1. fejezet TÚLSÚLY ÉS ELHÍZOTTSÁG, TÉNYEK ÉS TÉNYEZOK

1. fejezet TÚLSÚLY ÉS ELHÍZOTTSÁG, TÉNYEK ÉS TÉNYEZOK Bevezetés Hétköznapi értelemben a túlsúly és a kövérség fogalmakat általában szinoníma-ként használjuk. A humánbiológiai értelmezés szerint azonban e két fogalom között kü-lönbséget kell tennünk. Túlsúlynak a testtömeg valamilyen módszerrel meghatározott (becsült) normál értékétol (optimumától) számolt többletet nevezzük. Ennek azonban több oka lehet. Túlsúly a végeredmény például akkor is, ha a testösszetételben nagy a mozgatórendszer aránya és átlagos vagy éppen kicsi a zsírszöveté. A kövérséget nem a testtömeg, hanem a test teljes zsírtartalma ismeretében ítélhetjük meg és ezzel már mi-nosítjük is. A biológiai (élettani) megítélés szerint nem a túlsúly, hanem a kövérség (amely a mennyiségi viszonyok és a lehetséges következmények alapján tovább kategó-rizálható) a nagyobb veszély. A testtömeg és a testösszetétel szuk határok közötti állandósága a felnott ember egyik jellemzo antropometriai sajátossága mindkét nemben. A külso környezet hatásai azonban értékelhetoen módosíthatják a kialakult egyensúlyt abban az esetben, ha az energia bevitel és felhasználás aránya tartósan megváltozik. Gyermek- és serdülokorban a testméretek spontán növekedése mellett szinte folyamatosan, de nem minden életsza-kaszban lineárisan no a testtömeg, továbbá az életkor függvényében változik a testösz-szetétel is. A testösszetétel gyermek- és fiatalkori módosulásaiban azonban a külso kör-nyezet hatásai gyakran erosebbek, mint a biológiai szabályozás által meghatározottak. Noha a tartósan fennálló kövérség és elhízottság direkt és áttételes következmé-nyei minden országban az egészségügyet terhelik, e munkában nem az ismert és sokrétu patofiziológiai következményekre koncentrálunk, bár ezek jelentoségét sem vitatjuk, hanem a gyermekkorban jellemzo gyakoriságokat, a morfológiai, funkcionális következ-ményeket elemezzük. A gazdaságilag fejlett országokban általánosan jellemzo, hogy néhány évtized alatt értékelhetoen nott a kövérek és elhízottak aránya. Az arányváltozás egyaránt érinti a felnövekvo generációkat és a felnott lakosságot (142). Bouchard (9) az általánosan jel-lemzo és határon felüli (tehát már kockázati tényezoként vagy betegségként értékelendo) zsírakkumuláció lehetséges okait három csoportba rendezte. * Napjainkban az emberek általában több kalóriát fogyasztanak, mint a korábban élt generációk és ezzel párhuzamosan nem változott a napi energiafelhasználás. A

rendelkezésre álló statisztikai adatok tanúsága szerint ez az eset a leggyakoribb Angliában, Ausztráliában, Japánban, Hollandiában és Németországban (58). * A korábbiakkal megegyezo energiafelvétel mellett csökkent az energia felhasz-nálás. A társadalom minden erofeszítése ellenére ez az ok a meghatározó például az Amerikai Egyesült Államokban (35), de jellemzo Magyarországon is (55). * A korábbiakhoz viszonyítottan csökkent a bevitt tápanyagok energia tartalma, de arányaiban nagyobb mértékben csökkent az energia felhasználás. Prentice és Jebb (111) megfigyelései szerint ez a hatás nagyon jellemzo többek között a fejlett nyugateurópai és ázsiai országokban. A végeredmény, a kialakult állapot és következmények tekintetében azonban nem feltételezheto lényeges különbség a lehetséges okok között. Abban is egybehangzó a kutatók véleménye, hogy a népességek általános elhízottsága nemcsak napjainkban jel-lemzo állapot, e folyamat sokkal korábban és általában a gazdasági fejlettség hasonló szintjén kezdodött a különbözo földrajzi régiókban. Millar és Stephenson (89) már közel két évtizede azt tapasztalta, hogy az Észak-Amerikában élo férfiak 28-60%-ánál na-gyobb a testtömeg index, mint 25, vagyis ok kisebb-nagyobb mértékben kövérek és a tapasztalt arányok szignifikánsan nagyobbak, mint például Angliában. Különösen na-gyok a gyakoriságok 35 éves kor után. Népegészségügyi megfontolások alapján nagyon hangsúlyos az is, hogy a kövérség és elhízottság arányának növekedéséhez viszonyí-tottan exponenciálisan nott az érintettek körében a nagy szubkután zsírmennyiség törzsi lokalizációja. A raktárzsír ilyen mintázata értékelhetoen súlyosabb kockázati tényezo, mint a hasonló mennyiség egyenletes eloszlása (3). A fejlett világ nagy részét érinto, tehát kiterjedt ”járvány” természetesen elérte Magyarországot is, bár a korábbi hazai arányokat bemutató eredmények sok tekintetben ellentmondóak, vagy korlátozott érvényuek. Tartalmában is más arányokat hangsúlyoz-tak a biztosító társaság vagy a ruhaipar képviseloi. Lángfy (67) becslése alapján a kisebb-nagyobb mértékben elhízott felnottek aránya hazánkban 20 évvel ezelott ”csak” 20-27% volt. Szollár (127) számításai szerint az elhízott felnottek gyakorisága már a 80-as években is elérte a 30%ot. Nem értékeljük ironikusnak, inkább a gyógyító orvos aggodalmának tekintjük azt a fogalmazását, mely szerint ”Magyarország ebben a tekintetben is fejlett, civilizált országnak tekintheto.” Ezzel szemben Ilyés (57) az ezred-fordulón már 32-42% közöttire becsli a gyakoriságokat. Érdekes, de a nemzetközi szak-irodalomban közöltekkel részben ellentétes az, hogy hazánkban az elmúlt 20 év alatt valójában többször is változott az életszínvonal, de ennek nem volt hatása a kövérek és elhízottak gyakoriságának növekedésére. Napjainkban sem biológiai paradoxon, ha azt állítjuk, a szegényebb rétegek között több a kövér vagy elhízott. Szem elott tartva a felnott népesség körében jellemzo nagy gyakoriságokat és az érintettek súlyos veszélyeztetettségét, mégis hangsúlyozzuk, hogy a gyermekkori elhí-zás ha lehet, még a felnottekénél is kritikusabb állapot. A gyermek ugyanis követendo mintaként

2

rögzíti a korai hatásokat, így azt az életmódot és életformát is, amely a fel-nottek ilyen nagy részénél elhízottsághoz vezetett. Ilyen módon az említett anomáliák bovítetten ”újratermelodnek”, természetesen nemcsak Magyarországon. Bar-Or (5) közlése szerint a kövér és elhízott gyermekek aránya az elmúlt 20 év folyamán világ-szerte nagyobb mértékben nott, mint a felnotteké. A Bar-Or által közölt arányokkal és változási sebességekkel szinte pontosan megegyezik Frenkl és Mészáros (40) megfi-gyelése, mely azt bizonyítja, hogy Magyarországon az elmúlt 20 év alatt a 9-14 éves fiúk korcsoportjaiban jellemzo relatív testzsírtartalom átlagok ”csak” 1-1,5% nottek, de a vizsgált mintákban a kövér és elhízott gyermekek együttes aránya 17-20%-ról 28-30%-ra nott. A kövérséghez és elhízottsághoz vezeto alapveto okok hazánkban is azo-nosak a Bar-Or által felsoroltakkal. - Amellett, hogy nott a kalóriabevitel, jellemzoen megváltoztak a gyermekek és serdülok táplálkozási szokásai (gyorséttermek, cola stb). - A technikai fejlodés egyik negatív következményeként jelentosen csökkent a gyermekek fizikai aktivitása (TV, video, computeres játékok, internet stb). Bar-Or (5) szignifikáns, lineáris kapcsolatot talált a zárójelben felsorolt tevé-kenységekre fordított ido és a testösszetétel változása között. A gyorsan kialakuló ”circulus viciosus” azzal zárul, hogy a relatív testzsírtarta-lom növekedésével párhuzamosan tovább csökken az érintettek habituális fizikai aktivi-tása, amely már a meghatározó többségnél kezdetben sem volt elegendo a növekedés és fejlodés harmonizálásához. Phillips és munkatársai (108) bebizonyították, hogy a rendszeres fizikai aktivi-tás hatásai egyaránt fontosak, tehát egyben nélkülözhetetlenek is a fizikai és a pszicho-lógiai egészség kialakításában (egészség ? a betegség hiányával) és fenntartásában, to-vábbá ebben az összefüggésben nem az egyes támadáspontok különbözosége a megha-tározó, hanem az aktivitás mennyiségéé. A becsült szummált hatás és a következmé-nyek összefüggése e vizsgálatban exponenciális volt, az aktívak csoportjában mintegy háromszorosa az üloéletmódot folytatókéban számítottnak. A bemutatott adatok, eredmények és összefüggések többsége azonban a többol-dalú megközelítés ellenére is csak egyetlen szempont (a kockázati tényezo) alapján jel-lemzi a kövérséget és elhízottságot. Az utóbbi években egyre több szakirodalmi adat utal arra, hogy a kövér gyermekek és serdülok azon morfológiai és funkcionális jel-lemzoi is, amelyeknek nem bizonyítható direkt kapcsolata a test zsírtartalmával, külön-bözoek lehetnek az azonos korú nem kövérekétol vagy elhízottakétól (14, 10, 91, 92, 135). Miután a kövér és elhízott gyermekeket és serdüloket nagyobb arányban jellem-zo testméret és testarány differenciákhoz, vagy ”csupán” a fiziológiás tartományon be-lül variáló funkcionális mutatók különbségeihez mai ismereteink szerint egészség-kö-vetkezmények nem társíthatók, talán értheto, hogy ezen tulajdonságok elemzésére ki-sebb hangsúlyt fektettek a humánbiológusok és gyermekorvosok.

3

Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a lehetséges összefüggések megismerése lényegtelen, hiszen nem kizárt, hogy feltárásuk újabb funkcionális következményeket vi-lágít meg. 1.1 A vizsgálat célja és a megválaszolandó kérdések Noha a gyermek- és serdülokorban kialakult kövérség vagy elhízottság foka az egyszeru megfigyelés (observatio) alapján is becsülheto, vagy esetleg könnyen mérheto, mégsem gondolhatunk arra, hogy ebben az állapotban csak a test zsírtartamának a növekedése az egyetlen összetevo. Salbe és Ravussin (117) összefoglaló munkája rávilágít arra, hogy a nem kívánt mennyiségu zsírakkumuláció az egész szervezet válasza a rak-tározást igénylo energiamennyiség összetett ingereire. Az öröklöttség, a metabolizmus és a szabályozás, továbbá ez utóbbi két mechanizmus érzékenysége vagy érzékenység változása is serkentheti vagy éppen mérsékelheti a változások mennyiségi viszonyait és sebességét, továbbá módosíthatja a növekedés és érés tempóját, stb. A vizsgálat célja tehát összehasonlítani a mért adatok alapján bizonyítottan kövér és elhízott, antropológiailag eltéro emberfajtákhoz tartozó, különbözo földrajzi régiókban, de nagyon hasonló életkörülmények között élo, rendszeresen nem sportoló fiúk humánbiológiai jellemzoit és fizikai teljesítményét. Választ kerestünk a következo kérdésekre: 1. Az antropológiai rasszhoz való tartozás vagy a hipoaktív életmód hatásai (kövér, el-hízott) erosebbek-e az azonos naptári életkorú és egészséges minták aktuálisan mérheto testméreteinek és növekedési típusának kialakításában? 2. A kinantropometriai vizsgálatokban gyakrabban alkalmazott (így a szakirodalomban gyakrabban is idézett) szomatotípus vagy a kevesebb testdimenziót feltételezo növekedési típust bemutató indexek érzékenyebbek-e a szélsoséges testösszetételu vizsgáltak morfológiai alkatának jellemzésekor? 3. Van-e különbség a különbözo országokban élo 10-13 éves, kövér és elhízott fiúk fizikai teljesítoképességében? 1.2 Hipotézisek A/ A testméretek és a testarányok mintánkénti különbözoségének vagy hasonlóságának becslése feltételezi Salbe és Ravussin (117) már idézett véleményének kiegé-szítését. Ezzel összefüggésben Rowland (116) sem vitatja a metabolizmus és a szabá-lyozás kisebbnagyobb, de még fiziológiás határon belüli differenciáit a relatív testzsír-tartalom alapján kialakított csoportoknál, de megítélése szerint e tekintetben meghatá-rozóbb a biokémiai érettség mintánkénti különbözosége.A biokémiai érettség a szabá-lyozás bonyolult mechanizmusain keresztül kapcsolható kérdésfeltevésünkhöz, mivel a biokémiai érés idoben megelozi a hormonális érést. Az érettség különbözosége viszont szükségszeruen megjelenik a

4

testméretek és a testarányok különbségeiben is, ha az ösz-szehasonlítást azonos antropológiai rasszon belül végezzük el. Ilyen alapon tehát a kö-vér és elhízott gyermekek (a vonatkozó átlagnál) magasabb termetét, mint a nagy test-tömeg mellett legjellemzobb testméretét feltételezzük és véleményünk szerint a ”csak” kövérek és az elhízottak testmagasság átlaga is különbözo lesz mind a három mintában. A biológiai eloretartás hatásai megítélésünk szerint erosek és összességében elfedhetik az antropológiai különbségbol eredo méret-differenciákat is.A biológiai érettség külön-bözosége bizonyítható többek között a testarányok differenciáiban is. Az érés ido-pontjában a morfológiai alkat az emberfajtákhoz való tartozástól függetlenül lineari-zálódik (110). A kövér vagy az elhízott gyermekek azonban semmilyen megítélés alap-ján sem tekinthetok nyúlánknak, leptomorfnak, vagy ektomorfnak. Feltételezésünk az, hogy ellentétben a korábban leírtakkal, vagy éppen eddig nem ismert kivételként, vizsgáltjaink testi felépítésében a fokozott kerekdedség lesz jellemzo, az antropológiai különbségektol függetlenül. Megítélésünk szerint inkább az a valószínu, hogy a morfo-lógiai alkat fiziológiás variáció-terjedelmének egy meghatározott sávjába tartozó fiúk között lesz gyakoribb a kövérség és elhízottság. Vagyis nem a testösszetétel hat a morfo-lógiai alkatra, hanem a testalkat hajlamosít az elhízásra. B/ Nem csupán módszer választás kérdése az, hogy melyik lehetséges eljárással jellemezzük a konstitúciót. A kövérek és elhízottak mintáiban a testösszetétel hatása a szomatotípusra szinte nyilvánvaló. Az antropometriai szomatotipizáló eljárás csak a re-latív robuszticitás méroszámát korrigálja a borredok vastagságával, míg a metrikus indexben (amely valójában nyúlánksági jellemzo) feltételezésünk szerint elhanyagolható a mellkasi borredok torzító hatása. A plasztikus index azonban szükségszeruen tartal-mazza a borredoket is. A technikai leírás ismeretében (4. fejezet) azonban az a valószí-nubb, hogy a kövér és elhízott gyermekek konstitúciójának szemléltetése mindkét tech-nika eredményeit feltételezi. A korrekciók következtében a mozgatórendszeri fejlett-séget a II. szomatotípus komponens becsli pontosabban és a relatív kövérségre, valamint a relatív nyúlánkságra vonatkozó adatok csak nehezen vagy nem is értelmezhetok. A nö-vekedési típust bemutató indexek esetében éppen fordított a helyzet. E rendszerben nem ad valós információt a plasztikus index, viszont szélesebb skálán jellemzi a metrikus index a morfológiai alkat kerekdedségét (a kisebb nyúlánkságot). A konstitúcionális jel-lemzok mintánkénti különbözoségében ismételten a szélsoséges testösszetétel hatásait feltételezzük erosebbnek, mint az eltéro embertani csoporthoz való tartozásét. C/ A bizonyítottan hipoaktív, kövér és elhízott vizsgáltak állóképességi teljesítményével kapcsolatosan talán nem meglepo feltételezés az, hogy a futási idok arányosak lesznek a test zsírtartalmának különbözoségével. Amennyiben az egy kategóriába sorolt fiúk korcsoportonkénti átlagai között lesz kisebb-nagyobb különbség, az csupán csak a hipoaktivitás különbözoségébol eredhet és nem társítható az antropológiai variabilitás-hoz. A feltételezett nagyon mérsékelt és mintánként hasonló állóképességi teljesítmé-nyek hátterében

5

vélheto továbbá a motiváció különbözosége is. A kövér és elhízott gyer-mekek általában pontosan tisztában vannak a testösszetételükbol is eredo korlátaikkal és ez (lényegében érthetoen) csökkenti a feladat végrehajtásához (3 kör az atlétika pályán) a motiváltságot is. Ez a hatás még kifejezettebb olyan esetekben, amikor a próba végre-hajtása nem a testzsírtartalom alapján kialakított csoportokban történik. Iskolai adatfel-vétel alkalmával ez utóbbi elrendezés pusztán etikai megfontolások alapján sem bizto-sítható. Nehezebb becsülni a gyorsaságot és a robbanékonyságot jellemzo próbaered-ményeket, hiszen ilyen tulajdonságokkal a kövér gyermek is rendelkezhet. Prókai és munkatársai (112) eredményei viszont azt sugallják, hogy a több, mint 30% relatív test-zsírtartalom már olyan nagy, hogy funkcionális következményeit a spontán fejlodés ha-tásai még a rövid ideig tartó teljesítményekben sem kompenzálhatják. A kislabdaha-jításban például bizonyítottan elonyös a nagyobb testtömeg, de ez a hatás csak akkor jut-hat érvényre, ha a próba végrehajtása technikailag is legalább megfelelo. A hipoaktív életmód ez utóbbi valószínuségét viszont szinte nullára csökkenti. Véleményünk szerint a kövérek és elhízottak nagyon mérsékelt gyorsasági és robbanékonysági teljesítménye nem az eredményességhez szükséges ero hiánya miatt, hanem a szükséges koordináció hiánya miatt feltételezheto. A koordináció szükséges szintje, amely ezen a teljesítmény-szinten gyakorlatilag azonos a megfelelo technikai végrehajtással, csak rendszeres gya-korlással alakítható ki. A gyorsasági és robbanékonysági teljesítményekben (legalábbis a sportedzok) feltételezik a heritabilitást. Az ikervizsgálatok tanúsága szerint az általunk is elemzett próbákban ez a komponens meglehetosen kicsi, mindössze 20-40% közötti (87), vagyis a különbözo emberfajtákhoz tartozó vizsgáltjaink teljesítményében sem fel-tételezünk jelentos differenciát. Ebben az összehasonlításban az a valószínubb, hogy a kisebb testzsírtartalmú fiúk motorikus teljesítménye jobb lesz, de az a még kevésbé szi-gorú, testnevelo tanári megítélés alapján sem jó. 1.3 Korlátozó tényezok A kinantropometriai vizsgálatok szervezésekor az egyik lényeges szempont a gyujtött minta reprezentativitása, amely a korcsoportonkénti és mintánkénti elemszá-mok mellett több mintajellemzo függvénye. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy minden tekintetben reprezentatív minta nem létezik, hiszen az maga a jellemezni kívánt populáció! A korcsoportonkénti elemszámok és az adatfelvétel területi megoszlá-sa tekintetében a magyar és a ciprusi minta képviseli az adott országok városaiban élo gyermek- és serdülokorú alapsokaságot, de Malajziában ilyen minta vizsgálatára több okból sem volt módunk. Egy több, mint 60 milliós népességben a 10-13 éves fiúkat két-három szempont szerint reprezentáló minta készítése meghaladta a szervezési - az or-szág hat önálló szultánságból áll, hat különbözo törvényrendszerrel, jelentosen eltéro nemzetiségi és etnikai hovatartozású lakossággal és ebbol is eredoen jelentosen eltéro tradíciókkal és kultúrával stb. rendelkeznek és az anyagi lehetoségeket, továbbá a ren-delkezésre álló idotartamot. Hangsúlyozzuk

6

továbbá, hogy a rendelkezésre álló, a kövé-rek és elhízottak jellemzoit bemutató, több száz publikáció között egyetlen olyan sincs, amelyben valamilyen szinten reprezentatív adatfelvétel eredményeit elemeznék a vizs-gálók. A korcsoportonkénti elemszámokból és a területi megoszlás hiányosságaiból eredo korlátokat azonban csak a kövér és elhízott fiúk gyakoriságának értelmezésekor kell szigorúan figyelembe vennünk. A tapasztalt arányokat tehát deklaráltan csak a min-tákra vonatkoztathatjuk. Megítélésünk szerint a mintáinkban szereplo elemszámok meg-feleloen nagyok a megfogalmazott három kérdés megválaszolásához és az eredeti célki-tuzés megvalósításához, hiszen a kövérség és elhízottság következményeinek elemzése nem is igényel reprezentatív mintákat. 1.4 Adottnak tekintett tényezok A kinantropometriai vizsgálatok eredményeinek értelmezését kisebb-nagyobb mértékben korlátozó tényezok lehetnek a laboratóriumi vizsgálatokétól eltéro adatgyuj-tési eljárások. Rowland (116) a borredovastagságok alapján becsült testzsírtartalom értelme-zésével kapcsolatosan emelt ki néhány valóban jelentos szempontot. Ezek: a/ Azok az ”univerzális” becslo eljárások, amelyek a gyermekek, serdülok és posztpubertáskorúak testzsírtartalmának becslésére készültek, szükségszeruen nem veszik figyelembe azt a fejlodésbiológiai tényt, hogy a test surusége (amely adat a ”gol-den standard”) is változik a növekedés, fejlodés és érés folyamatában. b/ A testösszetétel becslésének kétkomponensu módszerei nem veszik figyelembe a zsírmentes testtömeg biokémiai érettségének különbözo stádiumait. c/ A becslo egyenletek többségénél nem ismeretes a kereszt-validáció eredménye, mely biztosíthatná az alkalmazást különbözo fizikai aktivitású vagy eltéro emberfajták-hoz tartozó, stb. minták esetében is. d/ A különbözo becslo egyenletek kidolgozásakor különbözo alapadatokat súlyoznak a vizsgálók és gyakran eltéro az adatgyujtés technikai háttere is. Lohman (73) és Roche (115) utánvizsgálatai alapján is ismert, hogy a borredoméretek jó becslései a test zsírtartalmának és az általunk is alkalmazott kaliper-metriás eljárás (104) eredménye szorosan korrelál a denzitometriai eredményekkel. A Parizková módszer további elonye, hogy a közölt táblázatban külön standardok szolgálnak a fér-fiak és nok, valamint a fiúk és leányok relatív testzsírtartalmának becslésére. Mivel munkánk során a borredok vastagságát mindhárom helyszínen azonos vizsgáló, ugyana-zon méroeszközzel rögzítette, a metodikai ”hibákra” visszavezetheto különbségeket sta-tisztikailag és humánbiológiailag egyaránt lényegtelennek tekintjük. Munkánk során Lohman (73) értelmezését követve kövérnek tekintettük azokat a vizsgáltakat, akiknél a test becsült zsírtartalma 25-30% között volt és elhízottnak azo-kat,

7

akinél a becsült arány nagyobb volt, mint 30%. A leolvasási pontosság hibájaként értelmezendo eltérés a becsült adatban nem több, mint 0,1-0,2%. Ez abszolút értékben kifejezve 6-12 dkg zsírmennyiség különbséget jelent, olyan vizsgáltaknál, akiknél a depózsír többlet 5-12 kg közötti, vagy még annál is nagyobb. A számított hiba csak az alsó szélsoértékek (pl. F%=24,9 vagy 25,0) esetében módosíthatja a besorolást, így a csoportonkénti gyakoriságokat. Tekintettel arra, hogy a leolvasási pontosság még gya-korlott vizsgáló esetében is ? irányba variál az ebbol eredo eltéréseket nem tartjuk jelen-tosnek. A fizikai teljesítoképesség jellemzésének általánosan alkalmazott módszere a motorikus próbaeredmények összehasonlítása és a különbségek értelmezése annak elle-nére, hogy az egyre növekvo mennyiségu gyakorlati tapasztalat birtokában az általáno-sított képesség- és készségfogalommal kapcsolatosan egyre több és egyre szigorúbb kri-tikai észrevétel fogalmazható meg (81). Ezek alapján a mozgásképességek (motorikus képességek, motorikus készségek) gyujtofogalmát úgy értelmezzük, hogy ezek elsosor-ban elméleti konstrukciók és - az emberi mozgás valamely részjelenségét érintik, - kivitelezési, cselekvési korlátként jelennek meg, - biológiai (genetikai- és környezeti kölcsönhatásból eredo) állapotra vezethetok vissza, - valamely szerv vagy szervrendszer muködési feltételeibol származtathatók le, - mennyiségi és minoségi tulajdonságaik nem hozzáférhetok, csupán a hozzájuk tartozónak feltételezett teljesítményekbol következtetünk ilyenekre, - megnyilvánulásaik alá vannak rendelve az adaptáció szabályszeruségeinek, - a valódi alapmechanizmusokra vonatkozó ismereteink hiányosságát hivatottak leplezni. A jelen vizsgálatban négy motorikus teljesítmény ismeretében jellemeztük a prepubertáskorúak fizikai teljesítményét. Elfogadva a kritikai észrevételek jogosságát és szakmai tartalmát az elemzés során képességekrol és készségekrol nem beszélünk, az eredményeket csupán teljesítményként értékeljük.

2. fejezet IRODALMI ÁTTEKINTÉS

8

Bevezetés A kritikusan nagy testzsírtartalom szinte általánosan jellemzo az iparilag fejlett társadalmakban és az elhízottsághoz kapcsolódó krónikus betegségek is - nemcsak a nagy abszolút és relatív gyakoriságok következtében - vezeto halálokként szerepelnek. Flegal és munkatársai (36) kimutatásai szerint a prevencióra fordított fajlagos költség az Amerikai Egyesült Államokban a legnagyobb, ennek ellenére a felnott lakosság 55 %-a érintett. A szinte évenként növekvo gyakoriság mellett az is megfigyelheto, hogy az is-koláskorúak, sot már az óvódások csoportjaiban is a felnottekéhez hasonló sebességuek a változások (97). A minoségében más életszínvonal ellenére hasonló a helyzet Afrika, Ázsia és Dél-Amerika sok országában (142) is. Joggal vetodik fel tehát a kérdés, hogy az emberi történelem e szakaszában miért alakulhatott ki ez a ”járvány” és mik lehetnek a megoldás kulcsmomentumai. Több vizsgáló véleménye ismeretében a kövérség és el-hízottság gyakoriságának növekedése összefügg vagy összefügghet a környezet megvál-toztatásával és kizsákmányolásával is (117), de az alapveto okokat az emberi szerve-zeten belül és annak közvetlen környezetében kell keresnünk. E fejezetben azokat az eredményeket rendezzük, amelyek az utóbb említett két terület illetékességi közébe tartoznak. Nem vitatjuk, hogy az elhízottság közvetlen oka az energia bevitel és felhasználás egyensúlyának a megbomlása, de tudnunk kell azt is, hogy a hajlam is és a kialakult állapot is komplex és multifaktoriális. 2.1 Alapveto megfigyelések és következtetések a 80-as évekbol Az adatgyujtés technikai feltételeinek gyors fejlodése azt is sugallhatja, hogy a 20-25 évvel korábban végzett vizsgálatok eredményei vagy következtetései napjainkban már csak korlátozott érvényuek. Nem túlzás azonban, ha úgy fogalmazunk: A 80-as években jellemzo adatgyujtési korlátok körültekintobb vizsgálattervezésre és értelme-zésre ösztönözték a kutatókat. Waxman és Stunkard (137) elemzése figyelemre méltó különbségeket világított meg a kövér vagy elhízott gyermek, a serdülo valamint a felnott energiaigényét illetoen. Az alapanyagcsere (a napi energia igény 60-70%-a) és a napi életvitelhez tartozó fizikai aktivitás energia szükségletének összege alapján számított teljes energiaigény fejlodo gyermekkorban további két tényezovel is kiegészítendo. A növekedés energiaigénye a prepubertásban és a pubertásban például jelentos, továbbá a táplálkozással indukált nagyobb mennyiségu hotermelés is konstans, de extra igényként jelenik meg, amelyet tovább módosít a fizikai aktivitás. E tényezok figyelembe vétele hangsúlyos a különbö-zo diétás programok tervezésekor. Montoye tapasztalata szerint (93) az elhízott gyerme-kek fizikai aktivitása még a hasonló testösszetételu kortárs környezetben is kisebb, mint a nem kövéreké vagy elhízottaké. Ennek arányában napi energia igényük is kisebb, me-lyet tovább módosít a kialakult állapot következtében csökkent alapanyagcseréjük (2).

