16,2–5 Má ria, Ja kab [any ja], va la mint Szalómé il lat sze re ket1008 vá sá roltak be, hogy el men je nek és meg ken jék õt1009. (2) Nagyon korán reg gel, a hét elsõ napján1010 mentek a sír hoz, nap fel kel te kor. (3) Azt mond ták egy más kö zött: „Ki fog ja el hen ge rí te ni ne künk a követ a sír bolt aj ta já ból?” 1011 (4) Ami kor azon ban föl te kin tet tek, észre vet ték, hogy [va la ki már] vissza gör dí tet te a kö vet; ugyan is igen nagy1012 volt. (5) Miután bementek a sírboltba, meglátták, hogy egy hosszú fe hér ru há ba öl tö zött fi a tal em ber ül jobb fe lõl;1013 ekAkár ho gyan tör tént is azon ban az, amit Jé zus „fel tá ma dá sá nak” neve zünk, egy biz tos: Akár fel tá madt, akár nem, akár cso dás mó don, akár természetes úton, akár a túlvilágra ment át, akár ebbe a világba tért vissza, akár e két utób bi kom bi ná ci ó ja igaz – mind eznem érin ti Jé zus taní tá sá nak ér vé nyes sé gét; Jé zus ugyan is so sem mond ta, hogy bár me lyik sza va is csak at tól lesz ér vé nyes, hogy õ meg hal és fel tá mad, ha nem csak Pál teljesen megalapozatlan ma gán vé le mé nye volt, hogy „ha Krisztus nem tá madt fel”, ak kor sem mit sem ér a ke resz tény ige hir de tés, és semmit sem ér a ke resz té nyek hite (vö. 1Kor 15,14.17). 1006 Az itt kö vet ke zõ so rok ban a leg õsibb és leg hi te le sebb, s ezért leg fon tosabb hús vé ti be szá mo ló val van dol gunk; egy sze rû, ter mé sze tes, hét köz na pi nyel ve ze te még nem az õs egy ház „te o ló gu sa it” ál lít ja elénk, ha nem azo kat az egy sze rû em be re ket, akik köz vet le nül ré sze sei vol tak az ese mé nyek nek. 1007 Ez azt je len ti: szombaton este 6 után, mi vel a zsi dó idõ szá mí tás a tárgyna pot meg elõ zõ este 6 órá tól a tárgy na pon este 6 órá ig szá mol ta a na po kat. 1008 Kü lön fé le fû sze rek kel ke vert olaj ról van szó. 1009 En nek a meg ke nés nek a cél ja nem va la mi fé le be bal zsa mo zás volt, ha nem a vár ha tó hul la szag el nyo má sa, az ugyan is na gyon kel le met len né tet te vol na a szo ká sos te en dõk és szer tar tá sok el vég zé sét. 1010 A mi idõszámításunk sze rint va sár nap. 1011 Arimateai Jó zsef fel való (idõ pont-) egyez te tés nél kül nem kel het tek útra az asszo nyok, egy részt mert nem volt jo guk egy ide gen sír ba be ha tolni, más részt mert szük sé gük volt va la ki re, aki el hen ge rí ti a kö vet. Nem is azt kér dez ték hát egy más tól, va jon el hen ge rí ti-e majd va la ki ne kik a követ, ha nem csak azt,kicsoda. Nem is le põd tek meg, ami kor föl te kint ve azt lát ták, hogy va la ki már tény le ge sen el hen ge rí tet te a kö vet (4. v.). 1012 Le het sé ges, hogy ez csak annyit akar je len te ni: „asszo nyok számá ra igen nagy”, mi vel azon ban a 15,46-ban Márk nem je lezte, hogy kü lö nö sen nagy (= a szo kott nál na gyobb) kõ rõl lett vol na szó, alig ha nem in kább az evan gé li um vég szer kesz tõ jé nek be toldása, amellyel hang sú lyoz ni akar ja az ese mé nyek cso dás jel le gét. 1013 Ezt a fi a tal em bert – ér tel me zé sünk sze rint – Arimateai Jó zsef hagy ta hát ra a sír ban (mi u tán el vit te on nan Jé zust), hogy tá jé koz tas sa a ké sõbb ér ke zõ asszonyo kat a tör tén tek rõl. (To váb bi rész le te ket róla ld. a füg ge lék ben: Egy rej té lyes fi a tal em ber.) – A fi a tal em ber bõl már Máté ég bõl jött an gyalt csi nál (28,2.5)...
239
16,6–7 kor meg ret ten tek 1014. (6)1015 Õ vi szont azt mond ta ne kik: „Ne retten je tek meg! A na za ré nus 1016 Jé zust ke re si tek, akit ke reszt re feszítettek? [Isten] fölébresztette.1017 Nincs itt. Íme, a hely, ahová tet ték õt. (7) De men je tek el gyor san 1018, és mond já tok meg ta nítvá nya i nak és Pé ter nek:»Elõt te tek megy Galileába.«1019 Ott lát ni A nyit va álló sír lát tán leg in kább két do log ra gon dol hat tak: vagy itt járt már Jó zsef, és el vit te Jé zust, vagy sír rab lók jár tak itt, és ugyan csak el vit ték Jé zust. Arra szá mít hat tak a leg ke vés bé, hogy élõ em ber tar tózko dik a sír ban. Tel je sen ért he tõ hát, hogyekkor meg ret ten nek. Ezek az asszo nyok nem vol tak ije dõ sek: Ha nap fel kel te kor már a sír nál vol tak, ak kor még sö tét ben kel lett ta lál koz ni uk egy más sal, és ke resz tül men niük az éj sza kai vá ro son. To váb bá fér fi vé de lem nél kül lép tek be a ho mályos bar lang ba, ahe lyett hogy kinn vá ra koz tak vol na. De ki ne ijed ne meg ilyen hely zet ben? Nincs szük ség arra, hogy va la mi lyen „ter mészet fö löt ti” je len ség okoz ta „szent bor zon gás ra” gon dol junk. 1015 A fi a tal em ber tel je sen nor má li san, a hely zet nek meg fe le lõ en vi selkedik (6-7. v.): Elõször bátorítja az asszonyokat, aztán kérdésével meg bi zo nyo so dik ar ról, hogy va ló ban az il le té ke sek ér kez tek a sír hoz, és rög tön köz li a leg fon to sabb hírt: Jé zus él, s meg mu tat ja a nyil ván hitet len ke dõ asszo nyok nak, hogy nincs ott, a sír üres, majd át ad ja Jé zus fon tos üze ne tét, ame lyet ne kik kell to váb bí ta ni uk a ta nít vá nyok nak és a kü lön is meg ne ve zett Pé ter nek. Mind ez se több, se ke ve sebb, mint ami eb ben a hely zet ben lé lek ta ni lag és tár gyi lag nor má lis. 1016 Az egész evan gé li um kö vet ke ze te sen „na za ré nus” Jé zus ról be szél a nadzarénosz ki fe je zés