1. Az Európa-eszme kialakulása és fejlődése. A gazdasági és politikai integráció fokozatai és jellemzői, integrációs elméletek

1. Az Európa-eszme kialakulása és fejlődése. A gazdasági és politikai integráció fokozatai és jellemzői, integrációs elméletek. 1. -

-

William Penn eur.-i konföderációs terve (1693) angliai Stuart-restauráció vallási türelmetlensége +30 éves háború elnyúló következményei→vallási tolerancia +béke + köztársaság eszméinek szolgálata „American Commonwealth of Pennsylvania”: 1682. →Penné lett a terület, itt próbálta megszervezni a „tolerancia és biztonság” államot 1693: Európa jelen és jövendő békéje felé egy eur.-i parlament létrehozásával c. tanulmánya ƒ kereskedelem+gazdasági jólét alapja: a béke ƒ kollektív biztonság: összes eur.-i állam konföderációjára ƒ szuverén uralkodóknak kollektív normák alá kell magukat vetniük ƒ konfliktusok megoldása: „gyűlés” elé vitel ƒ ha valaki fegyveres erőszakot alkalmaz v. közös ƒ nem veti magát a gyűlés illetékessége alá v. katonai ƒ nem hajtja végre annak döntését ƒ ƒ ƒ ƒ

2. -

fellépés

döntéshozatal szavazással összesen 90 szavazat →államok gazdasági ereje szerint elosztva minősített többség: 68 szavazat egyszerű többség: 52 szavazat

Friedrich List vámuniós terve tudta, h. a Német Szövetség nem gyarmatosíthat sikeresen, a kontinens szervezésével kell foglalkoznia német államok vámunióját képzelte el (amerikai védővám-mozgalom mintájára) 1840: „A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere” c. műve a fejlődésben hátrébb tartó országok számára „nevelő vámok” elismerését akarta (a fejlett angol ipar piaci túlsúlyának visszaszorítására gondolva) különböző fejlettségű gazdaságok eltérő helyzetének kiegyenlítődése: nagyobb államok közötti vámpolitikai egységeken belül elérhető Kossuth Lajos is támogatta tervét

3. -

A Benelux gazdasági unió kialakulása 1921 óta Londonban jött létre 1944-ben, először Belgium+Luxemburg között az EK-t alapító szerződés 306. cikke: rendelkezései nem akadályozzák az említett államok közötti regionális uniók fennállását + vh.át, ha azok nem sértik az EK szerződés alkalmazását

4. -

Páneurópa Unió mozgalom 1923. Richard Coudenhove-Kalergi, 1923: Páneurópa c. kiadványa Eur.-i államszövetség és vámunió létesítésére hívott fel cél: újabb háborúk megelőzése Anglia + Oroszország kivételével képzelte el (Anglia később csatlakozott volna) létrejött a Páneurópa Unió n.k.-i mozgalma ma is sok nemzeti létesítménye működik (pl: Magyar Páneurópa Unió) ezt az elképzelést 1929-ben Briand (francia külügyminiszter) Eur.-i Föderáció terveként a Nemzetek Szövetsége elé terjesztette + közös eur.-i pénz bevezetését is javasolta Stresemann (német külügyminiszter) is csatlakozott

-

A gazdasági és politikai integráció fokozatai: Kereskedelmi megállapodás Szabadkereskedelmi övezet Vámunió Pénzügyi unió Kereskedelmi megállapodás olyan két-vagy többoldalú államközi szerződés, amely a határokon átnyúló áruforga1. lommal kapcsolatos kérdéseket szabályozza, pl. fizetések, vámkedvezmények, kontingensek. A 2. világháború után létrejött az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1947, ENSZ égisze alatt). Alapelvei: liberalizálás, kölcsönösség, legnagyobb kedvezmény elve. Az Egy.-t fordulókon fejlesztik. 1994: Marrakesh (az Uruguay round vége) a GATT utódjául létrehozta a Világkereskedelmi Szervezetet (WTO), több mint 130 állam (az Európai Közösség és Kína is). Kormányközi szervezet, fő szervei: Miniszteri Konferencia és Szakértők Általános Tanácsa. Szabadkereskedelmi övezeten egymás viszonylatában a vámok és más kereskedelmi korlátozások leépítését 2. vállalják (de 3. állam irányában saját politika). Az Európai Közösségen (EK) kívül maradt hét európai ország 1960-ban Európai szabadkereskedelmi társulást (EFTA) létesített. Cél: gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság biztosítása. Izland, Liechtenstein és Norvégia szabadkereskedelmi megállapodásra léptek az Európai Közösséggel, létrejött az Európai Gazdasági Térség (EGT). Az EFTA 4 országra korlátozódott. Az EFTA országok vállalták az EK áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke szabad mozgására vonatkozó szabályait. A Közösség agrárpolitikája nem terjed ki az EGT-re. Együttműködést irányoz elő a szerződés pl. a szociális politika, a tudomány és fejlesztés, az oktatás, a környezetvédelem Aterén. határellenőrzést sem szüntették meg, és fenntartották maguknak az önálló adószabályozás jogát is. A volt EFTA országok külön EGT Tanácsot alapítottak és közös parlamenti bizottságot. Külön EFTA Bíróság létesült Luxemburgban. Szabadkereskedelmi térség jött létre az EK és Mo között 1991-ben a társulási megállapodás végrehajtásával is.

1

3. 4.

Vámunió az integráció magasabb fokát jelenti: nemcsak az egymás közti vámok és korlátozások leépítése, hanem közös külső vámok és közös vámigazgatás alkalmazása. Ez egyes tagállami illetékességek közös szervre ruházását vonja maga után. Példa: 1931. évi német-osztrák vámunió. Pénzügyi unió államok olyan csoportja, amelyek közös valutában állapodnak meg, vagy végleges érvénnyel, sávhatárok nélkül rögzített árfolyamokat alkalmaznak egymás valutái vonatkozásában, és központosított monetáris politikát folytatnak.

Integrációs elméletek: Funkcionalizmus (David Mitrany 1946.) o a létező államok magukban hordják a háborút o a politikát ki kell küszöbölni o a nemzetállamok szerepét minimalizálni kell o a cél a technokraták által vezetett transznacionális, szektorális, és funkcionális szervezetek kialakítása o az elmélet hibája: Nincs politika mentes terület euroföderalizmus (Charles Brewin) o a cél az egyesült Európa o teljes egységet feltételez cselekvési tervek, szövegeken keresztül neofunkcionalizmus (Haas &Lindberg) o spill over – az integráció különböző területeken folyik, a gazdasági integrációból politikai integrációba csap át, mert az integráció dinamikus (politikai koordinációt igényel meg, idővel a nemzetállamok elhalnak) o ’engrenage’ [beolvadás, összeolvadás, fr.] – a döntéshozó elitek idővel integrálódnak, kialakul a rétegszolidaritás, amely politikai egységbe forrasztja az adott szinten együttműködőket o „Európa válságokon keresztül fejlődik” – szektorális egyenlőtlenségek, melyek orvoslására az alacsonyabb szinteket a magasabbakhoz igazítják o ’locking in’ [beragadás, ang.] – az integrációs folyamat olyan cső, amiben csúszni, előrejutni lehet, visszafordulni azonban lehetetlen o szupranacionalitás – a közösséget a közösség érdekében eljáró technokraták irányítják kormányközi megközelítés (Hoffmann) o az államközi kapcsolatok a biliárdgolyók állandó ütközéséhez hasonlítható o az államközi kapcsolatok ugyanis nulla összegű játékok eredőjeként fogalmazhatók meg o az egységes Európa kialakulását akadályozza a nemzeti sokszínűség, a külvilág, valamint a nemzeti bürokráciák érdekeinek gyors változásai o az elmélet nem hisz a fenntartható integrációban o az integráció csak addig áll fenn, amíg létrehozható olyan alku, amelyben mindenki ad is, kap is regime-elmélet (Krasner & Ruggie) o az EK és alrendszerei szabályzattömeget alkotnak, amely a belső kooperációk és tranzakciók külső kerete o „az EK kölcsönös elvárások, szabályok, tervek, szervezeti energiák, és pénzügyi elkötelezettségek olyan halmaza, amelyet az államok egy csoportja elfogadott.” o „elit klub-elmélet” – az integráció addig tartható fenn, amíg a rezsim fenntartási költségei alulmúlják az abból származó előnyöket, ergo fenntartják a „klubbot” interdependencia-elmélet o elszigetelt nemzeti politika nem létezhet – az államok egymásra vannak utalva o a mai globális rendszerben az államok annyira meggyengültek, hogy a multinacionális vállalatokkal csak együttesen tudják felvenni a versenyt o a jóléti tényezők feletti kontrollt az államok csak együtt tudják a multinacionális vállalatokkal szemben fenntartani

2

2. Az Európai Gazdasági Közösséget alapító szerződés és annak módosításai napjainkig. Az Európai Gazdasági Közösséget alapító szerződés, és annak módosításai napjainkig 1957. március 25. EGK megkötése (hatályba lép: 1958. január 1.) Rómában nemzetközi szerződésen alapuló szupranacionális szervezet jogi személy n.k.-i jog alanya→ saját nevében köthet n.k.-i szerződéseket + n.k.-i szervezetek tagja lehet ( pl: tagja a WTO-nak, FAO-nak) keretszerződés (traité cadre) => rendelkezéseit az EK intézményei által hozott további rendelkezésekkel + döntésekkel kell kitölteni + alkalmazni 1. Gyűlés 2. Tanács 3. Bizottság 4. Bíróság + Gazd.-i és Szociális Biz. intézményei: cél: - a tagállamok egész gazdaságának integrációja politikai eltökéltség: lerakják az eur.-i népek egyre szorosabb egységének alapjait általános feladat: - közös piac létrehozása - a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos közelítése (gazdasági élet harmonikus fejlesztése/nagyobb stabilitás/ életszínvonal emelése/tagállamok közötti szorosabb kapcs) → a Római Szerződés meghatározta az ehhez szükséges tevékenységeket (feladatok + politikák előírása) → feladatok: 1. áruk/személyek/szolgáltatások/tőke szabad mozgása → vámok és mennyiségi korlátozások eltörlése → 3. államok irányában közös vámtarifák (vámunió) 2. a verseny ne torzuljon 3. belső jogszabályok közelítése 4. Eur.-i Szociális Alap (ESZA) létesítése (a foglalkoztatottság + munkaerő-mobilitás előmozdítása) 5. Eur.-i Beruházási Bank létesítése → politikák: 1. közös agrárpolitika 2. közlekedéspolitika 3. kereskedelempolitika 4. gazdaságpolitika a Közös Piac megvalósítására a Római Szerződés 12 éves átmeneti időszakot irányzott elő (3X4 év) →a részfeladatok vh.ához külön is határidőket szabott a vámunió 1968. 06.01-ig megvalósult Közös intézmények + külön intézmények összevonása 1957: 3. megállapodás Rómában: az Eur.-i Közösségek közös intézményeiről => 1. az ESZAK Közös Gyűlése + az Euratom + EGK Gyűlései szerződésenként meghatározott feladatait azonos Gyűlés látja el → ez a Gyűlés 1958-ban magát EP-nek nevezte el 2. külön-külön meghatározott bíróságok feladatait egyetlen Bíróság látja el→ Eur.-i Közösségek Bírósága (EB) 3. egyetlen Gazdasági és Szociális Bizottság a különböző szervek közül csak az alapító szerződésben a Közösség intézményeiként megjelölt szerveknek van az Eur.-i Bíróságon perképessége döntés elmulasztása miatti ügyekben 1965. 04.08. brüsszeli „fúziós szerződés” (merger treaty) → közös Tanács és Bizottság => 1. Miniszterek Tanácsa a 3 Közösség tekintetében 2. Eur.-i Közösségek Bizottsága eltérő hatáskörök Az EK szupranacionalitása: – a n.k.-i szervezet szupranacionalitása: • tagállamait többségi határozatokkal is kötelezheti • az ilyen határozatokat a tagállamoktól független szerv útján hozza • a tagállamokra nézve közvetlenül alkalmazandó tárgyi jogot alkothat, amely nem szorul külön nemzeti megerősítésre • jogforrásaiból a tagállamok jogalanyaira közvetlenül jogok és kötelezettségek származhatnak • a saját jogát érintő jogviták elbírálására önálló joghatósága van Az eur.-i integráció kérdését két irányból közelítették meg az államok: 1. a nemzetek konföderációs jellegű Európája jegyében, kormányközi együttműködés alapjain nyugvó államszövetség módjára, ahol az egyes államok a számukra fontos kérdésekben akár a többséggel szemben is érvényesíthetik saját érdekeiket (Fouchet 1961. évi tervezete: e felé hajlott Franciaország, később Anglia is) 2. – népek feletti föderációs jellegű Európa saját joghatóságra támaszkodó szövetségi állam analógiájára, ahol a hatalom eleve alkotmányos szabályok szerint oszlik meg a központi szervezet és a tagállamok között - német elképzelés => az integráció: • szupranacionális szervezet kiépítése • a tagállamok szuverenitásának korlátozása • a hatalom gyakorlásának kompromisszumos megosztása (a szupranacionális szervezet és a tagállamok között) révén bontakozik ki a) a tagállamok a szupranacionális szervezetre ruházzák meghatározott államhatalmi jogosítványaik gyakorlásának hatásköreit, tagságuk idejére korlátozva saját szuverenitásukat b) az eur.-i Közösségek fejlődését alapvetően az integráció szükségszerűségének felismerésén alapuló + a szupranacionalitás irányában ható politikai rendeltetésük, a „finalité politique” határozza meg végső cél: politikailag egységes Európa létrehozása Egységes Európai Okmány: 1986. február 17./28. (hatályba lép: 1987. július 1.) a belső piac fogalmának bevezetése, és megvalósítása 1992 végéig a közösségi hatáskör kiterjesztése új területekre (bővül a gazdasági és politikai együttműködés köre, megjelenik a szociális dimenzió, az egészségvédelem, a gazdasági és szociális kohézió, valamint a környezetvédelem) növeli a Parlament szerepét a döntéshozatalban – a kooperációs eljárás bevezetése

3

az egyhangúság helyébe az esetek nagy többségében a többségi döntéshozatal lép megjelenik az Európai Unió fogalma, mint célkitűzés az Európai Tanács (állam- és kormányfők csúcsértekezlete) összejövetelét éves szinten két alkalommal írja elő – hivatalosan is elismeri tehát ezen csúcsszerv létjogosultságát, szerepét Maastrichti Szerződés (EKSZ): -1992. február 1. (hatályba lép: 1993. november 1.) az EGK elnevezés helyébe az Európai Közösség elnevezés lépett a Gazdasági és Monetáris Unió kiépítése és fejlődésének meghatározása ötödik közösségi intézményként megjelenik a Számvevőszék új területek a közösségi politikák között (kultúra, közegészségügy, fogyasztóvédelem, oktatás és ifjúság, kutatás és műszaki fejlesztés, ipar) az Európai Parlament hatáskörének növelése – az együttdöntési eljárás bevezetése az Uniós polgárság fogalmának meghatározása Amszterdami Szerződés: 1997. október 2. (hatályba lép: 1999. május 1.) vízum, menekült-, bevándorlásügy beemelése a személyek szabad áramlására vonatkozó Közösségi politikák közé a szubszidiaritás és átláthatóság elvének fokozott alkalmazása a „tagállamonként egy biztos”-szabály bevezetése (előtte az öt nagy tagállam, Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia és Spanyolország 2-2 biztost delegált) közösségek intézményeinek reformja a demokratikusabb és hatékonyabb működés érdekében a szociálpolitikára vonatkozó megállapodás bekerül az EKSZ szövegébe megjelennek a szorosabb együttműködésre vonatkozó szabályok (a Közösség hatáskörén belül maradjon; ne vonatkozzon kizárólagos közösségi hatáskörre; ne érintse a közösség politikáit és cselekvéseit; ne ütközzön a megkülönböztetés tilalmába; ne torzítsa a tagállamok közti versenyt) Nizzai szerződés: 2001. február 26. (hatályba lép: 2003. február 1.) a szorosabb együttműködés EUSZ-ben és EKSZ-ben található bonyolult szabályait egységesíti, és a fokozott együttműködés kifejezéssel váltja fel (mely Nizza óta kiterjed a kül- és biztonságpolitika területére is) az Európai Parlamenti képviselők létszámát 732-re növeli privilegizált keresetindítóként jelöli meg a Parlamentet is bevezeti a biztosok egyéni felelősségre vonásának lehetőségét növeli a minősített többséggel hozható döntések körét a Tanácsban felkészíti az intézményrendszert a „27-ek Európájára” (melyből azonban Románia és Bulgária jelenleg még kimaradtak) Alkotmányszerződés Az európai alkotmányról szóló szerződés tervezetének elkészítésével megbízott Konvent 2003. június 13-án egyezségre jutott a javasolt szöveget illetően. A tervezetet Giscard d’Estaing, a konvent elnöke 2003. június 20-án az Európai Tanács Thessaloniki mellett, Porto Carrasban tartott ülése elé terjesztette. 2004. június 18-án Brüsszelben megállapodás született a szerződés szövegéről. Az Európai Alkotmányszerződés négy részből áll: I. Alkotmányos rendelkezések. II. Az Unió alapjogi chartája. III. Az Unió politikái és működése (a legterjedelmesebb rész). IV. Általános és záró rendelkezések. Szerződés hatályba léptét 2006. november 1-jére vagy, ha a megerősítések addig nem mennének végbe, az utolsó ratifikációs okmány letétbe helyezését követő második hónap elsejére irányozza elő a IV-447 cikk. Önálló jogi személyiségű és egységes szabályok alapján működő szupranacionális szervezetet hoz létre. Az új Európai Unió jogutóda lesz a mostani, a Maastrichti Szerződésen alapuló Európai Uniónak és az Európai Közösségnek. A közösségi és az uniós vívmányok („acquis communautaire” és „union acquis”) kifejezett hatályon kívül helyezésükig, illetőleg megváltoztatásukig továbbra is hatályban maradnak (I-1 és I-7, IV-438 cikkek). Az Alkotmányszerződés nem érinti az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Az ASZ preambulumában a tagállamok elhatározták, hogy felülemelkednek ősi megosztottságaikon, és egymással mind szorosabb egységre lépve- egy közös jövő megteremtésére törekednek. Az Unió értékeit az I-2- cikk foglalja össze. Maastrichti Szerződés 6. cikkében foglalt alapelvek kibontásáról van szó. Az Unió és a tagállamok közötti viszonyról az I-5. cikk (1) bekezdése rendelkezik: „ Az Unió tiszteletben tartja a tagállamok Alkotmány előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását. Az I-5 cikk (2) bekezdése átveszi és részletesebben kifejti az EKSZ 10. cikkébe foglalt „lojális együttműködés elvét”, nevén nevezve azt. A szolidaritási klauzula külön kerül kifejtésre az I-43. cikkben. Hatáskörök meghatározása. Az I-11. cikk Az ASZ szabatosan meghatározza az Unióra ruházott hatásköröket és világosan felsorolja a kizárólagos, a megosztott (nem kizárólagos) és a csupán támogató, összehangoló és kiegészítő intézkedésekre jogosító hatásköröket. A szubszidiaritás és arányosság elveit továbbra is a csak a nem kizárólagos hatáskörökre írja elő. Kizárólagos hatáskörök: (i) Vámunió, (ii) A belső piac működéséhez szükséges versenyszabályozás, (iii) Monetáris politika az euro övezetben, (iv) a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében és (v) a közös kereskedelempolitika. Megosztott hatáskörök: a belső piac, a szociálpolitika bizonyos vonatkozásai, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a mezőgazdaság és halászat (a tengeri erőforrások megőrzésének kivételével), a környezet, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, az energiaügy, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége, a közegészségügy bizonyos vonatkozásai. Támogató, összehangoló és kiegészítő hatáskörök közül említendők különösen az egészségvédelem, az ipar, a kultúra, az oktatás, az ifjúság, a sport és a képzés, az igazgatási együttműködés. Az ilyen hatáskörök gyakorlásakor az Unió nem vonhatja el a tagállamoktól saját hatáskörük gyakorlását. Intézményi reformok. Az Unió új intézményi kerete a következő összetételű: (i) Európai Parlament, (ii) Európai Tanács, (iii) a Miniszterek Tanácsa (Tanács), (iv) az Európai Bizottság (Bizottság), (v) az Európai Unió Bírósága (I.-19. cikk). Az Unió egyéb, pénzügyi intézményei közé kerül az Európai Központi Bank és a Számvevőszék (I-30-31 cikkek). Tanácsadó szervek a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság. -

4

3. Az alapítószerződések létrejötte, jogi státusa, szerkezete, szabályozási köre, a szerződésmódosítások főbb elemei, újításai.

ratifikáció időpontja hatályba lépés a szerződés időtartama intézményei

a szerződés típusa Jogalanyiság Szupranacionalitás

Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) 1951. április 18. 1952. július 27. 50 évre (2002. július 27-én megszűnt) - Közös gyűlés - Különleges Minisztertanács - Főhatóság - Bíróság

Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) 1957. március 25. 1958. január 1. határozatlan időre

EGKSZ (Maastricht után EKSZ) 1957. március 25. 1958. január 1. határozatlan időre

- Gyűlés - Tanács

- Gyűlés - Tanács

Szerződés az Európai Unióról (EUSZ) 1992. február 1. 1993. november 1. határozatlan időre

Nincs saját, meghatározott intézménye, csúcsszerve az Európai Tanács, de a Közössé- Bizottság - Bizottság gek intézményeit fel- Bíróság - Bíróság használhatja ’traité loi’ ’traité loi’ ’traité cadre’ ’traité cadre’ szerződéses törvény szerződéses törvény keretszerződés keretszerződés nemzetközi jogalany nemzetközi jogalany nemzetközi jogalany nem rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal szupranacionális jogkö- szupranacionális jogkö- szupranacionális jogkö- csak a Közösségi (I. rökkel bír rökkel bír rökkel bír pillér) szupranacionális

3. EGK: Eur.-i Gazdasági Közösség (1993.11.01. óta EK═Eur.-i Közösség) 1957.03.25. Róma (1958.01.01.) 1993.11.01.óta EK: ez is jelzi, h. tevékenysége már nem szorítkozik a szorosan vett gazdasági feladatok körére EK + ESZAK + Euratom → eur.-i Közösségek n.k.-i szerződésen alapuló, szupranacionális jogkörű, eur.-i szervezet jogi személy n.k.-i jog alanya→ saját nevében köthet n.k.-i szerződéseket + n.k.-i szervezetek tagja lehet ( pl: tagja a WTO-nak, FAO-nak) keretszerződés (traité cadre) => rendelkezéseit az EK intézményei által hozott további rendelkezésekkel + döntésekkel kell kitölteni + alkalmazni 1. Gyűlés intézményei: 2. Tanács + Gazd.-i és Szociális Biz. 3. Bizottság 4. Bíróság cél: - a tagállamok egész gazdaságának integrációja politikai eltökéltség: lerakják az eur.-i népek egyre szorosabb egységének alapjait általános feladat: - közös piac létrehozása - a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos közelítése (gazdasági élet harmonikus fejlesztése/nagyobb stabilitás/ életszínvonal emelése/tagállamok közötti szorosabb kapcsolat) → a Római Szerződés meghatározta az ehhez szükséges tevékenységeket (feladatok + politikák előírása) → feladatok: 1. áruk/személyek/szolgáltatások/tőke szabad mozgása → vámok és mennyiségi korlátozások eltörlése → 3. államok irányában közös vámtarifák (vámunió) 2. a verseny ne torzuljon 3. belső jogszabályok közelítése 4. Eur.-i Szociális Alap (ESZA) létesítése (a foglalkoztatottság + munkaerő-mobilitás előmozdítása) 5. Eur.-i Beruházási Bank létesítése → politikák: 1. közös agrárpolitika 2. közlekedéspolitika 3. kereskedelempolitika 4. gazdaságpolitika a Közös Piac megvalósítására a Római Szerződés 12 éves átmeneti időszakot irányzott elő (3X4 év) →a részfeladatok vh.ához külön is határidőket szabott a vámunió 1968. 06.01-ig megvalósult 4. Közös intézmények + külön intézmények összevonása 1957: 3. megállapodás Rómában: az Európai Közösségek közös intézményeiről => 1. az ESZAK Közös Gyűlése + az Euratom + EGK Gyűlései szerződésenként meghatározott feladatait azonos Gyűlés látja el → ez a Gyűlés 1958-ban magát EP-nek nevezte el 2. külön-külön meghatározott bíróságok feladatait egyetlen Bíróság látja el→ Európai Közösségek Bírósága (EB) 3. egyetlen Gazdasági és Szociális Bizottság a különböző szervek közül csak az alapító szerződésben a Közösség intézményeiként megjelölt szerveknek van az Európai Bíróságon perképessége döntés elmulasztása miatti ügyekben 1965. 04.08. brüsszeli „fúziós szerződés” (merger treaty) → közös Tanács és Bizottság

5

=>

1. Miniszterek Tanácsa 2. Európai Közösségek Bizottsága

a 3 Közösség tekintetében eltérő hatáskörök

Az EGKSZ/EKSZ módosításai: Egységes Európai Okmány: 1986. február 17./28. (hatályba lép: 1987. július 1.) a belső piac fogalmának bevezetése, és megvalósítása 1992 végéig a közösségi hatáskör kiterjesztése új területekre (bővül a gazdasági és politikai együttműködés köre, megjelenik a szociális dimenzió, az egészségvédelem, a gazdasági és szociális kohézió, valamint a környezetvédelem) növeli a Parlament szerepét a döntéshozatalban – a kooperációs eljárás bevezetése megjelenik az Európai Unió fogalma, mint célkitűzés az Európai Tanács (állam- és kormányfők csúcsértekezlete) összejövetelét éves szinten két alkalommal írja elő – hivatalosan is elismeri tehát ezen csúcsszerv létjogosultságát, szerepét Maastrichti Szerződés (EKSZ): -1992. február 1. (hatályba lép: 1993. november 1.) az EGK elnevezés helyébe az Európai Közösség elnevezés lépett a Gazdasági és Monetáris Unió kiépítése és fejlődésének meghatározása ötödik közösségi intézményként megjelenik a Számvevőszék új területek a közösségi politikák között (kultúra, közegészségügy, fogyasztóvédelem, oktatás és ifjúság, kutatás és műszaki fejlesztés, ipar) az Európai Parlament hatáskörének növelése – az együttdöntési eljárás bevezetése az Uniós polgárság fogalmának meghatározása Amszterdami Szerződés: 1997. október 2. (hatályba lép: 1999. május 1.) vízum, menekült-, bevándorlásügy beemelése a személyek szabad áramlására vonatkozó Közösségi politikák közé a szubszidiaritás és átláthatóság elvének fokozott alkalmazása a „tagállamonként egy biztos”-szabály bevezetése (előtte az öt nagy tagállam, Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia és Spanyolország 2-2 biztost delegált) közösségek intézményeinek reformja a demokratikusabb és hatékonyabb működés érdekében a szociálpolitikára vonatkozó megállapodás bekerül az EKSZ szövegébe megjelennek a szorosabb együttműködésre vonatkozó szabályok (a Közösség hatáskörén belül maradjon; ne vonatkozzon kizárólagos közösségi hatáskörre; ne érintse a közösség politikáit és cselekvéseit; ne ütközzön a megkülönböztetés tilalmába; ne torzítsa a tagállamok közti versenyt) Nizzai szerződés: 2001. február 26. (hatályba lép: 2003. február 1.) a szorosabb együttműködés EUSZ-ben és EKSZ-ben található bonyolult szabályait egységesíti, és a fokozott együttműködés kifejezéssel váltja fel (mely Nizza óta kiterjed a kül- és biztonságpolitika területére is) az Európai Parlamenti képviselők létszámát 732-re növeli privilegizált keresetindítóként jelöli meg a Parlamentet is bevezeti a biztosok egyéni felelősségre vonásának lehetőségét növeli a minősített többséggel hozható döntések körét a Tanácsban felkészíti az intézményrendszert a „27-ek Európájára” (melyből azonban Románia és Bulgária jelenleg még kimaradtak) Az EUSZ és módosításai: Maastrichti Szerződés (EUSZ): három pillér: o I. pillér: Európai Közösségek (EKSZ, Euratom, ESZAK) o II. pillér: Közös kül- és biztonságpolitika o III. pillér: Bel- és igazságügyi együttműködés az I. pillér szupranacionális, a másik két pillér kormányközi meghatározza az Európai Tanácsot, mint az Unió csúcsszervét Amszterdami Szerződés: a Schengeni vívmányokat (Schengen acquis) beemeli az EU keretébe a bűnözésre vonatkozó részt a III. pillérbe (az Amszterdami Szerződés 2. sz. Jegyzőkönyvben) –a bevándorlás, menekültügy és vízumpolitika pedig átkerül az I. pillérbe ezzel összefüggésben a III. pillér elnevezése megváltozik: „Büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködésre” szabadság, biztonság és jog térsége a NYEU által vállalt „Petersbergi feladatok” beépítése az EUSZ-be – cél a NYEU integrálása az Európai Tanács irányítása alatt a konstruktív tartózkodás intézményének bevezetése a II. pillér egyhangúsághoz kötött szigorú szabályainak ellensúlyozásaképp (összevetése a luxemburgi kompromisszummal) a szorosabb együttműködés bevezetése az EUSZ keretei közé, amely nem terjed ki azonban a Schengen acquis-ra és a II. pillérre – (feltételei: tartsa tiszteletben az EK hatásköreit; ne hasson ki az acquis communautaire-re; az Unió előmozdítására irányuljon; tartsa tiszteletben az Unió egységes intézményi kereteit; a tagállamok többségét érintse; ne érintse azon tagállamok jogait és érdekeit, amelyek nem vesznek részt benne; csak végső eszközként kerüljön alkalmazásra) az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörét kiterjeszti a III. pillérre is (előzetes döntéshozatalért csak azok a tagállamok folyamodhatnak amelyek ilyen kérdésekben elfogadják a Bíróság ilyen hatáskörét) valamint a III. pillér területén történő szorosabb együttműködésre vonatkozó szabályok értelmezésére Nizzai szerződés: az uniós acquis fogalmának első használata a közösségi acquis-n túlmenő uniós jogfejlesztés vonatkozásában a fokozott együttműködés egységes szabályainak bevezetése (a szorosabb együttműködés szabályai helyett), kiterjesztése a II. pillérre is

6

4. Az Európai Unióról szóló szerződés (Maastrichti Szerződés) és annak módosításai napjainkig. Maastrichti Szerződés: az Európai Unióról szóló Szerződést 1992. február 7.-én írták alá Maastrichtban. 1993. november 1.jén lépett életbe. 17 jegyzőkönyv (kötelezőek), 36 nyilatkozat (csak értelmező funkció). 7 címből áll és kettős irányultságú: 1) létrehozta az Európai Uniót, 2) módosította a 3 európai közösség alapító szerződéseit. Külön hivatkozunk az EUSZ és az EKSZ Maastricht, Amszterdam, Nizza-ra (az EKSZ az egyes közösségek módosított alapító szerződéseit jelöli (alapszerződések). Az Európai Gazdasági Közösség elnevezését (EGK alapító szerződés) is megváltoztatta, Európai Közösségre. Az új elnevezés nem azt jelenti, hogy Maastricht óta már csak egy európai közösség létezik. A Maastrichti szabályozást két ízben is felülvizsgálta kormányközi konferencia (Amszterdami és Nizzai Szerződés). Az EUSZ cikkeit nyomtatott nagybetűkkel jelölték (A-S), amit Amszterdamban arab számozással, az EGKSZ arab számokkal jelölt cikkeit pedig nagybetűkkel egészítettek ki. Amszterdamban mind a kettőt egyszerűsítették: újraszámozás arab sorszámokkal 1997. május 1-ével (ekvivalencia táblázat). Az új EUSZ 53 cikkből, az új EKSZ pedig 314 cikkből áll. A Nizzai Szerződésben az új cikkeket kis latin betűvel jelölik. Az EU nem váltotta fel az Európai Közösségeket, hanem azokat magában foglalja. Az Unió a tagállamok nki szerződésen alapuló politikai együttműködésének intézményesített kerete, az egyhangúság elve alapján működik és jogi személyiséggel nem rendelkezik. A szupranacionális Európai Közösségekre épül, meghatározott politikákkal és kormányközi együttműködési formákkal kiegészítve. Utóbbiakat az EUSZ-Maastricht közös kül- és biztonságpolitikáról, valamint az igazságügy és a belügyek területén való együttműködésről szóló rendelkezésekkel irányozta elő. Az EUSZ egyetlen rendelkezése sem érinti az Európai Közösségek Alapító Szerződéseit. Az Unió intézményi kerete különböző tevékenységeket fog össze. A külső tevékenység kohereciájáért felelős a Tanács és a Bizottság, amik együttműködnek (3. cikk). Megalapítása óta már csak egységesen lehet az EU-hoz csatlakozni, külön a Közösségekhez nem. Az EU 3 pillére: 1. pillér: (EUSZ II-IV. cím) az eu-i közösségek szupranacionális intézményrendszerét és jogrendjét foglalja magába, célja: fenntartani és továbbfejleszteni a közösségi vívmányok összességét (acquis communautare): ez az EK teljes joganya (elsődleges és másodlagos jogforrások, beleértve a nem kötelező erejű, de a gyakorlatot befolyásoló jogi eszközöket is, pl. ajánlások, vélemények, akciótervek (soft law), valamint az Európai Bíróság határozatainak összessége). Az acquis érvényesülését az újonnan csatlakozó államoknak is biztosítaniuk kell. A közösségi vívmányok az első pillér keretében az Unió teljes joganyagának részévé váltak. A joganyag továbbfejlesztése a közösség hatáskörén túlmenő területeken uniós vívmányok kiépüléséhez vezet (union acquis). 2. pillér: (EUSZ V. cím) a közös kül- és biztonságpolitika. Az Unió az EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 30. cikkében előirányozott külpolitikai együttműködés célja: nki téren megerősíteni önazonosságát és közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása, ami közös védelemhez vezethet (EUSZ 2. cikk). Az amsterdami felülvizsgálat során a második pillér szabályozása főleg a NYEU és az EU kapcsolatainak szorosabbá fűzését illetően bővült. A NYEU az EU számára hadműveleti hadműveleti lehetőségeket biztosít, ezért cél a NYEU EU-ba integrálása + együttműködés a fegyverkezés terén. A NYEU Petersbergi feladatai beépültek az EUSZ 17. cikk 2. bekezdésébe: humanitárius, békefenntartó, válságkezelő, békekikényszerítő feladatok. A 2. pillér körébe eső elveket és stratégiákat az egyhangúsággal döntő Európai Tanács határozza meg. A végrehajtásukhoz szükséges határozatokat a Miniszterek Tanácsa szintén egyhangúsággal hozza meg. (A Miniszterek Tanácsa biztosítja az Unió cselekvésének egységét, koherenciáját, hatékonyságát. A közös kül- és biztonságpolitika fő képviselője a Tanács Főtitkára.) Az egyhangúság ellensúlya a konstruktív tartózkodás (EUSZ 23. cikk, Amszterdam): a határozat elfogadását nem gátolja a jelenlévő tagok tartózkodása, amit írásban meg kell indokolni. A tartózkodó állam nem köteles a határozatot alkalmazni, de a szolidaritás jegyében az azzal ellentétes cselekvéstől tartózkodik. A határozat nem fogadható el, ha a tartózkodók szavazatinak aránya meghaladja az összes szavazat 1/3-át. Egyhangúlag elfogadott álláspontok és fellépések végrehajtásáról a Tanács már csak minősített többséggel határoz (min 10 állam), de nem szavazható meg, ha akár egy tag is azt jelentős és meghatározott politikai okból ellenzi. Ilyenkor az ügyet minősített többséggel az Európai Tanács elé terjesztik egyhangú döntés céljából (ez nem más, mint az 1966. évi luxemburgi kompromisszum szerződésbe iktatása). 3. pillér: (EUSZ VI. cím) Amszterdam óta a „Büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködésről szóló rendelkezések”: szervezett és más bűnözés, terrorizmus, emberkereskedelem, kábítószer, fegyvercsempészés, korrupció, csalás megelőzése és üldözése. Közös fellépés, rendőrségi, vámhatósági, igazságügyi és más illetékes hatóságok közötti együttműködés. A 3. pillér eredetileg az igazságügy és a belügyek terén való széleskörű együttműködésről szóló rendelkezéseket tartalmazott, amelyek felölelték a menekültügy, a bevándorláspolitika az EU határain történő ellenőrzését, a vámügy szabályait, az igazságügyi és rendőri együttműködést. A belső határok lebontása a külső határok fokozott védelméhez vezetett, amit EU kormányközi hatáskörbe vontak. A hatékonyságot növeli az összes vitás ügynek az Eu-i Bíróság joghatósága alá való emelése. Az EUSZ és az EKSZ amsterdami felülvizsgálata során a szerződésekben rögzítést nyert a „szabadság, a biztonság és az igazságosság térsége” megvalósításának a célja. A felülvizsgált EKSZ-ben külön címet kapott a vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák kérdéseköre. Ily módon ezek a kérdések az EU 3. pilléréből átkerültek az 1. pillérbe tartozó közösségi jogba. Szabályozásukra 5 évi határidő áll rendelkezésre, amely 2002. április végén jár le. A 3. pillér keretében a Miniszterek Tanácsa az Európai Tanács iránymutatásai figyelembevételével egyhangúsággal intézkedik. Közös álláspontokat fogadhat el, kerethatározatokat hozhat, határozatokat fogadhat el, amelyek kormányközi szinten kötelezőek, egyezményeket dolgozhat ki. Az Európai Bíróságnak nincs hatásköre a 2. és 3. pillér körébe eső tevékenységének elbírálására, kivéve meghatározott feltételekkel a rendőrségi és igazságügyi együttműködés körében: ha a tagállam elfogadja a Bíróság előzetes döntéshozatali hatáskörét. 1995: rendőri együttműködés előmozdítása: a tagállamok megalapították az Europol–t (Európai Rendőri Iroda, “European Police Office”, 1998. október 1-től). A 2000. évi Nizzai Szerződés ezen felül, a rendőrségi együttműködés keretein túl előirányozta egy általánosabb Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (European Judicial Cooperation Unit, “Eurojust”) létrehozását is, amely nemzeti jogállású ügyészekből és vizsgálóbírókból alakulna, a bíróságok közötti megkeresések és a kiadatási kérelmek megkönnyítésére. [Kormányközi Konferencia a tagállamok kormányainak részvételével, ám a közösségi szervezeten kívül zajló diplomáciai tárgyalássorozat, amelynek célja az Európai Közösségek szerződéseinek új szerződéssel történő módosítása. Mivel a résztvevők szuverén államokként tárgyalnak, döntés csak egyetértésben lehetséges és a létrejött szerződést minden résztvevő államnak meg kell erősítenie.] 3. SZUPRANACIONALITÁS ÉS KORMÁNYKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS - Az Eur.-i Bíróságnak a tagállamok külön megállapítása nélkül nincs hatásköre az Unió

7

kormányközi együttműködésén alapuló 2. + 3. pillér tevékenységeinek elbírálására, mivel a Közösségek intézménye - Amszterdam → a 3. pillér körében, Közösségeken kívüli uniós kompetenciák területére is kiterjesztette a Bíróság hatáskörét => a Bíróságnak előzetes döntéshozatali hatásköri van: ƒ a Tanács határozatai + kerethatározatai érvényessége + értelmezése ƒ egyezmények értelmezése tekintetében ƒ a 3. pillér keretében történő fokozott együttműködés rendelkezéseinek alkalmazására és értelmezésére is - a tagállamok meghatározhatják, h. milyen bíróságaik folyamodhatnak előzetes döntésért DE! a vízumokra/ menekültügyre/ bevándorlásra/ személyek szabad mozgását érintő politikák a 3. pillérből az EKSZ kereteibe emelte át Amszterdam → a bíróság Közösségi hatáskörét megszorították ezzel =>ebben a körben: előzetes döntést nem kérhet az EU Bíróságtól a nemzeti bíróság csak amely határozata ellen már nincs belső jogorvoslat a Tanácsnak a közrend + a belső biztonság védelméről szóló rendelkezéseiről a Bíróság nem dönthet Maastrichti Szerződés (EUSZ): három pillér: o I. pillér: Európai Közösségek (EKSZ, Euratom, ESZAK) o II. pillér: Közös kül- és biztonságpolitika o III. pillér: Bel- és igazságügyi együttműködés az I. pillér szupranacionális, a másik két pillér kormányközi meghatározza az Európai Tanácsot, mint az Unió csúcsszervét Amszterdami Szerződés: a Schengeni vívmányokat (Schengen acquis) beemeli az EU keretébe a bűnözésre vonatkozó részt a III. pillérbe (az Amszterdami Szerződés 2. sz. Jegyzőkönyvben) –a bevándorlás, menekültügy és vízumpolitika pedig átkerül az I. pillérbe ezzel összefüggésben a III. pillér elnevezése megváltozik: „Büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködésre” szabadság, biztonság és jog térsége a NYEU által vállalt „Petersbergi feladatok” beépítése az EUSZ-be – cél a NYEU integrálása az Európai Tanács irányítása alatt a konstruktív tartózkodás intézményének bevezetése a II. pillér egyhangúsághoz kötött szigorú szabályainak ellensúlyozásaképp (összevetése a luxemburgi kompromisszummal) a szorosabb együttműködés bevezetése az EUSZ keretei közé, amely nem terjed ki azonban a Schengen acquis-ra és a II. pillérre – (feltételei: tartsa tiszteletben az EK hatásköreit; ne hasson ki az acquis communautaire-re; az Unió előmozdítására irányuljon; tartsa tiszteletben az Unió egységes intézményi kereteit; a tagállamok többségét érintse; ne érintse azon tagállamok jogait és érdekeit, amelyek nem vesznek részt benne; csak végső eszközként kerüljön alkalmazásra az Európai Közösségek Bíróságának hatáskörét kiterjeszti a III. pillérre is (előzetes döntéshozatalért csak azok a tagállamok folyamodhatnak ilyen kérdésekben elfogadják a Bíróság ilyen hatáskörét) valamint a III. pillér területén történő szorosabb együttműködésre vonatkozó szabályok értelmezésére Nizzai szerződés: az uniós acquis fogalmának első használata a közösségi acquis-n túlmenő uniós jogfejlesztés vonatkozásában a fokozott együttműködés egységes szabályainak bevezetése (a szorosabb együttműködés szabályai helyett), kiterjesztése a II. pillérre is Alkotmányszerződés Az európai alkotmányról szóló szerződés tervezetének elkészítésével megbízott Konvent 2003. június 13-án egyezségre jutott a javasolt szöveget illetően. A tervezetet Giscard d’Estaing, a konvent elnöke 2003. június 20-án az Európai Tanács Thessaloniki mellett, Porto Carrasban tartott ülése elé terjesztette. 2004. június 18-án Brüsszelben megállapodás született a szerződés szövegéről. Az Európai Alkotmányszerződés négy részből áll: I. Alkotmányos rendelkezések. II. Az Unió alapjogi chartája. III. Az Unió politikái és működése (a legterjedelmesebb rész). IV. Általános és záró rendelkezések. Szerződés hatályba léptét 2006. november 1-jére vagy, ha a megerősítések addig nem mennének végbe, az utolsó ratifikációs okmány letétbe helyezését követő második hónap elsejére irányozza elő a IV-447 cikk. Önálló jogi személyiségű és egységes szabályok alapján működő szupranacionális szervezetet hoz létre. Az új Európai Unió jogutóda lesz a mostani, a Maastrichti Szerződésen alapuló Európai Uniónak és az Európai Közösségnek. A közösségi és az uniós vívmányok („acquis communautaire” és „union acquis”) kifejezett hatályon kívül helyezésükig, illetőleg megváltoztatásukig továbbra is hatályban maradnak (I-1 és I-7, IV-438 cikkek). Az Alkotmányszerződés nem érinti az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom).

8

5. Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés lényegi újításai, és az Európai Unió jelképei. Az Eu jelképei: • Európa nap: május 9. (A Schuman Nyilatkozat elfogadásának napja) • Közös valuta: Euro • Zászló: kék alapon 12 arany csillag körben • Himnusz: L. van Beethoven IX. szimfóniája Örömódájának részlete (a szöveg költőjét, Schillert nem említi az alk.szerz.) A tétel kifejtése során az alábbi főbb csomópontokhoz tartozó kérdéseket szükséges ismertetni: Nizzai Nyilatkozat 2000 dec. nizzai csúcs: döntés született az összes jelölttel kibővített 27 tagú integrációban a tagállami szavazatok súlyozásáról az EU Tanácsában és a 12 tagjelölt a 15-ökkel arányos szavazatokat kapott (Mo 12 szavazat). Az Európai Parlamentben azonban Mo 22 helyett csak 20 helyet kapott! A nizzai csúcs jóváhagyta a Külügyminiszteri Tanács 2000 decemberi stratégiáját a csatlakozások további menetéről (féléves szakaszok, a könnyebb témakörök felől a nehezebbek felé haladnak). 2002 első félévére maradt az EU költségvetés, a strukturális alapok és a mezőgazdaság témaköre. Ezek után derül ki, hogy Mo tagként mennyi nettó forrástranszferben részesül majd. A 2000. évi Nizzai Szerződés ezen felül, a rendőrségi együttműködés keretein túl előirányozta egy általánosabb Európai Igazságügyi Együttműködési Egység (European Judicial Cooperation Unit, “Eurojust”) létrehozását is, amely nemzeti jogállású ügyészekből és vizsgálóbírókból alakulna, a bíróságok közötti megkeresések és a kiadatási kérelmek megkönnyítésére. Az EUSZ Nizza a következő módosításokat irányozza elő: az elvek megsértésére vonatkozó javaslatot indokolva kell előterjeszteni. A Tanács 4/5 többséggel és a Parlament hozzájárulásával megállapíthatja, hogy a közös elvek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye áll fenn, ajánlásokat intézhet, meg kell hallgatnia az érintett tagállamot és felkérhet független személyeket jelentés készítésére, rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az okok még fennállnak-e. A szankciók és feloldásuk lényegében maradnak. Nizza-ban nem döntöttek az EU emberi Alapjogok Chartájának az Unió jogába építéséről. A Nizzai Szerződés igyekezett a minősített többséget sok új területen is bevezetni, de az adózás, személyek mozgása, munkavállalók jogai és érdekei területén még mindig egyhangúsághoz kötött a döntéshozatal. A minősített többség a Tanácsban speciális: azt jelenti, hogy 87 szavazatból 62 támogató szavazattal születik meg a döntés. Ha a döntés nem a Bizottság javaslatára történik, akkor a 62 szavazatnak legalább 10 tagállam támogató szavazatát kell jelentenie. A minősített többsgi döntést a kisebbségben maradó tagállamoknak is végre kell hajtaniuk. A Nizzai Szerződésmódosítás áttöri a kollektív felelősség elvét, ugyanis hatálybalépése után a Bizottság tagjának le kell mondania, ha az Elnök így kívánja és ha a Bizottság is jóváhagyja. Ezzel lehetőség lesz arra, hogy pl. egyes biztosokat ért és bizonyított korrupciós vádak estén ne az egész Bizottságnak kelljen távoznia. A Nizzai Szerződés lehetőséget ad a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslatára, az Európai Parlament véleményének kikérése után egyhangú határozatában meghatározott körben hatáskört ruházzon az Európai Bíróságra a Szerződés alapján hozott, közösségi ipari tulajdonra vonatkozó aktusok alkalmazásában kapcsolatban felmerülő jogviták elbírálására. A Nizzai Szerződésmódosítás folytán bizonyos, a Bíróság Alapokmányában leszögezett ügycsoportokban az Elsőfokú Bíróságnak is lesz hatásköre előzetes döntés meghozatalára, ami ellen csak kivételes esetben lehet majd fellebbezni. Nizzai Szerződésmódosítás előirányozza azt, hogy az Elsőfokú Bírósághoz bírói kamarákat (judicial panel) csatoljanak, amelyek bizonyos speciális jogterületen fognak kompetenciával rendelkezni. Székhelye Luxembourg. Az Elsőfokú Bíróság pedig 25 főből áll. A parlament privilegizált keresetindítóvá vált a Nizzai szerződés után. A nizzai felülvizsgálati konferencia eredményét 2001. február 26-án bocsátották ratifikációra. Hatályba lépése Írország először negatív kimenetelű népszavazása miatt késett. A 2002. októberében megejtett második népszavazáson a választójogosultak 49.5 százalékos részvétellel, 62.9 százaléknyi igennel hagyták jóvá a szerződést, amely 2003. február 1-jével lépett hatályba és a későbbi csatlakozási szerződésekkel módosított formában mind az Európai Uniónak (EU), mind az Európai Közösségnek (EK) és az Európai Atomenergia Közösségnek (Euratom) ma is hatályos alapszerződése. Laekeni Nyilatkozat az EU jövőjéről A 2001 decemberi laekeni csúcs a tárgyalások előremenetelét értékelte: eszerint a tárgyalások 2002 közepéig lezárhatók és maradnak azok a kérdések, amelyekben nincs kialakult EU-álláspont. Amíg egyetlen kérdés is nyitott, addig valamennyi fejezet nyitottnak tekintendő, ezért az ideiglenesen lezárt fejezetek száma semmit sem jelent. Már Nizzában elhangzott, hogy a 2004es Eu-i Parlament választásain az új tagállamok részt vehetnek. Mo reméli, hogy 2003-ban megindul az aláírt csatlakozási szerződés jóváhagyása az Unióban és Mo-on (itthon népszavazás). A ratifikációs eljárások lezárultával életbe lép az EU-tagság és az átmeneti rendelkezések végén bekövetkezik az új tagállam tényleges egyenjogúsága, az integrációs szabadságok korlátlan érvényesülése. Az Unió döntéseiben való részvétel lehetősége a csatlakozási szerződés hatálybalépésétől fogva megilleti Mo-ot. Alkotmányozó Konvent Az Európai Unió egységes szervezetének és nemzetközi jogállásának tisztázása, a felülvizsgálataik során nehezen áttekinthetővé vált alapító szerződések egyetlen alkotmány jellegű formába öntése, az EU hatásköreinek, intézményi működésének és jogforrási alakzatainak megreformálása, demokratikus legitimációja fokozásának és működésének és politikáinak átláthatóbbá tétele végett 2002. február 28-án Brüsszelben összeült, európai alkotmányról szóló szerződés tervezetének elkészítésével megbízott Konvent 2003. június 13-án egyezségre jutott a javasolt szöveget illetően. A tervezetet Giscard d’Estaing, a konvent elnöke 2003. június 20-án az Európai Tanács Thessaloniki mellett, Porto Carrasban tartott ülése elé terjesztette. Az Európai Tanács a tagállamok konferenciáján történő megtárgyalásra alkalmasnak ítélte azt és 2003. október 4-ére össze is hívta ”Az európai alkotmány létesítéséről szóló szerződést” elfogadó kormányközi konferenciát. A konferencián az akkori 15 tagállam mellett teljes jogúan részt vett a csatlakozás előtt álló tíz állam is, és jelen volt megfigyelőként az akkori három tagjelölt ország, Bulgária, Románia és Törökország képviselője is. A Konvent tervezetének mintegy 90 %át elfogadták, az intézményi javaslatok közül számos csak módosított formában került a végleges szerződés szövegbe. Az Európai Alkotmányszerződés négy részből áll: I. Alkotmányos rendelkezések. II. Az Unió alapjogi chartája. III. Az Unió politikái és működése (a legterjedelmesebb rész). IV. Általános és záró rendelkezések. aláírása, a ratifikáció állása Az Európai Unió Tanácsa nevében a szerződést 2004. október 20-án aláírták. A 25 tagállam együttes aláíró aktusára Rómában, 2004. október 29-én került sor, ünnepélyes keretek között. Ezzel megnyílt a ratifikálások ideje, amelyek lezárulását és a Szerződés hatályba léptét 2006. november 1-jére vagy, ha a megerősítések addig nem mennének végbe, az utolsó ratifikációs okmány letétbe helyezését követő második hónap elsejére irányozza elő a IV-447 cikk.

9

2004 decemberében még csak a litván parlament ratifikálta az alkotmány-szerződést, nagy többséggel. Népszavazást jelentett be Spanyolország (már 2005 februárjára), továbbá Belgium, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Portugália is. Kérdésesnek tűnik a népszavazás kimenetele elsősorban az Egyesült Királyságban, de nem vehető biztosra Dániában sem. Magyarországon a csatlakozásunk alkalmából elfogadott alkotmánymódosítás kellően biztosítja az újabb népszavazás nélküli ratifikációs eljárást. A csatlakozási szerződéssel módosított Nizzai szerződés néhány évre illetve újabb bővülésig megfelelően biztosítja az Unió működését, addig is, amíg korszerű alkotmány-szerződés életbe nem lép. újdonságok: pilléres szerkezet megszűnése, EU jogi személyisége (tudni kell a régi EK és EU és az új EU viszonyrendszerét, és az EURATOM jogi státuszát). Az alkotmányos rendelkezések Szervezeti integrálódás közös értékek alapján Az alkotmányszerződés (a továbbiakban ASZ) új minőségben hozza létre az Európai Uniót. Az eddigi, jogi személyiség nélküli, kormányközi keretszervezetből, amely egyaránt felöleli a szupranacionális jogi személyiségű Európai Közösségeket és a kormányközi együttműködés kül- és biztonságpolitikai, valamint bűnügyi pilléreit, önálló jogi személyiségű és egységes szabályok alapján működő szupranacionális szervezetet hoz létre. A három különféle jellegű „pillérre” oszlás megszűnik, az új Európai Unió jogutóda lesz a mostani, a Maastrichti Szerződésen alapuló Európai Uniónak és az Európai Közösségnek. A közösségi és az uniós vívmányok („acquis communautaire” és „union acquis”) kifejezett hatályon kívül helyezésükig, illetőleg megváltoztatásukig továbbra is hatályban maradnak (I-1 és I-7, IV-438 cikkek). Az Alkotmányszerződés nem érinti az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Az eddigi, jogi személyiség nélküli, kormányközi keretszervezetből, amely egyaránt felöleli a szupranacionális jogi személyiségű Európai Közösségeket és a kormányközi együttműködés kül- és biztonságpolitikai, valamint bűnügyi pilléreit, önálló jogi személyiségű és egységes szabályok alapján működő szupranacionális szervezetet hoz létre. A három különféle jellegű „pillérre” oszlás megszűnik, az új Európai Unió jogutóda lesz a mostani, a Maastrichti Szerződésen alapuló Európai Uniónak és az Európai Közösségnek. A közösségi és az uniós vívmányok („acquis communautaire” és „union acquis”) kifejezett hatályon kívül helyezésükig, illetőleg megváltoztatásukig továbbra is hatályban maradnak (I-1 és I-7, IV-438 cikkek). Az Alkotmányszerződés nem érinti az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Alapjogi Charta beépítése, kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelme, új jogi eszközök (európai törvény és kerettörvény, európai rendelet, európai határozat, ajánlások, vélemények). Az Unió jogi aktusai A másodrendű jogforrások rendje áttekinthetőbbé válik. A jelenlegi rendeletek és irányelvek, kerethatározatok, stb. helyére a következő jogi eszközök lépének (I.33-39 cikkek): Európai törvény, olyan általános hatályú törvényalkotási aktus, amely teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó. Európai kerettörvény, olyan törvényalkotási aktus, amely az elérendő célokat illetően minden tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztása a tagállamokra marad. Európai rendelet, olyan nem törvényalkotási, ám általános hatályú aktus, amely az Alkotmány és a törvényalkotási aktusok végrehajtására szolgál. Lehet egészében kötelező és minden tagállamban közvetlenül alkalmazandó, vagy az elérendő célokat illetően címzett tagállamokra nézve kötelező, rájuk hagyva a megvalósítási forma és az eszközök megválasztását. Európai határozat, olyan nem törvényalkotási aktus, egészében kötelező, általában, vagy megjelölt címzettjeire nézve. Ajánlások és vélemények nem kötelező erejűek. Minden jogi aktust indokolni kell. Eltérő jogi aktusok bevezetésétől a törvényhozó intézményeknek tartózkodniuk kell. Az alapjogi Charta címzettjei az Unió intézményei és szervei, valamint a tagállamok azon esetekben, amikor az Unió jogát alkalmazzák. A Charta ASZ-be foglalása ennek megfelelően nem teszi fölöslegessé az általános, az ENSZ égisze alatt létrejött vagy európatanácsi emberi jogi konvenciók alkalmazását. Ezért az ASZ I-9. cikke előirányozza, hogy „az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak az Alkotmányban meghatározott hatásköreit.” Intézményi reformok. Az Unió új intézményi kerete a következő összetételű: (i) Európai Parlament, (ii) Európai Tanács, (iii) a Miniszterek Tanácsa (Tanács), (iv) az Európai Bizottság (Bizottság), (v) az Európai Unió Bírósága (I.-19. cikk). Az Unió egyéb, pénzügyi intézményei közé kerül az Európai Központi Bank és a Számvevőszék (I-30-31 cikkek). Tanácsadó szervek a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság. Az Európai Tanács tagjai (a tagállamok állam és kormányfői) minősített többséggel két és fél éves időtartamra elnököt választanak, akinek a megbízatása egy alkalommal megújítható. Semmilyen nemzeti tisztséget nem tölthet be. A Bizottság elnökével együttműködve a működés folyamatosságát biztosítja, amit a jelenleg félévenként rotáló tanácsi elnökség kevésbé tud elérni. Az Európai Tanács negyedévenként üléseiről és azok levezetéséről gondoskodik. Kifelé képviseli az Uniót, ám nem érinti a tervbe vett új EU külügyminiszter intézkedési jogkörét. A jogalkotásba nem folyhat bele.(I-22. cikk) Az alkotmányszerződés újításai (lennének): • EU jogi szem. * Pillérekre osztást megszünteti * Az Unió hatásköreit ráruházásuk elve szabályozza. A tá-k saját hatásköreiket korlátozva újszerű hatásköröket ruháznak az Unióra. • Biz.: a bizottsági tagok száma a tá-k számának 2/3-ra csökken, hacsak az ET nem állapít meg más összetételt. Az ET fogja megállapítani a csökkentett létszámú Biz összetételének változó rendjét is, minden állam demográfiai és ter-i adatait figyelembe vevő rotáció kidolgozásával. Hivatali idő 5 év marad. • Minősített többség: kettős többségi elvre épül. Tanács tagjai legalább 55%-nak és az Unió népességének legalább 65%-át kitevő tá szavazata kell. A többséghez legalább 15, a blokkoló kisebbséghez legalább 4 tá szavazata kell. Ha a Tan nem a Biz-nak, vagy az Unió küm-nek javaslata alapján határoz, a tagok számszerű többségét tekintve nem 55, hanem 72%-nak a szavazata kell. Az új szavazási rendszer 2009, nov. 1.-után lép hat-ba.

10

6. Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre. A maastrichti szerződés már részletesebben szabályozta a működését (EUSZ 4. cikk). Alapvető feladata, hogy biztosítsa az Unió fejlődéséhez szükséges ösztönző erőt és meghatározza politikai irányvonalát. Összetétele: a tagállamok állam- ill. kormányfőiből, valamint a Bizottság elnökéből áll (munkájukban a tagállamok külügyminiszterei és a Bizottság egy tagja segíti őket). Működési rendje: legalább évente kétszer összeül azon tagállam állam- vagy kormányfője elnökletével, amely tagállam a soros elnöki tisztet betölti. Ülését követően jelentést, valamint évi írásos jelentést nyújt be a Parlamentnek. Nem tévesztendő össze sem a strassbourgi Európa Tanács(!) szervezetével, sem az Európai Közösségek Tanácsával(! Miniszterek Tanácsa). Az Európai Tanács az Unió mindhárom pillérének működését meghatározza. Nem épült be a Közösségek intézményrendszerébe (az EKSZ 7. cikke nem sorolja a Közösségre bízott feladatokat megvalósító intézmények közé), hanem fölöttük áll. Államközi intézményként, egyhangúsággal határoz. EKSZ 303. cikk: a Közösség minden hasznos módon együttműködik az Európai Tanáccsal. - az Unió csúcsszerve - feladata: ƒ Unió fejlődéséhez szükséges ösztönző erő biztosítása ƒ Politikai irányvonlai meghatározása - összetétele: tagállamok állam-és kormányfői + Bizottság elnöke - működési rendje: - évente minimum kétszer összeül → annak az államnak állam/kormányfője az elnök ilyenkor, aki a Tanács elnöki tisztét betölti - minden ülés után jelentés a Parlamentnek a megvalósított fejlődésről + évi írásos jelentés - Európai Tanács ≠ Európa Tanács ≠ Miniszterek Tanácsa ↓ ↓ Strassbourg Európai Unió Tanácsa - az Unió mindhárom pillérének működését meghatározza - nem intézmény → fölöttük áll - államközi intézményként, egyhangúsággal határoz - Alkotmánytervezet: intézménnyé tette volna (a Számvevőszék: nem lett volna intézmény) - elnök = EU elnöke → félévente változik - soros állam: Tanácsi határozat szabja meg az országok sorrendjét - az Alkotmánytervezet: fix rendszert javasolt: 2,5 évre választja meg az Európai Tanács, 1X újraválasztható jelenleg az EU csúcsszerve, de nem számít intézménynek - az Alkotmányos Szerződéssel ez megváltozik döntéshozatal: konszenzus következtetések (conclusions), zárónyilatkozatok (resolutions): nem jogi, de fontos politikai eszközök második pillérben jogot alkot: elvek, általános iránymutatások, közös stratégiák A határozat nem fogadható el, ha a tartózkodók szavazatinak aránya meghaladja az összes szavazat 1/3-át. Egyhangúlag elfogadott álláspontok és fellépések végrehajtásáról a Tanács már csak minősített többséggel határoz (min 10 állam), de nem szavazható meg, ha akár egy tag is azt jelentős és meghatározott politikai okból ellenzi. Ilyenkor az ügyet minősített többséggel az Európai Tanács elé terjesztik egyhangú döntés céljából (ez nem más, mint az 1966. évi luxemburgi kompromisszum szerződésbe iktatása). A 3. pillér keretében a Miniszterek Tanácsa az Európai Tanács iránymutatásai figyelembevételével egyhangúsággal intézkedik. Közös álláspontokat fogadhat el, kerethatározatokat hozhat, határozatokat fogadhat el, amelyek kormányközi szinten kötelezőek, egyezményeket dolgozhat ki.

