10

www.ideateka.hu

1/10

Az Olvasó Nyaral a család. Mindenki hozott magával olvasnivalót. Pontosabban ez nálunk azt jelenti, hogy a feleségem végigjárja a Szabó Ervin Könyvtár néhány kerületi fiókját és megpróbálja összegyőjteni a gyerekek kedvenc szerzıinek azon köteteit, amelyeket még nem olvastak. Ez persze nem könnyő, mert a könyvtárfiókok nyáron rövidebb-hosszabb idıre bezárnak és ilyenkor más is igyekszik elıre kikölcsönözni mindazt, ami segít elütni az idıt a nyári záporok, felhıszakadások vagy napszúrás utáni csendespihenık idején. Vagyis a feleségem négy-öt könyvtárfiókot jár végig, amire összegyőlik a gyerekek kétheti olvasnivalója. Ezenkívül természetesen szükség van munícióra az elalvás elıtti közös felolvasásokhoz is. Épp egy vaskos kötet végén tartunk. Mivel sok a csomag és kevés a hely az autóban, ez a kötetet sajnos otthon kellett hagyni, a könyvtárakból összegyőjtött kollekció egy másik darabját kezdte felolvasni a feleségem. Ami a felnıttek olvasnivalóit illeti, bevallom, a hétköznapokban ritkán jut idım regényekre. Számítógépen olvasok híreket, oktatóanyagokat, elemzéseket – amit a munkámhoz összeszedek a webrıl – a regényekbe pedig csak bele-belekezdek, egyszerre többet olvasva. Hosszas fejtörést okoz, hogy az év közben félbehagyott regények közül mit vigyek magammal, esetleg próbálkozzak-e valami újjal a könyvespolcról. Ha rosszul választok, unatkozni fogok. Ha pedig inkább többet válogatok össze, a könyvektıl nem fogunk elférni az autóban. Feleségemnek az enyémnél sokkal határozottabb elképzelései vannak arról, hogy mit szeretne elolvasni a nyaralás napjaiban. Elıfordul, hogy a munkájához szükséges, csak antikvár forgalomban elérhetı köteteket keres. Órákat tölt el az internetes antikváriumok böngészésével és rendkívül büszke, amikor sikerül megszereznie egy-egy kötetet. Mindannyiunknak – gyerektıl felnıttig – megoldást jelentene, ha volna saját e-könyv olvasó készüléke és olvasnivalóink rendelkezésre állnának digitalizált formában, vagyis ekönyvként. Elsı olvasatra ez talán science-fictionnek tőnik, pedig nem állunk távol tıle. Két gyermekemnek van már játékkonzolja, a másik kettıt kevésbé érdekli az ilyesmi. (Legalábbis szeretném ezt hinni.) A két konzol különféle, de mindegyikre lehet e-könyv olvasót telepíteni több-kevesebb kompromisszummal és bonyodalommal. Utazásaink során az autós GPS-nek én vagyok a gazdája: pedánsan feltöltöm az úticél térképével. Ilyenkor rendszerint megkísért a gondolat, hogy könyveimet is ezen hozzam magammal, de ez egyelıre szintén több, mint bonyolult. Ott van erre a célra a telefonom is, de a kijelzıje még kisebb, mint a GPS-é. Talán leginkább még feleségem nıi notebookja (olyan kicsi a billentyőzete, hogy számomra használhatatlan) volna erre a legalkalmasabb, de azt éppen azért hagytuk otthon, mert nyaralunk, nem dolgozunk. Mindez azonban fából vaskarika: valódi e-könyv olvasót kellene adnom a család minden tagjának. Nagyon sokféle létezik: könyvhatású fekete-fehér kijelzıs, vagy színes, számítógépszerő, utóbbiak egy része mobil internetezésre is alkalmas. Bármelyik elérhetı fapados kínai és a tökéletességig fejlesztett amerikai változatban, továbbá van olyan, ami egy feltöltéssel 3-4 órát mőködik, illetve olyan, ami akár hetekig kitart. Azok kijelzıje, melyek csak néhány órát bírnak, olyan, mint a notebookokon is található. Az hetekig mőködınek a kijelzıje azonban „elektronikus tintát” használ, ami csak akkor fogyaszt áramot, amikor változik a kijelzı tartalma. E sokféle e-könyv olvasásra alkalmas eszköz közös jellemzıje, hogy a család minden tagját ellátni ilyesmivel, ma még költséges beruházás. Számomra fontos, hogy az e-könyv olvasása közben még véletlenül se zavarjanak üzenetek – sms, e-mail, skype – továbbá ne kelljen elıre megterveznem az olvasás www.ideateka.hu

2/10

körülményeit, vagyis hogy bírja-e az akkumlátor és nem csillog-e bele a napfény a kijelzıbe. Olyan e-könyv olvasóról álmodom, ami egyszerő, igénytelen, könnyő és nem törékeny. Csak úgy ott van velem, és nem akar az életemben hangsúlyosabb helyet elfoglalni, mint a zsebre dugott könyv. Egyelıre azonban a technikai fejlıdés nem ebbe az irányba halad, a fejlesztık és marketingeseik az e-könyv olvasóból is szeretnének az okostelefonokhoz hasonló, elegáns „svájci bicskát” faragni. Azoknak, akik az új iránti kíváncsiságtól hajtva vagy presztízs okokból vesznek ilyen eszközt, megfelel ez az irány, hiszen sokmindent ki lehet rajta próbálni és jól mutat a kézben a barátok, ismerısök elıtt.

