1 BEVEZETŐ Bemutatkozás (én, Ők- mióta a testületben, miből érettségi?) A tanulás/tanítás rendszere: 2+1 tanév, 1 tanév 4 alkalom, egyenként 6 tanóra, a +1 azoknak, akik ebből akarnak érettségizni. - Tanulás önállóan, előadáson bátor kérdések, következő eleje mindig visszacsatolás az előző t. anyagra. RUGALMASSÁG - ami jobban megy, kevésbé megy!!!! - Jegyzetelés, ha úgy gondolja. (A szertárba felteszek mindent!) - Dokumentumok, normák hozzá: (MRSZK honlap) Kerettanterv, Érettségi követelmények, korábbi feladatlapok (OH honlap) Alap tv, Rendőrségi tv, Rendőrségi szolgálati szab, Szab. tv, Btk., Be. - Eszközök: hozom, adom. A tantárgyról magáról: -
A belügyi rendészeti ismeretek tantárgy sajátos nevelési-fejlesztési céljai és követelményei, amelyek minden tematikai egységben érvényesíthetők, a következők: – a rend, a biztonság értékének, jelentőségének elfogadása, illetve ennek érdekében történő valamilyen mértékű közreműködés; – a társadalmi együttélés és együttműködés írott és íratlan szabályainak – erkölcs, jog, szokás, illem – értő ismerete, az erre irányuló készségek fejlesztése és a társadalmi gyakorlatba történő átültetése, alkalmazása; – a legalapvetőbb rendvédelmi szervek mindennapi működésének feltérképezése, leggyakoribb eljárásaik megértése; – az aktív, segítőkész állampolgárra vonatkozó jegyek megerősítése; – az egészséges életmódra nevelés; – a rendvédelmi hivatás iránti kíváncsiság, érdeklődés felkeltése; – a kriminalisztika alapjainak megismerése; – hazánk és korunk bűnügyi helyzetének, ezek okainak közös értelmezése. Egyes tematikai egységekhez kapcsolható tartalmi összetevők; – az Alaptörvény struktúrájának, alapelveinek értelmezése; – a társadalmi felelősségvállalás értelmezése és megtapasztalása; – emberi, állampolgári jogok, illetve ezek korlátozásának szabályai; – a rendvédelmi, rendészeti szervek működésének, tagjai mindennapi tevékenységeinek megismerése; – a rendvédelmi, rendészeti szervek rendelkezésére álló erők és eszközök megismerése; – tájékozódás Magyarország bűnügyi helyzetében, közbiztonsága alakulásában; – az állampolgárok és a rendvédelmi, rendészeti szervek hivatásos állománya jogainak és kötelességeinek megismerése; – a közreműködői részvétel formáinak értelmezése és különböző szintű gyakorlása; – a tájékozódás és az elsősegélynyújtás lehetőségei, szabályai; – a rendvédelmi, rendészeti szervek állományába kerülés lehetőségei, menete; – a szabálysértések és bűncselekmények lényege, leggyakoribb változatai; – munka-, baleset- és környezetvédelmi esetek értelmezése; – a katasztrófák és szükséghelyzetek értelmezése, elsődleges intézkedések ezek bekövetkezése esetén; – napjaink biztonsági kihívásainak tudatosítása; – a lokalitás és globalitás összefüggéseinek értelmezése.
A tantárgy összes tananyagának elsajátítása (121 ó) a 10. és a 11. évfolyamon megosztva történik. Az előbbinél 4 témacsoport 70 órában,- az utóbbinál pedig 2 témacsoport 51 tanórában kerül oktatásra. /Itt szerepel a jogi ismeretek, ami eléggé fajsúlyos és összetett témacsoportnak számít./ Egy témacsoport (Környezet, munka,- balesetvédelem, elsősegélynyújtás szétosztásra került a 10 évfolyam témacsoportjai (2., és 4.) között!
2 1. Magyarország biztonsági stratégiájának, biztonságának és rendjének lényege (16 ó) 1.1. A rendvédelmi, rendészeti szervek kialakulása, történetének áttekintése (2) 1.2 Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájának megítélése (2) 1.3. A rendvédelem, rendészettudomány alapjai, rendvédelmi, rendészeti funkciók (2) 1.4. A rendvédelem, rendészet alapvető fogalmai, értelmezése (6) 1.5. Emberi és állampolgári jogok és kötelességek, valamint alkotmányossági előírások, szabályok (Az Alaptörvény).(4) . 1.1 A rendvédelmi, rendészeti szervek kialakulása, történetének áttekintése A magyarországi rendészet történetének főbb szakaszai A rend védelme az emberi társadalommal egyidős. Az állam megalakulását követően megfogalmazódtak a rend védelmét szolgáló feladatok, majd a társadalmi munkamegosztás fejlettségének megfelelő speciális szakmai szervezetek. Történelmi vázlatunkban nagyléptékkel tekintünk vissza a múltba kicsit érintve a rendőrségi, határőrségi és a tűzoltói feladatot ellátó akkori szervezeteket. A korszakolás egyéni, lehetne másféle megosztás is.
1.1.1. Az államalapítástól a török kiűzéséig A Magyar Királyság rendvédelmének három fő eleme volt: a vármegyék, a falvak, és a városok. A X. században kialakult (Szent István által véglegesített) királyi vármegyék élén az ispán állt, mint közigazgatási, a gazdasági és a katonai vezető. Helyettese a váron belül a várnagy, azon kívül a hadnagy volt. A vármegye központjában élő szolga jogállású várnép legkiváltságosabb rétege a várjobbágyok voltak, akik a katonai szolgálat mellett a bírói és a közigazgatási feladatokban is segédkeztek. Ők voltak a századokba és tizedekbe osztott várnép és a királyi birtok szolgálónép tisztségviselői, a száznagyok, a tizedesek. Legfőbb feladatuk az adóbeszedés volt. A várnépek speciális csoportja volt az őrök, akik csősz, börtönőr, kapus, kikiáltó stb. feladatokat láttak el. Az országhatárok mentén találjuk a királyi vármegyéktől független határvármegyéket. Ezek élén a határispán állt. A határvárak az országból ki- és bevezető utak mentén épültek. A határok védelmét gyepűrendszer (határsáv) biztosította, ahol szabad jogállású határőrök szolgáltak. A határőrök parancsnoka az őrnagy, beosztottjai az őrök, lövők és a kapusok őrtelepeken, őrségben éltek. Sokrétű feladatuk volt: háborúban az ellenség mozgásának figyelése, a gyepűvédelem; békeidőben a kereskedelem „vámszabályok" szerinti ellenőrzése, a csempészet megakadályozása, a bűnözők elfogása. Szent László király elsőként szabályozta a határőrök jogait és kötelességeit. A királyi vármegyerendszer XIII. századi felbomlásával fokozatosan teret nyertek a nemesi vármegyék, amelyek a XIX. század végéig fennmaradtak. Alapeszméjét a részleges (partikuláris) nemesi önkormányzatiság jelentette. Magába foglalta a szabályalkotás jogát, a bíróés az elöljáró választás jogát, az önhatalmú közigazgatás és igazságszolgáltatás jogát, és kiemelten a közrend biztosítását. A nemesi vármegyék élén a királyt az ispán, a XV. századtól a főispán, vagy helyettese, az alispán képviselte. A nemesi vármegye testületei a közgyűlés és a törvényszék voltak. A törvényszéki választott tisztviselők a szolgabírák voltak, akiket esküdtek segítettek. A XIII. századtól a várnagyokat porkolábnak nevezik. A XVI-XVIII. században létezett a parasztvármegye. A jobbágyok önvédelmi szervezete a közbiztonság fenntartására a kóborló katonák, szabad hajdúk és rablók, tolvajok ellen szerveződött. A parasztvármegye a nemesi vármegye mellett, illetve alatt működött, úgymond a nemesi vármegye „önkéntes rendőrsége"-ként. A parasztvármegye vezetői a kapitányok, a hadnagyok és tizedesek. A középkorban a falu közössége büntetőjogi felelősséggel tartozott az idegen sérelmére elkövetett bűncselekményekért, s az idegen bűnelkövető rejtegetéséért, ezért különös figyelmet fordítottak a falu védelmére, a települést záró vesszőkerítés kapuinak őrzésére. A falvak élén a falunagy állt, akiből a XIV. századra falusi bíró lett, aki a XIX. századig a közrend és a közbiztonság helyzetéért volt felelős. A falusi bírókat egy évre a közösség választotta, később már a földesúr nevezte ki őket. A bírók segédei a poroszlók voltak. Az ő feladatuk volt a bíróság elé kísérni a gyanúsítottat, az elítélteket börtönbe zárni stb. A beidézést és a büntetés-végrehajtást a billogosok (bélyegesek) végezték, a poroszlókkal egyetemben. A városokban az önkormányzat élén a városbíró állt. Beosztottja a városkapitány (a XV. századtól), feladata a közrend és a közbiztonság védelme mellett az idegenek ellenőrzésére, a köztisztaság fenntartására, a bírói ítéletek végrehajtására terjedt ki. Az alföldi városokban az utcák élére utcakapitányt és tizedest választottak. Más városokban negyed mestereket vagy fertálymestereket választottak, negyed kapitányoknak is nevezték őket. A bányavárosokban a rendőri hatalmat a bányamesterek gyakorolták. A rendfenntartásban a város polgárai céhenként vettek részt. Joguk volt a bűnözőket, rendbontókat elfogni, de őket át kellett adniuk a bírónak. A városokban is alkalmaztak poroszlókat. A bortermeléssel foglalkozó hegyvidékeken a rendre a hegymester vagy hegybíró, egyes helyeken a hegykapitány ügyelt. Szüret előtt szőlőőröket fogadtak fel, később kerülőknek hívták őket. Az ország három részre szakadása (1541) után a hódoltsági területen a törökök sajátos közigazgatási egységeket, vilajeteket hoztak létre. A rend végrehajtói a kádik, azaz a bírók voltak.
