101 ÍRÁS PUSZTAI FERENC TISZTELETÉRE 179–186
Lanstyák István
Határtalanítás A Magyar értelmez kéziszótár 2. kiadása után, 3. kiadása el+tt
Az értelmez+ kéziszótár új kiadása az olvasók tudatában egyre inkább Pusztai Ferenc nevével kapcsolódik össze, s teljes joggal: az átdolgozási munkálatoknak + volt a vezet+je, irányítója, lelke, motorja. Jómagam is ilyen min+ségben kerültem vele kapcsolatba 1995 elején. Akkor vette kezdetét a több mint nyolc évig tartó együttm>ködés, melynek gyümölcseként a kéziszótár új kiadásában csaknem 250 szlovákiai magyar vonatkozású szócikk található (az anyag részletes áttekintésére l. Lanstyák 2004). Annak ellenére, hogy szemléleti kérdésekben nézeteltérések is voltak köztünk, nagyon szívesen emlékszem vissza a közös munkánkra. Egyrészt azért, mert belekóstolhattam egy számomra új és ismeretlen szakmába, a szótárkészítés m>vészetébe: abból, ahogy az általam javasolt szavakat és jelentéseket szócikkesítve viszontláttam, sok értékes lexikográEai ismeretre tettem szert. Másrészt pedig azért, mert egy kedves, készséges, értékes embert és kit>n+ szakembert ismertem meg Pusztai Ferenc személyében. Az Gt köszönt+ írásomban arról szeretnék beszámolni, hogyan alakult a kéziszótár megjelenése után a korábban csak nevükben magyar, valójában magyarországi szótárak határtalanítása, egyetemes magyarrá válása, milyen elméleti és módszertani problémákkal szembesültünk az eltelt rövid id+szakban, s mi ennek a munkának a jelent+sége a magyar nyelvtudomány és nyelvközösség számára. Az értelmez+ kéziszótár 2. kiadása azzal, hogy három határon túli magyar beszél+közösség által beszélt nyelvváltozatokból is közölt szavakat, szókapcsolatokat, alakváltozatokat, jelentéseket stb., bizonyos vonatkozásban egy csapásra elavulttá tette a korábbi magyar szótárakat, kézikönyveket és nyelvtanokat: felt>n+vé, s+t bántóvá tette azt a hiányosságukat, hogy a (standard) magyar nyelvet annak magyarországi változatával azonosítják, a határon túli változatokról1 pedig nem vagy alig vesznek tudomást. Holott tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar nyelvnek – azon belül a standard dialektusnak is – a Trianon utáni szétdaraboltság következtében országonként eltér+ (szerencsére csak nagyon csekély mértékben eltér+) változatai jöttek létre; ezeket nevezzük Pete István (1988) nyomán a magyar nyelv állami változatainak (l. még Lanstyák 1995). Amint arra Szilágyi N. Sándor (2002) rámutatott, ezt a szétfejl+dést nem helyes „nyelvi romlás”÷nak tekinteni, hanem ellenkez+leg: a magyar nyelv életképességének bizonyságaként kell értékelni, hiszen azt mutatja, hogy nyelvünk képes volt alkalmazkodni az országonként eltér+ társadalmi, gazdasági, kulturális feltételekhez (l. még Csernicskó 2004a). Ha ez így van – márpedig kétségtelenül így van, hiszen itt nem „elméletr+l” van szó, hanem valós nyelvi folyamatokról, melyeknek a létét nem lehet tagadni, legfeljebb érté1 „Határon túli” magyar nyelvváltozatokon ebben az írásomban a Kárpát÷medencei kisebbségi magyar nyelvváltozatokat értem. Az, hogy mennyire van szükség, illetve lehet+ség ezt a munkát a Kárpát÷medencén kívüli magyar (szórvány)közösségekre kiterjeszteni, megvitatandó kérdés. Jómagam arra hajlok, hogy a határtalanítás folyamatába jó volna a közeljöv+ben legalább a moldvai csángó nyelvváltozatokat bevonni, akkor is, ha a moldvai csángóság nyelve nem tekinthet+ „állami változat”÷nak, mivel a magyar nyelvnek a Csángóföldön nincs hivatali nyelvi szerepe, s „emelkedettebb” nyelvi funkciókban nem, illetve alig használatos.