9

Látszólag sokkal ellentmondásosabb az elhízott és a nem elhízott gyermekek és serdülok napi energia bevitelének összehasonlítása. Pacy és munkatársai (101) nem ítél-ték többnek vagy túlzottnak az obes gyermekek napi energia felvételét, míg Waxman és Stunkard (137) jelentos többletrol számoltak be. Ward és munkatársai (136) véleménye szerint az ellentmondás két tényezoben gyökerezik. Az alapveto ok az, hogy az energia-bevitel ”mérésére” alkalmazott kérdoíves módszerek megbízhatósága és érzékenysége meglehetosen korlátozott. Az összehasonlításkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy ha a kövér és elhízott gyermekek energia bevitelét abszolút értékben hasonlítjuk a nem kövérekéhez, a nagyobb méretek önmagukban is jelentos differenciát okoznak. A test-tömeggel vagy a zsírmentes testtömeggel (az obeseknél ez is nagyobb) korrigált adatok különbözosége már lényegesen kisebb. Bandini és munkatársai (2) vizsgálatában az el-hízottak és a nem kövérek relatív energia bevitele nem különbözött, viszont az obes cso-port fizikai aktivitása értékelhetoen kisebb volt. A nagymennyiségu zsírakkumuláció okai sokrétuek, de vannak periódikusan jelentkezo kitüntetett okok. A 80-as évek elején gyujtött adatok alapján Dietz és Gort-maker (29) arra hívták fel a figyelmet, hogy szoros kapcsolat van a TV nézéssel töltött órák száma és a zsírakkumuláció között (a TV nézést és a komputeres játékokat, mint meghatározó okot, Bar-Or 2003-ban ismételten meghatározónak ítélte). Dietzék számí-tása szerint minden TV nézéssel töltött óra 2%-kal növeli a kövérség kialakulásának valószínuségét. A szoros kapcsolatot bizonyítottnak tekintette Pate és Ross (105) is egy nagy elemszámú szemireprezentatív vizsgálat eredményeinek elemzése után. Taras és munkatársai (128) e kapcsolatot úgy magyarázták, hogy a TV nézésre fordított ido azért káros mert csökkenti a mozgásos aktivitásra (játékokra) fordítható idot. Más összefüg-gésekre irányítja a figyelmet Klesges és munkatársai (62) eredménye. A 8-12 éves vizs-gáltak alapanyagcseréje mérhetoen csökkent a TV nézés idotartama alatt, szignifikánsan kisebb volt, mint azoké a gyermekeké, akik hasonlóan teljes nyugalomban voltak, de nem néztek TV-t. Még mai ismereteink szerint sincs élettani magyarázat az eredményre (noha azok már etikai megfontolások alapján sem vonhatók kétségbe). Az ellenkezojére viszont igen. A TV nézéshez társítható nagyobb energia bevitel (122), vagyis a fo étkezések közötti nassolás hatása jelentos, többek között azért, mert a programba iktatott reklámok is erre késztetik a gyermekeket és általában nagy energiatartalmú élelmisze-reket népszerusítenek. Az így kiváltott hatások jelentosebbek azoknál a gyermekeknél, akik kövérek vagy éppen elhízottak. A szélsoséges testösszetétel kialakulásának multifaktoralitását és újabb szem-pontját világította meg Roberts és munkatársai (114) közleménye. A vizsgálatban rend-szeresen mérték a 3 hónapos, normál testzsírtartalmú csecsemok napi energia felvételét és borredovastagságát 9 hónapon keresztül. Érdekes módon azok a csecsemok, akik a megfigyelési ido alatt elhíztak, 21%-kal kevesebb energiát vettek fel naponta, mint azok a kortársaik, akiknek a testösszetétele nem változott értékelhetoen. Az eredmények ebben a

10

vizsgálatban függetlenek voltak az anya testösszetételétol. A szerzok sajnos nem közöltek adatokat a vizsgáltak spontán aktivitásáról és az alvással töltött ido kü-lönbözoségérol sem. Mai ismereteink szerint szükséges lenne azt is tudni, hogy volt-e különbség a gyermekek táplálásában. Több adat szól amellett, hogy azok a csecsemok akiket nem vagy csak rövid ideig szoptattak, nagyobb gyakorisággal lettek elhízottak, mint azok, akiket 6-9 hónapon keresztül döntoen természetesen tápláltak (127). Egy-egy szoptatás közben ugyanis változik az anyatej összetétele: A vége felé a tej zsírdúsabb lesz. A megnövekedett zsírmennyiség és a szopás következtében kialakuló fáradás hoz-zájárul a szopás abbahagyásához. Az általában nagy lyukú cumisüvegbol, nagyon gyak-ran túlédesített tápszerek fogyasztását viszont nem a csecsemo, hanem az anya szabá-lyozza. A megfogalmazott kritikai észrevételek ellenére Roberts és munkatársai (114) vizsgálata sok kutató figyelmét irányította a testösszetétel változásának genetikai meghatározottságára. Korai, de általános érvényu megfigyelés az is, hogy az elhízott gyermekek fizi-kai fittsége elmarad a nem obesekétol (4, 34, 84). Különösen gyengék azok a teljesít-mények, amelyekben a teljes testtömeg mozgatása a feladat. Az elhízottak nagyon mér-sékelt fizikai teljesítménye nem értelmezheto úgy, hogy a fizikai erejük lenne kisebb, vagy az izmok kontraktilitása különbözne nem kövér kortársaikétól. Ezek ugyanis álta-lában egyformák, bár Blimkie és munkatársai (7) vizsgálatában a kövérek mintájában terhelés alatt az aktív motoros egységek aránya kisebb volt, mint a nem kövérekében. Az átlagosan 12% különbség szignifikáns volt, de a szerzok értelmezése szerint ennek hatása a fizikai teljesítményre nem tisztázott. Az elhízottak kisebb teljesítményének alapveto magyarázata Bar-Or (4) valamint Whipp és Davis (139) szerint: - a szélsoségesen nagy testtömeg, - a mozgás végrehajtásának csökkent gazdaságossága, - a nagy testtömegbol is eredo ”kacsázó” mozgás, - a ventilláció mintegy 7%-kal megnövekedett energia igénye, - a korábban jelentkezo ventillációs töréspont és a - a korábban kialakuló fáradtság. Szükséges hangsúlyozni azonban Cooper és munkatársai (23) következtetését, mely szerint az elhízott gyermekek nagyon mérsékelt aerob teljesítoképessége nem okoz szükségszeruen abnormális kardio-respiratorikus válaszokat legalábbis a mérsékelt és a szubmaximális eroteljességi övezetben. Éppen ellenkezo Wilmore (140) tapasztalata. A szubmaximális intenzitású munkavégzés hatására csak kismértékben csökkent, vagy ”csak” stabilizálódott a test zsírtartalma, viszont mérheto volt a hatás a kardiális tel-jesítmény változásában. Ez a tanulmány azonban más összefüggésben is jelentos. A diéta nélkül alkalmazott fizikai terhelés legfeljebb csak a kövéreknél nagyon jellemzo zsíreloszlást változtatja meg, de jelentos fogyást nem eredményez. Wilmore érvelése szerint e korlát abból

11

ered, hogy a kövér vagy éppen elhízott gyermekek és serdülok még az alkalmanként csak 300 Kcal energia felhasználást igénylo terhelés terjedelmet sem tudják biztosítani. A hasonló mértéku kalóriabevitel redukció viszont nem okoz nagy pszichés megterhelést. A kövérek és elhízottak foglalkoztatásakor szem elott kell tartanunk azt is, hogy az antropometriai, fiziológiai vagy biokémiai módszerekkel bizo-nyítható hatások kiváltásához szükséges terhelés terjedelem és intenzitás egyének közöt-ti variabilitása jelentos, valamint a terhelés indukálta nem adaptációs reakciók is mero-ben eltéroek lehetnek. Mindenkor szem elott tartandó Dietz és Hartung (30) megfigye-lése. A kövér gyermekek testzsírtartalmának a növekedése még akkor is gyakori, ha va-lóban rendszeresen mozognak, maradéktalanul végrehajtják az eloírt programot, de kö-vetkezményesen megno az étvágyuk és az edzésprogramot követoen a normál aktivi-tásuk jelentosen csökken. 2.2 Alapveto megfigyelések és következtetések a 90-es évekbol A kövér emberek általánosan megfogalmazott védekezése az, hogy a kialakult állapot ellen ”nem tehetek semmit, ilyen típus vagyok”. Noha e védekezés nem minden-ben helytálló, napjainkban már nem vitathatjuk, hogy a táplálékfelvétel és az étvágy sza-bályozásában, továbbá az energiahasznosításban is bizonyíthatók a genetikai hatások (12), de a vizsgálók is hangsúlyozzák, hogy a ma embere olyan környezetben él, amely a napi tevékenységhez szinte minimális táplálékfelvételt igényel, viszont a testtömeg tartása vagy csökkentése maximális önmegtartóztatást feltételez. Bár az eredményeket az öröklodöttség tanulmányozásakor használatos módszerekkel elemezték Oliveria és munkatársai (98) vizsgálatában, nem biztos, hogy tisztán genetikai hatás az, hogy a családon belül a szülok és a gyermekek testtömegre vonatkoztatott energia felvétele és táplálkozási szokásai nagyon hasonlóak. Ebben a vizsgálatban a korrelációk szoro-sabbak voltak az anya-gyermek összehasonlításban, mint az apa-gyermek relációban. További figyelemre méltó eredmény az, ha a szülok energia felvétele rendszeresen meg-haladta a biológiai szükségletet a gyermekek között háromszor-négyszer nagyobb volt a túltáplálás, mint a referencia mintában. A hasonlóság nyilvánvaló volt az ételválasztás-ban is. Egy kultúrájában és szokásaiban is más népességnél végzett hasonló kérdés-feltevésu vizsgálat eredményei (80) lényegében teljes mértékben ellentmondóak a Framingham-i eredményeknek és következtetéseknek. A genetikai hatásként is értékelheto összefüggések erossége ismeretében a meghatározottság általában 10 %-nál is kisebb volt. Hasonlóan ellentmondásosak az eredmények abban az esetben, ha a vizsgálók az ízek alapján történo választás meghatározottságát tanulmányozzák. Véleményünk az, hogy az ételválasztásban, a táplálkozás idorendjében stb. a család hatása alapvetoen a szokásokon keresztül jut érvényre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e tényezoknek ne lenne jelentosége a kövérség vagy az elhízottság kialakulásában. Az elhízottság általánosan növekvo gyakorisága és a lehetséges szövodmények nagy száma függvényében - elsosorban az egészség-szempontú elemzésekben - ismétel-ten nagy

12

hangsúlyt kap a gének és a különbözo táplálék-összetevok kölcsönhatásának az elemzése. Már több, mint 10 éves az a megfigyelés, mely szerint a táplálékkal bevitt na-gyon hasonló mennyiségu koleszterin a különbözo vizsgáltaknál nagyon eltéro szérum koleszterinszint növekedést eredményezett (53), pedig a szérum koleszterin szint válto-zása nagyon érzékeny a táplálék koleszterin tartalmára (6). Hopkins véleménye szerint az ébredési koleszterin szint is kapcsolatban van a koleszterin terhelésre adott válaszok amplitúdójával. Ezen az alapon anyagcsere specialistának tekinthetjük a kevésbé érzé-kenyen válaszolókat és fokozott rizikóval élnek a nagyobb amplitúdóval válaszolók (hyperrespeonders). Mai ismereteink szerint a válaszok különbözoségéért az apolipo-protein génen, az ?4 allél a felelos (48). Az eredmények viszont azt is sugallják, hogy az apolipoprotein gén hatása csak a táplálékkal bevitt koleszterin mediáló hatásain keresz-tül juthat érvényre. Az egyre nagyobb számban megjeleno közlemények ellenére nincs egyetértés a vizsgálók között abban, hogy milyen relatív súly tulajdonítható a genetikai hatásoknak a kialakult depózsír mennyiségben. A legtöbb ilyen elemzésben még a BMI vagy a borre-dok vastagsága volt a relatív testzsírtartalom becslése. Az ikervizsgálatok tanúsága sze-rint a BMI öröklodöttsége 40-70% közötti és hasonló a genetikai meghatározottság ab-ban az esetben is, ha borredok alapján minosítjük a test zsírtartalmát (63, 77). A monozigóta ikrek relatív testzsírtartalmának hasonlósága mellett kiemelt jelentoséget tulajdonítanak a vizsgálók az abdominálisan és a viscerálisan mérheto zsírmennyiség hasonlóságának és különbözoségének is. A nagyobb viscerális zsírmennyi-ség nagyobb kockázati tényezo és nagyobb abdominális-viscerális zsírarány esetén érté-kelhetoen kisebb a harántcsíkolt izmok szabad zsírsav égeto kapacitása (12). Ezek a vizsgálatok azonban csak a computer tomográfia elterjedése után váltak lehetové. Több vizsgálat eredménye egybehangzóan arra utal, hogy az abdominális-viscerális zsírarány is nagy interindividuális variabilitású tulajdonság, de ennek ellenére genetikai megha-tározottsága közel 60% (11, 107). A Bouchard vezette munkacsoport következtetései szerint az abdominálisviscerális zsírarány major génnel vagy major génekkel öröklodik. Szükséges nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, hogy a feltételezett öröklésmenet nem az abszolút mennyiségekre, hanem csak az arányra vonatkozik. A bemutatott eredmények és összefüggések alapján is jogosan vetodik fel a kér-dés, hogy valójában örökölheto-e a kövérség vagy elhízottság. Bray (16) valamint Bou-chard és munkatársai (11) véleménye egybehangzó e tekintetben. A kövérség és elhí-zottság hátterében nem jelölheto meg egyetlen, kitüntetett gén. Amennyiben ez az álla-pot valamilyen formában mégis genetikailag meghatározott, a tulajdonság kialakulásá-ban sok-sok minor gén egyideju együttmuködése feltételezheto.A minor génes öröklés-menet egyik fontos jellemzoje az, hogy a külso környezet módosító hatásai a meghatáro-zott tulajdonság érvényre jutásában erosek, sokszor értékelhetoen erosebbek, mint a gé-neké.

13

2.3 Az anyagcsere jellemzoi, mint okok és pre diktorok A keresztmetszeti vizsgálatok egyik következtetése, hogy az elhízottsághoz nagy abszolút energia felhasználás, kis légzési hányados, csökkent inzulin rezisztencia, na-gyobb szimpatikus aktivitás és növekedett plazma leptin koncentráció társul (75). A leptin 16-kilodalton tömegu fehérje, amelyet a zsírsejtek is termelnek. A rendelkezésre álló ismeretek birtokában azt valószínusítik a kutatók, hogy a leptin negatív feed-back mechanizmuson keresztül csökkenti a hipotalamusz éhségközpontjának aktivitását. Néhány vizsgálatban szoros volt a kapcsolat a szérum le ptin koncentrációja és a testtömeg, valamint a rela -tív testzsírtartalom között (22, 75). Más tanulmányokban viszont a leptin hatás nem bizo-nyítható olyan esetekben, amikor a fehérje plazma koncentrációja kevesebb, mint 25 ng ? ml-1 (17, 119). A hatás kimaradását a vizsgálók leptin rezisztenciaként értelmezik, melynek okát a vér-liquor barrierben jelölik meg, de nem zárható ki az sem, hogy bizonyos vizsgáltakban ki-sebb a központi idegrendszer leptin köto képessége (a leptin receptorok inter-individuális kü-lönbözosége).

A hosszmetszeti vizsgálatok eredményei viszont azt sugallják, hogy a csökkent alapanyagcsere - amelyet a testméretekkel is korrigáltak -, a nagy légzési hányados és in-zulin érzékenység, a csökkent szimpatikus aktivitás és az alacsony leptin koncentráció a zsírraktározás prediktora (129). Ezzel kapcsolatosan azonban elgondolkoztató Hill és Peters (52) megfogalmazása. Természetes körülmények között a táplálékfelvétel és a testtömegszabályozás biológia kontrollja együttmuködik. A társadalmi fejlodés külön-bözo szintjein kialakult (táplálkozási) szokások azonban gátolják vagy módosítják a bio-lógiai szabályozás intakt mechanizmusait. Ez a beavatkozás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a szükséges szénhidrát, zsír és fehérjebevitel arányok módosulnak, hanem aránytalanul nagyok a különbségek az egyes táplálkozások energiatartalmában is. E bea-vatkozás egyik direkt következménye az, hogy tartós hatás esetén megváltozik a zsírfel-használás korábban jellemzo mennyisége is. Részben ezzel is magyarázható Toubro és munkatársai (132) megfigyelése, mely szerint a különbözo módszerekkel becsült zsír-oxidáció mennyiségében szoros a családon belüli korreláció. E kapcsolat még erosebb, ha az alapadatokból kikapcsoljuk az energiaegyensúly nemi és életkori különbözoségét. A testösszetétel változásában a korábbiakban felsorolt faktorokon kívül lényeges szerepe van az egyéb szabályozási mechanizmusoknak is. Viszonylag korai megfigyelés az, hogy a nok étvágya, táplálkozási szokásai gyakran módosulnak a menstruációs cik-lus függvényében (13, 78). A szerzok fogalmazása szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy a sex-hormonoknak is jelentoséget kell tulajdonítanunk az elhízottság kia-lakulásában. Hasonló jelentoségu a stress-hormonok fokozott elválasztása is. A központi idegrendszer étvágyszabályozó funkciói már régóta ismeretesek, vi-szont e hatások pontos mechanizmusa még napjainkban sem tisztázott, annak ellenére, hogy az utóbbi években számos olyan neuropeptidet azonosítottak, melyek bizonyítot-tan modulálják a táplálékfelvétel mennyiségét is és az étvágyat is. A neuropeptid-Y, a galanin, az orexin és az MCH például fokozza az étvágyat és csökkenti az energiafel-használást (20), bár a galanin és

14

az orexin humán jelentoségét az energia egyensúly fenntartásában több szerzo is vitatja, mivel ezekkel kapcsolatosan elsosorban állatkí-sérletes eredmények állnak rendelkezésre. Gunn és munkatársai (43) a glukagon, a glu-kagon-típusú fehérjék és a kolecisztokinin újabban megismert hatásaira hívják fel a fi-gyelmet. Ezek az anyagok a vérkeringés közvetítésével a hipotalamuszban csökken-thetik a pillanatnyi étvágyat, de egyúttal (egyénenként különbözo mértékben) növelhetik a gyakoribb táplálékfelvétel igényét. Ezt a hatást több vizsgáló (mint egy lehetséges mechanizmust) alkalmasnak tartja az elhízás kialakulásának megelozésére (71, 43). 2.3.1 Az étvágyszabályozás mechanizmusai Az étvágyszabályozás központjai a hipotalamusz ventromediális magjában levo jóllakottsági és a kétoldali laterális magban lévo éhségközpont. Az utóbbi két évtized-ben vált ismertté, hogy a központi idegrendszer muködését biztosító neurális transz-misszióban a monoaminok (noradrenalin, szerotonin, dopamin), a neuropeptidek (opiá-tok, inhibitor peptidek) az aminósavak (GABA, glicin, glutamát) és egyéb neurotransz-mitterek is részt vesznek (96, 71). A monoamin rendszerek szerepe a táplálékfelvétel és a táplálékválasztás folyamatában bizonyítottnak tekintheto. A noradrenalin a paraventrikuláris magra hatva di-rekt módon fokozza az étvágyat. Ezzel szemben a noradrenalin a laterális hipotalamusz-ban az étvágyat is és a táplálékfelvételt is csökkenti (57). A szerotonin is csökkenti a táplálékfelvételt és ezen belül kifejezett a hatása a szénhidrátfelvétel mérséklésében. Az obesitas egyes eseteiben patogenetikai tényezoként szerepelhet, hogy a szerotonin szin-tézisnek a szénhidrátfelvételt csökkento feed-back szignálja tökéletlenül muködik. A dopamin szerepérol a táplálékfelvétel szabályozásában még keveset tudunk. A dopaminerg rendszerekbol származó impulzusok valószínuen a laterális hipotalamusz magvak aktivitását csökkentik (68). Ilyés (57) megfogalmazása szerint a domapinnak elsosorban a ”hedonikus” válasz kialakulásában, a táplálkozás motivációjában van vagy lehet szerepe. Részleteiben még hasonlóan tisztázatlanok az aminósav-neurotransz-mitterek reguláló hatásai is. A neuropeptidek csoportjába tartozó vegyületek (endogén opiátok, neuropeptid Y, stb.) az éhségközpont direkt ingerlésén keresztül fokozzák a táplálékfelvételt. A monoaminok és a neurohormonok fontos szerepet játszanak az étvágy hormo-nális regulációjában. Ezért nem meglepo, hogy egyes hormonok éppen ezekre a rend-szerekre gyakorolt hatásuk révén befolyásolják a táplálékfelvételt. A glukokortikoidok, az inzulin, a prolaktin és a gonádhormonok ilyen irányú hatásai a leginkább tisztázottak. Kiemelt jelentosége van továbbá a zsírszövet által termelt hormonszeru anyagnak, a lep-tinnek, amelynek szerepét az örökletes elhízásformákban széles körben vizsgálták. A leptinleptinreceptor-neuropeptid Y kapcsolat szerepe nemcsak a táplálékfelvétel, ha-nem az energiafelhasználás szabályozásában is bizonyított (22, 141, 119).

15

2.3.2 Energiafelvétel az elhízásban Az energiaegyensúly kialakítását, illetve a raktározásra kerülo energia mennyi-ségét az energiafelvétel és az energiafelhasználás határozza meg. Az energiafelvétel hosszabb periódusra vonatkozó mérésének azonban komoly nehézségei vannak. Minde-nekelott nehéz megítélni a különbözo táplálékok metabolizálható energiatartalmát (57). Az elfogyasztott táplálékok regisztrálására alkalmazott módszereknek emellett jelentos hibaforrása is van. Nehezíti a megítélést, hogy a táplálékfelvétel ingadozik és egy viszonylag rövid idoszakban végzett vizsgálat eredményeinek hosszabb idoszakra törté-no extrapolációja téves következtetések levonásához adhat alapot. Az alkalmazható módszerek közül a visszaemlékezésen vagy feljegyzéseken alapuló eljárások hibalehe-tosége a legnagyobb. Ezeket a technikákat a gyermekek vizsgálatakor nem is tekinthet-jük megbízhatónak (31). Egy további értelmezési nehézség az, hogy a kontrollált vizsgá-latok eredményei szerint az elhízottak szisztematikusan alábecslik az elfogyasztott táp-lálék mennyiségeket. Pontosabb adatokhoz vezet, ha intézeti körülmények között az el-fogyasztott táplálék mennyiségét a szakszemélyzet jegyzi fel, hátránya viszont, hogy nem természetes körülmények között történik az adatgyujtés. Ezen nehézségek isme-retében nem meglepo, hogy a táplálékfelvétel alakulására vonatkozó adatok nagyon el-lentmondásosak. A pozitív energiaegyensúly okát az elhízás úgynevezett exogén formájában álta-lában a megnövekedett energiafelvételben jelölik meg. Bar-Or (4, 5) értelmezése szerint nem az elfogyasztott táplálék energiatartalma a sok, hanem a felhasználás kevés. Ez a szembeállítás, az azonos arányok miatt akár mesterségesnek, vagy álproblémának is tunhet, de valójában nem az. A nagyobb arányú energiafelhasználás csak fokozott és rendszeres fizikai aktivitással biztosítható, és ez jelentosen módosítja a táplálkozási szo-kásokat és az életvitelt is. Ez a hatás az állapot stabilizálásával, vagy az esetleges test-zsírtartalom csökkenéssel megegyezo fontosságú. A táplálék energiatartalmának szabá-lyozása (normál körülmények között) azonban sohasem lehet a gyermek feladata. 2.3.3 Energiahasznosítás és elhízás Az adaptív hotermelés szerepét az energiamérleg alakulásában elsosorban az állatkísérletekbol ismerjük. Már a XX. század elején megfigyelték, hogy a táplálékfelvé-tel növelése nem mindig vezetett a várt testtömeg gyarapodáshoz és a feltehetoen ho-veszteség formájában bekövetkezo energiaveszteséget a ”luxuscompensatio” kifejezés-sel jelölték a kutatók. A kérdés humán vizsgálata az elhízott és normál testösszetételu felnottek energiafelhasználásának tanulmányozásával indult el. Napjainkban már a gyer-mekeknél és serdüloknél nyert eredmények mennyisége is tetemes. Az adaptív hotermelés mennyiségét, mint összetett metabolikus folyamat ered-ményét szintén nagyon sok külso és belso tényezo módosíthatja. Ravussin és munkatár-sai (113) egy viszonylag korai vizsgálatának eredményei szerint az adaptív hotermelés individuális különbözosége függhet:

16

- az egy étkezésre elfogyasztott étel mennyiségétol, - az összetételétol, - az étel ízletességétol, - az étkezés idopontjától, - az életkortól, - a vizsgált testhelyzetétol az adatfelvétel során és - természetesen az egyén genetikai jellemzoitol is. Az értelmezést tovább nehezíti, hogy a felsorolt tényezok nem hatnak mind egyidejuen és több együttes hatás esetén az arányok jelentosen eltéroek lehetnek (24). Egy újabb elemzés tanúsága szerint (26) az adaptív hotermelés szignifikánsan kisebb volt a kövérek és elhízottak csoportjában, mint a soványakéban. A hatást a vizsgálók a koráb-ban felsorolt tényezok mellett kapcsolatba hozták az inzulin rezisztencia inter-individuá-lis különbözoségével is. Annak ellenére, hogy a kisebb vagy nagyobb mennyiségu adap-tív hotermelés jelentoségének megítélése gyakran ellentmondásos az obesitas patogené-zisében, abban megegyezik a kutatók véleménye, hogy az egyének közötti eltérések ha-tása az energiafelvételre általában kicsi. Ez abban is megnyilvánulhat, hogy a testtömeg kismértéku növekedése arányosan növeli az energiafelvételt is, de a testtömeg növe-kedés elott jellemzo adaptív hotermelés változása nagyrészt kiegyenlíti a további járulé-kos következményeket (117). E teória ellen szól például az, hogy Tataranni és munka-társai (129) 100 gyermek és serdülo vizsgálata után nem tapasztaltak szignifikáns kap-csolatot az adaptív hotermelés és a testtömeg növekedése között. Az utóbbi idoszak közleményeinek eredményei sem egybehangzóak. Az adatok ellentmondásosságának oka nem állapítható meg egyértelmuen, bizonyos azonban, hogy az alkalmazott teszt-táplálék különbözosége és eltéro összetétele, a meghatározások technikája, a mérés idotartama és nem utolsó sorban az eredmények értelmezése is hatással lehet a különbségekre (57). Elméletileg az ellentmondásban jelentos szerepe lehet annak is, hogy a különbözo körülmények között végzett vizsgálatokban az elhí-zottság foka, a becslés módszere és az állapotban eltöltött ido is eltéro lehet. Ezek a té-nyezok más oldalról közelítve ugyan, de ismételten a megítélés, a jellemzés azonosságá-nak szükségességére hívják fel a figyelmet. Az adaptív hotermelés biokémiai mechaniz-musai az alábbiakban foglalhatók össze: ? protonvesztés a zsírszövetben, ? az ? -glicerofoszfát oxidációjának üteme, ? a Na+-K + pumpa energiaigénye, ? a szubsztrátciklusok energiaigénye. Az adaptív hotermelés szabályozásában a szimpatikus idegrendszer szerepe álta-lában elfogadott. Nem kétséges azonban, hogy a protonvesztés mennyiségi viszonyait más monoaminerg (dopamin, szerotonin, hisztamin) rendszerek is módosíthatják. Emel-lett egyéb hormonális mechanizmusok is befolyással vannak a hotermelésre, de ezek hatásukat vagy

17

hatásaikat csak a szimpatikus idegrendszer befolyásolása révén fejtik ki. A szénhidrátok fogyasztására bekövetkezo termogén válaszban az inzulin szerepe is ki-fejezetten fontos, a szimpatikus aktivitást a hipotalamuszon keresztül képes fokozni. A hatás helye valószínuen a hipotalamusz ventromediális területe. Az elhízott gyermekek, serdülok és fiatal felnottkorúak mintáinál már sokszor vizsgálták a táplálék indukálta csökkent hotermelés és az inzulin-rezisztencia összefüg-gését. Az összesített eredmények tanúsága szerint, azok a kövérek (elhízottak), akik az orális glukóztolerancia-teszt során nagy inzulinválaszt produkáltak, csekélyebb termo-gén választ adtak, mint azok, akik a glukóz terhelésre a fiziológiás tartományon belül re-agáltak (57). Ezek szerint az inzulinrezisztencia összefügg a glukózra adott termogén vála-szokkal is. Hasonló eredményre vezettek a hiperinzulanemias clamp vizsgálatok ered-ményei is. Ez a módszer - az anyagcsere rátának a glukóz és az inzulin együttes infúzió-ja alatt történo elemzésével - teszi lehetové, egyensúlyi feltételek között a termogenézis, illetve az inzulin által stimulált glukóz metabolizmus energia részesedési arányának vizsgálatát. Felvetodött az is, hogy az elhízásban észlelheto hotermelési zavar és az inzulinrezisztencia közös mechanizmusa, végso soron a csökkent szimpatikus aktivitásra vezet-heto vissza. E teória egyik kiinduló pontja lehet az, hogy az izomzatban a glukózfel-használás hatásfokát és ezen keresztül az inzulin-érzékenységet egy helyileg rendelke-zésre álló metabolitnak - az adesonninnak - a mennyisége, illetve a speciális receptor-muködéstol függo hatékonysága szabja meg. A ? -agonisták krónikus hatásaként és az adenosin-koncentráció csökkentése révén növelik az inzulin érzékenységet, ugyanakkor egyes szubsztrát-ciklusok hatásosságának fokozásával növelik a hotermelést is. Obesi-tásban a szimpatikus aktivitás defektusát demonstráló eredmények erosen alátámasztják a szintetizáló hipotézist (57). 2.4 Kritikus életszakaszok A kövérség vagy az obesitas kialakulását és morfológiai hátterét illetoen jelento-sen változott a szakterületen dolgozó és eredményeik alapján meghatározó vizsgálók véleménye. Az ezredfordulót követoen már lényegében vitatják a Szollár (127) által is követett kategorizálást, mely szerint az obesek a jellemzo zsírsejtszám alapján is elkülö-níthetok, vagyis megkülönböztethetünk: hiperpláziás (zsírsejtszám növekedéssel kialakult) és hipertrófiás (változatlan zsírsejtszám mellett ”csak ” térfogatnövekedés-sel kialakult) állapotot. Ennek ellenére továbbra is vannak olyan elhízottak, akik nem, vagy csak nagyon kismértékben válaszolnak a terápiás és fogyókúrás beavatkozásokra. Az extrém depó-zsír mennyiséget és a csökkent válaszkészséget korábban hiperpláziás elhízásként kate-górizáltuk. A ma egyre szélesebb körben terjedo értelmezés elso leírója Dietz (28), továbbfejlesztoi: Lucas (74), Salbe és Ravussin (117), valamint Bar-Or (5). Hipotézisük szerint a

