1. Amit az alapokról tudni kell

: www.pszfsalgo.hu, : [email protected], : 30/644-5111

Számítástechnikai alapismeretek

TARTALOM 1. AMIT AZ ALAPOKRÓL TUDNI KELL ....................................................................................................... 1 1.1 Történeti áttekintés ...................................................................................................................................... 1 1.2 Számrendszerek ........................................................................................................................................... 2 1.3 Ítéletkalkulus, Boole-algebra ....................................................................................................................... 6 2. EGY KIS HARDVER ....................................................................................................................................... 8 2.1 Az IBM PC kompatibilis számítógép belsı felépítése ................................................................................. 8 2.2 Az IBM PC perifériái ................................................................................................................................. 12 3. AZ MS-DOS HASZNÁLATA......................................................................................................................... 17 3.1 Az MS-DOS feladata ................................................................................................................................. 17 3.2 Az MS-DOS könyvtár és fájl-rendszere, névkonvenciók........................................................................... 18 3.3 A rendszer indulása .................................................................................................................................... 19 3.4 Lemezkezelı parancsok (Fdisk, Format, Label, Vol, Sys, DiskCopy, DiskComp) .................................... 20 3.5 Könyvtárkezelı parancsok (Cd, Md, Rd, Tree, DelTree, Dir) ................................................................... 21 3.6 Állománykezelı parancsok ........................................................................................................................ 23 3.7 Batch fájlok. A batch fájlok szerepe, jelentısége ...................................................................................... 28 3.8 Speciális eszköznevek, input-output átirányítás ......................................................................................... 29 3.9 Parancsláncolás (pipe) bemutatása példán keresztül (More, Sort, Find) .................................................... 30 4. ÜZEMELTETÉSI ISMERETEK................................................................................................................... 32 4.1 A memória kezelése ................................................................................................................................... 32 4.2 A számítógép konfigurálása ....................................................................................................................... 34 4.3 Egy általános célú diagnosztikai program (MSD) ismertetése ................................................................... 37 4.4 Lemezkarbantartás (Chkdsk, ScanDisk, Defrag) ....................................................................................... 39 4.5 Adattömörítés fogalma, egy választott tömörítı program bemutatása ....................................................... 40 4.6 Vírusok fogalma, felismerése, vírusterápia ................................................................................................ 42 5. A SZÁMÍTÓGÉP VÁSÁRLÁS SZEMPONTJAI ........................................................................................ 45 5.1 Hogyan vegyünk számítógépet? ................................................................................................................. 45 5.2 Ha spórolnunk kell ... ................................................................................................................................. 45 5.3 Javaslat a konfiguráció kialakítására .......................................................................................................... 45 6. HÁLÓZATI ALAPOK.................................................................................................................................... 46 6.1 A számítógépes hálózat fogalma, fajtái, lehetıségei ................................................................................. 46 6.2 Hálózati erıforrások, azok használata ....................................................................................................... 48 6.3 A Novell Netware védelmi, jogosultági rendszere ..................................................................................... 49 7. LEXIKON (NÉHÁNY ALAPFOGALOM ÉS RÖVIDÍTÉS MAGYARÁZATA)..................................... 51 8. MS-DOS PARANCSOK - KÉZIKÖNYV ..................................................................................................... 53 8.1 Az MS-DOS parancsai ............................................................................................................................... 53 8.2 CONFIG.SYS utasítások ........................................................................................................................... 54 9. GYAKORLÓ FELADATOK ......................................................................................................................... 55

1. Amit az alapokról tudni kell 1.1 Történeti áttekintés A gyors számolás vágya egyidıs a számolással. Mind az egyiptomiak mind a babilóniaiak számoló táblázatokat használtak. A helyiérték és a 10-es számrendszer egyesítése volt az elsı alapja a különbözı golyós számológépeknek. A gondolkozó gép ötlete 1275-ben RAIMUND LULLUS fejében született meg. (Meg is kövezték a spanyol hittérítıt.) 1623-ban WILHEM SCHICKARD készített olyan számológépet, amelyben egymáshoz illeszkedı tíz- és egyfogú fogaskerekek mőködtek. 1624-ben PASCAL szerkesztett egy összeadógépet (aritmometer). Ezt tökéletesítette LEIBNIZ, akinek gépe mind a négy alapmőveletet el tudta végezni, sıt már javasolta a 2-es számrendszer alkalmazását a számító eszközöknél. A fejlıdést a lyukkártya kitalálása gyorsította meg, az angol CHARLES BABBAGE olyan gépet tervezett, hogy a korai gyártási technológia sajnos nem tudta

A jegyzetet a PSZF-SALGÓ Kft. megbízásából Halama Szabolcs készítette.

1



kivitelezni, mégis ı alkalmazta elıször, hogy a számítási utasításokat lyukkártya segítségével táplálják a gépbe. (Sajnos akkori viszonyok között túlzó terveirıl nem tudott lemondani és sikertelen, megkeseredett emberként halt meg a nagyszerő matematikus.) Babbage ismerte fel, hogy a számítási folyamatok közben született részeredményeket tárolni kell. Törekedett arra, hogy a gépe elıre meghatározott sorrendő számításokat hajtson végre ("program"). A XX. század elején elsısorban a mechanikus számológépek tökéletesítésére törekedtek. A telefonközpontokban használt jelfogók számításban való alkalmazása volt a következı korszak. Az elsı nagy sikerő gépet KONRAD ZUSE berlini mérnök alkotta meg. A Z3 nevet viselı 1941-ben megépített programvezérléső elektromechanikus gép már 2-es számrendszert használta. HOWARD HATHAVAY AIKEN New Yorkban megalkotta a MARK-I és MARK-II gépeket, amelyek központi vezérléső elektromechanikus analitikus gépek voltak. (Néhány érdekes adat: A MARK-II-nek 0,3 - 0,5 másodperc kellett az összeadáshoz, míg a szorzáshoz 5-6 másodperc, az osztást átlagosan 15 másodperc alatt végezte el.) 1940-ben Norbert Wiener amerikai matematikus fektette le a korszerő számítógépek számára az alapelveket: 1. A számítógép aritmetikai egysége (a számoló mő) numerikus (számjegyes) legyen; 2. A mechanikus és elektromos kapcsolókat fel kell, hogy váltsák az elektroncsövek; 3. Az összeadás és szorzás elvégzésére a 2-es számrendszert kell alkalmazni; 4. A mőveletsort a gép emberi beavatkozás nélkül, automatikusan végezze, és a közbensı logikai döntéseket is be kell táplálni a gépbe; 5. Legyen lehetıség az adatok tárolására, könnyő elıhívására és törlésére. Az ilyen módon megalkotott gép kifejlesztését sürgette a második világháború hadiipara. A lövedék röppálya számítására épült meg az elsı elektronikus számítógép. Az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Calculator) nevet viselı gép philadelphiai alkotói 18 000 darab elektroncsövet helyeztek el, és méretérıl csak annyit, hogy 30 m-nél hosszabb teremre volt szüksége és 30 tonnát nyomott. A 10 tizedes jegy pontosságú összeadást és kivonást 0,0002 a szorzást 0,0023 másodperc alatt végezte el. A sok elektroncsı gyakori meghibásodást okozott és 1956-ban a gépet lebontották. A jelfogós és elektroncsöves számítógépeket elsı generációs számítógépeknek nevezzük.

perifériák

1948-ban Neumann János és Herman H. Goldstine foglalták össze - titkos jelentésben - a számítógépekkel történt kutatási eredményeiket. Az alapelveket az alábbiak tartalmazzák: 1. Bináris számrendszer alapú legyen a számítógép. vezérlımő 2. Tárolt program elven mőködjék, azaz ne csak a utasítás számításban szereplı adatok és a részeredmények értelmezı, Proceszlegyenek tárolva, hanem a végrehajtási utasítások is végrehajtó szor (belsı programvezérlés). 3. A számítógépben legyen egy tár (memória) az tár információk tárolására, legyen központi egység(ek) (processzorok), amelyek ezt az információt felhasználják, feldolgozzák, valamint az adatok beNeumann János és kivitelére szolgáló eszközök perifériák. Innentıl kezdve felgyorsultak az események: 1948-ban feltalálták a tranzisztort és a mágnesgyőrős tárat, ezeket 1960-ban végérvényesen elkezdték használni, mely nagyságrenddel növelte a megbízhatóságot. Valamint megindult a számítógépek miniatürizálása. Az ilyen jellegő számítógépeket második generációs gépeknek nevezzük. 1965-ben feltalálták az integrált áramkört. Ez további méretcsökkenést, megbízhatóság növekedést és mőveleti sebesség emelkedését jelentett. Ezeket harmadik generációs számítógépeknek nevezzük. Az 1970-es évek végén megjelent a teljes integrációja egyes funkció csoportoknak, így megalkották az elsı mikroprocesszorokat. Ezek lehetıvé tették, hogy a magas szakmai tudású szakemberek helyét a feldolgozásban maga a felhasználó váltsa fel. A mikroprocesszorral rendelkezı gépeket nevezzük a negyedik generációsnak. A következı generáció már belsı logikai változásokat jelent, azaz a probléma megoldás, gondolkodási modellek felé mutatnak a kísérletek.

1.2 Számrendszerek A hétköznapi életben megszokott számolás a helyiértékes 10-es (decimális) számrendszerre épül. Ami azt jelenti, hogy csupán 10 számjegyet (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) használunk fel a számok ábrázolására, valamint a helyiértékek a tíz nem negatív egész kitevıs hatványai szerint növekvı sorrendet jelentenek. Mégpedig jobbrólbalra növekvı sorrendbe. Az adott helyiértéken szereplı számjegy az adott helyiérték annyiszorosát jelenti, amennyit a számjegy képvisel. A 0 azt jelenti a számérték képzésben az adott helyiérték nem játszik szerepet. Ez példán keresztül talán egyszerőbben bemutatható:

2




A 6000 szám azt jelenti, hogy 6⋅103, vagyis 6 ezres. 3413 = 3⋅103 + 4⋅102 + 1⋅10 + 3⋅100 = 3⋅1000 + 4⋅100 + 1⋅10 + 3⋅1 A decimális számrendszer kialakulása nem is volt olyan természetes, mint azt a használatából hinnénk. Az ókori számfogalom nem használta az egységes számrendszert, sem pedig a helyiértékes ábrázolást. Sıt a 0 kialakulása is egy érdekes történet. A decimális helyiértékes számrendszer megalkotása az indiai matematikusok munkásságának eredménye.

1.2.1 A 2-es (bináris) számrendszer A bináris számrendszer - amit, ahogy a bevezetıben említettük, már Leibniz is javasolt - egyszerősége és könnyő ábrázolhatósága miatt terjedt el a számítástechnikában. Mivel csupán csak 2 számjegy (0, 1) szükséges az ábrázoláshoz, ezért könnyő elektronikus illetve mágneses eszközökkel a tárolásuk és megjelenítésük. A kettes rendszerben a helyiértékeket a kettı nem negatív egész kitevıs hatványai jelentik. Például:

100101102 = 1⋅ 2 7 + 0 ⋅ 2 6 + 0 ⋅ 2 5 + 1⋅ 2 4 + 0 ⋅ 2 3 + 1⋅ 2 2 + 1⋅ 21 + 0 ⋅ 2 0 = 128 + 16 + 4 + 2 = 15010 Tehát az 10010110 bináris szám a 150 decimálissal egyenlı. (A kiszámítás egyúttal meg is adja azt az eljárást, amivel bináris számból decimális megfelelıjét elı tudjuk állítani.) Az összeadás könnyedén elvégezhetı a megszokott módon, csupán arra kell figyelni, hogy 0 + 0 = 0, 1+ 0 = 0 + 1 = 1, 1+ 1 = 10, 1 + 1 + 1 = 11. Például:

01101101 + 00101101 10011010 A kivonás mővelet hasonlóan elvégezhetı, de késıbb megadunk egy másik - összeadásra visszavezetett - módszert. A szorzás nagyon egyszerő, mivel a kettıvel való szorzás azt jelenti, hogy egy 0-t hozzáírunk a számhoz. Sajnos a kettes számrendszerbeli szám, már kis szám esetén is sok számjegyet tartalmaz, illetve nehezen megjegyezhetı, ezért kell könnyebb ábrázolási eszközt keresni.

1.2.2 A 8-as (oktális) számrendszer Az oktális számrendszer 8 különbözı számjegyet tartalmaz és a helyiértékeket a 8 hatványai adják. A nyolc számjegy a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7. Például: 17548 = 1⋅83 + 7⋅82 +5⋅8 + 4 = 1⋅512 + 7⋅64 + 5⋅8 + 4 = 512 + 448 + 40 + 4 = 100410 Vagyis az átszámítás teljesen hasonló a binárishoz. Írjuk fel a fenti oktális szám számjegyeit elsı két oszlopának felhasználásával úgy, hogy a második oszlop utolsó három jegyét használjuk fel.

17458 = 001111101100 2 Ezzel megkaptuk az oktális szám bináris alakját. Ellenırizzük le: 512 + 256 + 128 + 64 + 32 + 8 + 4 = 100410 A fordított számolás is hasonló, azaz: 10101011102 számjegyeit a legalacsonyabb helyiértéktıl hármasával csoportosítjuk (ha kevesebb kibıvítjük a legmagasabb helyiértéken), és visszaírjuk az 1. táblázat jegyeivel:

0 0 1 0 1 0 1 0 1 1 1 0 = 1256 8 1 2 5 6 Az oktális számrendszernek korábban volt nagyobb jelentısége, amikor még nem vált egységessé a számítógépekben az alap tároló eszköz nagysága.

1.2.3 A 16-os (hexadecimális) számrendszer A hexadecimális számrendszer 16 különbözı számjegyet tartalmaz és a helyiértékeket a 16 hatványai adják. A tizenhat számjegy a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F. Ahol az A=10, B=11, C=12, D=13, E=14, F=15.

A8 EC16 = 10 ⋅ 16 3 + 8 ⋅ 16 2 + 14 ⋅ 16 + 12 = 43244 10 Váltsuk át binárisba! Az eljárás megegyezik az oktális rendszerben használt módszerrel, csak ebben az esetben mind a négy jegyet fel kell használni. A fenti számot írjuk fel:


3



A

8

E

C

1010 1000 1110 1100

= 1010100011101100 2

A fordított eljárás, a bináris számot négyesével csoportosítjuk, - ha kell, kiegészítjük - és az 1. táblázat alapján visszakódoljuk: 10101011102

0 0 1 0 1 2

0 1 0 1 1 A E

1 0 = 2 AE 16

Oktálisból hexadecimálisba, hexadecimálisból oktálisba váltás a legegyszerőbben a bináris bevonásával végezhetı el. Azaz váltsuk elıször át a fenti módon kettes számrendszerbe, majd innen a másikba váltsuk át a bináris számot. A hexadecimális számrendszer terjedt el a legjobban, mivel az a bináris számok ábrázolására 8-as egységet használják így 2 hexadecimális jegy leír egy alapszámot.

1.2.4 Váltás decimálisból más számrendszerbe A váltás módszerét elıször egy példán nézzük meg. A 4312410 számot írjuk át hexadecimális számrendszerbe: Eljárás: Osszuk el a számot 16-al

43124 4

: 16 = 2695

A keletkezett hányadost osszuk el 16-al

2695 7

: 16 = 168

168 8

: 16 = 10

10 10

: 16 = 0



Álljunk meg az eljárással. Írjuk fel a kapott maradékokat fordított sorrendbe: 4312410 = A87416 Fogalmazzuk meg az eljárást: a decimális számot és a keletkezı hányadosokat osszuk el a váltandó számrendszer alapjával mindaddig, míg a hányados nulla nem lesz. Majd írjuk fel fordított sorrendbe a maradékokat!

1.2.5 Számábrázolások A bináris digitális számítógépek a kettes számrendszert használják a számok ábrázolásához. Az egy helyiérték tárolására használt eszközt bitnek nevezik, mely egy kétállapotú tároló (0, 1). Összekapcsolt 8 bitet bájtnak nevezzük. Egy bájtba -8 biten - 28 = 256 különbözı természetes szám ábrázolható 0-255. 2 bájton már 65536 különbözı számot tudunk megjeleníteni. A számábrázolás során elıre rögzítik az ábrázolásra használt bájtok számát. Amennyiben negatív számot is szeretnénk használni, akkor több megoldás közül választhatunk. 1.2.5.1 Elıjel bites ábrázolás: A legmagasabb helyiértéken lévı bit az elıjelet fogja jelenteni, és nem vesz részt a szám képzésében: 010110112 = 9110, valamint az 110110112 = -9110. Ezáltal az egy bájton ábrázolható számtartomány –127 - 128 fog terjedni. Probléma, hogy a 0 kétféleképpen is ábrázolható 000000002 100000002 ez felesleges pazarlás. A másik probléma, hogy nehéz vele számolni. 1.2.5.2 Kettes komplemenskód: Minden bitet fordítsunk ellenkezıjére (egyes komplemenskód), majd adjunk hozzá egyet. 010110112 → 10100100 → 10100101 = -9110 . Elınye, hogy csak egy nulla lesz (00000000) valamint a kivonás egyszerővé vált. Ábrázolható számtartomány

4




egy bájton –128 - +127, illetve két bájton –32768 - +32767. Nézzük meg a kivonás mőveletét:

155 − 72 83

10011011 7210 = 010010002 –7210 = 101110002 + 10111000 01010011

1.2.5.3 Lebegıpontos ábrázolási mód: A fenti ábrázolási módok hátránya, hogy csak egész számok ábrázolására alkalmas, valamint igen behatárolt az ábrázolt számok nagysága. Továbbiakban használjuk fel a számok normál alakját: -1342,12 = -0,134212·104 vagy 0,000324 = 0,324·10–3 Ezt használjuk fel a kettes számrendszerbeli számra: 10110.1011012 = 0. 10110101101⋅2101 vagy 0.000101101 = 0.101101⋅211 (a tizedes vesszı helyett bináris pontot használunk). A bináris pontot mindaddig toljuk, míg az elsı értékes (1) helyiértékjegy elé nem ér. Leírva: 10110101101E101, illetve 101101E11 A számalakot mantisszának a kitevıt karakterisztikának nevezzük. Látszik, hogy mind a mantisszában, mind a karakterisztikában a legmagasabb helyiértékő jegy egyes, így ez el is hagyható ezzel a csökkentı jegyek száma. 0110101101E01 illetve 01101E1. 1.2.5.4 Binárisan kódolt decimális szám (BCD). Lényegében tízes számrendszert használják a számoláshoz, de a számjegyeket binárisra kódolják át az 1. tábla alapján. Az utolsó fél bájtot használják az elıjel tárolására. Pl.:

3 0011

4

5

1

9

F

0100 0101 0001 1001

1111

= 001101000101000110011111

A BCD kódolt számokkal is lehet mőveleteket végezni, azonban ez kevésbé hatékony , mint a többi ábrázolás esetén. Jelentıségük az Input-output mőveleteknél lehet, kevesebb a konverzió.

1.2.6 Karakter, bető ábrázolása Nemcsak számok ábrázolását lehet megoldani, hanem a 256 lehetıséghez jeleket is lehet rendelni. Több lehetıség ismert, PC környezetben az amerikai szabványos kódrendszer használatos (ASCII kódok) A kódrendszer felépítése: • Vezérlıkarakterek • Írásjelek • Számjegyek növekvı sorrendben • Az angol ABC nagybetői • Az angol ABC kisbetői • Néhány ékezetes karakter • Grafikus jelek A karaktertábla felépítésébıl adódóan lehetıséget biztosít a karakterek összehasonlítására, az angol ABC-ben késıbb elhelyezkedı (nagyobb) bető a kódtáblában is nagyobb kódot kapott. Sajnos hibája, hogy nincs felkészítve a magyar betőkészletre, ezért alkották meg különbözı nemzeti karakterkészleteket tartalmazó kódtáblázatokat. A magyar betők a Latin II.-be lettek beépítve, melynek jele 852 kódtábla. Nézzük meg mind a standard ASCII mind a 852 táblázatot.


5



ASCII kódtáblázat (437 vagy USA kódtáblázat) A 852 kódtábla elsı 128 karaktere pontosan megegyezik a 437 kódtáblával, eltérés csak a felsı 127 karakteren van ezért csak ezeket mutatjuk be:

852 kódtábla (Latin II vagy Szláv kódtábla)

1.3 Ítéletkalkulus, Boole-algebra A hétköznapi beszédben is vannak olyan, kijelentések, mondatok, amelyek tartalmukat tekintve igazak vagy hamisak lehetnek. Ilyen állítások csakis kijelentı mondatok lehetnek. Fontos, hogy minden pillanatban ezen állítások az igaz vagy hamis érték közül az egyik értékkel rendelkezzen és csak az egyikkel. Példák adhatók arra, hogy nem minden kijelentı mondat rendelkezik az elızı tulajdonsággal. Továbbiakban a fenti tulajdonsággal rendelkezı állításokat ítéleteknek nevezzük. Az ítéletek tartalma bizonyos "szavak" segítségével módosíthatók, illetve ítéletek összekapcsolásával újabb ítéleteket hozhatunk létre.

1.3.1 Negáció (not) Vegyük a következı ítéletet: "Ez a floppy 1440 Kbájt kapacitású". Amennyiben a kérdéses floppy tényleg a leírt maximális kapacitással rendelkezik, akkor az ítélet igaz lesz. Vegyük azt a másik ítéletet, hogy "Ez a floppy nem 1440 Kbájt kapacitású." Az ítélet értékét az ellenkezıjére változtatta. A negáció tehát az a logikai mővelet, amely egy ítélet logikai értékét ellenkezıjére változtatja. Továbbiakban az igaz logikai értéket 1-el, a hamis értéket 0val fogjuk jelölni. A negáció jele: not.

6




Táblázatba foglalva: 1 0

not 0 1

1.3.2 Konjunkció (and) Kapcsoljuk össze az alábbi két ítéletet az és szóval: 1. A floppy kapacitása 1440 Kbájt. 2. A floppy-n nincs szabad hely. Összekapcsolva: A floppy 1440 Kbájt kapacitású és nincs rajta szabad hely. Ez az állítás egy vizsgált floppy-n nyilván, akkor lesz csak igaz, ha az 1440 Kbájtos lesz úgy, hogy tele van a lemez. Vagyis átfogalmazva, ha mindkét állítás igaz lesz. A konjunkció olyan logikai mővelet két ítélet között, amely csak akkor igaz, ha mindkét ítélet igaz lesz. Táblázattal: A 1 1 0 0

B 1 0 1 0

and 1 0 0 0

1.3.3 Diszjunkció vagy alternáció (or) Vegyük a fenti ítéleteket és kapcsoljuk össze a vagy szóval ıket. A floppy 1440 Kbájt kapacitású vagy nincs rajta szabad hely. Nyilván igaz lesz, ha a floppy kapacitása 1440 Kbájt és nem érdekel minket van-e rajta szabad hely, de igaz lesz akkor is, ha nincs rajta szabad hely, de nem érdekel milyen a floppy kapacitása. Összefoglalva igaz lesz, ha legalább az egyik igaz értékő. A 1 1 0 0 Fontos az ún. De-Morgan szabály:

B 1 0 1 0

or 1 1 1 0

not (A and B) = (not A) or (not B), vagy a másik not (A or B) = (not A) and (not B)

1.3.4 Kizáró vagy (xor) Származtatott mővelet, azonban nagy jelentıségő, mert hardver úton viszonylag egyszerően megvalósítható. Értéke igaz lesz, ha a két állítás közül pontosan egy igaz értékő. A 1 1 0 0

B 1 0 1 0

xor 0 1 1 0

Kifejezhetı az eddig megismert mőveletekkel is: A xor B = (not A and B) or (A and not B)

1.3.5 Implikáció (imp) Az állítás legyen a következı: Ha a floppy 1440 Kbájt kapacitású, akkor a gépemen nem tudom használni. Vizsgáljuk meg a szerkezetét! Ha mindkét állítás igaz, azaz a floppy 1440 Kbájtos és még nem is tudom használni, nyilván a fenti állítás igaz, ha ugyan a floppy 1440 Kbájtos és igenis használható a gépemen, akkor nyilván "hazudtam" a fenti állítással, vagyis hamis lesz. És mi van akkor, ha a floppy nem 1440 Kbájtos? Ekkor akár tudom használni, akár nem az állítás igaz lesz, mivel erre vonatkozóan nem tettünk kijelentést. Tehát az A ítélet implikálja B csak akkor hamis, ha A igaz és B hamis. A 1 1 0 0

B 1 0 1 0

if...then 1 0 1 1


7



Nézzünk néhány példát mi a jelentıségük ezen mőveleteknek. A digitális számítógépek alap logikai áramkörei az elıbb definiált mőveleteket valósítják meg és ezen logikai áramkörökbıl építik fel a processzort és szinte minden integrált áramkört. De nagy jelentısége van a programozásban és adatbázis kezelésben is. Például: Dolgozzuk fel az adatokat mindaddig, míg nem találjuk meg a keresett kartont, vagy nem fogytak el a kartonok. Formalizáljuk: legyen A vizsgált karton a keresett karton; B elfogyott a karton. Szerkezete: if A or B then keresés vége De hogyan fogalmaznánk meg, hogy mikor kell tovább keresni? Nyilván az elızı if -en belül kiértékelt állítást kell tagadnunk: if not (A or B) then tovább keresés, de ez megfogalmazható úgyis, hogy if not (A) and not(B) then tovább keresés most a De-Morgan szabályt alkalmaztuk. Írjuk le a szerkezetét az alábbi programozási tevékenységnek. Szerepeljen egy adat a listán, ha a személy férfi és 25 és 40 év közé esik a kora, vagy ha független a nemétıl magasan szakképzett személy, de nem idısebb 55 évnél! Javasoljuk, elemezze ki az alábbi szerkezetet, nézze meg a zárójelek használatát! if ((neme = férfi) and (kora > 25) and (kora < 40)) or (((szakképzettség = egyetem) or (szakképzettség = fıiskola)) and (kora <55)) then kiír a listára.

2. Egy kis hardver A számítógép fejlıdésben áttörést hozott, hogy a méretek miniatürizálása egyre kevesebb magas képzettségő szakember munkáját igényelte a feladatok megoldására. A gépek univerzálisokká váltak, azaz már nemcsak néhány bennfentes tudta a számítógép számára megfogalmazni az elvégzendı feladatokat. Sıt a gép kezelése annyira leegyszerősödött, hogy maga a felhasználó is el tudta látni azokat a funkciókat, amely a mőködtetéshez elengedhetetlenül szükségesek voltak. Azokat a számítógépeket, amelyeket azok a felhasználók üzemeltetnek minden komolyabb szakmai elıképzettség nélkül -, akiknek az eredményekre szükségük van, valamint a gépek mérete és mőködési igénye nem haladja meg egy hagyományos elektronikai eszközét: személyi számítógépeknek (personal computer-nek, vagy röviden PC-nek) nevezzük. A PC-k közül a leginkább elterjedt típus az 1980-ban piacra dobott IBM PC. A megjelent hasonmás piac ezekkel azonos mőködéső és hasonló paraméterő gépeket gyártottak (kompatibilis számítógépek). A géphez a processzorokat az INTEL cég készítette. Az elsı az I 8086, I 8088 típus, mely már 16 bites processzor családba tartozott, maximálisan 1 Mbájt címezhetı memória tartománnyal. Ezt bıvítették tovább úgy, hogy a tárméret kibıvült 16 Mbájt-ra. Ezeket a processzor típusokat I 80286 jellel látták el. Az IBM elsı 32 bites PC gépei az I 80386 processzort kapták meg, melynek címtartománya már 4 Gbájt-ra növekedett fel. A további I 80486 és Pentium gépek már szintén a 32 bites címzést biztosítják, csak nagyobb sebesség és szélesebb processzor szolgáltatások mellett. A továbbiakban a processzorok típusai elıl elhagyjuk az I jelet.

2.1 Az IBM PC kompatibilis számítógép belsı felépítése A számítógép megjelenésében több részre osztódik. A "gép" vagyis a processzor, memória, háttértárak, valamint a különbözı perifériák vezérlıi az "alapgép" dobozban helyezkednek el. Vizsgáljuk meg, mit tartalmaz ez a doboz! Kinyitás után elsı, ami feltőnik, az un. alaplap. További elemek még a busz csatlakozókra elhelyezett perifériavezérlı kártyák. Feltőnı eszköze még a gép belsejének a nagyfeszültségő tápegység a jellegzetes hangot adó hőtı-ventillátorral. A gép logikai szerkezete ettıl kis mértékben eltér. Az IBM PC-k követik a Neumannelvet, azaz rendelkeznek processzorral, operatív tárral és perifériákkal.

2.1.1 Az alaplap A számítógép legfontosabb (és legterjedelmesebb) processzort kiszolgáló alkatrésze az alaplap. Minden IBM-PC kompatibilis számítógép tartalmaz alaplapot. Ezen helyezkednek el: • • • • •

8

a processzor(ok), memória, órajel-generátor, az alaplap mőködéséért felelıs chipkészlet (pl. Intel 440LX) buszrendszer.