3 A hódoltság korának jellegzetes határőr intézménye volt a végvári rendszer, amely a török hódítás állapota szerint módosult. A végvári rendszer összességében jól funkcionált, miközben súlyos terheket rótt a környék lakóira, mert a várak ellátásáról a hatóságok csak részben gondoskodtak. A középkorban a gyújtogatást szigorúan büntették. Szent István király törvényei említést tesznek a tűzőrségről, amelynek tagjai felmentést kaptak a vasárnapi istentiszteleten való részvétel alól. A XV. században már a zalai Egervár leltárában szerepel egy „réz fechkendew", amely a tűzoltók fontos felszerelése volt, miután egy évszázaddal korábban Európa nyugati felében már elterjedt.
1.1.2. A török kiűzésétől 1848-ig A török kiűzése (1699 - karlócai béke) után Magyarországon a rendvédelem új specializált és központi elemei idegen - Habsburg - célokat szolgáltak. A déli és keleti területeken közvetlen a császári hadügyminiszter irányítása alatt katonai szervezettséggel úgynevezett határőrvidékeket szerveztek. Erdélyt közigazgatásilag külön kezelték. A fennmaradó magyarországi területek kormányszéke (az 1723. évi 47. tc. alapján) 1724-től a Pozsonyban székelő Magyar Királyi Helytartótanács volt, amelynek élén a nádor állt. E szervezet rendvédelmi feladatokkal közvetlenül nem foglalkozott, csupán esetenként aktuális ajánlásokat tett a rendvédelemmel foglalkozó megyei és városi hatóságoknak. A nemesi vármegyékben és a városokban a rendfenntartó fegyvereseket a XVIII. században (majd a XIX. század második felében) pandúroknak, más szóval perzekutoroknak nevezték. Vezetőik a csendbiztosok voltak. Szervezetük országosan nem volt egységes. 1760-ban Mária Terézia megszervezte a Magyar Nemesi Testőrséget, az udvarhoz való hűség erősítésére (1848-ban szűnt meg). 1784-ben létrehozták az osztrák állami rendőrséget, amely magyarországi hatáskörrel is rendelkezett. II. József rendeletei alapján megkezdődött Budán a helytartóság alatt a magyarországi rendőrség szervezése. 1786-ban előírták a megyéknek, hogy mindenkiről pontos személyleírást tartalmazó okmányt kell kiállítani. II. József halála (1790) után az új rendőri szervezetet megszüntették. A XIX. század elején a nemesi vármegyékben és a városokban gyenge lábon állt a közbiztonság, beköszöntött a betyárvilág. A betyárok a földesúri elnyomás, a kényszerű katonai szolgálat elől bujdosók, egyéni lázadók voltak. A reformkorban a hatékony mezőgazdasági termelés feltételeinek egyikeként az 1840. évi IX. tc. létrehozta az állami fennhatóság alatti mezei rendőrséget. Ebben a jogszabályban szerepel először a 'rendőrség' szavunk. A mezei rendőrség fő feladata a magántulajdon védelme volt. A tűzrendészet hatékonyságát jelentősen javította a technikai eszközök fejlődése, s az azokhoz szükséges begyakorlási kényszer. A XIX. század közepéig a tűzoltást az arra kötelezett céhek tagjai, valamint önkéntesek, alkalmi közreműködők végezték.
1.1.3. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc A forradalmi időszakban a magyar rendvédelem történetének jeles napjai voltak, a nemzeti, a korszerű rendvédelem megteremtése tekintetében. Korszakos jelentőségű, hogy a felelős kormányban rendőr-minisztérium helyett közigazgatási és rendőri funkciókat egyaránt ellátó Belügyminisztériumot hoztak létre. A belügyminiszter Szemere Bertalan volt. A Belügyminisztérium harmadik osztálya foglalkozott a rendőri ügyekkel. Az osztály vezetője Perczel Mór tanácsos volt, aki 1848. július 20-ig töltötte be e tisztet. Szeptember 11-én a kormány lemondott, helyette megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány, Kossuth Lajos elnökletével. Kossuth november 28-án megbízta Madarász Lászlót a Belügyminisztériumról leválasztott önálló hivatallá szervezett rendőri osztály vezetésével. A Belügyminisztérium 1849. május 1-jén újjáalakult. Szemere, aki ismét belügyminiszter lett, feloszlatta a Madarász-féle rendőrséget, s folytatta a már korábban szándékolt országos rendőri szervezet felállításának megvalósítását. Országos rendőrigazgatóvá Hajnik Pált nevezte ki. 1849. május 12-én Debrecenben keltezett alaputasítás alapján vidéki rendőr-felügyelőségeket állítottak fel. A rendőrség feladatait, működési szabályzatát a belügyminiszter adta ki. A Belügyminisztérium, a rendőri hivatal létrehozása mellett a forradalom harmadik kiemelkedő rendvédelmi alkotása a nemzetőrség megszervezése (1848. XXII. tc.) volt. Ennek alapvető célja a belső rendfenntartás volt. A nemzetőri szolgálat kötelező volt a 20-50 év közötti vagyonos férfiaknak. A nemzetőrség zászlóaljakból állt. A nemzetőrség létszáma 1848 nyarán elérte a 350 000 főt. A nemzetőrök karhatalmi feladatot is elláttak.
1.1.4. Az önkényuralom kora A szabadságharc bukása után a Habsburg birodalmi cél volt a magyar közigazgatás, benne a rendvédelem felszámolása, majd birodalmivá tétele. A világosi fegyverletétel előtt és után az elhárítás és a megtorlás legfőbb eszköze az osztrák csendőrség volt, amelyet francia mintára szerveztek meg. A tűzrendészet terén kikerülhetetlen igény mutatkozott az önkéntes, a hivatásos és a gyári (magán) tűzoltóság együttműködésére. 1862ben Jókai Mór újságcikkben buzdít arra, hogy Széchenyi Ödön példájára hazánk legkisebb falujában is alakuljon tűzoltótársulat. Széchenyi Ödön európai hírű tűzoltószakemberként 1863-ban szervezte meg a pesti tűzoltóságot, majd 1874-ben Isztambulban létrehozta a török tűzoltóságot.
1.1.5. A dualizmus kora A kiegyezés (1867) megnyitotta a független magyar közigazgatás kiépítésének lehetőségét. Olyan rendvédelmet kellett teremteni, amely szakít a nemzetellenes osztrák hagyományokkal, amely a rendvédelmi szervek működését törvényi alapokra helyezi, a hatásköröktől a finanszírozásig, amelynek a személyi állománya megfelelő szakértelemmel rendelkezik, s nem utolsósorban hatékony és eredményes. A bűnüldözési és közbiztonság-védelmi tevékenység irányítása a Belügyminisztérium feladata volt. Fontos változásként értékelhetjük, hogy ebben az időben a közigazgatási funkciókból kivált az igazságszolgáltatás. A bűnözési hullámmal szemben a kormány királyi biztosok kiküldésével és rögtönítélő bíráskodás elrendelésével kívánta felvenni a harcot. Az 1881-ig terjedő időszakban zajlottak azok a viták, amelyek az új típusú rendvédelmi szervek létrehozását előkészítették.
4 1867 után - az osztrák csendőrség kivonását követően - a vármegyékben ismételten pandúrokat alkalmaztak rendfenntartásra, a városokban pedig autonóm rendőrséget. Erdélyben és a volt határőrvidéken pedig fennmaradt a csendőrség. A pandúrokat felváltó Magyar Királyi Csendőrség volt az ország első - lényegében országos hatáskörű - állami rendvédelmi szerve. Felállítását az 1881. évi III. tc. rendelte el. A csendőrség főbb jellemzői: • Mint rendvédelmi feladatokat ellátó katonai őrtestület, kettős - belügyminiszteri és honvédelmi miniszteri irányítás - alatt állt, a két minisztérium együttműködési szabályai keretjellegűek voltak. A Honvédelmi Minisztérium intézkedett a személyi állományról, annak feltöltéséről, a Belügyminisztérium pedig a szervezetről, és a közbiztonsági szolgálatot érintő ügyekről.
•
Hatásköre nem terjedt ki a városokra, Budapesten a csendőrség létrehozásakor elvileg már államosított városi rendőrség működött. A többi törvényhatósági város az 1882. évi X. tc. alapján térítés ellenében kérhette a csendőrség szolgálatának városukra való kiterjesztését (1904-ig erre nem került sor).
