hátsóoldal
E
játék Légy furfangos!
heti nyereményjátékunkban van egy kis csalafintaság. Imooo a keresztrejtvénybe egy olyan szót rejtett el, ami elsõ olvasásra furcsának tûnhet, de viszont keress rá bátran az idegen szavak szótárában. :P Megfejtéseiteket teljes névvel, személyi számmal(CNP) várjuk április 17-ig, a
[email protected] e-mail címre sok szeretettel. FÜGGÕLEGES: 1. A párbeszéd ellentétje 2. Összehúzódásra és nyúlásra képes mozgatóeleme a testnek 3. Az és rövidebb formája 4. Kemény ásványi anyag 5. He…..! Megtaláltam! 6. Liter 7. Ajándékoztam 12. Dolog a halál elõtt 16. Szeszes ital 22. Nyit
T
15
Perspektíva, 2011. április 6.
éves
23. Figyel, használja a szemét 24. Az elõ párja 27. Nem különben 28. Részvénytársaság 31. Magyar ábécé 15. betûje VÍZSZINTES: 8. A nagy varázsló 9. Hivatásszerûen valamire vigyázó személy 10. District of Columbia 11. A bárkás alak 13. Felfogja az eszével 15. Darabjaira esik szét 17. Anonim Alkoholisták 18. Liter 19. Baszk nacionalista függetlenségi mozgalom 20. Méter 21. Férfinév 23. Nano 24. Uránium
ingyenes, de megfizethetetlen
ETDK, Diáknap, satöbbi Satöbbi satöbbi... Satöbbi. Humorfeszt. Feszt humor. Lapozz az Aktuálisra, hogy ne maradj le semmirõl sem. S a többirõl sem.
Elõzõ játékunk nyertesei: I. díj: Nagy Csaba — 100 lej, II. díj: Voloncs Gábor — 75 lej, III. díj: Ferenczi Kinga — 50 lej.
követõen elmegyógyintézetbe kerül, mivel gonosz mostohaapja helyett a húgát lövi le tébolyult fájdalmának következményeként. A hallószerveket a „sucker puncsosított”, már sokak által feldolgozott Sweet Dreams dallam ostromolja, egészen addig, míg lenyugszik a történet, hogy szép lassan kibontakozva vizuális látványorgiába menjen át. Merthogy erre nem találok jobb kifejezést. A történet két lineáris szálra osztható, melybõl egy a képzelet szintjén játszódik. Baby Doll bekerül a „börtön” színházába, ahol hozzá hasonló csinos leányzók vannak, akiknek feladatuk, hogy táncukkal elszórakoztassák az ottani nagyérdemût. Baby Doll azonban elhatározza, hogy megszökik ebbõl a valóságból. Istenadta tehetségének köszönhetõen mindenkit letaglóz táncával (amit persze mi nem láthatunk, mert itt lép képbe a képzeletvonal). És amíg õ táncol, addig az idõközben szövetségessé váló lányok szépen megszerzik és elõkészítik a szökéshez szükséges kellékeket. A történetet lehet azzal vádolni, hogy egyszerû. Tényleg nincs sok csavar benne, és valamiféle lagymatag masszaként köti össze az akciókat. De nem érdemes ezzel vádolni az alkotást. A látvány, a fantasy és sci-fi vilá-
25. Így csinál a liba 26. Mely személyért 30. Betörõtávoltartó herkentyû
gokból összeollózott kreatúrák és küzdelmek sora annyira epikusra és fantáziadúsra sikeredett, hogy az ember szívesen újranézné egymás után többször is ezeket a jeleneteket. És ha valakinek nem tetszenek az ilyesfajta túlzások? Nem kell az Inception többszintes álomvilágához hasonlítani. A magyar cím kissé megtévesztõ lehet: Álomháború helyett simán adhatták volna a Képzeletháború címet is, az sokkal találóbb lenne. Ezek a túlzások azért mûködnek jól, mert a képzelet szintjén játszódnak, ahol minden ember azzá válhat, akivé csak akar. Ezeket a szempontokat figyelembe véve hatalmas szórakozást nyújthat a Sucker Punch, mindenféle negatív hozzáállás és kritika ellenére. Azonban a képi világ mellett zeneileg is nagyot üt: az említett Sweet Dreams mellett felcsendül Björk egyedi hangja, valamint a klasszikus Jefferson Airplane White Rabbit-je, nem utolsósorban pedig Freddie Mercury két ismert slágere is, sajátosan a film hangulatfokozásához igazítva Tyler Bates zeneszerzõ által. Végszóként: ne képzelõdj, hogy milyen lehet. Nézd meg!
A Perspektíva a KMDSZ kéthetente megjelenõ információs és véleménytükrözõ lapja. A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztõség vagy a KMDSZ véleményével. Fõszerkesztõ: Berkeczi Zsolt. Fõszerkesztõ-helyettes: Székely Balázs. Szerzõk: Deák Anita, Demeter Noémi, Fodor Tünde, Kósa Dávid, Sántha Imola-Réka, Tamás Attila, Theiss Eliza, Tóth Imola. Karikatúra: Groos Zselyke. Korrektúra: Máthé Miklós Mónika. Tördelés: Berkeczi Zsolt, Székely Balázs, Tamás Attila. Cím: Kolozsvár, Petõfi Sándor/Avram Iancu utca 21. sz. Tel.: 0751 984058. E-mail:
[email protected].
spodzy
Támogatóink:
Fikázós rovatot indítunk
A
Babar király és a réz... ló
színek kavalkádjában zászlók és népviseletek: nem zajlott szürkén a szombati szoboravatás, az esõfelhõk dacára sem. A multikulturálisra tervezett esemény nem okozott csalódást, a szoborcsoport végre hivatalosan is visszakerült a helyére. Sokáig tartott a restaurálás, sokáig tologatták a dátumokat is a naptárban. December óta, mióta az állványok végleg eltûntek, mindenféle nem hivatalos felavatást látott Mátyás király lovasszobra olyat is, ami nem tette volna túlzottan boldoggá, de azért volt néhány nagyon frappáns próbálkozás is. Most végre az igazi átadásra is sor kerülhetett a király és mindenki megelégedésére. Bár a szalagot kénytelenek voltak a tervezettnél kicsit korábban elvágni, Sorin Apostu polgármesternek ugyanis távoznia kellett, és Emil Boc miniszterelnök sem jelent meg az ünnepségen, de minden más a tervek szerint zajlott. Még a néha eleredõ esõ sem vehette el a fõtéren összegyûlt sokszínû társaság kedvét. A különbözõ népviseletek tarka forgataga tette még érdekesebbé az ünneplõ sokaságot: székiek, mezõségiek, kalotaszegiek és székelyek jelleg-
Ghymes-sel csángtunk
Régóta tervezünk egy kocsmakritika-sorozatot, de mindig meghiúsult. Legutóbbi szerkesztõségi züllésünkkor eldöntöttük: megkritizáljuk a Hájlájfot.
Timi kollégánk megkérdezte a Ghymes alapítóját, hogy mi a dörgés. Ha kíváncsi vagy, mi a dörgés, lapozz értetted-e?