11

12

7. Az Európai Unió Tanácsának összetétele, feladat- és hatáskörei, a szavazási mechanizmusok, a COREPER. 1) A MINISZTEREK TANÁCSA – a tagállamok miniszteri szintű képviseletét jelenti tagjainak személye állandóan változik attól függően, h. épp milyen kérdés megvitatására kerül sor (pl. ha egy mezőgazdasági kérdésben kell döntést hozni→ a tagállamok hatáskörrel rendelkező mezőgazdasági minisztereiből áll össze a Tanács) ha a külügyminiszterek üléseznek = Általános Tanács ( - Európai Tanács = állam + Kormányfők Tanácsa, ahhoz szavazati jog nélkül vannak jelen a tagállamok külügyminiszterei + a bizottság elnöke + egy tagja is→ nem közvetlen jogalkotó szerv) - Hatásköre: ¾ gazdaság politikák koordinálása ¾ döntéshozatal a bizottság által kezdeményezett kérdésekben ¾ a döntés meghozatalát a bizottságra ruházhatja át - döntéshozatal: → konszenzus → minősített többség (321 szavazat, súlyozott) → egyszerű többség - a szavazatokat súlyozzák gazdaságpolitikai szempontok alapján - általános minősített többséggel dönt - egyhangúság kell: • adózás • személyek mozgása • munkavállalók jogai+ érdekei • strukturális alapok céljai / felhasználása • új tagállamok felvétele • ha a közös piac működése körében valamely cél megvalósításához a Közösség fellépése lenne szükséges - a Tanács munkájára jellemző a nemzetek feletti (a többségi döntést a kisebbségben maradó tagállamoknak is végre kell hajtaniuk, az rájuk is kötelező) + a kormányközi jelleg is (minden tagállam kormánya a hatáskörrel rendelkező miniszterek szintjén képviselteti magát) - a minősített többség speciális: 87 szavazatból 62 támogató szavazat - a tanácsi munka fél évente váltakozó elnökség irányítása alatt folyik → a kontinuitást a soros tagállam együttműködése biztosítja a következő és a leköszönt elnök tagállammal (: trojka) - elnök: az Európai Tanács üléseit is vezeti - a tanácsi főtitkár: a közös kül- és biztonságpolitika főbiztosa is - székhely: Brüsszel (ritkábban Luxemburg) A NYEU Petersbergi feladatai beépültek az EUSZ 17. cikk 2. bekezdésébe: humanitárius, békefenntartó, válságkezelő, békekikényszerítő feladatok. A 2. pillér körébe eső elveket és stratégiákat az egyhangúsággal döntő Európai Tanács határozza meg. A végrehajtásukhoz szükséges határozatokat a Miniszterek Tanácsa szintén egyhangúsággal hozza meg. (A Miniszterek Tanácsa biztosítja az Unió cselekvésének egységét, koherenciáját, hatékonyságát. A közös kül- és biztonságpolitika fő képviselője a Tanács Főtitkára.) Az egyhangúság ellensúlya a konstruktív tartózkodás (EUSZ 23. cikk, Amszterdam): a határozat elfogadását nem gátolja a jelenlévő tagok tartózkodása, amit írásban meg kell indokolni. A tartózkodó állam nem köteles a határozatot alkalmazni, de a szolidaritás jegyében az azzal ellentétes cselekvéstől tartózkodik. A határozat nem fogadható el, ha a tartózkodók szavazatinak aránya meghaladja az összes szavazat 1/3-át. Egyhangúlag elfogadott álláspontok és fellépések végrehajtásáról a Tanács már csak minősített többséggel határoz (min 10 állam), de nem szavazható meg, ha akár egy tag is azt jelentős és meghatározott politikai okból ellenzi. Ilyenkor az ügyet minősített többséggel az Európai Tanács elé terjesztik egyhangú döntés céljából (ez nem más, mint az 1966. évi luxemburgi kompromisszum szerződésbe iktatása). A 3. pillér keretében a Miniszterek Tanácsa az Európai Tanács iránymutatásai figyelembevételével egyhangúsággal intézkedik. Közös álláspontokat fogadhat el, kerethatározatokat hozhat, határozatokat fogadhat el, amelyek kormányközi szinten kötelezőek, egyezményeket dolgozhat ki. A Miniszterek Tanácsának hatásköre: 1) az alapító szerződés alapján feladata a gazdaságpolitikák koordinálása, 2) döntéshozatal a Bizottság által kezdeményezett kérdésekben, 3) a döntés meghozatalát a Bizottságra ruházhatja át (ilyenkor a Bizottság delegált hatáskörben fog döntést hozni). Döntéshozatal: a szavazatok itt is súlyozásra kerülnek. A Tanácsban most 87 szavazat oszlik meg a 15 állam között (pl. GB, Fro, Némo, Olo 10-10). A Miniszterek Tanácsa általában minősített többséggel dönt, az egyhangúsággal történő szavazás visszaszorulóban van. A Nizzai Szerződés igyekezett a minősített többséget sok új területen is bevezetni, de az adózás, személyek mozgása, munkavállalók jogai és érdekei területén még mindig egyhangúsághoz kötött a döntéshozatal. A minősített többség a Tanácsban speciális: azt jelenti, hogy 87 szavazatból 62 támogató szavazattal születik meg a döntés. Ha a döntés nem a Bizottság javaslatára történik, akkor a 62 szavazatnak legalább 10 tagállam támogató szavazatát kell jelentenie. A minősített többsgi döntést a kisebbségben maradó tagállamoknak is végre kell hajtaniuk. Az új csatlakozások utáni szavazási rendszer: 27 tagú unió esetén 345 szavazat lenne, a 15-ök 237-et kapnának, a belépő 12-ek 108-at (Mo 12-t). A Nizzai Szerződés szerint a minősített többséghez a tagok többsége által leadott 169 szavazat kéne, de kérelemre meg kell vizsgálni, hogy az igenek kiteszik-e az Unió népességének min 62%-át. Egyhangúság szükséges például: 1) új tagállamok felvétele esetén, 2) ha a közös piac működése körében valamely cél megvalósításához a Közösség fellépése lenne szükséges, de erre a szerződések külön nem tartalmaznak jogosítványt (ilyenkor a Tanács a Bizottság javaslatára és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően intézkedhet (így terjedt ki a közösségi jogalkotás pl. a közösségi védjegy szabályozására). Ezt a beleértett hatáskör elvének is nevezzük.), 3) adók, személyek szabad mozgása, munkavállalók jogairól és érdekeiről szóló rendelkezések meghozatala.

13

A Tanácsot félévente váltakozó elnökség irányítja (az elnökség rendjét eredetileg az alapító szerződések határozták meg, ma tanácsi határozat szól róla). A kontinuitást a soros tagállam együttműködése biztosítja a következő elnökséggel és a leköszönt elnök tagállammal. A 3 tagállam együttműködését „trojkának” is hívják. Jelenleg Görögország, előtte Dánia, az előtt Spanyolország elnökölt. A Tanácsban betöltött elnöki funkció egyúttal az Európai Tanács üléseinek vezetését is magában foglalja. A Miniszterek Tanácsa a parlamenttel együtt törvényalkotási és költségvetési feladatokat lát el; politika-meghatározási és koordinációs hatásköre van. Különböző alakzatai közül a külügyi tanácsban az EU külügyminisztere elnököl. A többi formációkban az elnöklést 18 havi időtartamokra három-három tagállamból álló csoportok képviselői látják el. A csoportokat a tagállamok különböző adottságai és a földrajzi egyensúly jegyében kell összeállítani. 15.3.4 Az Európai Unió Tanácsa: Szavazatmegoszlás. 2004 november 1-jétől további bővülésig vagy az alapszerződések ellenkező módosításáig az Európai Unió Tanácsában (korábban használt elnevezéssel a Miniszterek Tanácsa) a szavazatmegoszlás a korábbihoz képest a következő: 1999-2004.ápr.30 2004.nov.1-je óta Ausztria 4 10 Belgium 5 12 Cseh Köztársaság 12 Ciprusi Köztársaság 4 Dánia 3 7 Egyesült Királyság 10 29 Észtország 4 Finnország 3 7 Franciaország 10 29 Görögország 5 12 Hollandia 5 13 Írország 3 7 Lengyelország 27 Lettország 4 Litvánia 7 Luxemburg 2 4 Magyarország 12 Málta 3 Németország 10 29 Olaszország 10 29 Portugália 5 12 Spanyolország 8 27 Svédország 4 10 Szlovákia 4 Szlovénia 4 Összesen 87 321 Minősített többség szavazatszáma 62 232 Blokkoló kisebbség szavazatszáma 26 90 2) A COREPER A Tanács munkáját segítő, döntéseit előkészítő COREPER-ben (EU mellé delegált nagykövetek, Comitté des Représentents Permanents=állandó képviselők bizottsága) a soros tagállam szintén elnököl. A COREPER I-ben az állandó képviselők helyettesei, a COREPER II-ben az állandó képviselők üléseznek. Ha a COREPER-ben megegyezés született egy döntést illetően, akkor a Miniszterek Tanácsa általában csak ennek a megerősítése. A kontinuitást nemcsak a COREPER-ben együtt jelenlévő leköszönt, aktuális, és leendő elnök és a Bizottság képviselője, hanem a Tanács Főtitkára (ma Javier Solana) is biztosítja (aki a közös kül- és biztonságpolitika főbiztosa is). A Tanács székhelye Brüsszel, ritkábban Luxemburg. A COREPER – a Tanács döntéseit készíti elő - a COREPER I.: állandó képviselők helyettesei - a COREPER II.: állandó képviselők - ha a COREPER-ben már megegyezés született → a Miniszterek Tanácsa már csak megerősíti a döntést -

-

összetétele: EKSZ 203. cikk, különböző formációk: Általános Tanács, Ecofin, Eurogroup, a Tanács elnöksége, a Tanács Főtitkársága feladat- és hatáskörei: EKSZ 202. cikke szavazási mechanizusok (EKSZ 205. cikke, EUSZ 23. cikk 3. bek): a Tanács szupranacionális és kormányközi jellege egyszerű többséggel való szavazás köre minősített többségű szavazás fogalma, köre, szavazatok súlyozása egyhangú szavazás fogalma és alkalmazásának köre COREPER: összetétele, feladata, formációi (I. és II.)

14

8. Az Európai Parlament működése, hatáskörei. Az Európai Ombudsman. Az Európai Parlament az Európai Közösség intézménye, hatásköre: 1) Politikai ellenőrző szerepet tölt be: a Bizottság feletti felügyeletet gyakorolja: a Bizottság elnökének kijelöléséhez és a Bizottság mint testület kinevezéséhez is a Parlament jóváhagyására van szükség, a Parlament tagjai a Bizottsághoz kérdést intézhetnek, a Bizottság éves jelentést terjeszt a Parlament elé, a Bizottsággal szemben bizalmatlansági indítvány terjeszthető elő a Parlamentben (a sikeres bizalmatlansági indítvány esetén a Bizottság tagjai testületileg kötelesek lemondani hivatalukról), megvitatja a Számvevőszék, az európai Ombudsman és az Európai Központi Bank éves jelentését. 2) Döntéshozó- jogalkotó hatáskörrel rendelkezik a (Miniszterek) Tanácsával együttesen. 3) Költségvetés elfogadása (ha nem ért egyet, visszautasíthatja: ekkor nincs költségvetés). 4) Hozzájárulása szükséges főbb nemzetközi szerződések megkötéséhez (pl. társulási megállapodások, csatlakozási megállapodások, egyéb nki szerződések esetén a Tanács csak konzultálni köteles a Parlamenttel). 5) a Tanácstól érkező megkeresés esetén tanácsot ad. 6) Kinevezi az európai ombudsmant. Összetétele: delegáció helyett a tagállamok állampolgárai közvetlenül, általános választójog alapján választják a képviselőket. Mandátumuk 5 évre szól. Az első választás 1979-ben volt. A képviselői létszám jelenleg 626 fő (Némo: 99, Fro, GB, Olo: 87, Spo: 64, Hollandia: 31, Port, Görögo, Belgium: 25, Svédo: 22, Ausztria: 21, Dánia, Finno: 16, Íro: 15, Lux: 6). Az új tagállamok csatlakozása után 732 képviselő lesz (a jelenlegi 15 tagállam 535, az új tagok pedig 197 helyet kapnának). A tagjelölt országok teljes jogú taggá válása a jelenlegi képviselői helyek újrasúlyozását is érinti (Némo. megtarthatja, Fro. viszont veszít majd helyeiből). Mo-nak a csatlakozási szerződéstől függően 19 vagy 20 parlamenti képviselője lesz. Az Európai Parlamentben képviselettel rendelkező pártok „pártcsoportokba” tömörülnek (Európai Néppárt és Kereszténydemokraták, Európai Szocialisták, Liberálisok, és még 5 kis párt). A Parlamentnek 1 elnöke és 14 alelnöke van, ezeket a Büro tömöríti. Állandó bizottságok: petíciós, nők jogai, mezőgazdasági, költségvetési ellenőrzési, stb. A Parlament székhelye Strasbourg, titkársága Luxembourgban, a parlamenti bizottságok Brüsszelben találhatók. A demokratikus deficit kérdése: a döntések meghozatalában meghatározó szerep jut a Tanácsnak, a Bizottságnak, míg a népek képviselőiből álló Parlamentnek szűkebb lehetőségei vannak, mert a jogalkotás szerve a Miniszterek Tanácsa. A Római Szerződés tanácsadási jogkört biztosított a Parlamentnek, bizonyos ellenőrzési funkciót, beszűkült a nemzeti parlamentnek külön-külön gyakorolható ellenőrzési lehetősége, amit nem ellensúlyozott az Európai Parlament megfelelő jogköre. A Bíróság már 1979-ben elmarasztalta a Tanácsot, amiért rendelete meghozatala előtt még a Parlament megkívánt véleményét sem várta be. Az alapító szerződés felülvizsgálatai ennek megfelelően a Parlament jogkörének és a döntéshozatalban való részvétel lehetőségének fokozatos bővítését eredményezték. A Tanács csak 1976-ban írt elő öt évre szóló általános és közvetlen választásokat. Az EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY növelte a Parlament szerepét, bevezette az együttműködési (kooperációs) eljárást, továbbá a Parlament egyetértésének az intézményét. A kooperációs eljárás annyiban jelent előrelépést, hogy a Parlament eltérő véleményével szemben a Tanács csak egyhangúan hozhatja meg a javasolt döntését. Az együttműködési eljárás mára a Gazdasági és Pénzügyi Uniót érintő kérdésekre szorult vissza. A Parlament egyetértését a Közösség nemzetközi szerződéseire nézve kívánta meg. A Nizzai Szerződés is erősíti a Parlamentet: pl. a fokozott együttműködés jóváhagyása kapcsán (korábban a Parlamenttel csak konzultálni kellett, most a jóváhagyása kell, ha a fokozott együttműködés olyan tárgykörben valósul meg, ahol együttdöntési eljárással kell dönteni). Az Európai parlament összetétele. A 2004. június 10 és 13 között, Magyarországon június 13-án megtartott európai parlamenti választások után, a 2004. november 1-től 2009. október 31-ig terjedő, ötéves választási ciklusra terjedően a 732 fős Európai Parlament tagállamok szerinti összetétele a bővülés előttihez képest a következő: Ausztria Belgium Cseh Köztársaság Ciprusi Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia

1995-2004.ápr.30 21 25 16 87 16 87 25 31 15

6 99 87 25 64 22 626

2004.nov.1-je óta 18 24 24 6 14 78 6 14 78 24 27 13 54 9 13 6 24 5 99 78 24 54 19 14 7 732

15

Európai parlamenti frakciók alakulása (v.ö.EKSZ 191.cikk): Frakció 1994/96-1999 1999-2004 2004-2009 Létszám % Létszám % Létszám % Európai Néppárt (ker. és eu.demokraták) 172 27.5 233 37 268 37 Szociáldemokraták 221 35.3 180 28.6 200 27.5 Liberálisok Szövetsége 52 8.3 50 8 88 12 Zöldek 25 4 48 7.7 42 5.5 Európai baloldal 31 5 42 6.7 41 5.5 Eu.nemzetek uniója, frakció nélküliek, független demokr. 125 20 73 12 93 12.5 626 100 626 100 732 100 A 24 magyar képviselő frakciók szerint: 12 FIDESZ + 1 MDF = Európai Néppártban 9 MSZP = Európai Szociáldemokrata Párt 2 SZDSZ = Liberális Szövetség Az Eur.-i Ombudsman (állampolgári jogok biztosa) - Maastricht óta - az EP nevezi ki 5 évente - az első: Jacob Söderman (1995-től volt) - jogosult azon panaszok átvételére, amelyek az unió állampolgáraitól v. valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személytől, v. székhellyel rendelkező jogi személytől származnak + amik a Közösségi intézmények v. szervek tevékenységében felmerülő szabálytalanságokra vonatkoznak, kivéve az Elsőfokú Bíróság + a Bíróság igazságszolgáltató tevékenységét - hivatalból is indíthat elj.t - ha szabálytalanságot állapít meg → az érintett intézményhez fordul → 3 hónapja van, h. véleményéről tájékoztassa az Ombudsmant → ezután jelentést nyújt be az EP-nek + az érintett intézménynek az Ombudsman - az unió minden állampolgárának joga van a hiteles nyelvek egyikén az Ombudsmanhoz fordulni + ezen a nyelven választ kapni - szabálytalan elj.: ha egy Közösségi intézmény / szerv nem a rá nézve kötelező szabályok + alapelvek szerint jár el (pl. igazgatási szabálytalanságok, tisztességtelenség, diszkrimináció, hatalommal való visszaélés, információ hiánya v. megtagadása, szükségtelen késedelem)

16

9. Az Európai Parlament választása. Az Európai Parlament választása a parlamenti képviselőket a tagállamok állampolgárai választják közvetlenül, általános választás alapján. Mandátumuk 5 évre szól az első közvetlen választásokra 1979-ben került sor (ezt megelőzően a képviselőket a nemzeti parlamentek delegálták) a képviselői létszám jelenleg 732 fő Magyarország 24 képviselői hellyel rendelkezik, amelynek megoszlása: Európai Néppártban 12 Fidesz, 1 MDF képviselő, Európai Szociáldemokrata Pártban 9 MSZP képviselő, a Liberális Szövetségben pedig 2 SZDSZ képviselő az Európai Parlamentben képviselettel rendelkező pártok pártfrakciókba tömörülnek A választásra vonatkozó jogszabályok az európai parlamenti választások szabályai, mind az anyagi, mind az eljárási szabályokat illetően alapvetően tagállami hatáskörbe tartoznak, csak néhány kulcsfontosságú kérdést rendez kötelező erejű közösségi szabályozás az Európai Parlament tagjai választásáról szóló 2003. évi CXIII. törvényünk elfogadása megteremtette azokat a feltételeket, amelyek alapján 2004. június 13-án a magyar választójogosultak az urnákhoz járulhattak a Tanács 76/787/ ESZAK, EGK, EURATOM határozatához csatolt okmány alapján a szavazást ötévenként, egységesen, csütörtöktől vasárnapig terjedő időszakban kell megtartani. A gyakorlatban ez június hónap egy meghatározott hete. A választási eljárás valamennyi cselekményét ezen időkorláthoz kell igazítani. a 93/109/EC tanácsi irányelv értelmében, más tagállam polgára, ha megfelel azoknak a szavazásra és jelöltként való indulásra vonatkozó feltételeknek, amelyeket a lakóhelyét jelentő állam saját állampolgárainak törvényi úton megszab, jogosult szavazni és jelöltként indulni az európai parlamenti választásokon a lakóhelyül szolgáló tagállamban. A választási rendszer az Európai Parlament tagjait valamennyi tagállamban közvetlenül, arányos választási rendszerben választják, azonban a választási rendszer szabályainak kialakítása tagállami hatáskörbe tartozik a 2004-es európai parlamenti választáson a 24 mandátum listás választáson került kiosztásra, amelyen az egész ország egy választókerületet alkotott a választópolgárok csak bejegyzett pártokra adhatták le voksukat, ugyanis listát csak ezek a szervezetek állíthattak a listaállítás további feltétele 20.000 érvényes ajánlás összegyűjtése a jelölő szervezeteknek lehetőségük van közös lista állítására is a listán szereplő jelöltek a jelölő szervezet által megjelölt sorrendben kerülnek fel a szavazólapra, a szavazók a listán szereplő sorrenden nem módosíthatnak, a bejelentés sorrendje a mandátumhoz jutás sorrendjét is meghatározza csak azok a listák juthatnak mandátumhoz, amelyek az érvényes szavazatok több mint 5%-át megszerzik Választási szervek a választási bizottságok: a választási bizottságok a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei, melyeknek elsődleges feladata a választási eredmény megállapítása, a választás tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása az európai parlamenti képviselők választásán a következő választási bizottságok működnek: szavazatszámláló bizottságok, külképviseleti szavazatszámláló bizottságok, helyi választási bizottság, területi választási bizottságok, Országos Választási Bizottság a választási bizottságok egyrészt választott tagokból, másrészt a jelöltet állító jelölő szervezetek által megbízott (delegált) tagokból állnak választási bizottságok hatásköre: a szavazókörökben a szavazatszámláló bizottságok vezetik le a szavazást, gondoskodnak a törvényes lebonyolításról és megállapítják a szavazás szavazóköri eredményét; a területi/fővárosi választási bizottságok, valamint az Országos Választási Bizottság dönt a jogorvoslati eljárás során benyújtott kifogásokról a választási irodák: a választási irodák a választások előkészítésével, szervezésével, lebonyolításával, a választópolgárok, a jelöltek és a jelölő szervezetek párt semleges tájékoztatásával, választási adatkezeléssel, a technikai feltételek megteremtésével, a törvényes feltételek meglétének és a szakmai szabályok betartásának ellenőrzésével öszszefüggő állami feladatot ellátó szervek A jelöltállítással, a pártok, jelöltek és listák bejelentésével a választáson induló pártoknak nyilvántartásba kell vetetni magukat, legkésőbb a lista állításának bejelentése előtt a bejelentést a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 51. § (1) bekezdése szerint az Országos Választási Bizottságnál kell megtenni a jelölő szervezet egy önálló listát állíthat, vagy egyetlen közös lista állításában vehet részt. Közös lista állítása csak úgy fogadható el, ha a listát állító szervezetek képviselői egybehangzóan nyilatkoznak arról az európai parlament tagjainak választásán listát azok a pártok állíthatnak, melyek legalább 20.000 választópolgár, aláírásával hitelesített ajánlását gyűjtik össze a listán maximum 72 jelölt állítható A választási eredmény nyilvánosságra hozatala a szavazás napján a választás befejezése előtt a választási irodák csak a szavazók számáról és arányáról adhatnak tájékoztatást választási eredményt csak azt követően lehet közzétenni, hogy a szavazás az Európai Unió valamennyi tagállamában befejeződött a választás eredményét a szavazatszámláló bizottságok és a külképviseleteken működő szavazatszámláló bizottságok jegyzőkönyvei alapján az Országos Választási Bizottság állapítja meg a választás eredményét az Országos Választási Bizottság a sajtó útján hozza nyilvánosságra a választás nem hiteles eredményét tartalmazó tájékoztató adatokat az Országos Választási Iroda azt követően teszi közzé, hogy a szavazást az Európai Unió valamennyi tagállamában befejezték a jogorvoslati eljárások lezárulta utáni, országosan összesített, végleges választási eredményt az Országos Választási Bizottság a Magyar Közlönyben közzéteszi Jogorvoslatok választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény a jogorvoslatok két formáját különbözteti meg: a panaszt és a kifogást. A két jogorvoslati eszközt a jogorvoslat tárgyát képező sérelem forrása különbözteti meg: o panasszal a választási törvények megsértésére hivatkozva lehet élni (pl. kampánycsend megsértése)

17

kifogással pedig a választási szervek döntései ellen (pl. panasz elbírálása, választási eredmény megállapítása) közös elem, hogy a puszta érdeksérelem nem alapozza meg a jogorvoslatot, mindkét jogorvoslati eszköz csak törvénysértés esetén érvényesíthető a jogorvoslati határidőket naptári napokban kell számolni. Tekintettel a határidők jogvesztő voltára, elmulasztásuk esetén igazolás benyújtására nincs mód. Az elkésett kifogást a választási bizottság vagy a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. o

-

18

10. Az Európai Bizottság összetétele, működése és hatásköre. Az Európai Bizottság az Európai Közösség intézménye: a közösségi szerződések őre és a fejlődés motorja. Hatásköre: 1) általános érvényű jogszabályok kezdeményezésének joga, 2) döntés előkészítés, 3) javaslatokat tesz, véleményt nyilvánít, 4) a szerződések és a másodlagos jogforrások alkalmazásának ellenőrzése, 5) végrehajtási feladatok (pl. a közösségi politikák esetében), 6) egyeztető funkció (azaz jogvita esetén a Bíróságot megelőző fórumként jogvita-rendezést kísérel meg), 7) nemzetközi tárgyalások során az EK képviselete, 8) 3. államokkal, nki szervezetekkel kapcsolat tartása a Delegációkon keresztül, 9) alapító szerződésből fakadóan, vagy átruházott hatáskörben döntési jog. Összetétel, kinevezése: A Bizottság összetétele. A 2004. november 4.-én kezdődött választási ciklusban a Tanács által a Parlament jóváhagyásával öt évre kinevezett biztosok száma 25. Minden tagállamnak joga egy biztost adni. A korábbi tizenöt tagállam közül két-két biztost jelölő legnagyobb öt tagállam (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) lemondott a második biztosi posztról, így az egyenlő jelölés elve alapján a tíz állammal való bővülés után is csak öt biztossal nőtt a Bizottság. A megnövekedett számú biztosi szakterületeket korábbi, átfogóbb szakterületekről való leválasztással határozta meg az új Bizottság parlamenti jóváhagyással jelölt elnöke, a portugál José Manuel Barroso (ejtsd: Zsozé Manuel Barroszu). Igy például a magyar biztos Kovács László adó- és vámuniós ügyekből álló területe korábban a belső piac szakterületéhez tartozott; a most különválasztott energiaügyek azelőtt a közlekedési és energia reszorthoz tartoztak. Jelenleg 25 tagból áll, akiket a tagállamok kormányai közös egyetértéssel jelölnek ki, nem politikai, vagy kormánypolitikai szempontok alapján, hanem a szakmai kompetenciát és a hozzáértést vizsgálva. A biztosok általában egy-két tárgykörben "szakértők", a Bizottságban az adott tárgykörben hatáskörrel rendelkező főigazgatóságok (Directorate-general) irányítói (de a Főigazgatóságok élén hivatalnokként egy-egy főigazgató is áll.) Kinevezésük: a tagállamok először a Bizottság elnökének személyében állapodnak meg, ezt az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A tagállamok kormányai a kijelölt elnökkel közös egyetértésben és a tanács minősített többségi szavazatával kijelölik a többi biztost. A Bizottság ilyen módon kijelölt elnökét és a Bizottságot, mint testületet az Európai Parlament szavazással erősíti meg, azután a tanács minősített többséggel kinevezi. Az 5 évre választott tagok mandátuma megújítható; küldő államuktól teljes mértékben függetlenednek, hiszen nem utasíthatók. Jelenleg kollektív felelősséggel rendelkeznek, azaz csak a teljes Bizottságtól vonható meg a Parlamentben a bizalom, egyes biztosoktól külön-külön nem. A Nizzai Szerződésmódosítás áttöri a kollektív felelősség elvét, ugyanis hatálybalépése után a Bizottság tagjának le kell mondania, ha az Elnök így kívánja és ha a Bizottság is jóváhagyja. Ezzel lehetőség lesz arra, hogy pl. egyes biztosokat ért és bizonyított korrupciós vádak estén ne az egész Bizottságnak kelljen távoznia. Az elmozdítás másik módja a felmentés, amire az Eu-i Bíróságnak van hatásköre. Az már bizonyos, hogy minden tagállam a bővítés után csak egy tagot delegálhat. A Bizottság elnöke: személye meghatározó jelentőségű, a Bizottság az ő irányítása alatt működik, egyetértésével nevezhetők ki a Bizottság egyéb tagjai, a jelenlegi elnök Romano Prodi. A Nizzai Szerződés hatálybalépése után a Bizottság elnökét és tagjait nem egyhangúlag, hanem minősített többséggel fogja megválasztani az állam és kormányfők tanácsa. A Bizottság székhelye Brüsszel. Nagylétszámú adminisztratív testület segíti a munkájában, amik Főigazgatóságokra oszlanak: pl. mezőgazdaság, verseny, gazdasági és pénzügyek, képzés és kultúra, foglalkoztatás és szociális ügyek, energia és közlekedés, vállalkozások, stb. További szigorítás a Bizottsággal szembeni bizalmatlansági indítványról való szavazás esetén, hogy nem csupán az összes képviselők többségét jelentő, hanem egyben a leadott szavazatok 2/3-át is kitevő szavazatra van szükség, ami azt jelenti, hogy legalább 550 képviselőnek kell szavaznia ahhoz, hogy 367 igen szavazat érvényes legyen (EKSZ 201. cikk (1) bek.). Ugyanennek a kettős aránynak a megvalósulása szükséges a költségvetés elutasításához is (EKSZ 272. Cikk). A szavazáskor jelenlévő képviselők minimális létszámára (határozatképesség, „quorum”) vonatkozóan az EKSZ nem tartalmaz általános szabályt. A Parlament házszabálya (126.cikk) ugyan a képviselők egyharmadának a jelenlétét írja elő, ám a továbbiakban úgy rendelkezik, hogy a Parlament Elnöke a határozatképességet e szint alatt is megállapíthatja. A Bizottság elnöke, J.Barroso támogatta a Kok jelentést és a lemaradás behozatalára szólított fel. A Bizottság számra a lisszaboni folyamatban elsősorban a következő feladatokat látja: (i) Azoknak a költségeknek az elemzése, amelyek a lisszaboni folyamat lassulásával Europa stagnálásából erednének („real costs of non-Lisbon”); (ii) a lisszaboni cselekvési program megszűrése, 120 párhuzamos akció helyett a legfontosabb feladatok kiemelése; (iii) biztosokból álló lisszaboni stratégia csoport felállítása saját elnökletével; (iv) a megvalósítás koordinálása végett mérlegelendő tagállamonként „Mr.Lisszabon” kinevezése, nemzeti akciótervek készítése és a koordinálásukat végző külön tanácsi alakzat felállítása. Az első, az ASZ hatályba lépte után kezdődő parlamenti ciklusban kinevezendő Bizottság az eddiginél nagyobb jogkörrel felruházott elnökén és az EU külügyminiszterén kívül valamennyi akkori tagállam egy-egy biztosából fog állni. A rákövetkező választási ciklusban (előreláthatólag 2014. november 11-től) kinevezendő Bizottságnál a bizottsági tagok száma a tagállamok számának kétharmadára fog csökkenni, hacsak az Európai Tanács egyhangúlag nem állapít meg más összetételt. Az Európai Tanács fogja megállapítani a csökkentett létszámú Bizottság összetételének változó rendjét is, valamennyi tagállam demográfiai és területi adatait figyelembe vevő rotáció kidolgozásával. A Bizottságok hivatali ideje továbbra is öt év marad. Főbb hivatalok: Jogi szolgálat Eurostat Egészségügyi és fogyasztóvédelmi főigazgatóság Kereskedelmi főigazgatóság Versenyügyi főigazgatóság Költségvetési főigazgatóság Főtitkárság Sajtó és kommunikációs főigazgatóság - Székhely: Brüsszel főbb hatáskörök: jogszabály kezdeményezés: - Javaslattétel, véleménynyilvánítás, döntés-előkészítés, valamint végrehajtást célzó közösségi aktusok kibocsátása - Jogalkotási hatáskör - A másodlagos jogforrások alkalmazhatóságának ellenőrzése - Egyedi végrehajtási feladatokat is ellát - Egyeztető funkció

19

- Nemzetközi szerződések kötése során a tárgyalásokat a Bizottság folytatja le - Az Európai Közösségek képviselete összetétele megválasztása elnöke kollégiuma kabinet = a biztos közvetlen munkatársai, és a biztos nevezi ki őket. 18-20 fő, amiből 6-9 ügyvivő. A kabinetfőnök a biztossal azonos országból származó személy, de a helyettes már nem. főbb főigazgatások 25 darab főbb szolgálatok és hivatalok

20

11. Az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság összetétele, működési elvei, feladatai és hatásköre. Az Európai Bíróság az Európai Közösség intézménye (hivatalos elnevezése az Európai Közösségek Bírósága): Hatásköre: 1) Eljárás közösségi jogot sértő tagállam ellen: a közösségi jogot sértő tagállam ellen a Bizottság vagy más tagállam által indított eljárásban a jogsértés megállapítására, és a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárás. A közösségi jogot sértő és az Európai Bíróság "marasztaló" ítéletét végre nem hajtó tagállam elleni egyedüli szankció a Bíróság által kiszabott pénzbírság lehet. 2) Semmissé nyilvánítási eljárás: eljárhat a közösségi intézmények közösségi jogot sértő (anyagi vagy eljárásjogi jogsértést tartalmazó) kötelező aktusainak megsemmisítési ügyében. Az eljárás egyes közösségi intézmények és szervek (Bizottság, Tanács, előjogai védelme érdekében fellépő Parlament vagy Európai Központi Bank) tagállamok vagy közvetlenül és egyedileg érintett magánszemélyek keresete alapján indulhat meg. 3) Mulasztásos jogsértés esetén alkalmazandó eljárás: ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és a Közösség többi intézménye a Bírósághoz fordulhatnak ezen sérelem megállapítása céljából. Ez a kereset csak akkor fogadható el, ha a szóban forgó intézményt előzetesen felszólították az aktus meghozatalára. Ha az intézmény a felszólítástól számított 2 hónapon belül nem foglalt állást, akkor a keresetet egy újabb 2 hónapos határidőn belül be lehet nyújtani. Bármely természetes vagy jogi személy a Bírósághoz fordulhat. 4) Előzetes döntéshozatali eljárás: a közösségi jog értelmezése vagy érvényessége körében a közösségi jogot alkalmazó nemzeti bíróságok által feltett kérdések megválaszolása, amennyiben az egy előttük lévő ügy elbírálásához szükséges. Az olyan nemzeti bíróság számára, amelynek döntése ellen a tagállami jog szerint további jogorvoslati lehetőség nincsen, az előzetes döntés kérése kötelező. Egyéb esetekben mérlegelés tárgya, hogy a nemzeti bíróság az Európai Bírósághoz fordul-e. 5) Előzetesen véleményezi az EK által megkötendő nemzetközi egyezményeket: a Tanács, a Bizottság vagy egy tagállam kikérheti a Bíróság véleményét egy tevezett megállapodás és a Szerződés rendelkezéseinek összeegyeztethetőségéről. 6) A közösség és intézményei által szerződésen kívül okozott károk megtérítésére irányuló eljárás. 7) A Közösség és alkalmazottai közötti viták. 8) Az EKSZ 237. cikke alapján meghatározott viták az Európai Beruházási Bank egyes határozatai vonatkozásában. 9) Döntés a Közösség által vagy javára kötött valamely közjogi vagy magánjogi szerződésbe foglalt klauzula alapján. 10) A Nizzai Szerződés lehetőséget ad a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslatára, az Európai Parlament véleményének kikérése után egyhangú határozatában meghatározott körben hatáskört ruházzon az Európai Bíróságra a Szerződés alapján hozott, közösségi ipari tulajdonra vonatkozó aktusok alkalmazásában kapcsolatban felmerülő jogviták elbírálására. A Tanács ezeket a rendelkezéseket a tagállamoknak alkotmányos előírásaikkal összhangban álló - elfogadásra fogja javasolni. Összetétele: alapító szerződés 220. cikk: a Bíróság jogfejlesztő, quasi-jogalkotó funkcióval bír, ítéletei és állásfoglalásai nem normatív erejűek, de jogforrásnak minősülnek. Az Európai Bíróság 15, tagállamok egyetértésével kijelölt és a Tanács által megválasztott bíróból áll (tagállamonként egy-egy). A Nizzai Szerződés javaslatai alapján a bővítést követően is minden tagállam jelölhet egy-egy bírót. A bírákat 6 évre rotációs rendszerben választják, mandátumuk megújítható. Elnökét a testület tagjai közül maga választja. A bírák munkáját könnyítendő, működik mellettük 8 "főügyész", az ő kinevezésük szintén hat évre szól. Jelenleg az öt nagy állam jelöl 1-1 főügyészt, a maradék hármat a többi tagállam jelölheti rotációval. A bíróság teljes ülésen vagy kamarákban bírálja el az ügyeket. Hatáskör: a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok, a Tanács, a Bizottság által hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabály, a Szerződés vagy bármely a Szerződés alkalmazásával kapcsolatos jogszabály megsértése, hatáskörrel való visszaélés alapján benyújtott kereset elbírálására, továbbá a fenti feltételek mellett az Európai Parlament, a Számvevőszék és az Európai Központi Bank által jogosítványaik védelme iránt indított keresetek esetén. Bármely természetes vagy jogi személynek joga van a fenti feltételekkel eljárást indítani a neki címzett határozat ellen, vagy a rendelet vagy határozat formájában másnak címzett, de őt közvetlenül és egyedileg érintő határozattal szemben. Az eljárást az intézkedés közzétételétől számított 2 hónapon belül vagy a panaszossal történt közléstől számított 2 hónapon belül vagy a panaszos tudomására jutástól számított 2 hónapon belül kell megindítani. Az Elsőfokú Bíróság: a Bíróság mellett tehermentesítő funkcióval hozták létre 1988-ban, 1989-től működik. Ítéletei a Bíróság „C” (Court) jele helyett a „T” betű alatt találhatók (Tribunal). Az összetétele, a bíróvá válás feltételei megegyeznek a Bíróságnál látottakkal, hatásköre folyamatosan bővült. Az Elsőfokú Bíróságnak a nem privilegizált keresetindítók által indított semmissé nyilvánítási és mulasztásos eljárások elbírálására van hatásköre, ezzel szemben az Európai Bíróság jár el, ha ugyanezeket az ügyeket Közösségi intézmény vagy tagállam indítja meg. Jelenleg jogkérdésben az Elsőfokú Bíróság döntése ellen az Európai Bírósághoz fellebbezés nyújtható be. A Nizzai Szerződésmódosítás folytán bizonyos, a Bíróság Alapokmányában leszögezett ügycsoportokban az Elsőfokú Bíróságnak is lesz hatásköre előzetes döntés meghozatalára, ami ellen csak kivételes esetben lehet majd fellebbezni. Nizzai Szerződésmódosítás előirányozza azt, hogy az Elsőfokú Bírósághoz bírói kamarákat (judicial panel) csatoljanak, amelyek bizonyos speciális jogterületen fognak kompetenciával rendelkezni. Székhelye Luxembourg. Az Elsőfokú Bíróság pedig 25 főből áll. Magyarország mind az Elsőfokú Bíróságba, mind a Bíróságba delegált egy-egy bírót. A főügyészek számát a Csatlakozási Szerződés nem érintette. Elsőfokú Bíróság Európai Közösségek Bírósága Római Szerződés 230. (173.) cikke szerinti semmissé nyilvánítási eljárás jogalapja lehet akár jogkérdés, akár ténykérdés

A Bíróság Statutumának 49. cikkén alapuló fellebbezés az Elsőfokú Bíróság ítéletével szemben a közléstől számított 2 hónapon belül jogalapja kizárólag jogkérdés lehet

Az Elsőfokú Bírósághoz kell a jogorvoslatot benyújtani, amely a 230. Cikk szerinti semmisség nyilvánítási eljárásban jár el. Az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen a Bíróság statútuma szerint fellebbezésnek van hely, amelyet kizárólag jogkérdésre lehet alapítani. Amennyiben a tagállam a felperes, az Európai Bíróság, amennyiben természetes személy a felperes, az Elsőfokú Bíróság jár el. A nizzai Szerződés hatálybalépése után a Bíróság statutuma és eljárási szabálya meg fog változni. A bírói megbízások egy részének három évenkénti megújítása váltakozva 13, illetve 12 bírát érint (az eddigi nyolc, illetve hét helyett). Az Elsőfokú Bíróság pedig 25 főből áll. Magyarország mind az Elsőfokú Bíróságba, mind a Bíróságba delegált egy-egy bírót. - státus: intézmény - székhely: Luxemburg

21

- feladat (EuB/EfB): EKSZ 220: „A Bíróság a jelen Szerződés értelmezése és alkalmazása során biztosítja a jog tiszteletben tartását” - jogalkalmazás / értelmezés egységességének biztosítása, jogfejlesztés / joghézag betöltés - ítélet: jogforrás - EfB-ot 1988-ban hozták létre EuB mellett, tehermentesítő funkcióval. Ügyek jelölése: EuB = C-…/… („C” = Court); EfB = T…/… („T”= Tribunal) - összetétel:

Európai Bíróság (1952/57) EuB - 25 bíró – 1/tagállam, mandátum: 6 év, megújítható, rotáció, elnököt tagjai közül választja, tagokat Tanács jelöli ki / választja meg tagállamok egyetértésével - 8 főtanácsnok – mandátum: 6 év, megújítható, rotáció; feladat: EKSZ 222: „A főügyész feladata, hogy teljes függetlenségben és pártatlanul, nyilvánosan indokolt következtetéseket terjesszen elő a Bíróság által tárgyalt ügyekben azért, hogy ezzel a Bíróságot segítse a 220. cikkben meghatározott feladatai teljesítésében.” (bíró/főtanácsnok kinevezési feltételek: saját tagállam legmagasabb bírói tisztség elérésének kritériumai vagy elismert szakértelem + független) Elsőfokú Bíróság (1988) EfB – EKSZ 225 - 25 bíró – 1/tagállam, mandátum: 6 év, megújítható, rotáció, elnököt tagjai közül választja, tagokat tagállamok kormányai közös egyetértéssel nevezik ki - kinevezési feltétel: ld. EuB - NINCSENEK főtanácsnokai!

- működési elvek:

- pártatlanság - függetlenség (nem utasítható/nem fogad el) - többségi döntéshozatal - kollegialitás (többségi döntéshez minden bíró csatlakozik, nincs párhuzamos indoklás, különvélemény, ellenvélemény)

- hatásköre:

EuB (minden eljárásnál mondjuk el, ki indíthatja/kérheti, ki ellen, milyen alapon, illetve EuB döntésének hatásai. Privilegizált keresetindítók: tagállamok, Európai Parlament, Tanács, Bizottság = nem kell bizonyítaniuk jogi érdeküket az eljárás megindításához / kvázi privilegizált: Számvevőszék, Európai Központi Bank = csak saját hatásköreik védelme érdekében indíthatják / nem privilegizált keresetindítók: természetes és jogi személyek = bizonyítaniuk kell közvetlen és egyedi érintettségüket az eljárás megindításához – ld. Plaumann ügy) 1) Eljárás közösségi jogot sértő tagállam ellen (EKSZ 227-228) Lásd 17. tétel. 2) Semmissé nyilvánítási eljárás (EKSZ 230, 233) Lásd 16. tétel. 3) Mulasztásos jogsértés esetén alkalmazandó eljárás (EKSZ 232, 233) Lásd 16. tétel. 4) Előzetes döntéshozatali eljárás (EKSZ 234) Lásd 15. tétel 5) EK által megkötendő nemzetközi egyezmények előzetes véleményezése (EKSZ 300 (6) = ex ante eljárás) 6) Közösség és intézményei által szerződésen kívül okozott károk megtérítésére irányuló eljárás (EKSZ 235, 288) 7) Közösség és alkalmazottai közötti viták (EKSZ 236) 8) Eljárás az Európai Beruházási Bank egyes határozataival kapcsolatban (EKSZ 237) 9) Döntés a Közösség által vagy javára kötött valamely közjogi vagy magánjogi szerződésbe foglalt klauzula alapján (EKSZ 238) 10) Döntés a tagállamok között felmerülő minden vitás kérdésben, mely az EKSZ tárgyával áll összefüggésben, és a felek közös megegyezéssel az EuB illetékességét kötik ki. (EKSZ 239) (11. Tanács, Bizottság javaslatára, Európai Parlamenttel való konzultáció után felruházhatja EuB-t az EKSZ alapján hozott közösségi ipari tulajdonra vonatkozó aktusok alkalmazásával kapcsolatos jogviták elbírálásának hatáskörével) EfB -

-

megegyezik EuB-éval, kivéve: előzetes döntéshozatali eljárása esetén jogkérdésben fellebbezés nyújtható be az EuB-hoz, amennyiben az EfB döntése súlyosan veszélyezteti a közösségi jog egységét vagy konzisztenciáját EKSZ 225 (2): „Ha a Tanács másként nem határoz, a jelen Szerződésnek a Bíróságra vonatkozó rendelkezései és különösen a Bíróság Alapszabályát (statútum) tartalmazó Jegyzőkönyv rendelkezései alkalmazandók az Elsőfokú Bíróságra”.

22

12. Az Európai Bíróság eljárási rendje, az ítéletek végrehajtása. Az Európai Bíróság saját maga állapítja meg eljárásának szabályait, amelyet azonban a Tanácsnak meg kell erősítenie. A Bíróság Statutumát a Tanács fogadja el és a Szerződéshez csatolják. A Nizzai Szerződéssel a Bíróság Stutumát megváltoztatták, azonban a Bíróság még nem dolgozta ki az új Statutum alapján új eljárási szabályait. Az Európai Bíróság általában 3 vagy 5 fős kamarákban jár el, ritkán tart teljes ülést. Az ügyhöz a Bíróság elnöke előadó bírót, a vezető Főügyész pedig főügyészt rendel ki. Az Európai Bíróság eljárása írásbeli szakasszal kezdődik. Mind az írásbeli, mind a szóbeli szakaszban a feleket ügyvéd képviseli. A képviselet az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtt kötelező. Ügyvédként bejegyzett ügyvéd, intézmények nevében meghatalmazott képviselő (agent) jár el. A felperes írásbeli keresetét közlik az alperessel, valamint közzéteszik a Hivatalos Lapban is. Az alperes a védekezését írásban terjeszti elő a Bíróság számára, amire a felperesnek lehetősége van választ adni, amelyre az alperes viszontválaszolhat. Az eljárásban beavatkozóként felléphetnek a tagállamok is, és a Közösség intézményei is, rajtuk kívül az jogosult a beavatkozásra, aki a érdekeltségét a Bíróság számára igazolni tudja. Az írásbeli szakasz után a szóbeli eljárás kezdődik meg a tárgyalással. Az előadó bíró előzetes jelentést készít az ügyről, ebben javaslatot tehet a vizsgálat lefolytatására. A kijelölt főügyész meghallgatása után a Bíróság dönt a bizonyítandó tényekről. Bizonyítási eszközök: 1) A felek személyes meghallgatása, 2) Tanúbizonyítás, 3) Tájékoztatás kérése, dokumentumok átadása, 4) Szakvélemény, 5) Helyszíni szemle. A szóbeli tárgyalás nyilvános. Lezárását az jelenti, hogy a Főügyész ismerteti véleményét, ezek után a Bíróság határozatot hoz többségi véleménnyel (a Főügyész nem lehet jelen). Különvéleményt, párhuzamos véleményt csatolni nem lehet. Az ügy nyelve a francia, vagy a felperes által megjelölt közösségi hivatalos nyelv. A Bíróság által hozott ítélet felépítése a következő: 1. A fejrész tartalmazza az ügy számát, a felek nevét és azt, hogy mely napon született meg az ítélet. 2. Ezek után az eljáró bírák neve következik, majd az ítélet, ami az indokolást tartalmazza először, megjelölve a releváns tényeket, majd a vonatkozó jogforrásokat, a felek főbb érveit. 3. Ezek után az indokolásban a Bíróság megállapításai következnek, majd a perköltség viseléséről szóló rendelkező rész és a Bíróság ítéletének rendelkező része. A perköltséget a vesztes fél viseli. Egyébként a Bíróság eljárása ingyenes, tehát a perköltséget csak a felek költségei jelentik. A Bíróság ítéletét a European Court Reports-ban közlik le. A közzététel az ügy összefoglalásával kezdődik, majd a Főügyész véleménye következik, és csak ezután következik az ítélet teljes szövege. Az ítélet végrehajtása: ”Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét, akkor ez az állam köteles a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtenni.” (171. cikk 1. bekezdés) Továbbá: “ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érintett állam nem hozta meg ezeket az intézkedéseket, akkor indokolt véleményt bocsát ki. Ha az érintett tagállam a Bizottság által megszabott határidőn belül nem hozza meg a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. A Bizottság megjelöli, hogy a tagállam részéről milyen összegű pénzbírság vagy átalány megfizetését tartaná a körülményekhez képest szükségesnek. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam nem hajtotta végre az ítéletét, úgy a pénzbírság vagy meghatározott átalányösszeg fizetését szabhatja ki a tagállamra.” (171. cikk 2. bekezdés) Az eljárás: a Bizottság hivatalból köteles ellenőrizni azt, hogy a marasztaló bírósági ítélet alapján a tagállam megtett-e minden szükséges intézkedést a Bíróság ítéletének végrehajtásához. Ha nem, úgy a Bizottság ismét lefolytathatja a 169. Cikk szerinti eljárást. A Bizottság az indokolt állásfoglalásban határidőt tűz és jelzi azt, hogy milyen összegű pénzbírság kiszabását indítványozza a Bíróságnak. A Bizottság egyösszegű vagy periódikusan visszatérő (napi) pénzbírság kivetésére tehet indítványt. Szempontok, amelyek alapján a pénzbírságra tett indítványt kalkulálja: jogsértés súlya és időtartama, megfelelő elrettentő hatást gyakoroljon. - Statútumát Tanács fogadja el, EKSZ-hez csatolva (EKSZ 245) – Nizza óta új Statútum - Eljárási rendjét maga állapítja meg, Tanács egyhangú jóváhagyása kell (EKSZ 245) – Nizzai Statútumhoz még nem igazította új Eljárási szabályait! - kamarákban (3 vagy 5 bíró), 13 fős nagytanácsban vagy teljes ülésben jár el - előadó bíró kijelölése: Bíróság Elnöke; főtanácsnok kirendelése: Vezető Főtanácsnok - írásbeli szakasz, utána szóbeli szakasz - kötelező ügyvédi képviselet mindkét szakaszban - munkanyelv + felperes / alperes által megjelölt hivatalos nyelv -keresetindítók: Privilegizált keresetindítók: tagállamok, Európai Parlament, Tanács, Bizottság = nem kell bizonyítaniuk jogi érdeküket az eljárás megindításához / kvázi privilegizált: Számvevőszék, Európai Központi Bank = csak saját hatásköreik védelme érdekében indíthatják / nem privilegizált keresetindítók: természetes és jogi személyek = bizonyítaniuk kell közvetlen és egyedi érintettségüket az eljárás megindításához – ld. Plaumann ügy - írásbeli szakasz: kereset közlése, közzététel; válasz, viszontválasz, beavatkozók - szóbeli eljárás, előzetes jelentés, főtanácsnoki vélemény, bizonyítás/bizonyítékok - határozathozatal szabályai - ítélet felépítése (fejrész; bírák neve; ítélet: indokolás – releváns tények, jogforrások, felek érvei, Bíróság megállapítása; rendelkező rész: perköltség viselése és rendelkező rész az ügy érdemében; keltezés, aláírás) - közzététel – ECR - Eljárások szerint: 1) Eljárás közösségi jogot sértő tagállammal szemben, 2) Semmissé nyilvánítási eljárás, 3) Előzetes döntéshozatali eljárás - ítéletek végrehajtása: EKSZ 244 → EKSZ 256 - EKSZ 256 (EKSZ 244 Bíróság ítéleteire is alkalmazni rendeli az EKSZ 256 szerinti szabályokat): „A kötelező végrehajtás annak az államnak a hatályban lévő polgári eljárásjogi szabályai szerint történik, amelynek területén arra sor kerül. A végrehajtási záradékot – kizárólag a jogcím valódiságának igazolása után – minden egyes tagállam kormánya által erre a célra kinevezett, a Bizottságnál és a Bíróságnál bejelentett állami hatóság adja ki.

23

Ha az érdekelt fél indítványára eleget tettek ezen formai előírásoknak, akkor ez a fél a végrehajtás foganatosításáért közvetlenül a belső jog szerint hatáskörrel rendelkező szervhez fordulhat. A kötelező végrehajtást csak a Bíróság (EuB, EfB) döntése alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási intézkedések törvényességének ellenőrzése azonban a tagállamok igazságszolgáltatási szerveinek hatáskörében tartozik.” - ítélet végrehajtásának elmulasztása miatti eljárás (tagállam ellen!) (EKSZ 228)

24

13. Az Európai Számvevőszék. Az Európai Beruházási Bank. Az Európai Közösségek egyéb szervei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága. 1.Az Európai Számvevőszék: 1977-ben az EK Tanácsa határozattal létrehozta, az 1986. évi luxemburgi felülvizsgálat során csak a pü-i rendelkezések keretében került az alapító szerződésekbe, mintegy a közösségek intézményeit segítő testületként, de Maastricht óta a Közösség 5ik intézménye. Hatáskör: • biztosítja az elszámolások ell.-ét, ell. A bevételek és kiad.ok jogszerűségét, szab.szerűségét, ell. a pénzügyek helyes vitelét, • Költségvetési javaslat véleményezése, • A költs.vetés vh-át ell., nyilatkozatot tesz a zárszámadás és vagyonmérleg megbízhatóságáról, • Ell. Során a tapasztalatait éves jelentésben összegzi. Kinvezés: tagjait a Tanács az EP-el konzultáció után egyhangúsággal (Nizza után minősített többs.el) nevezi ki, 6 évre. 15 tagú, feltétel: szakképzettség, függetlenség. Székhely: Luxemburg. 2. Eur.-i Beruházási Bank - jogi személy - tagjai a tagállamok → ők jegyzik alaptőkéjét - hitelező + forrásgyűjtő tevékenység + fejlesztési bank funkció - hiteleit nem csak a tagállamoknak nyújtja, 3. államokba is - szervei: ƒ Kormányzótanács: tagállamok pénzügyminiszterei: a hitelezés általános irányait határozza meg ƒ Igazgatótanács: tagjait a tagállamok + a Bizottság jelölnek ki → a Bank műveleteiről dönt ƒ Menedzsment bizottság: Bank elnöke + 6 alelnök → a napi menedzsmentért felelősek → a Kormányzótanács nevezi ki őket 6 évre 3. A Gazdasági és Szociális Bizottság: ƒ 1957. óta ƒ véleménynyilvánító ƒ egyes ügykörökben kötelező kikérni álláspontját, pl. o fogyasztóvédelem o regionális és foglalkoztatás politika o strukturális alapok felhasználása ƒ összetétel: tagjai a szervezett civil társadalmat képviselik => a tagállamok szakszervezeteinek, munkáltatóinak, farmereiknek, a fogyasztók érdekképviseleti szerveinek, szabadfoglalkozásúaknak a képviselőiből áll ƒ a Tanács nevezi ki őket ƒ függetlenek ƒ Nizza → 350 fő (Magyarországról 12 fő) 4. A Régiók Bizottsága: - Maastricht óta van - a tagállamok regionális, városi, községi képviselőinek foruma - felállítása összefüggésben áll a szubszidiaritás elvének alapszerződésbe való beemelésével - tagjai nem lehetnek egyszerre az EP tagjai is - a Tanács / Bizottság / Parlament konzultálhat vele - kötelező pl. ƒ oktatási, képzési ügyekben ƒ regionális, politikai döntések vonatkozásában (strukturális alapok felhasználása) ƒ ifjúsággal ƒ közegészségüggyel ƒ kultúrával ƒ transz-eur.-i hálozatokkal kapcsolatos kérdésekben ƒ vélemény nyilvánító szerv ƒ Nizza → 350 fő (Magyarország → 12) Az Európai Közösség egyéb szervei: A Gazdasági és Szociális Bizottság: 1957-től, véleménynyilvánító szerv. Egyes ügykörökben kötelező kikérni álláspontját (pl. fogyasztóvédelem, foglalkoztatási politika). Összetétel: 222 tagja van, a tagállamok szakszervezeteinek, munkáltatóinak, farmereinek, a fogyasztók érdekképviseleti szerveinek és a szabadfoglalkozásúaknak a képviselőiből áll össze. A Tanács nevezi ki őket (Nizza után minősített többséggel, max létszám 350 fő, Mo 12 fő). A Régiók Bizottsága: a Maastrichti Szerződéssel felállított véleménynyilvánító szerv, a tagállamok regionális, városi, községi képviselőinek fóruma. Kötelező véleményét kikérni pl. oktatási, képzési ügyekben vagy regionális politikai döntések kapcsán. Tagjait a Tanács nevezi ki 4 évre. (222 tag, Nizza után max 350, Mo 12). A tagok nem lehetnek az Eu-i Parlament tagjai is. Az Európai Beruházási Bank: önálló jogi személy, tagjai a tagállamok, az alaptőkéjét is ők jegyzik. Feladatai: EKSZ 267. cikk: hitelező és forrásgyűjtő tevékenységével a Közösség céljainak megvalósítását segíti elő. Fejlesztési bank funkciót tölt be. Kormányzótanácsa a tagállamok pénzügyminisztereiből áll. Igazgatótanács 25 tag és 13 póttag: a bank műveleteiről dönt. A napi menedzsmentért a 6 évre kinevezett Menedzsment Bizottság felel.

25

26

14. Az Európai Központi Bank felépítése, működése és hatáskörei. A Központi Bankok Európai Rendszere. 1998. június 1-én hozták létre, mint az EK új, független intézményét a Gazdasági és Monetáris Unió 3. fázisában az európai Központi Bank (EKB) önálló jogi személy alaptőkéje 5 milliárd euro, amelyet a tagállamok jegybankjai jegyeznek székhelye: Frankfurt konzultálni kell vele minden, a hatáskörébe tartozó területen javasolt közösségi aktusról rendeleteket, határozatokat hozhat, valamint ajánlásokat és véleményeket terjeszthet elő az EKB a KBER tevékenységéről éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, és az Európai tanácsnak nem kérhet és nem fogadhat el utasítást sem a közösség intézményeitől és szerveitől, sem a tagállamok kormányaitól vagy más szerveitől kizárólag az EKB jogosult bankjegy kibocsátásának engedélyezésére az EKB kvázi privilegizált keresetindító az EKB döntéshozó szervei: Kormányzótanács és az Igazgatótanács o az Igazgatótanács elnökből, alelnökből és négy másik tagból áll, ƒ az Igazgatótanács tagjait a tagállamok állam- és kormányfői szinten közös megállapodással nevezik ki a Tanács ajánlására és az Európai Parlamenttel, valamint a Kormányzótanáccsal történt konzultációt követően ƒ az Igazgatótanács tagja az lehet, aki pénzügyi és banki területen elismert szaktekintély, és szakmai tapasztalattal bír ƒ a tagok megbízatásuk 8 évre szól, és nem újítható meg ƒ az Igazgatótanács feladatai: • a monetáris politika végrehajtása a Kormányzótanács által meghatározott irányvonal és határozatok alapján és ezen feladatok ellátása érdekében a szükséges utasítások megadása a nemzeti bankok részére • a Kormányzótanács által delegált feladatok ellátása o a Kormányzótanács az Igazgatótanács tagjaiból, és az euro övezetben részt vevő nemzeti központi bankok elnökeiből áll ƒ feladata: • irányvonalak és határozatok meghozatala az eurozóna feladatainak ellátása céljából • az eurozóna monetáris politikájának meghatározása • a monetáris politika végrehajtásához szükséges irányvonal meghatározása o az Általános Tanács valamennyi tagállam (beleértve azon tagokat is, melyek a GMU III. fázisában nem vesznek részt) nemzeti bankjának képviselőjéből, az EKB elnökéből és elnökhelyetteséből áll össze ƒ az Általános Tanács az alábbi területeket fejti ki tevékenységét: • az EKB tanácsadó szerve • statisztikai információkat gyűjt • előkészíti az EKB éves jelentéseit • valamint megteszi az ahhoz szükséges előkészületeket, melyek az eurozónából kimaradt tagállamok nemzeti valutájának végleges rögzítéséhez szükségesek az EKB a közösség monetáris politikájának irányítását az Központi Bankok Európai Rendszerén keresztül végzi (KBER) – a KBER az EKB és a nemzeti központi bankok keretintézménye, melyet az EKB döntéshozó szervei irányítanak o célkitűzése: az árstabilitás fenntartása a KBER az EKB döntéshozó szerveinek irányításával az alábbi feladatokat végzi: o a közösség monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása o a devizaügyletek irányítása o a tagállami devizatartalékok kezelése a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása -

Az Európai Központi Bank (EKB): a Gazdasági és Monetáris Unió III. fázisában létrejött szerv, önálló jogi személy, amely a monetáris politika kialakításáért és végrehajtásáért felelős. Alaptőkéje 5 milliárd Euro, amit a tagállamok jegybankjai jegyeznek. Székhelye Frankfurt. Konzultálni kell vele a hatáskörébe tartozó aktusokról. EKSZ 105-111. cikkek (Monetáris politika). Véleményeket terjeszthet elő a közösségi intézményeknek és nemzeti hatóságoknak. Ellenőrzi a bankjegykibocsátást, vagy maga bocsát ki Euro-t. Független szerv a nemzeti központi bankokhoz hasonlóan nem kérhet, és nem fogadhat el utasításokat sem közösségi intézményektől vagy szervektől, sem a tagállamok kormányaitól vagy bármilyen más szervtől. Székhelye: Frankfurt. Az EKB döntéshozó szervei: Kormányzótanács: az Igazgatótanács tagjaiból és a nemzeti központi bankok elnökeiből áll. (Szavazati jog nélkül jelen van a Tanács Elnöke és a Bizottság egy tagja.) Feladata: irányvonalakat és határozatokat hozni az eurozóna feladatainak ellátása céljából, az eurozóna monetáris politikájának meghatározása, a monetáris politika végrehajtásához szükséges irányvonal meghatározása. Igazgatótanács: az EKB elnöke, alelnöke és négy másik tag. A tagokat a tagállamok kormányai közös megállapodással a Tanács ajánlására nevezik ki 8 évre (nem újítható meg). Az EKB első elnöke a holland Willem Duisenberg. Feladatai: a monetáris politika végrehajtása a Kormányzótanács irányvonala alapján, egyéb feladatok. Fontos: amíg nem minden tagállam tagja az Euro-zónának, addig az EKB-nak egy 3. szerve is működik: Általános Tanács (EKB elnöke, helyettese, 15 nemzeti bank kormányzója) az EKB tanácsadó szerve, EKB éves jelentés elkészítése, az Euro-zónából kimaradó tagállamok valutái egymáshoz való rögzítésének előkészítése. Az EKB a KBER tevékenységéről és a monetáris politikáról éves jelentést nyújt be az Eu-i Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, és az Eu-i Tanácsnak. Az EKB jogforrást is hozhat: kötelező erejű rendelet vagy határozat és nem kötelező erejű vélemény vagy ajánlás formájában. Az EKB-nak perlési joga van az Eu-i Bíróság előtti eljárásokban. A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER): az EKB a Közösség monetáris politikájának irányítását a Központi Bankok Európai Rendszere útján végzi. A KBER az EKB és a nemzeti központi bankok keretintézménye. A KBER-t az EKB döntéshozó szervei irányítják. A KBER és az EKB alapszabályát a Maastrichti Szerződéshez csatolt Jegyzőkönyv tartalmazza. A KBER-re

27

ruházott feladatokat az EKB és a nemzeti központi bankok látják el. A nemzeti központi bankok ugyan nincsenek az EKB-nak közvetlenül alárendelve, ám tevékenységüket utóbbi iránymutatásával végzik. A KBER alapvető feladatai: a) a Közösség monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása; b) a devizaügyletek irányítása; c) a tagállami devizatartalékok megőrzése és kezelése; d) a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.

