1. Fejtsétek meg a rejtvényt és találjátok ki, melyik településre gondoltunk, segít a címer is! Balatonendréd
X D É
R D N
E N O
T A L
A B X
2. Válaszoljatok a következő kérdésekre! •
Milyen csipkefajtákat ismerünk ? Néhány mondatban jellemezzétek is ezeket!
A csipkének két alapvető fajtája van. Itáliából terjedt el a varrott csipke, amelynek anyaga a fehér len fonal. Technikailag az a lényege, hogy a varrónők tűvel a kezükben egyetlen szállal (gomblyukvarráshoz hasonló öltésekkel) dolgoznak. A vert csipke, az úgynevezett klöpli viszont több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint. A vert csipke közvetlen elődje a rojt. A szövetdarab végének lelógó szálait kellett a felbomlástól megóvni s ezért összefonták, összecsomózták őket . •
Mi minden készülhet csipkéből?
babakelengye, függönyszegély, asztalterítő, manapság: karácsonyfadísz, húsvéti tojásfára való díszek, A csipke a ruházaton mell-, gallér- és kézelőfodorként volt divatos: nemcsak díszként szolgált, hanem drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangját, vagyoni helyzetét is érzékeltette. Ugyanakkor a csipke már igen korán megjelent az ágy- és párnahuzatokon.
•
Ki honosította meg, mikor és milyen céllal Balatonendréden a csipkeverést?
Kájel Endre református lelkész 1908-ban szervezte meg az első csipkeverő tanfolyamot Balatonendréden, Stöckel Vilma tanítónő szakmai irányításával. Állástalan tanítónők sajátították el itt a technikát, majd későbbi működési helyeiken továbbadták. Kájel Endre belgiumi tapasztalatai alapján felismerte az európai igényt a finom csipkeholmik iránt, egyben a falu asszonyainak is munkát tudott adni a csipkeverés tanításával. Ez volt a földműveléssel foglalkozó asszonyok téli tevékenysége. Jó bevételi forrás volt a nők számára, valamint közösségfenntartó ereje is volt. „Összegyűltek és csipkéztek.” A csipketelepen később ingyen adták tovább a fortélyokat, a csipke hamar piacképes termék lett. A környező településeken fióktelepek jöttek létre, az endrédi vette át a készterméket és forgalmazta bel-, és külföldön. A Balatoni Kurír 1937-ben azt írta: „Balatonendréden világhírű csipkeverők dolgoznak”
•
Milyen hivatalos elismerésekben részesült – az idők folyamán- az itt készített csipke?
Az 1938-as berlini világkiállításon pillangós terítőjük nagydíjat nyert. Somogy Megye Közgyűlése az Örökségünk, Somogyország Kincse címet adományozta az endrédi vert csipkének. •
Milyen színeket használtak illetve használnak?
Színek közül jellemző a fehér, régebben az ekrü és ma már a színes is. • Hogyan kapcsolódik a csipkeveréshez a négyes szám? 4 pár orsóval dolgoznak Kiegészítés: Az orsók összeütődnek, ez ad egy jellegzetes „verés” hangot, innen az elnevezés. Ezért lett csipkeverés.
3. Készítsetek képes kiállítás-ismertetőt a Kájel-csipkeház bemutatásához! (maximum két A/4-es oldal)
Egy magánházban áll az a csipkemúzeum, melyet Kájel Endre református tiszteletes gyermekei készítettek édesapjuk, az endrédi csipke meghonosítójának emlékére. A múzeumban több, mint két szobára való, 80 féle csipke van tablókra, vitrinbe rejtve. Maga a gyűjtemény Magyarországon egyedülálló. Az itt látható csipkék csaknem egy évszázad termékei, néhány olyan különlegességgel, mint a 600-700-as cérnából készített - amely nem vastagabb az emberi hajnál - vert vagy horgolt darab. A brüsszeli csipke a legvékonyabb, s hogy kiemeljék a mintát, egy vastag szálat visznek végig rajta. Gyakori minta a pókos, a virágos, a tulipános, a szegfűs és liliomos, de számokat is használtak, a nyolcas például gyakran visszatérő motívum. Az Európa-szerte híres csipke 1908-22-ig virágzott. Utána az angol gépi csipke az olcsósága miatt kiszorította a piacról, pedig az országban Tokajtól Kaposvárig sokfelé volt csipkekészítő üzeme az endrédieknek. Erről azok a levelezések és számlák tanúskodnak, amiket Kájel Endre lánya, Sára szeretne kiadott formában megőrizni az utókornak. Előfordult, hogy a parókiában 12 kiló végcsipke volt, amit 40 telepről küldtek. Az üzemben 25-50 méteres végcsipkét is készítettek. A függönyökön általában öt méter végcsipke van, amit egy asszony készített el. Ehhez 74 pár orsót kell jobbról balra, balról jobbra forgatni. A Csipkeház hitelesen mutatja be a helyi csipkeverés múltját és változásait.
4.
A képen a balatonlellei Kapoli Múzeum és Galéria látható. Kiről kapta a nevét? Mivel foglalkozott a névadó család? Kapoli Antal fafaragó pásztor
(Gyalány, 1867. nov. 4. – Somogyhárságy, 1957. ápr. 12.)