zetes viseletét lehetett látni itt-ott a tömegben. Az avatási ünnepség 14 órakor kezdõdött a Fõtéren -- a Matyi-tér talán ismerõsebben és barátságosabban cseng sokunknak -- a hivatalos himnuszok eléneklésével. Az ünnepség elsõ fele az ünnepi beszédeké volt. Megosztotta velünk ünnepi gondolatait Sorin Apostu polgármester, László Attila alpolgármester, Kelemen Hunor kulturális miniszter, Tõkés László, a magyar kormány részérõl Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Szõcs Géza államtitkár és Réthelyi Miklós. Ezután jöhetett egy kis reneszánsz korabeli hangulat: a Bethlen Gábor kollégium diákjai reneszánsz táncokat adtak elõ. Érdekesség volt a hóstátiak kórusának fellépése, hiszen az 1902-es szoboravatón ennek a kórusnak az elõdje énekelt. A hivatalos ünnepséget koszorúzás zárta, de ezzel még közel sem volt vége a napnak. Az EMNT (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács) Vivat Mathias címû programja ugyanis egész nap kínált valami érdekességet az érdeklõdõknek. Voltak csoportos foglalkozások gyerekeknek, meg lehetett nézni a Szent Mihály és a Farkas utcai templomokat egy kicsit más szemmel,történészek vezetésével. A Szabókbástyájában Kolozsi Tibor, a restaurálást vezetõ szobrász elõadását lehetett meghallgatni-megtekinteni, és ugyanitt kiállítás is nyílt A Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János címmel. Természetesen volt vásár is, a Mátyás király utcában, az elmaradhatatlan kézmûves alkotásokkal és finom kürtõskaláccsal. Záróakkordként este a szlovákiai Ghymes együttes koncertezett az Apáczai Kollégium udvarán. Nagy buli volt, még az esõ sem esett, bánhatod, ha kihagytad.:D Egyszóval „megbámulnivalóban” nem volt hiány, válogatni lehetett nehezebben. Lehetett nyugodtan szemezgetni-mazsolázgatni a programok között. Ha már sikerült rábeszélnünk magunkat, hogy kidugjuk az orrunkat a lakásból, így szombaton napközben, és kilátogattunk a térre úgy délután
kettõ tájban, egészen biztosan többel maradtunk, mintha a programokat böngészve, a bõség zavarától megrészegülve, vagy egyszerûen tavaszi fáradtságra hivatkozva otthon lógattuk volna a lábunkat. Persze, aki mégis inkább így tett, az sem járt rosszul, csak lemaradt mindenrõl:P. Mozgalmas, színes nap volt és nem csak a népviseletek meg zászlók színorgiájának köszönhetõen. A szobor ünnepélyes keretek közt visszakerült a régi helyére, új aranyozást kapott a király fején a babérkoszorú, szóval a szobor már rég nem volt ilyen jó formában. Egy kis újdonság is helyet kapott: ugyan nem reflektorfényben és nem is a felszínen, de annál fontosabb szereppel. A talapzatba ugyanis egy idõkapszulát is elhelyeztek -- még a hivatalos átadás elõtt -- így már egészen biztos, hogy ha a jövõben még egyszer szétszedik a szoborcsoportot, megtalálják benne azoknak az üzenetét, akik most, 2011-ben Kolozsváron élnek, és a mostani restaurálási tervet is... ha esetleg elbizonytalanodnának a jövõbeli szakértõk.:P. Most már csak azt sajnálom kicsit, hogy 1902-ben ez még nem volt ilyen nagy divat. Lehettek volna õk is elõrelátóbbak, de ez az önkifejezési módszer a mi korunk terméke. Azért egy ilyen idõutazásra bármikor befizetnék: megnézném az eredeti szoboravatást, meg úgy egyáltalán bámészkodnék kicsit. De idõkapszula már csak az utódoknak lesz, nekünk meg marad a jó öreg fantázia, ha megállunk egy percre a „járdaszögleten”, hogy a drótrengetegen át hunyorogjunk bele kicsit a napba. Azoknak pedig, akik majd itt élnek valamikor, érdekes élmény lehet majd így rábukkani az elõdök gondolatainak apró kis töredékére, arra, hogy mit is gondoltak városukról, az itteni életrõl, és Mátyás király szobráról, ami mindezt jelképezi. Bár nem valószínû, hogy ez az újság is a kezükbe kerüljön, azért én innen is üzenem nekik: az elõdökre tessék csak felnézni:P, a szoborra meg vigyázni. magnólia
A király visszatért - Mátyás újraavatása
Képzeletfölde: ahogy még nem láttad his is one hell of imagination! – kiáltottam fel magamban a mozivásznon feltûnõ hõn áhított akcióorgia láttán. Zack Snydert már nem sok embernek kell bemutatni. Az õ kezéhez „tapad” a 300 spártai mozivászonra álmodott vére, a nálunk kevésbé ismert képregényben megjelent Watchmen nevû szuperhõs gárda megfilmesítése, továbbá egy elég jó zombiapokalipszis, a Dawn of the Dead címmel. De már láthatott a nagyérdemû hõsies beütésû baglyos animációt is tõle, valamint egy év múlva õ lesz az, aki az újragondolt Superman történetet fogja megfilmesíteni. Ezek tudatában megnézni a Sucker Punch nevû fantasy akciót, természetesen az elõzeteseket is látva az emberben akaratlanul is megfogalmazódik egy elvárás: egy lassításokkal teli heroikus akciódömpinget szeretne látni. És meg is kapja. Aki azonban a logikát, a rációt, a bölcsességeket keresné a filmben, rossz helyen jár. Már a kezdés sem szokványos. Nem megszokott narráció keretében találkozhatunk az alaphelyzettel, hanem egy lassításokkal teletûzdelt zenés felvezetõt láthatunk, amibõl szöveg nélkül is átjön a szituáció: Baby Doll, akinek megjelenését már a neve is sejteti, édesanyja halálát
2011. április 6., XVI. évfolyam, 10. szám, Kolozsvár
elszámoló
Hírecskék Bálozz a végzõsökkel!
Végzõs egyetemista bált szervez a KMDSz. A táncmulatság helyszínéül a La Luca étterem szolgál. Hogy mire számíthatsz? Bálkirály- és királynõ választás, öltönyök és estélyik, tánczene és természetesen kellemes társaság. Jegyeket 10 lejért (vacsora nélkül), illetve 30 lejért (vacsorával) lehet vásárolni a KMDSZ irodában a Petõfi Sándor/Avram Iancu utca 21. szám alatt lehet, 11:00-19:00 óra között. ***
Csocsóbajnokság
április 16-17-én a High Life Caféban! Fiú-fiú, lány-lány párosokat várnak. Nevezni a High Life Caféban lehet egy-egy igazolványkép és fejenkénti 5 RON ellenében április 14-ig. Amennyiben a csapatok létszáma nem éri el a 16ot, a rendezvény elmarad, viszont legfennebb 24 csapat jelentkezését fogadják el a szervezõk. Az elsõ három helyezett díjban részesül! ***
Szurkolj nekik
Hagyományteremtõ szándékkal szervezik meg az újságírósok az idény elsõ NB (Nemzeti Ballábasok) mérkõzését, diákok és tanárok közt. A meccs helyszíne az Egyetemi Park (Babeº park), április 13., 18 óra.
B
Filmnézés szociológus szemmel emutatkozó vetítést szerveztek múlt csütörtökön a szociológia tanszék elõadótermében a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál díjnyertes filmjeibõl. Számszerint hat rövidfilmet tekinthettek meg az érdeklõdõk. Hogy miért csak a szociológusok voltak ott? Õket kell megkérdezni, hogy miért ilyen maguknak valók!? :P Azért esett a szociológia tanszékre a választás (azontúl, hogy biztos van ott ismerõs tanár) mert ezeket a filmeket nagyon érdekes szociólógus szemmel vizsgálni, állítja Kósa András László szervezõ. Az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivált tavaly immár 18-ik alkalommal szervezték meg, marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A tavaly 17 ország 52 filmje szerepelt a versenyprogramban, amelyet 50 országból érkezett 679 alkotás közül válogattak ki. Mûfaj szerint 26 kisjátékfilm, 21 animációs film, 4 dokumentumfilm és 1 kísérleti film szerepelt. A hat díjazott filmet azért utaztatják meg a nagyobb erdélyi városokban, mint például Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron, hogy népszerûsítsék a rövidfilmeket. Kósa szerint bár az érdeklõdõk
M
Perspektíva, 2011. áprillis 6.
Interjú Szarka Gyulával a Ghymes alapítójával
S
„Közös a sorsunk!”
zikraszemû, lelkes apróságok izgatott zsivalyára lettem figyelmes, névszerint: Orsi, Ágó, Anna és Zalán, talán a legifjabb Ghymes rajongók társaságára, míg az interjúra vártam Szarka Gyulával, hogy kifaggathassam a zenekar ismert alapítóját múltjáról és jelenérõl. A Mátyás-szobor felavatásának ünnepségét ugyanis egy szabadtéri Ghymes koncert zárta még aznap este, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvarán. Koncert után, az iskola félhomályos folyosóján állva, a gyerekek aláíratták az új Ghymes albumukat, és már fel is bukkant Szarka Gyula, hogy kérdéseimre válaszoljon. Fáradtsága ellenére, az énekes, bõgõn, lanton, tökciterán, gitáron játszó zenész, minden kérdésemre mosolyogva válaszolt: száma az évek során nem fogyatkozott (ez csak annak köszönhetõ, hogy a vásárhelyiek lelkesen eljárnak a fesztiválra), egyre kevesebb a más városokból érkezõ érdeklõdõ. zsolti
„Mikó Imre Napok” árcius 24-26-án a Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium Kolozsváron megrendezte IV. alkalommal a már hagyománnyá vált Szakmai Napokat. Idén Mikó Imre Napok címet kapta, megemlékezvén névadójukról, és a kiemelkedõ jogász írói munkásságáról. A Szakmai Napok központi témája a Kisebbségi jogok és regionális fejlesztés a Kelet-Európai Térségben volt. A nyitó gálaesten Dávid Gyula emlékezett meg Mikó Imre munkásságáról, majd pedig a Szakkollégium egyik tagja osztotta meg a jelenlévõkkel, hogy hogyan is kapta a Kollégium a Mikó Imre nevet. Az estet a János Zsigmond Unitáris Kollégium kórusa zárta, Majó Julianna karnagy vezetésével. A második esten jeles elõadók tartottak elõadást mint Vákár István, APDRP kolozsvári igazgató, Dr. Varga Attila parlamenti képviselõ, Kolumbán Gábor egyetemi tanár, Dr. Horváth
Perspektíva, 2011. április 6.
