1976 késő tavaszán boldog szülőkhöz illően megilletődve álltuk körül bölcsődet: létrejöttél

KÖSZÖNTŐ Tizedszer nyitjuk meg előttetek Dunaszerdahely város kapuit, hogy számot adjatok tudásotokról, lemérhessük felkészültsé­ geteket. Szívesen látott résztvevői lesztek a vendégszerető Csallóköznek. Kívánom, hogy e késői tavaszon legyen részetek minden jóban, amit szocialista társadalmunk békét építő 40 éve alatt létrehozott. Ne feled­ kezzetek meg arról, hogy 40 évvel ezelőtt egy kora tavaszi napon hősök százai vonul­ tak erre, s ifjúi vérüket áldozták azért, hogy itt nálunk is mindenki szabadon éljen, s egyformán részesüljön a társadalom által termelt javakból. Ehhez az áldozathoz ké pest m íly keveset kell nekünk adnunk. Tes­ ti és szellemi tevékenységet, mellyel kö­ zösen járulunk hozzá szép jelenünk és bol­ dog jövőnk kialakításához. Legyetek hűek ez ilyen tavaszok emlé­ kéhez s tanuljatok, játsszatok, dolgozzatok úgy, hogy ezt az eszményt mindig valóra válthassátok.

X.

Dunamenti

Tavasz

1976 késő tavaszán boldog szülőkhöz illően megilletődve álltuk körül bölcsődet: létre­ jöttél városunk kultúrájának egyik meghatá­ rozójaként. Gondos szülőkként kerestük a Rád illő legszebb nevet, így lettél "Dunamenti Tavasz". Mint az általad oly gyakran életrekeltett szebbnél szebb mesehősök gyarapodtál, erősödtél testben és lélekben. Töretlen fejlődéseddel osztatlan örömet szereztél ne­ künk közvetlen életrehívóidnak és mindenki másnak, aki hallván Rólad érdeklődött felő­ led és eljött, hogy megnézzen. Tíz éves vagy. Azok a gyermekek, akik Veled együtt születtek kicsik még, de Te már felnőttél a köztudatban. Méltán emlegetnek testvéreid­ d e l , nemzetiségi kultúránk más országos ren­ dezvényeivel: az Országos Népművészeti Fesz­ tivállal, a Jókai-Napokkal és a Kodály-Na pokkal egy sorban. Boldog jubileumi szüle­ tésnapot, Dunamenti Tavasz. Növekedj, erő­ södj tovább mindnyájunk örömére és szórakoz­ tatására, s maradj meg mindig gondatlan, bájos, örökifjú gyermek.

Dunaszerdahely városa több mint huszonkétezer lakosával kitárja karját s fogad, m i n t legszeretettebb gyermekét, érezd jól magad szereplőiddel, rendezőiddel, szervezőiddel és nézőiddel együtt. Szé— píts d és erősítsd szocialista kultúránkat neveld gyermekeinket sokoldalúan képzett, hazáját, nyelvét, szerető szocialista emberré. Gyurcsik József a VNB elnöke

MŰSOR 1985. június 11. - kedd 10.00 13.00

Pedagógiai bábjáték A Hősök Emlékműl vének megkoszorúzása és a fesztivál ünnepélyes megnyi tása

14.00

Bábkészítés és vásári bábozás a VMH előtt Mánya Anna: A TÜNDÖKLŐ TARISZNYA - a Párkányi AI "Nevenincs" bábcso­ portja /I.kat./-rendező : Góra Ilona Gárdonyi Géza :BUKSI - a Szarvai Al "Csibészek" bábcsoportja /I.kat./ - rendező: Cse pi Zsuzsa A HÁROM KISMALAC - a Nyárasdi AI "Szívecske" bábcsoportja /II.kat./ - rendező: Kondé Mónika AZ ARANYTOJÁS - a Komáromi Béke utcai AI és az SZMH "Napsugár" bábcsoportja - /II.kat./ - rendező: Szép Erzsébet Táncház a VMH előtt Szakmai értékelés TáboriműsTábori műsor

15.00

1 5.30 18.00 19.00

Jozef Pavlovič MALOM Volt egy malom, amelyik egyfolytában csak őrölt és őrölt. Világos nappal hófehér liszt volt a garatban, napnyugtakor piros paprika volt abban, éjjel pedig fekete mák. Hát.

Mária Hastová b o g Án c s A bogáncs tulajdonképpen egy kicsike sünd isznó , amelyik egy hosszú száron nő . És állandóan össze van gömbölyödve. Ha hozzáérsz, megszúr. Még akkor is, ha meg akarod simogatni őt. Tóth László fordításai

VALLOMÁS HELYETT Szinte hihetetlen: kerek évtizede annak, hogy az egykori dunaszerdahelyi kultúrház recse gő- ropogó színpadán kezdetét vette az első szlo­ vákiai magyar színházi gyermektalálkozó. Igen: színházi, hiszen akkor csupán a bábjátszók és a színjátszók sorakoztak fel, az alapiskolás ko­ rú vers- és prózamondók országos versenye, ame­ lyet addig a Jókai-napok égisze alatt rendeztek, először 1979-ben kapott otthont a -negyedikDunamenti Tavaszon. Hogy a kezdet nehézségei már az első szemlén megmutatkoztak, azt kiválóan jel­ zi, hogy irodalmi színpadi produkciót is amolyan ízelítőként láttunk csupán, a tonkháziak előadá­ sában, hogy aztán a másodikon öt, a harmadikon hat, a negyediken pedig már hét ilyen rendezést láthasson a közönség. Aztán, mi sem jellemzőbb hazai magyar viszonyainkra, kísértett az az idő is, amikor úgymond nemkívánatossá váltak ezek a tizenöt-húsz perces ritmusjátékok, mondván, ezek csupán előkészületi munkák a majdani gyer mekszínházi előadáshoz, nem igazi színházi pro­ dukciók. Hogy máig sincs megfogalmazva a ritmus játék /vers vagy ritmikai képletre íródott próz a, zene és mozgás hármasegységére komponált/ és a kisszínpadi /pódiumjátéki dramaturgiával szö­ vegből, színészi helyzetelemzésekből és -meg oldásokból felépített/ produkció közti különb ség, ami nemegyszer besorolási problémákat oko­ zott a szervezőknek, az nem a pedagógusok és gyermekszínészek, hanem a nem létező gyermekszínházi esztétáink rovására írandó. De felró­ hatunk-e valamit annak, aki nem létezik? A pedagógiai bábjáték fokozatos térnyerése ugyancsak azt tanúsítja, hogy göröngyös úton juthatunk csak el a sikerig. Két év kísérlete­ zés után csak a harmadik Dunamenti Tavaszon

nyert teljes létjogosultságot a pedagógiai bábjáték, amelyen óvódások mutatták be produkció­ ikat, s a komáromi és a dunaszerdahelyi járás­ ban tevékenykedő óvónőknek szemináriumot ren­ deztek a témakörből. És a szebbnél szebb kiállí tások, a Fürge Irka példányai, a meseírók, köl­ tők jelenléte, a város egyre intenzívebb -mos­ tanában a megszokottságtól halványuló- kötődé­ se a fesztiválhoz - mind- mind jelzik azt a lép­ csőzetes épülést, amely évről-évre jellemezte ezt a találkozót. Tíz esztendő egy fesztivál életében nagy idő. Nagynak mondható az a hevenyészett statisz­ tika alapján mutatkozó szám is, amely arról beszél, hogy kilenc év alatt mintegy ötezer gyer mek mutatkozott be Szlovákia valamennyi magyar lakta területéről. Ki gondolta volna ezt 1975 őszén, amikor lelkesen és izgatottan nekidurál ta magát a város, hogy ő bizony vállalja a szlo­ vákiai magyar gyerekek fesztiváljának megrende­ zését? A járási nemzeti bizottság nagy erudí ciójú, nemcsak a szervezés, de a pedagógia és a művészet tartományában is otthonosan mozgó alelnöke, Horváth Ferenc irányításával több­ ször összeültünk tízen-tizenketten, hogy végigbe széljük a szervezéstől és a műsorválasztásból adódó problémákat, hogy a lehető legjobban elő­ készítsük a terepet a hetvenhat májusában bemu­ tatkozó nyolc bábcsoportnak, hat színjátszó együttesnek és az említett irodalmi színpadnak. Emlékszem a "keresztapára" is. A jnb kis ülés­ termében törtük a fejünket afölött, mi is le­ gyen a szemle neve, s bizony bizarrabbnál bi zarabb ajánlatok is elhangzottak, többek kö zött részemről, mígnem a jelenlévők megegyez­ tek abban, hogy a Duna szavunknak már csak azért is benne kell lennie, mert szerepel a városnévben, és Szlovákiai viszonylatban a Csallóközt is jelzi. Ennyi lokálpatriotizmust,

de csak ennyit, jogosnak éreztünk nemcsak mi, hazaiak, de a vendégek is, vagyis a többi társszervező. Aztán sok-sok ellenvetést, mi több, kacagást is kiváltó javallat után Héger Károly, a Járási népművelési központ igazgatójából ki­ buggyant a szó: tavasz. Rögtön utána: Duna. S pillanatokon belül a mindnyájunk arcára derűt varázsló: Dunamenti Tavasz. És Kopócs Tibor grafikusművész máris töprenghetett azon, vajon az újdonsült nevet hogyan helyezi el a plakáton. Tudni kell, kiváltképp tollbamondás vagy dolgozatírás közben, hogy a fesztiválnév hasz­ nálatában vétünk a magyar nyelv helyesírási szabályai ellen, hiszen helyesen Duna Menti Ta­ vasznak kellene írnunk. Csakhogy mindjárt ott, a jnb kis üléstermében eszünkbe jutott, hogy a komáromi Dunamenti Múzeum annak idején engedélyt kért a Magyar Tudományos Akadémia illetékes nyelvtudoraitól arra, hogy nevében két szót egy­ beírhassa. Megkapta. S ha már a múzeum megkapta, miért ne írhatnánk az egyszerűsítés kedvéért mi is egybe: Dunamenti. Félreértés ne essék. Anyanyelvünk szabá­ lyai ellen ennek alapján nem indíthatunk táma­ dást, az orvtámadás lenne, hiszen akik színházz al, verssel, prózával foglalkoznak, azoknak tudniuk kell, hogy a pallérozott nyelv egyik feltétele annak, hogy tisztán buggyanjanak elő belőlünk a szavak. A direkt választékosság vi­ szont kerülendő, mert modorosságot szül, és bi­ zony nemegyszer csupán a fontos mondandó hiá­ nyát palástolja. Bizonyára tapasztaltátok már, hogy a színpadon, pódiumon, paraván mögött vá­ lasztékosan mondott szöveg üresen kong, s cso­ dálkoztok, hogyan lehetséges ez, hiszen olyan szépen, tisztán mondjátok magyarul. Nemzetisé­ gi létünk egyik baljóslatú sajátsága éppen az, hogy egyesek - tanító nénik, rendez ő , zsűri tagok stb. - nyelvészi fanatizmusról árulkodó