Lanstyák István.rtf – 179. oldal – 2005.11.05. 20.50
180
Lanstyák István
kelésük és „kezelési módjuk” tekintetében lehetnek a szakemberek közt különbségek –, akkor mi sem természetesebb, mint hogy ezek az eltérések utat találnak az egyetemes magyar nyelv szótáraiba, nyelvtanaiba és nyelvhasználati („nyelvhelyességi”), helyesírási stb. kézikönyveibe is. E folyamat megnevezésére terjedt el az MTA határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák és kutatóhelyek munkatársainak szlengjében a határtalanítás szó.2 Eddig három különböz+ szótárba javasoltak a határon túli és magyarországi, de valamely határon túli régióban (is) tevékenyked+ szakemberek határon túli szavakat, szókapcsolatokat, alakváltozatokat, jelentéseket, vonzatokat: az Osiris Helyesírás szótári részébe (Laczkó–MártonE 2004), a Tolcsvai Nagy Gábor által írt Osiris Idegen szavak szótárába, valamint a Kiss Gábor vezetésével készül+ Képes diákszótár 2., átdolgozott kiadásába (ez utóbbi két munka még nem jelent meg). Jelenleg a Word szövegszerkeszt+ helyesírás÷ellen+rz+jének határtalanítása van napirenden Prószéky Gábor jóvoltából, valamint egy olyan szójegyzéknek az összeállítása, illetve b+vítése, amely egyfajta adatbázisként szolgál majd a különféle határtalanító munkálatokhoz (ennek a kutatóhálózat szlengjében „ht÷lista”, azaz „határon túli vonatkozású magyar szókészleti elemek listája” a neve).3 A határtalanításhoz tartozik továbbá a Magyar nemzeti szövegtár erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátalji anyagának gy>jtése (vö. Pintér 2003). Mivel az említett szótárak jellegükben jelent+sen különböznek a Magyar értelmez kéziszótártól, érthet+, hogy a munkaközösség a munkálatok során több olyan elméleti vonatkozású módszertani problémával szembesült, amelyek az értelmez+ kéziszótár határtalanítása során vagy egyáltalán nem bukkantak fel, vagy felbukkantak ugyan, ám mivel a szótár kontextusában nem látszottak túlságosan fontosnak, elsikkadtak. Ezek nyolc, egymással több ponton összefügg+ „kérdéscsomagot” alkotnak: 1. a szóanyag felgy>jtésének módszerei, a rostálás kritériumai, a címszóvá emelés szempontjai (használati gyakoriság, hagyomány, stílusérték, nyelvtani felépítés stb.); 2. a szavak hangalakjához kapcsolódó kérdések (az alakváltozatok rangsorolása, az írás÷ és ejtésváltozatok megkülönböztetése, a kiejtés jelölése); 3. a szavak, szókapcsolatok írásmódjával kapcsolatos kérdések; 4. a szavak jelentéséhez, használatához kapcsolódó kérdések (szófaji min+sítés és más grammatikai információk, az értelmezések különféle típusainak alkalmazása, az „önálló”÷nak tekintett jelentések és jelentésárnyalatok megkülönböztetése, a jelentésbeli kölcsönszavak határon túli jelentéseinek beépítése a közmagyar jelentések közé, a stílusmin+sítések és fogalomköri min+sítések alkalmazása, a szavak jelentését, használatát, grammatikai kapcsolódási módját szemléltet+ példák gy>jtésének és alkotásának módszertani kérdései; a hiperonimák, hiponimák, szinonimák és antonimák meghatározása és a szócikkekbe való beépítése); 5. kiegészít+ információk közlése (etimológia, „néprajzi” jelleg> megjegyzések); 6. a hét határon túli régió szóanyagának egymással, valamint a magyarországi és az egyetemes magyarral4 való összehangolása; 7. formai és technikai 2 A nyelvi irodákra és kutatóállomásokra l. Csernicskó et al. 2005; Kolláth et al. 2005; MTA KI; l. még Kolláth 2005a, 2005b; Szoták 2005. A határtalanítás mibenlétére, jelent+ségére, a határtalanítás „m>szó” történetére l. Beregszászi–Csernicskó 2004; Csernicskó 2004a, 2004b; Kolláth 2005b; Szoták 2005. 3 Meg kell még említeni, hogy a közelmúltban megjelent egy olyan kézikönyv is, amely a nyelvi irodák és kutatóhelyek határtalanító programjától teljesen függetlenül készült, de annak szellemében a határon túli magyar nyelvváltozatokkal is foglalkozik (l. Kiefer szerk. 2003). S nem hagyhatjuk említésen kívül azt sem, hogy a magyar dialektológiai irodalom mindig is kitekintett a magyar nyelvterület egészére, s nem egészen a dialektológusainkon múlott, hogy ez a Magyar nyelvjárások atlasza esetében meglehet+sen groteszk módon valósult meg. 4 A „magyarországi magyar” nem azonos az „egyetemes magyar”÷ral vagy „közmagyar”÷ral; a kett+ összemosása a lényege a ma már túlhaladottnak tekinthet+ egyközpontú magyarnyelv÷szemléletnek. A magyar-