18

környezeti hatások (alapvetoen az energia bevitel és felhasználás aránya) az egyed-fejlodés különbözo fázisaiban eltéro erosséggel megváltoztathatják a környezet-gén kölcsönhatás érzékenységét, amely lényegében nagyobb zsírakkumulációt eredményez és ilyen alapon szenzitív és kevésbé szenzitív idoszakokat különböztethetünk meg. E periódusok meghatározása nem csupán teoretikus kérdés, mivel lehetoséget biztosít a beavatkozásra, elsosorban a megelozésre és kisebb mértékben a kezelésre is. Új elem-ként jelenik meg e vizsgálók közleményeiben az is, hogy a kialakult állapotot betegség-ként értelmezik, ellentétben Halmy (49), Pados (102) továbbá Ilyés (57) értelmezésével, miszerint a kövérség és az elhízottság nem betegség csupán súlyos és összetett kockázati tényezo. Dietz (28) a fejlodo gyermekek életében három kritikus idoszakot jelölt meg: Az intrauterin fázist, amelyben a 3. trimeszter nagyon jelentos. Amenynyiben az anya testtömeg növekedése itt nem nagy ez kedvezoen szabályozza a fejlodo magzat testösszetételét is. A 4-6. életév közötti szakaszt, amelyben a test zsírtartalmának növekedése jó prediktora a felnottkori obesitas kialakulásának. A szerzo tapasztalata továbbá az is, hogy a 4-6 éves kor közötti életszakasz meghatározó jelentoségu a táplálkozási szokások kialakulása és stabilizációja tekintetében is. A serdülokort, amely periódusban kialakult testzsírtartalom növekedés növeli az esélyét a felnottkori elhízottságnak. Ezt az összefüggést bizonyította a van Lenthe (134) vezette munkacsoport is. Dietz arra is felhívja a figyelmet, hogy a serdülokori nagy tömegnövekedés (nem a sovány testtömeg növekedése) szoros kapcsolatban van a szívvérkeringési betegségekre visszavezetheto halálozással, és a vastagbél vagy végbél tumor kialakulásának gyakoriságával, függetlenül attól, hogy a serdülokori (döntoen centrális elhelyezkedésu) testzsírtartalomnak volt-e hatása a felnottkori testösszetételre. Célkituzésünk ismeretében sem lehet valós cél az idoben korábbi megjelenésu hiperpláziás és a bemutatott értelmezés minden részletkérdésének elemzése, viszont azt megjegyezzük, hogy a két hipotézisben megjelölt kritikus periódusok és következmé-nyeik nagyon hasonlóak. 2.5 A gyermek és serdülokori obesitas, tények és tényezok Az energiafelvétel mérésének vagy becslésének korlátaihoz hasonlóan, a meg-bízható adatgyujtés nehézségekbe ütközik az energiafelhasználás elemzésekor is, a vizs-gálók tehát gyakran csak az indirekt jellemzokre támaszkodhatnak. Általánosan elfoga-dott összefüggés az, hogy a kardio-vaszkuláris fittség alapvetoen a rendszeres fizikai aktivitás következménye, vagyis az élettani és fizikai teljesítménymutatók jó, de indi-rekt jellemzoi a megelozo fizikai

19

aktivitás mennyiségének és rendszerességének is (144). E gondolatmenet alapján az edzésjellegu programok hatásai általában tervezhe-tok, azonban fokozott a torzító hatás abban az esetben, ha vizsgáltak spontán fizikai aktivitása jelentosen különbözo. A gyermekek és serdülokorúak szervezett és spontán fi-zikai aktivitásának mennyiségét Sallis és munkatársai (118) meta-analízissel elemezték az Amerikai Egyesült Államokban. Eredményeik annyira jellemzoek, hogy lényegében általánosíthatók a technikailag fejlett társadalmakra. A következo megállapítások és ösz-szecsengések érdemelnek különös figyelmet: ? A fiúk általában aktívabbak, mint a leányok, amire abból következtettek, hogy már az 5-6 éves fiúk kardirespiratorikus fittsége is mérhetoen jobb volt, mint a hasonló korú leányoké. ? Jelentos a különbség az eltéro nemzetiségu, vagy különbözo etnikai csoporthoz tarto-zók habituális fizikai aktivitása között. A fehér vizsgáltak lényegesen aktívabbak, mint az afrikai vagy mexikói eredetu kortársaik (109, 59). Az etnikailag külön-bözo eredetu, de Magyarországon élo gyermekcsoportok általános fizikai aktivi-tása és motorikus teljesítményei közötti különbséget Tatár és munkatársai (131) is bizonyították. ? A rendszeres fizikai aktivitás napi mennyisége szinte a kritikus mértékig csökken a ti-zenéves kor elején. Ez a hatás is kifejezettebb a leányoknál (59). A magyar leá-nyok vizsgálatát követoen Frenkl és munkatársai (38) ezt már tíz évvel korábban is tapasztalták, de napjainkban a fiúk mintáira vonatkozó következtetés sem ked-vezobb (40). Az sem tisztázott azonban, hogy mit tekinthetünk a minimálisan szükséges mennyiségnek. ? A serdülokorban kialakult megbízható és stabil elhatározottság az aktív életmód iránt jó prediktora a késobbi rendszeres fizikai aktivitásnak is (12). Ezzel kapcsolatosan megjegyezzük: A hazai tapasztalatok ellentmondóak. Az 1970-es, 80-as években a gyermekek és serdülok nagyobb aránya volt aktív, mint napjainkban (124, 99), Ilyés (57) pedig az ezredforduló fiatal felnotteinél nagymértéku elhízottságról számolt be, pedig ezek a fiatal felnottek voltak aktívak 15-20 évvel korábban. ? A gyermekek és a serdülok Amerikában általában aktívabbak a téli hónapokban. A nagyobb aktivitás azonban csak a hétvégéken jellemzo. Magyarországon a téli ak-tivitás ha lehet, még kevesebb, mint a tavaszi vagy éppen a nyári (66). ? A gyermekek, de még a serdülok is jobban kedvelik az intermittáló (legjobban a sportjátékokkal biztosítható) terheléseket, mint a folyamatos állóképességi terhe-lést. ? Nincs vita abban, hogy a képernyo elott töltött ido földrésztol, emberfajtához való tartozástól és országhatártól függetlenül csökkenti az aktív órák (percek) számát. (15, 33). E fejezetben már több összefüggésben hangsúlyoztuk a következtetést, mely szerint a genetikai tényezoknek jelentos szerepe lehet a gyermek- és serdülokori elhízás-ban is, de a nem genetikai összetevoknek is hasonló, vagy talán még kifejezettebb a re-latív súlya. A 2.2. és a 2.3. fejezetrészben már többször kiemelt szérum leptin koncent-ráció környezeti tényezok által módosított hatásmechanizmusához újabb szempont Lah-lou és munkatársai (65)

20

megfigyelése. A rendszeres fizikai aktivitás növeli a geneti-kailag meghatározott leptin érzékenységet, továbbá a leptin hatás kifejlodését jelento-sen módosítja a szex-hormonok aktuálisan jellemzo szintje is. Az egyre részletesebb is-meretek birtokában könnyen adódik a következtetés, a korábban kulcsváltozóként értel-mezett leptin direkt étvágycsökkento hatása egyre korlátozottabb. A prepubertásban és a pubertásban kialakuló obesitás további nyitott kérdése a viscerális zsírszövet mennyisé-gének változása (44). Annak ellenére, hogy a fizikai aktivitás részesedése a napi energia felhasználás-ból meglehetosen kicsi, jelentosége mégis több szempontból is hangsúlyos, különösen ha az elhízottság kialakulását elemezzük. Az elso mindjárt az, hogy az életmódváltozta-tás példa, megértés, elhatározás és akarati tényezok függvénye. A második jellemzoje, hogy az egyének fizikai aktivitása közötti különbség nagyon nagy lehet és ennek megfe-leloen a mért vagy becsült hatás is nagyon különbözo. A harmadik lényeges szempont az, hogy a rendszeres fizikai aktivitás éppen az alapanyagcsere folyamatok változtatásán keresztül növelheti a zsírmentes testtömeget (100) és hosszú távon biztosítja az ener-giaegyensúlyt. Talán a legfontosabb hatás és következmény a negyedik, vagyis az, hogy a rendszeres fizikai aktivitás tartósan módosítja a szubsztrát mechanizmusokat és ezen keresztül megváltoztatja a felszívódott tápanyagok raktározásának megoszlását a zsírszövet és a zsírmentes vagy sovány testtömeg között. Sokan, sok összefüggésben idézik Goran és munkatársai (42) minden tekintetben igényes munkáját, mert az a különbözoen értelmezheto tartalom mellett rávilágít a gyermek- és sedülokori obesitas komplexitására. A szerzok a vizsgáltak fizikai aktivitását a 24 órán keresztül a mért energiafelvétel és az alapanyagcsere különbségével jellemezték. Az adatot elemezték abszolút értékben is és a zsírmentes testtömegre vonatkoztatott értékként is. Ennek megfeleloen a kövérek és elhízottak nagy testzsírtartalmának napi tevékenységgel kapcsolatos mozgatása is benne van az aktivitásnak tulajdonított energiahányadban. A megfigyelési idoszakban a már eleve obes gyermekek zsírakkumulációja volt kifejezettebb. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a kövér és elhízott gyermekek aktivitásra fordított napi energiamennyisége noha abszolút értékben nagyobb, de arányaiban jelentosen el-marad a nem kövérekétol. Több keresztmetszeti vizsgálat együttes eredménye is hason-ló következtetésre ad alapot. A hipoaktív gyermekek annak ellenére kövérebbek, mint aktív kortársaik, hogy napi energiafogyasztásuk mérhetoen kevesebb (25, 76). A zömé-ben egybehangzó eredmények ellenére is az a kutatók általános véleménye, hogy a fizi-kai aktivitás, a szubsztráthatás, a lipidoxidáció és a zsírakkumuláció gyermek- és serdü-lokori összefüggése további vizsgálatokat igényel. Van még azonban néhány további nyitott kérdés is a szakterületen. Gutin és Barbeau (44) ezeket az alábbiakban össze-gezte. o Alapveto fontosságú lenne az elégséges, a szükséges és az optimális fizikai aktivitás mennyiségének egyalapú és ezáltal közértheto meghatározása. Ebben a tekintetben szinte lényegtelen a gyermek testösszetétele, hiszen ilyen egészségszempontú adatokkal a nem kövérekre vonatkozóan sem rendelkezünk. Természetes azonban az is, hogy más az

21

ajánlott mennyiség akkor, ha a test zsírtartalma már nagy vagy kritikusan nagy, más akkor, ha a vizsgált a zsírakkumuláció intenzív szakaszában van és megint más akkor, ha a zsírvesztés már bizonyíthatóan elkezdodött. o Viszonylag kevés az arra vonatkozó ismeret is, hogy milyen edzésmodalitás és inten-zitás a leghatékonyabb a kardio-vaszkuláris egészség szempontjából, és valóban hiányosak ismereteink a gyermek- és serdülokorúak tekintetében. E fejezetben is utaltunk arra, hogy a diéta nélkül alkalmazott fizikai terhelés hatása a kisebb, mint a kombinált programoké. Az aerob aktivitás sok munkacsoport véleménye szerint ked-vezo hatású a test zsírtartalmának csökkentésében. Több eredmény viszont arra utal, hogy az aerob és a nagyintenzitású fázisok kombinációja még kedvezobb lehet. o Az edzotermek számának növekedésével szinte egy idoben vetodött fel az erosíto ed-zések és a testösszetétel-változás kapcsolatának kérdése is. Jelen ismereteink alap-ján az izomtömeg növelése általában csak a relatív zsírmennyiséget csökkenti, az abszolútat nem, vagyis a hatás áttételes. Figyelmet érdemelnek azonban azok a köz-lemények is, melyekben a különbözo erosíto programok hatásaként a test abszolút zsírtartalmának csökkentését írták le a szerzok. A hatás hasonló volt mint az aerob tánccal vagy más jellegu aerob aktivitással kiváltottak, ha a terhelések idotartama is hasonló volt (106, 133, 69). o A szükséges beavatkozások tervezése joggal feltételezi a nem, az emberfajták közötti kisebb-nagyobb különbségek és a puberális fokozat (külön-külön már feltárt) együt-tes hatásainak ismeretét is. o Hasonlóan szükséges lenne a megbízható adatgyujtés a viscerális zsírmennyiség vagy arány egészség-következményeit illetoen is, továbbá az sem tisztázott, hogy a leghatékonyabbnak tekintett, a testzsírtartalmat csökkento és az aerob teljesítményt növelo program mely zsírfrakció mennyiségét vagy arányát módosítja nagyobb mértékben.

22

3. fejezet VIZSGÁLT SZEMÉLYEK Az antropometriai és motorikus teljesítmény vizsgálatot három országban vé-geztük el, városokban élo azon gyermekeknél és serdülokorúaknál, akik a vizsgálatban való részvételt önként vállalták. A három népesség antropológiailag bizonyítottan kü-lönbözo. A magyar mintában nem elemeztük a roma gyermekek és serdülok adatait, noha vizsgálatukat elvégeztük. A Cipruson vizsgált gyermekek nemzetisége görög (mindkét szülo görög). A dé-li országrészben a török kisebbség aránya (a polgárháború egyik következményeként) ma elenyészo. Az utóbbi két évtizedben nagyon jelentos orosz és ukrán bevándorlás következtében értékelheto a szlávok aránya a népességben, de statisztikai feldolgozásra a szláv származású gyermekek eredményei sem kerültek ebben az összehasonlításban. A maláj mintában is csak azon gyermekek eredményei szerepelnek, akik ese-tében mindkét szülo bizonyíthatóan maláj. Megjegyezzük, hogy a maláj-indiai, vagy a maláj-kínai házasság még az ezredfordulót követoen is nagyon ritka Perak államban. Magyarországon és Cipruson az adatfelvételt több településen is elvégezhettük, míg a maláj minta csak a Perak Szultánság fovárosában (Ipohban) élo fiúkat képviseli. Az érvényes etikai eloírásokkal összhangban a mintavétel során nem tettünk különbsé-get a vizsgáltak testzsírtartalma alapján. A települések lélekszáma ismeretében, vagyis arányaiban a maláj minta a legna-gyobb, a magyar a legkisebb (Ipoh lakosainak száma 220 ezer, a vizsgálatba bevont cip-rusi városokban - Nicosia, Pafos, Limasol, Tseri, Paralimni, Sotira - él az összlakosság 50%-a. Magyarországon a fováros 6 kerületében, Gyorben, Kazincbarcikán, Keszthe-lyen, Nyíregyházán, Szigetszentmiklóson és Zalaegerszegen végeztünk adatfelvételt.) A vizsgált fiúk mintánkénti gyakorisági megoszlását az 1. táblázatban foglaltuk össze. A többszörös szelekció

23

következtében mintánk az 1200 fot megközelíto elemszám ellené-re sem reprezentatív, de a célkituzésünk megvalósítása és a kérdések megválaszolása nem is igényel reprezentatív vizsgálatot. A három országban az adott társadalmi középosztályt jellemzo életszínvonal, ha nem is jelentosen, de különbözo: Cipruson a legmagasabb, Perak Államban és Magyar-országon hasonló. Értékelhetoen különbözo a három országban az iskolai testnevelés célja, óraszá-ma, személyi és tárgyi feltételrendszere is. Cipruson és Malajziában az órarend szerinti testnevelés órák száma hetente mindössze 1 (45 perc), míg Magyarországon ketto. Cipruson és Ipohban a 10-12 évesek testnevelését nem szaktanár vezeti és a középiskola elso három évfolyamában is a mind-össze 3-4 hetes továbbképzéssel megszerezheto tanúsítvány az általános (testnevelési) szakmai végzettség. Ez összhangban van a testnevelés céljának és presztizsének külön-bözoségével is. A másik összetevo az, hogy az iskolák fenntartói ilyen módon ”csök-kentik” (vagy nem növelik) a tanári kar létszámát. 1. táblázat. A vizsgált személyek életkoronkénti, mintánkénti és relatív testzsírtartalom kategóriánkénti gyakorisági megoszlása Minta Életkor/F% 9,51-10,50 10,51-11,50 11,51-12,50 12,51-13,50 Összesen Együtt

Magyar 25-29,99 = 30 73 29 70 43 87 42 54 44 284 158

Ciprusi 25-29,99 = 30 53 27 59 52 47 57 52 37 211 173 1195

Maláj 25-29,99 41 51 41 46 179

= 30 47 44 51 48 190

Cipruson és Ipohban az iskolai testnevelés alapveto célja a tanórák közötti testmozgás biztosítása, de a részvétel nem kötelezo. Az órákra általánosan jellemzo a játé-kosság és a szabadon választott aktivitás, továbbá az, hogy a képességfejlesztés és a mozgástanulás (az alkalmazott szervezési feltételek mellett érthetoen) nem deklarált cél. E két országban a tanulók akár saját döntésük alapján bármikor kivonhatják magukat a részvételbol. Többek között az elhízottak esetében Magyarországon kötelezo gyógy-testnevelés (vagy a könnyített testnevelés, mint foglalkoztatási forma) a másik két or-szágban nem is ismert. A rendelkezésre álló sportudvar mérete Ipohban volt a legnagyobb és a magyarországi iskolákban volt a legkisebb. Bizonyos szempontból ellentmondása a ciprusi is-kolai testnevelésnek az, hogy szinte minden általunk meglátogatott iskolában volt a sportudvar mellett (egy szabályos kosárlabda pálya méretu) tornaterem is, pedig a klima-tikus viszonyok ezt még a téli hónapokban sem indokolják.

24

Az elemzés szempontjából jelentosége lehetne a két mintában a rendszeresen sportolók arányának, akik alapvetoen csak a kövérek között (F% = 25,0-30,0) feltételezhetok. Ilyen gyermek a két külföldi mintában nem volt, a magyarországiban is csak értékelhetetlen gyakorisággal fordult elo. A rendszeres fizikai aktivitás azonban nem azonosítható az iskolai testnevelés-sel, hiszen annak hatása a kardio-respiratórikus állóképességre még a heti 2 tanóra gya-koriság mellett sem mérheto (Frenkl et al. 1998). A szabadidos aktivitás tárgyi és kli-matikus feltételei Cipruson és Malajziában kedvezobbek, mint itthon, de a lehetosége-ket általában csak a felnott lakosság egy szuk rétege veszi igénybe, a gyermekkorúak csak hétvégéken vagy az iskolai szünetekben. Érdekes megfigyelésünk: Annak ellenére, hogy mindkét országban kedvezo lehetoséget kínál a tengerpart a szabadidos aktivitásra, az állandó lakosok ezt csak kivételes alkalmakkor veszik igénybe. További különbség a magyar és a külföldi minták között az, hogy Cipruson is és Malajziában is a tizenéves gyermekek már aktívan részt vesznek (nem szervezett gyermekmunkaként, hanem a csa-ládi vállalkozások keretein belül) a családok jövedelmének biztosításában. A bemutatandó mintákra tehát általánosan jellemzo a hipoaktivitás.

25

4. fejezet ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Bevezetés A különbözo vizsgálók által közölt, a kövéreket és elhízottakat jellemzo eredmé-nyek összehasonlíthatóságának több korlátja van, alapvetoen azért, mert még napjaink-ban is hiányoznak a standardizált besorolási szempontok és határértékek. A testtömeg és testmagasság arányát bemutató különbözo méroszámok eloállítása noha egyszeru, de korlátozza az összehasonlíthatóságot például az, hogy a különbözo földrajzi régiókban élo és antropológiailag is eltéro népességek gyermekeinél a méret- és arányváltozások is eltéroek lehetnek (121), továbbá ezek a jellemzok a szekuláris trend néven öszszefog-lalt hatások következtében is módosulhatnak. Malajziában és Cipruson eddig még nem is készült reprezentatív antropometriai vizsgálat. Az utolsó hazai regionális standard (32) 1992-ben jelent meg, vagyis érvényes-sége már csökkent. Nincs összhang továbbá a kutatók között abban sem, hogy milyen percentilis értéket tekinthetünk a kövérség és az elhízottság kritériumának, amennyiben rendelkezésre áll az érvényes referencia. A BMI, mint kritérium-változó a felnottek mintáiban a csoport jellemzésére általánosan elfogadott, de fejlodo gyermekkorban a felnotteknél érvényes osztályszélessé-gek nem alkalmasak az elhízottság, a kövérség vagy az angol nyelvu szakirodalomban gyakran használt túlsúly, mint kategória becslésére (120, 142). Módszerválasztásunkat részben már indokoltuk az 1.4. fejezetben. Ezt itt azzal egészítjük ki, hogy az antropometriai jellemzés során olyan módszereket is alkalmaz-tunk, melyek elsosorban a genotípus, vagy éppen a fenotípus becslésére szolgálnak. A lehetséges hibaforrások csökkentése érdekében a különbözo nemzetiségu vizsgáltjaink jellemzoit a saját

26

népességet bemutató (az elemszámok alapján nem referencia és nem standard) átlagokhoz is hasonlítjuk. 4.1 A növekedési típus jellemzése Conrad (21) két fejlodési irány mentén jellemzi a testi felépítést (az eredeti, német kifejezés szó szerinti fordítása alapján a növekedési típust). Az egyes típusválto-zatokat a testméretekbol levezetett indexekben foglalta össze. E módszerrel a konstitú-ció (a testalkat) jellemzoi mellett a vizsgált személy csont-izomrendszeri fejlettségérol is numerikus formában kifejezheto képet kapunk. A metrikus index (MIX) Az index elso leírása Strömgrentol származik (123), de az eredeti közléstol számított 20-25 évig a humánbiológusok az egyszeru méroszámnak (talán éppen egy-szerusége miatt) nem tulajdonítottak különösebb szakmai tartalmat vagy jelentoséget. A metrikus index a mellkas átméroinek (szélességének és mélységének) a testmagassággal korrigált lineáris függvénye (kerekdedségi méroszáma), amely validálása folyamatában azonban az egész test piknomorf vagy leptomorf jellegére jellemzonek bi-zonyult (125). A méroszámmal kapcsolatos hazai tapasztalatok növekvo száma arra utal, hogy a csontméreteken alapuló metrikus index azt jelzi, hogy mi, mikor és hogyan való-sult meg az öröklött tulajdonságokból. Mészáros és munkatársai (87) ikervizsgálatok-ban bizonyították, hogy a metrikus (nyúlánksági) index genetikai meghatározottsága szignifikáns, a heritabilitási koefficiens a termetével megegyezo. Az indexérték pozitív értéktartományába tartoznak a Kretschmer (64) tipizálása szerinti piknikussal rokon, dominánsan kerekded testi felépítésu, piknomorfok, a nega-tív értéktartományába a leptoszom-aszténiás típushoz nagyon hasonló leptomorfok. Az átmeneti, az úgynevezett metromorf testi felépítés az index enyhén negatív értéktarto-mányába esik. A hazai tapasztalatok alapján az atlétikus testi felépítés a metromorf és az enyhén leptomorf kategóriák közé sorolható. A fiúk és férfiak metrikus indexének számítására szolgáló matematikai össze-függés Szmodis és munkatársai (125) közlése alapján a következo: MIX = 0,16 (MMG - 0,26TTM + 0,80MKS - 2,61)

R = 0,999

A rövidítések: MIX = metrikus index, MMG = mellkasmélység, TTM = testmagasság, MKS = mellkasszélesség (mindhárom adat centiméterben), R = többszörös kor-relációs együttható, amely az egyenlet (125) és a nomografikus értékek (21) egyezését mutatja. A plasztikus index (PLX) A csontozatra és az izomzatra jellemzo három méroszám aritmetikai összege. PLX = vállszélesség (cm) + alkarkerület (cm) + kézkerület (cm)

27

A két index numerikus értékébol derékszögu koordináta-rendszer szerkesztheto (21), amelyben a metrikus index adja a függoleges, a plasztikus index pedig a vízszintes skálázást. A koordináta-rendszer közepén helyezkednek el a metromorf-normoplaszti-kus felnottek. A bal felso negyed tartalmazza a leptomorf-hipoplasztikusokat (akiknél mozgatórendszeri fejlettség kisebb, mint a népességet jellemzo átlag) a bal alsó a pikno-morf-hipoplasztikus vizsgáltakat. A koordináta-rendszer jobb felso negyede jellemzo a leptomorf-hiperplasztikus konstitúcióra, míg a jobb alsó a piknomorf-hiperplasztikus testi felépítésre. Mivel a plasztikus index az életkor függvényében fiatal felnottkorig balról jobbfelé haladva no, tulajdonképpen abszolút léptékben, a gyermekek és a ser-dülok fejlettségi helyzetének megítélésekor az érvényes életkori index-standardokat kell viszonyítási alapként használnunk. 4.2 A szomatotípus meghatározása Az eredetileg Sheldon és munkatársai által leírt tipológiának az elméleti alapja az, hogy a három csiralemezbol (endo-, mezo- és ektoderma) kifejlodo szervek viszony-lagos és alapvetoen fenotipikus dominanciája alapján az emberek kategóriákba sorolha-tók. A tudományos vizsgálat tárgyát elsosorban az alkattípus képezi, mert csak ez ismét-lodik elég gyakran ahhoz, hogy megismerésük alapján szabályt vagy törvényt lehessen megfogalmazni. Az antropometriai adatokon alapuló szomatotipizáló módszer alkal-mazásával a komponensek relatív súlya egy nyitott, abszolút skálán számszerusítheto, továbbá a három csíralemezbol kifejlodo szervek relatív súlya a konstitúció kialakítá-sában egyetlen számhármasban összefoglalható. Számítási munkánkban Carter és Heath (19) eljárási javaslatait követtük. I. komponens (relatív kövérség, endomorfia), amely a belso csiralemezbol kiala-kult szervek és szervrendszerek relatív súlyát jellemzi, az ábrázolásra alkalmazott térhá-romszög baloldali tengelyén (jobbról balra-felfelé csökkeno abszolút skálán). I = C [0,79 ? (LN(szumma 3 redo)2 - 2,11 ? (LN(szumma 3 redo) - 1,18] ahol: C = 1,0 ha a testmagasság nagyobb vagy egyenlo 170,18, de C = 170,18 ? testmagasság-1, ha a vizsgált termete kisebb, mint 170,18 cm; LN = természetes logaritmus; szumma 3 redo = a tricepsen, a lapocka alatt és az elüso felso csípo-tövis felett mért borredok összege. II. komponens (relatív robuszticitás, mezomorfia), amely a középso csiralemez-bol fejlodo szervek és szervrendszerek (elsosorban az aktív és a passzív mozgatórend-szer) relatív súlyát jellemzi, a térháromszög középso tengelyén (felülrol lefelé csökkeno abszolút értékekkel). II = 0,19 (FFK - 1,10TRR) + 0,16 (ASK - 0,10MSR) + 0,86 (HUS + 0,60TDS 0,13TTM + 4,5

28

ahol: FFK = feszített felkarkerület; TRR = tricepsredo; ASK = lábszárkerület, MSR = mediális lábszárredo; HUS = könyökszélesség; TDS = térdszélesség; TTM = testmagasság. III. komponens (relatív nyúlánkság, ektomorfia), amely a külso csiralemezbol kifejlodo szervek és szervrendszerek relatív súlyát jellemzi, a térháromszög jobboldali tengelyén (jobbról balfelé csökkeno abszolút értékekkel). Tartalmában ez a méroszám hasonló a tápláltsági indexekhez. III = 0,73TTM ? TTS-0,33 - 28,57 ahol: TTM = testmagasság; TTS = testtömeg. Ezzel a módszerrel a személy vagy egy csoport szomatotípusának középértéke egy számhármassal írható le, amely számhármas azonban nem kezelheto háromjegyu számként. 4.3 A relatív testzs írtartalom becslése A különbözo testzsírtartalmat becslo módszerek eredményei közötti (gyakran markáns) különbség indokolja olyan eljárás alkalmazását, amellyel az adott népességre vagy korosztályra vonatkozóan reprezentatív minták vizsgálata után nyert viszonyítási értékek állnak rendelkezésünkre. Munkacsoportunk a legtöbb adatot Parízková (104) el-járási javaslatai alapján gyujtötte. E kalipermetriás módszer egyformán alkalmas a fel-nottek és a gyermekek, valamint a nok és a férfiak relatív testzsírtartalmának számításá-ra. A módosított (125) Parízková módszer alkalmazásához 5, a test jobb oldalán felvett borredovastagság szükséges (biceps-, triceps-, lapocka-, csípo- és mediális lábszárredo). Az eredetileg táblázatba foglalt és a fiúkra vonatkozó összefüggés matematikai függvény formában Szmodis és munkatársai (125) javaslatai alapján a következo: F% = ?LN(szumma 10 borredo)? ? 13,059 - 40,462 ahol: LN = természetes logaritmus. A növekedési típus, a szomatotípus, a relatív testzsírtartalom becsléséhez szük-séges testméreteket a Nermzetközi Biológiai Program (138) eljárási ajánlásai alapján vettük fel. (Az adatfelvételt mindhárom országban ugyanazon munkacsoport végezte. Biztosítandó az azonos leolvasási pontosságot az egyes méretcsoportokba tartozó di-menziókat egyazon személy regisztrálta.) Az antropometriai adatfelvétel rövid technikai leírását a 2.melléklet tartalmazza. 4.4 A motorikus próbaeredmények felvétele A jelen vizsgálatban négy motorikus próba eredménye ismeretében jellemeztük a vizsgáltak fizikai teljesítményét. A négy próba választását többek között az is indokolja, hogy a Központi Sportiskola munkatársai korcsoportonként nagy mintákról közöltek összehasonlító

29

adatokat, tapasztalataik szerint e négy teljesítmény kielégítoen becsli a vizsgáltak általános motorikus teljesítményét, továbbá a próbaeredmények együttes értelmezésének prediktív funkciója is lehet (124). A próbák: • 30 m futás a gyorsaság jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A le-olvasás pontossága: 0,1 s. • 1200 m futás a kardio-respiratorikus állóképesség jellemzésére. Végrehajtás az atlé-tika szabályai szerint. A leolvasás pontossága: 1 s. • Helybol távolugrás a robbanékony ero és a kar-törzs-láb koordináció együttes jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 1 cm. Három sikeres kísérletbol a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai fel-dolgozásba. • Kislabdahajítás a kar-törzs-láb koordináció és a felsovégtag robbanékony erejének jellemzésére. Végrehajtás az atlétika szabályai szerint. A meghatározás pontossága: 10 cm. Három sikeres kísérletbol a legjobb eredményét vontuk be a statisztikai feldolgozásba. A motorikus próbákat az antropometriai vizsgálat napján (maximum ±2 nap eltéréssel) hajtották végre vizsgáltjaink. A végrehajtás technikai jellemzoit nem értékel-tük, csupán a mérheto eredményeket regisztráltuk. 4.5 Matematikai statisztikai módszerek A statisztikai elemzés elso lépéseként kiszámítottuk a korcsoportonként, mintán-ként és a testösszetétel kategóriánként jellemzo leíró alapstatisztikai jellemzoket. A vál-tozók összefüggését Pearson-féle lineáris korrelációval vizsgáltuk. A korrelációs együtt-hatók erossége közötti különbséget Z-transzformáció után elemeztük. A mintaátlagok közötti különbségeket egyszempontos variacia analízis után változónként F-próbával elemeztük. Szignifikáns F esetén az elemzést Tuckey próbával folytattuk. A szignifikan-ciaszintet 5%-ban határoztuk meg. Ezeket a statisztikákat elsosorban az eredmények szemléltetésekor használtuk. A mintánkénti összehasonlítás második lépcsojeként diszkriminancia analízist végeztünk a testalkati és motorikus jellemzok különválasztott, de egyideju felhaszná-lásával. A testzsírtartalom alapján kialakított csoportokba tartozó korosztályonként há-rom minta tagjainak besorolását klaszter analízissel is elvégeztük, majd a további elem-zéshez meghatároztuk az azonos klaszterbe sorolt vizsgáltak átlagát és szórását és újabb hipotézisvizsgálattal elemeztük az azonos naptári korú, de különbözo klaszterbe sorol-tak antropometriai és motorikus teljesítmény jellemzoi közötti különbségeket, a véletlen hiba 5%os szintjén. 2 A klaszterek és az eredeti csoportok gyakoriságait khi próbával hasonlítottuk össze.

