1946 ÉV.
DECEMBER HÓ-
KA T O N A I
1. ÉVFOLYAM.
FOLYÓIRAT
I. SZÁM.
TARTALOM Bajtársak! Irta: BARTA ALBERT vz ér ezredes, honvédelmi miniszter Mit kíván a demokratikus Magyarország a honvédségtől. Irta: ZENTAl VILMOS honvédelmi államtitkár Mit kívánunk a magyar demokráciától. Irla: KUTHY LÁSZLÓ altábornagy . . A szabadságharc, hagyományainak útján. Irta: SÓLYOM LÁSZLÓ vezérőrnagy Budától-Tolnáig. Irta: VÁRI HÁZ Y OSZKÁR ezredes . . A demokratikus honvédség személyi utánpótlása. Irta: ILLY GUSZTÁV vk. ezredes Az új honvédség kiképzési kérdései. Irta: BELEZNAY ISTVÁN vk. ezredes . . A honvédség szerepe és feladatai az ország újjáépítésében. Irta: TÖMOSY FERENC vk. ezredes . A honvédség nevelésének főkérdései. Irta: JÁNOSY FERENC alezredes . . . . . . hn—.éd határőrség. Irta: NÉMETH DEZSŐ vk. alezredes A, s az ellenállási mozgalom katonai vértanúiról. Irta: I)r. ,11 IHÁSZI • zredes . . . ". Katonai. >. % társainkhoz. Irta: DEZSÉNYI MIKLÓS ezredes ' ..
1 2 4 $ 12 17 23 28 40 46 54 58
Rendes íorgalomiban egy példány ára: 4 forint. Előfizetési díj: egy évre: 40 forint, félévre: 22 forint, negyedévre: 11 F.
I. évfolyam.
1. szám.
1946 december hó.
KATONAI FOLYOIRAT MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER
BAJTÁRSAK! A Magyar Szabadságharc Kossuth seregének hivatalos'lapjaként indult meg 1848 december 28-án a „Honvéd" újság. Ennek örököse és késői utódja a feltámadt ú j „Honvéd". Ez a tény egymagában megszabja hivatását,..rendeltetését és szellemét. Ennek a lapnak el kell jutnia a demokratikus honvédség minden tagjához, hogy ezzel is egy újabb összekapcsoló szála legyen a bajtársiasság szellemének és hogy ezzel mindenki tájékozást nyerjen a korszerű kérdésekről. A felszabadulás óta több csapattestünk saját szerkesztésében lapot adott ki. Ezenfelül a napi sajtó is sokat foglalkozott' honvédségi kérdésekkel. Itt az ideje tehát, hogy saját magunk hallassuk hangunkat. Saját magunk mondjuk el magunkról mindazt, amit a nyilvánosságnak tudnia kell. A „Honvéd" a demokratikus magyar hadsereg hivatalos lapja és mint ilyen, termeszeiéből kifolyólag mentes kell hogy legyen minden pártpolitikától. Ahogy a demokratikus Kossuth hadseregben a társadalom minden rétegének fiai vállvetve és együttesen küzdöttek a magyar szabadság szent eszméjéért és ezzel kivívták a világ elismerését, úgy a magyar i f j ú demokrácia társadalmának minden tagja meg kell hogy találja, a helyét és hivatását a mai honvédségben. Bízom benne, hogy -amikor újra szárnyaira bocsátjuk a „Honvéd" lapot és ezzel egy lépést tettünk előre ismét a demokratikus honvédség újjáépítésének útján, mindénki ugyanazzal a szeretettel fogadja példányait és olyan buzgalommal fog közreműködni tudásával a lap színvonalának emelésén, an'int amilyent az megérdemel. Bajtársak, kérek mindenkit, fogadja szívébe a „Honvéd" lapunkat! Budapest, 1946 december. Bartha
Albert
honvédelmi miniszter.
MIT KÍVÁN A DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG " A HONVÉDSÉGTŐL A magyar demokratikus közvélemény még a régi idők kellemetlen emlékeivel nézi a honvédséget. A feudális Magyarország társadalmi struktúrájának kiegészítő része volt a visszataszítóan kiváltságos helyzet, amelyet az akkori tiszti- és tiszthelyettesi 'kar élvezett. A társadalmi tagozódás pontosan megfelelt a termelési rendszer ama fejlődésének,, amelybe Magyarország jutott. A feudális földesurak léha életmódjuk, révén végzetszerűen odaláncolva a mindnagyobb méretekben fejlődő pénzkapitalizmushoz és az egyházfejedelmek triójából származó úri. Magyarországot stílszerűen egészítette ki az a régi honvédségi szellem,, amely a maga pöffeszkedő beképzeltségében „háborús' veszedelmek idején az utolsó félévszázad alatt kétszer szinte végzetszerű katasztrófába, sodorta Magyarországot. Az ellenforradalom idején kiépült Horthy-hadsereg tisztjei — tisztelet a kivételnek — sokszor túllicitálták magatartásban, gőgben, beképzeltségben és sérthetetlen formalizmusban az igazán gyűlölt junkerizmust. Ez a kis ország ellenforradalmi gőgjében olyan veszélyes játékot űzött a hadi apparátusával a realitásokon messze túlmenően, h o g y a józan közvélemény nem is tanúsíthatott más magatartást, minthogy mélységesen gyűlölte ezt a dölyföt. Elkülönítve a polgár és munkásember verejtékező életétől, a régi honvédségi különállás valóságos; mediumi szellem volt ahhoz, hogy gondolkozás nélkül felszívódjon a hatalombirtokló és kardcsörtető fasizmusban és nácizmusban. A szolgalelküségnek és vakfegyelemnek klasszikus megtestesítői voltak. A típuskatonának ez a f a j t á j a a hatalom birtokában- nem is hozhatott mást az ország számára, mint azt a végzetszerű tragédiát, amelybe Magyarország a második nagy világháború révén esett. A felszabadulás után az ország ú j helyzetbe került. Az ország dolgozó népe szabadsághoz jutott. A szabadság révén pontosan azok kezébe került a kormányzás nehéz munkája, akiknek a régi honvédséggel szemben súlyos gátlásai voltak. Bizonyosfokú politikai kvalifikációra van szükség ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk azt a helyzetet, amelybe-a felszabadulás révén jutottunk és amely helyzetben politikai felelősségünk ismeretében most már tudjuk, hogy honvédségünk lesz. Reális, politikai szemlélet vezet bennünket abba a helyzetbe, hogy kiértékeljük számunkra azt, hogy mi magunk ezzel az ú j honvédséggel szemben hogyan viselkedjünk és az ú j demokratikus irányban fejlődő honvédségtől a polgári társadalom mit kívánjon. Nyugodt lelkiismerettel leszögezhetjük, hogy a szelektálás és ,,B"~ '
ZENTAI: MIT KÍVÁN MAGYARORSZÁG A HONVÉDSÉGTŐL
f
•
,
3
listázás után megmaradt honvédség már nem a régi honvédség. Meg kell azonban állapítani azt is, ahhoz, hogy ez a honvédség valóban demokratikussá váljék, még igen sok munkát kell elvégezni. Mindenekelőtt minden honvéd egyénnek tudomásul kell vennie azt, hogy párttagsági könyvvel a zsebében senki sem rója le kötelezettségét a demokratikus társadalommal szemben. Sajnos, még mindig számosan vannak, akik azt hiszik, hogy ehhez vagy ahhoz a párthoz való tartozása felmenti őt minden további kötelezettség alól. Ez a felfogás és mentalitás helytelen és káros. Mert ez semmi többet nem jelent, mint színvallást valamelyik politikai eszine mellett. Viszont azok a feladatok, amelyek a demokratikus Magyarország előtt állnak és amelyeket meg keli oldani, azok most már minden honvéd egyéntől többet követelnek, mint puszta színvallást valameOyik eszme mellett. Mindenkinek munkával kell szolgálnia a demokráciát. A demokratikus Magyarország azt kívánja a honvédségtől, hogy minden tagja szolgálati helyén azzal a felelősségérzettel'vállalja a kötelességteljesítést, hogy az példaadó legyen nemcsak bajtársai számára, h a n e m azon túl a polgári társadalom részéről szimpátiát, tiszteletet és megbecsülést eredményezzen. A honvéd egyénék szolgálatban és szolgálaton kívül oly magatartást tanúsítsanak és úgy viselkedjenek, hogy a polgári társadalmat valóban olyan érzés töltse el, hogy ez az ú j demokratikus honvédség őrzője és védelmezője az ország demokratikus rendjének és azoknak az érdekeknek, amelyek Magyarországot felemelik a demokratikus népek sorába. Az önként vállalt fegyelmünkkel az egész katonai életünk megnyilatkozása révén a felénk forduló tekintetből sugározzák az öröm és a megnyugvás. A polgári élettel való érintkezésünk olyan legyen, hogy az minden időben és helyen olyan nyomokat hagyjon hátra, amely példaadó és azt mintázza az élet felé, hogy ez a honvédség megértette a kor szavát, felismerte hivatásának kötelezettségeit, szerény magatartásával és serény munkájával egyik megingathatatlan pillére demokráciánknak. Országunk szegény ország. Ezt azért állapítjuk meg, hogy rámutassunk a fennálló nehézségekre. Ezeknek következménye felszerelésünk tökéletlensége, -elhelyezési körleteink szerénysége, ellátásunk szűkössége. De figyelmeztetnünk kell, hogy ez a helyzet nemcsak nálunk áll fenn, hanem a polgári élet minden területén is, ahol ugyancsak súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk. De éppen a magyar demokráciába vetett hitünk és az önként vállalt fegyelem serkent bennünket arra, hógy erős akaraterővel és szerénységgel alátámasztott szívós munka árán teremtsük elő azokat a javakat, amelyek a jobb életkörülmények alapjai. Vagyis a demokratikus Magyarország azt kívánja az ú j demokratikus honvédségtől, hogy magatartásával, fegyelmével és munkájával oldódjék fel a magyar demokratikus életformákban és akkor bizonyos az, hogy a magyar demokrácia áldozatkészsége az ú j demokratikus honvédség érdekében sem marad el. Zentai Vilmos honvédelmi államtitkár.
MIT KÍVÁNUNK A MAGYAR DEMOKRÁCIÁTÓL Az újonnan alakult magyar honvédség békében a belső rend támasza, a demokrácia kibontakozásának egyik elősegítője és az állam nyugodt, építő m u n k á j á n a k talán legfőbb biztosítéka. Nagyjelentőségű és folyamatos nemzetnevelő szerepe mellett felkészül arra, hogy háborúban a népet és az országot megvédje a támadó ellenséggel szemben. Az új honvédség azonban sem szellemi, sem személyi téren nem jogutódja a volt hadseregnek. Célunk az, hogy ú j honvédségünk megszabadulva a közelmúlt idők idegen érdekekért harcoló és népünk jövőjét katasztrófába döntő hadsereg minden káros kapcsolatától •— a magyar nép igazi katonáinak, a 48-as szabadságharc forradalmi magyar honvédségének folytatása legyen. A demokrácia
tekintse magáénak a
honvédséget.
S mi, akik itt felelősségünk tudatában azon dolgozunk, hogy ezt a célt megvalósítsuk, azt kérjük a magyar demokráciától, hogy tekintse magáénak, a saját véréből való vérnek az ú j honvédséget, mely a magyar népért van és a dolgozó milliók bástyája akar lenni. Ne nézzen bennünket a magyar demokratikus közvélemény idegennek, a múltért ne tegyen egyedül felelőssé. Higyjen jó szándékunkban és ne azt nézze csak, ami még hiányzik az ú j honvédségből, hanem vegye észre azt, amit a legnehezebb körülmények között eddig megteremtettünk. •Az ú j honvédség megalakulása rendkívül nehéz körülmények között történt. Fejlődése elé mind anyagi, mind személyi téren igen sok nehézség tornyosult, úgy hogy a legtisztább és legerősebb akarat mellett sem lehetett a rendelkezésre álló rövid idő alatt a kitűzött célokat mind elérni. De meg lehet és meg kell állapítani' azt, hogy az egyenes vonalú demokratikus fejlődés útján az ú j honvédség elindult és mind személyi keresztmetszetében, mind nevelési és kiképzési elveiben szerves és elszakíthatatlan részévé vált a demokratikus magyar köztársaságnak. Ma már megszűnt a tisztet tiszthelyettestől, a tiszthelyettest a legénységtől elválasztó határ. Nyitva áll tehát az út minden becsületes és jószándékú magyar ember számára, hogy eljuthasson a legmagasabb rendfokozatig is. Azonban nemcsak a belső osztálykülönbségeket bontottuk le; megszüntettük a honvédséget a polgári társadalomtól elválasztó korlátot is (így a Becsületügyi Szabályzat, Nősülési Szabályzat, fegyverhasználati jog, stb.). Megindultunk tehát elválaszthatatlanul a demokratikus elveknek megfelelő fejlődés irányában s e fejlődésben megállani nem fogunk.
KUTHY: MIT KÍVÁNUNK A MAGYAR DEMOKRÁCIÁTÓL
5
Szeretnénk, hogyha az ország közvéleménye belátná nehézségeinket, tudomásul venné a honvédség felépítésével kapcsolatosan a személyi és anyagi téren egyaránt megmutatkozó súlyos problémákat és türelmes, lenne a honvédséggel szemben. Az ú j honvédséget a háború véres pusztításai után majdnem a semmiből kellett életre hívni. Vonatkozik ez mind személyi, mind anyagi térre. Igen kevesen voltak azok, a'kik személyi téren őszintén demokratikus multukkal biztosítékot nyújtottak arra, hogy a honvédséget r á j u k lehet bízni. Azt kérjük és várjuk tehát az ország közvéleményétől, hogy megértse, mind az, ami ' még hiányzik a honvédségből, hogy valóban a demokrácia tökéletes hadserege legyen, nem az akaraton és a szándékon, hanem az eszközök kevésségén és az a mi nagy szegénységünkön múlik. Türelmet kérünk és bizalmat! Türelmet, hogy elég időnk legyen az ú j honvédségünk tervszerű kiépítésére és bizalmat, melynek folytán a magyar nép reánk bízza majd a legjobb emberanyagát. Arra kérjük tehát a magyar népet, hogy felejtkezzék el a múltról és fiaik közül ne azokat küldjék katonának, mint régen, akiket a legtehetségtelenebbnek tartanak. Fiaik közül azok legyenek katonák, akik a legtehetségesebbek, mert így okvetlenül el fogjuk érni azt, hogy a honvédség szelleme, kiképzése biztosítja majd azt, hogy tagjai az ország őszinte becsülését fogják maguknak kiérdemelni. Nyugodtan küldjék tehát becsületes és tehetséges fiaikat a honvédséghez, mert a jövőben biztosítani tudjuk, hogy mindazok, akiknek szellemi és erkölcsi adottságaik megvannak, az őszinte demokratikus felfogásnak megfelelően, minden akadályozó körülmény nélkül a legmagasabb beosztásba is eljuthassanak. Az ú j honvédség nem ismer társadalmi osztályokat, nem ismer származási megkötöttségéket, csak egy célja van, hogy valóban a dolgozó népé legyen és a dolgozó nép is valóban sajátjának érezze a honvédséget. A legnagyobb személyi tisztogatás a honvédségnél
volt.
Két év lelt el a felszabadulás óta. Ez alatt a két év alatt megfeszített munkával dolgozott az ú j honvédség. Aknát szedett, romot takarított, hidat épített, vasúti közlekedést biztosított, országhatárt őrzött, csempészést akadályozott meg és mérhetetlen értékű anyagot mentell meg. Munkája közben sokszor életet is áldozott, de azért nem zúgolódott, hanem dolgozott és nélkülözött tovább. Sok honvéd halt meg szolgálatának leghősiesebb teljesítése közben, vagy az aknaszedésnél, vagy a közlekedés biztosításánál. Ezeket a hősöket csak egy gondolat vezérelte, hogy ezt a szegény romokba dőlt országot újjáépítsék. Nehéz m u n k á j a közben igen gyenge anyagi ellátása mellett az ú j honvédség még arról sem feledkezett meg, hogy vannak, akik még nagyobb nyomorban vannak. A határőr-örsök egymás után hívták meg a szegény
6
HONVÉD 1. SZÁM
pesti dolgozók gyermekeit magukhoz nyári vakációra. A visszatérő első hadifoglyok fogadásának és ellátásának oroszlánrészét is kezdetben az ú j honvédség látta el. Amíg minden erőnkkel azon voltunk, hogy az újjáépítésben élharcosok legyünk, állandóan arra gondoltunk, hogy a belső demokratikus újjáéledés mindennél fontosabb. A legnagyobb tisztogatás a honvédségnél volt. Többszöri átfésiitássel többezer tisztet és tiszthelyettest távolítottunk el. Ezek nem papírforma szerint távoztak csak el, mint esetleg itt-ott m á s hivataloknál, hanem radikálisan és azonnal el kellett hagyni a honvédséget. Ilyen m u n k a és ilyen tiszta célkitűzés után úgy érezzük, jogosan kérjük az ország közvéleményétől, hogy szűnjék'meg a vesztett háború után itt-ott felburjánzó antimilitarizmus.. Ügy érezzük, mi honvédek, hogy minden támogatást és segítséget megérdemelünk. Célkitűzéseink teljesen azonosak az egész nemzet helyesen gondolkodó* többségének akaratával. Szabadok, szocialisták és magyarok akarunk tenni. A népből valók vagyunk, tehát egyek'vagyunk a néppel. A nép'alkotja a nemzetet, a nemzet a mienk és mi a nemzeté vagyunk. Tisztjeink, tiszthelyetteseink többé nem szakadhatnak el a néptől, mellyel olyan szorosra fűzzük ezeket a kapcsolatokat. De a dolgozó népnek is szüksége van arra, hogy céljai elérésében olyan fegyveres testület töretlen támogatását érezze magáénak, mely testület céljai azonosak saját céljaival. Kérjük tehát, hogy az ország közvéleménye felejtse el azokat a keserű érzéseket, amelyek a régi hadsereggel szembefordították és előlegezzen bizalmat az ú j honvédségnek, amelyet az ú j honvédség okvetlenül k i fog érdemelni. A dolgozó nép ellen vét, aki a honvédség szükségességét
vitatja.
Önálló és szabad Magyarország dolgozó népe ellen vét az, aki a keserű emlékek szomorú tapasztalataira támaszkodva, a honvédség szükségességét vitatja. Független állam, szabad nemzet megbízható haderő nélkül soha valósággá nem válhat. Mi azonban élni akarunk, élni független életet a szabadságszerető népek sorai közt. S ehhez az élethez szükséges egészséges ú j honvédséget ki akarjuk és ki fogjuk építeni. E nehéz munkához a demokratikus pártoktól és a sajtótól megértést kérünk! Megértésre, szeretetre van szükségünk s amikor ezt kérjük, m á r most elutasítjuk a honvédségünk esetleges üres — és a múltra oly sok esetben emlékeztető — reklámozásának még a gondolatát is. Nem üres tömjénezésre, tartalmatlan reklámozásra van szükségünk. De nem tudunk meglenni, ha első szárnypróbálgatásaink, esetleges tévedéseink vagy hibáink nem találnak megértést, jóakaratú irányítást és megbocsátást népünk szívében. S h a a ma göröngyös útjain a honvédség hibát követne el — hisz máskép nem is lehet —, tekintsük
KUTHY: MIT KÍVÁNUNK A MAGYAR DEMOKRÁCIÁTÓL
7
a z t a nehéz kezdetnek s az ú j életünk kezdetét követő nehéz körülményeknek és ne rossz szándékunknak. Célunk, hogy kiérdemeljük a demokratikus köztársaság bizalmát és a sajtó — megértve célkitűzéseinket — ne támadja a honvédséget, .hanem segítségére siessen. Összefoglalva mindezt, mi a következőket kérjük a magyar demokráciától: Az új honvédség tiszta és világos, töretlenül harcias, demokratikus felfogásának megértését, Világos felismerését annak, hogy az új honvédség semmiféle téren nem jogutóda a Szálasira felesküdött hadseregnek, hanem ezzel élesen -szembenáll. Az új honvédség csak egy főcélt lát maga előtt, azt, hogy a dolgozó nép fegyveres ereje legyen és attól el nem szakadva, fegyveres erejével biztosítsa a dolgozó nép követeléseinek megvalósítását és a demokratikus fejlődésének biztosítását. Ánnak a megértését, hogy a mutatkozó nehézségek nem a tiszta és világos szándék hiányából, hanem az ország rendkívül nehéz helyzetéből adódnak. * Kérjük a demokratikus pártokat és a sajtót, hogy megértésükkel .siessenek az új honvédség segítségére, hogy eloszlassák az ország közvéleményében a hadsereggel szemben a mult eseményei által indokolt ellenszenvet és megértessék azt, hogy az új honvédség nem gátja a demokratikus fejlődésnek, hanem cumak céltudatos, erős és biztos támasza akar lenni. Mi viszont ígérjük azt, hogy a kezdet rendkívüli nehézségein töretlen munkakedvvel és munkateljesítménnyel keresztüljutunk és a fejlődés útján, minden akadályt legyőzve, tovább is fogunk haladni és meg fogjuk valósítani azt, hogy az ú j honvédség nem egy osztály érdeikeit védő fegyveres szervezet lesz, hanem dolgozó magyarságunk összeségének őszinte, erős és soha meg nem ingatható támasza. Kuthy
László
A SZABADSÁGHARC HAGYOMÁNYAINAK
ÜTJÁN-
Egy Qap megindulása mindig esemény, de kétszeresen az most, m i dőn az átalakulás forrongó világában élünk. Jelentőségét fokozza, hogya felszabadulástól mostanig nem volt a honvédségnek központi sajtóorgánuma. Érzik e perc súlyát azok, akik az újság bölcsőjénél állanak, érzik bajtársaink, akik szerte az országban izgatottan várják az elsőszám megjelenését. De azok is, akik sanda szemekkel figyelik erőfeszítéseinket, tudják jól, hogy ennek az újságnak iránya és befolyása döntőszerepet fog játszani az ú j honvédség kialakításánál. Félreérthetetlen választ kell adnunk ezeknek, akik talán azt remélik, hogy e lap sorainkeresztül visszalophatják a honvédségbe a mult letűnt világát. De felelnünk kell a bajtársi oldalról felénk irányuló kérdésre is: milyen irányt fog a lap követni? Jó volna már az első számot minden szellemi útravalóval bőségesen ellátni, hogy az összes felvetett kérdésre feleletet adhassunk. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy ez nem lehetséges. Idő kell, hogy a lap megtalálja végleges hangját, kialakítsa sajátos., egyéniségét és hogy csak a legégetőbb problémákon végigmenjen. Ézzel szemben lehet és szükséges is, hogy már az első számban körvonalaiban megmutassuk azt az utat, amit a lapnak követnie kell. *
A lap megindulásával kapesolalban kiadott honvédelmi miniszteri, rendelet a lap. feladatairól a következőket mondja: A „Honvéd" című katonai szaklap a honvédség, elsősorban a h o n véd tiszti- és tiszthelyettesi k a r szabad fóruma, egyben a honvédség; szellemi életének hű tükörképe. A lap feladata a múlttal szemben ú j , egészséges, haladó és a magyar demokrácia célkitűzéseinek szolgálatába állított honvédségi szellem megteremtése. Legyen a lap a honvédség fejlesztésének élharcosa. Segítse elő a katonai kutatás, a katonai szakirodalom kifejlődését. Legyen a magasabb vezetők, a honvéd tisztiés tiszthelyettesi kar továbbképzésének irányítója és segédeszköze. Kísérje figyelemmel a haditudományok külföldi fejlődését, legyen a szervezési, harcászati, harc- és lőeljárási, haditechnikai, fegyverzeti és f e l szerelési, valamint minden más, a fegyveres erőt érintő téren a szükséges reformok kezdeményezője. De legyen egyben a tapasztalt hibák, bátor és szabad bírálója. Adja meg a honvédségben folyó demokratikus, politikai és kulturális nevelés elméleti és gyakorlati irányítását.. Adjon emellett áttekintést olvasóinak a világpolitika és belpolitika fontos eseményeiről. Céljai elérésében a pártpolitika felett kell állnia." Itt a kész programm, amely minden további vitának elejét veszi-.