Juhászcsaládból származott, 63 éves koráig űzte ezt a mesterséget, többek között Homokszentgyörgyön, Lapiscser-pusztán, és Kopaszhegyen. Ekkor kezdett faragni előbb saját kedvtelésére, majd mások kérésére a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat (rokkákat, széktámlákat, kép- és tükörkeretet stb.). Ezeket virágdíszítményekkel, a pásztorélet és a betyárvilág jeleneteivel, továbbá Rákóczinak, Kossuthnak, Petőfinek alakjával díszítette. Tanítómestere nem volt, a faragás tudományát autodidakta módon sajátította el. 19 éves korában
meghalt édesanyja, így teljes árvaságra jutott. 22 éves korában megnősült. Ebből a házasságából három gyermeke született, de sajnos fiatalon megözvegyült. Második feleségétől két gyermeke született, így összesen már hét embert kellett eltartania. Ekkor kezdett el hivatásszerűen faragni a pásztorkodás mellett. Anyagi helyzetük lassan jobbra fordult, a megélhetésen kívül lassan félre is tudtak tenni, de az első világháború mindenüket elvitte. 1930-ban, 51 év után felhagyott a juhászkodással. Ekkor teljesült ugyanis régi vágya: a megtakarított pénzükből négy hold földet tudtak vásárolni. Ettől kezdve már csak a faragásnak élt. Kapoli művészetének kezdete az 1880-as évek elejére tehető. Díszítő jegyei - bár egyediek - teljesen beleillenek a dunántúli motívumkincsbe és ezen belül is a somogyi motívumvilágba. Fatárgyain a domború faragást és a karcolást alkalmazta színezéssel. Legrégebbi ismert faragásai egy bot és egy fiókos borotválkozó tükör. Mindkettő szignált és 1893-ban készült. Ekkor megközelítőleg már 10 éves gyakorlata volt. Kapoli leggyakrabban alkalmazott motívumkincsei: emberek, állatok, növények és a régi címer. A Néprajzi Múzeum több faragását is őrzi, de állandó tárlata van a balatonlellei Kapoli Múzeum és Galériában. Leggyakoribb emberfigurái: juhász kampóval és tarisznyával, betyár gatyában puskával, vadász szűk nadrágban puskával, nő virággal és/vagy kosárral. Az állatok közül leginkább a vadon élőket szerette ábrázolni. Érdekes, hogy juhász létére ritkán karcolt vagy faragott kost és birkát. Növényi díszítőelemei a virágok, levélindák, tölgyfák, makkok. Leggyakrabban botokat, gyufatartókat, só és paprikatartótokot, furulyákat, kürtöket, dobozokat és bútorokat faragott. Kapoli két kitüntetést is kapott: 1954-ben a "Népművészet mestere" címet, 1955-ben pedig Kossuthdíjas népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában halt meg.
5. Húzzátok alá a szövegben a két-két megadott adat közül a helyeset!
Id. Kapoli Antal (1867-1957) apja mesterségét folytatva elszegődött pásztornak/bojtárnak. Gyermekkorában ez a hivatás még biztos megélhetést nyújtott. Kora tavasztól Szent Kristóf/Szent György napjától őszig, Vendel/Mihály napjáig voltak az állatok a legelőn, csak télre hajtották őket istállóba. Juhászként/kanászként a disznók/birkák gondozása volt rábízva. Mivel kevés iskolát végzett, ezért elszámoláskor a hurkapálca/rováspálca jelzései voltak mérvadók.
A pásztor viselete, használati eszközei életmódjához igazodott. Ezeket maga készítette/vásáron vette. Bot, víztartó kobak, sótartó mindig volt nála, melyeket kedvtelésből díszesre faragott. Gyakran ismerőseinek/előjáróinak is készített faragványokat, melyeket főleg karcolt/spanyolozott technikával díszített. A fa, szaru felületre karcolozással felvitt mintát kalapzsírral/tyúkzsírral kente be, sárgítóként választóvizet/szalmiákszeszt használt. Idősebb korában megrendelésre faragott, a Népi Iparművész címet/a Népművészet Mestere kitűntetést 1954/1955-ben kapta meg. Munkásságát Kossuth-díjjal/Széchenyi díjjal 1954/55-ben ismerték el. Az öt/négy évente megrendezett országos faragópályázat Balatonlellén/Balatonszárszón az ő nevét viseli. Fia, ifj. Kapoli Antal (1893-1971) követte apja példáját, Népművészet Mestere/Népi Iparművész 1953/1955-ben lett.
6. Nevezzétek meg a képeken látható tárgyakat! Mire használták ezeket? 1.
Kapoli Antal önarcképe menyasszonyával faragott sótartón
2.
kobak tök - vizet vagy bort tartottak illetve szállítottak benne
Egy darab fából faragott nagyméretű ládika, lapos 3. domborműves díszítéssel. 1904-ben Kapoli Antal készítette saját faragófelszerelése számára 4.
faragott juhászkampó- Terelőeszközül is szolgál, de legfontosabb funkciója a juh kifogása a nyájból. Az állat hátsó lábára akasztják a kampót. 5.
kanászkürt- Kihajtáskor a pásztorok ennek hangjával jelzik a gazdáknak, hogy állataikat engedjék ki az utcára.