"tiszta" nyelvű szövegeket kívánnak hallani a színpadról, hogy a kétségkívül lényeges válto­ záson átmenő nyelvünk további elsatnyulását megakadályozzák, hogy a szó szerint átvett ide­ gen, szavakat kiszorítsák belőle, hogy a magyar vonzatok, kapcsolatok további háttérbe szorulás­ nak elejét vegyék, de ilyen elvárásaikkal oly­ kor-olykor átesnek a ló másik oldalára. A "nyel­ vészi fanatikus", a "stiliszta", a "vájtfülű" a nyelvből akar mindenáron művet facsarni, s nem a megfigyelt életből, amelyben a nyelvnek,mint kommunikációs eszköznek lelke van. Természetes, hogy nyelvi tudatosság,kiművelt nyelvérzék nél­ kül nincsen jó színpadi előadás, lelket megérin­ tő vers- és prózamondás, nekem azonban, aki eddig valamennyi Dunamenti Tavaszon vagy újság­ íróként, vagy a válogató bizottság tagjaként, vagy bíráló bizottsági tagként részt vettem, a rossz értelemben vett választékosság tetszhalottá teszi a szereplők nyelvérzékét. Mert a nyelvi tudatosság kiművelését a próbákon kezdik el, holott arra már csecsemőkorban a családban, ké­ sőbb pedig az óvodában, az iskolában kellene ü gyelni. Mert nyelvi tudatosság nélkül megisme­ résünk is félholt állapotban leledzhet csupán. Így még érzéseinket sem tudjuk kellő pontoság­ gal megfogalmazni, s akinek zűrök támadnak érzé­ sei megfogalmazásaiban, az érzéseiben sem lehet tiszta. Ebből következően: érzéseket sem vihet olvashatóan a színpadra. Holott a színházasze­ retet mentsvára kell legyen. A szeretet pedig érzéseken alapszik. De hogyan fejezhetünk ki ér­ zéseket, ha fogalmilag nem tudjuk meghatározni, ha nem ismerjük őket? Illusztratívan, rossz ér­ telemben vett választékosággal, vagyis lélek nélkül. Pedig, szinte hihetetlen, a jó színhá­ zi produkció hitelessé tételéhez az kell, ami Erich Fromm, A szeretet művészete című könyv szerzője szerint a szeretet gyakorlatához: fegyelem, koncentráció, türelem, hogy a szeretet

mindennél előbbre való gond legyen, s hogy legyen érzékünk önmagunkhoz. Nem is kell jobban belegondolnunk, hogy rájöjjünk, ugyanez kell a nyelvi tudatosság kiműveléshez is. Ne azt akarjuk, hogy mi legyünk szeretve, mi szeres­ sünk. Ne azt akarjuk, hogy minket szeressen a színház, a vers, a bábu, az anyanyelv, mi sze­ ressük a színházat, a verset, a bábot, az anya nyelvet. Ne akarjuk, hogy minket szeressen a fesztivál, mi szeressük a fesztivált. Látszólag egyszerűen megoldható feladat ez. Látszólag. Ahogy látszólagosan könnyűnek tűnik újabb tíz esztendeig életben tartani ezt a fesz­ tivált, s e lapot is, amelyben ez az írás nap­ világot lát, s amelynek e sorok írója volt az első szerkesztője, s névadója. Nehéz megállapítani, mert a gondolkodáson túleső szférákban rejlik a gyökere, milyen ér­ zékem volt önmagamhoz, amikor szerkesztői fel­ kérésre - mint kezdetektől jelen lévő: írjak az eltelt évtizedről - papírra vetettem e sorokat. Nehéz megállapítani, mert tudatosan nem érin­ tettem régi és új szervezési problémákat, mel­ lőztem azoknak a kérdéseknek a felvetését is, amelyek a tíz éve vagy azóta bemutatkozók szín­ házi vonzódásának hanyatlását, kíméletesebb szó­ val: semlegülését illeti, s nem szóltam a Du namenti Tavasz olyan vonatkozású képtelenségé­ ről sem, hogy kilenc év alatt itt bemutatkozók ha­ talmas hányada, kikerülve az alapiskolákból, elveszett a színház, a vers, a pódiumról hang­ zó magyar szó számára. Nem szóltam ezekről,mert a Dunamenti Tavasz hatáskörén kívül vannak, mégsem választhatók el teljesen tőle. Ezért hát azokról a bensőkben tetszhalottként meglévő, feltámasztásra váró gesztusokról igyekeztem beszélni; amelyeket mindenkiben személyes vonat­ kozásúvá kellenne tenni, hogy olykor-oly­ kor semmibe vesző alkotó hétköznapjaink ere-

jét táplálhassa. S úgy érzem , e gusztusok szo­ ros összefüggésben állnak, függőségi viszony­ ban vannak a fel nem tett kérdések emberi j e lentéstartalmával.

Szigeti László

Zlata Doncová

B o r s ó Borsó , borsó, vetkőzz le, éhes számba gyere be. Egy, kettő, három, négy, ö t, hat, menten bekaplak!

Krista Bendová Lepottyant egy zöld körte, a hasát megütötte. Aztán csak óbégatott: "Orvosságot adjatok!" "Oka ennek magad vagy , senki nem segít rajtad. V ártál volna, többre mész, ha előbb szépen megérsz!"

Megéri

... ? "Hozzon a gyermeknek min­ denki, amit tud: játékot, zenét, örömet." Kodály Zoltán

Ebben a szellemben kapcsolódnak a Du­ na-menti Tavasz rendezvénysorozatába a dunaszerdahelyi járás óvónői is, akik a Peda­ gógiai bábjáték - ot már 8. alkalommal szer vezik-rendezik a JNK művészeti osztálya és a JNB iskolaügyi szakosztályával karöltve. Nincs olyan óvoda, ahol a gyermekek ne fogadnék kitörő örömmel a megelevenedő bábokat. Rendkívüli hatásuk ellenére ezek a derűt fakasztó mesehírnökök csak ünnepi vendégek a legtöbb óvodában. Hétköznapokon rendszerint a didaktika eszközeként szere­ pelnek az ismeretnyújtásban. Pedig a bábok ennél többet és mást is tudnak. Nem tanítanak, hanem nevelnek. Ők vezetik be a gyereksereget a költészet, a dalok és mesék bűvös birodalmába, ahol

megismerhetik táguló világuk szépségeit. Ú j utakat járó pedagógiának is föl­ ismerte a bábjáték személyiségformáló ere­ jét, s hogy ez a játék a mai napig mégsem tudott óvodáinkban kiteljesedni, annak nyomós okai vannak. Főként kevés az óvodai bábdarab, s a bábfajták kiválasztásában s magában az alkalmazás módszerében is gyakori a bizonytalanság. Ezt a problémát /helyzetet/ már 10 évvel ezelőtt felismerték nálunk is: Mészey Gé­ záné, mindenki "Irénke nénije? - akinek segítőkészségére hirtelen halála miatt már csak emlékezünk - és Szabó Jolán, a JNK szakdolgozója, akik lehetőséget adtak a bábozás iránt érdeklődő óvónőknek, hogy a JNK által szervezett bábiskolázás kere­ tében megismerkedhessenek a bábozás alap­ jaival. Ebbe a munkába kapcsolódott be dr. Szőke István, aki azóta lelkes támo­ gatója, segítője, szakmai tanácsadója az óvodai pedagógiai bábjátéknak is. Nekik is köszönhető, hogy az óvónők bábjátéka olyan szintre emelkedett, hogy csoportjuk az idei Jókai napokon elnyerte a bábcso-

portok részére kiírt fő-díjat. Azért van Pedagógiai bábjáték a Dunamenti Tavaszon, hogy minél többen felismer­ jék és alkalmazzák ezt a mindennapi nevelőmunkában. Célunk volt az is, hogy e műsor keretében belül lehetőség nyíljon egyfaj­ ta tapasztalatcserére a szlovákiai magyar óvónők körében. Sajnos, eddig csak a komá­ romi járás óvónői tanúsítottak érdeklődést e műsor iránt. Vajon miért? Sajnáljuk, hogy a 10 év alatt a pedagógiai bábjáték nem kapott olyan publicitást, mint amilyet bábmozgalmunk továbblépése szempontjából,megérdemelt volna. Ellenke­ ző esetben, meggyőződésem, Szlovákia szer te nagyobb érdeklődés kisérné próbálkozá­ sainkat, esetleg valamennyi járásból kép­ viseltetnék magukat az óvónők, hogy orszá gos viszonylatban is egyeztethessék elkép­ zeléseiket. A bizonyos elszigetelődés ellenére úgy érzem jogos a kérdés: Megéri-e évről -évre megszervezni, bemutatni a bábjáték alkalmazását szinte valamennyi nevelési

területen, bekapcsolni a járás óvónőit, mikor csak m a g u n k n a k tesszük?! ... Igen. Elsősorban azért, mert járásunkban szinte nem akad óvoda, ahol ne báboznának. Nevelési feladatainkat ezáltal játékosab­ ban, érdekesebben és sikeresebben tudjuk megoldani. S nem utolsó sorban, megéri gyermekeink­ ért, akik már három éves korukban megis­ merkedhetnek a bábbal, sőt megtanulhatják életrekeltését is. Műsorunkkal ebben az évben éppen ezt szeretnénk megmutatni azon szülőknek és pedagógusoknak ajánlva, akik a bábok já­ tékával is szeretnék színesebbé varázsol­ ni a gyermekek és önmaguk életét. 0

Jarábik Gabriella

Keszeli Ferenc

Pityereg ar éfásTfülemüle; letörött a müle füle. Kérdi tőle öregszüle: fülemülém, mi a müle? Nem tudom, de ez im a Itt a füle hol a müle

hogy müle müle füle

mi a müle, füle. nélkül, nélkül?

Keresgélik, meg is lelik, másfél napba beletelik. Ráillik a fül a mülre, meg persze mül a fülre. Mikor aztán összeteszik, kiderül, hogy szemet eszik. Azért, mert a füle s müle, egybemondva: fülemüle.

SOÓKY LÁSZLÓ NAGY ÉRHÁTI PILLANAT Novemberi égen csillagos égen csilingelő szárnyú vadkacsacsapat húz a Nagy érhát fölött előttük tornyosuló jegenyék táncolnak alattuk nádat suhogtat a szél s míg átrepülnek a tündöklő víz fölött szárnyuk csilingelése megfagy a levegőben

MŰSOR 1985.június 12. - szerda 9.00

Bábkészítés és vásári bábozás a VMH elött 10.00 Benedek Elek: A FARKAS MULATNI MEGY ÉS AZUTÁN SZÁLLNI TANUL - a marcelházi AI és az NK "Prücsök" bábcsoportja /I.kat./ - rendező: Gál Lívia Móra Ferenc: AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY - a Vajáni AI "Szivárvány" bábcso­ portja /I.kat./ - rendező: Kocsisné Zahari Éva Maeterlinck: A KÉK MADÁR - a Zselízi AI "Hóvirág" bábcsoportja /II.kat./ - rendező: Belák Éva RESZKESSETEK EGEREK - a Tiszacsernői Vasutas Szakszervezet Klubjának "Cser nyő" bábcsoportja /II.kat./-rendező: Orlovskýné Horváth Erzsébet 13.00 Szakmai értékelés 14.30 Táncház a VMH előtt 15.00 a bábcsoportok versenyének eredmény­ hirdetése és díjkiosztás Molnár Éva:A CSODAFURULYÁS JUHÁSZ

17.00 18.00 19.00

- a Dunaszerdahelyi Hviezdoslav utcai AI és a VMH "Csallóközi Gyermekszínpada" /II.kat./ - rendező: Molnár Éva Tersánszky J.Jenő: A TÁLTOS BÁRÁNY - Som orjai AI "Napsugár" színjátszó együttese /II.kat./ - rendező: Pokstaller Lászlóné és Kotiers Románné Soóky László: ADJ ISTEN EGÉSZSÉGÉRE - a marcelházi NK, az AI és a CSEMADOK Hsz. "Prücsök" kisszínpada /II.kat./ - rendező: Gál László Táncház a VMH előtt Szakmai értékelés Tábori műsor - a TÁBORTŰZ szerkesz­ tőségének POPKARAVÁN c.műsora

A

ZSŰRI

é s z r e v é t e l e i b ŐL:

Kedden négy bemutatót láttunk bábegyü ttesektől , általában hagyományos bábfigurákkal, para­ ván mögötti szín-játék-f o rmát. Mind a négy bemu­ tatón elfogadható esztétikai szinten valósult meg a forgatókönyv. Szimpatikus bábfigurák, hely­ zetképek és szinbólumok elevenedtek meg a színpa­ don - a hálás kis közönség hangos tetszésnyilvánít ással honorálta is a látványt. K op ócs Tibor

A bábjátszás - mint ahogy a nevében foglal­ tatik - bábok játéka. Igazi életet azonban a beszéd k ölcsönöz nekik. Ily módon kelnek életre, ezért egyáltalán nem mindegy, melyik bábu, milyen han­ g on, milyen hangerővel szólal meg. A beszéd szol gáltatja a legkonkrétabb információt az életre keltett bábu jelleméről, koráról, neméről

stb.