28

15. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása 234. cikk A Bíróság hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben: a) e szerződés értelmezése; b) a közösségi intézmények és az EKB jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; c) a Tanács jogi aktusa által létrehozott szervek alapokmányának értelmezése, ha az alapokmány így rendelkezik. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti a Bíróságot, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles a Bírósághoz fordulni. Az egyik legfontosabb rendelkezés az egész európai jog szempontjából a 234. cikkely. Ki jogosult? Az Európai Bíróság, de a 225. cikkely (3) bekezdése alapján egyes kérdésekben az Elsőfokú Bíróság is. Ha az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy az ügyben olyan elvi döntés meghozatalára van szükség, amely a közösségi jog egységességét és koherenciáját befolyásolhatja, az ügyet eldöntés végett a Bíróság elé utalhatja. Az Elsőfokú Bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket eldöntő határozatait az alapokmányban megállapított feltételek mellett és korlátokon belül a Bíróság kivételesen felülvizsgálhatja, ha fennáll a komoly veszélye annak, hogy a közösségi jog egységessége vagy koherenciája sérül. NB: utalásos rendszer és nem fellebbviteli Három kiindulási pont: 1. pillér: 234. cikkely + 225. cikkely (3) 2. vízum, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák keretében (EUSZ 68. cikkely, de kivételekkel és csak a „végső bíróság”) 3. a „rendőrségi és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben” keretében bizonyos döntésekkel kapcsolatban, ha a tagállam elfogadja az Európai Bíróság joghatóságát. Mit lehet utalni? Ad 1) A Szerződés értelmezése (NB: nem a nemzeti jog érvényességének direkt vizsgálata telhatárolási nehézségek); Ad 2) EK intézmények és EKB aktusainak érvényességének vizsgálata és értelmezése; Ad 3) Tanács által létrehozott szervek alapokmányainak értelmezése Bírói szerv. (court or tribunal) Az Európai Bíróság dönti el, hogy mi minősül ilyennek. Figyelembe veendő faktorok: jogszabály állítja-e fel; állandó jellegű-e; kötelező-e az ítélete; a felek állapítják-e meg az eljárását vagy jogszabály; független-e? A feltétel, hogy valami bírói szervnek minősüljön: a tagállamé legyen; (NB: választott bíróság is lehet ilyen, de ez eseti mérlegelés körébe tartozik, nem elegendő, ha pl. kötelező a döntése és a hatályos jog alapján dönt) Köteles-e utalni, vagy sem? Köteles utalni az a bíróság, amelynek a döntése ellen a nemzeti jog alapján nincs helye fellebbezésnek, feltéve ha a kérdés utalása szükséges a döntéshozatalhoz. Az absztrakt elmélet szerint csak azokra a bíróságokra vonatkozik, amelyek ellen már soha nem lehet tovább fellebbezni. Az ún. „konkrét elmélet” szerint arra, amelynél a konkrét ügyben nem lehet tovább fellebbezni. Ez utóbbi az irányadó. (Costa-ügy) Milyen kérdések utalhatóak? Inkább mik nem: Ad 1) Amelyben az Európai Bíróság egyszer már döntött (lényegi azonosság) (Da Costa ügy) (NB: nem res iudicata, hanem a jogi problémára vonatkozik; ennek alapján azonban egy nemzeti bíróság nem dönthet egy közösségi jogszabály érvényességéről). Ad 2) „tiszta ügy doktrínája”: annyira egyértelmű a helyzet, hogy nem kell utalni (CILFIT) Utalás feltételei. Ad 1) Hivatkozni kell a kérdésre/problémára a bírói szerv előtt, de a gyakorlatban a bíróság maga is kezdeményezheti. Ad 2) a bírói szerv szerint szükséges az ítélethozatalhoz. Az Európai Bíróság nem bírálhatja felül az utalás indokát, de a kérdést étfogalmazhatja. („azt akarta kérdezni, hogy…”) Joghatóság hiányában visszautasíthatja a választ. (lsd. pl. „első magyar iparűzési adó ügy”) Visszautasítja a hipotetikus kérdéseket, továbbá az olyan kérdéseket, amelyek nem relevánsak az alapügy szempontjából; ha nem elég világos a kérdés; ha a tények nem eléggé világosak ahhoz, hogy a releváns jogszabályok alkalmazhatóak legyenek. Az EKSZ 234. cikke szerint az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik, hogy előzetes döntést hozzon 1) a Szerződés értelmezéséről, 2) a Közösség intézményeinek és az Európai Központi Bank aktusainak érvényességéről és értelmezéséről, 3) a Tanács aktusával létrehozott szervek alapszabályainak értelmezésével kapcsolatban. Amikor ilyen kérdés merül fel a tagállamok valamely bírói szerve előtt, ez a bírói szerv kérheti az Európai Bíróságot, hogy adjon előzetes döntést. Ha a kérdés olyan bíróság előtt folyó ügyben merül fel, amelynek döntésével szemben a tagállam jogában további jogorvoslat nincsen, akkor ez a bíróság köteles az Európai Bírósághoz fordulni (kogens rendelkezés). Az előzetes döntéshozatali eljárást mindig a nemzeti bíróságok kezdeményezik. A nemzeti bíróság kérelme alapulhat a felek kérelmén vagy a bíróság hivatalból is fordulhat az EB-hez. Kérdés: Mit tekintsünk bírói szervnek? Az EB szerint ezt a szervet a) A jog hozza létre, b) Állandó jellegű, c) Eljárása kontradiktórius, d) Döntése kötelező, e) Független, f) Jogot alkalmaz. Az előzetes döntéshozatali eljárással a nemzeti bíróságok és az EB között egy sajátos munkamegosztás jön létre. Az EB nem dönti el a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő peres vitát, hanem csak a közösségi jog helyes értelmét határozza meg, vagy dönt az érvénytelenség kérdésében. Az EB ítélete után az ügy folytatódik a nemzeti bíróságon és a bíróság az EB ítéletét "felhasználva" eldönti a felek közötti jogvitát. Mikor ne forduljon egy nemzeti bíróság előzetes döntésért az EB-hez: 1) Ha az értelmezés nem szükséges a nemzeti bíróság számára az ügy elbírálásához (ez az alapszerződés szövegéből következő feltétel). 2) A nemzeti bíróságnak az előzetes döntés megkérése előtt szükséges tisztáznia a tényállást. 3) Ha már az EB-nek van ugyanilyen jogkérdésben meghozott korábbi ítélete (az EB esetjogából következik). A CILFIT ügyben az EB kimondta, hogy nincsen kötelezettsége előzetes döntés meghozatalára még egy olyan bíróságnak sem, amely legvégső jogorvoslati fórumként jár el az alábbi 3 esetben: 1) Korábban ugyanilyen kérdést már feltettek az EB-nek, 2) Korábban hasonló kérdést már feltettek az EB-nek, 3) A közösségi jog helyes alkalmazása egyértelmű (tiszta ügy doktrína). A Bíróság azzal, hogy ugyanolyan jogkérdés értelmezését elutasítja és saját korábbi ítéleteire utal vissza, esetjogot fejleszt ki, amely a közösségi jogforrási rendszer részévé válik. Maga a Bíróság saját korábbi döntéseihez nincsen kötve, azaz eltérően dönthet, de ez viszonylag ritka. Ítéleteinek esetjogi jellegét már a Da Costa ügyben kimondta azzal, hogy formailag a tagállami bíróságoknak mindig megvan a joguk az előzetes döntés kérésére, de ha a korábbi döntéshez képest új tények vagy új érvek nem merülnek fel, akkor a Bíróság a korábbi döntéshez fogja magát tartani.

29

30

16. Semmisségi eljárás EK-Szerződés 230. és 241. cikk. Mulasztási eljárás EK-Szerződés 232. cikk. I. Semmisségi eljárás 230. cikk A Bíróság megvizsgálja az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott jogi aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az EKB jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament harmadik személyekre joghatással járó aktusait. E célból a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság nyújt be hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt. A Bíróság azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel a Számvevőszék és az EKB által előjogaik megóvása érdekében indított keresetek tekintetében. Bármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti. Az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. 231. cikk Ha a kereset megalapozott, a Bíróság a megtámadott jogi aktust semmisnek nyilvánítja. Rendeletek esetében, ha a Bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított rendeletnek azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Megtámadható aktusok: • Bármely joghatás kiváltását célzó rendelkezés (de facto) • Alkalmas legyen joghatás kiváltására (közbenső aktusok nem ilyenek) • Nem támadható meg: ajánlás, vélemény Keresetindításra jogosultak: • Privilegizált (csak a jogsértésre magára kell hivatkozni): o Tagállamok o Tanács o Bizottság o Európai Parlament • Kvázi-privilegizáltak (ha (közösségi) jogukat sérti): o Számvevőszék o Európai Központi Bank • Nem privilegizáltak: o természetes vagy o jogi személyek ha • a határozatot nekik címezték, vagy • másoknak címezték de a kérelmezőt közvetlenül és személyesen érinti (Plaumann-teszt), vagy • ha a rendelet formájában hozott határozat a kérelmezőt közvetlenül és személyesen érinti • Plaumann-teszt (Plaumann kontra Bizottság, C-25/62-es ügy): Olyan személyek, akik a határozatnak nem címzettjei, csak akkor tekinthetőek személyesen érintettnek, ha a határozat valamely olyan jellegzetességük folytán érinti őket, amely csak rájuk jellemző, vagy olyan körülmények állnak fenn, amelyek – hasonlóan a címzett személyéhez – őket (mindenki mástól) megkülönböztetik. • Közvetlen érintettség: végrehajtó intézkedés nélkül az adott jogi személy helyzetét képes befolyásolni, azaz nincs közbeiktatva döntési szabadsággal rendelkező személy • 2 hónap áll rendelkezésre a megtámadásra a közzététel 14. napjától számítva (ha közzé kell tenni a Hivatalos Lapban) (alapvetően objektív határidő); jóhiszemű személy esetében ha szándékosan akadályozták őt a joga érvényesítésében akkor adott esetben hosszabb is lehet (nagyon ritka) Érvénytelenség jogalapja: 1) hatáskör hiány (tágan értelmezett); 2) lényeges eljárási szabály megsértése pl. indokolási kötelezettség; 3) Szerződés vagy valamely más, a Szerződés alkalmazásával kapcsolatos jog megsértése (jogszabályok, jogelvek, emberi jogok, jogforrási hierarchia); 4) hatáskörrel való visszaélés Az az intézmény vagy azok az intézmények, amelyek aktusait a Bíróság semmisnek nyilvánította, vagy amelyek mulasztását a Bíróság e szerződéssel ellentétesnek nyilvánította, kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. (233. cikkely) – erga omnes, ab initio; visszaható hatály korlátozható kivételes esetekben, pl. jogbiztonság, pénzügyi stabilitás A 230. cikk ötödik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az Európai Parlament és a Tanács által közösen elfogadott rendeletre, illetve a Tanács, a Bizottság vagy az EKB rendeletére vonatkozó jogvitában bármelyik fél hivatkozhat a 230. cikk második bekezdésében (hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, e szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés) meghatározott indokokra annak érdekében, hogy kérje a Bíróságtól a rendelet alkalmazhatatlanságának megállapítását. (241. cikkely) (NB: származékos, relatív hatályú; Európai Bíróság az intézmények bármely aktusára illetve intézményére kiterjesztette a rendelettel szemben) II. Mulasztásos jogsértés 232. cikk Ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság e szerződést megsértve elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és a Közösség többi intézménye keresettel fordulhatnak a Bírósághoz a jogsértés megállapítása iránt. A kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett intézményt előzetesen felkérték, hogy járjon el. Ha a felkéréstől számított két hónapon belül az érintett intézmény nem foglal állást, a keresetet további két hónapon belül lehet megindítani. Bármely természetes vagy jogi személy az előző bekezdésekben foglalt feltételek mellett panasszal fordulhat a Bírósághoz, ha a Közösség valamely intézménye elmulasztott valamely neki címzendő jogi aktust – az ajánlások és vélemények kivételével – meghozni.

31

A Bíróság azonos feltételek mellett rendelkezik hatáskörrel az EKB által a hatáskörébe tartozó területeken indított, valamint az EKB ellen indított keresetek tekintetében. Bármely olyan aktus esetében megindítható, amely jogi hatás kiváltására alkalmas, de csak akkor ha az intézménynek kötelessége lett volna kibocsátani az aktust. Először fel kell hívni az intézményt arra, hogy járjon el. Ha két hónap eltelt, akkor lehet megindítani az eljárást. Erre két hónap áll rendelkezésre. Keresetindításra jogosultak: • Privilegizált (csak a jogsértésre magára kell hivatkozni): o Tagállamok o Tanács o Bizottság o Európai Parlament • Kvázi-privilegizált (ha (közösségi) jogát sérti): o Európai Központi Bank • Nem privilegizáltak: o természetes vagy o jogi személyek akikhez az aktust intézni kellett volna. (NB: szigorúbb követelmény mint a közvetlen és személyes érintettség, de ENU-ügy: mindazok keresetet indíthatnak, akiket a kibocsátani elmulasztott aktus közvetlenül és személyesen érintett volna) ********************* Semmisségi eljárás: Az EKSZ 230. cikke alapján az Európai Bíróság az ajánlások és vélemények kivételével felülvizsgálja az Európai Parlament és a Tanács által együttesen alkotott aktusok, valamint a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank aktusainak törvényességét, továbbá az Európai Parlament azon aktusait, amelyek harmadik személyek vonatkozásában joghatás kiváltását célozzák. Mely aktusok a megtámadhatók? Valamennyi sui generis aktus, amennyiben kötelező erejű és jogi hatás kiváltására alkalmas, jogi felülvizsgálat tárgya lehet. Kik jogosultak a keresetindításra? A keresetindítókat 3 csoportba oszthatjuk: 1) Privilégizált keresetindítók azok, akiknek nem kell jogi érdeküket bizonyítani az eljárás megindításához, minden esetben megindíthatják az eljárást felperesként: Tagállamok, Tanács, Bizottság, Parlament (a Nizzai Szerződés hatályba lépése után), 2) Kvázi privilégizált keresetindítók, akik csak saját hatáskörük védelme érdekében indíthatnak keresetet: a Nizzai Szerződés hatályba lépéséig a Parlament, Számvevőszék, Európai Központi Bank, 3) Nem privilégizált keresetindítók a természetes és jogi személyek, ugyanis ők kizárólag közvetlen és egyedi érintettségük igazolása esetén indíthatnak eljárást és akkor is csak határozatok és rendeletek ellen. A közvetlen és egyedi érintettség fogalmát az Európai Bíróság határozta meg a Plaumann ügyben. Plaumann, aki egy gyümölcsfajtának az importőre volt, a vám beszedése felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító Bizottsági határozat semmissé nyilvánítását kérte az Európai Bíróságtól. Az EB (EKB) az ügy érdemi vizsgálata előtt azt az előkérdést tisztázta, hogy Plaumann mint magánszemély a határozat által közvetlenül és egyedileg van-e érintve. Az EB szerint azonban “olyan személyek, akik a határozatnak nem címzettjei, csak akkor tekinthetők egyedileg érintettnek, ha a határozat valamely olyan jellegzetességük folytán érinti őket, amely csak rájuk jellemző”. Ezért a Bíróság nem találta Plaumannt egyénileg érintettnek. A közvetlen és egyedi érintettséget a fentiek alapján igen nehéz a magánszemélyeknek bizonyítaniuk. Melyek a semmisségi okok? A Szerződés 3 eljárásjogi és 1 anyagi jogi okot sorol fel: 1) hatáskör hiánya, 2) hatalommal való visszaélés, 3) lényeges eljárási szabályszegés, de ezek elég ritka eljárásjogi semmisségi okok, 4) az anyagi jellegű semmisségi ok dominál: amikor egy másodlagos jogforrás elsődleges jogforrásba ütközik, így megsértve a jogforrási hierarchiát. Melyek az érvénytelenség következményei? Ha a kereset megalapozott, a Bíróság a megtámadott aktust semmissé nyilvánítja. Rendelet esetében a Bíróság megállapítja azt, hogy a megsemmisített rendelet mely joghatásait kell véglegesnek tekinteni. Az érvénytelenség jogkövetkezményei erga omnes hatályúak és ab initio állnak be (a jogforrás hatálybalépésétől kezdődően). Mulasztásos jogsértés esetén alkalmazandó eljárás: ha az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság elmulasztja a döntéshozatalt, a tagállamok és a Közösség többi intézménye a Bírósághoz fordulhatnak ezen sérelem megállapítása céljából. Ez a kereset csak akkor fogadható el, ha a szóban forgó intézményt előzetesen felszólították az aktus meghozatalára. Ha az intézmény a felszólítástól számított 2 hónapon belül nem foglalt állást, akkor a keresetet egy újabb 2 hónapos határidőn belül be lehet nyújtani. Bármely természetes vagy jogi személy a Bírósághoz fordulhat.

32

17. Az Európai Bíróság előtti eljárás a közösségi jogot megsértő tagállam ellen. Az Európai Bíróság előtti eljárás a közösségi jogot megsértő tagállam ellen II. Kötelezettségszegési eljárás (226/227. és 228. cikkelyek) Az Európai Bizottság kötelezettségei közé tartozik a közösségi jog betartatása (211. cikkely) Pacta sunt servanda, lojalitási klauzula és közösségi jog elsőbbsége: tagállamoknak be kell tartania a Szerződés rendelkezéseit 226. cikk Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére.Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. 227. cikk Bármely tagállam a Bírósághoz fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette. Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen az e szerződésből eredő valamely kötelezettség állítólagos megsértése miatt, az ügyet a Bizottság elé kell terjesztenie. A Bizottság indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államoknak lehetőséget biztosított arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak. Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt, a vélemény hiányától függetlenül az ügyben a Bírósághoz lehet fordulni. 228. cikk (1) Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette az e szerződésből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. (2) Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem tette meg ezeket az intézkedéseket, miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, indokolással ellátott véleményt ad, amelyben megjelöli, hogy az érintett tagállam mely pontokban nem tett eleget a Bíróság ítéletének. Ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. Egyúttal meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.Ez az eljárás nem érinti a 227. cikket. Ad 1) Honnan értesül az Európai Bizottság a jogsértésekről Irányelvek implementálásáról értesítési kötelezettsége van a tagállamoknak Bizottság munkatársainak saját tapasztalatai, sajtóból Európai Parlamentben elhangzó képviselői kérdések, indítványok Érdekképviseleti szervek bejelentéssel élnek Magánszemélyektől származó információk útján Ad 2) Az eljárás menete a) A bírósági szakaszt megelőző rész A Bizottság először informálisan megkeresi a tagállamot. Ha ez nem jár a Bizottság megítélése szerint kielégítő eredménynyel, akkor figyelmeztető levelet (első hivatalos jogi aktus az eljárás során) küld a tagállamnak. Ebben mind a jogsértés, mind annak orvoslására rendelkezésre álló határidő benne foglaltatik (általában két hónap). Erre a tagállam vagy elismeri a jogsértést és megszünteti azt, vagy pedig továbbra sem ismeri el azt és előadja annak indokait, hogy miért van más véleményen mint a Bizottság. Amennyiben továbbra sincs megnyugtató megoldás, akkor a Bizottság „indokolt véleményt” bocsát ki: jogsértés ténye, annak jogi indoklása és a jogsértés megszüntetéshez szükséges intézkedések (ez utóbbi azonban nem szükségszerű elem). Erre általában két hónap haladékot kap a tagállam, de nincs meghatározva, hogy mennyit adjon a Bizottság. (NB: akár nagyon rövid idő is indokolt lehet) A Bizottság „indokolt véleménye” még nem támadható meg az Európai Bíróság előtt. Fontos azonban, ugyanis ennek hiányában nem nyújthat be az Európai Bizottság keresetet, továbbá a kereset csak olyan jogsértések miatt indítványozhatja a felelősségre vonást, amelyeket az „indokolt vélemény” tartalmazott. b) Bírósági szakasz A Bizottság saját belátás szerint, ha a tagállam nem szüntette meg a jogsértést, vagy nem határidőre, akkor keresetlevelet nyújthat be az Európai Bírósághoz. A Bizottságon nyugszik a bizonyítási teher. Különösen súlyos jogsértés esetén ideiglenes intézkedés is hozható. (243. cikkely) Amennyiben a Bíróság jogsértés állapít meg, akkor azt ítéletében rögzíti a 228. cikkelynek megfelelően. A jogsértés tényét az „indokolt vélemény” utolsó napjától számítva állapítja meg. Mindenkire kötelező erővel bír és deklaratív jellegű. Magánszemélyek is hivatkozhatnak rá tagállami bíróság előtt. Az Európai Bíróság gyakorlata szerint az így megállapított jogsértést minél előbb meg kell szüntetni, lehetőleg azonnal. c) A tagállam általi végre nem hajtás miatt indított eljárás Ha a tagállam a Bizottság szerint nem szüntette meg a jogsértést, akkor újabb keresetet adhat be az Európai Bírósághoz, amelyben már pénzbírság/pénzbüntetés kiszabását is indítványozhatja. A keresetlevél beadása előtt szintén szükséges, hogy a Bizottság lehetőséget adjon a tagállamnak arra, hogy véleményt nyilvánítson, továbbá újabb indokolt véleményt kell kiadnia. Amennyiben az ebben megszabott határidőre a tagállam nem szünteti meg a jogsértést, abban az esetben az Európai Bírósághoz fordulhat a Bizottság és egyben indítványozhatja, hogy mekkora legyen a pénzbüntetés/pénzbírság. Ez utóbbi során az alapvető figyelembe veendő szempontok: jogsértés súlyossága, időtartama és a visszatartó erő. Az Európai Bíróság azonban ettől eltérhet, sőt nem is köteles kiszabni ilyet. Ad 3) A tagállam – tagállam ellen indított eljárása (227. cikkely) Ritkán alkalmazzák, mivel kényes ügy ha egy tagállam egy másik ellen lép fel. A Bizottsággal véleményeztetni kell mielőtt egy tagállam keresetet indíthatna egy másik ellen az Európai Bíróság előtt. (NB: nem egyetértés, csak vélemény!) Ad 4) A belső piacra vonatkozó jogharmonizáció esetében kivételes eljárás van, amely biztosítja, hogy közvetlenül az Európai Bírósághoz lehessen fordulni. (95. cikkely (9) bekezdés: A 226. és 227. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül a Bírósághoz fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított hatáskörével visszaél.) Ha az eljárás folyamán a Tagállam eleget tesz a követelményeknek, akkor is végigvihető az eljárás. Tipikus jogalapok: Jelentési kötelezettség elmulasztása * Információ adási kötelezettség nem teljesítése

33

Közösségi jog nem megfelelő implementációja * Közösségi jog nem megfelelő érvényesítése Mentesülési indok: pl. vis maior (nagyon szűk körben, mint pl. terrorizmus) ********************************************************************************************************************************************** A tagállamok ellen a közösségi jog megsértése miatt indított eljárás jogi alapja az, hogy az EKSZ 211. cikk alapján az Európai Bizottság felügyeli a Szerződés rendelkezéseinek, és az intézmények által a Szerződés alapján hozott rendelkezések alkalmazását. EKSZ 226. (169.) cikk szerinti eljárás: “Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét, akkor erre vonatkozóan indokolt véleményt bocsát ki, miután ezen állam számára lehetőséget adott arra, hogy megtegye észrevételeit. Ha az érintett állam a Bizottság által megszabott határidőn belül a véleményben foglaltaknak nem tesz eleget, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat.” Az eljárás: több módon indulhat, a Bizottság több forrásból szerezhet információt a tagállamok közösségi jogsértéséről: 1) Magánszemély panasza alapján (alakszerűtlen levél, bejelentés is lehet) A panaszos az ügy elintézéséből ki van zárva, a Bizottság veszi át a “vád” szerepét. Előny, hogy az eljárás megindítása nem jár költséggel, és nem a magánszemélyt terheli a bizonyítás (a nemzeti bíróság előtt költség és bizonyítási teher is van!!!) 2) Az Európai Parlament képviselőinek interpellációiból, kérdéseiből, 3) A Bizottsághoz benyújtott petíciókból, 4) Sajtóból, 5) Nemzeti hatóságokkal történő egyeztetésekből, 6) Hivatalból. (1999-ben a Bizottság 1305 panaszt kapott és 288 esetben maga fedezte fel a jogsértést). Az eljárás 1. fázisa (informális jellegű): A Bizottsági tisztségviselők felveszik a kapcsolatot a tagállam képviselőivel. Ez általában az Európai Unióhoz akkreditált nemzeti képviselőkön keresztül történik. Az eljárás 2. Fázisa (formális jellegű): A Bizottság formális levélben tájékoztatja a tagállamot arról, hogy milyen információk birtokába jutott a tagállam jogsértésével kapcsolatban. A tagállamnak általában 2 hónap áll rendelkezésére a válaszadásra. Az eljárás 3. fázisa: A Bizottság indokolt véleményt, állásfoglalást bocsát ki a tagállam felé. Az indokolt állásfoglalásban a Bizottság megfelelő-ésszerű határidőt szab meg a tagállam számára a jogsértés megszüntetésére. Határidő általában 2 hónap. Az indokolt állásfoglalás eljárási garanciát jelent a tagállam számára, mivel a Bizottság a Bíróság előtt csak és kizárólag az indokolt állásfoglalásban szereplő tények és közösségi jogsértés miatt perelheti be a tagállamot. Az indokolt állásfoglalás lényegét illetően egy olyan “kereset”, amelyet sem módosítani, sem kiterjeszteni nem lehet a bírósági eljárás során. Novum esetén az eljárást újra kell kezdeni. Az indokolt állásfoglalás érvénytelenítése, megsemmisítése iránti eljárást nem lehet indítani. Az eljárás 4. fázisa: Az Európai Bizottság eljárást indíthat a közösségi jogot sértő tagállammal szemben az Európai Bíróság előtt. De erre a Bizottság nem köteles, az EKSZ ezt a Bizottság mérlegelési jogkörébe utalja. A Bizottság a jogsértés súlya, időtartama, visszatérő jellege, esetleg politikai szempontok alapján dönti el az eljárás megindítását. A 226. cikk szerinti eljárás megindítása nem függ attól, hogy a megsértett közösségi szabály közvetlenül hatályos-e, tehát akkor is indítható, ha már egy nemzeti bíróság előtt eljárás folyik, ugyanis a két eljárásnak eltérő a jellege: a 234. cikk szerinti az egyén közösségi jogon alapuló védelme, a 226. szerintiben pedig a közösségi jog egységes betartása a cél (közérdek). Az eljárás megindításában a Bizottság széles diszkréciót élvez (akár 5 év is!). Tipikus tagállami jogsértések: 1) Irányelvek implementációjának elmulasztása, 2) Irányelvi implementáció késedelme (határidő utáni), 3) Nem megfelelő implementáció- hiányos, hibás, 4) Az irányelv implementációját nem jelenti be a tagállam, 5) A közösségi jogot beülteti a jogrendszerbe a tagállam, de hatékony érvényesülését nem segíti elő. Tipikus tagállami védekezések és ezekre adott bírósági válaszok: A nemzetközi jogban általában elfogadott kimentési okok a közösségi jogban nem érvényesülnek. • A jogsértés nem volt szándékos. Az EB szerint a vétkesség formája nem releváns. • Az a közösségi jogforrás, amelyet megsértett a tagállam, érvénytelen. Az EB elutasítja, mert a tagállam egy másik eljárásban kérheti a közösségi jog érvénytelenítését. • A közösségi jogsértés megszüntetésére már lépéseket tettek. EB: a közösségi jogsértést objektív tényezők alapján kell megítélni. • Más tagállam is ugyanezt a közösségi jogsértést követi el és ellene nem indult eljárás. EB: A közösségi jog nem nemzetközi közjog, itt a viszonosságra nem hivatkozhatnak a tagállamok. • A közösségi joggal összeegyeztethető állapot elérése a tagállami jogrendszertől idegen jogfogalmak, jogi megoldások bevezetésével érhető csak el. EB: elutasítja • Az összhang megteremtésének súlyos gazdasági, költségvetési kihatásai lesznek. EB: elutasítja. • Belső politikai nehézségekkel küzd. EB: A tagállam a saját belső politikai rendszerének működési hiányosságaira nem hivatkozhat. • Vis major. EB: elfogadható, ha valóban indokolja a jogsértést. EKSZ 227. (170.) cikk szerinti eljárás: “Bármely tagállam a Bírósághoz fordulhat, ha úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam megszegte a jelen Szerződésből származó valamely kötelezettségét. Mielőtt keresetet indítana, a Bizottsághoz kell fordulnia. A Bizottság indokolt véleményt bocsát ki, miután az érdekelt államok számára lehetőséget adott az írásbeli és szóbeli észrevételeik megtételére, kontradiktórius eljárás keretei között. Ha a Bizottság – a kérelemtől számított 3 hónapon belül – nem bocsát ki véleményt, ez nem akadályozza meg azt, hogy az ügyben a Bírósághoz forduljanak.” Az eljárás: Tagállam perel tagállamot a Bíróság előtt. Mielőtt a bírósági szakasz megindulna, a tagállam köteles a Bizottsághoz fordulni, amely lefolytatja a 226. (169.) cikk alapján fennálló összes eljárási fázist. Ha a Bizottság nem válaszol a tagállam kérelmére, a tagállam minden további intézkedés nélkül az EB elé viheti az ügyet. Ez az eljárás a gyakorlatban nagyon ritka (összesen 4 volt eddig) általában a Bizottság “veszi át” a tagállami kezdeményezést. EKSZ 228. (171.) cikk szerinti eljárás: (ezt az EUSZ iktatta be) ”Ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam megszegte a jelen Szerződésből fakadó valamely kötelezettségét, akkor ez az állam köteles a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtenni. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érintett állam nem hozta meg ezeket az intézkedéseket, akkor (miután lehetőséget adott az állam számára észrevételei előterjesztésére) indokolt véleményt bocsát ki, amelyben megjelöli azokat a pontokat, amelyekben az érintett tagállam nem tett eleget a Bíróság ítéletének. Ha az érintett tagállam a Bizottság által megszabott határidőn belül nem hozza meg a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat. A Bizottság megjelöli, hogy a tagállam részéről milyen összegű pénzbírság vagy átalány megfizetését tartaná a körülményekhez képest szükségesnek. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy az érintett tagállam nem hajtotta végre az ítéletét, úgy a pénzbírság vagy meghatározott átalányösszeg fizetését szabhatja ki a tagállamra. Ez az eljárás nem érinti a 227. cikket.”

34

18. Közösség felelőssége az általa szerződésen kívül okozott kárért, a Közösség felelőssége jogszerű aktusával okozott kárért, illetve a nemzetközi szerződések ex ante vizsgálata az Európai Közösségek Bírósága által. Közösség felelőssége az általa szerződésen kívül okozott kárért, a Közösség felelőssége jogszerű aktusával okozott kárért, illetve a nemzetközi szerződések ex ante vizsgálata az Európai Közösségek Bírósága által -

a Közösség és intézményei által szerződésen kívül okozott károk megtérítésére irányuló eljárás o az EKSZ 288. cikk alapján o a felelősség megállapításának alapja a Közösség aktusa vagy mulasztása, a kérelmező kára, valamint az aktus/mulasztás és a kár közötti ok-okozati összefüggés ƒ az aktusok két csoportja: • intézmények aktusa • a Közösség alkalmazottainak cselekményei ƒ az intézmény szó jelen cikk keretei között magába foglalja valamennyi a közösségi jog által létrehozott szervet és szervezetet is! (ld. C-370/89. sz. SGEM v. Európai Beruházási Bank ügy [1992] ECR I-6211.) ƒ a kár lehet vagyoni, például: • pénzbeni veszteség (ld. C-5, 7, 13-24/66. Kampffmeyer v. Bizottság ügy [1967] ECR 245.) ƒ illetve nem vagyoni: • így például a Közösség alkalmazottainak aktusai által elszenvedett szorongás, fájdalom, fizikai, lelki szenvedés ƒ a Bíróság a károsult kárcsökkentési kötelezettségét, valamint a károsult közrehatását is vizsgálja ƒ a kár lehet: • tényleges kár (damnum emergens), • vagy akár elmaradt haszon (lucrum cessans) o kártérítési igényt bárki előterjeszthet o a Bíróság előtt az az intézmény képviseli a Közösséget, amelynek aktusával/mulasztásával a kereset öszszefügg (ahol több intézmény vesz részt a döntéshozatalban, ott mindegyik intézmény alperesként jelenik meg pl. olyan a Tanács által elfogadott aktus, mely csak a Bizottság javaslatára fogadható el – alperes a Tanács mellett a Bizottság is)

-

a Közösség felelőssége jogszerű aktusaival okozott kárért: o elképzelhető hogy egy jogi aktus a jogos célt követve az arányosság követelményének megfelelve egyeseknek kárt, hátrányt okoz – mivel ez a hatás szinte elkerülhetetlen velejárója a jogalkotási folyamatnak a kártérítés csak kivételes esetekre korlátozódhat o az Európai Közösségek Bírósága az alábbi feltételeket támasztotta a felelősség megállapításához: ƒ a kár legyen • közvetlen • speciális • abnormális ƒ a károsult szűk, egyértelműen meghatározható alanyi körbe tartozzon, továbbá ƒ hogy a kár meghaladja az üzleti életben szokásos mértéket

nemzetközi szerződések ex ante vizsgálata: az EKSZ 300. cikk (6) bekezdése alapján a Tanács, a Bizottság vagy egy tagállam kikérheti a Bíróság véleményét egy tervezett megállapodás és az alapszerződés rendelkezéseinek összeegyeztethetőségéről. Az a megállapodás, melyet a Bíróság az EKSZ rendelkezéseivel ellentétesnek tart, csupán az EUSZ 48. cikkében rögzített feltételek mellett léphet hatályba ********************************************************** A Római Szerződés rendelkezik azonban a Közösség szerződésen kívüli felelősségéről, miszerint a Közösségnek meg kell térítenie az intézményei vagy alkalmazottai által hivatalos tevékenységük gyakorlása során okozott kárt. Az EKB a kártérítési felelősség feltételeit így némileg módosítja, ugyanis a felelősség 3 feltételéül a következőket állapítja meg: a) a megsértett jogforrás jogokat ruház át az egyénekre, b) a jogsértés és a kár bekövetkezte között közvetlen ok-okozati összefüggés van, c) a jogsértés megfelelően súlyos: a következő szempontok veendők figyelembe a megfelelően súlyos jogsértés megállapításához: a megsértett szabály világossága, pontossága; annak a mérlegelésnek a mértéke, amelyre a tagállam vagy a Közösség jogosult; a jogsértés és a károkozás szándékos volta; a jogsértés kimenthető-e; azon tény, hogy esetlegesen a közösségi intézmények is hozzájárultak a mulasztáshoz; a közösségi joggal ellentétes nemzeti gyakorlatok elfogadottsága. Ez egy önálló felelősségi jogcím, amely nem függ vétkesség- felróhatóság követelményétől, hanem minden felsorolt szempont együttes vizsgálata alapján dönthető el, hogy megfelelően súlyos jogsértés történt-e. De ha a hasonló jellegű hazai igények esetén az állam felelőssége kevésbé szigorú szabályok alapján állapítható meg, úgy ezen szabályok az irányadóak. Ha viszont a nemzeti jog szigorúbb feltételeket támasztana az állam szerződésen kívüli felelőssége miatt, a hasonló jellegű hazai igények esetében, úgy csak az EKB által felállított feltételek vizsgálhatóak. Az EKB a kártérítési felelősség feltételein kívüli szabályokra vonatkozóan is több támpontot ad, mint a Francovich ügyben. A Bíróság megállapítja, hogy a reparáció mértékét a tagállam nemzeti joga határozza meg. Ez azonban nem lehet előnytelenebb, mint a hasonló hazai igények esetében. Nem fogadható el az, hogy a nemzeti jogszabályok teljesen kizárják annak a lehetőségét, hogy elmaradt jövedelmet, mint kárt is megtérítsenek, mivel az a kár reparációját gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Kérdés: Mikortól jár a kártérítés, a károkozástól vagy a jogsértés megállapításától? Az EKB kimondta, hogy a kár megtérítésének kötelezettsége a kár bekövetkeztétől terheli a jogsértő államot. A Bíróság a kártérítés mértékére vonatkozóan csak azt jegyzi meg, hogy annak arányban kell állnia az elszenvedett kárral. A későbbi esetjogban azt figyelhetjük meg, hogy az EKB hogyan értelmezi a megfelelően súlyos jogsértés fogalmát. A British Telecommunications esetben a Bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a víz, energia, közlekedési, és telekommunikációs szektorban tevékenykedő szervek közbeszerzési eljárásáról szóló közösségi irányelv tartalma vajon világosan és pontosan van-e meghatározva. A Bíróság értelmezése szerint az irányelv egyik cikkelye pontatlan megfogalmazása miatt kétértelmű. A

35

Bizottság nem lépett fel az angol implementációs szabállyal szemben. Mindezek alapján a Bíróság nem állapította meg a megfelelően súlyos jogsértést. A Dillenkofer esetben a német állam nem implementált egy közösségi irányelvet. A tagállam védekezése az volt, hogy az irányelvben meghatározott implementációs periódus túl rövid volt, valamint a német gazdaság ezen szektorában az implementáció túl nagy zavarokat idézett volna elő. Az EKB visszautasítja ezeket a védekezéseket, leszögezve azt, hogy bevett esetjog az, hogy a tagállam az implementációs kötelezettségének teljesítésekor nem hivatkozhat a saját belső jogrendszerének állapotára, valamint a gazdasági következményekre. Az egyedüli lehetőség az lett volna, ha az állam a Közösségben kezdeményezi az implementációs időszak meghosszabbítását, viszont egyoldalúan nem tanúsíthat ezen okból a közösségi joggal ellentétes magatartást. Azon tény, hogy a tagállam az implementációs periódus alatt semmilyen lépést nem tett az irányelv implementálására, már önmagában megalapozza a megfelelően súlyos jogsértést. A Bíróság az 1996. március 26-án meghozott Factortame III. ügyben eljut odáig, hogy kimondja, hogy a közvetlen hatály ma már csak egy minimumgarancia, amely nem elégséges önmagában a Római Szerződés teljes végrehajtására. Új felelősséget teremt az EKB ítéleteiben, amely a felelősség feltételeiben elszakad a tagállamok felelősségétől, azonban a kártérítés mértékére, egyéb szabályaira vonatkozóan visszautal a nemzeti felelősségre, és csak néhány közösségi mércét állapít meg azok alkalmazása során

36

19. Az Európai Közösségek szupranacionális jellege, a közösségi jog, mint a nemzetközi jog új rendszere. A közösségi jog autonómiája és szupremáciája. A közvetlen alkalmazhatóság. - EK szupranacionális jellege: Az Európai Közösségben 1) a tagállamoktól független intézmények 2) többségi döntéshozatallal (ellentétben kormányköziség egyhangú eljárásával!) 3) közvetlenül alkalmazandó és (külön megerősítés/ kihirdetés/ belső jogszabályba foglalás nélkül!) 4) (adott esetben) közvetlenül hatályos jogot alkotnak (az általa garantált jogosultságok tagállami bíróság előtt közvetlenül érvényesíthetők) 5) melynek értelmezésére és elbírálására önálló bírósága van (közösségi jog autentikus értelmezésére + EuB eljárásai. DE: tagállami bíróságok a közösségi jog rendes bíróságai!) Szupranacionalitás: EK a tagállamok által ráruházott hatáskörök és számára kijelölt célkitűzések keretében belül jár el (EKSZ 2, 3) – azaz: nem általános, hanem tagállamok szuverenitásából származtatott. Az Alapszerződésben nevesített, kifejezett hatásköröket egészíti ki: „szükséges hatáskörök” (EKSZ 308) illetve „beleértett hatáskörök” (ERTA ügy: valamely kifejezett hatáskör gyakorlásához kapcsolódó közösségi tevékenységre). NINCS hatásköre saját hatáskörének kiterjesztésére. A közösségi jog, mint a nemzetközi jog új rendszere: - EuB: Van Gend en Loos ügy – EGKSZ több, mint államok között kölcsönös kötelezettségeket keletkeztető megállapodás ← szuverén jogokkal felruházott intézmények ← nemzetközi jog új rendszere ← tagállamok korlátozták szuverén jogaikat, de nem minden területre nézve! Ld. „származtatott” és „ráruházott” hatáskör ← új jogrend alanyai nem csupán államok, hanem állampolgáraik is (→ közvetlen hatály kimondása) A közösségi jog autonómiája és szupremáciája: Szupremácia: (- EuB: Costa kontra ENEL; Internationale Handelsgesellschaft kontra EVGF) - Costa kontra ENEL ügy: alapszerződés rendelkezései valamint az alapján alkotott jog, mint független jogforrások megelőzik a tagállamok jogát = ALKALMAZÁSI ELSŐBBSÉG! - konkrét ügyben a közösségi jog és tagállami jog ütközése esetén a közösségi jog nyer alkalmazást. - Internationale Handelsgesellschaft ügy: közösségi jog elsőbbsége minden tagállami jogforrással szemben érvényesül (alkotmányokkal szemben is!) Autonómia: - a ráruházott hatáskörök keretén belül a közösségi jog autonóm, egységes, önálló jogrendet alkot. Közvetlen alkalmazhatóság: - EK hatáskörében hozott döntések és szabályok közvetlenül alkalmazandók – tagállamokban való külön megerősítés, kihirdetés, belső jogszabályba foglalás nélkül (nem zárja ki a végrehajtáshoz szükséges nemzeti jogalkotást vagy nemzetközi szerződések ratifikálását) - Simmenthal ügy: közösségi jogot a tagállamok nemzeti jogának részeként kell alkalmazni ************************************************************************** A Közösségi jog elsőbbsége - a joganyag közvetlen hatályos + a Közösségi joggal ellentétes nemzeti jog alkalmazását mellőzni kell - ütköző szabályozás esetén a tagállami bíróságoknak a Közösségi jogot hivatalból kell alkalmaznia - az elsődleges + másodlagos Közösségi jog az elj.jogi + anyagi jogi tagállami jogszabállyal szemben is elsőbbséget élvez – a kibocsátás idejétől függetlenül - 1965. Costa v. ENEL ügy: „lex posterior derogat legi priori” elvre, → azaz a Közösségi jogot követően meghozott nemzeti jogszabályra hivatkozott az olasz állam → DE! Bíróság: a szerződő államok szuverén joguk végleges korlátozásáról rendelkeztek→ a Szerződésből fakadó jog nem írható felül tagállami joggal - 1990. Factortame-ügy - kontinentális jogokban valamely peres fél nagyobb + helyrehozhatatlan károsodásból történő megóvása érdekében a bíróságtól ideiglenes intézkedés kérhető DE! angol jog ezt nem ismeri - az angol bíróságok nem dönthetnek a Parlament által alkotott törvények érvényességéről, alkalmazhatóságáról sem - az EB mégis ideiglenes intézkedésre, az ezt megakadályozó nemzeti szabály figyelmen kívül hagyására kötelezte az eljáró bíróságot → az ideiglenes intézkedésre való feljogosítást a Közösségi jog egységes, azonnali és teljes érvényesülése igényli 2. KÖZVETLEN ALKALMAZHATÓSÁG ÉS KÖZVETLEN HATÁLY - a magánjogi jogalanyok Közösségi jogon alapuló igényeiket a tagállami bíróságokon érvényesíthetik - az EB jogértelmező/ jogfejlesztő munkája során nyert kimondást + részletezést - közvetlen érvényesülés = közvetlen alkalmazandóság ≠ közvetlen hatály ƒ a Közösségi jog valamely előírása a tagállam jogrendszerének közbejötte nélkül érvényes → nincs szükség belső jogi aktusra ƒ a Közösségi jog szabályait teljes méretében + egységesen, a nemzeti jog részeként kell alkalmazni =>a közvetlenül alkalmazandó Közösségi jogszabályok a jogok + kötelezettségek közvetlen forrása -1963. Van Gend en Loos-ügy ƒ a Bíróság egyszer mondta ki a Közösségi jog közvetlen hatályát ƒ Római Szerződés: a tagállamok nem vezetnek be egymás között új import + export vámokat, illetve amelyeket már alkalmaznak, nem emelik (standstill-klauzula) ƒ V. G. e. L. cége egy vegyi terméket importált Németországból Hollandiába ƒ a vegyi terméket a behozatalkor egy másik vámtétel alá sorolták, amihez magasabb vámtarifa tartozott → a cég fellebbezett: a más vámtétel alá sorolás lényegében vámemelés →holland kormány: a közvetlen hatály kimondása ellentmondana a Szerződés alkotóinak szándékával ƒ ítélet: → a Szerződés több, mint egy megállapítás, célja a Közös Piac megalkotása → a Szerződés szuverén jogokkal felruházott intézményeket létesített

37

→ az államok polgárai együttműködnek a Közösség működésében => a Közösség a n.k.-i jogban egy új jogrendet alkot, amely javára az államok korlátozták a szuverén jogaikat, alanyai közé tartoznak a tagállamok + azok polgárai is jogok és kötelezettségek ƒ a közvetlen hatály megteremtésével a tagállamok bíróságai a Közösségi jog rendes bíróságaivá váltak - a Közösségi norma közvetlen érvényesülésének 4 feltétele: 1. negatív kötelezettség (ezt eltörölték: tevési + tartózkodási kötelezettséget is előírhat a norma) 2. tiszta, világos, egyértelmű 3. feltétlen: ƒ a Közösségi jog nem függhet semmilyen szervezet kontrolljától, megítélésétől, mérlegelésétől ƒ ha egy Közösségi rendelkezés csak egy elérendő célt fogalmaz meg + a megoldási módozatok közül a tagállam választhat→ nem közvetlen hatályos 4. önálló: ƒ a Közösségi normának függetlennek kell lennie további aktusoktól => a Közösségi norma önvégrehajtó jellegű, nem kell hozzá vh.i rendelkezést fűzni ƒ ha a Közösségi norma végrehajtói jellegű megalkotására bizonyos határidőt tűz ki, és ez eredménytelenül telik el → ezután közvetlenül hatályos lesz ƒ Reyners-ügy: • Reyners holland nemzetiségű jogász volt, aki Belgiumban kapott jogi diplomát, de Belgium megtagadta tőle az ügyvédi kamarába történő felvételt, mondván: ő nem belga állampolgár • Bíróság: nemzeti elbánás követelményébe és hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik - konkrét jogforrási szinteken: 1. Római Szerződés: o a 4 szabadságra vonatkozó rendelkezések közvetlenül o versenyjogi cikkek hatályosul o egyenlő munkáért egyenlő bér o állampolgárság szerinti diszkrimináció tilalma o vertikális közvetlen hatály: egy magánszemély szemben o az állammal érvényesíti o horizontális közvetlen hatály: igéyét o egy magánszemély másik magánszeméllyel 2. az EK által kötött n.k.-i szerződések rendelkezései: - a n.k.-i szerződés rendszerét + szellemét + szövegét is vizsgálni kell - GATT: rendelkezései flexibilisek, derogációra van lehetőség, egy tagállam egyoldalúan is elutasíthatja az Egyezményben rögzített kötelezettségek teljesítését → nem közvetlen hatályú - WTO: - EK + Portugália (tagsága előtt) szabadkereskedelmi szerződésének egyes cikkei 3. a rendeletek rendelkezései: - valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandóak - a tagállamokban tilos nemzeti szabályozást fűzni a rendeletekhez 4. a határozatok rendelkezései: - Grad v. Finanzamt Traustein-ügy: határozat rendelkezésének is lehet közvetlen hatálya 5. az irányelvek rendelkezései: - az irányelvek az elérendő célt tekintve valamennyi címzett tagállamot kötelezik, de átengedik a nemzeti hatóságoknak a módszereket + az eszközök megválasztásának hatáskörét => a Szerződés célja nem az irányelvek közvetlen hatálya - Van Duyn v. Home Office-ügy: munkavállalók szabad mozgása o Bíróság: az irányelvek is rendelkezhetnek közvetlen hatállyal (3 ok): ƒ irányelv kötelező erejű jogforrás ƒ a Közösségi jog tényleges érvényesülése érdekében ez szükséges (effet utile elv) ƒ egy irányelv értelmezésével összefüggésben is fordulhat a nemzeti bíróság kérdéssel a Bírósághoz, amely csak akkor merülhet fel, ha az irányelv alkalmazást nyer a nemzeti bíróságon, tehát közvetlenül hatályos ƒ + 4. implementációs határidő eredménytelen eltelte ƒ + 5. csak vertikális jogviszonyokban lehet hivatkozni rá o UK nem implementálta megfelelően az irányelvet - Retti-ügy: egy tagállam, amely nem implementált egy irányelvet kellő időben + megfelelő módon → nem hivatkozhat saját felróható magatartására egy magánszeméllyel szemben annak érdekében, h. az irányelv által támasztott kötelezettségeket ne teljesítse: estoppel-elv o az implementációs határidő lejártáig a tagállamokkal szemben nem lehet hivatkozni az implementáció hiányára/nem megfelelő jellegére - Marshall-ügy: Marshall kisasszony egészségügyi hivatalnál dolgozott, de a nyugdíjkorhatár elérésekor kötelezően elbocsátották a dolgozókat, ha nem vonulnak nyugdíjba * angol törvények: 65 év→ férfiak, 60 év→ nők, de ez nem jelentett kötelező nyugdíjazást * a férfiak és nők egyenlő elbánásáról szóló Közösségi irányelvre hivatkozott * hivatkozhat-e egy Közösségi irányelvre, ha az angol jog + Közösségi jog ellentétéről van szó? * Bíróság: irányelv a tagállamokat kötelezi, nem a magánszemélyeket * az irányelv önmagában (implementáció nélkül) nem róhat kötelezettséget magánszemélyekre * horizontális közvetlen hatálya az irányelveknek nincs * Egészségügyi Hatóság államhoz tartozónak tekinthetők-e * → állami hatósági feladatot is betölt → * meddig terjed az állam? → kiterjesztő értelmezés (h. minél szélesebb körben kikényszeríthetővé váljon az irányelv) 1. bármilyen jogi formával rendelkező szerv 2. jogszabály alapján 3. felelős egy közhatalmi feladat ellátásáért 4. az állam ellenőrzése alatt, és 5. ezen közhatalmi feladat ellátása céljából olyan speciális hatáskörökkel rendelkezik,

38

20. Az Európai Közösségek, illetve Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás elvei és formái. Ráruházott, bennefoglalt hatáskörök és a Szerződés 308. cikke. Előfoglalás és szubszidiaritás, proporcionalitás. 2) A szubszidiaritás elve A szubszidiaritás elve lényegében a Közösség támogató beavatkozásának a szabályozása. Mint politikai rendező elv a tagállamok nemzeti és a közösség szupranacionális hatásköreinek az összeegyeztetését szolgálja. Mint jogi elv a különböző közösségi intézkedések érvényességének a feltételét fejezi ki. A szubszidiaritás elvét a maastrichti felülvizsgálati konferencia építette az Európai Közösség alapító szerződésébe (5. cikk). Lényegét tekintve az EK alkotmányos alapelve. A Közösség a ráruházott hatáskörök és a meghatározott célok keretei között jár el. Azokon a területeken, amelyek nem taroznak kizárólagos hatáskörébe, csak akkor és abban a mértékben avatkozik be, ha a tervezett tevékenység célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és közösségi szinten jobban megvalósíthatóak. A Közösség tevékenysége nem léphet túl azon, ami a célkitűzéseinek eléréséhez szükséges. A Közösség szupranacionalitása a tagállamok szuverenitásában gyökerezik, származékos és behatárolt. A Közösségre ruházott hatáskörök egy része kizárólagos, más része nem kizárólagos (shared competence). A szubszidiaritás elve csak az utóbbi körben irányadó. Kizárólagos közösségi hatáskörbe a közös kereskedelempolitika, mezőgazdasági politika, közlekedéspolitika, és a munkavállalók szabad mozgása tartozik. Ezeknél a tagállamok nem hozhatnak a közös piacot érintő jogszabályokat. Nem kizárólagos hatáskörben az intézkedés a tagállamokat illeti meg. De ha a tagállamok ezzel nem tudnak kielégítően élni, a Közösség magához vonhatja a kezdeményezést (a beavatkozást a Bizottság kezdeményezheti). A közösség által hozott intézkedésekkel szemben a tagállamok nem tehetnek saját intézkedéseket. A közösség beavatkozása az arányosság jogelvének megfelelően sem lépheti túl a Szerződés célkitűzéseinek megvalósításához szükséges mértéket. Az amszterdami felülvizsgálat során jegyzőkönyvet fogadtak el a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról. A szubszidiaritás elve alkalmazási feltételei: ƒ vannak-e a vizsgált kérdésnek olyan nemzeti határokon túlnyúló szempontjai, amelyek tagállami szinten nem szabályozhatók kielégítően, ƒ nemzeti vagy közösségi fellépés hiánya ellentétes-e a Szerződés követelményeivel, ƒ előnnyel járna-e a közösségi szintű cselekvés. A közösségi cselekvés formáját illetően inkább irányelvek, mint rendeletek. A közösségi intézkedéseknek további mozgásteret kell biztosítaniuk nemzeti szinten. A Bizottságnak a szubszidiaritás elve alkalmazására irányuló előterjesztését indokolnia kell. A Bizottságnak éves jelentéseket kell a Tanács és a Parlament elé terjeszteni a szubszidiaritás elvének alkalmazásáról. 3) Az arányosság elve A közigazgatási jog keretében érvényesülő elv, a Közösség és a tagállamok intézményei csak a megvalósítandó cél eléréséhez szükséges mértékben írhatnak elő kötelezettségeket és szankciókat, vagyis csak addig terjedhetnek, amíg a szerződésben meghatározott célokat el nem érik. A Bíróság ezen az alapon érvénytelenítette a Közösség cukorpiacát szabályozó rendelet egyik bekezdését, amely óvadék elkobzását írta elő az export elmaradása, az export engedély-igénylési határidejének elmulasztása esetére. A kérelem benyújtásának néhány órás késedelmére is vonatkozzon, ez pedig aránytalan hatású. ] Az arányosság elve: a közigazgatási jog keretében érvényesülő elv, amely szerint a Közösség és a tagállamok intézményei csak a megvalósítandó cél eléréséhez szükséges mértékben írhatnak elő azt szolgáló kötelezettségeket és szankciókat. A Bíróság ezen az alapon érvénytelenítette 1) a Közösség cukorpiacát szabályozó rendelet egyik bekezdését (az export engedélyhez megkívánt óvadék elkobzása az export elmaradása és az export engedély igénylési határidejének elmulasztása esetére is fennállt, de az engedély iránti kérelem benyújtásának néhány órás késedelme esetén való elkobzás a Rendelet céljának megvalósításához nem szükséges, aránytalan hatású) és 2) a német sörtisztasági törvény teljes tilalmát adalékanyagok importjára. Az ASZ szabatosan meghatározza az Unióra ruházott hatásköröket és világosan felsorolja a kizárólagos, a megosztott (nem kizárólagos) és a csupán támogató, összehangoló és kiegészítő intézkedésekre jogosító hatásköröket. A szubszidiaritás és arányosság elveit továbbra is a csak a nem kizárólagos hatáskörökre írja elő. (I-12-17 cikkek). Kizárólagos hatáskörök: (i) Vámunió, (ii) A belső piac működéséhez szükséges versenyszabályozás, (iii) Monetáris politika az euro övezetben, (iv) a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében és (v) a közös kereskedelempolitika. A kizárólagos hatáskörök gyakorlásához az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a szükséges nemzetközi szerződések megkötésére is. Megosztott hatáskörök: a belső piac, a szociálpolitika bizonyos vonatkozásai, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a mezőgazdaság és halászat (a tengeri erőforrások megőrzésének kivételével), a környezet, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, az energiaügy, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége, a közegészségügy bizonyos vonatkozásai. A megosztott hatáskörökkel a tagállamok csak olyan mértékben élhetnek, amilyen mértékben az Unió az ilyen hatáskörét nem gyakorolta, vagy lemondott annak gyakorlásáról. Támogató, összehangoló és kiegészítő hatáskörök közül említendők különösen az egészségvédelem, az ipar, a kultúra, az oktatás, az ifjúság, a sport és a képzés, az igazgatási együttműködés. Az ilyen hatáskörök gyakorlásakor az Unió nem vonhatja el a tagállamoktól saját hatáskörük gyakorlását. Az Unió közös kül- és biztonságpolitikai hatásköre minden ebbe a körbe eső kérdésre kiterjed, beleértve a közös védelempolitika fokozatos kialakítását is, amely közös védelemhez vezethet. A jelenleg az EKSZ 308. cikkébe foglalt, a Közös Piac céljainak megvalósításához szükséges hatáskört az I-18. cikk „rugalmassági klauzula” néven veszi át, azzal a fontos különbséggel, hogy az ilyen, nem kifejezetten nevesített hatáskör egyhangú tanácsi gyakorlásához már nem csupán a Parlament meghallgatása, hanem egyetértése szükséges. Hatáskörök meghatározása. Az I-11. cikk (1) bekezdése leszögezi, hogy az Unió hatásköreit a ráruházásuk elve szabályozza („competences are governed by the principle of conferral” -ráruházás, nem átruházás, ami angolul „transfer” lenne; a magyar fordításban ezért pontatlan a hatáskör-átruházás kifejezés). A tagállamok nem saját hatásköreiket ruházzák át, hanem azok korlátozásával újszerű hatásköröket ruháznak az Unióra. A továbbiakban a magyar fordítás már helyesen a „ráruházás” fogalmát használja. A két fogalom között jelentős tartalmi különbség van. A „ráruházás” koncepciója kezdettől fogva meghatározta

39

az újonnan létrehozott Európai Közösségek szupremáciáját, elismerve a tagállamok saját szuverenitását, amit a Közösségre ruházott hatáskörök csupán korlátoznak. Kizárólagos hatáskörök: (i) Vámunió, (ii) A belső piac működéséhez szükséges versenyszabályozás, (iii) Monetáris politika az euro övezetben, (iv) a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében és (v) a közös kereskedelempolitika. A kizárólagos hatáskörök gyakorlásához az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a szükséges nemzetközi szerződések megkötésére is. Megosztott hatáskörök: a belső piac, a szociálpolitika bizonyos vonatkozásai, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a mezőgazdaság és halászat (a tengeri erőforrások megőrzésének kivételével), a környezet, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, az energiaügy, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége, a közegészségügy bizonyos vonatkozásai. A megosztott hatáskörökkel a tagállamok csak olyan mértékben élhetnek, amilyen mértékben az Unió az ilyen hatáskörét nem gyakorolta, vagy lemondott annak gyakorlásáról. Támogató, összehangoló és kiegészítő hatáskörök közül említendők különösen az egészségvédelem, az ipar, a kultúra, az oktatás, az ifjúság, a sport és a képzés, az igazgatási együttműködés. Az ilyen hatáskörök gyakorlásakor az Unió nem vonhatja el a tagállamoktól saját hatáskörük gyakorlását. Az Unió közös kül- és biztonságpolitikai hatásköre minden ebbe a körbe eső kérdésre kiterjed, beleértve a közös védelempolitika fokozatos kialakítását is, amely közös védelemhez vezethet. A jelenleg az EKSZ 308. cikkébe foglalt, a Közös Piac céljainak megvalósításához szükséges hatáskört az I-18. cikk „rugalmassági klauzula” néven veszi át, azzal a fontos különbséggel, hogy az ilyen, nem kifejezetten nevesített hatáskör egyhangú tanácsi gyakorlásához már nem csupán a Parlament meghallgatása, hanem egyetértése szükséges. Hatáskörök meghatározása. Az I-11. cikk (1) bekezdése leszögezi, hogy az Unió hatásköreit a ráruházásuk elve szabályozza („competences are governed by the principle of conferral” -ráruházás, nem átruházás, ami angolul „transfer” lenne; a magyar fordításban ezért pontatlan a hatáskör-átruházás kifejezés). A tagállamok nem saját hatásköreiket ruházzák át, hanem azok korlátozásával újszerű hatásköröket ruháznak az Unióra. A továbbiakban a magyar fordítás már helyesen a „ráruházás” fogalmát használja. A két fogalom között jelentős tartalmi különbség van. A „ráruházás” koncepciója kezdettől fogva meghatározta az újonnan létrehozott Európai Közösségek szupremáciáját, elismerve a tagállamok saját szuverenitását, amit a Közösségre ruházott hatáskörök csupán korlátoznak. A törvényhozó így felelt meg az EK szupranacionalitásának kereteit alapvetően meghatározó alapszerződés 5. cikkében foglaltaknak, amelyek szerint „A Közösség a jelen Szerződés által ráruházott hatáskörök és az abban meghatározott célok keretei között jár el”. Megjegyzendő, hogy nem saját felségjogaink átruházásáról, hanem szerződésekben meghatározott, új hatásköröknek az EU-ra illetve a Közösségekre történő „ráruházásáról” van szó, ami nem állami szuverenitásunkat csorbítja, csupán szuverenitásunk gyakorlását korlátozza, szerződésben meghatározott körben. ráruházott hatáskör fogalma (EKSZ 7. cikk) A közösségre bízott feladatokat a ráruházott hatáskörükön belül látják el: Európai Parlament, Tanács, Bizottság, Bíróság, Számvevőszék. A tanácsot és a bizottságot a Gazdasági és szociális, valamint a régiók bizottsága segíti. célszerű vagy szükséges hatáskör fogalma (EKSZ 308. cikk) Ha a közösség fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy a közös piac működése során a közösség valamely célkitűzése megvalósuljon, és e szerződés nem biztosítja a szükséges hatáskört, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag meghozza a megfelelő intézkedéseket. (Rugalmassági klauzula az alkotmányszerződés szerint.) bennefoglalt hatáskör fogalma: A privilegizált keresetindítók EKSZ-ben bennfoglalt hatásköre a jogszabálysértő tagállammal szembeni keresetindítás. Abban az esetben, ha az EKSZ szabályozásának módosítása a közösségi szerv (Bizottság) kötelezettsége lett volna, és az azt elmulasztotta, ekkor a keresetindításnál erre nem hivatkozhat. Ezért az Európai Bíróság a Bizottság keresetével szemben konkuráló hatáskörrel rendelkező tagállam javára ítélt, mivel az a 74, 75, valamint a 228. cikkekben a szükséges módosításokat a Tanáccsal egyetemben nem hajtotta végre, amely egyébként az 543/69/EGK sz. rendelettel hozta volna az EKSZ-t összhangba. (Európai Bíróság értelmezése: C-22/70 ERTA ügy, 543/69/EGK sz. rendelet a versengő hatáskörökről) Előfoglalás – preempció Az Európai Bíróság joggyakorlatában (ERTA jogeset) kimunkált elv, amely a megosztott hatáskörök területén szabályozza a közösségi, illetve a tagállami intézkedési jogosultságok egymáshoz való viszonyát. Blutman László szerint „[elő]foglalás (…) névvel illetjük azt a folyamatot, amikor a versengő (megosztott, a szerk.) hatásköröket magában foglaló cselekvési területeken, a Közösség jogi szabályozás megalkotásával az adott területet (…) egészben „elfoglalja”. A közösségi jog elsőbbsége alapján, pedig ezzel a tagállami szabályozást onnan kiszorítja, alkalmazhatatlanná teszi. Az előfoglalás elve kizárólag csak a szubszidiaritás elvével együtt érthető meg. Míg a kizárólagos hatáskörök területén a tagállami jogalkotás, nemzetközi szerződéskötés eleve kizárt, illetve a kiegészítő hatáskörök tekintetében a közösségi cselekvés csupán komplementer jellegű a tagállami hatáskörökhöz képest, addig a megosztott hatáskörök területén a közösségi és tagállami intézkedési jogosultságok az előfoglalás és a szubszidiaritás elvei egyidejű érvényesülésének függvényében alakulnak. Az előfoglalás a megosztott hatáskörökbe tartozó területen véghezvitt közösségi cselekvéshez fűződő (jog)következmény, mely szerint a közösségi intézkedéssel lefedett kérdésben további tagállami rendelkezésre nem kerülhet sor, az a továbbiakban a kizárólagos közösségi hatáskörökkel azonos módon viselkedik. Ugyanakkor a közösségi jogalkotás lehetőségét a megosztott hatáskörök területén korlátok közé szorítja a szubszidiaritás elve, hiszen ezen hatáskörökben a Közösség csak az alábbi feltételeknek megfelelően járhat el: EKSZ 5. cikk A Közösség az e szerződésben ráruházott hatáskörök és a számára kijelölt célkitűzések keretén belül jár el. Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. A Közösség intézkedései nem léphetik túl az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.