2.1.1.1 Buszrendszer A számítógép belsı vezérlı áramköreit a busz köti össze. A busz az alaplapon lévı közösen használt vezetékrendszer, melyre rácsatlakoznak a számítógép vezérlı, irányító egységei. Az adaton kívül még címet és vezérlıinformációkat is továbbít. Részei: tápvonalak, vezérlıvonal, címbusz, adatbusz. A buszrendszer feltalálása megkönnyítette a számítógép bıvítését, mivel a teljes adatforgalom a buszrendszeren keresztül bonyolódik, az új hardver elemet tartalmazó bıvítıkártyát egyszerően csatlakoztatni kell a bıvítı helyre, nincs szükség a számítógép újravezetékelésére. Címbusz: A címbusz továbbítja az operatív tár és buszra csatlakozó berendezések címét. A címbusz szélességétıl függ, mekkora nagyságú területet tudunk megcímezni. Mivel minden címvezetéken kétféle információ lehet, így a 2 megfelelı hatványa adja a címezhetı terület maximumot. Pl. 20 címvezeték esetén 20 24 32 2 =1MB, 24 címvezeték esetén 2 =16MB, 32 címvezetéknél 2 =4GB címezhetı. Adatbusz: Az adatbusz a címbusszal együtt mőködik, feladata: hogy adatokat továbbítson a számítógépen belül. Ha a busz 8 bites, ez azt jelenti, hogy egyidejőleg 1 bájt továbbítására képes, 16 bites adatbusz esetén az adatokat 16 bites (szavas) egységekben tudjuk továbbítani. Az adatbusz szélessége a számítógép mőködési sebességének meghatározó része. Vezérlıvonal: Szerepe az adatbuszon és címbuszon elküldött információ irányítása, szinkronizálása. Belsı adatbusz: A processzor és cache, valamint az operatív tár közötti kommunikációban vesz részt. Külsı adatbusz: A processzor és a bıvítıkártyák, valamint a tároló perifériák között továbbítja az adatokat. Az IBM PC számítógépek fejlıdésével együtt fejlıdött a buszrendszer is, a legfontosabbak a következık: AT (ISA) Bus: Az elsı buszrendszer továbbfejlesztett változata, 16 bites. Lassú sebessége (8 Mhz órajel) miatt sajnos sokszor visszafogja a számítógép futását. Elméleti adatátvitele 5 MB/sec. Még napjainkban is igen sok bıvítıkártya AT-Bus csatlakozóval rendelkezik, azonban szinte már csak ezért a funkciójáért maradt meg az alaplapokon ez a típusú csatlakozóhely, egyre csökkenı számban (2-4 db). VESA Local Bus: Olyan 32 bites buszrendszer, amely a belsı busz meghosszabbításának tekinthetı. Elméleti adatátviteli sebessége 64 MB/sec. Hátránya, hogy nem lehet gyorsabb, mint az alaplap órajele. Igen sok szinkronizálási gond adódott akkor, ha egyidejőleg több VL kártya (pl. 40-50 Mhz órajellel) volt a számítógépben, a végeredmény sajnos az lett, hogy ha egy VL buszra helyezett eszközre várni kellett, az egész rendszer teljesítményét visszafogta. A Pentiumos számítógépekben nem használható, ezért a 486-os számítógépek kihalásával szintén eltőnik. PCI Bus: Az Intel által kifejlesztett 32-64 bites buszrendszer. Független a processzor mőködési sebességétıl, ezáltal pontosabban megoldott az adatok szinkronizálása. A vezetékek számának csökkenését úgy érték el, hogy egymás után ugyanazon a vezetéken küldik az adatokat és címüket. Az átviteli sebességet a burst üzemmód segítségével érték el (Az elméleti maximum 132MB/sec), ennek lényege, hogy a szekvenciális adatokat csomagokban viszik át. USB: Universal Serial Bus, az adatokat nem párhuzamosan, hanem sorosan viszi át, ezért kevesebb kábel szükséges az adatáramláshoz, azonban célszerő árnyékolt vezetéket használni, ekkor az adatátviteli határ 12 Mbaud. Legnagyobb elınye az igazi Plug'n Play, valamint az, hogy a hardver eszköz csatlakoztatását, leválasztását kikapcsolás nélkül is elvégezhetjük. AGP: Accelerated Graphics Port, az elızıekkel ellentétben az adatátvitelnek csak egy részére specializálódott, mégpedig a grafikus megjelenítésre. Bár a szabvány még nem kiforrott, az AGP-vel rendelkezı alaplapok és grafikus kártyák az elıtérbe törtek. Ennek valószínő oka, az hogy átviteli többszöröse a PCI-nek. 2.1.1.2 Az alaplapon található egyéb elemek A régebben gyártott alaplapokon nem volt csatlakozóhelyünk az AT-bus csatlakozással rendelkezı eszközeink számára, külön vezérlıkártyára volt szükségünk arra, hogy a merevlemezünket csatlakoztatni tudjuk. A CD meghajtók is külön (gyártónként különbözı) kártyáról, vagy éppen a hangkártya erre a célra speciálisan kiépített csatlakozója segítségével üzemeltek. Hasonlóan az elızıhöz, külön vezérlıkártyára volt szükség, ha egeret szerettünk volna a számítógépünkhöz csatlakoztatni. A napjainkban kereskedelemben kapható alaplapokon minimálisan a következı csatlakozóhelyeket találjuk: IDE1 és IDE2: Két AT-bus csatlakozóhely, maximum négy IDE eszköz számára. Párhuzamos interface: olyan csatlakozóhely, amelyen keresztül az adatbitek egyidıben egymás mellett haladnak. Leggyakoribb felhasználása nyomtatók csatlakoztatása, vagy számítógépek ideiglenes kapcsolatának kiépítése (link). Elınye a gyors adatátvitel, hátránya, hogy az interface kábel hossza 5-10 m lehet maximálisan.


9



Soros interface:

olyan csatlakozóhely, amelyen keresztül az adat bitjei sorban egymás után haladnak. Ilyen csatlakozóhelyre kell illeszteni az egerek nagy részét és a faxmodemeket is. Lassúbb adatátvitelt biztosít, mint a párhuzamos interface, azonban 100 m távolságon belül is biztonságos kapcsolatot biztosít.

PS/2 interface:

olyan csatlakozóhely, amely megfelel az IBM PS/2 típusú személyi számítógépein szabványosított eszközöknek. Jelenleg a PS/2 egér és billentyőzet elterjedt.

A professzionális használathoz szánt alaplapokon a következıket találhatjuk még: SCSI interface:

Small Computer System Interface szabványnak eszközök csatlakoztathatók rá, külön vezérlıkártya nélkül. Elınye a csatlakoztatható eszközök száma (7 db), az alapra integráltság elınye, hogy az SCSI csatoló nem foglal el egy külön kártyabıvítıhelyet.

Ethernet interface:

Hálózati számítógépekbe szánt alaplapokon található. Az Ethernet típusú (napjaink legelterjedtebb lokális hálózata) hálózatokhoz biztosítja a hardver csatlakozást.

2.1.2 A processzor (CPU) A processzor a számítógép „agya”, két elvi részre osztható: vezérlımő, valamint aritmetikai- és logikai egység. Fizikailag nem válik szét a két funkció szerint. A vezérlımő látja el az utasítások megfelelı sorrendő végrehajtását (címszámítási mechanizmus), az utasítások kiválasztását, valamint a külsı várt- és nem várt eseményekre való reagálást. Maga az aritmetikai egység végzi el az utasításokban kijelölt mőveleteket a processzorban elhelyezett regisztereken keresztül. Ezekhez társulhatnak még egyéb társprocesszorok, amelyek segítik valamilyen funkciók elvégzését. Nagy szerepet játszik a buszrendszer, amely meghatározza, hogy milyen lehetıségeit tudjuk kihasználni a processzornak (pl. címszámítás bitenkénti számát), ami befolyásolja a címezhetı tárméretet. A processzorok fejlıdése napjainkban ugrásszerően felgyorsult, a régebbi technológiák ára rohamosan esik. Az újabb szoftverek igénylik a gyorsabb processzorokat és a még több memóriát, ezzel indukálva a processzorok további fejlesztését. A továbbhaladáshoz a következı fogalmak ismeretére van szükségünk: Órajel: Az órajel-generátor szolgáltatja a mikroprocesszor és a perifériák mőködéséhez szükséges többfázisú órajelet. A többi eszköz vagy vezérlı ennek általában valamilyen egész számmal osztott, (a processzor általában szorzott) részét használja fel. A processzornak az egyes hardver utasítások végrehajtásához egy vagy több órajelciklusra van szüksége. Általánosságban elmondható, hogy két azonos típusú és azonos gyártótól származó processzor közül az a gyorsabb, amely képes nagyobb órajellel dolgozni. Co-processzor (FPU): A 8088, 8086, 80286, 80386 -os processzorok csak egész számokkal tudnak mőveleteket végezni. A lebegıpontos számok kezelése különleges eszközt igényel. Ez az eszköz egy szubrutin (program eljárás), ami ugyan elvégzi a feladatot, azonban ez a lebegıpontos számításoknál a sebességet erısen lecsökkenti, ugyanis a számolás nem hardver, hanem szoftver úton (több hardver mővelet egymás utáni végrehajtásával) történik. Létezik egy hardver eszköz is a lebegıpontos számítások elvégzésére, ez a matematikai társprocesszor (Co-processzor). Betőjelnek rendre a 8087, 80287, 80387 értéket kapta. Segítségével a lebegıpontos számítások sebessége a 20-50-szeresére gyorsul fel. A 486 DX processzortípustól kezdve a processzor már a társprocesszort is tartalmazza. Cache: Átmeneti tárolóterület az operatív tár és a processzor között, adatelérési ideje jóval kisebb, mint az operatív táré. A processzorok fejlıdésének áttekintését segíti a következı táblázat: Órajel MHz

belsı adatbusz bit

külsı adatbusz bit

Math Coproc

8088

4.77

16

8

-

8086

4.77

16

16

-

20

80286

6-20

16

16

-

24

386 SX

33

32

16

-

386 DX

33-50

32

32

-

32

486 SX

16-50

32

32

-

32

Processzor

10

címbusz bit

L1 L2 Cache Cache kB kB

Megjegyzés

Multitasking, virtuális tárkezelés, 2. DMA

8




486 DX

25,33,50

32

32

+

32

8

486 DX2

50,66

32

32

+

32

8

486 DX4

75,100,120

32

32

+

32

16

133

32

64

+

32

16

Pentium

75-200

64

64 bit

+

32

8+8

Pentium Pro

150-200

64

64

+

Pentium MMX

166,200

64

64

+

Pentium II.

233-400

64

64

6x86

120-200

64

6x86MX

150-200

MediaGX

nincs adat

5x86

8+8

256512

32

16+16

256

MMX

+

32

16+16

512

MMX

64

+

32

16

64

64

+

32

64

MMX

64

64

+

32

nincs adat

MMX

Ezen sorok írásakor is igen gyorsan fejlıdnek a processzorok, több processzorról még nem sikerült megbízható adatot beszerezni, sıt áruk miatt tesztelésre sem nyílt lehetıség. Ezért csak néhány szó az Intel Pentium II-es létezı és fejlesztései típusairól: Klamath: Celeron: Xeon: Katmai:

A "hagyományos" Pentium II processzor. Legyengített Klamath, a másodszintő cache nélkül. Új hardver kialakítást (slot2) igénylı processzor, órajele 400 Mhz fölötti. Elméletileg 8 processzor együttmőködését teszi lehetıvé egy alaplapon. Bıvített utasításkészlettel rendelkezı Pentium II.

Az AMD „válaszként” a Intel Pentium II megjelenésére kifejlesztette az AMD K6-2 processzorát, amely tartalmazza az MMX képességeken kívül a 3D Now! néven ismertté vált multimédiás utasításkészletet is. A jegyzet írásakor három cég: Intel, AMD, Cyrix processzorai uralják a PC piacot.

2.1.3 A memória A memória jellegét tekintve két típusú lehet: ROM és RAM. ROM: Read Only Memory, csak olvasható memória, adattartalma nem módosítható, tartalma a számítógép kikapcsolása után is megmarad. Speciális változatai: PROM: Egyszer írható (programozható) ROM EPROM Törölhetı PROM, amely erre a célra készült egységgel írható, a felhasználó számára csak olvasható. Az írás elıtt a tartalmát UV fénnyel törölni kell, majd ezután történhet a nagy íróárammal történı adattárolás. Mivel a nappali fény is tartalmaz UV sugarakat, ezért az IC tetején elhelyezkedı törlıablakot fekete vagy fényvisszaverı réteggel le kell ragasztani a véletlen törlıdés megakadályozására. FLASH-ROM: elektronikus úton törölhetı. Hátránya a lassú írási sebesség. Leggyakrabban adatgyőjtı rendszerekben használatos. RAM

Random Access Memory (véletlen eléréső tár) a memória nagy része, írható és olvasható, a gép kikapcsolásával tartalmát elveszti. Fajtái: DRAM: Dinamikus RAM, kis mérető, viszonylag lassú 60-80 nsec adateléréső tároló eszköz. Operatív memóriaként használják. EDO RAM: Extended Data Output RAM, kisebb elérési idejő RAM, a DRAM továbbfejlesztése. SDRAM: Syncrones DRAM, az alaplap órajelével képes mőködni, ezáltal gyorsabb adatelérést biztosít. SRAM: Statikus RAM, kisebb kapacitású, de jóval gyorsabb 5-30 nsec adateléréső tárolóeszköz. Tipikus felhasználási területe a cache memória. operatív memóriaként igen magas áruk miatt nem használják. SGRAM:

Videokártyákban alkalmazott RAM, elérési ideje 10-35 ns.


11



2.2 Az IBM PC perifériái A perifériák alkalmazási szerepeik szerint csoportosíthatók 1. Bemeneti-, 2. Kiviteli-, 3. Tároló perifériák.

2.2.1 Bemeneti perifériák 2.2.1.1 A billentyőzet A bemeneti perifériák közül a legjelentısebb a billentyőzet (klaviatúra). Ez az eszköz alkalmas a karakter (bető, jel, szöveg, számjegyes) típusú információk számítógépbe történı beírására. A billentyőzet a hagyományos írógép felépítésen alapul. Típusait egyrészt a rajta elhelyezett billentyők száma (84, 101, 102, 105 gombos), a klaviatúra alakja és karakter elhelyezése szerint különböztetjük meg. Felépítése nagyjából azonos szerkezetet mutat. Elsıdleges a fıbillentyőzet, mely tartalmazza a betők, számok és speciális jelek billentyőit, valamint (általában) sötétebb billentyőszínnel a fontosabb vezérlı gombokat. Elkülöníthetı a funkció billentyősor, amelyeket legtöbb esetben a programok által definiált gyorsan elérhetı feladatok elvégzésére használnak. Egy ún. kurzorvezérlı billentyőcsoport is található, mely a képernyın, az adatmezıkön és szövegszerkesztésnél nyújtanak nagy segítséget. A numerikus tízes billentyőrendszert a számjellegő adatok rögzítéséhez használják. A billentyők elhelyezése, elrendezése klaviatúrafüggı, így nem érdemes ezt részletesen tárgyalni, néhány fontosabbat azért megemlítünk. Az Enter szerepe minden esetben valamilyen tevékenység lezárását vagy esetleges végrehajtatást jelent, illetve szövegszerkesztésnél jelentheti a hagyományos írógép "kocsi vissza/soremelés" funkciót. A Shift a többkarakteres billentyők felsı karakterét adja, míg betők esetében a nagybetős állapotot eredményezi. A CapsLock a nagybetős állapotrögzítı billentyő. A Ctrl és Alt csak más billentyőkkel együtt használatosak speciális feladatok számára. A Pause leütése egy feladat megállítását eredményezi, megengedve a tovább-folytathatóságot. Break segítségével megszakítható (ha engedélyezett) egy feladat végrehajtása. 2.2.1.2 Pozícionáló eszközök Bemeneti perifériák közül a második leggyakrabban használt az egér. Legtöbb esetben grafikus képernyın használatos, de vannak rendszerek, melyek hagyományos (szöveg) képernyın is engedélyezik a használatát. Egy kézi eszköz, melynek megadott területen való mozgatása a képernyı aktuális pozícióját a mozgásnak megfelelıen változtatja. Nagyon hasznos, ha sok funkció közül kell választani egy megadott képernyın. Mőködési elve alapján két csoportba osztható: Mechanikus: Az egér alsó részén egy gumírozott golyó érintkezve az asztal lapjával, vagy az egéralátéttel (mouse pad), két tengelyt hoz mozgásba, melyek ezt elektromos impulzusokká alakítják át. Optikai: Az egér alján lámpa és érzékelı helyezkedik el. Egy speciális alátéten használva lesz mőködıképes. Az egér igen nagy múlttal rendelkezik és komoly fejlıdéstörténete van: PC-Mouse: Az eredetileg kifejlesztett PC kompatibilis egér, 3 gombja van. Ms-Mouse: A Microsoft által meghatározott egér; lényege, hogy két nyomógombbal is kezelhetı az összes kívánt egérfunkció. Az újabb egerek két gombosak, vagy átkapcsolhatóak két gombos üzemmódra. Trackball: Hanyattegérnek is nevezik. Olyan mechanikus egér, melyen a pozícionáló gömb méretét kissé megnövelve, az egér felsı részén helyezték el. Jelentısége, hogy nincs szükség helyre az egér pozícionáláskor. Notebook gépekben a házba építve (volt) található. Touch-Pad: Érintı lapka, általában notebook számítógépeken található kb. 5x5 cm-es lapka, melyen az ujjunkat húzva pozícionálhatjuk az egérkurzort. A kattintáshoz kétszer rá kell koppintani a lapkára, vagy a lapka környékén található nyomógombokat kell használni. Használatos még a joystick (botkormány), amit elsısorban játékprogramok kényelmes használatához terveztek. 2.2.1.3 Érintıképernyı (Touch - screen) Modernebb eszköz az érintıképernyı. (egyik elıdje a fényceruza volt), ahol a funkciók kiválasztása közvetlenül a képernyıre való rámutatással is elérhetı. Használatának feltétele, hogy olyan speciális monitorral rendelkezzünk, amely érzékelni tudja az érintést, másrészt a használt szoftvernek is kezelnie kell a kapott jelet. 2.2.1.4 Képdigitalizáló - scanner A képdigitalizáló feladata, hogy a látható információt digitális információvá alakítsa át. A problémát az jelenti, hogy a valóság átmenet nélküli színeit kell leképezni korlátozott számú színre, másrészt a scannerek optikai felbontása is. A digitalizálás során a scanner a kezelıprogram segítségével az ábrát pontokra bontja és minden

12




pontnak megállapítja a színét. Ezután a keletkezett képet a kezelıprogram által támogatott tömörítési eljárás segítségével adathordozóra menti. Hogy milyen nagy szükség van erre a tömörítésre, mutatja, hogy e nélkül egy A/4 nagyságú lap 4800 DPI felbontással 16 millió színben (True Color) több Gigabájt helyet foglal el. Néhány évvel ezelıtt még a kézi scannerek voltak túlsúlyban, azonban az árcsökkenés következtében megfizethetıvé váltak az asztali változatok is, melyek torzításmentes digitalizálási eredményt nyújtanak. Nehezen hozzáférhetı képek digitalizálásához továbbra is a kézi scanner használható.

2.2.2 Kimeneti perifériák 2.2.2.1 Monitor A legfontosabb kimeneti periféria a monitor. Az információkat katódsugaras vagy folyadékkristályos eszköz segítségével jeleníti meg. Mindkét monitor típus jelenleg szinte minden esetben tud szöveges, illetve grafikus módon megjeleníteni. A szöveges megjelenítés esetén 25x80-as (25 sor, 80 oszlop) vagy 43x80 "táblán" összesen 2000 vagy 3440 karaktert tud megjeleníteni a megadott karaktertáblából. Amennyiben színes vezérlıvel és színes monitorral is rendelkezünk, abban az esetben minden karakterhez és a háttérhez is rendelhetı színinformáció. A grafikus képernyık esetében nagy szerepe van, hogy milyen vezérlı kártya csatolt az adott rendszerhez. A típusok a felbontás finomságát próbálták javítani (CGA, EGA, VGA, SVGA). Ezek saját memóriájuk méretének függvényében különbözı lehetıségeket biztosítottak. Késıbb megjelentek a többlapos rendszerek, amelyek az animációs minıségét is javították. Az SVGA kártyák a szöveges mód lehetıségeit is módosították pl.: 30, 60 sor és 132 oszlop lehetıségeivel. Grafikus üzemmódban 800x600, 1024x768, 1280x1024 pont felbontással, 16, 256 illetve 32768 vagy még ettıl is több színárnyalattal rendelkezik. Nyilvánvalóan a minél nagyobb a grafikus kártyán lévı RAM nagysága, annál több színnel jeleníthetı meg egy adott felbontáson, vagy ugyanannyi színnel nagyobb felbontásban. Igen fontos a megfelelı a képernyı-frissítési frekvencia kiválasztása is. Minél magasabb ez a frekvencia, annál inkább villogásmentes lesz a kép. Azonban a felbontás növelésével csökkenteni kell a frissítési frekvenciát, mert a katódsugárcsöves monitor károsodhat. A legújabb technikát jelentik a 3D gyorsítókártyák. A kártyák célja a 3 dimenziós megjelenítés, leginkább a játékprogramok használják. Külön szabvány a Direct-X foglakozik a 3D megjelenítés sajátosságaival. Általánosságban elmondható, hogy a 3D kártyákon 4-8 MB videó RAM található és áruk többszöröse a 2D grafikus kártyákénak. 2.2.2.2 Nyomtató - Printer Az információk papíron történı megjelenítéséhez nyomtatókat használnak. A nyomtató eszközök általában a busz párhuzamos illesztı egységére kapcsolódnak rá, de vannak a soros portra köthetı nyomtatók is. A megjelenítés elve alapján csoportosítva megkülönböztetünk karakterhengeres-, karakterláncos-, hagyományos mátrix-, tintasugaras-, lézer- és LED nyomtatókat. Karakternyomtatók: A legkisebb nyomtatható egységük a karakter. Nagy tömegő és több példányos nyomtatáskor kaptak szerepet. Napjaink személyi számítógépes környezetében nem fordulnak elı. Mátrixnyomtatók: A PC környezet leggyakoribb nyomtatói. Jellemzıjük, hogy a megjelenített karakterek pontmátrix módon ábrázolódnak. Nézzük meg például a kis y képét egy 8x8-as rácsban: A mőködésük során a nyomtatófejben található kis hirtelen elıreugrik, megnyomva az elıtte található indigós szalagot, amely nyomot hagy a papíron. Elterjedtebb a 9 tős változata, komolyabb nyomtatási minıséget a 24 tős változat tud nyújtani. Többszínő nyomtatásra is alkalmas változatai is vannak, azonban a nyomtatott színek élethőségét - az alapszíneken kívül - csak igen erıs fenntartásokkal lehet elfogadni. A mátrixnyomtatók hátránya, hogy korlátozott a nyomtatási sebességük, valamint a nyomtatási kép nem a legjobb felbontású. Elsıdleges alkalmazási területük, amikor több példányos papírra kell nyomtatni (pl. pénztárgépek). Elınyük a viszonylag olcsó üzemeltetés. Tintasugaras nyomtatók: Szintén pontképet alkalmaznak, de sokkal jobb (300-1440 DPI) felbontó képességgel. A festéket (speciális tintát) a papírra a nyomtatófejbıl vékony csövecskéken keresztül jut a papírra. A tintacsepp kijuttatása kétféle módon történhet: 1) Piezo-technika alkalmazásával: Elektromos impulzus hatására egy kristály megváltoztatja az alakját. 2) Bubble-Jet technika: A csı végén felforralják a tintacseppet, ami a hı hatására kitágul és kirepül.


13



Ezek a nyomtatók már alkalmasak többszínő nyomtatásra is, ha a három alapvetı szín (Cyan-Yellow-Magenta) festékkazettáját használják. A valósághő ábrázoláshoz a színes fej mellett szükség van egy másik, fekete tintát (Key) tartalmazó fej használatéra is (CYMK modell). Még jobb színképzés érhetı el a 4 fejes változattal. A kiváló nyomtatási minıség eléréshez speciális papírra és méregdrága festékre van szükség. Lézernyomtatók: A személyi számítógép környezetben a legjobb minıségő nyomtatásokat tudjuk ezekkel produkálni. Felbontásuk 300-2400 DPI, az elkészített oldalak vízállóak. Mőködési elvük a következı: A lézersugár egy szelénhengerre pontokat rajzol. Ezeken a pontokon elektromos töltés keletkezik, ami az ellentétes töltéső festékszemcséket magéhoz vonzza. Ezek a festékszemcsék megtapadnak a henger mellet elhaladó papíron. Az így megtapadt szemcsék hı hatására ráégnek a papírra. LED nyomtatók: Mőködése leginkább a lézernyomtatóéra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a nyomtatni kívánt ábrát nem lézersugár, hanem apró világító diódák (LED-ek) rajzolják a fényérzékeny hengerre. 2.2.2.3 Hangkártya A multimédiás alkalmazások legfontosabb output eleme. Célja a digitális információk átalakítása hanggá, valamint input eszközként használva a hang digitalizálása. Egy hangkártyán a következı csatlakozóhelyeket találhatjuk meg: Line In: Vonalbemenet, magnók, vagy más szabványos csatlakozással rendelkezı eszköz számára Mic In: Mikrofon bemenet Line Out: Szabványos vonalkimenet, ha a hangkártya „hangját” fel akarjuk venni, vagy másik gépre csatlakoztatni Spk Out: Hangszóró kiment, ide csatlakoztathatjuk a fejhallgatót, kisebb teljesítményő passzív, vagy aktív hangfalat. A Creative Labs cég Sound Blaster nevő terméke vált szabvánnyá. Egy átlagos hangkártya minimális követelménye, hogy lejátszáskor 16 bites és SB kompatibilis egyen.

2.2.3 Tároló perifériák Az információkat akkor is meg kell ırizni, mikor a számítógép ki van kapcsolva, illetve több információs rendszer, adat is használható kell, hogy legyen egy számítógépen. Ezért mindenkép szükséges, hogy legyen egy olyan eszköz, mely az adattárolást a gép vagy a rendszer használata után is megoldja. Ezeket a feladatokat látják el a háttértárak. Kezdetben gyakori volt két típust megkülönböztetni: szalagos és lemezes tároló eszközök. Mindkét típus leggyakrabban a mágneses tárolási elven mőködik, de a lemezes eszközök között egyre inkább terjed a lézeres tárolási mód is. A szalagos eszközök nagy mennyiségő adatok tárolására szolgáltak - mivel ezeken elhelyezett adatoknak csak a szalag hossza szabott határt. Az adatok változó sorrendben való visszakeresése viszont nagy problémát jelentett, hosszadalmas idıvel. Jelenleg alig használatosak személyi számítógépes környezetben. A lemezes tárolás viszont tért hódított. Az adatok tetszıleges sorrendben elérhetık és a logikailag "legtávolabb" lévı információk egy jól rögzített, kis idı korlát alatt is egymás után elérhetıkké váltak. Jelenleg a tároló kapacitásuk már meghaladja a szalagos tárolási módokét. A mágneses tárolás elınye, hogy a rögzített adatok módosíthatók, törölhetık, illetve újak is vihetık fel rájuk, ellentétben a lézeres tárolási móddal (compact disk CD), ahol hagyományos körülmények között nem tudunk adatot módosítani. Mégis miért elınyös a CD-k használata? Sokkal nagyobb tárolókapacitást biztosít, valamint megbízhatóbb adatelérést. Elınye még, hogy az információk elektromágneses környezetben nem sérülékenyek, ellentétben a mágneslemezekkel. A következı részek megértéséhez szükséges néhány lemezkezelési fogalom megismerése: Sáv: A lemez felületén elhelyezkedı koncentrikus körök Szektor: A sávok sugárirányú felosztásával létrejött egység. Boot rekord: (betöltı rekord) a lemez 0. oldalán a 0. sáv 1. szektora, egy nagyon rövid gépi kódú programot tartalmaz, rendszerlemez esetén ez indítja el a DOS betöltését a tárba, akkor is megtalálható a lemezen, ha azon nincs operációs rendszer. FAT: File Allocation Table, helyfoglalási táblázat, a betöltırekordot követi. A FAT tartalmazza a lemez formátumának feljegyzését és megadja a lemezen lévı állományok által használt szektorok helyét. A FAT használatával tartja nyilván a DOS a lemez adatterületének használtságát. Mivel sérülésekor az összes tárolt információ elveszhet, ezért a DOS biztonsági okokból két példányban tárolja (FAT1 és FAT2). A FAT a lemez címezhetı területeinek leképzése, minden eleme egy-egy kódot tartalmaz, amely meghatározza, hogy az adott területet használják-e, vagy sem, esetleg fizikai lemezhiba miatt használhatatlan. Amennyiben az adott klaszter nem használt (semmilyen fájlnak nincs benne része) a hozzákapcsolt FAT elem 0 értéket kap. Amennyiben a FAT elemhez tartozó klaszterben valamely fájl egy része található, akkor két eset lehetséges. Az elsı esetben, ha a hozzátartozó klaszterben lesz a fájl vége, akkor egy fájl vége jelet (EOF) helyeznek a

14




FAT elembe. Ha nincs vége, vagyis lesz egy folytatás klaszter, akkor annak sorszámát helyezik be a FAT elembe. Így a fájl láncszerően elérhetı lesz. VFAT: A Windows 95 FAT és katalógus rendszerének neve, amely támogatja a hosszú állománynevek használatát is, megtartva a FAT sajátosságait a kompatibilitás megırzése céljából. Lost cluster: Elveszett (árva) klaszter, a FAT logikailag megsérült, a bejegyzés szerint a klaszter használatban van, de egyetlen allokációs láncnak sem része. Invalid entry: Logikai FAT hiba, a bejegyzés olyan értéket tartalmaz, amely a lemez mérteibıl adódó értékeken kívül esik. Cross linked entries: Két lánc ugyanarra a klaszterre mutat. A két állomány ugyanabban a részben végzıdik. Általában ilyen szerencsétlen esetben az egyik állomány még megmenthetı. Katalógus: A lemez tartalomjegyzéke. Minden állományhoz egy azonosító bejegyzést rendel, mely az állomány legfontosabb adatait tartalmazza, valamint annak a területnek a címét, ahol az állomány a lemezen kezdıdik. A partíciós táblázat: A merevlemezek esetében lehetıség van a lemezterület több logikai részre bontására (partícionálásra). A korábbi DOS verziók nagyobb (legalább 40 Mbájtos) lemezek esetében igényelték is. Így lehetıségünk nyílik arra, hogy a winchesterünk egyes partícióin más-más operációs rendszert (pl. OS/2 Warp, Linux, Windows NT) helyezzünk el, másrészt önálló logikai egységenként érhetjük el az így kialakított partíciókat (így a FAT logikájából adódó tárolási veszteséget is csökkenthetjük). Minden partícióhoz egymás utáni cilinderek tartoznak. A partíció a hozzá tartozó cilinder elsı szektorától az utolsó cilinder utolsó szektoráig tart. A partíciók információit fı betöltı rekord (Master Boot Record) tartalmazza, ezért az elsı partíció csak a második szektornál kezdıdik. 2.2.3.1 A hajlékony lemez - Floppy Disk Jelenleg két típusát használják, mégpedig az 5 1/4 hüvelykes és 3 1/2 hüvelykes típust. Az elsı kapacitása jelenleg a szabványos DOS formátum esetén 1200 Kbájt. A klaszter (cluster) ennél a típusnál egy szektort jelent. Ezt a méretet úgy kapjuk, hogy a 2 oldal külön-külön 80 sávot használ és sávonként 15 darab 512 bájtos szektort. Kiszámolva 2x80x15x512 bájt = 1228800 bájt = 1200 Kbájt. Míg a második kapacitása 1440 Kbájt, mégpedig sávonkénti 18 szektorral: 2x80x18x512 = 1474560 bájt = 1440 Kbájt. Egyéb szoftverek segítségével ezen méretek megváltoztathatók. A második típusnál 1 klaszter már 2 szektort fog egybe. A lemezek 4 részre vannak a DOS alatt felosztva, ezek logikai tárolási sorrendje: boot-rekord, helyfoglalási táblázat (FAT), gyökér katalógus (root directory), adatterület. A boot-rekord mint azt már korábban jeleztük a 0. oldal 0. sáv 1. szektorában található. Majd az ezt követı szektortól számítva az elsı típus esetében 14 a második típusnál 18 szektort foglal a helyfoglalási táblázat. Szerepe a fájlok által lefoglalt klaszterek sorrendiségének rögzítésében, üres helyek jelzésében valamint a hibás szektort tartalmazó klaszterek kijelölésében van. Két példányban tárolja, hogy sérülés esetén még az adatok elıhozhatók legyenek. Ezt követi mindkét esetben 14 szektornyi hely a gyökérkatalógus számára. A további terület az adattárolás céljait szolgálja. Floppy lemez esetében a FAT 12 bitesre kódolt. A szabványos PC floppy formátumait a következı táblázat tartalmazza: Átmérı 5,25 inch 5,25 inch 5,25 inch 3,5 inch 3,5 inch

Jelölés SS DD DS DD DS HD DD DS HD, MF2 HD

Oldalszám Szektorok 1 9 2 9 2 15 2 9 2 18

Sávok 40 40 80 80 80

Kapacitás 184320 B 180 KB 368640 B 360 KB 1228800 B 1200 KB 737280 B 720 KB 1474560 B 1440 KB

2.2.3.2 A merevlemez - Hard Disk A lemez típusa, mérete nagyban befolyásolja a lemez felépítést, DOS szerinti használatát. A merevlemezekre jellemzı, hogy egymás felett azonos tengelyen több lemezt is tartalmaznak. Példaként vizsgáljunk meg egy nem igazán korszerő, de mintaként jól használható 516 Mbájtos lemezt. Ez 8 lemezzel (16 oldallal) rendelkezik, egy klaszter itt már 16 szektort foglal magában (erre azért van szükség, hogy a helyfoglalási terület mérete ne duzzadjon nagyon nagy mértékőre, és ne legyen bonyolult a számítási mechanizmusa). 1024 sávot tartalmaz oldalanként 63 szektort sávonként. 16 bites helyfoglalási táblázat 504 szektort foglal le a két példány számára. Az utána következı gyökérkatalógus 32 szektort igényel. Napjaink nagy mérető merevlemezeinél az egyben kezelt terület nagysága már 16 Kbájtot is meghaladhatja, így sok kismérető állomány esetén igen jelentıs lehet a FAT kezelésébıl adódó tárolási veszteség. Ezt a tárolási veszteséget küszöböli ki a Windows 95 javított változata, az SR2 (4.00.950 B), illetve a Windows 98. Új típusú fájlrendszert dolgoztak ki a nagyobb merevlemezek kezelésére, ez már kisebb (4 Kbájtos) egységekben kezeli a merevlemezt, hasonlóan, mint a Windows NT, amely szintén önálló fájlrendszert (NTFS) használ.