SÓLYOM: A SZABADSÁGHARC HAGYOMÁNYAINAK
ÜTJÁN
9
Csak az lehet kérdés, hogyan valósítsa meg a lap ezt a progiammot? Erre igyfeksziink választ adni. Teremtsen a lap ú j szellemet, amely azonban a magyar történelmi hagyományokon alapul. Hogy mely hagyományokon, afelől nem hagy kétséget a lap címe és emblémája. 1848—49-ben ugyanezekkel a betűkkel nyomták Kolozsvárott a „Honvéd" című lap fejlécét. Cím és betűk nyílt színvallás amellett, kiknek a nyomdokain akarunk haladni. Nem a közelmúlthoz, fordulunk tehát tradíciókért, hanem történelmünk legdicsőségesebb időszakához, amelyben a magyar nép a szabadság és demokrácia legjobb bajnokaként az egész világ csodálatát kiérdemelve harcolt a zsarnokság zsoldos seregei ellen. Az a szellem lebeg példaképpen előttünk, amely Petőfiben megtestesülve egyesíteni tudta a haza és nép izzó szeretetét a világszabadság eszméjével; az a szellem, amelyDózsa Györgytől Bocskayn, Esze Tamáson, Rákóczin és Kossuthon keresztül Bajcsy-Zsilinszky Endréig a magyar történelem legjobbjait eltöltötte. • E sorokban nem járhatnak vissza az elmúlt 25 év kísértetei. A felszabadulás óta népünk és országunk nagyobb változáson ment keresztül, mint a megelőző 95 év alatt. Ezt a változást kell tükrözni e lapnak is. A reakció letűnt idejét csupán mementóként tartjuk emlékezetünkben, örök elrettentésül, milyen sorsra jut a nép, h a megtagadja hagyományait, elveszti szabadságszeretetét és hova süllyed a hadsereg, ha a néptől elszakadva, az elnyomás és önkény vak eszközévé válik. Különbözni, fog a lap közvetlen elődjétől, mint ahogy a fiatal demokrácia különbözik a két háborút követő időszaktól.. Nem azért lesz tíj és más, mert minden áron újat akarunk, hanem azért, mert soraiból .megváltozott világ szelleme, fog az olvasó felé áradni. A reakcióval szemben, mely az élet minden megnyilvánulásában súlyos kölöncként vonszolja a maradiság, a múltba való merev kapaszkodás szellemét, a demokrácia a haladás életformája, mely a fejlődés, az ismételt megújulás friss légkörét hozza magával. A lap haladó lesz és élesen szemben fog állani a reakcióval, bármely rejtett formájában mutatkozzék is az. A helyesnék felismert úton nem fordulunk többé vissza, de még csak meg sem állunk. - Eddigi fejlődésünket alapnak tekintjük csupán, amelyről indulva, még bátrabban törhetünk előre. Mint a tölgy, gyökerével a magyar történelem legszebb hagyományainak talajába mélyedve, koronájával pedig a fejlődés egyre magasabb régióiba emelkedve egyesítse a lap az egészséges tradíciót, a bátor haladás szellemével, egyre tökéletesbedő egységbe. * *
Ű j honvédségi szellemet kell teremtenünk, mely a fiatal magyar demokrácia célkitűzéseinek szolgálatában áll. Ehhez pedig olvasóinkat . a demokrácia meggyőződéses híveivé kell tennünk és meg kell teremtenünk a honvédség és a magyar nép teljes lelki egységét. Amíg a demo-
10
HONVÉD 1. SZÁM
kratikus meggyőződés tábornoktól rendfokozatnélküli honvédig mindenkit át nem hat, hasztalan írjuk a szabályzatokat és o n t j u k ' a rendeleteket, addig csupán a demokrácia külsőségét utánozzuk, de nem éljük annak életét. A közelmúlt eseményei közvetlen bizonyítékul szolgálnak, .mit ér a meggyőződésnélküli hadsereg, mit számít a vasfegyelem és a szaktudás, ha nincs meg a belső tűz, amely a harcosok, tömegét a legnagyobb áldozat elvállalására képesíti. Hallgassuk csak meg, mit mondtak erről a problémáról a szabadságharc emberei, az első „Honvéd" munkatársai. Birányi Ákos ezt írja a „Honvéd" 1849 február 24-i számában: „Nézzétek a zsarnokság zsoldos ezredeit, kik tudtuk, akaratuk és meggyőződésük ellen a jogbitorló, népnyomorgató hatalom mellett viaskodnak, mely kedvetlenül, sápadt arcukon a vad félelem és ijedtség kifejezésével, egyedül a vas kényszerítés által hajtva kezelik a szabadsággyilkos fegyvert." Ugyancsak a „Honvéd"-ben Cseresznyés klasszikus tömörséggel így fogalmazza meg a jó hadsereg legfontosabb előfeltételét: . , , . . . s ami a legfőbb érdem, minek legtöbbet köszön a magyar hadsereg, az, hogy előbb polgárok voltak s aztán katonák." Valóban, ez a probléma megoldása. A katona legyen előbb polgár, azaz szolgálati ideje alatt se szakadjon el a néptől, hanem' m a r a d j o n annak fia, integráns része, vágyainak' törekvéseinek hordozója és megvalósítója. így mindig érezni fogja, hogy a honvédség ügye a nép ügye, a saját ügye és meggyőződéssel, lelkesedéssel fogja követni elöljáróit a .győzelembe vagy a halálba. *
A magyar néppel való teljes egységet, a köztársasághoz való törhetetlen hűséget és szilárd demokratikus meggyőződést kell hirdetnie e lap minden sorának. Mindenek felett fontos, hogy ezt a szellemet fejlesszük ki olvasóinkban. Ezért sohasem válhatunk szürke szaklappá. A legszíntelenebb témának is van politikai vonatkozása és azt nem hallgathatjuk el, ellenkezőLeg, minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy azt demokratikus szellemben kidomborítsuk. A demokratikus meggyőződés kifejlesztését időbeli és fontossági sorrendben a fegyelem és a szaktudás megvalósítása elé kell helyeznünk. A meggyőzés folyamán fokozatosan kikapcsolódik az egyénből minden ellenállás és ha megvalósult, parancsnoknak é's alárendeltnek egyaránt gyerekjáték a fegyelem megteremtése és fenntartása. Ezzel szemben a meggyőződésnélküli katona csak a legdurvább eszközökkel fegyelmeztethető és kétségtelen, hogy válságos helyzetben cserbentiagja a parancsnokát. Ami a fegyelemre áll, érvényes a szaktudásra is. Katonánál, aki szaktudását háborúban, a bizonytalanság és életveszély nehéz atmoszférájában fejti ki, a meggyőződésnélküli szaktudás értéktelen, az ellentétes meggyőződéssel párosult szaktudás pedig egyenesen veszedelmes. Ezzel szemben a meggyőződés hajtóerő, mely szellemi téren is a legnagyobb teljesítmények elérésére képesít. A szaktudás elsajátítására
SÓLYOM: A SZABADSÁGHARC HAGYOMÁNYAINAK
ÚTJÁN
11
Irányuló munka, amely meggyőződés nélkül unalmas, fáradságos és céltalan gyötrelemnek látszik, a meggyőződéses embernél célt és értelmet nyer. A meggyőződés alakítja ki azt a tudásszomjat, mely a demokrácia tömegeit jellemzi. Ez pedig a minőségi fejlődés alapja. A meggyőződés terjesztésével elérjük, hogy az ú j honvédség fegyelem és szaktudás szempontjából is felette fog állni elődjének. Kétségtelen, hogy ezen az úton pótolni tudjuk a „szakemberek" kiesése következtében most mutatkozó hiányt. Célunk a fejlődés, a jobb minőség megvalósítása és ezt elérjük, h a demokratikus módszerekkel dolgozunk. A demokrácia minden tekintetben fejlettebb világrend, mint a feudális reakció volt és ez a tény az élet minden területén •törvényszerűen megmutatkozik. £
„Legyen a lap a honvédség fejlesztésének élharcosa." Nem kullogh a t az események mögött, nem szorítkozhat egyedül a szabályzatok magyarázatára, hanem át kell vennie a honvédség szellemi irányítását. Páncélos ék gyanánt kell áttörnie a múltban való. megmerevedés védőállásain. Hassa át a lapot az ifjúság mindent megformálni akaró hite és optimizmusa. Ne féljen áz újítók lendületétől, hiszen a kialakuló viták folyamán a kérdéseket minden oldalról megvilágíthatjuk és így mód van arra, hogy túlzó nézetek lehiggadjanak. A fiatalság lendülete •a -tapasztalat megfontoltságával párosulva mindig megtalálja a helyes megoldást. A lap „szabad fórum", tehát adjon helyet minden véleménynek, ha építés a célja. Ez munkára fogja serkenteni az olvasókat és ezen •az úton segíti elő a lap „a katonai kutatás, a katonai szakirodalom kifejlődését". Minél színesebb, változatosabb, minél inkább harcos szellemű lesz a lap, annál bizonyosabb, hogy lelkes olvasótábor fogja várni .minden egyes szám megjelenését. Ezen az úton válik „a magasabb vezetés, a honvéd tiszti- és tiszthelyettesi kar továbbképzésének irányítój á v á és segédeszközévé". így érjük el azt, hogy a lap nem öncélú elefántcsonttorony lesz, hanem az olvasók sajátjuknak tekintik és valóban •el is olvassák. Bírálat nélkül nincs egészséges fejlődés. A bírálattól csak annak van oka félni, aki a fejlődés ellensége, vagy pedig lelkiismeretét mulasztások terhelik. Minden egészséges organizmus bőségesen él a bírálat .'fegyverével, mert ez módot nyújt neki arra, hogy saját hibáit megismerje és azokat kiküszöbölve egyre tökéletesedjék. A lap egyik legfontosabb feladata, hogy a bírálatot a honvédség fejlesztésének szolgálatába állítsa. E tekintetben legyen inkább merész, mint tartózkodó, hiszen a bátor kritikának akkor is van értéke, ha történetesen tárgyi tévedésen alapul: alkalmat ad ugyanis arra, hogy hibás nézeteket ezen az úton kiküszöböljünk. Segítségével műtétileg idejében eltávolíthatunk olyan gócokat, mely éket különben csák akkor vennénk észre, ha a fertőzés már az egész szervezetet veszélyezteti. Hisszük, hogy bajtársaink "megtalálják a tárgyilagosság hangját és a kritikát az építés szellemében f o g j á k gyakorolni.
12
HONVÉD 1. SZÁM
Súlyos feladatok előtt áll a lap. Félszáz oldalon kell beszélnie m i n d arról, ami az olvasók katonai és demokratikus neveléséhez szükséges-. Mint egyetlen szaklapnak: helyet kell adnia a hadtörténelem, harcászat,, harc- és lőeljárás kérdéseinek, foglalkoznia kell minden fegyvernem, és minden szolgálat problémáival, ki kell terjednie felszerelési, fegyverzeti, műszaki és haditechnikai kérdésekre, továbbá könyv- és sajtószemlét, bel- és külpolitikai tájékoztatást is kell adnia. Ilyen terjedelmes, feladatkör mellett el kellett ejteni azt a megoldást, hogy a lap a felmerülő problémákkal a legénységet érdeklő fokon iis- foglalkozzék. E z annyira szétforgácsolná a lapot, hogy célkitűzéseit egyáltalában nem tudná megvalósítani. A legénység számára írt katonai lap kérdése egyelőre még nyilvamarad. A feltornyosuló nehézségek leküzdése sok munkát, fáradságot és. odaadást kíván. De mint már kifejeztük, a jövő iránti optimizmus tölt el bennünket, amely át fog segíteni a kezdet bármily nagy nehézségein és várható visszaesésein. Szeretettel hívunk mindenkit, hogy mint a lapolvasója, de lehetőség szerint mint munkatársa is, szívvel-lélekkel á l l jon célkitűzéseink szolgálatába. Sólyom László-
BUDÁTÓL TOLNÁIG Az 1. hadosztály
története.
19U október 15. A magyar honvédség jelentős része a keleti arcvonalon a Vörös. Hadsereggel áll szemben és fásultan, fáradtan vérzik hatalmas ellenfelének pörölycsapásai alatt. Mindenki .tudja, mindenki érzi, hogy a, magyal' nemzet sorsa vezetőinek bátor elhatározásától függ, minden jóérzésű magyar ember tisztában van azzal, hogy egyetlen ellenségevan, akinek még a nyomát is ki kell verni ebből az országból •— Hitler Németországa és ennek megvert és napról-napra jobban szétzüllő hadserege. És 1944 október 15-én elhangzott a magyar politikában sorsfordulót jelenteni hivatott „Szózat", de olyan körülmények között, olyan-, gyáván, olyan szervezetlenül és olyan határozatlanul, hogy következménye nem is lehetett más, mint Szálasi és hordájának hatalomra, jutása. Igaz magyarnak nem is lehetett ezek után más vágya, mint a boszszúállás, bosszút állni a németen, bosszút állni a némethez csatlakozott: Szálasi-banditákon. 1945 február 10-én a kaposvári, 6. gyalogezred parancsnoka voltam. A felszabadító gyűrű napról napra jobban szorult Buda körül; a bennrekedt német- és Szálasi-banditák kétségbeesetten védekeztek, hiszentisztában voltak azzal, hogy immár csak puszta létüket védik. A 6. gya-
VARIHÁZY: BUDÁTÓL TOLNÁIG
13
logezred ebben a helyzetben kapta a parancsot, hogy a budai Vár védetni ére az akkori Horthy Miklós-útról a Várba vonuljon vissza. A „Budai Önkéntes
Ezred"
megalakulása.
Az ezred ezt a parancsot megtagadta; de nemcsak az ezred tagjai, .hanem a 10. gyaloghadosztály törzs, 10. hiradó zászlóalj és a környéken levő többi magyar csapategységek maradványai is lelkesedéssel csatlakoztak a 6. gyalogezredhez és február 11-én reggel 2500 magyar honvéd jelentkezett az előnyomuló Vörös Hadseregnél, kérve az előnyomuló •egységek parancsnokát, hogy adjon módot arra, hogy a magyar honvéd bebizonyíthassa azt, hogy ebben a háborúban már kezdettől fogva a német betolakodót tekinti igazi ellenségének. A Vörös Hadsereg nagylelkű volt: teljesítette kérésünket és a volt „Rosseb-ezred" újjászervezve, mint „Budai Önkéntes Ezred" rohamozta meg a Vár falait és így a 10-én kapott parancsot mégis'végrehajtotta, csak nem egészen úgy, ahogy azt Hindy Ivánék az Alagút óvóhelyén elképzelték. A „Budai, Önkéntes Ezred", mint az első magyar honvéd alakulat, megkezdte a harcot az igazi ellenség ellen. Kemények és véresek voltak ezek a napok; 160 derék honvédhős fizetett életáldozattal a magyar honvéd nevének és ezzel az egész magyar nemzet becsületének helgre-állításáért. Buda és környékének teljes felszabadulása után a Vörös Hadsereg parancsnoksága Jászberénybe irányította az ezredet, hogy ott a megszervezendő magyar hadosztályok egyikébe kapjon végleges hadrendi beosztást. •• . Jászberényben már hírét vettük annak, hogy Debrecenben a 6. hadosztály felállítása folyik, amikor megérkeztek a Honvédelmi Minisztérium és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság küldöttei, hogy a „Budai Önkéntes Ezred"-ből, valamint a jászberényi hadifogolytábor önként jelentkezőiből megalakítsák az 1. magyar hadosztályt. Március 21-én pedig a hadosztály újonnan megszervezett alakulatai megkezdték egységeik felszerelését és ütőképessé tételét. • A megalakult 1. gyalogezred teljes egészében, az 1. tüzérezred, 1. hiradószázad, 1. hadosztály-vonat zömében a volt „Budai Önkéntes Ezred"-ből alakult meg. Gördülnek a szerelvények
Nyugat
felé.
A lelkesedés, harcvágy, a bosszúállás gondolata fűtötték az ú j honvédalakulatokat; mindenki csak egyet akart: mentől hamarabb a frontra jutni, hogy még ott. lehessen a-végső leszámolásnál. Sietni kellett, mert akkor m á r félreismerhetetlen jelei mutatkoztak annak, hogy a német fenevad letérítve, utolsó, kétségbeesett rúgásaival védekezik és már csak arról van szó, hogy egy nappal korábban, vagy későbben fejezi be dics'telen életét. A meglevő két hadosztály között nemes verseny kapott lábra, hogy anelyik legyen az első Ausztriában a szovjet bajtársak^mellett és bizony
14
HONVÉD 1. SZÁM
a versenyzők kissé keserű szájízével fogadtuk hírét annak, hogy a 6. hadosztály előbb indult el, mint mi, akik nemcsak hadrendi számunkban, de a harcmezőn is elsők akartunk lenni. Végre annyi izgalmas várakozás után az első szabad május az indulási parancsot is meghozta. 1945 május 3-án az 1. hadosztály utolsó alakulata is elhagyta Jászberényt és szerelvény szerelvény után gurult át nótázó, jókedvű, harcvágytól tüzelt, a népi Magyarország felszabadult, népi hadseregének honvédeivel Budapesten. Testvérhadosztályunk ugyanebben az időben m á r megkezdette felvonulását az osztrák határ mentén. Május 8-a az 1. hadosztályparancsnokságot m á r Ausztria területén, Urschendorfban, a hadosztály zömét azonban szállítás közben érte. A nagy világégés befejezése bizony vegyes érzelmeket keltett a harcvágytól tüzelt honvédek szívében: Egyrészt az öröm afelett, hogy a gyűlölt ellenségre lesújtott az elkerülhetetlen végzet és a háború a Szövetségesek teljes katonai győzelmével befejeződött, másrészt a keserűség azért, hogy lekéstünk és m á r nem lehetünk harcban álló résztvevői a nagy győzelemnek. A kirakás és felvonulás befejezése után még felvillant előttünk egy kis remény arra, hogy talán még jut valami feladat számunkra, mert az Alpokban még tartották magukat egyes elszigetelt SS-csoportok. Ezek megtisztítására és felszámolására a szovjetparancsnokság az 1. hadosztályt vetette be. A hadműveletek azonban meg sem indulhattak, mert ezek az elszigetelt csoportok is előbújtak hegyi rejtekeikből és megadták magukat. Minden erő az újjáépítés
szolgálatában.
A.háború befejezése után a hadosztály az elöljáró hadséregparancsnokságtól Magyarország területén vasútbiztosító feladatot kapott. Mindkét hadosztály, az ú j feladatnak megfelelően, gyalogmenetben vonult az ú j alkalmazási területre és az 1. hadosztályparancsnokság Pápán, a 6. badosztályparancsnokság Balatonalmádiban rendezte b e törzsszállását. Az 1. hadosztály Veszprém, Zala és Vas megyében, a 6. hadosztály Veszprém és Fejér megyében a vasútvonalak mentén helyezkedett el. Az ú j feladat a kiképzési munka megindulását is lehetővé tette, de különösen kiemelkedő az 1. hadosztálynak a helyreállítás m u n k á j á ban végzett teljesítménye. Ennek megvilágítására szolgáljon az a tény,' hogy a hadosztály 21 különböző nagyságú hidat állított helyre. Résztvett a budapesti Szabadság-híd építésében 99.250 m u n k a ó r á val, a budapesti déli összekötő vasúti híd építésében 113.540 m u n k a órával. A statisztika azonban akkor válik teljessé, ha ehhez még hozzávesszük a hadosztály alakulatai által felszedett több tízezer aknát és tüzérségi lövedéket, amivel több ezer hold földet tettek megművelhetővé, a hiradóalakulataink. által kiépített és helyreállított több mint 250 k m hosszú állandó (távbeszélővezetéket, valamint a hangyaszorgalommal
VARIHÁZY: BUDÁTÓL TOLNÁIG
31
begyűjtött kincstári, fegyverzeti, ruházati és felszerelési cikkeket, de nem utolsó sorban és különösen az ú j gazdák megsegítésére kiadott lovakat és járműveket, a hadosztály vontatóinak közreműködését a mezőgazdasági munkában. Mindkét hadosztály egyformán épített és segített ott, ahol arra rá voltak szorulva és úgy, ahogy tudott. Külön meg kell emlékeznem a Székesfőváros áldozatkészségéről,, amikor az újjászülető honvédség 1. hadosztályának csapattesteit csapatzászlókkal ajándékozta meg. A 3. gyalogezred zászlóját Bakonyjákón 1945 június 24-én, az 1. tiizérezredét Nyárádon 1945 június 29-én, a 2. gyalogezredét 1945 július. 22-én Répcelakon, az 1. gyalogezredél Zalaszentgróton augusztus 26-án avatták fel. A zászlóavatási ünnepségek sorában a legkiemelkedőbb az 1. gyalogezredé volt, melyen Kővágó József, a Székesfőváros polgármestere is megjelent. A zászlóanya az ezred hőslelkű és mártírhalált halt névadójának, Kiss János altábornagynak özvegye volt. Mentől inkább tértünk át a kimondott békefeladatok végrehajtására, annál inkább tört fel a vágy az elhagyott otthonok után. Ezért 1945 szeptemberétől kezdve fokozatosan leszereltük az idősebb tartalékos évfolyamokat. Vissza újból a
laktanyákba.
