13 Vakolatok vizsgálata

ÚJ OTÉK 7/13 Vakolatok vizsgálata

7/13 Vakolatok vizsgálata A címbeli épületszerkezet-csoport kapcsán is célszerű utalni e kézikönyv korábbi fejezetére, ahol már definiáltuk, hogy mi is az építési hiba, mielőtt belekezdenénk a vakolatok hibáinak tárgyalásába. Az építési hibákat – e szerkezetcsoportnál is – érdemes csoportosítani, a meghibásodások fajtájának meghatározásával, éspedig a hibák keletkezési okai szerint: • A tervdokumentáció hibája • A tervdokumentációtól (tervezői igény, melyben kifejeződik a megrendelői igény), szerződéstől (megrendelői igény, vállalás tárgya) való eltérés miatti meghibásodások, azaz nem, vagy nem az, illetve nem teljes körűen az készült el a kivitelezés során, amit a terv, szerződés egyértelműen rögzített • Fogadó szerkezet nem megfelelő kialakításából eredő meghibásodás • Anyag, illetve szerkezet hibája • A technológia be nem tartásából adódó meghibásodás • Utólagos, gondatlan szállításból, munkavégzésből származó meghibásodás • Más szerkezetek, illetve berendezések meghibásodásából eredő hiba • Szándékos károkozásként keletkező meghibásodás (kivitelező) • Használatból eredő meghibásodás (üzemeltető által végzendő karbantartás hiánya, nem rendeltetésszerű használat, szándékos károkozás) A tervdokumentáció hibája A tervdokumentáció hibája az, ha a vakolatra mint épületszerkezetre vonatkozó követelményeket, előírásokat,

7/13 – 1

7/13 – 2

Új OTÉK 7/13 Vakolatok vizsgálata

vagy azok valamelyikét a tervben, terviratban, költségvetésben, méretkimutatásban, egyéb tervmellékletben nem tartották be. Az e szerkezetcsoportnál leggyakrabban előforduló tervezési hibák fajtái: • A tervezett szerkezet nem felel meg a funkcióból eredő igénybevételnek. E csoportba az előre láthatóan bekövetkező mechanikai sérülések, hő-, és páratechnikai elégtelenségek és az esztétikai igények ki nem elégítése tartoznak. • A tervezett szerkezet nem felel meg a rá vonatkozó követelményrendszernek (egyedi, általános, szabvány, termékszabvány, műszaki irányelv, alkalmazástechnikai, tervezői kézikönyv). E csoporthoz tartoznak a hőtechnikai, használati, technológiai, tűzvédelmi, valamint az egyéb szempontokra vonatkozó előírásoknak való meg nem felelést megvalósító hibák. • A tervezett szerkezet nem kivitelezhető (pl.: a rendelkezésre álló helyen nem fér el; a kapcsolódó szerkezetekkel nem építhető össze) • A tervezett szerkezet nem kivitelezhető gazdaságosan. Ilyen szempont a természetszerűen felmerülő ár, de a kivitelezési időtartam is, melynek rövidítése, az építtető-megrendelő részéről egyik leginkább felmerülő igény, hogy tudniillik az építési (rész-befektetési) idő, a lehető legrövidebb legyen. • A tervezett szerkezet nem felel meg az üzemeltetés, a munka-, baleset-, környezetvédelem és gazdaságos fenntarthatóság szabályainak (pl.: könnyen tönkremenő, nehezen és költségesen karbantartható szerkezetek alkalmazása, tervezése). • A tervezett szerkezet nem felel meg a bontását követő másodlagos vagy újrahasznosításnak, és


ezzel feleslegesen terheli a környezetet, fogyaszt energiát. A tervdokumentációtól, szerződéstől való eltérés miatti meghibásodások Részletesen kifejtve a fejezetrész vakolatokra vonatkozó hibacsoportjának tartalma a következő: a tervdokumentációtól (tervezői szándék, melyben kifejeződik a megrendelői igény), szerződéstől (megrendelői igény, a vállalás tárgya) való eltérés miatti meghibásodások, azaz nem vagy nem az, illetve nem teljes körűen az készült el a kivitelezés során, ami a tervdokumentációban, szerződésben benne volt. E hibacsoport leggyakoribb hibatípusai: • A tervben, szerződésben benne foglalt műszaki tartalom, épületszerkezet nem került kivitelezésre. – A legegyszerűbb előfordulási eset, hogy a tervezett és leszerződött vakolat egyáltalán nem készült el. – Előadódhat az is, hogy csak részben készül el a vakolat. Ilyenkor elengedhetetlen a készenléti fok meghatározása, mely történhet természetes mértékegységben (m2) és százalékban is.

7/13 – 3

7/13 – 4


A belső vakolat részleges hiánya (a habarcsfröcskölés, „guzzolás” egy része készült), illetve a homlokzatvakolat részleges hiánya (fotó: Szende Árpád)

–

Megtörténhet, hogy a tervezés csak bizonyos szintig készül el, illetve nem is készül terv a vakolatok megvalósítására, és így a szerződés is csak igényszintet határozhat meg. Ez egy elvárás a vállalkozó által kivitelezett szerkezet felé, mely azonban nem teljesült, tekin-


•

tettel arra, hogy nem a megfelelő és elvárható szerkezet készült el. Pl. ha a szerződésben az áll, hogy vízzáró vakolatot kell készíteni, ám nincs meghatározva a konkrét szerkezet anyaga, vastagsága, technológiája, és cementvakolat, de nem vízzáró vakolat készül vízzáró cementhabarccsal, a szerződéses igényszint nem teljesül, és a hiba előállt. A tervben, szerződésben szereplő műszaki tartalom, vakolt szerkezet helyett más került kivitelezésre. – Példaként említhetjük, hogy hőszigetelő vakolat helyett sima vakolat készült.

Az emeleti hőszigetelő vakolat helyett részben hagyományos homlokzatvakolat készült (fotó: Szende Árpád)

–

De az is bekövetkezhet, hogy csak részben más épületszerkezet készül, mint például a nútázott homlokzatvakolat a földszinten elkészült, de a tervtől, szerződéstől eltérően az I. és II. emeleten

7/13 – 5

7/13 – 6


–

–

már nem, hanem ott sima homlokzatvakolatot készített a kivitelező. Amennyiben nincs terv, vagy az adott épületszerkezetre nem készült terv, a szerződés pedig minimálisan teljesítendő igényszintet határoz meg műszaki tartalomként, a vállalkozó pedig azt nem teljesíti, szintén hibát követ el. Ha a szerződésben az szerepel, hogy a falak rétegrendjét a hatályos hőtechnikai szabványoknak megfelelően kell kialakítani, azonban a kivitelező csak közelítőleg számította ki az alkalmazandó falazathoz kapcsolódó vakolatok fajtáját, vastagságát, rétegrendjét, ezért az utólagos panaszokat kivizsgálandó elkészült ellenőrző számítás az alkalmazott szerkezetek megfelelőségét nem igazolta. A tervdokumentáció és a szerződés minőségeket is meghatároz; sokszor csak annyit, hogy a Magyar Szabvány szerinti I. osztályú minőségben készüljön a vakolatszerkezet. Ha nem I. osztályú minőségben készült a kivitelezés, eltértek a tervtől, a szerződéstől, és az értékegyensúly felbomlott, vagy ki kell javítani, vagy árcsökkentést kell alkalmazni.