Lanstyák István.rtf – 180. oldal – 2005.11.05. 20.50
Határtalanítás
181
kérdések (a szócikkek felépítése, a grammatikai információk, állandósult szókapcsolatok, vonzatok, szinonimák, antonimák, példamondatok stb. beépítésének technikai kérdései, a szócikkek tipográEája); 8. a határon túli szótártani munkálatok nyelvtervezési vonatkozásai. E nyolc témakör közül itt csak az egyiknek, az els+nek tudom néhány részletét mintegy ízelít+ül érinteni; a többivel egy hosszabb munkában szeretnék hamarosan foglalkozni. Az él+ nyelvre irányuló szótártani munka kett+s alapkérdése: a) hogyan lehet a folyton változó egyéni nyelvhasználatból „kivonni” annak valamennyire állandó, viszonylag egyértelm>en nyelvhez, nyelvváltozathoz köthet+, azaz „szótárérett” elemeit; b) hogyan lehet eldönteni, hogy ezek közül melyek kerüljenek be az egyik vagy a másik szótárba. A közmagyar szókincs feldolgozása során nagy el+ny, hogy meríteni lehet a korábbi szótárakból is; ezzel szemben a határon túli magyar szókincs feldolgozásában szinte semmilyen lexikográEai el+zményre nem támaszkodhatunk. További könnyebbséget jelent a közmagyar szókincs lajstromozóinak, hogy az – az állandó mozgás ellenére is – megállapodottabb, mint a határon túli, amely zsenge kora, eddigi rögzítetlensége, kodiEkálatlansága, megbélyegzettsége, kétnyelv> beszél+khöz való köt+dése miatt felt>n+en nagy variálódást mutat. Ilyen körülmények közt a szótárérettség legobjektívebb kritériumának a használati gyakoriságot, a közösségen belüli elterjedtséget és a nyelvi rendszerbe való beágyazottság mértékét érdemes tekinteni; ezenkívül hasznos lehet Egyelembe venni a beszél+knek az adott szóval kapcsolatos attit>djeit, például a mérvadónak tekintett beszél+i csoportok általi elfogadottságát is. A használati gyakoriság dialektusokhoz, regiszterekhez kötött jelenség: egy szókészleti elem lehet egy dialektusban vagy regiszterben rendkívül gyakori, másokból viszont akár teljesen is hiányozhat. Minél több dialektusban és regiszterben használják a kérdéses lexémát, annál elterjedtebbnek tekintjük. Természetesen az sem mindegy, hogy egy szókészleti elem egy marginális regiszterben vagy dialektusban gyakori÷e (mondjuk egy szaknyelvben vagy egy sz>kebb régió mindennapi nyelvében), vagy pedig a koiné jelleg> nyelvváltozatokban (standard nyelv, területi kötöttség nélküli mindennapi beszélt nyelv). Ilyen értelemben az elterjedtség nemcsak mennyiségi kérdés (hányféle nyelvváltozatban él az adott lexéma), hanem „min+ségi” is (a közösség számára mennyire fontos nyelvváltozatokban van jelen). A nyelvi rendszeren belüli beágyazottságon azt értjük, hogy az illet+ lexéma – ha t+szó – elszigetelt÷e az átvev+ nyelvben, vagy pedig családot alkot; ha nem t+szó, akkor megszokott, gyakori szóalkotási eljárások alkalmazásával alakult÷e, vagy esetleg olyan alakulat, amelyhez viszonylag kevés analógia található a nem idegen eredet> szókincsben. A kölcsönszónak a nyelvi rendszerbe való beágyazódását mutatja természetesen az is, ha állandósult szókapcsolatokban szerepel. Jelentéstani szempontból a kölcsönszó szerves beépültségére utal, ha a jelentése eltér az átadó nyelvi szó jelentését+l, s esetleg a közmagyar szinonimájáétól is. Az utolsó szemponthoz, a beszél+i attit>dökhöz csak annyit, hogy egy÷egy lexéma gyaországi magyar egyike a nyolc Kárpát÷medencei állami változatnak; ezek közt mint primus inter pares kitüntetett szerep> és jelent+ség>; egyrészt azért, mert a magyar nyelvnek – hivatalos nyelvi státuszából következ+en – Magyarországon a legkedvez+bbek a m>ködési feltételei, másrészt pedig beszél+inek többszörösen nagyobb száma miatt. A kett+ közötti különbségtétel indokoltságát mutatja például, hogy a magyarországi magyar neologizmusok nem válnak automatikusan és azonnal egyetemes magyar szóvá, hanem sok esetben „magyarországi” vagy „magyarországias” stílusértéket vesznek fel, például az olyanok, mint a közért, ofotért, tüzép, tb÷kártya, KRESZ, a szlengszavak egy része, a jogrendszerrel, államigazgatással stb. kapcsolatos fogalmak megnevezéseinek egy része, a magyarországi intézmények neve és a bel+lük alakult bet>szók stb. (vö. Szabómihály 1989: 283; Szilágyi 2002).