30

5. fejezet EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS Bevezetés Annak ellenére, hogy ebben az összehasonlításban a csoportosítás egyik alapja a Parízková (104) módszerével becsült relatív testzsírtartalom volt, megítélésünk szerint informatív a mintánkénti testzsírtartalom és testtömeg index átlagok, de különösen a szórások bemutatása és összehasonlítása is. A 2. és 3. táblázatban a testzsírtartalom átla-gok, a 4. és 5.-ben a BMI középértékek és a csoportokon belüli variabilitások szerepel-nek. Tájékoztató adatként mind a négy táblázatban feltüntettük a nem kövér vagy elhí-zott (NFO) fiúkat jellemzo átlagokat is. A relatív testzsírtartalom mintánkénti (nemzetiség) és kategóriánkénti (F%) átla-gai között érthetoen (lévén osztályba sorolt adatok) nincs valódi különbség, továbbá az átlagok korfüggése sem bizonyítható. Ez azonban nem jelenti szükségszeruen azt, hogy más kérdésfeltevés és elrendezés esetén az 1% körüli differenciáknak nincs jelentosége, továbbá azt sem, hogy Lohman (73) javasolt kategorizálásának érzékenysége - melyet e munkában mi is követtünk - nem növelheto. Különbségként csak az említendo, hogy a test zsírtartalma alapján a magyar gyermekek kissé heterogénabb mintákat képviselnek. A rendelkezésre álló és nem matematikai statisztikai információk alapján a szórások kis különbségét nem tudjuk magyarázni. A BMI mintánkénti (magyar, ciprusi, maláj) átlagai szintén egyformák, viszont a korcsoportonkénti különbségek a nagyon hasonló relatív testzsírtartalom ellenére is ál-talában szignifikánsak, vagyis a 25-30% közötti testzsírtartalom akár jelentosen is kü-lönbözo testtömeg-testmagasság arány mellett jött létre. Ilyen tekintetben ismét csak az elhízott magyar fiúk csoportja kivétel, amelyben a középértékek egy viszonylag szuk tartományban (BMI = 25,3-25,9) variálnak. 2. táblázat. A kövér gyermekek relatív testzsírtartalma (%)

Kor 10 11 12

Átlag 27,45 27,43 26,97

Magyar SD 1,47 1,51 1,42

NFO 16,60 17,24 17,13

Átlag 27,63 27,84 27,44

Ciprusi SD 1,27 1,21 1,30

31

NFO 15,94 18,53 18,61

Átlag 28,36 28,15 27,49

Maláj SD 1,28 1,32 1,48

NFO 17,50 18,44 18,93

13

27,59

1,56

17,01

27,63

1,35

17,84

27,51

1,41

18,10

A rövidítések: SD = szórás, NFO = F% < 25,0 3. táblázat. Az elhízott gyermekek relatív testzsírtartalma (%) Magyar Ciprusi Kor Átlag SD NFO Átlag SD 10 32,19 1,73 16,60 31,78 1,47 11 32,38 1,74 17,24 32,14 1,30 12 31,89 1,60 17,13 32,00 1,29 13 32,11 1,54 17,01 31,96 1,46 A rövidítések: SD = szórás, NFO = F% < 25,0.

NFO 15,94 18,53 18,61 17,84

Átlag 31,55 32,10 32,18 32,31

Maláj SD 1,55 1,49 1,39 1,45

NFO 17,50 18,44 18,93 18,10

4. táblázat. A kövér gyermekek testtömeg indexe (kg ? m-2) Magyar SD 1,61 2,28 2,13 2,07

Ciprusi SD 1,88 2,34 1,65 2,00

Maláj SD 1,44 1,52 2,27 2,14

Kor Átlag NFO Átlag NFO Átlag 10 21,72 16,68 21,82 16,65 21,29 11 21,08 17,41 22,62 17,90 22,74 12 21,82 18,33 23,60 18,34 22,70 13 22,26 18,80 23,62 19,24 22,68 KD 1,13 1,11 1,14 A rövidítések: SD = szórás, NFO = F% < 25,0, KD = kritikus differencia.

NFO 16,41 17,23 17,68 18,60

5. táblázat. Az elhízott gyermekek testtömeg indexe (kg ? m-2) Magyar SD 1,86 2,51 2,65 1,98

Ciprusi SD 2,54 2,08 2,28 2,98

Maláj SD 2,56 2,78 2,89 3,84

Kor Átlag NFO Átlag NFO Átlag NFO 10 25,32 16,68 25,83 16,65 24,59 16,41 11 25,93 17,41 25,88 17,90 26,15 17,23 12 25,62 18,33 26,45 18,34 26,68 17,68 13 25,74 18,80 27,53 19,24 28,11 18,60 KD NS 1,27 1,28 A rövidítések: SD = szórás, NFO = F% < 25,0, KD = kritikus differencia, NS = az átla-gok különbsége nem szignifikáns. A szignifikáns különbségek alapján feltételezzük, hogy a BMI-ben 10-13 éves kor között még ilyen elrendezés (az elemzett mintákban csak a 25%-nál nagyobb test-zsírtartalmú fiúk szerepelnek) esetén is valódi a korfüggés, vagyis, ha a BMI-t a táplált-sági állapot becsléseként is alkalmazzuk, ehhez szükséges a korcsoportonként érvényes és reprezentatív referenciák meghatározása. Erre Gyenis és munkatársai (46) is felhív-ták az alkalmazók figyelmét. Az 5. táblázatban bemutatott eredmények rávilágítanak arra is, hogy amennyi-ben a BMI eloszlása egy-egy korcsoporton belül normális, a nem kritikusan nagy egye-di testtömeg32

testmagasság arányhoz is társulhat kritikusan nagy relatív testzsírtartalom. Miután a BMI eloszlása a nagy mintákban normális (45, 94) többek között ebben jelöl-heto meg a BMI egyénekre történo alkalmazása után a testösszetétel becslésének az egyik korlátja. 5.1 A variancia analízis eredményei 5.1.1 Az antropometriai jellemzok összehasonlítása A test zsírtartalma és a BMI alapján is nyilvánvalóan különbözo csoportok testmagasságának átlagait és szórásait az 1. és 2. ábrán mutatjuk be. Ábráinkon következe-tesen kék színnel jelöltük a magyar, pirossal a ciprusi és zölddel a maláj fiúk leíró sta-tisztikai jellemzoit. A világosan árnyalt oszlopok jelölik a vizsgálati csoportok magas-ság átlagát, a szórások nélküli teli oszlopok pedig a nem kövérek vagy elhízottak közép-értékét. (Ezek az eredmények munkacsoportunk eddig még nem publikált adatai.) A könnyebb összehasonlítás érdekében a kövéreket és az elhízottakat bemutató ábrák függoleges tengelyén a skálázás egyforma. Az 1. ábrán látható mintázat alapján megállapítható, hogy a magyar kövér (F% = 25,0-29,99) fiúk mind a négy korcsoportban szignifikánsan magasabbak, mint a hasonló testzsírtartalmú ciprusiak és a malájok. A kövérek testmagasság átlagának életkoronkén-ti különbsége mind a három mintában szignifikáns, de az átlagok különbsége általában nem nagyobb, mint a nem kövéreknél jellemzo. Szembetuno továbbá az is, hogy a kövér gyermekek és serdülok mindhárom népességben átlagosan 3-5 cm-rel magasabbak, mint a nem kövérek, amely különbség a statisztikai és humánbiológiai megítélés alapján is jelentos.

1. ábra. A kövér fiúk testmagassága (cm).

33

2. ábra. Az elhízott fiúk testmagassága (cm). A kapott mintázat lényegében hasonló az elhízottak csoportjaiban is (2. ábra), azzal a különbséggel, hogy az elhízott-normál testzsírtartalmú differenciák még kifeje-zettebbek, mint a kövérek csoportjaiban. Az egymást követo életkori csoportok testma-gasságának különbsége az elhízottak mintáiban is szignifikáns. Az antropológiailag kü-lönbözo népességekhez tartozó, de elhízott gyermekek és serdülok egy korcsoporton be-lüli különbségei azonban már csak véletlenszeruek (a 10 évesek korcsoportjában a cip-rusiak a legalacsonyabbak, míg a 11 éveseknél csak a magyar-maláj összehasonlítás eredménye szignifikáns), vagyis az elhízottság hatása ebben az összehasonlításban ero-sebb, mint a nemzetiségi különbségeké. A kövér és elhízott gyermekek szignifikánsan magasabb termete azonban nem csupán mintáinkra jellemzo sajátosság. Magyarországon Ihász (54), Völgyi és munka-társai (135) valamint Mészáros és munkatársai (88), külföldön Georgiou és munkatár-sai (41) egymástól független gyermekminták vizsgálata után hasonló eredményekrol számoltak be. Lényegesen összetettebb megközelítést igényel a jelenség magyarázata. Már régen ismert tény az, hogy a kisebb-nagyobb mértékben kövér vagy éppen elhízott gyermekek többsége biológiai érésében eloretart (38, 72, 60). A kérdés azonban ennél jelentosen sokrétubb, ugyanis a termet különbözosége nem szukítheto csupán az érés se-besség különbségeire, bár ez a hatás is valóban jelentos. Az érés hatását támogató meg-figyelés az, hogy a kövér gyermekek és serdülok csak az egyedfejlodés e kritikus szaka-szában magasabbak, mint nem kövér kortársaik (87), de fiatal felnottkorban a test zsír-tartalma alapján kialakított csoportok testmagassága már nem különbözo. Mivel a le-hetséges hatótényezoket együttesen elemzo tanulmányt nem ismerünk, bemutatunk né-hány olyan eredményt, amelyek a magasabb termet egy-egy szabályozási hátterét vilá-gítják meg.

34

A magasabb termet triviális magyarázatát jelento magasabb növekedési hormonszinttel ellentétben Bouchard (10) azt tapasztalta, hogy a kövér vagy elhízott gyermekek és serdülok növekedési hormonszintje kissé alacsonyabb, mint a nem kövéreké, mi több, a szerzo a csökkent növekedési hormonszintet az elhízás egyik kockázati tényezojeként értékeli. Lényegében hasonló az alapmegfigyelés Ilyés (57) összehasonlító elemzésében is, amelyet azzal is kiegészít, hogy a csökkent növekedési hormonszinthez általában kis-sé növekedett szomatomedin-C (IGF-I) szint társul. Ez a megfigyelés magyarázatul szol-gálhat arra, hogy a csökkent növekedési hormon elválasztás ellenére miért is fokozó-dik/fokozódhat a növekedés sebessége. Továbbra is nyitott kérdés az, hogy az elhízás-ban milyen belso hatások vezetnek a csökkent növekedési hormon elválasztáshoz és a fokozott szomatomedin-C termeléshez. (Több vizsgáló feltételezése szerint nem is a nö-vekedési hormontermelés csökkenése az alapveto ok, hanem a növekedési hormont kö-to fehérje -GHBP- megnövekedett mennyisége.) Ilyés azt hangsúlyozza, hogy az IGF-I termelését a növekedési hormon mellett az inzulin is fokozza és az elhízásban gyakori hormonális eltérés a hiperinzulinaemia. További összefüggés lehet az is, hogy elhízás-ban az IGF-I biológiai aktivitását módosító kötofehérjébol kevesebb termelodik és így az IGF-I hatása lényegében változatlan termelés mellett is fokozódik. A növekedési hormon (szomatomedin-C), inzulin, tiroxin (trijódtironon) fizioló-giás kölcsönhatás értelmében jelentosége lehet a pajzsmirigymuködés változásának is az idolegesen magasabb termet kialakulásában. A szérum tiroxin koncentrációja általában még elhízásban is fiziológiás, viszont több megfigyelés utal arra, hogy a kialakult ál-lapot a trijódtironin elválasztás fokozódását is eredményezi vagy eredményezheti (56, 10). A kérdés biokémiai módszerekkel vizsgálható összetevoinek feltárása a techni-kai fejlettség és fejlodés jelen szintjén már bizonyára nem igényel sok idot. Nehezebb azonban annak megválaszolása, hogy milyen mechanizmusok és kölcsönhatások alapján vezethet a kövérség és elhízottság, mint kritikus állapot vagy éppen betegség olyan, humánbiológiailag pozitívnak minosülo következményekhez, mint a fiziológiás tartományon belüli gyorsabb hormonális érés, a magasabb termet, vagy a testmagasság gyorsabb növekedése. A kövér vagy elhízott gyermekek és serdülok testtömege már a nagyobb testzsírtartalom (a nyilvánvaló környezeti hatások) következtében is nehezebb, mint a hasonló magasságú nem kövéreké. E szelektált mintákban az emberfajtákhoz való tartozás hatá-sainak elemzésétol eltekintünk. Az abszolút értékben kifejezett különbségek a 3. és a 4. ábrán láthatók, míg a testmagassággal korrigált eredményeket a 6. és 7. táblázatban fog-laltuk össze. A 3. és 4. ábra elrendezése valamint a jelölések megegyeznek a testmagas-ságnál bemutatottal. A kövérek mintájában csak a 10 és a 13 éves fiúk korcsoportjában valódi a különbség és következetesen a csak a testmagasságában is eltéro magyar-maláj

35

összehasonlítás eredménye szignifikáns. Az elhízottak mintájában a testtömeg átlagok statisztikailag egyformák - kivétel a 10 éves ciprusi fiúk kisebb tömege -, és a szórások nagyobbak, mint a kövérekében.

3. ábra. A kövér fiúk testtömege (kg).

4. ábra. Az elhízott fiúk testtömege (kg). A kövér fiúk testmagassággal korrigált testtömeg átlagai (kg x 0,01 cm-1)között a különbség általában szignifikáns (6. táblázat), de nem jelölheto meg két olyan minta, amelyben a differenciák következetesek lennének. A 10 évesek korcsoportjában csak a magyar-maláj, a 11 és 12 évesekében csak a magyar-ciprusi, míg a 13 évesekében csak a ciprusi-maláj 36

összehasonlítás eredménye szignifikáns. A relatív testtömeg szórása a nagyon hasonló testzsírtartalom ellenére is nagy, nagyobb, mint a testmagasságé vagy a relatív testzsírtartalomé és arányaiban nagyobb, mint az abszolút értékben megadott testtömegé. A táblázatba foglalt eredmények alapján nyilvánvaló az is, hogy a relatív testtömeg életkorfüggése a már kialakult kövérség ellenére is jelentos. 6. táblázat. A kövér gyermekek relatív testtömege (kg ? m-1) Magyar SD 2,54 3,92 3,62 4,08

Ciprusi SD 2,73 3,49 3,26 4,64

Maláj SD 2,53 2,91 4,17 4,11

Kor Átlag NFO Átlag NFO Átlag NFO 10 31,18 23,60 30,63 23,01 29,51 22,30 11 31,58 24,51 33,07 25,95 32,26 24,26 12 33,83 26,47 35,28 27,48 34,19 25,86 13 36,20 29,45 37,13 29,38 35,14 28,01 KD 1,55 1,67 1,71 A rövidítések: SD = szórás, NFO = F% < 25,0, KD = kritikus differencia, NS = az átla-gok különbsége nem szignifikáns. 7. táblázat. Az elhízott gyermekek relatív testtömege (kg ? m-1) Magyar SD 4,76 4,91 5,14 4,51

Ciprusi SD 4,19 4,01 4,11 5,59

Maláj SD 3,91 4,96 5,15 7,03

Kor Átlag NFO Átlag NFO Átlag NFO 10 37,84 23,60 34,23 23,01 35,58 22,30 11 38,56 24,51 38,51 25,95 38,67 24,26 12 39,57 26,47 40,96 27,48 40,90 25,86 13 41,37 29,45 43,70 29,38 44,98 28,01 KD 1,73 1,87 1,90 A rövidítések: SD = szórás, NFO = F% < 25,0, KD = kritikus differencia, NS = az átla-gok különbsége nem szignifikáns. Az elhízottak mintáiban a 11 és 12 évesek átlagai között a különbség nem szignifikáns. A 10 évesek korcsoportjában csak a magyar, míg a 13 évesekében csak a maláj serdülok relatív testtömege nagyobb. Az adat valódi korfüggése az elhízottak mintáiban következetes és jelentos. A konstitúció kerekdedségét (linearitását) bemutató metrikus index mintánkénti és korcsoportonkénti átlagait valamint szórásait az 5. és 6. ábra tartalmazza. Az ábrák értelmezéséhez ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kisebb (negatívabb) szám a ”nyú-lánkabb”, a nagyobb a piknomorfabb testi felépítést jelöli. A kövérek csoportjában a magyar fiúk a legnyúlánkabbak és a ciprusiak testi felépítése a legkerekdedebb mind a négy korcsoportban. A nem kövérek átlagához viszonyított távolság azonban mind a három mintában és mind a négy korcsoportban következetes és nagy.

37

A csak kövér vizsgáltak metrikus indexének évenkénti sorában még felismerheto a 1013 éves kor között jellemzo linearizálódás fokozódás (az ábrán az oszlopok magas-sága csökken), amelyet több hazai és külföldi munkacsoport (125, 82, 81, 90, 41, 70) egymástól függetlenül vizsgált, nagy elemszámú vagy reprezentatív mintánál igazolt. Ez a jellemzo korfüggés a ciprusi kövérek korcsoportjainál a legkevésbé kifejezett.

5. ábra. A kövér fiúk metrikus indexe (cm). Az elhízottak (6. ábra) mintáiban a metrikus index átlagok korcsoporton belüli különbségei nem jelentosek, vagyis ebben a mutatóban is a testösszetétel hatásai lénye-gesen erosebbek, mint a nagy földrajzi távolságból is eredo (antropológiai) nemzetiségi különbségeké. Az átlagok ismeretében a testi felépítés a nemzetiségi hovatartozástól függetlenül piknomorf, amely az életkor függvényében még fokozódik is, tehát az azo-nos naptári életkorú kövér és elhízott csoportok esetében a metrikus index korfüggo trendje lényegében ellentétes irányú, mint a kövéreknél vagy a nem kövéreknél tapasz-talt. Ebben a csoportban azonban az átlagok körüli szórások lényegesen nagyobbak, mint a kövérekében. Mohácsi és munkatársai (91) vizsgálatában a piknomorf testi fel-építés és a nagy relatív testzsírtartalom kapcsolata szignifikáns volt. A szerzok arra hív-ták fel a figyelmet, hogy a kövérség vagy elhízottság kialakulásában a 2. fejezetben fel-sorolt tényezok mellett a konstitúciónak, mint egy hajlamosító tényezonek is szerepe le-het. E statisztikai kapcsolat eredményeink alapján sem vitatható (ilyen elemzést nem is végeztünk), azonban az elhízottak korcsoportjaiban jellemzo nagy szórások úgy értelme-zendok, hogy a különbözo nemzetiségu mintákban egyaránt értékelheto gyakorisággal volt olyan elhízott vizsgált is, akinek a testi felépítése, ha nem is nyúlánk, de legalább metromorf. Ez a megfigyelés, ha nem is tagadja, de

38

értékelhetoen gyengíti a konstitúció testösszetételt meghatározó szerepét, és egyben ismételten kiemeli a környezeti hatások jelentoségét.

6. ábra. Az elhízott fiúk metrikus indexe (cm). Az elhízottak csoportjaiban tapasztalt pozitív irányú metrikus index átlag-válto-zás kapcsolatba lehet a korábbiakban már említett biológiai eloretartással is, bár a nem szelektált mintákban a pozitívabbá váló index csak 13 éves kor után jellemzo (125, 82, 81, 90). Noha nincs mért adatunk vagy becslésünk vizsgáltjaink morfológiai- vagy csontéletkorára vonatkozóan, a közel három év eloretartást a csoport szintjén túlzottnak ítéljük annak ellenére, hogy a naptári és biológiai életkor ilyen különbsége a közvetlen prepubertásban és a pubertásban nem ritka (83, 143). A csont-izomrendszeri fejlettséget bemutató plasztikus index mintánkénti átlaga-it a 7. és a 8. ábrán mutatjuk be. A kövér fiúk csoportjában a magyarok plasztikus index átlaga a 12 évesek korcsoportját kivéve nagyobb, mint a malájoké, míg a magyar-cipru-si összehasonlítás eredménye csak a 10 évesek csoportjában értékelheto. A plasztikus index és a testmagasság szignifikáns és lineáris kapcsolata ismeretében a magyar-maláj különbség részben a termet különbözoségébol ered. Jellemzo továbbá az is, hogy a kö-vér fiúk plasztikus indexe mindhárom mintában és mind a négy korcsoportban jelento-sen nagyobb, mint a nem kövéreké. Az elhízottak korcsoportjaiban mindössze a 10 éves magyar és ciprusi gyermekek átlaga különbözo, a három idosebb korcsoportban a kö-zépértékek differenciái véletlenszeruek. A szórások az elhízottak mintáiban ismételten nagyobbak, mint a kövérekében.

39

7. ábra. A kövér fiúk plasztikus indexe (cm).

8. ábra. Az elhízott fiúk plasztikus indexe (cm). A plasztikus index a vállszélesség, az alkarkerület és a kézkerület aritmetikai összege. Conrad (21) eredeti leírásában nincs utalás arra vonatkozóan, hogy a plaszti-kus indexben a test zsírtartalmának is módosító szerepe lehet. Az utóbbi idoben megjelent közlemények (54, 87, 135, 112) eredményei viszont következetesen azt sugallják, hogy a kövér vagy elhízott gyermekek és serdülok plaszti-kus indexe értékelhetoen nagyobb, mint a nem kövéreké vagy a hasonló testmagasságú sportolóké (130). A kövérség és az elhízottság kialakulásához vezeto hipoaktív életmód ismeretében 40

joggal feltételezheto, hogy a nagyobb plasztikus indexben a borredok tor-zító hatása is számottevo (amely arányaiban értékelhetoen csökkenti az aktív szövetek dominanciáját), vagyis a nagyobb plasztikus index nem értelmezheto úgy, hogy mozga-tórendszeri fejlettségük kedvezobb. Vizsgáltjaink plasztikus indexének és relatív test-zsírtartalmának lineáris kapcsolatát bemutató korrelációs koefficienseit a 8. táblázatban foglaltuk össze. 8. táblázat. A relatív testzsírtartalom és a plasztikus index kapcsolata Kor 10 11 12 13

NFO 0,32 0,35 0,34 0,30

F%>25 0,45 0,51 0,47 0,46

P <5% <5% <5% <5%

Eredményeink szerint a plasztikus index és a relatív testzsírtartalom kapcsolata a nem kövérek vagy elhízottak és nagy testzsírtartalmú vizsgáltak mintájában is szignifi-káns. A nagyobb testzsírtartalomhoz statisztikusan nagyobb plasztikus index társul. Az életkor hatása ebben az összefüggésben nem jelentos. A Z-transzformáció eredménye ismeretében az együttjárás kevésbé szoros a nem kövérek korcsoportjaiban, a közös va-rianciák mindössze 9-12% közöttiek. A csak kövéreket és elhízottakat tartalmazó kisebb mintákban a determinációs együttható nagyobb, 20-26% közötti. A statisztikai értelme-zés szerinti gyenge vagy közepes erosségu együtthatók alapján azonban nem állítható az - bár a korreláció számításkor a változók felcserélhetok és az eredmény nem változik -, hogy minden nagyobb plasztikus indexben a relatív testzsírtartalom szerepe jelentos. A bemutatott összefüggéseket kizárólagosan az átlagos fizikai aktivitású mintákra tartjuk érvényesnek. A kövér fiúk szomatotípus komponenseinek átlagait és szórásait a 9-11. táblázat tartalmazza. A minták átlagos szomatotípusa a nagy földrajzi és antropológiai távolság-tól függetlenül mezo-endomorf. Az endomorfia korcsoportonkénti átlagai között a kü-lönbség következetesen szignifikáns, a magyar fiúknál jellemzo átlagok mérsékelten ki-sebbek, mint a ciprusiaknál vagy a malájoknál jellemzo. Ebben a tekintetben csak a 10 éves fiúk csoportja kivétel, amelyben a malájok 5,95-ös középértéke a legkisebb. A ma-gyar és a ciprusi mintában az endomorfia az életkor elorehaladtával kisebb-nagyobb mértékben csökken, a malájok csoportjában a korcsoportonkénti differenciák csak vélet-lenszeruek. Ebben az összehasonlításban numerikusan a ciprusi fiúk relatív robuszticitása a legnagyobb és a malájoké a legkisebb, de a 11 évesek korcsoportjában a 0,28 skálaegy-ség különbség azonban nem is értékelheto. Az azonos mintán belül a korcsoportonkénti öszszehasonlítás eredménye csak a magyarok mintájában szignifikáns, az átlagok kor-függo trendje csökkeno. 9. táblázat. Az endomorfia átlagai és szórásai kövér fiúknál 41

Magyar Ciprusi Maláj Kor KD Átlag SD Átlag SD Átlag SD 10 0,44 6,54 0,85 6,96 0,82 5,95 0,76 11 0,40 6,34 0,82 6,72 0,73 6,19 0,67 12 0,35 5,86 0,67 6,45 0,60 6,51 0,82 13 0,31 5,96 0,69 6,23 0,63 6,28 0,69 KD 0,37 0,40 NS A rövidítések: SD = szórás, KD = kritikus differencia, NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns. 10. táblázat. A mezomorfia átlagai és szórásai kövér fiúknál Magyar Ciprusi Maláj Kor KD Átlag SD Átlag SD Átlag SD 10 0,41 5,39 0,94 5,21 0,97 4,70 0,77 11 NS 5,06 1,01 5,17 0,95 4,91 0,76 12 0,44 4,89 0,94 5,37 0,93 4,60 0,84 13 0,46 4,81 1,06 5,33 1,10 4,61 0,74 KD 0,40 NS NS A rövidítések: SD = szórás, KD = kritikus differencia, NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns. A kövér fiúk mintáiban az ektomorfia a legkevésbé kifejezett tulajdonság. A 11-13 éves korcsoportban az átlagok különbsége szignifikáns, amelynek alapveto oka a ma-gyar gyermekek és serdülok 1,80 és 2,06 közötti átlaga. A relatív nyúlánkság korcsopor-tonkénti különbsége ismételten csak a magyar mintában szignifikáns. Az életkor elore-haladtával a tulajdonság kifejezettebb. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az átlagok kö-rüli szórások ebben a méroszámban a legnagyobbak, a relatív szórások 47 és 74% kö-zöttiek. Az elhízott fiúk szomatotípusa (12-14. táblázat) szintén mezo-endomorf, azzal a különbséggel, hogy a relatív kövérség és a relatív robuszticitás átlagai között a differen-ciák nagyon kifejezettek. A variancia analízis egybehangzó eredménye az, hogy a min-tánkénti különbségek egyik szomatotípus komponenes esetében sem jelentosek, és az azonos mintán belül a korcsoportonkénti különbség is csak a magyarok mintájában, az I. komponens esetében szignifikáns. 11. táblázat. Az ektomorfia átlagai és szórásai kövér fiúknál

Kor 10 11 12

KD NS 0,55 0,67

Magyar Átlag SD 1,23 1,19 1,80 1,13 1,96 0,89

Ciprusi Átlag SD 1,03 0,96 1,19 0,95 0,92 0,75 42

Maláj Átlag SD 0,98 0,95 069 0,68 1,11 1,10

13 0,72 2,06 0,96 1,17 0,92 1,49 1,10 KD 0,67 NS NS A rövidítések: SD = szórás, KD = kritikus differencia, NS = az átlagok különbsége nem szignifikáns. 12. táblázat. Az endomorfia átlagai és szórásai elhízott fiúknál Magyar Kor KD Átlag SD 10 NS 8,49 0,73 11 NS 8,34 0,96 12 NS 7,95 0,76 13 NS 7,73 0,88 KD 0,63 A rövidítések mint a 11. táblázatban.

