1. szám. HAVI FOLYÓIRAT

VI. évfolyam.

1. szám.

1908. január.

HAVI FOLYÓIRAT a s s is i sze n t F erenc tis z te le té n e k és i l l . re n d -, jé n e k te rje s z té s e , a k a th o lik u s v a llá s e rk ő lc s l és tá rs a d a lm i é le t á p o lá sá ra . M e g je le n ik m in d e n h ó n a p első n a p ja ib a n .

.IC

J »

X III. Leó Pápa Ő Szentsége 1903. junius 17-én Zichy Gyula gróf p. t. kamarás pécsi püspök Úr Öméltósága által apostoli áldását küldötte folyó­ iratunknak.

Főszerkesztő:

T ré fá n Leo n a rd , sr.-fer.-rendi áldozár Kolozsvárt. Társszerkcsztök; K iss A ris z tid , sz.-ferenc-rendi áld. Nagyatádon. U n g h vá ry A n ta l, sz.-fer.-rendi áldozár Baján. „Megáldom Szent Ferenc Hiniókét, szerkesztőit és munkatársait, s mindazokat, kik e lapot olvassák.“ (X. P lus pápa szavai 1904. október 6-án a szer­ kesztőhöz.)

Az új év küszöbén. öszöntjük a kedves olvasót. Szívvel, szeretettel: őszinte üdvkivánattal. Annyi kegyelmet adjon isten, amennyi az igaz megnyugváshoz és benső megelégedéshez szük­ séges. Annyi áldást, amennyi meghozza az élet sikereit, s eltünteti csalódásait. Ez a mi köszöntésünk az 1908. esztendő küszöbén, a mikor már hatodszor éri meg Szent Ferenc fiimöke az esztendő fordulóját. Hat esztendő . . . Milyen kicsinyke kis szám az ember­ öltők változásai között, s mégis milyen nagy, ha a napok, órák és pillanatok eseményeit mérlegeljük . . .

2

Tessék elhinni, hogy a küzdelmes élet bajaiból nekünk nagyon kijut a részünk. Egy folyóirat szerkesztése igen sok aonddal és küzdelemmel jár. Nemcsak a magasztos szellemi és lelki célok szolgálatában, hanem az anyagi bonyodalmak összekuszálódó szálainak rendezésében is. Amennyiben való tény, hogy az anyagi kérdések uralmat alapítanak maguknak a tiszta eszmék világában. És nagyon sokszor annyira elha­ talmasodnak. hogy lenyügzik a gondolatokat. Szent Ferenc Hírnöke mégis kitart céljai mellett. Hogy jó és üdvös olvasmányt nyújtson közönségének, s kalauza legyen az égbe törekvő lelkeknek. Szent Ferenc szellemében munkálni az emberek lelki boldogságát, s az igazi nemesség útjára terelni őket. Nagyon érezzük ellenségeink munkájának következményeit. A mai ember élete, lelkének vágyai és törekvései és ezekben a szomorú lehangoltság: — mind a konkolyhintők munkájának eredménye. A hitetlen és anyagias, tisztán materiális eszméktől vezérelt irodalom, lankadatlan munkával töri össze a lelkek legszebb reményeit, s tépi ki az emberi szívből az égi szépség virágait. És ezen az úton nem ismer akadályt. Halomra dönti a tilalom ­ fákat, s teljes szabadossággal végzi hóhérmunkáját. Szerény munkával, de sok jóakarattal mi ezen áramlat ellen épitünk védőgátakat. Azt gondoljuk, hogy ha ellenségeink újságai, iratai, könyvei és betütábora között buján teremhet a gaz, miért ne teremhetne meg a mi soraink között az erénynek és isteni szépségnek virága ?! Ezen eszmék fognak vezérelni a jövőben is. És minél jobban pártolnak minket, mi is annál többet fáradunk és dol­ gozunk. Az irántunk mutatott jóindulatot megháláljuk. Köszöntjük a kedves olvasót, s kérünk számára a jó Istentől boldog új esztendőt!

I

t > 3l

$ 1

üarc a létért.

1

i 1

«

t )

4 1, Ji 9

i

t Iy

%

, i I

1

smét fordult egyet az idők kereke. Újra eltűnt egy év a múlt végtelen tengerében. Eltűnt, nincs többé. Csak fontos, a történeti fejlődést befolyásoló eseményeket jegyez fel a krónikás a jövő nemzedéknek például és okulásul, tiadd tegye! ne zavarjuk munkájában. Foglalkozzunk mi mással. Mivel? Lebbentsük föl a leplet a jövő elől? Meg­ fizetné magát, igaz. De tehetetlenségünk e feladattal szemben nem szorítkozik hosszas bizonyitgatásra. Az a lepel ránk nézve áttörhetetlen, fellebbenthetetlen. Azért forduljunk a jelenhez. Ez a miénk, róla szólhatnak. Vizsgáljuk a jelent, hogy következ­ tethessünk. Mert ezt tehetjük, s Így némileg mégis mondhatjuk, hogy a jövőbe lehet látni. Vizsgáljuk a jelent azon szempont­ ból, melyet a „H irnök“ szolgál: a vallás-erkölcsi szempontból. 5 vonjuk le a következtetést első sorban gyakorlati életünkre nézve. Ha szétnézünk a világban, s az általános helyzet jellem­ zésére a találó szót keressük, akkor Darvintól kell azt kölcsö­ nöznünk: harc a létért. Darvin ugyan e szót az anyagi világ számára kovácsolta; azonban e harc legalább is épp oly mér­ tékben megvan a szellemi, tüzetesebben: a vallás-erkölcsi téren is. Két világnézet küzd itt a létért: a hit és hitetlenség. A hit, melynek követői eddig még a túlnyomó többséget képezik, a régi, s a történelem századai által is szentesitett világnézet. A másik, a hitetlenség mai alakjában, mint rendszeres világ­ nézet, ujabb eredetű és különösen úgy egy fél század óta kezdett

nyíltan fellépni és magának híveket toborozni. 5 e toborzó munkájában meglehetős eredményekre tett szert különösen az ujabb időben : mindig tágasabb körben hódit e világnézet ugyannyira, hogy ma már Európa legtöbb nagyobb városában egy teljesen pogány nemzedék nő fel.*) Mivel pedig ez a világ­ nézet a kereszténységnek teljes ellentéte, s benne legveszélye­ sebb ellenfelét ismeri fel, mely még létjogosultságát is tagadja, azért kell. hogy ellene felemelje karját, s a harc kikerülhetetlen. AAegvolt ugyan e harc mindig, mióta a két világnézet létezik, de napjainkban mintha különösen ádázzá fejlődött volna. M in­ den téren küzd a „modern" (nem mintha a mi hitünk nem lehetne modern, azaz: időszerű) világnézet a kereszténység ellen. A tudomány és művészetben, a politika és szociologia terén meg vagyunk támadva. 5 a fegyverek, melyeket elleneink nagy ravaszsággal megválasztanak és nagy ügyességgel forgat­ nak. könnyen megsebezhetik a vigyázatlant. A liberalizmus — Így nevezhetjük elleneinket gyűjtő névvel — ugyanis ren­ desen az ember legfőbb javai és jogai megvédésének és vissza­ szerzésének ürügye alatt száll a sikra. Majd a tudomány szolgál jogcímnek a támadásra, majd meg a szabadság zászlója alá csoportosítja rendbontó céljait, fia valamely hitigazság nincs Ínyükre, kész azonnal a hadüzenet, s a „tudomány** nemsokára eldönti, hogy az a bizonyos tétel az egészséges emberi ésszel ellenkezik, miért is: el vele! Ha pedig valamely erkölcsi köve­ telés vagy tilalom áll útjukba. akkor a szabadság szolgál ürügyül: szabad gondolkodás, szabad szeretet, lelkiismeretbelí szabadság. 5 mivel e szavak a legtöbb esetben valóban az ember legfőbb javait és jogait kimondják, s mivel csak kevesen ismerik azonnal fel, hogy e szavak a liberalizmus ajkain csak *) Egy berlini statisztika adatai szerint: 1904-ben 47,200 újszülött közül 5,a00 nem lett megkeresztelve; 20,730 keresztények között létrejött házasság közül 7388-at nem áldottak meg egyházilag és 32,000 halott közül 17,000-et (tehát több mint a fele) nem temetlek el egyházilag. „Így nö fel a kereszténység közepette egy pogány nem­ zedék*, írja egy protestáns egyházi újság.

i.

%

I

t

i

1.

I4

i

* S'

V

szavak igazi tartalom nélkül, üres frázisok, onnan van, hogy nem kevesen esnek a liberalizmus támadásainak áldozatul. A harc aztán természetesen nem szorítkozik csak az elmé­ letre. A gyakorlati élet terén az érdeksurlódás talán még nagyobb, mindenesetre közelebbről érinti az egyeseket. Ennek folytán nagyon is megérthetjük, ha a liberalizmus minden módon arra törekszik, hogy a vallást, az egyházat a nyilvános életből, az iskolából kiszoritsa, ha nagy gondot fordit arra, hogy a hithü férfiakat a politika teréről lehetőleg kizárja, s a befolyásos állásoktól távol tartsa. 5 hogy ezen munkájában a liberalizmus sokra viheti, ha résen nem állunk, azt szomorúan bizonyítják a francia jelen állapotok. Tehát harc az egész vonalon: ez a helyzet jellege. E ténnyel szemben nekünk harcra készeknek kell lennünk, hogy alkalomadtán helyt állhassunk. Mert habár igazak az igazság szavai: „Ne féljetek, én meggyőztem a világot" és mi építünk rájok szilárd hittel megdönthetetlen bizalom-várat, mindazonáltal az egyesnek magának is kell küzdenie és fáradnia, ha azt akarja, hogy a jó ügynek véggyőzelme számára is diadalt jelentsen. Ebbeli feladatunknak akkor fogunk legalaposabban megfelelni, ha életünket hitünk szerint berendezzük, ha a hitet, melyet szánkkal valljuk, tetteinkkel nem megtagadjuk, hanem azt bennünk megtestesítjük. így, iia a hitet átéljük, önmagunk­ ban megerősödünk, s képesek leszünk a netaláni támadások visszaverésére. Így megmutatjuk embertársainknak, hogy a kér. hit boldoggá, megelégedetté teheti az embert, hogy őt nemes egyéniséggé, a társadalom hasznos tagjává képezheti: megmu­ tatjuk a tett által, mely a bölcselet egyik elve szerint, a leg­ jobban bizonyít. Ez volt sz. Ferencnek is a szere-mdója. Példájával tanított ő annak idején, s tanit még ma is a leghatásosabban. 0 a tett embere volt. Alighogy megismerte az isteni akaratot hiva­ tását illetőleg, azonnal lelke egész hevével, teljes odaadással fog hozzá a cél megvalósításához. És hogy mennyire vitte az ff

r*

✓

0

önszentesitésben. azt megértetik velünk öt sz. sebe, melyekkel az íV hű szolgáját kitüntette. Ebben birja a szerafikus szellem IS erősségét és fontosságát, hogy t. i. a tettel számol, ezt követeli, vele dolgozik, s azért tényleges eredményre is jut. tia tehát a szerafikus szellem szolgálatában állunk, akkor nem szabad jellegzetes vonását figyelmen kivül hagynunk. Azon tudat kisérhet tehát az uj évbe. hogy harcban állunk. ,Mi azok táborába tartozunk, kik sziklaszilárd meggyőződéssel hisznek egy természetfölötti rend létezésében, melyet Isten kinyilatkoztatott, s melyet még meg nem döntött semmiféle tudomány, s nem is fog megdönthetni soha. A kereszténység győzni fog, ez kétségtelen. Az ü r m ondotta: „a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta “ , s a történelem századai eddig még mindig bizonyságot tettek e szavak igazságáról. De hogy az egyesek a harcban el ne essenek, arról jó részt magunknak kell gondoskodnunk egy élet által, melyben a keresztény tanok megtestesüljenek a gyakorlat által. Ha egyszer minden kér. ember az volna, a minek mondja magát, akkor egész máskép állanánk, s a sötétség hatalma meghúzná egy kissé magát és nem volna olyan elbizakodott. Iván.

t

1

k i

> f s

p

(Allegória.)

A sir az aggnak megásva régen Csak percre várt, hogy bedöntse szépen, Lassan és észrevétlenül, A hogy az idő tüny s repül. S aztán eljött a perc, Az évhatárnak végső rebbenése, Az agg sírjába dőlt, Befödte öt az éjnek fátyola Sürün, sötéten, vastagon, M ig fenn, keletnek azúr szögletében Smaragd színű tüzkéve gyula föl, S a földgolyót beszóró fénysugárral Számokat írt, égő vörös színen, Nevét egy titkos ú j szülöttnek: -nak nevezve öt. Az új szülött im köztünk van tehát. Keblében rejtve jó t és a gonoszt, Az újév ez, e határolt idő, A m it szakokra az ember igy oszt, Ö osztja fel, de Isten tö lti be — Legyen áldott szentséges szent N eve!

Bölcsöd fölött, te határolt idő. lm ' megállunk, s szivünkben dús remény, Hogy nem leend majdan sírod fö lö tt Átokterhelt az emberérzemény. Osztasz te jót, áldást, bőségben is, S hogy ez legyen, ajkunk imát rebeg: Te lét Ura, Gondozó hatalom, Kegyelmed sziínk óhaját hallja meg! Add a békés, testi’éri létet itt, Munkát, sikert, kényért, s áldásodat, Hogy az „ ú jé v “ sírba szállásakor Zenghessünk majd hála zsoltárokat. Idem .

Szent Ferenc életéről. [em megírni, hanem megénekeini kellett volna ezt a történetet, mert csupa poézis, hős költeménye a keresztény lovag virtusá­ nak és tiszta lirája egy eszményi világnézetnek, amelyhez hasonló csak a szeráfok dala lehet. Assisi sz. Ferenc ifjúsága a XII. század utolsó évtizedébe esik, abba a lázas korszakba, am ikor a keresz­ tény világot a keresztes hadjáratok eszméje újból mozgósította, am ikor a rajongó ifjú vágyainak netovábbja a lovaggáütés volt, am ikor a Rolandköltészet hőseiről és Artus asztalkörének mondáiról daloltak. A lovagok hírneve izgatta Pietro Bernardone fiát i s ; a gazdag assisii gyolcsosnak fia harci dicsőségről, fejedelmi fényről álmodott, valósággal álm odott s hogy ez teljesedésbe mehessen, ő is kortársaival együtt Apuleja alá in d u lt ahol a kiskorú 11. Frigyes trónralépte m iatt villongások törtek ki. Spoletóban lelke nagy alakuláson ment át. amely azonban nem hason­ lított egészen a Saulok. Ágostonok, szent Ignácok lelkifurdalásához. Ezek konverziójában több a drámaiság; szent Ferenc ellenben egy éposz hőssé alakul á t; lovag marad ezután is. vállalkozó és elszánt, m int egy