Játék ez a javából! Kuczman Eta

A komáromi Napsugár tegnap /június 11-én/ fé nyesebben tü ndökölt, mint a februári járási ver­ senyen. Mindig élményt jelent számomra a csoport

e l őadásainak megtekintése . Ilyen kísérletező ked­ vet kívánok minden bábegyüttesünknek,még akkor is, ha a zsűri elsősorban a produkció kevésbé sikerült megoldásairól beszél,és sokkal kevesebbet szól ar­ ról az elismerésről,amely - az előadás láttán - a csoportot és annak vezetőjét illeti meg... Kmeczkó Mihály A X. Dunam enti Tavasz a bábegyüttesek újabb, e redményekben gazdag találkozója.Érdekes,hatásos, helyenként újszerű megoldásokra való törekvéseknek lehettünk tanúi .El-fogadható szinten és változatos módon tolmácsolták a szereplők -a bábuk segítségével a bábszínpadra vitt élménydús mesék világát. Dr.Szőke István "Nem volt kellemetlen csalódás -idézhetjük a tegnapi értékelés egyik kulcsmondatát. A X. Duna menti Tavasz első négy produkciója nem h ozott ugyan merőben újat, ám azt bátran állíthatjuk, hogy a tavalyi teljesítményekhez viszonyít­ va, javulás észlelhető . A mai nap előadásai még előttünk vannak. Az éves munka gyümölcse itt, és így "szüretelhető". Hogyan tovább? Kilépni a bűvös körből, a meg­ méretni magunka t "egyetemesebb" mércével i s ...“ Pe tőcz Csilla

Bereck József

ERAZÉMIUS, A BÁBKÉSZÍ­TŐ SZERELMI E R N T Ó Ö é

I.rész Eljött az idő , miután Erazémius, a bábkészítő az utcáras m e lépett ki többé. Minden különösebb megrázkódtatás nélkül nyug­ tázta magában, hogy nincs többé a világnak szük­ sége rá, s ennek fordítottja is békésen megfért tudata egyik szögletében. Öblös karosszéke mélyérő l magyarázta Máriá­ nak. - Egyetlen öröme vagy az életemnek,szép Má­ riám. Bizonyára észrevetted, hogy lassan, de f el tartózhatatlanul kifogynak belőlem a világ dolgai. Látásom kanóca egyre rövidebb, napról napra kö­ zelebb kell húznom a karosszéket hozzád,hogy lás­ salak, hogy gyönyörködhessek benned, kezem moz­ dulata hovatovább hiábavaló és céltalan, testem törékennyé, e r ő tlenné vált. Tisztán érzem, egyet­ lenem, kiengedtek már bennem az ellenkezés rugói, s anélkül pedig eleve halálra ítélt minden emberi igyekezet, fedezet nélküli minden vágyakozás... Repülni induló kezén erő lködés nélkül átvi­ lágított az ablak fedetlen résén betörő fénysu­ gár. - Tudom, kedvesem, helyemben sokakat megölne a ,haszontalanság érzése. Földre sújtaná, megsemmi­ sítené ő ket a hiábavalóság tudata. S látod, az én lelkem mégis csupa derű , csupa megnyugvás... Mindezt neked köszönhetem, gyönyörű ségem. Igen, egyedül csak neked. A te jelenléted minden gondot elűz, minden szorongást felold, minden félelmet bátorsággá, bizakodássá szelídít. Te vagy a haj-

nalban felcsiripelő első madár, te vagy a toronyban megkonduló harang, te vagy a végtelen éjsza­ kák énbársony csöndje... Egy pillanatra készakarva visszafogta magát. Józanabb vágányra irányította mondandóját. - Legnagyobb öröm öm az, hogy benned feltétlenül megbízhatok, hogy bármikor számíthatok rád gyengeségeimben. Sokszor úgy érzem, egyenesen a gondviselés küldött téged az életembe. Mária egykedvűen, derűsen mosolyogva hall­ gatta Zémit. Nagy,kerek szemét egy pillanatra sem vette le a szemközti tükör fényes lapjáról. Visszafogott, tartózkodó kacérsággal tetszelgett tükörképe előtt. Valaki halk kopogtatással érkeztét jelezte. Zémi azonban nem nyitott ajtót. Még a karosszékbő l sem állt fel. Csak ősz fejét és fáradt pillantását fordította a kulcsra zárt ajtó felé. - Ki az? - Én, Csillagszámoló... Barátjának neve megdobogtatta Zémi szívét. Erre nem gondolt: a sorsára hagyott világgal sze­ retett barátait is kizára életéből. Aszott tes­ te f ölvillanyozódott, érezte, hogy csak egy pil­ lanatra kellene őrizetlenül hagynia a szive dik­ tálta szándékot, s máris kipattanna a karosszék bő l s az ajtóhoz rohanna... Érzelmei gyeplőszálán azonban egy arasznyit sem engedett. S a görcsös erőlködés hamarosan el­ fogyasztotta tagjaiból az erőt. - Menj el kedves barátom... - mondta száraz hangon, melyből parányi réssé szűkült torka a felindultság utolsó csöpjét is kisajtolta. - Nagyon sajnálom, de ennek így kell lennie... Azt taná­ csolom nektek, hogy felejtsetek el..., hogy csak egy egészen kicsi helyet hagyjatok számomra az emlékezetetekben... Különben nagyon nehéz lesz... és csak haszontalansággal fogjátok magatokat e mészteni...

Zémi, az isten szerelmére, ezt nem csinál­ hatod velünk - hallatszott az ajtón túlról Csil lagszámoló elkeseredett hangja. - Hallod, Zémi?! Az igazi barátság ennél sokkal nagyobb dolgokra is kötelez. Hiszen tudod, hogy mi a legjobb ba­ rátaid vagyunk. Valamennyien hűek, egészen a sí­ rig... Nem zárkózhatsz el előlünk! Érted?! Ehhez egyáltalán nincs jogod... Üresen maradt a széked - ki ül majd rá? Ki szürcsöli ki poharadból az italt? Ki mondja el helyetted panaszaidat és örö­ meidet? Mit kezdjünk a hiányoddal, amely hozzád nem méltó pöffeszkedéssel jár-kel közöttünk és megmérgezi minden együttlétünket...? Némi szünet után taktikát változtatott. - El sem hiszed, Zémi, mennyi új csillag­ ról beszélhetnék neked. Soha ilyen szerencsém még nem volt, mint az elmúlt napokban. Amikor idelent az utolsó fény is ellobban, csak kime­ gyek az utcára és az égre emelem arcomat. Ha hi­ szed, ha nem, maguktól hullanak szemembe a csilla­ gok. S mind a legszebbek. Ilyen csodálatos csilla­ gokról még nem is álmodtam. Majd mesélek neked ró­ luk, ha újra eljösz közénk. Jó , Zémi?! Megsérted a barátságunkat, ha nem vagy kiváncsi rájuk. Ígérd meg nekem, hogy... Csillagszámoló őszinte, baráti hangon még könyörgött egy ideig a zárt ajtó előtt, aztán csalódottan feladta... Távolodó lépteinek hallatára Zémi még apróbbra zsugorodott a párnázott karosszék mélyén. Barátai kényszerű elvesztése miatt különharcát vívta benne a lesújtó szomorúság, és a saját maga állhatatos­ sága fölötti elégedettség érzése. Akaratlanul is jóleső melegség áramlott szét a testében. Lám, az ellenkezés rúgói mégsem lazultak teljesen haszna­ vehetetlenné. Még igazolt jelenléte e földi élet­ ben. F ölcsillanó tekintetét Máriára emelte. - Hidd el, szépséges Máriám, nagyon fáj a seb, amit igaz barátaim mellőzése üt rajtam. De

hidd el azt is, hogy nem tehetek másként. Nekem a legfájdalmasabb, hogy példamutató, már- már barátságot is meghaladó ragaszkodásukat elutasí­ tással kell viszonoznom. Az önámítás ideje azon­ ban lejárt... Azzal az el nem űzhető gondolattal a fejemben, hogy akaratlanul is f öléjük nőttem, soha többé nem nézhettem volna őszintén a sze­ mükbe. Képzeld csak el: hogyan ülhetnék közöttük az én nagy-nagy bizonyosságommal, mérhetetlen többletemmel: életem kiteljesülni és lezárulni készül. Ennek tudatosításához képest, szép gyer­ mekem, nevetségesen gyerekes és póriasan verejték szagú minden lelki vigasz... S Zémi tudta, hogy hű barátaitól elsősorban erre számíthatna. Az emberi gyámolítás egyéb, hétköznapi eszközeinek általában ő k is hiányát szenvedték. A gondolat röpke, erőtlen mosolyt csalt be­ esett, borostás arcára. Talán ezzel magyarázható az ő pótolhatatlansága. Személyében szeretett barátainak egy olyan emberre van szükségük, aki mérhetetlen gazdagságában is alanya szegényes, s éppen ezért hatástalan figyelmességüknek... /folytatjuk/

M ILANRÚ FU SNEKÉRDEZDM EG Ne kérdezd meg, szép gyermekem, a tó kulcsát hol lelhetem Mivel oltja a föld szomját, ki varrta a fecske frakkját. Ne kérdezd meg, mi az oka, hogy énekelget a rokka, «

Ki ébreszti a méheket, a felnőttől ne kérdezd meg. •

Ne szomorítsd szívét, inkább mondd el néki szíved titkát. J Ó A K I N E S M I J

/Szlovák népköltés/ Jó akinek semmije sincs, hol rejtse el, gondja rá nincs. Este fekszik, reggel felkel, tőle semmit nem vesznek el.

Tóth László fordításai

AKÍGYÓKŐKulcsárFerenckötetéről Nemes indíttatás, a szülőföld, a Bodrogköz iránt érzett alázatos szeretet szül­ te ezt az iskoláskorú olvasóknak ajánlott mesegyűjteményt. Ez a megtartó erő oly in tenzíven sugárzik a történetekből, hogy a szülőföld bennünk is jelen lévő varázsere­ jével egyesülve bizonyára magával ragad, felemel mindenkit, aki elolvassa. Kulcsár Ferenc, a felnőtt író már tudja, mit jelentett a mítosz, mese, monda és népi történet iránt annyira nyitott gyermek számára ez a termékenyítő közeg. Nem csupán reprodukálja a kollektív emlé­kezet, a szájhagyomány őrizte - nyilván tömörebb és kerekebb - formákat, hanem helyenként sziporkázó stílussal, színes nyelvi eszközök birtokában, tudatosan célszerű dramatizálásra törekszik. Az ősi gyermeki áhitat és az írói racionalizmus arányos ötvöződése valami fájdalmas, nosztalgikus hangulatot kölcsö­ nöz a történeteknek, az ember úgy érzi,

mintha védtelen idők, régmúlt századok üzenete érkezett volna el hozzá. A kötet darabjai sorrendjükkel is az idő folyását követik; az óriásoktól és tündérektől el­ indulva Mátyás király, vagy Czifra Gyuri alakján át elérkezünk a közelmúlt történel­ méhez, az újabb kor mondateremtő eseménye, a kivándorlás tragédiáját hordozó "amerikás legényhez". Egy-egy történet - például az elbűvölő Pásztorok vetélkedése, vagy akár a címadó, A Kígyókő, de mások is - feldol­ gozásában, stílusjegyeiben erősen megköze­ líti a novella, a széppróza határait. És ami egy csallóközinek az igazi meg­ lepetés erejével hat: a Bodrogköz és a Csallóköz mondavilágában felbukkanó hason­ latosságok. A tündérek világa, Mátyás király, az Aranykert ismerős motívumok a csallókö­ zi olvasó számára# Még Karcsa nevű falunk is van, ráadásul nem is csak egy, hanem tizenkettő... Nem lehetne ez az izgató hasonlatosság akár kihívás is egy csallóközi írónak?! Kanovits György

K u lcsárFern cAlegszebbtalánazvolt Mostanában olvastam egypár kamaszverset - apu nyomta a kezembe őket: - Nézegesd!

Némelyik egész hülye volt, de egy- kettő megtetszett. A legszebb talán az volt, amelyben egy kis srác lement a játszótérre, és addig-addig nézelődött, téblábolt, amíg át ,nem gázolt a játszótér határán. S ott szívdobogva megállt: lesz, ugye, valahogy.

0

É va egy kicsit dilinós, csupa bogáncs, tüske együtt focizik, birkózik velünk, sikoltozik, pityereg: valahogy egyre szúr . Anni, ő más...

Anni, ő más... Inkább tán hozzá pártolok. Vagy Marihoz. Marinak príma lemezei vannak. Anninak kék a szeme... Vagy nem is tudom... Még minden lehetséges.

SOÓKY LÁSZLÓSegSélrEyfelhő REGÉLYNÁSfeketén Z táncol fenn az égen lakodalom készül ma a laposi réten Seregély Panni a menyasszony a vőlegény Seregély Péter lesz is ma nagy vigalom a laposi réten

K e s z e l i F erenc

Bádogon bádogos bá´ dogol, bádogra boldogan rádobol. Hajlítja, formálja, cinezi, rozsdafog ellen meg szinezi. Az asztalos deszkát gyalul, gyalu nyomán forgács konyul. Sok a munka, nagy a hajsza, konyul az asztalos bajsza. Izzó vasat üt a kovács, becses neve Patkós Lukács. Mikor patkókat kovácsol, ne hidd azt, hogy lyukat ácsol! Faszegnek falyukat Ács Lukács ácsol, járja a falukat, folyton kopácsol. Szekercéje nyomán hullik a forgács,

fűrésze fogából hallik a morgás.