15



2.2.3.3 Szalagos adattároló - Streamer A mágnesszalagos adattárolók mőködési elve nagyon hasonló a magnetofonéhoz, az adatokat mágnesezhetı szalagot tartalmazó kazettára írják. Tetszıleges számítástechnikai adatot elmenthetünk rá. Egy kazetta kapacitása 400 MB - 8 GB, gyártótól és típustól függıen. Mivel az adatok írása szekvenciálisan (sorban egymás után) történik, a visszakeresés igen lassú. Ezért nem háttértárolóként, hanem archiválásra használják, fıleg akkor, ha a tárolt információ nagy mennyiségő, hosszabb ideig ırizzük a biztonsági másolatát, vagy ha igen fontos az eredeti állapot pontos helyreállítása. 2.2.3.4 Cserélhetı tárolóeszközök A jövı floppy egységei: Superdisk:

Az adathordozó az LS 120 nevet kapta. Az LS disk mérete pontosan megegyezik a 3,5 inches mágneslemezével, kapacitása 120 MB, azonban az egység a kompatibilitás érdekében olvassa az 1,44-es mágneslemezeket is. Az LS drive boot-meghajtóként való használata speciális alaplapot igényel. Meghajtó egysége belsı és (a hordozhatóság érdekében) printer portra csatlakoztatható változatban is készül.

HiFD:

A Sony fejlesztés alatt álló terméke. Kapacitása 200 MB, várhatóan gyorsabb lesz, mint a Superdisk, és meghajtó egysége olvassa az 3,5 colos mágneslemezeket is.

Cserélhetı mágneses lemezek meghajtói A számítógépbe beépíthetı, vagy külsı hardver egység, melybe az adott típusú eszközhöz tartozó speciális cserélhetı merevlemez tartozik. Egy-egy lemez kapacitása 40 MB - 1,5 GB (típustól függıen). A számítógépbe beépíthetı egység esetén a számítógép SETUP-jában be kell állítanunk az eszköz által kezelt lemez paramétereit, mintha egy merevlemezt csatlakoztatnánk, printer portra, valamint SCSI felületre csatlakoztatható egység esetén a CONFIG.SYS-ben elhelyezett eszközvezérlı program segítségével érhetjük el az adott egységet. Legelterjedtebb típusai: SyQuest SparQ 1.0, SyQuest SyJet 1.5 GB, Iomega ZIP, Iomega Jaz 1 GB, Nomai 750.c, Fujitsu MCB Optikai lemezek CD-ROM:

Compact Disk Read Only Memory, gyárilag préseléssel elıállított CD lemez, ami tetszıleges számítástechnikai adatot tartalmazhat. Csak olvasható. Maximális kapacitása 650 MB, vagy szabványos zenei CD esetén 74 perc lehet.

CD-R:

CD Readable, nyers (egyszer írható) CD lemez, amelyre a felhasználó írja, vagy íratja fel a szükséges adatokat. A már felírt adatokat letörölni nem lehet, bizonyos esetekben a lemezre még további adatok írhatók.

CD-RW:

CD Rewritable, többször írható CD. Külön hardvert igényel, azonban az újabb multi-írók írják a CD-R és CD-RW lemezeket is, és olvassák a hagyományos CD formátumokat. A CD-RW lemezeken elsı használat elıtt fel építeni az UDF (Universal Disk Format) struktúrát. Ez a mővelet a lemezformázáshoz hasonlítható leginkább, rendkívül idıigényes. A CD-RW hasznos írható területe 500 MB.

DVD:

Digital Video Disk, a legújabb CD fejlesztés. Az adatsőrőség növelésével és több réteg egymás fölé helyezésével megoldották, hogy a lemez kapacitása elérje a 8 GB-ot. Ezen a területen több, mint 2 órás videó tárolható Hifi hangminıségben, több nyelven.

MOD:

Magneto-optikai lemez, a lézersugár olvassa a különleges mágneslemezt, íráskor viszont felhevíti a mágnesezni kívánt területet, amilyen egy elektromágnes változtatja meg a mágneses jellemzıket. Ha a lemez kihőlt, már nem mágnesezhetı, ezért sokkal biztonságosabb a merevlemeznél. Az 5,25 inches változat kapacitása 640 MB.

2.2.4 Csatlakozás a külvilághoz - PCMCIA A PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) elsısorban hordozható számítógépekhez kifejlesztett elektronikus bıvítıkártyát jelent. Háromféle magasságú változata ismert, a legelterjedtebb notebook számítógépek a PCMCIA-1 (3,3 mm magas) és a PCMCIA-2 (5 mm) csatlakoztatását támogatják. A kártyákat csatlakoztatáskor a számítógép (és az erre felkészített operációs rendszer!) felismeri, lehetıség van a Hot swap (a kártya menet közbeni cseréje) alkalmazására. PCMCIA csatlakozó felülettel nagyon sokféle eszköz van forgalomban: faxmodemek, hálózati csatolókártyák, winchesterek.

16




3. Az MS-DOS használata 3.1 Az MS-DOS feladata Mint a bevezetıben említettük, hogy a számítógép mőködése attól függ, milyen program mőködik benne. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket igen alapvetıek, gyakori használata miatt jelentısek, nehezen kezelhetık vagy nélkülük a rendszer csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem lenne használható. Fontos a felhasználó és a gép közötti - mégpedig személyi számítógép környezetben érthetı formátumú - kapcsolat megteremtése. Az ilyen feladatokat programcsoportba fogták össze és operációs rendszer névvel látták el. Vizsgáljuk meg részletesen, milyen funkciói is vannak (lehetnek) egy operációs rendszernek: 1. Kapcsolat teremt a felhasználó és gép között; 2. Vezérli, ütemezi a processzort; 3. Alapvetı (alsó szintő) be- és kimeneti mőveleteket végez; 4. Adatkezelést végez; 5. Berendezéseket vezérel, irányít; 6. Programokat futtat, ellenıriz; 7. Memóriakezelést végez; 8. Védelmi funkciókat lát el; 9. Belsı - a rendszerrel kapcsolatos - adminisztrációs feladatokat lát el. Nyilvánvaló, hogy célszerő az operációs rendszerek megtervezését már a gép fejlesztése során elkezdeni. Hiába rendelkezünk a világ legjobb számítógépével, ha nincs hozzá hatékony operációs rendszer, akkor nem tudjuk kihasználni. Az IBM-PC operációs rendszerét a Microsoft cég fejlesztette ki MS-DOS néven. Az 1990-es évek közepéig a legelterjedtebb operációs rendszer volt. Sikerét az egyszerő kezelhetısége eredményezte. Az MS-DOS egy lemezrezidens, alapvetıen egyfelhasználós, parancs orientált operációs rendszer, ami azt jelenti, hogy az operációs rendszer a memóriába betöltıdés elıtt valamilyen lemezes háttértáron helyezkedik el, valamint azon részei, amelyek csak ideiglenesen kerülnek be a tárba, azok is a lemezes eszközön találhatók. Elsısorban egy program és egy felhasználó kiszolgálására készült, a kommunikációt a gép és a felhasználó között parancsokon keresztül valósították meg, de késıbb menü és igen kis mértékben ikon vezérelt eszközt is beépítettek. Az MS-DOS az operációs rendszer fent felsorolt funkcióit az alábbi felosztásban valósítja meg: 1. Állományok kezelése, 2. Lemezek használata, 3. Hardver lehetıségek beállítása, 4. A gép memóriájának használata, 5. Programok futtatása, 6. Az operációs rendszer mőködésének beállítása, 7. Kapcsolat a felhasználó és a gép között. Az operációs rendszer egy modul szerkezető programgyőjtemény, mely 6+2 részbıl épül fel. 1. A ROM-BIOS (alapvetı be- és kiviteli rendszer). Az operációs rendszer egyetlen olyan modulja, mely nem a lemezen, hanem a számítógép memóriájában, egy ROM tárban helyezkedik el. Ez a modul tartalmazza a rendszer indítási tesztjét, valamint az operációs rendszert betöltı boot-szektor (betöltı szektort) memóriába való betöltését elvégzı rutint. 2. A BOOT-szektor feladata felismerni, milyen modulokból áll az adott operációs rendszer és ennek a modulnak lesz a feladata a rendszer további moduljainak memóriába való beépítése. Ez már mágneslemezen helyezkedik el, mégpedig az "aktív lemez" 0. oldal 0. sávjának 1. szektorában. 3. IO.SYS a lemezen fájl formátumban található modul, mely az operációs rendszer igényének megfelelıen bıvíti ki a gépben található ROM-BIOS-t. 4. MSDOS.SYS fájl formátumú modul, amely biztosítja a DOS mőködését, fájl-, könyvtárkezelést, memóriakezelést, programvégrehajtást. 5. CONFIG.SYS: A konfigurációs állomány, ezt a fájlt már maga a felhasználó határozhatja meg és építheti fel. Egy szöveges állomány, ami rendszer beállításokat és eszközvezérlı definíciókat tartalmaz. 6. COMMAND.COM fájl az ún. parancsértelmezı, amely elvégzi a kapcsolatteremtést a felhasználó és a gép között. Két részbıl áll: az elsı rész az operációs rendszer ideje alatt mindig a memóriában van (rezidens rész), illetve a tranziens részbıl, mely kikerülhet a memóriából. 7. Az AUTOEXEC.BAT a kezdeti rutinok sorozatát írja le, amik az operációs rendszer betöltıdése után kell, hogy végrehajtódjanak, a felhasználó maga határozza meg a tartalmát. 8. Külsı parancsgyőjtemény azon parancsok fájl formátumú rendszere, melyek nem kerülnek rezidensen a memóriába.


17



3.2 Az MS-DOS könyvtár és fájl-rendszere, névkonvenciók Ahhoz, hogy ezt a fejezetet megértsük, szükséges elıbb a fájl fogalmát tisztázni. Tehát a fájl (állomány) nem más, mint adattárolón elhelyezkedı logikailag összefüggı adatok rendezett halmaza, ami egy egyértelmő azonosítóval rendelkezik. Az azonosítónak tudnia kell, mely berendezés, mely helyein található a fájl. Az MSDOS kitalálása óta ugyanazt a névkonvenciót használja a mai napig is, ami az operációs rendszer egyik hibája. Minden állománynak egy legfeljebb 8 karakteres (jeles) névvel és egy legfeljebb 3 karakteres ún. kiterjesztéssel kell rendelkeznie. A kettı közé - a parancsok használata során kötelezıen - pontot kell tenni. A fájl nevek és kiterjesztések használhatják az angol ABC betőit (nincs különbség a nagy- és kisbetők között), használhatják a számjegyeket (0-9) és néhány speciális karaktert: _ ^ $ ~ ! # % & - { } ( ) @ ' `. A kiterjesztés elvileg tetszıleges lehet, de az operációs rendszer néhány kiterjesztést saját maga számára fenntart: COM = utal arra, hogy programot tartalmaz a fájl, mégpedig korlátozott tármérettel. A külsı parancsok nagy része ilyen kiterjesztéssel rendelkezik. EXE = futtatható program tetszıleges tármérettel. BAT = parancsfájl, egy olyan szöveges állomány, mely parancsok sorozatát képes végrehajtani. SYS = rendszerfájl kiterjesztése. A merevlemezes háttértárolókon igen nagy mennyiségő adat tárolható, tehát rengeteg fájl helyezhetı el. Nehéz lenne kikerülni, hogy ne legyen közöttük azonos névvel és kiterjesztéssel rendelkezı fájl. Másrészt már az elején felismerték, hogy célszerő lenne a különbözı feladatokhoz tartozó fájlokat szétválasztani. Egy örökölt és jól megvalósított módszert alkalmaztak, mégpedig, hogy a fájlrendszerhez kapcsoltak egy katalógust (könyvtárat) amely leírja a katalógusban szereplı fájlok fontosabb adatait. Mivel a katalógusokat szintén tárolni kellett, természetesnek tőnt, hogy fájlként kell ezeket is használni. Igaz speciális fájlok lesznek, mivel ezek fájlokról tartalmaznak információkat. Mivel ezek fájlok, így ezek is más katalógusokhoz kell kapcsolódjanak. Ezzel már a katalógusoknak egy egymáshoz kapcsolódó rendszerét kaptuk. Viszont a felsı szint katalógusa nem lehet fájl, mert a hozzátartozó információkat nem tudjuk fájlban tárolni. A katalógus szerkezetet fastruktúrájúnak (vagy hierarchikusnak) nevezik, mert - a gyökér kivételével- minden katalógus rendelkezik egy "szülı katalógussal", ami az adott katalógus információit írja le. Egy katalógusnak csak egy szülıje lehet. Ezek után nyilvánvalóvá válik, hogy a katalógus azonosító megegyezik egy fájl azonosítóval (mivel maga is fájl). Nézzünk egy példát: F:\ DOS DIPLOMA OF LIST TOURS WINDOWS SYSTEM TEMP A fenti szerkezet egy katalógus rendszert mutat be, ne tévesszen meg senkit, hogy a katalógusok neveiben nem használtunk kiterjesztést, ez csak régebbi DOS hiányosságok miatt alakult gyakorlattá. Természetesen ugyanúgy használhatók, mint a fájl nevekben. Amennyiben egy fájl valamely katalógushoz tartozik, akkor a gyökértıl a fájlhoz mutató katalógusok sorozatát elérési útvonalnak (röviden csak útnak) nevezzük. Például: ha azt a fájlt vizsgáljuk, amely a DIPLOMA-beli, OF, és azon belüli LIST katalógusban található és NYOMTAT.TMP nevő. Az elérési útvonalban szereplı katalógusok elválasztására a \ jelet használjuk. Mivel a katalógusban lévı fájlokat egyértelmően kell tudni azonosítani, ezért két azonos nevő fájl nem tartozhat ugyanahhoz a katalógushoz. C:\DIPLOMA\OF\LIST\NYOMTAT.TMP A C: arra utal, melyik lemezegységen található a fájl. Ezeket meghajtónak vagy drive-nak nevezzük. A floppyegységek az A: és B: jelölés kapták, míg a merevlemezes eszközök a C: -tıl kezdıdıen a továbbiakat. Néhány rögzített speciális fájlnév is van, melyek nem használhatók - még kettıspont nélkül sem- fájlnév elején. Ilyen a NUL:, PRN:, LPTx:, AUX:, COMx:, CON:. Vizsgáljuk meg, milyen információkat tartalmaz egy fájlról egy katalógus bejegyzés! Több mezıbıl áll ezek felépítése: 1. A fájl neve: 8 karakterre kiegészített név, ha rövidebb volt, szóköz karakterrel bıvítik ki. 2. A fájl kiterjesztése: 3 karakterre kiegészítve. 3. A fájl attribútumai: 5 attribútum használatos. 4. A fájl kezdı klaszter sorszáma. 5. Fájl mérete. 6. Utolsó módosítási dátum, idı (ha még nem módosítottuk, akkor a létrehozás idıpontja).

18




A Windows 95 az állományokról több információt tart nyilván, amelyek nincsenek az MS-DOS-ban, így a 6. pont a következıképp módosul: 6. Létrehozási dátum, idı. 7. Utolsó módosítási dátum, idı. 8. Utolsó megnyitási (használati) idıpont Windows 95 használata esetén lehetıségünk van az úgynevezett hosszú nevek használatára is. A régebbi Dos verziókkal való kompatibilitás érdekében a rendszer minden állományról két nevet tárol, a hosszú nevét, amely tartalmazhat szóközt, ékezetes betőket és speciális karaktereket is, valamint egy rövid nevet, megtartja a hagyományos 8+3 formát. Ezt a rövid nevet a rendszer automatikusan generálja. A hosszú állománynevek csak a Win32 alkalmazásokban és az MS-DOS parancssorban érhetıek el. A belsı és külsı parancsok kezelik a hosszú neveket, azonban a régebbi DOS alapú segédprogramok nem! Elıfordulhat, hogy azok az alkalmazások, melyek a 16 bites FAT-ra épülve csak a 8+3 formájú neveket támogatják, tönkretehetik a megnyitott állomány hosszú nevét. Ez szerencsére adatvesztéssel nem jár együtt. Mivel a teljes fájl útvonal és azonosító megadása hosszadalmas lenne, lehetıség van a rendszerben aktuális meghajtót és katalógust kijelölni. A rendszerben mindig egy aktuális meghajtó jelölhetı ki a tároló eszközök közül. Ha nem utalunk a fájl nevében a meghajtóra, alapértelmezetten mindig erre "gondol" a rendszer. Az aktuális katalógus minden meghajtón kijelölt, ha az adott meghajtó egy fájljára utalunk, akkor, ha nem adunk meg egy útvonalat mindig helyettesíti az aktuális katalógushoz vezetı útvonallal. A Windows 95 kibıvítette a hivatkozás lehetıségeit. Ha a C meghajtón lévı Rendezvények könyvtár Ünnepi események alkönyvtárában található Részvételi lista.doc nevő dokumentumfájl helyét akarjuk megadni, akkor a hivatkozás formája: "c:\rendezvények\ünnepi események\részvételi lista.doc" Ha AST típusú Notebook gépünket megosztottuk Ascentia néven, az Eredmények könyvtárban lévı Kivonat nevő Excel állomány hivatkozása: "\\Ascentia\eredmények\kivonat.xls". A fájl csoportok kijelölésére, rájuk való hivatkozásra használhatjuk a helyettesítı karaktereket. Két ilyet használ az MS-DOS: * és ?. Az elsı karaktercsoportok helyettesítését, a ? egy karakter helyettesítését végzi el. Tetszıleges betőcsoportot helyettesít a * karakter. A fájlcsoport hivatkozásában a * karakter után már más karakter nem szerepelhet (bizonyos operációs rendszerek megengedik ezt). Adjuk meg azokat a fájlokat, amelyek második betője Z és kiterjesztése B-vel kezdıdik: ?Z*.B* A kérdıjel azt jelenti az elsı helyen bármilyen karakter állhat, a második a Z bető, utána tetszıleges hosszon (maximum 6) karakter lehet és a kiterjesztés elsı betője B, utána maximum két karakter állhat. Jó lesz például a SZIGET.BAT, AZ.B

3.3 A rendszer indulása A lemezen tárolt operációs rendszer moduljai két módon kerülhetnek az operatív memóriába: bekapcsolás után, illetve meleg indítás során. A meleg indítás azt jelenti, hogy egy már bekapcsolt gép memóriáját "kitisztítva", újra betöltünk egy operációs rendszert anélkül, hogy a gépet kikapcsolnánk. Nézzük meg a betöltıdés folyamatát! Bekapcsolás után a vezérlés egybıl a ROM-BIOS rutinjaira adódik át. Végig teszteli a gép hardver eszközeit, majd megkeresi az operációs rendszer számára elsıdleges lemezegységet. Ez vagy egy floppy, vagy egy aktív partícióval rendelkezı winchester (partíció) lehet. Ennek az eszköznek a 0. oldal 0. sáv 1. szektorából kiveszi és betölti a boot-rekordot. A boot-rekord már ismeri az adott lemez felépítését, valamint operációs rendszer további moduljainak elhelyezkedését. Ennek segítségével betölti az IO.SYS, majd az MSDOS.SYS fájlok tartalmát, betölti és értelmezi a CONFIG.SYS fájlt. A rendszer így már felépült, csak kommunikációra a felhasználóval nem alkalmas, ezért beviszi a memóriába (két lépésben) a parancsértelmezı COMMAND.COM-ot. Végül végrehajtja (ha van) az AUTOEXEC.BAT-ot


19



3.4 Lemezkezelı parancsok (Fdisk, Format, Label, Vol, Sys, DiskCopy, DiskComp) A lemezkezelı parancsok floppy lemezek és merevlemezek kezelésére szolgálnak. FDISK [/status] /status - csak összefoglaló jelentést közöl a merevlemez partícióiról A parancs merevlemez konfigurálására alkalmas. Menüvezérelt program, a fımenü pontjai: • Elsıdleges DOS partíció kialakítása (1. menüpont) • Kiegészítı DOS partíció kialakítása (1. menüpont) • Logikai DOS meghajtó létrehozása (1. menüpont) • Az aktív partíció beállítása (2. menüpont) • DOS partíció vagy logikai meghajtó törlése (3. menüpont) • A partíció-jellemzık kiíratása a képernyıre (4. menüpont) • A merevlemez kiválasztása (5. menüpont) Fontos! A merevlemez újrakonfigurálása az FDISK paranccsal minden információt megsemmisít! FORMAT meghajtó: [/v[:címke]] [/q] [/u] [/f:méret] [/b ¦ /s] [/c] FORMAT meghajtó: [/v[:címke]] [/q] [/u] [/t:sávok] [/n:szektorok] [/b ¦ /s] [/c] FORMAT meghajtó: [/v[:címke]] [/q] [/u] [/1] [/4] [/b ¦ /s] [/c] FORMAT meghajtó: [/q] [/u] [/1] [/4] [/8] [/b ¦ /s] [/c] meghajtó - formázandó meghajtó (floppy lemez vagy merevlemez). /v:[címke] - maximum 11 karakteres lemezcímke adható meg. /q - gyorsformázás, csak a FAT táblát és a gyökérkönyvtárat törli, nem vizsgálja a lemezhibákat. /u - nem menti el az adatokat, így formázás után nem állíthatók vissza az adatok az UNFORMAT paranccsal, viszont meggyorsítja a formázást. /f:méret - bájtokban adhatjuk meg a floppy lemez kapacitását (1200, 1.44, stb.). /b - helyet tart fenn a rendszer állományoknak (IO.SYS, MSDOS.SYS). /s - rendszerlemezt készít (IO.SYS, MSDOS.SYS, COMMAND.COM). /t:sávok - megadja a sávok számát a formázandó lemezen. /n:szektorok - megadja a szektorok számát sávonként a formázandó lemezen. /1 - 1 oldalasra formázza a lemezt. /4 - 1.2 Mbyte-os lemezmeghajtón (AT: DS,HD) 360 Kbyte-os lemezt (XT:DS,DD) formáz. /8 - 1 sávra 8 szektor kerül. /c - teszteli formázás közben a hibás (bad) jelő tárolási egységeket is (SCANDISK ajánlott helyette). A parancs elıkészíti a lemezt arra, hogy a DOS használhassa. Létrehozza a gyökérkönyvtárat, a FAT területet, felderíti a hibás lemezterületeket, törli a lemezen tárolt adatokat. A floppy-t elsı használat elıtt nem kell formázni, abban az esetben ha a dobozára rá van írva, hogy "FORMATTED". Példák: FORMAT a: menti a lemez tartalmát, ha volt és ellenırzi a lemezt formázás közben. FORMAT a: /s rendszerlemezt készít és menti a lemez elızı tartalmát. FORMAT a: /q/u gyorsformázás adatmentés nélkül (gyors és biztos törlést tesz lehetıvé). LABEL [meghajtó:] [címke] meghajtó - a lemezmeghajtó jele (floppy lemez vagy merevlemez). címke - maximum 11 karakteres lemezcímke adható meg (ha nem adjuk meg, akkor kiírja a rendszer a régi címkét és átírhatjuk azt. "" esetén törlıdik a címke. A címkében nem lehetnek a következı karakterek: * ? / \ ¦ . , ; : + - [ ] ( ) & ^ < > " A lemeznek címkét adhatunk. Példa: LABEL a: adatok VOL [meghajtó:] meghajtó - a lemezmeghajtó jele (floppy lemez vagy merevlemez). A lemez címkéjét és sorozatszámát jeleníti meg. Példa: VOL a: SYS [meghajtó1:][elérési út] meghajtó2: meghajtó1 - az a meghajtó, ahol a rendszerállományok találhatók. elérési út - az a könyvtár, ahol a rendszerállományok találhatók (ha nincs megadva, akkor a gyökér). meghajtó2 - annak a meghajtónak a neve, amelyikre a rendszerállományokat másolni akarjuk. A parancs egy formázott lemezen elhelyezi a DOS rendszer állományait (IO.SYS, MSDOS.SYS, COMMAND.COM), azaz rendszerlemezt készít. Ezután a rendszer betölthetı lesz a lemezrıl. Példa: SYS a:

20




DISKCOPY [meghajtó1:] [[meghajtó2:]] [/1] [/v] [/m] meghajtó1 - az a meghajtó, amirıl másolni szeretnénk (source). meghajtó2 - az a meghajtó, ahová másolni szeretnénk (target). /1 - a lemeznek csak az 1. oldalát másolja át. /v - ellenırzéssel történik a másolás. /m - csak a memórián keresztül történjék a másolás. Egy floppy lemezrıl másolatot készít egy másik, ugyanolyan kapacitású és típusú lemezre. A másolás során a 6.2 DOS alapértelmezésben elıbb a merevlemezen (a TEMP környezeti változóval kijelölt könyvtárban) létrehoz egy ideiglenes állományt, amely segítségével egyszerre történik a teljes floppy lemez tartalmának mozgatása. Lehetıséget biztosít egymásután több lemez másolására is. Példa: DISKCOPY a: a: /v DISKCOMP [meghajtó1: [meghajtó2:]] [/1] [/8] meghajtó1 - az a meghajtó, amit össze akarunk hasonlítani. meghajtó2 - az a meghajtó, amivel össze akarjuk hasonlítani. A parancs két floppy lemez tartalmát hasonlítja össze. DISKCOPY után célszerő használni. Példa: DISKCOMP a: a: A DISKCOMP parancsot ne keressük Windows 95 operációs rendszer használata esetén, mert a rendszer készítıi kivették a parancsok közül.

3.5 Könyvtárkezelı parancsok (Cd, Md, Rd, Tree, DelTree, Dir) CD [meghajtó:] [elérési út] CHDIR [meghajtó:] [elérési út] meghajtó - melyik meghajtón lévı könyvtárba kívánunk lépni. elérési út - melyik könyvtárba akarunk lépni. Megjeleníti (paraméter nélkül) vagy beállítja a megadott (vagy aktuális) lemez aktuális könyvtárát. Példák: CD C:\DOS\A CD NAPLO CD .. CD \

"belép" a C: meghajtón a DOS alkönyvtár alatti A könyvtárba. belép az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti NAPLO könyvtárba. visszalép egy könyvtárat. visszalép a gyökérkönyvtárba.

MD [meghajtó:] elérési út MKDIR [meghajtó:] elérési út meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk létrehozni a könyvtárat. elérési út - hol és mi legyen a könyvtár helye a könyvtárstruktúrában. A parancs egy alkönyvtárt hoz létre a megadott helyen a megadott névvel. Példák: MD C:\DOS\A a C: meghajtón a már létezı DOS alkönyvtár alá létrehozza az A könyvtárat. MD NAPLO az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatt létrehozza a NAPLO könyvtárat. RD [meghajtó:] elérési út RMDIR [meghajtó:] elérési út meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk törölni a könyvtárat. elérési út - hol és melyik könyvtárat akarjuk törölni a könyvtárstruktúrában. A parancs egy alkönyvtárt töröl. Az aktuális könyvtár nem törölhetı. Mindig csak üres könyvtárat törölhetünk. Példák: RD C:\DOS\A a C: meghajtón a DOS alkönyvtár alatt lévı A könyvtárat törli. RD NAPLO az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti NAPLO könyvtárat törli. TREE [meghajtó:] [elérési út] [/f] [/a] meghajtó - melyik meghajtón lévı könyvtárstruktúrát akarjuk listázni. elérési út - hol és melyik könyvtár könyvtárstruktúráját akarjuk listázni. /f - a könyvtárakban található állományok nevét is kiírja. /a - nem használ grafikus jeleket a könyvtárstruktúra kirajzolásánál. A parancs a könyvtárstruktúra áttekintésében segít. Kilistázza a szerkezetet (esetleg a fájlokkal együtt). Példa: TREE F:\ /f


21



A TREE parancsot ne keressük Windows 95 operációs rendszer használata esetén, mert a rendszer készítıi kivették a parancsok közül.