Tankréd, akit a vértaniii pálma lelkesít; szeretne a szaracénok közévagy Marakkóban az arabokhoz menni, fölkeresi Daniettánál a szultánt és prédikál n e k i; lovag marad a szó szoros értelmében, csakhogy Krisztus lovagja, akinek parancsait nem kötelességből követi, hanem tisztán lovagiasságból, mert dicsőségnek tartja, hogy a seregek Urának szolgálhat. Ettől az időtől kezdve lelkét, értelmét és érzelmét egészen Krisztus foglalja el. Vizióhoz hasonló intuícióval mindenben Istent szemléli és mindent, amit lelke bevesz, az Isten értelmi képén szűr le magába. Nála a teremtés szemlélete egész lelkét eltöltő hímnusba olvad; beszél a madarakhoz Istenről, énekel a napról, dalban köszönti a halált; minden tárgyat, amelyben szeme megpihen, előbb az Alkotó szeretetének tüzében forgat meg s csak azután élvezi; sehol sem Iát diszharmóniát, a rosszat is reflexvílágitásban veszi észre. Ő egészen ideálját, Krisztust akarja utánozni. Magát Krisztus szegényének nevezi — il poverello dí Christo — az evangéliumi szegénységet addig és azóta is egészen ismeretlen módon gyakorolja, nemcsak semmije sincs, nemcsak testét tartja szegényen, hanem szellemét is éhezteti, azt se akarja gazdagítani; a szegénységet jegyesének választja; ennek él, minden más csak a szegénység kom­ mentárja nála; amikor a teljes, minden birtoklás nélküli szegénységet rendje alapvető regulájának szeretné elfogadtatni, konfliktusba jön miatta az idők követelményével, de szent Ferencböl ezt bajos volt kibeszélni, mert ő Krisztustól egy hajszálnyira sem akart eltérni. Giotto és Dante művészete kell hozzá, hogy szent Ferencnek a szegénységhez való viszonyát, — mondjuk — a szegénységbe való szerelmét abban a költőiségben visszaadni tudja, ahogy azt a szent pátriárka átérezte. Ettől az időtől kezdi lelke a szeráfi élet szárnyait bontogatni. Szenvedés és szeretet a szeráfi léleknek életeleme. Krisztusért kicsinynek tart minden szenvedést, még a vértanuságot is ; annyira áttüzesedík a Krisztus iránti szeretettől, hogy nem szenvedni nagyobb szenvedés neki a szenvedés­ nél. Am ikor legjobban szenved és legforróbban szeret, akkor illeti őt a szeráf a szenvedés stigmáival. Csodálatos természetfölötti erő sugárzott belőle: ezzel az erővel hódította meg a világot. III. Ince uralkodásának egyik legfontosabb ese­ ménye szent Ferenc rendjének jóváhagyása. Nemesek, papok, tudósok versenyeztek, csakhogy szent Ferenc rendjébe bejuthassanak. Az ö szel­ leme századokra kihatott, művészeket, költőket, írókat inspirált. Abban a korban élt, amelyben az anyagias korszellem még a klérusban is nagy rombolásokat okozott, amikor az Írás szavai szerint megfagyott a szeretet és ennek az elhidegiilő kornak fölmelegitésére támasztotta az

)

10

iW 5?ent Fcrcncet. Ez az ember egymaga hadat izent a korszellemnek OS ieiivozte. A\inő győzelem volt ez! Méltó egy igazi világtörténelmi jlakhoz. Azok a szavak, amiket Ferenc a szent Damján-templomban a keresztről hallott, a pápának. III. Incének álma, ahogy a roskadó lateráni lemplomoi Ferenc a vállán ta rtja : ezek a misztikus beszédek szent Ferenc világtörténelmi jelentőségét célozzák, m int ahogy tényleg be is joazolódott. hogy szent Ferenc rendje az egyháznak valóságos oszlopa !ett . . Napoleon és szent Ferenc között néhány század idökülömbség van es mégis ennek a Napóleonnak hirneve már annyira elrongyolódott, mint azok a zászlók, amelyek alatt valaha a francia légiók dicsőséget arattak, de szent Ferenc szelleme még 800 év után is lüktet, s az ő mezitlábos serege még most is ezrek és ezrek lelkét m ozgósítja: nem csodálatos-e ez? Szent Ferenc adta meg az első lökést annak a világot átalakitó mozgalomnak, amely a pogányságnak neki hevült társadalmat hivatva volt visszaterelni az evangélium szellemébe. Ö volt a keresztény renaissance zászlóbontója és igehirdetője. Az ő sora folytatódott sienai szent Bernardinban. ferreri szent Vincében. Kapisztrán dánosban, bolognai szent Katalinban, római szent Franciskában. És miben volt szent Ferenc sámsoni ereje ? A szegénységben. A szegénységre való felhivás reakció volt az anyagias korszellem ellen, amely főleg a világi klérusnál tetszett \ issza; reakció, amely nem osztálygyülöletből vagy az egyházi vagyonra kezdődött, hanem amelybe egy nagy vallásos gondo­ \ aló ráehezésből lat voli belemélyitve: Krisztust követni szegényen. És mert ennek a nagy gondolatnak szóvivői leginkább laikus emberek voltak, akik közül többen, mint Arbrissel Róbert is, tulmentek a határon, a klérus fölött roppant éles kritikát gyakoroltak . . .: nem csoda, ha szent Ferenc élet­ rajzának protestáns irói. köztük Sabatier, szent Ferencet a vallásos szubjektivizmus megteremtőjének szeretik feltüntetni. Pedig semmi sem áll annyira távol szent Ferenctől, m int ez a ráfogás; elég csak szabá­ lyainak bevezetését átolvasni. A szegénység eszméje mellett éppen a klérus iránt kifejezett szubordináció lép előtérbe az ő szellemében. Szent Ferenc rendkívüli egyénisége megérdemli, hogy foglalkoz­ zunk vele! Í.Schmürer; Franz von Assisi" birálatából. Kath. Szemle.)

Köszeghy /VVihály dr.

Alvernia és Assisi. Irta : P. Seeböck F ilib e rt.

MÁSODIK RÉSZ. 1. Assisi városa. Assisi, Olaszország legrégibb városainak egyike, nevét az Asis hegytől nyerte, amelynek alján épült. A hegy mostani neve; Subasio. Assisi Közép-ltáliában. Unibriában, a hajdani egyházi államban fekszik. Olaszországnak csaknem legszebb vidékén. Dél felé egy termékeny völgy látható, nyugat felé Montefalco látszik magas sziklatetőn, éjszaknak meg a kedves Perugia terül el. Sík helyen áll az „Angyalok királynőjének^ temploma, mely magában rejti a Porciunkula templomocskát. E templom közelében, a város felé van a pályaudvar. A vonat Firenze és Ankona felől visz Assisibe. Az állomásról rövid félóra alatt érhető el a város. A város kapuja előtt egy nagy kereszt áll, melyet Portu-Mauricio szent Leonard emeltetett. A város kapuin azon áldás szavai olvashatók, melyet szent Ferenc mondott, midőn haldokolva az „Angyalok királynője" kolos­ torába vitté k: „Légy áldott az Úrtól, Isten hű városa, mert benned és általad sok lélek találja föl üdvösségét. A Magasságbeli szolgái számo­ sán laknak majd e falak között, s lakóid közül sokan lesznek az örök élet részeseivé. “ Assisi városa kicsi, csupán 3— 4 ezer lakóval bir. Első püspöke Szent Rufin volt, ki 236-ban szenvedett vértanú halált. 2 A kis Ferenc-templom. (S. Francesco il piccolo.)

Szent Ferenc élete sokban hasonlított az Üdvözítő életéhez. Szüle­ tése is hasonlit az Úr Jézus születéséhez. Anyját a szülés előtt nagy fájdalom gyötörte, s nem volt maradása a szobában Az istálló szalma-

•

)

-

ián tudott csak gyermekének éltet adni. Az istálló helyén áll ma szent Ferenc kicsiny temploma. Ez a mi szeráfi Betlilehemünk. Az ajtó felett c sorok olvashatók: Hoc oratorium fu it bovis et asini stabulum. In quo natus est Franciscus mundi speculum. (E szentélv ökör és szamár istállója volt, melyben Ferenc, a világ példaképe született.) 3. A székesegyház. (San Rufino.)

E templomban keresztelték meg szent Ferencet. A keresztelőn egy idegen úr jelent meg, ki a gyermek keresztatyja lett. A keresztelés után rögtön eltűnt, de az oltárlépcsön, hol térdelt, ott maradt térdének nyoma, mely bemélyedés ma is látható. A keresztelő medence is ott áll még, rajta e fe lira tta l; „Questo é il fente, dove fü battezato il serafico Padre 5an Francisco.** (Ez ama keresztelö-kút, melynél a szeráfi atyát, szent Ferencet megkeresztelték.) 4. Az u j templom. (Chiesa nuova.)

Ama helyen, hol szent Ferenc szülőháza állott, épült fel 1612-ben a „Chiesa nuova**. Itt töltötte a szent ifjú éveit huszonnégy éves koráig, mint a gazdag Bernardone Péter kereskedő fia. Már ekkor megtette, hogy az asztaltól felkelt és saját részét a koldusnak adta. E templomban a szentnek egy szobra látható: térden áll, kezei meg vannak láncolva. Bernardone ugyanis felháborodván fia rendkívüli tettein, melyekkel a nép gúnyját magára vonta, megkötözve bezárta, de édes anyja e fogságból csakhamar kiszabaditá. 5. A börtönről nevezett szűz Mária. (Santa Maria delta Carceri.)

„Maria delle Carceri** templomocska egy órányira fekszik a város­ tól. északi irányban. Szent Ferenc gyakran tartózkodott itt, hogy a világ­ tól távol az imában és elmélkedésben senki ne zavarja. E helyet a szentbenedekrendiektől kapta: a templomocskát és körötte levő nehány kuny­ hót. Fiai csakhamar hatalmas kolostort építettek ide, melynek gvardiánja eg>- időben szienai szent Bernardin is volt. # 4

I

13

A kapu előtt van Boldog Salvator kápolnája, közel mellette pedig a „csodaforrás" (Aqua prodigiosa), mely szent Ferenc imájára fakadt. A kolostor évkönyvei több csodás gyógyulásról tanúskodnak, melyek e forrásnál történtek. A templom egyik sarkában áll ama kereszt, melyről az Üdvözítő többször szólott Bini Diomira, harmadrendi nővérhez. Ugyancsak e keresztről szólt az Üdvözítő Szilveszter testvérhez, midőn egykor kimerültség következtében a templomban elaludt. Gyengéd arculütést érzett, e szavak kíséretében: „Gyermekem, menj a hálóterembe, mert ez nem az alvás helye.“ Amint fölrezzent, látta, mint vonta vissza kezét a megfeszített Üdvözítő. E templomocskában több ereklyét is őriznek: Szent Ferenc seb­ helyeinek véréből; egy posztó darabkát, mely a szent sebeket takarta; egy edényt, melyben szent Ferenc az Ur szent testét őrzé; egy kelyhet, melyből a szent áldozott;^ egy botot, melyet a vándorlásai alkalmával használt; egy részecskét öltönyéből és szent Klára egyik cillciumát. Az oldalkápolna oltárán egy ősrégi Mária-kép látható, melyet még a bencések hoztak ide, tehát már csaknem ezer éves. E kápolna a tulajdonképpeni „Maria delle Carceri“ . melyben szent Ferenc tanítványaival oly sokat imádkozott. A kórus ma is épp olyan, m int szent Bernardin idejében volt. A sekrestyéből egy föld alatti sziklabarlangba jutni, melyben egy vasrácscsal körülvett kő szent Ferenc nyugvó helyét jelzi. Innét szent Ferenc kápolnájába ju t n i; ez az épület legszentebb helye. 6. /4 börtönről nevezett kolostor környéke. A kolostor mellett egy ősrégi bükkfa áll, mely még szent Ferenc idejéből való. Ennek közelében van Boldog Rufinnak, szent Ferenc hu fiának és szent Klára rokonának kápolnája, mely eredetileg sziklabar­ lang volt. szent Ferenc kedvenc tartózkodási helye. Emellett sorakoznak boldog Massáus, stronconi boldog Antal, Quintavalle boldog Bemard, boldog Egyed, boldog Szilveszter, és spelloi boldog András sziklakápolnái. 7. A csodálatos patak. A ,b ö rtö n rő r nevezett kolostor mellett hajdan egy patak zúgott: jelenleg ’száraz a medre s csak nagy ritkán látható benne viz. A hagyó• Akkor még két szin aJatt áldoztak.

■

í

] I

many szerint e patak ö/ciit h'ereiic imajárd száradt ki, a iiiennyihen zúgásával zavarta a szerzetesek magányát, tzóta a legnagyobb esőzé­ sek alkalmával sem folyik benne a viz. mit egy erdei, hegyi pataknál csak csodalatos módon lehet megmagyarázni. Időközönként azonban előtör a patak vize, ami, m int a tapasztalat bizonyítja, m indig valamely Píí^^yobb szerencsétlenség előjele, mely Olaszországot vagy az egyházat éri. 17,-i9-től 1844-ig nyolcszor tört elő a patak vize, s m indannyiszor szerencsetlenség érte Itáliát. 1870-ben. Olaszország e szerencsétlen évé­ ben is folyt e patak vize. 8. Rivo Torto. A Foligno és Perugia közti országút mellett áll a Rivo Torto nevű templom. Nevét a pataktól nyerte, mely hatalmas kanyarulattal körülfolyja. Szent Ferenc idejében egy kápolna állott, s mellette egy szegé­ nyes házikó, melyben egy ideig a szent lakott s tanítványait oktatta, tz volt rendjének első ujoncháza. Tizenhét tanítványa volt, kiknek fela­ datává tette rendjét a világ minden tájékára elterjeszteni. Tizenkét tanítványa között volt egy Judás is : Capella János, ki a gyűjtött alamizsnákat kezelte. Szent Ferenc többször figyelmeztette, de a kapzsiság ördögének engedve, továbbra is megcsalta a szerzeteseket, mig el nem bocsátották. Utána csakhamar Judás példájára fölakasztá magát. Többi tanítványai: Quíntavatle Bernát, Cataneus Péter, assisi Egyed, Szabbatin Mór, Longus Fülöp, Konstancius, Barbarus, V igilantius, Szil­ veszter és Tankredi Angyal, az életszentség terén mesterük méltó köve­ tői voltak. 9. A z „a n g ya lo kró r nevezett Mária.

i

(Porciunkula.)

E templomot már 352-ben építették itt tartózkodó remeték. Később a bencések birtokába került, kik megnagyitották s az „Angyalok K irálynöje“ tiszteletének szentelték. Gyakran fordult itt meg szent Ferenc s ő maga sajátkezüleg javította az omladozó templomocskát. Midőn Rivo lorto-ban már nem fért meg kedvenc tanítványaival, a bencések apát­ jához fordult, hogy engedje át neki e templomocskát és környékét. Az apát teljesíté a szent kérését, de azon föltétel alatt, hogy fiai, ha tár­ sasága renddé alakul, mindenkor az „angyalokról** nevezett Máriát tekint­ sék szerzetök bölcsőjének. E nagylelkű adomány emlé|iére Szent Ferenc minden évben küldött a bencéseknek egy kosárka halat.

ÍÉL.

