1 Év eleji beszélgetés Szabó György ügyvezetővel

2015/1

Év eleji beszélgetés Szabó György ügyvezetővel

Másfél milliós naptármegrendelést teljesítettünk

Tartalom

Hadművelet

3  Közös érdek a

költséghatékonyság növelése Év eleji beszélgetés Szabó György ügyvezetővel 

4  Számadás a naptárgyártásról

5 Közmeghallgatás a

cégközpontba   Termelékenységi verseny Eredményhirdetés

6

7  A Hónap dolgozói

Eredményhirdetés Felemelő történetek az új



Címlapon:

Impresszum

8

2

évre

Szabados Mónika értékesítési osztályvezető (Fotó: Joó István)

Gépparkgyarapodás Képünk a FŐKEFE nagysza­bású, csaknem százmilliós gép­parkfejlesztésének egyik lát­ványos pillanatát rögzíti. Öt és fél tonnás masinát emelnek le éppen a komlói termelési központban. A tekintélyes té­gelystancgéppel különféle irodai papíráruk – iratgyűjtőpapucsok, tokos iratrendezők – formáját lehet kivágni a dobozgyártás mellett. A korábban alig gépesített komlói telephelyünk egyenesvágógépet, körkéses biegelőgépet és öt kenőgépet is kapott, no meg homlokvillás elektromos targoncát is, papíripari tevékenység fejlesztésére. S hogy miként volt ez lehetséges? Nos, az óév vége felé összesen 99,4 millió forintos gépbeszerzést tudtunk elnyerni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) idevágó 2013-as munkahely-teremtési pályázatából. Ez a megváltozott munkaképességűeknek címkézett állami támogatás nem igényelt önrészt Társaságunktól és vissza nem térítendő. A gépek beszerzése a közbeszerzési törvénynek megfelelően mindenütt meg­történt. A budapesti Laky Adolf utcai cégközpont a pályázatból a csavartkefe-gyártását fejlesztette. Így immár nem csak egy, hanem két csavartkefegyártó berendezésünk lehet. Ezáltal nem csak az eddigi, 200 ezer darabos termékigényt tudjuk kielégíteni, hanem a megrendelő újabb kérését is, amely már félmillió ilyen gyermekorrporszívó-tisztító eszközre szól. A jászapáti FŐKEFE-telephelyre 15 varrógép érkezett a pályázatból. E textilipari fejlesztés munkaruhavarrás céljára történt. De érkeztek az NRSZH-s gépbeszerzések keretében kisebb összegű berendezések is, mérleges kézi hidraulikus zsugorfóliázótól az ipari porszívóig. A csaknem százmilliós fejlesztésért cserébe azt vállalta a FŐKEFE, hogy a három említett telephelyén együttesen 50 fővel bővíti a megváltozott munkaképességű dolgozók létszámát.

FŐKEFE HÍRMONDÓ - A FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. lapja Kiadja a FŐKEFE Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Közhasznú Nonprofit Kft. H-1145 Budapest, Laky Adolf u. 41–49. · Telefon: +36/1- 251-3288 Felelős kiadó: Szabó György ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Joó István · E-mail: [email protected] Grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Káldor Gábor Nyomdai munkák: FMB Kft., Nyomdaipari Üzletág