DELTREE [/Y] [meghajtó:] elérési út [[meghajtó:] elérési út [...]] meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk törölni a könyvtárat az alkönyvtáraival és tartalmával együtt. elérési út - hol és melyik könyvtárat akarjuk törölni a könyvtárstruktúrában az alkönyvtáraival és tartalmával együtt. /Y - nem kérdezi meg, hogy biztosan törölheti-e a könyvtárat, hanem kérdés nélkül kitörli. A megadott könyvtárakat törli a benne lévı állományokkal és alkönyvtárakkal együtt. Összetett könyvtárstruktúra gyors kitörlésére alkalmas. A parancs megengedi, hogy egymás után szóközzel elválasztva több törlendı könyvtárat is megadjunk. Példák: DELTREE C:\DOS\A DELTREE NAPLO

a C: meghajtón a DOS alkönyvtár alatt lévı A könyvtárat törli alkönyvtárostól. az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti NAPLO könyvtárat törli alkönyvtárostól, minden tartalmával együtt.

DIR [meghajtó:] [elérési út] [állománynév] [/p] [/w] [/a[[:]attribútumok]] [/o[[:]rendezıkódok]] [/s] [/b] [/L] [/c[h]] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk a listát készíteni. elérési út - melyik könyvtárról kívánjuk a listát készíteni. állománynév - mely állományokról kívánjuk a listát készíteni (használható a * és ? helyettesítı karakter). /p - képernyı-oldalanként megáll listázás közben, így nem "fut" el a lista. /w - egy sorban 5 állomány nevét írja ki, de csak a nevüket. /a - bármilyen attribútumú állományokat kilistáz (a rejtetteket is). /a:attribútumjel - csak a megadott attribútumú állományokat listázza ki, attribútumjelek: H (hidden, rejtett), S (system, rendszer), D (directory, könyvtár), A (archive, archiválandó állomány), R (read-only, csak olvasható). /a:-attribútumjel - a megadott attribútumú állományokat nem listázza ki. /a:attribútumjelek- a megadott attribútumokkal (minddel) rendelkezı állományokat listázza ki (pl.: A:HR-S azt jelenti, hogy a rejtett és csak olvasható, de nem rendszer állományokat kell listázni). /o - a listánk név sorrendben legyen rendezve (egyébként a felírás sorrendjében listáz). /o:rendezıkód - a megadott rendezıkód szerint rendezi a listát: N (név szerint), E (kiterjesztés szerint), D (dátum szerint), S (méret szerint), G (elıször a könyvtárakat utána a állományokat). /o:-rendezıkód - a megadott rendezıkód szerint rendezi a listát, de csökkenı sorrendben. /o:rendezıkódok - a megadott rendezıkódok szerint rendezi a listát (pl.: O:E-S-D azt jelenti, hogy elıször kiterjesztés szerint növekvı sorrendben, majd az azonos kiterjesztésőeket méret szerint csökkenı sorrendben, majd az egymás után lévı azonos méretőeket dátum szerint csökkenı sorrendben). /s - összes alkönyvtárával együtt listáz. /b - csak az állományneveket listázza ki, de az útvonallal együtt (/s-el együtt érdemes használni). /L - kis betőket használ a listázáskor. /c[h] - tömörített lemezeknél a tömörítési arányt jeleníti meg. A DIR parancs a könyvtárak, alkönyvtárak tartalomjegyzékének listázására szolgál. Példák: DIR c:\dos\*.txt DIR a?b.dbf DIR c:\*.exe /s /b DIR dos /p DIR c:\ /a /o

22

kiírja a C: meghajtón a DOS alkönyvtárban található összes TXT kiterjesztéső állományt. kiírja az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából azokat a TXT kiterjesztéső állományokat, amelyeknek a neve 3 betőbıl áll és a nevének az 1. betője a, 2. betője bármi, a 3. betője b. kiírja a c: egységen lévı összes EXE kiterjesztéső állomány nevét az elérési útjával együtt. kiírja az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti DOS könyvtár teljes tartalmát képernyıoldalanként megállva (tovább lépni a listában bármilyen gomb leütésével lehet). kiírja a c: egység fıkönyvtárának összes állományát névsorban.




3.6 Állománykezelı parancsok 3.6.1 Mozgatás, másolás, törlés (Copy, Move, Xcopy, Del) COPY [/a ¦ /b] forrás [/a ¦ /b] [+forrás [/a ¦ /b] [+ ...]] [cél [/a ¦ /b]] [/v] [/y ¦ /-y] forrás - a másolni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)). +forrás - csak akkor használjuk, ha nem másolni, hanem összefőzni akarjuk a felsorolt állományokat. (Ilyenkor a cél állományba főzi az állományokat. Ha nem adtuk meg a cél állományt, akkor a legelsı forrás állományhoz főzi a többit.) cél - a másolat helyét, esetleg nevét határozza meg ([meghajtó,] [elérési út,] [állománynév (* és ? is használható)]). /a - ASCII kódú állományként (^Z az állomány végjele) kezeli azt az állomány, ami után áll és az utána lévıket is. (Ha a legelején áll, akkor az összes állományra érvényes. Ha valahol /b van, akkor onnan már ez lesz az érvényes a további állományokra, feltéve, ha nincs megint valahol /a. Ha nem használjuk a /a vagy /b kapcsolót, akkor a /a az alapértelmezés! Szöveg állományokat csak ezzel a kapcsolóval érdemes összefőzni!) /b - bináris kódú állományként (bináris 0 az állomány végjele) kezeli azt az állományt, ami után áll és az utána lévıket is. (Ha a legelején áll, akkor az összes állományra érvényes. Ha valahol /a van, akkor onnan már ez lesz az érvényes a további állományokra, feltéve, ha nincs megint valahol /b. Ha nem használjuk a /a vagy /b kapcsolót, akkor a /a az alapértelmezés!) /v - ellenırzéssel történik a másolás. /y - kérdés nélkül felülírja a cél helyen már létezı állományt, ha a forrás állomány neve ugyanaz. /-y - ez az alapértelmezés: a felülíráshoz jóváhagyást kér (Y válasznál felülírja, N-nél nem, A-nál felülírja és minden további ismétlıdı állományt felülír), ha a forrás állomány neve ugyanaz, mint a cél helyen már létezı állomány neve. Állománynak, illetve egy könyvtárban lévı állományoknak a forrás helyérıl a célhelyre történı másolását végzi el ez a parancs. Példák: COPY *.dbf a: /v

az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából kimásolja az összes dbf kiterjesztéső állományt az a: meghajtón lévı floppy lemezre, ellenırzés mellett. COPY a:*.dbf az a: meghajtóban lévı floppy lemezrıl az összes dbf kiterjesztéső állományt az aktuális meghajtó aktuális könyvtárába másolja. COPY a.exe a2.exe az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában az a.exe állományból egy másolatot készít ugyanoda a2.exe néven. COPY a.txt+b.txt c.txt az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az a.txt és a b.txt állományokból egy c.txt állományt főz össze ugyanoda. COPY munka \munka2 az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából nyíló munka könyvtár állományait átmásolja az aktuális meghajtó gyökér könyvtára alatti munka2 könyvtárba. MOVE [/y ¦ /-y] forrás [,forrás [...]] cél MOVE [/y ¦ /-y] [meghajtó:] [elérési út] könyvtár neve1 könyvtár neve2 forrás - a mozgatni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)) ,forrás - további mozgatni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)). cél - a mozgatás helyét, esetleg nevét határozza meg ([meghajtó,] [elérési út,] [állománynév (* és ? is használható)]). meghajtó - melyik meghajtón kívánjuk a könyvtárat átnevezni. elérési út - milyen útvonalon van az átnevezni kívánt könyvtár. könyvtár neve1 - az átnevezni kívánt könyvtár neve. könyvtár neve2 - az átnevezni kívánt könyvtár új neve. /y - kérdés nélkül felülírja a cél helyen már létezı állományt, ha a forrás állomány neve ugyanaz. /-y - ez az alapértelmezés: a felülíráshoz jóváhagyást kér (Y válasznál felülírja, N-nél nem, A-nál felülírja és minden további ismétlıdı állományt felülír), ha a forrás állomány neve ugyanaz, mint a cél helyen már létezı állomány neve. A parancs állományok mozgatására és könyvtárak átnevezésére alkalmas. Példák: MOVE level.doc \docok az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából a level.doc állományt átmozgatja az aktuális meghajtó fıkönyvtárába (a neve is megváltoztatható ilyenkor). MOVE fok fok2 az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti fok könyvtárat fok2-re nevezzük.


23



XCOPY forrás [cél] [/a ¦ /m] [/d:dátum] [/p] [/s] [/e] [/v] [/w] [/y ¦ /-y] forrás - a másolni kívánt állományok ([meghajtó,] [elérési út,] állománynév (* és ? is használható)). cél - a másolat helyét határozza meg ([meghajtó,] [elérési út,] [állománynév (* és ? is használható)]). /a - csak az archive attribútummal rendelkezı állományokat másolja át. /m - csak az archive attribútummal rendelkezı állományokat másolja át, de a másolás után törli a forrás archive attribútumát (az állomány módosulása után automatikusan bekapcsolódik az archive attribútum). /d:dátum - csak a megadott idıpontban és az utána módosított állományokat másolja át. /p - állományonként megerısítést kér a másolás végrehajtásához. /s - a megadott könyvtár alatti nem üres alkönyvtárakat is átmásolja. /e - a megadott könyvtár alatti alkönyvtárakat is (üreseket is) átmásolja. /v - ellenırzéssel történik a másolás. /w - lehetıséget biztosít a lemezcserére a tényleges másolás megkezdése elıtt. /y - kérdés nélkül felülírja a cél helyen már létezı állományt, ha a forrás állomány neve ugyanaz /-y - ez az alapértelmezés: a felülíráshoz jóváhagyást kér (Y válasznál felülírja, N-nél nem, A-nál felülírja, és minden további ismétlıdı állományt felülír), ha a forrás állomány neve ugyanaz, mint a cél helyen már létezı állomány neve. A parancs az állományok, a könyvtárak, a könyvtárstruktúrák szelektív másolását teszi lehetıvé. Az átmásolt állományok (cél helyen) archív attribútumát mindig bekapcsolja. Példák: XCOPY a: b: /e

az a: meghajtóban lévı floppy teljes tartalma, alkönyvtárakkal együtt, átmásolódik a b: meghajtóban lévı floppy lemezre (eltérı kapacitású lemezeknél egyfajta "DISKCOPY"-it hajt végre). XCOPY *.* a: /m az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az összes még archív attribútumú állományt átmásolja az a: meghajtóban lévı floppy lemezre, és kitörli ezen állományok archív attribútumát (az aktuális könyvtárban, azokét, amelyeket átmásolt). XCOPY *.dbf \ment /d:30/9/96 az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az összes olyan dbf kiterjesztéső állományt átmásol az aktuális meghajtó fıkönyvtára alatti ment könyvtárba, melynek a létrehozási (módosítási) dátuma nagyobb vagy egyenlı 1996.09.30.-al. Novell NetWare környezetben az XCOPY parancs helyett használjuk az NCOPY parancsot!

DEL [meghajtó:] [elérési út] állománynév [/p] ERASE [meghajtó:] [elérési út] állománynév [/p] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állományokat törölni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állományokat törölni. állománynév - mely állományokat kívánjuk törölni (használható a * és ? helyettesítı karakter). /p - állományonként megerısítést kér a törlés végrehajtásához. A parancs az állományok törlésére alkalmas. Teljes könyvtár tartalom törlésénél (*.*-nál vagy csak könyvtárnév megadásánál) mindig megerısítést kér a törlés elıtt! Példák: DEL c:\ak\*.txt kitörli a C: meghajtón az AK alkönyvtárban található összes TXT kiterjesztéső állományt. DEL m\*.ntx /p kitörli az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti M könyvtár NTX kiterjesztéső állományait, de elıtte állományonként megkérdezi, hogy ezt törölje-e (Y-ra törli, N-re nem). DEL munka kitörli az aktuális meghajtó aktuális könyvtára alatti munka könyvtár teljes tartalmát, de elıtte megkérdezi, hogy törölhetı-e a könyvtár teljes tartalma (Y-ra törli, N-re nem). DEL . törli az aktuális könyvtárban lévı összes fájlt. Törölt állományok helyreállítása MS-DOS környezetben a DEL és ERASE paranccsal lehet fájlokat törölni, és a visszaállításra, ha téves volt a törlés három lehetıség van. 1. Megırzı védelem: leghatásosabb védelem, de helyet foglal mind a memóriában, mind a lemezen. Egy könyvtárat hoz létre a lemezen (SENTRY néven) és amikor letörölünk egy állományt, az állomány fizikailag megmarad, de átkerül a SENTRY katalógusba. Ekkor az UNDELETE paranccsal visszahelyezhetı a megfelelı helyre a fájl.

24




2. Nyomozó védelem: kevésbe hatékony. Egy állományt hoz létre PCTRACKR.DEL néven, a DEL után törli ugyan a fájl láncszerkezetét, de ha a fájl fizikai területét még nem írtuk felül, akkor teljes egészében visszaállítja az állományt. 3. Alapmódszer: legalacsonyabb szintő, csak az állomány bejegyzése nem tőnik el a katalógusban (kivéve az elsı karaktert) törléskor. Visszaállításkor a logikai felvitel szerint próbálja helyreállítani a fájlokat, ami nem is biztos, hogy sikerül. A rendszer konfigurálásakor lehet megadni, melyik módszert választjuk. Egy UNDELETE.INI fájl segítségével. A megismert két parancs: DEL vagy ERASE a törlést végzi, míg az UNDELETE a visszaállítást próbálja elvégezni. Windows 95 használata esetén a Win32 környezetben törölt állományok alapesetben a Lomtárba kerülnek (ez fizikailag a RECYCLED könyvtár), ahonnan a rendszer segítségével helyreállíthatóak. A DOS alkalmazások által törölt állományok azonban azonnal törlıdnek, így nincs lehetıség a megmentésükre. Ilyen esetben javasolt a Norton Utilities használata, ekkor a DOS alkalmazások által törölt állományok is a Lomtárba kerülnek (Norton Protected Recycle). Novell NetWare környezetben a DEL parancs csak kijelöli törlésre az állományokat, de a foglaltsági térképet nem változtatja. Az állományok végleges törlésére és a lemezterület felszabadítására egy parancs szolgál, illetve a rendszerbıl való kilépés is eredményezheti a "purgálást". Tehát a törlésre kijelölés parancsai DEL és ERASE, illetve a végleges eltávolítás eszköze a PURGE, ami után a fájlok nem lesznek visszaállíthatók. A SALVAGE parancs visszaállítja a meghatározott katalógus törölt fájljait.

3.6.2 Átnevezés, összehasonlítás, attribútum állítás (Ren, Fc, Attrib) REN [meghajtó:] [elérési út] állománynév1 állománynév2 RENAME [meghajtó:] [elérési út] állománynév1 állománynév2 meghajtó - melyik meghajtón lévı állományokat akarjuk átnevezni. elérési út - melyik könyvtárban lévı állományokat akarjuk átnevezni. állománynév1 - mely állományokat akarjuk átnevezni (* és ? is használható). állománynév2 - mire akarjuk átnevezni (* és ? is használható). A parancs az állományok átnevezésére alkalmas. Példák: REN lev1.doc mariann.doc az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában lévı lev1.doc állományt átnevezi mariann.doc-ra. REN *.txt *.doc az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában lévı minden txt kiterjesztéső állományt átnevez doc kiterjesztésőre. FC [/a] [/c] [/L] [/Lbn] [/n] [/t] [/w] [/nnnn] [meghajtó1:] [elérési út1] állománynév1 [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2 (ASCII állományok esetén) FC [/b] [meghajtó1:] [elérési út1] állománynév1 [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2 meghajtó1 elérési út1 állománynév1 meghajtó2 elérési út2 állománynév2 /a /c /L /Lbn /n /t /w /nnnn /b

(binárisnál)

- melyik meghajtóról kívánjuk az egyik állományt összehasonlítani. - melyik könyvtárból kívánjuk az egyik állományt összehasonlítani. - mely állományt kívánjuk összehasonlítani (* és ? is használható). - melyik meghajtóról kívánjuk a másik állományt összehasonlítani. - melyik könyvtárból kívánjuk a másik állományt összehasonlítani. - mely másik állományt kívánjuk összehasonlítani (* és ? is használható). - csak az elsı és utolsó megegyezı sort írja ki eltérés esetén (az összes eltérı sor helyett). - nem tesz különbséget a nagy- és kisbetők között. - eltérı soroknál megkeresi az elızı egyezıt és onnan folytatja. - n alapértéke 100, amely átírható, hogy hány egymás utáni eltérı sor esetén hagyja abba az összehasonlítást. - megjeleníti a sorok számát is. - a TAB karaktereket nem helyettesíti SPACE karakterekkel (egyébként igen: 1 TAB = 8 SPACE). - egyetlen karakternek kezeli az egymás után következı TAB vagy SPACE karaktereket, a sor elején lévıket pedig figyelmen kívül hagyja. - alapértéke 2, amely átírható, hogy hány azonos sornak kell lennie egy eltérés után, hogy ismét szinkronizáltnak tekintse a két állományt. - bájtról bájtra vizsgálja a két állományt (ez az alapértelmezés).


25



A parancs állománypárokat hasonlít össze. A COPY után érdemes használni. (Régebbi DOS verziókban megtalálható a COMP parancs, ami ugyan kevesebbet tud, de gyorsabb!) Példák: FC *.dbf a:*.* az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából az összes dbf kiterjesztéső állományt összehasonlítja az a: meghajtó floppy lemezén található ugyanilyen nevő állományokkal. FC /a a.txt b.txt az aktuális meghajtó aktuális könyvtárában a két szövegállományt összehasonlítja és az eredményt rövidített formában adja meg. ATTRIB [+r ¦ -r] [+a ¦ -a] [+s ¦ -s] [+h ¦ -h] [[meghajtó:] [elérési út] állománynév] [/s] meghajtó - melyik meghajtón lévı állományokkal akarunk dolgozni. elérési út - melyik könyvtárban lévı állományokkal akarunk dolgozni. állománynév - mely állományokkal akarunk dolgozni (* és ? is használható). +r - csak olvashatóvá akarjuk tenni (read-only). -r - nem csak olvashatóvá akarjuk tenni (törölhetı, módosítható). +a - archiválandóvá (menthetıvé) akarjuk tenni (archive) (minden módosulás után automatikusan bekapcsolódik ez az attribútum). -a - kikapcsoljuk az archiválási attribútumot (nem akarjuk menteni XCOPY /m-el, vagy /a-val). +s - rendszer állománnyá akarjuk tenni (system) (nem látszanak a DIR parancs hatására). -s - nem akarjuk rendszer állománnyá tenni (látszanak a DIR parancs hatására). +h - rejtett állománnyá akarjuk tenni (hidden) (nem látszanak a DIR parancs hatására). -h - nem akarjuk rejtett állománnyá tenni (látszanak a DIR parancs hatására). /s - a megadott könyvtár alkönyvtárait is nézze. A parancs megjeleníti (ha nem használjuk a + és - kapcsolókat) vagy beállítja a megadott állományok attribútumait. Példák: ATTRIB az aktuális meghajtó aktuális könyvtárából minden állománynak kiírja az attribútumait. ATTRIB +r +h c:\autoexec.bat a c: egység fıkönyvtárában lévı autoexec.bat állományt csak olvashatóvá és rejtetté teszi. Novell NetWare környezetben az ATTRIB parancs helyett használjuk a FLAG parancsot!

3.6.3 Megjelenítés (Type, Print, Nprint, Capture, Pconsole) Az ASCII (American Standard Code For Information Interchange) kódrendszer (437-es vagy USA kódlap) az alapja a DOS szöveges állományformátumának. Sajnos ebben sok ékezetes magyar bető nincs benne (ŐőİıÓÚÍÁ). Ennek áthidalására több megoldás született már. Az egyik legsikeresebb az úgynevezett CWI kódrendszer, amely ezt a 8 hiányzó karaktert a 256 kód közül a következıkre rakta a fenti sorrendet alapul véve: źûoôňůěĹ. A CWI kódrendszer elınye, hogy csak 8 (lényegtelen) karakterben tér el az USA kódlaptól. Az USA-ban alkották meg a 852-es kódlapot (Latin II kódlap vagy Szláv kódlapnak is nevezik, mert sok szláv nyelv speciális karaktere van benne), amelybe Kelet Európa latin ÁBC-vel író népeinek minden speciális karakterét belerakták. Ide került a Magyar nyelv 8 speciális betője is, de sajnos nem a CWI szabvány szerint. Nagy hátránya a 852-es kódlapnak, hogy mintegy 60 karakterrel (256-ból) tér el az USA kódlaptól. Így nincsenek benne görög betők, vegyes vonalkázású grafikus jelek (‡, |=,=|, stb.) , és még pár egyéb karakter (Ĺ) . A 852-es kódlap ezen hiányosságai sok DOS-os programban okoznak nehézséget. A WINDOWS számára pedig közömbös, hogy milyen kódlapon dolgozik, hiszen grafikus rendszer, nem karakteres, mint a DOS! Elınyösen oldja meg mindezen problémát a MULTIKEY program, ami 437-es kódlapon szimulálja a CWI és a 852-es karakterleosztást is! TYPE [meghajtó:] [elérési út] állománynév meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állomány tartalmát képernyıre íratni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állomány tartalmát képernyıre íratni. állománynév - melyik állomány tartalmát kívánjuk képernyıre íratni. A parancs szöveges állományok tartalmának képernyıre való kiíratására alkalmas. Példa: TYPE c:\autoexec.bat PRINT [/d:port] [/b:méret] [/u:órajel1] [/m:órajel2] [/s:órajel3] [/q:sorméret] [/t][[meghajtó:] [elérési út] állománynév [...]] [/c] [/p] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. állománynév - mely állományok tartalmát kívánjuk kinyomtatni (használható a * és ? helyettesítı karakter).

26




... /d:port /b:méret /u:órajel1 /m:órajel2 /s:órajel3 /q:sorméret /t /c

- több állomány is megadható teljes útvonallal együtt is. - melyik porton lévı nyomtatóra akarunk nyomtatni (LPTx, COMx) (alapértelmezés a PRN). - a belsı puffer mérete bájtban (max: 16384, alapérték: 512). - maximális várakozási óraciklus (1-255 között, alapérték: 1). - maximális óraciklus, ami alatt 1 karaktert kinyomtat (1-255 között, alapérték: 2). - hány óraciklus fordítódjon a háttérben történı nyomtatásra (1-255 között, alapérték: 8). - a nyomtató várakozási sorába hány állomány kerülhet (4-32 között, alapértéke: 10). - a nyomtatási sorból az összes állományt törli. - az állományt (amely után áll a kapcsoló) kitörli a nyomtatási sorból (ha több állomány is fel van sorolva, akkor az utána következıkre is érvényes a /c kapcsoló, amíg nem talál egy /p kapcsolót). /p - az állományt (amely után áll a kapcsoló) a nyomtatási sorhoz főzi (ha több állomány is fel van sorolva, akkor az utána következıkre is érvényes a /p kapcsoló, amíg nem talál egy /c kapcsolót). A parancs a nyomtatási sor kiírására (ha csak üresen adjuk ki a PRINT parancsot), állományok nyomtatására és a nyomtatási sor karbantartására alkalmas. A /d, /b, /u, /m, /s és /q kapcsolók csak a legelsı kiadott PRINT utasításnál használhatók. Ezen kapcsolókra ritkán van szükség, mert az alapértelmezésbeli értékek szinte mindig megfelelnek az igényeknek. Példák: PRINT level.txt a nyomtatósorba helyezi a kijelölt állományt, amelybıl kinyomtatódik, ha rákerül a sor. PRINT c:\*.bat a nyomtatósorba helyezi a kijelölt állományokat, amelybıl kinyomtatódnak, ha a rájuk kerül a sor. PRINT c:\autoexec.bat /c kitörli a nyomtatósorból az állományt. PRINT /t minden állományt kitöröl a nyomtatósorból. PRINT kiírja a nyomtatósorban szereplı állományok nevét. A PRINT parancsot ne keressük Windows 95 operációs rendszer használata esetén, mert a rendszer készítıi kivették a parancsok közül.

NPRINT [meghajtó:] [elérési út] állománynév /Q=sornév [/C=példányszám] [/NB] meghajtó - melyik meghajtóról kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. elérési út - melyik könyvtárból kívánjuk az állományok tartalmát kinyomtatni. állománynév - mely állományok tartalmát kívánjuk kinyomtatni (használható a * és ? helyettesítı karakter). /Q=sornév - várakozási sor neve (hálózattól függ, pl.: 16A, 16B, 18A, 18B, stb.). /C=példányszám - hány példányban kell kinyomtatni az állományt. /NB - nem lesz bevezetı oldal (egyébként 1 azonosító oldalt kinyomtat a nyomtatás elején). A paranccsal Novell NetWare hálózat esetén hálózati nyomtatóra tudunk nyomtatni szövegállományokat. Csak a kapcsolók egy részét ismertettük, a többit lásd a kézikönyvekben! Példa: NPRINT c:\config.sys /q=16B /NB CAPTURE /Q=sornév [/C=példányszám] [/NB] /Q=sornév - várakozási sor neve (hálózattól függ, pl.: 16A, 16B, 18A, 18B, stb.). /C=példányszám - hány példányban kell kinyomtatni az állományt. /NB - nem lesz bevezetı oldal (egyébként 1 azonosító oldalt kinyomtat a nyomtatás elején). A paranccsal Novell NetWare hálózat esetén hálózati nyomtatóra tudunk nyomtatni olyan programokból, amelyek saját maguk nyomtatnak ASCII kódrendszerben (pl. PE2, Clipperes programok, stb.). A CAPTURE parancsot az illetı program elıtt ki kell adni. Ennek hatására a helyi nyomtatóra küldött listák átirányítódnak a /Q-nál megadott hálózati nyomtatósorba. A tényleges nyomtatás az illetı programból való kilépés után, az ENDCAP hálózati parancs kiadása után történik meg! Csak a kapcsolók egy része van ismertetve! Példa: CAPTURE /q=16B /NB Egy nyomtatást végzı program elindítása, pl.: PE2 elindítása, majd nyomtatás az F7 gombbal. Kilépés a nyomtatást végzı programból, pl.: PE2-nél az F4 vagy F3 gombbal. ENDCAP (Ekkor kezdıdik a nyomtatás; feltéve, ha nincs más elıtte a nyomtatási sorban!)


27



PCONSOLE Ez a parancs a hálózati nyomtatási sorokat kezeli. Menüvezérelt program. Csak azt nézzük meg, hogyan lehet egy hálózati nyomtatási sorból valamely állományt kitörölni. Ehhez a következı menüket kell sorban kiválasztani: • Print Queue Information: Megjelennek a nyomtatási sorok, ebbıl kell a megfelelıt kiválasztani. • Current Job Entries: Megjelennek a kiválasztott nyomtatási sorban lévı állományok. Ki kell keresni a törlendı állományt, amelyet a Del gombbal lehet törölni egy megerısítı kérdés után.

3.7 Batch fájlok. A batch fájlok szerepe, jelentısége Az MS-DOS használata során gyakran találkozunk olyan parancssorozatokkal, melyeket többször kell használnunk. Ilyen lehet például egy aktuális tartalomjegyzék cseréje egy másikra és abból egy program indítása. Ilyen esetben használhatjuk az un. batch programokat vagy batch fájlokat. (A két elnevezés ugyanazt jelenti.) Az elnevezés utal arra, hogy a DOS parancsokat "kötegekbe" (batch) fogjuk és egy névvel azonosítjuk ıket. A batch fájl tulajdonképpen egy szöveges állomány, mely soronként egy DOS szintaktikájú parancsot tartalmaz. Egy batch fájlt bármelyik karakteres szövegszerkesztıvel elkészíthetjük (pl. EDIT, DOS paranccsal, PE2 stb.). A kötegelt fájl kiterjesztése BAT kell, hogy legyen. Egy batch fájl futtatása A DOS felismeri a BAT kiterjesztésrıl, hogy ez egy parancsfájl, így elegendı begépelni a nevét. Batch parancsok Egy batch programban minden olyan DOS parancs beépíthetı, amelyet a DOS PROMPT, vagy DOS SHELL alatt kiadhatunk. Ezeken kívül az alábbi speciális - kifejezetten batch fájlokban használható - parancsok is szerepelhetnek. (Használhatóak DOS PROMPT alatt is, de nincs különösebb szerepük) REM megjegyzéssor. Segítségével kommentárokat helyezhetünk el a batch fájlban a jobb érthetıség kedvéért. ECHO Segítségével üzeneteket jeleníthetünk meg a batch program futása során a képernyın. Ha az ECHO-t OFF kulcsszó követi, akkor az ezt az utasítást követı parancsok futáskor nem jelennek meg a képernyın. A @ECHO OFF már magát a @ECHO OFF -ot sem jeleníti meg. CALL Szintaktikája: CALL batch fájl. A CALL utasítással egy másik batch programot is futtathatunk a batch programunkból. Ekkor a másik batch fájl végrehajtása után az eredeti batch program folytatódik. CALL nélkül is elindíthatunk egy batch-en belül egy másikat, de akkor az elsı nem fogja a hívás utáni utasításokat végrehajtani. GOTO címke A parancssor végrehajtását a :címke helytıl folytatja. A :címke külön sor kell, hogy legyen. PAUSE Ideiglenesen leállítja a batch fájl végrehajtását és csak egy billentyő lenyomása után folytatódik a végrehajtás. IF A parancssor végrehajtását egy feltétellel vezérli. Az IF utasítás formái: IF feltétel GOTO címke, vagy IF feltétel utasítás Ha a feltétel igaz, akkor az elsı esetben a :címke után következı utasítással folytatódik a batch program végrehajtása, ha hamis, akkor az IF-et követı utasítástól. A második esetben a feltétel igaz esetén az IF feltétele utáni utasítás hajtódik végre. Az IF parancs lehetséges feltétel-kifejezései: IF EXIST <állománynév> <parancs> Ha létezik a paramétereként magadott állomány, akkor végrehajtja a parancsot IF NOT EXIST <állománynév> <parancs> Ha NEM létezik a paramétereként magadott állomány, akkor végrehajtja a parancsot IF <string1> = = <string2> <parancs> Ha a string1 és string2 megegyeznek, akkor végrehajtja a parancsot IF NOT <string1> = = <string2> <parancs> Ha a string1 és string2 NEM egyeznek meg, akkor végrehajtja a parancsot IF ERRORLEVEL <szám> <parancs> Ha az elızıleg lefutatott program vagy a parancs legalább a szám értékben megadott visszatérési kóddal tér vissza, akkor végrehajtja a parancsot. Általában a hibátlan mőködés esetén nulla a visszatérési érték, hibás esetben 1, 2.