Kiürült a ládafia, mezítláb a csizmadia, felesége, lánya , a fia, jaj, de szegény família. Üres kamra, üres lábas, csizmadia; mezítlábas. Üreos padlás, üres gyomor, nem humor ez, hanem nyomor.

Szőrös bunda szűkre szabva, szűcs jár benne csonttá fagyva. Haragszik a szűcs a szűcsre, ő varrta a bundát szűkre. Butaságnak nagy az ára, haragszik most önmagára.

MŰSOR #

1985. .iúnius 13. - csütörtök 9.00 Fúvószene a VMH előtt 10.00 Gál Sándor: HÉTERDŐ - a Szepsi AI "Bódvácska" kisszínpada /II.kat./ - rendező: Tóth Sándor Carlo Collodi: PINOKKIÓ KALANDJAI - a Füleki AI "Pipitér" kisszínpada /II.kat./ - rendező: Kerekes Éva Hárs László: MESÉLJ MAGADNAK - a Vágsellyei AI "Csiribiri" kisszínpada /II.kat./ - rendező: Marcel Kornélia 13.00 Szakmai értékelés 14.30 Népművészeti műsor a VMH előtt 15.00 Urbán Gyula: MINDEN EGÉR SZERETI A SAJTOT - a Párkányi AI "Csángáló" kisszínpada /I.kat./ - rendező: Batta Attila és Batta Jolán Molnár Andrea: A HÁROM KECSKÉK - az Érsekújvári AI "Fülemüle" színjátszó együttese /II.kat./ - rendező: Forró Anna

16.30 18.00 19.00

Táncház a VMH előtt Szakmai értékelés Tábori műsor

A ZSŰRI ÉSZREVÉTELEIBŐL Az önként vállalt feladat erkölcsi elégté­ tele a sikerélmény. Mint minden játéknak, a bábo­ zásnak is megvannak a szabályai. Ezeket egyéni íz, vagy elképzelés szerint helytelenül megvál­ toztatni az alkotó egyén szakmai- etikai tévedé­ sei közé tartozik. Az annyira óhajtott útkeresés, az újszerű /vagy divatos/ kifejezési eszközök megválasztása és adagolása akkor lesz igazán jó, akkor válik a siker zálogává, ha az alkotás komoly szakmai ismeretekből, de elsősorban a bábszínpadi alap­ törvényekből fakad. Vigyáznunk kell tehát,hogy a végeredmény nelegyen félmegoldás, s ne feled ­ kezzünk meg arról sem, hogy a bábművészet újsze­ rű eszközökkel "megújulása” nem jelenti s nem is jelentheti a bábu mellőzését, vagy alárendelt­ ségét a bábsz í npadon. Dr.Szőke István Reszkessetek egerek! - az volt a cím amivel a tiszecsenői bábosok jelentkeztek. A színpadon játékoskedvű kismacskákat keltettek életre. Az ő játékuk lényege a játék volt, melyet nem csu­ pán ők élveztek, hanem a közönség i s . Sok ötlet­ tel, nagy lendülettel játszották ez egérfogást Ev .č .b l .8 7 2 / 8 5 / O O S

- igazi f e l s z a badultságát uralkodott színpadon, n é z ő t é r e n egyaránt. Kucman Eta Csuda jól szórakoztam a Reszkessetek egerek előadásán. Remek színészei alakításoknak tapsol­ hatott a közönség. A három színjátékos produkció­ jának í zléses humor, a mértéktartó irónia volt a sava-borsa. J ó improvizációs készséggel meg-» áldottszínészpalánták lopták be magukat a s z í ­ vünkbe. Kár, hogy a bábjátékosok és nem a szín­ játékosok mezőnyében szerepeltek.. . Kmeczkó Mihály Nyolc bábelőadás után nyolc bábrendező úgy tér haza, hogy tarsolyában már talán ott van a jövő "szezon” témája, a bábszínházi megvalósítás különböző formái - természetesen saját elképze­ léseik szintjén. A I I .

kategória az idén elisme­

rést érdemel. Minden kísérlet veszélyt rejt magában, nem pedig a biztos sikert. A kísérletezés útja ugyan hálátlan,

ám alkotni csupán így érdemes.

Ami itt a Dunamenti Tavaszon új,

az másutt

talán megszokott, sőt esetleg már túlhaladottnak tartják, A bábszínpadon az élő színészek háttér­ be szorították a bábukat,

a paravánt - ez a " hiva-

tásos” bábszínházakban divatos manapság. Ez rend­ ben is van addig míg a bábu kellő hangsúlyt kap, de ha a produkció folyamán csupán elvétve lá­ tunk néhány ” kellékszámba" menő bábut, akkor va­ lami nincs rendben. A látottak jóleső érzéssel töltöttek el s egyben sejtették,

hogy itt valami történt, valami

indulófélben van /a hibákkal együtt/. A jövőre nézve minden rendezőnek el kell döntenie, hogy mit akar csinálni. Bábszínházat-e, avagy színjátszást. Vagy az egyiket, vagy a m á sikat kell csinálni, természetesen az alapszabá­ lyok betartásával. A kettő rossz ötvözete " ösz­ vérként” hat. Valahová tehát tartozni kell. Nem azért mert i l l i k ,

hanem azért, mert csak így jö­

hetnek létre még jobb produkciók. Petőcz Csilla Eleven "prücskök” A marcelházi gyerekek nagy örömet szereztek nekem azzal,

hogy olyanok voltak a színpadon,

amilyenek a mindennapokban /lehetnek/. Elevenek, bátrak,

játékosak voltak egy olyan játékban,amely

bárhol előadható - játszató. Számos jól megvaló­ sított ötletük — mert bizonyára rendezői lelemény­ ről beszélhetünk ebben az esetben - úgyszintén Ev. č. b l . 8733 / 85/ OOS

jól szórakoztatott. Kár hogy bent maradt a hang a színpadtérben, számos helyütt kulcshelyzetekben is - nem lehetett érteni a szöveget,

és nem biztos hogy csak azért,

mert ez a színpad - tíz év tapasztalatai alapján mondhatom - akusztikai szempontból nem kedvez, fő ként a kisebbek játékainak. Amit hiányoltam ebből az eleven játékból - az az esztétikum. És még valami ami a színpa­ don megelevenített "rosszakon" felülkerekedett volna - a gyermeknézőben is - : a jó, az igaz értékelhető győzelme. Bodnár Gyula Gyermekkoromban, nyaranta,az esti i l l a t áradatról ihletten, gyakran szervezőtünk - ma már tudom: öntevékeny "színjátszó" csoporttá. A Balkányi - kert nagy térségei megannyi " s z í n ­ padot" kínáltak a játékra. Valóban öntevékenyek voltunk: magunk voltunk a dramaturgok, rendező k, színészek, a díszletet és a világítást a természet szolgáltatta - szintén "öntevékenyen"... Rendkívül jól éreztük magunkat ezekben a dramatikus játékokban, amelyeknek a közönsége is mi magunk voltunk. A színjáték viszont nem azonos az öntevékeny gyermekjátékkal. A színjá­ ték nemcsak a játékosoknak szerez örömet: az ők et fig y elő közönségnek i s . Sajnos a színjátékosok és rendezőik néha megfeledkeznek erről . . . K á r .. . kár, hogy emiatt nem lehet nagyo bb,teljesebb a közös­ ségi élmény. Kmeczkó Mihály

Kulcsár Ferenc De mit mondjak anyunak Egészen jó lemezgyűjteményem van már . Locomotív GT, Koncz Zsuzsa, Elvis Presley, John Lennon, Szűcs Judit, Karel Gott — fölsorolni is sok. A jó magaviseletért, a jó tanulásért, mindenféle "jó" -ért vette őket anyu nekem. A zenét nagyon szeretem. De valami most megváltozott, mindent, de mindent akarok: szófogadatlan, hétalvó s civakodó lenni, nem enni, csak csatangolni menni, s ha barátnőimmel sétálok, vegyenek észre a srácok. ✓

Hogy ne csak "jó" legyek, száz az ok, s ú jabb jó lemezeket is akarok. De mit mondjak anyunak?

Csodálatos volt Ebben az évben immár tizedik alkalommal rendezik meg C s a l l óköz szívében,Dunaszerdahelyen a gyermekszínjátszók, bábok vers- és prózamondók országos versenyét, a Dunamenti Tavaszt, Ismét gyermekek zsivajától hangos a város, a művelődési ház és környéke, amely már 10 éve ad otthont a gyönyörű rendezvénynek, A nézőtéren nap mint nap felszabadultan tapsoló, boldog kis gyerkőcöket látunk, akik hálás tapsal jutalmazzák a szereplők egész évben vég­ zett kemény munkáját. Mint versenyző,

sajnos már ” kinőttem” a Du­

namenti Tavaszból, de - ami számomra nagy öröm és megtiszteltetés- már harmadik éve konferálom a műsort. Együtt izgulok a színpadon fellépő gyerekekkel. Amikor egy-egy csoportot fellépés közben, vagy a sikeres fellépés után látok, emlékeimben megelevenednek a régebbi versenyek képei, ör öme i . Elszorul a torkom, egy bábcsoportot, kisszínpadot látok. Eszembe jutnak a Százszorszép és Kis Fókusz

"százszorszép” sikerei.

Mint szavaló a IV. Dunamenti Tavasztól kezdve szerepeltem a versenyen. Előfordult az is

hogy délelőtt báboztam a Százszorszép-pel, dél­ után játszottam a Kis Fókusz-ban, és másnap sze­ repeltem a szavalóversenyen. - Csodálatos v o lt! Minden Dunamenti Tavaszhoz kellemes emlékek f űz­ nek, de talán legszívesebben az V. -re emlékezem, ahol egy versenyen kívüli műsorban együtt szere­ pelhettem, "Móka Mikivel" -Levente Péterrel. Egy é letre szóló élmény volt az addig csak a televízi óból i smert művésszel együtt játszani, örökre fe lejthetetlenek maradnak számomra az eperjesi pio nírtáborban eltöltött kellemes esték,ahol a ver­ senyzők, rendezők, szervezők együtt szórakoztak a bíráló bizottság tagjaival,

írókkal,költőkkel,

újságírókkal a táncházban, KI MIT TUD-on vagy a DISCO-ban. Mint néző,szeretnék még nagyon sok bábcso­ portot, színjátszócsoportot,

irodalmi színpadot,

vers- és prózamondót látni, hallani a Dunamenti Tavaszon i t t ,

Dunaszerdahelyen. Szabó Ildikó

Bereck József ERAZÉMIUS, A BÁBKÉSZÍTŐ SZERELMI TÖRTÉNETE I I . rész

Nem tudott úrrá lenni a z elérzékenyülésen: gyér pillái szorításából két, olajosan csillogó könnycsepp szabadult el, s veszett bele ráncai­ nak labirintusába. Elfordította a feiét, hogy Mária ne láthas­ sa miként sülnek forró arcára a könnyek. - Nézd el egy idős embernek, hogy szíve hul­ lámfogója nem képes útját állni túlcsapó érzelmeinek - suttogta halkan, szinte befelé. - Tudod, kedvesem, az én barátaim a világ legtisztább em­ berei. Olyan tiszta mindegyik, mint egy pohár kristályvíz. Csak a pohár vet árnyékot tisztasá­ gukra. Máig nem tudtuk tisztára mosni a poharat. . . A következő napon Gyöngyfűző kopogtatott kö­ vete lődzően a szúette deszkákon, de Zémi neki sem nyitott ajtót. Hiába hivatkozott Gyöngyfűző igaz, minden bajt, nehézséget, félreértést áthidaló barátságuk ra, Zémi hajthatatlan maradt. A páratlan szépsé gű gyöngyök csábításának sem engedett, s fenye­ gető kilátásba helyezése annak sem bírta jobb belátásra, hogy elszakadhat a fonál, az őket szi­ lárdan összetartó, a gyöngyöket szépséges sorrá fűző. S szerteszét gurul minden. . . - Legalább azt engedd meg, Zémi, hogy rendsze­ resen meglátogathassunk, hogy legjobb barátaidhoz illőn gondodat viselhessük - mondta végül csüged ten, megalkuvásra készen. - Jószándéktokat megköszönöm, de a gondosko­ dást nélkülözni tudom - szólt ki barátjának Zémi. - Mária az én igazi gondviselőm. . . ! - Mária. . . ? - hallatszott az ajtón túlról Gyöngyfűző cs odálkozó hangja.