*

V

/

15

Szent Ferenc örömmel sietett az , Angyalok Királynője'* templo­ mába, hol imába merülve töltötte az éjét. Imája közben megjelent előtte az üdvözítő Jézus és a boldogságos Szűz s e szavakat intézte hozzá: „Édes Anyámmal eljöttem, hogy átadjam neked és testvéreidnek e helyet, mely nékünk oly kedves.“ Ezt követő napon szent Ferenc tanítványai­ val bevonult e kedves helyre s megtelepedett a templomhoz épített házi­ kóban. Innét indult apostoli útjaira ő maga is, s innét küldé tanítvá­ nyait is idegen országokba: Német-, Francia-, Spanyolországba és Afri­ kába, kik közül többen vértanú halállal múltak ki, E templomban adta szent Ferenc 1212-ben Szent Klárára a szer­ zetesi öltönyt. Itt tartották 1210-ben a nagykáptaiant, melyen Európa minden országából már ötezer ferencrendi vett részt Mugolino bíboros elnöklete alatt. E templom nevét: Porciunkula, kicsiny ajtójáról (porta piccola) nyerte, vagy a „kicsiny nyájról", mint szent Ferenc az ő tanítványait nevezte. — A „Porciunkula“ névvel lett e templomocska világhírű a benne nyerhető nagy búcsú miatt. Porciunkula mai napig a rendnek központja maradt. Ez a mi sze­ ráfi Lórettónk. A jelenlegi templomot, mely magában foglalja a Porciunkulatemplomocskát, 1569-ben kezdték építeni, A két oldalíiajó alatt vannak a nagy kápolnák, a főhajó nagy kupolája alatt pedig a Porciunkulatemplomocska, m int a názáreti szent ház a lórettói bazilikában. A kupola belsejében e szavak olvashatók: „Ave Regina coelorum!“ („Üdvözlégy egek K irálynője!") Négy oszlopán a parciunkulabúcsu eredetét ábrázoló képek láthatók: 1. Szent Ferencet egy angyal vezeti Porciunkulára. 2. Az Üdvözítő, édes anyja jelenlétében szent Ferencnek a porcíunkulabúcsut engedélyezi. 3. III. Honorius pápa megerősiti. 4. A búcsú kihir­ detése. XIV. Benedek pápa e templomnak a bazilika nevet adta. A Porciunkula-templomocska most is olyan, minő szent Ferenc idejében volt. Homlokzatán Overbeck gyönyörű képe látható: Krisztusa szent Szűz jelenlétében angyaloktól környezve szent Ferencnek a búcsút engedélyezi. A bejárat fölött e szavak olvashatók: „Haec est porta vitae aeternae." (Ez az örök élet kapuja!) E templomocska Madonnaképe 1300-ból származik, tehát már nem az, mely előtt hajdan szent Ferenc imádkozott. W. A porciunkula-bácsu eredete. 1212-ben történt. Szent Ferenc az éjét imában tölté; közben megjelent egy angyal, s a templomba hívta. A szent örömmel sietett a

Ih

templomocskába, ho! az Ur Jézust és szent Anyját pillantá meg angyali serestöl környezve. „Ferenc, monda az Úr, kérhetsz tőlem bármit, mi a lelkek üdvére s nevem dicsőségére szolgál/' — „Uram, válaszolá ez, noha bűnös vagyok, kérlek, add meg e kegyelmet, hogy mindazok, kik e templomba jönnek és meggyónnak, összes bűneik teljes bocsánatát megnyerhessék!“ Az LV megadta e kegyelmet, Ferenc pedig másnap Rómába sietett, hol 111. Honorius pápa niegerősité azt A pápa megbízása folytán Assisi, Perugia. Spoleto, Foligno és Gubio püspökei aug. 1-én megjelentek a Porciunkula teplomnál. s kihirdették a búcsút és pedig örök időkre. A pápák könyörületessége folytán e búcsú ma már a világ összes templomaira ki van terjesztve. Porciunkulálioz pedig sok ezer hivő zarándokol, hogy a búcsúban részesüljenek. Az assisi püspök pedig papságával körmenetben vonul ide az ünnepi szent mise végzésére. (Folyt, köv.)

Frater Emericus.

GONDOLATOK fia sokat nevet valaki, — ne h ig yj neki, — akárhány csak azért nevet, hogy elfedje a nyomort, a kint. mely különben a szeméből vigyorogna. Űg}’elJ szemedre! Ibiért ? Mert szemeink lelkünk legveszélyesebb árulói. fia nincs szived, az bizony rossz, de ha van szived, az még rosszabb. 5;

A hol keiten üresen, fölöslegesen kenik-fenik a nyelvüket, ne légv a szövetségben a harmadik. *

Az okos ott mulat sokszor legjobban, a hol az ostoba unatkozik. Vigyázz, hogy mig másokat szidsz, magadat ne dicsérd. t

Kár, hogy egves emberek mindent látnak : világot, magukat nem.

embereket, —

csak saját

flizeleg a szomszédod, ügyelj magadra, mert vagy meg a ka r csalni, vagy már is megcsalt! Inog, mozog, hajlik, düUdezik valami, á llj odébb. — különben rád e s ik ! Sokszor az ostoba moná olyat, am i eg}' okosnak soha sem jutna eszébe, — de meg g\>akrabban mond az okos olyat, a m it egy ostoba is mondani tudna. A le^ényesebb ékszer, legdrágább suhogó selyem, legértékesebb csipke alatt van gyakran a legurcsebb. legkopárabb és legközönségesebb lélek.

J. Józsa.

p. Delbrouck Viktorin, egy ferencrendi vértanú napjainkból. Irta : Msgre, Georg iWonchamp. (Vége.)

ÖTÖDIK RÉSZ.

A diadal. 2. §. Menekülés, elfogatás és halál. Itt egy pogánynyal találkoztak, Tehen-nian-gnival. Ez azt kérdezte egy másiktól W ang-schang-iutól: „Nem Tong lelkész ez?“ (Ez volt a P. V iktorin chinai neve) Wang, a ki megakarta menteni P. Viktorint^ azt felelte, hogy nem. hanem egy bírósági hivatalnok Ho-t'ong-schen városból. De Tchen-nian-gui, ki az időközben odajött bátyjától megtudta a valóságot, segítségül hivta társait. Nemsokára minden oldalról odasereglettek botokkal, kardokkal és egyéb fegyverekkel felszerelve, gyor­ san lejöttek a hegyről és közbe-közbe elsütöttek néhány puskát, hogy megijesszék a pátert. A szegény szerzetes kísérőivel együtt menekült és a folyammederben egy szikla mögé akart elrejtőzni. De néhány pillanat múlva felfedezték rejtekhelyét. M ikor a rablók egyike, Lien-mint-ta köze­ ledett, hogy üt elfogja, a páter elsütötte revolverét, s a rabló arcát meg­ sebesítette. Ennek láttára a rablók nem mertek előre menni. De ketten, a kik bátrabbak voltak, hátulról kerülve megragadták az atyát hajánál fogva, a földre teperték, megfosztották fegyereitől, lehúzták felső ruháit és a missio keresztjét, s olyan kegyetlenül ütlegelték, hogy némelyek attól való félelmükben, hogy útközben meghal s így a jutalmat elvesz­ tik, felszólították amazokat, hogy ne ütlegeljék túlságosan. Azután erő­ sen hátrakötötték a kezeit és egy chinainak Schang-te-huinak a laká­ sára vitték.

í.

r:

-

18

Az embertelen emberek ekkor megfosztották minden ruliájától. Egy oonosz asszony. Kiang, többször arcul ütötte és szitkokkal halmozta el, mialatt elvette magának az ö chinai kalapját és nyakkendőjét. Ezután kötelekkel tovább vonszolták a pátert; de m ikor fájós lábai megtagadták a szolgálatot, újra korbácscsal ütötték, m iko r végre belát­ ták? hosy csakugyan nem tud menni, ok vitték tiuang-po-chanig, hol sok lázadó g\'ü!ekezett össze. A páter megpillantásakor vad örömük leiéül elsütötték puskáikat. Vacsora után fegyverekkel, botokkal, lámpákkal és fá k ly á k k a l'fe l­ szerelve az ártatlan áldozatot Tong-kiapinbe vitték, hol a lázadók tábora v o lt Vezérük 5 iang-tse-hang nagy örömmel fogadta őket és szerencsét kivánt fogásukhoz. Hogy gúny tárgyává tegyék a pátert, női ruhát adtak reá. A december 5. és 6 . közötti egész éjen át és a következő délelőtt a földön elnvúlva maradt R V iktorin, kezei és lábai megkötözve, m indenki szitkainak és gyalázatának kitéve. Dél felé che-ken-chani lakóhelyére vonszolták a pátert, hol főhadi­ szállásukat ütötték fel a lázadók. A csapat vezérét gyaloghintóban vitték elöl. nagy tömeg fegyveres kíséretében, kik útközben számtalan békát (tűzijáték alakok) durrantottak el. Arról, hogy a páternek minő szitkokat és kínzásokat kellett decem­ ber 10 -ig, szombatig kiállania, nehezen tudunk meg valamit. December 6 -án kedden igen sok che-ken-chani keresztényt leöltek. E falu közelében van egy barlang, egy régi salétromgödör. A nyiláson, mely a mezőre vezet, ahg fér egy felnőtt ember keresztül, E nyiláson keresztül egy üregbe jutunk, mely igen kicsiny lévén, kevés embernek ad helyet. A második körülbelül ugyanakkora nyílás a mély gödörbe vezet a hol sok hely van. December 2-án 70 keresztény itt remélt mene­ déket találhatni üldözőinek dühe elöl. Többnyire asszonyok, gyermekek és öregek voltak, kik nem tudtak messzire futni. Mindent, a mi értéke­ sebb holmijuk v o lt ruhákat, ágyakat és élelmiszereket a nagy üregben helyezték el. Két erős, puskával felfegyverezett ember a kis üregben maradt hogy a bejáratra ügyeljenek. Álkeresztények, egy nőnek és két férfinak az árulása folytán ismeretessé lett az üldözök előtt. A barlang­ hoz mentek és a nyilás előtt nagy csomó száraz fát, szalmát és más éghető anyagokat halmoztak fel, meggyujtották és a füstöt befelé haj­ tották. hogy a bennlevők megfulladjanak. M ikor már gondolták, hog>' ez megtörtént, benyomultak és 6 8 hullát találtak ott. Két keresztény még lélegzett de az eszméletüket már elvesztették. Ezeknek a rablók

I

19

egy nagy késsel levágták a fejét és a két vezér hulláját elvitték abba a házba, a hol P. V iktorin várta a halált. E két nemes áldozat közül az egyik volt Wang-min-wen Pál, ki 1864-ben született és hűségesen szolgálta a missziót, a másik pedig Hu-kuang-men Tamás, ki 1841-ben született. Ilyen fájdalmas események történtek P. Viktorinnak kedves lakóhelyére való visszatérése alatt. Itt egy igen nevezetes dolgot emlitünk meg, melyet bár le akartak tagadni, de a melyet Verhaegen Theotimus püspök m int történetileg bebizonyított tényt ad elő. Hu-kuang-5chen Benedek, ki halálos betegen feküdt Huang-Seang-tsai hitujonc házában, két órán át fénylő keresztet látott a levegőben. Más chinaiak is bizonyítják ezt. P. Theotimusnak egy külön jelentése, melyet 1899. junius 1-én a Gazét von Antwerpen** közöl, megerősíti ezt az eseményt, de némi eltérésekkel. December 11-én vasárnap délelőtt a három fő lázadó: Siang-tseugan, Lí-chao-pe és Li-tse-kin törvényt tartottak, hogy meg legyen az igazság látszata. Óriási tömeg pogány volt je le n ; némelyek békákat durrantottak el. Ekkor elővezették P. Víktorint. Hátrakötött kezekkel jelent meg. Két lázadó 5iang-tse-ugan parancsára sok csapással leütötte a fejét. E csapások közben két kard összetört. A jó pásztor nyája iránti szeretetből odaadta az életét. Vele együtt két hitujoncot fejeztek le: Hu-ta-kít és 5chen-sien-liet. Ez advent harmadik vasárnapján, Mária szeplőtelen fogantatása nyolcadának negyedik napján történt. Ezen a napon az egész templom azt énekli: „Az én lelkem utánad vágyakozik az ég be .------------- Uram te békét adsz nekünk; mert minden cselekedeteinket a mi javunkra fordítod.“ — Továbbá: „Nyissátok ki a kapukat, hogy vonuljon be egy igazi nép; mely megőrzé az igazságot.“ Is. 26. 3, §. A halál után. Az üldözők dühe még nem tombolta ki magát. Szétzúzták áldo­ zatuk koponyáját és kivették az egész agyvelejét; azután egy hosszú, póznára tűzték fel a fejét. Karddal felvágták a testét, hogy kitépjék a szívét, máját és tüdőjét. A bordáit egy bottal repesztették szét. Bal czombjának a felső részét levágták. Azután megették a szörnyetegek ezt a húst a belső részekkel együtt.^ ' Libertus testvér. Ma-tcha-pimből jun 5-én irt flandriai nyelvű levelében, niegeinlit egy csodálatos eseményt, mely P. Viktorin halálakor vagy közvetlenül azután történt. Szószerint fogjuk visszaadni: „M ielőtt bezárnám levelemet, egy csodálatos eseményt akarok elbeszélni, mely P. Viktorin halálánál történt. Egy rózsakoszoru

•

*4%

20 -

Később a három vérlaiui liuliáját a heiy&ég elé vitték. Egy keresz­ tény nö Schu Cecilia, Huang-seng-tsai felesége látta őket; a páter feje csy fához volt odaerősítve. Néhány nappal azután katonák találták meg a páter iiolttestét egyik kezével és lábával egy fára felakasztva. Egy mandarin paran­ csára levették, takaróba burkolták és a kis 5cheun-long-tin városkába vittek. Itt átvizsgálták a holttestet és a pantongi civilm andarin kopor­ sóba tette. Elképzelhetjük az érzelmeket, melyek a hitíéritök és ichangi ferencrendiek szivében dúltak abban az időben, m ikor ezen dráma egyes jele­ netei lejátszódtak. P. V iktorin gyors követe 1898. november 28-án elvitte a leveleket, melyekben keresztény községének szorongatott helyzetét írja le. Christiaens püspök távollétében. P. Cassian azonnal felkereste az ichangi főmandarint (Fu) és mindent elkövetett, a mi lehetséges volt. hogy a szegénv pátert megmentse. A fu azonnal sürgönyzött a patongi mandarinnak, mivel Che-Ken-Chan Patong környékén fekszik. Ez meg­ elégedett azzal, hogy kiküldött három birósági szolgát, kik azonban a bűntett megakadályozása iielyett izgatták a rablókat, hogy siessenek a páter és a keresztények meggyilkolásával, mert különben nem lesz többé alkalmuk reá.

jelent meg a levegőben és arra a helyre ereszkedett le, a hol P. V iktorin vértanuságot szenvedett. A rózsák oly szépek voltak, hogy a jelenlévők beismerték, hogy soha ilyen szép rózsákat nem láttak. Így akarta a Úr megdicsőitni az ő szolgáját abban a pillanatban, mikor vértanú halált szenvedett. Több kereszténytől kérdezősködtek e jelenség felől és vallomásaik teljesen egybehangzók voltak. Nem csak a keresztények látták e csodát, hanem a pogányok is bizonyítják, hogy látták a szép rózsakoszorút.“ Ezt a levelet a testvér P. Theotinius szemei előtt irta. Miután tudtuk, hogy azok a bizonyságok, melyekre a testvér támaszkodik, lelkiismeretes emberek előtt értékteleneknek fognak látszani, azért niegkértük P. Robberecht Florentiust, hogy Ichangba való .megérkezésekor pontos tudakozódásokat végezzen annál is inkább, mivel Verhaegen Theotimus püspök az 6 latin tudósításá­ ban nem mond semmit erről a csodáról. Itt következik a Florentius szószerinti válasza: „Az utolsó pillanatban ju t eszembe, hogy önök kérték tőlem a bizonyítását annak a csodának, mely abban állott, hogy a P. V'iktorin halálhelyére rózsák szál­ lottak le. Beszéltem P. V'erhaegen Theotimus püspök ő kegyelmességével. Bár a püs­ pök nem tesz róla emlitést a latin tudósításában, de semmiesetre sem kételkedik benne; a csoda több személy tanúbizonysága által van megerősítve. Következőleg minden bizonnyal ki lehet hirdetni." P. Florentius l^KK). julius 22-én ir t nekem Ma-tchapinből. A levele Ichangon ment keresztül, hol P. Verhaegen Theotimus püspök olvasta és jóváhagyta.