Azonban amíg a családi nyaralás könyvigényét csak a papír-köteteket ırzı könyvtár tudja kielégíteni, úgy tőnik, nincs miért fölszerelni a családot újabb kütyükkel. A „kütyü” gyermekeim győjtıfogalma a felnıtt játékokra: mobiltelefon, digitális fényképezı, stb. Körbeírva: kézben hordozható, kijelzıvel ellátott elektronikus eszközök. Egyébként ezek közül egyre többet használnak a gyermekeim is. Jól tudom, hogy az élet nem csak nyaralásból áll. Noha a televízió térhódításával divat volt temetni az olvasást, valójában a hétköznapokban egyre többet és többet olvasunk. Persze nem XIX. századi regényfolyamokat. Föllélegeznének az erdık, ha a hivatali dokumentumoknak csak a felét nem papíron olvasnánk, hanem e-könyv olvasón; vagy éppen az iskolai „x-elıs” teszteket nem fénymásolt papírokon töltögetnénk ki.

A Szerzı Az e-könyv szerzıje is én vagyok: épp most írom ezt a pamfletet az e-könyvrıl. Elhatároztam, hogy e-könyvként is szeretném megjelentetni, nem lemondva a papír kiadás hagyományos dicsıségérıl. Az e-könyvet magam fogom elkészíteni, ezért figyelek arra, hogy a lehetı legkevesebb utómunkát adjam tördelı-szerkesztı énemnek. Valamikor a ’90-es évek közepén egy barátom arról panaszkodott, hogy amikor számítógépbe gépeltette a disszertációját – ez akkoriban igen modern szemléletre utalt – a gépírónı a szövegszerkesztıben pedánsan minden sor végén leütötte a „kocsivissza” billentyőt. (És természetesen a nullát a nagy O-betővel jelölte.) Ma már a kiadók nem fogadnak el ilyesmit a szerzıktıl. A szerzık tudják, hogy a „kocsivissza” csak a bekezdések elválasztására használatos, ugyanis a tördelı a kiadványszerkesztı programban kialakított www.ideateka.hu

