1877. február 16. Második orvosi szakiilés.
II. ÉVFOLYAM.
„lOLOZSV^,
-*-Ǥ
^^RSULAT"
QH V
°5-TERMÉSZETT13ÜO^^
1877. február 16-án tartott második orvosi szakülésérol. A v á l a s z t m á n y m e g b í z á s á b ó l összeállítja: H Ő G Y E S E N D R E , titkár.
lnök: G e n e r s ich A n t a l , tanár. I Szombathelyi Gusz táv városi főorvos Kolozs vár sz.kir. város közegész ségügyi állapotáról 1876ban értekezik. Az egész évnek időjárati viszonyai meglehetős rendeden folytak le, mi ért azok a betegforgalomra is kedvezőleg hatottak. Az év első és utolsó negyedében a légzési szer vek lobos és hurutus bántalmai tűn tek fel ; a fertőzési kórok közül a tavasz folytában a kanyaró, ha nem is épen járványosán, de főként, kis korúaknál nagy mértékben uralkO' dott.Az év utolsó negyedében,szin tén inkább gyermekeknél, iöbb ron csoló toroklobeset fordult elő, minek követ keztében az egészségügyi osztály többsége e betegséget járványnak declarálta, megfelelő intézkedéseket tett a gyors orvosi segélyt éa a fertőzteleaitést illetőleg. Deczember vége felé a járvány is tetemesen szelídebbnek mu tatkozott. A helybeli „Karolina" orsz. kórházban, mely jelenleg a megbetegedésekre nézve irányadóul szolgál, 1967 beteg gyógykezel tetett. Ezek közül meggyógyult 1436, javul tan elbocsáttatott 173, gyógyulatlanul 62, elszökött 13, a nagy szebeni tébolydába kül detett 2, meghalt 142, további gyógykeze lés alatt maradt 139, Tekintetbe véve_ az általános közép beteglátszámat az előbbi évekhez hasonlítva, a közegészségügyi álla
«».
pot, ha nem is nagyon kedvező, mindeneset re kielégíthetőnek mondható. Városunkban élve született 1074 gyer mek, és pedig 547 fiu, 527 leány. A meg haltak száma 1171, beleszámítva az orszá gos és a katonai kórház halottjait is, tehát a szülöttek száma 97-el kevesebb,mely ked vezőtlen körülmény oka a járványosán fel lépett kanyaró és roncsoló toroklob volt, mi nek következtében a kiskorúak közül ez évben rendesnél többen haltak el. Halva születet 28 fiu és 30 ieány. Értekező előbb életkor, azután beteg ség szerint osz!á!yo^za a halottakat. Meg jegyzésre méltó, hogy ötszáznál több halál esetnél, tehát az összesnek csaknem felénél, orvosi segélyért nem folyamodtak. Ér;ekéző több egészségügyi intézkedés és vizsgálat eredményeit említve lel, végül azon óhajtását fejezte ki, hogy bár földalatti csatornák éi vízvezeték készítése által egy felől az utczák tisztántarthatásának nehéz ségein, másfelől jó ivóvíz hiányán segítve lenne. M i a a tanár kérdést inféz értekezőhez, hogy történik-e Kolozsvárt hivatalosan husvizsgálat , mire S z o m b a t h e l y i azon felvilágosítást adja, hogy a vágóhidra szánt mirhák az illető állatorvos által mindig meg vizsgáltatnak, assonban fájdalom a levágott állat húsának is megvizsgálása eddig nem volt gyakorlatban. II. M i n a J á n o s tanár „egy a°y-holyagféreg érdekes esetéről szarvasmarhánál" tart előterjesztést. Az agy-holyagféreg (coenurus cerebralis) bárányoknál nem ritka, azonban szarvasmarhánál nem igen gyakran
-**•
8
1877. február 16. Második orvosi szakülés. ;
j|et~*
fordul elő, miért ez eset érdekkel bir. A coenurus cerebralis, me'y az agyra gyakorolt nyomása által az úgynevezett k e r g e k ó r t idézi elő, nem más, mint a kutya belében előfordulni szokott egyik galandféregnek (taenia coenurus) fejlődési alakja. Előadó a kalandférgek fejlődésének rö vid tárgyalása és a kutya szervezetében elő forduló öt galandféregnek (taenia serrata, marginat8, coenurus, echinococcus és cucumerina) megemlítése után bővebben tárgyal ja a T. coenurust, a kifejlődött állat és bolyagférgének tartózkodási helyét, a tünete ket melyeket beteg állatoknál előidéz, a gyógykezelést és az óvmódokat. Ezen általáaos bevezetés után áttér a fennjelzett esetre. 