•

f

VT"

* 4 ‘

21

Néhány keresztény Clie-Keu-Clianból közölte a P, Viktorin halálá­ ról szóló szomorú hirt. A fu rögtön sürgönyözött a patongi manda­ rinnak és felvilágosítást kért. Ez pedig azt válaszolta: „A páter fog-

■J

.f

>.4

r

■0

I

I

A hittérítők P. Viktorin holtteste körül.

r*

-

52

Ságban van, de m e g é l." Egy második sürgöny jelentette: „A páter halott, de nem tudom, hogy természetes vagy erőszakos halállal halt-e

meg." Eg\- ferencrendi apácza, Maria testvér megragadoan ecsetelte a hatást, melyet a szent életű szerzetes dicsőséges kimúlásának hire kel­ tett. (A levél kelt Ichangban 1898. december 27-én.) Egy ciiel felköltött az egyik testvér, ki nem akarván engem meg­ ijeszteni, haikan m ondta: „Jöjjön gyorsan, csengetnek. Azt hiszem Didakus testvér lesz. J ö jjö n !“ Azonnal felvettem a fátyo lt és kinyitottam a kapu fölött levő ablakot és kikiá lto tta m : „K i van itt? " „Didakus testvér“ . volt a válasz. AMután az azelőtt való napon az összes Tan-sche-schanbór való nők hozzánk menekültek, azt gondoltam, hogy Didakus testvér uj sere­ get hoz. Meg akartam kérni, vezesse ezeket a többiekhez. így szóltam tehát hozzá: „Testvér van még önnel valaki és ki a z? “ „Nyissa ki gyorsan, mindjárt megmondom maguknak, hogy mi történt.“ Azonnal felöltöztem, a fönöknöhöz futottam a kulcsokért és lesiettem, hogy meg­ tudjam mit akar a testvér. Egészen elhalványodva nyújtott át nekem egy darab papirt és meghatottan mondta: „Vegye testvér és olvassa.** M ialatt ö a lámpámat tartotta én olvastam: „Éppen most kaptunk egy sürgönyt a patongi mandarintól, melyben közli, hogy P. V ik to rin t meg­ ölték. íiiv ju k segítségül drága belgiumi provinciánk első vé rta n u ja t!“ Én g^'orsan megköszöntem a testvérnek, bezártam az ajtót és a fönöknöhöz siettem, kinél a testvért is ott találtam, a ki engem felköl­ tött, jelentettem nekik a boldog hirt. A fönöknő azt monda nekem : „Holnap reggel sürgönyözünk Che-fuba a tartom ányi főnöknőnek, hogy közöljük vele a jó P. V iktorin szerencséjét. A szent mise után a Te Deumot fogjuk énekelni, hogy megköszönjük a jó Istennek a kegyelmet, melyet P. VMktorinnak és a megtiszteltetést, melyet a belgium i ferenc­ rendi tartománynak és a mi vikariatusunknak osztályrészül ju tta to tt. Ekkor újra ágyamba menteni, de nem tudtam elaludni, az egész éjszakát fohászkodásokkal töltöttem e l: Szent V ikto rim atya őrködjél felettünk a magas egekben! Esedezd ki számunkra azt a kegyelmet, hog>' minden időben Isten akaratját telje sítsük! Szent V ik to rin atya imádkozz a belgiumiakért és a vikariatusért, melynek most büszkesége vagy! Jó V iktorin atya kérd számunkra, ha a jó Istennek úgy tetszik, ' Ott lakott P. Viktorin P. Gratiannal mielőtt Che-Keu-Chanba ment volna, hogy P. Marcellust helyettesítse, kit betegen hoztak Han-Kowba.

23

hogy mi is, m int te, életünket áldozzuk fet Istenért és szentegyházun­ kért ! . . . stb. A következő reggel elmondtam ezt a főnöknőnek, ki éppen úgy töltötte az éjet.“ Január 23-án irt a fu az atyáknak, hogy Tong-ivvangs (P. Viktorin chinai neve) holtteste ott v a n ; el lehetne vinni a templomba és ott eltemetni. Ök azt felelték, hogy először a hullát az ő jelenlétében egy alkalmas helyen meg kell vizsgálni. Ö akadékoskodott. Ezért az atyák értesítették a Honkowban lakó francia konzult, Dontremert. "4^' A-

P. Viktorin fejét egy hosszú póznára tűzték fel

Ez alatt a koporsót (egy igazi koldus koporsót) a folyam partjára tették. Alig állott itt, mindjárt elkezdték a chinaiak lábaikkal taposni miközben átkokat és gunyszavakat szórtak a szegény meggyilkoltra. „A h,“ kiáltották, „jó l tették, hogy ennek a nyomorult európai ördögnek ^a busát megették. A csontjait is el kell szedni és levest kell főzni belő­ lük. Valóban mi most európai húst akarunk enni Schangban.“ Január 26-án, csütörtökön a király helyettes sürgönyileg küldött parancsa kényszeritette a mandarint, hogy alkalmas helyet jelöljön ki

24

az atyáknak a hulla megtekintésére. A chinaiak babonaságból nem engedték a hullát a városba bevinni. így a falakon kivül kellett helyet keresni. A mandarin a long-wangi pagodát jelölte ki. Az isteni gondviselés, mely szeretettel őrködött választottjának holtteste felett, nem engedte, hogy ezt a tiszteletreméltó porhüvelyt szentségtelen kezek érintsék. Mivel két orvosnak kellett a holttestet meg\izsgá!ni és a vizsgálatról jegyzőkönyvet felvenni, azért éppen a kellő időben küldött oda nyolc atyát a külföldi missio társaságból, kik 5 u Tchuen felé utaztak. Ezek közül kettő orvos volt. Január 26-án, csü­ törtökön délután egy óra körül a főtisztelendő Cassian, Gratian és Polydor atyák, a belgiumi ferencrendi tartományból Didakus, Liberth és Viktor testvérek, a két chinai pap Penn és VVang és a nyolc francia atya hivatalos öltözetben a pagodába mentek, kíséretükben még nagy számú keresztény és szolga volt, kik ünnepélyes piros rojtos kalapju­ kat tették fel, hogy a menet még impozánsabb legyen A mandarin is nagy kísérettel jött. M ikor beléptek, bezárták az ajtókat (Ezrekre menő Chinai ostromolta a templom bejáratait) és felnyitották a koporsót, mely néhány Összetákolt deszkából állott. Tetőpontját érte el izgatottságuk, m ikor meglátták a mi ferencrendi apostolunk megnyomorított és besározott hulláját. A jelenlevők közül senki sem talált szavakat meghatottságának kifejezésére. M ikor az első benyomás hatása megszűnt, a fényképész, k it az atyák magukkal hoztak, csinált egy felvételt. A hittéritök között, kik szent tisztelettel állják körül szerzetestársuk porhüvelyét, a mandarin is látható.^ A jó P. V iktorin holtteste egyszerű kék gyapot kabátba és sze­ gényes nadrágba volt felöltöztetve, melyet a che-keu-chani keresztények adlak reá. mikor Ichangba akarták hozni. Egy hónapnál tovább hagyták a holttestet a helységen kivül feküdni és meztelenül volt kitéve a já ró ­ kelők tekintetének, mialatt a rablók fejét feltűnően kitűzték, hogy gaz­ tettükkel büszkélkedjenek és borzalmas győzelmük jelvénye folytonosan a szemük előtt legyen. M ikor az orvosok megmosták a hullát, mindenütt mutatkoztak a tátongó sebek, melyekkel borítva volt. Nincs kin, mely a szeretet és apostoli buzgóság e hősének ne ju to tt volna osztályrészéül, minden tagjának valami különös gyötrelmet kellett kíállanía. A hóhérok Az itt lévő kép másolata annak a photographiának, melyet a hivatalos vizsííálat alkalmával vettek fel, mikor a koporsót egy mandarin és az akkor Ichangban tartózkodó ö&szes misszionáriusok jelenlétében felnyitották.

25

/

A

A?

: V

j

-» r ».

, .

#

s

> rV

I yí

kegyetlenségükben mindent elkövettek, amivel csak egy embert kínozni lehet, felhasználtak tüzet, vasat és minden egyebet, amit emberi gonosz­ ság kitalálhat. Itt következik a hulla megvizsgálásáról fölvett jegyzőkönyv: „A tong-hu-hieni mandarin: tiuang-wenn-kui jelenlétében az 18Q8. december 11-én Che-Keu-Chanban meggyilkolt főtisztelendő P. Viktorin (Delbrouck János) ferencrendi szerzetes, süd-hupei apostoli hittérítő holt­ testét 1899. január 26-án 2-től 4 óráig a long-wangi pagodában meg­ vizsgáltuk és a következő dolgokat állapítottuk meg: A fej több csapással van a törzstől elválasztva; két vágás van rajta, egy nagyon mély, mely az egyik fültől a másikig húzódik és a koponya hátsó részét repeszti szét, a másik a nyakon van. Egyik csapás, mely a fejre irányult, levágta az arcizmokat és az áll egy részét. A koponyaüreg az egyik falcsonttól a másikig fel van nyitva és a csont ki van véve, úgy, hogy a koponya belsejébe be lehet látni. A homlokcsont a jobb szemig meg van repedve. A fejbőr egy része le van vágva. Az arccsontok össze vannak zúzva az ütésektől, az orr simára van leütve és összenyomva. Egy mély seb vágja át a bal lapocka izmait. A karon mély seb van, azonkívül a könyöktől a csuklóig égési sebek nyomai látszanak. A balkéz ütésektől szét van zúzva. A jobb kulcscsont fölött cafatokban lóg a hús, az egész felső kar össze van törve. A jobb kéz* teljesen ki van ficamodva, valószinüleg a rettenetes bilincsektől. A jobb láb és a jobb comb csaknem egészen sértetlen. A jobb láb sarkcsontjának ina számos ütlegel kapott. A bal lábikrán csipőfogó nyomai látszanak, a lábszárcsont és comhcsont közötti Ízü­ letben a bőr ütlegekkel van belülről kikészítve. A bal comb felső izma és az alsó izom egészen hiányzik, valami tompa eszközzel van levéve és a csont is meg van sértve. A lágyék tájáról csak a bőr csüng le, egy cafat a térd felé, a másik kifelé csüng A nagyobbik darabot két bevágódás fúrja keresztül, melyek közül a nagyobbik arra szolgált, hogy az izmot a belső köteléktől elvágja. A törzs az alsó testtől a nyakig fel van nyitva a bal mellcsonton levő bordák szétválasztása által. A bal kulcscsont le van törve, a sebnek egy fejszétől kell származnia. Hogy könnyebben vehessék ki a szívet és a tüdőt, melyek a hullából hiányzanak, a mellet nyitva tartották egy körülbelül 35 cm. hosszú bottal, melynek egyik vége a bal bordák között nyúlt ki. A hát alsó része sebekkel van borítva, a közepén pedig egy puskalövés nyomai

26

látszanak. A belek ki vannak véve a testből és maga a test sárral van borítva amiből következtetni lehet, hogy meztelenül dobták le a földre. Ezen vizsgálat után megmosták a holttestet és most észre lehetett venni, hogy a sebeknek igen nagy részét izzó vassal ejtették. A bal karon levő seb izzó csipőfogótól látszik származottnak. A fényképezés a koporsó felnyitásakor a toiig-hu-hieni mandarin Huang-wenn-kui jelenlétében történt.

A hulla

megőrizte

hajlékonyságát

és a húson

nyoma

sincs a

rothadásnak. Ichang, 1899. január 26-án.“ Azután következnek az aláírások. Ezen fomiaságok után eltemették az atyák a holttestet. A városi mandarinnak kellett az összes költségeket viselnie. A ferencrendi apácák feldíszítették belülről a koporsót, mely igazi műremek volt, 518*40. koronába került és ahogy mondják, nagyon értékes, szinte elpusztíthatatlan fából készült. A chínai öltözet, melyet a mandarin ajándékozott neki, szép fehér selyem ingből, hímzett kék selyem nadrágból, barna selyem kabátból, pompás piros selyem felső J
21

r<

»•

neki a teljem valóságot. A hőslelkü asszony könnyekbe tört ki és meg­ ragadta az olvasót. A martyrhalál részletei lassanként ismeretesekké lettek és elosz­ latták a kétséget, mely az első napokban még felmerült. Minden újság közölte a hírt. Minő megdöbbenést keltett a családban, Vihogne faluban, Delbrouck József egykori tanitói és tanulótársai között, minden zárdában, különö­ sen a lokereni seraphi kollégiumban, a thielti novitiatusban, a reckheimi zárdában, Sz.-Trondban és Salzinnesben. hol P. Viktorin még élénk emlékezetben vo lt! V o lt ebben a megdöbbenésben bánat egy testvér elvesztése felett, reménység a túlvilági jutalom iránt, mely azok számára van fentartva, kik jó harcot harcoltak, volt öröm, melyet a küzdő anyaszentegyház és a nagy ferencrendi család újabb dicsősége keltett fel. Fényes temetési ünnepségeket rendeztek P. Viktorinnak a wihognei plébánia templomban, Boirsban, a szülöhelységében. Warcmmeben, ahol tanult, Wonckban, hol a testvére apáca volt. továbbá Sz.-Trondban, Reckheimban és Salzinnesben. Újságok és folyóiratok közölték a gyászbeszédeket. Több ezer pél­ dányban terjedtek el Belgiumban és az ország határain kivül. Photographiák és rézmetszetek hozták a képét húszféle alakban. Sok hivő fohászkodott szive mélyéből ahhoz, kit mint vértanút látott. Beszélnek is sok elnyert kegyelemről. De nem áll jogunkban az

%

egyház dolgaiba beleavatkozni. Egy napon a lüttichi sz. Paschalis templom, a ferencrendiek új temploma fogja elrejteni a tiszteletreméltó P. Drlbrouck V iktoiin földi maradványait. így határozták el a rendfőnökök. Mindenesetre őröm és megtiszteltetés lesz a lüttichi kerületre nézve, ha püspöki városában ezt a drága kincset fogja őrizni. Németből fordította: K reszta Riza.

V

t

MESÉLEK . . . r

V o lt egyszer egy re tte g e tt zsarnok, k in e k vé g te le n v o lt a h a ta lm a . Es országokat h ó d íto tt meg. népeket ig á z o tt le, hogy m ég n a g y o b b le gye n , m e rt nem v o lt nép, k i e lle n tá lljo n n é p irtó h a d a in a k . M á r az egész v ilá g lá b a in a l hevert, m iko r ú j h a d já ra tra in d u lt a messze északra. Csak o t t la k ta k még emberek, k ik e t nem tu d o tt m e g h ó d ita n i. Azok a h a d a i e lől e lm e n e k ü lte k a fagyba, az éjszakába. És seregei m in d elvesztek a te rm é sze t c s a p á s a itó l. Nem tu d ta k megélni o tt, ahol azok b o ld o g o k tu d ta k le n n i. Es a z s a rn o k o t a sok kudarc örjöngövé te tte v o lt. U jabb h a d a k a t v e z e te tt e lle n ü k . V é rfa g y a s z tó kegyetlenséggel p u s z títo tt el ú tjá b a n m in d e n t, m ig végre e lju t o t t a fa g y o s északra. De o tt m e g á llito tta ú tjá b a n a h ó z iv a ta r. V ilá g h ó d ító h a d a iv a l te h e ­ tetlenül á llo tt. A legborzasztóbb h a lá l v á rta . A g yö n g é k, az ü ld ö z ö tte k ped:g biztonságban éltek, a jö v e n d ő t h o rd o ztá k s z iv ü k m élyén, a z iv a ta ro n t ú l a fagyban, az éjszakában. És im ádság h a lla ts z o tt k i a v ih a rb ó l. A zsarnok pedig megfenyegette a z iv a ta rt, az eget. A k k o r az Úr le t e k in t e t t a fö ld re . És szabadulást ada a gyöngéknek, az e ln y o m o tta k n a k . M in d e n h a tó s á g á n a k s z ik ­ rá já t g y ú jto tta meg az érzésekben, a g o n d o la to k b a n , a b á n a tb a n , a só h a jb a n , a vágyban, az örömben. A messze jö v e n d ő v ilá g á t te re m te tte meg az em b eri szivekben. És mondá a ng ya la in a k: A rossznak azért k e ll élni, hogy m e g ja v u ljo n . Am a fé re g vissza fo g ju tn i a fo rró délre, a gyönyörűségek h a zájá b a. De h a ta lm a m e g ité lte te tt. Az elnyom ottak, a gyöngék kö zö tt k ö ltő k tá m a d n a k , k ik e ld a lo ljá k , e lm e s é lik m it megálmodoztak a fa g yb a n , az éjszakában. És az angyalok le s z á llta k a fa g y b a , az éjszakába, h o gy elvezessék az üldözötteket a re tte g e tt zsarnokhoz a fo r r ó d é lre , a g y ö n y ö rű s é g e k h a zájá b a. Országok rom jain, sirhalm okon át ju t o t t a k oda. A zsarnok m á r k iü r íte tte minden élvezetek serlegét, m á r a fo rró dél m in d e n ró z s á já t le s z a k íto tta . M á r örömet nem ta lá lt semmiben Az é jje l nem h o z o tt á lm o t, a n a p p a l p e d ig rémes v o lt, m in t az éjszaka. A k k o r aztán egy v á n d o r j ö t t hozzá a fa g y o s északról, ki elmesélte, a m it a verőfényes d é lrő l m e g á lm o d o tt. És mondá a zsarnok élete végén: — Fagyos északra vágyom . . .