3/10

oldaltükörbe „befolyatja” a kéziratot, a program pedig a tükör méretéhez igazítja a sorokat és oldalakat. A „kocsivissza” – nevezzük már végre nevén: „Enter” – értelmezi a számítógép számára a szövegfolyamot, jelöli az európai írásbeliségben kialakult egyik természetes jelentéstani egységet. Az írásbeliségben a szóköz és a pont szerepe is hasonló, sıt kétértelmőségükben is hasonlít egymásra e három jel: a számítógép nem tudhatja, hogy az „Enter” leütése egy történet bekezdéseit vagy egy felsorolás elemeit választja-e el, ahogy a pont se tudja egyértelmően azonosítani a mondatot. Már az általános iskolában megtanultuk, hogy írásmővünk áttekinthetıségének, érthetıségének – vagyis sikerének – titka a helyes tagolás. Megtanultuk és kedvenc olvasmányaink szerzıitıl eltanultuk, hogy hol érdemes új mondatot, hol pedig új bekezdést nyitni. Általános iskolai tanáraink általában a B/5 mérető iskolai füzet használatára oktatnak, késıbb A/4 lapokban gondolkodunk, amikor szöveget tagolunk. Utóbbi nagyobb felületén a hosszabb, összetettebb szövegegységek is áttekinthetıek maradnak. De arról eddig nem volt szó az iskolában, hogy lesz, aki írásunkat egy fektetett A/4 mérető képernyın olvassa, más pedig egy iskolai füzethez hasonló mérető e-könyv olvasón, vagy akár esetleg egy tenyérni mobiltelefon kijelzıjén. Az írásmővet csak úgy tudjuk felkészíteni a lehetı legrosszabb, az olvasó számára leginkább frusztráló olvasási körülményre, ha a tagolás eszközeivel segítjük tájékozódását: kisszámú tagmondatból álló mondatokkal, rövid bekezdésekkel és strukturált alcímekkel. Igen, mindebbıl az is következik, hogy a XIX. században született regények esetleg kevésbé lesznek sikeresek – olvashatóak – ilyen eszközökön. Jó hír a nyomdászoknak. De róluk késıbb. Ami a tagolások jelölését illeti, a számítógépes szövegszerkesztés, szedés és tördelés elterjedése óta számos kiadói gyakorlat, belsı szabály született a szerzı és tördelı együttmőködésének megkönnyítésére, különösen lapkiadókban. Ezek közös eleme azonban, hogy tökéletes mőködésükhöz elengendhetetlen a tördelı intelligenciája, felületes szövegértelmezése. A webes kiadványok, online újságok felnıtt korba lépése a XXI. század elsı éveiben a szerzı és kiadó kapcsolatában is változást hozott: a szerkesztıségbıl eltőnt a tördelı. A változást az internetes szerkesztıségi rendszerek elterjedése hozta. Maga a „szerkesztıségi rendszer” már jól ismert fogalom volt a korszerő napilapok szerkesztıségében, de ez a napilapoknál még nem kérdıjelezte meg a tördelı szerepét. Az internetes újságok szerkesztıségi rendszere azonban mindössze néhány sablonból áll: képernyı „ablakok” a cím, a lead, a különféle rövid összefoglalók, a reklám elıtti és utáni szövegrészek számára, megfelelı terjedelmi korlátokkal. A szerzı e korlátok között írja sorait, a megfelelı szövegrészt a megfelelı ablakba. Az online újság sablonja a szerzı által adott értelmezés alapján, a weboldalt kialakító („sitebuild”) tördelı-programozó-szupercsoda szakember által kialakított oldaltükörnek megfelelıen jeleníti meg a kéziratot. E fölöslegesnek tőnı kitérıt mindössze azért tettem, hogy eljuthassunk a szerzı által adott szövegértelmezés gondolatához. Ezt teszem most én is, miközben szövegszerkesztıvel írom e kéziratot. Nem újságot írok, munkámat nem segíti – és nem is korlátozza - sablon. A szövegszerkesztı „stílus” funkcióját használom: botcsinálta, amatır könyvmővészként igazítom ide-oda a margókat, sorközöket, állítgatom a betőméretet. Amikor úgy döntök, hogy a képernyın megtaláltam a bekezdés megfelelı formáját, a stílusnak nevet adok. Például az alcímet követı elsı bekezdés stílusát elneveztem így: „fejezetnyitó”. Az alcím elnevezésében pedig a konvencionális, angol kifejezést használó „heading 2” stílust választottam. Ügyelek arra, hogy e magam által adott stílus elnevezések utaljanak a szövegrész funkciójára, jelentésére. Magam munkáját megnehezítı zsákutca volna, ha a stílust a megjelenítésrıl nevezném el, például a „fejezetnyitó” helyett „sorkihúzással” vagy efféle www.ideateka.hu

4/10

nevet adnék. Másképp: figyelek arra, hogy a szöveget a jelentése, nem pedig vizuális megjelenése szempontjából értelmezzem. A szövegrészeket bekezdésenként értelmezhetem, vagyis a bekezdések stílusának adhatok nevet. A bekezdéseket változatlanul a „kocsivissza” leütésével választhatom el, erre más eszközt nem ad a szövegszerkesztı. Ezért igyekszem figyelni arra, hogy csak bekezdések elhatárolására használjam ezt a billentyőt és ne engedjek a kísértésnek: a vizuális szövegértelmezést segítı üres sorokat nem szabad így jelölnöm. Beismerem, ez nem könnyő, a megszokás kísértése erıs, egyszerőbbnek tőnik üres sorokat produkálni az „Enter” billentyővel, mint újabb bekezdéstípust kialakítani és a stílusnak nevet adni. Idınként rákattintok a képernyı gombjai között található „paragrafus” jelre, mely könyörtelenül megmutatja, hol csaltam. Ez a pedantéria nem fáraszt, sıt inkább pihentet: akkor kattintgatok erre a gombra, ha épp nem jut semmi az eszembe. Most, hogy mindezt ilyen jól elmagyaráztam és saját magam alkotta szövegalkotási szabályaim betartását ellenıriztem, teszek egy próbát: vajon valóban sikerült-e kéziratomat ekönyv céljára is értelmezhetıvé tenni? A webes megjelenítés a legjobb próba erre, ugyanis a „html” a vizuális értelmezést könyörtelen szekvenciális kódolással váltja föl: olyan kódokat helyez el a szövegben, melyek egymás utáni beolvasása, a megfelelı programozással, bármilyen képernyı méreten visszaadhatja botcsinálta tördelıi elképzeléseimet. Olyan e-könyvet szeretnék készíteni, ami a lehetı legtöbbféle olvasón élményt nyújt, ezért tördelıi elképzeléseim szegényesek, szándékosan korlátok közé szorítom a lehetıségeimet: nem használok jegyzeteket, felsorolásokat, táblázatokat. Eszközkészletem nem sokkal több, mint ami az elsı pergamenek lejegyzıinek rendelkezésére állt. Eközben figyelek arra is, hogy gondolataimat minél sőrőbben tagoljam bekezdésekre, azokat pedig alfejezetekre. Ugyanis azokra gondolok, akik e sorokat majd kisalakú képernyın olvassák, ahol a kézzelfogható, a terjedelmet jól érzékeltetı lapozást kattintások helyettesítik.