A fogadó szerkezet nem megfelelő kialakításából eredő meghibásodások A hibacsoport megállapításához természetesen ismernünk kell a fogadó szerkezetre vonatkozó követelményrendszert, mely jelen esetben is a Magyar Szabványokat, külön előírá-


sokat, alkalmazástechnikai kézikönyvek rendelkezéseit jelenti. A – szokványos és különleges – vakolatok vonatkozásában fogadószerkezetek az épületeken belül, a homlokzatokon és a mérnöki létesítményeken, műtárgyakon, a falak (főfalak, válaszfalak) és a födémek (födémek anyagtól, szerkezettől függetlenül; ereszek) alsó síkjai. Itt kell szólnunk, az igen sok jogvitát eredményező fogadó szerkezetek – falak, födémek – átvételének fontosságáról. Amikor a vakolat kivitelezésére kerülne sor, a fogadó szerkezetet annak készítője átadja – generálkivitelező esetén annak közbeiktatásával –, a ráépülő vakolat készítője pedig átveszi azt. Ekkor kell meghatározni, mérésekkel igazolni és írásban rögzíteni (jegyzőkönyv, építési napló) az esetleges hibákat. A vakolatok esetében különösen fontos elvégezni mindezt, hiszen a vakolatok elkészültét követően a fogadó szerkezetek „eltakart szerkezetek” lesznek, ezért azok csak az elkészült vakolatok bontásával lennének vizsgálhatók, így a fogadó szerkezetek hibáiból következő vakolathibák azok készítőjét terhelik a továbbiakban, hiszen már nincs mód arra hivatkozni, hogy a fogadó szerkezet nem volt megfelelő. A továbbiakban vegyük sorra a lehetséges fogadó szerkezeti meghibásodásokat: • A munkahely, mint a fogadó-, valamint a vakolandó szerkezet közvetlen környezete akkor nem alkalmas a vakolások végzésére, ha – az utólagosan elhelyezendő nyílászárókon kívüli minden nyílászáró még nincs elhelyezve; – nem történt meg a beépítése, a vakolat alá kerülő  épületgépészeti vezetékeknek, berendezéseknek  erős- és gyengeáramú épületvillamossági vezetékeknek, berendezéseknek  egyéb szerkezeteknek.

7/13 – 7

7/13 – 8


•

A fogadó szerkezet akkor nem megfelelő, és nem lehet rá a vakolatot elkészíteni, ha – a fogadó szerkezet nem egyenletes felületű, a portól és egyéb szennyeződéstől (pl.: olajfoltok, bitumen stb.) nincs megtisztítva; – a „kivirágzott” felületű téglafalazatot mechanikai módszerekkel (pl.: seprés) nem tisztították meg, és kémiailag még nem közömbösítették (pl.: híg sósav oldattal); – az átnedvesedett felületű fogadószerkezet a vakolat felhordása előtt nincs kiszárítva, melyre különösen a mennyezetvakolatok érzékenyek.

Átnedvesedett és be nem kötött, különböző korú, anyagú falazatokra került homlokzati vakolat meghibásodása (fotó: Szende Árpád)

•

A fogadó szerkezet mikéntje továbbá akkor okoz az építési folyamatban részt vevőknek problémát, ha a mérésekkel ellenőrzött, és vakolással eltakart szerkezet – nem felel meg a rá vonatkozó követelményrendszernek




7/13 – 9

geometriai pontatlansága, egyenetlensége miatt, hiszen akkor helyenként – egyébként nem szükséges – vastagabb vakolatréteget kell felhordani, szélsőséges esetben rabicháló elhelyezésével, végletes esetben pedig kifalazással, kibetonozással történő korrigálással, mely mind többletköltséget jelent, amit a fogadó szerkezet készítőjének – mint károkozónak – kell megtérítenie;

Falazat, vasbeton pillér, gerenda mint fogadószint nem megfelelő kialakítása (a szerző felvétele)



a különféle tagozatok, lizénák, tükrök, kazetták, falfülkék, kávák, falvégek párká-

7/13 – 10


nyok nyers alakjainak geometriai pontatlansága, nem helyes méretei miatt, melyeken az előállt helyzetben az előzőekben részletezett módon és költségviseléssel szükséges az adott szerkezet kivitelezését megelőző javítást elvégezni. Anyag-, illetve szerkezet hibái Ez a hibacsoport a vakolatok esetében az elkészített habarcsok és azok alkotó elemeinek hibáit tartalmazza. Az előre gyártott mai szóval élve „zsákos”, nagyobb mennyiségek esetén tartályos vakolatok alkalmazása esetén a helyszínen már csak vizet kell hozzáadagolni a felhordás előtt. Itt azonban a gyártási minőségi pontosság és egyenletesség szokott problémaként jelentkezni. Ennek bizonylatolásához mindenképpen szükséges ragaszkodnunk, ami persze nem minden esetben jelent közvetlen összefüggést a minőség tényleges meglétével annak hamisíthatósága miatt, azonban többségében valóban kifejezi az egyébként megfelelő minőséget. A vakoló habarcsokból minden esetben csak olyan mennyiséget szabad keverni, amely a habarcs megkötésének megkezdődése előtt bedolgozható. Tekintsünk át most néhány általános és gyakran előforduló hibát, mely az alkalmazott habarcsok, illetve azok alkotórészeinek meghibásodására vezethetők vissza: • A habarcsok összetevőinek szabványos, illetve a termékszabványban, alkalmazástechnikai kézikönyvben meghatározott minőségének, fizikai, kémiai tulajdonságainak teljesítése elkerülhetetlen. • A habarcsok, és ha szükséges alkalmazni, az alapozók összetevőinek szabványos, illetve a termékszabványban, alkalmazástechnikai kézikönyvben meghatározott arányának, a minőség érdekében történő alkalmazása.


