élő állat (ideértve a méhcsaládot, a méhanyát, a méhbábot, a méhrajt is) 0101-0106-ból, kivéve: a sportló, a versenyló, a kutya, a macska, a laboratóriumi 0301-ből, 0306-ból, állat, a vírus- és szérum-állat, a dísz- és állatkerti állat, a vadon élő, 0307-ből a vadasparkban és a vadaskertben élő fajok, a természetvédelmi oltalom alatt álló, gyűjtési tilalom alá eső állatfajok 2000/108. Adózási kérdés éti csiga gyűjtése 2.
Tej és tejipari termék
0401-0406
3.
Madártojás héjában kivéve: a gyógyászati tenyésztojás, a vadon élő madár tojása
0407
4. 5.
Természetes méz 0409 (ideértve a lépes-, a termelői és az egyéb természetes mézet is) Állati eredetű termék: nyers állati szőr nem textilipari célra, 0502-0503, nyers toll legfeljebb tisztítva, nyers gyapjú, nyers finom vagya 0505-ből,
durva állati szőr
az 5101-ből, 5102
6.
Nyers méhviasz és feldolgozási maradék termék
152190 91 00-ből 152200 99 00-ből
7.
Propolisz (méhszurok), továbbá Méhpempő nyers virágpor Méhméreg máshova nem sorolt méhészeti termék
130190 90 99-ből 0410-ből 121299 80 00-ből 300190 99 00-ből 210690 98 99-ből
B) Növény, növényi termék 8.
9.
Élő kivéve: a hínár, az alga
növény a 0601-ből, a 0602-ből
Díszítés vagy csokorkészítés céljára szolgáló vágott virág, 0603, a 0604-ből bimbó, lombozat, ág és más növényi rész kivéve: a moha, a zuzmó, a tűlevelű ág
10.
Zöldségfélék, étkezésre alkalmas gyökerek és gumók frissen, 0701-0714 hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, koptatott, hámozott, darabolt, csumázott zöldség, burgonya
11.
Gyümölcs és dió, valamint citrus- és dinnyefélék héja étkezésre 0801-0814 alkalmas állapotban, frissen, hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, hámozott, negyedelt, felezett gyümölcs
12.
Fűszernövények és fűszerek: Fűszerpaprika Borókabogyó Sáfrány Kakukkfű Ánizsmag Köménymag Kapormag egyéb hazai fűszernövények
13.
0904 20-ból 0909 50-ből 0910 20 0910 40-ből 0909 1000 0909 30 0910 99-ből 0709 90-ből 1211 90-ből
Gabonafélék szemtermése, búza, kétszeres rozs, árpa, zab, 1001-1005, kukorica, rizs, cirokmag, hajdina, köles, kanárimag, triticale és más 100610, hibrid 1007-1008 kivéve: a malomiparban megmunkáltakat
14.
Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök: 1201-1207 szójabab, földimogyoró, lenmag, repce, napraforgó, ricinus, mustármag, sáfránymag, mákszem, kendermag
15.
Vetőmag, gyümölcs vagy spóra vetési célra
1209
16.
Ipari növények: 1210 komlótoboz és lupulin,1211-ből - növény és növényrész, ha az illatszer-, gyógyszer-, növényvédőszer- és hasonló iparban alapanyaga (angelikagyökér és -mag, anyarozs, bazsalikom, birsmag, bojtorján, borágófű, csillagvirág-hagyma, diólevél, fehér és fekete üröm, fekete bodza, fenyőrügy, galangagyökér, gyermekláncfű, gyűszűvirág, hársfavirág és -levél, hunyor, imola, izsóp, kamillavirág, kökörcsin, macskagyökér, mákgubó, maszlag, menta, morzsika, nadragulya, nőszirom, orvosi pemetefű, ökörfark-kóró, papsajt, rozmaring, rózsaszirom, rutalevél, sártök, szagos müge, szárcsagyökér, tárnics, útifű, vadmajoranna, vasfű, veronikafű, vidrafű, zsálya stb.), hazai gyógynövények - szentjánoskenyér, cukorrépa, cukornád, barack- és szilvamag, pörköletlen cikóriagyökér 1212-ből 1213 gabonaszalma és -pelyva 1214 - takarmánynövény: karórépa, marharépa, takarmányrépa, takarmánygyökér, széna, lucerna, lóhere, baltacim, takarmánykáposzta, csillagfürt, bükköny
17.
Növényi eredetű nyersanyag fonásra, illetve seprű vagy ecset 1401, 1403 készítésére: nád, sás, fűzfavessző
18.
Feldolgozott (véglegesen tartósított vagy konzervált, illetve 2001-2009 közvetlenül fogyasztható) zöldség, gyümölcs és dió
19. 20.
Szőlőbor kivéve a 22042999 Szőlőmust
220429-ből 2204 30
21.
Állatok etetésére szolgáló növényi eredetű termék: makk, vadgesztenye, kukoricacsutka, -szár, -csuhé, -levél, répafej, zöldségfélék héja, gyümölcshulladék stb.
2308 00 40, 2308 00 90-ből
22.
Nyers dohány, szárítva is, de nem pácolva vagy fermentálva, 2401-ből dohányhulladék
23.
Szerves trágya
3101
24.
Szőlővenyige
4401-ből
25. 26.
Fából kizárólag hasítással készített karó, cölöp, cövek, pózna, bot 4404-ből stb.
Len és valódi kender 5301-ből, (Cannabis sativa L), nyersen 5302-ből 27. Karácsonyfa 0604-ből 28. Borseprő, borkő 2307-ből 29. Szőlőtörköly 2308-ból Az uniós és hazai szabályok az idei évtől kezdve kötelezővé teszik a borászati melléktermékek lepárló üzemekben való megsemmisítését. Amennyiben az áfa és az szja törvények mellékletébe nem kerül nevesítésre a szőlőtörköly, mint mezőgazdasági őstermelő által előállított végtermék, úgy a kötelező melléktermék leadásánál a termelő felé kifizetett összeg nagymértékű adózás alá esik. Ez indokolatlan, mert a szőlőtörköly ugyanúgy mezőgazdasági végtermék, mint a bor, borseprő, borkő.
