10. Aggregált kínálat

UniversitätMiskolci Miskolc,Egyetem, Fakultät für Gazdaságtudományi Wirtschaftswissenschaften, Kar, Gazdaságelméleti Institut für Wirtschaftstheorie Intézet

10. Aggregált kínálat


Az aggregált kínálat négy modellje

Az alábbiakban négy ismert aggregált kínálati modellt mutatunk be, nagyjából a kialakulásuk szerinti sorrendben. A rövid távú aggregált kínálati görbe egyik modellben sem függőleges a piac valamely nem tökéletes tulajdonsága miatt. Az aggregált keresleti görbe elmozdulásai, ebből következően, átmenetileg eltérítik a kibocsátás szintjét a természetestől:

Y = Y + α (P − Pe )


Az aggregált kereslet modellje Y = Y + α(P - P e ) Y - Kibocsátás Y - Potenciális kibocsátás P - Árszínvonal P e - Várt árszínvonal Az α változó azt jelzi, hogy a kibocsátás milyen mértékben reagál az árszínvonal váratlan változásaira, 1/α az aggregált kínálati görbe meredeksége.

1


A ragadós bérek modellje Az aggregált kínálat elméletének formálisabb kifejtéséhez tételezzük fel, hogy a munkások és a vállalatok még azelőtt alkudoznak és kötnek egyezséget a nominálbérről, mielőtt tudnák, milyen lesz az árszínvonal szerződésük érvénybe lépésekor. Az alkuban részt vevő felek — a munkások és a vállalatok — saját elképzeléssel rendelkeznek a tervezett reálbérről. A két fél a tervezett reálbérnek és a várt árszínvonalnak megfelelően megállapodik a nominálbérben. A kikötött nominálbér:

W = ω* Pe

Miután a nominálbérben megállapodtak, és mielőtt a munkát felhasználták volna, a vál-lalatok tájékozódnak a tényleges árszínvonalról. A reálbér a következőképpen alakul:

W / P = ω * ( P e / P)


A ragadós bérek modellje p

Y = Y + α ( P − Pe )

w/p

Y

L


A téves helyzetmegítélés modellje A téves helyzetmegítélés mo-dellje feltételezi, hogy a bérek mozgása kiegyenlíti a keresletet és a kínálatot. A modell központi feltételezése az, hogy a munkások időlegesen összetévesztik a reál- és a nominálbéreket. A modell két összetevője a munkakínálat és a munkakereslet. A munkakereslet a reálbértől függ, úgy mint az előzőekben: Ld= Ld(W/P). A munkakínálati függvény azonban új: LS= LS(W/Pe). Az egyenlet szerint a munkakínálat a munkások által várt reálbértől függ. A munkások ismerik nominálbéreiket (W), de nem ismerik pontosan az árszínvonalat (P). Amikor afelől döntenek, hogy mennyit dolgozzanak, akkor a várt reálbért veszik alapul, ami egyenlő a nominálbér (W) és az árszínvonalra vonatkozó várakozásaik (Pe) hányadosá-val. A várt reálbér az alábbi formában írható fel:

W W P = × Pe P Pe A várt reálbér az aktuális reálbér és a munkások árakkal kapcsolatos téves megítélését kifejező P/Pe érték szorzata. Ha a fenti kifejezést W/Pe helyébe beírjuk, akkor a mun-kakínálat egyenlete: LS = LS(W/P x P/Pe). A munkakínálat a reálbértől és a munkások illúzióitól függ.

2


A téves helyzetmegítélés modellje (ábra) W/P Ls = Ls (

W P × ) P Pe

W/P*

Ld= Ld(W/P) L*

L


Az információhiány modellje Az aggregált kínálat harmadik modellje, az információhiány modellje szintén abból a feltevésből indul ki, hogy a piacok megtisztulnak, és a rövid távú, illetve hosszú távú aggregált kínálati görbék az árakkal kapcsolatos rövid távú bizonytalanságok miatt különböznek egymástól. A munkás téves helyzetmegítélésén alapuló modellel szemben viszont nem feltételezi, hogy a vállalatok tájékozottabbak a munkavállalóknál. A modell legegyszerűbb változata még munkavállalók és vállalatok között sem tesz különbséget. Az információhiány modellje szerint a gazdaság kínálati oldalán mindenki egyetlen terméket termel, és sokfélét fogyaszt. Mivel a termékek száma igen nagy, a termelők nem ismerik minden pillanatban az összes árat. Figyelemmel követik az általuk előállított termék áralakulását, de kevésbé követik a fogyasztott termékek árváltozásait. Mivel az információik így hiányosak, időnként összetévesztik az árak összességének változását a relatív árak változásával. Ez a tévedés befolyásolja a kínálattal kapcsolatos döntéseiket, ami aztán rövid távú összefüggést eredményez az árszínvonal és a kibocsátás között.