Az 1945. év vége felé rohamosan meginduló infláció mind nagyobb és nagyobb feladatok elé állította a hadosztály ellátó szerveit. Ruházatban, felszerelésben utánpótlás nem volt, ennek következtében a hadosztályok anyagi helyzete napról-napra romlott. A legénység és hozzátartozóinak szociális helyzete fokról-fokra rosszabbodott. Ez is, de nem utolsó sorban a takarékosság követelményei szükségessé tették a szervezési változtatásokat, mert a leszerelések következtében egyes alakulatok életképtelenékké váltak. Bár az 1946 februárjában bevonult újoncok némileg lendítettek a hadosztály helyzetén, amikor azonban ezek alapkiképzésének befejezése után a határvadász alakulatoknak adattak át, mégis szükségessé vált előbb csak osztályokon belül alosztályoknak, majd csapattesteken belül osztályoknak összevonása, végül egyes csapattesteknek megszüntetése. A kiképzési munkára való mind fokozottabb áttérés, az új, keményen fegyelmezett, de minden ízében demokratikusan nevelt ú j honvédség megteremtése a két hadosztály, összes felelős parancsnokainak vágyálma volt és ezért már 1946 március havában felmerült a gondolat, hogy a hadosztályok alakulatait az akkori szétszórt elhelyezésükből összevonjuk és mindenképpen a rend és fegyelem alapját képező laktanyai elhelyezésekbe szorítjuk. így vetődött fel az 1. hadosztálynak Keszthely és közvetlen környékén, m a j d Nagyatád—Nagybajom területén, a 6. hadosztálynak Tamási' területén való elhelyezésének gondolata. Eme meggondolásból kiindulva történt meg az 1. és 6. hadosztály átszervezése. A stabilizációval kapcsolatos általános takarékossági rend-
HONVÉD 1. SZÁM
16
szabályok szükségessé tették a honvédség létszámának radikális csökkentését. Az ú j szervezés következtében a két hadosztály csak nevében maradt az, lényegében azonban kiképző keretté alakult át. Az átszervezés a hadosztályok elhelyezésében is örvendetes változást hozott; az 1. hadosztály Tolna és Szekszárd, a 6. hadosztály Pécsre Került. Az 1. hadosztály tehát elhagyta Pápát, Veszprém, Zala, Vas megyét, elhagyta szállásait és békeelhelyezésbe vonult. A pápai búcsú megható és szép volt. Pápa város dolgozó népe anynyira összeforrott katonáival, hogy alig tudta elképzelni életét azok nélkül. A hadosztály alakulatai is nehéz szívvel hagyták ott dunántúli falvaikat, ahol hosszú hónapokon át meleg otthont és megértő baráti szíveket találtak. Nem akarom elmulasztani, hogy a „Honvéd" most meginduló hasábjain köszönetet mondjak minden honvéd nevében azért a vendégszeretetért, amivel Veszprém, Zala, Vas megye népe honvédéit egész idő alatt elhalmozta. A demokrácia
gondoskodik
azokról, akik védelmét
vállalták.
Most pedig ú j feladat előtt állunk. A háború vihara megtépázta igazi otthonunkat, a laktanyákat. Amikor megérkeztünk ú j állomáshelyeinkre, az októberi szél sza.badon járta laktanyáinkat az üresen tátongó ablaknyílásokon át. A termek siváran üresek, kopottak, az udvarokat magasra verte .a gaz. Nem ijedtünk meg. A november 4-én bevonult újoncokat ablakokkal védett termek, füstölgő, jóillatú gulyáságyúk, egyszerűen, de tisztán és kényelmesen berendezett legénységi szobák, ágyak és feltömött szalmazsákok, meleg takarók és bár szegényes, kopott, foltozott, de mindenképpen jó r u h a várta. A demokrácia gondoskodik azokról, akik szolgálni akarják, akik védelmét vállalták. A laktanyák újra élnek. Reggelenként megszólal az ébresztő kürtszava, azután pattog a vezényszó és az i f j ú bányászok, vasasok, munkások, parasztok és értelmiségek kipirult arccal, lelkesen és őszinte •örömmel fognak hozzá a munkához, a tanuláshoz. Ezek a magyar jövő fiai. Ezek lesznek a jövő vezetői. Nehézségeink vannak és ezek nem is kicsinyek. A nehézségeket azonban áthidalja a központi vezetés segítsége, de áthidalja a fiatal újonc bajtársak megértése, nem utolsó sorban a szelektálás és „B"-lista szűrőin átesett tisztek és tiszthelyettesek akadályok előtt meg nem torpanó öntevékenysége. Ismerjük a reánk váró feladat nagyságát és komolyságát. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi munkánkon áll, vagy bukik •a honvédség és ezen keresztül a demokrácia és talán az egész magyar .nép sorsa és jövője.
ILLY: A DEMOKRATIKUS
HONVÉDSÉG
SZEMÉLYI UTÁNPÓTLÁSA
17
De itt is ünnepélyes ígéretet teszünk arra, hogy a magyar demok r á c i a , a magyar nép nem fog csalódni bennünk. Be akarjuk bizonyítani, hogy nem kidobott pénz az, amit a maígyar nép honvédségére szán. Katonailag kiválóan képzett, politikailag iskolázott, keményen fe.gyelmezett, a demokrácia yédelmére bármely pillanatban életének és vérének feláldozása árán is kész, harcos, egészséges, kisportolt, nélkülözéseket is elviselni képes katonákat akarunk nevelni és ezen keresztül felépíteni azt a honvédséget, amelyik nem acsarkodik a szomszéd felé, nem fanyalog sem békés, sem fegyveres revízióért, de amelyik éberen •őrködik azon, hogy a magyar nép békés, építő és teremtő munkáját ne .zavarhassa meg többé sem belső, sem külső reakció. Variházy
Oszkár
A DEMOKRATIKUS HONVÉDSÉG SZEMÉLYI UTÁNPÓTLÁSA A személyi utánpótlás csak egy része a személyi gazdálkodásnak. Ahhoz, hogy a személyi utánpótlás problémáit világosan lássuk, tisztáb a n kell lennünk a volt hadsereg személyi keresztmetszetével és személyi kiválasztásának irányelveivel. Csak. a vol't hadsereg személyi keresztmetszetének helyes értékelése és az ú j honvédség célkitűzéseinek világos felismerése adhatja meg az alapot a személyi utánpótlás helyes felépítéséhez. Minden hadsereg jellegzetességét — sokkal inkább, mint bármely m á s testületét — vezetői rétege, vagyis tisztikara határozza meg. A személyi helyzet ismertetésénéi tehát a tisztikar személyi keresztmetszetét "kell elsősorban vizsgálat alá venni. A régi hadsereg személyi felépítésében lényegilég azonos volt a régi .közigazgatással. Szervesen hozzásimult az ellenforradalmi bürokráciához és ugyanúgy, mint az, töretlenül igyekezett a Horthy-rendszer célkitűzéseinek teljes kiszolgálására. A mult
keresztmetszete.
Utánpótlását két fő forrásból kapta: a leszegényedett földbirtokos é s közhivatalnok rétegből és a volt osztrák—magyar hadsereg tagjaiból, illetve azok leszármazottaiból. Kisebb mértékben találunk közöttük polgári elemeket is — a munkás- vagy parasztszármazású tiszt egyéni kivétel és csak akkor tud megmaradni, ha származását megtagadja. — Az egész hadsereg személyi készletének jellegzetessége ezenkívül az •erős német befolyás, illetve német barátság.
18
HONVÉD 1. SZÁM
A tiszthelyettesi kar lényegében, súrlódás nélkül idomult a tisztikarhoz. A tiszthelyettesi kar zömét a gazdag paraszti réteg adtá (érdekes megfigyelni, hogy különösen egyes fegyvernemeknél, munkás vagy szegény paraszt származású tiszthelyettes alig volt). Ez a tiszthelyettesi, kar — a maga lehatárolt lehetőségeiben — készséges kisegítője volt a. tisztikarnak és ugyanúgy, mint a közigazgatás altiszti kara, osztályát megtagadva, azzal élesen szembefordult. Ha a történelmi fejlődést szemügyre vesszük, a hadsereg ilyen személyi felépítése világosan értbetővé válik. Á katonaság „nemesi hivatás" volt. Az állandó hadsereg felállítása után a nemesi réteg természetesen továbbra is megtartja a hadsereg; vezető helyeit. A fejlődós folyamán — amikor a hadsereg hűbéri jellegéből formailag áttér a zsoldos, majd később az általános védkötelezettségen alapuló á l l a n d ó hadseregekre, a nemesi réteg vezető szerepe változatlanul megmarad. A főnemesség helyét fokozatosan átveszi a középés kisnemesség leszegényedett .rétege, majd később a vagyonosabb polgári osztály egyes képviselői. 1919 után — az osztrák—magyar m o n a r chia hadseregének sok tagját átvéve — a hadseregben az erős osztrák befolyás továbbra is megmarad, illetve átnő a határozott és félreérthetetlen német imádatba. A Horthy-hadsereg tehát személyi keresztmetszetében és így szellemében is egyenességi rokona az ellenforradalmi közigazgatásnak^ Hűséges és gátlás nélküli szolgája az uralkodó osztálynak és a dolgozóktömegétől elszakadva — azzal élesen szembenáll. Anyagi helyzete éppen olyan rossz, mint a közhivatalnoké. Mindent felülről vár, így természete: az uralkodó réteg intézkedéseinekbírálat nélküli végrehajtása. A dolgozók és hadsereg közé az ellenforradalom nevelési rendszere, ferde történelmi szemlélete, éles és hazug; népellenes propagandája céltudatosan és sajnos, teljes sikerrel — mind szélesebb szakadékot épít. (A szakadókot még tovább mélyíti az uralkodó réteg céltudatos politikája: külön „tiszti becsület", fegyverhasználati jog, nősülési szabályzat stib.) A helyzetet tovább rontja, hogy az ország összes megoldatlan problémáinak okaként „Trianon" szerepel, kibővítve az „internacionalista" munkásság „felforgató, nemzetietlen, és tűrhetetlen" követeléseivel és a zsidókérdéssel. A Horthy-rendszer tehát igen előrelátóan és céltudatosan építette fel saját hadseregét. A magasabb vezetők és a tisztikar következetes kiválasztásában sikerült is céljait elérnie. Nevelési és utánpótlási r e n d szere teljesen logikus. Elsősorban felszámolja a forradalomban résztvetteket, majd kiválogatja az ellenforradalom aktív résztvevőit és ezt a vázat feltölti a semleges tömeggel, amit azután 'következetesen a saját, céljaira formál. Lezárja az utat lefelé a dolgozók felé és kinyitja az utat felfelé — a legmagasabb államvezetés felé. Nevelési és kiválasztási rendszere tehát a szociális fejlődés helyesirányainak eltorzításán, a főcéloknak meliékcélokkal való tudatos h e lyettesítésén nyugszik. A hadsereg német katonai szakirodalmon nő fel, csak német példákat lát maga előtt, a valódi élet problémáitól lényegileg elzárvá és.
ILLY: A DEMOKRATIKUS HONVÉDSÉG SZEMÉLYI UTÁNPÓTLÁSA
19
leközömbösítve, ,,nem politizál" és egyenes vonalban halad az ellenforradalom eszmei vonalán. Megteszi az utat a keresztény kurzuson át a „tengely-politikáig" -— és utána a fasizmusig. Miután a Horthy-rendszernek a fasizmusba való átnövése legfeljebb csak kis mértékben, esetleg a külső formák, de semmiesetre sem a lényeg megváltozását jeleni, ezen a változáson"a hadsereg — sutba dobva Horthyra tett esküjét — simán és zökkenésmentesen jut^ túl. A vezető réteg egy~társadalmi
osztályból
állt.
A Horthy-hadsereg vezető rétege tehát egy társadalmi osztályból tevődik össze, élesen és ellenségesen áll szemben a dolgozókkal, neve-: lésének alapja a német csodálat és barátság és a társadalmi problémák megoldását a soviniszta alapokon nyugvó agresszív revízióban és a zsidókérdésben látja. És ez tökéletesen érthető is. Az a hadsereg, amelye nek legfelsőbb „hadura" a siófoki és orgoványi Horthy és nevelésének alapjait az ellenforradalom legvéresebb kezű szereplői rakták, le, egyenes őse Szálasi, Berégfy, Grassy, Czeidner hadseregének. Berégfy szerepében nem az a megdöbbentő, hogy a nyilas terror honvédelmi minisztere volt, hanem az, hogy ezt megelőzően a vezérkari iskola parancsnoka, később hadseregparancsnok lett és Horthy alatt lépett elő vezérezredessé. És Éektehalmy-Czeidner, Werth, Grassy, Nagyőszi, Szómba L helyi, Hindy, Jány, Rátz Jenő és a többiek mind — a nyilas terror előtt futották meg katonai karrierjüket. Természetes, hogy az a hadsereg, amely az uralkodó osztály, tehát egy osztály hadserege volt, gondolkozás nélkül és könyörtelenül valósította meg ennek az egy osztálynak célkitűzéseit — élesen szembékerülvve a dolgozó osztályok és így a nemzet reális érdekeivel. Természetes az is, hogy Horthy „árulása',' után az a hadserég, amelynek Beregfy vezérezredese volt, egyenesen és zökkenőmentesen haladt tovább azon az úton, amire 25 év készítette elő. A volt hadsereg személyi készletét így kell és csak így szabad értékelnünk. Tisztán kell látnunk, hogy nem szabály, hanem inkább egyéni kivétel az, aki a régi hadsereg tagjaiból az ú j honvédség valóban értékes tagjává válhat. i Egy történelmi fejlődés törvényszerűsége alapján létrejött és az ellenforradalom nevelési rendszerében felépített hadsereg szellemét megtagadni és azzal szembehelyezkedve, a demokrácia ú t j á n elindulni, igen nehéz. Önmagunkat vezetnénk tudatosan félre, ha abban a feltevésben ringatnánk magunkat, hogy ez a régi hadsereg tagjainál nagy számban várható. Különösen a hadseregnél, mert éppen egy hadseregnek rendkívül nehéz a mult szellemi hagyatékától való elszakadás. A katonaság jellegzetességéből adódik, hogy a vezetők és alárendeltek majdnem állandó együttlététől fakadóan, a vezetők befolyása rendkívül nagy. Az a vezető, aki az elmúlt.25 év alatt vált vezetővé — egyéni kivételektől eltekintve —, nem lesz képes nevelését megtagadni. 40—50 éves emberek, döntően nagy százalékban, már nem nevelhetők. Ha valóban olyan hadsereget akarunk, amely a demokráciának megbízható
1
20
HONVÉD 1. SZÁM
támasza, személyi téren is tiszta helyzetet kell teremtenünk és a mult személyi hagyományaival maradéktalanul és a visszatérés lehetőségének teljes kizárásával le kell számolnunk. A dolgozó osztályok
előtt meg kell nyitni
a
kaput.
A demokráciának olyan hadseregre van szüksége, amely á dolgozó nép hadserege, amely hadsereg nem fordítható szembe a néppel, hogy egy osztály célkitűzéseit kiszolgálja. Olyan parancsnokok kellenek, akik a dolgozók reális érdekeit tisztán látva, azok megvalósítására törekszenek. A vezetők társadalmi megoszlásának lényegileg egyeznie kell az ország társadalmi megoszlásával. Munkás- és parasztszármazású vezetők kellenek, akik nem tagadják meg osztályukat, hanem egyidőben tudnak' a hadseregnek vezetői lenni és osztályukban megmaradni, őszintén és harcosan demokratikus vezetői réteg kell, amelyik m á r személyi összetételében is biztosítani tudja, hogy a hadsereg őszintén és harcosan demokratikus lesz. Meg kell nyitni a kaput a dolgozók előtt, hogy feljuthassanak a legmagasabb vezetésig. Lehetővé kell tenni, hogy mindenki, származásra való tekintet nélkül, képességei szerint juthasson előre. Sőt — ezen túl is kell menni — és mindaddig, amíg az iskoláztatás nem lesz ingyenes, rendeletileg lehetővé kell tenni azt, hogy az országos aránynak megfelelően juthasson előre a paraszt vagy munkás származású honvéd. Az új honvédséget tehát alulról és részben kívülről kell nem felfrissíteni, hanem újra alkotni. így felállítva az ú j demokratikus honvédség személyi kívánalmait, vitathatatlan az, hogy a régi hadsereg személyi készletét csak erős és megalkúvás nélküli kirostálás után lőhet az ú j honvédségbe átvenni. Hiba lenne a Horthy-hadsereg összes tagját eleve használhatat- , . lannak ítélni. Osztályozásra szükség van és osztályozni kell is. Akkor tehát, amikor az ú j honvédség személyi kiválasztásának és ennek részeként a személyi- utánpótlásnak elveit ismertetjük, szükségünk van a rendelkezésre álló személyi készlet reális megítélésére. Az ú j honvédség felépítéséhez rendelkezésünkre állanak: 1. A volt hadsereg tényleges tagjai, 2. a volt hadsereg tartalékos tagjai, 3. a demokratikus elvek alapján kiválasztandó és kiképzendő utánpótlás. ad 1. A volt hadsereg tényleges tagjai félhasználhatóság szempontjából két lényeges csoportra oszthatók: a) Az egyik — és ez a döntően nagy csoport — azokból tevődik össze, akik Horthyt, majd Szálasit végig kiszolgálták és egészen a háború befejezéséig tevőlegesen résztvettek az ország elpusztításában. Ez a csoport :— köznyelven — „nyugatos" név alatt ismert. A nyugatosok csoportjára kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy az ú j honvédségnek nem lehet alkotó része. Az, aki még 1944 október 15-e után is harcolt és az ország területét elhagyta, világosan és félreérthetetlenül leszögezte politikai ' állásfoglalását, ami röviden
ILLY: A DEMOKRATIKUS HONVÉDSÉG SZEMÉLYI UTÁNPÓTLÁSA
21
talán így foglalható össze: magyar érdekék ellen — idegen célokért, a fejlődés ellen — fasiszta célokért "harcolni. Ezeket — kivéve a deportáltakat és súlyos sebesülteket — a hadsereg kötelékéből — a visszatérés lehetősége nélkül — el kell távolítani, mert a demokráciának ú j honvédsége felépítésében legalább annyira céltudatosnak kell. lennie, mint az ellenforradalom volt. b) A másik csoport azokból alakul, akik még október 15-e előtt vagy részben azután váltak'ki a honvédség kötelékéből (ide tartoznak a Keleten levő hadifoglyok is). Ennek a csoportnak tagjaival szemben az egyéni mérlegelés álláspontjára kell helyezkedni, alapos lelkiismeretességgel bírálva el előéletüket, a háború alatti és a felszabadítás utáni magatartásukat. A megmaradottak alapos demokratikus átnevelése és továbbképzése elengedhetetlen feltétel. Ügy az előbb említett, mint a legutóbbi csoportnál eleve elhibázott a „szakszerűség" örve alatti megalkúvás. A szakszerűség kérdése kiképzés és így rövid, de legalább is nem túl hosszú idő kérdése. A honvédség nem nyer azzal, aki szakszempontból kiváló, de a demokrácia szempontjából annál kevésbé az. Miután a leépítés 80—85 százalékos, a rendelkezésre álló nagy választási lehetőség megoldhatóvá teszi azt, hogy a demokrácia szempontjainak teljes figyelembevétele mellett a szakszerűség kívánalmai is teljes mértékben kielégíthetők legyenek. o
2. A volt honvédség tartalékos tagjainál alapjaiban hasonló a helyzet és az elbírálás, azzal a kiegészítéssel, hogy míg a volt hadsereg hivatásos tagjainál a hadsereg szellemének hatása nehezen volt ellensúlyozható, a tartalékosoknál ez a hatás kevésbé érvényesült. Ennek a csoportnak egyes tagjainál tehát könnyebben képzelhető el az ellenforradalmi rendszerrel való gyakran éles és hosszabb idő óta vaíq szembefordulás. (Úgy az 1., mint a 2. csoportnál 'az igazolás, mint teljesen csődöt mondott eljárás, csak egészen mellékes támpont lehet. Bár egyes igazoló bizottságok ítéleteikben mintaszerű következetességgel és szigorral jártak el, ezeket az ítéleteket is lerontotta a néptbíróságok sorozatos felmentése.) 3. A harmadik csoportba tartoznak a demokrácia szempontjainak teljesen megfelelő és a demokrácia elveinek figyelembevételével kiválasztott és kiválasztandó ú j tagjai a honvédségnék. Ez a csoport az, amelyre a honvédséget — fokozatos fejlődés után — alapozni kell. Akkor, amikor, szemben a többi közalkalmazottal, a honvédségnek régi létszámát 80—85 °/o-kal kellett csökkentenie, a kiválasztás alapja csakis a demokrácia megerősítése lehet, minden mellékszempont legteljesebb félretevése mellett. A „B"-listázás nem teljes megoldása a szükséges személyi rostálásnak. A „B"-listázás a megmaradottak részére nem menlevelet jelent, hanem csupán azt a lehetőséget, hogy megmaradva az ú j honvédség kötelékében, alkalmuk van magatartásukkal, munkájukkal őszintén demokratikus felfogásuk bebizonyítására.
22
HONVÉD 1. SZÁM
.
A
személyi
utánpótlás
feladatai.
A személyi kiválasztás és így a személyi utánpótlás megoldandó feladatáit tehát röviden a következőkben lehetne összefoglalni: 1. A Volt hadsereg tényleges és tartalékos tagjainak maradéktalanul alapos elbírálása után a valóban alkalmasok kiválasztása, demokratikus átrievelésé és katonai továbbképzése. Az alkalmatlanoknak a honvédség kötélékéből való elbocsátása úgy, hogy a visszatérés eleve lehetetlen legyen. ' 2. Á honvédség ú j tagjainak olyan értékű kiképzése és nevelése, hogy az ú j demokratikus honvédség vezetőivé alkalmassá válhassanak. 3. A személyi utánpótlás olyan felépítése, amely lehetővé teszi azt, hogy a fejlődés folyamán a volt osztályhadseregből a nép hadserege legyen, vagyis olyan munkás- és parasztszármazású utánpótlás kiválasztása, amelyik társadalmi helyzete, nevelése, 'képességei alapján vezetőként alkalmas lesz és így a hadsereg személyi keresztmetszetének arányosítása az ország társadalmi keresztmetszetéhez. 4. A helyesen kiválasztott, demokratikusan továbbnevelt tiszti, tiszthelyettesi és tisztesi karnak igen alapos és magasfókú szakkiképzése, hogy a demokratikus ú j honvédség szakszempontból is tökéletesen megfelelhessen hivatásának. Csak az lehet igazán értékes tagja az ú j honvédségnek, aki elsőrendű kötelességének érzi önmaga és alárendeltjei legmagasabbfokú katonai kiképzését. Mi szorosan véve csak a személyi gazdálkodás és utánpótlás szempontjaival foglalkoztunk, de ennél a kérdésnél sem lehet említés nélkül hagyni az egész honvédség problémáit. Bármennyire is világosan megállapíthatók a személyi- gazdálkodás irányelvei és a gyakorlatban bármennyire is igyekszünk azokat keresztülvinni, csak akkor fogunk tudni lényeges eredményt elérni, ha a személyi kérdések helyes megoldása párhuzamosan halad az egész honvédség demokratikus felépítésével. Az ú j honvédséget demokratikus irányban csak akkor tudjuk tovább építeni, h a a személyi téren szükséges tisztogatással és ezzel kapcsolatosan a reakció elleni legélesebb harccal párosul az őszintén és lényegében is demokratikus nevelési és kiképzési rendszer és a honvédség legfelsőbb vezetésének a reakció elleni megalkúvás nélküli harca. Illy
Gusztáv
AZ ÜJ HONVÉDSÉG KIKÉPZÉSI KÉRDÉSEI A katonai kiképzés célja az, hogy a haderőt minden tekintetben Lépessé tegye feladatának tökéletes megoldására. A honvédség feladata kettős: békében demokráciánk kiépítésében •és megvédésében való tevőleges részvétel, háború esetén pedig demokrác i á n k n a k a külső ellenséggel szemben való megvédése. E két feladat szempontjából egyaránt elsőrendű és elengedhetetlen .követelmény a honvédség demokratikus világnézeti homogenitása és határozott állásfoglalása, hogy egyrészt a honvédség puszta léte elegendő biztosíték legyen demokráciánknak a belső ellenséggel szemben való megvédésére, másrészt, hogy az ú j honvédség meggyőződésesen a demokrácia érdekeit szolgálja háborúban is és ne lehessen zsoldos hadsereg módjára idegen célok szolgálatába állítani. A második feladat ezenkívül a világnézeti szempontból egységes, demokratikus. honvédség legtökéletesebb katonai szakkiképzését teszi szükségessé. E két követelményt két kiképzési ág: a demokratikus nevelés és a szorosan vett katonai szakkiképzés keretében kell kielégítenünk. Ez a két kiképzési ág a politikailag érett és iskolázott, kikristályosodott társadalmi rendszerrel és megerősödött államformával rendelkező államokban, időben és tétben szerves és elválaszthatatlan egészet képez. A származási és társadalmi válaszfalak nélkül élő országokban a nép összességéből származó tisztek, tiszthelyettesek és közkatonák ..azonos világnézeti meggyőződése és állásfoglalása, a laktanyák és táborok egészségesen demokratikus levegője lehetővé teszi, hogy a katonai élét minden megnyilvánulása és a kiképzés minden mozzanata egyaránt szolgálja és valósítsa meg a kimondottan katonai szakkiképzés és a demokratikus nevelés céljait. Ezekben az államokban a nevelés feladata egyszeíü, egy helyes .világnézeti alapon álló testület demokratikus továbbképzésében és tökéletesítésében merül ki. Magyarországnak a demokratikus fejlődés többéves útját kell még végigjárnia, amíg a laktanyákat demokratikus nevelésű és meggyőződésesen deniókratikus világnézetben élő tisztekkel, tiszthelyettesekkel •és legénységgel népesíthetjük be. E kiképzési és nevelési végcél megvalósulásáig terjedő. átmeneti időben szükségszerűen külön kiképzési :ágként kell szerepelnie a demokratikus nevelésnek azzal a határozott célkitűzéssel, hogy a honvédség vezető rétegének demokratikus fejlődése során évről-évre szorosabban olvadjon össze a tulajdonképpeni
24
HONVÉD 1. SZÁM
katonai kiképzéssel, hogy végül azzal elválaszthatatlanul szerves egészeE képezzen. A demokratikus nevelés célkitűzéseit és rendszerét külön cikk i s merteti; a következőkben a szorosan vett katonai kiképzés kérdéseit tárgyalom. Az új kiképzési
rendszer
alapjai.