Ciprusi Átlag SD 8,57 0,66 8,50 0,54 8,18 0,67 7,99 0,87 NS

Maláj Átlag SD 8,25 0,91 8,51 0,73 8,23 0,70 7,92 0,72 NS

13. táblázat. A mezomorfia átlagai és szórásai elhízott fiúknál Magyar Kor KD Átlag SD 10 NS 6,40 0,86 11 NS 6,54 1,29 12 NS 6,16 1,14 13 NS 6,12 1,13 KD NS A rövidítések mint a 11. táblázatban.

Ciprusi Átlag SD 5,83 1,27 6,17 0,90 6,32 1,14 6,24 1,34 NS

Maláj Átlag SD 5,98 1,35 6,09 1,22 5,81 1,17 6,28 1,16 NS

14. táblázat. Az ektomorfia átlagai és szórásai elhízott fiúknál Magyar Ciprusi Maláj Kor KD Átlag SD Átlag SD Átlag SD 10 NS -0,06 0,61 0,15 0,51 -0.04 1,17 11 NS 0,16 0,86 0,16 0,81 -0,03 0,94 12 NS 0,28 1,08 0,34 0,76 0,08 0,97 13 NS 0,16 0,92 0,30 0,73 -0,09 1,08 KD NS NS NS A rövidítések mint a 11. táblázatban. Összefoglaló értékelésünk az, hogy az elhízottság antropometriai következmé-nyei olyan erosek, hogy elfedik az emberfajták közötti differenciákat. Kérdésfeltevésünk azonban nemcsak az eredmények szigorú összehasonlítására vonatkoznak. Állást kell foglalnunk abban is, hogy a kövér és elhízott minták vizsgála-takor melyik módszer eredménye informatívabb, vagyis melyik eljárás érzékenyebb. 43

Megítélésünk szerint a morfológiai alkat nyúlánkságát a metrikus index becsli érzékenyebben, bár már korábban is felvetodött az igénye a metrikus index zsír- vagy borredo korrekciójának (91, 135). A kövérek és elhízottak csont-izomrendszeri ruobusz-ticitását tapasztalataink szerint a II. komponens becsli érzékenyebben. Ez alapvetoen abból ered, hogy a feszített felkarkerület és a lábszárkerület borredo korrekció után léptetendo be a becslo egyenletbe, míg a plasztikus index nyers (korrigálatlan) adatok összege. A kövérek, de méginkább az elhízottak plasztikus indexének átlaga vagy egyedi értéke olyan mértékben nagyobb a hasonló magasságú nem kövérekétol, hogy abban a torzítás hatása nyilvánvaló. Munkacsoportunk tapasztalatai szerint ilyen nagy plasztikus index még a rendszeresen sportoló, de nem kövér 10-13 éveseknél sem mér-heto (85). Hangsúlyozzuk azonban, hogy a mezomorfiával jellemzett relatív robuszticitás is túlbecsli a mozgatórendszer valós fejlettséget, mert a könyök és térdszélesség körül is jelentos zsírmennyiség akkumulálható. A gyakorlati tapasztalat alapján mégis azt felté-telezzük, hogy elsosorban a térdszélesség torzító hatása a meghatározó a túlbecslésben. 5.1.2 A motorikus teljesítmények összehasonlítása A vizsgálatban alkalmazott négy motorikus próba eredménye ismeretében csak a vizsgáltak gyorsaságára, robbanékonyságára, kar-törzs-láb koordinációjára és kardiorespiratórikus állóképességére következtethetünk, továbbá jellemezhetjük a vizsgált tulajdonságok egyénen vagy csoporton belüli kiegyensúlyozottságát (124). Az 1.4. fejezet-ben összefoglaltak alapján a képességek és készségek jellemzésére azonban ez a próba-rendszer nem alkalmas. A kritikus vagy éppen szélsoségesen nagy testzsírtartalom és a kialakulásához vezeto életmód ismeretében - akár csak testnevelo tanári minosítés alapján elfogadható vagy jó teljesítmény - vizsgáltjainktól nem várható. A próbaeredményekben közös az is, hogy a bizonyítható különbségek nem társíthatók az antropológiai vagy földrajzi varia-bilitáshoz, ezek alapvetoen az életmód és a gyakorlottság ”következményei”. A gyorsa-ságot becslo 30m futás eredményei a 9. ábrán (kövér) és a 10. ábrán (elhízott) láthatók. A kövérek és az elhízottak futóteljesítménye között a különbség következetesen szigni-fikáns, e próbában a kövérek teljesítménye a jobb. A 30 m futásban általában a magyar kövér fiúk teljesítménye a legjobb és a ma-lájoké a leggyengébb, de a 13 évesek korcsoportjában a magyar-ciprusi összehasonlítás eredménye is szignifikáns. A magyar gyermekek és serdülok jobb gyorsasági teljesítmé-nyéhez azonban nagyobb csoporton belüli variabilitások társulnak, mint a másik két mintában. A kövérek és a nem kövérek átlagos futóteljesítménye szinte össze sem ha-sonlítható, pedig hangsúlyozni kell, hogy a nem kövérek korcsoportonkénti átlagai is szignifikánsan nagyobbak (vagyis vizsgáltjaink lassúbbak), mint a Szabó (124) 25 év-vel korábban vizsgált mintájában jellemzo átlagok. A kövér fiúk azonban átlagosan csak 0,3-0,5 másodperccel futják lassabban a 30 mt, mint nem kövér kortársaik.

44

9. ábra. A 30 m futás eredményei a kövér fiúk csoportjában (s).

10. ábra. A 30 m futás eredményei az elhízott fiúk csoportjában (s). Az elhízottak korcsoportjaiban csak a 10 évesek gyorsasága hasonló. A három idosebb mintában továbbra is jellemzo az, hogy a magyar gyermekek és serdülok a leggyorsabbak és a malájok a leglassúbbak, de a magyar ciprusi összehasonlítás eredménye is szignifikáns. Az átlagok körüli szórások ismételten a magyar vizsgáltak korcsoport-jaiban a legnagyobbak. Az elhízott fiúk átlagosan 0,6-0,8 másodperccel lassúbbak, mint a nem elhízottak.

45

A kövér és elhízott valamint a nem kövér gyermekek teljesítményei között a különbség jelentosen kisebb a helybol távolugrásban. A 10 éves, de kövér maláj fiúk ugróteljesítménye, ha csak kismértékben is, de jobb, mint a nem kövéreké. A mintánkénti összehasonlítás eredménye azonos, mind a négy korcsoportban szignifikáns. A magyar fiúk robbanékony ereje a legnagyobb és a malájoké a legkisebb. Az elhízottak mintáiban a szélsoségesen nagy relatív testzsírtartalom következ-ménye nyilvánvaló. A 30%-ot meghaladó testzsírtartalom a robbanékonysági teljesít-ményt is jelentosen csökkenti. A maláj fiúk nagyon mérsékelt ugróeredményeihez re-latíve kis szórások társulnak.

11. ábra. A helybol távolugrás eredményei a kövér fiúk csoportjában (cm). A kislabdahajítás eredményeit a 13. és a 14. ábrán foglaltuk össze. E próbával kapcsolatosan hangsúlyozni kell, hogy a teszt sem Cipruson, sem pedig Malajziában nem törzs- vagy ellenorzoanyaga az iskolai testnevelésnek. Az azonban több, mint meg-lepo, hogy a hajítás, mint játék vagy verseny mennyire hiányzik ez utóbbi két népesség gyermekeinek napi tevékenységébol. A magyar fiúk dobóteljesítménye értékelhetoen jobb, mint a ciprusiaké vagy a malájoké. E két utóbbi minta korcsoportonkénti átlagai-nak különbsége a kisebb-nagyobb numerikus eltérések ellenére sem szignifikáns.

46

12. ábra A helybol távolugrás eredményei az elhízott fiúk csoportjában (cm).

13. ábra. A kislabdahajítás eredményei a kövér fiúk csoportjában (m). A kövérek és az elhízottak dobóteljesítménye között csak véletlenszeru differen-ciákat tapasztaltunk és a különbségek mintánkénti elrendezodése is hasonló, vagyis eb-ben a kategóriában is a magyarok a ”legjobbak”. Az eredmények bemutatása során több-ször fogalmaztunk úgy, hogy egyik vagy másik teljesítmény jó, vagy jobb. Ez azonban csak az egymáshoz való hasonlításban helytálló jelzohasználat, hiszen sem a kövérek, sem az elhízottak dobóteljesítménye nem jó.

47

A kardio-respiratórikus állóképességet becslo 1200 m futás eredményei alapján vizsgáltjaink szinte más csoportot képviselnek, mint az elozo három próbaeredmény ismeretében. A vonatkozó eredményeket a 15. és 16. ábra tartalmazza.

14. ábra. A kislabdahajítás eredményei az elhízott fiúk csoportjában (m).

15. ábra. Az 1200 m futás eredményei a kövér fiúk csoportjában (s). A differenciák népességenkénti mintázata lényegében hasonló a kövérek és az elhízottak csoportjaiban. A maláj gyermekek és serdülok kardio-respiratórikus állóké-pessége a leggyengébb, míg a magyaroké és a ciprusiaké hasonló. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a bemutatott átlagok bármilyen szempontú minosítés alapján nagyon 48

gyengék. A szórások mindhárom mintában nagyok, függetlenül attól, hogy a kö-vérek vagy az elhízottak csoportjait elemezzük.

16. ábra. Az 1200 m futás eredményei az elhízott fiúk csoportjában (s). A motorikus próbaeredmények tekintetében mindössze két nagyelemszámú vizs-gálat eredményei tekinthetok összehasonlítási alapnak. Szabó (124) a test zsírtartalmától független referencia adatokat közölt e négy próbából álló teszt felhasználásával, míg Mészáros és munkatársai (84) elkülönítették a kövér és nem kövér gyermekek és serdü-lok eredményeit. A három adatfelvétel között azonban eltelt 15-25 év. Az 1989-ben vizsgált kövér általános iskolás fiúk mind a négy próbában jobb teljesítményt nyújtot-tak, mint vizsgáltjaink, annak ellenére, hogy a kövérség megítélésben a két vizsgálat kö-zött nem volt különbség. Ezek alapján szinte kézenfekvo a következtetés, hogy az 1980-as évek végén még a kövér fiúk is aktívabbak voltak, mint napjainkban. A Szabó által közreadott (124) értékelési rendszer alapján vizsgáltjaink motori-kus teljesítménye lényegében nem is értékelheto. A 10 éves kövér és elhízott fiúk pél-dául gyengébben teljesítettek, mint a nem kövér 7 évesek 1978-ban. E rendszer további elonye az, hogy a szórásegységekben kifejezett kategóriák alapján a különbözo korú vizsgáltak teljesítményei is elemezhetok, továbbá a motorikus teljesítmények kiegyen-súlyozottsága is értékelheto. Nem minosítendo azonban pozitívumként, amikor azt állít-juk, hogy az általunk vizsgált kövér és elhízott fiúk fizikai teljesítménye kiegyensú-lyozott, ha figyelembe vesszük azt is, hogy nincs értékelési skála, amellyel produktuma-ik minosíthetok. A mintánkénti szignifikáns különbségek rávilágítanak arra is, hogy a kövér és elhízott gyermekek fizikai aktivitás között is lehet különbség. Az abszolút értékek is-meretében az aktivitás különbözosége nem nagy, de esetünkben arra irányítja a figyel-met, hogy korlátozott 49

mértékben a kevés is lehet hatékony, ha rendszeres. Lényegében ezzel magyarázzuk a magyar és esetenként a ciprusi fiúk jobb teljesítményeit, melyekrol tudjuk, hogy csak ebben az összehasonlításban jobbak. A motorikus teljesítmény-kü-lönbségekben (legalábbis ezen a teljesítmény szinten) nem feltételezhetjük az antropoló-giai különbözoségek vagy az öröklodöttség hatásait. A négy motorikus próba valójában csak természetes mozgásformákat tartalmaz, amelyekben a jobb teljesítmény pusztán a koordináció fejlodésével is elérheto. A szükséges koordináció kialakulása azonban fel-tételezi a napi gyakorlást. Az eredményekben tehát nem jelenik meg más, mint a minimálisan szükséges gyakorlás hiánya, a definiáltan hipoaktív életmód. Ismételten idézzük tehát Bouchard (10) figyelmeztetését: A kövérség és az elhízottság önmagában is súlyos kockázati té-nyezo, de ha a kövérség nagyon gyenge kardio-respiratórikus teljesítménnyel társul a ri-zikófaktorok nem összeadódnak, hanem hatványozott súllyal jelennek meg. 5.2 A diszkriminancia és a klaszter analízis eredményei A változónkénti összevetéseknél egyértelmubb következtetésekre ad lehetoséget a többváltozós statisztikai módszerek alkalmazása. Vizsgált csoportjaink ”testalkatának” és ”motorikus teljesítményeinek” összehasonlítására diszkriminancia analízist alkalmaz-tunk. (E módszer alkalmas arra, hogy több változó együttes figyelembe vételével hason-lítsuk össze a csoportokat olyan esetekben is, amikor a különbözo csoportok a vizsgált változók alapján nem homogénak. A csoportok centroidjai -a vizsgált egyedek és a tu-lajdonságaikat jellemzo változók értékeinek virtuális középpontja- közötti Mahalano-bis-féle távolság alapján a csoportok különbözosége kimutatható.) A testalkati összehasonlítást a testmagasság, a testtömeg, a metrikus és plaszti-kus index, a relatív testzsírtartalom változók, a motoriumét a négy próba eredményei alapján végeztük el. Valamennyi összehasonlítás eredményét a Wilk-féle ? statisztika alapján számolt F érték és a hozzátartozó valószínuség, azaz a csoportok közötti távolságokat minosíto valószí-nuség (15. táblázat), a csoportok különbözoségét okozó, a diszkriminativ modelleket alkotó változók és ezek valószínuségei, valamint a csoportbasorolás %-ban megadott jóságának segítségével mutatjuk be (16. táblázat). (Ez utóbbi érték azt mutatja meg, hogy a csoportba tartozó egyedek hány százaléka felelt meg az eredeti csoportosí-tásnak.) A testi felépítés szerinti összehasonlítások során a kövérek emberfajtánkénti szignifikáns különbségét tapasztaltuk a 13 éves korosztály (ciprusi-maláj viszony) kivé-telével, vagyis az antropológiailag eltéro gyermek csoportok más-más testalkattal ren-delkeztek (15. táblázat).

50

15. táblázat. A csoportok összehasonlítása diszkriminancia analízissel Kor

F%

Testalkat ??F

p

Motórium ??F

p 1-3 0,00

p

p 1-2 2-3 1-2 1-3 2-3 10 <30 4,92 <0,05 0,03 0,00 12,24 <0,05 0,00 0,00 0,00 = 30 1,55 NS 5,91 <0,05 0,03 0,00 0,00 11 <30 10,31 <0,05 0,00 0,00 0,00 20,86 <0,05 0,00 0,00 0,01 = 30 1,45 NS 17,45 <0,05 0,00 0,00 0,00 12 <30 5,35 <0,05 0,00 0,00 0,07 12,36 <0,05 0,00 0,00 0,00 = 30 0,89 NS 10,66 <0,05 0,00 0,00 0,00 13 <30 8,78 <0,05 0,00 0,00 0,00 8,31 <0,05 0,00 0,00 0,00 = 30 3,56 <0,05 0,00 0,00 0,74 8,43 <0,05 0,00 0,00 0,00 A rövidítések: F% = relatív testzsírtartalom, ? ? F = csoportok különbözoségét méro statisztikai paraméter, p = valószínuség, NS = a csoportok különbözosége nem szignifikáns. A morfológiai sajátosságok különbözosége viszont szinte eltunik az elhízottak mintáiban. A nagy relatív zsírtömeg és az ezzel járó következmények elfedik a fajtaspe-cifikus morfológiai alkatot a három fiatalabb korcsoportban. A legidosebbeknél is csak a magyar vizsgáltak különböznek a ciprusi és maláj kortársaiktól. A ciprusi és maláj gyermekek testalkati hasonlóságát a 74% valószínuség jelzi. A motoriumban tapasztalt következetes különbözoség, a változónkénti összevetések eredményei alapján (5.1.2 fe-jezet) természetesnek tunhet, de az egyes próbákban nyújtott teljesítmények rangsorának változásaiból ezt elore nem lehetett feltételezni (16. táblázat). A kövér csoportok testalkati különbözoségének hátterében korcsoportonként más és más változók állnak. A kövérséggel leginkább kapcsolatba hozható testtömeg és relatív zsírtömeg sem állandó diszkrimináló változó, elofordulásuk gyakorisága mege-gyezik a metrikus indexével, amely, mint kerekdedségi mutató, indokolt is. A 11 és a 13 éveseknél valamennyi modellbe bevont változó fontos a különbség létrehozásában. A 10 éveseknél a testtömeg és a relatív zsírtömeg, a 12 éveseknél a metrikus index a lé-nyeges változó (16. táblázat). 16. táblázat. A változók jelentosége és a korrekt besorolások aránya Kor Vált. 10

TTM TTS MIX PLX

Testalkat F%<30 P % 0.88 52.09 0.02 0.47 0.22

F%= 30 p % NS 53,39 NS NS NS

51

Vált. 30m HTU KISL 1200m

Motorium F%<30 p % 0,01 62,87 0,00 0,00 0,00

F%= 30 p % 0,00 62,87 0,00 0,23 0,00

F% 0.00 NS 11 TTM 0.00 62.77 NS 48,20 30m 0,45 65,00 0,03 76,97 TTS 0.01 NS HTU 0,00 0,00 MIX 0.00 NS KISL 0,00 0,00 PLX 0.01 NS 1200m 0,46 0,00 F% 0.03 NS 12 TTM 0.06 59.42 NS 47,33 30m 0,31 62,85 0,26 57,33 TTS 0.36 NS HTU 0,00 0,26 MIX 0.00 NS KISL 0,00 0,00 PLX 0.84 NS 1200m 0,19 0,00 F% 0.67 NS 13 TTM 0.02 62.50 0,00 53,48 30m 0,36 56,50 0,08 60,40 TTS 0.00 0,00 HTU 0,13 0,33 MIX 0.00 NS KISL 0,01 0,06 PLX 0.00 NS 1200m 0,03 0,00 F% 0.01 0,03 A rövidítések: F% = relatív testzsírttartalom, p = valószínuség, % = a besorolás jósága, TTM = testmagasság, TTS = testtömeg, MIX = metrikus index, PLX = plasztikus index, 30m = 30 m futás, HTU = helybol távolugrás, KISL = kislabdahajítás, 1200m = 1200 m futás, NS = a különbség nem szignifikáns. Az elhízottaknál 13 éves korban tapasztalt különbözoséget a magyar vizsgáltak eltéro testi felépítése eredményezi, és ezért a testtömeg, valamint a relatív zsírtömeg mellett a testmagasság teheto felelossé. Ezt azért tartjuk lényegesnek, mert a két elobbi változóban a post-hoc analízis már kimutatta az eltérést, de a relatív zsírtömegben - ért-heto módon - nem volt szignifikáns különbség a csoportok között. A többváltozós mo-dellben viszont felértékelodött a relatív testzsírtartalom szerepe. Megkockáztatható, hogy az általunk választott kategória szélességek (5%) nagyok, célszerubb lenne ennél finomabb csoportosítás. A kövérek motóriumának összevetése során tapasztalt különbözoségek hátteré-ben lévo változók érdekes mintázatot mutatnak és kismértékben más képet adnak, mint amit a testi felépítésnél tapasztaltunk. Itt a legfiatalabbakat diszkriminálja valamennyi modell-alkotó. A következo két korcsoportban a dinamikus lábero és a koordináció-ero próba teljesítménye áll az eltérések mögött, amit a magyarok (korábban már kiemelt) lényegesen jobb eredményei magyaráznak. Ez feltehetoen az iskolai testnevelés szám-lájára írható. A két futószám ilyen tekintetben lényegtelen szerepének kézenfekvo magyará-zata lehetne a nagy relatív testzsírtartalomból eredo mozgatott testtömeg szinte azonos nagysága, ami mindenkire egyaránt nagy terhet ró, de a magyarok relatíve jó gyorsasági és a malájok gyenge állóképességi teljesítménye alapján ez mégis meglepo. A legido-sebbeknél éppen a legnagyobb testtömegu magyarok állóképességet becslo eredménye a legjobb. Az elhízottaknál viszont konzekvens diszkrimináló változó az állóképességi teljesítmény. Ennek magyarázata, hogy a mintánkénti teljesítménysorrend megegyezik a normál

52

testösszetételu mintákéval, de a különbségek hangsúlyosabbak, amit a nagyobb testtömeg csak részben indokol. A motorikus teljesítmények mind a négy változóra ér-vényes és szignifikáns különbözosége -legalább is az általunk választott jellemzokben- a 11 éveseket jellemzi. A koordinációt is igénylo teljesítmények szerepe feltehetoen a gyakorlottság függvényében változik. Az antropológiailag eltéro és relatív zsírtömeg szerinti kategóriákba tartozás korrektsége -a testi felépítés más jellemzoit is figyelembe vevo- csupán 52-62% kö-zötti. Az eredeti besorolás szerinti megegyezés a leggyengébb a 10 évesek korcsoport-jában. Tekintettel arra, hogy a csoportok eltéro testi felépítésében a testtömeg volt a leg-gyakoribb meghatározó változó (amely az átlagos fizikai aktivitású vagy hipoaktív min-tákban nem független a test zsírtartalmától), ez részben magyarázat a jó besorolás 50%-ot alig meghaladó értékére. A 12 éveseknél is csupán egy változó (a metrikus index) te-heto felelossé a különbözoségért, de itt a metrikus index nagyobb variabilitása ered-ményezi a korrekt besorolás kedvezobb értékét. Más vizsgálatokból ismeretes, hogy a metrikus index és a relatív testzsírtartalom kapcsolata nem lineáris, hanem bizonyítottan exponenciális (91). A 11 és és a 13 évesek korcsoportjában, ahol több változó is felelos a csoportok testalkati különbözoségéért, a megfelelo csoportba tartozás meghaladja a 60%-ot. Az elhízott csoportoknál a besorolás jóságának átlaga épp a vagylagosságot je-lenti, de a két középso korcsoportban többen tartoznának másik embertani csoporthoz, vagyis ok inkább hasonlítanak idegen mintabeli társaikhoz, mint sajátjaikhoz. Az 50% alatti értékek még akkor is mérsékeltek, ha nincs a csoportok között különbség. Fenti megállapításunkhoz, mely szerint az elhízás elfedi az emberfajták közötti testalkati különbözoséget, alapos érvet szolgáltat a vizsgáltak korrekt klasszifikációjá-nak alacsony mivolta! A motóriumban már relatíve sokkal jobb képet mutat a saját antropológiai al-rasszhoz tartozás mutatója, azaz kis jóindulattal elfogadható, hogy a hipoaktív minták-ban létezik az emberfajtánkénti motorikus profil. A kövérek legalacsonyabb értékét a legidosebbeknél tapasztaltuk, annak ellenére, hogy két változó (KISL, 1200m) is fontos szerepet töltött be a diszkriminálásban. Az elhízottaknál a 12 évesek rontanak a képen, de ez az érték is meghaladja a hasonló relatív zsírtömeggel rendelkezok testalkati összehasonlításának legmagasabb ér-tékét. A 11 évesek kimagaslóan jó besorolását -mely bármely más csoportosítási szem-pont esetén is jónak számít- mind a négy változó hasonló súlyú fontossága eredmé-nyezi. A diszkriminancia analízis konstitúcióra vonatkozó eredményei késztettek ben-nünket arra, hogy adatainkat egy másik csoportosítási eljárásnak, a klaszter analízisnek is alávessük. (Az analízis a vizsgáltakat tulajdonságaik mért változó-értékei alapján el-helyezi az ”n” dimenziós térben, a köztük lévo távolságokat egy választott távolság-metrika alapján méri és térbeli közelségük szerint klaszterekbe fuzi.)

53

Ezzel az volt a célunk, hogy a különbözo antropológiai csoportokhoz tartozó gyermekeket a tulajdonságaik szerint csoportosítsuk, figyelmen kívül hagyva az ”a pri-ori” rasszok és alrasszok szerinti - csoportosítást, feltételezve, hogy homogén csopor-tokat hoz létre az analízis. Az analízis során valamennyi általunk mért és számított vál-tozó alapján jelöltettük ki a vizsgált gyermekek térbeli helyét, a közöttük lévo távolságot Euklidesz szerint határoztattuk meg és a klasztereket az egyedek és csoportosulások leg-közelebbi szomszédjai kapcsolódásával hozattuk létre. A kövér és elhízott gyermekeknél korcsoportonként létrehozott három-három klasztert a változók átlagaival és szórásaival, a klaszterek változónkénti eltéréseit a varianciaanalízis valószínuségével (17-19. táblázat), a klaszter tagjainak emberfajtánkénti megoszlását a klaszter közepétol mért távolságokkal mutatjuk be (17-24. ábra). A legfiatalabbaknál a kövérek és elhízottak klaszterei közt lényeges különbségek fedezhetok fel (17. táblázat). A kövérek testalkati jellemzoi közül a testmagasság, a plasztikus index, a relatív zsírtömeg és az endomorfia alapján különböznek a klaszterek. Az elhízottaknál viszont a testmagasság kivételével valamennyi morfológiai alkati jellemzo szignifikáns különbséget mutatott. Ez az eredményünk látszólag ellentmond a változónként végzett varianciaanalízis eredményeinek. Az a tény, hogy az általunk vá-lasztott, relatív zsírtömeg szerinti kategóriákon belül e változóban különböznek a klaszterek, a kategóriák további finomításának szükségességét vetíti elore. Fontosnak tartjuk, hogy a kövérek csoportjainál tapasztaltakkal ellentétben, az elhízottaknál a BMI viszont különbözik. A kövérség illetve az elhízottság megítélésére mások által gyakran alkalmazott mutató tehát kevésbé érzékeny, mint a relatív zsírtö-meg. Deurenberg és munkatársai (27) felhívják a figyelmet arra, hogy a hasonló fizikai aktivitású és életmódú, de antropológiailag különbözo gyermekmintáknál a BMI is je-lentosen eltéro lehet, amelyet a szerzok alapvetoen a testi felépítés differenciáival ma-gyaráznak. Frankenfield és munkatársai (37) - egybevágóan eredményeinkkel - azt hang-súlyozzák, hogy a BMI megítélése nem lehet mechanikus, becslo változónként való al-kalmazhatósága az elhízottak mintáiban korlátozottabb, mint a nem kövérekében, vagy nem elhízottakéban. Ebben a hatásban azonban nemcsak a BMI korfüggése a megha-tározó (79). 17. táblázat. A klaszter-jellemzok és az eltérések valószínusége 10 éves fiúknál Vált. TTM TTS RTTS MIX PLX F% BMI

F%<30 Cl1 x 139,6 42,2 30,2 -0,9 69,5 28,2 21,6

sd Cl2 x 6,5 141,4 4,5 43,6 2,4 30,8 0,4 -1,0 3,2 70,1 1,4 27,9 1,7 21,7

sd 6,2 5,3 2,9 0,3 3,1 1,4 1,7

Cl3 x 143,9 44,5 30,9 -1,1 71,2 26,8 21,5

F% = 30 sd 5,5 4,9 2,6 0,3 3,1 1,6 1,5

p 0,00 0,08 0,38 0,40 0,04 0,00 0,69

54

Cl1 x 144,7 55,0 37,9 -0,5 75,2 32,7 26,1

sd Cl2 x 6,0 144,9 7,2 51,3 3,8 35,3 0,4 -0,8 4,4 72,5 2,0 31,5 2,1 24,4

sd Cl3 x 6,4 144,8 6,7 49,5 3,7 34,1 0,4 -0,9 3,6 73,0 1,5 31,4 2,3 23,5

sd 5,2 6,8 3,8 0,3 3,3 1,0 2,2

p 1,00 0,01 0,00 0,00 0,01 0,00 0,00

I. II. III. 30m HTU KISL 1200m

7,2 5,1 1,1 6,6 119,6 17,3 491,0

0,8 1,1 1,3 0,5 14 3,3 28

6,9 5,1 1,0 6,2 131,7 20,2 418,6

0,8 0,8 1,0 0,4 15 3,8 18

6,3 5,4 1,3 5,7 142,9 25,0 359,3

0,8 0,9 0,9 0,5 12 5,7 21

0,00 0,11 0,37 0,00 0,00 0,00 0,00

8,7 6,6 -0,7 6,7 112,5 18,1 568,6

0,7 1,2 0,8 0,4 12 3,5 24

8,4 5,7 0,2 6,6 113,5 17,2 498,9

0,7 1,2 0,8 0,3 12 4,1 19

8,2 5,6 0,6 6,4 124,4 18,3 425,5

1,0 1,3 0,7 0,5 16 5,1 28

0,03 0,00 0,00 0,00 0,00 0,45 0,00

A rövidítések: F% = relatív zsírtömeg, Cl1,2,3 x = az 1.,2.,3. klaszter átlagértékei, sd = szórás, p = az F-próba valószínusége, TTM = testmagasság, TTS = testtömeg, RTTS = testmagasság relatív testtömeg, MIX = metrikus index, PLX = plasztikus index, BMI = testtömeg index, I = relatív kövérség, II = relatív robuszticitás, III = relatív nyúlánkság, 30m = 30 m futás, HTU = helybol távolugrás, KISL = kislab-dahajítás, 1200m = 1200 m futás. A motorikus tulajdonságok - az elhízottak kislabdahajítását kivéve -, a klaszter tagok jelentosen eltéro teljesítményszintjét jelzi és a klaszterbe sorolásnál is lényeges szempontot jelentettek. A kövér 11 évesek ugyancsak különböznek a testmagasságban és az endomor-fiában, de a további megkülönbözteto változók mások, mint az elozo korcsoportban, a metrikus index, a BMI és az ektomorfia is szerepel megkülönbözteto változóként. Az elhízottaknál a relatív zsírtömeg, az endomorfia és az ektomorfia alapján térnek el a klaszterek. Ebben a korcsoportban találjuk a legkevesebb változó alapján való különbö-zést (18. táblázat). A motorikus próbák eredményei alapján a kövérek klaszterei különböznek, de az elhízottak csak a két futóteljesítményben mutatnak statisztikai különbséget. A relatív zsírtömeg újra fontossá válik - igaz, csupán egy klaszter átlaga tér el jelentosen a másik kettoétol -, és mindhárom szomatotípus komponens is megkülönböz-teto változó, ami egyetlen más korcsoportra sem jellemzo. Az elhízottak klasztereibe változatlanul azonos testmagasságúak kerültek, akik már a plasztikus index alapján sem különböznek, viszont a többi mért testalkati jellemzo - a II. komponens kivételével -szignifikánsan különbözik. 18. táblázat. A klaszter-jellemzok és az eltérések valószínusége 11 éves fiúknál Vált. TTM TTS RTTS MIX PLX F% BMI I. II. III.