A ragadós árak modellje 1. Az aggregált kínálat negyedik és egyben utolsó modellje, a ragadós árak modellje abból indul ki, hogy a vállalatok nem végeznek azonnali árkiigazítást, amikor a kereslet megváltozik. Tegyük most fel, hogy kétféle vállalat van. Az egyik csoport árai rugalmasak, ők az alábbi egyenlet szerint állapítják meg áraikat:

p = P + a (Y − Y ) Másoknak ragadósak az áraik. A várható gazdasági feltételek alapján döntve előre bejelentik áraikat. Ezek a vállalatok az alábbi formula szerint döntenek:

p = P e + a (Y e − Y ) p = Pe

3


A ragadós árak modellje 2. p = P + a(Y - Y) p = P e + a(Y e - Y e ) p = Pe

P = sP e + (1 − s )[P + a(Y ( - Y)] sP = sP e + (1 − s )[a(Y - Y)]

P = P e + [(1 − s )a/s](Y - Y)

Y = Y + α(P - P e )

α = s/[(1 - s)a]


A rövid távú kínálati görbe p

Y = Y + α(P − Pe )

LRAS

Rövid távú aggregált kínálati függvény gg y

pe

Y


Az aggregált kereslet elmozdulása, rövid távú ingadozások

p

AS2

C B

P 3 = P 3e P2 P 1= P 1e = P 2e

A

AS1

AD2 AD1 Y

4


Infláció, munkanélküliség és a Phillips-görbe A gazdaságpolitikusok célja az alacsony infláció és alacsony munkanélküliség. Az alábbiakban a munkanélküliség és az infláció közötti összefüggést vizsgáljuk meg, amit Phillipsgörbének neveznek. A Phillips-görbe az infláció és a munkanélküliség között fennálló, a rövid távú aggregált kínálati görbéből következő rövid távú átváltást fejezi ki. ki A Phillips-görbe valójában az aggregált kínálat kifejezésének egy másik módja. A rövid távú aggregált kínálati görbe pozitív irányú kapcsolatot fejez ki az árszínvonal és a kibocsátás között. Mivel az infláció az árszínvonal változásának az üteme, és mivel a munkanélküliség a kibocsátással ellentétesen ingadozik, az aggregált kínálati görbéből az infláció és a munkanélküliség közötti fordított irányú kapcsolat következik.


A Phillips-görbe levezetése A Phillips-görbe szerint az inflációs ráta – az árszínvonal százalékos változása – három tényezőtől függ: •várt infláció; •a munkanélküliség eltérése a természetes rátától, amit ciklikus munkanélküliség nek nevezünk; munkanélküliség-nek •kínálati sokkok, amit most ε jelöl.

π = π e − β( u − u n ) + ε


Adaptív várakozások és az infláció tehetetlensége Ha arra akarjuk használni a Phillips-görbét, hogy a gazdaságpolitikusok előtt álló vá-lasztási lehetőségeket elemezzük, akkor előbb meg kell tudnunk mondani, hogy mi határozza meg a várt inflációt. Egy egyszerű és sokszor nyilvánvaló feltevés szerint az emberek a korábban tapasztalt inflációra alapozzák inflációs várakozásaikat. A feltevés adaptív várakozások néven ismert.

π e = π −1 π = π −1 − β(u − u n ) + ε

5


Az emelkedő és a csökkenő infláció két oka

•Keresleti infláció: A munkanélküliség eltérése a természetes rátától – növeli vagy csökkenti az inflációt. Az alacsony munkanélküliség felhajtja az inflációt:

β(u − u n )

•Költséginfláció: A kínálati sokkok jellemzően olyan események, amelyek növelik a termelés költségeit:

ε


Az infláció és a munkanélküliség közötti rövid távú átváltás

π

β 1

πe +ε

un

u


Változások a rövid távú átváltásban π

Magas várt infláció

Alacsony várt infláció

un

u

6


Dezinfláció és az áldozati ráta •Dezinfláció: Az árszínvonal növekedési ütemének csökkenése. •Áldozati ráta: Az éves reál GDP azon hányada, amely az infláció 1 százalékponttal való csökkentésekor elvész. Bár az áldozati rátára vonatkozó egyes becslések lényegesen különbözőek, az átlagos érték 5 százalék körül van: az infláció egy százalékpontos csök-kentéséhez mindenkor az éves GDP 5 százalékát kell feláldozni.


Racionális várakozások és fájdalommentes dezinfláció A várakozások egy másik lehetséges megközelítése, ha racionális várakozásokat feltételezünk, azaz azt, hogy az emberek minden rendelkezésre álló információt optimá-lisan használnak fel előrejelzéseikhez, beleértve az aktuális gazdaságpolitikára vonatko-zó Mivel d á litiká tk ó ismereteket i t k t is. i Mi l a monetáris és a fiskális politika hat az inflációra, ezért ezek lé-nyegesen befolyásolják a várható inflációt is. A racionális várakozások elmélete szerint a monetáris és a fiskális politika megváltozása módosítja a várakozásokat, így a gazda-ságpolitikai változások értékelésekor számolni kell a várakozásokra gyakorolt hatással is. Ez a szemlélet azt sugallja, hogy az infláció tehetetlensége kisebb, mint amekkorának elsőre tűnhet.

7

10. Aggregált kínálat

Recommend Documents