121. Ok-e a vállalkozói válságra az EU-csatlakozás? Az EU csatlakozásra való felkészülés hatásai és maga a csatlakozás folyamata nagyon sok vállalkozást érint kedvezôtlenül, felkészületlenül. Ebbôl nem feltétlenül következik, hogy az EU-csatlakozás válságot jelent e vállalkozások számára: csak ha idôben nem vizsgálja meg azokat az érzékenységi pontjait, ahol és amelyekben a sok kis, esetleg apró és bosszantó újdonság végül összeadódva komoly problémát fog jelenteni. Mert ez is elôfordulhat… Az EU-alkalmazkodás általános hazai „modellje” (l. ….) elfedi azt, hogy az egyes vállalkozásokban az átmenet a spontán alkalmazkodástól a valamennyire is szervezett, tudatossá váló felkészülésig általában számos fokozaton keresztül valósul meg. Igaz ez a sikeres, folyamatosan fejlôdô vállalkozásokra éppúgy, mint azokra, amelyek – bármilyen okból – csak vonakodva, inkább a kényszer hatására teszik meg azokat a lépéseket, illetve hoznak olyan döntéseket, amelyekkel fokozatosan elszakadnak a megszokott, bejáratott mûködési módszereiktôl. A kis- és középvállalkozásoknál ezt az is bonyolítja - és persze általában lassítja is, hogy a külsô változások jelentôs részét a vállalkozók elsôsorban szubjektív, érzelmi jelenségként élik meg, és elôször ilymódon is igyekeznek azokkal foglalkozni. A vállalkozás életét, mûködését, különösen a fejlôdését mindíg két fajta „élmény” kiséri: a sikeré, és / vagy a kudarcé. Aki sikeres (pontosabban: ameddig egy vállalkozó sikeresnek érzi magát), minden valószínûség szerint helyzetébôl, dinamikájából, ismeretébôl, felkészültségébôl adódóan megoldja a mindennapi feladatokat, reagál – és jó eredménnyel – az új környezeti és egyéb problémákra. A kevésbé sikeres vállalkozó számára – illetve aki adott esetben kevésbé érzi magát sikeresnek – ehhez képest bizonyos feladatok rendszeresen problémaként, sôt teherként, komoly akadályként jelentkeznek. Az EU-csatlakozásra való felkészülés, illetve a csatlakozás elôkészítésének már jelenlévô követelményei, új jelenségei a hazai kis- és középvállalkozások többségében jellemzôen az utóbbi típusú benyomást keltik. Miután ez elég tömeges jelenség, figyelemreméltó, hogy elemzése a következôkre mutat rá. A vállalkozók bizonytalanságai, vagy kifejezetten a „negatív élményei” három típusban jelentkeznek: szubjektív-érzelmi, tárgyi jellegû, ill. az idôtényezôvel kapcsolatos gondok. Ezek között típusa szerint ugyan a 2. alattiak közé tartozik, de a vállalkozók azoktól megkülönböztetettként, kiemelt problémaként érzékelik és kezelik a pénz- és forrásproblémát, ezért ezt eleve mi is megkülönböztetjük. 1. Szubjektív - emocionális (érzelmi) tapasztalatok Ilyen, tipikusan negatív szubjektív-érzelmi élmény: .. „nem tudom megvalósítani, amit szeretnék, pedig az ötlet remek – ezt mindenki elismeri!”: ezt nevezhetjük frusztrációs élménynek (illetve pozitív hozzáállás esetén motivációnak); vagy .. „miért van, hogy a szomszéd / a versenytárs jobban mûködik, többet ér el, stb?”: nevezhetjük ezt nyugodtan „irígységi, féltékenységi élménynek” (szebb kifejezéssel ezt inkább versenyszellemnek nevezik). Ebbe a kategóriába tartoznak például: • a hagyományos (szokásos) termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatban a vevôk és más ügyfelek egyre kevésbé barátságos véleménye • értékesítési (zömmel ár-) problémák: az infláció automatikus vagy rugalmas követését az ügyfelek már egyre kevésbé fogadják el természetesen, vagy éppen el is pártolnak a vállalkozótól.