Lanstyák István.rtf – 181. oldal – 2005.11.05. 20.50
182
Lanstyák István
kori használata nem feltétlenül jelent széles kör> elfogadottságot is, s természetesen a ritka használatból még kevésbé lehet elutasításra következtetni. Az eltér+ típusú szótárak más÷más mértékben merítenek a különféle dialektusok és regiszterek (szaknyelvek, stílusváltozatok) szókincséb+l; ezért ahhoz, hogy az adott szótár jellegének megfelel+ szavakat javasolhassunk felvételre, el+ször rangsorolni kellett a nyelvváltozatokat a szótár szempontjából való fontosságuk szerint, s ennek függvényében kellett Egyelembe venni a szavak használati gyakoriságát. Például a helyesírási szótárak – érthet+ módon – az írott nyelvi szavak felvételét tartják els+dlegesen fontosnak, a beszélt nyelvi, de ritkán leírt szavaknak akkor is kisebb esélyük van bekerülni a szótárba, ha gyakoriak. Ez a helyzet sok határon túli beszélt nyelvi szóval, amelyek a határon túli közösségek purizmusa miatt még stíluselemként is ritkán fordulnak el+ az írott nyelvben, sokkal ritkábban, mint a közmagyar beszélt nyelvi elemek a magyarországi írott nyelvben. Ez magyarázza, hogy például az Osiris Helyesírásba csak kivételesen került be a határon túli változatok leggyakoribb és legáltalánosabban ismert beszélt nyelvi elemei közül néhány (pl. blokklakás Er5 Fv Gv ’panelházban, tömbházban lév+ lakás’; doszár Er ’irattartó’; frajer Fv Va Ka ’vagány’, Hv ’Eatal férE’; gibanica Mv ’édes sütemény, százrét> béles’; intri Fv Ka ’diákotthon’; kabana Er ’menedékház’; kitárcsáz Fv ’tárcsáz’; kitippel Fv ’kiszemel, kiválaszt’; majica Va Hv ’pólóing, atlétatrikó’; min séges Fv Ka Hv Mv ’jó min+ség>’; motorina Er ’gázolaj, nyersolaj’; namaz Hv Mv ’krémszer>en kikevert, sós (azaz nem édes) hidegkonyhai készítmény (pl. sajtkrém, túrókrém’); orosztojás Fv ’kaszinótojás’; placky [!] Fv ’reszelt nyers krumpliból készült tésztásétel; tócsni, tócsi’; remorka Er ’pótkocsi’; ’utánfutó’; szétír Fv ’tételekre bontva leír’). A szavak gyakoriságát többféle módszerrel is vizsgáltuk, legtöbbet különböz+ típusú kérd+ívek segítségével, valamint az interneten található szövegekben való kereséssel; ezenkívül természetesen folyamatosan monitoroztuk és monitorozzuk a helyi sajtót, s nyitott szemmel és füllel járunk÷kelünk embertársaink közt mindennap. Mind a gy>jt+munka, mind a feldolgozás során számtalan módszertani kérdés vet+dött fel. Ezekkel most nincs lehet+ségem átfogóan foglalkozni, csak az internetre mint forrásra térek ki röviden. Köztudomású, hogy a nyelvészeti kutatások számára újabban nagy segítséget jelentenek egyrészt a nyelvi korpuszok (a mai magyar nyelvi anyagra nézve konkrétan a Magyar nemzeti szövegtár), másrészt a különféle internetes keres+programok segítségével elérhet+ szövegek. A határon túli nyelvváltozatok kutatója azonban itt is hátrányban van a közmagyar nyelvet vizsgáló társával szemben, több okból is. Például a Magyar nemzeti szövegtár határon túli anyagában még nem lehet keresni; a határon túli magyar internetes anyag eleve kisebb mennyiség>, mint a magyarországi; a beszélt nyelvi szavak, különösen ha kontaktusjelenségek, a határon túl nehezebben találnak utat az írott nyelvbe, mint Magyarországon. Ezért az internetes forrásokból nem vagy csekély mértékben adatolható szavakat nem tekinthetjük automatikusan nem létez+ vagy nem szótárérett szavaknak. S+t az, hogy egy szó nem fordul el+ az interneten, még csak azt sem jelenti, hogy soha nem írják le: az írásbeliségnek vannak olyan informális m>fajai is, amelyek nem nagyon kerülnek föl az internetre, vagy ha igen, a keres+k számára nem hozzáférhet+ek (az emberek emlékeztet+i saját maguk számára, alkalmi üzenetek családtagok számára, határid+napló÷bejegyzések, e÷mail üzenetek stb.). További probléma, hogy a határon túli 5 Ebben a munkámban az egyes Kárpát÷medencei magyar beszél+közösségek, illetve az általuk használt állami változatok megnevezésére a munkaközösségünk által kialakított rövidítéseket használom: Mo: Magyarország, Er: Erdély, Fv: Felvidék, Va: Vajdaság, Ka: Kárpátalja, Hv: Horvátország, Mv: Muravidék (= Szlovénia magyarlakta területei), Gv: Grvidék (=Burgenland; Trianon után Ausztriához csatolt magyarországi területek).