A szőlőt előállító és azt borrá feldolgozó őstermelő a termelési költségeit nem tudja elkülöníteni, számára minden költség a bor megtermelésének eredménye és annak mellékesen keletkező melléktermékei érdekében merül fel. Munkája eredményéül jellemzően a következő végtermékek képződhetnek. Bor Borseprő (beleértve a derítési aljat is) Borkő Szőlőtörköly A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 18. pontja szerint mezőgazdasági őstermelő az aki egyéb feltételeknek megfelelve a tv. 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat. A 6. számú melléklet II. része tételesen felsorolja, hogy mi minősül mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek. A felsorolás 19. pontja szerint a tevékenységnek része a - szőlőbor 2 litert meghaladó kiszerelésben (VTSZ: 2204 29-ből kivéve a 22042999-et) A 28. pontja szerint - borseprő, borkő (VTSZ: 2307-ből) Nem része viszont a szőlőtörköly, amelynek az értékesítéséből származó bevétel nem a mezőgazdasági őstermelés szabályai alapján adózik, hanem úgy mintha ennek a bevételnek nem lenne kapcsolata a felmerült költségekkel. A kifizető a felé értékesített bor, borseprő és borkő tekintetében a 46. § (2) bekezdése alapján nem von le adóelőleget, hanem megfelelő adattartalmú felvásárlási bizonylat kiállítása esetén még a kifizetendő ár kompenzációs felárral is megemelendő. A törköly árbevétele után a felvásárló nem tudja kifizetése során biztosítani a mezőgazdasági adózás kedvezményeit, hanem az szja előleg megállapítás szabályait a 46. § (3) alapján az önálló tevékenységre tekintettel tett költég-nyilatkozatára vonja le. Ebben az esetben 10% költséghányad vehető figyelembe, mely után a fennmaradó 90% bevétel képezi alapját a 47. § (1) bekezdés szerinti legmagasabb adókulcsnak. Vagyis 2004-ben a legmagasabb kulcs alapján minden forintból 0,342 forint adóelőleget kell levonni. Év végén adóbevallást kell készíteni, és ezt a jövedelmet, mint összevont jövedelmet kell szerepeltetni. Azzal, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 4. számú mellékletből ugyancsak kimaradt az áfa kompenzációra jogosult termékek köréből a szőlőtörkölyt még inkább kiélezte a különbségeket a kétféle adózási elszámolás között. 1 forint őstermelésből származó bevétel után kompenzációs felárral 1,15 Ft kerül kifizetésre. A szőlőtörköly bevételének kedvezőtlenebb minősítése csak 57,2%-nyi kifizetést jelenthet a nem mezőgazdasági kategóriába sorolásnál, amennyiben az őstermelő összevont jövedelme alapján a legmagasabb adósávba tartozik. A szőlőtörköly - amelynek költségei a mezőgazdasági őstermelés között került elszámolásra - nem kerülhet logikailag más adózásba szja és áfa szempontjából sem, mint a többi borászati melléktermék. Eddig ez nem jelentett gyakorlati problémát, mivel a szőlőtörköllyel eddig nem kellett elszámolni. Így az nem került értékesítésre, hanem a szőlőkbe került visszahordásra. A borászat területén az uniós szabályok ez évi alkalmazása mindenképpen megköveteli a borászati melléktermék szigorúbb kezelését. Ennek ösztönzésére biztosított diktált melléktermék felvásárlási árak, nem a melléktermékek jól eladhatóságát lennének hivatottak ösztönözni, hanem a szőlőbor minőségvédelmét és a borászat együttes jövedelmezőségét javítani. Ez a cél csak úgy biztosítható, ha VTSZ: 23-08-00-11-19 szőlőtörköly felvételre kerül az Szja tv. 6. számú mellékletében és az Áfa tv. 4. számú mellékletében is. C) Tevékenységek 1. Erdőgazdálkodás és e tevékenység termékeiből 2. Ültetvénytelepítés, amely tevékenység eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik 3. A külön jogszabályban meghatározott kistermelői élelmiszertermelés, előállítás és értékesítés
TEÁOR 02.0 440110 4403-ból is
2007/18. Adózási kérdés a regisztrált mezőgazdasági termelő fogalmának és a kistermelői élelmiszertermelés, -előállítás és -értékesítés feltételeinek értelmezése A kistermelői élelmiszer-előállítás és -értékesítés szabályozása a „100 lépés” kormányzati program része. Az Európai Unió legtöbb tagállamában a mezőgazdasági termelők jogosultak arra, hogy a saját gazdaságban megtermelt élelmiszereket közvetlenül a fogyasztónak, illetve a közvetlenül a fogyasztónak értékesítő kiskereskedelmi egységnek adják el. A módosítás következtében pl. nem csak az élő állat, hanem annak a kimért húsa is őstermelői terméknek minősülne. A magyar gazdálkodók versenyhelyzetének javítása érdekében célszerű, hogy a kistermelői élelmiszertermelés, előállítás és értékesítés a személyi jövedelemadózás szempontjából mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősüljön, ezzel biztosítva mindazon adózási feltételeket, amelyeket egyébként a mezőgazdasági őstermelők igénybe vehetnek. D) Az 1999. évben az a termék vagy tevékenység, amelyet az A)-C) pontokban felsoroltak kiegészítéseként kormányrendelet határoz meg. III. A közös őstermelői tevékenységre vonatkozó szabályok a következők: a) A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok közös igazolványát annak a családtagnak a nevére kell kiállítani, akit az együttes nyilatkozatban egybehangzóan megneveztek. b) A közös igazolványban a többi együttes nyilatkozatot adó családtag azonosító adatait is - egybehangzó hozzájárulásuk alapján - fel kell tüntetni. c) A tevékenységét közös igazolvány alapján folytató őstermelő e tevékenységéből származó bevételét és - tételes költségelszámolás esetén - azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetőleg összes költségnek a családtagok számával történő elosztásával állapítja meg azzal, hogy a bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű. Az előzőektől eltérően a gépjármű használatával összefüggő költségeket a közös őstermelői tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató családtagok csak azonos elszámolási mód választásával vehetik figyelembe, azonban - a nevére és a gépjármű rendszámára kiállított számla (számlák) alapján is - közülük csak azét, aki egyébként a törvény rendelkezései szerint jogosult a gépjárműhasználattal összefüggő költségelszámolásra. 2001/2. Adózási kérdés mezőgazdasági őstermelést közös őstermelői igazolvánnyal folytató házaspár egyikének elhunytát követően alkalmazandó jövedelemmegállapítás d) A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok - a c) pont rendelkezését is figyelembe véve - különkülön tesznek eleget adókötelezettségüknek. 1998/31. Adózási kérdés az őrölt búza eladási ára nem tekinthető őstermelésből származó bevételnek 1997/222. Adózási kérdés Gyűjtött állatokkal, növényekkel kapcsolatos álláspont e) Az adóév utolsó napján (a családi gazdaságban folytatott tevékenység megszűnése esetén a megszűnés napján) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében a c)d) pontban és a 78/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el. 1999/95. Adózási kérdés a halászat minősítése az szja-ban
7. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez A biztosítási kedvezményről Az élet- és nyugdíjbiztosítások utáni adókedvezmény a következő módon és feltételekkel vehető igénybe: Az adókedvezmény alanya 1. Az adókedvezmény akkor illeti meg a magánszemélyt, ha élet- vagy nyugdíjbiztosítás szerződője.