2. Tárgyi / dologi problémák, beleértve az információkat és szervezést/érdekképviseletet Ilyen jellegû tapasztalatok pl.: kifogások és/vagy saját elégedetlenség a csomagolással, a termékminôséggel kapcsolatban, szállítási vagy teljesítési problémák, átvételi és/vagy fizetési nehézségek, új versenytárs/ak megjelenése miatt felmerült hiánytapasztalatok, adminisztratív hiányosságok, ismerethiány, a rendszeres és/vagy folyamatos tájékozottság hiányából eredô problémák, stb. Az ilyen problémák, feladatok (még ha elôször érzelmi szinten jelentkeznek is, mint a fentiekben) akkor válnak egyértelmûen vagy meghatározóan „tárgyi, dologi” problémává, ha a vállalkozó képes azokat nemcsak azonosítani, de megtestesíteni is, akár dologi, akár szervezeti formában. A pozitív hozzáállás esetén pedig egyértelmû feladatként jelentkeznek, amelyekkel konkrétan foglalkozni kell. 3. Idô- és idôzítési problémák Ez az EU-csatlakozással kapcsolatban különösen érvényes problémaforrás. A kis- és közepes, mikrovállalkozások többsége eleve mindíg is küszködik a különbözô idô-kötelezettségekkel, határidôkkel, de általában sem jellemzôjük a távlati gondolkodás, legkevésbé az ilyen tervezés. Ehhez képest az EU-csatlakozás kilátása távolról sem – és legkevésbé egyértelmûen – egy kiszámíthatóbb, teljesíthetôbb jövôt igér. (Ez nem mond ellent annak, hogy az EUtagságban nagyon sokan valóban új lehetôségeket látnak önmaguk számára is.) Ugyanakkor ez a kilátás egyfajta perspektívahiányt is okoz: azaz félelmet a távlatoktól, még ha ez más-más összefüggésekben eltérô idôbeli dimenziókban is jelentkezik. Ennek egyik alapja a rendszeres idôközönként ismétlôdô kötelezettségekkel kapcsolatos aggodalmak, gondok, mint a távlati gondolkodás és cselekvés ballasztja, a másik pedig az „EU-korszakkal” kapcsolatos ismeretek hiánya. Negatív formában ez úgy is megjelenik, mint egyfajta „lemaradási élmény”, azaz lemaradási félelem. 4. Pénz! Amint jeleztük, a finanszírozás kérdése tartalmát tekintve a „tárgyiasítható” problémák közé tartozik ugyan, de a vállalkozó számára természetesen és elkerülhetetlenül ehhez képest nemcsak kiemelt és önálló, de az esetek többségében a szubjektív-érzelmi problémákat is meghaladó, megelôzô problémává válik. Tipikus megjelenése: „eddig sikerült folyamatosan fennmaradni”, de egyszerre új bevásárlások / befektetések válnak szükségessé – ill. elkerülhetetlenné, vagy: a bevételek egyre kevésbé fedezik a megszokott életmódot, mûködési szintet, esetleg új kezdeményezések, ötletek megvalósítását. Az EU-val kapcsolatban pedig megfogalmazódik: „állítólag az EU-tól egy sor új pénzforrással is lehet számolni – és ez nekem mit jelent?” „Miért pont én nem tudok róla, és ha van valahol pénz, hogyan lehet hozzájutni?” A fenti „élmények”, azaz a bizonytalanságot okozó / kiváltó jelenségek és a konkrét problémák jellemzôen nem egyszerre jelentkeznek és természetesen nem egyforma súllyal. Eltérô természetük miatt a vállalkozó nem azonosítja ôket, és elsôsorban alkalmi megoldásokkal igyekszik „megoldani” azokat. Különbség van azonban az „igyekszik megoldani” és a valóságos megoldás között, ami az esetek többségében megbosszulja magát. Ráadásul a jellegük szerint eltérô „élmények” az idô múlásával egyre sûrûbben az a)–tól a d) alatti természetûek formájában jelentkeznek. Van, illetve lesz végül a problémáknak, feladatoknak egy kritikus mennyisége, amikor, illetve amelyekkel már nem tud így eredménnyel szembenézni (ezt mutatja be sematikusan az alábbi ábra). Elérik ugyanis a vállalkozó számára azt a rémálomszerûen kritikus mennyiséget, amikor egyfajta válságszintté,
illetve –tünetté válnak. A vállalkozó jellemzôen ekkor és innen kezd el alaposabban „körülnézni”.
