Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 31.K.33.152/2015/12.számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: CPV Kód:
2016/74 Fővárosi Bíróság ítélete KÉ 2016.06.29. 7533/2016
Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 31.K.33.152/2015/12. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Tálosi Adrienn ügyvéd (1036 Budapest, Kolosy tér 5-6.) által képviselt T & A Kereskedelmi Szolgáltató Kft. (2141 Csömör, Szabadság út 14.) felperesnek a dr. Dajka Gabriella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5., hiv. szám: D.401/14/2015.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a 230. sz. Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Fadrusz u. 18. III/5., ügyintéző: dr. Sarnyai Sándor ügyvéd) által képviselt SUTEC Hungária Kft. (2310 Szigetszentmiklós, Bánki Donát u. 13.) I. rendű alperesi beavatkozó és a dr. Szalmásy Miklós jogtanácsos által képviselt Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Kft. (1081 Budapest, Alföldi u. 7.) II. rendű alperesi beavatkozó beavatkozott - meghozta az alábbi ítéletet: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az I. rendű alperesi beavatkozónak egyenként 10.000-10.000,- (tízezer-tízezer) forint perköltséget. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az adóhatóság külön felhívására - 21.000,- (huszonegyezer) forint kereseti illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. ajánlatkérőként a 2015. január 29-én feladott ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban:Kbt.) szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított két részre; a 2. rész a Mercedes tehergépjármű alkatrészek szállítása nettó 280.000.000,- Ft + 30% keretösszeg erejéig volt. A felhívás a bírálat 1
szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontját határozta meg, három résszempont alapján, köztük az első volt az ellenszolgáltatás nettó értéke, a második a kedvezmény mértéke a mindenkori listaárból. Az ajánlattételi határidő 2015. március 19. napja volt. Az ajánlatnak tartalmaznia kellett minden olyan költségtényezőt, amelyet az ajánlattevő az ajánlatkérővel szemben érvényesíteni kíván és amelyek összességükben fedezetet nyújtanak az ajánlatkérési dokumentációban meghatározott műszaki-szakmai és szerződéses feltételek szerinti teljesítésre (felhívás VI.3.8. pontja). Az ajánlati felhívás a VI.3.29. pontjában közölte, hogy az ajánlattevőnek az ajánlatához elektronikus formában (CD/DVD-n vagy online) csatolnia kell részenként az adott részben szereplő tehergépjármű alvázak valamennyi alkatrészét tartalmazó listáját vagy katalógusát, mely forintban tartalmazza az alkatrészek listaárát. Az online katalógus esetén be kellett nyújtani a katalógus továbbadásához szükséges certifikációt, valamint az ajánlatkérő számára regisztrált hozzáférést kellett biztosítani, amelyről az ajánlatban nyilatkozni kellett. Az ajánlattevőnek nyilatkozatot kellett benyújtani arról, hogy az ajánlatával benyújtott részlista/katalógus az adott részben szereplő tehergépjármű alváz valamennyi alkatrészét tartalmazza. Az ajánlatkérőt minden részre tekintettel, az 1.a.) mellékletben nem szereplő alkatrészeket a nyertes ajánlattevő listaáras alkatrész-katalógus alapján fogja megrendelni, a 2. bírálati rész szempontra adott ajánlat figyelembe vételével(felhívás VI.3.29. pontja). Az ajánlatkérő dokumentációt is készített, annak az ellenszolgáltatásra vonatkozó 5. pontja -az ajánlatok összehasonlíthatóságának érdekében - részenként kérte az ellenszolgáltatás értékét megadni. Ennek érdekében a dokumentáció 1.a mellékletének táblázataiban az megadta azon alkatrészeket, amelyekre ajánlattevőnek egységes árat kell megadnia. Az ajánlati dokumentáció 2. műszaki követelmények között rögzítette, hogy a szállított tételek gyári eredeti új, vagy ezekkel egyenértékűnek elfogadott utángyártott új alkatrészek lehetnek. A végrehajtott esetleges gyári szám változásokat az ajánlattevőnek ajánlatában figyelembe kell vennie és ezekben az esetekben a vonatkozó megváltozott gyári számú alkatrészekre kell az árajánlatát megtennie. Ennek megfelelően az ajánlatkérő a 2. részre vonatkozóan az l/a. mellékletként összesen 592 darab Mercedes tehergépjármű alkatrész felsorolását tartalmazó táblázatot mellékelt, amelyben egyebek mellett - szerepeltek a 225-ös, 242-es, 324-es, 327-es, 379-es, 549-es sorszámú tételek, amelyek mindegyikéhez az ajánlatkérő megadta a hozzá tartozó gyári számot is (a továbbiakban: 1. a) alkatrészlista). Az ajánlattételi határidőre a 2. rész tekintetében hat ajánlatot nyújtottak be, köztük az I. rendű alperesi beavatkozó, a Diesel DR Kft. és a felperes. A felperes - később a jogorvoslati kérelmében kifogásolt 5 tételre nézve - úgy tett ajánlatot, hogy 225., 242., 324., 327., 379., 549. sorszámú tételek mellett jelezte: „ismeretlen cikkszám". A felperes ajánlatának 8. oldalán tett nyilatkozata szerint „elfogadja az ajánlat felhívás és az ajánlatkérési