Szentföldi útarn (holytatás.)

Tantur. szent várostól nem messze. Bethlehemnek fele utján van Tantur. A kies magaslaton fekvő zárda és kórház a johannita lovag­ rend tulajdona, a hol a csehországi irgalmas rendi szerzetesek végzik a felebarát! szeretet egyik legnagyobb munkáját; a beteg­ ápolást. — A jó P. Hermessel mentem el egy szombat napon ennek a szép helynek a megtekintésére. P. Hermes volt ugyanis az ott lakó szerze­ tesek gyontatóatyja, s minden második szombaton küldöttek érte kocsit, hogy szent hivatását teljesíthesse. Egy alkalommal engem vett társul, a miért nagyon hálás voltam, mert nevezetes helyek mellett v itt utunk Tantur felé. A Gehenna völgy mellett elhaladva, kiértünk a bethiehemi útra. mely a szentföldnek egyik legjobb karban tartott útja. Alighogy kiérünk. P. tiermes baloldalra, egy helyet mutat, a hol a három szent királynak újra feltűnt a csodálatos csillag, mely őket Bethlehembe vezette. Egy félórai kocsizás után „M ar-E lla“ -hoz, a görög szakadárok óriási zárdá­ jához értünk, mely teljesen magányosan áll a pusztaságban, s nagyon alkalmas volna a szemlélődő életre, ha nem a legforgalmasabb országút mellett állna. Alig megyünk innen nehány méternyire, mintegy félórányi távolban egy város tűnik fel előttünk. P. Hermes odamutat és elkiáltja: Ecco Bethlehem ! — Ime, Bethlehem ! Lehetetlen leirnom az érzelmeket, melyek e város látásánál elfogtak. Szerettem volna a kocsiból kirepülni, abba a kedves városba rohanni, melyet az Üdvözítő áldott születése megszentelt. Rendtársain azzal, vígasztalt, hogy lesz még alkalom Bethlehemet látni, s amikor óhajtom

30

.-a - K . * ~ .

a zárda, hogy az arra jaro hatolhasson a beteg kalapos nagy csuk yas irg - s

S

S

“

^

udvarán egy nagy sarga szalma­ fogad bennünket, s rögtón a ^ hűsítővel szolgáljon. Majd

i s, «

s

r

i

r

r

S' r

g

r t

tékát tneem is .Landsmann -iia

\ \ > t

„.„yg,illésén »olt, így hát tielyel-

I

\

* " r , S S “ pTt « . , 1 » » " aem Uell, hogy a lársalgás tese vitte a hazigazda szerepe ^ nyelvet, mégis német nyelven folyt, s en bar er t^^o k. A jó testvérek a megdicsértek, hogy szigorított irgalmas rend

”

. r " ^

“ “ 'k ít a a

, ~

" a >

§1 ■

j j j g^ben a csendes magányban a ^ ^ Többnyire diplomas

' e s . . » ,

«mplomba m .iit.m

latén d l c s « , é „ é . .inber-

s.i.ea bá.lga.dálmmal, s ök szent

5,ó.ás„kat .égezlék, addig papi z.o l.is m á m .t ”“ * » f " f 1

" , k . lile,ve kápolnáiuk elég csinos és tagas es m “J ” ; ” nem zavarja körülötte semmi. Es a csend az, mely P , olyan jól esik lelkűnknek, s zavartalan alkalmat nyu]t az Istennel

n ,5

belsobb^_tarsalgasr^egné^tük a kóriiázat, mely több betegszobából aU. Szegény ijesztő külsejü arabok feküsznek itt, legtöbbnyire Bethlehem, Beith, Djala és Am-Karem vidékéről, keresztény és P° 8 " " y mellett. A nők ki vannak zárva. Gyógyszertár, rendelő szoba, ^ u to terem mind a legnagyobb rend és tisztaságtól tündöklik, könyvtaruk pedig az elsőrangú orvos szaktudósok és vegyészek müveiből all. Ebéd alkalmával meglepetésben részesültem. Ugyanis csupa magyar étel volt az asztalon, s ott díszelgett a magyar ember kedvenc tuszere a paprika. Kedélyes diskurzus között költöttük el az ebédet, me y a a Bibliailag

nevezetes helyre indultunk, mert Rákhel itt szülte legifjabb fiát

Benjámint és itt halt meg.

31

alaposan kérdezgettek hazai viszonyaink felől. Végül a divánban, fekete kávé és cigaretta mellett folytattuk a társalgást. Az asztalon egy hatal­ mas vendégkönyv feküdt, melybe minden utas beirja nevét; számos magyar arisztokrata névre találtam itt; a legutolsó gróf Andrássy Tivadar autogramja volt, a kinek halálhírét éppen-abban a hónapban olvastam. De kedves házigazdáink drága idejét nem akarván sokáig igénybe venni, szívélyes búcsút vettünk tőlük s visszaindultunk a szent városba. Bethphage. Fárasztó útra szólított egyik vasárnap reggel az engedelmesség, t. i., hogy hajnalban 5 órakor Bethphageban végezzem a szent misét. Már reggel háromnegyed négy órakor zörgetett ajtómon az öreg laikus testvér, kinek kalauzolása mellett sötétben nekiindultunk a terhes útnak. A szent városban sehol sincs világosság, s így majd ennek, majd annak a saroknak ütödünk; a szűk utcákban azonfelül, majd a teve­ csordák tiportak agyon. A sok ütődés és tapokatódzás után a fájdalmas úton kiérve a szent városból, a Gethsemani kert mellett, az Olajfák hegyének rövidebb útját választottuk, hogy idejében Bethphagében legyünk. Szegény öreg rendtársamat sajnáltam, kinek tüdejét fojtogatta az eről­ ködés ; meg-meg állt, hogy levegő után kapkodjon. Toll le nem Írhatja, hogy m ily küszködés után énünk célhoz. Hegyek tetején, szakadékok szélén, melytől csak egy elhibázott lépés és mi óriási mélységbe zuhanunk. Az utak laza törmelékből vannak össze­ hordva, s így az utast m indig a lezuhanás veszélye fenyegeti. Végre egy kis kápolnához érünk, mely mellett még szerényebben húzódik meg egy arab viskó, hol a kápolna őre lakik. /V\ig a testvér rendezkedés céljából a sekrestyébe ment, addig a tájékot szemlélgettem. Vadregényes tájék, csupa hegy, völgy, de a melyen az arab kecskéje is alig talál harapni valót. Mélységes csönd van itt, mely nagyon is illik a halál és enyészet e birodalmához, hiszen nem messze csillog a holttenger vize, melynek még környéke is érzi az

,i

'í %

te -

•

'^í

' .-.Csí t

_

Úr haragját. Bethphage egyébként az Olajfák hegyének keleti végnyulványán fekszik. A szentirás magyarázók közt még máig is kétség van az iránt, hogy hol terült el. Nem tudják merre keressék, sőt még azzal sincsenek tisztában, vájjon majorság, vagy helység volt-e? Origenes, özséb és sz. Jeromos, Bethphagét az olajfák hegyén fekvő falucskának mondják. Ezt megerősítik a legújabb felfedezések is. Ugyanis azon a helyen, a hol

V

i .

.

J

^

t'

•n I

»

.^2 Bethphage helyét jelenleg is jelöli a hagyomány, egy arab, jn id ö n földjén dolgozott, földalatti romokra és további ásatások folytán kőoltárra akadt. Ez az oltár kocka alakú 130 cm. hosszú, 1 m. széles és magas, körös­ körül freskókkal és feliratokkal volt díszítve. A freskókból még Lázár feltámasztásának, valamint a két tanítvány Bethphagébe való kiküldeté­ sének és a szamár vemhének képét tökéletesen felismerhetni. Igen sérült állapotban vannak a gót betűs felíratok, sőt a felső részen levők tel­ jesen elenyésztek és egyedül a keleti oldalon olvasható a következő felírás: „Bethphage, Asina, Jherusolima, Bemard Vitardus de Borda.“ A hagyomány szerint ezen oltárkő azon sziklából lett kivágva, melyre az Úr felállt, midőn a szamár vemhére ült. Jelenleg ez a kő egy szabadon álló mellékoltár hátterét képezi és sodrony fonállal van beke­ rítve. A szent misét nem itt, hanem a főoltárnál mondottam, melyen a szolgálatot tevő laikus testvéren kívül senki sem volt jelen, még az arab őr sem, lévén mohamedán vallásu. Áitatosságomat végezve, az őr lakására mentünk. Az volt ugyanis mondva, hogy itt kapunk reggelit. Letelepedtem tehát egy asztalhoz, velem szemben pedig a házigazda. Mintegy félóráig néztünk egymással farkasszemet anélkül, hogy egy szót szóltunk volna, de a reggeli csak nem jött. Végre megunva a várakozást, szólítottam a testvért: „Testvér, a mi reggelinknek befellegzett, menjünk haza.“ Visszaindultunk tehát, 5 otthon pihentük ki reggeli mellett az út fáradalmait.

P Kiss Arisztid.

S Z E N T FERENC L E G E N D A S K Ö N Y V É B Ő L. (Mutatvány a szerzőnek most megjelent „ S z e r á fs z á r n y a k * * cimü vcrsköteiéből.)

\' \

\

M*

Alkony felé volt m ár; a szürkülő égről Búcsucsókot hintett a nap végsugára, Lassan-lassan kigyult odafönn a csillag — Idelenn pedig az apró fénybogárka. Pihenni tért minden, kihalt lett a tájék — Csak fg y fáradt vándor ballagott még ra jta ; Umbria szegénye, — k i az égre nézett, M ig a fö ld harcain já r t a gondolatja.

33

Elcsigázva haladt, lába alig bírta — Végtére lerogyott az útnak porába, S tenger keserűség könnye g y ű lt szemébe. Mely világot lövelt sötét bánatába : Látta, hogyan rohan vesztébe az ember, Hiába akar ő segíteni rajta. Hiszen azok között nincsen, aki értse — Féltő, intő szavát nincs, aki meghallja. — Feje fö lö tt susog a langy esti szellő, Csókot nyomva lágyan a zöldelő ágra. Melynek lombja között éjjeli tanyát vert A sok dalban fáradt, csicsergő madárka. S a m int nézi őket, láng g y ú l a szemébe. Lelke mélységéből egy gondolat kél fe l; Hogy az ember helyett, k i nem hallgat rája Őket emelje fö l lángszeretetévei

I'ti

'V -'A

S szóra nyílik a jk a : Dicsérjétek Istent, Legyen a dalotok ímádságos hála, És a merre elhat, varázsoljon derűt A gondokban fára dt emberek arcára. Legyen a dalotok üzenet a mennyből, Visszfénye, sugára fenső világoknak, M itő l a kopár föld, a földrehullt lelkek Életet meritnek, élettűzet fognak.

■

s t

.

t

V,

És megáldva őket a kereszt jelével, Útnak indította szerte a világba, S amerre csak mentek, amerre csak szálltak. Visszhangzott daluktól a világ négy tája. És a dal varázsa a borús telkeknek Megváltó derűjét, hitét visszaadja. Mert míndenik dalos szent Ferenc lelkének Egy-egy fölemelő, zengő — g o n d o la tja . . .

* %*

m

3-í

Alkonyodik újra, az úttalan úton Elfáradtan ballag Assisi nagy szentje, Messze földről Jövet, leül az útszélre, f-fogy a virágokat a porból fölszedje. Verejtékes arcát két kezébe hajtva, Azon gondolkozik: hogy az erény sorsa Miként a virágé, az útszélre vetve, S ott is kíméletlen a porba tipor\^a. Eltiport virágnak illa tja nem száll föl. Mert a szennyes göröngy azt lekötve tartja. — S az erénnyel mi lesz? Fölhat-e az égig? Nagy lelkének ez most minden gondolatja. — Amint gondolkozik, feje fö lö tt lágyan. Csengve szólal meg a madarak danája — 5 megtelik csordultig érzéssel a lelke. Amelytől a derű visszatér arcára. És elszáll a bánat, mely lelkén borongott. És attól a fénytől kigyúlnak az árnyak, Melyek a kételynek sötét éjjeléből — Lelkünk megejteni a nyomunkban járnak. Es e dalok szárnyán lelke égbe szállott, Melynek örök fénye földre szállt szavára Es a koldüsrongyot — glóriába vonta Égbe szállt lelkének — visszavert sugára . 9

9

r

A n k á n é D o b a y M a r is k a ,

i

Kolostor a

gyárból

Regény : A nka Jánostól. (Folytatás.)

HARMADIK FEJEZET.

A népgyülésen. e nem vette szemét a szónokról, úgy nézte, hallgatta. A gyer­ mekkori emlékek újultak fel lelkében, mialatt a jelenén, Szombathy forradalmi eszméin gondolkozott. Mennyit válto­ zott a világ azóta, hogy találkoztak volt az Arady kúriában. Mindakettő nagy diák volt már, de még kedvöket találták az ártatlan mulatozásban. Majdnem mindennap találkoztak a nagy vakációban. A mezőn, az erdőben, náluk — míg az öreg Szombathy meg nem tudta. Akkor aztán megtiltotta fiának, hogy az Arady kúriába járjon. Es kiméletlenül széttépte azokat az álmokat, melyeket Pál az Arady kúriában szőtt. Lassankint bele­ oltotta fiába a gyűlöletet is. És feneketlen szakadék támadt közöttük, mely elválasztotta mindörökre. Más-más világba vezetett életútjuk. Szombathy külföldre került, a forradalmi eszmék légkörébe, a modern élet zajába. Arady pedig nagy küzdelemmel, nélkülözésekkel végezte el az egyetemet, hogy aztán kenyérkereső pályára lépjen. Azalatt apja is meghalt és nővérével maradt, kivel a fővárosba költözött. Munkatársa lett egy napilapnak. Tollával kereste meg kettőjük számára a kenyeret. Alig élhettek egyik napról a másikra. A családi birtokból atyjuk halála után csak az ősi kúria maradt. A többit kirántotta alóluk Szombathy gyára. És a m it az apa megkezdett, folytatja a fia is. Csakhogy más alakban, a fejlődés más szakában. Fia nemcsak ellene hirdetett harcot, gyűlöletet, hanem az egész polgári társadalom ellen. _ f_

»i t

V'