A belső vakolat repedezettsége, a nem megfelelő anyagösszetétel miatt

•

•

A vakoláshoz alkalmazott habarcs előírásos fizikai, kémiai tulajdonságainak a készítés során történő betartása. Ilyenek a nyomószilárdság, tapadószilárdság, hajlítószilárdság, fagyállóság, vízfelvétel, vízzáróság, sűrűség, hővezetési tényező, relatív páradiffúziós ellenállás, alkalmazható maximális szemcsenagyság, térfogatsúly, testsűrűség, vegyi hatás (lúgos, savas), vegyi anyagokkal szembeni ellenállás, egészségre való hatás mértéke, duzzadás mértéke, repedésképződés mértéke, kenhetőség, szívóképesség, porozitás, kötési idő, szilárdulási idő, kiadósság, hőmérsékletállóság. A vakoláshoz alkalmazott kiegészítő és segédanyagok nem megfelelő és előírásos alkalmazása. Ezek között szerepelnek a rabichálók (fekete, horganyzott, rozsdamentes acél), terpesztett lemezhálók, a vakolat anyagától eltérő tagozatok (könnyűbeton, műanyaghab, pirogránit, gipsz, fa, kő, műkő), de ide tartoznak a kő, műkő, mázas és egyéb kerámia díszek és egyéb anyagok is.

7/13 – 11

7/13 – 12


•

A kőszerű vakolatok repedésmentességének elérése miatt az alkalmazástechnikai útmutatóban közreadott alkotórészek (cement, kvarchomok, fagyálló kőzetőrlemény, színezék, egyéb adalék, pl.: hidrofóbizáló anyag) és azok arányainak szigorú betartása szükséges.

A kőszerű vakolattal történő homlokzatképzés szép példája (fotó: Lelkes László)

A technológia be nem tartásából adódó meghibásodások A technológiai hibák, a vonatkozó szabvány (MSZ-04803/9 Vakolatok) szerint lehetnek az általános előírásba ütközőek, melyek megsértése eleve osztályon kívüli munkát eredményez, és a minőségi követelményekbe ütközőek, melyek megsértése a minőségi osztályba sorolást eredményezi. A tapasztalat azt mutatja, hogy e két hibacsoport a vakolatokkal kapcsolatos legtöbb hibaesetet lefedi. Az általános szabványossági előírásba ütköző hibákat az alábbiakban részletezzük.


• •

•

•

A nem a célnak, funkciónak megfelelő vakolóhabarcs használata alapvető minőségi kifogások forrásává teszi a kivitelezési munkát. A vakolásra kerülő felületet a habarcs felhordása előtt – a szabvány, termékszabvány, illetve az alkalmazástechnikai utasítás előírásainak megfelelő mértékben – meg kell nedvesíteni. Ennek elmaradása esetén a fogadószinti szerkezet a vakolóhabarcstól szívja el a vizet, melynek következtében annak megkötése nem tökéletesen zajlik le, tehát a vakolat már nem lesz az előirányzott – tervezett, szerződéses – minőségű. Az egyszerre felhordott habarcsréteg vastagsága – külön előírás hiányában – mészhabarcs esetében legfeljebb 15 mm, cementhabarcs esetében legfeljebb 10 mm legyen. Az ennél vastagabb felhordás nem megfelelő vakolatminőséghez vezet. Nem megfelelő a vakolat, ha a felhordott vakolat vastagsága legalább nincs 5 mm, a függőleges felületeken legfeljebb 30 mm, a mennyezeteken legfeljebb 25 mm.

Mérési hely jele

Követelmény: eltérés a min.: 5 mm, max.: 30 mm mért vtg. eltérés felület (mm) (mm) %-ban 2 mm-es eltérés, a felület 2 (%/m ) I. o. II. o. III. o. min. max. 45 5 10 20 50 45 20 100 56 5 10 20 42 37 12 22 76 5 10 20 51 46 21 54 89 5 10 20 37 32 17 30 90 5 10 20 22 17 -8 66 98 5 10 20 27 22 -3 25 99 5 10 20 45 40 15 12 A simított vakolatvastagsági mért hibák táblázatos kimutatásának példája

A hibás fogadószinti felületeket ki kell javítani, hogy az elkészítendő vakolat az előzőekben

7/13 – 13

7/13 – 14


•

•

•

•

részletezett követelményeknek eleget tehessen, miközben a helyesbített felület szilárdsága az alapszerkezet szilárdságánál nem lehet kisebb. Ha nem akar a kivitelező hibát elkövetni, a vakolás során a függőleges éleket – külön előírás hiányában – 5–10 mm közötti sugárral, míg a mennyezethajlatokat – külön előírás hiányában – legfeljebb 50 mm-es sugárral lekerekítve kell vakolni. A vasbeton födém és a vasbeton gerendák függőleges és vízszintes síkjainak találkozását – külön előírás hiányában – lekerekítés nélkül kell vakolni. A hibátlan vakolatnak az ajtókeretek és egyéb borítások alatt – hacsak külön előírás másként nem rendelkezik – teljes vastagságban alá kell nyúlnia. A szilárdulás befejezéséig az elkészült vakolatokat meg kell védeni a gyors kiszáradástól, míg a cementhabarccsal készített vakolatokat nedvesen kell tartani. A vakolatok kivitelezése csak akkor folyhat, ha a hőmérséklet nem süllyed + 5 ºC alá, még éjszaka sem, a padlótól számított 0,5 m magasságban sem, avagy biztosítható – főleg belső munkáknál – az előírt hőmérséklet, téliesítéssel (nyílások bezárásával), fűtéssel. Szokás egyébként a habarcsot is melegíteni, leginkább a belekevert víz előzetes felmelegítése útján. Ennek kívánatos hőmérséklete: +15 - +20 ºC. A kívánt hőmérsékletet tartani kell, nemcsak a vakolási munka időtartama alatt, hanem a teljes száradási, kötési idő alatt is. A külső vakolási munkákat – a kevésbé lehetséges megvédhetőség miatt – csak +10 ºC napi középhőmérséklet és 0 ºC hőmérsékletminimum esetén lehet, az ez alatti hőmérséklet esetén csak


•

•

•

•

fagyásgátló és kötésgyorsító szerek alkalmazásával szabad végezni. A vakolási habarcsokból egyszerre csak olyan mennyiséget szabad keverni, amely a habarcs megkötésének megkezdődése előtt biztonsággal bedolgozható. A téglafelületeket habarcsfröcsköléssel, („guzolással”) kell kellősíteni. A kellősítéshez a felhasználandó habarcs vízzel higított és kötőanyaggal némileg javított változatát kell használni. A sima betonfelületeket fel kell pikkelyezni, és minden esetben híg cementhabarcs fröcsköléssel kell kellősíteni. A tömöttebb szövetű kövek felületét híg cementhabarcs fröcsköléssel szükséges kellősíteni. A fa- és fémfelületekre vakolattartó betétréteget kell felszerelni, mint a nádszövet, rabicháló, terpesztett lemez, faléc-szövet. A fémfelületekre a vakolattartó betétréteg felszerelése előtt híg cementhabarcsot kell felcsapni. Az egyéb, műanyag-adalékos vakolatok aljzatát minden esetben az alkalmazástechnikai előírások szerint szükséges kivitelezni. A cementhabarcs fröcsköléssel kellősített felületre akkor lehet rávakolni, ha a fröcskölt réteg már meghúzott (azaz megdermedt), de még nem kötött meg. A többrétegű vakolat második rétegét az első habarcsréteg meghúzása után, de megkötése előtt kell felhordani. Ha már megkötött alaprétegre kell további vakolatréteget felhordani, azt csak a felület érdesítése és előnedvesítése után lehet megtenni. A többrétegű vakolatoknál – a nedvesség, illetve vízszigetelő vakolatokat kivéve – az egyes rétegek szilárdsága, cementadagolása az alaptól eltávolodva nem növekedhet.