Vezérkar

Közös érdek a költség­ hatékonyság növelése létszám szerint történt a támogatáselszámolás. Az említett tény követ­ keztében jelentős támogatást nem tudtunk lehívni. Friss hír vi­ szont, hogy sikeresen érveltünk a korábbi elszámolási szisztéma visszaállításáért, a kormányzat meg­ fontolta szakmai indokainkat, jövőre az imént említett hátrány megszűnik. Ugyancsak kedvezőtlenül érintette a Társaság pénzügyi helyzetét a minimálbér-emelés. Ez 80 milliós kiesést jelentett nekünk, amit zokszó nélkül viseltünk el, hiszen a munkavállalók jobban jártak. Ezen a pénzügyi nehézségen is a működés folyamatos optimalizálásával, a költséghatékonyságra törekvéssel tudtunk felülemelkedni. Szintén próbára tett minket bizonyos meg­ rendeléseink önhibánkon kívüli elbizonytalanodása. Értem ez alatt Ügyvezető igazgató úr! 2013 év mindenekelőtt a lámpagyártást. E decemberében volt elé­gedettebb probléma úgy oldódik meg, hogy a Tár­ saság álla­ potával vagy január 28-án megszüntetjük ezt most, bő egy év múltán? a tevékenységet. Méghozzá úgy, Meg tudnám indokolni azt is, hogy egyetlen munkavállalónktól hogy most vagyok elégedettebb, sem fogunk ezért megválni. Az de akkor nem volnék egészen eddig a lámpa-összeszerelésben őszinte. Valójában soha nem le­ dolgozóknak lehetőségük lesz hetek elégedett. Mindig van mit más szom­ bathelyi üzemeinkbe, változtatni, fejlődni, maradhatnak, vagy esetleg – ha bejárók – lakó­ illetve keletkeznek korrigálandó helyükhöz közelebb eső telep­ hi­ bák. Ráadásul a külső, illet­ helyünkre átmenni. A lámpagyártás ve a felsőbb szervek felől érkező kiváltását és a mun­ kavállalók át­ elvárások, kihívások is fo­ lya­ ma­ helyezését egyébként könnyíti, tosan nőnek. Az állami tá­ mo­ ­ hogy a Delphi üzemben zajló gatás időközben csökkent, fel­ autóelektronikai összeszerelő-mun­ tételei szigorodtak. Egyre költ­ ség­ ka felfejlesztés előtt áll. További hatékonyabbaknak kell lennünk, kedvezőtlen megrendelési változás miközben a rehabilitációs fog­ a felmosómop-varrásunkat sújtotta. lalkoztatás modellműhelyévé kell A külföldi partner ugyanis zömében válnunk. távol-keleti országokba telepíti át a gyártást. Itt többek között más Tételesen melyek voltak a varrási munkákra való – gyors – 2014-es esztendő fő nehézségei, átállással igyekszünk orvosolni és meg sikerült-e birkózni velük? a kiesést, helyben. Általában is Egy jogszabályi változás kö­ elmondható, hogy a váratlan hely­ vetkeztében nem az úgynevezett zeteken haladéktalan, ám egyúttal mun­kajogi, hanem a tartós beteg­ körültekintő gazdasági reakciókkal szabadságokat levonó statisztikai tudtunk úrrá lenni.

Év eleji beszélgetés Szabó György ügyvezető igazgatóval

A talpon maradás önmagában is eredmény lehet. Azért büszkél­ kedhetünk mással is? Kétezer-tizennégy a lendületvétel éve is volt: telephelyet nyitottunk Martonvásáron. Jelentős részben erre az új telephelyre koncentráltuk irodaipapíráru gyártásunkat. Az Akadé­ miai Nyomda, ma: AK Nyomda székhelyén megvalósuló telephelybérlés a már említett költséghatékonyságot szolgálta. Az, hogy megszabadultunk az alapanyag, a félkész- és a kész­ termék fölösleges utaztatásaitól, már szűk fél év alatt is éreztette jó pénzügyi hatását. További vív­ mányunk a FŐKEFE száz szá­ za­ lékos tulajdonában lévő Agro Rehab Nonprofit Kft. létrehozá­ sa és ezzel összefüggésben me­ zőgazdasági projektünk kiszéle­ sí­ tése hármas kötésben. Utóbbi alatt azt értem, hogy sikerült meg­ nyerni új agrártörekvéseinknek a Miniszterelnökséget, a Nemzeti Fej­­­­­lesz­tési Minisztériumot és a Bel­ügy­minisztériumot egyaránt. Kez­de­­ményezésünkre akár már a jö­ vő év első negyedében elindul – a Belügyminisztériummal szo­ros együttműködésben – az a közmun­ ka­ program, melynek keretében fű­ szernövények termesztését ko­ or­ dináljuk, illetve valósítjuk meg. Büszkék vagyunk továbbá arra, hogy a Nemzeti Szociális és Re­ habilitációs Hivatal 2013-as, Mun­ kahelyteremtés a megváltozott mun­kaképességűekért elnevezésű pályázatát elnyerve mintegy 100 millió forint értékben hajt­ hat­ tunk végre 2014. vége felé gépbeszerzéseket, az iroda­ipa­pír­árués a csavartkefe-gyártás, valamint a munkaruhagyártás haté­konysága érdekében. A Központi Üzemi Tanács kez­ deményezésére létrejött dol­ 3