Gyula a Pécsi Tudományegyetem közgazdaságtudományi professzora, Dr. Vincze Mária valamint Dr. Horváth Réka a BBTE Közgazdaságtudományi karának tanárjai. Ugyanakkor az elõadások között elhangzottak a nemzeti kisebbségek törvénytervezet jogállásáról szólók, emellett a regionális Kelet-Európai politikába is betekintést nyerhettek a jelenlévõk. A záró napok a BBTE Közgazdaságtudományi Karának épületében voltak megtartva, ahol László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, Uniós pályázatok megvalósíthatóságáról beszélt Kolozsvár esetében. A hallgatók figyelmét Dr. Fábián Gyula beszámolója is felkelette, amely a kétnyelvû felsõoktatás helyzetét mutatta be az 1/2011-es tanügyi törvény értelmében. Szóval idén is színvonalas, illetve érdekes elõadásokkal szórakoztatták a résztvevõket a Mikó Imre Napokon! Noémi
Milyen koncertélménnyel távoztok innen? Igen jó hangulatú koncert volt és igen örültünk. Számunkra ez mindig egy kicsit bizonytalan terep, hiszen tartunk attól, hogy nem jutnak el a lemezeink Erdélybe, de tapasztaljuk egyébként, és minden alkalommal aztán meggyõzõdünk arról mikor színpadra állunk a határon túl, hogy igenis, ismerik a dalainkat. Nagyon jó érzés az, hogy együtt énekeltünk, olyan távlatokra visszatekintve, mint a múlt alkalom, hiszen ritkán járunk Kolozsvárra. Ismét csodálatos volt a közönség, így szokásunkhoz híven visszatérünk. Hosszú utat tettetek meg. Mi az, ami erõt ad egy ilyen koncertkörút során? Ha felmegyünk a színpadra az elsõ momentumokban kiderül, hogy milyen közönségnek éneklünk. Öröm számunkra, hogy mindenhol szívesen fogadnak ha elhangzik egy vagy két dal. Még nagyobb öröm, ha a tömeg, ott lent a színpad elõtt, tudja és velünk fújja azok szövegét. Ez egy olyan csodálatos visszajelzés, mint amit ma este is kaptunk, hogy úgy gondolom, egy zenekarnak nincs is ennél szebb pillanata és motiváló kútja melybõl merítkezhet egy koncert során. A Kézfogás címû dal közben, mely koncertjeitek során mindig elhangzik, a közönséget arra kéritek, hogy fogják meg a mellettük álló idegen kezét. Ez már hagyomány? Van egy rajongó táborunk, egy kemény mag, Budapest környéke, 5o-6o ember, akikkel megpróbáljuk fenntartani a kezdetek óta kialakult szoros kapcsolatot. Õk gyakran eljárnak a koncertjeinkre és elmesélik, hogy ezen alkalmak során találkoztak, hogy elõtte nem ismerték egymást, s bizony kiderült, hogy rokoni szálak kötik õket össze, és mély barátságok szövõdnek köztük azóta is. Ennek reményében, nemcsak mint egy idegen, hanem egy közös sorsban élõ ember felé való nyitány a szimbolikája ennek a kézfogásnak és elengedhetetlen része a koncertjeinknek. A zenekar új és régi tagjairól néhány szót ha mondanál? Mi folyamatosan így játszunk, már van aki 17 éve játszik a zenekarban, van aki tíz éve, van aki három éve, van aki csak néhány hónapja. Változó, mindig azokkal játszunk, akikkel szeretünk együtt játszani, s akkor egy koncert teljes lesz, és zengeni
interjú
MOZI Odeon Multiplex Animals United animációs film Sze-Csü 20.15 A lány és a farkas (Red Riding Hood) dráma, thriller Csü 21.30
fog együtt az altszaxofon, fretless bass, a gitár, billentyûs és természetesen, a dob. Fesztiválzenekarnak tartjátok magatokat? Elmondhatjuk magunkat fesztiválzenekarnak, hiszen szívesen járunk nyáron fesztiválokra, a téli idõszakban viszont színházakban, mûtermekben játszunk. Mindkettõ fontos számunkra. Mesélj nekem a színház és a színpad összefonódásáról. Milyen emlékek fûznek hozzá? Szeretjük a színházat, több színpadi elõadáson is részt vettünk már, többek között a Müpában teltházas elõadás során. Most április 14 és 15-e között, szintén rálépünk a Mûvészetek Palotájának színpadára egy tánckrónika keretén belül, a Honvéd Táncszínház elõadásában a saját dalainkkal. Elhangzik majd a „Régen volt ez már, túl a szavaimon…/ mikor a bátorság még járt az utakon...” Tamás (Szarka -- a szerk.) által írt dalszöveg is, hogy megelevenítse azt a világot, melyet a darab kér. Ezért is van olyan fesztiválunk, ami színházi zenérõl szól, melyre színházzenét valamint filmzenéket írunk és ilyen színpadi elõadások során mutatjuk be. A legközelebbi csodálatos helyszín a Szentgyörgyhegyen lesz, az idõpont a honlapunkon a www.ghymes.hu-n pontosan megtalálható, minden erdélyit várunk szerettel. Az új albumotok már aranylemez. Mit kell tudni róla? Szikraszemû a címe néhány hét alatt aranylemez lett, így bebizonyosodott, hogy nagyon szereti a közönség. Most ennek az albumnak a bemutató koncertkörútja fut. Ezenfelül kétévente mindig új albumot adunk ki, a dalok közben is alakulnak, Tamásnak és nekem is szólólemezünk van. Folyamatos alkotói körforgásban vagyunk. Szíveteken viselitek a határontúli magyarság képviseletét. Hogyan élitek meg mindezt útjaitok során? Mi magunk is Szlovákiában élünk, így számunkra ez egy olyan találkozás, amelyben közös a sorsunk: az erdélyiekkel közös a sorsunk, a kárpátaljaiakkal közös a sorsunk, a délvidéki magyarokkal közös a sorsunk, zenével és szavakkal képviseljük ezt a szorosabb összetartást, hiszen más, ha Budapesten lépünk fel, és más ha olyan magyarokkal találkozunk, akik szívükben õrzik a magyarság magvait a határokon túl is.
A Föld inváziója Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles) akció, SF 16.15, 18.30, 20.45, 23.00 Hopp (Hop) animációs 15.00, 17.15, 19.30 Az igazság ára (The Lincoln Lawyer) dráma 16.00, 18.15, 20.30, 22.45 Álomháború (Sucker Punch) akció, fantasy 15.45, 18.00, 22.30 Lánclevél (Chain Letter) horror, thriller 21.45 Ébredj velünk (Morning Glory) vígjáték 16.45, 21.15 Csúcshatás (Limitless) thriller 19.45, 22.00 Anyát a Marsra (Mars Needs Moms) animációs 15.15(ro), 15.30, 17.30(ro) Kellékfeleség (Just Go with It) romantikus vígjáték 17.45, 20.00, 22.15 A rítus (The Rite) dráma, horror, thriller 19.15
zakotaság
MOZI CINEMA CITY Animals United 18.40 A lány és a farkas 20.40 Periferic 16.30, 20.30, 22.20 A Föld inváziója - Csata 14.10, 16.30, 19.10, 21.30 Hopp 14.50, 16.50, 18.50, 20.50 Az igazság ára 14.50, 17.10, 19.40, 22.10 Álomháború 15.30, 17.50, 20.10, 22.30 Lánclevél 20.40 Ébredj velünk 17.00, 21.20 Csúcshatás 15.50, 18.00, 20.20, 22.40 Anyát a Marsra 13.10, 15.10 Kellékfeleség 14.30, 16.50, 19.20, 21.50 Sorsügynökség 17.20 A rítus 19.30, 21.50
S
Alternatív hírek
Perspektíva, 2010. április 6.
zeretsz informált lenni? Más szempontok és vélemények is érdekelnek, mint a mainstream média által szolgáltatottak? Látogass a honlapra! A Global Voices virtuális bloggerközösség. Ez nem jelenti azt, hogy az itt található írások (legyenek azok hírek vagy véleményanyagok) egyszerû blogbejegyzések. Értékes információkat és jól megírt anyagokat találhatsz olyan történésekrõl, mint az orosz kormány online megfigyelõprojektje, az elefántcsontparti politikai és társadalmi válság, vagy a kínai bloggerek üldözése. A globalvoicesonline.org olyan régiókról szóló blogokra fókuszál, ahol a részvevõ újságírás a hagyományos média szerepét tölti be. Így Észak-Amerika és Nyugat-Európa kevésbé reprezentált, de nem hiányzik teljesen. Ellenben megtalálhatod azon világrészek történéseit, ahol a sajtó különbözõ politikai vagy vallási erõk hatáskörében van, ahol a véleménynyilvánítás nem alkotmányilag biztosított jog, vagy ha mégis, csak bizonyos társadalmi kategóriáknak. Olvashattok a brazil gettóháborúkról, afrikai szexblogokról vagy a muzulmán régiók szabadságmozgalmairól. Mindezt olyan emberek tollából, illetve billentyûzetébõl, akik helyiek, és alaposan ismerik az illetõ történések hátterét és árnyalatait. A Global Voices-t Rebecca MacKinnon, a CNN Bejing és Tokió irodájának egykori fõnöke alapította Ethan Zuckermannel (Afrika-szakértõ és technológiai istenség), 2005-ben Harvard védõszárnya alatt. A Reutersszel partneri viszonyban álló honlap pályázatokból, adományokból tartja fenn magát és ONG-ként mûködik, így nem áll multicégek befolyása alatt. Közel háromszáz blogger, részidõs szerkesztõ és fordító dolgozik több mint harminc nyelven a hír, videó és fotószolgáltató médiaprojekten. Továbbá a Global Voices sajtó- és szólásszabadsági jogokért is harcol. Advocacy gyûjtõnév alatt a honlap egy külön része fókuszál erre: kiemeli azokat a híreket, amelyek e jogok sértésérõl tájékoztatnak, honlapokat, bloggereket ajánl, illetve technológiai hogyanokat azoknak, akik cenzúrázó és elnyomó régiókból írnak. eliza
A
Low-end High Life
High Life Chillout Café neve bizonyára minden (magyar) egyetemistának ismerõsen cseng. Viszont ha nem ismered, keresd fel a Mátyás utca felsõ sarkán, kérj egy spéci limonádét, és szégyelld össze magad! Nekünk semiképpen sem volt új, talán éppen ezért nem valahol máshol gurítottuk le a megérdemeltnek beállított söreinket. A puffokkal és az állandó vízipipa-kínálattal mondhatni beírta magát egy egyetemista generáció történelmébe. Van ezen kívül csocsóasztal és bazi nagy tévé is, amin focimeccs, Forma-1, teleshopping és mindenféle jó megy, ami egy kocsmázást feldob, vagy egy asztaltársaságot összehoz. A pincérek kedvesek, de az a nagy büdös valóság, hogy a kiszolgálás gyorsasága napszakés látogatottságfüggõ. Ezt nem róhatjuk fel nekik, 15 óra munka után senki sem szökik egy helyett kettõt... Nem ez a baj velük, hanem, hogy ritkán cserélnek hamutálat. Ez nem mindenkit zavar, fõleg a nemdohányzókat, akiknek ez biztosan nem lesz a kedvenc helyük, mert esténként a füstöt vágni lehet. Sõt, idõnként kell is. Pech! Az italkínálattal nincs gond, és ami a legjobb, az itallap megtalálható a honlapon. A vízipipadohányokból is legtöbbször egészen jó választék van. Le a kalappal, ez egyedülálló Kolozsváron! Az árakat illetõen, nem beszélhetünk rablásról, de errõl mindenki ítélkezzen a saját zsebének megfelelõen. A piálás mindenhol luxus... A klozet mindig kényes téma, mert csak akkor szúr szemet, ha valami nagyon nem oké vele. Annyi biztos, hogy a férfi WC egyszemélyes és nem lehet bezárkózni. De nem is érdemes. A nõiben mindez meg van oldva, mert zsolti azt
mondta, a múltkor is be tudtak zárkózni. Mindenesetre, ha az ital végre kézügyben, megtaláltuk a legkényelmesebb pozitúrát a kis mûbõr cuccunkon, és rá is gyújthattunk végre, rájövünk, hogy egészen kellemes kis helyre csöppentünk. A zene kifogástalan, bár a hangerõ az esti zajban nagyon zavaró tud lenni, mert a kommunikációt sem a csocsót püfölõ örökifjak (lehet, hogy megöregedtem), sem a puffok miatti távolság nem könnyítik meg. Egy szónak is száz a vége: egy koradélutáni lazításhoz ideális, de egy esti találkozónak nem biztos, hogy a HLC az ideális helyszín. Mindenesetre a High Life amilyen igényes helynek indult, mára épp annyira el van hanyagolva. Az lehet a helyzet vele, mint sok más rég bebukott kocsmával: most kezd megtérülni a befektetés és a tulajok inkább élvezik a rég várt profitot ahelyett, hogy idõnként gatyába ráznák a helyet. Reméljük, nem ez lesz a Hájlájf halála is... pressgóbé
- Mennyi a pálinka és az aszpirin összege? - ??? - 11, ugyanis a pálinka üt, az aszpirin meg hat, és ugye üt meg hat az tizenegy.