dokumentáció feltételeit. Nyilatkozik, hogy nyertessége esetén a dokumentáció részét képező szerződés-tervezet szerint Ajánlatkérővel szerződést köt, és a szerződést az abban foglaltak szerint teljesíti a megajánlott ellenszolgáltatás ellenében.". Az I. rendű alperesi beavatkozó és a perben nem álló Diesel DR Kft. az 5 tétel tekintetében úgy tett ajánlatot, hogy a 324-es, a 379-es és az 549-es tételek esetében módosított gyári számot adott meg. Az ajánlatkérő 2015. április 22-én hiánypótlási felhívást küldött az ajánlattevőknek. A a felperes esetében annak a hiánynak a pótlását kérte, hogy a 2. részre benyújtott 1/a. alkatrészlista 225., 242., 324., 327., 379., 549. soraiban nem adott meg egységárat, „ismeretlen cikkszám" megjelölést tüntetett fel, ezért kérte ezt az ellentmondást nyilatkozat 2
megküldésével feloldani. A felperes hiánypótlásra a Mercedes Benz Hungária Kft-től származó igazolást nyújtott be arról, hogy a vevőszolgálati szerződések keretében jogosult használni a Mercedes Benz Hungária Kft. által létrehozott és üzemeltetett „alkatrészinfomercedes-benz.hu" holnapon található alkatrész-információs programot és jogosult hozzáférést adni a programhoz harmadik fél részére. Nyilatkozott továbbá arról, hogy a megjelölt 5 tételhez az ajánlatkérő által rendelt cikkszámok a hivatalos Mercedes Benz adatbázisban nem szerepelnek, azok ismeretlen számok, ezáltal beárazni sem lehetett. Az ajánlatkérő - 2015. május 14-én hozott eljárást lezáró döntését követően, iratbetekintés és előzetes vitarendezési kérelem és újabb hiánypótlás után - a 2. rész tekintetében az összegzését módosította, az I. rendű alperesi beavatkozó, a Diesel DR. Kft. és a felperes ajánlatát a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelennek nyilvánította. A felperes ajánlatát azzal az indokkal, hogy az ajánlat egyéb módon nem felel meg az ajánlati felhívásban és dokumentációban, valamint jogszabályokban meghatározott feltételeknek. A 225., 242., 324. sorok tekintetében ismeretlen cikkszám megjelölést tüntetett fel, ezzel szemben a megadott gyári számok a felperes által hivatkozott katalógusban is szerepelnek, így azok létező tételek, ezáltal beárazhatóak is. Az 1. a) alkatrészlista a szerződéstervezet részét képezi és tekintettel arra, hogy a felperes nem adott az alkatrészlista minden tételére vonatkozóan árat, a Kbt. 63. § (2) bekezdése alapján a szerződés teljesítésére alkalmatlan. A felperes hiánypótlás keretében lenyilatkozta, hogy online katalógusa melyhez bírálati szempont kötődik - az ajánlatkérő számára hozzáférés-visszavonásáig érvényes, ami jelen esetben a közbeszerzési eljárás, adott esetben szerződés lezárultáig biztosított. Az ajánlatkérő a felperes nyertessége esetén nem tudná biztosítani a Kbt. 31. § (5) bekezdésében foglaltakat. Az ajánlatkérő összegzésében szerepelt, hogy az eljárást a Kbt. 76. § (1) bekezdés b) és e) pontja alapján eredménytelennek nyilvánította azzal, hogy az eredmény megküldését követően észlelte, hogy az eredmény a Kbt. 2. § (1) bekezdés előírásaiban foglaltakkal ütközne, sértve ezzel a verseny tisztaságát. Az ajánlattevő által benyújtott alkatrész-katalógusok több százezres eltérést mutatnak a tételszám tekintetében. A katalógusoknak az adott részben szereplő tehergépjármű alváz valamennyi alkatrészét teljes körűen tartalmaznia kellene. Az ajánlatkérő rendelkezésre álló információk alapján nem tud hitelt érdemlően dönteni, így azt sem tudja megállapítani, hogy melyik a valóságtól eltérően közölt adat. Az 1.a) alkatrészlista 379. és 549. tételei esetén a gyári számok adminisztrációs hiba miatt tévesen szerepelnek, a három ajánlattevő (az I. rendű alperesi beavatkozó, a Diesel DR. Kft., a felperes) a tételek beárazásánál eltérő megoldást választott, ami a szerződés teljesülésének ellehetetlenülését eredményezheti. Az 2. rész tekintetében az eljárást eredménytelenné nyilvánító döntéssel szemben a felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet, melyet az alperes a D.401/14/2015. számú határozatában elutasított. Az 1. kérelmi elem megítélésekor összevetette a felperes szakmai ajánlatra adott vállalását az 1. értékelési résszempontnál tett nyilatkozatával, amiből megállapította, hogy a felperes az alkatrészek tekintetében, ellentmondó nyilatkozatokat tett, a be nem árazott alkatrészek tekintetében nem adott vállalást, így ajánlata - hiánypótlást követően - nem volt teljes, ezért érvénytelen volt a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján. Ezen a tényen nem változtat az sem, ha esetlegesen az ajánlatkérő az online katalógushoz történő hozzáférés tekintetében a Kbt. 67. § (1) bekezdése alapján hiánypótlást vagy felvilágosítást kérhetett volna annak adatai archiválásával összefüggésben. A 2. kérelmi elemet az alperes azzal találta alaptalannak, hogy az 1. kérelmi elem esetében azt állapította meg, hogy a felperes ajánlata érvénytelen volt a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján, ennek megfelelően az összegzésben e jogszabályhely szerinti eredménytelenségi ok fennállt, hiszen a másik két ajánlattevő ajánlata is 3