Két fontos kérdés: jellemzôen milyen összetevôkbôl ered a válság, illetve milyen jellemzô lépéseket lehet tenni ezek megoldására? Különösen kis- és középvállalkozók körében az EU vonatkozásában a fenti típusú válságtünetek jelentkezésének jellemzôen az alábbi összetevôi tapasztalhatók: (a) Információs válság (a konkrét üzleti-piaci információk hiányától a vállalkozói tevékenységhez tartozó feladatok ismeretének hiányáig, és egyre sûrûbben az EU-val kapcsolatos tudnivalókig) (b) Önismereti – azonosítási válság (egyrészt a rossz / téves önismerettôl az önismeret felismert hiányáig, másrészt az általános önismeret hiányától speciálisan az EU-val kapcsolatos helyzet azonosítására való képesség problémáiig) (c) Környezetismereti válság („fogalmam sincs, mit jelent majd az EU nekem, az én vállalkozásomnak”, „nekem eddig semmit sem mondott az a sok tájékoztatás, bejelentés, amirôl hallottam”, „az EU messze van és messze is lesz, ez engem nem érint”, stb) (d) Finanszírozási válság (tartós vagy átmeneti folyó pénzhiánytól való félelem, ill. fejlesztést / ötletmegvalósítást lehetôvé tevô forráshiány okozta válság, stb) (e) Félelem, illetve írtózás a távlatoktól (csak idôbeli távlatokról van szó: a tipikus KKV számára 6-8 hónap, esetleg egy éves „távlat” a belátható maximum, ami azon túl van, azzal felesleges, ill. idôrabló foglalkozni, „több teher, mint haszon”, stb) (f) Bizalmatlansági válság (szervezetekkel, intézményekkel, üzleti partnerekkel kapcsolatban, stb) (g) „Egyedül vagyok”-válság (amely csak bizonyos problémák felhalmozódásakor válik „élessé”: addig esetleg éppenhogy büszkeség-érzetet okoz, ezért az új „válságérzet” annál fájóbb, és kezelése / megoldása különösen érzékeny feladat)
Amikor pedig a vállalkozó alkalmazkodni kezd, a válságokkal szemben egyre „tarkább”, azaz új és új elemeket tartalmazó vállalkozói, illetve vezetési technikákat igyekszik igénybe venni az aktuálisan felmerült problémák megoldására.
Mit jelent ez gyakorlatilag? • Amikor a problémák elsô válsággá halmozódását felismerte, a vállalkozó jellemzôen elsôsorban az emócionális, azon belül is különösen a vevôkkel, az ügyfelekkel kapcsolatos viselkedését, magatartását vizsgálja felül („vevôkapcsolati menedszment”). Az 1. válságtünetet követôen valószínûsíthetô ezért, hogy ezzel a szemlélettel gazdagodik a vállalkozás vezetése. • Egy következô válsághelyzetben ennek ellenére rákényszerül, hogy foglalkozzon bizonyos tárgyiasított problémaforrásokkal (pl. termékminôség, pontosabb információk, stb). A 2. válságtünet után tehát egyrészt számos kisebb-nagyobb dologi-tárgyi jellegû újítást vezet be, illetve ennek megfelelô irányítási eszközöket kezd alkalmazni. • A problémák újabb sûrûsödése arra is ráirányítja a figyelmét, hogy felülvizsgálja a vállalkozás és mûködésének belsô szervezését: elkezd megismerkedni például bizonyos menedzsertechnikákkal. Ezek bevezetô alkalmazására kerül sor a 3. válságtünetet követôen. • A vállalkozás mûködtetése ennek ellenére valószínûleg elér egy kritikus válságszintet, amikor megkerülhetetlenné válik a mindeddig „megspórolt” forrás-probléma. A gazdálkodás pénzügyi „rendbetétele” és további mûködtetésének a finanszírozás szempontjából is célszerû megszervezése lehet a 4. válságtünetet követô korszak fô jellemzôje.
•
Ezzel együtt szinte törvényszerû, hogy a vállalkozónak rövidesen tudatosan foglalkoznia kell olyan távlatokkal, amelyek eddig viszonylag elkerülhették a figyelmét. A spontán, ad hoc cselekvések felhalmozódása olyan, újabb válságot válthat ki, amely elkerülhetetlenné teszi, hogy a mindeddig még mindíg rövidtávra, vagy csak azonnali problémákra reagáló vállalkozó elkezdjen tervezni is. Ez egy olyan újabb fordulat, amely nélkül a hosszabb távra, különösen az EU-korszakra való felkészülés megvalósíthatatlan.