1877. január 3-án jelentés tétetett, hogy a U. monostori gazdasági tan intézetben levő hároméves mürczvölgyi Hec, tor nevű bika beteg. Az állat három nap óta nem evett és időnkint rohamos görcsöket kapott. Vizsga' latnál következő kórkép találtatott: az ál lat fejével a jászolhoz támaszkodva megszó lításra vagy érintésre nem figyelt, nem evett, nem kérődzött. Légzés valamivel gyorsabb, érverés 94, hőmérsék 39.4° C, a koponyatáj melegebb, A tünetek agylobra mutattak s a gyógykezelés ez ellen irányoztatott, Bzonban a tünetek nem változtak. Jan. 6-án az állat hirtelen megvakult a nélkül, hogy szembaja lett volna. A láta nagyobbodva, az iris Bem reagált. Ezeu tünetekből előadó agyvizkórra következtetett, a jóslatot absolute kedvezőt lennek nyilvánitotta és az állat levágását hozta javaslatba, mi azonban nem fogadta tott el. Az állat jaa. 13-án már nem volt ké pes lábán állani, mindig feküdt és pedig csak a jobb oldalon, időnként rohamos görcsök jelentkeztek ; végre jan 28-án megdöglött. A boncíelet következő: A hulla nagyon sovány, a jobb csíptájon kiterjedt bőrhámlások. A has és mellűiben levő szervek semmi kóros változást nem mutatnak. A fej bevá gásánál a koponya ürbői az öreg likon át kevés sárgás piszkos folyadék ürül ki. A ke mény agykér mindkét nagy feltekén csonto sodva, a jobb nagy agyfélteke egész felüle tén sötétpiros, a pókháló-hártyán kiterjedt vérömlenyek; a bal nagy agyfélteke halvány. Az egész nagy agy duzzadt, nyomásnál né mi hullámzás érezhető. A jobb agyfélteke gyomrocsából mintegy 90 gramm savó ömlik ki, felső falzatánái az agy sorvadt, átmérője csak 6.5 mm. A balgyomrocsban nagy tyuktojásnyi, tiszta savóval telt hólyag találtatott, melynek folyadékában valamint belső felüle tén számtalan gombostűfej nagyságú szem cse (scolex) volt látható. Ámbár a hólyagférget szabad szemmel is fellehetett ismerni, azonnal megtétetett a górcsői vizsgálat is az állattan tanára S z a n i s z 1 ó tr. vezetése alatt, mely vizsgálatnál tisztán lehetett látni |«-»
".
M4
a jövendőbeli Taenia coenurus 4 szivó szerv vel és chitin horog koszorúval ellátott fejét, az úgynevezett „dajkát" III. Högyes E n d r e tesz előterjesztést a Gelsemium sempervirens hatásáról. A Gelsemium sempervirens készítmé nyeit amerikai és angol orvosok ujabb idő ben nagyon ajánlják idegzsábák, különösen ideges fogfájás ellen. Egy pár német szerző is tett vele utánkisérletet és bár nem telje sen megegyezők a vélemények e szer gyó gyászati értéke felett, élettini hatására vo natkozólag nem érdektelelen vele megismedni. A Gelsemium sempervirens (Pers.) igen szép kúszó növény, mely Ame rikában az Egyesüit-Államok déli részeiben honos és „yellow jasmine" vagy „Carolina jasmine" név alatt ismeretes, noha egyátalában nem jázmin. A Loganiaceák rendébe és Apocyniák családjába tartozik. Szára egé szen csupasz, rövid nyelű, keskeny lándzsa alakú levelekkel és szétszórt nyeles sárga jószagu virágokkal. Virginiától Floridáig a folyamok és tenger közelében nedves helye ken található. Gyógytani czélokra gyökere és ennek készítményei (szeszes kivonat és festvény) használtatnak. A g y ö k é r (radix Gelsemii) meg van szárítva. Kívül barnás, belül sár gás szürke, rágva gyengén csipős, keserű izü. Haránt metszetén a fa- és velősugarak puszta szemmel kivehetők, ügyökereket ren desen felmetélve hozzák Európába. Van be lőle előállítva egy alkaloid, melyet W o r m 1 e y állított elő néhány évvel ezelőtt legelő ször és G e 1 s e m i n nek nevezett, — to vább egy sav, a G e l s e m i n s a v . Készítményei a következők : a. A s z e s z e s f e s t v é n y a da rabosan összetört gelsemium gyönérből há rom napi pállitás után készül. Egy rész gyö kérre 5, 8 vagy 10 rész hígított borszesz vétetik. A festvény barna vörös színű, csi pős keserű izü. b. A s z e s z e s k i v o n a t (Extraetum fluidum Gelsemii) 100 rész darabosra tört gyökérből készül ugy, hogy 200 r. forró víz zel leöntve egy napig pállittatik és 300 — 400 r. meleg vízzel utólag kezeltetik. Leülepités és leszűrés után a szüret vízfürdőn 90 részre besűrítve 10 r. borszeszszel elegyittetik. ( H a g e r , Handbuch der pharmaceutischen Praxis 20. ó.) — E kivonat sürünfolyó, fekete, csipős keserű izü; vízben zavarosan oldódik. c. A g e l s e m i n s a v a folyékony Sze szes kivonatnak V. részre bepárlása által ké szül, ugy hogy a maradékot több térfogat vízzel meghigitják, leszűrve megBavanyitják, aetherrel kirázzák, midőn az aether elpirolgása után g e l s e m i n s a v j e g e c z e k
1877. február 16. Második orvosi szakülés.