sel (1,24; 10,47; 14,67; 16,6), amely a kéz irat ok ban a nadzoraiosz-szal vál ta ko zik. E ki fe je zé sek ér tel mé rõl vita fo lyik; le hetsé ges, de nem biz tos, hogy Ná zá ret re mint Jé zus szü lõ he lyé re utal nak (vö. Nadzareth: Mk 1,9; Nadzara: Lk 4,16; a kéz irat ok szö veg vál to za ta i ban még Nadzaret és Nadzared is), az is el kép zel he tõ azon ban, hogy Jé zus vala mi lyen ko ráb bi, nyil vá nos fel lé pé se elõt ti fo ga da lom té te lé re. 1017 Az egeirein igé nek (= fel ál lít, talp ra ál lít, fel éb reszt, baj ból ki húz) ebben az eset ben a le he tõ leg hét köz na pibb ér tel me van (vö. 444. és 868. lábj.). A szen ve dõ szer ke zet (passivum divinum) mi att vá lasz tot tuk az „Isten föl éb resz tet te” for dí tást, amely egyút tal a ko ra be li zsi dó gon dol ko dásmó dot is tük rö zi, de ugyan olyan he lyes len ne a „föl éb redt, ma gá hoz tért” for dí tás is. – Máté itt is „ki ja vít ja” Már kot, megintcsak fan tasz ti kus cso dát su gall va: „föl éb redt [értsd: föl tá madt] a ha lot tak kö zül” (28,7)... 1018 Vö. 591. lábj. 1019 Nyelvtanilag rend kí vül prob le ma ti kus ez az üze net. Egy fe lõl nincs ki té ve a mon dat ala nya, s így bi zony ta lan, hogy Jé zus vagy Pé ter megy-e a ta nít vá nyok elõtt Galileába. Más fe lõl a proagein ige az evan gé li u mokban (egyetlen átvitt értelmû, képletes jelentését leszámítva: Mt 21,32) min dig azt je len ti: va la ki vagy va la mi lá tó- vagy hal ló tá vol ság ban ha lad 1014
240
16,7 jegyz. va la kik elõtt (Mt 2,9; Mk 10,32; Mk 11,9 = Mt 21,9; Mk 14,28 = Mt 26,32; Lk 18,39), eset leg az zal a mel lék je len tés sel, hogy az a va la ki vagy va la mi„vezeti a töb bi e ket” (Mt 2,9; Mk 10,32; 14,28); igaz le het ez még Mk 6,45 = Mt 14,22 esetében is, hiszen Mk 6,48 világosan kimondja, hogy Jé zus a part ról lát ta, amint a ha jó ban ülõ ta nít vá nyok küsz köd nek az evezéssel. Így hát azt mond hat juk, hogy en nek az igé nek az evan gé li umok ban (ter mé sze te sen Mk 16,7-et most nem szá mít va be) sosincs „va laki va la ki ket idõ ben meg elõz, elõ re megy” je len té se; eb bõl vi szont meg alapo zot tan von hat juk le azt a kö vet kez te tést, hogy itt (a 16,7-ben) sem lehet Jé zus az ala nya (mint ha azt je len te né az üze net, hogy Jé zus a ta nít vá nyokat „meg elõz ve”, tõ lük füg get le nül „elõ re megy” Galileába), hanem csak a kü lön meg ne ve zett Pé ter. Ma gya rán az üze net azt je len ti: Jé zus uta sí tá sa sze rint Pé ter ve ze ti (= neki kell ve zet nie) Galileába a töb bi e ket. (Aki még is ra gasz kod ni akar ah hoz, hogy itt Jé zus a „proagei” alanya, an nak szük ség kép pen azt kell fel té te lez nie, hogy Jé zus cso dás-fan tasz ti kus mó don tá madt fel „a ha lot tak kö zül”, és vagy arra kell gon dol nia, hogy fantasz ti kus, túl vi lá gi és evi lá gi tu laj don sá gok kal egy aránt bíró test ben fog „odare pül ni” Galileába – mert fel tá ma dott ként mi nek gya lo gol na vagy sza ma ragol na –, s a ta nít vá nyok va ló sá go san lát hat ják és ta pint hat ják majd, vagy arra, hogy a ta nít vá nyok ún. „je le né sek ben” fog ják lát ni, azaz lá to má sa ik lesz nek – el te kint ve most a le het sé ges lé lek ta ni ma gya rá za tok tól. Mind er re néz ve ld. a Ho gyan ke let kez he tett a hús vé ti hit? c. ta nul mányt a füg ge lék ben.) Nyil ván va ló, hogy Jé zus üze ne te visszautalás a 14,28-ban le jegy zett mon dá sá ra, ezért pon tos ér tel me vélhetõen a kö vet ke zõ: Jé zus azt remél te, hogy Is ten ki húz za majd a baj ból (egerthénai!), bár mi tör tén jék is Jeruzsálemben, de aztán nem ma rad nak ott, ha nem vissza ve ze ti õket (proaxó hümasz!) Galileába (ld. 869. és 872. lábj.). Most azon ban, hogy Is ten va ló ban ki húz ta õt a baj ból(égerthé! – noha ko ráb ban alig ha erre a „megoldásra” gondolt, hanem arra, hogy nem esik bántódása), látja, hogy nem tud ja õ maga meg ten ni, amit ter ve zett (rész ben azért, mert fizi ka i lag kép te len még a já rás ra, de még a sza má ron ülés re is, rész ben pedig azért, mert csak titokban mo zog hat, hogy is mét el ne fog ják, vö. 1024. lábj.), ezért meg üze ni, hogy Péter ve ze ti (proagei!), ér te lem sze rûen: vezesse a töb bi e ket Galileába (ez bennfoglaltan per sze tar tal maz za, vagy leg alábbis tar tal maz hat ja, hogy ott majd ta lál koz hat nak vele al kalmas idõ ben). Va gyis: a pas sió mi att fel dúlt és csa ló dott, re mény vesz tett ta nít vá nyok ne fus sa nak szét, mert mû vé nek foly ta tód nia kell... Fel té ve, hogy ilyen vi lá gos a do log, jo gos le het az el len ve tés, hogy akkor mi ért olyan ho má lyos a szó ban for gó mon dat, s mi ért nincs ben ne legalább egy ekeinosz = „õ, amaz”, amely egy ér tel mû vé ten né, hogy Pé ter a proagei (= va la kik elõtt megy, elöl megy, ve zet) ala nya – vagy pe dig egy autosz = „õ maga”, ha még is Jé zus len ne az alany. A ma gunk ré szé rõl azt gon dol juk, hogy az ere de ti szö vegigenis vi lá gos volt, csak hogy a „hús vé ti hit” ki ala ku lá sa so rán az idõ mú lá sá val egy re cso da sze rûb bé ala kí tot ták Jézus feléledésének eredetileg ter mé sze tes fo lya ma tát (ld. 1005. lábj.),
241
