HÁLASZÓ 2011/1. szám
A Gombai Református Egyházközség időszaki kiadványa
Nagypéntek - Húsvét
Kedves Olvasó! Amit Ön most a kezében tart, az egy gyülekezeti újság első száma, azt is mondhatjuk, próbaszám. Terveink szerint ezentúl időnként újra és újra megjelenünk majd ezzel a kis kiadvánnyal, hogy tájékoztatást adjunk gyülekezetünk eseményeiről, iskolánk történéseiről, alkalmainkról. Ezen túlmenően igyekszünk lelki táplálékkal is szolgálni kisebbeknek és felnőttek részére egyaránt. Most megjelenő próbaszámunkban a rendhagyó, nagypéntek esti passiós istentisztelet rendjét közöljük, valamint egy kis húsvéti útravalót találhatnak még. Amennyiben javaslatuk, az újság tartalmával kapcsolatban ötletük van, kérjük, osszák ezt meg velünk, hogy a kiadvány valóban a gyülekezet újságja lehessen. Áldott, békés húsvéti ünnepeket! Ács Mihály lelkipásztor
PASSIÓS ISTENTISZTELET 2011. április 22. Köszöntés (a gyülekezet fennállva fogadja) Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, Aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ámen. (Fil 1,2; 2,8)
Fennálló ének (a gyülekezet áll)
Derekas ének (a gyülekezet ül)
2. Isten ama Báránya Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére.
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemlett, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami eddig földre vont. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szerelmedet sírig áldom, Ó-emberem már megholt. 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol, Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!
Fohász
(a gyülekezet fennállva fogadja) Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és tisztességet, és dicsőséget és áldást (Jel 5,12). Urunk áldd és szenteld meg istentiszteletünket! Ámen.
Lekció
(a gyülekezet áll)
Ézs 53,1-7
Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Úr hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Imádság
(a gyülekezet áll)
Közének (a gyülekezet ül) 223. dicséret (Istenem, én nagy bűnös ember), 1-4. versszak A versszakok szövegét csak a Kórus, a refrént az egész gyülekezet énekli!
2
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
1. Kórus: Istenem, én nagy bűnös ember, Szent színed elé járulok, Vétkem oly mély már, mint a tenger, Mentségért hozzád fordulok. Gyülekezet: Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem! 2. Kórus: Szívem szerint ím elkesergem Gonosz és sok bűneimet: :/: Hogy tőled én eltévelyedtem, Elhagytalak, Teremtőmet. Gyülekezet: Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem! 3. Kórus: Hallgasd meg én fohászkodásim Atyai nagy szerelmedből, :/: Bocsásd meg minden rút bűneim, Mentsd ki szívem ez ínségből. Gyülekezet: Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem! 4. Kórus: Ne büntess úgy, mint érdemlettem Tőled én undok bűnömmel, :/: Mert akkor nyilván el kell vesznem: Térj hozzám hát jó kedveddel. Gyülekezet: Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
PASSIÓ Az igeolvasás és a közben elhangzó kórusénekek alatt a gyülekezet végig ül. Lukács 22,66 – 23,25
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok, és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba, s ott felszólították: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.” Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” felelte nekik. Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.” Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: „Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.” Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig ezt felelte: „Te mondod.” Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.” De azok erősen állították: „Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.” Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember. Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták. Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak. Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet, és így szólt hozzájuk: „Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el: megfenyítem tehát, és elbocsátom.” (Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.) Erre valamennyien felkiáltottak: „Ezt öld meg! Barabbást 3
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
pedig bocsásd el nekünk!” Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt, börtönbe vetve. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust. De ezek kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom.” De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött. Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak: szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta: akaratuknak.
Kórus:
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világba, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.
Máté 27,27 - 32
Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot. Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték. Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék. Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
Lukács 23,26 - 31
A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak! Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”
Máté 27,33 - 37
Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek, epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni. Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin; azután leültek ott, és őrizték. Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: Ez Jézus, a zsidók királya.
Kórus: A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, bűnterhemtől szabadulok, hol a bűntelen szenved.
4
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
Máté 27,38 - 44
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne! Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
Kórus: Jézus világ megváltója, üdvösségem megadója, megfeszített Isten Fia, bűnömnek fán függő díja: Jézus engedd hozzád térnem, veled halnom, veled élnem. Engem ily nagy szeretetből, végy körül szent kegyelmedből. Végyek erőt keresztedből és végbúcsút bűneimtől. Jézus engedd hozzád térnem, veled halnom, veled élnem.
János 19,28 - 30
Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom.” Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.
Kórus:
Beteljesült, már itt a vég, csak percek vannak hátra még, fán függve szenved Jézus értünk, hogy bűntől váltsa meg a lelkünk. A sóhaj, mit szent ajka égbe küld E drága szó: beteljesült. Beteljesült, mily áldott szó, mit hozzánk küld a haldokló! Lásd lelkem, mit tett Jézus érted, Mily drága áron vár rád élet! Ne halmozz soha gyarlón bűnre bűnt, Értsd meg e szót: beteljesült.
Máté 27,51 - 54
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a 5
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
Kórus: Amint vagyok, csak úgy jövök, nem az erőm, de az erőd. A véred mossa le a bűnt Isten Báránya, ím jövök. Amint vagyok, Te elfogadsz bűneimből feloldozassz, Tebenned bízva üdvöt adsz, Isten Báránya, ím jövök. Amint vagyok nincs akadály, előled semmi el nem zár. Tiéd vagyok egészen már, Isten Báránya, ím jövök.