9 .—.
válnak ki. E jegeczek tűalakuak, szin-, szagés iznélküliek, aljakkal sókat alkotnak, me lyek közül az égvénysók vizben könnyen old hatók és jegeczesek. A gelseminsav és sói tömény légenysavban sárga, egész vörös szinben oldódnak, mely oldat ammoisiával sötét vérvörössé változik. E kémhatás (Worm1 e y. Americ. Pharmaceut. Jpurn. XLII.) oly élénk, hogy még 0, 00002 gran savat is ki lehet vele mutatni. Az aíkaiisók savakban oldva sárga, kéken fluorescaió oldatot adnak mely erős fényben még 0. 000001 hígításnál is észlelhető. Charles A. R o b b i n s vizsgá latai szerint a gelseminsav nem egyéb a e s c u l i n n á l , mely borszeszes aetherben ha sonlóképen könnyen oldódik, légenysavval és ammóniával ugyanazt a kémhatást adja és oldata fluoreseal. Glucosid sajátsága és szá zalékos összetétele is megegyezik azzal. Menynyisége a gyökérben körülbelül 0. 04°/1-ra rug. (H a g e r id. h.) d. A g e l s e m i n vagy g e l s e m i n i n azaetherrel kivont oldatból kapható, ha azt ká lival gyengén meglugositva chloroformmal rázzuk. Az oldat egy kemény sárga vagy barnasárga mézgaszerö tömeget hagy vissza, melynek higitott sósavvaU oldalából az alj kaliluggal kicsapatik; vizzei mosás és kö zönséges hőmérséknél szárítás után még barna marad, azért még egyszer sósavban oldva aetherrel vonandó ki, midőn kemény merev tömegben áll elő, mely egészen teher port alkot. A kalitartalmu folyadékból aet herrel még egy részlet alkaloidot lehet nyer ni; 16 nuncia folyó kivonatból ilyeténkép 6.40 gran tiszta alkaloid állitható elő. Maga az alkaloid fehér, szilárd, alak talan, erős keserű izü, savakkal oldható só kat ad, vízben nehezen csak több százszo ros térfogatban, chloroformbau könnyebben oldódik, aetherben 25 részben. Tömény kén sav vörös szinnek oldja, mely hevítve bíbor vörös lesz. Légenysav 2öldessárga-, sósav öárgás oldatot ád. Olvadás pontja loo°-on alul van, melynél üvegszerü tömeggé mered; magasabb hőmérséknél fehér, cseppekké sürüdő gőzöket bocsát. Az alkaloidsók színtele nek és igen keserű izüek. Az alkaliák velők fehér pelyhes, fölös alkáliban oldhatlan csa padékot aduak, mely néhány órai állás után vöröses színűvé válik. Kettőschromsavas káli erős sárga csapadékot ad, mely ecetsavban ne hezen oldódik Pikrinaavra hig oldatban zöldes sárgajod- ésjodkaliumrabaroa,brom-és bromkönenyre, arany- és platinchloridra sárga csa padék támad. Kéncyankalium piszkosiehércsapadékot ad, mely állás után megfekete dik. Káliumvascyanid zöldes vagy kékes zöld, higanychlorid fehér, káliumvascyanűr piszkos fehér csapadékot képez (Chemisches Ceqtralblatt. 1670. 43. kivonatos közlemény az Americ. Pharm. J. XLII. I. után.) Rob ii i n 8 vizsgálatai szerint tapasztalati képlete. ii
**-,
,
.
C n H I 9 N0 8 ( H a g e r 1. c. 19. 1.) Menynjisége a gyökérben körülbelö! ü. l"/ 0 -rarug. A mi a G e l s e m i u m élettani ha tását illeti, az mint igen mérges növény már rég ismeretes Amerikában. Ottani orvosok azt a bódító mérgek közé sorozzák s bóditó sajátságainál fogva már régen alkalmazzák. Midőn Th. G. W o r m 1 e y a gyökér alka loidját előállította, tapasztalta, hogy V(. gran Gelsemin bőralá fecskendezve, mint sósavas só '/a óra alatt megölt egy macskát; egy asszony pedig a hig kivonatból 3 theáskanálnyit evett, s 7 óra alatt meghalt. Később B a r t h o l o w (The Practitioner, october 1870), B e r g e r (Centralblatt 1875. 43.), legújabban S y d n e y R i n g é r, B u rd o n-S a n d e r s o n és W. M. M u r e 11 (The Lancet 1876. 82, 124, 415, 489, 561, 661, 732 oldal] tettek vele az élettani ha tás kntatása végett kísérleteket. Ezek eddigelé a legérdekesebbek és legkimeritőbbek. Lássuk mi hatása van e szernek és készítményeinek hideg- és melegvérű álla tokra, továbbá az emberre, először is az egész szervezetre egyetemlegesen azután az egyes nevezetesebb életműködésekre különkülön ? A mi a h i d e g v é r ű á l l a t o k r a való e g y e t e m e s h a t á s t i l l e t i : az a folyékony kivonatra B e r g e r , S y dn e y R y n g e r és M ű r e 11 kísérletei sze rint következő: 0,1—0,3 gramm kivonatnak (vizes ki vonat egy rész gyökérből 5 rész víz zel három 24 óra alatt kivonva és besűrítve) a béka hátbőre alá fecskendése után 10—15 perez múlva B e r g e r szerint következő tünetek mutatkoztak. Rövid ideig tartó nyugtalanság után, mely néha egészen elma radt, bizonyos nehézkesség mutatkozott a mozgásban. A hátsó lábakat