•
Egy-egy kerület 5-9 szárnyat foglalt magában, egy szárny 3-5 szakaszra tagolódott, azokban 3-9 őrs működött, amely körzetéhez néhány falu tartozott. Az őrsök élén tiszthelyettesek álltak, általában 4-14 fő munkáját vezették. Az őrsök gyalogosok, lovasok vagy vegyesek voltak. Az őrsökön kívül csendőrkülönítményeket is szerveztek, például a nyári szezonban a fürdőhelyeken, állandóan pedig a gödöllői kastély őrizetére. 1891-ben elsősorban az erdélyi határ védelmére szervezték meg a csendőrségen belül a Határszéli Csendőrséget, amely 1918-ig létezett. A Határszéli Csendőrség alkalmazott először szolgálati állatként kutyákat. 1906-tól kezdte meg működését a fegyveres Magyar Királyi Határrendőrség, amely a Belügyminisztérium irányítása alatt a teljes határszakaszon teljesített szolgálatot, és elsősorban a határforgalmat ellenőrizte. Ez volt az első önálló magyar határőrizeti szakszerv. A szervezet kapitányságokra és kirendeltségekre tagozódott. Buda, Óbuda, Pest és a Margitsziget egyesítéséről szóló 1872. évi XXXVI. tc. intézkedett a fővárosi rendőrség létrehozásáról. A három város rendőrségének egyesítése 1873 végéig tartott. A fővárosi rendőrség közvetlenül a belügyminiszter felügyelete alá került. A rendőrség szervezete és vezetése lényegében nem változott, csupán a létszáma növekedett, mivel nem volt törvényhozói akarat a működési szabályainak és a finanszírozás forrásának meghatározására. A szervezet élén a korrupciós botrányairól híres Thaisz Elek maradt. A fővárosi rendőrség tényleges államosítása az 1881. évi XXI. tc. - a rendőrségi törvény - elfogadásával zajlott le. A szervezet élén a főkapitány állt. A személyi állomány két fő kategóriából állt: az intézőből (a tisztekből, a hivatali döntéshozó szakemberekből) és a végrehajtóból (azaz a gyalogos és a lovas legénységből). A végrehajtó rendőrséghez tartoztak a köztisztviselői jogállású detektívek is, akik az intéző rendőrségi hivatalnokok (szintén köztisztviselők) munkáját segítették. A két állománykategória tagjai a főkapitányságon és a kerületi kapitányságokon dolgoztak a szolgálati szabályzatuk alapján. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napos fennállása (1919. március 21.-augusztus 1.) idején a Vörös Őrség megszervezésével létrejött az összes rendvédelmi szervezet funkcióját átvevő egységes állami rendvédelmi szervezet, amely országos hatáskörrel bírt. Az eredeti koncepció szerint például a Budapesti Vörösőr Kerületi Parancsnokság kezdetben katonai és közrendvédelmi feladatokat ellátó szervezet volt, amely a hadi helyzet szorításában májustól csak katonai jellegűvé vált. (Új neve Vörös Hadosztály lett.) 1869-ben és 1870-ben a Belügyminisztérium rendeletben írta elő, hogy minden helységben tűzőrséget szervezzenek, esetleg önkéntes tűzoltóegyletet alakítsanak ki, tűzvész esetén pedig a helység elöljárója személyesen intézkedjék. E rendeletek ellenére a szervezés lassan haladt. 1870-ben megalakult a Magyar Országos Tűzoltószövetség. Az 1872. évi VII. tc. kimondta az iparszabadságot, ezzel megszűntek a céhek addigi „köteles" tűzoltósági rendeltetése. Ez az új helyzet nagy lökést adott a tűzoltó egyesületek szervezésének. Széchenyi Ödön kezdeményezésére 1870-ben 12 fős hivatásos tűzoltó szervezet alakult a fővárosban, amely 1873-ban már 65 fős volt. A fővárosi tűzoltók 1881-ben fővárosi alkalmazotti státuszt és szabályzatot kaptak. Folyamatos tűzoltóegységeket állítottak a középületekhez, nagyobb üzemekhez. 1900-ban Magyarország alapító tagja lett a Nemzetközi Tűzoltó Szövetségnek.
1.1.6. A két világháború között A rendőrség életében döntő változás, hogy az 1919. október 1-jén megjelent 5047/1919. ME. sz. törvénypótló kormányrendelet kimondta a városi rendőrségek államosítását, az új szervezet lényegében a fővárosi rendőrség szerkezete szerint létesült. 1922-ben fejeződött be a szervezet kialakítása, az országban 7 kerületi kapitányságot hoztak létre. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) alapján a rendőrség létszámát 12 ezer főben határozták meg. Fontos változás volt a rendőrségi funkciókban, hogy az államrendészeti munka felértékelődött, 1920 óta változó keretek között külön politikai szervezet foglalkozott vele. A külföldiek ellenőrzése is kiemelt feladattá vált. 1926-tól a rendőrség fényképes igazolványt rendszeresített a személyazonosság igazolására. 1929-ben megjelent a közúti közlekedés rendjének szabályairól szóló KRESZ. A közúti közlekedésben 1927-ben állították fel az első „villanyrendőr”-t. A lámpákat később tömegesen alkalmazták. A vezetői engedélyekről országos nyilvántartást fektettek fel. Az 1920-as években intenzíven folyt a rendőrség gépkocsival való ellátása. Motorkerékpáros osztagokat is szervezetek. A vízirendőrség hajóparkja is korszerűsödött. A bűnügyi munkában is a szakosodás volt a jellemző. Külön csoport foglalkozott a lopással, az intellektuális bűncselekményekkel, a sérüléses bűncselekményekkel, az állam elleni ügyekkel és a sajtóügyekkel. 1923-ban került sor a bécsi nemzetközi rendőrkongresszusra, amelyen a magyar rendőrséget Dorning Henrik, a szakirodalmi munkásságáról híres rendőri vezető képviselte. A résztvevők megalakították a Nemzetközi Bűnügyi Rendőri Bizottságot, az Interpol elődszervezetét. Ez a szervezet adta ki a nemzetközi körözési lapot. 1927-ben már felvetették a női rendőrök alkalmazásának szükségességét - elsősorban a leánykereskedelem elleni küzdelemben. Ezt a kezdeményezést akkor a magyar rendőrség nem karolta fel. Ugyanakkor magyar javaslatra vezették be a nemzetközi autóigazolványt. Már volt szó róla, hogy a csendőrség 1919 augusztusában újjászerveződött. A megszállt területekről elmenekült csendőrökből az ideiglenes határok mentén 5 km-es határsávban csendőrőrsöket szerveztek. A területveszteség miatt a csendőrkerületek száma kevesebb lett. 1920ban 7 csendőrkerületből, 26 vármegyei és 169 járási parancsnokságból állt a szervezet, amelyben 18 234 fő teljesített szolgálatot. A trianoni békeszerződés diktátuma - a katonai erők létszámának limitálása - miatt 1922-től 1938-ig a csendőrség a kettős alárendeltség helyett csak a Belügyminisztérium felügyelete alatt állt, azonban a dualizmusban kialakult hagyományok szerint működött (létszáma maximum 12 000 fő lehetett). Ebben a felállásban sem tekinthető a csendőrség polgári közigazgatási rendőrhatóságnak. Abban a karhatalmi jelleg dominált. Miután a vármegyei és a járási parancsnokságok nem váltak be, 1924- ben visszaalakították a szárny- és a szakaszparancsnokságokat.
5 A szinte töretlen fejlődés motorja a Belügyminisztérium volt, amely egy rövid életű kísérlettől (1921) eltekintve nem helyezett a rendőrség fölé országos rendőrfőkapitányt. A fejlődést megtörték az 1929-33-as gazdasági világválság okozta nehézségek, társadalmi feszültségek s a háborús készülődés. A XX. század harmincas éveiben a rendőrséget tudatosan készítették fel a háborúban ellátandó feladatokra. A centralizáció jegyében, 1932ben, a megszüntetett 7 kerületi kapitányság helyett létrejött a vidéki főkapitányság, a fővárosi mellett. A volt kerületi székhelyeken szemlélői (felügyelői) központokat hoztak létre. 1940-ben a vidéki főkapitányság 84 rendőrkapitányságból, 13 határszéli rendőrkirendeltségből, 1 határvidéki rendőrkapitányságból, 7 határvidéki kirendeltségből és 7 révkapitányságból állt. 1932-től karhatalmi századokat, majd zászlóaljakat szerveztek. 1933-tól a kard és lőfegyver mellett a rendőr felszereléséhez tartozott a gumibot is. 1930-ban Magyarország 54 vidéki városából 26-ban még nem volt hivatásos tűzoltóság, a több mint 3200 községből pedig 1300-ban semmiféle tűzoltóosztag nem létezett.1935-ben a háborús készülődés jegyében a tűzoltótiszteknek légoltalmi tanfolyamot tartottak. Sokéves előkészület után elkészült az 1936. évi X. tc. a tűzrendészetről.
1.1.7. Az 1945-1989 közötti korszak Ebben az időszakban a rendőrség fejlődésében két alapvető korszakot különböztetünk meg: 1945-1949 az átmenet korszaka, amelynek az a legfőbb jellemzője, hogy ellentét feszül a demokrácia jogszabályai és a kommunista párt uralma alá került rendőrség működése között. 1949-re alakult ki a merőben új rendőrségi struktúra, amely a pártállam egyes korszakaiban, bár alapjaiban nem változott, mégis modernizálódott, korszerűsödött. Az átmenet korszakát illetően kiemelendő, hogy a régi rendőrség megítélése - szemben a csendőrséggel - árnyalttá vált. Erdei Ferenc a rendőrség megszervezésére 1945-ben készített előterjesztésében úgy foglalt állást, hogy a régi rendőrség jól működő szervezet volt, a nép szemében nem lett gyűlölt intézmény, tisztikarából, legénységi állományából többeket a demokratikus állam is alkalmazhat. Az államrendőrség megszervezéséről és a csendőrség feloszlatásáról szóló 1690/1945. ME sz. és a rendőrség felállításáról szóló 1700/1945. ME sz. rendelet úgy rendelkezett, hogy a rendőrség korábbi feladatai a megszüntetett csendőrség feladatkörével bővülnek. 1945 közepétől a belügyminiszter felügyelete alatt működött a budapesti és a vidéki főkapitányság. A megyeszékhelyeken vármegyei főkapitányságok, a törvényhatósági jogú városokban szintén főkapitányságok s ezen túl városi és járási kapitányságok szerveződtek. A budapesti rendőrségről külön jogszabály rendelkezett (8490/1945. ME sz. rendelet). A fővárosi rendőrség súlyára utal, hogy 1946-ban a Politikai Rendészeti Osztályból fejlődött ki a főkapitányságon az országos hatáskörű Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO). A szervezet szovjet minta alapján szerveződött, vezetője Péter Gábor volt. A rendőrség rendszeresített összlétszáma 1945-ben 34 000 fő volt, ebből körülbelül 1/3 Budapesten teljesített szolgálatot. Ekkor nyílt meg a rendőri pálya a nők előtt is. A kommunista párt már a rendőrség megszervezésében is jeleskedett, s helyzeti előnyét kihasználva, tudatosan törekedett a szervezeten belüli túlsúly megszerzésére. A megvalósítást támogatta az 538/1945. ME sz. rendelet, amely lehetővé tette a rendőrök politikai párttagságát. 