16,8 fog já tok õt [ma gát], amint meg mond ta nek tek.” 1020 (8) Mi u tán kimíg nem a vé gén ott állt a vi lág tör té ne lem egy sze ri és leg na gyobb cso dá ja, „Jé zus fel tá ma dá sa a ha lot tak kö zül” – az ebbe ve tett hit hez pe dig már nem il lett az ere de ti szö veg, ezért manipulálták azt (bi zo nyá ra több szö rösen is), igye kez ve hoz zá iga zí ta ni az ural ko dó hit hez, és et tõl lett olyan zava ros, mint most. Te gyük fel, hogy ere de ti leg így hang zott: „Is ten föl ébresz tet te [Jé zust]. Nincs itt... De men je tek el gyor san, és mond já tok meg ta nít vá nya i nak és Pé ter nek: » Õ [ekeinosz, va gyis Pé ter] megy elõt te tek [= ve zet ti te ket] Galileába.« Ott lát ni fog já tok õt [auton, va gyis Jé zust]” (vö. 1020. lábj.). Elég kihagyni az „õ”-t, betoldani az „amint meg mond ta nektek”-et, és – te kin tet tel még arra, hogy a ko ra be li gö rög ben nem volt központozás (vö. 653. lábj.), ezért nem fel tét le nül egy ér tel mû, met tõl med dig tart egy idé zet, ese tünk ben Jé zus üze ne te – nyelv ta ni lag már is bi zony talan, hogy az „elõt te tek megy” ala nya Jé zus-e, vagy Pé ter. Elgondolásunkat nemcsak az 1025. lábjegyzetben leírtak erõsítik meg, ha nem köz vet ve az is, hogy Máté („hûen ön ma gá hoz”, ld. 1013. és 1017. lábj.) már ki hagy ja a maga szö ve gé bõl Pé tert, to váb bá át ala kít ja a mon da tot (28,7), meg szün tet ve ez zel a bi zony ta lan sá got, és ha tá ro zottan Jé zust téve meg a proagei ala nyá nak (ne hogy fölmerülhes sen ol vasó i ban az ál ta lunk kép vi selt ter mé sze tes ma gya rá zat le he tõ sé ge?). 1020 Az elõ zõ láb jegy zet ben le ír tak ból is kö vet ke zik, hogyaz „Ott lát ni fogjá tok õt, amint meg mond ta nek tek” (a maga egé szé ben) nem le he tett ré sze Jézusüzenetének: 1) ha va ló ban azt mond ta, hogy Péter ve ze ti/ve zes se a tanít vá nyo kat, ak kor azért nem, mert a 14,28-ban nem er rõl van szó; 2) ha még is azt mond ta vol na, hogy a ta nít vá nyok tól füg get le nül õ maga „elõ remegy” Galileába („megelõzi õket”), akkor azért nem, mert a 14,28-ban szin tén nem er rõl van szó – te hát sem az elsõ, sem a má so dik eset ben nincs mire vissza utal nia; de ál lí tá sun kat meg erõ sí ti még, hogy 3) Jé zus (a lát szatok el le né re)sosem jö ven dölt (ld. 873. lábj.), ezért itt sem em lé kez tet he ti a ta nít vá nyo kat arra, hogy „lám, most meg va ló sul az, amit ak kor mond tam nek tek”; 4) ha Jé zus mond ta vol na az „Ott”-tal kez dõ dõ részt is, ak kor a „lát ni fog já tokõt, amint meg mondta nek tek” he lyett így kel lett vol na fo galmaz nia: „lát ni fog tok engem, amint meg mondtam nek tek”; vé gül 5) ki zárhat juk, hogy az „Ott lát ni fog já tok õt, amint meg mond ta nek tek” mon da tot a maga egé szé ben az asszo nyok kal tár gya ló fi a tal em ber mond ta, mert a) õ nem volt fül ta nú ja an nak, amit Jé zus a 14,28-ban mon dott (bi zo nyá ra még Je ru zsá lem be ér ke zé se elõtt, ld. 860. lábj.), és b) a mos ta ni hely zet ben, éppen csak ma gá hoz tér vén, szin te még fél hol tan Jé zus alig ha tár sal gott vele ar ról, hogy mit mon dott õ an nak ide jén a ta nít vá nyok nak. Két meg ol dás le het sé ges tehát: 1) Az „Ott látni fog já tok õt, amint meg mond ta nek tek” aMárk-evan gé li um vég szer kesz tõ jé nek be tol dá sa, min den va ló szí nû ség sze rint az zal a cél lal, hogy – szo ká sá hoz hí ven, ld. 873. lábj. – Jé zus 14,28-be li „jö ven dö lé sé nek” be tel je se dé se ként ál lít sa be a most tör tén te ket. – 2) Az „Ott lát ni fog já tok õt” fél mon dat a fi a tal-
242
16,8 men tek, el fu tot tak a sírbolttól1021, ugyanis re me gés és ön kí vü let ember Jé zus üze ne té hez fû zött kommentárja, ame lyet az asszo nyok nak cí mez, akik a jó hír vé te le után ért he tõ mó don lát ni sze ret nék Jé zust (talán ezért a hang sú lyos „ott” – nem pe dig „itt”, Je ru zsá lem ben, ahol a Jézus be teg ágyá hoz „za rán dok lás” is mé telt el fo gá sá nak ve szé lyé vel járna, vö. 1024. lábj.), és akik rõl tel jes jog gal fel té te le zi, hogy Jé zus út mutatásának megfelelõen a Péter ve zet te tanítványokkal együtt visszatér nek Galileába, hi szen (to váb bi asszo nyok tár sa sá gá ban) Jé zus sal és ve lük együtt men tek is föl Je ru zsá lem be (ld. 15,41), ahol im már nincs mi ért ma rad ni uk. El kép zel he tõ, hogy az asszo nyok Jé zus tar tóz ko dá si he lyét tu da ko ló kérdése nyomán fe le li: „Ott lát ni fog já tok õt”, az viszont biz to san ben ne van e sza vak ban, hogy „ha majd kel lõ en fel épülvén, utánatok ment Galileába”! Ez a vál to zat meg ol da ná az elõ zõ bekez dés 4. pont já ban em lí tett ra go zás-egyez te té si prob lé mát, de ter mészetesen azt is jelentené, hogy csak az utolsó, „amint megmondta nek tek” fél mon da tot kell vég szer kesz tõi be tol dás nak tar ta nunk. Min den eset re ér de mes föl fi gyel ni még arra, hogy Má té nál (28,7) az „amint megmondta nek tek” már nem Jézus üzenetének része (mint ahogy Márk be ál lít ja), ha nem (át ala kí tott for má ban) csu pán „az an gyallá vál toz ta tott fi a tal em ber” (ld. 1013. lábj.) köz lé se ar ról, hogy „idé zet vége”: „Íme, én meg mond tam nek tek”,Luk ács nál pe dig (24,6-7) a szintén an gya lok ként funk ci o ná ló fér fi ak (24,4) egé szen más ra em lé kez te tik a tanítványokat, nevezetesen arra, hogy Jézus még Galileában meg mond ta: „az em ber fi á nak bû nö sök ke zé be kell adat