Nyomban fagyasztó rémület markolta össze Zémi szivét. Úgy érezte, hegy menten rászakad a mennyezet s megnyílik a la tta a f öld. Tehetetle­ nül átkozta magában azt a hivalkodó kényszert, ami ilyen felelőtlenül kimondatta vele Mária nevét. Mégha legjobb barátja ellő tt is. Így min­ dennek vége! Megszűnt kizárólagos hatalma imá­ dott Máriája f ölött. Már tud róla más is. El­ jönnek, elrabolják, mindörökre megfosztják tő le. . . ! Talán éppen Csillagszámoló egén lesz a legtündöklőbb csillag, vagy a legpompásabb i g a z gyöngyként díszíti majd másik barátja fűzőjét. . . Fejében ellenőrizhetetlenül kavarogtak a vész­ jósló gondolatok. Ki száradt bőrén égető só gya­ nánt csapódott ki a mérhetetlen, esztelen fél­ tés. A kínzó érzés testi erejének utolsó szik ráját is tűzzé csiholta. Föltápászkodott a karos székből, s minden elmozdíthatót az ajtó elé von­ szolt. Nem bánta már, ha lázas mozdulataiból, eszelős igyekezetéből kitetszett a valódi i gaz­ ság: szereti Máriát! Nincs értelme tovább titkol­ ni forró érzelmeit! Félre az öreges szemérmesség gel! Kezdetben védekezni akart az egész lényében kibontakozó érzés ellen, előbb csak ösztönösen, mint a világ annyi más bájával szemben, aztán figyelmeztető csörömpöléssel az agyában is meg­ szólalt a rejtett riasztóberendezés. Előre tud­ ta tehát, hogy nem gyorsan illanó nyári zápor ké szül átfutni létezése pusztuló tájain, hanem min­ dent elsöprő végzetes zivatar. Mégsem hallgatott az intő jelzésre, amely pedig mindig jóelőre f i gyelmeztette várható tévedéseire. Öreges félszegs éggel, szemérmességgel ugyan, de tovább é ltette, ápolta szívében a titkolt érzést. Míg a váratla­ nul rátörő féltés végül színvallásra késztette. . . Teljesen kimerülten esett öblös széke pár­ názott karjai közé. Horpadt mellkasának fújtató-

ja sípoló hangokat csiholt elő tüdejéből. - Szerelmem, szépséges Máriám. . . ! Bocsájtsd meg mérhetetlen önzésemet.. . Az irtózatos gondo­ lat, hogy végül elveszíthetlek, teljesen elvette az eszemet. . . Nem tehetek róla, hidd e l ... Ne kem már csak te maradtál.. . Te vigyázod éjszakáim at, te aranyozod be nappalaima t .. . Rajtad kívül nincs az égvilágon senkim. . . A falánk élet min­ denemet elfogyasztotta: erőmet, éveimet, vágya­ kozásaimat... S most mondjak le a kárpótlásról is, amit mindezért nyújtott? Mondjak le rólad, akinek tudom, nincs párja a világon? Hagyjam, hogy illetlenek dicsősítsék szépségedet s ava­ tatlanok tegyék próbára utánozhatatlanságodat. ..? Hagyjam, hogy örökre elraboljanak tőlem. . . ? Neeem, gyönyörűségem! Nem! Nem ...! Nem ...! Nem...! - sipította, hörögte Zémi. Mária delejes mosolya, sugárzó szépsége is csak nagyon sokára tadta álomba szédíteni. Nyu­ galmat hozó álmában a teremtés vidékeit járta be szép szerelmével: mindenütt levelek, virágok üt­ köztek elő a fák ágain, ezüstös hegyek szakadoz­ tak ki a földből, folyók első hulláma sietett le a völgyekbe. . . Hangos kopogtatás zavarta meg álmát de erőt­ lenül mozduló pillantása visszafordult szemgödrébe. . . - Én vagyok, Zémi! A barátod! Szivárványfestő. Elhoztam neked a legszebb színeket.. . Hallod, Zémi? Valamennyit megmutatom, ha kinyitod az aj­ tót.. . Elég, ha csak egy röpke pillantást vetsz rájuk, hidd el Zémi, nyomban visszatér tagjaid­ ba az erő, bizakodással, reménykedéssel telik meg a szíved... Csak nyiss végre ajtót. . . ! - hallat­ szott az ajtón túlról egyre türelmetlenebbül, de Zémi tudatának gyorsan keményedő burkáról lepereg­ tek szeretett barátjának kétségbeesett szavai. Csonttá fogyott karjának utolsó mozdulatá­ val Máriát lopta be rohamosan zsugorodó térsé-

geibe, s hallatlanul görcsös, önfogyasztó szo­ rításban már csak befelé terjeszkedett, szigo­ rú szabályosággal egy irtózatos feszültségű ponttá sűrűsödve. . . Amikor Csillagszámoló, Gyöngyfűző és Szivárványfestő végre kifeszítette az ajtót és átverekedte magát a váratlan torlaszo, mi ndenséggé robbant az i szonyúvá sűrűsödött emberi lét: utol­ sót ütött Erazémius szerelemmel teli szíve. Karosszéke előtt egy rúdon Mária ékeskedett, a legszebb bábu, ami keze alól valaha is kike­ rült.

TÓTH LÁSZLÓ

MIT CSINÁLNAKA GYEREKEK Vera lenyelt egy vekkert és most ketyeg, ketyeg. Gergő lenyelt egy rád iót és most retyeg, retyeg. Zsófi lenyelt egy autót és most berreg, tülköl. Dani lenyelt egy egész várost, s benne száztíz szabóműhelyt, így most nem látni őt a tűktől. Hát én? Lenyeltem egy hegyet, nem is egyet, hanem hetet. Lehet ez? Lehet bizony, lehet!

EG Y G YER M EK K Ö N YV IL L U S Z T R Á T O R R Ó L Eddigiek során a Dunamenti Tavasz általában május utolsó és június első napjaira esett. Ha i dén i s így t ör t ént volna, akkor ezek a sorok akár meghívóul is szolgálhatnának M á r i a Ž e 1 i b s k á érdemes művész kiállítására a Csallóközi Múzeumba. Mária Želibská grafikusművész ugyanis neves folyóirat- és könyvillusztrátor, s ezen belül is előszeretettel öltözteti díszes köntös­ be a meséskönyve ket. Dunaszerdahelyi kiállításá­ nak meghirdetett ide je az országos gyermekfesz tiv ál kezdetére éppen lejárt. Kár, mert a kiál­ lított anyag egy része meseillusztráció volt, nevezetesen színes mezzotintával készített rajzok szláv és orosz népmesékhez, i l l . Andersen meséi­ hez. Igényt tarthatott volna tehát a gyermeki érdeklődésre. Technikailag nincs módunkban, hogy bűbájos, csupa kellem, de szentimentalizmustól mentes illusztrációi közül a Fürge Irka oldalaira vará­ zsoljunk néhányat,ismerkedjünk meg hát a gyermek könyv-illusztrátor Mária želibskáva] - s z óban. Azoknak az irodalmi műfajoknak széles regiszte­ rében, melyekhez évtizedek óta illusztrációkat készít, nagyon jelentős helyet foglalnak el Že lib ská gyermekirodalmi illu sztrá c ió i. Nemcsak mennyisé­ gileg, a kiadott könyvek számát tekintve, hanem az egyéni formanyelvű kifejezés művészi minősége szempontjából i s . Noha minden egyes munkájához egyéni módon, az illusztrálandó mű konkrét tar­ talma és természetesen a kiadói szándék alapján közelít, mindig megőrzi stílusának sajátosságát, amely rendszerint az irodalmi művet jól közvetí­ tő ötletes, eredeti kifejezési formával párosul.

Želibská illusztrációiból kitettszik az irodalmi mű ta rtalmi vonatkozásaihoz való realisztikusan következetes ragaszkodás, de ez nem akadálya an­ nak, hogy a szöveget képzőművészetileg maximális mértékben gazdagítsa. Az általa illusztrált fon­ tosabb könyvek között említhetjük meg M. Rázuso vá-Martáková Mézeskalácsház, I.Belisev A csökö­ nyös kandúr. H. Bechlero Kinek adok tejecskét? . M. Haštová Csengetyűk című művét, természetesen a bevezetőben már említett Andersen-mesék i 11. szláv és orosz népmese-gyűjteményeken kívül. A kortárs szlovák képzőművészet idősebb nemzedékéhez tartozó /1913-ban született/, Bratislavában élő és alkotó Mária Želibská számos elismerésben részesült szerteágazó munkásságának föntebb taglalt részéért. Az 1972-es IX. bolognai nemzetközi gyermekkönyv vásáron nagydíjjal jutal­ mazták a Szláv mesék című könyv illusztrálásáért. Ékesen beszél a gyermekek világa iránti értő von­ zalmáról az az 1975-ös elismerés i s , amellyel a prágai Populációs Kormánybizottság jutalmazta a gyermekek életének hű képzőművészeti tolmácso­ lásáért. Bereck József

DANIEL HEVIER LÁTOGATÓKA

CSIP BOLYGÓRÓL Az űrkutató Intézet épülete előtt leszállt a földre egy tojás. Kisvártatva kinyitÓdott kicsike ajtaja, majd egy aprócska létra csúszott ki rajta, amikor a meglepett tudÓsok rájöttek, hogy ez bi­ zony még véletlenül sem tojás, hanem egy rendkívül leleményesen megépített űrhajó. Benne pedig látogatók érkeztek az űrből ! A Csip bolygó lakói voltak azok. Fejükön póklábvékony antennák inogtak,a kezük helyén meg fém csápok lógtak. A tudósok belehallgattak vidám csipogásuk­ ba, de sajnos, egy árva mukkot sem értet­ tek belőle. Csak tanácstalanul vonogatták a vállukat és értetlenül tekingettek egymásra. Noha valamennyien bölcs és tudós urak voltak ők, egyikük sem tanulta még meg a Cs ip bolygó lakóinak nyelvét. És ekkor valakinek eszébe jutott, hogy odahozzon egy csirkét. A csirke készségesen szóba /illetve csipogásba/ ele—

gyedett a Cs ip bolygó lakóival és látni lehetett, hogy kitünően megértik egymást. Miután pedig az űrbeli lények beszálltak űrhajójukba és elhúzták a csíkot a Cs ip bolygó felé, a csirke büszkén sétálgatotta föl-alá az 1. számú laboratórium asztalán és nagy hangon csipogott valamit. Ki tudja, meglehet, hogy valamilyen titok volt az, amit a Csip bolygó lakói árultak el neki a távoli csillagokról. Tóth László fordítása

MŰSOR 1985. június 14. - pénte k 9 . 00

A vers- és prózamondók központi versenye / I .- I I I .kat. /

1 4 . 30

Gyermekműsor a VMH előtt

15 .00

Csuka Mária: EGY MESE,MEG EGY MESE - a Zonci AI "Játszani jó" kisszínpada / I . kat. / - rendező: Csuka Mária A szlovák vendégegyüttes elő­ adása Fésüs Éva: A KIVÁNCSI KIRALYKISASSZONY - a Királyhelmeci AI "Tőzike" színjátszó csoportja / I . k a t . / - rendező: Nádasdy Jánosné

16. 30

Népművészeti műsor a VMH előtt

1 8 . 00

Szakmai értékelés

19. 30

A KÖLTÉSZET ESTJE - irodalmi műsor hazánk felszabadulásának 40. és a 1 0 . Dunamenti Tavasz tiszteletére

A ZSŰRI

ÉSZREVÉTELÉBŐL

A csallóközi gyermekszínpad - Csodafurulyás juhásza hagyományos "színeket" hozott a Duname nti Tavasz palettájára. Pontos, dramaturgiai szempontból átgondolt, tiszta előadás volt, mégis némi hiányérzetet hagyott bennem. Elsősorban a játékosággal, a gyerekeknek több "mozgásteret" b iz­ tosí tó rendezői ötlettől, a nézőt is magával ra­ gadó nagyobb, sodróbb lendülettel maradt egy kis­ sé adós . Mire gondolok? A nyáj "bevonulása" l ehetett volna természetesebb; a kalmár és a juhász egyez­ kedése "kupeckedőb b " ; a pénzszámolás rövidebb; a "zárókép" tisztább, hangsúlyozottabb. Persze, akadt ennek az e l őadás nak sok szép pillanata i s . I l y en volt a kutya "játéka" végig, a földesúr néhány pillanata az "eleven" mankókkal, s különösen a vásár, ahol az előadás igazán " f e l ­ pörgött". Hogy a szép jelenetek ellenére az össz­ kép mégis visszafogotnak hatott? Ez alighanem a kis színészek gyakorlatlanságának tudható be. I s ­ merve a z onban Molnárné Szőke Éva ügyszeretetét; min den b i z onnyal sokat hallunk még a Csallóközi gyer­ mekszínpadról, s hiszem azt is, hogy palettájuk szí nei az elkövetkezőkben mindinkább élénkülnek majd. Tóth Elemér

Színházi p illa n a t . . . Amikor elfelejtem, hogy hol vagyok, hol ülök, amikor elfelejtem, hogy zsűri­ tag vagyok, amikor úgy érzem, hogy együtt játszom a színpadon játszókkal, amikor - egy idő után már nem is tudom: a z a színpad a szemem e l őtt van-e vagy pedig a tudatomban, a lelkemben — s már én vagyok a színpad, a színház, már bennem van az egész v ilá g . . .