1946. február 2-án (1090/1946. ME sz. r. alapján) - az 1920-as évek sikertelen kísérlete után - ismét rendszerbe állították az országos rendőr-főkapitányi beosztást a belügyminiszter alárendeltségében. Hatáskörébe tartozott a politikai rendőrség kivételével a rendőrség ellenőrzése, az ellenőrzések nyomán szükséges fegyelmi és személyzeti áthelyezési eljárások kezdeményezése és az országos szaktanulmányi felügyelő munkájának támogatása. Ez a beosztás 1949 áprilisában belügyminiszteri rendelettel (tehát az elrendelő miniszterelnökinél alacsonyabb szintűvel) szűnt meg, jelezve, hogy új korszaka kezdődött a rendőrségnek. 1949. február 14-től a 274 000/1949 BM sz. rendelet értelmében a belügyminiszter felügyelete alatt 9 kerületi rendőr-főkapitányság alakult. 1950 őszén a rendőri szervek is igazodtak az újonnan létrehozott tanácsrendszerhez, s középfokú hatóságként megalakult a budapesti és a 19 megyei főkapitányság. A rendőrség létszáma 22 103 fő volt. A pártállam rendőrségének modellje ekkorra kristályosodott ki. A pártállami rendőrségi modell fontosabb jellemzői: Az 1881-ben alakult nemzeti sajátosságokra építő rendőrséggel szemben a pártállam rendőrsége szovjet mintára szerveződött. A szovjet befolyás permanens megnyilvánulása volt, hogy 1989-ig szovjet tanácsadók dolgoztak a belügyminisztériumban és a területi szerveknél. A rendőrség pártirányítás alatt tevékenykedett A szervezet katonai jellege dominált. A régi struktúrában ismert intéző (köztisztviselő), legénységi állomány és detektív testületi tagozódást megszüntették és egységes hivatásos jogviszonnyá alakították át, a hivatásos állomány minden tagja rendfokozatot viselt. Ebben az időszakban a rendőrség jogállását és hatáskörét késedelmesen az 1955. évi 22. tvr. határozta meg, de csak 1974-ben adták ki a 17. sz. tvr.- et, amely már az állam- és közbiztonságról egyaránt szólt. A felsorolt ismérvek súlya, a pártállam egyes periódusaiban változott, de a teljes korszakra jellemző, azaz egy erősen centralizált állami rendőrség képe áll előttünk, amely lényegében kilépett a közigazgatás rendszeréből. 1953-ban módosult a rendőrség szervezete és szemlélete. Nagy Imre a politikai rendőrséget visszasorolta a Belügyminisztérium szervezetébe, de továbbra is ez a cég határozta meg a BM arculatát. Az alkotmánysértést megszüntetve felállította a törvényesség garantálására a legfőbb ügyészséget. 1953. január 1-jétől augusztus 1-jéig a „dolgozók" bántalmazásáért a rendőrség 134 tagját vonták felelősségre. 1953-ban a rendőrség irányítására és a kiemelt ügyek intézésére a közbiztonság terén illetékes IV. Főcsoportfőnökségből a BM-ben létrehozták az Országos Rendőrkapitányságot (608 fővel), amelyet esetenként következetlenül főkapitányságnak is neveztek. A rendőri tevékenységet ezután vonalas elv alapján, azaz szakterületenként, szorosan ellenőrizte az ORK, így akarta a vezetés színvonalát javítani. E szervezet a rendőrség területi szerveinél működő politikai rendészetben nem volt illetékes. A személyi igazolványok bevezetése miatt - az összes alapadatok egy helyen való kezelése érdekében - hozták létre az ORK-on a személyi igazolványok osztályát. Az igazolványok kiosztása 1954. február 1-jén kezdődött meg, s ahogy a korabeli jelentés írja, 1955. május 31-ig általában befejezték. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban (október 23-november 4.) a rendőrség állományának jelentős része - központi irányítás nélkül - helyén maradt s kerülte az összeütközést a forradalmi erőkkel. Október 28-án hangzott el a rádióban a felhívás az 1848-as nemzetőrség mintájára - azonos néven - új rendvédelmi szervezet szervezésére. Eredetileg a rendőrség alárendeltségében tervezték létrehozni a nemzetőrséget, de október 30-ra már a honvédségtől és a rendőrségtől független szervezet koncepciója mellett döntöttek.
6 Október 31-én Király Béla (helyettese Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány) vezetésével létrejött a nemzetőrség, amely a rendőrséggel és a honvédséggel együtt közös irányítás alatt állt. A fővárosban a forradalom leveréséig közel 20 000 nemzetőr igazolványt adtak ki. 1956. november 21-én az MSZMP Intéző Bizottsága ülésén Münnich Ferenc miniszterelnök nyilvánvalóvá tette, hogy „az új hatalomnak két bázisra kell támaszkodnia, a munkásosztályra és a fegyveres erőkre". 1956. dec. 28-án az ORFK-n tartott országos értekezleten Tömpe István belügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy a BM szervezet más, mint volt október 23. előtt, „más azért, mert akkor az Államvédelmi Hatóság létezett és azóta megszüntette a Kormány." Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a politikai rendőrséget nem szervezték újjá (a karhatalmat is csak egy ideig), a katonaság és a rendőrség szervezetébe integrálták azokat, és létrehozták a munkásőrséget. A forradalom után 1956 decemberében újra deklarálják az ORK létét a BM szervezetében, amely az 1963-ban létrehozott II. Csoportfőnökséggel nevében megszűnt. Az akkor kialakított belügyi irányítás rendszere a későbbi névváltozás ellenére 1989-ig fennállt. 1973-ban elérkezett a BM karhatalom megszüntetésének ideje, s létrejött a rendőri ezred, amelyet különböző neveken illettek története során. Az 1974. évi 17. tvr. alapján kormányrendelet intézkedett a rendőrség szervezetéről. Ennek nyomán ismét újjászervezték 1977. április 1-jén az ORFK-t. 1977-től az ORFK és a területi szervek a professzionális szakmaiságra törekedtek a pártállami kötöttségek ellenére. 1981-ben közel 30 éves szünet után a rendőrség tagja lett az Interpolnak. 1984-ben fontos szervezeti változás a járások megszüntetése, így a járási kapitányságok kiiktatása. A Kádár-rendszer nyílt válságjeleivel egy időben megjelennek a rendőrség állományában az érdekkülönbségek. A folyamat 1989-90-ben azt eredményezi, hogy a rendőri állomány és vezetés egy része (többsége) a normál társadalom részeként, professzionális szakemberként osz Az 1990-ben kirobbant lehallgatási botrány után a rendőrség ügyköréből kikerült az állambiztonsági feladatkör. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. új korszakot nyit a rendőrség történetében, de ez már a jelenkor. A határőrség a háború után új alapokon szerveződött újjá. Az Állami Határrendőrség a belügyi tárca alá tartozott, de a rendőrség többi szervétől függetlenül, önálló szervezeti keretek között működött. Ez a szervezet kizárólag a határforgalmat ellenőrizte. 1946 márciusában átszervezték a határőrséget - létrehozták az országos parancsnokságot, és az összlétszámot megemelték -, ekkor a felügyelet a Honvédelmi Minisztériumhoz került. 1950-től a határőrséget kivették a honvédség szervezetéből és az ÁVH részévé tették. Az így létrehozott ÁVH Határőrség megmaradt fegyveres erőnek, csupán a honvédelem rendszeréből átkerült a rendvédelemhez. Kiépítették a déli és a nyugati határszakaszon az összefüggő aknazárat. Az országos parancsnokság határőrkerületeket, azok zászlóaljakat, az utóbbiak pedig őrsöket és forgalomellenőrző pontokat (FEP) irányítottak. 1952-ben volt a legnagyobb a szervezet létszáma: 18 577 fő. 1955-ben az osztrák semlegesség kinyilvánítása után az erők zömét a déli határról a nyugatira koncentrálták. 1956 után a határőrség a BM önálló fegyveres szervévé vált. Fő feladata a disszidálások megakadályozása és a határőrizet stabilizálása volt. Ekkor a nyugati határon, az 1956 tavaszán felszámolt aknamezőt visszatelepítették. Az 1960-as évektől a totális módszerek háttérbe szorultak, liberálisabb, jogszabályokhoz igazodó módszerekkel igyekeztek a határ biztonságát garantálni. 1968-tól kezdve kiépítették az aknazár helyett az elektronikus jelzőrendszert. Az 1970-es években a feladatok közül a súlypont a határforgalom ellenőrzésére terelődött. A 40/1974. (XI. 1.) MT rendelet hosszú idő után először szabályozta a határőrség jogállását, feladatait. Az 1980-as években, a határőrség munkájában háttérbe szorult a katonai jelleg, míg feladataiban a határrendészet, eljárásaiban pedig a rendészeti jelleg került előtérbe. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a határőri feladatok ellátására igénybe vett sorozott állomány nem alkalmas hatósági jogkör alkalmazására. Már a rendszerváltozás előtt megkezdődött a munka, amely a határőrséget fegyveres erőből fegyveres testületté akarta átalakítani, de az 1990-es évek történései (a balkáni válság, a menekültáradat, a növekvő idegenforgalom, a nemzetközi bűnözés erősödése) lassították a megvalósítás folyamatát. Az átalakítás jelentős állomása volt az 1997. évi XXXII. tv. hatályba lépése, amely meghatározta a határőrség kettős jellegét (fegyveres erő és rendvédelmi szerv), és szervezetét. A II. világháború végére az önkormányzati és a vállalati tűzoltóságok szétestek. A tűzrendészet újjászervezése a BM felügyeletével történt. Az 1946-ban kelt belügyminiszteri rendelet a fővárosban az elsőfokú tűzrendészeti hatósági jogkört a tűzoltóparancsnok hatáskörébe utalta, ezzel a tűzoltóság hatósági jogkört kapott, állami szerv lett. Az 5090/1948. Korm. sz. rendelet intézkedett az állami tűzoltóság szervezéséről és szervezetéről. 1972-ben a tűzoltóság területi szervei az illetékes tanácsi szervek irányítása alá kerültek, megszűnt a szervezet centrális irányítása. A BM Tűzoltó Parancsnokság közvetlen irányítása alá tartozott a 19 megyei és a budapesti parancsnokság, ezek közvetlen alárendeltségébe pedig a járási, városi, fővárosi - kerületi és üzemi tűzoltó-parancsnokságok, illetve kirendeltségek. A későbbi jogszabályok is meghatározzák, hogy a tűzoltóság állami, önkéntes és vállalati tűzoltóságra tagozódik és tevékenysége a megelőzési tűzvédelemre, a tűz oltására, a tűzesetek körülményeinek vizsgálatára irányul. A tűz elleni védekezésről és a műszaki mentésről szóló 1996. évi XXXI. tv. után az 1999. évi LXXIV. (katasztrófavédelmi) tv. új koncepció szerint szabályozza a tűzoltóság helyét és szerepét.