kevesebb erő vel lehetett húzni, mint rendesen, eleresztés után az állatt lomhábban és ritkábban, utol jára csak csípésre húzta vissza azokat. A hátára fektetett béka csak nehezen és ügyet lenül tudott ismét hasára fordulni, későbben a következő 10—30 perezben egyátalában nem. Ugy látszott ekkor, hogy az állat aka ratszerinti mozgásra egyátalán képtelenné vált, ott maradt, a hová tették és csak az első időben tett csipkedésre némi mozgási kísérleteket. Midőn igy a mozgás teljesen hüdve volt, a porezhártya még érzékenynek mutatkazott és ugy látszott, hogy még a fájdalom érzés is meg volt. Az idegek és iz mok gyenge bevezetett árammal izgathatok voltak. A mérgezés állandó jelenete gyanánt mutatkozott az, hogy a légzés korán ritkulni kezdett és teljesen megszűnt mielőtt még a mozgáshüdés teljesen bekövetkezett volna. A szívverésben előbb semmi változás nem mu tatkozott és csak későbben ritkult meg, da
+^m
10
1877. február 16. még a légzés és mozgáshüdés után is soká ig tartott. A reflex ingerlékenység 15—30 perez múlva nagyban fokozódott, sokszor anynyira, hogy a mérgezett béka olyan volt mint ha strychninnel lett volna megmérgezve : a legkisebb érintésre vagy az asztal verésére, erős zörejre heves dermenet állott be. A reflexingerlékenység később csökKent, rende re szállott alá, végre egészen kialudt. Az idegek és izmok villamos ingerlékenysége gyengült és sokkal előbb elenyészett, mint hasonló mérgezetlen békánál. A gelsemium-kivonat egyetemes hatása tehát e kisérletek szerint a hidegvérüekre a következő : megszünteti a mozgásképességet, hüdötté teszi a légzést, előbb fokozza aztán kimeríti a reflexingerlékenységet, csökken ti a környéki mozgató idegek ingerlékeny ségét, csekély mértékben megritkítja a szív verést. S y d n e y R i n g e r kísérletei nagyjá ban véve megegyeznek Bergeréivel az egye temes hatást illetőleg. Ő azonban az alka loiddal is tett kísérleteket és azt találta, hogy a kettőnek hatása nem egészen azonos. A kivonattal történő mérgezésnél a hüdés tünetei vannak jobban kifejlődve, az alkalo idnál inkább a dermenet, miből ő azon kö vetkeztetésre jut, hogy ugy a kivonatban, mint a G e r a r d - f é l e gelseniinben kétféle ható anyag, egy hüditő ós egy izgató van, minek kiderítését a vegyészekre bizza ugyan, de felveti azon kérdést, hogy váljon a gelsemiumkivonattal vagy az alkaloiddal nem ügy van-c a dolog, mint a büröknedvvel, melyben a coniinkétféle alakban fordul elő, coniin és methyl-coniin alakjában, váljon itt is nem gelsemin és methyl-gelsemin van-e jelen, melyek közül az előbbi lenne az iz gató, az utóbbi a bódító anyag F r a s e r azon felfedezésével analóg módon, melyszerint ha stryehnin, brucin és thebain egy köncnye helyett aethylvagy methyl-gyök helyettesittetík, ezen anyagok dermenet gerjesztő ha tásukat bóditó és hüditő hatásra változ tatják. A m i a m e l e g v c r ü - á H a t o k r a gyakorolt egyetemes hatást illeti, az B e r g e r szerint következő volt: 0,08—0,3 gramm kivonatnak bőr alá fecskendése után 10—15 perez múlva ten geri nyulakon következő jelenségek voltak észlelhetők: nyugtalanokká lettek, szemhéjai kon néha erős pislogás jelent meg, füleiket hegyezték, majd miután a füleken és mellső végtagokon könnyű reszketegség futott végig, az utóbbiakban sajátszerű egymásután követ kező futó mozgások mutatkoztak, jóllehet, az állat ugyazon helyen maradt. Ezen izgalmi tünetek néha oly fokot értek el, hogy az állat farán ülve függélyesen a levegőbe ug rándozott. Későbben e mozgási izgalmak alább hagytak s az állat mellső végtagjain Csúszott, feje lecsuklott és csak erős izga-
orvosi szakülés. tással lehetett a mellső végtagokat mozgásba hozni. Hasonló tünetek folytak le azután a hátsó végtagokon is, melyek utoljára teljes hüdésben végződtek. A légzés a mérgezés után nemsokára ritkulm kezdett; a mozgás hüdés teljes beálta után csakhamar nehéz légzés keletkezett, mely görcsös légzéssé fokozódva 15—20 perez múlva a mérgezés kezdete után fuladás tü netei között ölte meg az állatot. A szívmű ködés csak nagy, halálos adagok után csök kent, azonban még fuladás után is szabályo san és erősen tovább lüktetett. A fájdalom érzés és a porezbártya érzékenysége halálig megmaradt, a reflex ingerlékenység kezdetben fokozódott, babár nem oly szembétünőleg, mint a békánál. Csak a fuladás alatt lett ér zéketlen a porezhártya, tágult ki a láta és meredt előre a szem. Bonczolásnál