A szerződő a biztosítási jogviszony azon szereplője, akit a biztosítási szerződés szerint a díjfizetési kötelezettség terhel. A szerződés tartama alatt elsődlegesen a szerződő jogosult jognyilatkozat-tételre, és ő a biztosító jognyilatkozatainak a címzettje is. A szerződő és a biztosított személye egybeeshet, de a szerződőt akkor is megilleti az adókedvezmény, ha más magánszemély a biztosított. 2. Adókedvezmény illeti meg a magánszemélyt az olyan élet- vagy nyugdíjbiztosítás díja után is, amely az adóévben a magánszemély összevonandó jövedelmének minősült. Az életbiztosítás fogalma 3. Az adókedvezmény igénybevételére csak azok az életbiztosítási szerződések jogosítanak, amelyek megfelelnek a következő követelmények mindegyikének: a) A szerződés határozott időtartamú, és az időtartam a szerződés létrejöttétől számítva legalább 10 éves, vagy teljes életre szóló. b) A szerződő a biztosítástartam végéig járó díjat egy összegben fizeti meg, vagy a díjat azonos időszakonként fizeti. c) A biztosító szolgáltatása a szerződésben rögzített meghatározott időpont vagy életkor elérésekor, vagy a biztosított halálának bekövetkeztekor válik esedékessé. 4. 5. Az egy meghatározott időpont vagy az életkor elérése összefüggésében az adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a szerződés tartalmazza, hogy az legkorábban a szerződés megkötésétől számított tíz év múlva esedékes. Az olyan meghatározott időpont, amely nem dátumszerűen meghatározott, hanem valamely tény bekövetkeztéhez kötődik (pl. házasságkötés, gyermekszületés, tanulmányok elkezdése) nem teljesítik azt a követelményt, hogy kizárólag a tízéves időtartam eltelte után következnek be, ezért - az adókedvezmény igénybevétele esetén - csak olyan feltétellel szerepelhetnek a biztosítási szerződésben, hogy a tény bekövetkeztének időpontjától függetlenül, az ígért szolgáltatásra legkorábban a szerződéskötéstől számított tíz év elteltével kerül sor. 6. Ha az életbiztosítási szerződés baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz, a) és ezen kockázatok díjrésze a bruttó biztosítási díj 10 százalékánál nem több, akkor a díj egészére, b) és ezen kockázatok díjrésze a biztosítási díj 10 százalékánál több, akkor a díj szétbontásával csak az életbiztosítási díjrészre jár az adókedvezmény. A nyugdíjbiztosítás fogalma 7. Az adókedvezmény igénybevétele szempontjából nyugdíjbiztosításnak az a szerződés minősül, amelyben a szolgáltatást kiváltó biztosítási esemény a biztosított - nyugdíjba vonulása, - a szerződés létrejöttekor érvényes jogszabályok szerint a szerződésben rögzített nyugdíjkorhatár elérése, - illetőleg halála. a) A nyugdíjbiztosításnál az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele a 10 éves időtartam, de ha a biztosító nyugdíjbiztosítási szolgáltatása a szerződés létrejöttétől számított 10 éven belül válik esedékessé, akkor az adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a szerződést ellátják olyan záradékkal, amely tartalmazza, hogy a nyugdíjbiztosított kizárólag nyugdíj-kiegészítő járadék szolgáltatásban részesül. A 10 éven belül esedékes nyugdíjbiztosítási szolgáltatásra vonatkozó előbbi szabályt a szerződéskötéskor rögzíteni kell, vagy a már érvényes szerződéskötéseket legkésőbb az adókedvezmény igénybevételének időpontjáig ilyen záradékkal kell ellátni. b) Abban az esetben, ha a nyugdíjba vonulás előre nem látható ok miatt korábban következik be, és a záradékkal el nem látott szerződés alapján a biztosító szolgáltatása a 10 éves időtartam előtt válik esedékessé, az esedékesség időpontjában is záradékolható a szerződés, ez esetben a szerződés korábbi megszűnése miatt az adókedvezményre való jogosultság nem vész el. 8. Nyugdíj alatt a saját jogú nyugellátást, azaz az öregségi, korkedvezményes, korengedményes, rokkantsági, valamint az előnyugdíjat, álláskeresési segélyt, ha annak megállapítására a magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belüli betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a rehabilitációs járadékról szóló törvényben meghatározott rehabilitációs járadékot, illetve az előre hozott öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat kell érteni. Nyugdíjba vonulás alatt a nyugdíjas állapotot is érteni kell. Nyugdíjkorhatár: a szerződés létrejöttekor hatályban lévő jogszabályok szerinti öregségi vagy korkedvezményes nyugdíjkorhatár.
9. Nyugdíj-kiegészítő járadék az olyan szolgáltatás, amelyet a nyugdíj kiegészítéseként vagy ahelyett évente legalább egyszer - pénzben vagy más egységben kifejezve - nem csökkenő összegben élethossziglan vagy legalább a nyugdíjbiztosítási szerződés létrejöttétől számított 10. év végéig folyósítanak. 10. Ha a nyugdíjbiztosítás baleseti és betegségi kockázatokat is tartalmaz, a szerződés nyugdíjbiztosításnak minősül, ha a szerződés a 7-9. pontban leírtaknak megfelel, és egyébként a 6. pontban foglaltakat kell alkalmazni. A rendelkezési jog gyakorlása 11. A rendelkezési jog gyakorlásának minősül: a) a szerződés megszüntetése, b) a visszavásárlás (ideértve a rendszeres pénzkivonást is), c) az értékesítés, d) a 13. pontban felsorolt kivételekkel a szerződés módosítása, e) az egyéves vagy annál hosszabb lejáratú kötvénykölcsön felvétele, f) az egy évnél rövidebb lejáratú kötvénykölcsön egynél többszöri felvétele, g) nyugdíjbiztosításnál a szerződéskötéstől számított 10 éven belül esedékes szolgáltatás - pénzben vagy más egységben kifejezve - csökkenő összegben, illetve egy összegben történő igénybevétele, azzal, hogy az a)-d) pontokban említett esetet nem kell a rendelkezési jog gyakorlásának tekinteni, ha az a szerződő magánszemély halála következtében történt. 12. A 11. pont alkalmazásában: a) A szerződés megszüntetése olyan jogi tény, amely a szerződés alanyainak akaratából - a feltételként rögzített 10 éves tartamon belül - eredményezi a szerződés megszűnését. A megszűnést mind egyoldalú, mind kétoldalú jognyilatkozat kiválthatja (a szerződés felmondása vagy közös megegyezéssel történő megszüntetése). b) A visszavásárlás a szerződő jognyilatkozatával kiváltott biztosítási szolgáltatás, amelynek alapján a szerződő a szerződésben rögzítettek szerinti visszavásárlási összegre tarthat igényt. A részleges visszavásárlás is a rendelkezési jog gyakorlásának minősül. 2006/11. Adózási kérdés vállalkozások 2005. évi besorolása az innovációs járulék tekintetében c) Értékesítésnek minősül a biztosítási szerződésből eredő jogosultság(ok) ellenérték fejében történő átruházása (ilyen a bemutatóra szóló életbiztosítási kötvény eladása, a biztosított szerződőként való belépésének ellenértékhez való kötése). d) A kötvénykölcsön a biztosítási szerződés alapján a biztosító által - a visszavásárlási összeg erejéig - kamatozó kölcsön formájában nyújtandó szolgáltatás, amelyet a felek legkésőbb a biztosítási esemény bekövetkezésekor vagy a szerződés megszűnésekor számolnak el. e) Csökkenő összegű a - nyugdíjbiztosítási szerződésen alapuló - járadékszolgáltatás, ha az esedékessé váló pénzben vagy más egységben kifejezett - összegek közül bármelyik alacsonyabb, mint az azt megelőző időszakban kapott biztosítási szolgáltatás. 13. Nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának az olyan szerződésmódosítás (ideértve az engedményezést, a jogutódlást is), amelynek következtében a magánszemély vagy más magánszemély a módosítást követően a továbbiakban is jogosult a szerződés alapján adókedvezmény igénybevételére, így különösen: a) a szerződés szerinti kedvezményezett személyének megváltoztatása, b) a biztosítási díj vagy biztosítási összeg módosítása, c) ha a szerződő személy helyébe más személy vagy maga a biztosított magánszemély lép, azzal, hogy a szerződés olyan módosítása, amelynek révén más személy válik a díj fizetésére kötelezetté, csak akkor nem minősül rendelkezési jog gyakorlásának, ha a biztosítási szerződésen a felek rögzítik a szerződés alapján a módosítást megelőzően bárki által igénybe vett azon adókedvezmények összegét, amelyre a visszafizetési kötelezettség figyelemmel az e törvény 42. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra - még nem járt le. 14. A 13. pont c) pontjában említett módosított szerződés esetében a rendelkezési jogot utóbb gyakorló magánszemély köteles azon - bárki által érvényesített - adókedvezmény összegét a törvényben előírt módon visszafizetni, amelyre a visszafizetési kötelezettség - figyelemmel az e törvény 42. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra - még nem járt le. A biztosítók szakmai szervezete (MABISZ) és a Pénzügyminisztérium szakértői több éves egyeztetés eredményeképpen egyetértettek abban, hogy a biztosításokra vonatkozó törvényi helyeket a biztosítási jogviszonyokban és a biztosítási piacon időközben bekövetkezett változásoknak megfelelően korszerűsítik, frissítik annak érdekében, hogy annak alkalmazása egyértelmű legyen, és az megfeleljen a mai kor