Magyarország állami szuverenitásának és demokratikus fejlődésének biztosítása céljából olyan hadsereget kell kiképeznünk, amely a. békeszerződés által megszabott létszám és fegyverzetbeni korlátozások, figyelembevételével a korszerűség minden követelményének megfelel.. Az aláírásra váró magyar békeszerződósben jelzett 65.000 főnyi, létszám, katonai kiértékelése annyit jelent, hogy e létszámhoz feltétlenül, szükséges kb. 15.000 fős hivatásos keret mellett kb. 50.000 főt részesíthetünk évente katonai kiképzésben. Mivel a 8.6 milliós Magyarországom évente kb. 45.000 fő hadkötelessel kell számolnunk, az ú j honvédségben. — egyes .speciális fegyvernemeket kivéve — az egyéves kiképzést k e l l bevezetnünk. A korszerű háború kiképzési követelményeinek egyéves rendszerbem való kielégítése rendkívül súlyos feladatot jelent a csapatkiképzés, a tiszthelyettesi, tiszti és a magasabb vezetői kiképzés terén egyarántNemcsak az egyéves kiképzésben részesülő honvédnek kell rövid szolgálati ideje alatt aránylag igen sokat elsajátítania, hanem annak meg-* felelően a kiképzést végző és irányító tiszthelyettesi és tisztikarnak i s egészen kiváló felkészültséggel és gyakorlati érzékkel kell rendelkeznie. Annak a kiképzési rendszernek, amelynek keretében e feladatot, meg kell oldanunk, egyben természetes úton kell biztosítania azt is,, hogy a szakképzettségi színvonal csökkenése nélkül a honvédség vezetőrétegének, a tiszti- és tiszthelyettesi karnak társadalmilag elkülönült jellege a legrövidebb időn belül megszűnjék. E tekintetben a megoldásfélreérthetetlenül egyszerű: a kiképzési rendszernek lehetővé kell tennie, hogy a- munkás- és parasztszármazású i f j a k — aránylag alacsonyabb iskolai előképzettség ellenére is — minél nagyobb számban vehessenek részt a tiszthelyettesi és tiszti kiképzésben. Ennek megfelelően a sorlegénység, a csapattiszthelyettesek és csapattisztek kiképzési rendszerét vázlatosan az alábbi felépítésben tartomi célszerűnek. A csapatkiképzés terén igen alapos képességvizsgálat: alapján az: egyes fegyvernemeken belül a legmesszebbmenő szakosítást kell megvalósítanunk. Minden újoncot a képességeinek leginkább megfelelő b e osztásba kell helyeznünk, s egy-egy embert csupán egy szakmában képezzünk ki. A feltétlenül hosszabb kiképzési időt igénylő fegyvernemek (pl. repülő-, páncélos-, műszaki, híradócsapatok) egyes szakmáiban a' másfél, illetve két évi kiképzési rendszert kell alkalmaznunk. Az egyesfegyvernemek legkiválóbb újoncait -— az egy, másfél, ill. kétéves szolgálati idő utolsó félévében — tisztesáskolába vezényeljük, ahol egyrészt
BEDEZNAY: AZ ÜJ HONVÉDSÉG KIKÉPZÉSI KÉRDÉSEI
25)
magasabb színvonalú fegyvernemi szakkiképzésben tudjuk részesíteni őket, másrészt bizonyos fokú vezetői képesítést biztosíthatunk részükre^. Tiszthelyettesek
és tisztek
kiképzése.
Az egyes fegyvernemek tisztesiskoláinak legkiválóbb tagjait a tisztesiskola elvégzése után — amennyiben' hivatásos tiszthelyettesi, vagy tiszti pályára törekszenek —• egyéves fegyvernemi tiszthelyettesiskolában képezzük ki hivatásos tisztessé. Az így kiképzett hivatásos tisztesek fegyvernemi csapataikhoz visszatérve, szolgálati idejüknek m e g felelően érik el a különböző tiszthelyettesi rendfokozatot. Célszerűnek, tartom, hogy a kiváló minősítésű tiszthelyettesek még negyvenéves koruk elérése előtt tiszti vizsgára jelentkezhessenek, s amennyiben a követelményeknek megfelelnek, mint tisztek folytathassák pályájukat.A tiszthelyettesiskolák legrátermettebb hallgatói — amennyiben tiszti kiképzésre önként jelentkeznek — kétéves fegyvernemi tiszti iskolákban nyerik további kiképzésüket, s annak sikeres elvégzése után a. legalacsonyabb tiszti rendfokozatba előlépve térnek vissza eredeti fegyvernemük csapattesteihez. Az előbbiekben vázolt kiképzési rendszer, amely a tiszthelyettesi és'tiszti kiképzést szorosan egybekapcsolja a csapatkiképzéssel, a származási és képzettségi előfeltételek figyelmenkívülhelyezésével csupán a minden szempontból való rátermettséget veszi alapul a tiszthelyettesi és tiszti rendfokozatok elérésénél. Az a körülmény, hogy a tiszthelyetteseknek a sorlegénység, a tiszteknek pedig a sorlegénység és a tiszthelyettesek teljes kiképzésén át kell esniük, a kiképzés gyakorlatiasabb alapokra való helyezésén kívül a vezető helyes és céltudatos kiválasztását, valamint a tiszthelyettesek és tisztek kasztszerű elkülönülésének csökkentését szolgálja. E kiképzési rendszer ama látszólagos hátránya, hogy igen különböző előképzettségű tisztesek, illetve tiszthelyettesek kerülnek közös kiképzésre a tiszthelyettesi és tiszti iskolákban, a kötelező általános iskolarendszer bevezetésével nagyrészt meg fog szűnni. De ettől függetlenül, az általános iskolai előképzettség feltételezése nélkül sem tartom aggályosnak a helyzetet ezen a téren, mert a katonai kiképzés rendszere és sajátossága folytán szinte határtalan lehetőség nyílik a pályázók rátermettség szerinti kiválasztására. A magasabb vezetői képesítésre törekvők kiképzését (vezérkari tisztek, hadiműszaki törzskari tisztek, hadbiztosok) alapos és kiválóan teljesített többéves csapatszolgálat után megfelelő időtartamú szaktanfolyamok keretében kell megoldanunk. A honvédség főiskolai előképzettséget megkövetelő beosztásainak (orvos, állatorvos, mérnök, hadbíró, stb.) betöltésénél a szakmai tudást kell előtérbe helyeznünk a katonai képzettség rovására, amelyet egészen rövid időtartamú katonai alapkiképzéssel és szaktanfolyammal képzelek elsajátíttatni. Azokban az átmeneti években, amelyekben az ország anyagi hely-
26
HONVÉD 1. SZÁM
zete nem teszi- lehetővé a békeszerződésben részünkre engedélyezendő létszámú honvédség fenntartását, kiképzési szempontból a ' jövő honvédség alapjait kell kiépítenünk és biztosítanunk. Ennek a kiképzési munkának három irányban kell megnyilvánulnia: a jövő honvédség fegyvernemeinek kereteit és magját kell kiképeznünk, még pedig oly alaposan, hogy e keretek létszám és minőség tekintetében képesek legyenek a hadseregfejlesztés ütemeinek megfelelően a fegyvernemek újabb csapatainak megalakítására és kiképzésére; a jelenlegi tiszti- és tiszthelyettesi k a r szakképzettségi hiányainak tanfolyamok keretében való pótlása, valamint a fegyvernemi tiszti és tiszthelyettesi iskolákban oktatókul alkalmas tisztek és tiszthelyettesek szakképzettségének fokozása; s végül az egyes speciális szakokban mutatkozó tiszti és tiszthelyettesi hiányoknak tanfolyamok keretében átképzés ú t j á n való pótlása és kiegészítése. Ezek a feladatok jelenlegi anyagi helyzetünkben rendkívül súlyosak, de egyben igen nagyjelentöségüek is, mert jelenlegi kiképzési munkánk egyben a jövő honvédség minőségi értékmérője is. A kiképzés
gyakorlatias
és reális Jegyen.
A tervezett ú j kiképzési rendszer módszerét illetően legfontosabb tennivalónk a messzemenő gyakorlatiasság megvalósítása, amelynek az TÍjonckiképzéstől kezdődően a legmagasabb vezetői kiképzésig meg kell nyilvánulnia. Egyrészt a rövid kiképzési idő, másrészt a lezajlott világháború tapasztalatai azt követelik, hogy csak azt tanítsuk, amire a katonának valóban szüksége van. A kiképzés nem lehet öncél, azt teljes mértékben a várható alkalmazás követelményeinek szolgálatába kell állítanunk. Reálisnak kell lennünk a kiképzés folyamán fegyvereink és harceszközeink alkalmazásában, s azt szoros összhangban kell tartanunk hadseregünk elérhető felszerelésével. A sorlegénységet csak azzal a harceszközzel képezzük ki, amely a kiképzés idején rendelkezésünkre áll, ne feltételezzünk semmit, a harceljárást kizárólag csak fegyverrel és nem fantáziával lehet megjavítani. A vezető keret elméleti kiképzésénél is maradjunk a földön, h e szoktassuk őket oly egységek és harceszközök feletti intézkedésre, amelyek gazdasági okok, vagy az ország haderejének méreteinél fogva előreláthatólag nem szerepelhetnek hadrendünkben. A harc követelményei mindig egyszerűek és reálisak, s a harckiképzés is egyszerű, ha reális talajon maradunk, ha népünk lelki adottságaira, országunk földrajzi és terepviszonyaira, valamint várható gazdasági lehetőségeinkre építünk. A korszerű háborúk ú j fegyvereket termelnek ki, az ellenfelek végső erőfeszítése pedig igen gyakran oly harceszközöket hoz felszínre, amelyek korlátlan gyakorlati megvalósítása a hadászat és harcászat törvényeinek gyökeres megváltoztatását, végső fokon pedig a háború végső elfajulását vonná maga után. Ennek ellenére a most lezajlott és. eddig legkorszerűbb háborúban is az. ember
BELEZNAY: A-Z ÜJ HONVÉDSÉG KIKÉPZÉSI KÉRDÉSEI
27
és még fokozottabb mértékben, mint az eddigi háborúkban, az egyes ember erkölcsi ereje és>'helytállása döntő tényezőként szerepelt. Ennek ellenére az emberek egyéni kiképzése és a .velük való bánásm ó d tekintetében a múlt kiképzési és nevelői módszere súlyos mulasztásokat követett el, s ezek a hibák nagyrészt ú j honvédségünk tagjaiban is megtalálhatók. Az újoncok
fogadása.
A bevonuló újoncot — bármily jószándékkal, sietett is a behívó parancsnak eleget tenni — a kaszányák rideg, léleknélküli légköre fo.gadta. A jóformán még be sem öltözött fiatalember az, ú j fogalmak és elnevezések oly szédítő tömegével találta szemben magát már az első napokban, amely legtöbbjükből, s főleg a jószándékú emberekből, feltétlenül az alacsonyabbrendűség érzését váltotta ki. A külső, formai fegyelemnek a bevonulás első napjától való merev megkövetelése, az •előljáró és alárendelt viszonyának, főleg a tisztesek és tiszthelyettesek részéről való éretlen, basáskodó kiélése az önbizalmában megingott újoncból könnyűszerrel képezte ki a látszólag igen fegyelmezett, de alapjában véve öntudatától megfosztott katonát. A kiképzés léleknélküli, sematizált sulykolása a kényelmesebb megoldásra késztette az újoncot: a feladat gondolkodásnélküli, formai végrehajtására. A kiképzés a könnyebb megoldást Választotta, az évtizedeken át kipróbált módszerrel, aránylag kevés fáradsággal külsőleg igen fegyelmezett, tömegben tetszetős gyakorlatokat végrehajtó békekatonákat nevelt. Természetes, hogy ezek az alacsonyabbrendűséggel telített, önálló gondolkodásra nem nevelt, szervilis katonák a harc válságos helyzeteiben elöljáróik által magukra hagyva, tanácstalanul fogadták a megpróbáltatások özönét s önálló helyzetmegítélésük és elhatározóképességük sok esetben a szétszéledésben és menekülésben nyilvánult meg. Bár a demokratikus nevelés e téren is érezteti és éreztetni fogja hatását, a kérdés természeténél fogva mégis elsősorban magának a katonai kiképzőnek kell a módszert megváltoztatnia. Fogadjuk úgy a bevonuló újoncot, mint akit meg akarunk tanítani a kalonai élet minden feladatának megoldására, s ne úgy, mint akitől mindent a bevonulás első percétől kezdve meg akarunk követelni. Számonkérni csak azt van jogunk, amit tanítottunk, még pedig, amit jól tanítottunk. Jusson eszünkbe, hogy módfelett szókatlan az újoncnak életformája gyökeres megváltoztatása, s ezért csak lassan, fokozatosan, áz első időben sok szabadságot engedve térjünk rá a számonkérésre. Igyekezzünk valóban egyenként oktatni az embereket, s végtelen türelemmel ú j és ú j helyzetekbe • való beállítással fejlesszük ki bennük a szunnyadó gondolkodási készséget. A fegyelem feltétlen megőrzése mellett jussunk közelebb hozzájuk, ismerjük meg a katonában az embert, a d j u k vissza öntudatát s irgalmatlanul irtsuk ki belőlük az anynyira burjánzó szervilizmust. Igyekezzünk megszerettetni velük a kalonai életet és otthonossá tenni a laktanyát. Tudom, hogy ez a módszer igen fáradságos, megköveteli, hogy igen
28
HONVÉD 1. SZÁM
sokat foglalkozzunk a legénységgel, közöttük éljünk, megismerjük ügyes-bajos magánéletüket is, és ha bajt találunk, a k a r j u n k segíteni i s 1 a j Luk
Minden pedagógus, de elsősorban a katonai oktató élete áldozatos, nem mesterség, nem foglalkozás, hanem hivatás, amit elsőízben akkor érezhetünk, amikor az újonc bizalmatlan tekintete felenged, megérzi bennünk az embert, közeledésünkre eddigi zárkózottsága alábbhagy, s. családjáról, szeretteiről is tudunk vele beszélgetni, tanácsot adni, segíteni. Csak ilyen kiképzési módszerrel, a honvéd önbizalmának, öntudatának, önállóságának, elöljárója iránti bizalmának kiépítésével tudom. elképzelni, hogy jelenlegi kis honvédségünk, jövő hadseregünk fejlesztési alapját képezhesse, hogy ebből a keretből keljenek életre az ú j honvéd hadosztályok, amelyeknek tisztjei sohasem hagyják el a legénységet, s amelyeknek közkatonái bizalommal tekintenek elöljáróikra azzal', a tudattal, hogy azok jóban, rosszban kitartanak velük. Ha ezt el tudjuk érni, akkor hiszem, hogy a jövő honvédség géppuskái nem fognak, befagyni, motorjai nem fognak leállni, s a magyar csapatok visszavonulási útját nem fogják megfagyott honvédek ezrei jelezni. Beleznay
Istváír
A HONVÉDSÉG SZEREPE ÉS FELADATAI AZ ORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSÉBEN Magyarország bűnös és ostoba fasiszta vezetői hibájából a m á s o dik világháborúban teljesen tönkrement. Erkölcsileg, anyagilag egyformán. Tavaly, a háború befejezésekor, sötét éj szakadt ránk és a mélységben, melybe zuhantunk, támolyogva kerestük az utat a felemelkedés és a világosság felé. Ez az út göröngyös volt, véres verejtékkel áztatott és az ma is. Azonban a szellemi és fizikai munka eme Golgotaútján nincs megtorpanás, nincs megállás, ez vezet a feltámadáshoz. Az országot újjá kell építenünk. Ebből az újjáépítésből a demokratikus, honvédségnek is ki kell vennie a maga részét, mert csak így biztosíthatja és szerezheti meg magának a népi tömegek és a hadseregében oly keservesen csalódott nemzet szeretetét és megbecsülését. Jegyezzük meg; jól: ha „honvédelmi érdek" volt az ország technikai berendezésének, ipari és közlekedési erőforrásainak, intézményeinek tönkretétele, úgy ezt jóvátenni, a romokat újjáépíteni és ami megmaradt, megmenteni, több, mint honvédelmi érdek! Ez kötelesség és a demokratikus m a g y a r honvédség legelső feladata. í
TÖMÖSI: A HONVÉDSÉG SZEREPE AZ
Az ország helyzete
a hadműveletek
ÚJJÁÉPÍTÉSBEN
befejezése
34.
után
A hadműveletek befejezése után Magyarországon nem maradt egy ép közúti vagy vasúti híd, a vasúti pályákat felszaggatták, az elektromos és távbeszélő vezetékeket elrombolták, a pályaudvarok berendezését megbénították, valamennyi postaközpontunk megsemmisült, közlekedési eszközeinket, ipartelepeinket, gyárainkat, tartalékolt nyersanyagainkat és kész termékeinket mind elhurcoltak. Megszűnt a közlekedés és hírváltás lehetősége, az ország darabokra parcellázódott. A központi hatalom hatáskörzete a közlekedés és hiradás lehetetlensége miatt a minimumra zsugorodott. A kereskedelem és javak kicserélődésére nem volt lehetőség. A termelt javak nem jutottak el a fogyasztóhoz. Az ipar alapanyaga — a szén — nem .juthatott el az ipartelepekre, gyárakba, üzemékbe, elektromos centrálékba. A végrehajtó hatalom tevékenységét a híradóhálózat tönkretétele és a szállítóeszközök hiánya gátolta. A szállítási és az egyéni biztonság a minimumra zsugorodott. Az állami élet minden ágában csak rom maradt ránk, eltakarítani és újjáépíteni való rom! És mindenütt akna, erdőn, mezőn, folyóban egyaránt. A Debrecenben megalakult ú j demokratikus magyar honvédség - úgyszólván az első percben bekapcsolódott az újjáépítésbe, nemcsupán a saját katonai újjáépítését kezdte el, hanem bekapcsolódott az országos technikái újjáépítés sziszifuszi munkájába, tudatában annak a szellemi erőnek és munkaképességnek, amit demokratikus műszaki csapataink kipróbált, tapasztalt szakemberei és katonai fegyelemben, őszinte bajtársi érzésben összefogott tömegerői jelentettek, •— mert az újjáépítés alapja a technikai újjáépítés és itt is elsősorban az ország közlekedéséne"k újjáépítése. Vizsgáljuk sorra, mit tettünk eddig az ország technikai újjáépítésében, mik az ezután reánk háruló feladatok, továbbá állapítsuk meg ' azt is, hogy az ország nem műszaki újjáépítésében mit teltünk, végül .emlékezzünk meg arról, hogy a honvédség, önmagát hogyan építette "újjá: " ; Részvételünk
az ország műszaki
újjáépítésében.
Mult év januárjában a 2. ukrán front parancsnoksága alatt két magyar vasútépítő dandár dolgozott és júniusig a németek és nyilasok ellen vívott háborút, a hadtápterületen a közlekedési vonalak helyreállításával támogatta. Büszkén mondhatjuk,- ha már a hadműveleti rész-, vételről le is késtünk, azonban ennyit mi is megtettünk a győzelem érdekében. Vasútépítő csapataink' nemcsak az ország területén, hanem általában a Duna völgyéiben több helyen építkeztek. Helyreállítolták Delatyn és Máramarossziget közti 117 km-es és Losonc—Kriván közti 39 km-es vasútvonalát. Többek között két vasúti híd építéséüél, 8 alagút helyreállításánál, támfalak és egyéb vasúti műtárgyak megépítésénél segédkeztek. Kora tavasszal Budapest—Érsekújvár, Pozsony—Brünn vasútvonalon találjuk őket, ahol a kisebb hidakat önállóan' építik, vágányzatot javítanak és általában a vasúti berendezéseket állítják helyre
HONVED 1. SZÁM
30
Hidászaink
küzdelme
a jéggel
Budapesten.
önállóan és nagy szorgalommal és olyan igyekezettel, hogy májusban a szovjelparancsnokság dicsérettel átadja mind'két dandárt a magyar honvédelmi minisztériumnak.
TÖMÖSI: A HONVÉDSÉG SZEREPE AZ Ú J J Á É P Í T É S B E N
34.