a fuladási halál jelei mutatkoztak, különösen a ver erős viszeres volta. A környéki idegek és izmoknak villamos ingerlékenysége megmaradt. A gelsemiuiű kivonat egyetemes hatása a m e l e g v é r ü e k r e e kisérletek szerint a következő: előbb izgalomba hozza, azután hüdötté teszi az agy mozgató központjait; fuladást idéz elő. Változatlanul hagyja az ér zőképességet. A refllexingerlékenységet előbb fokozza, azután csökkenti. A szívműködésre ugy látszik csak mellékesen a vér viszeressége folytán hat. A halált légzés hüdés által okozza. A mi az e m b e r r e való egyetemes hatást illeti, arra nézve a Dr. W o r m l e y által közölt mérgezési eset nyújt felvilágosí tást. (American Journal of Pharmacy. Jan. 1870.) Fiatal férjes nő tévedésből három tkeáskanálnyi gelsemium-higki vonatot vett be, mely W o r m l e y szerint '/6 gran gelseminnél nem igen tartalmazott többet. Két óra múlva fájdalmak jelentkeztek a gyo morban, émelygett és látása elhomályosodott. E tüneteket nagy nyugtalanság, sikertelen hányási-kisérletek és általános izzadás kö vették. Négy óra múlva az órlökés meggyen gült, szabálytalan és kimaradó lett. Azután nagy bádjadtság, rendetlen és felületes lég zés állott be. A bőrt izadság lepte el az ajkak el hidegültek, a láták kitágultak és fényre nem húzódtak többé össze; a szem kimeredt, a szemhéjakat nem birta felnyitni.' Az életmű ködések azután gyorsan szállottak alá és a bevétel után hét és fél óra múlva rángás nélküli halál következett be. Bonczolatnál a sziv kitágulva, sötét aludt vérrel tele talál tatott. Egyéb szervek- és szövetekben sem mi feltűnő rendellenesség. A mérgezés nem halállal végződő ki sebb fokánál S y n d n e y R i n g e r vizsgálta a tüneteket. Eszleteinél ő szeszes festvényt használt, mely egy rész gyökérből négy rész tisztított borszeszszel készült. Azt találta, hogy könnyebb mérgezési tünetek előidézó-
1877. február 16. Második, orvosi szakülés. sere három órán keresztül, óránként legalább e gy-egy drachmányit kell venni, mi mellett azonban életveszély nem áll be. A festvény hatása ily adagban főleg a szemekre és a szemöldökre terjed. Legelőbb is a szemöldök ben jelenik meg fájdalom, mit szédülés, az után szemtekefájás és homályos látás követ. Nagyobb adagra kettős látás jelenik meg kancsalság nélkül, égés érzése támad a felső szemhéjban, a láta kissé összehúzódik. Na gyobb adagok után a felső szemhéjban néha oly fáradtság mutatkozik, hogy az illető alig birja felnyitni, sőt rövid időre ptosis áll be. A szemteke mozgása korlátozott lesz. A be teg gyengeségről panaszkodik lábaiban. E tü netek megjelenésén tul a szer nem adatott. A betegek ilyenkor halványak, álmosak, szá jokban nagy szárazságról panaszkodnak. — — Egy drachma után az első órában alig mutatkozik hatás, a második bevétel után 20 perezre rendesen megjelennek a tünetek, fél óra alatt tetőfokukat érik el s azután egy óra aiulva gyorsan elenyésznek. Az óránkén ti egy drachma mennyiség négyszer — hatszori ismétlése után a tünetek 8 — 10 óráig is eltarthatnak, azonban legélénkebbek min dig félórával az egyes bevételek után. Lássuk most az egyetemes hatásnak részletjelenségeit okaikra, lényegökre vissza vezetve. Az egyetemes hatás jelenségei közül legkiválóbbak a l é g z ő s z e r v e k m ű k ö d é s z a v a r a i . Embernél e hatás igen szembetűnő. — Dr. B o u t e 11 e közöl egy esetet, melyben betegének perczenkénti légzé se két drachma gelsemium festvény kétsze ri beadása után 3 óra múlva 3—4-re szál lott le. Békákon, kutyákon, macskán, tengerinyulán a légző működések zavarainak tanul mányozására tett kísérletekből S y d n e y R i n g e r , M u r e l l és B u r d o n-San ders o n szerint a következők derültek ki: 1. A gelseminm ugy a meleg, mint a hidegvérű állatoknál legelőször a légzésre hat. 2. E hatás abban áll, hogy a légvéte lek megritkulnak, és pedig előleges gyorsu lás nélkül, mint az chloralhydrat-bodulatban levő állatoknál mutatkozik. A ritkulás egy ideig fokozatosan halad előre, később azon ban lassú fuladás jelenetei csatlakoznak hozzá. 3. E hatás a légzo működésre az automaticus légző központok hüdése folytán köetkezik be, mert a.) a rekesz és bordaközti' izmok az utóbbi légvétel után villamos ingerlésre öszszehuzódnak, a rekesz és bordaközti ide gek villamos ingerlékenysége fenmarad ; to vábbá b.) a légvételek ritkulása a bolygó idegek megelőző átmetszése után is bekö vetkezik.