aktuális
Perspektíva, 2011. április 6.
B
Madárinvázió izonyára te is szembetalálkoztál már a városban szaporodó vicces kis kék madarakkal, buszok ajtaján, villanyoszlopokon vagy éppen a szemetesen miközben eldobtad a csikket. Kíváncsi vagy minek a jele? A válasz 18. KMDSZ Diáknapok, amelyig alig egy hónap van hátra, pontosan május 5-tõl 8-ig tart majd a banzáj. A Diáknapokat valószínûleg senkinek sem kell bemutatni, kezdõk kedvéért annyit, hogy ez Kolozsvár legnagyobb és legkedveltebb diákrendezvénye, amelyre 36, 30-35 fõs csapat jelentkezését várják. Ha eddig még nem jelentkeztél... akkor megszívtad. Ugyanis míg ezt a cikket tördeltük, redkordidõ alatt telt be az eddig fennmaradt 13 hely. Ez van. A szervezõk szerint a nagykorúságra való te-
S
kintettel a program repertoár bõvül majd egy-két újdonsággal, persze az örök klasszikusok, mint az iszapbirkózás vagy a vizes-póló, azért megmaradnak. Ha kedvet kaptál látogass el a rendezvény honlapjára, ahol a folyamatosan frissülõ információk mellett április 7-tõl megtekintheted a legújabb promó videót. Anita
Humorfeszt. Nyolcadszorra okat akarsz röhögni? Az idei, 8. alkalommal megszervezett Humorfeszt teret biztosít ehhez. Ha nem gondoltad úgy, hogy jó lennél humoristának és nem jelentkeztél a megmérettetésre, attól még megnézheted õket, sõt még akár bulizhatsz is velük. „Szeretnéd élõben látni a legjobb Showder Klubos humoristákat? Szívesen nevetnél a barátaiddal Kõhalmi Zoltánon, a Szomszédnéni Produkciós Irodán és Felméri Péteren? Kiváncsi vagy milyen élõben a Sziget-reklámokból ismert Peti, akitõl megtanultuk, hogy a Prodigyt, helyesen úgy ejtjük, hogy “Prodizsáj” és hogy “senkiháziak kezében a popszakma”?” Ezt írja a hivatalos sajtóközlemény. Szóval április 8-9-ére ne szervezz semmi olyan programot, ami a röhögés útjába állna. (Ha pedig Marosvásárhelyrõl olvasnád ezeket a sorokat, akkor a dátum 10.-e) 8-án, pénteken az Auditorium Maximumban (BBTE fõépület melletti épület) 18 órától megnézheted a Gruppenhecc kabarét, amit a Humorfesztesek ligája követ. Továbbá a Hetek Versenye (a jelentkezõ
I
Nagy az érdeklõdés! dén is sokan szeretnének részt venni a már XIV. alkalommal megrendezett Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK). Vetési Imola, az ETDK koordinátora közölte, hogy 22 kategóriában érkeztek be dolgozatok. Mivel sok az érdeklõdõ, a szervezõk kijelentették, hogy április 15-ig még elfogadják a jelentkezési íveket, ám ekkorra már minden dolgozat végleges kivonattal kell hogy rendelkezzen. Idén nem csak, hogy meghosszabították a jelentkezési határidõt, hanem még segítséget is nyújtanak a dolgozat megírásához. Hogyan írjunk dolgozatot címû elõadást tart Dr. Keszeg Anna, BBTE egyetemi oktató, aki az érdeklõdõket beavatja a sikeres dolgozat megírásához. Az érdeklõdök részt vehetnek az elõadáson a BBTE fõépületében április 8-án , 18 ótától a 2/I teremben! Noémi
humoristák megmérettetése) elõtt Zsók Levente, míg utána a Szomszédnéni poénjain derülhetsz nagyokat. A péntek esti fellépéssorozatot Felméri Péter stand-up-ja zárja. Szombaton, a Humorfeszt Gálán a Florin Piersic moziban (ex Republica) 19 órától Kõhalmi Zoltán, Janklovics Péter és a Szomszédnéni humorbombáin röhögheted szét az agyad a fesztivál gyõzteseinek díjazása elõtt, majd utána fergetegeset bulizhatsz az Afterpartyn, aminek a Bulgakov szolgál helyszínéül. Ha pedig úgy döntesz, hogy Vásárhelyen kerítesz sort a Humorfeszten való részvételre, akkor április 10én a Nemzeti Színházba kell menned 18:00 órára. Napijegyek a Humorfeszt elsõ napjára (15 lej), valamint belépõk a Gálára (25 lej) a kolozsvári Florin Piersic (ex Republica) moziban válthatók minden nap 13 és 23 óra között. Belépõk a marosvásárhelyi Humorfeszt Gálára (25 lej) a Kultúrpalota jegypénztárában (10 - 13, 15 - 16), valamint a G Pont és a Tutun kávéházakban válthatók. berzekrer
M
A 2% és a KMDSZ
it is jelent ez? Hát nem azt, hogy a KMDSZ alkalmazottak 2%-át elbocsájtják, vagy hogy ezentúl az eddigi költségvetés 2%-át kapják meg. A szóban forgó 2% arra szolgál, hogy ha ezentúl valaki támogatni akarja a kolozsvári fiatalságot, vagy ezek szervezetét, akkor ezt hivatalosan is megtehesse. Aki anyagi támogatást szeretne nyújtani a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnek, mostantól adója 2%-át a szervezetnek adományozhatja. Persze akik nagyon segítõkész hangulatban vannak még négy különbözõ módon támogathatják a diákszervezetet. Segítségnyújtás lehet személyes vagy telefonos, de akár érkezhet postai vagy banki átutalás formájában is. Ha valaki kedvet kapott volna az adakozáshoz, keresse fel a ketszazalek.kmdsz.ro oldalt, amely részletes információkkal szolgál. Dávid
Hírecskék Versek – költõk – emberek címmel beszélgetéssel egybekötött költészetnapi felolvasóestre várja a versbarátokat, valamint az irodalom kedvelõit és mûvelõit a Minerva Mûvelõdési Egyesület: az eseményre április 8-án, pénteken 19:00 órától kerül sor az egyesület Jókai/ Napoca utca 16. szám alatti székházának alagsorában. *** Látványos fizikai kísérleteket lehet kipróbálni április 10-én, vasárnap 11 és 16 óra között a BBTE fõépületében, amelyekhez egy-egy fizikus vagy geológus egyetemi hallgató szolgál magyarázattal. *** A Korunk Akadémia meghívására Kolozsváron olvas fel Nádas Péter Kossuth-díjas író. Idõpont, helyszín: 2011. április 7, csütörtök, 18 óra, Tranzit Ház (Baritiu/Malom u. 16.). *** ETDK: második alkalommal tart Hogyan írj dolgozatot címmel elõadást. Április 8-án 18 órától Dr. Keszeg Anna, a BBTE oktatója avatja be az érdeklõdõket. Helyszín: BBTE fõépület (2/I-es terem). Elõzetes jelentkezés szükséges a baumgartner.monika@ kmdsz.ro címen, április 6-ig.
szamárbõgés
Perspektíva, 2011. április 6.
Embernek lenni...