40

21. A közösségi jog közvetlen hatálya, a közvetlen hatály feltételei, a Szerződések rendelkezéseinek közvetlen hatálya, a másodlagos joganyag közvetlen hatálya. A vertikális és horizontális közvetlen hatály összevetése. A közösségi jog közvetlen hatálya: azt jelenti, hogy a magánjogi jogalanyok (természetes és jogi személyek) közösségi jogon alapuló igényeiket a tagállami bíróságokon érvényesíthetik. A közösségi jog közvetlen hatályát a Római Szerződés nem mondja ki expressis verbis, az Európai Közösségek Bíróságának munkája során nyert részletezést. Az Európai Közösségek Bírósága (EKB) először egy 1963-ban meghozott jogesetben mondta ki a közösségi jog közvetlen hatályát a Van Gend en Loos esetben. Kérdés: a RSZ régi számozás szerinti 12. cikke közvetlen hatálya, ami előírta azt, hogy a tagállamok nem vezetnek be egymás között új behozatali és kiviteli vámokat és azokat, amelyeket az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban már alkalmaznak, nem emelik (standstill klauzula). Van Gend en Loos úr cége egy vegyi terméket importált Németországból Hollandiába. A vegyi terméket a behozatalkor egy másik vámtétel alá sorolták, amihez magasabb vámtarifa tartozott. Ez ellen a cég fellebbezett: a más vámtétel alá történt besorolás lényegében vámemelés, amely ellentétes a Római Szerződés 12. cikkével. Az ügyet elbíráló holland Tariffcommissie ezért a következő kérdést intézte az EKB-hoz: “Van-e az EGK Szerződés 12. cikkének közvetlen hatálya egy tagállam területén?” A holland kormány is azzal érvelt, hogy az EGK-t megalapító Szerződés semmiben nem különbözik más nemzetközi szerződésektől és a közvetlen hatály kimondása ellentmondana a Szerződés alkotóinak szándékával. Az EKB ítélete: az EGK Szerződés több mint egy megállapodás, amely a szerződő felek között kölcsönös kötelezettségeket teremt, mivel az EGK Szerződés célja a Közös Piac megalkotása. A Közösség a nemzetközi jogban egy új jogrendet alkot, amelynek javára az államok korlátozták a szuverén jogaikat, és amelynek alanyai közé nemcsak a tagállamok, hanem az állampolgáraik is tartoznak. A közösségi jog nemcsak kötelezettségeket ró a magánszemélyekre, hanem jogokat is. A közvetlen hatály megteremtésével a tagállamok bíróságai a közösségi jog rendes bíróságaivá váltak. A Bíróság a Van Gend en Loos ügyben 4 feltételét szabja meg egy közösségi norma közvetlen hatályosulásához: 1) A norma negatív kötelezettséget jelent, 2) Tisztán, világosan és egyértelműen megfogalmazott, 3) Feltétlen, 4) Önálló. 1) Negatív kötelezettség: teljesen mindegy hogy pozitív- tevési vagy negatív- tartózkodási kötelezettséget ír elő a közösségi norma, annak közvetlen hatálya mindkét esetben megállapítható. 2) Tiszta, világos, egyértelmű: minden vélemény eggyé gyúrása a szöveget komplikált megfogalmazásúvá, értelmezhetetlenné vagy többértelművé teszi. Ezt el kell kerülni. 3) Feltétlen: a közösségi jog nem függhet semmilyen szervezet kontrolljától, megítélésétől vagy mérlegelésétől. Ez a feltétel leggyakrabban azért nem teljesül, mert a közösségi jog a tagállami mérlegelésnek hagy helyet. Ha egy közösségi rendelkezés csak egy elérendő célt fogalmaz meg és a megoldási módozatok közül a tagállam választhat, akkor ez a közösségi norma nem közvetlenül hatályos. 4) Önálló: a közösségi normának függetlennek kell lennie további aktusoktól, azaz a közösségi norma önvégrehajtó jellegű (self-executing character). Ehhez tartozik a Reyners ügy: a RSZ 52. cikke szerint “az átmeneti időszak alatt fokozatosan el kell törölni minden olyan korlátozást, amely egy tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén való letelepedésére vonatkoznak.” Az 54. cikk alapján “a Tanácsnak kell elfogadnia az első szakasz vége előtt egy általános programot a letelepedési szabadságra vonatkozó korlátozások eltörléséről. A Tanács az általános program megvalósítása céljából irányelveket bocsát ki.” Reyners holland nemzetiségű jogász volt, aki Belgiumban kapott jogi diplomát azonban Belgium megtagadta tőle az ügyvédi kamarába történő felvételt azon az alapon, hogy ő nem belga állampolgár. Az ügyet tárgyaló belga bíróság azt a kérdést tette fel az EKB-nak, hogy vajon az 52. cikk közvetlenül hatályos-e akkor, amikor még nem születtek meg a cikk végrehajtásáról szóló irányelvek. EKB ítélete: alapján a nemzeti elbánás követelménye, a hátrányos megkülönböztetés tilalma a közösségi jog egyik alapelve. A letelepedés szabadságát az átmeneti időre el kell érni a Közösségen belül. Az a tény, hogy a szabadság megvalósítása terén nem történt haladás, magát a kötelezettséget nem érinti, hogy az első szakasz lezárulta után a szabadságnak meg kell valósulnia. A közvetlen hatály elemzése konkrét jogforrási szinteken: 1) A Római Szerződés rendelkezései: a Szerződés nagyon sok rendelkezéséről megállapította már az EKB, hogy az közvetlen hatállyal rendelkezik. Mind a 4 szabadságra vonatkozó rendelkezések közvetlenül hatályosak. Ugyanígy közvetlen hatállyal rendelkeznek a Szerződés versenyjogi cikkei. Vertikális közvetlen hatály: magánszemély az állammal szemben érvényesíti közösségi jogon alapuló igényét. Horizontális közvetlen hatály: magánszemély egy másik magánszeméllyel szemben érvényesíti közösségi jogon alapuló igényét. 2) Az EK által kötött nemzetközi szerződések rendelkezései: a Bíróság a nemzetközi szerződés általános rendszerét, szellemét és szövegét vizsgálva tartja megállapíthatónak a közvetlen hatályának kimondását. Az International Fruit ügyben a kérdés a GATT Egyezmény közvetlen hatálya. A Bíróság mérlegelte azt, hogy az Egyezmény rendelkezései nagyon flexibilisek, derogációra van lehetőség, és egy tagállam egyoldalúan is elutasíthatja az Egyezményben rögzített kötelezettségek teljesítését. Mindezek miatt a GATT Egyezmény közvetlen hatályát elutasította a Bíróság. Ugyanerre a sorsra jutott a GATT Egyezmény utóda, a WTO Egyezmény is. Több esetben azonban a Bíróság megállapította egy, az EK által kötött nemzetközi szerződés közvetlen hatályát. A Kupfenberg ítéletben például az EK és Portugália által (a tagság előtt) kötött szabadkereskedelmi szerződés egyes cikkeinek közvetlen hatályát állapította meg az EKB. Egy portugál kereskedő ugyanis arra alapította igényét, hogy a szabadkereskedelmi egyezménybe ütköző módon szabott ki a német adóhatóság az általa Portugáliából Németországba exportált borra adót. Az EKB megállapította, hogy a portugál kereskedő alapíthatja egyéni jogát a szabadkereskedelmi egyezményre. 3) A rendeletek rendelkezései: a rendeletek valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandóak. Hatálybalépésüktől fogva behatolnak a nemzeti jogrendszerbe és egy egységes jogot hoznak létre a tagállamokban. 4) A határozatok rendelkezései: az EKB a Grad v. Finazamt Traunstein ügyben mondta ki először, hogy egy határozat rendelkezésének is lehet közvetlen hatálya, hiszen összeegyeztethetetlen lenne a határozatok kötelező erejével az, hogy kizárjuk annak lehetőségét, hogy az érintett személyek hivatkozzanak a határozatban rögzített kötelezettségekre. 5) Az irányelvek rendelkezései: a Szerződés célja semmiképpen nem az irányelvek közvetlen hatálya, hiszen azok implementálásra szorulnak. Az első ügy a Van Duyn v. Home Office ügy: az eset tényállása ismert a munkavállalók szabad mozgása köréből. Van Duyn kisasszony azzal érvelt, hogy az az irányelv, amely a munkavállalás szabadsága alóli kivételek közül a közrend fogalmát hivatott pontosítani, közvetlenül hatályos, tehát hivatkozható a nemzeti bíróság előtt is. Az Egyesült Királyság azt az álláspontot képviselte, hogy az irányelveknek nem lehet közvetlen hatályuk. Az EKB megállapította, hogy az irányelvek is rendelkezhetnek közvetlen hatállyal. Az irányelvek közvetlen hatályának kimondását 3 okra vezették vissza: a) az irányelv kötelező erejű jogforrás, b) a közösségi jog tényleges érvényesülése érdekében ez szükséges (Effet utile elv), c) egy irányelv értelmezésével összefüggésben is fordulhat a nemzeti bíróság kérdéssel az EKB-hoz. A Van Duyn ítélet: GB nem implementálta kellőképpen az irányelvet, mert ha jól implementálta volna, a probléma nem merült volna fel. Egy következő esetben az EKB ezt az érvet nyomatékosította az irányelvek közvetlen hatályának megállapítása érdekében. A Ratti esetben a Bíróság arra helyezte a hangsúlyt, hogy egy tagállam, amely nem implementált egy irányelvet kellő időben és megfelelő módon, az saját felróható magatartására nem hivatkozhat egy magánszeméllyel szemben annak érdekében, hogy az irányelv által támasztott kötelezettségeket ne teljesítse (estoppel elv). Az irányelvek közvetlen hatályánál tehát találtunk egy további negyedik feltételt: az irányelvben meghatározott implementációs határidő eredménytelen elteltét.

41

Kérdés, hogy van-e joga egy magánszemélynek az államon kívüli természetes vagy jogi személlyel szemben hivatkozni (horizontálisan) egy olyan irányelvre, amelynek implementációs határideje eredménytelenül telt el? Ez az irányelvek horizontális közvetlen hatályának problémája. A Bíróság a Marshall esetben adta meg a határozott választ erre az igen fontos kérdésre. Marshall kisasszony a Southamptoni egészségügyi hivatalnál dolgozott. A hivatal írott politikája az volt, hogy a dolgozókat a nyugdíjkorhatár elérésekor kötelezően elbocsátották, ha nem vonult nyugdíjba. Az angol törvényeknek megfelelően a nyugdíjkorhatár a férfiaknál 65, a nőknél 60 év volt, de ez nem jelentett kötelező nyugdíjazást. Marshall kisasszony az angol bírósághoz fordult az Egészségügyi Hivatal elbocsátásával szemben, és hivatkozott arra, hogy ez a gyakorlat sérti az 1976-ban megalkotott férfiak és nők egyenlő elbánásáról szóló közösségi irányelvet. A Fellebbviteli Bíróság azt a kérdést intézte az EKB-hoz, hogy vajon Marshall kisasszony hivatkozhat-e egy közösségi irányelvre a közegészségügyi hivatallal szemben, amennyiben az angol jog és a közösségi jog nyilvánvaló ellentétéről van szó. A főügyész véleménye szerint az irányelv a tagállamokat kötelezi és nem magánszemélyeket. A főügyész véleménye szerint ha egy irányelvre egy magánszemély magánszeméllyel szemben is hivatkozhatna, akkor teljesen eltűnne az irányelv és a rendelet közötti különbség, amelyet pedig maga a Római Szerződés rögzít. Ezt a Bíróság is osztotta, amikor kimondta, hogy az irányelv önmagában (implementáció nélkül) nem róhat kötelezettséget magánszemélyekre, mivel az a címzett tagállamokat kötelezi a Római Szerződés 249. (189.) cikke értelmében. Tehát a Bíróság ezzel az ítéletével elutasította az irányelvek horizontális közvetlen hatályát. Irányelvek esetében tehát további ötödik feltétel, hogy arra csak vertikális jogviszonyokban (tehát az állammal szemben) lehet hivatkozni. Kérdés: az Egészségügyi Hatóság az államhoz tartozik-e vagy magánjogi jogalany, és ha az utóbbi, akkor ha nem hatósági feladatkörében járva sérti meg az irányelvet, hanem mint magánjogi jogalany (jogszerűtlen elbocsátása egy munkavállalónak) vajon alkalmazható marad-e az irányelv. Az EKB ezt a kérdést is igennel válaszolta meg. A fő kérdés tehát az lett, hogy meddig is terjed az állam? Az állam fogalmának meghatározására a Foster v. British Gas ügyben került sor. Eszerint az állam kivetülésének tekinthető: a) bármilyen jogi formával rendelkező szerv, amely b) egy állami intézkedés, jogszabály alapján c) felelős egy közhatalmi feladat ellátásáért, d) az állam ellenőrzése alatt és e) ezen közhatalmi feladat ellátása céljából olyan speciális hatáskörökkel rendelkezik, amelynek túlmutatnak az egyének közötti kapcsolatokban megszokott szabályokon.

42

22. A közösségi jog közvetett hatálya. A közösségi hűség elve. A közösségi jog szupremáciáját nem csupán a közvetlen hatályú rendelkezéseinek tagállami jogot felülíró alkalmazása jelenti. Ezen túlmenő, közvetett hatályát egyrészt a tagállami intézkedések jellegét meghatározó közösségi hűség követelménye, másrészt, ebből fakadóan, a tagállami bíróságoknak a belső jog közösségi jog szövegéhez és céljához igazodó értelmezési kötelezettsége biztosítják. A közösség iránti hűség elve megkülönböztetendő a tagállamok együttműködését célzó szolidaritás követelményétől. A közösségi hűség (lojalitás) tiszteletben tartását az EKSZ. 10 cikke három vonatkozásban írja elő: megfelelő intézkedési kötelezettség, közösségi feladatok teljesítésének elősegítése, és célok elérésének veszélyeztetésétől való tartózkodás formájában. Az Európai Biróság a közösségi jog alkalmazása és értelmezése során ismételten hivatkozott a lojalitás szabályára, így pl. a Von Kolson és Kamman v. Észkarajna-Vesztfália ügyben (C 14/83), a német jog alapján megítélendő kártérítés mérvének a 76/207 közösségi irányelv szempontjai szerinti megállapítása végett, annak nem kellő átültetése folytán. Vagy: Az EKSZ ugyan csupán a közösség intézményei, ill. alkalmazottai által okozott kár megtérítését írja elő (288.cik); az Európai Bíróság azonban a közösségi hűségre is hivatkozva megállapította, hogy a tagállamok kifejezett közösségi szabály hiányában is felelnek a közösségi jog megsértésével okozott kárért, ha nem ültették át kellő időben a vonatkozó irányelvet (C 6&9/90, Francovich és Bonifaci v.Olaszorság). A közösségi jog szerinti értelmezési kötelezettség a közösségi jogszabályban kimeritően felsorolt feltételek esetében kizárja a nemzeti jogban azoktól eltérő feltételek alkalmazását (C-106/89 Marleasing v. La Comercial Internacionale, spanyol törvény szerinti semmisségi ok figyelmen kívül hagyásának kötelezettsége egy későbbi közösségi társasági irányelv megszorító fényében). A közösségi jog megsértésének következményeit kifejezett közösségi szabály hiányában az általánosan elismert értelmezési szabályokból következően a közösségi jogrend alapelvei szerint kell elbírálni, esetenként a valamennyi tagállamban közös jogelveket is figyelembe véve (C-46&48/93 Brasserie du Pecheur v. Németország). (Az előadáson ennél a tételnél az értelmezésről beszélt Boytha, úgyhogy ez kell ide.) - a tagállami bíróságoknak a saját nemzeti jogukat a Közösségi jog szövegének + céljának megfelelően kell értelmezniük A munkaviszony kapcsán tiltott nemek szerinti megkülönböztetés lehet közvetlen, amikor a férfiakra és a nőkre vonatkozóan eltérő szabályozás irányadó; és lehet közvetett, amikor a szabályozás a nemek között nem tesz ugyan különbséget, de alkalmazásában az egyik nemhez tartozók jelentős részét hátrányosabban érinti, mint a másik nemhez tartozókat (és ez nem indokolt objektíven). Kérdés: a transz-szexuális műtéten átesettek és a homoszexuális nemi irányultságúak vonatkozásában: a) “P” munkaviszonyát a nemét átalakító műtétre tekintettel megszüntették. Előzetes döntési eljárás keretében az Európai Bíróságnak kellett állást foglalnia, hogy a nők és a férfiak egyenlő elbírálását előíró Irányelv vonatkozik-e transz-szexuálisokra? Megállapította, hogy az Irányelv az egyenlőség alapvető elvére épült és ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy a diszkrimináció elleni általános védelmet nemi alapon korlátozná. b) Két évre rá a Bíróság kevésbé liberálisan döntött, amikor egy női alkalmazott a különböző nemű partnerek számára biztosított utazási kedvezményt női partnere számára igényelte. A Bíróság úgy döntött, hogy a vonatkozó Irányelv nem fedi a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientáción alapuló diszkrimináció eseteit. - Von Colson-ügy: nemi diszkrimináció tilalma ƒ Von Colson – Kamann kisasszonyok: egy börtönben betöltendő szociális munkás álláshelyre pályáztak ƒ a 2 üres álláshelyre férfiakat nevezetek ki ƒ a férfiak + nők egyenlő elbánásáról szóló Közösségi irányelv szövege: ƒ a tagállamoknak úgy kell implementálni az irányelvet, h. hatékony bírói jogvédelmet kell nyújtaniuk a nemi diszkriminációt szenvedett személyek számára ƒ a német jog alapján a nemi diszkriminációt szenvedett személy nem kérhette az állásba történő kinevezését + kártérítésként is csak költségei megtérítését követelhette ƒ Bíróság: a tagállamok részére kötelező az irányelvben kitűzött cél elérése → meg kell tenni minden megfelelő általános + egyedi intézkedést ezen kötelezettség teljesítésének érdekében → ezeknek az állam minden szervére vonatkoznak (így a bíróságokra is) ƒ a nemzeti bíróság köteles saját nemzeti jogszabályát úgy értelmezni, h. a Közösségi irányelv szövegét + célját is érvényre juttassa ƒ Implementált nemzeti jog olyan interpretációra hívja fel a nemzeti bíróságok figyelmét, amely az irányelvvel megegyező - Marleasing-ügy: ƒ EKB: ha lehet, a nemzeti Ptk-t a Közösségi irányelv szövegének + céljának fényében értelmezze ƒ nemzeti Ptk. egy korábbi rendelkezését kell egy későbbi Közösségi jogforrás fényében értelmezni ƒ mindegy, h. melyik jogforrás született előbb, az értelmezési kötelezettség terheli a nemzeti bírót, ha ez lehetséges ƒ nem egy abszolút jellegű kötelezettség, hanem (imitálja az értelmezési helyzetekre pl. a nemzeti bírók kontra legem értelmezésekre) nem fognak írni saját nemzeti joguk értelmezésekor A Marleasing ügyben a Marleasing nevű spanyol cég keresetet indított a La Comercial nevű társaság ellen arra hivatkozva, hogy annak társasági szerződése semmis a spanyol polgári törvénykönyv alapján, mivel az csak a hitelezők kijátszására irányul. Az első társasági jogi irányelvben ilyen semmisségi ok nem található, s mivel az egy taxatív listát közöl, a tagállamoknak nincsen jogukban egyéb semmisségi okok alapján megállapítani egy társasági szerződés semmisségét. Az EKB ítéletében arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy amennyiben lehetséges, a spanyol polgári törvénykönyvet a közösségi irányelv szövegének és céljának fényében értelmezze. A közösségi jog megsértésének következményeit kifejezett közösségi szabály hiányában az általánosan elismert értelmezési szabályokból következően a közösségi jogrend alapelvei szerint kell elbírálni, esetenként a valamennyi tagállamban közös jogelveket is figyelembe véve (C-46&48/93 Brasserie du Pecheur v. Németország). A Francovich-Bonifaci esetben az olasz állam nem implementálta a bérgarancia alap felállításáról rendelkező közösségi irányelvet. Ezen irányelv célkitűzése az volt, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a tagállamokban felállított alapból a munkavállaló kifizetetlen munkabérének egy része kielégítést nyerjen. Az irányelv alapján a tagállamok kötelesek arra, hogy a

43

bérgarancia rendszer pontos szabályait jogrendszerükben kialakítsák. Olaszország az irányelvet az implementációs határidő lejárta után sem implementálta és ezért a Bíróság meg is állapította közösségi jogsértését. Ennek ellenére a bérgarancia rendszert nem hozták létre a tagállamban. Egy vicenzai munkáltató csődje után a munkások nem kapták meg munkabérüket, és ennek érvényesítése iránt pert indítottak az olasz álam ellen egy olasz bíróságon. A nemzeti bíróság az ügyben értelmezési kéréssel fordult az EKB-hoz. Az EKB megvizsgálta azt, hogy közvetlenül az irányelvre alapíthatják-e jogaikat a felperesek, azaz az irányelv közvetlenül hatályos-e. Mivel az irányelvben nem volt pontosan meghatározva, hogy ki finanszírozza az alapot és ki felelős a garancianyújtásért, ezért a Bíróság megtagadta az irányelv közvetlen hatályának kimondását. DE: az EKB megállapította, hogy a közösségi jognak elve az, hogy a tagállamok kártérítésre kötelezettek azon károkért, amelyeket az egyének az állam közösségi jogsértése miatt szenvednek el. Az állam kártérítési felelősségének 3 feltétele: a) az irányelv jogokat ruház át az egyénekre, b) ezen jogoknak a tartalma megállapítható az irányelv alapján, c) ok-okozati összefüggés áll fenn az állam közösségi jogsértése és az okozott kár között. A felelősségre vonatkozó egyéb szabályokat az EKB nem határozza meg, hanem visszautal a tagállamok kártérítési szabályaira. Az EKB csak egy követelményt állít fel: a közösségi jogon alapuló kártérítési felelősség érvényesítése nem lehet kedvezőtlenebb, mint a hasonló jellegű hazai igények esetén irányadó szabályok, és nem teheti a reparációt a gyakorlatban lehetetlenné vagy nagymértékben nehézzé. British Telecommunications esetben a Bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a víz, energia, közlekedési, és telekommunikációs szektorban tevékenykedő szervek közbeszerzési eljárásáról szóló közösségi irányelv tartalma vajon világosan és pontosan van-e meghatározva. A Bíróság értelmezése szerint az irányelv egyik cikkelye pontatlan megfogalmazása miatt kétértelmű. A Bizottság nem lépett fel az angol implementációs szabállyal szemben. Mindezek alapján a Bíróság nem állapította meg a megfelelően súlyos jogsértést. A Dillenkofer esetben a német állam nem implementált egy közösségi irányelvet. A tagállam védekezése az volt, hogy az irányelvben meghatározott implementációs periódus túl rövid volt, valamint a német gazdaság ezen szektorában az implementáció túl nagy zavarokat idézett volna elő. Az EKB visszautasítja ezeket a védekezéseket, leszögezve azt, hogy bevett esetjog az, hogy a tagállam az implementációs kötelezettségének teljesítésekor nem hivatkozhat a saját belső jogrendszerének állapotára, valamint a gazdasági következményekre. Az egyedüli lehetőség az lett volna, ha az állam a Közösségben kezdeményezi az implementációs időszak meghosszabbítását, viszont egyoldalúan nem tanúsíthat ezen okból a közösségi joggal ellentétes magatartást. Azon tény, hogy a tagállam az implementációs periódus alatt semmilyen lépést nem tett az irányelv implementálására, már önmagában megalapozza a megfelelően súlyos jogsértést.

44

23. A Közösségi jog általános jogelvei. 23 A közösségi jog általános jogelvei. 2006. évi kiadású jegyzet 10.2.2 ( 91-98. old) Ne tévesszük össze az Unió EUSZ 6. cikkében szabályozott alapelveivel. Ezeknek a sorába illesztette az Uniót alapító maastrichti szerződés az Európa Tanács 1950. évi emberi jogi konvenciójában biztosított emberi jogokat és alapvető szabadságokat, mint a közösségi jog általános alapelveiként tiszteletben tartandó alapvető jogokat. A közösségi jog az alapelveken túl általános jogelvek alkalmazását is előírja. Az EKSZ 220. cikke szerint az Európai Bíróságnak az alapító szerződés alkalmazásakor és értelmezésekor a szerződés szabályain túl biztosítania kell általában a hatáskörét érintő jog tiszteletben tartását. Ilyen jogelvek a nemzetközi jogban kristályosodott és általánosan elismert elvek, vagy a tagállamok jogában közös általános elvek. Az ilyen jogelvek a közösségi jog független jogforrásai. V.ö. EKSZ 230. és 288. cikkeiben tett hivatkozásokkal. Az EKSZ kifejezett rendelkezéseivel szemben azonban nem alkalmazhatók (Sgarlata ügy, 40/64). Különös jogelvek: Az arányosság elve: az elérendő célhoz szükséges mértékü intézkedés szabálya; pl. német sörtisztasági törény nem teszi indokolttá adalékanyagok importjának teljes tilalmát (1978/84, Bizottság v. Németország). Jogbiztonság: (i) visszaható hatály kizárása a jogszabály kihirdetését megelőző magatartásra, indokolt kivételekkel (pl. visszaható alkalmazás kedvezőbb helyzetbe hozna magányszemélyt). (ii) Jogos elvárások tiszteletben tartása: Valamely döntés ne sértsen korábbi intézkedéssel támasztott elvárást, pl. a tejtermelés előirt korlátozása érdekében annak átmenetileg vállalt teljes beszüntetése ne zárja ki később a termelésbe való bekapcsolódást az engedélyezett bővítésnek a korábban redukált quótákhoz viszonyítása miatt, ami nem létező termelés újra indításakor az engedett mennyiség meghatározására nem alkalmazható (189/89 Spagl ügy). Egyenlőség elve: ebből következően a diszkrimináció tilalma. Kifejezett tilalmak az EKSZ szövegében: állampolgárság, mezőgazdasági politikában termelők és fogyasztók, bérezés tekintetében nemek szerint (EKSZ 12, 34, 141 cikkek). . Az Unió alapelveiből következő alapjogi tilalmak keretében mindennemű megkülönböztetés elleni egyhangú tanácsi intézkedés lehetősége (13.cikk): Irányelvek a származástól független, illetőleg a férfiak és nők közötti minden irányú egyenlő elbánás előírásáról. Közvetett, pozitiv, fordított diszkrimináció. Eljárásjogi jogelvek: (i) Meghallgatáshoz való jog, (ii) indokolás kötelezettsége, (iii) megfelelő bírósági eljáráshoz való jog. - az általános jogelvek az EK jogforrások alkalmazásakor + értelmezésekor - íratlan formában is az EK független jogforrása - EKSZ: ƒ a szerződés alkalmazásakor figyelemmel kell lenni általában a jogra ƒ a Közösségi intézmények aktusainak jogszerűségét a bíróságnak bármilyen jogi szabály vonatkozásában ellenőriznie kell ƒ a Közösség intézményei által okozott kárt a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően kell megtéríteni DE! az általános jogelveket nem lehet az EKSZ kifejezett rendelkezéseivel szemben alkalmazni (SGARLATA ügy) 1. Arányosság elve: A közigazgatási jog keretében érvényesülő elv, a Közösség és a tagállamok intézményei csak a megvalósítandó cél eléréséhez szükséges mértékben írhatnak elő kötelezettségeket és szankciókat. A Bíróság ezen az alapon érvénytelenítette a Közösség cukorpiacát szabályozó rendelet egyik bekezdését, amely óvadék elkobzását írta elő az export elmaradása, az export engedélyigénylési határidejének elmulasztása esetére. A kérelem benyújtásának néhány órás késedelmére is vonatkozzon, ez pedig aránytalan hatású. - a Közösség + a tagállamok intézményei csak a megvalósítandó cél eléréséhez szükséges mértékben írhatnak elő azt szolgáló kötelezettségeket + szankciókat (aránytalan hatású, a cél másképp is elérhető) - pl. a bíróság aránytalan intézkedésként érvénytelenítette a német köztisztasági törvénynek azt a rendelkezését, amely a közegészség megóvására hivatkozással teljes tilalmat rendelt el adalékanyagok importjára → az áruk szabad mozgásának korlátozása 2. A jogbiztonság elve a) a visszaható hatály kizárása + b) a jogos elvárások elismerése biztosítják érvényesülését a, visszaható hatály kizárása: - a kifejezett ellenkező rendelkezés hiányában a Közösség intézményei által hozott jogforrások nem az elfogadásuk napján hanem csak kihirdetésük napjával lépnek hatályba b, jogos elvárások elismerése: - a Közösség intézményei a rájuk ruházott közvetlen piacigazgatási körben hozott döntéseikkel ne sértsék a korábbi intézkedéseik alapján jogszerűen eljárt személyek elvárásait, kivéve, ha ezt magasabb közérdek megkívánja - pl. a bíróság megsemmisítette a Bizottság intézkedését, mert saját döntésének eredeti szövegéről nem maga készített hiteles fordítást (ah. azt elj.i szabályai megkívánják, hanem arról a versenyügyi főbiztos gondoskodott) 3. Az egyenlőség elve (diszkrimináció tilalma) Az egyenlőség elve: lényegében a diszkrimináció tilalmának pozitív meghatározása. Azt jelenti, hogy azonos helyzetben lévő személyeket azonos elbánásban kell részesíteni, hacsak objektív okok nem indokolnak eltérő elbírálást. Az EKSZ kifejezetten tiltja: 1) az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetést. Célja: a tagállamok állampolgárainak más tagállamokban, az ottani joghoz képest megkülönböztető elbírálásának megszüntetése. Az állampolgárság szerinti megkülönböztetés közösségi jogi tilalma csak a Közösség hatáskörébe eső gazdasági tevékenységekre terjed ki (pl. a sportolás és a sportolók nem jövedelem szerzésére irányuló egyesületeinek szabályai nem esnek az EKSZ alkalmazási

45

körébe). 2) A termelők vagy a fogyasztók körében való minden hátrányos megkülönböztetést a közös mezőgazdasági politika keretében. 3) A nemek szerinti megkülönböztetést a bérezés szempontjából (141.cikk). Az egyenlőség elve a munkavállalásra és a munkaviszony feltételeire vonatkozó Irányelvek kibocsátásával is szabályozást nyert (egyenlő bérezés, egyenlő elbánás a munkaviszonyban és a társadalombiztosításban). A munkaviszony kapcsán tiltott nemek szerinti megkülönböztetés lehet közvetlen, amikor a férfiakra és a nőkre vonatkozóan eltérő szabályozás irányadó; és lehet közvetett, amikor a szabályozás a nemek között nem tesz ugyan különbséget, de alkalmazásában az egyik nemhez tartozók jelentős részét hátrányosabban érinti, mint a másik nemhez tartozókat (és ez nem indokolt objektíven). Kérdés: a transz-szexuális műtéten átesettek és a homoszexuális nemi irányultságúak vonatkozásában: a) “P” munkaviszonyát a nemét átalakító műtétre tekintettel megszüntették. Előzetes döntési eljárás keretében az Európai Bíróságnak kellett állást foglalnia, hogy a nők és a férfiak egyenlő elbírálását előíró Irányelv vonatkozik-e transz-szexuálisokra? Megállapította, hogy az Irányelv az egyenlőség alapvető elvére épült és ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy a diszkrimináció elleni általános védelmet nemi alapon korlátozná. b) Két évre rá a Bíróság kevésbé liberálisan döntött, amikor egy női alkalmazott a különböző nemű partnerek számára biztosított utazási kedvezményt női partnere számára igényelte. A Bíróság úgy döntött, hogy a vonatkozó Irányelv nem fedi a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientáción alapuló diszkrimináció eseteit. A kérdés normatív rendezésére a Tanácsot az amszterdami felülvizsgálat során kapott széleskörű felhatalmazása jogosítja fel. EKSZ 13. cikk: a Tanács olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, fajra vagy etnikai hovatartozásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális beállítottságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek (nem kötelező és csak többségi döntéssel lehet). A Tanács a) 2000. júniusában meghozta a 2000/43 EK. sz. Irányelvet mindenfajta megkülönbözetésnek a foglalkoztatás körében való tilalmáról, b) 2000 októberében pedig politikai megállapodás született a faji vagy az etnikai alapú megkülönböztetést más területeken, így az oktatás, a szolgáltatások és a szociális védelem körében tiltó további irányelv javaslatáról is. Két különös esetkör: Pozitív diszkrimináció: olyan megkülönböztetett elbánást jelent, amelynek célja fennálló egyenlőtlenségek felszámolásával tényleges egyenlőség biztosítása. Az egyenlő elbánás elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy “a férfiak és nők szakmai életben való teljes egyenlőségének tényleges biztosítása végett” külön előnyöket biztosítsanak azért, hogy ezzel megkönnyítsék az “alulreprezentált nem” (akár férfi, akár női) szakmai tevékenységének gyakorlását, vagy megelőzzék, illetőleg ellensúlyozzák a szakmai előmenetelükben mutatkozó hátrányukat. A pozitív diszkrimináció nem azonos az egyenlő elbánás elve alól olyan kötelezettségek vonatkozásában tett kivételekkel, amelyek teljesítésénél a munkavállaló neme meghatározó tényező, mint pl. női motozók esetében. Az eltérő elbánás lehetősége csak a sajátos feladat tekintetében áll fenn, nem a betöltött munkakör (pl. rendőri munka) egészére nézve. Nem pozitív diszkrimináció a női biológiai adottságokból adódó körülmények (terhesség, szülés) sajátos szabályozása. Fordított diszkrimináció: külföldi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személynek a belföldön honos állampolgárokhoz képest előnyösebb elbánásban részesítését jelenti. Külföldi beruházóknak nyújtott különleges előnyök a nemzeti jogban, vagy a személyek szabad mozgásának körében a külföldiek letelepedésére és tevékenységére vonatkozó EKSZ szabályok. Az Európai Bíróság gyakorlatában külföldinek tekintendő az a belföldi állampolgár is, aki egy másik tagállamban telepedett le, ott szerzett képesítést, szakmai gyakorlatot, amit a közösségi jog alapján a többi tagállamban is el kell ismerni. Ennek alapján alkalmazta a Bíróság Hollandia szigorúbb belső előírásaival szemben a Közösség valamely tagállamában szerzett képzettség kölcsönös elismerésére vonatkozó Irányelvet egy olyan holland állampolgár javára, aki hosszabb ideig Belgiumban élt és az ott folytatott víz és gázvezeték szerelő tevékenységét kívánta állampolgársága szerinti hazájára Hollandiára is kiterjeszteni. A holland hatóságoknak a saját joguk által megkívánt képesítés helyett el kellett fogadniuk a Belgiumban hosszabb időn át folytatott szakmai gyakorlatot. 4. Elj.jogi alapelvek Eljárásjogi alapelvek: az eljárási jogokat az EK joga általában kifejezetten rendezi. Ahol erre nem kerül sor, a következő általános jogelvek irányadóak: 1) A meghallgatáshoz való jog: először 1974-ben az Európai Bíróság versenyjogi gyakorlatában került közösségi elismerésre. A Bíróság leszögezte, hogy az EK jogában általános elv miszerint annak a személynek, akinek érdekeit valamely közhatóság által hozott döntés nyilvánvalóan érinti, lehetőséget kell adni nézetei közlésére. 2) Az indokolás kötelezettsége: Heylens úr belga fociedző volt, aki Fro.-ban dolgozott. Diplomájának elismerését a francia hatóságok indokolás nélkül elutasították. Az Európai Bíróság úgy határozott, hogy a szabad mozgás követelményének érvényesítéséhez jogorvoslatot kell biztosítani az alkalmazáshoz való jogot érintő döntés ellen és a döntést indokolni kell. 3) A megfelelő bírósági eljáráshoz való jog: (az előző két elvből következik) az észak-írországi rendőrség jogorvoslat lehetősége nélkül közölte a tartalékos szolgálat nő tagjaival, hogy szerződéseiket nem újítja meg, mivel olyan döntés született, hogy a tartalékosokat is fel kell fegyverezni, a nők pedig nem részesültek fegyveres kiképzésben. Az illetékes miniszter az intézkedést nemzetbiztonsági és közrendi okokra hivatkozással megtámadhatatlannak minősítette. Az Európai Bíróság úgy döntött, hogy a jogorvoslatot kizáró hatósági döntés megfosztotta az érintetteket attól, hogy a közösségi jog férfiak és nők egyenlőségét biztosító szabályain alapuló jogaikat bíróság előtt érvényesítsék; a tagállamoknak azonban biztosítaniuk kell a közvetlenül alkalmazható közösségi jog érvényesülésének bírósági ellenőrzését.

46

24. A tagállamok kártérítési felelőssége a közösségi jog megsértéséért. Az állam kártérítési felelősségével foglalkozó első eset is egy olyan implementáció nélküli közösségi irányelv kikényszerítésével függött össze, amely közvetlen hatállyal nem rendelkezett. A Francovich-Bonifaci esetben az olasz állam nem implementálta a bérgarancia alap felállításáról rendelkező közösségi irányelvet. Ezen irányelv célkitűzése az volt, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a tagállamokban felállított alapból a munkavállaló kifizetetlen munkabérének egy része kielégítést nyerjen. Az irányelv alapján a tagállamok kötelesek arra, hogy a bérgarancia rendszer pontos szabályait jogrendszerükben kialakítsák. Olaszország az irányelvet az implementációs határidő lejárta után sem implementálta és ezért a Bíróság meg is állapította közösségi jogsértését. Ennek ellenére a bérgarancia rendszert nem hozták létre a tagállamban. Egy vicenzai munkáltató csődje után a munkások nem kapták meg munkabérüket, és ennek érvényesítése iránt pert indítottak az olasz álam ellen egy olasz bíróságon. A nemzeti bíróság az ügyben értelmezési kéréssel fordult az EKB-hoz. Az EKB megvizsgálta azt, hogy közvetlenül az irányelvre alapíthatják-e jogaikat a felperesek, azaz az irányelv közvetlenül hatályos-e. Mivel az irányelvben nem volt pontosan meghatározva, hogy ki finanszírozza az alapot és ki felelős a garancianyújtásért, ezért a Bíróság megtagadta az irányelv közvetlen hatályának kimondását. DE: az EKB megállapította, hogy a közösségi jognak elve az, hogy a tagállamok kártérítésre kötelezettek azon károkért, amelyeket az egyének az állam közösségi jogsértése miatt szenvednek el. Az állam kártérítési felelősségének 3 feltétele: a) az irányelv jogokat ruház át az egyénekre, b) ezen jogoknak a tartalma megállapítható az irányelv alapján, c) ok-okozati összefüggés áll fenn az állam közösségi jogsértése és az okozott kár között. A felelősségre vonatkozó egyéb szabályokat az EKB nem határozza meg, hanem visszautal a tagállamok kártérítési szabályaira. Az EKB csak egy követelményt állít fel: a közösségi jogon alapuló kártérítési felelősség érvényesítése nem lehet kedvezőtlenebb, mint a hasonló jellegű hazai igények esetén irányadó szabályok, és nem teheti a reparációt a gyakorlatban lehetetlenné vagy nagymértékben nehézzé. A Factortame esetben az EKB leszögezi, hogy az államnak minden aktív (tevőleges) vagy passzív (mulasztásos) közösségi jogsértés esetén fennáll a felelőssége. A jogsértést elkövetheti az állam bármely szerve. A tagállam kártérítési felelősségére hivatkozhat a magánszemély abban az esetben is, amelyben a tagállam által megsértett jogforrás közvetlenül hatályos volt. Ezzel az EKB elszakad eredeti megközelítési módjától és a kártérítési felelősséget önálló, a közvetlen hatálytól független jogvédelmi eszközzé fejleszti ki. A Római Szerződés rendelkezik azonban a Közösség szerződésen kívüli felelősségéről, miszerint a Közösségnek meg kell térítenie az intézményei vagy alkalmazottai által hivatalos tevékenységük gyakorlása során okozott kárt. Az EKB a kártérítési felelősség feltételeit így némileg módosítja, ugyanis a felelősség 3 feltételéül a következőket állapítja meg: a) a megsértett jogforrás jogokat ruház át az egyénekre, b) a jogsértés és a kár bekövetkezte között közvetlen ok-okozati összefüggés van, c) a jogsértés megfelelően súlyos: a következő szempontok veendők figyelembe a megfelelően súlyos jogsértés megállapításához: a megsértett szabály világossága, pontossága; annak a mérlegelésnek a mértéke, amelyre a tagállam vagy a Közösség jogosult; a jogsértés és a károkozás szándékos volta; a jogsértés kimenthető-e; azon tény, hogy esetlegesen a közösségi intézmények is hozzájárultak a mulasztáshoz; a közösségi joggal ellentétes nemzeti gyakorlatok elfogadottsága. Ez egy önálló felelősségi jogcím, amely nem függ vétkesség- felróhatóság követelményétől, hanem minden felsorolt szempont együttes vizsgálata alapján dönthető el, hogy megfelelően súlyos jogsértés történt-e. De ha a hasonló jellegű hazai igények esetén az állam felelőssége kevésbé szigorú szabályok alapján állapítható meg, úgy ezen szabályok az irányadóak. Ha viszont a nemzeti jog szigorúbb feltételeket támasztana az állam szerződésen kívüli felelőssége miatt, a hasonló jellegű hazai igények esetében, úgy csak az EKB által felállított feltételek vizsgálhatóak. Az EKB a kártérítési felelősség feltételein kívüli szabályokra vonatkozóan is több támpontot ad, mint a Francovich ügyben. A Bíróság megállapítja, hogy a reparáció mértékét a tagállam nemzeti joga határozza meg. Ez azonban nem lehet előnytelenebb, mint a hasonló hazai igények esetében. Nem fogadható el az, hogy a nemzeti jogszabályok teljesen kizárják annak a lehetőségét, hogy elmaradt jövedelmet, mint kárt is megtérítsenek, mivel az a kár reparációját gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Kérdés: Mikortól jár a kártérítés, a károkozástól vagy a jogsértés megállapításától? Az EKB kimondta, hogy a kár megtérítésének kötelezettsége a kár bekövetkeztétől terheli a jogsértő államot. A Bíróság a kártérítés mértékére vonatkozóan csak azt jegyzi meg, hogy annak arányban kell állnia az elszenvedett kárral. A későbbi esetjogban azt figyelhetjük meg, hogy az EKB hogyan értelmezi a megfelelően súlyos jogsértés fogalmát. A British Telecommunications esetben a Bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a víz, energia, közlekedési, és telekommunikációs szektorban tevékenykedő szervek közbeszerzési eljárásáról szóló közösségi irányelv tartalma vajon világosan és pontosan van-e meghatározva. A Bíróság értelmezése szerint az irányelv egyik cikkelye pontatlan megfogalmazása miatt kétértelmű. A Bizottság nem lépett fel az angol implementációs szabállyal szemben. Mindezek alapján a Bíróság nem állapította meg a megfelelően súlyos jogsértést. A Dillenkofer esetben a német állam nem implementált egy közösségi irányelvet. A tagállam védekezése az volt, hogy az irányelvben meghatározott implementációs periódus túl rövid volt, valamint a német gazdaság ezen szektorában az implementáció túl nagy zavarokat idézett volna elő. Az EKB visszautasítja ezeket a védekezéseket, leszögezve azt, hogy bevett esetjog az, hogy a tagállam az implementációs kötelezettségének teljesítésekor nem hivatkozhat a saját belső jogrendszerének állapotára, valamint a gazdasági következményekre. Az egyedüli lehetőség az lett volna, ha az állam a Közösségben kezdeményezi az implementációs időszak meghosszabbítását, viszont egyoldalúan nem tanúsíthat ezen okból a közösségi joggal ellentétes magatartást. Azon tény, hogy a tagállam az implementációs periódus alatt semmilyen lépést nem tett az irányelv implementálására, már önmagában megalapozza a megfelelően súlyos jogsértést. A Bíróság az 1996. március 26-án meghozott Factortame III. ügyben eljut odáig, hogy kimondja, hogy a közvetlen hatály ma már csak egy minimumgarancia, amely nem elégséges önmagában a Római Szerződés teljes végrehajtására. Új felelősséget teremt az EKB ítéleteiben, amely a felelősség feltételeiben elszakad a tagállamok felelősségétől, azonban a kártérítés mértékére, egyéb szabályaira vonatkozóan visszautal a nemzeti felelősségre, és csak néhány közösségi mércét állapít meg azok alkalmazása során.

47

48

25. Az Európai Közösség jogforrási rendszere - Az acquis communautaire. Elsődleges közösségi jog. Másodlagos közösségi jog. Az „acquis communautaire”: legtágabb értelemben az Európai Közösség jogforrási rendszere alatt az "acquis communautaire"-t (közösségi vívmányok) azaz az integrációs szervezetrendszer mindenkori állapotát értjük. Ebbe beletartozik minden kötelező, és kötelező erővel nem rendelkező jogforrás, akár normatív, akár nem, azaz: a) a hatályos közösségi jog teljes anyaga, b) a közösségi jogelvek, c) a Bírósági esetjog, d) a jogi kötelezőerő nélküli szándéknyilatkozatok az Unió jövőjéről, e) intézményközi megállapodások, állásfoglalások, közlemények, egyéb nem kötelező jogforrások. I. Elsődleges közösségi jogforrások: 1) az alapító szerződések a hatályos szövegükkel: a) Az Európai Szén-és Acélközösséget alapító Szerződés (1950-1951), b) az Európai Gazdasági Közösséget alapító Szerződés (1957-1958, elnevezése ma: Az Európai Közösséget alapító Szerződés), c) Az Európai Atomenergiai Közösséget alapító szerződés (1957-1958), d) az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés (1992-1993), és az átfogó módosítást jelentő szerződések: a) az Egységes Európai Okmány (1986-1987), b) az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés (1992-1993), c) az Amszterdami Szerződés (1997-1999), d) a Nizzai szerződés (aláírás 2001 február, még ratifikációra vár). 2) Az alapító szerződések egyes rendelkezéseit módosító szerződések: pl. az 1965-ben aláírt és 1967. Július 1-én hatályba lépett egyesítési szerződés (Merger Treaty), amely a Bizottságot és a Tanácsot mindhárom nemzetközi szervezet intézményévé tette meg. 3) A csatlakozási szerződések. 4) Az EK által kötött nemzetközi szerződések. 5) Az általános jogelvek: amelyek a jogforrásokat áthatják (pl. méltányosság, szolidaritás, lojalitás, együttműködés, emberi jogok védelme). Az elsődleges jogforrások az EK céljait, működését, hatáskörét, alapvető kötelezettségeket és jogokat rögzítenek, a Közösség quasi alkotmányának tekinthetők. II. Másodlagos közösségi jogforrások: az EK intézményei által alkotott jogforrások. Az Európai Unió első pillérének (Európai Közösségek) jogforrásai: 1) Rendelet (Regulation): a jogegységesítés elsődleges eszköze. Mindenkire kötelező, általános hatályú, azaz nincs címzettje, közvetlenül alkalmazható jogforrás, azaz a Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett és a 20. napon hatályba lépett rendelet automatikusan a nemzeti jogrendszer részévé válik. A tagállamok a Rendelethez még végrehajtási szabályt sem fűzhetnek. Kivételes esetben követheti végrehajtási rendelet, mégpedig akkor, ha a rendelet szövege a tagállamot erre kifejezetten feljogosítja. Rendeletet hozhat az Európai Központi Bank is. 2) Irányelv (Directive): valamennyi tagállamra kötelező erejű, de átengedi a nemzeti hatóságoknak a módszerek és eszközök megválasztásának hatáskörét. Az irányelvet a szövegben meghatározott időszak alatt implementálni kell, be kell építeni a nemzeti jogba. Az irányelv tehát nem közvetlenül alkalmazható, ugyanis a tagállamokra egy jogalkotási kötelezettséget ró. Van keret-irányelv és részletes szabályozás (ezt csak fordítani kell). Az irányelv a jogharmonizáció, azaz a tagállamok joga közelítésének eszköze, a rendelet viszont egységes jogot hoz létre. Maximum harmonizáció: a tagállam szigorúbb szabályozást nem hozhat. Minimum harmonizáció: a tagállam hozhat szigorúbb szabályozást. A tagállamnak az implementáció végső anyagát be kell nyújtania a Bizottsághoz, amely azt szigorú megfelelési vizsgálatnak veti alá. Az irányelvek közvetlen hatálya kivételes (pl. nem implementálta időben). A magánszemélyek csak az implementációt elmulasztó vagy hibásan implementáló állammal szemben hivatkozhatnak az irányelv rendelkezéseire nemzeti bíróságuk előtt. Két magánszemély közötti jogvitában az irányelvek soha nem rendelkeznek közvetlen hatállyal. 3) Határozat vagy döntés (Decision): egyedi jellegű jogi aktus, mely csak a címzettekre nézve kötelező erejű. Közvetlenül alkalmazható, közvetlen hatálya van. Kibocsáthatja a Tanács és a Bizottság is. Határozatot az EKB is hozhat. 4) Vélemény, ajánlás: a nem kötelező erejű jogforrások, ”soft-law” (puha jog), általában egy intézmény vagy szerv álláspontját tükrözik. A kibocsátót sem kötik, de későbbiekben egy kötelező döntés alapjául szolgálhatnak. 5) Az EK Szerződés felsorolásából hiányzik, de az előbb említett nem kötelező jogforrások mellett, főleg a közösségi versenyjogban, léteznek még közlemények (Communications) és felhívások (Notices). A normatív jogforrásokat az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (Nizza után az EU Hivatalos Lapja) teszik közzé. L (Legislation, kötelező jogforrások), C (Communication, nem kötelező jogforrások, tájékoztatások) és S (Supplement, közbeszerzési felhívások) sorozat. A közösségi jog másodlagos forrásai közé tartozónak minősülnek az Európai Bíróság ítéleteit is. Nem normatív jogforrások. Az ítélet csak a felek viszonylatában kötelező, de mindenki másra is irányadó lehet. Így egy esetjog fejlődik, amihez az EB nem kötött, de ritka, hogy ugyanazt a jogkérdést eltérő módon ítélné meg. Az EU 2. pillérének jogforrásai: az Európai Tanács határozza meg a közös kül- és biztonságpolitika elveit és általános irányvonalait, amelyek alapján szintén az Európai Tanács közös stratégiák elfogadásáról dönt. A közös stratégiák már konkrét célokat, eszközöket és időtartamot is megjelölnek. A közös stratégiák végrehajtására azután az Unió Tanácsa (külügyminiszterek, honvédelmi miniszterek tanácsa) közös akciókat (joint actions) és közös álláspontokat (common positions) fogad el. A közös fellépésben operatív fellépésről határoznak a Tanácsban. A közös fellépések kötelezik a tagállamokat állásfoglalásaik és tevékenységeik során. A közös álláspont az Unió értékelését tartalmazza egy-egy kérdésben, felmerült eseménnyel kapcsolatban. Az EU 3. pillérének jogforrásai: a „büntető ügyekben való rendőri és igazságügyi együttműködés” jogforrásai a Bizottság és a tagállamok által javasolt és a Tanács által elfogadott közös álláspontok, a keret-határozatok, a határozatok és a Tanács által kidolgozott, de tagállami elfogadást igénylő konvenciók. A 3. Pillérbe tartozik az ún. Schengen acquis is. A kerethatározatok az elérendő eredmény tekintetében kötelezik a tagállamokat, de a megvalósítás formáját és módját a nemzeti hatóságokra bízzák. Hasonlítanak az irányelvekre, de lényeges különbség, hogy a kerethatározatoknak nincs közvetlen hatálya. A határozatok kötelezők, nem jelenthetik a tagállamok jogszabályainak közelítését és nem lehet közvetlen hatályuk. Az uniós vívmányok: az uniós joganyagnak a továbbfejlesztése a közösségek hatáskörén túlmenő területeken sajátos uniós vívmányok (union acquis) kiépüléséhez is vezet (ezt a kifejezést intézményesen először a 2000. évi EUSZ-Nizza alkalmazza, a szorosabb együttműködésben résztvevők döntéseit a VII. címbe illesztendő D. szakaszában kizárva az uniós vívmányok köréből).

49

50

26. A főbb döntéshozatali eljárások: konzultációs eljárás, az együttműködési eljárás, az együttdöntési eljárás. 1) A konzultációs vagy klasszikus eljárás: a Római Szerződés hatálybalépésekor irányadó döntéshozatali eljárás, amelynek lényege, hogy a Bizottság javaslata alapján és a Parlament meghallgatását követően a Tanács döntést hoz, a Parlament véleménye nem köti a Tanácsot. Állampolgársággal kapcsolatos jogok megerősítésénél ma is használják. 2) Kooperációs vagy együttműködési eljárás (250. cikk): az Egységes Európai Okmány vezette be 1987-ben, az Amszterdami Szerződés visszaszorította a kodecíziós eljárás javára. A folyamat itt is a Bizottság, a Parlamentnek és Tanácsnak megküldendő javaslattételével kezdődik. A Parlament első olvasatban véleményt alkot, melyet a Tanácsnak kötelezően figyelembe kell vennie. Amikor a Tanács a véleményét megküldi a Parlamentnek, közös álláspontot alakít ki. A Parlamentnek a második olvasatban 3 hónap áll a rendelkezésére, hogy a javaslatot: a) elfogadja (ezzel egy tekintet alá esik hallgatása is) ez esetben a Tanács azt minősített többséggel fogadja el és kihirdeti. vagy b) abszolút többséggel elutasítja azt, ilyenkor a Tanács egyhangúan, a Parlament állásfoglalása ellenére is kihirdetheti a határozatát. vagy c) módosítja a javaslatot, amit vissza kell küldeni a Bizottsághoz, ami: i) vagy elfogadja a javasolt változtatást, melyet aztán a Tanács minősített többséggel határozatra emel, b) vagy elutasítja a módosításokat, amellyel azonban a Tanács ismételten szembehelyezkedhet és érvényesítheti saját akaratát, amennyiben egyhangú szavazással máshogy dönt. 3) Kodecíziós vagy együttdöntési eljárás (251. cikk): az együttdöntési eljárás a legyakrabban alkalmazott döntéshozatali forma. Jelenleg 32 tárgykörben írja elő a Szerződés az alkalmazását. A Bizottság javaslatát a Parlament első olvasatban véleményezi, és a) vagy elfogadja azt, vagy nem foglal állást (ilyenkor a Tanács minősített többséggel elfogadja a javaslatot), b) ha módosítást javasol, akkor a tervezet a módosítással a Bizottsághoz visszakerül, amely azzal vagy egyetért, vagy nem. Ekkor a Tanács minősített többséggel ismét elfogadhatja a Parlament módosításaival együtt a tervezetet, vagy elutasíthatja és visszaküldheti a Parlamentnek közös álláspontja megalkotása mellett. A Parlament második olvasatban 3 hónapon belül: a) a közös álláspontot elveti, így a javaslat a továbbiakban már bizonyosan nem fogadható el, b) ha a Parlament elfogadja, vagy nem foglal állást, ilyenkor a Tanács a rendelkezést jogosult kihirdetni, c) módosítja, mely a Bizottság előtt vagy jóváhagyásra talál, vagy elutasításra kerül. Ilyen esetben: i) a Tanács a Bizottság által jóváhagyott parlamenti módosítást minősített többséggel, a Bizottság által elutasított javaslatot pedig egyhangú szavazással fogadhatja el, ii) a Tanács elfogadása hiányában közös egyeztető bizottságot állítanak fel. Ha ennek keretein belül a) sem születik megegyezés, úgy a javaslat el nem fogadásának akár a Tanács, akár a Parlament lehetett az oka. Ha a közös egyeztető bizottságon belül b) megegyezés születik, akkor a javaslat harmadik olvasatra kerül a Parlament elé, melyet az jóváhagy, a Tanács pedig kihirdet.

51

52

27. Jogforrások és döntéshozatali mechanizmus az Európai Unió II. és III. pillérében. - az elj.oknak három fajtája van attól függően, h. a Parlament milyen hatáskörrel rendelkezik - a Bizottságnak eredeti jogalkotási felhatalmazása van (pl. az állami vállalatokkal kapcsolatban) - a Tanács a Bizottság javaslatára egyedül alkot meg egy aktust a parlament közreműködése nélkül → ez gyakoribb, DE! fokozatosan csökken ezen esetek száma, mivel az EP a demokrácia megtestesítője ⇒ egyre nagyobb a szerepe a döntéshozatalban →a Tanács ilyenkor csak egy-egy termékre vonatkozó általános szabályt / rendtartást határoz meg → részletszabályok kidolgozva: Bizottság → a Bizottság tipikusan a Tanácstól delegált hatáskörben alkot jogot (ez van pl. a mezőgazdasági politikánál: a Bizottság delegált jogalkotását a tagállamok képviselőiből álló Tanácsok (Committée) ellenőrzik) ⇒ komitológia → 1. elj.: ƒ a Bizottságot a committée csak tanácsadó jelleggel segíti ƒ a Bizottság elkészíti a jogforrás tervezetét ↓ ƒ megküldi a Tanácsnak ↓ ƒ a Tanács véleményezi → véleménye nem köti a Bizottságot → 2. elj.: ƒ a menedzsment tanács elj.a ƒ közös mezőgazdasági + halászati politikánál ƒ programok vh.akor, amelynek jelentős költségvetési vonzatai vannak ƒ itt a tanács (committée) már ugyanúgy szavaz, mint a Miniszterek Tanácsa, ha a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján kell elfogadnia az aktust ƒ a Bizottság olyan intézkedéseket hoz meg, amelyek azonnal alkalmazandók ƒ ha ezek az intézkedések nincsenek összhangban a committée véleményével → a Bizottságnak tájékoztatnia kell erről a Tanácsot → → ilyenkor a Bizottság elhalaszthatja az intézkedések alkalmazását maximum 3 hónappal →a Tanács ez idő alatt dönthet, h. a Bizottsággal ellentétes intézkedést hoz meg → 3. elj.: ƒ a szabályozó tanács elj.a ƒ az emberek, állatok és növények biztonságának + egészségének védelmére meghozott intézkedések esetén ƒ a Bizottság csak akkor hozhatja meg az intézkedést, ha a Tanács egyező véleményen van ƒ ha a szabályozó tevékenység nem egyező véleményen / nincs véleménye → ƒ a Bizottságnak a Miniszterek Tanácsához kell előterjesztést tenni + a Parlamentet tájékoztatni ƒ előterjesztés alapján a Tanács 2féleképpen határozhat 1. megadott időtartamon belül meghozhatja a jogi aktust (max. 3 hónap) 2. a bizottsági javaslatot ellenzi → a Bizottságnak azt újra meg kell fontolnia

ƒ ha a Tanács nem fogad el intézkedést + nem jelzi ellenvetését → a Bizottság fogadja el az intézkedést → 4. elj.: ƒ védintézkedés ƒ a Bizottságnak minden döntéséről értesítenie kell a Tanácsot + a tagállamokat ƒ minden tagállam a Tanácshoz utalhatja a Bizottság döntését → a Tanács eltérő döntést hozhat → minősített többséggel megerősítheti / módosíthatja / visszavonhatja a Bizottság döntését ƒ ha a Tanács meghatározott időn belül nem dönt a Bizottság döntését visszavontnak kell tekinteni Az EU 2. pillérének jogforrásai: az Európai Tanács határozza meg a közös kül- és biztonságpolitika elveit és általános irányvonalait, amelyek alapján szintén az Európai Tanács közös stratégiák elfogadásáról dönt. A közös stratégiák már konkrét célokat, eszközöket és időtartamot is megjelölnek. A közös stratégiák végrehajtására azután az Unió Tanácsa (külügyminiszterek, honvédelmi miniszterek tanácsa) közös akciókat (joint actions) és közös álláspontokat (common positions) fogad el. A közös fellépésben operatív fellépésről határoznak a Tanácsban. A közös fellépések kötelezik a tagállamokat állásfoglalásaik és tevékenységeik során. A közös álláspont az Unió értékelését tartalmazza egy-egy kérdésben, felmerült eseménnyel kapcsolatban. Az EU 3. pillérének jogforrásai: a „büntető ügyekben való rendőri és igazságügyi együttműködés” jogforrásai a Bizottság és a tagállamok által javasolt és a Tanács által elfogadott közös álláspontok, a keret-határozatok, a határozatok és a Tanács által kidolgozott, de tagállami elfogadást igénylő konvenciók. A 3. Pillérbe tartozik az ún. Schengen acquis is. A kerethatározatok az elérendő eredmény tekintetében kötelezik a tagállamokat, de a megvalósítás formáját és módját a nemzeti hatóságokra bízzák. Hasonlítanak az irányelvekre, de lényeges különbség, hogy a kerethatározatoknak nincs közvetlen hatálya. A határozatok kötelezők, nem jelenthetik a tagállamok jogszabályainak közelítését és nem lehet közvetlen hatályuk. Az uniós vívmányok: az uniós joganyagnak a továbbfejlesztése a közösségek hatáskörén túlmenő területeken sajátos uniós vívmányok (union acquis) kiépüléséhez is vezet (ezt a kifejezést intézményesen először a 2000. évi EUSZ-Nizza alkalmazza, a szorosabb együttműködésben résztvevők döntéseit a VII. címbe illesztendő D. szakaszában kizárva az uniós vívmányok köréből).