Ez az alatt az idő alatt -a Debrecenben megalakult demokratikus magyar honvédség hadosztályai, utászcsapataival, de más fegyvernembeli .járőreivel megkezdi a Tiszántúlon az aknák felszedését, a fontosabb vasút- és műutakon a hídroncsok eltakarítását, kishidak' építését és eltakarítja általában azokat a roncsokat, melyek a közlekedést gátolják. Magyarországon tehát az 1., 5. és 6. hadosztály csapatai kezdték meg- a technikai újjáépítést és amikor őket a hadmüvejeti területre, Ausztriába és az ország nyugati részébe szállították, mindezeket a feladatokat most már a honvédelmi minisztérium alárendeltségébe lépett két magyar vasútépítő, dandár csapatai vették át. A vasútépítő zászlóaljak a közlekedési minisztérium tervei szerint szétszóródnak az ország különböző fontosabb vasútvonalain és ott polgári munkásokkal együtt, megértésben és bajtársiasságban dolgoznak a vasútvonalak helyreállításában. Szerteágazó és az országos vasútépítő terv keretélje illeszkedő részletmunkájukról egységes képet nem tudunk nyújtani, csupán dicsérettel emlékezünk meg róluk és ha az ország bármely főbb vasútvonalán utazunk, meg lehetünk győződve arról, hogy azok helyreállításában a demokratikus honvédség is kivette a maga részét. 1945 nyarán az 1. és 6. hadosztály utász-, árkaszcsapatai működési területükön, a Dunántúlon, ugyancsak alaposan nekilátnak az újjáépítésnek. Nagyobbrészt önállóan közúti hidakat építenek, sőt eme munk á j u k b a n résztvesznek a hadosztály nem műszaki csapatai is és segédkeznek a dunántúli vasútvonalak helyreállításában. Az 1. utászzászlóalj és hadoszlályákászok hidjai Marcaltőn, Dötkön, Mezőlakon, a 6. utászzászlóalj hidjai Jenőn, Ercsin, Tótvázsonyon az ő újjáépítő készségüket hirdetik. A műszaki csapatok vezetésével a hadosztályok elsőrendű munkája, az aknák felszedése természetesen állandóan folyik. Ezzel a veszélyes, nagy szakértelmet és jó idegeket. kívánó munkával a mezőgazdaság részére erdőket, szántókat, tanyákat szabadítanak lel és szabaddá teszik a vautakat és az utakat is. A demokratikus honvédség megalakulása óta ugyanezt a munkát végzi a Dunán és később a Balatonon a hadihajós osztály. Tevékenysége annyival is inkább elismerésre méltó, mert hiszen a veszélyes aknakereséshez szükséges eszközöket, vízi járművöket, úgyszólván a semmiből saját maga állítja össze és építi meg. A hadihajós osztály a mult év télén és koratavaszán á Duna p a r t j á n elosztva figyelőörsökkel lesi a felbukkanó .víziaknákat és azokat kifogja, hatástalanítja. Ugyanakkor a roncsókkal és aknákkal teleszórt Dunameder egyes szakaszain kitűzi a hajózási utakat. A már említett két vasútépítő dandár hiradóépítő zászlóaljakkal is rendelkezett; úgy ezek, mint a hadosztályok hiradó és csapattávbeszélő alakulatai 1945 tavaszán és nyarán megfeszített erővel dolgoznak egyrészt a posta távbeszélő- és távíróvonalainak helyreállításán, másrészt a honvédségi hiradóösszeköttetések létesítésén. A helyreállított vezetékek., hossza kb. 30.000 km-re tehető. A vezetékek helyreállításához ú j anyaga, az országnak nincsen, ezért hiradócsapataink az országban szerteszéjjel heverő vezetékek összegyűjtésében, de távíróoszlopok kitermelésében is az élen járnak.
32
HONVED 1. SZÁM
A tiszougi
roncsemelés
állvángrészlete.
Az eddig leírtak az ország technikai újjáépítésének abban az időszakában történtek, amikor csupán az volt a cél, hogy a közlekedést és így az életet — bármilyen kezdetlegesen is — , de helyreállítsuk. 1945 nyarán megkezdődött a közlekedési vonalak végleges helyre.állítása és ezen 'belül elsősorban az állandó hidak építése.
TÖMÖSI: A HONVÉDSÉG SZEREPE AZ
A műszaki
hadosztály
ÚJJÁÉPÍTÉSBEN
34.
szerepe.
Arról volt szó, hogy a Dunán és Tiszán az állandó közlekedést biztosítsuk és ez a munka is sürgetett, nehogy a várható árvizek és jégzajlások a már meglevő hídjainkat tönkretegyék, avagy megindítandó hídépítéseinket megzavarják. így kezdődött tehát a műszaki rohammunka, melyben a demokratikus honvédség műszaki csapataira elsőrendű feladat várt. Erre a célra megalakítottuk a műszaki hadosztályt és így az összes rendelkezésre álló műszaki csapatokat tervszerűen egy kézből foglalkoztattuk. A műszaki hadosztály nemcsak a technikai újjáépítést végezte a közlekedési hálózaton, hanem annak őrzését és biztosítását is. Kötelékében találunk — kiterjedt és műszaki vezetésre alkalmas törzsén kívül — vasút- és hídépítő zászlóaljakat, hiradóépítő zászlóaljakat, meghatározott feladatokra alárendelve az 1. és 6. uászzászlóaljat, hadihajós osztályt, továbbá négy vasútbiztosító zászlóaljat. A műszaki hadosztály felállításával a honvédelmi és közlekedési minisztériumot az a közös cél vezette, hogy a) a mindenkori munkaerő-piactól független és mindenkor rendelkezésre álló, katonai fegyelem alatt vezetett munkásalakulat álljon rendelkezésre, b) hirtelen fellépő munkaerőszükséglet esetén és elemi csapások alkalmával (árvíz, jég) műszaki karhatalommal rendelkezzünk, c) nagyobb önálló munkálatokat tudjunk végrehajtani olyan területeken és olyan körülmények között, melyek sajátosságuknál fogva inkább a katonai műszak keretén belül (gyorsmunkák) oldhatók meg, d) általában a honvédség műszaki munkaerejét és teljesítőképességét tervszerűen az ország újjáépítésébe állítsuk, végül e) a-vasúti szállítások zavartalanságát fegyverrel is biztosítsuk. Eme elgondolások végrehajtását eseményszerűen ismertetjük. Vasútépítőink igazi rohammunkával és a Máv. polgári munkásaival karöltve, helyreállítják a pestkörnyéki igen fontos vasútvonalakat, Kőbánya-alsópályaudvar, Gödöllő—Veresegyháza vasútvonal, továbbá Nógrádverőcé, Gödöllő, Aszód, Hatvan-i vasútvonal, Budapest déli pályaudvar és Kelenföld közötti vasútvonal a kis műtárgyakkal együtt. Arccal a hidak
felé.
A budapesti hídhelyzet katasztrofális. A németek az összes hidakat felrobbantották. Csupán a szovjet hadsereg által, roncsokon át épített két ideiglenes fahídon és a „Manci Hídon" (Margitszigeten át épített könnyű faszükséghíd) folyik a közlekedés. A roncsok fekvése olyan, hogy a téli jégzajlás ezeket a hidakat feltétlenül elviszi. Legalább egy állandó híd kell télire. Ez lesz a Kossuth-híd. Az ország minden műszaki erejét a jelenlegi ideiglenes hidak biztosítására és az ú j Kossuthhíd megépítésére kell fordítani. Ennek a tervnek a keretein belül kísérjük figyelemmel a műszaki hadosztály csapatait. A budapesti északi. összekötő vasúti híd roncskiemelési munkálataiban segédkeznek. A Manci-hidat, amíg azon a for-
34
HONVED 1. SZÁM
galom lehetséges, kezelik, javítják, átereszét nyitják és zárják. A jégzajlás beálltakor éjjel-nappali rohammunkával a hidat bontják, nehogy annak alkatrészei az alatta lévő hidakat magukkal rántsák. 1946 tavaszán a Manci-híd újjáépítésében (pontonhíd) is segédkeznek. A Margithíd pillérein a budai gázgyárból Pest felé futó gázvezeték részére hidat kell építeni. Ennek az úgynevezett gázhídnak a szerelésében ugyancsak résztvesznek. A Margithíd roncsainak emelése teljes
A 2. utászzászlóalj
emeli
a tiszaugihíd
roncsait.
iramban folyik. Itt a hajósosztály végez rohammunkát a bontásban és a főleg honvédségi vízijármüvek és hídépítési eszközök kezelésében. Az üj Kossuth-híd ácsmunkáinak zömét hidászok végzik. Anyagot szállítanak és közreműködnek az aljazatok és parti részek betonozásában, segédkeznek a híd szerelésében. Itt megemlítjük azt is, hogy a budapesti helyőrség összes honvédségi és honvédségi tárcához tartozó polgári tagjai, tábornokkal együtt, két hónapon át váltott műszakkal a Kossuth-híd budai feljáróinak földmunkáját végzik. Az ősz folyamán a Petőfi-térnél épült a Petőfi-pontonhíd. Télen a beállott hirtelen jégzajlás következtében a hidat gyorsan bontani kellett. Hidászaink ebben is résztvettek. Döntőfontosságú rohammunkát végeztek a déli összekötő vasúti híd (szovjet csapatok által épített provizórium) jégzajlás elleni biztosításában, amelynek során 2000 köbméter követ hordtak a híd jégtörőibe, elsősorban ennek köszönhető,
TÖMÖSI: A HONVÉDSÉG SZEREPE AZ
ÚJJÁÉPÍTÉSBEN
34.
hogy a mult év telén a híd az erős jégzajlás dacára állva maradt. 1946 tavaszától kezdve úgy a hidászok, mint az l-es utászok, polgári munkáscsoportokkal együtt, szerelik a második vasúti hidat, amely dr. Feimer hamtk. ezredes által szerkesztett katonai vasúti „K"-híd. A tavalyi jégzajláskor a volt Ferenc József-hídon át épült provizórium bontásában segédkeznek, majd az újjáépülő „Szabadság-híd" vasalkatrészeinek gyártásában a Mávag-gyárban és a híd helyszíni szerelésében példátadó munkát végeznek. Egészen természetes, hogy a honvédség az összes rendelkezésre álló vízijárműveit, hídépítő eszközeit a közlekedési minisztérium rendelkezésére bocsátotta, azok kezeléséhez — ha szükséges volt — kezelőket, szakembereket adott. Küzdelem
a jég- és árvízveszély
ellen.
Amíg Budapesten a különböző minisztériumok műszaki vezetőivel és a polgári műszaki vállalatok munkásaival a • legtökéletesebb egyetértésben, demokratikus közösségben, de gyenge koszton, silány ruházatban, igen kezdetleges elhelyezésben, elégtelen műszaki felszereléssel együtt vívják árkászaink, hidászaink, hajósaink, utászaink — legénység, tiszt egyaránt — a téli hídcsatát, addig a Tisza mentén és másutt az országban erőik végső feszítésével és ugyancsak mostoha körülmények között, segédkeznek a hadosztály többi műszaki csapatai a hidak védelmében és újjáépítésében. összegyűjtik és szállítják a budapesti és a csongrádi, vasúti hidak vasúti hadihídanyagát. Átveszik a szovjet hadseregtől a bajai uszályokra épített hadihidat, azt kezelik, rájta a forgalmat fenntartják és bontását, valamint annak újbóli építését végzik. A téli jég- és árvízveszély beálltával a hadosztály jégrobbantó járőrei védik a hidakat és főleg az ő érdemük, hogy a tiszafüredi, szolnoki és szegedi ideiglenes vasúti hidak, a már kilátástalannak látszó helyzetben állva maradtak. A Tiszán egyébként közreműködtek a záhonyi, tiszafüredi és szolnoki hidak munkálataiban. A hadosztályárkászok és a 6. utászzászlóalj résztvettek a csongrádi és algyői vasúti hidak építésében, továbbá a szegedi vasúti híd roncskiemelésében. A hadosztály teljesen önállóan, katonai építésvezetőséggel végzi a tiszaugi közúti Tiszahíd műszakilag igen nehéz roncskiemelési munkálatait és a híd újjáépítését. Ez a munka jelenleg is folyik és remélhető, hogy jégzajlásig a meder roncsoktól mentes lesz. Ez a nehéz műszáki munka a demokratikus honvédség műszaki csapatainak erőpróbája. A robbanóanyagok
hatástalanítása.
Említettük már, hogy az aknaszedést Debrecen óta végezzük. Ez a munka jelenleg is folyik. Nemcsak a hadosztályok műszaki csapatai, hanem önként jelentkező tűzszerészek, műmesterek, veszélyt nem ismerve, állandóan felderítik, keresik az aknákat és a szanaszét heverő lőszert. Az eddig felfedezett és hatástalanított aknák száma kb. 800.000
36
HONVÉD 1. SZÁM
darab. Tűzszerészeink eddig kb. 6 millió darab tüzérségi és egyéb lőszert hatástalanítottak és robbantottak. Minden honvédkerületben működött egy aknakutató munkásszakasz. Ezekből ké,t akna-kutató századot állitottunk fel. Munkájuk még egy évig eltart s akkor mondhatjuk hozzávetőlegesen, hogy az országot az aknáktól és lőszertől megtisztítottuk. A többi műszaki munkák csak kisebb emberáldozatot követeltek, azonban az aknaszedés és lőszerhatástalanításban. 134 hősi halottunk volt és 71-en megsebesülték és megsérültek. A veszélyes aknák és lőszerek nemcsak a katonák között, hanem a polgári lakosság között is, beleértve az asszonyokat és gyermekeket, sok áldozatot követeltek. A Dunában és a Balatonban még mindig fekszenek aknák és azok felszedését hajósosztályunk derék legénysége nemcsak most, hanem a jövő évben is folytatja. A műszaki munkák áttekintésére ízelítőül az alábbi teljesítményeket soroljuk fel: Vasútépítés és helyreállítási m u n k á k : 3,524.000 munkaóra Hídépítés, roncskiemelés és helyreállítás: 5,000.000 „ Híradóvonalak helyreállítása: ' 2,230.000 Árvízvédelmi munkák: 1,100.000 „ Közmunka keretében végzett műszaki munkák: 4,200.000 ,, Aknafelderítés: 400.000 Összesen: 16,454.000 m u n k a ó r a . Ez körülbelül 30 m széles, 4 m mély és 100 k m hosszú csatorna medrének kiásásához szükséges munkateljesítmény egy hónapon át. Az országos újjáépítés és fejlesztés keretében milyen képezik a honvédség feladatát?
műszaki
munkák
a) A honvédség szervezeténél és összeállításánál fogva alkalmas arra, hogy műszaki csapataival elvégezze mindazokat a műszaki munkákat, melyek elsősorban a.katonai műszak keretébe tartoznak. Például: Átereszek, kishidak önálló építése, vasúti és közúti alapépítménymunkálatok, egyszerű és különleges kiképzést nem igénylő kő-, bétonés vasmunkák, melyek a közlekedési műszakba beilleszkednek. Futólagos híradóvonalak építése. Hajózás, különösen kisvízi vonatkozásban Általában közretaűködés a közlekedéstechnika ama ágazataiban, ahol tömeges szakmunka kívánatos. Az itt felsorolt feladatok egyszersmind a műszaki csapatok hadimüszaki kiképzésének zömét képezik. b) A honvédség összes csapatai alkalmasak arra, hogy szervezett műszaki vezetés és a műszaki csapatok előmunkásainak bevonásával elsősorban tömegföldmunkát végezzenek, avagy az út- és vasútépítés tömegmunkáit hajtsák végre. c) A honvédség képes arra, hogy fogatolt és gépkocsizó járműveivel komoly szervezést megkívánó szállítástechnikai feladatokat oldjon meg. _ Az itt felsorolt teljesítőképességünkből megállapítható az, hogy a
TÖMÖSI:
A HONVÉDSÉG
S Z E R E P E AZ
ÚJJÁÉPÍTÉSBEN
37
honvédség elsősorban a közlekedési hálózat további fejlesztésében tudná erőit legjobban az ország újjáépítésének szolgálatába állítani. Ezen a területen annyi a tennivaló, hogy több évre szóió országos közlekedési újjáépítési tervben jutna hely a honvédség részére, anélkül, hogy a polgári munkások munkaalkalmait lefoglalnánk. Ezúttal gondoljunk arra, hogy hány vasutat, utat kell még újjáépítenünk, de gondoljunk arra is, hogy az újjáépítésen túlmenően mennyi ú j utat, vasutat, csatornát, földalatti vezetéket kell építenünk ahhoz, hogy a magyar életet fejlesszük és széppé tegyük. Az országra váró leghatalmasabb műszaki munka a Duna—Tisza-csatorna és öntözőhálózatának megépítése. Az az érzésünk, hogy ennek a csatornának a megépítésében a honvédségnek kell az oroszlánrészt vállalnia. Egy ilyen hatalmas tömegmunka honvédségi szempontból műszaki csapataink kiképzésére és fejlesztésére alkalmas volna, de a többi csapatok is hozzáedződnének a tervszerű, kitartó és fegyelem alatt végzett -munkához és tapasztalatol gyüjtenének a tábori és vándorélet nehézségeiből. A honvédség szervezeténél, műszaki felszereltségénél fogva alkalmas arra is, hogy nagyobb polgári munkástömegeket egységbe tömörítve, gazdaságosan munkába állítson és ezeket a tömegeket katonai szervezetén keresztül anyagi ellátásban részesítse. Amikor ilyen honvédségi tömegmunkáltatást feladataink közé iktatunk, rossz érzéssel gondolunk vissza az elmúlt rezsim rosszindulatú, politikai célzatú kényszermunkáira, melyekkel embertársaink egy részének életét keservessé és kibírhatatlanná tette. Mi magyar demokratikus honvédség bajtársi szeretettel várunk az újjáépítésre mindenkit, aki az ország anyagi gyarapodását akarja. Nálunk mindenki ránevelődik a belső meggyőződésből fakadó munkafegyelemre, de teljesítményének jutalmát is megkapja. Műszaki csapataink a jövőben kiképzésük nagy részét minden bizonnyal az országos újjáépítés keretében fogják megkapni, de többi fegyvernemeink is a kiképzési év műszaki külső munkákra alkalmas részét újjáépítésre fordítják, kihelyezve mindig arra a területre, ahol az ország legnagyobb méretű műszaki közmunkája folyik. Mit tett a honvédség
nem
kimondottan
technikai
újjáépítésben?
Általában a nemtechnikai újjáépítéshez tartoznak a katonai őrfeladatok, mezőgazdasági munkák, anyagkitermelések, különböző szállítások, általános földmunkák, romeltakarítások stb. Vegyük első helyre az őrzési feladatok közül a vasútbiztosító szolgálatot. Debrecenben az 1945. év tavaszán egy vasútbiztosító zászlóalj alakult meg, majd később a szükséghez képest négy zászlóalj került felállításra. Tavaly télen állandó őrségekkel 40 pályaudvart biztosítottak. Az államvasutak szénszükségletét 45 őrség, a vasúti műtárgyakat 25 őrség őrizte. A 20 legfontosabb személyvonati, gyorsvonati és gyorstehervonati szerelvény kísérésére eddig fokozatosan és egymásután 1980 őrséget alkalmaztak. Pontosabb teher vonatokat még külön kísértek. Jóvátételi szállítmányok, gyermekvonalok, élelmiszer- és szénvonatok kísérésére eddig 300 őrséget állítottak ki. A vasútbiztosító őr-
HONVÉD 1. SZÁM
Hidászok
jégzajlásban
bontják
a
„Manci'-hidat.
TÖMÖSI: A HONVÉDSÉG SZEREPE AZ Ú J J Á É P Í T É S B E N
34.
ségek szolgálatuk teljesítése közben vonatfosztogatás és egyéb bűncselekmények miatt 1027 polgári személyt tartóztattak le adtak át a rendőrségnek. Szolgálatteljesítés közben vonatfosztogatókkal vívott fegyveres harc során 4 bajtársunk hősi halált halt, 6 bajtársunk pedig megsebesült. A közbiztonság fokozatos helyreállítása következtében a vasútbiztosítók jelenleg csupán egy zászlóaljat tesznek ki. Súlyos és fáradságos szolgálatuknak elismeréssel adózunk. Az előbb felsorolt újjáépítési munkákból nemcsak a csapatok vették ki részüket, hanem az összes katonai hatóságok és parancsnokságok is közreműködtek. A legtöbb városban és községben, ahol honvédség van elhelyezve, az országos közmunka keretében a honvédség személyei fizikai munkával róják le közmunkakötelezettségüket. Bajtársaink a honvédség lovaival, járműveivel mezőgazdasági munkát végeznek a gazdák megsegítésére. Ugyanez a helyzet épületek és lakások helyreállításánál. Nem győznénk felsorolni azt a sok megható példát, amikor honvéd bajtársaink parancs nélkül, saját kezdeményezésükből és jó magyar érzésükre hallgatva, nekiálltak hajlékot építeni bajbajutott honfitársaiknak. A honvédség
újjáépítése.
A demokratikus honvédség megalakulásakor alig rendelkezett valami felszereléssel. Ami ma megvan, azt nagyobb részben gyűjtöttük és csak keveset tudtunk újonnan beszerezni. Csak lelkesedéssel, erkölcsi és anyagi erőink teljes megfeszítésével jutottunk el idáig. Tavaly még szállást kértünk, ma rendbehozott saját laktanyáinkban lakunk. Tavaly rongyos ruhában, silány lábbelivel fáztuk végig a telet, ma már tűrhetően felruházkodtunk és az élelmezésünk is megjavult. Csak úgy juthattunk idáig, hogy parancsnok és beosztott egyaránt tűrt, szenvedett és minden erejét megfeszítve dolgozott azon, hogy a honvédség mielőbb életképes és ütőképes legyen. Kevesebben lettünk, kis állományra tértünk át, csupán azért, hogy anyagilag megizmosodjunk. Csak így volt lehetséges, hogy a csapatokat eddig és ezután is elláthassuk ú j anyaggal. A gyárak most már számunkra készítenek ú j ruhát, bakancsot, csizmát. Anyagi szertárainkat felállítottuk és azok megfeszített munkával javítják felszerelési tárgyainkat, járműveinket. Épületeinket fokozatosan rendbehozzuk. Lóállományunkat feltöltöttük, sőt a jövőre gondolva, lótenyésztésünk is folyamaiban van. Jelenlegi gépjárműhelyzetünk nagyon rossz, azonban minden remény megvan arra, hogy. tavaszig ú j beszerzésekkel és a szertárak munkája következtében lényegesen javuljon a helyzet. Kórházainkat, üdülőinket és egyéb jóléti intézményeinket fokozatosan fejlesztjük. Remélhető, hogy tavaszra nyugalmasabb és anyagiakbán kielégítő helyzetben leszünk és felkészülhetünk honvédelmi feladatainkra és ezek között az ország" fokozott újjáépítésére! Tömösi
Ferenc
A HONVÉDSÉG NEVELÉSÉNEK FŐKÉRDÉSEI A katonai tudományok alapvető tétele: a stratégia határozza meg: a taktikát, a hadászati cél a harci feladatokat és harceljárást. A neveléstudománynak ugyancsak ez az alapvető tétele: a nevelés célja határozza meg a nevelés feladatait és módszereit. Ha tehát az ú j honvédség nevelésének főkérdéseit akarjuk megvilágítani, elsősorban a honvédség: nevelésének stratégiáját, célkitűzését kell világosan megfogalmaznunk. Á honvédség nevelése azonban természetesen nem lehet valami önmagában és önmagáért való, a honvédség egész életétől mereven elzárt, vagy elzárkózó, idegen tevékenység, hanem csakis a honvédség életébe mindenestől beilleszkedő, szervesen beépülő munka. Ezért célkitűzésének megfogalmazásánál egyedül helyesen az ú j honvédség egyetemes céljának, hivatásának meghatározásából indulhatunk csak ki. Az ú j honvédség egyetemes célkitűzése viszont — mint minden fegyveres erőé •— felelet a kérdésre: mit véd — ki ellen? így, bár a célkitűzés eszerint lényegileg egységes, formája szerint mégis kettős: pozitív és negatív részre oszlik, úgy, hogy a pozitív rész természetszerűleg: meghatározza a negatív részt is. „Pozitívum"
és negatívum
a régi
hadseregben.