Á
tlagos hétköznap reggel – ismét késésben vagyok... és a telefonom sem találom – megvan! már lépnék ki az ajtón, amikor utánam szól a szobatársam ,,A szemetet leviszed?” A válasz igen, és már megyek is. Gyors léptekkel haladok a szeméttárolóhoz, amint közelebb érek zajokat hallok... mûanyag zacskók ropogása, földre hulló palackok. Biztosan egy kutya, szalad át a gondolat a fejemben. De nem, tévedtem. Egy idõs férfi állt elõttem szakadt, kopott ruhában, elhanyagoltan – elnõtt hajjal, szakállasan. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, némán tettem le a fekete zacskóban összegyûjtött szemetetünket. Õ is megállt, egy pillanatig
rámnézett és találkozott tekintetünk, aztán lehajtott fejjel keresgélt tovább – némán. Én meg csak álltam és nagyon szégyelltem magam, elsiettem. Aztán egész nap újra és újra magam elõtt láttam a képet. Úgy éreztem az én felelõsségem is, hogy egy ember ennyire lecsúszik, elveszti mindenét, kiesik a társadalomból. Hol van a családja? Akik azt mondták Neki, hogy szeretik? Azok az emberek, akik közel álltak hozzá? Vagy csak minden színjáték volt?! És hol volt Õ, hogy ez vele is megtörtént. Most hol van? Nem azt állítom, hogy ez az ember ártatlan és csak a környezete hibája, hogy hajléktalan
és magányos lett, hanem azt, hogy Õ is egy közülünk, ugyanolyan parányi része a társadalomnak, mint bárki. Embernek lenni... De csak behunyom a szemem és megyek tovább, mintha ezzel segítenék. Menekülünk, mert ez a legegyszerûbb. Nem beszélünk róla. Nem az én gondom... Önzõek vagyunk, és csak a saját érdekeinket nézzük. Szinte már észre sem vesszük, hogy rajtunk kivûl is vannak emberek, akiknek ugyanolyan jogaik vannak, mint nekünk. Ahogyan mindenki, õk is csak boldogok szeretnének lenni. Õ is a hajó utasa. Ahogyan Te, meg én is... Léda
Vendégszeretet - magyarok a világban
N
emrégiben egy érdekes e-mailt kaptam Ákostól, melyben egy új kezdeményezésre hívta fel figyelmem. A kezdeményezés neve Vendégszeretet, célja pedig közelebb hozni a határon innen és túli magyarokat egy kanapészörf módszerrel. (A kanapészörf lényege, hogy az utazók ellenszolgáltatás nélkül ingyenesen vendégül látják egymást.) Ákos 1998-ban egy csereprogram keretében Amerikában dolgozott, ahol megismerkedett egy kárpátaljai sráccal. Ez az ismeretség döbbentette rá, hogy ami számára természetes és megszokott, mint az állampolgársága, a magyar nyelv használata vagy a kultúra, azért az országhatáron kívül élõ magyaroknak komolyan meg kell küzdeniük. Azóta eltelt néhány év, de az érzések nem! A téma tovább foglalkoztatta, mikor is néhány hónapja megnézte azt a Határon túli magyar fiatalok találkozójáról készült videót. A videó és a kapcsolódó hozzászólások kapcsán pedig megszületett az ötlet. Létrehozni egy rendszert, mely közelebb hozza világszerte a magyarokat,
lehetõséget adva egymás vendégül látására és arra, hogy megismerjék, milyen magyarnak lenni itthon és külföldön. Maga a Vendégszeretet oldal még csak egy hónapja mûködik célja, hogy ne csak egy utazást segítõ adatbázis legyen, hanem egy közösség, mely összekapcsolja a magyarokat a világ minden táján. Az oldalon háromféle tagsági regisztráció közül lehet választani, akár többet is egyszerre: szállásadó, látogató, kísérõ A rendszer mindenki számára elérhetõ és ingyenes, ha valaki kiválasztott egy számára szimpatikus fogadót vagy kísérõt, küldhet neki egy kérvényt, ha azt a másik fél elfogadja, indulhat az utazás. A vendéglátás végeztével az adatlapon értékelhetik egymást a fogadók és vendégek, így segítve kiszûrni a megbízhatatlan tagokat. Az oldal nyitott bárki csatlakozhat, a feltétel csak annyi, hogy a szolgáltatásokért pénz nem kérhetõ. Látogass el a weboldalra, és ha úgy gondolod, csatlakozz a Facebook közösséghez! Szilágyi László
Perspektíva, 2011. április 6.
Hogyan fizessünk számlát – a balkán módszer 1. Bevásárlás után állunk be a sorba, így a mûanyagzacskók folyamatos susogása háttérzajt, tartalmuk pedig kellemes hagyma és nyershús háttérillatot biztosít. 2. Ha tudjuk, hogy türelmetlenek vagyunk és hosszú sort kell álljunk, nem viszünk magunkkal olvasnivalót vagy zenét, hanem az alábbiakból választunk: a. Felhívjuk a szomszédasszonyt és elpanaszoljuk az unoka legutolsó gyomorrontását bõ részletekben, vagy felhívjuk párunkat és összeveszünk vele. b. Jobbra-balra lépegetünk, forgolódunk és nagyokat sóhajtunk az elõttünk álló nyakába. c. Kiszemelünk egy vadidegent a sorban és untatni kezdjük életünk legbanálisabb és/vagy legintimebb részleteivel vagy ezek felõl kérdezzük õt. d. Meghatározott idõközönként káromkodunk és ocsároljuk az alkalmazottakat, a kormányt, a csillagokat vagy különbözõ vallások isteneit. 3. Ha véletlenül van, amin zenét hallgassunk, nem használunk fülhallgatót, vagy ha mégis, olyan hangosra húzzuk fel a zenét, hogy az utcazaj ellenére a süket hetvenötéves is hallja a sor elején. 4. Ha 7-8 személy tartózkodhat egyszerre a hivatalban, mindenképp kétszer ennyien megyünk be. 5. Magozunk. 6. Olvassuk el az üzenetet, amit az elõttünk lévõ ír. 7. Nem vesszük számba a vastag, virító sárga vonalat és a külön-
Bolond.dok
L
- Milyen a férfi? - ??? - Mint egy õszibarack: szõrös és ütõdött.
ehet-e sört újraéleszteni, lehet-e trombitahúrt vásárolni, vagy akár újév napját áprilisról januárra tologatni? Népi szokás szerint a beavatatlan gyerkõcök úgy váltak április bolondjává, hogy a tréfás kedvû felnõttek próbára tették õket. Ez a huncutkodás anynyiból állt, hogy boltba ,,szalajtották” a tudatlan csemetéket, akik trombitahúrhoz hasonló furmányos elképzelések listájával jelentkeztek. Lepergett tehát a filmkocka, ahogyan a kis zöldfülû poronty dió-nagyságú pupillákat meresztve csodálkozik, vajon miért érzi bõrén a „nagyokból” fakadó nevetés minden csipõs nyálcseppjét? Ez a káröröm íze. Tréfa ide meg vissza, ez egy komoly hagyomány. Mármint komolyan mûvelték, bizonyos normákat követve a nevetés határtalan élvezetének érdekében. Ma ez másképp zajlik. Nem kell sorolni, mivel mindenkinek a könyökén, térdén és ujjhegyén gördülnek kifele az április elsején megejtett iskolás poénok, viszont ez ma másképp mûködik. Mindenkinek szabad a csínytevés, a füllentés, a nevetés. Csak nem tudjuk. Buszozás közben fura jeleneteknek lehetünk szem- és fültanúi. Éppen ezen a jeles áprilisi napon, e közlekedési eszközön, zötykölõdés közben egy megszeppent kisfiú tátott szájjal hallgatja egy idõs hölgy okító szavait. Enyhén ijesztõ látvány, mivel a nénike, tekintetével fogva tartva a gyereket, fennhangon, deformált fogsorából egy-két díszpéldányt villogtatva magyarázza, mire jó ez a nap. A tréfa és nevetés napja, csöppnyit gonosznak is kell lenni tanulságos utazás. “Újév-pakolgatásban” IX. Lajos francia király jeleskedett, április 1-rõl januárra váltott, ez adott okot a népnek a tréfaûzésre. Sört újrafõzni pedig nem tréfa, hanem tudomány. Finnország közelében található Aland-szigeteknél elsüllyedt hajóroncson közel 160 éves sört találtak, ezt próbálják újraéleszteni. És valószínû sikerülni is fog. Tehát a sör halhatatlan. Hasznos ötlet az újrahasznosítása, akár kedvelt kocsmáink számára is... fodor tünde
vélemény