A Kiadó Egy könyvkiadónál dolgoztam, útikönyveket készítettünk, egyiket a másik után. Voltak köztük sikeresebbek és kevésbé sikeresek, de az eladások azt mutatták, hogy a vevık nem a mő minısége, hanem témája alapján ítélnek. Igaz, az illusztrációk, a képek és a könyvterv is nagyon sokat nyom a latban. (Az interneten vásárlók többnyire legfeljebb a borító alapján ítélhetnek, vagy hallgatnak a baráti ajánlásokra.) Aki próbálta, tudja, hogy mindezt tudni nem elegendı ahhoz, hogy a fogyás pontosan tervezhetı legyen, ne álljanak kötetek a raktáron és hiány se keletkezzen. Sıt, a kiadó vezetıjének számos egyéb szempontot figyelembe kellett vennie a példányszám tervezésekor, illetve akkor, amikor eldöntötte, hogy indulhat-e a nyomás. Például azt, hogy a kötet hirdetési felületeinek értékesítésére minden lehetıséget megragadott-e már, vagy esetleg még vissza kell tartani a kötetet egy-egy szerzıdés megkötéséig. Túl sokáig azonban nem várhatott, hiszen akik már szerzıdtek, joggal várták a hirdetés megjelenését. Különlegesen felelısségteljes pillanat volt az, amikor a kiadóvezetı döntésére megindulhattak a nyomdagépek: örökkévalóság született, a hibák kıbe vésettek, módosítani már legfeljebb csak a következı kiadásban lehetett. Az útikönyv ebbıl a szempontból is különleges mőfaj, ugyanis a kiadó – ha tehetné – folyamatosan frissítené, javítaná a kötetet. Kényszerő szükségmegoldás, amikor az impresszumban feltüntetjük, hogy mikor zártuk le a kötet szerkesztését. Szerzı és kiadó egyaránt arra törekszik, hogy mindig a lehetı legfrissebb információt nyújtsa, ennek ellenére gyakran kénytelenek voltunk megalkudni az ilyen és ehhez hasonló fordulatokkal: „kötetünk szerkesztése idején...” www.ideateka.hu

5/10

Noha a kiadó – és valójában a könyvkiadás maga – megtanult együttélni mindezen kínokkal, az e-könyv ötlete magában hordozta a megváltás lehetıségét. Az ötlet egy ernyedt pillanatomban született, de nem lehettem rá büszke sokáig, mert pár nappal késıbb rájöttem, hogy az útikönyv kiadás nemzetközi klasszikusa is hasonló következtetésre jutott. Ez legalább kellı hivatkozási alap volt ahhoz, hogy a kiadó vezetése ne álljon ellen. Könnyő volt érveket találni. Csak felsorolásszerően: nincs raktárkészlet és hiánycikk, a kötet fogadtatását már akkor tesztelhetjük, ha még nem zártuk le a hirdetési felületek értékesítését és akár negyedévente frissíthetjük, aktualizálhatjuk a tartalmat. De ennél tovább is mehetünk és mentünk is: szétszabdaltuk a köteteket fejezetekre és így árusítottuk. Ha valakit nem érdekel az útikönyvben bemutatott egész régió, megveheti fejezetenként az ıt érdeklı települések ismertetését. Így hirtelen bizonytalanná vált, hogy mi is a kiadó terméke és melyek a megszokott munkafolyamatok. Ha jobban belegondoltunk volna, egyszerre képlékennyé és értelmezhetetlenné vált volna minden, ami köré a kiadó szervezıdött. De nem így történt, pontosabban: szinte alig történt valami azonkívül, hogy a betördelt fejezeteket próbáltuk meg árusítani a webáruházban. Egyszerre hihetetlenül sok kiadvány keletkezett, hiszen a fejezetek önálló termékké váltak. Linkkel hivatkoztunk a papír kötetek weboldalairól az e-könyv fejezetekre, majd vissza. Minden kötetbıl kijelöltünk egy-egy mutatvány fejezetet, melyet ingyen lehetett letölteni. Azt a bizonyos megváltást nem hozta el. Mondhatnám, hogy korán jött – ugyanis amikor a legnagyobb amerikai internetes könyváruház címlapján már e-könyv olvasót árult, Magyarországon még kevesen értették, mit jelent az „e” bető a „könyv” szó elıtt – de mégsem csak errıl volt szó. Az e-könyv ugyanis nem azonos a precízen kéthasábosra tördelt, sok színes képpel és magyarázó keretesekkel ellátott kötet digitalizált fejezeteivel. De errıl majd késıbb.