érvénytelen volt, és ezt nem kifogásolták a jogorvoslati eljárás keretében. Az alperes a Kbt. 76. § (1) bekezdés e) pontját, azaz az eljárás tisztaságának sérelmét együtt vizsgálta a közbeszerzési eljárás eredménytelenségének a Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontja szerinti döntéssel. Azt állapította meg, hogy az ajánlatkérő beszerzés igénye eredeti vagy gyári utángyártott új alkatrészekre vonatkozott a felhívásban nevesített tehergépjárművek tekintetében. Ennek megfelelően kérte a szakmai ajánlatban, hogy a nevesített tehergépjárművek valamennyi alkatrészét tartalmazó katalógus külön kerüljön benyújtásra akár eredeti gyári alkatrészként, akár utángyártott új alkatrészként. Ebből fakadóan eltérő tételszámú katalógusok kerültek becsatolásra attól függően, hogy az ajánlattevők mire adtak szakmai ajánlatot. Arra figyelemmel, hogy az ajánlatkérő lehetővé tette az utángyártott új alkatrészekre történő ajánlattételt is, megteremtette annak lehetőségét, hogy az eltérő gyártású alkatrészekből becsatolandó katalógusokban szereplő számú tételek kerülnek feltüntetésre, amely alapján azonban nem lehet sem hamis adatszolgáltatás, sem pedig valamely verseny tisztaságát sértő magatartást megállapítani, ezért a Kbt. 76. § (1) bekezdés e) pontja szerinti ajánlatkérői döntés nem volt helytálló. A 3-4., az I. rendű alperesi beavatkozó, a Diesel DR. Kft., hamis adatszolgáltatását állító kérelmi elemeket illetően az alperes kifejtette, hogy az érintett ajánlatkérők nemcsak eredeti, gyári, hanem utángyártott új alkatrészeket is megajánlottak, csatolták az 1. a) alkatrészlistát. A katalógusoknak a szakmai ajánlat, az 1. a) alkatrészlistának az értékelés során volt szerepe. Az a tény, hogy a katalógusokban nem találhatóak meg egyes, az 1. a) alkatrészlistában szereplő cikkszámok nem jelenti hamis adat közlését, mert az ajánlattevő által lehetővé tett eltérő gyártás miatti különbözőség nem zárta ki, hogy a katalógusoknak és az 1. a) alkatrészlistában szereplő cikkszámok és a tételmennyiségek eltérjenek egymástól. Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, annak megváltoztatását a Kbt. 152. § (2) bekezdés e) pontja alapján akként, hogy a bíróság állapítsa meg az ajánlatkérő, valamint az I. rendű alperesi beavatkozó és a Diesel Dr. Kft. jogsértéseit, valamint az I. rendű alperesi beavatkozót és a Diesel Dr. Kft.-t tiltsa el a közbeszerzési eljárásban való részvételtől. Perköltséget igényelt. A felperes a 12. sorszámú jegyzőkönyvben a keresetét akként pontosította, hogy kizárólag anyagi jogi felülvizsgálatot kér, a határozatot eljárásjogi szempontból nem támadja. Az 1. kérelmi elem kapcsán azzal érvelt, hogy az ajánlatkérő jogsértő módon érvénytelenítette az ajánlatát. Figyelmen kívül hagyta azon szakmai tényt, hogy az a gyári számú a termék, amely nem található a mindenkori gyári katalógusban, nem létező termék. Márpedig a 225. és 242. sorokhoz tartozó gyári számok a 2015. március 19-ei ajánlattételi határidő pillanatában nem szerepeltek a Mercedes Benz adatbázisában, míg a 324. sorhoz tartozó gyári szám beazonosíthatatlan, a 379. és 549. tételek esetében pedig az ajánlatkérő a módosított összegzésben elismerte, hogy azok adminisztrációs hiba miatt tévesen szerepelnek. A 327. cikkszám vonatkozásában pedig a jogorvoslati kérelemben tett észrevételeiben ismerte el az ajánlatkérő, hogy a Mercedes helyett tévesen alkatrész Bosh gyári számot adott meg. A felperes szerint az ajánlatokat az ajánlat adásakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, így tekintettel arra, hogy az ajánlatadáskor ezek a cikkszámok nem szerepeltek a gyártó alkatrész-katalógusban, ezek nem létező cikkszámok és az ajánlatkérőnek ezen körülményekre tekintettel kellett volna az ajánlatokat, illetve az alperesnek a felperesi jogorvoslati kérelmét elbírálnia. Nem teszi létezővé a cikkszámokat - az alperes logikájával szemben - az sem, hogy a közös ajánlattevők beárazták ezeket a cikkszámokat. Az utángyártott új alkatrészek cikkszáma sem térhet el a gyári cikkszámtól, vagyis ha nem létezik a gyári alkatrész, úgy annak utángyártott új alkatrésze sem 4