7/13 – 15

7/13 – 16


•

•

A habarcs felhordása a vakolási művelet során kézi munkával oldalfali felületekre felcsapással, míg mennyezeti felületekre felcsapással, illetve felkenéssel lehetséges. A gépi vakolásnál viszont a habarcsszórófejet közel merőlegesen tartva kell a habarcsot a felületre lövellni. Gyakran láthatunk – nyilvánvalóan szakképzetlen – dolgozót, amint „keneget” az oldalfalon, ahelyett, hogy felcsapással vakolna, de hát mit tegyen, ha egyszer nem tudja felcsapni. Igen, de ennek eredménye egy nagyon rossz minőségű oldalfalvakolat lesz, nem is beszélve az ilyenkor együtt járó egyéb minőségi hibákról. Itt kell szólnunk a párkányok, tagozatok vakolásának problémáiról is. Ezek vakolásánál sem nélkülözhetjük a vezetősíneken mozgatott, fából készült, ám a tartósság miatt bádogozással is ellátott sablonok, mint segédeszközök használatát. A tagozatok húzásához a simítóhabarcsot szitán áteresztéssel tesszük alkalmassá. A felületek kialakítása különböző minőségekhez, különböző módon történik. Faléccel történő lehúzás csak durva felületek kialakítására alkalmas, míg a simítás, bedörzsölés a durván lehúzott, de még meg nem húzott alapvakolaton alkalmazható, egyidejű nedvesítés mellett, 1 mm alatti szemnagyságú homokkal, valamint a kőporos vakolatoknál. A fém simító a cementvakolatoknál és az igen igényes egyéb vakolatoknál alkalmazható. Ez esetben a simítóhabarcs megfelelő szemnagysággal, és kellő nedvesítés mellett hordható fel a felületre. A simítóréteg nem tartalmazhat hullámokat és görgetett szemcsenyomokat. Gyakori még a cuppantott, kapart, fröcskölt felület is, de idetartozik az iparművészeti igényű sgrafitto is. A nemes vakolatok és vakolatrendszerek gyártói, forgalmazói ajánlanak fe-


•

• •

lületet és természetesen hozzá való szerszámokat, technológiát, melyet alkalmazás esetén szigorúan be kell tartani, hiszen megszegésük egyet jelent a garancia elvesztésével és egy rossz minőségű vakolat létrehozásával. A vékonyvakolatok alkalmazása különösen fegyelmezett munkát, az előírások szigorú betartását követeli, és csak I. osztályú falazatra, fogadó szerkezetre való felhordást tesz lehetővé. A gipszes vakolás megkezdése előtt pedig a dörzsölt hézagolást a falazaton el kell végezni, míg a vakolat maga gipszes aljzathabarcsból és gipszes simítóhabarcsból áll. A betonfelületek gipszes vakolását egy legfeljebb 10 mm vastag belső vakolóhabarcsból álló réteg felhordása előzi meg „közömbösítő” rétegként. Két különböző minőségű, anyagú vakolatréteg között mélyített vakolathézagot kell készíteni. A kőporos és nemes homlokzati vakolatokat megszakítás nélküli felületképzéssel kell készíteni, annak érdekében, hogy a felület egyenletességét, foltmentességét, elszíneződés-mentességét biztosítsuk. Az egyes mezők között sem lehet színeltérés, melynek érdekében szintén a folyamatos felületképzési munka, a vakolás biztosítása a megoldás. Ez természetesen igaz az újabban forgalmazott anyagok felhasználására is a felületképzésben.

A minőségi követelmények a vakolatok szabványossági előírásokba ütköző hibái, a minőségi osztályozástól függetlenül és attól függően kerülnek meghatározásra, a következőkben részletezettek szerint. A minőségi osztályozástól független követelményeknek való meg nem felelés miatt bekövetkező hibák:

7/13 – 17

7/13 – 18


• • •

Ha a vakolat nem alkot együttdolgozó, szilárd szerkezetet a fogadószinti szerkezettel, nem megfelelő. A vakolat tapadószilárdságának meg kell felelni az MSZ 16000/2-ben előírtaknak. Ha a vakolatszerkezet nem egységes felületű, tömör, hézagmentes és foltmentes, szintén nem megfelelő.

A minőségi osztályozástól függő követelményeknek való meg nem felelés miatt bekövetkező hibákat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk. • A simított vakolatszerkezet alakhűsége és mérettűrése feleljen meg az MSZ ISO 7976-1 pontossági osztályainak, síkfelületek, egyenes élek és összemetsződések esetén – az I. minőségi osztályban: c; – a II. minőségi osztályban: d; – a III. minőségi osztályban: e. Az íves felületek, íves és görbe élek, összemetsződések kivitelezésénél – az I. minőségi osztályban: f; – a II. minőségi osztályban: g; – a III. minőségi osztályban: h jelű pontossági osztálynak. A pontossági osztály a tűrési értékek sorával meghatározott méretek pontossági foka. A hivatkozott szabvány táblázatos formában tartalmazza a megszerkesztett 10 pontossági osztály interpolációs görbéjét. A görbéket alkotó pontoknál a független változó a tűrésezett hossz, a függő változó a tűrésmező. Itt kell szólnunk e hibacsoport méréséről. A méréshez segédeszközként a sík meghatározásához egyenes, hosszú lécet – lehetőség szerint fémből készült öleslécet – használunk, mely mindjárt a mérési hosszt is