viszonyainak. Ennek - a 7. számú melléklet egyéb módosításaival összhangban - szerves részét képezi a 7. számú melléklet 13-14. pontjainak jelen módosítása. A jogalkotóknak kifejezett érdekében áll, hogy a biztosításokhoz fűződő szabályozás, és a továbbiakban is fenntartott kedvezmény rendszere jól működjék, hogy az továbbra is ösztönözzön az öngondoskodásra, a hosszú távú megtakarításokra. A módosításnak költségvetési kihatása nincs.
8. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez 9. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez A privatizációs lízingről 1. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény 50-52. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek (és teljes egészében jövedelemnek) számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrész (részvény, üzletrész) névértéke (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti érték) vagy, ha az több, az említett tulajdonrész ellenértéke. 2. A névértéknek, vagy az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély a privatizált tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, vagy az ellenérték és a saját adózott jövedelemből fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni. 3. A magánszemély nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell: a) a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén, rendkívüli ráfordításként elszámolt és az eladónak átutalt összeget, b) a magánszemély saját adózott jövedelméből lízingdíj címén az eladónak átutalt összeget, c) a társaság által a magánszemély részére bármely címen kifizetett olyan összeget, amely nem tartozik az a) pont alá, és amely összeg a kifizetés évében adóköteles jövedelemnek minősül. 4. A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az eladó által a tulajdonába adott vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték. 5. Az adó megfizetésére az árfolyamnyereség utáni adózás szabályait kell alkalmazni. 6. Az 1-5. pontban foglaltak alapján nem számít bevételnek (és jövedelemnek) a lízingbe vevő magánszemélynél a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és lízingdíjként átutalt összeg, továbbá ez az összeg a magánszemélynél költségként nem érvényesíthető.
10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben 1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg; 2006/63. Adózási kérdés egyéni vállalkozók értékpapír ügylete 2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci
érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia; 1997/70. Adózási kérdés Egyéni vállalkozáshoz használt személygépkocsi értékesítése 3. a kapott kamat (különösen a belföldi pénzforgalmi bankszámlán jóváírt kamat); 4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe; 5. a felvett támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is), figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is; 2007/61. Adózási kérdés mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott támogatások elszámolása a 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet alapján 6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat az egyéni vállalkozó saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha a) az egyéni vállalkozó az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti, illetőleg, ha a terméket, a szolgáltatást természetbeni juttatásként nyújtja, b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja; 7. a 100 ezer - 2006. január 1-je előtti beszerzés esetén 50 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés időpontjától számított - egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka, - egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka, - két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka, - három éven túl nulla; 8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta; 9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget; 10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta; 11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet; 12. Az egyéni vállalkozói tevékenység keretében átruházott ingatlanból, vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházott (véglegesen átengedett), megszüntetett ilyen jogból (a továbbiakban: ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából) származó ellenérték minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke, megnövelve a korábban lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeggel, ha egyébként ez a kötelezettség az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásából következik.
II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében a megszűnés napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül: 1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni; 3. a megszűnés napjáig az egyéni vállalkozó által kiállított, az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylaton feltüntetett, egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel őt megillető ellenérték (bevétel). Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében megszerzett vállalkozói bevétellel szemben a soron kívüli adóbevallás benyújtásáig, vagy az adó soron kívüli megállapítására irányuló eljárás megindításáig teljesített kiadás alapján számolható el vállalkozói költség. A volt egyéni vállalkozó - halála esetén a vállalkozói tevékenységét nem folytató özvegye, örököse - által az egyéni vállalkozói tevékenység korábbi folytatására tekintettel az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének napját követően megszerzett bevétel önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, és az azzal összefüggő adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. Nem számolható el költségként a megszüntetés évéről készített adóbevallás (illetőleg annak önellenőrzése) alapján - a vállalkozói osztalékalap után - megállapított egészségügyi hozzájárulás. 2002/4. Adózási kérdés egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése, majd újra kezdése az adóéven belül 1999/111. Adózási kérdés elhunyt egyéni vállalkozó végleges adójának megállapítása 1999/62. Adózási kérdés ügyvédi irodába történő átlépést követően érkezett bevételeket és felmerült kiadásokat a megszűnés szabályai szerint kell figyelembe venni
III. Egyéb rendelkezések 1. Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe. 2. Az e melléklet I. fejezetének 5. pontjában említett egységes területalapú támogatást a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni. 3. A 2. pont rendelkezésétől eltérően a 2005. évben folyósított egységes területalapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként. 4. Ha az egységes területalapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez A vállalkozói költségek elszámolásáról A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmaznia. 67/2003. Számviteli kérdés Nyugdíjas kisvállalkozó vagyok tavaly november 1-je óta, tevékenységi köröm: mindenféle oktatás (matematika-fizika szakos tanári diplomával), mindenféle számítástechnikai tevékenység (programozó matematikus diplomával) és lakásbérbeadás. Bevételem olyan alacsony és olyan esetleges, hogy könyvelőt nem tudok belőle fizetni, illetve nem is vállalták a könyvelést, lévén rendkívül kis feladat. Tudom, hogy a személyi jövedelemadó-törvény hatálya alá tartozom, annak alapján készítettem adóbevallást. Nem tudom azonban, mit, milyen arányban számolhatok el. (A válasz azzal a feltételezéssel készült, hogy a kérdező egyéni vállalkozóként végzi a tevékenységeket, és székhelye a lakása).