á 1 *

x:

i 4

- ,^f>

i 1

s

5

- Halai az osztáivuralomra, hirdette Szoinbathy a parlament fele VvduU.: ts harsogó hanga felébresztette Arailyt almadozasabcl. t tunt etóie í ; ’«sí ház, a derűs'gyermekkor. A sivár elcthajsza állott előtte. :J a csendült ki Szotnbathy beszédéből. anril^’ L d a r t a báivánvok kora. az agyrémeknek nincsen többé hatalma raiUHK mondotta. És nem folytathatta beszédét a helyeslcstol. A ‘r^káiok leikét magával ragadta. A nyelvükön beszélt. Az érzéseiket, n.'ondolataikat tolmk'solta. Aztán elmondotta, hogy elérkezett a nép .r.^hnanak korszaka. A szocializmus világmegváltó eszméi testet öltenek a világon. Szólunk és összedől az osztályuralom. És elbeszélte, hogy mi történi a gyár\árosban. Megválasztotta már eszméit, szervezte a szociálísta társadalmat. A munkások kalapjukat lengették a nagy' lel­ kesedésben. - Nem igaz. a mit mondott. Álapostollal van dolgotok munkások, kiáltotta ekkor valaki a tömegből. És a rögtönzött emelvényre egy új szonok lépett, \eszi Jakab volt. — Én munkása voltam annak a gyárvárosnak — kiáltotta. És egyszerre feléje fordult minden szem. A szen­ zációéhes embereket is meglepte az új fordulat. Az egyik rész pissze­ gett a másik rész hallani akarta. De mielőtt újra szóhoz ju th a to tt volna. eg\’ vasmarok letaszította az emelvényről. Szombathy János karja, ki haragjában meg akarta fojtani. Gyors mozdulattal letaszította a hálátlan embert kit az útról szedett fel egykoron. És ime most a fiát teszi tönkre. Mert ezen a napon döl el Szombathy Pál jövendője. Minden attól függ. hogy meg tudja-e nyerni a munkásokat, a sokaságot. Ha g\-anu férkőzik hozzá, oda van a vezérsége. Emberismerő elméje azonnal átértette a heK'zetet Es akkor az ő életének minden küzdelme hiábavaló v o lt A\inden reménye szertefoszlik, minden terve romba döl. Kétségbeesett haraggal nyúlt V^észi Jakab úr torka után. Azonban csak annyit ért el. hog>- lehúzhatta az emelvényről. Akkor pedig megragadták Vészi úr testőrei és szitkozódva leteperték a földre. Aztán útnak indí­ tották a tömegből, mialatt a derék Jakab újra az emelvényre lépett. Valami ismeretlen pártfogója akadt a ki nagy- hallgatóságot g>’ü jtö tt köréje. Az egyik szociálista fővezér segítette titkon. Hatalmas befolyását féltette az új apostoltól. Persze nyilvánosan mellette volt. Népbolonditó álapostol - kiáltotta Jakab, a hogy kifért a torkából. ét

t

Nem igaz. istentelen rágalom a szavad, kiáltotta vissza Szom­ bathy János a munkások kezéből. Szombathy Pál pedig szótlanul állott az emelvényen. Nem tudta mittevő legyen a nagy lármában. A

V

3? -

\

% %

^ • • 4

>4 %

S ^

^f> -I

-■f *

g IV

"tí :>

beszedet nem folytathatta és le sem jolietett az emelvényről. A hullámzó sokaságot figyelte. Még előbb nehány perccel ő volt lelkesedésének tárgya. Most már jobban érdekli őket a Vészi leleplezése. Azon veszi észre magát, hogy a nép mind Vészi köré gyűl. Csak az értelmiség maradt mellette. Nehány szociális képviselő, két szabadgondolkodó egye­ temi tanár, több ujságiró állott közelében. Ezeknek kezdett beszélni azután a szociálizmus eszmei tartalmáról. De Vészi tú lkiá lto tta : — Nem igaz. népbolonditás az. m it a gyárvárosról mondott. Nem a szociálizmus diadala az, hanem atyja végrendeletének meghamisitása. Még a felét sem adta át annak a vagyonnak, a mit atyja a munkásoknak hagyott. Megtartotta magának. A mit átadott, azt sem adta át egészen. Én mondom ezt, ki Szonibathy hires gyárában munkásvezér voltam. Ezt elmondottam a rászedett munkásoknak is és azért az apostol úr kiüldözött a gyárból. Elvette gy’ermekeimtől a betevő falatot. És itt elhallgatott. A hatást leste. Ellenséges moraj hullámzott végig a sokaságon. Majd hozzátette: — Most is csak a felséges népet akarja félrevezetni. Csak azért lett szociálista. hogy eleget tegyen atyja végrendeletének. Szivében a sötét reakció hive ő is. És diadalmas önérzettel nézett Szombathyra. Szombathy pedig olyas valamit érzett, m int Koriolán, mielőtt a volskokhoz ment volna. Szeretett volna felkiáltani; Megvetlek, lenézlek csőcselék, ki népnek gúnyolod magad. Es mégis igy szólott: Szabadságot hirdetek nektek munkástestvéreim, mert szeretlek, szánlak édes népem. Szeretlek dicső erényed miatt. Szánlak rabságodban, az osztályuralom rabságában. Te a papok, a nagyurak zsákmánya. De már alig volt szavainak hatása a sokaságra. Sőt egyre erő­ sebben, egyre ellenségesebben hangzott a „vesszen.** a „le vele." Vészi úr környezetéből kiadták a jelszót, hogy nem hallgatják meg tovább is. A hallgatóság két ellenséges táborra oszlott. Azonban a válságos pil­ lanatban mentő érkezett. Glogovszki törtetett át a sokaságon.

I

m*’

(Folvt.

sí* .

T-

.

• V*

*•

i

11 Bambino. t

lómában tölteni a karácsonyi ünnepeket, s meg nem látogatni emezek fénypontját a kis Bambinót, valóságos megrovandó mulasztás. Az olaszok, de különösen a rómaiak gyöngéd áhitattal viseltetnek a Gvermek Jézus iránt, kit „Bambin Gesú“ néven ismernek. Privát házakban, templomokban, kolostorokban gyakran találkozunk a Bambino Gesú képeivel, szobraival. Különféle nagyságú és alakú eredeti Bambinó van a köztiszteletben, de valamennyit fölülm úlja, s úgyszólván elfelejteti az Ara Coeli Bambinó Gesúja, a melyet egyszerűen csak „ Bambinó“ -nak neveznek. Ott, hol az ős Róma dísze, fénye pompázott; ott, hol a Jupiter Capitolinus aranytéglás temploma fürdött az izzó nap hevében; ott, hol a Sybilla legendás jóslata hangzott, s a pogány „ara-coeli“ á l l o t t ; . . . ott a magasban most is .Ara Coeli", de Sybiila „5züz"-ének az Ara Coelije á ll! Sok kifárad az az útja, a féló római kiabálva.

lépcső vezet a Capitolium eme legmagasabb helyére. Szinte ember a lépcső mászásban. De hogy még poetikiisabb legyen lépcsők numerusát is túlhaladó, hiányosan öltözött, s viztöl fanciuliók egész raja veszi körül, „so ld ó “ - t ,u n ' ta n tó “ -t

Eg\- alkalommal egy magyar pappal mentem e lépcsőkön fölfelé, egtelenül mulatott eme — a mi cigánypurdeinkhoz hasonló gyer­ mekeken. Kezdett közöttük filléreket osztogatni. — Ne tegye, — figyelmeztettem mert m egkeserüli! Dehogy is! — válaszolá. No, 5 alighogy ezt kimondta, mintha csak földből bújtak volna elő egész ezred rohant rája. kiabálva, tolakodva, sőt az olasz gyermekek koldulási módja e veszélyes lépcsőkön bámulatos ügyeséggel ciganykereket hányva, vagy tótágast állva . . . pániából P<.n.abol

.. Vedo allasba

^^s^adulni akart ez alkalmatlankodó koinhelyezkedve, kézzel-lábbal kétségbeesetten

V •

^

4

dolgozott, szinte izzadt a munkába. Most már én mulattam, de tisztes tá vo lb ó l! .. . Végre, valahogy eljutott a templom ajtajához, s mint valami menedéket nyújtó erős várba, úgy szökött be a templomba, izzadt homlokát tÖrülgetve, s folyton sóhajtozva: „a ki korpa közé keveredik . . Karácsonyi időkben még népesebbek e lépcsők, de a mi meglep, a kis fanciullók és fanciullák ünnepi ruhában vannak, sőt az is kétségen kivül állónak látszik, hogy arcuk érintkezésben állhatott a vízzel. /V\i ennek az oka? Beléptem a templomba . . . Ünnepi díszben van . . . II Bambinó ünnepe: M indjárt a főbejárattól balra egy remek betlehemi jászol. Magasz­ tos szépségét, a mely megkapó, nem annyira a díszítés, mint inkább maga a Bambinó adja . . . II Bambinó, a Gyermek-Jézus szalmácskán fekszik, kincseket érő aranyékszerrel és drágakővel díszítve, Előtte egy kis fakéreg kosárkában nehány narancs, a háttérben Mária, József, egy pár betlehemi alak, pálmák, szép kivilágítás, s kész a remek Betlehem . . . E kis Bambinóhoz jönnek az ünnepi ruhába bujt gyermekek. 5 vájjon miért ? Nekünk magyaroknak szinte hihetetlenül h a n g z ik ...: szónokolni! Igen e gyermekek verseket, kis beszédeket jönnek mondani II Bambinó tiszteletére, nem pedig m int minálunk csak megbámulni a kis Jézuska, meg a szamár, s birka szépségét. . . A kis Bambinó előtt egy kis prédikáló szék áll, s arra föllép egy fiucska vagy leányka (6 éven aluliak), s ott versel vagy szónokol, s a jelenlevők gyönyörrel hallgatják ez előadásokat, melyek oly természe­ tesen, szépen, őszintén és ártatlanul csengenek, hogy nem egy jégké­ regbe burkolt szivet melegítenek fel. Meghatva hallgattam én is e kis szónokok szinte gyügyügö ajkairól elhangzott szép szavakat . . . Az egyik sajnálkozott, hogy a jó Bambinó csak szalmán hál, hát fölajánlotta neki puha kis ágyacskáját; a másik mondotta, hogy otthon még egy egész uj és meleg bundácskája van: «jöjj hát édes Bambinó míhozzánk, s én azt odaadom Néked, hogy ne f á z z á l — eme kis ajkak szinte fogadalom alakjában Ígérték, hogy ha reggel fölkelnek, nemcsak hogy nem boszantják jó mamájukat sírással, hanem szépen összetéve kezecskéiket, a kis Bambinóhoz fognak imád­ k o z n i; — amazok megfogadták, hogy iskolában mindig jók, szófogadók le s z n e k ... stb. stb. Valóban itt beteljesedtek a Zsoltáros szavai: „E.\ ore infantium et lactentium perfecisti laudem propter nomen tuum.“

I’

[" ir

40

A sajst kapolnaval hiro gyennekintézetek utánozhatnák c szokást, -nut a gvcrmeki-lélek nemesítésére jó befolyást gyakorol . . . KüiiinU'n e „discorsi dei bambini" elég fölkapottak az olaszok­ é i ö'r.i ..innak szerzetes házak, hol a karácsonyi diszbeszédet a leg-

ÍT L’ fc'

^■i

" '(

s" i.

7T

kiMbb novidusnak vagy klerikusnak kell tartania. Van egy pár kollegám, 3 I vés emlék gyanánt őrzik, hogy novicius korukban, noha alig tBrtottak ksrác&onyi di&corsót.

®

'^ 4 0 0 0 embernek

•: ►

< *1

41

De térjünk vissza a mi Ara CoeiI Bambinónkhoz. E Bambinónak érdekes története van. Jeruzsálemben, a X!l. század vé^én faragta egy jámbor ferencrendi laikus testvér. A nevét nem tudja a krónika. Egy évig dolgozott rajta.

.• 2 ' k

'1

r

.I5f " e

c r

O 3

•><

•

I

4 w

í i’

A-.•.-3 t

%

•<

K' %

de nem minden nap, hanem csak pénteken. És eme pénteki napokat, melyeket a kis Bambin Gesú szobor megfaragására fordított, rendkivüii ájtatossággal és böjttel is megszentelt; — sőt eme munkáját mindig térden állva végezte.

>>

42

Mar Uészen állott a kis szobor, csak meg kellett volna festeni. Meg is tette volna a jó testvér, de sehol sem kapott festeket. Busán hfiitott2 le n fejet áloinr3 . - •

■

A Bambin Gesú megakarta jutalm azni

. •

a terden

,o j„e l összekapcsolt m u n k á t... Reggelre e szol.or

'n

allva

’

^

vegzett s

testszinure

volt

festve, síit arcocskáján két szép piros rozsa díszlett. Az első jelet sok más követte, a miért is elhatározták a kis Bambinot ‘ Rómába vinni. Maga a faragó Testvér vitte hajón, egy ládába csomagolva. Azonban nagy szélvész tamadt, s a többi utas holm ijavdl eívütt^a mi Laikusunk Bambinót tartalmazó ládáját is a tengerbe dobIák. A ki 5 szobor nem veszett el. Csodálatosan Livorno partjára jutott, hol a reá várakozó római ferencrendiek tisztelettel magukhoz vették, s valóságos diszmenetben vitték a gondozásukra bízott Ara Coeli templomba. Eleinte'^ mint egyszerű szobrocskát tartogatták, de a jelek és a csodák, melyeket a Bambino müveit arra késztették őket, hogy külön kápolnácskát állitsanak neki, (most is saját kápolnája van a sekrestye köze­ lében) s többször a nép kegyeletének is kitegyék. Eleinte csak éjféli misén tették ki az oltárra, majd egész Karácsony napra, utóbb oktávájára. mig most Karácsonytól Vlzkeresztig az Ara Coeli betlehemének a

V'

toalakja. Nagy ünnepélylyei szokták Vizkereszt napján visszakisérni kápolnácskájába. Délután 4 óra után van a diszkörmenet (régente éjfélkor), melyen a sz. Ferenc-Rend Generálisa, vagy egyik kormánytanácsosa, kivételes esetben valamelyik püspök viszi a Bambinót. A körmenet élén a kereszt, utána hosszú sorban a sz. Ferenc-rend világi férfi terciárusai szürke habitusban, s kordával, ezek után a papság, a szerzetesek, s végre a Bambinót vivő Generalis atya fényes segédlettel. Háromszor járják körül a templomot, dicshimnuszokat zengedezve a kis Bambino tiszteletére. Végre a celebrans Bambinóval áldást ad. A nagy Ara Coeli templom ilyenkor szűk és kicsiny az oda tóduló rómaiak minden rendű és rangú népeinek befogadására. Mert bizony az Ara Coeli Bambinója nagy tiszteletnek a tárgya. Végtelen sok a Bambinótól nyert csodás meghallgatások és kegyelmek száma. . . Különösen az áldott állapotban levő nők és a haldoklók fövigasza a Bambino. Majdnem naponkint viszik a jó Atyák úgy az elhagyatott s rothadó szalmán nyöszörgő koldushoz, valamint a palotában, aranyos ágyban, bibor-bársony párnák közt haldokló főurak, sőt hercegekhez . . . s moso­ lyogva, önmegadással hörgi utolsó pillanatait az a római, akinek ágyánál ott áll a Bambino. • I

43

A kegyelet egész kincseket érő arany ékszerrel, s drága kövei halmozta el. 1897. évi május hó 2. napján a Fötisztelendő vatikáni káptalan meg is koronázta. A mostani kincsei nagy Napoleon utáni idők ajándékai. Sokkal több, sőt mesés kincsekkel volt elhalmozva azelőtt, de I. Napoleon, a császári rabló leszedte róla azokat, mert bizony a háború nemcsak emberi vérbe, de aranyba is ke rü l!. . . A Bambinó iránti tisztelet oly nagy, hogy többször csupa kegye­ letből ellopták, de m indig csodálatosan vándorolt előbbi helyére. így pld, egy főúri asszony is elemelte, s hogy észre ne vegyék, egy hasonló Bambinót faragtatott, s az igazi Bambinó helyére tette. Nem kincseiért vitte el, hanem csak hogy szobájában tarthassa. De a Bambinó már másnap vissza ment magától az Ara Coeli félhomályos kápolnácskájába. Hogy hasonló kegyelet megnyilvánulástól meg legyen óva, már régóta minden éjszakára valamelyik Atya szobájába viszik, . . . a ki aztán nagyon természetesen boldog, hogy Bambinóval a szobájában hálhat.

Coelius.

Róma, 1908 január hó.

H A J D A N ÉS M O S T . V o lt nekem is karácsonyfám V a la m ik o r, réges-régen» M ellé álltam , s csodálkoztam A z o n a sok fényességen. A kezemet összetéve K öszöntem a Jézuskának, H o g y reám is vala gondja — S nem v o lt vége a hálának.