53

54

28. Egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma a közösségi jogban, a diszkrimináció fajtái. Az egyenlőség elve (diszkrimináció tilalma) Az egyenlőség elve: lényegében a diszkrimináció tilalmának pozitív meghatározása. Azt jelenti, hogy azonos helyzetben lévő személyeket azonos elbánásban kell részesíteni, hacsak objektív okok nem indokolnak eltérő elbírálást. Az EKSZ kifejezetten tiltja: 1) az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetést. Célja: a tagállamok állampolgárainak más tagállamokban, az ottani joghoz képest megkülönböztető elbírálásának megszüntetése. Az állampolgárság szerinti megkülönböztetés közösségi jogi tilalma csak a Közösség hatáskörébe eső gazdasági tevékenységekre terjed ki (pl. a sportolás és a sportolók nem jövedelem szerzésére irányuló egyesületeinek szabályai nem esnek az EKSZ alkalmazási körébe). 2) A termelők vagy a fogyasztók körében való minden hátrányos megkülönböztetést a közös mezőgazdasági politika keretében. 3) A nemek szerinti megkülönböztetést a bérezés szempontjából (141.cikk). Az egyenlőség elve a munkavállalásra és a munkaviszony feltételeire vonatkozó Irányelvek kibocsátásával is szabályozást nyert (egyenlő bérezés, egyenlő elbánás a munkaviszonyban és a társadalombiztosításban). A munkaviszony kapcsán tiltott nemek szerinti megkülönböztetés lehet közvetlen, amikor a férfiakra és a nőkre vonatkozóan eltérő szabályozás irányadó; és lehet közvetett, amikor a szabályozás a nemek között nem tesz ugyan különbséget, de alkalmazásában az egyik nemhez tartozók jelentős részét hátrányosabban érinti, mint a másik nemhez tartozókat (és ez nem indokolt objektíven). Kérdés: a transz-szexuális műtéten átesettek és a homoszexuális nemi irányultságúak vonatkozásában: a) “P” munkaviszonyát a nemét átalakító műtétre tekintettel megszüntették. Előzetes döntési eljárás keretében az Európai Bíróságnak kellett állást foglalnia, hogy a nők és a férfiak egyenlő elbírálását előíró Irányelv vonatkozik-e transz-szexuálisokra? Megállapította, hogy az Irányelv az egyenlőség alapvető elvére épült és ezért nem lehet úgy értelmezni, hogy a diszkrimináció elleni általános védelmet nemi alapon korlátozná. b) Két évre rá a Bíróság kevésbé liberálisan döntött, amikor egy női alkalmazott a különböző nemű partnerek számára biztosított utazási kedvezményt női partnere számára igényelte. A Bíróság úgy döntött, hogy a vonatkozó Irányelv nem fedi a heteroszexuálistól eltérő szexuális orientáción alapuló diszkrimináció eseteit. A kérdés normatív rendezésére a Tanácsot az amszterdami felülvizsgálat során kapott széleskörű felhatalmazása jogosítja fel. EKSZ 13. cikk: a Tanács olyan intézkedéseket hozhat, amelyek a nemre, fajra vagy etnikai hovatartozásra, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális beállítottságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek (nem kötelező és csak többségi döntéssel lehet). A Tanács a) 2000. júniusában meghozta a 2000/43 EK. sz. Irányelvet mindenfajta megkülönbözetésnek a foglalkoztatás körében való tilalmáról, b) 2000 októberében pedig politikai megállapodás született a faji vagy az etnikai alapú megkülönböztetést más területeken, így az oktatás, a szolgáltatások és a szociális védelem körében tiltó további irányelv javaslatáról is. Két különös esetkör: Pozitív diszkrimináció: olyan megkülönböztetett elbánást jelent, amelynek célja fennálló egyenlőtlenségek felszámolásával tényleges egyenlőség biztosítása. Az egyenlő elbánás elve nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy “a férfiak és nők szakmai életben való teljes egyenlőségének tényleges biztosítása végett” külön előnyöket biztosítsanak azért, hogy ezzel megkönnyítsék az “alulreprezentált nem” (akár férfi, akár női) szakmai tevékenységének gyakorlását, vagy megelőzzék, illetőleg ellensúlyozzák a szakmai előmenetelükben mutatkozó hátrányukat. A pozitív diszkrimináció nem azonos az egyenlő elbánás elve alól olyan kötelezettségek vonatkozásában tett kivételekkel, amelyek teljesítésénél a munkavállaló neme meghatározó tényező, mint pl. női motozók esetében. Az eltérő elbánás lehetősége csak a sajátos feladat tekintetében áll fenn, nem a betöltött munkakör (pl. rendőri munka) egészére nézve. Nem pozitív diszkrimináció a női biológiai adottságokból adódó körülmények (terhesség, szülés) sajátos szabályozása. Fordított diszkrimináció: külföldi lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező személynek a belföldön honos állampolgárokhoz képest előnyösebb elbánásban részesítését jelenti. Külföldi beruházóknak nyújtott különleges előnyök a nemzeti jogban, vagy a személyek szabad mozgásának körében a külföldiek letelepedésére és tevékenységére vonatkozó EKSZ szabályok. Az Európai Bíróság gyakorlatában külföldinek tekintendő az a belföldi állampolgár is, aki egy másik tagállamban telepedett le, ott szerzett képesítést, szakmai gyakorlatot, amit a közösségi jog alapján a többi tagállamban is el kell ismerni. Ennek alapján alkalmazta a Bíróság Hollandia szigorúbb belső előírásaival szemben a Közösség valamely tagállamában szerzett képzettség kölcsönös elismerésére vonatkozó Irányelvet egy olyan holland állampolgár javára, aki hosszabb ideig Belgiumban élt és az ott folytatott víz és gázvezeték szerelő tevékenységét kívánta állampolgársága szerinti hazájára Hollandiára is kiterjeszteni. A holland hatóságoknak a saját joguk által megkívánt képesítés helyett el kellett fogadniuk a Belgiumban hosszabb időn át folytatott szakmai gyakorlatot. - azonos helyzetben lévő személyeket azonos elbánásban kell részesíteni, kivétel ha objektív okok indokolnak eltérő elbánást - Bíróság: 1972. - az EKSZ kifejezetten tiltja: → az állampolgárságon alapuló bármilyen hátrányos megkülönböztetés (Boytha szerint ezt kell elsősorban a vizsgán említeni) ƒ a cél: a tagállamok állampolgárainak más tagállamokban, az ottani joghoz képest megkülönböztető elbírálás megszüntetése, nem pedig a különböző tagállamok eltérő jogi szabályozásából adódó egyenlőtlenségek kiküszöbölése ƒ a tagállamok hatóságai által hozott szabályokra + bármely egyéb jellegű kollektív előírásra is vonatkozik, amely jövedelmet célzó alkalmazásra v. szolgáltatás nyújtására irányul (Kerékpárosok n.k.-i uniója Szövetség) ƒ az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma csak a Közösség hatáskörébe eső gazdasági tevékenységekre terjed ki (pl. sportolás → nem, ha nem jövedelemszerzés) → a termelők v. fogyasztók körében való minden hátrányos megkülönböztetés a közös mezőgazdasági politika keretében → a nemek szerinti megkülönböztetés bérezés szempontjából - irányelvek: 75/117 EGK: egyenlő bérezés 76/207 EGK: egyenlő elbánás 79/7 EGK: tb.-ban való = elbánás - munkaviszony kapcsán a nemek szerinti megkülönböztetés lehet: → közvetlen: a férfiakra + a nőkre vonatkozóan eltérő szabályozás irányadó

55

→ közvetett: a szabályozás nem tesz különbséget nemek közt, de alkalmazásában az egyik nemhez tartozók jelentős részét hátrányosabban érinti, mint a másik nemhez tartozókat → ez csak akkor tilos, ha az eltérés nem objektíven indokolt - transzszexuális műtéten átesettek + a homoszexuális nemi irányultságúak → „P.” munkaviszonyát a nemét átalakító műtétre tekintettel megszüntették → EB: a 76/207 EGK Irányelv az egyenlőség alapvető elvére épült → nem lehet úgy értelmezni, h. a diszkrimináció elleni általános védelmet nemi alapon korlátozná - Amszterdam: → a Tanács konzultációs elj. keretében + egyhangúsággal olyan intézkedést hozhat, amelyek a nemre /fajra/ etnikai hovatartozásra/korra/szexuális beállítottságra alapított mindenfajta megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében szükségesek → ezeknek a megkülönböztetéseknek tilalma az egyenlőség általános jogelvéből, mint jogforrásból következik

=> Tanács: ƒ 2000/43 EK Irányelv: mindenfajta megkülönböztetés tilalma a foglalkoztatás körében ƒ 2000. 10.: politikai megállapítás a faji v. az etnikai alapú megkülönböztetés más területeken irányelv javaslatáról (pl. oktatás, szolgáltatások nyújtása, szociális védelem) - 2 különös esetkör: 1. pozitív diszkrimináció: olyan megkülönböztetett elbánás, amelynek célja a fennálló egyenlőtlenségek felszámolásával tényleges egyenlőség biztosítása - EKSZ: az egyenlő elbánás elve nem akadályozza a tagállamokat abban, h. a férfiak és a nők szakmai életben való teljes egyenlőségének tényleges biztosítása végett külön előnyöket biztosítson azért, h. ezzel megkönnyítsék az „alulreprezentált nem” szakmai tevékenységének gyakorlását - a pozitív diszkrimináció nem = az egyenlő elbánás elve alól olyan kötelezettségek vonatkozásában tett kivételekkel, amelyek teljesítésénél a munkavállaló neme meghatározó tényező (- pl. női motozók az eltérő elbánás lehetősége csak a sajátos feladat tekintetében áll fenn, nem a betöltött munkakör (pl. rendőri munka) egészére nézve) nem = a női biológiai adottságokból adódó körülmények (pl. terhesség, szülés) sajátos szabályozása 2. fordított diszkrimináció: külföldi lakóhellyel/székhellyel rendelkező személyek a belföldön honos állampolgárokhoz képest előnyösebb elbánásban részesítése (pl. külföldi beruházóknak nyújtott különleges előnyök→ nemzeti jog v. EKSZ szabályok: a külföldiek letelepedése a személyek szabad mozgásának körében) - EB gyakorlata: külföldi az a belföldi állampolgár is, aki másik tagállamban telepedett le - Pl. EB ez alapján alkalmazta Hollandia szigorúbb belső előírásaival szemben a Közösség vmely tagállamában szerzett képzettség kölcsönös elismerésére vonatkozó irányelvet (64/427) - egy olyan holland állampolgár javára, aki hosszabb ideig Belgiumban élt, és szerette volna tevékenységét Hollandiára is kiterjeszteni (víz-és gázvezeték szerelő) → a holland hatóságoknak a saját joguk által megkívánt képesítés helyett el kellett fogadniuk a Belgiumban hosszabb időn át folytatott szakmai gyakorlatot

56

29. Az Európai Unió alapelvei és megszegésük szankciói. 1. AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPELVEI – EUSZ 6. cikke - „tagállamok közös elvei”: a) szabadság b) demokrácia c) emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása d) jogállamiság e) tagállamok nemzeti identitásának tiszteletben tartása 2. MEGSZEGÉSÜK SZANKCIÓI – EUSZ Amszterdam 7. cikk - a tagállamok 1/3-a Parlament vagy a Bizottság javasolhatja a Tanácsnak az elvek valamely tagállam által történt súlyos + folyamatos megsértésének megállapítását → a Tanács felhívja az érintett tagállamot észrevételei beterjesztésére ↓ EP hozzájárulása ↓ Tanács egyhangúsággal (Csak Nizzáig!) határoz a javaslatról ha megállapítja, h. megsértette → minősített többség ↓ bizonyos jogok felfüggesztése (pl. a Tanácsban való szavazati jog) a Tanácsnak mérlegelnie kell a szankció 3. személyeket érintő következményeit a szankcióval sújtott tagállam Unióval szembeni kötelezettségei továbbra is fennmaradnak Tanács később megváltoztathatja v. visszavonhatja intézkedéseit (1999-es osztrák választások: → Jörg Haider szélsőjobb oldali politikus nyert → a többi 14 tagállam aggódott kijelentései miatt → a kormánykoalíció a Tanács elnökének figyelmeztetése ellenére létrejött => 2000. februárjában az összes tagállam felfüggesztette kétoldalú politikai kapcsolatait Ausztriával => erre Ausztria kilátásba helyezte: 2000. őszére népszavazást ír ki az EU-ról a szankciókkal kapcsolatban →Európai Emberi Jogi Bíróság → 3 független bölcs döntött └> az osztrák kormányra kedvező döntést hoztak + a 3 bölcs javasolta: egy megelőző + egy megfigyelő elj. beillesztését a szankciók rendjébe →2000. szeptemberére a többi tagállam feloldotta Ausztria elleni kétoldalú szankciókat) => EUSZ –Nizza: az elvek megsértésének megállapítására irányuló javaslatot indokolva kell előterjeszteni a Tanács 4/5-ös többséggel + a Parlament egyetértésével → megállapíthatja, hogy a közös elvek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye áll fenn + megfelelő ajánlásokat intézhet az érintett államhoz döntése előtt meg kell hallgatnia az érintett államot független személyeket kérhet fel A Tanács az állapotot folyamatosan vizsgálja, és a tapasztaltak alapján jár el. A jogsértő tagállam jogainak felfüggesztése során történő szavazásnál az érintett tagállam képviselőjének szavazatát figyelmen kívül hagyva kell eljárni. A minősített többség megállapításánál az EKSZ-ben foglaltak szerint kell eljárni.

57

58

30. Alapjogok védelme. Az Európai Bíróság alapjogi gyakorlata; az Európai Unió Alapjogi chartája. - ezek a Közösségi jog alapelvei (29 tétel) a Bíróság gyakorlatában is - a tagállamok közös jogi alapjaira épülnek (n.k.-i szerződésekben elismert + tagállamok alkotmányából ismert elvek) - emberi jogi dimenziót adott a Bíróság döntésének az emberi jogok és alapvető szabadságok vonatkozásában (Bíróság 1969-es döntése alapján) - „Az Unió tiszteletben tartja az alapvető jogokat, mint a Közösségi jog általános alapelveit, ah. azokat az 1950.11.04-én Rómában aláírt az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Eur.-i Egyezmény biztosítja és ah.an azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek.” - az emberi jogok tiszteletben tartása a Közösségi cselekmények jogszerűségének feltétele, de - az Eur.-i Egyezményhez való csatlakozás maga után vonná: o a Közösség másik n.k.-i rendszerbe lépését + az Eur.-i Emberi Jogi Bíróságnak való alávetését o az Egyezmény összes rendelkezésének a Közösségi jogba épülését => az EU-nak meg kellett alkotnia saját alapjogi chartáját ƒ Roman Herzog ƒ „Az Eur.-i Unió Chartája az Alapvető Jogokról” ƒ az Eur.-i Tanács 2000. decemberében Nizzában hagyta jóvá ƒ a chartát nem építették az Unió jogába, hatályba lépéséről később döntenek (az alkszerz-be beépítenék) ƒ alapvető emberi és polgári jogok a Chartában (címek szerint): o méltóság o szabadság o egyenlőség o szolidaritás o polgárok jogai o igazság o általános rendelkezések Emberi jogi dimenzió: 1969 Bíróság állásfoglalása: ha szociális kedvezmény nyújtásához lehetővé teszik a kedvezményezett névszerinti azonosítását, az nem sérti az alapvető emberi jogokat (Stauder v. Ulm ügy). A Parlament, a Tanács és a Bizottság 1977. április 5-én közös nyilatkozatot tett a Közösség polgárainak alapvető jogainak tiszteletben tartásáról. Az Európai Tanács 1978-ban a demokráciáról tett közzé nyilatkozatot. Ezek után az EUSZ 6. cikkbe bekerült az alapvető jogok, mint a közösségi jog általános alapelveinek tiszteletben tartása az 1950-es római Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Európai Egyezménynek megfelelően (ezt az Európa Tanács!!! hozta). Az ehhez való csatlakozásra a Közösség hatásköre nem terjedt ki (még a beleértett hatáskörrel sem), mert ezzel egy másik rendszerbe lépett volna át, és az Eu-i Emberi Jogi Bíróság joghatósága alá került volna. Ezért 1999 Köln: megszületett az EU Chartája az Alapvető Jogokról (Tanács, Parlament, Bizottság közösen, Nizzában hagyták jóvá). Nizza-ban nem döntöttek a Chartának az Unió jogába építéséről, hatályba lépéséről később fognak foglalkozni. A Charta korszerűen, átfogóan és részletesen meghatározza az alapvető emberi és polgári jogokat (címek: méltóság, szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, polgárok jogai, igazság, általános rendelkezések). Az alapjogok Az ASZ második részébe épül az Unió Alapjogi Chartája (v.ö. Jegyzet 10.1.5). Az abban biztosított emberi (polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális) jogok nem csupán az ENSZ és az Európa Tanács emberi jogokról és alapvető szabadságokról szóló rendelkezéseit foglalja össze, hanem azokon nevesítési rendszerével túl is lép. Az u.n első generációs (az államot az ember jogainak védelmére és szabadságainak tiszteletben tartására kötelező) emberi jogok szabályozásán túl tartalmazza a második generációs (az államot a jogok tartalmának tevékeny biztosítására kötelező) emberi jogokat is; sőt, kitér az u.n. harmadik generációs jogok területére is, amennyiben pl.II-97.cikkében előírja, hogy a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az Unió politikájába és megvalósulását a fenntartható fejlődés elvével összhangban kell biztosítani. A Charta címzettjei az Unió intézményei és szervei, valamint a tagállamok azon esetekben, amikor az Unió jogát alkalmazzák. A Charta ASZ-be foglalása ennek megfelelően nem teszi fölöslegessé az általános, az ENSZ égisze alatt létrejött vagy európatanácsi emberi jogi konvenciók alkalmazását. Ezért az ASZ I-9. cikke előirányozza, hogy „az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak az Alkotmányban meghatározott hatásköreit.” Az Európai Unió egységes szervezetének és nemzetközi jogállásának tisztázása, a felülvizsgálataik során nehezen áttekinthetővé vált alapító szerződések egyetlen alkotmány jellegű formába öntése, az EU hatásköreinek, intézményi működésének és jogforrási alakzatainak megreformálása, demokratikus legitimációja fokozásának és működésének és politikáinak átláthatóbbá tétele végett 2002. február 28-án Brüsszelben összeült, európai alkotmányról szóló szerződés tervezetének elkészítésével megbízott Konvent 2003. június 13-án egyezségre jutott a javasolt szöveget illetően. A tervezetet Giscard d’Estaing, a konvent elnöke 2003. június 20-án az Európai Tanács Thessaloniki mellett, Porto Carrasban tartott ülése elé terjesztette. Az Európai Tanács a tagállamok konferenciáján történő megtárgyalásra alkalmasnak ítélte azt és 2003. október 4-ére össze is hívta ”Az európai alkotmány létesítéséről szóló szerződést” elfogadó kormányközi konferenciát. A konferencián az akkori 15 tagállam mellett teljes jogúan részt vett a csatlakozás előtt álló tíz állam is, és jelen volt megfigyelőként az akkori három tagjelölt ország, Bulgária, Románia és Törökország képviselője is. A Konvent tervezetének mintegy 90 %át elfogadták, az intézményi javaslatok közül számos csak módosított formában került a végleges szerződés szövegbe.

59

60

31. Az Európai Unió II. pillére: közös kül- és biztonságpolitika. 2. pillér: (EUSZ V. cím) a közös kül- és biztonságpolitika. Az Unió az EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 30. cikkében előirányozott külpolitikai együttműködés célja: nki téren megerősíteni önazonosságát és közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása, ami közös védelemhez vezethet (EUSZ 2. cikk). Az amsterdami felülvizsgálat során a második pillér szabályozása főleg a NYEU és az EU kapcsolatainak szorosabbá fűzését illetően bővült. A NYEU az EU számára hadműveleti hadműveleti lehetőségeket biztosít, ezért cél a NYEU EU-ba integrálása + együttműködés a fegyverkezés terén. A NYEU Petersbergi feladatai beépültek az EUSZ 17. cikk 2. bekezdésébe: humanitárius, békefenntartó, válságkezelő, békekikényszerítő feladatok. A 2. pillér körébe eső elveket és stratégiákat az egyhangúsággal döntő Európai Tanács határozza meg. A végrehajtásukhoz szükséges határozatokat a Miniszterek Tanácsa szintén egyhangúsággal hozza meg. (A Miniszterek Tanácsa biztosítja az Unió cselekvésének egységét, koherenciáját, hatékonyságát. A közös kül- és biztonságpolitika fő képviselője a Tanács Főtitkára.) Az egyhangúság ellensúlya a konstruktív tartózkodás (EUSZ 23. cikk, Amszterdam): a határozat elfogadását nem gátolja a jelenlévő tagok tartózkodása, amit írásban meg kell indokolni. A tartózkodó állam nem köteles a határozatot alkalmazni, de a szolidaritás jegyében az azzal ellentétes cselekvéstől tartózkodik. A határozat nem fogadható el, ha a tartózkodók szavazatinak aránya meghaladja az összes szavazat 1/3-át. Egyhangúlag elfogadott álláspontok és fellépések végrehajtásáról a Tanács már csak minősített többséggel határoz (min 10 állam), de nem szavazható meg, ha akár egy tag is azt jelentős és meghatározott politikai okból ellenzi. Ilyenkor az ügyet minősített többséggel az Európai Tanács elé terjesztik egyhangú döntés céljából (ez nem más, mint az 1966. évi luxemburgi kompromisszum szerződésbe iktatása). - EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY: cél a n.k.-i téren megerősítse önmagát az EU (→ itt még nem volt EU) (közös kül-és biztonságpolitika + közös védelmi polititka) - Amszterdami felülvizsgálat: NYEU + EU kapcsolatainak szorosabbra fűzése → cél: a NYEU EU-ba való integrálása → közös védelmi politika kialakítása: fegyverkezés terén történő együttműködés is szükséges - A NYEU 1992-ben vállalt „Petersbergi feladatai” beépülnek az EUSZ-be → humanitárius és evakuációs → békefenntartási → válságkezelési → békekikényszerítési feladatok - a 2. pillér körébe eső elveket, irányvonalakat és stratégiákat az egyhangúsággal döntő Európai Tanács határozza meg - a Miniszterek Tanácsa biztosítja az Unió cselekvéseinek egységét, koherenciáját, hatékonyságát → a Tanács főtitkára a közös kül-és biztonságpolitika fő képviselője => az Európai Tanács iránymutatásainak a végrehajtásához szükséges stratégiát, közös álláspontot, fellépést a Miniszterek Tanácsa határozza meg szintén egyhangúsággal A CFSP ACQUIS ÉS A KONSTRUKTÍV TARTÓZKODÁS INTÉZMÉNYE - az egyhangúság követelményének ellensúlyaképpen a kül-és biztonságpolitika kérdéseiben: -konstruktív tartózkodás (Amszterdam óta) → az egyhangúsághoz kötött határozatok elfogadását nem gátolja a jelenlévő tagok tartózkodása → a tartózkodást meg kell indokolni ( alakszerű nyilatkozatban) → ilyenkor a tartózkodó tagállam nem köteles a határozatot alkalmazni, DE! elismeri, hogy a kölcsönös szolidaritás szellemében tartózkodik az uniós cselekvéssel szembe kerülő lépéstől → a határozat nem fogadható el, ha a tartózkodók szavazati aránya meghaladja a teljes szavazatszám 1/3-t - az egyhangúlag elfogadott közös stratégiára épülő közös álláspontokról + fellépésekről v. ezek végrehajtásáról a Tanács minősített többséggel + minimum 20 tagállam szavazatával határozhat DE! ezeket nem lehet megszavazni, ha a Tanács egy tagja azt jelentős + meghatározott politikai okokból ellenzi → ilyenkor az ügyet minősített többséggel az Európai Tanács elé terjesztik egyhangú döntés céljából - az egyhangúságra Európai Tanácsban kell törekedni Coreper: aktív – egyeztető illetve előkészítő - szerepet kap a második pillér folyamatában, mivel a Tanács minden ülését ő készíti elő. A közös kül- és biztonságpolitikai történeti előzményei Davignon jelentés - az Európai Politikai Együttműködés Az EK politikai célja: A 70-es évek: külpolitikai és pénzügyi politikai lendület: Franciaország hozzáállásának változását De Gaulle utóda, Pompidou jelezte, szabad utat engedett a Közösség bővítésének. A belga Davignon 1970-ben jelentést terjesztett elő és rövidesen létrejött az „Európai Politikai Együttműködés” váza, a tagállamok közös kül- és biztonságpolitikájának alapja. Az EPE (EPC) szerződésben való intézményesítése⇒ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 1986-ban intézményesítette. EPE hátránya: nem biztosította a közös álláspontok kialakulását (common positions) A közös kül- és biztonságpolitikai pillér intézményesítése a Maastrichti Szerződésben A Közös Kül- és Biztonságpolitika jellege, intézményrendszere és a döntéshozatal módja A konstruktív tartózkodás jogintézménye

61

A Luxemburgi Kompromisszum megjelenése a II. pillérben A holtponton az 1966 jan. 29.-i Luxemburgi Kompromisszum segített át. Eszerint, ha többségi döntésnek alávetett kérdésben egy vagy több tagállam fontos érdeke forog kockán, szavazás helyett ésszerű határidőn belül olyan megoldást kell találni, amely a Tanács minden tagállamára elfogadható. Ha ésszerű határidőn belül nem jutnának ilyen megoldásra, Franciaország szerint a tárgyalásokat mindaddig folytatni kell, amíg egyetértésre nem jutnak, ebbe a többi tagállam nem ment bele, s a továbbiakra csak nézeteltérésüket rögzítették. A Luxemburgi Kompromisszum nem jogforrás, csak „gentlemen’s agreement”. A kompromisszum gyakorlati jelentősége szavazásoknak a problematikus kérdésekben történő elodázása, így a Közösség fejlődésének fékezése volt. Nagy-Br. többször vétójogként alkalmazta. A kompromisszum alkalmazásának a tagállamok „belső piac” iránti eltökéltsége vetett véget, az 1980-as évek második felében. A NYEU integrálása az Európai Unióba Az Alkotmányos Szerződés által hozott változások a II. pillér vonatkozásában. Az alkotmányos rendelkezések Szervezeti integrálódás közös értékek alapján Az alkotmányszerződés (a továbbiakban ASZ) új minőségben hozza létre az Európai Uniót. Az eddigi, jogi személyiség nélküli, kormányközi keretszervezetből, amely egyaránt felöleli a szupranacionális jogi személyiségű Európai Közösségeket és a kormányközi együttműködés kül- és biztonságpolitikai, valamint bűnügyi pilléreit, önálló jogi személyiségű és egységes szabályok alapján működő szupranacionális szervezetet hoz létre. A három különféle jellegű „pillérre” oszlás megszűnik, az új Európai Unió jogutóda lesz a mostani, a Maastrichti Szerződésen alapuló Európai Uniónak és az Európai Közösségnek. Az Unió közös kül- és biztonságpolitikai hatásköre minden ebbe a körbe eső kérdésre kiterjed, beleértve a közös védelempolitika fokozatos kialakítását is, amely közös védelemhez vezethet. A jelenleg az EKSZ 308. cikkébe foglalt, a Közös Piac céljainak megvalósításához szükséges hatáskört az I-18. cikk „rugalmassági klauzula” néven veszi át, azzal a fontos különbséggel, hogy az ilyen, nem kifejezetten nevesített hatáskör egyhangú tanácsi gyakorlásához már nem csupán a Parlament meghallgatása, hanem egyetértése szükséges. Az EU külügyminiszterének új hivatala egyesíti a jelenlegi kül-és biztonságpolitikai magas képviselő és a Bizottság külügyi biztosának a feladatköreit (I-28.cikk). Az Európai Tanács minősített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével választja. Megbízatása hasonló eljárással szűnik meg, nem időhöz kötött. A közös kül- és biztonságpolitika területén kezdeményezési joga van, és az EU képviseletében kivitelezi azt. Hivatalból a Bizottság egyik elnökhelyettese és a Tanács külügyi alakzatának elnöke. A Tanács folyó választási ciklusra is megerősített főtitkára Javier Solana Maderiaga, egyben a Közös Kül- és Biztonságpolitika Magas Képviselője és a NYEU feladatai nagy részének az EU második pillérébe olvasztása után még fennmaradt szervezetének főtitkára.

62

32. Az Európai Unió III. pillére: büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködés. Kézikönyv: 571. - a 3. pillér Amszterdam óta: „ A büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködésről szóló rendelkezések”: a szervezett + más bűnözés (terrorizmus, emberkereskedelem, gyermekkel szembeni bcs., → megelőzése + kábítószer és fegyvercsempészet, korrupció, bűnözése csalás) => - közös fellépéssel - a rasszizmus + az idegengyűlölet megelőzésével + leküzdésével - a tagállamok rendőrségi/vámhatósági/igazságügyi/más illetékes hatóságai közötti együttműködéssel - a 3. pillér eredeti elnevezése = „Az igazságügy és a belügyek terén való széleskörű együttműködés” → ide tartozott: menekültügy bevándorláspolitika személyek szabad mozgásának ellenőrzése vámügyi együttműködés büntetőügyekben való igazságügyi és rendőri együttműködés => EU kormányközi hatáskörébe vonták → a nem büntetőügyi részeinek a szupranacionális Közösségi szabályozás körében felmerülő vitás ügyek az Eur.-i Bírósági joghatósága alá került - Amszterdam: cél, „a szabadság, a biztonság és az igazságosság térségének” megvalósítása => Amszterdam óta külön cím az EKSZ-ben: „vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák” => ezek a kérdések az EU 3. pilléréből átkerültek az 1. pillérbe tartozó Közösségi jogba → szabályozásukra Amszterdam ratifikálásától számított 5 évi határidő állt rendelkezésre, ez alatt a Tanács egyhangúsággal dönt (kiv.: a vízumköteles 3. országok körének megvonását + az egységes vízumminta meghatározását → Parlament meghallgatása + minősített többség szükséges) → csak olyan nemzeti bíróság fordulhat az Eur.-i Bírósághoz előzetes döntésért, amelynek határozata ellen már nincs belső jogorvoslatnak helye (általános szabály: a nemzeti bíróság minden fokon belátása szerint kérhet előzetes döntést, jogorvoslat lehetősége nélkül döntő tagállami bíróság köteles erre) - 3. pillér keretében a Tanács egyhangúsággal intézkedik → közös álláspontokat fogadhat el → kerethatározatokat hozhat (jogszabályok közelítése céljából, kormányközi megvalósítás) - nem alkalmazhatók közvetlenül - magánszemélyek nem hivatkozhatnak rájuk, ha nem valósították meg őket kellőképpen → határozatokat fogadhat el (kiv.: jogközelítés területe) → kormányközi szinten kötelezőek, nem közvetlen hatályúak (vh.ukról: minősített többség) → egyezményeket dolgozhat ki - 1995. Europol (Eur.-i Rendőri Iroda) : rendőri együttműködés előmozdítása - 2000. Nizza: Eurojust (Eur.-i Igazságügyi Együttműködési Egység) : bíróságok közötti megkeresések + kiadatási kérelmek megkönnyítése 32. Az Európai Unió III. pillére: büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködés -

-

-

1970’es évek: a Közösség intézményi keretein kívül megindul a tagállami minisztériumok közötti együttműködés a bel- és igazságügyek terén az érintett miniszterek találkozója rendszeressé (évente kétszer) vált az Európai Tanács 1975. decemberében történt megerősítésének köszönhetően. A megbeszélések a TREVI csoport nevet kapták (Terrorisme, Radicalisme, Extremisme et Violence Internationale). Ezen találkozók azonban a Közösség intézményi keretein kívül maradtak. 1985. (június 14.) a Schengeni Megállapodás a közös határokon történő ellenőrzés fokozatos megszűntetéséről („Schengen I.”) – tagok: Franciaország, Németország, és a Benelux országok 1990. (június 19.) a Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról szóló Egyezmény („Schengen II.”) – tagok: Franciaország, Németország, és a Benelux országok (a Schengeni Megállapodás a ratifikációk elhúzódása miatt csupán 1995. március 25. óta működik) 1992. Maastrichti Szerződés – EUSZ: o III. pillér: Bel- és Igazságügyi Együttműködés o kormányközi (egyhangúsághoz kötött) együttműködés o mutatja, hogy a gazdasági integráció mellett a tagállamok már az igazságügyi integrációval is foglalkozni kívánnak o a bel- és igazságügy körébe tartozó közös érdekek: ƒ polgári és büntető igazságügyi együttműködés

63

ƒ a vámügyi és rendőrségi együttműködés a másodlagos jogforrások a harmadik pillér keretei között: ƒ nemzetközi egyezmények ƒ együttes fellépés (kötelező ereje azonban vitatott volt) ƒ közös álláspont ƒ határozat 1995. (július 26.) az Európai Unió III. pillérének keretei között a tagállamok megkötötték az Europol Egyezményt: o az Europol célja a nemzeti hatóságok eredményességének és együttműködésének javítása a terrorizmus, az illegális kábítószer-kereskedelem, és nemzetközi szervezett bűnözés egyéb formái megelőzésében és leküzdésében o az információcsere elősegítése, az információk és operatív adatok megszerzése, egyeztetése és elemzése tartozik az Europol fő feladatai közé o az Europolnál a tagállamok által küldött összekötő tisztek dolgoznak, míg a tagállamok közti információcsere a nemzeti egységek rendszerén keresztül történik o az Europol Egyezmény végrehajtásával kapcsolatos döntéseket az Igazgató Tanács hozza. Az Igazgató Tanácsba minden tagállam egy-egy tagot delegál, minden tagnak egy szavazata van, és az elnöke az Unió elnökét adó tagállam képviselője. Az Igazgató Tanács döntéseit egyhangúan hozza. 1997. Amszterdami Szerződés: o az Amszterdami Szerződés a 2. sz. Jegyzőkönyvben beemeli a Schengeni joganyagot az EUSZ-be o a bevándorlás, menekültügy, valamint vízumpolitika kérdései átkerülnek a III. pillérből az I. (szupranacionális) pillérbe az EKSZ IV. címébe a „szabadság, biztonság és jog” területére vonatkozó fejezetbe o a III. pillér új elnevezése az Amszterdami Szerződés óta: Büntetőügyekben való rendőrségi és igazságügyi együttműködés o a másodlagos jogforrások a harmadik pillér keretei között: ƒ nemzetközi egyezmények ƒ kerethatározat (az együttes fellépés helyébe lépve célja tekintetében köti a tagállamokat, de nem bír közvetlen hatállyal) ƒ közös álláspont (kötelező erővel nem bír) ƒ határozat (csak az egyedi esetre kötelező) 1999. (október 15-16.) Tamperei csúcs (az igazságügyi miniszterek részvételével) o Tamperei Nyilatkozat (brit támogatásra): a polgári és büntető igazságügyi együttműködés alapelve az Európai Unióban a kölcsönös elismerés elve lesz, melynek megfelelően a tagállamok büntetőbíróságainak jogerős határozatai az unió minden tagállamában automatikusan érvényesek és végrehajthatóak o a tagállamok elhatározták továbbá az Eurojust felállítását is valamint megállapodtak egy közös európai rendőrakadémia létrehozásában 2001. Nizzai Szerződés: a szorosabb együttműködés EUSZ-ben és EKSZ-ben található bonyolult szabályait egységesíti, és a fokozott együttműködés kifejezéssel váltja fel (feltételei: az EU/EK célkitűzéseinek előmozdítására irányuljon; tartsa tiszteletben az EUSZ/EKSZ szabályait és az Unió egységes intézményi keretét; tartsa tiszteletben az acquis communautaire-t; maradjon az EK/EU hatáskörein belül és ne érintse a Közösség kizárólagos hatáskörét; ne gyengítse az EK belső piacát; tartsa tiszteletben a tagállamok közötti kereskedelmet, ne torzítsa a versenyt; legalább nyolc tagállam vegyen részt benne; tartsa tiszteletben az együttműködésből kimaradó államok jogát és hatáskörét) o

64

33. Az Európai Unió külkapcsolatainak rendszere. Közös kereskedelempolitika Az Európai Unió jogalanyisága: Európai Unióról az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés óta beszélhetünk, nemzetközi jogalanyisággal nem rendelkezik. Az ennek meghaladására vonatkozó, kodifikálatlan törekvések az Amszterdami Szerződés tárgyalása során merültek fel, hiszen az EU II. és III. pilléréből fakadó teendőket formálisan amúgy is az EK intézményei látják el. Ezen felül pl.: logikusnak tűnik, hogy a második pillér (közös kül- és biztonságpolitika) tekintetében az EU önálló szerződéskötési képességgel lépjen fel. (Ez a gépelt órai jegyzetben található!!!) Az EK által kötött nemzetközi szerződések főbb típusai: A) bi- és multilaterálisak, B) kizárólagos/párhuzamos/kizárt hatáskörben megkötöttek (A közösségi részvétel a szerződésekben lehet kizárólagos, vagy a tagállamokkal párhuzamos. Vegyes hatáskörök alapján kötött többoldalú megállapodások az áruegyezmények, míg kétoldalú megállapodások a görögökkel és törökökkel kötött társulási megállapodások. Kizárólagos szerződő félként jelent meg az EK 1973-ban a többoldalú textilmegállapodásban. A GATT keretében létrejött többoldalú megállapodások esetében főszabály a kizárólagos közösségi részvétel, és ugyanígy jelent meg a közösség az EFTA országokkal megkötött szabadkereskedelmi megállapodásokban is. C) tartalmuk szerinti csoportosításban: a) kedvezményes elbánást biztosító (más néven preferenciális) kereskedelmi megállapodások: az import liberalizására ilyet kötött az EK Chilével, 1999-ben a Dél-Afrikai Köztársasággal (Kereskedelmi Fejlesztési és Együttműködési Megállapodás), b) nem preferenciális jellegű megállapodások: a legnagyobb kedvezmény elvén alapulnak. Ilyenek: az 1998-ban az USA-val kötött Transzatlanti Gazdasági Társulás; Kanadával 1996-ban a versenyjog terén: Közös Nyilatkozat és Akcióterv; egyebekben a kereskedelem liberalizációjáról: akciótervek, párbeszéd Japánnal, Ausztráliával, ÚjZélanddal stb. c) szabadkereskedelmi megállapodások: Svájccal, Mexikóval, stb. d) társulási megállapodások: I. Europe Agreements párhuzamos hatáskörben tíz közép-kelet európai állammal (köztük 1991. dec. 16-a óta Magyarországgal, hatályba léptette: 1994. évi I. törvény) és a balti-államokkal kötött Európa Megállapodások; II. kereskedelmi preferenciákról, gazdasági és pénzügyi együttműködésről a mediterrán országokkal (1963: Törökország, 1971: Málta, 1973: Ciprus, 1998: Tunézia, 2000. március 1: Marokkó), kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás Izraellel és Palesztínával, emellett tárgyalások Jordániával; afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP=African-Caribbean and Pacific) országokkal kötött megállapodások; a 2000. június 23-ától a Yaoundéi és Loméi Egyezményeket felváltó Kotolou-i Partnerségi Megállapodás a politikai dialógus elmélyítéséről, a fejlesztési és gazdasági-kereskedelmi együttműködésről stb.

A fejlődő világgal folytatott fejlesztési együttműködések Az afrikai és csendes-óceáni államokkal kötött megállapodások: Lomé-i Egyezmények: 1975: aláírják az első loméi (Togo) szerződést az EK és 46 afrikai, karibi és csendes-óceáni fejlődő ország között (ACP országok). A Szaharától délre eső országokat találjuk benne, kivéve Dél-Afrikát. A világ legjelentősebb segélyprogramja, amelyet határozott időre kötnek, s időről-időre megújítanak. A megállapodás egyik konstrukciója a fejlődő országok exportbevételeit stabilizáló rendszer, a STABEX. Ez 48 mezőgazdasági terméket fog át, s az exportnál adódó bevétel kiesést kompenzálja. Hasonló ehhez a Sysmin-rendszer, amely az ásványi termékekre vonatkozik. A megállapodás szankciókat tartalmaz annak megakadályozására, hogy a fejlődő országok az Unió veszélyes hulladékainak lerakóhelyévé váljanak. A kereskedelem terén a Közösség a viszonosság megkövetelése nélkül kedvezményes piacra jutási feltételeket nyújt az országoknak, s csak a legnagyobb kedvezményes elbánást élvezi. Kapcsolat a FÁK-országokkal: az EK 1989-ben kötött együttműködési megállapodást a Szovjetunióval, de ez a Szovjetunió felbomlásával megszűnt. Helyette 1994-ben az Orosz Föderáció, illetve Ukrajna államaival Partnerségi és Együttműködési Megállapodást írtak alá. Ez nem éri el a társulás szintjét, kilátásba helyezi a felek közötti szabadkereskedelem megteremtését. 2. pillér: (EUSZ V. cím) a közös kül- és biztonságpolitika. Az Unió az EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 30. cikkében előirányozott külpolitikai együttműködés célja: nki téren megerősíteni önazonosságát és közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása, ami közös védelemhez vezethet (EUSZ 2. cikk). Az amsterdami felülvizsgálat során a második pillér szabályozása főleg a NYEU és az EU kapcsolatainak szorosabbá fűzését illetően bővült. A NYEU az EU számára hadműveleti hadműveleti lehetőségeket biztosít, ezért cél a NYEU EU-ba integrálása + együttműködés a fegyverkezés terén. A NYEU Petersbergi feladatai beépültek az EUSZ 17. cikk 2. bekezdésébe: humanitárius, békefenntartó, válságkezelő, békekikényszerítő feladatok. A 2. pillér körébe eső elveket és stratégiákat az egyhangúsággal döntő Európai Tanács határozza meg. A végrehajtásukhoz szükséges határozatokat a Miniszterek Tanácsa szintén egyhangúsággal hozza meg. (A Miniszterek Tanácsa biztosítja az Unió cselekvésének egységét, koherenciáját, hatékonyságát. A közös kül- és biztonságpolitika fő képviselője a Tanács Főtitkára.) Az egyhangúság ellensúlya a konstruktív tartózkodás (EUSZ 23. cikk, Amszterdam): a határozat elfogadását nem gátolja a jelenlévő tagok tartózkodása, amit írásban meg kell indokolni. A tartózkodó állam nem köteles a határozatot alkalmazni, de a szolidaritás jegyében az azzal ellentétes cselekvéstől tartózkodik. A határozat nem fogadható el, ha a tartózkodók szavazatinak aránya meghaladja az összes szavazat 1/3-át. Egyhangúlag elfogadott álláspontok és fellépések végrehajtásáról a Tanács már csak minősített többséggel határoz (min 10 állam), de nem szavazható meg, ha akár egy tag is azt jelentős és meghatározott politikai okból ellenzi. Ilyenkor az ügyet minősített többséggel az Európai Tanács elé terjesztik egyhangú döntés céljából (ez nem más, mint az 1966. évi luxemburgi kompromisszum szerződésbe iktatása). Davignon jelentés - az Európai Politikai Együttműködés A közös kül- és biztonságpolitikai történeti előzményei Az EK politikai célja: A 70-es évek: külpolitikai és pénzügyi politikai lendület: Franciaország hozzáállásának változását De Gaulle utóda, Pompidou jelezte, szabad utat engedett a Közösség bővítésének. A belga Davignon 1970-ben jelentést terjesztett elő és rövidesen létrejött az „Európai Politikai Együttműködés” váza, a tagállamok közös kül- és biztonságpolitikájának alapja. Az EPE (EPC) szerződésben való intézményesítése⇒ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 1986-ban intézményesítette. EPE hátránya: nem biztosította a közös álláspontok kialakulását (common positions) A közös kül- és biztonságpolitikai pillér intézményesítése a Maastrichti Szerződésben A Közös Kül- és Biztonságpolitika jellege, intézményrendszere és a döntéshozatal módja A konstruktív tartózkodás jogintézménye A Luxemburgi Kompromisszum megjelenése a II. pillérben A holtponton az 1966 jan. 29.-i Luxemburgi Kompromisszum segített át. Eszerint, ha többségi döntésnek alávetett kérdésben egy vagy több tagállam fontos érdeke forog kockán, szavazás helyett ésszerű határidőn belül olyan megoldást kell találni, amely

65

a Tanács minden tagállamára elfogadható. Ha ésszerű határidőn belül nem jutnának ilyen megoldásra, Franciaország szerint a tárgyalásokat mindaddig folytatni kell, amíg egyetértésre nem jutnak, ebbe a többi tagállam nem ment bele, s a továbbiakra csak nézeteltérésüket rögzítették. A Luxemburgi Kompromisszum nem jogforrás, csak „gentlemen’s agreement”. A kompromisszum gyakorlati jelentősége szavazásoknak a problematikus kérdésekben történő elodázása, így a Közösség fejlődésének fékezése volt. Nagy-Br. többször vétójogként alkalmazta. A kompromisszum alkalmazásának a tagállamok „belső piac” iránti eltökéltsége vetett véget, az 1980-as évek második felében. ******************plusz hülyeség************************************ Az EK n.k.-i jogalanyisága: A tagállamok a politikai egységet a gazdasági integráció folyamatán keresztül valósítják meg. A gazdasági Közösség létrejöttével n.k.-i jogalannyá vált az EK. A Közösség eltérően a tagállamoktól, nem elsődlegesen alanya a n.k.-i jognak, hatásköre abban a körben áll fenn, amelyben azt a tagállamai ráruházták. A Közösség nemcsak jogot alkot, hanem n.k.-i kapcsolatok anyává is válik. A Közösség a külkapcsolatok területén külső hatáskört gyakorol, és ez nem más, mint a Közösség n.k.-i jogalanyisága. A külgazdasági kapcsolatok során legjelentősebb a Közösségi szervek kizárólagos hatáskörébe tartozó kereskedelempolitika, amely lehetővé teszi vám- és kereskedelmi megállapodások kötését, exportpolitikát. A kereskedelempolitika területén harmadik személlyel szemben jogilag kizárólag a Közösség jelenik meg, szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. Kizárólagos Közösségi hatáskörbe tartozik a mezőgazdasági politika, a versenypolitika, a szén- és acélpolitika. A Bíróság véleményében kimondta, h. a Közösség rendelkezik n.k.-i kötelezettségek vállalására irányuló hatáskörrel, erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában is. A külső hatáskör implicit következhet a Római Szerződésből. A Római Szerződés szerint a Közösség céljának megvalósításához szükséges mértékben felléphet a külkapcsolatokban akkor is, ha a szerződés hatáskört nem ír elő, de a Tanács meghozza a szükséges rendelkezéseket. A külső hatáskörnek, tehát a n.k.-i jogalanyiság terjedelmének különleges jelentősége van a Közösséggel szerződéses kapcsolatba lépő kívülálló országok számára. Nekik ugyanis érdekül, h. hatáskörrel bíró személlyel lépjenek jogviszonyba. Európai Unióról az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés óta beszélhetünk, n.k.-i jogalanyisággal nem rendelkezik. Az ennek meghaladására vonatkozó, kodifikálatlan törekvések az Amszterdami Szerződés tárgyalása során merültek fel, hiszen az EU II. és III. pilléréből fakadó teendőket formálisan amúgy is az EK intézményei látják el. Ezen felül pl.: logikusnak tűnik, h. a II. pillér (közös kül- és biztonságpolitika) tekintetében az EU önálló szerződéskötési képességgel lépjen fel. Az EK által kötött n.k.-i szerződések főbb típusai: A n.k.-i szerződések lehetnek: a résztvevők száma szerint: bilaterális és multilaterális szerződések; kizárólagos, párhuzamos hatáskörben megkötött szerződések. A Közösségi részvétel a szerződésekben lehet kizárólag, v. a tagállamokkal párhuzamos. Az EK nemzetközi szervezetekben: mind az EK, az Euratom, az ESZAK a nemzetközi jog alanya; saját nevében köthet nemzetközi szerződéseket és nemzetközi szervezetek tagja lehet. Így például tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO); aláírója és várhatóan tagja a WIPO 2002-ben hatályba lépő 1996. évi szerzői jogi, illetve előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződéseinek. Az Európai Bizottság feladata 3. államokkal, nemzetközi szervezetekkel a kapcsolat tartása a Delegációkon keresztül (ilyen delegációja van pl. a Bizottságnak a FAO-hoz, amely Rómában székel, az OECD-hez és az Unesco-hoz Párizsban, az ENSZ-hez New Yorkban). Tartalmuk szerinti csoportosításban: kedvezményes elbánást biztosító (más néven preferenciális) kereskedelmi megállapodások: az import liberalizálására ilyet kötött az EK Chilével, 1999-ben a Dél-Afrikai Köztársasággal (Kereskedelmi Fejlesztési és Együttműködési Megállapodás); nem preferenciális jellegű megállapodások: a legnagyobb kedvezmény elvén alapulnak. Ilyenek: az 1998-ban az USA-val kötött Transzatlanti Gazdasági Társulás; Kanadával 1996-ban a versenyjog terén: Közös Nyilatkozat és Akcióterv; egyebekben a kereskedelem liberalizációjáról: akciótervek, párbeszéd Japánnal, Ausztráliával, ÚjZélanddal stb. szabadkereskedelmi megállapodások: Svájccal, Mexikóval, stb. társulási megállapodások: Europe Agreements - párhuzamos hatáskörben tíz közép-kelet Európai állammal - köztük 1991. december 16-a óta Magyarországgal (hatályba léptette: 1994. évi I. törv.) - és a balti-államokkal kötött Európa Megállapodások; II. kereskedelmi preferenciákról, gazdasági és pénzügyi együttműködésről a mediterrán országokkal (1963: Törökország, 1971: Málta, 1973: Ciprus, 1998: Tunézia, 2000: Marokkó), kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás Izraellel és Palesztinával, emellett tárgyalások Jordániával; afrikai, karibi és csendes óceáni (ACP=African-Caribbean and Pacific) országokkal kötött megállapodások; a 2000. június 23-ától a Yaoundéi és Loméi Egyezményeket felváltó Kotolou-i Partnerségi Megállapodás a politikai dialógus elmélyítéséről, a fejlesztési és gazdasági-kereskedelmi együttműködésről stb.

66

34. Az uniós csatlakozás közjogi feltételei. A Csatlakozási Szerződés. Az Európai Közösség, illetve Unió bővülése idáig időrendben a következőképpen alakult: 1958: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Németország, Olaszország (hat alapító állam). 1973: Dánia, Nagy–Britannia és Észak-Írország, Írország (három állam, nyugati bővítés). 1981: Görögország, 1986: Portugália, Spanyolország (déli bővítés a nyolcvanas években, három állammal). 1995: Finnország, Svédország, Ausztria (északi és közép-európai bővítés, három állammal). A bővítés egyik alapvető problémája a szupranacionális döntéshozatal minden bővítéssel újabb szabályozásának szükségességéből adódik. A kérdés végső soron a most 20 tagú Bizottság összetételére és a fő döntéshozó intézmény, a Tanács tagjai szavazatarányának, és ebből kifolyólag a minősített többség számításának megállapítására vonatkozik. A Tanácsban minden tagállam miniszteri szinten képviselteti magát, szavazataik azonban nem azonos súllyal számítanak (eredetileg népességszám alapján korrekciókkal). Maastricht előtt elegendő volt 23 szavazat a minősített többség (54 szavazat) megakadályozására; Maastricht után ehhez már 26 szavazat szükséges (“blokkoló kisebbség”). Maastricht előtt általában elegendő volt három állam szavazata Maastricht után már általában négy állam szavazatai szükségesek. Az uniós csatlakozás közjogi feltételei Feltételrendszer: az Európai Tanács 1993-ban Koppenhágában nyilatkozatot fogadott el, amelyben kimondta, hogy akkor kerülhet sor a csatlakozásra, amikor a társult ország a gazdasági és politikai feltételeknek eleget tesz. Ezek: Demokrácia, Jogállamiság, Emberi jogok és kisebbségek védelme, Működő piacgazdaság, Az Unión belüli versenyben való részvételre való alkalmasság, Mezőgazdaság stabilizációja, Külkapcsolatok liberalizációja és konvertibilitás, Privatizáció, Jogközelítés. Az Unió kimondja, hogy csatlakozásra csak akkor kerülhet sor, ha az Unió képes lesz új tagok befogadására. A felek kiemelt fontosságot tulajdonítottak a politikai párbeszédnek. Közös döntéshozatalról nincsen szó, de törekedni kell az álláspontok közelítésére. Miniszteri szinten a politikai párbeszéd a Társulási Tanácsban, parlamenti szinten a Parlamenti Társulási Bizottságban megy végbe. A Társulási Megállapodás a feladatok elvégzéséhez 10 éves időszakot jelöl meg. A koppenhágai dokumentum már tartalmazta a gyorsítás elemeit, és együttműködést teremtett a külpolitikában -

A koppenhágai kritériumok

Az Európai Unióhoz csatlakozás feltételeinek kialakulása 1991-1997: Mo célja a teljes jogú tagság elérése, nem pedig a társult státus. A SZU összeomlása és az Európai gazdasági Térségről szóló tárgyalások lezárásával egyidőben az Eu-i Tanács 1991-es maastrichti csúcsértekezlete kérte a Bizottságtól a kibővülés kérdésének tanulmányozását. A Bizottság jelentése az 1992-es lisszaboni csúcsra sarokpontokat fogalmazott meg: demokrácia és az acquis communautaire átvétele alapvető. (Felmerült az átmeneti szakasz és egy összeurópai szabadkereskedelmi zóna gondolata.) Mérföldkő: az EK 1993-as Koppenhágai csúcsa: a társult országok az EU tagjai lehetnek, ha 3 fő kritériumnak eleget tesznek: 1) demokrácia, jogrend, emberi jogok, kisebbségvédelem, 2) működő piacgazdaság, ami az Unión belül is bírja a versenyt, 3) vállalni kell a politikai és a pénzügyi unióval járó kötelezettségeket + az EU-nak is képesnek kell lenni az integrációra. Közben 1992 március 1-vel életbe léptek a társulási megállapodás kereskedelmi részei, mivel azok kizárólagos közösségi hatáskörbe tartoztak. A megállapodás egésze 1994 február 1-vel lépett hatályba. 1994 április 1-én Mo benyújtotta csatlakozási kérelmét az EU-hoz. Az EU Tanácsa felkérte a Bizottságot vélemény kidolgozására. 1994 dec.: EU Esseni csúcs: meghúzta a bővítés keleti határát (Lengyelo, Cseho, Szlovákia, Mo, Románia, Bulgária, Észto, Letto, Litvánia, Szlovénia) az EFTA államoknak (Svájc, Norvégia, Izland, Lichtenstein) pedig nem szabott külön feltételeket. (Ígéretet kapott Ciprus, Málta és Töröko., a FÁK államoknak más jellegű kapcsolatot szánnak.) Megjelent a kelet felé terjeszkedő közlekedési, hírközlési, energiahálózatok listája. 1995 Cannes-i csúcs: jóváhagyta a Fehér Könyvet (a tagsággal kapcsolatos feltételek 23 fejezetben). 1995 madridi csúcs: Málta-Ciprus formula: a közép és kelet-európai országokkal való tárgyalások előzetes szakasza egybeesik a Máltával és Ciprussal folytatandó tárgyalások kezdetével: fő kérdés: ki mit tekint a kibővítési tárgyalások kezdőidőpontjának? Mo 1998-tól a tárgyalások megnyitására készült, az EU viszont csak a kibővítési folyamat beindítására (nem ugyanaz!!!). 1996. április 26: a felvételre várók megkapják az EU Bizottsága által összeállított kérdőívet (politikai berendezkedés, gazdasági élet, Unióval összefüggésbe hozható jogalkotás), amely megindítja a csatlakozási tárgyalások előkészületeit. A választ főleg a KÜM önbevallás jelleggel készítette el, 3 hónapos határidőt kaptak! A válaszok a Bizottság országvéleményeinek megalapozását szolgálták. 1997 július 16: az Eu-i Bizottság közreadta az országvéleményeket a tagjelöltek felkészültségi állapotáról (a mérce: a koppenhágai kritériumok). Javaslat: 5+1 ország alkalmas (Lengyelo, Cseho, Mo, Észto, Szlovénia, Ciprus). Egyidejűleg előterjesztették az Agenda 2000 tervezetét (a Bizottság javaslatai a keleti bővítés előfeltételeire, ezt az 1999-es Berlini Csúcs fogadta el!), ami az Unió belső fejlődésének problémáival és a bővítés kihívásaival foglalkozik. 1997 dec. luxemburgi csúcs: döntött az újabb keleti irányú bővítési folyamatról: a csatlakozási tárgyalások kétoldalú kormányközi konferenciák formájában 1998 tavaszán megkezdődnek Lengyelo, Cseho, Mo, Észto, Szlovénia, Ciprussal és a tárgyalások előkészítése megkezdődik Románia, Szlovákia, Letto, Litvánia, Bulgáriával. Az EU joganyagát a tárgyalások szempontjából 31 fejezetre tagolták. 1993: koppenhágai csúcsértekezlet: a belépési kritériumok meghatározása (ezek képezik az éves országjelentések strukturális vázát), e) ezután gyakorlatilag nincs olyan elnökségi félév, amikor ne történne valamilyen lépés a keleti bővítés előkészítésével kapcsolatban, de mindig úgy, hogy semmiféle konkrét ígérvény a menetrendet illetően nem hangzik el. A csatlakozási kérelmünk benyújtásának időpontja A csatlakozási tárgyalások szakaszai (Screening, érdemi tárgyalások, fejezetek, stb.) 1) Az EK elismerésének megtagadásától a társulásig: Mo a KGST tagjaként az EK külkapcsolatainak legtávolabbi körében volt, ill. a Varsói Szerződés is korlátozta lehetőségeit. 60-as évek: a magyar gazdaságirányítási rendszer reformja. 70-es évek: Mo, Románia, Lengyelo. a de facto kapcsolatépítés kezdete: a KGST-Varsói Szerződés korlátozó előírásainak maximális rugalmassággal való értelmezése. NDK: „belnémet kereskedelem”. Az EK gazdasági súlya fokozatosan nőtt Mo külkereskedelmében: 80-as évekre 20%, 1992-re már 50%, 2000-re több mint 2/3-a! 2) Az EK de facto elismerésének fokozatai: a) technikai megállapodások az agrárágazatban1968-1971 (mezőgazdasági termékek exportjára árgarancia nyújtása, cserébe a magyar exportőt az EK által meghatározott árszint alatt nem adhatott el az EK területére, sertéshús), b) multilaterális kapcsolatok az EK-val 1970-es évek (3 multilaterális fórumon: GATT (Mo csatlakozása 1973), Eu-i Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, és a KGST-EK közeledés), c) az EK 1974. évi megállapodástervezete (az EK megállapodásvázlatot küldött el a KGST országoknak, amik felbontatlanul visszaküldték azt, Mo azért is, mert az EK teljes tilalmat vezetett be a marhahúsra, ami nagy károkat okozott), d) ágazati megállapodások 1978-1981 (1978 acélszektor a Közösség acéliparának válsága miatt, és textilmegállapodás, és juh és kecskehús szektor, itt a de facto elismerés már nem csak termékekre, hanem egyes ágazatokra vonatkozott). 3) A magyar-EK viszony normalizálása:

67

a) kísérletek a kapcsolatok rendezésére (1983-84 titkos találkozók az EK-val Brüsszelben, de megakadnak, Axel Zarges az Eu-i Parlament német képviselője 1986-ban jelentést készített Mo-ról és ebben javasolta, hogy Mo-ot sajátosságainak megfelelően kezeljék: az Eu-i Parlament elfogadta), b) a viszony normalizálása (1984 Moszkvai KGST csúcs: a SZU feladta az EK nki illetékességét kétségbe vonó álláspontját, megnyílt az út az EK-tárgyalások előtt), c) magyar-EK kereskedelmi és együttműködési megállapodás 1988 (nem preferenciális jellegű, megszüntette a diszkriminációt, kézzelfogható gazdasági előnyöket azonban nem sikerült elérni, pl. vámcsökkentést). 4) Mo felzárkózása a Ny-Eu-i integrációhoz: a) a PHARE program: 1989 a G7-ek és az OECD 24 országa nagyvonalú gazdasági segítsége Mo és lengyelo javára: a koordinálást az EK Bizottsága vállalta. 3 program: a fokozatos korlátozáslebontási programot egy csapásra teljesítik, Mo-ra kiterejesztették az általános vámpreferenciákat, kedvezményes feltételű hitelek. A PHARE program legnagyobb vívmánya a preferenciális piacra jutás megteremtése, b) a magyar-EK társulási megállapodás 1991 (Mo és az EU kapcsolatait ez határozza meg a csatlakozásig, európai megállapodások kötése Mo, Cseho, Lengyelo-gal, a szabadkereskedelem megvalósítása a magyar fél javára aszimmetrikus módon történt. Az EK multilateralizálta a társulási megállapodással rendelkező közép-kelet-európai hatokat (visegrádi négyek + Románia és Bulgária). 5) Úton az EU-tagság felé: a) a csatlakozás feltételeinek kialakulása Csatlakozási folyamat és csatlakozási tárgyalások 1998-tól 1998 március 30-án indult meg a csatlakozási folyamat. A sorrendet a csatlakozási kérelmek benyújtásának dátuma határozta meg (Ciprus, Mo, Lengyelo, Észto, Cseho, Szlovénia). A tárgyalások első fázisa: a joganyag összehasonlító vizsgálata (acquis screening). Minden egyes tárgyalási fejezetről tartottak egy multilaterális ülést. Mo esetében az átvilágítás 1999 július 2-án ért véget. A tárgyalások második fázisa: 1998 áprilisától zajlanak a fő tárgyalói szintű kétoldalú csatlakozási tárgyalások. Közben az Eu-i Bizottság 1998-2001-ig minden novemberben országjelentést készített. 1999 berlini csúcs: jóváhagyták a módosított Agenda 2000-et (fő vitapontok: 2000-2006-os költségvetés, strukturális alapok, közös agrárpolitika reformja) és a tagjelölteknek járó 3 előcsatlakozási eszközt: PHARE, mezőgazdasági és strukturális eszközök (ezek rendelkezésre állnak és csak a bővítés kiadásaira fordíthatók). 1999 dec. helsinki csúcs: az EU újra egységesen kezeli a felvételre várókat, kitűzi a tényleges csatlakozási tárgyalásokat 2000-re az első körből kimaradt országokkal, indok: célszerű régiókban beléptetni az új tagokat. Mo érdeke a szűk körű kiterjesztés, az EU azonban regionális bővítésben gondolkodik. Ugyanakkor az EU-n belül is van amiben csak a tagállamok egy része vesz részt (Euro, Schengen). 2000 dec. nizzai csúcs: döntés született az összes jelölttel kibővített 27 tagú integrációban a tagállami szavazatok súlyozásáról az EU Tanácsában és a 12 tagjelölt a 15-ökkel arányos szavazatokat kapott (Mo 12 szavazat). Az Európai Parlamentben azonban Mo 22 helyett csak 20 helyet kapott! A nizzai csúcs jóváhagyta a Külügyminiszteri Tanács 2000 decemberi stratégiáját a csatlakozások további menetéről (féléves szakaszok, a könnyebb témakörök felől a nehezebbek felé haladnak). 2002 első félévére maradt az EU költségvetés, a strukturális alapok és a mezőgazdaság témaköre. Ezek után derül ki, hogy Mo tagként mennyi nettó forrástranszferben részesül majd. A 2001 decemberi laekeni csúcs a tárgyalások előremenetelét értékelte: eszerint a tárgyalások 2002 közepéig lezárhatók és maradnak azok a kérdések, amelyekben nincs kialakult EU-álláspont. Amíg egyetlen kérdés is nyitott, addig valamennyi fejezet nyitottnak tekintendő, ezért az ideiglenesen lezárt fejezetek száma semmit sem jelent. Már Nizzában elhangzott, hogy a 2004es Eu-i Parlament választásain az új tagállamok részt vehetnek. Mo reméli, hogy 2003-ban megindul az aláírt csatlakozási szerződés jóváhagyása az Unióban és Mo-on (itthon népszavazás). A ratifikációs eljárások lezárultával életbe lép az EU-tagság és az átmeneti rendelkezések végén bekövetkezik az új tagállam tényleges egyenjogúsága, az integrációs szabadságok korlátlan érvényesülése. Az Unió döntéseiben való részvétel lehetősége a csatlakozási szerződés hatálybalépésétől fogva megilleti Mo-ot. 1.

A csatlakozási tárgyalások lezárása 2002. évi LXI. Törvény az Alkotmány 2/A Paragrafusának és a 6 Paragrafusának módosításáról. A törvény 79. paragrafusa szerint 2003. április 12-én ügydöntő népszavazást kell tartani. 2. A csatlakozási szerződés és az okmányok szövege 2003 elején elkészült és az Európai Parlament 2003. április 9.-én hozzájárulását adta. A csatlakozási szerződés aláírásának ideje, helye, a csatlakozási szerződés hatályba lépése 3. Szerződést 2003. április 16.-án Athénban írták alá, amelyet a 2004. évi XXX. Törvény hirdetett ki. A csatlakozásunk a többi 9 állammal együtt 2004. május 1.-én lépett hatályba. A csatlakozási szerződés szerkezeti felépítése Derogációk, különös tekintettel a munkavállalók szabad mozgására és a tőke szabad áramlására. Két év indoklás nélkül, további 5 év indoklással. D, A, DK, továbbra is teljes. FR, IT, NL, részlegessel él 2006. 05. 01.-től. A többi már a híradásokból is ismert. Főleg a munkaerőpiac védelme a cél.