létezhet. A felperes álláspontja szerint az egyetlen helyes megoldás a nem létező cikkszámok árazatlanul hagyása volt, amelyről a felperes hiánypótlása keretében tájékoztatta is az ajánlatkérőt, aki a tájékoztatást elfogadva ajánlatkérő ajánlatát érvényesnek hirdette ki. A 2. kérelmi elem tekintetében előadta, hogy ha az 1. kérelmi elem kapcsán kifejtetteknek a bíróság érdemben helyt ad, úgy az ajánlata érvényes lesz, következésképpen az eredménytelenségi ok nem áll fenn. A verseny tisztaságának és a hamis adatszolgáltatást illetően, a felhívás VI.3. 29. pontjából következően nincs különbséget eredeti vagy utángyártott között, mivel az adott részben szereplő tehergépjármű alvázak alkatrészeinek darabszáma fix. Az ajánlatkérőnek olyan katalógust kellett csatolnia, amely valamennyi alkatrészt tartalmazza. A hamis nyilatkozattétel abban érhető utol, hogy I. rendű alperesi beavatkozó ajánlata a 32. oldalon azt nyilatkozta, hogy az ajánlatukkal benyújtott alkatrész lista/katalógus az adott részben szereplő tehergépjármű valamennyi alkatrészét tartalmazza. A valóság vizsgálata tehát abból áll, hogy szerepel-e a becsatolt katalógusban az összes adott részben szereplő tehergépjármű valamennyi alkatrésze. Az a tény pedig, hogy nem szerepel egy egyszerű összehasonlítással minden különösebb utalás nélkül tetten érhető. Az 1/a. melléklet 17, 257, 316, 325 , 563 tételei közül egy sem szerepel. Ez a körülmény pedig önmagában alátámasztja azt a tényt, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó ajánlata 32. oldalán csatolt nyilatkozata valótlan. A Diesel Dr. Kft. ajánlata 25. oldalán azt nyilatkozta, hogy az ajánlatukkal benyújtott alkatrész lista/katalógus az adott részben szereplő MAN és a Mercedes Benz tehergépjármű alvázak valamennyi alkatrészét tartalmazza. Az 1/a. tételei közül azonban egyik sem szerepel a Diesel Dr. Kft. által becsatolt katalógusban. Ez a körülmény pedig önmagában alátámasztja azt a tényt, hogy a Diesel Dr. Kft. ajánlata 25. oldalán csatolt nyilatkozata valótlan. A felperes álláspontja szerint az ajánlatkérő önmagában képes lett volna a Mercedes Benz online katalógusát, valamint a benyújtott ajánlatok tartalmának ismeretében annak megítélésre, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó és a Diesel Dr. Kft. a felperes által egymástól különböző formában becsatolt alkatrész-katalógusok közül, mely tartalmazza valamennyi alkatrészt. Ezért az eredménytelenné nyilvánítás feltételei nem álltak fenn. Az ajánlatkérő a 379. és 549. tételek vonatkozásában elismerte, hogy adminisztrációs hiba miatt tévesen tüntette fel a kiírásban a gyári számokat még nem jelenti azt, hogy sérült a verseny tisztasága és az eljárás eredménytelenné lenne nyilvánítható. A tételek csupán a megnevezésük alapján nem voltak beazonosíthatóak, így az egyetlen lehetséges megoldás az ajánlatadáskor a nem létező tétel be nem árazása volt. Az ajánlatkérőnek eredménytelenné nyilvánítás helyett ezt a körülményt kellett volna felismernie és az ajánlatokat ennek megfelelően elbírálnia. Az, hogy az 1/a. mellékletben az ajánlatkérő ezen tételekre nem kapott megajánlást semmilyen formában nem jelentheti a teljes szerződés ellehetetlenülését, hiszen az ajánlatkérői „adminisztrációs hiba" következménye csak az lett, hogy ezen tételek nem az 1/a. alkatrészlista szerint kerülnek a szerződés hatálya alatt beszerzésre. A 3-4. kérelmi elem tekintetében azt hangsúlyozta a felperes, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó és a Diesel Dr. Kft. ajánlatának (32. és 25. oldalon tett ajánlati eleme) nyilatkozata hamis. Ezt az alperesnek meg kellett volna állapítania. Az alperes ellenkérelmében a határozati álláspontjának fenntartásával a felperes keresetének elutasítását és költségben való marasztalását kérte. Az 1. kérelmi elem tekintetében azt hangsúlyozta, hogy a felperes már az ajánlattételi határidőben is tudta, hogy bizonyos cikkszámokat nem tud beazonosítani, ennek ellenére azt nyilatkozta, hogy szakmai ajánlata teljes, azokban minden ajánlatkérői igény szerepel. Ehhez képest az értékelési szemponthoz benyújtott táblázatban, amely ajánlati árak alapját képezte több cikkszám nem került sem beárazásra sem további adat közlésére. A felperes abban az esetben tett volna eleget annak az ajánlatkérői 5
elvárásnak, hogy valamennyi alkatrészt tartalmazó listát vagy katalógust csatolni kell, ha az ajánlata az értékelési rész szempont tartalmához becsatolt táblázat kiterjed a teljes műszaki tartalomra, jelen esetben a nevesített tehergépjármű valamennyi alkatrészére és a teljes táblázattal adott volna teljes vállalást az értékelési rész szempontra. Miután a felperes be nem árazott alkatrészek tekintetében nem adott vállalást, így az ajánlata nem volt teljes, ami az érvénytelenséget vonta maga után. A 2. kérelmi elem esetében a felperes egy be nem következett jogi helyzetre, feltevésre alapítja a kérelmet, amely nem lehet alapos, ugyancsak nem lehet az a hamis adattal kapcsolatos álláspontja sem. Jelentősége volt annak, hogy nem csak gyári, eredeti alkatrészeket lehetett megajánlani. A felperes csupán a saját gyári eredeti katalógusából indult ki, figyelmen kívül hagyta az ettől eltérő és éppen ezért teljesen más mennyiségeket tartalmazó utángyártott alkatrész-katalógusokat, az ebből leképzett és természetes módon eltérő táblázati tartalmat. Ezen jelentős tény figyelmen kívül hagyására alapított kérelem és kereseti kérelem nem lehet alapos, hiszen a közbeszerzési eljárás egyik lényeges eleméről, jellemzőjéről van szó. A I. rendű alperesi beavatkozó a felperes keresetének elutasítását és költségben való marasztalását kérte figyelemmel