nia, ke reszt re kell feszít tet nie és a har ma dik na pon fel tá mad nia”, és meg sem em lí tik, hogy akár Jé zus, akár Pé ter a ta nít vá nyok „elõtt megy” Galileába. Le von hatjuk te hát a kö vet kez te tést, hogy sem Máté, sem Luk ács nem tu dott mit kez de ni az „amint meg mond ta nek tek”-kel, il let ve az „Ott lát ni fog játok,amint meg mond ta nek tek”-kel; egy sze rû en ér tel mez he tet len nek tartot ták, és be ír tak he lyet te va la mi mást – tet szé sük sze rint... Raj tuk kí vül még a leg ko ráb bi ak közé tar to zó „D” kó dex ké szí tõ je is bir kó zott a fent (elsõ be kez dés, 4. pont) em lí tett ra go zás-egyez te té si prob lé má val (a „k” kó dex fel te he tõ en csak át vet te az õ meg ol dá sát), és azt vé gül egy huszár vá gás sal old va meg, mind két mon da tot átírta: „Íme, elõt te tek megyek (proagó) Galileába. Ott lát ni fog tok engem, amint meg mondtam volt nek tek.” (Két ség te len, hogy az „elõt te tek me gyek” itteni értelme „nél kü le tek, ti te ket meg elõz ve me gyek oda” – de kér dés, hogy a de rék V-VI. szá za di kó dex író szá mot ve tett-e az ál ta lunk fel so rolt prob lé mákkal, és az is, hogy Jé zu sé val össz hang ban álló te o ló gi á ja volt-e...) 1021 A pheugein ér tel me nem csak az, hogy „el me ne kül”, amint sok for dí tás írja, ha nem az is, hogy „el si et, el fut”. Ha ezek a nem ije dõs asszo nyok a sírba lép ve meg ret ten tek is a fe hér be öl tö zött fi a tal em ber vá rat lan lát vá nyá tól (ld. 1014. lábj.), de még sem for dul tak ki és me ne kül tek el, mint ha kí sér te tet lát tak vol na, ak kor mi ért „me ne kül né nek” most, ami kor a fi a tal em ber ér tel-
243
16,8 fog ta el õket1022, és sen ki nek sem mit nem mond tak el1023, at tól tar tottak1024 ugyan is...1025 me sen be szél, és oly jó hírt kö zöl ve lük?! Márk vi lá go san meg ad ja a si et ség okát: „re me gés és ön kí vü let fog ta el õket”, ami bõl egy ben az el fu tás cél ja is kö vet ke zik: ro han nak, hogy meg vi gyék a ta nít vá nyok nak a jó hírt... 1022 A tromosz je len té se nem csak „ré mü let, ijedt ség”, ha nem „(fel in dultság miatti) re me gés” is, az eksztaszisz-é pe dig nem csak „ré mü let, iszonyat”, ha nem „eksz tá zis, (öröm mi at ti) ön kí vü let” is. A bol do gí tó hír nyomán mi ért fog ta vol na el õket ijedt ség, ré mü let vagy iszo nyat? Nem magá tól ér te tõ dõ-e, hogy örö mük benre meg nek és szin te ön kí vü let be es nek? 1023 En nek szó sze rint vé te le ab szur di tás hoz ve zet: Ha tény leg nem mondtak el sen ki nek sem mit (sem mi be véve egyéb ként a Mes ter uta sí tá sát...), ak kor az evan gé lis ta ho gyan szer zett tu do mást a do log ról? Csak ez le het te hát az ér tel me: Leg szí ve seb ben már az úton vi lág gá ki ál tot ták vol na a bol do gí tó hírt, hogy Jé zus él, de õk „hall gat tak”, és csak az il le té ke sek kel kö zöl ték. „Hall ga tá suk” de re kas do log volt, mél tó a föl jegy zés re. 1024 A phobeiszthai nem csak azt je len ti, „fél, megfélemledik va la ki tõl, valamitõl” (föltéve, hogy megfelelõ utómondat következik), hanem azt is, „tart va la mi tõl, ag gó dik, ag gód va mér le gel, ha bo zik, té to vá zik”. Az elsõ jelen tés itt nem csak azért nem he lyén va ló, mert bá tor asszo nyok ról van szó (1014. lábj.), ha nem azért sem, mert ha a sír ban lévõ „an gyal tól” vagy „kísér tet tõl” ijed tek vol na meg, ak kor ép pen ség gel az lett vol na lo gi kus, hogy se gít sé gért ki ál ta nak, és fér fi a kat hív nak, hogy néz ze nek utá na a do log nak. A má so dik je len tés vi szont ke zünk be adja a kul csot an nak meg ér té sé hez, miért „nem mondtak el senkinek semmit” az asszonyok: Attól tartottak (per sze tel jes jog gal), hogy ha ki de rül, a ki vég zés nem érte el cél ját, és Jé zus él, ak kor is mét meg in dul utá na a haj sza, hogy im már ha tá so san vég re hajtsák raj ta az íté le tet. Ezt pe dig nem koc káz tat hat ták „fe cse gé sük kel”. 1025 Ma már min den szent írás tu dós köz meg egye zé se, hogy ere de ti leg itt ért vé get a Márk-evan gé li um, és egy ön te tû en fur csá nak ta lál ják azt is, hogy az evan gé li um egy „ugyanissal” (gar) fe je zõ dik be – anél kül hogy meg ad ná, mi tõl vagy mi ért fél tek az asszo nyok (mert hogy gya kor la ti lag va la mennyien „fél tek”-kel for dít ják az ephobúnto-t). E fur csa be fe je zõ dés ma gya rá zatára viszont egy más tól el té rõ, bonyolult teológiai hipotéziseket állítottak föl, vagy „egy sze rû en” az zal ütik el a dol got, hogy meg em lí tik: két olyan mû vet is is me rünk az óko ri pro fán iro da lom ból, amely pon to san így fe je zõdik be (Plotinosz, Enneade és Musonius Rufus, tractatus XII). Vé le mé nyünk sze rint a rej tély nek az a ma gya rá za ta, hogy ami ere de ti leg itt kö vet ke zett („...hogy ha ki de rül: a ki vég zés nem érte el cél ját, és Jé zus él, ak kor is mét meg in dul utá na a haj sza”), az a Márk-evan gé li um (vég sõ) szerkesz té sé nek ide jén már nem il lett a ko rai egy ház (rész ben a le gen da kép zõ dé si fo lya mat ré vén, rész ben Pál fel tá ma dás ta ná nak ha tá sá ra már ki ala kult) csodák kal teli fel tá ma dás hi té hez, sõt el lent mon dás ban állt az zal – egy sze rû entörölték te hát az ere de ti foly ta tást, és más be fe je zést ra gasz tot tak a mû höz.