A régi honvédség hivatásának, célkitűzésének „pozitív" része: „a belső rend és biztonság fenntartása és az ország határainak megvédése". Ez a valójában egyáltalán nem pozitív, általános, üres, formális megfogalmazás hűségesen kifejezi a reakciós magyar uralkodóosztály honvédségi politikájának lényegét. „A belső rend és biztonság: fenntartása" olyan honvédséget kívánt, amely a mindenkori kormány kezében — függetlenül a nép igazi érdekeitől, sőt azokkal szemben is — nempolitizáló, öntudatlan, vakfegyelmű s így minden esetben bábként felhasználható eszköz, janicsársereg. S a régi honvédséget — személyi felépítésével, szellemlének kialakításával s minden egyéb eszközzel — ilyenné is formálták. „Az ország határainak megvédése" viszont a gyakorlatban a - következőket jelentette: a fólrenevelt és félrevezetett honvédség a Donnál „védte" az ország határait; a népeket leigázó, hazánkra megszálló és kifosztó szándékkal rátörő náci „szövetségesnek" az ország hátárainak védelmére felesküdött honvédség nemállt ellent (jóllehet esküjéhez híven, parancs nélkül is ezt kellett volna tennie!); ezzel szemben a hazánk területére a népellenes német és hazai fasizmus végleges megsemmisítésére, tehát n é p ü n k feltétlen többsége érdekében rálépni kényszerült, felszabadító Vörös Hadsereg ellen a vég-
DR. JÁNOSI: A HONVÉDSÉG. NEVELÉSÉNEK FŐKÉRDÉSEI
41
sokig küzdött (jóllehet nyilvánvaló' volt, hogy a Vörös Hadsereg egyáltalán nem hódító szándékkal jön!). A régi honvédség hivatásának, célkitűzésének negatív része a pozitív részből következőleg: harc a „felforgató elemek" és az ország határait veszélyeztető ellenség ellen. Ennek gyakorlati megvalósulása: — a magyar szabadságharcosoknak a különböző katonai vésztörvényszékek és különbíróságok általi halálraítélése; a munkásság tüntetéseinek és sztrájkjainak leverése; az üzemek katonai parancsnokságainak megszervezése a szabotáló hazafiak ellenállásának letörésére; a német és nyilas nyomásra egyszerre állam- és társadalomellenesnek minősített zsidóságból alakított munkásszázadok és a „felforgató elemekből" összeállított különleges büntetőszázadok megfelelő „kerettel" való frontradobása; rátörés az örökbarátságba fogadott Jugoszláviára; harc a népek szabadságát védő Szovjetunió ellen Voronyézsnél; egész népünket meggyalázó behódolás a náci haderőnek 1944 március 19-én. Az új honvédségnek
egyértelmű
hivatása
van.
Az ú j honvédség hivatásának, célkitűzésének meghatározásánál szakítanunk kell minden általános, üres, formális megfogalmazással, aminek tragikus következménye volt — természetesen sok egyébbel együtt — a régi honvédség népellenes szerepe és szétzüllése. Az ú j honvédség hivatásának, célkitűzésének gondolatát valóban pozitívvá, határozott tartalmúvá, félreérthetetlenül egyértelművé kell tennünk, tehát világosan kimondanunk, hogy az új honvédség nem általában a mindenkori belső rend és biztonság fenntartója, hanem mindenkor egyedül a demokrácia védelmezője! Az ú j honvédség 1848—49 után végre újra egyedül jogos gazdájáé: a magyar népé. Nem egy kiváltságos, népelnyomó uralkodóosztályé többé, hanem a demokratikus állam — és életformáját építő, dolgozó magyar népé. Az ú j honvédségnek tehát csa'k annyiban van létjogosultsága, amennyiben nem lesz népünk életéből kiszakított s így vele szembeállítható erő, hanem öntudatosan és mindenestől egybe tud forrni, együtt akar élni-halni dolgozó népünkkel, köztársaságunkkal, demokráciánkkal és csakis azzal. Az ú j honvédség célkitűzésének, poziitív részét így kizárólag honvédségünknek dolgozó népünk igaz érdekével: demokráciánk és köztársáságunk megszilárdulása és szabad fejlődése érdekével való teljes egysége jegyében lehet egyedül helyesen megfogalmaznunk s ez szabhatja meg a célkitűzés negatív részét, tehát az igazi ellenség megjelölését is. A nevelés célja a honvédség hivatásából
következik.
Az ú j honvédség hivatása ezek szerint csakis ez lehet: Demokratikus köztársaságunk megszilárdulásának és szabad fejlődésének fegyveres biztosítása 'annak minden belső és külső ellenségével szemben. Ennék megfelelően az ú j honvédség 1 nevelésének stratégiája, célkitűzése sem lehet más, mint: ránevelni a-honvédség tagjait, hogy öntudatosan és halálig hűségesen vállalják és végezzék demokratikus közti
42
HONVÉD 1. SZÁM
iársaságunk megszilárdulásának és szabad fejlődésének minden belső és külső ellenségével szembeni fegyveres biztosítását. És itt nyomban felelhetünk arra az újra meg újra felbukkanó vélekedésre, amely szerint a honvédség nevelésének és kiképzésének célja annyira rokon, hogy a kiképzés a nevelést is magában foglalhatja, a jó kiképző — jó nevelő. (Az a részint jóhiszeműen, részint hátsó gondolattal hangoztatott, de minden esetben tömény reakciós felfogás, amely szerint egyáltalában nincs szükség a honvédségben nevelésre, mivel „a honvédség a múltban is demokratikus volt" — a jelek szerint már kiveszett az ú j honvédségből, így itt felesleges vele foglalkoznunk. Ha itt-ott mégis felbukkanna, nlnémítása nem is annyira nevelési, mint inkább tisztogatási feladat.) A kiképzés és nevelés azonosságának kérdésében az igazság az, hogy a kiképzésnek és nevelésnek a legteljesebb összhangban, egymás •szempontjainak állandó köicsönös figyelembevételével kell beilleszkednie a honvédség életébe, amelynek e két tevékenység a gerince. Csak politikailag tisztánlátó, öntudatos demokratikus meggyőződése folytán feltétlenül megbízható és ugyanakkor jól kiképzett hadsereg tud megfelelni az ú j honvédség elé tűzött célnak. Tény az is, hogy a közös cél érdekében a kiképzésnek alaposan kell ismernie a nevelés munkáját, hogy a szorosan vett kiképzési munkában feltétlenül érvényesülnie kell a nevelői készségnek és szempontoknak, valamint, hogy a nevelő tiszteknek is munkájuk sikeres végzése érdekében a kiképzésben teljesen otthonosaknak, katonailag kifogástalánul szakképzetteknék kell lenniök. A kiképzés és nevelés összhangjának a fejlődés során el kell jutnia arra a fokra, amikor kiképzők és nevelők szükség esetén kölcsönösen elláthatják egymás feladatát. A katonai kiképzés
ma már nem
elég.
Ugyanakkor azonban világosan kell látnunk azt is, hogy a katonai kiképzés tökéletessége még egyáltalán nem biztosítja a demokratikus meggyőződés és feltétlen megbízhatóság kialakulását. Nem biztosítja azt, hogy az egyébként tökéletesen kiképzett honvéd necsak a kapott parancsból tudja meg, hanem saját maga is öntudatosan felismerje: mii kell védenie és ki az igazi ellenség. A kiképzés még abban az esetben sem biztosítja a politikai megbízhatóságot, ha a honvédségben csupa következetesen demokratikus gondolkozású és feltétlenül megbízható kiképző-tiszt és tiszthelyettes működik —• mint ahogy ma még nem egészen ez a helyzet —, mert minél tökéletesebb a kiképzés, a reá való felkészülés, annál jobban igénybe veszi a kiképzőket, lefoglalja minden gondjukat. Másfelől — és ez a döntő ok — még hosszú időn keresztül olyan emberanyagot kap kézbe a kiképző, amelyet a Horthy-fasizmus formált a maga képére, illetőleg fog formálni a szülőkön, környezeten át. Ennek az emberanyagnak politikailag megbízhatóvá nevelésére pedig a foglalkozási időn belül is és kívül is minden alkalmat meg kell ragadni és egész embereket kell beállítani. Természetesen hatalmas segítsége a nevelőmunkának, ha a tiszti- és tiszthelyettesi kar valóban demokratikus és nem akadályozója, mégcsak nem is közömbös szemlé-
DR. JÁNOSI: A HONVÉDSÉG. NEVELÉSÉNEK FŐKÉRDÉSEI
43
lője, hanem aktív támogatója a nevelésnek. Természetes az is, hogyha megszületik az új, egységes, demokratikus társadalomnevelési rendszer és egy ilyen nevelési rendszeren keresztülment emberanyag kerül a honvédségbe, a helyzet lényegesen megváltozik. Külön nevelésre akkor is szükség lesz, de a munka jóval könnyebbé válik és ugyanakkor lehetőség nyílik a kulturális nevelés mind erősebb felkarolására. Ezzel egyúttal feleletet adtunk arra az álláspontra is, amely szerint a tisztek, tiszthelyettesek alapos megválogatásával, demokratikus átképző tanfolyamokon való átbocsátásával, munkás- és parasztszármazású ifjakból kinevelt tiszti utánpótlással meg lehet oldani a honvédség demokratizálásának kérdését. A személyi kiválasztás, a tervszerű átnevelés, a népi utánpótlás óriási segítséget jelent ugyan, de nem megoldása a nevelés egész embereket igénylő feladatának. Az ú j honvédség nevelési célkitűzésének és e nevelés önálló munkaterületének kijelölése után a nevelés taktikai részéről: a feladatokról ás módszerekről kell beszélnünk. \
Feladat és módszer. Az új honvédség nevelésében a súlypontnak a demokratikus politikai nevelésre kell esnie. Ez természetszerűleg következik mind az ú j • honvédség hivatásából, mind pedig a honvédségbe folyamatosan bekerülő emberanyag szellemi-politikái fertőzöttségéből. Demokratikus köztársaságunkat öntudatosan, hűségesen, eredményesen védelmezni, szabad fejlődését biztosítani csak politikailag iskolázott, demokratikus meggyőződésű, tehát rendszeresen politizáló honvédség tudja. Ha valaki még ma is, a régi honvédség siralmas kimúlása után is a Horthy-rendszernek azt a szégyenletes hazugságát hirdeti, hogy a honvédség ne politizáljon, az egyfelől a demokratikus szabadságjogokkal jut szöges •ellentétbe, amelyek korlátozás nélkül lehetővé, sőt kötelességévé teszik a demokrácia híveinek) hogy belekapcsolódjanak népünk döntő kérdéseibe; másfelől a honvédség annyira féltett ütőképességét ássa alá, amikor azt kívánja, hogy a honvédség vakon és mégis jól védje meg, amit nem szabad megismernie, aminők kérdéseivel nem szabad foglalkoznia, tudniillik népünk közös igaz érdekét: a demokráciát. Mindenkinek, aki a honvédséget még ma is a mindenkori államhatalom önmagában semleges bábfigurájának, nem pedig egyedül demokráciánk aktív, öntudatos fegyveres erejének tartja, tudomásul kell végre egyszer vennie: n e m a politizálás ássa alá a honvédség fegyelmét és ütőképességét, hanem az, hogy elzárjuk attól s nem tudatosítjuk előtte annak értékét, aminek fegyveres védelmét rábízzuk, amiért életét is elkívánjuk tőle s amelyet csak úgy tudhat fegyelmezetten és hűségesen védeni, ha alapj a i b a n megismeri; megismeri, hogy népének is és önmagának is legigazibb, legszentebb s ezért halálig hűségesen védendő érdeke fűződik demokratikus köztársaságunk, békés és szabad fejlődésünk biztosításához. Természetesen, amikor demokratikus politikai nevelésről, a honvédség szabad politizálásáról beszélünk, ezen nem pártpolitizálást érlünk. A pártpolitikai nevelést az egyes politikai pártok polgári és kato-
44
HONVÉD 1. SZÁM
nai szervezetei végzik a szolgálatonkívüli időben. Ha pedig valaki a z o n a véleményen van, hogy a mai magyar életben a politizálás csak pártpolitizálás lehet, a válaszunk az, hogy a világ demokratikus fejlődésének s közelebbről a magyar demokrácia fejlődésének dolgozó népünk, közös érdekei szempontjából való tárgyalásával lehet pártpolitikai éltől mentes, demokratikus politikai nevelést végezni. A rendszeres bel- éskülpolitikai tájékoztatások, a politikai gazdaságtannak, valamint a társadalomtudomány, történelem és gazdasági földrajz főkérdéseinek haladószellemű tárgyalása adja az anyagot és módszert ehhez a demokratikus politikai neveléshez, amely kritika a mult felé, u g y a n a k k o r kapcsolódás a szabadságharcos, haladó hagyományokhoz s beállítás a. v szabad fejlődés irányvonalába. A vakfegyelem
helyett öntudatos
vasfegyelem
A demokratikus fegyelemre és erkölcsre való nevelés, mint a honvédségben folyó nevelés másik lényeges feladata — s z o r o s a n kapcsolódik a demokratikus politikai neveléshez, öntudatos vasfegyelmet akarunk belenevelni az ú j honvédség tagjaiba annak tudatában, hogy a demokrácia fegyelme, az öntudatos fegyelem nem lazítást jelent, hanem — a módszer megváltoztatásával — szigorítást. Mit jelent a módszermegváltoztatása? A mitsem érő, terrorisztikus vakfegyelem' helyébe-» csak úgy léphet öntudatos vasfegyelem, ha a honvédség minden tagját, annak világos felismerésére neveljük, hogy amit véd, az nem kiváltságos osztályuralom többé, hanem népének is, elöljáróinak is, bajtársainak és önmagának is egyetlen, nagy, igazi és közös érdeke, ezért h a ennek szolgálatában fegyelmezetlen és lelkiismeretlen, a legkeményebb' felelősségrevonást érdemli mind bajtársaitól, mind elöljáróitól, mind népétől. A korrupciótól mentes, tiszta erkölcs helyreállítása is csak ebből a felismerésből indulhat el: a demokrácia népünk egyetlen életútja,, egyetlen életlehetősége, ezért tűrhetetlen, hogy megszilárdulását és szabad fejlődését honvédségi vonatkozásban, is nem tisztakezű elemek — , bárkik legyenek is azok — gátolják, ugyanakkor kivívott előnyeit élvezzék. Dolgozó népünk ú j országot épít s végre önmagának építi: honvédségünk csak érintetlen morális alappal' lehet méltó és eredményesvédelmezője ennek az országépítésnek. Ami a múltban
ismeretlen
volt: kulturális
nevelés.
A honvédség nevelésében a kulturális nevelés — amint már említettük — az annyira hiányzó, egységes, demokratikus társadalomnevelési rendszer bevezetésével, amelynek egyik lényeges eredménye a politikailag egyre jobban megbízható emberanyag kinevelése lesz, — mind: jelentősebb helyet fog elfoglalni. A népi magyar s ugyanakkor az egyetemes haladó műveltség alapjait akarjuk lerakni a honvédség tagjaiban,, azt a műveltséget, amely tartalmában dolgozó népünk életéhez, igaz: érdékeihez s ezzel az egyetemes haladó gondolatokhoz kapcsolódó, f o r -
DR. JÁNOSI: A HONVÉDSÉG. NEVELÉSÉNEK
FŐKÉRDÉSEI
45
m á j á b a n pedig sallangmentesen, tisztán nemzeti. Tudomány, ének, zene, tánc, színjátszás, film, irodalom, a magyar és az egyetemes művészeti élettel való megismerkedés mind csak úgy szolgálhatja a honvédségi nevelés és végső fokon a honvédség céljának elérését, hivatásának betöltését, hogyha a honvédség tagjai világosan felismerik a tudomány, irodalom és művészet igazi hivatását. Felismerik, hogy tudomány, irodalom és művészet csak akkor és annyiban tudta és tudja hivatását betölteni, amikor és amennyire eggyé vált és válik a néppel, annak életével, szenvedéseivel és örömével, munkájával és harcával — és a maga •eszközeivel annak győzelmét igyekszik elősegíteni. A kulturális nevelés egyik nagyon jelentős területe — a köznevelés hiányainak egyetemes megszüntetéséig — az iskolai továbbképzés munk á j a . Ezen túímenőleg a- polgári életben való elhelyezkedési lehetőség biztosítására mezőgazdasági, ipari, stb. szaktanfolyamok (esti tanfolyamok) kiépítését is el kell végeznie a honvédségben folyó nevelőmunkának. Érezzék a honvédek, hogy a demokratikus honvédség nemcsak követelni, de adni is tud. Emellett ez . a jellegű iskolázás •— az egész kiképzés — nevelésre kedvező kihatással •—• az általános értelmi szintet is emelni fogja. A honvédség nevelésének egy mindeddig kellőleg nem méltányolt feladata: a tömegsport kiépítése. Ha azt akarjuk, hogy honvédéink •egyetemükben erősek, ügyesek, edzették, vagyis munkabírók, a fizikai nehézségekhez rugalmasan alkalmazkodók, minden nélkülözést elvise- r lök legyenek, ehhez a tömegsport kiépítése a legcélravezetőbb út. Emellett az emberek játékösztönének, csapat és csapat között a versenyzési szellemnek, az elsőbbség becsvágyának felébresztése nemcsak az erő, ügyesség és edzettség fokozásához fog vezetni, hanem a játékszabályok betartásán át az önkéntes fegyelem, a bajtársi szellem, az egyéni szándékot a közösség érdekének készségesen alárendelni-tudás kiépüléséhez is. A honvédség nevelésének gyakorlati kérdései között a legsürgősebb: politikai-kulturális és katonai vonatkozásban egyaránt jól képzett, tehát a szó teljes értelmében: szakképzett nevelőtisztek beállítása, a nevelőmunkának eddig a körülményekből adódóan többé-kevésbé meglévő ideiglenessége, rögtönzésszerűsége megszüntetésére. E nevelőtisztek lesznek hivatva arra, hogy necsak a legénység felé, de az eredményes neve- " léshez elengedhetetlenül szükséges csoportosítás szerint: a tiszthelyettesi és tisztikar felé is a kiképzéssel s általában a vezetéssel a legszorosabban 'együttműködve végezzék a nevelés munkáját. (Kiképzésük egyébként biztató előjelekkel meg is indult.) A nevelőszervek irányításának és ellenőrzésének érdekében a kellő anyagi megalapozású, állandó összeköttetés megszervezése ugyancsak elsőrendű nevelési feladat. Honvédségünk ezeknek a nevelési kérdéseknek részletekbe menő megoldásával fogja betölteni nemcsak hivatását, hanem egyúttal azt a természetszerűleg adódó szerepét is, hogy népünk egyetemes, demokratikus nevelőszervezete is legyen. Dr. Jánosi
Ferenc
AZ ÜJ HONVÉD HATÁRŐRSÉG
;
A Dunántúlon folyt még a küzdelem Magyarország felszabadításáért, amikor 1945 tavaszán már felállításra kerültek a demokratikus Magyarország honvédségének határőr alakulatai. Az országunkat felszabadító Vörös Hadserg támogatásával a magyar kiegészítő parancsnokságok állították fel az első határőr alakula; tokát, a határőr portyázó századokat. Félszerelésüket, fegyverzetüket és kezdetben egyes alákulatok az ellátásukat is közvetlenül a területileg illetékes szovjet parancsnokságoktól kapták. Felállításuk történelmi bizonyítéka annak a bizalomnak, amellyel a Szovjetunió a fasizmus alól felszabadított magyar nép iránt viseltetett és annak a nemes gesztusnak, amellyel függetlenségünket elismerve, már akkor módot nyújtott arra, hogy Magyarország határain magyar honvéd álljon őrt. Az ilymódon felállított határőr portyázó századok a hadműveletek nyugati irányban való elvonulásával párhuzamosan a honvédkerületi parancsnokságok alárendeltségébe kerültek, amelyeknél a határőr ügyeket egy fiatalabb tiszt, mint határügyi előadó irányította. A honvédkerületi parancsnokságok határőr ügyekben a Honvédelmi Minisztérium katonai osztályának alárendeltségében voltak. 1946 március 25-ig látta el szölgálatát a magyar határőrség ebben a szervezettségben. Ezt az időszakot a demokratikus magyar határőrség átmeneti időszakának nevezhetjük. A honvédkerületi parancsnokságok rendelkezésére álló csekély anyagi lehetőségek, az összeköttetésnek csaknem teljes hiánya, a tiszti, tiszthelyettesi kar és legénység szakképzettségének, erkölcsi és politikai felfogásának súlyos hiányosságai, a szomszéd népekkel kapcsolatos viszonyunk tisztázatlansága, ebben az átmeneti időszakban lehetetlenné tették azt, hogy a határőrség felelősségteljes feladatát jól tudja ellátni. Az eredményes munka legnagyobb akadálya a határőrség rendkívül decentralizált szervezete volt, amely lehetetlenné tette a megfelelő együttműködést az ideiglenes magyar nemzeti kormánynak a határőr szolgálattal sok szempontból szoros kapcsolatban álló külügyi, belügyi, és pénzügyi központi szerveivel. A határőrséget tehát, hogy feladatát jól elláthassa, át kellett szervezni. Az átszervezés lényege volt: A határőrség létszámának megkettőzése — 10.000 főre való felemelése —, önálló zászlóaljakba való szervezése és e zászlóaljaknak egységes vezetése, a honvédelmi miniszternek
1 NÉMETH: AZ ÜJ HONVÉD HATÁRŐRSÉG
47
közvetlenül alárendelt honvéd határőrség parancsnokának való alárendelés útján. A honvédelmi miniszter a határőrség parancsnokává a katonapolitikai osztály vezetőjét nevezte ki, amivel a határőrség átszervezésekezdetét vette. Tíz nap múlva, 1946 március 25-én, az átszervezés befejeződött és a magyar határőrség ú j korszakba, a fejlődés korszakába lépelt. A központias vezetés, a demokratikus erők fokozottabb beállítása, a demokratikus nevelés és a szakképzés megindítása, a külügyi, belügyi és pénzügyi szervekkel való gyors és bürokrácia mentes együttműködés a határőrség fejlődésének kapuit nyitották meg. A halárőrség a határőrség parancsnokságából — amely nagyjából megfelel egy hadosztályparancsnokságnak —, 14 önálló határvadász zászlóaljból és 1 vasútbiztosító zászlóaljból áll. Egy-egy zászlóalj hatásköre 2—300 kilométeres halárszakaszra terjed ki, a határ mentén húzódó, átlag 15—20 kilométer mélységű ( sávban, az ú. n. határsávban. Minden határvadász zászlóalj 3 századra, a századók mindig 4—5 örsretagozódnak. Egy-egy őrs tiszt parancsnoksága alatt áll és gazdálkodási egységet képez. A vasútbiztosító zászlóalj, melynek feladata a legfontosabb vasúti műtárgyak és gördülő anyag biztosításán kívül a jóvátételi és fontosabb áthaladó nemzetközi szállílmányok kísérése és biztosítása, 3 századból áll, amelyek szakaszokra és rajokra tagozódnak. Feladataikat a vasútbiztosítók álló és mozgó őrségekkel, valamint járőrökkel látják el. A határőrség feladata: A magyar demokrácia védelme minden külső és belső ellenség, ellen. Ez a feladat, amely szószerint a múltban is feladata volt a honvédségnek, a demokratikus Magyarországon ú j és haladottabb értelmezést nyert. A külső ellenség ellen való védekezés alatt,-ma, amikor a világ demokratikus nagyhatalmainak szövetsége van hivatva biztosítani a kisnépek békés életét, nem valamelyik demokratikus szomszédunk tervszerű fegyveres támadása ellen való védekezést értjük. Ilyen támadás : lói ma nem kell tartani. Számolnunk kell azonban a nemzetközi reakció és fasizmus még. kellőképpen nem hatástalanított szellemétől elvakult, illegális szervezeteknek és bandáknak beszivárgásával, határmenti támadólagos fellépésével, amellyel egyrészt a népek között kialakuló békés megérlés megakadályozására, másrészt a belső reakciós és fasiszta erők bátorítása céljából provokáló'lag lépnek föl. Nemcsak támadólagos fegyveres fellépésük, hanem a reakciós ésvfasiszla ideológiák propagaridaanyagának becsempészése is a legnagyobb veszélyt rejti magában a magyar demokrácia fejlődésére. A belső ellenséget pedig ennek a nemzetközi reakciónak és fasizmusnak a még idebent található tábora alkotja, amelynek tagjai a legnagyobb eréllyel igyekeznek kapcsolatot teremteni a haláron át, a ma-
48
HONVÉD 1. SZÁM
gyar demokrácia megerősödésének és fejlődésének megakadályozása céljából. Szellemi téren hatásos fegyverük az a számtalan elképesztő rémhír, amellyel külföldön a magyar demokráciát kedvezőtlen színben igyekeznek feltüntetni és amellyel a világ demokratikus közvéleményét ellenünk akarják hangolni. Ezeknek a magyarsággal meghasonlott, a magyarságot gyűlölö elemeknek köszönhető, hogy dacára a fasizmus alatt átélt közös szenvedéseknek, a szomszéd népekkel való békés jóvlszony kialakulását indokolatlan bizalmatlanság akadályozza. A belső ellenségek a síbereknek, feketézőknek és csempészeknek a hada, akik a magyar demokratikus élet gazdasági alapjait t á m a d j á k tervszerűen, kizárólag saját egyéni hasznuk növelésére. Ezek a belső és külső ellenségeink nem lebecsülendő ellenfelek. Komoly nemzetközi szervezettel és erős pénzügyi alapokkal rendelkeznek. Eszközeik ridegek és kegyetlenek. Tagjaik a legalapvetőbb emberi etikának is híjával vannak. Működésüket, ha kell, fegyveresen is biztosítják. Tagjaikat vagy a coriolánusi bosszú, vagy a meggazdagodás, a mindennél többre értékelt profitnak a biztosítása vezérli. Az ország fejlődése, a magyarság megerősödése, gyermekek, betegek nélkülözése és szenvedése nincs hatással rájuk. Ezeknek a belső és külső ellenségeinknek a határsávban és a határokon átnyúló káros tevékenységét megakadályozni — a határőrség feladata. Ahhoz, hogy a határőrség a vázolt feladatát becsületesen elláthassa, a legszükségesebb felszerelésen kívül harcos meggyőződésből fakadó demokratikus szellemre van szüksége. Ilyen szellem nélkül a határőrség a mai viszonyok között sem a külső, sem a belső ellenség ellen folytatott küzdelemben nem végezhet eredményes munkát. A fasizmus kegyetlen elnyomása alatt a körülöttünk élő népek borzalmas szenvedéseken mentek át és tömegeikben váltak meggyőződéses híveivé a szabadságot jelentő és szenvedéseiket megszüntető népi •demokráciának. A népi demokrácia szellemétől áthatott szomszédaink aggódó óvatossággal tekintenek hazánk felé. Aggodalmuknak alapját az utolsó évtizedek története képezi. Határainkon túlról, most a békés fejlődés időszakának kezdetén, amikor a Dunamedencében élő népek mindegyike m á r tisztában van azzal, hogy a fejlődés, a felemelkedés csak politikai és gazdasági összefogás és együttműködés alapján biztosítható, abból a szempontból néznek mifelénk, hogy mi is rendelkezünk-e azzal a meggyőződéssel, amely ehhez az együttműködéshez nélkülözhetetlen. Bíráló tekintetük a határon elsősorban a magyar határőrre esik. A magyar határőrre, aki fegyveresen és egyenruhásán, mint a magyar demokrácia, a magyar függetlenség és szuverénitás jelképe áll az őrhelyén. Naponta sokezer külföldi állampolgár érintkezik hivatalosan a magyar határőrség tagjaival, és ezeknek, valamint a szembenálló hasonló fegyveres testületeknek az ítélete sok tekintetben befolyásolja a magyar demokrácia értékéről ki.alakuló hivatalos véleményeket.