Vezérkar – Terep gozói fó­ rumon kijelentette, 2014-et a korábbi átalakítások utáni stabilizációs év­ nek szán­ ta, 2015-ben viszont olyan lé­ pésekre van szükség, melyek a FŐKEFE hosszabb távú fen­n ­ maradásához szükségesek… Úgy van, mert halaszthatatlan a termelésirányítás átszervezése, ami vezetőváltásokkal is jár különféle szinteken, annak érdekében, hogy végre XXI. századi legyen a termelés színvonala, s hogy eleget tudjunk tenni egy négyezer fős cég prosperálási követelményeinek. De például a kereskedelmet is újra kell gondolni, hogy hatékonyabbak legyünk a hazai és a külföldi pia­ cokon, s hogy árbevételünket leg­ alább 30 százalékkal meg­ növelhessük. Az, hogy 1700 dolgozónkat kép­zésben részesítettük, javított máris a termelékenységen? A TÁMOP-képzéseket elvégző munkavállalókon egyértelműen érezni lehet a pozitív változást, és a szintén 2014-en bevezetett telephelyek közötti termelékenységi verseny is több helyütt érezteti hatását a teljesítményen. Azt szeretnénk, hogy a szóban forgó uniós projekt lecsengésével ne zá­ ruljanak le a cégen belüli képzések, s néhány év múlva elmondhassuk, hogy lényegében az egész dolgozói állományt megajándékoztuk ilyen „hozzáadott értékekkel”. Lát esélyt arra, hogy a komplex felülvizsgálaton tranzit be­ so­

rolást kapott munkavállalóink a tör­vény­alkotók szándéka szerinti idő­ ben átkerülhessenek a nyílt mun­kaerőpiacra? Lehetségesnek tartom ezt. Egyfelől azért, mert bár lassan, de biztosan növekszik az irántuk való kereslet a nem védett cégeknél. Másrészt mert a HR főosztályunk idén is jelentős lépéseket tett a tranzitálás megvalósítására. Számosan máris sikeresen elhelyezkedtek a szabad munkaerőpiacon. Örülök ennek, bár miközben egyik szemem nevet, a másik sír. Hiszen több kiváló munkaerőtől voltunk kénytelenek búcsúzni, akik megnövekedett tudásuk birtokában új munkahelyre távoztak. Elsősorban azonban a pozitív hatást kell nézni, azt, hogy megfelelünk annak a kor­ mányelvárásnak, miszerint a re­ ha­bilitációs felnőttképzés zász­lós­ hajójaként is működjünk. Ezzel a létjogosultságunkat, jövőnket erősítjük. Várhatók-e olyan intézkedések idén, amelyeknek minden dol­ gozó közvetlenül örülhet majd? A Központi Üzemi Tanács veze­ tői és a menedzsment tagjai együttesen keresték a megoldást arra, miként vezessünk be cafetéria jellegű béren kívüli juttatást. Maga a konkrét ebédutalvány be­ vezetése azért nem járható út, mert jelenleg értékének a bő felét elvinné az adó. Kitaláltunk azonban közösen egy konstrukciót, amely alapélelmiszerekhez biztosítana ked­ vezményes hozzájutást. Több

Naptárdömping. A tavalyinál bő félmillióval többet, azaz mintegy másfél millió naptárt sikerült 2014-ben elkészítenünk régi és új megrendelők részére – közölte a jó hírt Szabados Mónika értékesítési osztályvezető (lásd jelen lapszámunk címlapképét is). Szabados Mónika megállapította, e kiemelkedő teljesítménnyel a hazai asztalinaptár-piac 70–80 százalékát fedtük le, és az is mondható, hogy Magyarországon minden hatodik ember a mi naptárunkat fogja használni 2015-ben. „Mindez nem jöhetett volna létre sem a Prohászka Csaba eddigi kereskedelmi főosztályvezető által összefogott csapatmunka nélkül, sem a dolgozók odaadó erőfeszítése nélkül” – tette hozzá az osztályvezető. 4