'7'i

«

ft

t

I

M ost, ha szent K arácsony megjön. K im e g ye k a temetőbe, C sakhogy lássak karácsonyfát A temető fenyvesébe. O tt is nézem a rám h u lló C silló fényű havat, deret, S elgondolom : ö rö m ü n kn e k H o g y is vet az élet véget , . .

Adalbert

'•

'

i

• I

■ í

A mozdonyvezető (Németből.)

zélgyorsasággal robog a gyorsvonat tova. A mozdony vezetője, _ mintha odaszegezték volna, úgy áll a gép sík alján. Viharos az éj és koromfekete, és a lakatlan környék bor^ zaimasan hallgat. Feszülten figyel a fül minden szokatlan zajra, s a szem mereven tekint az út iránya felé. Egyszerre jég hideg futja át a mozdonyvezető tagjait és vonasaiba

% I

k %

>

r.

borzadás rajzolja magát. m rémséges látvány!? Előtte egy kísérteties árnyék . . . Nem hisz szemeinek; de az árnyék elevenül. Egy alak! Nöszemély szokatlan öltözetben. Most szinte őrült táncot já r; majd visszafordulásra, megállásra int. És rémitő egyhangúsággal hallik a kerekek kattogása és fülsiketí­ tőén zug a vihar. A zuhogó zápor még nagyobbitja az éjszaka borzalmát. De Íme! most megújul a félelmetes játék nem természetes, hanem rémséges taglejtéssel. Vad táncot járva repül a kísérteties alak a gép előtt tova. Mindig sürgetőbben int visszafelé, felemeli karjait, fenyeget, pa­ rancsol. Megkövültén áll a vezető; alig használhatja érzékeit, szinte önkí­ vületnek lesz áldozata. Egyöntetű taktusban röpít a gyorsvonat tova. Egyszerre átfutja valami, m int egy elektromos ára m ; félelmében nem gondolt a veszedelmes hidra, mely lassú menést követel. Órájához kap — óh, borzalom! — a hídnak már hátuk mögött kell lennie! Vagy talán éppen most érnek hozzá?! . . .

<

45

Egy erős fogás! s a vonat lassabban halad. Megáll . . . Most kiáltások jutnak füléhez; világosság közeledik, intenek neki, hogy állítson. Egész közel zúg a folyó . . . Kitekint és hideg borzalom futja át a kép láttára, mely szemei elé tárul. A hid letörött, s a megelőző vonat a folyam hullámaiba zuhant. Hála Istennek! az az igen erős fogás! Nehány méterrel a szeren­ csétlenség színhelye előtt áll a gyorsvonat gépe. Az íntő szeltem képe most elevenebb alakban lép lelke elé. Gondolkozik és gépjére néz . . . Nem került-e valami bogárka a jobb oldali lámpásba, mely aztán vad tánc közben a lángot kerülgeti ? — A gépre ugrik és ismét megjelenik az intő árnyék képe. Gyorsan siet, hogy megmentőjét kiszabadítsa. Egy moly az; megperzselten fekszik a lámpás alján, és táncol és kapálódzik, és küzd — a halállal . . . Történt 190v3. máj. 28. R. és N. között.

F. B.

Iván.

újévi gondolatok.

u

.1

a

Ilyenkor rendesen azzal kezdi a költői lendületű lélek, az újévről Írván, hogy: lepergett íme újra egy év az idők rokkáján, vagy pedig: egy küzdelmekkel teljes év hullott ismét az örök véghetetlenség mélységébe . . . 5 igazuk van ezeknek a költői lendületű lelkeknek. Mert altár lendülünk költöileg, akár nem, akár bölcselkedünk az idők gyors múlásán, akár nem, a valóság az, hogy egy esztendővel öregebbek lettünk életben, tapasztalatban, csalódásokban, s ugyanekkor szellemi, lélekben! állapotaink gazdagodást mutatnak vágyakban, óhajokban, reményekben . . . Pedig mindössze az történt, hogy 1908-at írunk az 1907 helyébe; az az még kevesebb: 8 -ast, a 7-es helyébe. És lám. Ez egyszerű, jelentőségtelennek látszó momentum mögött mennyi története, tragédiája, játéka, szeszélye van elrejtve az Életnek, a melyet a múlt évben az emberi szivek gyönyörűségére, de legtöbbször fájdalmára, szenvedésére

megpróbáltatására produkált az - é le t. . . Mert rendesen, csak ilyenkor valameK- befutott útnak végéről szoktunk visszatekintem arra. a mit befutottunk. Az élet pedig nagy futtató. Tülekedünk, rohanunk, fáradunk szakadatlanul, sokszor lélekzetvétel nélkül, csak azért, mert unszol, hajt es ingerel az élet, 5 telkünknek, minden egyéb gyarlósága mellett, igen özep vonása, hogy a befutott útra való visszatekintésekor nem panasz­ kodik. Azt gondoljuk, úgy tartjuk, hogy a mi megtörtént, az már nem fái. s nem üg\elünk arra, hogy talán nagyon is fájt akkor, a m ikor éppen tö rté n tV .. Vagyis mi igen nagyielküek vagyunk az élettel, s az általa adott szenvedésekkel, küzdelmekkel szemben. De igy van jól. Szenvedés és fájdalom mindig van. hiszen maga a költő igen szépen fciezi k i: „Szenvedés a boldogságnak egyik alkatrésze . . 5 ha m indig csak panaszkodnánk és sopánkodnánk az élet küzdelmei miatt, igazán nem érdemelnök meg, Íiog\’ éljünk. S éppen azért, a ki csak azért nem panaszkodik az elmúlt évre. mert erősen hiszi, hogy a jövőt fájdalmak és megpróbáltatások nélkül fogja keresztül élni, az nem cselekszik okosan, mert belekergeti magát azokba a csalódásokba, a melyek legkesetA'esebben fájnak a mi érzékeny embersziveinknek: az élet csaló­ dásaiba . . . Várjuk a szenvedést és megpróbáltatásokat a jövőben is. Legföllebb ne kivánjuk. Az isteni Gondviselés nagyon jól tudja, hogy a jövő évben kit látogasson meg többé, kit kevésbbé megpróbáltatással. De mindenek fölött reménykedjünk. Ne legyen vak ez a remény, a mely elbizakodott­ ságában halálra üti magát az elérhetetlenségek kemény szikláiban, hanem ölelje körül ezt a reménykedést az Isten igaz és komoly szeretete, a kinek mindent osztó szent kezéből ju t az emberre az áldás és átok eg\^aránt, a szerint, a hogyan ki-ki melyiket érdemli meg. Ilyen érzelmekkel, ilyen gondolatokkal felfegyverkezve, s ilyen Istenbe vetett szilárd reménységtől melegedve, nyugodtan nézünk az örök titokzatosság földi jelképének, az uj esztendőnek ; nem fájlaljuk az elmúltat, bizalom ­ mal várjuk a jövőt, s csak ekkor tudunk egymásnak, m int jó keresz­ tények, igy köszönni: Boldog új esztendőt!!

Pjb.

IL

Egy-egy lap az élet könyvéből. A halál új éve.

4

4

i

i

*

j

-4 '4“

— Ej h a j! Csakhogy itt vagyok én is . . . Szólott a föld legújabb királya; a halál. — Lám, milyen jó, hogy én is vagyok. Soká vártam, niig megjelenhettem a földön, melyet az örök Elet teremtett. Most már nem is távozom innen, mig nem parancsol az Ur. De addig uralkodom, s min­ den lény engedelmeskedni fog nekem . . . Es ujjongott örömébenafélelmetesenzörgő csontváz: a halál. Ug­ rálva lejtette diadalmas táncát, mint akinek bol­ dog és szerencsés az új esztendője. M ikor is volt a halál új esztendője? Alighogy ősszíilőink elveszítették az éden boldogságát, életük számkivetéssé lett ezen a göröngy'ös és tövises földön, s nemsokára megjelent a bűn szü­ lötte; a halál. Az ártatlan Abel volt a legelső áldozat. A halál akkor szerepelt legelőször, mikor a leg­ első testvérgyülölő, a gyilkos Kain elkövette szörnyű bűnét A szegény Abel vé­ rének párájával együtt szállt égbe a halál diadalhimnusza. Ez volt P

t

‘3

*,

- 4.S

a leselsö győzedelme,

s azóta

folyton

uralkodik

az

emberek

fö lö tt.

Parancsol cs azok engedelmeskednek neki.

-

Boldog újesztendőt! -

így üdvözöl mmket is az elet iskolaja-

nak csalhatatlan mestere. , ^ - Ne haí^yjatoU ki engem számitástokból. Én ott settenkedem a nvomotokban. Nem szerettek ? Én mégis ott vagyok minden nap melkítetek. Én nagyon szeretlek titeket. Félve kerültök engem? Nem baj. Én számon tartlak mindnyájatokat. Hahaha . . . És ismét járja diadaltáncát a kaszás. Fittyet hány a világnak, m int kinek biztos a jövendője. — Boldog új évet . . . szól gúnyolódva. — M ilyen balgák vagy­ tok, hogy annyira ujjongtok az új napnak, az új esztendőnek. Pedig nem tudjátok,'hogy megéritek-e a holnapot!? Én, csak én tudom egyedül a bizonyosat. Eljövök érettetek, s ti hiába ellenkeztek velem. Hahaha . . . .Mennyire nevetek rajtatok, mikor utánatok jövök. Pedig folyton hosszú életet kivántok egymasnak. De én ott vagyok köztelek, egyszer csak megölellek, s ezt mondom; csitt! . . . És minden jó kívánságnak vége van. Ti az enyéim vagytok. A iialál jóképű legény, vig cimbora, s nagyon szellemes mester. Humorizál, pajzánkodik, s úgy bánik velünk, m int a játszó gyermek a bábujával. Csak meg kell őt ismerni. Barátságot kell vele kötni, s akkor kitanulmányozzuk szellemes furfangjait. S ha megismerjük közelről, akkor nem fogunk tőle félni. Az ő munkájából, mely az élet könyve és iskolája, lassankint bemutatok egy-egy megrajzolt jelenetet. Mulass rajtuk igen tisztelt pub­ likum. Halál urat többször bemutatom neked, s jó lészen, ha te is ismeretséget kötsz vele. Legalább a mikor majd eljön mindeniktekhez, nem lesz akkor idegen.

I

í

Fráter Minimus.

•4

.

1 5 .*

^4*

t

5ZENT FERENC VIRÁGOS KERTJE A m e g s z é g y e n ít e t t RÁGALMAZÓ.

'S

i•s*' 1

Olaszországban történt, nein is olyan régen. Két szentferencrendi szerzetes szállt be az Assisi felé robogó vonatra. A vasúti kocsiban szerényen meghúzták magukat. Zavartalanul robogott velük a tüzes vas­ paripa egész Casertáig. itt azonban oly esemény adta elő magát, mely feltűnően jelzi, m ily udvariatlan, tolakodó, s botrányos tettre ragadhatja az embert a vak szenvedély és düh, ha mindjárt oly előkelő szárma­ zású is, m int az az ember, kit oly nagyszerűen rendre utasított az egyik szerzetes. Az említett állomáson véletlenül ugyanazon kocsiba szállt be egy ur, melyben Lajos atya és Balázs testvér voltak ; egy hős azon honfiak közül, kik a szabadságot abba helyezik, hogy kigunyolják és gyalázzák azt, ki papi vagy szerzetesi öltönyt visel, s különösen a szerzeteseket szeretnék elsöpörni a föld színéről. A vasúti kocsiba beszálló ur tekin­ tete nemes magatartása udvarias és elegáns v o lt; szóval külseje egy minden tekintetben becsületes embert mutatott, azonban csakhamar elárulta, hogy mi lappang belsejében. Haragos és lenéző tekintetével mérte végig a két szerzetest, s tettetett fájdalommal kiáltott fe l; — Ej! milyen szerencsétlen nap virradt rám ma! — két szörnyeteg vadállattal kellett találkoznom! Az utasok azt gondolták, hogy csakugyan valami rengeteg vad­ állattal volt dolga az uracsnak, s feszült figyelemmel várták, hogy be­ szélje el nekik kalandjait, ü ekkor rájuk förm edt:

— 51)

- Mégis csak vakok vagytok ti! Nem látjátok ezt a ke papot Olvanok, mint két szörnyeteg. E rongyokba bújva béka andozzak a fö ld ­ kerekségét s büveszetükkel maguk után vonjak a tarsada om java­ részét • az avatatlanok hitelt adnak ámításaiknak, s így akadalyozva van a haladás és művelődés. Egyesülnek a papokkal, püspökökkel, biborno'íokkal, végre a pápával, s nemcsak élődnek a szegény nepen, hanem biuiá még" adják a szépet: az önsanyargatás és bünbánat leple alatt

\ '

)

í, »•

t I

aüas kicsapongásokat visznek véghez. Jó ideig fűszerezte igy mondókáját, s bizonyságul majd e, majd ama szerzetest hozta fel. kit valamely Irkász gazlelküsége házasságtöréssel. vagy valamely más bűntettel gyanúsított. A szegény szerzetesek pedig mit tettek e durva sérgetés alatt? Szép csendesen mintha semmi sem történt volna, fejüket a kocsi olda­ lához támasztva közömbösen hallgatták végig a hallatlan gyalázkodást. Az uracs hencegő kevélvségét rettenetesen sértette a szerzetesek türel­ mes magaviselete. Szerette volna ha azok önvédelemre kelnek, hogy igy nagyobb gúnyt űzhessen velük. Képzelhető, mennyire boszankodott, hogy azok a szerzetesek még szóra sem méltatták gyalázkodó kifakadásait, bizonyltja az, hogy dühében fölkelt, vette podgyászát s készakarva a szerzetesekre ejtette, hogy ezáltal kihozza sodrukból. Célt ért. Szent Ferenc alázatos fia, ki iiallgatásával diadalmasan szembe szállt az uracs jogtalan kitörésének viharaival, jónak látta keményen niegleckéztetni az udvariatlan tolakodót. Lajos atya szigorú arckifejezéssel istentelen bántalmazójának értésére adta, hogy kivetkőzött emberi természetéből. — ön nemes embernek látszik s származása valóban nemes, tehát nemes eljárást vár mindenki öntől, ön ellenben, mert a véletlen szer­ zetesekkel hozta össze, oly eljárást tanúsít, mely nemcsak emberhez nem illő, de állatokkal is igy tenni dicstelen dolog. Hiszen kötelmeink vannak az állatokkal szemben is, amennyiben Uegyetlenkedni nem szabad velük, vad haragjában tehát miért támadt oly arcátlanul két szegény szerzetesre, hiszen azok is emberek! Vagy talán az a művelődés és haladás, melyet ön úgy hangoztat ily nemtelen, tolakodó eljárásra tan it embertirsainkkal szemben, mint minő az öné? Akkor dugja zsebre művelődését, s ne mutassa senkinek, ha nem akarja magát a világ csúfjává tenni s oly intézetekbe kerülni, hová a szerencsétlen ügyefog>^ottakat viszik s ott is kötélen tartják! Ez hatott. A szájhősnek nem volt kedve gúnyolódását tovább fo ly ­ tatni, sót a tisztelet hangján a szerzetes nevét tudakolta. A jó szerzetes így valaszolt:

i

51

— Te N. vagy, én pedig Casoriai Lajos a tya ! A rágalmazó arcát a szégyenérzetnek lángja borította el, s a leg­ mélyebb tiszteletnyilvánitás közt felkiáltott: — Lehetséges, hogy Casoriai Lajos atya, a szegények barátja lap­ pangjon e csuhában ? S még jobban megszégyenülve, bocsánatott kért durva sértegetéséért s megfogadta, hogy többé nem tanúsít ily eljárást az általa előbb annyira gyűlölt szerzetesek iránt sem. A következő állomáson kiszállt. Lajos atya pedig hálát adott Istennek e megaláz­ tatásért . . . Eusebius.