A modern rendvédelmi testületek alapmodelljei Napjaink Európájára jellemző volt, hogy a létrehozott rendőrségi szervezeti alaptípusok - és a rendőri munka korszerűsítésére irányuló folyamatok - bevezetését megelőzte egy jogalkotási tisztázódási folyamat. Figyelemmel a történelmi hagyományokra és a társadalmi mechanizmusok összetettségére, a rendészet és a rendvédelem jogi alapelveit eltérő módon közelítették meg a brit szigeteken és a kontinensünk nyugati felén. Ennek megfelelően kialakult az európai rendvédelem két alapvető, egymástól jelentősen eltérő típusa, az angolszász és a kontinentális modell. A két meghatározó irányzat mellett meg kell említeni a volt szocialista országokban - szovjet mintára a XX. század második felében általánosított - pártállami rendvédelmi modellt is. Ennek alkalmazása olyan rendőrségi struktúrákat teremtett, amelyeket ezek az országok - közöttük Magyarország is- nem, vagy csak nagyon lassan és fájdalmasan nehezen tudnak - vagy esetenként akartak - feladni. Az angolszász modell: Az angol társadalom igen nehezen fogadta el az eredeti történeti modelltől eltérő rendőrséget, ezért a rendőrségi koncepció már a bevezetésekor is tudatosan visszafogott és a lakossággal történő szoros kapcsolatra törekvő volt. A létrehozással kapcsolatos egyik legfontosabb előfeltevés az volt, hogy a rendőrség tényleges hatalma azon múlik, mennyire tud együttműködni az adott területen élőkkel és mennyire sikerül megszerezni a közösség egyetértését, kivívni a lakosság tiszteletét. Ez a hipotézis kiállta az idők próbáját és gyakorlatilag
7 az angolszász rendfenntartói modell alapgondolataként a mai napig érvényesként hat. A szigetország alapvető közbiztonsági filozófiájából, felfogásából eredően valamennyi szervezet közös alapfelfogása az önkormányzati rendfenntartási rendszer megléte. Az Amerikai Egyesült Államok rendőrségei: Az USA-ban minden tagállamra kötelező alkotmány (a Függetlenségi Nyilatkozat) van érvényben. Az alkotmány által nem szabályozott kérdésekben azonban az egyes államok saját jogszabályokat hoznak, amelyek betartatására független bíróságokat, ügyészségeket és rendfenntartó egységeket működtetnek. Az USA-ban - még az angolokénál is sokkal inkább - decentralizált struktúrájú önkormányzati rendőrségek működnek. A szolgálat alapelve a megelőzés, amely egy közös társadalmi tevékenység mentén számos más testület együttes fellépése eredményeként az önkormányzati munkában csúcsosodik ki. A kontinentális modell: A kontinentális rendőrségi jog és a rendőri, rendészeti szervezetek működtetésének - de az adott ország közigazgatási, makrogazdasági, szociológiai felépítésének is - legfontosabb eleme az adott állam alkotmánya, illetve az alkotmányos szabályozás megléte. A kontinentális rendfenntartói modellen belül két markáns, önálló irány alakult ki: a francia és a német. A két aspektus, a két ország eltérő történelmi fejlődése és nézőpontja - a rendvédelem más-más oldalú megközelítése - eredményeként alakult, de - számos eltérés mellett - az alapelvek tekintetében egyazon tőről fakad. Ugyanis a kontinentális modellben - ellentétben az angolszász modellel - a rendőrség a hatalom megjelenítője, és sokkal kevésbé kap hangsúlyt a rendőri tevékenység és szervezet társadalmi, önkormányzati támogatottsága. Érdemes megjegyezni, hogy ez utóbbi kitétel vonatkozásában az elmúlt évtizedekben jelentősnek mondható változás történt, hiszen a kontinentális rendvédelmi modellbe is egyre markánsabban kezd beépülni a társadalmi szerepvállalás. Magyarország esetében a kontinentális modell volt a minta az átalakításban, bár az utóbbi évben érezhető az angolszászhatás is. Esetünkben a rendszerváltás előtt jellemző volt – a többi volt szocialista országhoz hasonlóan – az un. pártállami modell is. Erről az 1. oktatási kérdésnél már beszéltünk.
Összefoglalás: A magyar rendvédelem a XXI. század elején a fejlődés fő vonalában van, amelynek csak egyik oka az ország európai uniós tagsága. A magyar rendvédelem történetéből néhány fontos tanulság levonható:
•
A rendvédelem a mindenkori gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok által meghatározott nemzeti sajátosságokkal is
rendelkezik.
• • •
A magyar rendvédelem az európai normák szerint, azokkal szinkronban alakult. A szerves fejlődést az idegen érdekek mentén szerveződő hatalom csak ideiglenesen tudta kizökkenteni.
A rendvédelem a funkcióit akkor tudta maradéktalanul betölteni, ha a közigazgatás keretében jogszabályi alapokon szerveződött és működött.
•
A legújabb korban a rendvédelem a szakosodás jegyében teljesedett ki, kivívta a szakma rangját, a rendvédelmi ismeretek művelése tudományos alapokon folyik.
•
A magyar rendvédelem modern kori szakaszában tudatosan törekedett nemzetközi kapcsolatainak bővítésére, a nemzetközi tapasztalatok hazai hasznosítására.
•
Az együttműködés új szakasza kezdődött 2004. május 1-jén, amikor hazánkat felvették az Európai Unióba. Hangsúlyozva, hogy a rendvédelem nemzeti hatáskörű az unióban, a határokon átnyúló bűnözés, a terrorizmus, a globalizáció többi jellemzői, így a környezetvédelem elemi igényei, a rendvédelmi együttműködés eddiginél magasabb szintjét követelik meg. Az Európai Unión belül a belbiztonság érdekében az alábbi fontosabb együttműködési területek vannak:
-
a terrorizmus elleni fellépés (1976-tól), a közrendet sértő súlyos bűncselekmények, például a futball huliganizmus elleni fellépés (1985-től), a szervezett bűnözés, például a számítógépes bűncselekmények elleni fellépés, a Schengeni Egyezmény - amely a közös határok közös védelmét szolgálja (1985), az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL) létrehozása (1995). Magyarország 1999-től működik együtt az Europol-lal.
1.2 Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája 1035/2012. (II. 21.) Korm. határozat Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.” (Magyarország Alaptörvénye) A biztonság átfogó, komplex fogalom, meghatározására számtalan verzió ismert. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:„valamely dolog veszélyektől vagy valamely bántódástól mentes, zavartalan állapota.” Az Európai Közösségek Bizottsága: „a biztonság fogalmát nem korlátozza az államterület biztonságára vagy meghatározott rendszerek biztonságára, hanem beleérti magának az államnak és lakosainak külső és belső biztonságát.” A biztonság az állam és a társadalom érdekeinek, értékeinek, az ország területének és lakosságának külső és belső veszélyektől, fenyegetéstől mentes állapota.
8 A biztonság napjainkban jelentősen felértékelődött, a politika szerves részét képező, több komponensű kategória. Számos területe ismert, magában foglalja a társadalmi, a gazdasági, a politikai, környezeti, a honvédelmi (katonai) biztonságot, a nemzetbiztonságot és a közbiztonságot. A biztonságpolitika állami funkció, a mindenkori kormányzati politika szerves része. Végső célja a társadalom alapvető értékeinek és érdekeinek védelme, az ehhez szükséges eszközrendszer kialakítása, működtetése.
(az 1.4 pontban ezt még érinteni fogjuk!) Országunk biztonságpolitikáját alapvetően az alábbi dokumentumok határozzák meg: Magyarország Alaptörvénye Az Országgyűlés 94/1998 (XII.29.) határozata a Magyar Köztársaság biztonság és védelempolitikájának alapelveiről Az 1035/2012.(II.21.) Korm. határozat Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról A védelmi szféra jogszabályai, egyéb ágazati stratégiák
A Nemzeti Biztonsági Stratégia rendeltetése, hogy az értékek és érdekek számbavétele, valamint a biztonsági környezet elemzése alapján meghatározza azokat a nemzeti célokat, feladatokat és átfogó kormányzati eszközöket, amelyekkel Magyarország a nemzetközi politikai, biztonsági rendszerben érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit. A nemzeti biztonsági stratégia részei:
1.2.1. Magyarország biztonságpolitikai környezete (Magyarország helye és biztonságpolitikai érdekei a világban) A 21. században elengedhetetlenné vált a biztonság politikai, katonai, gazdasági-és pénzügyi, társadalmi – ezen belül emberi és kisebbségi jogi – valamint környezeti vetületeinek együttes kezelése. Magyarország egyetlen országot sem tekint ellenségének, vitás kérdéseit az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Alapokmányának elveivel és a nemzetközi jog normáival összhangban, békés eszközökkel kívánja rendezni. Magyarország alapvető értékének tekinti az olyan egyetemes és egymással szoros összefüggésben álló értékeket, mint a béke, a biztonság, az államok szuverenitása és területi épsége, a demokrácia és a jogállamiság, az emberi és azon belül a kisebbségi jogok, valamint az alapvető szabadságok tiszteletben tartása. A biztonság átfogó értelmezése révén értékeink és azok védelme határozzák meg biztonságpolitikai érdekeinket és céljainkat. Magyarország biztonságpolitikájának alapvető keretét a NATO- és EU-tagság jelenti. Az euro-atlanti integráció olyan demokratikus értékközösséget képez, melynek tagállamai szolidaritásra épülő politikai-katonai szövetséget alkotnak, globális gazdasági-politikai hatalmat képviselnek, amely nem csupán megvédeni képes tagállamai lakosságát, hanem aktívan képes alakítani biztonsági környezetét és hozzájárulni a nemzetközi stabilitás és biztonság kiterjesztéséhez. Magyarország nemzeti szinten, valamint a szövetségi rendszer keretei között is nyitott és érdekelt a kölcsönös érdekeken nyugvó biztonságpolitikai kapcsolatok erősítésében. Magyarország keleti és déli szomszédságának stabilitása, a demokratikus értékek térnyerése kiemelt jelentőséggel bír hazánk biztonságára nézve. A kulturális sokszínűség tiszteletet politikai szempontnak is tekintjük. Biztonságpolitikánk alakításakor messzemenően figyelembe kell vennünk, hogy Magyarország mind földrajzi, mind gazdasági értelemben nyitott ország.