Cl1 x 145,0 46,5 32,0 -1,0 71,7 27,8 22,1 6,7 5,1 1,1

F%<30 sd Cl2 x sd Cl3 x 6,2 5,8 3,1 0,4 3,0 1,3 1,9 0,7 0,8 0,9

146,7 48,3 32,9 -1,0 71,9 28,0 22,4 6,8 5,1 1,1

7,2 7,3 3,9 0,3 3,3 1,2 2,3 0,8 0,9 1,0

149,8 47,8 31,9 -1,3 72,8 27,5 21,3 6,4 4,9 1,8

sd 6,2 6,2 3,8 0,4 3,4 1,5 2,5 0,8 1,1 1,2

p 0,00 0,26 0,28 0,00 0,22 0,26 0,04 0,03 0,54 0,00

55

Cl1 x 148,0 58,3 39,2 -0,6 75,8 32,6 26,4 8,7 6,4 -0,3

F%= 30 sd Cl2 x sd Cl3 x 8,0 11 5,5 0,4 5,1 1,7 2,8 0,8 1,1 0,9

148,8 58,1 39,0 -0,6 75,5 32,4 26,2 8,6 6,2 -0,0

6,1 7,5 4,0 0,4 3,4 1,5 2,3 0,8 1,1 0,7

149,2 56,8 38,0 -0,7 75,5 31,7 25,4 8,2 6,2 0,3

sd 6,7 8,5 4,3 0,3 3,8 1,3 2,3 0,6 1,2 0,6

p 0,74 0,69 0,41 0,37 0,94 0,01 0,15 0,00 0,62 0,00

30m HTU KISL 1200m

6,3 127,9 19,3 427,9

0,3 17 4,2 21

6,5 122,0 18,7 500,4

0,4 19 6,1 27

5,9 145,5 25,1 358,8

0,8 18 6,6 38

0,00 0,00 0,00 0,00

6,9 117,4 19,6 555,5

0,6 25 6,0 27

6,5 119,0 19,2 485,6

0,4 17 6,0 20

6,1 124,9 20,0 415,2

0,5 18 6,4 28

0,00 0,18 0,80 0,00

A rövidítések mint a 17. táblázatban. A következo korcsoport klasztereibe sorolt kövér gyermekek testmagassága már nem különbözik (19. táblázat). 19. táblázat. A klaszter-jellemzok és az eltérések valószínusége 12 éves fiúknál Vált. TTM TTS RTTS MIX PLX F% BMI I. II. III. 30m HTU KISL 1200m

F%<30 Cl1 x 152,4 52,8 34,6 -1,1 74,5 27,4 22,7 6,2 5,2 1,3 6,1 143,8 26,3 429,9

sd Cl2 x 7,6 151,5 7,5 52,5 3,8 34,5 0,4 -1,1 3,8 74,2 1,4 27,6 2,2 22,8 0,8 6,4 1,0 4,7 1,0 1,2 0,5 6,5 22 124,7 8,6 19,0 21 508,9

sd 8,5 8,7 4,4 0,3 3,7 1,4 2,4 0,7 1,0 1,1 0,4 17 6,0 32

F%= 30

Cl3 x 154,2 52,3 33,9 -1,3 74,7 26,8 22,0 6,0 4,9 1,9 5,9 159,2 29,3 355,4

sd 5,5 5,8 3,1 0,4 3,2 1,4 1,8 0,7 0,8 0,9 0,5 20 7,2 26

p 0,15 0,90 0,49 0,14 0,75 0,01 0,08 0,02 0,03 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

Cl1 x 154,3 62,1 40,1 -0,7 77,1 32,0 25,9 8,1 6,0 0,3 6,6 132,0 22,0 473,3

sd Cl2 x 7,7 153,4 9,8 65,7 4,7 42,7 0,3 -0,5 4,4 77,1 1,3 32,6 2,3 27,8 0,7 8,3 1,1 6,2 0,5 -0,6 0,5 7,0 22 116,2 6,6 19,7 24 561,4

sd Cl3 x 6,5 154,8 9,6 60,9 5,1 39,3 0,4 -0,7 4,7 76,9 1,6 31,6 2,8 25,4 0,7 7,8 1,2 6,1 1,0 0,8 0,5 6,0 12 150,7 5,2 28,9 34 380,1

sd 6,6 7,6 3,9 0,3 3,4 1,3 2,3 0,8 1,3 1,1 0,6 17 6,7 27

p 0,68 0,04 0,00 0,01 0,96 0,01 0,00 0,01 0,64 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

A rövidítések mint a 17. táblázatban. A motorikus teljesítmények mindegyike szignifikánsan eltér valamennyi klaszter esetében. Figyelemre méltó, hogy a kislabdahajítás eredményét kivéve, valamennyi klaszterátlag eltér egymástól, és különösen nagyok az eltérések az állóképességi teljesítményekben. A legidosebb kövérek is azonos testmagasságúak, a testméreti mutatókban a klaszterek csak a metrikus index és a BMI alapján különböznek (20. táblázat). 20. táblázat. A klaszter-jellemzok és az eltérések valószínusége 13 éves fiúknál Vált. TTM TTS RTTS MIX PLX F% BMI I.

Cl1 x 157,2 56,4 35,7 -1,1 76,2 28,0 22,7 6,4

F%<30 sd Cl2 x sd Cl3 x 7,6 7,8 3,6 0,3 3,7 1,4 1,6 0,7

158,0 58,8 37,0 -1,1 77,3 27,6 23,4 6,2

8,4 9,8 4,8 0,4 4,2 1,3 2,6 0,7

159,0 56,7 35,6 -1,3 77,0 27,3 22,3 6,0

sd 8,2 8,6 4,0 0,4 5,2 1,6 2,0 0,7

p 0,60 0,35 0,13 0,03 0,55 0,16 0,02 0,05

56

Cl1 x 159,6 68,9 43,0 -0,6 80,5 32,0 26,9 7,9

F%= 30 sd Cl2 x sd Cl3 x 8,2 11 5,5 0,4 4,9 1,8 2,9 0,9

160,1 73,7 45,9 -0,4 82,4 33,0 28,7 8,1

7,0 13 7,0 0,5 5,7 1,9 4,0 0,8

160,4 67,8 42,0 -0,6 81,5 31,7 26,2 7,7

sd 8,9 11 5,0 0,3 4,8 1,2 2,4 0,7

p 0,88 0,08 0,02 0,36 0,24 0,00 0,00 0,07

II. III. 30m HTU KISL 1200m

4,6 1,7 6,5 134,8 23,2 525,4

0,7 5,0 1,2 4,8 1,0 1,0 1,4 1,2 1,8 0,9 0,5 6,1 0,5 5,7 0,5 20 146,8 22 159,9 23 6,3 24,6 7,9 29,9 7,4 39 436,0 20 366,4 29

0,36 0,09 0,00 0,00 0,00 0,00

6,3 1,5 6,7 0,3 0,7 -0,4 6,4 0,5 6,7 135,4 23 136,8 24,2 7,9 25,5 476,5 26 570,5

1,6 6,1 1,2 0,5 0,7 5,9 24 159,9 6,0 29,0 29 391,1

1,0 0,9 0,5 22 6,0 31

0,23 0,00 0,00 0,00 0,00 0,00

A rövidítések mint a 17. táblázatban. Az elhízott 13 éveseknél csökken az eltérést okozó változók száma, a relatív zsírtömeg és a BMI mellett a relatív testtömegben és az ektomorfiában különböznek. A relatív zsírtömeg, mint állandó klaszter-megkülönbözteto változó, megerosíti fenti, kategóriafinomításra vonatkozó megállapításunk helyességét. A motorikus teljesítmények, hasonlóan a fiatalabb korcsoportokhoz, a klaszterek lényeges megkülönböztetoi. A diszkriminancia analízis eredményei szerint az "a priori" csoportbasorolásunk sok "hibát" tartalmazott, ezért alkalmaztuk a klaszter analízist. Az eredeti csoportosítás helyett a klaszterekbe sorolt, azonos tulajdonságú gyermekek emberfajtánkénti megoszlását elemeztük (21. táblázat). Az egyes klaszterekbe sorolt emberfajtánkénti gyakoriságokat vetettük össze az eredeti, rasszonkénti és relatív zsírtömeg szerinti csoportok gyakoriságaival. Az analízis által létrehozott klasztereket négy kiválasztott változó átlaga és az eredeti csoportok középértékei alapján "egymáshoz rendeltük", és ezeket a gyakoriságo-kat is összehasonlítottuk. Ez utóbbi összehasonlítás vitatható, egyrészt azért, mert önké-nyesen választottuk ki a testmagasságot, a relatív zsírtömeget és a két futóteljesítményt, másrészt pedig azért, mert a klaszter analízisben nem játszik szerepet semmiféle csopor-tosítás. Amiért megtettük, azt az magyarázza, hogy az eredeti csoportosítással való ösz-szehasonlítás, azaz a három emberfajta - három klaszter (elozményektol független) ösz-szevetés is informáljon bennünket a gyakoriságok viszonyáról. 21. táblázat. A csoportok és klaszterek gyakoriságai F%<30

n cl1 cl2 cl3 cl

hu 73 28 31 14 38

cy 53 10 30 13 77

n cl1 cl2 cl3

87 34 10 43

47 16 13 18

F%= 30 10 éves ma hu 41 29 0 9 16 10 25 10 52 30 12 éves 41 42 25 14 13 7 3 21

F%<30

cy 27 0 15 12 46

ma 47 18 21 8 27

hu 70 30 22 18 46

cy 59 34 3 22 74

57 34 6 17

51 16 29 6

54 6 13 35

52 3 30 19

57

F%= 30 11 éves ma Hu 51 43 24 12 0 13 27 18 60 46 13 éves 46 44 19 12 19 8 8 24

cy 52 0 27 25 58

ma 44 23 18 3 35

37 25 2 10

48 22 22 4

cl 64 36 75 44 42 64 62 62 28 38 59 32 A rövidítések: hu = magyar, cy = ciprusi, ma = maláj, n = csoportok gyakorisága, cl1,2,3= a klaszterek gyakorisága emberfajtánként, cl = klaszterek gyakorisága. A khi2 próba eredménye - egyetlen esetet kivéve - szignifikáns, a gyakoriságok eltéroek. A 11 éves elhízottaknál az eredeti gyakoriság és a változók átlagai alapján hozzárendelt klaszterek gyakorisága (vastag, dolt számok) nem különbözik (khi2 = 2,7; p>0,05). A klasztergyakoriságok és az egyes csoportok gyakoriságai közötti lényeges eltérések cáfolják az emberfajták testalkati jellegzetességeinek feltételezett különbözosé-gét. A diszkriminancia analízis és a klaszter analízis elhízottakra vonatkozó, egybevágó eredményei a relatív zsírtömeg és következményei uniformizáló hatását bizonyítják. A diszkriminancia analízis során ugyan az emberfajták testalkati különbözoségét tapasztal-tuk a kövéreknél, de ez utóbbi csoportosítás már az elhízottakra is kiterjeszti a statisz-tikailag lényeges eltérést. Az a tény, hogy a klaszterek közti különbségekben meghatá-rozó szerepet játszanak a motorikus teljesítmények (17-20. táblázat), nem tompítja a testalkatra vonatkozó állításaink élét. A klaszterek rassztól független tagjainak megoszlását és a klaszter-közepektol mért távolságát a 17-24. ábrán mutatjuk be.Az eddigieknek megfeleloen a kék jelek a magyar, a piros a ciprusi, a zöld a maláj gyermekek klaszter átlagtól való távolságát jel-zik és az ábrákon felfelé haladva no a klaszterek sorszáma, de a klaszterek sorszámához objektív minoség csak a khi2 próba eredményei alapján rendelheto. Az ábrázolás során azt tartjuk fontosnak, hogy az egyes klaszterekben milyen gyakorisággal fordulnak elo az egyes emberfajtákhoz tartozó fiúk, függetlenül az eredeti csoportlétszámtól. A 10 éves kövér gyermekek 1. és 2. klaszterében szinte egyenletesen oszlanak meg a különbözo antropológiai rasszokhoz tartozó vizsgáltak. A 3. klaszterbe nem kerültek malájok, a magyarok dominálnak. Az ötvenkét fos klaszterbe csupán 11 ciprusi került, így a klaszterátlagok szerinti emberfajtákhoz való ”hozzárendelés” megfeleloen történt (17. ábra).

58

17. ábra. A 10 éves kövér fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). Az elhízottaknál (18. ábra) az 1. klaszterbe nem kerültek ciprusiak, itt a malájok vannak többségben és a klaszter-középhez viszonyított elhelyezkedésük is tulajdonsága-ik hasonlóságát bizonyítja.

18. ábra. A 10 éves elhízott fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). A másik két klaszterben viszonylag egyenletesen oszlanak meg a különbözo nemzetiségu vizsgáltak.

59

A 11 éveseknél viszont az 1. és 3. klaszterben tapasztalható a különbözo emberfajtákhoz tartozó gyermekek egyenletes megoszlása (19. ábra). Itt a 2. klaszterbe nem kerültek malájok, tulajdonképpen 3 ciprusi kivételével magyarok a klaszter tagjai.

19. ábra. A 11 éves kövér fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). Nem véletlen, hogy a gyakoriságok összerendelése is így történt, hisz a klaszterátlagok a magyar minta középékeihez állnak a legközelebb. Valamennyi közül ez a „legtisztább” klaszter, itt érvényesül leginkább az egy emberfajtához való tartozás, az azo-nos testalkati és kondicionális jellemzok feltételezése. Azt viszont szükséges megje-gyeznünk, hogy a magyar minta viszonylag nagy elemszámából (n = 70) fakadóan a magyar vizsgáltak dominálnak, de csupán csak e fiúk egyharmada került ide! Az elhízottaknál (20. ábra) az 1. klaszterben csak malájok és magyarok találha-tók, kifejezett maláj dominanciával. A 2. klaszterben szinte egyeneletes a nemzetiségek eloszlása. A különbözo népességek alapstatisztikai mutatói és a klaszterek kiválasztott átlagértékei szerinti összerendelés egyedül itt mutat hasonlóságot a gyakoriságok alapján, vagyis a létszámok szerint nincs különbség az emberfajtánkénti csoportok és a klasz-terek között, de a besorolás már annál inkább különbözo! Ez még akkor is igaz, ha a két szélso klaszterben emberfajta túlsúly tapasztalható. A 3-as klaszterben a ciprusiak gya-korisága a legnagyobb, mindössze három maláj tartozik ide, de igazi dominanciáról nem beszélhetünk.

60

20. ábra. A 11 éves elhízott fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). A két idosebb korcsoportban, a kövéreknél és elhízottaknál (21-24. ábra) már szinte egyenletesnek vagy nagyon hasonlónak ítélheto a klaszterenkénti besorolás. Olyan klaszter, amelybol valamelyik népcsoport képviseloje hiányzik, ezekben a korcso-portokban nincs.

21. ábra. A 12 éves kövér fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). A 12 éves kövér fiúk mintájában a 3. klaszterben (a 21. ábra felso harmada) csu-pán csak 3 maláj gyermek található és érdekes módon ok is a fiatalabbak közé tartoznak

61

korcsoportjukban. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az ábrákon a 2. klaszter képviseli legjobban a korcsoportot és a testzsírtartalom alapján eredeteileg kialakított kategóriát. Az is figyelemre méltó, hogy e korcsoportokban és kategóriákban a 2. klaszterben a gya-koriságok viszonylag kicsik. Ez az eredmény értékelheto a kövérség-elhízottság és a bi-ológiai érettség különbözosége hatásaként is, amelyet több munkacsoport és szerzo más szempontú összehasonlítás eredményeként hangsúlyozott (38, 12, 54, 92) annak elle-nére, hogy a klaszterek képzésekor ez utóbbi nem volt értékelt változó. A 12 éves elhízottak mintájában (22. ábra), a kategóriánkénti átlagok és szórá-sok, valamint a diszkriminancia analízis eredményei ismeretében, nem meglepo módon, a középso klaszterben a maláj fiúk dominálnak. Az elhízottsághoz azonban nem társul az egy év osztályszélességen belül értékelheto korfüggés. A korábbiakban is követett gondolatmenet alapján a 13 évesek korcsoportjában a kövéreknél is és az elhízottaknál is csak egy-egy klaszter képvisel kivételt, vagyis mindkét esetben csak elenyészo számú ciprusi serdülo keveredett a maláj-magyar domi-naninciájú klaszterbe. A kövérek csoportjában ugyan nem, (23. ábra) de az elhízottak-nál a korcsoportjukban fiatalabbnak számítók kerültek az eredeti besorolástól (nemzeti-ség) különbözo helyre (24. ábra).

22. ábra. A 12 éves elhízott fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). Említésre méltó még, hogy a 13 éves elhízottaknál az elso két klaszterbe azonos számú maláj serdülo került, és a harmadikba pedig - amelyet a legkisebb testtömeg, re-latív testzsírtartalom és a legjobb motorikus teljesítmények jellemeznek - négy olyan vizsgált található, akik korcsoportjukban idosebbnek számítanak (24. ábra).

62

23. ábra. A 13 éves kövér fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj).

24. ábra. A 13 éves elhízott fiúk klaszterei (kék = magyar, piros = ciprusi, zöld = maláj). A klaszteranalízis eredményei a konvencionális megközelítés alapján értelmez-hetok úgy is, hogy a mért tulajdonságok hasonlósága alapján kialakult klaszterekben a magyar, a ciprusi és a maláj gyermekek és serdülok lényegében véletlenszeruen va-riálnak. Elemzésünk logikája viszont (lehet, hogy sajátos módon) azon alapult, hogy az azonos módszerekkel mért

63

és számított jellemzok alapján alakítottuk ki a klasztereket, és ezt követoen elemeztük az emberfajtákhoz való tartozás gyakoriságát, amely adat nem szerepelt az analízisben. A klimatikus viszonyok, az embertani különbségek, az el-téro táplálkozási szokások, a markánsan különbözo életmód stb. alapján nyilvánvaló különbözoségeket ilyen módon feloldottuk és a 10-13 évesek korcsoportjaiban a relatív testzsírtartalom alapján kialakított kategóriákban az elozoektol függetlenül jellemzo ál-talánosat kívántuk bemutatni. Ez a technika többek között fokozott hangsúlyt ad annak a hazai megfigyelésnek is (103), mely szerint a rizikótényezok elkülönített értékelése gyakran félrevezeto lehet. Azokban a mintákban és csoportokban, amelyekben az adott változó alapján becsült kockázati tényezo kisebb, az eredmény az általános veszélyez-tetettséget is alábecsli és fordítva. Ez a becslési hiba elsosorban akkor kap fokozott hangsúlyt, ha annak eldöntése szükségszeru, hogy a kialakult állapot kezelése megold-ható gyógyszerelés nélkül is, vagy már valóban markáns beavatkozás szükséges. Pados is hangsúlyozza azonban, hogy a minosítés alapjául szolgáló valamennyi célérték (F%, BMI, koleszterin szint stb.) eléréséhez az életmód és a táplálkozási szokások megváltoz-tatása elsodleges jelentoségu, függetlenül attól hogy a vizsgált állapotának javítása igényli-e a gyógyszeres beavatkozást, vagy sem. A többszempontú megítélés lehetoséget biztosít az átfogó megítélés és útmutatás gyakorlatának napjainkban még hiányzó kialakulásához is (103). Ezzel kapcsolatosan Halmos és munkatársai (50) a kis suruségu lipoproteinek atherogen jelentoségére hívják fel a figyelmet. További szempontként jelenik meg értékelésükben a ”kis bébi elmélet”, amely alapján a korábbiakban már összefoglalt okok és tényezok mellett a gyermek- és serdülokori kövérség és/vagy elhízottság kiala-kulásában fokozott jelentosége lehet a születési súlynak is. Hipotézisük érdekessége és egyben nyitott kérdés, ”...valyon tényleg eldol-e további életünk a méhben töltött 9 hó-nap alatt.” Összefoglaló predikciójuk sem kedvezo: ”Kétségtelen, hogy a ”luxus” kaló-riafogyasztással, a fizikai inaktivitással a szindróma prevalenciája csak szaporodni fog.” Az emberfajták közötti feltételezett, - ”a priori” - testösszetétel különbségek el-len szól többek között Hicks és Reano (51) eredménye is. A test zsírtartalmának becs-lésére szolgáló algoritmusok megbízhatósága között nagyobb a differencia az élet-módból eredo testösszetétel különbözoség függvényében, mint a bizonyított antropo-lógiai eltérések következtében, pedig a vizsgálók az idézett összehasonlításban a 20%-nál kevesebb testzsírtartalom esetén sovány, míg a 20%-nál nagyobb F% esetén már kö-vér és elhízott minosítést adtak. Az antropológiai különbségek meghatározó szerepe elleni érv olvasható Kenne-dy és munkatársai (61) munkájában is. A szerzok következtetései szerint az ülo élet-mód a leginkább meghatározó prediktor az esetlegesen eloforduló metabolikus és kar-dio-vaszkuláris betegségek kialakulása szempontjából. A bizonyított családon belüli halmozódást is az életmód következményeként értékelik a vizsgálók. Más kérdésfeltevés és más szempontú összehasonlítás eredményeként jutott lényegében hasonló következtetésre Hall és Fahlman (47). A kulturális különbözoségek-bol

64

eredo táplálkozási szokások (de nem a mennyiségek) gyakran markáns differenciái-nak jelentosége még akkor is elhanyagolható, ha az antropológiailag eltéro népességek-hez tartozó vizsgáltak szigorúan tartják a korábban kialakult szokásokat, de habituális fizikai aktivitásuk és ezen keresztül életmódjuk mindenben igazodik a többségi népességet jellemzohöz. A számított közös varianciák mindössze 16-29%-ban igazodtak az etnikai különbségekhez és 69%-ot megmagyarázott az életmód etnikumtól független hasonlósága. A bemutatott és elemzett témához szorosan kapcsolódik Ádám Veronika pro-fesszor asszony egyik gondolatmenete (Mindentudás Egyeteme 2004 április), mely sze-rint az emberi faj rendelkezik több, nagyon aktív és hatékony szabályozási mechaniz-mussal arra, hogy kivédje a nem megfelelo mennyiségu és minoségu táplálékfelvétel (e-setleg) végzetes következményeit, de ezzel szemben fajunknak semmilyen biológiai vé-delme sincs a túlzott energiabevitel következményei ellen. Az egyetlen lehetséges kont-roll tehát agykérgi, tehát tudatos vagyis a ”boség zavarában” csak a meggyozésen és a meggyozodésen alapuló ellenállás lehet hatásos. A gyermekek és serdülok ezt csak a tar-tós felnott minta alapján értik meg és fogadják el.

65

6. fejezet. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálat célja volt összehasonlítani a mért adatok alapján bizonyítottan kövér és elhízott, antropológiailag különbözo emberfajtákhoz tartozó, különbözo földrajzi ré-giókban, de nagyon hasonló életkörülmények között élo, rendszeresen nem sportoló fiúk humánbiológiai jellemzoit és fizikai teljesítoképességét. Választ kerestünk a következo kérdésekre: 1. Az antropológiai rasszhoz való tartozás vagy a hipoaktív életmód hatásai (kövér, el-hízott) erosebbek-e az azonos naptári életkorú és egészséges minták aktuálisan mérheto testméreteinek és növekedési típusának kialakításában? 2. A kinantropometriai vizsgálatokban gyakrabban alkalmazott (így a szakirodalomban gyakrabban is idézett) szomatotípus vagy a kevesebb testdimenziót feltételezo növekedési típust bemutató indexek érzékenyebbek-e a szélsoséges testösszetételu vizsgáltak morfológiai alkatának jellemzésekor? 3. Van-e különbség a különbözo országokban élo 10-13 éves, kövér és elhízott fiúk fizikai teljesítoképességében? Megállapítottuk: I. A kövér és elhízott gyermekek és serdülok testméreteikben, testi felépítésük-ben (növekedési és szomatotípusukban) jelentosen különböznek a nem kövéreket bemu-tató középértékektol, továbbá szignifikáns a különbség a kövér és elhízott minták antro-pometriai jellemzoinek többségében is. A kövér és elhízott vizsgáltak jelentosen maga-sabbak, mint a nem kövérek, mind a három népességben és mind a négy tanulmányozott korcsoportban. A magasabb termet azonban csak részben magyarázható a kövérek és el-hízottak kisebbnagyobb mértékben eloretartó (de mindenképpen a fiziológiás tartomá-nyon belüli) biológiai fejlettségével, az akcelerációval. Nehéz azonban annak megvála-szolása, hogy milyen mechanizmusok és kölcsönhatások alapján vezethet a kövérség és elhízottság, mint kritikus állapot vagy éppen betegség, olyan humánbiológiailag pozi-tívnak minosülo következményekhez, mint a fiziológiás tartományon belül korábban kezdodo és gyorsabban kiteljesedo hormonális érés, vagy a már 10 éves korban is ma-gasabb termet, esetleg a testmagasság gyorsabb növekedése (bár ez utóbbi csak követé-ses vizsgálatban elemezheto). A megfogalmazott hipotézisünk tartható. II. A 10-13 éves kövér fiúk mintáiban az átlagok különbözosége, ha nem is következetes, de legalább irányában tükrözi a népességek közötti antropológiai eredetu differenciákat. Az elhízottak korcsoportjaiban viszont az emberfajták közötti morfológiai és konstitúcionális differenciák már nem bizonyíthatók. A szélsoségesen piknomorf, de a testmagasság és a plasztikus index alapján robusztus konstitúció egyaránt jellemzo a magyar, a ciprusi és a maláj vizsgáltakra.