NÉMETH: AZ ÜJ HONVÉD HATÁRŐRSÉG
49
A határőrség szelleme így igen nagyjelentőségű az ország külpolitiIkai megítélése szempontjából is. Az a magyar határőr, aki a régi soviniszta, revizionista szellemtől .áthatva látná el a demokratikus Magyarország határán a szolgálatot, .igen nagy mértékben rontaná a szomszéd népekkel való együttmükö-désnek a lehetőségét. Minden igazi barátságnak az alapja az elgondolásoknak, az életfelfogásnak és a célkitűzéseknek megközelítően azonos volta. A határőrség szellemét ennek alapján a magyar demokratikus -célkitűzések ú j és friss szelleme hatja át. A határőrség épúgy, mint az •egész magyar nép, nem zárkózhat el a népi demokrácia feltörő és ú j •életet fakasztó szellemétől, mert ellenkező esetben a Dunamedence népi • demokratikus felfogású népei között olyan közbeékelődő szigetet képeznénk, amely akadályozná a Dunamedence fejlődését. Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a határőrség demokratikus és .fejlődő szelleme a szomszédos népek hivatalos szerveivel az együttműködésnek olyan lehetőségét teremtette meg, amely a legtöbb esetben .kizárólag a mi javunkat szolgálta. -Egészen csodálatos, különösen jugoszláv, román és u k f á n részről az a korlátlan bizalom és megbecsülés, .amellyel az igazán demokratikus érzelmű határőr-egységekkel és személyekkel szemben viselkednek. A határőrség demokratikus felfogásának alapja, hogy minden ."határőr tisztában van azzal, hogy a kezébe adott fegyver a magyar nép összességének hatalmát képezi. A határőrség egységeit a magyar nép ellen senkinek sem lesz módjában felhasználni. A határőrség szellemének másik alapvető tényezője, hogy minden határőr tisztában van azzal., kik a magyar demokrácia külső és belső -ellenségei. Ismeri ezeknek a káros munkáját és gyűlölettel és megvetéssel, viseltetik ezekkel szemben. Mi sem bizonyítja ennek a szellemnek erejét jobban, mint az, "hogy nap-nap mellett elfogott csempészek és feketézők súlyos megvesztegetési kísérletei eredménytelenek maradnak olyan határőrökkel szemben, akiknek a legtöbb esetben még a napi cigarettára sincs elegendő pénzük. A határőrség tagjai tisztában vannak azzal, hogy a magyar köztársaság biztos lépésekkel halad előre, hogy a dolgozó magyar tömegek "boldogulását ós hatalmát biztosítsa Magyarországon. Ehhez a munkához gyakorlatilag akarunk minél eredményesebben hozzájárulni. A határőrség munkája két nagy részre osztható: 1. A folyamatos szolgálati munka, 2. a kiképzés és nevelés. A folyamatos szolgálati munka lényege az állandó készenlét a határokon a jogtalanul átlépők feltartóztatására. Szívós, alapos küzdelem -a csempészek és a bűnözők mozgásának megakadályozására, működésének felszámolására. Tekintettel a határőrség kis létszámára, ennek a munkának az .alapját már nem annyira a sűrűn indított, a terepet behálózó járőrök Tevékenysége, hanem a jól1 kiképzett nyomozók és a B. hálózat figyelő
50-
HONVÉD t. SZÁM
és felderítő tevékenysége alapján a bűnözök megelőző feltartóztatása es. gócaiknak, szervezeteiknek felgöngyölítése képezi. A jelenlegi — költségvetési okokból — csökkentett létszám mellett ugyanis még a legmegerőltetőbb szolgálat bevezetésével sem lehet a határon annyi portyázó járőrt útbaindítani, amennyi a határ megbízható 5 lezárására elegendő volna. így a létszámhiányok kényszerítő hatásáraharcmodort kellett' változtatni és a gazdasági rendőrséggel szoros együttműködésben, a csempészszervezelek raktárainak felderítése és hatástalanítása képezi a munka alapját. Ennek a munkának a keretein belül természetesen súlyt kell képezni és rendszertelenül, meglepetésszerűen,, nagyobb erők összefogásával egyes, a csempészet gócait képező területek ellen kell fellépni. A csempészet elleni küzdelem a magyar pénzügyminiszter v á m szaki szervezetének munkájával szoros kapcsolatban van és annak. tulajdonképpen az alapját képezi. A vámszaki szervezet csekély létszáma folytán ugyanis teljesen a határőrségre hárul a vámeljárást m e g r kerülő egyének és anyagok elfogása s a vámszaki közegeknek váló átadása. A kiképzés és nevelés a határőrség egyik legfontosabb problémája. A határőrség szolgálata közjogilag és nemzetközi jogilag egyaránt k é nyes területen folyik és meghatározott formák és törvények közé vara szorítva. A határőrségnél szolgálatot teljesítőknek a katonai szakismereten- kívül ismerniök kell azokat a különleges külügyi, belügyi és p é n z ügyi rendelkezéseket, amelyek a határon át irányuló forgalomra és a. határon előforduló eseményekkel kapcsolatban vannak érvényben.. A határőrszolgálat tehát rendkívüli szaktudást igényel, amelynek hiánya, az ország megbecsülését rontó incidenseket és súrlódásokat okozhat.. A határőrparancsnokság a határőrség átszervezésétől kezdve tervszerűen törekedett arra, hogy a határőrszolgálatba jutott nagyszámú: tiszt, tiszthelyettes és legénység mielőbb elsajátítsa ezeket a szakismereteket. A kiképzés az alábbiak szerint oszlik meg: 1. A határőrparancsnokságnál központi tanfolyamokon folyik a parancsnokok, a nyomozók és a különleges szakképzettséget igénylő'(egészségügyi tisztes, patkolószaki tiszthelyettes, fegyvertiszt stb.) beosztottak kiképzése. 2. A zászlóaljparancsnokságok székhelyein elhelyezett állandó k i képzőszázadoknál folyik a legénység szák-kiképzése. A kiképzés mindenkor párhuzamosan és szorosan a neveléssel egybehangolva történik. A határörparancsnokság súlyt (helyez arra, hogy a határőr-alakulatok tagjai a határőr szakszolgálaton kívül katonai kiképzésben- és továbbképzésben is részesüljenek. A határőrségnél, egészen le az őrsökig, a lőkiképzés folyamatosan biztosítva van. • A tisztek katonai továbbképzése, terepen megtartott alkalmazómegbeszélések keretében folyik.
NÉMETH: AZ ÜJ HONVÉD HATÁRŐRSÉG
51
A nevelői munka a határőrségnél nemcsak a demokratikus nevelés terére terjed ki, hanem erős kullúrmunkával pótolni igyekszik azokat a hiányokat, amelyek a mult bűne folytán a magyar irodalom és a magyar népi dalkultúra terén a legénység zöménél észlelhetők. Meglepő az az érdeklődés, amely' legénységünknél a magyar költészet nagyjainak (Petőfi, Ady, József Attila, stb.) művészete iránt mutatkozik. A kulturális munkának az alapját a határőrségnél nem kizárólag a szórakoztatás adja, hanem az, hogy irodalmi és zenei nagyságaink művészetén át a magyar nép öntudata és látóköre igen magas színvonalra emelhető. A határőrség egészséges kultúrmunkájának értékét felismerve, a Magyar írók Szövetsége kullúrvédnökséget vállalt a határőrség kultúrmunkájával kapcsolatban. Ennek keretén belül elismert magyar írók látogatnak ki a határőr-alakulatokhoz, ahol felolvasásaikkal igen nagy mértékben lendítik előre a legénység kulturális fejlődését. A határőrség tervszerű kiképzési és nevelési munkája úgy van felépítve, hogy 1947 március 15-én túl a határőrségnél szakbeosztásban, vagy parancsnoki helyen már egyetlenegy olyan beosztott sem lesz,- aki megfelelő szákképzésen át nem esett és a szükséges szaktudást megfelelő mértékben*el nem sajátította. Ettől az időponttól kezdve biztosan számolhatunk azzal, hogy a szaktudás hiányából fakadó egyes kilengések és a törvények nemtudásából lakadó szabálytalanságok végleg megszűnnek. A határőrség az eddigi adatok szerint a tervszerű katonai és szakkiképzés terén az ország összes fegyveres testületeit megelőzte. A határőrség anyagi ellátása központiasan a határőrparancsnokságtól történik. Az anyagi ellátás egyik legfontosabb része az élelmezés, amely á . stabilizáció következtében igen kedvező irányba fejlődik. Hozzájáiul ehhez az is, hogy a határőrség átszervezésével egyidejűleg a határőralakulatok a legtöbb helyen földhöz jutottak és saját munkájukkal az ellátásukon javítani. tudnak. Siralmas és súlyos része a határőrség ellátásának a ruházattal való ellátás kérdése. A tisztek és tiszthelyettesek ruhaellátásának hiányossága a szolgálatot igen károsan, befolyásolja. A határőrségnél szolgálók ezen a téren még most sem részesülnek abban a megérdemelt támogatásban, amelyet elsősorban felelősségteljes munkájuk, másodsorban az indokol, hogy a határőrség az egyetlen alakulat, amelynél a szolgálat sajátosságából kifolyólag a. beosztottak úgy éjjel, mint nappal, tekintet nélkül az időjárás viszontagságaira, a szabadban, harcszerű viszonyok között élnek. A lábbeli ellátás terén kisebb segítség megnyilvánult az utóbbi időben, de az elosztás merevsége folytán a legkétségbeejtőbb helyzetben lévő alakulatok helyzete lényegében nem javult. , A magyar gazdasági élet stabilizációja ellen megindult lelketlen hadjárat letörésére, a határőrség a mai kedvezőtlen időjárási viszonyok között is, fokozott határszolgálatot lát el. Ennek megfelelően a határ-
/
52-
HONVÉD t. SZÁM
őrség ellátását minden más honvédségi alakulat ellátása elé kellene helyezni. • • ' A pénzellátás szempontjából a nehézségek áthidalhatók és biztosak vagyunk benne, hogy az állami bevételek növekedésével az e téren lapasztalható hiányosságok rövidesen meg fognak szűnni. A tiszthelyettesi kar illetményeinek rendkívül alacsony volta miatt azonban sürgős közbelépésre van szükség. Egy őrmester, vagy töszsőrmester, különösen, ha családos, a mai szűkreszabott illetményéből semmiképpen sem tud megélni, őrmestereink és törzsőrmestereink legbecsületesebb része kiválik a szolgálatból és főleg csak azok maradnak vissza, akik vagy hozzátartozóik támogatása révén, vagy kisebbfajta szabálytalanságok révén megélhetésüket biztosítani tudják. A határőrség egészségügyi ellátása az anyagi ellátás legtervszerűbben működő része. Ezen a téren a Honvédelmi Minisztérium orvosi osztálya előrelátó és pontos munkával rendkívüli nehézségeket hidalt át. Az egészségügyi ellátás a mai kis létszámok mellett döntő jelentőségű, mert egyes őrsök, egy kisebb járvány esetén, teljesen kieshetnek a szolgálatból. Sürgősen megoldandó feladat még a 'határvadász-század és zászlóaljparancsnokságoknál a lázas betegek elkülönítésére gyengélkedj) szobák felállítása. A beállott hideg időjárás következtében és a nagyfokú ablakhiány miatt az elhelyezések szűkek és zsúfoltak. Ilyen elhelyezés mellett egy lázas beteg okozója lehet az egész örs megbetegedésének. A lőszerszállításnál a kiképzési lőszer biztosítása feltétlenül szükséges. A határőrség nehézfegyverekkel való ellátása is szükséges, egyrészt, hogy a határőrségnél folyó kiképzés révén a felállításra kerülő magyar haderő már megfelelő számú kiképzett nehézfegyver-szakszemélyzethez jusson, másrészt, hogy kifelé a magyar határőr-alakulaloknak a tekintélyét és a magyar határok biztonságát fokozzuk. A velünk szomszédos országok határőr-alakulatai nehézfegyverekkel jól el vannak látva. Ez a magyar határőrökben az alárendeltség érzetét kelti. A gépjárműanyaggal való ellátás rövidesen megoldódik. Az amerikai kölcsönből biztosított gépjárművekből a határőrség tehergépkocsikat és személygépkocsikat fog kapni. A határőrség gépjárművekkel való ellátása nemcsak az anyagi ellátáson fog könnyíteni, hanem a kislétszámú alakulatok gyors szállítási lehetőségének biztosítása révén, a rajtaütésszérű razziák eredménye is sokkal nagyobb lesz. Az üzemanyag-ellátás a Honvédelmi Minisztérium gépkocsi- és üzemanyagosztálya útján tervszerűen és folyamatosan biztosítva van. A határőrség anyagi ellátásának egyik legkevésbé megoldott része az elhelyezés kérdése. Elhelyezés szempontjából a határőr-alakulatok a kerületi parancsnokság hatáskörébe tartoznak. A kerületi parancsnokságok viszont anyagi fedezet, jármű és összeköttetés hiányában a határőrség elhelyezési kérdéseivel kapcsolatos kiszállásokat végrehajtani nem tudják és így a határőr-alakulatok elhelyezési kérdéseinek terén a szó szoros értei-
NÉMETH: AZ ÜJ HONVÉD HATÁRŐRSÉG
53
mében anarchia uralkodik. A határőr-alakulatQk zöme részére a határőrség újjászervezésekor — megfelelő kincstári épületek hiányában — a helyi közigazgatási szervek magántulajdont képező ingatlanokat utaltak ki. Ezekkel az ingatlanokkal kapcsolatban a vonatkozó bérleti szerződések megkötése, egyes kivételektől eltekintve, még a mai napig nem történt meg. A tulajdonosok, akik abban az időben örömmel bocsátották ingatlanukat a határőrség rendelkezésére, mert így azok mentesültek a megszálló hadsereg beszállásolása és a telepítéssel kapcsolatos kisajátítások alól, ma mind erőszakosabban követelik az őket megillető bérösszegeket. Hozzávetőleges becslés szerint a bérösszeg együttesen olyan telemes költséget tenne ki, amelyet a honvédkincstár jelenlegi szűkreszabott költségvetéséből kifizetni képleien. A helyzet törvényerővel való rendezésére volna szükség. A határőr-alakulatok elhelyezését szintén a határőrparancsnokság hatáskörébe kellene utalni, azzal a megkötéssel, hogy ú j épületkomplexumokat csak a kerületi parancsnokságokkal történt megegyezés alapján, egyéb honvédségi érdekek figyelembevétele mellett, vehet igénybe. A halárőrség munkájának átfogó vázolásával célunk volt tájékoztatást nyújtani a határőrség jelenlegi felelősségteljes munkájáról és egyben elégtételt szolgáltatni annak a sok becsületesen dolgozó határőrnek, akik a mai nehéz időkben, súlyos felelősséggel vállukon, veszélyekkel és időjárással dacolva, igen mostoha körülmények között, férfiasan és becsületesen teljesítik a kötelességüket. Semmivel sem zárhatnánk le a magyar határőrségről készített vázlatunkat reálisabban és katonásabban, mint, ha ridegen felsoroljuk azokat a számadatokat, amelyek a határőrség március 25-i átszervezése óta a határőrség munkáját jellemzik. . A magyar határőrség 1946 március 25-e óta elfogott a határon: 6989 jogtalan határátlépőt, 5726 csempészt, 345 menekülő SS-katonát, 235 szökött háborús bűnöst, összesen 12.895 olyan egyént, akik tiltott úton, vagy bűnös célkitűzéssel lépték át a határt. Elkoboztunk ugyanezen idő alatt: 12 db arany női karkötőórát, 22 db arany nyakláncot, kb. 2 kg törtaranyat, 16 q ezüstöt, 2,950.279 db cigarettát, 964 kg szalonnát, 5458 orsó cérnát, 61 db lovat, 17 db birkát, 1426 kg zsírt, 2037 kg dohányt, 116 kg citromot, 1611 pár harisnyát és további sok más tiltott úton kivitelre szánt tárgyat és anyagot, amelyet az illetékes vámhivataloknak beszolgáltatva, a magyar gazdasági élet vérkeringésébe jutlattunk vissza. E közben csempészekkel, bujkáló SS-ekkel stb. vívott tűzharcban hősi halált halt 3, megsebesült 17 határvadász. Németh
Dezső
MEGEMLÉKEZÉS AZ ELLENÁLLÁSI MOZGALOM KATONAI VÉRTANÚIRÓL A Margit-körúti fogház udvarán. 1944 december 8-án délután halt mártírhalált három hőslelkü magyar, akik az 1944. év reménytelen őszén elhatározták, hogy győzedelmeskednek a „vak végzet"-en és kimentik nemzetüket abból a szakadékból, ahová az a németek és a nyilasok könyörtelenségéből zuhant. E három magyar ember Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes ós Tartsay Vilmos dr. vk. száados volt. Az 1944 október 15-i gyalázatos árulás után úgy látszott, hogy nincs férfi az országban, aki képes volna a szakadékba rohanó szekerünket idejekorán megállítani. Az igazi hazafiak üldözött vadként kóboroltak szerteszét az országban. Bajcsy-Zsilinszky Endre a rémuralom e válságos óráiban kezdte meg az ellenállási mozgalom szervezését. A legfontosabb és legnehezebb feladat volt a mozgalom katonai megalapozása. Tapasztalt, elszánt, vakmerő férfiakra volt szükség, akik — h a a helyzet megköveteli — gondolkozás nélkül feláldozzák életüket is. így esett a választás a kőszegi magányában élő Kiss János altábornagyra, Bajcsy-Zsilinszky Endre régi barátjára és harcostársára. Kiss János. Ki volt ez a Kiss János altábornagy? ősrégi székely család leszármazottja. 1883-t>an született a marostordai Erdősszentgyörgyön'. Atyja pénzügyi tisztviselő volt. ősei évszázadokon át művelték a sovány mezőségi ugart és verekedtek az Erdély leigázására törekvő hatalmak ellen. Az 1848—49-iki szabadságharc leverése után a család egyik tagját, Kiss Antal honvédőrnagyot, Kiss János nagyatyját Haynau halálra ítélte, mert végigharcolta Kossuth szabadságharcát. így megérthetjük a szülők titkos vágyát, hogy a fiú is katonai pályán próbálja meg szerencséjét. Kiss János hamar megkedvelte a katonaéletet, tehetségével, szorgalmával rövidesen áz elsők közé küzdötte fel magát és ottmaradt mind a négy évfolyamon át az 1902. évben bekövetkező felavatásáig. Mint zászlóst az ország nyugati határszélére, Kőszegre osztották be a 11. vadászzászlóalj kötelékébe. Az 1914. évi hadüzenet Gradiskán érte. Az első menetszázaddal indult a harctérre, ahol harmincnyolc hónapot töltött a legelső vonalban. 1916-ban Vaskorona-renddel, 1917-ben a tiszti arany vitézségi éremmel tüntették ki. A háborúból rokkantan került haza, ballábát alig tudta használni, inkább csak vonszolta maga után. Ennek ellenére
D R . JUHÁSZI: MEGEMLÉKEZÉS AZ ELLENÁLLÁS KATONAI VÉRTANÚIRÓL 53
.állandóan csapatszolgálatot teljesített és minden alkalommal tiltakozott -hogy rokkantnak nevezzék. Kiss János gyorsan haladt előre katonai pályáján. Bár a k. u. k. hadiiskolát nem végezte el, 1937-ben a gyorscsapatok és gépkocsizok, m a j d 1938-ban a honvédség gyalogsági szemlélője lett. Amíg Kiss János á gyalogság élén állolt, a nyilas mételyt- energikus kézzel tartotta vissza •és kíméletlen volt minden olyan törekvéssel szemben, amely a fegyvernem ütőképességét és belső lelki egységét akarta meglazítani. 1939 május elsejével kivált a tényleges szolgálatból és nyugállományba vonult. Az 1944 október 15-i árulás ismét a tettek mezejére szólította Kiss -János altábornagyot. Éppen- kapóra jött Bajcsy-Zsilinszky Endre felhívása, hogy vegye át a katonai szervezkedés Legfőbb irányítását. Tétovázás nélkül elfogadta az ajánlatot, Budapestre utazott és ismert erélyével hozzáfogott a kilátástalan feladat végrehajtásához. Nagy
Jenő.