1.2.2 A Magyarországot érintő biztonsági fenyegetések, kihívások és azok kezelése Magyarország demokratikus átalakulásának és a sikeres euro-atlanti integrációnak köszönhetően hazánk biztonsági helyzete alapvetően szilárd. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján a világban a hagyományos fenyegetések, az államok közötti nagyméretű katonai összecsapások veszélye és súlya csökkent. Annak valószínűsége, hogy Magyarországot, vagy szövetségeseit a belátható jövőben hagyományos fegyverekkel végrehajtott katonai támadás érje, jelenleg elenyésző mértékű. Ugyanakkor szélesebb környezetünkben a hagyományos konfliktusok lehetősége továbbra is fennáll, sőt egyes régiókban nőhet is, amelynek hatása közvetve Magyarországot is érintheti. A kedvező politikai folyamatok
9 ellenére továbbra is fennáll a veszélye az etnikai, vallási, vagy más feszültségből adódó helyi konfliktusok váratlan kirobbanásának. Regionális konfliktusok. Az instabil régiók, az államok közötti és államokon belüli konfliktusok, a gyenge vagy működésképtelen államok, valamint a világban zajló erőteljes fegyverkezés potenciális veszélyt jelentenek Magyarország és szövetségesei biztonságára. Az érintett térségekben tapasztalható instabilitás, a szegénység és a demokrácia-deficit, valamint a konfliktusok jellemzően etnikai és vallási háttere táptalajt jelentenek az országokon belüli erőszakhoz, fegyveres konfliktusokhoz, vagy az olyan, határokon átívelő fenyegetésekhez is, mint a szélsőségesség, a terrorizmus, vagy a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelem. Tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése. Magyarország nem rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. A vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris tömegpusztító képességek (fegyverek, hordozóeszközeik, beleértve az előállításukhoz szükséges kettős felhasználású termékeket és ismeretanyagot) terjedése kiszámíthatatlan veszélyforrást jelent a nemzetközi békére és biztonságra. A terrorizmus korunk jelentős globális fenyegetése marad, amely térben és időben eltérő és folyamatosan változó módon jelenik meg, és veszélyezteti szövetségesi rendszerünket és értékrendünket. Magyarország terrorveszélyeztetettsége alacsony, ugyanakkor külföldi eredetű vagy a külföldi magyar érdekeltségek elleni fenyegetettséggel számolni kell. Pénzügyi biztonság. Kiberbiztonság. Az energiabiztonság kulcsfontosságú Magyarország számára. A globális éghajlat- és környezetváltozás, a szélsőségesebbé váló időjárás hatásai, a nyersanyag- és természeti erőforrások kimerülése, az egészséges ivóvízhez jutás és a világban egyre súlyosabb formában jelentkező élelmezési gondok komoly biztonsági kockázatot hordoznak magukban, konfliktusok forrásaivá válhatnak. A természeti erőforrások és értékek megóvása, az árvíz- és belvíz-védekezési biztonság növelése, az egészségügyi kockázatok, járványok kiküszöbölése, az élelmezési és vízbiztonság fenntartása, a talajban és a felszín alatti vizekben felhalmozott szennyezettség, a környezeti károk felszámolása, kockázatainak kezelése biztonságpolitikai szempont hazánk számára is. A környezeti biztonság megteremtése érdekében elengedhetetlen a vízbázisok és a termőföld fokozott védelme, a lakosság egészséges ivóvízzel és géntechnológiával nem módosított élelmiszerrel történő ellátása feltételeinek, a szolgáltatás folyamatosságának biztosítása, valamint a járványok elleni védekezést célzó közegészségügyi felkészülés természeti és ipari katasztrófák. Az egyes ipari, biológiai, vegyi és különösen nukleáris létesítményekben zajló folyamatok ellenőrizhetetlenné válása tömeges méretekben veszélyeztetheti vagy károsíthatja az emberi egészséget,a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot. További kockázatot jelent a veszélyes áruk közúti, vasúti, vízi, légi és csővezetékes szállítása. Szervezett bűnözés. A szervezett bűnözés, különösen annak a határokon átnyúló súlyosabb formái– a társadalmi-gazdasági átalakulás bizonytalanságait kihasználva – növekvő kihívás elé állítják a társadalmat, valamint az érintett rendvédelmi és igazságügyi szektor működését. A szervezett bűnözői csoportok igyekeznek legális gazdasági tevékenységüket és befolyásukat növelni, továbbá érdekeiket a gazdasági szférán túl is érvényesíteni. Kábítószer-kereskedelem Migráció. A migrációt természetes, ugyanakkor összetett jelenségként kezeljük, amely gazdasági és demográfiai előnyöket, valamint köz- és nemzetbiztonsági kockázatokat egyaránt magában rejt. Magyarország határainak egy része a belátható jövőben is az EU vagy a schengeni térség külső határa marad, ami együtt jár az uniós határszakasz igazgatásának felelősségével és feladataival. Az illegális migráció Magyarországot jelenleg elsősorban tranzit országként érinti, azonban hosszabb távon nem zárható ki, hogy az illegális migrációban érintettek nagyobb része célországként tekintsen hazánkra. Az illegális migráció megjelenésével együtt járó biztonsági kockázatok kezelése az uniós tagságból fakadó kötelezettségek teljesítése mellett nemzeti érdek is, ezért az ebből fakadó biztonsági kérdéseket nemzetközi együttműködés keretében kezeljük. Szélsőséges csoportok. Biztonsági kihívást jelentenek a szociális és társadalmi feszültségeket kihasználó szélsőséges csoportok, amelyek a demokratikus jogállam által biztosított egyesülési, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságot használják fel arra, hogy mások alapvető jogait korlátozzák, az alkotmányos intézmények működését megzavarják, vagy antidemokratikus politikai törekvéseiket népszerűsítsék. Összegezve a lehetséges kihívások;
Globális kihívások:
a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése fegyver-, kábítószer-és emberkereskedelem az egyes régiók erőteljes fegyverkezése globális pénzügyi-gazdasági válság
10 új hatalmi központok megjelenése egyes szereplők részéről a tudományos és technológiai vívmányok nem békés célú felhasználásának lehetősége a biztonságot veszélyeztető nem állami szereplők befolyásának erősödése globális éghajlat –és környezetváltozás a természeti erőforrások kimerülése az egészséges ivóvízhez jutás kiberbiztonság természeti és ipari katasztrófák Regionális konfliktusok: instabil régiók, szegénység, demokrácia-deficit gyenge vagy működésképtelen államok az országok közötti fejlettségi különbségek növekedése illegális, tömeges migráció szélsőségesség, erőszak, etnikai, vallási konfliktusok környezetkárosító hatások növekedése energia-nyersanyag, piacbiztonság
Belső kihívások:
szervezett bűnözés korrupció, feketegazdaság a nemzetgazdaság külső kockázati kitettsége belső és külső adósságállomány szélsőséges csoportok demográfiai kihívások (népességfogyás) a mélyszegénység, a társadalmi kizáródás
1.2.3 A Nemzeti Biztonsági Stratégia végrehajtásának eszközrendszere Magyarország biztonságának szilárd gazdasági alapokon kell nyugodnia, amely egyfelől megteremti a hatékony biztonságpolitika erőforrásait, másfelől pedig az ország stabilitásának fokozása révén növeli az ország érdekérvényesítő képességét. Magyarország biztonságának szilárd társadalmi alapokon is kell nyugodnia. Ennek szerves része Magyarország társadalmi és demográfiai problémáinak kezelése, különösen a mélyszegénység és a társadalmi kizáródás mérséklése, amely össztársadalmi érdek és egyúttal egyik legfontosabb nemzeti és közös európai ügyünk.
11 Az ország biztonságának erősítésére irányuló erőfeszítéseknek, beleértve Magyarország nemzetközi szerepvállalását is, széles körű nemzeti egyetértésen és támogatáson kell nyugodnia. Magyarország biztonságpolitikai céljait és érdekeit aktív külpolitikai tevékenységgel, két- és többoldalú diplomáciai keretekben és kapcsolatrendszerben kívánja érvényesíteni. A Nemzeti Biztonsági Stratégiában megjelenő fenyegetések átfogó kezelése összkormányzati megközelítést igényel. Ezzel összhangban erősíteni kell a honvédelmi, nemzetbiztonsági, rendvédelmi, igazságszolgáltatási, katasztrófavédelmi és polgári válságkezelési intézmények szoros és hatékony együttműködését és koordinációját, ezek átfogó, a biztonsági környezethez alkalmazkodni képes kerete. Magyarországnak egyre növekvő mértékben kell rendelkeznie olyan képességekkel, amelyek komplex megelőzési rendszert működtetnek, természeti vagy ipari katasztrófák esetén gyorsan, hatékonyan és szervezetten reagálnak a lakosság életének, alapvető anyagi javainak védelme és a következmények minimalizálása érdekében. A biztonság átfogó értelmezéséből következik, hogy a Nemzeti Biztonsági Stratégia végrehajtásából adódó feladatok számos kormányzati és nem-kormányzati szervet érintenek. Erre hivatott szervek; A Magyar Honvédség Magyarország szuverenitása szavatolásának alapvető intézménye. Az Alaptörvénnyel összhangban garantálja hazánk biztonságát, hozzájárul a NATO keretei között folytatott kollektív védelemhez, nemzetközi békefenntartó és válságkezelő feladatokat lát el, valamint tevékenyen részt vesz a természeti vagy ipari katasztrófák következményeinek felszámolásában. A hírszerzés és elhárítás a biztonsági stratégia végrehajtásának,a biztonságpolitikai cél elérésének és a nemzeti érdekek érvényesítésének elengedhetetlen tényezője. A rendvédelmi szervek a belső biztonság garantálásának alapvető intézményrendszere. Magyarország nemzetbiztonsági szolgálatai: az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. „Magyarország alapvető biztonsági érdekének tekinti szuverenitásának, területi épségének, és alkotmányos rendjének védelmét, az ország stabilitását, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok érvényesülését.” (1035/2012.(III.21.) Korm. határozat II. 10. pont) A nemzetbiztonság fogalmára sincs a szakirodalomban egységes meghatározás. A nemzetbiztonság, mint a biztonság (és biztonságpolitika) egyik lényeges eleme, Magyarország szuverenitásának, alkotmányos rendjének, nemzetbiztonsági érdekeinek titkosszolgálati eszközökkel fenntartott, külső és belső veszélyektől, fenyegetéstől mentes állapota. A nemzetbiztonság a biztonsághoz képest szűkebb, elsősorban az államot, ezen belül a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő kategória.