11
4. Mesterséges légzéssel a mérgezési tünetek kifejlődése megakadályozható, vagy ha már kifejlődtek, elmulaszthatok, midőn legelőbb a légzés-zavarok tünuek el és csak azután a többi hüdési tüDetek. A gelsemium hatásának másik kiváló jelenete a fokozódott reflexingerlékenység és az időnként megjelenő dermenet-rohamok, melyek a stryehnin dermenethez hasonlíta nak, ugy hogy a gelsemium-mérgezést a stryehninmérgezéshez teszik hasonlóvá. Mind azonáltal a stryehnin tetanus több pontban különbözik a gelsemium tetanustól, neve zetesen : 1.) A stryehnintetanus beáll a nélkül, hogy előbb az aknratszerinti mozgások meg szűnnének. A gelsemiumtetanus beálltát ren desen az akaratszerinti mozgásoknak tetemes csökkenése előzi meg. 2.) A stryehnin-dermenet alatt a lég zés tovább folyik. A gelsemium-dermenetrobamok előtt már jóval megritkul. 3.) Strychninnél a dermenet-robam az egész testet megtámadja ugy a mellső mint á hátsó vég tagokat ; a gelsemium-dermenetben különösen a hátsó végtagok szen vednek. 4.) Strycbninmérgezésnél a dermenetroham után izgatással azonnal lehet uj dermenet-rohamot kelteni többször egymás után.Gelseminm-dermenetnél csak néhány má sod perez után keletkezik az uj izgatásra uj roham, mintha a gerincz agynak ki kel lene előbb magát pihenni az előbbi roham után. 5.) A strychnin-derr enet több óráig, sőt több napig eltart, míg a gelsemium-dermenet kevés ideig, néha csak fél, ritkán há rom óráig tart. S y d n e y R i n g e r és M u r e l l mint említve volt, azt találták, hogy az al kaloidnak nagyobb a dermesztő hatása, mint a kivonatna*, ők G e r a r d-féle alkaloidot használtak, melyből '/a grantól felfelé ki fejlődött a dermenet. A rohamok az adago lás után rendesen 3/4 órára kezdődtek és kéthárom óráig tartó'tak. Előadó kísérleteit M e r c k féle gelse mium készítményekkel tette, melyeknél azonban az alkaloid és kivonat hatása között különbség nem igen mutatkozott, mi valószínűleg annak tulajdonítható, hogy ma ga a küldött alkaloid nem volt tiszta s inkább hasonlított a beszárasztott gelsemiumMvonathoz, mint a W o r m l e y által leirt alkaloidhoz. A dermenetszerü rángások természe teié nézve a következők jegyzendők meg: 1.) azok nem az agyból indulnak ki, mert az agy féltekék kiirtása után is beállanak ; 2.) nem az izmokból indulnak ki, mert —«r*8
2
1877. február 16. bekövetkeznek a béka hátsó végtagjain még azon esetben is, ha előbb a hasi füg gő eret vagy a combüteret lekötjük. 3.) Nem a mozgató ideg végekből in dulnak ki, mert az ülőideg átmetszése után megejtett mérgezésnél az illető végtag iz maiban nem áll be a dermenet, noha a mé reg a keringés utján eljut az illető iz mokhoz. 4.) így tehát a gelsemium dermenet netnek a gerincz agyból kell kiindulni (B e rg e r S y d ne y-R i n g e r és M u r e 11. Előadó.) A s z í v m ű k ö d é s r e való hatás ed digelé Sy d n e y - R i n g ' e r és M u r e l l ál tal csak a béka szivre van tanulmányozva. Kisérleteiknél a béka agyát, nyúlt agyát ki irtották vagy cauterizálták s igy vizsgálták a gelsemium hatását, össze hasonlítva azt egyfelől azon hatással, mely az ép agyú és idegrendszerü békákon mutatkozott különö sen azon szakban, midőn már az akarat szerin ti mozgás és átterjesztő képesség ki alszik, továbbá a hasonló képen műtett, csak hogy mérgezetlenül maradt békákon mutatkozó hatással. Kisérleteiknél részint sósavas alka loidot részint hig kivonatot fecskendeztek a bőr alá. E kísérletekből a következők derül tek ki: 1.) A gelsemium ugy kicsiny mint nagy adagokban meglassítja a szívműködést. 2.) A kétféle adagok hatása ettől el tekintve határozottan különbözik egymástól. Nevezetesen: a.) K i c s i n y a d a g o k r a (12—15 minim, a kivonatból, r/ia—'/* gran az al kaloidból) a szivlőkések ritkulásával mind jobban összehúzódik a szivgyomor is, mig nem utoljára ö s s z e h ú z ó d o t t á l l a p o t á b a n ü r e s e n marad (small contracted heart). b.) Nagy a d a g o k n á l (25. minim, a kivonatból, '/„ gran az alkaloidból) a sziv lőkések ritkulásával a sziv tágulni kezd, s folytonosan nagyobbodva utoljára k i t á g u l va v é r r e l t e l v e marad (large dilated heart). 3.) A vérkeringésre való hatás azon ban végelemzésben mind két esetben ugyan az, a mennyiben pangás áll be az edényrend szerben egyik esetben, mert a sziv ugy össze van húzódva, hogy nem jut be belé a vér, a másik esetben mert ugy meg telik vérrel, hogy nem birja magából kihaj tani azt. Az egész szivre való hatás nagyon ha sonlít az aconitin hatásához, mely mérsékelt és nagy adagokban szintén ilyen ellentétes jeleneteket idéz elő a szívben. Figyelemre méltó az a hatás is, melyet a s z e m r e gyakorol, egyfelől a szemteke izmainak idegeire, másfelöl a látára.