Miért kell figyelembe venni a fentieket, és milyen következtetések adódnak az elmondottakból? Az egyik ok: természetesen a kis- és középvállalkozók is eljuthatnak ahhoz, hogy hosszabbrövidebb kritikus idôszak és számos válságtünet után képessé váljanak elsajátítani mindazokat a módszereket, illetve beszerezzék azokat az eszközöket és forrásokat, amelyek képessé teszik ôket arra, hogy sikeresen felkészüljenek az EU-csatlakozás bonyolult új feltételrendszerére. Csakhogy ennek a spontán folyamatnak az idôigénye, forrásszükséglete, szervezési és tudatosítási feltételei minden bizonnyal meghaladják a rendelkezésünkre álló kilátásokat. Ha például az idôigényre volnánk tekintettel, a feladat legfeljebb csak formailag oldható meg egyszerûen azzal, hogy sokkal rövidebb idôtávlatra szorítjuk be a válságtünetek felmerülését, például az alábbiak szerint:
Ha pedig az egyes problémacsoportokra összpontosítunk, szintén csak formailag tudjuk „összesûríteni” azok felmerülését, l. alább:
Valójában azonban arról van szó, hogy a vállalkozó szinte törvényszerûen belekerült egy olyan kihívás-sorozat különbözô elemeinek a „hálójába”, amelybôl az általános vállalatvezetési,- és szervezési management szakértôi egyre több és egyre bonyolultabb kitörési módszert dolgoztak már ki. Egy szellemes és közérthetô összefoglalás szerint a
vállalkozás növekedésével, valamint a korának elôrehaladásával együtt ez a folyamat például a következôképpen zajlik le.
SZERVEZETI ÉLETÚT 1. fázis
2. fázis
3. fázis
4. fázis
5. fázis
Nagy
?krízis Bizalomkrízis Kontrollkrízis
Autonómiakrízis Leadershipkrízis
Kicsi
EGYÜTTMÛKÖDÉS
KOORDINÁLÁS
DELEGÁLÁS
IRÁNYÍTÁS
KREATIVITÁS
Fiatal
Érett
Ezekre a kihívásokra, problémákra a vállalatvezetés szakirodalma és a tanácsadók az elmúlt évtizedekben egy sor hagyományos, illetve újabb módszert dolgoztak ki és javasolnak. A legjellemzôbbek ezek közül: fókuszálás az alapvetô képességekre reengineering minôséggazdálkodási rendszerek (TQM) benchmarking bérezés teljesítmény alapján
stratégiai szövetségek létesítése növekedési stratégiák vevôi elégedettség mérése vízió és misszió stratégiai tervezés
A fenti módszerek – amelyek bizonyára Önnek is ismerôsek – általában alkalmasak egy-egy jelzett válsághelyzet kezelésére. Ezek a módszerek jellemzôen uralják a világ nagyvállalatainak vezetési filozófiáját, attól függôen, hogy a nagyság, diverzifikáltság, szervezeti fejlettség, stb. szempontjából életpályájuk melyik szakaszában vannak. Az egyes vállalkozó számára azonban – aki ezt érdekesnek tarthatja ugyan, de aligha érzi az érvényességét a saját cégére nézve – fontosabb, hogy megfogalmazza-e azokat a stratégiai kérdéseket, amelyek egy-egy konkrét válsághelyzetben a leginkább egyértelmûen segítik a közvetlenül elôtte álló probléma, illetve problémák megoldásában. De az is kulcsfontosságú, hogy felismeri-e a saját válsághelyzetének fô összetevôit? Az ideális eset ugyanis nyilván az, hogy ne is alakuljon ki a válsághelyzet, mert annak kiváltó okait és összetevôit kellô idôben feltárta és semlegesítette. Ehhez van szükség helyzetelemzésre, vagy olyan vállalati tükör készítésére, amelynek birtokában idôrôl idôre elôre tudja látni a várható feszültségi pontokat. Egy olyan léptékû környezetváltozásra való felkészülés, mint amit az elkövetkezô EU-tagság jelent a hazai vállalkozók számára, pontosan ezt a szemléletet követeli meg. A várható kisebbnagyobb válságok, leküzdhetetlennek tûnô problémák elkerülése, még inkább és pontosabban:
a megelôzése érdekében a vállalkozó tehát rendszeresen vegye alapos vizsgálat alá a cégét: mindazokból a szempontokból, amelyek tapasztalata, saját megítélése, és esetleg mások tapasztalata miatt számára is lényegesek. Ennek a belátása a felkészülés elsô stratégiai lépése. Ha ideig eljutott, javasoljuk, hogy forduljon az EU-program, és/vagy az EU-teszt könyvtár kínálatához!