arra, hogy az alperesi határozat mindenben megfelelt a rá vonatkozó rendelkezéseknek. A II. rendű alperesi beavatkozó nyilatkozatot nem tett. A felperes keresete nem alapos. A közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 330. §-a, és Kbt. 157. §-a értelmében a felperes törvényes határidőben benyújtott, keresetlevélben előterjesztett keresettel kérheti. A közigazgatási perben, - eltérésekkel - érvényesülnek a Pp. XX. fejezeti szabályai, köztük a Pp. 215. §-a, a kereseti kérelemhez kötöttség elve. Közigazgatási perben a bíróság nem teljes körű, hanem jogszerűségi felülvizsgálatot végez, melynek során döntésének terjedelmét a közigazgatási pert megindító keresetben megjelölt jogszabálysértés, petítum határolja be. A felülvizsgálat körét illetően rögzíteni kell, hogy a felperes pontosított keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát anyagi jogi jogsértésre alapítva kérte, nem támadta az alperesi határozatban megállapított tényállást, eljárásjogi kifogása nem volt. Mindez a bíróság döntésének terjedelmére nézve azt eredményezte, hogy a bírósági felülvizsgálatnak nem lehetett tárgya a határozat eljárásjogi felülvizsgálata, a bíróság anyagi jogi szempontból vizsgálta felül az alperesi határozat jogszerűségét, és ennek függvényében állapította meg a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló közigazgatási iratok, valamint a felek előadása és a becsatolt okirati bizonyítékok egybevetése alapján, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelve és meggyőződése szerint elbírálva. Az 1) kérelmi elem vizsgálatakor elöljáróban ki kell emelni, hogy, az ajánlatkérői követelményeket, legyenek azok tartalmi vagy formai elvárások, a kiírás tartalmazza. Ha ezek az előírások, követelmények az ajánlattevő számára nem egyértelműek, nem teszik lehetővé az ajánlattételt, vagy sértik az érdekeit, akkor ennek elhárítása alkalmas jogérvényesítési eszköz a kiírás elleni jogorvoslat. Az érintett ajánlati felhívást/dokumentációt jogvesztő határidőn belül jogorvoslati kérelemmel senki nem támadta, ami azt jelenti, hogy a felhívás és a dokumentáció tartalmát elfogadták, ezzel kötelezettséget vállaltak (köztük a felperes is) arra hogy az ajánlatot a közölt kiírásnak megfelelően készítik el; ha nem ezt teszik akkor azt kockáztatják, hogy az ajánlatot az ajánlatkérő érvénytelennek nyilvánítja. Az ekként beállt ajánlati kötöttség miatt a megadott kiíráshoz képest kellett az ajánlatkérőnek az ajánlatokat, köztük a felperesi ajánlat bírálatát is elvégeznie. Ennélfogva a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenség megítélésénél a bíróság számára is az volt a kiinduló szempont, hogy az ajánlatkérő milyen 6
elvárást fogalmazott meg a kiírásban. Az ajánlattevőknek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a versenytársak teljesíthető vállalásai versengjenek a közbeszerzés alapján kötendő szerződés elnyeréséért. Az ajánlati kötöttség fent említett törvényi követelménye szerint a Kbt. 60-66. §-ainak megfelelően az ajánlattevőt kötelezettsége, hogy ajánlatát a kiírás szerint tartalmi és formai követelményeknek megfelelően készítse el és nyújtsa be, míg az ajánlatkérőé, hogy vizsgálja az ajánlat ennek való megfelelőségét és és azt, hogy megfelel-e a jogszabályban meghatározott feltételeknek. A bírálat a Kbt. kogens előírásaiból következően a jogszabályi elvárások betartása mellett végezhető el, állapíthatja meg az ajánlattevő, hogy mely ajánlat érvényes vagy érvénytelen. Ennek megfelelően a Kbt. 63. § (1) bekezdése alapján az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérőnek azt kell megvizsgálni, hogy az ajánlatok megfelelnek-e az ajánlati (ajánlattételi) vagy több szakaszból álló eljárás estén a részvételi és ajánlattételi felhívásban, a dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérő köteles a 63. § (3) bekezdésre figyelemmel megállapítani, hogy mely ajánlatok érvénytelenek és van-e olyan ajánlattevő, akit az eljárásból ki kell zárni, míg a (4) bekezdés szerint az érvényes ajánlatok értékelését kell elvégezni az eljárást megindító felhívásban meghatározott értékelési szempont (71. §), valamint a 71-73. §-okban írtak szerint. A felperes a jogorvoslati kérelmében azt állította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 2. § (1) és (3) bekezdésére is tekintettel a Kbt. 63. § (1) és (3) bekezdését, illetve a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontját azzal, hogy a felperesi ajánlatot érvénytelenné nyilvánította. A 2015. június 2. napján kiadott módosított összegzése szerint a felperesi ajánlat érvénytelenségét az okozta, hogy a 225., 242., 324. sorok tekintetében ismeretlen cikkszám megjelölést tüntetett fel, ezzel szemben a megadott gyári számok szerepelnek az általa hivatkozott katalógusban, így azok létező és beárazható tételek, annak ellenére a felperes a szerződéstervezet részét képező 1. a) alkatrészlistában nem adott minden tételre ajánlati árat, holott