bözõ helyekre kiragasztott felhívást, hogy maradjunk a vonal mögött mások és saját adataink védelméért. 8. Nem visszük magunkkal a számlát, hiszen kevesebb, mint egy perc alatt el lehet intézni a fizetést. A papírt otthon hagyjuk és hangosan diktáljuk adatainkat. Ha az alkalmazott nem érti nevünket vagy lakcímünket, megsértõdünk, ’szen azért fizetik, hogy tudja kívülrõl. 9. Ha nagyobb számlát kaptunk, mint vártuk, veszekedjünk a kasszással. Semmiképp sem kérjünk elõzõleg részleteket e-mailen, telefonon keresztül vagy akár személyesen a megfelelõ asztalnál, ablaknál. 10. Ha valamit elfelejtünk, vagy elhibázunk, veszekedünk, fenyegetõzünk. 11. Nem készítjük elõre ki a számlát és a pénzt/pénztárcát, hanem amikor ránk kerül a sor, zsebünk és táskánk tartalmát a kasszás elé ürítve keressük meg. 12. Mindenképp a sor elejére mászunk. 13. Kifelé menet becsapjuk az ajtót magunk mögött és úgy teszünk mintha sértés lenne pénzt adni a szolgáltatásokért. + Bónusz csakis férfiaknak: mindenképp teszünk illetlen megjegyzéseket a nõnemû alkalmazottakról és sorban álló hölgyekrõl. Mindenképp próbáljuk lekombinálni az elõttünk/mögöttünk sorban álló hölgyeket, hiszen ellenállhatatlan sármunk miatt tévedt a hivatalba. eliza
Grey’s Musical Diszlájk
ondolom mindenki tudja, vagy sejti, mi a Grey’s Anatomy, magyarul Grace klinika. Nemrég jelent meg a legutóbbi része a sorozatnak és a kellõ tiszteletet megadva, hárman leültünk megnézni. Hamar rájöttünk, hogy mekkora hibát követtünk el, de nemsokára arra is, hogy mekkora hibát követtek el a készítõk, amikor mjúzikelre fabrikálták ezt a részt. Egyszerre voltunk felháborodva, és tartottuk nevetségesnek az egészet. A színészek többnyire romantikus és nyálas dalokat énekeltek, sokszor egyszerre a beszéddel és operáció közben! Ez egyszerûen botrányos. Aki követi a sorozatot az tudja, hogy ha Callie (Sara Ramirez), Lexie (Chyler Leigh), Meredith (Ellen Pompeo) vagy Arizona (Jessica Capshaw) dalra zendül, az fura, de korántsem annyira, mint amikor például Bailey (Chandra Wilson), Teddy (Kim Raver), Mark (Eric Dane) vagy Hunt (Kevin McKidd) is. S mindennek a teteje? Hogy Christina Yang (Sandra Oh), a leghardcore-abb, legtehetségesebb és legundokabb szereplõ is csicseregjen, mint egy madár – szerencsére erre nem került sor, mert azzal már tényleg elvágták volna maguk alatt a fát a producerek. Ki tudja, mire volt ez jó? Olyan volt ez a rész, mint egy nagy vicc. Pedig eléggé nem vicces dolgok történtek benne, de teljesen eltávolította a nézõt a sok kántálás az eseményektõl és elrabolta tõle az empátia és apátia közötti választás szabadságát, ugyanis ebbe a részbe beleélni magad kábé annyira lehet, mint szabad kézzel, sérülés nélkül, egy veder sósavba nyúlni. imooo
G
Jézus leszáll a földre, hogy megnézze, mi történt az elmúlt kétezer évben. Londonban bekopog egy házba. Egy kisgyerek nyit ajtót. Meglátja Jézust, bekiabál a
szüleinek: - Egy vándor van itt! Hívjuk be, és osszuk meg vele a vacsoránkat! Jézus örül, lám, nem hiába feszítették keresztre. Másodszor Berlinben próbálkozik
Bekopog egy külvárosi házikó ajtaján. Itt is egy gyerek nyit ajtót: - Egy vándor az, eresszük be, és kínáljuk meg valamivel! Jézus nagyon büszke! Jeruzsálemben is bekopog egy házba. Öreg kaftános szakállas ember nyit ajtót, majd hátrakiált: - Asszony! Hozd gyorsan a szögeket, ez már megint itt van!
a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete
MAGYAR SZÍNHÁZ
Nemcsak a kényelmeseknek
Online galériák
7-én, csütörtökön 20 órától Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok Rendezõ: Andrei Serban
2011. április 6., II. évfolyam, 9. szám, Kolozsvár
„Hogyan lehet élni egy világban, ahol nem lehet élni?”
8-án, pénteken 20 órától Georg Büchner: Leonce és Léna Rendezõ: Tompa Gábor 9-én, szombaton 20órától Albert Camus: Caligula Rendezõ: Mihai Maniutiu 10-én, vasárnap 19 órától A.P. Csehov: Ványa bácsi Rendezõ: Andrei Serban 11-én, hétfõn 19 órától A.P. Csehov: Ványa bácsi Rendezõ: Andrei Serban 12-én, kedden 20 órától Visky András: Megöltem az anyámat Rendezte: Albert Csilla és Dimény Áron 13-án, szerdán 18 órától Szepes Mária: A vörös oroszlán Rendezõ: Bodor Böbe 20 órától Hadar Garlon: Mikve Rendezõ: Michal Docekal 15-én, pénteken 19 órától Marin Drzic: Dundo Maroje Rendezõ: Robert Raponja
Magvetõ kiadó és a Korunk Akadémia szervezésében került sor március 25én György Péter író, esztéta, egyetemi tanár legújabb könyvének bemutatójára a Tranzit házban. A szerzõvel Balázs Imre József a Korunk fõszerkesztõje, Selyem Zsuzsa esszéíró, valamint a Magvetõ kiadó igazgatója, Morcsányi Géza beszélgetett. A kötet több szempontból is figyelemre méltó. Az eddigi legszemélyesebb, „legirodalmibb” írása a szerzõnek, és mint ilyen, valamiféle elmozdulást jelent az írói pályán. Az esszékötet akár regényként is olvasható, hiszen a magyar holokauszt elrejteni kívánt nyomairól az író családjának, de legfõképpen apjának, György Lajos történetének tükrében ír. Talán ezzel is magyarázható, hogy habár a Magvetõnek ésszerûbbnek tûnt lemondani az esszékötetek kiadásáról, György Péter könyve mégis megjelenhetett. Az est folyamán a megszokottnál kisebb szerephez jutott a bemutatásra kerülõ szöveg maga, csupán amolyan záróakkordként hangzott el a könyv utolsó három bekezdése. A beszelgétés három, a szerzõ munkájában is központi szerepet játszó kérdés köré szervezõdött: (el)hallagatás , emlékezés valamint az otthon problémája. Az Apám helyett cím az „írok” igével egé-
A
H
a mondjuk esik az esõ és nincs kedvünk kimozdulni, vagy épp elment egy csokor locsoló és még nem jött helyette más, és mi kiolthatatlan szomjat érzünk a kultúra iránt, viszont nincs a közelben egy olyan múzeum vagy galéria, ami nyitva volna, akkor már semmi ok az aggodalomra, mert a Google már megtalálta az ilyenfajta problémára is a megoldást. A oldalon a világ rangos galériáiba és múzeumaiba nyerhetünk betekintést, a MoMa-tól a Van Gogh-Múzeumig. Mivel ez a Google-projekt is nagy dobra volt verve, ezért gondoltam: megnézem magamnak, úgyis borús az idõ, ilyenkor senki sem kíván igazán kimozdulni. Így tettem egy röpke kis kiruccanást a Van Gogh-Múzeumba, Xhelyre. Alsó-középkategóriás géppel (milyen szerencse, hogy épp ilyennel rendelkezem!) már elég jól el lehet kalandozni, feltéve, hogy jó az internet-összeköttetés és épp nem online rádiót akarunk hallgatni közben, mialatt HD-ben néznénk, csak úgy, párhuzamosan, egy filmecskét a Vimeón, s mindezt úgy, hogy közben ezerrel tölt a torrent. Akkor ugyanis csak mérsékelten lehet gyönyörködni a szakadozó képekben. Ha mindezeket kikapcsoltuk és kényelembe helyeztük magunk (és újraindítottuk a gépet), akkor elkezdhetünk gyönyörködni. Az alkalmazás eléggé egyszerû voltaképpen: egy pentagon segít a navigálásban, hogy a múzeumok, galériák termeiben nyugodtan és kényelmesen
tudjunk bóklászni, a falon lévõ kis pluszokra kattintva meg-megnézhetjük magunknak az alkotásokat közelebbrõl. A közel nagyon közelit jelent, mert a Google beszkennelte az összes festményt, így aki teszem azt van Gogh ecsetkezelési technikáit szeretné közelebbrõl is tüzetesen megvizsgálni, az épp jó helyen kattintgat. Bár egy eredetit sem láttam az itt megszemlélhetõek közül, a festék színe élethûnek tûnik, meg az ecsetezelés nyomán kialakult felületi egyenetlenségek árnyékoltsága a minimálisra van csökkentve. Sajnos nem áll a Google módjában teljes betekintést engedni az archívumában megjelenõ galériák és múzeumok teljes anyagába de az, amit látni enged megéri azt a néhány klikket, meg a rászánt félórát-órát. Az ilyen online alkalmazásoknak az az elõnye, hogy mindig elérhetõek, egyszerû navigálni bennük, és jó minõségben, valósághûen adja vissza az alkotásokról mindazt, amit így, interneten keresztül visszaadni lehet. Természetesen nem állítom, hogy ugyanolyan érzés kattintgatva nézegetni a festmények kópiáit mondjuk a reggeli kávé közben, mint kis körülményességgel és nem kevés pénzért szemtõlszembe állva megnézni magunknak a híres, korszakalkotó, de mindenképp legalább korszakmeghatározó alkotást, oktatásban, szemléltetésben viszont kitûnõ segítség. m.sz.l.