7/13 – 19

meghatározza. A síktól való eltérést pedig mérőékkel vagy digitális tolómércével mérjük meg. Felhívnánk a figyelmet a mérési pontosság fontosságára, valamint arra, hogy ennél a mérésfajtánál a paralaxis-hiba elkövetése különösen nagy mérési pontatlansághoz vezet. Ez a hibatípus tehát a tervezett síkoktól, élektől való eltérési hibákat foglalja magába. Meg kell jegyeznünk, hogy igen gyakori hibáról van szó, pedig manapság már igen jó „segédszerkezetek” is rendelkezésre állnak, nevezetesen a vakoló profilok és sarokprofilok, valamint a lábazati profilok is, melyek a régi vezetősávos vakolás helyett segítik a vakolási művelet végzésében a szakmunkást. Régen is használtak „vezető sávokat” melyek eleinte habarcsból készültek, később a gyorsaság előtérbe kerülésével gyorsabban kötő és szilárduló (pl.: gipszes) habarcsból készült, majd pedig fa vezetőléccel, illetve fém áthelyezhető vezetővel vakoltak. Mérési hely

jele 1

Követelmény szerinti Mért megengedett tűrés eltérés mérési hosszon (1500 mm) (mm) I. o. II. o. III. o. (mm) „c” „d” „e” 1,07 1,78 2,84 2,96

2 3

1,07 1,07

1,78 1,78

2,84 2,84

0,62 2,05

4

1,07

1,78

2,84

3,07

5 6

1,07 1,07

1,78 1,78

2,84 2,84

1,66 2,25

Minősítés

(osztály) Osztályon kívüli I. osztályú III. osztályú Osztályon kívüli II. osztályú III. osztályú

7/13 – 20


7 8

1,07 1,07

1,78 1,78

2,84 2,84

1,05 4,52

I. osztályú Osztályon kívüli

A simított vakolat alakhűségi hibái táblázatos kimutatásának példája

Meg kell emlékeznünk még azon geometriai térformákról is melyek nem síkokkal írhatók le, és manapság ismét divatba jönnek, nem is beszélve a régi épületekben lévő felületek helyreállításkor újravakolt felületeiről. Ezek a térformák igen sokszor henger, gömb, kúp, tórus felületek, melyek vakolási munkáit mindig kötött pályán mozgó szerszámmal, igen sokszor az adott feladatra készítve kell készíteni. Gyakori hiba, hogy már egyszerű boltöv vakolását is „kézből” készítik, persze nem is sikerül tökéletesen a felület. Ilyen esetben a tervezett síktól való eltérést a tervezett felülettől való eltérésként kell értelmezni, és tűrését, valamint minősítését is e szerint kell elvégezni. Fontos hibacsoport a ma sokszor alkalmazott hőszigetelő vakolatok azon fajtája, ahol külön nem habarccsal előállított hőszigetelő réteg készül, mert a hőszigetelésre csak vékonyvakolat kerül az esetek nagy részében, ezért itt kicsi a korrekciós lehetőség.


A vékonyvakolat alatti hőszigetelés síktól való eltérési hibájának nézete (fotó: Szende Árpád)

A hőszigetelés elhelyezése számos hibalehetőséget rejt magában. A hőszigetelésnek síktartónak kell lennie, a kapcsolódó homlokzati elemek és a rákerülő felületképzés miatt. A hőszigetelés jó rögzítése nélkülözhetetlen, hiszen a mozgó fogadószintre kerülő vékonyvakolat lereped, letöredezik. A rögzítés korrekt megoldása, hogy a csavaros-dübeles csomóponton egy hőszigetelést tartó műanyagtárcsa, és az esetlegesen beépítésre kerülő rabicháló vagy műanyagháló is rögzítésre kerül. Ha a hőszigetelés térfogata, annak vízfelvétele miatt megnövekszik, a rákerülő felületképzés már nem is tud síktartó lenni. Ez az eset különösen a régi, nem zártcellás műanyaghab hőszigeteléseknél fordult elő, ha a felületképző vakolat későn kerül rá. A hőszigetelő vakolatok e csoportjánál igen fontos használni a vakolóprofilok segédszerkezeteit, annak érdekében, hogy a kellő tervezett geometria megvalósuljon, és az elkészült szerkezet ne váljék rögtön elkészülte után sérülékennyé, s így további hibaforrássá. Egyébként az ilyen szendvics-

7/13 – 21

7/13 – 22


szerkezetek vakolt részeire a többi általános követelmény vonatkozik, azzal, hogy feltétlen figyelembe kell venni az alkalmazástechnikai előírásokban megfogalmazott szempontokat is a kivitelezés során. • A simított vakolat előírt vastagságától a megengedett 2 mm-es eltérés – az I. minőségi osztályban a felület: 5%-án; – a II. minőségi osztályban a felület: 10%án; – a III. minőségi osztályban a felület: 20%án. A nem simított vakolatszerkezet előírt vastagságától 3 mm-es eltérés megengedett – a minőségi osztályban a felület: 5%-án; – a II. minőségi osztályban a felület: 10%án; – a III. minőségi osztályban a felület: 20%án. • Ha a simított vakolaton az oltatlan mészcsomókipattogzás 10 m2-enként meghaladja – az I. minőségi osztályban az egy, – a II. minőségi osztályban a kettő, és – a III. minőségi osztályban az öt darabot, a szerkezet az adott minőségi osztálynak már nem felel meg, ezért lejjebb kell sorolni. Utólagos, gondatlan szállításból, munkavégzésből származó meghibásodás Sokszor előfordul, hogy olyan hibára hivatkoznak, melynek okai nem a vakolat készítésével hozhatók összefüggésbe, hanem más munkanem kivitelezésekor, esetleg más kivitelező által keletkeztek. E minden esetben gondatlanságra visszavezethető meghibásodások a sérülések, folytonossági anyaghiányok és a részleges vagy teljes vakolatszerkezeti tönkreme-


netelek. E hibák a korábban már elkészült, előírásos minőségű vakolatot ért külső behatások hatására jönnek létre. • Egyik csoportja a vakolatok elkészültét követő kivitelezési szakaszban, ám más munkanemek készítése során eszközölt anyagmozgatások, eszköz- és gépmozgásokkal hozhatók ok-okozati összefüggésbe. Ilyen hibák a vakolatleverések, sérülések, karcolások. E szempontból különösen sérülékeny részei a vakolatoknak a pozitív sarkok, illetve a különböző párkányok, kiálló tagozatok. Ezek védelméül szolgálnak az élvédő profilok, régi szakkifejezéssel és szerkezettel az „élvédő szögvasak”. A vakolatok kivitelezését követő időszakban az ideiglenes védelem, a segédanyagok és segédszerkezetek alkalmazása az ésszerűség határain belül nélkülözhetetlen. Nem ritka a dolgozók nem kellő munkafegyelmével, gondosságával indokolható állványok és egyéb építési segédszerkezetek részleges vagy teljes összedőlése, gépek ledőlése (emelőgép) okozta, szintén e csoportba tartozó hiba.