nyilatkozata szerint elfogadta a kiírás feltételeit. A felperes által nem vitatott tény, hogy a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő az ajánlati árak összehasonlítása érdekében az 1. értékelési résszempontra kiválasztott összesen 592 db alkatrészt, amit a szakmai ajánlat tartalmaként is meg kellett ajánlani és ezeket kérte beárazni a 1.a) alkatrészlistában. A felperes valamennyi alkatrészre benyújtotta a katalógusát, azonban több tételnél azt rögzítette, hogy azok ismeretlen cikkszámok, így azokra nem adott ajánlati árat. A felperesi ajánlat érvénytelenségének jogalapja nem a Kbt. 74. § (1) bekezdés d) pontja, azaz nem a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelménynek való megfelelés hiánya vezetett az ajánlata érvénytelenségéhez, annak ellenére, hogy az ajánlatkérő az összegzésben a „szerződés teljesítésére alkalmatlan" terminológiát alkalmazta. Döntésének jogszabályi alapja - a jogorvoslati tárgyaláson tisztázott módon - a Kbt. 74. § (1) bekezdés d) pontja volt, amely az az érvénytelenségi eset, amikor az ajánlat egyéb módon nem felel meg az kiírásban vagy a jogszabályban foglaltaknak. Az egyéb ok pedig az volt, hogy míg a felperes ajánlatának 8. oldalán tett nyilatkozatában elfogadta a kiírás feltételeit, köztük az 1. a) alkatrészlistában megfogalmazott elvárást is, addig, a három tétel tekintetében ismeretlen cikkszám megjelölést tüntetett fel. Ennek az ellenmondásnak a feloldását kérte az ajánlattevő a hiánypótlásában, amelynek a felperes nem tett eleget. Az ajánlat érvénytelenségét eredményező ellenmondást nem orvosolja az az egyébként helytálló felperesi hivatkozás, hogy az ajánlatokat az ajánlattételi határidőben fennálló tények és adatok alapján kell elbírálni . Továbbá az a felperesi állítás sem, hogy a Mercedes Benz 7
aktuális gyári alkatrész-katalógusát 2015. június 1. napján frissítette, az, hogy a 225., 242. sorokhoz tartozó gyári számok ekkor kerültek csak be az adatbázisba, és az sem, hogy a 2015. március 19-ei ajánlattételi határidő pillanatában ezek a gyári számok nem szerepeltek a Mercedes Benz adatbázisban. Ezek az érvek esetlegesen alapelvi jogsértést alapozhattak volna meg, azonban a felperes ezen jogorvoslati kérelmi elemét a 2015. július 15-ei jegyzőkönyvben foglalt módon a Kbt. 63. § (1) és (3) bekezdésére tekintettel a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontjának sérelmére alapította, ehhez igazodott a kereseti kérelme. Olyan előadást sem tett, amely szerint az alperes a jogorvoslati kérelmi elemét hiányosan, nem teljes körűen bírálta volna el. A bíróság ezért arra a következtetésre juthatott, hogy az alperes jogszerűen állapította meg, hogy összevetve a felperes szakmai ajánlatra adott vállalást az 1. értékelési résszempontnál tett nyilatkozattal, a felperes ellentmondó nyilatkozatokat tett, az alkatrészek tekintetében és a be nem árazott alkatrészek tekintetében nem adott vállalást, így ajánlata - az ajánlatkérő helytálló döntése szerint - a Kbt. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelen volt. A kiírás szerint (VI.3.29. pont) az online katalógus esetén az ajánlatkérő számára regisztrált hozzáférést kellett biztosítani. A felperes hiánypótlásra benyújtott igazolásában a Mercedes-Benz Hungária tanúsítja, hogy a felperes a vevőszolgálati szerződése keretében jogosult használni az általa létrehozott és üzemeltetett „alkatrészinfo mercedes-benz.hu" honlapon található programot és jogosult harmadik fél részére ahhoz hozzáférést adni. Az ajánlatkérő ehhez képest azért alkalmazott hiánypótlást, mert észlelte, hogy a katalógusban történő bejelentkezéskor státuszként 5 napos próbaregisztráció szerepel. A felperes hiánypótlásában közölte, hogy a hozzáférés a jelen közbeszerzési eljárás esetében a szerződés lezárultáig tart, amely dátumról nem rendelkezik információval. Ilyen előzmények után hivatkozott az ajánlatkérő a módosított összegzésében a Kbt. 31. § (5) bekezdésére, azzal, hogy a felperes nyertessége estén nem tudná biztosítani az e szakaszban foglaltakat, azaz azt, hogy a szerződéseknek a honlapon a teljesítéstől számított öt évig folyamatosan elérhetőnek kell lennie. A felperes jogorvoslati kérelmében azt kérte számon, hogy az ajánlatkérői összegzésből nem állapítható meg az ajánlata és a Kbt. 31. § (5) bekezdése közötti összefüggés. A bíróság megítélése szerint az összegzésből megállapítható, hogy az ajánlatkérő az online katalógushoz való hozzáféréssel hozta összefüggésbe a hivatkozott rendelkezést. Az, hogy ezt helyesen tette megítélés kérdése, amelyről az alperes állást foglalt. Úgy ítélte, meg, hogy az ajánlatkérő az online katalógushoz való hozzáférés tekintetében további közbeszerzési cselekményeket végezhetett volna, amelynek hiánya azonban a felperesi ajánlat érvénytelenségét nem orvosolja. Ezen álláspontjával a felperes a keresetében - annak a 1. kérelmi elemre vonatkozó részében - nem szállt vitába, kereseti kérelme ezt jogsértést nem is