A Horizont a Perspektíva állandó összmûvészeti melléklete. Felelõs szerkesztõ: Demeter Izabella Szerkesztõk: Benedek Ágnes, Márton L. Szilárd, Nagy Attila, Fodor Lilla Szerzõk: Abrudbányai Melinda
szül ki mindazok számára, akik a könyvet elolvassák, vagy akik a könyvbemutatón részt vettek. Balázs Imre József kérdésére, a szerzõ elmondta, hogy a könyv megírásának tétje abban állt, hogy szembenézzen mindazzal, ami apjával történt, kísérletet tett arra, hogy megértse miért és milyen körülmények között hallgattak az emberek a Rákosi- és a Kádár-rendszerben. Ahogy könyvébõl kiderül, a túlélõk nem a kommunista diktatúra hatására kezdtek hallgatni, elhallgatni, elfojtani, az emberek azért fordultak bizalommal a kommunizmus felé, mert az megfelelõ kereteket és talajt teremtett a múltról való hallgatásnak. Ugyanis egyik rendszerben sem számított, hogy valaki zsidó vagy sem, a haláltáborok túlélõinek nem kellett számot adniuk, hallgathattak arról, ami velük történt, akárcsak azok, akik a zsidósággal történteket kivülrõl szemlélték. A könyvet nem véletlenül ajánlja Kertésznek a szerzõ. Mondhatni õ volt az elsõ, aki felmondta a múltról való hallgatáshoz kapcsolódó konszenzust, „az az út, amin én létezhetem, azt megteremtette õ magyar nyelven” hangzott el a szerzõ szájából. Egy másik fontos „elõzményként” említhetõek a mottóul szolgáló Proust idézetek, amelyek az elhalagtással szemben, az em-
lékezés fontosságára irányítják a figyelemet. Mindez pedig a felelõsség problémájával kapcsolódik össze, így a könyv célkitûzése többek között az, hogy rögzítse és feltárja, hogy szerzõje milyen felelõsséggel tartozik az iránt, hogy apja életének szemtanúja volt. Tágabb értelmben pedig arra késztet, hogy feltérképezzük múltunkat, odafigyeljünk arra, hogy mi magunk minek vagyunk a szemtanúi, és átgondoljuk, hogy mi az amiért felelõséggel tartozunk/tartozhatunk. Az otthon(lét) kapcsán a biztonságot említette György Péter mint alapvetõ kritériumot. Arról beszélt, hogy hogyan vált/tették lehetetlenné azt, hogy apja biztonságban érezhesse magát valamint, hogy Magyarország területén most is vannak olyan „fehér foltok”, ahol problémás a biztonság. Példaként Gyöngyöspatát említette, ahol a romák és magyarok közti konfliktus miatt, már egyik etnikum sem érezheti otthon magát. Závada Pál Idegen testünk címû mûvéhez hasonlóan, György Péter saját könyvének jelentõségét abban látja, hogy tükröt mutatva, mintegy kockára tegye, konflitushelyzetbe hozza az olvasó tudatát. Érdekes és érdemes kísérlete ez a vallatásnak. a.m.
lanásszerû bemutatások valóban érdekessé tették, s bizony, senki sem bóbiskolt bele az egyhangúságba. Mi több, a kolázsszerû válogatás, a hirtelen vágások nemegyszer megmosolyogtatták a közönséget. Én személy szerint elképedtem, hogy a táncosok hogyan voltak képesek pillanatok alatt más népviseletben (persze ez gyakran csak egy mellény váltásával járt) megjelenni a színpadon. Egy kis technikai malõrtõl eltekintve egy megrökönyítõen újszerû és pezsgõ elõadást láthattunk. Aztán ráadásként a röpke produkciót egy mese követte, melynek funkciója talán az elõzõleg a színpadon látottaknak az értelmezése volt. S bizony, sokakanak tetszett is a mese, mely az idõrõl mint az örök szélmalomról szólt, melyet a mindenkori ember hiába próbál legyõzni, avagy takarékoskodni vele, melynek a legyõzhetetlen voltába bele kell törõdni a „teljesebb” (ha van
ilyen?) élet kedvéért. Melyet hiába próbálunk „gyûjteni” az egyre nagyobb rohanás által, mert csak egyre kevesebb marad. Mégis, én túlmagyarázásnak éreztem azt, hogy a konklúziót, melyet a nézõknek kellett volna a táncfelvillanásokból, az ironikus, félszavakba vágott bekonferáló szövegekbõl levonnia egy mese által adták a szánkba. Számomra ez a hosszúnak mondható mesefelolvasás felborította a jól megépített szerkezetet, leleplezte az iróniát, és oktató jelleget kölcsönzött egy produkciónak, melynek kezdeti célja az elgondolkodtatás volt. De sebaj. Én így is elgondolkodtam. S ami bolondok napján fontosabb: sokat nevettem. Az elõadást pedig most is táncház követte, úgyhogy aki kedvet kapott hozzá, kedvére rophatta a Zurboló Táncház és a Harmadik Zenekar jóvoltából. dyyza
Tömörített fájl olondok napján, azaz április 1-én 19 órától a tisztelt nagyérdemû másodszor lehetett szemtanúja a Zurbi Néptáncegyüttes és a 3D Zenekar kooprodukciójában, valamint a Könczei Csongor rendezésében tartott rendhagyó elõadásnak, az ERDELYI_NEPTANCOK.ZIP-nek. Már a címre is felkapja az ember a fejét, hát még a kósza hírekre, melyek szerint az elõadás csak röpke tizenöt percet rabol mindenki drága idejébõl. Bizony, mikor elõször láttam az elõadást én is hitetlenkedtem, hogy ilyen hamar véget ért, hiszen abban egyetérthetünk, hogy mindenki tudatában a néptáncelõadás címszó alatt legalább egy vagy több órás produkció szerepel. S ha már ilyen rövid az elõadás, ha már a bolondok napjával s így a bolondozással került egy lapra, vajon nem ment-e mindez a minõség rovására? Nos, errõl szó sincs. A környékbeli táncok mindenikébõl merítõ produkciót a vil-
B
Perspektíva — Horizont, 2011. április 6.
Alkoholisták
csak elrettentõ példa az emberek szemében. Vagy inkább egy megnyugtató alak, aki fölött bátran ítélkezhetnek, aki náluk is rosszabb helyzetben, alacsonyabb (úgy anyagi mint erkölcsi) pozicióban van. De nem csak egy ilyen egyszerû vázú, könnyen érthetõ darabról van szó, hiszen Éva életével párhuzamosan bemutatásra kerül a Jézus sírjához igyekezõ Mária története. A bibliai szent alak és a jelenben élõ, alkoholban elvesztõdött Éva kontrasztja rajzolódik itt ki. Éva férje (Szûcs Ervin) szótlanul kitart az alkoholista (bár ez a szó ebben a darabban mindenkire illik) felesége mellett. Majd végül idõs, frusztrált angyal lesz, az ugyancsak alkoholista papból (Farkas Loránd) pedig fiatal angyal válik,
miközben a tér és idõ összemosódik. Kézdi Imola mondhatni ugyanazt a történetet játsza el úgy Máriaként, mint Évaként: mindkét nõ egyfajta megsemmisülés tragédiáját éli át, kiszolgáltatva a sors sodrának. Míg Márián teljesen úrrá lesz a fájdalom, Jézus sírköve felé igyekezve, addig Évát a régi szép idõk emlékei gyötrik, a nosztalgia, a semmibe torkolt karrier fájdalma teszi tönkre. Kézdi Imola a mindkét karakterrel teljesen azonosul, s nagyon jól ilusztrálja a világtól elidegenedett, tehetlen egyént. Atyus, a szótlan férj mindvégig kedves és együgyû marad, s úgy tûnik, hogy megfelelõ társa Évának - bár angyalként igencsak expresszívvé lesz, és ugyancsak jó vitapartnerévé a fiatalabbik angyalnak. Trezor, avagy a másik Mária (Albert Csilla) mindkét történetben hûséges társa a fõszereplõnek (Évának és Máriának is) meg kell hagyni, alakításai által jókora humort visz be a darabba, fellazítva annak feszültségét. A darabnak nincs egyetemes tanulsága, nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni, ha csak azt nem, hogy: Mindenkinek van története! koller
egyike, minden idõk egyik legnagyobb sztártenorja. Talán az elsõ a XX. századi operaénekesek között, akit a popcsillagok, sportbálványok és filmszínészek hatalmas publicitásának, csillagászati összegre rúgó bevételének ismeretében is sztárnak nevezhetünk, a szó teljes, igazi értelmében. ,,Luciano egyéni stílusa mind mûvészi, mind emberi vonatkozásban megnyilvánul. Képes a közönség minden egyes tagjában azt a hitet kelteni, hogy személy szerint nekik énekel. A kommunikáció legbensõbb, személyes szálait pendíti meg.” írja róla zongorakísérõje, John Wustman. Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket tartott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerûbb dalokból összeállított mûsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, vagy nem akarnak operaházakba járni. 1991ben 150 ezer nézõ elõtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel késõbb pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban, de énekelt az Eiffeltorony lábánál is, 300 ezer nézõ elõtt. 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccini Turandot címû operájából a közismert “Nessum Dorma” áriát adta elõ a 2006-os torinói Téli Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségén. Érdekes ismertetõjegye a nagy fehér zsebkendõje, amelyet minden elõadásán a kezében fogott. Mivel fellépései elõtt általában úrrá lett rajta az izgalom, ez a kendõ va-