Lanstyák István.rtf – 182. oldal – 2005.11.05. 20.50
Határtalanítás
183
elemek egy része jelentésbeli kölcsönszó, vagyis olyan szókészleti elem, amelynek közmagyar jelentései is vannak, s így a határon túli jelentéseket nemegyszer a közmagyar használatot tükröz+ el+fordulások ezreinek kirostálása után lehet(ne) csak meghatározni. Külön nehézséget jelent az idegen nyelvi szavak és az idegen eredet>, de már magyarnak tekinthet+ szavak elkülönítése, amely – amint azt a kódváltás és kölcsönzés különbségével foglalkozó nemzetközi szakirodalom is mutatja – nem kezelhet+ csupán gyakorisági kérdésként. A magyarországi magyar nyelvvel foglalkozó kutató itt is könnyebb helyzetben van, mivel Magyarországon sokkal több az egynyelv> beszél+, mint a határon túl. Ha pedig egy idegen eredet> szót sok egynyelv> magyar ember használ, feltehet+, hogy már része a magyar nyelv szókincsének. Ám a határon túli kisebb közösségeknek már alig vannak egynyelv> tagjai; a nagyobb közösségekben vannak még ugyan szép számban egynyelv>ek, de ezek f+leg gyerekek és id+sebb falusi emberek – ez viszont azt jelenti, hogy csak azoknak a regisztereknek a szókincse vizsgálható ily módon, amelyeket a gyerekek és az id+s falusi emberek is jól ismernek. Amint erre már az el+z+ekb+l is következtetni lehet, az idegen nyelvi szavak és az idegen eredet> magyar szavak megkülönböztetésének kérdése nem választható el attól a kérdést+l sem, hogy kinek a nyelvhasználatát kell vizsgálni ahhoz, hogy megismerjük „a” határon túli magyar nyelvváltozatok szókincsét. Az anyanyelvi magyar beszél+k csoportja a kisebbségi magyar beszél+közösségekben nem határolható körül olyan könnyen, mint egynyelv>ségi körülmények között, mivel a kétnyelv> beszél+k az „egynyelv> els+ nyelvi beszél+ – els+nyelv÷domináns kétnyelv> – kiegyenlített kétnyelv> – másodnyelv÷domináns kétnyelv> – nyelvveszt+ beszél+” folyvány legkülönböz+bb pontjain helyezkednek el. A helyzetet bonyolítja, hogy ugyanaz a beszél+ lehet a regiszterek egy részében els+nyelv÷domináns, más regiszterekben pedig másodnyelv÷domináns (l. Lanstyák, megjelenés alatt). Ezenkívül a valamely kétnyelv>ségi típushoz tartozás korántsem egyszer s mindenkorra adott beszél+i jellemz+, hanem a beszél+ élete folyamán változhat (a nyelvelsajátítás befejez+dése után is). Ide kapcsolható az a módszertani kérdés is, hogy bármely korpuszban hogyan lehet különbséget tenni a csak vagy túlnyomórészt fordításokban el+forduló szavak és az eredeti magyar fogalmazványokban is megjelen+ kölcsönelemek között; a kizárólag fordításokban él+ szavak ugyanis nem tekinthet+k az adott határon túli nyelvváltozat szerves részének. Ez a különbségtétel nem mindig egyszer>, mert egyrészt nem mindig lehet tudni, hogy egy szöveg fordítás÷e vagy eredeti, másrészt ugyanazon szöveg egyes részei lehetnek fordítások, más részei eredeti szövegek. De nem is mindig lehet különbséget tenni „eredeti” és „fordítás” között, a kett+ nemritkán összemosódik. Gondoljunk például egy olyan jegyz+könyvre, amely egy határon túli magyar település önkormányzatának ülésén készült, ahol a jelenlev+k többségi nyelv> írott anyagokat vitattak meg magyarul vagy két nyelven. Hasonlóan értelmezhetetlen a „forrásnyelv” és a „célnyelv” szempontjából egy olyan törvénytervezet szövege, amelyet magyarok vitattak meg alapvet+en magyarul, magyar és más nyelv> mintaanyagok (pl. más törvények, tervezetek) alapján, de szlovákul vetettek papírra. A válogatás második fázisában, vagyis annak eldöntésében, hogy mi kerüljön be egy÷egy konkrét szótárba, fontos szerepet játszanak a gyakorlati szempontok. Mivel a ritkábban el+forduló, de valami miatt mégis fontos szavak épp gyér használatuk miatt okozhatnak nehézségeket a nyelvhasználóknak (pl. nem ismerik pontos jelentésüket vagy nem tudják +ket helyesen leírni), nem indokolatlan fölvenni +ket a szótárakba. Így például a Képes diákszótár csekély terjedelme ellenére tudatosan törekszik ritka, de m>vel+déstörténeti vagy más szempontból tanulságos szavak felvételére (pl. abakusz, ámbitus, árgyélus, apprehendál – hogy csak az A kezd+bet>sek közül említsek néhányat), ez