244
16,9–12 1026 (9) 1027 Mi u tán a hét elsõ nap ján kora reg gel fel tá madt,
[Jézus] elõször a magdalai Má ri á nak jelent meg, akibõl [annak ide jén] hét dé mont ûzött ki.1028 (10) Õ út nak ered ve meg vit te a hírt azok nak [a fér fi ak nak], akik vele vol tak1029 [ko ráb ban], [most pedig] gyá szol tak és sír tak. (11) Ezek azon ban meg hall ván, hogy él, és hogy [Má ria] lát ta õt, nem hit ték el [neki]. (12) Ez után kö zü lük Az evan gé li um ere de ti be fe je zé sé nek el ve szé se vagy tör lé se okoz ta hi ányt ké sõbb kü lön fé le kép pen igye kez tek pó tol ni. A leg el ter jed tebb az a hosszabb vál to zat, ame lyet a 9-20. v. tar tal maz (ún. Ariszton-záradék); ezt már két II. szá za di egy ház atya, Tatianosz és Eirénaiosz is is mer te, azon ban hi ány zik két na gyon je len tõs IV. szá za di kéz irat ból, a Sínai- és a Va ti ká ni kó dex bõl. Má sok egy rö vi debb zá ra dé kot csa tol tak a 8. v. után, s ez így hangzik: „Õk pe dig [ti. az asszo nyok] min dent, amit meg hagy tak ne kik, rö viden je len tet tek a Pé ter kö rü li fér fi ak nak. Ez után pe dig maga [az újra feléledt] Jézus is napkeltétõl nap nyug tá ig ki küld te ál ta luk az örök megmentés szent és [örök re] ma ra dan dó ige hir de tés ét.” Is mét más szö veg ta núk egy más után köz lik a rö vid és a hosszabb be fe je zést is. Vé gül akad egy kó dex („W”), amely a hosszabb vál to zat ban a 14. v. után tar tal maz egy olyan be tol dást (az ún.Freer-logiont), amely a ta nítvá nyok men te ge tõ zé sét (vö. „meg szid ta hi tet len sé gü ket...”) és Jé zus nak arra adott vá la szát tar tal maz za, s amely nek Jé zus tól ide gen, de az apo kalip ti kus iro da lom hoz, il let ve Pál hoz és a jánosi ira tok hoz (Já nos-evangé li um, 1. Já nos-le vél, Je le né sek köny ve) kö zel álló te o ló gi á ja elsõ olva sás ra is nyil ván va ló: „És õk vé de kez tek, és azt mond ták: »A tör vényte len ség és a hi tet len ség e vi lág kor sza ka a Sá tán [ha tal ma] alá tar to zik, aki nem en ge di meg, hogy a tisz tá ta lan szel le mek fel fog ják Is ten igaz ságát (más vál to zat ban: Is ten igaz sá gát és ere jét). Tárd fel ezért már most igazságosságodat!« Így beszéltek õk Krisztushoz, Krisztus pedig így szólt hoz zá juk: »Be telt a Sá tán ha tal ma éve i nek ha tá ra, de va la mi más ret te ne tes [do log] kö ze le dik; és a bû nö sö kért adat tam át a ha lál nak, hogy meg tér je nek az igaz ság hoz, és töb bé ne kö ves se nek el bûnt, hogy örököl hes sék majd az igaz sá gos ság szel le mi és [örök ké] ma ra dan dó di csõsé gét, amely az ég ben van.«” 1027 Az itt kö vet ke zõ, össze fog la lás sze rû „meg je le né si be szá mo lók hoz” nem fû zünk ma gya rá za tot, csak meg ad juk azo kat a he lye ket, ahol részle te seb ben ol vas ha tunk tar tal muk ról. A „fel tá madt” Jé zus „meg je le nése i nek” ér tel me zé sé vel a Má té- és a Luk ács-evan gé li um meg fe le lõ helye in fog lal ko zunk majd. 1028 Vö. Jn 20,11-18. 1029 Jé zus szû kebb ta nít vá nyi („apos to li”) kö ré nek „kö rül írá sa” ez, vö. Mk 3,14; 116-118. lábj. 1026
245
16,13–16 ket tõ nek mu tat ta meg [õt] Is ten1030 más alak ban, ami kor vi dék re mentek. 1031 (13) Ezek is elmentek, és meg vit ték a hírt a töb bi eknek, de ezek nek sem hit tek. (14) Ké sõbb Is ten meg mu tat ta1032 [õt] a Ti zen egy nek is, ami kor asz tal nál ül tek1033, [õ pe dig] meg szid ta hi tet len sé gü ket és kõ szí vû sé gü ket, hogy nem hit tek azok nak, akik lát ták õt, mi u tán [Is ten] föl éb resz tet te1034. (15) 1035 Az tán így szólt hoz zá juk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek ki az örömüzenetet az egész te rem tésnek! 1036 (16) Aki bízik [Istenben]1037 és [mégis] 1038 alámerítetAz ere de ti ben szen ve dõ szer ke zet (passivum divinum); vö. ApCsel 10,40-41! 1031 Ld. Lk 24,13-35. 1032 Ld. 1030. lábj. 1033 Vö. ApCsel 10,41; Lk 24,30.41-43; Jn 21,12-13. 1034 Ér de mes föl fi gyel ni arra, hogy bár ez a zá ra dék (jó val?) ké sõbb íródott, mint Márk evangéliuma, megõrizte Jé zus „fel tá ma dá sá nak” legõsibb, a 16,6-ban hasz nált ki fe je zés mód ját is (égerthé – egégermenon: mindkettõ a „felegyenesít, talpra állít, bajból ki húz” ige megfelelõ passzív alak ja, passivum divinum; vö. 1017. lábj.). 1035 Né hány do log amel lett lát szik szól ni – kü lö nö sen ha a meg szo kott fordításokat tartjuk szem elõtt –, hogy a 9-20. verseket késõbbi krisztológiai meg fon to lá sok alap ján fo gal maz ták meg, s ezért nem tar talmaz nak hiteles jé zu si ta ní tást: csak a „meg ke resz tel tek” „üd vö zül nek”, a „hi tet le nek” „el kár hoz nak”, a „hí võ ket” „bi zo nyí tó cso dák” kö ve tik. Ám né hány szem pont mégis amel lett szól – kü lö nö sen ha az ere de ti szö ve get Jé zus szel le mé ben és a kéz irat-vál to za tok fi gye lem be vé te lé vel pon to san for dít juk le –, hogy ezek a so rok Jé zus tól ide gen te o ló gi ai feldolgozás keretében ugyan, de hiteles jézusi mondanivalót hordoznak: Fel tû nõ, hogy a Má té-, Luk ács- és Já nos-evan gé li um hús vé ti be szá mo ló inak rö vid re fo gott össze ál lí tá sá ba vi szony lag bõ be szé dû en Jé zus „köz vetlen beszédét” szõtték bele (töb bes szám har ma dik sze mé lyû el be szé lés he lyett – „Men je nek el... hir des sék ki...” stb. – töb bes szám má so dik szemé lyû meg szó lí tás). Ké sõb bi Krisz tus-tisz te lõk ki ta lá ci ó ja el len szól az az igen sze rény ígé ret Jé zus „be szé dé nek” (15-18. v.) vé gén, hogy a be tegek „jól fog ják érez ni ma gu kat”. Ké zen fek võ, hogy e hosszabb Márk-záradék szerzõje az eredeti, elveszett/elhagyott befejezésbõl (vö. 1025. lábj.) vet te Jé zus itt idé zett sza va it (aho gyan eset leg az apo ka lip ti kus 13. fe je zet hi te les nek tart ha tó jé zu si mon dá sa it is, vö. 773. lábj.). 