Az egyéni vállalkozónak valóban a személyi jövedelemadó törvény alapján kell az adókötelezettségét megállapítania. Két lehetősége van: 1. Vállalkozói jövedelem szerinti adózást (tételes költségelszámolást) alkalmaz. Ebben az esetben a bevétel és a költség különbözete után fizet 18 százalékot, a maradék 82 százaléknak megfelelő összeg után - ha személyes közreműködés címen összevont személyi jövedelemadóként jövedelmet nem vett ki - 35 százalék személyi jövedelemadót. Tételes költségelszámolás választása esetén költséget a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 11. melléklete alapján lehet érvényesíteni. A melléklet alkalmazásakor abból kell kiindulni, hogy a bevétellel szemben a megszerzése érdekében felmerült költségek érvényesíthetők. A kérdező tevékenysége alapján lehetséges költségek - az oktatáshoz szükséges könyvek, szakkönyvek, segédeszközök, - az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni, az adott költségre jellemző mértékegységek - például nap, m2, m3 - alapulvételével), - ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes elkülönítés nélkül az internet használati díjának 30 százaléka, de legfeljebb évente 60 ezer forint; - a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített; - telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el; - hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; - járműhasználat költsége (üzemanyag, javítás) norma vagy számla alapján útnyilvántartás mellett, vagy ez utóbbi helyett évi 500 kilométer futásteljesítésre számítva; - a tárgyi eszközök (például számítógép) beszerzési értéke, ha kizárólag a tevékenységhez használja és kétszázezer forintot, ha a beszerzési értéket nem haladja meg, választható: önmaga határozza meg az értékcsökkenési leírást és a leírás időtartamát, azzal, hogy a leírási évek száma legalább két adóév vagy 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet. Ha nem csak a vállalkozási tevékenységhez használja a számítógépet, akkor átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány; - a bérbeadott épület után, az épület jellegétől függően 2 (hosszú élettartamú szerkezetből készült), 3 (közepes élettartamú szerkezetből készült) vagy 6 (rövid élettartamú szerkezetből készült) százalék értékcsökkenés érvényesíthető. Ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) az említett értékcsökkenési leírás összegéből - a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt), - a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét, ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni. 2. Átalányadózást alkalmaz, amelyet az előző évi adóbevallással egyidejűleg kell bejelenteni az adóhatóságnak. (Ha ezt nem tette meg, akkor már csak 2004-től van lehetősége választani.) Átalányadó esetén csak a bevételt kell nyilvántartani (a költségszámlákat pedig megőrizni). A jövedelem ebben az esetben - tekintettel arra is, hogy a vállalkozó nyugdíjasként dolgozik és így kiegészítő tevékenységet végzőnek
minősül - a bevétel 75 százaléka, vagyis 25 százalék a vélelmezett költség. Az adó mértéke pedig, ha az előzőek szerint számított évi jövedelme - legfeljebb 200 000 Ft, akkor 12,5%, - 200 000 Ft-nál több, de legfeljebb 600 000 Ft, akkor 25%, - 600 000 Ft-nál több, de legfeljebb 800 000 Ft, akkor 30%, - 800 000 forintnál több, akkor 35%. Az átalányadó választásának főbb feltételei: - az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot nem haladta meg, és - nem áll munkaviszonyban, és - az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes - és/vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytat -, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói bevétele az adóévben nem haladja meg a 4 millió forintot. Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható. Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi. Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el a) a vállalkozói kivétet; b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget; 1999/78. Adózási kérdés sportolás címén étkezési költségek nem számolhatók el c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását; d) e tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a tevékenységének kezdő évében, továbbá a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti. A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
I. Jellemzően előforduló költségek Költségként elszámolható kiadások különösen a következők: 1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás; 2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 100 ezer forintot nem haladja meg, továbbá beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni; 3. az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) a) részére kifizetett bér és annak közterhei, b) külön törvény rendelkezései szerinti alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a kifizetett munkadíj(ak) és a foglalkoztató egyéni vállalkozó nevére szóló számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal igazolt - az alkalmi munkavállalói könyvben érvényesített, az előírt nyilvántartásban feltüntetett - érvényesített közteherjegyek értékének összege, c) részére jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés, d) magán-nyugdíjpénztári tagdíjának egyoldalú kötelezettségvállalás alapján történő kiegészítése; valamint más magánszemély javára megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából fizetett összeg, magán-nyugdíjpénztári tagdíj;
4. a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül; 5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás és annak közterhei; 6. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék; 7. a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg; 8. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség; 9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt; 10. a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi; 11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék, kivéve, ha a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi; 12. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek például nap, m2, m3 - alapulvételével), továbbá az internet használat díja (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, az internet használati díjának 50 százaléka); 13. a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített; 1998/59. Adózási kérdés rádiótelefon gépjárműben történő használatához beszerzett kihangosító berendezés adójogi megítélése 14. a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el; 15. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség); 16. az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás; 17. a magánszemélynek adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó; 18. az egyéni vállalkozói tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség); 19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti; 2000/25. Adózási kérdés üzleti utazás
20. ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19. pont rendelkezései szerint kell eljárni; 21. lízingszerződés alapján lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a III. 7-8. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg; 22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege, az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költség az értékesítéskor költségként elszámolható; 23. az egyéni vállalkozó a 3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekről szóló rendelkezések megfelelő alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül költséget; 24. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható; 25. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg; 19/1997. Számviteli kérdés Hogyan veheti figyelembe az átalakuló egyéni vállalkozás az új vállalkozási forma vagyonában azokat a meglévő eszközeit, amelyeket a személyi jövedelemadó törvény szerint a beszerzésükkor egy összegben elszámolhatott? Mind a számvitelben, mind a jövedelemadózásban érvényes az a szabály, hogy költséget, ráfordítást csak egyszeresen, a beszerzési ár mértékéig lehet elszámolni. Ha tehát az egyéni vállalkozó egy összegben érvényesítette költségként az eszközei beszerzésekor megfizetett, levonható áfa nélküli ellenérték összegét, akkor - választása szerint - az átalakulással létrehozott vállalkozása vagyonában ezen eszközöket - a korábbi nulla nyilvántartási értékkel veheti fel, vagy - az átalakuláshoz kapcsoldó felértékelésük esetén a könyvvizsgáló által elfogadott értékkel szerepeltetheti azokat. Ha a vállalkozás az eszközeit felértékeli, akkor ennek társasági adóvonzatával is számolnia kell. 18/1997. Számviteli kérdés Hogyan kell könyvelni az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozónak az egyszemélyes kft.-vé, rt.-vé történő átalakulása cégbírósági bejegyzéséig? A cégbírósági bejegyzés az átalakulás időpontjára visszamenőlegesen történik meg. Ha a bejegyzést a cégbíróság megtagadja, az átalakulás előtti szervezeti forma él tovább. Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozónak az átalakulás időpontjától (egyszemélyes kft.-ként, rt.-ként) a kettős könyvvitel vezetésére kell áttérnie. 1997-től ehhez nem a számviteli törvény 81. §-ában adott feladatokat kell teljesítenie (nyilvántartásait nem a számviteli, hanem a személyi jövedelemadó törvény szerint vezeti), hanem le kell zárnia a személyi jövedelemadó törvény hatálya alatt folytatott tevékenységét, majd a kettős könyvvitel szabályai szerint kell megnyitnia az új vállalkozási forma (az egyszemélyes kft., rt.) könyveit. Az átalakulásról való döntés előkészítéseként célszerű kialakítani a kettős könyvvitel szabályainak megfelelő nyilvántartási rendszert, majd a cégbíróságra történő bejelentés és a cégbírósági bejegyzés közötti időszakban - saját elhatárolásból, a visszamenőleges munkák megelőzésére - a személyi jövedelemadó törvény előírásai szerinti pénzforgalmi szemléletű nyilvántartások vezetése mellett érdemes a gazdasági eseményeket a kettős könyvvitel rendszerében is könyvelni. (Ha nem eszerint jár el és az átalakulást a cégbíróság bejegyzi, az időközben bekövetkezett események kettős könyvvitelben való elszámolását pótólni kell.) 26. a művészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzően előforduló költsége - figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is - a tevékenységével összefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadása, továbbá az előadóművészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás;
27. az egyéni vállalkozó által magánszemély képzése érdekében fizetett, igazolt kiadás, feltéve, hogy a képzés a vállalkozási tevékenységéhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza, és ha az egyéni vállalkozó a képzésben részt vevő magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést köt, illetve ha a tanulmányok elvégzése az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély vagy saját - a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges - szakismeretének megszerzését célozza; 28. az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában; 2004/81. Adózási kérdés járművek után
úthasználati díj elszámolása kifizetők és magánszemélyek tulajdonában lévő
29. az önkéntest foglalkoztató egyéni vállalkozó által az önkéntesnek nyújtott, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatás, ha az önkéntest az egyéni vállalkozó gazdasági-vállalkozási tevékenysége érdekében foglalkoztatta.