Lanstyák István.rtf – 183. oldal – 2005.11.05. 20.50
184
Lanstyák István
pedig a magyarországi olvasónak lélektanilag megkönnyíti a számára hasonlóképpen ismeretlen határon túli szavak címszóként és szinonimaként való elfogadását. A Word helyesírás÷ellen+rz+je esetében egy egészen sajátos szempont is befolyásolja a szóelemek felvételét vagy kihagyását: ha egy szó nem túl gyakori, s írásmódja egybeesik egy másik szó elírásával, nem célszer> fölvenni a szótárba, mert kisebb baj az, ha a helyesírás÷ellen+rz+ egy ritka, de létez+ szót aláhúz (pl. a k r kártyanevet), mint ha egy gyakori helyesírási hibát vagy elírást (a *k r szót ’kör’ jelentésben) nem jelöl meg hibásként.6 Az eddig „határtalanított” szótárak – els+sorban az értelmez+ kéziszótár és az idegen szavak szótára – adatforrásként is szolgálhatnak bizonyos nyelvészeti kutatásokhoz, vagyis jelent+ségük nem pusztán gyakorlati. Ebb+l kiindulva a válogatás második szakaszában joggal jelenik meg szempontként a reprezentativitás, az a törekvés, hogy a kiválogatott határon túli szavak legalább nagyjából tükrözzék a határon túli magyar szókincs szerkezetét, azaz például a különféle stílusrétegekhez, ill. regiszterekhez tartozó szavak, az egyes kölcsönszótípusok vagy a szófaji csoportok nagyjából gyakorisági arányuknak megfelel+en legyenek képviselve a szótárban.7 Mi a határtalanítás célja, értelme, jelent+sége? Sokak számára ma már nyilvánvaló a válasz, de azért érdemes befejezésképpen erre is kitérni. A határtalanítás célja az, hogy ne legyen olyan most készül+ magyarországi kiadvány, amely címében, témamegjelölésében „a” magyar nyelvr+l szól úgy, hogy a magyar nyelvet annak magyarországi standard változatával azonosítja, s nem hívja fel erre az olvasó Egyelmét (az ilyen azonosítás bizonyos típusú munkák esetében elfogadható, amennyiben nem hallgatólagosan történik, hanem nyíltan). A határon túli nyelvi irodák és kutatóhelyek munkatársai lehet+ségeikhez mérten készek segítséget nyújtani azoknak a magyarországi kollégáiknak, akik az általuk írott, szerkesztett szótárakat, nyelvtanokat, nyelvhasználati, helyesírási stb. kézikönyveket határon túli magyar vonatkozásokkal szeretnék kib+víteni. A határtalanításnak jelent+s szerepe lehet a határon túli magyarok nyelvi önbizalmának meger+sítésében, s ezáltal nyelvi megmaradásukban is – persze csak akkor, ha eredményei eljutnak a határon túli magyar olvasókhoz is, és utat találnak az oktatásba, a nyelvi ismeretterjesztésbe és a nyelvtervezésbe. A határon túli magyarok számára a saját állami változatuk, illetve annak beszélt nyelvi regisztere az „édes anyanyelv”, érzelmileg is köt+dnek hozzá, így annak meger+sítése „a” magyar nyelv meger+sítését is jelenti. Ez különösen a nyelvcserehelyzetben lév+ magyarok számára fontos, akiknek már nem is nagyon van lehet+ségük a standard magyart elsajátítani és használni. Az a gyakorlat, amely a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeit megbélyegezte, és mindenfajta kontextusban a közmagyar formával kívánta +ket helyettesíteni, a nyelvcserehelyzetben lev+ közösségeket létükben veszélyeztette, és rendkívüli károkat okozott nekik. De a stabil kétnyelv>ségi helyzetben él+ magyaroknak sem használ az ilyen „nyelvpolitika”, +ket is a „romlott”÷nak érzett nyelv elhagyására, a maga „tiszta” változatában elsajátított államnyelv el+nyben részesítésére készteti. Köztudomású, hogy az olyan magyar nyelv, amely kontaktusjelenségeket is tartalmaz, az érintett közösségen belül ugyanolyan hatékony eszköze a kommunikációnak, mint az, A jelenségre MártonE Attila volt szíves felhívni a Egyelmemet, a példa is t+le származik. térhetek ki, hogy milyen kritériumok alapján kerüljenek be a szóanyagba a szótárban megtalálható szavakból alkotott összetételek és származékok; miképpen szerepeljenek az állandósult szókapcsolatok (ezekre nézve a határon túli beszél+k sokkal jobban rászorulnak a szótárbeli eligazításra, mint a magyarországiak), a mozaikszók és a rövidítések, illetve a kötött morfémák (pl. önállóan nem él+ összetételi tagok). 6