A katonai ellenállási mozgalom vezérkari főnöke: Nagy Jenő ezre-des 1898-ban született Németújváron. Édesapja intéző volt, így Nagy J e n ő már korán saját szemével győződött meg a parasztság nyomorúságos életéről és szociális helyzetének tarthatatlanságáról. A szegénység, -a nyomor és az alsó. néprétegek éhezése soha ki nem törölhető nyomot vésett az érzékeny gyermek lelkivilágába. Nagybátyja kívánságára 1908-bán a kőszegi alreáliskolába került. A reáliskola elvégzése után Wiener-Neustadban a Mária Teréziáról elnevezett katonai akadémiába került, ahol az ifjakat a Laudonok, a Badetzkyek és Benedekek szellemében nevelték. Nagy Jenő nehezen tudott beleilleszkedni a közös katonai akadémia zárt világába és valósággal felüdült, amikor a katonai akadémia elvégzése után és az első világháború befejezése után az újjáalakuló honvédség kötelékében szolgálhatott tovább, eleinte csapatnál, később vezérkari beosztásban. Önálló nézetei, különösképpen szociális és forradalmi világfelfogása miatt sorozatos összeütközésbe került feletteseivel. 1940-ben Kolozsvárra, majd Kassára kapott beosztást. Itt egy társaságban hosszasan fejtegette azokat az okokat, amelyek miatt a németek el fogják veszíteni a háborút és kifejtette, milyen súlyos következményekkel fog ez járni hazánkra nézve. Másnap már -megindul ellene az eljárás és a szövetségest becsmérlő kijelentései miatt letartóztatták. A honvédtörvényszék kétévi börtönre ítélte, melyet a legfelsőbb katonai törvényszék jogerőre emelt, de a büntetés letöltésére halasztást adott és tartózkodási helyéül Budapestet jelölte ki, ahol állandó feliügyelet'alatt tartották. Tartsay
Vilmos.
Az ellenállási mozgalom katonai vezetőségének harmadik mártírItagja, dr. Tartsay Vilmos 1901-ben született Vácon. Atyja a közös hadsereg huszártisztje volt és egy lovasbaleset alkalmával életét vesztette. Az első világháború befejezése után 1922-ben bevonult a Ludovika Aka-
56-
HONVÉD t. SZÁM
démiára, ahol m á r korán kibontakozott Tartsay Vilmos kiváló t e h e t sége. A tanári kar is nagyra értékelte a fiatal tisztjelöltet, mert a rangelsők között hagyta el a Ludovikát. *
1931-ben a hadiakadémiára került, amelyet 1933-ban kimagasló' eredménnyel végzett el. Ebben az időben a nyilas izgatás éppen a félig, asszimilált vagy teljesen disszimilált sváb származású fiatal vezérkari tisztek lelkében talált leghálásabb talajra, Tartsay a testületben uralkodó kártékony és veszedelmes szellemtől annyira megundorodott, h o g y 1940-ben otthagyta a vezérkart és visszatért a csapathoz. De itt sem maradt sokáig, mert szomorúan tapasztalta, hogy a hadsereg is m e g indult azon a végzetes úton, amely a teljes pusztuláshoz vezet. 1941ben kilépett a honvédség tényleges szolgálatából és nyugállománybament. Amint a magyar politikai vezetők lelkiismeretlen „vonalvezetése" az országot a szakadék felé sodorta, felajánlotta szolgálatait a titkosam szervezkedő ellenállási mozgalomnak. Földalatti
tevékenység.
Az ellenállási mozgalommal összefüggő események november elején drámai gyorsasággal haladtak a végső kifejlődés felé. Megérkezett; kőszegi magányából Kiss János altábornagy. Nagy Jenő megkezdteszervezési előmunkálatait mint vezérkari főnök, Tartsay Vilmos dr. irányította a személygyüjtést, elosztást és irányítást. A katonai t e r v a következő .volt: Amint a Vörös Hadsereg Budapest határához ér, a beszervezett csapatok tisztjeik irányítása mellett az adott jelre megszállják a német erők parancsnokságait, az Astoriát, a Ritzet, a Wien-szállót, a svábhegyi Gestapo-fészket, a német követséget, a nyilas minisztériumokat és a Hűség Házát. Más rohamalakulatok megszállják a postát, a< Máv. igazgatóságot, a pályaudvarokat, a Rádiót, a Duna-hidakat, ártalmatlanná teszik az őrséget, leszerelik a robbanóanyagot és megakadályozzák a robbantásokat. Ezzel a tevékenységgel egyidőben felveszik a' kapcsolatot a Vörös Hadseregnek Budapest határában harcoló alakulataival és az összeköttetést mindaddig tartják, amíg a főváros felszabadítása befejezést nem nyer. A Hazáért...
,
A terv meghiúsítására elég volt egyetlen .áruló, aki a megbeszélések anyagát átadta a németeknek. így történt aztán, hogy november 22 -ón az úgynevezett Nemzeti Számonkérő Szék hiriiedt vérebei, RadóEndre csendőrszázados vezetésével megrohanták Bajcsy-Zsilinszky Endre búvóhelyét, Tartsay Vilmos lakását és mindazon helyeket, a h o l a mozgalom vezetői megfordultak." Néhány óra alatt a nemzeti ellenállási mozgalom vezetői a Margit-körúti fogházban ültek.-
DR. JUHÁSZI: MEGEMLÉKEZÉS AZ ELLENÁLLÁS KATONAI VÉRTANÚIRÓL 5T
A katonai vezetők ellen külön vádiratot adtak ki. December 6-án: délután 5 órakor kezdődött az ügy tárgyalása. A tárgyalást Domirnch. Vilmos hadbíró-őrnagy vezette, az elnök Vargyassy Gyula altábornagy,, a szavazóbíró Hajnácskőy László csendőralezredes volt. Hiába védekeztek a vádlottak, a bírói emelvényen ülő hazaárulók oda sem hallgattak. A hadbíróságnak bűnösöket kellett szállítani, hogy elrettentő például' közölhessék az újságokban. Bajcsy-Zsilinszky Endre ügyét mégis elkülönítették, mert mint országgyűlési képviselőt védte a mentelmi jog,, a többieket azonban halálra ítélték a három napig tartó tárgyalás utolsó estéjén, december 8-án. Röglön utána a három katonai vezetőt: Kiss Jánost, Nagy Jenőt és Tartsay Vilmost a Margit-körúti fogház udvarán kivégezték. A sűrű és nedves köd szemerkélt december 8-án este. A hazafelé siető riadt emberek közül alig sejtette még ekkor valaki, hogy három' ú j magyar mártír lelke száll fel ebben a pillanatban égi útján á végtelen örök mezők felé. Dr. Juhászi Imre~
KATONAI ÚJSÁG TÁRSAINKHOZ A legelső, amit számotokra mondani akarunk: Nem konkurrencia, Ihanem küzdő, harcos bajtársak vagytok a „Honvéd" újság célkitűzései mellett, a magyar demokrácia szolgálatában. Kezdetben, sőt a kezdet legelején, amikor még Debrecenben a demokrácia bölcsője körül állott u n k — nagyon kevesen állottunk ott —, ti már ott voltatok és egyedül, magatokra hagyatva harcoltátok a magyar demokráciáért folyó küzdelem súlyos kezdeti harcait. Igen nagy volt á feladat, amelyet magatokra vállaltatok és amelynek minden erővel és minden tehetséggel megfelelni igyekeztetek, — kitakarítani azt az Aúgiász istállóját, mélyet szellemi értelemben a régi reakciós rendszer csődtömegként reánk hagyott. Meggyújtani a demokratikus tisztánlátás világító f á k t y á j á t azokban a katonaelmékben, amelyek az ellenforradalom légkörében nevelődtek tisztté vagy amelyek egy valótlan, idegen lelkületű és mindig idegen világhatalmi érdekek kedvéért uszító, úgynevezett jobboldali sajtó befolyására tanulták meg bírálni a világot és ezzel együtt a magyarság létalapjait érintő kérdéséket. Az elsők között szólalt meg hangotok akkor, amikor még demokratikus sajtó alig, demokratikus katonai irodalom pedig még egyáltalában nem létezett. Ezzel megszereztétek létjogosultságotokat ahhoz, hogy hangotokat hallja a magyar demokratikus közvélemény mindaddig, ameddig a közérdekű és aktuális, írásaitok a tárgyilagos, felvilágosító és pártpolitikától mentes irányzatot — mint eddig is — szolgálják. Feladatotok gigászi és jelentőségében felbecsülhetetlen volt. Örök- • ségül kaptuk a Szálasi-honvédség fertőzött ideológiai légkörét. Azt a "magyar nemzet érdekeivel szöges ellentétben álló szellemet, amely természetes következménye volt az eltűnt rendszer álmagyar és antidemokratikus, rövidlátó és kimenetelében az ország végpusztulását okozó kül- és belpolitikájának. Az elmúlt rendszer egyoldalú osztályuralmát váltotta fel Szálasi uralomra jutásával egy ú j a b b züllési folyamat, amely párthadsereggé , aljasította le a magyar hadsereget. A volt honvédségben az erkölcsi züllés mélypontján a nyilas párthoz való tartozás lett a magyar'katonával szemben támasztott legelső követelmény. Csak annak a "honvéd egyénnek volt érvényesülési lehetősége, előmenetele vagy kedvező szolgálati beosztása, aki rendelkezett a nyilas párt pártigazolványával, amely egyben a legaljasabb és legsötétebb bűncselekményekkel szemben is védelmül és oltalmul szolgált. Ezt az ideológiai légkört kellett áttörni az elsőkként porondra lépő .katonai sajtónak és megállapítható, hogy ez a feladat a felszabadulás
DEZSÉNYI: KATONAI ÚJSÁG TÁRSAINKHOZ
59
óta rendelkezésre álló időhöz viszonyítva, eredményesen oldódott meg. Ennél a műveletnél pedig az úttörők ti voltatok, katonaujság-bajtársak. 1945 tavaszán megtörtént Magyarország katonai felszabadulása,'de sajpos, ezzel egyidejűleg nem történt meg a magyar társadalom lelki és szellemi felszabadulása is. A magyar társadalom egyrésze még mindig egy negyedszázados politika tudatosan idegen imperialista érdékeket szolgáló irányított propagandájának hatása alatt él, érez és gondolkozik. A valóságban létezett egy fénytani szűrő, amelyen keresztül egész Európa a magyar viszonyokat nézte és 'ugyanezen a szűrőn keresztül figyelte a magyar közvélemény a külföldön lezajló, az ország létérdekeit alapjaiban érintő eseményeket. Az ezen az optikai szűrön keresztül mutatkozó jelenségek mindig torz és valótlan képet mutattak és sohasem az igazit. így homályosult el a magyar társadalom előtt a külföldi és a külföld előtt a magyar események képe és ezt a helyzetet használta ki a végsőkig' az idegen imperialista érdekek szolgálatában álló propaganda. Ez volt az a jelenség, melynek utóhatása a magyar közvéleményben időnkint még most is mutatkozik és amely ellen a harcot, a fasiszta ideológia felszámolását, ha szükséges, a legkíméletlenebb eszközökkel, de most is folytatni kell. Az említett „Made in Germany" jelzésű fénytani szűrőt kel'lett öszszetörni, hogy a magyar közvélemény,'de mindenekelőtt a magyar katonai közvélemény végre tisztán láthasson. Ennél a nagyjelentőségű munkánál ott harcoltatok, az első vonalban, derék katonaujság-bajtársak. Ma már a kialakult történelmi távlatból nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy jól harcoltatok és hogy harcotok eredményes volt. A látóhatár tisztulóban van és a fiatal magyar demokrácia feltartózlathatatlanul halad az állandósulás és a végső kialakulás felé. A harc azonban még nem fejeződött be, a demokrácia védelmében mindnyájunknak tovább kell küzdenünk. Elődeink voltatok ebben s most eljött az idő, hogy a ti hangotokát felerősítve, súlyosabbá téve, hallja meg a magyar közvélemény. A mai helyzetben a honvédség problémái is az állandósulás stádiumába jutottak. A katonai sajtó ú j feladata ebben a helyzetben ugyancsák ú j lesz. Kialakítani az ú j honvédség egységes, pártpolitikamentes szellemét. Ehhez a hatalmas feladathoz, történelmi hivatottságunk tudatában, elég erősnek érezzük magunkat. De mégis arra kérünk Titeket, korábbi katonaujság-bajtársainkat, a közös nagy cél érdekében támogassátok munkánkat. A „Honvéd" újság olvasóközönsége nemcsak egy-egy alakulat, vagy seregtest beosztottjaiból, hanem az egész honvédség művelődésre törekvő és felvilágosításra szoruló személyeinek táborából alakul ki. Arra kérjük munkatársaitokat, akiknek cikkeit egy-egy katonaújság aránylag kevésszámú olvasóközönsége élvezhette, hogy a jövőben dolgozzanak a nagyobb olvasótáborral rendelkező „Honvéd" újság olvasóközönsége számára. így módunkban lesz nagyobb olvasóközönség elé juttatni a kisebb katonaujságok eddig ismert bátor, harcias, demokratikus hangját. Ez szükséges lesz ahhoz, hogy eloszlassuk azt a mester-
60-
HONVÉD t. SZÁM
séges 'ködösítést, amely oly sokáig ült a magyar katonai agyvelőkön.. Ehhez gyűjtjük munkatársaink táborába azokat az irodalmi készséggel! rendelkező bajtársakat, akiknek — mint eddig — lesz mondanivalójuk, a tiszta demokrácia megismerése érdekében azokhoz a bajtársainkhoz,, akik egész katonai szolgálatuk alatt egészen a felszabadulásig mást, mint egyoldalú, fasiszta világszemléleti érdekeket szolgáló befolyást,, nem kaptak. Ha. már katonai felszabadulásunkat — az egész magyar nemzet tragédiájára — saját erőnkből kiharcolni nem tudtuk, legalább a lelki és szellemi felszabadulás érdekében kell, hogy minden szellemi erőnket egyesítsük és a demokratikus honvédség egészséges katonaszellemének, kialakításában, a nemzet szabadságharcos hagyományainak megfelelően, létrehozzuk az egységes magyar katonai szellemet. Ehhez a harchoz hívunk benneteket, érdemben gazdag katonaujság-ibajtársainkaí és: reméljük, hogy közös küzdelmünknek a magyar jövő érdekében meg is lesz a mindannyiunk által egyforma érzésekkel, becsületes szívünk minden melegével kívánt eredménye. Dezsényi
Miklós:
Felelős szerkesztő: Dezsényi Miklós ezredes. Felelős kiadó: Dr. Juhászi Imre alezredes. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Honvéd-utca 28., II. emelet 24. szám.. Ladányi-nyomda (azelőtt Madách-nyomda), Budapest, IX., Lónyay-utca 18/b. s z á m Nyomdaigazgató: Ladányi Antal. . '
HONVÉD 1. SZÁM-
Felhívjuk
t. olvasóink
hirdetési
rovatunkra
hogy
figyelmét és
megrendeléseikkel
inket támogatni
61
kérjük, hirdető-
szíveskedjék.
HONVÉD t. SZÁM
62-
Bienenstock Dezső és Társa Bélyegzők
- Vésnöki
cikkek - Zománctáblák
Budapest, VIII., Rákóczi-út 57/b. Honvédségnek,
Postai
tagoknak:
engedmény
úri és e g y e n r u h K B I S T O N
szétküldés!
Szemüvegek.
T e l e f o n : 135-111.
szakszervezeti
15°/0
A legjobb
-
á
k
szabója J Á N O S
E g j c n r n h á z a ti c i k k e k kereskedése Budapest, VIII., Baross-tér 1. I. emelet 18 szám
HONVÉD 1. SZÁM
63-.
Magyar Ügetőverseny Envflsfflet x.. Kerepesi ut 9. Decemberi v e r s e n y n a p j a i t
22, 26,2 9 * ^ .
1947. éVi j a n n á r i m e e t i n g v e r s e n y n a p j a i : délután
fél
3
órai
J2, 16, 19, 23, 26, 30-án kezdettel.
Este villanyfény mellett kivilágított p á l y á n . — Fedett tribünök. Bookmaker, totalisateur, b u f f e t . — Közlekedés a 75-ös villamossal.
Most j e l e n t m e g !
R i b á r s z k v Győző és György
Minden méhész számára nélkülözhetetlen, ha többet és iobbatakar termelni. A könyv különösen a gyakorlati kezelést, a vándorlást és méhészeti fogásokat tárgyalja K O L T A Y P Á L :
Korszerű
asztalosáru üzeme B u d a p e s t , XIII., Béke-u. 4 7 .
méhészkedés
T e e f o n : 124-959.
tőbbtermelés a méhészetben című méhészeti szakkönyve. Ára portoval együtt 1 4 f o r i n t .
épületasztalos munkák famegmunkálás Portálok belső berendezések
Megrendelhető : M é z t e r m e l ő és Értékesítő „11 Á IV G Y A " S z ö v e t k e z e t n é l Budapest, IX., Bakács-ntca 8. Postatakarékcsekkszámla száma 2400
Magyar
Őstermelők
Beszerzési
és Értékesítő
Budapest, VIII., József körút 77/79.
—
Szövetkezete
Telefon : 137-349.
É v t i z e d e k óta a h o n v é d s é g ellátója Szállít m i n d e n n e m ű szálaslak ármányt és s z a l m a f é l é k e t k ö z v e t l e n ü l is az alakulatok m e g r e n d e l é s é r e .
Első Magyar
Gyapjumosó
és Finomposztógyár R.-T.
Budapest, V., Kárpát-u. 9-t 1.
Tel.: 380-521,185-438
Eladási osztálya :
Budapest, V., G r . Teleki Pál-u. 15. Leányvállalattá:
Tribon Ruházati Telefon: 136-314.
A gyár kiváló minőségű
\
Telefon: 128-981.
Rt. Budapest VIII., Űllői-út 14.
szövetei
általánosan
ismertek.
Olvasóink szíves ügyeimébe I. A Honvéd szívesen fogad munkatársul mindenkil, aki olyan színvonalú dolg o z a t t a l keresi fel, amely a katonai szolgálat bármely ágazatában a tudás növelésérc alkalmas. 2.. Valamely dolgozat közzététele nem jelenti egyben azl, hogy tarlalmával a szerkesztőség is mindenben egyetérl. 3. A dolgozatok a szerkesztőség címére küldendők. A. A kézirat lehetőleg géppel, a papírlapnak csak egyik oldalára írandó. 5. A dolgozatok tömör fogalmazásban, lehetőleg rövidek legyenek. Bőbeszédű, •terjengős kéziratot érdemleges elbírálás nélkül visszaküldünk. Egy-egy dolgozat ter. jedelmének legfelső határa elvileg 5 gépírásos oldal, irodai íven oldalankint 33 sorra! és 3 cm lapszéllel. A terjedelembe az esetleges ábrákat, vázlatokat, táblázatokat sfb. beleszámítjuk. 6. Mivel a Honvéd olvasói között nemcsak hivatásos katonák, hanem polgári egyének is vannak, akik a katonai ügykezelés szabályait nem ismerik, ennélfogva -a kéziratokban semmiféle rövidítést, tehát a szolgálatilag alkalmazható rövidítésekel sem szabad használni. Amelyik kéziratban mégis volnának rövidítések, azt szerzőjének, érdemleges elbírálás nélkül, átjavítás végett visszaküldjük. 7. Közlésre el nem fogadott dolgozatát a szerző minden megokoló megjegyzés • élkül, csupán „közlésre nem kerül" egységes megjelöléssel visszakapja. 8. Kívánatos, hogy a dolgozathoz ábrák (fénykép, vázlat stb.) is tartozzanak. E téren azonban nem lehet túltengés. A szerkesztőség fenntartja azt a jogát, hogy á t ábrák közt válogasson. 9. Az ábra, kép, vázlat stb. olyan kivitelben küldendő be, hogy arról klisét lehessen készíteni. Vázlatokat külön fehér papírra vagy oleatáTa és lussal kell rajt o l n i . Színes vázlatokat nem közlünk. 10. Ha-valamely ábra, vázlat stb. céljainknak nem felel meg, akkor azt vagy a szerző költségére újból rajzoltatjuk, vagy elhagyjuk, s ha az elhagyás által a dol.jozat vesztene érthetőségéből, akkor annak a közlése is elmarad. II. A vázlatok szővegvázlatok legyenek. Külön vázlatmellékletek közlését mellőzzük. 12. Névtelen, vagy álnév alatt beküldött dolgozat semmi körülmények közöti sem számíthat közlésre. 13. A Honvéd hasábjain közölt mindegyik dolgozat szerzője tiszteletdíjban részesük Eredeti munka tiszteletdíja nyomtatott oldalankint 20 forint. Fordításért nyomtatott oldalankint 5 forint, más munkából idézett szövegéri ayomtatott oldalankint 2 forint tiszteletdíj jár. 14. A beküldött kéziraton feltüntetendő az a postacím, ahova a szerző a tiszteletdíj küldését kívánja. 15. Mindennemű érdeklődés, írásbeli közlés stb., szóval mindaz, amit valaki a szerkesztőség vagy a kiadóhivatal tudomására akar hozni, a Honvéd minden egyes példányának címlapján feltüntetett címre küldendő. 16. Az előfizetők esetleges poslacímváltozásai a kiadóhivatallal haladéktalanul közlendők, nehogy a folyóirat rendszeres küldésében zavar támadjon. Ilyen esetben kérjük mindig a régi címet is bejelenteni. A példányoknak az azonnali bejelentés elmulasztásából eredő elkallódásáért nem felelünk. 17. A szerkesztőség és kiadóhivatal minden hétköznap 9—14' óráig áll az ügyfelek rendelkezésére. 18. A Honvéd csakis olyan könyveket ismertet, amelyeknek egy példányát a szerző vagy a terjesztő a szerkesztőségnek beküldi.