Igehirdetés (a gyülekezet leülve hallgatja) … Ámen. (a gyülekezet feláll) Feleljünk Isten elhangzott üzenetére, amely Krisztus keresztjéhez hívott és a keresztünk hordozására biztatott bennünket. Énekeljük el a 343. dicséret 1. és 4. versét!
Ráfelelő ének 343. dicséret (Ó, Krisztus, láttam szenvedésed), 1. és 4. versszak
4. Jóságod mély és mély a hála, Amellyel hozzád fordulunk; Bűnünkért mentél kínhalálba, Egyetlen Megváltó Urunk.
Imádság
(a gyülekezet áll) 6
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
Mi Atyánk… (a gyülekezet állva mondja)
Áldás (a gyülekezet állva fogadja) Áldjon meg titeket az Isten, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Annakokáért, atyámfiai, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15,58)
Hirdetések (a gyülekezet ülve hallgatja) Istentiszteleti alkalmak rendje Nagyszombat 18:30 Bűnbánati istentisztelet Húsvét vasárnap 9:00 Gyermek-istentisztelet 10:30 Úrvacsorás istentisztelet a templomban 15:00 Hálaadó istentisztelet a gyülekezeti teremben Húsvét hétfő 10:30 Úrvacsorás istentisztelet a templomban 15:00 Hálaadó istentisztelet a gyülekezeti teremben
Úrvacsora előtti ének 459. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én
(kivonulás az Úrvacsorával nem élők számára) 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg. 7
HÁLASZÓ
2011/1. szám, Nagypéntek – Húsvét
Húsvéti útravaló „…Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2,20) Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A világost elválasztotta a sötétségtől. Bár minket is körülvesz sok, az Isten bennünk és általunk megvalósítani kívánt világosságát elhomályosítani akaró körülmény és romlott szándék, de el kell hinnie mindannyiunknak, hogy életet, sőt Jézus Krisztusban megváltott új életet azért kaphatunk, hogy rajtunk keresztül is megjelenhessen Urunk teremtő szeretete és világossá váljon emberi életünk mivolta és értelme. A farsangnak olykor önfeledt szórakozással eltöltött időszakában, kicsit elfordítjuk tekintetünket attól a sok szenvedéstől és fájdalomtól, melyek mindenkor körülöttünk vannak – családilag, községileg és a világban egyaránt – s amelyek Jézus Krisztus életében húsvét előtt szintén megjelentek. A nagyböjt időszakában még inkább szembe kell néznünk azzal is, hogy melyek azok a mulasztásaink, hibáink és gyengeségeink, melyekkel Istent vagy a másik embert megbántottuk. Ahogyan azonban húsvét ünnepe felé közeledünk, egy-egy nap hosszabb napos óráival arányosan talán nem csak a természetben, hanem a lelkünkben is növekszik az akarat, az igény arra, hogy a bennünk lévő rosszindulat, reménytelenség és feladás helyett az Urunkban megtalált és felfedezett világosság gyümölcsei növekedjenek. S mindez nem pusztán elmélkedés és szép szavak együttes megjelenése. Ez valóság lehet. Istenhez és egymáshoz való hozzáállásban, felsőbbrendű képzetek elodázásában, s alsóbbrendűnek ítéltek felsegítésében. Nem mindig azt keresve, hol árthatnék a másiknak, az életet nem pusztán egyéni, hanem közös harcnak felfogva, összefüggéseit keresni emberi munkánknak, felismerni az együtt, az összefogás erejét. Igen, húsvétkor új világosság jelent. Jézus Krisztus vállalta a szolgálatot, elvégezte egyszeri, tökéletes megváltó munkáját és szembefordult a sötétség minden erejével. Mi magunknak a lehetőséget nem tudjuk érdemszerző cselekedettel megszerezni arra, hogy bűneink, hibáink bocsánatával már a földi életünkkel elkezdődhessen örök életünk; Urunk az egyedüli lehetőségünk. Miért jó az embernek, ha akarja mindezt? Miért akarnánk mi örökké élni olyan valakinek a közelségében, akit nem is láttunk és hangját nem is hallottuk? Ha a másik ember kisemmizésével, megnyomorításával megteremti valaki magának a földi mennyországot, mi szüksége van egy bizonytalannak hitt ígéret elfogadására? Őszinte szándékkal kérjük Istent, hogy értelmünket gazdagítsa meg Szentlelke ajándékával, aki hitre segít bennünket, aki által a Biblia kijelentésében elfogadjuk, hogy halálunk után nem lesz többé fájdalom és sóhaj, hogy minden könnyet letöröl majd szemünkről. Bár érzékszerveinkkel most nem tapasztaljuk Őt, de Szentlelke erejével látjuk és halljuk, amint Igéjében arra hív, hogy emberi életünknek értelmet adva, a sötétség helyett a világosság növekedjen az életünkben. Kezdetben teremtett Isten. Istentől, egymástól elfordult életünk újjáteremtésére most is van lehetőség, mert ma még szabad és lehet is leborulnunk a kereszt alatt. Először vagy sokadszorra, de ezen az ünnepen, Jézus Krisztus életet adó feltámadásának ünnepén nyissuk ki bátran, vágyakozó szívvel a beporosodott vagy üvegvitrin mögött, becsben tartott Bibliánkat és imában kérjük Istent, hogy megértve üzenetét és szavát, akarjunk lépni felé, egymás felé, hogy életünk az ő világosságában megvalósult lét lehessen, s, hogy el tudjuk és akarjuk választani a jót a rossztól, példaként élni neki tetsző, értékes életet, melyben a nagyobb hangsúly a világi helyett a lelki gazdagság felé irányul. Szemők Mariann (Kölcsey utca) 8