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet rendelkezései szerint - figyelemmel a járművek költségeiről szóló fejezetben foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként. 1. Fogalmak: a) A tárgyi eszköz fogalma Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), tenyészállat, amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül vagy e törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét. 2003/60. Adózási kérdés a tárgyi eszköz minősítése egyéni vállalkozó adóalanyok esetében aa) Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok. Földterület: a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó terület. Ilyen címen kell kimutatni annak a földterületnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt. Telek: ebben az ingatlancsoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is. Telkesítés: olyan beruházásnak minősített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, területfeltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták. Építmény: az épület és az egyéb építmény gyűjtőfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgál. Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerződésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, előállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelő hányada. Egyéb építmény: minden, épületnek nem minősülő építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet. Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerző tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény. ab) A műszaki berendezés, a gép, a jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erőgép, erőművi berendezés, műszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlő berendezés, számítástechnikai eszköz, jármű. Az erőgép, az erőművi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerőgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gőzerőgép, a gyors és lassú égésű motor, az áramfejlesztő gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségű villamos készülék, az erősáramú egyenirányító. A műszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hűtőberendezés, szivattyú, ventilátorok, kompresszor, préslégszerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelő munkagép, műszer és eszköz. A szállítóeszközök és hírközlő berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelő, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlő eszköz és berendezés). Számítástechnikai eszköznek minősül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb. Járműnek minősül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott - közúti, vízi, vasúti és légi közlekedési jármű. ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett - a műszaki berendezések, gépek, járművek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb. ad) Tenyészállatok körébe tartoznak azok az állatok, amelyek a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket (szaporulatot, más leválasztható terméket) termelnek, és ezen termékek értékesítése, vagy az egyéb (igateljesítmény, őrzési feladat, lovagoltatás) hasznosítás biztosítja a tartási költségek megtérülését, függetlenül attól, hogy azok meddig szolgálják a vállalkozási tevékenységet. 2002/42. Adózási kérdés tenyészállat bekerülési értékének elszámolása 2001/70. Adózási kérdés tenyészállattal kapcsolatos fogalmak értelmezése ae) Az ültetvény olyan építmény, amelynek eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik és egybefüggő területük eléri vagy meghaladja szőlőültetvény esetén az 500 m2-t, gyümölcsös ültetvény esetében az 500 m2-t, ha a gyümölcsbokor málna, egres, ribiszke, rikö, szeder, bodza; 1500 m2-t, ha a gyümölcsfa alma, körte, birs, őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, dió, gesztenye, mandula, mogyoró. af) Kortárs képzőművészeti alkotás: a naptári év első napján élő művész képzőművészeti alkotása. b) A nem anyagi javak fogalma A nem anyagi javak közé azok a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jogok tartoznak, amelyek közvetlenül és tartósan (egy évet meghaladó időtartamban) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ilyennek minősül különösen az említett feltételeknek megfelelő vagyoni értékű jog, az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog, szellemi termék, valamint a kísérleti fejlesztés aktivált értéke. A kísérleti fejlesztés aktivált értéke a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében közvetlenül felmerült, vagy egyébként jellemző mértékegység (pl. nap, m2, m3, munkaóra) segítségével a tevékenységre arányosan felosztható, beruházási kiadásként elszámolt és nyilvántartásba vett költség(ek) összege, ha a kísérleti fejlesztés eredménye várhatóan tartósan szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint - a találmány, - az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, - a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog, - a szoftvertermék, - az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.), - a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás. 2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthető leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig. b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni [kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a cégautó-adó megfizetésére tekintettel, illetőleg a g) vagy a p) alpont alapján történik]. Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni. Az ültetvény üzembe helyezésének napja az a nap, amikor az ültetvény termőre fordul. c) Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, az üzembe helyezésig felmerült következő kiadások nyilvántartásba vétele alapján: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagkiadások és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni. A le nem vonható áfa az értékcsökkenési leírás alapjába beszámít. A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos kiadás (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői kiadások, a bizományi díj, a vám, az adók - az áfa kivételével -, az illeték, a hitel igénybevételével kapcsolatos kiadások, az üzembe helyezés napjáig felmerült kamat, biztosítás díja stb.) a beszerzési ár részét képezi. Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el. 2000/106. Adózási kérdés támogatások elszámolása 1999/97. Adózási kérdés többféle tevékenységhez használt tárgyi eszközök beszerzési árának elszámolása 1999/96. Adózási kérdés támogatásból vásárolt tárgyi eszköz beszerzési árának elszámolása d) A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadás (mindezek együttesen: felújítási költség) a felmerülés évében elszámolható, vagy választható, hogy az értékcsökkenési leírás alapját növeli. A tenyészállat beszerzési ára, valamint a tenyészállattal kapcsolatban a tenyésztésbe állításig felmerült anyagkiadás és a mások által végzett munka igazolt összege tekintetében a magánszemély választhatja, hogy azt a felmerülés évében költségként elszámolja, vagy azzal az értékcsökkenés alapját növeli. 2000/136. Adózási kérdés bérelt ingatlanon végzett felújítási költség elszámolása 1999/77. Adózási kérdés mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszüntetése e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetőleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni. f) A bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás (kortárs