orvosi szakülés. S y d n e y R i n g é r és M u r e l l tapasz talták, hogy a gelsemiumkivonat-mérgezésnél kidüledt szem (éxophthalmus) fejlődött ki. Hasonlót tapasztaltak akkor, ha tengeri nyúlnak szemébe alkaloidoldatot csepegtet tek, midőn rendesen az a szem düledt kijobban, melybe a becsepegtetés történt. E szemkimeredés nem csupán az asphyxiától van, mi kiderül egyfelől azon körülményből, hogy a szemkidüledés közönséges asphyxiában nem oly nagy fokú mint itten, hogy localis alkalmazásnál az illető szemben tete mesebb a kimeredés, továbbá kifejlődik ak kor is, ha mesterséges légzés által az asphyxia kifejlődése megakadályoztatik. De befoly rá az asphyxia, mert ennek tetőfokán legnagyobb fokú a szemkimere dés is, továbbá ha ekkor mesterséges légzés indíttatik meg, csökken az éxophthalmus. A szemkimeredés magyarázata valószínűleg kö vetkező. A gelsemium hüdötté teszi a szem teke izmait, ennélfogva a szemteke kissé kidüled, azután beáll az asphyxia, a fejben és szemürben vértorlódás keletkezik s miután a szemteke izmai hüdve vannak, az edények ben feltorlódott vér kidüleszti a szemet. Az általános rángások fokozzák a vértorlódást s igy elősegítik a szemkimeredést is. A mes terséges légzés megszünteti a vértolódást, a kidüledt szem többé kevésbé visszatér előbbi állapotába. Hogy a hatás különösen a szem teke izmaira történik, következő körülmé nyek bizonyítják: a) embernél először a szem van megtámadva; b) a mérgezett szem kidüledése megelőzi az egyetemes hüdést; c) az állat még a szemkimeredés legnagyobb fo kán is képes mozgatni szempilláit, mi annyit legalább jelent, hogy a szemtekét mozgató izmok előbb vannak megtámadva a szemhéj zárizmainál. A szemteke izmaira való hatás pedig az idegek utján történik, mert a kidü ledt szem kikészített izmai villamos inger lésre összehúzódnak épen ugy, mint a mér gezetlen izmok; — és pedig a környéki vé gek és nem az agy-gerinczagyi idegközpon tok utján, mert a kimeredés kezdetben csak a mérgezett szemen következik be, csak ké sőbben a másikon is, mely esetben is a mérgezett szemen nagyobb a változás, mint a másikon, holott ha a központ utján hatna, nem volna érthető, miért áll be a hatás külön böző időben ós mértékben a két szemen. Egyéb iránt a központ utján való hatást sem lehet teljesen kizárni, mivel az éxophthalmus a mérgezetlen szemben is létre jön; vagy azt kell felvenni, hogy a mérgezetlen szem exophthalmusa csak a fuladás következménye. A mérgezett állat halála után a koponyaür azonnali felnyitása ós a két oldali szemmoz gató idegnek villamos ingerlésében semmi különbség sem mutatkozott, noha a kísérlet nehéz kivitele és az idegek gyors elhalása miatt nem irányadó. Embernél helyi alkal-
f»-
1877. február 16. Második orvosi szakülés. mázasra nem sikerült düledt szemet elő idézni. A gelsemium tehát a szemür idegeit részben hüdöttó teszi és pedig legelőször a szemtávolitót (n. abducens), mivel legelőször a külső szemizom gyengül meg, későbben pe dig a harmadik ideget, a szemmozgatót, mi vel később a szemteke be- fel- és lefelé mozgása csökken és gyakran ptosis jele nik meg. A látára az a nevezetes hatása van, hogy helybeli alkalmazásra rövid ideig tartó előleges szűkítés után kitágítja azt. Egy gran G e r a r d-féle gelsemium 20 minim vizoldatából néhány csepp a szembe csepeg tetve mintegy 40 perez múlva kitágítja a látat, hüditi az alkalmazkodó izmokat és meg zavarja a látást; 24 óra múlva a látászavar eltűnik, de a láta tágult marad néha egész hétig sőt tizennégy napig is. Belső alkalma záskor a láta megszűkül és csak igen nagyadagokra a kifejlő asphyxiában tágul ki, mely utólagos tágulás, ha mesterséges légzés tartatik fenn, elmarad. A tüneménynek kellő magyarázatát adni még nem lehet. Feltéve azt, hogy a gelsemium az oculomotoriusra hat, hogy azt előbb izgatja, azután hüditi, ugy látszik magyarázható lenne a kérdés: azonban ha csak egy kissé meghányjuk-vetjük a dolgot, be kell látni, hogy a nézet nem kielégítő. Azon tény, hogy belső adago lásra a láta megszűkül, magyarázható volna, ha felvennők a szemmozgató ideg izgalmát, ezzel azonban ellentétben áll az a körülmény, hogy a láta még akkor is szűkülve marad, midőn a szemmozgató ideg egyéb ágai hüdöttekké lesznek ; vagy azt kell felvenni, hogy a f-zemmozgató ideg szivárványhártyá ját ellátó ágai számára nagyobb mennyiségű gelsemin szükséges, hogy a hüdés bennök létrejöjjön, mint a szemteke-izmokat ellátó ágai számára, hogy igy a szemteke izmok hűdve lehetnek, midőn még a láta össze van hú zódva. De