1036 Itt még an nál is több rõl van szó, mint Mt 28,19-ben (amely nek hi teles sé gét ott iga zol juk): Jé zus kö ve tõ i nek nem csu pánmin den nép nek kell hir det ni ük az öröm üze ne tet („Is ten bencsak jó ság van!”), ha nem az egész te rem tett vi lág nak, min den te remt mény nek is, va gyis: Is ten sze re te te nem kor lá to zó dik Iz ra el re, de még csak az em be ri ség re sem, ha nem ki ter jed az 1030
246
16,17 ték1039, azt [Is ten] meg fog ja men te ni, aki nem bí zik [Is ten ben], azt [Is ten] el fog ja ítél ni.1040 (17) Az [Is ten ben] bí zó kat pe dig ezek egész ál ta la te rem tett vi lág ra, és en nek meg fe le lõ en az em ber sze re te té nek sem sza bad ha tá ro kat is mer nie. Két ség te len, hogy ez a „koz mi kus” szemlé let mód ke reszt re fe szí té se elõtt még nem jel le mez te Jé zust, de fel té te lezé sünk sze rint azért le het még is hi te le sen tõle szár ma zó, mert halálközeli él mé nyei so rán nem csak szá má ra ad dig is me ret len ta pasz ta la tok ra te hetett szert, ha nem új fel is me ré sek re is. E fej lõ dé se lé lek ta ni lag is hi te les, még pe dig nem csak azért, mert már ko ráb ban is az egye te mes jó sá got hirdet te (pl. Mt 5,44-48), ha nem azért is, mert ha son ló „nagy ug rás sal” már találkoztunk nála nyilvános mûködésének kezdetén, még hoz zá ugyancsak egy halálközeli élmény nyomán (ld. 8. és 16. lábj.)! Hogy pedig mind ez nem a szö veg nek a kor hoz és Jé zus hoz nem illõ „öko ló gi ai túlerõl te té se”, an nak bi zony sá gát lát hat juk a 18. v. ele jén (ld. 1044. lábj.!), és ab ban a kis tör té net ben is, ame lyet az apok rif iro da lom ban, még pe dig az isz lám ha gyo mány ban je gyez tek fel Jé zus ról: „Ván dor lá suk köz ben egy dög lött ró kát lát tak az út men tén. »Mi cso da bûz!« – ki ál tot tak fel tanít vá nyai. »Mi lyen szé pek a fo gai!« – mond ta Jé zus.” 1037 Ld. 24. lábj. Az ott mon dot tak ér vé nye sek e mon dat kö zép sõ és utolsó har ma dá ra, va la mint az a 17. v. ele jé re vo nat ko zó an is. 1038 Vö. 1040. lábj., 3. bek. 1039 A passzív szer ke zet passivum divinumként itt is utal hat na Is ten re (vö. 59. és 500. lábj.), a mon dat ér tel me, bel sõ lo gi ká ja alap ján azon ban (ld. 1040. lábj.) azokra vonatkozik, akik az „alámerítést” végzik (vö. 897. lábj.), ezért ezt ér vé nye sí tet tük a for dí tás ban is. – Bár a mon dat egé sze jövõ ide jû ese mé nyek re vo nat ko zik, a múlt ide jû „alá me rí tet ték” alak kal az ige aoristos alak já ra utal tunk. Ez a „jövõ idõ be li múlt” egy ál ta lán nem rit ka gon do la ti és nyelv ta ni je len ség, je len té se itt: „ha majd [még is] be követ ke zik az, hogy alámerítették, ak kor [Is ten] meg fog ja men te ni...” 1040 Ez a mon dat a szo ká sos for dí tás ban – „Aki hisz és meg ke resz tel kedik, üd vö zül, aki nem hisz, el kár ho zik” – min de nes tül ide gen Jé zus tól, mert a) a „hin ni” Jé zus fel fo gá sá ban egé szen mást je lent, mint az egy házi ha gyo mány ban és te o ló gi á ban (vö. 24. lábj.), b) Jé zus el ve tet te azt a fel fo gást, hogy kul ti kus mó don Is ten sze mé ben tisz tá vá le het vál ni, és az „üd vös ség” ki zá ró la gos fel té te le ként a szív meg té ré sét je löl te meg (vö. Mk 7,14-23; Jn 3,25-26; 4,1-2), c) Jé zus nem hir det te a vég ér vé nyes elkárhozás tanát, amennyiben az azt jelenti, hogy az ember elveszíti a meg té rés, és ez zel az üd vö zü lés lehetõségét is (vö. 135. és 654. lábj.), d)ha a ha gyo má nyos for dí tás nak és ér tel me zés nek iga za lenne, akkor ez zel a fel té tel rend szer rel Is ten nem hogy a maga is te ni mi vol tá nak, de még az em be rek kel szem ben tá masz tott jé zu si kö ve tel mény nek sem felel ne meg (vö. Lk 6,35-36), és a mai em be ri ség nek leg alább négy ötö de el kár hoz na, mert a „hisz” eb ben a mon dat ban ér te lem sze rû en csak azt je lent he ti: „hisz Krisz tus ban”. – Egyéb ként ennyi erõ vel a for dí tók azt is
247