lószínûleg segítette abban, hogy biztonságban érezze magát a színpadon. Ugyanakkor õszinte elõadásmódját ezzel csak nyomatékosította, hiszen amikor karjait széttárva kiénekelte a legnehezebb hangokat is, a fehér kendõ a zene iránt érzett alázatát is tükrözte. Pavarottit idézve: ,,Dallasi második koncertem óta szokásommá vált, hogy egy nagy fehér zsebkendõt tartok magamnál. Tudom, ez több szempontból is nevetségesnek hat, s azokra az öreg dívákra emlékeztet, akik régen kis vállkendõket viseltek. Én valójában azért használom a kendõt, hogy kevésbé tûnjek komikusnak. Egyszer elmentem egy kollégám koncertjére és megijedtem attól, hogy barátom minden áriánál összevissza táncolt és gesztikulált. Úgy nézett ki, mint egy eszelõs. Elhatároztam, tennem kell valamit, nehogy én is ilyesmire ragadtassam magam. Kezemben a fehér zsebkendõvel könnyebben sikerül egy helyben maradnom. Ha széles mozdulatokat tennék, a kendõ az orrom elõtt röpködne és jelzõ-zászlóként magára vonná figyelmemet. Hozzá is szoktam már, megnyugtat. Ez adja meg biztonságérzetemet, amíg a pódiumon vagyok.” Egy világhírû sztár, egy erõs jellemû, közvetlen mûvész, aki felejthetetlen produkciókat tudhat magáénak egy zsebkendõben találja meg a biztonságot. Mert a színpadon még õ is megingott. Lilla
„Amikor ellágyulok és elmerevedek egyszerre, fekszem az asztalon a Jóbarátban, és
nincs semmi idõ meg gondolat meg em lék, semmi, és nem is fázom, érted, fekszem a puha és langyos füs tben, ami az emberekbõl jön ki... Igazi mennyország... Nézd
csak, nézd... Sok lélek meg angyal jön ki az emberekbõl, de ezt te nem tudhatod, és
A
m ind bódítóan illatos, és körülvesz engem , körül, körül... (énekel) „Körülvettek engem a halálnak félelmei..." (Alkoholisták, Éva szavai)
Júlia, a Tanítványok és a Visszaszületés után az Alkoholisták címû darab a negyedik Visky András által megírt dráma, melyet a Kolozsvári Magyar Színházban elõadnak. A drámát Tompa Gábor vitte színre, s a Kolozsvári Magyar Színház kistermében volt és lesz még látható. A darab alapjául egy interjú szolgál, mely Szûcs Teri Mi az, hogy csodálatos címû könyvében jelent meg, s az interjú alanya egy kisvárosi alkoholista nõ, aki megszabadult a függõségétõl. Õ lesz Éva. A történetben Éva (Kézdi Imola) életének folyamatos degradálodását láthatjuk, a nõét, aki hajdan színésznõ akart lenni, de mára már
A fehér zsebkendo
É
neklésrõl, énekesekrõl és azok gesztusairól, a hangképzés nehézségeirõl olvashattatok a Horizont eddigi lapszámaiban. Miután megtudtuk, hogy miként vélekedik egy kolozsvári operaénekes hivatásának nehézségeirõl, hogyan valósulhat meg a minél tökéletesebb kommunikáció elõadómûvész és közönség között, fordítsunk kis figyelmet arra a nagyszerû emberre és mûvészre, akit világszerte ismertek és szerettek. Érdemes néhány sort szentelni egy olyan operaénekesnek, aki mindig nyugalmat sugárzott, és hangjával sokunk lelkét simogatta. Luciano Pavarotti (Modena, 1935. október 12. - Modena, 2007. szeptember 6.) világhírû olasz operaénekes, a Három Tenor
Perspektíva — Horizont, 2011. április 6.
I just can’t get used to life (Eugene Ionesco: Rinocérosz)
D
Szolnay Sándor: Kilátás az ablakból
elir în doi, în trei… în câþi vrei. Fordításban valahogy így: félrebeszélés kettesben, hármasban… vagy ahányat akarsz. Mindig elfog egy vészjósló érzés, ha Beckett vagy Ionesco darabokat játszanak bármelyik színházban. Egyrészt azért, mert olvasóként találkozom a szövegeikkel, és elgondolom magamban, hogy „na, ezt megnézném színpadon”. Másrészt ennek a gondolatnak a foly-
tatásaképpen felmerül bennem, hogy igen nehéz vállalkozás lehet dramaturgiai szempontból ezt megvalósítani. Ionescot általában A kopasz énekesnõjérõl ismerik, még szóba jöhet a Rinocérosz vagy A székek. 2010-ben játszották elõször a már említett „félrebeszéléseket” az Ecsetgyárban, és 2011. március 30-án játszották csak ismét. Azért választottam a félrebeszélés kifejezést (the translator’s choice), mert ez érzékelteti a legjobban azt az alaphelyzetet, ami két ember között történik a kis színpadon. Egy férfi és egy nõ (az örökös Ádám és az örökös Éva) kapcsolatának elnyûtt, hisztériás, elzárkózott, elidegenedett, ingerült lényegét láttatja Ionesco. A kis szobában, elszigetelve magukat a külvilágtól tengetik életüket, ami nem közös, csak együtt adott. Beszélnek egymáshoz, de elbeszélnek egymás mellett (emlékezhettek Mr. és Mrs. Smith-re A kopasz énekesnõbõl). A nõ elégedetlen, többet akar, átkozza a napot, amikor feleségül ment a fér-
Századfordulós festõ fotográfusok árnyékában
N
fihez. Agresszív, támadó, szenvedélyes. A férfi csendben hallgat egy darabig, hirtelen vad, majd mély gondolkodásba esik. Türelemjáték. Egymás szerepeinek a végsõkig provokálása. Ott egy ajtó. De egyikük sem tud kilépni. Kintrõl, egy rókalyuknyi ablakrésen, valami emberi morajhoz hasonló hangok szûrödnek be a szobába. De nincs kapcsolat. Paranoiás egzisztencia. Sokan mondják, hogy Ionesco színháza abszurd. De mi az, hogy abszurd? A darab felõl közelítve azt mondanám, hogy maga a nyelv, a félreértett szavak, a használhatatlan vagy éppen agyonhasznált közlési formák, az egymás testét „olvasni” képtelen ember, a mindennapi mondanivaló banalitása. Éppen ezért kihívás a színpadon. Hogyan mozgassa meg a figyelmet, ha maga a mozgás tehetetlenséggé válik? Hogyan szólítson meg, ha a nyelv „elbeszélhetetlen”? Voltak pillanatok, amikor sikerült. Phaedra
Világító gondolatok sötét galériában ehéznek tartom a bevonulást a kinti, napfényes, levegõvel telt utcákról, terekrõl, teraszokról egy száraz levegõjû galériába. Valahogy az embernek így tavasz derekán már lassan elege van a neonok meg az energiatakarékos égõk fény-viszonyait idézõ téli fényekbõl s most, hogy végre nap van, végre a föld illatozik, a rügyek repedeznek s a szoknyák rövidülnek a ruharétegek meg csökkennek: valahogy nemkívánatosnak hat egy kis galéria-kutakodás. Nemkívánatos mondjuk addig, amíg kinyitom az ajtót, belépek és jegyet veszek. Utána már csak zavar a nap meg a kinti ragyogó idõjárás, legalábbis amíg idebenn létezem. Számomra, akit nem csak elméleti-szemlélõi szempontból érdekel a fotográfia meglepõ volt a különbözõ fényképezési technikákat visszamosolyogni látni a Nagybányai mûvésztelep válogatott mûveibõl március 10én a Bánffy-palotában (balra, fent) nyílt kiállításának festményeirõl. Az volt az érzésem, hogy úgy a perspektíva-játékot, mint a képbe foglalt elemek elrendezésének a módját, mintha egy-egy mai fotóról csente volna az a sok századforduló derekán élõ festõ. Mikola András, Aurel Pop, Tasso Marchini, Phoebus Sándor, Ferenczy Károly, Szolnay Sándor, Klein József és természetesen Réti István képei voltak azok, amelyek számomra fejtörést okoztak, rajtuk kívül azonban Hollósy Simon, Thorma János, Eugen Pascu, Ziffer Sándor, Klein József, Nagy Oszkár alkotásait is megcsodálhatjuk, sajnos több nevet nem jegyeztem le magamnak. A fent említett fejtörés a mûvészet kontinuitásából adódik, a nihil novi sub solejelenség az, ami elgondolkodtatott. Úgy éreztem a festmények szemlélése közben,
hogy valahogy az, ahogyan szemlélem a világot, ami odakint épp most váltott napsütésesre, rövidült szoknyásra, repedezett rügyesre már elõre befolyásolva van az olyan képek által, mint amilyenekben épp akkor gyönyörködtem. Nemcsak a nyelv határozza meg, hogy mit láthatunk vagy mit nemláthatunk a világból, de az elõzetes (ez esetben vizuális) tapasztalatok is, melyeknek köszönhetõen saját értelmezési stratégiákat dolgozunk ki, szûrõ-rendszereket, amik mentén többé avagy kevésbé, de egyedieknek nevezhetjük magunkat. Igazából itt, ezek a festmények között jöttem rá, hogy fotózásban szeretek biztosra menni: ritkán merek elrugaszkodni a megszokottól, a bejáratottól, a kitaposott képi eszközök keverésétõl. Az újhoz mindig pofátlanság kell, valami merész
Ferenczy Károly: Csónakban
szembefordulás (szembeköpés, akár) a régivel, a megszokottal (és egyben a kanonizálttal). Ehhez nem elég a begyakorolt csuklómozdulat, sem a technika beható ismerete. Ehhez valóságos és kézzelfoghatóvá tehetõ inspiráció kell, olyan tipusú elmélyülés a megörökítésre szánt elemekben, hogy abból a kánontól elütõ, a kánonnál többet megmutató és megfogalmazható kerüljön a felszínre, mikor végleges formát kap a mû. Napsütéses, tavasz-napokon, elõnytelenül megvilágított galéria-szobák mélyén az ilyen gondolat-folyam: kincs. Így kissé bosszúsan bár (nem engedtek fotózni, csak ha kifizetek 15 RON-t), de mégis mosollyal a szám szegletében tudtam magam után becsukni a Bánffy-galéria fõbejáratát. m.sz.l.