élel­ miszerlánccal állunk előre­ haladott tárgyalásban, hogy a dol­ gozói állomány a bevásárlásait kedvezményesen tudja lebonyo­ lítani, méghozzá helyben, a FŐ­ KEFÉ-nél, hetenkénti előzetes meg­ rendeléssel. Ha már a KÜTöt említettem, arra is van remény, hogy 2015 során megköthetjük azt a Kollektív Szerződést, amely egyrészt nem tartalom nélküli, másrészt egyaránt előnyös a munkavállalók, illetve magának az állami nagyvállalatnak. Irányítómunkája során tapasz­ talja annak előnyeit, hogy a „melósok” közül jött? Negyed évszázadon keresztül fizikai munkásként kerestem a kenyeremet, nyomdai gép­ mes­ terként; ez tény. Ezért tartom alapvető fontosságúnak a dolgozók problémáit. Derű­sen teszem hozzá: többek szerencsétlenségére a nyomdai és papíripari termelési kér­ désekben nehéz volna megvezetni… Jutott ideje év végén, év elején némi töltődésre? Ennek az évnek a vége is­ mét rengeteg munkával telt. Többek között mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő külföldi út, majd egy hét az USÁ-ban kormányküldöttség részeként… Szeren­ csére a családdal tervezett december végi ötnapos sítúrát is meg­valósíthattuk. Ép­ségben túléltem, annak ellenére, hogy először volt részem ilyenben.

Terep

D

olgozói fórumot tartott Szabó György ügyvezető igazgató no­ vember 20-án a Társaság budapesti központjában. A tájékoztató-rendezvény, amelyet Lipcsei László, a Központi Üzemi Tanács elnöke kezdeményezett, két és fél száz munkavállalót vonzott. Szóba kerültek többek között a dolgozói bér­szint különbségei a volt gyáregységek terü­letén, a béren kívüli juttatás terve, az óraszámnövelés kívánalma, illetve a norma-kiszámítások. Írásban, előzetesen benyújtott kérdés mindössze kilenc telephelyről érkezett, de a dolgozói fórumon is lehetett kérdezni. Erre bőséges idő maradt az ügyvezető igaz­ gató bevezetője után és ki is használták a munkavállalók. A kérdésekre Szabó György cégvezető és Pénzes Dávid HR főosztályvezető válaszolt. Szabó György ügyvezető igazgató elöljáróban beszámolt az ez évi sikerekről (lásd a 3. oldalon kez­ dődő interjúban), és hangsúlyozta, ter­me­lésoptimalizálásra van szükség a FŐKEFÉ-nél. Kifejezte reményét, hogy az állami normatív támogatás nem lesz kisebb az 2014-esnél. A fölvetések egy része arra irányult, hogy mikor állítja vissza a cégvezetés a cafetáriát (étkezési utalványt), amelyet még egy korábbi cégvezető idején vontak el a munkavállalóktól. Szabó György értésre adta: bár a visszaállítást tervezték, arra egyelőre azért nem kerülhet sor, mert adótartalma a várakozások ellenére igen magas maradt, így aránytalan terhet je­len­tene a munkáltatónak. Ellenben előre­haladott tárgyalások folynak élel­miszeráruház-láncokkal, hogy a FŐKEFE fizikai dolgozói kedvezőbb áron tudjanak hozzájutni alapvető élelmiszerhez. Még­hozzá úgy, hogy a munkahelyen vásá­ rolhassák meg azt, amit előzetesen rendeltek meg a céggel szerződött ke­res­kedelmi partnertől. A konstrukciót a KÜT-tel együtt teremtette meg a cégvezetés. Szabó György rámutatott, ez a rendszeresen kedvezményes bevásárlás eredményezhet akkora megtakarítást az egyes munkavállalóknak, mint egy étkezési utalvány. Alább olyan – a fórumon fölmerülő – kérdésekről tudósítunk, melyekre még nincs végleges megoldás. Ami az óra­számnövelés gyakran felbukkanó igényét illeti, a FŐKEFE első számú veze­ tője jelezte, megérti sok négyórás mun­ kavállaló kívánalmát, hogy szeretne többet dolgozni és ezzel többet keresni. Azonban a legnagyobb átlagóraszám így is eleve a FŐKEFÉ-nél van a védett cégek között, ami igen költséges. A tömeges óra­ számemelésekre a kereskedelmi árbevétel