E-könyvet készítek A fenti címadással gondban vagyok. E pamflet minden egyes fejezetcíme a könyvkultúra hagyományos szerepeinek egyikére utal. De mi legyen annak a fejezetnek a címe, melyben leírom, hogyan készítek a kéziratomból e-könyvet? Könnyő volna azt mondani, hogy én vagyok a tördelı, de ez nem igaz, mert ahány készüléken majd megjelenik ez a kézirat, annyiféleképpen lesz tördelve. Sıt, olvasóim maguk határozzák meg a betőméretet, ezáltal folyamatosan áttördelik a mővemet. Nem tudok most nevet adni e szerepnek, ehhez kell még néhány év. Kéziratomból elıször is „html” szöveget készíttetek a szövegszerkesztıvel. Annak, aki készített már weboldalt, ismerıs ez a fogalom, ez a webszerkesztés alapja. Némi egyszerősítéssel: az a kódkészlet, ami leírja, hogyan jelenjen meg a böngészıben a tartalom. Az e-könyv készítésben jelentıs elınnyel indul az, akinek van már gyakorlata a weboldal szerkesztésben. Amikor a szövegszerkesztı „html” szöveget készít a mővembıl, elsısorban olyan jeleket illeszt bele, amelyek szabványosnak tekinthetıek, vagyis a különféle webböngészık számára egyaránt hordoznak információt az elvárt vizuális megjelenítésrıl. A „html” kódolásban – és az ehhez hasonló más kódnyelvekben – az az érdekes, hogy a szöveget és vizuális megjelenését elválassza egymástól azért, hogy a különféle webböngészık egyaránt a maguk módján tökéletesen jeleníthessék meg a tartalmat. Az e-könyvek esetében is pontosan erre a tartalmat és formát elválasztó szövegszemléletre van szükség, hiszen ezek képernyıi legalább annyira különböznek egymástól, mint a webböngészık. www.ideateka.hu

6/10

Szöveg és vizuális megjelenése – mondhatnánk: tördelése – között azok az elnevezések teremtenek kapcsolatot, melyeket a szövegszerkesztıben a stílusokhoz rendeltem. A „html” kódnyelvben a szabványosított szövegtagoló jelek között megjelennek a magam által alkotott elnevezések is, mint például ez: „fejezetnyitó”. Ez az értelmezı jel nem része se a mondanivalómnak, se a megjelenítésének: a kettı közötti kapcsolat értelmezését segíti.

A fenti illusztráció a „html” jelek helyét mutatja, valamint azt, hogyan jelenik meg a szövegbe ékelve a szöveget értelmezı stílusnév. Figyeljük meg a hegyes zárójelpárok szerepét. E-könyvbe fotót, illusztrációt, táblázatot is helyezhetünk, azonban – bármily logikusnak tőnne is – videót egyelıre nem. Ha a bakelit lemezen a zene jellemzıit (hangmagasságot, ütemet) el tudnánk választani hordozójától, a hordozó elöregedése nem jelentené a zenemő pusztulását. Az mp3 már biztosítja ezt a függetlenséget, a zenemő hordozóját korlátlanul alakíthatjuk. Az e-könyv készítésése során is ez a cél, de ehhez a szerzı közremőködése is szükséges. Megjegyzem, a zenészek többsége szerint az mp3 mint zenehordozó korlátlan átalakíthatósága inkább átok, mint áldás, hiszen ez teszi lehetıvé a szerzı által nem engedélyezett másolatok készítését is. De ezt kérdést majd inkább a kereskedéssel kapcsolatban vizsgáljuk. Egyelıre maradjunk annál az ideális állapotnál, amikor a szerzı nem próbál mővének értékesítésébıl megélni, így annak másolását nem lopásnak, hanem tetszésnyilvánításnak, rajongói megnyilvánulásnak minısíti. Régi szövegben az értelmezı jelek elhelyezését – a zsargon szerint a „stílusok beállítását” – szerzı helyett tördelıszerkesztı is végezheti, az azonban biztos, hogy a hosszúélető, több hordozón, e-könyv olvasón és még ki tudja milyen kütyün olvasható szöveg elıállításának kulcsa az igényes tördelıszerkesztı. Minél pontosabban azonosítja be a szerzı vagy szerkesztı a könyv elemeit, annál inkább idıtálló lesz a munkája. Ha a stílusok beállítása kész, vagyis minden egyes bekezdéshez tartozik egy a stílusnév, a többit már elintézi valamelyik e-könyv készítı szoftver. Ennek egyik feladata, hogy a „heading” stílusokból felismerje fejezetcímként szolgáló bekezdéseket, valamint ezek hierarchiáját és összeállítsa a tartalomjegyzéket, ami majd az e-könyv olvasó eszközben segíti az olvasó tájékozódását. A többi stílusnevet pedig megpróbálja megfeleltetni egy-egy tördelıi beállításnak. E beállításokat a stílus sablon tartalmazza, vagyis az a file, amiben megfeleltethetem a stílusneveket a vizuális megjelenésnek: betőtípus, betőméret, margó, sorköz... és még sok egyéb beállítási lehetıségnek. Az e-könyvek megjelenítési képességeit egy mőszaki szabvány határozza meg, közismert nevén „ePUB”. Az e-könyv olvasók többsége képes az „ePUB” szabványnak megfelelı tördelést megjeleníteni. A beállítási lehetıségek lényegében azonosak a weboldalakon használt tördelési utasításokkal, ezért – ahogy már említettem - aki készített már weboldalt, annak az „ePUB” e-könyv összeállítása se fog gondot okozni. Mindazt, amiben az e-könyv készítése eltér a weboldalétól, az e-könyv készítı – a zsargon szerint „konvertáló”- szoftver egyértelmően mutatja. Például kéri a borítót és a könyvészeti adatokat. Ha nem a saját kéziratomat publikálom, hanem nyomtatásban megjelent kötetet alakítok e-könyvvé, a könyvészeti adatokat letölthetem valamelyik internetes könyvadatbázisból is. www.ideateka.hu