1.3 A rendvédelem, rendészettudomány alapjai, rendvédelmi, rendészeti funkciók 1.3.1 Tudományi alapok Ahogy a társadalomtudományoknak általában, a rendészettudománynak is két pillére (a logika és a megfigyelés), valamint három lényegi összetevője (elmélet, kutatásmódszertan, statisztika) van. A rendészettudomány a társadalomtudományok között foglal helyet, és eme három lényegi összetevője különbözteti meg a tárgya körébe tartozó jelenségek, folyamatok, állapotok szakmai vagy éppen hétköznapi megközelítésétől. A rendészettudomány fogalma: a rendészet elméletével és gyakorlatával foglalkozó tudományág. A rendészettudomány tárgya: a rendészet rendészettudomány a társadalomtudományok interdiszciplináris és egyben önálló tudományága, amely komplex rendszerbe foglalja a tárgyát képező rendészet általános elveit és valamennyi ágának specifikumait, tartalmát, módszertanát, kutatási eredményeit és az azok hasznosítását célzó javaslatokat. A rendészettudomány rendeltetése a rendészettudomány kutatási eredmények produkálása és hasznosítása révén a rendészet permanens korszerűsítése, végső rendeltetése a szintetizált rendészettudományos tudás segítségével a rendészet szakmából diszciplínává történő felemelése. A rendészeti szerveknél végzendő tudományos munka célja, hogy az ide tartozó szervezeteken, személyeken keresztül biztosítsa a különböző jellegű szakterületek elméleti alapjaira, ezek gyakorlatára vonatkozó új ismeretek, kompetenciák megszerzését, megerősítését, segítse a mindennapi munkavégzés minősége megteremtését, fenntartását, az innovációt, a tudás alapú, üzemszerű működést.
12 A belügyi tudományos munka olyan kutató, alkotó, tudományszervező tevékenység, amely felöleli, magába ötvözi mind a közigazgatási, jogi, mind a belügyi rendvédelmi szakterületeket és ezek gyakorlatával kapcsolatos új ismeretek szerzését, meglévő ismeretek alkalmazását, fejlesztését, az innovációt továbbá a belügyi állomány képzettségi színvonalának emelését.
A tudományos munka fő területei, részei: a) tudományos kutatás; b) tudományos képzés, továbbképzés, doktori képzés, doktori fokozatszerzés, habilitációs eljárás; c) tudományszervezői tevékenység, /ezen belül: tudományos pályázati rendszer működtetése, tudományos eredmények elbírálása, elismerése, díjazása, a tudományos eredmények nyilvántartása, gyakorlati hasznosítása, felhasználása, információellátás, tudományos utánpótlás biztosítása, tehetséggondozás./
A tudományos munka fő feladatai: a) a belügyi közigazgatási és rendvédelmi szervek szakmai tevékenysége elméleti alapjainak és gyakorlatának vizsgálata, azok fejlesztésére és fenntartására vonatkozó megoldási változatok kidolgozása; b) az emberierőforrás-gazdálkodás (humánpolitika, oktatás-képzés, egészségügyi ellátás), a pénzügyi gazdálkodás és az anyagi-technikai ellátás, valamint a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése; c) a vezetés releváns információkkal történő ellátása; d) a közszolgálati tevékenység minőségének, a szervezeti működés hatékonyságának javítása; e) a belügyi vezetés tájékoztatása a tervezés, a döntés-előkészítés és kivitelezés segítése érdekében; f) a tudományos eredmények kiemelt megjelenítése a belügyi oktatásban, képzésben; g) a hazai és nemzetközi tudományos konferenciák, rendezvények szervezése, rendvédelmi szakterületekkel kapcsolatos tudáselemek terjesztése, propagálása; h) tudományos információs rendszer kiépítése és működtetése, szakmai jellegű információhordozók gyűjtése, gondozása, tudományos közlemények, publikációk, periodikák közzététele; j) a tudományterületek figyelemmel kísérése, és a belügyi ágazatot érintő eredmények hasznosítása;. k) a rendészeti,- közszolgálati munka minőségének, a mindennapi működés hatékonyságának növelése, ezáltal a szolgáltatásaikkal kapcsolatos állampolgári elégedettség fokának szélesítése; l) a saját tudományág – rendészettudomány – alakításához, erősítéséhez történő aktív hozzájárulás; m) a fiatalok ilyen jellegű munkákkal kapcsolatos érdeklődésének felkeltése, támogatása.
A rendészetért felelős tárcán belül már a régebbi időktől lehet valamilyen jellegű, kaliber tudományos munkáról beszélni. Ez olyan kutató, alkotó, tudományszervező tevékenység, amely felöleli, magába ötvözi mind a közigazgatási, jogi, mind a belügyi rendvédelmi szakterületeket és ezek gyakorlatával kapcsolatos új ismeretek szerzését, meglévő ismeretek alkalmazását, fejlesztését, az innovációt továbbá a belügyi állomány képzettségi színvonalának emelését.
Ennek bizonyítékai az utóbbi évekre fókuszálva a következők:
Létrejött 2004-ben és kiemelkedő eredményességgel működik a Magyar Rendészettudományi Társaság (MRTT), lefedve a rendészeti ágazat teljes egészét, valamennyi ágát; hivatalosan, akadémiai szinten is elismertté vált a rendészettudomány 2007-től, az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Rendészettudományi Bizottsága létrejöttével, amely nemrégen újult meg, mint Rendészettudományi Albizottság; a nagy múltú tudományos és szakmai periodikák léteznek (Belügyi Szemle/Rendészeti Szemle, Börtönügyi Szemle, a Magyar Rendészet, és a Rendvédelmi Füzetek; Pécsi Határőr Tudományos Közlemények); örvendetes módon újjáalakultak és érdemi tudományszervező, illetve tudományos munka folyik a Belügyi Tudományos Tanácsban, valamint a rendészeti szervek tudományos tanácsaiban; többszöri átalakulást követően létrejött és stabilizálódott a BM Közszolgálat és Személyzet-fejlesztési Főigazgatóság keretében önálló tudományszervezési osztály működik; működik a NKE Rendészettudományi karán a tudományos diákköri mozgalom; a korábbi RTF gesztorságával 2009-ben létrehozták a Rendészeti Doktoranduszok Országos Egyesületét (RDOE), amely eredményesen fogja össze a rendészeti tárgyú kutatásokat végző doktoranduszokat; friss fejlemény, hogy 2015-őıl a NKE Rendészettudományi karán a rendészettudományi doktori iskola
1.3.2 A rendészeti funkciókról A rendészet esetében is alkalmazzuk a funkció (rendeltetés) és feladat megnevezéseket. A két megnevezés szoros kapcsolatban van egymással, de nem szinonim fogalmak. Míg az előbbi általánosabb, az utóbbi konkrétabb, részletesebb az előbbihez képest. A szakma a rendészetet illetően háromféle megnevezést alkalmaz. Ezek az alábbiak;
1. jelenlét, őrködés = közbiztonsági rendészeti funkció 2. legitim fizikai erőszak alkalmazása = karhatalmi rendészeti funkció 3. bűnügyi felderítés, nyomozás, vizsgálat = rendészeti bűnüldözési, információszerzési funkció.
13
1.4. A rendvédelem, rendészet alapvető fogalmai, értelmezése Ennek tartalma teljes mértékben külön összeállításban szerepel, melynek címe: rendészeti/rendvédelmi alapfogalmak. (a tanulók ezt külön kézhez kapják!)
1.5. Emberi és állampolgári jogok és kötelességek, valamint alkotmányossági előírások, szabályok (Az Alaptörvény). Az államnak az arra rendelt hatóságaink vannak alapvető kötelességei, melyeket működése során messzemenően tiszteletbe kell tartani! Elvárás velük szemben az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak megvédelmezése a jogellenes magatartásoktól. Eljárásai ugyanakkor gyakran megkívánják éppen ezeknek az alapvető emberi jogoknak a korlátozását, de jogkorlátozó intézkedéseinek ki kell állniuk a törvényesség próbáját is. A rendészeti igazgatás paradoxonja, hogy az emberi jogok védelmét meghatározott esetekben kizárólag az emberi jogok korlátozásával biztosíthatja. A következő ellentmondás a törvényesség és az eredményesség között feszül. A rendészeti intézkedés eredményessége erős felhatalmazást igényel, a törvényesség ellenben megkívánja a hatósági kényszer korlátok közé szorítását. A felhatalmazás tehát nem korlátlan, mert a törvény pozitív szabályokkal előírja a kényszerítő eszközök körét. Olyan eszközt, amelyet a törvény nem határoz meg, illetve tilalmaz, a rendészeti hatóság nem vehet igénybe. A felhatalmazás azért sem parttalan, mert a törvény az egyes kényszerítő eszközök alkalmazásához kötelezést tartalmazó és ajánló iránymutatást fűz. Ezekből kiderülhetett, hogy ez a téma miért szerepel a tananyagban!
Emberi jog fogalma: a nemzetközi jogban, valamint az adott országban (annak alkotmányában) deklarált olyan jogintézmény, amelynek az a rendeltetése, hogy az egyént megvédje az állam túl hatalmával szemben, biztosítsa a személyiség jogi és állami korlátoktól mentes kibontakozásának lehetőségét.