e felvételt nem lehet összeegyez tetni megint azon körülménynyel, hogy a helybeli alkalmazáskor látatágulás következik be az izmok hüdése nélkül is. így mintegy kényszerítve van az em ber annak felvételére, miszerint a gelsemium erősebb vonzalommal viseltetik a szemmoz gató ideg szivárvány hártyabeli ágai, mint a a szemüri izomágok iránt. A g e l s e m i u m g y ó g y t a n i ha t á s á r ó l eddigelő keveset lehet mondani. Amerikai orvosok régi időtől használják idegzsába, izomcsúz, izomgörcsök ellen mint csillapító szert. Hatása különösen az arcz izom- és idegbántalmainál, különösen a három osztatu ideg zsábáknál mutatkozik. A fennebbi élettani hatás szerint itten nem mint boditó szer hat, — jótékony hatá sa talán ugy lenne felfogható, hogy a csúzos terület izomzatában hoz létre bizo
^—
13
nyos nyugalmat a mozgató idegekre való hatása következtében és az által csökkenti illetőleg megelőzi azon fájdalmakat, melyek az illető izmok összehúzódásának mechanicus ingerlésére a fájdalmas terület érző idegei ben keletkeznek. A német orvosok körül J ur á s z (Centrblatt. 1875, 31.) és B e r g e r (u. o. 1. c.) tettek vele gyógy tani kísérleteket. J u r á s z a heidelbergi poliklinikán alkalmazta 5 eset ben különböző idegzsábáknál (a három-osztatu ideg 1-ső és 2-ik ágáuak jobb oldali zsábájánál, brachial- és supraorbital-, ülideg zsábánál) a M e r c k féle fesvényt 5—20 cseppnyi adagokban 3-szor napjában. A si ker állítólag igen fényes volt. B e r g e r n e k Boroszlóban 40 betegen tett észlelete, kiknél Gehe-féle festvényt és gyökér-kivonatot alkalmazott részint kül sőleg részint bőr alá, — nem találta e fé nyes sikert, ex ért ő J u r á s z eseteiben a javulást csak esetlegesnek tartja, ő nagyobb adagokat alkalmazott, mint J u r á s z , a ki vonatból 0,1—0,5 grammnyit, melyre néha a fennebb közölt, embereken észlelt jelenetek állottak be. — B. eddigelé a gelsemium gyógytani alkalmazására nézve, biztosnak csak annyit tart, hogy nagyobb adagokra mérgezési jelenségek keletkeznek. Szemben áll azonban még mindig e negatív eredménynyel az amerikai és angol orvosok felhozott tapasztalata, ugy hogy a gyógytani sikeres használat kérdését ké sőbb megejtendő kísérletek fogják eldön teni. A mi az a d a g o l á s t illeti az eddi giek szerint: a.) A gyökér pora, mint antirheumaticum, antipyreticum, antinevralgicum adható 0,05-0,1—0,2 grammnyi adagokban három szor négyszer napjában. A legnagyobb egy szeri adag 0,25 napi adag 1,0. b ) A k i v o n a t b ó l 0,05-0,1—0,2 gramm háromszor-négyszer napjában. Leg nagyobb egyszeri adag: 0,25, a legnagyobb napi adag 0,75. (1,5 mérgezési tüneteket idéz elő, 3,0 pedig halálos lehet,) c.) a f e s t v é n y t fogfájás ellen tömé nyen helyileg lehet alkalmazni feltéve, hogy lob nincs jelen. Belső használatra 10—15—20 csepp (0,6—0,8—1,0) adható 5—6 óránként vizben. A legerősebb egyszeri adag 50 csepp (2,0) — a 1. n. napi adag 6,0. H i 11 mixtú ra antinevralgicájaa következő: Bp. Extracti fluidi Gelsemii, Kalii bromati, kalii bicarbonici aa.5,0 solve in aquae destülatae 60,0. D. S. háromszor napjában egy theás ka nálnyit (migrainnél.) A mérgezés felismerése a gyomor tar talomban és szövetekben a gelseminsav ós ennek sói fennebb elősorolt jellemző kémha tásáról lehetséges. W o r m l e y n a k a gyo mor berniekben a halál után még hónapok -*-«*
14
1877. február 16. Második orvosi szakülés. multával is sikerült a gelseminsav kimuta tása. Előadó előadása közben és végeztével bemutatta a kivonat hatását tengeri nyulán és bókákon, ez utóbbi állatokon összehason lítva azt a strychnin dermenetgerjesztő ha tásával. IV. Többször felmerülvén azon vélemény, hogy az orvosi szakosztálynak is hozzá kel lene szólani a kolozsvári közönséget ma any-
nyira foglalkoztató diphteritis kérdéséhez: a szakülés diphtheritis bizottságot küldött ki, melynek feladatává tette, hogy a járvány ról kimerítő dolgozatot készítsen és azt az áprilisi, vagy ha addig nem készülhetne el, az októberi szakülésnek beterjessze. — -"A bizottság tagjaivá Bakonyi József, Géber Ede, Generisch Antal, Gyergyai Árpád, Nagy Jó zsef, Spányik József és Szombathelyi Gusz táv urak választattak. Közli a szakjegyzö-
-ocs&-5;?~?fó^2C?S?lr:526££pc>-
A szakülések és természettudományi estélyek programmja az 1877-ik évre. Természettudományi estélyek: Orvosi szakülés Természettudományi szakülés .
»*-»-
Jan. 13 19 26
Febr. 10 16 23
Mart. 10 16 23
April. 14 20 27
Octob. 6 12 19
Nov. 3 9 16
Dec. 1 1 14
-w*S Ny. S. Papp MiilíanUl Kolowrtrt.