66

A kövérek és elhízottak mintáiban a plasztikus index és a relatív testzsírtartalom kapcsolata értékelhetoen erosebb, mint a nem kövér hipoaktívakéban. Hasonlóan egy-forma az elhízottak szomatotípusa is, amelyben érthetoen az I. szomatotípus komponens a meghatározó és a III. komponens relatív súlya szinte elhanyagolható. A szomatotípus vagy növekedési típus meghatározása kérdésében az a következtetésünk, hogy a kövérek és az elhízottak testi felépítésének megbízható jellemzése mind a két módszer eredményeit igényli, de a szomatotípus becslése is és a növekedési típus számítása is tartalmaz a test zsírtartalmára visszavezetheto torzító tényezoket, vagyis e technikák módosítása, elsosorban a csont-izomrendszeri fejlettség, a robusztici-tás becslésének érzékenység-növelése javasolt. Természetesen nem idegen a kinantropometriai vizsgálatok gondolatmenetétol sem, hogy a lényegi jellemzoiben különbözo minták hasonló vagy azonos tulajdonságait eltéro algoritmusokkal írjuk le. A megfogalmazott hipotézisünk tartható. III. A vizsgált kövér és elhízott fiúk motorikus teljesítménye alapvetoen gyenge. Az alkalmazott próbákban valódi a különbség az azonos naptári életkorú és antropológi-ai eredetét tekintve hasonló kövér és elhízott vizsgáltak átlagai között is. Az azonos kategóriában általában a magyarok teljesítménye a jobb, oket követik a ciprusiak és ilyen tekintetben a leggyengébbek malájok. A kövér, de a kifejezetten elhízott vizsgáltak fizi-kai teljesítménye - függetlenül a próbák jellegétol - homogén (de ez esetben az egyéni teljesítmények hasonlósága nem pozitív tartalmú), vagyis a kövér és elhízott fiúk azok-ban a próbákban is minosíthetetlenül rosszul teljesítettek, amelyekben a nagyobb tömeg bizonyítottan kedvezo. Mivel a vizsgált motorikus próbaeredményekben ilyen mérsékelt teljesítmény-szinten sem az antropológiai különbségek, sem pedig a genetikai determináltság nem te-kintheto meghatározónak, a mintánkénti differenciák elsosorban a hipoaktivitás külön-bözoségére irányítják a figyelmet. A kifejezetten gyenge fizikai teljesítményekre nem le-het magyarázat az sem, hogy Cipruson és Malajziában például a kislabdahajítás nem szerepel az iskolai testnevelés mozgás vagy ellenorzo anyagában. Az eredményekben tehát nem jelenik meg más, mint a minimálisan szükséges gyakorlás hiánya, a definiáltan hipoaktív életmód. Ismételten idézzük tehát Bouchard (2000) figyelmeztetését: A kövérség és az elhízottság önmagában is súlyos kockázati té-nyezo, de ha a kövérség nagyon gyenge kardio-respiratórikus teljesítménnyel társul, a ri-zikófaktorok nem összeadódnak, hanem hatványozott súllyal jelennek meg. IV. A diszkriminancia analízis eredményei szerint a kövérek korcsoportjaiban az emberfajták közötti morfológiai különbségek még hasonlóképpen felismerhetok, mint a normál testösszetételu mintáknál. Az elhízottak csoportjaiban a morfológiai különbség általában nem

67

szignifikáns, az emberfajtákhoz való tartozás, mint hatás, csupán a 13 éves ciprusi-maláj összehasonlításban jelentos. A motorikus teljesítmények - mivel alapvetoen az életmód és az iskolai testne-velés következményeit minosítik - a testösszetétel és a testi felépítés markáns hasonló-sága ellenére is jelentosen eltéroek voltak. A magyar fiúk teljesítményei a legjobbak, akiket a ciprusiak és a malájok követnek szintén értékelheto nemzetiségenkénti diffe-renciákkal. A motorikus teljesítmények diszkriminancia analízisének eredményei új megvi-lágításba helyezik és igazolják - bár eredetileg ez nem volt célunk - Szabó (124) gondo-latmenetét, mely szerint a különbözo korú, nemu és testösszetételu gyermekek motori-kus teljesítményeit célszeru a próbánkénti eredmények helyett együttesen, egy abszolút értékskála mentén jellemezni vagy összehasonlítani. A diszkriminancia analízis tanúsága szerint a vizsgáltak kétszempontú (nemze-tiség és relatív testzsírtartalom = 25,0-29,99%) besorolását csak mintegy 50%-ban te-kinthetjük valósnak, amennyiben a testi felépítés egyéb jellemzoit is figyelembe vesszük a minosítésnél. Az elhízottak mintáiban az eredeti besorolás megbízhatósága még kisebb. A kétszempontú besorolás korlátozott érvényessége két lényeges szempontra irányítja a figyelmet. Amennyiben részletes antropometriai összehasonlítás a cél, a relatív testzsírtartalom önmagában nem megfelelo csoportosítási alap. Amennyiben azonban a testösszetétel különbözoségeinek hatásait kívánjuk elemezni, a bizonyítható morfológiai differenciák jelentosége csökken. Ebben a témakörben további értelmezési szempont le-het az, hogy az 5% osztályszélesség elegendoen érzékeny-e. Eredményeink szerint a bi-okémiai érettséget vagy az akcelerációt is mutató testmagasság különbség az azonos korcsoportokban klaszterenként nem volt jelentos, ami az 5% osztályszélesség tartható-ságát támasztja alá. Humánbiológiai megfontolások alapján azonban a 3-4% testzsír-tartalom különbség is jelentos lehet, foleg olyan esetekben, amikor a test zsírtartalma már értékelhetoen meghaladta a 30%ot. Ezek a megfontolások viszont a ketegóriák fi-nomítását, az osztályszélességek csökkentését sugallják. Más megközelítés alapján vi-szont: A kétszempontú és a többszempontú besorolás eredményeinek különbözosége azonban nem értelmezheto egyszeruen úgy, hogy a kétszempontú hibás és ilyen alapon e disszertáció kérdésfeltevése sem lehet kelloen megalapozott. Lohman (73), Bouchard (10) vagy Ilyés (56) gondolatmenetében és a diszkriminancia analízis logikájában van egy alapveto különbség. A gyermekorvosok és a humánbiológusok (az állapothoz kap-csolódó következmények ismeretében) nem tekintik azonos súlyúnak a kövérséget és az elhízottságot. Míg egybehangzó a vizsgálók véleménye abban, hogy a kövérség ”csak” rizikótényezo, addig az elhízottsággal kapcsolatosan egyre gyakrabban olvasható olyan megítélés is, hogy az állapot már betegség. Az egészségesen fejlodo gyermekek testmagasságára, testi felépítésére vonatko-zóan azonban ilyen minosítés érthetoen nem ismeretes, mivel egészség-minoség vagy egészségkövetkezmény nem is társítható hozzájuk. Önmagukban a motorikus teljesít-mények sem

68

betegségprediktorok. Bouchard (10) is hangsúlyozza, hogy a nagyon mér-sékelt kardiorespiratorikus teljesítmény is csak akkor értelmezheto rizikófaktorként, ha kifejezetten nagy testzsírtartalommal társul. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a sovány vagy normál testzsírtartalmú gyermekek és serdülok gyenge állóképességi tel-jesítménye bármilyen megítélés alapján elfogadható lenne. A test zsírtartalmának kategóriánkénti hasonlósága ellenére a motorikus teljesítmények minden lehetséges összehasonlításban különbözoek voltak. A magyar fiúk mo-torikus teljesítményei a legjobbak, a malájoké a leggyengébbek. A klaszter analízisben a motorikus teljesítmények is meghatározó jelentoséguek. A klaszterba sorolás és az ere-deti csoportosítás hasonlósága nagyobb a motorikus jellemzok alapján. V. Az eredeti kétszempontú besorolás alapján jellemzo mintánkénti elemszámok és a klaszterekben kapott gyakoriságok konzekvens és szignifikáns különbségei ugyan-csak az emberfajtánkénti csoportosítás ellen szólnak. A klaszter analízis eredményei szerint a kövér és elhízott, 10-13 éves naptári életkorú fiúk nemzetiségenkénti megoszlása a kialakított klaszterekben kisebb-nagyobb mértékben különbözo, de nem volt következetes az eloszlás differenciája. Az adott kor-csoportot legjobban képviselo 2. klaszterben a tapasztalt gyakoriságok valójában ki-sebbek, mint az 1. vagy a 3. klaszterban. A klaszteranalízis eredményei a konvencionális megközelítés alapján értelmez-hetok úgy is, hogy a mért tulajdonságok hasonlósága alapján kialakult klaszterekben a magyar, a ciprusi és a maláj gyermekek és serdülok lényegében véletlenszeruen va-riálnak. Elemzésünk logikája viszont (lehet, hogy sajátos módon) azon alapult, hogy az azonos módszerekkel mért és számított jellemzok alapján alakítottuk ki a klasztereket és ezt követoen elemeztük az emberfajtákhoz való tartozás gyakoriságát (amely változó nem szerepelt az analízisben). A klimatikus viszonyok, az embertani különbségek, az eltéro táplálkozási szokások, a markánsan különbözo életmód stb. alapján nyilvánvaló különbözoségeket ilyen módon feloldottuk és a 10-13 évesek korcsoportjaiban a relatív testzsírtartalom alapján kialakított kategóriákban az elozoektol függetlenül jellemzo ál-talánosat kívántuk bemutatni. Ez a technika többek között fokozott hangsúlyt ad annak a hazai megfigyelésnek is (103), mely szerint a rizikótényezok elkülönített értékelése gyakran félrevezeto lehet. Azokban a mintákban és csoportokban, amelyekben az adott változó alapján becsült kockázati tényezo kisebb, az eredmény az általános veszélyez-tetettséget is alábecsli és fordítva. Ez a becslési hiba elsosorban akkor kap fokozott hangsúlyt, ha annak eldöntése szükséges, hogy a kialakult állapot kezelése megoldható gyógyszerelés nélkül is, vagy már valóban markáns beavatkozás szükséges. Pados is hangsúlyozza azonban, hogy a minosítés alapjául szolgáló valamennyi célérték (F%, BMI, koleszterin szint stb.) eléréséhez az életmód és a táplálkozási szokások megváltoz-tatása elsodleges jelentoségu, függetlenül attól, hogy a vizsgált állapotának javítása igényli-e a gyógyszeres beavatkozást, vagy sem. A többszempontú megítélés lehetoséget biztosít az

69

átfogó minosítés és útmutatás gyakorlatának napjainkban még hiányzó kiala-kulásához is (103). Ezzel kapcsolatosan Halmos és munkatársai (50) a kis suruségu lipo-proteinek atherogen jelentoségére hívják fel a figyelmet. További szempontként jelenik meg értékelésükben a ”kis bébi elmélet”, amely alapján a korábbiakban már össze-foglalt okok és tényezok mellett a gyermek- és serdülokori kövérség és/vagy elhízottság kialakulásában fokozott jelentosége lehet a születési súlynak is. Hipotézisük érdekes-sége és egyben nyitott kérdés, ”...vajon tényleg eldol-e további életünk a méhben töltött 9 hónap alatt.” Összefoglaló predikciójuk sem kedvezo: ”Kétségtelen, hogy a ”luxus” kalóriafogyasztással, a fizikai inaktivitással a szindróma prevalenciája csak szaporodni fog. Összefoglaló következtetésünk a disszertációban csak bemutatott vagy öszszefüggéseiben is elemzett irodalmi adatok ismeretében talán nem megalapozatlan általánosítás: A veszélyeztetett gyermek és serdülo nem magyar, ciprusi vagy ép-pen maláj, hanem a földrajzi variációktól függetlenül bizonyítottan hipoaktív és ebbol is következoen elhízott.

Összefoglaló A gazdaságilag fejlett országokban általánosan jellemzo, hogy néhány évtized alatt értékelhetoen nott a kövérek és elhízottak aránya. Az arányváltozás egyaránt érinti a felnövekvo generációkat és a felnott lakosságot (142). A vizsgálat célja összehasonlítani a mért adatok alapján bizonyítottan kövér és elhízott, antropológiailag különbözo emberfajtákhoz tartozó, eltéro földrajzi régiókban, de nagyon hasonló életkörülmények között élo, rendszeresen nem sportoló 10-13 éves fiúk humánbiológiai jellemzoit és fizikai teljesítoképességét.

70

A kinantropometriai vizsgálatban önként jelentkezo magyar, ciprusi és maláj gyermekek vettek részt (N= 1195), akiket Lohman (73) javaslatait követve a relatív testzsírtartalom alapján két kategóriába rendezték (F% = 25,00-29,99 és F% = 30,00). A testi felépítés és a testösszetétel jellemzésre szakirodalmilag elfogadott antropometriai technikákat alkalmaztak (a növekedési típus jellemzése Conrad [21] javas-latai szerint, a szomatotípus becslése Carter és Heath [19] algoritmusai alapján, vala-mint a test zsírtartalmának jellemzése Parízková [104] módszerével). A vizsgáltak fi- zikai teljesítményét a 30 m futás, a helybol távolugrás, a kislabdahajítás és az 1200 m futás próbák eredményével jellemezték. A kövér és elhízott vizsgáltak jelentosen magasabbak, mint a nem kövérek, mind a három népességben és mind a négy tanulmányozott korcsoportban. A magasabb termet azonban csak részben magyarázható a kövérek és elhízottak kisebb-nagyobb mértékben eloretartó (de mindenképpen a fiziológiás tartományon belüli) biológiai fejlettségével, az akcelerációval. A kövér fiúk mintáiban az átlagok különbözosége, ha nem is kö-vetkezetes, de legalább irányában tükrözi a népességek közötti antropológiai eredetu differenciákat. Az elhízottak korcsoportjaiban viszont az emberfajták közötti mor-fológiai és konstitúcionális különbségek már nem bizonyíthatók. A szélsoségesen pik-nomorf, de a testmagasság és a plasztikus index alapján robusztus konstitúció egyaránt jellemzo a magyar, a ciprusi és a maláj vizsgáltakra. A vizsgált kövér és elhízott fiúk motorikus teljesítménye alapvetoen gyenge. Az alkalmazott próbákban valódi a kü-lönbség az azonos naptári életkorú és antropológiai eredetét tekintve azonos, kövér és elhízott vizsgáltak átlagai között is. Az azonos kategóriákban általában a magyarok tel-jesítménye a jobb, oket követik a ciprusiak és ilyen tekintetben a leggyengébbek malá-jok. A klaszter analízis eredményei szerint a kövér és elhízott, 10-13 éves naptári életkorú fiúk nemzetiségenkénti megoszlása a kialakított klaszterekben kisebb-nagyobb mértékben különbözo, de nem volt következetes az eloszlások differenciája. Az adott korcsoportot legjobban képviselo 2. klaszterben a tapasztalt gyakoriságok valójában ki-sebbek, mint az 1. vagy a 3. klaszterban. A többszempontú és az eredeti besorolástól független megítélés lehetoséget biztosít az átfogó minosítés és útmutatás gyakorlatának napjainkban még hiányzó kialakulásához is. Abstract The increasing ratio of fat and obese individuals became characteristical in the economically developed countries during the past decades. The marked changes can be observed both in growing and adult populations (142). The aim of the study was to compare the human biological characteristics and motor performance scores of fat and obese 10-13-year-old boys, belonging to definitely different anthropological races, living in various geographic regions but very similar socio-economic conditions.

71

Volunteer Hungarian, Cypriot, and Malaysian children (N= 1195) took part in the investigation, and following the suggestions of Lohman (73) they were grouped into two fat categories (F% = 25.00-29,99 fat and F% = 30.00 obese). The anthropometric techniques used for the description of physique and body composition are accepted by the international literature. For the estimation of growth type the Conrad (21) method was used. Somatotype components were determined by the suggestions of Carter and Heath (19), and the relative body fat content was assessed by the callipermetric technique, described by Parízková (104). Physical performance capacity was estimated by the scores of 30 m dash, standing long jump, fist ball throw and 1200 m run. The fat and obese children were significantly taller than their non-fat counter-parts in all three nations and four age groups. Nevertheless their taller stature can be attributed to the more or less advanced biological development, which has ranged within the physiological range. The difference of means in the case of fat boys is not consistent but at least reveals the anthropometrical differences among the different populations. The morphological and constitutional differences can not be proven between the different human-races among obese age groups. The extremely picnomorfic but on height and plastic index based robust constitution is a general characteristic of the Hungarian, Cypriot and Malay measurement. The motor performance of fat and obese sample is very weak. There is a real difference among the identical age and anthro-pometricly similar origin based classification between the means of fat and obese sample. Among the same categories the performance of the Hungarian sample is the best followed by the Cypriot and by the weakest Malay sample. Based on the results of the Cluster analysis of fat and obese 10-13 year old boys the national distribution of the cases more and less was different, but the distributional differences were not consistent. The experienced frequency in Cluster 2, that repre-sented the given age groups the best, was smaller than in Cluster 1 and Cluster 3. The multivariate judgment that differs from the original classification allows the creation of a general classificatory and orientational methodology that is missing from known and existing daily practices. Felhasznált irodalom 1. Aaron, D.J., Laporte, R.E. (1997): Physical activity, adolescence, and health: an epidemiological perspective. In: Holloszy, J. (Ed.): Exercise and Sport Science Re-views, Williams and Wilkins, Baltimore, 391-405. 2. Bandini, L.G., Schoeller, D.A., Cyr, H., Young, V.R., Dietz, W.H. (1987): A valida-tion of energy intake and energy expenditure in obese and nonobese adolescents. International Jpornal of Obesity, 11: 473A. 3. Barakat, H.A., Burton, D.S., Carpenter, J.W., Holbert, D., Israel, R.G. (1988): Body fat distribution, plasma lipoproteins and the risk of coronary heart disease of male subjects. International Journal of Obesity, 12: 473-480.

72

4. Bar-Or, O. (1983): Pediatric sports medicine for the practitioner. From physiologic principles to clinical applications. Springer-Verlag, New York, Berlin, Heidel-berg, Tokyo. 5. Bar-Or, O. (2003). The juvenile obesity epidemic: is physical activity relevant? Re-vista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 20. 6. Beynen, A.C., Katan, M.B., Van Zutphen, L.F. (1987): Hypo- and hyperresponders: Individual differences in the respons of serum cholesterol concentration to change in diet. Advances in Lipid Research, 22: 115-171. 7. Blimkie, C.J.R., Sale, D.C., Bar-Or, O. (1990): Voluntary strength, evokef twitch contractile properties and motor unit activation of knee extensors in obese and nonobese adolescent males. European J. of Applied Physiology, 61: 313-318. 8. Bouchard, C. (1994): Genetics of obesity: overview and research directions. In: Bouchard, C. (Ed.): The genetics of obesity. CRC Press, Boca Raton, 223-266. 9. Bouchard, C. (1998): L’obesité estelle une maladie génétique. Médicine Thérapeuti-que, 4: 283-289. 10. Buchard, C. (Ed.) (2000): Physical activity and obesity. Human Kinetics, Cham-paign, Illinois. 11. Bouchard, C., Rice, T., Lemieux, S., Després, J.P., Pérusse, L., Rao, D.C. (1996): Major gene for abdominal visceral fat area in the Quebec Family Study. Interna-tional Journal of Obesity, 20: 420-427. 12. Bouchard, C., Malina, R.M., Pérusse, L. (1997): Genetics of fitness and physical performance. Human Kinetics, Champaign, Illinois. 13. Bowen, D.J., Grunberg, N.E. (1990): Variations in food preference and consumption across the menstrual cycle. Physiology and Behaviour, 47: 287-291. 14. Bracco, M., Matsudo, S., Matsudo, V. (1997): Sexual maturation and body mass index in adolescent females. In: Welsman, J., Armstrong, N., Kirby, B. (Eds.): Children and exercise XIX Volume II. Washington Springer Press, Exeter, 139-142. 15. Bratteby, L.A., Sandhagen, B., Lotborn, M., Samuelson, G. (1997): daily energy expenditure and physical-activity assessed by an activity diary in 374 randomly se-lected 15-year-old adolescents. Eur.Journal of Clinical Nutrition, 51: 592-600. 16. Bray, G.A. (1994): Etiology and prevalance of obesity. In: Bouchard, C. (Eds.): The genetics of obesity. CRC Press, Boca Raton, Florida, 17-33. 17. Caro, J.F., Kolaczynski, J.W., Nyce, M.R., Ohannesian, J.P., Opentanova, I., Gold-man, W.H., Lynn, R.B., Zhang, P.L., Sinha, M.K., Considine, R.V. (1996): De-creased cerebrospinal-fluid/serum leptin ratio in obesity: a possible mechanism for leptin resistance. Lancet, 348: 159-161. 18. Caro, J.F., Sinha, M.K., Kolaczynski, J.W., Zhang, P.L., Considine, R.V. (1996): Leptin: the tale of obesity gene. Diabetes, 45: 1455-1462.

73

19. Carter, J.E.L., Heath, B.H. (1990): Somatotyping development and applications. Cambridge University Press, Cambridge, New York. 20. Comuzzie, A.G., Hixson, J.E., Almasy, L., Mitchell, B.D., Mahaney, M.C., Dyer, T.D., Stern, M.P., MacCluer, J.W., Blangero, J. (1997): A major quantitative trait locus determining semum leptin levels and fat mass is located on human chro-mosome 2. Nature Genetics, 15: 273-276. 21. Conrad, K. (1963): Der Konstitutionstypus. Springer-Verlag, Berlin. 22. Considine, R.V., Sinha, M.K., Heiman, M.L., Kriauciunas, A., Stephens, T.W., Nyce, M.R., Ohannesian, J.P., macro, C.C., McKee, L.J., Bauer, T.L., Caro, J.F. (1996): Serum immunoreactive-leptin concentrations in normal-weight and obese humans. New England Journal of Medicine, 334: 292-295. 23. Cooper, D.M., Poagem J., Barstow, T.J., Springer, C. (1990): Are obese children truly unfit? Minimizing the confounding effect of body size on the exercise re-sponse. Journal of Pediatrics, 116: 223-230. 24. D’Alessio, D.A., Kavle, E.C., Mozzoli, M.A., Smelley, J., Polansky, M., Kendrick, Z.V., Owen, L.R., Bushman, M.C., Owen, O.E. (1988): Thermic effect of food an lean obese men. Journal of Clinical Investigation, 81: 1781-1789. 25. Deheeger, M., Rolland-Cahera, M.F., Fontvieille, A.M. (1997): Physical activity and body composition in 10-year-old French children: linkages with nutritional intake. International Journal of Obesity, 21: 372-379. 26. de Jonge, L., Bray, G.A. (1997): The thermic effect of food and obesity: a critical re-view. Obesity Research, 5: 622-631. 27. Deurenberg, P., Yap, M., van Steveren, W.A. (1998): Body mass index and percent body fat: a meta analysis among different ethnic groups. International Journal of Obesity Related Disorders, 22: 1164-1171. 28. Dietz, W.H. (1994): Critical periods in childhood for the development of obesity. American Journal of Clinical Nutrition, 59: 955-959. 29. Dietz, W.H., Gortmaker, S.L. (1985): Do we fatten our children at the televisision set? Obesity and television viewing in children and adolescents. Pediatrics, 75: 807-812. 30. Dietz, W.H., Hartung, R. (1985): Changes in height velocity of obese preadolescents during weight reduction. American Journal of Diseases in Childhood, 139: 705-707. 31. Douchet, E., Tremblay, A. (1997). Food intake, energy balance, and body weight control. European Journal of Clinical Nutrition, 51: 846-855. 32. Eiben, O.G., Farkas, M., Körmendy, I., Paksy, A., Varga Teghze-Gerber, Zs., Var-gha, P. (1992): The Budapest longitudinal growth study. Humanbiologia Budapes-tinensis, 23: 13-196. 33. Ekelund, U. M.-Yngve, A., Sjöström, J. (1997): Do adolescents achieve appropriate levels of physical Activity? In: Armstrong, N., Kirby, B.J., Welsman, J.R. (Eds.):

74

34. 35.

36.

37.

38.

39.

40. 41.

42.

43. 44.

45.

Children and exercise XIX. Promoting health and well-being. E and FN SPON, London, Weinheim, New York, Tokyo, Melbourne, Madras, 169-175. Epstein, L.H., Koeske, R., Zidansek, J., Wing, R.R. (1983): Effectcs of weight loss on fitness in obese children. Amer. J. of Diseases in Childhood, 137: 654-657. Ernst, N.D., Sempos, C.T., Briefel, R.R., Clark, M.B. (1997): Consistency between US dietary fat intake and serum totalk cholesterol concentrations: the National Health and Nutrition Examination Surveys. Amer. J. Clin. Nutr., 66: 965S-972S. Flegal, K.M., Caroll, M.D., Kuczmarski, R.J., Johnson, C.L. (1998): Overweight and obesity in the United States: prevalence and trends, 1960-1994. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders, 22: 39-47. Frankenfield, D.C., Rowe, W.A., Coney, R.M., Smith, J.S., Becker, D. (2001): Li-mits of body mass index to detect obesity and predict body composition. Nutr-ition, 17: 26-30. Frenkl, R., Mészáros, J., Mohácsi, J., Bukta, M. (1988): Biological maturation and motor performance in 12 to 14-year-old girls. In: Malina, R.M. (Ed.): Young athle-tes; biological, physiological, and educational perspectives. Human Kinetics Pub-lishers, Inc., Champaign, Illinois, 93-97. Frenkl, R., Mészáros, J., Petrekanits, M., Farkas, A., Mohácsi, J., Szabó, T. (1998): Aerobic power and anthropometric characteristics of Hungarian Schoolboys. Hu-man Evolution, 13: 97-105. Frenkl R., Mészáros J. (2002): A motorikus szekuláris trend; Prepubertáskorú fiúk fizikai teljesítménye. Hippocrates, 4: 5. 294-297. Georgiou, M., Tatár, A., Lee, C.P., Mészáros, J. (2002): Growth type, somatotype and motor performance in 10 and 11-year-old cypriot boys. XXVII FIMS World Congress of Sports Medicine, Abstracts, Budapest, 99. Goran, M.I., Shewchuk, R., Gower, B.A., Nagy, T.R., Carpenter, W.H., Johnson, R. K. (1998): Longitudinal changes in fatness in white children: no effect of child-hood expenditure. American Journal of Clinical Nutrition, 67: 309-316. Gunn, I., O’Shea, D., Bloom, S.R. (1997): Control of apetite - the role of glucagon-likepeptide-1 (7-36 amide). Journal of Endocrinology, 155: 197-200. Gutin, B., Barbeau, P. (2000): Physical activity and body composition in children and adolescents. In: Bouchard, C. (Ed.): Physical activity and obesity. Human Ki-netics, Champaign, Illinois, 213-245. Gyenis, G. (1996): Body mass index (BMI) in Hungarian university students. In: Bodzsár, É.B., Susanne, C. (Eds.): Studies in human biology. Eötvös University Press, Budapest, 343-348.

75

46. Gyenis Gy., B. Zsoffay K., Prohle T., Nyilas K. (2000): Pubertáskor, testösszetétel, táplálkozás. In: Kaposváry J. (Szerk.): A gyermekétkeztetés aktuális kérdései. Di-vald Nyomda, Budapest, 42-54. 47. Hall, H.L., Fahlman, M.M. (2004): Predictors of body mass index in fourth- and fifthgrade students of different races. Research Quarterly for Exercise and Sport, 75: 1. Supplementum, A-23. 48. Hallman, D.M., Boerwinkle, E., Saha, N., Sandholzer, C., Menzel, H.J., Csazar, A., Utermann, G. (1991): The apolipoprotein E polymorphism: A composition of al-lele frequencies and effectcs in nine populátions. American Journal of Human Bi-ology, 49: 338-349. 49. Halmy. L. (1995): Gondolatok a fogyókúráról. Táplálkozási Fórum, Budapest. 50. Halmos T., Kautzky L., Suba I. (2004): A metabolikus szindróma koncepciójának története - Az ateroszklerózis kialakulásának patomechanizmusa. Metabolizmus, 2: Supplementum, A5-A10. 51. Hicks, V., Reano, L. (2004): Accurate body composition equations of American in-dian men. Research Quarterly for Exercise and Sport, 75: 1. Supplementum, A-9. 52. Hill, J.O., Peters, J.C. (1998): Environmental contributors to the obesity epidemic. Science, 280: 1371-1374. 53. Hopkins, P.N. (1992): Effects of dietary cholesterol on serum cholesterol: A meta-analysis and review. American Journal of Clinical Nutrition, 55: 1060-1070. 54. Ihász F. (2003): Egészségmegorzési, egészségnevelési programok hatásvizsgálata Gyor városi felmérés alapján. Ph.D. értekezés, Semmelweis Egyetem, Budapest. 55. Ilyés I. (1992): A fizikai aktivitás szerepe a gyermek- és serdülokori elhízás keze-lésében. Sportorvosi Szemle, 33: 83-90. 56. Ilyés I. (1997): A gyermek- és serdülokori elhízás endokrin aspektusa. Gyermekgyógyászat, 48: 417-426. 57. Ilyés I. (2001): Az elhízás mai szemmel. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. 58. James, W.P.T. (1995): A public health approach to the problem of obesity. International Journal of Obesity, 19: S37-S45. 59. Kann. L., Kinchen, S.A., Williams, B.I., Ross, J.G., Lowry, R., Hill, C.V., Grun-baum, J.A., Blumson, P.S., Collins, J.L., Kolbe, L.J. (1998): Youth risk behavior surveillance - United States 1997. CDC Surveillance Summaries, Morbidity and Mortality Weekly Report, 47: 23-24. 60. Kemper, H.C.G. (Ed.) (1995): The Amsterdam growth study. A longitudinal analysis of health, fitness, and lifestyle. Human Kinetics, Champaign, Illinois. 61. Kennedy, C., Gines, J.L., Hutcheson, K. (2004): The relationship between physical activity, familial medical history, and eating habits in predicting body mass index. Research Quarterly for Exercise and Sport, 75: 1. Supplementum, A-11.