„Sokkal vigasztalóbb és érdemesebb dolog eltűrni a méltatlansá­ gokat, s türelemmel, zúgolódás nélkül és Isten szeretetéböl elviselni a bántalmakat, m int száz szegényt eltartani és szakadatlanul bőjtölm /’

(Boldog Egyed, sz. Ferenc tanítványa.)

V r

f „Féljünk, ha j ó l megy> dolgunk s örvendjünk a szomorúságban, m int szent Ferenc, kinek midőn tisztelettel adóztak, társainak panaszko­ dott, hogy semmit sem n ye rt; de midőn bántcdmazták, akkor nagy (lelki) nyeresége volt.

(S zent B o n aven tu ra tiexaém , c o li 18. n. 11.)

I

Gyakorlati keresztény. .4 gyakori szí. áldozás haszna. í

(Folytatás.)

Valamikor nagy hideg volt a földön. Nagyobb, kinzóbb, m int fagyos januárban; fáztak a lelkek. Es e tél elől nem menekülhetett senki, mindenki érezte, mindenkit kinzott egyaránt. Fázott, didergett mindenki, s hiába akartak életet, virágot fakasztó meleget teremteni a földön, nem sikerült. Oltárokat emeltek, alájuk tüzet g\^ujtottak. de hiába: a druidák oltárain leégett a tűz, de meleg nem ett a földön és ismét fáztak az emberek, dideregtek a lelkek. Meleg után epedtek újra. r

Es egy nagy napon meleg tűz szállt a földre, lejött az égből, végtelen szeretettől indíttatva leszállt az Istenség második személye . . . És midőn kegyetlen kézzel illették, hogy kivégezzék, azt mondotta az élet, Így szólt Krisztus: Várjatok, azért jöttem az égből, hogy életemet hagyjam a földön. Az én kiöntött életem tisztít és melegít. Nézzétek megosztom életem: egyik részemet az oltár kelyhébe rejtem (egészen ott vagyok azért!) papjaim kezébe adom, hogy szapo­ rítsák és vele táplálják a leikeket; a másikat felviszem a Kálváriára s onnan leÖntÖm a bűnös, piszkos földet, hogy megtisztítsa, átmelegitse es termékennyé tegye a kihűlt földet A tél dermesztő fagya után legyen folytonos lÜiom-faUasztó tavasz. És úgy tett a mint mondotta, megtisztitotta a földet; elsöpörte a tíirt ^ tort elő; tiszta, liliomos lelkek

m r „ l 2 1 ’ , f" ‘ naprilorgok, a templom

földből csira serkent, élet nőttek ki . , .

ablakán ét pislogó

» lr o n ,le v ő k r e , örök mécs h l.á .á r a

53

az oltár elé siettek, hogy megmossa őket az isteni vér, s a mit a niegtisztitott, átmelegitett „keresztény fö ld “ életnek Indított . . . fejezze be az oltárra tett kehely . . . Élet van benne; életet keresnek benne a lelkek. Midőn a Krisztus vérétől átmelegitett, megtermékenyített talaj, a szenvedélyek nőttével nem tud elég táplálékot adni a lelkeknek, ott az oltáron van elrejtve a Krisztusi élet; ebből kell életet: tiszta, szűzi életet meríteni. S oda sorakoznak a szegény, fejlődni akaró lilio m o k; a kehely alá tartják remegő ajkukat s azt mondják: Jöjj isteni vendégem, égi jegyesem; jö jj és öntsd el gyökeremet szüzeket nevelő bor“ . . . Es mégy az isteni vendég, visz örömöt, ajkain biztató szóval közeledik az égi jegyes; visz erőt a kísértések ellen, életet a fenyegető halál ellen. Atöm lík az ő vére, az az isteni meleg, tiszta vér, hogy melegítse és megtisztítsa a lelkeket. Titkos, láthatatlan szálakon lemegy a liliom gyökérre; táplálja azt: erősíti, edzi az élet viharai ellen. K- testvéreim! Menjünk az oltár lépcsőjéhez, hogy a mi szegény, gyönge lelkünket is öntözze az isteni szeretetnek, életnek kiáradt patakja, locsolja a „szüzeket nevelő bor'' . . . Áldozzunk gyakran . . . és buzgón! Pius. r

I

V

54

RENDI ÉLET.

1 í

f

í

Szent Ferenc a külföldön. Sz. E rz s é b e t ü n n e p é ly In s b r u c k b a n . A It'g n a g y o h b te rc iá riu s n ö n e k . magyarországisz. Erzsébet születésének 700. évfordulóját mint az előkészü­ letek is jelezték — számos németországi városban a legnagyobb fénnyel ülték meg így az insbrucki harmadrendiek, példányképük emlékezetének épületes módon áldoztak. November 17— 19-ig a sz. fér. rendiek templomában bárom napos ájtatosság volt. Reggel 5 órától ‘ s p ó r á i g imádásra az oltáron állott kitéve a legszentebb Oltáriszentség. Minden este pedig ' í ó-kor ünnepi beszédet s litániát tartottak, a melyen ájtatos hívek szebbnél-szebb sz. Erzsébetről szóló dalt énekeltek. H all. Nov. 19-én a halli sz. Erzsébetkor tagjai megünnepelték védszentjük emlékezetét. A magasztos ünnepély a terciáriusnők templomában fo ly t le Szent beszédet mondott P. Troger Adjut 0. F. A\. Egyik halli iskola épület renoválása s kibővítése folytán a terciáriusnők csinos kis új kolostort kaptak lakul. B ríx e n . Az Erzsébet ünnepély a klarisszák templomában hasonló méltósággal s mérvben folyt le, mint Insbruckban. S te rlin g . A sterzingi harmadrendi tagok száma egyre gyarapodik, s miben a tőérdem a rend direktorát illeti. S te rlin g . Sterzingben szept. 21-én. Mátyás apostol ünnepén. 111. rendi ájtatosságot tartottak. Ezután pedig nyilvánosan beöltöztettek 30 tagot, ugyanakkor 5 fogadalmat tett. Az ünnepély alatt a klerikusok kara adott elŐ több éneket, a harniadrendiek új énekes könyvéből, tiol ily szép eredményeket tudnak felmutatni, o tt a dicséretet magában hordja a siker. K ih a llg a tá s o n a sze n t a íy á n á /. Tudósítónk írja Rómából: Nov. 5-én a szeráfi kollégium rektorait s növendékeit a szent atya kihallgatáson fogadta. Miután egyenkint kezcsókra Oszentségéhez járultak, rövid búzditó beszédet intézett hozzájuk. 0 cg óva intette őket a szent atya a szerzetesi kötelességekre és erényekre, mert a tudo­ mány erény nélkül hiábavaló. - .Az ördögnek is van tudománya, nagy tudománya, de nmcs erenye. Majd rájuk adta atyai áldását. 5 megáldotta szülőiket s rokonaikat. A szent atya igen barátságos s nyájas v o l t ; arca derült és szelíd. %

Szent Ferenc hazánkban. ^ harmadrendrendi testvérek közadakozásból egy maguknak. F. hó 15-én szentelte^Vl^^ P. Sinkovics Frigyes harmadrend >Ues h.rmadrend, igazgató,

selyem harmadrendi zászlót szereztek harmadrendi jelvényeket buzdítván őket ez alkalommal ta rto tt

55 szentbeszédében az öntudatos vallásosságra, melynek ne csak otthon és a templom­ ban, hanem a közéletben is buzgó elöharcosai legyenek. Az ünnep emlékére a har­ madrendiek, kik Zentán körülbelül 40-50-en vannak., öt koronát szedtek össze a kath. sajtószövetség javára-

•5 ‘.-4 •

r

11

S z e n t E rz s é b e t ü n n e p s é g P o z s o n y b a n . Elkésve bár, de azért még mind nem késön, teljesítem Fötisztelendöséged lelkes felhívását. A pozsonyi szent Erzsébet ünnepségeken szerencsés voltam részt vehetni. Nem akarok itt az összes eseményekre kiterjeszkedni, csak főbb vonásaiban akarom leirni a jubileumot. Pozsonv városa ünnepi díszt öltött, s az érkezőkre nagyon jó benyomást tehetett a városba vezető 5tefánia-út, mely különösen fel volt lobogózva, A jubileum első napján, a dóm tem­ plomban Liszt: Erzsébet oratóriuma lett előadva, mely remek volt. A jubileumi ünnepség másik kimagasló pontja a prépostlak parkjában felállított Erzsébet szobor megáldása volt. A szobrot Fadrusz tanítványa készítette. Úgyszólván minden tem­ plomban volt háíaadó istentisztelet. Ezek sorrendjét az újságok nagyobbrészt közölték. Ami zárdatemplomunkat illeti, a következőképen folyt le a jubileum. Nov. 16-án este 6 órakor ünnepélyes Veni Sancte volt. A megnyitó beszédet P. Mansvét pozsonyi házfőnök atya tartotta. 17-én d. e. 10 órakor ünnepélyes nagymise volt, ezt meg­ előzőleg dr. Kohl Medárd püspök úr a lorettói kápolna oltárát konzekrálta. Este 6 órakor főt. Tartományfőnök atyánk P. Valérián dicsőítette szent Erzsébetet. 18-án d. e. 10 órakor ünnepé)»yes nagy mise, 6 órakor csekélységem szónokolt. 19-én ünne­ pélyes nagymise a rendes időben, 6 órakor P. Izidor exminiszter atya fejezte be magasszárnyalásu beszédével a triduumot. Szentbeszéd után mindennap lítánía volt. ügy a szent misén mint a litániákon P. Felicían, Frigyes főherceg udvari káplánja orgonáit. Nagyon sokan gyóntak. Nov. 20-án szintén ünnepélyes ténykedésnek volt tanúja zárdatemplomunk. Dr. Kohl Medárd püspök úr Öméltósága Agnell végzett theolop;us testvérünket pappá szentelte, s 33 növendék testvérünknek föladta a hajkoronát és a kisebb rendeket. P. 3. M a la c k a i zárdatemplomunkban szintén volt hálaadó ístenítísztelet 8 napon á t; a litáníákat és szent beszédeket P. Pál tartotta.

Budapest, Hálát adok a szeplőtelen Szüzanyának és szent József­ nek, hogy sok küzdelmeimben erőt adtak. Egyúttal forró hálámat rovom le e lap szerkesztősége iránt is, mert az elmúlt év sok szomorúsága között egyedüli vigaszomat e füzet lapjai képezték. Al. Gézáné 111. r. testvér. Budapest, Hála legyen a jó Istennek, hogy a rendi fogadalmat letehettem. Gyönyörű szép ünnepünk volt. amit a mi jó P. Kapisztrán atyánknak köszönhetünk. Áldja meg öt érette a mindenható Isten az örök boldogsággal. Nagyon örvendek, hogy én is szent Ferenc atyánk leánya lehetek, iparkodni fogok, hogy hozzá méltó legyek. A Katalin 111. r. n.

Kecskemét, Esedezve kérem az Összes rendi tagokat és a

•2

Hírnök kedves olvasóit, hogy imádkozzanak egy szerencsétlen rendi testvérükért, k it a jó Isten súlyos gyomorbajjal lá'tögatott meg, s beteg­ sége miatt zárdába való lépéséről is le kellett mondania. Esedezve kérem tehát a rendi testvéreket, imádkozzanak érettem, hogy kitűzött célomat elérhessem. Meghallgattatás esetén nyilvánosan fogok a Hírnökben kíiszonetet mondani. Bognár Antal III. r. testvér.

9

■i s

i

t

50

—

Hála. Örök hála és dicséret Jézus legszentel-l. Szivének és szep6,elén S.nzanyánknak, i.ogy szent kilenceidemet

^ ^

Ezen r o v a t a la tt szívesen te s z ü n k k ö z z é m in d e n k é r ő v a g y ny=la>kozatot. m in d e n a h itb u z g a lo m és a r e n d i e le t b o r é b ó l b e k ü ld ö t t t u É H Z . s z o lg é lla n a k a z o k a le lk e k fa v á r a és Is te n n a g y o b b d ic s o s e g e re .

KÜLÖNFÉLÉK.

I

X. Pius Pápa Őszentsége ez évheii, szept. 18-án én meg áldozópappá szen­ telésének 50 éves jubileumát. A magyar püspöki kar ez alkalombó igen szép körle­ velet bocsátott ki, mely jóelöre figyelmezteti a magyar kathohkusokat ennek a Jélszázados évfordulónak méltó megülésére. Erre az esztendőre, 1908-ra esik ütvén éves jubileuma annak a csodálatos ielenséí^nek is. hogv a szeplőtelen Szűzanya megjelent Lourdesban a kis pásztorleánykának. Bernadettenek. Az egész kath. világ érdeklődése Lourdes íelé irányul ez évben, s népes zarándoklatok fogják fölkeresni a csodálatos kegyhelyet. Folyóiratunknak egyik célja és neki megfelelő célja, hogy ismertesse ren­ dünk miiitját, ielenét. Kolostoraink ismertetése, rendtársaink történelmi szereplésének napfényre' hozatala a müveit és érdeklődő közönség előtt értékkel bir. Szeretettel értesitjük tehát rendtársainkat, hogy folyóiratunk lapjain szívesen nyitunk erre teret. Kolostoraink, főkép bucsújáró helyeink leírását szívesen fogadjuk és közöljük. Annál jobb, ha képeket is mellékelnek, a melyeket mi klisséroztatunk. Milyen szép volna, ha minden számunk hozná egy-egy feren'crendi kolostor képét és leirását. Lassankint elkészülhetne az egész magyar Ferencesek monográfiája. Fö! tehát lelkes, buzgó munkálkodásra. Hogy néz k i a szerkesztő szobája ? Nem lesz érdektelen egy csöppnyi kis fotográfia . . . Momályos, szürke levegőjű lapos cella. Benne legalább is három asztal és szanaszét minél több panaszos szék. Asztalokon és székeken óriási papirhalmazok: levelek, kártyák és újévi gratulációk. És a papirhegyek alján valahol egy ember, a kinek testét csuha födi, a mely csuhából szakgatott, majd mélyebb, majd siróbb sóhajtások szabadulnak elő. Az ablak talpán, asztalokon és székeken elégedetlenkedő levelek kísértetiesen mozdulnak meg, majd pedig tüzes szemek, ökölbe szorított kezek törnek elő, némelyek bosszúért kiáltanak, mások pedig válaszért . . . 5 valaliol a papirhegyek lankás völgyében, csöndes, de annál kinosabb nyöszörgés hallatszik, s az a szegény ember (ha jól látom éppen a szerkesztő) fuldokolva tö rli arcáról a nehéz verejtékcsöppöket . . . . Sóhajt és imádkozjk. (Megjegyzem, hogy most nem ^ d ja egyiket a másiktól megkülönböztetni.) Erre a sok levélre válaszolni kell . . . , Istenem . .. Miért is nem adsz nekem száz polypkart, hogy egyszerre sokat, nagyon sokat Írhatnék . . . Pedig már hányszor összeszidtak, megfenyegettek, lehordtak, ezek levelek miatt . . . Oh jaj az én szegény fejemnek . . . Ismét sírás, de most A 1 'Közi, szerkesztői könnvek. Majd az elájulás kerülgeti. Arca u a papirhegyek hófedt . . . (pardon itt nincs hó) L f.ti ormaira. Es most ezernyi rajokban jelennek meg áz előfizetők l/o k ftlíifh ’ f' hiszi, tiogy neki ezer előfizetője van). Oh de törnek elő k ' szánnák ezt a szegény embert. Rémes sorokban hoTv mutatják az üres utalványlapokat. Némelyik annyira megy. az eevfk le ttíh L u emhert Ö azonban érzéketlen, s félholtan esik niig v 4 re e le trf kéf Am'inf'b -r" élesztgetik, dörzsölik, locsolják. N in c s e S á körülnéz. Keresi azt a sok e lő fiz e tő t... csak ott t e r e r ^ ^ ^ keserű csalódás . . . Egyszerre megmozdulnak a ^ ^ hogy kész a januári szám . . . A hegyek ) mosolyogni próbál, s mindenkinek boldog újévet kíván.