Utólagos munkavégzéssel, szállítással okozott vakolatleverés nézete (fotó: Szende Árpád)

7/13 – 23

7/13 – 24


A hibák okozói nagyon sokszor az építtetők által kikényszerített összezsugorodott építési idő okán is előálló organizációs elégtelenségek.

Helytelen munkanem-sorrend miatti elkészült homlokzatvakolati sérülések

•

Gyakorta előforduló viták forrása, hogy ki és mikor okozta a vakolaton a sérülést, hiszen a szerkezet átadását követően szinte azonos sérülést az építtetőhasználó is okozhatott. E viták eldöntésére perdöntő bizonyítékul szolgál a kellő időben és pontossággal, szakértelemmel, valamint részletességgel felvett hibajegyzőkönyv (a vakolatsérülési hiba helyének, területi kiterjedtségének pontos definiálása), hiszen ha az átadás-átvételi jegyzőkönyv részét képező, hibaés hiánypótlási jegyzőkönyvben szerepel, azt a vakolatot készítő kivitelező okozta, míg ha nem szerepel, az építtető. E hibák másik csoportja ugyan szintén a vakolatok elkészültét követő kivitelezési szakaszban jön létre, de a további épületszerkezetek készítése, vezetékek és berendezések szerelése közben. E hibák körébe főleg a kivitelezési sorrend szerint a vakolások utáni munkák végzése, valamint a szervezetlenség következtében a sorrendiséget tekintve a kelleténél későb-


bi, vagy az elmaradt munkák tartoznak. Az előbbibe főleg a szakipari munkák végzése tartozik. Leggyakrabban a burkolatok készítése, újabban az utólag szerelhető nyílászárók szerelése és a különféle épületvillamossági és épületgépészeti szerelvényezések során jönnek létre sérülések a már elkészült vakolatokon. Az is előfordulhat, hogy az előre elkészített felszerelési hely, a más paraméterekkel rendelkező, előre nem egyeztetett berendezés számára nem megfelelő és módosított kialakítással lehet csak kivitelezni, mely újabb sérüléseket, sokszor apró felületű, de bosszantó felesleges hibajavításokat eredményez. Az utóbbi munkavégzéseknél leggyakrabban előforduló a villanyszerelés és a különféle épületgépészeti vezetékek, berendezések szerelése. Ezek oka a szakági, alvállalkozói munkavégzési fegyelem megsértése. Ennek következménye a vésés és annak helyreállítása, amely azonban elvezet – tekintettel a különböző korú és a legnagyobb igyekezet ellenére is bekövetkező vakolatanyag- és felületminőségi különbségre – további hibák és javítások, no meg többletköltségek felmerüléséhez. Például az utólagos keskenyvakolás és a már régebben elkészült vakolat határa felrepedhet, mely csak a festési munkák során korrigálható, természetszerűleg többletköltséggel. Ha azonban nem fegyelmezetten hajtják végre a munkafolyamatot, előfordul – különösen más anyagfelhasználása esetén – a tervezett síktól, és így a már meglévő, vakolt síktól való eltérés, pozitív és negatív irányban is, melynek javítása többletköltség felmerülését eredményezi.

7/13 – 25

7/13 – 26


Utólagos villanyszerelés, fűtésszerelés okozta vakolati hibák (fotó: Szende Árpád)

Ugyancsak előforduló hibaforrás, amikor a beépítendő nyílászárókról későn döntenek, azokat későn határozzák meg. Nem ritka ilyen esetekben, hogy már nem elég csak a vakolatot levésni vagy kiegészíteni (pl. rabicolással), hanem a tartószerkezetet is érinti az átalakítás, gondoljunk csak a kiváltókra. Itt azonban az is előfordulhat, hogy kivitelezési hiba folyományaként jön létre a probléma, nevezetesen kitűzési hiba miatt lesz az elhelyezendő nyílászáró ré-


szére kihagyott nyílás kisebb, nagyobb, avagy kerül a felette elkészített kiváltó lejjebb vagy feljebb a kívánatosnál. Itt egyértelműen a kivitelező-vállalkozó saját hatáskörében elkövetett hibájáról van szó, ezért a kijavítás kötelezettsége és költsége is a kivitelezőt terheli. Ha az organizáció, a kivitelezés hiba nélküli, ám a kivitelezés adott szakaszában – a kivitelezési folyamatot tekintve későn – az építtető-megrendelő olyan változtatásokat rendel el, melyek a már elkészült vakolatok sérülését, átalakításának, helyreállításának kényszerét hozza magával, a vállalkozónak szerződését módosítania szükséges, hogy a további munkát milyen feltételekkel és határidőre vállalja?

Utólagosan beépített szerkezet hibájának nézete (fotó: Szende Árpád)

Más szerkezetek, illetve vezetékek, berendezések meghibásodásából eredő hiba Keletkeznek olyan hibák is, melyek okai nem a vakolat készítésével, hanem más szerkezetek, vezetékek, berendezések meghibásodásával hozhatók összefüggésbe. Ilyen meghibásodások a vakolatok sérülései, elszíneződései, nedvesedései és a részleges vagy teljes vakolatmegsemmisülések csoportja. E vakolathibák a már elkészült és jó minőségű vakolatot ért külső, ám az épület, építmény vagy műtárgy részét képező

7/13 – 27

7/13 – 28


meghibásodott elemek hatására járulékos hibaként jönnek létre. • A vakolatsérülések, vakolat leverődések, leszakadások az épületre elkészített, kivitelezett, felszerelt más épületszerkezetek elmozdulásainak, tönkremenetelének, leszakadásának következtében létrejövő meghibásodások, melyek részlegesek és teljes tönkremenetelűek lehetnek. Az utóbbi többnyire együtt jár a vakolatok fogadó szerkezeteinek (falak, födémek) megsemmisülésével is. • A vakolatokon végbemehetnek folyamatok, amelyek közvetett módon okoznak épületszerkezeti, avagy anyagszerkezeti elváltozásokat. E jelenségek kedvezőtlen esztétikai következményekkel járnak. Számos jel szerint, a más szerkezetek helytelen kialakításából eredő, és többnyire csapadékvíz közvetítésével létrejövő hibák az elszíneződések. Ezen hibák okozói például a vörösréz bádogos szerkezetek a patinaképződési folyamat során, vagy a bronzból készült épületszobrok, díszek, továbbá az egyéb nem megfelelő módon felületkezelt épületelemek, melyek felületkezelésüket elvesztve, más – vakolt – épületszerkezeteket is elszíneznek.