érintette. A Kbt. szabályozási rendszerét végigkövetve látható, hogy a közbeszerzési eljárás általános és az egyes eljárástípusokra alkalmazandó speciális rendelkezései, a vitatott alapelvek érvényesülését konkrét tartalommal töltik ki, kezdve a beszerzési igény keletkezésétől egészen a szerződés megkötéséig. A Kbt. 2. § (3) bekezdését érintő 2) kérelmi elem kapcsán a bíróság utal arra, hogy a Kbt. alapelvi rendelkezései általános törvényi követelményeket határoznak meg a közbeszerzési eljárás valamennyi résztvevője számára. A közbeszerzési eljárás teljes folyamatában az alapelvek érvényesülését az egyes tételes jogi rendelkezések biztosítják, azok a Kbt. egyes jogszabályi helyeiben realizálódnak, az egyes eljárási típusokhoz tartozó módon. Amennyiben vizsgálandó, hogy a Kbt. alapelvi rendelkezése sérelmet szenvedett-e, nem lehet megkerülni a közbeszerzési eljárás alanyainak mértéket szabó, a konkrét eljárásra irányadó speciális rendelkezéseket, köztük a Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontját. 8
A Kbt. 2. § (3) bekezdése értelmében az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők a közbeszerzési eljárásban a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. A Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontja szerint eredménytelen az eljárás, ha kizárólag érvénytelen ajánlatokat vagy részvételi jelentkezéseket nyújtottak be, míg az e) pont alapján akkor, ha valamelyik ajánlattevőnek vagy részvételre jelentkezőnek az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező érdekeit súlyosan sértő cselekménye miatt az ajánlatkérő az eljárás eredménytelenné nyilvánításáról dönt E jogszabályhelyekre alapította a felperes a 2. kérelmi elemét. Először is azt kérte vizsgálni, hogy az ajánlatkérő megsértette a hivatkozott rendelkezéseket azzal, hogy úgy nyilvánította az eljárást eredménytelenné, hogy annak feltételei nem álltak fenn, mert az első kérelmi elem kapcsán kifejtettek értelmében ajánlata érvényes volt. Ez a felperes által feltételezett jogi tény nem állt be sem az közbeszerzési, sem a bírósági peres eljárás eredményeképpen, ezért ez okból az alperesi határozat jogszabálysértő jellegét megállapítani nem lehetett. A felperes keresetében az I. rendű alperesi beavatkozó és a Diesel Dr. Kft. ajánlatát érvénytelenné nyilvánító döntést nem támadta, ennélfogva az alperesi határozat a Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontja sérelme megállapítását elutasító részében jogsértő nem lehetett. A módosított összegzés szerint az ajánlatkérő azért nyilvánította az eljárását eredménytelenné, mert az eredmény megküldését követően észlelte, hogy az eredmény sértené a Kbt. 2. § (1) bekezdésében foglaltakat, a verseny tisztaságát. A hivatkozott törvényi tényállás arra kötelezi az ajánlatkérőt, hogy közbeszerzési eljárásban biztosítsa, a gazdasági szereplő pedig tartsa tiszteletben a verseny tisztaságát, átláthatóságát és nyilvánosságát. Az ajánlatkérő döntését azzal indokolta, hogy az ajánlattevők által benyújtott alkatrész katalógusok több százezres eltérést mutattak, amely tény a felperes sem vitatta. Ezt a helyzetet ítélte meg úgy, az ajánlatkérő, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem tud hitelt érdemlően dönteni, azt sem tudja megállapítani, hogy történt-e hamis adatszolgáltatás. Bemutatta, hogy a három ajánlattevő, a tételek beárazásánál eltérő megoldást választottak, a katalógusszámok nagyságrendi eltérés, és ebből fakadóan az eltérő mennyiségű alkatrészekre történő ajánlattétel történt., továbbá az 1. a) alkatrészlistában egyes tételek (379. és a 549.) gyári számai adminisztrációs hiba miatt tévesen szerepelnek. Mindezek olyan kiírás esetén, ahol a katalógusnak a tehergépjármű alváz valamennyi alkatrészét teljes körűen tartalmaznia kellett, akadálya volt az ajánlatkérői döntésnek, amelyet az ajánlatkérő is felismert. Ezen az sem változtat, hogy a felhívás VI.3.29. pontja szerint a tehergépjármű alvázak valamennyi alkatrészét tartalmazó listát/katalógust kellett csatolni, mert nem a katalógus hiánya, hanem annak nagyságrendi eltérése volt az ajánlatkérői döntés indoka. Az ajánlatkérői döntés jogszerűségén nem változtat a felperesnek a jogorvoslati kérelmében meg nem jelölt, a jogorvoslati tárgyaláson a Kbt. 58. §-ára történő hivatkozása sem, amelynek (4) bekezdése az ajánlatkérőt - belátása szerint feljogosítja arra, hogy az ajánlatban vagy részvételi jelentkezésben benyújtott igazolások, nyilatkozatok tartalmának ellenőrzése érdekében más állami szervtől vagy gazdasági szereplőtől információt kérjen. Az alperes ezért jogszerű döntést hozott arról, hogy az ajánlatkérő a verseny tisztaságának alapelvi sérelmére helytállóan hivatkozott. A Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontját sérelmező jogorvoslati kérelmi elemre az alperes azt a választ adta, hogy nem lehetett sem a hamis adatszolgáltatást, sem a valamely ajánlattevő verseny tisztaságát sértő magatartását megállapítani. Az alperes ezt valóban abból vezette le, hogy az ajánlatkérő beszerzés igénye eredeti vagy gyári utángyártott új alkatrészekre vonatkozott a felhívásban nevesített tehergépjárművek tekintetében. Ennek megfelelően kérte a szakmai 9