7 További probléma, amelyre azonban itt nem
Lanstyák István.rtf – 184. oldal – 2005.11.05. 20.50
Határtalanítás
185
amely ezekt+l mentesebb; a kontaktushatás és a nyelvcsere közt nincs közvetlen összefüggés. S a határon túli magyar nyelvváltozatok sajátos elemeinek „legitimálása” egyébként sem jelenti azt, hogy közmagyar megfelel+iknek háttérbe kellene szorulniuk. Inkább az ellenkez+je várható: a beszél+k számos határon túli magyar szónak nem ismerik közmagyar megfelel+jét, így ha ezek bekerülnek a szótárakba, végre lesz rá lehet+ségük, hogy könnyen megismerkedjenek ezekkel a közmagyar szinonimákkal, s – amikor és ahol szükségesnek látják – használják is +ket (l. Kiss 2004; Péntek 2004; Jakab 2005: 66). A határon túli elemek „legitimálását” nem szabad összekeverni „kodiEkációjukkal”; a „legitimálás” csak a korábbi semmibevétel és megbélyegzettség megszüntetését jelenti, azt, hogy a magyar nyelvtudomány most már tudomásul veszi létezésüket. Bár banálisan hangzik, sajnos mégsem haszontalan elmondani, hogy egy szótárba bekerülni nem „kitüntetés”, ahogy az sem kitüntetés egy csecsem+ számára, ha anyakönyvezik – ezzel még csak a létezését ismerik el, és rögzítik legfontosabb jellemz+it – semmi több. Laikusi körökben gyakori nyelvi mítosz, hogy a nyelvész hozza létre a nyelv valamely elemét azáltal, hogy felveszi a szótárba (ezt így persze nem mondja senki, de sokan érvelnek úgy, hogy egyértelm>en erre a rejtett meggy+z+désre lehet bel+le következtetni). Ezért fordulhat el+, hogy a laikusok – és talán még az akadémiai nyelvm>vel+k egy része is – az értelmez+ kéziszótár határtalanítását úgy értelmezi, mintha ezáltal a határon túli magyarok nyelve „kevertté” vagy magyartalanná válna. A határon túli magyarok nyelve természetesen nem attól válik „kevertté”, hogy a benne használt szavakat „anyakönyvezzük”; ezzel csak vizuálisan megjelenítjük azt, ami addig is megvolt. Az persze értelmes és legitim kérdés, hogy az ilyen vizuális megjelenítés milyen hatással lehet e szavak és a határon túli magyar állami változatok további sorsára: vajon inkább a további szétkülönbözést, vagy ellenkez+leg, az egységesülést segíti÷e el+. Jómagam úgy gondolom, hogy a határtalanítás mindkett+t el+segítheti, attól függ+en, milyen nyelvtervezési lépésekkel kapcsolódik össze, s a nyelvtervezés milyen nyelvpolitikai feltételrendszerbe illeszkedik be. Ezért a határtalanítással párhuzamosan fontos lenne kialakítani egy olyan nyelvi problémakezelési koncepciót, amely úgy teszi lehet+vé a beszél+k számára, hogy a saját nyelvükben otthon érezzék magukat, hogy közben az integrálódást, és nem a szétfejl+dést segíti el+.8 E leend+ koncepció legtöbb eleme el+került már a kilencvenes évek nyelvm>velési, nyelvtervezési vitái során; nem sok kell hozzá, hogy egységes nyelvstratégiává álljanak össze. A határtalanításnak eddig csak a laikusok egy részének körében volt negatív visszhangja, legalábbis tudtommal szakember nyilvánosan – egy rádiós nyelvm>vel+ m>sort nem számítva – nem fogalmazott meg vele szemben kifogásokat. A kutatóhálózatnak a határtalanítással kapcsolatos állásfoglalását (l. Péntek 2004) az MTA Nyelvtudományi Bizottságának Szótári Munkabizottsága is megtárgyalta 2003. október 13÷i ülésén, s bár meglehet+sen visszafogottan, de lényegében mégis támogatóan nyilatkozott róla (részletesebben l. Lanstyák 2004: 193). Fontos megemlíteni, hogy még olyan kollégától is van példánk kedvez+ reakcióra, akinek a tevékenysége javarészt a nyelvm>veléshez köt+dik (l. Jakab 2005). Persze nem szabad áltatnunk magunkat: a határtalanítással kapcsolatos negatív vélemények nem sz>ntek meg teljesen, csak szalonképtelenné kezdenek válni, s így lassan÷lassan magánvéleménnyé szorulnak vissza. Ha sikerül a határtalanítást megfelel+ nyelvi problémakezelési lépésekkel kiegészíteni, van rá esély, hogy – kedvez+ nyelvpolitikai klímát feltételezve – nemcsak a magyar nyelvtudomány lesz nyertese a megindult folyamatnak, hanem a határon túli magyar közösségek is. 8
A nyelvi problémakezelés elméletére l. Nekvapil 2000; Neustupný–Nekvapil 2003; Szabómihály 2004.