Bádogos szerkezetek meghibásodása folytán létrejött elszíneződések, homlokzatvakolati tönkremenetelek (fotó: Szende Árpád)


•

Igen jelentős azon meghibásodások száma, mely a vakolatok elkészültét megelőző kivitelezési időszakban gondatlanul elkészített, esetleg eleve meghibásodott, szélsőséges esetben megsemmisült épületszerkezetek, vezetékek és berendezések miatt okoznak vakolati hibákat. E vakolati hibák, éppen másodlagos meghibásodásuk miatt később észlelhetők. Mind külső, mind belső vakolatok vonatkozásában e csoport legjellemzőbb meghibásodásai a szigetelések működési zavaraival, hibáival összefüggő vakolathibák. Amennyiben a szigetelés nem vagy nem teljes körűen tölti be hivatását, úgy nem kívánatos pára, nedvesség vagy víz jelenik meg a már kiszáradt vakolt szerkezetben, melynek hatására először a vakolaton lévő felületkezelés vagy bizonyos burkolatok elszíneződnek, átnedvesednek, tönkremennek, míg rosszabb esetben penészesedés, illetve a vakolat teljes tönkremenetele, leválása is bekövetkezik. Igazi megoldást csak az eredeti elsődleges hibaforrás megszüntetése jelenthet, azaz a szigetelés működőképessé tételével, és csak azután, valamint a kiszárítást követően lehetséges a vakolat leverése és a vakolatpótlás kivitelezése. Számos példa mutatja, hogy különösen ingatlaneladások előtt gyanús és gyors vakolatjavítás, és részben vagy egészben új felületkezelés készül a hiba elfedésére és sikeres ügylet végrehajtására. Gyakorlati tanácsként elfogadható, hogy több mint gyanús, ha nagyon friss a festés, és esetleg csak bizonyos felületeken készült. Még száraz időben is ilyenkor a szekrényt kell elhúzni, és a mögötte lévő (kevéssé levegőző) felületet megvizsgálni. A kétséget kizáró módszer a falszerkezet vagy födémszerkezet nedvességtartalmának műszeres mérése, mely minden esetben megbízható eredményre vezet.

7/13 – 29

7/13 – 30


A talajból származó pára, nedvesség, víz, még sók lerakódásához és úgynevezett kivirágzáshoz is vezethet. Ilyen esetekben igen körültekintően kell eljárni, hiszen a nagyon gyakori problémát számos példával igazolhatóan nem sikerült megoldani, tekintettel a nedvesség ismételt megjelenésére, a kivirágzásokra, a drága, ám szakszerűtlenül alkalmazott felületkezelések tönkremenetelére. Ha ugyanis nem vizsgáltatjuk meg a nedvesség eredetét, kémiai öszszetételét, és a károsodott és kapcsolódó épületszerkezeteket, a megoldás sem lehet célszerű és szakszerű, de főleg nem vezet eredményre. Az egyszerű tanulság, hogy ne sajnáljunk megbízni és finanszírozni – különös tekintettel a társasházakra – képzett és már bizonyított szakértőt, aki szakszerűen és főleg időállóan oldja meg e bonyolult műszaki problémát, és ezzel a finanszírozást is értékarányossá teszi.


Homlokzatvakolati, lábazatvakolati tönkremenetel nézete, a talajvíz elleni szigetelés meghibásodása okán (fotó: Szende Árpád)

A csapadékvízből táplálkozó beázás a tetők, teraszok alatti homlokzatszakaszok, valamint helyiségek belső vakolatainak meghibásodásaihoz vezetnek. Itt azonban nemcsak a szigetelések, burkolatok nem vízzáró volta a hibaforrás, hanem az épületbádogos szerkezetek (csatornák, dilatációk, lefedések és tartozékaik) meghibásodásai szintén a vakolatok átázásához, később pedig tönkremeneteléhez vezetnek.

7/13 – 31

7/13 – 32


A fal vízszigetelési hibájának következtében történt vakolatleázás nézete (fotó: Szende Árpád)


A födém vízszigetelési hibájának következtében történt mennyezeti vakolatleázás (fotó: Szende Árpád)

A meghibásodott, repedt, törött, szétcsúszott épületgépészeti vezetékekből, berendezésekből származó víztől ugyancsak leázásos vakolathibák keletkezése várható. Miután nemcsak nyomás alá helyezett vízvezeték ereszthet, lukadhat ki, hanem például a szakaszosan használt lefolyóvezeték is, a vakolat tönkremenetele hosszú ideig is eltarthat. Ezekben az esetekben azonban a végeredmény ugyanaz, ha nem hárítjuk el a vizet szolgáltató hibát elég gyorsan, már nem elég a kiszárítás, a vakolat tönkremenetele nem akadályozható meg, azt le kell verni, és pótolni kell új vakolat készítésével. A hőtechnikai szabványossági előírások be nem tartásának a következménye, hogy a hőhidas épületszerkezet belső felületén, a belső vakolaton nedvesedés – a belső pára kicsapódik a lehűlő felületen – jelentkezik, elhanyagolása esetén pedig megjelenik a penészesedés valamely formája. Ezekben az esetekben már nem elég a vakolat helyreállítása, a penészesedés megszüntetésével, hanem a hőhíd megszün-

7/13 – 33

7/13 – 34


tetése szükséges, mindazon kapcsolódó épületszerkezeti, hőtechnikai problémák együttes megoldásával. Persze tisztázni kell, hogy a hiba létrejöttében, az építési folyamat résztvevőinek közrehatását, ami a költségviselés mértékére is iránymutatást ad. Mindezen hibákról együttesen elmondható, hogy a hibajelek észlelhetősége időben nagymértékben kitolódhat, különösen az átadás-átvételi eljárás lefolytatásának befejezéséhez, mint kiinduló időponthoz viszonyítva. Szándékos károkozásként keletkező meghibásodás (kivitelező) Az építéshelyeken és a kész épületeken kétségkívül, bár sajnálatos módon előforduló hibacsoport. Néha csak fegyelmezetlen dolgozók, kivitelezők játékáról, néha azonban a bűncselekményig terjedő tevékenységről van szó, mely nem mentes más természetű viták elrendezésére tett kísérletektől sem. A hibacsoport az okozott kár fajtája és mértéke szerint csoportosítható, az alábbiak szerint: • A vakolatok vonatkozásában a sérülés jellegű károkozások merülnek fel elsősorban, melyek a kész és hibátlan, jó minőségű vakolaton karcolásokat, leverődéseket, sérüléseket, súlyosabb esetben egész felületek leverését eredményezik. A kár sokszor nem is nagy értékű közvetlenül, hanem a javítással és kapcsolódó munkái miatt kieső idő indokolatlanul meghosszabbítja a kivitelezési időt, s így közvetve nagy kárt okoz. • A károkozás egy újabb, speciális formája a graffiti, mely az elszíneződés egy műfaja. A falfirka technikáját tekintve sokrétű, és főleg külső, homlokzati felületeken jelenik meg. Ettől némileg eltérő módon, de beltérben is előfordul, azonban főleg középületekben, például pályaudvari várókban, csarnokok


•

belső homlokzatain. Ma már lehetséges védekezni ellene, a nem olcsó impregnáló szer alkalmazását követő falfirka könnyen és gyorsan eltávolítható. Reményeink szerint ritkán, de az is előfordul, hogy a kivitelező, alvállalkozó az általa – néha más által – készített más épületszerkezetet is tönkretesz, megsemmisít a vakolatban okozott kár létrehozásával egyidejűleg, mely a kivitelezés tárgyát képező épület jelentős részére is kiterjedhet. Ez azonban már a Büntető Törvénykönyv hatálya alá tartozó cselekmény.