68

35. Jogharmonizáció. A jogharmonizáció, mint az integráció eszköze A Római Szerződésben a közös ill. a belső piac megvalósítása érdekében jogharmonizációra a 94-95. cikkek (régi számozás szerinti 100; 100/a) teremtenek jogi alapot. A 94. cikk a következőkről rendelkezik: "A Tanács -a Bizottság javaslatára az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal való konzultáció után- egyhangúsággal irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak közelítésére, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére." Megjelenési típusai: Másodlagos jogalkotáson keresztül valósul meg. Az irányelv a jogharmonizáció, azaz a tagállamok joga közelítésének eszköze, a rendelet viszont egységes jogot hoz létre. Maximum harmonizáció: a tagállam szigorúbb szabályozást nem hozhat. Minimum harmonizáció: a tagállam hozhat szigorúbb szabályozást. A tagállamnak az implementáció végső anyagát be kell nyújtania a Bizottsághoz, amely azt szigorú megfelelési vizsgálatnak veti alá. Az irányelvek közvetlen hatálya kivételes (pl. nem implementálta időben). A magánszemélyek csak az implementációt elmulasztó vagy hibásan implementáló állammal szemben hivatkozhatnak az irányelv rendelkezéseire nemzeti bíróságuk előtt. Két magánszemély közötti jogvitában az irányelvek soha nem rendelkeznek közvetlen hatállyal. A közös- illetve belső piaci jogharmonizációs cikkelyek (94, 95. cikk) : A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a közös piac megteremtését vagy működését. különös figyelemmel a 95. cikk (4), (5) bekezdésekre, amelyek a tagállamok számára lehetővé teszik a harmonizálás alóli kimaradást: ezek a környezet valamint a munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan, a tagállami harmonizációtól eltérő esetenként szigorúbb nemzeti szabályok fenntartását (4)-es bekezdés, vagy utólagos bevezetését (5)-ös bekezdés szerint is lehetővé teszi, de a Bizottság egyidejű értesítése mellett, valamint az utólagos körülményt indokolnia kell. A bizottság jelen módozatoknál a fenntartással élő tagállam esetében, az esetleges versenykorlátozási rejtett szándékot is vizsgálja. A (9)-es bekezdésre, amely egy további kontroll-lehetőséget épít be a Szerződésbe, ugyanis lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy amennyiben úgy látják, hogy egy másik tagállam visszaél a kivétel lehetőségével, közvetlenül az Európai Bírósághoz forduljanak. a közösségi jogharmonizáció módszerei (eredeti jogalkotás a Közösség szintjén, teljes jogharmonizáció korábbi tökéletes harmonizációs tevékenység, opcionális- a nyolcvanas évektől elterjedt mint második generációs irányelv jelleg, amely az Egységes Európai Okmányt követően bizonyult eredményesnek. Az EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY egyes nézetek szerint az ajánlásokat ide sorolta. Részleges-, minimum-maximum-, kölcsönös elismerési harmonizáció 1) A Bíróság kimunkálta ítéletében a kölcsönös elismerés elvét (mutual recognition, mutual trust): amikor nincsen szó a fenti kényszerítő körülményekről (mandatory requirements), az egyik tagállam által valamely áru termelésére, illetőleg értékesítésére megállapított szabályait a többi tagállamnak el kell ismernie. Vagyis az egyik államban jogszerűen előállított, forgalomba hozott italokat miért ne lehetne egy másik állam piacára bevezetni. Ugyanilyen szellemű döntés született egyebek között a középkori német sörtisztasági törvény rigorózus előírásainak tarthatatlanságáról. A szakirodalom szerint a kölcsönös elismerés elvével a Bíróság a nemzeti szabályozások egyenértékűségének vélelmét (presumption of equivalence) fogalmazta meg az áruk szabad mozgását megszigorító nemzeti szabályozásokkal szemben (az RSZ-ben nincs előzménye). Így a bizonyítási teher a tagállamokon van, ha a vélelem ellenére állítják, hogy szükség van a korlátozó nemzeti szabályozásra. De vannak területek, ahol a kölcsönös elismerés elvétől a tagállamok vonakodnak: pl. a fogyasztóvédelem és az áruk szabad áramlása közti egyensúlyozás esete az arany ékszerek fémjelzése körüli vita: Hollandiában bcs-t követ el az a kereskedő, aki olyan nemesfémtárgyat birtokol, ami nem a holland jogszabály szerinti fémjellel (hallmark) van ellátva. Itt a 30. cikkely a független nemzeti hatóságok által minősített ékszerekre nem, de piaci szereplők által fémjelzett termékekre vonatkozott, tehát a kölcsönös elismerés elve az utóbbi esetben nem érvényesül. 2) A kölcsönös elismerés elve és a közösségi jogalkotás: az egyenértékűség vélelmétől a teljes egyenértékűség felé vezető fejlődés jegyében a bírói esetjog szemlélete megjelent és tovább finomodott a jogalkotásban: az Egységes Európai Okmány által a Római Szerződésbe beiktatott új 1OOb. Cikkely első bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett: “Az 1992. év folyamán a Bizottság az egyes tagállamokkal közösen megjelöli a 100a. Cikkely alá eső jogi és igazgatási előírásokat, amelyekre nézve nem történt meg az összehangolás. A Tanács a 100a. Cikkely alapján határozhat úgy, hogy az egyik tagállamban érvényes előírásokat egy másik tagállamban egyenértékűnek kell elismerni.” Mindez természetesen azt jelenti, hogy a Tanács határozata nyomán az érintett nemzeti jogszabályok tekintetében az egyenértékűség vélelmén túlmutató teljes egyenértékűség (full equivalence) jön létre. A fentiek ellenére ismételten felbukkannak olyan tagállami jogszabályok, amelyek egy-egy termék esetében megtagadják a kölcsönös elismerés elvének érvényesítését. Ezen intézkedések azonosítására, nyilvántartására dolgozott ki eljárást a Tanács 3052/95. EK sz. döntése: a tagállamoknak jelezniük kell a Bizottságnak amennyiben lépéseket tesznek egy másik tagállamban jogszerűen előállított vagy forgalmazott termék szabad áramlása vagy értékesítése ellen. A döntés célja, hogy biztosítsa az áruk szabad áramlását gátló nemzeti intézkedések megismerését, áttekinthetőségét, s ezáltal jelezze, hogy hol van szükség esetleg közösségi szintű jogalkotásra. 3) A kölcsönös elismerés elve mellett ugyanakkor megjelent a kölcsönös tájékoztatás és előzetes megelőzés elve is: a Tanács 1983-as Irányelve, ami a technikai szabványok és előírások (technical standards and regulations) területén rendelkezik a kölcsönös tájékoztatásról, a következő rendszert építi ki az újabb kereskedelemkorlátozó előírások születése ellen: a) az EK Bizottságát és a tagállamokat tájékoztatni kell a nemzeti szabvány és előírás tervezetekről, b) amelyek erről véleményt mondhatnak, c) s a nemzeti szabályozás kiadását el kell halasztani, ha a fentiek: i) annak módosítását kérik, hogy megszüntessenek vagy csökkentsenek az áruk szabad mozgásában bármely olyan akadályt, amit éppen az új szabályozás teremtene, ii) európai szabvány, illetőleg irányelv kibocsátását látják indokoltnak. a tagállami ellenőrzések kölcsönös elismerése A jogharmonizációs technika három generációra különíthető el: 1) RSZ szerinti egyhangú Tanácsi döntés követelménye, konzultáció a Gazdasági és Szociális Bizottsággal, 2) 1986 Egységes Európai Okmány: Minősített többséggel, a konzultációs kört kiterjesztik az Európai Parlamentre is. (ugyanakkor fent lehet tartani bizonyos tagállami szabályokat), 3) Maastricht-i Szerződés az Eu-i Parlament döntéshozatali pozícióját erősítik, a Tanács és Eu-i Parlament között egyeztető bizottságot hoztak létre. Együttdöntési eljárás. Ugyanekkor kerül be alapelvként a szubszidiaritás elve, ami a társasági jog terén nem hoz látványos változást mert eddig is csak a szükséges mértékben születtek közösségi társasági jogi szabályok.

69

Az új típusú jogharmonizáció C-120/78. sz. Cassis de Dijon ügy, Cassis de Dijon ügy: szintén a 30. Cikkely értelmezése, illetve érvényesülési korlátainak megvonása volt a tárgya a híressé vált Dijon-i likőr ügynek. A jogvita kiindulópontja a kis alkoholtartalmú Cassis de Dijon likőr németországi importjának tilalma volt. Nem érte el az alkoholtartalma a német tv által előirt minimumot. Előkérdés: joga van-e a nemzeti bíróságnak figyelmen kívül hagyni a nemzeti szabályt tekintettel a 30. Cikkely közvetlen hatályára? A német közigazgatás szerint ugyanis harmonizált szabály hiányában alkalmazható a nemzeti szabály, melynek célja a fogyasztóvédelem, s az alkoholtartalom a fogyasztói bizalom lényegi eleme. A Bíróság általában megállapította, hogy “közösségi szabályok hiányában jogában áll a tagállamoknak, hogy szabályozzanak minden az alkohol, illetőleg alkoholos italok előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos kérdést a saját területükön”. Elméletileg és általánosságban azt is elismerte, hogy a nemzeti korlátozó szabályok az áruk szabad mozgására nézve elfogadhatóak lehetnek, feltéve, ha azok a pénzügyi ellenőrzéssel, a közegészségüggyel, a ker-i ügyletek tisztaságával ill. a fogy védelemmel kapcsolatos kényszerítő követelmények (mandatory requirements) érvényesítésére hivatottak. Ezen jellemzők azonban nem voltak fellelhetőek a német döntésben. A legkisebb alkoholtartalomra vonatkozó előírás tehát nem sorolható a kivételek ernyője alá, hanem éppen ellenkezőleg, a Római Szerződés 30. Cikkelyébe ütközik, mint mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés. Míg a nagyobb cégek szempontjából a társasági jog harmonizációja bír komoly jelentőséggel, addig az egyéni vállalkozók, szabadfoglalkozásúak szempontjából a diplomák és szakmai képesítések elismerése segíthet hozzá a letelepedés (és a szolgáltatások) szabadságának tényleges megvalósulásához a Közösségeken belül. Így külön irányelvek születtek esetenként évtizedes előkészítés után az építészekről, állatorvosokról, fogorvosokról, gyógyszerészekről stb. A Tanács 1988 decemberében fogadta el a 89/48. EGK sz. irányelvet a felsőoktatásban szerzett diplomák elismeréséről. Az irányelv minden olyan szakmára kiterjed, ami legalább hároméves szakmai képzést igényel, és nem esik a korábban alkotott, egyes szakmákra vonatkozó speciális irányelvek hatálya alá. Ha a képzés időtartama rövidebb mint amit az elismerő tagország megkíván, úgy megengedett a szakmai gyakorlat előírása. A további fejlődést mutatják azok az irányelvek, amelyek bizonyos szakmai képesítések és tapasztalatok elismeréséről szólnak, de nem csak a formális képesítések elismeréséről: az hogy valaki milyen minőségben, beosztásban, hány évig dolgozott, meghatározza, hogy hány év gyakorlat jogosít fel korábban űzött tevékenység folytatására szakmai képesítés hiányában is egy másik tagállamban. Az elutasító döntést indokolni kell és biztosítani kell a fellebbezés lehetőségét. Visszatérve a jogászi hivatás gyakorlásához és a letelepedés szabadságához megállapíthatjuk, hogy ezt a kérdést a 89/48. EGK sz. irányelv sem oldja meg megnyugtatóan, hiszen éppen a jogászok esetében viszonylag könnyű bizonyítani a képzésben mutatkozó jelentős különbségeket. Az EB megállapította: a fogadó ország nemzeti hatóságainak részletesen kell vizsgálniuk az ügyvédségre pályázó jogász képzettségét és tudását, érdemben át kell tekinteniük a külföldi jogi diploma által nyújtott ismereteket, nem elégséges tehát a fogadó országban megkövetelt diploma hiányára hivatkozni, s erre alapozva elutasító döntést hozni. Bevezetés: a belső piac lehetőségei és a szabályok tagállami eredete indokolják a társasági jogot érintő jogharmonizációs munkálatokat. A Közösség szerveinek feladata, hogy integráció-formáló tevékenységük részeként a RSZ adta elvek, jogalkalmazási alapok keretében a társasági jogi szabályalkotás konkrét kérdéseit meghatározza, tartalmát kidolgozza. Az integrációs gazd. pol. egyik elemeként is felfogható a társasági jog harmonizációja, azaz a Társaságok működési-szervezeti jellemzőit, a részvényesek, hitelezők védelmének legfontosabb eszközeit összehangolják. Ezáltal könnyebb a más tagországban való megjelenés, a működési költségek kiegyenlítődnek, a társaság és tagjai viszonya a lényegi pontokban hasonló, a társaságokról való informálódás azonos feltételek alapján történhet az egységes belső piacon. Ezek a törekvések végső soron a gazdasági integráció kiteljesedéséhez visznek közelebb. A jogharmonizáció alapjai a következő részekben található a RSZ-ben: 1) A letelepedés szabadságáról szóló fejezetben: (4348. cikkek) magába foglalja a vállalkozások alapításának szabadságát és a vállalkozási formák gazd.-i társaságok számára biztosítandó nemzeti elbánást a közösség minden tagállamával. Ezen szabadság biztosítékaként a RSZ 44. f, g, cikkek a Tanács és a Bizottság feladatává teszi, hogy a szükséges mértékben hangolja össze a tagországokban érvényesülő rendelkezéseket. Alanyi kör: Társaságok vagy cégek valamely tagállam polgári és kereskedelmi joga szerint létrejött társaságokat ideértve a szövetkezeti társaságokat is és más profit-orientált közjogi vagy magánjogi jogi személyek. Valójában az alanyi kör a korlátolt felelősségi alakzatokra korlátozódik, a non profit, egyesület nem ezen cikk alapján harmonizálódik. 2) A jogharmonizációról szóló fejezetben: (94-97. Cikk) Ezen cikkek adják a harmonizációval kapcsolatos eljárási, döntéshozatali szabályokat. (Egyébként a jogharmonizációnak mindig vmilyen jogalkotási alapon kell nyugodnia, vmelyik tartalmi keretet adó cikken, ami a társasági jog esetében a 44. f, g cikk.) 3) RSZ 293. Cikk: amely azt mondja ki, hogy a tagállamok tárgyalásokat indítanak biztosítandó a területükön honos társaságok, cégek kölcsönös elismerését ezek székhelyének másik tagországba történő áthelyezésekor, a jogi személyiség automatikus fennmaradását és az eltérő tagállami honosságú társaságok nemzetközi mérető fuzionálásának lehetőségét. A cikk tehát az államközi egyezményekbe tereli a megjelölt tárgyköröket. A kölcsönös elismerést illetően meg is született a Hágai nki egyezmény (1956, a bejegyzés elvére épül) azonban az nem lépett hatályba. Ezért ma az irányadó szabályok a RSZ letelepedési cikkei, a Hágai Egyezmény, ill. az egyes tagállamok elismerési szabályai. A nki fúziókat illetően az egyezményt alá sem írták. Így ez a cikk a társ-i jog szempontjából nem volt hatékony. 4) RSZ 235. Cikk: nevesített hatáskörök hiányában a kellő intézkedések meghozatalára a Tanácsot jogosítja fel egyhangúságot szabva feltételül. Az önálló, közösségi anyagi jog által szabályozott társasági formák kidolgozásának ez a Cikk az alapja. C-376/98. sz. Tobbacco ügy, C-300/89. sz. Titatnium-dioxid ügy

70

36. Az áruk szabad mozgása - a vámok és a vámokkal egyenértékű intézkedések tilalma. AZ ÁRUK SZABAD ÁRAMLÁSA A BELSŐ ( KÖZÖSSÉGI )PIACON →feltételei: 1. vámok eltörlése 2. termékekre vonatkozó nemzeti szabályozások kölcsönös elismerése, illetve közelítése, keresk. liberalizálását árumozgással kapcsolatos határellenőrzés megszüntetése érdekében létrehozott szabályok: a) vámpapírok eltörlése: ennek megfelelően 1993. január 1-jétől a tagállamok közötti kereskedelemben még az egységes nyilatkozat (Common Administrative Document) alkalmazását is eltörölték. b) új szabályok az áruforgalomban: a határellenőrzés nem csekély mértékben statisztikai adatgyűjtési, illetőleg adóellenőrzési célokat szolgált, ezért a határellenőrzés megszüntetésével párhuzamosan új rendszert építettek ki mindkét területen. c) külső (közösségi) határok megerősítése: a belső határok, eltörlése feltételezi, hogy a Közösségek külső határain szolgálatot teljesítő tisztségviselők ugyan az egyes tagállamok alkalmazottaiként, de egységes elvek szerint, a Közösségek egészének érdekeit is képviselve járnak el. →jogi háttér: o Közösségi Vámkódex: közösségi és nem közösségi országok közötti áruforgalom ált. szab. o 2913/1992/EGK rendelet (1994-től hatályos) d) tagállamok közigazgatásai közötti együttműködés megerősítése: mivel a belső határok nélküli egységes piac nemcsak a legális, de az illegális áruforgalmat is megkönnyíti, elkerülhetetlen a nemzeti hatóságok fokozott együttműködése( kölcsönös ismeretáramlás, közös adattárak) 3. bizonyos árucikkeket érintő jogharmonizáció modernizálása →történeti fejlődés: a) technikai mélységű termékspecifikáció: 1985-ig → rendkívül részletes közösségi szabályozások születtek annak érdekében, hogy megfelelő alapossággal írjanak le egy-egy termékkategóriát→ egyre bonyolultabb rendszer a gazdag termékválaszték miatt b) új szemléletű harmonizáció(new approach in harmonization) → Tanács állásfoglalása(1985): irányelvekben csak az elérendő célt és az alapvető követelményeket rögzítik, ennek elérését, a termékek nagy részletességű leírását pedig rábízzák a szabványosításért felelős európai intézetekre = visszautalás a szabványokra (reference back to standards). Pl. Tanács 88/378/EGK irányelve: gyermekjátékok biztonságáról 4. áruforgalom mennyiségi korlátozásának tilalma (R.Sz. 28.- Cikk) • behozatal + behozatal mennyiségi korlátozásának, illetve azzal egyenértékű bmilyen intézkedésnek a tilalma a tagállamok között ( kiv.: R.Sz. másképp rendelkezik) • mennyiségi korlátozások eltörlése→ Szerződés által megállapított lépcsőkben ( ld.: vámok→ “standstill” rendelkezés(= új kontingensek életbe léptetésének, ill. a létezők szigorításának tilalma), leépítés részletes szabályai • kivételi lista (zárt felsorolás): →nem zárható ki a behozatalra, kivitelre vagy az átmenő forgalomra vonatkozó olyan tilalom vagy korlátozása következők érdeke indokol: o közerkölcs, közrend, közbiztonság, közegészség o emberek, állatok, növények egészségének és életének védelme o művészeti, történelmi, régészeti értékű nemzeti kincsek megóvása o ipari és kereskedelmi tulajdon védelme →kivételek nem válhatnak önkényes megkülönböztetés vagy álcázott kereskedelmi korlátozás eszközeivé. →tagállami intézkedés csak akkor menthető ki, ha szorosan kötődik a felsorolás valamely eleméhez és az intézkedés a meghatározott cél eléréséhez lényeges+ nem sérti az arányosság elvét →csak akkor lehet a 30. Cikkre hivatkozni, ha az adott kérdéskört közösségi irányelv még nem rendezi Jogesetek: A. 30. Cikkelyre hivatkozott a Bíróság ( közbiztonság fenntartása érdekében) , amikor nem találta a közösségi jogba ütközőnek az ír ipari és energiaügyi miniszter rendeletét, miszerint az olajtermékek forgalmazóinak beszerzéseik meghatározott hányadát az ír nemzeti kőolaj-finomítótól kell vásárolniuk annak érdekében, hogy megrendeléseikkel biztosítsák annak fennmaradását – tekintettel, arra hogy háború vagy politikai válság esetén a finomító megléte elemi fontosságú az ország szempontjából. B. Regina v. Henn and Darby eset: közerkölcsre hivatkozás Büntetőeljárás indult dán eredetű pornográf újságok és filmek angliai behozatala kapcsán→ elkövetőket az elsőfokú angol bíróság börtönbüntire ítélte Kérdések: 1) Mennyiségi korlátozásnak minősül-e pornográf termék importjának tilalma? Igen, mert a tilalom (amelyet az angol szabályozás tartalmaz) az a legsúlyosabb korlátozás. 2) Lehet e közerkölcsre hivatkozni e tilalom fenntartása érdekében? Igen, mert a közerkölcs fogalma és védelme minden tagállam önálló értékítéletén alapul. 3) Nem önkényes megkülönböztetés, hogy ua. termék belföldi forgalmazása kevésbé szigorú? Nem, mert a belföldi és a külkereskedelmi szabályozás közötti különbség nem érte el azt a szintet, hogy diszkriminációról lehessen beszélni. (hasonló ügyben, melynek tárgya nem pornográf sajtótermék, hanem más hasonló természetű áru volt, azonban kimondta a Bíróság, hogy nem lehet hivatkozni közerkölcsre, ha ua. a termék az országban is szabadon előállítható, csak a forgalmazása tiltott) A vámunió fogalma és szerződéses szabályozása ( EKSz 23. Cikke) Vámunió az integráció magasabb fokát jelenti: nemcsak az egymás közti vámok és korlátozások leépítése, hanem közös külső vámok és közös vámigazgatás alkalmazása. Ez egyes tagállami illetékességek közös szervre ruházását vonja maga után. Példa: 1931. évi német-osztrák vámunió. Vámunió: a Római Szerződés 23. cikkelye szerint “a Közösség alapja a vámunió, ami a teljes árucsere-forgalomra kiterjed.” Lényege a belső vámok ill. azzal azonos hatású díjak eltörlése, az egységes külső vámtarifa kiépítése. Bizonyos feltételekkel harmadik országból származó árukra is kiterjed: ha azokra nézve az adott tagország a behozatali formaságokat teljesítette (az előírt vámok és díjak kiszabása megtörtént és ezeket nem térítették vissza) ettől kezdve a közösségen belül a közösségi árukkal egy tekintet alá esik. A vámunió megteremtése- standstill klauzula- C- 26/62 A Van Gend en Loos ügy A vámunió megteremtése fokozatosan, 3 lépcsőben történt és 1968. július 1.-ére fejeződött be. Az ún. átmeneti időszakra eső rendelkezések kiindulópontját a belső vámokat maximalizáló “standstill” klauzula jelentette (azt jelenti, hogy 1957-es szinten

71

maradnak a vámok mértékei ill. új vámokat nem vezetnek be), ezt követően 11 év alatt, három lépcsőben folytatódott a belső vámok eltörlése. A Van Gend en Loos ügy: már 1963-ban megjelentek az első értelmezési problémák, ekkor a 12. cikkelyre nézve. A holland importőr esete, aki azt állította, hogy mentes bizonyos áruféleséget érintő nemzeti vámintézkedéstől, amely egy általa importált terméket magasabb vámtétel alá sorolt, de a holland hatóságok a 12. cikkelyt úgy értelmezték, hogy az csak a tagállamok vonatkozásában keletkeztet kötelezettséget, azonban a Bíróság közvetlen hatályt állapított meg, azaz függetlenül a tagállamok jogalkotásától a közösségi jog nem csupán kötelezettségeket támaszt az egyénekkel szemben, hanem jogokat is biztosít. A döntés nyilvánvalóvá tette, hogy olyan szerződéses rendelkezésről van szó, amely közvetlenül jogokat keletkeztet az egyének számára, erre hivatkozhatnak nemzeti bíróságok előtt is. A közös vámtarifa bevezetése A közös külső vámtarifa: a vámunió másik lényegi eleme. E szerint a vámtarifa egyes tételeit az alakuló Közösség négy vámterületén alkalmazott vámtételek számtani középarányosának alapulvételével számították ki. Az egyes árukat a vámtarifa tételek szerint A-tól G-ig terjedő listákba sorolták. A közös vámtételeket ma a Tanács a Bizottság javaslata alapján határozza meg minősített többséggel. A közös vámtarifa bevezetése lényegi előfeltétele az áruk szabad mozgásának és általában a gazdasági integrációnak. Ennek hiányában aligha lehetne megvalósítani harmadik országból származó áruk szabad mozgását. Kialakítása lényegi eleme a Közösség kereskedelempolitikájának. Az áru fogalma: C- 97/98 Jagerskiöld ügy Az áru fogalma: az áru, mint gyűjtőfogalom kérdésében a Bíróság megállapította, hogy a vámok és vámmal egyenértékű díjak eltörlése a tagállamok között a közös piac alapelvét képezi, mely minden termék és áru vonatkozásában alkalmazandó, következésképpen bármely lehetséges kivételt megszorítóan kell értelmezni, és egyértelműen kell meghatározni. Árunak minősül minden olyan dolog, melynek értékét pénzben ki lehet fejezni és kereskedelmi ügylet tárgya lehet (pl. szemét is). Olasz műkincsekre is megállapították, hogy áruk, így ezekre se lehet exportadót kivetni. Belga gyémánt importjára külön adót vezettek be azzal a tv-előírással, hogy a befolyt összeget a gyémántfeldolgozásban dolgozók tb-jére kell fordítani, vagyis nem protekcionista célzatú. A Bíróság mégis megállapította a jogszabály RSZ-be ütközését és megtoldotta a fogalmat azzal, hogy a protekcionista jelleg nem feltétele a tilalomnak. Olasz cukor ügyben pedig az volt, hogy cukorgyártóktól egységesen beszedtek egy adót, amit aztán belföldieknek visszatérítettek. Az ilyen diszkrimináció is tilos. -

A vámmal azonos hatású díjak fogalma (1) Az egyenértékű hatással járó díj fogalma, melyre az EK-Szerződés 9. és 19. cikke utal, magában foglal minden pénzben teljesítendő díjat, amely nem vám a szó szigorúan vett értelmében, amelyet a Közösségen belüli forgalomban résztvevő árukra vetnek ki azért, mert az ilyen áru átlépi a határt, amennyiben az ilyen illetéket a Szerződés egy meghatározott rendelkezése nem engedélyezi. (2) Bármilyen, a közös vámtarifa céljainak elérése érdekében meghozandó korlátozás sérelme nélkül - a szigorúan vett vámokon kívüli - a pénzben teljesítendő díj, amelyet valamely tagállam az e tarifának a közvetlenül harmadik országokból importált árukra történt bevezetése előtt alkalmaz, a Szerződés szerint nem ellentétes a nemzeti vámtarifák, illetve a közös külső tarifa fokozatos egyesítésére vonatkozó követelményekkel.

-

(C 2-3/69: DiamantArbeiders v. Brachfeld, Az alperes ellen a vámokkal azonos hatású díjak eltörlésének kapcsán indított ügyében. A vámok tilalmának a velük egyenértékű díjakra történő kiterjesztésének az a célja, hogy kiegészítse az ilyen vámok által létrehozott kereskedelmi korlátok elleni tilalmat azzal, hogy növeli annak hatékonyságát. E két kiegészítő fogalomnak az alkalmazása így a tagállamok közötti kereskedelemben kiküszöböli a Közösségen belüli forgalomban résztvevő árukra kivetett bármiféle pénzbeli díjat azért, mert ezen áruk átlépnek valamely nemzeti határon. Így valamely díjnak vámmal egyenértékűkénti minősítéséhez ezt a hatást kell figyelembe venni a Szerződés céljainak fényében, azokban a részekben, címekben és fejezetekben, amelyekben a 9. és a 12. cikk található, különös tekintettel az áruk szabad áramlására. Következésképpen, bármilyen pénzbeli teher, legyen az bármilyen kisösszegű, és legyen annak bármi a célja és alkalmazási módja, amelyet egyoldalúan belföldi vagy külföldi árukra pusztán amiatt vetnek ki, hogy azok áthaladnak valamely határon és amely nem vám a szó szigorú értelmében, a Szerződés 9. és 12. cikke szerinti vámmal egyenértékű díjnak minősül, még akkor is, hogyha azt nem az állam javára vetik ki, ha az nem diszkriminatív vagy védőjellegű hatásában, vagy ha a termék, amelyre azt kivetették, nem áll versenyben semmiféle belföldi termékkel. Ilyen körülmények között, felmerülhet az a kérdés, hogy vajon a Szerződés korlátozza-e az államok szabadságát abban, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn, amelyek hátrányosan érinthetik a közös vámtarifa működését. Azonban, egy ilyen kérdés csak a közös vámtarifa bevezetése utáni időszakra tekintettel merülhet fel. C-2-3/62 Bizottság v. Belgium és Luxemburg, C- 340/87 Bizottság v. Olasz Köztársaság ügy) A tagállamok területi egységeinek határán szedett díjak problematikája: C-163/90 Legros ügy A vámmal azonos hatású díjak alóli kivétel rendszer: 3) Vámmal egyenértékű díjak: szintén értelmezési kérdéseket támasztott a 12. Cikkely “vámmal egyenértékű díjak” kategóriája. A Bíróság joggyakorlata szerint bármilyen díj, amit belföldi és hazai árukra egyoldalúan, a határ átlépésének tényénél fogva vetnek ki, és nem minősül szó szoros értelmében vett vámnak, vámmal egyenértékű díjnak minősül. Ez akkor is így van, ha a díj nem megkülönböztető, vagy protekcionista természetű és a termék, amire a díjat kivetik nem áll versenyben hazai termékkel (Commission v Italian Republic). Ez alapján a Bíróság megalapozatlannak találta az olyan díjakat, amelyeket importengedély megadásáért, statisztikai adatok gyűjtéséért, vagy egészségügyi ellenőrzésért vettetek ki. A 95. cikkely értelmezése: vitát szült: itt is közvetlen hatályt állapított meg a Bíróság: luxemburgi tejpor németországi importjának esete: a hazai tejpor mentes volt az ÁFA alól Németo-ban, de az import tejporra kiegyenlítő adót vetettek ki, a német bíróság előzetes döntést kért: van e közvetlen hatálya a 95. cikknek? A Bíróság szerint amennyiben világos és feltétel nélküli kötelezettségről van szó, akkor igen. Ekkor a Bíróság immáron nem csupán egy tilalmat tartalmazó rendelkezéssel összefüggésben állapította meg a közvetlen hatály tényét, hanem pozitív kötelezettségvállalással kapcsolatban is: a tagállamoknak hatályon kívül kell helyezniük a diszkriminatív jogszabályt.

72

37. Az áruk szabad mozgása - a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású intézkedések tilalma. Article 28 Quantitative restrictions on imports and all measures having equivalent effect shall be prohibited between Member States. Article 29 Quantitative restrictions on exports, and all measures having equivalent effect, shall be prohibited between Member States. Article 30 The provisions of Articles 28 and 29 shall not preclude prohibitions or restrictions on imports, exports or goods in transit justified on grounds of public morality, public policy or public security; the protection of health and life of humans, animals or plants; the protection of national treasures possessing artistic, historic or archaeological value; or the protection of industrial and commercial property. Such prohibitions or restrictions shall not, however, constitute a means of arbitrary discrimination or a disguised restriction on trade between Member States. 5.

áruforgalom mennyiségi korlátozásának tilalma (R.Sz. 28.- Cikk) • behozatal + behozatal mennyiségi korlátozásának, illetve azzal egyenértékű bmilyen intézkedésnek a tilalma a tagállamok között ( kiv.: R.Sz. másképp rendelkezik) • mennyiségi korlátozások eltörlése→ Szerződés által megállapított lépcsőkben ( ld.: vámok→ “standstill” rendelkezés(= új kontingensek életbe léptetésének, ill. a létezők szigorításának tilalma), leépítés részletes szabályai • kivételi lista (zárt felsorolás): →nem zárható ki a behozatalra, kivitelre vagy az átmenő forgalomra vonatkozó olyan tilalom vagy korlátozása következők érdeke indokol: o közerkölcs, közrend, közbiztonság, közegészség o emberek, állatok, növények egészségének és életének védelme o művészeti, történelmi, régészeti értékű nemzeti kincsek megóvása o ipari és kereskedelmi tulajdon védelme →kivételek nem válhatnak önkényes megkülönböztetés vagy álcázott kereskedelmi korlátozás eszközeivé. →tagállami intézkedés csak akkor menthető ki, ha szorosan kötődik a felsorolás valamely eleméhez és az intézkedés a meghatározott cél eléréséhez lényeges+ nem sérti az arányosság elvét →csak akkor lehet a 30. Cikkre hivatkozni, ha az adott kérdéskört közösségi irányelv még nem rendezi

Esetek:C34/79 Regina v. Henn and Darby, C-72/83 Campus oil ügy) A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések fogalma és annak értelmezése • A 70/50. EGK irányelv • Dassonville formula (C- 8/74 Dassonville ügy) • A Dassonville formula egyes elemeinek értelmezése, 249/81. Bizottság v. Írország ügy Az alperes ellen hazai termékek kereskedelme ösztönzésének ügyében (1) Írország azzal, hogy területén kampányt szervezett az ír termékek értékesítésének és vásárlásának ösztönzésére, elmulasztotta a Szerződésből ráháruló kötelezettségei teljesítését, és (2) kötelezi az alperest a költségek megtérítésére. Indokolás: 1. A Bíróság Ügykezelő Irodájába 1981. szeptember 15-én bejegyzett kérelmével az Európai Közösségek Bizottsága keresetet indított a Bíróság előtt az EK-Szerződés 169. cikke szerint annak megállapítására, hogy Írország a területén az ír termékek értékesítésének és vásárlásának ösztönzésére szervezett kampánnyal elmulasztott-e eleget tenni a Szerződésből ráháruló kötelezettségeinek. 29. Ez a helyzet áll fenn, mint a jelen esetben, amikor a valamely kormány által meghatározott program megvalósítása restriktív gyakorlatot jelent, amely befolyásolja a nemzetgazdaság egészét, és amelynek szándéka, hogy korlátozza a tagállamok közötti kereskedelmi forgalmat a hazai termékek vásárlásának ösztönzésével egy országos méretű reklámkampány és kizárólag a hazai termékekre vonatkozó különleges eljárások megszervezése révén, és amikor mindezek a tevékenységek összességükben a kormány számlájára írhatók, és azokat szervezett formában az állam egész területén alkalmazzák. 30. Következésképpen, Írország elmulasztotta teljesíteni a Szerződés értelmében rá háruló kötelezettségeit azáltal, hogy kampányt szervezett az ország területén az ír áruk értékesítésének és vásárlásának ösztönzésére. •

A mulasztásos jogsértés (C-265/95. Bizottság v. Francia Köztársaság ügy) Az alperes ellen az áruk szabad forgalma kapcsán indított ügyében (1) Ezennel kijelenti, hogy a Francia Köztársaság elmulasztotta teljesíteni a Szerződés 30. cikke, 5. cikke, valamint a mezőgazdasági termékek közös piaci szervezetei szerint ráháruló kötelezettségeit azáltal, hogy elmulasztott minden szükséges és arányos intézkedést megtenni annak érdekében, hogy megakadályozza a gyümölcs és zöldségfélék szabad forgalmának magánszemélyek cselekedeteiből fakadó korlátozását. (2) Kötelezi a Francia Köztársaságot a költségek megfizetésére. (3) Kötelezi a Spanyol Királyságot, valamint Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát saját költségeik viselésére. Indokolás: 1. A Bíróság Ügykezelő Irodájába 1995. augusztus 4-én benyújtott kérelmével az Európai Közösségek Bizottsága az EKSzerződés 169. cikke szerint eljárást indított annak megállapítása érdekében, hogy a Francia Köztársaság elmulasztotta teljesíteni a Szerződés 30. cikke és 5. cikke szerint ráháruló kötelezettségeit azáltal, hogy elmulasztott minden szükséges és arányos intézkedést megtenni annak érdekében, hogy megakadályozza a gyümölcs és zöldségfélék szabad forgalmának magánszemélyek cselekedeteiből fakadó korlátozását. 2. A Bizottság kijelenti, hogy már több, mint egy évtizede rendszeresen kap panaszokat amiatt, hogy francia hatóságok paszszív magatartást tanúsítanak a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek ellen irányuló, magánszemélyek erőszakos cselekedeteivel és francia parasztok tiltakozó mozgalmaival szemben. E cselekmények közé tartozik, többek között, a Franciaországban ilyen termékeket szállító tehergépjárművek feltartóztatása és rakományuk megsemmisítése, a tehergépkocsik vezetői elleni erőszak, más tagállamokból származó mezőgazdasági termékeket árusító francia szupermarketek elleni fenyegetések, valamint a franciaországi üzletekben kirakott ezen áruk megrongálása. 3. A Bizottság megjegyzi, hogy 1993-tól a francia parasztok bizonyos csoportosulásai, beleértve a “Coordination Rurale” néven ismert szervezetet, módszeres kampányt indított a más tagállamokból származó mezőgazdasági termékek kínálatának korlátozása érdekében, ami különösen a nagykereskedők és kiskereskedők megfenyegetésében nyilvánult meg annak érdeké-

73

ben, hogy kizárólag francia termékeket készletezzenek, az érintett termékekre minimális eladási árat érvényesítsenek, és ellenőrizzék, hogy a vállalkozók eleget tesznek-e a kapott utasításoknak. 66. Következésképpen, meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság elmulasztotta teljesíteni a Szerződés 30. cikke és 5. cikke, valamint a mezőgazdasági termékek közös piaci szervezetei szerint ráháruló kötelezettségeit azáltal, hogy elmulasztott minden szükséges és arányos intézkedést megtenni annak érdekében, hogy megakadályozza a gyümölcs- és zöldségfélék szabad forgalmának magánszemélyek cselekedeteiből fakadó korlátozását. • •

A 2679/98/EK rendelet lényegi rendelkezései Az értékesítéssel kapcsolatos kereskedelmi feltételekre vonatkozó speciális szabályok –a vasárnapi kereskedelemmel kapcsolatos ügyek közösségi jogi vonatkozásai • A Keck formula (C-267-268/ 91 Keck és Mithouard ügyek) A Sunday Trading döntések adta megoldás elégtelenségét mutatta a d) veszteségre történő eladás (resale at loss) bizonytalan közösségi jogi megítélése, illetve az ezzel kapcsolatos ügyek felbukkanása. Az esetek “névadói” Keck és Mithouard urak, ugyanis azért kerültek a vádlottak padjára, mert egyes árukat, a francia jog tilalma ellenére, olcsóbban értékesítettek, mint amennyiért vásárolták. A kereskedők védekezésükben a fentebb már megismert stratégia szerint vitatták a tilalom jogszerűségét, egyebek között arra hivatkozva, hogy a francia jogszabály (mivel kizárja az olcsó értékesítés egyik módját, tehát csökkenti az eladott áruk, beleértve az importált áruk mennyiségét), ellentétes az EKSZ 30. Cikkelyével, az áruk szabad mozgásával. Éppen ezért a büntetőeljárás eredménye döntően a közösségi jog értelmezésétől, azaz az EB előzetes határozatában foglaltaktól függött. Az EB egyetlen tömör mondatban kijelentette, hogy az EKSZ 30. Cikkelye nem alkalmazható a tagállamok azon jogszabályaira, amelyek a veszteséges viszonteladás általános tilalmát fogalmazzák meg, vagyis nem minősülnek mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek. ítéletet: Az EGK-t létrehozó Szerződés 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem vonatkozik egy tagállam azon jogszabályára, mely általában tiltja a veszteséggel történő viszonteladást. Indokolás: 1. A Bírósághoz 1991. október 16-án érkezett, 1991. július 27-ei két ítéletével a Tribunal de Grande Instance de Strasbourg az EK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatali eljárás keretében két kérdést utalt a Bíróság elé a Szerződésnek a versenyre és a Közösségen belüli szabad mozgásra vonatkozó szabályainak az értelmezéséről. 2. E kérdések a Keck és Mithouard vádlottak elleni büntetőeljárással kapcsolatosan merültek fel, akiket azért helyeztek vád alá, mert az 1986. december 1-jei 86/1243. számú rendelet 32. cikkével módosított, 1963. július 2-ai, 63/628. számú francia törvény 1. cikkének megsértésével termékeket mindenféle átalakítás nélkül viszontértékesítettek a tényleges vételárnál alacsonyabb áron (“veszteség melletti viszonteladás”). 3. Védekezésükben Keck és Mithouard vádlottak előadták, hogy az említett rendelkezésekben a veszteséggel történő viszonteladás általános tilalma nem egyeztethető össze a Szerződés 30. cikkével, valamint a személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának és a Közösségen belüli szabad versenynek az elvével. 10. A 30. cikk értelmében tilos a tagállamok között az import mennyiségi korlátozása és minden ezzel azonos hatású intézkedés. A Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden intézkedés, ami közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül. 11. A veszteséges viszonteladás általános tilalmát meghatározó nemzeti jogszabály nem a tagállamok közötti árukereskedelem szabályozását célozza. 12. Az ilyen jogszabály azonban korlátozhatja az értékesítés volumenét és ebből adódóan, a más tagállamokból származó termékek értékesítésének a volumenét is, amennyiben megfosztja a vállalkozókat az értékesítés ösztönzésének egy módszerétől. A kérdés azonban továbbra is az, hogy ez a lehetőség elegendő-e ahhoz, hogy a kérdéses jogszabályt olyan intézkedésnek minősítse, ami az importtal szembeni mennyiségi korlátozással egyenértékű. 16. Amennyiben e feltételek teljesülnek, az adott tagállamban lefektetett követelményeknek megfelelő, más tagállamokból származó termékek értékesítésére vonatkozó szabályok alkalmazása nem olyan jellegű, hogy az megakadályozná piacra jutásukat, illetve bármivel nagyobb mértékben hátráltatná piaci megjelenésüket, mint a hazai termékek esetében. Ennélfogva, e szabályok a Szerződés 30. cikkének alkalmazási körén kívül esnek. 17. Ennek megfelelően, a nemzeti bíróságnak azt a választ kell adni, hogy az EGK-t létrehozó Szerződés 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem vonatkozik egy tagállam azon jogszabályára, amely általában tiltja a veszteséggel történő viszonteladást. 368/95. Familiapress ügy: Ausztria tiltotta a sajtótermékek nyereményjátékokkal történő támogatását. Egy német cég sajtótermékeket akart Ausztriába vinni, amikben volt ilyen. A jogszabály korlátozza a sajtótermékek kereskedelmét => 28. cikkbe ütközik Mit jelent a tilalom a sajtótermékekkel szembeni technikai vagy forgalmazási előírás – e. B. úgy találta, hogy ez értékesítési előírás, ami kihat a tartalmi elemekre => a jogszabály így hatással van a tartalomra => 28. cikkbe ütközik, de a bíróság szélesítette a kényszerítő követelmények körét – ilyen lehet a sajtószabadság, a sajtó sokszínűségének védelme – ezért elfogadható lehet ilyen korlátozás, de arányosnak és szükséges mértékűnek kell lennie. C-254/98 Heimdienst ügy ) $$Article 30 of the Treaty (now, after amendment, Article 28 EC) precludes national legislation which provides that bakers, butchers and grocers may not make sales on rounds in a given administrative district unless they also carry on their trade at a permanent establishment situated in that administrative district or in an adjacent municipality, where they offer for sale the same goods

74

38. A kölcsönös elismerés elve az áruforgalomban. C-120/78. sz. Cassis de Dijon ügy, Cassis de Dijon ügy: szintén a 30. Cikkely értelmezése, illetve érvényesülési korlátainak megvonása volt a tárgya a híressé vált Dijon-i likőr ügynek. A jogvita kiindulópontja a kis alkoholtartalmú Cassis de Dijon likőr németországi importjának tilalma volt. Nem érte el az alkoholtartalma a német tv által előirt minimumot. Előkérdés: joga van-e a nemzeti bíróságnak figyelmen kívül hagyni a nemzeti szabályt tekintettel a 30. Cikkely közvetlen hatályára? A német közigazgatás szerint ugyanis harmonizált szabály hiányában alkalmazható a nemzeti szabály, melynek célja a fogyasztóvédelem, s az alkoholtartalom a fogyasztói bizalom lényegi eleme. A Bíróság általában megállapította, hogy “közösségi szabályok hiányában jogában áll a tagállamoknak, hogy szabályozzanak minden az alkohol, illetőleg alkoholos italok előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos kérdést a saját területükön”. Elméletileg és általánosságban azt is elismerte, hogy a nemzeti korlátozó szabályok az áruk szabad mozgására nézve elfogadhatóak lehetnek, feltéve, ha azok a pénzügyi ellenőrzéssel, a közegészségüggyel, a ker-i ügyletek tisztaságával ill. a fogy védelemmel kapcsolatos kényszerítő követelmények (mandatory requirements) érvényesítésére hivatottak. Ezen jellemzők azonban nem voltak fellelhetőek a német döntésben. A legkisebb alkoholtartalomra vonatkozó előírás tehát nem sorolható a kivételek ernyője alá, hanem éppen ellenkezőleg, a Római Szerződés 30. Cikkelyébe ütközik, mint mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés. Article 30 The provisions of Articles 28 and 29 shall not preclude prohibitions or restrictions on imports, exports or goods in transit justified on grounds of public morality, public policy or public security; the protection of health and life of humans, animals or plants; the protection of national treasures possessing artistic, historic or archaeological value; or the protection of industrial and commercial property. Such prohibitions or restrictions shall not, however, constitute a means of arbitrary discrimination or a disguised restriction on trade between Member States. A kölcsönös tájékoztatás és előzetes megelőzés elve- 98/48/EK irányelv lényegi rendelkezései, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról Mivel rendszeres értesítésre csak új szabványosítási témák esetén van szükség, és csak akkor, ha ezen témák nemzeti szintű kezelése olyan eltéréseket okozhat a nemzeti szabványokban, amelyek a piac működésének zavarát eredményezhetik; mivel a nemzeti tevékenységgel kapcsolatos további értesítés vagy tájékoztatás attól függ, hogy az ilyen tevékenységek iránt milyen érdekeltséget jelentenek be azok, akikkel ezt az új témát már közölték; Mivel a Közösségben a szabványosítás működését a nemzeti szabványügyi testületek alapvető jogaira kell alapozni, ilyen például a szabványtervezetekhez történő hozzájutás lehetősége, tájékoztatás a benyújtott észrevételekre tett intézkedésekről, részvétel a nemzeti szabványosítási tevékenységben vagy nemzeti szabványok helyett európai szabványok kidolgozásának kérése; mivel a tagállamoknak meg kell tenniük a hatáskörükbe tartozó megfelelő intézkedéseket, hogy a szabványügyi testületeik figyelembe vegyék ezeket a jogokat; AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1995. december 13-i 3052/95/EK HATÁROZATA az áruk Közösségen belüli szabad mozgásának elvétől eltérő nemzeti intézkedésekre vonatkozó információ cseréjét biztosító eljárás létrehozásáról 1. cikk Ha egy tagállam egy másik tagállamban jogszerűen előállított vagy forgalomba hozott termék bizonyos fajtája vagy típusa szabad mozgásának vagy forgalomba hozatalának megakadályozására tesz lépéseket, az ilyen tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, ha az intézkedés közvetlen vagy közvetett eredménye a következő: - az árukra általános tilalom bevezetése, - az áruk forgalomba hozatalának megtagadása, - az érintett termék fajtájának vagy típusának módosítása a forgalomba hozatal vagy forgalomban tartás előtt, vagy - az áruk kivonása a piacról. 3. cikk (1) Az 1. cikkben megállapított értesítési kötelezettséget a tagállamok az arra felhatalmazott illetékes hatóságaik által hozott intézkedésekre alkalmazzák, a bírósági határozatok kivételével. Ha azonos lényegi feltételek és eljárások szerint elfogadott több intézkedés vonatkozik egy termék bizonyos fajtájára vagy típusára, az ilyen intézkedések közül kizárólag az elsőre vonatkozik az értesítési kötelezettség. 1) kölcsönös elismerés elve (mutual recognition, mutual trust): = amikor nincsen szó „kényszerítő körülményekről” (mandatory requirements), az egyik tagállam által valamely áru termelésére, illetőleg értékesítésére megállapított szabályait a többi tagállamnak el kell ismernie (pl.: egyik államban jogszerűen előállított, forgalomba hozott alkoholtartalmú italokat a másik tagállam piacára be kell vezetni). • Mengozzi:Bíróság a nemzeti szabályozások egyenértékűségének vélelmét (presumption of equivalence) fogalmazta meg az áruk szabad mozgását megszigorító nemzeti szabályozásokkal szemben →bizonyítási teher a tagállamokon, van, ha a vélelem ellenére állítják, hogy szükség van a korlátozó nemzeti szabályozásra • elvet a Bírósági gyakorlat dolgozta ki, R.Sz.-ben nincs előzménye • elv kimondása csökkenti a Közösség jogalkotási terhét (nincs szükség jogközelítésre, jogegységesítésre) • vannak területek, ahol a kölcsönös elismerés elvétől a tagállamok vonakodnak • bizonyos nagy kockázatot hordozó termékek (pl.: rovarirtó) esetén néha a közösségi jog írja elő az árufajta minden egyes tagországban történő külön engedélyeztetését és csak az engedélyezési elj. egységesítésére törekszik Jogesetek: A. arany ékszerek fémjelezése körüli vita: →fogyasztóvédelem és az áruk szabad áramlása közti egyensúlyozás esete →holland szabályozás: bcs-t követ el az a kereskedő, aki olyan nemesfémtárgyat birtokol, ami nem a holland jogszabály szerinti fémjellel (hallmark) van ellátva→ más tagországokban fémjelzett tárgyakat újra meg kell vizsgáltatni →egyes országokban független hivatalok, máshol a piaci forgalom szereplői látják el tanúsítvánnyal az aranyat → független nemzeti hatóságok által minősített ékszerekre nem vonatkozik a holland szabály→ kölcsönös elismerés elve →piaci szereplők által fémjelzett termékekre vonatkozik→ kölcsönös elismerés elve itt nem érvényesül. ↓ több sebességű piac, kölcsönös elismerés elve csak bizonyos országok termékeire érvényesül 2) kölcsönös elismerés elve és a közösségi jogalkotás: • egyenértékűség vélelme→ teljes egyenértékűség (full equivalence) • Egységes Európai Okmány→ 1992 folyamán a Bizottság az egyes tagállamokkal közösen megjelöli a 95. Cikkely alá eső jogi és igazgatási előírásokat, amelyekre nézve nem történt meg az összehangolás. A Tanács a 95. Cikkely

75

alapján határozhat úgy, hogy az egyik tagállamban érvényes előírásokat egy másik tagállamban egyenértékűnek kell elismerni. • 3052/95. EK sz. döntés: Tanács dolgozta ki→ tagállamoknak jelezniük, kell a Bizottságnak amennyiben lépéseket tesznek egy másik tagállamban jogszerűen előállított vagy forgalmazott termék szabad áramlása vagy értékesítése ellen o nem terjed ki a jelentési kötelezettség: 9 olyan korlátozásra, melynek indoka közerkölcs, közrend védelme 9 használt cikkek kereskedelmével kapcs. előírások o döntés célja: biztosítja az áruk szabad áramlását gátló nemzeti intézkedések megismerését, áttekinthetőségét→ jelzi hogy hol van szükség esetleg közösségi szintű jogalkotásra. 3) kölcsönös tájékoztatás és előzetes megelőzés elve: • 83/189/EGK irányelv: Tanács dolgozta ki→ technikai szabványok és előírások (technical standards and regulations) területén rendelkezik a kölcsönös tájékoztatásról → rendszert épít ki az újabb kereskedelemkorlátozó előírások születése ellen: o EK Bizottságát és a tagállamokat tájékoztatni kell a nemzeti szabvány és előírás tervezetekről→ erről véleményt mondhatnak o nemzeti szabályozás kiadását el kell halasztani, ha a fentiek: 9 annak módosítását kérik, hogy megszüntessenek, vagy csökkentsenek az áruk szabad mozgásában bármely olyan akadályt, amit éppen az új szabályozás teremtene 9 európai szabvány, illetőleg irányelv kibocsátását látják indokoltnak. • 98/34/EK irányelv : újra szabályozta a műszaki szabványokkal és szabályokkal kapcsolatos tájékoztatási eljárást o lényegében megőrzi a korábbi rendelkezéseket újdonság pl.: Bizottság munkáját egy állandó bizottság segíti 1) kölcsönös elismerés elve (mutual recognition, mutual trust): = amikor nincsen szó „kényszerítő körülményekről” (mandatory requirements), az egyik tagállam által valamely áru termelésére, illetőleg értékesítésére megállapított szabályait a többi tagállamnak el kell ismernie (pl.: egyik államban jogszerűen előállított, forgalomba hozott alkoholtartalmú italokat a másik tagállam piacára be kell vezetni). • Mengozzi:Bíróság a nemzeti szabályozások egyenértékűségének vélelmét (presumption of equivalence) fogalmazta meg az áruk szabad mozgását megszigorító nemzeti szabályozásokkal szemben →bizonyítási teher a tagállamokon, van, ha a vélelem ellenére állítják, hogy szükség van a korlátozó nemzeti szabályozásra • elvet a Bírósági gyakorlat dolgozta ki, R.Sz.-ben nincs előzménye • elv kimondása csökkenti a Közösség jogalkotási terhét (nincs szükség jogközelítésre, jogegységesítésre) • vannak területek, ahol a kölcsönös elismerés elvétől a tagállamok vonakodnak • bizonyos nagy kockázatot hordozó termékek (pl.: rovarirtó) esetén néha a közösségi jog írja elő az árufajta minden egyes tagországban történő külön engedélyeztetését és csak az engedélyezési elj. egységesítésére törekszik Jogesetek: A. arany ékszerek fémjelezése körüli vita: →fogyasztóvédelem és az áruk szabad áramlása közti egyensúlyozás esete →holland szabályozás: bcs-t követ el az a kereskedő, aki olyan nemesfémtárgyat birtokol, ami nem a holland jogszabály szerinti fémjellel (hallmark) van ellátva→ más tagországokban fémjelzett tárgyakat újra meg kell vizsgáltatni →egyes országokban független hivatalok, máshol a piaci forgalom szereplői látják el tanúsítvánnyal az aranyat → független nemzeti hatóságok által minősített ékszerekre nem vonatkozik a holland szabály→ kölcsönös elismerés elve →piaci szereplők által fémjelzett termékekre vonatkozik→ kölcsönös elismerés elve itt nem érvényesül. ↓ több sebességű piac, kölcsönös elismerés elve csak bizonyos országok termékeire érvényesül 2) kölcsönös elismerés elve és a közösségi jogalkotás: • egyenértékűség vélelme→ teljes egyenértékűség (full equivalence) • Egységes Európai Okmány→ 1992 folyamán a Bizottság az egyes tagállamokkal közösen megjelöli a 95. Cikkely alá eső jogi és igazgatási előírásokat, amelyekre nézve nem történt meg az összehangolás. A Tanács a 95. Cikkely alapján határozhat úgy, hogy az egyik tagállamban érvényes előírásokat egy másik tagállamban egyenértékűnek kell elismerni. • 3052/95. EK sz. döntés: Tanács dolgozta ki→ tagállamoknak jelezniük, kell a Bizottságnak amennyiben lépéseket tesznek egy másik tagállamban jogszerűen előállított vagy forgalmazott termék szabad áramlása vagy értékesítése ellen o nem terjed ki a jelentési kötelezettség: 9 olyan korlátozásra, melynek indoka közerkölcs, közrend védelme 9 használt cikkek kereskedelmével kapcs. előírások o döntés célja: biztosítja az áruk szabad áramlását gátló nemzeti intézkedések megismerését, áttekinthetőségét→ jelzi hogy hol van szükség esetleg közösségi szintű jogalkotásra. 3) kölcsönös tájékoztatás és előzetes megelőzés elve: • 83/189/EGK irányelv: Tanács dolgozta ki→ technikai szabványok és előírások (technical standards and regulations) területén rendelkezik a kölcsönös tájékoztatásról → rendszert épít ki az újabb kereskedelemkorlátozó előírások születése ellen: o EK Bizottságát és a tagállamokat tájékoztatni kell a nemzeti szabvány és előírás tervezetekről→ erről véleményt mondhatnak o nemzeti szabályozás kiadását el kell halasztani, ha a fentiek: 9 annak módosítását kérik, hogy megszüntessenek, vagy csökkentsenek az áruk szabad mozgásában bármely olyan akadályt, amit éppen az új szabályozás teremtene 9 európai szabvány, illetőleg irányelv kibocsátását látják indokoltnak. • 98/34/EK irányelv : újra szabályozta a műszaki szabványokkal és szabályokkal kapcsolatos tájékoztatási eljárást o lényegében megőrzi a korábbi rendelkezéseket újdonság pl.: Bizottság munkáját egy állandó bizottság segíti

76

39. A szolgáltatások szabad mozgása. → szabályozás forrásai: 1) 2) 3) 4)

Római Szerződés 49-55. Cikkely Általános (jogalkotási) program másodlagos jogforrások Európai Bíróság joggyakorlata

1) Római Szerződés: tilos a Közösségen belül a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozni a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösség másik tagállamában laknak, mint az a személy, akinek a szolgáltatást nyújtják→ egyik tagállamban lakóhellyel, székhellyel rendelkező személy egy másik tagállamban honosnak szolgáltatást nyújthat→ határon átnyúló szolgáltatás. • szolgáltatás nyújtása eseti, rövid, átmeneti gazdasági jelenlétet igényel a másik állam területén kivétel: szolgáltatást teljesítő átmenetileg folytathatja tevékenységét abban az államban is, amelyben a szolgáltatás teljesítése történik, mégpedig azokkal a feltételekkel, melyeket ez az állam saját állampolgárainak előír (50. Cikkely) → ideiglenes tartózkodás jogát kiterjesztően kell értelmezni ( szolg.-t nyújtó alkalmazottaira is)→ ezen a ponton a szolgáltatás és a letelepedés szabadsága szinte találkozik. • szolgáltatás fogalma: olyan tevékenységek tekinthetők szolgáltatásnak, amelyeket: o rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, de o nem vonatkoznak rájuk az áru, a tőke és a személyek szabad mozgásának előírásai (50. Cikkely) o pl. ipari tevékenység, kereskedelmi, szakipari tevékenység, szabadfoglalkozású tevékenységek o nem minősül szolgáltatásnak: tagállamok szociális, kulturális és oktatás területén kifejtett tevékenysége, ha nem gazd.-i természetű ellenszolg. fejében teszik Általános (jogalkotási) program: • 1961. december 18.-án fogadták el az 49. és 52. Cikkelyek végrehajtásával kapcsolatban • 49. és 50. Cikkelyek közvetlen hatályának problémájánál szoktak rá hivatkozni • (49. Cikk (1) ill. az 50. Cikk (3) közvetlen hatállyal bír a Bíróság álláspontja szerint) • program nyomán alkotott irányelvek célja: o szolgáltatások szabadságát korlátozó rendelkezések eltörlése o e szabadság hatékony gyakorlásának lehetővé tétele: 9 szakmai képesítések kölcsönös elismerésével 9 egyéni vállalkozókra, szabadfoglalkozásúakra (self-employed persons) vonatkozó jogszabályok harmonizálásával másodlagos jogforrások: • céljuk: o szolg. szabadságát korl. akadályok lebontása o harmonizált szabályozás megteremtése • kiterjed pl.: o egyes szakmák képzésére, gyakorlására vonatkozó előírások egységesítése o banktevékenység ( 89/646/ EGK irányelv) o biztosítási tevékenység o ép.ügyletek o új technikák közösségi szabályozása Európai Bíróság joggyakorlata: • ügyvédi hivatás: ld. 58. TÉTEL • biztosítás: Jogesetek: 1984-ben az Európai Közösségek Bizottsága, a Római Szerződés 226. Cikkelyére hivatkozva, keresetet indított a Bíróság előtt a Német Szövetségi Köztársaság ellen→ német biztosítás felügyeleti törvénnyel, illetve annak módosításával a Szövetségi Köztársaság elmulasztotta a Római Szerződés 49-50. Cikkelyeiből fakadó kötelezettségei teljesítését →német tv.-k rendelkezései: o ha egy közösségbeli biztosítótársaság az NSZK-ban a közvetlen biztosítások területén szolgáltatást kíván nyújtani képviselőkön, ill. ügynökökön keresztül→ ezeknek a személyeknek az NSZK-ban állandó lakóhellyel + megfelelő engedéllyel kell rendelkezniük o német biztosítási ügynökök nem hozhatnak létre bizt.-i szerz.-t No.-ban lakó szem. És más tagállamban honos bizt.társaságok között →Bíróság álláspontja: a) 49. Cikkely, ami a szolgáltatások szabadságát gátló korlátozások eltörléséről rendelkezik, minden szolgáltatásra kiterjed. b) biztosítási jogviszony → különösen érzékeny jogi kapcsolat: o hosszú időtartamra szól o káresemény bekövetkezésének időpontja bizonytalan o biztosított rendkívül kedvezőtlen helyzetbe kerül, ha a biztosítási esemény bekövetkeztekor derül ki, hogy a biztosító nem képes helytállni. ↓ c) Bíróság mindezek alapján elfogadta, hogy vannak olyan feltétlen méltánylást érdemlő okok, amelyek indokolttá tehetnek korlátozásokat a szolgáltatások szabadságával kapcsolatban, feltéve, hogy: o székhely államának szabályai nem nyújtanak elégséges védelmet o szolg. helye szerinti állam által támasztott követelmények nem lépik túl a védelemhez szükséges szintet ↓ d) közérdek védelme megfelelően biztosított-e a székhely államában?→ biztosítási jog közösségi harmonizációjának eddigi eredményei garantálják-e a védelem azonos szintjét a tagállamokban? → Bíróság elfogadta: biztosítási szolgáltatás nyújtásának államában külön engedélyhez kössék e tevékenységet, feltéve, hogy: o engedélyt minden olyan vállalkozásnak megadják, ami kielégíti az adott tagállam törvényhozása által támasztott •

2)

3)

4)

A.