Közmeghallgatás a cégközpontban

Kedvezményes alapélelmiszer-vásár­lások­ra van kilátás és a támogatás aránya még ma sem biztosít alapot. Addig, amíg ez az arány nem változik a kereskedelmi árbevétel javára, óraszámemelés csak ott van mód, ahol a munkaleterheltség kü­ lönösen indokolja. A fórumon előkerült a dolgozói bérek eltérő szintjének problematikája is. A te­rü­letileg jelentkező különbségek abból fakadnak, hogy a mai FŐKEFE évekkel ezelőtt különböző bérszintű cégek, gyárak összevonásával, integrációjával alakult ki. Az ügyvezető igazgató előtárta: nincs gyors és radikális megoldásra lehetőség. Ha mindenkinek fölemelnék a bérét, akié alacsonyabb, akkor nyomban be is zárhatnák a FŐKEFE kapuit. Azt, hogy a teljesítménybér jusson kizárólagosságra, szintén nem járható út, mert a cég jellegéből következően nem feltétlenül meg­egyező képességű emberek ülnek egy munkaasztalnál. Egy rendszer se tudott még kellő megoldást nyújtani. A fó­rum e pontján szó került arról, hogy visszaélések is mutatkoztak korábban a tel­ jesítményekkel. Felidézte az ügyvezető

igazgató: 130 százalékban maximalizálták a figyelembe vehető pluszteljesítményt. „Ha engedjük, hogy 230 százalékig is figyelembe veendő legyen a fizetésnél a teljesítmény, akkor vagy hibbant a munkáltató, vagy rosz­ szul van megállapítva a norma. Az állam mindenképpen engem vonna kérdőre” – magyarázta Szabó György. Elhangzott a nyugdíjas-foglalkoztatásra vonatkozó dolgozói érdeklődés kapcsán: a 62 évet betöltött dolgozók természetesen dolgozhatnak az öregségi nyugdíjkorhatárig. Ám utána többségében már nem tudja a cég biztosítani a foglalkoztatást. Kivételek ez alól a szakmunkások, például az üzemfenntartásban. 5

Terep

Termelékenységi verseny 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 A Hónap telephelye

Legjobban fejlődő telephely

Tiszafüred – 2014. október

Martonvásár – 2014. 3. negyedév

Tiszafüredi telephelyünkön több mint egy éve ugyanannak a megrendelőnek készülnek dísztasakok. Nem csoda, hogy a rutin – párosulva a munkamorállal – megteremte gyümölcsét, a termelékenységi versenybeli győzelmet. Túró Tamás, a keleti régió üzemvezetője aláhúzza a siker receptjét: állandó partnernek állandóan azonos munka ugyanazon telephelyen. Ez egybevág a cégvezetés – lehetőség szerinti – kívánalmával is. Ugyanilyen feltételek szerencsés fennállása vezetett az előző hónapban Tiszaszentimre első helyezéséhez. Tegyük hozzá: a lapzártánk pillanatában 57 tiszafüredi munkavállaló mindent megtett azért, hogy a megrendelő hűséges maradjon. Jó minőségben és mennyiségben, határidőre teljesítik a megrendeléseket. A hajtásból kivették a részüket a roma származású munkavállalók is, ami mutatja: a legjobb integráló közeg a megfelelő munkahely.