Színházi pillanata . . .

beri p illa n a t . . .

Őszinte em­

Feledhetetlen. Köszöne t érte a

párkányi alapiskola

"Csángál ó K isszínpada" tagjai­

nak, rendezőinek - támogatóinak.

Kmeczkó Mihály

Ev.ő * b l *874/65/00S

Bereck József KÉT

" FEGYVERES"

a Nagyok és kicsik ciklusból "Mi természetesen az általá­ nos leszerelés hívei va gyun k . . . " /Egy politikai beszédből/

1. Kezdődik a nap. Együtt megyünk el hazu l r ól. Táguló tüdővel l épünk a tavaszfriss utcára. Alig néhány lépés után, még a toronyház tövében,

szétválnak ú tja ­

ink. Életemnek társa a könyvtár,

lánygyermekünk

az alapiskola, magam a szerkesztőség felé veszem az irányt. Egy kisfiú j ön velem szemben az úton,édesanyja kíséretében. Három lépésnyire lehetnek tőlem, amikor a kissrác amolyan pisztolyszerűen, e lőre nyújtott pici mutatóujjal váratlanul rám emeli a kezét és szó nélkül lepuffant. Méltatlankodással elegy csodálkozásba rándul az arcom, de miközben az útmenti puszpángcserjéve zuhanok, azt azért mindenképpen el kell ismernem magamban: nem egészen közömbös pillanE v . č. b l . 8 7 l / 8 5 /OOS

tást vetettem f i a t a l , szemrevaló édesanyjára.

2. Iszom a sörömet a tágas csemegebolt talpon­ álló részében. A helyiség másik felében, laltpult e l őt t ,

a fagy­

gyermekek és nő k kígyózó sora.

Kint az utcán autófékezés. Egy kissrác és édesapja jönnek be a boltba. A sor láttán az apa máris fordulna v iss za . A fiú - kezében fémesen csillogó géppisztoly - nem engedi,

nyomja,

szo­

r í t ja a sor végére. Miután eléri célját, fegyverét,

tüzelő helyzetbe kapja

lábát szétvetve enyhén előre dől, és

rövid sorozatokkal ritkítani kezdi a fagylaltra várók sorát. Nem szeretem a lövöldözést,

a fülsüketítő

ropogásban észrevétlenül ki szeretnék sompolyog­ ni a csemegeboltból. A fe lv ila n y ozódott kissrác szeme azonban felém v i l l a n ,

s egy kurta sorozat­

tal a falatozópult alá küld. A helyiség terrakockás, fagylalttal összecsöpögtetett kőpadlóján feküdve, a diadalmasan körbe forduló fiú arcának másik oldalán s az álla alatt vöröslő hegeket veszek észre. Szóval nem­ csak adunk - kapunk i s ,

gondolom némi elégté te llel,

s a hűvös kőpadl óhoz szorítom lüktető halántéko­ mat.

Művészet és személyiség A személyiség kutatásával és definálásával kül önböző szempontok szerint, más és más módszerrel foglalkoznak a szakembe­ rek. A személyiség-pszichologiák, az orvosi pszichológia, a pszichoterápiás eljárások, a szociológia sajátos nézőpontjának érvénye­ sítésével, más és más vizsgáló eljárás al­ kalmazásával alkották meg a személyiség teóriájukat. Jelenleg két személyiségelméletet ismertetek a Kretschmer tipológiát, amelyben a család testi és lelki adottságai mint a személyiséget meghatározó,örök­ letes tényezők szerepelnek és a pszicho analitikus elméletet, mely nagymértékben hozzájárul önismeretünk fejlesztéséhez is. Kretschmer tipológiájában a személyis ég a lapját képező temperamentum és az azzal törvényszerűen összefüggő alkat alapján kü­ lönítette el jellegzetes típusait. A tempe­ ramentum két szélsőségével skizotím és cik lotím típust jellemezte. A skizotím kedélyi alkatát jellemzi az érzékenység és hűvösség, a ciklotímiást a vidámság és a szomorúság szélsőséges pólusai között találjuk meg. Ezek a tulajdonságok általában nem tisztán fordulnak elő, hanem az egyes egyéneken be­ lül keverten. A temperamentum-típusokhoz csatlakozóan harmadikként Kretschmer leír­ ta a viszkózus temperamentumot. Érzelmileg jellemző rá a robbanékonyság, vagy az,hogy flegmatikus. Pszichés tempóját az jellemzi, hogy vagy nyugodt, nehezen átállítható,vagy nehezen elernyeszthető. A temperamentum típusok szorosan össze f ügnek az alkati típusokkal. Így ciklotímiás temperamentumúak rendszerint piknikus alkatúak. Zömök emberek, rövid végtagokkal,

kerek, jóltáplált benyomást keltenek. A skizotímiásak aszténiás alkatúak törzsük hosszúkás, henger alakú. Végtagjaik hosszú­ ak, me11kasuk hosszú, keskeny, keskenyek a vállaik és hosszú nyakuk van. A viszkózus temperamentum az atlétikus alkatúaknál for­ dul elő. A törzset széles vállöv, keskeny medence jellemzi. A végtagok hosszúak,erő­ teljesek, a csontozat és az izomrendszer erőteljes, az ilyen emberek robusztus benyom ást keltenek. A ciklotímiások ha műlvészek, akkor l egtöbs zör realisták, humoristák. Ha tudomá­ nyos kutatók, akkor szemlélődő, leíró, j ó megfigyelő empírikusok. A skizotímek, ha költők, inkább formaművészek, lehetnek patetikusok, romantikusok, extrém bizarrélményeket leírók . Ha tudományos kutatók, akkor leggyakrabban teoretikusok. Ha a visz­ kózus temperamentumú személyiség köl t ő, akkor realista. ha tudós, akkor következe tes és szívós tevékenységet fejt k i, pre­ cíz részletekben gazdag eredményeket ér el. Kretschmer tipológiája körül sok vita támadt és van még napjainkban i s , de elmond­ hatjuk, hogy a személyiséget konkrét élet közeli megfigyeléssel írja l e . A másik sze­ mélyiségelmélet, amely szintén nagy vihart kevert - e szakterület berkeiben a pszichoa­ nalitikus személyiségelmélet. E szerint a személyiség két részre osztható: tudatosra és tu d a t la n r a . A tudat a személyiségnek kisebb része mint a tudattalan. Funkciójához tartozik, hogy az egyén tudja, mi történt körül ötte a külvilágban, kutatja és megta­ lálja a történések okát, törekszik saját belső történéseinek a megismerésére. A tudatból a tudattalanba fokozatos az átmenet,ezt az átmeneti zónát az analitik usok tudatelőttesnek nevezték. Ebbe n a zónában a tudat

sejtésekkel tud tájékozódni. A tudatelőttes tartalmazza az érzelmeket, az előítéleteket szorongásokat, az indulat és az érzelemtorl ódásokat. Az egyén magatartását elég nagy mértékben befolyásolja. A tudattalan ismeretlen az egyén számára, a benne rejlő erők félelemmel töltik e l . Tartalmazza az ösztönöket, a kora gye­ rekkori élményeket amelyeket elfelejtettünk és az elfojtott traumatizáló élményeket. A tudattalant az az elv irányítja, hogy ösztöneinket gátlástalanul kiéljük, örömö­ ket keresünk és a kínt elk e r ü l j ü k . Ha f e j l ődéslélektani szempontból néz­ zük a tudat kialakulását, akkor a csecse­ mőnek még nincs tudata . hanem csak tudatt­ alanja van, ezt az analitikusok a személyi sében ősvalaminek nevezték el és véleményük szerint a csecsemőt az örömelv irányítja. A valóságban azonban az örömelv korlátozód ik , mivel a biológiai szükségletek nem tudnak teljes mértékben kielégülni, tehát egy kudarchelyzet alakul ki, amit a tudat k ia lakulás a lapjának tartanak. Később a csecsemő ösztöneinek érvényesülése mind több és több akadálynak van kitéve és így a sza­ bályok megtanulására kényszerül. Ezekre a szabályokra a szülök jutalmazással és büntetéssel szoktatják rá. Később ezek a szabályok, tiltások belsővé válnak és belől ük lesznek a társadalmi együttélés törvénvei. Már korán eldől az, hogy az egyén tudja a szabályozottan kiélni az ösztöneit, hogyan tud a realitáshoz alkalmazkodni. E zért a kora gyermekkori élményeknek van a személyiség kialakulásában döntő jelentő­ ségük. A tudattalant az Én adoptálja a va­ lósághoz. Az Én-t az ősvalamivel szemben nem az örömelv irányítja, hanem a reali-

tás - elv. Nem engedi,hogy ez ösztönök gátlástalanul érvényesüljenek, hanem a külvilágból nyert ingerek ala pján felfüg­ geszti az ös ztön-feszültséget és csak ak kor engedi kiélésüket, ha az ösztönnek megfelelő tárgy áll rendelkezésére és nin­ csenek tiltó körülmények. Az Én kialakulá­ sában nagy szerepe van a családi nevelés­ nek is, de az iskolai nevelői ráhatás va l amint az a környezet amibe a gyermek ba­ rátai révén kerül normaképző l ehet az Én értékeinek kialakításában. Az Én a tudatos és a tudattalan határán helyezkedik el. Ez a kettős beállítottság teszi lehetővé, hogy a tudattalan és a tudatos működéseket integrálja. Ennek a felépítésnek fejlődéslélektani alapja, az hogy a kora gyerekko­ ri Én-re épülnek rá a felnőtt,Én-ig tartó fejlődési rétegek és a korai Én feledésbe merül. Az Én funkciójának van egy speciális része, amely a k örnyezeti tiltás okból , sza­ bályokból, törvényekből jött létre és az egyén sajátjává vált, ez a felettes Én. A felettes Én alapjai a szülők első közlé­ s e i, jutalmazásai, büntetései. Belőlük ala­ kul ki a kötelességteljesítés és a lelki ismeret funkciója. Minden esetben gátolja az ösz tönök kiélését, helyettük ideálokat és moralizáló célokat igyekszik érvényre juttatni. A személyiséget a személyiség egyes része­ inek aránya, kialakulásuk folyamatának egyé­ ni sajátosságai, a konfliktusok elhárítá­ sának sajátos módja h ozza létre. Döntő, hogy az egyes részek közötti feszültség milyen mértékű, van-e közöttük konfliktus, melyet belső konfliktusnak neveznek. E rövid személyiségelméleti áttekintés után nézzük meg hogyan hatnak a különböző