7/10

A nyomtatásban megjelent kötetek átalakításának folyamata némileg eltér az eredeti kézirat feldolgozásától: nem szövegszerkesztıvel készítem a „html” formátumú file-t, hanem a kiadványszerkesztı programmal. Ugyanis a kiadók gyakorlata szerint a szerzı, szerkesztı vagy korrektor legutolsó módosításait a tördelı közvetlenül itt rögzíti. A kiadványszerkesztı programok többségével lehet a tördelt oldalakból „html” – vagy hasonló módon feldolgozható – kódolást készíteni, de ilyekor is általában szükség van némi tördelı-szerkesztıi utómunkálatra. Az utómunkálatok célja ilyenkor is elsısorban a stílusok beállítása, az eredeti tördelı – nyomtatásban nem zavaró – következetlenségeinek a kijavítása. Ha kész a stílusjelölésekkel ellátott, „html” kódolást tartalmazó szöveg, a stílussablon, valamint együtt van a borító és a könyvészeti adatok, az e-könyv készítı szoftver mindebbıl egy csomagot készít. Jobb híjján e csomagolást feleltethetjük meg a hagyományos folyamatban a nyomdász munkájának.

A Nyomdász Nem irigylem e szakma képviselıit, nem könnyő a helyzetük. Azonban megnyugtathatom ıket, hogy az e-könyvtıl nem kell félteniük a megélhetésüket: a nyomdász munkája, a nyomtatott könyv a könyvkultúrában mindig hivatkozási alap marad. Az e-könyv technikai szabványa is a nyomtatott könyv elemeit próbálja beazonosítani. A szabvány készítıi az e-könyv interaktív elemeinek nevét a papír könyvtıl kölcsönözték: borítóról, impresszumról, gerincrıl és tartalomjegyzékrıl beszélnek. Vagyis változatlanul a nyomdász munkája a viszonyítási pont. Véleményem szerint azon a kötetek, melyek tördelése több hasábos oldaltükröt, szövegdobozokat, bonyolult táblázatokat használ, valószínőleg újabb kiadásaikban is nyomtatásban jelennek meg. Az e-könyv lényege ugyanis, hogy a szöveg, de még akár a kép is rugalmasan illeszkedik a kijelzımérethez vagy az olvasó által beállított betőméretbıl adódó sortörésekhez. Ha azonban a tördelés, a tükör lényege, hogy az olvasóra bízza az olvasás sorrendjét – például a szövegdobozokat – az e-könyvvé konvertálás elıtt ezeket a részleteket be kell szerkeszteni a szövegfolyamba. Nehezen tudok elképzelni olyan, írásbeliségen alapuló kultúrát, mely teljes egészében nélkülözhetné a nyomdász munkáját. Különösen mivel az e-könyv megjelenésével közel egyidıben a nyomdászat digitális átalakulása is zajlik.