A martonvásári telephely közössége és munkája nem előzmény nélküli. Hiszen a szigetszentmiklósiak költöztek át a Fejér megyei termelési központba. Új helyükön negyed esztendő alatt, korábbi önmagukhoz képest 35,17 százalékkal jobban teljesítettek. Mi változott? A jelenleg 44 fős kollektíva egyharmada új dolgozó. A telephelyvezető személye cserélődött: Erdősné Piroska látja el az irányító teendőket, a raktárosi feladatkör megtartása mellett. A telephelyvezető a siker okát mindenekelőtt a dolgozók ügyességének tulajdonítja, valamint hogy (immár két műszak szerint) intenzíven ledolgozzák a hatórás munkaidőt. A régiek segítenek a Martonvásárról és környékéről bejáró újaknak a beilleszkedésben és a betanulásban. Piroska (közismertebben: „Pirkó”) ügyel arra, a munkák igazságosan legyenek elosztva, s hogy mindenki a képességeinek megfelelő feladatokat kapja, így feszültség sincs. Így aztán mind nagyobb számban, jó minőségben alakulnak kész tokos iratrendezővé az AK nyomdától helyben átvett félkész termékek.

0

Csapatépítő kirándulás. Ötletadó lehet győri telephelyünk november végi akciója. Móczár Ferencné szak­ szervezeti bizalmi szervezésében meg­ valósították régi álmukat, hogy cso­ portosan kiránduljanak. A ked­ vez­ ményes buszutazás fejenként há­ romezer forintba került. Ebből si­ került eljutni Pozsonyba, ahonnan a kiadós városnéző séta marad em­ lékezetes a húsz főkefés turistának. A szlovák határ után az osztrák 6

határt is átléphették, és Köpcsény (Kittse) burgenlandi településen be­ hatoltak a híres csokoládágyárba, hogy aztán kedvezményesen vá­ sá­ rolt édességekkel megrakodva tér­hessenek haza. Cseténé Varga Judit győri művezető szerint a közös utazás felért egy csapatépítéssel, egybe­ kovácsolódtak a régi és az új munkavállalók. Már tervezik az újabb hasonló kalandot…

Premier plán

A Hónap dolgozója

2015. január

Kiss László (Komló)

Takács László (Pápa)

Tóth Györgyné (Dabas)

Kezdetben (2007-től) betanított mun­ kásként dolgozott a komlói telephelyen, az új termelési üzem indulásától (2012től) viszont anyagmozgató. Hajnali negyed ötkor indul Szigetvárról. Igazi sürgő-forgó ember, ami különösen jól jön az üzemnek, mert hiány van anyagmozgatóból. Azon fiatalok közé tartozik, akik megbecsülik munkájukat. Annak ellenére, hogy születése óta látássérült – vagy talán pont azért? – kétszeres akaraterővel dolgozik. Mivel segítő- és szolgálatkész, munkatársainak könnyű rá szeretettel gondolni. Vidám természetű fiatalember, ami nála korántsem jelenti azt is, hogy tivornyapárti. Szabadidejében szívesen végez házimunkát, de kedvence az antennaszerelés. Mondják, nincs olyan munkatárs, akinek névnapjára, vagy születésnapjára ne jönne köszöntő üzenet „Lacikától”.

Ezermester. Ért a fához, a fémhez. Öröm és elégedettség van a hangjában, bár 20 éves kora óta nem látóként éli életét. Sokat tett azért, hogy 2006-ban új munkahely létesült Pápán. Kereste a lehetőségeket, hogy sorstársait munka által megbecsüléshez és pénzhez juttassa. A segítés azóta is szívügye, ötletes segédeszközöket tervez és gyárt le, hogy munkatársai pontosabban és könnyebben tudják elvégezni a kiadott feladatokat. Munkájában mindig a tökéletességre törekszik. Bárki nyugodtan fordulhat hozzá magánjellegű problémájával is, sőt, ha otthonában szüksége van akár fából, akár fémből készült dologra, azt is szívesen elkészíti. Szabadidőben az otthoni műhelyében tevékenykedik, ahol az ott lévő gépeket egy szá­ mítógéppel összekötve használja. Emellett kertészkedik, háztartást vezet, és lakást újít fel éppen.

Legutóbbi naptárgyártásunk egyhar­ mada Dabason készült. Tóth Györgyné a három legjobban teljesítő dolgozó egyike volt a százfős közösségben, történetesen a termékek spirálozásban. Jelenleg gyorsfűzők és hasonló irodai papíráruk készítésében bizonyítja, hogy remek és pontos munkaerő. De emberileg is kiváló. Hiszen az emberi mivoltunkhoz hozzátartozik, hogy lássuk meg, nem jön-e jól a segítség a körülöttünk lévőknek. Nos, Róza így áll az emberekhez, köztük munkatársaihoz. Az újak betanításából is kiveszi a részét. A munkák hatékonyabbá, könnyebben elvégezhetővé tételére irányuló praktikus ötletei a „rehabitos idők” óta sokat jelentenek a dabasi közösségnek, amely 2011 óta termel a FŐKEFE égisze alatt. Két gyermeke és két unokája van.