művészeti ágak a személyiségre. A művésze­ tek személyiségre gyakorolt hatása sokban segíti az empátia kibontakozását és f ej­ lődését. /Empátiának azt a képességet ne­ vezzük amikor valaki beleéli magát egy mű­ alkotásba, egy szerepbe, egy másik személy helyzetébe és azonosul v e le /. A zene a vo­ kális kommunikációs csatorna iránt tesz érzékenyebbé, hangulatok, indulati feszül t ségek átéléséhez segít úgy, hogy közbens e jn k p ,t lé fiktív az a másik ember akitől ezek a hangulatok és feszültségek származnak. A szobrászat és a festészet a mimika és a test, a fejtartás és a gesztu­ sok jelzései alapján teszi lehetővé, hogy egy-egy sajátos helyzetben, állapotban, cselekvés közben megértsük, hogy az ábrá­ zolt ember mit érez és mit gondol, milyen szenvedély, vagy indulat hatása alatt van. A költészet szimbólumokát, a szépirodalom sémákat, kategóriákat ad ahhoz, hogy a má­ sikról empátiásan nyert ismereteket egyál­ talán fel tudjuk dolgozni. Rekonstruálni tudjuk magunkban, hogy egy-egy helyzetben a másik ember milyen gondolatokat élhet meg, milyen érzelmek és indulatok dúlnak benne. Sajátosságai miatt külön említést ér­ demel a színház mint művészet. A színház összesűríti az időt, az előadás rövid tar­ tama alatt hetek, hónapok, évek legfontos abb eseményeit mutatja be. Olyan jelensé­ gek kimenetelét teszi ezáltal érthetővé, amelyeknek perspektíváját s mindennapi élet ben aligha láthatjuk meg közvetlenül. A sű­ rített mozgalmas cselekmény azonosulást vált k i, az azonosulás a szereplők kommunikatív hitelessége révén jön létre. Ez azt jelenti hogy a drámai helyzetekben l evő f őhős lelki-

világát a színész érzelemkifejezése révén értjük meg annyira , hogy teljesen bele tudjuk vetíteni magunkat abba, hogy kikap­ csoljuk a tudatosítást, és így indítsuk el magunkban ezt a folyamatot amely végül is katarzishoz /feloldozáshoz, megtisztu­ láshoz / vezet. A katarzis által feloldódnak a szemé­ lyiség tudat alatti rétegeiben létrejött szorongások, konfliktusok, így a személyiség egyensúlya helyreáll. Számtalan szoron­ gás alakulhat ki a személyiség f e j l ődése folyamán az Ősvalami , az Én és a felettes Én rétegei köz ött, melyeket kompenzálni, vagy feloldani úgy tudunk, ha azonosulunk olyan, /vagy hasonló/ helyzetekkel, melyek a szorongást kiváltották, de az elhárító mechanizmusok hatására elfelejtődtek és kiszorlutak a tudatból. Gyermekeinket viszonylag korán meg kell tanítani az empátiás magatartásra, arra a z azonosulási képességre, mely a katarzis­ hoz vezet. Ezzel gazdagítjuk személyiségü­ ket, segítünk konfliktusaik, szorongásaik feloldásában és nem utolsó sorban kifejezési eszköztáruk gyarapodni fog. Hogy ezt elérjük szorgalmazzuk gyermekeinknek a kü­ lönböző színdarabokban, kórusokban, külön­ böző művészeti ágakban való aktív és pas szív részvételt.

Dr. Bordás Sándor

S OÓKYLÁSZLÓ A K ER EK TÓ A kerek tó híres tó , egyszer kacsaúsztató máskor kenderáztató a t u l só partja egyenes a z innenső görbe p i l i n c k é z ő gyerekek j árják körbe-körbe

a kerek t ó közepében lakik három kárász őket lesi minden r eggel Bak Matyi a pákász

a kerek tó híres tó , egy s zer béka-baktató máskor kavics-ugrató harmadszor meg vízimanók bújtató tanyája

Keszeli Ferenc

Kajla Fülöp derüs tekintettel érkezett haza Hörcsög Ödönéktől, Magabiztos volt, határozott, sejtelmesen mosolygó. - Azt se kérded, merre jártam, - szólt Etüs kéhez. - Nem érdekel. Untat. De azért ne haragudj válaszolta Etüske. Fül öp egész nap szaladgált, bujkált, titkol ódzott, nyüzsgött. Olyannyira, hogy az még az unatkozó Etüske érdeklődését is f elkeltette. Nem nagyon, csak olyannyira, hogy megkérdezte: - Miben sántikált kedves barátom. - Semmiben - válaszolta Fül öp, és ezzel Etüske meg is elégedett. Kajla Fül öp ez alatt papirt és festéket szerzett, plakátokat készített egy távoli bokor alatt. A plakátokon a következő szöveg állt. FIGYELEM! FIGYELED! FIGYELI! FELHÍVJUK ÉS TISZTELETTEL ÉRTESÍTJÜK A KÖR­ NYÉK MINDEN SÜNDISZNÓJÁT ÉS SÜNMALACÁT , HOGY SZOMBATON, AZAZ PÉNTEK ÉS VASÁRNAP KÖZÖTT? DÉLUTÁN 17 ÓRAI KEZDETTEL ITT ÉS ITT S Ü N D I S Z K Ó T RENDEZÜNK ETÜSKE TISZTELETÉRE. A JELES RENDEZVÉNYRE MINDENKIT SZERETETTEL VÁR A RENDEZŐSÉG. LEMEZLOVAS: KAJLA FÜLÖP Utóirat: Társasági öltöny nem kötelező és a belépés korhatár nélkül ingyenes.

A plakátokat Fülöp segédei, a gyorsfutár-szolgálatba állított nyulak széthordták, kiaggatták még a szomszédos mezőkön, réteken is, és természetesen az erdők sem maradtak ki. Lett is nagy f elfordulás néhány óra múlva az egész környéken. Mert senki sem tudta, ezért mindenki mindenkitől azt kérdezte, hol van ITT ÉS ITT, merre kell oda menni, miféle hely lehet, ki hallott valaha felőle. De bizony ITTÉSITTRŐL senki sem hallott soha. Kitört a pánik, mert nem csak a sünök, az erdő és mező minden élőlénye nagy izgalommal ment volna a sündiszkóba, de senki sem tudta, merre lehet Ittésitt. Mindenki Kajla Fül öpöt kereste, hogy megkérdezhessék a rendezvény pontos helyszí­ nét, no meg azt, hogy a sünökön kívül nem lehet-e vajon ingyenjegyet szerezni az idegen fajok­ hoz tartozó mezei állatoknak is. De Fül öp eltűnt, nyoma veszett. Az állatok nagy szaladgálása, kérdezősködé se közben Etüske természetesen mindenről értesült. Mert ugye mindenki őt, Kajla legjobb barátját kérdezte a sündiszkó helyszínéről, de Etüs sem tudta megmondani, merre is lehet Ittésitt, ahol szombaton 17. 00 órai kezdettel ilyen példátlan mezei esemény készül , méghozzá az ő tiszteletére. Hogy hová tűnt a főrendező-plakátfestő-le mezlovas Kajla Fülöp? Elbújdosott, méghozzá szé­ gyenében. Az történt ugyanis, hogy dolga végezté­ vel, amikor lemosta magáról a festéket - ellen­ őrizni indult kirakták-e rendesen a segédei a plakátokat. Amikor pedig Fül öp megállt az első plakát előtt, azonnal észrevette a rettentő hi­ báit Ittésitt. Először elsápadt, aztán zokogni kezdett, mert nyilvánvalónak találta, hogy most már minden dugába dült . Mert ugyan ki is tudhatná meg ebből az ostoba fogalmazásból, hogy a sündiszkóra nem egyebütt, mint a Fül öpék é s Etüsék közös kiserdeje

előtti Pipi téren, a fácántyúkok kedvelt kapirgálóhelyén kerül sor. Ott, ahol sárgán virág­ zott a pipitér, a hely névadó virága. Amikor Fül öp jól kisírta nagát, megpróbált gondolkodni, hogyan lehetne még menteni a menthetőt. De belátta: a plakátok átírására már nincs idő, a gyorsfutárok összeverbuválására szintén nincs idő, és még inkább nincs idő arra, hogy szóban értesíthessenek minden érdeklődőt, aki a sündiszkóba készül, de nem tudja, hogy az Ittésitt nincs másutt, mint a Pipi-téren. Most legszívesebben üregi nyúl lennék szipogta csak úgy magában szegény Fülöp. - El­ bujnék a f öld alá. De csak egy bokor tövébe bujt el, ám ott se lelt rá senki, még a róka se, aki szintén nagy buzgalommal kapcsolódott be a keresésbe. Aztán Kajla Fülöp a bokor alatt kimerülten, reménytelen kedvében elszenderedett. Alkonyat előtt távoli zeneszóra ébredt. Nem akart hinni a fülének. Sem az egyenesnek, sem a Kajlának. Fölállt, forgolódott, belehallgatott a távolba jobbról az egyik fülével, belehalgatott balról a másikkal. Meg kellett állapítania, hogy ez bizony csallhatatlanul zeneszó, szinte biztosan diszkózene, és alighanem Hörcsög Ödön lemezját­ szójából származik. Óvatosan, reszkető lábakkal indult el abba az irányba. Aztán meg a szemének nem akart hinni. Mert amit látott, az hihetetlen volt: a Pipi-téren ott nyüzsg ö t, ott riszálta magát a hét határ minden élőlénye. És bömböltek a hangszórók . . . Fülöp úgy érezte, menten meghasad a szive. Ennyi lótás-futás, ennyi izgalom, ilyen remek ötlet és most más aratja majd le a babérokat. Elképzelni is szörnyűség . . . Ahogy ott szomorkodik, egyszer csak szapo­ ra szuszogást hall. Körülnéz és csaknem kővé dermed: Etüske közelit. Már messziről integet, harsog.

- Szia, szervusz drága Fülöpkém. Hát hol voltá l, mi történt veled, csak nem esett bajod. jó, e D hogy megkerültél és elmondhatom, hogy soha életemben nem szórakoztam még ilyen remekül. Hogy kimondhatatlanul hálás vagyok neked ezért a remek ötletért. Igazán megható a kedvességed. Vége az unalmamnak. Tudod, amikor Hörcsög Ödön beállított a gramafónnal . . . - Az nem gramofón, hanem lemezjátszó - ma­ gyarul. - Ne szólj közbe, szóval amikor beállított vele, én már mindent tudtam, és . . . - Hagyd csak Etüském, felejtsük el. Én különben sem mehetek közétek. Nagyon szégyellem magam azért az Ittésittért. - Miféle Ittésittért? - Hát tudod . . . - Én csak azt tudom, hogy kedves voltál, el akartad űzni az unalmamat, volt egy remek ötle­ ted és azt tökéletesen véghez is vitted. Csak éppen magad maradtál el. Érthetetlen, hogy miért. Nézz oda, hogyan táncolnak a többiek. Hörcsög Ödönné viszi a prímet. Ha így folytatja, a disz­ kó végéig úgy lefogy, hogy semmi se marad be1őle. No siessünk. - Nem Etüském, én nem megyek. Szórakozzatok jól nélkülem. - Mire ezt Fülöp kimondta, körül­ nézett, és látta: nincs menekvés, mert az álla­ tok harci kurjantásokkal nyargalnak felé . . . E lsőnek a nyulak, őzek, utolsónak a sünök, hangyák, szarvasbogarak értek oda. Felkapták Kajla Fülöpöt és éljenezve meghórukkozták. - Megkerült a lemezlovas ! Éljen a lemez­ lovas. Éljen a rendező! Éljen Kajla Fül öp, a nap hőse. - Köszönöm, köszönöm - dadogta Kajla, aztán visszacipelték őt a Pipitérre, ahol reggelig tartott a mulatság. Mindenki pompássan érezte magát, a plakátról pedig mindenki tapintatosan hallgatott. Egyetlen apró malőr történt csupán:

reggel senki sem találta Hörcsög Ödönnét, a nap kettes számú hősét, aki egész éjszaka úgy tán­ colt, hogy arra még szavakat is nehéz találni. - Majd megkerül - legyintett a férje. De Fül öp és Etüske bizony aggódtak egy kicsit. - Félek, hogy semmivé táncolta magát az az ostoba némber — mondta Etüske. - Ne aggód j! Az i lyesmi lehetetlen. - No, nem tudom - dünnyögte Etüske az orra alatt.