ajánlatban, hogy a nevesített tehergépjárművek valamennyi alkatrészét tartalmazó katalógus külön kerüljön benyújtásra akár eredeti gyári alkatrészként, akár utángyártott új alkatrészként. Ebből fakadóan eltérő tételszámú katalógusok kerültek becsatolásra attól függően, hogy az ajánlattevők mire adtak szakmai ajánlatot. Arra figyelemmel, hogy az ajánlatkérő lehetővé tette az utángyártott új alkatrészekre történő ajánlattételt is, megteremtette annak lehetőségét, hogy az eltérő gyártású alkatrészekből becsatolandó katalógusokban szereplő számú tételek kerülnek feltüntetésre. A felperes helyesen állította, hogy a kiírás nem tesz különbséget eredeti vagy utángyártott alkat rész között, és helytállóan hivatkozott a felhívás VI.3.29. pontjára is, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy maguk a katalógusok eltérőek voltak, ebből következően eltérő mennyiségre történt megajánlás. A 3-4. kérelmi elem tekintetében azt hangsúlyozta a felperes, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó és a Diesel Dr. Kft..ajánlatának (32. és 25. oldalon tett ajánlati eleme) nyilatkozata hamis. Ami a hamis adatszolgáltatást illeti, azt kell hangsúlyozni, hogy az ajánlatkérő nem állapított meg hamis adatszolgáltatást, éppen azt emelte ki, hogy nem tud érdemben dönteni arról, hogy történt-e hamis adatszolgáltatás. A Kbt. értelmező rendelkezések között elhelyezett 4. § 10. pontja határozza meg a hamis adat fogalmát, amely szerint hamis adat a valóságnak megfelelően ismert, de attól eltérően közölt adat. A törvényi definícióból következően a hamis adatszolgáltatás vizsgálatát két együttes feltétel alapján kell elvégezni, a hamis adatszolgáltatás akkor valósul meg, ha a szolgáltató az adatot a valóságnak megfelelően ismeri, de a valóságtól eltérően közli. A hamis adat vagy a hamis adatot tartalmazó hamis nyilatkozat csak a közölt adattartalomra nézve vizsgálandó, más, a közölt adatokból önmagában nem megismerhető, további adatokkal, információkkal együtt képzett vagy számítások útján keletkeztetett újabb adatok nem lehetnek a vizsgálat tárgyai. A Kbt. sem a hamis adat fogalmához, sem az ahhoz fűzött jogkövetkezmény kogens rendelkezéseihez nem rendeli a más jogágakban részletesen szabályozott, kiterjedt gyakorlattal és iránymutató jogértelmezéssel alátámasztott szándékosság és - azzal szoros összefüggésben jelenlévő - gondatlanság fogalmat, ezért annak a más jogágak adta tartalommal történő bevezetése a közbeszerzés jogába félreérthető és téves jogértelmezéshez vezethet. Minderre az alaperes megfelelően utalt a határozatában. A felperesi állásponttal szemben önmagában az a körülmény, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó és a Diesel DR. Kft. ajánlatukban azt nyilatkozták, hogy a katalógus minden alkatrészt tartalmaz, míg egyes tételek nem szerepelnek a katalógusban önmagában nem alkalmas a hamis adatszolgáltatás megállapítására, mert ennek alapján nem képezhetőek le a jogintézmény feltételei, a felperes által állított hamis adat a valóságnak megfelelően ismert, de attól eltérően közölt adat legyen. A felperes által hivatkozott nyilatkozatok így a hamis adatszolgáltatásra megállapítására nem alkalmasak csupán azon felperes állításnál fogva, hogy öt olyan tétel van 1 .a) alkatrészlistában, amelyek a katalógusban nem szerepelnek. Az alperes azzal is helyesen érvelt, hogy a katalógusok (az erre vonatkozó nyilatkozatok) tételeinek a szakmai ajánlat tekintetében volt szerepe, míg a 1.a) alkatrészlistának az értékelés során. A bíróság elfogadta, hogy azzal, hogy az ajánlatkérő lehetővé tett gyári, eredeti új és ezekkel egyenértékű utángyártott új alkatrészek szállítását, nem zárta ki, hogy az alkatrészek cikk számai és tételmennyiségei eltérjenek egymástól a katalógus és a 1.a) alkatrészlistában. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. §-a alapján elutasította. A pervesztes felperes köteles az alperesnek és az I. rendű alperesi beavatkozónak járó, a Pp. 75. § (2) bekezdése és a 78. § (1) bekezdése, a 83. § (1) bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM 10
rendelet 3. § (1) bekezdése alapján, a 3. § (2)-(6) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével megállapított perköltség fizetésére, míg a II. rendű alperesi beavatkozó eljárásával összefüggésben megállapítandó költség nem merült fel A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés a) pontja, és a 42. § (1) bekezdés a ) alapján köteles a tárgyi illeték feljegyzési jog alapján le nem lerótt kereseti illeték viselésére. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 340. § (1) bekezdése és a Kbt. 163. § (5) bekezdése kizárja. Budapest, 2016. május 31. napján dr. Szőke Mária s.k. bíró
11