76

62. Klesges, R.C., Shelton, M.L., Klesges, L.M. (1993): Effects of television on meta-bolic rate: potential implications for childhood obesity. Pediatrics, 91: 281-286. 63. Kotani, K., Tokunaga, K., Fujioka, S., Kobatake, T., Keno, Y., Yoshida, S., Shimomura, I., Tarui, S., matsuzawa, Y. (1994): Sexual dimorphism of age-related changes in whole-body fat distribution in the obese. Int. J. Obesity, 18: 207-212. 64. Kretschmer, E. (1965). Körperbau und Charakter. 25. Auflage, Springer Verlag, Berlin, Göttingen, Heidelberg. 65. Lahlou, N., Landais, P., De Bioisseu, D., Bougneres, P.F. (1997): Circulating leptin in normal children and during the dymanic phase of juvenile obesity: relation to body fatness, energy metabolism, caloric intake, sexual dimorphism. Diabetes, 46: 989-993. 66. Laki, L., Nyerges, M. (2000): Sporting habits of youth in Hungary in the millenni-um. Kalokagathia, 75th Anniversary Special Issue, 24-35. 67. Lángfy Gy. (1984): Testsúlyszabályozás. In: Frenkl R. (Szerk.): Sportorvostan. Sport, Budapest, 191-202. 68. Larson, D.E., Ferraro, R.T., Robertson, D.S., Ravussin, E. (1995): Energy metabo-lism in weigth-stable postobese individuals. Amer. J. Clin. Nutr., 62: 735-739. 69. Lee, C.P., Chek, H.W., Chong, H.L. (2000): Change in bodyfat level with weights training at aerobic target heart rate zone as compared to aerobics dancing. Pro-ceedings of 2nd International Conference on Weightlifting and Strength Training, Department of Education, Pro Muscle Exercise Center, Ipoh, 88. 70. Lee, C.P. (2003): Comparison of anthropometric characteristics and motor perform-ance scores in Malaysian boys. An inter-disciplinary approach. Ph.D. értekezés, Semmelweis Egyetem, Budapest. 71. Lieverse, R.J., Jansen, J.B.M.J., Masclee, A.A.M., Lamers, C.B.H.W. (1995): Sta-tiety effects of a physiological dose of cholecystokinin in humans. Gut, 36: 176-179. 72. Lintunen, T., Rahkila, P., Silvennoinen, M., Österback, L. (1988): Psychological and physical correlates of early and late biological maturation in 9- to 11-year-old girls and boys. In: Malina, R.M. (Ed.): Young athletes; biological, physiological, and educational perspectives. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 8592. 73. Lohman, T.G. (1992): Advances in body composition assessment. Human Kinetics Publishers Inc., Champaign, Illinois. 74. Lucas, A. (1998): Programing by early nutrition: and experinemtal approach. Jour-nal of Nutrition, 128: Supplementum, 401S-406S. 75. Maffei, M., Halaas, J., Ravussin, E., Pratley, R.E., Lee, G.H., Zhang, Y., Fei, H., Kim, S., Lallone, R., Ranganathan, S., Kern, P.A., Friedman, J.M. (1995): Leptin levels in human and rodent: measurement of plasma leptin and ob RNA in obese and weightreduced subjects. Nature Medicine, 1: 1155-1161.

77

76. Maffeis, C., Zaffanello, M., Schutz, Y. (1997): Relationship between physical acti-vity and adiposity in prepubertal boys. Journal of Pediatrics, 131: 288-292. 77. Malina, R.M. (1996): Regional body composition. In: Roche, A.F., Heymsfield, S. B., Lohman, T.G. (Eds.): Human body composition. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 217-255. 78. Martini, M.C., Lapmer, J.W., Slavin, J.E., Kurzer, M.S. (1994): Effects of menstrual cycle on energy and nutrient intake. American Journal of Clinical Nutrition, 60: 898899. 79. Maynard, L.M., Wisenmandle, W. Roche, A.F., Chumlea, W.C., Guo, S.S., Siervo-gel, R.M. (2001): Childhood body composition in relation to body mass index. Pe-diatrics, 107: 344-350. 80. McGee, D., Rhoads, G., Hankin, J., Yano, K., Tilotson, J. (1982): Within-person variability of nutrient intake in a group of Hawaiian men of japanese ancestry. Ame-rican Journal of Clinical Nutrition, 36: 657-663. 81. Mészáros J. (Szerk.) (1990): A gyermeksport biológiai alapjai. Sport, Budapest. 82. Mészáros J., Szmodis I., Mohácsi J., Frenkl R. (1981): A nemzedéki változás és a gyermekkori fejlodés kérdései az 1970-es években végzett keresztmetszeti vizs-gálat alapján. Biológia, 29: 165-200. 83. Mészáros, J., Mohácsi, J., Szabó, T., Szmodis, I. (1985): Assessment of biological development by anthropometric variables. In: Binkhorst, R.A., Kemper, H.C.G., Saris, W.H.M. (Eds.): Children and exercise XI. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 341-345. 84. Mészáros, J., Mohácsi, J., Farkas, A., Frenkl, R. (1989): Body build and running performance of obese and lean adolescent boys. In: Oseid, S. (Ed.): Children and exercise XIII. Human Kinetics Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 75-80. 85. Mészáros J., Zsidegh M. (2002): A sporttehetség - humánbiológiai megközelítés. Magyar Edzo, 3. 4-7. 86. Mészáros, J., Lee, C.P., Tatár, A., Zsidegh, P., Mohácsi, J., Frenkl, R. (2002): Growth type and motor performance in schoolboys - an international comparison. Acta Biologica Szegedinensis, 46: 1-2. 61-65. 87. Mészáros, J., Zsidegh, M., Ihász, F., Mészáros, Zs., Tatár, A., Prókai, A., Vajda, I., Mohácsi, J. (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 124-127. 88. Mészáros J., Zsidegh M., Tatár A., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J. (2003): Testzsírtartalom és szomatikus fejlodés. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 26. 89. Millar, W.J., Stephenson, T. (1987): The prevalence of overweight and obesity in Britain, Canada, and United States. American Journal of Public Health, 77: 38-41.

78

90. Mohácsi, J., Mészáros, J., Farkas, A. (1994): Secular growth trend in height, body weight and growth type indices of boys aged between 14 and 18. In: O.G. Eiben, (Ed.): Auxology ’94 Children and Youth at the end of the 20th Century. Human-biologia Budapestinesis, 25. 369-372. 91. Mohácsi, J., Lee, C.P., Zsidegh, M., Tatár, A., Mészáros, J. (2002): Physique and motor performances in 10-year-old Malaysian boys. Coll. Antrop., 26: 142. 92. Mohácsi János, Petrekanits Máté, Zsidegh Petra, Ihász Ferenc, Mohácsi Ágnes, Ta-tár András, Prókai András (2003): Body fat content and aerobic power in 10-year-old boys. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 40-42. 93. Montoye, H.J. (1985): Risk indicators for cardiocascular disease in relation to physi-cal activity in youth. In: Binkhorst, R.A., Kemper, H.C.G., Saris, W.A. (Eds.): Children and exercise XI. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 3-25. 94. Nieman, D.C. (1995): Fitness and sports medicine. A health-related approach. Bull Publishing Company, Palo Alto, California. 95. Ng, N., Mészáros, J., Farkas, A. (1996/97): Assessment of body composition of physically active male youth. Anthropologiai Közlemények, 38: 93-100. 96. Ollmann, M.M., Wilson, B.D., Yang, Y.K., Kerns, J.A., Chen, Y., Grantz, I., Barsh, G.S. (1997): Antagonism of central melanocortin recetors in vitro and in vivo by agoutirelated protein. Science, 278: 135-138. 97. Ogden, C.L., Troiamo, R.P., Briefel, R.R., Kuczmarski, R.J., Flegal, K.M., Johnson, C.L. (1998): Prevalance of overweight among preschool children in the United States, 1971 through 1994. Pediatrics, 99: E1-E7. 98. Oliveria, S.A., Ellison, R.C., Moore, L.L., Gillman, M.W., Garrahie, E.J., Singer, M. (1992): Parent-child relationship in nutritient intake: The Framingham Children’s Study. American Journal of Clinical Nutrition, 56: 593-598. 99. Othman, M., Mészáros, J., Szabó, T. (2002): Secular trend and motor performance in Hungarian schoolboys. Kinesiology, 34: 127-133. 100. Owens, S., Gutin, B., Allison, J., Riggs, S., Ferguson, M., Litaker, M., Thompson, W. (1999): Visceral adipose tissue and cardivascular risk factors in obese children. Journal of Peduatrics, 133: 41-45. 101. Pacy, P.J., Webster, J., Garrow, J.S. (1986): Exercise and obesity. Spotrs Medicine, 3: 89-113. 102. Pados Gy. (1995): Elhízás - fogyókúra. Medintel, Budapest. 103. Pados Gy. (2004): Az új európai irányelvektol a hazai terápiás konszenzusig. Metabolizmus, 2: 1. 45-50. 104. Parízková, J. (1961): Total body fat and skinfold thickness in children. Metabolism, 10: 794-807.

79

105. Pate, R., Ross, J.G. (1987): The National Children and Youth Fitness StudyII: fac-tors associated with health-related fitness. Journal of Physical Education, Recre-ation and Dance, 58: 93-95. 106. Payne, V.G., Morrow, J.R., Johnson, L., Dalton, S.N. (1997): Resistance training in children and youth: a meta-analysis. Research Quarterly in Exercise and Sport, 68: 80-88. 107. Pérusse, L., Després, J.P., Lemieux, S., Rice, T., Rao, D.C., Bouchard, C. (1996): Familial aggregation of abdominal visceral fat level: Results from the Quebec Fa-mily Study. Metabolism, 45: 378-382. 108. Phillips, W.T., Kieman, M., King, A.C. (2001): The effects of physical activity on physical and psychological health. In: Baum, A., Revenson, T.A., Singer, J.E. (Eds.): Handbook of helath psychology. Lawrence Erlbaum Associates, Publish-ers, Mahwah, New Jersey, London, 627-647. 109. Pivarnik, J.M., Bray, M.S., hergenroeder, A.C., Hill, P.B., Wong, W.W. (1995): Ethnicity affects aerobic fitness in U.S. adolescent girls. Medicine and Science in Sports and Exercise, 27: 1635-1638. 110. Post, G.B., Kemper, H.C.G., Twisk, J.W.R. (1997): Biological maturation in rela-tion to lifestyle from adolescence into adulthood. In: Armstrong, N., Kirby, B.J., Welsman, J.R. (Eds.): Children and exercise XIX. Promoting health and well-being. E and FN SPON, London, Weinheim, New York, Tokyo, Melbourne, 53-56. 111. Prentice, A.M., Jebb, S.A. (1995): Obesity in Britain: gluttony or sloth? British Medical Journal, 311: 347-439. 112. Prókai A., Völgyi E., Tatár A., Zsidegh M., Uvacsek M., Mészáros J. (2003): Relatív testzsírtartalom és motorikus teljesítmény. Magyar Sporttudományi Szem-le, 3. 32. 113. Ravussin, E., Lillioja, S., Anderson, T.E., Christin, L., Bogardus, C. (1986): Determinants of 24-hours energy expenditure an man: methods and results using a respiratory chamber. Journal of Clinical Investigation, 78: 1568-1578. 114. Roberts, S.B., Savage, J., Coward, W.A., Chew, B., Lucas, A. (1988): Energy expenditure and intake in infants born to lean and overweight mothers. New England Journal of Medicine, 318: 461-466. 115. Roche, A.F. (1996): Anthropometry and ultrasound. In: Roche, A.F., Heymsfield, S.B., Lohman, T.G. (Eds.): Human body composition. Human Kinetics, Champ-aign, Illinois, 167-190. 116. Rowland, T.W. (1996): Developmental exercise physiology. Human Kinetics, Champaign, Illinois. 117. Salbe, A.D., Ravussin, E. (2000): The determinants of obesity. In: Bouchard, C. (Ed.): Physical activity and obesity. Human Kinetic Publishers, Inc., Champaign, Illinois, 69102.

80

118. Sallis, J.F., Simons-Morton, B.G., Stone, E.J., Corbin, C.B., Epstein, L.H., Fau-cette, N., Ianotti, R.J., Killen, J.D., Klesges, R.C., Petary, C.K., Rowland, T.W., Taylor, W.C. (1996): determinants of physical activity and interventions in youth. Medicine and Science in Sports and Exercise, 24: S248-S257. 119. Schwartz, M.W., Peskind, E., Raskind, M., Boyko, E.J., Porte, D., Jr. (1996): Cerebro-spinal fluid leptin levels: relationship to plasma levels and to adiposity in humans. Nature Medicine, 2: 589-593. 120. Seidell, J.C. (1999): Obesity, a growing problem. Acta Paediatrica, 428: Supplementum, 46-51. 121. Seidell, J.C. (2000): The current epidemic of obesity. In: Bouchard, C. (Ed.): Phys-ical activity and obesity. Human Kinetics, Champaign, Illinois, 21-30. 122. Story, M., Faulkner, P. (1990): The prime-time diet: a content analysis of eating behavior in television program and commercials. American Journal of Public Health, 80: 738-740. 123. Strömgren, E. (1937): Über anthropometrischen Indices zur Unterscheidung von Körperbautypen. Zbl. F. ges Neurologie und Psychiatrie, 159:75-81. 124. Szabó T. (1978): A Központi Sportiskola kiválasztási rendszere I. Az általános pró-bák tapasztalatai. Utánpótlás-nevelés, 2. KSI, Budapest, 3-54. 125. Szmodis I., Mészáros J., Szabó T. (1976): Alkati és muködési mutatók kapcsolata gyermek-, serdülo- és ifjúkorban. Testnev. Sporteü. Szemle, 17: 4. 255-272. 126. Szmodis I., Mészáros J., Temesi Zs. (1983): A metrikus (nyúlánksági) index sta-tisztikai eloszlása a városi tanulóifjúságnál. A MÉT XLVIII. Vándorgyulése Eloa-dáskivonatai, Debrecen, 61. 127. Szollár L. (1986): Az elhízás kórélettana. Medicina Könyvkiadó, Budapest. 128. Taras, H.F., Sallis, J.F., Patterson, T.L., Nader, P.R., Nelson, J.A. (1989): Televisi-on’s influence on children’s diet and physical activity. J. Beh. Dev. Ped., 10: 176-180. 129. Tataranni, P.A., Larson, D.E., Snitker, S., Ravussin, E. (1995): Thermic effect of food in humans: methods and results from use of a respiratoty chamber. American Journal of Clinical Nutrition, 61: 1013-1019. 130. Tatár A. (2004): Különbözo életkörülmények között élo 9-14 éves fiúk testi felé-pítése, testösszetétele és motorikus teljesítménye. Ph.D. disszertáció (kézirat), Semmelweis Egyetem, Budapest. 131. Tatár, A., Zsidegh, M., Mészáros, Zs., Ihász, F., Prókai, A., Vajda, I., Mészáros, J. (2003): Physique, body composition and motor performance in Hungarian and Ro-ma boys. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 122-124. 132. Toubro, S., Sorensen, T.I.A., Hindsberger, C., Christensen, N.J., Astrup, A. (1998): Twenty-four-hours respiratory quotient: the role of diet and familial resemblance. Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism, 83: 2758-2764.

81

133. Treuth, M.S., Hunter, G.R., Pichon, C., Figueroa-Colon, R., Goran, J.M., (1998): Fitness and energy expenditure after strength training in obese prepubertal girls. Medicine and Science in Sports and Exercise, 30: 1130-1136. 134. van Lenthe, F.J., Kemper, H.C.G., van Mechelen, W. (1996): Rapid maturation in adolescence result a great adiposity in adulthood: The Amsterdam Growth and Health Study. Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders, 21: 811-817. 135. Völgyi Eszter, Kalla Lea, Zsidegh Miklós, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros János (2003): Kövér és sovány fiúk futóteljesítménye. In: Penszka K., Korsós, Z., Pap I. (Szerk.): III. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 193-198. 136. Ward, D.S., Blimkie, C.J.R., Bar-Or, O. (1986): Rating of perceived exertion in obese adolescents. Medicine and Scienece in Sports and Exercise, 18: S72. 137. Waxman, M., Stunkard, A.J. (1980): Caloric intake and expenditure of obese boys. Journal of Pediatrics, 96: 187-193. 138. Weiner, J.E.S., Lourie, J.A. (Eds.) (1969): Human Biology. A Guide to Field Methods. IBP Handbook, No. 9. Blackwell Scientific Publisher, Oxford. 139. Whipp, B.J., Davis, J.A. (1984): The ventilatory stress of exercise in obesity. Ame-rican Review of Respiratory Diseases, 129 (suppl.), S90-S92. 140. Wilmore, J.H. (1983): The 1983 C.H. McCloy research lecture. Appetite and body composition consequent to physical activity. R.Q.E. S., 54: 415-425. 141. Wing, R.R., Sinha, M.K., Considine, R.V., Lang, W., Caro, J.F. (1996): relation-ship between weight loss maintenance and changes in serum leptin levels. Hormo-ne and Metabolism Research, 28: 698-703. 142. World Health Organisation (1998): Obesity - preventing and managing the global epidemic. Report of a WHO consultation on obesity. WHO, Geneva. 143. Wutscherk, H. (1982): Methodische Aspekte der Körperhöhenprognose. Medizin und Sport, 22: 203-212. 144. Yoshizawa. S., Honda, H., Nakamura, N., Itoh, K., Watanabe, N. (1997): Effects of an 18-month endurance run training program on maximal aerobic power in 4- to 6-yearold girls. Pediatric Exercise Science, 9: 33-43.

82

Dr. Zsidegh Miklós publikációs jegyzéke Közlemények szaklapokban Faludi J., Farkas A., Zsidegh M., Fábián Gy. (1999): A maximális oxigénfelvétel alakulása gyermekeknél a testméret és életmód függvényében. In: Mónus A. (Szerk.): III. Országos Sporttudományi Kongresszus. 2. kötet. MSTT, Budapest. 24-30. Judit Faludi, A. Farkas, M. Zsidegh, M. Petrekanits, G. Pavlik (1999): Characteristics influencing changes in aerobic performance of children aged 7-9. Acta Physiologica Hungarica, 86, 229-235. Faludi J., Farkas A., Zsidegh M., Petrekanits M. (2002): Gyermekek aerob teljesítoképességének változását befolyásoló tényezok. In: B.Bodzsár É., Mészáros J., Pápai J. (Szerk): Humánbiológiai tanulmányok. Humanbiologia Budapestinensis. Supplementum, 29. 95-102. Mészáros J., Zsidegh M. (2002): A sporttehetség - humánbiológiai megközelítés. Ma-gyar Edzo, 3. 4-7. Farkas Anna, Zsidegh Miklós, Tatár András, Prókai András, Mészáros Zsófia, Uvacsek Martina, Mészáros János (2003): Physique and body composition parameters of preadolescents. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 36-40. Mészáros János, Zsidegh Miklós, Ihász Ferenc, Mészáros Zsófia, Tatár András, Prókai András, Vajda Ildikó, Mohácsi János (2003): Physique body fat content and motor performance in twins. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 124-127. 83

Tatár András, Zsidegh Miklós, Mészáros Zsófia, Ihász Ferenc, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros János (2003): Physique, body composition and motor performance in Hungarian and Roma boys. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 122124. Völgyi Eszter, Kalla Lea, Zsidegh Miklós, Prókai András, Vajda Ildikó, Mészáros Já-nos (2003): Kövér és sovány fiúk futóteljesítménye. In: Penszka K., Korsós, Z., Pap I. (Szerk.): III. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Magyar Biológiai Társaság, Budapest, 193-198. Zsidegh Miklós, Mészáros János, Mohácsi János, Uvacsek Martina, Tatár András, Mészáros Zsófia, Prókai András, Vajda Ildikó (2003): Growth type and motor performance in obese children. Revista Portuguesa de Ciencias do Desporto, 3: 2. 139141. Zsidegh Miklós (2003): Growth type and motor performance in obese children. In: Bán-hidi, M. (Szerk.): Apáczai-Napok 2002 Tanulmánykötet. PALATI, Gyor, 444-450. Idézheto eloadáskivonatok Faludi J., Zsidegh M., Petrekanits M., Pavlik G. (2002): Could Conconi test be appli-cable to determine children’s anaerobic threshold? XXVII. FIMS World Congress of Sports Medicine, Budapest, 134. Mészáros, J., Lee, C.P., Zsidegh, M., Tatár, A., Mohácsi, J. (2002): Motor performance in pubertal boys. Collegium Anthropologicum. 26: 133-134. Mohácsi, J., Lee, C.P., Zsidegh, M., Tatár, A., Mészáros, J. (2002): Physique and motor performances in 10-year-old Malaysian boys. Collegium Antropologicum. 26: 142. Tatár, A., Lee, C.P., Zsidegh, M., Mészáros, J., Mohácsi, J. (2002): Growth type and running endurance in 13-year-old boys. Collegium Anthropologicum. 26: 208-209. Frenkl, R., Mészáros, J., Uvacsek, M., Zsidegh, M. (2003): The comparison of peak exercise cardiorespiratory parameters in obese and non-obese females. 3rd European Congress of EFSMA, Abstract, Hasselt, 114. Faludi Judit, Zsidegh Miklós, Farkas Anna, Mészáros János (2003): Longitudinal study in prepubertal children with reference the level of physical activity. Revista Portugesa de ciencias do desporto, 3: 2. 122. Faludi J., Zsidegh M., Farkas A., Petrekanits M., Mészáros J. (2003): A fizikai aktivitás hatásának longitudinális vizsgálata prepubertáskorú gyerekek testi felépítésére és állóképességi teljesítményére. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 16. Mészáros J., Zsidegh M., Tatár A., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J. (2003): Testzsírtartalom és szomatikus fejlodés. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 26. Prókai A., Völgyi E., Tatár A., Zsidegh M., Uvacsek M., Mészáros J. (2003): Relatív testzsírtartalom és motorikus teljesítmény. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 32. Tatár A., Zsidegh M., Prókai A., Vajda I., Völgyi E., Mészáros J. (2003): Sportoló és nem sportoló fiúk testi felépítése és fizikai teljesítménye. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 38. Zsidegh M., Tatár A., Mészáros J., Völgyi E., Prókai A., Vajda I., Mohácsi J., (2003): Testösszetétel és motorikus teljesítmény - nemzetközi összehasonlítás. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. 41. Mészáros J., Mészáros Zs., Zsidegh M., Vajda I., Tatár A., Prókai A. (2004): A növekedési típus és a motorkus teljesítmények öröklodöttsége. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 73. Mohácsi J., Prókai A., Mészáros J., Zsidegh M., Tatár A., Vajda I. (2004): Szekuláris trend és utánpótlás-nevelés. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 75. Tatár A., Zsidegh M., Mészáros Zs., Prókai A., Vajda I., Mészáros J. (2004): Magyar és roma fiúk testi felépítése és motorikus teljesítménye. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 97. Zsidegh M., Mészáros Zs., Prókai A., Vajda I., Tatár A., Mészáros J. (2004): Ikrek rela-tív testzsírtartalom jellemzoi. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 108.

84

85

M E L L É K L E T E K

1. A disszertációban használt kifejezések definíciója Adaptáció: Az élolényeknek az a képessége, illetve tulajdonsága, hogy a környezetük-höz bizonyos szélso értékeken belül- alkalmazkodni képesek. Ennek lényege, hogy minden élo szervezet rendelkezik bizonyos fiziológiai plaszticitással, amely abban áll, hogy életfolyamatai a környezet hatására bizonyos mértékig módosul-nak. Antropometria: Az embertan (antropológiai) vizsgáló módszere. Állóképesség: A szervezetnek az a tulajdonsága, amellyel hosszan tartó, viszonylag eros iramú és nagy ellenállású terheléseknél mozgósítja a végrehajtáshoz szükséges energiákat. Becslés: Az az eljárás, számítási módszer, amelynek segítségével ismeretlen paramétert a megfigyelési adatokból meghatározunk. Becslésnek nevezzük azt a mennyiséget is, amelyet ezen eljárás során számítottunk. Biológiai életkor: A funkcióképesség decimális években kifejezett formája. A biológiai életkor nem mérheto, csak becsülheto. Elhízottság: A valamilyen szakirodalmilag elfogadott módszerrel becsült relatív testzsír-tartalom nagyobb, mint a testtömeg 30%-a. A kifejezés általánosan használt szi-nonímája az obesitas. Etnikum: Történetileg kialakult, az összetartozás tudatával rendelkezo csoport, amely-nek kultúráját viszonylag stabil vonások együttese jellemzi. Államalkotó többsé-get egyetlen országban sem képez. 86

Érés: Szukebb értelemben az a fejlodési folyamat, amelynek során a biológiai egyed ivaréretté válik. Tágabb értelemben azonban más folyamatok és muködések eseté-ben is használjuk. Ilyenkor azt mérlegeljük, hogy hol tart az említett muködés vagy folyamat szabályozottsága a teljes összerendezettséghez képest. Fejlodés: Olyan fázikus, idobeni kezdettel és befejezéssel rendelkezo biológiai folyama-tok összessége, amelynek meghatározott iránya van és a szerkezeti és muködési módosulások alapján szakaszolható. A fejlodés során a mennyiségi, növekedési változások nyomán minoségi különbségek is kialakulnak, általában meghatározott sorrendben. Fenotípus: A morfológiai alkat megjelenési formája, amely az öröklött tulajdonságok és a környezeti hatások egymásrahatásaként jut érvényre. Genotípus: A szervezet kromoszómális információinak összessége, amely a plazmonnal és a környezetviszonyokkal kölcsönhatásban meghatározza a szervezet külso meg-jelenését. Kövérség: A valamilyen szakirodalmilag elfogadott módszerrel becsült relatív testzsír-tartalom 25-30% közötti. Mozgáskoordináció (koordináció): A célrairányított mozgások fázisainak és dinamikus impulzusainak, valamint a mozgáselemeknek az összekapcsolása. Nemzetiség: valamely állam területén élo, de nem a többségi nemzethez tartozó, azonos etnilumú, nyelvu és kultúrájú, közös történeti múltú, kisebbségben lévo közösség. Növekedés: Az adott fajra jellemzo (törvényszeruen végbemeno), irreverzibilis és prog-resszív (kisebbtol a nagyobb felé tartó) mennyiségi változás. Szukebb értelemben olyan méretváltozás, amely lényeges szerkezeti módusolás nélkül megy végbe. Öröklékenység, öröklodöttség (heritanilitás): A poligén jellego értékméro tulajdonságok öröklodési tendenciáit, valószínuségét fejezi ki, tehát arra utal, hogy a kérdéses tulajdonság milyen mértékben jelentkezik az utódokban. Az öröklodési koefficiens (h2) azt fejezi ki, hogy a populáció együttes varianciájának hányad része tulajdo-nítható genetikai különbözoségnek.

2. A Nemzetközi Biológiai Program (Weiner és Lourie 1969) eljárási javaslata a testméretek felvételéhez Testmagasság (TTM): talaj (mérolap) és a vertex függoleges távolsága a medián-szagit-tális síkban. Az adatfelvétel során a vizsgált személy egyenes, de nem feszes test-tartásban áll, a fejtartás frankfurti (vagy német) vízszintes. Ez azt jelenti, hogy a fej beállítása után amelyet a vizsgáló végez el- a szemgödör (orbita) alsó szé-lének közepe és a külso hallójárat (porus acusticus externus) által meghatározott egyenes vízszintesen áll. A gerincoszlopot a leheto legjobban ki kell egyenesíteni. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: antropométer (Sieber-Hegner gyártmány). Testtömeg (TTS): pontosan kitárázott és vízszintere állított személymérleggel. Az adat-felvétel során a vizsgált személy csak minimális alsóruhát viselhet. A leolvasás pontossága: 5 dkg. Méroeszköz: digitális személymérleg. Könyökszélesség (HUS): a humerus mediális és laterális epicondylusainak távolsága. Az adatfelvétel alakalmával a vízszintesen tartott felkar és az alkar derékszöget zár be, a tenyér a könyökhajlat felé néz. A leolvasás pontossága: 1 mm.

87

Méroeszköz: Holtain tolóméro. Térdszélesség (TDS): a femur mediális és laterális epicondylusainak vízszintes távolsá-ga. Az adatfelvétel során a comb és a lábszár derékszöget zár be. A leolvasás pon-tossága: 1 mm. Méroeszköz: Holtain tolóméro. Feszített felkarkerület (FFK): a m. biceps brachii maximális akaratlagos megfeszítése-kor a vizszintesen tartott felkar legnagyobb kerülete. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Alkarkerület (AKK): A lazán tartott alkar legnagyobb kerülete az alkar hossztengelyére meroleges síkban mérve. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Kézkerület (KZK): terpesztett hüvelykujjal, kinyújtott kézen a II-V. metacarpo-phalan-gealis izület felett vezetve a méroszalagot. A 2-5. ujj összezárt. A leolvasás pon-tossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Lábszárkerület (ASK): A nyújtott lábszár legnagyobb kerülete. A mérés során a vizsgált személy mindkét lábát egyformán terheli. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: elotéttel ellátott acél méroszalag (Sieber-Hegner gyártmány). Vállszélesség (VAS): A két vállcsúcs (acromion) legnagyobb vízszintes távolsága. Az adatfelvétel során a vállöv és a felkar izmai lazák. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: 60 cm nyílástávolságú medencekörzo (Sieber-Hegner gyártmány). Mellkasszélesség (MKS): A negyedik bordapár oldalra legjobban kidomborodó pontjá-nak vízszintes távolsága a középso hónaljvonalban mérve, légzési középállásban. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: 60 cm nyílástávolságú medencekörzo (Sieber-Hegner gyártmány). Mellkasmélység (MMG): Az angulus sternii és az azzal egymagasságban lévo hátcsigo-lya tövisnyúlványának távolsága nyugodt kilégzés utáni pozícióban. A leolvasás pontossága: 1 mm. Méroeszköz: 60 cm nyílástávolságú medencekörzo (Sieber-Hegner gyártmány). Bicepsredo (BIR): A lazán, nyújtva tartott felkar elülso oldalán, a vállcsúcs és a kö-nyökhajlat felezopontjában mért függoleges redo. A leovasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Tricepsredo (TRR): A lazán, nyújtva tartott felkar hátsó oldalán, az acromion és a könyökkampó felezopontján mért függoleges redo. A leovasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Lapockaredo (LPR): A lapocka alsó csúcsánál (angulus inferior) emelt, oldalra-lefelé enyhén ferde redo. A leovasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Csíporedo (CSR): A spina iliaca anterior superior felett kb. egy centiméterre és befelé (a köldök felé) kb. két centiméterre emelt függoleges redo. A leovasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper. Lábszárredo (MSR): A lazán tartott lábszár mediális oldalán a legnagyobb kerületnek megfeleloen emelt függoleges redo. A leovasás pontossága: 0,5 mm. Méroeszköz: Lange borredoméro kaliper.

88