Lanstyák István.rtf – 185. oldal – 2005.11.05. 20.50
186
Lanstyák István
SZAKIRODALOM
Beregszászi Anikó–Csernicskó István 2004. Magyar értelmez+ kéziszótár: (majdnem) minden magyar szótára. Kárpátaljai szójegyzék. In Beregszászi Anikó–Csernicskó István: …itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról. PoliPrint, Ungvár, 127–36, 137–8. Csernicskó István 2004a Gondolatok a nyelvi egységr+l és a nyelvi változatosságról. In Beregszászi Anikó– Csernicskó István: …itt mennyit ér a szó? Írások a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatáról. PoliPrint, Ungvár, 110–7. Csernicskó István 2004b. „Nyelvi detrianonizálás”. Az egységes, de változatos magyar nyelvért Beszélgetés Csernicskó Istvánnal. Kárpátalja 4/34: 11. Csernicskó István–Papp György–Péntek János–Szabómihály Gizella 2005. A szomszédos országok magyarnyelvi kutatóállomásairól. Magyar Nyelv 101: 105–13. Jakab István 2005. „Eretnek” gondolatok a megújított Magyar értelmez+ kéziszótár lapozgatása közben. Irodalmi Szemle 48/3: 63–9. Kiefer Ferenc (szerk.) 2003. A magyar nyelv kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kiss Jen+ 2004. Egy régi÷új nyelvi sikerkiadvány: a Magyar értelmez+ kéziszótár. Magyar Tudomány 49: 670–3. = http://www.matud.iif.hu/mthon.html Kolláth Anna 2005a. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelv összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás: el+zmények és eredmények – szándék és megvalósulás Magyar Tudomány 50: 156–63. Kolláth Anna 2005b. Els+ fejezet a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás: el+zmények és eredmények – szándék és megvalósulás. In Lanstyák István–Menyhárt József (szerk.): Tanulmányok a kétnyelv>ségr l III. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 15–30. Kolláth Anna–Z. Szentesi Orsolya–Szoták Szilvia 2005. Kiegészítés a szomszédos országok magyarnyelvi kutatóállomásairól szóló beszámolóhoz. Magyar Nyelv 101: 371–7. Laczkó Krisztina–MártonE Attila 2004. Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest. Lanstyák István 1995. A nyelvek többközpontúságának néhány kérdésér+l (különös tekintettel a Trianon utáni magyar nyelvre). Magyar Nyelv r 119: 213–36. Lanstyák István 2004. Szlovákiai magyar vonatkozású szócikkek a Magyar értelmez kéziszótár átdolgozott kiadásában. In Lanstyák István–Menyhárt József (szerk.): Tanulmányok a kétnyelv>ségr l II. Kalligram Kiadó, Pozsony, 166–211. Lanstyák István [megjelenés alatt]. A kódváltás nyelvtani aspektusának f+bb kérdései a szlovákiai magyar beszél+közösségben. In Lanstyák István–Van\óné Kremmer Ildikó (szerk.): Nyelvészetr l – változatosan. Gramma Nyelvi Iroda, Dunaszerdahely. MTA KI. Etnikai÷nemzeti Kisebbségkutató Intézet = http://www.mtaki.hu/kutatoallomasok/ Nekvapil, Ji]í 2000. Language management in a changing society: sociolinguistic remarks from the Czech Republic. In Panzer, Baldur (szerk.): Die sprachliche Situation in der Slavia zehn Jahre nach der Wende. Peter Lang, Frankfurt am Main, 165–77. Neustupny, Ji]í V.–Nekvapil, Ji]í 2003. Language management in the Czech Republic. Current Issues in Language Planning 4/3–4: 181–366. Péntek János 2004. A magyar nyelv szótárai, nyelvtanai, kézikönyvei és a határon túli magyar nyelvváltozatok. Az MTA határon túli kutatóállomásainak feladatait is ellátó nyelvi irodák állásfoglalása. Magyar Tudomány 49: 724–6. = http://www.matud.iif.hu/04jul/008.html Pete István 1988. A magyar nyelv állami változatai. Kárpátukrán változat. In Kiss Jen+–Sz>ts László (szerk.): A magyar nyelv rétegz dése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 779–89. Pintér Tibor 2003. Amit a modern nemzeti korpuszokról tudni kell. Fórum 5/3: 71–84. Szabómihály Gizella 1989. A szlovákból magyarra való fordítás problémái Szlovákiában. Magyar Nyelv r 113: 277–83. Szabómihály Gizella 2004. Nyelvm>velés – nyelvtervezés – nyelvi menedzsment. El+adás. I. alkalmazott nyelvészeti m>helytalálkozó: Palást, 2004. október 1. http://www.gramma.sk/hu/kozonsegszolgalat/alkalmazott/
szabomihaly1.rtf
Szilágyi N. Sándor 2002. A magyar nyelv a Magyarországgal szomszédos országokban. El+adás. MTA 2002. évi akadémiai közgy>lésének keretében rendezett tudományos ülésszak: 2002. május 2. Budapest. Szoták Szilvia 2005. Fejezetek a kisebbségi magyar nyelvhasználat összehasonlító vizsgálatából. Határtalanítás; +rvidéki szavak magyarországi szótárakban. In KeményE Róbert (szerk.): Osztrák források – magyar kutatók. Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke–Collegium Hungaricum, Debrecen–Bécs.
Lanstyák István.rtf – 186. oldal – 2005.11.05. 20.50