Az állampolgári jogok egy ország valamennyi állampolgárát megillető jogok, melyek az ember cselekvési szabadságát védik az állami beavatkozástól. Az állampolgári jogok között vannak kollektív és egyéni jogok. A kollektív jogokat a polgárok valamely közössége együttesen gyakorolhatja. Az alkotmányosság olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik. Követelményei: (1) A népszuverenitás és népképviselet elve. Az állami főhatalom forrása a nép, ami egyet jelent a közhatalomban való széleskörű állampolgári részvétellel, a képviseleti és a közvetlen demokrácia intézményeinek működésével. (2) A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve. Az önkényuralom kizárására irányul. (3) A törvények uralma a jogállamiság megvalósítása. A jogállam olyan állam, ahol a közhatalmat a nyilvános és írott jogszabályok tartalmának megfelelően és a jogszabályokban meghatározott eljárások keretében, arra feljogosított szervezetek és személyek gyakorolják. (4) Egyenjogúság elve. A törvény előtti egyenlőséget jelenti. (5) Az emberi és állampolgári jogok deklarálása, szabályozása, érvényesítése. Olyan általános jogelveket kell az alkotmányban felvenni, amelyeket a törvényalkotás a konkrét szabályozás során köteles alkalmazni. pl. személyiségi jogok, élet, méltóság stb. A téma kapcsán két alapvető normát kell itt megemlíteni. Az egyik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyet 1948ban írtak alá, a másik pedig Magyarország Alaptörvénye. Előbb nézzük az elsőben szereplő 30 meghatározás közül néhányat! Ezek szerint: Mindannyian szabadnak és egyenlőnek születtünk; Nincs megkülönböztetés; Az élethez való jog; Nincs rabszolgaság; Nincs kínzás; A mozgás szabadsága; A törvény előtt mindenki egyenlő; Mindnyájunkkal igazságosan Az emberi jog – ami minden embert – e minőségénél fogva – egyenlően megillet, közös lehetőség, szabadság. Az elidegeníthetetlen jogokat mindenekelőtt az államnak kell tiszteletben tartania. Az emberi jogok veleszületett jogként történő megalapozása a természetjogi gondolkodás része. Locke szerint (1688) az emberek természettől fogva mindnyájan szabadok, egyenlők és függetlenek, joguk van tulajdonra. E jogok kikényszerítését átruházták a kormányzatra. A jogokat semmibe vevő zsarnoksággal szemben ellenállásnak van helye. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetődőnek tekinti. A kifejezés a XVIII. század második felében terjedt el Franciaországból. A Francia Nemzetgyűlés fogadta el Az ember és polgár jogairól szóló Nyilatkozatát (1789). A Nyilatkozatban az ember kettős minőségben jelenik meg – természeti lényként, aki jogait magától a természettől kapta, és polgárként, aki
14 a társadalomban él, egy politikai közösséghez tartozik. Ez az első olyan dokumentum, amelynek szerzői úgy gondolták, hogy minden idők és valamennyi ország számára alkottak alaptörvényt. A Nyilatkozat az 1791-es francia alkotmány részévé vált. Az emberi jog nemzetközi jogi elismerésére csak a II. Világháború embertelenségeinek az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948), az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktálta. A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették. További egyezmények konkretizálják – egyebek közt – a nők egyenlőségét, a faji megkülönböztetés, a tortúra tilalmát.
Magyarország Alaptörvénye, amelyet 2011. április 25.-én hirdettek ki és 2012. január 01.-én lépett hatályba. A jogforrási hierarchia csúcsán áll. A legmagasabb szintű norma Magyarországon, így nem lehet olyan jogszabályt hozni, amely ellentétes annak tartalmával. Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. Magyarország Alaptörvénye egyedi jelölésű és szerkezetű, rendelkezéseit a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott „cikk” jelöli. Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.
Szerkezete: Nemzeti Hitvallás; Alapvetés A)-U) cikk; Alapelvek Szabadság és felelősség I.-XXXI. cikk; Alapvető jogok és kötelezettségek; Állam 1-54. cikk - Állami szervek felépítése, működése, kapcsolataik; Záró és vegyes rendelkezések. Szabadság és felelősség (Magyarország Alaptörvénye – Szabadság és felelősség I.-XXXI, cikkek alapján) Alapvetés C cikk: AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
Magyarország állampolgárainak az Alaptörvény szerint további jogokat biztosít: 1)
2)
3)
4)
Egyesülési jog: lehetővé teszi, hogy a polgárok érdekeik, céljaik megvalósítása érdekében szervezeteket hozzanak létre, vagy a már létező szervezetek tevékenységében részt vegyenek. Ezek a társadalmi önszerveződés alapegységei, és az állami szervek kötelesek tudomásul venni a létezésüket. Az egyesülési jog viszont nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, ill. kizárólagos birtoklására. Gyülekezési jog: azt jelenti, hogy a polgárok álláspontjuk kifejezésére békés gyűlést, felvonulást, menetet tarthatnak. Ezen jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Szólás- és sajtószabadság: azt jelenti, hogy a polgárok a közügyekről, állapotokról szabadon elmondhatják a véleményüket, továbbá joguk van a közérdekű adatok megismeréséhez, hogy az őket érintő kérdésekben hiteles és pontos tájékoztatást kapjanak. Ennek a leggyakoribb formája a sajtó útján való véleménynyilvánítás, ezért a sajtószabadság kiemelten fontos eleme a demokráciának. Vallásszabadság: az Alaptörvény elismeri mindenkinek a jogát a gondolati, lelkiismereti és a vallásszabadságra, valamint arra, hogy a meggyőződését, akár vallásos szertartások formájában vagy egyéb módon, egyénileg vagy közösségben kinyilváníthassa.
5) Személyi szabadságjogok: az Alaptörvény kinyilvánítja, hogy a Magyarországon mindenkinek veleszületett joga van az élethez, az emberi méltósághoz, és ettől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. Tiltott minden olyan elbánás, amely megalázó, embertelen vagy kegyetlen. A személyes szabadság és a személyi biztonság joga alapvető emberi jog, ezektől mindenkit csak a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján lehet megfosztani. Az Alaptörvényben foglaltak szerint a bíróság mindenkit egyenlőnek tekint, mindenkinek alapvető jogává teszi, hogy az ellene emelt vádakat bíróság bírálja el, hogy a bírósági határozat előtt senki sem tekinthető bűnösnek, amíg bűnösségét jogerős bírósági határozat meg nem állapította (ez az ártatlanság vélelme), és minden gyanúsított személyt megillet a védelem. 6) Személyiségi jogok: a személyt megillető jó hírnév, a levéltitok és a magánlak sérthetetlensége, a magántitok, és a személyes adatok védelme. Minden, törvényesen az ország területén tartózkodó személyt megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely megválasztásának joga. 7)
8)
Gazdasági, szociális és kulturális jogok: Mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, egyenlő munkáért mindenkit egyenlő bér illet meg. Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a fizetett szabadsághoz is. A szociális biztonsághoz való jogot az állam biztosítja, éppúgy, mint a művelődéshez való jogot. Az állampolgároknak joguk van az egészséges környezethez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Választójog: Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, valamint a helyi önkormányzati képviselőtestület tagjait, továbbá a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a 18 évet betöltött választópolgárok általános és egyenlő választójog
15 alapján, közvetlen és titkos szavazással választják. Két olyan ok van, amely kizárja ezt: az elmebetegség és a bűncselekmény elkövetése miatt közügyektől való eltiltás.
Állampolgári kötelezettségek Az állampolgári (alapvető) kötelességek az Alaptörvényben: 1) 2)
3) 4) 5) 6) 7) 8) 9)
10) 11)
12)
Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. (Hozzájárulás állami és közösségi feladatokhoz) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. (Természeti erőforrások megőrzésének kötelessége) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. (Jogszabályok betartásának kötelezettsége) Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. (Közösség érdekében végzett munkavégzés) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. (Gondoskodási és tankötelezettség) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. (Rászoruló szülő ellátása) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni. (Kárviselési és kártérítési kötelezettség a környezeti károkozásért) Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. (Közteherviselés) Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére. Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés határoz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfiak katonai szolgálatot teljesítenek. Ha a hadkötelezett lelkiismereti meggyőződésével a fegyveres szolgálat teljesítése összeegyeztethetetlen, fegyver nélküli szolgálatot teljesít. (Honvédelmi kötelezettség) Magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára rendkívüli állapot idejére – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – honvédelmi munkakötelezettség írható elő. (Honvédelmi munkakötelezettség) Magyarországi lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – polgári védelmi kötelezettség írható elő. (Polgári védelmi kötelezettség) Honvédelmi és katasztrófavédelmi feladatok ellátása érdekében – sarkalatos törvényben meghatározottak szerint – mindenki gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhető. (Anyagi szolgáltatási kötelezettség).
Az alapvető jogok csoportosítása Az alapvető jogokat tartalmuk alapján négy nagy csoportba sorolhatjuk: I. Klasszikus szabadságjogok: az előző felsorolásból ide tartozik (1)-(8); (11); és (12). II. Gazdasági, szociális és kulturális jogok: (15)-(19). III. Politikai életben való részvételt biztosító jogok: (13) és (14) IV. Egyenjogúságot biztosító jogok: (9) és (10). Az alapvető jogok érvényesítésére széles eszközrendszer áll rendelkezésre. Ennek két alapvető formája; a jogi eszközökkel megvalósuló állami jogérvényesítés és a civil társadalom rendelkezésére álló eszközrendszer. Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos állami döntések elleni kifogások az Alkotmánybíróság vagy a bíróságok előtt érvényesíthetők. Az alapvető kötelezettségek cselekvési korlátokat határoznak meg a társadalmi életviszonyok fenntartása érdekében. Alapvető kötelezettségek:
Hozzájárulás állami és közösségi feladatokhoz Természeti erőforrások megőrzésének kötelessége Jogszabályok betartásának kötelezettsége Közösség érdekében végzett munkavégzés Gondoskodási és tankötelezettség Rászoruló szülő ellátása Kárviselési és kártérítési kötelezettség a környezeti károkozásért Közteherviselés Honvédelmi kötelezettség Honvédelmi munkakötelezettség Polgári védelmi kötelezettség Anyagi szolgáltatási kötelezettség