Reggeli az UPC-vel. Vadonatúj, fehér kamion kért bebocsátást az egyik december közepi délelőtt a FŐKEFE zuglói parkolójába. Felirata elárulta, hogy az UPC tulajdona. Rövidesen a járgány oldalán végigérő ajtó felnyílt, és megjelent egy hosszú pultszerű valami, sós és édes finomságokkal megrakottan. Hogy mit keresett Társaságunknál a UPC Magyaror­szág Kft. zenélő büfékamionja? Jó étvágyú cégdolgozókat, akiket megjutalmazhasson, kedves karácsonyi gesztusként. Ez a világcég ugyanis alapvető partnere Társaságunknak: internetkapcsolatokat biztosít ál­ lami nagyvállalatunknak. A rehabilitációs osztály segítségével, sorsolás útján dőlt el, hogy az egyes üzemekből kik azok a szerencsés munkavállalók – tizenöten –, akik falatozhatnak a kamionból. Miután fizikai dolgozóink dicséretesen megbirkóztak a rakománnyal, az országjáró csodajárgány tovább állt, hogy a UPC más üzleti partnercégeinek is „ínyére lehessen”. 7

színező

színező

A Grammy-díjas Thomas Quasthoff

Felemelő történetek az új évre

Ünnepek előtt rákerestem a youtube-on Bach Karácsonyi oratóriumára. Azon belül is egy népszerű, fülbemászó dallamú basszus áriára (Grosser Herr und starker König). Így figyeltem föl egy csodálatos hangú dalénekesre, aki végtaghiányos és magassága alig egy és negyed méter. A koncertvideón valami asztalféle kis emelvényre volt téve. Szenvedélyesen ringatózott, sőt gesztikulált éneklés közben, szokatlan arcjátékkal. Először szánalmat éreztem, majd fokról-fokra magával ragadott, ahogy előadta az áriát. Aki ellenőrizni akarja szavaimat, üsse be a keresőbe: Thomas Quasthoff. Ez a világhírű német előadóművész és zenei főiskolai tanár 56 évvel ezelőtt súlyos rendellenességekkel született. Csontrövidülései, csonthiányai okáról tudni kell, hogy az ötvenes évek NSZKjában sok botrány volt bizonyos nyugtatókkal, melyeket rosszullét ellen adtak az orvosok várandós kismamáknak. Fokoméliás esetek – magzati fejlődési gyógyszerártalmak – szár­maz­tak a szedéséből. Quasthoff is ennek áldozata lett, élete során mégsem hagyta magát. Tehetséggel, szorgalommal elérte, hogy 2000-ben Grammy-díjat kapott. Felesége tévériporter. Aztán beugrott egy nála fiatalabb férfi hasonló alak­ja. Az 1982es szü­letésű Nick Vujicic, nagy sztár a keresztények körében. Stadionok telnek meg, ha prédikál. Neki aztán se lába, se karja, csak – bal lába helyén – két lábujja. Tizenévesen be­le akarta fojtani magát a fürdőkádba, annyira nem tudta elfogadni mások által csúfolt kinézetét. Szüleire gondolva letett az öngyilkosságról. Aztán később megtért. Újjászületéséből kö­vet­ke­­zett, hogy meg­ értette hi­vatását: sors­tár­sai felé szol­gálni. Olyan nagyszerű prédi­ ká­tor lett belőle, hogy bizonyságtételeiből fogya­tékosok és nem fogyatékosok százezrei merí­tenek erőt. Pedig „csak” arról beszél, hogy találkozott Is­ten szeretetével és azóta végtagok nélkül is boldog. Maláj feleségétől két éve egy kisfia született. Thomas és Nick Vujicic hivatást és párt Nick. Millió és millió ép végtagú embernél boldogabbak. (joó)

is kapott