16,18 a je lek fog ják kö vet ni:1041 az én nevemben démonokat fognak kiûzni,1042 új nyelveken beszélnek,1043 (18) kí gyó kat tá vo lí ta nak ír hat nák: „Aki hisz és meg mo sak szik, üd vö zül...”, hi szen az „alá me rülés” ezt is je len ti (Lk 11,38). Csak hogy az „alá me rí tés, alá me rü lés” egy ál ta lán nem csu pán a vízzel kap cso la tos (vö. Mk 1,8; Mt 3,11), és Jé zus sal kap cso lat ban sem csu pán a Jor dán fo lyó ba tör tént alá me rí té sé re vo nat ko zik (Mk 1,9). Sa ját sza vai kö zött két szer is ta lál ko zunk még vele, mind két szer a szen vedésbe alámerítést-alámerülést jelenti, mégpedig nemcsak önmagára (Mk 10,38; Lk 12,50), ha nem ta nít vá nya i ra, min den kö ve tõ jé re vo natko zó an is (Mk 10,38-39; vö. Mk 8,34), és ez zel a „po hár ból ivás” ké pével (Mk 10,38; 14,36) azo nos je len té sû! Mind ezek alap ján itt ar ról van szó, hogy a ke reszt re fe szí tés után újra fel éledt Jé zus im már sa ját ta pasz ta la ta alap ján is ta nít ja, amit an nak elõtte is hir de tett már (ld. 8,31; 9,31; 10,34 és 444. lábj.), hogy aki bí zik Isten ben, azt „bû nös em be rek” (14,41)bemeríthetik ugyan a szen ve dés be, Is ten mégis meg fog ja men te ni. Ez per sze csak sa já tos ese te (vö. 869., ill. 1019. lábj., 3. bek.) Is ten egyetemes meg men té sé nek (vö. 188. lábj.). Az Is ten ben nem bí zó kat pe dig úgy „íté li el” Is ten, aho gyan „örök vétek fog lyai” azok, akik „gya láz zák a szent Lel ket”, ld. 135. és 654. lábj. 1041 Akik bíz nak Is ten ben, azok ba – ha nem is aka dály ta la nul, de akadálytalanabbul – beáramlik magának Istennek, az Erõnek (vö. 919. lábj.) az ere je (dünamisz-a, vö. 249. lábj.), s ez az erõ egy részt fel erõ sí ti saját élet ere jü ket, más részt – tovvábbáramolva má sok felé – fel erõ sí ti min den em be ré vel azo nos fokú, ter mé sze tes gyó gyí tó ké pes sé gü ket (vö. 489. lábj.). Így aztán „csodatevés” nélkül is csodálatos dolgokat fognak meg él ni – anél kül hogy ezek re tö re ked né nek: „je lek” fog ják „kö vet ni” õket (a parakolúthein betû sze rin ti je len té se: „va la kit mel let te ha lad va kö vet”); je lek, de nem bi zo nyí té kok, va gyis nem kény sze rí tõ ere jû ek azok szá má ra, akik más képp (ter mé sze tes je len ség nek, vé let len nek, csa lás nak, dé mo ni hatás nak stb.) akar ják ér tel mez ni õket, már csak azért sem, mert a „cso dák kal bizonyítás” vágyát Jézus éppenséggel „Is ten ben nem bízó”, istenellenes ma ga tar tás ként lep lez te le (ld. 400. lábj., és vö. még 686. és 968. lábj.). 1042 Ez ért he tõ úgy is, aho gyan Jé zus „ör dög ûzé se it” ér tel mez tük (vö. 1,21-28; 5,1-20; 7,24-29; 9,14-29), de „parapszichológiai módon” is, ami vel azon ban itt nem kí vá nunk fog lal koz ni. 1043 Mi vel Jé zus ról sehol sem je gyez ték föl, hogy õt ma gát jel le mez te volna az a fajta („idegen”) „nyelveken beszélés”, a „glosszolália”, amely az 1Kor 12,10 és 14,1-33 sze rint a páli gyü le ke ze te ket jel le mez te, és azt sem, hogy ilyes faj ta „ka riz mát” ígért vol na va la kik nek, nyu godtan ál lít hat juk, hogy nem erre gon dolt itt, és fel té te lez het jük, hogy inkább „a sze re tet új nyel vé re” gon dolt, amely re min den képp szük sé ge van an nak, aki Jé zus üze ne tét to vább akar ja adni, akár sa ját ha zá já ban te szi ezt, akár egy olyan or szág ban, amely nek a nyel vét nem is me ri. A
248
16,18 el (a kezükkel)1044, és ha valami halált okozót isznak, sem miképp sem fog ár ta ni ne kik, 1045 [továbbá] gyengélkedõkre te sze re tet nyel vét ugyan is min den ki érti, nem csak min den em ber, ha nem „min den te remt mény” is (vö. 1036. és 1044. lábj.!). 1044 A for dí tá sok gyak ran ki hagy ják a „ke zük kel” ki egé szí tést, pe dig az leg alább annyi je len tõs kéz irat ban ben ne van, mint amennyi ben nincs, il let ve szin te ki vé tel nél kül „fel emel”-lel for dít ják az airein igét, pe dig an nak az em lí tet tel azo nos sú lyú jelentése az „el visz, el szál lít, el tá vo lít” is. Ezek nek a fi gye lem be vé te le hoz zá se gít ah hoz, hogy Jé zus e mon dását úgy ér tel mez zük, aho gyan fel te he tõ leg maga is ér tet te. Az 1Móz 1,28-ban azt ol vas suk, hogy Is ten ál lí tó lag az zal bíz ta meg az em bert, hogy „ural kod jék a föl dön moz gó min den élõ lé nyen”, a 91. zsol tár 13. ver sé ben pe dig az áll, hogy „aki a Fel sé ges rej te ké ben la kik és a Min den ha tó ár nyé ká ban pi hen” (1. v.), mondhatnánk úgy is: „aki Isten ben bí zik”, az „el ta pos sa a vi pe rát”. Ezek tük ré ben vá lik világossá Jé zus ra di ká li san új mon da ni va ló ja: Az Is ten ben bízó em ber nem „tapos sa el”, nem üti agyon a kí gyót, ha az vé let le nül az út já ba ke rül, hanem „el tá vo lít ja, el szál lít ja”, és még csak nem is – mond juk – egy bot tal, ha nem a ke zé vel, de nem azért, hogy „ural kod jék raj ta”, ha nem hogy megvédje a kígyót, „aki” érteni fogja „a szeretet új nyelvét” (1043. lábj.), és nem fog ja meg mar ni õt! – Hoz zá te het nénk: az Is ten ben bízó em ber nem csak öko nó mi ai szá mí tás ból fog ja óv ni-vé de ni a ter mé sze tet (hogy an nak elpusztítása el ne pusz tít sa õt ma gát is), ha nem öko ló gi ai ér zü let bõl is (mert min dent e vi lá gon te remt mény tár sá nak te kint, és szere te te va la mennyi ük re ki ter jed), vö. 1036. lábj. Ez a szem lé let mód és ér tel me zés leg fel jebb szá munk ra le het új don ság, Jé zust már pá lyá ja ele jén is jel le mez te: Is ten ben va ló ban és fel tét le nül bízó em ber ként sze ré nyen be le il lesz ke dett a te rem tés rend jé be (vö. 20. lábj.). 