28




FOR

Szintaktikája FOR %%változó IN (halmaz) DO parancs batch fájlban, vagy FOR %változó IN (halmaz) DO parancs DOS PROMPT-nál. A %%változó illetve a %változó értékét a FOR változtatja a (halmaz) értékei alapján. A DO utáni parancs addig hajtódik végre, míg a változó fel nem veszi a (halmaz által specifikált összes értéket. Például: FOR %m IN (*.TXT *.PRG) DO PRINT %m Az utasítás hatására az összes TXT és PRG kiterjesztéső fájl kinyomtatódik. SHIFT megváltoztatja a %0-%9 batch fájl paramétereinek az értékét az alábbi módon: %0 értéke %1 lesz, %1 értéke %2 lesz, stb. Ezzel a paranccsal ki lehet kerülni, hogy egy batch fájl csak tíz paraméterrel rendelkezhet. Megemlítünk még két DOS utasítást, amely nem kifejezetten batch utasítás, de itt használjuk a leggyakrabban. PATH a DOS parancssorába beírt parancsok keresési útvonalát állítja be. Példa: PATH c:\;c:\DOS;c:\VIRUS PROMPT a DOS prompt jelét definiálja. a parancs néhány paramétere: $D Az aktuális dátum $T A pontos idı $P Az aktuális meghajtó és az elérési útvonal $V A DOS változatszáma $G A > jel $L A < jel $N Az aktuális meghajtó Leggyakoribb használata PROMPT $P$G .

3.8 Speciális eszköznevek, input-output átirányítás 3.8.1 Speciális eszköznevek A következı DOS eszköznevek nem lehetnek állománynevek: Speciális eszköznevek CON NUL PRN LPT1, LPT2, LPT3, LPT4 AUX COM1, COM2, COM3, COM4

Rendeltetésük Konzol. Billentyőzet és képernyı is lehet. Virtuális I/O (ki és bemeneti) eszköz, kimenetnél az írást szimulálja, bemenet esetén állomány vége jelet ad. 1. párhuzamos printer port. LPT1 = PRN. Párhuzamos printer portok (nyomtatókhoz). 1. soros kommunikációs csatorna. COM1 = AUX. Soros kommunikációs csatornák.

A fenti lista a különbözı számítógépeken a hardverkiépítettségtıl függıen eltérhet egymástól. Példák: COPY CON MINTA.TXT Lehetıvé teszi a billentyőzetrıl történı közvetlen szövegszerkesztést. A létrejött állomány neve: MINTA.TXT. COPY MINTA.TXT LPT1 A MINTA.TXT állományt a nyomtatóra küldi.

3.8.2 Adatátirányítások A DOS parancsok az üzeneteiket leggyakrabban a képernyıre küldik, az információ fogadására pedig leggyakrabban a billentyőzetet használják. Lehetıségünk van arra, hogy a parancsok eredményét és az üzenetek egy részét ne a képernyın, hanem egy állományban, nyomtatón jelenítsük meg, illetve azt is, hogy a parancs a szükséges adatait ne a billentyőzetrıl, hanem egy állományból vegye. Ezt nevezzük adatátirányításnak. A szakirodalomhoz igazodva a következı fogalomrendszert vezetjük be: stdin - standard input: általános bemeneti állomány, alapértelmezése a billentyőzet, átirányítható a < jellel. stdout - standard output: általános kimeneti állomány, alapértelmezése a képernyı, átirányítható a > és a >> jelekkel általános hiba állomány, alapértelmezése a képernyı, a Dos felügyelete alatt nem stderr - standard error: irányítható át, azaz a hibák átirányításkor is a képernyın fognak megjelenni.


29



Az átirányítás során megadjuk az átirányítás helyét, pl. állomány specifikáció (meghajtó, elérési útvonal, állománynév), vagy a DOS eszköznevet (speciális állománynév: PRN, NUL stb.). A standard output > és >> jele között az a különbség, hogy > jel után következı állomány mindig felülíródik, míg a >> jel esetén, ha már volt az adott néven állomány, akkor az új output hozzáadódik az elızıhöz, vagyis nem íródik felül. Mindkét esetben, ha az állomány még nem létezett, akkor azt a DOS létrehozza. Nézzünk példát az output átirányításra: Kiadott parancs

Parancs hatása

DIR C:\WINDOWS > LISTKI.TXT

A Windows alkönyvtár állományok neveit nem a képernyıre listázza, hanem a LISTKI.TXT állományba írja.

Ha a fenti parancs után kiadjuk a következı utasítást: DIR A:

>>

LISTKI.TXT

DIR B:

>

LISTKI.TXT

DIR B:

>

LPT1

DIR B:

>

NUL

PROG1

<

ADAT.DAT

kibıvül a LISTKI.TXT tartalma az A: meghajtón lévı állománylistával. Ha viszont az utolsó parancs után az átirányításnál csak a > jelet használjuk, akkor a LISTKI.TXT eddigi tartalma törlıdik és csak az utoljára kiadott parancs eredményét fogja tartalmazni. parancs hatására a LISTKI.TXT-ben csak a B: meghajtó könyvtára lesz látható. paranccsal a nyomtatóra küldjük a B: meghajtó állományainak a nevét. parancs hatására sehol sem jelenik meg az állománylista, mert a NUL eszközre írás azt jelenti, hogy eldobjuk az adatokat. a PROG1 nevő program az inputot az ADAT.DAT nevő állományból veszi.

Ha csak az idıt és dátumot szeretnénk megkérdezni, és nincs szándékunk azt megváltoztatni, akkor létrehozhatunk egy üres sort tartalmazó állományt, melynek neve legyen URES.TXT, aztán megadhatjuk a DOSnak a következı parancsot: DATE TIME

< <

URES.TXT URES.TXT

Hatására megkapjuk a napi dátumot és idıt anélkül, hogy le kellene nyomni az ENTER billentyőt, mivel a parancs azt írja elı a DOS-nak, hogy az inputot az URES nevő állományból vegye (ahol meg van az ENTER). Ha az egyik program által elıállított adatok, egy másik program bemeneti adataként szolgálnak, akkor ez megoldható egy >, < átirányítással és egy átmeneti állománnyal. Ebben az esetben így írható fel az átirányítás: PROG1 PROG2

> ATMENET.DAT < ATMENET.DAT

A fenti feladatot látja el a parancsláncolás.

3.9 Parancsláncolás (pipe) bemutatása példán keresztül (More, Sort, Find) Parancsok összefőzését nevezzük parancsláncolásnak. Az egyik parancs standard outputja lesz a másik parancs standard inputja. A DOS az elsı parancs eredményét mint egy "csıvezetéken" (pipeline-on) átvezeti a második parancshoz. Létrehozza az átmeneti állományt, melynek neve %PIPEx.$$$ (x=1,2...), elhelyezi a gyökérkönyvtárba (vagy pl. a C:\TMP nevő könyvtárba, ha a környezeti változók között definiáltuk), majd végezetül le is törli azt. Egy egyszerő példa: DIR ¦ SORT A parancs eredménye az aktuális könyvtár ABC szerinti rendezett listája. A parancs végrehajtásakor a következı történik.: DIR > %PIPE1.$$$ SORT < %PIPE1.$$$ DEL %PIPE1.$$$ Parancsláncolásnál a következı parancsokat lehet alkalmazni: • SORT • MORE • FIND

30

a beolvasott adatokat sorba rendezi. egy képernyı betelte után megállítja a további listázást. az adott szöveget tartalmazó sorokat kiszőri.




MORE < [meghajtó:] [elérési út] állománynév parancs név ¦ MORE meghajtó:elérési út állománynév - input. Egy szöveg állomány, amit oldalanként tördelve akarunk megjeleníteni. Hosszú lista esetén lehetıvé teszi a lapozást, egy oldal betelte után megáll, kiírja a – MORE – szöveget, és csak egy billentyő lenyomása után folytatja a listázást. Ha több láncolt parancsunk van, akkor célszerő csak a végén kiadni, máshol nincs értelme. Példák: MORE < LISTA.TXT vagy TYPE LISTA.TXT ¦ MORE Képernyı-oldalanként megállva listázza ki a LISTA.TXT állományt. DIR C: ¦ MORE Képernyı-oldalanként megállva listázza ki a C: egység állományait (hatása hasonló a DIR C:/P-hez). SORT [/r] [/+szám] [<] [meghajtó1:] [elérési út1] állománynév1[ > [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2] [parancs ¦ ] SORT [/r] [/+szám] [> [meghajtó2:] [elérési út2] állománynév2] meghajtó1:elérési út1 állománynév1 - input állomány, amit rendezni szeretnénk. meghajtó2:elérési út2 állománynév2 - output állomány, a rendezett adatok számára. /r - a rendezés sorrendje fordított lesz, ASCII kód szerint csökkenı sorrendben rendez. /+n - az n. karaktertıl (nem a sor elejétıl) rendezi a sorokat. A parancs szövegállományok sorait rendezi ASCII sorrendben. A parancs nem tesz különbséget kis- és nagybető között. Példák: DIR C:\ ¦ SORT /r > RENDLIST.TXT A parancs csökkenı sorrendben rendezi a C: egység fıkönyvtárának állományait és a rendezett listát a RENDLIST.TXT nevő állományban helyezi el. DIR C:\ ¦ SORT /+10 ¦ MORE A parancs a C: egység fıkönyvtárának állományait listázza úgy, hogy a listában a sorokat a 10. karaktertıl kezdve (ez éppen a kiterjesztés helye) növekvı sorrendbe rendezi és laponként a képernyıre listázza. SORT < ADAT.TXT > RENDAD.TXT Az ADAT.TXT állomány sorait növekvı sorrendbe rendezi és a rendezett adatokat a RENDAD.TXT állományba rakja. FIND [/v] [/c] [n] [/i] "szövegminta" [[meghajtó:] [elérési út] állománynév[...]] [parancs ¦ ] FIND [/v] [/c] [n] [/i] "szövegminta" meghajtó:elérési út állománynév - input állomány, amiben keressük a "szövegmintát". "szövegminta" - a keresendı karaktersorozat, sztring. /v - azokat a sorokat írja ki, amelyek NEM tartalmazzák az adott "szövegmintát". /c - a keresett "szövegminta" hány sorban szerepel (egy számot ad vissza). /n - a kiírt sorok elé kiírja a sor eredeti sorszámát is (/c esetén hatástalan). /i - a keresésnél nem tesz különbséget kis és nagy bető között. A parancs szövegállományok soraiban keresi a megadott "szövegmintát". Ha a keresett sztring idézıjelet tartalmaz, akkor két idézıjelet kell használni. A "szövegmintában" helyettesítı karakter (?, *) nem szerepelhet. Példák: DIR C:\WINDOWS ¦ FIND / i /v "ini" ¦ MORE A Windows könyvtár állományai közül azokat listázza, amelyek nem tartalmazzák az ini karaktersorozatot. Kis és nagy bető között nem tesz különbséget. A MORE lehetıvé teszi az oldalankénti lapozást. DIR C:\WINDOWS ¦ FIND "INI" ¦ SORT > INILIST.TXT A Windows könyvtár állományai közül az INI karaktersorozatot tartalmazókat sorba rendezi, majd az eredményt az INILIST.TXT-be helyezi el. DIR C:\WINDOWS ¦ FIND /c "INI" Az eredmény egy szám lesz, mely azt adja meg, hogy hány sorban fordult elı az INI. FIND

"Úr"

LEVEL.TXT

Kiírja azokat a sorokat a LEVEL.TXT állományból, amelyekben szerepel az Úr szó.


31



4. Üzemeltetési ismeretek 4.1 A memória kezelése A DOS-t az Intel 8086-os processzorral rendelkezı IBM PC számítógépre fejlesztették ki. Ez a processzor (és a késıbbiekben a görcsös ragaszkodás a kompatibilitáshoz) a felelıs mindazon kellemetlenségekért, amit napjainkban DOS memóriakezelésnek nevezünk. Elıször ismerkedjünk meg a 8086-os processzor címzési korlátaival. A processzor a memóriát bájtonként címzi meg. Mivel a processzor 20 címvezetékkel rendelkezik, így 220 B = 1 MB (B=bájt) memória megcímzésére volt képes. Még ezt a kis memóriát is két részre osztották, egy programok futtatására szolgáló 640 KB-os ún. konvencionális memóriarészre és 384 Kbájtos rendszerterületi részre. A programok fejlıdésével nemcsak a programok tudása, hanem a mérete is jelentısen megnövekedett és szőkké vált a 640 KB-os memóriahatár. A problémát az 1 MB-os címzési korlát okozza, ezért azt a módszert találták ki, hogy 640 KB és 1 Mbájt között még szabadon maradt területre egy 64 Kbájtos területre lapozzuk be az 1 MB feletti memóriát. Igaz ugyan, hogy egyidejőleg mindig csak 64 Kbájtot látunk, de ha másikra van szükségünk, egyszerően kérjük a következı lapot. Az XT gépeken ezt még külön hardware kártyának kellett megoldania, napjainkban ezt már software úton oldják meg. Ezt a memóriabıvítést EMS (Expanded Memory System) nevezték el, a lapozóterületet (lapozó-ablakot) pedig EMS Page Frame névvel illették. Több cég kidolgozta az EMS memóriakezelési szabványt (LIM 4.0), ezt követıen nagyon sok program alkalmazta, és napjainkban is igényli az EMS memória kezelési lehetıségét. A következı lépcsıfok a 80286 processzor (AT számítógépek) megjelenése volt, amely 24 címvezetékkel 16 MB memória megcímzésére képes. Több szabvány is megjelent (VCPI, DPMI), azonban a legelterjedtebb az XMS (Extended Memory Specification) lett. Az XMS három területen biztosít több memóriát a DOS számára: • Felsı memóriaterület: A lehetıség 80386 vagy fejlettebb processzoros számítógépeken érhetı el. Lényege: az 1 MB memória felsı 384 KB-os része a hardvertıl függıen több, kevesebb szabad (nem okvetlenül egybefüggı) résszel rendelkezik. Ezeket a szabad memóriablokkokat (UMB -Upper Memory Block) képes a rendszer úgy kezelni, hogy ide rezidens programokat, eszközvezérlıket tölt be. Ideális esetben az összes eszközvezérlıt betölthetjük ide a hagyományos memóriaterületrıl, elérve azt, hogy annak szabad területe elérje a 620 KB-ot. • Magas memóriaterület: A lehetıség 80286 vagy fejlettebb processzoros számítógépeken érhetı el. Megvalósításához szükséges az A20 címvonal, melynek engedélyezésével a processzor valós üzemmódjában látja az 1024-1088 KB memóriaterület közötti részt. Ez a 64 KB-os memóriaterület a HMA (High Memory Area). Ide az UMB-tıl eltérıen csak egy program tölthetı be, leggyakrabban a DOS egy részét töltjük be ide. • Extended memóriablokkok: A lehetıség 80286 vagy fejlettebb processzoros számítógépeken érhetı el. Az Extended memóriablokkok használata az 1088 KB feletti memóriaterületek elérését jelenti. A gyakorlatban ezt nevezik XMS memóriának, melynek kezelésére a programokat fel kell készíteni. Az Extended memória blokkok maximális nagysága 80286 processzorok esetén 16 MB, 80386 vagy fejlettebb processzorok esetén 4 GB. Az új memóriaterületek megjelenése és kezelésük szabványosítása azonban még nem old meg minden problémát. Az új programrendszereket ma már felkészítik az XMS memória kezelésére, azok a régi programok azonban, amelyek nem elégedtek meg a 640 KB hagyományos memóriával, továbbra is az EMS meglétét igénylik. Ennek az oka egyszerő: programozás-technikailag jóval egyszerőbb az EMS memória kezelése, mint az XMS memóriablokkoké. Ennek azonban az az ára, hogy az állandó lapozgatással a program futása lassabb lesz. Egyes 80286 processzort tartalmazó alaplapokat felkészítették hardware úton az EMS kezelésére, azonban 80386 gépektıl kezdve a problémát már software úton oldják meg, az XMS memória egy részét feláldozva-átalakítva EMS memóriává alakítjuk át. Az elıbbi módszert EMS emulációnak nevezzük. Hogyan tudjuk az egyes memóriaterületeket elérni? A memóriaterületek eléréséhez memória-manager programokra van szükségünk, (elıfeltétel, hogy számítógépünk legalább 1 Mbájt memóriával rendelkezzen) ezek a következık: • HIMEM.SYS (286, 386, 486, Pentium, 6x86) biztosítja az XMS és HMA elérését. • MM.SYS, XMA2EMS.SYS (kizárólag 286) az EMS memória kezelését végzi azokon a 286-os alaplapokon, amelyeken ezt hardware úton támogatják. A SETUP-ban beállítható EMS memória mérettel az XMS területe lecsökken. Jelentısége a fejlıdéssel és a 286-os alaplapok kiszorulásával együtt a minimálisra csökkent.

32




• EMM386.EXE (386, 486, Pentium, 6x86) lehetıvé teszi az EMS memória emulációját és az UMB elérését. Mindegyik említett eszközvezérlı a CONFIG.SYS állományból tölthetı be úgy, hogy az EMM386.EXE (MM.SYS) indítását meg kell elıznie a HIMEM.SYS betöltésének. A továbbiakban tételezzük fel, hogy mindegyik állomány a C: egységen a DOS alkönyvtárban található, majd tekintsük át a HIMEM.SYS és EMM386.EXE paraméterezését valamint legfontosabb kapcsolóit (az összes lehetıség ismertetése meghaladja jelen jegyzet kereteit): DEVICE=C:\DOS\HIMEM.SYS Kapcsolók: /HMAMIN=m Mivel a HMA-ba csak egy program kerülhet, nem mindegy, mekkora ennek a mérete. Ha nem adjuk meg ezt a paramétert, akkor az elsı olyan program, amely igényli ezt, „betelepedhet” a HMA területre. Ha megadjuk, csak az a program veheti igénybe a HMA területet, amely legalább m KB területet foglal le. Az m értéke 0 és 63 között lehet. /MACHINE:xxxx Bizonyos távol-keletrıl származó alaplapok esetén a HIMEM.SYS nem képes felderíteni, hogy pontosan milyen alaplapról van szó. Ilyenkor manuálisan kell vele tudatnunk ezt. /TESTMEM:ON|OFF A HIMEM.SYS betöltésekor memóriatesztet hajt végre. Ha ez a teszt lefagy, akkor szükséges ezt a tesztet kikapcsolni. Bár ezután a gép látszólag kifogástalanul mőködik, mégis célszerő az alaplapot, vagy a memóriát ellenırizni. DEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE Paraméterek: Memóriaméret: Amennyiben nem adjuk meg, a szabad XMS méretével megegyezı EMS memória használatát teszi lehetıvé. Amennyiben megadunk értéket, maximum a megadott értéknek megfelelı KB nagyságú EMS területet emulál. FRAME=cím: Az EMS lapozóterület kezdıcíme, abban az esetben kell közvetlenül beírnunk, ha nem felel meg az EMM386 által beállított érték. X=mmmm-nnnn: Kihagyja (eXclude) az itt megadott memóriaterületeket az UMB területek közül. Azt a címtartományt kell itt szerepeltetni, amelyet más hardware elem (pl. hálózati kártya, scanner kártya) is használ. I=mmmm-nnnn: Az UMB területhez hozzáfőzi (Include) az itt megadott memóriaterületet. A megadott tartománynak A000h - FFFFh között kell lennie. Csak olyan memóriaterületet jelölhetünk itt ki, amelyet más eszköz nem használ. Leggyakoribb, hogy a monokróm képernyımemória-területet vonjuk be az UMB-be. RAM=mmmm-nnnn: Megadja azt a memóriatartományt, melyet UMB-ként használni lehet, és egyben engedélyezi az EMS használatát. Ha nem adunk meg címtartományt, akkor a teljes felhasználható területbıl UMB, illetve EMS Page Frame lesz. NOEMS: Engedélyezi az UMB elérést, egyidejőleg letiltja az EMS memória elérést. A memóriakezeléssel kapcsolatos további beállítási lehetıségek: Az alábbi utasításokat a CONFIG.SYS-ben helyezhetjük el: DOS=HIGH: A DOS mag egy részét a HMA területen helyezi el, ezzel megnövelve a szabad hagyományos memóriaterületet. DOS=UMB: Az UMB terület használatát engedélyezi, amennyiben azt az EMM386 segítségével létrehoztuk. DOS=HIGH,UMB: A legcélszerőbb kombináció, a DOS mag egy része a HMA-ba töltıdik, és elérhetı lesz az UMB is. DEVICEHIGH=eszközvezérlı: A megadott eszközvezérlıt nem a hagyományos memóriaterületen, hanem az UMB területen helyezi el. Figyelem: mivel az UMB több darabból állhat, nem biztos, hogy a kívánt program befér az UMB területre. A leggyakrabban ilyenkor a kért eszközvezérlı nem töltıdik be, ritkábban pedig - ha az ilyen esetre az eszközvezérlı programot felkészítették - a hagyományos memóriába töltıdik be. DEVICEHIGH /L:n= eszközvezérlı: A megadott eszközvezérlıt a n-edik UMB régióba töltjük be. Erre azért lehet szükség, mert a DOS folyamatosan használja fel az UMB területeket, és így az is elfordulhat, hogy egy nagy UMB területre sok kis rezidens program telepszik be, az ıket követı nagyobb program pedig már nem fér be egyben a fennmaradó sok kis szabad helyre. Ilyenkor kell megadni, hogy az elıször indított sok kis program a második, harmadik UMB blokkba töltıdjön be, fenntartva ezzel a nagyobb UMB blokkot. Az alábbi utasításokat az AUTOEXEC.BAT-ban helyezhetjük el:


33



LH eszközvezérlı: A megadott rezidens program nem a hagyományos memóriában, hanem az UMB területen marad. LH /L:n eszközvezérlı: A megadott rezidens programot a n-edik UMB régióban helyezi el. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy számítógépünk optimálisan kihasználja benne lévı memóriát, indítsuk el a MEMMAKER nevő programot, amely az esetek 95%-ában képes még több szabad hagyományos memóriát „varázsolni” azzal, hogy a rezidens programok egy részét az UMB-be helyezi. A HMA, XMS, UMB és EMS memóriaterületek elhelyezkedése: XMS memória

XMS memória Emulált EMS memória

1088 KB 1024 KB

HMA ROM-BIOS (max. 64 KB)

1088 KB 1024 KB

HMA ROM-BIOS (max. 64 KB) UMB

Kihasználatlan terület

EMS Page Frame (64 KB) UMB

640 KB

0 KB

VGA BIOS

VGA BIOS

Videó RAM

Videó RAM

A hagyományos memóriaterület szabadon maradó része. Az elindított programok ezt a memóriaterületet tudják közvetlenül használni. DOS-mag (IO.SYS, MSDOS.SYS) pufferek és egyéb rendszer adatterületek, melyek másik része a HMA-ban van A 286-os gépeken elérhetı memória-kiosztás, illetve 386-os gépeken, amennyiben csak a HIMEM.SYS-t használjuk.

640 KB

0 KB

A hagyományos memóriaterület szabadon maradó része. Az elindított programok ezt a memóriaterületet tudják közvetlenül használni. DOS-mag (IO.SYS, MSDOS.SYS) pufferek és egyéb rendszer adatterületek, melyek másik része a HMA-ban van A 386-os és fejlettebb gépeken a HIMEM.SYS és az EMM386.EXE segítségével megvalósítható memóriakiosztás.

4.2 A számítógép konfigurálása 4.2.1 A CONFIG.SYS Az elızı részben már szóltunk a konfigurációs fájlról (CONFIG.SYS), ebben olyan beállításokat, definíciókat használunk, melyeket nem tud, vagy nem ismer fel a gépünk, vagy mi magunk szeretnénk az eredetitıl eltérı módon megadni. Ugyanis a hibás beállítás különféle károkat okozhat, illetve megzavarhatja a mőködést. A fájl szerkesztésekor ügyeljünk a parancsok helyes beírására! Vizsgáljuk meg milyen beállításokra ad lehetıséget az MS-DOS. A rendszer indításakor feladatfüggı a szabad memória terület mérete szerint, vannak feladatok, melyek igénylik a nagy szabad területeket, és vannak olyanok, amelyek más vezérlıket igényelnek. Az MS-DOS 6-os verzióiban lehetıség van feladatfüggı konfigurálásra. Ezt a rendszer indításakor egy menübıl való választással lehet elérni. A Windows 95-nek nincs szüksége CONFIG.SYS és AUTOEXEC.BAT állományokra. A rendszer az indulása során automatikusan tölti be a szükséges eszközvezérlıket. Amennyiben azonban a rendszertöltés során megtalálja a fent említett fájlokat, fel is dolgozza ezeket. Abban az esetben lehet szükség rájuk, ha régebbi DOS alapú programokat is futtatunk és ezek csak egy meghatározott beállítás esetén hajlandók hibátlanul mőködni.

34




4.2.1.1 A CONFIG.SYS általános beállító parancsai buffers=n[m] : a lemezkezeléshez szükséges memóriabeli közbülsı tár méretét jelöli ki. n a blokkok száma rendszer kiépítéstıl függ, ajánlott szám 20 és 30 között van. Nagy szám gyorsítja a mőveleteket, de nagy tárigényő, kis szám lassít, de kevesebb helyet igényel. country=xxx[,yyy][fájlnév]: beállítja az operációs rendszernek az idı, dátum, karakterkészlet, pénznem stb. országfügggı használatát. Az xxx jelenti az országkódot, yyy a karakterkészletet. A magyar megfelelı: country=36,852 device, devicehigh: eszközvezérlık beépítését végzi el. A vezérlık mindig fájlok, melyek a rendszer számára elérhetık kell, hogy legyenek. A két parancs között az a különbség, hogy az elsı a hagyományos memóriába, míg a második a felsı memória területre próbálja meg tölteni a vezérlıt. Nézzünk meg néhány gyakori példát: device=c:\dos\himem.sys: a HMA és XMS kezelését végzi device=c:\dos\emm386.exe: a felsı memória blokk (UMB) és EMS használatát "utánozza" az XMS-ben. devicehigh=c:\dos\ansi.sys: a szabványos képernyı és billentyőzetvezérlıt állítja be a felsı memóriába Dos: az operációs rendszer memóriafüggı betöltését vezérli a HMA használatát, engedélyezheti, letilthatja az UMB használatát dos=umb Engedélyezi az UMB használatot dos=high A DOS rezidens része a HMA területre töltıdik files=x: az egyidejőleg maximálisan nyitva tartható állományok száma. Ha a futó programok több állományt szeretnének kezelni, mint az itt megadott érték, ez általában hibás mőködéshez, "program-lefagyáshoz" vagy az erre felkészített programok esetében mindössze hibaüzenethez vezet. Ilyenkor a teendı az itt megadott érték megnövelése, majd a számítógépünk újraindítása.

: Igen gyakori hiba, hogy a még mindig igen elterjedt Clipper fejlesztıeszközzel készített programok az alábbi hibaüzenettel fagynak le: Dos error 4. Ez azt jelenti, hogy több állományt nyitna meg a rendszer, mint amennyi engedélyezve van. Ha a program kézikönyvében azt olvassuk, hogy egyidejőleg 55 állományt tart nyitva, célszerő ennél legalább öttel nagyobb értéket megadni: A CONFIG.SYS-ben: Files=60 Az AUTOEXEC. BAT-ban: SET CLIPPER=;F:60 sorokat beírni, vagy módosítani, amennyiben ott 60-nál kisebb érték szerepel. lastdrive=x: az elérhetı logikai lemezeszközök maximális számát jelöli ki. Bizonyos alkalmazások igényelhetnek magasabb meghajtó számot (pl. hálózati alkalmazás egyedi gépen való használata során), ilyenkor célszerő megadni, és utána definiálni azt a meghajtót. Pl. lastdrive=F numlock = [on|off]: be illetve kikapcsolja a numerikus billentyőzet numerikus állapotát, illetve kurzorvezérlı állapotát. switches /w /k /n /f: speciális beállításokat biztosít a rendszer indításához. A fenti kapcsolók csak ízelítıül szolgálnak arra, hogy milyen elemi beállításokat is el lehet érni a fájl segítségével. A fontosabb beállításokat az alábbi összefoglaló tartalmazza (ezek alakját és részletes leírását nézzük meg a kézikönyvben): Shell=fájlnév [paraméterek]: a parancsértelmezı helyét és nevét (ha esetleg nem az alapértelmezett COMMAND.COM -ot akarjuk használni) adja meg. Vizsgáljuk meg a következı sort: shell=c:\dos\command.com /e:768 /p jelentése a következı: a parancsértelmezı program a C: meghajtó DOS könyvtárában található COMMAND.COM program lesz. A SET parancs segítségével megadható környezeti változók számára fenntartott szabad hely 768 bájt lesz. A /p kapcsoló (mint ahogy a /e is) a COMMAND.COM-hoz tartozik, azt adja meg, hogy COMMAND.COM a DOS-prompt megjelenítése elıtt indítsa el a boot meghajtó gyökérkönyvtárában lévı AUTOEXEC.BAT -ot is, valamint maradjon permanens (azaz ne lehessen elhagyni az exit paranccsal). stacks=n,s: rendszer verem méretét állíthatjuk vele dinamikusan. Használatát kezdı felhasználóknak nem ajánljuk! 4.2.1.2 A CONFIG.SYS többféle konfigurációt biztosító (multi-config) menüparancsai [menu] a fımenü leírását jelzi, azaz utána a fımenü pontok deklarációja következik. menuitem = blokknév [, menüszöveg]: az egyes menüpontok adhatók meg egy menüblokkon belül, a blokknév adja meg a CONFIG.SYS fájlon belül a blokk azonosítóját, ami fájlon belül [blokknév] alakban található meg. A menüszöveg az az információ, ami az indításkor megjelenik, mint menüpont. menucolor = betőszín [, háttérszín]: a menü megjelenésének színjellemzıit állítja be.