A Kereskedı Igazságtalanul hagytam a felsorolás végére a kereskedıt, ugyanis gyakorlatilag rajta múlik, hogy az e-könyv kultúra szereplıi mind elérjék céljukat, mind megkapják, amit szeretnének. A papír könyvvel kereskedıkhöz képest az ı feladata is megváltozik ebben a világban, összetettebb és izgalmasabb lesz. Az e-könyv kereskedı leginkább egy internetes áruházhoz hasonlít, bár a hagyományos könyváruházban sem elképzelhetetlen az e-könyv árusítás. Sıt, biztosan vannak olvasók, akik elıször a könyvesboltban kiválasztják a kötet, majd megveszik e-könyvként – persze, csak ha már kapható. Egyrészt azért, mert kényelmesebb az e-könyv olvasót cipelni, mint sok-sok könyvet – ahogy például ez nyaralásnál nyilvánvalónak tőnik – másrészt azért, mert az e-könyvnek illik olcsóbbnak lennie a nyomtatott változatnál. Az olvasó arra gondol, hogy amit nem kellett kinyomtatni, az nyilván olcsóbb annál, amire papírt, nyomdafestéket és nyomdai munkabért kellett költeni. Azonban a bor ára se

www.ideateka.hu

8/10

feltétlenül szılı árától függ, így a legnagyobb amerikai e-könyv áruházban is elıfordulhat, hogy a papírkötéső, esetleg antikvár példány olcsóbb, mint az e-könyv. Ha (majd) az e-könyv olvasó készülék ára a megfizethetı, értelmes beruházás kategóriájába esik, az olvasók hamar rátalálnak az e-könyvekre az internetes könyváruházakban. Ugyanígy, az e-könyv áruház is akkor igazán sikeres, ha az olvasó ugyanazon a weboldalon hasonlíthatja össze a nyomtatott és az e-könyv árát. Az e-könyv vásárlása és kölcsönzése összekapcsolódik, így az internetes ekönyváruház szerepe összemosódik a könyvtáréval. Ezért se foglalkozom most külön a könyvtáros szerepével. De ahogy a nyomdász munkáját se temetem, ugyanúgy egy pillanatra se gondolom, hogy az e-könyv feleslegessé tenné a könyvtárakat vagy akár az antikváriumokat. A legnagyobb amerikai internetes könyváruház egyszerre árulja ugyanazon kötet nyomtatott új és antikvár példányait, valamint e-könyv változatát. Ehhez hasonlóan – a világnak ugyanazon részén – van olyan könyvtár, amelyik már e-könyvet is kölcsönöz, megadott olvasási határidıvel, de a határidı lejárta után az olvasó akár meg is veheti az ekönyvet, vásárlásával támogatva kedvenc közkönyvtárát. Az e-könyv kereskedıkön múlik, hogy a könyvkultúra ne járjon úgy a „e” világgal, ahogy a zeneipar az mp3-mal. A zeneipar nem tudott lépést tartani a digitális zenemásolás és az mp3 lejátszók térhódításával, nem tudott kellı idıben olyan vonzó kereskedelmi modelleket kialakítani, mely fölöslegessé tette volna a másolással járó kényelmetlenséget és jogsértést. Az e-könyv olvasó is csak olyan kütyü, ami önmagában, tartalom nélkül nem sokat ér. Ha a magyarországi könyvpiacon az e-könyv olvasók marketing és értékesítı szakemberei hatékonyabbnak bizonyulnak, mint az e-könyveké, esetleg nem is figyelnek egymásra, akkor könnyen elképzelhetı, hogy úgy járunk, mint az mp3-mal: az engedély nélküli másolás normává válik. Az angolszász e-könyv piacon is mőködnek „torrent” szerverek, a megfizethetı, jogtiszta kínálat bısége elnyomja a jelentıségét. (Aki nem tudja, mi a „torrent”, tılem nem fogja megtudni.) Noha internetes áruházak csak néhány éve léteznek, mőködésük technikája, szabályai és tudománya meglehetısen kiforrottá vált már. A kulcsszó a „konverzió”, vagyis az, hogy azokból, akik internet-böngészés közben rátalálnak egy-egy webáruházra, hányan válnak vásárlókká. Természetesen a webáruháznak azért is meg kell küzdenie, hogy a vevı rátaláljon, ennek a tudománya a „keresıoptimalizálás”. A digitális terméket árusító internetes áruház több szempontból is elınyben van a megfogható, fizikai terméket árusítóval szemben, melyhez kötelezıen hozzátartozik a raktárkészlet kezelés és a termék kiszállítás nyőge. Ehhez képest az e-könyv az internetes – bankkártyás – fizetés után közvetlenül a vásárló a számítógépére, majd onnan az e-könyv olvasóra kerül. Esetleg az e-könyv olvasó kütyü beépített internet kapcsolaton keresztül közvetlenül tölti le az „ePUB” csomagot. A kütyük sokfélék, ide tartozik akár a gyors mobil internet kapcsolattal rendelkezı, érintıképernyıs, magazin-mérető ujjnyi-vastag „tábla” számítógép is. Arról, hogy szerintem melyik alkalmas egy regény zavartalan elolvasására, már korábban elmondtam a véleményemet. A kereskedınek raktározni és szállítani nem kell az e-könyvet, azonban az ı feladata, hogy gondoskodjon a másolásvédelemrıl. Elfogadom, hogy az e-könyvet másolók az esetek többségében nem bőnözık: egyszerően csak szeretnék elolvasni a mások által jónak tartott könyveket. De azóta, hogy néhány évszázaddal ezelıtt a szerzık kiléptek a gazdag mecénások által eltartott udvari költık szerepébıl és önként már kevesen adakoznak nekik, kénytelenek mőveik piaci értékesítésébıl eltartani magukat és családjukat. Noha az e-könyvek másolásvédelme egy kicsit a számmisztika hatása alatt áll, mégis sokkal bíztatóbb, mint az mp3 világé. Ugyanis aki megvásárol egy e-könyvet, az egyszerre 6 www.ideateka.hu