1045 Jé zus nem azt mond ja, hogy az Is ten ben bí zók szándékosan igya nak „mérget”, és így mu tas sa nak be „bi zo nyí tó cso dát”, ha nem hogy ha vélet le nül va la mi ha lá los fo lya dé kot isz nak, ak kor az nem fog meg ár ta ni ne kik – hi szen mind az öt itt fel so rolt „jel” an nak a fõ té tel nek a je gyé ben áll, hogy csak mellékesenfa kad nak az Is ten be ve tett bi za lom ból, nem lehet õket de monst rá ci ós cél lal „meg csi nál ni”! Ál lí tá sá ban egyéb ként sem mi „ter mé szet fö löt ti” nin csen, csu pán azt mondja ki, ami ma már köztudott. Percrõl percre jutnak be szer ve zetünk be „mér gek”, be teg ség csí rák (bak té ri u mok, ví ru sok, ká ros su gár zások, rákkeltõ anyagok), de hogy ténylegesen megbetegszünk-e, attól függ, mi lyen erõk ér vé nye sül nek: a mé reg pusz tí tó erõi, vagy a ter mészet vé de ke zõ erõi, ez pe dig nagy mér ték ben függ a „lel ki” fel té te lek tõl. A ta pasz ta lat azt mu tat ja, hogy ugyan azt a be teg sé get, amely egy ijedt és/vagy meg fá radt em bert le dönt, de rû lá tó és nagy élet ked vû szom szédja le gyõ zi. Jé zus, aki si ke res gyó gyí tó ként fon tos nak tar tot ta, hogy a bete gek akarjanak meg gyógy ul ni (ld. Jn 5,6), a gyógy ulást vá ró kat pe dig
249
16,19–20 szik majd rá a ke zü ket, és azok jól lesz nek.”1046 (19) Az Urat, (Jézust), miután be szélt ve lük, [Is ten] kétség te le nül fel vit te az égbe, és [ott] Is ten jobb ján ült le.1047 (20) Õk pe dig ki men tek, és min de nütt meg hir det ték [az öröm üze ne tet], az buz dí tot ta, hogy ne fél je nek, ha nem bíz za nak Is ten ben (pl. Mk 5,36), azt mond ja: az Is ten be ve tett bi za lom „mel lé ke sen” elõ se gí ti, meg gyor sít ja a ter mé sze tes gyógy ulást is. 1046 Ha utó lag ta lál ták vol na ki és ad ták vol na a „fel tá madt” Jé zus szá jába a fel so ro lás nak ezt a vég- és csúcs pont ját, alig ha fo gal maz ták vol na meg ilyen sze ré nyen, ha nem leg alább is gyó gyí tás ról, vagy ép pen ség gel ha lot tak fel tá masz tá sá ról be szél tek vol na. Itt azon ban csu pán ar ról van szó, hogy a „gyen gél ke dõk” az Is ten ben bí zók „kéz rá té te le” nyo mán „jól fog ják érez ni ma gu kat”. Va gyis az Is ten ben bí zók csak azt fog ják ten ni a szá muk ra „idegen” gyen gél ke dõk kel, amit min den anya ter mészet sze rû en meg teszsaját síró gye re ké vel: a fájó pon ton rá te szi a ke zét – a gye rek pe dig va ló ban jól, vagy leg alább is job ban fog ja érez ni ma gát. Le het, hogy va ló ban csu pán eb ben áll en nek a ki je len tés nek a kü lönle ges sé ge, te hát a „szûk körû” anyai sze re tet ki tá gí tá sá ban, il let ve Jé zus re a liz mu sá ban, mi sze rint az Is ten be ve tett bi za lom va ló ban hat. Ta lán megkockáztathatjuk azonban azt a feltevést is (kü lö nös te kin tet tel Lk 9,2-re, amely nem a therapeuein = ápol, gon doz , ha nem az iaszthai = gyó gyít igét al kal maz za a ta nít vá nyok fel ada tá nak meg ha tá ro zá sa kor), hogy halálközeli él mé nye i nek ha tá sá ra Jé zus még sze ré nyebb lett, mint volt, és kül de tést adó vég sõ sza va i val ezért be szélt már csak „jól le vésrõl” „gyógy ulás” he lyett. Mert ha gyógyítani nem tud nánk is (vö. 489. lábj.), az itt em lített feladat mindenki számára megvalósítható, megcselekvése pe dig nem ke vés – mert a be teg em ber nek a kor sze rû gyógy sze rek nél és mû sze rek nél is na gyobb szük sé ge van olyan em be ri ke zek re, ame lyek gyen gé den meg érin tik, meg si mo gat ják, és meg iga zítják feje alatt a pár nát. Ezt pe dig kü lön le ges ké pes sé gek nél kül is meg tehetjük – saját kezünkkel, testszerûen, érezhetõen, és konkrétan, nem csu pán vallási rí tus ként. 1047 Lk 24,51-ben még Jé zus cso da men tes tá vo zá sá nak be szá mo ló ja áll elõt tünk (az „és föl vi te tett az égbe” a leg ré gibb kéz irat ok ban nincs benne!), de az Apos to lok cse le ke de te i ben (1,9-11) már Luk ács is meg változ tat ja, amit evan gé li u má ban õ magamon dott... Itt, a Márk-zá ra dék ban is olyan, tör té ne ti leg nem hi te les krisztológiai „be szá mo ló val” van dolgunk, ame lyet Il lés pró fé ta „menny be vé tel ének” ha gyo má nya nyo mán, a 2Kir 2,11 és a Zsolt 110,1 sza va i val fo gal maz tak meg. Jé zus, aki már a „jó Mes ter” meg szó lí tást is vissza uta sí tot ta (Mk 10,18), nyil ván va ló an élénken tiltakozott volna azellen, hogy az „Úr” címet alkalmazzák rá (vö. 736. lábj.)...
250
15,20 Úr [pedig] együtt munkálkodott velük, és1048 megerõsítette az üze ne tet az azt kí sé rõ je lek kel.1049
Le het sé ges, hogy ez az „és” ún. ér tel me zõ, ma gya rá zó „és”, te hát azt je len ti: „azaz, va gyis”; eb ben az eset ben a „meg erõ sí tet te az üze netet...” az „együtt mun kál ko dott ve lük” ki fej té se len ne. 1049 Az „Úr” cí met le szá mít va (ld. 1047. lábj. vége) ezt a köz lést hi te lesnek fo gad hat juk el, föl té ve hogy az „együtt mun kál ko dást”, a „kí sé rõ jele ket” és a „meg erõ sí tést” a 16-18. vers hez adott ma gya rá za tunk szel lemé ben fog juk fel. 1048
251