35



menudefault = blokknév [,várakozási idı] kijelölhetı azon menüpont, amelyet leggyakrabban használunk és, ha nem ütünk semmit a megadott idın belül (1-99 másodperc) elindítja az alapértelmezett menüpont konfigurációját. 0 idıpont választása kitüntetett szerepő, ilyenkor egy billentyő lenyomására várakozik. submenu = blokknév [, menüszöveg]: egy megadott fımenüpont alá további almenük definiálhatók ezzel a paranccsal. Ha kiválasztottuk a megfelelı menüt, végrehajtódnak a hozzátartozó konfigurációs lépések. 4.2.1.3 A CONFIG.SYS-ben és DOS promptnál egyaránt használható parancsok break = on|off: be illetve kikapcsolja a break billentyő megszakító hatását. set változó=szöveg: késıbb felhasználandó DOS-változók kezdeti érték megadását teszi lehetıvé, melyet a késıbbiek során felhasználhatunk. Rem: Az utána következı szöveget a rendszer megjegyzésnek tekinti 4.2.1.4 Példa CONFIG.SYS fájlra [MENU] menuitem=JATEK1,CD meghajtó van, EMS nincs menuitem=JATEK2,Nincs CD, van EMS menuitem=CLIPPER,CLIPPER menuitem=WIN,Windows 852 kódlappal, CD [COMMON] FILES=100 BUFFERS=20 DEVICE=C:\DOS\HIMEM.SYS DOS=HIGH,UMB [EMS] DEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE 4096 RAM [NOEMS] DEVICE=C:\DOS\EMM386.EXE NOEMS [CD] REM Ide a CD-ROM gyári vezérlıprogramjának neve kerül DEVICEHIGH=C:\CDROM\xxxx.SYS /D:MSCD000 [JATEK1] LASTDRIVE=F: INCLUDE=NOEMS INCLUDE=CD DEVICEHIGH=C:\MOUSE\MOUSE.SYS [JATEK2] INCLUDE=EMS DEVICEHIGH=C:\MOUSE\MOUSE.SYS [CLIPPER] INCLUDE=EMS [WIN] INCLUDE=EMS INCLUDE=CD DEVICEHIGH=C:\DOS\DISPLAY.SYS CON:=(EGA) COUNTRY=36,852 C:\DOS\COUNTRY.SYS [COMMON] SHELL=C:\DOS\COMMAND.COM /P /E:1024

36




4.2.2 Az AUTOEXEC.BAT fájl Az AUTOEXEC.BAT fájl segítségével lehetıség nyílik az operációs rendszer megfelelı környezetének kialakítására, kezdeti rendszerek elindítására. Egy példán keresztül nézzük meg felépítését: @ECHO OFF PATH C:\;C:\DOS\;C:\WINDOWS LH DOSKEY GOTO %CONFIG% :JATEK1 LH C:\DOS\MSCDEX /D:MSCD000 /V /M:16 GOTO END :JATEK2 GOTO END :CLIPPER SET CLIPPER=;F:80;SWAPPATH:"C:\TEMP";E:4096 SMARTDRV GOTO END :WIN MODE CON CP PREPARE=((852) C:\DOS\EGA2.CPI) MODE CON CP SELECT=852 LH KEYB HU,,C:\DOS\KEYBRD2.SYS LH C:\WINDOWS\SHARE.EXE LH C:\DOS\MSCDEX /D:MSCD000 /E /V /M:16 SMARTDRV WIN GOTO END :END Az AUTOEXEC.BAT egy parancsfájl, melynek lehetséges utasításit a Batch fájlok címő fejezet írja le. A fájl tartalmazza a konfigurációs fájl menüfüggı végrehajtását, melyet a %CONFIG% környezeti változó tartalmának lekérésével tudjuk vezérelni. Az AUTOEXEC.BAT fájlban lévı parancsok - amennyiben az operációs rendszer betöltıdött és ez a fájl a boot eszköz fıkönyvtárában van, akkor - sorrendben végre fognak hajtódni.

4.3 Egy általános célú diagnosztikai program (MSD) ismertetése A diagnosztikai programok rendkívül fontos szerepet játszanak a számítógép hardver konfiguráció feltérképezésében és az esetleges hardverhibák kiszőrésében. A korábbi DOS verziók is tartalmaztak egyszerőbb diagnosztikai programokat, azonban a 6.x verziótól kezdve összetettebb és egyszerőbben kezelhetı programok jelentek meg a DOS operációs rendszerben. A diagnosztikai programok segítségével meg tudjuk határozni a • • • • •

Számítógép alaplapját, processzorát, BIOS-át (Basic Input Output System); A rendelkezésre álló memóriát és a memória felépítését; Lemezes meghajtók típusát és állapotát; A soros és párhuzamos portok jelenlétét és állapotát; Valamint az alapvetı szoftverek mőködését.

Az alábbiakban az MSD (MicroSoft Diagnostics) diagnosztikai programot ismertetjük: A programot az MSD begépelésével indíthatjuk el. Ekkor a kezdeti képernyı (Logo) után az alábbi menürendszer jelenik meg:

A program legördülı menüje három pontot tartalmaz (ezek a képernyı felsı sorában helyezkednek el): • File • Utilities • Help.


37



A File (Fájl) menü parancsai Find File... Print Report... AUTOEXEC.BAT CONFIG.SYS SYSTEM.INI

dialógusablak, mely a fájlkeresést tartalmazza. a diagnosztika által készített jelentést nyomtatja ki. az AUTOEXEC.BAT fájl megtekintését szolgálja. a CONFIG.SYS rendszerállomány megtekintését szolgálja. a Windows-hoz tartozó rendszerbeállítások megtekintésére szolgál. WIN.INI a Windows WIN.INI fájlját nézhetjük meg. Megjegyzés: A fenti négyen kívül más bejegyzések is szerepelhetnek. Exit (F3) kilépés a diagnosztikai programból. Utilities (Segédeszközök) menü parancsai Memory Block Display... a foglalt memória blokkokat és a memóriatérképet mutatja meg. Memory Browser... memóriában böngészhetünk. Insert Command... parancsot helyezhetünk el azon rendszerinformációk közé, melyeket a CONFIG.SYS-bıl illetve az AUTOEXEC.BAT-ból kaptunk. Test Printer... nyomtató tesztelése. Black & White (F5) fekete, fehér képernyıre történı átállás illetve visszaállítás.

A Help (Súgó) menüben csak az About...

(Névjegy) menüpont szerepel. A diagnosztikát a képernyı középsı területén elhelyezkedı nyomógombok segítségével végezhetjük el. Computer nyomógomb lenyomásával a gép processzorának információi jelennek meg, valamint a BIOS legfontosabb adatai. Memory gombbal a memória tesztje fut le. A megjelenı táblázat a lehetséges memóriát mutatja és a szabad helyeket, foglalt helyeket, ROM-ot külön jellel jelöli. Video a videokártya típusát, méretét és állapotát mutatja meg. Network a hálózattal kapcsolatos adatok jelennek meg, amennyiben a számítógép hálózatba van kötve. OS-Version az operációs rendszer verzióját és jellemzıit ellenırzi és jelzi ki. Mouse az egér állapotát teszteli. Other Adapter a további adaptereket ellenırzi. Ezek közé tartozik a Joystick port is. Disk Drives a lemezes meghajtókról jelenít meg részletes információt. Mind a méreteket, mind a típusokat kiírja a képernyıre. LPT Ports a párhuzamos (nyomtató) portok vizsgálata. COM Ports a soros portok vizsgálata. IRQ Status a hardver megszakítások táblázata (ez hasznos lehet bizonyos kártyák behelyezése utáni installáláskor). TSR megjeleníti a különbözı lefoglalt memóriakezelı blokkokat. Device Drivers megjeleníti az installált eszközmeghajtók információit. Minden egyes diagnosztikához egy táblázat tartozik, mely a diagnosztika eredményét mutatja. Ezek kiértékelése már gépfüggı, így ezt nem részletezzük.

38




4.4 Lemezkarbantartás (Chkdsk, ScanDisk, Defrag) Egy mágneses adattár kezelésekor óhatatlanul is bekövetkezhetnek hibák. Például egy áramszünet következik be adatállományok írása közben, a már a lemezre kiírt adatállomány-részek már lefoglalták a helyüket, ugyanakkor nem érhetjük el ıket. Megtörténhet az is (sajnos), hogy az adathordozónk fizikailag sérül meg. A fenti esetekben a meglévı adatok mentése fontos a felhasználó számára. Ha a lemezegységeinken az adatállományokat gyakran töröljük, és újakkal írjuk felül, akkor az adatok elérése lassabb lehet, mert nem feltétlenül összefüggı lesz a háttértárolón az a fizikai terület, ahová elhelyeztük a fájlt. Ettıl természetesen a fájl logikailag egybefüggı marad. A fenti esetekben fordulhatunk a lemezkarbantartó parancsokhoz. Az alábbi parancsokkal végezhetjük el a lemezek karbantartását: CHKDSK, SCANDISK, DEFRAG CHKDSK A ellenırzi a lemez állapotát és megjeleníti a legfontosabb adatokat. Emellett rögzíthetjük a lemezen lévı hibákat (bár a magasabb - legalább 6.xx verziójú- DOS-ok a lemezhibák rögzítésére a SCANDISK-et javasolják) Formája: CHKDSK [meghajtó:][elérési út][fájlnév][/F][/V] ahol /F hatására rögzíti a hibákat a lemezmeghajtón. /V megjelenít minden fájlnevet az ellenırzés során. A rögzített hibákat a gyökérkönyvtárban helyezi el különbözı fájlokban. Részletesen lásd majd a SCANDISKnél. SCANDISK A SCANDISK egy lemezanalizáló és helyreállító eszköz, mely ellenırzi a meghajtót és megpróbálja helyreállítani szükség esetén. A SCANDISK az alábbi problémákat vizsgálja és javítja: • A fájl allokációs tábla problémák (FAT), • Fájlrendszer struktúra (elveszett klaszterek, kereszthivatkozású fájlok), • Könyvtárstruktúra, • Fizikai problémák. A fentiek mellett a DriveSpace illetve DoubleSpace problémák kezelése. A meghajtó problémái közül pedig • Merevlemez, • Hajlékonylemez, • RAM meghajtó, • Memória kártya. A SCANDISK nem használható • CD-ROM, • Hálózat, valamint • Logikailag létrehozott meghajtók (ASSIGN, SUBST, stb.) esetén. Formája: Aktuális egység ellenırzése esetén SCANDISK Egy vagy több meghajtó esetén SCANDISK [meghajtó: [meghajtó:...] ¦/ALL][/CHECKONLY ¦/AUTOFIX [/NOSAVE] ¦/CUSTOM] [/SURFACE] [/MONO] [NOSUMMARY] Egy vagy több fájl töredezettségének ellenırzésére a SCANDISK /FRAGMENT [meghajtó:] [elérési út] fájlnév A helyreállítás elıtti állapot visszaállítása SCANDISK /UNDO [undo-meghajtó:] [/MONO] ahol /ALL ellenıriz és helyreállít minden helyi meghajtót. /AUTOFIX rögzíti a sérüléseket jelzés nélkül. Minden megtalált elveszett klasztert rögzít a meghajtó gyökérkönyvtárában. /CHECKONLY csak ellenırzi a lemezt, nem lesz helyreállítás. /CUSTOM a SCANDISK a SCANDISK.INI [Customs] szekció utáni beállítások szerint fog futni.


39



/MONO monokróm képernyı esetén használatos paraméter. /NOSAVE azonnal letöröl minden megtalált elveszett klasztert. /NOSUMMARY nem készít a képernyıre hibákat összegzı jelentést. /SURFACE felület ellenırzése. A SCANDISK mielıtt egy másik lemezmeghajtó területet vizsgálna, egy lemezfelület ellenırzést végez el. Az ellenırzés során megvizsgálja, hogy megbízhatóan íródtak ki az adatok az adattárolóra, illetve megfelelıen olvashatóak lesznek. Ha a paramétert nem adjuk meg, akkor egy megerısítést kér a lemezfelület ellenırzésére, letapogatására. A paraméter kiadása esetén a lemezfelület letapogatását automatikusan elvégzi. DEFRAG Töredezettség-mentesítés parancsa. formája DEFRAG [meghajtó:] [/F] [/S [:]sorrend] [/B] [/SKIPHIGH] [/LCD ¦/BW ¦/G0] [H] illetve DEFRAG [meghajtó:] [/U] [/B] [/SKIPHIGH] [/LCD ¦/BW ¦/G0] [H] ahol /F töredezettség-mentesíti a fájlokat úgy, hogy a fájlok között nem marad üres hely. /U töredezettség-mentesíti a fájlokat úgy, hogy a fájlok között üres hely maradhat. /S vezérli, hogy rendezettek legyenek a fájlok a könyvtárakon belül. sorrend a paraméterek megegyeznek a DIR paraméterben szereplı rendezési sorrendekkel. /B a töredezettség-mentesítés után újraindítja a gépet. /SKIPHIGH a DEFRAG programot a hagyományos memóriába tölti. Alapértelmezésben a felsı memóriába töltıdik, persze ha van. /G0 letiltja a grafikus egeret és képernyıt. /H a rejtett fájlokat is mozgatja.

4.5 Adattömörítés fogalma, egy választott tömörítı program bemutatása A megnövekedett adatállomány méretek miatt az adatok hordozhatósága és tárolása (archiválása) rendkívül körülményessé vált. Elıfordult, hogy egy rendszer adatállományai több doboz hajlékonylemezre fért csak rá. A problémát nem oldották meg a nagyobb háttértároló kapacitású egységek megjelenései sem. A tárolás fenti gondját speciális un. tömörítı programok kifejlesztésével enyhítették. A tömörítés lényege, hogy az adatállományokban szereplı adatok között lehetnek összefüggések (esetleg véletlenszerő) és a tömörítı programok algoritmusai ezt használják ki. Ilyen például a Hufmann kódokon alapuló tömörítı eljárás, mely a legtöbbet használt karakterekre alkalmazza a legrövidebb. Gyakori tömörítı eljárás, hogy az egymás után következı azonos karaktereket helyettesítik a karakter képével és egy ismétlési értékkel, mely a számukat tartalmazza. Ezt az eljárást használják például képek tömörítésére. A tömörítı eljárások segítségével egy adatállomány méretét akár a tized részére is csökkenthetjük. Hátrányuk, hogy így az eredeti adatokat nem érhetjük el közvetlenül, csak ha az állományt "kicsomagoljuk". A tömörített és a kicsomagolás utáni adatokat összehasonlítva két nagy csoportra bonthatjuk a tömörítıket: Veszteségmentes tömörítık: A kicsomagolt adat pontosan megegyezik a tömörítés elıttivel. Fájlok tömörítésére használjuk. Ilyenek: PKARC, PKAK, LHARC, ARJ, PKZIP, RAR Veszteséges tömörítık: A kicsomagolt adat csak hasonlít az eredeti adathoz, azonban kompromisszumot kötve ezt elfogadjuk. Ezt a módszert használjuk a képek, hangok és videók tömörítése esetén. A DOS operációs rendszer maga is tartalmaz tömörítı programot (DRVSPACE), azonban nem elég megbízhatóan mőködik és igen nagy mértékben lelassítja az I/O mőveleteket, ezért nem ezt, hanem a tömörítı eljárások közül az egyik legnépszerőbb és leghatékonyabb változatát ismertetjük az alábbiakban. Ez a program az ARJ tömörítı program. Az ARJ tömörítı legfontosabb feladatai: • A fájlok - a lehetıségekhez képest - legkisebb méretővé tömöríti, • A tömörített fájlból adatvesztés nélkül vissza tudja állítani az eredeti mérető fájlokat, • Lehetıséget biztosít a tömörített fájlok hajlékony lemeznyi méretekre tördelésére, a szállíthatóság és az archiválás érdekében. (A visszaállítás feltételei a széttördelt fájlra is érvényes), • Lehetıséget biztosít a tömörített fájlban szereplı állományok megtekintésére, • Egy már létezı tömörített fájlhoz újabb fájlok hozzászerkesztésének biztosítása, • Egyéb szolgáltatások, melyek az archiválást hatékonyabbakká teszik.

40




Az ARJ szintaktikája Az alábbiakban az ARJ teljes formai szabályát ismertetjük (dılt betővel szedve azon paramétereket, melyeket gyakran használunk) formája ARJ <parancs> [{/¦-}[-¦+¦]...] < archívnév >[.ARJ] [\] [¦<elérési_út>¦...] parancs a fájl hozzáadása archívhoz m fájl mozgatása archív állományba b végrehajt egy batch vagy DOS programot n az archív állományban átnevezi a fájlokat c megjegyzéssorok bevitele egy archív fájlba o az archív állományban rendezi a fájlokat p a fájlokat a standard output egységre nyomtatja d fájl törlése archívból r kiveszi az elérési utat a fájlnévbıl e fájl kicsomagolása archívból f fájl frissítése az archív fájlban u aktualizálja az archív állományt g fájlok archívból történı kiválogatása v részletes lista az archív állomány tartalmáról i az ARJ.EXE sértetlenségének ellenırzése w egy szöveges karakterlánc megkeresése archívban j archívok hozzákapcsolása egy másikhoz x fájlok kicsomagolása teljes keresési úttal k a backup fájlok kivétele archívból y az archívba másolás új opciókkal l archív fájlban lévı fájlok listája kapcsoló Az alábbi táblázat az alapkapcsolókat tartalmazza $ kötetcímke hozzáadása / elvétele a minden fájl attribútum engedélyezett

a1 b

minden fájl és könyvtár menti a megváltozott fájlokat

e

kiveszi az elérési utat a fájlnévbıl

e1

kiveszi az alapkönyvtár nevét a fájlnévbıl Frissíti a létezı fájlokat

f

jt

jelszóval történjen a kiválasztás gdm kiválasztás dm kulcsszóval g? jelszóhoz súgó i ne legyen folyamatkijelzés i1, i2 grafikus, százalékos folyamatkijelzés ideiglenes archív CRC ellenırzése

k

megırzi az archív .BAK-ját

m

0, 1, 2, 3, 4 módszerek m0 csak tárolás nincs tömörítés m1 jó tömörítés (alapértelmezés) m2 kevés memória és kis tömörítés m3 Gyors! kis tömörítés m4 Leggyorsabb! legkisebb tömörítés

g

i

q r

kérdés minden fájlnál az alkönyvtárakat is tömörítse be. Ezzel teljes programkönyvtár-rendszert archiválhatunk u aktualizálja a fájlokat (új+újabb) több kötet engedélyezése (ha az archív fájl v nem fér el egyre) az archív fájlt a megadott mágneslemez v360,v720, v1200,v1440 méreteknek megfelelı kötetekre bontja az archív fájlt 50000 bájtos kötetekre v50K bontja automatikusan ellenırzi a rendelkezésre va álló helyet végrehajtja a CMD-t minden kötet elıtt vsCMD

w

x y

munkakönyvtár hozzárendelése wC:\tmp a TMP könyvtárat használja munkakönyvtárnak kivéve a kiválasztott fájlokat x*.EXE kivéve a *.EXE fájlokat Yes automatikus hozzárendelése minden kérdéshez. Nem kell az egyes kérdésekre válaszolni, hanem automatikusan hozzárendelıdik az Igen(Yes) válasz. Batch módban használatos

A fentiek mellett még további kapcsolókat is tartalmaz az ARJ, melyekre most nem térünk ki. archívnév: annak az állománynak a neve, mely a tömörített adatokat tartalmazza, illetve a kicsomagolandó állomány neve (mely egy kötet esetén ARJ kiterjesztéső lesz, több kötet esetén az elsı ARJ, a második A01, az n-edik An). Az ARJ kiterjesztést nem fontos megadni.


41



fájlnév: azon fájlok neve, melyeket tömöríteni akarunk (x paraméter esetén azok, melyeket nem szándékozunk tömöríteni). A fájlnevekben használhatjuk a helyettesítı karaktereket. listaneve: lásd a kapcsolók között! Az ARJ használata: Itt néhány gyakori mintafeladatot mutatunk be az ARJ programra: • Az adott könyvtár összes fájljának összetömörítése (fájlok hozzáadása archívhoz) TOMOR.ARJ fájlba (a leggyakoribb alkalmazás): ARJ a TOMOR *.* • Az aktuális könyvtár és annak minden alkönyvtárában lévı összes fájnak a betömörítése ARJ a -r TOMOR *.* • Két fájl hozzáadása archívhoz: ARJ a TOMOR ADAT1.TXT ADAT2.TXT • Üzenetek megjelenítése nélkül: ARJ c TOMOR -zNUL • Fájlok hozzáadása többkötetes archív állományhoz (pl. ha nem fér el egy lemezre) automatikus szabad hely ellenırzéssel: ARJ a -va A:TOMOR *.* • Fájlok hozzáadása könyvtárstruktúra nélkül: ARJ a -e TOMOR *.* • A .DOC kiterjesztéső fájlok hozzámozgatása a TOMOR.ARJ-hoz: ARJ m TOMOR *.DOC • A TOMOR.ARJ fájlba tömörített fájlok kibontása: ARJ e TOMOR • A TOMOR.ARJ kibontásakor felépíti a könyvtárstruktúrát is: ARJ x TOMOR • Egy alkönyvtár (ALKONYV) kibontása archívból: ARJ e TOMOR ALKONYV\*.* -p1 • A .DOC kiterjesztésőek kivétele TOMOR-bıl: ARJ e -d TOMOR *.DOC • Ugyanez megadott mérettel (3,5" lemez esetén): ARJ x -v1440 TOMOR *.* • Több kötetes archív állomány kibontása: ARJ x -v A:TOMOR • A TOMOR.ARJ-ban lévı archivált fájlok listázása: ARJ l TOMOR • Fájl hozzáadása TOMOR.ARJ-hez ellenırzéssel: ARJ a -jt TOMOR *.*

4.6 Vírusok fogalma, felismerése, vírusterápia A 80-as évek közepén még nem sokan vették komolyan azokat a programozókat, akik azt állították, hogy léteznek olyan programok, melyek saját magukat sokszorosítják és a rendszerekbe beépülve számítógépeket fertıznek és más rendszereket tesznek tönkre. Napjainkban már a legkevésbé képzett számítógép-felhasználó is hallott a vírusokról, de sajnos csak kis részük van tisztában a vírusok fajtáival, fertızési módjukkal, és a lehetséges védekezési módszereikkel. A számítógépes vírusok természetesen programok - és a közhiedelemmel ellentétben nem úgy terjednek, hogy két floppy lemezt egymás mellé teszünk - amelyek az esetek többségében annyira kis méretőek, hogy a rendszerben megbújva képesek úgy mőködni, hogy ne vegyük észre. A vírusok életét két részre bonthatjuk: 1. Lappangási idıszak: A vírus megpróbál észrevétlen maradni, „csak” szaporodik, azaz más rendszereket fertız meg, minél nagyobb példányszámú egyedet próbál meg magából létrehozni. Az idıszak célja az életben maradás, azaz egy-egy fertızött példány megsemmisülése esetén is legyen önmagából biztonsági másolat.

42




2. Aktivizálódási idıszak: A vírusos rendszer egy bizonyos számú elindítása után, vagy egy külsı körülmény bekövetkezésekor (pl. péntek 13-a), a vírus aktivizálódik. Ez annyit jelent, hogy ettıl a pillanattól kezdve már nem a szaporodással, hanem a károkozással van elfoglalva. Természetesen vannak olyan vírusok is, melyek már a lappangási idıszak alatt egyéb olyan károkozó tevékenységet okoznak, amelyeknél nem is gondolunk arra, hogy az vírustevékenység eredménye. A vírusok fajtái: • Másolás elleni vírusok: Nem szaporodnak, egy adott rendszerbe vannak integrálva. Lappangási idejük nincs, céljuk a programlopás megakadályozása, felismerve a számítógépes környezet megváltozását. Barátságosabb fajtájuk csak az adott rendszer elindítását gátolja meg, míg a haragosabbak az újonnan telepített rendszer egészét - esetleg még sok mást is - törlik. Mivel egyedi rendszerek vírusai, felismerésük szinte lehetetlen. Napjaink gyakori alaplap és operációs rendszer cseréjével létjogosultságukat vesztették. • Szaporodó vírusok: Céljuk a szaporodás, és nem a károkozás. Éppen ezért felismerésük is nehéz, mivel szinte semmi jele sincs szaporodásuknak. • Kellemetlen vírusok: Céljuk a felhasználó megtréfálása az aktivizálódási idıszakban. A leglehetetlenebbnek tőnı dolgokkal nehezítik meg munkánkat, pl.: gépünk újraindítása, a betők lepotyognak a képernyırıl, összekeverednek a betők, egy-egy dos parancs begépelésekor teljesen más eredményt kapunk, mint várnánk, stb. • Károkozó vírusok: Ezek a vírusok aktivizálódási idıszakban törlik, felülírják az adatainkat és ez a károkozás az esetek döntı többségében a rendszer teljes összeomlását eredményezi, ami egyes vírusok esetén azonnal, míg mások esetén csak többszöri rendszerindítás után jelentkezik. • Worm (féreg) vírusok: Céljuk sohasem a közvetlen módon vett károkozás, hanem az hogy bizonyos információkat (pl. a rendszergazda jelszavát, egyéb jogosultságokat) nyernek ki a rendszerbıl és ezeket megadott helyen letárolják. A vírusok terjedése 1. Betöltı (Boot) vírusok: A lemezek indító szektorába, és partíciós táblába telepednek be és az indító programot cserélik le. A fertızés terjedésének feltétele, hogy a boot-olható lemez vírusos legyen. A vírusok terjedésüket a betöltés folyamatára alapozzák: Az indításkor a BIOS a CMOS-ban megadott meghajtó sorrend (boot-szekvencia) alapján igyekszik valamely meghajtóban elhelyezkedı lemez elsı szektorát betölteni. Egy fertızött lemezzel történı indításkor az operációs rendszer elıtt még a vírus is elindul és a továbbiakban ez felügyeli a lemezmőveleteket. Ezután minden lemez (winchester is), amelyre hivatkozunk, vírusfertızött lesz. Figyelem: a vírus terjedéséhez elegendı egy fertızött lemez - nem okvetlenül rendszerlemez - elegendı a rendszer betöltését a vírusos lemezrıl megkísérelni. 2. Állomány (Fájl) vírusok: Terjedésük során végrehajtható (futtatható) kódot tartalmazó (.COM, .EXE, .SYS, .DRV, .BIN, ... ) állományokat fertıznek meg, és ezekbe írják bele a saját kódjukat. A fertızéshez szükséges elindítani egy vírusos programot, ezután az összes futtatható állomány fertızıdik, melyre a rendszer ezután hivatkozik. • Hozzáfőzıdı (Append) vírusok: Általában a végrehajtható állományok végéhez főzik magukat, majd egy olyan kódot helyeznek annak elején, hogy a program indításakor elıször a vírus hajtódjon végre, majd ezután kerüljön csak sor az eredeti tevékenység végrehajtására. A vírus mőködés során a fertızött állományok mérete megnövekszik, mégpedig a víruskód méretével. Itt kell szólni a hozzáfőzıdı vírusok egyik speciális fajtáráról, az amıba (Polimorf) vírusokról, amelyek az influenza vírushoz hasonlóan minden fertızés után megváltoztatják alakjukat, programkódjukat. Rendkívül intelligens vírusok, a víruskódot betömörítve tárolják, és leggyakrabban a tömörítı algoritmust vagy annak kulcsát változtatják meg. • Felülíró (Replace) vírusok: A végrehajtható állományok elejét (vagy egy bizonyos részét) felülírva szaporodik a vírus, nem törıdve azzal, hogy az eredeti kód ezek után már nem állítható helyre. 3. Makróvírusok: A vírus a .DOC, vagy .XLS kiterjesztéső állományokba fészkeli be magát. Terjedése igen egyszerő, csak meg kell nyitnunk Winword-ben vagy Excel-ben a fertızött dokumentumot, és a vírus (amelyet valószínőleg Visual Basic-ben írtak) automatikusan el is indul. Nagy veszélye, hogy mőködését gyakran csak akkor vesszük észre, ha már késı, másrészt, ha a szerzı a vírust nem kódolja le, bárki azt módosíthatja így újabb vírust állítva elı, amelyet a víruskeresık a változatok hatalmas száma miatt már képtelenek követni. Sajnos napjainkban a makróvírus-generátor (vírusíró) programok is megjelentek a számítástechnikai piacon.