Használatból eredő meghibásodás E vakolathibák okozói minden esetben az átadás-átvételi eljárás befejezését követően az építtető-használók, akik tehát az építési tevékenységet követően a létesítményt üzemeltetik. Az üzemeltető által okozható hibák csoportosítása:  ciklikus események  a felülvizsgálat hiánya  a karbantartás hiánya  a felújítás hiánya vagy nem teljes körű, jó minőségű volta  az épületszerkezet életciklusának lejárta  a nem rendeltetésszerű használat  a szándékos károkozás

Ilyen vakolat-meghibásodás a sérülés, a folytonossági anyaghiány és a részleges vagy teljes szerkezeti tönkremenetel. Fontos, hogy megkülönböztessük e hibákat keletkezésük ideje, avagy másképpen mondva okozójuk szerint, már csak a kijavítás elvégeztetésének és költségeinek fedezése miatt is, amely ebben az esetben az üzemeltető.

7/13 – 35

7/13 – 36


•

•

A vakolatok és a kapcsolódó épületszerkezetek, vezetékek, berendezések meghibásodásai miatt létrejövő vakolathibák nem kellő időben és mértékkel történő kijavítása, esetleg ezek teljes elmaradása, azaz a karbantartás hiánya. Mindez – miközben a vakolatok tönkremeneteléhez vezethet – a hibajelek viszonylag késői észlelésével is együtt járhat. A nem szakszerű felújítások ugyancsak jelentős hibaforrásként nevezhetők meg. Ezek nemcsak a szakszerűtlen vakolatjavítások – melyeknél, ha lehet, fegyelmezettebben kell betartani a technológiát – hanem az egyéb gyakran jelentéktelennek tűnő, ám jelentős hibaforrásul szolgáló átalakítások is. Itt elsősorban a más technikájú vakolatpótlásokra gondolunk, melyek vizuális zűrzavart okoznak az épületen. De már például a hőszigetelő vagy más többrétegű vakolatoknál szerkezeti és hőtechnikai problémákhoz is elvezetnek. A hőtechnikai szabályok figyelmen kívül hagyásának a következménye, hogy a hőhidas épületszerkezet belső felületén nedvesedés, penészesedés is keletkezik. Manapság gyakorta láthatjuk a városokban sétálva, hogy az immár privatizált lakásokat tartalmazó társasházi tulajdonformában üzemeltetett régi bérházak úgynevezett homlokzat-felújítása kapcsán teljesen elmaradnak a vakolatjavítási munkák, és csak – nem egyszer a koszos, poros falfelületre felhordott – drága műanyagfestést alkalmaznak, arról nem is beszélve, hogy a homlokzati műanyagfestés technológiai sorrendjét, valamint az alkalmazástechnikai kézikönyvben előírtakat sem tartják be. Érdemes – különösen súrolófényben – megtekinteni e „munkákat”, és láthatjuk majd a nem egyszer értékes, védett, de mindenképpen a korra jellemző, és szép míves va-


•

•

kolt homlokzatképző elemeket, tagozatokat, melyek még háborús vagy az 1956-os utcai harcok nyomait viselik, és mesélnek nekünk a pár évtizedes gondatlan kezelés eredményeképp létrejött vakolathullásokról, hiányokról, és az időközben történt „tűzoltó” és szakszerűtlen felújításokról. E homlokzatokon nem lehet a homlokzati felületképzés és részmunkáin kívül nem elvégezni a vakolatjavítási – bizonyos esetekben – a teljes vakolási munka rekonstrukcióját. Itt újfent meg kívánjuk jegyezni, hogy e munkák végzéséhez elkerülhetetlen megfelelő képzettségű és gyakorlattal rendelkező szakemberek igénybevétele. A nem megfelelő használat során olyan tevékenységet folytatnak, melyekre nem tervezték és készítették sem az épületet, sem a vakolt szerkezeteket. Például lakásnak épített, és erre a funkcióra készített vakolatokkal kivitelezett helyiségekbe erősen vizes, párás tevékenységet, mosodát telepítenek. Ugyancsak a nem rendeltetésszerű használatból eredő hibák közé sorolhatók, a mechanikai sérülések, melyeket eszközök okoznak. Például a targoncák betelepítése egy könnyű számítógép alkatrészeket összeszerelő helyiségcsoportba, minden egyéb intézkedés és segédszerkezetek elkészítése nélkül, vagy az anyagmozgatások, gépmozgások által létrehozott, elsősorban sérülés jellegű meghibásodások, vakolatleverések, karcolások. Ismételten jelezzük, hogy a leginkább sérülésnek kitett részek a kiálló tagozatjellegű szerkezetek, a pozitív sarkok és a nyílászárók környezete, melyeket az említett esetekben külön szerkezetekkel szükséges megvédeni. A szándékos károkozással okozott hibák csoportjába, melyeket a használó, de más is létrehozhat, a kész és hibátlan, jó minőségű vakolaton károkozással létrehozott karcolásokat, leve-

7/13 – 37

7/13 – 38


rődéseket, sérüléseket, az elszíneződéseket, falfirkákat, súlyosabb esetben egész felületek leverését, esetenként pedig a kapcsolódó épületszerkezeteket, épületrészeket is érintő rombolást is értünk. Természetes, hogy e hibák kijavítása vagy kijavíttatása a hiba létrehozóját terheli, míg ehhez a kivitelező-vállalkozónak nincs köze. Összefoglalva: megállapítható, hogy e hibák nem állnak ok-okozati összefüggésben az adott szerkezet kivitelezésével, hanem gondatlanságból, az előírásos és jó vakolatot ért – nem is mindig egyértelműen jóindulatú – külső behatások következményeként jönnek létre. Talán e gondolatcsoportosítások hozzásegítik a tisztelt olvasót és minden szakembert, hogy a vakolatokkal mint épületszerkezetekkel kapcsolatos teendői és viszonyulása nyilvánvalóbbá, egyértelműbbé váljon.

13 Vakolatok vizsgálata

Recommend Documents