képzőművészeti alkotás kivételével) beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni. g) A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében választható, hogy a leírási évek száma két adóév és a leírás mértéke 50-50 százalék. h) Az 1995. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, a Harmonizált Rendszer szerint (a továbbiakban: HR) 8401 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.), a HR 8405-8408, 8410-8430, 8432-8447, 8449-8465, 8467, 8468, 8474-8485, 8508, 8515, 8701, 8709, 8716 vtsz.-ok alá tartozó gépek, gépi berendezések, a HR 8501, 8502, 8504-8507, 8511-8513, 8530, 8531, 8535-8537, 8539, 8543-8548, 9006, 9405 vtsz.-ok alá tartozó villamos készülékek, a HR 8403 vtsz. alá tartozó kazán és a HR 8402 vtsz. alá tartozó gőzfejlesztő berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető, kivéve, ha az adózó az e fejezet alapján érvényesíthető magasabb kulcs alkalmazását választja. i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök kivéve a közúti gépjárművet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz.-ok), az épületet és az építményt - esetében egyösszegű, valamint a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység. j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztő részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható. k) A szálláshely-szolgáltató és vendéglátó tevékenységet végző egyéni vállalkozó a kizárólag e célból üzemeltetett hosszú élettartamú szerkezetű épület esetében 3 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet. l) A HR 8471 vtsz. alá tartozó általános rendeltetésű számítástechnikai gép, berendezés esetében az egyéni vállalkozó 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet. m) Az egyéni vállalkozó a 33 vagy a 14,5 százalékos norma alá besorolt, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközökre, valamint a szellemi termékre, a kísérleti fejlesztés aktivált értékére 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet. n) Az egyéni vállalkozó a kizárólag film- és videogyártást szolgáló gépek és berendezések esetében 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet. o) A tárgyi eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni - és az egyedi részletező nyilvántartásban is ennek megfelelően kell rögzíteni - a tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített beruházási kiadásnak megfelelően a fejlesztési tartalék alapjául szolgáló lekötött számlakövetelésből feloldott összeget. p) A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó a korábban még használatba nem vett, a műszaki gépek, berendezések és a - személygépkocsi kivételével - a járművek között nyilvántartott tárgyi eszköznek az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni, amennyiben a tárgyi eszközt a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet szerint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség valamelyikében helyezi üzembe. Az értékcsökkenési leírásként így figyelembe vett összegnek 1 százaléka jármű esetében 3 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint pa) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy pb) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül.
q) Az egyéni vállalkozó az 1998. december 31-ig üzembe helyezett tárgyi eszközeire vonatkozóan változatlanul alkalmazhatja a 11. számú melléklet 1998. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben meghatározott leírási kulcsokat. 3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai a) Épületek Az épület jellege
Évi leírási kulcs %
Hosszú élettartamú szerkezetből
2,0
Közepes élettartamú szerkezetből
3,0
Rövid élettartamú szerkezetből
6,0
A felsorolt csoportokon belül az épületek műszaki ismérvek szerinti besorolása:
Felmenő Kitöltő A csoport megnevezése (függőleges teherhordó) (nem teherhordó) szerkezet falazat
Vízszintes teherhordó szerkezet (közbenső és tetőfödém, illetve egyesített teherhordó, térelhatároló tetőszerkezet)
Hosszú szerkezet
élettartamú Beton- és vasbeton, égetett tégla-, kő-, kohósalak- és acélszerkezet
Tégla, blokk, panel, öntött falazat, fémlemez, üvegbeton és profilüveg
Előre gyártott és monolit vasbeton acéltartók közötti kitöltő elem, valamint boltozott födém
Közepes szerkezet
élettartamú Könnyűacél és egyéb fémszerkezet, gázszilikát szerkezet, bauxitbeton szerkezet, tufa- és salakblokk szerkezet, fűrészelt faszerkezet, vályogfal szigetelt alapokon
Azbeszt, műanyag és egyéb függönyfal
Fagerendás (borított és sűrűgerendás), mátrai födém, könnyű acélfödém, illetve egyesített acél tetőszerkezet könnyű kitöltő elemekkel
Rövid szerkezet
élettartamú Szerfás, és Deszkafal, lemezkeretbe deszkaszerkezet sajtolt lapfal vályogvert falszerkezet, ideiglenes téglafalazat
Szerfás tapasztott és egyéb egyszerű falfödém
Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentő alapján kell meghatározni. Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az épülettől elkülönülve is el lehet számolni. Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettől függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani. b) Építmények Építménycsoportok
Évi leírási kulcs %
Ipari építmények
2,0
Mezőgazdasági építmények
3,0
ebből: önálló támrendszer
15,0
Melioráció
10,0
Mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozónál a bekötő- és üzemi út
5,0
Közforgalmi vasutak és kiegészítő építményei, ideértve az iparvágányokat is
4,0
Egyéb vasúti építmények (elővárosi vasutak, közúti villamosvasutak, metróvasúti pálya stb.)
7,0
Vízi építmények
2,0
Hidak
4,0
Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési hálózat vezetékest is
8,0
Kőolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek
6,0
Gőz-, forró víz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték, termálkút
10,0
Közúti villamos vasúti és trolibusz munkavezetékek
25,0
Egyéb, minden más vezeték
3,0
Alagutak és föld alatti építmények (a bányászati építmények kivételével)
1,0
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás
6,0
Hulladéktároló
20,0
Kizárólag film- és videogyártást szolgáló építmény
15,0
Minden egyéb építmény (kivéve a hulladékhasznosító létesítményt)
2,0
A hulladékhasznosító létesítmény 15,0 Hulladéktároló: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő tárolásra, ártalmatlanításra szolgáló épület, építmény; a hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterületre értékcsökkenési leírást a hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell számolni. Hulladékhasznosító létesítmény: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő hasznosítás céljára szolgáló épület, építmény, ide nem értve a földterületet. Melioráció: szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdőművelési ágú, nem belterületen végrehajtott, a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását szolgáló, vízháztartás-szabályozó építmény; talajjavítás legalább 6 éves tartamhatással, valamint a területrendezés építménye. c) Ültetvények Ültetvénycsoportok Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva, szőlő, szőlőanyatelep, mandula, mogyoró Őszibarack, kajszi, köszméte, ribiszke, komló, gyümölcsanyatelep, fűztelep Spárga, málna, szeder Dió, gesztenye
Évi leírási kulcs % 6,0 10,0 15,0 4,0
Egyéb ültetvény
5,0
d) Gépek, berendezések, felszerelések, járművek da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök: 1. a HR 8456-8465, 8479 vtsz.-okból a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések; 2. a HR 8471, 8530, 8537 vtsz.-okból az irányítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések; 3. a HR 84. és 85. Árucsoportból az ipari robotok; 4. a HR 9012, 9014-9017, 9024-9032 vtsz.-okból az átviteltechnikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő és vizsgáló berendezések; 5. a HR 8469, 8470, 8472, 9009 vtsz.-ok, valamint a HR 8443 5100 00 vtsz.-alszám; 6. a HR 8419 11 00 00, 8541 40 90 00 vtsz.-alszámok; 7. a HR 8402, 8403, 8416, 8417 vtsz.-okból a fluidágyas szénportüzelésű berendezések, valamint a mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések; 8. a HR 8417 80 10 00 vtsz.-alszám, valamint a 8514 vtsz.-ból a hulladékmegsemmisítő, -feldolgozó, hatástalanító és -hasznosító berendezések; 9. a HR 8421 21 vtsz.-alszámok; 10. a HR 8419, 8421 vtsz.-okból a szennyező anyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések; 11. a HR 8421 31 és a 8421 39 vtsz.-alszámok; 12. a HR 8419 20 00 00 vtsz.-alszám, továbbá a HR 9018-9022 vtsz.-okból az orvosi gyógyászati laboratóriumi eszközök. db) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök: a HR 8701 vtsz.-ból a járművek, valamint a HR 8702-8705, valamint a HR 8710, 8711 vtsz.-ok. dc) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök: Minden egyéb - a da)-db) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz. e) Kortárs képzőművészeti alkotást 5 évi vagy annál hosszabb idő alatt lehet leírni. f) Nem anyagi javak Az értékcsökkenési leírás meghatározása érdekében a nem anyagi jószág beruházási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben azt az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységéhez várhatóan használni fogja. A befejezett kísérleti fejlesztés aktívált értékét 5 év, vagy ennél rövidebb idő alatt lehet leírni. Az elszámolási időszakot és az évenként értékcsökkenési leírásként elszámolható összeget (vagy meghatározásának módszerét) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni és az egyedi részletező nyilvántartásban rögzíteni. f) Az egyéni vállalkozó a következő tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásának meghatározása érdekében az eszköz beruházási költségét azokra az évekre osztja fel, amelyekben azt vállalkozói tevékenységéhez várhatóan használni fogja: fa) koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszköz; fb) az ipari park közműnek minősülő (út, víz- és csatornaellátás, energiaellátás, távközlés célját szolgáló) tárgyi eszköze; fc) tenyészállat; fd) a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz; fe) a közúti személyszállításhoz használt autóbusz. Az elszámolási időszakot és az évenként értékcsökkenési leírásként elszámolható összeget (vagy meghatározásának módszerét) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni és az egyedi részletező nyilvántartásban rögzíteni. 4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása. a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegéből
- a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt), - a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét, ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni. c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak értékcsökkenési leírás nem számolható el. 5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing útján beszerzett eszköz után. 6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javakat a jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt. 7. Az egyéni vállalkozó - az 1-5. pontban foglaltaktól függetlenül - az egyéni vállalkozói tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására. 2006/73. Adózási kérdés a termőföld beszerzési árából a támogatásból fedezett rész értékcsökkenési leírás alá vonható
III. A járművek költsége 1. A saját tulajdonú - ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólag üzemi jármű üzemanyagfelhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagy a) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyagfelhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha az egyéni vállalkozó az Áfa-törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi. A hatályos szabályozás szerint gépkocsi költségek elszámolásához az egyéni vállalkozó az APEH által közzétett (az általános forgalmi adót tartalmazó) üzemanyagárat alkalmazhatja abban az estben is, ha az üzemanyag forgalmi adóját levonásba helyezi. Ezzel a költségek között egy olyan elem is szerepel, amely az egyéni vállalkozót valójában nem is terheli. A módosítás szerint a jövőben az üzemanyag forgalmi adóját levonásba helyező egyéni vállalkozó nem alkalmazhatja az APEH által közzétett üzemanyagárat, az üzemanyag költségelszámolás csak tételesen, a számlák alapján, nettó összegben történhet. 2. Az olyan személygépkocsi esetében, a) amely az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), és azt az egyéni vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti, b) amely után a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó választása szerint a cégautó adót megfizette, a költségek a - 3-4. pontban említettek kivételével - az 1. pont szerint érvényesíthetők, azzal, hogy a cégautó adó alóli mentesség és kivétel esete nem számít a cégautó adó megfizetésének. 3. 4. Ha az egyéni vállalkozó a cégautó adót az év egy részében nem fizeti meg, akkor az értékcsökkenés (figyelemmel a 3. pont rendelkezésére is) olyan arányban számolható el, amilyen arányt a ténylegesen megfizetett
cégautó adó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel. Ilyen esetben más költségek egész évben csak az üzemi használattal arányosan számolhatók el. 5. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. A 2. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: a II. fejezetben említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint. 6. Saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 9 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható. 7. A nem saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt jármű (kivéve a személygépkocsit) esetében elszámolható az üzemi használatra eső a) igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja), b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás, c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik. 8. A személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek a 2. pontban említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható a 3. és 4. pont rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerű alkalmazásával. A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás, b) számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján az egyéni vállalkozót terheli. 9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemély munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett. Az olyan személygépkocsi esetében, amely után az éves cégautó adótételt az egyéni vállalkozó megfizette, az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek, csökkentve azon futásteljesítménnyel, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemély munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést és/vagy saját gépjárművel történő munkábajárás címén költségtérítést fizetett. 2000/40. Adózási kérdés a kiküldetési rendelvény alkalmazása 10. Az egyéni vállalkozónak az 1. és 6. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti személygépkocsi-használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás. 11. A 9. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. 12. Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja. 2000/122. Adózási kérdés az autópálya használatára jogosító matrica megvásárlására fordított összeg elszámolása 1997/285. Adózási kérdés Autópálya használati díj elszámolása
13.
IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások: 1. 2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna; 3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg; 4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe; 5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik; 6. a közcélú adományok; 7. azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg; 8. az egyéni vállalkozó személyi jövedelemadója, vállalkozói személyi jövedelemadója és a vállalkozói osztalékalap után fizetett személyi jövedelemadója; 9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett saját nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett saját tagdíj; 10. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a saját maga javára fizetett összeg, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján a saját maga javára fizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj és annak kiegészítése; 11. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulék; 12. az értékcsökkenési leírás alapjába beszámító, a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak üzembe helyezéséig felmerült kiadás, valamint a felújítási költséget képező kiadások, ha azokkal az egyéni vállalkozó az értékcsökkenési leírás alapját növeli; 13. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget; 2000/89. Adózási kérdés egyéni vállalkozásban használt tárgyi eszköz átadása házassági vagyonközösség megszüntetése esetén 14. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi jövedelemadónak megfelelő adó.
12. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez 13. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez A vállalkozói adókedvezményekről A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói adókedvezményekkel csökkentheti. Kisvállalkozások adókedvezménye 9. A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó - kivéve a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt egyéni vállalkozó 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) alapján tárgyi eszköz
beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata alapján adókedvezményt vehet igénybe. 10. Az adókedvezmény a 9. pontban meghatározott hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka. 11. 12. A 9. pont alapján igénybe vett adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 6 millió forintot. A magánszemély által az adóévben érvényesített adókedvezmény összege az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy az egyéni vállalkozó választása szerint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül, azonban ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe. 13. Az egyéni vállalkozó az adókedvezményt abban az adóévben - utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie - veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel. 14. Az egyéni vállalkozónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie, ha a) a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el, b) a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy azt követő három évben elidegeníti. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála).