43



Hogyan „szerezhetünk” vírust? A vírusok terjedéséhez mindenképpen adatátviteli közegre van szükség, amely a következı lehet: • Mágneslemez • Winchester • Cserélhetı meghajtók lemezei (SyQest, ZIP, egyéb printer portra csatlakoztatható, SCSI esetleg PCMCIA meghajtók adathordozói) • Hálózati meghajtó • Elektronikus levelezés segítségével • BBS-rıl, Internet-rıl letöltött információk • CD ROM • DVD Hogyan védekezhetünk a vírusfertızés ellen? 1. Általános adatvédelem: • Csak jogtiszta programokat használjunk. Az illegálisan lemásolt programok telepítése a leggyakoribb fertızésveszély. • Ha kapunk (vásárolunk) egy új programot, még telepítés elıtt készítsünk róla biztonsági másolatot. • Változó adatainkat mindig mentsük le. • Amennyiben új adathordozót, vagy a lokális rendszeren kívüli (pl. hálózatról) érkezı adatokat vagyunk kénytelenek használni, vizsgáljuk meg ezeket víruskeresı programmal. • Gondoskodjunk arról, hogy adatainkhoz mások ne férhessenek hozzá. • Tükrözzük a legfontosabb adatainkat. • Idegen számítógépen csak írásvédett mágneslemezt használjunk. • Ne felejtsünk mágneslemezt a meghajtóban. • Tartsunk készenlétben egy garantáltan vírusmentes írásvédett rendszerlemezt és egy vírusmentesítı lemezt. 2. Víruskeresı (mentesítı) programok: A legegyszerőbb módját szolgáltatják annak, hogyan deríthetjük ki egy adathordozóról, vagy állományról, hogy vírusos. Egyes fajtáik még törölni is megpróbálják a megtalált vírust. Ez a törlés sikeres lehet a Boot-vírusok és a hozzáfőzıdı vírusok esetében, ekkor ugyanis az eredeti kódot vissza lehet állítani. A felülíró vírussal fertızött állományokat helyreállítani sajnos nem lehet, a vírusmentesítés csak letörléssel és az adathordozón foglalt terület felülírásával lehetséges. A víruskeresı programokkal kapcsolatos problémák: • Mindig a vírusok után kullognak - azaz csak azokat a vírusokat képesek felderíteni, amelyekre már megtanították ıket. A vírusnak el kell jutnia a víruskeresı programot készítı céghez, ami fıleg középkeleteurópai vírusok esetén több hónapot is igénybe vesz, ez idı alatt a vírusok szabadon fertızhetnek. • Egy-egy víruskeresı program 1-2 hónap alatt teljesen elavul, állandóan frissíteni kell. • A polimorf vírusok felderítése szinte lehetetlen. 3. Rezidens vírusfigyelık: A memóriába betöltıdve folyamatosan vizsgálják a lemezmőveleteket, minden futtatható állomány indítása esetén megvizsgálják, hogy vírusos-e, majd ezután engedélyezik csak annak elindulását, illetve mágneslemez esetén a lemezmőveletkor ellenırzik annak indító szektorát is. Hátrányuk, hogy csak az elindított programokat ellenırzik, másrészt a futtatható állományok betöltését nagymértékben lelassítják. 4. I/O kártyára integrált védelem: Az I/O mőveleteket nem az alaplapon elhelyezkedı vezérlı, hanem egy külön erre a célra kidolgozott vírusellenırzı kártyán keresztül bonyolítják le. Mivel minden I/O mővelet ezen a kártyán keresztül bonyolódik le, a vírusok sem bírják ezt az utat kikerülni. Az ún. alap vírusok felismerésén túl minden egyes futtatható programhoz jogokat rendelhetünk: • Rezidens maradhat-e? • Melyik logikai meghajtóra írhat? • Formázhat-e? • Írhat-e az indító szektorba, vagy a partíciós táblába? • Elindíthat-e más programot? A védekezés igen hatásos a felhasználó programok esetén, azonban reménytelen vállalkozás pl. a FORMAT jogait korlátozni. Gondot okoz, hogy jelentıs mértékben lelassítja a programok futási sebességét.

44




5. A számítógép vásárlás szempontjai 5.1 Hogyan vegyünk számítógépet? • A legfontosabb dolog, hogy döntsük el, milyen célra veszünk számítógépet. Írjuk le azokat a feladatokat, amelyeket a számítógéppel végre szeretnénk hajtani. A követelmények magfogalmazásához vegyük igénybe a szakkönyveket és számítástechnikai folyóiratokat is.

A számítástechnikában egy éve megjelent újság már elavultnak számít! • Látogassuk meg számítógéppel rendelkezı ismerıseinket, nézzük meg számítógépüket mőködés közben és kérjük ki véleményüket. Erre azért van szükség, hogy észrevegyük, melyek azok a pontok, ahol ık is hibáztak (bár ezt soha nem fogják bevallani), ahol túl vagy alulbecsülték a vásárolt hardver, szoftver és saját maguk teljesítıképességét. Pl. felesleges több százezer Ft értékő scannert vásárolni, ha évente három fotót digitalizálunk. • Keressünk fel számítógép árusítással foglakozó cégeket és számítástechnikai kiállításokat, rendezvényeket, ismertessük elképzeléseinket, majd kérjünk konfiguráció és árajánlatot is. Már ekkor tájékozódjunk arról, hogy a feladat elvégzéshez szükséges hardver elemek mellett milyen szoftverekre lesz szükségünk. • Válasszuk ki az adott céget, ahol vásárolni fogunk. Ennek eldöntéséhez válaszoljuk meg az alábbiakat: − − − − − − −

Márkás termékeket árusítanak, vagy Noname eszközöket? Milyen a cég múltja és van-e jövıképe? Mekkora segítséget nyújtottak a kívánt konfiguráció összeállításában? A helyszínen összeszerelik-e az újonnan vásárolt számítógépet? Telepítik-e a számítógépre a szoftvereket is? Rendelkeznek-e magyar nyelvő kézikönyvekkel? Biztosított-e a helyszíni garanciális javítás? Pozitívum, ha ugyanaz a cég végzi a javítást is, mint az értékesítést. − És végül: Mennyiért biztosítja az elızı feltételeket? • Ne hamarkodjuk el a vásárlást, gondoljuk át elölrıl a teljes problémát, ha szükséges, akkor ismételjük meg az elızı lépéseket. Vegyük azt is figyelembe, hogy a december-januári idıszakban a legmagasabb a hardver ára.

5.2 Ha spórolnunk kell ... A legnagyobb probléma a számítógép vásárlásakor (is), ha nem rendelkezünk megfelelı anyagi háttérrel a számítógép megvásárlásához. A jegyzet írásakor egy „életképes” konfigurációhoz 200-250 ezer Ft szükséges… Ilyenkor újra kell gondolnunk a problémát és a megvalósításához szükséges konfigurációt. Sajnos a követelmények behatárolják a hardver elemek nagy részét is. Néhány példán keresztül: • Ha 3D játékokat szeretnénk futtatni, ne a videókártyán és a processzoron spóroljunk. • Ha Internetes csatlakozást szeretnénk, célszerő a gyorsabb modem vásárlása, különben már az elsı telefonszámlánál észrevesszük, hogy tévedtünk. • Ha kiadványok készítését végezzük, szükségünk lesz egy 17 colos monitorra, ami a konfiguráció árának több, mint a felét jelentheti! Általános esetben a következıt javasolhatjuk: • Ne ragaszkodjunk a csúcstechnológiához, a vásárlást követı hónapban már elavultnak számít! • Ideiglenes jelleggel szerezzünk be (használtan) egy 2x sebességő CD meghajtót, amelyet arra használhatunk, hogy a szoftvereinket telepíthessük. Természetesen ez nem lehet alternatíva egy multimédia alkalmazásokat használó konfiguráció esetén. • Használt alaplapot és processzort is vásárolhatunk (viszonylag olcsón), figyelembe véve azt a szempontot, hogy nagy valószínőséggel a processzor cseréjekor az alaplapra is hasonló sors vár. Amennyiben Windows 95-öt használunk, akkor minimálisan egy Pentium 100 Mhz processzort + alaplapot kell beszereznünk, minimum 16 MB RAM kíséretében. Ha Windows 98, vagy Windows NT operációs rendszerrel dolgozunk, akkor az alaplap és processzor sem lehet a spórolás tárgya.

5.3 Javaslat a konfiguráció kialakítására Mit értünk konfiguráció alatt?


45



• szőkebb értelemben a számítógépet a hozzá tartozó perifériákkal együtt, • bıvebben ide tartoznak a számítógép célirányú mőködéséhez elengedhetetlenül szükséges programok is. Napjainkban sajnos a számítógép vásárlásokat nem a cél, hanem a vevık pénztárcája alakítja elsıdlegesen, és a felhasználási szempontok a háttérbe szorulnak. Így fordulhat elı, hogy teljesen feleslegesen túlméretezzük számítógépünket, vagy olyan részegységen spórolunk, amelynek hiánya meglassítja, vagy lehetetlenné teszi munkánkat. Ezekre a problémákra próbál segítséget nyújtani az alábbi három lehetséges szituáció. Otthoni gép: A gép vásárlásakor azt vesszük figyelembe, hogy másodlagos számítógépként családi célokra kisebb feladatok elvégzésére, játékra fogjuk használni. Tervezett üzemideje napi 1-2 óra. Nyomtatást nem tervezünk, az Internetre viszont rá szeretnénk kapcsolódni. Fejlesztı gép: Munkahelyen elsısorban programfejlesztés és házi kiadványkészítés céljára fogjuk használni, napi 8-10 órában. Server gép: File-server gépként 50 munkahely kiszolgálására tervezzük, üzemideje napi 24 óra.

A jegyzet írásakor az alábbi konfigurációk viszonylag korszerőnek számítanak, de lehetséges, hogy egy hónap alatt a táblázat adatai elavulttá válnak. A technika fejlıdésének figyelemmel kísérése az Olvasó feladata! A felsorolt ár adatok csak tájékoztató jellegőek, azonban nagyságrendjük ismerete követelmény! Az alábbi táblázat az 1998. augusztusi állapotnak megfelelıen készült:

Részegységek Ház Alaplap Processzor Memória Billentyőzet Floppy Winchester VGA kártya Monitor Hálózati csatolókártya Scanner Mouse Joystick

Otthoni gép Baby vagy mini-torony Noname 440EX chipset, AGP Pentium II Celeron 266 Mhz 32 MB 105 Win95 1.44 3,2 GB AT Bus Diamond Monster 3Dfx 4MB RAM 15" Color,LR,Green

Ár

Fejlesztı gép 6e

20e

6e

ASUS 440LX

28e

6e 3e 4e 28e 18e

ASUS AGP 8MB

45e 17" Color,LR,Green

-

-

WinMouse Super Warrior

2e 3e

Hangkártya

SB 16 kompatíbilis

3e

CD ROM Kontroller kártya

24x Cyberdrive ACORP faxmodem 56KBaud Win95 OSR2 OEM

9e

A/4 asztali 9600 DPI Microsoft Sond Blaster AWE 64 Gold 40x ASUS -

Fax,modem kártya Nyomtató Szünetmentes táp Op.rendszer Teljes ár:

15e

Server

Baby vagy midi-torony

Pentium II Klamath 300 Mhz 64 MB 105 Win95 LS 120 MB drive 6 GB AT Bus

24e

Ár

-

Stylus Color 850 250 W 22e Win95 OSR2 OEM 208e

58e 18e 3e 20e 50e 18e 85e

Big Tower ASUS 440GX chipset, SCSI Pentium II Klamath 450 Mhz 128 MB 105 gombos 1.44 12 GB SCSI S3 Trio64V2 1MB RAM Mono VGA PCI Ethernet

35e 4e

-

30e

-

20e

3 db 20x SCSI SCSI vezérlı Dialcom faxmodem 56K 85e Laserjet 4000 20e 900 W 22e IntraNetware 502e

Ár 12e kb. 150e kb. 180e 30e 3e 4e 300e 3e 14e 20e

80e 45e 24e 310e 70e 720e 1 965e

6. Hálózati alapok 6.1 A számítógépes hálózat fogalma, fajtái, lehetıségei A hálózatokra az igény szinte egyidıs magával a számítógépekkel, mivel a számítógép fejlıdésben sokat segített a telefonos hálózatok fejlıdése, ezért az alapelveket szintén ezekbıl mentették át. Milyen okok miatt merült fel a hálózat ötlete? • A számítógépek meghibásodásából eredı feldolgozási kiesések csak valamilyen másik számítógép beiktatásával volt elkerülhetı. (Kezdetben adathordozón keresztül, az eszköz elszállításával volt megoldható.)

46




• Szükség merült fel adatbázisok több helyrıl történı használatára (repülıgép helyfoglalás egy adott társaság bármely irodájából). • Bizonyos igen drága, keveset használt perifériák különbözı helyrıl történı osztott használata is igényként merült fel. • Egy adott program sebességének növelése azáltal, hogy különbözı részei egyidejőleg, különbözı gépeken futnak. Eleinte az ún. terminálhálózatok mőködtek, ami azt jelenti, hogy egy számítógépre több nem számítógép, de valamelyest "intelligens" eszközt kötöttek. Például telex írógépet, intelligens terminálokat, stb. Késıbb megjelentek a számítógép hálózatok, ahol önálló (individuális) számítógépeket kapcsoltak össze, vagy úgy, hogy egy kijelölt gép vezérlı funkciókkal rendelkezett, vagy úgy, hogy a kommunikációt maguk a gépek vezérelték egymástól "függetlenül”. A fejlesztések során méret szerint is különbséget tettek a különbözı hálózatok között: • Helyi vagy lokális hálózatok (LAN), amelyek egy intézet, vállalat számítógépeit kötik össze úgy, hogy mőködésük a rendszeren belülrıl van vezérelve. • Városi vagy területi hálózat (MAN), ezen hálózatok akár több lokális hálózatot is összeköthetnek, de kapcsolatuk még mindig nem lép ki 20-30 km sugarú körön kívülre. • Távolsági hálózatok (WAN), már távolságra nem korlátozottak, ezek nagyban támaszkodnak a telefonhálózatokra és mőholdas rendszerekre. Tehát összefoglalva a számítógép hálózat alatt, olyan legalább két számítógépbıl álló rendszert értünk, amely a rendszerben lévı számítógépeknek egy jól definiált kommunikációját képes megvalósítani. Az osztályozása a hálózatoknak sokféle lehet, a méret szerintit az elızıekben megbeszéltük, de lehet fizikai (topológiai) és logikai (topográfiai) elrendezésük szerint is csoportosítani: 1. Csillag-, 2. Győrő-, 3. hierachikus-, 4. Teljes-, 5. Részleges-, 6. Sínhálózatokat. Az alábbi ábrák topológia szerint mutatják be a hálózatokat:

hierarchikus csillag

teljes

győrő

részleges es


sín

47



Nézzünk a topográfiára is példát:

Topológia: győrő topográfia: csillag

Topológia: sín topográfia: győrő

Ahhoz, hogy a továbbiakat megértsük, néhány alapfogalmat tisztázni kell. Csomópont: a hálózat azon helyei, ahol az áramló adatok ideiglenesen tárolódhatnak, továbbhaladásukhoz útvonalat választhatnak vagy ellenırzésre, vagy feldolgozásra kerülhetnek. Hálózati csomópont cím: az adott csomópont hálózaton belüli egyedi azonosítója, két cím fogalom ismert, a fizikai és logikai. Út: csomópontok, vonalak és egyéb hálózati eszközök, amelyek állomások között összeköttetést teremtenek. Üzenet: a hálózaton terjedı tartalmilag és logikailag összefüggı információ sorozat, amely rendelkezik egy fejrésszel, ami vezérlı információkat (üzenetküldı címe, a célcsomópont címe, hossz, stb.), majd következik egy tényleges üzenetrész, és (nem minden esetben) zárrész fejezi be, ami ellenırzı és további vezérlı információkat tartalmaz. Csomag: mivel az üzenet hossza elvileg tetszıleges nagy lehet, így az esetleges közbülsı tárolás nem biztos, hogy megoldható, másrészt ha az üzenet továbbterjedéséhez esetleg további utak is rendelkezésre állnak, akkor gyorsabb információ áramlás biztosítható. Ezek miatt az üzeneteket több meghatározott hosszúságú részre bontanak, melyeket külön fej- és (esetleg) zárrésszel látnak el. (Egy csomag tartalmilag már nem értelmes üzenet!) Keret, keretezés: a fej- és zárrészt együttesen a keretnek, és az üzenetek, csomagok fejrésszel és zárrésszel történı kiegészítését keretezésnek nevezzük. Információ sebesség: az adott kommunikációs eszköz egy megadott részén áthaladó másodpercenkénti bitek száma. Moduláció sebessége: az adott jelkódolt rendszer jelváltásainak sebessége (jelváltás / másodperc = baud). Egyáltalán nem biztos, hogy a fenti két érték azonos lesz! Vonalkapcsolt hálózat: az összeköttetés két állomás között hívás útján létesül (hasonlóan a telefonhíváshoz), majd összeköttetés létesül, és végül a hívó által bontás történik, ami a kommunikáció végét jelenti. Csomagkapcsolt hálózat: az információk csomag formában haladnak a hálózaton, az irányukat mindig az adott csomópont belsı tulajdonságai és a fejrészben elhelyezett cím és egyéb információk határoznak meg (útvonalválasztás). Ethernet hálózat: leggyakoribb lokális hálózati típus, sín rendszerő, csomagszervezéső, véletlen hozzáféréső, alapsávú, rádió üzemmódú, könnyen bıvíthetı rendszer. Token ring: Token (vezérlıjel) továbbítású hálózat, a felfőzött gépek egy győrő topológiával rendelkeznek, és a győrőn állandóan egy adásjog (token) terjed, ha valamelyik állomás adni akar, megvárja a jelet és azon idı alatt továbbíthatja az információt amíg a token nála van. A lokális hálózatok, a helyi, belsı feladatok integrált kiszolgálását biztosítják, megfelelı védelem mellett. A városi hálózatok, általában optikai kábellel összekötött gyors rendszerek, melyek intézmények, fiókok közötti gyors, aránylag zárt rendszert biztosítanak, osztott adatbázis és egyéb erıforrások több helyrıl történı kezeléséhez. A nagyhálózatok egyik legismertebb példája az INTERNET. Errıl a késıbbiekben bıvebben szólunk.

6.2 Hálózati erıforrások, azok használata Vizsgáljuk meg a Novell NetWare hálózat erıforrás-kezelését. A hálózatban néhány fogalom - a használat miatt - másképpen definiálódik, mint egyfelhasználós környezetben. Erıforrásnak fogunk a továbbiakban minden, olyan hardver illetve szoftver eszközt nevezni, amelyre valamely program igényt tarthat. Az erıforrások kiszolgálásáért a rendszer szerverei lesznek felelısek.

6.2.1 File Server (Állomány kiszolgáló) A hálózatban található egy kitüntetett számítógép, mely tartalmazza azon tároló eszközöket, amelyek a többi gép számára elérhetık lesznek, valamint ezen eszközök osztott használatát vezérli és felügyeli. Ezt a gépet a szervergépnek szokták nevezni. A File Server a szervergépen futó olyan szoftver, ami az osztott hozzáférést biztosítja, ellenırzi. Fontos feladat az operációs rendszer ellenırzése, hálózati adattárolás és rendszeradminisztrációs feladatok ellátása. Az osztott használatú lemeze kezelése eltér a hagyományos MS-DOS

48




alatti kezeléstıl, ennek oka, hogy gyorsnak kell lennie (ezért minél több adatot a memóriájában kell tartania), biztonságosnak, sok redundanciát (többpéldányú tárolást) kell a rendszerben fenntartania. A szerverek legfontosabb erıforrásai a nagykapacitású merevlemezek. Ezeket a rendszer kötetekre osztja, és ezeket a köteteket a hálózatra kapcsolt munkaállomásról a felhasználó úgy tudja - vagy legalábbis majdnem úgy tudja használni, mint a saját lemezes eszközeit. A lemezek fájl kezelés szempontjából is hasonlóan épülnek fel, mint a lokális eszközök, vagyis logikailag hierarchikus katalógus rendszert épít fel a fájl szerver, bár ez fizikailag nem úgy igaz, mint a DOS esetében. Mivel a hálózati lemez nagy kapacitású, így igencsak szövevényes lenne a katalógusban való keresés. Ennek megkönnyítésére vezették be a logikai meghajtó és a keresı meghajtó fogalmát. A NetWare környezetben a lokális (fizikai) meghajtók fogják viselni az A:, B:, C: stb. jeleket. A továbbiak a szerver merevlemezén elhelyezkedı katalógusokhoz rendelhetı hozzá. Tehát a hálózati meghajtó fogalma katalógust fog jelenteni. A fájl szerver többszintő védelmi feladatot is ellát.

6.2.2 Print Server (Nyomtató kiszolgáló) A NetWare 2.20 verziójával jelenik meg. A korábbi verziókban logikai nyomtatók voltak definiálhatók csak. A Print Server megjelenésével az összes hálózati nyomtatással kapcsolatos feladatot átveszi a fájl szervertıl. Elınye, hogy a nyomtatás helyére helyezhetı a nyomtató és nem kell a szervergéphez kapcsolódnia, valamint több nyomtató (16 darab) is elhelyezhetı, mint a korábbi verziókban.

6.2.3 A hálózatok összekapcsolása A Novell NetWare lehetıséget nyújt különbözı hálózati eszközök összekapcsolására. A belsı híd (Internal Bridge) egy fájl szerver egyidejőleg négy egymástól eltérı hálózati topológiát támogathat. A szervergépbe beépített hálózati kártyán keresztül tudnak kommunikálni. Egy hálózaton belül több fájl szerver is mőködhet, amelyek bridge-ként használhatók. A külsı híd (External Bridge) abban különbözik a belsıtıl, hogy a hálózat egy munkaállomása látja el az elızı funkciókat. Az aszinkron híd két Novell hálózat nagy távolságú összekapcsolását teszi lehetıvé. A Netware Gateway lehetıvé teszi, hogy a lokális hálózat munkaállomásai X.25. csomagkapcsolt vonalon keresztül más számítógépekkel kommunikáljanak illetve postai szolgáltatásokat vegyenek igénybe.

6.3 A Novell Netware védelmi, jogosultági rendszere 6.3.1 Ki használhatja a hálózatot? • Rendszergazda (SUPERVISOR): a legmagasabb szintő felhasználó, feladata a teljes hálózat zavartalan üzemeltetésének megvalósítása. Mindig, minden joggal rendelkezik, amely jogok nagy részét át is adhatja másoknak. • Munkacsoport felelıs (Workgroup Manager): olyan felhasználó, aki felhasználókat hozhat létre és tarthat karban. Felügyelıként mőködnek bizonyos csoport fölött, de nem felelnek meg rendszergazdának. • Operátorok: (File Server konzol operátorok, nyomtatósor operátorok, nyomtató server operátorok) azok a felhasználók, akikhez további privilégiumokat rendeltek. Például egy File Server konzol operátor olyan kitüntetett felhasználó, aki specifikus jogot kapott az FCONSOLE segédprogram használatára. • Felhasználók: azok a személyek, akik a hálózatot, annak szolgáltatásait igénybe veszik, pl. munkavégzés céljából. Jogaikat a Rendszergazda vagy Munkacsoport felelıs állapítja meg úgy, hogy munkájukat zavartalanul végezhessék, de más felhasználókat ne zavarhassanak, és illetéktelen adatokhoz ne juthassanak. Futtathatnak alkalmazásokat és dolgozhatnak állományokkal attól függıen, hogy milyen jogokat rendeltek hozzájuk.

6.3.2 Az információ védelme: A hálózatban tárolt adataink a File Serverben vagy az ahhoz közvetlenül hozzákapcsolt központi háttértárolón helyezkednek el. Nem lenne azonban szerencsés, ha mindenki láthatná a másik összes adatát. Külön problémát okoz, hogy ha több felhasználó ugyanabban az idıpontban dolgozik ugyanazzal az állománnyal, ugyanis ilyenkor felülírhatják egymás adatát. Az adatok elérése szempontjából az adatokat a következıképpen csoportosíthatjuk: Publikus (közös) adatok: Olyan könyvtárak és állományok tartoznak ide, amelyeket minden (vagy majdnem minden) felhasználó elér, leggyakrabban csak olvasásra. Csoport hozzáféréső adatok: Több felhasználó vagy felhasználói csoport éri el ugyanazt a könyvtárat és annak állományait, általában olvasási és írási joggal. Egyéni adatok: Kizárólag egy felhasználó által elérhetı könyvtárak és a bennük található állományok. Az adatok elérési szintjeinek kidolgozása a rendszergazda és a munkacsoport felügyelık feladata, a hozzáférési


49



rendszer tervezésének mindig meg kell elıznie a tényleges munkát. A gyakorlatban a rendszergazda többletmunkáját pontosan ennek hiánya okozza.

6.3.3 A hálózati védelem szintjei: Bejelentkezési védelem: • Belépési jogosultság: csak az veheti igénybe a hálózat szolgáltatásait, akinek érvényes felhasználói azonosítója (Login name) van az adott serveren. Az azonosítót a rendszergazda vagy a munkacsoport felügyelı hozza létre. • Jelszóvédelem: a felhasználó rendelkezhet egy bejelentkezési jelszóval is és ekkor a felhasználó nevén kívül a sikeres bejelentkezéshez szükséges a jelszó helyes megadása. A megfelelı biztonság érdekében a jelszó használatát kötelezıvé illik tenni (begépelésekor a jelszó nem jelenik meg a képernyın). A jelszót senki sem változtathatja meg, aki nem jogosult a jelszóval védett információ elérésére. A felhasználók a saját jelszavukat a SETPASS paranccsal változtathatják meg. A jelszóbeállítással, módosítással a rendszergazda a következı lehetıségekkel rendelkezik: − Beállítható a minimális jelszóhosszúság, amelytıl rövidebb jelszót a rendszer nem fogad el. − Illetéktelen felhasználói bejelentkezési kísérletek figyelése és kezelése (introuder lock-out). Ha egy felhasználó harmadik bejelentkezés után sem a helyes jelszót gépeli be, akkor azt a Netware illetéktelen felhasználónak tekinti és 30 percre kizárja a hálózatból. − Jelszó lejárati idı megadása, ami azt jelenti, hogy a felhasználó jelszava egy megadott nap múlva már ne legyen érvényes. Ilyenkor a felhasználónak a lejárati idın túli harmadik bejelentkezésig meg kell változtatni jelszavát. • Bejelentkezési idıintervallum szabályozása: Megadható, hogy a felhasználók a hét mely napjain, a napok mely óráiban kapcsolódhatnak a hálózathoz. Az intervallumot 30 perces idıközökkel lehet beállítani. Megadható pl., hogy egy felhasználó csak pénteken 15:30-tól vasárnap 22:00 óráig kapcsolódhat a hálózathoz. • Bejelentkezés helyének szabályozása: Megadható, hogy egy felhasználó melyik hálózati szegmensen, vagy munkaállomásokon jelentkezhet be. Ezzel a felhasználókat helyhez köthetjük. • Egyidejő bejelentkezés korlátozása: Ezzel az korlátozható, hogy a felhasználó egy idıben hány munkaállomáson dolgozhat. Megadható, hogy az adott felhasználó egyidejőleg mindig csak egy munkaállomáson (példányban) dolgozhat. A felhasználókhoz rendelt meghatalmazások alapján dıl el, hogy milyen könyvtárakhoz és állományokhoz fér hozzá a felhasználó és ezekkel milyen mőveleteket végezhet. Ezek a következık: • A • C • E • F • M • R • S • W

Access Control Lehetıvé teszi a felhasználó számára a meghatalmazások megváltoztatását. Create Könyvtár vagy állomány létrehozását engedélyezi. Erase Fájl és alkönyvtár törlését teszi lehetıvé. Ha állomány szinten adjuk meg, az állomány törlése abban az esetben is lehetséges, ha ez a jog a katalógusra nem lett megadva. File Scan Lehetıvé teszi a katalógus olvasását (állomány keresés). Modify Könyvtár és állomány attribútumainak megváltoztatását engedélyezi. Read Könyvtár szinten lehetıvé teszi a könyvtár megnyitását és a benne lévı programok futtatását, állomány szinten az állomány nyitását és olvasását. Supervisory Minden jogot megad a könyvtárhoz, vagy állományhoz. Write Lehetıvé teszi a könyvtárban lévı programok írását (tartalmuk módosítását).

Könyvtárakhoz és állományokhoz rendelt attribútumok döntik el, hogy a könyvtár vagy állomány megtekinthetı, átírható-e. • A • Di

• X • H • P

50

Archive needed Archiválás szükséges. Delete Inhibit Törlés tiltása, ez az attribútum megakadályozza a felhasználókat a könyvtárak és állományok törlésében még akkor is, ha könyvtár szinten törlési joguk van. Csak módosítási joggal rendelkezı felhasználók tudják ezt az attribútumot érvényteleníteni, majd az állományokat (üres könyvtárat) törölni. Executable Only Csak .EXE és .COM állományokra adható meg, megadásával az állomány másolás elleni védelmét biztosítjuk. Hidden Rejtett. Purge A könyvtár vagy állomány törlése esetén fizikailag is törlıdik, többé nem




állítható helyre. Az állomány csak olvasható lesz. Beállítása esetén a Netware automatikusan hozzárendeli a Delete Inhibit és Rename Inhibit attribútumokat is. • Ri Rename Inhibit A könyvtár vagy állomány nem nevezhetı át. • Rw Read-Write A fájl írható-olvasható lesz. • S Shareable Lehetıvé teszi az állomány megosztását, több felhasználó egyidejő hozzáférését az állományhoz. Leggyakrabban a Read Only attribútummal együtt használják. • Sy System Rendszerállomány vagy könyvtár. • N Normál: Az állományt egyidıben csak egy felhasználó használhatja. • Ro Read Only

Helyfoglalás korlátozása: • Kötetre: megadhatjuk, hogy a felhasználó a megadott köteten összesen mennyi helyet foglalhat, ebbe beleszámítanak azok az állományok is, melyeket a felhasználó nem lát, de az ı tulajdonát képezik. • Könyvtárra: korlátozhatjuk, hogy a felhasználó egy megadott könyvtárban (és annak alkönyvtáraiban együttvéve) mennyi területet foglalhat el.

7. Lexikon (néhány alapfogalom és rövidítés magyarázata) Algoritmus:

Utasítások egy jól rögzített rendezett véges sorozata, ahol az utasításokban meghatározott tevékenységek véges idı alatt- és lépésben befejezıdnek, azonos körülmények között mindig azonosan mőködnek és teljes mértékben megvalósítják az elvárt tevékenységet.

AT:

Az IBM PC kompatíbilis számítógépek közül a 80286 típusjelő processzorral rendelkezık győjtıneve.

Attachment:

Levélhez csatolt objektum. Ld az Internetrıl szóló fejezetet.

Baud:

Adatátviteli mértékegység, jelentése a másodpercenként átvitt bitek száma.

Bit:

Az információ alapegysége, a 0 vagy 1 értéket veheti fel.

Byte (bájt):

Az információ-feldolgozás alapegysége. A legkisebb címezhetı egység, 8 bitbıl áll, amellyel 256 féle karakter állítható elı.

BPS:

Bit / sec ld Baud.

Cache:

Átmeneti tárolóterület, célja az adatáramlás gyorsítása.

CD− −ROM:

Csak olvasható Compact Disk, amelyen a számítástechnikában használatos adatokat helyezhetünk el.

CD− −R:

Egyszer irható CD. A felírás egy speciális eszközzel történik, bizonyos feltételek teljesülése esetén többször is. A már felirt adatot törölni nem lehet, csak újabb adatokat vihetünk fel (multisession esetén) a lemez kapacitásának megfelelıen.

CMOS:

Az alaplapon található RAM, amely tartalmazza a számítógépünkben található hardver eszközök bizonyos adatait, a számítógép által használt dátumot és idıt, a hardver mőködése során használt legfontosabb beállításokat. Tartalmát az alaplap SETUP programjával módosíthatjuk.

CPS:

Char / Sec jelentése szöveg nyomtatása esetén a másodpercenként nyomtatott karakterek száma.

CPI:

Char / Inch jelentése az egy Inch távolságon nyomtatott karakterek száma.

CPU:

Central Processing Unit. A számítógép fı része

DPI:

Dot / Inch az egy inchen elhelyezhetı pontok száma, nyomtató felbontási mérıszám.