9/10

különféle eszközön olvashatja: például számítógépen, e-könyv olvasón, telefonon és esetleg valamelyik családtag is feltöltheti ugyanazt az e-könyvet a saját kütyüjére. De ki tudja, miért éppen 6 darab készülékre? Azt még csak-csak meg tudták magyarázni az informatikusok objektív mőszaki szempontokkal, hogy miért pont 256 írásjelet ismertek az elsı asztali számítógépek, de az e-könyv másolásvédelmének hatos korlátja már biztosan valami kabbalisztikus vonzalom jele. Az internetes e-könyv áruház szerepe túlmutat a másolásvédelmen és az árak összehasonlításán. Az olvasó nemcsak beleolvashat a kötetbe, de az elsı fejezetet akár le is töltheti, kedvcsinálónak. Ez azért már nyilvánvalóan jóval több, mint amit a hagyományos könyvesbolt nyújthat: igaz, hogy a bolt egyik kellemes sarkában kávéval kínálnak, de a kiválasztott kötet elsı fejezét is csak ott olvashatom el, haza nem vihetem. Ahogy mp3-at is vehetünk albumonként vagy számonként, de akár elıfizethetünk a havonta megjelenı új számokra is, ugyanígy az e-könyvért elképzelhetı fizetési modell is nagyon sokféle lehet. Minél többféle, annál jobb, mindenkinek. De el kell ismerjem, még az egyszerő „egyet fizet, egyet vihet” megvalósítása is bonyolult feladat. Például a kereskedıknek meg kell állapodniuk a könyvkiadókkal a jutalékokról, külön-külön mindegyikkel, persze csak azután, hogy a kiadó megállapodott a szerzıivel. Ahány szerzı, annyi óhaj, így akár kötetenként is eltérıek a megállapodások. Ha az internetes e-könyv kereskedı mindent maga akar megoldani, bizony nagyon lassan fog kialakulni Magyarországon a széles e-könyv választék. Az angolszász e-könyv piac belátta már ezt, ezért alakultak ki az e-könyv nagykereskedések, akik semmi egyebet nem tesznek, mint digitális másolási jogokat győjtenek össze a kiadóktól és adnak tovább a kereskedıknek. A varázslatos „konverzió” növelése érdekében az e-könyv áruházak bevetik azon megoldásokat is, melyek az internetes kereskedés más területein már bizonyítottak: a vásárlók véleményt nyilvánítanak, ajánlanak és szavaznak, illetve vásárlásaik alapján az áruház ajánl terméket az új vevınek. A sok hasonlóság ellenére annak, aki e-könyv árusításra adja a fejét, fel kell készülnie, hogy vevıinek igénye nem azonos azzal, amit a könyvesboltban keresnek. Aki e-könyvet szeretne venni, többé-kevésbé fel van készülve az e-betővel járó furcsaságokra, rendelkezik némi informatikai jártassággal. Az e-könyvesboltok elsı látogatói és vásárlói nem azonosak azokkal, akik a könyvesboltok kávézóiban idıznek vagy vásárolnak. Valószínőleg él bennük a vonzalom az e-könyv olvasásra képes elektronikus kütyük iránt és kütyüjüket szívesen mutogatják másoknak is. A marketing guru ıket – rossz angol tükörfordítás alapján – „korai elfogadóknak” nevezi. E vásárlók talán fiatalabbak a könyvesbolti vásárlók átlagánál és több közöttük a férfi, mint a nı. Vagy egyszerően csak „modern” emberek – bármit jelentsen is ez – akik modern olvasnivalót keresnek: kortárs szerzık jelennel és jövıvel foglalkozó munkáit. İk az elsı fecskék, akiket hamarosan követ majd az a vevıkör, amelyiknek az olvasói ízlése és érdeklıdése már sokkal inkább hasonlít a könyvesbolt vevıire és a rendszeres könyvtárlátogatókéra. Számukra az e-olvasó kütyü csak annyira lesz fontos, mint a mobiltelefonjuk és ahhoz hasonló racionális szempontok alapján vásárolnak e-könyvet, ahogy mobil szolgáltatást választanak. 2010. június.

www.ideateka.hu

10/10