77

feltételeket engedélyezési eljárás nem eredményezheti olyan törvényi előírások ismételt teljesítését, mintegy “megkettőzését”, amelyek a biztosító székhelyén egyenértékűek az engedélyezés helye szerinti államban hatályos normákkal →Bíróság elutasította: letelepedés előírása (necessity of establishment) álláspontja szerint a szolgáltatási szabadság teljes tagadását rejti magában→ biztosítás felügyeletéről rendelkező német jogszabály (Versicherungs-aufsichtgesetz) azon rendelkezése, amely szerint a biztosítótársaságok ügynökeinek lakóhellyel kell rendelkezniük Németországban, ellentétes a R.Sz. 49. és 50. Cikkelyeinek rendelkezéseivel. • sport (mint szolgáltatás): Jogesetek: Kerékpárosok Világszövetségének egyik döntése : 1973-tól fogva a kerékpárosokat kísérő motorosoknak a versenyzőkkel azonos állampolgárságúnak kell lenniük →felperesek: holland állampolgárok ( Walrave és Koch)→ rendelkezés nem volt összeegyeztethető a Római Szerződéssel→ megakadályozta az egyik tagállamból származó motorosokat abban, hogy szolgáltatásaikat felajánlják egy másik tagállambeli versenyző számára →alperesek: nemzetközi szövetség, spanyol és holland kerékpárszövetség →Európai Bíróság álláspontja: a) Kiterjed-e a sportra a közösségi jog hatálya? ha gazdasági tevékenységről (szórakoztató tevékenység, ellenszolgáltatás fejében nyújtott) van szó, úgy kiterjed rá a közösségi jog b) Lehet-e a sportszövetség - mint autonóm szervezet döntése ellen a közösségi jogra hivatkozni? igen, mert a Közösség céljai csorbát szenvednének; ha a nemzeti akadályok lebontására irányuló, tagállamok által hozott intézkedéseket autonómiájukra hivatkozva semlegesíthetnék a különböző szövetségek c) Hozható-e közösségi szervek által döntés a Világszövetségre - azaz a Közösségek határain túllépő szervezetre - nézve? diszkrimináció tilalma olyan feltétlen alkalmazást kívánó imperatív szabály, ami mindig alkalmazandó, amennyiben az adott kötelem keletkezésének vagy teljesítésének helye a Közösségen belül van → erre a tagállami bíróságoknak kell válaszolniuk d) Csapatot (team) alkot-e a versenyző és az iramot biztosító motoros a sport kategóriái szerint, avagy sem? ennek eldöntése szintén a nemzeti bíróságok feladata • szolgáltatás fogyasztóinak jogai: →szolgáltatások szabadsága = szolgáltatásban való részesülés szabadsága is Jogesetek: Luisi és Carbone egyesített ügyek: → két olasz állampolgár ellen büntetőeljárás indult azzal a váddal, hogy megszegték az olasz devizaszabályokat, mert az akkoriban megengedettnél nagyobb mennyiségű külföldi fizetőeszközt vittek magukkal Franciaországba, illetve Németországba→ védekezésük: külföldi pénzeszközöket turizmus és gyógykezelés, azaz szolgáltatások igénybevétele céljából tartották maguknál → Bíróság álláspontja: turizmus, illetve orvosi ellátás a Római Szerződés 49. Cikkelye szerinti szolgáltatásnak minősül→ szolgáltatások nyújtása magában foglalja, mint szükségszerű következményt, a szolgáltatásban való részesülés szabadságát is → tehát ebben az esetben a fizetőeszközök kivitelét nem tőkemozgásnak minősítette Gravier ügy: →másik tagországbeli főiskolai hallgatók számára előírt külön tandíj diszkriminációt jelent, mert akadályt gördít a szolgáltatásban (értsd felsőoktatásban) való részesülés szabadsága elé Cowan ügy: →angol állampolgárt a párizsi földalatti kijáratánál bántalmazták→ fr. jog: ha nincs meg a támadó, az állam fizet kártérítést, de csak fr. áp.-nak →Bíróság álláspontja: jogellenes megkülönböztetés→ ellentétes a szolg.-ban való részesedés szabadságával→ nem biztosítja az áp.-val azonos elbánást Grogan eset (a Sociey for the Protection of Unborn Chilcfren Ireland Ltd. v. Grogan, 1991): →abortusz tilos Írországban + méhmagzat élethez való jogát alk. is rögzíti →alperesek: különböző egyetemista szervezetek képviselői→ kiadványaikban rendszeresen közzétették a terhességek megszakítására vállalkozó angol klinikák listáját, címükkel együtt → felperes: társaság→ figyelmeztette a diákszervezeteket, majd keresetet indított az ír High Court előtt tevékenységük ellen →Bíróság álláspontja: a) Szolgáltatásnak tekintendő-e a R.Sz. 50. Cikkelye szerint a terhesség megszakítása? igen, ha az abortusz helye szerinti állam jogával összhangban végzik b) Megtilthatja-e egy tagállam, ahol mind az alkotmány, mind a büntetőjog üldözi az abortuszt, hogy információt tegyenek közzé egy másik tagállam abortusszal foglalkozó intézményeiről, ahol ez a beavatkozás megengedett? ebben az esetben a szolgáltatásra vonatkozó információt nem a szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplő (a klinikák) javára terjesztették, hanem tőlük függetlenül→ nem ellentétes a közösségi joggal az abortuszra vonatkozó információ terjesztésének tilalmát, mert itt az infók terjesztése nem a klinikák által, illetve azok javára történt, tehát nem a szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenység, hanem a szólásszabadság kifejeződése volt • szolg. nyújtás szabadsága alóli kivételek: o ld.: 59. TÉTEL o nyomós közérdek: 9 nem lehet tisztán gazdasági, közigazgatási indok 9 nem diszkriminatív 9 alkalmas a cél elérésére 9 arányosság 9 pl.: pénzügyi ágazat jó hírnevének védelme, sportklubok közötti esélyegyenlőség fenntartása o

A.

A.

B. C.

D.

78

40. A tőke szabad mozgása.

1)

korlátozott tőkemozgások korszaka: → szabályozás forrásai: 1. 2. 3.

1.

2.

3.

A.

B. C. 2)

1. 2.

Római Szerződés másodlagos jogforrások Európai Bíróság joggyakorlata

Római Szerződés: • 67. Cikkely (1) bekezdésének tartalma: o tagállamok az átmeneti időszak alatt fokozatosan feloldják a tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat a tagállamokban letelepedett személyek között→ amilyen mértékben az a közös piac működéséhez szükséges, és o megszüntetnek a felek állampolgárságán, lakóhelyén vagy a tőkebefektetés helyén alapuló minden megkülönböztetést • szabályozás sajátosságai: o nemcsak a tagországok állampolgáraira vonatkozik, hanem ált. a tőkemozgásra o eltörlendő diszkrimináció fajtáinak tág meghatározása o feltételes természetű→ csak a közös piac működéséhez szükséges liberalizációt ír elő + standstill klauzulára itt csak törekednek (↔ többi szabadság)→ más tilalmakhoz képest gyengébb kötelezettségvállalás o Bíróság → tőkére vonatkozó 67. ill. 71. Cikk nem bír közvetlen hatállyal o nemzetgazdaságok számára kínált biztosíték: ha a tőkemozgások a tagállam tőkepiacán zavarokat okoznak, államnak joga van védelmi intézkedéseket tenni • szabályozás irányai: o 67. Cikkely: önálló, befektetési célzatú tőkemozgások o 106. Cikkely: többi termelési tényező (áruk, szolg., személyek, tőke)áramlásával kapcsolatos, azaz járulékos természetű fizetések liberalizálása másodlagos jogforrások: • R.Sz. 69. Cikkely → felhatalmazást biztosít a Tanács számára: szükséges irányelvek kibocsátása a 67. Cikkelyben foglaltak fokozatos végrehajtására • irányelvek: o közvetlen (külföldi) befektetésekkel járó tőkemozgások o örökléssel kapcs. kifizetések o biztosítással kapcs kifizetések stb. felszabadítása • tőkemozgások jelentős területein továbbra is fontos korlátozások maradtak pl. készpénzforgalom(= bankjegyek importja és exportja.) Európai Bíróság joggyakorlata: • értelmezési feladatok: o áru – tőke (aranyból és ezüstből készült pénzérmék, értékpapír-ügyletek ) o tőkeáramlás – folyó fizetések o fizetőeszköz – áru Jogesetek: Regina v. Thomson ügy: →fizetőeszköz vagy áru dilemma →tényállás: három brit állampolgár → angol hatóságok szerint jogellenesen importáltak dél-afrikai “Krugerrand” arany érméket az Egyesült Királyságba, illetve megszegték az 1947 előtt vert brit ezüst(ötvözet)érmék kivitelének tilalmára vonatkozó előírásokat →Bíróság álláspontja: fizetőeszköz lényegi ismérve= a jog erejénél fogva, azaz mint “legal tender” töltse be funkcióját a) még forgalomban lévő ezüstérmék, Krugerrand aranyérmék: fizetőeszköznek tekintendők →nem tartozik az árukra vonatkozó szabályozás alá, tehát nem alkalmazhatók vonatkozásukban az R.Sz. áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezései b) már nem használatos ezüstérmék: árunak minősülnek Luisi and Carbone v. Ministero del Tesoro ügy: →fizetés = olyan valuta-átutalások amelyek valamilyen alapul fekvő ügylet ellenszolgáltatását testesítik meg →tőkeáramlás = olyan önálló pénzügyi művelet, amelynek célja a források befektetése olasz nemzeti devizaszabályozás ↔ közösségi jog viszonya más tagállamban kibocsátott részvények vételével kapcsolatban (itt bemutatott 67-73, ill. 106., 108. Cikkelyeket az Amszterdami szerz. helyezte hatályon kívül) tőkemozgások teljes felszabadítása: →szabályozás forrásai: 1. Fehér könyv a belső piacról 2. 88/361/EGK irányelv 3. Római Szerződés 4. Európai Bizottság közleménye 5. Európai Bíróság joggyakorlata Fehér Könyv a belső piacról (1985): • teljes körű liberalizáció igényét fogalmazza meg • célja: tőkemozgások teljes felszabadítása 88/361/ EGK sz. irányelv: • tagállamok kötelezettségei: o tőkemozgások teljes felszabadítása o még meglévő korlátozások eltörlése a tagállamokban letelepedett (resident) személyek vonatkozásában • I. sz. melléklet: tucatnyi csoportját különbözteti meg a liberalizált tőkemozgásoknak

79

A.

B.

3.

A.

4.

5. A. B. C.

→ pl.: o közvetlen befektetések (direct investments) o ingatlanbefektetések o értékpapírügyletek (megkülönböztetve a tőkepiacon és a pénzpiacon eszközölt ügyleteket) o kollektív befektetési vállalkozások o pénzügyi kölcsönök, stb. • védelmi intézkedések (protective measures) hozatala→ csak bizonyos tőkemozgások esetében jogosultak a tagállamok: o rövidtávon o kivételes mértékű tőkemozgások jelentkeznek o súlyos zavarokat idézhetnek elő a monetáris és árfolyam politikában → intézkedések maximum 6 hónapig lehetnek hatályban →általában a Bizottság előzetes felhatalmazása alapján lehet hozni • tagállamok vállalták, hogy főszabályként harmadik országokkal szemben is olyan mértékben liberalizálják a tőkemozgásokat, mint az a Közösségen belül megvalósul • irányelv nem érintett bizonyos tagállami jogokat: o adóztatás + pénzintézetek felügyelete terén o nyilatkozatkérési jog a tőkemozgásokról Jogesetek: Bordessa ügy: →Bíróság álláspontja: a) ellentétes az irányelvvel : az a spanyol jogszabály, amely meghatározott összeg felett a spanyol peseta kivitelét engedélyhez kötötte→ mérlegelési jogot enged a nemzeti hatóságoknak b) megengedhető: bejelentési kötelezettség fenntartása→ nem jelenti a készpénzmozgás felfüggesztését és egyben lehetőséget ad a hatékony felügyeletre →irányelv 1. és 4. Cikkelyének közvetlen hatályának kimondása Svensson és Gustavsson ügy: →tényállás: egy Luxemburgban élő házaspár bankkölcsönt vett fel azzal a céllal, hogy gyermekeiknek lakást építsenek + kölcsön kamatterheit enyhítendő, pedig támogatásért fordultak a Lakásügyi Minisztériumhoz→ Minisztérium a kérelmet elutasította: egy rendelet értelmében csak olyan kölcsönök kamataihoz lehet segélyt kapni, amelyet Luxemburgban letelepedett banktól vettek fel →Bíróság álláspontja: a) irányelv kifejezetten említi a hiteleket a tőkemozgások között→ ez a feltétel, hogy csak luxemburgi banktól felvett kölcsön kamataihoz lehet törlesztési támogatást nyerni, ellentétes az irányelvvel→ “lebeszélheti” az ügyfeleket arról, hogy más tagállamban honos banktól vegyenek fel építési kölcsönt b) R.Sz. 49. Cikkely: szolg. szabad áramlása→ kölcsönnyújtás (pénzügyi) szolgáltatásnak minősül ↔ rendelet a letelepedés kritériumát támasztja a kölcsönhöz kapcsolódó kedvezmények igénybevételével kapcsolatban Római Szerződés: • Maastrichti Szerződés általi módosítások (a Szerződés korábbi 67-73 cikkeit az 56-60. cikkek váltották fel) • általános szabály (56. Cikkely): tilos minden olyan korlátozás, amely a tagállamok közötti tőkemozgásokra, illetve fizetésekre vonatkozik→ ugyanez a szabály érvényes tagállamok és 3. államok közti tőkemozgásokra is (kivételekkel) • ált. szabály alóli kivételek (58. Cikkely): o tagállamok különböztethetnek adójogukban lakóhely, ill. tőkebefektetés helye szerint o adózás és a pénzintézetek felügyelete terén intézkedéseket hozhatnak o tőkemozgásokat figyelemmel kísérhetik o közrendi, közbiztonsági előírásokat alkothatnak →ezek az intézkedések nem válhatnak az önkényes diszkrimináció vagy a burkolt korlátozások eszközeivé Jogesetek: Sanz de Lera ügy Bíróság megállapította az 56. Cikk közvetlen hatályát. Article 56 1. Within the framework of the provisions set out in this chapter, all restrictions on the movement of capital between Member States and between Member States and third countries shall be prohibited. 2. Within the framework of the provisions set out in this chapter, all restrictions on payments between Member States and between Member States and third countries shall be prohibited. Európai Bizottság közleménye (1997): • Európai Unión belüli befektetések bizonyos jogi vonatkozásairól • minden tőkemozgással kapcsolatos korlátozás tiltott, úgy a diszkriminatív, mint a nem diszkriminatív intézkedések • kivételek a korl. tilalma alól: ld. 58. Cikkely Európai Bíróság joggyakorlata: Jogesetek: Konle ügy: →tagállamok ingatlanszerzésre vonatkozó rendelkezései nem sérthetik: letelepedés szabadsága, tőkemozgások szabadsága szcientológiai szekta v. fr. min.elnök ügy: →bizonyos közvetlen külföldi befektetések esetén szükség lehet e beruházások ell.+ jóváhagyására a közrend érdekében Bizottság v. Belgium ügy: →58. Cikkely adókkal kapcs. rendelkezése alapján csak különbséget lehet tenni az adózók között, de nem lehet teljes mértékben eltiltani vmilyen ügylettől

80

41. A munkavállaló fogalma, a munkavállalók szabad áramlásának tartalma és lehetséges korlátozásai. → személyek szabad mozgásának területei: a) munkavállalók szabad mozgása: alkalmazottakra vonatkozik b) letelepedés szabadsága: önálló vállalkozókra, gazdasági társaságokra vonatkozik → főszabály: tilos az állampolgáron alapuló bmely megkülönböztetés → munkavállalók szabad áramlása: 1) Római Szerződés (39-42. Cikkely) a) 39. Cikkely: diszkrimináció tilalma (2) kivételek a tilalom alól (8) m.vállalók jogai: o ténylegesen állásajánlatokra jelentkezzenek * ebből a célból a tagállamok területén szabadon mozogjanak o abból a célból tartózkodjanak valamely tagállamban, hogy a fogadó állam munkavállalókra vonatkozó jogi és államigazgatási előírásai szerint valamely foglalkozást űzzenek o a foglalkoztatás megszűnése után olyan feltételek mellett maradjanak a tagállam területén, melyeket a Bizottság a végrehajtási rendeletekben megállapít b) 40-42 Cikkely: • munkaügyi igazgatás * próbaidő fokozatos megszüntetése * tagállamok munkavállalóit hátrányosan érintő intézkedések megszüntetése * munkaerő kereslet-kínálat közötti egyensúly meglelése * a fiatal munkaerő cseréje * TBintézkedések. (9) 2) diszkrimináció tilalma: állampolgársági alapon, az egyazon tagállamon/ jogrendszeren belüli indokolatlan megkülönböztetés tilos (Oebel ügy) * munkavállalás helyén biztosít belföldi jogegyenlőséget a többi tagállam polgárainak • egyenlőség követelményének negatív oldalról történő megfogalmazásának is tekintik (Watson v. Belmann ügy) • kiterjed a rejtett vagy közvetett diszkriminációra is (= megkülönböztetés látszólag semleges ismérven nyugszik, de hatását tekintve az áp.-k között különbséget tesz) 3) személyi hatály: →a munkaerő szabad mozgásából származtatott jogosítványokra főszabályként csak az integrációban részes tagállamok állampolgárai hivatkozhatnak ( áp.-nak tekinthető: releváns nemzeti szabályozás dönti el) + menekültek + közösségi polgárok eltartottai és házastársai • munkavállaló: o átlagos foglalkoztatott: 9 meghat. ideig egy másik személy számára + irányítása alatt 9 ellenszolg. fejében 9 munkavégzés valóságos + tényleges o álláskeresők * részmunkaidőben foglalkoztatottak * gyakornokok o vallási közösség számára munkát végző ( ha az ellenszolg. a ténylegesen kifejtett munka díjazása) o szociális foglalkoztatás ( kiv.: célja kizárólag a majdani normális munkavégzésre felkészítés) → munkavállaló olyan önálló tartalommal bíró közösségi fogalom, amelyet nem lehet különböző nemzeti jogok alapján értelmezni ƒ Levin v. Staatsecretaris van Iustitie ügy→ az EB elutasította, hogy a kedvezményekre jogosító munkavállalói státus fennállását ahhoz kösse, hogy az illető eléri-e az érintett nemzeti jogok által megállapított minimális (létfenntartáshoz szükséges) jövedelmet, avagy sem → fogalom kiterjesztő értelmezése( Meeusen ügy) → m.vállalói státus elismerésének jelentősége: tartózkodási jog megadása • nk.-i elem szükségessége: o közösségi jog alkalmazást nyerjen→ adott tényállás valamilyen módon több tagállamhoz kötődik. o legtipikusabb esete: egyik közösségi ország polgára egy másik tagállamban vállal munkát o adott jogviszony nem terjeszkedik túl egy ország határain→ megfelelő nemzeti szabályozást ƒ Regina v. Vera Ann Sanders ügy: egy brit alattvaló lopott, az angol bíróság elítélte→ ÉszakÍrországba kellett mennie és kötelezte, hogy 3 évig ne térjen vissza, de az Nagy-Britannia integráns része→ belügy ƒ Moser ügy: Moser német állampolgárt nem vették fel az NSZK egyik tartományában tanárképző posztgraduális kurzusra, mert kommunista volt→ német bíróság : fel nem vétel lehet nk.-i elem úgy, hogy ezzel megakadályozzák Mosert abban, hogy a későbbiekben másik tagállamban munkát vállaljon • részleges nk.-i tényállás= olyan személy, aki egy másik tagállamban dolgozik/ dolgozott/ szerzett szakmai képesítést hivatkozik a közösségi jogra saját államával szemben ƒ Knoors v. Secretary of State ügy: holland víz- és gázszerelő, aki Belgiumban szerezte meg a szakképzettségét, vissza akart térni Hollandiába, de nem ismerték el a végzettségét → Bíróság: a saját állampolgár, ha más tagállamban tartózkodott és ott szerzett képzettséget és viszsza akar térni, akkor hasonló helyzetben van, mint a többi személy, a Szerződés által garantált jogokat és szabadságokat élvezi (saját áp.-t nem lehet kizárni a közösségi jog által biztosított előnyökből)→ itt nem bír jelentőséggel a közösségi jogra hivatkozó állampolgársága ƒ Surinder Singh ügy: nem élvezhet kevesebb jogot a munkavállaló hozzátartozója a munkavállaló állampolgársága szerinti tagországban, mint amennyit a közösségi jog biztosítana számára, ha egy másik tagállamban kívánna tartózkodni. • munkáltatók: * erről nem szól kifejezetten a R.Sz. * magánmunkáltatók sem különböztethetik meg alkalmazottaikat állampolgárságuk alapján (nyelvtudás igazolásának indokolatlan megnehezítésével sem!) 4) területi hatály: szabályok sajátos esetekben az EU határain kívül is alkalmazandók (Boukhalfa ügy) 5) másodlagos jogforrások: • 1612/68. EGK sz. rendelet: * állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma * rejtett diszkrimináció tilalmát is kimondja * másik tagállamból érkezett munkavállaló ugyanazon szociális és adókedvezményre jogosult + ugyanolyan szakszervezeti jogokat gyakorolhat + uolyan szakképzésben részesülhet, mint a hazai dolgozó o munkavállaló családtagjainak származékos jogosítványai (tartózkodás és munkavégzés) o semmisnek nyilvánítja a kollektív vagy egyéni megállapodások bármely olyan rendelkezését, amely diszkriminációra adna felhatalmazást 9 francia Tengeri Munkatörvénykönyv előírásai: a hajók legénységének külön rendeletben meghatározott százaléka francia állampolgár kellett legyen→ három franciára juthatott egy külföldi állampolgár

81

→Bizottság szerint ezen előírások ellentétesek a rendelettel Bíróság→ nem tekinthető ellentétesnek a közösségi joggal azt a német előírást, ami szerint azon más tagállamokból érkezett dolgozóknak, akik egy évet meghaladóan tartózkodnak Németországban, német jogosítványra is szükségük van a vezetéshez • 68/360. EGK sz. irányelv: o dolgozók másik tagállamban való tartózkodásával kapcsolatos jogairól o tagállam munkavállalási célú elhagyásához/ másikba való belépéshez elegendő: érvényes útlevélnek vagy személyi igazolványnak a bemutatása o munkavállalás országának hatóságai kötelesek legkevesebb öt évre szóló, megújítható tartózkodási engedélyt adni a dolgozónak + ugyanilyen tartózkodási engedélyre jogosultak a dolgozó családtagjai, még abban az esetben is, ha egyébként egyik közösségi országnak sem állampolgárai • 1251/70. EGK sz. rendelet: o biztosítja a tartózkodás jogát a munkavállalás helye szerinti tagállamban: 9 nyugdíjasoknak * munkaképteleneknek * munkahelyi baleset sérültjeinek 9 foglalkoztatási betegségben szenvedőknek 9 olyan m.vállalóknak, akik már egy másik tagállamban dolgoznak, de fenntartják korábbi lakóhelyüket + rendszeresen visszatérnek * családtagoknak a munkavállaló halála után • 64/221. EGK sz. irányelv: o összefoglalja azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a közrend, közbiztonság, illetve közegészségügy kivételeire hivatkozhatnak a tagállamok a munkavállalók szabad mozgását korlátozó intézkedések magyarázataként 6) nyelvismeret: anyanyelvhasználat, nemzeti önazonosság ↔ m.vállalók szabad mozgása • nyelvi követelmény diszkriminációmentes alkalmazása→ Bíróság gyakorlata: o nem írható elő, hogy a nyelvtudást a követelményt támasztó országban szerezzék o sikertelen vizsga megismétlésének lehetőségét biztosítani kell ƒ Groener v. Minister for Education ügy: → 1612/68 oldja a rejtett diszkrimináció tilalmát: nem alkalmazandó olyan nyelvi követelményekre, amelyek a betöltendő állás természetéből következnek, pl. mivel a holland tanár nem ismerte az ír nyelvet, nem kapott kinevezést Dublinba. →Bíróság: itt a szabad mozgást akadályozó megkülönböztetést megvédte 7) m.vállalók szabad mozgásának nem diszkrimináción alapuló akadályai • R.Sz. rendelkezéseinek kiterjesztése minden olyan intézkedésre, amely a m.vállalók szabad mozgását gátolja ƒ Kraus ügy: →német jog: külföldön szerzett akadémiai fokozatok használata csak engedéllyel →Bíróság álláspontja: engedélyezési elj. elfogadható, ha megfelel az arányosság követelményeinek→ annyit követel, amennyit a közérdeknek ( félrevezető használat elleni védekezés) ƒ Graf ügy: →osztrák munkajogi szabály: kártalanítás azoknak a m.vállalóknak, akiknek m.viszonya a munkáltató kezdeményezésére szűnt meg →német áp. Megszüntette m.viszonyát, hogy No.-ban vállaljon munkát→ kártalanítást követelt: elmaradása megnehezíti munkavállalását →Bíróság álláspontja: szabály független a m.vállalók áp.-tól + nem lehet bizonyítani, hogy a szabad áramlást hátráltatja→ nem jár kártalanítás 8) kivételek • közrend o feltételezi a társadalom vmely alapvető érdekét sértő tényleges és kellőképpen súlyos fenyegetés létét o nem eredményezhet önkényes megkülönböztetést. ƒ Van Duyn ügy: → egy holland állampolgár az angol scientológiai egyháznál kívánt munkát vállalni→ angol hatóságok megtagadták a munkavállalás engedélyezését: scientológiai egyház tevékenysége bár nem jogellenes, de ellentétes a közjóval (public good) → Bíróság álláspontja: elfogadta a kifogást→ megállapította a 64/221 irányelv közvetlen hatályát public policy kategóriáját különösen szűken kell értelmezni, amikor erre való hivatkozással valamely alapvető szabadság érvényesülését kívánják korlátozni, DE: közrend tartalma országról országra és időről időre változhat, s ezért szükséges bizonyos mérlegelési jogot engedni az illetékes nemzeti hatóságoknak • Közbiztonság * közegészségügy * közszolgálat o közszolgálatnak minősülő beosztások, amelyek magukba foglalják: 9 közhatalom gyakorlásában való (közvetett, vagy közvetlen) részvételt + 9 állam, vagy más hivatalos szerv ált. érdekeinek védelmét o funkcionális értékelés (↔ intézményi szemlélet): uazon szervezeten belül is minden egyes állást önállóan kell megítélni o tagállami közszolgálatok egyenértékűsége: besorolás, fizetési fokozat megállapításánál a más tagországban közszolg.-ban eltöltött időt is figyelembe kell venni 9) társadalombiztosítási szabályok • m.vállalóknak + igényjogosult hozzátartozóinak lehetővé tenni: o különböző államokon belüli előírások szerint figyelembe vett minden olyan idő összeadását, amely az igényjogosultság megszerzése és megtartása, valamint a teljesítmények beszámítása szempontjából fontos o pénzbeli járandóságok kifizetését a tagállam területén lakó személynek • jogforrások: 1408/71. sz. és 574/72. sz. EGK irányelv • közösségi jog nem teremtette meg a társadalombiztosítás egységes rendszerét→ megengedte a különböző rendszerek továbbélését + biztosította, hogy a jogosultak önálló igényekkel lépjenek fel a különböző intézmények ellen→ a társ. biztosítás megszervezése nemzeti hat.körbe tartozik 10) jogfejlődés irányai * tartózkodási jog önállósulása * EU polgársága 9

82

42. A letelepedés szabadsága önálló vállalkozók és gazdasági társaságok esetén. Jogforrások: Római Szerződés (az átmeneti időszak alatt) el kellett törölni azon korlátozásokat, amelyek egyik tagállam polgárainak egy másik tagállam területén való letelepedésére, azaz vállalkozására vonatkoztak • ugyanez érvényes az ügynökségek, fióktelepek, leányvállalatok alapítására is→ ha más tagállam polg. akarják létrehozni • Bíróság döntései→ egyszerű irodák létrehozására is kiterjed a szabadság: ha saját személyzet, vagy állandó felhatalmazással bíró személy irányítja • letelepedés szabadsága felöleli (→ nem korlátlan jogosítvány): o önálló kereső tevékenység megkezdését és gyakorlását o vállalkozások alapítását és irányítását • szabadság nemzeti elbánást biztosít a tagállamok azon polgárainak, akik egy másik tagállamban kívánnak gazdasági tevékenységet folytatni • “átjárás” biztosítása a munkaerő szabad mozgása és a letelepedés szabadsága között: másik tagállamból származó munkavállalók, alkalmazásuk országában egyéni vállalkozásba foghatnak és evégből továbbra is a fogadó országban maradhatnak 2. Általános program 1962-ben fogadták el (44. Cikkely alapján) • részletezi az eltörlendő diszkriminatív intézkedések fajtáit • ágazatonként menetrendet állít fel a liberalizálás megvalósítására • közvetett, vagy indirekt diszkrimináció tilalma: tilosak az olyan jogszab. + szakmai követelmények, amelyeket ugyan állampolgárságtól függetlenül alkalmaznak, de akadályozzák vmely tevékenység folytatását 3. Másodlagos jogforrások: a) 73/148. EGK sz. irányelv: tagállamok polg. + családtagjaik egyéni vállalkozóként, v. szolg. nyújtása, ill. igénybe vétele céljából egy más tagállam területén állandó jelleggel tartózkodhatnak b) 75/34. EGK sz. irányelv: a.) kiegészítése→ vállalkozás megszűnése után is az országban maradhatnak c) 64/224. EGK sz. irányelv: a letelepedés és a szolgáltatás szabadságának biztosításáról a kereskedelmi képviselők tevékenysége vonatkozásában o tagállamoknak el kellett törölniük azon korlátozásokat, amelyek akadályozták, hogy a más tagországokból érkező kereskedelmi képviselők ugyanolyan feltételek szerint kezdjenek vállalkozást vagy nyújtsanak szolgáltatást, mint a fogadó ország saját állampolgárai b) 86/653. EGK sz. irányelv: pozitív integrációt képviseli→ korlátozások eltörlése mellett a tagállami anyagi jogi szabályok közelítéséről is rendelkezik (pl.: képviseleti szerz. megkötése, megbízó + képv. J+K) 2) Magánszemélyek és a letelepedés szabadsága: • letelepedés szabadságának célja = biztosítsa a tagállamok polgárainak, hogy állandó + tartós jelenlétükkel részt vehessenek a fogadó ország gazdasági életében, ebből nyereségük származzon, és ezáltal hozzájáruljanak a gazd.-i+ társ.-i kölcsönhatásokhoz az egyéni vállalkozások területén A. Patrick ügy: →tényállás: egy angol építész engedélyért folyamodott az illetékes francia hatóságokhoz, hogy hivatását Franciaországban gyakorolhassa →francia hatóságok ezen engedélyt ismételten megtagadták tőle: Nagy Britannia és Franciaország között csak az építész diplomák kölcsönös elismeréséről van egyezmény, de nem a hivatás gyakorlásának és engedélyezésének feltételeiről →Európai Bíróság előzetes határozata (preliminary ruling): a tagállamok polgárainak egyenlő elbánást kell élvezniük (Római Szerződés 12. Cikkely) + letelepedés szabadságáról szóló Fejezet alaprendelkezése (52. Cikkely) közvetlen hatállyal (direct effect) bír az átmeneti szakasz lezárulása óta + e rendelkezések az Egyesült Királyság polgárai vonatkozásában is B. Thieffry ügy: →tényállás: Belga ügyvéd leteszi a francia ügyvédi vizsgát, de nem akarják felvenni a kamarába, mert a jogi diplomája nem francia →Bíróság álláspontja: az ekvivalens diploma megalapozta a felvételt A diplomák ekvivalenciája tette lehetővé a letelepedés szabadságának tényleges érvényesítését 3) Diplomák és szakmai képesítések elismerése: (letelepedés és szolgáltatások szabadságát elősegíti: • cégek esetén: társasági jog harmonizációja • egyéni vállalkozók, szabadfoglalkozásúak esetén: diplomák + szakmai képesítések elismerése) 1) 89/48. EGK sz. irányelv: (felsőoktatásban szerzett diplomák elismerésének ált. rendszeréről) • minden olyan szakmára kiterjed, ami legalább hároméves szakmai képzést igényel, és nem esik a korábban alkotott, egyes szakmákra vonatkozó speciális irányelvek hatálya alá • főszabály: automatikus elismerés * kivétel→ ha lényegi különbségek vannak a képzésben, vagy a képzés időtartama rövidebb: adaptációs időszak * alkalmassági vizsga * szakmai gyakorlat 2) 99/42. EK sz. irányelv: bizonyos szakmai képesítések és tapasztalatok elismerésének rendszeréről rendelkezik ( ipari, kézműipari és kereskedelmi tevékenységek esetén) • valaki milyen minőségben, beosztásban, hány évig dolgozott, meghatározza: hány év gyakorlat jogosít fel korábban űzött tevékenység folytatására szakmai képesítés hiányában is egy másik tagállamban 3) 01/19. EK sz. irányelv: lehetőséget teremt az egyetemi, ill. főiskolai diploma megszerzése után szerzett szakmai tapasztalatok figyelembevételére • szabályozza a diplomák elismerésénél alkalmazott eljárást → elutasító döntést indokolni kell és biztosítani kell a fellebbezés lehetőségét → 2) +3) irányelvek jelentősége: szakmai tapasztalatok elismerését teszik lehetővé 4) Ingatlantulajdon szerzése • ingatlanszerzés korlátozása érinti: * letelepedés jogát + vállalkozás jogát * tőkemozgások szabadságát A. Fearon v. Irish Land Commission ügy:→ tilos más tagállam polgáraira terhesebb kisajátítási szabály alkalmazása →ebben az esetben a vizsgált ír szabály nem hovatartozás szerint különböztetett→ alkalmazható B. Albore ügy: →nem alkalmazható az az olasz szabály, amely katonai fontosságú területeken ingatlan vásárlását engedély nélkül csak saját áp.-nak engedte 5) Nem megkülönböztető korlátozások: „alapvető elvek tétele”: személyek szabad mozgásához nem elegendő a diszkrimináció tilalma + nemzeti elbánás biztosítása A. Gebhard ügy: →azoknak a nemzeti intézkedéseknek, amelyek korl. vmelyik alapvető szabadság gyakorlását 4 konjunktív feltételnek kell megfelelni: 9 nem szabad diszkriminatív módon alkalmazni őket 9 közérdek védelme indokolja létüket 1) 1.

83

9 alkalmasak a kitűzött cél elérésére 9 arányosak ( cél eléréséhez szükséges mértékben korl.) 6) Kivételek: R.Sz. 45. Cikkely: kizárja a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések érvényesítését: o olyan tevékenységek gyakorlásával kapcsolatban, amelyek az adott tagállamban - tartósan vagy időlegesen - a közhatalom (offial authority) gyakorlásával kapcsolatosak o közrendre, közbiztonságra, közegészségügyre hivatkozás esetén • ügyvédi tevékenység közhatalom gyakorlásának minősíthető-e? →Európai Bíróság : alapvető szabadságról van szó→ korlátozó kivételeket szigorúan kell értelmezni → nem minősül közhatalom gyakorlásának, mert független szakma 7) Gazdasági társaságok: R.Sz. 48. Cikkely : gazdasági társaság természetes személyekkel esik egy tekintet alá, ha: o valamely tagállam rendelkezései szerint alapították és o alapszabály szerinti székhelye, központi igazgatása vagy fő telephelye a közösségen belül van • társaság = polgári vagy kereskedelmi jog szerinti társaságok (államilag támogatott vállalat is, de a non profit szervezet nem tartozik ide) • letelepedés szabadságának biztosítása nemcsak a fogadó országra ró kötelmeket, hanem azon tagállamra is, amelyet éppen elhagyni kívánnak, hogy máshol kezdjenek vállalkozásba→ nem szabad akadályokat gördíteni az elé, hogy a területén lévő természetes személyek, illetve társaságok lakóhelyüket, illetve székhelyüket áthelyezzék A. Factortame (II) eset (1991):→ állampolgárságon alapuló diszkrimináció a jogvita alapja → tényállás: az EK számára biztosított halászati kvótát “lerabolták” a spanyol versenytársak, oly módon, hogy a spanyol halászhajókat az Egyesült Királyságban bejegyzett, de spanyol irányítás alatt álló társaságok tulajdonolják→ spanyolok a brit kvóta terhére halásznak → brit lobogó alatt hajózó halászhajók regisztrálási feltételeinek radikális megváltoztatása: előírták, hogy egy halászhajó csak akkor vehető fel a nemzeti regiszterbe, ha a tulajdonos kereskedelmi társaság részvényeseinek vagy igazgatóinak 75%-a brit állampolgár → eset érdekessége: perben álló brit kormányt nem számítva további hat tagállam nyilvánított véleményt, zömükben a brit álláspont mellett→ Közösségen belül dúló halászati háborúra hívták fel a figyelmet →Bíróság álláspontja: a vitatott szabály diszkriminatív és ellentétes a R.Sz. letelepedés szabadságát biztosít 43. Cikk B. Daily Mail ügy: →tényállás: az angol jog szerint alakult és bejegyzett társaság, amelynek központi igazgatási helye Londonban volt és amit Hollandiába kívánt áthelyezni→ angol jog szerint megváltoztatja a társaság adójogi honosságát, mivel mentesül bizonyos adók alól→ angol adóhatóság hozzájárulására lett volna szükség →Daily Mail: ez a hozzájárulás nem kell→ letelepedés szabadsága R.Sz.-ben →székhely-transzfer letelepedésnek minősül-e?→ feltételei: fizikai jelenlét + érdemi gazdasági kapcsolat ( előzőleg a cég Hollandiában fióktelepet hozott létre) →brit kormány: tagadta, hogy ebben az esetben hivatkozni lehetne a letelepedés jogára →Bizottság álláspontja: adott tagállam joga határozza meg, hogyan lehet az igazgatási székhelyet a jogi személyiség és a honosság elvesztése nélkül kivinni a tagállamból →Bíróság álláspontja: az a kérdés hogy a cég áthelyezheti-e székhelyét másik tagállamba anélkül, hogy a honosság változna, a R.Sz. alapján nem válaszolható meg→ külön nk.-i egyezmény kell → nem lehet teljes mértékben egyenlőséget tenni letelepedés szempontjából az állampolgárok és a társaságok között (utóbbiakat a nemzeti jogrendszerek keletkeztetik→ tehát csak a különböző nemzeti jogszab. erejénél fogva léteznek)) →jogrendszerek közti különbségek feloldására nem alkalmas a letelepedés szabadságát biztosító szabály→ már megalakult és egyik tagállamban bejegyzett társaság akkor teheti át székhelyét másik államba ( eredeti jogi személyiségének + honosságának megtartása mellett) ha azt ott jóváhagyják C. Centros ügy: →tényállás: dán áp.-k EK-ban egy kft.-t hoztak létre→ alapítókra nézve kedvező az angol jog: nincs szabályozva a törzstőke mértéke→ dán fióktelep létrehozását a dán hatóságok megtagadták: brit anyatársaság létrehozásának célja valójában a dán jogszab. kikerülése volt→ hitelezőket veszélyezteti →Bíróság álláspontja: dán hatóság érvelése nem elfogadható→ R.Sz. letelepedés szab.-ra vonatkozó rendelkezéseit sérti →nem lehet akadályt gördíteni az ún. másodlagos letelepedés elé = gazdasági társaság leányvállalatot vagy fióktelepet kíván létesíteni egy másik tagországban →társaság megválaszthatja, hogy leányvállalaton ( azaz társasági formában), vagy fióktelepen keresztül gyak. tev. a fogadó országban 8) Társasági jogi szabályok közelítése: letelepedés szabadságát gátló korl. + diszkriminatív intézkedések eltörlése nem elegendő→ gazdasági társaságokra irányadó joganyag közelítése szükséges • társasági jogi irányelvek ( company law directives) megalkotása→ nem teremt egységes európai társasági jogot: o nem minden társasági formára vonatkozik o csak bizonyos kérdéseket szabályoz • tagállamok „lazasági versenye” (race of laxity)→ többi tagállamnál enyhébb szabályok: minél több társaságot jegyezzenek be ( „Delaware effektus”- USA) 9) Ügyvédi hivatás gyakorlása: 89/48. EGK sz. irányelv: képzésben mutatkozó jelentős különbségek→ külföldi diploma elismerése megtagadható EB álláspontja: a fogadó ország nemzeti hatóságainak részletesen kell vizsgálniuk az ügyvédségre pályázó jogász képzettségét és tudását, érdemben át kell tekinteniük a külföldi jogi diploma által nyújtott ismereteket→ nem elégséges a fogadó országban megkövetelt diploma hiányára hivatkozni, s erre alapozva elutasító döntést hozni →DE: ez az irányelv nem nyújt megfelelő szabályozást→ közösségi jogalkotás szükséges 1) 98/5. EK sz. irányelv: jogszabály megalkotásának indokai:egységes piac = olyan belső határok nélküli térség, ahol a személyek + szolg. szabad áramlásának akadályait is eltörlik→ magába foglalja, hogy vki más tagországban gyakorolhassa hivatását, mint ahol diplomáját szerezte o a jogi szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók érdekei→ egyre gyakrabban kérnek tanácsot olyan határon átlépő ügyletekhez , ahol a nemzeti jogrendszer és a közösségi jog találkozik o a nemzeti jogrendszerek eltérései egyenlőtlenségekhez vezetnek, torzítják a tagállamok ügyvédei közti versenyt • irányelv két módon teszi lehetővé az ügyvédi hivatás állandó gyakorlását másik tagállamban: 1) hazai szakmai cím égisze alatt (home country professional title): (pl.: olasz ügyvéd Ausztriában is „avvocato”) A. Van Binsbergen ügy: →tényállás : Van Binsbergen úr egy Hollandiában élő holland állampolgárt bízott meg ügyének képviseletével egy fellebbviteli bíróság előtt→ később a holland fellebbviteli bíróság illetékese arról értesítette a meghatalmazott jogi képviselőt, hogy az nem jogosult a továbbiakban tevékenysége ellátására: időközben Belgiumban telepedett le (mármint az ügyvéd) holland jog: csak Hollandiában élő személyek lehetnek jogi képviselők, illetőleg tanácsadók

84

43. A közös mezőgazdasági politika. •

¾

¾

¾

¾

¾

mezőgazdasági politika minden állam gazdaságpolitikájában külön helyet foglal el→ oka: o szektor a nemzetgazdaság stratégiai területe CAP (Common Agricultural Policy) • elkülönült terület • franciák: mezőgazdasági túlsúly • németek: ipari dominancia • céljai (R.Sz. 32-38. Cikk) 1) a mezőgazdaság termelékenységének növelése, 2) a mezőgazdasági lakosság részére megfelelő életszínvonal biztosítása, 3) a piacok stabilizálása, 4) az ellátás folyamatos biztosítása, 5) a fogyasztók számára a kínálat elfogadható árszinten tartása. • alapelvei (1958): 1) az egységes piac elve (a mezőgazdasági termékek egységes piaca), 2) a közösségi preferencia elve (védelem a külső versennyel szemben), 3) a pénzügyi szolidaritás elve (a CAP finanszírozására közös pénzügyi alapot kell létrehozni, 1962-ben létrehozták). 1962-1967: • mezőgazdasági közös piac létrejött • felszámolták a nemzeti agrártámogatási rendszereket • egységesítették a szabályozást • különböző termékekre közös piaci rendtartást vezettek be Közös mezőgazdasági politika: • agrárpolitikai döntések: o Tanácsban minősített többséggel születnek o nagy szerepe van a Bizottság végrehajtó döntéseinek o Parlamentnek csak konzultációs joga van • közös mezőgazdasági politika alapjainak megszilárdítása: o közösségi árak világpiaci áraktól való függetlenítése o árstabilitás: lefölözés módszere = különböző termékekre a világpiaci áraknál jóval magasabb egységes nagykereskedelmi árakat (küszöbár) vezettek be a közösségi termelők védelmében, és az importőrnek be kellett fizetnie az importár és a küszöbár közötti különbséget→ GATT Uruguay Round után meg kellett szüntetni → EU ma a mozgó vámok rendszerét alkalmazza o intervenciós ár: ha adott termék ára egy bizonyos szint alá esik, akkor a Közösség az intervenciós áron felvásárolja a termelők feleslegeit o Közösség támogatja az exportot (előfordulhat, hogy a közösségi termék olcsóbb a külső piacon, mint a belsőn) • EU-nak ma nagyobb az importja, mint az exportja (a kereskedelmi egyenleg negatív) • agrárszektor jelentősége a 60-as évektől csökken. • közvetlen ártámogatás→ túltermelésre ösztönzött: hatalmas termékfeleslegek halmozódtak fel o támogatott termékek köre: alapító 6 tagállam kontinentális termékei (gabona, tej, marhahús) o pénzügyi alap veszteségfinanszírozóvá vált o 1984 : kvóta rendszer(a kvótát túllépő termelő büntetőadót fizetett)→ nem jött be CAP 1992-es reformja: McSharry terv: • reformok: a) közösségi árak közelítése (csökkentése) a világpiaci árakhoz b) gazdálkodók ne ártámogatást, hanem jövedelemkompenzációt kapjanak (ez nem okoz túltermelést) c) gabonaszektorban ugaroltatási kötelezettség d) környezetvédelmi szempontok érvényre juttatása e) korengedményes nyugdíj lehetősége (55 évtől) • hatásai: o gabonaszektorban a felesleg drasztikusan csökkent o 90-es évek közepére a mezőgazdaság részesedése a közösségi büdzsé kb. felére mérséklődött Agenda 2000 program (1997) • reform szükségessége: 1994-ben aláírt GATT egyezmény: o további támogatáscsökkentést írt elő + o keleti bővítés a mezőgazdasági foglalkoztatottak számát megkétszerezi • célok: o agrárszektor versenyképességének növelése o eu-i mezőgazdasági modell megőrzése o támogatások igazságosabb elosztása o termelő népesség életszínvonalának biztosítása • megvalósítás eszközei: o gabona, tej és marhahús-szektor támogatásának drasztikus csökkentése o termelői bevételkiesést kompenzáló közvetlen kifizetések o vidékfejlesztés nagyobb hangsúlyt kapott o Bizottság: ösztönözte az extenzív termelést, a régiók problémájának kezelését, az agrárnépesség vidéken tartását • agrárpolitika fő haszonélvezői ellenezték a garantált árak csökkentésére épülő kezdeményezést→ közvetlen kifizetések miatt nagyobb költségekkel járt volna o franciák : ártámogatás-csökkentés ne legyen olyan mérvű, mint amilyennek tervezték

85

o németek : kiadások ne emelkedjenek → reform nem hozott újítást, gondokat nem oldta meg ¾ Közös halászati politika • már az RSZ rendelkezik róla, de csak 1983-ra épült ki • elemei: 1) halállomány közös megőrzése 2) közös piaci rendtartás 3) strukturális intézkedések 4) különböző országokkal való egyezmények • Tanács minden évben meghatározza a tagállamonként kifogható összes halmennyiséget • tagállamoknak kizárólagos halászati joga van partmenti vizeiken • 1993: a strukturális támogatások összege megduplázódott a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz létrehozásával • Közösség több tucat halászati megállapodást kötött külső országokkal.

A 2003-as reformtervezet lényegi reform javaslatai •

A KAP fő nettóbefizetői – közöttük Németország – erősen szorgalmazzág a mezőgazdaság finanszírozásának renacionalizálását, amelyet e program fő élvezői – pl. Franciaország – elutasítottak. Főbb célkitűzések voltak: 1. támogatások és a termelés szétválasztása 2. szabályozás egyszerűsítése 3. fenntartható mezőgazdasági termelés és a fogyasztók igényeinek fokozottabb érvényesítése 4. vidékfejlesztés erősítése 5. mezőgazdasági termelés versenyképességének növelése 6. a WTO követelmények kielégítése 7. a 2002-es agrár-költségvetési fegyelem betartása A 2003-as reform legfontosabb összetevői: • Összevont gazdaságtámogatási rendszer, amely a termelés és a támogatás részleges elválasztására épül. Tagállami szabad termékdifferenciálás alapú. • Közvetlen kifizetések csökkentése: 5000 euró feletti rész összegét gazdaságonként 2005-ben 3 2006-ban 4 2007-ben 5 százalékkal csökkentik.A 300000 eurós bizottsági javaslatot, mint gazdaságonkénti maximumot elvetették. • Közösségi előírásoknak való megfelelés: környezetvédelem, élelmiszerbiztonság, állat- és növényegészségügyi megfelelőség. • Vidékfejlesztés erősítése növekvő források biztosításával. A program végrehajtása 2005-ben kezdődött, de 2007-ig lehet még a régi rendszer szerint is eljárni. Az újonnan csatlakozott országokra, köztük hazánkra vonatkozó speciális rendelkezések Csak kilenc éves átmenet után érhetik el a támogatások 100 százalékát (2013). Koppenhágai értekezleten lehetőséget kaptunk a 9 éves (pashing in) periódus 6 évre csökkentésére, ha nemzeti forrásokból az uniós ajánlatot kiegészítik. Az Unió 2004-től 2006-ig 25-30-35 százalékát biztosítja a közvetlen kifizetéseknek, amelyet a tagországok 30 százalékkal egészíthetnek ki. 2007-től a tagállami 30 százalékos kiegészítés továbbra is fennmaradhat, de az Unió évenként 10 százalékkal növeli a közvetlen kifizetéseket ⇒ 2010-re elérhetik a régi tagállami támogatások szintjét.

86

44. Az EU tagállamok ipari és kereskedelmi tulajdoni rendjének tiszteletben tartása és a közös piaci szabad árumozgás és verseny követelményei közötti feszültség feloldása. A közösségi jog a szellemi alkotásokon fennálló jogokra is a tulajdon fogalmát alkalmazza. A szellemi tulajdon alapvetően az iparjogvédelemre és a szerzői jogra bontható. A szellemi termékek anyagtalan javak és kreatív szellemi tevékenység eredményei. A szellemi tulajdon német felfogásának ellentmondásossága: elidegeníthetetlen, miközben a tulajdonjog lényege a szabad rendelkezés joga. A dolgoktól eltérően a szellemi alkotást a nyilvánosságra hozatal után sem birtokolni, sem megsemmisíteni nem lehet. A szellemi tulajdon tárgya az átruházás után is az azt létrehozó személy manifesztációjaként igényel elismerést, minden egyes felhasználáshoz az eredeti jogosult hozzájárulása kell. Ezért ezeket a kizárólagos jogokat időben és felhasználásuk jellege szerint korlátozzák. A dologi tulajdonjog viszont korlátlan. 1948 ENSZ Közgyűlés: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (17. cikk) a tulajdon védelméről mindenkinek joga van az alkotásával kapcsolatos erkölcsi és vagyoni érdekek védelméhez. Ezt emelte kötelező szabállyá az ENSZ 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nki Egyezségokmánya. A szellemi tulajdon fogalmának elterjedése inkább köszönhető a tulajdon szó mélyebb társadalmi-jogi gyökereinek, s a tulajdon védelme elterjedtebb, mint a szellemi termékekkel kapcsolatos jogoké. A szellemi termékek jogpolitikailag átértékelődnek a társadalmi össztermék létrehozásában betöltött egyre nagyobb szerepük folytán. Az ENSZ szakosított szerve, a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) 1967-es alapokmánya 2. cikke kimondja: “a szellemi tulajdon magában foglalja az iparjogvédelem, a szerzői és szomszédos jogok minden jogát, és még a tisztességtelen versenynyel szembeni védelmet is”. A WTO keretében megalkotott TRIPS Egyezmény (1994) szabályozási körén kívül maradtak a személyhez fűződő jogosítványok. Az EKSZ-be az Amszterdami felülvizsgálat során került be a szellemi tulajdon megjelölés a nki tárgyalásokra és megállapodásokra a Bizottság számára adott felhatalmazás keretében (WTO, WIPO konferenciák). Az EKSZ 12. címének a Kultúra a felirata. De a Tanács csak ajánlásokat tehet és azokat is csak egyhangúság mellett. A személyhez fűződő jogok (droit moral) közösségi szabályozása azonban még ma is csak távolabbi célkitűzés. A Bizottságon belül a szellemi tulajdonjog kérdései a Belső Piac Főigazgatóság hatáskörébe tartoznak, és külön Igazgatóság felelős a szerzői és szomszédos jogokért. Az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma a szellemi tulajdon védelmében: az EKSZ 7. cikke szerint a tagállamok tulajdoni rendjének extraterritoriális elismerése folytán a szellemi tulajdon terén is tilos az állampolgárság szerinti megkülönböztetés. A Phil Collins és EMI Electrola ügyekben, ahol a külföldi előadók hangfelvételeinek engedély nélkül többszörözött példányainak terjesztése volt a tényállás, és a terjesztők a belső jogra hivatkoztak, az EB kimondta, hogy az erkölcsi és vagyoni (gazdasági) jogokból álló szerzői jog vagyoni jogai befolyásolják a közösségi kereskedelmet, ezért az EKSZ hatálya alá tartoznak és alkalmazandó rájuk az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma. Az iparjogvédelem terén a Párizsi Uniós Egyezmény, a szerzői jog terén a Berni Uniós Egyezmény irányadó. A szomszédos jogokról a Római Egyezmény rendelkezik. A PUE és a BUE a belföldiekkel egyenlő elbánás elvére épül. Az EKSZ 307. cikke úgy rendelkezik, hogy a Szerződés nem érinti egy tagállam és egy harmadik állam által a Szerződés hatálybalépését megelőzően kötött megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket, de ha nincsen összhang, a tagállamnak törekednie kell ennek megszüntetésére. A Tanács 1992-ben állásfoglalást bocsátott ki a szerzői és szomszédos jogok védelmének megerősítéséről: azok a tagállamok, amelyek nem tagjai a PUE vagy BUE-nek, vállaják, hogy 1995-ig azok lesznek. A Nizzai felülvizsgálat során a nki megállapodás kötésére vonatkozó cikket 133. továbbfejlesztették azzal, hogy a Tanács egyhangúsággal kiterjesztheti a Bizottság tárgyalásokra való felhatalmazását a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásokon túlmenő szempontjaira is. A közösségi jogkimerülés Bíróság által kifejlesztett szabálya, alkalmazásának korlátjai. A Silhouette v. Hartlauer ügy (C355/96). 1. A párhuzamos import kizárásának tilalma: a 295. Cikkely: “a Szerződés érintetlenül hagyja a különböző tagállamokban fennálló tulajdoni rendet”. Ebből a szellemi termékeken elismert kizárólagos tulajdonnak megfelelő korlátlan rendelkezési jog és szerződéskötési szabadság következnének. Ez azonban lényegesen veszélyeztetné a szellemi termék felhasználásával készült áruk mozgási szabadságának és a verseny szabadságának belső piaci követelményeit. A kérdéskört az EB gyakorlata értelmezte: különbséget tett a szellemi tulajdonjog fennállása és a jogosult által való gyakorlása között. A szellemi terméken fennálló kizárólagos jogok gyakorlását a közös piaci követelményekhez igazodóan korlátozni lehet, a különböző szellemi tulajdonjogok sajátos tartalmának (specific subject matter) szem előtt tartásával. Ezért az áruk közös piaci forgalmát a szellemi tulajdon védelmében csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben ezt a jog jellemző tartalmának védelme megekívánja. Ezért az Európai Bíróság, nem a tulajdonjog feltétlen érvényesíthetőségéből, hanem a versenyt károsító szerződéseket tiltó 85. és 86. cikkekből, illetve a tagállamok mennyiségi korlátozásokat előíró, vagy azzal azonos hatású intézkedéseinek a tilalmából indult ki. A következő területeken születtek ítéletek: védjegyjog, szabadalmi jog, növényfajták védelme, szomszédos jogok, szerzői jog. A Bíróság ítéletei: a) A szabadalmi jog körében a Bíróság 1968-ban a versenyt korlátozó piaci magatartás tilalmát részletező 85. és 86. Cikkelyeket alkalmazta az ipari és kereskedelmi tulajdon korlátlan érvényesítésével szemben, amely szerint a szabadalmi jogok szerződések, vagy piacuralmi helyzettel való visszaélés útján történő kiaknázása a Közösség jogába ütközik. b) 1970-ben a Bíróság már tovább lépett és árumozgás szabadságát biztosító 30. és 34. Cikkelyekbe foglalt korlátozási tilalmak felől közelítette meg a kérdést. A Deutsche Grammophon Gesellschaft el kívánta tiltani a Franciaországban engedélyével forgalmazott Polydor lemezek terjesztését Németországban, mert odahaz azokat maga kívánta piacra hozni. A Bíróság különbséget tett az ipari tulajdonjog fennállásának elismerése és gyakorlásának jogszerűsége között. A Bíróság kimondta, hogyha ezt a jogot avégből kívánják érvényesíteni, hogy megakadályozzák a valamely tagállamban a jogosult engedélyével forgalmazott árunak a jogosult székhelye szerinti tagállamban való forgalmazását, úgy ez az egységes piac megalkotására irányuló alapvető célkitűzésbe ütközik és nem minősülhet megengedett korlátozásnak - innen a párhuzamos import kizárásának közösségi jogi tilalma. 2) A közösségi jogkimerülés elve: Az Európai Bíróságnak a párhuzamos import kizárását következetesen tiltó gyakorlata alapján tisztult le a közösségi jogkimerülés alapvető elve, amely aztán a Közösségnek a szellemi tulajdonjogok gyakorlására vonatkozó szabályaiban megjelent. A közösségi jogkimerülés azt jelenti, hogy • a szellemi tulajdon fajtáin fennálló kizárólagos jog jogosultja • a szellemi terméke felhasználásával készült dologi termék példányainak • valamelyik tagállam területén történt • saját maga által, vagy más által az ő engedélyével eszközölt első forgalomba hozatalát követően • a Közösség területén már nem korlátozhatja a forgalomba hozott példányok elidegenítés útján való terjesztését.

87

Az Európai Közösség a Közösség területére vonatkozó jogkimerülést ír elő. Ennek megfelelően azt egyrészt csak a terjesztési jog valamely tagállam területén történő első gyakorlása eredményezi, nem tagállamban eszközölt első forgalomba hozatal nem vonja maga után. Másrészt viszont a jog közösségen belüli kimerülése nem érinti a terjesztési jog harmadik államokban való gyakorlásának a lehetőségét. A közösségi jogkimerülés csak a dologi termék példányainak terjesztésére vonatkozóan következik be és csak akkor, ha elidegenítése is megtörténik (pl. bérbeadásnál nem). Nem érinti a szellemi termék egyéb lehetséges felhasználási módjainak, nem dologi formában való felhasználásának engedélyezési jogát, stb. Csak akkor van jogkimerülés, ha a szellemi terméket a kizárólagos jog jogosultja vagy az ő engedélyével jogosított személy hozta forgalomba, tehát a jogosult elhatározása döntő, ezért nincs jogkimerülés, ha a forgalombahozatal jogszerűen, de a jogosult engedélye nélkül történt, azaz nem alkalmazható a jogkimerülés elve akkor, ha a) a forgalombahozatal állama nem ismer a terméken kizárólagos jogot, b) az első forgalomba hozatal államában a felhasználás idején már lejárt az irányadó védelmi idő és emiatt nem kérték a jogosult hozzájárulását, c) az első forgalomba hozatalra törvényi vagy kényszerengedély alapján került sor; d) az első forgalomba hozatal nem a Közösség valamely tagállamában történt.. A párhuzamos import kizárásának tilalma és a kizárólagos licenciaszerz. tartalmi korlátozása • jogi szabályozás: R.Sz. 295. Cikkely: o “a Szerződés érintetlenül hagyja a különböző tagállamokban fennálló tulajdoni rendet” o Szellemi termék tulajdoni minősítése → EKSZ nem szól bele a tá-k tul-i rendjébe. Ebből következően a szellemi termékeken elismert kizárólagos tulajdonnak megfelelő korlátlan rendelkezési jog , szerződéskötési szabadság elismerése. 1962. dec.24. → Biz. Mint a Tan. Által 17/62. rend-el felhatalmazott versenyhatóság közleménye → „Christmas Message” a piacokat vagy beszerzési forrásokat felosztó, vagy más korlátozásokat tartalmazó szabadalmi licencia szerződések NEM ütköznek a kartelltilalomba, mert ezek a szabadalmas kizárólagos jogának kifejezései. o ebből a szellemi termékeken elismert kizárólagos tulajdonnak megfelelő korlátlan rendelkezési jog és szerződéskötési szabadság következnének→ DE: veszélyeztetné a szellemi termék felhasználásával készült áruk mozgási szabadságának és a verseny szabadságának belső piaci követelményeit • EB gyakorlata: tul. tiszteletben tartása ↔ árumozgás, verseny szabadsága közti ellentmondás feloldása: különbséget tett : o szellemi tulajdonjog fennállása és * jogosult által való gyakorlása között → tagállamokban elismert kizárólagos jogokat a közös piacon tiszteletben kell tartani, DE → szellemi terméken fennálló kizárólagos jogok gyakorlása: a közös piaci követelményekhez igazodóan korlátozni lehet, a különböző szellemi tulajdonjogok sajátos tartalmának (specific subject matter) szem előtt tartásával → áruk közös piaci forgalmát a szellemi tulajdon védelmében csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben ezt a jog jellemző tartalmának védelme megkívánja • joggyakorlat kialakításának alapja: o R.Sz. 81., 82. Cikk: versenyt károsító, korl. szerződések tilalma→ címzettek: vállalatok o R.Sz. 30. Cikk: mennyiségi korlátozások, azonos hatású intézkedések tilalma→ címzettek: tagállamok, hatóságaik (nem a tul. feltétlen védelme a szabályozás alapja) • következő területeken születtek ítéletek: o védjegyjog (ld. 84.) * szabadalmi jog * növényfajták védelme (ld. 83.) * szomszédos jogok, * szerzői jog. • ítéletekben a szellemi tul. jogok sajátos tartalmának szem előtt tartása • szellemi termék felhasználásával készült áru forgalomba hozatalához a jogosult hozzájárulása szükséges • hozzájárulás: o ellenértékhez köthető o nélküle forgalomba hozatal: jogosult felléphet o nem lehet közösségi jogba ütközően gyakorolni: tagállami szab. nem korl. a jogszerűen forgalomba hozott áruk szabad terjesztésével szemben • kizárólagos felhasználást biztosító licenciaszerz.→ versenyjogba ütközik • általános tilalom: termékek egy adott tagállamban való forgalmazásával párhuzamos import kizárása A. Consten és Grundig ügy: →német Grundig társaság GINT védjeggyel ellátott termékei kizárólagos franciaországi forgalmazására az ottani Consten cégnek adott jogot → szerződésben kötelezettségvállalások: ƒ Grundig: termékeit sem közvetlenül, sem más útján nem fogja Franciaországban forgalmazni és az ettől való tartózkodásra kötelezni fogja más államokbeli forgalmazóit is ƒ Consten: általa forgalmazott termékeket nem fogja más államokba tovább exportálni →szerződésben biztosított franciaországi kizárólagosságot megerősítették : Grundig, mint a nemzetközileg bejegyzett GINT védjegy jogosultja, felhatalmazta a Consten céget, hogy a védjegyet Franciaországban nemzeti védjegyként a saját nevében jegyeztesse be és ezáltal más forgalmazókkal szemben ipari tulajdonjogra is szert tegyen → felek ily módon a közös piacon belül területileg körülhatárolt forgalmazási lehetőséget kívántak a Grundig termékeknek biztosítani, kizárva az olcsóbb hozzáférést biztosító tagállamokból érkező importokat →másik francia cég (UNEF) ennek ellenére alacsonyabb áron dobott piacra Franciaországban német kereskedőktől vásárolt Grundig termékeket→ Consten védjegybitorlás miatt beperelte → UNEF a Bizottságtól kért és kapott védelmet→ Consten cég kizárólagos forgalmazási szerződését az EKSZ 81. Cikke (1) bekezdésébe ütközőnek és semmisnek nyilvánította → Consten és a Grundig cég a Bíróságnál léptek fel →Bíróság álláspontja: a kizárólagos forgalmazási szerződés közösségi jogot sértő részeit hatályon kívül helyezte + az alábbi alapvető megállapításokra jutott: 1. közös piac nemzeti határok mentén nem osztható részekre; a védjegyjog gyakorlása nem vezethet azonos védjegyű áruk belföldi forgalmazásával párhuzamos importjának tilalmához 2. versenyt nemcsak az olyan megállapodások korlátozhatják, amelyeket versenytársak kötnek egymással (horizontális kartell), hanem az olyan szerződések is, amelyek azonos termék fogyasztókhoz juttatásának láncolatában résztvevők (gyártó és forgalmazó) között jönnek létre és kizárják az egyik, vagy a másik szerződő fél harmadik személyekkel való versenyét (vertikális kartell) 3. versenyt korlátozó megállapodások nemcsak különböző védjegyű (inter-brand) termékeket forgalmazó vállalkozások között, hanem azonos védjegyű termékek (intra-brand) nagykereskedelmi forgalmazását tekintve is tilosak

88

¾

A.