Draft:

Mátrixnyomtatók üzemmódja, a karakterek csak egyszer kerülnek nyomtatásra, ezáltal a nyomtatás sebessége megnı, de a minıség rosszabb lesz.

Page Frame:

A 640 KB és 1 MB közötti memóriarészen elhelyezkedı 64 KB nagyságú terület, melynek célja az EMS memória elérésekor a belapozásra használunk fel. Az EMS memóriát (logikai lapok), nem látjuk, csak a lapozókeretet (fizikai lapok) ami 4 db 16 KB lapból áll. A 386-os gépektıl kezdve ezt szoftveres úton valósítjuk meg, úgy, hogy a logikai EMS területet az XMS területen elhelyezve csökkentjük az elérhetı szabad XMS méretét. Az EMS szimuláló eszközvezérlı program (EMM386.EXE) gondoskodik arról, hogy az elérni kívánt EMS rész


51



belapozódjon a Page Frame területre. FD:

Floppy Disk, hajlékonylemez.

FDD:

Floppy Disk Drive, a mágneslemezes meghajtó.

File (fájl):

Adathordozón elhelyezkedı logikailag összefüggı adatok rendezett halmaza, amely rendelkezik egy egyértelmően beazonosítható hellyel és egy az adott helyre nézve egy egyértelmő névvel és esetleg további rávonatkozó információval.

GDI:

Graphics Device Interface, Windows alapú grafika-megjelenítési módszer. A GDI alapú nyomtatók csak Windows alatt képesek nyomtatni.

Hardver:

A számítógép és részei, mint mőszaki és technikai eszköz.

HDD:

Hard Disk Drive, merevlemez.

Interface:

1. Az a csatlakozó vagy összekötı eszköz, melyen keresztül kommunikál egymással a számítógép egymástól jól elkülöníthetı hardver berendezése (hardver interfész). 2. Az a programrész, vagy önálló program, amely biztosítja a kapcsolatot a többi programrész, vagy más programok között (szoftver interfész).

ISA:

Industry Standard Architechture, az IBM PC szabványos buszrendszere.

Icomp Index:

Az Intel által kidolgozott módszer, melynek célja a processzorok mőveletvégzési sebességének összehasonlítása.

Link:

1. Programok OBJ és LIB állapotból EXE állapotba alakítása. 2. Internetes címhivatkozás, amelyen megtalálhatjuk a keresett objektumot. 3. Két számítógép összekapcsolása soros vagy párhuzamos porton keresztül.

LR:

Low Radiation, alacsony sugárzású monitorok, az újabb monitorok szinte kivétel nélkül ilyenek. ld MPR, TCO.

MIPS:

Million Instruction/Sec, a processzor mőveletvégzı sebessége, azt az utasításszámot jelenti, amelyet a processzor másodpercenként végre tud hajtani.

Mobil Rack:

Nem egy külön eszköz, hanem egy rekesz a számítógépház elılapján, amelybe egy fiókot helyezhetünk el. A fiókba szerelve a cserélni kívánt szabványos merevlemezt, csere esetén csak a másik winchestert tartalmazó fiókot helyezzük a rekeszben, és a rendszerindítás után már ezzel folytathatjuk a munkánkat.

MPR II:

Svéd szabvány a sugárzást kibocsátó eszközök elektromágneses és elektrosztatikus sugárzási határértékének megállapítására.

Multimédia:

Az információ ábrázolásának és megjelenítésének összefoglaló neve, beleértve a megjelenítést végzı hardver és szoftver eszközöket is. Ide tartoznak: szöveg, álló és mozgókép, grafikák és hang.

MultiTasking: Az operációs rendszer azon tulajdonsága, amely lehetıvé teszi, hogy egy idıben párhuzamosan több feladat (task) végrehajtása is biztosítva legyen. MultiUser:

Többfelhasználót jelent, általában operációs rendszerekkel kapcsolatban használt kifejezés.

NLQ:

Near Letter Quality, mátrixnyomtatók nyomtatási módja, minden karaktert kétszer nyomtatnak ki minimális eltolással, ezáltal közel levélminıséget állítanak elı.

PCI:

Önálló32-64 bites buszrendszer, az Intel fejlesztette ki. Napjaink számítógépéiben 3-4 PCI illetve ISA slot található.

Program:

számítógépen megvalósított mőködıképes algoritmusok.

RS 232:

Adatátviteli szabvány, mely meghatározza a soros adatátvitel tulajdonságait, valamint a csatlakozó eszközök PIN (csatlakozó tüske) kiosztását és tulajdonságait. Az IBM PC kompatibilis számítógépek soros interface csatlakozói megfelelnek az RS-232 szabványnak.

SCSI:

Small Compute System Interface, periféria illesztési eszköz, melyre 7 db (az újabb típusoknál 15 db) eszközt illeszthetünk. Elınye a csatlakoztatható eszközök száma és a nagy adatátviteli sebesség, hátránya az SCSI eszközök magas ára.

Slot:

Bıvítıkártya csatlakozóhely az alaplapon.

52




Szoftver:

A számítógéphez tartozó programok és programjellegő tevékenységek összessége, valamint a kapcsolódó dokumentációk.

TCO 95:

Monitorok ergonómiai és sugárzási szintértékeire vonatkozó elıírás. Ha egy monitor teljesíti az MPR II és a TCO 95 normáit, biztosak lehetünk abban, hogy az egészségkárosító hatása a minimális lesz.

TPI:

Track / Inch, lemez írási sőrőség.

TSR:

Terminate and Stay Resident, a memóriarezidens programok győjtıneve.

VLB:

Video Electronics Standard Assotiation Local Bus, helyi 32 bites buszrendszer. A PCI elterjedésével jelentıségét vesztette.

8. MS-DOS parancsok - kézikönyv 8.1 Az MS-DOS parancsai 8.1.1 A parancssorban kiadható utasítások Attrib Break Cd, Chdir Chcp Chkdsk Cls Command Copy Date Dblspace, Drvspace Defrag Del ,Erase Deltree Dir Diskcopy, Diskcomp Doskey Edit Exit Fc Fdisk Find Format Interlnk, Intersvr Keyb Label Lh, Loadhigh Md, Mkdir Mem Memmaker Mode More Move Mscdex Msd Path Print Prompt Rd, Rmdir Ren, Rename ScanDisk Set Setver Share Smartdrv

Állomány attribútumok megjelenítése, módosítása Kiterjesztett Ctlr-C ellenırzés beállítása vagy törlése Aktuális könyvtár beállítása Aktív kódlap beállítása, kijelzése Lemezellenırzés Képernyıtörlés Elindítja a parancsértelmezı egy új példányát Állományok másolása Dátum kijelzése, beállítása Röptömörítı program indítása, konfigurálása Töredezettség mentesítı elindítása Állomány törlése Könyvtárstruktúra törlése állományokkal Könyvtár tartalmának megjelenítése Lemezek másolása, összehasonlítása Parancssorok újrahívása, szerkesztése Text szerkesztı Parancsértelmezı elhagyása Állományok összehasonlítása Merevlemez partíciós táblázatának beállítása Karakterlánc keresése Floppy vagy merevlemez formázása Két számítógép összekapcsolása soros vagy párhuzamos proton keresztül Billentyőzet átdefiniálása Kötetcímke módosítása TSR program betöltése az UMB területre Könyvtárbejegyzés létrehozása Memória méretének és a TSR programok megjelenítése Optimális memóriakonfiguráció beállítása Rendszereszközök konfigurálása, állapotuk megjelenítése Stdin vagy pipe képernyı oldalakra tördelése Állományok mozgatása CD meghajtó hozzárendelése Rendszer diagnosztikai segédprogram Parancs keresési útvonal megjelenítése, beállítása Állományok nyomtatása Készenléti jel beállítása Könyvtár megszüntetése Állomány átnevezése Lemezhibák felderítése, javítása Környezeti változók kijelzése, beállítása MS-DOS változatszám beállítása Állomány megosztás és zárolás biztosítása DOS környezetben Lemez cache


53



Sort Subst Sys Time Tree Type Undelete Unformat Ver Verify Vol Xcopy

Szöveges adatok rendezése Egy könyvtár társítása egy virtuális meghajtóhoz Rendszerállományok másolása Idı kijelzése, beállítása Könyvtárszerkezet megjelenítése Állomány tartalmának megjelenítése Törölt állományok visszaállítása DOS környezetben Véletlenül formázott lemez visszaállítása DOS környezetben DOS, Windows 95 verziószámának megjelenítése I/O mőveletek ellenırzésének kapcsolása Kötetcímke megjelenítése Állományok, könyvtárak másolása

8.1.2 Batch parancsok Call Choice If Echo For Goto Shift Pause Rem

Parancsállomány meghívása egy másikból visszatéréssel Választási lehetıség biztosítása egy elıre megadott választékhalmazból Feltételes feldolgozás végrehajtása Üzenet megjelenítése, vagy parancsok visszhangjának engedélyezése, letiltása Megadott parancs futtatása egy fájlhalmaz minden fájlján Vezérlés átadása a parancs után megadott címkéhez Paraméterek helyének megváltoztatása Feldolgozás felfüggesztése egy billentyő leütéséig Megjegyzés beszúrása

8.2 CONFIG.SYS utasítások 8.2.1 Általános beállító utasítások Buffers Country Dos Files Install Lastdrive Numlock Shell Stacks

A lemez pufferterület beállítása Országfüggı információk beállítása A HMA és az UMB használatának beállítása Az egy idıben nyitva tartható állományok számának beállítása TSR program indítása a DOS betöltésekor Az elérhetı utolsó meghajtó betőjelének beállítása A NumLock ki illetve bekapcsolása Parancsértelmezı nevének és elérési útjának megadása Rendszer vermek beállítása

8.2.2 Eszközvezérlık Device Eszközvezérlı program betöltése a konvencionális memóriába Devicehigh Eszközvezérlı program betöltése az UMB területre DOS által biztosított fontosabb eszközvezérlık DISPLAY.SYS Nemzetközi karakterkészlet engedélyezése EGA.SYS EGA képernyıterület mentése, visszatöltése EMM386.EXE EMS és UMB terület kezelése RAMDRIVE.SYS Virtuális meghajtó létrehozása HIMEM.SYS XMS és HMA kezelés

8.2.3 Multikonfigurációs utasítások Submenu MenuColor MenuDefault MenuItem Include

54

Almenü megadása Menüpontok színeinek beállítása Alapértelmezett menüpont megadása Menüpont megadása Végrehajtási rész beillesztése egy másikba




9. Gyakorló feladatok I. feladat

Megoldási idı

Alapfok 15-20 perc Középfok 10 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet a saját könyvtárán belül: F:\ MUNKA BCSOP VIZSGA WORK 2.) Másolja be az F:\MUNKA\VIZSGA\WORK alkönyvtárba az F:\WINDOWS alkönyvtárból az összes INI és GRP kiterjesztéső állományt, kivéve a WIN.INI -t. 3.) Hozzon létre az F:\MUNKA\VIZSGA alkönyvtárban egy TOMOR.BAT állományt, ami: • Átmásolja az összes INI kiterjesztéső állományt az F:\MUNKA\BCSOP alkönyvtárba, • majd bemozgatja ezeket egy INI.ARJ állományba. A tömörítés során használjuk a tesztelés kapcsolót ! 4.) Listázzuk ki az F:\MUNKA\BCSOP alkönyvtárban található állományok neveit és az eredmény mentsük el az F:\MUNKA könyvtárba LISTA.TXT néven. Az így kapott eredményhez főzzük hozzá az F:\MUNKA\VIZSGA\WORK tartalomjegyzékét is, majd rendezzük névsorrendbe. 5.) Az elıbb készített LISTA.TXT állományt küldje el a [email protected] címre! A levélen ne felejtse el saját adatait feltüntetni!

II. feladat

Megoldási idı Alapfok 15-20 perc Középfok 10 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet a saját könyvtárán belül: F:\ A ABCD D B C 2.) Másolja be az F:\A\ABCD alkönyvtárba a Z:\APPS\BAT alkönyvtárból az összes állományt! 3.) Az F:\A\ABCD alkönyvtárban tömörítse össze a T-vel, S-el és F-el kezdıdıeket TOMOR.ARJ néven! 4.) Az F:\A könyvtárban készítsen egy CONFIG.SYS állományt, amelyben beállítja hogy 1MB EMS-t emuláljon a számítógépünk. (A számítógépünk 386 kompatibilis!) 5.) A vizsgabizottság jelenlétében • csomagolja ki a TOMOR.ARJ-t az F:\A\B\C alkönyvtárba • törölje a 100 byte-nál kisebb mérető állományokat ABCD könyvtárban. 6.) Írjon levelet a [email protected] címre, közölje a nevét és néhány szóban levele célját. Töltse le a Pénzügyi és Számviteli Fıiskola Salgótarjáni Intézetének fényképét, és ezt csatolja (Attachment) leveléhez! ...................................................................................................................................................................................

III. feladat

Megoldási idı Alapfok 15 perc, Középfok 10 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet: F:\ NEMKELL PROBA MESE VICC JOVICC FAVICC 2.) Hozzon létre ASCII szövegszerkesztı segítségével az F:\PROBA\VICC\JOVICC alkönyvtárban egy 2-3 soros LEVEL.TXT állományt, mentse el, majd törölje ki az elsı sorát majd ezt LEVEL1.TXT néven mentse! 3.) Tegye írásvédetté a JOVICC alkönyvtárban található állományokat. 4.) A vizsgabizottság jelenlétében szüntesse meg az F:\PROBA könyvtárat. 5.) Küldje el a [email protected] címre szövegesen, mit talált a PSZF Salgótarjáni Intézetének honlapján a Számvitel Tanszék címszó alatt.! A levélen ne felejtse el nevét feltüntetni. ...................................................................................................................................................................................


55



IV. feladat

Megoldási idı

Középfok 20 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet a saját könyvtárán belül: F:\ GYAKORLO KERDES SZOVEG HIHI HAHA BRUHAHA 2.) Hozza létre F:\GYAKORLO\DISK.BAT állományt, amely a következı választási lehetıségeket jeleníti meg: 1. SCANDISK lefuttatása 2. CHKDSK lefuttatása 3. Kilépés a menübıl A feladatot kizárólag BATCH és DOS parancsok alkalmazásával kell megoldani. Az elsı két menüpont lefutása után várjon egy billentyő leütésére, majd térjen ismét vissza a menühöz. 3.) A vizsgabizottság jelenlétében • Indítsa el a 2.-ben megoldott feladatot és értelmezze az elindított programok által kiírt információkat! • Csomagolja be F:\ könyvtárból az összes WMF kiterjesztéső állományt, valamint a NYERSH.DOC-ot is a CSOMAG.ARJ állományba, majd mozgassa az F:\GYAKORLO\SZOVEG\HIHI könyvtárba! 4.) Jelentkezzen be a MIRC program segítségével a #magyar csatornára, majd jegyezze meg az elsı három operátor Nick-nevét. Ezeket küldje el a [email protected] címre. Ne felejtse el saját nevét is feltüntetni! ...................................................................................................................................................................................

V. feladat

Megoldási idı

Középfok 20-25 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet a saját könyvtárán belül: F:\ GOMBOC POM-POM ARTHUR LYUKAS COKOLADE 2.) Hozza létre F:\GOMBOC\POM-POM\VIZSGA.BAT állományt, amely a következı választási lehetıségeket jeleníti meg: 1. MEM /C /P lefuttatása 2. Az F: könyvtárszerkezetének és állományneveinek kiíratása 3. Kilépés A feladatot kizárólag BATCH és DOS parancsok alkalmazásával kell megoldani. Az elsı két menüpont lefutása után várjon egy billentyő leütésére, majd térjen ismét vissza a menühöz. 3.) A vizsgabizottság jelenlétében • Indítsa el a 2.-ben megoldott feladatot és értelmezze az elindított programok által kiírt információkat! • Nevezze (mozgassa) át a F:\GOMBOC\ARTHUR\LYUKAS könyvtárat F:\GOMBOC\POM-POM könyvtárba MADAR néven! (Az új könyvtárnév F:\GOMBOC\POM-POM\MADAR lesz.) 4.) A http://altavizsla.matav.hu WEB lapon keressen rá a családi nevére. A találatok számát, valamint az elsı elıfordulásra történı hivatkozást küldje el a [email protected] címre. Ne felejtse el saját nevét is feltüntetni! ..................................................................................................................................................................................................................................................................................................

VI. feladat

Megoldási idı Alapfok 15-20 , Középfok 15 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet: F:\ WORK VIZSGA KCSOP MUNKA 2.) Másolja be az F:\WORK alkönyvtárba az F:\WINDOWS alkönyvtárból az összes INI és GRP kiterjesztéső állományt, kivéve az INTERNET.GRP-t.

56




3.) Hozzon létre az F:\VIZSGA alkönyvtárban egy KESZIT.BAT állományt, amely a következı feladatot oldja meg: Tartalomjegyzéket készít az F:\WINDOWS alkönyvtárban található olyan állományokról melyek nevében szerepel az „”I” bető, az így kapott állományok adatait kiterjesztés szerint növekvı sorrendben helyezze el az F:\VIZSGA\KCSOP alkönyvtárba. 4.) Az F:\WORK alkönyvtárban tömörítse össze az összes GRP kiterjesztéső állományt CSOPORT.ARJ néven, és ezt mozgassa be a MUNKA alkönyvtárba. Figyelem ! Az F:\WORK tartalmát ne törölje le! 5.) Látogasson el a Miniszterelnöki Hivatalba (http://www.meh.hu), majd ott keressen hivatkozást egy ismert politikus fényképére. Ezt a hivatkozást (ne a képet!) küldje el rövid magyarázattal a [email protected] címre. A levélen ne felejtse el saját nevét feltüntetni! Ha az elıbb említett www címet nem tudta elérni, a parlamentbıl tetszıleges képviselıt választhat. ..................................................................................................................................................................................................................................................................................................

Szint: Megoldási idı Alapfok 15 perc, Középfok 5-10 perc 1) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet: F:\ 2) Másolja be az DOS\MASOL alkönyvtárba a Z:\APPS\DOS\DBASE DBASE alkönyvtárból az összes LIB kiterjesztéső állományt. MUNKA 3) Hozzon létre az F:\MUNKA alkönyvtárban egy TOMOR.BAT EGYEB állományt, amely: DOS TOMOR • Átmásolja az összes állományt a Z:\APPS\BAT könyvárból az MASOL F:\MUNKA\BCSOP alkönyvtárba. • Tömöríti a T-vel, S-el és F-el kezdıdıeket TOMOR.ARJ néven! A tömörítés során használjuk a tesztelés kapcsolót! • Átmozgatja a TOMOR.ARJ-t az F:\DOS\TOMOR könyvtárba. 4) A vizsgabizottság jelenlétében csomagolja ki a TOMOR.ARJ-t az F:\EGYEB könyvtárba! 5) Küldje el a [email protected] címre az elkövetkezendı 3 nap idıjárási elırejelzését szövegesen! A levélen ne felejtse el nevét feltüntetni. Ha nem sikerül elérnie az idıjárás jelentést, ennek okát írja le! ................................................................................................................................................................................... VII. feladat

VIII. feladat


1. A hálózati köteten hozza létre a következı könyvtár struktúrát: F:\ ALMA NYARI A

2. 3.

4.

5.

FA ALATT Másolja be az F:\WINDOWS alkönyvtárból az összes W , R és S kezdető állományt az F:\ALMA alkönyvtárba. Írja meg az F:\A alkönyvtárban azt a MOZGAT.BAT állományt, amely a következı feladatot oldja meg: • Kilistázza a az F:\A könyvtárban lévı összes .INI kiterjesztéső állomány tartalmát. Figyelem: A batch fileban konkrét állomány-nevek (pl. win.ini nem szerepelhetnek) • Létrehozza az F:\NYARI könyvtárban a PIROS könyvtárat. • Az újonnan létrehozott könyvtárba átmozgatja az ALMA könyvtárat (nem csak a tartalmát) A vizsgabizottság jelenlétében • lépjen be az F:\A\ALATT könyvtárba • relatív file-hivatkozással indítsa el a MOZGAT.BAT fájlt. • manuálisan állítsa vissza a MOZGAT.BAT elindítása elıtti állapotot. Töltse le Internetrıl a ”Magyar Homepage” elsı oldalán lévı zászlót (FLAG.GIF), majd küldje ezt a [email protected] címre egy levél mellékleteként! A levélen ne felejtse el nevét feltüntetni. Ha nem sikerül elérnie a kívánt címet, máshol is kereshet zászlót!


57



IX. feladat


1. Formázza meg a kézhez kapott floppyt úgy, hogy a kötetcímke MUNKALEMEZ legyen! 2. A hálózati köteten hozza létre a következı könyvtár struktúrát: F:\ DOS TELEFON MUNKA EXCEL WORD 3. Keresse meg Z: meghajtón a V6.22 könyvtárat. (Z:\PUBLIC\IBMPC\MSDOS...) Ebben a könyvtárban operációs-rendszer állományok találhatók. A F:\DOS könyvtárba másolja be innen azokat a állományokat, melyekkel megoldhatók a következı rendszer-karbantartási feladatok: • Egy teljesen új (gyári) winchester lemez üzembe helyezése. • Egy nem üres adatlemezbıl rendszerlemez készítése. • Logikai lemezhibák felderítése és megszüntetése. • File tulajdonságok megváltoztatása. 4. Az F:\ könyvtárban talál egy TELEFON.TXT nevő szöveges állományt! Ez egy telefonkönyv melyben az alábbi adatok találhatók: • telefonszám 10 pozíció • elıfizetı neve 25 pozíció • helyiség 25 pozíció • elıfizetı típusa 1 pozíció ('K' = közület, 'M' = magánszemély) • rekord végjel 2 pozíció értéke '//' jelpár Példa: 13-13-628 Kis János Rt. Salgótarján K// 24-35-763 Nagy Pál Budapest M// Hozzon létre a A:\ könyvtárában egy MAGAN.TXT nevő állományt, amely tartalmazza a magánszemélyek telefonszámait! A file az elıfizetık neve szerint legyen rendezve! 5. Keresse meg a legnépszerőbb magyar WEB-helyek listáját (TOP 100), és az elsı három helyezett adatait írja le Winword segítségével az F:\TOP3.DOC állományba. Az így készített állományt egy levél mellékleteként küldje el a [email protected] címre. Ne felejtse el saját nevét is feltüntetni! Amennyiben a feladat nem végrehajtható, ennek lehetséges okát írja le! ..............................................................................................................................................................................................................................

X. feladat

Megoldási idı

Középfok 20 perc

F:\ VIZSGA KEREK PROBA EZ-A ZSEMLE 1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet: 2.) Hozza létre F:\VIZSGA\KEREK\MENU.BAT file-t, ami az alábbi választási lehetıségeket jeleníti meg: 1. Másolás, az F:\WINDOWS könyvtárból az összes .INI kiterjesztéső állományt az F:\VIZSGA\PROBA\ZSEMLE alkönyvtárba 2. A ZSEMLE alkönyvtárból a SYSTEM.INI azon sorainak kiírása, amelyben szerepel az E bető, (függetlenül attól, hogy kis, vagy nagybető-e). A kiíratás képernyınként történjen. Amennyiben nem létezik a ZSEMLE könyvtárban a SYSTEM.INI, írja ki, hogy ”Nincs mit listázni!” 3. Az F: könyvtárszerkezetének és állományneveinek kiíratása 4. Az F: meghajtón található összes .DOC kiterjesztéső állomány nevének listázása 5. Az F:\ARJ.ARJ kicsomagolása. Ügyeljen az alkönyvtárakra ! 6. Kilépés a menübıl A feladatot kizárólag BATCH és DOS parancsok alkalmazásával kell megoldani. Az utolsó menüpont kivételével az összes többi várjon egy billentyő leütésére, majd térjen ismét vissza a menühöz. 3.) Küldjön el a [email protected] címre egy hivatkozást, amely alapján a PSZF Salgótarjáni Intézetében lezajlott INFOPROG versenyrıl kaphatunk információkat! Ne felejtse el nevét feltüntetni! ...................................................................................................................................................................................

58



XI. feladat

Megoldási idı


Alapfok 15 perc, Középfok 10 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet: F:\ VIZSGA FELADAT CSOPORT SAJAT 2.) Másolja be az F:\VIZSGA\CSOPORT\SAJAT alkönyvtárba az Z:\APPS\BAT alkönyvtárból az összes állományt, kivéve a T-vel kezdıdıeket! 3.) Az F:\VIZSGA\CSOPORT\SAJAT alkönyvtárban tömörítsen össze mindent TOMOR.ARJ néven, és ezt mozgassa be a VIZSGA alkönyvtárba. 4.) A vizsgabizottság jelenlétében törölje le a TOMOR.ARJ-t, majd állítsa vissza, ezután szüntesse meg a CSOPORT alkönyvtárat! 5.) Küldjön levelet a [email protected] címre, melyben leírja, mit talált a http://irc.dunanet.hu címen! A levélen ne felejtse el saját nevét is feltüntetni! ...................................................................................................................................................................................

XII. feladat

Megoldási idı

Középfok 20 perc

1. Hozza létre a következı könyvtár struktúrát: F:\ FLOPPYRA TELEFON MUNKA KICSI NAGY 2. Készítse el azokat az állományokat, amelyek a szükségesek az alábbi feladathoz: Egy rendszerlemezt kell készítenie, amelyre teljesül: • Az üzemelés során maximálisan 85 file tartható egyidejőleg nyitva • A készenléti jel az aktuális könyvtáron kívül a dátumot és az idıt is mutatja. • A szükséges állományokat az F:\FLOPPYRA alkönyvtárba helyezze el, a rendszerlemezt készítı állomány pedig ugyanott a FORMAZ.BAT legyen, amely megformázza a kézhez kapott floppyt (továbbiakban munkalemez) amelyrıl az MS-DOS operációs rendszer betölthetı, a kötetcímke RENDSZER legyen, majd rámásolja az elıbb elkészített szükséges állományokat. 3. Tömörítse be az F:\TELEFON könyvtárba CSOMAG.ARJ néven az F:\ könyvtárból az összes .TXT kiterjesztéső állományt. 4. A vizsgabizottság jelenlétében • csomagolja ki a CSOMAG.ARJ-bıl a TELEFON.TXT állományt, majd a CSOMAG.ARJ-t mozgassa be a KICSI alkönyvtárba • indítsa el a FORMAZ.BAT-ot. 5. Rajzolja meg önarcképét a Paintbrush program segítségével, majd az elkészült ARCKEP.BMP állományt egy levél mellékleteként küldje el a [email protected] címre. Ne felejtse el saját nevét is feltüntetni! ...................................................................................................................................................................................


59



XIII. feladat


1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet: F:\ ALAPFOK BB VIZSGA SAJAT 2.) Másolja be az F:\ALAPFOK\VIZSGA\SAJAT alkönyvtárba az F:\WINDOWS alkönyvtárból az összes INI és GRP kiterjesztéső állományt, kivéve a WIN.INI -t. 3.) Másolja az összes INI kiterjesztéső állományt az F:\ALAPFOK\BB alkönyvtárba, majd tömörítse ezeket egy KICSI.ARJ állományba. 4.) Az elıbb elkészített KICSI.ARJ állományt egy levél mellékleteként küldje el a [email protected] címre. A levélen ne felejtse el nevét feltüntetni! 5.) A vizsgabizottság jelenlétében • listázza ki, hogy az F: meghajtón mennyi helyet foglalnak el az INI kiterjesztéső állományok! • Nevezze át az ALAPFOK alkönyvtárat KOZEPFOK-ra! ...................................................................................................................................................................................

XIV. feladat

Megoldási idı Alapfok 15-20, Középfok 15 perc

1. Formázza meg a kapott floppyt (munkalemez) úgy, hogy a kötetcímke az Ön nevét tartalmazza! 2. Hozza létre a következı könyvtár struktúrát: F:\ DOS622 WINIKE WORD EXCEL 3. Másolja át az F:\ könyvtárának minden .TXT kiterjesztéső file-ját a DOS622 alkönyvtárba! 4. A DOS622 alkönyvtárában hozzon létre egy EREDMENY.TXT szövegfile-t az A.TXT, B.TXT, C.TXT állományok egyesítésével! Az EREDMENY.TXT tartalma úgy álljon össze, hogy eleje az A.TXT, közepe a B.TXT, vége pedig a C.TXT file tartalma legyen! 5. A DOS622 alkönyvtárát és annak teljes tartalmát másolja a munkalemezre! 6. Nevezze át a munkalemez .TXT kiterjesztéső file-jait .NAM kiterjesztésőre! 7. A munkalemezen készítsen egy TARTALOM.TXT file-t, amely a munkalemez könyvtár struktúráját (állománynevekkel), az EREDMENY.NAM file tartalmát és a munkalemez DOS622 alkönyvtárának tartalomjegyzékét tartalmazza! 8. Az Edit szövegszerkesztı segítségével írja le egy PARANCS.TXT állományba, hogy az elızı feladat végrehajtásához milyen DOS parancsokat adott ki. Az így elkészült állományt egy levél mellékleteként küldje el a [email protected] címre. A levélen ne felejtse el nevét feltüntetni! ...................................................................................................................................................................................

XV. feladat

Megoldási idı

Alapfok 20 perc Középfok 15 perc

1.) Hozza létre az alábbi könyvtárszerkezetet a saját könyvtárán belül: F:\ A D ABCD B C D 2.) Másolja be az F:\A\ABCD alkönyvtárba a Z:\APPS\BAT alkönyvtárból az összes állományt! Írassa ki egy LST.LST állományba a T-vel és P-vel kezdıdıek neveit! 3.) Az F:\A könyvtárban készítsen egy CONFIG.SYS állományt, amelyben beállítja, hogy • A DOS rezidens része a HMA-ba kerüljön • Maximálisan 60 állomány lehet egyidejőleg nyitva • A környezeti változók számára fenntartott hely 2KB legyen, a parancsértelmezı a C:\DOS alkönyvtárban található 4.) A vizsgabizottság jelenlétében • Az F:\A\B könyvtárat alkönyvtáraival együtt mozgassa át az F:\-be. (Norton!) • Csomagolja ki az F:\B\C\D könyvtárba az F:\ARJ.ARJ-t. Ügyeljen az alkönyvtárakra 5.) A PSZF WEB lapján keresztül keresse meg Salgótarján térképét, majd ennek a címét (hivatkozást) küldje el a [email protected] címre. Ne felejtse el saját nevét is feltüntetni!

60


1. Amit az alapokról tudni kell

Recommend Documents