MŰSOR 1985. június 1 5 . -s t a b m o z 9 .00 10.00

15.00

A Győri Gárdonyi Géza általános Iskola műsora a VMH előtt CSALÓ AZ ÜVEGHEGYEN - a Párkányi AI "Hahota" színjátszó együttese /II.kat./-rendező: Fésűs Éva és Keszegh Pál A LEVÉL - a Dunaazerdahelyi JNK "Kis Fókusz" kisszínpada /II.kat./ - rendező: Jarábik Gabriella A Győri Gárdonyi Géza Általános Iskola fellépése A kisszínpadok versenyének értéke­ lése és díjkiosztás Jevgenyij Svarc : HÓKIRÁLYNŐ - a Fü­ leki "Zsákszínház” vendégjátéka - rendező: Mázik István

„FÓKUSZBAN" a Dunamenti Tavasz

A KISFÓKUSZTAGJAINAKÉLMÉNYBESZÁMOLÓIBÓL . . . A z V . Dunamenti Tavaszon nem kis él-

ményben lehetett részem. Életemben nem sok híres emberrel találkoztam, éppen ezért emlékezetes marad számomra az a nap, amikor megismertem Levente Pétert, aki sok éven keresztül a Magyar Televízió Móka Mi­ kije volt. Jellemző rám amit akkor tettem, amikor megláttam Pétert: a sok,gyerek kö zött odafurakodtam és máris szóbaelegyed tem vele. Illedelmesen köszöntem és ter­ mészetesen magáztam. Ő meglepődve rám né­ zett, elmosolyodott és azt mondta, hogyha két ember tegeződik, akkor sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, és szabadabban beszél­ getnek. Én, ebből persze mindent megértet­ tem, s beszélgetésünket tegeződve folytat­ tuk. Kérdezősködtem,életéről, az igazi művészet fortélyairól ... Én persze csak ámultam-bámultam a csodálkozástól. Beszél­ getésünk végén Pétertől egy fényképet és aláírást is kaptam ... Zsemlye Andrea X X X ...É n m á r hetedik éve tagja vagyok a szín­ játszó csoportnak. Azóta minden évben részt veszünk a Dunamenti Tavaszon. A leg­ kedvesebb élményem tavaly előtt volt, amikor egy budapesti színjátszó csoport

tagjaival találkoztam. Vendégszerepelni jöttek a Dunamenti Tavaszra. Nagyon kedve­ sek voltak velünk szemben ... Zsigray Szilvia X X X ••• Már nagyon régen várok arra a pillanat­ ra, hogy kihúzzák előttünk a X. Dunamenti Tavasz s zép bársonyfüggönyét. Ott lesz előttünk a sok-sok néző és a zsűri. Szeret­ ném, ho nagyon jól szerepelnénk* Három éve vagyok tagja a csoportnak. Ez idő alatt a gombaszögi szereplésből sem maradt ki. Szereplésem második évében gyermekzsüriztünk. Véleményünket mindig megbeszél­ tük... Török Judit X

X

X

... Mikor a színpadra léptem reszketett a lábam , izzadt a tenyerem, és még ki tudja mennyi bajom volt. És megszólaltam. Sikerült elmondanom a legtermészetesebben a szövegemet. Aztán már minden simán ment, az izgalmam is alábbhagyott. A műsor végén álltunk a színpadon fáradtan és ataps még mindig zúgott. Ez volt a legszebb pillanat számomra .•• Gombos Edit

LYUK AZ ÉGEN TÓTH László második gyermekkönyvéről A hetvenes évek második felében Tóth László pró­ bálkozott először hazai magyar irodalmunkban új típusú, groteszk látásmódú gyermekversek írásá­ val. Úgy konstatálhatjuk, hogy sikeresen. Hama rosan követőkre talált, és ma már egész sor írásmű születik - könyvek is ! - melyek e minő­ ségi változást példázzák. Olvashatóbbak lettek, élvezhetőbbek a gyermekeknek szánt írások, álta­ luk emelkedett lapjaink gyermekrovatainak szín­ vonala. Nem utolsó szempont. Eleddig az agyon­ hajszolt, hagyományos típusú, kántáló vers vagy rigmus uralkodott ebben a világban, a mesékben kiagyalt, naiv történeteket mondtak el a szerzők. Tóth László új látása gyermekirodalmunk felvirágzását hozta. Egyre több tehetséges szer­ ző fordult a gyermekirodalom felé, mások újítani próbáltak eddigi formáikon. Tóth László "úttörő" volt a mesék-versek könyvbeni megjelentetésében is. Az Ákombákom 1980-ban jelent meg, elnyerte az olvasók tetszését. A valóságból induló törté­ net egy álomvilágba vezet, gazdag, játékos gyer­ mekvilágba, mely benépesül mindenféle - jó és rossz - figurákkal, hogy a végén a történet ismét visszatérjen a valóságba. Mindez elmond­ va bájos gyermekhangon, gyermekszemmel láttatva. "Itt a vége, folytatom/ A sehányodik oldalon." így fejeződik be a könyv. És íme a bizonyíték: megjelent második gyermekkönyve - Lyuk az égen. Tóth László ebben a verses-mesés könyvé-ben jóval messzibbre megy az előzőnél: felfedezi a körülötte lévő világot, egy kisgyermek szemé­ vel újjá varázsolja az ismert, ezerszer megjele­ nített világot, még a közhelyek is új értelmet

nyernek a gyermeki rácsodálkozásban. Mert ebben a könyvben minden - vers, mese - át van rostálva: egy gyermeklélek érzékeny rostáján keresztül hul­ lanak elibénk ezek a kedves versek, versikék, mesék a Göncölről, mesék Kiskatának, Kiskata meséi ... a mesék meséi. Rendkívül szimpatikus világ ez. Gyermek ismerkedik itt az ismeretlennel, és a felnőtt a gyermeki lélekkel. A hangvétel mindvégig egyenletes, helyenként felbukkan a sza­ tíra, sőt a fanyar humor is /példálózás a Duna folyóval és a Duna áruházzal, vagy a "rosszul feltett kérdések" kárt okozó tanulságai/. Figyelnünk kell ezekre az apró tanulságokra, melyek elejtve, hébe-hóba lepottyannak - mindig a megfelelő alkalomkor. A könyv legnagyobb ta­ nulsága az a világ, amelyet "alulról fölfelé" szemlélünk. Nekem azok a mesék férkőztek a szivemhez legjobban, amelyek Kiskata körül forognak ezek a történetek játékosak, elevenek, ötletesek, szinte sziporkáznak /Mese arról, aki a tükörben van, Karolina néni bundája és a hernyó, Április 2, az "Énekel az ujjam" fejezetei stb./. A könyv legnagyobb erénye: a mértéktartás, a sűrítés. Annyit látunk és "csak" annyira felnagyítva, mennyit egy gyermeki szem lencséje befogad. Nem olyan nagy ez a világ, de gazdag, sőt: buja ... Mesepalota - mondja a fülszöveg, én to­ vábbmegyek: meseváros. Utcák, házak, fák, boga­ rak, égbolt, autóbusz — minden. Minden, ami körülvesz bennünket, ami meglátható, elképzelhető, vagyis felfedezhető. A Lyuk az égen a napokban jelent meg a Madách Könyvkiadónál. Olvassátok és szeressétek ezt a könyvet! Mészáros Károly

Tóth László Van egy kutyám Van egy kutyára, uszkár ha teheti, uszkál. Kérdem,tőle: uszkár, a folyón átúsztál? — Nem úsztam én, nem, nem, engedj utamra mennem. - Hogy nem úsztál, nem hiszem , hisz hogy jöttél át a vizen? — Nem úsztam én, mondom. Hogy jöttem át? Kompon!

Találós vers Háta van, de melle nincs, nyaka van, de feje nincs, ujja van, de karja nincs. Mi az? Hát az ing, az ing! Szára van, de nem fán termett, nem is réten, erdőn termett, s nem is termett, hanem varrták. Mi az? A nadrág, a nadrág!

Dušan Dušek

Az egész család várta, hogy végre kiderüljön, de leginkább Adélka: éjjel-nappal zuhogott, az ő első szünidejét teljesen elmosni készült az eső. Néha úgy tűnt fel neki, hogy már nincs is honnan esni, a felhők kifakultak és áttetszővé váltak, végül már nem is belőlük esett, de egyre kiadósabban. Egy hét elmúltával mindennek meg kellett változnia. A felhők azt ígérték, hogy tovaszállnak - hallotta Adélka a rádióból, és éppen keddről szerdára virradó éjjel, amikor háromszor is felébredt és elfogta a szorongás, elállt az eső. Mindenhol csend volt, csak a távolban csobo­ gott a patak. Talán az ébresztette fel. Adélka így okoskodott magában: mi lehet az, ami folyton felébreszt, még sosem riadtam fel éjjel ilyen sokszor, netán reggel van már, de akkor meg világos kellene hogy legyen a szem­ héjam mögött - nem sötétség. Hirtelen úgy vélte, már tudja is, mi ébresz­ tette fel: valaki becsapta az ajtót, valaki el­ ment hazulról, apu vagy anyu, talán mind a ketten egyszerre.

Ó, jaj!

Ugyanakkor egy sóhajtással azt is nyugtáz­ nia kellett, hogy milyen csacsi ismét, hiába

fogadta meg, hogy többé nem lesz az. Mert jól tudta, hogy a házban sosem hagynák őt magára. Nappal sem. Nemhogy éjszaka. De csak azután sikerült elaludnia, miután belesuttogta a vánkosába: Nem ment el senki. Mindnyájan alusznak. Aludj szépen te is!

Ondrej Sliacky

Az alvás elő ttti perceket szereti Danka a leg­ jobban. Ilyenkor bejön hozzá apu, és mesét olvas fel neki. Nyomban utána besurran anyu is. Azt mondja, jó éjszakát akar kívánni Dankának, de a kislány tudja, ez csak ürügy, hogy ő is meghallgathassa a mesét.

Csakhogy ma este apu nem egy közönséges mesét olvas fel nekik. Arról olvas nekik: hogyan énekli egy másik apu és anyu este az ágyban a köztük fekvő Gabi­ kának és Tamásnak a Bujdosik a z árva madár-t és az Édesanyám rózsafájá-t, hogy semmi bajuk ne essék az életben. És mindnyájan jól érzik magukat, mert ők egy család. Amikor apu befejezi az olvasást, megcsó­ kolja Dankát s anyuval együtt csöndesen indul kifelé. - Apuka? - szólal meg Danka. - És mi miért nem vagyunk egy család? - Hogyhogy? - csodálkozik anyu. - Mi is egy család vagyunk. - Nem vagyunk - csóválja a fejét Danka.

- És miért nem? - csodálkozik apu is. - Mert nekünk nincs Tamásunk. És miután apu lekattintotta a villanyt, Danka befelé fordul s amíg csak el nem alszik, Gabika kisöccsét rajzolgatja ujjával a falra. Bereck József fordításai

Engem még taknyos kölyöknek

tartanak

Engem még taknyos kölyöknek tartanak: — Fenekeden a tojáshéj! - Még nem nőtt be a fejed lágya! ilyeneket mondanak, ha beleszólok valam ibe, s lehurrognak izibe, ha véleményt mondok a tanító néniről, a divatról, a szomszédról, bárkiről, bármiről. Csak apuval tudok ssót érteni igazán. Ő komolyan veszi a véleményemet, és mind a kettőnk álláspontja egy: a tóban a hold tükörképe látszik, a zöld almától a fogunk elvásik, és ami a "taknyos kölyköt" illeti taknyos csak az lehet, akinek az orra folyik, vagyis aki náthás.

Az IRÓDIA 1985- ös gyermekek számára hirdetett pályázata Díjazottak: Alsó tagozat - vers; 1. Fekete László, a dunaszerdahelyi Komensky u.Alapisko la harmadik osztá­ lyos tanulója 2. Fóti Angelika, a párkányi alapiskola negyedikes tanu­ lója 3. Gaál Lívia, a nyárasdi alapiskola negyedikes tanu­ lója és Óváry Péter, a somorjai alapiskola negyedikes tanu­ lója sci-fi; 1. A zsűri nem osztott díjat 2. " 3. Élesztős Euridike, a somorjai alapiskola negyedikes tanulója

- mese; 1. A zsűri nem osztott díjat 3. Diósi Hajnalka - Bádar 2 . Katalin," a somorjai alapiskola harmadi kos tanulói; a mesét közösen írták - elbeszélés; A zsűri nem osztott dijat Felső tagozat

- vers;

1. Varga Éva, a légi alapiskola hetedikes tanulója 2. Bartal Klaudia, a szőgyéni alapiskola nyolcadikos tanulója 3. Cselényi Árpád, a tornaijai alapiskola 8. osztályos tanulója - sci-fi; 1. Varga Gábor, a somorjai alapiskola 8. szt.tanulója 2. Kovács Mária, a muzslai alapiskola 8. oszt.tanulója 3. Olasz Éva, a galántai alapiskola 7. oszt. tanulója

- mese; . Pusztai 1 Andrea, a királyhelmeci alapis­ kola 8. oszt.tanulója . Albán 2 József, a párkányi alapiskola 8.oszt. tanulója . Hecst 3 Péter, a somorjai alapiskola 5.oszt. tanulója - elbeszélés; 1 . Albán József, a párkányi alapiskola 3.oszt. tanulója 2 . Csala Eszter, a kassai alapiskola nyolcadikos tanulója . Árendás 3 Zsuzsa, a galántai alapiskola 6. oszt. tanulója