B. ¾

¾

45. Az Európai Szabadalmi Egyezmény és az Európai Közösségi Szabadalom Terve. Szabadalmi jog: • Parke Davis elv: a szabadalmi jog tiszteletben tartását nem érintik a R.Sz. 85-86. cikkeinek versenyjogi szabályai, a gyakorlását pedig akkor érinthetik, ha az kartelltilalomba ütközik, vagy gazdasági erőfölénnyel való visszaélést jelent • →ezért nem ütközik a közösségi jogba: o találmány hasznosításához szükséges engedély megtagadása o szabadalmazott termékre magasabb ár megállapítása Pharmon v. Hoechst ügy: → a szabadalmas fellépése olyan termék importjával szemben, amelyet az ő hozzájárulása nélkül, másik tagállam nemzeti jogán alapuló kényszerengedély alapján hoztak forgalomba→ nem érintette a szabadalmas tiszteletben tartott joga gyakorlásának lehetőségét. Centrafarm v. Sterling Drug ügy: →szabadalmi jog gyakorlása azonban nem ütközhet a közösségi versenyjog kartelljogi és a piacuralmi helyzettel való visszaélést tiltó szabályaiba Európai Szabadalmi Rendszer- Európai Szabadalmi Egyezmény: • létrejötte: o 1962:Európai Gazdasági Közösség szabadalmakkal foglalkozó munkacsoportjának elnöke, Kurt Haertel → részletes javaslatot terjesztett elő az Európai Szabadalmi Jog megteremtésére o 1973: Münchenben az Európai Szabadalmak Megadásáról szóló Egyezmény (ESZE) aláírása→ 1977-ben lépett hatályba 9 nem az Eu-i Közösség szerződése, hanem regionális szabadalmi szerződés 9 alapja: PUE, PCT 9 PCT: Szerződő Államokra nézve egyetlen szabadalmi eljárással, egységes előírások szerint lehessen találmányok nemzeti oltalmait elérni →egyetlen nemzetközi bejelentés 9 PUE: elsőbbség vmely tagállamban bejelentett szabadalomnak többi tagállamban eszközölt uolyan bejelentéssel szemben ( 12 hónap)→minden államban külön bejelentés • Részes Államok köre: o nincs az Európai Unió tagországaira korlátozva o minden olyan ország, amely a létrehozó konferenciára meghívást kapott, vagy amelyet felkértek • Magyarország csatlakozása az ESZE-hez: o Európa Megállapodásunk 65. cikke értelmében 1996 végéig a Közösségben érvényesülő védelmi szintnek megfelelő oltalmat kellett biztosítania a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon számára és kérnie kellett csatlakozását az ESZE-hez o →1995. évi szabadalmi törvényünk hatálybaléptével lehetővé vált→ 1996 végén kértük is meghívásunkat→ Igazgató Tanács: 2002. július 1. után kerülhet sor o addig: Mo csak megfigyelő o csatlakozáskor meg kell erősítenünk az ESZE 2000-ben felülvizsgált szövegét o csatlakozás 2003. január 1.-vel várható • európai szabadalmat igényelhet: o bármely természetes vagy jogi személy o nem feltétel, hogy valamely Szerződő Államhoz tartozzon • szabadalmak megadására vonatkozó szabályok: közös európai jogot képeznek • elnyert szabadalom: “európai szabadalom” • szabadalom megadását akár több, vagy mindegyik Szerződő államra nézve lehet kérni • bejelentést az ESZE vmely részlegénél, vagy bmely részes szabadalmi hivatalánál meg lehet tenni • valamennyi államban az oltalmi idő a bejelentéstől számított 20 év • ha a szabadalom tárgya eljárás: oltalom az eljárással közvetlenül előállított termékre is kiterjed • szabadalmazhatóság feltételei: o újdonság, feltalálói tevékenység, ipari alkalmazhatóság o nem tekinthető találmánynak: felfedezés, a tudományos elmélet, a számítógépi program o nem adható szabadalom: ami a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközik. • egységes szabadalmi eljárás, bejelentés joghatásainak szabályozása • tartalmilag az európai szabadalom az érintett Szerződő Államokban ugyanolyan jogokat biztosít tulajdonosának, mint az adott országban igényelhető szabadalom • bejelentés: o az érintett országokban történő nemzeti bejelentéssel egyenértékű o európai szabadalmi bejelentést a bejelentő vagy a szabadalom tulajdonosa kérésére a megkeresett illetékes nemzeti iparjogvédelmi hatóság nemzeti bejelentéssé alakíthatja át→ ha az európai bejelentést visszavonták, vagy az visszavontnak tekintendő. • használati minták bejelentése tekintetében is alkalmazni kell az Egyezményt • Európai Szabadalmi Szervezet o Egyezmény hatálybaléptével jött létre o Szervei: Európai Szabadalmi Hivatal, Igazgatótanács o feladata: európai szabadalmak engedélyezése o feladatait az Európai Szabadalmi Hivatal útján látja el o Elnök : 9 ESZH irányítója 9 Szervezet képviselője o Hivatal munkáját az Igazgatótanács felügyeli o székhelye: München (ágazati hivatallal Hágában és irodákkal Berlinben és Bécsben rendelkezik) Közösségi szabadalom terve 1. egyezmény tervezete:

89

•

Európai Szabadalmi Egyezmény: valamely európai szabadalom egyes EU tagállamokban ne legyen védve, míg másokban igen→ minden tagállamban érvényes szupranacionális szabadalmi jog gondolata • 1975 Luxemburg: egyezmény tervezete → módosítás: 1989 • közösségi szabadalom jellegzetességei: o egységes lenne az összes részes államra nézve o autonóm lenne: tartalma nem függene a tagállamok nemzeti jogától • EK szupranacionális jog alkotására irányuló törekvései: Egyezmény az ESZE-hez képest részletesebben szabályozta volna a szabadalmi anyagi jogot és a közösségi szabadalom kihatásait a nemzeti jogokra • hatálybalépés: o 1993. január 1.-re irányozták elő o valamennyi uniós tagállam megerősítésétől függött → nem jött létre 2. rendelet tervezete: • Bizottság: Zöld Könyvet (1997) (vitaindító dokumentum) → közösségi szabadalomról és a szabadalmi rendszerről Európában • Bizottság: tanácsi rendelet javaslata (2000 augusztus)→ szabadalmi jog minden tagállamot kötelező egységes rendjének, és a Közösség és az Eu-i Szabadalmi Rendszer viszonyának közvetlen közösségi szabályozására o javaslat célja: a Közösség területén egységes joghatásokkal járó és egységes védelmet élvező szabadalom intézményét biztosítsa a belső piaci vállalkozások számára o feltételezi, hogy a Közösség az ESZE-hez fog csatlakozni, olyan területre vonatkozóan, amelynek egészére nézve egységes európai szabadalom adható o Közösségre az ESZE tagállamaira vonatkozó rendelkezések lennének irányadóak→ rendelet csak annyiban egészítené ki az ESZE előírásait, amennyiben ez az európai szabadalmi rendszerben megadott közösségi szabadalomra egységesen irányadó jog megalkotásához szükséges o közösségi szabadalmi jog nem szüntetné meg az egyes tagállamok nemzeti szabadalmi jogait sem→ továbbra is alkalmazandóak lennének olyan vállalkozások vonatkozásában, amelyek európai szabadalmi bejelentésükben nem igénylik a védelmet a Közösségre, mint egységre nézve o közösségi szabadalom: egész belső piacra monopolhelyzetet biztosít→ ezzel való visszaélés megakadályozása: hatáskör a Bizottságnak kényszerengedélyek adására: 1) a szabadalom használatba vételének elmulasztása: 9 bejelentést követő 4 év, vagy a megadást követő 3 év elteltével 9 hacsak a jogosult ki nem menti magát 2) ha valamely szabadalom felhasználásán alapuló, és ezért attól függő újabb szabadalom hasznosításához az érintett korábbi szabadalom tulajdonosa nem járul hozzá: 9 kényszerengedély: engedélyezett célt szolgáló terjedelemben + időre, nem kizárólagos, átruházhatatlan 9 cserébe a függő szabadalom tulajdonosának is hozzá kell járulnia szabadalmának az igénybe vett szabadalom tulajdonosa által történő felhasználásához (compulsory cross licensing). o tagállamokban közösségi szabadalomra kényszerengedély nem lenne adható o kényszerengedélyek az EB előtt megtámadhatók lennének o közösségi szabadalommal kapcsolatos jogviták: „közösségi szellemi tulajdon bírósága” NÖVÉNYFAJTÁK NEMZETKÖZI ÉS KÖZÖSSÉGI VÉDELME ¾ szabályozás kezdetei: • új növényfajták előállítása, termelése és piaci bevezetése: élő anyagot érintő, időigényes tevékenység→ kevés ország teszi lehetővé szabadalmaztatásukat • Európai Szabadalmi Egyezmény (1973): kifejezetten kizárta állat- és növényfajták szabadalmazhatóságát • 1961: külön egyezmény létesült új növényfajták oltalmára • 1978. évi felülvizsgálata: unió létesült (UPOV) o tagállamai kötelesek új növényfajtákon kizárólagos jogot biztosítani (akár szabadalomként, akár más jogként) A. Nungesser kukorica ügy: → francia állami Mezőgazdasági Kutató Intézet (Inra) Eisele németországi lakosra ruházta egy hibrid kukoricafajtán fennálló jogát, aki azt Németországra nézve be is jegyeztette magának → Bíróság: megtagadta a kizárólagos forgalmazási szerződés mentesítését és a kukoricafajtán Németországban bejegyzett kizárólagos jog párhuzamos importtal szembeni érvényesítésének lehetőségét →Bíróság : határozatot felülvizsgálta→ differenciáltan döntött: általános érvénnyel különbséget tett nyílt és abszolút (zárt) kizárólagos licencek között: ƒ nyílt kizárólagos licenc: a jogosító csak arra vállal kötelezettséget, hogy a jogosított területre nézve mást nem jogosít és oda maga sem szállít→ nem ütközik a közösségi jog tilalmába. ƒ zárt kizárólagos licenc: ha a szerződő feleken kívül harmadik személyeket is érint, amennyiben kizárja a más területekről történő exportot ill. importot→ közösségi jogba ütközik (Bizottság későbbi gyakorlata: aktív-passzív piaci verseny) →Biz., Bíróság új növényfajtákra alkalmazta az ipari és kereskedelmi tulajdon fogalmát ¾ 2100/94/EK rendelete új növényfajták védelméről: • időigényes fejlesztéshez szükséges szellemi befektetés egységes védelmet igényel • cél: növények ellenálló képességének és terméshozamának a növelése Biotechnológiai szabadalmak szabályozása a közösségi jogban A Parlament és a Tanács 98/44/EK Irányelve a biotechnológiai találmányok jogi védelméről Az ESZE lehetővé teszi mikrobiológiai találmányok szabadalmazását. A mikrobiológiai találmányok a sejtbiológia terén születnek. A génkutatás azon az 1953-as felfedezésen alapul, hogy leírták az élő egyedek tulajdonságait meghatározó, a genetikus információt a sejtmagban hordozó DNS spirálját. Újabban elkészítették az emberi géntérképet (30-40 ezer 46 kromoszómába rendezett gén). A génsebészet a génállományba avatkozik be enzimek alkalmazásával. Eddig klónoztak bárányt és majmot. Az Európai Tanács 1997–ben Nyilatkozatban ítélte el emberi lények klónozását és leszögezte, hogy a tagállamok minden szükségeset megtesznek ennek megtiltására. Egy évre rá (1998) megszületett a Közösség biotechnológiai találmányok szabadalmazhatóságát szabályozó irányelve. Ez a tagállamokat a biotechnológiai találmányok szabadalmi jog által való védelmére kötelezi.

90

46. Az EU tagállamok védjegyjogának harmonizálása és a közösségi védjegy szabályozásának fő jellemzői. ¾ Bírói gyakorlat: Jogesetek: C. Consten és Grundig ügy: →német Grundig társaság GINT védjeggyel ellátott termékei kizárólagos franciaországi forgalmazására az ottani Consten cégnek adott jogot → szerződésben kötelezettségvállalások: ƒ Grundig: termékeit sem közvetlenül, sem más útján nem fogja Franciaországban forgalmazni és az ettől való tartózkodásra kötelezni fogja más államokbeli forgalmazóit is ƒ Consten: általa forgalmazott termékeket nem fogja más államokba tovább exportálni →szerződésben biztosított franciaországi kizárólagosságot megerősítették : Grundig, mint a nemzetközileg bejegyzett GINT védjegy jogosultja, felhatalmazta a Consten céget, hogy a védjegyet Franciaországban nemzeti védjegyként a saját nevében jegyeztesse be és ezáltal más forgalmazókkal szemben ipari tulajdonjogra is szert tegyen → felek ily módon a közös piacon belül területileg körülhatárolt forgalmazási lehetőséget kívántak a Grundig termékeknek biztosítani, kizárva az olcsóbb hozzáférést biztosító tagállamokból érkező importokat →másik francia cég (UNEF) ennek ellenére alacsonyabb áron dobott piacra Franciaországban német kereskedőktől vásárolt Grundig termékeket→ Consten védjegybitorlás miatt beperelte → UNEF a Bizottságtól kért és kapott védelmet→ Consten cég kizárólagos forgalmazási szerződését az EKSZ 81. Cikke (1) bekezdésébe ütközőnek és semmisnek nyilvánította → Consten és a Grundig cég a Bíróságnál léptek fel →Bíróság álláspontja: a kizárólagos forgalmazási szerződés közösségi jogot sértő részeit hatályon kívül helyezte + az alábbi alapvető megállapításokra jutott: 4. közös piac nemzeti határok mentén nem osztható részekre; a védjegyjog gyakorlása nem vezethet azonos védjegyű áruk belföldi forgalmazásával párhuzamos importjának tilalmához 5. versenyt nemcsak az olyan megállapodások korlátozhatják, amelyeket versenytársak kötnek egymással (horizontális kartell), hanem az olyan szerződések is, amelyek azonos termék fogyasztókhoz juttatásának láncolatában résztvevők (gyártó és forgalmazó) között jönnek létre és kizárják az egyik, vagy a másik szerződő fél harmadik személyekkel való versenyét (vertikális kartell) 6. versenyt korlátozó megállapodások nemcsak különböző védjegyű (inter-brand) termékeket forgalmazó vállalkozások között, hanem azonos védjegyű termékek (intra-brand) nagykereskedelmi forgalmazását tekintve is tilosak B. Hoffman-La Roche ügy: →elterjedt gyakorlat: azonos terméket, azonos védjeggyel, különböző tagállamokban eltérő kiszerelésben hoznak forgalomba, tagállamonként eltérő áron→ abban a tagállamban, ahol a termék drágábban adható el, a forgalmazó igyekszik az árut olyan tagállamból importálni, ahol alacsonyabb beszerzési árat kell érte fizetnie→ ahhoz azonban, hogy az olcsón beszerzett terméket az importáló államban jobban értékesíthesse, célszerű azt az ottani fogyasztók által megszokott kiszerelésbe átcsomagolnia és a védjegyet az új kiszerelésen feltüntetnie →érvényesíthető-e a védjegyjogosultnak a tiltakozása a termék másik tagállamban átcsomagolt módon való tovább értékesítése ellen? →védjegyjogosult itt arra hivatkozott, hogy a gyógyszer (nyugtató) jogosítatlan harmadik személy általi átcsomagolása miatt nem szavatolható az áru eredeti állapota és az eredeti védjegy alkalmazása ilyen esetben jogsértő →Bíróság: előzetes döntése. ƒ védjegy lényegi funkciójából indult ki: termék eredetének szavatolása ƒ import ellen átcsomagolásra hivatkozással történő fellépés a tagállamok közötti kereskedelem álcázott korlátozásának minősülne, ha : 9 átcsomagolás nem olyan, hogy károsíthatná a termék eredeti állapotát; 9 új csomagoláson feltüntetést nyer az átcsomagolás ténye. →döntés meghatározta a későbbi átcsomagolási gyakorlatot C. Pfizer v. Eurim ügy:→ Egyesült Államokbeli Pfizer Inc. “Vibramycin” és “Pfizer” védjegyeinek európai alkalmazásáról →német Eurim-Pharm társaság az angliai Pfizer Ltd. által gyárott Vibramycin tablettákat úgy importálta, hogy forgalmazásuk előtt felülburkolta az angliai kiszerelést (“shrink wrap”), az abban foglalt tablettákat nem érintve→ új burkolat a Németországban gyártott Vibramycin csomagolásnak felelt meg→ DE ablakain át mindkét szóban forgó védjegy eredeti jelölése volt látható →csomagoláson feltüntették: tartalmát Angliában gyártották, azokat Eurim importálta és átcsomagolta →mindezekről előre értesítették az amerikai védjegytulajdonost→ későbbiekben nem hivatkozhatott védjegyjogaira →különböző tagállamokban különböző védjeggyel forgalomba hozott azonos termék mindegyik államból az ott alkalmazott védjeggyel importálható. D. Loenderslot v. Ballantines ügy: →eredeti védjegycímkék azonos védjegyet feltüntető más címkékkel való felcserélésének kérdése → holland Loenderslot leszedte az általa importált whisky palackjairól az eredeti címkéket, amelyek a védjegy mellett a gyártás és a szerződéses forgalmazó azonosító számait is tartalmazták és olyan címkéket ragasztott helyükbe, amelyek csak a védjegyet tüntették fel → Loenderslot védekezése: kódszámok révén a gyártók az olcsón beszerzett palackok további országokba való exportját kívánják akadályozni → Bíróság álláspontja: módosított újracímkézés a védjegy védelmében eltiltható→ kivéve: újracímkézés nem rontja az áru eredeti állapotát, vagy a védjegyjogosult jó hírét, és az újracímkézésről értesítik a védjegy jogosultját • közös eredet tana: o különböző országokban másokat megillető azonos védjegy alapján nem akadályozható meg az eredeti jogosult termékének behozatala (Hag I. ügy) o ugyanakkor a védjegy tulajdonosa jogosult olyan áru importjával szemben tiltakozni, amely a hozzájárulása nélkül használt védjegy folytán saját árujával összetéveszthető (Hag II. ügy). ¾ 40/94. EK sz. rendelet: a Közösségi Védjegyről 1993. december 20. 1994. március 15-én lépett hatályba • előzménye: Bizottság 1976: Közösségi Védjegy létrehozásáról szóló Memorandum o célja: a jelzett áruk és szolgáltatások szabad piacának megteremtése, azonos védjegy különböző vállalkozók által történő használatának kizárása a Közös Piac egész területén → DE: a védjegyjogok harmonizálása még nem eredményez közösségi védjegyet→ Közösségi Védjegy • Közösségi Védjegy = áruvédjegy vagy szolgáltatási védjegy→ rendeletben előírtaknak megfelelően jegyezték be • egységes: Közösség egész területén azonos hatályú • tulajdonára nézve rendelkezni csak az egész Közösségre nézve lehet→ ha: rendelet más szabályt nem tartalmaz

91

• • • • • • •

időbeli hatálya→ egységes: a bejelentés keltétől számított 10 év→ további 10 éves időszakokra megújítható bármilyen megjelölésből állhat (2 dimenziós grafikai megjelenítés és megkülönböztető jelleg). → DE: nem jegyezhető be olyan megjelölés, amely közrendbe ütközik, vagy egyébként jogsértő (pl. megtévesztő). tulajdonosa: bármely természetes vagy jogi személy. bitorlása: tulajdonos engedélye nélkül nem használható a kereskedelemben olyan megjelölés: o amely azonos a Közösségi Védjeggyel, amelyre nézve, Közösségi Védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága miatt a nyilvánosság részéről fennáll az összetévesztés valószínűsége rendelet maximális védelmet irányoz elő átruházás szabályai: o meghatározott, vagy valamennyi érintett árucikk vagy szolgáltatás tekintetében →csak a Közösség egész területére nézve Közösségi Védjegy oltalma a nemzetközi védjegyoltalom rendjébe illeszkedik: o PUE: 6 hónapra terjedő elsőbbségi jogot biztosít a bejelentőnek a valamelyik tagállamban bejelentett védjegy más tagállamban való bejelentésére, de a lajstromozásról tagállamonként kell gondoskodni o védjegyek nki lajstromozását a Madridi Uniós Megállapodás (MUM, 1891) alapján (ami a PUE külön egyezménye) védjeggyel rendelkező személy a származási országban történt bejegyzés után a WIPO Nki Irodájánál kérheti a védjegy nki lajstromozását a MUM bármely többi országára vonatkozóan o nki védjegy oltalmi ideje: 20 év→ de 5 évig osztja a származási országban bejegyzett védjegy sorsát, ill. ha az más okból megszűnik, ez is megszűnik

A védjegy fogalma: megkülönböztető árú- vagy szolgáltatásjelző. A védjegy más hasonló termékkel vagy szolgáltatással való összetéveszthetőség kizárását szolgálja, a termék vagy szolgáltatás eredetét jelzi, ismertté válása befolyásolja a fogyasztók választását. Ezek a funkciói a piaci versenyben szükségessé tették kizárólagos használatának alanyi védjegyjoggal történő biztosítását, eleinte tényleges használat alapján, majd a bejelentését követő, vizsgálattól függő bejegyzéssel. Védjegy lehet kétvagy három dimenziós. Némely védjegyjogi rendszer (pl. a Benelux államokban, vagy az Amerikai Egyesült Államokban) vegyi képletük vagy minta alapján illat védjegyeket is regisztrál. Kellő azonosíthatóság esetén hang- és merő színkombinációs védjegy is bejegyezhető. A védelem territoriális, általában 10 évre szerezhető, ám akárhányszor megújítható. Védjegyek nemzetközi védelme: 1883 évi Párisi Uniós Egyezmény, belföldiekkel egyenlő elbánás, hat hónapos elsőbbségi jog. A „jól ismert” áruvédjegy fogalma (6bis cikk), az 1994. évi TRIPS Egyezmény ezt szolgáltatási védjegyekre is kiterjesztette. Nemzetközi védjegy: védjegyek nemzetközi regisztrációjáról szóló 1891. évi Madridi Uniós Megállapodás, a származási ország figyelembe vétele, a nemzetközi bejegyzés joghatásai. Az 1989. évi Madrid Protocol módosításai, az EK csatlakozása (2004. január 1-jei hatállyal). Igény a territoriális védjegyjogok közös piaci harmonizálására, 89/104/EGK irányelv. Szükséges hatáskör (308.cikk) alapján közösségi védjegy intézményesítése rendelettel (40/94/EK). Egységes és autonom. Vonatkozó eljárási feladatokat a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM, Alicante, Spanyolország) látja el. Vagylagosan választható egyes nemzeti védjegyek helyett. Forgalomképessége. Elutasítási okok: Abszolút okok, mint a grafikus ábrázolhatóság követelményébe ütközés (Európai Bíróság döntése értelmében ilyen az illat, C-273/00 Ralf Sieckmann v. Német Szabadalmi Hivatal, noha az OHIM teniszlabdára bejegyezte a frissen vágott fű illatát), vagy szokásossá vált (meghatározott áru helyett termék fajtára utaló megjelölés), csupán az áru sajátosságának a jelölése. Relatív elutasítási okok: korábbi védjegy vonatkozásában. Az akár bejegyzésétől függetlenül is, ám csak összetéveszthetőséggel szemben védett „jól ismert” védjegytől eltérően a „jó hírű” védjegy, ha bejegyezték, nem hasonló terméken vagy szolgáltatással kapcsolatban történő használattal szemben is véd. (A TRIPS hasonló szabályával egyidejű rendelkezés. Értelmezése: C-375/97 General Motors Corporation v. Yplon ügy.) Védjegyek elhatárolása földrajzi árujelzőktől: származásjelzők azt a földrajzi helyet jelölik, ahonnan a jelzett áru származik, eredetjelzők pedig arra a földrajzi helyre utalnak, ahonnan a jelzett termék sajátos jellege a természetes környezet és az ottani emberi tapasztalat kölcsönhatásából ered. Nemzetközi védelem: 1891. évi Madridi Egyezmény hamis származás megjelölések visszaszorításáról. Eredet megjelölések bejegyzésére nemzetközi érvénnyel az 1958. évi Lisszaboni Szerződés ad lehetőséget. Magyarország mindkét egyezmény részese. Az Európai Közösségben mezőgazdasági termékek és élelmiszer anyagok közösségi regisztrálását a többször módosított 2081/92/EGK rendelet szabályozza. A bejelentéseket a egyes tagállamok hivatalai terjesztik az Európai Bizottság elé, ott döntenek a bejegyzésről. A védelem hatósugara. Termékek forgalmazásának földrajzi árujelzők védelmével lehetséges korlátozásának kérdése (C-108/2001 Prosciutto di Parma v. Asda Stores ügy). Pármai sonka forgalmazója angliában a termékek felülbélyegezve – forgalmazva Asda által – értékesítette, és ezért az olasz fél perelt angliában majd a Lordok háza előzetes döntést kért. Elutasította mert az eredetmegjelölés korlátozó mivoltára 3.-ik személyekkel szemben nem lehet hivatkozni.).

92

47. Az elektronikus kereskedelem és a szerzői, valamint szomszédos jogok információs társadalomban történő harmonizálásáról szóló közösségi irányelvek főbb szabályai. Digitális többszörözés és közvetítés fogalma. Információs társadalmi szolgáltatások fogalma 1998. évi közösségi irányelvek szerint: általában ellenszolgáltatásért, távolba nyújtott, elektronikus feldolgozással és tárolással járó, egyéni lehívásra hozzáférhető szolgáltatások. Adatbázis fogalma. Adatok, művek és egyéb anyagok válogatott és módszeresen elrendezett, egyedi hozzáférésüket lehetővé tevő, analóg vagy digitális gyűjteménye. Alkotója szerzői jogi védelmének tartalma; a védelmi idő a szerző halálának évét követő 70 év. Az adatbázis előállítójának lényeges beruházásokra tekintettel, a tartalmat alkotó szerző jogától függetlenül sui generis jogot biztosít az irányelv; tartalma (lényeges részek kimásolása és újra felhasználása elleni védelem); korlátjai. Védelmi ideje: az adatbázis elkészültét követő 15 év, további lényeges beruházásra tekintettel újra kezdődik. Harmadik állambeli adatbázis védelme viszonosság függvénye, nem esik a belföldiekkel egyenlő elbánás elve alá. A szomszédos jogok fajtái, eredeti mű alkotásától különböző, egyéni teljesítményeken (művészi előadáson, hangfelvételen, műsorsugárzáson, film első rögzítésén). Védelmi idő: a teljesítmény évét követő 50 év. Az Internet fogalma. Számítógépi programok, adatbázisok, szerverek. 2000/31/EK irányelv az elektronikus kereskedelemről. Az Internet szolgáltatás módjai: merő továbbítás, gyorsító többszörözés, tárolás. Az Internet használatát szolgáltató („service provider) közrehatói és helyettes felelőssége jogsértő tartalomért. A közreműködői felelősség törvényi korlátjai („safe harbor”, biztos rév). A szerzői és a szomszédos jogok hatósugarát meghatározó egyes hagyományos fogalmak újraértékelése: 2001/29/EK irányelv. A dologi többszörözés elleni védelem kiterjesztése bármilyen módon és alakban, egészben vagy részben történő, közvetlen vagy közvetett, ideiglenes és állandó többszörözésre. A terjesztés és a bérlet fogalmainak megkülönböztetése. A nyilvános közvetítés egyidejű vételt lehetővé tevő cselekményének kiterjesztése a tartós hozzáférhetővé tételre, egyéni, bármikor, bárhonnan eszközölhető lehívásokra tekintettel. Kivételek körének megvonása. A többszörözés általános tilalma alóli kivételek hármas teszt szerinti törvényi lehetősége; ennek a tesztnek az általánosítása. A jogok védelme mellett az információhoz való hozzáféréssel szemben alkalmazott hatékony műszaki védelem (jelszavak, digitális zárak, bitkeverés) megkerülését célzó programok alkalmazásának és terjesztésének szankcionálási kötelezettsége, az elektronikus jogkezelési információk tiszteletben tartásának megkövetelése. A szerzői és szomszédos jogok közösségi védelme az információs társadalom digitális felhasználásaira tekintettel Az Eu-i Parlament és a Tanács 2000/31/EK Irányelve a belső piaci információs társadalmi szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem bizonyos jogi szempontjairól (“elektronikus kereskedelem irányelv”) 2000-ben írták alá és 2002 elejéig kell átültetni. Lényege a bináris digitálás, amely az információ kettes számrendszerű kódolását jelenti és ami lehetővé teszi az információ időben azonnali továbbítását. Az Internet számítógépi programokkal működő és egymáshoz kapcsolódó, digitális információk tárolását és áramlását vezérlő számítógépes csoportok (szerverek) világméretű hálózata (www), amelyhez bárki kívánsága szerint (on demand) saját számítógépe útján (on-line) kapcsolódhat. Elődje a Pentagon ARPA rendszere. A világháló alkalmas minden információ korlátozás nélküli közlésére és vételére (Gutenberg galaxis). Információs társadalmi szolgáltatás minden olyan szolgáltatás, amelyet általában ellenérték fejében, elektronikus adatfeldolgozás és adattárolás útján, a szolgáltatást igénybevevő egyéni kezdeményezésére a távolba nyújtanak (áru-eladás, banki szolgáltatások). Az email nem minősül információs társadalmi szolgáltatásnak, ha a levelezők foglalkozásukon kívül folytatják azt. Az irányelv kizárja köréből a közjegyzői szolgáltatást, az ügyfél bíróság előtti képviseletét, és a pénzbeli téttel járó szerencsejátékokat. Információnak minősül az Internetre vitt szerzői jogilag védett mű vagy szomszédos jogi teljesítmény. Az Internet szereplőit jogi felelősségük tekintetében 3 csoportra oszthatjuk: 1) nem felelnek a tartalomért az infrastruktúra (hardver, szoftver) szállítói, a világháló működését biztosító személyek, 2) vitatott a tartalomért való felelőssége a szolgáltatásnyújtóknak (service provider), 3) a tartalomért felelnek, de nehezen azonosíthatók azok a természetes vagy jogi személyek, akik azért kapcsolódnak az Internetre, hogy arról információt merítsenek, vagy hozzáférhetővé tegyenek. Az információs társadalmi szolgáltatás jellegzetes módjai: 1) merő továbbítás (mere conduit vagy routing, az info hálózatba juttatása), 2) gyorsító többszörözés (caching, egyszerre több igénybevevő számára teszi hozzáférhetővé az infot), 3) tárolás (hosting, storage, a hálózatra vitt info hozzáférhetően tartása). A szolgáltatást nyújtók információért való felelősségét ki kell zárni a) a merő továbbítás eseteire, ha nem ő kezdeményezte az átvitelt, nem szelektálta az infot fogadókat, vagy az infot magát, b) caching esetére, ha nem módosítja az infot, a hozzáférésre vonatkozó feltételeket tiszteletben tartja, az infot update-eli, nem gátolja az info felhasználását lehetővé tévő technológia tv-es alkalmazását, eltávolítja az infot, ha tudomást szerez arról, hogy azt annak forrása eltávolította vagy zárolta, c) tárolás esetére, ha a szolgáltatónak nincs tudomása jogsértő cselekményről, haladéktalanul eltávolítja az infot, amelynek jogtalanságát észleli. A mentesített eseteket biztos rév (safe harbor) kifejezéssel jelölik. Egyébként a szolgáltatót közvetlenül a jogsértésen alapuló közreműködői felelősség, a felelőssége alá tartozó személy által végzett jogtalan tárolás esetében a jogsértőhöz való viszonyán alapuló helyettes felelősség terheli. A szolgáltatást nyújtó nem terhelhető az infok ellenőrzésének és jogsértő tények aktív felkutatásának általános kötelezettségével. Ettől azonban még a bíróság a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezheti. Azt is elő lehet írni, hogy az iletékes hatóságot azonnal tájékoztatni kell a szolgáltatást igénybevevők jogtalan magatartásáról, és megkeresésre ezekről adatokat is szolgáltathat. ¾

2001/29/EK irányelv: szerzői jog és a szomszédos jogok bizonyos szempontjainak harmonizálásáról az információs társadalomban

Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve a szerzői jog és a szomszédos jogok bizonyos szempontjainak harmonizálásáról az információs társadalomban (2001/29/EK) Az Irányelvet 2001. május 22–én írták alá. Szabályait 2002. december 22–ig kell a tagállamok jogába átültetni.

93

a) Az Irányelv egyszerre szolgálja a WIPO által összehívott diplomáciai konferencián elfogadott ƒ a szerzői jogi, illetve az előadások és hangfelvételek védelméről szóló két nemzetközi szerződés digitális kommunikációt érintő, újszerű szabályainak közösségi végrehajtását ƒ és a tagállamok szerzői és szomszédos jogi törvényhozásai által az Internetes technológia kihívásaira adott eltérő válaszoknak harmonizálását és fejlesztését. Amíg az elektronikus kereskedelem irányelv az információs tevékenységért való felelősség számos vonatkozását horizontálisan, együtt szabályozza, addig az új irányelv vertikálisan a szerzői jog és a a szomszédos jogok harmonizált fejlesztésére összpontosít. A személyhez fűződő jogokat (moral rights) nem érinti. b)Az Irányelv a digitális környezetnek megfelelően határozza meg: ƒ a többszörözés ƒ a nyilvánossághoz közvetítés ƒ hozzáférhetővé tétel ƒ terjesztés korszerű fogalmait és a rájuk vonatkozó kizárólagos jogokat. A szerzőnek a művén fennálló többszörözés jogát egységesen olyan kizárólagos jogként biztosítja, amely tárgyának közvetlen vagy közvetett, ideiglenes vagy állandó, bármilyen eszközzel vagy alakban, egészben vagy részben történő reprodukálásának engedélyezésére vagy megtiltására irányul. A nyilvánossághoz közvetítés joga a szerzők javára biztosítandó kizárólagos jogot jelent műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére vagy megtiltására. A nyilvánossághoz közvetítés és a hozzáférhetővé tétel joga gyakorlásával nem merül ki. A terjesztés joga egységesen a szerzőket illeti meg (eladás vagy más módon történő terjesztés).

c) A tagállamoknak megfelelő jogi védelmet kell biztosítaniuk olyan termékek gyártásával és forgalmazásával szemben, amelyek elsődleges rendeltetése olyan hatékony technológia megkerülése, amellyel digitális információ illetéktelenekkel szemben hatékonyan védhető. d) A tagállamok által megengedhető kivételeket az 5. cikk határozza meg. Mentesül a többszörözési jog alól az olyan ideiglenes többszörözés, amely egy műszaki eljárás átmeneti és járulékos része, és csak az a célja, hogy lehetővé tegye valamilyen hálózaton a harmadik személyek közötti átvitelt (a caching kötelező mentesítése). A kivételek a szerzői és szomszédos jogok vonatkozásában kialakult kivételekhez igazodnak. Adatbázis: Az Európai Parlament és a Tanács Irányelve adatbázisok jogi védelméről (96/9/EK) Az irányelvet az tette szükségessé, hogy a szabályozás a különböző tagállamokban eltérő volt, ami hátrányosan befolyásolta a közösségi elektronikus információáramlás kibontakozását. A rendezés nélkül az internet hálózat sem vonható ellenőrzés alá. Adatbázis: független művek, adatok és egyéb anyagok rendszeresen és módszeresen elrendezett, bármilyen formában elektronikus vagy más módon kialakított és hozzáférhető gyűjteménye. (CD, CD-ROM is, de a zenei előadást rögzítő CD nem). Az Irányelv párhuzamos védelmi rendszert ír elő: szerzői jogi védelem az adatbázis alkotójának és újszerű, sui generis oltalom az adatbázis előállítójának. Szerzői jogi védelemben részesül az olyan adatbázis, amely tartalmának válogatására és elrendezésére nézve a szerző saját szellemi alkotása. Az eredetiség követelményén túl más feltétel nem alkalmazható ebben a körben. Az adatbázis szerzője az a természetes személy, amely azt megalkotta. Több szerző esetén szerzőtársaságról van szó. Jogi személy is lehet az adatbázis szerzői jogosultja. Az Irányelv nem érinti a szerző személyhez fűződő jogait és kimondja, hogy amikor a jogosult jogi személy, csak vagyoni szerzői jogok illetik. Ezek: bármilyen többszörözés, megváltoztatás, nyilvános terjesztés, nyilvánossággal való közlés. Az adatbázis példányának első eladása a Közösségen belül kimeríti a további eladásának engedélyezésére irányuló jogot. Az adatbázis nem példányban megtestesülő felhasználása (on-line service) minden esetben engedélyhez kötött – ez nem vonz jogkimerülést. Mivel az adatbázis tartalma megváltoztatása engedélyhez van kötve, így ez a szerző személyhez fűződő jogainak gyakorlása is. Munkaviszonyban alkotott adatbázissal kapcsolatos vagyoni jogokra a munkáltató jogosult. Sui generis jog illeti meg az adatbázis készítőjét, amely minőségileg vagy mennyiségileg lényeges beruházásról tanúskodik tartalmának megszerzését, hozzáférhetővé tételét illetően. Ez az adatbázisra fordított beruházás védelmét szolgálja és a kimásolás és újrafelhasználás megakadályozására irányul (lásd CD-jogtár). Az adatbázis készítőjének sui generis joga független attól, hogy az adatbázis tartalmán fennáll-e szerzői jog. Kétirányú korlátozás: az adatbázis készítője nem akadályozhatja meg, hogy a jogszerű használó az adatbázis tartalmából nem lényeges részeket másolhasson ki vagy használhasson fel újra. Viszont a felhasználó nem hasznosíthatja a megszerzett információt úgy, hogy ez az adatbázis szokásos értékesítésével ütközzön vagy indokolatlanul aláássa készítője törvényes érdekeit. A kimásolás és újrafelhasználás alóli kivételek: oktatás, tudományos kutatás, közbiztonság. A jogvédelem ideje az adatbázis elkészültének évét követő 15 év elteltével jár le. Tartalmában bekövetkezett lényeges változás az azzal kapcsolatos beruházásokkal létrejött új adatbázisra nézve újabb védelmi idő számítását eredményezi. Az Irányelv harmadik állambeli készítők javára viszonossági megállapodás nélkül nem biztosít a tagállamokban belföldiekkel egyenlő elbírálást.

94

48. A vállalkozások együttműködésének versenyjogi korlátai (EK kartelljog). 1. Az EKSZ 81. cikke: (1) A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása; d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. (2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis. (3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor – a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja; – a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja; – az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy: a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek; b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt. 2. A 81. Cikk alanyi hatálya: Vállalkozás: az EKB döntéseiben kialakult fogalom alapján NEM a jogilag meghatározható és elkülöníthető gazdasági entitásokat jelöli, hanem gazdasági-piaci önállósággal rendelkező, a piacon autonóm egységként megjelenő alanyok. C-41/90. sz. Höfner v. Macroton ügy ECR [1991] I-1979. o.:„bármely jogi és finanszírozási formájú jogi személy, amely kereskedelmi, gazdasági tevékenységet folytat, és az áruk, szolgáltatások piacán ezáltal jelen van, a versenyjog alanyának minősül.” Ide tartozhatnak még: futballegyesületek (ld. C-117/91. sz. Bossman v. Bizottság ügy, ECR [1991] I-4837. o.) állami vállalatok, közszolgáltató vállalatok, kereskedelmi képviseletek, állami szervezetek, intézetek tagállamok, önkormányzatok, közjogi személyek, amennyiben mint magánjogi ügyletek alanyai szerepelnek kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokban A vállalkozások társulásai önmagukban is egy önállóan kezelt vállalkozásnak minősülhetnek, amikor kívülállókkal lépnek kapcsolatba Vállalkozások társulásai: a bírósági gyakorlat szerint magába foglalja a vállalkozások tartós együttműködését csakúgy, mint a laza, eseti szerveződéseket, valamint a non-profit szövetségeket Ide tartoznak: vállalkozások szakmai, iparági, kereskedelmi szövetségei – a szövetség tagjaira vonatkozó döntéseik okán esetlegesen az ügyvédi kamarák (ld. C-309/99. sz Wouters ügy, ECR [2002] I-1577. o.) szabadalmi ügyvivők szakmai szövetsége 3. Együttműködési formák: a) megállapodás: tág felfogásban értendő, melyhez nem szükséges hogy jogilag kötelező erejű szerződés jöjjön létre. Az ún. gentlemen’s agreement, a szóbeli egyeztetés is a megállapodás címszó alá tartozhat. A körülmények összességének értékelése, valamint az általános szerződési feltételek is vezethetnek a megállapodás létének megállapításához. A motivációk, háttérmegfontolások közömbösek a megállapodás létrejöttének vizsgálatában. b) egyeztetett, összehangolt üzleti magatartás: a vállalkozások informális együttműködése, amikor a megállapodás (ld. előző pont) létét nem lehet megállapítani. A lényeges elemek valamilyen formájú tényleges és céltudatos kapcsolat megléte, ami a verseny kockázatának megszűntetésére irányul vagy hatása szerint az érintett vállalkozások magatartását a versenykonformtól eltérővé teszi. Nehezen elhatárolható a párhuzamos viselkedéstől (mely magatartás nem tartozik a 81. cikk hatálya alá), amikor a piaci szereplők egymástól függetlenül tesznek azonos, hasonló piaci lépéseket. A párhuzamos viselkedés megállapítható a vállalkozások cselekményei, a piac, a termék vagy szolgáltatás jellemzői, a vállalkozások üzleti kapcsolatainak összefüggése, az üzleti gyakorlat valamint a fogyasztói szokások vizsgálatán keresztül. c) vállalkozások társulásainak döntései: a vonatkozó magatartás lényegi eleme a társulás felelősségre vonása tagvállalkozásainak ténykedése miatt anélkül, hogy az összehangolt magatartás célzatos fennállását bizonyítani kellene. Nem csak a kötelező erejű döntések tartozhatnak ide, hanem az ajánlások, szándék-összefoglalások, akcióprogramok, szabályzatok is. d) egyoldalú aktusok: általában vertikális megállapodásokon alapulnak, főleg a forgalmazói (disztribútori) szerződéseknél. A kizárólagos forgalmazási szerződések meghatározott felek, termékek, és földrajzi terület vonatkozásában állapítanak meg kizárólagosságot. Ld. 107/82. sz. AEG-Telefunken v. Bizottság ügy, ECR [1983] 3151. o; 25-26/84. sz Ford v. Bizottság egyesített ügyek, ECR [1985] 2725. o. 4. Tagállamok közötti kereskedelem érintettsége: A joggyakorlat alakította ki, hogy mikor beszélhetünk a tagállamok közötti kereskedelem érintettségéről – vagy ennek lehetőségéről: „A körülmények átfogó és objektív tényezőkön alapuló értékelésekor megfelelően előrelátható legyen az, hogy a kérdéses megállapodás közvetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.” (ld. 56/65. sz Société Technique Miniere v. Maschinenbau Ulm GmbH ügy, ECR [1966] 235. o.) Nem feltétel, hogy ténylegesen meg is történjen a befolyásolás, elég ennek a lehetősége. Ld. 107/82. sz. AEGTelefunken v. Bizottság ügy, ECR [1983] 3151. o. A tagállamok közötti kereskedelem megállapítható: 1. ha nemzetközi tranzakcióról van szó, különösen az export-, és importkorlátozásoknál, amikor a felek különböző tagállamokban honosak, illetve működnek,

95

ha a versenyellenes cselekedet több tagállam területén történik valamint a tagállamok közötti kereskedelem indirekt érintettsége esetén (pl. garancia érvényesítésének limitálása a vásárlás tagállamára) 5. A tilalmazott magatartások köre: A verseny megakadályozását, korlátozását, torzítását célzó vagy eredményező magatartások. Ez utóbbi esetben a tényleges és potenciális hatások köre egyaránt vizsgálandó. Ennek vizsgálatához szükséges a releváns piac fogalmának meghatározása. A releváns piac: ezt a piacot azok a termékek és szolgáltatások alkotják, amelyeket a fogyasztók egymással helyettesíthetőnek tartanak, egy meghatározható földrajzi területen egy adott időintervallumon belül. A „de minimis” elv ugyanakkor lehetőséget ad a tilalmi szabályok alóli mentesülésre, azaz ha a vállalkozás amúgy a 81. cikkbe ütköző megállapodást köt, de az alacsony piaci részesedése miatt elkerülheti a 81. Cikk alkalmazását. (Ld. 5/69. sz. Völk v. Vervaecke ügy, ECR [1969] 295. o.) Van egy ún. „feketelista”, amelyben foglalt cselekmények esetén a 81. cikk a „de minimis” szabályra tekintet nélkül alkalmazandó (ilyen pl. az árrögzítés, az előállítás vagy értékesítés korlátozása, piacfelosztás). 6. A tilalom alóli mentesítés: A) Egyedi mentesítés a Bizottságtól kérelmezhető az EKSZ 81. cikk (3) bekezdése szerint, mely két pozitív és két negatív feltételt határoz meg, melyeknek együttesen kell teljesülniük: 1. Pozitív feltételek: hozzájárulás az áruk előállításának és forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdítása (együttesen: gazdasági előnyök) a létrejövő haszonból a fogyasztók, használók méltányos részesedése 2. Negatív feltételek: az együttműködés csak az elengedhetetlen módon és mértékben járjon versenykorlátozással a felek együttműködése nem járhat a verseny kizárásával az adott termék (szolgáltatás) piacának jelentős részén B) A 81. cikk (3) bekezdése gyakorlatában létrejöttek ún. csoportmentességek is (Bizottsági Rendeletek formájában), melyek bizonyos megállapodásokra leírják azon feltételeket, melyek teljesülésekor a mentesség automatikusan és kérelmezési eljárás nélkül megadottnak tekintendő. Csak a (vonatkozó csoportmentességi) Rendelet feltételeinek történő teljes megfelelés ad automatikus mentesülést, részleges megfelelés esetén csupán egyedi mentesség adható. 2.

96

49. A piacuralmi helyzettel való visszaélés tilalma. jogforrás: R.Sz. 82. Cikkely • közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilalmazott: a közös piacon vagy annak egy jelentős részén fennálló gazdasági erőfölénnyel való bármilyen visszaélés, akár egy, akár több vállalat által, amennyiben ez a tagállamok közötti kereskedelmet érinti. • esetei: 1) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, ill. egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetett v. közvetlen kikötése 2) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára 3) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzet kerülne 4) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint tartoznak a szerződés tárgyához. ¾ szabályozás sajátosságai célja: - a közös piacon érvényesülő hatékony verseny kialakulását és fennmaradását a piaci magatartás bizonyos kereteinek meghatározásával - semlegesíteni törekszik azokat a hátrányos következményeket, amelyek 1 v. több piaci szereplő erőpozíciójának kihasználásából adódhatnak. • gazdasági-piaci dominancia léte önmagában nem jelenti a 82. Cikkely sérelmét, ehhez olyan piaci lépésre van szükség, amely visszaélést jelent a domináns helyzettel. • hagyományos versenyfunkciókat próbálja érvényre juttatni • központi kategóriái: a) a meghatározó piaci pozíció létezésének megállapítása a releváns piacon b) a visszaélés megvalósulásának megállapítása • alkalmazásának feltétele: tagállamok közötti kereskedelem ténylegesen befolyásolt legyen v. annak lehetősége fennálljon (Hugin ügy) ¾ piaci dominancia jelentése: • tagállamok is megsérthetik a közösségi jogból folyó kötelezettségeiket→ olyan helyzetet teremtenek közjogi aktusaikkal v. jogszabályaikkal, hogy egy tevékenység folytatására kizárólagos jogot kapott szervezet ezzel a monopolhelyzetével a 82. cikket megsérti (Höfner ügy) (La Poste ügy) • domináns pozíció jelentése, hatóköre→ Biz. gyakorlatában és a Bíróság döntéseiben formálódott • vállalkozások domináns pozícióban levőnek tekintendők: hatalmukban áll teljesen függetlenül, a versenytársakra, a vásárlóikra, vagy szállítóikra tekintet nélkül meghatározni és véghezvinni üzleti-piaci lépéseiket→ meghatározó gazdasági pozíció lényegi jellemzése, egyrészt magához a vállalkozáshoz, másrészt a piac és a versenytársak jellemzőihez kapcsolódik • EK Bíróság döntéseiben domináns pozíció általános megfogalmazása: → olyan gazdasági-piaci erő, aminek birtokában a releváns piacon a verseny fennmaradása akadályozott lehet, mivel lehetővé válik a versenytársaktól, az üzleti partnerektől és a fogyasztóktól ,, számottevő mértékben" való függetlenedés az egyes piaci lépések megtételekor • domináns pozíció a piaci folyamatok keresleti, illetve kínálati oldalán egyaránt fennállhat. • gazdasági-piaci hatalom konkrét esetekben velő megítélésekor a vizsgálati lépcsők: a) a releváns piac meghatározása; b) a piaci részesedés és befolyás alakulása; c) a létező vagy potenciális verseny hatásának felmérése. ¾ A dominancia megállapíthatósága - a releváns piac: • releváns piac = a verseny tényezőinek azt a keretét jelenti, amelyen belül a vizsgált vállalkozás működik • 3 oldalról ítélendő meg: 1) termékpiac 2) földrajzi piac 3) időbeli jellemzők. • releváns termékpiac: o termékek helyettesíthetősége→ amennyiben a termékek egymással helyettesíthetők: azonos piacot alkotnak. o helyettesíthetőség: a termékek olyan tulajdonságai, amelyek szerint alkalmasak arra, hogy egy állandó igényt egyaránt kielégítsenek, és elhatárolhatók, más termékcsoport termékektől. o használhatóság, az ár: funkcionális jellemzők→ vásárlók és használók által figyelembe vett szempontok ( esetenként szubjektív preferenciák befolyásolhatnak) (United Brands ügy) (Commercial Solvents (CSC) ügy) (Continental Can ügy) • releváns földrajzi piac: o meghatározó tényezők: 9 vizsgált vállalkozás eladási piacának földrajzi kiterjedése 9 szállítási lehetőségek * értékesítési-forgalmazási hálózatok működési területei 9 visszaélési elem megvalósulásának földrajzi területe v. 9 hátrányt szenvedő piaci szereplők működési területei o 82. Cikk: közös piacon v. annak jelentős területén fennálló domináns pozíció o ha a termék értékéhez képest a szállítási költségek jelentősek→ földrajzi piac kisebb kiterjedtsége áll fenn míg a fajlagosan olcsón szállítható termékek→ közös piac egész területét indokolt lehet releváns földrajzi piacnak tekinteni o értékelni kell a konkurens termékek, szolgáltatások jelenlétét→ csak a lényegileg azonos és zavartalan piaci kondíciók létezése mentén írható körül a releváns földrajzi piac • időtényező: o átmeneti v. rövid ideig fennálló meghatározó piaci helyzet általában nem jár azzal a lehetőséggel, hogy az illető vállalkozás gazdasági piaci lépéseit a versenytársaktól, a fogyasztóktól számottevő mértékben függetlenedve határozza meg ¾ A dominancia megállapításának tartalmi kritériumai: 1) Piaci részesedés ¾

97

- az illető vállalkozás részesedése a releváns piacon - EK Bíróság: az igen nagy piaci részesedés kivételes körülmények hiányában a domináns pozíció létének bizonyítéka lehet; ilyen piaci részesedés tartós birtoklása a jelentős részesedés okán erős piaci hatalmat jelent - ,,igen nagy piaci részesedés": 40-45 %-os piaci részesedés, de nem kizárható 20-40 %-os részesedés esetén sem 2) A piacra lépés lehetősége - piacra lépési akadály lehet: o szellemi tulajdon különböző formái: a) szabadalmak b) szerzői jogok c) hatósági-jogszabályi feltételek d) törvényi monopóliumok o vertikálisan integrált jól kiépített forgalmazói hálózat o ún. átállási költség nagysága: = annak a tev-nek, vagyonnak az értéke, amit fel kellett számolni az adott releváns piacra való áttérés, megjelenés érdekében, amihez még az új piacon való megjelenés költsége is társul a meghatározó pozíció jelentős tényezői lehetnek: o gondos reklámtevékenységgel felépített márka-image o átfogó gazd-i hatalom nagyságrendi hatékonyság szempontjai vizsgált vállalkozás piaci magatartása (Tetra Pak II. ügy: 82. Cikkely tilalmazza az olyan kizárólagosságra törekvő piaci magatartást, amelyet egy olyan piacon valósít meg a vállalkozás, ahol nem bír domináns pozícióval, azonban ez a piac kapcsolódik egy olyan másik termék- vagy szolgáltatási piachoz, amelyben az illető cég meghatározó helyzetben van) (Aéroports de Paris ügy: az erőfölény a repülőterek működtetése, igazgatása piacán állt fenn, a visszaélés azonban a földi szolgáltatások piacán valósult meg, közvetetten érintve a légi közlekedés piacát) 3) A közös (együttes) dominancia - több, jogilag és gazdaságilag is különálló vállalkozás van meghatározó helyzetben o domináns pozíció megteremtése, fenntartása lehet a vállalkozások együttműködésének eredménye is: ilyenkor a 81. cikk alkalmazandó o 82. cikk önállóan nem alkalmazható a közös dominancia olyan eseteire, amikor egy oligopol piac szereplői tudatosan párhuzamosan viselkednek, mivel az egyoldalúság helyett a piaci lépések egymásra tekintettel történnek - közös v. megosztott dominancia lényegi jellemzői: o piac döntő mértékét kis számú vállalkozás uralja anélkül, hogy közöttük egyik is meghatározó lenne; o a vállalkozások lépései között nagyfokú kölcsönös függőség áll fenn o ilyen körülmények között, ha ennek a kölcsönös függésnek és a versenykonform lépések számukra kedvezőtlen eshetőségeinek tudatában vannak a vállalkozások→ nagy a valószínűsége egyfajta hallgatólagos együttműködésnek. ¾ A visszaélés jelentése, esetei: • domináns gazdasági-piaci helyzet önmagában nem alapozza meg a 82. Cikkely alkalmazását. → a többletelem, a viszszaélés általános definícióval nem rendelkezik: o kiaknázását jelenti a domináns pozíciónak o jelentheti az ún. versenyellenes tevékenységet → azt az objektív megítélést kell érteni, ami a domináns pozícióban lévő vállalkozás piaci magatartására vonatkozik, ami a dominancia jelenléte miatta piac struktúráját befolyásolja, a verseny működését v. terjedelmét csökkenti • ,,essential facility" doktrína: (vmely kikerülhetetlen tárgyi-infrastrukturális feltétel, nélkülözhetetlen eszköz) lényege, hogy a hozzáférést főszabályként meg kell engedni • felfaló árv. kiszorító áralkalmazás: o közvetlen célja a versenytárs kiiktatása v. gyengítése o típikus változatai: 1) célirányos, szelektív árcsökkentés 2) profitot nem, vagy csekély mértékben eredményező árak alkalmazása 3) meghatározott versenytárs árait versenyképtelenné tevő árpolitika • összeolvadás, mint visszaélés: Continental Can ügy: Bíróság kimondta, hogy a fúzió, ami domináns pozíció erősbítését okozza, bizonyos határon túl a 82. cikk szerint domináns pozícióval való visszaélésnek minősülhet. Leglényegesebb érvelési pontok: a) nem lehetséges ügydöntő különbséget tenni a fogyasztókra, üzleti partnerekre közvetlenül hatással lévő piaci viselkedés és a piaci struktúra bizonyos határt átlépő nagyfokú megváltoztatása között, ha ez utóbbi a gazdasági hatalom jelentős megnövekedését eredményezi b) a R.Sz.. 2. Cikke szerint harmonikus gazdasági fejlődés, vmint a 3. Cikkének f, pontja szerinti torzításmentes verseny követelménye értelmében a gazdasági verseny teljes kiiktatása nem megengedett c) tekintettel a 81. és 82. Cikkek közös eredetére és célkitűzésére, ezek egymással ellentmondásban nem értelmezhetők d) a 82. Cikkben írt példák nem kimerítő listáját adják a cikk hatálya alá vonható eseteknek, a c, és d, pontok maguk is utalnak egyébként a piaci struktúra befolyásolásán keresztül megvalósuló versenykorlátozásra, aminek közvetett hatása a piaci szereplők és fogyasztók felé mindenképpen fennáll. • ,,kizsákmányolásos visszaélés": tisztességtelen árak és üzleti feltételek alkalmazása o diszkrimináció szellemi tulajdonjogok hasznosításának bizonyos vonatkozásai o domináns vállalkozás passzivitásában fellelhető visszaélés tartoznak Az „essential facility”-elv C-241/91 P. és 242/91 P. sz. RTE Magill egyesített ügyek, ECR [1995] I-743. o.: „a monopóliumok birtokosának kötelessége azt a nyersanyag-informáiót hozzáférhetővé tenni, amelynek felhasználásával újabb vállalkozások az ún. másodlagos (kapcsolódó, származékos) piacon megjelenhetnek”. Ennek megfelelően az essential facility (kikerülhetetlen feltétel, nélkülözhetetlen eszköz) a piacra lépés alapvető eszköze, mely nélkül az új szereplők nem léphetnek be az adott (származékos) piacra. A hozzáférést ezen eszközökre tehát főszabályként MEG KELL ENGEDNI. Később a Bíróság szűkítette a fogalmat: C-7/97. sz. Oscar Bronner ügy, ECR [1998] I-7791. o.: „A hozzáférés megtagadását csak OLYAN KIVÉTELES ESETBEN LEHET VISSZAÉLÉSNEK TEKINTENI, ha ennek következtében a szomszédos piacon a verseny teljes mértékben megszűnik, illetve ha a hozzáférés hiányában a szolgáltatás nyújtása lehetetlenné válik, és nincs aktuális vagy potenciális helyettesítésre lehetőség”. A 82. cikk alkalmazásában NINCS lehetőség a tilalom alóli mentesítésekre (nincs egyéni és csoportmentesség), valamint NEM ÁLL MEG a „de minimis” elv alkalmazhatósága sem!

98

50. Állami vállalatokra és meghatározott jellegű egyéb vállalatokra vonatkozó különös versenyjogi szabályok, az állami támogatásokra irányadó szabályozás. Állami vállalatokra és meghatározott jellegű egyéb vállalatokra vonatkozó különös versenyjogi szabályok, az állami támogatásokra irányadó szabályozás 1. Az EKSZ állami vállaltokra vonatkozó rendelkezése: 86. cikk (1) A közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az e szerződéssel, különösen az annak 12. és 81–89. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket. (2) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelő monopólium jellegű vállalkozások olyan mértékben tartoznak e szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlődését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel. (3) A Bizottság biztosítja e cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelő irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz. 2. A közvállalkozás és az általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalmai: A közvállalkozás nincs definiálva, de a vonatkozó ún. „transzparencia-irányelv” értelmében ebbe a körébe tartozik minden üzleti vállalkozás, amelyben valamilyen közhatalmi testület, szervezet, meghatározó befolyást gyakorol (közvetve vagy közvetlenül, a tulajdonlás vagy az irányítás okán, függetlenül attól, hogy az adott vállalkozás jogilag önálló képződmény-e, vagy pedig része az állami, önkormányzati, vagy regionális igazgatási rendszernek). Általános gazdasági érdekű szolgáltatás (EKSZ 82. cikk (2)): általános = nem meghatározott csoport érdekvédelme; a gazdasági = nyereségelvű; a szolgáltatási elem tipikusan a közüzemeket jelenti. A (EK) bírói joggyakorlat két feltételt támaszt az általános gazdasági érdekű szolgáltatással összefüggésben: 1.) olyan szolgáltatásokra vonatkozik, amely nyújtásával általában meghatározott magáncégeket bíznak meg, és nem általános törvényi kötelezettségként valamennyi vállalkozást; 2.) a szolgáltatások személyek általános igényeinek kielégítésére szolgálnak, nem pedig a használók egy meghatározott csoportjának előnyösek 3. Az egyetemes szolgáltatás és példája: Az EKSZ 86. cikk (3) bekezdése alapján a Bizottság a közszolgáltatási szektorban is a lehető legnagyobb mértékű piacliberalizációt indított meg. Egyetemes szolgáltatás (a telekommunikációs szektorral összefüggésben): „az általános gazdasági érdekű szolgáltatások körében az a szolgáltatási tevékenység és szint, valamint ennek földrajzi kiterjedése, amelynek ellátása mindenképpen biztosítandó közszolgáltatási feladat, a veszteségtől függetlenül is.” Ennek körét ugyanakkor maguk a tagállamok határozzák meg, így tagállamonként eltérő tevékenységek kerülhetnek e körbe. C-320/91. sz. Corbeau ügy, ECR [1993] 2533. o.: „nem igazolható a verseny olyan területeken történő kizárása, amelyek specifikus, kiegészítő jellegű, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoktól elválasztható szolgáltatások.” 4. Az állami támogatásokra vonatkozó EKSZ rendelkezések (87-89. cikkek): 87. cikk (1) Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. (2) A közös piaccal összeegyeztethető: a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, feltéve hogy azt a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják; b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás; c) a Németországi Szövetségi Köztársaság Németország felosztása által érintett egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükség van. (3) A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető: a) az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság; b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás; c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben; d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás, ha az a Közösségen belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben; e) a támogatás olyan egyéb fajtái, amelyeket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, minősített többséggel hozott határozatával határoz meg. 88. cikk (1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A Bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a közös piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára. (2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani. Ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget ennek a határozatnak, a Bizottság vagy bármely érdekelt állam – a 226. és 227. cikk rendelkezéseitől eltérve – közvetlenül a Bírósághoz fordulhat. Valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást – a 87. cikk rendelkezéseitől vagy a 89. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják. Ha a Bizottság e támogatást illetően már megindította az e bekezdés első albekezdésében említett eljárást, a kérelem tagállam általi benyújtása a Tanácshoz a Tanács álláspontjának kinyilvánításáig az eljárás felfüggesztését eredményezi. Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben a Bizottság határoz.

99

(3) A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre. 89. cikk A Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel megfelelő rendeleteket alkothat a 87. és 88. cikk alkalmazására, és meghatározhatja különösen a 88. cikk (3) bekezdésének alkalmazási feltételeit, valamint az ez alól az eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat. 5. Az állami támogatások nyújtásának általános korlátozása: Állami támogatás: „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás.” Az állami támogatás elemei: előnyben részesítés, közpénzekből való folyósítás szelektivitás tagállamközi kereskedelem érintettsége Előny: tágan értelmezendő, ide tartoznak a közmunkák, infrastruktúra; a preferenciális árrendszerek; tőkeinjekciók és állami felvásárlások; a hitelgaranciák is. Közpénzből folyósítottnak minősül a támogatás, amennyiben az közvetve vagy közvetlenül az állami költségvetést terheli. A Támogatás hatása vizsgálandó, nem pedig a támogatást elosztó szerv vagy adminisztratív intézmény státusza. A szelektivitás meghatározott számú vállalkozás (csoport) vagy szektor kiválasztása, és támogatásban részesítése. Az általános gazdaságélénkítő, konjunktúrapolitikai intézkedések ezáltal tehát nem minősülnek (tilalmazott) állami támogatásoknak. A tagállamközi kereskedelem érintettsége a de minimis határt meghalad támogatásokat takarja (amely szerint nem kell bejelenteni azt a támogatást, amely hároméves időszakban a 100 ezer eurót nem haladja meg). 6. A korlátozás alóli kivételek: - EKSZ 87 cikk (2)-(3) bekezdés - a Bizottság által – delegált hatáskörökben – kibocsátott rendeletek által adott csoportmentességek - de minimis szabály (a joggyakorlat alapján) mely szerint nem kell bejelenteni azt a támogatást, amely hároméves időszakban a 100 ezer eurót nem haladja meg

100